TiszánTúli RefoRmáTus egyházkerületi

TRe

T iszánTúli R efoRmáTus egyházkeRüleTi és k ollégiumi l evélTáR

A Magyar Levéltárosok Egyesülete kiadványai

m A g yA r o r s z á g l e v é lt á r A i

tiszántúli református e g y h á z k e r ü l e t i é s k o l l é g i u m i l e v é lt á r

A kiadványt támogatta:

Írta Szabadi István Tervezés, nyomdai előkészítés MNL VeML

M agyar NeMzeti LevéLtár Bevezetés A Tiszántúli Református MNL Országos Levéltára Egyházkerület Levéltárának jelenlegi hivatalos nemLevéltára tükrözi azt, hogy valójáMNL Bács-Kiskunneve Megyei ban két önálló levéltár alkotja: az egyházkerület illetve MNL Baranya Megyei Levéltára a Debreceni Református Kollégium Levéltára. IsmerMNL Békés Megyei Levéltára tetőnkben a két intézményt külön-külön mutatjuk be. MNL Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltára

Az egyházkerület története MNL Csongrád Megyei Levéltára

MNL Fejér Megyei Levéltára A Tiszántúli Református Egyházkerület 1557-1567 köMNL Győr-Moson-Sopron Megye Győri Levéltára zött alakult ki, a Debrecen-Nagyvárad vidékkel közös MNL Megye Soproni Levéltára zsinat Győr-Moson-Sopron és az 1567-ben összeült debreceni alkotmányoMNL Hajdú-Bihar MegyeiKálmáncsehi Levéltára Sánta Márton zó zsinat közötti időben, és Méliusz Juhász Péter vezetése alatt. Gönczi Kovács MNL Heves Megyei Levéltára György püspöki szolgálatának kezdetéről, 1577-ből MNL Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára maradt fenn az egyházkerület első pecsétje, melynek MNL Komárom-Esztergom Levéltára körirata: „Sig. eccle-siarum Ungari.Megyei Cistibisc”. Az EgyházkeMNL Nógrád Megyei Levéltára rület neve: „Cistibiscana”, azaz „Tiszáninneni”, volt, jelezve, hogy a Tiszántúl 1571 után közjogilag Erdélyhez MNL Pest Megyei Levéltára tartozott. „Transtibiscana”, azaz „Tiszántúli” néven az MNL Somogy Megyei Levéltára 1646-os szatmári zsinat után kezdik nevezni, akkor is a MNL Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltára duna-tisza köziek. A „Tiszántúli Református EgyházMNL Tolna Megyei kerület” elnevezés azLevéltára 1730-as évektől válik általánossá. MNL Vas Megyei Levéltára Mint a magyar reformátusság legnagyobb egyházkerülete, a 18.Veszprém század elején 676 Levéltára egyházközséget és 14 egyházMNL Megyei megyét foglalt magába (beregi, bihari, érmelléki, békési, MNL Zala Megyei Levéltára máramarosi, nagybányai, szabolcsi, szatmári, szilágyi avagy krasznai, ugocsai, nagykunsági, középszolnoki, zarándi, debreceni). A zarándi egyházmegye elnéptelenedése miatt a 18. században megszűnt.

A

sorozAtbAn szereplő levéltárAk

Az 1821/1822. évi generális konvent utasítására a máramarosi és ugocsai egyházmegyék összeolvadtak, a debreceni és a bihari különváltak (alsószabolcs-hajdúvidéki, illetve nagyszalontai) a szilágyit pedig (a középszolnoki egy részével együtt) az Erdélyi Egyházkerülethez csaBudapest Főváros Levéltára tolták. 1909-ben a felsőszabolcsi egyházmegyéből kivált Győr Megyei JogúLegnagyobb Város Levéltára a középszabolcsi. fejlődésen a békés-bánáTatabánya Megyei Jogú Levéltára is, népességét ti egyházmegye ment át, Város amely területileg tekintve is kerületi Vác Város Levéltáranagyságúra nőtt. Az egyházkerület felosztása története során többször is felmerült. A kerület egységes életének Trianon vetett véget. Hadtörténelmi Levéltár Egyházaiból jutott Csehszlovákiának, Romániának sőt Környezetvédelmi és Vízügyi Levéltáris. Trianon után a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságnak Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség a Tiszántúli Református Egyházkerületből a SzerbHorvát-Szlovén Királysághoz került 9 egyházközség néhány szórvánnyal, Romániához a partiumi és a bánGyőri Egyházmegyei Levéltár sági rész Máramarostól Orsováig, 183 anyaegyház s Tiszántúli Református Egyházkerületi és a hozzá tartozó filiák kb. 250 000 lélekkel, az akkori Kollégiumi Levéltár Csehszlovákiához pedig 79 egyházközség mintegy 60.000 reformátussal. Az és egyházkerület Veszprémi Érseki Főkáptalanivesztesége Levéltár az egyházközségek számát tekintve 41%-os volt. A megmaradó, többnyire csonka 11 egyházmegye alkotta a továbbiakban a Tiszántúli Egyházkerületet. 1938/1939-ben illetve 1940-ben ismét kiegészült a régi területének egy részével, de ez csak 1945-ig tartott. 1952-ben a közigazgatási megyék határaihoz alkalmazkodva kilenc egyházmegye szerveződött (bihari, békési, csongrádi, debreceni, hajdúvidéki, nagykunsági, nyírségi, szabolcs-beregi és szatmári). Jelenleg a Tiszántúli Református Egyházkerület 415 gyülekezetével a legnépesebb református egyházkerület Magyarországon.

2

Az egyházkerületi levéltár Az egyházkerület levéltári anyagát eleinte a super­ intendensek (püspökök) őrizték az egyházkerület ládájában. Első ismert említése 1664-ből származik, első felmérése s mint „Superintendensi Archivum” további szervezése az 1769. év augusztus 15-i egyházkerületi közgyűlésen történt (ekkor az espereseket utasították, hogy az egyházközségek vagyoni állapotáról kimutatásokat készítsenek az egyházkerületi levéltár részére. A közgyűlés 1773-ban választott külön levéltárnokot az iratok rendezésére és gondozására ifj. Szilágyi Sámuel személyében, aki a közgyűlés előtt tette le a levéltárnoki esküt, ezzel megkezdődött a szervezett levéltár hivatalos formában való működése (rendezési elv ekkor még nem alakult ki). A 18. század végén az első levéltári rendszerben az ABC nagybetűivel az iratok helyét jelezték. így pl. az „A” betű jelentette a nagyobbik tékában, „B” pedig a debreceni konzisz­ toriális ház falának tékájában elhelyezett iratokat.

Az abc kisbetűi a tékák polcai jelezték, ezen belül az arab számok sora fasciculusokra utalt. A levéltár 1828-ben került át a Debreceni Református Kollégium épületébe, ugyanott helyezik el az egyházmegyék régi jegyzőkönyveit is. Jelentős előrelépés azonban csak 1867 után történt a levéltár történetében és fejlesztésében: ekkor nevezik ki levéltárnokká Révész Imrét (1826-1881), aki felismeri a fentebb említett, helyhez kötött rendszer tarthatatlanságát. Elvégzi az iratok első átfogó rendezését, elkészíti az első, máig használatban lévő betűrendes és tárgyi mutatókat, mindemellett 1868-ban nyomtatásban is közrebocsátja a „A levéltárak megóvásáról és rendezéséről, fő tekintettel a magyar protestáns levéltárakra” című tanulmányát. Az Egyházkerületi közgyűlés 1870-ben határozatot hozott az iratok olyan „tartályba” helyezéséről, amely „szállítható az iratanyag szétbomlása nélkül”. A tartályok gazdasági okok miatt nem készültek el, de elkészültek az első rendszeres katalógusok a levéltári állagokról. Révész Imre alapmunkálatainak folytatása lett a levéltári

helyiségek kialakítása, levéltári segéderők alkalmazása, levéltári katalógusok készítése, a selejtezés, valamint a levéltári és könyvtári anyag részbeni szétválasztása. A következő évtizedekben a levéltárnok mellett egykét levéltári tiszt és öt-hat írnok (skriba, a hittanhallgatók közül) dolgozott. A skribák esküje így hangzott: „… a mindenható és mindentudó Isten színe előtt, becsülettel és tiszta lelkiismerettel fogadom, hogy a levéltári tisztemmel járó mindennemű kötelességemet hűséggel, legjobb erőm és tehetségem szerint kitartóan és engedelmesen végezni fogom, a hivatalos titkot megőrzöm, mindennemű kárért többi tiszttársammal együtt és külön-külön is személyesen felelősséget vállalok, a levéltárnok utasításait követni, neki szolgálatban és szolgálaton kívül engedelmeskedni szent kötelességemnek ismerem, tiszttársaim irányában szelíd és szolgálatkész leszek, de a legcsekélyebb mulasztásról is, vagy hanyagságról azonnal jelentést teszek; munkanaplómba mindig csak a legteljesebb igazságnak megfelelő adatokat vezetem be. Amint e kötelességeimet megtartom, Isten engem úgy segéljen” Az első világháború alatt és után folyamatosan napirenden volt az egyházkerületi és a kollégiumi levéltár egyesítése, iratrendezésének egységesítése. A levéltárügy egyházkerületi szinten komoly figyelmet kapott, a tiszántúli egyházkerület is támogatta, egyetemes érvényű Levéltári Szabályrendelet kiadását, megjelent a „Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltári ügyrendje és kezelési szabályzata”, elrendelték az egyházmegyei levéltárakban levéltárnokok állítását, az egyházmegyei levéltárak anyagának számbavételét és a veszélyeztetett iratanyagnak a kerületi levéltárba történő beszállítását. Utóbbira sajnos csak az 1980-as

5

évektől kezdődően került sor. Az újrarendezés nem törekedett az egyes iratcsoportok raktári helyének jelölésére, hanem állagsorozatokat állított össze. A második világháborúban ha nem is pusztult el jelentősebb mennyiségű irat, de a levéltári rendszer felbomlott: „az anyag ugyanis a múlt háború viszontagságai miatt ötször változtatta helyét, míg végre 1947-ben eredeti, mostani helyiségeibe visszakerülhetett. E sok költöztetés … a széthullott levelek kb. 70 köbméternyi anyagává ömlesztette szét. A rendezéseel párhuzamosan katalógus készül: ilyen korábban vagy nem volt, vagy az irathalmazban lappang” – írja 1950-ben a levéltár vezetője. A fondok, állagok és iratsorozatok alapján történő raktári egységek kialakítására csak az 1970-es években, Kormos László irányításával került sor (aki 1984-ben nyomtatásban is közreadta a levéltár részletes ismertető leltárát), úgy, hogy az egyes fondokhoz és állagokhoz a jövőben bekerülő iratok minden nehézség nélkül a raktári számozásban is csatlakoztathatók legyenek. Most került első ízben iratdobozokba a levéltár anyaga, mely révén az iratoknak nemcsak a fizikai állapotát lehet megőrizni, hanem azok áttekinthetőbb, logikus rendjét is ki lehetett alakítani, hogy a tudományos kutatás számára használhatóbbá váljék. Jelentős határkő a levéltár történetében az, hogy 1952ben az egyházkerületi levéltárhoz csatolják a Református Kollégium Levéltárát, és új levéltári szabályzat életbeléptetésével „Tiszántúli Református Egyházkerületi Levéltár” néven a nemzeti érdekű levéltárat gyűjtőlevéltárnak nyilvánította. Az intézmény 1969-től szaklevéltárként, 1996 óta nyilvános magánlevéltárként

működik. A jó feldolgozottságnak és a megfelelő levéltári segédleteknek köszönhetően az 1990-es évektől a levéltár kutatottsága folyamatosan növekedett.

Az egyházkerületi levéltári anyag jelenlegi szerkezete

I. A Tiszántúli Református Egyházkerület iratai 1209–1997 I.1. Püspöki Hivatal iratai 1567–1997 (köztük legfontosabbak a egyházkerületi közgyűlési jegyzőkönyvek, közgyűlési iratok, igazgatási iratok, bírósági iratok, elnökségi iratok, főgondnoki iratok, főjegyzői iratok, lelkészi törzslapok, tábori lelkészek iratai, egyházlátogatási iratok) I.2. Püspökök iratainak gyűjteménye 1728–1987 (levelezések, naplók) I.3. Kormányhatósággal kapcsolatos iratok gyűjteménye 1606–1921 (vallássérelmi ügyek iratai, ágensek levelei) I.4. Konventi és zsinati iratok gyűjteménye 1727–1987

I.5. Egyházi diakóniára vonatkozó iratok gyűjteménye 1838–2009 (alapítványok, gyámintézetek, árvaegyletek, segélyegyletek) I.6. Református egyházi sajtóval kapcsolatos iratok gyűjteménye 1884–1958 I.7. Nagykönyvtárra vonatkozó iratok gyűjteménye 1959–1972 I.8. Egyházkerületi Levéltár iratai 1272–2007 (ügyviteli iratok, adattárak) I.9. Egyházkerületi múzeum iratai 1941–1964 I.10. Egyházkerületi Gazdasági Hivatal iratai 1827–1990 (költségvetések, főkönyvek, számadások) I.11. Egyházkerületi missziói telepek iratai 1943–1956 I.12. Egyházkerületi Diakónusképző Intézet iratai 1947–1950 I.13. Egyházkerületi Diakonissza Intézet iratai 1918–1951 I.14. Andaházi Szilágyi Intézet iratai 1794–1949 I.15. Kálvineumok iratai 1910–1950 I.16. Szatmári Népfőiskola iratai 1940–1948

6

I.17. Országos Református Nyugdíjintézet iratai 1908–1956 I.18. Országos Református Lelkészegyesület iratai 1907–1939 I.19. Országos Református Tanáregyesület iratai 1890–1958 I.20. Országos Református Tanítóegyesület iratai 1890–1939 I.21. Királyhágómelléki egyházkerület iratai 1919–1941 I.22. Kárpátaljai egyházkerület iratai 1921–1939 I.23. Losonci iskolára vonatkozó iratok 1637–1933 I.24. Sinai Miklós-féle gyűjtemény 1209–1796 I.25. id. Révész Imre-féle gyűjtemény 1418–1930 I.26. Csikesz Sándor-féle gyűjtemény 1907–1940 I.27. Oklevelek, ajándékok, letétek gyűjteménye 1428–2004

Egyházmegyék iratai 1606–1993 (jegyzőkönyvek, igazgatási iratok, közgyűlési iratok, egyházlátogatási iratok stb.) Összesen tizennégy egyházmegye történeti anyagát őrzi levéltárunk a mai is működők mellett a Trianon következtében megszűntekkel együtt. I.28. Alsószabolcs-Hajdúvidéki egyházmegye iratai 1749–1979 I.29. Békés-Bánáti egyházmegye iratai 1606–1993 I.30. Bihar-Érmelléki egyházmegye iratai 1633–1979 I.31. Debreceni egyházmegye iratai 1615–1990 I.32. Felsőszabolcsi egyházmegye iratai 1597–1963 I.32.A. Beregi egyházmegye iratai 1593–1952 I.33. Nagykunsági egyházmegye iratai 1691–2001

7

I.34. Középszabolcsi és Nyírségi egyházmegye iratai 1909–1973 I.34.A. Középszabolcsi egyházmegye iratai 1909–1961 I.34.B. Nyírségi egyházmegye iratai 1938–1973 I.35. Nagykárolyi egyházmegye iratai 1602–1952 I.36. Nagyszalontai egyházmegye iratai 1826–1952 I.37. Szabolcsi egyházmegye iratai 1597–1898 I.38. Szatmári egyházmegye iratai 1912–1949

Egyházközségek iratai 1703–1966 Jelenleg 51 gyülekezet iratanyaga van levéltárunkban – részben van egészben, de túlnyomórészt részben. Többségében vannak az anyakönyvek, illetve pusztulásnak indult iratok, jegyzőkönyvek. A Békési Egyházmegye számos gyülekezete adta be iratainak egészét, illetve a Debreceni egyházközség 1948 előtti iratai is teljességükben beszállításra kerültek. Az elnéptelenedő gyülekezetek, helyben lakó lelkész nélküli parókiák száma egyre nő, így égető feladata a közeljövőnek a gyülekezeti iratanyagok indokolt esetben való

mentése, begyűjtése, ehhez egyházkerületi közgyűlési határozat is támogatást ad. Igazi probléma még ezen a téren a raktárkapacitás elégtelensége, de ez a tervek szerint egy éven belül ez is megoldásra kerül.

A kollégiumi levéltár A Debreceni Református Kollégium Levéltára mint önálló intézmény létrejöttének ideje nehezen meghatározható. Egyszerűbb kérdés, hogy a Kollégium legrégibb, ma is meglévő iratanyaga mely korból származik: a 16. századból. De ezek a legrégibb iratok is a kollégiumi könyvtár állományában találhatóak, nevezetesen a wittenbergi magyar diákok jegyzőkönyvéről és névsoráról, valamint a wittenbergi mintára kialakult debreceni kollégiumi diákönkormányzat tagjainak, a felsőfokú oktatásban részesülő diákoknak névsoráról van szó. A kollégium anyakönyvtára sokáig olyan gyűjtemény volt, ahol együtt őrizték a mai fogalmaink szerinti múzeumi, könyvtári, levéltári emlékek együttesét.

A levéltári anyag a könyvtár állományán belül saját jelzetet kapott. Az egyes nyitott, mintegy 4 méter magas szekrényekre (thékákra) utaló jelzetek közül az iratoknak a „B” jutott, s azon belül következtek az egyes polcok („ordo”). Magyarországon a fentebb említett három intézmény a 19. század elején lassan szétválik, de egyedi, sajátságos, s a hagyomány megőrzése miatt talán áldásos jellemzője a debreceni gyűjteményeknek, hogy az őrzött anyagnak ez az elkülönülése ma sem történt meg teljes egészében, jóllehet az említett emlékek szakmailag más és más hozzáállást, kezelést kíván. A wittenbergi mintára szerveződött, „coetus”-nak nevezett diák-önkormányzat maga választotta vezetőit az iskolai tanácsba az idősebbek közül, úgymint a seniort, a contrascribát (titkárt, felügyelőt) és az esküdteket, vagyis az önkormányzat tagjait. A „coetus” életébe nem volt beleszólása sem az egy, majd két professzornak, sem az iskolát fenntartó debreceni városi tanácsnak. A 16-17. században az iskola (1660-tól kollégium) iratanyagát a coetus „leveles ládájában” őrizték. A Debrecent sújtó 1564. évi tűzvész, majd az 1704–1706 közötti háborús pusztítások miatt a korai iratok megsemmisültek. A 17. századból csak negyvenhárom okirat maradt ránk, ezek javarészt az intézmény működését biztosító alapítványokról szólnak (Apafi Mihály és Báthori Gábor erdélyi fejedelmek adományai), ezeket az iratokat őrizték és mentették a leggondosabban – a diáknévsorok mellett. Mivel az iratok jó részét sokáig a fentebb említett diák-tisztségviselők őrizték a saját szállásukon, jelentős lehetett a pusztulás az 1802. évi nagy tűzvészben is.

8

A kollégiumi iratanyag a 19. század első harmadáig nem volt elhelyezve önálló helyiségbe. Azt részben a könyvtár állományában, részben az éppen hivatalban lévő professzorok, diák-tisztségviselők hivatali szobájában, esetleg szállásán őrizték. Általában is jellemző volt egészen a 20. század közepéig de néha második harmadáig, hogy a kollégiumi levéltár már századokkal előbbi önállósodása, későbbi többszöri rendezése ellenére is a kollégiumi, iskolai iratok gyakran az egyházkerület levéltárába vagy az anyakönyvtár (Nagykönyvtár) kézirattári anyaga közé nyertek besorolást. A mai kutatónak ezt is szem előtt kell tartania. Az egyházkerületi közgyűlés 1759-ben a levéltár felügyeletét a könyvtárral együtt professzori ellenőrzés alá helyezte, ennek értelmében hozott a kollégiumi tanári kar 1760-ban hasonló döntést. A megbízást Sinai Miklós , frissen kinevezett egyháztörténész professzor kapta. 1792 után külön bizottságot állított fel az egyházkerület az iratanyag ellenőrzésére. A bizottság a már összeírt alapítványi iratokat áttekintette, de további

munka ezt nem követte, a diákönkormányzat jogkörének az 1792-es új iskolai törvények által történt csökkentése ellenére az iskolaszéki iratokat, jegyzőkönyveket, számadási könyveket, a szolgadiákok katalógusait még mindig a szenior őrizte szobájában, ezeket majd csak az 1820-as években helyezik el a nemsokára állandó helyiséggel rendelkező levéltárban. Ekkoriban került sor a főiskolai levéltár számbavételére. Az erre kijelölt bizottság jelentését, mely a „Debreceni Ref. Collégiumnak egy bepecsételt ládában lévő litterale instrumentumának rendbe szedésére kiküldött deputáció által készített elenchus” címet viseli, 1823-ban az egyházkerületi közgyűlés mint a Főiskolai levéltárról szóló jelentést hagyta jóvá . Ugyanekkor került sor az állandó, önálló kollégiumi levéltárosi tiszt és állás létrehozására. Kerekes Ferenc kapta ezt a megbízást, aki elsőként gyűjtötte egybe és rendezte a teljes anyagot (tehát a szeniori hivatalban lévő iratokat is). Iratjegyzéket készített, elsődleges célja volt a levéltári anyag elkülönítése a könyvtári állománytól. Hosszú szolgálati

ideje alatt gyarapította az alapítványi iratok, oklevelek, végrendeletek állományát, bővítette a levéltári raktárakat, utóbbihoz anyagi támogatást szerzett. Létrehozta a levéltári írnoki (skriba) állást, annak megbecsülést és díjazást szerzett, hiszen a skribák munkájára igen nagy szükség volt a jegyzékeléshez, segédletkészítéshez. A Kollégium történetét feldolgozó első munkák írói (Géresi Kálmán, Sinka Sándor, Dóczi Imre, Gulyás István, Kulcsár Endre, K. Kiss József, Kovács János, Varga Bálint, Elek Lajos) mind az ő, és utódja, Buzás Pál rendezési munkájának köszönhetően tudták elvégezni feladatukat. Komoly változást hozott a levéltár életében és történetében Csikesz Sándor levéltárnoki kinevezése, amire 1923-ban került sor. Az egyházkerület 1927-es határozata értelmében indult el egy teljesen új levéltári rend kialakítása, Csikesz ehhez írnokokat is kapott a kerülettől. A Kollégium súlyos anyagai válsága miatt a munka 1930-ban megakadt, de addigra kialakult az új tárolási rendszer. A levéltári szobákban az iratanyag állvá­nyokra, az állványokon zárt, vászonnal szegett dobozokba kerültek. A dobozokban tárgy szerint hat csoportra (A, B, C, D, E, F) osztva, csoporton belül időrendbe szedve őrizték az iratokat. a fiókok zárólapjain kívül is, és a fiókon belül is jegyzék tüntette fel a bennük lévő iratokat. Első alkalommal történt meg, hogy a levéltári iratok jegyzékét nyomtatásban is megjelentették, egyenlőre kéziratként, belső használatra. A háború alatt a levéltári helyiségeket hadikórház céljára vették igénybe, az iratokat a folyosókon felállított, jól-rosszul zárt szekrényekbe helyezték el.

11

Egyik jelentésében így ír a levéltáros: „A régi rendszernek nyoma sem volt, csak halomba rakott könyvek, szétszakadt s egymástól elkeveredett füzetek, összezilált levelek mutattak vigasztalan képet a levéltárról. A ... visszaállított rend itt is csak időleges és felületes volt. Nagy vonalaiban a régi rendszert követte, amely nem volt fenntartható”. Bár a pusztulás általában nem volt jelentős, az alapítványi iratokat komolyabb kár érte. Majd az 1970-es években, a már említett Kormos László hivatalba lépésével indult meg a levéltári anyag szakszerű és korszerű rendezése, a mai fond- és állagrendszer kialakítása. Kormos László írja: “A fondok és állagok kialakításánál, az előző rendezési elv megváltoztatásával négy főszempont érvényesült. Egyrészt a történelem folyamán együtt tartott irategyüttesek önálló fondba sorolása, pl. alapítványi iratok, Kollégium birtokaira vonatkozó iratok. Másrészt az ifjúsági egyesületek iratainak gyűjteményes fondban tartása, mivel néhány ifjúsági egyesület külön fondként szerepelt, mások intézményeik állagaként. Harmadszor a seniori, contrascribai, illetve ennek jogutódja, a Háznagyi Hivatal fondjaiba a diáktisztviselők iratainak besorolása. Tekintettel kellett lenni ui. arra, hogy a diáktisztviselők egy-egy diákhivatalnak voltak alárendelve – pl. az ökonomus, a senior, a dispensator és a praebitor a contrascriba beosztottja volt, tehát nem voltak önálló iratképzők, ezért irataik a beosztásuk szerinti fondba kerültek. Végül az egyes intézményeknek és a Kollégium vezető testületeinek irategyütteseihez csatlakoztatni kellett jogutódaik iratait”.

II. A Debreceni Református Kollégium iratai 1536–1979 II.1. Főiskolai iratok 1588–1977 II.2. Teológiai Akadémia iratai 1824–1978 II.3. Jogakadémia iratai 1853–1914 II.4. Bölcsészeti Akadémia iratai 1908–1915 II.5. Lelkészképző Intézet iratai 1914–1953 II.6. Tanárképző Intézet iratai 1924–1953 II.7. Gimnázium iratai 1797–1979 II.8. Tanítóképző és Líceum iratai 1866–1951 II.9. Elemi és polgári iskola iratai 1819–1948 II.10. Kollégiumi törvényszék iratai 1709–1911 II.11. Szeniori hivatal iratai 1724–1977 II.12. Contrascribai hivatal iratai 1747–1903 II.13. Kollégiumi háznagyi hivatal iratai 1831–1945 II.14. Kollégiumi Gazdasági Tanács iratai 1831–1955 II.15. Kollégiumi pénztár iratai 1736–1977 II.16. Főiskolai kurátorok iratai 1693–1901 II.17. Kollégiumi gazda iratai 1792–1955 II.18. Kollégiumi ügyészek iratai 1785–1944

II.19. Kollégiumi internátus iratai 1909–1974 II.20. Kollégiumi tápintézet iratai 1865–1969 II.21. Kollégium birtokainak iratai 1615–1944 II.22. Kollégiumi alapítványok iratai 1606–1944 II.23. Főiskolai tanárok Olvasó Körének iratai 1879–1919 II.24. Kollégiumi ifjúsági egyesületek iratainak gyűjteménye 1834–1962 II.25. Kollégiumi levéltár iratai 1860–1948 II.26. Kollégium történetére vonatkozó gyűjtemény 1704–1930 II.27. Balogh Ferenc-féle gyűjtemény 1853–1913 II.28. Bakóczi János adattári gyűjteménye 1536–1930 II.29. Térképek, tervrajzok gyűjteménye 1761–1967 Levéltárunk 1996-ban nyilvános magánlevéltárként nyert bejegyzést, ez komoly állami költségvetési támogatással, ennek ellenében a szakirányú törvényi és rendeleti szabályozásnak való megfeleléssel jár. A levéltári anyag gyarapodása újra meg újra felveti a

12

raktárkapacitás bővítésének szükségét. Ma az iratanyag az épületen belül, de négy különböző raktárban van elhelyezve (utóbbi nem szerencsés), összesen mintegy 300 négyzetméteren, ebben benne van a kutató- és feldolgozószoba is. A segédletek száma folyamatosan nő, a számítógépes adatbázisok is megjelentek a levéltári nyilvántartások között, a kiadványsorozat elérkezett tizennyolcadik kötetéig. Levéltárunk a Magyarországi Egyházi Levéltárak Egyesületének székhelye és tagja a Magyar Felsőoktatási Levéltárak Szövetségének is, gyakran konferenciák vendéglátója. Kutatóhelyként forgalmunk kisebb megyei levéltárakéval egyenértékű, otthont adunk egyetemi levéltáros szakirányú képzésnek, történész-hallgatók szakmai gyakorlatainak, leendő lelkészeknek nyújtunk tájékozódást a levéltári munkában szemináriumok keretében. Önálló, gazdag tartalmú internetes honlapunk címe: http://leveltar.drk.hu

A levéltárra vonatkozó szakirodalom Kormos László, A Tiszántúli Református Egyházkerületi Levéltár története, in Levéltári Szemle 25(1975):1, 133-148. Kormos László, A Tiszántúli Református Egyházkerületi Levéltár fondjegyzéke, in A magyarországi református egyház levéltári anyagának fondjegyzéke, szerk. Ladányi Sándor, Bp., 1976 (Magyarországi egyházi levéltárak fondjegyzékei, I), 209-334. Kormos László, A Tiszántúli Református Egyházkerület és a Debreceni Református Kollégium Levéltárának ismertetője, Debrecen, 1984 [!1985]. Kormos László, A Tiszántúli Református Egyházmegyei és Kollégiumi Levéltár bemutatása, in Egyházi Levéltárosok Nemzetközi Szövetsége magyarországi tagozatának megalakulása, szerk. Kormos László, Debrecen, 1994, 55-56. Kormos László, A Debreceni Református Kollégium levéltára, in Magyar egyetemi és főiskolai levéltárak

fond- és állagjegyzékei, I: Egyetemi szaklevéltárak, katonai felsőoktatási intézmények, egyházi felsőoktatási intézmények / Die Bestände der Archive der ungarischen Universitäten, I : Univer­­­­si­tätsarchive, die Archive der militärischen Hochschulen und Universitäten, die Archive der kirchlichen Hochschulen und Universitäten, szerk. Heilauf Zsuzsanna, Kiss Jó­­zsef Mihály, Szögi László, Budapest, 1997, 195-205. Szabadi István: Kormos László (1919–1996) Biográfia-bibliográfia. Debrecen, 1999. Szabadi István, A Tiszántúli Református Egyházkerületi és Kollégiumi Levéltár fondjainak és állagainak jegyzéke, Debrecen, 2000. Szabadi István, Iratanyagok beszállítása a Tiszántúli Református Egyházkerületi Levéltárba, in Magyar Levéltárosok Egyesülete 2001. évi vándorgyűlése, Budapest, 2002, 166-169. Szabadi István, „Habent sua fata...” Adalékok a 20. századi tiszántúli református levéltártörténethez, in Levéltári Szemle 55(2005):2, 47-52.

A Tiszántúli Református Egyházkerületi Levéltár kiadványai 1. Tanulmányok és forrásközlések a Kollégiumi Füvészkert és Faiskola történetéhez / Hortus Bota­ nicus et Arbustum Collegii Debreceniensis Ecclesiae Reformatae in Hungaria in saeculo XIX, szerk. Kormos László, Matkó László, Debrecen, 1992. 2. Magyar nyelvű prédikáció a XV. század végéről, s. a. rend. Kormos László–Bankós Judit, Debrecen, 1993.

14

3. Egyházi Levéltárosok Nemzetközi Szövetsége magyarországi tagozatának megalakulása, szerk. Kormos László, Debrecen, 1994. – Az 1993. június 17-én és 18-án Debrecenben tartott konferencia előadásai. 4. Egyháztörténeti források a Tiszántúli Református Egyházkerületi Levéltárban a második világháború végén, s. a. rend. Kormos László, Debrecen, 1994. – Melléklete a Magyarországi Református Egyház 1948–1952 között állami tulajdonba kerülő ingatlanainak kimutatása egyházkerületenként és egyházmegyénként. 5. Könyves Tóth Mihály, Emlékirat a Tiszántúli Református Egyházkerület életéről, 1855, s. a. rend. Szabadi István–Lovász Márta, Debrecen, 1996. 6. Rácz István, Debreceni deákok: Forrásgyűjtemény, Debrecen, 1997. 7. Tibori János, A Debreceni Református Lelkészképző Intézet története, 1914–1950, A Debreceni Református Kollégium Tanárképző Intézetének

15

története, 1925–1952, A Debreceni Református Kollégium ifjúsági telepítési akciója, 1938–1944, Debrecen, 1998. 8. Balogh Béla, A máramarosszigeti református líceum diáksága, 1682-1851, Debrecen, 2000. 9. „Mellyet még az régi atyáink is birtanak”: Bereg, Ugocsa és Közép-Szolnok református egyházlátogatási jegyzőkönyvei 1808/1809, s. a. rend. Szabadi István, Debrecen, 2001. 10. Tibori János, Levéltári források a Királyhágómel­ léki Református Egyházkerület történetéhez a két világháború közötti negyedszázadból, Debrecen, 2001. 11. „Alamisna képpen conferáltam”: A szatmárnémeti református gimnázium alapítványai, 1667–1918, s. a. rend. Lengyel Katalin, Debrecen, 2002. 12. Szabadi István, „Authoritate ecclesiae...”: Válogatott határozat-szövegek a beregi református egyházmegye első jegyzőkönyvéből a 16-17. század fordulójáról, Debrecen, 2002.

13. „Nagy atyáinknak is az attyaik szerzették”: A Szatmári református egyházmegye egyházlátogatási jegyzőkönyvei, 1808-1809, s. a. rend. Szabadi István, Debrecen, 2006. 14. Nicolaus Sinai : Sinai Miklós: Cogitationes in M. Minucii Felicis Octavium : Elmélkedések M. Minucius Felix Octaviusához I-II. kötet. szerk. N. Horváth Margit és Almásiné Németh Katalin ; szerk. és ford. Németh Béla Elek. Debrecen, 2008. 15. Itt viharzott át felettünk... Református lelkész-önéletrajzok Kárpátaljáról és Partiumból, 1943-ből I. kötet vál. és sajtó alá rend. Szabadi István. Itt viharzott át felettünk... Csernák Béla: Életemből. Emberi gyarlóságokkal Isten szolgálatában II. kötet sajtó alá rend. Gy. Csernák Béla György. Debrecen, 2008. 16. „Szorultságomban - tág tért adtál”. Balla Árpád református lelkipásztor hagyatéka szerk. Szabadi István ; munkatársak Farkas Zsolt, Németh Irén. Debrecen, 2012. 17. Intézménytörténeti források a Debreceni Református Kollégium Levéltárában I. A kollégiumi levéltár repertóriuma; Diáknévsor 1588-1792; Iskolán kívül lakók névsora; Intézménytörténeti források a Debreceni Református Kollégium Levéltárában II. Diáknévsor 1792-1850; Classificatio Generalis (osztályzati sorjegyzék) 1820-1850; szerk. Szabadi István; adatb. Farkas Zsolt, Németh Irén. Debrecen, 2013. 18. Balogh Béla : A máramarosszigeti református líce­um története. (szerk. Szabadi István). Debrecen, 2013.

Elérhetőség, nyitva tartás, megközelíthetőség

Elérhetőség Debrecen, Kálvin tér 16. Telefon: (+36) 52/418-297 Fax: (+36) 52/516-870 E-mail: [email protected]; [email protected] Honlap: http://leveltar.drk.hu Levéltárunknak közel kétszáz esztendeig a Debreceni Református Kollégium épülete adott otthont. 2015 tavaszán új helyre, a Kálvin-tér és a Fűvészkert utca sarkára, a Református Kollégiummal átellenben lévő épületbe költözünk (Fűvészkert . 2.). Előzetesen érdemes tájékozódni a levéltár honlapján olvasható információk alapján! Nyitva tartás hétfőtől csütörtökig: pénteken:

9.00–11.30, 12.30–15.00 9.00–13.00

A szolgáltatással kapcsolatos információk megtalálhatók a levéltár honlapján. Kiadvány-értékesítés a levéltárban. Megközelíthetőség – közlekedési útvonalak A debreceni Nagytemplom közvetlen szomszédságában voltunk, vagyunk és Deo volente leszünk. Akadálymentes közlekedés az épületen belül.

Képjegyzék

A Magyar Levéltárosok Egyesülete kiadványai

m A g yA r o r s z á g l e v é lt á r A i

Magyar NeMzeti LevéLtár

A

sorozAtbAn szereplő levéltárAk

2. oldal Az egyházkerületi levéltárnak otthont adó Debreceni Református Kollégium udvari homlokzata ♦ A Debreceni Református Kollégium bejárata

10. oldal A Debreceni Református Kollégium tógás (felsőfokon tanuló) diákjai névsorának belső címlapja, 1708

MNL Országos Levéltára MNL Baranya Megyei Levéltára

Budapest Főváros Levéltára

3. oldal A Debreceni Nagytemplom első, még kör

11. oldal A Debreceni Református Kollégium tógás

MNL Békés Megyei Levéltára

Győr Megyei Jogú Város Levéltára

MNL Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltára

Tatabánya Megyei Jogú Város Levéltára

MNL Csongrád Megyei Levéltára

Vác Város Levéltára

tanuló) diákjai 1588-al kezdődő névsot i s z á n t ú l i r (felsőfokon e f o r m át ♦u As tiszántúli református egyházrának első lapja 4. A Debreceni Nagytemplom első tervének kerület első jegyzőkönyvének 1578 és 1756 között e g y h á z k e r ü l e t i é s k ovezetett l l é1577-es g i uwittenbergi m i l etáblaborítója v é lt á r alaprajza, rajta a középkori Szt. András templom alapalaprajzú terve Péchy Mihálytól, 1805 oldal

falaival, 1805

5. oldal Bethlen Gábor a Debreceni Református

Kol­lé­giumnak adja Szepes falu dézsmáját, 1714, megerősítése, 1715

12. oldal A debreceni református egyházmegye jegyzőkönyvének belső címlapja, 1738 ♦ Bátorkeszi János

esperes arcképe a debreceni református egyházmegye jegyzőkönyvéből, 1738 ♦ Kabai Dániel egyházmegyei jegyző arcképe a debreceni református egyházmegye A kiadványt támogatta: 6. oldal A debreceni Dózy-gimnázium homlokzatájegyzőkönyvéből, 1738 nak tervrajza, 1927 13. oldal A debreceni református egyházközség ha7. oldal A Debreceni Nagytemplom orgonájának lotti anyakönyvének belső címlapja, 1720 terve Jacob Deutschmanntól, 1838 14. oldal MELTE konferencia a Református Kollé­ 8. oldal A beregi református egyházmegye zsinati giumban, 2012 rendtartásának belső címlapja, 1741 ♦ A beregi református egyházmegye zsinati rendtartásának a házassági válásra vonatkozó része, 1741 Írta Szabadi István Kiadja a Magyar Levéltárosok Egyesülete Felelős kiadó Tyekvicska Árpád Készült 500 példányban 9. oldal A Debreceni Református Kollégium ösztön- előkészítés MNL VeML Tervezés, nyomdai a székesfehérvári Regia Rex Nyomdában díjas diákjai névsorának címlapjai, 1762 Felelős vezető Kis Ferenc ISBN 978-615-80186-4-7

MNL Bács-Kiskun Megyei Levéltára

MNL Fejér Megyei Levéltára MNL Győr-Moson-Sopron Megye Győri Levéltára

Hadtörténelmi Levéltár

MNL Győr-Moson-Sopron Megye Soproni Levéltára

Környezetvédelmi és Vízügyi Levéltár

MNL Hajdú-Bihar Megyei Levéltára

Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség

MNL Heves Megyei Levéltára MNL Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára

Győri Egyházmegyei Levéltár

MNL Komárom-Esztergom Megyei Levéltára MNL Nógrád Megyei Levéltára

Tiszántúli Református Egyházkerületi és Kollégiumi Levéltár

MNL Pest Megyei Levéltára

Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltár

MNL Somogy Megyei Levéltára MNL Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltára MNL Tolna Megyei Levéltára MNL Vas Megyei Levéltára MNL Veszprém Megyei Levéltára MNL Zala Megyei Levéltára

18