TERÜLETRENDEZÉSI ÁLLAMIGAZGATÁSI ELJÁRÁSOK SZÜKSÉGESEK

PAKSY GÁBOR vezérigazgató, VÁTI Kht.

TERÜLETRENDEZÉSI ÁLLAMIGAZGATÁSI ELJÁRÁSOK SZÜKSÉGESEK Az 1996. évi XXI. törvény hatálybalépésével, benne a területrendezés intézményének szabályozásával, talán abban az idôben fel sem ismert, nagy lehetôséget kapott szakmánk. Ugyanakkor ezáltal óriási felelôsség is hárult a területi tervezéssel és ezen belül is a fizikai térszerkezet alakításának tervezési, kutatási, igazgatási kérdéseivel foglalkozó szakemberekre. A törvény a területrendezésnek csak néhány, elsôsorban a tervezésre vonatkozó kérdésében rendelkezett, de ezekbôl egyértelmû, hogy területrendezési tervek alapján törvényi erôvel nyílik most már lehetôség a területfejlesztési célok mellett, a környezeti adottságokat, a táj terhelhetôségét, a távolabbi jövô fejlesztési igényeit figyelembe vevô, az eddig inkább csak hangoztatott fenntartható fejlôdés követelményeinek érvényre juttatására; a térségi térszerkezet alakítására, ezen belül a térségi területfelhasználás, a településrendszer, az infrastrukturális hálózatok térbeli rendjének egymással és az ágazati koncepciókkal, az egyes települések törekvéseivel, terveivel összehangolt meghatározására;

zési terv (OTrT) is. Ezért most figyelmünket arra kell irányítanunk, hogy megvannak-e a feltételei e nagyjelentôségû tervek érvényesülésének. Az Alkotmánybíróság már a 3/1997.(I.22.) AB határozatában egyértelmûen kimondta, hogy a különbözô léptékû területrendezési tervek és a településrendezési tervek hierarchikus rendszert képeznek. Szakmai közhely, hogy az Országgyûlés által törvénnyel elfogadott területrendezési tervekben foglaltak az egyedi építési ügyek, a térszerkezetet alakító létesítmények elhelyezése, illetôleg egyéb intézkedések meghozása során érvényesülhetnek, vagy nem. Ezért különös jelentôsége van az országos léptékû, döntôen stratégiai jelentôségû, koncepcionálisan meghatározott területrendezési döntéseknek, elôírásoknak a tervhierarchia lépcsôin – egészen a településrendezési tervekig – fokozatosan pontosodó, helyi viszonyoknak is megfelelôen részletezô tervezési rendszerére. Ennek tervezési elveit és módszereit az Országos területrendezési terv készítése során kialakítottuk, és reményeink szerint az Országgyûlés elfogadja, alkalmazását elrendeli. Ezeket elôrebocsátva feltehetjük azt a kérdést, mi szükséges még a területrendezési céloknak a reálfolyamatokban való érvényesüléséhez. A továbbiakban ezt kísérlem meg felvázolni, megindokolni.

röviden összefoglalva szakmai elveink gyakorlati alkalmazására és érvényesítésére. A törvény elôkészítésének idején még nem volt felkészülve szakmánk arra, hogy a területrendezés teljes intézményének szabályozásához megfelelôen részletes elvi alapot és megoldási javaslatokat szolgáltasson. A korábbi négy évtized hazai regionális tervezésének gyakorlati tapasztalatai erre valójában nem nyújthattak elégséges információt. A területrendezésnek nemcsak az a külsô feltételrendszere változott meg alapvetôen, amely között mûködnie kell, hanem – a korábbi regionális tervezéshez képest – a tartalma, jellege, betölthetô szerepe, érvényesülésének a lehetôségei is. Az utóbbi két-három év tervezési, egyeztetési tapasztalataira volt szükség a területrendezés tervezési rendszerére, a településrendezési tervekkel való kapcsolatára vonatkozó elvek és gyakorlati megoldások kifejlesztésére. Idôközben hatályba lépett az elsô, törvénnyel elfogadott, törvényi elôírásokat tartalmazó területrendezési terv, a Balaton kiemelt üdülôkörzet terve, és várhatóan a közeljövôben az Országgyûlés elé kerül az Országos területrendeFALU VÁROS RÉGIÓ 2001/2

1. Mi indokolja területrendezési igazgatási eljárások bevezetését ? Területrendezésre vonatkozó jogszabályok – közvetlen vagy közvetett módon – kimondják a tervekben foglaltak figyelembevételi kötelezettségét.1 A tervek elfogadásáról szóló törvény/ek/nek, megyei önkormányzati rendeleteknek – elvileg – saját „jogi erejüknél” fogva is érvényesülniük kellene. Tapasztalati adatok azonban azt mutatják, hogy a korábbi évtizedek un. regionális terveiben foglaltak – kivéve a Balatoni üdülôkörzet elsô regionális terve hatályosulásának azt a szakaszát, amikor egy rendkívüli jogkörrel rendelkezô igazgatás (nagy hatáskörû fôépítész) mûködhetett – lényegében még a tervezési szakterületen belül sem érvényesültek. Az minden részletes indoklás nélkül kijelenthetô, el is fogadható, hogy a területrendezés nem egyenlô a területrendezési tervezéssel, a tervek elfogadásával. A területrendezésnek – mint igazgatási jellegû intézménynek – megfelelô eszközökkel is kell rendelkeznie rendeltetésének betöltéséhez.2 Nem lebecsülve a politikai, etikai jellegû eszközök alkalmazásában vagy a tervezés érdekegyeztetô szerepében rejlô lehetôsége3

ket, elengedhetetlennek tûnik a jogi, igazgatási eszközök felhasználása a nemzeti, a térségi jelentôségû területrendezési célok, követelmények érvényesítéséhez. Szükséges, hogy megfelelôen szabályozott államigazgatási eljárások is legyenek. A területrendezési eljárásokkal szemben – a területrendezés céljainak, szabályainak érvényesítésén belül – összefoglalóan követelményként támaszthatjuk, hogy a különbözô léptékû és elfogadási szintû területi és a településrendezési tervek között határozott tervhierarchia érvényesüljön, valamint a térszerkezetet meghatározó létesítmények és egyéb, a térségi területfelhasználásra hatást gyakorló döntések során a területrendezési tervek és követelmények érvényesülésének legyenek jól mûködô biztosítékai, ellenôrzési rendszere. Különbözô területrendezési eljárás elrendelése szükséges. Ezek bevezetése az alábbiakkal indokolható: a) A hatályos területrendezési tervekben foglaltak érvényesülésének alapvetô feltétele, hogy azok minden érintett számára ismertek, illetôleg megismerhetôk legyenek. A tervi elôírások számottevô része ugyanis grafikusan, térképlapokon kerül rögzítésre és ezeknek az eredeti léptékben való szakszerû közzétételét a hivatalos közlönyök szerkesztési módja nem teszi lehetôvé. Ezért gondoskodni szükséges egy olyan szabályozott eljárásról, mely megfelelô módon biztosítja ezek hivatalos közzétételét. Ennek mûködése tegye lehetôvé, hogy minden hazai és külföldi jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkezô szervezet a tervlapokhoz – nemcsak a terv elfogadásáról szóló törvény, vagy megyei önkormányzati rendelet kihirdetésekor, hanem hatályossága idején, sôt azon túl is – hozzájuthasson, és a tervlapok az eredetinek igazoltan hiteles – jogi eljárások során is felhasználható – másolatai legyenek. b) Az ország egy adott térségére az OTrT mellett bizonyos esetekben egy, esetleg több kiemelt térség és az adott megye területrendezési terve tartalmazhat kötelezôen betartandó elôírásokat. E körülmény mellett azzal is számolni szükséges, hogy különbözô okokból ezek a szöveges, számszerûsített és grafikus elôírások – kisebb vagy nagyobb mértékben – idôvel módosulni fognak. Ezért az ország egyes területére vonatkozó, hatályos területrendezési elôírások egyértelmû meghatározhatósága érdekében gondoskodni szükséges a tervek és elôírásaik naprakész, szakszerû és hiteles nyilvántartásáról. c) Annak érdekében, hogy a különbözô területi tervek, továbbá térségi jelentôségû területfelhasználási, térszerkezeti változást jelentô mûszaki tervek készítése, egyeztetése, elfogadása, illetôleg engedélyezése során a vonatkozó területrendezési elôírások egyértelmûen ismertek legyenek, betartásuk ellenôrizhetôvé váljék – különös te4

kintettel ez elôzô pontban foglaltakra – megfelelô területrendezési adatszolgáltatási eljárásra van szükség. Az adatszolgáltatásnak hitelt érdemlô módon tartalmaznia kell mindazokat a hatályos, általános és specifikus területrendezési – alfanumerikus és grafikus – elôírásokat, követelményeket, melyek az adott térségre, településre, térszerkezeti elemre vonatkoznak. d) Az elkészült, a tervhierarchia alacsonyabb szintjét jelentô területrendezési terv egyeztetési eljárásáról, elfogadásáról rendelkezô szabályok és a térségi jelentôségû infrastrukturális hálózatok, valamint a térségi területfelhasználási változást eredményezô létesítmények engedélyezésére vonatkozó rendelkezések nem nyújtanak megfelelô lehetôséget, illetôleg biztosítékot a területrendezés törvényi és önkormányzati rendeleti elôírásai betartásának ellenôrzésére, érvényesítésére.3, 4 Olyan területrendezési államigazgatási eljárás bevezetésére van szükség, melynek eredményeképpen a tervhierarchia alacsonyabb szintjét képezô területrendezési – illetôleg településrendezési terv elfogadása, valamint az egyéb térségi jelentôségû tervek elfogadása, engedélyezése, illetôleg területrendezési jelentôségû intézkedések megtétele elôtt hivatalosan kinyilvánítható a területrendezési elôírásoknak való megfelelés. Ennek során államigazgatási határozatba foglalható – a pontszerû vagy vonalas létesítmények elhelyezésére, elrendezésére vonatkozó javaslatoknak a megfelelôsége a területrendezési terv/ek/ben stratégiai jelentôségûen, koncepcionálisan meghatározott elemekkel való szükségszerû pontosítás mellett, valamint – a térségi területfelhasználásra és az egyes övezetekre vonatkozó elôírások – a vonatkozási területük (poligonjuk) pontosítása melletti – betartása ; illetôleg a területrendezési elôírásoknak való meg nem felelés. Meg kell jegyeznem, hogy ennek a területrendezési eljárásnak 1986 óta – jogszabályokkal meghatározott – mûködô elôzménye van a külterületi nyomvonalas létesítmények nyilvántartásával, adatszolgáltatásával és kötelezô véleményezésével felhatalmazott VÁTI-ban. 5 e) A területrendezési terv elfogadása után felmerülhetnek olyan igények, törekvések vagy szükségszerûségek, melyek csak a területrendezési terv egyes elôírásaitól való eltérés engedélyezése esetén megvalósíthatók, oldhatók meg. Ezek az esetek legalább négy csoportba sorolhatók: – azok, amelyek a területrendezési terv céljával, koncepciójával, ellentétesek, ezek érvényre jutását az eljárásnak meg kell akadályoznia; – lehetnek azonban olyan új igények, melyeknek ugyan térszerkezet-formáló hatásuk van, és a területrendezési terv vonatkozásukban ugyan rendelkezést nem tartalmaz, a térszerkezetbe való illesztésük a – a területrendezési terv/ek/be való felvételük – azonban a területrendezési terv céljának, koncepciójának sérelme nélkül megvalósítható; 2001/2 FALU VÁROS RÉGIÓ

– lehetnek olyan elfogadott területrendezési tervi megoldások, melyek hibás tényálláson alapultak, és az egyeztetési eljárások során ez a körülmény nem merült fel, vagy – a megoldásra vonatkozó feltételekben alapvetô változás következett be, ezért ez utóbbi két esetben is a területrendezési terv céljának, koncepciójának sérelme nélkül az eltérés engedélyezhetô, a területrendezési terv korrigálható. 6 Mindezek miatt szükség van egy olyan „különleges” területrendezési eljárásra, amelynek során ezekre a különleges esetekre vonatkozóan a területrendezési terv céljának, koncepciójának, szabályainak sérelme nélkül, de a tervmódosítás eljárásához képest egyszerûbben, rövidebb idô alatt a tervtôl való eltérés engedélyezhetôvé válhat, a terven a szükséges változtatások végrehajthatók. Különösen erre a törvénnyel elfogadott tervek esetében volna a hazai viszonyok között igazán szükség. f) A területrendezés tervek hatékonyságának bizonnyal egyik nem elhanyagolható feltétele, elôsegítôje lehet, ha a területrendezésért felelôs minisztérium rendszeres idôközönként elkészíti jelentését az Országgyûlés számára az ország fizikai térszerkezetének változásáról, a területrendezési tervekben foglaltak érvényesülésérôl, illetôleg a hatályos területrendezési terv/eken szükségszerûen és elôírásszerûen végrehajtott változtatásokról és e jelentést közzé teszi. Mindezek és még nem részletezett egyéb igények szükségessé teszik a területrendezési eljárások intézményének szabályozását, mûködési feltételeik megteremtését.

2. Javaslatok a bevezetendô területrendezési eljárásokra

a) Az elfogadott területrendezési tervek kihirdetése, nyilvánosságra hozása

Az Országgyûlés által a területrendezési terv elfogadásáról alkotott törvény hivatalos közlöny/ök/ben való kihirdetése, valamint a megyei önkormányzatok által elfogadott területrendezési tervek esetében a szokásos közzététel során valamennyi kötelezôen alkalmazandó tervlap kicsinyített változatának a közlése szükséges és lehetséges. Az elfogadott terv eredeti méretarányú tervlapjainak a törvény, illetôleg a megyei önkormányzati rendelet aláíróinak kézjegyével ellátott 1–1 példányát a jóváhagyó testület saját irattára mellett megkapja – az elôterjesztô, – a VÁTI Kht. mint Dokumentációs Központ7, és mint a területrendezési szolgáltatásokat – átvett állami feladatként – ellátó – háttérszervezet. FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/2

A VÁTI az alábbi módon lássa el ezt a szolgáltatást – Írásos megrendelés alapján minden hazai és külföldi jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkezô szervezet és magánszemély részére a területrendezési terv eredeti méretarányú másolatát köteles szolgáltatni a terv hatályosságának teljes idôtartama alatt és azon túl is. – A kiadott másolatok minden lapját a hitelességet bizonyító nyilatkozattal és sorszámmal kell ellátnia. – A kiadott másolatokról nyilvántartást kell vezetnie. – A szolgáltatás díját mint közhasznú szolgáltatás díját közzé kell tennie.

b) A területrendezési tervek és elôírásaik nyilvántartása

A szabályozásnak el kell rendelnie az elfogadott és hatályos területrendezési terveknek, az azokban szereplô területrendezési elôírásoknak, azok adatainak – vonatkoztatási területének, földrajzi azonosítóinak – folyamatosan vezetett, hiteles nyilvántartását. E nyilvántartásnak alkalmasnak kell lennie a következô pontban részletezett adatszolgáltatási feladatok ellátásához szükséges információk hiteles lekérdezésére. A területrendezési tervek tartalmi követelményeire vonatkozó rendelkezések szükség szerint kiegészítendôk lesznek azokkal az elôírásokkal, melyek a különbözô területrendezési tervek egységes- térinformatikai eszközökkel végzendô – nyilvántartása létrehozásának, folyamatos mûködésének alapvetô feltételei.

c) A területrendezési adatszolgáltatás

Minden területrendezési terv, valamint a településrendezési tervek közül a városok és a – területrendezési terv alapján meghatározott – városias térségbe tartozó egyéb települések teljes közigazgatási területére kiterjedô szerkezeti és szabályozási terv készítéséhez, módosításához legyen szükséges a hatályos területrendezési terv/ek tervezési területre vonatkozó, hiteles területrendezési elôírásainak a beszerzése. Az erre vonatkozó adatszolgáltatás tartalmazza a készítendô területrendezési terv térségére, illetôleg településrendezési terv esetében a tervezendô település és a vele határos települések alkotta térségre vonatkozó: – hatályos területrendezési tervek felsorolását; – a területrendezési terv/ek szöveges elôírásait; – a szerkezeti tervlap/ok és – az övezeti tervlapok hitelesített kivonatát; – a tervben érintett térség településeinek jegyzékét. Az adatszolgáltatás dokumentuma a készítendô tervdokumentációnak – egyeztetési, tervtanácsi, elôterjesztési anyagának és a végleges dokumentációnak – kötelezô tartalma legyen.

5

d) Területrendezési egyeztetési eljárások

A kormányrendeletben meghatározott területrendezési és településrendezési terveket, a térségi jelentôségû infrastrukturális hálózatok, valamint térségi területfelhasználási jelentôségû létesítmények engedélyezési terveit elfogadásuk, illetôleg engedélyezésük, továbbá a területrendezési hatású intézkedéseket megtételük elôtt területrendezési eljárás alá szükséges vonni a területrendezési terveknek való megfelelés megállapítása céljából. Az egyes tervfajták esetében az alábbi eljárás követendô:

Területrendezési és településrendezési tervekre vonatkozó területrendezési egyeztetési eljárás Változatlanul célszerû fenntartani a terület- és a településrendezési terveknek a véglegesítése elôtti illetékes minisztériumi tervtanács elôtt való bemutatási kötelezettségét. A vonatkozó 40/1999.(IV.23.) FVM rendelet azzal egészítendô ki, hogy – a tervezônek a benyújtandó munkarészekhez csatolnia kell a területrendezési adatszolgáltatás dokumentumait is; – a tervtanácsok vizsgálják meg a területrendezési adatszolgáltatásban szereplô területrendezési elôírásoknak való megfelelôséget; továbbá – az esetleges eltérések kezelésére vonatkozóan célszerû, ha a szakmai véleményükben a tervezés számára iránymutatást adnak. 7 A terület- és a településrendezési terveket azok véleményezési eljárásának befejezése után, az elfogadásra való beterjesztésük elôtt, a beérkezett, de el nem fogadott véleményekkel és azok indoklásával együtt a terv kidolgozója legyen köteles megküldeni a minisztériumnak vagy a miniszternek (továbbiakban minisztérium) szakmai véleményezés és egyetértés megszerzése céljából. A minisztérium államigazgatási határozatban foglaljon állást arról, hogy a terv a vonatkozó területrendezési terv/ek/ben és az elfogadásukról szóló törvény/ek/ben, illetôleg a megyei önkormányzati rendeletben foglalt elôírásoknak megfelel-e.8 Az ügyben érdekeltnek tekintendô az adatszolgáltatás szerint érintett megyék és települések önkormányzata. A minisztérium határozatában ( területrendezési engedélyében) – megállapíthatja a vonatkozó területrendezési terve/kke/l való összhangot, a vonatkozó elôírásoknak való megfelelést, vagy – a tervtôl való eltérést pontosításként értékeli és megállapítja a vonatkozó elôírásoknak való megfelelést, vagy – ha a tervtôl való eltérés a beadott dokumentumok alapján nem bírálható el, a terv elfogadásához nem járul hozzá, felhívja ugyanakkor a kérelmezô figyelmét a területrendezési különleges eljárásra , és végül – megállapítva a vonatkozó területrendezési tervektôl 6

való eltérés jellegét és mértékét, megtagadja a terv elfogadásához való hozzájárulást. Egyetértô határozat nélkül a terv elfogadásra ne legyen elôterjeszthetô. A határozat ellen – a miniszterhez lehessen fellebbezést benyújtani, vagy – keresettel élni. A jogorvoslati lehetôség nemcsak a terv elôterjesztôjének, hanem a terv által érintett települések önkormányzatának, esetleg más érdekelteknek is módot adhat érdekei érvényesítésére. Térszerkezetet alakító létesítmények, intézkedések terveinek területrendezési eljárása Az eljárásra vonatkozó szabályozás az országos és a megyei területrendezési tervek tartalmi követelményeit meghatározó jogszabályban9 felsorolt – egy településen túlmutató hatást gyakorló –térszerkezeti elemekre terjedjen ki. Területrendezési egyeztetési eljárás alá legyenek vonandók: – a térségi jelentôségû mûszaki infrastruktúra hálózati elemek nyomvonalát – koncepcionálisan vagy engedélyezési tervi részletességgel – tartalmazó tervek; – a térségi jelentôségû – a területrendezési tervekben pontszerûen, szimbólummal ábrázolt – nagylétesítmények elhelyezésére, térbeli elrendezésére vonatkozó tervek; – a térségi területfelhasználást jelentôsen befolyásoló, törvényben vagy kormányrendeletben tételesen meghatározandó – vízgazdálkodási, erdészeti, természetés környezetvédelmi – intézkedésekre, beruházásokra vonatkozó tervek. A területrendezési eljárás alá vont létesítmény tervezôje, illetôleg az intézkedés elôkészítôje legyen köteles – területrendezési adatszolgáltatást beszerezni és azt a dokumentációhoz csatolni; – a terv elfogadása, megvalósításának engedélyezése, intézkedések megtétele elôtt legyen kötelezô a vonatkozó területrendezési tervekkel való összhangot, elôírások betartását igazoló – az illetékes ágazati minisztériummal elôzetesen egyeztetett – minisztériumi területrendezési határozat beszerzése; – a minisztérium állásfoglalásának változatai megegyezhetnek az elôzô pontban foglaltaknál felsoroltakkal. Az ügyben érdekeltek számára is biztosítani kellene a határozat elleni fellebbezés, illetôleg a kereset benyújtásának a lehetôségét.

e) Területrendezési tervtôl való eltérés különleges eljárása

Területrendezési „különleges” eljárás célja, hogy az alábbi esetekben elfogadható legyen a vonatkozó területrendezési ter2001/2 FALU VÁROS RÉGIÓ

vektôl való bizonyos eltérés, és az engedélyezhetô legyen a terv koncepciójának, törvényi, önkormányzati rendeleti elôírásainak sérelme nélkül, ha az eltérés területrendezési szakmai szempontból is elfogadható. Ezekre abban az esetben legyen lehetôség, ha :

lentés elkészítésében közremûködô állami és önkormányzati szervek feladatát, egyeztetésének, nyilvánosságra hozásának rendjét.

– a vonatkozó térszerkezeti elem elhelyezésére, tervi megoldására ható feltételek jelentôsen megváltoztak, vagy – hibás tényálláson alapuló tervi megoldások korrekciója szükséges, valamint ha – új térszerkezeti elem, vagy – a tervi megoldás egyszerû pontosítási lehetôségén túlmutató eltérés beillesztése válik szükségessé.

– a területrendezés alapjául szolgáló tények, változások értékelése, az ország és egyes térségeire vonatkozó területrendezési célok, követelmények érvényesülésének a bemutatása; – az országos területrendezési terv alapján készült terület- és településrendezési tervek elkészülésérôl; – a területrendezési célok érvényesítése ügyében meghozott jelentôsebb intézkedésekrôl; – a szomszédos országokkal folytatott területrendezési egyeztetésekrôl, a határon átnyúló együttmûködés területrendezési vonatkozásairól; – a területrendezési tervek, intézkedések egyeztetése során felmerült jelentôsebb vitás kérdésekrôl, valamint – a területrendezés intézményrendszerének mûködésérôl való beszámolás.

A „különleges” területrendezési eljárás lefolytatását a minisztériumnál lehessen kezdeményezni az eltérést bemutató és területrendezési hatásait feltáró, értékelô területrendezési hatástanulmány (területrendezési tervtanulmány) egyidejû benyújtásával. A tervtanulmány készítéséhez is legyen kötelezô az adatszolgáltatás beszerzése, mely térjen ki a szerkezeti elem hatásterületére is. A tervtanulmányt véglegesítése elôtt vizsgálja meg az illetékes tervtanács, majd a véleményének figyelembevételével dokumentálja a tervezôje. A kezdeményezô szerezze be, és a minisztériumnak küldje meg az eltérés által érintett önkormányzatok, állami szervek és a 184/1996.(XII.11.) Korm. rendeletben meghatározottak közül a tervtanulmány alapján a minisztérium által kijelölt egyéb szerveknek az eltérésre vonatkozó véleményét. A minisztérium az illetékes ágazati minisztériummal elôzetesen egyeztetve hozzon határozatot az eltérésrôl. A határozatban – elfogadhatja az eltérésre vonatkozó kérelmet, és a tervtôl való eltérés átvezetését rendeli el a területrendezési nyilvántartásban; – megállapíthatja hogy a tervezett beruházás, intézkedés a hatályos területrendezési terv alapján is megvalósítható, és iránymutatást ad erre vonatkozóan; – megállapíthatja, hogy a tervtôl való eltérés csak a vonatkozó területrendezési terv/ek teljes körû módosításaként valósulhat meg; – megállapíthatja, hogy a kezdeményezett tervtôl való eltérés a vonatkozó területrendezési tervek módosítása keretében sem engedélyezhetô a területrendezési követelmények alapvetô sérelme nélkül. A minisztérium (miniszter) határozata ellen is minden érdekelt élhessen jogorvoslattal, keresettel.

f) Területrendezési jelentés

Szükséges volna, hogy a kormány számára törvény írja elô a rendszeres területrendezési jelentés készítésének kötelezettségét, és kormányrendelet szabályozza ennek tartalmát, a jeFALU VÁROS RÉGIÓ 2001/2

Legyen a jelentés kötelezô tartalma

*** Ezekkel az államigazgatási eljárásokkal kellene gazdagodnia az öt éve életre hívott területrendezés intézményének. Az eljárások magas szintû szabályozása az ezekkel összefüggô hatáskörök és egyéb feladatok telepítése, a mûködés feltételeinek megteremtése halaszthatatlan feladat. A jó tervek és az ezek elfogadására vonatkozó törvények és önkormányzati rendeletek – viszonyaink között – közel sem elégségesek a területrendezés elé kitûzött általános célok és a tervekben meghatározott elôírások teljesüléséhez. A feladat sürgetô, a Balaton kiemelt üdülôkörzet terve már hatályos, az Országos területrendezési terv elfogadása a közeljövôben várható. A területrendezési tervekben foglaltakkal ellentétes esetek, folyamatok megkérdôjelezhetik a területrendezés létjogosultságát, a területrendezési tervek szerepe visszasüllyedhet a korábbi évtizedek regionális terveinek szerepére. A balatoni terv egyeztetése és elfogadása, valamint az országos terv egyeztetése során szerzett tapasztalatok azonban igazán biztatóak, a feltételek még sohasem voltak kedvezôbbek a területrendezés jól mûködô intézményrendszerének kifejlôdéséhez.

Jegyzetek 1. 1996, évi XXÍ.Tft. 23.§ (4) A területfejlesztési és ágazati programok, valamint a településrendezési tervek készítése, egyeztetése és elfogadása során figyelembe kell venni az országos, regionális és megyei területrendezési tervben foglaltakat. 184/1996. (XII. 11.) Korm. rendelet a területfejlesztési koncepciók és programok, valamint a területrendezési tervek egyeztetésének és elfogadásának rendjérôl (2) A térség nagyságrendjét, illetve az elfogadás szintjét te7

kintve a területrendezési tervek egymásra épülô rendszert alkotnak. (3) A kiemelt térség és a régió területrendezési terve nem lehet ellentétes az ország területrendezési tervével, a megye területrendezési terve pedig az ország, a kiemelt térség és a régió területrendezési tervével. (4) A (2) bekezdés szerinti összhang biztosítása érdekében a) az országos és a kiemelt térségek területrendezési tervének módosítását a más térség területrendezési tervében érvényesíteni kell; b) a más térségek területrendezési tervének módosítása – amennyiben a módosításnak kihatása van az országos, illetôleg a magasabb térség területrendezési tervére – csak az ország és a kiemelt térségek területrendezési terve egyidejû módosítása mellett történhet. 3. § (1) A területfejlesztési koncepciók és programok nem lehetnek ellentétben az elfogadott területrendezési tervekben foglaltakkal. 2. A Tft IV. fejezetének a címe ugyan „ A területfejlesztés és a területrendezés eszközei”, de a területrendezés eszközeirôl itt még említés sincs. 3. A tervezônek – a 184/1996(XII.11.) Korm. rendelet 18.§ elôírása alapján – a régió, a megye illetôleg a megye egy térségére vonatkozó területrendezési tervet a tervdokumentáció véglegesítése elôtt szakmai tartalmának elbírálása céljából meg kell küldeni a – 40/1999.(IV.23.) FVM rendelettel szabályozott – területrendezési és településrendezési tervtanácsnak. A tervtanács ugyan vizsgálja a magasabb rendû terveknek és a vonatkozó szakmai-jogszabályoknak való megfelelést, de az állásfoglalása nem érinti a terv elfogadására jogosult szerv hatáskörét. A földmûvelésügyi és vidékfejlesztési miniszter feladatairól és hatáskörérôl szóló 155/1998.(IX. 30.) Korm. rendelet kimondja „(3) A miniszter a területfejlesztéssel és területrendezéssel kapcsolatos irányítás keretében k) az országos és a megyei területrendezési tervek összhangjának megteremtése érdekében szakmai szempontból elôzetesen véleményezi a megyei területrendezési terveket;” Egyet nem értése azonban nem akadályozza meg a terv elfogadását. 4. A Tft. 19. § (1) A miniszter feladatkörébe tartozó egyes területrendezési feladatokat a területi fôépítészek látják el. (2) A területi fôépítész a) elôzetesen véleményezi illetékességi területén a terület- és településrendezési terveket, folyamatosan figyelemmel kíséri azok megvalósulását, s indokolt esetben kezdeményezi e tervek módosítását, b) véleményezi az országos, valamint az illetékességi területét érintô regionális fejlesztési programokat és azoknak a területrendezési tervekkel való összhangját. A térségi szerkezetet, területfelhasználást lényegesen befolyásoló hálózatok, létesítmények engedélyezése, illetôleg egyéb intézkedések megtétele elôtt a területrendezési tervekkel való 8

kötelezô egyeztetésre vonatkozóan jelenleg nincs jogszabályi rendelkezés. 5. 1. § (1) E rendelet alkalmazása szempontjából nyomvonalas létesítmény: a városok és a községek külterületén levô, a külön jogszabályokkal hatósági építési (létesítési) engedélyhez kötött – az 1. számú melléklet szerint nyilvántartásba vont – nyomvonal jellegû építmény. 2. § (1) A nyomvonalas létesítmények területtakarékos – a területrendezési, továbbá a mezôgazdasági földterület-, az erdô-, a víz-, a táj- és a természetvédelmi követelményekkel, az ásványi lelôhelyekkel és egymással is összehangolt –- elhelyezésének elôsegítése érdekében a nyomvonalas létesítményekrôl országos nyilvántartást (a továbbiakban: nyilvántartás) kell rendszeresíteni, és gondoskodni kell annak folyamatos kezelésérôl, illetôleg vezetésérôl és továbbfejlesztésérôl. (2) A nyilvántartásnak az (1) bekezdésben említett cél érdekében a nyomvonalas létesítmények elhelyezése során figyelembe veendô mezôgazdasági földterület-, erdô-, víz-, táj-, természet- és ásványvagyon-védelmét szolgáló tájékoztatást is tartalmaznia kell. 3. § (1) A nyilvántartással kapcsolatos feladatokat a Városépítési Tudományos és Tervezô Intézet (a továbbiakban: intézet) látja el. 4. § (1) A nyomvonalas létesítmény tervezôje köteles az intézettôl a tervezett nyomvonallal kapcsolatban – a nyilvántartás alapján – elôzetesen adatokat, majd a tervezôi egyeztetés során nyilatkozatot kérni. (3) Az intézet nyilatkozatát a tervezôi nyilatkozattal együtt kell az építési (létesítési)- távközlési létesítmények esetén az elvi építési engedély iránti kérelemhez csatolni. 6. Mivel a területrendezési tervek lényegében jogszabályok, törvények, illetôleg megyei önkormányzati rendeletek, az ezekben foglaltaktól való eltérés, még inkább korrekciójuk, módosításuk szokatlan a joggyakorlatban, de nem példanélküli. 7. A tervtanács elnökének a megkeresésére a VÁTI Kht. szakvéleményt ad a tervtanácsi állásfoglalás kialakításához. 8. A minisztérium megkeresésére VÁTI Kht. szakvéleményt ad a határozathoz. 9. 18/1998.(VI:25.) KTM rendelet szabályozza jelenleg. A gyakorlati alkalmazás tapasztalatait is felhasználva, kormányrendeletben – inkább törvényben – szükséges a területrendezési eljárás jogi szabályozási rendszere elemenkénti szabályozása.

2001/2 FALU VÁROS RÉGIÓ

GÁSPÁR ANNA ügyvezetô, Build & Econ

A LAKÁSÉPÍTÉS KILÁTÁSAI EURÓPÁBAN ÉS MAGYARORSZÁGON 2001 ÉS 2003 KÖZÖTT 50. Euroconstruct konferencia Párizsban, 2000. december 1. Bevezetés 2000. december 6–7-én jubileumi konferenciáját tartotta Párisban az Euroconstruct, amely tizenkilenc európai gazdaságkutató és prognóziskészítô intézet 1975 óta tartó építési piacelemzô együttmûködése. Ötvenedik alkalommal találkoztak Európa építési piacelemzôi a legnagyobb európai építôanyag gyártókkal, szerkezetgyártókkal, kivitelezôkkel, a nagy bankok, a befektetôk és az ingatlanszakma képviselôivel. A tizenkilenc Euroconstruct ország tagjai között tizenöt nyugat-európai és a négy visegrádi ország szerepel. Az összefoglaló elemzések, az Euroconstruct tagok, közöttük a magyar Build & Econ legújabb országelemzése és prognózisa alapján (melyet a konferencián könyv formájában is közreadtak) készültek el. A tagországok mellett a három balti állam és Japán építési piaca is bemutatkozott. A Build & Econ a 2000. december 17-én kiadott elsô sajtótájékoztatójában a legfontosabb makrogazdasági és építési piaci trendeket foglalta össze. A sajtótájékoztató célja a lakásépítés területén kialakult európai – mind a nyugat-európai, mind pedig a közép-kelet-európai – trendek közreadása, az európai lakásépítés jellegzetes problémáinak bemutatása volt. 2. Európa építési összteljesítménye 2000–2003 között Mind a magasépítés, mind a mélyépítés trendjeirôl elmondhatjuk, hogy összességében, az új építés és a felújítás együttes számbavételével minden alszektor növekedésben van. A 19 Euroconstruct ország építési összteljesítménye 2000ben várhatóan mintegy 875 milliárd euro, ebbôl a négy közép-keleteurópai ország, Lengyelország, a Cseh és a Szlovák Köztársaság valamint Magyarország együttesen mindössze 3,54 százalék, 31 milliárd euró!!! Az évek óta tapasztalható, a nyugateurópait jelentôsen meghaladó középkelet-európai növekedési ráta, amely a következô évekre is jellemzô lesz, az építési tevékenységben egy aránytalanul kicsiny piac gyorsuló növekedését jelenti. FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/2

Építési teljesítmény a 19 Euroconstruct országban 2000–2003 között (éves növekedési százalék 1999-es áron) Nyugat-európai Euroconstruct tagok (15 ország)

2000

2001

2002

2003

1,2 3,7 3,1 3,9 2,9 2,8

-0,3 1,9 2,0 2,0 2,1 1,4

-0,1 2,6 1,6 2,1 2,8 1,7

0,1 2,1 2,2 1,8 2,5 1,7

Közép-kelet-európai Euroconstruct tagok (4 ország)

2000

2001

2002

2003

Lakásépítés, új Lakásfelújítás Nem lakásépítés, új Nem lakásfelújítás Mélyépítés Összesen 19 ország összesen:

9,0 2,9 1,3 2,1 2,5 2,9 2,8

11,5 3,9 2,1 4,0 7,6 5,3 1,6

12.7 3,9 4,0 3,2 9,4 6,6 1,9

9,6 5,7 6,6 3,7 9,6 7,4 1,9

Lakásépítés, új Lakásfelújítás Nem lakásépítés, új Nem lakásfelújítás Mélyépítés Összesen

Forrás: Build & Econ 3. Lakásépítés (és felújítás) Európában: ellentétes trendek keleten és nyugaton

A Build & Econ az Euroconstruct 2000. decemberi adatai és prognózisa alapján az alábbiakban foglalja össze Európa lakáshelyzetét. A lakásépítés és lakásfelújítás Európa éves építési összteljesítményének 47 (!!!) százaléka, 2000-ben összesen 408 milliárd euró. Közép-Kelet-Európa négy országa lakásépítésének-lakásfelújításásnak értéke 2000-ben ebbôl mindössze 7,1 milliárd euró, így csupán 1,7 százalékkal „járulnak hozzá” az európai lakásállomány gyarapodásához - korszerûsítéséhez. 9

Lakásépítés – lakásfelújítás az Euroconstruct országokban régiók szerint 2000-ben Euroconstruct régió

Új lakásépítés Milliárd euró Nyugat-Európa, Euc-15 204,5 Közép-Kelet-Európa, Euc-4 4,5 Összesen 209

Felújítás, korszerûsítés Milliárd euró 196,4 2,6 199

Forrás: Build & Econ

Összességében megállapítható, hogy a tizenöt nyugat-európai ország lakáspiacának jellemzôi teljesen ellentétesek a négy kelet-európai felzárkózó ország trendjeivel. Általános tendencia Nyugat-Európában az új lakásépítés csökkenése, a felújítás növekedése. Ugyanakkor Közép-Kelet-Európában nô a lakásépítés, a felújítási tevékenység pedig ma még viszonylag alacsony. A 15 nyugat-európai Euroconstruct országban a lakáspiac 1997–2003 között az alábbi trendekkel jellemezhetô: A még mindig relatíve alacsony jelzálogkölcsön kamatok bizonyos jövedelemszint felett ösztönzik a lakásépítést. Növekszik a háztartások befektethetô jövedelme is. Fontos tényezô az új lakások építésében a háztartások számának növekedése. A jövôbeni igények ugyanakkor – a 2000-ben már tapasztalható csökkenéssel egyidejûleg – regionálisan különbözôek lesznek, és a luxus- és a kislakások irányába mozdulnak el, tekintettel a meglévô lakásállomány összetételére. A negatív irányba ható, csökkenô lakásépítést elôidézô tényezôk a következôk: – A lakásellátottság túlságosan kedvezô Nyugat-Európában, több éve minden háztartás önálló lakással rendelkezik, a bevándorlás csekély mértékû. A fenntartás, az egyes bontások helyén történô újraépítés, a második lakás, illetve az üdülôépítés jelentkezik igényként. – A lakásfelújítás és a -korszerûsítés értéke 2001-ben eléri a teljes lakásépítési tevékenység (új építés és felújítás együtt) értékének 50 százalékát és 2003-ra mintegy 60 százalékra nô! – A 25–35 éves népesség – a családalapító korcsoport – Európa-szerte csökken. – A kormányzatok egyre kisebb szerepet játszanak a lakásépítésben, csökkentik vagy befagyasztják a támogatásokat, esetenként más szektorok felé elirányítják azokat, pl. a lakások energiafogyasztásának mérséklését támogatva. – Az energiaárak növekedését nem kompenzálják már az adócsökkentések. – Bizonyos háztartások számára már nem elég alacsonyak a jelzálogkölcsön kamatok egy saját tulajdonú ház fenntartásához. – Nônek az ingatlanárak és az építési költségek, különösen ott, ahol az igények jelentôsen megnövekedtek az utóbbi években (Írország, Portugália, Spanyolország, Olaszország). – Növekszik a közösségi tulajdonú lakások privatizálása, elsôsorban a bérlôknek történô eladással.

10

Lakosság – lakásállomány – új lakások építése a nyugati Euroconstruct országokban 2000-ben Nyugat-európai Lakosság, országok, Euc-15 millió Ausztria 8,1 Belgium 10,2 Dánia 5,3 Egyesült Királyság 59,8 Finnország 5,2 Franciaország 58,7 Hollandia 16,0 Írország 3,78 Németország 81,8 Norvégia 4,5 Olaszország 57,7 Portugália 10,0 Spanyolország 39,8 Svédország 8,9 Svájc 7,2 Összesen, Euc-15 377

Lakásállomány, Épített új lakás, millió lakás ezer db* 3,76 54 4,65 45 2,49 16 24,66 166 2,51 33 29,0 300 6,65 75 1,3 50 37,1 360 1,54 21.9 25,0 198 4,65 112.0 19,34 400 4,28 14.2 3,39 34.5 170,32 1,880 2,2 fô/lakás 5 új lakás/1000 fô

Forrás: Build & Econ * elôrejelzés

A négy közép-kelet-európai Euroconstruct országban a lakáspiac 1997–2003 között az alábbi trendekkel jellemezhetô: Lengyelországban, a Cseh és a Szlovák Köztársaságban, valamint Magyarországon növekvô lakásépítési igénnyel és építéssel számolunk a következô években. A mérsékelt növekedés jelei már megmutatkoznak, az új lakások építésének jelentôs növekedése azonban elsôsorban az általános életszínvonal növekedésének függvénye. Az említett országok kormányzatainak lakáspolitikai törekvései a következôképen foglalhatók össze: A cseh kormányzat a saját lakás építéshez támogatást nyújt. Az új építésnek kedvez a relatíve alacsony építési árindex is (4–5 százalék). Prioritást kapott a meglévô lakásállomány mintegy egyharmadát érintô panelos lakásfelújítás, összesen 1,165 millió lakás. 3–5 százalékos kamattámogatás és 70 százalékos állami kezességvállalás segíti az ott lakókat. A hiteltörlesztések részben a lakbérekbôl fedezhetôk, de a felújítás révén 40–50 százalékos energiamegtakarítás is várható. A lengyelországi lakásépítést és -felújítást, hasonlóan a magyarországihoz, a kormányzat közvetett eszközökkel segíti: a jelzálogrendszer erôsítésével, a hitelalapok megteremtésével, a meglévô lakások energiatakarékos üzemeltetésének támogatásával, a lakás-takarékpénztárak erôsítésével, az ún. nemzeti lakásalap megteremtésével. A lakásfelújításokat a lengyel kormányzat a jövedelemadó mérséklésével már sok éve támogatja. Hasonló célt szolgál az építôanyagok és szolgáltatások alacsony – 7 százalékos – általános forgalmi adója (a lengyel parlament 2000 decemberében nem szavazta meg ennek tervezett emelését!). A szlovák kormányzati lakáspolitika is hasonló gondokkal küzd, tekintve a jelentôs számú panelos, leromlott lakásállományt, amely a privatizáció révén az alacsony jövedelmû bérlôk tulajdona lett. Az itt folyó szerény felújítási munka jelenleg a feketepiac martaléka. A lakásépítés növekedését a Nemzeti Lakás2001/2 FALU VÁROS RÉGIÓ

fejlesztési Alap hivatott támogatni, továbbá az 1999-ben életbe lépett jelzálogtörvény és az 1992 óta létezô lakás-takarékpénztárak. A magyar lakáspiaci folyamatokat a három visegrádi partnerünkhöz közelálló kezdeményezések jellemzik. Lakosság – lakásállomány – új lakások építése a keleti Euroconstruct országokban 2000-ben Közép-keletLakosság, európai országok, Euc-4millió Cseh Köztársaság 10,3 Magyarország 10,0 Lengyelország 38,6 Szlovákia 5,4 Összesen, Euc-4 64,3

Lakásállomány, Épített új lakás, millió lakás ezer db* 3,73 25.8 4,06 25,0 11,8 90,0 1,7 12,5 21,29 153,3 3 fô/ lakás

2,3 új lakás/ 1000 fô

Forrás: Build & Econ * elôrejelzés

A két elôzô táblázat jól szemlélteti, hogy a nyugati országok átlagban (csak átlagban, mert az egyes országok között jelentôs eltéréseket tapasztalhatunk!) a lakásállomány kb.1,1 százalékát pótolják évente új lakás építésével, a négy keleti országban a pótlás 0,7 százalék körül alakul. A Build & Econ megítélése szerint az építési piac szempontjából igen nagy jelentôségû az Európára, mint kontinensre jellemzô rendkívül értékes meglévô lakásállomány fenntartása és korszerûsítése. Ha a lakásállomány fizikai állapotát vizsgáljuk a két Euroconstruct régióban, akkor világosan kirajzolódik, hogy a korábbi évtizedhez viszonyított igen alacsony lakásépítés mellett a felújítási, korszerûsítési (különös tekintettel az energiamegtakarításra) szükségletek összehasonlíthatatlanul nagyobbak Közép-Kelet-Európában, mint Nyugaton, ahol már 2001-ben a lakáspiac építési kiadásaiban a felújítás-korszerûsítés-fenntartás részaránya 60 százalékra nô! 4. Magyarországi lakásépítési és felújítási szükségletek, trendek, politika 2001-ben A Build & Econ a párizsi Euroconstruct konferenciára készült összefoglalójában az új hazai lakáspolitika jelentôségét és várható következményeit az alábbiak szerint jellemezte: Az 1989 után bekövetkezett gazdasági fordulat a lakásépítés erôteljes csökkenését vonta maga után, amely folyamat egészen 1994-ig tartott, majd 1999-ben újabb mélypontjára érkezett. A magyarországi és a környezô átalakuló országokban folyó lakásépítés mintegy tízéves idôszaka természetszerûen magán hordozta a gazdasági és szociális átalakulás jegyeit: az életszínvonal drasztikus változását, az építôipar kivonulását a lakásszektorból, az életforma- és munkaerôpiaci váltást, új, fizetôképes rétegek és generációk megjelenését. A kilencvenes évek elején lezajló drasztikus lakásprivatizációt követôen, hosszú stagnálás után, 2000-ben végre kereslet tapasztalható a lakáspiacon. A kormány új lakáspolitikájával alapvetô változást hozott a lakástámogatási és finanszírozási rendszerben. A rendelet 2000. február 1-jén és azt követôen több ütemben életbe léFALU VÁROS RÉGIÓ 2001/2

pett módosítása az új lakások építése esetén a korábbinál lényegesen olcsóbb hitelek felvételére, jelzáloghitel kamat kedvezmény igénybevételére, illetve lakásbôvítésnél az ún. „félszociálpolitikai kedvezmény” igénybevételére teremtett lehetôséget. Az elôzetes várakozások és a megjelent kormányrendelet hatására 1999-ben és 2000-ben is jelentôsen megemelkedett a kiadott lakásépítési engedélyek száma. Növekszik az építési és ingatlanvásárlási hitelállomány is. A 2000-ben megkezdett lakásépítkezések számának 20–30 százalékos növekedése a tégla, a falazati és a tetôfedô anyagok iránti, a korábbi évekhez viszonyítva lényegesen nagyobb keresletben és átmeneti hiányban! mutatkozik meg. Ez a helyzet, regionális eltérésekkel ugyan, de jellemzô az egész országra. Nô a vállalkozói lakásépítés, a megkezdett építkezések mintegy 20–30 százaléka szervezetten épül (társasházak, kislakótelepek, lakóparkok). Valamelyest emelkedik a kereslet az elôregyártott technológiák iránt is. Kormányzati prioritást kapott a bérlakásépítés, részben szociális céllal és az önkormányzatokkal közös finanszírozásban. A bérlakásépítés kerete 2000-ben többször bôvült, 2001-ben jelentôsen megnô. A szociális lakásállomány létrehozását hatékonyabbá teheti a meglévô lakások megvásárlása és felújítása. A rendkívül sokoldalú és hosszabb távon széles rétegeket érintô magyar lakáspolitika legújabb fejezete a 2001. január 15-én meghírdetett Széchenyi-terve, amelyben prioritást élvez a nagyvárosi lakóépülettömb-felújítás, valamint az iparosított technológiával épült lakóépületek energiatakarékos felújítása. A mintegy 4 millió lakást jelentô hazai lakásállományból közel 700 ezer épült elôregyártott technológiával, kb. 2,8 millió hagyományos családi házas épület, 500 ezres nagyságrendû a hagyományos technológiával megépült ún. városi lakás (100 évestôl 3–4 évesig). Az energiatakarékos felújítási szükséglet érinti az összlakásállomány 80–85 százalékát (fûtéskorszerûsítés, nyílászárók cseréje, falak hôszigetelése stb.)! A négymillió lakásegységet meghaladó állomány igen nagy nemzetgazdasági értéket képvisel. A fizetôképes kereslet oldaláról szemlélve, az ambiciózus program felgyorsulásához a következô években hozzájárulhat a mintegy 650 lakás-takarékpénztári szerzôdô partner. A lakás-takarékpénztárak szerzôdései – a jelenlegi feltételek között is viszonylag alacsony megtakarítási összeg miatt – sokkal inkább szolgálják a meglévô épület (lakás) állomány felújítását (esetleg a lakásmobilitást, -vásárlást, -cserét), mint az új lakások építését. A lakás-takarékpénztári szerzôdések 2001-tôl évi 60–70 milliárd forint többletként jelennek meg a felújítási és az ingatlanpiacon. A Build & Econ 2001–2003-ban az új lakások építésében évi 10–15 százalékos keresletnövekedésre számít. Ehhez a harmadik éve tartó ingatlanpiaci boom is nagymértékben hozzájárul. A Széchenyi-terv új lehetôségei a mintegy évi 10%-os növekedéssel prognosztizált lakásfelújítást tovább növelhetik. 5. Következtetések, ajánlások A négy visegrádi ország építési potenciálja – a keresleti oldalról, valamint a csatlakozási követelmények oldaláról nézve is – hatalmas növekedéssel fog szembesülni néhány éven belül. 11

A rugalmasan bôvülô új magyar lakáspolitika szinte minden réteg igényeire és problémáira kiterjed. Mégis, mindenki által belátható, hogy csak az életszínvonal jelentôs emelkedése hozhat igazi áttörést az új lakásépítésben. Ennek idôhorizontja derûlátóan nézve 6–10 év. De felgyorsítható, és 1–2 éven belül reális piac lehet a meglévô lakásállomány korszerûsítése. Ezért a Build & Econ a következôk megfontolását tartja szükségesnek: – A jelenlegi – és a következô öt-tíz évi – piaci potenciál a meglévô lakóépületek állapotának feljavításában és korszerûsítésében rejlik. E munkák az új építés költségeihez viszonyítva annak kb. egynegyedét jelentik egy lakás esetén, ezért lényegesen nagyobb kereslet nyilvánulhat meg irántuk. A felújítási-korszerûsítési (és fenntartási) tevékenységek a hazai lakáspiacon – megfelelô támogatással – jelentôsen felgyorsíthatók. – Az európai országok lakásépítése eltérô fejlôdésének okait részleteiben kell megis- merni. A felújítások-korszerûsítések és a lakásfenntartás növekedését elômozdítandó célszerû megvizsgálni az alacsony ÁFA-tartalom, az egyéb adókedvezmények és adóvisszatérítések hatását pl. Írország, Lengyelország, Anglia, Franciaország esetében. – A feketepiac visszaszorításában a lakosság teheti a legtöbbet. A felújítási, korszerûsítési, energiatakarékossági támogatások szigorú banki kontrollja mellett egy alacsony ÁFA tartalom (mint lehetséges támogatási forma) választási lehetôséget, jobb minôséget, garanciát és legalitást nyújthat. – Bármilyen EU-támogatás – az Euroconstruct konferencián folytatott konzultációk alapján – azt válószínûsíti, hogy a lakásállapotok javítása tekintetében mind Magyarországon, mind a környezô országokban az EU az energiamegtakarítás és a környezetvédelem területére fogja követelményeit és támogatásait összpontosítani. Ehhez meg kell találni a közös érdekeltséget a lakásépítés területén (technológia-, tudásimport stb.).

MEGHÍVÓ A VIDÉKI ÉLET LEHETÔSÉGEI Nádasdladány, Nádasdy Akadémia 2000 május 27. Vasárnap A Nádasdy Alapítvány a Falu címû folyóirattal együttmûködve rendezi meg A vidéki élet lehetôségei címû szimpóziumát. A rendezvény alkalmával különbözô nézôpontokból vizsgáljuk meg a falu és a vidék jelenét és jövôjét. Megoldási javaslatokat szeretnénk találni a magyar falvak és a falusi lakosság jövôjének kérdéseire. Program 8.15 Busz indulása Budapestrôl 9.00 Regisztráció 10.00 Megnyitó / Fertô László a Fejér Megyei Közgyûlés elnöke 10.10 Élhetô lesz-e a magyar vidék? /Balsay István 10.40 A vidéki társadalom szerkezetváltozása /Font Erzsébet 11.10 Helyi társadalmak építése, civil szervezetek /Bôhm Antal 11.40 Gyürûfû /Borsos Béla 12.00 Szünet 12.15 Az élelmiszertermelés új útjai /Márai Géza 12.45 Turizmus és falu /Kovács Dezsô 13.15 Ebéd / Fogadás 14.30 A falu sérült lelke /Dr. Lázár Imre 15.00 Egyházak szerepe a vidék életében /Fekete Károly 15.30 Vidék, jövô, oktatás /Dr. Szendrô Péter rektor, Szent István Egyetem, Gödöllô 16.00 Kerekasztalbeszélgetés 17.30 A busz indulása Budapestre Különbusz a Szent István bazilikától indul reggel 8.00-kor. Jelentkezési határidô: 2001 május 15. Részvételi díj: 2001 május 15-ig befizetve: 2000 Ft 2001 május 15. után: 2500 Ft Diákoknak, nyugdíjasoknak : 1.500.-Ft A részvételi díjat postai utalványon kérjük befizetni és az igazoló szelvényt a rendezvény helyszínén bemutatni! JELENTKEZÉSI LAP „Élhetô vidék - A jövô lehetôségei” címû szimpózium Nádasdy Akadémia, 2001 május 27. Vasárnap Név: .......................................................................................... Cím: ..........................................................................................

– Demográfiai adottságaink miatt (fogyó népesség, fogyó fiatal korosztályok) hosszabb távon foglalkozni kell – NyugatEurópához hasonlóan – az öregedô társadalmak, a kül- és belországi migráció, az aktív népesség csökkenése, az életformaváltás hatásainak építési szokásainkra gyakorolt hatásaival.

Telefon: .................................................................................... Fax: .......................................................................................... E-mail: ...................................................................................... Számlát a következô címre kérem kiállítani: ..................................................................................................

A Build & Econ Iroda, az Euroconstruct magyar partnere, december 15-tôl forgalmazza a konferencián közrebocsátott elemzéseket, Magyarország, valamint a többi tagország építési piaci tanulmányát és az összefoglalót. Az egységes szerkezetbe foglalt tanulmányok 1997–2003. évek alakulását tekintik át. A félévenként megrendezésre kerülô konferencia elôretekintô elemzéseivel és rendkívül gazdag, egyedülálló adataival az európai befektetési, építési, és a beszállítói piac döntéshozóinak tevékenységét segíti. 12

Autóbuszt igénybe veszem: igen / nem Kérjük a jelentkezési lapot az alábbi címre elküldeni szíveskedjen: Nádasdy Alapítvány 1124 Budapest, Vércse u. 31 Telefon/Fax: 319-74-63, E-mail: [email protected] dátum ........................................................................................ aláírás ...................................................................................... 2001/2 FALU VÁROS RÉGIÓ

IMRE LÁSZLÓNÉ, a Polgári Tanácsadó Szolgálat titkára

A POLGÁRI TANÁCSADÓ SZOLGÁLAT ÖNKÉNTES ÖNSEGÍTÔ HÁLÓZATÁNAK TIZENKÉT ÉVE A szolgálat 1989 XII. 14. – 2000 I. 25. közötti idôszakban végzett tevékenysége …„Nem hízelgünk a nemzeti hiúságnak, mikor megállapítjuk azt a világszerte tudott és becsült igazságot, hogy a magyar bátor nép. (…) A mélykultúra mindig erôforrás, a mûvelt ember hôsnek, tehát tûrônek és cselekvônek is különb, mint a tömegember. Arisztotelész így hitte, s véleményét az elmúlt évezredek nem cáfolták meg.” (Márai Sándor: Röpirat a nemzetnevelés ügyében, 1993)

Személyes kapcsolatok vezettek az angliai Brightonba, ahol a véletlen folytán a nyolcvanas években megismertük a királyi család patronálásában mûködô Polgári Tanácsadó Irodák (National Association for Citizens Advice Bureaux /NACAB) tevékenységét. Késôbb bátorítást, majd konkrét támogatást kaptunk a tevékenység hazai adaptáláshoz, elsôsorban a brightoni iroda, a Brighton CAB révén. A felfedezés erejével hatott a NACAB módszere, amellyel Anglia lakosságának mintegy negyedét segítették a CAB önkéntesek problémáik megoldásához az országos hálózat mintegy 700 irodájában, egy ötven fôs londoni központból irányítva. Mivel tette pótolhatatlanná magát Nagy-Britanniában a NACAB? – A nemzetközi és a belsô jog érvényesítését, a jogkövetô polgári magatartást segítô sajátos filozófiával és annak alapján kialakított tanácsadói és képzési módszerrel. – Felelôs intézményi rendszerben, alapszabályba foglalt szervezeti tevékenységgel. – Tevékenységükhöz forrás szervezésével. Eredmény: kifejlôdött a polgárok önismereti készsége, önsegítô önkéntes csoportmunkával megnövekedett a cselekvôképességük, életen át tartó tanulásra kaptak ösztönözést, és így az egymásra épülô szakmaváltási képességgel gazdagodva, a talpon maradást, munkahely megszerzését és megtartását segítette a NACAB hálózat. Hazánkban az ENSZ Emberi Jogok Általános Deklarációjába (1948) foglalt egyesülési jog 1989-ben vált elérhetôvé a harmadik szektor számára. Az egyesülési törvény kibocsátásával (1989.II.21.) 1989. december 14-én alakult meg Budapesten, a II. ker. Fillér u. 50/b sz. alatt FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/2

a Polgári Tanácsadó Szolgálat /PTSZ/ Jenny McVeigh, Brighton CAB önkéntesének, a PTSZ örökös tiszteletbeli elnökének segítségével, önsegítô céllal, alapszabályba foglalt jogokkal és kötelezettségekkel, minden magyar polgár javára. A maroknyi csoportot, az alapítókat elsôként a jogszabályi változások nyomon követése és a törvény-elôkészítésben való aktív részvétel igénye inspirálta. 1989–94 között az emberi kapcsolatok hálózatának erôsítése és a már meglévô önsegítô szervezetek mûködésének elôkészítése volt a hazai PTSZ tevékenységének fô iránya. Ezen belül az alábbi mérföldkövekrôl adhatunk számot: – Máriaremete-Pesthidegkúton a helyi Nagycsaládosok Országos Egyesülete hidegkúti csoportja pl. önsegítô csoport létrehozására vállalkozott az oktatás, a kulturális élet területén. 1999-ben kiépült a Máriaremetei Ökumenikus Iskola és a Remetekertvárosi Kulturális Egyesület /REKE/. Ma kiállítások szervezése, amatôr színjátszó csoportok mûködtetése, a keresztény ünnepkörök méltó megszervezésében és lebonyolításában való szervezô tevékenység gazdagítja a helyi polgárság életét. – A színmûvészet világhírû alakjainak megismertetésére és a kulturális örökség ápolására létrehozta a Márkus–Nizsinszkij kört, és közreadta Cenner Mihály: Nizsinszkij Budapesten címû mûvét a Budai Séták kiadványsorozat elsô füzetében (PTSZ Budapest, 1993. OSZMI Nyomda). – A PTSZ elkötelezett keresztényi szolidáris feladatvállalásra ösztönözte az egyházi karitatív szervezeteket, így az Újlak Karitasz Alapítvány megalakításában is tevékeny részt vállalt. Az alapítvány ma is folyamatosan segíti a rászorultakat: ruhanemût, élelmiszert és más használati cikkeket gyûjt és eljuttat az érintettekhez. Mûködésünk során egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a PTSZ ön13

kéntes, ingyenes munkáját, humán erôforrását hatékonyan a Népjóléti Minisztérium igazgatása alá tartozó Családsegítô Szolgálat hálózatában tudná a legjobban kamatoztatni, mivel ennek keretében történt az államigazgatás szociálpolitikai feladatának, a szorult helyzetbe került rétegek gondozásának megszervezése. Ezért az erre szóló javaslatunkat, majd pályázatunkat elküldtük a Népjóléti Minisztériumnak 1990 szeptemberében, azonban elutasítást kaptunk a magas mûködési költségigényre (8 M Ft+PHARE támogatás) hivatkozva, jóllehet a független, a kliens érdekét védô, a polgárt cselekvôképes helyzetbe hozó civil testületi tanácsadó rendszerre soha nem lett volna nagyobb szükség, mint 1989-95 között. 1991-ben a Brit Charity Know How támogatásával létrejött angol–magyar cserelátogatás segítette építkezô munkánkat. Országos szinten az 1991-ben szervezett elsô nemzetközi CAB szimpóziumon mutatkoztunk be, melyen az angol alapító tagok és mintegy 350 fô, illetve 52 egyesület vett részt. Itt – többek között – Vályi-Nagy Ervin lutheránus püspök, Jakus János a Magyar Karitasz vezetôje, Kuklay Antal kanonok, a Máltai Lovagrend tagja, Bánffy György színmûvész, elnök és dr. Fekete Gyula közgazdász-szociológus, alelnök tette színvonalassá a magyar bemutatkozást, és körvonalazta a cselekvô kommunikáció feladatait. 1993-ban szerveztük a második nemzetközi CAB szimpóziumot, melynek védnöke dr. Szentágothai Jánosné, Alice asszony volt. Támogatóink között tiszteltük Bogláryné Mailáth Edinát, a Máltai Lovagrend tagját, dr. Marschall Miklóst, Budapest fôpolgármester-helyettesét és Jenny McVeigh-t. Örökös tiszteletbeli elnökünk mellett angol partnerekkel gazdagodott önkénteseink köre. 1994–95 között a Phare & Tacis Demokrácia Program (EHRF Ref.No:93/0014) támogatásával elindíthattuk az országos építkezést is. Átvettük a NACAB filozófiáját, intézményes rendjét, és megpróbáltunk több csatornán forráshoz jutni. Adaptációs munkánkat a magyar örökségre építettük, Magyary Zoltán munkatársa és tanítványa, Kiss István közigazgatási szociológus közel tízéves együttmûködésével szerveztük munkánkat. Kiss István iskolájában a kérdés az volt, mit tehet egyesületünk az emberi jólét elérése érdekében a helyi közösségért, a kormányzati akarattal összhangban, annak érvényesülése mellett. Egyesületünk fennállása óta elért fôbb eredmények a következôk: A/ Kiadtuk a hazai gyökereket, valamint az angol szervezetet bemutató szakirodalmat. – 1995-ben a MTESZ-szel közösen megszerveztük Magyary Zoltán halálának 50 éves jubileumi ülését Budapesten és Tatán, itt adtuk közre Magyary Zoltán: Magyar közigazgatás címû mûvét fakszimile kiadásban (OSZMI, Bp.), felelevenítettük a Magyary-Iskola méltánytalanul elhallgatott tevékenységét, remélve, hogy a nyolcvanas évek elején az e területre irányuló, az MTA és ELTE berkeiben felsejlett szociálpolitikai kutatások (Szaniszló József: Magyary-Iskola és háború utáni sorsa Bp., 1993.) a kilencvenes években a közigazgatási reformért felelôs vezetôk figyelmét felkeltik, és a PTSZ 14

tevékenységét mint e szellemi örökség folytatását felkarolják. – Sikerült közreadnunk a Magyary-Iskola rég feledésbe merült szociálpolitikai komplex fejlesztési módszertanát magába foglaló monográfiát, Kiss István: „Településegyüttesek vizsgálata és egybevetési módszertana” címû összefoglaló mûvét (Polgári Tanácsadó Szolgálat MTESZ Bp., 1996. MTESZ Nyomda). – 1998-ban a Brit Know How támogatásával promociós konferenciát tartottunk az Egyesült Királyság Budapesti Nagykövetségén, ahol az információs rendszerünket, az adaptált képzési módszert, az intézményes mûködést, valamint együttmûködéseinket mutattuk be. Angol partnereink Dick Wilson és Stefan Mniszko közremûködésével kiadtuk a „Tanácsadó szolgálatok létrehozásának és mûködtetésének kézikönyve”-t (PTSZ Budapest, 1998. OSZMI Nyomda). B/ Közösségi együttmûködést szerveztünk az azonos problémák közös megoldására, egyesületi és nemzetközi cserekapcsolatokat szerveztünk a lakosság igényeinek jobb kiszolgálására. – Kiss István a testületi önkormányzat alakulatainak a kiterjesztését szorgalmazta mind a városi, mind a vidékfejlesztés érdekében – Magyary és Drágffy kutatásai nyomán (Magyar Közigazgatástudományi Intézet. 28.sz., Bp., 1939.). Helyi PTSZ csoportok alapítása vidéken fôként a közkönyvtáraknál járt sikerrel. Budapesten, a Városmajori Kolping Alapítvánnyal közösen „Városmajori Információs Irodát” nyitottunk meg. – A PTSZ keretein belül Kiss István közremûködésével alakult meg a Közép-Homokhátsági Szövetség (hat kisközség: Ágasegyháza, Ballószög, Fülöpháza, Kerekegyháza, Kunbaracs, Ladánybene és négy egyesület, alapítvány részvételével) Kecskemét mellett 1996. július 12-én, vidékfejlesztési céllal. – Partnerkapcsolatainkban a kiegészítô szakmai szervezetekkel, intézményekkel közösen kerestük a megoldást a tudás alapú információs társadalom háttérfeltételeinek létrehozásához. Az általános tanácsadási tárgykörök kiegészítéséhez a szakmai egyesületek segítségét kértük, és kaptunk is támogatást. Például a Nemzetközi Napenergia Társaság magyar tagozatával kialakult együttmûködésben az energiatakarékosság, a megújuló energiahasznosítás terén indítottunk közös programot a passzív és aktív szoláris építészet demonstrálására, a megújuló energiahasznosítás elterjesztésére, az Ökologikus Oktatási Központ Ágasegyházán történô megvalósítására. C/ Minôségi tanácsadás, ISO szabvány szerinti mûködés megteremtése – A PTSZ tanácsadók munkáját – többek között – a közhasznú információs rendszer segíti. Adatbázisa osztott, általános és helyi adatokra tagolt. Tartalmi kiépítését a Phare & Tacis Program keretében dolgoztuk ki. Részt vettünk Kecskemét és környéke területfejlesztési társulásának szervezésében, a helyi közhasznú információs rendszer kidolgozására alakult SAPARD civil munkacsoport tevékenységében. – A PTSZ információs rendszerének kiépítésén a Mûszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségével (MTESZ2001/2 FALU VÁROS RÉGIÓ

szel) közösen dolgozunk, a szövetség információs hálózatának felhasználásával. – A tanácsadó munka további feltétele, hogy minden irodában azonos minôségû felvilágosítást kapjon a kliens. Ennek érdekében a tanácsadók képzését, valamint az irodai menedzsment felkészítését az angol modulrendszerû tréning módszerének átvételével, adaptálásával végezzük. Ennek keretében tíz önkéntes munkatársunk részt vett Brightonban a NACAB tanácsadó képzési tréningen 1996-ban, egy munkatársunk és három államigazgatási feladatokban jártas felelôs vezetô a londoni központban tett tanulmányutat. Képzést tartottunk Ágasegyházán, Hódmezôvásárhelyen, Makón és Kecskeméten a civil egyesületekkel, hogy minél nagyobb számban legyenek képesek a legegyszerûbb emberek is embertársaikon segíteni. A segítségnyújtás alapja az önkéntesség. C/ A PTSZ szociálpolitikája és stratégiája – A PTSZ szociálpolitikáját: a helyi önkormányzattal együttmûködésben az átlátható közigazgatás elôsegítésében, a szubszidiaritás elvének szorgalmazásában, az önsegítô önkéntes csoportok felállításában és mûködtetésében fogalmaztuk meg. – Stratégiánk lényege az intézményesített kapcsolatok kialakítása és a helyben nem megoldható problémáknak az illetékes hivatalhoz való utalása. Kiemelten fontosnak tartjuk a személyes kapcsolatok gazdagítását, majd a személyes kapcsolatok intézményes formában történô erôsítését. A fo-

FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/2

lyamatos PR munkát is tevékenységünk részének tekintjük. Eredményeink között különösen hasznosnak bizonyult az osztott közhasznú információs rendszer kiépítése, az angol modulrendszerû képzés adaptációja, a PTSZ munka tanácsadási tevékenységének elterjedése, valamint a vidék átalakulását, szemléletváltását segítô program keretében az Ökologikus Oktatási Központ felállításának kezdeményezése. A tanácsadók minôségi munkáját megalapozó közhasznú információs rendszer A PTSZ közhasznú információs rendszere a NACAB, angol rendszerétôl mind tartalmában, mind szerkezetében eltérô, csupán elvei azonosak. Fontos követelmény, hogy pragmatikusan megfeleljen a helyi igényeknek, se több, se kevesebb adatot ne gyûjtsön a helyi iroda saját használatára, mint ami a humán erôforrás célszerû megszervezéséhez szükséges. Információs rendszerünk a hazai normatív jogrendhez alkalmazkodik, szerkezetét tekintve pedig úgy alakítottuk ki, hogy az elemi számítógép-ismeret birtokában a kevéssé képzett önkéntes tanácsadó is tudja használni. Adatbázisunk tartalma:

a) Hatályos joganyag havi frissítéssel (KERSZÖV CD jogtár), helyi önkormányzati rendeletekkel, területi iroda saját munkájával kiegészítve.

15

b) Internet honlapokon: az ágazati minisztériumok közhasznú információi, valamint más autentikus információforrások (pl. az EU-csatlakozást elôkészítô jogi információk, kamarai információs források stb.). c) Könyvtári információs források. d) Szórólapok, segédkönyvek és lexikonok. e) Helyi pályázatíráshoz szükséges helyi arculatot bemutató demográfiai, egészségügyi, szociális, topológiai fôbb jellemzôk és öt év adatai alapján kirajzolódó trendek. f) Helyi szolgáltatások megszervezéséhez helyben szükséges adatok. g) Területi Információs Rendszer (TeIR) várhatóan rövid idôn belül elérhetô operációs adatforrásai. Információs infrastruktúrát lehet közösségi házba, mûvelôdési otthonba, iskolába telepíteni. Fontos, hogy a fenti adatbázisokat a tanácsadó könnyen elérhesse, munkájához zavartalanul használhassa. Alapfokú tanácsadók és az ôket képzôk képzési programja, az angol modulrendszerû módszer adaptációja alapján 1995-ben, a Phare & Tacis Demokrácia Program támogatásával fordíttattuk le a NACAB alapfokú tanácsadó képzési tankönyvét, moduljait. A gyakorlati munka során többször is a hazai feltételekhez igazítottuk a módszert. Az angol oktatási gyakorlatban kifinomult eszközrendszer minden elônyét megtartva, a hazai esettanulmányokra, adottságokra, jogi környezethez igazítva alakítottuk ki a PTSZ képzési alapprogramját az ábra szerint. Képzéseink során komplementer együttmûködést alakítottunk ki: könyvtárszakos informatikusokkal, számítógépes szakemberekkel, a családjog területén jártas egyetemi oktatókkal, a keresztényi értékek hiteles közvetítôivel. Újdonságként hatott ránk Brightonban, hogy a drámapedagógiának milyen fontos szerepet tulajdonítanak a társadalomban érvényben lévô szociális és erkölcsi értékrend tudatos alkalmazásában és a nemzeti hagyományokon alapuló identitástudat fejlesztésében. Az önkéntes tanácsadónak jelentkezô személy (nyugdíjas tanár, jogász, háziasszony stb.) ugyanis a szerepjátszásban átéli, ismétli az egyes esetekben megjelenô kliens problematikáját, ez hozzásegíti ôt a másik személy tiszteletéhez is, azáltal, hogy helyzetét jobban megérti. Megjegyezzük, hogy a közösségfejlesztésben is sikeresnek bizonyult a drámapedagógia alkalmazása például Ágasegyházán. A kistérségi karácsonyi betlehemes vetélkedô megmozgatta az egyébként zárkózottan élô községeket, tanyavilágot. Késôbb a Kupuszina Vajdasági Színjátszó Kör „A cigány” népszínmû vendégjátékával, a mûvészet erejével animálta a lakosságot saját maga és települése élethelyzetének jobbítására, felhíván a figyelmet a közösség iránti felelôsségre. Angliában a modulrendszerû tanácsadóképzés szerves része a csoportos drámafoglalkozás. Az Angliában jól bevált képzés alapelveit, felépítését követve törekszünk a hazai képzés korszerûsítésére, annak az itthoni körülményekhez történô igazítására. 16

Magyarországon az angol oktatók részvételével képzett magyar oktatók száma mintegy 50 fô. Ebbôl 15 fô Budapesten, a többi az ország más területén mûködik, többnyire díjazás nélküli önkéntes munka keretében. A vidékfejlesztés szempontjából alapvetô lenne további vezetô oktatók és tanácsadók képzése, társadalmi és anyagi megbecsülésük. Angliában e modulrendszerû képzésnek része a csoportos drámafoglalkozás, és az angol modulrendszerû képzés módszertani felépítését (cél meghatározása, módszerek kijelölése, visszaigazolás és ellenôrzés) pontosan átvettük és gyakoroljuk. Magyarországon az angol oktatók részvételével képzett magyar oktatók száma mintegy 50 fô. Ebbôl 15 fô Budapesten, a többi az ország más területén mûködik, leginkább díjazás nélküli önkéntes munka keretében. További vezetô oktatók és tanácsadók képzése, társadalmi és anyagi megbecsülésük a vidékfejlesztés szempontjából alapvetô lenne. Márait idézve: „Szükséges, hogy a magyar néptanítók szellemi továbbképzését minden erônkkel szorgalmazzuk, szükséges, hogy módot adjunk nekik rendszeresen megismerkedni a magyarság és Európa idôszerû problémáinak igazi értelmével, szükséges, hogy megfelelô anyagi függetlenségben élhessenek nehéz feladatuknak, módjuk legyen a magyar mûveltség mélyebb kérdéseit rendszeresen megismerni – a néptanító szellemi és anyagi függetlensége legalább annyira fontos mint a bírák vagy a katonák szellemi és anyagi helyzetének, társadalmi területenkívüliségnek körülbástyázása. A jövôt, a magyar nemzet minôségi élethalálharcának esélyeit az elsô arcvonalon ôk tartják kezükben”… (Márai Sándor: Röpirat a nemzetnevelés ügyében Kalligram Kiadó Pozsony, 1993). A PTSZ munka lelke a tanácsadás „ Senkit ne érjen hátrány csak azért, mert nem ismeri a jogait” (NACAB alapelv 1938.) Ez egyesületünk mottója és egyben a legfôbb célkitûzése. Nagy-Britannia és az angliai testvérszervezet igen sokat áldozott arra, hogy módszerét továbbadva segítsen más országok rászoruló állampolgárain. Problémamegoldó interjú (konzultáció) folyamatát a NACAB gyakorlatukban formálták ki, amelyet a hazai használatba átvettük a következôk szerint: 1. A probléma feltárása, tisztázása. 2. A problémamegoldás lehetôségei mellett és ellen szóló erôk elemzése. 3. Alternatív stratégiák végiggondolása. 4. Alternatívák együttes értékelése, megfelelô kiválasztása. 5. A kliens és a tanácsadó felelôsségének pontos meghatározása (ki, mit, mikor, hogyan csinál). 6. A kiválasztott alternatíva végrehajtása. 7. Az cselekvési akció sikerének értékelése, amennyiben szükséges újraindítása. 8. Ismételt értékelés, és a problémamegoldó folyamat korábbi szakaszára visszatérés, ha szükséges újraindítás. Tapasztalataink szerint a tanácsadáson megjelenô kliensek legtöbbje jogi tanácsadást igényel, s a téma megbeszélése során kerülhet sor annak felderítésére, hogy a felvázolt szükséghelyzetekben milyen más segítség vehetô igénybe. Gyakran derül fény arra, hogy a kliens által vázolt helyzet megoldásához pedagógiai tanácsra, egészségügyi szolgálat igénybevételére, esetleg pusztán egy segíteni képes, személy vagy szerve2001/2 FALU VÁROS RÉGIÓ

zet címének megadására van szükség. Gyakran elôfordul, hogy az elsô megbeszélést egy sor további követi, melyekbôl kiviláglik, hogy a kliensnek elsôsorban odafigyelésre, alapos beszélgetésre van szüksége. S itt érkeztünk el, két nagyon fontos alapelvhez: egyrészt, hogy tanácsadást csak felkészült tanácsadó adhat, aki megfelelô türelemmel, empátiával képes az elvárásnak eleget tenni, mindenkit a legjobb tudása szerint lát el és tudatában van illetékességi köre határaival, másrészt a jogi tanácsadás során a hatályos joganyag használatánál, értelmezésénél a tanácsadónak szakmailag felkészültnek kell lenni. A tanácsadónak ismernie szükséges e tekintetben mind a problémafeltáráshoz, mind az ügy szakszerû továbbításához rendelkeznie kell a PTSZ alapfokú képzési modulban foglalt jogi ismeretekkel. Jogi szaktanácsot, csak szakember adhat felelôsséggel. Fontos, hogy az önkéntes tanácsadók a megjelent klienssel közösen jelöljenek ki elfogadható alternatívákat, és bízza rá a kliensre, hogy melyik lehetôséget választja, ehhez a megoldáshoz keressék meg az elérhetôség módozatait és közösen készítsenek tervet az akció megvalósításához. Az önkéntes tanácsadó dönthet arról, hogy mennyi idôt és energiát képes a tanácsadásra fordítani. Célszerû ezért, hogy az önkéntes tanácsadó a PTSZ tanácsadó alapprogram képzését elvégezze, melynek során maga is felismeri, hogy megfelelô életismerettel, és adottságokkal rendelkezik-e a tanácsadói szerepkör ellátásához. Amennyiben a tanácsadás folyamata eredményes, és a kliens elhatározása az akció kivitelezésére megtörtént, a tanácsadónak az a feladata, hogy esetfelvételt készítsen, a hivatali kapcsolatai révén figyelemmel kísérje kliense ügyét, és tevôlegesen hozzájáruljon annak kadvezô elintézéséhez. Mint látható, a tanácsadás, az intézményes együttmûködés az igénybe vevô kliensen kívül több szervnek is segítséget nyújthat. Például az önkormányzat lakosságszolgálati irodái munkatársainak, a szociális és egészségügyi szervekben dolgozóknak, és nem utolsósorban a közösségi mentálhigiéné megteremtésében is jelentôs szerepe lehet. Ha ezt a kölcsönös egymásrautaltságot a hatóságok, területi önkormányzatok, államigazgatási szervek is képesek lesznek felmérni és a PTSZ által nyújtott lehetôségeket kiaknázni, minden érintett számára megnyílhatnak a kölcsönösen elônyös továbblépési esélyei. A NACAB angliai mûködésének jelentôségét abban láttuk, hogy a lakosságot jog- és esélyegyenlôséghez érvényesítéséhez segíti egyszerû, gazdaságos módszerekkel. A hazai közigazgatás az egyesülési joggal biztosította a mozgásterét az önsegítô közösségek számára a népmûvelés e sajátos feladatainak az elvégzéséhez, azonban ami a mûködés gazdasági feltételeit illeti, nálunk még hiányosságok tapasztalhatók az ilyen jellegû szervezetek angliai színvonalú finanszírozásához képest.

A VÁTI Magyar Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai Közhasznú Társaság Dokumentációs Központ Tervtára, Könyvtára 1998 augusztusa óta nyilvános tervtárként, könyvtárként saját dolgozóinkon kívül a széles közönség számára is szolgáltatunk. VÁTI Kht. Dokumentációs Központ Tervtár

Cím: 1016 Budapest, Gellérthegy u. 30–32. Telefon: 356-9122/116, 349 mellék Fax: 356-8003 Nyitva tartás: hétfô–szerda 8.00–16.00 A tervtár állományában a VÁTI Kht., valamint a megszünt Települések Fejlesztéséért Alapítvány KERTI MÉLYÉPTERV ÉVITERV Hídépítô Vállalat ÁÉTV tervtárak anyagaiból szolgáltat. VÁTI Kht. Dokumentációs Központ Könyvtár

Cím: 1016 Budapest, Gellérthegy u. 30–32. Telefon: 356-9122/230 mellék Fax: 356-8003 Nyitva tartás: hétfô, szerda, péntek : 9.00–13.30 kedd, csütörtök: 11.00–15.30 Könyvtár Archívum

Cím: 1111 Budapest, Budafoki út 59. Telefon: 361-0206 Nyitva tartás: hétfô, szerda, péntek: 9.00–13.30 kedd, csütörtök: 11.00–15.30 A könyvtárban megtalálható a BUVÁTI és a megszünt Építésügyi Tájékoztatási Központ (ÉTK) mûszaki könyvtárainak anyaga is.

FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/2

17

RÁCZ JOLÁN építész, Országos Mûemlékvédelmi Hivatal

A TÖRTÉNETI VÁROSOK VÉDELMÉNEK KORSZERÛ MÓDJA, AZ INTEGRÁLT ÉRTÉKVÉDELEM Az integrált értékvédelem értelmezése Az angol nyelvbôl átvett kifejezés – „integrált értékvédelem” – mindenekelôtt némi tisztázásra szorul. Ebben a formájában ugyanis nem azt tükrözi, amit valójában jelentenie kellene. Nem „valamilyen” értékvédelemrôl van szó, hanem olyan településfejlesztési szemléletrôl, koncepcióról, amely a meglévô épített örökség hasznosításán alapszik. Tehát a fordított szórend a helyes, valójában az értékvédelemnek a fejlesztési politikába való integrálásáról beszélünk. Az integrált értékvédelem koncepciójának kialakulása Az integrált értékvédelem fogalmát, vagyis az értékeken alapuló fejlesztés koncepcióját az Európa Tanács vezette be az 1970-es évek közepén. Ekkorra alakult ki az a helyzet, hogy az egyre gyorsuló urbanizáció, az építôipar teljesítményének számottevô növekedése, a lakóterületek korábban elképzelhetetlen mértékû kiterjedése miatt rengeteg régi épületet lebontottak, egész városrészek semmisültek meg és a városok arca rohamosan megváltozott. Mindenki érezni kezdte, hogy az építészeti örökségnek olyan részei mentek visszafordíthatatlanul veszendôbe, amelyek ha nem is képviseltek kiemelkedô építészeti vagy történeti értéket, mégis a múlt, az emberi alkotóképesség megnyilvánulásai, a kulturális tradíció megjelenítôi voltak, általuk kapott az adott hely egyéni karaktert, sajátos hangulatot. Természetesen ez a folyamat – ha némileg más mozgatórugóktól vezérelve is – Kelet- és Közép-Európa országaiban is lezajlott. S zajlik most ismét, a gazdasági, társadalmi átalakulások közben, az önkormányzatiság újraépülése, a befektetôk sokszor erôszakos érdekérvényesítô törekvései, az új ipartelepítési és bevásárlóközpont-építési láz és egyéb, sokszor az értékmentés ellen ható folyamatok között. Ezért ezekben az országokban az elmúlt tíz évben, s a késlekedés miatt napjainkban van igazán jelentôsége az értékvédelem integrációjára épülô fejlesztési politika elterjedésének. Az integrált értékvédelem az Európa Tanács megfogalmazása Nálunk is napi gyakorlattá kellene válnia az Európa Tanács ajánlásának, mi18

szerint mind a regionális, mind a helyi fejlesztési elképzelések kialakításánál kiemelkedô fontosságot kell tulajdonítani a rendelkezésre álló épületállományban rejlô fizikai, gazdasági és kulturális potenciálnak. Az Európa Tanács Kulturális Örökség Bizottsága szakértôi jelentésében így határozza meg az integrált értékvédelem lényegét: Az integrált értékvédelem célja az általános életkörülmények javítása a helyi gazdaság, foglalkoztatottság, magánberuházások fejlesztésével, szociális lakásépítéssel, az épített környezet értékeinek felhasználásával, valamint új gazdasági, társadalmi és kulturális értékek hozzáadásával. A történeti környezet integrált tervezése a fejlesztések ösztönzését, befolyásolását és irányítását jelenti a demokratikusan elfogadott stratégiai célok szerint, beleértve a hely sajátos lehetôségeinek és kulturális identitásának optimális kihasználását. A stabil és folyamatos politika alapvetôen fontos a sikeres tervezéshez. Az Európa Tanács azt is megállapítja, hogy alapvetôen fontos, hogy az épített és kapcsolódó táji értékekrôl komplex szemléletû és a tervezéshez jól használható értékfelmérés készüljön, s ennek adataihoz biztosítani kell a minél szélesebb körû hozzáférést. A mûemlékvédelem szemléletének átalakulása A korábban figyelemre nem méltatott örökség tetemes részének elpusztulása mellett az integrált értékvédelem nyugat-európai elterjedését egy másik tényezô is elôsegítette, s ez a folyamat a volt szocialista országokban is kedvezô hatású lehet. Az értékek gyors pusztulásának hatására ugyanis megváltozott a mûemlékvédelem szemlélete. Az egyes épületekre koncentráló értékvédelmet felváltotta az épített környezet jóval átfogóbb koncepciója, amely már azonosítja és megtartandónak ítéli a helyi jellegzetességeket adó település- és utcaképeket, a településszerkezetet, beépítési formákat, egyes helyi, karakterisztikus építészeti elemeket, továbbá figyelmet fordított, a településeknek a táji környezettel való kapcsolatára is. Ennek megfelelôen kialakultak az értékvédelem különbözô szintjei, mint a világörökség, az országosan védett mûemlékek és a helyi – általában önkormányzati – védelem alatt álló emlékek csoportja. Kialakultak az épített örökség új, komplex szemléletû értékfelmérési módszerei is, melyek ötvözik az egyes épületek, 2001/2 FALU VÁROS RÉGIÓ

a karakterrel bíró településrészek és a település környezettel való kapcsolatának vizsgálatát is. Ugyanakkor megfigyelhetô az is, hogy a mûemlékvédelem annak hatására is változik, hogy az integráció az értékvédelmet összekapcsolja a fejlesztéssel. Ezáltal az értékvédelem dinamikát kap, s így természetszerûleg feladja korábbi statikus álláspontját. Már az egyes épületek sem, városrészek pedig egyáltalán nem ôrizhetôk meg mintegy teljesen érinthetetlen, „múzeumi darab” formájában. Ahol az eredeti funkció már nem életképes, ott teret kell engedni esetleg teljesen másfajta használatnak is, egyben érzékenyen és kreatívan ragaszkodva a hely vagy épület karakterét biztosító, de a használhatóságot nem zavaró építészeti vonások megôrzéséhez. Fontos változást hoz az integrált értékvédelem gyakorlata a mûemléki-értékvédelmi szakemberek gondolkodásában és képzettségében is, ugyanis egyre inkább szükség lesz az ingatlangazdálkodói, városüzemeltetôi – egy fajta menedzseri – szemlélet elsajátítására is. Nem feledkezhetünk meg az integrált értékvédelemnek arról a jótékony hatásáról sem, hogy az épített értékek újrahasznosítása jelentôs gazdasági fellendülés elôidézôje is lehet új munkahelyek teremtésével és a befektetôi érdeklôdés felkeltésével.

Az integrált értékvédelem szereplôi Az integrált értékvédelem mûködéséhez elengedhetetlenül fontos résztvevôket négy nagy csoportba oszthatjuk: – a szakmai csoportok - városépítészek, építészek, közlekedéstervezôk, az infrastruktúra tervezôi, mûemlékvédelmi szakemberek stb.; – a politikai döntéshozók, országos és helyi szinten legközvetlenebbül az önkormányzatok; – a gazdasági szektor, bankok, vállalkozók, befektetôk stb.; – akikért mindez történik, a lakosság, minthogy a fejlesztés végsô célja az életminôség javítása. Hogyan járulhatnak hozzá a szereplôk az integrált értékvédelemhez? – a szakmai csoportok mindenekelôtt a magas szintû felkészültséggel, mert ez az alapja annak, hogy a koncepcióalkotás megbízható bázisra építhessen; – a politikai döntéshozók az olyan jogi, adminisztratív, pénzügyi, technikai feltételek megteremtésével, mely lehetôvé

Az integrált értékvédelem kapcsolata a fenntartható fejlôdéssel és a globalizációval Erôsíti az értékek integrálásán alapuló fejlesztést az utóbbi idôben egyre nagyobb jelentôséggel bíró „fenntartható fejlôdés” koncepciója is. Bár ennek irányelveit kezdetben a természeti kincsekkel való takarékosabb gazdálkodás, a természeti értékek megvédése érdekében dolgozták ki, újabban már a kulturális örökség vonatkozásában is értelmet kapott. Ezen a területen szintén arra ösztönöz, hogy a pazarló, minden áron újat építeni akaró szándék ellenében gondoljuk át, hogy a rendelkezésre álló épített erôforrások, milyen módon lennének hasznosíthatók. Annak fontosságát is kiemeli, hogy a fejlesztést csak fokozatosan, a helyi fizikai és társadalmi körülményekhez igazodó tempóban szabad végrehajtani, s nagyléptékû változások helyett inkább a folyamatos megújításra kell törekedni. S akkor még egy, napjainkban állandóan jelen lévô gondolat, a globalizáció kapcsán is észrevehetjük az integrált értékvédelem jelentôségét. Minthogy az integrált értékvédelem az értékek fenntartására törekszik, megôrzôdik és megerôsödik általa a kultúra sokszínûsége és a helyi közösség identitástudata, így lassítani, csökkenteni képes a globalizáció kedvezôtlen folyamatait. Az integrált értékvédelem mûködésének feltételei Minthogy az integrált értékvédelem valójában fejlesztési koncepciót jelent, ezért az nem egy vagy néhány kapcsolódó szakma – urbanisztika, építészet, mûemlékvédelem – saját ügye. Már a tervkészítés fázisában, de aztán még erôteljesebben, a megvalósítás idején is többszereplôs folyamatról van szó. FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/2

teszi az önkormányzatok hosszú távú, a fejlesztések mellett felelôsen elkötelezett politikáját; – a gazdaság szereplôi az értékektudatos, az azok megújító megtartását elôsegítô, a hosszú távú megtérülést megcélzó szemléletmóddal; – a lakosság az értékek védelme mellett kifejtett, a közérde19

ket a magánérdek elé helyezni tudó, jobbító szándékú, konstruktív véleményformálással. Ez utóbbi két területen a szemlélet pozitív alakulása érdekében, az értékvédelemért dolgozók részérôl jelentôs tudatformálási erôfeszítésekre van még szükség.

dolkodás, érvelve tárgyaló képesség fejlesztése stb.; – anyagi feltételek: a fenti feltételek megteremtéséhez. Az integrált értékvédelem magyarországi elterjedését elôsegítô események

– társadalmi feltételek: pl. a demokrácia megerôsödése, mert a demokrácia mûködésének egyik alapelve a döntésfolyamatok átláthatóságának és az érintettek véleménynyilvánításának a biztosítása; – tárgyi-technikai feltételek: pl. nagy segítség lehet az értékfelmérés adataihoz való széles körû hozzáférés biztosításában a térinformatika elterjedése; – szellemi feltételek:

– 1999-ben az Országos Mûemlékvédelmi Hivatal által 11 hazai történeti kisváros önkormányzata számára szervezett integrált értékvédelmi tréningprogram. – 2000 júniusában a Világörökség Magyar Bizottság Titkársága, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, a Külügyminisztérium, az OMvH és az ICOMOS közremûködésével, az ICCROM és az UNESCO támogatásával megszervezett nemzetközi mûhelyfoglalkozás, melynek témája az integrált városvédelem volt. A mûhelymunka záródokumentumában, a „Budapesti ajánlásokban” a legfelsôbb szintû politikai döntéshozók figyelmét hívják fel arra, hogy – az imént vázolt gondolatok jegyében – a meglévô értékeken alapuló fejlesztés gyakorlatának bevezetése közérdek, és ezért elsôrendû feladat. – Az FVM helyi értékvédelemrôl megalkotott rendelete. – Az FVM és az OMvH közös állásfoglalásának tervezete a településrendezési terv és a helyi építési szabályzatok tartalmi követelményeinek összeállításához. A Mûemlékvédelmi Hivatal fejezte ki azt az álláspontját, hogy a tervezésnek a

– interdiszciplináris felsôoktatás megerôsítése; – folyamatos továbbképzés a kapcsolódó szakmákról való kellô tájékozottság biztosítására; – képességfejlesztés: csoportmunkában való részvétel és vezetési, döntéshozatali képesség, problémamegoldó és kompromisszumra törekvô képesség fejlesztése, stratégiai gon-

települések és a táji környezet értékeit elemzô értékelésen kell alapulnia. – 2000 októberében a Velencei Charta alapgondolatait a mai szellemben újrafogalmazó Krakkói Charta megalkotása, mely a történeti városok és falvak esetében az integrált mûemlékvédelem gyakorlását szorgalmazza.

A szereplôk hozzájárulásának alapja Ahhoz, hogy a sokszereplôs játék résztvevôi valóban a fenti módon járulhassanak hozzá a fejlesztés sikeréhez, információáramlásra, párbeszédre és együttmûködésre van szükség mind az egyes csoportokon belül, mind a csoportok között. Az együttmûködés feltételei:

20

2001/2 FALU VÁROS RÉGIÓ

BUDAY-SÁNTHA ATTILA, tanszékvezetô egyetemi tanár MTA Regionális Bizottsága Felsôoktatási Albizottságának elnöke

REGIONÁLIS FELSÔOKTATÁS 2000. 2000. november 3-án rendezte meg az MTA Regionális Tudományos Bizottsága Felsôoktatási Albizottsága a regionális oktatók országos konferenciáját Pécsett, melynek fôbb megállapításait és javaslatait az alábbiakban közöljük. 1. A regionális tudományokkal kapcsolatos ismeretek az évezred fordulóján a környezeti tudományok és az informatikai ismeretek mellett szinte minden tudományág és szakma mûvelôi számára a szakmai intelligencia részét képezô ismereteket jelentik, miközben a regionális fejlesztéssel kapcsolatos feladatok ellátása új, önálló szakmai feladatot is jelent, és ennek megfelelô felkészülést igényel. 2. A regionális ismeretek oktatásának kezdetei a gazdaságföldrajz keretében már az 50-es évekre (Markos György professzor) nyúlnak vissza. Önálló szakképzés formájában az MTA Regionális Kutatások Központja és a Janus Pannonius Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karának együttmûködésében egyetemi szinten, posztgraduális képzés keretében 1989-ben kezdôdött el, és ezt követôen 1994-ben indult be a graduális, 1995-tôl kezdve pedig a Ph.D képzés. Ezzel egyidejûleg 1991-ben a Gyôri Mûszaki Fôiskola és az MTA RKK együttmûködésében megkezdôdött a regionális fejlesztési feladatokat ellátó szakemberek fôiskolai képzése is. A pécsi és a gyôri képzési modellek figyelembevételével jelenleg 9 egyetemen (Pécs, Szeged, Debrecen, Miskolc, Kaposvár, Gödöllô, Keszthely, Veszprém, BKÁE, ELTE) és öt fôiskolán (Gyôr, Dunaújváros, Tatabánya, Nyíregyháza, Pécs) folyik a regionális ismeretek oktatása, illetve regionális szakemberek képzése. A képzés sokszínûségét nemcsak az azt felvállaló oktatási intézmények nagy száma okozza, de az is, hogy az intézmények eltérô jellegébôl adódóan az a közgazdász-, a geográfus-, a különbözô mérnöki (agrár, mûszaki stb.) képzésekhez kapcsolódik, azok által nyújtott alapismeretekre épül. Az intézményenként eltérô oktatási formák ellenére megállapítható, hogy a hazai és nemzetközi tapasztalatok alapján kialakult a regionális szakemberek képzésének oktatási struktúrája, az oktatáshoz szükséges színvonalas tananyagok is egyre nagyobb számban állnak rendelkezésre, és a képzési követelmények is fokozatosan közelítenek egymáshoz, egységesebbé válnak. Fokozott gondot kell azonban fordítani a tananyagfejlesztésben lemaFALU VÁROS RÉGIÓ 2001/2

radt területek, mindenekelôtt a „regionális gazdaságtan” korszerû tananyagának kialakítására. 3. A több mint tíz év óta tartó képzés keretében eddig kb. 500 szakember kapott a regionális feladatok ellátására jogosító fôiskolai, illetve egyetemi diplomát, és hasonló mértékûre tehetô azok száma, akik a szakmai ismereteik bôvítése céljából hallgatták a regionális tudományokkal (regionális gazdaságtan, regionális politika, regionális tervezés, vidékpolitika stb.) foglalkozó tárgyakat. 4. Annak ellenére, hogy a nemzetközi tapasztalatok alapján a társadalmi-gazdasági élet több, mint negyven területén van szükség regionális ismeretekre, az ezek iránti szakmai igények hazánkban csak megkésve jelentkeznek, és az új álláshelyek betöltésénél sem kap a szakirányú képzettség megfelelô figyelmet. Javaslatok 1. Az Európai Unióval folyó csatlakozási tárgyalások hazai és külföldi résztvevôiben tudatosítani kell, hogy Magyarországon már több, mint egy évtizede folyik a regionális szakemberek képzése egyetemi graduális, posztgraduális és Ph.D, valamint fôiskolai szinten. 2. A regionális fejlesztési feladatok társadalmi-gazdasági szerepének növekedése feltétlenül szükségessé teszi, hogy a regionális fejlesztésnek önálló szakmaként történô elismerésére és szakmai jegyzékbe történô felvételre minél elôbb sor kerüljön. 3. A regionális feladatokat ellátó, koordináló kormányzati szerveknek külön figyelmet kell fordítani a regionális képzés és ezen belül a képzést eddig saját erôbôl fejlesztô intézmények támogatására.

21

PUSZTAI JÓZSEF, Ph.D hallgató, Pécsi Tudományegyetem, Közgazdaságtudományi Kar

A BARANYAI ÉS VASI FALVAK GAZDASÁGI, TÁRSADALMI HELYZETE ( 2. rész) A kérdôíves felmérésünk második részében inkább a szociológiai jellegû, személyes kérdésekre helyeztük a hangsúlyt. Fontosnak tartottuk megismerni az ott élô lakosság kulturális és fogyasztási szokásait az életminôség pontos felmérése céljából. A hipotézis továbbra is a következô: egy falu társadalmi, gazdasági helyzete elsôsorban attól függ, hogy mennyire dinamikus város vonzáskörzetében fekszik, másodsorban pedig a megye egészétôl. A felmérés technikai jellegû leírását a tanulmány elsô része tartalmazza (Falu Város Régió 1999/10.szám).

ló színvonalú közösségi szolgáltatásnak ad otthont, de ezt sajnos a lakosság nem érzékeli kellôképpen. A továbbiakban nyitott végû kifejtendô kérdéseket tettem fel, melyekre bôséges, hosszú válaszok érkeztek. Ezért ezen válaszok összefoglalása és értékelése személyes véleményemet is tükrözheti. 1. Megítélése szerint romlott-e a falu lakosságának életszínvonala 1989 óta? Milyen mértékben ? Miben látja ennek okait ?

4. Általános gazdasági kérdések Mindhárom kistérségben a falu életszínvonalának romlásáról számolnak be a kérdôívek, de látható, hogy a baranyai kistér-

4. táblázat Általános gazdasági kérdések

Kérdések Sárvár A munkavállalók hány 22 % százaléka ingázik a kistérségi központba?

Celldömölk nincs pontos adat

Sellye 1–2 %

Milyen földhivatal, szolgáltatásokat kórház nyújt a falunak? gimnázium, fürdô, bíróság, fogorvos

földhivatal, kórház gimnázium, fogorvos

Szubjektíven olyan gyengének ítélték a szolgáltatásait, hogy gyakorlatilag szolgáltatás nélkülivé nyilvánították

Elégedett-e ezekkel a szolgáltatásokkal

igen

igen

nem

Elégedett-e a falu infrastruktúrájával?

igen

igen

nem

Ezen táblázatos kérdôív magyarázatai is mutatják, hogy a leszakadó sellyei kistérség objektív hátrányai szubjektív kilátástalansággal is párosulnak, ugyanis nyilvánvaló, hogy pl. Sellye számos, a másik két kistérségi központéhoz hason22

ség esetében a válaszok a teljes gazdasági összeomlást tükrözik. Ennek fô okát természetesen a munkanélküliségben látják. A kitörési lehetôségeket firtató kérdésekre adott válaszokból látható, hogy csak állami segédlettel történô munkahelyteremtéssel képzelik el a felemelkedést, míg a másik két tér2001/2 FALU VÁROS RÉGIÓ

ségben fôleg a további külföldi tôkebefektetéseket tartják üdvözítônek. A középtávon tervezett beruházások a vasi térségek esetében környezetvédelmi és valamilyen szintû infrastrukturális beruházások, míg Baranyában valamiféle, gyakran meghatározhatatlan állami támogatásban bíznak. 2. Külföldi állampolgárok ingatlanvásárlása

A vasi térségekben szinte mindenütt eléri a 10%-ot a külföldiek áltlal megvásárolt ingatlanok aránya, amelyeket azonnal felújítanak vagy újakat építenek helyettük. Egyes falvakban a felvásárolt ingatlanok aránya 15% felett van. A sellyei kistérségben ez az arány elenyészô. Ezen kérdésre azért került sor, mert a külföldiek ingatlanvásárlása és helyben lakása élénkítheti a falvak gazdasági-társadalmi életét, hiszen az épületfelújítások munkát jelenthetnek a helyi iparos munkaerô számára, növelhetik a helyi kiskereskedelmi és vendéglátóipari egységek forgalmát, illetve a helyi egyházak, civil szervezetek (pl. sportegyesület) életében való részvételük azok anyagi helyzetét is javíthatja. A kapott válaszokból kiderül, hogy a vasi térségekben jelentôsen hozzájárulnak a kereskedelmi forgalomhoz, illetve az iparos jellegû munkák növeléséhez is. A civil szféra életében eleddig, néhány kivételtôl eltekintve, csak a nyugati országokból hazatelepült magyarok vesznek részt (pl. nem magyar származásúak civil szervezetben való rész-

diek részérôl e kérdéskörben nem kaptam értékelhetô információt. Arra a kérdésre, hogy pozitívan fogadják-e ôket a faluban, negatív választ sehonnan nem kaptam. A velük szemben megfogalmazott véleményben az szerepelt, hogy erôteljesen befolyásolják az ingatlanárak növekedését. Átlagosan évi háromnégy hónapot töltenek el a faluban. A polgármesterek véleménye szerint a külföldiek ingatlanszerzése pozitív hatással van az adott közösség életére. Ezt a letelepedési folyamatot semmiképpen nem akadályozzák, sôt pozitív semlegességgel támogatják. Az ingatlanvásárlók 20–25%-ának van korábbi kötôdése a faluhoz (rokoni, származási). A közeljövôben erôteljes ingatlanvásárlásra számítanak a vasi kistérségekben, Sellye környékén nem. Meggyôzôdésem szerint a nagyobb számú, viszonylag tôkeerôs ingatlanvásárlás a baranyai kistérségben rövid távon jelentôsen javítaná az életfeltételeket. A kérdôív további része háztartásszociológiai vizsgálat volt, ami a háztartások felszereltségére, illetve életminôségére, fogyasztási szokásaira vonatkozott. 5. táblázat A háztartások életminôsége, fogyasztási szokásai Évszám 1989 1999

1. Mennyi idôt tölt évente nyaralással?

Sárvár Celldömölk 1–2 hét 1–2 hét 1–2 hét 1–2 hét

Sellye 1 hét 0

2. Nyaralt-e külföldön?

1989 1999

0 kb. 10%

0 kb. 10%

0 0

3. Nyaralt-e belföldön?

1989 1999

kb. 20% kb. 20%

kb. 20% kb. 20%

10% 0

4. Szokott-e étteremben ebédelni?

1989 1999

kb. 50% kb. 70%

kb. 50% kb. 30 kb. 70% 0

Látható, hogy az elmúlt tíz évben a falvak fogyasztási szokásai a kistérségek helyzetétôl függôen különbözôen váltakoztak. A vizsgált két Vas megyei kistérségben sem a nyaralás, sem az éttermi ebéd szokásai nem csökkentek, sôt bizonyos mértékû javulás figyelhetô meg. A baranyai kistérségben ezen a téren is radikális társadalmi pauperizálódás tükrözôdik. Más településtípusokkal összahasonlítva, elmondható, hogy a vasi falvak nyaralási szokásai a városi átlagot is elérik. 6. Háztartások felszereltsége Évszám

vételére csak néhány példa adódott). E populáció jelentôsebb bevonását elôsegítheti a külföldiek jobb megismerése és a velük való kommunikáció javítása (sajnos nagyon sok esetben a kapcsolatfelvételnek nyelvi akadályai vannak). A magyar lakosság szerint, a késôbbiekben a külföldiek egyre jobban szeretnének bekapcsolódni a falu életébe, a külfölFALU VÁROS RÉGIÓ 2001/2

Sárvár Celldömölk

Sellye

Automata mosógép

1989 1999

kb. 20% kb. 60%

kb. 20% kb.70%

kb. 20% kb.70%

Mosogatógép

1989 1999

kb. 10% kb. 15%

0 kb. 10%

0 0

Színes tv

1989 1999

kb. 70% kb. 80%

kb. 80% kb. 80%

kb. 80% kb. 80%

23

Megyei napilap

1989 1999

kb. 90% kb. 90%

kb. 90% kb. 90%

kb. 70% kb. 50%

Egyéb országos napilap 1989 1999

kb. 20% kb. 20%

kb. 10% kb. 15%

kb. 10% 0

1989 1999

100% 100%

100% 100%

100% 100%

Köponti fûtés

1989 1999

kb. 60% kb. 80%

kb. 50% kb. 20% kb. 80% nincs adat

Telefon

1989 1999

kb. 10% 100%

kb. 10% 100%

0 kb. 90%

Hûtôláda

1989 1999

kb. 90% kb. 90%

kb. 90% kb. 90%

kb. 90% kb. 90%

Hûtôszekrény

1989 1999

100% 100%

100% 100%

100% 100%

Hi-fi torony

1989 1999

kb. 10% kb. 30%

kb. 10% kb. 30%

0 kb. 10%

Videomagnó

1989 1999

kb. 20% kb. 40%

kb. 20% kb. 60%

kb. 20% kb. 20%

Videokamera

1989 1999

0 kb. 10%

0 kb. 5%

0 0

Háztartási robotgép

1989 1999

0 kb. 20%

0 kb. 20%

0 0

Számítógép

1989 1999

0 kb. 5%

0 kb. 5%

0 0

Mobiltelefon

1989 1999

0 kb. 20%

0 kb. 25%

0 kb. 10%

Rádió

1989 1999

100% 100%

100% 100%

100% 100%

Porszívó

1989 1999

100% 100%

100% 100%

100% 100%

Személyautó

1989 1999

kb. 50% kb. 70%

kb. 50% kb. 70%

kb. 40% kb. 40%

Kerékpár

1989 1999

kb. 80% kb. 80%

kb. 70% kb. 80%

kb. 80% kb. 90%

Vízöblítéses WC

A háztartások felszereltségi adatai a vasi kistérségek esetében az Európai Unió adataihoz (ECOSTAT 1990) való erôs felzárkózást mutat, a videokamera és a számítógép használatában tükrözôdik lemaradás, ezen a területen lassú kiegyenlítôdési folyamat indult el. A sellyei kistérség lemaradása itt is szembetûnô, különösen a személygépkocsi, videokamera, számítógép területén. Valószínûleg a gépkocsihasználat helyett a ke24

rékpárhasználat jellemzô, ami kevésbé mobil közlekedési eszköz. Szembetûnô a robbanásszerû fejlôdés a telekommunikáció területén (telefon, mobiltelefon). Véleményem szerint a háztartások felszereltségi különbsége kevésbé feltûnô, mint más faktorok esetében. Ebben valószínûleg a lakossági preferencia tükrözôdik. Összességében a két kérdôív adatainak feldolgozása után, a tanulmány elsô részében felállított hipotézisemet fenntarthatónak tartom. A két cikkben szolgáltatott részletes adatok szintén azt támasztják alá, hogy a kistérségi falvak helyzete elsôsorban a kistérségi központ dinamizmusától függ, másodsorban pedig attól, hogy mennyire prosperáló régióban fekszik. A sellyei kistérség leszakadásának megakadályozása komplex társadalmi, gazdasági program keretében, masszív állami támogatással oldható meg, aminek taglalása nem a jelen tanulmány témája. Ennek felgyorsítása azért is fontos lenne, hogy mérsékeljük a területrôl való nagyfokú elvándorlást.

Irodalomjegyzék 1. Baranya megye Statisztikai Évkönyve 1996, KSH Baranya Megyei Igazgatósága, Pécs. 2. Ladányi János–Szelényi Iván: A társadalom etnikai, osztályés térszerkezetének összefüggései az ezredforduló Budapestjén. 1996. május 24. konferencia. 3. A mezôgazdaságtól a vidékfejlesztésig. MTA RKK, Pécs, 1995. Szerkesztette: Kovács Teréz. 2001/2 FALU VÁROS RÉGIÓ

KONKOLYNÉ GYURÓ ÉVA egyetemi docens CROS KÁRPÁTI ZSUZSA tájrendezô

ÚJ URBANITÁS, ÚJ RURALITÁS EURÓPÁBAN vázlatos ismertetô az Európa Tanács és a CNRS kollokviumáról A városi és vidéki térségek alakulását vizsgálva tényként tekinthetô, hogy Európában a háború utáni fellendülés során több évtizeden át a városcentrikus gondolkodásmód volt jellemzô. A kutatómûhelyek és a tervezôk ekkor elsôsorban a város funkcióinak analízisére helyezték a hangsúlyt, azt vizsgálták, milyen formában hat a város vidéki környezetére. A hetvenes években a városok, metropoliszok fejlôdése óriási mértékûvé vált, és határtalannak tûnt. Az urbanizáció részint a vidék rovására történt a rurális térségek ökológiai tôkéjének és humán erôforrásainak kiaknázásával, a vidék fejlesztésének elhanyagolásával. A 80-as években kezdtek foglalkozni a városok fejlôdésének társadalmi következményeivel, és egyre több kétség fogalmazódott meg. Felmerült egy másféle urbanitás gondolata, új, élhetôbb város- és településformák jöttek létre. A metropoliszból „monstruopolisszá” alakuló városszörnyeket esetenként többpólusú, területileg tagoltabb, a helyi adottságokat, a természeti környezetet és a tradicionális településformákat, a környezô rurális területeket jobban respektáló városi térségek váltották fel. A rurális és az urbánus térségek újraformálódásáról, új kapcsolatrendszerének és szerepének kibontakozásáról értekeztek kutatók és politikusok az „Új urbanitás, új ruralitás Európában” címmel Strasbourgban, az Európa Tanács székházában megrendezett nemzetközi kollokvium keretében1, amelyet a Francia Nemzeti Kutatóintézet (CNRS) társadalmi és térségi dinamikák kutatócsoportja (LADYSS) kezdeményezett. A sokrétû, szerteágazó téma számos kutatót és szakembert mozgósított, akik négy szekcióban vizsgálták a területi folyamatokat ebbôl az új aspektusból. Tekintettel arra, hogy a konferencia konklúziói, ajánlásai még nem jelentek meg és a közeljövôben várható az elhangzott elôadások teljes publikációja, tájékoztatásképpen, igen vázlatosan ismertetnénk a szekciók témáit, kérdésfelvetéseit és az ezek keretében elhangzott néhány gondolatot, ajánlást. 1. szekció: A lakókörnyezet fejlôdése: a városi és vidéki társadalom mutációjának egyik indikátora Európa szerte megfigyelhetô a lakóhelytípusok és az ezekhez kötôdô életmód változása. Jelenleg nagyon szórványosan állnak rendelkezésre információk lakóhellyel kapcsolatos átalaFALU VÁROS RÉGIÓ 2001/2

kulási folyamatokról, így kívánatos volna átfogó képet alkotni. A konferencián ajánlásként elhangzott, hogy célszerû lenne európai felmérést végezni a tagországok nagy változatosságot mutató lakóhelytípusairól, amely nemcsak a lakóhelyformákat, hanem a lakókörnyezet egészét, mint egy meghatározott életmódhoz, környezeti igényhez és elváráshoz kapcsolódó életteret vizsgálná. 2. szekció: A vidék gazdaságának újjászervezôdése és új munkalehetôségek A vidék szerepe változik, feladata ma már messze nem pusztán a város ellátása. Megváltozott a migráció korábban egyértelmûen városok felé mutató iránya és számosan költöznek az urbanizált térségekbôl is vidékre. Új gazdasági szerkezetés foglalkoztatási formák alakulnak ki a kettôs koncentrálódó/externalizálódó vállalati stratégiák következtében. A modern agrártechnológiát gyakran visszautasítja a vidék többnyire városi eredetû, nem mezôgazdasági termelésbôl élô lakossága. Egyre jellemzôbbé válik vidéken a „multiaktivitás”, a „több lábon állás”, a többszektorúság. A szekció elôadásai ezen új tendenciák által elôidézett társadalmi változásokat boncolták, a vidék új foglalkozási típusainak, mobilitásának, kezdeményezéseinek, szolidaritásának és konfliktusainak problémáira keresve a választ. 3. szekció: A lokálistól Európáig: területi hatóságok, térségek, polgárság A szekcióban az általános és központivá kristályosodott kérdés a következô volt: mi Európa – egy földrajzi térség, egy kulturális modell, egy új történelmi realitás vagy egy utópikus elképzelés? Hogyan egyeztethetô össze a helyi, a nemzeti identitás és értékrend az európai politikával? Milyen tapasztalatok, elvárások vannak az EU-csatlakozásra készülô közép-kelet-európai országok esetében? 4. szekció: A környezet mint materiális, politikai, társadalmi és szimbolikus tényezô A környezet problematika mind nagyobb szerepet kap a politikában és a társadalomban is, ahol a kérdésfelvetés fôként ar25

ra irányul, hogy mennyiben képes a mai társadalom a természet materialitását kezelni. A táj és az örökség, valamint a környezeti technológiák a városi és a vidéki térségekben is a fejlôdés egyik zálogává és a társadalmi követelések egyik lényeges pontjává válnak. A környezeti beavatkozásoknál egyre erôsebben érzôdik a kollektív fellépés, hangsúlyt kap a közérdek, a közösségi beavatkozások által formált környezet fejlôdésének története. Így érdemes felkutatnunk, hogy milyen feszültségek támadnak a természet elôtérbe állítása és a gazdasági érdekek, valamint a technizáltság között, milyen szociális és technológiai válaszokat adunk a környezeti válságra, mennyiben formálja újjá a környezeti probléma a demokráciát, a társadalmi részvételt és a város-vidék kapcsolatrendszerének új koncepcióját.

Az itt mellékelt „Tájvédelem Magyarországon, konfliktusok és perspektívák” címû poszter-sorozatot a „környezet” szekció keretében mutatták be a szerzôk a magyarországi tájszemlélet és „tájpolitika” változásának, jelenlegi lehetôségeinek és fô irányainak ismertetése céljából. A témaválasztást indokolja, hogy a tájat a szerzôk a városokat és a vidéki településeket is magában foglaló területi egységnek tekintik, ahol a ruralitás és az urbanitás új, harmonikus, kiegyensúlyozott kapcsolatrendszerének újrateremtésére nyílik lehetôség. 1 A francia kezdeményezésre 2000. május 10–12 között megtartott kollokvium eredeti címe: „Nouvelles urbanités nouvelles ruralités en Europe”

TÁJVÉDELEM MAGYARORSZÁGON – KONFLIKTUSOK ÉS PERSPEKTÍVÁK (A mellékelt poszter szövege) KONKOLYNÉ GYURÓ ÉVA – CROS KÁRPÁTI ZSUZSA

A táj természeti és kulturális értékek hordozója, ember és természet kapcsolatának kifejezôje. Egyedi arculatának, értékeinek felismerése a regionális identitás lényeges eleme. Az Európai Unióban a regionalizáció és a fenntartható fejlôdés összefüggésében is mind nagyobb figyelelem irányul a megôrzendô táji örökség felé. Lassan kibontakozóban van a tájvédelmi szemlélet Közép-Kelet-Európa átalakuló társadalmú országaiban is, ahol a történelem jelentôs politikai, gazdasági és kulturális változásait, töréspontjait igen érzékenyen tükrözi a tájak szembetûnô átalakulása. Magyarországon a tájvédelem az elmúlt évtizedekben alapvetôen a természetvédelem hatáskörébe soroltatott. A fenntarthatóság pedig, amelynek a nem védett tájakon is meg kellene valósulnia, néhány kivételes példától eltekintve nem több puszta szlogennél, melyet a gazdasági növekedés fenntarthatósága értelmében használnak. A tájat egységében, teljességében és folyamatos változásában tekintô látásmód pillanatnyilag még csak néhány szakember óhaja marad, amelynek gyakorlattá válásához elsôsorban a merev szektoriális gondolkodás átalakulása szükséges. A társadalom tájszemléletének történeti változásában több jól körülhatárolható periodus különíthetô el: – A természeti potenciált figyelembe vevô ösztönös tájvédelem Európa szivében, a páratlanul sokrétû hasznosítá-

26

si lehetôséget hordozó Kárpát-medence nagytájai mindinkább az antropogén tényezôk hatására differenciálódtak. A természeti tájakat benépesítô különbözô népcsoportok egyedi, sajátos kultúrája a hasonló természeti adottságú térségekben is eltérô karakterû, egymást tevékenységében kiegészítô kistájakat alakított ki. A tájat lakói magától értetôdô élettérként, életlehetôségként fogták fel, amelyben a természeti erôforrások megôrizve való hasznosítása a hosszú távú létfeltételek záloga volt. A mai országterület egyes térségei, így a Zempléni-hegység ma is sok tekintetében ôrzi az évszázadok alatt létrejött tájdiverzitást, ahol a tradicionális hasznosítás fô elemei fennmaradtak és ezáltal megôrzôdhetett a táj eltérô karakterû egységeinek változatossága, komplementaritása. – Az elfeledett tájvédelem, a technoszféra diadala és az ágazati szemlélet

A XIX. századi nagy vízrendezési munkák, a folyószabályozások és a mocsarak lecsapolása átalakították a síksági tájak karakterét, megváltoztatták a hasznosítási lehetôségeket. Ehhez társulva hazánkban a múlt század végétôl kezdôdôen az ipari és agrárfor-

2001/2 FALU VÁROS RÉGIÓ

radalom, valamint kísérôjelenségként az urbanizáció több hagyományosan rurális tájat formált át drasztikusan. Megkezdôdött és a XX. század utolsó évtizedéig folytatódott a falusi „exodus” a vidéki térségek elhagyása, a városokba áramlás. A tájvédelem, a helyi természeti és humán erôforrásokra építô gazdálkodás mindinkább háttérbe szorult – A táj a szocializmus elsô évtizedei alatt is elhanyagolt terület, ha lehet még inkább, mint korábban. A hagyományok teljes elvetése, az erôltetett kollektivizáció és iparosítás, a tömegtermelést mutató, erôsen szennyezô nehézipar, az intenzív mezôgazdaság fémjelzik ezt a korszakot. Iparvárosok, leromlott, majd lerombolt régi település-központok, lehangoló falvak, lecsupaszított nagytáblás mezôgazdasági termesztôfelületek jellemzik azokat a tájakat, amelyek e korszak során formálódtak. A 70-es évek településfejlesztési irányai az urbanizációnak, és a krónikus lakáshiányt enyhítendô, a lakótelep-építéseknek adnak prioritást. Az elmaradott vidéki térségek segítését célzó intézkedések nem tudják megakadályozni gazdasági hanyatlásukat. Eközben a mûemlékvédelem és a természetvédelem megerôsödése révén sorra kerülnek hatósági védelem alá a kultúrtörténeti emlékek, a természetes, természetközeli állapotban maradt élôhelyek, azok a fejlôdési árnyékban levô térségek, amelyek elkerülték az erôltetett iparosítást, agrárfejlesztést és urbanizációt. – A különleges és természetközeli tájak védelme, a szektoriális tájvédelem gyakorlata Jelenleg hazánkban az országterület 8%-a áll természetvédelmi oltalom alatt. A nemzeti parkok mellett több, mint 40 tájvédelmi körzetet hoztak létre az 1970–90-ig terjedô idôszakban. Az utóbbiak a gyakorlatban egy kevésbé szigorú természetvédelmet valósítanak meg a gazdasági tevékenység és az urbanizáció korlátozásával. A védett területek mellett azonban a mindennapi élet keretét adó nem védett tájra kevés figyelem irányul: az ország két részre oszlott – védett és nem védett területekre. A táj egységben látását, kezelését szektoriális szemlélet váltotta fel. Gazdasági ágazatokban, védett területekben, urbánus és rurális térségekben gondolkodunk anélkül, hogy tekintetbe vennénk ezek kapcsolódásait, egymásra hatását, kölcsönös függôségét.

FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/2

A táj átalakulása igen markánssá válik a kelet-európai nyitás után, amikortól a rendszerváltás társadalmi gazdasági változásaihoz társul a külföldi tôkebefektetôk és az import-árutömeg megjelenése. Napjaink jellemzô tendenciája, amelynek során a városperemeken a kereskedelmi központok létesítése és a lakóterület terjeszkedése a zártkerti, az agrár- és az erdôzónákat falja fel. – A tájvédelem új perspektívái A 90-es évek közepén a magyar parlament három új törvényt szavazott meg, amelyek tájvédelmi célkitûzéseket is megfogalmaznak, így a tájvédelem gyakorlatára komoly hatással vannak – lehetnek. A környezetvédelmi, a területfejlesztési és területrendezési, valamint a természetvédelmi törvény adta háttérrel kezdôdött meg az országban a fejlesztési és védelmi koncepciók, programok, valamint rendezési és kezelési tervek kidolgozása helyi, térségi és nemzeti szinten. A védelmi törekvések áramában, amelyben a tájvédelem gyakran csak nevében és jelszavakban, virtuálisan létezett, most van kibontakozóban a valós tájmegôrzés perspektívája. Megváltozóban van a természetvédelem gondolkodásmódja is, amely kilépve a rezervátumszemléletbôl felismerte, hogy a hatósági védelem alatt álló területeken kívül is szükséges megôrizni, illetve rehabilitálni a nem védett táj örökségét. A védelmi és kezelési törekvések ellenére az eredmények ma még esetiek, mert a társadalmi-gazdasági térségi és ágazati szereplôk nem adnak prioritást a természeti és kulturális tájértékek védelmének, ha azok ellentétesek a közvetlen gazdasági érdekeikkel. A táji örökség tehát ma még sajnálatosan kevéssé elismert és felismert tôke. A tájértékek elfogadtatása, egy valós tájvédelmi gyakorlat kialakulása nehezen és csak távlatban megvalósítható feladat, különösképpen Magyarországon, amely annyi változást, teljes átstrukturálódást élt meg az elmúlt két évszázadban politikai, területi, gazdasági – természethasználati – tekintetben. Ugyanakkor egy halványan körvonalazódó új hazai tájpolitika sikerének feltétele a tradíciók, a helyi identitás, a közösségi tudat újraélesztése.

27

28

2001/2 FALU VÁROS RÉGIÓ

FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/2

29

30

2001/2 FALU VÁROS RÉGIÓ

Könyvismertetés

ÚJABB KÖTETEKKEL BÔVÜLT „MAGYARORSZÁG TÖRTÉNETI STATISZTIKAI HELYSÉGNÉVTÁRA” Megjelent a Pest megyei és a Nógrád megyei kötet A KSH kiadásában folyamatosan eddig: Bács-Kiskun, Békés, Borsod-Abaúj-Zemplén, Csongrád, Fejér, Hajdú-Bihar, JászNagykun-Szolnok, Komárom-Esztergom, Heves, Pest, Somogy, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Tolna, Vas, Veszprém, Zala és Nógrád megye kötetei jelentek meg. A köteteknek egységes szerkezetük (tagolásuk) mellett megyénként sajátos ízük, zamatuk is van. A KSH népszámlálási fôosztályán készülô kötetek szerkesztôbizottságának elnöke Klinger András, és a bizottság tagjai a statisztikai, igazgatási és történelmi tudományok avatott mûvelôi. A sorozat szerkesztôje dr. Kovacsics József Prof. Em., aki más tudományos munkásságával párhuzamosan – a lehetôségek adta korlátok között – több szerzô közremûködésével és kiváló technikai munkatársakkal (Kigyósi Attila és Madaras Gyuláné) készíti elô és adja közre a nélkülözhetetlen köteteket. A szerkezeti és rendezési tervek megújulása idôszakában és újrakészítésében kevés olyan hiteles kiindulási adatot találhatunk más forrásokban, mint ezekben a kötetekben. A megyei kötetek kézikönyvek, mégis akadnak benne fejezetek és információk, amelyek áttanulmányozása az urbanisztikai felhasználás nélkülözhetetlen tartozéka. Kötött és valamennyi megyei kötetben azonos a történeti statisztikai elôzményekre utaló, a helységnévtárakat megalapozó tanulmány címe, amely értelemszerûen megyénként az adottságok szerint közelít a valósághoz. Az elôzményeket a történeti statisztikai helységnévtár információinak rendszere követi. Ezekben dr. Kovacsics József átfogó és részletes indoklást és tájékoztatást nyújt a lehetôségekrôl és a készítôket befolyásoló módszerekrôl. A II. fejezet a tárgyalt megye területi, népességi és közigazgatási változásait adja közre. Ezen belül a vármegye kialakulása, az egyházi szervezeti és területi beosztás, az 1849 után bekövetkezett közigazgatási változások, a megye közigazgatásának alakulása az elsô községi törvény (az 1871. évi XVIII. tc.) után, a közigazgatási változások az I. világháborút követôen. Ez utóbbi keretében különösen figyelemreméltó a trianoni békeszerzôdés következményeként kettészakított vagy csonkolt vármegyék és települések tárgyalásának alapossága, körültekintô volta. A II. fejezet a megye népessége egészének alakulását, mozgását mutatja be. FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/2

A III. fejezet sorra veszi a megye településeit, és részletes történeti utalásokkal, idôsoros táblázatokkal, a bel- és külterület (dûlônevek) taglalásával, az igazgatási el- és visszacsatolások feltüntetésével, egyházi és irodalmi hivatkozásokkal nyújt átfogó áttekintést. Az ezekben rejlô információkat a különös alaposság és tényszerûség jellemzi. A IV. fejezetben a helységek névmutatója található. Ebben nemcsak a helységek neve, hanem a mai és egykor volt településrészek neve is megtalálható betûrendben. Az V. fejezet az irodalomjegyzéket és a rövidítéseket közli. A közreadott irodalomjegyzék az országos, megyei és helyi irodalom azon jeles alkotásait is tartalmazza, amelyek további tájékoztatásul is szolgálnak azok számára, akik még inkább el kívánnak mélyülni egy-egy terület/térség vagy település múltjában. A kötetek függelékei két fô részre tagozódnak. Az egyikben a közigazgatási beosztás található: 1863, 1873, 1895, 1922, 1944, 1950, 1985, 1995. évekre tagozódóan, ezzel is bemutatva a „forduló” évek hozta változásokat. A függelék másik része a térképanyagot közli a vármegye kialakulásától napjainkig. A közreadott térképek megyénként eltérô idôpontból valók, ezért mind tartalmukat, mind megjelenésüket tekintve különösen változatosak. A sorra megjelenô köteteket örömmel és nagy megelégedettséggel forgathatja minden urbanista, mert a történelmi távlatok segítenek a valóságérzet erôsítésében, a hagyományok ápolásában, az összefüggések felismerésében, és így jelentôs támpontot nyújtanak a jövôkép célszerû felvázolásához is. A népesség anyanyelvi összetétele, a különbözô vándorlások és letelepedések, az elnevezések feltüntetése a településkép és az egykori tulajdonosok családi kapcsolatainak felkutatásához nyújtanak segítséget. E nagy értékû kézikönyvek valóban hiányt pótolnak és nélkülözhetetlenek, lehetôvé teszik a részletekben való elmélyedést és a megyénkénti teljesebb áttekintést. Ajánlom mindazoknak, akiket a hazai településügy bármilyen szelete érdekel. Használatuk nagy segítség, legjobb, ha a munkák megkezdése elôtt a vizsgálatok elôkészítése során veszik kézbe. Horváth Béla építészmérnök 31

Könyvismertetés

HORVÁTH IMRE: KÖZIGAZGATÁSI SZERVEZÉS- ÉS VEZETÉSTAN (Dialóg Campus Kiadó, Budapest–Pécs, 1999.)

Az ismert legrégibb vezetési tárgyú emlék Hammurabinak (i.e. 1792–1750), Babilon királyának könyve. A több mint két méter magas sztélére vésett, 380 paragrafust tartalmazó gyûjtemény a mezopotámiai jog és az óbabiloni irodalom legjelentôsebb mûve. Vezetéstörténeti szempontból azért nevezetes, mert a rend iránti igény, az emberek életének megszervezése és a jogszabályok általi irányítás jelenik meg benne. Szabályozta a hatalom gyakorlását, és a vezetés hatékonyságát a vezetettekkel való együttmûködésben látta. Egy évezreddel késôbb Mózes szolgáltatta a vezetôi feladatokra való felkészülés szép példáját azáltal, hogy végigjárta az ismeretszerzés és tapasztalatgyûjtés korábban fellelhetô valamennyi lehetôségét. Gondoskodott saját utódlása feltételeinek a megteremtésérôl. Megalkotta a vallási, erkölcsi tanok máig ható alaptörvényeit, a tízparancsolatot. Mózes II. Könyve 18. részében vezetésmetodikai kérdésekkel is foglalkozott, amikor kimondta, hogy – tizedesek, ötvenedesek, századosok, ezredesek elôljáróvá tételével – a hatékonyság tagolás útján növelhetô. A görögök és a rómaiak is a különbözô vezetési módszerek számos példáját szolgáltatták. Az államalapító Szent István király a fiához írt Intelmekben tíz cikkelyben fogalmazta meg vezetési utasításait. A hetedik szerint: „Nem pöffeszkedô és középszerû férfiaktól kell tanácsot kérni,… hanem a legtiszteltebb véneket kell meghallgatni és véleményüket összecsiszolni… Ha bölcsekkel jársz, bölcsen fogsz cselekedni.” Az államvezetés módszereinek kialakítására talán az egyik legnagyobb hatást Niccolo Machiavelli (1498–1512), a felvilágosodás nagy politikai gondolkodója gyakorolta. Könyve az ôt követô századok – Napóleontól Sztálinig – kézikönyvei között megtalálható. Machiavelli fôképpen a kormányzati formákat és módszereket vizsgálta, megállapítva a hatalom gyakorlásának következményeit. A sor folytatható számos további példával, annak igazolására, hogy amit gyakran egyszemélyi vezetésnek nevezünk, valójában kollektív együttmûködés eredménye. A tehetséges és népükért felelôsséget érzô államférfiak maguk is igényelték a tanácsadó testületekkel való közös munkát. A vezetés szó a szervezéstudomány egyik alapszava. A vezetés a legôsibb cselekvések és fogalmak egyike, az ember társas lénnyé válásának alapmotívuma. Célirányos mozgásra utal. A szervezéstudományban a vezetést az ember és ember közötti kapcsolatként, viszonyként szokás értelmezni. Aki vezet, az nem távolról irányít, hanem a többiekkel együtt halad a cél felé. Aki embereket vezet, 32

annak alkotni kell, magával kell ragadni, vezérelni, ösztönözni. A vezetés nem uralkodást, hanem a szolgálatot, a vezetettek szolgálatát jelentse. A fenti elvi és gyakorlati ismerteket, melyek a valóságot, az életet sugározzák, egy nagy ívû, közel 300 oldalas munkából ragadtuk ki. A kötetet egy tankönyvkiadó adta közre, így feltételezhetô, hogy elsôsorban egyetemi hallgatók számára készült. A recenzens azonban úgy véli, hogy másról, többrôl van szó. A szerzô a Pécsi Egyetem tanára, a „Kovacsics mûhely” egyik kiváló képviselôje. A magyar közigazgatási irodalomban és tudományban szokás Magyary-iskoláról is beszélni. Magyary 1920–1945 között nagyon sokat tett a hazai közigazgatás korszerûsítéséért. Horváth Imre munkája a „Közigazgatási szervezés- és vezetéstan” azonban nem tankönyv a megszokott értelemben. Oly formában tudja és képes az ismeretanyagot továbbítani, hogy szerkesztésében, mondanivalójában, tartalmában, kezelhetôségében segítségünkre siet, felvilágosít és tájékoztat, eligazít, rendre szoktat és közben felvértezi az olvasót, az elmélyülôt olyan ismeretekkel, amelyek hasznosságát és idôkímélô voltát csak az képes felfogni, aki ilyen formában és olvasmányos „tálalásban” korábban nem juthatott hozzá. A hazai szervezés- és vezetéstudomány 1948-ig és az 1960-as évek közepétôl fokozatosan ismét magára talált. Jelentek is meg a hazai adottságokra épülô és még több, a külföldi tapasztalatokat és eredményeket közvetítô munkák. Horváth Imre kötete azonban gondos tagolásával, teljességre törekvésével és szervezettségével valóban hiányt pótló munka. Mûvének fôbb fejezetei: I. Szervezéstudomány II. Szervezés III. A közigazgatás szervezete IV. Az informatika V. A vezetés VI. A problémamegoldás VII. A közigazgatás szervezési problémái A hét fô fejezeten belül összesen tíz fejezetbe rendszerezte mondanivalóját a szerzô. Ez a látszólag kettôs áttekintés mégis szerves egységet alkot a jobb áttekintés és az együvé tartozás teljességével. A szervezéstudomány címû elsô fejezet a szervezés, a szervezéstudománnyal és kialakulásával, ezen belül is a klasszikus irányzatokkal (taylorizmussal; Henri Ford szervezésével), majd az ezt követô idôszakok eltérô iskoláival foglalkozik. Így: Henri Fayol, May Weber, Elton Mayo, a japán szervezés; a modern irányzatok: az X- és Y-elmélet, a Z-elmélet, végül az újabb elméletek bemutatása következik, ezek között is a management-elmélet és annak két iskolája, az em2001/2 FALU VÁROS RÉGIÓ

pírikus és a teoretikus iskola. A döntéshozatali iskola zárja az I. fejezetbeli szervezéstudomány ismeretanyagát. A recens külön is hálás a szerzônek egyrészt azért, hogy mûve ezen és a többi fejezetében is tájékoztatással, elemzéssel szolgál az olvasónak azokról a háttérismeretekrôl, amelyek egyrészt az irányzatok alkotóit befolyásolták, másrészt a korba helyezéssel olyan elvi-gyakorlati ismereteket is nyújt, ami a kinyilatkoztatás helyett az átélés hitelességét, realitását közvetíti. A kötet II. fejezete a szervezésrôl szól. E tevékenység körébe vonta a szerzô a szervezetek szabályozottságát, a munkamegosztást és a szakosodást, a szervezetet és környezetét, a szervezet felépítését (hierarchia, struktúra, tagolás, a struktúra kialakítás tényezôi). Az átszervezés címû fejezet imponálóan rövid, mégis tartalmazza mindazt, amit e látszólag egyszerû feladattól, végiggondolásától, annak szimulásától és lelkiismeretes elemzésétôl elvárhatunk. A szervezéstudomány és a szervezés fejezeteinek tárgyalása után tér át a szerzô a közigazgatás szervezetére. Ebben a fejezetben a jellemzôkön túl a struktúráról és a történelmi áttekintésrôl is képet kapunk. Ennek keretében a települési kapcsolódások és a közigazgatás mai struktúrájára is figyelmet fordít. Ebbôl a fejezetbôl, úgy tûnik, kimaradt az emberi tényezô, a felkészültség, a magatartás, a munkamódszerre utalás, a szolgálat jellege/tartalma, ami kétségkívül a többi fejezetben is fontos, de ebben nélkülözhetetlen a személyiségi vonatkozások közreadása. A IV. fejezet körültekintôen és teljes alapossággal tárgyalja az informatika témakörét: információ a szervezetben; az információ fogalma; az információ fajtái; az informálódás módja; a kommunikáció csatornái és folyamata, fajtái; a tömeg és a hírek. Áttekinti az információs rendszereket és a nyilvántartás jelentôségét (rendszerét), tartalmát. Ismerteti az információtárolás technikai módszereit is. A jól megválasztott szerkezet és gondolatsor a vezetés fejezetével folytatódik. A vezetés általános kérdései, hatalmi és tevékenységi jellege; az értekezlet és a tárgyalás is feldolgozásra került. A kötet következô fejezete a problémamegoldás. A szerzô valamennyi fogalmat a maga helyén értelmez. A problémát – írja – rendszerint úgy definiálják, mint nemkívánatos állapotot. Van olyan helyzet, amelyben bizonyos célt el akarnak érni, de a cél elérésének útja rejtve van az érintettek elôtt. A vezetés szempontjából akkor beszélünk problémáról, ha eltérés van az óhajtott és a tényleges állapot között. Az óhajtott állapotot rendszerint a szervezet céljai tartalmazzák. A felmerülô probléma esetén a szervezet vezetôjének vizsgálnia kell a probléma hatását és jellegét. A fejezet gondos részletezettséggel elemzi és meg is oldja a döntés fajtái, az általános követelmények, a döntési hatáskörök, az optimális döntés, a döntés és információ, a döntés fázisai – a döntés kockázata – a döntéshozók felelôssége kérdéskörét. Az e fejezetben közreadott ismeretanyag mintegy a korábbi fontos elvi és gyakorlati kérdések szintézisének és megoldásának is tekinthetô. Figyelemreméltó, hogy ebben érvényesíti és közreadja azokat a személyi kérdéseket, gondokat, amelyekrôl a III. fejezetben már említés történt a recens részérôl. Egy jól átgondolt diagrammal is segítségünkre van a szerzô. FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/2

A közigazgatás szervezési problémái címû zárófejezet talán a kívánatosnál rövidebben, mintegy tézisszerûen sorolja fel a teendôket, és nem tér ki a közigazgatás korszerûsítése terén több mint egy évtizede tartó folyamatra. A kötethez fejezetenként jegyzetanyag és a kötet végén külön öt oldalas gazdag és jól válogatott irodalomjegyzék tartozik. A kötetrôl a 2000. év végén Budapesten, az ELTE tanári klubjában dr. Kovacsics József professzor elnökletével tudományos tanácskozást is tartottak. E tanácskozáson prof. dr. Kiss László egyetemi tanár alkotmánybíró, prof. dr. Berényi Sándor és dr. Mezey Gyula egyetemi docens mondta el szakértôi véleményét. Rendkívül messzire vezetne e sok értéket feltáró, ugyanakkor számtalan jogi és szervezési finomságokat is tartalmazó tanácskozásnak az ismertetése. Minden bizonnyal meg is haladná egy recenzió kereteit. Az urbanisztika tartalmából és jellegébôl következik ugyanakkor, hogy megtörténjék a figyelemfelhívás egy olyan új értékre, amely puszta megjelenésével és azzal, hogy tankönyvként is formálja a közigazgatás leendô szakembereit, az urbanisták munkáját, munkájuk környezetét segíti, növelve a fogékonyságot, az egészséges szellemiséget. A kötet vezetetteknek és vezetôknek egyaránt segítséget nyújt, számos kérdésre ad választ, amit korábban nem, vagy részben könyvtárnyi kötet áttanulmányozása révén, s még akkor is csak hiányosan érhetne el az olvasó. Ajánlom tehát mindenkinek, aki a szervezés és vezetés ismereteiben elôrelátó módon kíván közremûködni, valamint hivatásának és szolgálatának tekinti feladatát. Elismerés illeti még a kötet megjelenését, tipográfiáját, tördelésének és kötésének módját is, amely méltó módon zárkózott fel a mondanivalóhoz. Horváth Béla építészmérnök

33

V

I

D

É

K

F

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

A REGIONÁLIS VIDÉKFEJLESZTÉSI IRODÁK BEMUTATKOZÁSA A Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Vidékfejlesztési Programok Fôosztályának 2000 szeptemberében alakult regionális vidékfejlesztési irodái folyamatosan tartják megyeszékhelyükön bemutatkozásukat. Ezen irodák (a REVI-K) 7 régióban, kihelyezett munkahelyeken, régiónként 3–3 fôvel végzik munkájukat. A munkatársak bemutatkozása, valamint a Vidékfejlesztési célelôirányzat pályázati rendszerének bemutatása céljából – különös tekintettel a SAPARD-programból rájuk háruló feladatok ellátására – az irodák folyamatosan tartják hivatalos megnyitóikat a régióban érintett szakmai-szervezeti és kistérségi résztvevôk számára. Ezen idôpontig az alábbi irodákban történtek meg a hivatalos megnyitók: Nyugat-dunántúli Regionális Vidékfejlesztési Iroda, Zalaegerszeg (2001. március 6.) Észak-alföldi Regionális Vidékfejlesztési Iroda, Debrecen (2001. április 3.) Dél alföldi Regionális Vidékfejlesztési Iroda, Szeged (2001. április 4.) Dél-dunántúli Regionális Vidékfejlesztési Iroda, Kaposvár (2001. április 10.) Folyamatban, illetve szervezés alatt van a Közép-dunántúli Regionális Vidékfejlesztési Iroda, Székesfehérvár Közép-magyarországi Regionális Vidékfejlesztési Iroda, Budapest. Észak-magyarországi Regionális Vidékfejlesztési Iroda, Miskolc megnyitója is.

Bemutatkozik a Nyugat-Dunántúli Regionális Vidékfejlesztési Iroda A Nyugat-Dunántúli Regionális Vidékfejlesztési Iroda (NyuDu REVI) 2000 októberében kezdte meg mûködését a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Vidékfejlesztési Programok Fôosztálya szervezeti egységeként. A Vas, Zala és GyôrSopron-Moson megyéket kiszolgáló irodát Zalaegerszeg város központjába telepítették. Az újonnan létrehozott egység feladatai röviden a következôk: – vidékfejlesztési stratégia megalkotásában való részvétel; – a hazai Vidékfejlesztési Céltámogatás pályázati rendszerének kidolgozása, a pályázatok befogadása, bírálata, döntéshozatalra való elôkészítése; – a SAPARD vidékfejlesztési célkitûzéseivel kapcsolatos tevékenységek; – kapcsolattartás a vidékfejlesztés szereplôivel a régióban és ismerettovábbítás; – kistérségi menedzserekkel való együttmûködés, munkájuk segítése és koordinálása. Három köztisztviselô tevékenykedik az irodában: Kocsondi Tamás irodavezetô, Lôrincz Rita Margaréta és Vissi András munkatársak. Mindhárman tapasztalt, helyismerettel rendelkezô fiatal diplomás szakemberek. A hatékony munkavégzéshez szükséges iroda- és információtechnológiai eszközök, valamint egy személygépjármû rendelkezésükre áll. A fôosztály a régióban 39 kistérségi menedzser foglalkoztatását segíti, amely csoporttal teljesnek tekinthetô az FVM vi34

dékfejlesztési céljait hatékonyan megoldani képes szervezeti háttér. A NyuDu REVI munkatársai rendkívül fontosnak tartják a kistérségi menedzserekkel való gyakori és kölcsönös információátadáson alapuló partneri viszonyt. Személyüket és tevékenységüket kulcsfontosságúnak ítélik a kistérség fejlôdése szempontjából. Képzésüket és naprakész ismeretekhez jutásukat a fôosztály és a REVI biztosítja. Az iroda féléves mûködése során számos kistérségi összejövetelen, tanácskozáson és elôadássorozaton vett részt. A Vidékfejlesztési Céltámogatás (VfC) 2000 keretében elvégezte a régióból benyújtott 189 pályázat bírálatát. Mindhárom tisztviselô részt vesz a 2001. évi VfC támogatás pályázati prioritásait, kiírását és eljárásrendjét kidolgozó bizottságokban. Az iroda hosszú távú céljai elérésében számít a partnerszervezetek, a regionális és kistérségi intézmények, valamint a civil szféra együttmûködésére, a velük való stratégiai szintû egyeztetésre. Elérhetôség: Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Vidékfejlesztési Programok Fôosztálya Nyugat-Dunántúli Regionális Vidékfejlesztési Iroda 8900 Zalaegerszeg, Petôfi utca 24. Telefon: 92/ 596 690, 92/ 596 691, 92/ 596 692 Mobil: 30/ 2977 844 FAX: 92/ 596 692 KOCSONDI TAMÁS irodavezetô, NyuDu REVI 2001/2 FALU VÁROS RÉGIÓ

V

I

D

É

K

F

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

Vissi András vidékfejlesztési munkatárs, NyuDu REVI

A 2000. ÉVI VIDÉKFEJLESZTÉSI PÁLYÁZATOK TAPASZTALATA A NYUGAT-DUNÁNTÚLI RÉGIÓBAN Elôzmények Az Európai Unió a közép- és kelet-európai társult tagországokkal elôrehaladott integrációs folyamatokra reagálva az Agenda 2000 reformcsomagjában kiemelt helyet szentelt az elôcsatlakozási programok pénzügyi támogatásának. Az Európa Tanács által 1999. június 26-án kihirdetett SAPARD rendelet 2000. január 1-jétôl vált alkalmazhatóvá. A mezôgazdaság és a vidék fejlesztésére létrehozott elôcsatlakozási segélyprogram beindulásának három alapfeltétele van: – a 2000–2006 közötti idôszakra átfogó országos mezôgazdasági és vidékfejlesztési program elkészítése, amelyet a bizottság az elmúlt év ôszén hagyott jóvá; – pénzügyi megállapodás, amelyet hazánk pénzügyminisztere és az FVM közigazgatási államtitkára március 1-jén írt alá Brüsszelben; – akkreditált intézményrendszer, amely megfelelô irányítója a SAPARD program megvalósításának. A PHARE-programtól eltérôen már nem Brüsszelben döntenek bizonyos projektméret felett a pályázatokról, hanem az egész rendszer mûködését Magyarországon fogják irányítani, koordinálni és ellenôrizni. Mivel a támogatási program egyik fô alapelve a társfinanszírozás, már a 2000. évi hazai költségvetésben is rendelkezésre állt az a 25%-os önrész, amivel Magyarország kormánya részt vállalt a program pénzügyi lebonyolításában. A 2000. év elsô felében nyilvánvalóvá vált, hogy a három alapfeltétel teljesítése idôbeli csúszást idéz elô, ezért a hazai forrás felhasználása érdekében, a három vidékfejlesztésre irányuló SAPARD intézkedés mintájára, a 34/2000. (VII.6.) FVM miniszteri rendelet alapján az FVM kiírta a “Vidékfejlesztési célok támogatására, a SAPARD program elôkészítésére” címû pályázatot. A program koordinálója és lebonyolítója az FVM Vidékfejlesztési Programok Fôosztálya, illetFALU VÁROS RÉGIÓ 2001/2

ve annak az elmúlt év ôszén felállított hét regionális vidékfejlesztési irodája volt. Tények: A rövid beadási határidô ellenére országosan 1162 pályázat érkezett be, amelybôl a Nyugat-Dunántúli Regionális Vidékfejlesztési Irodában 189 pályázatot fogadtak be és iktattak GyôrMoson-Sopron, Vas és Zala megyékbôl. A pályázatkezelés következô lépése az illeszkedés- és jogosultságvizsgálat, valamint a teljességvizsgálat volt, mely egyes esetekben szükségessé tette a pályázók a hiánypótló és korrekciós munkáját (pl. önrész igazolása, mûszaki tervek, hatósági engedélyek, pénzügyi számítások stb.). A pályázatok értékelésében (keresztértékelés) és döntés-elôkészítésében párhuzamosan több minisztériumi szakember is részt vett. A döntés-elôkészítés során szerzett pontok alapján sorrendbe állított pályázatokról a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, a Gazdasági Minisztérium, a Pénzügyminisztérium, az FVM SAPARD Hivatal és a VÁTI Kht. szakembereibôl kialakított tárcaközi bizottság hozott döntést, amelyet végsô döntésre felterjesztett a földmûvelésügyi és vidékfejlesztési miniszterhez. Az országosan nyertes 480 pályázatból 51-et támogattak a nyugat-dunántúli régióban. Ez az összes nyertes pályázat közel 11%-a, vagyis a hét régió átlagához képest a nyugati határvidék gyengébben szerepelt. Háttér: A régión belül a három megye között a beérkezett, és ennek logikus következményeként a nyertes pályázatok tekintetében nagy területi egyenlôtlenségek mutatkoztak. Míg Gyôr-Moson-Sopron megyébôl 23, Vasból 43, addig Zala megyébôl 123 pályázat érkezett be. Az elnyert összegek százalékos megoszlása is nagyjából ezt az arányt mutatja: Gyôr-Moson-Sopron megye 4%, Vas megye 27%, illetve Zala megye 69%. Hatékonyság tekinte35

V

I

D

É

K

F

tében sikeresebbek voltak a vasi pályázók a zalaiakkal szemben. Vidékfejlesztési szakemberek segítségével megkíséreltük a nagy területi egyenlôtlenség okainak feltárását. Az okok közül megemlítünk néhányat: – A jelenség egyik legkézenfekvôbb magyarázata, hogy Zala megyében az aprófalvas településszerkezetnek köszönhetôen már a vidékfejlesztés hôskorában, a spontán fejlôdés idôszakában önkormányzati és civil önszervezôdés keretében a települések maguk is próbáltak megoldást találni közös problémáikra. Ennek eredményeként aktív és sikeresen pályázó kistérségi mûhelyek alakultak ki a megyében (Zalai Falvakért Egyesület, ZalA-KAR Térségi Innovációs Társaság stb.), illetve Vas megye 8-as fôúttól délre esô hasonló településszerkezettel rendelkezô tájegységeiben (Ôrség, Hetés, Vasi Hegyhát stb.). Ezen mûhelyekhez tartozó önkormányzatok számos sikeres pályázatot nyújtottak be, illetve a magán- és vállalkozói szféra szereplôi is nagy bizalommal fordultak segítségért az említett kistérségi társulásokhoz.

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

– Az elôbbi okok alapján a régió déli területein a “vidékfejlesztés belsô információs rendszere” is sokkal jobban kiépített (pl. rendszeresen megjelenô szakmai folyóirat megjelentetésével. Ennek egyike a Zalai Falu címû lap). – Van, ahol a problémák megoldását kizárólag az államtól, pályázatok útján szétosztásra kerülô költségvetési támogatásoktól várják, de egyes helyeken ezt a feladatot a magánszféra, a piac vállalja magára. Zala megye óriási vidékfejlesztési tapasztalatait nem rejtegeti a másik két megye szakemberei, kistérségi vidékfejlesztési menedzserei elôl, hanem segítségükre siet a felzárkózásban, hisz az EU-ban a régió, mint NUTS 2 szint szerepel alapvetô fejlesztési egységként, vagyis érdekeik érvényesítése csak összefogással valósítható meg. A Nyugat-Dunántúli Regionális Vidékfejlesztési Iroda féléves mûködése alatt már sok pozitív jelét láttuk a régiós szakemberek példaértékû együttmûködésének, ami biztató jel a jövôbeni együttmûködés szempontjából is.

Lôrincz Rita Margaréta vidékfejlesztési munkatárs, NyuDu REVI

IRODAMEGNYITÓ KEREKASZTAL-BESZÉLGETÉS

2001. március 6-án került sor Zalaegerszegen a Nyugat-Dunántúli Regionális Vidékfejlesztési Iroda hivatalos megnyitójára. Szendrôné dr. Font Erzsébet fôosztályvezetô asszony, Kocsondi Tamás irodavezetô és Vissi András vidékfejlesztési munkatárs elôadása után az iroda megnyitóprogramja kötetlen kerekasztal-beszélgetéssel folytatódott. A beszélgetést Lôrincz Rita Margaréta vidékfejlesztési munkatárs vezette közel harminc kistérségi menedzser részvételével. Ennek keretében megfogalmazták azokat a személyi adottságokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a menedzser tudásának, ismereteinek és adottságainak megfelelôen eredményesen tudja végezni a munkáját. Egyetértettek abban, hogy szükség van kreativitásra, nyitottságra, kapcsolatteremtô, és kommunikációs készségre, sokoldalúságra, megfelelô rálátásra, a kistérség iránti elkötelezettségre, szervezôkészségre, szakmai hozzáértésre, problémamegoldó készségre, konfliktuskezelésre. A résztvevôk hozzátették azt is, hogy mindez nagyfokú elhívatottságot és áldozatos munkát kíván meg. A technikai adottságokról is szó esett, megállapítva, hogy irodahelyiségek ugyan minden társulásnál rendelkezésre állnak, de a számítástechnikai és kommunikációs eszközök néhol, az Internet kapcsolat azonban sok helyen hiányzik. A következôkben eszmecserét folytattak arról, hogy melyek a kistérségi menedzser feladat- és hatáskörei. Az adottságokhoz és igényekhez igazodva a menedzserek a legfontosabb feladatként a kapcsolattartást említették mind az önkormányzatokkal,

36

a gazdasági élet szereplôivel, a civil szervezetekkel, mind pedig a szakmai szervezetekkel. A legfontosabb feladatok közé tartozik a továbbiakban a források felkutatása, a projektek menedzselése, pályázati információk nyújtása, illetôleg a társulási pályázatok elkészítése, segítségnyújtás a pályázatok készítésében a térség más szereplôi számára. Fontosnak ítélték a teammunkát, a folyamatos információáramlást és a rendezvényeken, konferenciákon, képzéseken való részvételt. Ezután tapasztalatot cseréltek a kapcsolatépítésrôl, a térségek külsô és belsô megjelenésének kérdésérôl. A résztvevôk szívesen készítenének a REVI-vel és más szakmai szervezettel közösen egy régiós hírlevelet, amely a régiós és kistérségi információkkal, mintaprogramokkal foglalkozna, de helyet kapnának benne az aktuális programok, esetleges problémák és pályázati felhívások is. A program zárásaként áttekintették, hogy a REVI mivel tudja segíteni a kistérségi menedzserek munkáját, és fordítva. Az együttmûködést az aktuális információk megosztásában, a folyamatos kapcsolattartásban, a társulási munkában való részvételben, a szakanyagok hozzáférhetôségében és a pályázatokról való tájékoztatásban látták. Emellett a menedzserek adatbázissal és a társulásokról adott aktuális információkkal, rendezvényekkel, tréningekkel kapcsolatos tudnivalókkal segíthetik a REVI munkatársak munkáját.

2001/2 FALU VÁROS RÉGIÓ

V

I

D

É

K

F

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

ELÔZETES TÁJÉKOZTATÓ A SAPARD-PROGRAMRÓL Szabad út a SAPARD finanszírozási megállapodásoknak

már csak éves megállapodásokat kell aláírni, amelyek rögzítik az elsô évre szóló pénzügyi kereteket.

November 29-én a bizottság felhatalmazta Franz Fischer fôbiztost, hogy a tíz csatlakozni kívánó kelet-közép-európai országgal (CEEC) többéves és éves finanszírozási megállapodásokat írjon alá a Különleges Csatlakozási Program a Mezôgazdaság és a Vidék Fejlesztésére (SAPARD – Special Accession Program for Agriculture and Rural Development) program keretében. Ezzel jelentôs elôrelépés történt egy eddig példa nélkül álló kezdeményezés jogi kereteinek megteremtésére, amelynek célja a közösség nem tagállamoknak nyújtott támogatásainak teljes körû decentralizálása. 2001. március 1-jén aláírták Magyarország és az Európai Unió közötti egy- és többéves megállapodást. Ezután az intézményrendszer akkreditáció következik. A több évre szóló megállapodások, amelyek tartalmazzák a SAPARD pénzügyi igazgatásának és ellenôrzésének közösségi elveit és szabályait, lehetôvé teszik az elvek csatlakozás elôtti alkalmazását a kelet-közép-európai országokban. A megállapodások megköthetôk, ha a bizottság a programokat hivatalosan elfogadta, ami tíz ország közül már kilencben meg is történt; a Romániára vonatkozó program az utolsó, amit a STAR Bizottság 2000. november 22-én hagyott jóvá. A kelet-középeurópai országoknak ezenkívül bizottsági jóváhagyást kell szerezniük a nemzeti SAPARD testületek létrehozására. Ezután

Mi a SAPARD-program? Az Európai Unió kormányfôi az 1997-es luxemburgi csúcstalálkozójukon hozták nyilvánosságra az Agenda 2000 nevû dokumentumot, amelyben többek között arról is határoztak, hogy a közismert Phare segélyprogram mellett újabb segélyeket fognak folyósítani a tagjelölt országoknak. Az unió kormányfôinek 1999 tavaszán Berlinben megtartott csúcsértekezletén hagyták jóvá az úgynevezett elôcsatlakozási segélyprogramokat, amelyek egyike a SAPARD-program, mely az Európai Unióhoz csatlakozni kívánó 10 közép- és kelet-európai országban a mezôgazdaság és a vidékfejlesztés területén kezdeményezett, a csatlakozást elôkészítô intézkedések közösségi támogatása a felkészülési idôszakban. Mi a SAPARD-program célja?

FOTÓ: HORVÁTH REZSÔ

A SAPARD-program célja kettôs: – segítséget nyújtani a jelölt országoknak a közösségi jogszabályok (acquis communautaire) átvételében, különös tekintettel az Európai Mezôgazdasági Orientációs és Garancia Alapból (EMOGA) finanszírozott agrárstruktúraés vidékfejlesztési intézkedésekre;

FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/2

37

V

I

D

É

K

F

– hozzájárulni egy fenntartható és versenyképes agrárgazdaság kialakításához, valamint a vidéki gazdaság eredményességének növeléséhez; más szavakkal: – növelni a magyar agrárgazdaság versenyképességét; – csökkenteni a mezôgazdaságból származó káros környezeti hatásokat; – elôsegíteni a vidéki térségek adaptációs képességét; – nunkahelyteremtés és munkahelymegtartás; – a tagjelölt országok felkészítése a Strukturális Alapok fogadására.

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

– a mezôgazdaságban foglalkoztatottak számát; – a mezôgazdaságilag hasznosított terület nagyságát; – a területi sajátosságokat. Magyarország évente mennyi pénzt költhet el a SAPARD-program keretében? A fent említett 10 mrd Ft mellé – amit az Európai Uniótól kapunk – Magyarországnak a saját költségvetésébôl kb. 3,5 Mrd Ft-ot kell biztosítania társfinanszírozási kötelezettségként. Így Magyarország évente kb. 13,5 mrd Ft-ot költhet el a SAPARDprogram keretében.

Mi a Sapard terv? Minden érintett országnak el kellett készítenie egy 7 évre szóló (2000–2006) országos mezôgazdasági és vidékfejlesztési tervet, az Európai Unió közös agrárpolitikájának célkitûzéseit követve. A SAPARD terv az ország helyzetébôl (a mezôgazdasági stratégiából, a középtávú fejlesztési tervbôl) kiindulva megindokolja, hogy évenként miért, mire és mennyi segélyt kérünk erre a periódusra. A terv tartalmazza azt is, hogy milyen szervezeteket hozunk létre a SAPARD segélyprogram mûködtetésére. Uniós taggá válásunkig a nemzeti agrártámogatási rendszer tovább mûködik a SAPARD-program mellett. Milyen forrást biztosít az Európai Unió a SAPARD-program keretében? Az Európai Unió 520 milliós euró keretet határozott meg a SAPARD-programra a csatlakozni kívánó 10 ország részére, éves szinten. A SAPARD-program forrása az alábbiak szerint oszlik meg a tíz ország között: Országok Éves allokáció euróban (1999-es árakon) Bulgária 52 124 000 Cseh Köztársaság 22 063 000 Észtország 12 137 000 Magyarország 38 054 000 = 10 mrd Ft Litvánia 29 829 000 Lettország 21 848 000 Lengyelország 168 683 000 Románia 150 636 000 Szlovénia 6 337 000 Szlovákia 18 289 000 Összesen: 520 000 000

Hogyan osztotta szét az Európai Unió a forrást a 10 ország között? A forrásoknak a tagjelölt országok szerinti szétosztásánál az Európai Unió költségvetési hatósága az alábbi objektív kritériumokat vette figyelembe: – egy fôre jutó bruttó hazai összterméket (GDP) vásárlóerôben kifejezve; 38

Mire lehet fordítani a rendelkezésre álló 13,5 mrd Ft-ot? A kormány a SAPARD-program keretében nyújtott közösségi agrár- és vidékfejlesztési támogatások igénybevétele érdekében tett intézkedésekrôl, az intézményi háttér megteremtésérôl szóló 2349/1999. (XII. 21.) Korm. határozata az alábbi intézkedéseket hagyta jóvá: Agrárstruktúra fejlesztési intézkedések

– Mezôgazdasági vállalkozások beruházásainak támogatása – Mezôgazdasági és halászati termékek feldolgozásának és marketingjének fejlesztése – Szakképzés – Agrár-környezetvédelmet és tájfenntartást szolgáló termelési módszerek elterjesztése – Termelôi csoportok felállítása, mûködtetése Vidékfejlesztési intézkedések

– Falufejlesztés és -felújítás, a vidék tárgyi és szellemi örökségének védelme és megôrzése (terv szerinti 4.6. intézkedés). – A gazdasági tevékenységek diverzifikálása, alternatív jövedelemszerzést biztosító tevékenységek létrejöttének serkentése és fejlesztése (terv szerinti 4.7. intézkedés). – A vidéki infrastruktúra fejlesztése és javítása (terv szerinti 4.8. intézkedés). Szakmai segítségnyújtás

A szakmai segítségnyújtásra elkülönített összegbôl finanszírozható a program népszerûsítése, információs anyagok elkészítése, elôadások és tanfolyamok szervezése, melyek a SAPARD-program hatékony megvalósítását szolgálják. Hogyan lehet forráshoz jutni a SAPARDprogramból? A Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium a fent említett intézkedések mindegyikére pályázatot ír ki egy errôl szóló FVM rendelet és pályázati felhívás formájában. 2001/2 FALU VÁROS RÉGIÓ

V

I

D

É

K

F

Hol lesz elérhetô a pályázati felhívás? A Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium a pályázati felhívást a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Értesítôben, valamint a szakfolyóiratokban teszi közzé. Milyen típusú beruházásokkal lehet pályázni? (A részletes pályázati kiírás most készül, így a jelen tájékoztatás csak irányadónak tekinthetô.) – Mezôgazdasági vállalkozások beruházásainak támogatása esetében gépbeszerzési beruházásokkal, meglévô szarvasmarha-, baromfi- és sertés-állattartási létesítmények és tartástechnológia korszerûsítését szolgáló beruházásokkal, valamint egyéb gazdasági épületek (terménytárolók, terményszárítók, takarmánykeverôk stb.) felújításával kapcsolatos beruházásokkal lehet pályázni. – Mezôgazdasági és halászati termékek feldolgozásának és marketingjének fejlesztése esetében a hús, baromfi, tej és tejtermékek, tojás, bor, zöldség-gyümölcs és halászati termékek feldolgozásával foglalkozó üzemek olyan beruházásokkal pályázhatnak, melyek elôsegítik az élelmiszerbiztonság feltételeinek javítását és az EU higiéniai elôírásainak teljesítését, megoldják a hulladék- és a szennyvízkezelést, korszerûsítik az élôállat fogadást és pihentetést, új termékek piacra történô bevezetését, a korszerû osztályozást és csomagolást, valamint informatikai fejlesztésekkel. – Szakképzés esetében oktatási programmal és a képzéshez kapcsolódó oktatási anyaggal pályázhatnak az arra jogosult képzô intézmények. – Agrár-környezetvédelmet és tájfenntartást szolgáló termelési módszerek elterjesztésének támogatásánál a pályázók az alábbi programcsomagok megvalósítását vállalva juthatnak támogatáshoz: ökológiai szántóföldi termelési módszerek, extenzív gyephasznosítás, ökológiai vagy integrált gyümölcs- és szôlôtermesztés, vizes élôhely és bemutató gazdaságok. – Termelési csoportok felállítása és mûködtetése esetében támogatást lehet kapni a szervezet létrehozására és mûködési költségeinek fedezésére. A termelôi csoportnak a következô ágazatokban kell mûködnie: zöldség-gyümölcs, gabona, dohány, sertés és tej. – Falufejlesztés és -felújítás, a vidék tárgyi és szellemi örökségének védelme és megôrzése esetében a következô célokat szolgáló beruházásokkal lehet pályázni: a települési karaktert ôrzô és erôsítô településszerkezet, utcák és közterületek felújítása, egységes falukép kialakítása, a települések idegenforgalmi vonzerejének javítása; a falvak történelmi és építészeti emlékeinek, értékeinek helyrehozatala, védelme, revitalizációja, betelepíthetô új funkciók feltárása és telepítésük gazdaságossági vizsgálata vagy annak megszervezése; a falvakhoz tartozó táji elemek (fasorok, vízfolyások, tavak, csatornák stb.) reviFALU VÁROS RÉGIÓ 2001/2

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

talizálása, ökológiai és jövedelemtermelési (turizmus stb.) céllal. – A tevékenységek diverzifikálása, alternatív jövedelemszerzést biztosító gazdasági tevékenységek fejlesztése esetében a következô célokat szolgáló beruházásokkal lehet pályázni: termék- és szolgáltatásfejlesztés, marketing és a vállalkozások sokszínûsítése, piackutatás; a házi- és kézmûipari termékek fejlesztése és értékesítése; a helyi (tájspecifikus) termékek kifejlesztése, az élelmiszer-feldolgozás technológiáinak és minôségének javítása a kis volumenû specifikus, jövedelemkiegészítô funkciót betöltô vállalkozásokban; a falusi turizmus fejlesztése, amely magában foglalja a helyi termékek és szolgáltatások marketingjét és az adottságok fenntartható használatát (a természeti és épített örökség megóvásával). – A vidéki infrastruktúra fejlesztése és javítása esetében pályázni lehet helyi mûszaki infrastruktúra biztosítását szolgáló beruházásokkal (mezôgazdasági úthálózat fejlesztése; a vállalkozások célját szolgáló energiaellátás fejlesztése; alternatív szennyvízkezelési eljárások alkalmazása; helyi piacok és felvásárlóhelyek kialakítása és fejlesztése), valamint informatikai és kommunikációs rendszerek fejlesztésére vonatkozó beruházásokkal. A SAPARD-pályázat alapelvei A pályázati leírás számos lehetôséget ad a pályázók számára az Európai Unió vidékfejlesztés-politikai elveinek, prioritásainak alkalmazására, melyek jelentôsen felgyorsíthatják és hatékonyabbá tehetik a SAPARD-program keretében zajló pályázati rendszer eredményességét.

1. A témák összekapcsolhatósága A pályázónak lehetôsége van a témák összekapcsolására. Ez különösen az egymást kiegészítô, egymás hatását fokozó fejlesztések esetében lehet eredményes (pl. a falufelújítás megszervezése, térbeli kiterjesztése, további évekre ütemezett folytatása szükségessé teheti a korábban együttmûködési tapasztalattal nem rendelkezô közösségek együttmûködési készségének fejlesztését. Közösségfejlesztô program/projekt lehet különféle képzések, mûhelyek, szemináriumok, és más hasonló rendezvények szervezése és lebonyolítása. Ettôl várható, hogy fokozódik a helyi lakosságon belüli, a helyi lakosok és az önkormányzatok közötti, a vállalkozók egymás közötti és más lakossági, önkormányzati és civil szervezetekkel való kezdeményezô és együttmûködô készség kifejlesztése, az együttmûködés kölcsönös érdekekre épülô kibontakoztatása. Más példa: alternatív jövedelemszerzési lehetôségek megteremtése sok esetben csupán bizonyos infrastrukturális feltételek megteremtésével lehetséges, másfelôl a termékek piacra bocsátása érdekében sürgôs a helyi marketingtevékenység, vagy a helyi kommunikációs lehetôségek javítása. 39

V

I

D

É

K

F

2. Partnerkapcsolatok kialakítása Partneri viszony kialakítása mind a pályázók, mind más települési/térségi aktorok között igen fontos feltétele a pályázott fejlesztések megvalósításának. Egyrészt lehetôvé teszi az egyes partnerek tapasztalatainak, tudásának és forrásainak közös hasznosítását, másrészt elôsegíti a projekt befejezése után is fennmaradó olyan struktúrák és együttmûködések kialakítását, amelyek pozitív hatást gyakorolnak a térség társadalmigazdasági fejlôdésére.

3. A támogatások integrált felhasználásának lehetôsége

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

7. A fejlesztések eredményeinek fenntarthatósága A SAPARD-program egyik fontos alapelve, hogy az EU és a nemzeti támogatással megvalósult fejlesztések tartósak legyenek, mûködtetésük feltételei több évre rendelkezésre álljanak úgy, hogy a környezet értékei gyarapodjanak, a fejlesztések környezetkárosodást ne idézzenek elô, és a minôség szempontjai elôtérbe kerüljenek. Ez utóbbiak nemcsak a termékek, a fizikai környezeti elemek elôállításánál, hanem azok piacra bocsátásánál, a fogyasztás folyamatában is kiemelt jelentôséggel bírnak. Összefoglalólag

Lehetôség van arra, hogy a pályázni szándékozók tájékozódjanak más pályázási szándékokról és kapcsolatot létesítsenek más pályázókkal. Ebben a már kialakult vagy alakulóban lévô kistérségek menedzserei, az egyes önkormányzatok, valamint a településszövetségek tájékoztatást nyújthatnak a pályázóknak. A pályázók utalhatnak is pályázataikban más projektekkel/programokkal való kapcsolatteremtésre, késôbbi együttmûködési lehetôségekre az elért eredmények tartós fennmaradása érdekében.

4. Többévre szóló tervezés Az elôkészítô vidékfejlesztési pályázat lehetôvé teszi, hogy a pályázó/k több évre szóló fejlesztési elképzeléseket vázoljanak fel, melyek komponensei az elsô éves támogatás eredményes felhasználása után a következô évben/években megpályázhatók.

A pályázati kiírás részletes kidolgozása most van folyamatban. Ennek keretében az alábbi kérdések pontosítására kerül sor: – Kik pályázhatnak? – Mire irányulhat a támogatás? – Mi a támogatás felsô határa, illetve a saját forrás megkövetelt aránya a különbözô megpályázható témaköröknél? – A pályázatértékelés folyamata, a pontozásos értékelés fôbb elvei. – A sikeres pályázatok megvalósításának folyamata. A fentiekben vázlatosan felsorolt kérdésekre a részletesebb tájékoztatás a SAPARD-programon belül a SAPARD terv 4.6., 4.7., 4.8 témáira fog koncentrálni, ezek irányulnak ugyanis konkrétan a vidékfejlesztés témaköreire.

5. A támogatások integrált felhasználása 25%-os önrészesedés mellett egy projekt megvalósítását több ágazati forrásból is lehet finanszírozni. Annak sincs akadálya, hogy a támogatásra pályázó hivatkozzon az adott fejlesztést kiegészítô, más forrásból támogatott projekt/program párhuzamos, vagy idôben megfelelôen ütemezett megvalósulására.

6. A támogatások koncentrált felhasználása, térségi programokba illeszkedés A rendelkezésre álló támogatások hatékony felhasználása feltételezi az erôforrások bizonyos mértékû koncentrációját. Mind az egyes projektjavaslatoknak, mind a kapcsolt módon kidolgozott pályázatoknak az adott térség regionális prioritásait kell szolgálnia, de semmiképpen sem lehet ellentétben azokkal. E követelmény teljesítésének a legcélszerûbb biztosítéka, ha a fejlesztési javaslatok minél komplexebb kistérségi stratégiákba, operatív tervekbe illeszkednek. Ez garantálhatja csak az egyedi, az egy-egy alprogram egy-egy komponensére vonatkozó, illetve az egymással összekapcsolt fejlesztési javaslatok szükséges konzisztenciáját, térségi hatásának fokozását. 40

KERT-TECH kiállítás KECSKEMÉT, MINIFÓRUM A MAXIMÁLIS GOMBATERMESZTÉSÉRT Az FVM Vidékfejlesztési Programok Fôosztálya által szervezett továbbképzési program keretében került sor 2001. április 27-28 között a maximális gombatermesztésért címû minifórum megszervezésére a Kecskeméti Kertészeti Fôiskolán. A fórumot Prof. dr. Balázs Sándor nyitotta meg. Ezt követôen az alábbi elôadások hangzottak el: Pancza János: A térségi kertészeti fejlesztés lehetôségei Mutsy Árpád: A magyar gombaipar helyzete az európai gombatermesztés tükrében Nagy László: A minôségi laskagomba-termesztés feltételei Kovácsné dr. Gyenes Melinda: A shiitake termesztésének technológiai kérdései Dr. Gyôrfi Júlia: Az integrált gombatermesztés kérdései

2001/2 FALU VÁROS RÉGIÓ

V

I

D

É

K

F

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

DIÁKOK A TISZÁÉRT A drámai nap évfordulóján, 2001. február 1-jén került sor a Tisza konferencia megrendezésére a Lakitelek Népfôiskola szervezésében. A konferencia keretében többek között értékelték a Szamos és a Tisza cianid szennyezôdését követôen, a Tisza Kollégium keretében 22 Tisza menti településen folytatott tudományos igényû felmérést. 22 Tisza menti település életmódvizsgálata és részleges szociológiai mérése Lakitelek Tisza menti település. A népfôiskola lehetôsége és egyben kötelessége, hogy sajátos eszközeivel, a népfôiskolai hagyományok, formák segítségével járuljon hozzá a nagybeteg Tisza és környezetének fizikai és lelki megújulásához, gyógyításához. Ezért a 2000. január végén történt cianid szennyezôdést követôen határozták el, hogy Az FVM Vidékfejlesztési Programok Fôosztálya és a fôiskola szervezésében a szaktárcák támogatásával, a Szent István Egyetem közremûködésével, a Magyar Tudományos Akadémia és az MTA Regionális Kutatások Központja Alföldi Tudományos Intézet (Kecskemét) bevonásával április 8–13 és október 13–19 között 22 közép-tiszai településen 132 egyetemi és fôiskolai hallgató, oktató részvételével, tudományos kutatók bevonásával részleges szociológiai fölmérést, életmódvizsgálatot végeznek, és a kutatás eredményeit december 8–10 között konferencián összegezik. A kutatás célkitûzései A Szent István Egyetem és az MTA Regionális Kutatások Központja Alföldi Tudományos Intézet által készített és jóváhagyott vizsgálat kiterjedt –a tiszai cianid szennyezôdés történéseire és az azt követô újabb szennyezôdések hatására; – az általános emberi közérzet vizsgálatára; – a település közösségi életének jellemzô vonásaira; – a településen élôk – elsôsorban a cianid szennyezôdéssel kapcsolatos – véleményének összegzésére; – a település jövôképének rögzítésére; – a kormányzattól elvárható támogatás és cselekvési program megfogalmazására. A két ütemben, tavasszal és ôsszel végzett kutatómunka a kistérségi és a regionális kutatás, tervezés részére, valamint a kormányzat számára is hasznosítható anyagot gyûjtött a 22 közép-tiszai település körében. Az összegyûjtött és feldolgozott kutatási anyag egy része az esetleges kártérítési tárgyalásokon dokumentumként is felhasználható. A kutatás felelevenítette a két háború közötti falujáró, falukutató mozgalmak ma is hasznosítható hagyományait, és ezáltal ösztönzést adhat arra, hogy a felsôoktatás valamennyi területén a hagyományos és az új formák ötvözetével, a valóság élményeivel gyarapítva neveljék a jövendô értelmiséget. A Tisza Kollégium munkájában részt vállaló fôiskolai és FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/2

egyetemi hallgatók számára meghatározó élményt jelentett a kutatás és a terepjárás, az annak során szerzett ismeretek és a beszélgetések. Feltételezhetôen az adott település lakóira is jó hatást gyakorolt az, hogy több napon keresztül fiatalok érdeklôdése, együttérzése mellett idézhették fel a közösség drámai élményeit, és megbeszélhették gondjaikat. Az adott település lelki gyógyulását is elôsegíthette a visszatérô kutatócsoport figyelme. A kutatás végrehajtása 1. A kutatás idôpontja elsô szakasz: 2000. április 8–13. második szakasz: 2000. október 13–19. összegzés: 2000. december 8–10. 2. Résztvevôk A 22 közép-tiszai településen tudományos kutatók irányításával 132 egyetemi és fôiskolai hallgató, oktató végezte a kijelölt kutatási, fölmérési feladatokat. A vegyes összetételû csoportok a Szent István Egyetem hallgatói, oktatói közül kerültek ki. 3. A kutatásba bevont települések Csongrád, Csongrád-Bokros, Tiszaalpár, Lakitelek, Tiszakécske, Tiszakécske-Tiszabög, Tiszakécske-Kerekdomb, Tiszajenô, Vezseny, Tiszavárkony, Tószeg, Rákóczifalva, Rákócziújfalu, Martfû, Tiszaföldvár, Cibakháza, Nagyrév, Tiszainoka, Tiszakürt, Tiszaug, Tiszasas, Csépa. A települések lakói a Tisza menti összlakosság 12%-át (összesen 85 621 fô) teszik ki. 4. Népfôiskolai konzultációk – A hétfôi napokon egész nap és a csütörtöki napokon délelôtt ismeretbôvítô, a kutatást segítô elôadásokra, konzultációkra került sor a Lakitelek Népfôiskolán. A témakörök az alábbiak voltak: – a cianid katasztrófa elôtti helyzet; – a cianid szennyezôdés következményei; – a gyógyulás esélye, az újraélesztés lehetôségei; – a közép-tiszai települések néprajza, térségi kapcsolatrendszere; – a kormányzati lehetôségek; – a szennyezôdés hatása a vendégforgalomra, munkahelyek megtartására, új munkahelyek létesítésére. 5. Terepmunka A 22 településen – egységes elvek alapján – részletes program készült, amelyet a fölkért programgazda egyeztetett és szükség szerint kísérte a csoportot. A terepmunka többnyire az adott település meghatározott rétegében vagy személyeivel (polgármester, önkormányzati testület, jegyzô, iskolaigazgató, nevelôtestület, plébános, lelkész, egyházközösség, az egyházközösség testületei, gazdálkodók, vállalkozók, iparosok, kézmûvesek, vendéglátók, hagyományôrzôk stb.) folytatott egyéni vagy közösségi beszélgetések formájában zajlott. 41

V

I

D

É

K

F

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

KISTÉRSÉGI VIDÉKFEJLESZTÉSI MENEDZSEREK TOVÁBBKÉPZÉSI PROGRAMJA Az FVM Vidékfejlesztési Programok Fôosztálya a 2001 évtôl munkába állt mintegy kétszáz kistérségi vidékfejlesztési menedzser részére havi rendszerességgel összevont továbbképzéseket szervez. Ezeknek a továbbképzéseknek az a célja, hogy a kistérségi vidékfejlesztési stratégiai programok megvalósításához a menedzserek segítséget kapjanak. Elsôsorban a jelentkezô sokrétû helyi feladat ellátásához szükséges aktuális – például a kiírt pályázatokkal, megjelent rendeletekkel kapcsolatos – információk közvetítésével, a vidékfejlesztés egy-egy részterületének áttekintéséhez, valamint közöttük munkakapcsolatok létrehozásával áll szándékunkban segítséget nyújtani. Február 15-én áttekintettük a vidékfejlesztés 2001–2002. évi feladatait, azokkal összefüggésben a menedzserek elôtt álló feladatokat. Tájékoztatást kaptak többek között a 2000. évi pályázatok tapasztalatairól, a SAPARD és a LEADER Plusz programról, bemutatkoztak a fôosztály regionális vidékfejlesztési irodáinak munkatársai. Március 13–14-én Gödön felzárkóztató képzést tartottunk azok számára, akik a programozás elsô szakaszában még nem dolgoztak ezen a területen. Megkapták a programozással összefüggô útmutatókat, a SAPARD-tervet és más írott szakmai anyagokat. Áttekintettük a vidékfejlesztésre vonatkozó legfontosabb hazai és uniós jogszabályokat, az integrált fejlesztés és a programozás összefüggéseit, az elkészült kistérségi stratégiai és operatív programok szerepét. Tréningen gyakoAz FVM Vidékfejlesztési Programok Fôosztálya által a kistérségi vidékfejlesztési menedzserek részére szervezett továbbképzés-sorozat keretében 2001. április 5-én megtartott továbbképzésen dr. Rácz Endre, az FVM Élelmiszeripari Fôosztályának vezetôje a “Helyi élelmiszertermékek elôállítása” címmel tartotta meg elôadását. Ennek során rámutatott arra, hogy a vidéki élet jövedelemtermelô képességének, értékrendjének helyreállítása, a meglévô erôforrások ésszerû hasznosítása fontos feladatunk. Egyre erôteljesebben jelentkezik az egészséges táplálék, a szabadidô-eltöltés új, természet közeli formái iránt mutatkozó fogyasztói igény. Ezen belül különös jelentôségû az általános tömegtermékeket felváltó “helyi” jellegû termékekkel történô vonzás. Az élelmiszertermékeknél világtendencia a helyi specialitások fokozódó jelentôsége, a biotermékek iránti igény. A vidék átfogó fejlesztésében ezért különös szerepe van a speciális helyi élelmiszertermékek folyamatos kínálatának mind a turizmusban, mind a kiskereskedelmi forgalomban. Ezekkel a termékekkel azonban a kívánatos célt csak akkor érhetjük el, ha azon túl, hogy a termelô saját maga vagy családtagjainak bevonásával saját konyhájában állítja elô, annak egyéni ízekkel, megje-

42

rolták a résztvevôk a pályázatírást, az ûrlapok kitöltését és megismerték az értékelés szempontrendszerét. Áttekintést szerezhettek a SAPARD program vidékfejlesztési intézkedései keretében várható pályázatokhoz szükséges ismeretekrôl. Április 5-én több szakmai terület szakértôk segítségével történô megismertetése volt célunk. Az elhangzott témák: Helyi élelmiszertermékek elôállítása (dr. Rácz Endre osztályvezetô, FVM Élelmiszeripari Fôosztály) A gombatermesztés mint lehetôség a vidéki lakosság jövedelemszerzésében (Gyôrfi Júlia munkatárs, Magyar ZöldségTerméktanács) A gyógynövénytermesztés mint lehetôség a jövedelemszerzésben (Dr. Nyíredy Szabolcs professzor, elnök-igazgató, Gyógynövény Kutató Intézet Rt.) A HÍR program (Hagyományok, Ízek, Régiók) eredményei (Farnadi Éva Közösségi Agrár Marketing Centrum) Pályázati lehetôségek a FVC-bôl 2001-2002-ben (Szendrôné dr. Font Erzsébet fôosztályvezetô, FVM Vidékfejlesztési Programok Fôosztálya) A Széchenyi Terv pályázatai (Szûcs András GM, Gazdaságelemzési és Programfejlesztési Fôosztály) Tájközpontok, bemutató gazdaságok, helyi termékek értékesítése (Székelyhidi Tamás ügyvezetô igazgató, Magyar Ízek Háza Kft. Bene Mária lenéssel színesített helyi specialitásnak kell lennie, melynek minôsége, élvezeti értéke miatt, már a neve hallatán, még a kevésbé ínyenceknek is felcsillan a szemük. A falusi turizmus egyik varázsa, hogy a vendég a helyszínen saját maga gyôzôdhet meg az alapanyag-termelés folyamatáról, élvezheti azok minôségét, szemlélheti, akár részt is vehet az ezekbôl történô speciális élelmiszerkészítésben, azokat ott fogyaszthatja, illetve elvitelre is vásárolhat. A helyi élelmiszertermékek elôállításakor különös gondossággal kell lenni az egészségügyi és higiéniás szabályok betartására és errôl meg kell gyôzni a szolgáltatások megvásárlóit, hogy biztonságban érezhessék magukat. A helyi termékek elôállításában jelentôs elôrelépést eredményezhet az elôállítók különbözô szövetkezése, amely lehetôséget teremt termelôi koordinációra, munkafolyamatok megosztására, az értékesítés szervezésére. Ennek keretében az élelmiszer elôállításra és forgalmazásra vonatkozó jogszabályoknak való megfelelés is jobban biztosítható. A szövetkezés révén nagyobb volumenû folyamatos értékesítéssel versenyképes lehetôség nyílhat a kereskedelmi láncok esetében is.

2001/2 FALU VÁROS RÉGIÓ

V

I

D

É

K

F

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

FELSÔ-TISZAI ÁRVÍZI SZEMLE – MÁS SZEMMEL Az FVM Vidékfejlesztési Programok Fôosztálya az Észak-alföldi Regionális Vidékfejlesztési Irodája szervezésében helyszíni bejárást végzett március 15–16-án a beregi térségben, valamint a Szamos–Tisza közén, néhány tiszaháti településen. Amellett, hogy egy teherautóra való, sebtiben összegyûjtött adományt osztottunk szét, elsôdleges célunk az volt, hogy vidékfejlesztési szemmel felmérjük az árvíz okozta helyzetet, képet kapjunk arról, milyen reális reménye van a helyreállításnak. A bejárt 20 községbôl 16-ban gyûjtöttünk adatokat nemcsak a megrokkant, elpusztult épületekrôl, de fôként arról, hogy ennek az árvíz sújtotta vidéknek, milyen lehet, milyen legyen a közeljövôje, hogy az ott élôk a tragédiáik ellenére talpra tudjanak állni, megélhetésük ne csak a korábbi szinten rendezôdjön, hanem talán új, kedvezôbb irányba forduljon az életük. Végig kérdezve jó néhány ott lakót, polgármestert, szociológiai, foglalkoztatottsági adatokat gyûjtöttünk, igyekeztünk képet kapni mind a gazdasági, mind az ökológiai lehetôségekrôl. Kerestük a lehetséges erôforrások adta esélyeket, egyben tapasztaltuk azt, hogy ez a térség infrastruktúra tekintetében mennyire mélyen az országos átlag alatt van. Ott jártunkkor nemhogy nem volt térerô a mobiltelefonokban, de ez a modern kommunikációs eszköz a térségben csak igen foghíjasan mûködik. Kevés azoknak a falvaknak a száma, ahol MATÁV-hálózatú készülékek jelentôs számban találha-

FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/2

tók. Az ár csökkenéséig természetesen – sajnos – semmiféle telefon nem mûködött. Szatmár-Beregben az itt élôk fluktuációja, mozgása soha nem volt jelentôs. Nemcsak a “röghöz kötöttség” miatt, hanem a táj tisztelete, a hagyományok és a bizakodó gazdálkodás okán az emberek megpróbálták megélhetésüket ott megtalálni, ahol ôseik. Ritkán költöztek el. Mindezek ellenére a felsô tiszai emberek hamar értesültek arról, és tudatosult bennük az a lehetôség, hogy a Tisza egyre gyakrabban fogja elárasztani lakóhelyüket és környékét. (Most az ukrán oldalon levô Técsôig “csupán” 9 gátszakadás történt a Tiszán) Ha még a vízgyûjtô terület hegyvidékein közismerten a rablógazdálkodás által történô fapusztítást is hozzá vesszük, ezután a folyó “garantáltan” minden évben ki fog önteni. Ennek következménye belátható. A településekbôl a víz szinte el fogja mosni a régi, hagyományos, szép, nemzeti értéknek számító, de vályogfalú házakat. Az idegent odacsalogató, szemnek kedves szatmár-beregi falvak képe elsivárosodó, gyorsépítésû tömegházak sorait mutatja majd. Ennek tudatában, ki lesz az, aki nem menekül el innen, hanem szélmalomharcot vív, évrôl-évre egyre szegényebben próbálkozik itt maradni, küzdve az árral. (Itt jegyzem meg, hogy a megrogyott, összedôlt, de még valamennyire álló házakat egyenként beazonosíthatóan, fény-

43

V

I

D

É

K

F

képpel dokumentálva legalább lajstromba kell venni ahhoz, hogy mi és utódaink láthassuk, hogyan is nézett ki a Tiszahát egykor.) Azt elvárni az árvíz sújtotta falvak lakóitól, hogy települjenek odébb minden ingatlan és ingóságukkal együtt, nem igen lehet. Több károsulttal beszélgetve egy nehezen megmagyarázható kép körvonalazódott: az élni akarás, a remény, a makacsság és a beletörôdés elegye érzôdött ki válaszaikból. Felsô-tiszai árvizek gondja mindenképpen megoldható, de ehhez a magyar állam e célra szánt pénze igen kevés. Európai összefogás és segítség nélkül csekély a remény arra, hogy a Tiszahát megtartsa arculatát, vagyis: – jöjjön a rácsodálkozó és fizetô turista, – világszerte ismert helyi termékek (milotai dió, szilvalekvár, szilvapálinka, – keresztszemes beregi hímzés stb.)…mindig készen álljanak az eladásra, megélhetési forrásként, – a lassan hagyománnyá váló vízi élet (vízi túrák, horgászat) tovább fejlôdjön, és új, de hagyományos módon épített házak gyarapítsák a térség imázsát. Ez ideig az országnak ez a keleti sarka eléggé megôrizte az emberek mentalitásában az ôszinteséget, nyíltságot, vendégszeretetet; a tájban annak érintetlenségét; az életmódban a modernnek és a hagyományosnak szerencsés keveredését. Így, ha senki nem válaszol tenniakaróan a kimondott vagy kimondatlan árvízi jajszavakra, Magyarország egyszer csak szegényebb lesz egy nagy, sokrétû, néprajzi, szociális és humán értéktömeggel. Az általunk bejárt falvak mai értékei mindennél többet mondanak.

44

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

– Uszka lakói 78%-ban cigányok, amire ôk büszkék is. településüket mind a megélhetés, mind a vallás vagy az erkölcs terén mintaszerûen kormányozzák. – Tiszabecs akár határátkelôhelyként, akár pedig magyar–román–ukrán helyi együttmûködések központjaként egyre híresebbé válhatna. – Milotán idén októberben a fajtájáról híres diófesztivál lesz, ha meg nem hiusítja még egy árvíz. – Sonkád, Fülesd, Kölcse: régi, eredeti módon rendezett településként híresek. – Túristvándiban a vízimalom a táj szimbóluma. – Tiszacsécsén a polgármester csak hagyományos ház építését engedélyezi. – Gelénesen a falu minden kulturális egysége ( könyvtár, teleház stb.) egy-egy régi parasztházba kerülhetne, ha megvételükre volna fedezet. – Szinte minden községben megtalálható a jellegzetes zsindelyes torony vagy szatmári harangláb. – Jándot kialakuló üdülô körzete, strandja, kempingje teljes egészében eltarthatná. Mindezek csupán kiragadott példák. Amennyiben viszont engedünk a Tisza egyre sûrûsödô ostromának, mindez egy napon semmivé válhat A táj megmenthetô az árvizek pusztításaitól, hiszen tervek, elgondolások, akarat, tettrekészség van hozzá, csupán pénzre lenne szükség. Vígvári Zsolt irodavezetô Észak-alföldi Regionális Vidékfejlesztési Iroda

2001/2 FALU VÁROS RÉGIÓ