Természetesvízi halgazdálkodás aszpektusai
Bíró Péter az MTA r. tagja MTA ÖK BLI Tihany
HAKI Napok, 2012. május 23‐24.
A hidrobiológia eredményeinek és feladatainak összegző értékelése több tanulmányban megtalálható, melyekből kitűnik, hogy a magyar hidrobiológia mindíg nemzetközileg elismert szinten teljesített. A hazai hidrobiológia eredményeit, fejlődését, irányultságait is több összegző munka értékeli. A tudományterület igen gyorsan követte a vezető nemzetközi irányzatokat elméleti és módszertani megalapozásával, s nagy szemléleti ugrást jelentett az 1960‐as években a „produkció‐biológia” térhódítása, majd az IBP (Nemzetközi Biológiai Program).
Az 1970‐80‐as években szervezetten folyt a „Természetes vizek haltermésének fokozása” című projekt! Hasonló célokat szolgált 2002‐ben elnyert Széchenyi (NKFP) pályázatunk: „Természetes vízterek biológiai hasznosításának aktuális kérdései és perspektívái: halgazdálkodás – nádgazdálkodás – rekreáció – ökoturizmus” A felszíni vizek állattani feltárása a planktonikus és bentikus gerinctelenek kutatásával kezdődött. A Nemzetközi Biológiai Program (IBP) során az érdeklődés középpontjába a leíró jellegű tanulmányok helyett a fajok populációinak, a fajegyüttesek szerkezetének és dinamikáinak, a szaporodás és produkció körülményeinek, s az ezeket befolyásoló külső és belső tényezőknek a vizsgálata került. Mindez számos állóvízben a táplálkozási kapcsolatok leírását, s az anyagforgalom mennyiségi feltárását eredményezte. Így a különböző szerveződési szintű társulások működéséről is kielégítő ismereteket szereztünk.
NEMZETI STRATÉGIAI PROGRAM Magyarország vízgazdálkodási stratégiája az ezredforduló után
1999
TERMÉSZETES VIZEK HALÁLLOMÁNYA, MINT AZ ÖKOLÓGIAI ÁLLAPOT INDIKÁTORA Dr. Bíró Péter MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézete, Tihany A tanulmányban foglaltak szerint, a hazai vízgazdálkodás, természetesvízi halállományok halászati hasznosítása, kezelése, a ritka és veszélyeztetett halfajok és élőhelyük fokozott védelme érdekében, elsősorban szemléletváltásra van szükség. Az EU‐csatlakozás igényelte stratégia tudományosan megalapozott, de gyakorlati megvalósítása szerteágazó. Ha természetesvízi halállományokat védeni és kezelni kívánjuk, kihasználásukat optimalizálni, elsősorban élőhelyüket kell védeni, illetve rekonstruálni vagy rehabilitálni. A hazai “know‐how” a tanulmányban összefoglalt irodalom szerint is világszintű. A természetesvízi halállományokra a legnagyobb, és közvetlen veszélyt a vízgyüjtőkön (és vízterekben) végzett emberi tevékenység (mezőgazdaság, iparosodás, turizmus, építkezések, stb) jelenti. A kommunális szennyvizek hatékony tisztítása, a vízmenti települések infrastruktúrájának (csatornázottság, hulladékgazdálkodás) fokozott kiépítése, vizeink szennyeződéstől való mentesítése döntő szempontok (Budapest szennyvizének 2/3‐a tisztítatlanul ömlik a Dunába, a Balaton környéki települések csatornázottsága csupán 30‐40 %‐os!). Jelenleg számos hazai folyónk, állóvizünk alig, vagy egyáltalán nem alkalmas a halak élete szempontjából. Szubletális szennyezések hosszú idejű, tartós hatásai ugyanígy létükben
Az emberi tevékenyég alapvetően megváltoztatta a Balaton eredeti arculatát, a bióta további módosulásait eredményezve
A beépített partvonal hossza kb. 240 km (50 km‐t köszórással, 56 km‐t beton‐falakkal védenek) (Virág, 1988).
Ősi öblök és tektonikus vonalak a Balaton körül (Rónai, 1969) (fent), és a csatlakozó vizes területek ill. mocsarak (Erdős, 1898) (alul). Az „eredeti” Kis Balaton a jelenleg visszaállítottnál nagyobb volt.
A Balaton biótájának humán hatásokra bekövetkezett változásai
Periódus
Kulturális (humán) hatások
1950-60
Intenzív mezőgazdaság a vízgyűjtőn; növekvő eutrofizálódás a partvonal-szabályozások, műtrágya felhasználás, szennyvizek bejutása miatt. Herbicidek, peszticidek miatt az első tömeges halpusztulás (1965: 500 tonna, klórozott szénhidrogének).
1970-80
Primér produkció 2-8-szoros növekedése (100-ról 800 g C m-2 year-1 értékre), rendszeres vízvirágzások; második tömeges halpusztulás (1975: 70 tonna); halpusztulások rendszeressé válnak. Makrobentosz szervezetek tömeges megjelenése (10-110 g m-2) 198283-években.
1980-1995 Tókezelő eljárások, vízminőségjavítás (P-eltávolítás a kezelt szennyvízből; tisztított szennyvíz elvezetése a vízgyüjtőről körcsatornán; külső és belső P-terhelés csökkentése; a Kis-Balaton rekonstrukciója (1985-); toxikus cyanobaktériumok megjelenése (1982); az első (1991) majd második tömeges angolna-pusztulás (1995). 1995-től:
Alacsony algabiomassza (‹5-40 mg l-1), bentoszlakó gerinctelenek biomasszájának csökkenése (16.1-ről 2.4 g m-2-re), táplálékhálózatok módosulása, halállomány ritkulása. Klímaváltozás-jégfenológia-diverzitás.
A hal‐ és halászatbiológiai kutatások a XIX. századtól (vagy még korábbról) szolgálnak széleskörű ismeretekkel. A közvizek halaival, halászatával számos kézikönyv foglalkozik, módszertani fejlesztésekkel (Ricker, 1975) bővítve ki ezek ismeretanyagát. A mesterséges haltenyésztést világméretekben forradalmasította Woynárovich Eleknek (1964) a halikra ragadásmentesítésére tett felfedezése, amely természetes vizeink halállományának mesterséges pótlását is biztosította. Újabb keletűek a kisebb‐nagyobb álló‐ és folyóvizek halaival, a halállományok termőképességével, dinamikáival (népességsűrűség, biomassza, produkció, mortalitás, természetes utánpótlás), állományaik szabályozásával, táplálkozási kapcsolataikkal (niche, konkurencia, táplálkozás‐stratégia), anyagforgalmukkal, a különböző kisvizek veszélyeztetett halfaunájával kapcsolatos felmérések. Sejt‐ és szervezettani, biometriai‐morfológiai, élettani‐biokémiai, etológiai, genetikai‐ szaporodásbiológiai kutatások, az egyedfejlődéssel és növekedéssel, faunisztikával és ökológiával kapcsolatos ismereteink ma már igen széleskörűek, s Magyarország számos vízterére vonatkoznak.
A hazai vízgazdálkodás, természetesvízi halállományok halászati hasznosítása, kezelése, a ritka és veszélyeztetett halfajok és élőhelyük fokozott védelme érdekében, elsősorban szemléletváltásra van szükség. Ha természetesvízi halállományokat védeni és kezelni kívánjuk, kihasználásukat optimalizálni, elsősorban élőhelyüket kell védeni, rekonstruálni vagy rehabilitálni. A legnagyobb, közvetlen veszélyt a vízgyüjtőkön (és vízterekben) végzett emberi tevékenység (mezőgazdaság, iparosodás, turizmus, építkezések, stb) jelenti (Budapest szennyvizének ma is 2/3‐a tisztítatlanul ömlik a Dunába, a Balaton környéki települések csatornázottsága csupán 30‐40 %‐os volt!). Jelenleg számos hazai folyónk, állóvizünk alig, vagy egyáltalán nem alkalmas a halak élete szempontjából. Szubletális szennyezések hosszú idejű, tartós hatásai ugyanígy létükben veszélyeztetik édesvizeink halfaunáját.
A Balatonból összesen 41 ún. „őshonos” fajt mutattak ki. Ezek döntő mértékben pontyfélék. Ami a balatoni halász‐hozamok alakulását illeti, 5 évenként tudtuk ezeket elemezni, átlagolni, a tó hossztengelye mentén, amikor még a tó különböző 5 területén elkülöníthetően meghatározott intenzitású és szelektivitású halászat folyt. Ma már a kép egészen más. Nyilvánvaló, hogy itt a tó hossztengelye mentén a tofikus grádiensek szerint kifogott halak mennyisége jelentős mértékű átalakulást mutatott, mind fajösszetételében, mind mennyiségében. Egy‐két kiugró évet leszámítva, a tóból kifogott összes hal mintegy 1000‐1200 tonna között változott. Az 1970‐es évektől viszont egy folyamatos csökkenés figyelhető meg, amely a halászat visszaszorulását, a vízminőség megváltozását, a halállomány fajonként különböző mérvű csökkenését jelzi. A halpusztulásokat közül az 1965‐ös a legnevezetesebb. 1975‐ben, tíz évvel később volt a második nagymérvű halpusztulás, majd ezt követően szinte minden évben állandósulnak a kisebb‐nagyobb halpusztulások. A legnagyobb botrány talán: 1991‐ben, mintegy 40 tonnás, fajspecifikus angolnapusztulás említendő, amikor is ennek a fajnak a további telepítését megtiltották. Érdekesen alakul a görbénk, mert az intenzív busa és angolna‐visszafogásnak tulajdonítható az utóbbi évek hozamnövekedése.
Éves halhozamok a Balatonon (t) 1945-1995 években. Fölül: tömeges halpusztulások évei és becsült mennyiségük; Alul: új fajok betelpítése/bevándorlása és algavirágzások a Balatonban (Bíró, 2000 után)
Az „őshonos” és betelepített/betelepült fajok aránya a halászzsákmányban
„Dinamikus készlet-modell” a fogassüllőre a Balatonban
Hozamok (t/év) a tó különböző területein és a fajok aránya
A Balatonba és vízgyűjtő területének vizeibe bevándorolt és/vagy betelepített módosítva) Bevándorlás/ Eredet Halfaj betelepülés és gyakoriéve ság
halfajok (Bíró 1981 után Hévízi-tó és kifolyója
1. Chinook lazac, Oncorchynchus tshawytscha 1880-81* 5-C 2. Szivárványos pisztráng (Kamloops), Salmo gairdneri 1975** 5-A 3. Pataki szajbling, Salvelinus fontinalis 1975** 5-A 4. Törpemaréna, Coregonus albula 1955, 1958-59* 7-C 5. Amur, Ctenopharyngodon idella 1965* 6-B 6. Fehérbusa, Hypophthalmichthys molitrix 1972* 6-A 7. Pettyesbusa, Aristichthys nobilis 1972* 6-A 8. Razbora, Pseudorasbora parva 1971* 6-A ? 9. Törpeharcsa, Ictalurus nebulosus 1904-1906* 5-C 2000***** 5-A 10. Szúnyogirtó fogasponty, Gambusia affinis spp. holbrooki 1939*** 5-A + 11. Feketesügér, Micropterus salmoides 1904-1905* 5-C 12. Naphal, Lepomis gibbosus 1904-1908* 5-A + 13. Folyamigéb, Neogobius fluviatilis 1970* 3-A 14. Cichlida , Herotilapia multispinosa (?)**** 1991*** 8-A + 15. Aranyhal, Carassius carassius auratus 1940s 6-C + 16. Guppi, Lebistes reticulatus ? 5-C (+)? 17. Fekete törpeharcsa, Ictalurus melas 2001 5-B 18. Amurgéb, Perccottus glenii 2008 6-B/C - (Marótvölgyi csat.)++ 5= É-Amerikából betelepített; 6 = ázsiai eredetű (Amur vízrendszere); 7 = É-Európából származó; 8 = DAmerikából betelepített; A = gyakori, B = ritka, C = kipusztult Betelepítés/betelepülés vízterülete: * = Balaton, ** = Ódörögd, Viszlói-patak, *** = Hévízi-tó és kifolyója, **** = Pintér K. (1998: Die Fische Ungarns. Akadémiai Kiadó, Budapest, p. 230); ***** = Majer J. (JPTE, Pécs), szóbeli közlés (Balatonlelle környéki vízterületek) ++ Erős Tibor, szóbeli közlés (2008. május 22.)
Betelepített és/vagy bevándorolt (alien) halfajok a Balatonban és vízgyűjtő területén
Kínai razbóra, Pse udorasbora pa rva
Naphal , Lepomis g ibbosus
Folyami gé b, Neogobi us fluvi atili s
Törpeha rcsa, Ictalu rus neb ulosus
Fehér busa, Hypophthalmichthys mo litrix
Fehér amúr, Ctenopha ryng odon idella
Pettyes busa, Aristich thys no bilis
Szúnyogirtó fogasponty, G ambusia affinis holbrooki
Fekete sügér, Micropterus sal moi des
Ezüstkárász, Carassius auratus
Szivárványsüg ér, Herotilapia multisp inosa
Fekete törpeharcsa, Ictalurus melas
(Új halfaj a Balaton vízgyűjtőjén, először 2001-ben gyűjtötték (Keresztessy)
Amurgéb (Perccottus glenii) megjelenése a Marótvölgyi‐csatornában: 2008. április
Egy elhibázott halfaj‐honosítás ill. „biomanipuláció” lehetséges eredménye
millió kg
"A" hal
2,5
"B" hal Fogás összesen
2,0
1,5
1,0
0,5
0,0 1900
1925
1950
1975
2000
A halász‐zsákmány alakulása a Balatonban 1901‐től 2002‐ig „A” = nemes halak mennyisége, „B” = ún. fehér halak tömege. Az 1950‐es évektől csökkenő trend jellemző.
millió kg
"B" hal
Keszeg
Garda
E.kárász
Küsz
2,0
ezer kg 50
40
30 1,0 20
E.kárász, küsz
B hal, keszeg, garda
1,5
0,5 10
0,0 1900
0 1925
1950
1975
2000
A nagyüzemi halászat éves hozamai a Balatonban: ún. fehér vagy „B” halak.
Ponty ezer kg Harcsa 600 Menyhal
Busa Csuka Sz.pisztráng
Amur Angolna Cs.sügér
Süllő Ön "A" hal
Kősüllő Compó
500
400
300
200
100
0 1900
1925
1950
1975
2000
A nemes halak mennyiségének évenkénti alakulása a balatoni halász‐ hozamokban 1901‐től 2002‐ig.
millió kg
Busa Amur
1
Angolna E.kárász
0,5
0 1900
1925
1950
1975
2000
A Balatonba telepített/települt halfajok mennyiségének alakulása a halászok éves halfogásában 1901‐2002 között
0 50000
40000
0
csuka
halászat és horgászat
150000
50000
0 0 300000
halászat
15000
partszabályozások, partmenti halászat vége
30000
20000 300000
harcsa 250000
0 40000
0
1900 1905 1910 1915 1920 1925 1930 1935 1940 1945 1950 1955 1960 1965 1970 1975 1980 1985 1990 1995 2000 2005
100000
350000
balin
1900 1905 1910 1915 1920 1925 1930 1935 1940 1945 1950 1955 1960 1965 1970 1975 1980 1985 1990 1995 2000 2005
200000
gardafogás (kg)
ponty
1900 1905 1910 1915 1920 1925 1930 1935 1940 1945 1950 1955 1960 1965 1970 1975 1980 1985 1990 1995 2000 2005
20000
süllőfogás (kg)
50000
1900 1905 1910 1915 1920 1925 1930 1935 1940 1945 1950 1955 1960 1965 1970 1975 1980 1985 1990 1995 2000 2005
pontyfogás (kg) 250000
balinfogás (kg)
25000
1900 1905 1910 1915 1920 1925 1930 1935 1940 1945 1950 1955 1960 1965 1970 1975 1980 1985 1990 1995 2000 2005
harcsafogás (kg) 30000
1900 1905 1910 1915 1920 1925 1930 1935 1940 1945 1950 1955 1960 1965 1970 1975 1980 1985 1990 1995 2000 2005
csukafogás (kg)
A halászat fogásának alakulása (Specziár után) garda
250000
200000
gardahalászat vége
150000
100000
fogassüllő
200000
150000
10000 100000
5000 50000
30000
20000
10000
10000
A halászat fogásának alakulása (Specziár után) 120
angolna
100
400000
80
300000
60 40
100000
20
2005
2000
1995
1990
1/3 elektromos halászat vége 500000
busa 400000 busafogás (kg)
1985
1980
1975
1970
0 1965
0
300000 200000 100000 0
telepítés: 1972‐1983 1900 1905 1910 1915 1920 1925 1930 1935 1940 1945 1950 1955 1960 1965 1970 1975 1980 1985 1990 1995 2000 2005
200000
telepítés: 1961‐1991
átl. vízállás (m)
500000
1960
halászfogás (kg) - angolna
600000
A horgászat fogási statisztikája (Specziár után)
70
300,000
50
60 40
200,000
30 20 10
0 1981
1986
1991
1996
60,000
2001
2006
fogassüllő
50,000
50 40 30 20
10,000
10
0 1976
90
60
20,000
0 1981
1986
1991
1996
2001
2006
70
12,000
60
10,000
50
8,000
40
6,000
30
4,000
20
2,000
10 0 1981
1986
1991
1996
12,000
100
70
30,000
14,000
1976
80
40,000
80
0
horgászfogás (kg) - harcsa
1976
0
90
16,000
2001
2006
harcsa
10,000
100 90 80
8,000
70
6,000
50
60 40
4,000
30 20
2,000
10
0 1976
"termelőképesség" (max. alga mg/l
400,000
balin
18,000
100
0 1981
1986
1991
1996
2001
2006
"termelőképesség" (max. alga mg/l
80
100,000
süllőfogás (kg)
90
20,000
balinfogás (kg)
500,000
100 "termelőképesség" (max. alga mg/l
teljes fogás
"termelőképesség" (max. alga mg/l
teljes horgászfogás (kg)
600,000
A horgászat fogási statisztikája (Specziár után)
80
15,000
60
10,000
40 20
0
0
1976
1981
1986
1991
1996
300,000
2001
100 90
200,000
70
150,000
50
60 40 30 20
50,000
10
0 1976
0 1981
1986
1991
1996
2001
2006
100 90 80
20,000
70
15,000
50
60 40
10,000
30 20
5,000
10 0
1976
80
100,000
25,000
0
2006
egyéb hal
250,000
angolna
1981
1986
1991
1996
angolnavész, telepítés vége 1986‐1990: átl. 23 t/év 1992‐1996: átl. 7.7 t/év Az állomány 1991‐ben harmadára esett?
2001
2006
"termelőképesség" (max. alga mg/l
20,000
"termelőképesség" (max. alga mg/l
csukafogás (kg)
100
5,000
egyéb hal (kg)
120
30,000
angolnafogás (kg)
csuka
25,000
140 "termelőképesség" (max. alga mg/l
30,000
10000
400
8000
300
6000
200
4000
100
2000 0
0
Biomassza, kg/ha
Egyedszam, ind/ha
Balaton-2003
5730±2517 ind/ha 157,2±105,4 kg/ha
kelmedkomednymed Balatl ind/ha
kg/ha
Polinom. (kg/ha)
Log. (ind/ha)
E gyedszam ,ind/ha
60 40 20 0
3000
100
2500
80
2000
60
1500
40
1000
20
500
0 23,79
17,82
13,35
9,99
7,48
5,6
4,2
31,8
23,8
17,8
13,4
9,99
7,48
5,6
4,2
0
TL, cm N ind/ha
3500
6345‐10012 ind/ha 223,1‐312,6 kg/ha 120
Balaton, Ny-i med.
kg/ha
ind/ha
Egyedszam,
120 100 80
3500 3000 2500 2000 1500 1000 500 0
Biomassza,
1779‐5845 ind/ha 52,3‐156,5 kg/ha
Balaton, K-i med.
TL, cm ind/ha
B kg/ha
B,kg/ha
3500
120
3000
100
2500
80
2000
60
1500
40
1000
20
500 0
B iom assza, kg/ha
E gyedszam , ind/ha
Balaton,köz épső medence
3126‐7863 ind/ha 52,6‐93,5 kg/ha
0 17,82
13,35
9,99
7,48
5,6
4,2
TL, cm ind/ha
B,kg/ha
A hidroakusztikus módszerrel mért halsűrűség és biomassza a Balaton nyíltvizében a keleti, középső és a nyugati medencékben (Tátrai és mtsai)
B iom assza, kg/ha
A hidroakusztikus módszerrel mért halsürüség és biomassza a Balaton nyíltvizében a (Tátrai és mtsai)
80
8000
60
6000
40
4000
20
2000 0
0
Egyedszam, ind/ha
10000
Tihany, Belső-tó 9000
250
7000
200
5000
150
3000
100
1000
50
23,8
17,8
13,4
9,99
7,48
5,6
4,2
17,82
13,35
9,99
7,48
5,6
4,2
-1000
TL, cm ind/ha
720‐970 kg/ha Biomassza, kg/ha
>25000 ind/ha 194‐311 kg/ha Biomassza, kg/ha
Egyedszam, ind/ha
Kis Balaton, Kazetta
0
TL, cm B,kg/ha
ind/ha
B,kg/ha
A hidroakusztikus módszerrel mért halsűrűség és biomassza a Kis‐Balaton tározó Kazettájában és a tihanyzi Belső tóban
CPUE, Kaze tta
CPUE-Kis Balaton, Hidvégi tó 4000 CPUE, g/m2/h
2
CPUE, g/ m /h
4000 3000 2000 1000
3000 2000 1000 0 süllő
durbincs
dkeszeg
vszkoncér
bodorka
süllő
csuka
küsz
dkeszeg
vszkoncér
bodorka
ekárász
ekárász
0
Az egységnyi időráfordításra eső fogás mennyisége (CPUE) a Kis Balaton tározó Hidvégi tava nyiltvízi élőhelyein, valamint a Kazettában (Tátrai és mtsai)
A Balaton nyíltvízének halállománya y = 0.0 000 14 9x R
600
2
300
3.0 6 6
y = 0 .0 0 0 0 0 6 4 7 x
250
= 0 .996
400 200
R
200
2
3 .0 5 8
= 0 .9 7 7
150 100 50
0 150
200
250
300
0
350
0
te s th o s s z (m m )
50
100
150
200
250
300
350
te s th o s s z (m m )
10 8 6 4 2 0
m é r e tc s o p o r t (m m ) 20 gyakoriság (%)
100
15 10 5 0 10 30 50 70 90 11 0 13 0 15 0 17 0 19 0 21 0 23 0 25 0 27 0 29 0 31 0 33 0 35 0
50
gyakoriság (%)
0
10 30 50 70 90 11 0 13 0 15 0 17 0 19 0 21 0 23 0 25 0 27 0 29 0 31 0 33 0 35 0
tömeg (g)
800
tömeg (g)
1000
m é r e tc s o p o r t (m m )
A parti-sáv nyílt területeinek halállománya Balatonfűzfő
Bozsai öböl (Sajkod) 4.2 2.9 7.9
10.6
10.9
17.4
5.8 10.1 32.4 4.6
35.5
3.1 3.1 3.8
11.6
12.7
Balatonalmádi
Zánka 16.1
2.1 2.8 10.4 18.8
5.6
16.4
15.3
11.7
Tihany 15
39.3
3.8
4.9
13.2
3.0 3.0
1.4
22.9
2.8
10.6
11.5
4.9
Keszthely 0% 6%
13.5
1.5 3.8 19.3
10.1
15% 43%
5.3 1.9 17.0
12.4
Cyprinus carpio Rutilus rutilus Carassius auratus gibelio Aspius aspius Stizostedion lucioperca Egyéb
4% Abramis brama Blicca bjoerkna Alburnus alburnus Pelecus cultratus Stizostedion volgensis
A nádasok halállománya Balatonfűzfő 6%
5%
Bozsai öböl (Sajkod)
11%
6% 14%
15%
9%
Balatonalmádi 5%
37%
12%
14% 16%
4%
3% 11%
10%
17%
Zánka
3% 3%
5%
7% 8%
10% 8% 66%
46%
13% 13%
Csopak 6%
Keszthely
6% 5%
9%
5%
22% 15%
48% 20%
6% 7%
27%
Cyprinus carpio Ctenopharyngodon idella Carassius auratus gibelio Blicca bjoerkna Esox lucius Egyéb
11% Abramis brama Anguilla anguilla Rutilus rutilus Scardinius erythrophthalmus Alburnus alburnus
Az utóbbi évtizedekben a különböző halfajoknak a kor‐megoszlásában és növekedésében bekövetkezett változások kedvezőtlen irányt vettek. 1975 után a süllőállomány 1/2‐1/6‐ára fogyott, majd lassú regenerációt mutatott. Az 1970‐es évektől az idősebb korcsoportok aránya növekedett, s az egyedi hossz‐ és súlynövekedés gyorsult. A keszegállomány népessége az eutrofizálódás fokozódásával és a halászat‐ intenzitás csökkentésével párhuzamosan növekedett, s az 1980‐as évektől az idősebb korcsoportok részaránya szignifikánsan nőtt. Az 1994‐évi tömeges keszegpusztulás jelezte az 1970‐es évekre jellemző intenzív halászat és szelektivitás visszaállításának szükségességét. Vizsgálataink a keszegek lassú növekedését igazolták. Mindkét jelenség egyik oka a kékalga‐toxinok tartós hatása lehetett. 1950‐től az 1980‐as évek végéig a garda népessége 1/10‐ére zuhant, majd lassú regenerálódást mutatott. Az egyedi méretváltozásának üteme gyorsult, majd ismét lassult. A ragadozók fő tápláléka a küsz méret szerinti struktúrája is folyamatos és drámai csökkenést mutatott, s hossz‐ illetve súlynövekedése jelentősen lelassult.
Fogassüllő (Sander lucioperca)
Dévérkeszeg (Abramis brama)
Garda (Pelecus cultratus)
Küsz (Alburnus alburnus)
Öt pontyféle (kompetíció)
táplálékának
átfedése
Az 1970‐es évektől a halpopulációk sűrűsége és biomasszája követte a tó hosszanti trofikus grádiensét (hozamok: 7.6‐46.3 kg/ha) 1980‐98 között, lényeges változás volt az angolna részarányának jelentős emelkedése. Az 1991‐es tömeges angolna‐pusztulást követően a faj további telepítését betiltották. A busa arányának növekedése intenzív kopoltyúhálózás következménye. Az "őshonos" fajok ingadozása és aránycsökkenése jellemző a betelepített fajokkal (angolna, busa) és a bevándorolt ezüstkárásszal szemben. A fogassüllő, dévérkeszeg, ragadozó őn, garda és küsz populációk megváltozott dinamikai paraméterei e mélyreható változásokat jelzik.
Az táplálékhálózatok menti kapcsolatok elemzése igazolta, hogy a parti öv és a nyilt vízi területek termelőképessége között kb. egy nagyságrendnyi különbség van. A táplálék‐hálózatok érzékenyen válaszoltak a környezeti és közösségi változásokra. A parti övben jelentős energia áramlik a táplálékhálózaton keresztül. A csúcsragadozó fogassüllő 3. életévétől kb. 2‐7 kJ/m2/év, 90‐98 %‐ban küszből álló táplálékot fogyaszt el, így a csökkenő küsz‐állomány fontos energia‐ közvetítő a táplálék‐hálózatokon belül. A dévérkeszeg állomány a süllő táplálékának csupán 2‐10 %‐át közvetíti.
Táplálékhálózatok menti energia áramlás a a Balaton parti övében és nyiltvízi területein (kJ/m2/év) B = biomassza Be = epilitikus gerinctelenek biomasszája; P = produkció; C = táplálék fogyasztás; Y = hozam; A nyilak az energia áramlás irányát jelzik
A Balaton termelőképességének változása A tó haltermőképessége alacsony, a termelt szerves anyag energia tartalmának csak 0,05‐0,1 %‐a jut el a halakig! Planktonikus algák 1982‐1986 (produkció)
470‐870 g C/m2/év
1994‐1999 DNy‐i medence 554‐ről 166 g C/m2/év‐re ÉK‐i medence 252‐ről 125 g C/m2/év‐re
Rákplankton
2000‐2004 DNy‐i medence 225 db/l
(egyedszám)
ÉK‐i medence 111 db/l
Chironomida
1983
(biomassza)
1994‐1995
67,5 g/m2/év 100‐200 g/m2/év
1996‐2002 DNy‐i medence 2‐19,2 g/m2/év ÉK‐i medence 0,4‐1,9 g/m2/év
Az energia-hasznosulás hatásfoka az elsődleges termelőktől a halakig különböző vízterekben (%) (Bíró, 1995)
Horgászati lehetőségek: A tó halállományának méretét a táplálék‐bázis és annak fajok közötti felosztása határozza meg. A „horgászparadicsom” csalfa ábrándját felejtsük el! Pontytelepítés trendje 1981‐2006: 200 000 kg‐ról 340 000 kg‐ra nőtt Pontyfogás trendje
150 000 kg‐ról 60 000 kg‐ra csökkent
2011‐ben a halász‐horgász fogás együttesen 757 tonna volt.
Haleltartó képesség csökkent: Hová lesz a hal?
A ponty statisztikája – magyar módra (Specziár után)
350,000 300,000
140
pontyfogás pontytelepítés
120
termelőképesség
100
250,000
Hová lesz a hal?
200,000
60
150,000
40
100,000
20
50,000 0 1976
80
0 1981
1986
1991
1996
2001
2006
"termelőképesség" (max. alga mg/l
pontytelepítés és pontyfogás (kg)
400,000
A Balaton‐part hossza kb. 200 km Ha a 100 000 horgász egyszerre körülülné a megközelíthető kb. 200 km‐es Balaton‐partot, 9 m távolság lenne 2 horgász között. A Balaton horgászó helynek alkalmas parthossza 50 km, így csak 2,2 m jutna egy horgásznak. A horgászatra alkalmas helyek a nyilt vízre esnek!
Na ugye! Csak tudni kell, hol a lótetü.
Javasolható: ‐ a halak (és az ember) környezeti igényeinek figyelembe vételével a környezetvédelmi törvények szigorúan betarthatók és végrehajthatók legyenek; ‐ az élővizek szennyezőit szigorúan szankcionálni kell (az évtizedek óta folyó szennyvízbirságolás erre nem alkalmas, ennél radikálisabb megoldásokra van szükség); ‐ hazai halfajaink természetvédelmi értékrendje gyakorlati alkalmazást nyerjen; ‐ a változatos élőhelyek védelme fokozott és valóban szigorú legyen; ‐ a halpopulációk biológiai termelőképessége szerint optimalizálni kell a természetesvízi halászatot‐horgászatot, ha kell, kvóta‐és létszám‐ korlátozásokkal; ‐ természetesvízi horgászat terén alkalmazni kell a ny‐európai és é‐amerikai stb. gyakorlatot, mely etetőanyagok vízbe juttatását szigorúan tiltja és bünteti; ‐ meg kell teremteni a recirkulációs rendszerek létesítésének és elterjesztésének feltételeit, s az intenzív haltenyésztést és nevelést ezekre ill. halastavakra kell koncentrálni. ‐ meg kell teremteni a halastavak elfolyó (használt) vizének kellő tisztítását, “vizes területeken” (wetlands) való szétterítését és biológiai tisztulását; ‐ a halfauna biológiai válaszreakcióinak megismerésére, állapotuk nyomon követésére folyamatos és széleskörű kutatásokra van szükség, mely
KÖSZÖNÖM A FIGYELMET!
