TISZAGYULAHÁZA RÖVID TÖRTÉNETE

Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXVIII.

207

TISZAGYULAHÁZA RÖVID TÖRTÉNETE MÓNUS IMRE

T

iszagyulaháza Hajdú-Bihar megye északnyugati szegletében, három megye határa találkozásánál fekszik. Ez a földrajzi vagy közigazgatási adottság be is vonult a község történetébe, mert története folyamán valameddig mind a három megyéhez tartozott. A Tisza bal partján a Sajó torkolatával szemben található, területe 2078 ha. Csak Újtikos a Hajdú-Bihar megyei szomszédja, északi és nyugati szomszédjai már Szabolcs-Szatmár-Bereg és Borsod-Abaúj-Zemplén megyében vannak. Periférikus fekvése miatt a megyeszékhelytől legtávolabbra, 68 km-re található. 1908-tól, a község megalakulásától 1946-ig Borsod megyéhez, a Metőcsáti járáshoz tartozott, mert elsősorban tiszaszederkényi birtokon alakult. Közúton Újtikoson át közelíthető meg, vasút nem érinti, vasútállomás csak Újtikoson van, amely Tiszagyulaházához 5 km. Miskolc és Nyíregyháza, a szomszéd megyék székhelyei közelebb vannak, mint Debrecen. A 20. század első felében Tiszaszederkényhez tartozott, 1946-tól Szabolcs vármegye része lett, 1950-től Hajdú-Bihar megyéhez csatolták. Borsod megye felől Tiszagyulaháza természetes határa a Tisza, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Tiszadobbal északon, Tiszavasvárival keleten határos. Földrajzi, természeti adottságok Tiszagyulaháza területe földrajzilag teljes egészében a Közép-tiszai ártérhez tartozik, s ezen belül a Borsodi-ártérhez, melynek a Tiszától keletre eső területeit Hortobágyi Tiszamentének is nevezik. Domborzata ártéri szintű tökéletes síkság, kis lejtésű a Tisza irányába, felszíne egyhangú. A felszín egyhangúságát csak kevés futóhomokforma csökkenti. Földtani felépítésében döntő szerepet a folyók által lerakott üledékek játszanak. Az Ős-Sajó-Hernád folyó medrében a pleisztocén korszak (kb. két millió év) során képződött kavicsos, durva homokos hordalékkúpja (vastagsága 40-60 méter közötti lehet) ma már a mélyben fekszik, mert a pleisztocén és holocén kortól napjainkig üledékek takarták be. – Az utóbbi évtizedekben itt feltárt kavicslelő helyek magyarázata az előbbi lehet. – Legelterjedtebb felszíni képződmények a folyóvíz lebegő hordalékából az árterületeken leülepedő löszös, iszapos anyagok, melyek löszre emlékeztető szerkezetüket a hideg, száraz éghajlaton vették fel. Egy részén a folyószabályozások után a szárazság hatására szikesedés

208

Mónus Imre: Tiszagyulaháza rövid története

indult, ma is szikes talaj található rajta. Az Ős-Sajó-Hernád a pleisztocén végéig járt itt, a területen észak-déli irányban folyt keresztül. Ezután kb. 20 000 éve a megjelenő Tisza rakta le üledékeit, s a lösziszapos felszín mélyedéseiben öntésiszapot halmozott fel. Lefolyása szintén észak-déli irányú volt, felhasználta a korábbi Ős-Sajó medrét. Mai folyásirányát csak kb. 5000 évvel ezelőtt vette fel. A holocén öntésképződmények a Tisza közelében borítanak nagy területet. A kevés homokbucka még a Tisza megjelenése előtt kb. 25 000 éve keletkezett a Sajó-Hernád hordalékkúpjából kifújt homokból. A később erre folyó Tisza a formák nagy részét letarolta. A terület talajtakarója viszonylag egységes, túlnyomó részben réti talajok jellemzőek. Termékenységük kedvező, szervesanyag-tartalmuk nagy, vízgazdálkodásuk viszont javításra szorul, mert túl tömör. A már korábban említett szikes talajok közül a sztyeppesedő réti szolonyecek (mélyebben elhelyezkedő szikes talaj) fordulnak elő, de csak kis területen. Igen gyenge termőképességű, főként legelőként hasznosított talajtípus. Legkisebb területet a Tisza partja mentén előforduló fiatal, nyers öntéstalajok foglalnak el. Tiszagyulaháza vízrajza igen egyszerű, csupán két nagyobb vízfolyás említhető meg. Az egyik a Tisza, mely a falu nyugati szélén folyik. A tiszai árvizek főleg tavasszal, hóolvadás után jelentkeznek, az alacsonyabb vízállás ősszel gyakoribb. A másik, kevésbé jelentős vízfolyása a Király-ér, mely az egykori Sajó-Hernád mederként öröklődött át a mai felszínre, a Tisza megjelenése után annak árvizei levezetőjeként is működött. A Körös (Keres) határt jelölő kisebb vízfolyás volt Tiszaszederkény és Tikos között. Ma már csak szóösszetételekben előforduló helynév. A község növényvilága az Alföld flóravidékének tiszántúli flórajárásához tartozik. Az alacsony árterek legalacsonyabb részein bokorfüzesek voltak megtalálhatók jellegzetes fűzfajaikkal: mandulalevelű fűz, fehér fűz, kosárkötő fűz, törékeny fűz. Az alacsony árterek magasabb részein különböző puhafaligetek tenyésztek: feketenyár és fehérnyár ligetek. Az árterek legmagasabb pontjait tölgy-, kőris-, szilligetek jellemezték. Uralkodó fafajták a kocsányos tölgy, a magas kőris, magyar kőris, fehér nyár, vénic szil és mezei szil voltak. Mára a növénytársulások többsége eltűnt, helyükön a hullámtéren telepített nemes nyár ligetek vannak, a gátakon kívül pedig szántóföldi művelés folyik. Állatvilágából a hullámtéri erdők madárvilága és a Tisza halfajai említhetők. 1 Helytörténet Az ásatások bizonyítják, hogy Tiszagyulaháza területe már a bronzkorban is lakott hely volt. 1915-ben a régészek „magas halom alján égett embercsontokra rakva bronz fegyvereket és ékszereket találtak. Az ékszerek mellett felsőszőcsi alakú és díszítésű edény összeállíthatatlan töredékét lelték.”2 A gyulaházi lelet igen nagy jelentőségű, a késő bronz-korra utal, időben megegyezik a füzesabonyi kultúrát felváltó halomsíros kultúrával. A bronzkor végét az a történeti esemény okozta, 1

Hajdúság,Tiszamente és a Hortobágy. CEBA Kiadó 2000. Pozsonyi József, Pozsonyi András 211.p. Sőregi János DMJel. 1930. (Debrecen, 1931) 72. és 4. kép. 4. – A lelet a nyíregyházai Jósa András Múzeumba található.

2


209

hogy a halomsíros kultúra népelemei betelepedtek erre a területre, s általuk megindult a népmozgás. Ez szűntette meg a virágzó bronzkori kultúrát. A korszak végére a bronz általános használati anyaggá vált. A terület a későbbi századokban is lakott hely volt, erre utal a régi vízrajzi nevek használata is, pl. a gyulaházi legelők melletti Sulymos tanya, amely vagy a Sulymosháton volt, vagy körülötte, mert bizonyára a Sulymoshát a Sulymos vízfolyás melletti magaslatot jelenti, ahová érdemes volt építkezni, aránylag víztől védett terület volt, és lakott hely lett, az egyházi anyakönyvbe 1868-ban már jegyezték.3 Ebben az időben lakott hely volt Könyöktanya is a Sulymoshát környékén, amely szintén Tiszagyulaháza határához tartozik. A felsorolás úgy lesz teljes, ha megemlítjük a még kisebb határneveket is, mint Kis- súlymoshát, Nagysúlymoshát, Súlymosköz, melyek mind Súlymoshát részei, ahol újabb ásatások várhatók a több ezer éves emlékek felkutatására. A Tisza és Tikos-tanya között elterülő főként legelőnek használt terület neve a XIX.században Pusztagyulaháza volt. Itt terült el a hatalmas Andrássy birtok, melynek egyik majorsági központja Pusztagyulaháza volt. Az Andrássy grófok leszármazottja gróf Andrássy Gyula birtokos – később miniszterelnök – a Tisza menti települések lakói körében a XIX. század derekán nagy tiszteletnek örvendett. Ő volt, aki 1845-ben az első ármentesítő társaságot szervező Széchenyi Istvánnal Tiszadob környékén megismerkedett, s akiről Széchenyi már ekkor megjósolta, hogy az ifjú Andrássy Gyula döntő szerepre van hivatva az ország és a monarchia vezetésében. Már akkor a maga utódjául jelölte meg a vízszabályozás irányításában, és a Tiszamenti magyar lakosság megmentésére célzó törekvésében, mely a Vásárhelyi Pál tervei alapján megvalósult Tisza szabályozását jelentette. 4 Nagy feladat volt a Dob és Szederkény közötti Tiszakanyar átvágása. A lassú folyás miatt a meder annyira eliszaposodott, hogy áradások alkalmával a medréből kilépő folyó a dobi, nánási, polgári, újvárosi, böszörményi, debreceni, nagykunsági, és békési határrészeket elöntötte, veszélyeztette a lakosságot, és tetemes károkat okozott. A Tiszaszabályozó Társaság Központi Választmánya gróf Széchenyi István elnökletével 1846-ban a polgári városházán ülésezett, ahol döntöttek az árvízmentesítésről, pár év múlva Polgár és környéke határrészeinek értéke, termelékenysége észrevehetően megnőtt. A Tiszaszabályozás 1859-ben befejeződött és megadatott, hogy a folyó mentén újabb területeket vegyenek művelés alá. Méltán áll ma is a Tisza bal partján Tiszadobtól délre a tiszaszabályozás emlékoszlopa gróf Széchenyi István nagyságát hirdetve, Vásárhelyi Pál vízügyi mérnök monumentális szobra és gróf Andrássy Gyula szobra, hogy az utókort a kanyargós Tisza szabályozásában a kitűnő hazafiak óriási tettére emlékeztesse. Már korábban utaltunk rá, hogy Pusztagyulaháza területének nagy része legelő volt, a majorságban legnagyobb részt állattenyésztés folyt. Pusztagyulaházán a tinók és ökrök külön gulyákban legeltek. A nagy területhez viszonyítva az uraság szarvasmarhája aránylag kevés volt, és a kisebb árendások is pásztoroltatták gulyáikat, vagyis a gazdagabb parasztok a káptalantól 50-100 hold legelőt béreltek, és a bérelt területre közös gulyást állítottak. Az uraság gulyái ősszel a kukoricaföldet is 3 4

Polgár története. Szerkesztette: Bencsik János. 1974. 248. p. Sulymoshát. 288. Hajdúság, Tiszamente és a Hortobágy. . CEBA Kiadó 2000. Pozsonyi József, Pozsonyi András 212 p.

210


járták, azon is teleltek ki rideg állattartás módjára, télen legfeljebb aklot és fedett tetejű szint készítettek az állatok számára, s az abban összegyűlt alommal kevert trágya jelentette a fagyos időben az enyhébb fekhelyet. Az árvízmentesítés az emberi megtelepedésre egyre inkább alkalmassá tette Pusztagyulaházát, amely a XIX. század második felében közigazgatásilag a Borsod vármegyei Szederkényhez tartozott. Szederkény neve már 1268-tól felelhető Scederkyn néven, 1319-ben Zederken, 1549-ben Szederkin, 1796-1882-ig Szederkény, 1888-1892-ig Tiszaszederkény, 1895-1904-ig Szederkény, 1904-1970-ig Tiszaszederkény, 1970-1991-ig Leninváros, 1991-től Tiszaújváros.5 Szederkény Corvin János adományaként 1490-től Beatrix királynő birtoka volt. 1493-tól Bakócz Tamás használta a többi birtokkal együtt (Polgary és Margytha), jövedelme szerepel az egri püspöki számadásokban. 6 Ugyancsak Tiszaszederkényhez tartozott a korábban írt Sulymosháton kívül Tárnokhát, Gyulaháza, Pusztagyulaháza, Mártatanya, Pusztatárnokhát.7 Tiszaszederkénynek a Tiszántúlra eső része délen Polgárral volt határos. A 60 000 kat.hold területű Polgáron az egri káptalan birtokteste egymagában 48 000 kat. holdat tett ki, tehát a nagybirtok túlsúlya meghatározó volt a térségben, s ez a későbbiek folyamán a terület egészének sorsára, történetének alakulására is kihatott. A gazdasági és szociális gondokkal terhes térségben a századforduló után egyre erősebb lett az önálló kisparaszti birtokért és létért való harc, az uradalmi bérmunkától való elszakadás szándéka. Az uradalmakban dolgozó béresek, kocsisok, dohányosok, taksások a „reális” valóságot, a kiszolgáltatottságot egyre szomorúbban vették tudomásul, sokuknak kapcsolata volt a századforduló földmunkás és szegényparaszt mozgalmaival, amely a Polgáron és térségében kibontakozó agrárszocialista mozgalomra8 nagy hatással volt. A Nyírségben a Várkonyi-féle földosztó mozgalom 1897 őszén bontakozott ki, főleg olyan községekben, amelyek birtokszerkezete, társadalmi struktúrája erősen hasonlított a Polgáréhoz. A feudális korszak örökségeként megmaradt földesúri birtoktest szorító gyűrűje eredményezte, hogy itt a mezőgazdasági bérmunkákból élők aránya lényegesen magasabb, és a birtokszerkezet is más volt, mint például a hajdúvárosokban. Az ok egyértelműen a nagybirtok nyomasztó túlsúlya, amely abban a korszakban az országosan is tapasztalt kiemelkedő népszaporulattal párosulva szociálisan súlyos helyzetet teremtett. A földtulajdonnal nem rendelkező cselédek, mezőgazdasági munkások aránya igen magas volt. Az életképes paraszti gazdaságok területének jelentős része is bérelt terület volt. A hatalmas kiterjedésű Polgár körüli térségben a 19. század második felétől a földesúr gazdasági központjai gyorsuló ütemben jöttek létre, amelyek egyben külterületi lakott helyekké is váltak.

5 Magyarország történeti, statisztikai helységnévtára. 9. Kiadja a Központi Statisztikai Hivatal 1997. 323. p. 6 Polgár története. Szekesztette: Bencsik János 1974. 60. p. 7 Magyarország történeti, statisztikai helységnévtára. 11. Kiadja a Központi Statisztikai Hivatal 1997. 85. p. 8 Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár. Alisp. Ir. XI-l897/520. sz. irat, melyet kiselejteztek, s a mutató szerint a Polgáron kibontakozott agrárszocialista mozgalommal foglalkozott.


211

Ezek a gazdasági feszültségek, a saját földterület hiánya 1908-ban az első telepes község (Tiszagyulaháza) létrehozásához vezetett, melyet a térségben még négy hasonló (Görbeháza, Újszentmargita, Újtikos, Folyás) követett. Borsod megyében 1945-ig Tiszagyulaháza megalakítása jórészt a szederkényi grófi birtokból jött létre, de területi kialakítása a polgári határ területét is érintette, s ez egyben „előjátéka” volt a későbbi telepes falvak létrejöttének is. Ekkor még Pusztagyulaházának nevezték. A Központi Statisztikai Hivatal jelentése szerint 1890-ben 349 fő lakott az akkor még Szederkényhez tartozó tanyaközpontban, 1900-ban 330 fő. Az uradalom gazdasági központjából kialakult település földjét a káptalantól az állam megváltotta, hogy azt a Magyar Királyi Állami Földmérési Felügyelőség felparcellázza, és az igényt benyújtó nincsteleneknek törlesztésre átadja. Az új község benépesítésében elsősorban a polgáriak vettek részt, 1903-ban 54 család, közel 300 fő költözött ide, s ezzel lényegében az új község alapjait vetették meg. A telkek felmérése és kiosztása 1906-ban 69 belterületi telket tartalmazó lakóépülettel kezdődött, a telkek nagysága 500-800 öl, egy része udvar, másik része kertművelési ágba tartozott. Ezzel azt is elősegítették, hogy a tulajdonosok a család részére a háztartáshoz való zöldségféléket is megtermelhessék. Ez a belterület volt. A szántóföld kiosztása külön történt, de folytatólagos helyrajzi szám alatt, annak terjedelme 2-6 kat. hold volt, de 14 holdas terület is volt, sőt 25 kat. hold nagyságú ingatlan kimérésével is találkoztunk. 9 A belterületi ingatlanok 1-167 helyrajzi számig, 168 hrsz-tól a szántóföld kiosztását jegyezték be. A birtokrészleti jegyzőkönyv alapján 1906-ban 1695 kat. hold földet (szántó, rét, legelő) osztottak ki Tiszagyulaháza határában. A földosztást négy fordulóban végezték, és az első fordulóban erdőt (füzes) is osztottak ki. Ez bizonyára a Tiszához közeli terület volt. A határleírási jegyzőkönyv Tiszagyulaháza térképének rajzát tartalmazza, jelölve, hogy a falu nyugati határa Tiszaszederkény a Tisza partján teljes hosszában. A községet Borsod megyéhez csatolták, s a Mezőcsáti járás községe lett, mint ahogy korábban a tiszaszederkényi terület is Borsod vármegyéhez tartozott. Tiszagyulaháza község alapítását a 27 788/1908. IV. a. belügyminiszteri rendelet tartalmazza. A szederkényi grófi birtokból leválasztott területet Polgár határából elvett területtel is kiegészítették. Az önállóvá válással a község fejlődése megindult. A község benépesítésében elsősorban a polgáriak vettek részt. Ott nagy létszámú zsellér rétegnek az önálló lakás és földterület biztosítása kulcsfontosságú volt. Abban bízva, hogy saját földjükön gazdálkodnak, az évenkénti törlesztés anyagi súlyát is vállalták. Részletes adataink nincsenek az odaköltözőkről, csak a nevük és a lakás helyrajzi száma ismeretes, ezeket közöljük: 10

9

HBML VI. 127/a,b. l. Tiszagyulaháza határleírása, birtokrészleti leírás 1906-1908. U.o. Birtokrészleti jegyzőkönyv. Földmérési Felügyelőség Debrecen

10

212


Hrsz.............Férj ........................... Feleség ..........................Megjegyzés 1-2................Székely András ......... Pálóczi Rozália 3-4. .............. Kovács Mihály ......... Kovács Anna 6-7................ Kovács Pál................ Morvai Zsuzsanna 8-9................ Orosz János .............. Tamás Erzsébet 10. ................ Porkoláb Károly 11-12............Tálas István 13-14............Szilvási János 15-17............Lajter Ádám .............. Szarvas Katalin 18-20............Szarvas József ........... Bolygó Zsuzsanna 21. ................Hüse Ferenc............... Schilling Borbála 22-24............Schilling Imre............ Bolygó Zsuzsanna 25-27. ..........Szük János................. Batta Erzsébet 28-29............Kovács József............ Kövér Mária 30-31............Balog József .............. Búza Julianna 32-34. ..........Csohány László ......... Makó Erzsébet 35-36............Makó János ............... Lukács Klára 37-40............Győri János ............... Kovács Julianna 41. ................Szilvási Mátyás 42. ................Szőnyi Béla 44-46............Bollók József............. Vigh Anna 47-48............Molnár István ............ Szabó Mária 49-50............Polonkai István 51-52............Baji Gábor ................. Majerszki Terét 53. ................Konh Hermann .......... Schwarcz Karolin 54-58............Berencsi Ignácz ......... .......................................3 lakóház, ebből 1 a tiszagyulaházi közbirtokosságé. 59-62............Tardi János 63-64............Vámosi Pál ................ Molnár Anna 65. ................Szilvási Mátyás-Szőnyi Béla 66-68............Ferenczi Gábor .......... .......................................adómentes házhely 69-70. ..........Dudás József ............. Török Julianna...............adómentes házhely 71. ................Ádám Pál 72-74............Szilvási János 77-78............Nagy János ................ Morvai Julianna.............rét és szántó 79-80............Zarándi József ........... Kalóz Julianna ...............rét és szántó 81. ................Berencsi István .......... .......................................szántóföld 83-85............Makrányi István ........ Kiss Klára ......................adómentes házhely 86-87............Kovács János............. Makrányi Borbála 88-89............Berkes István............. Hajdú Zsuzsanna 90. ................Kovács István............ Vámosi Angyalka ..........szántóföld 91-92............Szarka József............. 93-94............Fülöp István............... Molnár Zsuzsanna 98-102..........Juhász István ............. Purgel Mária 103-105........Mészáros Ferenc


213

106...............Molnár István ............ Szabó Mária 107-108........Tóth Imre .................. 109...............Polonkay Mihály ....... Vámosi Anna.................szántóföld házhelynek 110-112........Török Mihály ............ Subecz Erzsébet 113-115........Sebestyén János ........ Mezei Anna 117-119........Magyar Imre.............. Purgel Julianna .....................Tóth Elek................... Kovács Ilona 120-123........Molnár József............ Vámosi Erzsébet 124-125........Görömbölyi János ..... Katona Zsuzsanna 126...............Bartók József............. .......................................házhely 127-128........Péli István 129-130........Porkoláb Károly 131.132........Márton Mihály .......... Umhajzer Katalin 133-134........Balázs Mihály ........... 135-136........Bodnár Pál................. Hornyák Mária 137-138........Kapus Pál .................. Megyeri Erzsébet 139-140........Sándor Mihály........... Vámosi Erzsébet 141-142........Zarándi József ........... Kalóz Julianna ...............2 lakóház 143...............Bucz József ............... Kiss Sára 144-145........Radics Ignácz ............ Domány Julianna 149-151........Berkes István............. Mezei Zsuzsanna 152-153........Bartal József.............. Simon Eszter 154-155........Kalóz Károly............. Seres Eszter 157-158........Máji Imre .................. Csuhai Mária 159...............Puskás János.............. Lénárt Rozália 160...............Orosz József .............. Kiss Borbála 161...............Kovács István............ 162...............Tóth Péter.................. Tisza Erzsébet 163...............Kovács János............. Kovács Borbála 165-167........Radics István............. Berkes Anna Ládi József tiszagyulaházai iskolaigazgató szerint 1905-től van iskolai oktatás a településen, de akkor a falu még nem volt önálló. A Tiszagyulaházára települt szülők eredeti lakóhelyének kimutatásában az 1910-11-es tanév iskolai anyakönyve segít. A fenti tanévben 79 gyermek járt az iskolába, és ebből 7 fő született Tiszagyulaházán, 30 fő Polgáron. Ez bizonyítja leghitelesebben, hogy a községalapítás előtt a lakosság nagy része Polgáron lakott. A tanulók közül Margitán 5, Hajdúnánáson 5, Hajdúböszörményben 5, Tiszadadán, Bagotán, Szederkényben 2-2 fő született. A szülők községalapítás időszakában ezekről a településekről költöztek Tiszagyulaházára.11 Az itt leírtak csak a települési tendenciákat mutatják, azért is lehet sok a Polgáron született gyermek a tiszagyulaházi iskolában, mivel csak Polgáron volt anyakönyvezés, és a tanyavilágban született gyermeket anyakönyvi kerület szerint 11 HBML. HbFl. VIII. 264/g. l. Polgár (Tiszagyulaháza) róm.kat.elemi népiskola anyakönyve 1910/111914/15.

214


polgári születésűnek anyakönyvezték, hisz a helyi tanyanevek nem számítottak hivatalosan nyilvántartott települési helynévnek, a tanyavilágot a KSH adatok is mindig a közigazgatási központhoz sorolják. Az 1911-12-es tanévben az iskolába járó tanulók száma már 86-ra emelkedett. A község egyetlen tanítója ezekben az években Adányi Károly volt, aki ismétlő-iskolába járó tanulók oktatásával is foglalkozott. Az 1914-15-ös tanévben a tiszagyulaházi születésű iskolás gyermekek száma már 15-re emelkedett. Ekkor első osztályosok lettek, akik a községalapítás körüli években születtek. Adányi Károly tanító az 1917/18-as iskolai évig tanított, mert súlyos beteg lett, betegsége miatt a gyerekekkel nem tudott eredményesen foglalkozni, a tanítás szünetelt, mert helyettesítő tanítót nem kapott a falu. Adányi Károly betegsége halálos lett, 1918. június 24én meghalt. Erről az iskolai évről a gyerekek bizonyítványt sem kaptak.12 Ez a tény utal a falusi iskolák sorsával való „törődésre” is bizonyos mértékben. Másik tanító csak 1920.ban érkezett az iskolába Bonivárt Antal személyében, aki 10 évig tanított ott. Ebben az időszakban olyan tanév is volt, hogy a beírt tanulók száma a 100 főt is meghaladta pl. 1920/21-es, 1921/22-es tanévben. Az 1910.évi népszámlálás szerint Tiszagyulaházán 79 lakásban 493 fő élt. A lakások vályogból épültek és cseréppel, palával, vagy bádoggal voltak fedve. 369 fő római katolikus, 90 fő református, 19 fő görög katolikus, 13 fő izraelita vallású volt. A számok mutatják, hogy a község lakosságának 70 %-a római katolikus, templomuk a falu főutcáján állt. A lakosság 95 %-a mezőgazdaságból élt, és a 79 családból 54 kisbirtokosnak vallotta magát. Ez a tény a falualapítás alapgondolatát támasztja alá, hogy családok az állam által kiosztott hosszú lejáratú törlesztésre kiadott földből akartak megélni, csak 4 fő vallotta magát bérlőnek, napszámosnak. 9 fő iparral foglalkozott, 3 fő kereskedelemmel, aki a faluban a szükséges szolgáltatást végezte. A falu lakosságához képest az iparosok, kereskedők száma elég kevés, pl. cipész hiányzott a faluból, ez a betelepülők sajátos összetételéből adódott. 1908-ban és az azt követő években a község lakói meghatározott ideig földadót nem fizettek, mivel államilag felosztott föld lett a tulajdonuk, fizetniük kellett az évenkénti megváltási díjat. Ezen kívül a község fenntartásához 1908-ban családonként 31 korona pótadót kellett fizetni. Ez 2306 korona volt, amely a község éves bevételét jelentette, amely a legszükségesebb kiadásokat fedezetéül szolgált. 13 Tiszagyulaháza lakói teljes egészében arra voltak utalva, hogy az igényelt földterület megmunkálásából tartsa el családját, s fizesse a kötelező állami kiadásokat. Így a falu lakosságának helyzete nem volt jobb az országos átlagnál, de megszűnt számukra az uradalmi kényszer. Az I. világháború súlya, a gazdasági válságok okozta nehézségek igen kiélezték, próbára tették a családok tűrőképességét, a megtermelt szerény jövedelem célszerű felhasználását. Az 1920-as statisztikai adatok szerint Tiszagyulaháza kisközség Borsod vármegyé-ben, a mezőcsáti járásban 581 fő lakosssal. A község lakóinak száma dinamikusan emelkedett. Az 1941. évi népszámlálás alkalmával 12

U.o. VIII. 277/c. 3-10. Előmeneteli és mulasztási napló. 1917/18. Magyarország községeinek háztartása 1908-ban. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest 1913. 450,452. p. 13


215

Tiszagyulaháza lakossága már 817 fő. A lakások száma ebben az évben 205. Átlagosan 4 fős családokról beszélhetünk, amely a régióban átlagon aluli gyermeklétszámot jelent. Év.....................................lakosság száma 1910 .....................................................493 1920 .....................................................586 1930 .....................................................766 1941 .....................................................817 1949 ...................................................1273 1960 ...................................................1279 1970 ...................................................1158 1980 .....................................................961 1990 .....................................................861 A két világháború közötti időszakban a lakosság száma tovább nőtt, lassú fejlődésről beszélhetünk, mert a község lakói a letelepedéssel vállalt adósságaikat fizették, és arra számítottak, hogy a föld jövedelme a család anyagi gyarapodását szolgálja, de csak 1944-ig volt így. 1944 nem a békés építés időszaka lett. Az év tavaszán a német csapatok megszállták Magyarországot, ősszel a szovjet csapatok átlépték a magyar határt, és hazánk háborús hadszíntér lett. A Tisza vonalán megindult a hevenyészett védelmi rendszer kiépítése, melyben Tiszagyulaháza férfi lakosságának részt kellett vennie. A németek menekülése a polgári Tisza hídon át, majd annak felrobbantása, Polgár középületeinek felrobbantása, az egyre erősödő ágyúzörej az oroszok közeledtét jelezte, a szovjet csapatok 1944. november 1-én már elfoglalták Polgárt, Folyást, Újtikost, Tiszagyulaházát. A megszálló csapatok a Tiszán ponton- és hordóhíd kiépítését végeztették a harcoló csapatok átkeléséhez, melyhez a robotmunkára a lakosságot mozgósították. 1944 telén az élet nagyon nehéz volt, tavaszra aránylag normalizálódott a helyzet, a lakosságnak be kellett látni, hogy az élet megy tovább. 1945. tavaszán egymás után jelennek meg az Ideiglenes Nemzeti Kormány rendeletei, a minisztertanács március 17-én elfogadja a földreformról szóló rendeletet, a Tiszántúlon szerte földosztó bizottságok alakultak. Tiszagyulaházán is földosztásra került sor az egri káptalan birtokából, és az Andrássy birtokból. Ez elsősorban a község második nemzedékét érintette, akik már zömmel helyi születésűek voltak. A földosztó bizottság a hadifogságban lévő családapákat kiemelten kezelte, közülük 32 fő kapott 1- 4 hold földet – olvasható a korabeli kimutatásból. Szabolcs vármegyében 1950-ig Tiszagyulaházát 1945 után más változás is érintette. Ugyanis az országos területrendezéssel a falut a Borsod megyei Mezőcsáti járástól a Szabolcs vármegyei Dadai Alsó járáshoz csatolták. A Belügyminisztérium 164 777/1946. III. sz. rendelete szerint Tikos község székhellyel körjegyzőséget létesített, és Tiszagyulaháza kisközséget a tikosi körjegyzőséghez csatolta. A két község körjegyzője 1947. január 1-től Szalontai

216


Lajos okleveles jegyző lett. A tikosi képviselőtestület kérésére a község nevét Újtikosra változtatták. A község közgyűlésén 1946. október 11-én a rendeletet Csohány Márton községi bíró ismertette, melyen Farkas Ferenc Polgár község főjegyzője is részt vett, valamint Juhász Gábor, Bodnár József, Ferenc Béla, Sebestyén D. József, Bucsi József, ifj. Tardi János, Berkes István, Mezei Mátyás községi képviselők. A közgyűlésen elhangzott, hogy Újtikos község Polgár határából kivált területen létesített telepes község lett. Tiszagyulaházát 1946. január 1-től Borsod vármegyéből átcsatolták Szabolcs vármegyéhez. Tiszagyulaháza lélekszáma 1286 fő, területe 1965 kat. hold, Újtikos község lélekszáma 1246 fő, területe 6139 kat. hold. Tiszagyulaháza területe gyarapszik, – hangzott a biztatás – mert a Tisza bal partján a Tiszaszederkény község határához tartozó határrész, 1398 kat. hold terület Tiszagyulaháza határához való átcsatolása folyamatban van. Szintén a község területi gyarapodásához tartozik az a lakossági igény, melyet a képviselőtestülethez beterjesztettek, hogy az Országos Területrendező Bizottság által Tiszadob határában tiszagyulaházi lakosok részére juttatott mezőgazdasági ingatlan határrészt csatolják át Tiszagyulaháza határához. A kérést az is indokolja, hogy a terület benyúlik Tiszagyulaháza határába és a község belterületét is érinti.. A jegyző elmondta, hogy a kérdéses határrészről a mérnöki vázrajz és helyrajz szerinti kimutatás már elkészült. Az erről készült határozatot 15 napi közszemle után Tiszadobnak megküldik, és az egész ügyet Szabolcs vármegye alispánjának döntés végett felterjesztik. 1947-ben a képviselőtestület az iskola ügyével is foglalkozott. 1930-tól az iskola két tantermes, 2 tanítóval dolgozó római katolikus népiskola volt. A lakosság számának szaporodásával megnőtt az iskolába járó gyermekek száma. 1947-ben 230 gyermek járt az iskola 1-6. osztályába. A nyolc osztályos általános iskola létrejöttével ez a létszám 300 körül lesz, még egy tanteremre és 3 tanerő beállítására lesz szükség. Ideiglenesen a községháza nagytermét tanterem céljára át kell átengedni, később pedig egy két tantermes iskola építése válna szükségessé - olvasható a közgyűlési jegyzőkönyvben. A képviselőtestület a nyíregyházi tanfelügyelőségnek javasolta, hogy a kért 3 tanerőből egy fő református vallású legyen, mivel a községben 200 körüli református vallású lakos él. Már utaltunk rá, hogy a faluban az ipari és kereskedelmi szolgáltatás elég gyenge volt. A testület a Tiszagyulaházi Földműves Szövetkezet kérelmét támogatja, hogy a faluban mezőgazdasági termények és textilárúk kereskedéséhez is engedélyt kapjon. A község 1948-ban a Népjóléti Minisztériumtól 2100 Ft-ot nyári napközi otthon működtetésére kapott. Az önkormányzat az iskola udvarán konyhát alakított ki, hogy az igényeknek megfelelően már a nyáron 5 hónapon át a napközis szolgáltatás működhessen. Az 1949. évi költségvetésből az önkormányzat a községháza háború alatt megrongálódott falazatát akarja kijavítani, és hiányzó kapukat pótolni. A közgyűlésen Kádár Péter Pál községi jegyző ismerteti, hogy a Belügyminiszter Úr 3815/2605/1949. I. 8. számú rendeletével a község belterületének újbóli megállapítását rendelte el, mivel a képviselőtestület a 3/10949. k. gy. szám alatt


217

hozott határozatában a község belterületét túl nagyra méretezte, amely nincs arányban a jövőben várható lakossági növekedéssel. A belterület csökkentését jelző határokat a közgyűlés elfogadta, s az végre-hajtásra vár. 1950-től Hajdú-Bihar megye községe Tiszagyulaháza az 1950-ben megindult közigazgatási határmódosítások és megyekiigazítások során az újonnan szervezett Hajdú-Bihar megye községe lett. Hajdú-Bihar megye a közigazgatásba igyekezett a községet teljesen bevonni, de Sazbolcs-Szatmár megyéből a községházához elintézésre még később is érkeztek iratok. Ez a kettősség csak átmeneti volt. Az általános iskola a faluban 1950-ben már négy tanteremmel működött. Ezen kívül Hajdú-Bihar megye alispánja 120-9/1950. számú rendelkezése értelmében a költségvetési év közben alakult Kissulymos tanyai állami általános iskola dologi költségeire póthitel benyújtásáról kellett gondoskodni, melyet az önkormányzat örömmel teljesített. Az önkormányzat augusztus 4-i képviselőtestületi ülésen elhatározta, hogy a község nagyközséggé való átalakulását kéri, mivel a lakosság lélekszáma az 1300 főt meghaladta, a feltételek biztosításához önálló jegyzői irodát alakítanának ki, sőt az önkormányzat jegyzői lakásról is gondoskodna. Magyarázatként a közgyűlési jegyzőkönyv szerint az szerepel, hogy a begyűjtési versenyben Tiszagyulaháza 340 %-kal most is az elsők között szerepel, de ha jegyzői irodát kapna, még közvetlenebb kapcsolatban lehetne a közigazgatással és más vonalon is kimagasló teljesítményeket érhetne el. A képviselőtestület utolsó önkormányzati ülését 1950. szept. 7-én tartotta, melyen az 1951.évi költségvetési hitelkereten túl a Hajdú-Bihar Megyei Tanácstól kapott 40. 000 Ft felhasználásáról is döntöttek a falu javára. Ez az összeg a terménybegyűjtés terén elért kimagasló eredményéért illette meg a községet. Ebből az öszszegből sok fontos dolgot meg tudtak vásárolni, vagy megcsináltatni, melyekre e költségvetésből nem jutott. A képviselőtestület leírt tények alapján arra következtetésre jutott, hogy a Hajdú-Bihar megyéhez való csatolás jól jött a községnek. Az első tanácsválasztás 1950 őszén az események különösen felgyorsultak, a tanácsválasztás is ekkor volt, amely egyben az önkormányzat megszűntetését is jelentette. A község irányításában teljes volt a váltás politikai és személyi vonatkozásban egyaránt. Ez abból látható leginkább, ha elolvassuk az 1950 előtti közgyűlési jegyzőkönyvet és összehasonlításként az 1950 utáni tanácsülési és vb ülések jegyzőkönyvét. 14

14 HBML.HbFl. XXII. 671/a. 1. Tiszagyulaháza közgyűlési jegyzőkönyve. 1946. okt.11 – 1950. szept. 7. XXIII. 739/a. 3. Tiszagyulaháza 1951.évi Tanács és vb ülés jegyzőkönyve.

218


A tanácsválasztás Tiszagyulaházán is 1950.októberében volt. Pristyák István lett a tanácselnök. A vb. titkár Alexa László. VB-tagok: Helgert Mihály, Deák Istvánné, Baróczi Antalné, Molnár János. Tanácstagok: Kormos János, Zöldi Árpádné, Szabó János, Vencel János, Sepsi András, Kosina József, Radó Gábor, Vsárhelyi Márton, Bucsi József, Ferenc Béla, Makó Imre, Bodnár József, Székely István, Katona Sándor, Kánai István, Ládi Gyuláné, Sipos Lajos, Vencel Jánosné, Nagy Péterné, Szabó Mihály, Sándor József, Ugrai László. Az újonnan megalakult tanács, de különösen a vb legfontosabb feladata 1950-53 között a fokozott adóbehajtás, a begyűjtés teljesítése volt, ezt valósíttatta meg a hivatali ügyintézőkkel is. Ezen kívül a legfontosabb politikai feladat tsz szervezés volt. Termelőszövetkezeti élet Tiszagyulaházán az első tsz Szabadság névvel már 1949-ben megalakult. A tsz 436 kat. holdon 43 család 103 tagjával gazdálkodott. Az 1952. évi zárszámadás idején munkaegységenként 1,6 kg búzát, 0,55 kg cukrot, 2,67 Ft készpénzt kaptak.15 (Az egy munkaegység az egy nap alatt elvégzett optimális munkamennyiséget jelentette.) Ez igen alacsony jövedelem volt, a megélhetéshez nagyon kevés. A községi vb. titkár a polgári járási tanácsnak a havi hangulatjelentésben a további tsz szervezésről a következőket írta: „Községünk dolgozó parasztságának az a megnyilvánulása, figyelve a Szabadság Tsz zárszámadását, hogy a termelőszövetkezeti csoportnak nincs ellene, azonban ilyen csoportba, mint a Szabadság Tsz, amelyik az év folyamán nem jó eredményt ért el, nem mennek.” 16 1954-ben már jobb volt a tsz eredménye. Elnökváltozás is volt. Korábban Gáll János, 1954-ben Molnár János volt az elnök. A tagok egy munkaegységre jutó jövedelme: 2,21 kg búza, 0,58 kg rozs, 1,18 kg árpa, 1,39 kg zab, 0,97 kg kukorica, 0,69 liter olaj, 0,07 kg cukor, 0,11 kg rizs, 6,18 Ft. Az 1953. júniusi párthatározat után több embernek megingott a tsz-be vetett bizalma. Ehhez a gyenge kereseti lehetőségek nagymértékben hozzájárultak és a tszből való kilépésüket kérték. Az iratok 11 család kilépését és kizárását igazolják. Ők a földjüket visszakapták.17 A következő években is keveset emelkedett az egy munkaegységre jutó jövedelem, 1956-ban a forradalom idején a tsz felbomlott, tagjai a közös gazdálkodásban nem látták az egyéni boldogulás útját. A tsz a forradalom leverését követő hónapokban sem szerveződött újjá, feloszlása végleges volt. A novemberben megalakult Kádár – kormány földművelési és pénzügyminisztere 72/1956. számú együttes utasítása szerint a kormány az önkéntességen alapuló szövetkezeti gazdálkodással ért egyet és azt támogatja.” A begyűjtési rendszer és a gazdálkodást korlátozó bürokratikus szervezés megszűntetésével most már kizárólag a termelőszövetkezet tagságának van joga a termelés és értékesítés megszervezésére, a termelőszövetkezet 15

U.o. XXX. 466. 1. Szabadság Tsz zárszámadása. Tiszagyulaháza. 1952. U.o. XXIII. 740/b. 1. Rendszámos iratok 1950-51. Hangulatjelentés. 17 U.o. Csoportszámos iratok. 1952-1955. 16


219

életének irányítására. Így a jövőben a termelő-szövetkezet jövedelmező gazdálkodásának megszervezése a tagság belső ügye. A múltban a termelőszövetkezeti szervezésben elkövetett erőszakosságok és az elmúlt évek gazdálkodásának hibái miatt most a termelőszövetkezetek egyes tagjai ki akarnak lépni a termelőszövetkezetből, és esetenként egyes termelőszövetkezetek tagsága a teljes feloszlás mellett dönt.” A lakosság abban bízott, hogy a kötelező beszolgáltatás megszűntetésével a kisparaszti termelőmunka megalapozottabb lesz, és politikai és gazdasági kényszerrel végzett tsz- szervezés nem lesz. Ez a nyugalmasabb, politikai beavatkozás nélküli gazdálkodás nem sokáig tartott, 1958-ban a kormány újabb határozatot hozott a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztésére, megváltoztatva a fent idézett kormányhatározatot, kezdetét vette egy keményebb tsz-szervezés. Tiszagyulaháza ekkor sem maradt le, mint korábban a begyűjtésben, és 1958. február 18-án 19 család 277 kat. hold földön Búzakalász névvel tsz-t alakított. Az alakulás évében már közösen gazdálkodtak, s az év végi zárszámadáskor 1 munkaegységre 24,94 Ft-ot osztottak, nagy részben terményben. 1959. márciusában Rákóczi névvel másik tsz-t is alakítottak. Ebben az évben és 1960-ban a kötelező tsz-szervezés időszakában mindkét tsz taglétszáma alaposan megemelkedett, a Búzakalász Tsz taglétszáma 118 családot számlált 472 fő családtaggal és 856 kat. holdon gazdálkodott, a Rákóczi Tsz létszáma 194 család 480 fő eltartottal, és 1037 kat. holdon gazdálkodott. A területből minden tag megkapta az egy hold háztáji földet, amely teljes egészében a család részére termett. A Rákóczi Tsz 1960-ban 33 Ft-ot fizetett egy munkaegységre.18 A Búzakalász Tsz valamivel kevesebbet. Már korábban írtunk a községi termőföld minőségéről, melynek aranykorona értéke átlagosan 7. A termelőszövetkezet Tiszagyulaházán a mezőgazdaság kollektivizálása (1959) utáni első években is szerény megélhetést biztosított, majd az állami támogatások folyamatos emelkedésével, a kemizálással és gépesítéssel a termelési eredmények javultak, melyek lehetővé tették a tsz tagjainak azokat a javadalmazási formákat, melyek arányaiban közelítettek ahhoz a szinthez, melyek az iparban és a közszférában már megvoltak. Az 1960 utáni években viszont még igen nagy különbség volt az ipari és tsz nyugdíjas között. Az 1950-es években az idős tsz tagok még nem is kaptak nyugdíjat. 1960 után vezették be a 65 évet betöltött tagok nyugdíjazását, de mennyit? 260 Ft volt az első időkben a tsz tagok nyugdíja, amely igen kevés volt a munkaképtelen idős ember megélhetéséhez, bár háztáji földet a nyugdíjasok is kaptak, de ennek mértékét fél kat.holdra csökkentették. A Búzakalász Tsz és Rákóczi Tsz 1964. február 25-én Béke Tsz néven egyesült, elnöke Tardi János lett, aki a Rákóczi Tsz elnöke volt. Az egyesülés folytán 2746 kat. hold lett a tsz területe, 311 család megélhetését kellett biztosítani. A tsz tagjainak száma: 315 fő. Az egyesülés megoldotta azt a problémát, amely a két tsz között rivalizálás vagy egyéb okok miatt, elsősorban kereseti lehetőségek szempontjából fennállt, de a taglétszám a következő években nem gyarapodott, hanem fogyott. Az egyesült tsznek sem lett meg a megtartó ereje. Az 1968. évi közgyűlés idején már csak 133 aktív tagja volt, és ezzel szemben 132 főre nőtt a járulékos és nyugdíjas tagok száma. 18

U.o. XXX. 466. 1. Búzakalász Tsz, Rákóczi Tsz termelési terve 1960.

220


Tardi János tsz elnök a közgyűlésen elmondta, hogy a korábbi években, amikor a tsz országos II. helyezett volt, itt dolgoztak a falu fiataljai, kiválóak voltak az eredmények, de ahogy az ipari üzemek a környéken létrejöttek, a fiatalok között azok elszívó hatása jelentkezett, mert egy olyan nagyüzem, mint a létrejött Tiszapalkonyai Hőerőmű, majd később leninvárosi Tiszai Vegyi Kombinát a maga kitűnő munkakörülményeivel, a fizetés és lakásviszonyokkal, és egyéb üzemi szolgáltatásokkal, a tsz-ben biztosított lehetőségeket nagyban megelőzte. Az utóbbi három évben az időjárás is kegyetlen volt, mert 1967-ben a vizes talaj miatt a napraforgót csak júniusban tudták elvetni, a nyár folyamán a nagy esőzések miatt többször felvette a víz, be sem lehetett rendesen kapálni. Ezek a körülmények nagyban befolyásolták a terméseredményeket egy ilyen Tisza-menti kötött talajon gazdálkodó termelőszövetkezetben - mondotta Tardi János tsz elnök. Ezen a közgyűlésen vezetőségválasztásra is sor került, mert a korábbi vezetőség mandátuma eljárt. Bizonyára az 1967-évi gyengébb termelési eredmények is hozzájárultak, hogy a tagság elnöknek a következő öt évre Baróczi Andrást választotta. A termelőszövetkezet eredményei az évek folyamán változóak voltak, önálló működése 1973. december 31-ig tartott. Nehéz évek A tanácsi munka az 1950-1955 közötti években a begyűjtésre és az adófizetésre orientáltan igen meghatározott volt, a tanácsülési és vb. jegyzőkönyvek arról tanúskodnak. A napirendi pontok 80 %-a az előbbi két témáról és a kulákok üldözéséről szól. Ennek az időszaknak jellemezője az is, hogy minden mezőgazdasági munkát hivatali irányítással végezték, a vetés, az aratás, a cséplés, és minden másféle betakarítás tanácsi irányítással történt, határidővel megjelölve, mintha a paraszt ember nem tudta volna mikor kell végezni az egyes munkákat. Ez azért volt, hogy a terményt a betakarításkor azonnal a beszolgáltatásba szállítsák. Ezek után felvetődik, hogy a paraszt ember miből árult pénzt, amelyből fizetnie kellett a magas adót. A gazdálkodás lényegét, a piacgazdaságot szűntette meg a kormány, ez volt a rendszer parasztpolitikájának a lényege, mert így tudta a dolgozó parasztot anyagilag tönkre tenni, hogy utána csak a tsz-be lépés útját válassza. A végrehajtó bizottság foglalkozott a legeltetési bizottság munkájával is 1953. június 22-én. Ekkor a község területéhez 510 kat. hold legelő tartozott. Ez igen jelentős terület egy kis községben. -Nagysága érthetővé válik, ha utalunk a falu előéletére. - Ebből 105. kat.hold az akkor működő két tsz-hez tartozott, a többi terület magángazdáké volt a legeltetési bizottság kezelésében.19 Az 1953. május 19-i vb. ülésen foglalkoznak a község oktatási helyzetével.20 Tátrai János igazgató-tanító beszámolt az iskola munkájáról. 200 fő beiratkozott tanulója van az iskolának, 5 fő van, aki sok napot mulasztott igazolatlanul, mert a nagy sár idején a szülők nem engedték iskolába. Lemorzsolódás nincs, minden tanköteles korú gyermek iskolába jár. 19 20

U.o. XXII. 739/a. 5. Tiszagyulaháza 1953. évi tanács és vb. ülések jegyzőkönyvei U.o. Oktatás helyzete.


221

3,09 az iskola tanulmányi átlaga, 29 tanuló bukott pótvizsgára, de bízik az igazgató, hogy megfelelő felkészítéssel ezek a gyerekek is az új tanévet a következő osztályban kezdhetik. Az igazgató arról is tájékoztatta a vb-t, hogy az iskola nyári javítására kapott összeg kevés, a községi tanácsnak a tatarozási költség kiegészítéséről még gondoskodni kell. A Községi Tanács 1953. december 12-én tárgyalta a Központi Vezetőség júniusi határozatát, melyet a tanácstitkár terjesztett elő, majd a hozzászólások következtek. A hozzászólások mind a helyi problémákkal foglalkoztak, senki sem szólt a júniusi határozatról, s a végén ugyanúgy mint korábbi tanácsüléseken, a begyűjtésről szólt a vita.21 A korabeli jegyzőkönyvből megítélve az 1956-os forradalom eseményei Tiszagyula-házán is úgy zajlottak, mint a többi hasonló településen. Az emberek elégedetlenek voltak a kormánypolitikával, a beszolgáltatással, a nagyfokú adóztatással, szabadabb életet akartak, ahol nem szólnak bele, hogy mit kell vetni, mikor kell aratni stb. Ebben a községben is megalakult a munkástanács, melynek tagjai német nyelv oktatását akarták az általános iskolában, és fakultatív vallásoktatásról, a tanítás előtti imádkozásról beszéltek az 1956. november 15-én megtartott rendkívüli vb ülésen, ahol a vb tagjai és munkástanács tagjai közös egyetértésben hozták meg döntéseiket.22 Itt került szóba a Szabadság Tsz felbomlása, majd a kilépők földterületének kijelölése. A földcserék is megindultak, mert a tsz 1952. évi tagosításakor elvett területet többen visszakérték, mások kilépéskor régi földjükhöz ragaszkodtak. Kovács István vb. elnök a község rendjének és nyugalmának megőrzését kívánta, úgy akart cselekedni, hogy község lakóinak az egyetértésével találkozzon. A község fejlődik Már 1956 előtt a község tervében kultúrház építése szerepelt, melyhez már a telket is kijelölték, később másnak odaadták, mivel messze van a kövesúthoz. Az iskolaigazgató elmondta, hogy nagy szükség volna az épületre, mert a tanulók szabadidejében ott tudnának olyan programokat, foglalkozásokat tartani, ezzel is emelnék a tanulók neveltségi szintjét, mely kívánni valót hagy maga után. Az igazgató elmondta, hogy a tantestület tagjai néptánccsoport létrehozásával, varrótanfolyam szervezésével segítségére lesznek a falunak. A különféle közművelődési feladatok tervének elkészítésével az iskolaigazgatót bízta meg a végrehajtó bizottság. A kultúrház építése csak 1960-ban kezdődött el, de kevés volt a költségvetési előirányzat, az építkezéshez 100 000 Ft póthitelre volt szükség. A vb. üléseken rendszeresen téma volt az építkezés. A lakosság nagyon várta, hogy elkészüljön az épület, a tsz-ek is, a lakosság is sok-sok társadalmi munkát is vállalt. Az építkezés elég jó ütemben folyt, és 1960. augusztus 20-án sor kerülhetett a kultúrház avatására. Ezzel az a gond megoldódott, hogy művelődési rendezvények és szakkörök, művészeti csoportok állandó helyen működjenek, s tartalmasabb közművelődési munka legyen a község21 22

U.o. 1953. dec. 12. A Központi Vezetőség határozatának ismertetése. U.o. XXIII. 740/a. 1. Tiszagyulaháza VB. jegyzőkönyvei. 1956. nov. 15.

222


ben, és az alkalmi rendezvények is helyet kapjanak. A kultúrház igazgatója Mészáros Sándorné lett. Szabó Gyula vb. titkár az 1957. július 29-i vb-n előadta, hogy a községben nincs rendes tanácsháza, mert az intézmény egy fedél alatt van a baptista imaházzal, az iskolával, a postával. Itt tanácsházról nem is lehet beszélni, csak tanácsi helyiségről. A tanácsterem már évek óta iskolai tanterem, a tanács dolgozói két olyan helyiségben dolgozik, amely nem megfelelő. A vb. tagjai hozzászólásukban is elmondták, hogy fontos lenne megfelelő tanácsháza építéséről vagy átalakításáról gondoskodni, mert az ügyfelek a közös irodában nem szívesen adják elő a család belső gondjait, amikor azt többen hallhatják. Megoldásnak azt találták ki, hogy csere lesz, az ügyintézők részére a tanteremnek használt tanácsteremből 4 irodát tudnak kialakítani, a volt közös tanácsi irodát pedig kibővítik, hogy ott egy kis létszámú osztály tanulhasson. Ennek megvalósításához azonban póthitelt kell igényelni. 23 Tiszagyulaháza középületekben igen szegény, összesen 3 tanteremmel rendelkezik az iskola, negyedik tanterem az előbb említett szükségtanterem, és váltott műszakban ebben a 4 tanteremben 8 osztály tanul. Ez még így volt néhány évig, mert 1960-ban épült egy két tantermes iskola, amely megoldotta az intézmény tanterem gondját. 1957 őszén a járványszerű gyermekbénulás miatt a tanítás két héttel később indult, amíg a gyerekek hozzá nem jutottak a betegséget megakadályozó Sabin cseppekhez. Ez az időszak rettegésben tartotta a szülőket, mert nem tudták, hogy gyermekük melyik percben eshet egész életére kiható mozgáskorlátozást okozó betegségbe. A vb ülésen Csépke György igazgatóhelyettes a beszámolójában előadta mint igen fontos problémát, hogy a nevelők elvándorlása súlyosan érinti az oktatónevelő munkát, mert nevelői lakás hiányában nem tudnak letelepedni. 1960-ban a faluban pedagógus szolgálati lakás csak az iskolaigazgató részére volt. Az albérleti szobák a tulajdonossal közös bejáratúak, az itt dolgozó fiatal pedagógusok családalapításra nem gondolhattak, s az albérlet koszttal így is 500 Ft, a pedagógus fizetésének fele, és nem csoda, hogy elhagyják a falut. Ebből következik, hogy a feladat ellátásához képesítésnélküli nevelőket kell alkalmazni, akik csak érettségivel rendelkeznek, de pedagógiai és pszichológiai végzettségük nincs. 1964-ben, amikor már javultak a községben az oktatás tárgyi feltételei, 60 %-ban képesítésnélküli nevelők tanítottak. A nevelők lakáshoz való jutása még mindig nem jobb, mint a korábbi években volt. A képesített nevelőhiány a község kulturális munkájára is rányomta bélyegét. A kultúrház jelentette adottságokat nem tudják kihasználni, mert nincs aki a fiatalokkal foglalkozzon szabadidős program keretében. 24 A szakkörök élére hiányzik a vezető, nincs megfelelő klubvezető, a fiatalok szabadidejének felhasználása nem célszerű, pedagógiailag nem megalapozott. A községi tanács majd 1965-ben gondoskodott pedagóguslakás vásárlásról, és a kedvezményes pedagóguslakás építési akció lakásépítési kölcsön felvételével is megindult. Tiszagyulaházán 1960-ban még nem volt villany. A község villamosítását 1961-62-ben tervezték. A villamosítást saját erőből kellett végezni, így hitelfelvétel23 24

U.o. 30/1957. vb. sz. határozat. U.o. XXIII. 740/a. 8. 4. p. Tiszagyulaháza Községi Tanács intézkedési és munkaterve 1964 évre.


223

re volt szükség 1962-ben az 1963.évi költségvetés terhére. A villamosítás nagy változásnak számított a településen, mert megszűntette azt a zártságot, mely az áramhiány miatt a rádiózástól, a televíziózástól, a szórakoztató esti programoktól korábban megfosztotta a lakosságot, és még az elektromos működtetésű háztartási gépekről nem is szóltunk. Korábban az áramot agregátorral fejlesztették, amely gyakran meghibásodott, és a lakóházak világítása szóba sem jöhetett. A korábbi évektől működő nyári idénynapközi otthon (július-augusztus hónap) helyet állandó napközi létesítését és működtetését tervezték 1963-tól, ahol az igénylők részére a meleg étel és tanulási lehetőség felügyelettel egész évben biztosított lesz. Az oktatás ügyéről korábban leírtak jelzik, hogy a felnőtt lakosság iskolai végzettsége nem megfelelő, s a község vezetése 40 éves kor alatti lakosok hiányzó 8 osztályos iskolai végzettségét a dolgozók esti iskolája keretében szeretné pótoltatni. Szervezetten megoldható a tsz-ben dolgozó 40 év alatti fiatalok között a hiányzó iskolai képzés, de különösen azokra kell odafigyelni, akik valamilyen tisztséget töltenek be. A tanácsi vezetés tovább tanulás céljából másoknál munkahelyi támogatással a Polgáron működő esti gimnázium elvégzését javasolta. A község villamosítása a gazdaság és háztartások villamosításán túl felerősítette a különböző esti programokat. A kultúrházban a mozielőadásokon kívül a tv. programok, a KISZ különböző rendezvényei, klub és más szórakoztató rendezvények várták a felnőtt korosztályt, de elsősorban a fiatalokat. Különböző oktatásokat végeztek (párt, KISZ, nőtanács, szülők iskolája), TIT előadásokat tartottak. Alkalmanként kiállítást is rendeztek a kultúrházban. A községi tanács vezetése szorgalmazta, hogy a fiatal pedagógusokat vonják be az ifjúság, a KISZ munkájába, vállaljanak részt a KISZ oktatásban, mert ők tudnák emelni azt az alacsony ismeret- és tudásszintet, amely tapasztalható a község fiataljai között. Ez a KISZ titkár feladata lehet, de a kultúrház igazgatójának is a programok szervezésekor figyelembe kell venni. A könyvtár szerepe is jelentős a község életében, amely szintén a kultúrház épületében működik. A 3600 kötetnyi állományú könyvtárnak évenként 90-100 felnőtt olvasója van. A tanulók száma meghaladja a felnőttekét, ők a könyvtár állandó látogatói, s számukra a könyvtáros biztosítja a kötelező olvasmányokon túl az igényeknek megfelelő könyvek beszerzését, kölcsönzését. A tanácsvezetés 1965-ben egy 50 férőhelyes óvoda létesítésével kapcsolatos tárgyalásokat végzett, már e helyét is kijelölték a községben, a Jókai utcában, csak a telket kellett megvásárolni, az építés feltételeit egyeztetni. Azonban az építkezés költsége nem volt biztosított, de a község nem mondott le az óvodaépítésről, az épületet majd 1970-re sikerült tető alá hozni, felszerelését biztosítani, működését megindítani. A községi tanács vezetésének a reális és megvalósítható elképzelései mindig megvoltak, 1965 évre tanácsház építését tervezték, hogy a község tanácsi vezetése méltó épületben dolgozzon, s az épülendő tanácsház a község rangos épülete legyen, ahonnan irányítják a település közigazgatását. A lakosság szakipari szolgáltatással való ellátása is a közigazgatási feladatok közé tartozik. Iparengedélye 1965-ben a lakosság közül csak 10 főnek van, 2 fő kérte újabb ipari műhely létesítéséhez az engedélyt. Ez az iparos létszám az 1300

224


körüli lakossági létszámoz viszonyítva elég alacsony, nagyon emlékeztet az 1908. évet követő időszakra. Miután a faluban már villany van, a női fodrászatot magasabb színvonalú szolgáltatással kell működtetni, biztosítani az igények kielégítését. Polgár, mint járási székhely úgy oldotta meg a fodrászhiányt a faluban, hogy a polgári Fodrász KTSZ egy női-férfi részleget Tiszagyulaházán üzemeltetett. A bolti ellátás kiegészítésére a község déli részén is boltot nyitottak. Így négy vegyesbolt működött a faluban. Cipő, ruha és komolyabb műszaki cikkek beszerzésére Polgáron vagy más nagyobb településen volt lehetőség. A község zöldség ellátásának megoldását továbbra is a tsz-től igényelték, bár a legtöbb család maga megtermelte, a legszükségesebb zöldségféléket ma is megtermeli.25 A község még 1965-ben is elég elszigetelt volt közlekedés szempontjából, mert az újtikosi vasútállomás a községtől több mint 5 km-re van, s ezért a közlekedés gyorsabb és kényelmesebb megoldására rendszeres autóbuszjárat biztosítását kérték. Tiszagyulaházán a lakosság számához viszonyítva mindig egy körzeti orvos dolgozott, és Újtikos is hozzá tartozott. Volt olyan időszak is, amikor a községi rendelést a körzeti orvos másodállásban látta el. Ezt a lakosság nehezményezte, mert a rendelési idő betartása nem volt biztos. Számára a község biztosította a működési feltételeket, a rendelő felszereltségét, sürgősségi gyógyszereket tartottak, mert gyógyszertár nem volt. A tanácsi vezetés a körzeti orvostól megfelelő orvosi egészségügyi felvilágosító munkát, ezen kívül igény esetén egészségügyi témájú ismeretterjesztő előadások tartását az aktualitásoknak megfelelően kérte. Vöröskeresztes szervezet is működik a faluban, 1970-ben már 85 fő volt tagok száma, akik az egészségügyi felvilágosításban szintén közreműködnek, s a Vöröskereszt szaklapját terjesztik, és a véradás szervezésével is foglalkoznak. Az említett időszakban 50 fő állandó véradója volt a községnek, és újabb véradók szervezésével foglalkoztak. A felnőttek alapszervezetén kívül ifjúsági vöröskeresztes szervezet is tevékenykedik, bár ennek eredményessége nagymértékben a vöröskeresztes tanárelnök ambícióitól függ. A vöröskereszt foglalkozik a község tisztasági mozgalmával is, akció jelleggel minden évben kiemelkedő a tisztasági hónap rendre, tisztaságra mozgósító szerepe. A vöröskereszt zászlójára tűzte az alkoholizmus elleni küzdelmet is, elsősorban az ifjúság között tudnak alkoholellenes tevékenységet kifejteni. 26 A tűzoltó egylet működése szinte a falu 1908 évi alapításával esik egybe, s azóta folyamatos. A település önkormányzata, illetve tanácsa a tűzoltó egylet sorsával, felszelésével, mozgósításának ügyével a falu tűzvésztől való megóvása érdekében éves munkatervében minden évben foglalkozott.. Az önkéntes tűzoltóegylet feladatait a tagok szabadidejében tudja megoldani, így az oktatásokat általában esti időszakban szervezik, a gyakorlati foglalkozásokat a hét végére teszik. A foglalkoztató klubjuk jól felszerelt, szabad idős játékok is vannak, hogy gondoskodjanak a szabadidő hasznos eltöltéséről. A felszerelés megóvását a tűzoltószertár biztosítja, s a rendeltetésszerű használathoz a szükséges feltételek megvannak. A faluban az egylet tagjainak száma 30 fő körül mozog. A tagok igen fontos feladatnak tekintik 25 26

U.o. XXIII. 739/a. l4. Tiszagyulaháza tanács és vb ülések jegyzőkönyvei 1965. U.o. XXIII. 740/a. 7. Tiszagyulaháza Községi Tanács VB. jegyzőkönyvei 1970. május 11.


225

az évente megrendezendő tűzoltó versenyeken való részvételt, mert az előzetes felkészülés komoly szakmai munka eredménye. Egy-egy bemutató vagy hétvégi kirándulás erősíti a tagság ragaszkodását az egyesülethez, mert közösségformáló és számukra szórakozást, kikapcsolódást jelent. Az önkéntes tűzoltó egylet vezetősége elismerte, hogy munkájukat a községi tanács hatékonyan segíti, és a termelőszövet megerősödése óta a tsz is jelentős anyagiakkal támogatja.27 A község alapítása óta mindig visszatérő gond volt a jó ivóvíz biztosítása. A községi kutak rendben tartására költségvetési keretet kellett biztosítani. Így volt ez az 1970 körüli években is, mert a gyarapodó intézményhálózat egyre nagyobb teljesítményű fúrott kút vízhozamára tartott igényt, avagy törpe vízmű létesítésére, az utcákon megfelelő kifolyókkal. Árvízveszély A község 1970-ben egy természeti katasztrófa fenyegetésének veszélyét is átélte. Mivel a Tisza partján lévő településről van szó, a község rövid története nem is lenne kerek, ha nem írnánk róla, hogy volt év, 1970 tavasza, amikor a települést a Tisza árvize fenyegette, amely a lakosságra pánikszerűen hatott. Bár a közel fekvő települést csak a gát védi a folyótól, mert a község fekvése elég alacsony, - erre utaltunk a természeti környezet leírásakor - az 1970 előtti években árvízveszélyről nem maradt feljegyzés. Ez magyarázza a pánikot, s voltak olyan családok, akik már összepakoltak a meneküléshez, bútoraikat kővel terhelték le, hogy el ne vigye az árvíz. A község vezetése elérte, hogy tömeges élelmiszer felvásárlás, elmenekülés nem lett, mert a lakosságot rendszeresen tájékoztatta a Tisza vízállásáról, a gátak sorsáról, maga a lakosság is figyelhette a víz mozgását. A község embereket, erőgépeket és lovas fogatot biztosított a gátak védelméhez, így az ijedtségen kívül más baj nem történt. A községi tanácsnál 1970. május 16-tól június 2-ig állandó ügyelet volt, amíg az árvízvédelmi készültség el nem múlt. Ez kemény megpróbáltatás volt, de sikeresen véget ért.28 A tanácsi önállóság vége 1970. második félévére is esett egy rendkívüli – közigazgatási – esemény, a Polgári járás megszűntetése, melynek Tiszagyulaháza is tagja volt, és ugyanakkor Polgár nagyközség létrehozása, mely három települést fog össze: Polgár, Újtikos, Tiszagyulaháza. Ezzel Tiszagyulaháza Polgár nagy község résztelepülése lett, Polgár Közös Tanácsa irányításával. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a 17/1970. sz. rendeletével a Polgári járást megszüntette, községeit a Debreceni járáshoz csatolta, majd a 19/1970. sz. rendeletével Polgár nagyközséget létre hozta Tiszagyulaháza és Újtikos hozzácsatolásával. 27 28

U.o. VB. 1970. január 19. Az önkéntes tűzoltóság munkájáról. U.o. Beszámoló 1970. június 19-i tanácsülésre. 3. p.

226


A községi tanács 1970. március 13-án és március 21-én a tanácshálózat korszerűsítéséről rendkívüli ülést tartott (a járások megszűntetése és községek öszszevonása tanácsi korszerűsítés volt). Előadó: Bacskai István járási tanács vb elnökhelyettes, aki az Elnöki Tanács korszerűsítési rendeletét ismertette, mely szerint Polgár-Újtikos-Tiszagyulaháza közös tanács létrehozását valósítja meg. A község önálló irányításának elvesztése miatt a tanácstagok hozzászólásaikban aggályaikat fejezték ki. A települést érintő ügyekről aggályaik miatt többen kérdéseket fogalmaztak meg Az előadó ígéretet tett, hogy a községben egy vagy két fő ügyintéző marad, akik szintén a Polgári Nagyközségi Közös Tanácshoz tartoznak, az iratok iktatása is Polgáron lesz, tehát a község iratkezelése és ügyintézése a nagyközségi tanácsi munka része lesz. A Polgári Nagyközségi Tanácsban a tiszagyulaházai Községi Tanács a lakosság számarányának megfelelően képviselteti magát. Az előadó azt is ígérte, hogy a község a tanácsi korszerűsítéssel, átalakulással nem fog kárt szenvedni. Kovács István vb.elnök hozzászólásában arra utalt, hogy a Polgári járás megszűntetése után a három község összevonásából létrehozott Polgári Nagyközségi Közös Tanács és a helyi ügyintéző által közvetített és Polgáron végzett ügyintézés helyes lépés lesz. 4/1970. tü. sz. határozatot a tiszagyulaházai községi tanács az alábbi tartalommal elfogadta: „A tanácshálózat korszerűbbé tétele érdekében – támaszkodva a lakosság véleményére – a tanács Polgár-Újtikos-Tiszagyulaháza közös tanácsú nagyközség létre-hozásával, s a tanács szerveinek felépítésével egyetért. A tanács Polgár-Újtikos-Tiszagyulaháza közös tanácsú nagyközség székhelyéül Polgárt tartja alkalmasnak, mivel a község kommunális, szolgáltatói, kereskedelmi, kulturális, egészségügyi ellátottsága, valamint a tanács működéséhez szükséges tárgyi és személyi feltételek biztosítása a három érintett község közül itt a legmegfelelőbb.”29 A tiszagyulaházai községi tanács apparátusában 6 fő dolgozik, az egyesülés után a tanács helyi ügyintézésre kettő fő alkalmazását kéri. Tiszagyulaháza községi tanácsa 1970. június 19-re tanácsülést hívott össze, hogy az 1970. első féléves tanácsi és vb munkáról beszámoljon. Tiszagyulaházán ez az utolsó tanácsülés volt, mert az 1970. július 1-én a közös tanács már Polgáron működik. Kovács István vb. elnök nemcsak az utóbbi félév munkájáról adott számot, de az eltelt négy éves ciklus eredményeiről is szólt. Kiemelte azokat a tényeket, melyek a község kommunális, kulturális arculatát megváltozatták. Az elmúlt négy esztendő eredményei a vártnál jobbak voltak, mivel nemcsak a betervezett feladatokat oldották meg, hanem attól jóval többet. A beruházásokhoz, felújításokhoz póthitelért járási tanácshoz mindig eredményesen fordultak, hogy elképzeléseink megfelelő szinten valóra váljanak. Ebben az időszakban (1970) 1158 fő a lakosság száma. A keresők száma 409 fő. A keresők negyedrésze a Tiszapalkonyai Hőerőműben és a Tiszai Vegyikombinátban dolgozik. 29

U.o. XXIII. 739/a. 17. Tiszagyulaháza községi tanács jegyzőkönyvei 1970. március 21.


227

A lakások száma 317, ebből korszerű 210 lakás. A községben működő Béke Tsz tagsága 316 fő, ebből dolgozó 197 fő. A tsz-ben 11 fő alkalmazott van. A tsz működését a talaj mély fekvése, a csapadék- és talajvízviszonyok nagyban befolyásolja. A lakosság árúval való ellátását és a termények felvásárlását az ÁFÉSZ végzi. Az általános iskola 8 osztályában 172 tanulót oktatnak. 1970-ben az 50 férőhelyes óvodát sikerült átadni, melyben egy napközis tanuló-csoport is működik, mert félős volt, hogy 50 óvodás gyermekkel nem tudja a község feltölteni. A vb elnök reményét fejezte ki, hogy Tiszagyulaháza dolgozó népének szorgalma, együttérzése garancia arra, hogy a község fejlődése a közös tanács megalakulása után is töretlen lesz. Ezzel Tiszagyulaháza Községi Tanácsa önálló 20 éves története véget ért, mert 1970. július 1-től Polgár-Újtikos-Tiszagyulaháza Közös Tanácsú Nagyközség tagja lett. A nagyközség közös tanácsa elnökének Tóth Józsefet, a végrehajtó bizottság titkárnak Molnár Andrást választotta meg, egyúttal a közös tanács első ülésén úgy döntött, hogy Újtikoson és Tiszagyulaházán 1-1 függetlenített dolgozóval tanácsi kirendeltséget tart fenn. (A közös tanács döntésében már nem érvényesült az a lakossági igény, hogy kettő fővel működjön a tanácsi kirendeltség.) A három község ügyeit 60 fős tanács irányította, ebből 48 fő polgári, 6 újtikosi, 6 tiszagyulaházi lakos. A közös tanács 9 tagú végrehajtó bizottságot választott, melyben a két társközség is képviselve van. A Polgár Nagyközségi Közös Tanácsba Tiszagyulaházán az 1973. április 15-i tanácstagi választáson az alábbi hat főt választották meg:30 Sipos János munkás Tiszagyulaháza Dózsa u. 12. Katona Sándor tsz-tag Tiszagyulaháza Ady u. 1. Baróczi András tsz. elnök Tiszagyulaháza Ady u. 5. Kovács Józsefné alkalmazott Tiszagyulaháza Kossuth u. 6. Kovács István alkalmazott Tiszagyulaháza Kossuth u. 20. Lajtos Ferencné alkalmazott Tiszagyulaháza Hunyadi u. 14.

Polgár Nagyközség Közös Tanácsa 2/1971. sz. tanácsi határozatában a két társközség művelődés tárgyi feltételeinek biztosításáról a következőket írja: „ A községi tanácsunk a társközségekben a művelődés tárgyi feltételeinek megteremtését szükségesnek tartja. Tiszagyulaházán és Újtikos községekben a művelődési ház életveszélyes állapotban van. Ezeket az épületeket a negyedik ötéves terv időszakában korszerűsíteni, illetve felújítani kell. A felújítást a megyei moziüzemi vállalattal együtt kell végrehajtani, mivel a mozi is a kultúrházban üzemel. Tiszagyulaházán a közös felújítást 250 ezer forint, Újtikoson pedig 150 ezer forint költséggel kell elvégezni. ”31 30 31

Polgár Története 1974. Szerkesztette: Bencsik János 542. p. U.o. Kulturális ellátás. 540 p.


228

A helyben dolgozó lakosság fő munkaadója a Béke Tsz. volt, amely több mint 200 fő munkaerőt foglalkoztatott, de itt is változás történt, mert 1974. január 1én egyesült az újtikosi Győzelem Tsz-szel Barátság néven. Az egyesült tsz működése a rendszerváltásig tartott. Ekkor a tsz szétvált és a tiszagyulaházi tsz önálló gazdálkodásba fogott, de nem nagy eredménnyel, sorsa hasonló lett mint a többi falusi tsz-é, vagyonát nevesítették, s a tagok között nagy részét szétosztották. 1991-től újra önkormányzat Tiszagyulaháza társközségi viszonya a Polgár Nagyközségi Közös Tanácsban 20 évig tartott, mely szintén a rendszerváltással ért véget, és 1991. január 1-én demokratikusan választott önkormányzattal a község újra önálló település lett. A község jelentős üzleteit most is a Polgári ÁFÉSZ üzemelteti. Azon kívül egyéni vállalkozók is vannak. A vezetékes ivóvízhálózat a faluban szépen kiépült, 1999-ben a szennyvízcsatorna-hálózatot is átadták, s a lakossági rákötések folyamatosak lehetnek. A Polgár és Vidéke Takarékszövetkezet kirendeltséget működtet. Az óvodai 50 adagos konyha 100 adagosra bővítésével az idős korú lakosság meleg étellel való ellátását akarja az önkormányzat biztosítani, mert elég magas a nyugdíjasok száma. Szeretnék ha a faluban munkahelyteremtéssel egyre több fiatal telepedne meg, s a lakosság száma emelkedne, hogy ismét virágzó, fejlődő község legyen Tiszagyulaháza, mert az ezredforduló körüli 872 fő lakosság alig haladja meg az 1941. évi népszámlálási létszámot.

A SHORT HISTORY OF TISZAGYULAHÁZA Imre Mónus Tiszagyulaháza is the northernmost settlement of Hajdú-Bihar County at the meeting point of three counties. Topographically, it is a catchment plain with a slanting moderately toward the Tisza River. The soil cover is dominantly meadow soil, which is sodic in some places. The Tisza River flows at the western edge of the village, and there is also a smaller stream called Király-ér. The largest part of the area is used as pasture for animal husbandry. The original name of the pasture land is Pusztagyulaháza, which belongs under state administration to the village of Szederkény in Borsod County. The area was made inhabitable by the flood barrier constructions. Tiszagyulaháza as a settlement village was established in 1908, when the area detached from the estate of the Count of Szederkény was supplemented with an area detached from the outskirts of Polgár. School education started here in 1905. The number of residents according to the 1910 census was 493. The village was a part of the district of Mezőcsát. In 1946, it was attached to the district of Alsó Dada of Szabolcs county, and then the notarial district together with the village of Tikos was


229

created. In 1950, it was attached to Hajdú-Bihar County, then it was a part of the district of Polgár. The population dealt predominantly with agriculture, and during the years of collectivisation the Búzakalász and Rákóczi Cooperatives were established in the village. The most important public institutions and facilities necessary for providing the population with services were gradually established. In 1970 when the District of Polgár was disorganised, the village of Tiszagyulaháza was attached to the town of Polgár, and for the next 20 years a town council clerk was responsible for the management of the affairs of the village. After the political changes in 1991 the village regained its independence with a democratically elected local government and a district notary they share with the village of Folyás.

TISZAGYULAHÁZA RÖVID TÖRTÉNETE

Recommend Documents