Testvértelepülési színházi találkozó Muzslán

Gõgös Károly tollrajza

Dedinoviny

Falu~lap

pilisszentlászlói kulturális és közéleti újság

IX. évfolyam 7. szám 2011. december 17.

Testvértelepülési színházi találkozó Muzslán estvértelepülésünk, Muzsla iskolája idén volt 95 éves. Meghívásukra részt vehettünk az ez alkalomból november 18-án megrendezett testvértelepülési színházi találkozón. Pilisszentlászlót iskolánk harmadik osztálya képviselte, a Szent Erzsébet legendája című előadással, amelyet az osztály az előző tanévben már többször eljátszott iskolánkban, valamint Sárospatakon, Árpádházi Szent Erzsébet halálának 780. évfordulója alkalmából, keresztelési kápolnájának romjain. A gyerekek már dél körül Muzslára értek, ismerkedtek a településsel és vendéglátóinkkal. Próbáltak a (nekik nagyon-)NAGY színpadon, aztán ebédeltek vendéglátóinkkal, ismerkedtek és játszottak a felújított iskolában. A16 órakor kezdődő előadássort Drapák Károly, Muzsla polgármestere nyitotta meg, hangsúlyozva a testvértelepülések összefogásának felemelő erejét, a kultúrának ebben játszott szerepét. Ezután Páldi Tímea, az iskola igazgatója köszöntötte a népes vendégsereget. Beszédében elmondta, hogy a rendezvény alapötletét Szabó Lőrinc Ima a gyermekekért c. verse ihlette, és így a rendezvény és persze az előadások központi fogalmai a család, a gyermekek és a szeretet. Az előadásokat a pilisszentlászlói Waldorf-iskola harmadik osztálya kezdte. Őket a muzslai alsó tagozatosok Cserjécske színját-

T

szó csoportja követte, ők Jókai Mór Melyiket a kilenc közül színpadi művének helyi változatát adták elő. Ezután a brusnói alapiskola mutatta be a Jancsi és Juliska szlovák nyelvű változatát. A mogyorósbányaiak a Muzsika hangjaival léptek színpadra. A muzslaiak nyolcadikosaiból álló Pramienok színjátszó csoport egy humoros jelenetet mutatott be. A muzslai Verőcke Irodalmi Színpad egy verses-táncos előadással lépett a közönség elé. Záró műsorszám gyanánt a muzslai Dallos énnekkör adta elő az Ima a gyermekekért megzenésített változatát. Az előadások után az öszszes szereplő és kísérő tanítójuk a színpadra állt, ahol átvették a falu ajándékát, a több száz gyermekre méretezett tortát, a polgármesternek pedig az iskola igazgatónője adta át a 95 éves iskolát ábrázoló cukrászalkotást. Az ünnep után a muzslaiak állófogadáson látták vendégül a testvértelepülések képviselőit, ahol nagyszerű hangulatban a friss felemelő élményről és majdan megvalósuló közös rendezvényekről folyt kötetlen beszélgetés. Köszönet illeti a muzslai pedagógusokat és segítőiket a magas színvonalú rendezésért, a vendéglátásért. SCHILL RÓBERT

2 IX. évfolyam 7. szám

#KÖZÉRDEKÛ$

Falu~lap

ÖNKORMÁNYZATI HÍREK SZEMÉTSZÁLLÍTÁS DECEMBER 26-A HELYETT 29-ÉN LESZ Karácsony másnapja helyett 29-én csütörtökön jönnek a szemetesek, utána pedig január 2-án, hétfőn.

SZEMÉTSZÁLLÍTÁS TÉLEN Emlékeztetőül: ha valamelyik utcában a hó vagy jég miatt hétfőn nem tud közlekedni a kukásautó, akkor azt az utcát csütörtökön pótolják, ekkor viszik el a szemetet. (A kukásautónak felfelé menet meg kell állni és el kell tudni indulni, tehát ne a lendületből közlekedő személyautóból induljunk ki a helyzet megítélésekor). Veronika, Petkó Margit, Szinnai Zoltánné Bianka, Vanyák Attila, Vanyák Ottó (külön köszönet a festésért), Viszt Ferenc, Wágner Németh Edit.

ÚJ UDVARI JÁTÉK AZ ÓVODÁBAN A gyermeknapi szervezők által felajánlott pénzből a szülők és nevelők közösen választottak ki egy szép új udvari játékot (a régi fajáték elöregedett és cserére szorult). A játékot hamar felállították, és a gyerekek még az idén birtokba is vették.

SÍKOSSÁG ÉS ELCSÚSZÁS ELLEN

TÁRSADALMI MUNKA VOLT

Szinte minden házban képződik hamu – kérjük az ingatlantulajdonosokat, csúszás ellen, ha szükséges, szórják szét a tiszta hamut az utcán, hogy gyalog a jeges úton is lehessen közlekedni. Általánosságban az a szabály, hogy a lakó felel (ahol járda van, a járdáért), ahol nincs járda, az ingatlan előtti útszakaszon a síkosságmentesítésért az úttest középvonaláig.

AZ ÓVODÁBAN

HAJNAL SZILVIA – PONTOSÍTÁS Vezető óvónőnk azért távozott, mert évek óta hívták már Szentendrére az ottani, sok óvodát magában foglaló központi óvoda vezető-helyettesének. Új munkájához sok sikert kívánunk!

A résztvevők lefestették az óvoda külső falát, és kiásták az új udvari játék helyét. Köszönet a munkáért a következőknek: Szűcs Lajosné, Grimm Józsefné, dr. Illés György és a szülők: Ferencsák Annamária, Ferencsák István, Hupek László, Kosznovszki

Adventi koszorú a Fő téren Angyal anyukák ismét megajándékozták a falu lakosságát tiszta szívvel és lélekkel készített adventi koszorúval, amely a Fő téren hétről hétre eggyel több gyertyával jelképezi a Karácsony (a megváltó eljövetelének) várását. Köszönet a készítőknek a meglepetésért!

Helyreigazítás

Folytatás a 9. oldalon

A Falu-lap IX. évfolyam 5. szám (2011. szeptember 15.) megjelent, személyemet érintő „Önkormányzati Hírek”-ben leírtakat a leghatározottabban visszautasítom. Szeretném Pilisszentlászló lakosságát tájékoztatni arról, hogy nem a biztosabb megélhetésem miatt hagytam el 21 év után az általam nagyon szeretett falut és az óvodát (jegyezte: Dr. Illés György polgármester). Jelenlegi munkahelyemet Szentendrén, pályázat útján nyertem el. 2011. 11. 06. HAJNAL SZILVIA

Dedinoviny

#PORTRÉ$

2011. december 17. 3

A VOLT ÓVODÁSAIM GYEREKEIHEZ JÖTTEM VISSZA A Vadvirág ovisok nagyon várták már az új óvó nénit, aki október elsején munkába is állt Grimm Józsefné Éva néni személyében. A tősgyökeres szentlászlóiak jól tudják, hogy az „ új óvó néni” – nem is olyan új. Hiszen dolgozott ő már itt több alkalommal is. Éva nénivel az óvodában beszélgettem pályafutásáról, szentlászlói kötődéseiről: – 1984-től 90-ig dolgoztam itt először. Akkoriban még Winkler Andrásné Éva néni volt az óvodavezető. 90től hat évig Pomázon, az ifjúságvédelemnél dolgoztam állami gondozott gyerekekkel, 96-tól aztán újra visszajöttem Szentlászlóra. Ebben az időszakban inkább adminisztrációs feladataim voltak az óvodával összevont általános iskolában, akkor indult be az informatikai oktatás. Ebben az időszakban Sáfár Pali volt a főszerkesztője az iskolaújságnak, melybe a gyerekek saját verseket írtak, és szépeket rajzoltak. Az iskolai hírek mellett a falubeli progamok is benne voltak. A 90-es években már megvolt az asszonykórus, velük sokat jártunk ki együtt Brusnóba, Muzslára. 2000-től Szentendrén dolgoztam. Most újra itt vagyok, és nagyon örülök minden ismerős arcnak. – Említette, hogy anyai ágon Szentlászlóról származik. – Igen, az anyai nagymamám ide jött férjhez a Komárom melletti Szőnyből. Ő 1899-ben született, és szlovák anyanyelvű volt, úgyhogy megszoktam a többnyelvűséget. Gyerekkoromban egy-két szót ismertem, de az én szüleim már Szentendrén születtek, magyarul beszéltek, ám a szlovákot is ismerték. Gyerekkoromban sokat jártam föl a faluba játszani. A férjem a szentendrei kocsigyárban dolgozott, neki is több szentlászlói munkatársa volt. A Móricz Gimnáziumba jártam, és együtt tanultam szentlászlói gyerekekkel. Egyszóval ezer szál köt Szentlászlóhoz, a szentlászlóiakhoz, és nagyon sokat tanultam is tőlük, a sütés-főzéstől, befőzéstől, málnatermesztéstől kezdve a gombagyűjtésen át az erdei fák ismeretéig. – Hogyan teltek az első hónapok a Vadvirág Oviban? – Én most már a volt óvodásaim gyerekeihez jöttem ide vissza, ami nagyon megkönnyíti a dolgomat: ránézek a gyerekekre, látom bennük az anyukájuk-apukájuk arcát, mozdulatait, és máris értem őket. A mostani óvodások ugyanúgy örülnek egymásnak, mint a régiek. Reggel örülnek egymásnak, mikor újra találkoznak, és örülnek az új gyerekeknek is, jól fogadják őket. Jelenleg 25 gyerek jár az óvodánkba, és elmondhatom, hogy nagyon jól veszik az akadályokat. Az élet rendje: még ügyesebbek is, mint a szüleik! Jó a kéz-

ügyességük, a ceruzafogásuk, szeretik a feladatokat, kreatívan játszanak konstukciós játékokat, jó a beszédértésük és a szövegbefogadóképességük. Az idősek napján az iskolába készülő nagyóvodásainkkal adtuk elő A didergő király című Móra Ferenc-mesét, ami legalább három nyomtatott oldal, mégis szinte teljesen megtanulták kívülről. Mi itt a Vadvirág oviban ún. tevékenységközpontú program alapján dolgozunk a gyerekekkel. Mindig valami alkotó tevékenység adja a fejlesztés keretét, például játékokat készítünk a környezetünkben fellelhető anyagokból, sokat festünkrajzolunk. – Hogyan látja a pályafutását, mi minden változott, amióta óvónőként dolgozik? – Pályakezdő óvónőként 1973-ban nekem még esküt kellett tennem a magyar államigazgatásra és óvodájára – a hivatali titoktartástól kezdve a feletteseimnek való engedelmeskedésig sok mindenről. Azóta sokat változott, nyílt a világ, és ez a mai gyerekeken is látszik. Korábban találkoznak sok mindennel, ami önállóvá, felnőttesebbé teszi őket, és talán több esélyük is van az életben. A falu minden lakójának, aprajának-nagyjának békés, boldog Karácsonyi Ünnepeket kíván Éva néni! VARGA DIÁNA

4 IX. évfolyam 7. szám ár régi hagyomány, hogy deember elején falunk megrendezi ezt a szép ünnepet. Idén beindult a „taxiszolgálat” is: Petkó Pál képviselő elhozta azokat az időseket, akik egészségi állapotuk miatt ezt kérték. A program az iskola hatodik osztályosainak táncával kezdődött; szlovák népi táncokat láthattunk. Utána a Vadvirág Óvoda felsősei egy szép mesét adtak elő A didergő király címmel, majd a kisebbek – és csatlakozva hozzájuk a nagyobbak is – szlovák és magyar nyelvű műsort adtak. Köszönet a pedagógusoknak a gyermekek felkészítéséért!

M

#IDŐSEK NAPJA$

Falu~lap

Idősek napja – 2011

Ezután Fejes Zsolt jegyző mondott beszédet. Kiemelte, hogy időseink többet tanultak, mint ma sok felső iskolát végzett – ők az élet iskoláját járták, és jól vizsgáztak. Ezután a szentendrei Mediterrán együttes zenés, táncos, dalos, verses műsorát hallgattuk végig. Az iskolánk volt tanára, Déri György vezette együttes nagyon lelkesen és profi módon adta elő műsorát, és talán abban is példát mutattak, hogy ne az évek számát nézzük, hanem keressünk egy jó kedvet, vidámságot, elfoglaltságot biztosító hobbit, feladatot, „szenvedélyt”, és akkor örök fiatalok maradunk! Az idei vacsora a Kis Rigó Étterem által elkészített őzpörkölt volt. A vacsora után a szentlászlói Nefelejcs szlovák népdalkör dalait hallgattuk, majd a Mediterrán együttes húzta a talpalávalót. Az elkészített ajándékcsomagba ismét bekerült a Waldorf-óvodások kis ajándéka is, és egy szentlászlói képekkel díszített falunaptár. A falu nevében szeretnék köszönetet mondani kollégáimnak, az óvodai dolgozóknak, az énekkarnak és mindenkinek, aki munkájával segítette az Idősek napi ünnepség megrendezését. DR. ILLÉS GYÖRGY

Pozdrav

Vilma Šimková: Čo to letí?

Naše malé srdce sa veľmi raduje Že ste vy k nám prišli cíťte sa tu dobre

Aha deti, čo to letí? – Lísty na zem padajú. Čo ujúka? – Vietor fúka, vrany v poli krákajú!

(Részletek az óvodások Idősek napján előadott szlovák nyelvű műsorából.)

Dedinoviny

#KULTÚRA$


Provencei hangulatok SÁFÁR PÁL ÉS TANÍTVÁNYAINAK KÉPKIÁLLÍTÁSA ÉS MŰSOROS ADVENTI DÉLUTÁNJA A SZLOVÁK HÁZBAN Sáfár Pál és tanítványainak december 11-ei kiállítása messzi vidékre röpítette a résztvevőket: egy darabka dél-francia tengerpartot varázsolt hűvös decemberi valónkba. A kiállítás létrejöttének előzménye, hogy Pál mester néhány tanítványával - Angyal Gabriellával, Békei Andreával és Tündével, valamint Sáfár Ildikóval ősz közepén néhány napot Provenceban töltött: e festőtáborban született festmények alkották a kiállítás anyagának nagy részét. Nem közönséges kiállításmegnyitó volt ez a délután, hanem egy nagyon jól sikerült francia kultúrest, hiszen a képek mellett a provencei kiránduláson szintén résztvevő Máhr Attila művészi fotóiból készült diavetítés és a

francia irodalom klasszikusaiból a Szabó Lőrinc Alapítvány elnöke, Ropolyi Lajos által összeválogatott művek felolvasása tették színessé a programot. Kertész József, Klára Young, Dr. Bartha Zsolt, Téglás Ilonka és Sáfár Pál többek között Viktor Hugo, Baudelaire, Rimbaud és Van Gogh írásaiból olvastak fel, a zenei aláfestésről Téglás Iván gondoskodott. Azt hiszem, minden résztvevő számára kedves emlék marad ez az este, jó volt látni, hogy sok művészetet kedvelő falubeli aktívan is kivette részét a megvalósításból. A rendezvény számos messzebbről érkezett vendéget is vonzott, akik bizonyára jó hírét keltik majd falunknak. Varga Diána

Adventi koncert a Szlovák Házban Akik december 8-án csütörtökön voltak olyan bátrak, hogy a zord időjárás ellenére eljöjjenek a Szlovák Házba meghallgatni az Eszterlánc óvónői kórus adventi koncertjét, egész biztosan nem bánták meg. A pomázi Hétszínvirág Óvoda szépen éneklő pedagógusai 2004-ben döntöttek úgy, hogy énektudásukat az ovis dalok mellett komolyabb előadásokban is megmutatják, s szakmai vezetőjükül a falunkban lakó Blaskóné Timár Esztert kérték fel. A kórus tagsága azóta tanítónőkkel, azok lányaival, sőt – Eszter anyai elfoglaltsága miatt - Arblechtovics Miklósné Szilvi személyében még egy kórusvezetővel bővült: e koncertet is váltva vezényelték végig, zongorán közreműködött Dudits Zsuzsanna. A színvonalas adventi koncert műsorán jól megfért egymással román kolindától kezdve svéd karácsonyi dallamon keresztül Wolf Péter Ave Mariajáig sokféle stílus. A többszólamú éneklést fúvós hangszeres szólók tették változatossá. Az Eszterlánc kórus rendszeresen fellép a szentendrei kórustalálkozókon. Népszerűségüket mutatja, hogy nyáron Olaszországban, Szardínia szigetén is vendégszerepeltek az ottani férfikórus meghívására. Őszintén remélem, hogy az Eszterlánc kórus máskor is kitünteti falunkat megtisztelő jelenlétével, mégpedig egyre növekvő számú falubeli közönség előtt! Varga Diána


# SZLOVÁKSÁG$

Falu~lap

Visszatérés a szovjet paradicsomból reggeli misére igyekvő asszonyok, gyermekek léptei mély nyomokat hagytak az éjszaka lehullott bokáig érő hóban. Karácsony ünnepe lévén az otthon maradt férfiak elkezdték ellátását az állatoknak. A nagyobb legénykék, miután elsöpörték a havat az istállókhoz és kutakhoz vezető járdákról, húzták és hordták a jószág itatásához szükséges vizet. Ezt követően megsöpörték a házak előtti utcarészeket is. A férfiak ellátták az állatokat, utána kötényüket levéve kezet mostak, majd patkós csizmájuk kopogásával megtörvén a csendet, híreket megtudni elindultak a helyi kocsmába. A kora reggeli csendben hallani lehetett, ahogy a gazdasszony az istállóban beszél a tehénhez: álljon nyugodtan. A borjú mély hangon, követelőn bőg: a sajtár oldalához csengve csapódnak a tejsugarak. A ház, ahol István, a család egyetlen élő fiúgyermeke szüleivel és három leánytestvérével lakik, a módosabb gazdák utcájában, a Visegrádi út (helyi elnevezés szerint Gyegyina = falu) alsó felében áll. Az udvart átszelő patakocska jegét befedte az éjszaka lehullott hó. A gondolatban már a huszonharmadik névnapjának megünneplésére készülő István, mielőtt nekiállna ellátni a jószágot, eltakarítja a havat. Miután végez az állatok etetésével, megtudni a háborús híreket, na meg inni egy kis pálinkát, ő is elindul „Petyusz” bácsi kocsmájába. Az ivóban a nagyobb tömeg ellenére a megszokott zsivaj helyett csend honolt. A Tahitótfaluban szolgáló János bácsi szavait hallgatta mindenki. János bácsi mesélte, hogy az ünnepeket szülőfalujában tölteni az este érkezett meg Tahitótfaluból. Szokásához híven szép lassan, beszéd közben pipáját megigazítva, szüneteket tartva elmesélte, hogy Tahitótfalut az előző nap hajnalán ellepték az orosz katonák. Rengetegen vannak, és a hideg elől a házaknál szállásolták el magukat. – A hidat lezárták, én is csak a szlovák nyelvtudásomnak köszönhetően tudtam átkérezkedni a hídon. A gazdámtól kapott demizson boromba és a hátikosárban lévő élelmembe és pálinkámba került, de sikerült átjutnom Tahiba. Késő este értem a Papréti erdészházhoz, amelynek konyhájában némileg sikerült a tűzhelyen megszárítanom kabátomat, és felmelegíteni átfagyott testemet. Az erdész úr és családja nem volt otthon. A házra és az istállóban lévő állatokra Dombai Józsi barátom vigyázott, aki tátott szájjal hallgatta beszédemet. Ő készített egy kis fazéknyi forralt „csingért”, amit a kabátom megszárítására várván közösen elfogyasztottunk, majd tőle elbúcsúzván elindultam lefelé a Rózsahegyen – adta elő a bent lévőknek János bácsi. Miután befejezte mondandóját, egymás szavába vágva bocsátkoztak jóslatokba a pálinkás poharukat szorongató férfiak. – Ha már elfoglalták Tahitótfalut, átjönnek a hegyen, és akkor nemsokára minket is megszállnak – jegyezték meg néhányan.

A

– Hozzánk nem Tahitótfalu felől fognak megérkezni – szólt bele a beszélgetésbe „Petyusz” bácsi, aki szokásához híven a pultra támaszkodva nagyokat pöfékelt pipájából. – Minek másznák meg a szerpentines földúton a nagy hegyet, mikor Szentendre felől a kiépített új makadámúton akár az ágyúikat is fel tudják vontatni. János bácsi, aki csak szolgaként élte le eddigi életét a jó módú Karnevál családnál Tahitótfalun, nem mert ellenkezni a „mindenható” kocsmáros úrral. A falu szegényebbjeinek Pán „Petyusznak” kellett szólítaniuk az akkurátus kocsmáros urat. Nos, a Szentendrei utca domboldalába kapaszkodó szegényes házikójában lakó idősebb korú Géza bácsi néhány fajtabelijével az ivóhelység távolabbi sarkába vonulva megjegyezte: – Minek és ki ellen hoznának ide ágyúkat, hiszen németek akkor jártak itt utoljára, de akkor is csak a falu feletti házaknál, mikor nem vették be a kanyart és az országútról a mélyebben fekvő utcába bukfenceztek, de annak is van már legalább két hete. A már felnőttkorban lévő István, miközben kortyolgatta pálinkáját, szintén bekapcsolódott a beszélgetésbe. – Felőlem jöhetnek, csak ne fosztogassanak – jegyezte meg nézegetve maradék pálinkáját. – Pedig étellel, itallal a falunak kell ellátnia őket, de az életerős férfiaknak is jó lesz elbújniuk, mert Tahitótfaluban is kicsi munkára, „málinki robotra” kezdték összeterelni az életerős férfiakat. – No, attól én nem félek, mert úgy elbújok, hogy saját szüleim sem találnak meg – válaszolta magabiztosan István, majd átöltözni a nagymisére elköszönt. A templom előtt a beharangozásra váró asszonyok-férfiak, de még a gyerekek is az oroszok bejöveteléről beszélgettek. A nagymise végén a falu legmagasabb pontján lévő templomból kijövő nép szeme megakadt a Rózsahegy oldalán letóduló katonaságon. – Jönnek az oroszok! – kiabálták kétségbeesetten sikoltozva az asszonyok. Akkor még korai volt a kétségbeesés. Mire leértek a falu főterére, kiderült, hogy az érkezettek magyar katonák. Akik közül csak néhánynak volt meg a fegyvere és némi tölténye. Amelyiküknek nem jutott hely az iskola padlójára hozott szalmán, azok házaknál igyekeztek szállást keresni maguknak. Bizony nem volt könnyű szállást találniuk, mivel a Piliszszentkereszt és környékén lévő harcok miatt nagyon sok Pilisszentkeresztről menekült család került elszállásolásra pilisszentlászlói rokonoknál, ismerősöknél. Ezektől a menekültektől a lakóházak szobái és konyhái már annyira zsúfoltak voltak, hogy a községbe érkezett katonák szálláshelyet találni csak a házak szénapadlásain tudtak.

#SZLOVÁKSÁG$

Dedinoviny

A község lakói saját téli tartalékaikból a menekült katonáknak is juttattak némi élelmet. A nagy felbolydulás után kezdett megnyugodni a falu lakossága. Ezt követően nagy öröm ért számos családot. Hazatért a december 20-án csendőrök által elhurcolt harminc főnyi leventekorú ifjú. Ezeket a legényeket, akik közül az egyik rongyba csavart lábbal vonult be több napi koplalás és fagyoskodás után, a csoport vezetője, Kováts Géza hamis szabadságlevéllel hozta haza. Nagy volt az öröm, amely sajnos nem tartott sokáig. Még világosban megérkezett egy négy-öt főből álló orosz gyalogos felderítő járőrcsapat. Körülnéztek a faluban, majd az egyik gazda lovaskocsiján elindultak vissza Szentendrére. Ismét fellélegzett a falu. – Megúsztuk a háborút! – mondták a házakban, kiáltozták az utcákon, beszélték a kocsmában.

* Az újépítésű makadámúton vezeti lovascsapatát a fiatal kozákkapitány: a véres harcok után megmaradt félszázadnyi doni és kubáni kozákot. A kapitány ősei még a cár atyuskák kiváltságait élvezve harcoltak, és ha kellett, vérüket ontották a mindenkori orosz cárért. A kapitány nagyapja és édesapja is II. Miklós cár oldalán harcolva esett el a Vöröshadsereg elleni harcokban. A fiatal kapitány a Vöröshadseregben ifjú kora ellenére kitűnt bátorságával, és igen rövid idő alatt érte el a magas tiszti rendfokozatot. Csapatában harcedzett, tapasztalt, minden harci fortéllyal felvértezett kozákok találhatók, akik sok száz kilométert végigharcolva jutottak a Pilis és Dunakanyar környékére. A kapitány gondolatai lovaglás közben is otthon, Kozákföldön járnak, ahol kozákok vetik évente nadrágszíjparcellákba a rozst az agyagos földön, a homokos dombokon, a ligetek mellett. Emberemlékezet óta nem terem jól, hektárja réges-rég nem ad többet 25-30 mérőnél, mégis vetik, hogy a rozsból pálinkát főzzenek, mert ősidők óta az volt a szokás, hogy itták a nagyapák, a szépapák. Ezért aztán a kapitány és csapata sem veti meg a tüzes italt. Négy éve már nem látta a kapitány az otthoni házakat. Ez a kapitány élete. Megkérgesedett a lelke, ahogy megkérgesednek a lovak patáinak nyomai a pusztai tócsák mellett. Furcsa és érthetetlen fájdalom rágja belül. Nem lehet elfelejteni az otthont, és nem és nem lehet leöblíteni ezt azt érzést semmiféle pálinkával. De azért iszik, hátha sikerül. Gondolatai közben a csapat jó tempóban halad a hegynek emelkedő sekély hóval borított makadámúton. Fogynak az út menti telefonoszlopok. A kapitány fel-feláll a kengyelben, ellenség után kutatva fürkészi messzelátójával a lombtalan erdőt. Jó mélyen be lehet látni a lombtalan fatörzsek között a hóval borított erdőbe. A kapitányon és csapatának tagjain is nagyon látszik az alváshiány miatti fáradtság.


A kapott feladatot azonban, mely szerint biztosítani kell a terepet az őket követő gyalogos alakulatnak, végre kell hajtani. A nagykanyar felé haladván, amely egyben az emelkedő felét jelenti, fáradni kezdenek a lovak. A kapitány kiadja a „lóról” vezényszót. A kozákok lovaikat kantárszáron fogva kettes alakzatban igyekeznek leküzdeni a hátralévő emelkedőt. Szerencséjükre csak bokáig ér a hó. Menet közben igyekezvén fáradtságukat is leküzdeni, hozzálátnak fogyasztásához a reggel kapott vodkásadagjuknak. Ez kissé felvidítja őket. Nagyot sóhajtanak, mikor végre elérik a hegytetőn lévő erdei kunyhót. Innét, már a lapos hegytetőn, a „lóra” vezényszó elhangzása után már nyeregben folytatják útjukat. A tetővégi útelágazásnál lévő Krisztus-keresztnél a kapitány megálljt vezényel, tájékozódni leszáll lováról, és a feszület alatt lévő kőre teríti térképét. Hamar rájön, hogy mindkét út a parancs szerinti faluba, Pilisszentlászlóra vezet. Mivel az új makadámút kényelmesebbnek tűnik, azon folytatják útjukat, így érkeznek éppen a falu központjába. Az „Itt vannak a kozákok!” hírre összeszalad a falu apraja-nagyja. A megérkezett katonák nem bántanak senkit. Örülnek a szlovák beszédnek. Néhányan a hatvan év felé tartó férfiak közül, akik az I. Világháborúban megjárták az orosz frontot, és ott fogságba estek, jól tudnak beszélgetni velük. Nagy orosztudásra persze nincs szükség, az egyszerű szlovák is megfelel, hiszen leginkább „Germani jeszt? Csierni csortyi jeszt? Kuda partizanyi? Vannak e németek? Vannak e fekete ördögök? Hol vannak a partizánok? (A fekete egyenruhás SS katonákat nevezték el fekete ördögöknek.) kérdéseket teszik fel. Olyan nagy a barátság, hogy néhányan megcsodálva kisméretű lovaikat mosolyogva megkérdezik, hogy ugyan mire alkalmasak ezek a kicsi lovacskák. Községünk egyik nagytermetű izmos embere, aki hajdanában huszár volt, erővel és némi furfanggal megemeli elejét az egyik lovacskának. Erre kapitánya a kozákoknak mosolyogva megjegyzi: bizony ezeken a lovakon érkeztünk ide, és nyertük meg a háborút. Ezt követően a falubíró az esküdtekkel és még a faluban lévő katonák tisztjeivel tárgyalni bevonulnak a községházára. A megbeszélés után a katonák felsorakoznak a községháza előtt, a náluk lévő fegyverzetet és lőszert leadják, majd azok később a községházára lettek berakva, és elszállításukig őrség által őrizve. A lefegyverzett katonákat igazolás címén Szentendrére kísérték. További sorsuk ismeretlen. A kozákok által kísért magyar katonák elvonulása után fellélegzett a falu lakossága. Mindenki úgy érezte, hogy ezzel a falu végleg megúszta a háborút. Sajnos nem igazán történt így! (Folytatása következik.)

Minden kedves Olvasónak békés, boldog Karácsonyt kívánok! FRANYÓ RUDOLF


#GYEREKEK$

Falu~lap

Egy kellemes délelőtt a babákkal és a mamákkal zen a hideg csütörtöki délelőttön éppúgy fehér volt a táj, mint már napok óta. Ebben a mozdulatlanságban szinte fel sem tűnt, hogy eltelt az idő azóta, hogy Téglás Ilonka meginvitált a Baba-Mama Klubba. A nyáron végeztem ayurvédikus babamasszázs oktatói képzést, és arról beszélgettünk, milyen jó lenne egy kis ízelítőt adni a mamáknak az ayurvédikus babaápolás fortélyaiból, nekem pedig jó tapasztalatszerzés lenne ennyi babával és mamával találkozni. Tanbabámat a fiamtól kapott pólóba öltöztettem, és elindultam Ilonkáék Tölgyfa utcai otthonához. A sok kisgyermeket várva a lakásban már kellemes meleg fogadott. A kisleány, Yasu egyből pártfogásába vette a tanbabát, majd kis idő elteltével szép sorban megérkeztek az anyukák és a csöppségek. Öröm volt látni, milyen sokan gyűltek össze. Ismerősként üdvözölték egymást, látszott, hogy összeszoktak már, mindenkinek volt egy pár kedves szava a másikhoz. Körbeültünk a szőnyegen, Ilonka pedig meggyújtotta a fiai által készített adventi koszorún a gyertyát. A picik ölbe simultak, a nagyobbak pedig egészen közel bújtak a mamájukhoz. Az újonnan érkezők bemutatkoztak, így én is sorra kerültem. Majd elkezdődött az éneklés, járt körbekörbe, szinte eggyé tette a babákat és a mamákat. Kivétel nélkül mindenki részt vett benne. Ki megilletődötten, ki felszabadultan énekelt, mondókázott, s még sok kicsi hangszer, rumbatök, csörgődob is bekapcsolódott. A közös program végeztével a gyerekek birtokba vették a polcokon található játékokat, aki pedig elfáradt, aludhatott anyukája karjai közt. Nagyok és kicsik is egyre jobban feltalálták magukat. Megindult a mamák között a beszélgetés, közben az asztalra készítették a hozott finomságokat, sütiket és félszavak-

E

ból értve egymást megbeszélték, milyen legyen a mikulásnapi találkozójuk. Miközben kúsztak-másztak, jöttek-mentek az apróságok, az anyukák közelebb húzódtak hozzám. Megpróbáltam egy kis szeletet kicsippenteni a masszázselméletből, s elmondani, hogy miben van az ayurvédikus babaápolás egyedisége. Hogyan lehet feltérképezni a babák személyiség- és testtípusát, és ennek megállapítását követően milyen olajokat alkalmaz az ayurvéda a babamasszázsnál. Arra pedig nem is volt szükség, hogy kiemeljem, mennyire fontos a baba és a mama kapcsolatának elmélyítése, és az, hogy kiépítsük egy kisgyermek biztonságérzetét, hiszen az éneklés, mondókázás közben éppen ennek lehettem tanúja. Jól éreztem magam a körükben, bemutattam a maszszázsfogásokat a gyakorlatban, és beszélgettünk. Ilonka a tanbabámat megajándékozta egy rugdalódzóval, a kapott babazoknit pedig a kis Emese adta fel a lábára, majd egy játék babakocsiba ültette, és apró, gondos anyukaként tologatta, etette. Hamar elrepült az együtt töltött pár óra. Nagyon tetszett, amit itt láttam. Talán sokan nem is tudják, milyen jó kezdeményezés. Együtt a babák és mamák egy jó közösségben, ahol örülnek egymásnak, jól érzik magukat, ahol a gyerekek is sokat kapnak és a mamák is meg tudják beszélni örömüket, bánatukat. Köszönöm, hogy befogadtak, meghallgattak és türelmesek voltak! DANI ANDREA

Mikulásünnep a Baba-Mama Klubban Ebben a várakozással teli adventi időszakban idén is ellátogatott a Baba- Mama klubba minden gyerek kedvence: a Mikulás. Nagyon köszönjük Kertész József közreműködését! Az ünnepi alkalomnak a Szlovák Ház adott otthont, ahol kicsik és nagyok együtt énekelve vártuk a Mikulást. Amikor végre megérkezett, nagy izgalom és várakozás tükröződött mindannyiunk arcán. Közösen énekeltünk Vele, majd a bátrabb gyerkőcök - Anna és Kartal - egyedül is vállalkoztak erre. Minden gyerek kapott egy-egy mikuláscsomagot, sőt, mi felnőttek is kaptunk némi szaloncukrot. Igazán ügyes és bátor volt mindenki, jó volt így együtt lenni, jókat kacagni, ünnepelni. Mi, a Klub tagjai, evvel az örömmel kívánunk minden kedves olvasónak áldott készülődést a közelgő Ünnepre! Továbbra is minden kisgyermekes anyukát szeretettel hívunk és várunk csütörtökönként 9 órától, a Tölgyfa utca 70-be! Kapcsolat: (20) 289 1440

Dedinoviny

# KÖZÉRDEKŰ$


Folytatás a 2. oldalról

ADVENTI PROGRAMOK A sort az iskolában megrendezett adventi sokadalom (vásár és kulturális programok) kezdte. December 8-án a pomázi Eszterlánc óvónői kórus előadását hallgathattuk a Szlovák házban. 9-én volt az Öregek napja. December 9-én az énekkar meghívására a kóspallagi szlovák énekkar járt nálunk; 11-én Sáfár Pál Provence-i kultúrestjében gyönyörködhettünk, december 16-19 között pedig az iskolában lesz adventi program, benne a hagyományos pásztorjáték. Minden programon mindenkit szeretettel vártak és várnak a szervezők!

A KÉPVISELŐTESTÜLETI ÜLÉS

KÖZSÉGHÁZA – ÓVODA: JANUÁRTÓL

NAPIRENDJÉRŐL

MÉG NEM LESZ VÁLTOZÁS

A novemberi képviselőtestületi ülésen elfogadták a háromnegyed éves költségvetési beszámolót (még mindig nincs hitelünk), és a kötelező 2012. évi költségvetési koncepciót (mindkettő az idén felkerül a község honlapjára). A képviselők elfogadták a jövő évi belső ellenőrzési tervet, és döntöttek a Bursa Hungarica felsőoktatási ösztöndíj pályázatokról is. A felsőoktatásban tanuló szentlászlói diákok közül 9 pályázó részesül jövőre csekély községi támogatásban – ami a község erejéből telik… Végül egy, a Hrabina úton ingatlannal rendelkező falutársunk kéréséből kiindulva szeretnénk ott több telket is belterületbe vonni – szigorúan akkor, ha az ingatlantulajdonosok a költség viselését arányosan vállalják. Az ülés jegyzőkönyve is felkerül a település honlapjára.

Az önkormányzati átalakítások kapcsán a Parlament ez év végén és jövő év elején fogadja el azokat a törvényeket, melyek alapján jövő évben az átalakulások megkezdődnek. Tehát 2012. január 1-től várhatóan nem lesz még változás.

PILISSZENTLÁSZLÓ HONLAP VÁLTOZÁSOK

Jövő év januártól szolgáltatót váltunk (költségcsökkentés okából, nem a kistérségi társulás fogja fenntartani a honlapot). Az új, saját honlap kialakítása és az adatok átvitele folyamatban van. Előre is elnézést kérünk, ha december végén vagy január elején a honlap részlegesen esetlegesen nem használható, de mindent elkövetünk a zökkenőmentes átállás érdekében. Elvihető fenyőágak az iskola elől A Waldorf-iskola tanárai felajánlják a falu lakossága számára az iskola adventi kertjéhez használt fenyőágakat, melyek december 21-én, szerdán egész nap elvihetők lesznek az iskola előtt erre kijelölt helyről.

ELKÉSZÜLT A 2012. ÉVI SZENTLÁSZLÓI NAPTÁR A naptár idén a faluban és a környező erdőkben készült tájképeket, természetfotókat tartalmaz. Szeretnék köszönetet azoknak a közöttünk élő

szentlászlói fotósoknak (Benke Lászlónak, Gulyás Juditnak, Haáz Imrének, Németh Péternek, Pankovics Ágnesnek, Sepsei Gergelynek, dr. Schill Róbertnek, Schmidt Attilának és Szűcs Lajosnak) hogy kiváló képeiket rendelkezésre bocsátották! (A naptár nagy felbontású képeket kívánt, ezért nem tudtunk közzétenni nagyon sok szép, jól komponált, de házi fényképezővel készített fotót). A naptár az idősek ajándéka, a maradék korlátozott számban december 20-tól megvásárolható a községházán.

8'1<(#2%

ÖSSZEÁLLÍTOTTA: DR. ILLÉS GYÖRGY

1!*/

8'1<(#2 ( +-" .'+( '<3<..8#! .3!-!/!//!( 17- )%* !*'%/ 3 %.'+( 0 1 -7* !3 (' (+)- "!(7((9/+// :-%7..7/+- * .3 () 7(7. -%'7. "!*2;%(( /+. -7 .+*2 !(;//% $ *#0( / * ! !) !7* :-7%# #8.3 * ,+. 17.7- 8. !#2>//(8/ !#! =.3: 8*!' &7/8' '% .%'*!' 8. * #2+'* ' /:( ,.3!'8- 8. 3 - !% 39*$73 !(; 7. 5 6 4 4 #2 .8.3! )!(!# /!7- $91&0' )!# 3 % ;.!'!/ 7-7*2.%)+# /7.- ,% %'!/ ! !) !8* :- '+;-81% 7.3/+-&7/8' 8'1<(#2 ( +-" .'+( *7-% +((8#%0)7* ' !(; 7.7 *


#VEGYES$

Az erős gyökerek sosem sorvadnak el DUTRA Baráti Kör2011. december 10-én, szombaton pilisszentlászlói házunk falánál emléktáblát avatott Korbuly János és Pál emlékére, akik a Vörös Csillag traktorgyár főmérnökeként és főkonstruktőreként megalkották a D4K traktorokat. Ez volt az a traktor, ami a 60-as évek legnagyobb gépipari exportterméke volt, háromszor annyit bírt, mint bármelyik korabeli munkagép, és ami a háború után a mezőgazdaság újraindításában és fellendítésében nélkülözhetetlen szerepet vállalt. Szokatlan gép volt, hisz mind a négy kereke egyforma nagy volt, ráadásul még a motorja is jelentősen előre lógott az első tengelye elé. Mindez komolyan átgondolt, hosszú számításokat követő tervezés eredménye, a legnagyobb vonóerő és az akkoriban egyedülálló négykerék-meghajtás kihasználásáért tett tervezői megfontolások következménye. De miért is pont DUTRA, miért is pont a Korbuly család, és miért a megemlékezés? A Korbuly család már közel másfél évszázada fontos szerepet tölt be a műszaki tudományokban nemcsak Magyarországon, hanem a nemzetközi porondon is. Korbuly József a Korbuly-csapággyal – a simmering csapágy elődje – az 1896-os párizsi világvásár díjazottja lett. Találmányával a vasúti kocsik szokásos 10.000 km-es csapágy cseréjét ki tudták tolni 100.000 km-re. Fia, Korbuly Károly Kandó Kálmánnal közösen alkották meg az első villanymozdonyt. Ezt követően a Weiss Manfréd gyár vezérigazgatója lett, mely ekkor még kis üzem volt, majd irányítása alatt a XX. század első felének legnagyobb magyarországi gyárává fej-

A

Hajrá Szentlászló! • FOCIHÍREK

Falu~lap

lődött. Károly több testvérét és fiát is alkalmazták a gyárban (akik egytől egyig a teljes ranglétrán végig kellett küzdjék magukat), közülük Korbuly János vált nagyon korán a gyár műszaki igazgatójává, később vezérigazgatójává. A Weiss Manfréd gyár számos szabadalmat és világújdonságot adott a társadalomnak. A második világháború megtörte a gyár és a Korbuly család sorsát, sokan kimentek külföldre, de János és családja itthon maradt: „itt élned-halnod kell”! Az 50-es években nagyon nehezen tudtak elhelyezkedni. Az 50-es évek végétől János a Vörös Csillag traktorgyár műszaki igazgatója lett, később fiát, Pált is a gyár alkalmazta. János irányítása alatt megalkották a DUTRA traktorokat, melyek valódi világsikerként körbejárták nemcsak a KGST országait, de teljes Európát, Indiát is. Ezt elismerendő kapott Korbuly János 1963-ban Kossuth Díjat. A gyár 1976-os megszünteté-

séig – ami Magyarországnak a KGST-ben betöltött szerepe miatti döntés eredménye volt – János és Pál sok műszaki újdonságot alkotott. A gyár bezárását komoly traumaként élték meg. A DUTRA az a traktor, amire ma a leginkább emlékeznek, még ma is számos példánya dolgozik a földeken a világ több országában, pedig a legfiatalabb példánya is több mint 35 éves. Ez egy olyan magyar siker, amihez hasonló sikereket reméljük, hogy a mai mérnökök is megvalósítanak ma és a jövőben is. A Korbuly család mai tagjai is ezen munkálkodnak, itthon, Pilisszentlászlón, de már nem a gépészet, hanem a számítástechnika tudományában. A DUTRA Baráti Kör saját kezdeményezésből és tagjainak saját döntése, anyagi hozzájárulása alapján adományozta ezt a táblát a Korbuly családnak. Köszönet érte, legyen ez az összefogás mindenki számára példaértékű! KORBULY ÁDÁM

Október 29-én focicsapatunk a testvértelepülés Vácszentlászló együttese ellen lépett pályára, mégpedig idegenben. A mérkőzés napját módosították, ezért sok csapattag el se tudott jönni, gyakorlatilag csere nélkül játszották fiaink a meccset, és nyertek! Vácszentlászló csapata és önkormányzata szerény ebéddel vendégelte meg együttesünket. A csapat ott helyben megbeszélte Illés György polgármesterrel, hogy jövőre mi is vendégül látjuk őket - akár nyernek, akár veszítenek… DR. ILLÉS GYÖRGY

Dedinoviny

#KÖNYVAJÁNLÓ$

2011. december 17. 11

KÖNYVAJÁNLÓ Soós Sándor: Út menti szakrális emlékek Esztergom-Budapesti főegyházmegye, Dunakanyar-Pilis néprajzkutató-történész szerző térségünk tizennégy települése, köztük Pilisszentlászló kálváriáit, szent helyeit, csodatevő forrásait, kápolnáit, út menti és temetői keresztjeit, szakrális emlékeit és ezek készítőit vette számba. Alapos kutatómunkája révén, melyet 2003-2006 között folytatott, Soós Sándor Pilisszentlászló múltjának egy eddig csak kevesek által ismert szeletét tárta fel, és tette mindenki számára elérhetővé. Ezt a munkát falunk több lakója is segítette, így a számos, szájhagyomány útján megmaradt történet is hozzájárult a Pilisszentlászlóról készült anyag hitelességéhez és gazdagságához. Íme néhány részlet a kötet elején található ajánlásokból: „Soós Sándor tanulmánya egyszerűen kitűnő. Minden szakmai igényt kielégítő módon oldotta meg feladatát, amelyben a népi vallásosság egyik jelentős területének, egy adott táj szakrális környezetének a vizsgálatára vállalkozott. Földrajzilag jól körülhatárolhatóan a Dunakanyar – mi még Dunazugnak tanultuk annak idején – Pilis különösen jellegzetes kisrégióját célozta meg. Jellegzetességének eredője nemcsak a vidék szépsége, fekvése, hanem történelemformálta, erősen vegyes etnikumú mivolta, népi sűrítménye. Magyar-szlovák-szerb-sváb ajkú-hagyományú emberek élnek egymás mellett, gyakran egyazon községben. Élik jelenüket, de felmutatják múltbéli önmagukat, egykori közösségüket is, függetlenül attól, hogy Európa mely vidékéről / országából vetette ide őket a kiszámíthatatlan sors. Egy, a népi kultúrát, népi jámborságot kutató néprajzos aligha találhatott érdekesebb, sokrétűbb munkát, mint mai szóval mondva egy multikulturális táj vallási életéhez lazábban tartozó tárgyi emlékek bemutatását, vagyis egy település/falu környékén található, szakrális tartalmakat, kötődő funkciókat hordozó kisépítményeket és gyakran a népi áhítat létrehozta egyéb alkotásokat. Ezek a spirituális

A

világ megjelenítői a határban, szőlőhegyen, utak-útkereszteződések mentén, vizek, átkelőhelyek, pallók mellett, legtöbbször a közösségi, néha az egyéni hitélmény kifejezői. Lényegük-

ben a paraszti lét tartozékai, a „velünk az Isten”-tudat bizonyítékai, egyszersmind az egykori hétköznapok kőbe-fába dermedt tanúi. Az Isten-veszejtő, földeket egybeszántó kommunizmus sokat eltüntetett belőlük, de azért akadnak még szép számmal kálváriák, kápolnák, kőfülkék, keresztek, oszlopok (kőből, fából), szobrok, képesfák, pléhkrisztusok, haranglábak, a „hit nélkül nem megy”-magatartás égbenyúló jegyei. Figyelmeztetnek a felsőbb erőkre, fölidézik a belőlük áradó biztonságot, védelmet, amire az esendő embernek szüksége anynyira van. Soós Sándor pontosan tudta, hogy merre vegye lépteit és melyik az a vidék, amelynek hitélete, lelkiség- és szokásvilágának tanulmányozása „megér egy misét.” Minden részletre kiterjedő hatalmas háttérapparátusa, levéltári elmélyedést felmutató kutatása a Dunakanyar tárgyalt 14 községének hiteles történeti, településtörténeti, kegyességi rajzát adja meg. Az ember úgy érzi, mintha a szerző egy

gazdagon díszített legyezőt nyitna szét, s a maga sokféleségében mutatná be ezeket a jobbára hegyek közé zárt szórvány-községeket. Tudjuk, hogy vannak, hogy sok értéket hoztak és őriztek meg egykori hazájukból, de így látva őket tudatosítjuk azt a tényt, hogy szinte karnyújtásnyira tőlünk van egy szakrális környezetbe ágyazott európai minirezervátum. Lakóik a múltjukat is felvillantóan élik immár századok óta, a magyar történelem részeseiként, mindennapjaikat és Istent szolgáló ünnepeiket. (Erdélyi Zsuzsanna)” ,,Soós Sándor 2003 és 2006 között gyűjtött anyaga, Isten dunakanyari népének látható módon megjelenített, formába faragott-öntött hitét-bölcsességét mutatja be. Könyvéből idézem Sík Sándor sorait: „Kontár ujjak faragdálták, de nem a kontár áhítat…”. Lehet-e ennél csodálatosabb megfogalmazása az utak mentén álló emlékek népi teológiájának? A soknemzetiségű Duna-mente és az ősi Pilis hitben összetartó ereje, kohéziója már évszázadok óta vigyázza az ott élők lelki egyensúlyát. Ennek egyik legszebb bizonyítéka a csobánkai kegyhely, ahol az együtt található különféle etnikumok más-más nyelven, más ünnepen tisztelik mindnyájunk Teremtőjét. A hívő ember számára minden egyes kereszt, szobor, képesfa, kálvária, kápolna látása és tiszteletteljes köszöntése a mindennapok ünnepi rítusának fontos részét jelentette és jelenti ma is. Ezért kell minden egyes emléket megőrizni, gondozni és újakat emelni. Ennek az emlékegyüttesnek a megbecsülését, fenntartását, erőteljes egyházi támogatását segítheti Soós Sándor munkája. (Jáki Sándor Teodóz OSB, magyarságkutató)” Aki szeretné ezt az értékes olvasmányt közelebbről is szemügyre venni, az ezt a Falukönyvtárban is megteheti. PÜSKI ATILLA ÉS BOROS ÁGNES

12

#HÁT-LAP$

Dedinoviny

2011. december 17.

HOGYAN TOVÁBB PILISI ÖKOFILMKLUB? an pár tucat ember a Pilisben, akik havonta három alkalommal összejárnak egy kis beszélgetésre. De nem akármiről folyik ám a szó, hanem fenntarthatóságról, jövő nemzedékek túlélési esélyeiről, olajválságról, közösségi kertekről, permakultúráról, helyi pénzről és hasonlókról. Kik ezek? Titkos kerekasztal-lovagok? Se nem titkosak, se nem lovagok: egyszerű emberek, akik idejük egy részét arra fordítják, hogy ilyen „ökodolgokról” beszélgessenek, mert felelősséget éreznek a világ és persze gyermekeik jövője iránt. Ezt a felelősséget pedig sokkal jobb közösen érezni, mint külön-külön. Manapság ráadásul egyre több külső ok is arra kényszerít bennünket, hogy válaszokat, megoldást keressünk. A beszélgetések résztvevője egy-egy meghívott vendég is, aki különösen otthon van a filmben felvetett témában. Merthogy a dolog mindig egy gondolatébresztő, sokszor kényes témákat feszegető „ökofilm” vetítésével kezdődik. Az Ökofilmklub sorozatot ez év szeptemberében indította el az Együtt Szentlászlóért Közhasznú Egyesület, ismertebb nevén ESZKE, az Ökopolisz Alapítványtól nyert pályázati támogatással. Az egyesület december végéig összesen tizenkét klubestet szervez meg, nyolcat a szentendrei Dalmát Kávézóban, négyet

V

pedig a szentlászlói Pilisi Műhely Házban. Van egy kemény mag, amely minden filmklubra eljár, de mindig feltűnnek új arcok is. Az Ökofilmklub szűkebb tagsága mostanra több mint negyven

embert számol, de az érdeklődők köre folyamatosan bővül. Rajtuk kívül még több százan értesülnek szórólapokon, plakátokon, különböző levlistákon és a Facebookon keresztül a műsorról, amelyen a részvétel természetesen ingyenes.

Külön öröm számunkra, hogy a pilisszentászlói vetítések is aránylag nagy számú érdeklődőt vonzanak. Volt, hogy tizenhatan ültünk a Pilisi Műhely Házban, és a film után a falu jövőjéről beszélgettünk. Az utolsó idei vetítés december 20-án lesz a Dalmát Kávézóban, ahol a méltányos kereskedelem, vagyis a fair trade témájában fogunk elmélyedni. Nagy kérdés számunkra az Ökofilmklub jövője, hiszen 2012-től várhatóan pályázati támogatás nélkül, önerőből kellene folytatnunk ezt a negyedik hónapja tartó sikertörténetet. Kérünk tehát minden falubelit, ne fogja vissza magát, ha van ötlete azzal kapcsolatban, merre fejlődhet tovább e kezdeményezés! Érdeklődve várunk minden elképzelést és javaslatot, különösen abban a kérdésben, hogy januártól havonta milyen napra-napszakra időzítsük a szentlászlói vetítést, hogy minél több érdeklődő eljuthasson rá. Az ESZKE Facebook-oldalán részletes információ található a vetített filmekről: http://www.facebook.com/ESZKE?sk=pe SEPSEI GERGELY ESZKE +36 30 856 5414

MINDEN KEDVES OLVASÓNKNAK SZERETETTELJES KARÁCSONYT ÉS BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNUNK! A FALU-LAP SZERKESZTŐSÉGE

* VŠETKÝM NAŠIM ČITATEL'OM PRAJEME VESELÉ PREŽITIE VIANOČNÝCH SVIATKOV A VŠETKO NAJLEPŠIE V NOVOM ROKU! REDAKCIA DEDINOVÍN Dedinoviny Falu -lap

Szerkesztõség: 2009 Pilisszentlászló, Honvéd u. 8. • Felelõs szerkesztõ: S e p s e i G e r g e l y • Szerkesztõségi munkatárs: V a r g a D i á n a • E-mail: [email protected] • Telefon: 30/362-7959 • Felelõs kiadó: E g y ü t t S z e n t l á s z l ó é r t K ö z h a s z n ú E g y e s ü l e t • Nyomda: G & B K f t . , 2000 Szentendre, Pátriárka u. 7. • Engedélyszám: 2.2.4/1171/2003. • Megjelenik: hónap utolsó péntekén • Lapzárta: elõzõ pénteken

Testvértelepülési színházi találkozó Muzslán

Recommend Documents