Tündérkertben jártunk

1

Tündérkertben jártunk... A zalaegerszegi Városi Vegyeskar idén ünnepelte fennállásának 50. évfordulóját. Karvezetőnk, Kovács Kata ötlete volt, hogy e szép kerek számú jubileumot ne csak egy koncerttel, hanem egy gazdag kirándulással tegyük emlékezetessé. Az úti cél egyértelmű volt: Erdély, a történelmi Magyarország „Tündérkert”-je. A csodás, természeti kincsekben gazdag vidék számtalan meglepetést tartogat minden arra járó számára. Az utóbbi néhány évben magyarok százezrei kerekedtek fel, hogy megnézzék Erdély sokszínűségét, változatos tájait. E sorok írója több alkalommal élvezhette már e táj szellemi és egyéb kincseit: 2004. áprilisában a Csány László Közgazdasági Szakközépiskola tanári karával, majd ugyanezen év júliusában a Csuti-Hydrocomp sakk-csapatával együtt. A magyar történelem és kultúra iránt érdeklődők ősi várakat, középkori városokat fedezhetnek fel, híres magyar személyiségek, írók és művészek emlékhelyeit kutathatják. A művészlelkek gótikus szász városkákban sétálhatnak, erődtemplomok falait vizslathatják, s a szépséges román fatemplomok festett kazettáit ámulhatják. A Kárpátok vadregényes hegyei, barlangjai és a különleges természeti képződmények lenyűgözőek. S ami a legfontosabb: a vendéglátók kedvesek, természetesek, barátságosak. Egy-két nap után már mindenki érzi: szeretettel vártak bennünket, megkülönböztetett figyelemmel készül el a gazdag, háromfogásos vacsora, és a szállásadók a finom házi készítésű kenyér mellé a „lelküket is feltálalják”. Nézzük hát időrendi sorrendben, milyen élményekkel gazdagodhattunk idén nyáron! 2007. június 27-én szerdán hajnali 00:24 perckor kigördült velünk a busz a Zsinagóga elől. Sofőreink Götz Lala és Németh Miklós voltak. Mire feleszméltünk a buszban alvás gyötrelmeiből, már elhagytuk Magyarországot. Csodálatos napsütésben utaztunk! Mindenfelé szépen rendezett földek, gondosan ápolt vidék. Az út is kitűnő, a sztrádahálózat szomszédunknál nagyon sokat fejlődött! A Partium /azaz Részek/ első komolyabb városa Nagyvárad: Bihar megye székhelye. Alkalmi idegenvezetőink kalauzolnak bennünket, /a szerep-köröket már idehaza Nagyváradi látkép kiosztottuk/ no meg a Sebes-Körös. Megtekintjük a Püspöki Palotát, a Szent László-templomot, egy szép zsinagógát, a Városházát és a híres extravagáns Sas Palotát. A Sas Palota épületén – mely 1909-ben épült - megfigyelhetjük a keleti mór elemekkel díszített szecessziós stílust. A Monarchia valamennyi városa közül itt, Nagyváradon alakult ki a legteljesebb, leginkább egységes szecessziós városkép. A sétálóutcává átalakított, műemléki épületekkel szegélyezett Fő utcán járva ma is számtalan, elhanyagoltságában is szemet gyönyörködtető építészeti remekművet, díszes kapukat és erkélyeket, színes üvegablakokat fedeztünk fel. Egy szökőkútnál a rekkenő hőségben hamar előkerülnek a fotógépek: kiváló tere ez a fotózásnak! Csendesen elmélkedünk ámulva a forgatagon: vajon mikor lesz szűkebb pátriánknak, Zalaegerszegnek végre ilyen szép sétálóutcája?

2

Az egyik mellékutca egyenesen a híres Müller v. Mülleráj cukrászdához vezetett, mely egy háromszögű parkban álló pavilon. Ez volt Ady Endre, híres költőnk egyik kedvelt tartózkodási helye. Nyaranta a gesztenyefákkal körülvett teraszon együtt üldögélt a városszerte híres cukrászsüteményeket falatozó vendégekkel. Törzshelye volt még a Royal kávéház és a híres EMKE. Bár Ady csak néhány évig élt Nagyváradon /1900-1903/, a város meghatározó volt egész életére, gondolkodására, költészetére. Váradi évei alatt újságíróként dolgozott a nagyhatású szellemi műhelyként működő, ellenzéki-liberális beállítottságú Nagyváradi Naplónál. A költő világképét az itteni szellemi élet alakította ki, költészetével és újságcikkeivel ekkor kötelezte el magát egyértelműen a múlttal szakítani kívánó, modern polgári világ mellett. A bohém fiatalember imádta ezt a várost, prózai műveiben csak így aposztrofálja: a „Körös-parti Párizs vagy a Pece-parti Párizs”. A cukrászda épületében ma Ady Múzeum van, melyet Tabéry Géza jeles váradi író alapított. A gazdag kiállítási anyagban kutakodva felfedezhettük Ady szerelmének, Diósi Ödönné Brüll Adélnak eddig még általunk nem ismert fotóit. A hölgy arcképei heves vitákat generáltak a múzeumlátogató kórustagok között. Az Ady ízlése szerinti szépséges Lédát a költő az EMKE Kávéházban ismerte meg, s állítólag első látásra egymásba szerettek. A széles látókörű, határozott fellépésű, vonzó/?/ asszony teljesen meghódította Ady-t, aki a kilenc éven keresztül tartó lángoló szerelem mellett igazi szellemi társra lelt benne. A Léda iránti szerelem Ady költészetének egyik legfontosabb ihletője lett, ennek hatására született meg a magyar irodalom egyik legnagyszerűbb szerelmi lírája. A volt cukrászda terasza előtti parkban Ady Endre mellszobránál fotózkodtunk. A megbeszélt időpontban mindenki a busznál várakozott: indulunk tovább a Királyhágóra! A magaslat 582 m magas forgalmas átkelőhely, amely 1867-ig Magyarország és a különálló Erdély közti határt jelentette. Az út mentén gyönyörű panoráma tárul elénk! Éttermek, vásárlásra csábító sátrak kínálgatják magukat! Aki ide felér, megérdemel egy kis pihenést az emelkedő után! Néhány kilométerre feltűnik Csucsa. A hajdani Boncza-kastély /ma Goga-kastély/ a domboldalon áll egy szép parkban. Építtetője Boncza Miklós, Ady Endre apósa. Ady feleségével, Boncza Bertukával, azaz Csinszkával a ma itt álló kastély melletti fehér színű melléképületben lakott az I. világháború alatt. Ady halála után az épületet Octavian Goga /1881-1938/ román költő és politikus vásárolta meg 1920-ban Ady özvegyétől, és a ma látható, neobizánci stílusban átépíttette. Itt is van eltemetve a parkban álló mauzóleumban. 1967 óta az épület Goga-múzeum, ahol Ady-emlékek is láthatók. A múzeumot egy darabig Goga özvegye gondozta, évtizedekig itt élt a Ady lakhelye Csucsán kastélyban, s az eredeti nagypolgári berendezési tárgyak nagy része a mai napig a helyén van. Az Adyék által lakott épület ma meglehetősen elhanyagolt. Román szőnyegek, népviseletek és egyéb néprajzi tárgyak láthatók. Bizony elkelne itt egy kis renoválás...

3

A Körös szorosát elhagyva beértünk a Kalotaszegi-medencébe. Az egész Kárpát-medence egyik legjellegzetesebb néprajzi vidéke, ahol a mai napig él a Kós Károlyt megihlető hagyományos építészet és népviselet. Festett, kazettás mennyezetű, faragott szószékű fia-tornyos templomok, kopjafás temetők, régi faragott kapuk, a ma már sajnos ritkán látható szép népviselet teszi érdekesebbé e vidéket. A népviseletet egyes falvakban ünnepnapokon még meg lehet tekinteni, de többnyire csak a ládafiában lapul. A gyönyörű írásos párnákat viszont készítik eladásra is, nyáron a nők a kapuk előtt kézimunkáznak, és a kelendő portékát kerítésre akasztják. Sajnos, a kézimunkák már nem a régiek, sok ízléstelen, értéktelen, giccses darab is látható, és egyre kevesebb az igazi „kézi”! Kalotaszeg központja, Bánffyhunyad felé közeledünk! A díszes-tornyos hatalmas méretű bádogtetős cigánypaloták látványa mellbe vág bennünket! Talán nincs is még egy ilyen látványosság a világon! Itt és az Arad környéki falvakban a nyugat-indiai középkori „cifra paloták” kelnek életre a XXI. század elején, ámulatba ejtve az utazót. Az erdélyi cigányság jobb módú családjai építik ezeket az „indiai” palotákat. A paloták építtetői többnyire Nyugat-Európában dolgozó romák. Az épületek dísze a sok-sok millió forint értékű, messziről csillogó bádogos munka, melyet a nyugati világ szimbólumai, például Mercedes-jelek díszítenek. Mivel az építkezés a tető elkészülte után sokszor pénzhiány miatt elakad, a félig kész épületek évekig állnak vakolás, berendezés, fűtés nélkül, jövőbeli lakóik pedig továbbra is „egyszerű” otthonaikban élnek. A hatalmas építmények zöme pedig – mementóként - lakatlanul csillog a napfényben! Bánffyhunyad város közepén áll egy nagyméretű református templom a 13. századból, pontosabban 1255-ből. Ez a legrégebbi fatetejű, kazettás építmény román stílusú. Később hozzáépítettek egy tornyot jellegzetes kalotaszegi stílusban. A nagy felületű, változatos mintázatú kazettás mennyezet szentélyben lévő részét Umling Lőrinc, szász származású kolozsvári művész és fia készítették; a gyönyörű faragott szószék a híres erdélyi kőfaragó, Sipos Dávid munkája. A templomban az 1950-60-as évek óta mindenütt kalotaszegi szőttesek láthatók: a karzat mellvédjét, a szószéket és a padok elejét is írásos és vagdalásos varrottasok díszítik.

Az ezer éves templom belülről

„Pompás magyarok, templomból jövet Mentek át a Kalota folyón S a hidat fényben majdnem fölemelte Az ölelő júniusi nap”.

A bánffyhunyadi ezer éves templom

Kusztos Tibor 14 éve gondnoka a templomnak. Ízesen, szépen beszél a templom történetéről, nem hagyva ki egyetlen magyar nevezetességet sem. Mesél a Bánffyak címeréről, az 1874-ben épült Kolonics-féle orgonáról. Bemutatja a Kossuth temetéséről származó bekeretezett koszorút, a Petőfiemléktáblát /2 napot töltött itt a híres költő/. Megemlíti, hogy Munkácsy Mihály híres festőművész párizsi szalonjába rendelt kalotaszegi varrottasokat. Mesél Adyról, aki egy körasztalnál üldögélve itt írta meg „A Kalota partján” c. versét.

4

… „Átalvonult templomi népség Belém költözött áhitata S e percben a Kalota partján Biztosság, nyár, szépség és nyugalom.” Babits, Tamási Áron és Kós Károly – a transsylvanizmus atyja - is megfordultak e szent helyen. A „Locus iste” csodálatosan szárnyaló dallamával és némi készpénzzel „adózunk” őseink emlékének. Utunk következő állomása Körösfő. Nevét onnan kapta, hogy itt ered a Sebes-Körös, amely aztán Nagyváradon keresztül a magyar Alföldön folyik bele a Tiszába. A falu lakossága az országút mellett egész évben működő, jól menő kirakodóvásárból él. Itt minden kapható: kalotaszegi varrottasok, kézimunkák, korondi kerámiák, farkaslaki gyapjúszőnyegek, faragott figurák, festett bútorok, fából készült ékszerek stb. Ki tudna ellenállni ennyi érdekességnek? A társaság hamar elvegyül a színes forgatagban, és mindenki ízlése, no meg pénztárcája szerint válogathat a híres körösfői vásárban!

Körösfői kirakodóvásár

A nagy tobzódás után Tordaszentlászlóra igyekszünk. Ez a falu ugyan már nem tartozik Kalotaszeghez, de néprajzi jellegét tekintve sok szempontból hasonlít hozzá. A hagyomány szerint a kunok felett aratott győzelme után Szent László itt telepítette le vitézeit. E cselekedet tiszteletére minden évben Szent László-napi kórustalálkozót tartanak a faluban, mely programra az egész Kárpát-medencéből érkeznek kórusok. De jó is lenne jövőre eljönni erre az eseményre!?

A magyarfenesi Csány-vendéglőben kapunk vacsorát! Egy kupica pálinka a belépő; majd húslevest hoznak ízletes daragombóccal, puhára párolt sült húst savanyúkáposztás rizzsel, krumplival és apró fánkokat. Az egész napos „szendvicsezés” után bizony senkit sem kell kínálgatni! Alaposan bevacsorázunk, majd Tordaszentlászlóra megyünk vissza. A falusi turizmus jól szervezetten, ragyogóan működik. Négyes csoportokba verődünk, és pillanatok alatt mindenki elfoglalhatja a szállását. A falusi házak tiszták, minden kényelmet kielégítőek /persze, vannak kivételek, mint mindig!/. A hagyományos tornácos házak legtöbbjéből kihaltak az „öregek”, és gyermekeik gondozzák az üresen álló birtokokat. A bőséges hazai ízű reggeli után megismerkedtünk háziasszonyunkkal. Elmesélte, milyen nagy szeretettel várja a vendégeket, s hogy szabadidejében szívesen énekel a helyi kórusban. Amikor megtudta, hogy mi is kórustagok vagyunk, nagyon boldog volt. Milyen kicsi a világ!? Jó szívvel agitált bennünket a másnapi Szent László-napi vigasságba! Miután Götz Lala „összeszedte” a faluban a kórustagokat, elindultunk Kolozsvár felé. „Kolozsváros olyan város, A kapuja kilenc záros, Abban lakik egy mészáros, kinek neve Virág János.” – énekeltük vidáman a buszban.

5

Kolozsvár Erdély legrégibb és Románia egyik legnagyobb városa, Kolos megye székhelye, municípium, azaz megyei rangú város. Római neve Napoca, ennek emlékére kapta a város 1974-ben a Cluj-Napoca nevet, németül Klausenburg. A város fontos közlekedési gócpont. Itt futnak össze az Erdélyt nyugat-keleti és észak-déli irányban átszelő fő országutak és vasútvonalak. Ugyanakkor Kolozsvár az ország egyik legfontosabb ipari, pénzügyi és kereskedelmi központja, számos gyára és nagyüzeme van. Erdély legfontosabb művelődési központja volt és az is maradt. Több színháza, ill. operaháza, sok hangversenyterme van, önálló rádió- és televízióállomásokkal büszkélkedhet. Történelme folyamán Kolozsvár mindig fontos iskolaváros volt. Nemcsak ügyes mesterei és kereskedői tették „kincsessé”, hanem iskolái is, amelyek századokon át szellemi kincsekkel árasztották el egész Erdélyt. A város igen gazdag nevezetességekben. Sok híres ember született itt: pl. Mátyás király, Bocskai István erdélyi fejedelem, Bolyai János matematikus, Teleki Sándor, 48-as honvédtiszt, Székely Bertalan festőművész, Reményik Sándor költő, Szervátiusz Jenő szobrászművész, Jeney László olimpiai bajnok vízilabdázó, Tamás Gáspár Miklós filozófus, közíró, Böjte Csaba ferences rendi szerzetes, az árvák felkarolója, és még folytathatnám a sort.

Farkas utcai református templom

A bőség zavarával küszködve csak néhányat sorolok fel azon látnivalókból, melyeket megnéztünk:

Házsongárdi temető /itt nyugszanak az erdélyi közélet és művészet nagyjai: Apáczai Csere János, Szenczi Molnár Albert, Jósika Miklós, Kriza János, Bölöni Farkas Sándor, Dsida Jenő, Reményik Sándor, Kós Károly stb./, Farkas utcai református templom, előtte a Kolozsvári testvérek Szent György lovas szobrának másolata /az eredetije Prágában van, a Hradzsinban/, Mátyás király szülőháza, a gótikus Szent Mihály-templom – Erdély egyik fő kultikus helye, számos nagy történelmi esemény helyszíne, Fadrusz János Mátyás király emlékműve a város főterén, az egyik legszebb magyar lovas szobor.

Mátyás király lovas szobra

Karnagyunk dicséretben részesített bennünket, amikor a megbeszélt időpont előtt negyed órával találkoztunk a busznál. Irány: Torda! Az évszázadok óta sóbányászatáról híres Torda nagy múltú város, sok jeles történelmi esemény színhelye. Az erdélyi rendek az itt tartott országgyűlésen erősítették meg 1505-ben a több mint fél évszázaddal korábban kötött kápolnai uniót, amely a három erdélyi rendi nemzet /a magyar nemesség, a székelyek és a szász polgárság/ politikai szövetsége volt. Még ennél is jelentősebb a tordai katolikus templomban megtartott 1568. évi országgyűlés, amelyen – a vallásháborúk által feldúlt Európában elsőként – törvénybe iktatták a vallásszabadságot, kimondva, hogy minden közösség szabadon választhatja meg vallását, és a közösség papja szabadon hirdetheti az általa helyesnek tartott tanokat.

6

A társaság két részre oszlott. Voltak, akik lementek a nevezetes tordai sóbányába, mások városnézéssel töltötték az időt. Mi /Julika, Livi, Ili és én/ a városka főtere felé vettük az irányt. Sajnos, a vallásszabadság elvéről elhíresült katolikus templomba nem jutottunk be, viszont a főtérrel párhuzamos utcában, az ótordai református lelkészi hivatal épületének falán megtaláltuk azt az emléktáblát, mely szerint Petőfi itt szállt meg átutazóban, miközben a Székelyföld felé tartott, hogy ismét csatlakozzon Bem seregéhez. Ez az állomás azért volt fontos Petőfi utolsó napjainak történetében, mert itt látta utoljára feleségét és kisfiát, Zoltánt. A tordai sóbánya Erdély egyik legérdekesebb természeti látnivalója. A lélegzetelállítóan mély, földalatti termek életre szóló élményt nyújtanak. Az egyik leglátványosabb terem az un. Rudolf bánya: lefelé menet a lépcsőház falába vésett évszámok az egyes szintek kialakításának időpontját jelzik.

A tordai Rudolf bánya

De indulnunk kell tovább Torockóra. A Fehér megyében fekvő falucska fölé a Székelykő hatalmas sziklatömbje magasodik. Egyik csúcsán, a Vársziklán valamikor a Székely-vár állt, de mára semmi sem látszik belőle. Torockóban kétszer kel fel a nap – olvashatjuk Jókai Mór: Egy az Isten c. regényében. Így is van ez a nyári hónapokban: a felkelő nap kora reggel megvilágítja Torockó apró, fehérfalú házacskáit, majd egy időre eltűnik a Székelykő mögé, hogy nemsokára újra „felkeljen” a csúcsok fölött...

A sóbánya fantasztikus látványosság, emellett asztmás és más légúti megbetegedésben szenvedő gyermekek és felnőttek gyógyulását segíti elő, ha naponta 3-4 órát a sós levegőjű bányában tartózkodnak.

Székelykő

A sziklák és erdők között rejtőzködő Torockó lakói többségükben magyarok és unitáriusok, akik máig megőrizték falujuk értékeit, szokásait, hagyományait. Nagyon régi település, a tatárjárás után elnéptelenedett vidékre kézdi székelyeket, majd német bányászokat telepítettek be, akik számára II. Endre kiváltságokat biztosított. A Rákóczi oldalán álló Torockót sok megpróbáltatás érte, mégis 1848-ban a falucska képviselői hitet tettek a pesti 12 pont mellett. Az 1870-es tűzvész után új házakat építettek, ezek a ma is álló jellegzetes „fehér házak”. Látványuk lenyűgöző! Torockói fehér házak

7

A buszról leszállva kisebbfajta embertömeg várt bennünket a főutcán. Szállásadóink készültek fogadásunkra! Hamarosan mindenki megtalálta a maga háziasszonyát! Pakolászás, a szerencsésebbek csomagjait Dáciák szállítják el. Mi is jól járunk: nagyon közel kapunk helyet Judit néninél! Tetszik nekünk, hogy vacsorázni a szomszédba megyünk /de jó lenne ezt itthon is megoldani!/, ismerős arcok ülik körbe az asztalt. A menü igen komplett: krumplileves sok-sok petrezselyemmel, csirkemell sajttal, sajtmártással, zöldséges rizzsel, uborka, majd következik a híres fehéjaskristálycukros meggyes kevert! /Többen máris receptgyűjtésbe fogunk, és állíthatjuk, hogy ez a süti valóban isteni, mert idehaza is nagyon ízlett!/ Lássuk tehát a receptet! Torockói gyümölcsös pite 4 tojás fehérjét felverjük 1 teáscsésze cukorral, 1 vaníliás cukorral kemény habbá. Bele 5 evőkanál olaj, 1 púpozott csésze liszt /melyben elkeverünk 1 sütőport!/, és a tojások sárgája. Sütőpapírral kibélelt tepsibe öntjük, megszórjuk idénygyümölccsel és ráhintünk fél csésze fahéjas kristálycukrot! Már a sütésekor is fantasztikus, mert a fahéj átható illata elárasztja a konyhát! Ha megsütöd, garantáltan nem marad egy darab sem! /Kicsit kevésnek tűnik az adag, ezért közepes tepsit ajánlok hozzá!/ Torockó bája nemcsak minket ejt rabul! Lakóinak életéről szól Ignácz Rózsa /1909-1979/: Torockói gyász és Gyallai Domokos /1880-1970/: Vaskenyéren c. regénye is, mely művek a Rákócziszabadságharc itteni eseményeit dolgozzák fel. /Ma még egy-két házon valóban felfedezhető: a torockói piros ablakkeret, a gyász színe./ A legismertebb torockói költeményt Gyulai Pál /1826-1909/ írta Óriásleányka címmel, s benne a közeli torockószentgyörgyi vár mondáját meséli el. Azt is illik tudni, hogy Torockónak már 1595-ben volt iskolája. A múlt század közepén itt tanult Brassai Sámuel, akit kortársai az utolsó erdélyi polihisztornak neveztek. Itt élt nagyszüleinél és az iskolában tanult Kriza János is, aki később unitárius püspök és neves néprajzkutató lett, a Vadrózsák c. székely népköltési gyűjtemény szerzője. 1876-ban látogatott Torockóra Jókai Mór, akit ünnepélyesen diszkapuval fogadtak. A falucska utcáján sétálva megkérdeztünk két kisgyermeket, hol van a kocsma! - „Nem kocsma az, hanem koccintó!” - válaszoltak ők. Így hát felkerestük a koccintót! A társaság nótafája Novákné Éva volt, Torockói koccintó

kifogyhatatlanul dőlt belőle a dal! Pihenésképpen Kata és „statisztái” magyaros operettrészletekkel szórakoztattak bennünket 1-2-... /?/ kupica áfonyalikőr mellett, és magyaros szokás szerint néhányan táncra is perdültek. Új ismeretséget is kötöttünk egy pest környéki fiatalemberrel, aki családjával nyaralt itt. Hangja ugyan nem sok volt, de a lelkesedése a kórus népdalrepertoárja iránt annál nagyobb. A mulatozás éjfélig is eltartott, így nem csoda, hogy másnap „elaludtuk” a közös reggelit. Koccintóbéli mulatozás

8

Mire összejött a társaság, már 10 óra lett. Irány a Tordai-hasadék! A buszban értesültünk arról a nemes cselekedetről, miszerint a hajnal „leple alatt” /míg mások húzták a lóbőrt!/, az énekkar 10 jeles tagja megmászta a Székelykövet. Vastapssal jutalmaztuk korán kelő társainkat, akik boldog-fáradtan fogadták az ovációt. Torockó gödrös útjain araszoltunk! Sajnos, az időjárás nem nagyon kedvezett nekünk, csepergett az eső, de bántuk is mi azt... Erdély egyik leglátványosabb, és a legtöbbek által látogatott kirándulóhelye a Peterdi-gerinc és a Kövesbérc-Szindi mészkőgerinc között alakult ki. A természettudományos magyarázat szerint a hasadék egy víz által kivájt mészkőbarlang tetejének beomlása következtében jött létre. A mintegy 3 km hosszúságú szurdokvölgy alján, a 200 m-es magasságot meghaladó sziklafalak között folyik végig az Aranyosba ömlő Hesdát-patak. A hasadékhoz számos Szent László legenda kapcsolódik, a király lova patkójának a helye még ma is látszik az egyik kősziklán, a Patkós-kövön. A hasadékban 32 feltárt barlang van, melyek A Tordai-hasadékban közül a legnagyobb a 75 m hosszú, 19 m széles és 11 m magas Porlik-barlang, ahol cseppkövek is találhatók. A barlangok többségének megközelítése azonban kifejezetten nehéz és veszélyes. A Tordai-hasadék gazdag növényvilágára jellemző, hogy az országban élő 3500 növényfajból itt 997 féle megtalálható. A csúcsok árnyékában, a szélvédett szorosokban és a sziklahajlatok között megmaradtak a harmadkori, a jégkorszaki, a feketetengeri és a pannóniai, a sztyeppei, valamint az alpesi növényfajok is. Hosszú sétát teszünk a hasadékban, egymás után libasorban. Néha a patakon átívelő hidakon megyünk át. A számozott hidak közül a 2. sz. szinte életveszélyes! Messziről látszik, hogy a híd fele lelóg a semmibe, kettétört, ráadásul az esőtől csúszik is. Az óvatosabbak a biztonságosnak tűnő gázlón kelnek át, mások viszont vállalják a „nagy kihívást”: bőszen kapaszkodnak az ingatag alkotmányon a kötélkorlátba! Kattognak a fotógépek, mindnyájan megússzuk „szárazon” a kalandot! Hamarosan visszafordulunk. Újabb csoportok érkeznek a szurdokba, s mi jólértesülten irányítjuk őket a távolba, gyakori köszöntgetés kíséretében. Mire kiérünk a szépséges völgyből, persze eláll az eső. Egy füves területen pólóosztás következik a busz mellett - új egyenruhában szeretnénk ugyanis este már fellépni, - majd a „beavatottak” megkóstolhatják Hosszú Feri, alias Szuri isteni meggyborát. Igazán jó kezdet egy délutáni enyedi borkóstoláshoz! Nagyenyed – kinek mi jut eszébe, ha hallja ezt a városnevet? Nyertek! Jókai Mór: A nagyenyedi két fűzfa c. regénye. Régi gyermekkori olvasmányélmény ötlik fel a múltból: 1704-ben, a Rákóczi-szabadságharc idején labanc seregek támadtak a városra, ám a kollégium diákjai szembeszálltak velük.

A nagyenyedi vár

9

A város főterét egy középkori eredetű vár uralja. Körbejárjuk, és elolvasgatjuk az emléktáblákat. A várfal külső felén, a főbejárattól jobbra egy titokzatosan szűkszavú emléktábla /”MDCCCXLIX. január 8.”/ jelzi azt a helyet, ahol annak a 700 enyedi polgárnak a tömegsírja van, akiket a szabadságharc idején a Habsburgok által felbérelt mócok mészároltak le. Az évfordulón minden évben koszorúzással emlékezik meg a város magyar lakossága a szomorú eseményről. A váron kívül a város másik nevezetessége a református egyháznak 2004-ben visszaadott Bethlen Kollégium. A kollégiumot a török támadások miatt költöztette ide Gyulafehérvárról Apafi Mihály fejedelem 1662-ben. A nagy tekintélyű református iskolában a kor legjobb tanáraitól, köztük a magyar pedagógia egyik atyjától, Apáczai Csere Jánostól /1625-1659/ vagy az első magyar orvosi témájú könyv írójától, Pápai Páriz Ferenctől /1649-1716/ tanulhattak a diákok, akik közül sok tehetséges, de szegény származású fiatalt ösztöndíjakkal támogattak a fejedelmek. Az enyedi kollégium diákja volt a leghíresebb magyar utazó, Kőrösi Csoma Sándor, aki a világ első tibeti-angol szótárát készítette el, Barabás Miklós festő-művész, Bolyai Farkas polihisztor, a legnagyobb magyar matematikus édesapja, Áprily Lajos költő és Sütő András író is. Az iskola udvarán megnézhetjük Bethlen Gábornak, az iskola alapítójának szép, szecessziós stílusú emléktábláját, valamint a híres tanárok és tanítványok névsorát. A Bethlen óvodának nevezett régi, boltíves pincében borkóstolóra voltunk hivatalosak. Az előre bejelentett programon megismerkedhettünk a 82 éves dr. Csávossy György lelkes nagyenyedi borásszal, költővel, színházi és könyvszerzővel, kiváló előadóval – egyszóval: egy igazi élő polihisztorral. A sármos öregúr Nagyenyedi borkóstoló kezében egy könyvet szorongat, melyben összegyűjtött versei is szerepelnek. Két borásza neve is álljon itt: Győrffy Jenő és Papp Péter – ők szolgáltak ki bennünket. A hangulatos pince majdnem szűknek bizonyult számunkra, de mint tudjuk: sok jó ember kis helyen is elfér. Az asztalokon alma- és sajtdarabkák, némi keksz várt a sorsára. A gyakori töltögetés közben ízűzőnek hamar elkeltek a kicsi falatok. Gyuri bácsi bemutatta a pincét, a borászat helyzetét, majd sorra jöttek a borok: cuvé, olaszrizling enyhe rezedaillattal, fanyarkás alma v. vackorízzel, keserű mandula utóízzel, savignon félillatos bor, a tramininél finomabb, olyan, mint Vivaldi zenéje. Az „Éljen minden bájos szép nő” – című dalunk pont ide illett hangulatában. Gyuri bácsi nagy lelkesedéssel hallgatta a dallamot /két évet végzett a zenekonzervatórium ének szakán/. Az erdélyi leányka „királyok asztalára illő bor”, Erdély büszkesége, akácvirág illatú. Gyuri bácsi szaval, versének címe: A Leányvár legendája, a kórus rákontráz: „Van három jó barátom”. A finom fűszeres tramini luxusbor – nem szegénynek való - hangzik. A minőségi borok között csillag. Mogyoróra emlékeztető, tüzes, átható zamatú. Az életet meghosszabbítja. Na, gondoltuk, ebből duplán kell inni, ezt nem önthetjük ki a nagyméretű közös kancsóba /ahová a savanyú vagy száraz borokat öntözgettük/! Lehet-e ezt még fokozni? Érkezik a meggymagízű zöldszilváni, Gyuri bácsi újabb „Pohárköszöntő éjfél után” verse, s mi már alig tudjuk szánkat az ezerszer énekelt dallamra formálni: „Hej, igazítsad jól a lábad”. A ráadásnak adott „Dana-dana” már ismét úgy hallatszik a boltívek alatt, mintha legalább 100 tagú lenne a kórus.

10

Aztán véget ér a bemutató, elfogynak a jófajta borovicskák, és mi latolgatjuk: melyik volt a legjobb, melyikből vigyünk haza kóstolóba? Elárulom: nekem a legjobban a TRAMINI tetszett! Summa summarum: hazafelé az úton a buszban az évad „legjobb” próbáját tartottuk! A busz elejében elkezdett dal igen nehezen ért hátra, csak hangfoszlányokban ismertük fel az ismert számokat. Nem csoda, ha Kata gyorsan leintette a macskazenét, és pihenőt rendelt el a borkóstolón vitézül helytállt kórusának. A vacsoránál már frissen, felüdülten fogyasztottuk az erdélyi híres csorbaleves zöldséges változatát, a különleges ízű, számunkra szokatlan rakott káposztát jó sok tejföllel, és a kapros-túrós fánkot! 9 óra körül gyülekezni kezdett a falu aprajanagyja. Nagy meglepetésünkre egy újabb egerszegi csoport érkezett busszal Torockóra soksok ismerőssel, akik szintén eljöttek meghallgatni bennünket. A tűzoltó szertár melletti betonplaccon állt fel kórusunk. Majd elkezdődött a szabadtéri koncert. Kata remek műsort állított össze. Szépséges egyházi dalok után vérbő, magyaros, vidám dalok röppentek fel az egyre sötétedő égbolt alatt. Nagy tapsot kaptunk. Este a koccintóban dupla áfonyalikőrt rendeltünk – és a nótaszó is eltartott vagy 11-ig. Torockói koncert

Szombaton utálatos pakolás, majd egy kiadós reggeli után elbúcsúztunk házinéninktől, Torockótól. Irány Marosvásárhely! Idegenvezetőnk a kórus helyes kis tagja, Kőrösy Kata, aki itteni születésű. A 47 %-ban magyar lakosú Marosvásárhely hagyományosan a székelység kulturális és kereskedelmi központja. A székelyek legnagyobb városa, egyben az egyetlen olyan település Székelyföldön, amely annak idején szabad királyi városi címmel büszkélkedhetett. Ennek ellenére sokáig mezővárosi jellegű maradt, csak a XX. század elején indult meg látványosan a városi fejlődés. Ekkor alakult ki – Bernády Györgynek, a város céltudatos polgármesterének elképzelései alapján – a belváros mai képe, ebben az időben épültek fel a máig csodált szecessziós középületek. 1990-ben itt történt a tragikus verekedés, a „fekete március”. Ennek során vakult meg fél szemére Sütő András író, akit azóta sajnos elvesztettünk. Bár a forradalmi események már elhalványulóban vannak, de a városban egyelőre még kevésbé természetes a különböző nemzetiségűek együttélése, s ez érezhetően rányomja bélyegét a város hangulatára is. Marosvásárhely a történelem során a vallásszabadság és a magyar kultúra egyik fontos bástyájának számított. Az 1571-ben Vásárhelyen megtartott országgyűlésen – a híres tordai országgyűlést követően – megerősítették az erdélyi vallásszabadságot. A Sárospatakról elüldözött református kollégium Marosvásárhelyen telepedett le, és később olyan tudósok iskolájául szolgált, mint a világhírű matematikus, Bolyai János. Utunk először a Rózsák terén található egykori Városháza és a Kultúrpalota felé vezetett. A XX. század elején épült magyaros-szecessziós stílusú épületeket a zseniális Komor Marcell-Jakab Dezső építészpáros tervezte. Az egykori Városháza ma a megyei közigazgatás, a prefektúra épülete, és általában nem látogatható.

11

A Kultúrpalota /eredeti nevén Közművelődési Ház/ megépítésekor a polgármester megfogalmazott célja a város kulturális felemelése és a magyar nemzeti azonosságtudat megerősítése volt. A Kultúrpalota külső és belső díszítésében a századfordulós magyar művészet legismertebb alakjai, a híres gödöllői művésztelep alkotói vettek részt, akiknek legfőbb törekvése az volt, hogy a korabeli szecessziós stílusirányzatot a magyar népművészettel ötvözzék. Az épület külső homlokzatát a gödöllői iskola egyik Városháza és Kultúrpalota vezetője, Körösfői-Kriesch Aladár tervei alapján készült mozaikok díszítik /Hódolat Hungária előtt/. Középen a Magyarországot jelképező nőalak ül, fején a koronával, a két oldalán állók Mátyás király, ill. Marosvásárhely címerére támaszkodnak, a kép szélén pedig a magyar történelem kiemelkedő személyiségeit láthatjuk. Az épület tetejét színes Zsolnay-zománccserepek borítják. A szépséges palotát belülről is érdemes alaposan szemügyre venni. Az épületbe belépve először az indiai templomok hangulatát idéző, gazdagon díszített előcsarnokot csodálhatjuk meg, falain csodás freskók a táltosokról, a székely mesemondóról. A nagy hangverseny-terem értékes orgonája az egyik legnagyobb Európában, hatalmas csillára impozáns látvány. Ottjártunkkor épp fiatal zenészek próbáltak a színpadon. Az épület két különálló emeleti részére carrarai márványból készült lépcsők vezetnek fel. A lépcsőház színes üvegablakait Róth Miksa híres műhelyében készítették, és híres magyar politikusokat és művészeket ábrázolnak /Jókai, Kossuth, Petőfi, Liszt, Erkel és Munkácsy/. Az első emeleten találhatjuk a Kultúrpalota legszebb és legkülönlegesebb részét, a Tükörtermet. 12 festett üvegablaka a hun őstörténet motívumait mutatja be: Hajdanában réges régen, A nagyúr kapuja, Sátoros palota, Perosztó szék, Réka asszony deszkás ablaka, Réka asszony sátoros kertje, Csaba bölcseje, Réka asszony kopolafája. Az üvegablakok szintén Róth Miksa műhelyében készültek. A terem két végében álló muránói /olasz/ óriástükrök az egyébként is hosszúkás teret hivatottak végtelenné nyújtani. A terem ma főként diplomáciai találkozók színhelye. A Kultúrpalota harmadik emeletén van a Képtár, néhány különösen ismert magyar festő képeivel /Munkácsy Mihály, Barabás Miklós, Paál László, Lotz Károly, Ferenczy Károly, Feszty Árpád stb./ Lefelé jövet Beethoven nemes arcvonása néz vissza ránk a lépcsőfordulóban.

Csaba bölcseje

12

Kata megmutatta azt a líceumot, amelyben tanult. Később az egyetem épületét is felfedeztük. Majd a két Bolyai szobrát nézhettük meg. A marosvásárhelyi kollégiumban tanított Bolyai Farkas, és itt tanult fia, a leghíresebb magyar matematikus, Bolyai János is. A gimnázium előtt ma kettejük szobra áll 1957 óta. Következő állomásunk a Teleki Téka gróf Teleki Sámuel /1739-1822/ erdélyi kancellár híres könyvgyűjteményéből alakult. Teleki hat évtizeden át egész Európában módszeresen és nagy hozzáértéssel vásárolta össze a nyomtatás kezdete óta megjelent legjelentősebb könyveket, köztük igazi ritkaságokat, ősnyomtatványokat is. A könyveihez szenvedélyesen ragaszkodó gróf utazásai során szekereken szállíttatta magával a számára legfontosabb műveket. Teleki Sámuel a 40 ezer kötetes gyűjteményt, mint közkönyvtárat nyitotta meg a nyilvánosság előtt 1802-ben. 1962-ben a Teleki Téka gyűjteményét egyesítették a marosvásárhelyi református kollégium 80 ezer kötetből álló könyvtárával, amelyet a református kollégium tanárai gyűjtöttek össze 400 éven keresztül. Híres darabok: Apáczai Csere János Magyar Logikátska c. művének egyetlen példánya, Kőrösi Csoma Sándor tibeti-angol szótára. Majd elsétálunk a Vár felé. A Várudvar jelenleg meglehetősen elhanyagolt állapotban van. Az itt működő kocsmák, sátrak, pavilonok, furcsa, modern műalkotások szinte szégyenkeznek a 17. századi miliőben. Reméljük, nem sokáig! A város egy kulturális központ kialakítását tervezi a várban, de egyelőre csak a kapubástyában berendezett szerény várostörténeti kiállítás nyílt meg. A hosszúra nyúlt városnézés után Kata kedves ajándékot nyújtott át mindenkinek: egy szép könyvjelzőt. S rajta a felirat: A marosvásárhelyi vár „Vásárhelynek lelke van, s ez a lélek sugárzik.” Ezt éreztük mi is, Kata! Ilyen kedves idegenvezetővel ritkán találkozik az ember! Parajd híres sóbányáját idő hiányában kihagyjuk. Utunkat Szováta felé vesszük a Medve tóhoz. Szováta Székelyföld legnépszerűbb nyári üdülőhelye, ez a „székelyföldi Balaton”. A fürdővárosban található sósvízű tavak körül már a XX. század elejére elegáns üdülőtelep épült ki, ahová a magyar arisztokrácia mellett többek között a román királyi család is rendszeresen járt. A meddő asszonyok ma is valóságos zarándokhelyként keresik fel a fürdőt, melynek vize sót tartalmaz. Ajánlják még különböző reumatikus betegségekre, bőrbetegségekre és számtalan egyéb egészségügyi probléma kezelésére is.

Medve tó

13

A fürdőtelep három párhuzamos utcáját múlt század eleji gyönyörű, de elhanyagolt állapotban lévő „vadászkastély” stílusú villák szegélyezik. Nagyon szép, faragott fatornácos villák is felfedezhetők. Érdemes volt eljönni ide! S milyen jólesik a nyüzsgő emberekkel együtt sétálni, s elfogyasztani a szezon első édes főtt kukoricáját! Délután megérkezünk Korondra, Székelyföld legjelentősebb fazekas központjába. A korondi kerámia jellegzetes színeiről és motívumairól ismert. A hagyományos korondi színvilág a fehér alapon zöld, sárga és barna színek, bár az utóbbi időben szász hatásra egyre jobban elterjedt a fehér alapon kék minta is. Jellegzetes motívum az életfa, az indaleveleken álldogáló madárka, az előre vagy visszatekintő szarvas és a díszes virágformák. A falu főutcáján Korondi kerámiák kétoldalt a házak előtt mindenütt hatalmas mennyiségben árulják a portékát. Népművészeti tárgyakat, fonott kosarakat, faragott fatárgyakat, gyapjútakarókat, pulóvereket. A kerámiák esetében nem árt megkérdezni, hogy az adott edény étkezésre is használható-e, vagy inkább csak dísztárgy. A termékek színvonala az utóbbi években az óriási kereslet miatt sokak szerint visszaesett, az üzletekben gyakran a giccs dominál. Mi is belevetettük magunkat a vásári forgatagba, és hamarosan csomagokkal megrakodva tértünk vissza a buszhoz. Vigyázat! Néhány helyen még áldomást is kell ám inni, ha sikerült nyélbe ütni az üzletet! Farkaslaka a híres székely író, Tamási Áron szülőfaluja. Nyaranta sok ezer ember zarándokol el ide. Tamási Áron /1897-1966/ életének nagy részét Budapesten töltötte, és – bár ezt kevesen tudják – 3 évet dolgozott banktisztviselőként New Yorkban is. Ennek ellenére élete végéig a székelyek életét, szellemiségét és szokásait érezte igazán magáénak. Műveiben rendkívül szépen és átélhetően írt róluk. Szülőföldjéhez való ragaszkodásának legszebb kifejezése az Ábeltrilógia, amelynek híres mondatát szinte mindenki ismeri: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.” Az országút mellett áll Tamási emlékműve, Szervátiusz Jenő és Tibor alkotása, mely 1972-től áll itt. Mögötte az író sírját találjuk. Az emlékművön az író műveinek néhány alakját, valamint a székely népi élet, székely balladák jeleneteit láthatjuk. A magunkkal hozott kis koszorúval és mécses meggyújtásával adózunk a nagy székely író előtt. Elhangzik a „Székely himnusz” és a „Dona nobis pacem”. – Adj neki békét, Uram!

Tamási Áron emlékműve

14

A megemlékezés után a 98 %-ban magyar népességű Székelyudvarhely felé vesszük utunkat. 10 fő közülünk, főleg a fiatalok a Székelyszéki fogadóban, a többiek pedig a Romantika panzióban kapnak szállást. Az utcáról szinte nem is látható, milyen kellemes helyre érkeztünk. Vendéglátóink jófajta köményes, ill. szilvapálinkával és egy szelet kaláccsal fogadják az utazót. A beosztottak nagy lelkesedéssel cipelik a zegzugos folyosókon nehéz bőröndjeinket. Ittlétünk alatt többször eltévedünk a labirintus-szerű panzióban, jókat kacagva egymáson ügyetlenségünk miatt. S ez itt a reklám helye: a Romantika panzióban gusztusos, vidám, makulátlanul tiszta fürdőszobákkal felszerelt 4 ágyas szobában helyezkedünk el. Gyors pakolászás után közös vacsorára megyünk Gizi néni éttermébe. A vacsora menüje: csontleves vagy csorbaleves, puliszka pirított szalonnával, borjúpörkölt, tejfölös csirkepörkölt, sült kolbász és oldalas, kifőtt tészta, csörögefánk. Aki ezt végig tudja enni, megérdemli, hogy a kórus kedvence, Lucia által felajánlott 10 üveg finom borból kaphasson ráadásként egy-két pohár itókát! A vacsora spontán mulatságba torkollik, fél óra alatt „leénekeljük” a helységben épp találkozójukat tartó nyugdíjas társaságot, s Gizi néni éttermében jönnek a szebbnél szebb magyar dalok! Zenét egy fiatalember szolgáltat szintetizátoron, majd miután látja az „erőfölényt”, időnként pihenni tér. Akinek kedve van, táncra is perdülhet nyomban! Arról csak később kaptunk híreket, hogy miután a „Romantikások” hazatértek szállásukra békésen alukálni, a fiatalok még hosszúra nyújtották azt az estét... Igaz, vagy sem, én nem tudom!? Július 1. – vasárnap. Kiadós svédasztalos reggeli után indulunk a panzió elől. Felvesszük a kissé „fáradtnak tűnő” fiatalságot és Sándor Álmos nyugdíjas tanárt, az idegenvezetőnket. (Aki mint kiderül évekkel korábban kórustársunk, László Attila tanára volt.) És Álmos bácsi mesél és csak mesél! Mesél a székely kapuk falujáról, Máréfalváról. Igazi, galambdúcos székelykapukból valószínűleg ebben a faluban látható a leggazdagabb „gyűjtemény” az egész Székelyföldön. Mesél a homoródfürdői borvíz-ről /ásványvíz/! Sorba is állunk a Mester és tanítványa forrás előtt kis flakonjainkkal! A borvíz igen „kelendő” portéka errefelé, viszik is hatalmas nagy ballonokban, vasoxid és széndioxid-tartalma miatt. Megtudjuk azt is, hogy azért nem szabad palackozni, mert igen magas a sugárértéke. A kicsinyke falucskában van lovaglási lehetőség, és egy új, elsősorban kezdőknek való felvonós sípálya. Mesél Kápolnásfaluról, amely a gyakori tarvágásos falopkodásban az „erdőírtás bajnoka” címet kapta. Mesél a Büdösárok széndioxidban dús vizéről, melyet viccesen „Erdélyi Viagrá”-nak is neveznek értágító hatása miatt. Mesél a Csíki-medencéről, ahol a burgonyát pityókának nevezik, s innen szállítják az ország minden részébe, mesél a Tolvajos-tetőn Hargitáról, mesél mindaddig, amíg csak Csíkszeredába nem érünk!

15

Csíkszereda az utóbbi időben Székelyudvarhellyel verseng a Székelyföld „fővárosa” címért, miután Marosvásárhely lassan végleg elveszíteni látszik ezt a szerepet. A város 1968-ban Hargita megye közigazgatási központja lett, ezt követően építették fel a sokakban első látásra döbbenetet keltő, modern betonépületekből álló új városközpontot, melynek főterét viccesen csak „Tapsiplacc”-nak hívnak a lakók. A városban híres a sörgyártás, nemzeti büszkeségnek számít itt a kiváló Csíki sör, a CIUC. Sokak szerint ez ma Románia legjobb söre – tanú erre a párom, aki ajándékba kapott egy-két dózival. Már idehaza az Interneten előre tájékozódtunk arról a fantasztikus kiállításról, amit a Csíki Székely Múzeumban rendeztek. „Munkácsy-képek Erdélyben” – hirdette a város szerteszét hatalmas reklámtábláin. Valóban, egy Munkácsy-kiállításba botlottunk! A Magyar Nemzeti Galéria, a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum és V. Pákh Imre amerikai műgyűjtő bocsátotta rendelkezésre a szebbnél-szebb, híres festményeket. „Hisszük, hogy Munkácsy művészete – az erdélyi magyarság szellemi identitásának részeként – tárgyi valóságában hozzánk, hazaérkezik – írja a kis ismertetőben a Csíki Székely Múzeum igazgatója, Gyarmati Zsolt. A kiállítás plakátja

Kis csapatunk sorállás nélkül, csoportos jeggyel /7 lei/fő/ kb. 5 perc alatt bent van a légkondicionált termekben. Mennyibe is kerül egy hasonló kiállítás Budapesten a Szépművészeti Múzeumban? – latolgatjuk! Az előtérben Munkácsy, híres nagy festőnk és felesége életnagyságú fotói látszanak, néhány használati tárgya, /festőpaletta, ecsetek, ernyő, faragott pipaszárak, zsinóros bársony köntös/, majd a belső termek félhomályában előtűnnek remekbe formált képei: Éjjeli csavargók, Búcsúzkodás, Köpülő asszony, Zálogház, Milton, Colpachi park, Kukoricás. Díszes szobabelsők villannak elő női és gyermekalakokkal, csodás virágcsokrokkal, csendéletekkel, melyek a kor divatjáról éppen úgy árulkodnak, mint a lakberendezésről. Nagy tömeg verődik össze a Krisztus Pilátus előtt és a Golgota c. festményeknél. Nehéz megszólalni! A hatalmas művek láttatják azt a gigászi munkát, melyet a mester végzett ezeken a vásznakon. Ha valaki igazán szeretné megérteni ezeket a képeket, s megismerni keletkezésük körülményeit, kérem, feltétlenül olvassa el Dallos Sándor: A nap szerelmese és az Aranyecset c. köteteket! Én a nyáron újból megtettem! Igazán nagy élmény volt – másodszor is! Munkácsy csodás képei, a kiállítás miliője igazi katarzist váltott ki belőlünk! Még a buszban is sokáig a képek hatása alatt voltunk! Köszönjük neked Csíkszereda, ezt a csodálatos élményt! Csíksomlyó, Erdély leghíresebb búcsújáróhelye, az erdélyi ferencesek székhelye hasonló nagy meglepetéssel fogadott bennünket! Épp beértünk a ferences kegytemplomba, amikor szinte éteri hangokat hallottunk: Kodály Esti dalának utolsó, szinte misztikus hangfoszlányai szálltak a neobarokk stílusú épületben felfelé. Ámulva hallgattuk! Aztán gyorsan kiderült, hogy a Kecskeméti Pedagógus Énekkar énekelt Laczkó János vezetésével. Repertoárjuk szerzői: A. Lotti, W. Byrd, G. Pitoni, Liszt Ferenc, M. Duruflé és Kodály Zoltán. Szívesen hallgattuk volna még őket, de a koncert véget ért. Azért még arra jutott idő, hogy Kata melegen gratuláljon a kórusnak és fiatal karvezetőjének a csodálatos produkcióért! A csíksomlyói kegytemplom

16

Miután a hangok elhallgattak, a csoda folytatódott. Megpillantottuk a főoltáron lévő, fából készült Mária-szobrot, mely a XVI. században készült faragott reneszánsz remekmű. Feltehetően a legnagyobb kegyszobor a világon. Mária hármas koronát visel, fölötte 12 csillagból álló koszorú, jobb kezében királynői jogart, bal kezében a kisded Jézust tartja, jobb lábával pedig Nestorius fejét tapossa. /Nestorius konstantinápolyi pátriárka volt az V. században, aki azt az eretneknek nyilvánított tant hirdette, hogy Mária nem volt Isten-anya./ A szobor csodatévő ereje az elébe járuló betegek csodaszerű gyógyulásában mutatkozik meg. Ezért mindenki igyekszik az oltárra, és megsimítja Mária lábát, mely fényesen csillog. Kétoldalt millió apró kis szobrocska, hálaajándék jelzi: Csodatévő Szent Mária „megsegítette” a betegeket. Vezetőnk a domboldalban megmutatja még a Nyerges völgyet, ahová pünkösdkor sok ezer hívő zarándokol el a világ minden tájáról. A pünkösdi körmenetet 1567 óta tartják annak tiszteletére, hogy a katolikus vallású csíki és gyergyói székelyek megverték az unitárius János Zsigmond erdélyi A csíksomlyói Mária fejedelem hittérítés szándékával közlekedő csapatait. A csata napján, amely szobor épp pünkösd szombatjára esett, az idősek, az asszonyok és a gyermekek a Mária-szobornál imádkoztak a győzelemért. A győztes katonák nyírfaágakkal díszített zászlókkal érkeztek vissza a csatából, és a nép a győzelmet természetesen Mária csodatévő erejének tulajdonította. Buszra szállunk és ismerkedünk a Csíki-medencével, melybe elsősorban természeti szépségei miatt jönnek a vendégek. Itt kevesebb székelykapu fogadja az utazót, viszont gyógyforrásokban, fürdőkben és mofettákban annál inkább bővelkedik ez a vidék. /Mofetta=vulkáni utóműködésként jelentkező gázkiömlés, kéngáz v. záptojásszagú büdösfürdő/. Errefelé kiválóan tiszta a levegő, a környék szinte kínálja a remek kirándulási lehetőségeket, romantikát és titokzatosságot tartogat vendégeinek. Csodaszép kis falvak tűnnek fel, Csíkmadéfalva, Csíkrákos, Csíkmadaras, Csíkdánfalva, Csíkkarcfalva, Csíkszentdomokos, Marosfő /itt ered a Maros és az Olt/, Balánbánya, majd beérünk a Gyergyóimedencébe, és újabb kis „ékszerdobozok”, falucskák jönnek: Gyergyóalfalu, Tekerőpatak-falu, Szárhegy, Gyergyószentmiklós. Pár percre megállunk Pongráctetőn, ez volt a valamikori magyar határ! Alkalmi árusok kínálgatják portékáikat, amit a természet ád! Mézet, lekvárokat, itt-ott feltűnik a havasi gyopár csokormennyiségben. Ámulunk! Védett növényt tilos leszedni!? Szembe fotózkodunk a napsütéssel, és jókat nevetünk az összekapaszkodó párok fintorgásán! Hamarosan elérjük a Békás-patakot, s utunk következő célját: a Békás-szorost.

Békás-szoros

Ezt a lélegzetelállító látványosságot nem szabad kihagyni! A hasadékvölgy a legdrámaibb hatású átkelőhely a Kárpátokon. A szorosban az országutat több km-en keresztül 2-300 m magas meredek sziklafalak szegélyezik, amelyek között az út és a Békáspatak épp hogy csak elfér. Az út kiszélesedő részeit szuvenír-árusok hada foglalja el, ami némileg csökkenti a hely varázslatos hangulatát. Vezetőnk óva int, hogy itt vásároljunk, amikor autentikus helyen is megtehetjük! Figyelmeztet arra is, hogy a környék sziklái csak a profi hegymászók célpontjai lehetnek, az „amatőrök” hagyják ki ezt a szakaszt! El is mesélt egy történetet, ahol egy hölgy felcsapott sziklamászónak. Felcaplatott az út mentén álló szikla egyik oldalára, de a másikon már jajgatva, tört bokával érkezett le! És mit ad Isten...

17

Fél órával később Keszthelyi Julika a buszunkban ápolja a szoprán legszebb asszonyát, Bettit, aki elesett a szorosban a gyalogúton! Hogy is mondják ezt? Ne fesd az ördögöt a falra!? /Bocs, Betti!/ Dögös lesz az a kiszakadt csíkos naci halásznadrág-fazonban is rajtad! Hát még, ha kirojtozod!/ Álmos bácsi újabb igaz meséje Brassóban esett meg a nyár folyamán. Egy angol hölgyet mérhetetlenül érdekelt, hogyan lakmározik a nagy barnamedve a városszéli kukából. Lefotózta, és sajnos, kíváncsiságáért az életével fizetett. Mi ebből a tanulság? Ha meglátsz egy szabadon kukázó barnamedvét, ne vedd elő a fotógépedet, hanem vedd fel a nyúlcipődet! És ez nem vicc! Visszafelé megállunk a híres Gyilkos-tó partján. Mivel nagyon elszaladt az idő, 10 percet kapunk e csodaszép látvány fotózására! S most eljött a pillanat, hogy kárpótoljam azokat, akik csak a fotóapparát optikáján keresztül nézhették meg a tavat! A Gyilkos-tó igazi természeti ritkaság, egyedülálló látvány. 1837-ben a nagy esőzések következtében a Békás-patak fölött magasodó Gyilkos-kő egy része leszakadt, és elzárta a patak folyását. Az így keletkezett tóban a víz különleges kémiai összetétele miatt konzerválódtak a víz alá került fenyőfák, s a fatörzsek csonkjai ma is hátborzongató látványt nyújtva merednek ki a tóból. A Gyilkos-tó nevét onnan kapta, hogy a földcsuszamlás az itt legeltető pásztorokat is maga alá temette, s a hagyomány szerint az ő vérük festette vörösre a tó tükrét.

Gyilkos-tó

Wass Albert, kedvenc íróm, költőm – akit meleg szeretettel ajánlok olvasásra kicsiknek és nagyoknak ezt írja „Idill a magasságban” c. versében: „...És jött az orkán. A vén fenyő – Titán recsegve dőlt... egy közel álló átölelte őt. S most áll tovább, mint akire végetlen béke vár... csak ők tudják ketten: hogy vége már.” A lírai sorok után egy nagyon lényeges dolog: a Gyilkos-tóban úszni és horgászni nem lehet, csónakázni viszont igen. Vigyázat! Legnagyobb mélysége 9,6 m, de a csónakkikötőnél csupán 2,6 m. Ha legközelebb erre járunk, nem hagyjuk ki, ugye? Varázslatos szerpentin úton haladunk lefelé, nem kímélve se utast, se sofőrt! De késésben vagyunk, rohanunk haza Székelyudvarhelyre vacsorára! A Székelyszéki fogadóban már várnak bennünket: az aperitif újból áfonyapálinka, húsleves vagy csorbaleves, pörkölt csigatésztával vagy tejfölös-gombás csirke csigatésztával és apró fánkok tömkelege. Még szalvétába is jut egy-kettő darab, sietnünk kell: indulunk fellépni Homoródszentmártonba!

18

Ez az apró kis falu László Attila révén került „képbe”. Innen való ugyanis kórustársunk, és itt él édesapja, László Árpád, a helyi Művelődési Ház igazgatója. Magát a helységet egy 1333-as pápai tizedjegyzék ugyan említi már, de őskori leletek és az ősi sóbányák nyomai jelzik: ősrégi település lehetett itt. Azt is tudjuk, hogy régen híres vásáros hely lehetett, hisz I. Ferenc Bécsből évi három vásár tartását engedélyezi a környéknek. Homoródszentmárton híres szülötte Zoltán Aladár zeneszerző és a Párizs mellett élt világhírű szobrászművész, Román Viktor. A község összlakossága 1992-ben 3100 fő, szinte mindenki magyar ajkú. Várnak is már bennünket! Apa és fia találkozásánál nincs szebb pillanat a világon – nem titkoljuk meghatottságunkat, néhányan el is pityeredünk. Gyorsan fel a világot jelentő deszkákra: a kicsiny falu apraja-nagyja, pici babák várakoznak a művelődési ház termében! Karnagyunk is meghatottan áll előttünk! Szállnak a dalok latinul, magyarul, taps hallatszik és akkor jön a Székely himnusz... Nem is tudom, ki énekelte, de azt hiszem, mindannyian a teremben! Felemelő érzés volt ott állni! Nehéz erről írni, ezt csak átélni lehet, de nagyon jó volt! Ezek a pillanatok gazdagítják lelkünket, ettől leszünk többek és mások! A meghitt pillanatot a helyi tánckar fergeteges tánca még fokozta. Szép tartású, csizmás legények és csinos ifjú lányok sokszoknyás, ropogós népviseletben adtak számot tudásukról ebben az Isten háta mögötti kis zugban. És az igazgató lelkesen zenél..., húzza a talpalávalót! Tapsolunk teljes szívünkből, és magunkban azt kívánjuk, bárcsak ezek a fiatalok is eljuthatnának olyan sok szép helyre, mint mi az énekkar révén! Micsoda nagy dolog lenne az! A homoródszentmártoni táncosok

A kultúrház tanteremnek tűnő helyiségében /térképek keretezik a falakat/ fogadás következik: nem bánjuk azt sem, hogy másodszor vacsorázunk! Nem illik a vendéglátókat megsérteni! Finomra főzött marhapörkölt fogad bennünket kifőtt tésztával, italok az asztalon. Hosszas invitálásra bepördülnek a tánckar résztvevői is, részesei a fogadásnak. Fotógépek kattognak, szépséges népdalokat éneklünk, a táncosok érces hangja elvegyül a kórustagok hangjaival! Száll a népdal a kicsi faluban, a hazafelé igyekvők még vissza-visszanéznek a hang irányába. De jó volt itt, Szentmártonban! Béla a megyéből és Kata a kórusból

Utolsó esténket töltjük szállásunkon, a Romantikában. Nagyon megszerettük ezt a helyet. Bizonygatjuk egymásnak, hogy majd a családdal visszatérünk ide. Reggel az utálatos pakolás, ezt senki nem ússza meg, aki hosszasan utazgat. Kárpótol azonban minket a svédasztalos reggeli, ami még a legválogatósabb ember igényeit is kielégíti.

19

Július 2-án hétfőn Székelyudvarhely felé vesszük utunkat. Itt találkozunk utoljára mesemondó vendéglátónkkal, Álmos bácsival. Egy szépséges Zalaegerszeg képeskönyvet nyújtunk át neki, ezzel a kísérő szöveggel: „Sándor Álmosnak, a kiváló tanár-polihisztornak, aki végigkísért bennünket Székelyföld göröngyös útjain.” Városi Vegyeskar, Zalaegerszeg, 2007 Gyors névjegykártya-csere és búcsúzkodás után rövid sétát teszünk Székelyudvarhelyen. Attila az idegenvezetőnk, lelkesen lohol utána a társaság – kevés az időnk. Székelyudvarhely a „legmagyarabbnak” tartott erdélyi nagyváros, az egykori Udvarhelyszék kulturális központja. Itt nem épült betonházakból álló új városközpont, hanem lényegében megmaradt az eredeti városkép. A főtéren barokk-klasszicista stílusú református templom áll, mellette Orbán Balázs egész alakos szobra. /A „legnagyobb székelyként” tisztelt Orbán Balázs /1829-1890/ élete nagy részét a székelyek kutatásának, támogatásának szentelte. Fő műve a Székelyföld leírása címet viseli./ A város arca a mai napig alakul, változik, a főtéren 2004. májusában adták át a magyar-székely történelem 13 kiemelkedő alakját megjelenítő szoborparkot, amely Erdélyben először a székelyek mitikus ősének, Csaba királyfinak is emléket állít. Remek fotókat készítünk, és sétálunk tovább a Küküllő partján, megnézzük az újjávarázsolt színház épületét. Néhányan pénzt váltunk, s halvát /napraforgómagból, lisztből, mézből készült keleti édesség/, magyar nyelvű napilapot, sört, helyi csokoládét vásárolunk a Superben.

Történelmi szoborpark

Aztán elindulunk Segesvár felé. Fehéregyházánál megáll a busz, s mi tiszteletünket tesszük a Petőfi emlékműnél, melyet 1962-ben állítottak a Brassó felé vezető út mellett. Kata koszorúz s mi szépen elénekeljük a Himnuszt. Segesvár – délidőben érünk ide, rekkenő hőségben. A segesvári vár a Világörökség részét képezi. Már messziről látszik a vár kilenc tornya, /valamikor 20 volt belőle/. Nagy átépítések folynak, a patinás, zegzugos középkori házak felállványozva, mindenfelé földtúrások, közművesítés nyomai. A várban úgyszintén. Alig lehet haladni, látszik, hogy mindenfelé fúrnakfaragnak, hatalmas földkupacok jelzik a munkálatokat! Segesvári rajz

20

A déli nagy melegben kerülgetjük a halmokat, csikorog talpunk alatt a törmelék. Egy lépcsősor vezet bennünket, épp az Óratoronyhoz. A színes mázas cseréppel fedett, kora barokk stílusú torony Segesvár szimbóluma. A toronyba órajáték is került, 1906-ban készült svájci óraszerkezet. A számlap melletti kis ablakban minden nap másik festett szoboralak jelenik meg, amelyek a hét napjait jelképezik: Diana, Mars, Merkúr, Jupiter, Vénusz, Szaturnusz és a Nap. A figurák mindennap éjfélkor váltják egymást. Az óratoronyban, a kapualj után látható a néhány szobából álló Várostörténeti Múzeum. A torony legfelső emeletéről csodás kilátás nyílik a városra. A torony mellett látható 15. századi gótikus kolostortemplomot domonkos szerzetesek alapították. A templom közelében lévő házban született 1431-ben Vlad Tepes havasalföldi vajda, akit a román és a nyugati turisztikai kiadványok csak Drakula grófként emlegetnek. Róla formázta meg 19. századi híres regényének hősét Bram Stoker. A várnegyed főterén felfedezzük a híres 17. századi Szarvas-házat, melynek sarkát egy 1603-ban készült szarvasfreskó díszíti. A szarvas feje szoborként emelkedik ki a házból. Ma étterem és panzió. Aztán feltűnik egy érdekes építmény: egy fából készült, fedett lépcsősor, mely 1642-ben készült a tábla szerint. A 172 fokból álló Diák-lépcső a nevét onnan kapta, hogy a vártemplom melletti iskolába minden reggel ezen a lépcsősoron mentek fel /és mennek fel a mai napig is/ a segesvári diákok. A vártemplom is híres, a 14-16. század között épült a várdomb tetejére. Stílusában kísértetiesen hasonlít a kolozsvári Szent Mihály-templomhoz, melyben nemcsak jártunk, hanem énekeltünk is. A templom mögötti, ódon hangulatú, szépen rendezett evangélikus temetőben neves segesvári szászok sírjai között barangolhatunk.

Segesvári látkép

Szabadidőnk letelt, igyekszünk vissza buszunkhoz. Útközben még ebédrevalót vásárolunk, finom sárgabarackot eszünk kürtöskaláccsal. Utunkat Gyulafehérvár felé vesszük Nagyszebenen keresztül. A hőmérő 33 fokot mutat, a klíma remekül hűti a pilledt társaságot. Este 6 órára érünk Alba Juliába, avagy Karlsburgba, mely egykor az Erdélyi Fejedelemség gazdag, virágzó fővárosa volt, a Római Birodalomban Apulum néven jegyezték. Fejlődése újabb lendületet Hunyadi János korában kapott, hisz maga Hunyadi a római katolikus székesegyház építéséhez is jelentős mértékben hozzájárult, szarkofágja pedig jelenleg is itt látható. A város virágkorát Bethlen Gábor fejedelemsége idején élte, a kiépült fejedelmi udvar pompája az itáliai reneszánsz világát hozta el Erdélybe. A fejedelem Gyulafehérváron alapította meg 1622-ben azt a tekintélyes református kollégiumot, melyet később a török betörések elől Apafi Mihály Nagyenyedre költöztetett. A város megőrizte jelentős szerepét az egyházi életben: Gyulafehérváron van az erdélyi római katolikus püspökség székhelye. Gyors szobaelosztás a Római Katolikus Hittudományi Főiskola zegzugos kollégiumában, majd ki-ki elfoglalja helyét a hatalmas belmagasságú, hosszúkásra tervezett szobákban. Hideg vacsorát kapunk, de bőségeset. Majd sietünk a katolikus templomba, mert este 8 órakor bezárják. És mi még énekelni is szeretnénk...

21

A háromhajós Szent Mihály-székesegyházat 11. századbeli templom helyére építették a 13. század elején, román stílusban. A történelem során többször elpusztították, ezért újabb és újabb stílusok elemeivel gazdagodott. Pl. gótikus a szentélye, de már reneszánsz a híres Lászai-kápolna. Hunyadi ezt a helyet választotta végső nyughelyéül. Gazdagon faragott szarkofágja mellett kétoldalt fia, a kivégzett Hunyadi László és testvére, János nyugszik. Több jelentős személyiség sírja is itt áll, pl. János Zsigmondé, az első erdélyi fejedelemé, mögötte anyja, Izabella királynéé. A templom kriptájában nyugszik az a legnagyobb hatású XX. századi erdélyi püspök, Márton Áron /1896-1980/, aki a század mindkét diktatúrája ellen felemelte szavát. Szobrával sok helyen találkoztunk erdélyi utunk során. A csodálatos templomban egyházi dalokat, Locus iste-t, Ave Maria-t és Soli deo Gloria-t éneklünk. Hallgatóságunk is akad, hamarosan megtudjuk, hogy a templomban tartózkodik alkalmi koncertünk alatt egy egervári család, akinek könnyes szemű férfitagja elárulta: nemrég ő újította fel a zalaegerszegi Olai-templom orgonáját, és igen meghatódott az énekszóra. Kicsi a világ – mondjuk ismét! Ez bizony így van! A kánikulai hőségben végigsétáltunk a város főterétől induló promenádon. Gyulafehérváriak özöne árasztotta el az ízlésesen megtervezett, rózsákkal gazdagon beültetett parkot, fiatal házaspárok tologatták babakocsikban pici gyermekeiket - láthatóan szellőzködött a város. Közben leszállt az alkony, és elénk tárult egy hatalmas, szemet gyönyörködtető szökőkút! Ámulva néztük a szebbnél szebb színekben pompázó, különböző helyekről fel-feltörő vízsugarak kacskaringós játékát Alba Julia lakóival együtt. Csoportkép a Szent Mihály-székesegyház előtt

A langymelegben tett esti séta után senkinek sem kellett altató. Hunyadi János és Bethlen Gábor szelleme járta be az ősi kollégium ódon falait. Szépséges vagy, Gyulafehérvár, ide máskor is eljövünk! Reggel korán kelünk, mert még sok km van előttünk! Utazunk haza! Hogy elröppent ez a 7 nap! És mennyi mindent láttunk, hihetetlen! Fél 10 körül megállunk Vajdahunyad váránál! Erdély és talán az egész történelmi Magyarország legimpozánsabb és leginkább épen maradt gótikus várkastélya fogad bennünket. Eredetileg a 13. században épült gótikus stílusban, majd a későbbi átépítések során reneszánsz stílusjegyek is megjelentek rajta. A várat Zsigmond király katonai érdemeiért adományozta Hunyadi János apjának, Vajknak. Később Hunyadi János kibővítette és megerősítette, majd özvegye, Szilágyi Erzsébet és később Bethlen Gábor is alakított rajta. Vajdahunyad vára

22

Az 1870-es években Steindl Imre /a budapesti Országház tervezője/ és Schulek Frigyes /a budapesti Halászbástya építésze/ tervei alapján restaurálták. Jelenleg igen rossz állapotban van, falait erősen belepte a korom, pénz nincs a felújítására. Belépve a kapun várudvarba lépünk, jobbra van a lovagterem, ahol középkori fegyverekből álló kiállítás van. A bejárati kaputól balra esik a Szilágyi Erzsébet által épített un. Mátyás-loggia /loggia=erkély/, a hagyomány szerint ebben az épületben lakott Mátyás király. A loggia végén a Kisasszonyok szobájába jutunk, mely a 17. században készült. A lépcsőházon keresztül a Lovagterem fölött található Országházba érünk, melynek falait Bethlen Gáborkorabeli európai politikusok arcképei díszítik. Innen lehet eljutni a Kapisztrán-toronyba, ahol eredeti gótikus kandalló áll. A várkastélyban olvasható magyar nyelvű szövegek csak nemrégiben kerültek ide! Ismét utazunk! A legendás dévai várromot már messziről felfedezzük, fekvése, akár Sümeg váráé idehaza! A nevezetes erődítmény a Kőműves Kelemenről és a várfalba befalazott feleségéről szóló népballadából ismert. Az eredeti vár a 13. század elején épült, és az egyik legelső királyi vár volt Erdélyben. A szabadságharc idején a magyar honvédek kezébe került, majd a lőporraktár véletlen felrobbanása következtében elpusztult. A vár Déva vára közepén még látható az a cella, amelyben Dávid Ferenc, az erdélyi unitárius egyház alapítója raboskodott. A beteg Dávid Ferenc a dévai vár börtönében négy és fél hónapos szenvedés után halt meg. Modern, vadonatúj felvonó repít fel bennünket. Dél van, iszonyatos meleg! A „sportosabbak” felvállalják az ingatag lépcsőkön való „testmozgást”. De megéri felmenni: a dombtetőn álló vár ódon romjai között jólesik a lengedező szélben kószálni! Remek panorámaképek készülnek a lent elterülő, térképszerű tájról! Nevetve fedezzük fel a parkolóban hagyott buszunk Lego-változatát! Déva után Arad következik. A városról elsőként szinte mindenkinek az 1848-49-es szabadságharc és az itt kivégzett 13 vértanú jut eszébe. A szabadságharc idején az aradi vár sokáig osztrák kézen volt, hónapokon át a várból lőtték a császáriak a várost, és csak 1849. júliusában engedték át a magyar honvédcsapatoknak. Később az előrenyomuló orosz seregek miatt a magyar kormány a székhelyét Aradra helyezte át, majd Kossuth itt adta át a hatalmat Görgeynek. A szabadságharc tábornokait a várban, ill. a vár közelében végezték ki, az 1850-es években pedig a forradalom számos résztvevője raboskodott az aradi vár börtönében. Az aradi vértanúk emlékműve előtt tisztelettel fejet hajtunk, koszorúzunk és elénekeljük a magyar himnuszt! Emlékül álljon itt a 13 hős neve: Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Lázár Vilmos, Schweidel József, Aulich Lajos, Damjanich János, Knézich Károly, Láhner György, Leiningen-Westerburg Károly, Nagysándor József, Poeltenberg Ernő, Török Ignác, Vécsey Károly.

23

Az 1881-ben állított obeliszknél minden év október 6-án nagyszabású megemlékezést tartanak. Ady így ír erről „Október 6” c. versében: Őszi napnak mosolygása, Őszi rózsa hervadása, Őszi szélnek bus keserve Egy-egy könny a szentelt helyre, Hol megváltott – hősi áron – Becsületet, dicsőséget Az aradi tizenhárom. Az aradi Golgotára Ráragyog a nap sugára, Oda hull az őszi rózsa, Hulló levél bucsu-csókja; Bánat sir a száraz ágon, Ott alussza csendes álmát Az aradi tizenhárom. Őszi napnak csendes fénye, Tüzz reá a fényes égre, Bus szivünknek enyhe fényed Adjon nyugvást, békességet; Sugáridon szellem járjon S keressen fel küzdelmünkben Az aradi tizenhárom. Még átutazunk Arad városán, s egy BILLÁ-nál elverjük utolsó „garasainkat”. Arad és Budapest kb. 270 km – iparkodni kell, hogy mielőbb hazaérjünk! Nagylaknál érjük el a határt. Gyors óra-visszaállítás után Makó – Szeged – Budapest – Zalaegerszeg útvonalon érünk haza még éjfél előtt. A buszból egy megfáradt, ámde sok-sok élménnyel gazdagodott társaság száll ki, és fogadja szerettei meleg ölelését.

A hazaút

Köszönet az útért mindazoknak, akik kitalálták, akik megvalósították, akik megszervezték, akik finanszírozták, akik végigvezették, akik segítettéktámogatták, akik készültek, akik vezettek bennünket az úton – egyszóval mindenkinek, akik ebben a „nagy kaland”-ban egyáltalán részt vehettek.

Végezetül álljon itt Áprily Lajos: Tetőn c. verse. A verset a költő Kós Károlynak, Erdély nagy építészének ajánlotta! Ősz nem sodort még annyi árva lombot, annyi riadt szót: „Minden összeomlott...”

24

Nappal kószáltam, éjjel nem pihentem, vasárnap reggel a hegyekre mentem. Ott lenn: sötét ködöt kavart a katlan. Itt fenn: a vén hegy állott mozdulatlan. Időkbe látó, meztelen tetőjén tisztást vetett a bujdosó verőfény. Ott lenn: zsibongott még a völgy a láztól. Itt fenn: fehér sajttal kínált a pásztor. És békességes szót ejtett a szája, és békességgel várt az esztenája. Távol, hol már a hó királya hódít, az ég lengette örök lobogóit. Tekintetem szárnyat repesve bontott, átöleltem a hullám-horizontot s tetőit, többet száznál és ezernél – s titokzatos szót mondtam akkor: Erdély...

2007. Zalaegerszeg Horváth Tamásné, kórustag Utóirat: Nagyon boldog vagyok, hogy ezt a csodálatos utazást együtt tehettem meg két kedves volt Csány-os tanítványommal, Nemes Katával és Simon Tamással.