Tóth Zoltán Hübner Mátyás. A településfejlesztés és rendezés összefüggései a magyar települések irányításában

Tóth Zoltán – Hübner Mátyás

A településfejlesztés és rendezés összefüggései a magyar települések irányításában

A TELEPÜLÉSTERVEZÉS ÁLTALÁNOS SZEMPONTJAI

1. Településtervezés és a fejlődés fenntarthatósága U

A fenntartható fejlődés fogalmi körének változásai – A településtervezést érő, a fenntarthatóságot befolyásoló kihívások – A település rendszerelvű megközelítése – A települési környezet konfliktusai – A hazai településeken belüli folyamatok és mai konfliktusok – A települési környezet konfliktusainak kezelése

A fenntartható fejlődés fogalmi körének változásai A fenntartható fejlődés fogalomkörének kialakulása az 1960-as évekből eredeztethető. 1962-ben jelent meg ugyanis Rachel Carson amerikai írónő „A néma tavasz” című könyve, amelyben egy lehetséges és szörnyű, felrázó jövőképet festett. A tavasz azért néma, mert a madarak már mind elpusztultak a földek mértéktelen kemizálásától. Megmozdult a világ sorsáért felelősséget érző értelmiség, és hamarosan ismertté vált a Római Klubnak „A növekedés korlátai” című jelentése, melyben felhívták a figyelmet arra, hogy a 21. században világméretű katasztrófa helyzet állhat elő a környezet szennyezése és a véges természeti erőforrások kimerülése miatt. Harmadik veszélyforrásként a csak a pillanatnyi gazdasági előnyökre koncentráló technológiák kapcsán egyre fenyegetőbben jelennek meg olyan történések, melyek a föld meteorológiai egyensúlyának felborulását, vagy legalábbis sérülését jelzik. Az ózonlyuk kinyílása, a globális felmelegedés veszélyei ugyan csak távlati problémáknak tűnhetnek, de a természeti katasztrófák, az árvizek, a pusztító viharok gyakoriságának növekedése már mindennapjaink részévé kezd válni. Mindezek arra figyelmeztetnek, hogy ha nem változtatunk a környezetünkhöz való viszonyunkon, az erőltetett fejlődés globális tragédiába torkollhat. Több világkonferencia (1) foglalkozott ezzel a földünk és civilizációnk egészét fenyegető problémával, fontos ajánlások (2) születtek korunk egyik legnagyobb kihívásának kezelésére. A környezet védelme és a fenntarthatóság szorosan összekapcsolódó fogalmakká váltak. Mivel a rohamosan romló környezeti állapotok hátterében a csak mennyiség orientált, és rendkívüli módon felgyorsult fejlődés állt, elterjedt az a tévhit, hogy a fejlődést kell lelassítani, megállítani a globális bajok kiküszöböléséhez. Ma is tapasztalható még ennek a túlhaladott szemléletnek, az egy ideig hangsúlyozott „0 növekedés” igényének felvetése, amelyen azonban a gyakorlat azonnal túllépett. Ugyanakkor világossá vált, hogy a drasztikus növekedés a korábbi módon nem folytatható akármeddig. Kiderült az is, hogy a környezet, a természet védelme reálisan csak újabb és újabb fejlesztések révén valósítható meg, de csak olyan fejlesztési politika részeként, mely nem teszi tönkre a meglévő értékeket, nem éli fel a nem pótolható, nem folyamatosan megújuló erőforrásokat, nem károsítja a környezetet, s így biztosítja a további fejlődés lehetőségeit a későbbi, újabb és újabb generációk számára is. -----------------------------------------------------------------------

(1) Az 1972-ben Stockholmban, 1992-ben Rióban, 2002-ben Johannesburgban tartott világkonferenciák (2) Például az ENSZ által életre hívott Bruntland Bizottság 1987-ben kiadott “Közös jövőnk” c. jelentése 1


A környezetvédelem globális és regionális szintjeinek fontossága mellett világossá vált az is, hogy a tényleges cselekvések mindig a helyi, települési szinteken történnek. Szlogenné vált, hogy „Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan!” – de hogyan és mit? Köztudott, hogy a település egy nagyon bonyolult képződmény, egy olyan művi, épített elemekből álló mesterséges képződmény, mely a természet, a gazdaság és a társadalom bonyolult egymásra hatását képezi le. Mindenekelőtt azt kell tehát hangsúlyozni, hogy a fejlődés fenntarthatóságát, s ezen belül a környezetvédelmet is csak ebben a hármas összefüggésben szabad és lehet értelmezni. A fenntarthatóság helyi, települési programja nem azonos a környezetvédelmi programokkal, de azok nélkül nem lehet teljes. A fenntarthatóság helyi programjának fő célja, hogy a fejlesztésekkel olyan település formálódjon, amelyet lakosai otthonuknak tekintenek, melyben nem csak ők, de gyermekeik, unokáik is otthon lehessenek. A passzív, defenzív védelem helyett ez a megközelítés folyamatos, aktív beavatkozásokat igényel a település életébe, térbeli rendszerébe, funkcióiba, amelynek célja az életkörülmények, a települési környezet minőségének jobbítása. Ha egy régió településeinek környezeti minősége javul, akkor javul az egész régióé is, ha az egyes régiók környezeti minősége javul, az már globális szintű javulást is jelent. Így valójában minden a települések szintjén, a helyi szinteken dől el. A „lokális” történések tehát „globális” változásokat eredményeznek. A hagyományos felfogás szerint a települési környezetminőség a levegő állapotának, a zaj- és rezgésterhelés volumenének, a talaj és a felszíni és a felszín alatti vízkészletek állapotának, az ipari és háztartási hulladékok, a szennyvíz kezelésének függvénye. A települési környezetminőségnek ezek az elemei valóban a legfontosabbak az ember biológiai szükségletei szempontjából. A környezetvédelem kulcsproblémáinak megoldása alapvető fontosságú a települések fenntartható fejlődésének biztosításához. Ezek az egyes területfelhasználási övezetekben ugyan differenciáltan, különböző súllyal jelentkeznek, de a települések egész területét érintik. Ilyenek: * a települési szilárd és folyékony hulladékok gyűjtése, kezelése, * az ipari és az ipari veszélyes hulladékok kezelése, * a hulladékok egy részének újrahasznosítása, * az integrált hulladékgazdálkodás ügye, * a légszennyezés, a légszennyezőanyagok kibocsátásának csökkentése, * a zajterhelés, a rezgés- és a sugárzásterhelés csökkentése, * a felszíni vizek szennyeződésének megakadályozása, * a megfelelő minőségű ivóvíz biztosítása és * a talajvédelem, a vízbázisok védelme. A környezetszennyezéseknek bírságokkal, szankciókkal kikényszerített megszüntetése a környezetvédelem ágazati feladataként értelmezhető. A környezetvédelmi hatóságok rendelkezésére álló eszközök használata jelentős tényező a települések környezeti állapotának jobbítására. A környezeti állapotok folyamatos figyelésével, ellenőrzésével, a szankcionálásokkal döntően a már realizálódott szennyezések csökkenése érhető el, bár a szankcióktól való

2


félelemnek van megelőző hatása is. Egy másik, ugyancsak ágazati szerepkörében a környezetvédelemi hatóságoknak a településrendezési tervek véleményezési eljárásában van lehetősége a környezetvédelem érdekeinek a városok és a községek fejlesztésében, rendezésében való érvényesítésére. A nagyobb, vagy feltételezhetően környezetterhelő beruházások környezeti hatásainak előzetes, tervezés közbeni felmérésére úgynevezett „környezetvédelmi hatástanulmányt” kell készíteni. Ennek pozitív eredményéhez kötött az adott fejlesztés engedélyezése. A fejlődés fenntarthatósága szempontjából a környezetvédelem fogalomköre a fentiek megtartása mellett folyamatosan bővült, jelentősen meghaladva a környezetvédelmi ágazati megközelítéseket. A 80-as évek közepétől egyre gyakrabban jelent meg a környezet minőségének a társadalmi harmóniával való összekapcsolása. Ha ugyanis a társadalmat jelentős érdekkülönbségek tagolják, etnikai konfliktusok, vagy átjárhatatlan műveltségi különbségek osztják meg, nagyfokú szegénység sújtja, az egyes csoportok egymással szögesen ellentétes környezeti igényei nem teszik lehetővé a környezet fenntarthatóságával való foglalkozást. Sőt a kirobbanó társadalmi konfliktusok jelentős környezet rombolással is járhatnak. Ugyanígy fontos az életminőség szempontjából a gazdaság teljesítőképessége, a gazdasági fejlődés biztosítása. A környezet ügye így szorosan kötődik a települési társadalom és a gazdaság állapotához. A megközelítések további tágulásával a 90-es évektől a települési környezetminőségbe beleértjük az épített környezet esztétikai minőségét, a fejlődés fenntarthatóságába pedig az épített környezet értékeinek védelmét is. A településtervezést érő, a fenntarthatóságot befolyásoló kihívások Településeink épített környezeti világának fenntarthatósága egyszerre jelenti a hagyományos értékek megőrzését és a modernizációs elemek megjelenítését. A fejlődés fenntarthatóságának feltétele a két oldal egyensúlyi helyzetének biztosítása, amelynek során egyszerre kell érvényesíteni a gazdasági, a szociális és a környezet esztétikai minőségéhez kötődő érdekeket. A települési épített környezet fenntartható fejlesztése csak ezt a hármas követelményrendszert egyszerre kiteljesítő folyamatos, környezettudatos településtervezéssel biztosítható. * A mai hazai településtervezésnek azonban egyszerre több kihívással kell szembenéznie. * Kezelnie kell a föld- és telektulajdonhoz fűződő jogok és a közérdek érvényesítésének konfliktusát, miközben a közérdek definiálása is bizonytalan. * Meg kell birkózzon a rövid távú gazdasági érdekek és a komplex hosszú távú, a fenntartható fejlődést biztosító érdekek konfliktusával, miközben a döntési pozícióban lévő önkormányzatok is rövid távú gazdasági kényszerhelyzetben vannak.

3


* Egyensúlyi helyzetet kell teremtenie a szabályozandó és a fejlesztők szabad döntési kompetenciájában hagyott kérdések között, miközben a gyakorlat a szélsőségek között ingadozik. * A lokális érdekek érvényesítése mellett érvényesítenie kell a települést érintő külső érdekeket, miközben minden oldal folyamatos mozgásban van, és kialakulatlan vagy formális az érdekegyeztetés mechanizmusa. Az érdekegyeztetések bonyolultságát jelzi, hogy a településtervezésben egyszerre kell a helyi, a kistérségi, a megyei, a regionális az országos és az EU szint érdekeit kezelni, és megtalálni ezeknek a település számára legmegfelelőbb kompromisszumát. * Hosszú távon is helytálló területfelhasználási és településszerkezeti javaslatokat kell megfogalmaznia, miközben hiányoznak az ehhez szükséges alapkutatások, és ebből adódóan a jó szándékú szakmai megközelítések is széles spektrumban szóródnak. * Új típusú, a XXI. század igényeit figyelembe vevő településformák kialakulását kell segítenie, miközben nemzetközi szinten sem tisztázott egyértelműen a modernizációnak, az informatikai forradalomnak a településekre gyakorolt hatása, és sem a társadalom, sem a szakma nem rendelkezik olyan egységes ideális jövőképpel, melyhez igazodni lehetne. * A település egyes területein differenciáltan kell érvényesítenie a környezeti minőséggel kapcsolatos legkülönbözőbb normatív elvárásokat, miközben a normák egy része is bizonytalan és kialakulatlan ezeknek a rendezési tervekbe való beépítési technikája. * Miközben a tervezésben világszerte felértékelődőben van magának a tervezésnek a folyamata, amely a problémák széles körben való tudatosulását, a megoldások közös keresését, majd a végeredmény természetes elfogadását, és folyamatos jobbítását segíti, a hazai tervezési gyakorlat szinte kizárólag a tervezés végeredményére, és annak szabályozási munkarészeire koncentrál, mely az összetett feladatok megoldását jogi eszközök használatára korlátozza. * A településrendezési tervezés technikájának rohamos gyorsaságú korszerűsödése folyik, mely egyre finomabb és többsíkúbb szabályozást tesz lehetővé, miközben a tervi szabályozásokat a gyakorlatban érvényesítő építésügyi hatósági szervezet működése gyakran még a sokkal egyszerűbb szabályozások megtartatásában is meglehetősen bizonytalanul működik. A fenntartható településrendezés ma belátható feltétele mindenekelőtt az előzőekben listázott problémák megoldásában való előrelépés. Milyen legyen tehát a fenntarthatóságot, s ezen belül a környezeti állapot folyamatos jobbítását célzó településtervezés? Az Európai Urbanisták Tanácsa a fenntartható településrendezés programjával kapcsolatos állásfoglalását az „Új Athéni Karta” című dokumentumában tette közzé.(3) ------------------------------------------------------------------------

(3) A dokumentum egészét közli Tóth Zoltán: A városi karták könyve (Ponte Press, Pécs, 2004) 4


A dokumentum hangsúlyozza, hogy a településtervezésnek a városi társadalomban keletkező feszültségek gócpontjába kell helyeznie magát, hogy azonosíthassa a problémákat, elősegítse a különböző csoportok és érdekek közti kommunikációt, biztosítsa a tájékoztatást, alternatívákat javasoljon, és értékelje azokat. Mindezt azzal a céllal tegye, hogy ez a tervezési folyamat az érintett közösség minél szélesebb körében folytatott vitát követően egy olyan településrendezési terv elfogadásához vezessen, amelyre alapozva a folyamatosan készülő különböző programok automatikusan integrált részeivé válnak a településfejlődés fenntarthatóságának. Ennek keretében el kell érni, hogy a településtervezés * közreműködjön a közösség jelenlegi és jövőbeli szükségleteinek meghatározásában, világítson rá az elérendő célokra, a kedvező cselekvési lehetőségekre, a kötöttségekre és korlátokra, * konkrét adatokra támaszkodva intézkedési és rendezési tervek formájában javaslatot tegyen a pozitív változások elindításához, * a tervezés egész folyamatában biztosítsa a nyilvánosságot, * a szükségletek és a rendelkezésre álló források változásainak megfelelően folyamatosan gondoskodjon a tervek felülvizsgálatáról, módosításáról, * a terv elfogadásának pillanatától kezdődően értékelje a környezetben lezajló változásokat, azok következményeit, és így a tervezés egy folyamatos monitoring tevékenységgel egészüljön ki. A fenntartható településfejlődést szolgáló tervezésnek * egyszerre kell figyelnie a környezeti, a társadalmi és a gazdasági egyensúlyra ahelyett, hogy ezeket különálló tényezőként kezelné, * a közérdeket kell szolgálnia, ami nem mindig egyértelmű, gyakran az eltérő érdekek egyeztetését jelenti, * a tervezőnek időnként határozottan ki kell állnia egyes érdekek jogossága, indokoltsága vagy törvényessége mellett, * nem szabad türelmetlennek lennie, a programok megvalósításának kikényszerítése gyakran passzivitáshoz, s ezzel végső soron hibákhoz vezet. A települések életképessége, jóléte és környezeti állapota attól függ, hogy együtt van-e a tervezésben és a megvalósításban a kellő technikai tudás, kreativitás, és a tevékenységek összehangolására való képesség, a jó együttműködés a különböző szakmák, a felelős településpolitikai döntéshozók és a közösség egésze között. A település rendszerelvű megközelítése A település rendkívül bonyolult képződmény, fejlődését meglehetősen összetett hatásmechanizmusok befolyásolják. Ezért az eligazodáshoz célszerű a rendszerelvű megközelítést segítségül hívni. A települést ennek megfelelően tekinthetjük egy olyan több, önmagában is összetett alrendszerből álló rendszernek, amelyben 5


* a társadalmi környezet (a gazdasági, a humán-biológiai és a kulturális, mentális környezet), * az épített környezet, valamint * a természeti környezet, mint a település alrendszerei szoros kölcsönkapcsolatban állnak egymással. Minden, ami települések fejlődésében történik, ezekben az alrendszerekben, és egymásra gyakorolt hatásaikban döntődik el. Nem elég tehát csak hangsúlyozni a fejlődés fenntarthatóságának fontosságát, hanem ezekben az alrendszerekben külön-külön és egymásra gyakorolt hatásaikban is biztosítani kell a fenntarthatóság feltételeit. Közben persze tisztában kell legyünk azzal, hogy ezek egymásra hatásában a társadalmi környezeté a meghatározó szerep. Azé a társadalmi környezeté, amely magában foglalja a gazdaságot, a kultúrát, a politikát és a biológiai vonatkozásokat is. A környezet minősége és fenntarthatósága szempontjából történő megközelítésben az a döntő, hogy a környezet mennyiben felel meg a vele szemben támasztott társadalmi, gazdasági, kulturális elvárásoknak. A társadalmi alrendszer a politikában jeleníti meg magát, legyen szó egy ország politikai berendezkedéséről vagy egy település irányításáról. A társadalmi környezeti alrendszer a többi alrendszerrel működő kölcsönösségi viszonyokban határozza meg a település fizikai valóságát, hiszen azokat a társadalom hozza létre saját életfeltételeinek biztosítására. A társadalmi alrendszer önmagán belül is tagolt. Részei: * a gazdasági, * a humán biológiai, és * a kulturális, mentális környezet. A fejlődés fenntarthatóságának feltétele, hogy a társadalmi alrendszeren belül ne legyenek túl nagy feszültségek. A társadalmi rendszeren belüli konfliktusokat a felszínen tömeggyűlések, tüntetések jelzik. A feszültségek szélső esetben erőszakos megmozdulásokba, sőt polgárháborúba is torkolhatnak, melyek megtörik a fejlődést.

Tömegek Gdanskban (Lengyelország) a „Szolidaritás” rendszerváltó időszakában

Tüntetés a forrongó Rómában az olaszországi gazdasági struktúraváltás megrázkódtatásai idején

6


Vegyük sorra a település társadalmi alrendszerének hatásait a fejlődésre. A gazdasági környezet határozza meg az épített környezet alakításának, fejlesztésének lehetőségeit, függetlenül attól, hogy azok milyen célt szolgálnak. Ugyanakkor az épített környezet egy része közvetlenül is szolgálja azoknak a gazdasági tevékenységeknek a működési igényeit, melyek a települési környezet terhelésének (légszennyezés, talajszennyezés, zaj és rezgés-terhelés) legnagyobb részéért felelősek. A humán biológiai környezet a társadalmi környezeti alrendszeren belül azoknak az igényeknek mentén határozza meg a település térbeli, fizikai valóságát, amelyek az egyes emberek egészségének biztosításán keresztül a társadalom életfeltételeihez biológiailag szükségesek. A városokon belüli zöldterületek, zöldfelületek elengedhetetlenül szükségesek az ott élők biológiai és pszichikai életfeltételeinek biztosításához. Sok más funkciójuk mellett a település oxigénellátásának javításával, a zajvédelemmel és a levegő portartalmának legalább részbeni megkötésével, a városi klíma szélsőségeinek mérséklésével az egészséges környezetet is szolgálják. A zöldterületek lazítják a beépítés sűrűségét, s ezzel csökkentik a túlzott laksűrűség miatti agresszivitást, deviáns magatartásformákat. A kulturális-mentális környezet az egyes embereknek a környezetet befolyásoló döntéseit határozza meg, a viselkedésbe, a kultúrába beszívódott minták, az ízlés és az ezeket vezérlő eszmék, ideológiák keretében. A „vonzó”, a „kellemes”, a „szép” környezet jelentős pozitívum, alkalmasint meghatározó lehet a lakóhely kiválasztásánál, vagy igényesebb gazdasági tevékenységek telephely-választásánál. Ugyanakkor az ezekhez a környezet-minőségi kategóriákhoz kötődő megítélések szinte teljes mértékben szubjektívak, vagy legalábbis annak tűnő kultúrafüggő szempontok. A helyi társadalom működése szempontjából fontos identitástudat is a települési környezet meglehetősen szubjektív értékeinek az egyes emberek kulturális-mentális tudatában való leképződésének eredménye. Az épített, művi környezeti alrendszer épületek, utak, műszaki létesítmények rendszere, melyek elsődleges térbeli keretet adnak a társadalom és a település életéhez, biztosítják a település működőképességét, az egyes települési funkciók közti szükséges kapcsolatokat. Az épített környezet elemei képezik a nemzeti vagyon jelentős részét, ennek megfelelően ennek az alrendszernek a tehetetlensége a legnagyobb a települési rendszeren belül. Fenntarthatóságához komoly nemzetgazdasági és kulturális érdekek fűződnek. Nálunk szerencsésebb geopolitikai fekvésű országokban jónéhány társadalmi rendszerváltás és funkcióváltás után is használatban vannak a középkor 5-800 éves épületei. Az épített környezet így kulturális értékként élő hordozója a közösség múltjának, az újabb környezeti beavatkozások kapcsán jelenének is. A településrendezési tervezés közvetlenül ennek a sok irányból befolyásolt alrendszernek a fejlesztését tervezi és szabályozza olyan módon, hogy az örökül kapott struktúra értékeit megőrizve azt folyamatosan új elemekkel egészíti ki, s ezzel biztosítja a fejlődés fenntarthatóságát. A kiegészítés a meglévő beépítés egy-egy elemének felváltására, vagy a területfelhasználás megváltoztatásával új beépítések, településszerkezeti elemek megjelenítésére is vonatkozhat. 7


Hagyományos települési környezet kiegészítése új elemmel Budapest belvárosban

Területfelhasználás megváltoztatásával létrehozott új városszerkezeti elem a korábbi mezőgazdasági felhasználás helyén. Új lakóterület Pécsett

A természeti környezeti alrendszer a település szempontjából külső és belső környezeti elemekre tagolódik. A település beépített területei elválaszthatatlanok külső természeti környezetüktől, a környező erdőktől, rétektől, szántóktól, tavakról, folyóktól. A mesterséges környezet, maga a település már önmagában is számtalan formában veszélyezteti a saját létét biztosító külső természeti környezet, a táj állapotát. Ezért erősödik fel napjainkban a településeket körülvevő táj, a természet védelme. A településeken belüli természeti környezeti elemek, a parkok, zöldfelületek, sőt még a települést körülvevő táj vegetációja is mai állapotában már az emberi beavatkozások eredményeit is hordozza. A mesterséges települési környezetben a természeti környezetet is csak mesterséges eszközökkel lehet létrehozni, és csak folyamatos gondozással, mesterséges eszközökkel lehet fenntartani. Az így, szakszerűen létrehozott természeti környezet azonban a természetesnél amely Európában már mondhatni alig, csak egy-két védett zárványban létezik – hatékonyabban, differenciáltabban szolgálhatja a gazdaság, vagy általánosabban a társadalmi környezet igényeit. Javítja a település általános környezeti állapotát és fontos használati, rekreációs funkcióknak is helyet ad. Esztétikai hatásával fontos eleme a település kellemességének is.

8


Pécs természeti környezete, Parkerdő a Mecsekben

A települési környezet konfliktusai A települési környezet egyes alrendszerei a társadalmi környezet primátusa mellett szoros kölcsönkapcsolatban állnak egymással. A települési környezetminőség konfliktusai döntően a települési környezet egyes alrendszerei közti konfliktusokban gyökereznek. A konfliktusok legjelentősebb része a társadalmi és a többi alrendszer között zajlik a társadalmi környezetnek a települési környezeti alrendszerek közti meghatározó szerepe miatt. A döntések a mentális környezetben formálódnak, döntően a gazdasági és épített környezetben realizálódnak, és pozitív vagy negatív hatásaik a természeti környezetben is megjelennek. Ugyanakkor a társadalmi alrendszer összetettsége miatta társadalmi hatások nem kezelhetők egyetlen homogén blokként. A különböző érdekek mentén szerveződő csoportok ütközései, az érdekütközések eredője képezi a társadalmi alrendszernek időben folyamatosan változópozícióját a települési környezet más alrendszerei közti kapcsolataiban.

A társadalmi rendszer belső konfliktusai döntően az egyes társadalmi csoportok egymástól különböző érdekei, valamint a gazdasági, a humán, a biológiai és a mentális alrendszerek között húzódnak. A városi társadalmak jellemzően összetettek, többsíkúak. A városok társadalma etnikai, kulturális és gazdasági szempontból is megosztott. Ennek megfelelően az egyes csoportoknak a városi környezettel kapcsolatos igényei, és ezek realizálási lehetőségei is meglehetősen differenciáltak, s egymással is folyamatos konfliktusban vannak. Az egyes társadalmi csoportok érdekütközései szinte minden városi terület újrahasznosítása, funkcióváltása kapcsán felmerülnek. Csak egy egyszerű példát említve, még ugyanazon a csoporton belül is, egy lakótelep viszonylag homogén társadalmában is egymásnak feszülnek az indulatok az épületek közti szabad területek átrendezésekor a játszótér párti gyermekes szülők, a parkoló és garázs párti gépkocsi tulajdonosok valamint a csendes pihenőhelyet igénylő öregebb korosztály között. Sokkal keményebb érdekkülönbségek húzódnak nagyobb léptékben is a szegények és a gazdagok, valamint a különböző kultúrájú etnikai csoportok között. Ezzel a problémával küszködnek Nyugat-Európa, vagy Amerika nagyvárosai, a kínai, a néger, az arab, a török, az indiai etnikumok más kultúrája, más környezeti igényei kapcsán, amelyre az ország nyitottá válása kapcsán hazai nagyvárosainknak is fel kell készülniük. 9


New - York - Harlem

A gazdaságban a hatékonyság, a profit orientáltság és a piaci érdekek a termelési költségek minimalizálását igénylik. A gazdaság szereplőinek egymással a piacért folytatott konkurenciaharca a költségek mindenáron történő lefaragásában teszi őket érdekeltté. Ez egyben az akár általuk keltett környezeti problémák rendezésének mellőzésében teszi őket érdekeltté határozott, a társadalom más alrendszereiből érkező külső, kényszerítő hatások híján.

A városok környezeti állapotának jobbítása csak hosszabb távon folyamatosan működő programok realizálásától várható, részben az épített környezet nagy tehetetlensége, de a többi környezeti elem sok összetevőből integrált jellegéből is adódóan. A társadalmi környezet által vezérelt elmozdulások tehát csak folyamatosan működő, tartós, az egyszer megkötött kompromisszumok mellett következetesen kitartó településpolitika és stabil, kiszámítható és következetes rendezési tervi szabályozások alapján realizálhatók. A társadalmi és az épített környezeti rendszer közti konfliktusok valójában a társadalmi rendszeren belül zajlanak, az épített környezet pedig híven tükrözi ezek eredőjét. Az épített környezetnek ez a „tükröző” funkciója nemcsak a jelenben, hanem a múltban is érvényesült. Ebben rejlik kulturális funkciója, hogy ugyanis a jelen és a múlt társadalmainak is hű lenyomata. A következő generációknak örökül hagyott, általunk formált városi környezet minden másnál igazabb képet fog adni rólunk, a mai társadalmunk belső folyamatairól ugyanúgy, mint ahogyan ezt számunkra a történeti beépítések teszik. Ha külföldön vagyunk, és nincs átfogó ismeretünk az adott országról, elég körülnézni az épített környezetben, és máris valós képet kapunk a társadalom helyzetről. Az épített környezet nem tud hazudni. Az egymásnak feszülő társadalmon belüli erők eredője a településeken belül egyszerre több területen is lemérhető: * a népesség integrálódó vagy szegregációs területi elhelyezkedésében, * a település viszonylag homogén építészeti, környezeti minőségében, a közterületek gondozottságában, vagy éppen ennek kirívó hiányában, * az új épületek építészeti, esztétikai minőségében, vagy annak hiányában, * az épített környezet hagyományos és új elemeinek illeszkedésében, * a szimbolikus környezeti elemek megőrzésében vagy felhagyásában, és új szimbólumok képzésében, * a tőkeerős „presztízs beruházások” funkcióiban, ezek építészeti kommunikációjában, * a települési ellátó rendszerek minőségében. 10


Az új Nemzeti Színház sok vitát kavart épülete Budapesten – kormányzati presztízs beruházás

Bank épület Budapesten – pénzügyi presztízs beruházás

A hazai településeken belüli folyamatok, és mai konfliktusok A magyar települési környezetben lezajló folyamatokat egymással párhuzamosan több, külön – külön is meglehetősen nehezen kezelhető adottság befolyásolja. Olyan problémákat kell egymással párhuzamosan megoldani, amelyek egyenként is komoly erőkoncentrálást, feladatot jelentenének. A gazdaságot a piacgazdaságra való áttérés, a strukturális átalakítás kényszere rázta meg, a társadalmi kohéziót az egyes csoportok közti már-már elviselhetetlen feszültséggel járó jövedelemkülönbségek nehezítik, miközben az Európa szerencsésebb felén, az elmúlt fél évszázadban lezajlott fejlődést felgyorsított ütemben kellene behozni. „Hazánk a fejlett világ perifériáján, a fejlett világra jellemző problémákkal küszködik, a szegényebb költségvetés, a hiányosabb jogi szabályozás, az alacsonyabb színvonalú közszolgáltatások következtében kevésbé sikeresen. Az államszocialista időszakban nagy infrastruktúrafejlesztési deficit halmozódott fel – elég a szennyvíztisztítás alacsony arányára, az ipartelepek talajszennyezésére, a közlekedési infrastruktúra elmaradottságára utalni. Egyidejűleg kell tehát az elmúlt évtizedek mulasztásait pótolni, s a hirtelen jelentkező új környezetterhelő igényeket kezelni (például a gépkocsiforgalmat, a megnőtt háztartási és kereskedelmi hulladékot) – az Európai Unió átlagos egy főre jutó bruttó nemzeti termékének egyharmadából:” (4) -----------------------------------------------

(4) Enyedi György: A településkörnyezet. In: Magyarország településkörnyezete. 8. old. MTA. Budapest, 2000.

11


A társadalmi rendszer belső folyamatai közül kiemelkedik a csoportok közti különbségek jelentős, korábban elképzelhetetlen, kirívóan magas szintje, amely a városi környezetben az európai értékrendtől idegen mértékű szegregációs folyamatokat indított be. Sorra épülnek a városi szövettől elkülönülő lakóparkok és megjelentek a leggazdagabbak városon kívül felépített, falakkal, videó-kamerákkal és őrző-védő szolgáltatásokkal védett „kastélyai”. A leggazdagabb rétegek kivonulása a városi épített szövetből egyben megszünteti érdekeltségüket annak környezeti állapotának javításában, hiszen saját igényes lakókörnyezetüket attól függetlenedő területeken alakítják. A másik oldalon kialakult szegénység, a létminimum alatt élők, a munkanélküliek, a modernizálódó gazdaságból képzettségi hiányok miatt kirekesztődöttek nagy száma. Nekik ugyancsak nem a városi környezet minősége a fő problémája, sokkal inkább a mindennapi élet legalapvetőbb feltételeinek az előteremtése. Nehezíti és hosszabb távra is stabilizálni látszik a társadalmi alrendszer belső problémáit az egyes rétegek közti átjárhatóság megnehezülése.

Újgazdag kivagyiság, a gazdagság fitogtatása

Szegénység, lepusztultság a városi szövettől elkülönült, szegregálódott zárványban Pécsett

A gazdasági szféra folyamatait az egyik oldalon a piaci követelmények kényszere és az öröklött, erre alkalmatlan nagyipari struktúra, a piacképes kisvállalkozások alacsony száma és felkészültségi hiányai, az általánosnak technológiai elmaradottság, a másik oldalon pedig a mindezek megoldásához tőke hiánya jellemzi.

teljesítési közép- és mondható szükséges

12


A rendszerváltást követően felszámolásra került állami nagyvállalatok hátrahagyott szennyezett környezete az egyik legsúlyosabb városi környezeti örökségünk. A közpénzekre maradt eltakarításuk jelentősen terheli az ország költségvetését. Csak Pécs környezetében például ilyen környezeti terheknek számítanak az uránbányászat által hátrahagyott perkolációs dombok, az ércdúsító üzem talajának szennyezettsége, a felhagyott szénbánya üzemek meddőhányói, a nagy mennyiségű vegyipari veszélyes hulladék Garé határában. A korszerűsödő ipar új telephely-választása ritkán érinti a felhagyott, funkció nélküli korábbi telephelyeket, döntően a zöldmezős beruházásokat részesíti előnyben. Ennek két megközelítésben is káros hatásai vannak a városok épített környezeti rendszerére. Egyrészt a városok belső területein sokáig maradnak használaton kívüli, egyre rosszabb állapotba kerülő élettelen, szlömösödő területek, másrészt az extenzív területhasználat a városok nem kívánatos területi kiterjedését, a városszerkezet kedvezőtlen módosulását is eredményezheti. A hazai befektetői tőke hiánya és a technológiai korszerűsödés megkerülhetetlen igénye szerencsére jelentős idegen tőkebehozatalt, fontos multinacionális cégek hazai megtelepedését eredményezte. Nélkülözhetetlen gazdasági szerepük mellett azonban meglehetősen érzéketlenek az épített környezet által hordozott kulturális hagyományokra, a helyi környezeti sajátosságokra. Fejlesztéseik az épített környezet kulturális tartalmában is a globalizációs tendenciákat erősítik. (5) Az épített környezeti rendszerben lezajló folyamatok az egyes emberek személyes, döntően a lakóhellyel kapcsolatos döntéseiben, másrészt az épített környezeti rendszer elmaradottságában, korszerűtlenségében, és a vállalkozói tőke itteni erőszakos „nyomulásában” gyökereznek. Felértékelődtek a városközpontok, különösen a történeti városközpontok, ahová a korábban hiányzó új, elsősorban pénzügyi intézmények, bankok, és az igényes kereskedelmi egységek, a növekvő idegenforgalmat kiszolgáló szállodák, panziók, vendéglátó-helyek települtek új környezeti elemként, kiszorítva illetve csökkentve a korábban domináns lakó funkciókat. Ennek a folyamatnak természetes velejárója, hogy a belvárosok korábbi nagyobb lakóudvaraiba új intézmények települnek. Ez a folyamat szélső esetben a városrész éjszakai kiüresedését eredményezheti, bizonytalan közállapotokat teremtve, másrészt szinte megoldhatatlan az intézmények miatti növekvő gépkocsiforgalom, a szükséges parkolóhelyek biztosítása. A forgalomcsillapítással, a behajtás adminisztratív megnehezítésével a forgalom még csak kezelhető lenne, ha a másik oldalon az új funkciók új, szint alatti garázsai a csillapítással párhuzamosan nem növelnék a gépkocsi forgalmat. A jelzett problémák, és a meglévő településszerkezet védelme miatt a nagyobb volumenű fejlesztések a történeti magon kívüli területre szorulnak, ezek teljes átértékelődését eredményezve. ----------------------------------------------------------------

(5) Lásd részletesen Tóth Zoltán: “Építészet – városépítészet, hagyományok és modernizáció” c. könyvében (Ponte-Press, Pécs, 2001, 2003)

13


A történeti városmagot így egy intézményi gyűrű veszi körül, tovább növelve a terület parkolóhely hiányát. A folyamat természetesen nem új keletű, s így a mai, döntően kereskedelmi intézmények saját igényein túli parkolóhelyei már némileg besegíthetnek a történeti városmag parkoló-mérlegébe, az ottani hiány pótlásába.

Új, nagyobb volumenű fejlesztések Pécs történeti belvárosával határos területeken, Árkád üzletház

A városközpontot körülvevő városias lakóterületek fő problémája, hogy a tulajdonosoknak általában nincs erejük az épületek felújítására, korszerűsítésére, a környezeti minőség javítására. A megújulás általában csak a régi elavult épületek bontása árán, jelentős lakásszám növekménnyel, az új tulajdonos vállalkozói tőkéjéből valósul meg. A vállalkozónak nem a komplex környezeti minőség jobbítása a célja, hanem a legmagasabb haszon elérésére törekszik, a beépítés sűrűségének, a szintszámnak, a lakásszámnak, az épület magasságának a lehetséges maximumra való feltornászásával, a zöldfelület lehetséges minimumra szorítása mellett. Nem a jó lakókörülmények biztosítása a célja, (nem a vállalkozó fog ott lakni, értékesíti a megépített lakásokat) hanem a befektetett tőke minél nagyobb hozamának elérése a fontos számára. A városokon belüli hagyományos ipari övezetekben lezajló folyamatokról már korábban, a gazdaság kapcsán volt szó. Hosszabb távon, az európai gyakorlatnak megfelelően itt általában teljes bontás után a területek teljes funkció-váltásával és a környezeti minőségi megújulásával lehet számolni. Ezek az övetek ugyanis városszerkezetileg általában kedvező pozícióban vannak, és további ipari célú felhasználásukat a terület fekvéséből következő felértékelődése és a környezetvédelem szigorodó előírásai is nehezítik. Más esetben az ipari szerkezetváltás kapcsán a megszűnt ipartelepek nyújtanak lehetőséget a terület új használatára. Szép és érdekes példája ennek a GANZ ipartelepének új közparki és kiállítási, szórakoztató, kulturális funkciókkal való felváltása, 14


részben a meglévő csarnokok felhasználásával, vagy a MOM helyén egy teljesen új funkciócsoport, bevásárló központ, lakások és kulturált városi köztér kiépítése. Külön problémahalmaz a városokban lévő lakótelepek környezeti minősége. 1961 és 1990 között a két 15 éves lakásépítési terv keretében több mint kétmillió új lakás épült az országban, jelentős hányaduk lakótelepeken, paneles technológiával, új anyagok, szerkezetek felhasználásával. A lakások egyre esedékesebbé váló felújítása a közeljövő megkerülhetetlen feladata lesz. Az itt lévő szociális lakásokat a városi GANZ park, Budapesten, Buda nagyvárosias önkormányzatok az első adandó beépítésének szívében

alkalommal eladták a korábbi bérlőknek (belátva, hogy az esedékessé váló felújításokkal nem fognak tudni megbirkózni). Az új tulajdonosoknak azonban még a komfortfokozat miatti magas közüzemi díjak kifizetése is komoly gondot okoz. Az értelmiségi réteg és a középosztálybeliek már korábban igyekeztek kiköltözni a lakótelepekről, a második szakaszban meg a tulajdonossá vált nyugdíjasok és munkanélküliek kísérelnek meg olcsóbban fenntartható lakásba költözni, nem ritkán a korábbi zártkertekben megépített, lakásnak aligha nevezhető épületekbe. (Általánossá vált a törekvés a zártkertek belterületté és lakóterületté nyilvánítására, hogy legalább kölcsönt lehessen felvenni a lakhatóság elemi feltételeinek biztosításához anélkül, hogy ennek közmű és intézményi ellátási feltételei meglennének.) Külön problémakört képez a lakótelepi közterületek, a lakóterületen belüli zöldfelületek, játszóterek, pihenő területek és közterületi berendezési tárgyak állapota. Elhanyagoltságuk– a magas laksűrűség problémáival is terhelten – számos közvetlen és közvetett környezeti konfliktus okozója. A lakótelepi folyamatok egyértelműen ezeknek a területeknek az értékvesztését mutatják, és egyértelművé teszik, hogy a legkomolyabb állami és önkormányzati beavatkozásokra ezeken a területeken lesz szükség a környezeti minőség jobbítására.

15


Lakótelepi egykor volt szökőkút vízmedencéjének mai állapota

A városok perifériáin megjelenő új, korszerű ipari telephelyek vagy autós bevásárló központok általában nem saját környezeti minőségükkel keltenek feszültségeket, hanem a városszerkezet megbontásával, a beépítések nagy területekre való és a város szempontjából indokolatlan széthúzásával okoznak működtetési és környezeti problémákat. A bevásárló központok ezen kívül a város belső területeinek, a belső központoknak funkcióit veszélyeztetik létükkel. Látni kell, hogy ezek az Északamerikai minden szolgáltatást nélkülöző elővárosok, szuburbok ellátására jöttek létre, „városias” központot teremtve a több 10 kilométeres körzetben elszórt, homogén funkciójú lakóterületek közti terjengős tájban. Nem tekinthető véletlennek, hogy Európa nyugati területein általában erős ellenállással fogadták az amerikanizációnak ezeket az új követeit, és olyan sűrűségben, nagyságrendben és gyakorisággal sehol másutt nem találhatók Európában, mint nálunk.

A településrendezési tervekben önálló terület-felhasználásként szerepelnek a közlekedési területek. A közlekedés ma a város működtetésének nélkülözhetetlen része. „A társadalmi lét kevés területe érinti oly átfogóan az ember mindennapi életét, mint a közlekedés. Hol mert használja, hol mert elviseli a mások által történt használatát. A közlekedés Városon kívüli „Metro” áruház Pécs perifériáján, a minősége a városi ember számára nem 6-os számú főközlekedési útra felfűzve arról szól, hogy hogyan közlekedik, hanem hogy hogyan él.” (6) A közlekedési területeken zajló intenzív gépkocsi forgalom környezeti ártalmai széles körben ismertek. Az ennek csökkentésére hozott központi intézkedések (pl. az ólommentes benzin teljes körű kereskedelmi bevezetése) csökkenthetik ugyan a környezetszennyező hatásokat, de teljesen nem tudják kiküszöböl--------------------------------------------------------

(6) Bercik A. – Molnár L. A közlekedés a múlt kalandja, a jövő reménye. In: Urbanisztika 2000. 188. old. Akadémiai Kiadó,Budapest. 16


ni azokat. A nagyobb településekben ennek a problémának a csökkentésére sorra jelölődtek ki a kizárólag gyalogosoknak fenntartott utcák, bevezetésre kerültek forgalomcsillapított övezetek, és kerékpárutak is folyamatosan épülnek, miközben a városokat érintő átmenő forgalom egyre inkább elkerüli a városokat. A tendencia folytatódására lehet számítani remélve, hogy a városok egyes területeit érintő, megindult pozitív változások a városok egész területét átfogó rendszerbe fognak szerveződni. Ugyanakkor meg kell említeni, hogy mindennek ára van. A forgalomcsillapított övezetek határán megnő a forgalom, a gyalogosoknak fenntartott utcák nehezítik az itt lakók gépkocsi parkolásának megoldását és az autóik használatát, az üzletek áruval való feltöltését. A településrendezési tervezés egyik fontos lehetősége és célja, hogy kilépve az egyoldalú ágazati megközelítésből, az ilyen és hasonló problémákat kezelje. A természeti környezeti alrendszerben lezajló folyamatok döntően az előzőek függvényében alakulnak. A zöldmezős ipartelepítések, bevásárló központok kapcsán már megindult a városok térbeli terjeszkedése. A folyamat kellő szabályozottság híján várhatóan más funkciók kitelepülésével még erősödhet, ami a városok olajfolt szerű szétterülését eredményezheti a városokat körülvevő tájban. Szemben a városfejlesztés Európa-szerte elfogadott „kompakt város” elvével ez a folyamat egy olyan amerikanizálódást indíthat meg a városok térbeli szerkezetében, mely alapvetően idegen az európai, és azon belül a magyar városok jellegétől, a kialakult térbeli struktúráktól, és tönkreteszi a városok körüli kultúrtájat is. A városok belső területein megjelenő új funkcionális igények és a területnövelés gyakori korlátai rendszeresen vetik fel az egyébként közművesített területeken lévő városi zöldterületek, parkok beépítésének lehetőségét. A gyakorlatban ezek az igények, félve a közfelháborodástól, nem az adott zöldterületek megszüntetését vetik fel, hanem mindig csak annak egy kisebb, az adott fejlesztés számára kinézett részének beépítési lehetősége érdekében lobbiznak, elfedve, hogy a beépítés – folyamattá válva – a zöldterületi funkciók teljes megszűnését eredményezi. Ugyanígy veszélyeztetik a növekvő gépkocsiforgalom igényei az utcák fasorait, vagy az ipari „zöld mezős” területfelhasználások a városokat körülvevő tájak természeti környezetét. A települési környezet konfliktusainak kezelése, eszközei A településekkel, a városokkal számtalan tudományterület és intézmény foglalkozik, ezek azonban a települések összetett valóságából mindig csak a saját szakterületüket érintő aspektusokat ragadják ki, és kísérlik meg az ott jelentkező problémákat a saját területükre és a saját eszközeikre szűkítve megoldani. A városok környezeti állapotát befolyásoló döntések és a hozzájuk kötődő felelősség is különböző hierarchia szinteken jelenik meg és a különböző ágazatok, hatóságok és a gazdasági élet legkülönbözőbb szereplői között osztódik.

17


A környezeti konfliktusok kezelésének négy különböző hierarchiaszintje, tartalmában és eszközeiben különböző területe különíthető el egymástól. Így érdemes egymástól megkülönböztetve kezelni * a gazdaság makro szintjén, illetve a kormányzati szinten hozott, a települési környezet minőségét befolyásoló döntéseket, * a környezetvédelem önálló ágazati szerepét, * a helyi önkormányzatok szerepét, a települések szintjén hozott, a környezet minőségével összefüggő döntéseket, ennek részeként a településrendezési tervekben a terület-felhasználások és a szabályozások környezettudatos megállapítását, és végül * az előzőek formálásában, a döntések előkészítésében, elfogadásában és végrehajtásában is döntő szerepet játszó civil szervezetek és a lakosság legszélesebb rétegeinek szintjét és szerepét. Nyilvánvaló, hogy a környezetvédelem ágazati munkája megjelenik a kormányzati és az önkormányzati döntésekben is, hogy a kormányzati és önkormányzati döntések visszacsatolódnak a környezetvédelem ágazati mozgásaiba, stb. Az ezeken a szinteken hozott döntések együtt alakítják a települések környezeti minőségének változásait. Itt most elsősorban a helyi önkormányzatok döntési szintjével, s ezen belül is a településrendezés eszközeivel kezelhető kérdésekre kell koncentráljunk. Ebben a kérdéskörben fontos a terület-felhasználásokkal, azok módosulásával, az építéssel is járó fejlesztési döntések köre, amelyek a városok környezeti állapotát „előre menekülve” és a megelőzésre koncentrálva, belülről befolyásolják. Természetes, hogy a helyi rendezési döntéseknek is szervesen kell kapcsolódniuk a más szinteken hozott döntésekhez. Így például a környezetkímélő vasúti teherszállítás kapacitásnövelése, és a konténeres szállítás előtérbe kerülése együtt járhat a városokban új konténeres teherpályaudvarok létesítési igényével, és ezeknek a városszerkezetbe való olyan illesztési feladatával, mely az ide irányuló közúti teherforgalmat a város közlekedési ártalmakra érzékeny területeinek kikerülésével oldja meg. Vagy a folyamatos bírságolások hatására a környezetszennyező tevékenységek környezeti szempontból kevésbé érzékeny területre való áttelepülése is a csak helyi szinten kezelhető helybiztosítással, a rendezési tervezés eszközeivel oldható meg. Más esetekben, ugyanilyen környezetvédelmi ágazati szerepkörű késztetések hatására a technológiaváltásra hozott döntések megnagyobbodott helyigénnyel járhatnak, melyek biztosítása ugyancsak a rendezési tervezéshez kötődik, s így a települési önkormányzat döntési hatáskörébe tartoznak. Vagy az energiapolitikában, az energiaellátás fenntarthatósága érdekében hozott döntések kapcsán a településrendezési tervekben is gondoskodni kell a helyi, megújuló energiaforrások fokozott igénybevételéről, ami például szélerőművek helykijelölésével járhat. A települések belső környezeti állapotának jobbításához, fenntarthatóságához megkívánt komplexitást, a környezeti problémák kezeléséhez, a fejlődés fenntarthatóságához szükséges integrált megközelítését a településrendezési tervek biztosítják. Településeink 18


fenntartható fejlődése, környezeti állapotuk alakulása döntően attól függ, hogy a helyi társadalom, és annak képviselői mennyire tartják fontosnak a településük fejlesztésében az integrált és esetleg csak hosszabb távon kamatozó megközelítéseket, mennyire hajlandók konfliktusokat felvállalni a rövid távú egyéni vagy csoportérdekek érvényesítésével szemben. Ugyanígy fontos, hogy az integrációban a környezeti minőség ügye milyen szerepet tud magának kivívni. Döntő, hogy az egyes fejlesztők mennyiben azonosulnak ezzel önkéntes döntéseikben, s hogy ennek hiányában a helyi közösség milyen határozottan érvényesíti azokat a jogi eszközöket, melyeket rendezési terve számára a közérdek érvényesítésére biztosíthat. Az eddigi tapasztalatok azonban felhívják a figyelmet arra, hogy a demokratikus társadalmakban az urbanizációs folyamatok döntően az emberek szándékaitól függenek, s hogy ezeket a tervezés jogi eszközeivel csak befolyásolni lehet, meghatározni aligha. A már idézett írásában Enyedi kifejti, hogy: „Az urbanizációt társadalmi folyamatok, társadalmi érdek,- és erőviszonyok vezérlik, a várostervezés tehát csak arra törekedhet (s ez is igen nagy feladat!), hogy az e folyamatok által keltett településkörnyezeti konfliktusok hatását korrigálja, kedvezőtlen vonásait enyhítse, s e konfliktusoknak a helyi társadalom által kedvezőnek tartott feloldását egyengesse.” (7) Mindezek aláhúzzák a településrendezési tervezésben a társadalmi részvétel kiemelt fontosságát.

---------------------------------------------------

(7) Enyedi György: A településkörnyezeti konfliktusok kezelése. In: Magyarország településkörnyezete, 6. old. MTA. Budapest, 2000.

19


2. A fejlesztés és rendezés céljai, feladata, tartalma U

A területfejlesztés és területrendezés célja, feladata – A településrendezés célja, feladata – A tervezés szükségessége – A tervezés folyamata – A településtervezés tartalmi vonatkozásai

A terület- és településfejlesztés, a terület- és településrendezés céljait, ezeknek a szakterületeknek a feladatait hazánkban törvények szabályozzák. (8) A területfejlesztés és területrendezés célja, feladata: * az ország valamennyi térségében a szociális piacgazdaság kiépítésének elősegítése, a fenntartható fejlődés feltételeinek megteremtése, * az innováció térbeli terjedésének elősegítése * a társadalmi, a gazdasági és környezeti céloknak megfelelő térbeli szerkezet kialakítása, * a főváros és a vidék, a városok és a községek, illetve a fejlett és az elmaradottabb térségek és települések közötti – az életkörülményekben, a gazdasági, a kulturális é az infrastrukturális feltételekben megnyilvánuló – jelentős különbségek mérséklése és a további válságterületek kialakulásának megakadályozása a társadalmi esélyegyenlőség biztosítása érdekében, * az ország térszerkezete, településrendszere harmonikus fejlődésének elősegítése, * a nemzeti és térségi identitástudat megtartása és erősítése. Ezeknek a céloknak a tükrében a területfejlesztés és területrendezés feladata: * a térségi és helyi közösségek területfejlesztési és területrendezési kezdeményezéseinek elősegítése, összehangolása az országos célkitűzésekkel, * fejlesztési koncepciók, programok és tervek kidolgozása, meghatározása, megvalósítása, a társadalom, a gazdaság és a környezet dinamikus egyensúlyának fenntartása, illetve javítása érdekében, * a nemzetközi együttműködés keretében az Európai Unió regionális politikájához való illeszkedés elősegítése, valamint a regionális együttműködésben rejlő kölcsönös előnyök hasznosítása, a határmenti térségek összehangolt fejlesztésének elősegítése. A településrendezés célja: * a települések területfelhasználásának és infrastruktúra hálózatának kialakítása, * az építés helyi rendjének szabályozása, * a környezet természeti, táji és épített értékeinek fejlesztése és védelme, továbbá * az országos, a térségi, a települési és a jogos magánérdekek összhangjának megteremtése, az érdekütközések feloldásának biztosítása, * valamint az erőforrások kíméletes hasznosításának elősegítése. ------------------------------------------------

(8) 1996.évi XXI. törvény a területfejlesztésről és a területrendezésről (Területfejlesztési törvény), valamint az 1997. évi LXXVIII. törvény az épített környezet alakításáról és védelméről (Építési törvény)

20


A településrendezés feladata, hogy a település területének, telkeinek felhasználására és beépítésére vonatkozó helyi szabályok kialakításával * meghatározza a település összehangolt, rendezett fejlődésének térbeli-fizikai kereteit, * a település adottságait és lehetőségeit hatékonyan kihasználva elősegítse annak működőképességét a környezeti ártalmak legkisebbre való csökkentése mellett, * biztosítsa a település megőrzésre érdemes jellegzetes, értékes szerkezetének, beépítésének, építészeti és természeti arculatának védelmét. A fejlesztés és rendezés céljainak és feladatainak törvényi taglalásából kitűnik, hogy az ott felsoroltak csak a tervezés segítségével, csak a tervi eszközök használatával biztosíthatók. A tervezés szükségessége napjainkban Áttekintve a településtervezés történeti megjelenését, s hogy a területi tervezés, vagy legalábbis a területi jellegű gondolkodás milyen körülmények között jelent meg a történelem során, megállapíthatjuk, hogy a mai hazai urbanisztikai tervezés feladatai magukban hordozzák a tervezés szükséges voltának történetileg kialakult majd minden elemét. A mai Magyarországon olyan kihívásokkal kell szembesüljünk, melyek a tervezés szükségességének általános megközelítései mellett külön is igénylik a tervezés beavatkozását a folyamatokba. A fejlesztés és rendezés céljai, feladata csak a tervezés eszközeivel teljesíthetők * Az egyes települések önérdekű fejlesztése a helyi önkormányzatok megnövekedett döntési hatáskörével megtámogatva a térségi és nemzeti érdekek háttérbe szorításának veszélyével fenyeget, amit csak jogilag körülbástyázott területrendezési tervekkel lehet kezelni. * A spontán történeti fejlődés alapján létrejött városszerkezetek a városnövekedési folyamatok miatt olyan helyzetbe kerültek, hogy működőképességük fenntarthatósága a településszerkezet egészének tervezése nélkül nem biztosítható. A településmag problémái mellett a peremterületeken, a volt zártkertekben és a városkörnyéki kisebb településeken meglehetősen rendezetlen szuburbanizáció megy végbe; a folyamatok kezelhetősége nem képzelhető el a terület- és településrendezési tervezés eszközei nélkül. * A „tervezett” városrészek teljes körű infrastruktúrája még nem épült ki sem az intézményi sem a műszaki hálózatot illetően, ezek kiépítése a városszerkezet egészében gondolkozó településrendezési tevékenységet igényel. * A települések egyes részeinek ill. egyes kedvező gazdaságföldrajzi helyzetben lévő településeknek áradásszerű növekedése mintegy túlcsap a szerkezeti fejlődés gátjain és felborítja a területhasználati és működési egyensúlyt, mely csak a településrendezés szabályozási funkcióival akadályozható meg, illetve tartható még elviselhető keretek között.

21


* A közösségi politikai akarat helyett a tőke érdekei, a termelés és a fogyasztás logisztikai kényszerei vágnak „új rendet” a területfelhasználásban és a települési hálózatokban. A település ez ellen a település hosszabb távú érdekeit figyelmen kívül hagyó, a településszerkezetet romboló „nyomulással szemben” csak olyan, tervezésre épülő szabályozással tud védekezni, amellyel lehetetlené teszi a nem kívánatos fejlesztések realizálását, és megkönnyíti a kívánatos fejlesztések telepítését. * Mindezek a folyamatok nap mint nap támadják a megőrzendő települési értékeket, legyen az a történeti szerkezet, a területfelhasználás vagy a tájjal évszázadok eredményeként egységet alkotó morfológia és városkép, a települések belső mikrokörnyezetét adó épületegyüttesek, a közterek és közparkok rendszere. A védelemnek itt is a tervezésre épülő szabályozás az eszköze. Ezek a tényezők összetett módon és szinte megfellebbezhetetlenül indokolják a rendezési tervezés szükségességét. Nem nélkülözhető a fejlesztési típusú tervezés sem. * A fejlesztések jelentős hányada pályázatok útján elnyert központi és EU-s támogatások segítségével valósul meg. Az, hogy az országos érdekeknek is megfelelő fejlesztések történjenek, a pályázati kiírások tartalmával lehet befolyásolni. Ezek megalapozásához nélkülözhetetlen a területfejlesztési tervezés. * A rendezési tervek megalapozásához, a tényleges tér- vagy településszerkezeti, térbeli, műszaki, városépítészeti tervezéshez nélkülözhetetlen, hogy ismertek legyenek azok a legfontosabb, hosszú távú fejlesztési célok, amelyek térbeli megoldása, elhelyezése a rendezési tervezés egyik legfontosabb feladata. Ez pedig a meglévő állapotok áttekintését,a reális társadalmi és gazdasági igények szisztematikus számbavételét, dokumentálását, azaz hosszú távú, legalább koncepció szintű fejlesztési típusú tervezést igényel. * A rengeteg szükséges és megoldandó fejlesztést nem lehet egyik napról a másikra megvalósítani. A konkrét fejlesztési elhatározások között középtávon mindenképpen súlyozni kell, el kell dönteni, hogy az adott időszakban mi a legfontosabb, melyek a sok szükséges fejlesztésből azok, amelyek az adott lehetőségek korlátai között megvalósíthatók, melyek műszaki és pénzügyi előkészítéséhez hozzá kell fogni. Ez a fejlesztési típusú tervezés szükségességének másik fontos indoka. A tervezés folyamata A településrendezési tervezés hasonló munkafázisokat használ, mint minden más, a jövő állapotát befolyásolni kívánó bármilyen tervművelet, de jellegéből adódóan azoktól különbözik is. A tervezés általános munkafázisai: * helyzetfelmérés, értékelés, * célkitűzés,

22


* a célok eléréséhez szükséges eszközök meghatározása, * a megvalósítás programozása, * a tényleges végrehajtás tervezése A fejlesztési tervezés szó szerint követi a fenti munkafázisokat, míg a rendezési tervezésből hiányoznak sajátos műfaji jellege miatt az előbbi felsorolásnak a megvalósítással kapcsolatos részei. A rendezés eszköze ugyanis maga az elfogadott terv, annak koordinációs, információs és szabályozási funkciói. A megvalósítás viszont már kívül esik a rendezési tervezés kompetenciáján. A rendezési típusú tervek realitását az biztosítja, hogy ezek programja a fejlesztési típusú terveket figyelembe veszi, de a rendezési típusú tervek megvalósításáról általában nem szoktunk beszélni. Ezek a tervek ugyanis csak térben rögzítik az egyes fejlesztési célok elhelyezését, és megállapítják azokat a szabályokat, amelyeket majd a realizáláskor – ha arra sor kerül – figyelembe kell venni. A rendezési típusú tervek munkafázisai a következők szerint írhatók le: * vizsgálatok, helyzetértékelés, * tervezési program (célkitűzés), * maga a rendezési tervezés – a település szerkezetének és a szabályozásnak a tervezése, * egyeztetések, véleményeztetések és * a terv határozati, illetve rendeleti megállapítása (mint a megvalósítás eszköze) A tervezésben elfoglalt súlyát tekintve elsőként a vizsgált terület ill. település adottságait, meglévőségeit kell meghatározónak tekinteni. Ez lehet az ország egésze, a régió, a megye, a kistérség, a települések egy csoportja és maga a település. Különösen igaz ez a rendezési tervi elemekre, mert a táj, a településszerkezet, az épületállomány – de még a több évtizedes növényállomány is – a történelem tanulsága szerint jóval állandóbb eleme egy településnek, mint a fejlődés gyakran változó iránya és a még gyakrabban változtatott fejlesztési programok. Tudnunk kell, hogy az általunk tervezett fejlesztések a település már meglévő kiépítettségéhez viszonyítva – extrém esetekről eltekintve – folyamatosan csak nagyon kis volumeneket jelentenek, csak kis változásokat eredményeznek. Ezért van kiemelkedő szerepe a jövő tervezése során a már meglévő állapotok figyelembevételének. A rendezési tervezés ezért a település tér-műszaki és környezeti-ökológiai adottságait teljes körűen számba véve, ezek vizsgálatára alapozva tehet csak javaslatot a településszerkezet alakítására, majd az építési (fejlesztési) szabályokra, amelyek biztosítják, hogy a területek használata és az építmények elhelyezése, formálása a kitűzött állapotok harmonikus összhangját eredményezze. De milyen legyen a tervezés cél állapota, milyen folyamatokat, milyen tendenciákat kell figyelembe venni a települések tervezése során? A továbbiakban erre térünk ki.

23


A településrendezés tartalmi vonatkozásai Joggal merülhet fel, hogy a szükséges beavatkozások jellege, módja, volumene a területek és a települések, és lehetőségeik különbözősége miatt mindig más és más, s hogy ebben a helyzetben hogyan fogalmazhatók meg mégis olyan általános tervezési viselkedésformák, olyan általános célok, amelyek nélkülözhetetlenek a korszerű településtervezéshez. Napjainkban is vannak olyan mindig, minden település tervezése során követendő elvek, amelynek érvényességét a differenciált körülmények, lehetőségek nem befolyásolják. Ezeket a településtervezés során érvényesítendő, a tervek jellegét meghatározó mondhatni tervezéselméleti megközelítéseket korábban már ismertettük, (Tóth – Hübner – Gömöry /2003/) de célszerű ismét áttekinteni ezek főbb vonatkozásait. Mi kell tehát jellemezze a településtervezést? *additivás (hozzáadás), azaz a tervezett beavatkozásokat a már meglévő állapotok kiegészítéseként kell értelmezni, * hierarchikusság (alá – fölérendeltség), azaz a tervek egy hierarchikus rendszer részei kell legyenek, melyben a nagyobb területre készülő tervek tartalmát figyelembe kell venni a terület egy részére készülő tervekben, sőt egyes nagyobb térségi tervi elhatározásokat a területen belüli kisebb térség terveinél kötelező átvezetni, a kisebb lépték és az információs háttér részletesebbé válása kapcsán szükséges pontosításokkal, * szubszidiaritás, azaz az egyes hierarchia szinten tervi döntések csak azokra a kérdésekre vonatkozzanak, melyekhez a szükséges információk ott, az adott hierarchia szinten állnak rendelkezésre, * partnerség, azaz a tervezésbe be kell vonni mindazokat, akik érintettek, akik részt vehetnek a tervi döntések realizálásában, tehát partnerként megnyerhetők az elhatározásokhoz. A fenti alapelvek nem, vagy csak alig érintik a tervek tartalmát, nem adnak választ azokra a feszítő tartalmi kérdésekre, melyek minden konkrét tervezés során felmerülnek. Némi egyszerűsítéssel azt mondhatjuk, hogy a tervezésnek törekednie kell az ideálishoz közelítő, de még reálisan elérhető települési állapotok elérésére. Ha ezt elfogadjuk, akkor már csak az a kérdés, hogy mit tarunk ideálisnak, s hogy hol vannak a realitás határai a terv távlatában? A realitás megítéléséhez * a fejlesztési koncepciók, fejlesztési tervek, * a vonatkozó területrendezési tervek figyelembevétele, valamint * a tervezési terület gazdasági helyzetének, önerejének, * a fejlesztésbe hosszú távon várhatóan bevonható külső források megbecsülése, * összefoglalóan a térség vagy a település fejlesztési lehetőségeinek felmérése * viheti közelebb a tervezést.

24


A kérdés hosszú távú kezelése persze közel sem egyszerű, és a vonatkozó tervi állásfoglalás jelentősen befolyásolja a terv és a település sorsát. Ha ugyanis alulbecsüljük a fejlesztés lehetőségeit, a megjelenő beruházói igények miatt gyakori terv-módosítások következnek. Ezek jelentős átfutási ideje megakadályozhat több, egyébként a település számára fontos fejlesztést, és árt a tervezés társadalmi és politikai megítélésének. Ha viszont túlbecsüli a tervezés a lehetőségeket, ezeknek egy része a vele kapcsolatban lévő, tervezett de elmaradó fejlesztések nélkül valósulhat mag, s így a település tervezett egészének összefüggéseiből kiszakítva, nem érvényesül a terv koordinatív funkciója. A tervek tartalmát érintő másik sarkalatos kérdés sem egyszerű, az ugyanis, hogy milyennek kellene lennie a ma és főleg a holnap településének? Ennek megválaszolásához sem függetleníthetjük magunkat a település meglévő állapotától. A meglévőségek nehézkes és lassú módosítási lehetősége egyrészt visszautal az előzőekben említett realitás igényhez, másrészt nem lehet a települések különböző karakterű részeit egy kalap alá vonva, egységesen kezelni. Ugyanakkor világos jövőképpel, betartandó alapelvekkel kell a tervezésnek rendelkeznie, hogy a település egyes részei és a település egésze is a lehető legjobban megközelítse az ideális, vagy az ideálisnak hitt állapotot.

25

A FEJLESZTÉSI ÉS RENDEZÉSI TERVEZÉS CÉLJAI ÉS ESZKÖZEI

3. Tervfajták, mire alkalmasak és mire nem U

A fejlesztési és rendezési tervek tartalmi különbségei – A területi és települési szintű tervek kapcsolatai – A konkrét megvalósítás tervi eszközei – A használatos tervfajták rendszerezett áttekintése – Időfaktor a tervezésben

A fejlesztési és rendezési tervek tartalmi különbségei A fejlesztési típusú tervdokumentumok a fejlesztési célokat jelölik ki és döntően gazdasági, terület- és településpolitikai megalapozottságúak, a rendezési tervek pedig döntően tér-műszaki jellegűek és a fejlesztési dokumentumokra épülve a területek felhasználási lehetőségeivel, s ezzel összefüggésben az építés lehetőségeivel, szabályozásával foglalkoznak. A fejlesztési típusú tervdokumentumok a miért, a mit, a mikor és a miből kérdésekre adnak választ. A rendezési típusúak a hol és hogyan kérdéseket válaszolják meg. Míg a fejlesztési típusú tervek általában nem, vagy csak a tervet jóváhagyó szervezetre tartalmaznak kötelező előírásokat, a rendezési tervek szabályozási munkarészei viszont jogi hatállyal is bírnak. A mai hazai gyakorlatban a tervműveletek tehát fejlesztési és rendezési típusúakra osztódnak. A fejlesztési típusú tervezés a társadalmi, gazdasági szükségletek talaján áll, a rendezési tervezés pedig a természetföldrajzi, településszerkezeti, a természeti és épített környezeti adottságokból indul ki, akár egy nagyobb területről, akár egy településről van szó, és ezek racionális továbbfejlesztésére ad javaslatot, ami egyben a fejlesztések szélesebb értelemben vett hatékonyságának (területi, települési) is feltétele. A hazai tervezési gyakorlat a települések jövőjének, s az ezzel összefüggő fejlesztésének tervezését kétfelé vágja. Külön vonalon, külön intézményrendszerrel, és különböző jogi hatállyal készülnek a fejlesztési és a rendezési típusú tervek. A gyakorlat nem igazolja ezt a merev szétválasztást, és az európai országok többségében a fejlesztési és rendezési tervműveletek egy aktus keretében, egy dokumentumban terveződnek. Igaz, hogy a fejlesztési tervek konkrétabbak, a rendezési tervek pedig puhábban szabályoznak, mint nálunk. Feltehetőleg azonban itthon is közeledni fog egymáshoz ez a mesterségesen szétválasztott két tevékenység, ugyanis a térségek és a települések rendezése mindig csak fejlesztési akciókhoz kötötten realizálható. A fejlesztések pedig csak a rendezési tervekbe illeszkedően valósíthatók meg. A rendezési típusú terveket fejlesztési típusú tervek alapozzák meg. A fejlesztési tervek tartalmazzák azokat a társadalmi, szociális, gazdasági célú fejlesztési igényeket, melyek realizálásához kötődnek az adott területek és települések rendezési lehetőségei. A fejlesztési típusú tervek ismerete nélkül nem készíthető reális terület- vagy településrendezési terv, mert ez utóbbiaknak épen az a legfontosabb céljuk, hogy a várható fejlesztéseket megfelelően integrálják a meglévő környezetbe és települési szövetbe, rögzítsék az egyes fontosabb beruházások helyét. Ehhez azonban először el kell határozni, hogy milyen beruházásokat szeretnénk, mire van szükség, s csak az után jöhet annak mérlegelése, hogy azt hogyan és hol valósítsuk meg, ami viszont már a rendezési tervezés feladata. A konkrét fejlesztések viszont csak a rendezési előírások kötelmein belül kaphatnak zöld utat a hatósági eljárásokban. Ugyanakkor a rendezési tervműveletek során kiderülhet, hogy az elhatározott fejlesztési

26


cél az adott településen nem, vagy csak igen nagy áldozatok útján valósítható meg. A rendezési terv ilyen esetben módosítja a fejlesztési döntéseket. Vagy a másik irányból közelítve gyakori, hogy a rendezési tervműveletek részeként elvégzett, a tervezési terület állapotára vonatkozó részletes vizsgálatok kapcsán jönnek felszínre olyan fontos fejlesztési célok, melyekre a fejlesztési típusú tervezés megfelelő információk hiányában nem is gondolt. A két különböző típusú tervművelet között tehát kölcsönös, horizontális kapcsolatok vannak. A hazai gyakorlat folyamatos vitájában a fejlesztési és rendezési tervműveletek vertikális kapcsolatát illetően az az általános vélekedés, hogy a fejlesztési típusú tervezés előzi meg a rendezési tervezést. Ezt a kérdést azonban a másik oldalról is meg lehet közelíteni. A rendezési tervek mindig hosszú időtávra készülnek, és a település vagy a térség állandónak tartható adottságainak figyelembevételével azok maximális kihasználására adnak javaslatot. Így elvileg időállóbbak, mint a döntően csak középtávra készülő fejlesztési típusú dokumentumok, melyek a politika módosulásával más és más preferenciákat határoznak meg a rendezési tervekben rögzített lehetőségek között. Ebben a megközelítésben a rendezési típusú tervek határozzák meg a fejlesztési tervek tartalmát. Ez különösen a területrendezési tervek esetében van így, ahol például az ország szükséges, tervezett hosszú távú autópályáinak nyomvonalaiból (területrendezési terv) a fejlesztési terv az egy választási ciklusban megvalósítandó pályaszakaszok építését határozza el. A sok szükséges fejlesztés közti rangsorolás (fejlesztési tervek) politikafüggő, ebből adódóan jellemzően középtávú és változó, míg az adottságok és a hosszú táv kapcsán a rendezési típusú terv időtálló, vagy legalábbis annak kellene lennie. Itt is felmerülhet persze, hogy az a döntés, hogy autópályákat kell-e építeni, vagy például gyorsvasutat, az fejlesztési típusú hosszú távú döntés. A gyakorlatban a hosszú távú fejlesztési koncepciók általában nem foglalnak állást határozottan, az is-is megoldásokat szeretik, mert nem akarnak konfliktusokat felvállalni a döntésben, hiszen nem kerül semmibe minden lehetséges igényt megfogalmazni. A területrendezési terv minden változatot tartalmaz, és a már konkrétabb középtávú fejlesztési terv ebből a „készletből” válogat. A szélsőségek felé való kilengés helyett, addig is, míg a két különböző típusú tervezés az európai gyakorlatot követve nem egységesedik, a horizontális, kölcsönös és szoros kapcsolatuk mellett célszerű állást foglalni. A fejlesztési és rendezési típusú gondolkodásmód jelenlegi hazai különbségei mellett a folyamatban való gondolkodásnak mind a két típust át kell hatnia, mindkét esetben gondolni kell az ütemezésre s arra, hogy a tervezett állapot elérése előtt és a megvalósítás folyamatában is működőképes legyen a terület, a település. A két tervezési megközelítés különbségéből adódik, hogy a fejlesztési típusú tervezés a kitűzött célok pénzügyi vonzatával is számol, a rendezési tervektől viszont nem lehet számon kérni a konkrét pénzügyi megalapozottságot, hosszú távra a fejlesztésre fordítható forrásoknak még a nagyságrendje sem becsülhető. Ez utóbbi természetesen nem jelentheti azt, hogy a rendezési terveknek ne kellene a megvalósíthatóság realitásával számolni,

27


mert ha ezt nem tenné, nem lenne alkalmas a fejlődési folyamat generálására, a megvalósulások szabályozására. A rendezési tervezésnek az a fő feladata, hogy meghatározza, egy adott térségnek vagy településnek milyen fejlesztéseket szabad befogadnia, és ezeket hol, milyen feltételek mellett lehet elhelyezni. A fejlesztési és rendezési tervezés más megalapozása egyben azt is jelenti, hogy a rendezésnek a fejlesztési tervezés nem ad teljes értékű programot, annak sajátos megközelítései miatt a fejlesztési tervezést figyelembe vevő önálló programja van. A két tervezési műfaj között tehát nem lehet hierarchiát megállapítani. Szoros és kölcsönös hatásmechanizmusban egymás mellett léteznek. A két tervezési típus egymásra hatása egy „iterációs” folyamatnak fogható fel, melynek során kölcsönösen hatnak egymásra. A két tervezési megközelítés, a két tervezési műfaj különbségeit az alábbi táblázatban lehet összefoglalni. (9)

A táblázat kiegészítéseként, illetve magyarázataként még ide kívánkozik, hogy a jóváhagyási formula különbségéből adódóan a fejlesztési típusú tervek csak arra a szervezetre nézve kötelezőek, amely jóváhagyta azokat. Ezzel szemben a rendezési tervek rendeleti vagy törvényi megállapítása az azokban foglalt előírásokat, szabályokat mindenki számára kötelezővé teszi. Ez a különbség egyben azt is jelenti, hogy a rendezési tervet nem lehet automatikusan egy fejlesztési típusú tervvel, koncepcióval felülírni. A területi és települési tervek kapcsolatai A jelenleg használatos tervfajták másik fontos megkülönböztetése aszerint történik, hogy a fejlesztési és a rendezési tervek egy nagyobb területre (területi tervek), vagy egy településre, esetleg annak egy részére (település tervek) készülnek. Maga a megvalósítás, a konkrét fejlesztés viszont mindig egy kisebb területi egységhez, a telekhez kötődik. Ez a tervezési terület nagysága szerinti kategorizálás harmadik, hierarchikusan legalacsonyabb szintje. A terveknek a tervezési terület nagysága szerinti megkülönböztetése egyben egy hierarchikus rendet is felállít közöttük. A nagyobb területre készült tervek elhatározásait figyelembe kell venni az ezen belüli, kisebb területre készülő tervnél. ---------------------------------------------------------------

(9)

Átvéve Tompai Géza “A településszerkezeti és természetföldrajzi szempontok meghatározó szerepe a településfejlesztésben és rendezésben” c. tanulmányából. In:Településkutatás (szerk: Letenyei László) L’Harmattan Kiadó, 2004.36 .old.

28


Az egyes települések életfeltételeit, fejlődési lehetőségeit döntő módon befolyásolják térségi kapcsolatai, a településrendszeren belüli munkamegosztás. Ezért egyetlen település problémáit sem lehet kezelni a település szűkebb-tágabb térségére való kitekintés nélkül. Az egy település közigazgatási területére készülő terv-dokumentumok, a településtervek nem készíthetők el a több települést is magába foglaló különböző nagyságú területekkel foglalkozó tervműveletek, a területi tervek ismerete és figyelembe vétele nélkül. A területi típusú tervekben kerülnek rögzítésre azok a lehetséges, kívánatos, vagy elhatározott fejlesztések, melyek az adott település környezetét, területi, ágazati, országos érdekből érintik. A nagyobb térséget tárgyaló területi tervekben az érintett településekre vonatkozóan kötelező elemek is rögzítésre kerülhetnek, hiszen e nélkül nem lehetne megfelelő helyet biztosítani a térségi vagy országos, netán nemzetközi szempontból is jelentős nagyberuházásoknak, autópályáknak, vasútvonalaknak, illetve nem lehetne a területhasználat közérdekből fontos arányait fenntartani vagy jobbítani. A területi tervek, mivel nagyobb területre készülnek, átfogóak, és egyben a nagyobb lépték miatt vázlatosabbak, mint a települési szintű tervek: Ezért a részletesebb információs bázisra épülő településtervekben a területi tervek elhatározásai bizonyos keretek között mozdíthatóak, de a területi tervben megfogalmazott célok ennek során nem sérülhetnek. Mindez szinkronban van a tervezés egyik általános elvével, a szubszidiaritás elvével. A területi tervek állnak tehát a már említett tervi hierarchia csúcsán. Ezek fogalmazzák meg a közérdek egy olyan szintjét, mely lényegesen több embert érint, mint az adott területen fekvő egyik vagy másik település lakossága. Ez a tervi hierarchia természetesen sértheti is az egymással nemcsak kooperáló, hanem versenyhelyzetben is lévő települések némelyikének érdekét, más településeket meg a többieknél kedvezőbb helyzetbe hozhat. Egy autópálya csomópont, vagy egy jelentős nagyberuházás helykijelölése előnyös helyzetbe hozhatja az érintett településeket, más települések háttérbe szorításával. A tervi hierarchiának – ha azt komolyan vesszük – ez egy jelentős, a tervezés egészét érintő gyakorlati problémája, mert olyan feszültségeket indukál, melyeket a tervezés keretében kell kezelni. Valójában mi még nem találtuk meg, s így nem is intézményesítettük ezeknek a konfliktusoknak a kezelési technikáit, így a területi tervezés egész folyamatában indokolatlan nagy súlyt kaphat a különböző lobby csoportok érdekérvényesítése. Több európai ország gyakorlatában a területi tervek jelölik ki az ország vagy az adott térség szempontjából fontos, és így központi forrásokkal is támogatott fejlesztési övezeteket, amelyek ott is sértik az ebből kikerülő települések érdekeit. A felmerülő konfliktusok intézményesített kezelése azonban már több helyütt megindult, ha csak kísérletként is. Németországban például a kedvezményezett fejlesztési övezetekben realizálódó beruházások hasznából az ebben részesülő településeknek egy részt át kell adniuk a támogatott fejlesztésekből kizárt településeknek. Ez és a más hasonló megoldások is szükségessé teszik, hogy hazai tervezési gyakorlatunkban is közelebb kerüljenek egymáshoz a fejlesztési és a rendezési típusú tervek.

29


A területi tervek fontosságának hangsúlyozása mellett tudnunk kell, hogy az egyes problémák konkrétan mindig egy-egy település közigazgatási területén jelentkeznek. Bármilyen beruházás mindig a települések közigazgatási területein belül valósul meg. Ennek gazdája a települési önkormányzat, ahol az ott élők szavazataival a testületbe küldött képviselők grémiuma, a képviselő testület dönt a település fejlesztéséről, rendezéséről. A helyi képviselő testület fogadja el a területrendezési tervek kötelező előírásait kibontó, és a helyi érdekeket is megjelenítő településrendezési terveket, foglalja helyi önkormányzati rendeletbe azt a szabályozást, amely meghatározza minden ottani beruházás megvalósításának, építésének feltételeit. Ez képezi a tervezés második szintjét. Ebbe a tervezési szintbe kell bedolgozni a magasabb hierarchikus szinten lévő területrendezési terveknek az adott települést érintő kötelező döntéseit, s ezzel párhuzamosan a helyi problémáknak a rendezési eszközökkel kezelhető megoldásait. Már említést tettünk arról, hogy a területi tervek nagyobb léptéke és az azokat megalapozó információk alacsonyabb részletezettsége miatt a fentiekkel párhuzamosan lehetőséget kell adni a települési szintű tervezésnek arra, hogy a csak a település szintjén meglévő ismeretek birtokában bizonyos pontosításokat hajthasson végre a területrendezési terv kötelező döntéseiben. Ezek jellegére, a még megengedhető nagyságrendjére a területi tervek tárgyalása kapcsán részletesen vissza fogunk térni. A konkrét megvalósítás tervi előkészítése A területi és a települési tervek után a tervezés harmadik szintje már a konkrét fejlesztési projektekhez, az adott építési telkekhez kötődik, ez azonban már az építési, építészeti tervezés szintje. Az előbbiekhez hasonlóan persze a települési és a telek szintű lépték, és ismeretanyag különbözősége miatt a két szint közti kapcsolatot itt is egy kettősség jellemzi. Egyrészt az adott telekre készülő projektben, építési engedélyezési tervben kötelező figyelembe venni a településrendezési tervben lévő, rá vonatkozó szabályozást, másrészt ennek a szabályozásnak – az adott települési érdekek sérelme nélkül – jelentős mozgásteret kell biztosítania az egyes telkek beépítéséhez a fejlesztőknek és az építészeknek is. A tervek rendszerében így érvényesül a „Településtervezés I.” kötetben, a tervezés általános elvei között említett hierarchia és szubszidiaritás elve. A használatos tervfajták rendszerezett áttekintése A tervezés típusa szerinti különbségtétel mellett mindhárom területi kategóriában, tehát a területi, a települési és az építési telek szintjén is készülnek fejlesztési és rendezési típusú tervfajták. Az egyes főbb tervtípusokat a következő táblázat szemlélteti: (10)

30


Az idő múlásával, az adott tervek használatai tapasztalatai, és nem utolsó sorban a hazai közigazgatási és államigazgatási rendszer átalakulása kapcsán az egyes kategóriákon belül a használatos tervfajták köre változhat, és változik is, de maguk a kategóriák, tehát a táblázat egyes ablakai feltehetően időtállóak maradnak. Időfaktor a tervezésben A településrendezési terveknek nincs meghatározott időtávlata, de a településrendezési terv során figyelembevett településfejlesztési koncepció időtávlatával összhangban a településszerkezeti terv esetében általában a hosszú távot célszerű figyelembe venni. A településrendezési terv szabályozási tartalma eleve nem köthető határidőhöz, de a szabályozásnál gondolni kell arra, hogy annak rendeleti elfogadása után az igen rövid időn belül hatályba lép. A szabályozás arról szól, hogy egy kívánatos fejlesztés, vagy a meglévő állapotok kívánatos átalakítása, ha megvalósul, hol és milyen feltételekkel realizálható. A településrendezési tervek nem foglalkoznak sem azzal, hogy ezeket a változtatásokat, a település előirányzott és szabályozott rendezését ki, mikor, sem azt, hogy ezt milyen forrásból fogja majd megvalósítani. A településrendezési tervek így mindaddig hatályban vannak, míg a fejlesztési lehetőségek, településfejlesztési önkormányzati döntések, maga a településfejlesztési koncepció nem változik meg. Ekkor ugyanis a rendezési tervet hozzá kell igazítani az új fejlesztési koncepcióhoz, mert szabályozási tartalma egyébként akadályozná az új koncepció szerinti fejlesztések realizálását. Ezt a helyzetet természetesen nem szabad összetéveszteni azokkal a sajnos előforduló esetekkel, amikor a település fejlesztése nem az önkormányzat fejlesztési koncepciója szerint történik, hanem a fejlesztők eseti döntései alapján. Nem az önkormányzat dönti el, hogy mit akar, hanem ezt a szerepet átengedi a fejlesztőknek. A fejlesztő kinéz egy

31


területet, és ott a település hosszabb távú érdekeinek mellőzésével valami olyan beruházást akar megvalósítani, ami ellentétes a településfejlesztési koncepcióval és a rendezési tervvel is. Az önkormányzat meg támogatja a fejlesztőt, mert őt elsősorban a rövid távú, az azonnali érdekei kötik. Mindegy hogy hol, mindegy hogy mi, csak épüljön. Sajnos ezek az esetek is a rendezési terveknek az önkormányzatok által támogatott módosítási igényével lépnek fel, mert egyébként a fejlesztés a hatósági eljárások során elbukna. A településtervezés azoknak a folyamatoknak a tervezéséhez hasonlítható, amelyeknek a jellemzője a folytonosság, amelyhez a körülmények, a feltételek állandó változása is kötődik. Csak ritkán adódik egy abszolút „kezdet” – az új városok, települések alapítása –, és még egy település megszűnése is időben lejátszódó folyamatként történik. Kivételként csupán a hatalmas természeti katasztrófákat lehet említeni, például ahogyan az ókorban a Vezuv kitörésekor Pompei elpusztult, vagy a háborús pusztításokat, melyek következtében a középkorban egy sor település megsemmisült. Napjainkban azonban a települések ezeket a megrázkódtatásokat is túlélik. A varsói Óvárosban folyamatosan vetítik a „Varsó nincs többé” című döbbenetes hatású filmet a II. világháborúban földig rombolt Varsóról, és a vetítésről kijőve hosszan lehet sétálni az eredeti állapotában újraépített térfalak között. A 2004 karácsonyi szökőár után is gyorsan hozzáláttak a katasztrófa sújtotta települések újjáépítéséhez., és ma már újra fogadják a turistákat. A települések fejlődésének és változásainak folytonossága miatt fontos, hogy a vizsgálatok, a helyzetfelmérés ne csak a tervezés időpontjában adott állapotokat mutassa be, hanem kitérjen arra a folyamatra is, melynek eredménye az adott állapot. A folyamat ugyanis feltehetően folytatódni fog, hacsak valami jelenős külső beavatkozás nem történik, ami azonban meglehetősen ritka eset. Maga a tervezés a folyamat egészét nem igen tudja megfordítani, legfeljebb némileg módosítani képes azt, de magát a folyamatot ehhez is ismerni kell.

32

Tóth Zoltán Hübner Mátyás. A településfejlesztés és rendezés összefüggései a magyar települések irányításában

Recommend Documents