termekdijhirek.hu : [ ]

IMEDIA Kft. 1027 Budapest, Frankel Leó út 18. Tel.: (1) 315 1704 - Internet: www.imedia.hu

termekdijhirek.hu 2013.11.12 02:06.29 - [27161903] Mindent bevet a NAV a kamarai díjért

Legalább 160 ezer hazai vállalkozás számíthat arra, hogy a Nemzeti Adó- és Vámhivatal megkeresi őket a kamarai regisztrációs díj befizetésének elmulasztása miatt. Az érintett vállalkozásoknak minimum 10 ezer forintjába kerülhet az eljárás, a kamarák pedig legkevesebb 800 millió forint elmaradt bevételhez juthatnak, de az összeg jóval nagyobb is lehet. 2012-ben a törvény által kötelezett 708 ezer vállalkozásból 545 ezer, idén az érintett 571 ezer vállalkozás közül 385 ezer fizette be a kötelező kamarai regisztrációs díjat - tájékoztatta az Adó Online-t a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK). Ahogy az adatokból kiderül, tavaly a vállalkozások 23, idén 32 százaléka nem tartotta fontosnak, hogy eleget tegyen a törvényben előírt kötelezettségének. Hogy miért csappant meg az érintett vállalkozások száma 708 ezerről 571 ezerre, azt Ay János, az MKIK igazgatója azzal magyarázta: tavaly ősszel úgy módosították az agrárkamarai törvényt, hogy a korábbiakhoz képest tevékenysége alapján jelentős számú vállalkozás került át az agrárkamarához. A regisztrációra kötelezettek száma azért is csökkent, mert részben a válság, részben a törlések miatt csökkent a vállalkozások száma - tette hozzá. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) a területi kamarák behajtási megkeresései alapján folytatja le a végrehajtási eljárást a bejelentett adózókkal szemben - tudta meg az Adó Online. A területi kamarák, mint a kamarai hozzájárulás jogosultjai döntenek arról, hogy mely adózóknál és mikor kezdeményeznek a NAV-nál behajtási eljárást. A területi kamarák behajtási eljárás megindítására irányuló megkeresése végrehajtható okiratnak minősül hangsúlyozták az adóhatóságnál. A tájékoztatás szerint a NAV nem rendelkezik olyan adattal, hogy hány adózónak kellene a kamarai hozzájárulást befizetnie, illetve mennyien nem teljesítették e fizetési kötelezettségüket. Valamennyi eszközt bevetnek A hatóság az adózás rendjéről szóló törvény köztartozásokra vonatkozó behajtási szabályok alapján szedi be a kamarai regisztrációs díjat - közölték lapunkkal. A NAV valamennyi jogszabály által biztosított eszközt igénybe vesz a követelés behajtása érdekében, például a végrehajtási átvezetést, hatósági átutalási megbízást (inkasszót), jövedelem letiltást, ingó és kivételes esetben ingatlan végrehajtást. A NAV tájékoztatásából az is kiderül, hogy az évi 5 ezer forintos befizetési kötelezettség elmulasztása akár jóval drágább mulatság is lehet a vállalkozások számára, annak ellenére, hogy ebben az esetben nem bírságol a hatóság. Ugyanis a behajtási eljárás lefolytatásáért az eljárás megindításakor 5 ezer forint összegű végrehajtási költségátalányt számítanak fel, ezen túlmenően pedig nyilvántartáson alapuló foglalás esetén foglalásonként, helyszíni eljárás esetén pedig helyszínenként további 5 ezer forint végrehajtási költséget. Illetve ha az eljárás során valamilyen készkiadás jellegű költség merül fel, úgy végrehajtási költségként azt is az adós köteles megfizetni. Ezért a hatóság azt javasolja, hogy a többletkötelezettségek elkerülése érdekében célszerű, ha a kamarai hozzájárulás fizetésére kötelezettek még a -1-


behajtási eljárás kezdeményezését megelőzően önként teljesítik fizetési kötelezettségüket a területi kamaráknál. Az Adó Online kérdésére az adóhatóságnál azt is közölték, hogy a behajtási eljárás befejezésére konkrét határidő ugyan nincs meghatározva, azonban a behajtási eszközök megválasztásakor is lényeges szempont a tartozás mielőbbi beszedése és az eljárás lezárása. Ezzel együtt számos körülmény befolyásolja az eljárás időtartamát (pl. az adós vagyoni helyzete, a vagyon jellege, fizetési hajlandóság, az ügyben érkező beadványok stb.), így az eljárás befejezésére irányadó egységes határidő nem határozható meg - hangsúlyozták. Azért kaszáltak a kamarák Bár a vállalkozások negyede-harmada adós maradt a regisztrációs díj befizetésével, mégis jelentős summát kasszíroztak a kamarák. A múlt évben 2726 millió, idén 1928 millió forint folyt be ezen a jogcímen - tájékoztatták lapunkat. Arra ugyanakkor nem kaptunk választ, hogy mennyi ment el a szervezetek fenntartására, s mennyi az egyéb feladatokra, legalább is összesített adat nincs. Ahogy Ay Jánostól megtudtuk, a kamarák a befolyt díjakért cserében a törvényben nevesített három ingyenes szolgáltatást: általános gazdasági, pénzügyi, adózási, hitelhez jutási kérdésekben tanácsadást; pályázati tanácsadást; üzleti partner közvetítést nyújtanak. De emellett más ingyenes és kedvezményes szolgáltatások is igénybe vehetők, így például iparjogvédelmi, munkaügyi, munkavédelmi tanácsadás; fogyasztóvédelmi tájékoztatás; szakmai klubok, tagozatok munkájában ingyenes részvétel; az Európai Vállalkozásfejlesztési Hálózat szolgáltatásai; elektronikus újságok, hírlevelek; közbeszerzési tanácsadás; kamarai energetikai beszerzési közösség; szakképzési tanácsadás; innovációs tanácsadás - sorolta. Arról ugyanakkor nincsenek összesítéseik, hogy a kamarai tagok milyen mértékben éltek/élnek a felkínált lehetőségekkel. Hajnal László

Lánchíd Rádió A telefonnál Parragh László 2013.11.08 - 07:33 (hossza: 11 perc) - [5751191] Műsorvezető: - A Magyarországra áramló külföldi működőtőke több mint negyede német, miközben ezek a vállalatok mintegy 300 ezer munkahelyet hoztak létre. Mindez tegnap hangzott el a Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara 21. Konjunktúra Fórumán, ahol összegezték az eddigi eredményeket. Németországot egyébként hazánk továbbra is fontos stratégiai partnernek tekinti - ezt Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter mondta. És kifejtette azt is, hogy éppen a német vállalatok, melyek ugye itt fektettek be, segítettek egyebek mellett a válság leküzdésében. De vajon mi a mérleg a rendszerváltás óta eltelt évekből? A telefonvonalban köszöntöm Parragh Lászlót, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnökét. Jó reggelt kívánok. Parragh László: - Jó reggelt kívánok. Nos, azért azt nem szabad elfelejteni, hogyha valaki befektet, akkor azt mindig azért teszi, hogy jövedelemre, haszonra tegyen szert. Következésképpen a befektetésnek az a lényege, hogy eredményt hozzon annak, aki ezt -2-


invesztálta. A másik oldalnak, tehát nekünk kell arra ügyelnie, arra figyelnie, hogy ez a befektetés hasznos-e a számunkra vagy sem. Mi is nyereségre teszünk szert akkor, amikor itt befektetnek vagy sem. A német tőkével az a nagy szerencsénk egyébként, hogy az jellemzően nagyobb mértékben iparba ment, termelési szektorba ment, ahol jelentős termelési kultúrát hoz, munkakultúrát hoz, minőségi tevékenységet, bővíti az exportot és az ipari termelésen keresztül pedig magát az ország ipari termelését is. Műsorvezető: - Na most az imént azt kezdtem el idézni a szakértők elemzéséből, mely szerint a hazai gazdasági növekedés harmadát ezek a befektetések adták. Mindemellett ugye azt se felejtsük el, hogy munkahelyeket is teremtettek. Ön szerint elégedettek lehetünk a jelenlegi számokkal, hogyha mondjuk az elmúlt húsz évet nézzük? Parragh László: - Én ezt nem gondolom, hogy fekete-fehér alapon meg lehet ítélni. Tehát meggyőződésem az, hogy vannak olyan befektetések, amelyek hasznosak egy országnak, miközben vannak olyan befektetések, amik rövid távon hasznot hoznak, hosszú távon azonban kiviszik a jövedelmet és esetleg elszívják a nemzeti jövedelem egy részét. Tehát főleg a Bokros-csomag idején, "95-ben, amikor piaci monopolhelyzeteket adott el Magyarország az energetikában, telekommunikációban, bankrendszerben, akkor bizony olyan befektetések is jöttek, amelyeken keresztül a GDP-nk éveken át jelentős mértékben kifelé áramlott. Elég mondjuk az energiaárakra gondolni vagy a kötvényeken keresztül az alapkamat, magas alapkamaton keresztül a kamatszintre gondolni. Műsorvezető: - Hogyha már említette ezt az időszakot, akkor egy bennem régen motoszkáló kérdést engedjen meg, hogy feltegyem. Meddig beszélhetünk befektetésről és mikortól beszélhetünk az ország vagyonának, ha úgy tetszik, kiárulásáról? Parragh László: - Ez mindig konkrét helyzettől függ. Azért "95-ben Magyarország csődhelyzetben volt és ebből a csődhelyzetből vélte úgy, hogy kimenekül ezeknek a monopolpozícióknak az eladásával. Hát pontosan fordítottját érte el, hiszen hosszú távú jövedelemszivattyúkat épített be a rendszerbe. Ez egyébként más országokkal is így van, tehát a közép-kelet-európai térségben semmiképp sem vagyunk egyedül. Az egy másik kérdés, hogy ezt valamilyen módon ki kell igazítani, mert ez tartósan nagyon súlyos következményekkel jár. Ez az, amit érzékelünk a mindennapok szintjén. Műsorvezető: - Számomra valahogy kettéválasztható ez a kérdés. Ugyanis azt láttuk, hogy a rendszerváltást követő években vagy mondjuk, hogyha az elmúlt, nagyjából 20 évet, ha kettéválasztjuk, akkor az első felében vagy ha úgy tetszik, akár 2010-ig az volt a jellemző, hogy a stratégiailag fontos vállalatokat, beszéljünk itt vízműről, beszéljünk itt akár az energiaellátásról, a gáztározókról, azokat adta el külföldi befektetőknek az akkori kormányzat vagy ugye államigazgatás. Most pedig azt látjuk, és az elmúlt években pedig inkább az a tendencia vette talaját Magyarországon, hogy kvázi ki nem használt területekre települ be külföldi befektető. Parragh László: - Hát ennek egyértelmű oka van. Műsorvezető: - Ez illeszkedik az európai trendbe? Parragh László: - Látható, hogy ez a kormány nem kíván privatizálni, sőt, inkább visszatér az állam bizonyos piaci pozíciókba. Tehát nincsen tere annak, hogy valaki privatizáción keresztül pozíciót szerezzen. Egyébként ez nagyon helyes, tehát én azt gondolom, hogy ezzel messzemenőkig egyet lehet és egyet kell érteni. A másik befektetési lehetőség, az ipar -3-


területén pedig ott jelenik meg, hogy azért Magyarországon Európához képest és a világhoz képest egy megfizethető munkaerő van, aminek a tudása nem éri el a német színvonalat, de jobb, mint mondjuk egy ázsiai munkaerő. Jó a munkakultúra, tisztességes, jó irányba mozdultak a folyamatok, hiszen az adórendszer, a munka törvénykönyve, a segélyezési rendszer is munkára ösztönöz, teljesítményre ösztönöz. Tehát egy ipari befektető szempontjából nézve Magyarország egy mindenképpen jó terep. Műsorvezető: - És talán éppen ezért nem titkolt célja Magyarország kormányának, hogy az uniós államként lehessen a közeljövőben hazánk az, ahol a GDP legnagyobb aránya az ipari termelésből származik. Korábban Orbán Viktor miniszterelnök úgy fogalmazott az egyik nyilatkozatában, hogy az újraiparosítás politikáját kell sürgetni. Ön szerint hol tartunk most ebben a versenyben? Hiszen ez azért egy verseny a tagállamok között. Parragh László: - Ez így igaz, és ez a verseny élesedni fog. Egyre több országban fogalmazzák meg ugyanezt, egyre több országban döbbennek rá az európai unión belül, hogy pusztán önmagunknak szolgáltatni kevés ahhoz, hogy fönntartható legyen a gazdaság növekedése. Tehát a politika szintjére emelik az újraiparosításnak, a működőtőke vonzásnak a céljait. Ebben Magyarország szerintem most előnyben van. Nem szabad ezt túlbecsülni persze, de előnyben vagyunk. Azért, mert jó néhány olyan társadalmi alrendszernek az átalakításában előbbre járunk, mint a szomszédaink vagy a környezetünk. Hogyha visszatekintünk mondjuk a szlovák gazdaságtörténetre, akkor azt látjuk, hogy a kétezres években a Dzurinda-kormány olyan reformokat hajtott végre, amelyek az egyébként az akkor hátul kullogó Szlovákiát az élmezőnybe lökték és a mai napig ebből él a szlovák versenyképesség. Mi most az elmúlt három évben szerintem sokkal több területen változtattunk az életünkön, mélyrehatóbban változtattunk. Hogyha ezek beérnek, akkor minden feltétel adott lesz ahhoz, hogy Magyarország ismét az élmezőnyben legyen ebben a térségben. Műsorvezető: - Na most hazánk kritikusai vagy akár az itt élő kritikus választópolgárok azt mondják, hogy folyamatosan azt hallják a híradásokból, hogy Magyarország növekedési pályára lépett, Magyarország jobban teljesít és gyakorlatilag most már nemsokára leszüretelhetjük a gyümölcsöt, merthogy teremni fog. Mikorra lesz ennek mind meg a látható hozadéka? Parragh László: - Hogy a növekedés miből ered, az mindig egy nagyon nagy kérdés. Az elmúlt évtized növekedése alapvetően hitelből történt. Tehát én azt gondolom, hogy az a fajta fogyasztásnövekedés, ami abból indul, hogy fölveszek egy svájci frank hitelt és importálok egy elektrotechnikai terméket vagy egy autót, és ez löki meg a magyar GDP-t, az nem egy fenntartható és nem egy feltétlen egészséges összefüggés. Ha azonban ez a növekedés egy olyan jövedelemből ered, amit már megtermeltünk, amit félretettünk, ami itt van az országban, a fogyasztónál ténylegesen és nem hitel, akkor ez egy egészséges, fönntartható növekedés. Ehhez mindenképpen idő kell. Az első lépés az, hogy Magyarország kiszabaduljon a devizahitelből, illetve általában a hitelcsapdából. Abban a pillanatban, amint a magyarországi fogyasztónak, egy egyszerű állampolgárnak nem az a legnagyobb problémája hó végén vagy hó elején, hogy hogyan fizesse be a csekket a bank felé, hanem az, hogy a jövedelméből megmaradt pénzzel mit kezdjen, hogy azt megtakarítsa vagy pedig elköltse, nos, ebben a pillanatban lépünk ki valójában ebből a csapdából, és indulhat be egy tartós, egészséges növekedés. Műsorvezető: - És hogyha visszatérünk még néhány mondat erejéig az iparhoz. Az autóiparon azt látjuk, hogy hazánkban folyamatosan fejlődik. Mercedes, Audi, ugye a Rábával együtt -4-


most már a Volvo is jelen van, ne is beszéljünk a Bosch-ról, Opel alkatrészeket is beszállítunk, azért most már a kuplunggyártás is, a LuK azért most már eléggé híres, hírhedt egész Európában és a jó hírét viszi Magyarországnak. Mi még az az irány, amelyben nyitnunk kellene, mondjuk az autóiparon túl ön szerint, hogy elérjük a célunkat a GDP-vel kapcsolatban? Parragh László: - Van az autóiparban is még mozgásterünk, hiszen a visegrádi négyek közül mi csak a harmadikak vagyunk, Szlovákia is és Csehország is előttünk jár autóipari termelésben egy főre vetítve, tehát van ebben lehetőség. A másik nagy lehetőség az autóipari beszállítói kör széles értelemben. Tehát ideértve a vegyipart és üvegipart, festékipart, minden olyan területet, ami az autóipart kiszolgálja. De vannak Magyarországnak természetes adottságai. Ilyen az élelmiszerfeldolgozó-ipar, ilyenek a régi, hagyományos iparágaink, mint elektronika vagy különösen a gyógyszeripar. De hát növekedési motor lehet a turizmus is. Tehát én azt gondolom, hogy nem kell félnünk attól, hogy nem találunk területet, ahol érdemes dolgoznunk. Műsorvezető: - És még legvégül, ugye arról beszéltünk, hogy a Bokros-csomag időszakában mik voltak azok a stratégiailag talán rossz lépések, amit az akkori kormányzat vagy pénzügyi vezetés végrehajtott és ami miatt rossz helyzetbe került hosszú távon Magyarország, most az előbb említett, ön által említett területek közül mik azok, amiket a rendszerváltás óta ön szerint ki lehetett volna aknázni, mégse tettük meg? Parragh László: - Hűha, hát rengeteg hibát elkövetett Magyarország, részben tudatosan, részben pedig oktondiságból vagy butaságból. Azért mi leépítettük az iparunkat, átadtuk a piacainkat, hagytuk, hogy rátelepedjenek a magyar gazdaságra olyan külföldi szereplők, akik nem feltétlenül voltak hasznosak a számunkra. Belementünk a devizahitelcsapdába. Monopolhelyzeteket adtunk el olyanoknak, akik egyébként amúgy is állami cégek vagy állam által birtokolt cégek a saját hazájukban és itt a profit volt az elsődleges céljuk, még most is az egyébként. Tehát azt gondolom, hogy ezt összegezni egy gazdaságtörténeti tanulmány és mindenképpen egy tanulságos történet az utánunk következő nemzedéknek. Műsorvezető: - És talán meg is kellene születnie annak a tanulmánynak. Mindenesetre most úgy tűnik, hogy az újraiparosítás korszakát éli Magyarország, hiszen az látszik, hogy folyamatosan üzemeket avatnak, hoznak létre,t stratégiai megállapodásokat kötnek nagyvállalatok, külföldi nagyvállalatok a kormánnyal. És ahogy az adatok mutatják, a német működőtőke pedig igen erőteljesen jelen van Magyarországon, ami persze a növekedést garantálja. Az elmúlt percekben Parragh Lászlóval, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnökével beszélgettünk minderről.

-5-

termekdijhirek.hu : [ ]

Recommend Documents