Termesztéstechnológia fejlesztés Kutatási programok és pályázatok 1. A hegyvidéki minõségi borszõlõtermesztés fajtaösszetételének és technológiájának fejlesztése A mennyiség és minõség összefüggése Korszerû telepítési rendszer, tõkeforma, metszési mód 2. Az alanyfajták hatása a minõségi fehérbort és minõségi vörösbort adó fajták teljesítményére (3 borvidéken beállított kísérlet) A termés mennyisége és minõségeA must és a bor minõsége és összetételeAz alany hatása a tápelemek felvételéreAz alanyfajta hatása a Rajnai rizling teljesítményéreAz alanyfajták megválasztása a Kékfrankos fajtához tartamkísérletek alapján 3. Versenyképes minõségi borszõlõtermesztés technológiájának kidolgozása meredek hegyoldalon (Pécs-Szentmiklóshegy) 4. Tradicionális borkülönlegességek készítése DMR módszerrel (2004-2006 ) 5. Hungarikumként elismert szõlõ tájfajták optimális termesztés technológiáját megalapozó kutatások Badacsonyban és Pécsett (2003- 2004) 6. A szõlõ abiotikus stressz tûrésének vizsgálata szabadföldi mûszeres mérésekkel A mûszeres szabadföldi élettani mérések feltételeinek megteremtéseKülönbözõ abiotikus stressz faktorok hatása a minõségi bor produkcióra Termesztéstechnológia fejlesztés Az elmúlt évtizedekben a Pécsi Kutatóintézet vezetõ szerepet játszott a termesztéstechnológia fejlesztését szolgáló kutatásban. Jól tervezett és telepített szabadföldi kísérleteket állított be az Intézet kísérleti terén és Dél-Dunántúl borvidékein. A szabadföldi tartamkísérletek fenntartása értékelése példamutató volt. Jelentõs hatása volt a szõlõtermesztés színvonalára a környezõ borvidékeken. A Szõlészeti és Borászati Kutatóintézetek közül, az állandó átszervezések ellenére, csak a Pécsi Intézet rendelkezik az elmúlt évtizedekbõl tartamkísérletek adatsoraival. Alapvetõen az alábbi programokhoz kapcsolódnak az elmúlt 5 év ezirányú kísérletei és kutatási pályázatai.
1. A hegyvidéki minõségi borszõlõtermesztés fajtaösszetételének és technológiájának fejlesztése - A mennyiség és minõség összefüggése metszési mód
- Korszerû telepítési rendszer, tõk
A termés és a belõle készített bor minõségét alapvetõen a termõhely, évjárat, fajta és a termesztéstechnológiai eljárások határozzák meg Ez utóbbin belül a mennyiségnek a minõséget befolyásoló hatása alapvetõ fontosságú. Ezt a befolyásoló hatást kívánta az e témában végzett kísérlet vizsgálni.
A kísérleti ültetvényt a Szentmiklóshegyi kísérleti telepen telepítették el 1987 tavaszán Rajnai rizling és Olasz rizling fajtákkal négy mûvelésmódon (magas kordon, ernyõ, egyes függöny, GDC).
1993-tól 2002-ig 10 éven keresztül folyt az összehasonlító kísérlet, 2002-ben a kísérletet befejeztük és az adatokat kiértékeltük. A kutatási téma keretében az alábbi munkát végeztük el:
A metszés és rügyterhelés beállítása Rügy-hajtás fürt jellemzése Fenológiai Zöldmunka A termés egészségi állapotának felmérése Szüreti adatok és a paramétereinek rögzítése A 10 éves összesített adatok táblázatai, statisztikai kiértékelése megtalálható a 2002. évi jelentésben. A minõségi termesztés számára a kordon és ernyõ mûvelés ajánlható.
2. Az alanyfajták hatása a minõségi fehérbort és minõségi vörösbort adó fajták teljesítményére (3 borvidéken beállított kísérlet) A szõlõtermesztés egyik lényeges eleme az alany és nemes fajták kombinációjának tudatos megválasztása A kísérlet 1984-ben kezdõdött Dr. Diófási Lajos témavezetõ terve alapján és irányításával. 1985-1986-ban állították be a kísérletet három termõhelyen, 300 szabadföldi parcellán, mely a Pécsi Kutatóintézet legnagyobb szabású kísérlete. A szabadföldi kísérlet helyei: Pécsi borvidéken az Intézet kíséreti tere, Villányi borvidéken a Szársomlyó - hegy és a Szekszárdi borvidéken a szekszárdi Faluhelyi oldal. A kísérletet 10 alanyfajtán és 4 nemes fajtával állították be. A kísérletben választ kívántunk kapni arra, hogy: mekkora és milyen jellegû az alany hatása a termés mennyiségére és minõségéremilyen szerepe van az egyes alanyfajtáknak a nemes teljesítõképességéreminõségi bortermelés szempontjából a kísérletben szereplõ borvidékeken mely alanyok a legkedvezõbbek. A külsõ partnereknél a kísérletet befejeztük 2002-ben. 14 éves adatsor áll rendelkezésünkre a következtetések levonására. 2003-tól már csak három fajtán (Cabernet sauvignon, Kékfrankos, Rajnai rizling) folytatjuk a kísérletet a Pécsi Intézet ültetvényeiben. A kísérleti kezelések az egyes termõhelyeken nemes fajtánként négyszeres ismétléssel randomizált elrendezéssel kerültek beállításra. A vizsgálatok: tõketerhelés beállítása, tõkekondícó felmérése (metszés, vesszõtömeg mérés) levélanalitikai vizsgálatok (virágzáskor, éréskor mintaszedés, makro- és mikroelemek mérése)fitotechnikai mutatók felmérése (rügy, hajtás, fürtszám)érésdinamikai és szüreti vizsgálatok 320 tételen (fürttermés, mustfok, titrálható savtartalom pH)a must és a bor összetevõinek meghatározásaorganoleptikus bírálat Javaslat az eredmények hasznosítására, illetve konkrét megvalósított hasznosítások
Az alany és nemes kölcsönhatását intenzíven az 1950-es és 1960-as években tanulmányozták. Randomizált elrendezésben szabadföldi kísérletben több (három) borvidéken egyidejûleg számos alanyfajta átfogó vizsgálatára hazánkban e kísérlet keretében került elõször sor. Az affinitási kísérletben elért eredményeinkrõl több ízben beszámoltunk. ?Az alany hatása termõkorú Cabernet sauvignon fajta tõkéinek életmûködése, produkciójának minõségére a Szekszárdi, a Villányi és a Mecsekaljai borvidéken?címmel 2000-ben készítettünk OTKA zárójelentést. A kísérleti eredményeinkrõl 2000. november 7-én a ?Lippay János ? Vas Károly? Tudományos Ülésszakon is beszámoltunk. Az egyik elõadásban ?A termõhely hatása a Cabernet sauvignon szõlõfajta borának makro- és mikroelem tartalmára? témánkat foglaltuk össze. ?Az alanyfajták hatása a fürttermés mennyiségére és minõségére Cabernet sauvignon fajtán? címû elõadásunkban 10 év szüreti eredményeit értékeltük Fischer-féle variancia analízissel. Kísérletünk gazdasági kihatása jelentõs. Eredményeink alapján a Cabernet sauvignon termesztéséhez lösz alapkõzetû, középkötött barna erdõtalajon a vizsgált alanyok közül elsõsorban a Berl. x Rip. T. S.O.4 alanyt javasoljuk, de termõhelyenként a T.K. 125AA és a T. 5C ill. a T. 5C Gm.6 és a T. 5C Gm.10 klónok is ajánlhatók. ?Az alany hatása az Olasz rizling mustjának és borának makro- és mikroelem tartalmára? valamint ?Az alany hatása a Rajnai rizling teljesítményére? témákról az FVM ?Nemesítést és technológia-fejlesztést elõsegítõ támogatása? keretében adtuk közre eredményeinket. Jelentéseink tartalmazzák az Olasz rizling borának összetételére Pécsett karakteresen jellemzõ eredményeket, a nitrogén és a foszfor elemeknél igazolható alanyhatást, valamint a Rajnai rizling szõlõfajta kedvezõ affinitását a vizsgált alanyokon, s azt, hogy termésének mennyisége a T.S.O.4 alanyon álló tõkéken a legmagasabb. ?Az alanyfajták megválasztása a Kékfrankos, hazánk legelterjedtebb minõségi vörösbort adó fajtájához, tartamkísérlet alapján? összefoglaló címmel pályáztunk sikeresen ugyancsak az FVM nemesítést elõsegítõ támogatására. A kísérlet eredményei segítséget nyújtanak: a minõségi, versenyképes termelést biztosító alany- nemes kombinációk termõhelyi adaptációjáhoza szõlõfeldolgozás technológiájának megválasztásáhoza must és bor tudatos kezeléséheza borok minõsítéséhez (eredetvédelem)a borok táplálkozás élettani tanulmányozásáhoza harmonikus tápanyag ellátás lehetõségeinek megteremtéséhez, mely hozzájárul a termésminõség és stressztûrés fokozásához illetve a környezetterhelés csökkentéséhez. A kísérletek eredményeinek széleskörû feldolgozásával mód nyílik a térség három neves borvidékén a termelési cél, a telepítési rendszer függvényében a legalkalmasabb alany-nemes kombinációk ajánlására.
3. Versenyképes minõségi borszõlõtermesztés technológiájának kidolgozása meredek hegyoldalon (Pécs-Szentmiklóshegy) A kísérleti táblák ? az 1., 2. táblák ? az Intézet Szentmiklóshegyi Telepének felsõ harmadában, 200 ? 270 m magasan találhatók. A kísérleti táblák talaja kissé meszes, középkötött. Humusztartalma közepes. A táblák talaja sekély rétegû permi homokkõ málladék. Pannon agyag, lösz és kõtörmelékes vályog keveréke egyaránt elõfordul.
A kísérleti táblákban szereplõ szõlõfajták: 1. tábla Merlot P. klónok, teraszokon. A telepítés éve 2000. Sor- és tõtávolság 2,2 x 0,8 m, (5680 tõke hektáronként). 2. tábla. A telepítés éve 1999. Sor- és tõtávolság 2,2 x 0,8 m (5680 tõke hektáronként). Ezekben a sekély termõrétegû táblákban hegy ? völgy irányú sorvezetést alakítottunk ki. A táblákban 8 nemes és 8 alany fajta telepítésével affinitási kísérletet állítottunk be. A kísérletben szereplõ nemes és alany fajták Nemes fajták
1. T.5C Gm.10 2. Furmint P.51
2. Ruggeri 140 3. Rajnai rizling Ni.378
3. Richter 110 4. Chardonnay C. 116
4. Fercal 5. Sauvignon blanc (5 pécsi klón)
5. Georgikon 28 6. Cirfandli (5 pécsi klón)
6. T.K. 5BB 7. Merlot (5 pécsi klón)
Alany fajták
1. Olasz r
7. T.K. 125AA 8. Cabernet sauvignon E.153
8. Rup. du Lot * * 2000-ben került telepítésre Az Olasz rizling és a Cabernet sauvignon mind a 8 alanyfajtára leoltásra és kiültetésre került. A többi nemesfajta megfigyelését kevesebb alanyfajtán sikerült csak beállítani. A kísérletben szereplõ nemes- és alanyfajta kombinációk száma 46. A Cirfandli, a Merlot és a Cabernet sauvignon fajtán alanyonként levélanalízist is végeztünk. A Cirfandli és a Cabernet sauvignon fajtákon azt is tanulmányoztuk, hogy az egyes alanyfajták milyen hatást gyakoroltak a fürttermés mennyiségére. Nagy figyelmet fordítottunk arra, hogy meredek hegyoldalon az egyes nemes- és alanyfajták milyen teljesítményre képesek. A fürttermés mennyiségét, a must és a bor minõségét vizsgáltuk. Tanulmányoztuk, hogy a meredek hegyoldalon egyes szõlõfajták milyen stressz hatásnak vannak kitéve. Az alábbi vizsgálatokat és megfigyeléseket tervezzük: meteorológiai megfigyelések: Hagyományos módszerekkel mértük a napfényes órák számát, a levegõ napi középhõmérsékletét, csapadékmennyiséget, páratartalmat.fenológiai megfigyelésektalajnedvesség mérése fenofázisonkéntnövényegészségügyi felvételezésekfitotechnikai mutatók (rügy TE) felvételezése és meghatározásalevél tápanyagtartalmának meghatározása 9 tápelemre levélanalízissel virágzáskor és a szüretkorérésdinamikai vizsgálatok a must cukortartalmára vonatkozóanszüreti kiértékelésmikrovinifikáció A tartamkísérletet 2003-ban kezdtük meg és terveink szerint a kidolgozott kutatási tervnek megfelelõen legalább 10 évig gyûjtjük az adatokat.
4. Tradicionális borkülönlegességek készítése DMR módszerrel (2004-2006 ) Tradicionális borkülönlegességek készítése DMR módszerrel (2004-2006) FVM SzBKI Badacsony, Pécs, Eger valamint a Budapesti Corvinus Egyetem Szõlõtermesztési Tanszéke közös kísérlete. A DMR módszer lényege, hogy a tervezett szüreti idõpont elött 10-30 nappal a szálvesszõt levágva hatást gyakorolni a szõlõ érésfolyamatára. E folyamat során a szõlõbogyóban a cukor, savak, az íz és aromaanyagok koncentrálódnak, mert a szálvesszõ levágása miatt a fürt jelentõs mennyiségû vizet veszít. A DMR módszerrel készített borok jellegükben hasonlítanak a kései szüretelésû borokhoz. A Badacsonyi SzBKI-ben az Olasz rizling, Szürkebarát és Kéknyelû fajtákon, a Pécsi Intézetben a Cirfandli, Olasz rizlig és Hárslevelû fajtákon, az Egri Intézetben a Leányka és Medoc noir, valamint Verpeléten a Hárslevelû fajtákon, a Szõlészeti Tanszék részérõl
Soltvadkerten az Ezerjó fajtán végezzük a kísérleteket. A kísérlet 2004-ben indult, 2006-ig tart. Három évi adatsor alapján lehet majd a következtetéseket levonni 2007-ben a borászati kiértékelések befejezése után.
5. Hungarikumként elismert szõlõ tájfajták optimális termesztés megalapozó kutatások Badacsonyban és Pécsett (2003-2004)
technológiáját
A badacsonyi és a pécsi Intézetekben beállított, egységes szemléletû kísérletekkel tisztázni kívántuk, hogy a Dunántúli borvidékek hungarikumként elismertethetõ tájfajtái (Cirfandli, Hárslevelû, Kadarka, Kéknyelû, Juhfark, Budai) a megváltozott ökológiai, piaci és technológiai viszonyok között, milyen mûvelés- és metszésmóddal, milyen terhelési viszonyok mellett termeszthetõk, a minõség és mennyiség szempontjából optimális körülmények között. Mivel ezek a fajták fokozottan környezetigényesek, termesztésük eredményessége erõteljesen évjáratfüggõ, ezért a kísérletek szempontjából kifejezetten kedvezõ volt, hogy két egymástól alapvetõen eltérõ, de a szõlõ fejlõdése szempontjából kedvezõtlen (2003: aszályos, forró; 2004: hûvös, csapadékos) idõjárási viszonyok mellett vizsgálhattuk a fajtákat. A két kísérleti év eredményei alapján az alábbi összefoglaló megállapításokat tehetjük: A fürtválogatás, megfelelõ tõkemûvelés-móddal párosítva eredményesen csökkentheti ezeknél a fajtáknál az évjárat-érzékenységébõl eredõ minõségi ingadozásokat. A fürtválogatás és az alkalmazott mûvelésmód kölcsönhatását is figyelembe véve, a mennyiségi és minõségi paramétereket együtt vizsgálva, a középmagas kordon mûvelésmód javasolható egyöntetûen ezeknél az autochton jellegû fajtáknál. A fürtválogatás idejét tekintve, a korai (virágzás elõtti) idõpont, a kedvezõtlen hatások miatt (intenzív másodfürt képzõdés, magas fattyúhajtásszám, a termékenyülési viszonyok figyelmen kívül hagyása) nem javasolható. Vizsgálataink alapján optimálisnak, fajtától függõen a zöldborsó nagyság elérésének idején, vagy a zsendülés elõtt elvégzett fürtritkítás tekinthetõ. A fürtritkítás mértékét tekintve, a gyakorlatban is elterjedt ?1 hajtás ? 1 fürt elv? kiindulási alapként elfogadható, de az erõs fajtaspecifikusság miatt, az optimális fürtterhelés megállapításához további kísérletek szükségesek. A fürtritkítás után a hajtáson meghagyott fürt helyzetét tekintve is fajtától függõ megállapításokat tehetünk. Míg pl. a Budainál mennyiségi és minõségi szempontból is a hajtás elsõ fürtjének a meghagyása a kedvezõ, addig a Cirfandli esetében a felsõ fürt kiválasztása tûnik egyértelmûen jobbnak. Összefoglalva tehát megállapíthatjuk, hogy a megfelelõ tõke-mûvelésmód (középmagas kordon) megválasztásával és fürtválogatással, a vizsgálatba vont autochton fajták termesztési kockázatait jelentõsen csökkenthetõk. A kísérletekben tapasztalt erõteljes fajta és évjáratfüggés miatt azonban, a fajtaspecifikus termesztéstechnológia kidolgozása jegyében a kísérletek továbbfolytatását javasoljuk.
6. A szõlõ abiotikus stressz tûrésének vizsgálata szabadföldi mûszeres mérésekkel A PTE Szõlészeti és Borászati Kutatóintézetének alapvetõ feladata az, hogy a hegy- és dombvidéki szõlõtermesztés és bortermelés technológiai kérdéseinek tudományos alapjait feltárja. A szõlõ stressz élettani vizsgálatok, mint alkalmazott kutatási feladatunk alapvetõ szerepet játszik a különbözõ szõlõfajták ökofiziológiai jellemzõinek leírásában. A tõkék vízháztartása,
fotoszintetikus teljesítménye meghatározó eleme a minõségi szõlõtermesztésnek, így a minõségi borok elõállításának is. A szõlõ stressz élettani kutatásokat az éghajlat globális változása is sürgeti (növekszik az aszályos évek gyakorisága, a levegõ CO2koncentrációja, emelkedik az átlaghõmérséklet), amely Európa és hazánk borvidékeinek klimatikus viszonyaira is hatással van. A szabadföldi stressz vizsgálatok közvetlen, gyors visszacsatolást jelentenek a klímaváltozás hatásvizsgálatában is, mivel ezen kutatásokkal jellemezhetõk a szõlõfajták eltérõ alkalmazkodási mechanizmusai, a szárazság stressz hatására kialakuló válaszreakciók. 2001-ben a szõlõélettani laboratórium felállításához szükséges mûszerek közül pályázatok útján beszereztünk: egy Scholander-féle nyomáskamrát(Plant Water Status Console 3005), amely lehetõséget biztosít a szõlõlevelek és hajtások vízpotenciál értékeinek meghatározására, az aktuális vízállapot jellemzésére, ezenkívül a mûszerre alapozott nyomás-térfogat analízis segítségével a szõlõnövény sejt- és szövetszintû alkalmazkodási mechanizmusait ismerhetjük meg. Továbbá a kora hajnali levél vízpotenciál mérésekkel a talaj vízállapot változásai is nyomon követhetõek. egy hordozható infravörös gázanalizátort (ADC LCA-4), amely a szõlõlevelek gázcseréjének vizsgálatához szükséges. A mûszer ppm koncentráció tartományban analizálja a CO2gázt és a vízgõzt. Lehetõvé teszi a fotoszintetikus aktivitás, a nettó asszimiláció és a transzspiráció mérését. Érzékeny analitikai vizsgálat a szõlõ ökofiziológiai reakcióinak leírásához. egy lineáris PAR-LAI ceptométert(AccuPAR 80), amely egy olyan fénymérõ szenzorokból álló mûszer, amely 400700 nm közötti hullámhossztartományba esõ sugárzásértékeket mér 0 és 3000 mmol/m2/s értékek között. A napfénynek ez a tartománya a fotoszintetikusan aktív sugárzás (PAR), amely a fotoszintézishez hasznosulhat. Ezzel a mûszerrel a tõkék lombozatának megvilágítottsági viszonyait vizsgáljuk. A különbözõ szõlõfajtákhoz rendelt mûvelésmódok a termesztéstechnológia lényeges elemei. Az megfelelõ termesztéstechnológia kialakításához és fejlesztéséhez elengedhetetlen a lombozat (fénylevelek, árnyéklevelek, fürtzóna) fény mikroklímájának pontos ismerete, amely a ceptometer segítségével lehetõvé válik. Továbbá ezzel a mûszerrel a fény és árnyékviszonyok összefüggéseibõl becsült értékben megadható a levél felület index (LAI-Leaf Area Index), amely fontos ökológiai mutató a biomasszatermelés meghatározásában, és általában a növényi produkció felmérésében. 2002-ben a szõlõélettani labor mûszerparkjának fejlesztéséhez további lehetõség állt rendelkezésre, amely biztosította a szabadföldi mûszeres mérések teljeskörûvé tételét, a vizsgálatok komplett, a legtöbb élettani paramétert figyelembe vevõ elvégzését. a hordozható klorofill fluorometer(PAM 2001) segítségével a szõlõleveleken és a bogyókon fluoreszcencia indukciós mérések végzünk. A mûszer egy száloptikai rendszerbõl és egy fedélzeti computerbõl áll. Ha a levél színtesteiben lévõ klorofill molekulákat megvilágítjuk (gerjesztés), akkor azok a fény egy részét elnyelik (fotoszintézisben hasznosul), kis hányadát pedig hõ és fluoreszcencia formájában visszasugározzák. Ennek a visszaverõdõ fluoreszcencia sugárzásnak az értékeit mérjük a mûszerrel. A vizsgált paraméterek és mutatók felvilágosítást adnak a levélben mûködõ fotoszintetikus rendszerek mûködésérõl (elektron transzport folyamatok), amelyek érzékenyek reagálnak a különbözõ stressz helyzetekre és technológiai beavatkozásokra is. A szõlõ stressz élettani kutatások a szõlészetben alkalmazott vizsgálati módszerekkel nagymértékben hozzájárulnak a termesztéstechnológia helyes megválasztásához és továbbfejlesztéséhez.2002-ben az elméleti és gyakorlati tréning után új kutatási program indult, amelyben a meglévõ, komplett mûszerparkra alapozott vizsgálatok beállítását tûztük ki célul. 2003-ban a szõlõ stressz élettani vizsgálatok már önálló K+F témaként szerepelnek, ?A minõségi szõlõtermesztés fejlesztése stresszkutatással? cím alatt.
A téma célkitûzése: hogy a különbözõ stressz faktorok hatásai mellett megkeressük és meghatározzuk a hegyvidéki minõségi borszõlõtermesztés optimális pontjait és ezeket a kutatási eredményeket felhasználjuk a termesztés-technológia fejlesztésében. A hegyvidéki minõségi borszõlõtermesztés továbbfejlesztéséhez elengedhetetlen az adott termõhelyre jellemzõ fény- víz- és hõháztartási viszonyoknak a szõlõ élettani folyamataira gyakorolt hatásvizsgálata. Már az elsõ év kutatási eredményei is fontos információkat szolgáltattak a vörös- és fehérborszõlõ fajták szárazságtûrõ képessége terén. A Sauvignon blanc, a Kékfrankos, a Cabernet franc és a Cabernet sauvignon fajták vízállapot változásainak leírása, a levelek asszimilációs tevékenységének és transzspirációjának vizsgálata új eredményeket hozott az említett fajták ökofiziológiai tulajdonságainak és szárazságtûrõ képességének jellemzésében. A szõlõ stressz élettani mérésekkel szorosan kapcsolódunk a termesztés technológia fejlesztését célzó szõlészeti és borászati kutatásokhoz. Részt veszünk a ?a termelés innovációs feltételeinek javítását szolgáló támogatás? alapján elnyert pályázati munkában. A téma címe: ? Hungarikumként elismert szõlõtájfajták optimális technológiáját megalapozó kísérletek Badacsonyban és Pécsett?.
termesztés-
A projekt kutatási célja a régiónk három tájfajtájának vizsgálata, a fajták speciális igényeihez megfelelõ termesztéstechnológia kidolgozása. A Cirfandli, Hárslevelû és Kadarka fajták esetében vizsgáljuk, hogy a fürtritkítás módszerét alkalmazva hogyan tudjuk a legjobb minõséget ? a fajták környezeti hatásokra való érzékenységének csökkentése mellett ? elérni. Elemeztük a kezelések élettani folyamatokban is megnyilvánuló hatásait (vízháztartás és fotoszintézis), ezzel is alátámasztva az optimális termesztéstechnológia kialakítását célzó munkát. A kezelések között jelentõs különbséget mutattunk ki az apoplasztikus víztartalmi értékek változásának analízisével. A kezelések között a 12 fürtös kezelés víztartalmi értékei voltak a legkedvezõbbek, a nagyfokú szárazság ellenére is. Továbbá a szõlõélettani mérésekkel részt veszünk az Intézet keretein belül, 2004-ben indult gibberellin sav (GA-3) kezelések hatásvizsgálatában is, amely két vörösborszõlõ (Kékfrankos és Kadarka)- és két fehérborszõlõ (Sauvignon blanc és Rajnai rizling) fajtára terjed ki. Vélemény a téma további sorsáról: A 2003-tól kezdõdõen indult kutatási programok és feladatok megfelelõ kiértékeléséhez négy év eredményeinek a szintézise szükséges, ezért a témák továbbvitele szükséges. A szõlõélettani kutatócsoportnak a teljes kapacitását a fentiekben leírt programok lefedik, ezért az elkövetkezõ években új projektekben való feladat vállalását nem tervezzük a meglévõ feladatok teljesítése érdekében.
