THE ROYAL SANITARY INSTITUTE,

THE ROYAL SANITARY INSTITUTE, FOUNDED 1876.

Vatran—H IS

MAJESTY

THE

KING.

CREMATION AND THE

ADVANTAGES OF ITS ADOPTION LOCAL

BY

AUTHORITIES.

4n Address to the Conference of Representatives of Sanitary Authorities, Jubilee and London Congress, 1926, BY SIR THOMAS HORDER, Bart., K.C.V.O., M.D., F.R.C.P., B.Sc., Physician in Ord. to H.R.H. The Prince of Wales; Physician to St. Bartholemew's Hospital; Cancer Hospital, etc.

OFFICES: 90, BUCKINGHAM PALACE ROAD, LONDON, S.W. 1. 1926.

[Excerpt from Vol. XLVII., No. 6 (1926) of the Journal of The Royal Sanitary Institute.]

Cremation and the Advantages of its Adoption by Local Authorities, by SIR THOMAS HORDER, Bart., K.C.V.O., B.Sc., M.D. IN the time at my disposal it will not be possible to deal with all the points in which the science of sanitation is affected by the methods adopted for the disposal of the dead. The subject is a large one and, to those Who give time to it, one of great importance. To me personally it is a matter of surprise that so vital a consideration should thus far have aroused so little interest in those bodies and societies whose object is to safeguard the public health. For it must be admitted that at present the questions surrounding the treatment and disposal of the dead have only been dealt with seriously by individuals or by relatively small groups, and scarcely at all by re' sponsible institutions. I am here to-day to make as strong an appeal as I am able to the Royal Sanitary Institute to consider if the practice of cremation be not a matter Of prime hygienic importance, and therefore one which, in the interest of the public health, should not receive its strongest support. I propose to pass over the two notorious objections usually advanced to cremation, since they do not directly overlap with questions of sanitation. I refer to the alleged obstacles which the practice places in the way of detecting crime, and the matter of sentiment relative to the dead body of 3 departed friend. There are, in my belief, very adequate answers to both of these difficulties. I want to deal with quite a different aspect of the subject, and an aspect in which the living are very directly concerned. And I am thinking patticularly of this country, of its crowded cities and of the urgent claims made by those who serve the health of the people and its best interests. I have in, mind the increasing and the insistent demand that is being made for la° for purposes that are closely associated with maintaining the national health and national efficiency, land is required for playing fields, for building sites; for allotments, for public gardens, and for all these purposes the land mus necessarily be situated within easy distance of the great centres of populati011. The proper spacing of dwelling houses, the growing popularity of "garde cities" and the desirable unpopularity of the "long unlovely street,'' evitably mean that more and more room is required for the health, the, happiness and the well-being of the living. And is not the sentiment that surrounds these things of greater moment than the sentiment that attach° to the disposal of the dead? That is, if the two sentiments come into conflict' which, undoubtedly, they do. For those large tracts of land which are yearlY

Cremation, Advantages of Adoption by Local Authorities. sequestrated for burial purposes, which are thereby entirely removed from further use, which are dedicated—at least for many years—to the dead, and which ultimately become a serious tax upon the living for their upkeep: these expensive areas compel us to stint the acquisition of land devoted to the important interests to which I have already referred. More and more certain do we become that, if the vitality of the nation is to be maintained and improved, our urban population must have open spaces for recreation, for fresh air and for sunlight. It may be advanced that burial grounds may be set apart well outside the city boundaries. But a city's boundaries to-day are by no means a City's boundaries in ten years' time, and thus it comes to pass that this fallacious arrangement quickly leads to a state of affairs which is thoroughly unsound, whether regarded from the economical or from the hygienic point of view. It has been computed that, with a death-rate of 500,000 per annum, the area occupied yearly for burial purposes would amount to 500 acres in this country, and this computation does not allow for means of approach to the burying grounds. As a matter of fact we are not using up land at this rate for earth burials, but the reason we are not doing so is only due to the practising of very undesirable economies, such as the existence of "pit" or communal burials," and, to a less extent, of the principle termed "limited tenure." In both of these practices the public health is jeopardised and, since I spoke in passing of sentiment, this latter consideration clearly goes by the board when either of these practices is followed. It is a strange, not to say a culpable anomaly, that in modern townplanning little or no thought is as a rule given to accommodation for the dead. The selection of a burial ground is often an after-thought, and is a duty not seldom thrust upon those who are not immediately responsible. Cremation provides a sanitary and a simple way out of this obvious and increasing difficulty, effecting an enormous saving in land, and thus offering a most valuable contribution to the health and vigour of the nation. Surely it is time that municipal authorities turned their attention to this 'node of disposing of the dead. Cremation, though rendered legal for the Past 50 years, is still hedged about by so many restrictions that any extension of the practice amongst the less wealthy and less public-minded of the people IS almost impossible. Cremation is not, as some appear to think, a fad; it is a serious proposition, with enormous economic and sanitary advantages. It should be made at least as easy as burial; it would then, with the weight of important sanitary institutions and public authorities behind it, quickly become as Popular.

The Cremation Society of England. Founded in 1874 by the late Sir Henry Thompson. Incorporated in 1922 under the Companies Acts as a body limited by guarantee, without a share capital and not conducted for profit. COUNCIL: Sir THOMAS HORDER, M.D., F.R.C.P. A. E. I3ERNAYs, Esq. Dr. P. CHAI MERS MITCHELL, C.B.E., F R•S, Professor A. BOSTOCK HII I , M.Sc., M.D., D.P.H. LL.D. D.Sc. Hon. Mrs. SPENCER GRAVES. MURRAY T4 PHEL PS, Esq., LL.B. H. T. HERRING, Esq., ODE., M.B., B.S. (Hon. Mrs. Ai EC T\xEEDIE. Secretary). EVEFtARD R. M. SMITH, Esq. F. H. SKEINS, Esq., F.R.Hist.S.

Burial in populous areas is insanitary, wasteful, a menace to the health of the living, and has been described as our chief relic of barbarism. CREMATION Safeguards the Living and provides for the permanent disposal of the dead with Reverence, Simplicity, Purity and Economy. Avoids dangers of attending graveside funerals in inclement weather, and offers facilities for a return to the ancient custom of Church burial. Cremation has become an established fact, not only in this country, but all over the civilised world, and is rapidly superseding burial in all large centres of population. ' , The Council invite applications for free Registration or Membership. A single payment of free five guineas qualifies as a Life Member and includes cremation at death. Write for booklet about cremation. , Capable speakers provided for lectures and debates,and lantern slides illustrating the modern ' cremation movement lent free of charge. • The Crematoria at Woking, Manchester, Glasgow, Liverpool, Birmingham, Hull, Bradford, Leeds, Leicester, Sheffield, Darlington, Pontypridd, and in London at Golder's Green, Superintendents. Ilford. Norwood, and Hendon are open for inspection on application to the

Full information, with booklet about Cremation, post free from the Secretary, GEORGE NOBLE, F.I.S.A., 52, NEW CAVENDISH STREET, LONDON,WA. Telephone: -I "sham 4168.

M ANCHESTER : 56, Mosley Street.

BIRMINGHAM: King's Court, Colmore Row.

RECENT PUBLICATIONS DEALING WITH CREMATION CREMATION AND THE PUBLIC HEALTH. By W. ALLEN DALEY, M.D., 13.A" the B.Sc., Medical Officer of Health for the City of Hull. A Paper read at 20th, Fifth Annual Conference of Cremation Authorities, Guildhall, Hull, October Sixpence' 1926; together with a Report of the Conference Proceedings. THE MEDICO-LEGAL ASPECT OF CREMATION. By SALVESEN, K.C., late Judge of Court of Session, Scotland.

RT. HON. l'°F4D Sixpence'

TRANSACTIONS OF THE CREMATION SOCIETY OF ENGLAND (Published Annually in May). Contains Crematorium Reports and Statistics of the Movement at Home and Abroad. Price to Non-Subscribers: One Shilling & Sixpence' ABOUT CREMATION : Handbooks of the Woking, Manchester, Bradford (.112TwoPence. matoria. Crematorium, Green THE GARDEN OF REST. Descriptive Booklet of the Golder's TwoPenne' with Instructions for Arranging Cremation.

Any of the above will be forwarded post free on application to the Secretary :— THE

CREMATION

SOCIETY

OF

ENGLAND'

2‹

THE DISPOSITION OF THE DEAD The Need for Co-operation

Addresses given at the Second Joint Conference of the National Association of Cemetery and Superintendents the and Crematorium Federation of Cremation Authorities in Great Britain, held in London, July lOth-13th, 1933, BY

Th e RT. HON. LORD1HORDER OF ASHFORD, K.C.V.O., M.D., F.R.C.P.

SIR PETER CHALMERS MITCHELL, C.B.E., D.Sc., LL.D., F.R.S.

COUNCILLOR EDWARD DENNE, F.R.G.S.

P. HERBERT JONES, M.C., B.A.

Published by the NATIONAL COUNCIL FOR THE DISPOSITION OF THE DEAD 23, Nottingham Place, London, W,I.

..111111

NATIONAL COUNCIL FOR THE DISPOSITION OF THE DEAD. Vice-Presidents:

THE RT. HON. LORD HORDER OF ASHFORD, K.C.V.O., M.D., F.R.C.P. SIR JOHN ROSE BRADFORD, BART., K.C.M.G., C.B.E., M.D., B.Sc., F.R.C.P., F.R.S. SIR PETER CHALMERS MITCHELL, C.B.E., D.Sc., LL.D., F.R.S. Chairman: MURRAY N. PHELPS, LL.B. Hon. Secretary: HERBERT T. HERRING, 0.B.E., M.B., B.S.

OBJECTS. 1.—The revision and codification of the laws governing the disposition of the dead. 2.—The preservation of the land in the interests of the living. 3.—The improvement of the status of those concerned with the disposition of the dead. 4.—The safeguarding of the public interests in all matters affecting the disposition of the dead. Secretary: P. HERBERT JONES, M.C., B.A.

23, NOTTINGHAM PLACE, LONDON, W.I.

Telephone: Welbeck 4168.

The Disposition of the Dead. The Need for Co-operation. Address by the RT. HON. LORD HORDER OF ASHFORD, K.C.V.O., M.D., F.R.C.P. This meeting, as we have already heard from the Lord Mayor, forms the first session of the Second Joint Conference of the National Association of Cemetery and Crematorium Superintendents and the Federation of Cremation Authorities in Great Britain. At this Conference there also attend representatives of the British Undertakers' Association, who come by invitation of the two bodies just mentioned. We therefore have conferring to-day representatives of both the responsible associations which provide means for the disP°sal of the dead, together with those who come into actual contact with the public and make the arrangements for this important office. Our business is to confer together concerning the various problems which arise from time to time in this connection. ITS IMPORTANCE AND NEED OF CLOSE CO-OPERATION OP THOSE CONCERNED. No one can question the importance of the subject which brings us here. It is a matter which concerns us all and is quite vital. I will not stop to discuss the appropriateness of a doctor being asked to address this meeting or being invited to lay before it certain general principles which are involved. Suffice it to say that, after all, the doctor is undoubtedly the member of society most concerned. It is lie Who is present when the brother or sister draws the last breath of mortal life. It is the doctor who is legally responsible for the decision that life is actually extinct. It IS the doctor who sees to it on behalf of those who remain that respect and reverence are paid to the departed friend, and finally it is he whose special knowledge is able to protect society by the sanitary disposal of the body, so that it in no Way can ever be a danger to public health. But although the doctor can give much help and guidance in these matters, he cannot of himself ensure that they be determined in the way most fitting and most safe to all concerned. The practical issue of these things lies in the hands of those whose functions and interests are represented by the Associations Met together at this Conference. Close co-operation between those bodies is needed if the individual initiative, to which in 3

the past this important subject has been left, is to be replaced by more organized effort. It was on this account that Sir Peter Chalmers Mitchell, in his opening address of last year's Conference, emphasized the urgent necessity of setting up some responsible body of an advisory kind, which should represent not only the three associations which I have mentioned, but everybody who is directly or indirectly concerned in the disposal of the dead. Although those pioneers of public health, Simon and Chadwick, made it clear in the middle of last century that the sanitary disposal of the dead was a hygienic principle of fundamental importance, no body of persons has yet existed whose function it is to supervise and co-ordinate this primary duty towards society. The work has been left, as I have already said, entirely to individual effort. Since the days of those two pioneers, public health activities in other directions have advanced by leaps and bounds. Our houses, their drainage, the removal of offal, our water supply, ventilation, and a number of other things have received the most careful consideration. Town Planning on an extensive scale, with provision for open spaces, has been much to the fore. Innumerable societies have come into existence to combat this or counteract that, but the alleged object of all of them is to produce a happy and a healthy nation. THE HYGIENIC DISPOSAL OP THE DEAD. Yet this matter of the hygienic disposal of the dead, to which the fathers of Public Health attached so much importance, has been relegated entirely to private enterprise, and although not a few people criticize the methods of those private individuals when pursuing their avocations, no one has thought of giving them responsible guidance and of organizing tne contribution which they make to society. Let us face the reason for this. Can there be much doubt that the subject of the disposal of the dead is a lugubrious one, and its avoidance is due to that inherent tendency in all of us to shut our eyes to unpleasant matters. Respect and reverence for the dead are universal. The man in the street stands to attention and lifts his hat as the hearse passes, relatives and friends, whether of rich or poor, give their time and their substance in observing the last rites. The earthly remains are regarded with great reverence and treated with tender care. And now note this incongruity that at this very point when the solemn occasion evokes some of our deepest feelings, we hand over the body of the beloved dead not to men whom we regard as friends, but whom we dislike and to whom our manner too often 4

betrays distrust. If there is any justification for such feelings, it is high time the evils justifying them were remedied. But it is probable, of course, the evils do not exist except in imagination. Certain it is that there are many men associated with the responsibilities and holding the calling of undertaking whose knowledge, courtesy and kindness are of the greatest help to those whom grief places suddenly and entirely in their hands. REPRESENTATIVE CENTRAL CouNcIL. Since the suggestion of the formation of a central council Was made last year a great deal has been done. Things have Moved more rapidly than might have been anticipated. The three principal associations, the Cemetery and Crematorium Superintendents, the Pederation of Cremation Authorities, and the British Undertakers' Association, have agreed to set 013 such a central body as was visualized. It is intended that this central body shall represent not those three associations only, but all other societies and institutions directly or indirectly connected with the disposal of the dead. The title of this central body is the National Council for the Disposition of the Dead, and the aims of this new central body have been outlined, and its constitution has been framed. Mr. Herring, to whose energy in all these matters We owe so much, is acting as Honorary Secretary, and Mr. P. Herbert Jones, who takes part in one of the sessions of this Conference on Wednesday, as Secretary. Speaking as a medical man, but also as one who has for many years interested himself in the question of the disposal of the dead in such a manner as to satisfy the demands of IlYgiene on the one hand and the claims of sentiment on the Other, I welcome very heartily the inception of this national Council. I can foresee great and important work which it !an achieve by consolidating opinion, by regularizing practices In connection with what is, after all, an important national service. I have little doubt that those of you who have not Yet had time or opportunity to go fully into the claims and Possibilities of the National Council will, after this discussion, find themselves giving their utmost and enthusiastic support. Such a central body as this can secure recognition for undertakers, greatly improve their status, can remove the stigma under which, as I have already said, many of them find themselves to-day, and prevents their work from being recognized as possessing that value which it deserves. Given this improved status, the undertaker might be of the greatest assistance to the doctor, on whom at present the GovernMent chiefly relies for the detection of crimes in relation to death and burial. Closer liaison between -doctor and under5

taker is clearly needed if society is properly to be protected against crime and such co-operation will be rendered more easy and indeed obligatory if control is vested in this Council and it is recognized by the Government. This Conference, finally, may I say, is under the best possible auspices. A new movement that finds the support and sympathy of the Lord Mayor and the Corporation of the City of London cannot be other than a success, always provided this unique help is supplemented by hard work and a spirit of honest endeavour on the part of the delegates who are meeting here together. I wish this Conference every success.

Address by Councillor EDW ARD DENNE, F.R.G.S. It is indeed a pleasing duty to propose this vote ol thanks to Lord Horder for his address. As he said, we are extremely grateful to the Lord Mayor for his presence with us this afternoon, which has stimulated the delegates, and I hope will have great results, but I have also great hopes that the presence of Lord Horder and the welcome that he has extended to us and to the new body which has been formed, will also be a landmark in our work. This suggestion of a National Council was inaugurated ill Brighton, and as I come from Brighton I feel rather proud of that, and of course as Lord Horder said, we have much to thank Dr. Herring for in the formation of it. Looking at it from our point of view as a municipality, we do find ourselves sometimes in difficulty with regard to the various regulations as to the disposal of the dead, and I think it is a great advantage for any municipality or anY authority to be able to come, as they do, to our association and to find out how certain things should be done and to get advice in regard to it. It is, as Lord Horder said, a very serious matter as affecting health. It is a great public health work, and I think we all feel that perhaps that is not so much recognized as it should be. The difficulties we have in providing cemeteries and ill co-ordinating the regulations and laws relating to cremation and other branches of the work, all require very careful investigation, and I take it that the combination of the two authorities which we have present this afternoon will tend to help in that unification and simplification of the laws. It requires not only these two associations, but also the cooperation of the Undertakers' Association and all the other bodies that are interested in this work and the formation of this Council will give an opportunity for us to collect together information which will be useful throughout our countrY. 6

I am very much obliged on your behalf to Lord Horder for coming here this afternoon. We welcome the address he has given to us, and thank him most cordially for it, and I sincerely hope that the result will be that all those present Will give the National Council for the Disposition of the Dead, which he says has now been formed, their hearty support and co-operation. The hygienic disposal of the dead was an apt phrase which Lord Horder used, which I feel we all agree with, because Whichever branch we belong to, we do consider that the disPosal of the dead is not only one that all the health authorities must take seriously into consideration, but one worthy of the consideration of all bodies concerned with health. Lord Horder, I tender very sincerely a vote of thanks to You for your address which you have given us this afternoon.

Address by Mr. P. HERBERT JONES, M.C., B.A. It is fitting that a non-controversial subject such as My own should follow so acrimonious a discussion as the one I have had the pleasure of listening to. (Laughter.) We all may have our opinions on undertakers. We now have the satisfaction of knowing they have their opinions about us, too. I had the pleasure of being pushed on to my feet st what otherwise would have been a very pleasant gathering 0 the Florence Hotel the other night, in which I did my very best to disarm any personal criticism. I think that I sowed the seed in fertile soil, for I went out of my way to Point out that if there was any one better than an underaker, it was probably a cemetery superintendent; and that if there could be in this world a person superior to a cemetery superintendent, I could only imagine it to be a cremation authority, and to put me right with all three I said we are all jolly good fellows. That being so, the subsequent time this morning will be spent very pleasantly and will no doubt end with a resolution which I hope will be carried unanimously this morning. As I was sitting here imbibing the breezes coming up the Thames my mind went back to Brighton, and it occurred t° Ti nie that perhaps some of you are among the same people I ad the pleasure of meeting on that occasion. In that case You Will exonerate me completely from any prejudice or °las, because you will recall that at Brighton, although put .ostensibly to give the cremation paper, I strongly criticised the cremation authorities. You recall it was SO, and so much so that most of my cremation friends afteryards cut me for about a fortnight, and I found myself "orning acceptable to the cemetery superintendents.

t

7

NEED POR ITS ESTABLISHMENT, am asked this morning to cast a little light upon the subject of the need for a National Council. Lord Horder, in his remarks at the opening of the Conference—and I maY say his remarks were very well reported in the Press—helped this cause very considerably and spoke on the matter from a completely unbiassed standpoint, as one of the leading medical men in the country, and what is more important to us, as a Privy Counsellor. Lord Horder, speaking as one who has concerned himself very deeply with manY of the health problems associating themselves with society, asked you to consider whether it was not advisable that there should be a united effort on the part of all concerned for the disposition of the dead in order to escape certain evils. ITS FORMATION. I

This National Council that is the bone of contention at the moment was first brought about as a result of a paper given by our friend and colleague, Mr. Herring, at the British Undertakers' Association Conference. Mr. Herring's paper, which has been printed, can be obtained at 23, Nottingham Place. It was called, "Are we to let the dead bury the dead ?" and under this rather ambiguous title (he suggested that there was a need for concerted action. This suggestion was followed up at the Conference at Brighton by Sir Peter Chalmers Mitchell, who, you will recall, addressed the Conference on that subject in the course of the remarks he made as the President of the Conference. Unlike most suggestions made at Conferences, something was done about it. We have not yet had a Royal Corr/mission, so we are entitled to act. Following the Conference at Brighton, committees were held, in the first place at Loughborough, where the Federation of Cremation Authorities, in the course of Loughborough Health Week, met and discussed questions arising out of Sir Peter's paper. It was agreed to pursue the project and to invite delegates representative of the other two bodies, the British Undertakers' Association, and the Association of Cemetery and Crematoria Superintendents, to a further meeting. That meeting was ultimately called and was held in London. I was able there to follow the procedure very carefully, and at that meeting, which was called a meeting ef the Triple Committee, it was decided to consider seriously the formation of a National Council, and suggestions were made and submitted to the constituent bodies for their ratification. Subsequent confirmation was forthcoming, and at the next meeting, held in London on January it, at which were present representatives duly elected of the Cemetery

8

Superintendents' .Association, the British Undertakers' Association, and the Federation of Cremation Authorities, certain resolutions were carried. It is valuable that I should have told you all that, so that you will know that this National Council was brought into being by methods of a Perfectly open and public character. Your delegates met and they thrashed out what remains now as the first constitution of the National Council. OBJECTS OP THE COUNCIL. Let us now consider what those objects ate. The first object that your delegates laid down for this National Council was THE REVISION AND CODIPICATION OP THE LAWS GOVERNING THE DISPOSAL OP THE DEAD. It is normally said that to codify the law is an impossibility. It is said further, and has been said by authorities at this Conference, that the law is so clear and distinct that it needs no revision. thought the law was clear and distinct until, shall we say, Monday morning. Prior to then, I could not have put my finger on any spot where the law was other than precise. On Monday, however, and at subsequent meetings of this Conference, I heard references made to vagueness in the law. In the presence of so distinguished a forensic light as our Chairman, it is very difficult for me to retain my 'humility and at the same time explain to you how deep the sebisms go even among lawyers. I listened, for instance, to the Town Clerk of Battersea, a very able man, who gave a very able and illuminating Paper, listened intently to his paper because the was telling me with every word something I did not know, and he told 'Ile two things that were exceptionally valuable. He told Ine that he personally had discovered two examples of where the law was in conflict with itself. We were asked the other . t11°ruing to define a parishioner. You do not know. There 's not a man in this room, with the possible exception of °Ur Chairman, who can explain to me precisely in other than a hundred volumes with index what a parishioner is. (Laughter.) It impossible to define it, so clear is the law on is that subject. I understand, too, that some authorities have been in the habit of accepting lump sums of money for the tiNceep of graves in perpetuity. This procedure is, I find, in . euntiict with many important legal authorities. Perhaps that s Putting it too harshly, so let me put it as he put it, that grave legal doubts have been expressed." From this gather that on those two points the law does not know Where it is. How do I know, with my incomplete knowledge Of the world and legal workings, that there are not other questions even more important? I can only suggest that

9

there might be, and since there might be, then being a fairly commonsense man of business, have come to the conclusion that I am going to guard against the might be, and I am going to suggest that it is better in the long run to assume the law is wholly bad than to sail along in the moonlight, whistling that all's well with the world, when somewhere on .the horizon is a cloud, perhaps no bigger than your fist, which ere long will burst and ultimately engulf us all. (Laughter.) I do not want to make your flesh creep, because I understand that you are going to a cemetery this afternoon. I want to suggest that the first objective of the National Council, a codification of the law, is necessary, because it has never been codified. The second part of that objective, the need for new legislation, has been proved up to the hilt, and proved by the lawyers. The second objective was the PRESERVATION Olt THE LAND IN THE INTERESTS OP THE LIVING. I hear voices say,"I know where that will come from." You are quite right, but do not forget this: You may be a cemetery superintendent f.r an undertaker, but you are living, and apart from your dailY round and common task you have a life to live as an ordinary citizen, and consequently you are bound to have an interest in the welfare of other citizens. We realise that witli the increase of population and the extension of building there is a need of some authoritative body able 10 say, "Thou shalt not go there." There is need for the preservation of certain ground wherever it is possible, not in the interests of those who are dead, but of those who have to carry on living, and this really has nothing particularly to do with cremation or burial, but it is a clause that enables us to bring within the National Council the weight other great public bodies that are particularly interested in the land, and will enable us to work band in hand with them for a common objective. The third objective we had in view was an IMPROVEMENT IN THE STATUS OF THOSE CONCERNED with the disposition of the dead. This is a subject that you have discussed to solne extent this morning in Mr. Crook's paper. We know Perfectly well, without my enlarging upon it, that the me" and women engaged in the disposing of the dead are people at whom for years the finger of scorn has been pointed, and it has been said, "They are awful people." Yet at the moment when the utmost reverence is called for, Ise hand over our beloved to the tender mercies of a man we have called the most despicable of men. We are the most illogical people on earth. I entirely subscribe to the sentiments expressed by Mr. Crook. I know the body he repre10

sents has it at heart that the status and therefore the type of man engaged in this work must be raised. Let us play the game in this; that is, what it amounts to I have spoken during the last two days to cemetery superintendents. They tell me that they have a fear. I have no time for fears. Live dangerously. Stop this ca' canny and safety first tendency. Try voyaging into undhartered land for a change instead of acting like a lot of old ladies at the seaside. (Laughter.) What do you fear? Do you fear that the privileges and status you have gained as a result of the efforts of your Association may be lost? May I suggest to you that the fight which, as cemetery superintendents, you have made to increase your own status and improve your conditions of labour is a fight yvi can help other people to wage .for themselves. There are Ibtiher people who want the help that can be given by you, who are organized and have obtained certain privileges and status. You can help other people . Ivho are struggling. I am going to suggest that this clause is one of the most important of our objects; that the day When we can say as a result of all of us pulling together there is not a single man engaged in the disposal of the ead who is not of the very highest and most reverent type Is the day when all criticism is disarmed, and it can honestly be said that really good work has been done on behalf or society. (Applause.) Without an organization of a national character representing all interests, how can any sectional interest go to a Government Department and ask for Improved status? How can it be done? I have occasionally heard people say to me, "You will do nothing with a National Council going to a Government Department." You Will get less going separately; very much less. We happen to know, and we are convinced that it is true, that if a body can go to a Government Department and say, "We represent no sectarian interest, but we represent the interests of all who are concerned with the disposal of the dead," we can ask this, and suggest that. When that happens the Government Department concerned, the Home Office, and the Ministry of Health, will be perfectly willing to consider those suggestions. Finally, there is the last object, THE SAFEGUARDING Or PtTELIC INTERESTS. That is the vague clause, almost a legal "e whicili means a lot or nothing. It means, as those of You who have ever had much to do with a memorandum of `Issociation of a limited liability company, that it covers all objectives not previously defined, but any urgent future Problems may arise, and it is valuable at the very outset That we should have a clause which enables us to deal with 811011 a probleu when it does arise. That is what we are driving at there. 11

d

As to MEMBERSHIP OP THE NATIONAL COUNCIL, I have told you there are two delegates of the Standing Committee from each of the three associated bodies. The constitution provides for the Standing Committee, which is the Executive, and a National Council. The Standing Committee may from time to time co-opt to itself some member of the Natimial Council, who is able to assist in some particular expert way, but that person will remain a member of the Standing Committee only during the time when that problem is under discussion. This is important, because it was put to me by a friend of mine yesterday that there is a danger of swaniliing. Well, the EXECUTIVE POWER REMAINS IN THE HANDS OP THE THREE ASSOCIATIONS concerned, so for the life of me I cannot see how any swamping can take place. I have not yet heard that suggestion made by any delegate on the Committee; quite to the contrary. I have been delighted at the friendly way business has been done, and I have not heard anyone suggest that there is any pandering to this interest or that interest, but rather there is a discussion of questions on their merits. What I want to make clear is that this power is vested in the three constituent bodies; that is, the Executive. You may say to me that they may bring in some other important bodies on to the National Council, and are we to sit side by side with them, and is there not a danger that they will swamp us when they become members of the Standing Committee? The constitution has made it quite clear that any people, any bodies joining the National Council, join it as such, and they do not join the Standing Committee. They are invited to go on to the Standing Committee if there is a problem to be discussed of which they themselves have expert knowledge, but only during the time that that problem is under discussion. It is important I should make this clear, because it rankles in the minds of some people, and I am glad it has been raised. We have already extended invitations, and alreadY —I am not allowed, as secretary, to divulge secrets, before they have come before the Committee for ratification—two of the greatest bodies in this country concerned with public to . health and sanitation have intimated their willingness We able—and join the National Council. We have also been VICEare delighted to be able to say so—to have as our viRsT Horde, PRESIDENTS three men of national distinction in Lord Bradford. Sir Peter Chalmers Mitchell, and Sir John Rose Those gentlemen have not joined us with the hope °f the furthering the interests of cremation or of furthering s, undertaker interests of cemetery superintendents or of but they have joined us as public men who all' 12

Probably jealous of their own reputation, but concerned With helping to solve many grave and pressing public Problems, and it is in that spirit I think the work of the Council is going to proceed.

THERE IS EARLY EVIDENCE OF THE NEED FOR THIS COUNCIL. The other day a member of Marylebone Borough Council read out to you a letter. I do not think time will permit me to read that letter, because I want to Have the longest possible discussion, but a letter has reached us from the Marylebone Borough Council pointing out a difficulty which they, as a Local Authority, are at the present moment experiencing. It concerns a desire on the part of that Council to erect a crematorium. They find, 13 you gentlemen will know, that the law forbids the erection of a crematorium within a certain radius of dwelling houses, and they discover that if they are going to comply With that law they will be forced to buy forty acres of ground, a problem of considerable difficulty in the congested area of London. They say in the letter, such is the treMendous growth of cremation in this last year or so that they feel they ought to be making provision for it, and they feel they are in honour bound to make such provision, but the law as it stands prevents their making that provision unless something occurs. What that something is we are rather vague about at the moment, but the fact that an 'Portant public body like that is willing to come forward 140W and say, "Will you help us ?" proves conclusively to my Committee, at least, that there is a need for such a Council, arid that no other body Can speak to the necessary GovernMeat Department with the same weight or the same authority. I am going to suggest to you that if there was tlever any other case put before the National Council, the Marylebone Borough Council has proved conclusively that th ere is need for legal revision, and consequently there is heed for a great public authority that is going to institute t1:1 necessary proceedings that will result in the revision. -Mere is a letter also from one of the bodies which are "'tistituent members of the National Council dealing with tth-e PAYMENT OF CORONERS' FEES. That is a subject that 1,erests my Committee, and shows that a constituent body, one of the associations represented on the Council, finds .at it has not of itself the power and authority to deal With that matter direct, and it simply says, "Can you 11114 any suggestion to us? Well, if anybody comes along to us and says, "Can you tlggest anything?" then it is our duty to make suggestions. Similarly, a question has been raised concerning the type of receptacle to be used in case of an exhumed body intended 13

to be cremated. A suggestion is asked for to the Horne Office. There is nobody in the country at the present moment apart from the infant National Council that is able to make suggestions of that character, and the fact that those three cases are already forthcoming proves the necessity, if no other cases are forthcoming, for a National Council. I hope that during the next half hour I shall have some form of opposition. The real reason is I feel we have got hold here of a big idea, that is going to be the thing we want it to be. It is not the thing we want it to be unless we feel that it has been thoroughly aired in discussion by all the people concerned, and we have weighed the pros and cons that arise. , I want you to say to me, "I do not think much of it,, but I do not think you are going to say that, because if you are honest I think you will say it is going to be a good idea. In any case, I want to ask you to consider that the National Council has been brought into being and is 10 existence now as a result of your delegates being members of the Standing Committee. Really, my appeal to you would not be so much for suppor to the National Council as support for your own delegates Support giem. They are your representatives elected bY you. They are on that Standing Committee, and if you talk and work against it you are talking and working against now your own men. I do not think you all realise that, but I have pointed that out to you, you will accept it as Oat In the meantime, let those representatives know what your views are. Tell us what you think about it and ask us t° help you out of any little difficulties which you have in miod

Address by SIR PETER CHALMERS MITCHELL C.B.E., D.Sc., LL.D., F.R.S. (At the Luncheon in the Fellows' Room of the Zoological Society.) I am sorry that I have been unable to attend the meetings of the Conference, but I am glad to know that they have been so successful. Conference At Brighton last year, opening the first Joint Y011 before put I Authorities, Crematoria and of Cemetery cow the urgent need for co-operation between those who are cerned with the disposal of the dead and for giving that hY co-operation the national status and authority it requiresend the at To-day, Council. National a of the formation of the Second Conference I have the honour and pleasure of congratulating you and the country as a whole on the practical accomplishment of a great scfheme. You have 14

tessed unanimously a resolution approving the formation of a National Council for the Disposal of the Dead, a Council that will combine Cemetery Authorities, Crematoria Authorities, and Undertakers. Important steps of this kind do not happen by themselves. However urgent may be the need for them, some person, or small group of persons, must take the active -part in bringing people together in dispelling doubts and exciting enthusiasm. You will agree that we are all deeply indebted to Mr. Herring. But for his tireless energy, his unswerving purpose, and his great gift of conciliation we should not be where we are. But we have to recognise also that the bodies now about to combine have shown foresight and public spirit of a high order. The British Undertakers' Association is a body of 114,h standing, and although as Lord Harder said on Monday, n nlertakers are not popular persons, they have organised their profession so as to command universal respect. But their co-operation is vital to the National Council. They are the intermediar ies between the mourning relatives and those who have to dispose of the dead, on the one hand, and on the other, between the Public Authorities and the doctors, who have to give the certificate. It is unnecessary now to say anything about co-operation between Cemetery and Crematoria Authorities. The old Spirit of rivalry has gone. We who think that cremation is tihC ',est means of disposing of the dead, recognise that it InnY be long before our views are generally adopted, and the Cemetery Authorities also now recognise that Urn Burial albo conies within their sphere. The formation of the National Council for the Disposal ot tue Dead is a great step, but it is only a first step. Through it we shall be able to speak with a common and impressive voice. By our joint action we shall be able to influence Sanitary Authorities and those responsible for Town Planning schemes. We shall have a better prospect of securing many of the necessary changes in the laws relating to death certificates and the detection and prevention of crime. Although, therefore, we must congratulate ourselves on lthe settling of our differences and on the establishment of a !ans of common action, we have to remember that a great task still lies before us. We have to conquer public apathy and make the community realise that the proper disposal nf .the dead is one of the most serious problems that the living have to face.

15

' *le

j36

SERIE. 1935. — N° 7

&fillet 1935

4finales cr Hygiene Publique, Industrielle et Sociale PUBLIEES SOUS LA DIRECTION DES

k

Prot

br F. BORDAS

"sew. suppleant au Colle ge de France einbre

du Conseil superieur &Hygi ene Publique

Dr TANON Professeur a la Facultd de Medecme de Paris

Secretaire de la Redaction

NEVEU Chef du laboratoire des epidemies a la Prefecture de Police

PARIS LIBRAIRIE J.-B. BAILLIERE ET FILS 19, RUE HAUTEFEU1LLE, 19 AtiONNF.M

ENTS : FRANCE 60 FRANCS. — ETRANGER 100 FRANCS liE NUMi'llO PARA LQSANT TOUS LES MO1S : 10 FRANCS

LE DÉVELOPPEMENT DU MOUVEMENT CRÉMATISTE EN FRANCE PAT( LE

D' d. ICHOK la - es Sociétés Françaises tic Crémation de Fédération d Secrétaire Général

L'histoire d'un mouvement, en faveur d'une grande idée' fait parfois penser à un orchestre, dont la puissance mente, pour atteindre le maximum d'expression. Après que ques sons faibles et indécis, l'auditoire, d'abord peu sûr, Wire même déprimé, se trouve peu à peu empoigné par une melte triornphanite. Les obstacles accumulés, d'apparence suri mains, ont disparu, et la magnifique victoire couronne les efforts inlassables. Tous les espoirs paraissent alors perles.' et, de nouveau, les intruments vont en sourdine, cette fois-cl: non point au service d'un sentiment de tristesse, mais P°111 permettre, après une rude tâche accomplie avec satisfaction' un silence de recueillement. Hélas 1 disons-le de suite, pour l'évolution du motive, ment crématiste en France, nous sommes loin d'être mesure de chanter victoire. Malgré le zèle de ses apôtres' dévoués et désintéressés, on a l'impression de n'avancer (Ive très lentement. Et combien de fois est-on obligé, pour ne Pe>', su décourager, de répéter que « l'histoire enseigne ele hommes la difficulté des grandes tâches et la lenteur des accomplissements, mais elle justifie l'invincible espoir »• On est d'autant plus étonné de constater les lenteurs mouvement crématiste en France que, d'après le témoigneget d'un auteur italien, M. Pini : « C'est à la Franre que reviee, la gloire d'avoir, avant tout autre peuple, remis en honnell` l'incinération des cadavres ». Rendons hommage à l'esprit d'initiative, niais déplorons le manque d'esprit de suite. D'après Salomon, le principal fol/

LE MOUVEMENT CRÉMATISTE EN FRANCS

413

dateur de la Société parisienne pour la propagation d'incinération, qui a écrit l'histoire de la crémation en France, nous verrons combien les progrès étaient, pour ainsi dire, insignifiants, combien il faut répéter la fameuse maxime de Guillaume 'd'Orange : « Il n'est pas nécessaire d'espérer pour entreprendre, ni de réussir pour persévérer ». Si nous commençons notre aperçu historique, forcément sommaire, par Père révolutionnaire, notis voyons que, en l'an V die la République, Legrand d'Aussy a saisi le Conseil des Cinq Gents d'un projet de loi proclamant la liberté de la crémation. La proposition n'avait pas de succès, et on peut, à titre de consolation, se dire qu'elle a été rejetée à une faible Majorité. L'insuccès, touchant la nation toute entière, ne devait pas ,décourager les hommes de banne volonté, au serVice du département de la Seine. Aussi Cambry reprit-il le Projet, et, à la suite de son rapport, l'administration départenientale rendit, le 14 floréal, an VII,'un arrêté .déclarant qu'un Monument crématoire et des columbariums, seraicnt édifiés, dans un champ die repos, à établir à Montmartre. Parmi les considérants de cet arrêté, le suivant mérite d'être relevé : « Considérant que, dans les temus anciens, la plupart des Peuples ont été dans l'usage de brûler les corps, et que cet usage n'a été aboli, ou plutôt n'est tombé en désuétude que par l'influence qu'ont eue les opinions. religieuses ; qu'il est avantageux, sous tous tes rapports, de le rétablir, et que, d'ailleurs, la faculté de s'y conformer n'empêchera pas celle de rendre les corps à la terre, ainsi que d'autres peuples l'ont pratiqué, et le pratiquent encore ). A la suite ide la décision du département die la Seine, le Gouvernement s'est vu obligé de procéder à la réalisation des Projets adoptés. En l'an VIII, le Ministre die l'Intérieur demanda à l'Institut de mettre au concours la question suivante : « Quelles sont les cérémonies à faire pour les furtée, railles et le règlement à adopter pour le lieu de sépulture » 9 Quarante mémoires furent présentés au concours alors ouvert. La plupart d'entre eux reprochèrent à la crémation les difficul48 de ,son fonctionnement, et forte dépense die combustible Welle nécessitait ; mais aucun n'admit que l'autorité fut autoeisée à s'opposer à son exercice. Le comte Frochot, préfet de ln Seine, en jugea ainsi : le Pr floréal, an VIII, ce préfet libéral rendit un arrêté qui autorisait la citoyenne Dupré-Geneste à briller le corps de son fils, en « considérant que les derniers e e e e e e e

414

Dr G. ICI101(

soins à rendre aux dépouilles humaines sont un acte religieux dont l'autorité publique ne pourrait prescrire le mode sans violer le principe de la liberté des opinions ». Malgré le bon début, l'histoire de la crémation, pendant la révolution, ne devait pas avoir un long développement•devant elle. Les novateurs de cette époque se heurtèrent bientôt à une dictature militaire, et la crémation sombra avec la liberté. La cause de la crémation renaît peu à peu de ses cendres, en 1814, 1870 et 1871, où la crainte d'épidémies impose l'emploi Jdu feu purificateur. C'est en 1874 que, de nouveau, k Conseil muniicipal de Paris s'occupe de la question de l'incinération, à l'occasion du projet de faire enterrer les pari' siens morts dans une commune éloignée de la capitale. A juge acilletir raison, le Conseil réclame la mise au concours, procédé pratique d'incinération des corps, ou de cout autre .3fFf_innie conduisant à un résultat analogue, et, s'il y a nen' l'obtention d'une loi autorisant l'usage facultatif de la crémation dans la ville de Paris. Cette fois, c'est plus particulièrement aux médecins-légistes que le programme du dit concours, élaboré par une Commission technique, qui en avait cependant reconnu les avantages hygiéniques, dut son échec. Le Conseil d'Hygiène de la Seine ne veut L'hostilité, voire l'indiffépas favoriser les criminels rence des corps savants, renforce ses résistances et les font triompher au Congrès International d'Hygiène de 1878, cep dant que luttent, courageusement, dans leurs milieux respee" tifs, les docteurs de Piettra-Santa, Galard, Napias, qui ne cessent de poursuivre la réalisation de l'idée crématiste.

Les efforts déployés sont restés vains, et on pourrait aielter, à la phalange des lutteurs qui ne se découragent janials, toute une série d'autres noms, dont le souvenir restera toujours vif parmi les champions de la cause crématiste. On cominerie se rendre compte qu'il y a lieu de mobiliser l'opinion Publique, et, à cette occasion, il faut citer G. Salomon et A. Noeelly lin, qui se jettent, alors, à corps perdu, dans la mêlée. A-Près le Congrès international de Turin, ils se donnent pour tâche' et vont poursuivre, avec une inlassable opiniâtreté, la foricltion, à Paris, d'une Société ayant pour but essentiel d'obtenir la liberté de la crémation en France. 109 partisans enthel,' siastes s'inscrivent aussitôt à leur appel, dont le Bulletin de la

LE MOUVEMENT CRÉMATISTE EN FRANCE

415

société de Paris a voulu perpétuer chaque année le souvenir ; Parmi ces noms figure celui du Professeur Barrier, qui a actuellement 83 ans, qui est resté toujours sur la brèche, et envers qui le mouvement crématiste en France ne saura Jamais s'acquitter de sa dette.de reconnaissance. Dès sa naissance, en novembre 1880, la Société se heurte à Une controverse sur la question de savoir si l'usage de la cré/nation nécessitait vraiment une réforme de la législation existante. S. Morin soutient, à l'Hôtel de Ville, que la crémation n'est pas légalement interdite, donc permise. De plus prudents, entraînent, cependant, la Société à solliciter l'avis de deux de ses membres, savants jurisconsultes, Emile Durier et Maxime Naias, qui déconseillent de procéder à des incinérationS sans ;,)4,dorisation, à moins que les autorités municipales 011 supérieures nie la permettent, à la demande des familles, et en conformité avec la volonté des défunts. . Se rangeant à cet avis, la Société s'en va, mais en vain, frapPei: à toutes les portes. Le Conseil municipal persiste à inviter le Gouvernement à déposer un projet de loi autorisant la cré%lion, s'il estime cette procédure nécessaire (19 octobre 1880). En mai 1881, le Ministre de l'Intérieur répond que le Gouvernement ne considère pas le moment opportun de déposer un tel projet. Des événements tragiques devaient bientôt donner raison et la Société de Crémation. En effet, une épidémie de choléra PParait en Egypte en 1883 et l'on demande au Préfet de Police d'autoriser la crémation, à titre exceptionnel. Une fois de plus, IL Conseil d'Hygiène publique et de Salubrité s'affirme défavorable, mais se voit pourtant obligé d'étaler au grand jour la fragilité die ses objections, cependant que Georges Salomon ébranle le Parlement au moyen d'un imposant pétitionnement, t lance au Docteur Bourneville une attaque de flanc visant „1.e . Conseil d'Hygiène, sur l'utilité d'incinérer les corps et débris n uMains ayant servi aux études anatomiques (17 Août 1883). Cette fois, le Conseil d'Hygiène est contraint de s'incliner ; il reconnaît que l'hygiène et la médecine légale n'ont rien à eedouter de l'incinération de tels débris, effectués dans des 1.°11rs bien installés, et ne dégageant aucune odeur. t Pliisque les principales difficultés sont aplanies, on croit 1nucher le but, mais il fallait encore attendre plusieurs années pu°1'nue la Chambre, entraînée par la dialectique du Docteur "atin et l'éloquence de Frédéric Passy, vote l'amendement

416

ne o

icnok

par 321 voix contre 174. Quant an Sénat, il ratifie ce vote les l'r et 8 février 1887, dans les termes suivants « Tout majeur ou mineur émancipé, en état de tester, peut régler les conditions de ses funérailles, notamment en ce qui concerne le caractère civil ou religieux à leur donner, et le mode de sa sépulture ». La discussion établit formellement que les derniers mots avaient un sens général qui s'étendait plus particulièrement à la crémation. Le 29 octobre 1887, ce texte était adopté par la Chambre ; le 15 novembre suivant, la loi était promulguée, et, le 27 avril 1889, paraissait le décret d'administration publique réglementant les divers modes de sépul' ture.

La /liberté de la crémation étant obtenue, il fallait maintenant avoir à lutter contre l'Administration municipale de le ville de Paris, ses ingénieurs, ses architectes, pour obtenir un bon appareil crématoire et un monument, digne de la capitale' bien adapté à sa destination, ainsi qu'un columbarium propre à recevoir les turnes des personnes incinérées. Enfin, en 1889, le crématoire du Père-Lachaise a pu commencer son fon' tionnement, et le tableau I va nous montrer le nombre des ircinérations effectuées jusqu'en 1934 : TABLEAU I Etat numérique des incinérations effectuées à Paris depuis 1889 11 Si nous prenons la province, nous constatons que, sauf ' ville ide Strasbourg, la cause crématiste ne trouve que peu de terrains favorables. Ainsi, dans une ville comme Reims, dans son crématoire, ouvert le 1" janvier 1903, c'est seulement en 1914 que 16 crémations ont été effectuées. Jusqu'en 1930, ee crématoire ne fonctionne pas, et, lorsqu'il recommence, lens avons vraiment des chiffres dérisoires, soit : 2 en 1930, 3 en 1931, 5 en 1932, 1 en 1933 et 1 en 1934. A Rouen, dans s°n crématoire, ouvert dès 1899, la situation est un peu meilleure' mais l'es chiffres ne sont pas importants, puisque, de 1899 1933, soit pendant 35 ans, il n'a été fait que 177 incinéra' tions, ce qui ne donne pas une moyenne annuelle d'une delle' douzaine. A Lyon, le crématoire, ouvert en 1914, n'a pu ceni : meneer son fonctionnement, en raison de la guerre, qu'en 191'

LE

MoUyÉmÈrr

417

egùmKrisaT EN viur,È

ÉTAT NUMÉRIQUE DES INCINÉRATIONS EFFECTUÉES A PARIS DEPUIS 1889, N

ANNÉES 1889 1890 1891 1892 ... . 1893 1894 1895 1898 1807 1898 1899 1900 -''''' 1001 1902 ... 1803 1804..... • 1905 1909 1907 1903 1009 1910 1811 1912 1013 1814 1815 1818 1917 1018. 11119

......

1920 1921 1922..... 1923 1024 1925.. 18281827 1828 1929 19,0 1931 ineX

......

1934 TOTAUX

iNÉRATIONS demandées Emr. les Familles

BIÈRES contenant des débrb d'hôpitaux

49 121 134 159 189 216 187 200 210 231 243 297 306 299 307 354 341 362 451 403 394 473 473 508 590 609 525 536 549 532 595 560 551 484 552 592 662 701 631 732 868 899 948 855 904 965

483 2.188 2.369 2.389 2.261 2.247 2.482 2.587 2.356 2.493 2.538 2.752 2.664 2.435 2.492 2.346 2.549 2.731 2.941 2.653 2.541 2.341 2.342 2.179 2.007 1.922 1.675 1.580 1.915 1.907 1.749 1.537 1.599 2 418 1.623 1.817 1.715 1.865 1.636 1.306 1.576 1.414 1.372 1.323 1.387 1.330 94.032

21.687

EMBRYONS

217 1.079 1.238 1.426 1.461 1.529 1.511 1.636 1.631 1.789 1.773 2.776 3.885 3.976 3.766 3.964 3.026 3.813 3.814 3.512 3.424 3.403 3.243 3.181 3.076 2.947 2.497 1.638 1.859 1.749 2.515 Ï,994 2.727 1.801

2.183.

2.116 2.032 1.812 1.735 1.553 1.564 1.363 1,224 1.092 1.060 1.008 103.618

TOTAL

749 2.388 3.741 3.974 3.911 3.992 4.180 4.423 4.197 4.513 4.554 5.825 6.855 6.714 6.565 6.664 5.916 6.906 7.206 6.568 6.359 6.217 6.058 5.868 5.673 5.478 . 4A97 3.754 4.323 4.188 4.859 5.091 4.877 4.703 4.358 4.525 4.409 4.378 4.002 3.591 4.008 3.676 3.544 3.270 3.351 3.243 219.337

A -partir de cette époque, jusqu'en 1933 inclus, nous avons un total de 306 incinérations. Dans cette ville, la campagne se poursuit d'une façon méthodique et inlassable, et il faut espérer que, peu à peu, la crémation gagnera du terrain. A Mar" seille, le crématoire a été ouvert en 1907, et, pendant les premières onze années, nous avons res chiffres suivants : 20, 24, 26, 25, 33, 27, 47,, 69, 117, 47, 117. De 1918 à 1921, le créniatoire de Marseille a dû cesser son service, du fait de la pénurie et des prix élevés du combustible. A partir de 1922, la ville de Marseille montre une tendale vers le progrès, et il serait sans doute instructif de comparer ces chiffres avec ceux de la ville de Strasbourg. Ajoutons que l'année 1934 ne doit pas nous impressionner outre mesure, car on s'est trouvé en face d'une réparation par trop lente (141 four endommagé. Peut-être Marseille se décidera-t-il d'agie iiI plus vite dans l'avenir, ou bien il en fera construire deuxième four. TABLEAU II Nombre des incinérations effectuées de 1922 à 1933

Après les quelques données statistiques, on se deinallde quelles sont les causes principales qui entravent, en France' la propagande crématiste. Pour donner une réponse, nous ue pouvons mieux faire que de suivre le Professeur G. Barrie ' qui, dans un article magistral (Annales d'hygiène, août 103°) a fait mi exposé complet de la question. A son avis, en prene lieu, il y a les résistances populaires. Elles relèvent de la retine, du préjugé, de l'ignorance, et suscitent l'indifférence, 1/1°1 plus que l'hostilité de la population. La masse oppose des rée gnances de raceurs qui se répercutent sur les pouvoirs publics; e lesquels ne font à peu près rien pour éclairer les esprits redresser leurs erreurs. e,,5 Bien des gens se laissent aller aux exagérations dangereus, d'une fausse sentimentalité ; beaucoup ont le fétichisme u' cadavre, et se bercent de l'illusion que la tombe respecte je dépôt que la douleur lui confie. Si nous passons, en deuxiène lieu, aux objections religieuses, nous reconnaîtrons qu'elles lie proviennent guère que des clergés catholiques et orthodues. El cependant, ils avouent que la crémation n'a rien de e°11'

419

LE MOUVEMENT CRÉMATISTE EN FRANCE

traire aux dogmes, qu'elle est permise en temps d'épidémie, qu'elle n'atteint pas la doctrine de la résurrection, aucune borne ne pouvant être imposée à la puissance divine, la terre et le feu aboutissant in fine aux mêmes résultats. NOMBRE DES INCINÉRATIONS EFFECTUÉES DE

Date d'ouverture Crématoires

1922

A

1933

2/4/07 Marseille

1/4/22 Strasbourg

46 54 53 49 68 97 105 105 92 91 137 147 56

22 32 34 81 86 96 110 131 117 172 156 183 170

•■••■

Années : 1922 1923 1914 1925 1926 1927 1929 1929 1930 1931 1932 1933 1934

Ell troisième lieu, on doit citer l'inertie des pouvoirs Publics, qui ne saurait être contestée. La plupart des maires, des préfets, des ministres, des membres du Parlement, même des simples chefs des services administratifs, répugnent à 4border le problème de la crémation en vue de le résoudre libéealement. Il en est cependant qui ont le courage de l'affronter ( l e la bonne façon, alors même que leur intervention heurterait 78 habitudes invétérées, une sentimentalité aveugle, des préJugés et une routine tenaces, un sectarisme intransigeant. A titre d'exemple, qui serait comique, s'il ne trahissait pas e situation réellement tragique, il faut citer la lutte pour la I:eforme du titre IV, du décret du 15 mars 1928, et qui consiste u. obliger de prendre un wagon pour le transport d'une urne ci néraire comme s'il s'agissait d'un cadavre. Voilà de longues innnées que l'on bataille pour avoir le droit de faire transpor' el '(l'urne comme colis postal ou bagage accompagné, et, malgf.ré les nombreuses démarches, les revendications, si justi>Liées et si logiques des crématistes français, attendent encore leur solution. 11°ar donner plus d'ampleur au mouvement, une Fédération "etionale des Sociétés Françaises de Crémation a été fondée

420

lit G,'en«

le 27 février 1930, et qui a pour Président le Professeur C. Barrier. Il aurait été utile d'entrer en détail sur la vie des diverses sociétés locales, et de montrer l'effort de propagande poursuivi dans des conditions extrêmement difficiles. Nous renonçons à cette tâche, et nous voulons simplement, à titre de conclusion, répéter les voeux exprimés, pendant tant d'années, par la Société parisienne d'Incinération, qui demande : 1° Que, dans les terrains considérés par le Conseil départemental d'Hygiène comme impropres à assurer la décomposition satisfaisante des cadavres, il ne soU permis que le dépôt d'urnes contenant les restes die corps humains préalablement incinérés ; 20 Que les concessions à perpétuité, tombées en deshé-, rence ou abandonnées, ne puissent être affectées qu'au dépôt d'urnes cinéraires exclusivement ; 30 Qu'il ne soit plus accordé, sur les terrains d'agrandissement acquis par les communes, de concessions à perpétuité, sauf s'il s'agit d'y ériger des columbaires publics ou privés, affectés au dépôt du plus grand nombre possible d'urnes cinéraires ; 4° Que, dans les caveaux privés, les cases contenant des corps anciennement inhumés, dont les ayants-droit consentent à faire incinérer les restes, puissent être, après désinfee" tien, affectées au clépô1 d'urnes cinéraires exclusivement ; 5° Que sait encouragée l'érection de co/umbaires privés 5111 des lieux de 'sépulture quelconques, sous réserve de les mettre à l'abri des profanations et du vol; 6° Que de nouveaux monuments crématoires, à usage inter communal, soient édifiés, aux frais du département et des communes intéressés, pour les besoins de l'agglomération parisienne ; qu'en attendant, le Conseil général die la Seine s'en' tende avec le Conseil municipal de Paris et l'Administration Préfectorale pour que les corps des indigents de la banlieue parisienne puissent bénéficier de la gratuité de l'incinération, au même titre que ceux de la ville die Paris ; 7° Que la Substitution méthodique et progressive de l'inek nération ides cadavres à l'inhumation soit l'objet d'une étude d'ensemble approfondie, de la part du Conseil départemental d'hygiène et des Services administratifs compétents, en vue ce

421

LE MOIIVEMENT CRÉMATISTE EN FRANCE

rechercher les moyens de réaliser ce mode de sépulture à proximité de la population parisienne et d'éviter les formidables dépenses résultant de la création de nouvelles nécropoles à une grande distance de la capitale ; 8° Que, dans les villes pourvues d'un crématoire, le corps d'une personne ayant succombé aux suites d'une maladie contagieuse soumise à la déclaration obligatoire, soit d'office icisans obligation de le placer dans un cercueil hermétique, établi conformément à Partite 9 du décret du 15 mars 1928; 9° Que soit employé, pour le chauffage des appareils crémate>ires, le procédé le moins onéreux et le plus rapide, notam-. Iftent l'électrification, dès qu'elle sera devenue pratiquement ; 10° Que les frais de transport des corps et des urnes, et les 4txes de toute nature s'y référant, soient abaissés_ en faveur dOS familles ayant recours à l'incinération de leurs proches ;

° Que les urnes cinéraires, sous condition d'être numérod'une façon indélébile, scellées, plombées et protégées par ttne enveloppe rigide suffisamment résistante, puissent être transportées, soit par voie ferrée, comme colis postal ou bagage etecompagné, soit par tout autre moyen ; i 12° Qu'il soit procédé à la révision générale de toute la législek% concernant les cimetières et les sépultures, de façon à Mettre en harmonie avec les exigences modernes de l'hygiène, et les nécessités économiques nouvelles.

Annees d'hygiène, N"' SÉniE. XIII.

'29

Ce livre est écrit par un Centenaire

POUR VIVRE CENT ANS ou l'art de prolonger ses jours Par le Docteur A. GUÉNIOT Membre et ancien président de l'Académie de Médecine 14 fr.

1 volume in-8 de 210 pages

Produits de la biothérapie. Vaccination par voie buccale.

RIVACG Contre la typhoïde, les para A et B, la dysenterie bacillaire, le choléra, les colibacilloses.

h.VI LLET TE, Pr-17-", 5, RUE PAUL- BAPPUEL,PAR15-157

PURATION DES EAUX USÉES

FOSSE SEPTIQUE à caisse siphoïde

DEVREZ lité S. G.D. G.

411414 Avenue de la Tranché*, TOURS R. C..: 1.491 SYSTÈME APPROUVÉ PAR LES POUVOIRS PUBLIC111 'CERTIFICAT DE VÉRIFICATION DE LA PRÉFECTURE DE POLIO: Amalamaammemam -Librairie

BAILLIÈRF et FiLs. - PARIS.

111edriilier som bilaga ignts.

Spensk Urntionst litem ai) »els, tidskrift fôr eldbegangelsespürsmal

Stockholm 1931, Cruekeri ilktiebolaget Chute

denna broschyr avbildade jämte andra Urnmodeller utställas och tillhandahållas av

STOCKHOLMS ELDBEGÄNGELSEBYRÅ SVEAVAGEN 25. II (Hiss)

VENSK URNKONST Utgiven av IGNIS, tidskrift för eldbegängelsespörsmål

Q9,7

STOCKHOLM 1931 TRYCKERI AKTIEBOLAGET THULE 3,253

URNAN

I

LÅNGA TIDER torde eldbegängelseseden ha varit i bruk, innan människorna lärde sig tillvarataga askan och förvara ,,denna. Med urnans tillkomst var detta möjligt. ,urnan är bland de allra äldsta ting, som människohand format li't vår jord. Under ett vulkaniskt lager, som tillkommit före den storiska tiden, har man i Mario i Italien funnit eldbegängelsenor. b lik äldsta eldbegängelseurnorna liknade sin tids bostäder. Livets I? , ning blev helt naturligt modellen för förvaringsrummet av den lla i rest av stoftet, som blev kvar efter eldbegängelsen. Sådana cuirnor benämnas husurnor, och i många fall äro de för arkeologen enda vittnesbördet om huru det ena eller andra folkets bostäder r togo sig ut i någon fjärran tid. Urnorna i Mario voro husurnor. vt,en i Sverige hava det slagets urnor påträffats. tip'truskerna med sin konstnärliga läggning utbildade urnkonsten th 'fulländning. Det var en av deras största kända insatser i kul;, rutvecklingen. Den grekiska och romerska urnkonsten byggde e'ir,arl vidare på deras. ii '3tolt är urnans, amforans tradition. Den blev ett ting även för i'6Yets dagar. Urnor gjordes för mångahanda ändamål. De blevo rijvaringskärl för vatten, därför flodgudens och källnymfernas attde användes till segerpris vid grekernas tävlingar, och efter v,,.. egängelsen hälldes askan från asbestduken i urnan att där för-

r

ez,

steljrnor för de eldbegångnas askor gjordes i forntiden av lera, sil n'trä (särskilt cederträ), brons, alabaster, porfyr, glas, marmor, r, guld. s,n4r eldbegängelsen i forntiden genom tillfälligheternas blinda 4re;'.. hade undanträngts, fanns urnan kvar endast i vasens, i hus.lskärlens form. Den blev ett förvaringsrum för blommor och Prydde hemmen. Oni,kri•ng 180o blev eldbegängelsetanken i viss mån åter aktuell. lirn- 1 verkligheten kom man icke längre än till ett införande av iva..n som en mild symbol på gravstenar. tiiii"ar eldbegängelsen genom läkarnas och hygienikernas ansträng/ återinförts 1876, kommo eldbegängelseurnorna åter i bruk. Y4rt land användes ingen sådan urna före 1884. De första urnorna

3

torde då hava kommit från Gotha i Tyskland; där de första eldbegängelserna av svenskars stoft utfördes. (Se Ignis nr 1, 1931!) . Under de senaste åren har ju eldbegängelsen slagit igenom i el Sverige. Det är märkligt och intressant att se, huru samtidigt.' svensk urnkonst vuxit fram. Vid olika utställningar, såsom i öre: bro 1928, Karlstad 1929, Stockholm och Västervik 1930 har en bila av denna urnkonst kunnat visas, men i bbkform har före detta, verks tillkomst ingen hel bild givits. Urnor tillverkas nu i vårt lan° i många tilltalande modeller av brons, fajans, marmor och t51jsten m. m. Bronsen var redan i forntiden använd för tillverkning av eldbe' gängelseurnor. De i denna bok visade urnorna av brons hava el mycket vacker grön färgton, given genom oxidering. De Sr° prydda med tilltalande symboler. Fajansen är nog det äldsta av alla material, av vilka eldbegän,gelseurnor hava tillverkats. De här visade urnorna tillverkas av sa'» skilt stark, utvald uppsalalera och huvudsakligast som handarberi' De äro halvmatt svarta men kunna på särskild beställning erha las i annan glasyrfärg. 1 , ' Kopparn är ett mycket gammalt material för eldbegänge1se5 nor. De urnor av koppar, som här visas, äro oxiderade till en kert mörkbrun färgton. Gropptorpsmarmorn utvinnes vid Gropptorp i V. Vingåker, Katrineholm. Det är en mycket förnämlig stenart. Genom inblanu, ' dad serpentin är den grönådrig, grönflammig. Vid slipning antage3 den en vacker yta med övervägande grön färg, skiftande i 1j515/, och mörka schatteringar med inslag av den röda groppiten. behöver icke särskilt utsiras. IdKolmårdsmarmorn är ett värdigt och hållbart material för ede begängelseurnor. På grund av dess naturliga ådring, som ger ,radess förnämliga prägel, torde särskilda utsirningar i allmänhet "ii. ra överflödiga. Det enda, som möjligen erfordras, är en enkel S verplåt med namn och eventuellt med ett emblem. ett

Marmorn kan dock bearbetas. 1 boken gives ett exempel lo irc. mycket vackert resultat av sådant utförande, som ju kräver ket skickligt arbete. Täljstenen, med vilken man bl. a. på sin tid smyckat TrondhifvfiTIK domkyrkas interiör, har en mycket vacker, marmorerad grå färg. av terialet är lätt att bearbeta, varför många olika modeller göras detta. Det bör här nämnas, att urnor i alla de olika material, som i denna bok, även tillverkas efter särskilda ritningar av de 59

4

tillverkarna, vilka i regel hava även andra modeller än dessa, som visas här. Beträffande de angivna rymdmåtten bör det noga observeras, t urnor, som rymma från 8 liter, kunna förvara två askor, och de 'ampa sig således i de fall, där två personer, t. ex. två makar, önska gemensam urna. Avsikten Sten med denna bok är att giva ett såvitt möjligt samlat be på vad den svenska urnkonsten kommit till, särskilt efter ;_tclekholrtisutställningen 1930, vid vilken många nya urnmodeller , s',aPades. Denna utställning lade huvudvikten vid att få fram tillLa'ande urnor och gravmonument, varjämte anordnarna önskade visa värdiga förvaringsställen för de eldbegångnas stoft; för detta senare ändamål anlades en urnlund och ett kolumbarium samt en Garden of rest. en strävan att höja urnkonsten, som kom till tydligt uttryck Stockholmsutställningen, har genom de skilda utställarnas intr.esse fortsatt, och i denna bok visas flera nya urnmodeller, som illko . ,ninut 1930-1931. är nu det Vår samlingen av det goda urnmaterialet väl är utförd, är förhoppning, att denna bok skall få en icke obetydlig 31raktisk användning. Envar torde här kunna finna den urna, som föan önskar som förvaringsrum för stoftet av sig själv en gång eller för sina anförvanter. Att många personer själva göra valet av urna i r, sitt stoft är allmänt känt. Detta är väl ännu icke så ofta fallet rn2verige som i utlandet. 1 British museum t. ex. kan man se föanga, som utföra kopior av forntida urnor, som de sedan låta utti ra i något önskat material. Andra köpa någon utförd urna, andengen efter sina egna ritningar eller arkitekts, eller också välja si en standardmodell, och sedan pryda de denna var och en efter ndividuella smak. at: Jet stora flertalet människor är emellertid fjärran tanken på : at under livets dagar se döden så i ögonen, att de till och med deskaffa urnor för det lilla stoft, som en gång skall vara kvar efter anV.På. jorden. Vid dödstillfället finnes alltså ingen urna, utan de de °riga hava att anskaffa den, varvid de torde finna en god hjälp i bok. För eidb eldbegängelsebyråerna och alla dem, som hava att utföra sonleigängelser, är uppgiften att tillhandahålla tilltalande urnor, sens 4unna tillmötesgå olika önskemål, genom eldbegängelserörelden snabba utveckling bliven mycket svår att fylla. Även här torde urnbok kunna vara till tjänst. et är med dessa förhoppningar, som denna bok utgives. Oscar övden.

5

human Bergmans Ronstginteri URNA AV BRONS

I. Färg: grön. Höjd 40 cm. Bredd 22 cm. Rymd 5 liter. — Pris kr. 175: —. Komponerad av A. Bergman.Taube.

stadonitti

Irrman Bergmans Ronstgluteri 7143., stockholin URNA AV BRONS

II. Färg: grön. Höjd 37 cm. Bredd 22 cm. Rymd 6 liter. — Pris kr. 250: —. Komponerad av G Cederwall.

7

Irrman Bergmans Konstgiuteri 71

Stockholm

URNOR AV BRONS

grön. III. Färg: Höjd 22 cril• Bredd 25 cm. Rymd 4 liter, Pris kr. 100: Komponerad av C. Fager

IV. Färg: grön. Höjd 22,5 cm. Bredd 15 cm. Rymd 4 liter. — Pris kr. 100: —. Komponerad av C. Fagerberg.

human 13ergmans Konstgiuten

stortoolin

URNOR AV BRONS

V. Färg: grön. Höjd 34 cm. Bredd 26 cm. Rymd 6 liter. — Pris kr. 175: —. Komponerad av A. Bergman.Taube,

u

VI. Färg: grön. 27 cm. Bredd 17 cm. /4118 4 liter. — Pris kr. 100: n6ici

1.°'412,oilerad av A. BergmamrTaube.

9

Otto Inners Konst*, Metall* d Zinkgiuteri, stockhoim

URNA AV BRONS

Baksidan

Framsidan

VII. Färg: grön. cm. Bredd 22,5cm. 50 Höjd Rymmer 2 askor. — Pris kr. 300:—. Komponerad av J. Färngren.

10

Otto Meyers Konst, illetalb d Zinhofuteri, Stockholm URNOR AV BRONS

VIII. Färg: grön. Höjd 25 cm. Bredd 17 cm. Rymmer 1 aska. — Pris kr. 65: —. Komponerad av K. Pehrson.

IX. Färg: grön. Höjd 22,5 cm. Bredd 18 cm. '511"nrner 1 aska. — Pris kr. 75: —. Komponerad av A. Spanier.

11

Otto Meyers Konst, metall ce Zintigiuteri, stockhoirn URNOR AV BRONS

X. Färg: grön. Höjd 39 cm. Bredd 15,5 cm. Rymmer 1 aska. — Pris kr. 125: —• Komponerad av Å Spanien

Xl. Färg: grön. Höjd 28 cm. Bredd 18 cm. Rymmer 1 aska. — Pris kr. 100: —. Komponerad av M. Petterson.

12

Otto Meyers Konst, Metall* (e ZinIgjutcri, stockboirn URNOR AV BRONS

XII. Färg: grön. Höjd 29,5 cm. Bredd 17,5 cm. Rymmer 1 aska. — Pris kr. 75: —. Komponerad av E. Ringdahl.

1.4 XIII. '16I8 25 Färg: grön. 'ber 1 cm. Bredd 20 cm. aska. — Pris kr. 90: —. '1.(›rnPoneraci

av K. Pehrson.

13

Aktiebolaget .5:t

Eriks rervaturabriker, Upsala

URNOR AV FAJANS

XIV. Höjd 41 cm. Bredd 20 cm. Rymd 4,5 liter. — Pris kr. 30: — Efter antik förebild.

XV. Höjd 43 cm. Bredd 24nc 3v'' Rymd 8 liter. — Pris kr. metallkaPs»' I urnan kan placeras ordinär storlek.

Komponerad av Anna.Lisa

XVII.

XVI. Höjd 36 cm. Bredd 22 cm. Rymd 5 liter. — Pris kr. 25: —. Komponerad av Anna.Lisa Thomson.

A

Höjd 36 cm. Bredd 24 » Rymd 8 liter. Pris kr. 25: — •

30 cril' 20 " r 4,5 I° kr. 20,'

Erik falt. Komponerad av

Normal glasyrfärg: halvmatt svart.

14

Oropptorps marmor 71.43., Hatrineljolm

Beskrivning på urnorna å efterföljande 3 sidor.

kix

XXI

Höjd Bredd Rymd cm. cm. liter

Pris Kr.

Komponerad av:

Material

Fär

Gropptorpsmarmor Ekebergsmarmor

Grön Vit

55 »

37 »

10 305:— 455:_ Hugo E. Grefveberg »

Gropptorpsmarmor Ekebergsmarmor

Grön Vit

40 »

37 »

10 355:— Hugo E. Grefveberg 530:— »

Gropptorpsmarmor Ekebergsmarmor

Grön Vit

48 »

36 »

10 195:— Hugo E. Grefveberg 290:— »

Gropptorpsmarmor Ekebergsmarmor

Grön Vit

35 »

28 »

5 »

270:— Hugo E. Grefveberg 405:—

Gropptorpsmarmor Ekebergsmarmor

Grön Vit

40 »

28 »

6 »

355:— Hugo E. Grefveberg 530:—

GroPPtorpsmarmor Ekebergsmarmor

Grön Vit

30 »

27 »

6 »

270:— Hugo E. Grefveberg 405:—

Gropptorpsmarmor

Grön

33

21

4,3

125:—

Sven Lundell

GroPptorpsmarmor .

»

31,5

21

4,3

115:—

Sven Lundell

CroPptorpsmarmOr

»

32

21

4,3

110:—

Sven Lundell

GroPPtorpsmarmor

»

25,5

30

4,3

110:—

Sven Lundell

—

g

15

Oropptorps Marmor 71.43., Hatrinebohn

URNOR AV GROPPTORPS- OCH EKEBERGSMAROF

16

opptorps Marmor 71.43.1 Katrineholm UR NOR

Av GROPPTORPS- OCH EKEBERGSMARMOR

17

oropptorps Marmor 1IA3., Ratrineb olm URNOR AV GROPPTORPSMARMOR

X XI V X X VI

18

XXVII.

marmorbruks 71.-13., Kolmården

URNA AV KOLMÅRDSMARMOR

XXVIII. Färg: mörkgrön. Polerad. A

B

Höjd 43,3 cm. 37 cm. 16,5 » Bredd 19,5 » 2 liter. Rymd 4 liter. Kr. 85: —. Pris kr. 95: —. Komponerad av Gösta Rollin.

riva marmorbrus 71.d3.1 Kolmården

URNA AV KOLMÅRDSMARMOR

XXIX. Färg: mörkgrön. Polerad. A

B

Höjd 40 cm. 34,5 cm. Bredd 19,5 » 16,5 » Rymd 4 liter. 2 liter. Pris kr. 90: —. Kr. 80: —. Komponerad av Gösta Rollin.

20

Ilva marmorbrus 7L13., Rolmården

URNA AV KOLMÅRDSMARMOR

XXX. Färg: mörkgrön. Polerad. Höjd 39 cm. Bredd 23 cm. Rymd 4 liter. — Pris kr. 105:—. Komponerad av Erik Fant.

21

firtur Sandin, Skulptur « Stenhuggeri, stockhoim

URNA AV MARMOR

XXXI. Färg: grågrön, mattslipad. Höjd 43 cm. Bredd 25 cm. Rymd 6,8 liter. — Pris kr. 1000: —. Komponerad av Artur Sandin.

22

bandöls lipa tälistens (e Vattenkrafts 71.43., stockbolin URNOR AV TÄLJSTEN

XXXII. Färg: grå, marmorerad. Höjd 34 cm. Bredd 22 cm. Rymd 4,5 liter. — Pris kr. 50: —. Komponerad av Ture Ryberg.

111. Färg: grå, marmorerad. A

Höjd 42 cm. Bredd 25 » 4Yrnd 4,5 liter. Pris kr. 70: —.

B

37 cm. 22 » 4 liter. Kr. 60: —

leonponerad av Ture Ryberg.

23

tandöls nva ratistens te Vattenkrafts 71.43., URNOR AV TÄLJSTEN

XXXIV. Färg: grå, marmorerad. Höjd med emblem 41 cm. » 34,5 » utan » Bredd 19 cm. Rymd 4 liter. Pris med emblem kr. 60:—. » 50:—. » » utan Komponerad av S. E. Skawonius.

XXXV. Färg: grå, marmorerad. Höjd med emblem 41 cm. » 34,5 » utan » Bredd 20,5 cm. Rymd 4,5 liter. Pris med emblem kr. 65: —. » utan » » 55:—. Komponerad av S. E. Skawonius.

24

5. E. f:s Stockbolmsauclelnings tillverkning

URNA AV KOPPAR

XXXVI. Färg: mörkbrun. Höjd 30 cm. Bredd 19 cm. Rymd 4,25 liter. — Pris kr. 35: —.

25

5. E. f:s Stockbolmsamlelnings tillverkning

URNA AV KOPPAR

XXXVII. Färg: mörkbrun. Höjd 30 cm. Bredd 19 cm. Pris kr. 30: —. Rymd 4,25 liter. -

26

5. E. f:s Stockbolmsavtlelnings tillverkning

URNA AV KOPPAR

XXXV I I I. Färg: mörkbrun. Höjd 26 cm. Bredd 17,5 cm. Rymd 4,5 liter. — Pris kr. 30:—.

27

5. E. f:s Stockpolmsauclelnings tlllurrn

URNA AV KOPPAR

XXXIX. Färg: mörkbrun. Höjd 28 cm. Bredd 19 cm. Rymd 4,5 liter. — Pris kr. 25: —.

1GNIS

heter den i snabb utveckling varande svenska eldbegångelserörelsens tidskrift — enda eldbegångelsetidskrift i Norden. Med sina sex stora illuåtrerade nummer per år, kostar den under 1931 endast Kr. 1:50. Lösnummer 40 öre.

Detta är en tidskrift för Eder! Prenumeration verkstill. les lämpligast direkt hos Svenska Eldbegängelseföreningens Expedition, Sveavägen 25,Stockholub

/

// / 7; 4> -4--

Medföljer som bilaga Ignts.

, ••

ffi

SVENSK

IRNKONST ANDRA, OMARBETADE

yPPLAGAN

UTGIVEN AV IGNIS TIDSKRIFT FOR ELDBEGANGELSESPORSMÅL

••• • e•• ••• • ■■•• : „•• e•• ,•• „r „

••••

•• :

•■■

:•e •

•

••

• •.• •• ..•

•

•: •

:•• •

.te •

• • .•. • • • • :•: • • •

I• •

!II •• • • •• • • • • •• •• • • • • • i •• • .04 •

•• •••

■•

• • • •

••••

CM•■■

I SVENSK URNKONST representerade tillverkare av urnor äro: Herman Bergmans Konstg,juteri A.-B., Roslagsg. 31, Stockhc[ffi, tel. 33 76 21 ; 3381 It. Otto Meyers Konst-, Metall- & Zinkgjuteri, Västmannagatan Stockholm, tel. 33 93 85. J. N. Rosengrens Metallgjuteri A.-B., Limhamn, tel. Malmö 51( Guldsmeds Aktiebolaget i Stockholm, Svedenborgsg. so, Stc holm, tel. namnanrop: Guldsmedsaktiebolaget i Sthlm. A.-B. S :t Eriks Lervarufahriker, Erikslund, Uppsala, tel. 2 2810; 4313. Bildhuggare Arthur Sandin, Norrtullsgat. 33 34 74.

22,

Stockholm,

Gropptorps Marmor Aktiebolag, Katrineholm, tel.

; 35.

Nya Marmorbruks A.-B., Kolmården, tel. Kolmården 4. Handöls Nya Täljstens- & Vattenkrafts A.-B., Birg. Jarlsg. Stockholm, tel. 21 0809; II m 80; 2o 58 53.

SVENSK URNKONST Utgiven av IGNIS, tidskrift för eldbegängelsespörsmål

rnan är bland d e äldsta ting, som människohand format på vår jord. Under ett vulkaniskt lager, som tillkommit före den historno riska tiden, i Marino i Italien har man funnit eldbegängelseurnor. valt r gjordes för mångahanda ändamål. De blevo förvaringskärl för Ke en, därför flodgudens och källnymfernas attribut, de användes till sefr?ris vid grekernas tävlingar, och efter eldbegängelsen hälldes askan 113 aSbeStdlikell i urnan att där förvaras. (sä rnor för de eldbegångnas askor gjordes i forntiden av lera, sten, trä srskilt cederträ), brons, alabaster, porfyr, glas, marmor, silver, guld. sed edan eldbegängelseiden i modern tid blivit realiserad och för so år vunnit insteg i vårt land, har det blivit nödvändigt, att vackra eld(iergelseurnor tillverkas. I början fick nog varje familj med en avlitide's°M blev eldbegången, göra en särskild beställning av urna, men med tiii n bar i vårt land en urnkonst utbildats, så att det finns en möjlighet va' bland en mängd urnor. Flera framstående urntillverkare tävla att framställa de vackraste urnorna. 1 regel håller sig varje urntill • \; \ aeArkare till ett bestämt material. S°111 uppnåtts på urnkonstens område, har visats vid en mängd utalla omtalade i tidskriften Ignis, vidare direkt i denna tidskrift h..i den första upplagan av Svensk urnkonst, utgiven 1931. r nedan omtalas nu de olika materialen till urnor, därefter följa av en mångfald vackra urnor med kort beskrivning. 13ko, m negä, 'N EN var redan i forntiden mycket använd för tillverkning av eldhava' lgelseurnor. Flertalet av de i denna bok visade urnorna av brons Dryjd en mycket vacker grön färgton, given genom oxidering. De äro herCa med många slag av tilltalande symboler. Bronsurnor äro även synsamt,n lämpliga för placering ovan jord som monument över de döda, migt som de innehålla askan.

AjAÅT

IN SEN är nog det äldsta av alla material, av vilka eldbegängelseInval,nava tillverkats. De här visade urnorna tillverkas av särskilt stark, angi: uPPsalalera och huvudsakligast som handarbete. Utom i de i boken Inövr11,_a glasyrfärgerna kunna urnor på särskild beställning även erhållas 'are eller ljusare färger och i olika utföranden. krior

GRA kunna MITEN kräver sin speciella behandling, och mycket goda resultat uPPnås med detta material. Av urnor av sten kunna i synnerhet

1

i rtl

graniturnor, fastsatta på ett fundament eller dylikt, placeras ovanj,r, i enlighet med lagen av 1935; graniten är nämligen så hållfast och va'' beständig, som det för detta ändamål är nödvändigt. åk r.

GROPPTORPSMARMORN utvinnes vid Gropptorp i V. Ving—de 1 nära Katrineholm. Det är en mycket förnämlig stenart. Genom inlilan-actii ,0 serpentin är den grönådrig, grönflammig. Vid slipning antager der1 vacker yta med övervägande grön färg, skiftande i ljusa och Irnr, 5 schatteringar med inslag av den röda .groppiten. Urnan behöver icke' skilt utsiras. för tirlfer; KOLMÅRDSMARMOR är ett hållbart och vackert material På grund av dess naturliga ådring äro särskilda utsirningar i allniä" överflödiga. Önskade inskriptioner huggas in i stenen. ett MARMORN kan dock bearbetas. I boken gives ett exempel mycket vackert resultat av sådant utförande, som ju kräver mycket Sr" ligt arbete. dop TÄLJSTEN, med vilken man bl. a. på sin tid smyckat Trondheim' t ; rt kyrkas interiör, har en mycket vacker, marmorerad grå färg. Mat,e, ' är lätt att bearbeta, varför många olika vackra modeller göras av °el.. • ny Det är av vikt att här omtala, att alla, i det följande presentera-- i alt tillverkare hava, även många andra urnmodeller än de här visade sal,' air de alla tillverka urnor efter särskilda ritningar och önskemål. leata— lämnas på begäran av de olika urntillverkarna. sof' Beträffande de angivna rymdmåtten bör det observeras, att urnor .iedo« i rymma från 8 liter, kunna förvara två askor, och de lämpa sig sa de fall, där två personer, t. ex. två makar, önska gemensam urna. Oscar 0vd(11'

2

HE1w9 BERGMANS KONSTGJUTERI A.-B., STOCKHOLM

URNA AV BRONS

Färg: grön. Höjd 45 cm. Bredd 26 cm. Rymd 7 liter. — Pris kr. 300:— Beställningsnummer: 1.

Komponerad av G. Cederwall.

3

HERMAN BERGMANS KONSTGJUTERI A.-B., STOCKHO LM

URNOR AV BRONS

Färg: grön. er°. Höjd 22 cm. Bredd 25100' kr, Pris Rymd 4 liter. — Beställningsnummer: 13.

Komponerad av C. Fager

Färg: grön. Höjd 22,5 cm. Bredd 15 cm. Rymd 4 liter. — Pris kr. 100:—. Beställningsnummer: 12.

Komponerad av C. Fagerberg.

4

RMAN BERGMANS KONSTGJUTERI A.-B., STOCKHOLM

URNOR AV BRONS

Färg: grön. Höjd 40 cm. Bredd 22 cm. Rymd 5 liter. — Pris kr. 175:—. Beställningsnummer: 10.

Komponerad av A. Bergman.Taube.

Färg: grön. Höjd 37 cm. Bredd 22 cm. Rymd 5 liter. — Pris kr. 250 —. Beställningsnummer: 6.

Komponerad av G. Cederwall.

5

HERMAN BERGMANS KONSTGJUTERI A.-B., STOCK-

URNOR AV BRONS

Färg: grön. Höjd 36 cm. Bredd 17 cm. Rymd 4 liter. — Pris kr. 100: — Beställningsnummer: 18.

Komponerad av A. Bergman.Taube.

Färg: grön. Höjd 27 cm. Bredd 17 cm. Rymd 4 liter. — Pris kr. 100: — Beställningsnummer: 14.

Komponerad av il. Bergman.Taube.

MEYERS KONST-, METALL- & ZINKGJUTERI, STOCKHOLM

URNOR AV BRONS

Färg: grön. Höjd 24,5 cm. Bredd 19 cm. Rymmer 1 aska. — Pris kr. 60: —. Beställningsnummer: 118.

Komponerad av A. Spanier.

Färg: grön. Höjd 33 cm. Bredd 21 cm. Rymmer 1 aska. — Pris kr. 200: —. Beställningsnummer: 122.

Komponerad av T. Gustafson.

7

OTTO MEYERS KONST-, METALL- & ZINKGJUTERI, srocKHoLN1

URNOR AV BRONS

Färg: grön. Höjd 29,5 cm. Bredd 17,5 cm. Rymmer 1 aska. — Pris kr. 75: Beställningsnummer: 114.

Komponerad av E. Ringdahl.

Färg: grön. Höjd 25 cm. Bredd 20 cm. Rymmer 1 aska. — Pris kr. 90: —. Beställningsnummer: 116.

Komponerad av K. Pehrson.

°TIO MEYERS KONST-, METALL- & ZINKGJUTERI, STOCKHOLM

URNOR AV BRONS

Färg: grön. Höjd 25 cm. Bredd 17 cm. Rymmer 1 aska. — Pris kr. 65:—. Beställningsnummer: 117. Komponerad av K. Pehrson.

Färg: grön. 22,5 cm. Bredd 18 cm. 'S`rtmer 1 aska. — Pris kr. 75:—. Be3 tällningsnuattrreer: 115. D ilöid

K°rnPonerad av A. Spaniel-.

OTTO MEYERS KONST-, METALL- & ZINKGJUTERI, sTocKHO

URNOR AV BRONS

Färg: grön. Höjd 25 cm. Bredd 18 cm. Rymmer 1 aska. — Pris kr. 65:— Bestäliningsnummer: 121.

Komponerad av A. Spanier.

Färg: grön. Höjd 28 cm. Bredd 18 cm. Rymmer 1 aska. — Pris kr. 100:—. Beställningsnummer: 112.

Komponerad av M. Petterson,

10

N. ROSENGRENS METALLGJUTERI k-B.,

LIMHAMN

URNA AV BRONS

Färg: grön. Höjd 43 cm. Bredd 18 cm. Rymd 5,6 liter. — Pris kr. 190:—. Beställningsnummer: 2.

Komponerad av Anders Olson.

11

I N. ROSENGRENS METALLGJUTERI A.-B.,

LIMHAMN

URNOR AV BRONS

Färg: grön. Höjd 29,5 cm. Bredd 21 cm. Rymd 4,4 liter. — Pris kr. 75: —• Beställningsnummer : 9.

Komponerad av Fritz österlind.

Färg: grön. Höjd 34 cm. Bredd 20 cm. Rymd 4,4 liter. — Pris kr. 55: — . Beställningsnummer: 11.

Komponerad av Fritz österlind.

12

ROSENGRENS METALLGJUTERI A.-B.,

LIMHAMN

URNOR AV BRONS

Färg: grön. Höjd 34,5 cm. Bredd 25,5 cm. Rymd 4,8 liter. — Pris kr. 150:—. Beställningsnummer: 3.

Komponerad av Fritz österlind.

Färg: grön. Höjd 29,5 'cm. Bredd 18,5 cm. Rymd 4,1 liter. — Pris kr. 60:—. Beställningsnummer: 10.

Komponerad av Fritz österlind.

13

LimHAmt_t_ J. N. ROSENGRENS METALLGJUTERI A.-B.,

URNOR AV BRONS

Färg: grön. Höjd 35,5 cm. Bredd 19 cm. Rymd 4,4 liter. — Pris kr. 80:—. Beställningsnummer: 8.

Komponerad av Fritz Österlind.

Färg: grön. Höjd 25 cm. Bredd 20 cm. Rymd 4,4 liter. — Pris kr. 55:—. Beställningsnummer: 12.

Komponerad av Fritz Osterlind.

14

GULDSMEDS AKTIEBOLAGET 1 STOCKHOLM

URNOR AV BRONS

Färg: grön-brun. Höjd med kors 28,5 cm., utan kors 23 cm. Bredd 16 cm. Rymd c:a 4,5 liter. Pris kr. 65: Beställningsnummer: B. 166.

Komponerad av Folke Arström.

Färg: grön-brun. 116.id med kors 29 cm., utan kors 25 cm. Bredd 15,5 cm. Rymd c:a 4,5 liter. Pris kr. 50:—. Beställningsnummer: B. 165.

Komponerad av Folke Arström.

15

A.-B. S:T ERIKS LERVARUFABRIKER,

URNOR AV FAJANS (keramik)

ot) Höjd

c:a

34 cm.

Bredd „ 17 „ Rymd „ 4,5 lit. Pris kr. 25:—. Beställningsnummer: 786.

Ex. på graverat lock, vilket kan erhållas till samtliga urnor med plant lock. Pristillägg kr. 8:—. Leveranstid c:a 2 veckor.

Höjd

c:a 31 crn•

Bredd „ 19 Rymd „ 4,5 lit. Pris kr. 30:—. Beställningsnummer:

Dessa urnor, komponerade av Greta Runeborg, levereras normalt i brun svagt gultonad (su) eller blå brun tonad (Xk) glasyr.

16

ARTHUR SANDINS SKULPTUR- & STENHUGGERI, STOCKHOLM

URNA AV GRANIT Färg: svart mattslipad. Höjd 54 cm. Bredd 26 cm. Rymd 7 liter. — Pris kr. 1100:—. Komponerad av N. Arthur Sandin.

URNA med FUNDAMENT Svart granit, mattslipad. Totalhöjd 142 cm. Bredd 52 cm. Pris med fundamentet kr. 1800:—. Komponerad av N. Arthur Sandin.

17

STENHUGGERJCKHOL ARTHUR SANDINS SKULPTUR- &

URNA AV MARMOR

Färg: grå-grön, mattslipad. Höjd 43 cm. Bredd 25 cm. Rymd 6,8 liter. — Pris kr. 1000:—. Komponerad av N. Arthur Sandin.

18

GROPPTORPS MARMOR A.-B.,

SOR AV GROPPTORPS-

OCH

KATRINEHOLM

EKEBERGSMARMOR

Höjd 33 cm. Bredd 21,5 cm. Rymd 4 liter. Pris Gropptorpsmarmor (grön) kr. 90: — „ 110:— Ekebergsmarmor (vit) Beställningsnummer: E 1.

Komponerad av Sven Lundell.

p

Höjd med kors 32 cm. Bredd 19 cm. Rymd 3,3 liter. Gropptorpsmarmor (grön) kr. 100:— Ekebergsmarmor (vit) „ 120:— Beställningsnummer: E 5. Komponerad av Sven Lundell.

19

GROPPTORPS MARMOR A.-B.,

URNOR AV GROPPTORPS-

KATRINEHOLM

OCH EKEBERGSMÄR144°R

Höjd 30,5 cm. Bredd 21 cm. Rymd 4 liter, Pris Gropptorpsmarm or (grön) kr. 85 ' 100: Ekebergsmarmor (vit) Beställningsnummer: E 2a•

Komponerad av Sven Lundell

Höjd 31,5 cm. Bredd 18 cm. Rymd 3,3 liter, Pris Gropptorpsmarmor (grön) kr. 95:— Ekebergsmarmor (vit) „ 115:— Beställningsnummer: E 6.

Komponerad av Sven Lundell.

20

NYA MARMORBRUKS A.-B.,

KOLMÅRDEN

URNOR AV KOLMÅRDSMARMOR

Färg: mörkgrön, polerad. Höjd A 37,6 cm., B 30 cm. Bredd „ 18,5 „ „ 16 H 2 liter. Rymd „ 4 liter, Pris „ kr. 70:—, „ kr. 60:—. Beställningsnummer: 2.

Komponerad av Gösta Rollin.

Färg: mörkgrön, polerad. Höjd 35,5 cm. Bredd 18,8 cm. Rymd 4 liter. — Pris kr. 75:—. Beställningsnummer: 3.

Komponerad av Erik Fant.

21

NYA MARMORBRUKS A.-B.,

URNOR AV KOLMÅRDSMARMOR

Färg: mörkgrön, polerad. Höjd 34,5 cm. Bredd 20 cm. Rymd 4 liter. — Pris kr. 65:—. Beställningsnummer: 5.

Komponerad av Erik Fant.

Färg: mörkgrön, polerad. Höjd 36,5 cm. Bredd 21,8 cm. Rymd 4 liter. — Pris kr. 75:—. Beställningsnummer: 6.

Komponerad av Erik Fant.

22

iA

DOIS NYA TÄUSTENS- & VATTENKRAFTS A.-B.,

STOCKHOLM

URNOR AV TÄLJSTEN

Färg: grå, marmorerad. Höjd 34 cm. Bredd 22 cm. Rymd 4,5 liter. — Pris kr. 50:—. Beställningsnummer: 12.

Komponerad av Ture Ryberg.

Färg: grå, marmorerad. Höjd A 42 cm., B 37 cm. Bredd 25 „ „ 22 „ Rymd „ 4,5 liter, „ 4 liter. „ kr. 70:—, „ kr. 60:—. Pris Beställningsnummer: 8, 11.

Komponerad av Ture Ryberg.

HANDOLS• NYA TAUSTENS- & VATTENKRAFTS A-.B., sTocKH°

URNOR AV TÄLJSTEN

Färg: grå, marmorerad. Höjd med emblem 41 cm. „ 34,5 „ „ utan Bredd 19 cm. Rymd 4 liter. Pris med emblem kr. 60:—. „ 50:—. „ „ utan Beställningsnurnmer: 14.

Komponerad av S. E. Skawonius.

Färg: grå, marmorerad. Höjd med emblem 41 cm. „ utan „ 34,5 „ Bredd 20,5 cm. Rymd 4,5 liter. Pris med emblem kr. 65:—. „ utan „ „ 55:—. Beställningsnummer: 15.

Komponerad av S. E. Skawonius.

24

STOCKHOLM

t937

THO1.6 TRVCKSItt AKTIESOT. AGIT 170691

PRELIMINÄR UTREDNING BETRÄFFANDE DE EKONOMISKA FÖRUTSÄTTNINGARNA FÖR DRIFT AV KREMATORIUM 1 GÖTEBORG.

DENNA UTREDNING VISAR, ATT DET KREMATORIUM, SOM NU FÖRESLÅS UPPFÖRT 1 GÖTEBORG, BÖR FÖRLÄGGAS TILL NYA BEGRAVNINGSPLATSEN VID KVIBERG.

Utredningen är verkställd av Bergsingenjören Kurt Jeansan pit uppdrag av Svenska Eldbegangelsefäreningens Goieborgsavdelning,

GÖTEBORG A. LINDGREN & SÖNERS BOKTRYCKERI

1936

7,9

PRELIMINÄR UTREDNING BETRÄFFANDE DE EKONOMISKA FÖRUTSÄTTNINGARNA FÖR DRIFT AV KREMATORIUM I GÖTEBORG.

KREMATORIUM, DENNA UTREDNING VISAR, ATT DET BÖR FÖRORG, GÖTEB I RT SOM NU FÖRESLÅS UPPFÖ KVIBERG. VID SEN SPLAT VNING BEGRA LÄGGAS TILL NYA

GÖTEBORG A. LINDGREN dc SÖNERS BOKTRYCKERI 1936

Preliminär utredning beträffande de ekonomiska förutsättningarna för drift av krematorium i Göteborg. Utredningen avser att klarlägga de ekonomiska förutsättningarna Utredningens l- ör ett nytt krematorium i Göteborg samt byggnadens lämpligaste pla- syftemål. åren närmaste de under krematorium ?i ering. Tillkomsten av ett nytt uör bliva en mäktig hävstång för ökad anslutning till eldbegängelseröreiSen i staden. Det nära nog stagnerade intresset för saken, som, i skarp inotsats till andra och mindre städer i landet, utmärkt det senaste decenniet, torde tvivelsutan till större delen bero på det ytterst föråldrade — .1Ylan kan utan övedrift säga mindervärdiga — krematorium, som staden ager. Det kompakta motstånd, som eldbegängelserörelsen därtill rönt rån vissa befolkningskretsar, har sannolikt i viss mån sin grund i briserfarenhet om de estetiskt-etiska värden, som genom en fullgod, idSenlig krematorieanläggning förlänas jordfästningsakten. Under förutsättning, att ett nytt krematorium kommer till stånd, bör , 82unda eldbegängelsefrekvensen avsevärt öka. Det skall därför i första 'land framläggas en prognos över det sannolika antalet eldbegängelser under de närmaste 30 åren.

f

Statistik. Tabell I (bilaga A) anger antalet eldbegängelser under de senaste ;1° åren vid landets krematorier, ordnade i kronologisk följd, samt antalen innevånare och dödsfall. Tabell II, hämtad ur "Ignis" n :r 4, 1936, anger eldbegängelsefrek,Yensen för år 1935 vid de krematorier, som varit verksamma under hela aret. Tabell III utvisar den procentuella ökningen resp. minskningen i eldbegängelser vid olika anläggningar år från år sedan 1925. Dessa tabellariska sammanställningar fordra några korta kommentarer.

alltal

Statistiskt material före år 1925 har i detta sammanhang föga arde, enär krematoriernas antal dessförinnan var ringa och eldbegängelerörelsen först från 1929 haft en påfallande tendensiös utveckling.

Statistik.

4 Tabell II.

Eldbegångna församlingsmedlemmar i krematorieorterna. Totala antalet eldbegängelser 1935

Stockholm N Stockholm S Göteborg Örebro Hälsingborg Luleå Vänersborg Malmö Sundsvall Kiruna Eskilstuna Sandviken

Avlidna församlingsmedl.

938} 1972 1034 156 97 206 41 36 168 49 22 I 81 45

5595 2451 396 595 146 119 1317 216 73 393 141

Därav eldbegångna

721 911} 1632 99 18 141 30 14 117 24 19 57 20

Eldbegångna Icke församförsamlings- lingsrnedlemmedl. 1 °/o mar bland eldbegångna av dödsfall

29,1 4,0 4,5 23,7 20,5 11,7 8,o 11,1 26,o 14,5 14,2

Icke församlings,nedl. 1 ard. av hela

217} 340 11,o 123 36,8 57 83,4 79 31,8 65 26,8 11 614 22 30,3 51 51,o 25 134 3 29,8 1 24 55,6___' 25 ----

Tabell III. Procentuell ökning (+) eller minskning (—) i antal eldbegängelser

År Stockholm

1925 1926 1927 1928 1929 1930 1931 , 1932 1933 1934 1935

Göteborg

+ 9 — 2 +28 +43 + 2 — 4 +27 —13 + 34 + 13 +17 +13 +26+9 18 +18 +21 +13 +24. +12 4- 18 + 11

Årsmedeltal... + 20,31+

Hälsingborg

Luleå

—1-00 +125 — 11 ±100 + 137 + 50 +118 + 35 +48 — 8+— 0 + 32 + 7 + 25 — 4 — 18 + 39

—36 +94 +52 — 13

Örebro

7,o1+ 34,3

Väners borg

Malt"

—4 +29 +16 + 33 + 34

Sundsvall

+24 + 36

Kiruna

215

24,21+ 24,21+ 19,31+ 25,0 + 30,o

Av tabell I framgår bl. a., att städer med ända ned till 9000 in'iet :4 vånare ha krematorium. Vidare fäster man sig i sista raden vid 2nt2 eldbegängelser per 1000 innevånare år 1935, en siffra, som med undan'', för Göteborg och Malmö är förvånansvärt konstant för de olika a0e; ' ro ningarna. Denna siffra ger dock icke ett fullt riktigt uttryck för orte eldbegängelsefrekvens, enär i densamma även ingår eldbegängelser, tillkommit från andra orter. Detta framstår tydligast för Vänersb9% varest vissa grannkommuner äro intresserade i krematoriet. Göten, utvisar en exceptionellt låg siffra med 0,61. Att Malmö därnäst är Og:j är rätt karaktäristiskt med vetskap om att även dess krematoriurri1 1(v anses vara tillfredsställande (anläggningen saknar kapell, som nu ' skall tillbyggas).

5 Av tabell II får man för år 1935 fram den verkliga eldbegängelsefrekvensen vid krematorieorterna, d. v. s. antal eldbegångna församlingsmedlemmar i % av dödsfall inom församlingen. Även här ligger Göteborg lägst. Tabellen ger även möjlighet till jämförelse av motsvarande siffra för icke församlingsmedlemmar. , Tabell III visar, hur den årliga procentuella ökningen i antalet eldI3egängel5er i stort sett utgör 27 % med undantag för Göteborg, som utvisar blott 7 % sedan 1925. De nyare krematorierna hava i allmänhet en större årlig ökning än de äldre, undantaget örebro.

Prognos över eldbegängelserörelsens utveckling för Göteborg.

Prognos.

Med hänsyn till den gängse amorteringstiden, 30 år, för byggnader ifrågavarande slag, bör en prognos över antalet eldbegängelser omfatta motsvarande tid. Beräkningen genomföres i det följande för varje 5-årsperiod under tiden 1935-1965. , Det bör från början betonas, att en dylik beräkning, avseende en så 'hg tidsrymd, måste baseras på delvis rätt grova antaganden, särskilt sorn befolkningsutvecklingen ej är utredd, och slutsiffrorna bliva därför 1113rcket approximativa. Att i siffror omsätta de psykologiska faktorer, sc'in inverka på utveckligen, är omöjligt, och vad som i detta hänseende andrages blir ett utryck för utredarens subjektiva uppfattning, fotad pä jämförelsematerial. De två kardinalfrågorna äro: hurudan blir befolkningsutvecklingen, och hur kommer eldbegängelsefrekvensens utvecklingskurva att förlöpa? ,. För Göteborg föreligger ingen 'utredning över befolkningsutveck- Befolk,1111-gen, varför man är hänvisad till statistiken från de senaste 10-15 ningsytvecklinget a'ren för att därur bedöma framtiden. Folkmängden från år 1920 i Göteborg med omgivande större förorter , 1:arngår av tabell IV (bilaga B). Från och med 1922 har antalet inneför egentliga Göteborg ökat mycket jämnt med c:a 2300 per år. v,Iltages samma befolkningsökning alltjämt fortgå i samma tempo intill 65, erhålles för de olika femårsperioderna följande antal innevånare 'siffrorna angivas i jämna 100-tal): 1940 270.000 304.000 1955 1945 281.000 316.000 1960 1950 293.000 327.000 1965 Såsom jämförelse kan nämnas, att en liknande beräkning, som utförts vid Göteborgs Vattenledningsverk i och för deras utvidgningar, slutar på följande siffror: 1945 284.000 innevånare 1955 309.000 1965 334.000 Vid sistnämnda beräkning, som baserar sig på jämförelser med statistik från Stockholm, har räknats med en årlig befolkningstillväxt av av

'P

6 2500, siffror, som sålunda rätt väl stämma med de, som ovan framkommit. De senare läggas till grund för prognosen. Mortaliteten i Göteborg utgjorde under den senaste 10-årsperioden i medeltal 10,2 yoo. Enär dödligheten i svenska städer är i sjunkande, räknas för prognosen med 10 Vo°. Antalet avlidna i Göteborg beräknas sålunda bliva:

Tabell V. 3040 1940 1955 2700 3160 1945 1960 2810 1965 3270 1950 2930 Eldbegängelsestatistiken för Göteborg ger föga underlag för en Pr°gEldbegangelsefrek- nos, enär tillkomsten av ett nytt tidsenligt krematorium skapar helt andra vensen. förutsättningar för anslutning till rörelsen. Riktigare torde därför vara att med ledning av övriga kramatorieorters statistik söka få fram sanlrlikhetssiffror, vilka sedan med hänsyn till den specifikt göteborgska 111ställningen till eldbegängelserörelsen i lämplig grad kunna reduceras' Det borde likvisst finnas förutsättnigar för att staden, såsom ett fram gående stort industrisamhälle med i övrigt öppen blick för tidens krav' efter tillkomsten av ett värdigt krematorium kommer att i för svensks förhållanden "normal" omfattning ansluta sig till eldbegängelseskicket. Vi antaga, att ett nytt krematorium är färdigt för idrifttagning dell 1 januari 1938. Från de senaste tre åren erhålles nedanstående eldbegängelsestatisti: Tabell VI. Ar

Antal avlidna försarni.-bor

Eldbegängelser försam1.-bor totalt

Eldbegänga försam1.-bor i % av totala elbegärik i % av dödsfall

77,5 1933 2279 90 3,65 116 67,7 4,0 1934 2290 92 136 63,5 156 4,0 1935 2451 99 församlinYs"r eldbegångna Enligt denna tabell ökar årligen antalet : 1 f.n. med c:a 6 %. År 1936 bör därför motsvarande antal bliva 107 1 år 1937 114. Från och med år 1938 inträda ändrade förhållanden i t med det nya krematoriet. Vi antaga, att eldbegängelsefrekvensen, s;°': de senaste åren utgjort 4 %, detta år spontant ökar till 8 %, en sifir,"; som vid jämförelse med övriga krematorieorters frekvens (jämt*. tabell iii är mycket moderat. För 1939 antages 11 % och för 1940 14 %.*) Antalet dödsfall resp. eldbegängelser av församlingsbor under n011 da år beräknas bliva, år 1938 avlidna 2650, eldbegängelser 212 294 „ 1939 „ 2675, „ 1940 „ 378 2700, ,, 99

*) 1 Stockholm ökade frekvensen från år 1930 efter SandsborgskremaOriets tillkomst på följande sätt: 1932 15,9 % 1930 11,1 % 1933 19,9 % 1931 12,7 %

7 Från år 1941 har krematoriet blivit så pass inarbetat, att man bör kunna påräkna en mera konstant stegring i antal eldbegångna församlingsbor. I tabell III se vi, att den normala årsökningen under de senaste 11 åren vid de svenska krematorierna (undantaget Göteborg) utgör C:a 27 %. I Stockholm har ökningen under 10 år hållit sig nära nog konstant vid 20 To. Eftersom denna ökningssiffra avser totala antalet eldbegängelser och ej blott församlingsbor, bör den med växande antal krematorier i grannorter succesivt avtaga. För Göteborg utgör ökningen de senaste tre åren 12 % årligen. Vi antaga försöksvis såsom sannolik följande utveckling av denna siffra: 1941-1945 15 % 1946-1950 10 1951-1955 8 „ 1956-1960 5 „ 1961-1965 3 „ Härvid erhålles: Tabell VII.

Ar 1940

378 eldbegångna församlingsbor, motsvarande 14,0 % frekvens. » » » » 26,4 » » 1945 740 » 1950 » » » 39,6 ) 1160 » 1955 1650 » » » 54,3 » » » 1960 2080 » » » 65,8 » 1965 2410 » » » 73,7

Dessa frekvenssiffror äro i bilaga C diagramatiskt återgivna. Så' (31/1 jämförelse visas i bilaga D ett motsvarande diagram för Stockholm, utarbetat för planeringen av dess nya krematorium. 1, Förloppet av kurvan för Göteborg synes i stort sett vara acceptabelt. n är dock i sitt senare lopp för rak. Sannolikheten talar för en något ,raftigare stegring omkring åren 1940-55 och därefter en successivt avande frekvens i och med att en viss "mättningsgrad" inträder. Denna h era sannolika kurva är inritad med helcfragen linje. Den högre fre„Yensen under de första decennierna står även i bättre överensstämmelse 't t. ed statistiken enligt tabell III. Från utländska städer föreligger erenheten, att efter uppnådd 50-procentig frekvens en viss stagnation liträder. Var göteborgskurvan i verkligheten befinner sig år 1965, måste uoek bliva en ren spekulation. Att frekvensen vid nämnda tidpunkt kan ,, t11 1gå till 65 yo, håller jag för troligt med kännedom om den snabba ut2eklingen av eldbeg-ängelserörelsen i vårt land under senaste decenniet. :4-an bör såsom en viktig omständighet ihågkomma, att inom en 30-års11291.0d 'hava helt nya generationer ~vuxit, vilka med visshet ej komma abtt intaga den negativa inställningen till eldbegängelseskicket, som de nu °Idgående släktena visat.

r

8 Antalet eldbegängelser av församlingsbor, beräknade efter sannolikhetskurvan i bilaga C, framgår av Tabell VIII. År

Antal avlidna

Eldbegäng.-frekv. %

Antal eldbeg.

378 1940 14 2700 842 1945 30 2810 1230 42 1950 2930 1640 54 1955 3040 1960 62 1960 3160 2120 65 1965 3270 Vi hava i föregående beräkningar endast behandlat antalet eldbegängelser från det egentliga Göteborg utan hänsynstagande till dem, sonl tillföras krematoriet från andra orter. En någorlunda säker beräkningsmetod för antalet eldbegängelser 0 icke församlingsmedlemmar kan ej uppställas. Det räcker icke att utgå från ett beräknat dödsfallsantal i de närmaste grannorterna, enär de eldbegängelser, som tillföras utifrån, till större delen härhöra från änilli mera perifera orter. Ett enkelt överslag för 1935 ger vid handen, att de närmaste grannkommunerna med sina c:a 400 dödsfall skulle uppvisa C:8 14 % eldbegängelsefrekvens, om alla de till 57 uppgående eldbeirängelserna härhörde därifrån. Detta tydligen orimligt. En mera framkomlig väg synes vara att med ledning av tabell II beräkna det procentuella för: ' hållandet mellan eldbegängelser av icke församlingsbor och totalantale det eldbegängelser. Under senaste 10-årsperioden utgjorde i Göteborg 'visar förhållande nära nog konstant 35 % (för 1935 36,5 %). Stockholm , under motsvarande tid c:a 20 yo. övriga krematorieorters siffror giv9 ' på grund av lokala omständigheter föga hjälp. Nämnda relation konulle med stigande eldbegängelsefrekvens på orten givetvis att sjunka, V91 även tillkomsten av krematorier i andra orter i oberäknelig grad b1dr3ger. Södra krematoriet i Stockholm utvisade 1935 med sina 1034 eldbegängelser en relation av 11,9 7.5. I diagrammet, bilaga E, har relationssiffran inritats som en antagen rak linje, börjande vid 30 % år 1938 och slutande med 10 % 1965, ged denna kurva som beräkningsgrund erhållas nedanstående slutsiffror för antalet eldbegängelser i Göteborg intill 1965. Tabell IX. År

1940 1945 1 0 1955 1960 1965

Antal eldbegängelser av icke försam1.-bor församlingsbor

378 842 1230 1640 1960 2120

154 = 29 281 = 25 327 = 21 378 = 18 319 = 14 238 = 10

% „ ,, ,, „ „

Totalt

532 1123 1557 2018 2279 2358

d:o avr

undat

500 1100 95 001 16 2 2300 2400

9 På samma diagramblad ha även siffrorna i tabell IX inlagts såsom

kurvor. Slutkurvan över totalantalet eldbegängelser kan synas representera

höga siffror men är å andra sidan framkommen genom en i varje fas av

beräkningen försiktig tillämpning av tillgänglig statistik. Härvid har åven viss hänsyn tagits till de hämningar på utvecklingen, som de psykologiska faktorerna utgöra. Ett oavvisligt villkor för en gynnsam expansion av eldbegängelserörelsen är tillämpning av en klok taxepolitik för kremationsavgifterna och därmed sammanhängande övriga utgifter för stärbhusen. Den allInännare uppslutningen kring eldbegängelsei&n, det s. a. s. demokratiska genombrottet, kommer först, då utgifterna för eldbegängelsebegravning bliva påtagligt lägre än för jordbegravning, samtidigt som dess överlägsenhet i estetiskt-etiskt avseende poängteras genom krematoriet. Att propaganda och upplysning från Svenska Eldbegängelseföreningens och dess dotterföretag- Svenska Eldbegängelseförsäkringskassans sida därjämte erfordras, torde knappast behöva påpekas. Som ytterligare villkor för utveckling enligt prognosen bör uppställas tillkomsten av ett andra krematorium omkring 1945. Staden har allt för sktor utbredning, för att en anläggning ensam skall kunna tillgodse det be"v, som skapas efter ett genombrott av rörelsen.

Krematoriebyggnaden och dess placering.

Krematorium.

Hittills byggda krematorier i landet äro alla försedda med ett kapell111 ,1n. Kapellet blir avgörande för anläggningens kapacitet. Vid hos oss radande jordfästningsritual och -seder kunna högst 1100 förrättningar ske Der kapell och år. Eldbegängelseprognosen ger vid handen, att redan 1945 föreligger uehöv av ett andra krematoriekapell. I anslutning till föregående resonertlang håller jag före, att detta andra kapell helst icke bör tillkomma såsom en utbyggnad av det befintliga krematoriet (1938 års anläggning) utan "nom uppförande av ett andra krematorium på en från det förra diarnetral plats. Först då bli krematorierna, lika lätt tillgängliga för alla stadsdelar samt även förorterna bättre gynnade. h En dylik förläggning av krematorierna återfinnes som bekant i Stock79,11/1 och har tvivelsutan i hög grad bidragit till eldbegängelsens starka illIväxt i huvudstaden. Det krematorium, som närmast kommer att uppföras, bör dock under rna byggas med möjlighet för framtida utvidgning till två kae0 .Placeringen av krematoriet har varit föremål för en del menings- Placering. ' a 11.J.aktigheter. Den lokala eldbegängelseföreningen har önskat förlägga vIllaggningen till den outnyttjade Stampkyrkogården under bl. a. den mod'tingen, att detta läge vore det mest centrala. Två andra centrala plat'er, nämligen vid Floras kulle och Katrinelund, hava även framhållits

10 såsom tänkbara placeringar. De kyrkliga myndigheterna hava velat förlägga krematoriet till begravningsplatsen vid Kviberg under bl. a. den motiveringen, att det kommunala begravningsväsendet avsåges att centraliseras till denna plats. Bilaga F utgör en karta över Göteborg med grannkommuner, varå visas befolkningstätheten år 1935 samt de föreslagna platserna för kreinatorieplacering. Efterföljande uttalande i placeringsfrågan är baserat på ett objektivt studium av nämnda, karta utan någon mera ingående personlig lokalkännedom om Göteborg. Krematoriet har enligt vad prognosen ger vid handen att räkna nled en inom få år rätt avsevärd belastning, som fordrar en rationaliserad drift. Likaså fordrar en stor krematorieanläggning en ej så ringa °111givande markareal för att ligga störningsfritt med hänsyn till allmänhetens anspråk på lugn och avskildhet för jordfästningarna. Den ara-nde givande bebyggelsen fordrar även ostördhet av ständigt förbipassent begravningståg, klockringning o. dyl. Kunna icke dessa villkor fyllas av de tre centrala placeringsförslagen, innebär detta en nackdel för dessa' Annorlunda ställa sig förhållandena vid en liten anläggning i en mindre ort. Om därtill den föreslagna platsen icke förut har sammanhang rned na,re, det lokala begravningsväsendet, uppstår en decentralisering av det sel som avsevärt fördyrar driften. Krematoriets kapell blir i så fall användbart praktiskt taget uteslutande för eldbegängelsebegravningar. Man torde ytterligt sällan, om än någonsin, i utlandet påträffa krematorier, som icke äro förlagda till en begravningsplats. En modern n te t krematorieanläggning bör, så pradoxalt det än låter, ej byggas såsor begravnin gexklusivt krematorium utan tillgodose alla till det allmänna och anoru väsendet hörande behov av ceremoniella och tekniska lokaler som är 817begravningsplats, ningar. Därför bör det förläggas till den stor sedd för framtiden. Tillkomsten av ett tidsenligt krematorium på en begravningsplats innebär, att ju mera eldbegängelseskicket utvecklas' desto mindre erfordras nya periferiska gravkapellbyggen. För jordbe gravningar fordras nämligen, att gravkapellet ligger inom rimligt avstå d från graven med hänsyn till kistans utbärning. När de kapellet omgivailde gravkvarteren äro fullbelagda, har kapellet ej längre förutsättning 8tt till fullo kunna utnyttjas. Annorlunda ställer sig förhållandet med krenlatoriet, som tämligen oberoende av avståndet till urngraven kan tillgo.Mse hela kyrkogårdens kapellbehov. Begravningsplatsens livslängd förfanges även genom övergången till eldbegängelseskicket. Dessa synpunkter synas mig tala för krematoriets förläggning till gravningsplatsen vid Kviberg i trots av dess periferiska läge. Som förut nämnts, bör omkring år 1945 behov av ett andra krerna eller riekapell föreligga. Huruvida detta även bör förläggas till Kviberg dig ' självstän till någon av de södra eller västra stadsdelarna såsom ett ar krematorium, torde utvecklingen av eldbegängelseintresset bäst giva tra på. De folkrika och utvecklingskraftiga förorterna Mölndal och Vas

11 Prölunda tala för önskvärdheten av att ett andra krematorium förlägges exempelvis till Västra begravningsplatsen.

Anläggningskostnad. Det förutsättes, att krematoriet, ehuru drivet i egen regi, av stadens InYndigheter dock betraktas såsom en välfärdsinrättning av sådant slag, att tomtmark kostnadsfritt upplåtes, eller i varje fall mot ett obetydligt arrende. Byggnadssumman 300.000 kronor tänkes sålunda helt disponerad för °Yggnaden samt ledningar till och från anläggningen. Hur byggnaden planeras i olika hänseenden har i detta sammanhang f.Oga betydelse, blott en uppdelning göres av kostnaderna med hänsyn till olika avskrivningstid för olika delar. Den tekniska avdelningen tänkes omfatta två gaseldade incineratorer, kylanläggning för bisättningslokaler, fläktar, kisthiss, värmepanna samt allt övrigt härmed sammanhörande. Anläggningskostnaden för cjenna avdelning, som blir tämligen oberoende av byggnadskostnaderna i "rigt, kan i runt tal uppskattas till 55.000 kr. Avskrivningstiden härför Utgör 15 år. Diverse inventarier med 15-årig avskrivningstid upptages till 10.000 "rorior. Övriga kapitalkostnader avskrivas på 30 år. Efter 4,5 % räntefot blir annuiteten: Anläggn.-kostn.

15-årig avskrivning 30- „

Annuitet

65.000: 6.051: 14.429: — 235.000: — 20.480: Summa kr. å00.000: Med hänsyn till den sämre räntabiliteten av krematoriet under de törsta åren och den allt mer ekonomiska driften vid stigande belastning Skulle det ur räntabilitetssynpunkt vara mycket förmånligt, om amorte' l i,ngsvillkoren kunde ordnas enligt en plan med årligen stigande avskriv1 stället för en konstant annuitet, varmed ovan räknats. Det är uppenbart, att ett krematorium med endast ett kapell, och som gärför är begränsat till c:a 1100 jordfästningar per år, icke har möjlighet at,t, sedan fullbelastning uppnåtts, förbättra sin räntabilitet under amorteinillgstiden. Därför är det oavvisligen nödvändigt att förutse utvidgningsinöjlighet med ett mindre gravkapell. b Genom en klok planläggning av anläggningen bör ett andra kapellrum an början kunna inrymmas inom byggnadskroppen utan någon avsevärd e°1'clYring. Det behöver icke inredas, förrän behov föreligger. Ett gott .e1111:1e1 härpå utgör det nyligen antagna krematorieförslaget i NorrPlug. Ett större samt ett mindre, anspråkslösare kapell kunna visser',gen icke tillsammans giva dubbla kapaciteten, enär antalet "stora" resp. tsIllå" begravningar aldrig blir lika, men man bör kunna räkna med en (441kapacitet av c:a 1800 jordfästningar per år.

g

kr.

•

Anläggningskostnad.

12 Krematoriedriftens självkostnad beräknas i det följande i enlighet med detta resonemang. Driftkostnader.

Driftkostnader. Driftkostnaderna antagas omfatta följande huvudposter: 1. Personalavlöningar. 2. Värme, belysning. 3. Elektr. ström för maskiner. 4. Renhållning. 5. Ugnsdriften. 6. Diverse driftkostnader. 7. Körslor. 8. Brandförsäkring. 9. Underhåll å byggnad, tekn. apparater och inventarier. 1. Personalavlöningar. Ett krematorium i enskild ägo, som måste drivas utan varje tillskott i arbetshjälp från stadens kyrkogårdspersonal, kan ej utnyttja sin personal lika effektivt som en kommunal anläggning. Vid den senare kunna omflyttningar ske efter arbetsbehovet på olika platser inom kyrkogårdsför: valtningen och t. ex. körslor utföras gemensamt för hela begravnings sendet. Expeditionsarbetet, som vid en kommunal anläggning faller ino.rg det allmänna begravningsväsendets åligganden, måste i detta fall helt 'åvila krematorieföreståndaren. Nedanstående tabell anger det ungefärliga personalbehovet för krematoriet vid olika belastningar samt personalens löneförmåner. De senare äro upptagna till ungefär samma belopp, som utgå vid Norra krenultoriet i Stockholm. De i vissa fall till synes låga beloppen bero på halvtidstjänstgöring. Tabell X. Personal

Lönebelopp, Löneför'måner per år totalt resp pr jordfästning Kr.

1 föreståndare 365-730 = 1-2 per dag*) 1 ugnskötare 1/2 vaktmästare 1(2 städare 1 inspektör................... ,

12,700: — -1,800: — 4,500:- 17: 40 35" 1,900:- , medeltal 23:30 1,000: — 500: —

730-1095 = 2-3 per dag

5,300: — 5,000: — 3,800: — 2,000: — 1,000: — 600: —

Antal eldbebegängelser per år

1 1 1 1

föreståndare ugnskötare vaktmästare städare 2 avbytare för föreg. 1 inspektör

17,700: — 24: 30-16:2050 medeltal 19:

*) Avser per kalenderdag. Räknat per dag, då jordfästningar förekomma, blir siffran högre.

13 1095-1600 3-4 per dag

1 föreståndare 11/2 ugnskötare 11/2 vaktmästare 11/2 städare 1 avbytare 1 inspektör

5,800: — 7,300: — 5,700: — 3,000: — 2,000: -600: —

24,400: — 22: 25-15: 25 medeltal 18:10 i

1600-2000 4-5 per dag

1 föreståndare 2 ugnskötare 2 vaktmästare 2 städare 11/2 avbytare 1 inspektör

6,300: — 9,000: -7,000: — 4,000: — 3,000: — 700: —

30,600: -19: 10--15: 30 medeltal 17.

Organist:är ej inräknad, enär dennes arvode betalas av stärbhuset. , Med ledning av tabellen har uppritats ett diagram, varur erhålles föl)ande lönekonto för de olika åren. Ar

Antal eldbeg.

Löner kr.

1938 1940 1945 1950 1955

300 530 1100 1600 2000

9.000: — 12,700: — 20.600: — 27.700:-33.400: —

2. Värme, belysning. Värmekontot uppgår vid Norra krematoriet med c:a 1000 eldbe,gå. ngelser till c:a 900 kr., d. v. s. 0,90 kr. per eldbegängelse. Med ledning nårav beräknas det utgöra: 1938 vid 300 st. eldbegångelser 1,5 kr./st. = 530 » 1940 » 1,2 » » = » 1100 » 0,8 » » .--_-= 1945 » 0,6 » » — 1950 1600 » » 0,5 » 1955 » 2000 » 4

---1--

450: — 635: — 880: — 960: — 1000:-

kr. » » » »

. Belysningskostnaden kan uppskattas till 0,60 kr. per eldbegängelse Pid c:a 1000 jordfästningar per år. Vattenkostnaden utgör c:a 0,06 kr. per jordfästning. Belysning och vatten utgöra tillsamman: 1938 1940 1945 1950 1955

vid » » » »

300 530 1100 1600 2000

st. eldbegängelser 0,78 kr./st. = 235: — 392:— 0,74 » » » » 715:— 0,65 » » » » 960:— 0,60 » » » » 0,55 » » =1100:— » »

kr. » » » »

14 3. Elektr. ström för maskiner. I denna post ingår kylanläggning, kisthiss och evakueringsfläktar för samtliga lokaler. Kostnaden utgör enligt stockholmspriser c:a 350 kr. Per år vid 1000 jordfästningar. Med ledning härav beräknas för Göteborg: 1938 1940 1945 1950 1955

vid » » » »

300 530 1100 1600 2000

st. eldbegängelser 0,45 kr./st: = 135: — kr. 0,40 » » = 212: — » » » » 0,35 » » = 385: — » » » » 0,30 » » =------:- 480: — » » » 0,25 » » -=.- 500: — »

4. Renhållning m. m. Den dagliga renhållningen utföres av den ordinarie personalen. För ' extra rengöringar 2 ggr per år samt rengöringsmedel, städverktyg 0. dyl. upptages: 1938 150: — kr. 1955 350: — kr. 1945 250: — kr. 1940 150: — » 1950 300: — » 5.

Ugnsdriften. Incineratorerna antagas gaseldade och utförda efter modernaste konstruktion. Gasförbrukningen utgör ungefär följande: vid 300 eldbegäng. (1 (1 » » 530 » 1100 (1 » 1000 (1 » » 1{ 600 600 (1 » ,-,,,,-,[1000 (1 » » lin mo » (1

ugn) 30 ugn) 20 ugn) 6 ugn) 6 ugn) 15 ugn) 6 ugn) 6

m3/st. 9,000 » » 10,600 » 3, 6,600 » » » » 115,000 » » » }12,000

m3 » » » »

Elektrisk ström för luftfläkt uppgår till i runt tal 2 kwh. per kremation. Efter ett gaspris, räknat efter Göteborgs Gasverks taxa III, samt ett elektr. strömpris av 12 öre per kwh. erhålles följande årskostnader:

1938 1940 1945 1950 1955

Eldbeg.

Gas

Elektr. ström

Totalt

300 530 1100 1600 2000

810: — 940: — 620: — 1290: — 1050: —

72: — 127: — 264: — 384: — 480: —

882: — 1067: — 884: — 1674: — 1530: —

6. Diverse driftkostnader. Hit räknas sådant material som eldfast nummerbricka, brädunderlägg, för kistans införande i incineratorn, smörjmedel, kontorsmaterial etc., al upptaget till 1 kr. per eldbegängelse.

•

15 7. Körslor. De körslor, som belasta krematoriet, utgöras huvudsakligen av bortskaffande av kransavfall. Medelantalet kransar per jordfästning kan lågt räknat upptagas till 20 (30 vid Norra krematoriet i Stockholm), varav 15 antagas bortköras och övriga 5 föras till urngraven. Med ett pris av 7 öre Der bortkörd krans utgöra årskostnaderna härför: 1938 1940 1945 1950 1955

vid 300 eldbegäng. 315: — kr. » 530 » 555: — » » 1300: — » 1100 » 1680: — » 1600 » » 2000 2100: —

8. Brandförsäkring. Brandförsäkringen utgör för 300.000 kr. c:a 100 kr. per år. 9.

Underhåll. Byggnadens underhåll antages till ett belopp, som intill 1950 utgör % och därefter 1/2 % på den egentliga byggnadens anläggningskostnad, °eräknad till 200.000 kr. Underhåll av incineratorerna kan praktiskt taget sättas lika per år oavsett antalet kremationer, ty vid större belastning hållas ugnarna vid /liera konstant temperatur och stå därvid bättre vid lag. För 1940 upptages härför 150 kr. och därefter varje år 200 kr. , Underhåll av maskiner för kylanläggning, fläktar, kisthiss etc. upptages från 1940 till 300 kr. per år intill 1949, varefter antages 400 kr. Der år. , Underhåll av diverse inventarier, såsom kistvagnar, asklådor, verkoch redskap, upptages från 1940 till 200 kr. per år intill 1949, varefter antages 300 kr. per år. De sammanlagda underhållsbeloppen utgöra: Antal eldbeg.

År 1938 1940 1945

1950 1955

300 530 1100 1600 2000

Underhåll i kronor per år för Byggnad Ugnar Maskiner

Invent.

Summa

100: — 150: — 200: — 200: — 200: —

100: — 200:-200: — 300: — 300: —

400: — 1150: — 1200: — 1900: -1900: —

200: — 500: — 500: — 1000: — 1000: —

300: — 300: — 400: — 400: —

Sammanställning av kostnader för drift och amortering. örliga kostnader 1938 1940 1945 1950 1955

1.

Personalavlöningar Värme, belysn., vatten El. ström för mask.

kr. 9000 » 685 » 135

12700 1027 212

20600 1595 385

27700 1920 480

33400 2100 500

Självkostnader.

16 4. 5. 6. 7. 8. 9.

Renhållning Ugnsdriften Div. driftkostn. Körslor Brandförsäkr. Underhåll

350 1530 2000 2100

150 882 300 315 100 400 11967

150 1067 530 555 100 1150 17491

250 884 1100 1300 100 1200 27414

300 1674 1600 1680 1 190 00 0 37354

19000 43980

Fasta kostnader. Ränta och amorteringar kr. 20480 Summa kostnader kr. 32447

20480 37971

20480 47894

20480 57834

20480 64460

530

1100

1600

2000

kr. » » » » »

Summa kronor

Antal eldbeg. st. 300 Självkostnad. a. rörlig kostnad kr. 39:40 b. fast » 68:25 » Summa kronor 108: 15

33: — 38:70 71:70

24:90 18:65 43:55

23:35 12:80 36:15

22: --10:25 32:25

Utöver angivna driftkostnader finnas vissa utgifter, vilka direkt debiteras stärbhuset med eller utan omkostnads- och vinstpålägg. Hit höra kapelldekorationer, orgelspel, levande ljus, urnor etc. Eftersom dessa utgifter icke betalas genom eldbegängelseavgiften, hava de icke medtagits ovan. I nkomster.

Inkomster av driften. Inkomsterna sammansättas av följande huvudposter: 1. Eldbegängelseavgift. 2. Kapellhyra. 3. Orgelspel. 4. Bisättning. 5. Urnor. 6. Kolumbarienischer. Utöver dessa inkomstposter kunna även vissa smärre sådana tänkas, såsom inkomst på levande ljus, extra dekorationer o. dyl., men upptagas ej i denna beräkning. 1. Eldbegängelseavgift. Till ledning för bedömande av taxan för eldbegängelse angives nedan den avgift, som år 1935 utgick vid en del av de svenska krematorierna.

17 Församl. med!. Medi. Icke medi. i S. E. F. i S. E. F.

Icke församl. medi. Medi. Icke medi. i S. E. F. i S. E. F.

Stockholm N 120: — 65: — 120: — 65: — Stockholm S. 40: — • 40: — 60: — 60: — 50: — 125: — 50: — 125: — Göteborg 75: — 65: — Malmö 65: — 55: — 130: — 95: — 95: — Hälsingborg 130: — 60: — 50: — 70: — Eskilstuna 40: — 80: — Sundsvall 65: — 55: — 90: — 40: — 40: — 75: — Luleå 30: — 50: — 50: — 60: -- 70: — 60: — 70: — \7"änersborg 75: — 60: — 40: -30: — Riruna Rabatteringen för medlemmar i Svenska Eldbegängelseföreningen (5. E. F.) utgör som regel vid de kommunala krematorierna 10 kr., men ar vid icke kommunalt drivna krematorier betydligt högre. Denna rabattering motiveras av den vinst, krematorierna ha av den genom föreningen bedrivna propagandan och upplysningsverksamheten. En större Skillnad än 10 kr. anser jag icke för framtiden böra räknas med, oavsett °ni anläggningen är kommunal eller icke. I föreliggande fall antages 10: — kr. rabatt för medlemmar i S. E. F. En för detta fall lämpligt avvägd taxa under de första åren anser jag vara 50 kr. för försam5rigsmedlemmar, samtidigt medlemmar i S. E. F. hr icke medlemmar i S. E. F. utgår sålunda avgiften med 60 kr. För icke församlingsbor antages en taxa om 80 kr. med motsvarande rabattehug för föreningsmedlemmar. Enligt sid. 8 kan man räkna med 30 % icke församlingsbör av totaltalet eldbegängelser under de första verksamhetsåren. Procenten reningsmedlemmar är svårt att beräkna. Med ledning av antal föringsmedlemmar 1935 och den starka tillväxt, som torde följa på ett 'ematoriebygge, räknas här med 10 ok. Med dessa relationer mellan an'et eldbegängelser efter olika taxa erhålles följande medelavgift per dbegängelse: Församlingsmedlemmar, 70 %. a) icke medl. i S. E. F. 0,90 X 0,70 X 60 --=- 37,80 kr. » i » b) 0,10 X 0,70 X 50 -- 3,50 » • Icke församlingsmedlemmar, 30 %. a) icke medi. i S. E. F. 0,90 X 0,30 X 80 21,60 kr. b) » i » 0,10 X 0,30 X 70= 2,10 » Medelavgift 65: — kr. 2. Kapelthyra. För församlingsmedlemmar antages kapellhyra utgå med 10 kr. och fd r icke församlingsbor med 20 kr. Medelintäkten under de första åren blir då 13 kr.

18 3. Orgelspel. Med ett pris av 5 kr. för ordinarie orgelspel per jordfästning kan 4 kr. beräknas för organisten och 1 kr. för orgelhyra. 4. Bisättning. Avgiften för bisättning antages utgå med 5 kr. per stoft. 5.

Urnor. Inkomsten av urnor är så obestämbar, att den här ej medtages. I vad mån krematoriet kan räkna på vinst av urnförsäljning blir beroende dels av i vilken omfattning krematoriet själv kommer att bedriva entreprenörsverksamhet och dels av urnkvaliteten.

6. Kolimbarieniseher. Försäljning av urnnischer upptages ej heller bland inkomsterna, enär här icke kan avgöras, om kolumbariesystem kommer till utförande.

Sammanfattning av inkomster. 1. Eldbegängeleavgift 2. Kapellhyra 3. Orgelspel 4. Bisättning

Rön(abflitet.

65: — kr. 13: » 1: — 5: -kr. Summa 84:

Räntabilitet och sammanfattning. De ovan genomförda beräkningarna över utgifter och inkomster hava genomförts under förutsättningen, att krematoriet icke i något avseende är subventionerat genom donationsmedel, kommunal drift o. dyl. Vidare har antagits, att dess anläggningskostnad utgör 300.000 kr., samt att byggnad resp. teknisk utrustning avskrives under 30 resp. 15 år. kr. per eldbegängelse erMed en beräknad totalinkomst av 84: fordras c:a 420 eldbegängelser per år, för att driften skall ekonomiskt bära sig. Detta antal eldbegängelser beräknas uppnås år 1939, d. Y. s' redan andra verksamhetsåret. Sedan första och event. andra årets driftsförlust täckts, kunna och böra givetvis taxorna sänkas för att den eldbegängelsefrekvens, varmed kalkylerats, skall kunna hållas. Den grundtaxa av 50 kr., som lagts till grund för inkomstberäkningen, torde vara väl hög för att i verklig mening bliva "populär", men synes å andra sidan vara fullt försvars.bar för ett krematorium, som skall betala sig självt. Stockholm den 22 september 1936. KURT JEANSON.

1972

1935 ; 255 2450 0,61

Antal eldbeg. per 1000, innevånare 1935 3,39

år

534

innevånare

156

51 73 70 61 78 100 109 89 116 136

Göteborg

Antal dödsfall år 1935 5595

1000-tal 1935

288 368 377 478 639 750 944 1114 1345 1664

1925 288 1926 368 1927 377 1928 ; 478 1929 639 1930 750 1931 731 213 1932 728 , 386 1933 810 535 1934 864 800

938 ; 1034

Totalt

Södra

Norra

Stockholm

1

2,52

396

39

97

4 9 8 16 38 57 77 71 94 118

Örebro

3,54

595

58

206

33 45 98 145 145 155 148

Hälsingborg

3,6

146

14

41

5 25 16 31 47

. Luleå

3,04

119

9

36 ,

10 22 21 27

Vänersborg

1,21

1317

139

168

52 108 125

Malmö

2,62

216

19

49

13 29 36

Sundsvall

Antal eldbegängelser vid krematoriet i

Tabell L

2,12

73

10

22

11 7

Kiruna

2,26

393

34

81

1

Eskilstuna

3,5

141

13

45

Sandviken

4

2

Gudmundrå Kalmar

2879

343 450 455 588 800 1010 1310 1522 1910 2309

Summa

Bil. A.

20 Bilaga B.

Tabell IV.

Översikt över folkmängden i Göteborg med omgivningar.

År

Nya Varvet

orgryte

Mölndal Partille Västra Frölunda (Fässberg)

Backa

Summa folkmängd i Götebo i Göteborg med orn givning

1,796 1,861 2,013 2,187 2,195 2,304 2,530 2,690 2,925 2,903 2,918 2,838 2,829 2,848 2,837 2,748

202,328 251,897 205,043 256,110 228,258*) 259,096 228,682 262,886 229,638 266.297 231,007 269,238 231,213 270,675 232,449 273,281 235,994 276,871 241,547 282,976 243,414 284,931 247,911 288,290* 251,110 290,803 252,721 292,359 255,386 294,844 258,387 297,772

1 1920 1921 1922 1923 1924 1925 1926 1927 1928 1929 1930 1931 1932 1933 1934 1935

22,200 22,300

368 414 419 432 429 418 313 385 376 380 373

7,615 8,111 8,815 10,332 11,294 11,950 12,681 13,313 13,517 13,554 13,455 13,177 12,732 12,629 12,328 12,027

örgryte införlivades år 1922. ,-.*) Nya Varvet införlivades år 1931,

12,210 12,796 13,762 15,067 16,062 16 634 16,830 16,949 17,172 17,470 17,557 17,300 17,027 16,935 16,861 16,646

5,380 5,585 5,829 6,186 6,579 6,925 7,108 7,495 6,887 7,132 7,214 7,064 7,105 7,226 7,432 7,964

,

r

.ffli

a

1'350

1

' t'ffle

.111.1

1955

•

I

r---

, i __,‘---

I

;kr 1938

3D

1940

194.5

e , it e . . . _ , ._ __ ., , ... , m ,i _ ____, ,_ i i i_ 1

5-0

Go

70

% BO

Frekens

1960

--1---

Orågrarn över 6eräkr7ad ekibegänge/sefrekverls på. - av/id/7a o 757-varn/ingsrned/emmar i Göleborg aren 1938 —

ir) i , 1965 .

m,..,

22 Bilaga Dl.

L SEAC ,/

,9t17 -AL El-AChel£ GriAl

TQCQLfr

REty I

LVE)3.5-

Obrr9..

/c7/b

—J—

L

1,11SX1._

4

-r- - - •-,----,--

_40.2

-

• 7 :..i-.

,

2C2.42.

«1 n 2

4,1

1

u`

«1

m ro

41

Ib

at 4 )

_

,

23 Bilaga D 2.

300

atiO

_ COO

24 Bilaga D 3.

..:-/---TECKKIYOLJ91 7. , 70.

, ,, --,-t-:-, -5a,, 4.0

---..,-

.-rfe-47

1 1 , ! •46,:v-L/.14..0v,9641-Te"..41
a 4/a/64fijgrgrar.7 i.5:oc454a4? 1 gi'e _._ .1! _1 I let-c7,2/

7,ti'

50

I

./

?d,

4/Q

. er :191

41

1-2

111

. . !

25

85Vaqa E.

Dicryrcrin över beriikfial an/a/ elcibegiiriqeLser Gaeborg_ /940 — /965.

PiIj eldbeinget" per ar .

3er

hop

o 230

--1-

a

,

1 ) a

i 1

k .130 1

k

1 r i i

I

i

35. <6

I k" b

Moci

Ot

i

Ok)

I t

.

r

!apo.

I

J-ko koo

a 7. ‹ y totalA

antal r Ickbq 9. 30

C

Soo 4(3

Icke 'or.sUrni.medla nirr.a.r i

x

'ko Loo

åm

-

20

ffina, —sam—

, rrt •

km)

An

a0

iii~limeneem,

a lelle

-

. 1.181.1 ~

—__ IS 0

1945 19

1930

1955

36O

)

26 13 L ri

GÖTEBORG MED GRANNSAMHÄLLEN

= TATBE0YGGDA DELAR AV GÖTEBORG

(31.0 K A pART1LLE

1535

7,34

dar% N, 4*>154? •

4g,ix Ki4 ge,

-_

•9 15,14.

r

1935

1:0 -UNDA -

Z58387

GÖTEBORG

te3s

1664.; 1

v.

VÅ51RA FRÖLuNDA

12.02 7

MÖLN3AL

16 646

PART LLE

796R

:NV.

2. 748

BACKA, SUMMA.

SKALA 1.1, 0000

G BG 0

297772

27 AUG./936

INV.

10

20

30

50

60

70

80

9C1

100

110

120

/30

per eldbegängel.re.

10-orivr

X_

5,

x

xx

500

\ \ .

. . _ -

R.6.rh:ga köstnader:

/000

An a/ _Iclbegäl?gel-er iPe't art 1500 2000

I

1 ----.)---7—7 —1-

- -- - S' --- ------ ,._R A2_hlt,02h ..._ arnorktri

■,,,._ `,■„_.....s......x....

ett krematorium med en antagen an/a-ggnings kostnad av 300000 kr och ofrift i egen regi.

Diagram tf/'Isande kostnad per ekkegängehse vial

2500

.

,3 )

Why Not? A National Problem and its Solution

; i

i

WHY NOT? A NATIONAL PROBLEM AND ITS SOLUTION

Notes of

A

LECTURE delivered before

The LOUGHBOROUGH PERSONAL HEALTH ASSOCIATION

bY

HERBERT JONES, Esq., M.C. B.A.

With a Foreword by HENRY J. DEANE,Esq. Coronerfor North Leicestershire.

LOUGHBOROUGH JOHN CORAH & SON, Ltd. 1935

FOREWORD By HENRY J. DEANE, ESQ. Coronerfor North Leicestershire

How frequently the practical business man is heard to s,g "I cannot afford to be sentimental". In his everyday affaircis this is probably correct, but, in connection with personal an, domestic matters, sentiment is permitted a greater degree o' control of action. No doubt it is well that this should be so, up to a poiflt; but when the position is reached at which commonsegs, and sentiment point in different ways it is essential that,c decision should be made as to which direction should taken. tile Every individual and Local Authority in this cotodi has arrived at the place at which the problem of disposition of the dead must be decided. Cemeteries 21,31 occupying land which is required not only for the natu of expansion of our towns and cities, but for the re-housolg s. those who are now living in congested and unhealthy ar3y Some of the older burial grounds are already surroundeure; .11-the ‘ dwellinghouses, an obvious offence against sanitary scle others, in the near future, must be extended in area 1 till present system of burial is continued, thus absorbing s more land which might and should be put to better uses' The solution of the problem can only be found in ci—it•he adoption of an alternative common method of the 5position of the dead. pecled

6,1 Cremation provides that alternative. All that is e5 f, the is that the public, and their representatives on governing bodies, should be instructed in the advall,t7ry, which must accrue from the more general use of a sanliit to e , economical, but always reverent, ceremony of fatesv those whose days here are finished. Such a cannot offend the most tender sentiment.

A National Problem and its Solution 1\Totes cf a Lecture delivered on December i3th, 1934 before the Loughborough Personal Health Association. By P. HERBERT JONES, Esq., M.C., B.A. s The Chairman, Mr. Henry Corah, introduced the 13Faker, who is the Secretary of the National Council for the , IsPosition of the Dead, Organising Secretary of the ;remotion Society, Editor of Pharos, the official journal of "'le Cremation Movement, and Joint Author of "Cremation 'n Great Britain."

MR. JONES said:— tts, I wish to make it clear at the outset that my purpose evening is to address you on the subject of Cremation, but.it will assist matters ifI give you some idea ofthe problems h.tch beset the National Council for the Disposition of the theads of which I am the Secretary, and enunciate some of e reasons which brought the National Council into being. Aar The National Council was set up roughly two years ago, MY as a result of the foresight and leadership of Lord di°rder, to survey the whole field of activity relating to the syosition of the dead, and to attempt to remedy the sa ting defects. A large number of great National organic_ttorls are affiliated to the National Council, notably those re'ncerned with the Public Health, for it is being increasingly ,,cognised that the sanitary disposition of the Dead, and "e health of the living, are co-related.

t

3

The problem is many-sided. In the first place, there .is the fact that every year some 5oo,000 people die in this island, and have to be disposed of somehow and sornewher• Owing to the concentration of the mass of our people 10 large towns, these bodies must inevitably be disposed of 0° the virtual doorsteps of the mass of the population. problem is not assisted towards solution by the fact that the demand for new land for cemeteries clashes with the modern . demand for new land for housing and open spaces in towns where, generally, the supply of available land is not adequat` to meet either demand.

The

This problem, especially as to its sanitary aspects, was recognised by the pioneers of our Public Health sysrel Thus, thanks largely to the advocacy of Sir Edwin Chadwifj and the reports of the late Sir John Simon (the first Medir ct Officer of the City of London) the Intra-Mural was passed in 1852, whereby many of the burial grounds the large towns were closed and new cemeteries were estaii lished on the outskirts of the towns. : t But the London of 1850 and that of 1934 are qui different places. Those cemeteries established under s Act of 185z are now in the heart of the Metropolitan so that the problem visualised by the pioneers is witt_hi 0 again in a more intensified form. How great is this Pt07 1 the e can be imagined from the fact that hardly a single one al het Metropolitan Boroughs is capable of discovering an,°t,he acre of ground for the extension of its cemeteries, burial of the dead within the Borough in which theY7e Most of the Metropolitan Authorities are burying theirle miles away from the Borough boundaries, and some ' 43 of outer areas are becoming less of dormitories and mar-le graveyards. the Many years ago, an official survey proved that the acreage devoted to burial grounds in London was he equivalent of six times the area of Hyde Park. It mustthwe considerably more than this now, without considering vast acreage of land which has been sterilized on the edge of the Metropolitan area. 4

Overcrowding in all large towns is a grave problem. Large spaces are desperately needed as open spaces, particularly for the children, and with the growing public consciousness there comes pressing demand for land for a the purposes of slum clearance. The land for these vital , sc'elal purposes is to-day tenanted by the dead. Land cannot "-:e Created. not one grain of soil can be added to the earth's surface. Exigencies of civilization demand that the most c°nomic use possible be made of such land as there is. There other problems, too. The Intra-Mural putiial Act ofare 1852 was the last piece of legislation respecting }°urial grounds. Our existing law is archaic; it would be ardly exaggeration to say that we are still operating under „s of Edward the Confessor. The law is partial and not aaw uttle prejudiced. It is certainly , in many respects out of with modern thought and modern needs. Thus, hough ' lilough you may continue to bury in existing grounds right to the of a dwelling house, the law forbids the erection of wall a Crematorium within two hundred yards of a veiling house, without the permission of the owner. This but one example. Again, the law, which demands that two medical men ctestify r definitely as to the cause of death in the case of etilation, condones a situation in which vast numbers of are buried without the certifying doctor having seen the body. It is difficult to understand the argument adcr-need. in some quarters that, while burial prevents crime, thernarion encourages it. It is significant that during atie Past thirty years, no single example has reached cremation hathonties of a cremation having taken place, where crime ails been suspected. It is no part of our desire, nor that of Y responsible person, that the safeguards the public enjoys lir respect to cremation shall be removed; rather do we ge . that the same safeguards should exist in respect to al If and when this is brought about, we shall have wtlung like the present appalling number of exhumations. pat may thereby lose some thrills in our week-end newssjers, but as law-abiding citizens, we shall welcome burial h. eguards such as we have never previous ly had in the whole 1st°rY of mankind. 5

11e Yet another aspect. There is no law to prevent allY°, t ef ' practising the trade of undertaker. Not many years ago same could be said of dentistry, and in an earlier clay, c't medicine. The men called upon to perform one of the 111°s responsible tasks in the world are entirely without resP°11-1 cal sibility in law. In the present state, and while the mecli, man need not see the body, there is always a loop-holeA scandal. I do not say that an undertaker should be quahoc,s 1 to say of which particular "ism" a person died. It , simply that the undertaker should be qualified to act as link in the chain of crime detection and prevention. When be all who are capable of performing these duties have w; registered, there will be created a valuable public serv;co' : and a further barrier against the possibility of crime. Als ' valuable public work will thereby receive its true recognni° The disposition of the half million of bodies anvil! has been everybody's job, and therefore nobody's. '14 viously, there has been no one to regulate or advise, ; The solution, as I see it, is firstly the amendment the law as it exists, or its scrapping and the enacting of deeand modern law; secondly, the State registration of I-J,11„de ' takers; and thirdly, the encouragement of a rational arTit on the part of the public. of It may be that cremation is the way out of many - vet Zot rnaY peoF'r economic problems. Scientifically-minded discover a better. I can only suggest that as far as eat knowledge permits, the only alternative to the Pres uneconomic use of land is cremation. still Cremation is spreading considerably, but there are -the many misunderstandings which must be removed from 00. minds of people before its general adoption is to he Lilly templated. Religious opposition persists, though Mf but in the form of prejudice. Such opposition to-day is ° hicjI slight relative importance. There is only one sect w jot i takes a hard and fast line, and this no longer on d°„ctroris grounds, but on grounds of discipline. Most raugtibic adopt the sane view that in nothing is man more susceP than in this matter of the disposal of his dead. Crernapritly ' is one of the most ancient forms of disposition, freclu

6

reserved in ancient civilisations as a mark of honour to the great. It is in modern times that the encrustations of Prejudice have caused religion in some cases to forget history "nd see in cremation a new and irresponsible modernism, to be resisted for this reason. .0n economic grounds there is little to be added to the ei xisting fund of knowledge. Taking the country as a unit, ,brutial is costing the ratepayers on an average z per burial. c he point is that municipal cemeteries do not pay. It annot be made too clear that the provision of crematoria (Instead of the establishment of new cemeteries, would not Illy bring into being a more msthetic, more reverent and ore hygienic form of the disposition of the dead, but Would lift a burden from the shoulders of the ratepayers. ;i111 , 8 burden varies throughout the country. In some towns 1,s small, but in others is as high as L5 and kJ° per burial. tLt iS .significant that there is hardly a local authority to-day hl'at is not considering the matter of the establishment of a 'ilunicipal crematorium. th The sentimental argument still lingers. It is natural 5fat We should hallow the ground in which lie the remains t our departed friends and relatives. But it is important olai, Maintain a sense of balance. It is futile to talk in terms t Perpetuity. It would cause considerable pain to many c0 realise how frequently the same ground is used in Plieteries. Only a very slight knowledge of arithmetic 'bilables one to arrive at the conclusion that many of our itur,lal.grounds have been filled and re-filled repeatedly. And ti is important to appreciate that a particular spot is not eeessarily the "Last resting place" so beloved of the ?.aveside school of poets. In 1929, from one burial ground ' 44 the centre of Birmingham, 67,000 bodies were exhumed 1%cl re-interred in a cemetery on the outskirts of the town. fo ere is nothing remarkable about this, except the numbers, 5er exhumations on a comparatively large scale are of common liacurrence. One finds many examples of bodies which ve been removed three or four times. In short,!here is 4 ,a.ssurance of a "Last resting place" but there is every cillitY in a crematorium to pay respects to the deceased 'lose ashes are either scattered, or repose there. 7

The cost of cremation, also, has been greatly Inis." the represented. An enquiry at any crematorium will elicit information that cremation is cheaper than private burial. recommend anyone to make the test as to these relative costs, and I am convinced the result will cause surprise. We still, unfortunately, have this lingering des' especially on the part of poor people, to indulge in expensive funerals. Nodding plumes and ornate embellishments 2tel no evidence of respect or affection. It is here that the rationa,, outlook needs cultivation. I feel that the wider spread °dri cremation will do much to create a more balanced view ari thereby rid us of what is an undoubted evil, whereby Plr people lavish upon their dead resources which are vitl needed for the upkeep of their homes and the welfare ° their children. I am not here to advocate that Loughborough establish a crematorium. I merely wish to assist people to make licPt their minds on this subject. If you to-day decide to suPP9i, the Cremation movement, you will associate yourself wit, tell an ever-growing cause. To-day, perhaps nine out of' important people are cremated at death. Public opill!°, has greatly changed. In 1884 Dr. William Price,for crernatiltibo the remains of his son on a mountain side in Wales, baa defend his conduct in a Court of Law. He was acquitte,t for the Judge placed on record the important pronouncern,ell that Cremation is legal. The wheel has now turned rile, cycle. Only last week, fifty years after the trial of Dr. Pricci Lord Buckmaster, a former Lord Chancellor, was cremate at Golders Green. ;r1cthis as There are now thirty crematoria in operation emate cr country. Last year some 8,000 persons were compared with under 2,000 in 1923. We have just launciLrid the first cremation journal published in this countrY, a such was the demand that the first issue was comPlete sold out. This is progress, typical of the movement'by invite you to give consideration to this question, and tbete ehe be enabled to play your individual part in the greater ' pansion, to the benefit of the health and welfare e'f t community. 8

HALOTTPGET S TORT8NELMI, ESZTHETIKAI, JOGI, KOZEGESZSEGI ES KoZGAZDASAGI SZEMPONTBOL 1RTA

KATONA JOZSEF dr. SZMEESF6VAROSI KEROLETI TISZTI ORVOS

BUD APEST STEPHANEUM NY0\IDA R. T.

1912. Ara 50 .0116r.

r

A 1-1ALOTTÉGETÉS TÖRTÉNELMI, ESZTHETIKAI, JOGI, KÖZEGÉSZSÉGI ÉS KÖZGAZDASÁGI SZEMPONTBÓL IRTA

KATONA JÓZSEF dr. SZÉKESFŐVÁROSI KERGLETI TISZTI ORVOS

BUDAPEST STEPHANEUM NYOMDA H. T.

1912.

Bevezetés. A halottégetés, vagy amint ezt a nem épen barátságos szót ujabban szelidítették és modernizálták, a halotthamvasztás kérdése ismét aktuálissá kezd lenni. Az «Országos Hamvasztó Egyesület» 1906-ban történt megalakulási mozgalma óta mind a mai napig, egy-két felolvasást, amely elsőrangú művésznők szavalataival volt füszerezve és az időnként megjelent folyóiratot leszámítva, eredményt nem mutathatott föl. A belügyminiszternél járt küldöttség fáradozása is meddő maradt; ott állunk tehát, hogy Magyarországon, a kultura és a felvilágosodottság korszakában az ember holttetemét sem égettetheti el, ezért is külföldre kell kivándorolni. A halottégetés behozataláért folytatott eme sikertelen papir- és szóküzdelem után nem csoda, ha az eszme apostolai gyakorlati siker eléréseért a kultura, a felvilágosodottság, a közegészség, a közgazdaság s más egyéb nevében a jó székesfővároshoz fordultak, hogy az a saját neve alatt vigye diadalra azt az eszmét, amelybe ők egy jobb ügyhöz méltó buzgalom és fáradozás dacára még lelket sem tudtak verni. A székesfőváros magáévá tette az eszme megvalósítását s hajlandó a halottégetési üzemet házi kezelésbe venni. Miért is ne! Egy pár százezer koro-

A HALOTThGETÉS

nányi üzem milliós vállalkozásai közepette megkockáztatható, amikor folyton azt szuggerálják neki, hogy már az első években is annyi emberi hullaégetés lesz, hogy a befektetett tőke kamatai és az üzemköltség is megtérül, nem számítva az erkölcsi, a közegészségi és közgazdasági hasznot. A közgyűlésen elhangzott sürgető interpellációk után a közegészségügyi ügyosztály, terjedelmes memorandumban összegyüjtött érvek súlya alatt, amelyeket az eszme apostolaitól annyiszor lehet hallani, javasolta, hogy a Tanács indítványozza a közgyűlésnek: «intézzen a belügyi kormányhoz a halotthamvasztás fakultativ módon, a fennálló rendeletek megfelelő módosítása mellett, leendő megengedése, illetve annak rendeleti úton való szabályozása végett indokolt felterjesztést». Ezzel kapcsolatban javasolta az ügyosztály, hogy Budapesten a székesfőváros 200.000 korona költséggel egy krematoriumot állítasson fel s e célra a kerepesi temetőben két parcellát jelöljön ki. A krematorium üzemét vegye házi kezelésbe. A javaslatnak a közgyűlés által való elfogadása szinte bizonyos s mire e sorok nyomtatásban megjelennek, tán már el is lesz fogadva, hisz a közgyűlés elé való mielőbbi beterjesztése meg lett igérve. Ilyen előzmények után talán nem lesz fölösleges, ha a halottégetés eszméjét a maga teljes valójában bemutatjuk; a mellette fölhozott indokokat és érveket a tudomány és a szakvizsgálat lámpájával megvilágosítjuk, az elhangzott syrene-dalokról, amelyek •a kegyelet, az ethika és eszthetika szent nevében zengenek, bebizonyítjuk, hogy hamis hangnemből indulnak, hogy céljuk a megtévesztés és tévútra vezetés. Végül pedig, miután bebizonyítottuk, hogy a

TÖRTÉNELMI SZEMPONT

5

halottégetés csak egy fölkapott eszme,hogy csak egyéni érdekeket szolgál, hogy luxusszámba megy, hogy belőle a köznek haszna nincsen, nem lesz felesleges végre,mondom,ha kérdezzük és kutatjuk,miért: «Tant de bruit pour une omelette» ? A halottégetés apostolai azzal kezdik, hogy végre megjött már az idő, amikor a magyar közönség is eljutott a felvilágosodottság és az intelligencia ama fokára, amelyen csupán a régi szokásokhoz való merev ragaszkodásból és előítéletből — ami nem gördíthet akadályt a modern kor közjólétet emelő vívmányai elé — nem fog idegenkedni a halottégetés eszméjétől, azt megérti és befogadja. Természetesen nem maradhat el a nemzeti önérzetre való hivatkozás sem. Balkán után — leszámítva a monarchia másik felét, amely a fölvilágosodott és magyar ember előtt úgy sem számít — azt mondják már csak mi vagyunk, ahol nincs krematorium! Így beszélnek és hangolnak jobbra-balra. Vegyük tehát elő az egyes. érveket, amelyek a halottégetés közkedveltté tétele végett említtetnek. Történelmi szempont. Minden eszme népszerűsítésénél nagyon hangulatkeltő a történelemre s az abban feltalálható példákra való hivatkozás. Az eszme hirdetői is felhasználták ezt, természetesen az adatokat a maguk javára csoportosítva és magyarázva, Azt állítják, hogy a halottégetés már az ókorban is a kultura magasabb fokán álló népeknél kezdett divatba jönni s ott is a megkülönböztetett, a magasztosabb és a szebbik megsemmisülési módnak tartották; a földbe való

6

TÖRTÉNELMI SZEMPONT

temetés inkább a misera plebsnek és a megbélyegezetteknek a temetkezési módja volt. Herakles, akit a görögök a halottégetés feltalálójának tartanak, a tűzben semmisült meg. Homeros tanúsága szerint, Trójánál Patroklos és Hector tetemét elégették, míg az öngyilkos Ajaxtól a lángbatemetés tisztességét megtagadták. Görögország fénykorában Plutarchos szerint, Solon, Alkibiades, Timoleon stb. tetemét hasonlókép elégették. Az ős-rómaiaknál, Dido királyné esete kapcsán, hasonlókép dívott a tetem elégetése. Róma hatalmának delén Antonius, Octavius-Augustus, Julius Caesar, Brutus, Tiberius, Caligula, Nero holttetemét elégették. Julius Caesar és Tacitus pedig arról tanúskodnak, hogy az ős germánoknál a halottégetés felette el volt terjedve és nagy pompával űzve s ezen tisztességből a házasságtörőket eltiltották, ezeknek tetemét a mocsarakba sülyesztették. Ezek a tények azonban hamis világításba vannak beállitva. Kétségtelen tény ugyanis, hogy az ősember eredetileg nem égette el hozzátartozójának holttestét.; az anyaföld volt az, amely az emberi holttetemeket földolgoZta és elporlasztotta, vagyis a földbe való temetkezés volt a halottak legelsőbb temetkezési módja. Erre az őskori embereket a természetes ösztön és magának a természetnek az útmutatása vezette reá. Mindaddig, amíg az őskori népek békében és nyugalomban éltek, egyik a másikat nem verte ki tartózkodási helyéből, egyik a másik sírjait nem bántotta, nem volt szükségük eltérni a földbe való eltemetés methodusától. Mihelyt azonban elhatalmasodott a népek közti háborúskodás s egyiknek menekülnie kellett a másik elől s az ellenségeskedés és

TÖRTÉNELKI SZEMPONT

7

a bosszú a sírokat sem kímélte, beállt annak a szüksége, hogy a kedves és nevesebb halottak tetemei megvédessenek az ellenség esetleges bosszújától; továbbá hogy azok ne feküdjenek távol kedveseiktől vándorlási, menekülési útjaik mentén, ismeretlen s többé fel nem található sírokban. Ez lehetett ama szükség, hogy az ős pogány népek reá jöttek az elégetésre, azt űzték és gyakorolták mindaddig, amíg csak a szükség őket ilyesmire késztette. Ez elégetés által a kedves holttetem' megsemmisült, elvegyült az égő fa hamújával s nem érhette többé meggyalázás s ha úgy volt kívánatos, a drága hamvakat könnyű volt szállítani, hogy majd a békés letelepedés helyén földbe tétessenek s kegyelet tárgyai lehessenek. Nem igen tévedhetünk tehát, ha azt mondjuk, hogy a halottégetés ős apja és feltalálója nem Herkules volt, hanem a szükség, a halottak meggyalázásától való félelem, a kegyelet és a vágy, hogy a vándorló és gyakran lakóhelyet változtató népek kedveseik és nagyjaik porait magukkal vihessék. Ami az ókori történelemből fölhozott példákat illeti, Homer hőseinek a holttestei nem megkülönböztetésképen lettek elégetve, hanem mert hazájuktól távol a harcmezőn haltak meg: a görögök attól tartottak, hogy földbe temetés esetében az ellenség sírjaikat földulja, tetemüket meggyalázza; viszont a hamvakat csakis elégetve tudták hazájukba szállítani. Didó is nem bizott abban, hogy hamvai a sírban békességben nyughatnak, azért kívánkozott az elégetés után. Hogy az öngyilkos Ajax tetemét el nem égették, ez csak azért történhetett, mert gyávasága miatt lebecsülték s nem törődtek vele, mi történik a

8

TÖRTÉNELMI SZEMPONT

sírjával, nem tartották őt arra érdemesnek, hogy porait hazavigyék. Ugyanaz a sors érte, mint annyi más névtelen görög és trójai harcost, akiknek sírjait még az ellenség se tartotta érdemesnek bántalmazni. A germánok házasságtörőinek sorsa teljesen analog Ajax sorsával. A germánok erkölcsös nép lévén, a házasságtörőket egyformán megvetette. A szükség által inaugurált elégetési módot igaz megtaláljuk az ókori népeknél akkor is, amikor azok már állandó hazát biztosítottak maguknak és a kultúra akkori kornak megfelelő fokán állottak. De ekkor sem volt az jobb, vagy szebb temetési módozat; akkor is inkább a szükség parancsolta, mint Perikles idejében a pestis. Az előkelő, gazdag embereknél pedig a hiúság, a szeszély, a megkülönböztetési vágy hozta magával. A rómaiaknál a nagyok, nevezetesen a Caesarok testeinek az elégetése akkor jött divatba, amikor a hatalom delén állottak s ez fejükbe szállott. Az őrültség határán álló elbizakodottságukban már embernek sem képzelték magukat s ebben őket a kegyencek és hizelgők hada megerősíteni igyekezett. Ezekkel szemben a régi patricius nemzetségek, Corn6us, Sulla, Scipio ragaszkodtak a földbe való temetéshez. Sulla dictator végrendeletében egyenesen meghagyta, hogy őt a divatba jött elégetéssel szemben a Cornélius családban divó szokás szerint a földbe temessék. Úgy látszik csak a fölkapaszkodott és meggazdagodott parvenűk akarták az ősök fáját tetemük elégetésével pótolni. Sok hivőt szerzett az elégetésnek az anyagelvi bölcsek okoskodása is. Heraklitos szerint az emberi

TÖRTÉNELMI SZEMPONT

9

lélek félig anyagi lénynek tekinthető s mint ilyen a testtel annyira össze van nőve, hogy attól csak tűz segítségével választható el. De hogy a rómaiaknál a holttestek elégetése nem nevezhető valami megkülönböztetésnek, mutatja az üldözött keresztények holttesteinek hatóságilag elrendelt elégetése, ami természetesen a rómaiak részéről a meggyalázás, a gyülölet és bosszú műve volt. Plinius egyenesen azt mondja, hogy a halottégetés akkor jött divatba, amikor a távoli provinciákban a rómaiak sírjait a barbárok rabolni és meggyalázni kezdték, tehát ismét csak a szükség hozta be. Hogy különösen a pogány népek a halottégetést nem ethikai és eszthetikai magasabb érzékük folytán üzték, mutatja az akkori kezdetleges és valóban undorító elégetési mód is, annak hosszadalmas és bűzgerjesztő volta. A régi görögöknél divott földbe való temetés legszebb apotheozisa, egyik legrégibb írott emléke és legfényesebb bizonyítéka Sophokles halhatatlan tragédiája: az Antigone. melynek tragikuma a földbe való eltemetés körül forog. Oedipus hőslelkű leánya a természet és az istenek törvényeire hivatkozva megszegi Kreon, Thebae királyának, nyílt parancsát, Polyneikost eltemeti s büszkén odamondja Kreonnak: Parancsodat nem tarthatom oly nagyra én Halandó, hogy miatta megtagadjam a Nagy istenek őrök nem irt törvényeit. Isten törvénye nem ma, tegnap óta áll, Öröktől él s korát nem tudja senki sem. Megtörni ezt a törvényt ember kedvéért S az égiektől érdemelni büntetést, Nem volt erőm...

10

. ESZTHETIKAI SZEMPONT

Nem fáj a sír nekem, de fájna az nagyon, Ha sirjától megfosztva temetetlenül Látnám porladni testvéremnek csontjait.

A történelem tanusága szerint, mint látjuk, a holttesteknek a földbe való eltemetése volt a természetes, rendes és kegyeletes szokás. Az elégetés kivételt képezett, erre a népeket első sorban a rendkívüli viszonyok késztették, majd a hiúság, téves bölcselet, szolgai tömjénezés s néha a különcködés ; de nem az, amit a halottégetés mai apostolai hirdetnek. Azt mondják folytatólag, hogy úgy a hunoknál, mint az ősmagyaroknál is divott a halottégetés. Ez is csak a fentebb vázolt okokból és esetekben divhatott; mert ha az előkelőbbek temetkezési módja az lett volna, miért keressük akkor mi most is Attila és Árpád sírjait? Miért hiszünk a hármas koporsó legendájának ? A honfoglalás korából föltárt régi sírokról, amelyekben a lovas és a ló pörköletlen csontjait találjuk (pl. a galgóci leletnél), miért mondjuk, hogy a pogány magyarok idejéből valók? Abban igazuk van a halottégetés hiveinek, hogy a sporadikus pogány halottégetést Európában a kereszténység szelleme szüntette be; de be kell ismerniök azt is, hogy ebben segítségére volt Mohamed is, aki az elégetést határozottan elitélte. Hasonlóképen a zsidó vallás, nemkülönben az összes keresztény felekezetek. Eszthetikai szempont.

A történelmi példákra való hivatkozás, mint látjuk, nem fogadható el érvnek a halottégetés mei-

ESZTHETIKA1 SZFAIPONT

11

lett. Hogyan állják meg helyüket a kegyelet, az ethika és eszthetika szempontjából fölhozott érveik? Ezek olyannyira alanyiak, hogy a fölöttük való vitatkozás bátran meddőnek mondható. A kinai gyász szine a fehér szin, a mienk a fekete. Ami szép az egyiknek, az visszataszító lehet a másik előtt, e tekintetben egyik a másikat meggyőzni nem tudja. Az elégetési methodus terjesztői előszeretettel kiszinezik a gyöngébb idegzetűek elrémítésére azokat az átalakulásokat, amelyeken a holttest a temető, hideg földjében átmegy, amíg teljesen széjjelbomlik. Ezzel szemben azonban elfelejtik leírni, hogy a több száz fokra fölmelegített forró kemencében 11/2-2 órai elégés tartama alatt mennyivel és miért szebbek -az elégési átalakulások? Csak annyit mondanak, hogy milyen szép az elégetés! Az ember legnagyobb kincse és legszebb adománya a természettől az élet, törépen azért a megsemmisülés, bármely módon kénygodni ténjék is, szép nem lehet, csupán megnyu zetelen lelkünk a halálban, a földbe temetés termés tes voltában, de visszariadnia kell az elégetés erőszakos voltától. Pillanatnyi hatásuak és igazán csak ijesztgetés és megtévesztés számba mehetnek az olyan leirások,aminőket Kinkel,az égetés nagy apostola, vetett papirosra; hogy mit érezhet az, akinek kedvese a temetőben nyugszik,amikor átgondolja,hogy napról-napra milyen változásokon megy át holtteteme a földben, hogy milyen formátlan lesz s hogy mennyire fokozódnak ezen kínzó érzetek, mikor az első erősebb eső hull kedvese. síljára ? Frázisok ezek, semmi egyéb! Kedveseink elvesztése akkor rázkódtat meg minket igazán, amikor azok meghaltak, amikor lelkük elköltözött, mikor

12

ESZTHETIKAI SZEMPONT

megszünt szemük ragyogása s elhalt a mosoly az ajkukon, mikor örökre elköltözött belőlük az, amit tulajdonképen szerettünk bennük, az élet, a lélek. S valahányszor eszünkbe jutnak, mindig csak azt fájlaljuk, amit a meghalás pillanatában vesztettünk el. Gondolataink, szivünk, lelkünk a meghalt szellemét kiséri s nem a mulandó testet, amelynek teljes elmulásába beletörődünk. Az elmulás fázisai és módozatai nem foglalkoztatják agyunkat, nem rémítik lelkünket; tudjuk, hogy ez közös sorsa minden élőlénynek. Mert kérdem, kisebb volna-e fájdalmunk és veszteségünk, ha a természet úgy intézte volna a dolgokat, hogy kedves halottaink holtteteme teljes testi épségben, de halva, megmaradt volna nekünk? Bátran mondhatom: nem; sőt a holttetem lélek és élet nélkül mindig föltépné fájdalmunk és veszteségünk sebeit. De nézzük csak, mi megy végbe abban a tüzes kemencében, milyen változáson megy át ott a holttetem, mennyivel kevésbbé visszataszító az? A. fehér izzásig hevített kemencébe tolt holttetem 15-20 perc alatt víztartalmát teljesen elveszti, ennek megtörténtével a kemencébe csupán túlhevitett levegőt bocsátanak be, amelynek óriási melege hamuvá égeti a hulla kiszáradt szerves anyagát. Az égetésnél termelt gázok, szénsav, szénéleg, légeny, esetleg még légenyvegyületek is elszállnak; az el nem éghető szervetlen anyagok, mint a hamú és kevés szén, visszamaradnak és leesnek a rostély alatt lévő gyüjtőedénybe. Ezen folyamat alatt tapasztaltakat és észlelteket egy szemtanú igy írja le: «Alig hogy kezdte a tűz éreztetni az ő erejét, a hulla mozogni kezdett,

ESZTHETIKAI SZEMPONT

13

mint olyan ember, aki borzasztóan szenved a láng égető hatása alatt; az ajkak éktelen alakot öltve összezsugorodtak és az arc utálatos torzképet mutatott; később a láng működése alatt fölszabadult gázok ropogása és sistergése s végre az elviselhetetlen bűz, utálatossá és lehetetlenné tették megállani a kemence közelében. Hám mindez oly hatást gyakorolt, hogy azt gondoltam, mindig előttem lesz ez a rettenetes látvány; több napon át nem voltam képes szabadulni a visszataszító képtől s elborzadtam, valahányszor emlékezetembe visszaidéztem ama rettenetes látványt». Kronfeld dr., a halottégetés hive és terjesztője, egy hullaégetés jegyzőkönyvéből a következő kivonatot közli: «7 óra 26 perc. A hulla betétele az elégetőkamrába; könnyű, fedélnélküli koporsóban. — 7 óra 29 perc. A koporsó szabadon fekszik. — 7 óra 34 perc. A bordák szabadon fekszenek,a koponya töredezik. — 7 óra 45 perc. Mindkét alszár levált. 7 óra 58 perc. Az egész hastartalom elszenesedett. — 8 óra 17 perc. Az agy elszenesedett. 8 óra 34 perc. A gerincoszlop legnagyobb része szétesett. —8óra 57 perc.A koponya szétesett, máj és agy szétesett s fehér hamuvá vált.» Hogy miért kegyeletesebb ez az eljárás s hogy eszthetikailag mi szép van ezen, ennek magyarázatát hiába keressük! A kegyelet szempontjából fölhozzák, hogy az eltemetési rendszer mellett, a megtelt sirtablák kiürítése megbolygatja halottaink nyugalmát. Hát vajjon az elégetés mellett a kolumbáriumba elhelyezett csontmaradványok és hamvak nyugalma örök lesz? Évek bizonyos sora után ezen hamvak ép olyan sorsra jutnak, mint a temetőben visszamaradottak.

14

ESZTHETIKAI SZEMPONT

Fölmondanak nekik. És vajjon hová teszik őket? Corini, a halottégetés egyik leglelkesebb harcosa, már javaslatot is tett erre nézve Milánó városának. Azt indítványozza, hogy az elégetett hullák hamúja, csontjai, szóval összes maradványai a föld trágyázására fordittassanak. Az élelmes olasz ezen észjárásúban, amellyel Milánó városának a jövedelmeit akarja növelni, azt hiszem egyúttal a bántó lelkiismeret szava is megszólalt, amikor annak, amit a földtől elrabolt, legalább kis részét vissza akarja adni a jogos tulajdonosnak. Nézzük már most azokat a változásokat, amelyeket az égetés hivei oly félelmeteseknek és eszthetikaellenesnek tartanak, amelyeken az emberi holttest ép úgy, mint minden más szerves lény maradványa a földbe jutva átmegy. A tetem bomlását megkezdik azok a bakteriumok, amelyek az ember testében az életben is jelen voltak. Ezen baktériumok oxigén, tehát levegő nélkül jól tenyésznek, gyorsan szaporodnak; az általuk előidézett folyamat reductiós bomlás. A szerves vegyületekből bűzös gázok képződnek, a tetem lassú föloszlásnak indul, ami a talaj minőségéhez képest 3-6 hónapig tart. Ezen aneorob mikrobák helyébe, miután fölemésztették a nekik való anyagot, a • penészfélékhez tartozó mikrobák, tehát olyanok lépnek, amelyeknek életéhez levegő szükséges. A levegőt a föld likacsain át kapják s megkezdik lassú munkájukat, amely több évig tart. Az általuk előidézett vegyi folyamatot oxydatiónak, bomlásnak nevezzük s ez mindaddig tart, ameddig a szerves anyagból van valami. Reductiós és oxydatiós bomlás tehát azok a folyamatok, amelyek a tetemekben éveken keresz-

ESZTHETIKAI SZEMPONT

15

túl végbemennek. A képződő új vegyületeket az anyaföld fölveszi s tovább földolgozza anélkül, hogy abból az élő szerves lényekre bárminemű kár származnék, sőt ezek táplálkoznak abból. Kedveseink testéből fű, levél, virág, fa lesz s mi csak ez utóbbiakat látjuk, érezzük; minden egyéb folyamat a föld mélyében játszódik le. Mikrobák, bacillusok,ezek a parányi lények eszközlik tehát a holttest fölbomlását s nem pedig a férgek, amint azt ijesztéskép hirdetik. A holttetem teljes földolgozása a talajban függ annak összetételétől. Levegőnek átjárható talajokban, homokos, kavicsos földben a felnőttek tetemei 7 év, a gyermekeké 4 év alatt; agyagos talajú temetőben pedig 10, illetve 5 év alatt esnek szét teljesen. Már most vajjon az emberi tetem másfél — egész két óra alatt-e, avagy 7-10 év alatt semmisül-e meg, az örökkévalóságban nem sokat számít. A tetem szerves alkotó részei a természet vegyi műhelyében földolgoztatnak és fölhasználtatnak, a szervetlenek közül is csak a vízben alig, vagy egyáltalában nem oldhatók maradnak a koporsó helyén. Ezek teljesen ártalmatlanok. A természet ezen csodálatos és bámulatos műve, amely ott játszódik le a föld laboratoriumában, nem tetszik az égetés terjesztőinek; erre a fenséges chemiai műveletre, amelyet az emberi ész még megközelíteni sem tud, azt mondják, hogy csunya. Miért borzadnak épen ettől, miért nem borzadnak testi szerveink egyéb reductiós és oxydátiós folyamataitól? Hát az emésztés, a légzés nem chemiai folyamat? Avagy az agy működése nem-e az? Akik mindig azt hirdetik, hogy természeti ala-

16

JOGI SZEMPONT

pon állanak s akiknél minden csak anyag és természet, miért huzódoznak a természet ezen munkajától ? Ha a természet az élettől megfosztott szerves lényekre azt a sorsot szabta, hogy halálukban új élet fönntartói és táplálói legyenek, miért akarják ez alól csupán az embert kivonni s miért akarják erőszakosan holttetemét tűz által megsemmisíteni? Az egész földet, annak minden élő lényét a maga számára foglalta le az ember, miért fáj neki holttestét annak visszaadni, hogy a föld azt utódai hasznára és gyönyörűségére földolgozza? A szerves lények élettelen anyaga billió és billió élőlény életének az alapja. Naturalia non sunt turpia. A természetnek az emberi test fölbontásánál végzett ezen gigászi munkáját, amellyel holt szerves lényeket a maga javára értékesit, anélkül, hogy azzal más élőlényeknek ártana, sőt élteti őket, csak bámulni és csodálni lehet; de attól borzadni, vagy azt csunyának mondani értelmes embernek nem lehet. A halottak égetése, erőszakos megsemmisítése ellenben, amikor azt a szükség nem kivánja, szentségtelen beavatkozás a természet működésébe s mint minden erőszak, visszataszító. Jogi szempont.

Jogi szempontból a kérdéshez hozzászólani nem érdemes; mert hiszjól tudjuk,hogy az egyik törvénnyel hatályon kívül lehet helyezni a másikat s hogy az ujonnan hozott szabályrendelet megsemmisíti a régi rendelkezést. Csak a természetnek vannak örök törvényei. Hazánkban a kérdés jogi elintézéséhez a törvényhozás intézkedése nem szükséges, belügyminisz-

17

KÖZEGÉSZSÉGI SZEMPONT

teri rendelettel szabályozni lehet azt, de nem azzal az indokolással, mintha a halottégetés a közegészség fönntartására és előmozdítására szolgálna; hanem csupán azért, mert az az egyesek olyan egyéni kívánsága, amely kívánság, megfelelő óvóintézkedések mellett, a köz- és mások magánérdekeit nem sérti. Fődolog, hogy a büntető igazságszolgáltatás érdekei megóvassanak, nehogy bűntettek palástolására szolgáljon. Közegészségi szempont. Legérdekesebb a kérdés közegészségi oldala. Az egész halottégetési küzdelemnek az a látszata, mintha az eljárás elsősorban a közegészség megóvása és megvédése szempontjából volna kívánatos. Azt kürtölték világgá, hogy a földbe való temetés közegészségellenes; hogy megfertőzi a talajt, a talajvizeket és a körléget s ezeken fölül, hogy a fertőző betegségek terjesztője lehet, amennyiben a fertőző betegségekben elhaltak tetemei a földbe kerülvén, onnan részint a víz, részint más úton a fölszinre jőve, újból fertőzhetnek. Míg a halottégetés mellett, úgy mondják, ez mind elkerülhető. Mily szerencse, hogy ez a sok közegészségellenes ártalom csakis az égetés apostolainak és hiveinek az agyában fogamzott meg, a gyakorlati élet erről mit sem tud, a komoly hygienikus tudósok ezt nem tapasztalták, sőt egyenesen tagadják. Mihelyt a holttest átadatott az anyaföldnek, ártalmas volta a természettel szemben, beleértve az embert és minden élőlényt, végkép megszünt. Megszünt fő-képen most a modern korban, amikor a temetők megválasztása és az eltemetési módozatok előírása a 2

ig

KÖZEGÉSZSÉGI

SZEMPONT

modern hygienikus tapasztalatok és kutatások alapján történik. Az a tetemföloszlási folyamat, amelyet fönnebb vázoltam, csakis azon a kis területen játszódik le, ahol a tetem fekszik, a környékező talajnak alig egy pár centiméternyi környezete van érdekelve a munkában, amely csodálatos módon és oly diszkréten folyik le, hogy abból sem nem érezhetünk, sem nem láthatunk semmit és meglátogatva kedveseink sírjait, csupán a fű buja zöldjében, diszlő fákban és virágokban gyönyörködhetik szemünk. Nézzük tehát, mit mond a hygienikus tudomány és mit mondanak a komoly hygienikus tudósok azokkal a ráfogásokkal szemben, amiket a hozzá nem értők a földbetemetés ellen szórnak. Riegler dr., kolozsvári egyetemi tanár, az állítólagos ártalmakról közegészségtanában a következőképen nyilatkozik: 4A mai vizsgálati módok ezen állításokat mindenképen alapnélkülieknek és inkább a temetőtől való ösztönszerű félelemnek minősítik.» Az 1891. évi londoni közegészségügyi és demographiai kongreszszuson Brouardel Du Mesnil és. Ogier, a berlini orvosi kongresszuson Petri beható tanulmányok alapján azt a véleményüket nyilvánították, hogy a hulláknak a földbe való eltemetése ellen a közegészségügy szempontjából nem tehető kifogás,ha a temető helye jól van megválasztva és az eltemetés célszerű módon történik. Hasonlókép nyilatkozott Pettenkoffer, Hueppe és más hygienikus. A talajba jutott hulla fölbomlása közben a talajt nem szennyezi, mert a bomlás oly lassú, hogy a talajnak leszűrő és a szerves anyagokat szervetlenné változtató képességével bőségesen van ideje a hullákból származó vegyületeket ártalmatlanná tenni.

19

KÖZEGÉSZSÉGI SZEMPONT

A temetőtalaj levegője sem mutat eltérést a környék talajának levegőjétől. Az ellenkezője csak illetéktelen ráfogás, amit eddig sem kimutatni, sem tapasztalni nem lehetett, pedig komoly tudósok részéről beható talajlég- és körlégvizsgálatok történtek. A temetők kútjainak vizei úgy chémiai, mint bakterologiai tekintetben tisztábbak, mint a hozzátártozó helyiségek kútjainak a vize. Ami természetes is, mert hisz úgy a falvakban, mint a városokban egy-egy területi egységbe ugyanazon idő alatt aránylag sokkal nagyobb mennyiségű bomlékony szerves anyag hatol be, mint a temetőben; innen van a temetők tisztább talaja és jobb vize. Hogy pedig a tetem fölbomlása közben képződött gázok a levegőbe juthatnának, ezt mindeddig sem érzékeinkkel, sem pedig legérzékenyebb műszereinkkel kimutatni nem lehetett, ennélfogva a körlég fertőzésének állítása is csak agyrém s vagy ijesztés, vagy megtévesztés akar lenni olyanok részére, akik a kérdés körül tájékozatlanok. Azt az állítást is, hogy a temetőben elhantolt tetemekből a bakteriumok a külvilágba följuthatnának, Riegler dr. a mesék világába tartozónak mondja. A kórt okozó bakteriumok ugyanis a hullákban rossz tenyésztési anyagra találnak, nem szaporodnak, csakhamar elpusztulnak, tönkreteszik őket a hullát bomlasztó bakteriumok. Kivételt képeznek némikép a pathogencsírák, amelyek a hullában is hosszabb ideig bírnak ellentálló képességgel, de ezalatt az idő alatt is ki van zárva annak a lehetősége, hogy bármi úton a talajból kijöhessenek és fertőzést okozhassanak. A kórt okozó és fertőző bakteriumokkal végzett kisérletek bizonyítják, hogy azok közül csak egye2*

20

KÖZEGÉSZSÉGI SZEMPONT

sek s azok is legföllebb pár hónapig maradnak életképes állapotban a hullákban, míg a sírok fölásása legrosszabb esetben is 25-30 év mulya történhetik. A kolera mikrobák 20 napon belül, a tuberculosis bakteriumai 96, a tifusz csirái 30 napon belül pusztulnak el; de ez idő alatt sem fertőzhetik a talajt, a talajvizet, vagy a levegőt. Ha igaz volna az, hogy a fertőző betegségben elhaltak hulláiban levő mikroorganismusok bármi uton fertőzni tudnának, akkor nagy járványok után nyomban ujabb járványoknak kellett volna föllépni, ami sohasem történt. Szóval még a ragályos betegségben elhaltak elégetése sem szükséges. Csupán a lépfenebacillus spóráiról sikerült kimutatni, hogy a földben pár évig is képesek megtartani továbbtenyésztési képességüket; azonban ezek a bacillusok és spórák mind helyhez vannak kötve, onnan nem távozhatnak, ki parancsolja, hogy azokat bolygassák, avagy velük oltási kisérleteket tegyenek? A lépfene az embernél a legritkább,30-35.000 halottra ha egy lépfenés halott esik. Első sorban állati és pedig gyakori állati betegség ez. Ha a halottégetők olyannyira a szívükön viselik a közegészséget, miért nem követelik első sorban a lépfenében elhullott lovak és marhák elégetését? Ezeket is csak elássák és nem lehet hallani, hogy újból fertőznének. A közegészségi szaktudósok bizonyítékaival szemben, azt hiszem, nem kell tovább foglalkozni a közegészségtanhoz nem értő és mégis hozzászóló halottégetők közegészségi aggályaival és támadásaival. A hygiene szempontjából a halottégetés ellen sem lehet — hacsak szándékos hibák nem történnek — kifogást emelni. A fűtő anyag és az elégetett tetem égési terményei a levegőben elosztódnak, mint

_

KÖZEGÉSZSÉGI SZEMPONT

21

más, az élet fönntartására nem alkalmas és ártalmas gázok. Kifogás alá csak az állandóan működő halottégető kemencék esnének, amely esetben azokat a város határán lenne helyes elhelyezni. Viszont azonban a halottégetés közegészségi szempontból sem bír semminemű jelentőséggel. Bátran merem állítani, támaszkodva a hygiene legelső tudósainak a temetőket illetőleg tett vizsgálataira és nyilatkozataira, hogy pl. a kerepesi temető földjébe elhantolt tetemek sokkal kevésbbé befolyásolják a környék közegészségi viszonyait, mint az ott esetleg fölállított égető kemencék, amelyeknek kéménye folyton ontaná az égető anyag füstjét és égési terményeit, az elégetett tetemek égési terményeivel egyetemben. A temető földjében megsemmisülő tetemek semmi körülmények között sem rontják a levegőt (a svájci temetők ma is jobbára a templom körül vannak), míg a krematorium kéményéből fölszálló füst és égési termények nem javítják azt. S mi lehet kedvesebb a temetővel szemben fekvő házak lakóinak, az az üde, ozondús levegő-e, amelyet a temetők dús vegetációja termel s amelyet a szél hajt ablakaik felé, avagy a krematorium kéményéből fölszálló füst és gázok? Eszthetikai szempontból melyik kép gyönyörködtetné őket inkább, a temető buja zöldje és árnyékos fasorai-e, avagy ama kőkoloszus, amelynek működő kéménye folyton arra figyelmeztetné őket, hogy ott embertetemeket égetnek? Végül pedig meg kell jegyeznem, hogy több első rangú hygienikus munkájában utána néztem, de sehol sem találtam azt, hogy a halottégetést közegészségi szempontból az eltemetéssel szemben kívánatosnak tartanák, avagy valami előnyét kiernelnék ; •

22

NEMZETGAZDASÁGI SZEMPONT

mindegyik közegészségi szempontból közömbösnek tartja s védi a temetőt az ellene szórt vádakkal szemben. Aki tehát azt állítja, hogy a jól megválasztott temetői területen való célszerű eltemetési mód mellett az emberi tetemek, ha a nekik kiszabott ideig a temető földjében nyugosznak, a közegészségre a legcsekélyebb módon is ártalmasak, az a közegészségi tudás területén lehet előkelő idegen,de nem hygienikus. Nemzetgazdaskji szempont. A halottégetés mellett fölhozott utolsó érv, amelylyel foglalkoznunk kell, a nemzetgazdasági szempont. Óriási az az összeg, melyet a temetők a nemzeti vagyonból elnyelnek, mondják ők. Pontosan kiszámították, hogy egyes városokban és országokban hány millió négyszögöl földet foglalnak el a temetők s hogy művelés mellett mennyit jövedelmezhetnének ezek. Belgium temetőinek összterülete 8500 hektár, ami 50 millió frank értéket képvisel. München temetőterülete 15 millió márkát, Bécs városáé 5 millió koronát, Budapesté, miután nálunk minden a legdrágább, 11,781.201 korona értéket képvisel. Mindehhez még hozzá kell számítani a berendezés, a beruházás és igazgatás költségeit, amit ők szintén elveszett nemzeti vagyonnak számítanak. Óriási összegek ezek. Ha ezek tényleg haszon és kamat nélkül hevernének $ ha a beruházási és igazgatási költségek az elégetési rendszer mellett tényleg megtakarithatók volnának, akkor nemcsak meghajolni, de elvágódni is kellene előttük.

NEMZETGAZDASÁGI SZEMPONT

23.

Csakhogy nézzük ezeket a temetőterületeket sorba. Ugyan mi értéket képvisel egy kis falu temetőföldje, amely rendesen nem a prima klasszis területén van? Ki venné azt bérbe, mit adna érte? Mint temetőföld azonban a halottak eltemetésére szolgál, valahová ezeket is kell tenni, amellett évenkénti szénatermése is hoz valamit, ami állandó tételként szerepel vagy a község, vagy a hitközség könyveiben. A temető rendesen fákkal van,körül- és beültetve, ezek a fák sem maradnak ott örökre, mezőgazdasági szempontból szintén képviselnek értéket, ami néha pénzértékre lesz beváltva. Utóvégre ha a kor annyira kalmárszelleművé válik, hogy elődeitől, szüleitől és rokonaitól, akik érte dolgoztak, neki vagyont gyüjtöttek, még azt a földet is sajnálni fogja, ahol tetemük megpihen: tessék a temetőföldeket gyümölcsfákkal beültetni. Gyümölcsösökre égető szükségünk van; a statisztika mutatja, hogy gyümölcsért nagyon sok pénz megy külföldre. Micsoda gyümölcsfasorokat lehetne létesíteni pl. a fővárosi temetőben! Micsoda zöldséget, vagy buzát lehetne termelni az üres parcellákon, valamint egyéb zöldséget a sirdombok között és azokon! A kalmár szellem megveheti rajtuk az értéket. Ettől eltekintve, a temetőterületek mint befásitott, pázsitos, füves területek jelentékeny közegészségi tényezők. Áll ez egyképen a nagyobb falvak és kisebb Városok temetőiről. A nagy városok temetőinél a szénatermés és az Ott nőtt terebélyes fák értéke a telek nagyobb értékével szemben nem játszik nagy szerepet; de tekintetbe kell vennünk azt is, hogy az a telekérték csak akkor jöhetne számba, ha építési célokra eladatnék és be-

24

NEMZETGAZDASÁGI SZEMPONT

építtetnék. Mint egyszerű szántóföld, óriásit veszítene fölvett értékéből. Ezzel szemben viszont a nagy városokban a temetőnek az értéke az által, hogy szabad, fásított és rendezett területet képez, közegészségi szempontból megbecsülhetetlen. Lehetetlen, hogy akadna barbár kéz, amely pl. a kerepesi temető területét is beépítené. Hisz ha az nem volna temető, akkor is szabad területnek, sétatérnek kellene hagyni.; míg így temető is, meg tér is, ahol a buja vegetáció, amelyet kedves halottaink földi maradványai táplálnak, üde, friss levegőt termel a fővárosnak. Ezt a hasznot pénzértékben kifejezni sem lehet. Amint látjuk, a temetőkre fordított földek értéke nem egészen holt tőke s nem elveszett vagyon. Meghozza a köz javára a maga szerény, polgári kamatját. És most forditsuk meg a tételt s általánosítsunk mi is, mint azok, akik a temetőföldekből származó nemzetgazdasági kárt kiszámították. Feltéve, hogy egy szép napon behozzák az általános, kötelező halottégetést, fölmondanak az összes halottaknak s a temetők földjeit nemzetgazdasági érdekből legelőnek, szántóföldnek, sétatérnek stb. értékesítik. Mi lesz akkor? Elsősorban is a tisztelt mathematikusok nagyon is fölsülnének az ő papiroson kiszámított milliós értékeikkel, amit a temetőföldek után bevenni gondoltak. Másodsorban meg azután következnék csak igazán a nemzeti közvagyon pocsékolása.A kremaorium, meg a kolumbárium nem lóghatna a levegőben. A beszüntetett temetőterületek egy jórészét e célra kellene fordítani. Tudnák-e a megmaradt földek értékéből azt a sok krematoriumot, meg kolumbáriumot fölépíteni? Az épületekbe befektetett milliók épúgy, mint a beépítésre szolgáló terület és a körü-

NEMZETGAZDASÁGI SZEMPONT

25

lőtte levő tér értéke ismét csak a nemzetgazdaságból elvont pénz lenne. Nem az a pár milliócska, amire a temetők földjét most becsülik, hanem ennek sokszorosa. Hiszen csak az égetőkemence maga 10-12.000 koronába kerül, hol van még a hozzá tartozó krematorium stb. stb.? Olaszországban hozzávetőleges számítás szerint a kötelező halotthamvasztás behozatala 147,000.000 ura kiadást jelentett; ennyibe kerülnének a szükséges építmények. Ugyan honnan fedezné ez a szegény ország azt a sok-sok milliót, amibe ez a szükségtelen ujítás nálunk kerülne? Nem menne-e gonoszságszámba egy országot ilyen haszontalan befektetésbe belekergetni? Nemzeti vagyonveszteségbe számítják a temetők berendezési és igazgatási költségeit is. Igazuk van, ez is költség. De vajjon az elégetési rendszer mellett ilyen költségek nem lesznek-e? Lesznek! Csakhogy sokkal nagyobbak. A sírgödröt kivéve, a mostani temetési költségekből egy fillért se lehet majd megtakarítani. A háztól a krematoriumig az összes régi költségek megmaradnak. Ehhez mint plus jönnének majd az Új költségek, amelyek egyrészt minden égetésnél egyformán fölmerülnek, másrészt pedig a vagyoni viszonyhoz képest változnak. Minden égetésnél felmerül a krematorium használati díja, az elhamvasztás költsége, a tüzelőanyag, s végül a hamvaknak kolumbáriumokban, vagy az urna-temetőkben való elhelyezése és az ezért járó helybér. Ez utóbbi kiadás az egyesek vagyoni állapotához mérve más és más; ott is lesz I., II. stb hely. Ezzel szemben nézzük a mai temetési rendszer költségeit. A sírgödör szájáig, mint mondtam, a költ-

26

NEMZETGAZDASÁGI SZEMPONT

ség nem változik, meglesz az elégetésnél is, s mi van még? A sírgödör ára és az elhantolás. Egyéb szükséges költség itt nincsen. Falvakon, kisebb városokban, a sírhely ingyen van, a koporsót a temetőbe az ismerősök, vagy a jóbarátok tisztességből kiviszik, a sírásás és elhantolás részint kölcsönösségbe megy, részint alig tesz ki 1-2 koronát. Papját aki tudja, fizeti, ha nem tudja fizetni, úgy is beszentelik. Nagyobb városokban s a fővárosban is a sírhely két koronánál kezdődik, mindenki megtalálja a zsebéhez mért értékű sírhelyet; külön költséget képez a holttetem temetőbe való szállítása, ami függ a kocsi szinétől és kiállításától. Miután az inséges embert a községnek kell eltemetni, egy ilyen temetés a székesfővárosnak koporsóval együtt átlag 7 koronájába kerül. Minden egyéb temetési költség, ami nem szükséges kiadás, hanem fölös számba megy — így a ravatalozás, koporsó minősége, szemfödelek, koszorú, síremlék stb. stb. — az mind közös kiadás úgy az égetésnél, mint az eltemetésnél s mindig változik a szokás és a vagyoni viszonyok szerint. És ime mégis akadnak égetési hívek és apostolok, akik ki merték írni és mondani, hogy a halottégetési methodus óriási megtakarítást fog jelenteni a mostani temetkezéssel szemben! Nem akarom tovább részletezni ezen sirkülönbözeti dolgokat, ki-ki megcsinálhatja a számításokat. Sapienti pauca. Az általános halotthamvasztás volna csak az igazi nemzeti vagyonpazarlás, kidobott, az egyeseknek vagy a köznek zsebéből elvont pénzpocsékolás! Nem szabad továbbá számításon kívül hagyni, hogy nemzetgazdasági szempontból mit jelent ama Óriási mennyiségű fának és szénnek az elpocsékolása,

NEMZETGAZDASÁGI SZEMPONT

27

ami az elégetéshez kellene. Az országban ezrek fáznak, nem tudják télen befütení szobájukat, megfőzni ételüket tüzelőanyag hiányában s akadnak emberbarátok és népboldogítók, akik a halottaknak akarnak füteni. Amint láttuk, a nemzetgazdasági szempontok, mint érvek, egyáltalában nem jönnek számításba a halottégetés szempontjából. A temetők földje nem holt tőke, a bele helyezett holttest ingyen dolgozza fel chémiai laboratoriumát, nem kell javítgatni. Hogy az egyes nagyobb városok a temetőkre szolgáló földeket mennyire tudják a város, tehát a köz javára értékesíteni, miután más városok számadataival nem rendelkezem, csupán szeretett fővárosunk at nézzük. A székesfővárosi temetők vagyonleltári értékben 11,781.201 koronának vannak felvéve,vagyis papiroson számítva, ha a főváros temetőföldjeit eladná,a temető környéki földek értékéhez képest ennyit kellene bevenni. Tényleg azonban az összes földeket nem adhatná el, mert a halottaknak égetése mellett is egy részüket fenn kellene e célra tartania. Magától értetődő dolog, hogy e földek jövedelme, ha mezőgazdaságra felhasználtatnának, sem felelne meg a jelzett érték kamatainak. Mit hoznak ezek a temetőterületek a köznek, a fővárosnak most? A kerepesi temetőben három négyzet méternyi területet, amennyit egy sírhely elfoglal, 500-600 koronáért adnak. Harminc év után a terület visszaszáll a fővárosra; a halottat, ha nem fizetnek érte, kiássák s a területet újra eladják. Öt-hatszáz korona és ennek harminc éven át megfelelő kamatja együttesen 1200-1500 koronát tesz ki. Magától értetődő

28

AZ UJABB MOZGALOM OKAI

dolog, hogy a külső temetőkben mindenki megtalálja a zsebéhez mért értékű sírhelyet, a legolcsóbb pár korona. Az inségesnek ingyen sírhely jár. A temetők adminisztrácionális költségei 158.600 korona. Ebben benne foglaltatik a kegyeletből épségben tartott és kezelt nemzeti és városi nagyjaink sirjainak és síremlékeinek sok ezer koronát kitevő fenntartási költsége, amit más lapra kell elszámítani. Mindemellett hoz a temető a fővárosnak tisztán 700.000 koronát. Tehát a 11,781.201 koronányi értékű temetőtelek elég jól kamatozik, eltekintve annak óriási értékű közegészségi hasznától, amelyet mint park képvisel. Ebből a pénzből bőven be lehetne hozni azokat a mezőgazdasági terményeket, amelyek ezeken a temetőterületeken teremhetnének, ha már mindenen, még a szeretett halottjainkon is kalmárkodni akarunk. Nekünk azonban a kegyelet is drága érték. Az ujabb mozgalom okai. Sorba foglalkoztam azokkal az érvekkel, amelyek a történelmi jogosultság, a kegyelet, ethika, eszthetika, közegészség, nemzetgazdaság, haladás, kultura stb. szent nevében a halottégetés propagálása és hivek szerzése céljából felhozattak és felhozatnak. Azt hiszem sikerült egyrészt ezen érvek tarthatatlanságát kimutatnom; másrészt pedig bebizonyítanom, hogy mindazok, akik a földbe való temetkezés mellett állhatatosan kitartanak és egy reklámszerüleg felkinált, de a józan ész és a tudomány elveivel ellenkező, szükségtelen és erőszakolt temetkezési módért nem lelkesülnek, a maradiság, az elfogultság

AZ WABB MOZGALOM OKAI

29

és a klerikalizmus vádjait nyugodt lélekkel viselhetik. A földbe való eltemetés mellett megnyilatkozó konzervativizmus nem szorul védelemre; ellenben csodálni lehet a halottégetés hiveinek a szerénységét, hogy annak dacára, hogy érveik igazságáról és a halottégetésből az emberiségre származó rendkívüli nagy haszonról meg vannak győződve, nem követelik kötelező behozatalát, hanem a fakultativ égetéssel is beérik. Ennek magyarázatát a halottégetési eszme újkori felvetésének történetében találjuk. A tetemek elégetésének az eszméje nem azon érvek befolyása alatt született, amelyeket az égetés hívei a legújabb időben hangoztatnak; nem is olyan emberek vetették azt felszinre és kezdték kolportálni, akik tetemük elégetése után vágyakoztak, hanem ettől egészen távol eső viszonyok és tények. Az elégetés eszméjét a francia forradalom vetette felszinre, elég érthető okok alapján. A francia nép a szolgaság láncait széttörve, egyszerre birtokosa lett a szabadságnak, egyenlőségnek és testvériségnek, a maga teljes valóságában és fegyelmezetlenségében. Első mámorában lándzsát tört mindaz ellen, ami hite szerint úgy lelki, mint testi szabadságát addig békóban tartotta, ezen akart bosszút állani. Kimondotta, hogy nincs Isten, nekitámadt a vallásnak és a papságnak, csúffá tette az egyház szertartásait és szokásait. Még az időszámításban is a «hét» helyett a tizedesrendszert hozta be, nehogy ez az időegység vasárnappal kezdődjék; hogyne kelt volna ki tehát mindama szertartások és szokások ellen, amelyek a

30

AZ UJABB MOZGALOM OKAI

vallással és a papsággal összefüggenek! Igy került a sor a földbe való temetés módszerére is, így vetődött fel az elégetés eszméje is. A kedélyek csillapultával, amikor a nép kijózanodni kezdett, belátta tévedését és ismét csak visszatért a földbe való temetkezéshez, amit Napoleon teljesen érvényre emelt. A francia forradalom után a materializmus korifeusai kapták fel ismét az égetési eszmét, nem nyiltan, csak leplezve; nem azért, mintha komolyan kivánták volna tetemeik elégetését, avagy mert ebben a közjóra valami nagy hasznot véltek felismerni; hanem, mert a vallással és a papsággal szoros összefüggésben levő temetői eltemetés helyébe valami más temetkezési módot akartak behozni. Elfogultságukban nem gondolták meg, hogy a földbe való temetés egyszerűen a természet útmutatásának a követése s nem papok találmánya. Ők csak azt nézték, hogy a temetők az egyházzal és a vallással nagyon össze vannak nőve, hogy ott sok a kereszt s más egyéb, ami a túlvilágra emlékeztet, s készek voltak a tervvel, hogy tehát neki kell menni ennek az eltemetési módnak s mást kell helyette kitalálni. Igy kapták fel a halottégetést, ahelyett, hogy azt mondták volna: «nekünk pedig a temetéshez sem egyház, sem pap nem kell». Nem tették, mert hát az ilyen eljáráshoz a tudatlanságnak bizonyos foka szükséges. Ilyen elhatározásra csak a logikailag gondolkodni nem tudó ember képes, akit fanatizálni lehet, aki gondolkodás hélkül elhiszi azt is, hogy nincs Isten, nincs túlvilág, főkép ha ezt valahol olvassa, avagy olyan embertől hallja, akit ő tanultnak, tudósnak vél. Az ilyen ember halálos ágyán is követeli, hogy koporsójánál pap

AZ UJABB MOZGALOM OKAI

31

ne álljon, amint ezt a «Népszavá»-ban ismételten olvashatjuk. Ellenben a tanult ember, ha tán kételkedik is olykor a jólét napjaiban és hangoztatja is, hogy nem hisz semmiben, hogy a halállal mindennek vége van: mikor dülőre kerül a dolog, főkép mikor a válás pillanata közeleg, elhagyja látszólagos bátorsága, kezd nem bizni tudásában, meggondolja magát s nem taszitja el magától egyháza papját és szertartásait. — Hátha mégis! Innen van az, hogy dacára annak, hogy Magyarországon már a felekezetnélküliség is divatos, nem igen halljuk, hogy a műveltebbek közül valakit a kerepesi temető akár keresztény, akár izraelita hullaházából egyházi szertartások mellőzésével helyeznének örök nyugalomra. Amint már jeleztem, a mult század második felében a halottégetést a szabadkőműves-páholyokban karolták föl, a páholyok vezették a világba s terjesztőinek legnagyobb része most is a soraikból kerül ki. Hangoztatták az elégettetés mindennemű előnyeit, nagyon jól tudván azt, hogy ezzel elsősorban a papság orra alá törnek borsot. Feltevésükben nem is csalatkoztak, mert tényleg a papság volt az, aki az égetés ellen fölzúdult és tiltakozó szavát fölemelte. Kár volt tiltakozni, kötéllel senkit sem lehet és szabad valláshoz és annak szertartásaihoz kötni. Ha a papság mindjárt kezdetben a nembánomsá állásg pontjára helyezkedik és azt mondja: aki el akarja tetemét égettetni, égesse el, előttünk közömbös — senki sem törődött volna az égetés eszméjével. Nagy szerepe volt itt a dacnak. Csak azért is! Mert nagyon

32

AZ ILIABB MOZGALOM OKAI

sok lelkes égetési hivő volt és van, aki, mikor égetésről beszél, azt nem a maga holttetemére érti s igaz lehet az az állítás, hogy az elégetés egyik főapostola halálos ágyán összetett kézzel könyörgött hozzátartozóinak, hogy csak ne égettessék el holttetemét.. Minden mozgalomnak, ha azt jól vezetik, lehet hivőket szerezni s kétségtelen dolog, hogy az elégetésnek is most már igen számos hivője van, amit az is bizonyít, hogy külföldön évenkint több ezer ember égetteti el holttetemét. Jellegzetes azonban, hogy a halottégetés őshazájában, Olasz- és Franciaországban, ahol már nem igen törődnek azzal, ki hogy temetkezik, az égetések száma évek óta stagnál, míg ellenben Németországban, ahol az ujdonság jellegével bir, kezd terjedni. De itt is, a lelkes mozgalomnak dácára, az eredmények nem valami fényesek s ott, ahol a krematóriumok több év óta állanak fenn, az évi elégetettek száma nem emelkedik, egyes helyeken fogy. Részemről a halottégetésnek sem általánosságban, sem pedig saját holttetememet illetőleg sem híve, sem barátja nem vagyok, mert azt tartom, amit boldogult Kovács professzor mondott nekünk, hallgatóinak, amikor a hólyagkő műtétekről volt szó. a sectio alta hólyagműtétnek volt a híve, azt végezte; de hozzátette, hogy a modern, állítólag könnyebb műtétet nem azért nem végzi, mintha nem volna híve a helyes ujításoknak, de miért operáljon ő modernül, mikor a régi metódussal jobb eredményeket ér el, mint azok, akik az újfajta műtétet végzik és dicsérik? Különben legyenek meggyőződve a halottégetés apostolai és hívei, mihelyt ők tényleg bebizonyítják,

33

AZ UJABB MOZGALOM OKAI

hogy a halottégetés nem szabadkőműves mozgolódásból, hanem a közegészség, nemzetgazdaság s nem tudom még mi fontos szempontból szükséges és kivánatos, a katholikus egyház lesz az első, mely ezen szükség előtt meghajlik. Ámbár a halottégetés mellett felhozott érveket el nem fogadom, tekintettel azonban arra, hogy Európában évenkint pár ezer ember égetteti el tetemét s a jelekből következtetve, hazánkban is akad évenkint egy-kétszáz ember, aki holttestét el fogja égettetni: ezen egy szempontból,de igazán csak ezen egy szempontból megengedhetőségét lehetségesnek tartom. Természetesen nem közpénzen. Az egyéni akarat efféle megnyilvánulásával szemben elzárkózni nem tehet, de csak fakultativ formában, azonban a fakultativ halottégetés ellen is az igazságszolgáltatás szempontjából nyomós érvek emelkednek, amelyeket sem statisztikával, sem szépszóval eloszlatni nem lehet. A halottégetés mellett a hullán elkövetett bűncselekmények nyomai teljesen eltünnek, orvosilag többé meg nem állapithatók. A halottégetők azon ellenvetése, hogy fölötte csekély azon exhumálások száma, amelyek bűntények utólagos megállapítása céljából történnek, csak a jelenre szól; de mi történhetik majd, ha köztudomásuvá lesz, hogy az elégetés minden bűnnyomot megsemmisit? Jáger Marik bűntetteit utólag hogy lehet majd kimutatni? Ennek csak erélyes rendszabályok vehetnék elejét. Így orvosi bizonyítvánnyal lenne igazolandó, hogy az, aki tetemét elégettetni akarja, halálát megelőzőleg tényleg beteg volt, orvos kezelte, s hogy halála természetes halál 3

34

AZ UJABB MOZGALOM OKAI

volt. Úgyszintén igazolandó lenne, írással vagy tanukkal, hogy az elégetés valóban az illető végakarata volt. Minden egyes tetem elégetése orvosi, valamint rendőri vizsgálat és intézkedés tárgyát képezné. Ahol a legkisebb gyanu is felmerül, a holttetem a hozzátartozók költségére orvosrendőrileg lenne boncolandó. Legcélravezetőbb lenne az elége4 Mert amint tés előtti kötelező orvosrendőri boncolás.( igaz, hogy inkább meneküljön száz bűnös, mint semhogy egy ártatlan is szenvedjen; ép úgy igaznak kell hogy elfogadjuk azt, hogy inkább boneoltassék szükségtelenül ezer és ezer holttetem, semhogy egy boncolás mellőzése miatt ártatlan ember kerüljön g,yanuba és abban megmaradjon. Magától értődik azonban, hogy miután a halottégetésből a köznek semmi haszna nincsen, hanem az csupán egyéni magánérdeket szolgál, behozatalából a köznek kárt szenvednie nem szabad, vagyis a krematóriumok és kolumbáriumok felállítása és üzemben tartása nem történhetik az adózó polgárok terhére, közpénzekből, viseljék a költségeket az érdekeltek. A viszonosság e szempontban kölcsönös. Amint seri az államnak, sem az egyeseknek nincs joga követelni, hogy aki tetemét elégettetni akarja, azt külföldre vitesse, úgy viszont joggal mondhatja az állam, hogy akinek ilyen különleges, az általános szokástól eltérő, inkább különcködés számba menő kivánalmai vannak, költségeit kiki a saját zsebéből viselje. Annál könnyebben tehetik ezt, mert hiszen * Legujabban a porosz kormány, a fakultativ halottégetés kapcsán, az orvosrenclőri boncolást s még a virginitas megállapítását is kivánja.

AZ UJAABB MOZGALOM OKAI

35

folyton hangoztatják, hogy az elégetés megtakarítás számba megy a földbe való temetéssel szemben. -3( Az előadottakban a halottégetés kérdését a maga teljes valójában, minden elfogultságtól menten tártam Amint egyénileg méltánylom s megértem azt, hogy lehetnek egyesek, akiket a halottégetési mozgalom magával ragadott; viszont nem tartom méltányosnak, hogy egy tisztán csak egyéni érdekeket szolgáló eszmét feltolnak, felkinálnak, üdvözítő, közcélokat szolgáló eszmének hirdetnek, mely pedig a francia forradalom óta, ahol csak felmerült, tisztára az egyházak bosszantását célozta. Se a történelmi jogosultság, se ethika, se közegészség, se kultura, se haladás valódi igénye nem támogatja, hanem csupa jelszavak, melyeknek értékét fönnebb kifejtettem. Meg vagyok győződve, hogy ha az egyház állna elő a halottégetés gondolatával, a mostani korifeusok lennének az elsők, akik a természet útmutatására utalva, a földbe való temetkezés mellett apostolkodnának. Ezért van az a sok hű-hó semmiért.

rr--

_.