Theokratikus vezetés avagy miért jó, ha Isten vezeti az Egyházat?
Ebben a tanulmányban a theokratikus vezetést szeretném megvizsgálni az Apostolok Cselekedeteinek felhasználásával. A „theokrácia” szó „Isten uralmát” jelenti. Isten a Biblia minden lapján theokratikus irányításra hív minket, ám mivel az Apostolok Cselekedetei az egyetlen gyakorlati megvalósítása az újszövetségi theokratikus vezetésnek, és Pál levelei inkább a mögötte lévő teológiai hátteret képviselik, ezért most szorítkoznék ennek az egy könyvnek az – ismétlés nélküli – alapelveire. A tanulmány nem teljes, inkább csak egy körkép, de fontos és időszerű a mai Egyházban. Az Ézsaiás 9:5-6-ban azt olvassuk a Messiásról, hogy „az uralom az ő vállán lesz”. Miután Jézus visszament az Atyához, a gyülekezetek vezetői két irányban tértek el ettől a vezetési formától: o
Demokrácia vagy népuralom: Az emberek tetszése és akarata érvényesül. „Döntsön a gyülekezet”. A Szent Szellem akarata nem érvényesül, nincs látás. A sátán szabadabban mozoghat (megtévesztés, félrevezetés, kígyómozdulatok, eltűrt bűnök).
o
Diktatúra vagy egyeduralom: Egy ember akarata érvényesül. A gyülekezet olyan, mint egy karóra futtatott bab. A gyülekezeti tagok nincsenek bevonva a vezetésbe, és a gyülekezet nem testként működik együtt. A sátán itt is szabadabban mozoghat (megtévesztés, félrevezetés, felfuvalkodottság).
A demokráciában és a diktatúrában az uralom az emberek vállára került, amit nem tudtak elhordozni. E két szélsőség közötti isteni középút a theokrácia. Az uralom, vezetés ténylegesen Isten, Jézus és a Szent Szellem vállán van. Jézus fősége (Kolossé 1:18) nem csak a hitvallásban szerepel, hanem a mindennapi gyakorlatban. Apostolok Cselekedetei 1:4-2:1 Lukács nagy hangsúlyt fektet az egységre – az „együtt” szó hétszer szerepel az újfordítású biblia szövegében, más közösségre utaló szavak mellett –, melyért Jézus is hosszasan imádkozott a János 17-ben. Itt az egység (lásd 1:14, 2:46) a szív, a Szellem, a célok, az elhívás (1:2), a barátság és az élmények egysége, és nem a keretek egysége. Emellett nem megegyezésen alapult az egység, hanem a Szent Szellem formálta ki (lásd János 20:22). 1:16, 20, 2:16, 25, stb: Volt aktuális, igei megértésük az eseményekről. A Szent Szellem segítségével tudták, hogy melyik bibliai rész alkalmazandó a helyzetükben. 1:24 Sorsvetéssel választanak. Pünkösd után már nem éltek ezzel a gyakorlattal, mert utána már a Szent Szellem vezette őket. A Szent Szellem kitöltetése után Isten köz-
vetlenebb kommunikációt akart népével: angyalok (1:11, 5:19, 8:26, 10:3, stb.), Jézus (9:5, 10, 11, 15, 23:11, 26:15), a Szent Szellem (8:29, 11:12, 13:2, 21:11), vagy pedig egyszerűen csak „egy hang” (9:4, 10:13, 15, 11:7, 9, 26:14) szólalt meg. „Akit kiválasztottál”: a nem megfelelő vezető csak tönkre tesz mindent, ezért fontos, hogy Isten válassza a vezetőket. Jézus imádkozva átvirrasztotta az éjszakát, mielőtt kiválasztotta volna a tizenkét apostolt (Lukács 6:12), amit a Szent Szellem is megpecsételt (lásd 1:2). A theokratikus vezetésben az a luxus nem engedhető meg, hogy a vezetők emberi igényeket elégítsenek ki. Kell, hogy Isten válassza ki és hívja el a vezetőket. 2:1-4 Itt pecsételi el a Szent Szellem az egységet. Közös élmény. Az egységet mindig a Szent Szellemnek kell kimunkálni. 2:14 „Előállt Péter a tizeneggyel” (lásd még 1:15): három fontos jellemzője figyelhető itt meg a theokratikus vezetésnek. (1) Péternek volt elsősége az egyenlők között, de (2) csapatmunka volt a (3) Szent Szellem egységében. Nem magányos farkasként szolgáltak, hanem mindig csapatmunkában. Mind egyenlők voltak, csak a szolgálataikban voltak eltérőek és kiemelkedőbbek egyesek. 2:17 A Szent Szellem mindig együtt munkálkodik a prófétálással és látással, ha nincs helye a Szent Szellemnek, akkor nincs látás a gyülekezetben. 2:32 „Tanúi vagyunk”: nem felejtették el a célt, hogy akik bent vannak a gyülekezetben, azokért legyenek, akik kint vannak. Ne nőjünk bele egy keresztény szubkultúrába, ne izolálódjunk el, hogy ne legyen kapcsolatunk a nem-keresztényekkel. 2:23, 36 „Ti keresztre feszítettetek”: képzeld el, hogy te olvasod a szemére ennek a nagy tömegnek, hogy megölte Jézust! Péter „nagypályás” vezető volt. Nem szűkítette be Isten lehetőségeit. Nagy szükség van olyan vezetőkre, akik nem félnek konfrontálódni: a bűn miatt, az emberekkel és a sátánnal. Ha szőnyeg alá söpörjük a bűnöket, nem csak nem lesznek megtérők, hanem be is jön az összes bűn a gyülekezetbe. Ha egy vezető nem konfrontálódik (a Szent Szellem által), szétesik a szolgálata. 2:42 Apostoli alapon működik jól az Egyház (lásd Efezus 2:20-22). Ha Isten által elhívott szolgálati ajándékokra épül a gyülekezet, akkor gyümölcsöző, szárnyaló lesz, és meglesz a helyes igei egyensúly. Imádkozzunk olyan ajándékokért, amivel lerakhatjuk a helyes alapot, amire felépülhet Isten szent temploma. 2:43 Isten bizonyságot tesz az övéi mellett, ezért meglesz a bibliai tekintélyük. A bibliai tekintély nem kivívott tekintély, hanem a következő alapokon fekszik: (1) elhívás, ami Istentől van, ezért Istenre irányul, (2) hiteles élet, (3) természetfeletti megnyilvánulása Istennek. Még a nem-hívők is kedvelték őket (2:47). 3:1 Felmentek a templomba az imádkozás idejében. Nem elkülönültek, szektaként kiszakadva a zsidóságból, hanem időt töltöttek velük, bátorították és Jézushoz vezet-
ték őket. Theokratikus vezetés alatt nincs helye dacnak, arroganciának és nemelfogadásnak. 3:4-6 „Nézz ránk”: Péter először többes számban beszél. „Amim van”: abból adott, amit Isten személyesen adott neki. A vezető csak abból tud adni, amit Istennel való szoros kapcsolatában Istentől kapott. Nem managementet folytat, hanem felhasználja szellemi ajándékait. Ennek hiányában könyörögnie kell, hogy kövessék. 4:1-3 A hivatalos vezetők bosszankodtak. Kívülről ismerték az Ószövetséget, de mégsem tudták elfogadni a Messiásról szóló üzenetet. Nem ismerték fel, és nem tudták követni a Szent Szellem új mozgását, mert holt cselekedetekre voltak beállva. Ezért figyelmeztette őket Gamáliél is később (5:39). Az ilyen vezetők előbb utóbb mindig szembe fognak állni a Szent Szellemmel. 4:3-4 Az erőteljes igehirdetésre a tömeg általában kettéválik: egyesek megtérnek, egyesek fellázadnak. A vezetők mindig támadás alatt lesznek, ezért meg kell tanulniuk védekezi, hogy ne legyenek sérültek. Az apostolok (1) kitették a hit pajzsát, nem voltak keserűek. A Szent Szellem megvigasztalta őket, és újból betöltekeztek Szent Szellemmel (4:8). (2) Megtanulták, hogy mit engedjenek el a fülük mellett, és ne bizonyítási kényszerük legyen, amivel fókuszt veszítenének. Átadták Istennek. 4:13, 29-31 „Milyen bátran beszél”: a nagy kihívásoknak csak a bátor vezetők tudnak megfelelni, de ez nem megy magunktól, csak hittel és Szent Szellemmel. 4:23 „Elmentek övéikhez”: látható a vezetők mentalitása. Szerették a népüket, azonosultak velük, nem voltak magasabb rendű emberek, csak más volt az elhívásuk. 4:35, 37 „Apostolok lábai elé”: nem egy ember kezében volt ez a rengeteg pénz. Isten tudja, hogy az ember ingatag, ezért beépített ilyen biztosítékokat. De a Szent Szellem félelmében voltak, tehát becsületesek voltak. 5:1-11 Konfrontálódás. A vezetés sok teherrel jár, nem volt könnyű a helyzet, nem volt látható a bűn, de a Szent Szellem megmutatta, hogy valami nem tetszett neki. A Szent Szellem a főnök. Ha valami nem tetszik másnak, akkor is meg kell vizsgálni, de ha a Szent Szellemnek nem tetszik valami, akkor le kell állni! Nem szabad szőnyeg alá seperni a bűnöket, és ajtót nyitni a Sátánnak. Kell a Szent Szellem a hatékonysághoz. Nem akartak emberi kontrollal mindenbe beleszólni, hanem szabadságban éltek. Isten legfontosabb tulajdonsága: a bűngyűlölet. A theokratikus vezetők mindig érzékenyebbek a bűnre. A Szent Szellem soha nem tud megmaradni a bűn mellett, és megszomorodik. Nem látszik nagy bűnnek, de Istent akarták becsapni, és Péter becsukta az ajtót, amit a Sátán ki akart nyitni. Nem Péternek hazudott, hanem a Szent Szellemnek. Nem Péter a főnök, hanem a Szent Szellem, ő csak képviseli a Szent Szellem tekintélyét, és döntését.
5:11, 13 A konfrontációk mindig halált hoznak, de Isten népének mindig áldást. Megerősödött az Isten tekintélye alatti félelem, megmaradt a tisztelet Isten igazsága és hatalma iránt. A nép tudta, hogy nem mehetnek be, ha nincsenek megszentelve. 5:13-14 „A nép azonban magasztalta őket”: ez a vezetőkön csapódott le leginkább. De a siker nem szédítette meg őket, mert nem egyedül, hanem csapatmunkában dolgoztak. Egyenlők voltak és társak. Nyíltan felvállalták apostolságukat, és nem rejtették el isteni vezetettségüket (lásd Galata 1:1), de nem büszkén tették ezt, nem tetszelegtek, és nem engedték meg az ambíciók kibontakozását (lásd 3:12, 10:26, 14:11). A közös tevékenység mindig védelmet jelent, mint például Pál intése Péter felé (Galata 2:11-14). Kemény intés, de gyűlölték a bűnt. Péter nem sértődött meg („szeretett testvérünk, Pál” – 2 Péter 3:15). Olyan egyház kell, ahol gyönyörködünk a vezetők jellemében. Ne félj attól, hogy befektess a jellembe. Igazi, tömeges növekvés csak theokratikus vezetés mellett lehetséges. Tiszta jellem és tiszta ajándék mindig növekedést eredményez. 6:1-7 Problémák mindig merülnek fel. A problémakezelés a vezetést minősíti. Nem lehet csak optimistán a szőnyeg alá söpörni. Érzékelni kell a feszültséget, és nem csak felszínesen kezelni. Felismerték, hogy túlságosan belefolytak a gyakorlati dolgokba. Alázatosak voltak annyira, hogy nem a népben keresték a hibát. Azt mondták, hogy nekik kellett változniuk, és nem a népnek prédikáltak keményen, hogy változzanak meg. A vezetők általában nem szeretnek változni. A saját dolgaikra kellett koncentrálni, a szellemi dolgokra, tehát kiképeztek több vezetőt. A theokratikus vezetés mindig rugalmas. A demokráciában a biztonság a régi gyakorlatban van, ezért rugalmatlan. Ha nem tud váltani a vezetés, elhal a gyülekezet. Nagy a felelősség egy-egy kis döntés felett is. Beszűkítik Isten lehetőségeit, vagy kitágítják? Kell a széles látókörűség. Diakóniai szolgálat: itt bevonták a gyülekezetet. A gyakorlati dolgokba be van vonva a gyülekezet. De az irányításban a Szent Szellem vezetése volt a döntő, és nem a gyülekezet döntött. A gyakorlati munkára hittel, Szent Szellemmel és bölcsességgel teljes embereket választottak. A gyülekezet választott, az apostolok megáldották őket. A gyülekezet örült, hogy bevonták, és tovább tudott növekedni. De vezetőket sohasem választottak ilyen módon, csak gyakorlati szolgálókat. A vezetők kiválasztásának módja: imádkozás és böjtölés után felismerték az ajándékot és megerősítették (vö. 14:23). 6:8-15, 11:20 István túllépte a kereteit, az ajándéknak szabadsága van. Ez csak a theokráciában megy, a demokráciában lázadásnak nevezik. Egyből támadások tüzébe került. Fel kell nőni a szellemi harcban. Ezért nem osztogatja Isten olyan gyorsan az ajándékait. Előbb felkészít a harcra, és jellemben megerősít. Itt erős volt a mennyei támogatás, demokráciában csak a tömeg támogatására számítanak. 8:8 Isten természetfeletti munkája mindig erősödést, örömöt és hitet teremt. 8:14 „Elküldték hozzájuk Pétert és Jánost”: csapatmunkában dolgoztak, és elküldhetőek voltak. Volt, amikor egyénileg döntöttek, de volt, amikor megbeszélték. Megvolt
az egyéni- és a kollektív döntések együttes hatékonysága. 10. fejezet egyéni: ismerte már a Szent Szellem hangját, így tudott egyedül is dönteni, nem hívta össze az apostolokat. 15. fejezet kollektív döntés. Diakóniai döntésekben a gyülekezet bevonása. Szent Szellem diktálta, hogy mikor melyik, nem váltogatták, hogy egy ilyen, egy olyan. 8:15 Fülöp nem úgy fogadja Pétert, hogy „ez az én királyságom”. Alázatos volt: elismerte, hogy benne nem volt meg a teljesség. Megüresítette magát, és tudta, hogy ki tudják egészíteni egymás szolgálatát. A hatalmaskodás és leuralás bűn és megmérgez. Elismerte Péter tekintélyét, nem azzal dicsekedett, hogy hány embert térített meg. 9:26-27 Barnabás felkarol egy potenciális vezetőt (Pál). Nem féltek az új vezetők beállításától. Felismerték az elhívást. Látták, hogy a Szent Szellem mit fog belőle kihozni. Az apostolok úgy jártak a világban, hogy felismerték az ajándékokat. 10:9 Péter tengerparti üdülése alatt nem fürdőzött, hanem az Urat kereste. Csak az imádkozó vezetők élnek meg. Az ima által tudjuk venni a mennyei adást. Nem szabad engedni, hogy elduguljon a vétel. Mi a mai nap kihívása? Késznek kell lenni. Péter nagy dilemmában volt. Átvált-e a régi gondolkodásról? Elindul-e a Szent Szellem után az új irányba? Ha itt rosszul dönt, hatalmas tragédia és szakadás történt volna (Pál a pogányok apostola volt – 9:15). Járatlan úton vezet a Szent Szellem, de itt kerülhetünk ki a Szent Szellem sodrásából. Pétert egy kis vonal, egy rossz döntés választotta el attól, hogy a Szent Szellem sodrásából a Szent Szellemnek ellenállók táborába álljon át (lásd 11:17). Még apostol lett volna, még Isten működött volna rajta keresztül, de elzárta volna magát és a vezetetteket egy hatalmas áldástól. A régi gondolkodás, amiben felnőtt – azt is Isten adta – vitte arra, hogy vitatkozzon Istennel. Ne maradjunk le! A beszűkült vezetők beszűkítik a népet, de a Szent Szellem által változni kész kitágult vezetők tágas területre vezetik a népet és Isten dicsősége lesz rajtuk. Isten bizonyságot tesz, pecsétet tesz arra, ami Istennek tetszik – tökéletesen megszervezte a találkozást. A régi gondolkodás miatt lehet, nem látjuk meg a pecsétet. Péter bizonyos szempontból nagyobbat változott, mint Kornéliusz. 11:2 Vitatkoztak Péterrel. Péter nem azt mondta, hogy „Nem én vagyok az egyház feje?”. Nem volt diktatórikus vezető. Isten kontrollja, hogy az első vezető is számon kérhető. Nem volt személyi kultusz, mert számon kérhető volt. És volt hat tanúja (11:12). Meg kell tanulni jól kommunikálni, és elkerülni a feszültséget és a félreértéseket. Ha az első vezető kész változni és tágulni, akkor a többi vezető is, ha nincs így, akkor feszültség lesz. Átformálta a többiek gondolkodását a Szent Szellem pecsétje. Ha beszűkül, akkor zsidó szekta lettek volna, nagy felelősség volt a döntésen, ezért fontos a Szent Szellem közössége, hogy tágulni tudjunk. 12:2-17 Támadás érte a vezetőket, tehát imádkoztak. Itt látszik meg, Isten szuverenitása, hogy Ő a főnök, Ő dönti el, kivel mi lesz. Nincs jogunk megkérdőjelezni. Fontos a vezetőkért való közbenjárás, mert nagyobb tűz alatt vannak (12:5).
13:1-3 Egységben, szeretetben imádkoztak és böjtöltek. Nem a keretek, hanem a Szent Szellem egységében, és a Szent Szellem megszólalt. A Szent Szellem választott, nem a nép és nem is a vezetők. 13:2 Barnabás és Pál kapcsolata: Barnabás karolta fel Pált. A 13:7-ben még Barnabás van elsőként említve, utána már „Pál és Barnabás” (13:43, 46, 50). Tiszta motivációkkal volt meg a váltás. Ránőtt a tanítvány a mesterre. Senki sem veheti birtokba a mi örökségünket, nem kell féltékenykedni. Pál növekszik és fejlődik. Barnabás megtanulta, hogy alá kell szállnia. Az ő munkájának a sikere volt Pál. Tökéletes váltás: a Szent Szellem végzi el. Sok vezetőt már rég leváltottak a mennyben, de fontos, hogy együtt haladjon a föld a mennyel. 13:9, 19:20 „Erősen ránézett”: nem emberi indulatokról és erőlködésről van szó. A theokratikus vezetésben Isten teljességgel tud cselekedni. Erővel és hatalommal, amit jelek és csodák követnek. Efezusban is, miután leszállt a Szent Szellem a kis, erőtlen tanítványi csoportra, az evangélium hatalmasan terjedt, és már majdnem bezárták Artemisz istennő templomát (19:27). 13:16-22 Isten az, aki a vezetőket kikutatja és elhívja. Így találta meg Dávidot is, akiről azt mondja: „teljesíti minden akaratomat”. Isten olyan vezetőket keres, akik nem válogatnak a szájízük szerint, hanem feltétlenül engedelmeskednek mindenben. 15:1-35 Ami létrejött Kornéliusznál, azt jelentették ki nyilvánosan. Régi – bár Istentől származó – szokások akadályozták Isten munkáját. Teológiai vita. Összegyűlt mindenki, parazsasan kezdődött, de amikor Péter felállt, mindenki elcsendesedett. Péter a Kornéliuszi eset miatt volt hiteles itt. A régi és az új összecsapása. Isten Szelleme újat hoz fel mindig. Pál és Barnabás elmondja mi történt. Itt már elcsodálkozhattak a váltáson („Pál és Barnabás” – 15:12), de látták az elhívást és az ajándékot, tehát elfogadták. Jakab az ige alapján szemlélte a dolgokat. Kell a vezetők tapasztalata és az igei alap is. Az ige tökéletes, de az értelmezés nem (személyesen befolyásolt), ezért kell a Szent Szellembeli tapasztalat. Kell a személyes közösség. Fontos döntés volt, hogy Isten országát beszűkítik vagy kitágítják. Isten nem szűkül be, csak a vezetők szűkíthetik be. Ez a vezetés felelőssége. Nagypályás vezetők kitágítják a Szent Szellem munkáját. 15:23-29, 39 Körlevél: ki van hangsúlyozva a „testvérek” szó. Egyenlők voltak. „A mi szeretett Barnabásunkkal és Pálunkkal”: nem vetélkedett Péter és Pál. Tiszta jellemük volt, és támogatták egymást, megbecsülték a szolgálókat. A 15:39-ben lévő meghasonlás után Pál szintén megbecsüléssel ír Márkról (2 Timótheus 4:11). A theokratikus vezetésben a különböző ajándékok miatt különbözően láthatnak dolgokat, de nem marad keserűség. A Szent Szellem helyreállít mindent, és visszajön az egység és a tisztelet, megbecsülés. Emellett felelősségre vonhatók, inthetők és korrigálhatók voltak. „A Szent Szellem jónak látta, és vele együtt mi is”: tudták, mi tetszik a Szent Szellemnek, és hogy ami tetszik a Szent Szellemnek, az építésre van. A levél
nagyon hatékony, megbízást ad a szolgálattevőknek, valamint teológiai iránymutatást és bátorítást a gyülekezeteknek. 19:30 Pál be akart menni a népgyűlésbe, de nem engedték. Alávetette magát a kollektív döntésnek. Tudott engedelmeskedni. Tiszta jellemű volt. 20:28 Az apostolok mindig sokat foglalkoztak a vezetőkkel, mert a döntéseiknek nagyobb súlya van. Nem feljebbvalók, csak nagyobb a felelősségük. „Őrizőivé tett titeket a Szent Szellem” és nem Pál! Pál csak felismerte a Szent Szellem akaratát. 21:19-21 Pál beszámolt. Elszámoltatható volt, és áldással jött ki. A diktatúra ebben torzult el. A jeruzsálemi hívők hallottak valamit, de nem pletykáltak, hanem Pállal beszélték meg. Pál nem magyarázott fél óráig a helyes igei látásáról, hanem engedelmeskedett, és alávetette magát a zsidóknak. A 15. fejezet óta új rendszer volt, de nem bizonygatta. A pogányok között a szerint élt, de itt most nem.
A theokrácia tehát: az Isten által kiválasztott, elhívott, felkészített és felkent, megfelelő ajándékokkal felruházott szolgálattevők a megfelelő szolgálati helyükön, Krisztus uralma alatt, a Szent Szellem vezetése szerint, imádkozó lelkülettel, másokkal együttdolgozva vezetik Isten népét. Ez hozza el a szárnyaló gyülekezetet. A demokráciában és a diktatúrában sok bálvány emelkedett fel, és lépett Jézus helyére. Ezeket a bálványokat le kell rombolni, hogy újra felállhasson a theokratikus vezetés. A bálványokat csak az emberek tartják fenn, a Szent Szellem ellen nincs erejük. Az Apostolok Cselekedeteinek minden fejezetében olvashatjuk, hogy a Szent Szellem benne volt a hétköznapi gyakorlatban. Nem csak néha. Ma a Szent Szellemnek erre, a gyakorlati vezetésére van szükségünk. Így áll helyre Jézus egyházfői tekintélye, melyet a Szent Szellem képvisel. Ami akadályozza a Szent Szellem mai munkáját, le kell bontani, akármilyen jó volt az 50 évvel ezelőtt. Ma rendszerváltást akar Isten a vezetésben. Tudjuk, hogy minden a vezetésen áll vagy bukik. A fejlődés mindig pozitív változások sorozata. A vezetőknek kötelező változni. Most – Isten kegyelméből – a változás korszakában vagyunk. Fel kell ismerni a régi rendszer gyümölcstelenségét, és létre kell, hogy jöhessen a szárnyaló gyülekezet, amiről az Apostolok Cselekedeteiben olvashatunk. Tágítsuk Isten királyságát és lehetőségeit, ne pedig szűkítsük. Nagy az ára, de nagy az áldása is! Térjünk vissza az igei alapokhoz! Hagyjuk, hogy Isten építse fel azt az Egyházat, amit „szem nem látott, fül nem hallott” és az Ő erejét és dicsőségét képviseli! „...végy tőlem gyógyító írt, hogy bekend a szemed, és láss. Akit én szeretek, megfeddem és megfenyítem: igyekezz tehát... ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz... Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Szellem a gyülekezeteknek!” (Jelenések 3:14-22) Süveges Imre: „Theokrácia vagy Demokrácia?” szolgálata alapján
