Bippan Norberg – Szil Péter
TERMÉSZETES FOGAMZÁSSZABÁLYOZÁS Tartalom: Mi a természetes családtervezés? A női ciklus A tüszőrepedés A termékeny szakasz időtartama A naptári avagy ritmusmódszer A legfontosabb jelek A rendszeres ébredési hőmérsékletmérés Az ébredési hőmérséklet Egyéb tényezők A tüszőrepedés időpontjának megállapítása A tüszőrepedés nélküli ciklus 20 A terhesség 20 A hüvelyváladék A váladék változásai A váladék vizsgálata A hüvelyváladék lejegyzése Termékenységet és terméketlenséget jelző napok a tüszőrepedés előtt Termékenységet és terméketlenséget mutató napok a tüszőrepedés után Folyamatos váladék Elenyésző mennyiségű váladék A termékenységet jelző váladék hiánya Zavaró tényezők A méhnyak A méhnyak vizsgálata A méhnyak változásai A méhnyak változásai a termékenységi táblázatban Más állapotok Serdülőkorban A havi vérzés idején A fogamzásgátló tabletták után Szoptatás alatt A klimax idején A termékenység jeleinek ismerete, mint fogamzásgátló módszer A vizsgálatok A nő termékenységének és terméketlenségének napjai A lelki beállítottság fontossága Mit tehet a férfi? A termékeny napok nem jelentenek önmegtartóztatást A gumi óvszer és a méhszájsapka használata Egyedülálló nők számára A termékenység jeleinek ismerete, mint fogamzásserkentő módszer A hőmérsékleti görbe A közösülés időpontjának megválasztása A szülés időpontjának kiszámítása Utóirat , Nyílt levél 1
Mitől természetes a természetes családtervezés? E könyvnek az a célja, hogy világosan és egyszerűen bemutassa a termékenységnek azokat a jeleit, amelyeket minden nő megfigyelhet saját magán. A férfi termékenységének nincsenek ciklikus változásai. A női ivari ciklusban azonban csak néhány olyan nap van, amely alatt gyermek foganhat. A ma legelterjedtebb fogamzásgátló módszerek ezt a tényt figyelmen kívül hagyják, vagy a minden vagy semmi elvét követik, vagy épp felfüggesztik a termékenység e természetes váltakozásait, pedig ma már szinte mindenki tudja, hogy az ilyen fogamzásgátló módszerek kétségtelen hatékonyságának ára van. Nem is annyira pénzben, mint inkább különböző és gyakran káros mellékhatások formájában. Ezért kíván egyre több nő olyan fogamzásgátló módszert használni, amely megbízható és nem káros az egészségre. A természetes fogamzásszabályozás több mint a nem kívánt mellékhatások elkerülése. Hozzászoktunk, hogy a természetes szó valami rossz hiányát jelzi. Természetesnek nevezzük pl. azt a táplálékot, amely nem mérgező, azt a kozmetikumot, amely nem okoz allergiát vagy azt az életmódot, amely elkerüli az amúgy mindannyiunk számára oly „természetes" stresszt, a külső és belső környezetrombolást. Vajon képesek vagyunk-e még felidézni azt a pozitív tartalmat, amit a természet adott az őt leíró jelzőnek? A természetes családtervezés a teherbe esés megelőzésére vagy éppen elősegítésére szolgáló, orvosi beavatkozást nem igénylő módszerek összessége. E módszerek mind a női ciklus során végbemenő változások és a termékenység közötti összefüggés megfigyelésén alapulnak. Tulajdonképpen mindenkinek, mihelyt nemileg éretté válik, sőt már előbb is, meg kellene ismernie a termékenység jeleit. A női test működésének és ciklikus változásainak ismerete egész életre szóló tudás, amelynek, akár partnerkapcsolatban él valaki, akár egyedül, rengeteg pozitív „mellékhatása" van. Sok pár megsínyli pl. a nő lelkiállapotának és érzékenységének hullámzásait. A felfedezés, hogy ezek összefügghetnek a hormonháztartás ciklikus változásaival, feloldó hatású lehet nemcsak a nő, hanem mindaddig felkészületlen partnere számára is. A termékenység jeleit figyelemmel követve minden nő betekintést nyerhet saját testének egészséges működésébe, és ennek révén idejében felismerheti, ha valami nincs rendjén. Ennek a tudásnak a birtokában már azt is tudja, mit befolyásol a testében, ha mégis a fogamzásgátló tabletták vagy a spirál használata mellett döntene. Sokan azonban tartanak a pirulával vagy a spirállal járó kockázattól, és kelletlenül bár, de a méhszájsapkát vagy a gumi óvszert választják. A termékenység jeleit ismerve lehetőségük nyílik arra, hogy csak akkor használják e szereket, amikor valóban szükség van rájuk, vagyis amikor termékenyek. A gyermekáldás sok pár számára nem elkerülendő veszély, hanem inkább nehezen elérhető cél. A menstruációs ciklus megfigyelése és a termékenységi táblázat kitöltése révén megtudhatják, hogy rendszeres-e a nő tüszőrepedése, és vannak-e szokatlan és rövid termékeny időszakai. A termékenység jeleinek megfigyelése azzal az előnnyel is jár, hogy a teherbe esésre felkészülő pár biztosan ismeri a fogamzás időpontját, és ebből aránylag pontosan kiszámítható, hogy mikor várható a gyermek születése. A termékenység jeleinek megfigyelése az egyetlen fogamzásgátló módszer, a gumi óvszeren kívül, amelynek alkalmazásában a férfi is aktív részt vállalhat. Ez a módszer tehát nemcsak az azt alkalmazó nő önismeretét és egészségtudatát növeli, hanem elmélyítheti partneréhez való kapcsolatát is. Bár ez a könyv, legalábbis a tárgyi ismeretek szintjén, a női testben lejátszódó folyamatokról szól, jó lenne, ha nemcsak nők olvasnák, hiszen sok férfi többre becsüli partnere egészségét és a közös felelősségvállalás örömét, mint a saját kényelmét. Mi a természetes családtervezés hívei lennénk akkor is, ha az csak arra lenne jó, hogy elkerüljük a mesterséges fogamzásgátló szerek kellemetlen mellékhatásait. A lelkesedés, amellyel immár 2
tízedik éve használjuk és terjesztjük ezt a módszert Svédországban, leginkább az említett pozitív mellékhatásokból táplálkozik. Nem szűnő bámulattal fedezzük fel újra és újra a természet ritmusát a női ciklusban, a test veleszületett bölcsességét a különböző hormonok kifinomult összjátékában, és ugyancsak nem szűnő megelégedést nyújt számunkra, hogy együttműködünk mindezzel és nem ellene dolgozunk. Annak tudata, hogy a női ciklus nem más, mint a természet havonta ismétlődő előkészülete a teherbe esésre, nem ok arra, hogy megtagadjuk a szexualitás önmagáért való örömét. Ellenkezőleg, gazdagabbak vagyunk attól, hogy vállaljuk a természetes összefüggést a szerelem és az emberi szaporodás között. A mai fogamzásgátló módszereknek a közfelfogás szerint előnyük, hogy leveszik a védekezés gondját a partnerek válláról, csakhogy éppen ez által elidegenítik a védekezést attól, ami ellen védekezünk. Még ha a test előbb-utóbb ki is heveri a pirula vagy a spirál fizikai mellékhatásait, azok szellemi és magatartásbeli kihatásai (többek között az, hogy a védekezés csak a nő felelőssége lenne), tovább élnek. Ma azonban egyre több emberben ébred igény valami másra az egymáshoz és a környezetünkhöz való viszonyunkban. Ezért látják be egyre többen annak szükségességét is, hogy tudatos összhangban éljenek termékenységükkel. A természetes családtervezés elősegíti a nő és a férfi kapcsolatát az életnek ezzel az alapvető folyamatával, és lehetővé teszi számukra, hogy kihasználják azt, anélkül hogy ellene szegülnének. Nem is olyan régen a természetes családtervezéshez csak vallási okokból folyamodtak. Talán ebből az időből származik a még ma is elterjedt félreértés, amely a természetes születésszabályozást azonosítja a „számolással", az ún. ritmus- vagy naptári módszerrel. Ez a módszer azonban ma már elavult. A természetes születésszabályozás korszerű módszerei helyesen használva - ugyanolyan biztonságosak, mint más fogamzásgátló módszerek. Függetlenül attól, hogy hosszúak, rövidek vagy rendhagyóak-e a menstruációs periódusok, a hüvelyváladék, az ébredési hőmérséklet és a méhnyak változásai megbízható módon jelzik, hogy mi a helyzet a termékenységgel. A tudatosság és a rendszeresség, amelyet ez a módszer - különösen kezdetben - megkövetel, gyors eredménnyel jár, és pár hónap elteltével csak annyi fáradalmat igényel, mint egy fogmosás. Természetesen ez a módszer sem helyettesíti mindenki számára a közkeletű fogamzásgátló szereket, de akik a családtervezésben a természet szavát akarják követni, azok számára ez a nyilvánvaló megoldás. Mi a természetes családtervezés? A női ciklus pontos ismerete születésszabályozásra alkalmas módszer. A pár, ha nem akarnak gyereket, választhatja a közösülés elkerülését vagy más fogamzásgátló módszert a termékeny napok alatt, illetve - ha gyerekáldást kívánnak - ezekre a napokra időzítheti a szeretkezést. A természetes családtervezés nem ugyanaz, mint az ún. naptári vagy ritmusmódszer (avagy a sokunk kamaszkorából oly hírhedt „számolás"). Ez utóbbi szerint a nő nem tud teherbe esni a havi vérzést megelőző egy hét alatt és közvetlenül a vérzés után. Ez a számítás 28 napos ciklusra épül, amelyben a tüszőrepedésnek a ciklus közepén kellene bekövetkeznie, pontosan a két menstruáció közötti félidőben. Sok nőnek azonban nem ilyenek a ciklusai, és még rendszeresen menstruáló nőknél is előfordul egy-egy rendhagyó ciklus, emiatt a „biztonságos periódusok" nem különösebben megbízhatóak. A természetes családtervezés révén a nő, illetve partnere megtanulja felismerni azokat a jeleket, amelyek behatárolják a nő ivari ciklusát (amely egyénenként, sőt gyakran ugyanannál az egyénnél is ciklusonként is változó), illetve a cikluson belül előforduló termékeny napokat.
3
A női ciklus A természetes családtervezéshez vezető első lépés az egész termékenységi ciklus megismerése. Mi történik egy ciklus során? Mi tesz egy nőt termékennyé? Milyen módszerek segítségével értelmezhetők a termékenység különböző jelei? A menstruációs periódus különböző szakaszai törvényszerűen követik egymást, és egy cikluson belül bármikor meg lehet állapítani, hogy éppen melyik szakasz van soron. ÁBRA
A menstruációs ciklus szakaszai
A menstruációs ciklus három szakaszra osztható: egy termékeny időszakra a tüszőrepedés (vagyis az érett petesejtnek a petefészekből való kiszabadulása) körül, valamint egy-egy terméketlen időszakra a tüszőrepedés előtt, illetve után. De mi dönti el, hogy mikor következik be a termékenység időszaka? A tüszőrepedés Több tévhit is fennáll arra vonatkozólag, hogy mikor következik be a tüszőrepedés. Az egyik szerint mindig két héttel a havi vérzés után, a másik szerint bármikor és minden előzetes jel nélkül bekövetkezhet. Valójában a tüszőrepedés kb. két héttel a rá következő menstruáció előtt történik. Ismételt tüszőrepedés ugyanazon a cikluson belül csak 24 órán belül mehet végbe. (Ez a ritka esemény a háttere a kétpetéjű ikrek születésének). Vagyis akármilyen hosszú a menstruációs periódus, mindig a tüszőrepedés előtti napok száma a változó mutató, a tüszőrepedés utáni időszak hossza többé-kevésbé állandó, általában 12-16 nap. A menstruációs ciklust általában a havi vérzés első napjától a következő menzesz előtti utolsó napig szokták számolni, vagyis 25 napos ciklusban valószínűleg a 10. és a 14. nap között következik be a tüszőrepedés, 35 napos ciklusban pedig a 20. és 24. nap között. A termékeny szakasz időtartama A petesejt általában csupán néhány óráig, maximálisan 24 óráig termékenyülőképes. A spermiumok viszont néhány napig is megtartják életképességüket. Ez azt jelenti, hogy legfeljebb öt nap az, amely alatt egyáltalán sor kerülhet fogamzásra. Az itt ismertetendő korszerű módszerek segítségével, plusz/mínusz kétnapos eltéréssel megállapítható, hogy mikor történt a tüszőrepedés, vagyis a termékenység időszaka egy héttől tíz napig tarthat.
4
A naptári, avagy ritmusmódszer Az ún. naptári vagy ritmusmódszer alapja a tüszőrepedés időpontjának, valamint a petesejt, illetve a spermium élettartamának ismerete volt. Ha valaki legalább egy éven át feljegyzi menstruációinak időpontját, majd mind a legrövidebb, mind a leghosszabb periódusból levon két hetet, akkor megtudhatja, hogy valószínűleg mikor szokott bekövetkezni a tüszőrepedése. A naptári számítás azonban nem alkalmas a menstruációs ciklus rendszertelenségeinek figyelembevételére, márpedig minden új periódus egyedi. Külső körülmények, pl. stressz, betegség vagy utazás miatt eltolódhat vagy elmaradhat a tüszőrepedés, és ez esetben sokkal hosszabb lesz a periódus. Sok nő esett már teherbe csak azért, mert egy periódusa elhúzódott valamely külső körülmény tatására. A naptári számítás nem igazán használható azért sem, mert e módszer szerint a termékenynek számító időszak két hét vagy még több. Kevés pár tartózkodik szívesen ilyen hosszú ideig a szeretkezéstől. A naptári számítás, még legtudományosabb formájában is (az ún. Ogino-Knaus-módszer), nemcsak bonyolult, hanem önmagában megbízhatatlan. Ehelyett olyan jelekre van szükségünk, amelyek az éppen aktuális ciklus körülményeitől függetlenül, világosan és pontosan mutatják a termékenység időszakának kezdetét és végét.
A legfontosabb jelek Ilyen világos és pontos jelzésekre legbiztosabban a hőmérséklet, a hüvelyváladék és a méhszáj változásainak megfigyelése révén tehetünk szert. A 60-as évek elején ismertté vált rendszeres ébredési-hőmérséklet-mérés volt az első lépés a termékeny időszak kezdetére és végére vonatkozó kérdés megválaszolására. Ha a nő minden reggel, mihelyt felébred, megméri a lázát, a tüszőrepedést követő napokban hőmérsékletének kicsi, de mérhető emelkedését figyelheti meg. Három egymást követő napon a magasabb hőmérséklet a második ciklusfél terméketlen időszakának kezdetét jelzi. A hőmérsékleti módszer nagy hátránya, hogy nem jelzi a termékeny szakasz kezdetét, vagyis csak a második ciklusfél alatt szeretkezhet a pár védekezés nélkül, ez pedig nehéz várakozást jelenthet, ha a nő ciklusai hosszúak! Mi adhatna akkor világos jelzést a tüszőrepedés bekövetkeztéről? Elég csak rákérdezni, és sok nő elmondja, hogy a menstruációs ciklus közepe táján váladékot szokott tapasztalni a hüvelyben. Ez a váladék ugyanúgy érződik, mint amikor megkezdődik a menstruáció. A nőknek legtöbbször fogalmuk sincs a váladék jelentőségéről. Hogy is volna, amikor még a nőgyógyászok is keveset tudnak a termékenységnek azokról a megbízható jeleiről, amelyeket pedig a nők maguk is meg tudnának figyelni. Különösen fiatal nők nyugtalankodnak, amikor folyásuk van a ciklus közepén. A nőgyógyász ilyenkor felvilágosítja őket, hogy fertőzésről szó sincs, de azt már nem tudják, hogy mi okozza a váladékot, pedig a legkorábbi utalás az orvosi irodalomban erre a „váladéktünetre" (mintha betegségről enne szó!) az 1850-es évekből származik. A rákövetkező száz év alatt sok minden megváltozott, és a fogamzásgátlás kutatása is rangot kapott. Ennek a kutatásnak legnagyobb része azonban mesterséges módszerek kifejlesztésére irányult. Meglepő, hogy viszonylag milyen kevés figyelmet fordítottak a természet saját jeleire! A hüvelyváladékos módszer - amelyet Billings-módszernek, vagy ovulációs (tüszőrepedéses) módszernek is hívnak - a hüvelynyílásnál található váladék tapintásának és kinézetének, illetve ezek változásainak megfigyeléséből áll. A hüvelyváladék és a hőmérséklet változásai a termékenység legfontosabb jelei. A méhnyak naponkénti tapintása, amely szintén egyszerű eljárás, kiegészíti ezt a két módszert. 5
A legmegbízhatóbb eredményt ezeknek a módszereknek a kombinációja adja. Ennek két oka van. Az egyik, hogy aki mindegyik módszerben jártas, az ki tudja választani azt a módszert vagy azoknak a módszereknek a kombinációját, amelyek neki leginkább megfelelnek. A másik, hogy bár a hőmérsékleti és a hüvelyváladékos módszer elméleti megbízhatósága külön-külön 97-99 százalékos, az Egészségügyi Világszervezet felmérései szerint a gyakorlatban nagyobb az esély ennek a mutatónak az elérésére a módszerek kombinálása révén. (Az emberek talán inkább hisznek a teherbe esés veszélyére figyelmeztető két jelnek, mint egynek?)
A rendszeres ébredéshőmérséklet-mérés A menstruációtól a tüszőrepedésig terjedő időszakban aránylag alacsony a test hőmérséklete. A tüszőrepedés után azonban termelődni kezd a progeszteron nevű hormon a petefészekben, és ez néhány tizedfokkal megemel a testhőmérsékletet. A hőmérséklet ezen a magasabb szinten mozog a következő menstruációig. A naponta ismétlődő mérésekből megállapítható, hogy mikor következett be a tüszőrepedés. Fáradságosnak tűnhet, hogy mindennap meg kell mérn a hőmérsékletet? A módszerrel élő legtöbb nő szerini könnyű rutin az egész, és emellett izgalmas figyelemmé kísérni a hőmérséklet
6
változásait a tüszőrepedés után. Az ébredési hőmérséklet A hőmérsékletnek ún. ébredési hőmérsékletnek kel lennie, vagyis - rögtön ébredéskor kell mérni, - minimum 3 órai alvás után, - étel- vagy italfogyasztás előtt, és mielőtt bármi mást tesz az ember; - ha kénytelen felkelni, feküdjön vissza legalább egy órán a hőmérőzés előtt; - mindennap lehetőleg ugyanabban az időpontban mérje, mivel reggel 5 és 11 óra között óránként kb. 1 tizedfokkal (0,05 °C és 0,15 °C közötti értékkel) növekszik a testhőmérséklet. Az így mért hőmérsékletet azután fel kell jegyezni a termékenységi táblázatba. A termékenységi táblázat kiértékelése aránylag könnyi feladat, még rendszertelen életforma esetén is, feltéve hogy minden eltérésről késlekedés nélkül feljegyzés készül. Akár a szájban, akár a végbélben történik a hőmérőzés, soha sem szabad 5 percnél korábban leolvasni a hőmérőt, és mivel a végbélben magasabb a hőmérséklet, mint a szájban, ugyanaz a módszer követendő az egész ciklus alatt. Praktikus két hőmérőt tartani otthon, nehogy hőmérő nélkül maradjon az ember a ciklus legkritikusabb időszakában. Hőmérők között előfordulhat 0,1 °C-os különbség, aminek döntő jelentősége lehet, ezért ajánlatos egy ízben mindkét hőmérővel elvégezni a mérést, és feljegyezni az esetleges eltérést. Egyéb tényezők Mivel a hőmérsékletet különböző tényezők könnyen befolyásolják, ezeket is fontos feljegyezni. Ilyen tényező lehet pl. - könnyű megfázás (tizedfokok is számítanak!), - alkohol fogyasztása (az előző nap megivott egy pohár bor is okoz kisebb hőmérséklet-emelkedést, vagy - ritkábban - az aszpirinhoz hasonlóan csökkenti a hőmérsékletet), - utazás, orvosságok (pl. fájdalomcsillapítók) és kábítószerek, - megrázkódtatás, izgalom vagy zaklatottság, - illetve a szokásosnál korábban vagy későbben végzett hőmérőzés.
7
A tüszőrepedés időpontjának megállapítása Van, akinek csökken a hőmérséklete a tüszőrepedés-napján, és másnap megemelkedik. Megint más nőknél fokozatosan, tizedfokonként emelkedik. A hőmérsékleti módszer szabálya a következő: nem szabad szeretkezni védekezés nélkül, amíg a hőmérséklet e három egymást követő reggelen, minden külső tényező j befolyása nélkül, nem volt legalább két tizedfokkal magasabb, mint az emelkedést megelőző hat nap alatt. Az első két magasabb hőmérsékletű napon még mindig létrejöhet a megtermékenyülés! Ha a hőmérséklet csak egy napig volt magasabb, nem tudni, hogy ez a tüszőrepedés bekövetkeztét jelzi-e vagy más az oka. Ha a hat alacsonyabb hőmérsékletű nap valamelyikén (nem tovább, mint egy napig) magasabb a testhőmérséklet, nem kell törődni vele, mert az ilyen egyedi emelkedésnek más oka lehet (betegség stb.). Nem kell törődni a hőmérséklettel a ciklus első négy napja alatt sem, ilyenkor ugyanis gyakran csökkenőben van az előző ciklus magasabb hőmérsékletéhez képest. Tüszőrepedés nélküli ciklus Előfordul néhány olyan menstruációs ciklus, amelyben nem következik be tüszőrepedés, és ezért a tipikus hőmérséklet-emelkedés is elmarad. Sok nő nyugtalankodik, ha nem tud erről a lehetőségről, és az első ciklus, amelyről termékenységi táblázatot vezet, éppen ilyen. Tüszőrepedés nélküli periódusok gyakran fordulnak elő kamaszkorban és a klimax közeledtén. A menstruáció ilyen ciklus után kb. a normális időben szokott megjönni. Kizárólag a hőmérsékletméréssel nem lehet megállapítani, hogy mikor terméketlen a nő egy ilyen ciklusban, ezért a hüvelyváladékot vagy a méhnyakat is ellenőrizni kell. A terhesség Közvetlenül a menstruáció előtt csökkenni kezd a hőmérséklet. Ha azonban több, mint húsz napig magas marad, nagy a valószínűsége a terhességnek. Az is előfordulhat, hogy a hőmérséklet magas marad a szokásosnál hosszabb ideig, és ezt szokatlanul fájdalmas menstruáció követi, sok vércsomóval. Ez korai, spontán vetélésre utal, vagyis megtermékenyülésre, amely éppen akkor nem illett bele a természet tervébe. A spontán vagy művi vetélés, attól függően, hogy mennyire előrehaladott volt a terhesség, szintén zavart okozhat egy ideig a menstruációs ciklusokban. Előfordul, hogy egy-egy periódus megmagyarázhatatlanul hosszúra nyúlik. Ha a hőmérséklet nem emelkedett a ciklus alatt, fel lehet lélegezni, mivel ebből tudni lehet, hogy a tüsző nem repedt fel. A hosszú ciklusok veszélye egyébként az, hogy a nő - bizonyíték nélkül - feltételezi, hogy már túl van a tüszőrepedésen. Ez a legbiztosabb módja annak, hogy akarata ellenére teherbe essen. Összefoglalva elmondható, hogy a hőmérsékleti módszer révén meg lehet tudni, hogy mikor következett be a tüszőrepedés, és mikor kezdődik a második ciklusfél terméketlen időszaka. Ha valaki ezt a módszert önmagában akarja használni a teherbe esés elkerülésére, a három egymást követő magasabb hőmérsékleti nap utáni naptól a következő menstruációig terjedő időszak tekinthető biztonságosnak. Ez a módszer különösen hasznos a többi módszer tanulása közben, mivel már három egyhuzamban magasabb hőmérsékletet mutató reggel után lehet védekezés nélkül szeretkezni. Az ENSZ Egészségügyi Világszervezetének felmérései szerint a hőmérsékleti módszer biztonsági aránya, önmagában használva, 98,6-99,2%. A hőmérsékleti módszer önmagában való használatának hátránya, hogy nem figyelmeztet előre a tüszőrepedésre és a termékeny szakasz kezdetére. Ezért van szükség e hüvelyváladék és a méhnyak vizsgálatára is. 8
A hüvelyváladék A hüvelyváladék létezéséről természetesen mindenki tud, de kevesen tulajdonítanak neki akkora jelentőséget, i mint amekkorát megérdemel. Sőt, a legtöbb kamasz még ma is azzal a talán soha ki nem mondott, de sok gesztussal továbbadott előítélettel nő fel, hogy fehér vagy sárga foltok a bugyin feltétlenül tisztátalanságnak vagy esetleg valami betegségnek a jelei. Pedig a váladék nem azt jelenti, hogy a hüvely tisztátalan lenne, hanem hogy tisztítja önmagát. Egy normális folyást úgy kell tekinteni, mint a nyálat a szájban. A legtöbb nő könnyen megtanulja felismerni a váladék változásainak épp rá jellemző, sajátos képletét. Ehhez nincs szükség speciális vizsgálatra vagy felszerelésre, csak néhány másodpercet igénylő megfigyelésre, naponta pár alkalommal. A hüvelyváladék legnagyobb része a méhnyakban (a méh legalsó részében) elhelyezkedő mirigyektől származik, ezért lehet megfigyelni a váladékot már a hüvelynyílás bejáratánál. (Valószínűleg meg is nehezítené a váladék értelmezését, ha a normálisan mindenképp nedves hüvely belsejéből próbálnánk váladékmintát venni.)| Ennek a váladéknak több funkciója van. Egyrészt jelzi a tüszőrepedés közeledtét, másrészt elengedhetetlen megtermékenyítés folyamatában. A váladék változásai Közvetlenül a menstruáció után szinte egyáltalán nem termelődik váladék. Az ösztrogénszint emelkedésével egyidejűleg növekszik a váladék mennyisége is. A kezdetben sűrű, tapadós és átlátszatlan váladéknak annyira kevés a víztartalma, hogy néha tésztaszerűnek érződik vagy darabosan morzsolódik és szétszakad, ha az ember megpróbálja kihúzni az ujjai között. Később egyre hígabb és tejszerűbb lesz, majd tisztábbá és vizesebbé válik. Közvetlenül tüszőrepedés előtt, amikor a szervezet ösztrogénszintje a legmagasabb, a váladék üvegszerűen tisztává nyers tojásfehérjéhez hasonlóvá és annyira nyúlékonnyá válik, hogy egy cseppjéből váladékfonal húzható. Tüszőrepedéskor is sokkal bővebben termelődik a váladék. A termékenységi időszakban a váladék segíti az ondósejteket, táplálja, egyre feljebb vezeti, szinte vonzza és védelmezi őket a hüvely savanyú kémhatású közegétől, amelyben egyébként elpusztulnának. Közvetlenül tüszőrepedés után ismét terméketlen szakasz következik; a váladék, gyakran ragadós, néha lisztes, olykor pedig teljesen eltűnik. Ez a fajta váladék elzárja a méhbe vezető utat az ondósejtek elől, vagyis nem következhet be megtermékenyítés. A hüvelyváladékos módszerrel (amelyet, az ausztrál orvosházaspár után, akik talán a legtöbbet tették e módszer létrejöttéért, néha Billings-módszernek is neveznek) előre megállapítható a tüszőrepedés várható ideje, vagyis meg lehet tudni, hogy melyek a termékenység napjai a tüszőrepedés előtt, és azt is, hogy mikor következett be a tüszőrepedés. A váladék vizsgálata A váladékot naponta többször meg kell vizsgálni. Nem elég reggel elvégezni a vizsgálatot, és azután biztonságosnak tekinteni az estét. A nap leforgása alatt esetleg nedvessé vált a reggel még száraz hüvelynyílás. Fontos: nem szabad a váladékot szexuálisan felajzott állapotban vizsgálni! Olyankor másféle (a méhnyakban kiválasztódó váladéktól eltérő) nyák termelődik, amelytől a hüvely benedvesedik.
9
Jó alkalom adódik a hüvelyváladék megfigyelésére vizelés előtt. A következőket kell megfigyelni. Ha megtapintja ujjával a hüvelynyílást, mit érez? Száraz-e, nedves-e, vagy egyik sem? Tapad-e váladék az ujjaira? A váladékot a hüvelyk- és a mutatóujja közé véve, milyen a váladék állaga, színe és mennyire nyúlékony? Milyen a szaga? Hamarosan észlelheti a különbséget a termékeny és a kevésbe termékeny (illetve néha terméketlen) időszak váladéka között. A hüvelyváladék lejegyzése Fontos a termékenységi táblázatban saját szavakkal leírni, hogy milyen volt az esetleges váladék tapintása, illetve kinézete. A nő csak akkor tudja önmaga megállapítani, hogy mikor jelzi a váladék termékenységét, ha tisztában van azzal, hogy mit érez és mit lát. A váladék a nap folyamán néha megváltozik. Ez esetben a termékenyebb állapotot jelző váladékról készítsen feljegyzést, amikor este bevezeti észrevételeit a táblázatba. Közvetlenül a váladék leírására fenntartott hely fölött fel lehet jegyezni a táblázatban, hogy mennyire termékeny időszakot mutat a váladék. A legkézenfekvőbb néhány egyszerű jel, illetve különböző színek használata, mert így egy szempillantással át lehet tekinteni a váladék alakulásának tendenciáját. Az olvasó kitalálhat erre a célra különböző jeleket, vagy használhatja az általunk javasoltakat: M (vörös) = Menstruáció M (vörös pöttyök) = Vérfoltok, a menstruáció elapadóban van.
A hüvelyváladék különböző típusai
Sz (zöld) = Nincs váladék: a hüvelynyílás száraz, a hüvely belseje is száraznak érződik, nincsenek váladékfoltok az alsóneműn.
V (fehér) = Kissé termékeny időszak, korai váladék: a hüvelynyílásnál található váladék sűrű és tapadós, fehér vagy sárgás. W (fehér) = Termékeny időszak: a váladék mennyisége megnőtt, hígabbá és nedvesebbé, tejszerűvé (kezdetben inkább aludttejszerűvé) vagy átlátszóvá vált. A legtermékenyebb időszakokban még inkább megnő a mennyisége, és annyira nyúlékony lehet, hogy nyers tojásfehérjére emlékeztet, illetve fonallá húzható ki a két ujj között. Néhány nőnél előfordul ún. közti vérzés, amely a váladékot kissé rózsaszínűvé, vagy barnássá, vagy vérfoltossá teszi. Néha akkora ez a közti vérzés, mint egy kisebbfajta menstruáció. WV = A legtermékenyebb nap: az utolsó nap,amikor még a termékeny váladék található. E nap körül - plusz/mínusz két nap eltéréssel - a legvalószínűbb a tüszőrepedés bekövetkezése. A legtermékenyebb nap nem szükségszerűen az a nap, amikor a legtöbb váladék termelődik, vagy amikor az a legnyúlékonyabb. Egyes nők nem észlelnek mást, mint állandó nedves érzetet a hüvelynyílásban. A legtermékenyebb napot utólag lehet megállapítani, vagyis másnap, amikor a váladék a kissé termékeny típusba megy át, vagy eltűnik. T (sárga) = A terméketlenség időszakát mutatja az a váladék, amelyet a legtermékenyebb nap utáni negyedik nap estéjétől a következő menstruációig észlel a nő. Fontos: a második ciklusfélben észlelt váladékot csak akkor lehet terméketlennek tekinteni, ha teljes biztonsággal meg lehetett állapítani a tüszőrepedés bekövetkeztét.
10
A memorizálás megkönnyítésére így is értelmezhetők a betűjelek: Száraz: Szabad a szeretkezés. Váladék: Vigyázz! Termékenységet és terméketlenséget jelző napok a tüszőrepedés előtt Az első ciklusfélben kizárólag a váladék nélküli napold számíthatók teljesen biztonságosnak. Mihelyt valami váladék észlelhető, már nem terméketlen a nő, akkor sem, ha ez a váladék nem kimondottan a termékenység időszaka' jelzi. Ilyenkor a közösülés után következő napot bizonytalannak kell tekinteni, mivel az együttlét alatt képződött váladék, illetve az ondósejtek a hüvelyben esetleg meg maradva könnyen összetéveszthetők a méhnyakban kiválasztódó hüvelyváladékkal. A következő nap estéje megint biztos, ha nem észlelhető semmilyen váladék. (Azért az este, mert csak akkor lehet tudni, hogy lekerült-e váladék a hüvelybe a nap folyamán.) Azok a nők, akiknek hosszúak a ciklusaik, kevés váladékot észlelhetnek néhány napig a ciklus elején, majd néhány váladék nélküli nap után jelentkezik a termékenységet jelző váladék, illetve a tüszőrepedés. Ha ez a korai váladék nem a termékenységet jelzi, akkor is csak utólag (amikor megjött az igazi tüszőrepedéses váladék) lehet megállapítani, hogy nem egy korai tüszőrepedés következett-e be. Éppen ezért a váladék elmúltáig és az ezután következő három „száraz" nap alatt termékenynek kell, hogy tekintse magát a nő. Termékenységet és terméketlenséget mutató napok a tüszőrepedés után A második ciklusfél terméketlen időszaka csak a legtermékenyebb napot követő negyedik nap estéjével kezdődik. (Ez egybe szokott esni a magasabb hőmérséklete mutató harmadik nappal.) Éppen ezért tanácsos a termékenységi táblázatban megszámozni a legtermékenyebb napot követő napokat 1-től 4-ig, mivel ezek terméke nyéknek tekintendők. Mi ennek az oka? Egyrészt, mint említettük, a tüszőrepedés eltolódhat a legtermékenyebb naphoz képest két nappal. További egy napot hozzá kell tennünk egy lehetséges második tüszőrepedés esetére, majd egy utolsó napot a petesejt élettartamának fedezésére. A teljes bizonyossággal megállapított tüszőrepedés után, a ciklus későbbi szakaszában észlelt váladék nem újabb tüszőrepedés előrejelzése akkor sem, ha a váladék tejszerű vagy nyúlékony (és „T" jelöli a termékenységi táblázatban). Folyamatos váladék Vannak nők, akik még normális időtartamú ciklusban sem érzékelnek egyetlen „száraz" napot sem, hanem ész dó alatt van bizonyos mennyiségű váladékuk. Ez a váladék ugyanolyan marad nap-nap után, és egyáltalán nem hasonlít a termékeny időszak váladékára. A korábbiakban leírt klasszikus képletben a menstruáció utáni korai váladék bizonyos fokig termékenységet mutat. Folyamatos váladék esetén minden egyes változás (akár mennyiségben, akár minőségben, színben vagy állagában más váladék jelentkezésével) az alapvetően termékeny időszak végét és a termékeny időszak kezdetét jelzi, Folyamatos váladék esetén nagyban megkönnyíti a dolgot a méhnyak tapintással való vizsgálata (lásd a következő fejezetet). Elenyésző mennyiségű váladék Vannak, akiknél olyan kevés váladék termelődik, hogy azt gyakorlatilag lehetetlen a kinézete alapján megítélni, sor válik fontossá a biológiai önismeret. Az ehhez szükséges érzékenység hamar kifejleszthető: sok vak nő használja sikeresen a hüvelyváladékos módszert. Ha a nő a váladék megítélésében bizonytalan, egyszerű gyakorlat segítségével megállapíthatja, mit érzékel 11
a hüvelynyílás körül. Húzza össze a hüvely körüli izmokat (mint amikor vizelés közben meg akarja szakítani a vizelet sugarát), és azután engedje el magát. Ezáltal lejjebb húzódik a hüvelyben a váladék, és a szeméremajkak elmozdulnak egymás irányában. Most már különbséget lehet tenni a valódi szárazság, a megszűnőben levő szárazság, a nedvesség, a tapadósság, illetve a vizes érzet és a síkosság között. A termékenységet jelző váladék hiánya Néhány nőnél sohasem jelentkezik olyan váladék, amely az általunk leírt, termékenységet jelző váladékra emlékeztetne. Ebben az esetben fontos, hogy jól megismerje a váladéktermelődés reá jellemző képletét. A tüszőrepedés, illetve a legtermékenyebb nap bekövetkeztét egyrészt a váladék több hónapon át megismert árnyalatnyi változásai, másrészt a rendszeres ébredési hőmérsékletmérés révén lehet megállapítani. Megfigyelhető például, hogy a váladék szaga megváltozik a ciklus folyamán. Minél termékenyebb a nő, a váladék szaga annál inkább édessé válik. Kevésbé termékeny, vagy terméketlen időszakban a váladék szaga csípősebb, az ecetére emlékeztető. Ha néhány ciklus után sem fedezhető fel rendszeresen visszatérő képlet - feltéve, hogy a kereső valóban tudja, mit keres -, akkor lehet, hogy az illető azok közé a nők közé tartozik, akik alacsony termékenységi szintjük miatt nehezen esnek teherbe. Zavaró tényezők Bizonyos tényezők zavaróan befolyásolják a hüvelyváladék kiválasztódását. Fertőzések. Egy folyást, amelynek fertőzés az oka, leggyakrabban arról lehet megismerni, hogy irritálja a hüvelyt a szaga, a szokásosnál bővebb a mennyisége és sárgább a színe. Ilyenkor orvoshoz kell fordulni, fordulhat persze, hogy gombás fertőzéssel van dolgunk. Érdemes ilyenkor kipróbálni egy egyszerű, otthon elvégezhető kúrát. A gombás fertőzés ismertetőjelei a fehér, túrószerű folyás, amelynek enyhe élesztőszaga van. A fertőzés oka gyakran átmeneti közérzeti kiegyensúlyozatlanság, amely legyengítette a hüvely védelmét normális körülmények között ellátó egészséges baktériumokat. A hüvely élő joghurttal való öblítése, a fertőzés minél korábbi szakaszában visszaállíthatja a hüvely savanyú vegyhatását, csökkentheti a panaszokat, sőt, el is mulaszthatja a gombás fertőzést. A joghurtot a hüvelybe (pl. egy kisméretű irrigátorral) felfecskendezve 20 percig kell feküdni párnával az ülep alatt. A kúra naponta kétszer elvégzendő, amíg el nem múlnak a panaszok. Egy esetleges fertőzés következtében fellépő folyás megnehezíti a hüvelyváladék néha árnyalatnyi változásainak megfigyelését. Éppen ezért ilyenkor a legokosabb elkerülni a közösülést a teljes gyógyulásig, mivel az nemcsak késlelteti a gyógyulást, hanem szinte elkerülhetetlenül azzal jár, hogy a fertőzés elkezd oda-vissza vándorolni a partnerek között. Orvosságok, kábítószerek és hormonális zavarok. A hüvelyváladék kiválasztódását befolyásoló orvosságok és szerek közé tartoznak nemcsak a különböző fogamzásgátló tabletták, hanem minden egyéb orvosság is, amely szintetikusan előállított hormonokat tartalmaz, valamint a legtöbb nyugtatószer, valószínűleg az allergiák kezelésében használt antihisztaminok és különböző kábítószerek, pl. a marihuána is. A pajzsmirigy működési zavarai is befolyásolhatják a tüszőrepedést, illetve a váladék kiválasztódást. Stressz. Stressznek számítunk minden olyan eseményt, amely megváltozott körülményekhez való alkalmazkodást követel meg. Köznapi példák erre: betegség, utazás, fáradtság, érzelmi feldúltság 12
és izgalom. Fogyókúra és túlzásba vitt sportolás szintén erőteljesen befolyásolhatja a hormonháztartást. Mindez három különböző módon hathat ki a termékenységre: 1. A zavaró tényezőnek nincs semmi észrevehető hatása, és a váladék a megszokott módon termelődik. 2. A tüszőrepedés eltolódik, és csak akkor következik be, amikor a stressz elmúlt vagy sikerült alkalmazkodni hozzá. Ebben az esetben nagy segítséget nyújthat a rendszeres ébredésihőmérséklet-mérés annak megállapításában, hogy milyenfajta váladék termelődik éppen a tüszőrepedéskor. Szélsőséges esetekben, pl. anorexia nervosában szenvedő egyéneknél vagy koncentrációs táborokban hónapokig vagy több évig elmaradhat a tüszőrepedés és a havi vérzés. 3. Tüszőrepedésre egyáltalán nem kerül sor, de a havi vérzés a szokásos időben megjön. Ez esetben a nő vagy száraznak érzi magát egész idő alatt, vagy mégis termelődik hüvelyváladék. Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a hüvelyváladékos módszernek nagy előnye, hogy egyszerű és sokféleképpen alkalmazható. Fogamzásgátló módszerként 97% a potenciális biztonsági aránya, és ez a leghatékonyabb módszer a szeretkezés időpontjának meghatározására, ha a cél a teherbe esés. (Lásd az utolsó fejezetet.) Az első ciklusfél terméketlenségi időszaka akkor ér véget, mihelyt valamiféle váladék észlelhető több váladék nélküli nap után. Folyamatos váladék esetén fontos egy másik módszer (pl. az ébredésihőmérséklet-mérés) egyidejű alkalmazása a tüszőrepedés időpontjának meghatározására. A második ciklusfél terméketlenségi időszaka a legtermékenyebb napot, vagyis a termékenységet mutató váladék jelentkezésének utolsó napját követő negyedik estén kezdődik. A méhnyak Mint már korábban említettük, a méhnyak is változásokon megy át a menstruációs ciklus folyamán. A méhnyak vizsgálatakor elsősorban annak „érettségét" ellenőrizzük, ezen kívül felfedezhetünk ott váladékot is, amely még nem jutott le a hüvelynyíláshoz. A méhnyak vizsgálatának legnagyobb előnye, hogy kiegészíti a hüvelyváladék révén nyert információt a termékeny szakasz kezdetéről. Bizonyos különleges helyzetekben (szabálytalan időtartamú ciklusok esetében, gyerekszülés után, illetve a klimaxhoz közeledvén), nehéz megállapítani a hüvelynyílásnál található váladék jellegét, különösen, ha egyáltalán nincs vagy kevés váladék található a hüvelyen kívül. A méhnyak vizsgálata sokat segít ezekben a helyzetekben. Ez a módszer igen alkalmas vak nők számára is, akik egyedül, külső segítség nélkül akarják megvizsgálni a termékenységüket. A méhnyak vizsgálata Sok leány azzal a képzettel nő föl, hogy nem szabad magukhoz nyúlniuk „ott lent" és még kevésbé a hüvelyükbe nyúlkálniuk, mert ez az orvos területe. Néha a nők attól félnek, hogy árthatnak vagy fertőzést okozhatnak saját maguknak, ha megvizsgálják magukat. (Egy tanfolyamon egyszer azt kérdezte valaki, hogy nem kellene-e steril kesztyűt viselnie a méhnyak vizsgálatakor. Viszont kérdésünkre kiderült, hogy az illető nem követeli meg partnerétől, hogy szeretkezés előtt fertőtlenítse a hímvesszőjét.) Az ehhez hasonló félelmeknek semmi alapjuk, ha az ember gyengéden bánik magával, és ügyel arra, hogy ne legyenek túl hosszúak a körmei, valamint hogy tiszta legyen a keze. Az egész procedúra egyébként nem bonyolultabb, mint amit nagyon sok nő elvégzett már, ha méhszájsapkát helyezett fel vagy megkereste a spirálból lecsüngő fonalat. Ezek a nők már tudják is, hogy hol helyezkedik el a méhnyakuk.
13
A méhnyak tapintása
A méhnyakat, a hüvelyváladéktól eltérően, elég naponta egyszer vizsgálni, kivéve kezdetben, amikor tanulságos lehet naponta kétszer elvégezni a vizsgálatot. Így követhető, hogyan változik a méhnyak a nap folyamán. A méhnyak fekvése ugyanis változik valamennyit minden egyes nap leforgása alatt, és estefelé valamennyivel lejjebb kerül a hüvelyben. Éppen ezért fontos, hogy mindennap kb. ugyanabban az időpontban történjék a méhnyak vizsgálata, lehetőleg a nap későbbi felében. A méhnyak fekvését befolyásolja a vizsgálatkor elfoglalt testhelyzet is. Ki kell próbálni különböző helyzeteket, és megkeresni a legkényelmesebbet, amelyben a méhnyak legkönnyebben hozzáférhető. Tanácsos mindennap ugyanabban a testhelyzetben végezni a vizsgálatot. Sok nő a legkönnyebben állva, egyik lábát pl. egy székre felhelyezve, vagy guggolva és mutató-, illetve középső ujjával a hüvelybe minél magasabbra felnyúlva találja meg a méhnyakat. Könnyebben elérheti, ha a másik kezével könnyedén lefelé nyomja a has alsó részét. Vannak, akiknek a méhnyaka túlságosan magasan vagy kissé oldalt fekszik. A hüvelyfal recés, a méhnyak simább. A méhnyakon található nyílás a méhszáj. A méhnyakat vizsgálva mindenképp váladék kerül az ujjakra. Ez ugyanaz a váladék, mint ami később a hüvelynyílásnál található. Van, aki könnyebben felismeri a váladék különböző típusait (különösen a nagyon nyúlékonyat), ha a váladékot a méhnyakból veszi. Ezen kívül itt hamarabb észlelhetők a váladék változásai, mint a hüvelynyílásnál. Előbb azonban mindig meg kell győződni arról, hogy száraz-e vagy sem a hüvelynyílás, ugyanis a hüvely belseje mindig nedves kicsit. A méhnyak változásai A termékenység változásait négy tényező tükrözi: a méhnyak fekvése, illetve állaga, a méhszáj nyitottsága és a méhnyakban található váladék.
A tüszőrepedés előtti terméketlen időszak alatt
14
A termékeny időszak alatt
A tüszőrepedés utáni terméketlen időszak alatt
A ciklus terméketlen időszakában a méhnyak könnyen elérhető, tapintása aránylag szilárd, kb. olyan, mint egy orrhegyé. A méhszáj csukott, kis mélyedésnek vagy gombostűfejnek hat. A tüszőrepedés közeledtével a következő változások történnek: 1. A méhnyak fekvése megváltozik, és nehezebben érhető el. (Ha véletlenül éppen a legtermékenyebb időszakkal esik egybe a legelső ilyen vizsgálat, még afelől is kétsgei támadhatnak a nőnek, hogy van-e egyáltalán méhnyaka!) 2. A méhnyak puhább, tapintása az ajakéra emlékeztet. 3. A méhszáj annyira kinyílik, hogy belefér egy ujjhegy. 4. Több a váladék és az nyúlékony, amitől a méhnyak tapintása síkosabbá válik. Közvetlenül tüszőrepedés után a méhnyak ismét lejjebb kerül a hüvelyben és keményebb lesz, a méhszáj pedig bezárul. Kevesebb a váladék, amitől a méhnyak százabbnak érződik. Gyermekes anyák méhszája állandóan kicsit nyitott lhet. Ebben az esetben a nyitott és a kevésbé nyitott közötti viszonylagos különbségre kell figyelni. A méhnyak változásai a termékenységi táblázatban A terméketlenség idején a méhnyak zárva van, a hüvely alsó részében található és kemény: ezt egy pont és egy „k" betű jelöli a táblázatban az erre szolgáló kocka alsó részében. A hüvelyben egyre feljebb húzódó, kinyíló félben levő és egyre puhább, termékenységet mutató méhnyakat egy a kockában egyre feljebb rajzolt és egyre nagyobb kör, valamint „p" betű jelzi. A váladékról ugyanúgy lehet feljegyzést készíteni, mint a hüvelyen kívül észlelt váladékról, de természetesen mindkettőt külön kell vizsgálni és a saját rovatába kell bevezetni. Összefoglalva: jóllehet ezzel a módszerrel tovább tart, mint a hüvelyváladékossal, amíg a nő meg tudja különböztetni a termékenység jeleit, sokuk számára nagy segítséget jelent és világosabb észleléssel jár a méhnyak vizsgálata. Akár a méhnyaknál, akár a hüvelynyílásnál észlelhető először a változás, ez a termékeny időszak kezdetét jelzi. A tüszőrepedés utáni terméketlen időszak elsődleges jelei az ébredési hőmérséklet és a hüvelyváladék. E megfigyelések megerősítésére megvizsgálható a méhnyak is, amelynek három napig a hüvely alsóbb részében kell elhelyezkednie, valamint zártnak és keménynek kell lennie. Más állapotok Serdülőkorban Nincs kedvezőbb időpont a termékenység jeleinek elsajátítására, mint amikor éppen megjött az első havi vérzés. 15
Körülbelül tíz évig tart, amíg a szaporodási szervek teljesen éretté válnak. Ez alatt az idő alatt nagyon gyakran előfordul, hogy havi vérzéskor egy petesejt sem szabadul ki a petefészekből. Az első évben kb. minden második ciklus tüszőrepedés nélküli, majd ez a szám fokozatosan csökken egészen addig, amíg harminc ciklusból csak egyben marad el a tüszőrepedés. Kezdetben a tüszőrepedés és a következő havivérzés közötti idő rövid. Ha kevesebb, mint kilenc napon át volt magasabb a hőmérséklet, kicsi az esélye annak, hogy ez a ciklus termékeny volt. Az első termékenységi táblázatok ezt mutatják. Serdülőkorban helytelen fogamzásgátló tablettákat szedni. A tabletták „szabályossá" teszik a havi vérzéseket, de a ritmus, amelyet a nőre kényszerítenek, mesterséges ritmus. Ez gátolja a szaporodási szervek normális fejlődését, és megakadályozhatja, hogy a ciklusok saját természetes és szabályos ritmusukban stabilizálódjanak. A havi vérzés idején A menstruáció alatt csak meghatározott számú napon lehet szeretkezni védekezés nélkül. Ha a havi vérzés vége felé az ondósejtek számukra kedvező közeget találnak a hüvelyben, illetve a méhnyakban, tovább életben maradnak, megtermékenyíthetik a néhány nap múlva kiszabaduló petesejtet. Ez ritkán fordul elő, de akinek rövidek a ciklusai, annál fennáll ez a lehetőség. Egyes kutatók szerint a menstruáció első négy napja, más szakértők szerint csak az első három, teljesen biztos a nagyon rövid (22 napos vagy rövidebb) ciklusú nők számára is. A 24 napos ciklusú nők számára a havi vérzés első hat napja biztos. A hetedik napon termékeny lehet minden nő. (Az első nap mindig a havi vérzés első napja.) Nagyon fontos, hogy a nő biztos legyen abban, hogy valóban havi vérzéssel van dolga, nem pedig különösen bő közti vérzéssel. Egészen biztos ebben akkor lehet, ha kb. két héttel korábban a rendszeresen mért ébredési hőmérséklet emelkedése révén megállapította a tüszőrepedés bekövetkeztét. A fogamzásgátló tabletták után A tabletták folyamatosan egy képzelt terhesség állapotában tartják a testet. A tabletták abbahagyása után eltart egy ideig, amíg a test vissza tud térni saját természetes ritmusához. Egyeseknél sokáig eltart, amíg visszatér a havi vérzés, mások azonnal extra termékenyek lesznek. A hüvelyváladék csak akkor mutat normális képletet, amikor a hormonháztartás, úgymond, megint meg tud állni a saját lábán. Ezért várni kell legalább három hónapig a teherbe eséssel. Ha ez azonban továbbra sem kívánatos, akkor mindennap meg kell tartani a vizsgálatokat, és amíg nem biztos, hogy bekövetkezett a második ciklusfél terméketlenségi időszaka, addig nem ajánlatos védekezés nélkül szeretkezni. Egy másik probléma, amely felmerülhet a tabletták szedése után, a gombás hüvelyi fertőzés. Szoptatás alatt Sok nőnek nem tér vissza a havi vérzése addig, amíg abba nem hagyja a szoptatást. Egyes országokban még ma is használják a szoptatást születésszabályozási módszerként, és így teremtenek néhány év korkülönbséget a gyerekek között. Ilyenkor gyakran szoptatják a gyerekeket éjszaka is. Néhány nő már pár hónappal a szülés után újra menstruálni kezd. Mivel azonban a nők már az első havi vérzés előtt termékenyek, hiszen a tüszőrepedés megelőzi a menstruációt, előfordulhat olyan szélsőséges eset, amikor egyáltalán nincs havi vérzés a terhességek között. 16
A hüvelyváladék figyelemmel kísérése figyelmeztet a termékenység visszatérésére. Kezdetben, a szülést követő és olykor néhány hétig is eltartó vérzés elállta után minden bizonnyal száraz a hüvely, az esetleges váladék pedig valószínűleg merev és száraz. Ha ez a váladék megmarad legalább két hétig, a nő terméketlennek tekintheti ezt az időszakot. Legyen azonban figyelmes minden kis változásra, főleg a váladék krémszerűvé és bővebbé válására, mert az termékenységre utalhat. Egyébként ellenőrizni kell a váladékot és a „száraz" napokat biztosaknak kell számítani. (Lásd a hüvelyváladékról szóló fejezetnek a hosszabb ciklusokról szóló részét.) A rendszeres ébredésihőmérséklet-méréssel meg lehet állapítani, hogy mikor következett be a tüszőrepedés. Fáradságos lehet azonban hónapokon keresztül minden reggel hőmérőzni, anélkül, hogy a hőmérséklet emelkedne, különösen, ha valaki egy egész családról gondoskodik. Általában elég csak azokon a napokon hőmérőzni, amikor a váladék alapján a termékenység nem kizárható, és figyelemmel kell kísérni, hogy a bő váladékot követi-e hőmérséklet-emelkedés. A klimax idején Klimax idején egyre kevésbé szabályosan fordul elő a havi vérzés, vagyis a tüszőrepedések nem szabályosak. Előfordulhatnak vérzések, amelyek nem menstruációk. A klimax alatt ezért különösen fontos annak megállapítása, hogy a vérzés havi vérzés-e, vagy közti vérzés. Havi vérzéssel akkor van dolgunk, ha pár héttel a vérzés előtt a hőmérséklet emelkedése megerősítette a tüszőrepedés bekövetkeztét. A klimax alatt egyre szárazabb lesz a hüvely, és ez alól gyakran csak a tüszőrepedést kísérő váladék a kivétel. A termékenység jeleinek ismerete, mint fogamzásgátló módszer A vizsgálatok Mindennap meg kell vizsgálni a hüvelyváladékot, hogy meg lehessen állapítani, melyek a tüszőrepedést megelőző terméketlen napok. A hüvelyváladék segít a tüszőrepedés időpontjának eldöntésében is. Az ébredési hőmérséklet is minden reggel mérendő. A hőmérséklet emelkedése arra utal, hogy bekövetkezett a tüszőrepedés. A méhnyak alkalmankénti vizsgálata választ ad arra, hogy mikor történt a tüszőrepedés. Az észrevételeket naponta be kell vezetni a termékenységi táblázatba. A módszer alkalmazását megelőzően azonban legalább három hónapra van szükség a termékenység egyéni sajátosságainak betájolásához. Ettől kezdve elég csak a havi vérzés utolsó napjaitól a tüszőrepedés bekövetkeztének megállapításáig figyelemmel kísérni az ébredési hőmérsékletet, a hüvelyváladékot és a méhnyakat. A nő termékenységének és terméketlenségének napjai A menstruációs ciklus első hat napja terméketlen, hacsak nem különösen rövidek a ciklusok. A harmadik, illetve a hatodik naptól nyugodtan lehet szeretkezni a termékenységre utaló első jel felbukkanásáig. Ez a jel lehet a hüvelyváladék feltűnése vagy a méhnyak változása, a kettő közül mindig az, amelyik elsőnek észlelhető. A termékeny és „bizonytalan" napokon tartózkodni kell a gumi óvszer vagy méhszájsapka nélküli közösüléstől, illetve a nemi szervek közötti közvetlen érintkezéstől. Ez esetben a védettség az említett eszközöktől, illetve azok helyes használatától függ. A ciklus tüszőrepedés utáni biztonságos időszaka a harmadik egyhuzamban magasabb ébredési hőmérsékletet mutató reggelen, vagy a hüvelyváladék segítségével megállapított legter17
mékenyebb nap után következő negyedik nap estéjén, vagy a terméketlen időszakra jellemző zárt méhszáj kialakulását követő harmadik estén kezdődik, mindig azzal, ami utolsónak volt észlelhető. A hüvelyváladékos módszer elméleti biztonsági foka nagy. Ugyanilyen nagy gyakorlati biztonsági fokot azonban csak a természetes családtervezés többi módszerének egyidejű alkalmazásával lehet elérni. A lelki beállítottság fontossága Az általunk javasolt kombinált módszer elméleti biztonsági foka 98-99%, feltéve, hogy helyesen alkalmazzák. Előfordul ugyanis, hogy egy nő teherbe esik, mert rosszul ítélte meg a szeretkezés napját, s valójában termékeny volt. A tapasztalat azt mutatja, hogy ebben az összefüggésben döntő jelentősége van a lelki beállítottságnak, ugyanis a természetes fogamzásgátlást alkalmazók közül szinte kizárólag azok esnek teherbe, akik eldöntötték, hogy gyereket akarnak, csak éppen nem most, vagy azok, akiknek már van gyerekük és többet akarnak, csak éppen nem most. Ez meggyengíti a védekezési szándékot, és ilyenkor könnyen megtörténhet, hogy hiba csúszik a jelek tolmácsolásába. Azoknak, akik a természetes fogamzásgátlást választják, előbb tisztázniuk kell magukkal, illetve a partnerükkel, hogy hogyan fogadnának egy esetleges terhességet? Akarnak-e gyereket, és ha igen, mikor? Mit tennének egy nem tervezett terhesség esetén? Mit tehet a férfi? Egy tartós kapcsolatban mindkét félnek önszántából hozott döntése kell, hogy legyen a természetes fogamzásgátlás alkalmazása. A módszer kevéssé használható olyan partnerek számára, akik nem tudnak szót érteni egymással, de sok példa van arra is, hogy a természetes családtervezés hozzájárult egymás jobb megértéséhez és a kapcsolat elmélyítéséhez. Mivel a módszer a nő ciklusait követi, azt hihetnénk, hogy a férfi nem sokat tehet. Pedig le tudja olvasni és le tudja rázni a hőmérőt, fel tudja jegyezni a hőmérsékletet a táblázatba, megtanulhatja mindazokat a jeleket a nő testében, amelyektől kettejük közös termékenysége függ, valamint segíthet megvizsgálni a méhnyakat, különösen, ha a nő nehezen éri el azt. A férfi legfontosabb szerepe a természetes fogamzásgátlásban a nő termékenységi ciklusának megismerése és tiszteletben tartása. Így mindkettőjük közös akarata dönti el, hogy mikor tartózkodnak a szeretkezéstől. Fontos téma, amelyről minden e módszert alkalmazó párnak beszélnie kell: „Mit teszünk a termékenység ideje alatt?" Alapvetően két lehetőség van: vagy a gumi óvszer, illetve a méhszájsapka használata, vagy a közösülés elkerülése. A termékeny napok nem jelentenek önmegtartóztatást Az „önmegtartóztatás" nem szerencsés szó. A kifejezés aszketizmusra és valami negatív eseményre tereli gondolatainkat. A természetes fogamzásgátlás összefüggésében a szeretkezés elkerülése annyit tesz, hogy egy ondósejtnek sem szabad érintkezésbe kerülnie a nő nemi szervével, ami a megszakított, illetve visszatartott közösülésre is vonatkozik, mivel mindkettőnél kerülhet ondósejt a hüvelybe már a férfi ejakulációja előtt. Ugyancsak fontos, hogy ne jusson ondósejt a hüvelynyílás közelébe sem. Ha a közeg nagyon előnyös számára, egyetlen ondósejt, amelyiknek sikerült a szeméremajkakra kerülnie, be tud jutni a hüvelybe, és felúszhat a petevezetékbe! A közösülés elkerülése természetesen nem jelenti a szextől való tartózkodást. Éppen 18
ellenkezőleg: a termékenység időszaka lehetőséget ad a partnereknek, hogy kísérletezzenek a szexuális együttlét más formáival, a szexualitásban való találékonysággal, a rutinszerű „nyerni a végén" beállítottság helyett. A testi szerelem így új frissességre tehet szert. A gumi óvszer és a méhszájsapka használata A gumi óvszert, illetve a méhszájsapkát - mivel a természetes fogamzásgátlás keretében éppen a termékeny vagy bizonytalan időszak alatt jöhetnek csak számításba - helyesen kell használni, és tudatában kell lennünk annak, hogy még akkor se százszázalékosan biztonságosak. A gumi óvszer előnye ebben az összefüggésben az, hogy ondósejtpusztító krém nélkül is használható. A méhszájsapka ugyanis egy időre megnehezítheti a hüvelyen kívüli váladék ellenőrzését, mivel az ondósejtpusztító krém (amely nélkül a méhszájsapka nem jelent védelmet) összekeveredik a váladékkal. Következésképpen hőmérsékletméréssel kell eldönteni, hogy mikor kezdődik a második ciklusfél terméketlen szakasza. Aki nem óhajt semmiféle korlátozást az első ciklusfél terméketlen időszakában, az alkalmazzon méhszájsapkát a hetedik naptól vagy - ha rövidek a ciklusai - a negyedik naptól. Egyébként gumi óvszer vagy méhszájsapka használandó a termékenység időszakának kezdetétől mért harmadik magasabb hőmérsékletig. Egyedülálló nők számára A természetes fogamzásgátlást övező mítoszok egyike, hogy csak tartós kapcsolatban élő párok használhatják. Egyedülálló vagy tartós partnert nélkülöző nő számára talán még kevésbé szükséges, hogy ártalmakat okozzon saját magának tabletták vagy spirál folyamatos használatával, különösen, ha ritkán él nemi életet, hiszen az idő legnagyobb részében amúgy is terméketlen. A termékenység napjai alatt választani lehet a közösülés elkerülése, a gumi óvszer, illetve a méhszájsapka használata között. Ha a nő az utóbbit választja, szeretőjének egyáltalán nem kell részt vállalnia a születésszabályozásból, hacsak maga a nő nem akarja felvilágosítani őt arról, hogy mit használ. (Elképesztő, hány férfi feltételezi, hogy ezt a problémát a nő már megoldotta!) A másik lehetőség, hogy a férfi gumi óvszert használ. Ez különösen alkalmi kapcsolatok esetén hasznos, mivel mind a fertőzések, mind pedig a nemi betegségek ellen védelmet nyújt. A termékenység jeleinek ismerete, mint fogamzásserkentő módszer A természetes családtervezés valóban születésszabályozás mindkét irányban. Ha egy egészséges pár gyereket akar, akkor minden reményük megvan rá, ugyanis minden ciklusban tudják, hogy mikor termékeny a nő, és eszerint időzítik a közösülést. A legtöbb pár, ha a természetes családtervezést választja a teherbe esés elősegítésére, két-három ciklus után gyermekáldásnak nézhet elébe. Ha ez egy egész évi próbálkozás után sem sikerülne, akkor valószínűleg valami probléma van a partnerek közös termékenységével. Mielőtt azonban orvosi vizsgálatnak vetnék alá magukat, sokat tehetnek a termékenység jeleinek megfigyelése révén. A hőmérsékleti görbe A hőmérsékleti görbe választ ad arra, hogy szabályosak-e a tüszőérések, és hogy a ciklus második fele elég hosszú-e a teherbe eséshez. Legalább hat napig tart a petevezeték legkülső részén megtermékenyített petesejt vándorlása a méhüreg felé és végül beágyazódása a méhtest nyálkahártyájába. Mihelyt a tüszőérés megtörtént, onnan, ahonnan a petesejt kiszabadult a petefészekből, egy ún. sárgatest képződik, amely 19
progeszteront termel. Ez a hormon felkészíti az anyaméhet a megtermékenyített petesejt befogadására. A méhnyak bezáródik, és a váladék besűrűsödik, ami elszigeteli a méhet a külvilágtól. A méhnyálkahártya felpuhul, s ezzel elősegíti a megtermékenyített petesejt beágyazódását. A test hőmérséklete emelkedik, ami egyfajta inkubátorként működik a növekvő magzat számára. Ha azonban a sárgatest elpusztul, akkor túl rövid az az időszak, amely alatt elvégezhetné feladatát. Ez esetben a havi vérzés megindul a hőmérséklet-emelkedéstől számított kilenc napon belül, a petesejt nem tud beágyazódni a méhfalba, és ez a ciklus terméketlen lesz. Sok orvos még ma is azt javasolja, hogy csak a hőmérsékletet kell mérni, mivel szerintük ennek segítségével előre ki lehet számítani a legtermékenyebb napokat. Az olvasó most már tudja, hogy a hüvelyváladék és a méhnyak a hőmérséklet emelkedésénél sokkal megbízhatóbban mutatja az éppen az adott időpontra jellemző termékenységet. A közösülés időpontjának megválasztása A legalkalmasabb időpont a közösülésre akkor van, amikor a termékenységet mutató váladék és a legtermékenyebb nap olyan közel van, amennyire csak lehet, vagyis amikor a hüvelyváladék a legnyúlékonyabb, illetve a méhnyak felhúzódott a hüvelyben, a méhszáj nyitott és a méhnyak puha. Egy nap elmúltával tanácsos alkalmat keríteni újabb közösülésre. Azoknál a nőknél, akiknél csak ritkán következik be tüszőrepedés, hosszúak a ciklusok, és általában csak egy napig (vagy talán csak néhány óra hosszat) tapasztalható termékenységet jelző váladék, könnyen megeshet, hogy teljes egészében elmulasztják a termékeny időszakot. Ha ráadásul kevés a váladék, figyelni kell arra, hogy tapasztalható-e alkalmi nedvességérzet a hüvelyben. Némelyik férfi kevés ondósejtet termel. Régebben azt javasolták, hogy ilyen esetben a pár kerülje a közösülést néhány napig, s az alatt az ondósejtek száma meg fog nőni. Ma azt tartják a kutatók, hogy ez csak oda vezet, hogy az öreg és egyéb módon életképtelen ondósejtek száma növekszik, nem a kitűnő kondícióban levőké.* *(A lektor véleménye szerint a szerzők alulértékelik az ondósejtszám jelentőségét. 20 millió/ml sejtszám alatt a fogamzás-természetes körülmények között-csak amolyan szabályt erősítő kivétel. Három napra van szükség a szeretkezés után az ondósejtszám helyreállításához.)
Mindenesetre gondolni kell arra, hogy az ondósejtek elpusztulnak a magas hőmérséklettől, vagyis helyes, ha a férfi ebben az időszakban nem szaunázik vagy fürdik forró vízben. Mindezektől a közösülések néha túlságosan tervezetté és feszültekké válnak, különösen, ha nagyon erős a gyermekáldás utáni vágyakozás. Ez esetben talán legokosabb egy időre félretenni a termékenységi táblázatokat. A szülés időpontjának kiszámítása A nők 90%-ánál átlagban 266 nap (38 hét) szokott eltelni ± 2 hetes eltéréssel a megtermékenyítés és a szülés között. A hagyományos módszer szerint az utolsó menstruáció első napjától számítva 280 napot (40 hetet) tesz ki a terhesség. Az egyszerű számítás, amelyet az orvos készít, megfelel az átlagos hosszúságú ciklusoknak. A szülés időpontja: az utolsó menstruáció első napja + 7 nap + 9 naptári hónap. Ha pl. az utolsó menstruáció január 6-án kezdődött, akkor október 13-a körül fog születni a gyerek. Ez a számítás azonban nem felel meg, ha hosszú ciklusban történt a megtermékenyítés. A képlet akkor így módosul: a legtermékenyebb nap vagy a hőmérséklet-emelkedés napja + 7 nap +9 naptári hónap. Ha a hőmérsékletemelkedés február 3-án következett be az előző példában, akkor október 27-e körül várható a gyerek, két héttel később, mint amit a hagyományos képlet feltételez. Természetesen az ultrahangvizsgálat szintén felvilágosítást ad arról, hogy mekkora a magzat, de megint csak átlagban számítva. Vagyis, ha nem tudjuk, hogy mikor történt a 20
megtermékenyítés, nagyobb a kockázata annak, hogy fölöslegesen beindítják a szülést. Ha azonban tudjuk, nagyobb az esélye annak, hogy a gyerek akkor jön világra, amikor arra érett.
21
