Tolcsvay László Müller Péter Sziámi

Tolcsvay László – Müller Péter Sziámi

VÖRÖS és FEKETE - regényes musical –

dalszövegeket írta: Müller Péter Sziámi

I. felvonás 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14.

NYITÁNY (Fouqué) NE MERÉSZELJ HAZUDNI! (Sorel papa és két fia) ÉN NEM LESZEK CSELÉD! (Julien) A FELESÉGEM OKOS NŐ (De Rénal, Altamira, gyerekek) HA NEM ÉRINTHETEM (Julien, Louise) MI AZ A BARÁTSÁG? (Fouqué) TÁNC DE RÉNALÉKNÁL (kórus) NEM TUDOM, MI ÜTÖTT BELÉM (Louise ) NEM TUDOM, MI ÜTÖTT BELÉD (Derville-né) A FELSZARVAZOTT (De Rénal) JULIEN TEMPLOMI ÉNEKE (Julien, püspök, gyerekek, kórus) LÉTRADAL (Julien, Fouqué, Louise) TŰNNIE KELL! (kórus) WATERLOO (Julien, Fouqué, kórus)

3’14” 1’26” 2’05” 2’18” 2’57” 2’40” 3’18” 2’35” 0’43” 1’54” 2’21” 3’32” 1’45” 2’30”

II. felvonás 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26. 27. 28.

NYITÁNY MILYEN KÁR! (Mathilde) NINCSENEK HEGYEK (Julien) MAMAN MIT SZERETETT BENNE? (Mathilde, márkiné) EGY ÖSSZEESKÜVÉS (Altamira, De La Mole, kórus) AZ ÜZENET (Julien) AZ A BAJA, HOGY LELKE VAN (Fouqué) FÉNYÉVEK ÉS LÉTRAFOKOK (Julien, Mathilde) SZOLGÁK KÓRUSA (szolgák) MINDENT JÓVÁ LEHET TENNI (Julien, Mathilde, De La Mole, márkiné) NEVELJ KÍGYÓT! (De La Mole) JEGYEK A FŐTÁRGYALÁSRA (kórus) BŰNÖS VAGYOK, DE ÖNÖK IS (Julien) NÁLAD ÉR VÉGET... (FINÁLÉ) (Julien, Fouqué, Louise, Mathilde, kórus)

0’58” 2’26” 1’42” 2’07” 2’06” 1’44” 1’44” 2’24” 2’18” 1’51” 1’50” 1’48” 2’47” 4’20”

A hangfelvétel a LIPPI STÚDIÓ-ban, valamint a Kaposvári Csiky Gergely Színházban készült 2015-ben. Hangmérnök: Lippényi Gábor. Zenei rendező: Tolcsvay László


VÖRÖS és FEKETE dalszövegeket írta: Müller Péter Sziámi

I. FELVONÁS 1. Nyitány 2. Ne merészelj hazudni! Ne merészelj hazudni, te semmirekellő! Meg ne próbáld énnekem, te semmi jóra nem jó! Anyád, hogyha látna, újra belehalna, Szánnivaló féreg vagy, egy ócska, legutolsó! Ingyenélő senki! Más kenyerét enni, Arra, persze, volna eszed, ez neked csak ennyi! Azt hiszed, te más vagy, azt hiszed, te több vagy, Gondom lesz, hogy egyhamar a rögeszméddel fölhagyj! A henyélésnek véget vess! Kiverem belőled én még ezt! Kinevelem belőled! Kinevelem! De bizony, ám, Még ki is rugdosom, ha kell! Megtanítunk móresre! Végül rájössz, hogy Egyszer rájössz, hogy Majdcsak rájössz, hogy Nem lehet életed Álmodozva töltened! Mióta csak megszülettünk, mást se tettünk folyvást: Kényeztettünk téged, ám, te nem vagy érte hálás! Családunkat megveted, élősdi a jellemed! Azt hiszed, hogy jár neked az élelem s a szállás! Ingyenélő, haszonleső lusta fajzat, nem vagy más! 3. Én nem leszek cseléd Ez mindennél rosszabb, ez reménytelen Én mért lennék úri cseléd? Ez nem vihet jóra, sőt, sehova sem, Csak megtorpan velem így a lét… Én magasra vágyom, mert mélyről jövök, A fuldoklók vad vágya hajt: Elfojtott bosszú és dühös erők Kavarni örvényt, vihart! Én nem leszek cseléd És mért kéne család? Pénz kell meg hatalom Mert mindenki csalárd! Az alantas szerepből Legyen már elég Pénz kell meg hatalom Én nem leszek cseléd! A célom csak annyi, hogy feljebb legyek,

És visz arra pár féle út. Előttem hágcsók és pompás hegyek, S a lábam majd felhőkbe jut. Én nem leszek cseléd És mért kéne család? Pénz kell meg hatalom Mert mindenki csalárd! Az alantas szerepből Legyen már elég Pénz kell meg hatalom Én nem leszek cseléd! Nem bánthat senki, mert császár leszek A harcot csak szemlélnem kell. Oszthatok kegyet vagy kegyetlenkedek Akkor már akárkivel! Én nem leszek cseléd És nem kell a család Pénz kell meg hatalom Mért adnám alább? A meghunyászkodásból Bőven volt elég A jussomat akarom Én mért lennék cseléd? Pénz kell meg hatalom, Én nem leszek cseléd! 4. A feleségem okos nő A feleségem okos nő! Elkelt a házban egy nevelő Olyan, aki jártas a latinban, S aki kéznél van, bármi van… Hiába, nálunk az ész Louise... Ő mindent végbe visz, Amiben hisz, Bármit végbe visz! A nevelő úrtól Jobb lett a ház Öröm, hogy itt van És ő vigyáz a gyerekekre Máris mindnek jobb a kedve Roppant módon kedvelik őt, S a tudásuk érezhetően nőtt, Én hancúrozni már vén vagyok, Így arra is ő hivatott… A nevelő úrtól Jobb lett a ház Öröm, hogy itt van És ő vigyáz a gyerekekre



A nevelő úrtól Jobb lett a ház Öröm, hogy itt van És ő vigyáz a gyerekekre Máris mindnek jobb a kedve A pajtásuk és mesterük Rendkívül jól bánik velük De miért is ne szeretnék, Amikor ő is gyerek még? A nevelő úrtól Jobb lett a ház Öröm, hogy itt van És ő vigyáz a gyerekekre A nevelő úrtól Jobb lett a ház Öröm, hogy itt van Egy ifjú társ a gyerekeknek Máris mind milyen jólneveltek! 5. Ha nem érinthetem Én biztos belépusztulok Ha nem érinthetem! Csak a vágy őrjöng bennem. Hová lett az óvatosság hirtelen? Hol az egészséges félelem? Ha néha egymagam vagyok A rejtekhelyemen, A sziklabarlang ölén is Folyton-folyvást magam mellé képzelem. Elment az ép eszem… Úgy érzem, közös a lelkünk, Úgy érzem, egymásra leltünk! Kell, hogy érezze ő is, S énhozzám kívánkozzék! Kísértés kerülget éjjel, Sejtem, hogy nagy bukást érlel, Mégiscsak őrá kell vágynom, Bármivel sújt majd az ég! A földhözragadt élettel Nem boldog, tudom! A szemében a sóvárgás, A költészet, s a szívbe rejtett fájdalom, De én majd megvigasztalom! Úgy érzem, közös a lelkünk Úgy érzem, egymásra leltünk! Kell, hogy érezze ő is, S énhozzám kívánkozzék!

Kísértés kerülget éjjel, Sejtem, hogy nagy bukást érlel, Mégiscsak őrá kell vágynom, Bármivel sújt majd az ég! Kell, hogy érezze ő is! Kell, hogy jöjjön hozzám! Kell, hogy vágyjék a végtelen távlatra, S érezze, kívánom őt! Kívánom őt! 6. Mi az a barátság? Mi az a barátság? – rejtélyes vonzalom Aminek nincs oka, de még is jó nagyon. Amikor azt hiszed, már minden elveszett, Jön a barátod, kézen fog, átvezet. Ha van egy barátod, lehet, hogy menni fog Mi az a barátság? – közös és nagy titok, Érdek nélküli, őszinte érzelem. Mi az a barátság? – nem tudja senki sem! A szerelmet mindenki ismeri, Valami őrület, valami isteni! Na, de a barátság annál is többet ér, Ha van egy barátod, kárpótol mindenért. Igen, a barátság mindennél fontosabb. Ki a te barátod? - az, aki elfogad. Amikor azt hiszed, nem kellesz senkinek, Szomorú életed a barátod menti meg. Az apád hozzád bármilyen lehet, A barátodat te választod meg! Mi az a barátság? - nagy dolog, azt hiszem. Mi az a barátság? – nem tudja senki sem! Pedig a barátság mindennél fontosabb. Ki a te barátod? - az, aki elfogad. Amikor úgy érzed, hogy minden elveszett, Zavaros életed a barátod érti meg, Bizony, az életed csak a barátod menti meg. 7. Tánc De Rénaléknál Micsoda fényes este, mennyi úri dáma! Aki a társaságban számít, egybe gyűlt. Micsoda nagy szerencse éri azt, ki máma Itt e finom báli nép közé vegyült! Táncolj és udvarolj, Úgy jutsz végül célba! Bók kell meg bájcsevej, Ártalmatlan téma. Ugye, ha bírsz a kellő pillanatra várni,



Tán elnyered a jótevőd kegyét, Ezen a fényes esten még megeshet bármi, Lehet a sorsod itt dől el ma este épp! Táncolj és udvarolj, Úgy jutsz végül célba! Bók kell meg bájcsevej, Ártalmatlan tréfa. Ön elkényeztet engem, Ön szimplán őrjítő! Mily otrombán tör célra E rozzant széptevő… Te elutasítasz engem, Ez több mint meglepő… Majd megbánod még egyszer! Hallgass, te balga nő! Én krisztust látom mindig, Ki értünk szenvedett, És nem téríthet tőle Se pénz, se élvezet. Nevelő úr, tán valami derűs éneket is tanultak mára a kicsinyek? Összedőlt a Bastille, Súlyos itt a kár! Búskomor a hóhér, Munka nélkül áll. Mért panaszkodsz, hóhér? Hisz nincs nagy baj, Majd a tyúkokat nyakazod A bárdoddal! Összedőlt a Bastille, Súlyos itt a kár! Búskomor a hóhér, Munka nélkül áll. Mért panaszkodsz, hóhér? Hisz nincs nagy baj, Majd a tyúkokat nyakazod A bárdoddal! Táncolj és udvarolj, Úgy jutsz végül célba! Bók kell meg bájcsevej, Ártalmatlan tréfa. Mily hazug vagy, mily álszent, Tán vak is lehetnék, De átlátok e játszmán, S majd megbánod te még! Megbánod te még!

8. Nem tudom, mi ütött belém Nem tudom, mi ütött belém. Mért kéne nekem egy regény? Nem kívántam nagy románcot Még soha én. Szerelmem sose volt talán, Nekem a szerelem talány! Helyette várt egy jó férj S a gyermekeim. Férjuram tisztelem, A család a mindenem, S a gondoskodás állt A vágyak helyén. Nem tudom, mi ütött belém. Démonok nyúlkálnak felém! S nem tudtam azt, hogy Bennem is van démon… Zaklatott az életem, Mert minden felborult, Önmagammal küzdök itt, Mint egy tébolyult! Hálateltnek kéne lennem, Megvan mindenem… Elveszíthetem, Édes istenem! Oda a paradicsom! Mi ez a forradalom? Könyörgöm, add vissza Hamar a nyugalmam, Hisz én ezt nem akarom! Lesnek az irigyeink, Helyünkre kacsingat mind, Egy polgármesterné, az éljen Szabály szerint! Nem tudom, mi ütött belém. Nem tudom, hogy legyek kemény. Elsodort egy lányregény Az életem delén… Rettentő vívódást okoz, Angyalként kísért a gonosz! Nem tudom, hogy mit tegyek, S hogy merre a fény? Nem tudom, mi ütött belém, Nem vezet csillag, se remény, Nem bírok több éjszakát így én! Nem tudom, mi ütött belém. Nem tudom, mi ütött belém!



9. Nem tudom, mi ütött beléd

11. Julien templomi éneke

Egyszóval, megőrültél…

Nincs a világon más hatalom Csak az oltalmazónak hatalma Ő bármely lelket a földre taszít Vagy a mennybe emel, ha akarja!

Nem tudom, mi ütött beléd, Az eszedet merre hagytad el, Nem vagy egy bugyuta cseléd, A te neved többet érdemel! Micsoda gyerekes dolog, Ez csakugyan beteges állapot! Mért vagy izgatott, Mint egy rossz kokott?! Ekkora gyalázatot! Mi az, mi elcsábított? Te teljesen megvesztél, Vesztettél, elvesztél, Ó, te sültbolond! Lesnek az irigyeid! Helyedre kacsingat mind! Egy polgármesterné, az éljen Törvény szerint! 10. A felszarvazott Uram, ne hagyd, hogy megtébolyuljak, Segíts, hogy tisztán lássak! Ne engedj utat a gunyoros szóknak, Ne tégy meg céltáblának! Add, hogy múljon a szégyen, s e rémálom! Tedd, hogy ez a nő mondja az igazat! Derüljön ki, hogy csak irigyek rágalma, Leplezd le gazságukat! Mondják, hogy mindenki mindenkivel, De miért, hogy épp ő meg ő?! Add, hogy ne legyek felszarvazott, Kifosztott, rászedhető! Én megtettem mindent, hogy boldog legyen, Ne lásson nélkülözést, Etettem, ruháztam, s gyakorta illettem A hálóruháján a rést… Lehet, hogy mindez pocsékba ment? Azt hittem róla, hogy valódi szent, De mi van, ha közben hazug meg céda? Mi van, ha könnyű préda? Add, hogy ne legyek felszarvazott! Add, hogy ne legyek felszarvazott, Ó, istenem, végem van! Összedől minden, mit alkottam én, Szakadék nyílik a házam helyén! Add, hogy ne legyek felszarvazott!

Nincs a világon más hatalom Nincs a világon más hatalom Csak az oltalmazónak hatalma Az oltalmazó! Csak az oltalmazó! Ő bármely lelket a földre taszít Vagy a mennybe emel, ha akarja! Szeresd felebarátodat, mert az tenmagad vagy! Szeresd felebarátodat, mert az tenmagad vagy! Soha ne tégy vele olyat, amit nem kívánsz Tenmagadnak! Egyet szólok: ügyelj, testvér, Ne ítélj, hogy ne ítéltessél! Ne ítélj, hogy ne ítéltessél! 12. Létradal Hát, barát az ilyen? Szerintem, nemigen, Ha megtagad most tőlem Egy hitvány fadarabot Barát az ilyen? Én nem nagyon hiszem, Meghalok bizonnyal Ha egy létrát nem kapok. Hát, értsd meg, Fouqué, Itt omlok semmivé, A létrádat kértem, nem bölcs tanácsot! Mondd, mért vagy vészmadár? Csak azt adod, mi jár, Én csókolni vágyom, Csakis őt kell most látnom! A lajtorjád add már, S ne prédikálj! Ő, szegény, Kockára tett Egy biztonságos életet Az én szerelmemért! S, hogy akkor én, mint gyáva kisnyúl, Ennyit se merjek!



Pár fok csupán a boldogságig még! Szánalmas lennék, Ha szó nélkül elszöknék! Hát barát az ilyen? Most mondd meg, Julien, Mért kérsz tőlem olyat, ami Tiszta őrültség? Hát, barát az ilyen? Én az ő helyiben Gondolkodnék, és ilyesmit Soha nem kérnék. Egy létrát buktam én De buktam többet is, Oly hiány ez, mely csüggedt, Örökös csődbe visz Egy létrát buktam el, S egy jóbarátot még, Ki elvitte a létrámat, De nem ez , de nem ez a veszteség! De nem ez a veszteség… 13. Tűnnie kell Tűnnie kell innen! Tűnnie kell innen! Tűnnie kell innen! Tűnnie kell innen! Bűnös vére mossa le A város szégyenét! El kell tűnni annak, aki Az erkölcs ellen vét! Lebukott, meg kell halnia, Vagy legalább Párizsig szaladnia! Kapd el! Kapd el!

Tűnnie kell innen! Tűnnie kell! Tűnnie kell! Mennie kell! Mennie kell! Tűnnie kell! Tűnnie kell! Mennie kell! Mennie kell! Mennie kell innen! 14. Waterloo A kérdés már nem az, Hogy katona vagy pap, Inkább az, hogy Élve-e vagy halva Azt hittem, hogy tudom, Mi az ambícióm, De töprenghetek most Újból rajta. Hogy vörösre vagy feketére Teszek, az itt mindegy, Egy darabig a nulla jön ki úgyis csak A játék immár arról szól, Hogy élve-e vagy halva Nem pedig, hogy Katona vagy pap. Ha minden másnál fontosabb Egy asszony illata Nem lesz abból karrier Csak súlyos galiba A siker zűrös és a rizikó óriás Így nem jut nekem más/így nem jut neked más Csak szégyenletes győzelem S a megfutamodás!

Oktassuk csak móresre, Ha eddig nem tanult! Nincsen kétség, nagy bűnös, Hisz nem jó ágyba bújt! Lebukott, meg kell halnia, Vagy legalább Párizsig szaladnia! Kapd el! Kapd el!

Napóleonnak Waterloo S a nagy orosz hideg Még megjárta, de a végén A szerelem ölte meg, A különbség csak annyi, Hogy császár lett előbb, És teljességgel mindegy Hogy a végén még egy nőt, Kis kamaszlányt is meghódított, Megbocsátható, Hisz előbb lett ő császár És világhódító.

Mennie kell! Tűnnie kell! Mennie kell! Tűnnie kell! Mennie kell! Tűnnie kell! Mennie kell! Tűnnie kell!

Ha minden másnál fontosabb Egy nőcske illata Nem lesz abból karrier Csak sorstragédia

Tűnnie kell innen! Mennie kell innen! Tűnnie kell innen! Futnia kell innen!

Tűnnie kell innen! Tűnnie kell innen!



Hogy vörösre vagy feketére Teszek, az itt mindegy, Egy darabig a nulla jön ki úgyis csak A játék immár arról szól, Hogy élve-e vagy halva Nem pedig, hogy Katona vagy pap. II. FELVONÁS 15. Nyitány 16. Milyen kár! Azt sem tudom, mért üres az életem, Mért nem vagyok jól. Udvarlás, az bőven jut nekem, De az is csak lehangol! Dögunalom! Ágynyugalom! Söpörjön már el egy forradalom Minél hamarabb! Ha összegyűlik este Az úri báli töltelék Úgy érzem, hogy folyton-folyvást Ásítozni kell, Mert tudni lehet előre, Hogy melyik mit fog mondani, Megőrülök, úgy érzem, hogy Nem viselem el! „Micsoda kellemes, Divatos este ez, Tafota, tüll, s a drága parfüm Együtt lengedez! És maga egy igazi dáma, Már azt kell mondjam… szép! Engedjen picikét közelebb magához, Valamiképp!” Fúj! Ha összegyűlik este Az úri báli töltelék Úgy érzem, hogy folyton-folyvást Alakoskodni kell, Úgy csinálni, mintha bárki, Érdekelne cseppet is, Megőrülök, úgy érzem, hogy Nem viselem el! Berzenkedik minden egyes porcikám Az egész olyan torz! Ez az ifjú szörnyen alacsony sorból származik, És talán pont ezért vonz.

Zavarba ejt, bátor nagyon, Lehet, hogy ő maga A forradalom élő szelleme… Nem gondoltam volna, Hogy ilyen ember létezik, Milyen kár, hogy származása alantas nagyon, Bár éppen attól érdekes, Hogy nincs mögötte semmi Se rokonok, se ősi múlt, se jelentős vagyon Nem gondoltam volna, Hogy ilyen ember létezik, Milyen kár, hogy származásom fölébe emel, Bár éppen azért becsülöm, Mert nincs mögötte támasz S mily önérzetes mégis ez a Julien Sorel! Képtelenség! Csak álmodozom, Lehet, hogy közben ő megvet és semminek néz, Vagy titkon imád… Julien…! Csak tudnám, hogy ő minek lát! 17. Nincsenek hegyek Már nem biztos, hogy jól tettem, Hogy nem hallgattam rád Úgy érzem, kár volt fölvernem Az országút porát Itt csábítóak a távlatok És többet ér az ész, De félek, hogyha nem hazudsz Úgy semmire sem mész Itt nincsenek hegyek Itt messzebb van az ég Csak fényes házak, nyüzsgő utcák, Cifra csőcselék Itt nem tudod ki vagy, Mert nem vagy senki sem Csak bolyongasz a vágyak s eszmék Útvesztőiben Már nem biztos, hogy jól tettem Hogy nem hallgattam rád És nem maradtam melletted (fouqué!) Te hűséges barát… 18. Maman mit szeretett benne? Maman, milyen volt a papus régen? Maman, szerette-e őt? Mondja el, mi volt, amit látott benne Jót és szerethetőt! Más volt minden akkor még, A szülői akarat szólt,



Belenyugodtunk, beletörődtünk, Az egész egy lutri volt. A szerelem nem lehetett szempont, Szerencse, hogy atyád jó ember Okos volt és nagyvonalú mindig, És törődött a lelkemmel Pedig akkor még a boldogság Nem volt kötelező, A romantikának jobban kedvez A mostani idő! De mi van, ha én mindegyikkel Közömbös vagyok Izgalomhoz hasonlót sem érzek? Halálosan untatnak az Üres mamlaszok, És apácának állnék inkább, tényleg! Úgy kell lennie, hogy férjhez mész, Sok kis De La Mole-t szülsz! Válassz közülük egyet, s tán Később fellobban a tűz. Így kívánja az érdekünk, Hát férjhez mész és szülsz! Húzz egy lapot, s hajót húztál, Később megjön a tűz… talán… Ugye, akkor még a boldogság Nem volt kötelező, A romantikának jobban kedvez A mostani idő! 19. Egy összeesküvés Egy összeesküvés csak Pontosan mehet Az alapja időzítés És emberismeret, Csak semmi indulat Csak semmi kapkodás Egy megtervezett puccs, akár egy Jó műalkotás A népet fel kell rázni A használat előtt, És erre vagyunk hivatva, Mi, összeesküvők! A népet fel kell rázni A használat előtt, És erre vagyunk hivatva, Mi, összeesküvők!

De ki az a mi?! Ne játssza a kretént! Dehogyis játssza. Őrizzük meg az ügyhöz illő méltóságunkat! Mi vagyunk az a mi. Az egyház és a főurak. Ebben a sorrendben! Evidenszia! A népet fel kell rázni A használat előtt, És erre vagyunk hivatva Mi, összeesküvők! A népet fel kell rázni A használat előtt, És erre vagyunk elszánva Mi, összeesküvők! A nemzet sorsa A kezeink közt van, Lépni kell, még Akkor is, ha Nagy ez a feladat s hálátlan! Ra-ta-ta-tam! Ra-ta-ta-tam! Az, ami van, Tarthatatlan! A népet fel kell rázni A használat előtt, És erre vagyunk hivatva Mi, összeesküvők! A népet fel kell rázni A használat előtt, És erre vagyunk elszánva Mi, összeesküvők! Titkos jótevők! Bátor megmentők! Támaszkodhat ránk! Franciaország! 20. Az üzenet Az üzenet így szól tehát: A herceg küldjön nagy hadat Mert most van itt a pillanat A sorfordító pillanat,… Az úri osztály összefog Az egyházzal, és győzni fog, Ha megsegíti kinti haddal Jó időben ön. …ha nem segít, úgy attól lehet Tartanunk, hogy pár hónap, és Franciaországban



Nem marad kő kövön! A nép elégedetlen szörnyen, S meglehet, hogy igen könnyen Maguk mellé állítják A liberálisok, De győzhetünk, ha szószékekről Mellénk szólítja a papság, Ámde az ön hada nélkül Esélyünk nem sok. Ha összefog a főúr s jónép, S hozzá kinti hadsereg, Országunkat immár csupán Az mentheti meg. Küldjön tehát jó nagy hadat, Mert most van itt a pillanat! Ha összefog a főúr s jónép, S hozzá kinti hadsereg, Országunkat immár csupán Az mentheti meg. Küldjön tehát jó nagy hadat, Mert most van itt a pillanat! Mert most van itt az alkalom, A ritka pillanat.

Casanova ő Hódító volna Julien is, Csak lenne méltó cél, De dicsőséget nem szerezhet, Hiába remél Mert nem eléggé gátlástalan S nem elég gonosz Az a baja, hogy kétlelkű, És félek, hogy ez balsorsot okoz. 22. Fényévek és létrafokok Én erre még nem vagyok érett Én ma még egy senki vagyok Fényévek választanak öntől el De minimum létrafokok Ezt előbb is tudhatta volna És jó volna beérnie! Ha vállalom magát, kis vidéki senkit, Majd megjön az önérzete! És talán úgy mellettem Juthat még magasba ön!

Két szenvedély vetekszik benne…

Ha életben hagynak, talán, De erre nem látok semmi esélyt, Ki a pórnépből jön, És egy főúr lányát felcsinálja, halnia kell!

Az a baja, hogy lelke van. Ezt így nem lehet Vagy a jeges számítás Vagy a lelkiismeret

De valahogy majdcsak lesz, Hisz valahogy mindig volt Csak átmenet, hogy nem vagyok Se eleven, se holt…

Egy vevő mesélt egyszer Egy brit tragédiát A barátom egy Shakespeare-hős: Egy III. Richard Elhatározta Julien is, Hogy gazember leszen De hiányzik a púpja hozzá, S elbukhat ezen

Valahogy majdcsak lesz, Hisz valahogy mindig volt, Majd meglátjuk, Hogy hogy érinti mindez végül Marquis De La Mole-t… …majd meglátjuk, mit szól atyám.

Mert nem eléggé gátlástalan S nem elég gonosz Az a baja, hogy lelke van, S ez dilemmát okoz.

A teríték pompás, A menüsor gondos, A fényűző étek S a jó bor a fontos! A villa balra, Jobbra a kés, A halkés meg föntre, És kancsókba töltve Hozzuk a bordeaux-it, Így lesz ma méltó itt, Így lesz csak méltó

21. Az a baja, hogy lelke van

Az a baja, hogy szertelen S folyton álmodik Csapong a vágya szüntelen Az újabb mámorig Hol hősszerelmes ifjú Hol álnok törtető Napóleon tegnap, s mára

23. Szolgák kórusa



A nagy ünneplés! A kegyelmes márkiné Születése napját Csillogás övezze S varázsos illatok, Sültkappan, főtt marha, Tokhal és languszta, Céklával párolva Borjúmáj, káposzta, Oly guszta minden, Minden ma itt! Ünnep lesz! Így kell ezt! Mindent jól Elrendezz! Igyekezz, ki ne hűljön! Szaporán, le ne ejtsd! Ide még, ki ne fogyjon! Hol van a sonkatekercs? Hol a torma meg a mustár? Középre a hústál! S majd kéjesen dúskál Az ízekben a gazdánk, Bár reméljük, hogy a végén Pár falatot hagy ránk, Ránk is hagy pár falatot Az ünneplő társaság, Főúri társaság… A kegyelmes márkiné Születése napját Csillogás övezze S varázsos illatok, Sültkappan, főtt marha Tokhal és languszta, Céklával párolva Borjúmáj, káposzta, Oly guszta minden, Minden ma itt! Ünnep lesz! Így kell ezt! Mindent jól Elrendezz! A teríték pompás, A menüsor gondos, A fényűző étek S a jó bor a fontos! Úgy tűnik, immár Minden megvan, A külcsín és belbecs

Szép összhangban, Bőségesen, Ízlésesen, glédában áll már! 24. Mindent jóvá lehet tenni Mindent jóvá lehet tenni Elrendez mindent a pénz meg az ész Mindent jóvá lehet tenni Mielőtt tönkre mész bele A lényeg, hogy találj ki bármit A lényeg, hogy lebukni sosem szabad Pénz beszél, látszat számít A kutya meg mindegy, mért ugat, ugye?! Ha a bulvársajtó ránk harap, Elsöpör a népharag hamar! Mit kell most tenni, És kit kell megkenni? Önnek immár semmit se, Azzal kell, hogy enyhítse a bajt! Értettem, akkor itt a Részemről ennyi. Ha botrány nincs, rosszlány sincs, Maman, ugye, ilyen egyszerű? Ha ezt most megússzuk, Hálás leszek s hű! Azt a szót, hogy „hálás”, nekem ki ne ejtse többet, Elég volt egy hálás, maga jött-ment! Nem szabad Hagyni, hogy Házunknak Hírnevén Folt legyen, Mégse kizárt! Maradjon Titokban, De hogyha Kirobban, Haljunk meg Hárman inkább! Ugyan, gyerekek! Mindent jóvá lehet tenni Elrendez mindent a pénz meg az ész Mindent jóvá lehet tenni Mielőtt tönkre mész bele A lényeg, hogy találj ki bármit



A lényeg, hogy lebukni sosem szabad A pénz beszél, a látszat számít A kutya meg mindegy, mit ugat, Egészen mindegy, mit ugat, hidd el!

25. Nevelj kígyót Nevelj kígyót a kebleden! Melengesd csak, hogy megmarjon végül Nevelj kígyót, hogy nagy legyen De nehogy majd megismerd ellenségül… Húzd ki inkább a méregfogát, Ne tudjon ártani neked se másnak Nevelj kígyót, s ha túl nagyra nő Vesd oda őt a pusztulásnak Egy álnok, egy ilyen semmirekellő A plebejus vért sosem tagadja meg Vissza kell lökni újból a porba, Hogy tiporja szét, aki arra megy! Eszébe jusson, a helye hogy hol van Ha feledné, honnan kúszott ide fel Hadd csússzon újra az alantas porban Együtt a sok hitvány senkivel Sok kétszínű hitvány senkivel! Egy álnok, egy ilyen semmirekellő A plebejus vért sosem tagadja meg Vissza kell lökni újból a porba, Hogy tiporja szét, aki arra megy! Tiporja szét! 26. Jegyek a tárgyalásra A főtárgyalásra jegyek még kaphatók! Az esküdtek mire esküdtek? Vajon az erkölcsök mindenek felett? Vagy megszánják végül a magasba vágyó Könnyelmű fiút, Julien Sorelt? Meghatják őket az asszonyi könnyek Vagy győz bennük büszke osztálytudat? Pénzért ítélnek vagy előítélet Mozgatja ott majd mindnyájukat? Érzi-e benne is bárki a jót Az emberi sorsra érdemest, Vagy gyűlölet vakítja akkor már Az összes polgárt s köznemest? Félnek-e majd, mert nem tudják, Hogy ki jöhet másnap sorra? Támad-e kétely vagy hullhat e szép fej a porba? Az esküdtek mire esküdtek? Vajon az erkölcsök mindenek felett?

Vagy megszánják végül a magasba vágyó Könnyelmű fiút, Julien Sorelt? Meghatják őket az asszonyi könnyek Vagy győz bennük büszke osztálytudat? Pénzért ítélnek vagy előítélet Mozgatja ott majd mindnyájukat? Érzi-e benne is bárki a jót Az emberi sorsra érdemest, Vagy gyűlölet vakítja akkor már Az összes polgárt s köznemest? Félnek-e majd, mert nem tudják, Hogy ki jöhet másnap sorra? Támad-e kétely vagy hullhat e szép fej a porba? A főtárgyalásra Korlátozott számban Jegyek még kaphatók! 27. Bűnös vagyok, de Önök is És bocsánat, ha nem szólítom Önöket most úgy, Hogy „mélyen tisztelt esküdt uraim” De tiszteletet hazudnom már minek is kéne Az életemnek végső romjain? Láttam néhány tisztelhető hölgyet, node nő, Az, ugyebár, ma esküdt nem lehet, És magamfajta közrendű se ülhet köztük itt, Hisz rang számít, nem lelkiismeret. E teremben nincs se paraszt, se ácsinas se pék, Csak polgárok s a hölgyek, rang szerint, S bár sajnálnak, mert felkavarta őket a bulvár, De a halálomat kívánják ma mind! Nem igaz! Kegyelmet! Azt szeretnék a lelkük mélyén, Hogy pusztuljak, tűnjek el, Ha a magamfajta felemelkedik, Az veszélyes, hát vesznie kell! Féltik a helyüket, a hasznukat tőlünk, Irigyek és gonoszak a bírák, Őrzik és védik a hatalmukat Azok, kik a törvényeket írják! Megismétlem újra hát, hogy bűnös vagyok Az alantas bosszú vezetett Az életére törtem, pedig jó volt hozzám, És szeretett a holt anyám helyett… Nem vezérelt más, csakis az elvakult harag, Istentelen, nagy bűnös vagyok, És remélem, ma igazságos halált mérnek rám, Bár önök itt mind igaztalanok…



28. Nálad ér véget – finálé Ha a levágott fejem mesélni tudna Elmondhatná, mit tudtam meg még De vannak igék, miket múlt időben Ragozni teljes lehetetlenség Mert olyan van, persze, hogy le fogják vágni És van olyan is, hogy most vágják le épp De kimondani, hogy le van már vágva Levágott fejjel lehetetlenség Bár igazából persze, nem úgy van mégse Hisz hallják, hogy éppen most mesélem el Hogy mit tapasztal az életen túl Egy nem is oly régen levágott fej. Nos, itt van minden, mert nincs itt semmi, Ami béklyót kötne a vágyaimra Mert nincsenek már vágyaim többé, Nincs, ami a földre visszahívna Hát isten veled édes barátom, Tudod, hogy mindig hiányozni fogsz Egészen addig, míg nem lesz egy létra Olyan, ami minket megint összehoz Addig is ott (itt) lesz a sok fontos emlék S ha felhangzik egy dal, az is egybetart Barátok voltunk, és nem lesz az másképp Se fent se lent ezután se majd Játék volt neki az élet, és hiába Játékszert látott csak énbennem ő, Fájdalmas lélekkel vágyódom utána, S biztos, hogy nem jön már következő Csak neked mondom, ne sokan tudják Jobb, így, hogy hívekkel zsúfolt az ég, Jó ez a távlatos dimenzió, De van olyan nő, kiért visszamennék Egy ember elment, könyörülj rajta Ő se volt rosszabb, mint akárki más Játéka volt csak ő is a sorsnak és Nincs köztünk egy se, ki nem hibás Urunk, könyörülj bűnös lelkén! Könyörülj! Könyörülj! Trónodhoz engedd! Urunk, könyörülj, könyörülj rajta, Hadd jusson könnyű végtelenhez! Vétkezett, szenvedett, bűnhődött érte, Vedd hát magadhoz e szegény fiút, Hiába tévelygünk, magasba vágyunk, és Nálad ér véget az emberi út. Egy ember elment, könyörülj rajta Ő se volt rosszabb, mint akárki más

Játéka volt csak ő is a sorsnak és Nincs köztünk egy se, ki nem hibás Urunk, könyörülj bűnös lelkén! Könyörülj! Könyörülj! Trónodhoz engedd! Urunk, könyörülj, könyörülj rajta, Hadd jusson könnyű végtelenhez! Vétkezett, szenvedett, bűnhődött érte Vedd hát magadhoz e szegény fiút Esendők vagyunk mind, magasba vágyunk, és Nálad ér véget az emberi út. Urunk, könyörülj bűnös lelkén! Könyörülj! Könyörülj! Trónodhoz engedd! Urunk, könyörülj, könyörülj rajta, Hadd jusson könnyű végtelenhez! Vétkezett, szenvedett, bűnhődött érte Vedd hát magadhoz e szegény fiút Hiába tévelygünk, magasba vágyunk, és Nálad ér véget az emberi út. Urunk, könyörülj bűnös lelkén! Könyörülj! Könyörülj! Trónodhoz engedd! Urunk, könyörülj, könyörülj rajta, Hadd jusson könnyű végtelenhez! Vétkezett, szenvedett, bűnhődött érte Vedd hát magadhoz e szegény fiút Hiába tévelygünk, magasba vágyunk, és Nálad ér véget az emberi út. Nálad ér véget az út!

Tolcsvay László Müller Péter Sziámi

Recommend Documents