Logos-Hungary Keresztény Fıiskola LH-0234
THE 363 Sáfárság és helyi gyülekezet Sáfárság területei Biblikus szabályok a pénzkezeléssel kapcsolatban
xy 2007.01.02. 1
Könyvjegyzet: Sáfárság munkacsoport - Sáfárság öröme c. irodalom A könyv egy igen tartalmas, könnyen olvasható a téma feldolgozását, megértését segítınek tartom. Elsısorban olyan keresztényeknek ajánlanám, akik még nem igen kaptak tanítást magáról a sáfárságról, pénzügyekrıl, család..stb. Kicsit szájba rágósnak éreztem a könyvet. A témák feldolgozása illetve a témában való elmélyülést elégségesnek tartom, bár egy fıiskolai tantárgy könyve lehet szerintem kicsit szárazabb is. Nagyon jónak találtam a sok ige magyarázatott illetve az Igére való hivatkozást. Fontos megállapításokat találtam a könyvekben például a hőséggel kapcsolatban, hogy a sáfárnak mi a kötelessége. Hogy az életünk célja hogy Isten dicsıségét gyarapítsuk. A könyv segíti felismerni olyan problémák létezését, amire Isten már nagyon régen adott választ ezzel megkönnyítve az életünket. Komolyan elgondolkodtatott a könyvnek az a része miszerint a földi életünk az csak egy próbája annak, ami ez után vár ránk .Isten adott egy lehetıséget nekünk, hogy megtanuljunk itt a földön sáfárkodni a hamis ( mulandó) dolgainkkal, hogy, majd amikor vele leszünk akkor már az igazin, élesben már jól tudjunk gazdálkodni és felügyelni az Istennek a dolgait. Jó érzés hogy Isten csak sáfároknak tett meg minket, mert felelıséget is csak felügyelı szinten kell vállalnunk nem mint tulajdonos, ez is Isten kegyelme. Hasznosnak tartom, hogy a könyv említi a rossz, és nehéz helyzetek kezelését is. Jó dolog tudni, hogy Isten még a nehéz dolgokat is miattunk és értünk teszi, hogy elérje a célját, mi meg változzunk, és hogy fegyelmezzen minket. A könyv és egyben a sáfárság tantárgy közelebbrıl ismerteti meg velünk Isten akaratát, illetve İt magát velünk. Egy közelebbi és személyesebb kapcsolatba kerülhetünk vele. A könyv segít eljutnunk a saját problémáink felismerésében, illetve a megoldás megtalálásában. Nagyon gyakorlatias tanácsokat is találtam benne. Összefoglalva egy remek könyvnek tartom.
2
Sáfárság területei 1Kor 4:2 „ A mi pedig egyébiránt a sáfárokban megkívántatik, az, hogy mindenik hívnek találtassék.” Isten azért teremtette az embert a Földre és adta neki az éden kertet, hogy arra vigyázzon, ırizze és hogy mővelje azt. Isten eredeti szándékában is benne van a munka, és ez nem büntetés gyanánt, hanem komoly feladatként szánta Ádámnak és nekünk is. (1Móz 2:15) A sáfár szó jelentése: az anyagi javak felügyelıje, értékek ıre, gazdatiszt, ispán mai szóval menedzser. A sáfárkodik ige, azt jelenti, hogy felelıséggel gazdálkodik olyan dolgon, ami a másé. A sáfárságnak különbözı területei vannak. Az elsı terület a pénz. Az egyik legfontosabb dolog a pénzel kapcsolatban az, hogy Isten a pénzt a mi hasznunkra találta ki, hogy a minden napi életünk segítsége legyen és nem az irányítója. Isten teljesen máskép gondolkodik a pénzrıl mint a világ. Az emberek fogyasztói társadalomban élnek, ami az állandó sokszor a szükségen felüli, a kívánságok teljesítését szolgáló vásárlást jelenti. Ön magában a kívánsággal addig nincs gond, amíg normális keretek között mozog, és nem irányítja az ember életét. Fontos dolog, hogy egy keresztény eljusson oda, hogy minden, amije van azt az Úrtól kapta. Ez a második terület. Feltudjuk-e ismerni, hogy mi csak használói vagyunk ennek a világnak? Isten nem adta át a tulajdonjogot Ádámnak az Éden kert felet csupán, mint felügyelıt tette meg. Mi is csak felvigyázói vagyunk ennek a világnak még a saját életünknek is. Az is az Istenné. ( 3Móz 25:23) Isten tılünk hőséget vár el, ez ami részünk İ felé. Ez a harmadik területe a sáfárságnak. Egy nagyon fontos dolog az, hogy a Mindenható már lépet mi felénk és a mi kötelesség keresni İt. Úgy tegyünk meg mindent İ érte, hogy mindenünket önként oda tudjuk neki adni. Isten szeret minket. Teljesen mindegy hogy amit Istentıl kaptunk az kicsi vagy nagy, jó vagy rossz, az a lényeg, hogy amink van azon legyünk hőek. El kell jutnunk odáig, hogy nem csak a magunkén, de a másén is azok tudjunk lenni. Egy sáfárnak elszámoltathatónak kell lennie Isten felé. Hőségünknek az lesz a jutalma, hogy egy közelebbi kapcsolatba kerülünk Istennel, illetve a jellemünk folyamatosan fejlıdni fog. A negyedik terület az adóság kérdése. Az adóság egy olyan dolog, ami egy teher az ember életén és Istennek nincs benne a tervébe. (Róm. 13:8 ) Az adósággal törıdni kell, mi hamarabb az ember meg tudja oldani. Isten gondoskodik rólunk, a szükségeinkrıl. Az adóság legtöbbször az emberi türelmetlenségbıl fakad. A következı terület a tanácskérés. Az elsı és egyben legtökéletesebb tanácsadónk a Mindenható maga és az İ igéje. (Péld 19:20 ) Olyan embertıl ne kérjünk tanácsot, aki nincs ott ahol mi szeretnénk lenni érettségben. Tanácsadó lehet a házastársunk, a pásztorunk, a gyülekezet elöljárói, szüleink. Merjünk Istentıl bölcsességet kérni. A következı terület a becsületesség.( 2Tim 2:15)A becsületes ember kiváltja a tisztelet másokban. Kötelességünk becsületesnek lenni, mert Isten ezt elvárja tılünk gerincesnek, olyan embernek, aki vállalja a felelıséget a tetteiért. A becsületesség az a világban egy nem megszokott dolog és Isten nélkül annak maradni nagyon nehéz. Az egészséges hal tud az árral szemben is úszni,a döglött halat csak sodorja az ár. Nekünk is ilyennek kell lenünk. Merjünk az árral szemben úszni. Becsületesnek maradni akkor is ha mások velünk szemben nem azok. A következı terület a munka. A munkát Isten rendelte számunkra feladat gyanánt és áldás lehet az életünkben. Nem a munka lett átkozott a bőnbe esés után, hanem a Föld. Tudnunk kell, hogy amikor dolgozunk azt is Istennek, és Istenért tesszük. A munkánk is
3
bizonyságtétel rólunk a világ felé. Isten alkalmassá tesz bennünket a munkánk elvégzésére.(Ef 1:3) Gyermeknevelés a következı terület. Gyermekeinket Istentıl kaptuk. A szülı felelıs azért, hogy gyermeke jó sáfár legyen.( Péld 22:6) Fontos a kommunikáció, hogy beszéljünk a gyermekeinkkel, tetteink többet mondanak el rólunk. Példát kell mutatnunk nekik. Gyermekeinket is meg kell tanítani a pénzkezelésre, arra hogy becsületesek legyenek..stb. Nagyon fontos a család és az Apa szerepe. Amikor eljön az elengedés ideje akkor meg tudnunk, kell Isten kezébe visszaadni a gyermekeinket. Hinnünk kell, hogy İ szereti ıket, és hogy róluk is gondoskodik. A következı terület az adakozás. (Apcs 20:35) Jobb adni, mint kapni. Fontos a hozzá állás Isten a fiát adta értünk önzetlenül, azért hogy mi éljünk. A szív hozzáállása a lényeg nem az hogy mit és mennyit adsz. Isten pedig meg áld minket, ha adakozunk. Ne kényszerbıl adjunk, hanem hitbıl. Amit adunk azt elkülönítve elıre eldöntve adjuk. A következı a megelégedettség. Arra kell néznünk, amink van és akkor hálás lesz a szívünk Isten felé. Bíznunk kell abban hogy amit megígér nekünk Isten azt meg is tartja. (Fil 4:11)Istennek az a célja hogy áldottak legyünk, a gazdag ember önelégülté válhat. Mindig adjunk hálát. A következı terület Isten szerinti győjtés.(Mt 6.19) Ne a földre győjtsünk magunknak kincseket. Istennek és takarékosságnak győjtsünk. Ide tartozik még a befektetés és a takarékosság is. Merjük İrá bízni, amink van. Isten ma is gondoskodik rólunk. A következı terület az idı.(Zsolt 90:12).Az idı egy tılünk független dolog, amit nem tudunk vissza forgatni, megváltoztatni vagy megállítani. Be kell osztanunk. Urai legyünk az idınek és ne rabszolgái. Merjünk tervezni. Mindig állítsunk fel fontossági sorrendet. Különítsük el a különbözı területeket. (Préd 3:1) Illetve életünk szinterei között is állítsunk fontossági sorrendet. A munka nem elızheti meg a családot. Szervezzük meg életünket. Az utolsó terület az örök értékek. Mi választjuk meg mi értékes a számunkra, de ezek az értékek hasonlók-e Isten értékeihez. Istennek tetszıek legyünk. Legyünk taníthatóak és adjuk tovább ami a miénk. A sáfárság és annak területei Isten akarata az életünkben. Azért kell, hogy megtudjunk változni hogy a jellemünk fejlıdhessen, hogy közelebbi kapcsolatba kerüljünk Istennel, hogy példa legyünk a világ számára. Isten értékrendje szerint kell élnünk. A jutalmunk, pedig az örök élet .
Biblikus szabályok a pénzkezeléssel kapcsolatban Luk 6:38 „ Adjatok, néktek is adatik; jó mértéket, megnyomottat és megrázottat, színig teltet adnak a ti öletekbe. Mert azzal a mértékkel mérnek néktek, a mellyel ti mértek.” Jézus Krisztus felszólít minket az adásra. Isten tervében benne van az adás. A világot is nekünk teremtette, nem a saját hasznára. Nekünk van szükségünk levegıre, földre, vízre. Amikor adakozunk a gyülekezetben több nagyon fontos szabálynak is eleget teszünk. Elıször is ezzel támogatjuk a gyülekezetünket, kifejezzük a hálánkat Istennek, hogy vissza adunk abból amit kaptunk tıle. Eleget teszünk a vetés és aratás törvényének, miszerint aki vett az arat is. A gyülekezetet a mi adományainkból tartjuk fönt. Az adakozásból, a tizedbıl bejövı pénzbıl látja el önmagát a gyülekezet ill. finanszírozza magát, vezetıit, a munkát. Elsı sorban önfeltartásra és nem szociális segély szolgálatra használja a gyülekezet a bejövı pénzeket. Ez nem azt jelenti, hogy a gyülekezet nem segíthet másokat vagy valakit a gyülekezetben, aki rá szorul. Nagyon is Isten elvárja tılünk a segélynyújtást. (2Kor 9:10-11) De a befolyó pénzeknek nem ez az elsıdleges céljuk.
4
„Az adakozás a gyülekezet feladatai, közé tartozik. Nemcsak azért kell adnunk, hogy támogassuk saját gyülekezetünket, hanem azért is hogy Isten országának ügyét vigyük elıbbre.”1 A Zsid 13:16 azt mondja Isten, gyönyörködik az adakozásban. A vetés és aratás törvényét Isten találta ki. Ha vetsz, aratsz, mimnél többet vetsz, annál többet aratsz. (2Kor 9:6) Nem szabad elfelejtenünk, hogy amikor adakozunk vissza adjuk Istennek a saját tulajdonát, mi csak megbízottjai vagyunk az ı tulajdonának. Ezzel a gesztussal kifejezzük felé a tiszteletünket és a hálánkat. A gyülekezetben az adakozást, győjtést a presbitérium jelöli ki. Hogy mire azt is ık határozzák meg. Mivel a vezetıket Isten szelleme vezeti ( jó esetben ), a legmegfelelıbb és a legszükségesebb dologra fognak adakozást hirdetni. Ami dolgunk eldönteni, hogy mennyit adunk. Isten annyit vár el tılünk, hogy ezt elıre elkészítve, elkülönítve a többitıl adjuk. (5Móz 12:6 , Zsid 13:16, 2Kor 9:5 5Móz 16:10) Szabad akaratból, szeretetbıl adjunk neki, úgy ahogy ı ad nekünk, feltétel nélkül. A 1Kor.13:3 szerint ha adakozunk de nem szeretetbıl abból semmi hasznunk nem lesz. 2Kor 9:7azt írja az ige Isten a jókedvő adakozót szereti. Isten megáld minket, ha betartjuk a törvényeit.(Mt 6:21) Ott lesz a szívünk is amikor adunk. Istennek az a terve hogy sok hozzá hasonló önként szabad akaratból İt követı fia legyen, aki úgy él, úgy teszi a dolgait ,hogy az méltó az İ nevéhez. Isten mindent a mi javunkra tett, tesz és tenni fog. Én azért tartom nagyon hasznosnak ezt a témát mert ez kifejezetten olyan dolog a keresztények életében amirıl gyakrabban beszélnek mint hogy meg is éljék. Az emberi természet egoista mindent önmagáért ön magának tesz. Nehéz megváltoznunk, felismerni hogy Isten mit vár el tılünk. Személy szerint nekem is szükségem lesz változásra, az életem bizonyos területein, és ez a tantárgy elı segítette a változásig való eljutást. Az adást én egy Istenhez méltó gesztusnak tartom, követendı példának. És hálás vagyok Neki azért hogy, ezzel tisztába lehetek és hogy van rá lehetıségem hogy neki még engedelmesebb és jobb gyermeke legyek.
Felhasznált irodalom: • Biblia (Károli ford) • Sáfárság munkacsoport - Sáfárság öröme (Sáfárság munkacsoport, Budapest, 2005.) • John F. Macarthur - A Mester terve szerinti gyülekezet. (KIA, Budapest, 1999.) • Stephen B. Douglas - A hétköznapok menedzsere, (KIA, Budapest, 1998.)
1
John F. Macarthur - A Mester terve szerinti gyülekezet. (KIA, Budapest, 1999.) 97 old.
5
