TERMÉSZETTUDOMÁNYI FOLYÓIRAT. III-ik félév.Kolozsvárit, August. 19-kén, 1847. 60-ik szám. T A H T / I L O M : A h a r m a t . — A hangyák bámulásra méltó háztartása.— Mannahullás nálunk és kül földön. G. — Tárcza. —
A harmat.
rültekintve mind magával, mind a körülette levők kel tisztába jőni törekedett s mindenek fölött az Sokszor körüljártatja szemét a mezőgazda az igazságot kereste: a harmat származásáról fennebb egen, sokszor megkémleli a láthatár azon ismere emiitett képzelgéseket megvetve, többen utána i n tes zugát, melyről többnyire az eső szokott jőni, dultak a sajátszerű természeti tünemény oka k i nem vehet-é észre mögötte egy kis felhőcskét, mely fürkészésinek. Még pedig azon az úton, mely a ből kiaszott mezeire jótékony esőt várhatna, s ha tapasztalati tudományokban egyedül vezérelhet i d minden fürkészetei daczára is felhőtlen egen suhad ves eredményhez s menthet meg rajongó álmodo le a nap, s az ég szemei, a csillagok, meggyúlva zásoktól: t. i. figyelés és kísérletek útján. S mily mindenfelől mélyen néznek bé a setét éjszakába, csodálatos! Mennél több oldalról figyelek e t á r melynek csendét a legkisebb szellő suttogása sem gyat, eleinte nem hogy tisztába jöttek volna vele, zavarja, füstbement reményén legalább a harmat hanem anynyival inkább bonyolódott elöttök. Mert tal vigasztalja magát. S i n a feljövő nap első s u az emiitetteken kivül, hogy t. i. harmat csak tisz garai a megfrisült füvek és virágok hegyein r e z ta és csendes (vagy legalább nem szeles) éjeken gő vizcseppekben játszanak. Im a tiszta ég alatt, képződik, még azt is észrevették, hogy nem min a szellő nélküli légben viz születik, melyet k ü den tárgyakra rakódik egyformán, hanem mond lönben a légkörnyböl csak a benne úszó fellegek hatni, némileg válogat. Például, ha egy üvegtáblát től szoktunk várni és nyerni. Ezt a tüneményt, tettek ki a szabad légre, ezen a harmat ugy állott mint a természet más jelenségeit is, igaz hogy a elé mintha vizgöz felibe tartották volna: t. i. e l e megszokás csodálatosságából nagy mértékben k i inte az üveg mindenütt egyiránt meghomályosodott, vetkeztette; de mégis a ki csak a dolgok oka után azaz mindenütt egyforma vékony vizréteg borította legkevésbé fürkészni vagy gondolkodni szokott, l e bé, azután szabálytalanul imitt-amott ellapult víz hetetlen hogy az előtt meglepő ne legyen; anynyicseppek alakultak rajta, s mihelyt bizonyos nagy val inbább mivel a szellő vagy szél a harmatképságra nőttek, különböző irányzatban öszszefolytak. zödést nem hogy segítené, sőt merőben megaka De ha üvegtáblák helyett a harmat hatásának k i dályozza. Az ember hajlandó lenne azt hinni, hogy csiszolt érczlemezeket tettek k i , rajtok vagy é p a harmat az ég könynyüje, melyekkel a néma éj pen semmi, vagy csak nagyon kevés harmatot l e csendében siratja a föld hervadozó virágait, s a hete látni; ugyanynyira, hogy némely természet melyeket, mint az igaz bánat könynyüit, minden búvárok bizonyos ércznemekről kereken ki is mond indiscret tanuk előtt, minemüek a felhő s a kóbor ták, hogy ezekre a harmat éppen nem száll. Azon szél, magába fojt. Volt is olyan idő, melyben a ban a pontosabb figyelők ugy tanálták, hogy n a harmatról hanem is éppen ezt, hanem körülbelől gyon gazdag harmatos éjeken ezek is meghomá valami ilyenformát hittek, mikor egy szép gondo lyosodnak, de a viz rajtok csakugyan soha sem lattal, lett legyen az való vagy csak költött, min gyül meg olyan nagy mértékben, hogy cseppekké den eléggé ki volt magyarázva. De a mint lassan idomulhasson, mint például az üvegtáblákon, vagy ként a figyelés, vizsgálódás szelleme ébredezett; a fűszálakon. A mi különösebb, a kicsiszolt é r c z mint a férfikorra érő ember-nem eszmélve k ö lemezek nem csak magok nem harmatosodnak meg fiO t
942 941 hanem még a rajok tett másnemű anyagokra is hathatósan befolynak. Egy csomó gyapjú, mely egy tiszta éjen át ilyen érczlemezen h á l t , korántsem harmatosodon meg anynyira, mintha üvegtáblán hált volna. Nem is minden érez egyiránt alkalmatlan a harmat felfogására: a platin-, vas-, aczél-, czinklemezek sokkal jobban s könynyebben megnedve sednek, mint az arany-, ezüst-, r é z - és czinlemezek. De jegyezzük meg, hogy mindezen kísérle tek végett a különböző anyagokat a szabadág alá tették ki, mert ha tőlük a szabad eget eltakarták, még azon anyagok is, a melyekre különben a har mat leggazdagabban szokott leszállani, vagy na gyon kevéssé vagy éppen nem is harmatosodtak meg. Még pedig a harmat annál kevesebb volt, mennél inkább el vala tőlük takarva az ég. Pél dául: egy 5 talp hoszszu s két talp szélyes desz katáblán, melyet a föld felett körülbelöl négy talp magasan nagyon vékony léczek tartottak, tiz sze mernyi gyapjú egy tiszta éjszakán 14 szemernyi nedvességet szívott magába; a deszkatábla köze pe alá felkötött szintén 10 szemernyi gyapjú pedig ugyanazon éjjelen csak 4 szemernyi nedvet ka pott. Ha pedig éppen a deszka közepe alá a fűre tették le a gyapjút, akkor reá és a deszka felszí nén levő gyapju-csomóra szállott harmat között csak 4—5 szemer volt a különbség. Az első eset ben a deszka az alája kötött gyapjútól az eget merőben; a második esetben pedig az 5 talpnyi magasságban levő fedél csak részszerint zárta volt el. Ebből azt gondolhatná az ember, hogy a harmat mint az eső felülről hull, s a deszkatábla az alat ta levő gyapjútól mint egy födél egyszerűen csak felfogja a harmatot; ugy de akkor a deszkának éppen kellős közepe alá felkötött gyapju-csomó miképp nedvesedhetett volna meg ? ilyen csapós esőt csendes időben képzelni sem lehet. Továbbá a harmat-menynyiség nem csak az anyagok különfélesége, hanem még ugyanazon anyagoknak a földszinétöli különböző távolsága sze rint is változik. Például ugyanazon éjjel 10 sze mernyi gyapjú 3 talpnyi magasságban 20 szemer nyi harmatot kapott; mig ugyananynyi, de csak fél olyan magasban álló gyapjúra csak 11 szemer nyi szállott. A harmatképzödéssel együttjáró ezen külön böző tönemények a természetvizsgálókat különb-
nél-különb elméletekre vezették, melyek közül azonban egyik sem volt elfogadható, mivel belő lük az emiitett tüneményeket kielégitöleg kima gyarázni nem lehetett. E különböző elméleteket nagy kedvünk volna elésorolni, anynyivalis inkább mivel érdekesnek hiszszük látni, miképp tapoga tódzott az emberi elme egy s más igazság körül, mig hozzá elvergődhetett; de kettőtől félünk: elő ször hogy igénytelen czikkecskénk igenigen hoszszura nyúlik; másodszor (s a mi legfőbb) hogy olvasóink békestürését próbára teszszük. Röviden csak azt jegyezzük hát meg, hogy mindezek ma gyarázatát csak akkor találhatták meg, mikor figyelmöket még egy vele kapcsolalban levő más tüneményre is függesztették: t. i. hogy a harma tos testek hömérséke a lég hőmérsékinél mindig csekélyebb. Jól tudja ezt minden a ki csak este a harmatos fűben vékony czipövel megindul; de tudják kiváltképpen azok, a kik főleg tavasz- vagy ösztájt tiszta időben szabad ég alatt háltak vagy egyszer; mert kétségen kivül tapasztalni fogták, hogy reggelre kelve, bárha a léget hidegnek nem is mondhaták, mégis egy kis didergéssel ébredtek föl álmaikból. Ezt a köznép, mely az okot a k ö vetkezéssel gyakran öszszevéti, minden további gondolkodás nélkül a harmatnak tulajdonítja, a n y nyival is inkább, mivel ha eresz alá ugy béfekhetik, hogy a harmat nem é r i , meg sem is fázik. De a természetvizsgálók éppen az ellenkezőről g y ő ződtek meg. Mert ha két Cszázfoku) hévmérö k ö zül egyet a fűbe, mást pedig 3—6 talp magasra a légbe kiakasztunk, a fűben levő hévmérö, még mielőtt legkevesebbé megharmatosodnék 4 , 5 , 6 , sőt néha még 7, 8 fokkal is alább fog állani a lég ben függőnél. Olyan helyeken hová a nap nem süthet, de a honnan mégis az ég nagy részit b é láthatni, a fű és a felette levő lég hömérséke k ö zötti ezen különbség mindjárt érezhető, mihelyt a nap hanyatlásával a légkörny hűlni kezd. S még nap feljötte után is tart egy darabig. Mikor nagyon sötét éjeken szél fú, a fű s o ha sem hivesebb mint a lég, sőt néha valamivel éppen melegebb. Csendes de fölleges időben p e dig a fű és a lég hömérséke közt nagyon kicsi a különbség, szint ezt mondhatni a nagyon tiszta de szeles éjekről is. Ha a tiszta éjjeli ég béföllegzik, a fű hömérséke is észrevehetöleg hág; még pedig oly rögtön, hogy ha a felleg csak egy pár
943 perczig mulat is felette, a fűben levő hévmérö h i ganya töstént emelkedni kezd. Az érezlemezek h ö mérséke is alább áll néha 1—2 foknyival (százfoku hévmérővel számítva) a felette levő légénél; de ilyenkor a más természetű állományok, például: a gyapjú, levelek, füvek sat. jóval hidegebbek a légkörynél. E szerint tehát éppen azon állományoknak, a melyek megharmatosodnak, az is a természete, hogy a csendes tiszta éjeken inkább kihűlnek, mint a lég; még pedig ez a kihűlés annál nagyobb, mennél gazdagabban szokott rajok rakódni a harmat. S ez a kihűlés adja kezünkbe a kulcsot, melylyel a harmat képzödésit s a vele öszszekötött t ü neményeket kimagyarázhatjuk. Mert ez a kihűlés — a mint fennebb is emiitettük és a mint több r e n d beli kísérletek bizonyítják — a harmat eléállását mindig megelőzi; s ha ez igy van, akkor kétsé gen kivül a harmat éppen az nagyban, a mit k i vált nyárban, kicsinyben oly gyakran láthatunk, midőn t. i. poharainknak, melyekbe a légnél jóval hidegebb vizet töltöttünk, küloldalai meghomályo sodnak, azaz vékony vizréteggel vonódnak bé. Ezen tüneménynek pedig a természettudósok régóta a legtökéletesebb s legkielégitöbb magyarázatját tud ják. Azt mondják ezek az úri emberek, hogy a l é g ben mindig van kisebb-nagyobb menynyiségü víz gőz; nem csak, hanem még azt is tisztán tudják, hogy a lég minden hömérséki fokon csak egy b i zonyos menynyiségü vizgözt tarthat magában fel olvadva, s ha hömérséke nevekedik, többet m e g bír; ha pedig ellenben hül, a fölöslegest le kell raknia. Ezen körülményt szem előtt tartva, képzel jük már hogy egy réteglevegö nála sokkal h i degebb testhez érjen; ez a test a hozzá érő l é get rögtön kihüti, s e kihűlés következésiben a lég a benne feloldva levő viz egy részét töstént elejti; a kihűlt légréteg helyibe legott más tolul, mely hasonlag kihűlve, a benne levő vizmehynyiség azon részit, mely mostani hömérséki fokával öszsze nem fér, hasonlag ott hagyja. Ez a t ü n e mény nagyon rövid idő alatt számtalanszor ismét lődik, s a hűtő test felszínén csak hamar homály, azután vízcseppek állanak e l é , melyek későbbre még öszszefüggő vizlepellé is egybefolyhatnak. így tehát, mihelyt tudjuk azt, hogy egy üvegtábla, egy csomó gyapjú, a fű sat. csendes tiszta éjeken a légkörnynél inkább kihűlnek; legott azt is tudjuk,
944 honnan származik azon nedv, mely ezen testeket ilyenkor szokta boritni. Most már azt kérdhetik olvasóink: mi az oka, hogy tiszta és csendes éjeken a szilárd testek h i degebbek mint a légkörny? Erre csak azt feleljük: mert a tiszta felhőt len ég nagyon csekély meleget sugároz * ) . S ezen állitásunk jelentésit néhány szóban fel is fejlendjük. Ha két testet különbözü fokra felhevítve e g y mástól bizonyos meszsziségre eltávolítunk, hömérsékük utoljára még légmentes űrben is egyenlő fokra száll. Például, a befűtött kemencze, hacsak benne a tüzet folytonosan nem égetjük, elébb hát rább anynyira kihűl mint a szoba falai és bútorai. Mert a testekből mindenfelé melegsugárak lövel lenék s e melegsugároknál fogva bármily meszsze legyenek, egymásra mégis kölcsönösen hatnak. A meleg ezen kiömléseit s kölcsönös kicserélődéseit a természettudósok „melegsugárzás"nak nevezik. Most már könynyen képzelhetjük, hogy va lamely test a maga melegét csak akkor tarthatja meg, midőn a körülette levő testektől éppen anynyi meleget kap, mint a menynyi az ö felszínéről minden pillanatban szétomlik; ha pedig a kiadás a bevételt, vagy megfordítva a ievétel a kiadást meghaladja, vagy hűlni vagy melegedni fog. Kép zeljünk már egy olyan kis testet, a mely magából a benne levő meleget szabadon sugározza ós a melynek hömérséke, mint szintén a körülötte levő légnek, éppen 0 foknyi legyen. Ezt a testet tisz ta és csendes időben helyezzük valami olyan anyagra, a mely mind rosz melegvezető, mind p e dig a földet jó darab helyen beborítja; s ezen igy elhelyezett test felibe a légkörny akármilyen ma gasságában képzeljünk jégből egy nagy bolthaj tást. Ilyen körülmények között a kis testecske h ö mérséke a körülötte levő légénél rövid idő alatt jóval alább fog szállani. Mert ez a test magából fölfelé meleget fog sugározni, az e miatti veszteségit pedig a felibe képzelt jégtakaró kipótolni tel jességgel alkalmatlan. Kaphatna ugyan a földtől meleget, de tőle, mint előre feltevők, némi rosz melegvezetö különzi e l , e pedig mint a fösvény, másnak a maga böségiböl nem igen juttat; oldal vást nincs körülette semmi olyan folyó vagy szi*) Lásd a Természetbarát 45-ik számában: „a m e legsugárzás és némely közérdekű következményei" czimü értekezést.
945 946
Iárd anyag, a mely akár vezetés, akár sugárzás útján hozzá meleget juttathatna; mert hisz mint előre feltevök, csak lég környezi, e pedig mikor nyu galmát a szelek nem háborgatják, a hozzáérő testek nek sokkal kevesebb meleget ad át, mintsem a kicsiny testecske melegveszteségit tökéletesen kipótolhatná. Tegyük már a fennebbi fölvételben a légkörnynyel egyenlő hömérsékü testecske helyett egy nagy térségü rétnek füvét; azon rosz melegvezető t á b la helyett, melylyel az iménti testet a földtől e l zártuk, magát a fűnek tövét, mint a mely valójá ban a legroszabb melegvezetök egyike; a csendes lég maradjon m e g ; a nagy jégboltozatot nekünk a tiszta ég adja, mert hisz ez mentől meszszibb a földtől, annál hidegebb, egész a minden életet el ölő fagyig s még azon túl i s : s ekkor a harmatképződésről tiszta fogalmunk leend. A tiszta é jeken ugyanis a növények a bennök levő mele get az ég végetlen meszsziségü ürege felé sugá rozzák, s ez veszteségöket ki nem pótolhatja; t ö veiken — e rosz melegvezetöken — pedig a föld m e legének nagyon kicsi része juthat hozzájok, de még a csendes lég sem sokat adhat nekik: k ö vetkezőleg a légkörny melegítői el kell marad niuk. Mihelyt pedig jó formán kihűlnek, a lég hoz zájok érő részeit is meghűlik, mely a benne levő vízgőzt meg nem bírhatván, vizzé tömörítve rakja le rajok. Ebből már olvasóink azt is megérthetik, hogy fölleges éjeken miért nincs harmat. Csak arra em lékeztetjük, hogy a deszkatábla alá felkötött gyap jú-csomók nem harmatosodtak vagy legalább n a gyon kevéssé harmatosodtak meg. S miért nem? Mert elegendöleg ki nem hűlhettek. S miért nem hűlhettek k i ? Mert azon melegveszteséget, melyet a deszkatábla a meszszi űrbe való sugárzás által szenvedett, az alatta levő növények melegsugár zása kisebb nagyobb mértékben kipótolta. A fel hőket e tekintetben olybá tekinthetjük, mint az ég és föld közé teritett nagy takarókat, mint a m e lyek az éjjeli melegsugárzást az emiitett módon akadályozzák. A mi pedig a szeleket illeti, ezek a szilárd testekhez mindig újabb újabb réteg meleg léget hoznak, s ezáltal a sugárzás okozta melegveszte séget vagy merőben vagy nagyobb részint viszszapótolják. A mi első tekintetre a legcsodálatosabbnak
látszik, miszerint a harmat némely anyagokat má sok felett inkább látszik kedvelni, még az is könynyen kimagyarázható, sőt a harmatképződés termé szetiből szükségesképpen foly. Ugyanis tudva van, hogy a sima érczlemezek nagyon kevés meleget sugároznak ki magokból, s következőleg hömérsékük sem csökken oly nagy mértékben, mint azon testeké, a melyeken a melegsugárzás hatósabb; ha pedig önmagok kevésbé hűlnek ki, léget is keve sebbet hüthetnek meg s következőleg a benne l e vő vízgőzökből is kevesebbet tömörithetnek, mint például az üveg, fű tat. Éppen azon érczeken, a melyekre legkevesebb harmat száll, mint az a r a nyon, ezüstön, rezén és czinen a természettudó sok legkevesebb melegsugárzást vettek észre. Ehez járul még az i s , hogy az érezek a meleget e g y átalában nagyon gyorsan vezetik, következőleg, ha a földön feküsznek, a sugárzás okozta veszte ségöket a föld melege nagy mértékben viszszapótolja. Ezt bizonyítja azon tény i s , hogy különben egyenlő körülmények között, a platina harmatosodik meg leginkább; ez pedig minden ismeretes é r ezek között a legrestebb melegvezetö. Szóval, nem ismerünk eddigelé a harmatkép ződéssel kapcsolatban levő olyan tüneményt, mely ről a figyelmes olvasó magának ne számolhat na , ha azon elvből indul k i , hogy valamely test külszinére nedv csak azután ülepedhetik, miután e test a meszszi távolba való sugárzás miatt kihűlt.
A h a n g y á k bámulásra méltó háztar tása. ( N a g e l észlelései után.) A nagy erdei v e r e s h a n g y á k (Formica rufa) — mert csak ezekről akarunk most egy pár szót szólani — többnyire kúpalakú halmokat építe nek az erdőkben forgácsokból, rügyekböl, öszszecsepült moha- és a különböző növények gyapjából. A fenyvesekben települtek fenyöleveleket s for gácsokat halmoznak öszsze, gyakran reves fákba vájják bé magokat s bennök rácsalaku utakat k é szitnek. Halmaiktól egyenes útak terjednek külön böző, s mentől népesebb a boly annál több, irány ban, melyeknek hoszsza igen különböző s hihető leg az élelem hol-lététől függ. Az útak egymástól rendesen egyenlő távolságban vannak s apróra h a rapdosott forgácscsal hintvék, részint azért, mert
947
ezen könynyebben járnak mint a kopasz földön, részint tán hogy ne legyenek kénytelenek a h i deg és nedves földre lépni, söt lábaikat is elpisz kolni, s ezen utakon szakadatlan zsibonganak, mint az emberek egy népes országos vásárban. Egyik jö másik megy, egyik emeli másik vonczolja vagy taszítja a tehert a nélkül, hogy egymást gátlólag zavarnák. A hangyáknak legnagyobb része az útak v é geinél mindenfelé elszélyed, felmásznak a bokrokra, fákra, különösen a bükkekre 1 e v e 1 é s z e ket (BlattIaus) és bogárlárvákat gyűjteni. Némely levelészek teste harmadik gyűrűjénél két vékony cső van, melyekből czukornemü édes nedv szivárog ki, s ez a hangyáknak igen kedves csemegéje. A han gyák első lábaikkal a levelészt addig vakargatják, mig az magas jólérzést árulva el, az édes nedvet nagyobb mértékben bocsátja ki a c s ő n , melyet a hangyák nagy étvágygyal szívnak bé, s ezen mű tétei a mig csak én megvárhattam folytonosan tar tott, de ha egyik hangyát megérintettem, azonnal leesett a levelészről s a többi is követte. Ugyanazon bokron a levelészek között néhány bogárlárva is volt, melyek hasonló vakargatásra hátulsó részöken téjnemü nedvet bocsátottak ki, s ezt is nagy élvezettel ették a hangyák. Vájjon ezen dráma nem azon végzödik-é, hogy a hangyák magokat a l e velészeket s lárvákat is szőröstől bőröstől felfala tozzák, nem láttam, egyébiránt ösmérve a hangyák húsevő természetét azt is igen hihetőnek tartom. A hangyák húsevő természetének elég bizonysága az, hogy a döglött madarak, békák, egerek s más állatok húsait nagy étvágygyal emésztik fel, ugy hogy ha az ily kisebb állatok csontvázát akarjuk megszerezni, legkönynyebben ugy esik, hogy a z o kat hangyabolyba teszszük, mert egy pár nap múlva abból a csontvázat minden hústól megtisztítva v e hetjük ki. Más hangyahalomtól egyik út egyenesen egy tölgyfához vezetett, melyre a hangyák felmászva számos ágaira mindenfelé elszélyedtek s a levele ken elégítették ki étvágyokat. Ugyanezen tölgynek teteje felé egy sértett helye volt, melyből a fa héjon le tövéig szüntelen folyt ki a nedv. Hogy a téjforma édes nedv a hangyáknak igen kedves eledele, azt az elrontott bolyokban is láthatjuk, azokban ugyanis mindig tanálunk bogár lárvákat, jelesen d i s z é l y e k e t (Cetonia) melyek,
948
valamint lárváik ha érintjük téjalaku nedvet b o csátnak ki. Ezek tehát a hangyáknak mintegy fe jősteheneik, melyektől egy kis vakargatásra min dig édes nedvet kapnak. Csendes békében élnek együtt velők, s a bogarok szokott alakváltozásaikon a bolyban mennek keresztül. Egyébiránt nem is igen lenne a hangyáknak tanácsos ilyen lárvákat támadni meg, mert ezeknek is hatalmas gyilkoló műszerei vannak. Mikor a lárva bábbá akar vál tozni (a lárvák azonban több évekig maradnak ezen állapotban) mélyebben ás a földbe, s magát öszszeragasztott apró göröngyök s forgácsok alá vonja el az alkalmatlan hangyák elöl, s addig ott ül mig tökéletes bogárrá változik, mikor aztán a bolyt e l hagyva, a nap világánál körülrepkedve keresi föl a virágokat s különösen a bogácskóró virágából szedi eledelét. A bogár hihetőleg ismét önkényt rakja tojásait a hangyabolyokba. Azt kérdhetné valaki, miért választja ezen bogár éppen a hangyabolyt tojásai lerakására ? S imé itt is az isteni bölcs gondviselés alkotó ujjainak látszik nyoma. A legtöbb bogárlárvák a r e d ves és rothadt fákban szeretnek élni, s eledelül is az szolgál nekik, a honnan az úgynevezett forgács föld többnyire ilyen lárvák hulladéka. S minthogy a hangyák sok reves és rothadt fát hordanak öszsze, a lárvák ezek közt természetesen kényelem ben tanálják magokat, mert itt nem csak táplálé kot hanem az életökre szükséges meleget is fel találják. A diszélyeken kivül még mintegy 7 más féle bogarak lárvái tanálhatók a hangyák közt, s mindeniknek a hangyák is hasznát veszik. Minden más élő lények iránt, melyek bolyokba vetődnek, e l lenségesen lépnek föl, megrohanják, csipik, harap ják, mely alkalommal csipös savanyokat is az e j tett sebbe bocsátván, addig békét nem hagynak mig a szerencsétlen vendéget martalékul nem ejtik. Lássuk már a hangyahalmok lakóit vagy a bolyt magát. Minden bolyban vannak h i m , n ő és i v a r n é l k ü l i vagy terméketlen hangyák. A nők és ivarnélkülieknek fulánkjok v a n , melyből az emiitett csípős nedvet bocsátják a h a rapáskor. A himek nem képesek sebet ejteni, éppen mint a himszunyagok. Az ivarnélküliek a dolgozók s a nőktől k i sebb testökröl megkülönböztethetők. A him és nök-
949 nek nyárban szárnyok nő, s ekkor párosodás v é gett ki-kirepdesnek gyakran igen magasan a l é g be, s hogy ezen alkalommal éppen mint a macs kák párosodásánál (mert a hangyák is mérges kis állatok) harcziasan megy a küzdés, bizonyítják a légből megsebesítve lehullott számos egyének. A megsebzés azonban rendesen igen egynemű t. i. szárnyokat vesztik, a honnan azt vették fel, hogy párasodásuk alkalmával szárnyokat elvesztik. Meg vagyok azonban győződve, hogy ezen légi mula tozások alkalmával egymást igen tüzesen támad ják meg, s ekkor körmeikkel egymás szárnyát, mely úgyis felette könynyen áll, megsebzik vagy dühök ben leszaggatják vagy leharapják. Azon nők szár nyait, melyek azzal térnek viszsza, a fölvétel sze rént az ivarnélküliek harapják l e , de ez nem igen hihető. Azonban anynyi igaz, hogy igen kevés hangya tér a régi bolyba viszsza, hanem rende sen más helyre telepednek, s ott új halmot épitnek. Az ivartalanok a mint láttuk a dolgozók; ezek járnak szét rendszeresen, részint lakjok elkészíté sére anyagot, részint magok s a lárvák számára élelmet hordanak, a mi végre készítik aztán az említett utakat. A tápszer valami nyálkás nedv, melyet a mun kások gyomrokból elkészítve kiadni tudnak. A lár vák egy kevéssé kinyújtják testöket s a tápnedvet átveszik. Két érzékök van különösen kiképezve t. i. az érző és tapintó, s minthogy az édességet sze retik, hihetösen izlö-érzékök sem hiányzik. Tapintó érzékeikkel adnak egymásnak jelt. Mihelyt valami bolyukhoz közeledik, azonnal elkészítik magokat a szúrásra, csípésre, harapásra, sőt az említett nedv lövésére is, s mihelyt egyet érintünk, azonnal az érző-eszközei által a többinek is hírt ad sőket s e gítségre hívja. Az egész boly töstént mozgásba j ö n , sőt a segítségre hívás az érző-eszközök által még a kün dolgozókhoz is gyorsan eljut, s mihelyt a szükség kívánja azonnal otthon termének. Ha a felingerült telep közelében megállunk, azonnal körülfognak, szagolgatnak, s azzal kész a megtámadás is. Ek kor jól teszszük ha bő nadrágunk a csizmaszárba gyúrjuk, mert különben csak hamar hangyákat v e endünk testünkén észre, melyek tudtunkra adják, hogy mit tesz a felbőszült állatok ostroma. Nem elég hogy csípnek, szúrnak és harapnak, hanem csípős nedvöket magasra lövik fel, melyet észre
950 vehetünk ha kezünket fölükbe tartjuk, s mely á l tal oly gőzt támasztanak magok körül, hogy az a kisebb állatokat még mégis fojtja. Ha halmu kat egy pálczával elszórjuk, mindenik azon igyek szik, hogy az elszórt darabokat öszszehordja, s r ö vid időn ismét mindent rendbe hoznak. (Vége jövő számban.)
Maiuialinllá* tsálunk és
külföldön.
A Magyar Gazda legközelebbi (10-ik) számábój egy K v a s s ó helységén (Trencsinmegye) július végéről kelt rövid tudósítást az ott hullott állítólagos mannáról, mig bővebb felvilágosítással szolgálhatnánk is, közöljük egypár külföldi hasonló és megmagyarázott eset kíséretében. A levél imez : „Örömmel küldöm át kegyednek azon m a n n á nak példányát, melylyel az ég szegény éhező n é pünket megajándékozá; és minthogy nálunk a p i tyókabetegség—különösen P o d r a g y helységben — a szár egészléni leperzselödésével már mutat kozik, azon hiedelemben van a nép, hogy a m o s tani pityóka általános kivesztével ezen mannából ú j p i t y ó k a fog elétermeni. E mannát, melynek eredetéről mit sem tudunk, földszinröl mérönkint (?) szedik fel az emberek, megszárítják, lisztnek ő r lik, s egy keveset kesernyés izü kenyeret kapnak belőle; mások meg főzelék gyanánt használják. Ha ezen m a n n á t t ö s t é n t f ö l nem szedik, föld b e b ú v i k (!!) é s m e g n ő . Thuróczban ezen ma got melegágyba ültették, s mint mondják zöld para dicsom-almát (?) képző növény kelt belőle..." A M. G. szerkesztője megvizsgálás végett a magyar termé szetbúvárok soproni gyűlésére vitt ezen manna irtagvaiból. — Mí bővebb adatok nyeréséig véleményün ket fentartván, mint érintők, egy pár külföldi h a sonló s tán némileg kolcsul szolgálható esetet h o zunk fel. Június 13—16-kán reggel I s c h l környékén imitt amott elszórva vagy csomókban lencse—bor só-nagyságú, gömb vagy hoszszudad-alaku, sárga fehér színű gumócskákat tanáltak; egyenkint vagy 2—3-mával öszszefüggve, néhol gyökszálon csüng ve. Ezen tüneményt a nép itt mint Bajorhonban is, hol némely vidékeken eléfordult, p i t y ó k a - vagy g a b o n a e s ö n e k tartá; Csehországban és Sléziaban meg m a n n á n a k . Itt június 17 és 18-dika közti éjjel, különösen J o s e p h s t a d t , T r o p p a u
952
951 és J á g e r n d o r f vidékén tartós, jégdarával vegyes zápor után vonalonkint jégdara helyett borsószem hez vagy pityókamaghoz hasonló kis gumókat vet tek észre, melyek nagy menynyiségben állitólag az égből hullottak. Mindezen manna-, gabona-, p i tyókaesö szakértők vizsgálata után semmi sem e gyéb mint a s a l á t a s z i r o n t á k vagy mikint sok helytt nevezik: g a l a m b b e g y , t a v a s z i s a l á t a , a r a n y n y a l v e r s e n y g ő (Ficaria ranunculoides Roth, Ranunculus Ficaria L.) gyökgumói (húsos gyökszálai) és részint tenyész-álmagvai. Ol vasóink tudják, hogy ezen a rétek, berkek és v i zenyős tájakon tövéren tenyésző növénynek kívül ről szürkés, hoszszukó, többnyire ékalaku gumók ból álló bütykös gyökere van, a fiatalabb gumók pedig gömbölydedek, az ifjú pityókához hasonlók. No már ezen egymástól könynyen elváló gumókat, miután a növény júniusban elvirágzik, tartós z á por könynyen kimossa a puha szántók- és homokföldekből , a viz egybesöpri, a szél, vihar pedig szárnyra vévén, más tájakra is elhajtja. Ehez járul még az is, hogy a saláta szironták ritkán terem tökéletes magot, hanem helyette a Ievélalyakon sár gás, zöldborsó-, sőt rozs-, búzaalaku szemeket képez, melyek júniusban az elaszott növény tövére lehull nak és a leírtuk gumókkal öszszevegyülvén, alkalmat adnak manna- és csodaesö- mondákra. Ezen gumók és szemek meglehetős menynyiségü csirnyét (amylum) tartalmazván, valósággal tápszerül szolgálhat nának, ha képesek lennénk a minden szirontákfélével közös marczona, éles, öszszehuzó izét vala hogy eltávolitni. Kinyomott leve holyagot huz; Boerhave ebből az aranyér ellen hasznos írt készített. További leírása ezen gyönyörű sárga ( a r a n y n y a l versenygő) virágú növénynek szükségtelen, mert közönségesen ismeretes. Vájjon a trencsini manna nem testvére-é ennek? G.
Tárcza. ( R o s s e l o r d ó r i á s t á v c s ö v e é s az 0 r i o n b e l i k ö d f o l t ) . Ezen a hírlapokban sokszor említett óriás távcsőről a M e c h a n i c s M a g a z i n é újabban ekint nyilatkozik: „E távcső képessé ge csodával határos: egy első rangú csillagot pél dául, ha oly meszsze volna, miszerint fénye csak 60,000 év alatt jutna el földünkre, képes lenne
fölfedezni; de legyen, hogy három millió év kell jen fényének mig hozzánk ér, e távcső mégis k é pes az emberi szem elé hozni. Csodálandó-é hát ha ily eszközzel nagyszerű felfödözések történnek? Még alig van az égre szegezve s már is fontos az eredmény. A menynyboltozaton egyik legneve zetesebb tárgy az Orion-csillagzatbeli ismeretes köd folt. Ezt Herschel korától fogva a legélesb távcsö vekkel igyekezének kikémleni, és hovatovább mind titokteljesebbnek és változandóbbnak tanálák. A Rosseféle távcső kémszemei elöl is sokáig rejtve maradt; éjeken és hónapokon át kellé észlelni, mig végtére egyik éjjeli tisztább Iégkörny megjutalmazá a vizsgálók vastürelmét — és a csillagok, melyek ből a ködfolt áll, legelőször ragyogánák fel embe ri szem előtt". ( N e p t u n u s k ö r ü l g y ü r ü é s h o l d ) . Egy L a s e 11 Vilmos nevü liverpooli csillagász még a mult év végéről jelenté altonai csillagdafö Schumachernek, hogy nekie october 3-kán sikerült egy húszlábnyi és 316-szor nagyító távcsővel Neptu nus bolygó körül egy g y ű r ű t fölfedezni és hét nappal azután 567 nagyítás mellett egy h o l d a t , is. — És most olvassuk C h a 11 i s cambridgei csil lagász tanár jelentéséből, hogy f. év januariusa 12—15-kén a nagy Northumberland-távcsöven ö is látá Neptunus körül e g y ű r ű t , melynek átmé rője ugy áll a bolygóéhoz, mint 3 a 2-hez. — Újabb tudósítások szerint a Neptunust kísérő hold létezése is bebizonyult. ( É r d e k e s k ö v ü l e t e k N ó g r á d b a n ) . Az Életképek 5-ik számában Verőczéröl (Nógrád) egy levelet olvastunk, melyből kiemeljük a következő ket : Július végén Kubinyi Ferencz és Lucenbacher urak a vasút mentén tanált ritkaságok és r é g i s é geket kutatandók nálunk is megálltak, s a Benkán vasúti mérnök által gyűjtött bölény- és igen nagy szarvascsontokat átvették a nemzeti museum szá mára. A bölénycsontokat a váczi szőlőkben levő bevágásban 3 öl 3 láb mélységre tanálták, más k ü lönbféle állatok tömérdek menynyiségü csontjaival, melyek azonban kiszedéskor öszszetöredeztek. A váczi nagy bevágásban 1845 őszén mammuthféle csontokat is kaptak, melyeket akkori osztálymér nök Bainville vön magához; szarvascsontokat a v e röczei határban nagy számmal ástak ki mindenfelé, több helytt embercsontokat is, s különösön a s z ő lők alatt T mélységben igen nagy rakást, hihe-
953 954
tŐen háborús időben kerültek oda. A nagy-marosi és zebegényi határban nevezetes mammuth-fej és fogakra akadtak, melyeket Ridl osztálymérnök vé kony sodronynyal ügyesen öszszefoglalt, hogy szét ne hulljanak; a fej és fogak az állat rendkívüli nagyságára mutatnak, mert az első görbe fogak közel egy öl hoszszuk, a zápfogak pedig közel egy láb hoszszak és szélyesek s 6 " vastagságúak; mondják, hogy e fogak az állcsontból kiesve 5 ' k i terjedésben hevertek egymástól. (A s á s k á k t o v á b b i pusztítása). Alig telt néhány nap utóbbi tudósításunk óta és már az ország majd minden részéből szomorú tu^ dósitások érkeznek a sáskacsapatok elterjedése és pusztítása felöl. A múltkor emiitettük csiki sereg Háromszékre is átjött öt óra hoszszant szakadat lanul folyván Málnás, Szentgyörgy felett Brassó vidéke felé; a vécsi osztály, miután a vajdaszentiváni, sárpataki, czegei és szomszédos határokon ugy megevé a törökbúzát, hogy csak kórója ma radt, Szék, Borsa, Dengeleg felett a Szilágyság f e lé nyomult. Sajnálva halljuk, hogy a lakósok még akkor is, midőn az elemek ( e s ő , hideg) földhez szegzik a pusztító vendégeket, nemhogy zsákokra szednék s megégetnék vagy elásnák, hanem még füsttel igyekeznek megszárítani vizes szárnyaikat, hogy isten hírével tovább repüljenek s az orszá got eltöltsék. A nép az igaz irtózik ezen állatok tól mint ég csapásától, a szárnyfedőkén levő petytyeket titkos (zsidó) írásnak tartja, mely azt teszi: h a l á l . De kötelessége volna az értelmesbeknek, papoknak, tisztviselőknek felvilágositni öt ezen álla tok, s a pusztítás körüli teendők, iránt.— A mostani sáskajárás eredetéről a galaczi osztrák ügyvivöség akint nyilatkozik, hogy az oda teljességgel nem az idén vándorolt, hanem már a mult 1 8 4 6 - b a n ; az oroszbirodalom szomszédos vidékeiről akkor jött roppant sereg Moldovát nagy részben, Galacz kör nyékét pedig köröskörül 12 postaállomásra tojá saival elöntvén, ezekből kelt ki s növekedet föl a rettentő tábor. ( A s p h a l t b á n y a és d o h o t g y á r Bi h a r m e g y é b e n ) . B o d o n o s p a t a k o n Bi harmegyében Bulyovszky János 1845 őszén asphaltbányát nyitott, mely oly gazdag, hogy több millió Szerkesztik
mázsa asphaltot kiállíthatni belőle. Az itt bányá szott asphaltot megvizsgáltatván a magyar ipar egylet, a magyar hazában legjobb minőségűnek tanálta—ennek következtében a budapesti „a s p h a 11v á l l a l a t " czimü társaság öt évi szerződésre l é pett a tulajdonossal, miszerint ez évenkint több ezer mázsa asphaltot, mázsáját 1 pengő forintjá val, köteles kiállitni. — Ugyanezen tulajdonosnak van T é r j e határán, szintén Biharban, dohotgyára is, hol évenkint több ezer mázsa dohot kerül ki, mázsája 3 pengő forinton kel. A dohotot mint tud va van szekérkenésre, hajók vizellenes bevonásá ra stb. használják. Térje környékén igen jóminöségü kőszén is tanálható. (Kón-esö B a d e n és B é c s k ö r ü l ) . A közelebb mult tavaszon május 25-kén B a d e n ben és B é c s nek Országút nevü külvárosában nagy zápor után valami sárga állomány borította el a földet, mit a nép egyenesen k é n - e s ö nek t a r tott. Dr. H a m m e r s c h m i d t bécsi természetbú vár nagyitócsö alá vévén ezen állítólagos kénesőt, ugy tanálta, hogy az mint rendesen szokott, egy vagy két toboztermö (ConiferaeJ faj himpora s valószí nűleg a s ö t é t l ő és e r d e i f e n y ü é ("PÍMMJT nigricans és Pinus sylvestris), melylyel Baden k ö r nyékén minden fa borítva volt. — Ezen tünemény könynyen megfejthető, ha meggondoljuk, hogy a rendkívül könynyü himpor sokáig lebegvén a l é g környben, a zivatart megelőzött vihar szárnyain a hegyekről a távol lapályra jutottak, s aztán a lég— környböl a zápor lehozá — sőt az eső maga l e moshatá a hegyekről és fákról a mélyebb völgyek be. Dr. Hammerschmidt számos szakértők előtt is mutatott nagyitócsö alatt példányokat mind az á l lítólagos kénesöböl mind a fáról vett fris porát az említett sötétlő és erdei fényüknek. — Szolgáljon ez is hát egy adatul, minő hatalom van adva a t e r mészettudósok kezébe a nép b a l - és előítéleteinek, a megrögzött babonáknak eloszlatására. Tavaly (Ter mészetbarát 15 szám) láttuk volt a j é g e s ő - és az ó s z ö v e t s é g b e l i m a n n a természetszerű kimagyarázását, mái számunkban a g a b o n a - , p i t y ó k a - , m a n n a - és k é n - e s ő k is világosan ki vannak fejtve, s ugy hiszszük a trencsini manná nak is nem sokára bé fogjuk mutatni édesanyját.
B e r d c Á r <>•»<•* T a k á c - s J á n o s . Kolozsvárit a kir. Lyceum betűivel.
