Területi Tervezési Koncepció

Területi Tervezési Koncepció Egyeztetési dokumentáció

Velencei-tó vízgyűjtő WAREMA projekt

Dátum:

2008. február 26.

Készítette:

Nyugat-magyarországi Egyetem Geoinformatikai Kar Fejér Megyei Agrárkamara

Külső szakértő:

Dr. Hőna Eszter Területfejlesztési szakértő ReGIS 2100 Kft.

1

BEVEZETÉS ................................................................................................................................................. 4

I. 1.

A WAREMA projekt helye a magyar tervezési rendszerben ................................................................ 4 1.1. A térségi tervezés jogszabályi háttere ................................................................................................. 4 1.2. A SEA (2001/42/EK) Direktíva magyarországi adaptálása ................................................................ 5 1.3. A WAREMA tervi műfajának meghatározása (Spatial Planning Concept definiálása) ...................... 6

2.

A WAREMA projekt és a Víz Keretirányelv kapcsolata ............................................................................ 6

3.

A Velencei-tó vízgyűjtőjének tervezési előzményei .................................................................................... 7

4.

A WAREMA projekt módszertana ............................................................................................................. 9

II. 1.

HELYZETÉRTÉKELÉS ....................................................................................................................... 11 A Velencei –tó vízgyűjtőjének természeti adottságai ........................................................................... 11 1.1. A vízgyűjtő terület határa, nagysága, alakja ...................................................................................... 11 1.2. A vízgyűjtő terület magassági és domborzati viszonyai .................................................................... 11 1.3. A vízgyűjtő terület vízhálózata .......................................................................................................... 13 1.3.1. A Velencei-tó kialakulása, vízszintingadozásai ....................................................................... 13 1.4. A vízgyűjtő terület éghajlatának általános jellemzése ....................................................................... 15 1.5. A vízgyűjtő terület talajviszonyai ...................................................................................................... 16 1.6. A vízgyűjtő növényborítottsága, művelési ágak szerinti megoszlása ................................................ 17

2.

A vízgyűjtő terület védendő természeti erőforrásai ............................................................................. 18 2.1. Felszíni és felszínalatti vizek ............................................................................................................. 18 2.1.1. Velencei-tó ................................................................................................................................... 18 2.1.2. Felszín alatti vízbázisok ............................................................................................................... 21 2.1.3. Termálvíz ..................................................................................................................................... 21 2.2. Termőföld .......................................................................................................................................... 21 2.3. Természeti értékek ............................................................................................................................ 23

3.

A Vízgyűjtő terület térszerkezeti és társadalmi, gazdasági adottságai ............................................... 26 3.1. Demográfiai helyzet és foglalkoztatottság ........................................................................................ 28 3.2. A vízgyűjtő gazdasági funkciója ....................................................................................................... 31 3.3. Az üdülés- idegenforgalom szerepe .................................................................................................. 31

4.

A vízgyűjtő terület térhasználati konfliktusainak elemzése ................................................................ 33 4.1. Térhasználati konfliktus-mátrix......................................................................................................... 33 4.2. Védelmi funkciók és az üdülés- idegenforgalom .............................................................................. 34 4.2.1. Üdülés- idegenforgalom és a vízvédelem .................................................................................... 34 4.2.2. Üdülés- idegenforgalom talajvédelem ......................................................................................... 36 4.2.3. Üdülés- idegenforgalom, természet- és tájvédelem ..................................................................... 36 4.3. Védelmi funkciók és a mezőgazdaság ............................................................................................... 36 4.3.1. Mezőgazdasági termelés földhasználati típusok szerint .............................................................. 36 4.3.2. Mezőgazdaság valamint a természet- és tájvédelem .................................................................... 39 4.3.3. Mezőgazdaság és vízvédelem ...................................................................................................... 42 4.3.4. Mezőgazdaság és talajvédelem .................................................................................................... 43 4.4. Védelmi funkciók és a településfejlesztés ........................................................................................... 45 4.4.1. Településfejlesztés, termőföldvédelem ........................................................................................ 45 4.4.2. Településfejlesztés és vízvédelem ............................................................................................... 46 4.4.3. Településfejlesztés természet és tájvédelem ................................................................................ 46 4.4.4. A helyzetértékelést összegző SWOT analízis .............................................................................. 47

2

III.

A VÍZGYŰJTŐ HOSSZÚ TÁVÚ FEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA ................................................ 48

1.

Hosszú távú jövőkép fejlesztési forgatókönyvek .................................................................................. 48

2.

A fenntartható fejlesztés átfogó célja és a prioritások ......................................................................... 49

3.

Stratégiai programok és intézkedési csoportok .................................................................................... 50 3.1. A védendő természeti értékre alapozható üdülés, idegenforgalom fejlesztési programjai ................ 50 3.1.1. Vízvédelem és az üdülés, idegenforgalom ................................................................................... 50 3.1.2. Termőföld védelem és az üdülés, idegenforgalom ...................................................................... 50 3.1.3. Természet- és tájvédelem, valamint az üdülés, idegenforgalom .................................................. 51 3.2. A védendő természeti értékek és a mezőgazdaság fejlesztési programjai .......................................... 51 3.2.1. Vízvédelem és mezőgazdaság ..................................................................................................... 51 3.2.2. Termőföldvédelem és a mezőgazdaság........................................................................................ 51 3.2.3. A természet- és tájvédelem valamint a mezőgazdaság ................................................................ 52 3.3. A védendő természeti erőforrások és a települési környezet fejlesztése............................................. 52 3.3.1. Vízvédelem és a települési környezet fejlesztése......................................................................... 52 3.3.2. Termőföldvédelem és a települési környezet fejlesztése ............................................................. 53 3.3.3. Természeti környezeti és kulturális értékek védelme és a települési környezet védelme ............ 53

4.

A fejlesztési célok érvényesülését szolgáló intézmény- és eszközrendszer fejlesztési irányai ........... 53 4.1. A fejlesztési koncepcióban kifejtett programok finanszírozási lehetőségei ....................................... 54

5.

SKV jelentés............................................................................................................................................. 55

IV.

Felhasznált forrásmunkák .................................................................... Hiba! A könyvjelző nem létezik.

3

I. BEVEZETÉS 1. A WAREMA projekt helye a magyar tervezési rendszerben 1.1. A térségi tervezés jogszabályi háttere Magyarországon a területfejlesztési politika érvényesítését az Európai Unió regionális fejlesztési politikáját is figyelembe vevő, az Országgyűlés által elfogadott törvény szabályozza. Az 1996-ban megalkotott és 2004-ben módosított XXI. törvény a területfejlesztésről és területrendezésről meghatározza a területfejlesztés és területrendezés alapvető feladatait, szabályait és a tervezés intézményrendszerét. A törvény értelmében Magyarországon egy adott térségre1 kétféle, önálló tervfajta készülhet. Fejlesztési típusú tervfajta a területfejlesztési koncepció vagy program, míg a rendezési típusú tervfajta a területrendezési terv. A két tervfajta tehát nem integráltan, együtt, hanem különálló dokumentumként készül. A törvény szerint a területfejlesztési koncepció meghatározza egy térség hosszú távú, átfogó fejlesztési céljait, továbbá a fejlesztési programok kidolgozásához szükséges irányelveket. A területfejlesztési program a területfejlesztési koncepció alapján kidolgozott középtávú cselekvési terv, amely stratégiai és operatív programokra épül. A területrendezési terv az egyes térségek nagytávlatú műszaki –fizikai szerkezetét meghatározó és befolyásoló tervdokumentum, amely biztosítja a területi adottságok és erőforrások hosszú távú hasznosítását és védelmét, az ökológiai elvek érvényesítését, a műszaki-infrastrukturális hálózatok összehangolt elhelyezkedését és a területfelhasználás optimális területi szerkezetét. Területfejlesztési koncepció készülhet az országra, régióra, megyére, kistérségre, valamint két országosan kiemelt térségre ez a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet, és a Budapesti Agglomeráció. A tervezési egységekhez a tervezésért felelős szervezetek tartoznak. Országos Fejlesztési Tanács, regionális, kiemelt térségi, megyei, kistérségi fejlesztési tanácsok. Területrendezési tervek viszont csak a következő tervezési egységre készülnek: az országra, a két kiemelt térségre és megyére. Az Országos Területrendezési Tervet, valamint a kiemelt térségek területrendezési terveit az Országgyűlés törvényben fogadja el. A megyei területrendezési terveket a megyei önkormányzatok, hagyják jóvá. A területrendezési tervekben fogalmazódnak meg tehát a környezet- a táj-, és természetvédelemmel az egyes térségek adottságainak célszerű hasznosításával kapcsolatos tervezési feladatok, a fenntartható fejlődés térségi szempontjai. A tervhierarchia érvényesülése alapján az országos és megyei területrendezési tervek, térszerkezeti és területfelhasználási övezeti besorolásai, valamint a térségi területrendezési szabályzat irányadóak minden egyéb térségi lehatárolás és tervezés esetén. Az ország aktuális területrendezési tervét a 2003-ban elfogadott törvény szabályozza. (2003. évi XXVI. törvény az Országos Területrendezési Tervről) Az országos terv alapján készültek el a megyei területrendezési tervek, illetve ezek felülvizsgálatai.

1

A településekre vonatkozó tervezést más törvény szabályozza.

4

Magyarország uniós csatlakozását megelőzően, a 2004-2006-ig terjedő, majd a csatlakozás utáni (2007-2013) tervezési periódusra megélénkült a fejlesztési típusú tervek készítése az uniós követelményeknek megfelelően. A 2007-2013-ig terjedő időszakban elnyerhető források megalapozására egy sor dokumentum készült el. 2005-ben országgyűlési határozattal fogadták el az Országos Fejlesztéspolitikai Koncepciót (OFK), valamint az Országos Területfejlesztési Koncepciót (OTK). Mindkét dokumentum az ország hosszú távú fejlődésének irányvonalát határozza meg, alapul szolgálva az uniós kötelező tervdokumentumok kidolgozásának. Az OTK az OFK-val összhangban meghatározta:     

Magyarország területi jövőképét, átfogó céljait 2020-ig, középtávú országos területi céljait 2013-ig a területfejlesztési célok érvényesülését szolgáló intézmény- és eszközrendszer fejlesztési irányait, a régiók fejlesztési irányait.

E tervek alapján készült el Magyarország Nemzeti Stratégiai Referencia Kerete, Nemzeti Vidékfejlesztési Terve, valamint a régiók operatív programjai a 2007-2013 –ig terjedő támogatási időszak tervdokumentumaiként. Az európai uniós agrárpolitikára és az azon belüli támogatási formákra (SAPARD, LEADER) való felkészülés során, Magyarországon az országos agrárstruktúra és vidékfejlesztési koncepció és program mellett megyei és kistérségi koncepciók és programok is készültek, alapvetően az uniós stratégiai tervezés metodikái szerint. A területfejlesztési és területrendezési tervezést integráló, a nemzetközi tervezésben alkalmazott struktúra-terv műfaját Magyarországon még csak kísérleti szinten készítik. 1.2. A SEA (2001/42/EK) Direktíva magyarországi adaptálása A stratégiai környezeti vizsgálatról (SKV) szóló irányelv, amely a jövőbeni fejlesztések keretéül szolgáló tervek és programok elkészítése során a fenntarthatósági szempontok minél teljesebb érvényesülését szolgálja, Magyarországon is bevezetésre került. 2005-ben született meg az a kormányrendelet,2 amely az SKV alkalmazásának rendjét szabályozza. A rendelet értelmében mindazokra a területi tervekre, amelyekre többek között az 1996- évi XXI. tv. vonatkozik, - tehát a területfejlesztési koncepcióra, területfejlesztési programra és területrendezési tervre-, el kell végezni az SKV-t. Az SKV leglényegesebb eleme, hogy a fejlesztési alternatívákat az érintettek bevonásával a döntés előkészítés fázisában szükséges egyeztetni, és mérlegelni a fenntarthatósági szempontok szerint. Magyarországon az SKV megjelenése előtt is jogszabály írta elő a területi tervek egyeztetési és jóváhagyási rendszerét. Az SKV megerősítette ezt az eljárást, és új elemként hozta be a fenntarthatósági elvek mentén történő egyeztetések dokumentálását. (SKV jelentés)

2

2/2005. ( I.11.) Korm. rendelet egyes tervek, illetve programok környezeti vizsgálatáról

5

1.3. A WAREMA tervi műfajának meghatározása (Spatial Planning Concept definiálása) A WAREMA projekt céljának meghatározásában ez áll: A vízgyűjtő terület olyan fenntartható regionális fejlesztését megalapozni, amely a helyi erőforrások fokozott kihasználása és védelme mellett egy közösségi részvételen alapuló tervezési folyamat során biztosítja a vízgyűjtő integrált terület- és vízgazdálkodását, elősegítve ezzel a Víz Keretirányelv teljesülését, a vízgyűjtő-gazdálkodási terv elkészítését. A fentiekben meghatározott fejlesztési cél eszköze a vízgyűjtő-gazdálkodási terv hosszú távú célkitűzéseihez (2015) igazodó, olyan területfejlesztési koncepció elkészítése, amely szintén hosszú távra határozza meg a fejlesztés stratégiai céljait és prioritásait a védett területekkel és a vízgazdálkodással kapcsolatos szakmai összefüggések tekintetében. 2. A WAREMA projekt és a Víz Keretirányelv kapcsolata Egyik legjelentősebb természeti erőforrásunk a víz, amely azonban nem áll korlátlanul rendelkezésünkre. Ez a felismerés vezetett az Európai Unióban a Víz Keretirányelv (VKI) megalkotásához 2000-ben (2000/60/EK). A jogszabály a hazai jogrendbe is átültetésre került 2003-2004 folyamán. A VKI általános célkitűzése, hogy az európai vizek „jó állapotba” kerüljenek 2015-re. A célkitűzés elemei3 a következők:  A vizekkel kapcsolatban lévő (a vízi és vízi ökoszisztémáktól közvetlenül függő szárazföldi) ökoszisztémák védelme, állapotuk javítása,  A hasznosítható vízkészletek hosszú távú védelmére alapozott fenntartható vízhasználat elősegítése,  A szennyező anyagok kibocsátásának (emissziójának) csökkentésével a vízminőség javítása,  A felszín alatti vizek szennyeződésének fokozatos csökkentése, és további szennyezésük megakadályozása,  Az árvizek és aszályok hatásának mérséklése. A VKI, illetve a vízgyűjtő-gazdálkodás egyes szabályairól szóló (221/2004 (VII.21.) sz. Kormányrendelet előírja, hogy 2009 végéig vízgyűjtő-gazdálkodási tervet kell készíteni az ország teljes területére. A vízgyűjtő-gazdálkodási terveket (VGT) 42 vízgyűjtő-gazdálkodási tervezési alegységre kell elkészíteni, amelyekből az egyik ilyen alegység a Velencei-tó vízgyűjtője. A Víz Keretirányelv egyik nagyon lényeges módszertani követelménye az, hogy az érintett társadalmi csoportokat a folyamat kezdetétől a végéig be kell vonni a vízgyűjtő-gazdálkodási tervek készítésébe és a tervek megvalósításának ellenőrzésébe is. A vízgyűjtő-gazdálkodási terv egy szabályozási és intézkedési program, amely biztosítja, hogy az ezek alapján végrehajtott beavatkozásokkal a környezeti célkitűzések 3

A vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés ütemterve és munkaprogramja 2006-2009 – (Tervezet, 2006. december 22.)

6

megvalósíthatók legyenek. A VGT a társadalmi igények és a környezeti tényezők összehangolása mellett tartalmazza a finanszírozhatóság, a társadalmi elfogadottság elemzéseit is, de nem tartalmazza a beavatkozások konkrét kiviteli terveit. A VGT és a WAREMA projekt keretében készülő terv mind célkitűzésében, mind módszertanában nagyon hasonló. Nem egyezik a tervezési műfaj, és nem egyezik a határidő. A WAREMA projekt keretében egy fenntartható (környezeti, társadalmi gazdasági szempontból) hosszú távú térségfejlesztési koncepció készül, amely a távlati cél eléréséhez meghatározza az alapvető prioritásokat és elérési módokat. A Velencei –tó vízgyűjtő területére a VGT keretében pedig egy intézkedési terv készül. A WAREMA projekt határideje 2008. május, míg a VGT határideje 2009. december. A WAREMA projekt a nemzetközi eredmények összehasonlításával egy innovatív módszertant alakít ki, amely segíteni tudja a VGT munkálatait. 3. A Velencei-tó vízgyűjtőjének tervezési előzményei A Velencei-tó hosszú tervezési múltra tekint vissza, tehát célszerű az elmúlt időszak tervezési munkáiból is kiindulni, amelyek alapvető információkat szolgáltatnak jelen projekthez annál is inkább, mert a tó vízminőségének megőrzése és a természetes víz üdülőés idegenforgalmi igénybevétele, illetve ennek egyensúlyban tartása állt mindig is a tervezési munkák középpontjában. A 60-as években elkezdődött tervezési munkák a tó üdülés- idegenforgalmi fejlesztését állították a középpontba, elsősorban a közelében lévő két nagyváros (Budapest és Székesfehérvár) üdülési igényeinek kielégítése céljából. A fejlesztések hatására a 80-as évek közepére a Velencei-tó az ország második legjelentősebb vízparti üdülőterületévé vált. A turisztikai igénybevételt a fejlesztések nem tudták arányosan követni, ezért a környezet állapota folyamatosan romlott, újabb fejlesztési tervek kidolgozása vált szükségessé. A Velence-tavi térségre 1990-ben jóváhagyott hosszú távú Fejlesztési Koncepció és Regionális Rendezési Terv 1995-96-ban már felülvizsgálatra is szorult. A Kormány „A Velencei-tó turisztikai és természeti értékeinek megőrzését elősegítő intézkedési tervet „ fogadott el az 1031/1995. ((IV. 19.) sz. és az azt módosító1084/1996. (VII. 24.) sz. határozatával. Az intézkedési terv 3.1 pontja kimondta, hogy felül kell vizsgálni az 1990 -ben jóváhagyott terveket, beleértve a Velence-tavi Vízgazdálkodás Fejlesztési programot is. A felülvizsgálat alapvetően a térségalkalmassági és tájterhelhetőségi vizsgálatokra irányult. Ez a felülvizsgálat képezte alapját az 1997-ben megindult új hosszú távú fejlesztési koncepció tervezési munkálatainak. A Velencei-tó- Vértes kiemelt üdülőkörzetet az Országos Területfejlesztési Koncepció (35/1998. (III. 20.) Ogy.) országgyűlési határozata jelölte kiemelt térséggé. AVelencei-tóVértes kiemelt üdülőkörzet fejlesztési koncepciója 2002-ben készült és a Kormány 1117/2003. (XI. 28.) Korm. sz. határozatával elfogadta. A határozat rendelkezett a koncepció alapján a kiemelt térség területrendezési tervének és középtávú programjának elkészítéséről is. A középtávú program elkészült, de a területrendezési tervnek csak a megalapozó munkarésze készült el. a munka további folytatását felfüggesztették a közben megindult Országos Területrendezési Terv munkálatai miatt. A tervhierarchia miatt a térség rendezési tervének igazodnia kell az országos, illetve megyei területrendezési terv szabályozási

7

elemeihez. A megyei és térségi területrendezési terv munkálatai eddig nem készültek el. A megyei területrendezési terv most indul, várhatóan 2008 végére fog elkészülni. 2000-ben megalakult a Velencei-tó- Vértes Fejlesztési Tanács, amely a térségre készülő tervek elfogadásának és a megvalósítás koordinálásának a vezető testülete. A területfejlesztésről és területrendezésről szóló XXI. törvény 2004. évi módosítása azonban csak két kiemelt térséget hagyott jóvá, a Velencei-tó- Vértes kiemelt üdülőkörzetet nem. Ezért a Fejlesztési Tanács fokozatosan funkcióját veszítette. Iránymutató dokumentumként hasznosítható még a megyére elkészített agrárstruktúra és vidékfejlesztési stratégia, amelyet a Fejér megyei Területfejlesztési Tanács 1999 májusában hagyott jóvá, Fejér megye turisztikai koncepciója 2004, A Közép-dunántúli régió turisztikai fejlesztési stratégiája 2006, a régió kormány által elfogadott operatív programja, valamint a vízgyűjtő területét érintő kistérségek térségfejlesztési, agrár – és vidékfejlesztési tervei. Ezek a munkák a stratégiai tervezés módszertana szerint hosszú távú koncepciókat, valamint középtávú programokat tartalmaznak. A Velencei-tó vízgyűjtő területe Fejér megye területén belül helyezkedik el, de teljes egészében része a Velencei-tó- Vértes kiemelt üdülőkörzetnek is.

Forrás: Közép-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság (Ködu-Kövizig)

8

A Velencei–tó vízgyűjtőjének jelenlegi tervezési faladata a Velence-tó- Vértes kiemelt üdülőkörzet területfejlesztési koncepciójához áll legközelebb, de a felsorolt tervek is kiindulási alapnak tekinthetők a vízgyűjtő területi tervezése során. 4. A WAREMA projekt módszertana A WAREMA projekt az alulról való tervezés módszertanát szorgalmazza, az érintettek széleskörű szakmai és társadalmi bevonásával. Magyarországon még nincs nagy hagyománya az érintetteknek a tervezési folyamatban az ilyen aktív szerepvállalására. A különböző területi tervek kötelező véleményezési eljárásai inkább a szakhatóságokkal történő egyeztetések formájában zajlanak, illetve a terveket lakossági fórumokon mutatják be. A Velencei –tó vízgyűjtő területén azért fontosak a tervezési előzmények, hiszen az információk gyűjtése, és a problémák megtárgyalása nem nulláról indul, hanem a már korábban elkészült koncepciók, programok alapján lehet csoportosítani ezeket. A probléma területek egyben az érdekeltek körét is nagyban meghatározzák. Az érdekeltek bevonása és a tervezési folyamatban való szerepük, egy tartós együttműködésen, egy együtt dolgozáson alapul, amelynek célja a különböző szervezetek, civil partnerek érdekeinek folyamatos képviselete a tervezéstől a megvalósításig. A pályázati anyag feladat meghatározása 10 munkatalálkozót ütemezett be az alábbi három munkafázisra:  Jövőképalkotás (3 munkatalálkozó)  Stratégiakészítés (4 munkatalálkozó)  A koncepció bemutatása, véleményezése (3 munkatalálkozó) A jövőképalkotás a vizsgálati anyag alapján, az elérendő célok megfogalmazását jelenti. A vizsgálati anyagnak tartalmaznia kell azokat a problémákat, amelyekre a jövőkép épülhet. A stratégiakészítés a jövőkép alapján, az elérendő célokhoz vezető megoldások meghatározása, mérlegelése, a kulcsfontosságú stratégiai irányok kijelölése. A korábban készült tervanyagok itt is hasznosíthatók, mert az érdekeltekkel történő egyeztetések során a korábban kijelölt célok megvalósulásának eredményessége, vagy eredménytelensége vizsgálható. Az elemzési eljárás során az eredeti célkitűzésektől eltérő, újabb problémafelvetések és megoldási javaslatok is születhetnek. A munkatalálkozók harmadik fázisában az előző munkatalálkozók eredményei alapján a szakértők által összeállított koncepció bemutatása, véleményezése történik. A munkatalálkozók komoly szakértői háttérmunkára épülnek. Az ezzel kapcsolatos feladatok is három nagy csoportra tagolhatók:  Az előzményanyagok feltárása, feldolgozása, a problématerületek előzetes meghatározása, az érintettek kijelölése,  Az érintettek fölkészítése a csoportmunkára, problématerületenként a workshop-ok szakmai irányítása, az eredmények feldolgozása,  A projekt munkaszakaszaihoz kapcsolódó, időszakos jelentések elkészítése, egyeztető tárgyalásokon részvétel, a végső dokumentáció elkészítése.

9

A WAREMA projekt kapcsán, a közösségi szerepvállalás új módszertana miatt, és a hatékony munka érdekében a munkaértekezletek alapos előkészítésére volt szükség. Ki kellett jelölni azt a szakértői csapatot, amely összeállítja az egyes munkaértekezletek tematikáját, és meghatározza az érintettek körét. Ennek a szakértői csapatnak a két projekt menedzser mellett állandó tagjai a vízügy, a természetvédelem, környezetvédelem, a talajvédelem és földhasználati kérdések szakértői, valamint a lakossági, települési infrastruktúra és üdülés-, idegenforgalmi kérdéskörök felelőseiként az önkormányzatok, kistérségi társulások képviselői. Ezek a szakértők egyben érintettek is, de ők tudják igazán meghatározni a további érintettek körét, szakmai alapon bevonva őket. A munkaértekezletekre való felkészülés során a különböző szakértők meghatározták azokat a kérdésköröket, amelyekre az érintettek véleményét, problémafeltevéseit várhatják A jövőképalkotás 3 munkaértekezletén nem csupán az egyes témakörök önálló ismertetésére volt szükség, hanem a szakterületek ütközési pontjainak ismertetésére, amely alapján a hosszú távú célok, prioritások kijelölése megkezdődhet. Az érintetteket természetesen nem lehet erőszakkal bevonni a projekt tervezés folyamatába, de pontosan a szakmai érdeküket érintő kérdéskörökkel lehet őket érdekeltté tenni. Szakmai érdeklődésük felkeltésére sok esetben a személyes megkeresés eszközét is alkalmazni kellett, a szakmai háttérmunka keretében. A jövőképalkotás szakaszában az értekezletek célja a tájékoztatás volt a célok megfogalmazása érdekében, de egyben további információk, problémák gyűjtése, így az érintettek körének nagyobb táborát lehetett megcélozni. A stratégiaalkotás a szűkebb szakértői csapat feladata volt, szem előtt tartva, hogy a témák szempontjából minden érdekcsoport képviselve legyen. A koncepció bemutatásának, véleményezésének szakaszában, újra szélesebb körben történt az információk cseréje, itt a munkaértekezleteken kívül, más az első szakaszra jellemző eszközöket is alkalmaztunk (média, szórólapok, Internet hozzáférés, stb.) A szakértői háttérmunka fontos eleme a témáknak digitális térképi bemutatása. Ez néha egy –egy témakör analitikus térképi megjelenítése, de a problématerületek a különböző szakági anyagok értékelése alapján, ezek területi átfedésével határolhatók le, ami a témakörök áthatásainak szintetikus térképi feldolgozásával oldható meg. (pl. a Velencei –tó, mint üdülésidegenforgalmi adottság, ugyanakkor, mint vízbázis védelmi kategória, vagy az ökológiai folyosók, természetvédelmi területek és a mezőgazdasági hasznosítás konfliktusai). Tekintettel arra, hogy a koncepció az egyeztetések során felmerülő alternatívák megvitatásával (igények és lehetőségek mérlegelésével) készült, tehát a fenntarthatósági elvek beépültek a tervezés egész folyamatába, ezért a koncepcióban elegendő egy környezeti jelentést megfogalmazni, a koncepcióban szereplő változat elfogadásának indoklásával (SKV irányelv).

10

II. HELYZETÉRTÉKELÉS 1. A Velencei –tó vízgyűjtőjének természeti adottságai 1.1. A vízgyűjtő terület határa, nagysága, alakja A tóhoz viszonylag nagy vízgyűjtő terület tartozik, a vízgyűjtő terület a tó területének megközelítőleg huszonötszöröse, 602,2 km2 - ez az érték magában foglalja a tó felszínét is. A vízgyűjtő terület a Vértes-hegység délkeleti lejtőjére, a Zámolyi-medencére, a Velenceihegységre és a Velencei-tó medencéjére terjed ki. (2. ábra)

1.2. A vízgyűjtő terület magassági és domborzati viszonyai A Velencei-tó vízgyűjtő területét domborzatilag a sokszínűség jellemzi, ami megmutatkozik a különböző korú és felépítésű hegységi, dombsági és síksági területeiben. A Vértes hegység a Dunántúli-középhegység nagytáján belül a „Vértes-velencei-hegyvidék” középtáj egyik kistája. Geomorfológiai szempontból a Vértes hegység Vértes-fennsíkra és Vértesaljára különíthető el. A térséget északon az Által-ér völgye, keletről az etyeki dombvidék, délről a Zámolyi-medence, nyugatról a Móri-árok határolja. A Vértes alacsony (átlagos tengerszintfeletti magassága 250-350 m), északkelet-délnyugati irányú, sasbércesárkos szerkezetű karsztos hegység. Kisebb hegyközi medencék tagolják, így a Gánti-, Vérteskozmai- és a Csákberényi-medence, amelyek alapzatát kúpkarsztos, bauxittakarós peneplén-maradványok képezik. Ezeket a mélyben fekvő részeket eocén ingressziós üledékek, mészkőtakarók óvtak meg a lepusztulástól. Az eocén rétegek fölé harmadidőszaki üledékek települtek. Az alacsony fennsíkokba félig száraz éghajlat alatt egykor torrens völgyrendszerek réselődtek be, amelyek ma a hegységelőteri völgykijáratoknál törmelék- és 11

hordalékkúpokban, laza hegylábfelszínekben végződnek. A fennsíkperemeket abráziós lépcsők tagolják. Legmagasabb pontja a Nagy-Csákány (487 m). A Zámolyi-medence a Velencei-hegység északi előterében fekszik. A pleisztocén során süllyedt le. Ebben az árkos süllyedékben az óholocénig tó is volt, ami később a környező területek hordalékával töltődött fel. A Velencei-hegység az újpaleozoikumi gránitképződés pásztájának felszínen maradt része. Érdekesség, hogy őshegység jellege miatt éppen itt, Nadapon volt az országos szintezési hálózat egyik fő alappontja. A hegység a kihantolt gránitpluton többszörösen tönkösödött középhegységi formatípusa. Felszínét enyhén hullámos, tönkös maradványformák, lépcsős hegylábfelszínek, hosszanti gerincek jellemzik, amelyet a gránit sajátos, gyapjúzsákos lepusztulás formái díszítenek (kőbörcök, ingókövek). A harmadidőszaki letarolás az egykori eocén vulkánosság formáit és anyagát felemésztette. Maradványai a Nadaptól nyugatra eső, kiemelt gránittérszínen telérekként vagy kisebb csatornakitöltések formájában jelennek meg. A hegység könnyen pusztuló palaköpenye ma hegylábfelszínné alacsonyodott, és helyenként a gránit málladéktakarójába temetkezik. A hegység környezetében a harmadidőszak végén kialakult alacsony, dombsági jellegű hegylábfelszínek (Fehérvári hegylábfelszín), enyhén tagolt eróziós-deráziós dombvidék (Pázmánd-Verebi-dombvidék) és hátakra tagolódott hegylábi síkok (Lovasberényi-hát) helyezkednek el. A Velencei-hegységtől északkeletre, a Pázmándig sorakozó hegykúpok olyan kvarcittelérek kipreparálódott maradványai, amelyek egykor a hegység keleti részét alkotó rétegvulkáni andezitösszletet törték át. Északról a Zámolyi-medence, délről a Velencei-tó határolja. Legmagasabb pontja a Meleg-hegy (352 m). A Velencei-tó medencéje mintegy 80 km2 kiterjedésű. Átlagos tengerszint feletti magassága 104 és 163 méter között változik. A tájképet az enyhén hullámos síkságok, illetve a rossz lefolyású alacsony síkságok jellemzik. Legjellegzetesebb formái a tó legmagasabb egykori vízállásához igazodó tavi turzásképződmények. A tóhoz északról kisebb teraszos völgyek kapcsolódnak. A tómedencét délről és keletről mély talajvizű löszös síkság zárja körül. A tó északi partján lealacsonyodó, eróziós-deráziós völgyekkel tagolt dombság helyezkedik el. A vízgyűjtőt szolid esésviszonyok jellemzik. A 0-5 % közötti lejtőkategóriába tartozik a vízgyűjtő 62 %-a és ha számba vesszük a belterületeket is, ez az arány 2/3-ot tesz ki. A viszonylag kis eséskategóriát jelentő 5-12 % közötti területek is 19 %-ot tesznek ki és így gyakorlatilag 1/5-ét sem teszik ki a vízgyűjtőn a nagyobb esésű területek és ezen belül a hegyvidéki jelleg csak 2,7 % arányú területre jellemző. (3. ábra)

12

Forrás: MgSzh, Növény- és Talajvédelmi Igazgatóság

1.3. A vízgyűjtő terület vízhálózata 1.3.1. A Velencei-tó kialakulása, vízszintingadozásai A Velencei-tó, vízgyűjtőjének déli részén, a Velencei-hegység délkeleti lábánál, tektonikus süllyedékben terül el. Legnagyobb kiterjedését a pleisztocénben érte el. Tulajdonképpen, azóta beszélünk tóról, mert előtte, a felső-neogénben még a pannóniai tenger hullámzott területén. Ezt bizonyítja az altalaj 170-200 méter vastag pannóniai rétege. A holocénig a tótól nyugatra a Nádas-tó 2-3 méter mély vize is itt hullámzott, amely a patakok hordaléka miatt teljesen feltöltődött. Ekkor változott meg a Császár-víz iránya, amely eddig a Nádas-tóba torkollott. Saját hordaléka azonban útját állta, és a Velencei-tó irányába kényszerítette. A tó évszázados vízszintváltozásaira kevés írásos adat áll rendelkezésre. A kutatások azt látszanak bizonyítani, hogy a tavat keletkezése óta mindig sekély víz borította, ez azonban a mindenkori csapadék és hőmérséklet viszonyoktól függően erősen ingadozott. Dr. Bendefy László kutatásai szerint – amelyet régi meteorológiai megfigyelések és levéltári adatok, más tavakra vonatkozó régi feljegyzések alapján végzett – a Velencei-tó az elmúlt 1800 évben 13szor kiszáradt. A Velencei-tó vízjárásáról megbízható adatok 1931-től vannak. Az elmúlt 70 évben három szélsőséges időszak mutatkozott, az első 1935 őszén, amikor a tó vízszintje +83 cm-re csökkent, a másik 1949-50, amikor is 1949 őszén +65 cm-es tóvízállást regisztráltak, a harmadik pedig mintegy tíz éve játszódott le, 1989-1993 között, amikor 1993. augusztus végén +72 cm-es minimális vízszintet mértek. A feltárások szerint a tónak az 1400-as évektől kezdve nyolc nagy áradása volt, az utolsó 1963-ban. Ekkor a hirtelen hóolvadás és esőzés hatására a vízszint +244 cm-re emelkedett, amely 1931 óta a mért legmagasabb vízállás volt.

13

A tó életében jelentős változást hozott az 1880-ban megkezdett vízrendezés, amely a Nádas-tavat lecsapolta és a Dinnyés-Kajtori-csatornát és a dinnyési zsilipet megvalósította. Ezzel a beavatkozással a tó vízszintje tulajdonképpen szabályozhatóvá vált. Ugyanakkor az a kedvezőtlen állapot alakult ki, hogy a befolyó Császárvíz és a leeresztő csatorna a tó nyugati oldalán egymás mellett található, így a tó vizének átöblítésre nincs lehetőség. Ezzel a megoldással a tó olyan lefolyástalan vízként jellemezhető, amelynek befolyója és lefolyása van. A Velencei –tó tehát sekély tónak minősül, átlagos vízmélysége mindössze 189 cm. Hosszúsága 10,8 km, átlagos szélessége 2,3 km. A tó teljes vízfelülete 160 centiméteres agárdi vízmérce-állásnál (vízmérce "0"=102,615 m.B.f.) 24,2 km2 . A Vértes az ország egyik vizekben legszegényebb hegysége. A dolomit nehezen oldódik és mállik, nem keletkeznek benne tágas járatok, amelyek a leszivárgó felszíni és csapadékvizeket egyesíthetnék, ezért ezek a vizek általában nem bukkannak fel bővizű karsztforrásokban. A kőzet finom hasadékaiba szivárgó víz szétoszolva a hegység lábánál, vizenyős területek formájában kerül napvilágra. Ilyen volt régen a Csákvár alatti tó, amely azonban feliszapolódott, feltöltődött és ma már csak az időnként nedves Nagy-tó-rét emlékeztet rá. A felszíni vizek közül az állandó vízfolyások a hegység belsejében csaknem teljesen hiányoznak, csak a peremeken indulnak kisebb patakok. Ezek közül a Császár-víz a vízgyűjtő terület meghatározó vízfolyása. A Császár-víz Csákvárnál ered és a Burján-árokkal (Zámolynál beletorkollik a Forrás-patak és a Csákberénynél eredő Zámolyi-víz), valamint a Lovasberény, Pátka vizeit összegyűjtő Rovákja-patakkal egyesülve a Velencei-tóba torkollik. Az 1970-es években két tározót (Zámolyi- és Pátkai-tározó) létesítettek a Császár-vizen. A tápláló források egyike sem bővizű. Ráadásul a régebben bővebb vizű források (pl. Zámolyiforrás) a bányászattal kapcsolatos vízkiemelés okozta karsztvízszint-süllyedés következtében lényegében kiapadtak. A csákvári Árpád-forrás az útszélesítéskor szűnt meg. Még meglévő források: Vérteskozma közelében a Kaszap-kút, a kápolnapusztai Vörösmarty-forrás, a Mátyás-kút és a Szarvas-kút. A Velencei-tó déli partjának nagyobb vízfolyása még a Vereb-Pázmándi-víz (Bágyompatak). Kápolnásnyéken átfolyva és a Cibulka-patakkal egyesülve a velencei strand mellett ömlik a tóba. További vízfolyások a Bella- és a Lapos-völgyi (vagy Lápos, régen Göbölkúti)patak, a Száraz-árok; a Sukoróról folyó Koldus-árok, a Sukorói-ér, a Halas-tói-árok, és a Velencénél beömlő Csontréti-patak. Ezek a vízfolyások azonban szélsőséges vízháztartásúak, általában csak igen csapadékos időszakban szállítanak vizet. A tó déli partján jelentősebb vízfolyás a Dinnyési-határárok és a Gárdonyi (Bikavölgyi)patak. Ezek szintén időszakosak. A Velencei-hegységben állandóbb vizű források is fakadnak: legnevezetesebb a Meleghegytől délnyugatra eredő Angelika-forrás, a Barlang-kút, Sukorótól északnyugatra a FelsőCsepegő-forrás, északkeletre a Szücs (borjú)-kút, illetve a Pázmándi-forrás. A források keletkezése szempontjából döntő adottság, hogy a gránit maga vízzáró, de a felszínen levő vékony, mállott gránitréteg vízvezető. A források vízhozama azonban igen kicsi, sőt legtöbbször nem is hoznak vizet. (4. ábra) A felszín alatti vizek jelentősége az elmúlt évtizedekben csökkent a Velencei-tó vízgyűjtőjén. A karsztvizek, illetve az ezekből táplálkozó források előfordulási területe a vízgyűjtő északi része, a Vértes, ahol jól meghatározható karsztvíztükör húzódik. Ennek

14

lejtése délkeleti irányú volt, ám a bányászat hatására északira változott. Ez azt jelenti, hogy a beszivárgó csapadékvíz eddig délkeleti irányba mozgott, de ez a bányászati tevékenység következtében már nem a Velencei-tó vízgyűjtőjére vezeti a vizet, hanem az északi irányba. Ráadásul a karsztvízszint is lesüllyedt mintegy 40 méterrel a bányaművelés hatására, aminek következtében lecsökkent a források vízhozama, sőt némelyik forrás kiszáradt. A vízgyűjtő déli részén a triász kori karbonátos képződmények több száz, helyenként 1000 métert is meghaladó mélységbe zökkentek. Ezen a részen a karsztvíz hőmérséklete meghaladja a 30 C fokot, így termálvíznek tekinthető. Velence térségében 70-75 fokos termálvíz található, amelynek hasznosítása Gárdonyban már megkezdődött. A tó vízgyűjtőjén összefüggő talajvíztükör nem alakult ki, eltekintve a Zámolyimedencétől és a Velencei-tó közvetlen környékétől, a vízgyűjtő délkeleti területeitől. A talajvíz a Császár-víz völgytalpán mintegy 1,5 méter, Lovasberény környékén 6 méter, a Velencei-tótól délre eső területen 7 méter, a Zámolyi-medencében pedig 3-4 méter mélységben (terep alatt) helyezkedik el. A talajvíz kémiai összetétele leggyakrabban kálcium-magnézium-hidrogén-karbonátos, de a Zámolyi-medence, illetve a Lovasberényi-hát déli részén a nátrium is megjelenik. Keménység alapján vizsgálva megállapítható, hogy az északi területeken általában 25-35 német keménységi fok, míg délen 15-25 német keménységi fok jellemző a talajvizekre. A Velencei-tó vízgyűjtő területén csekély mennyiségű karsztvíz van csak jelen. Legnagyobb mennyiségben, a Vértesben van jelen, ott mintegy 2 l/s×km2, a többi tájegységen csak nagyon elenyésző a mennyisége (0,5 l/s×km2). 1.4. A vízgyűjtő terület éghajlatának általános jellemzése A Velencei-tó vízgyűjtője a Dunántúlon, hazánk mérsékeltebben kontinentális éghajlatú vidékén terül el. Éghajlatára általánosságban a Dunántúl főbb éghajlati jellemvonásai igazak. A tó vízfelületének és a tavat övező vízgyűjtő terület változatos domborzati képének köszönhetően a tó szűkebb környezetében melegebb, naposabb klíma alakult ki. A Vértes az uralkodó északnyugati szél útjában fekszik, így a hegység nyugati oldala valamivel csapadékosabb, mint a keleti. Ez a domborzati helyzetből eredő csapadék már kevesebb a Velencei-hegységben, mert az a Vértes szélárnyékában fekszik. A vízgyűjtőre hulló évi csapadék 1960-2001 között 373-893 mm (Csákvár, Pátka, Lovasberény, Kápolnásnyék, Nadap, Agárd állomások súlyozott átlaga alapján), a csapadékos napok száma évi 110-150 nap között van. A ugyanezen időszakra (1960-2001) számolt csapadékátlag 580 mm. A legtöbb csapadék kora nyáron esik (június). A vízgyűjtő átlagos (1987-1999) évi középhőmérséklete 10,4 °C (Zámoly és Agárd állomás adatai alapján). A Vértes-hegység vidéke hűvösebb, mint a vízgyűjtő többi területe. Az átlagos (1987-1999) évi hőingás 24,0 °C (Zámoly és Agárd állomás adatai alapján). A Velencei-tó térségében szélsőségesebb a klíma, itt az évi hőingás 19,3 °C és 28,5 °C között alakult (Agárd állomás adatai alapján), míg az északabbra fekvő Vértes környéke kiegyenlítettebb (Zámoly állomás adatai alapján). Ez utóbbi területen az évi hőingás 21,3 °C és 26,8 °C között változott a vizsgált időszakban. 15

A Velencei-tó vidéke az ország napfényben gazdag tájai közé tartozik. A tó közvetlen környékén a napsütéses órák száma átlagosan 2000 óra. Az uralkodó szélirány az északnyugati. A szélsebesség a vizsgált időszakban (1960-2001) átlagosan a 2,5 m/s-ot ért el. A legnagyobb szélsebességek kora tavasszal (március-április) fordulnak elő. 1.5. A vízgyűjtő terület talajviszonyai A Vértes túlnyomórészt dolomitos, mészköves felszínén, a hegygerinceken és a fennsíkokon a kőzethatású talajok főtípusba tartozó rendzinák képződtek az erdők vagy a kopár sziklás legelők alatt, lösszel fedett részein pedig a barna erdőtalajok főtípusba tartozó barnaföldek és agyagbemosódásos barna erdőtalajok alakultak ki. A kőzethatású talajok vízgazdálkodása szélsőséges. A jó szerkezet és a sok szerves kolloid hatására jó a víztároló és vízvezető képességük, ugyanakkor nagy a talajok holtvízértéke. Meghatározó tényező az is, hogy ezek a talajok általában sekély rétegűek. A Ramman-féle barna erdőtalajok (barnaföldek) és az agyagbemosódásos barna erdőtalajok vízgazdálkodása kedvező. Vízáteresztő képességük közepes, illetve kielégítő, víztartó képességük jó. Általában a sík részeken agyagbemosódásos barna erdőtalajokat, a lejtőn pedig barnaföldeket találunk. A Zámolyi-medence pleisztocénkori árkos süllyedéke az óholocénig elzáródott tó volt, mely feltöltődve a környező területek hordalékával nyerte el mai felszínét. Több méter vastag tavi és folyóvízi hordalékos réti talajok, a csernozjom talajok főtípusba tartozó réti csernozjomok és mészlepedékes csernozjomok keletkeztek, aszerint, hogy milyen a terület fekvése és mennyire volt hidromorf hatás alatt. A réti talajok vízgazdálkodása a túlságosan nedves időszakoktól eltekintve kedvezőnek mondható. A réti csernozjom talajok alatt a talajvíz általában 4 m körüli mélységben vagy valamivel feljebb található. Vízgazdálkodása ezért az év egy részében a talajvíz felszín felé áramlásával jellemezhető. Az egyes szintek vízáteresztése jó, víztartó képességük is megfelelő. A mészlepedékes csernozjom talajok vízgazdálkodása igen jó, mert minden szintjének kiváló a vízeresztése és a víztároló képessége. Kivételt csak a leromlott szerkezetű, szántott réteg és a tömődött barázdafenék képez. A Lovasberényi-hát magja pannon tengeri üledék, mely különböző vastagságú löszborítás alá került. A talajok a barnaföldektől a csernozjomokig terjedő skálán képződtek, aszerint, hogy a talajképző kőzet mennyire agyagos és mennyi karbonátot tartalmaz, valamint, hogy mennyire volt kitéve az eróziónak. A Velencei-hegység alapvetően eltér a többi tájtól, mert a talajképző kőzetek közt megtalálhatók a gránit és az andezit, valamint az agyagpalák. A különböző korú kőzeteket fiatal lösz és homok borította be. Az erősen tagolt felszín és az erős erózió miatt anyaguk keveredett a lejtőhordalékokban. Ott, ahol a gránit van a felszínen, agyagbemosódásos barna erdőtalajok, rankerek és váztalajok képződtek, míg az andezites és agyagpalás kőzeteken, ezeken kívül barnaföld keletkezett. Ezek termékenységét a gránittörmelék mennyisége és a szálban álló gránit felszínhez való közelsége szabja meg. A hegység, illetve a Velencei-tó déli részén, a löszdombok közötti széles lapos völgyekben homokos, löszös üledékeken barnaföldek és csernozjom barna erdőtalajok képződtek. A barna erdőtalajok főtípusba tartozó csernozjom barna erdőtalajok vízgazdálkodása kedvező, mert a közepes vízáteresztő képességhez jó víztartó képesség társul. E területek egyes helyein a felszínhez közeli rétegekben gyakoriak a kőpaddá is összeálló erős karbonát-felhalmozódásos szintek. (5. ábra)

16

Genetikus talajtípusok

5. ábra

Forrás:MgSzH 1.6. A vízgyűjtő növényborítottsága, művelési ágak szerinti megoszlása A Velencei-tó vízgyűjtő területén a természetes növényvilág igen változatos. Ez a földtani felépítésből adódik, hiszen a két hegység alapkőzete, így talajadottságai is erősen eltérnek egymástól. Ezek a különbségek a növényborítottságban is megmutatkoznak. A Vértes flórája változatosabb, mint a Velencei-hegységé. A déli lejtők mediterrán, a szurdokvölgyek alhavasi jellegűek, nyugati oldalán pedig atlantikus klímahatások érvényesülnek. A Vértesben csaknem egybefüggő erdőtakaró van, amelynek leggyakoribb eleme a cseres tölgyes. A bányaművelések hatására az eredeti felszínt ma gyakran a külfejtések bányagödrei, meddőhányók tarkítják. A Velencei-hegységben teljesen más kép fogad minket. A grániton a kőzetmálladék, a termőtalaj kevés, így a hegység déli lejtői kopárak, és csak egy részüket sikerült erdősíteni. Az északi lejtők jelentős részét erdő borítja és a lesodort kőzetréteg jó termőtalajjá érett. Mivel a gránitban nincs mész, ezért a rajta kialakult málladéktakaró, termőtalaj is mésztelen. A rajta megtelepülő növényzet tehát mészkerülő. A bányászat emlékei itt is megtalálhatók kisebb bányagödrök képében. A Velencei-hegységre a jelenlegi területhasználat több területen jelent veszélyforrásokat: az agrárhasználat megnöveli az erózióveszélyt, a talajérték csökken, a tájkép minősége romlik, a természetes növényzet diverzitása csökken, a vízrendszer átalakul, a levegőcsere megváltozik. A vízgyűjtő mintegy felét lefedő szántók elhelyezkedését a talajok és a lejtésviszonyok határozták meg. Így ezek főleg a medencékben, a mérsékelt lejtésű, szelídebb dombvidékeken helyezkednek el. A szántóművelés jelenleg is zömében nagyüzemi módon történik, ami azt jelenti, hogy a földeken nagy gépekre jellemző technológiával és mélyművelés alkalmazásával végzik a művelést. A terület jelentős részén az elmúlt évtizedekben

17

meliorációs beavatkozások is bekövetkeztek, melyek fő célja a víz helyben tartása és a talajerózió csökkentése, ezáltal a termőképesség növelése volt. A mélyművelés – növelve a feltalaj vízbefogadó kapacitását – csökkenti a lefolyásra kerülő víz mennyiségét, így jelentős hatást gyakorol a vízgyűjtő lefolyási viszonyaira. A szőlők és gyümölcsösök együttesen alig 1 %-ot képviselnek a területen. A telepített fafaj többnyire kajszi és alma. A rétek és legelők részesedése mintegy 10 %. Legelőterületként a legrosszabb minőségű termőterületeket hasznosítják, a természetes állapotú rétek elsősorban völgytalpaknál, tisztásoknál fordulnak elő. Az erdők 26 %-át foglalják el a vízgyűjtő területnek. A Vértesben a cseres tölgyes az uralkodó faj, a Velencei-hegységben a molyhos tölgy és a kocsánytalan tölgy. Nevezetes, ritka fája a magyar tölgy, amellyel a Meleg-hegy környékén és a hegység Pátka felőli oldalán találkozhatunk. A nádasok 2,7 %-kal részesednek a területből. A nádas mezők szinte kizárólag a tó közvetlen partvidékére (kisvízfolyások torkolata) korlátozódnak. A művelés alól kivont területek – kevés kivételtől eltekintve – a településeket, ipari létesítményeket foglalják magukban, a teljes terület mintegy 9,5 %-án. (6.ábra űrfelvételek 1990-2000-2006 állapot-változás)

2.

A vízgyűjtő terület védendő természeti erőforrásai

2.1. Felszíni és felszínalatti vizek 2.1.1.

Velencei-tó

A Velencei-tó szikes, lápos tóként olyan természeti adottság, amely évszázadok óta keresett üdülés-idegenforgalmi vonzerő, ugyanakkor nyugati medencéje, a Madárrezervátum, és a hozzá csatlakozó Dinnyési Fertő nemzetközi védettségi kategóriájú Ramsari-területek. Sérülékenysége szempontjából elsősorban a vízminőség szorul védelemre. A kis kiterjedésű, sekély mélységű Velencei-tó vízminőségének jellegzetessége, hogy a nádasokkal tagolt nyílt vizek egymástól fizikai, kémiai és biológiai tekintetben igen eltérők lehetnek.

A tó vízminőségének ellenőrzésére monitoring rendszer működik, amelynek üzemeltetője 1991 óta a Közép-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség. Összesen 21 mintavételi ponton végeznek rendszeres vizsgálatot, azon kívül a strandok vízminőségét évtizedek óta az ÁNTSZ is vizsgálja.

Település

Strandok

Vizsgálat időpontja

Minősítés

Agárd

Napsugár strand

2007.08.13

megfelelő

Agárd

Park Kemping és strand

2007.08.13

megfelelő

Agárd

TINI

2007.08.13

kiváló

Gárdony

Sport Beach

2007.08.13

megfelelő

Velence

ÁSZ Tóbíróköz

2007.08.13

kiváló

Velence

IFI szabadstrand

2007.08.13

megfelelő

szabadstrand

18

Velence

Panoráma strand

Velence Velence-fürdő

kemping

és

2007.08.13

kiváló

Északi

2007.08.13

kiváló

Velence-fürdő

2007.08.13

kiváló

Forrás: Balaton és Velencei-tó Információs és Tájékoztató rendszere A Velencei-tó vízminőségi állapota 2007. 09. 17-én

Tájékoztató a klorofill-a koncentráció alakulásáról 2007 Velencei-tó

Lángi tisztás

Gárdonyi Nagy tisztás Velence Fürdető

Agárdi strand

Klorofilla

OECD

Klorofilla

OECD

Klorofilla

OECD

Klorofilla

OECD

Mg/m3

minősítés

mg/m3

minősítés

mg/m3

minősítés

mg/m3

minősítés

2007.08.27

29,6

eutrof

-

-

34

eutrof

20

mezotrof

2007.09.03

42,2

eutrof

-

-

31,1

eutrof

17,8

mezotrof

2007.09.10

33,3

eutrof

-

-

24,4

mezotrof

20,7

mezotrof

mezotrof

18

mezotrof

Dátum

Napsugár

Előrejelzés: 2007.09.17 30 eutrof 22 Forrás: Balaton és Velencei-tó Információs és Tájékoztató rendszere

A tó vize természetes állapotának megfelelően igen nagy mennyiségű oldott szervetlen és szervesanyagokat tartalmaz, általában lúgos kémhatású, a sóösszetételt tekintve nátriummagnézium kation típusú, szulfát-klorid anion típusú víz. Növényi tápanyag tartalma csekély. A tó algásádosára utaló klorofill-a és algaszám mutatók időszakonként jelentősen változnak. A térség változékony csapadékeloszlása miatt a tavon időszakos vízhiány mutatkozik, ami kihat a vízminőségre. A tó szabályozott vízszintek között üzemel, ami mindig függvénye a térségben rendelkezésre álló vízkészleteknek. A vízminőség szinten tartása az aszályos időszakokban még így sem biztosítható. A 2004-től érvényben lévő „Velencei-tó és tározóinak együttes üzemelési szabályzata” szerint:  

A Velencei-tó vízszintjét a + 130 és + 170 cm-es szintek között kell tartani. A pátkai és a zámolyi tározók alapvető rendeltetése a Velencei-tó vízszintszabályozása, minden más érdek másodlagos és alárendelt a tó vízszintszabályozásának.  Aszályos időszakokban felülvizsgálat alapján, rendkívüli éves korlátozásra kerülhet sor a Császár-vízen engedélyezett vízhasználatok vonatkozásában.  Vízhasználati érdekből a tározó eresztésre nem kerülhet sor. A környezetvédelmi és vízügyi hatóságok véleménye szerint a tó vízminősége érdekében kotrási munkákra nincs szükség. A kotrásigény csak lokálisan van, a kikötők bejáratánál

19

(állami feladat), valamint a strandokon, csónak és kishajó kikötőkben (tulajdonos, üzemeltető) feladata. A zagyterek elhelyezésére vonatkozó tanulmányt a Közép-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság 2005-ben elkészíttette. A vizsgálati szempontok között szerepelt a terület: • kotrási igény helyétől mért távolsága • jelenlegi és tervezett terepszintje • természetvédelmi, örökségvédelmi jelentősége • földhivatali nyilvántartás szerinti tulajdoni helyzete és művelési ága • rendezési terv szerinti hasznosításának módja és várható időpontja A zagyelhelyezésre alkalmas területek kijelölése a műszaki kívánalmak mellett széleskörű egyeztetés alapján történt. A legfontosabb egyeztető partnerek, a következő intézmények voltak: • • • •

az érintett települések polgármesteri hivatalai a Közép-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság Székesfehérvári Kirendeltsége a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Székesfehérvári Regionális Irodája.

A következő 15 évben elvégzendő mederkotrási feladatok, valamint a zagyelhelyezésre alkalmasnak talált ingatlanok alapadatai az alábbiak szerint összegezhetők:

Közigazgatási egység Pákozd

Sukoró

Velence

Gárdony-Agárd

Összesen:

kotrási igény mennyiség m3 2005-2007 2 560 2008-2012 2013-2019 2 430 2005-2007 57 000 2008-2012 100 090 2013-2019 2 500 2005-2007 39 050 2008-2012 84 730 2013-2019 20 000 2005-2007 24 500 2008-2012 20 240 2013-2019 48 060 401 160

zagyelhelyezési lehetőség átmeneti végleges hrsz ha hrsz 096/2

időszak

096/2 019/13/k 019/13/k 4475/2 4475/2

2 db

33,7 33,7 1,6 1,6

35,3

021/3 021/3 585/26 585/26 585/26 5309/17/a 5309/17/a 02/2 5 db

ha 6,2 6,2 20,2 20,2 6,4 6,4 6,4 9,6 9,6 26,8 69,2

Az adatok összesítése szerint a Velencei-tóból a következő 15 évben elvégzendő mederfenntartási munkák során mintegy 400 ezer m3 fenékiszapot kell eltávolítani, mely a kiülepedés után kb. 260 ezer m3 tározóteret foglal el. A zagyterek méretezésénél természetesen figyelembe kell venni a megengedhető feltöltési szintet, a feltöltésnél szükséges többlet-térfogat igényt, valamint az átmeneti elhelyezéssel elérhető térfogat-megtakarítást is. Az elvégzett előmunkálatok és egyeztetések alapján a kotrással kitermelt fenékiszap elhelyezésére 7 parti, illetve partközeli ingatlan látszik alkalmasnak, összesen 104,5 ha területtel. Közülük 5-nél — 69,2 ha-on — végleges lerakásra is van lehetőség. (7. ábra)

20

A tó vízminőségére a tavat közvetlenül tápláló vízfolyások vízminősége is közvetlenül hatással van, ezért ezek figyelése is kiemelt feladat. A vízfolyások vízminősége a mezőgazdasági területekről, valamint a települések belterületéről a vízrendezés hiánya miatt bekerülő szennyeződéstől függ. A tó vízfelületét mintegy 40 %-ban borítják nádasok, döntően a természetvédelmi területen. A nádasok szerepe a tó vizének öntisztulásában kiemelkedő fontosságú. A nádak téli aratását továbbra is a természetvédelmi és vízvédelmi szempontok figyelembe vételével kell végezni. 2.1.2.

Felszín alatti vízbázisok

A felszín alatti vizek állapotának jellemzése elsődlegesen a talajvizek talajszinthez viszonyított mélysége illetve annak ingadozása, továbbá minőségük jellemzi. Mélységi vízkitermelésnél a legjellemzőbb az agárdi termálvíz, illetve a mélyfúrású kutak. A talajvizek szintjének észlelésére a KDT Vízügyi Igazgatóság a térségben négy darab talaj vízfigyelő kutat üzemeltet, nevezetesen: Agárd, Velence, Velence Hajdútanya és Kápolnásnyék területén. A talajvizek a tó közelében a felszín alatt 1-2 méteres mélységben találhatók. Agárdon a part mentén a talajvíz esetenként a felszínen, illetve ásónyomnyira található, míg más területein - a talaj vízfigyelő kút adatait figyelembe véve - 4-5 méter között. A Velencei-tó 107 mBf feletti mértékadó vízszintjét figyelembe véve a vizsgálati terület Velencei-tó déli oldalra eső területein a talajvíz tükör szintje gyakorlatilag megegyezik a tó vízszintjével. A talajvízfigyelő kutak észlelt talajvízszintjének regisztrált idősorát 1987-től vizsgálják. A talajvíz minősége az ANTSZ vizsgálatai alapján közegészségügyi szempontból erősen kifogásolt, elsősorban bakteriológiai szennyezettsége, továbbá nitrát- és vastartalma miatt.

A vízgyűjtő sérülékeny földtani felépítése miatt a felszín alatti vízbázisok védelme érdekében hidrológiai védőterületek lehatárolása van folyamatban Csákvár, Szárliget és Zámoly térségében. (8. ábra) KÖDU-VIZIG térkép? Helyszínek?)

2.1.3.

Termálvíz

A Velencei –tó vízgyűjtőjén, Velence és Gárdony térségében termálvíz készleltet tártak fel. A gyógyvíz minőségű termálvíz hasznosítására Gárdonyban és Velencén indultak meg fürdőfejlesztések. Mindkét esetben kiemelt fontosságú környezetvédelmi probléma a sókban gazdag, magas hőmérsékletű hulladékvizek hasznosítása, elhelyezése a természeti környezetben. A megoldások lehetőségét még vizsgálják. 2.2. Termőföld A vízgyűjtő domborzati adottságai alapján a védendő elemek közül talán legjelentősebb a termőföld. A térség talajtani szempontból változatos képet mutat, az előforduló talajtípusok aránya a genetikus talajtérkép alapján a következő:

50% mészlepedékes csernozjom talaj 20% rendzina 7% réti talaj 7% agyagbemosódásos barna erdőtalaj

21

4% Ramann-féle barna erdőtalaj 3% csernozjom barna erdőtalaj A talaj állapotát kémiai, fizikai, vízgazdálkodási tulajdonságai alapján elemezzük. Az érintett településeken a 80-as években kötelező részletes talajvizsgálatokat a Fejér Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat végezte. Ekkor minden hat hektáros egységről történt átlag mintavétel. E vizsgálati eredményekből a következőket lehet megállapítani. A terület talajának fizikai féleségei: • homokos vályog: 11,7% • vályog: 65,4 % • agyagos vályog: 3,6 % • nem, vagy részben mállott durva vázrészek:

19,3%

Az adatokból látható, hogy a közepes és nehéz mechanikai összetételű területek aránya 81%. Ezeken a területeken található talajok hajlamosak a tömörödésre, ezért az agrotechnikai műveletek sorába a mélylazítást feltétlenül el kell végezni. A terület talajainak megoszlása a kémhatás alapján: • gyengén savanyú: 12,3% • lúgos: 87,7 % A gyengén savanyú területeken mésztrágyázást célszerű végezni. A terület talajainak megoszlása humusztartalom alapján: • igen gyenge (1 % alatt): 1,3 % • gyenge (1-1,5 %): -% • közepes (1,5-2%): 12,7% • jó (2-4%): 86,0% • igen jó (4% fölött): A talajok humusztartalma a genetikai tulajdonságok függvényében meghatározott, ezen változtatni antropogén beavatkozással csak rövidtávra lehetséges. A talajok szervesanyag-tartalmát azonban rendszeres szervesanyag-utánpótlással magasabb szinten lehet tartani. Ilyen beavatkozás lehet az istállótrágyázás, zöldtrágyázás, szennyvíz- és szennyvíziszap elhelyezés. Az előzőekben ismertetett talajtulajdonságok elsősorban a növénytermesztés szempontjából közelítették a talajtulajdonságokat. Környezetvédelmi szempontból a megítélés elsősorban a toxikus illetve nehézfémek előfordulása, azok mennyisége illetve nagysága a döntő szempont. Magyarországon 1992. óta működik a Talajvédelmi Információs és Monitoring Rendszer (TIM), amelynek az a lényege, hogy minden év azonos időszakában (szeptember 15. és október 15. között) az ország 1248 pontján 150 cm mélységig genetikai szintenként talajmintákat gyűjtenek be, azokat levizsgálják, és így a talajok tulajdonságainak változásait nyomon követhetik.

22

A térségben 6 db érintett megfigyelő pont van. Magyarországon a talajokban megengedhető határérték-koncentrációkat a 10/2000. (VI.2.) KöM-EüM-FVM-KHVM együttes rendelet 2. számú melléklete határozza meg (a felszín alatti víz és a földtani közeg minőségi védelméhez szükséges határértékekről). A vizsgálatok alapján megállapítható, hogy térségben a talajok sehol sem lépik túl a szennyezettségi értékeket, tehát a talajok nem szennyezettek. A fentiek alapján rögzíthető, hogy a vizsgált területen a talajvédelemben jelentősebb probléma nem tapasztalható. A mezőgazdaságban végbement változások, a privatizáció során a nagyüzemi termelők mellett új gazdasági szereplőkként megjelentek a kis területekkel rendelkező földtulajdonosok. A megváltozott szerkezetben fokozott figyelmet igényel az egyes termelők műtrágya, vegyszer, növényvédő szer használata, azok megfelelő minőségű, mennyiségű, környezetkímélő felhasználása. Fokozott figyelmet kell fordítani a földhasználók képzésére, továbbképzésére. A területen az erózió (víz- és szél) veszélye helyenként jelentős. A vízerózió elsősorban a lejtős területeken okozhat problémát. A szélerózió sajnálatos módon a homoktalajokon kívül veszélyezteti azokat a csernozjom talajokat, ahol a helytelen talajművelés következtében a szántott réteg alatt megjelent az eketalp réteg és a felső szint elporosodott, szerkezete leromlott. A 80-as években, a Velencei-tó térségben jelentős térségi meliorációs munkák folytak, ezeknek a Velencei-tó vízvédelmén kívül fő céljuk a talajok vízháztartás szabályozása, talajjavítás, illetve az erózióvédelem volt. A rendszerváltás után a megépített műtárgyak fenntartását, karbantartását elhanyagolták, így ma már ezek egy része működésképtelen.

2.3. Természeti értékek A Velencei-tó az ország második legnagyobb természetes állóvize, mely teljes egészében „ex lege" védett. Az elmúlt évtizedekben kialakult mozaikos jelleg a Közép-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség vizsgálatai alapján napjainkra gyökeresen megváltozott, gyakorlatilag csak két markánsan elváló vízterület különíthető el: a lápi és üdülőtáji víztér. A Velencei-tó vízminősége az utóbbi években kifogástalannak tekinthető. A tóba még tisztított szennyvíz sem folyik, a vízgyűjtő teljes területét is beleértve. A tó vízminőség-védelme szempontjából a további években is meghatározó feladat, hogy a vízgyűjtő területen folytatott mezőgazdasági tevékenységek eredményeként nem kerüljön szennyezés a vízfolyásokon keresztül a tóba. A vizsgált térségben kizárólag országos védettségű természeti területek találhatók: • •

Dinnyési-Fertő Természetvédelmi Terület, Velencei-tavi Madárrezervátum.

A Velencei-tó településekhez tartozó része az 1996. évi LIII. Tv. szerint mint szikes tó, országos jelentőségű védett terület. A Velencei-medencében található Dinnyés település közelében a Dinnyési-Fertő Természetvédelmi Terület. A védett természeti terület a Velencei-tó DNY-i oldalán helyezkedik el. Közigazgatásilag négy településhez - Székesfehérvár, Gárdony, Pákozd és Seregélyes - tartozik, területe 530 ha (519 ha fokozottan védett). Ebből mintegy 288 ha tartozik az általunk vizsgált területhez. Északról a Budapest-

23

Székesfehérvár vasútvonal, keletről szántó területek határolják. Délen Elza-majort a 62. számú főközlekedési úttal összekötő út, nyugaton pedig a Dinnyés-Kajtor csatorna határolja. A Velencei-tavi Madárrezervátumot a 165/1958. OTT határozattal alapították, a Velencei-tó K-i medencéjében található, területe 420 ha. A teljes terület fokozottan védett, nem látogatható. A védetté nyilvánítás célja a madártani értékei miatt Európa-szerte ismert, és számon tartott nádas világ megőrzése. A "Nemzetközi jelentőségű vadvizek jegyzéké-be" bejegyzett terület (ún. Ramsari terület). (9.ábra)

Dinnyési-Fertő Természetvédelmi Terület Botanikailag jóval változatosabb képet mutat a Dinnyés-Fertő Természetvédelmi Terület azon része, mely közigazgatásilag Gárdony településhez tartozik. A Dinnyés-Fertő TT-en ugyanis több mint 30 növénytársulás kisebb-nagyobb foltját sikerült eddig azonosítani.

24

Védett növényfajok Az érintett térség védett növényei a sztyepp- és mocsárrét társulásokhoz kapcsolódnak. Előfordulásuk a megmaradt fragmentumokon is csak kis egyedszámmal jellemezhető. A DinnyésiFertő területén nagy tömegben megjelenő sziki fajok között kevés a védett. Az előforduló védett fajok állománynagysága a mocsári kosbor (Orchis laxiflora) kivételével nem számottevő.

Védett állatfajok A Dinnyési-Fertő vitathatatlanul legnagyobb természeti értékét egyértelműen a madárvilága adja. A területen illetve közvetlen környezetében közel 100 madárfaj fészkelését sikerült bizonyítani, melyből mintegy 40 ritkább faj csak a védett területen fordul elő. A hazánkban költő 10 gázlómadár fajból a természetvédelmi területen 6 rendszeresen költ, további 3 rendszertelen költéséről van adat. A rendszeresen fészkelő fajok között találjuk a fokozottan védett nagy kócsagot (Egretta alba) és a kanalasgémet (Platalea leucorodia). Az itt fészkelő állományok nagysága előkelő helyet foglal el országos szinten is. A dinnyési területen évek óta meglévő danka sirály telepen időnként fészkel a küszvágó csér (Sterna hirundő) és a fattyú szerkő (Chlidonias hybridus) kisebb állománya. Néhány éve megtelepedett a kontyos réce (Aythya fuligula) mellett az üstökös réce (Netta rufiná) is. A fokozottan védett cigány réce (Aythya nyroca) elsősorban a dinnyési, sekélyebb, mocsaras területeket kedveli. Hazánk leggyakoribb récéje a tőkés réce (Anas platyrhynchos) szép számmal képviselteti magát. A Dinnyési-Fertő tavasszal vízzel borított rétjein nagyszámban költenek a bíbicek (Vanellus vanellus), a nagy godák (Limosa limosa), a piroslábú cankók (Tringa totanus) és az utóbbi években egyre gyakrabban találkozni a fokozottan védett gólyatöcsökkel (Himantopus himantopus) is. Velencei-tavi Madárrezervátum A rezervátum a Velencei-tó medrében helyezkedik el, nem érinti a partvonalat. A területre ható külső tényezők közül a hidrológiai és a biotikus hatásoknak jelentős szerepe van az ökológiai viszonyok megőrzésében. Hidrológiai szempontból az úszólápok vízszintigénye a meghatározó. Amennyiben a tó vízszintje tartósan 120-130 cm alá kerül, számolni kell az úszólápok leülésével. Ennek negatív hatása többirányú. Vízminőség-védelmi szempontból a leült lápok alatt nem, vagy csak kismértékben történik meg a tóba kerülő tápanyagok anaerob (szulfuretum) lebontása. A területen elvégzett kutatások megállapították, hogy a jól működő úszólápok hatására a beérkezett tápanyagok 60-80 %-a gázhalmazállapotban eltávozik a rendszerből. Az itt fészkelő nagy kócsagok és kanalasgémek 150-200 párból álló állománya mára jórészt a megnövekedett környezeti terhelések eredményeként néhány párra apadt. Ornitológiai szempontból kiemelkedő értéket a vörös gém, a nyári lúd, a kékbegy és a fülemülesitke jelentős fészkelő állománya képvisel. Továbbra is fontos pihenőhely a vonulási időszakokban. A védetté nyilvánítás óta végzett kutatások eredményeként a zoológiai értékekkel vetekvő botanikai értékek jelenléte bizonyosodott be. A rezervátumban és annak határában mintegy 700 ha kiterjedésű, közel összefüggő úszóláp terület található. A különböző szukcessziós állapotban lévő lápokon számos védett növényfaj található meg. Kiemelkedik közülük a fokozottan védett hagymaburok. Az úszólápoknak és az azokat körülvevő nádasoknak a tó fő vízutánpótlását jelentő Császár-patak tápanyag terhelésének eliminálásában fontos szerepe van, ezért minőségük megóvása, javítása a tó szempontjából is kiemelkedő feladat.

25

A biotikus hatások is alapvetően a vízszint változásával függnek össze. Az utóbbi években az úszólápokon egyedenként megjelenő füzek a vízhiány hatására jelentős területeket foglaltak el, átalakítva és lerögzítve ezzel a lápokat. Előre tört a nádas vegetáció is ezeken a területeken veszélyeztetve az eredeti tőzegmohás, tőzegpáfrányos élőhelyeket. A rezervátum nádasai jelentős gazdasági értéket képviselnek. A természetvédelmi igazgatóság irányításával, szakmai felügyelete mellett folyik a gazdálkodás. A jó minőségű parti nádasok aratása a természetvédelmi érdekeken kívül vízminőség védelmi szempontból is elengedhetetlen. Az úszólápokon a kímélő nádvágás műszakilag nem teljesen megoldott ma még.

A dombvidéki területeken a földtani értékek képviselik a természeti értékeket. A Velenceihegységben országos jelentőségű természetvédelmi területként tartják nyilván a pákozdi ingóköveket és helyi jelentőségű természetvédelmi területekként, a meleghegyi gránitsziklákat, valamint a Sukorói Gyapjaszsákot. A Vértes Tájvédelmi Körzeten belül található a Csákvár és Zámoly között elterülő Csíkvarsai –rét, amely országos védettséget élvez. Tervezett Érzékeny Természeti Terület, a vizes élőhely fennmaradásának jó példája. A pro Vértes Közalapítvány valósítja meg leginkább a természetkímélő erdőgazdálkodást és mezőgazdaságot a tulajdonában lévő területeken. Ugyancsak az Alapítvány gondozásában jött létre a Vértes Múzeum és Kutatóház. A kialakulóban lévő Vértes Natúrpark a természeti értékek védelmét és megismerését tűzte ki alapvető céljának. A Natura 2000 területek a térségben döntően a meglévő országos jelentőségű védett természeti területeket fedik le. Legjelentősebb területegységei a Vértes-hegység, a Zámolyimedence, a Velencei- hegység és a Velencei-tó és Dinnyés Fertő, amelyeket az ökológiai folyosók kötnek össze.

3.

A Vízgyűjtő terület térszerkezeti és társadalmi, gazdasági adottságai

A Velencei –tó vízgyűjtő területe az ország fővárosát is magában foglaló Középmagyarországi régió szomszédságában, a Közép-dunántúli régióban, azon belül is Fejér megyében helyezkedik el. Magyarország térszerkezetében egy főváros központúság uralkodik mind a különböző ellátási funkciók tekintetében, mind a lakosság, mind a foglalkoztatottság területi elhelyezkedése szempontjából. A közlekedési hálózatok sugaras elhelyezkedése is ezt a szerepkört erősíti. A tervezett magisztrális úthálózati fejlesztések, így például az M7-es autópálya országhatárig történő meghosszabbítása, a tervezett M70-es gyorsforgalmi út szlovéniai átkeléssel, valamint a transzverzális kapcsolatot biztosító M8-as gyorsforgalmi út megépítése és az M81-es (Székesfehérvár – Kisbér – Komárom – Győr) gyorsforgalmi kapcsolat megteremtése tovább erősítik a Velencei-tó térségének amúgy is kedvező térszerkezeti pozícióját. (10. ábra) Az a tény, hogy a Közép-dunántúli régió az ország legfejlettebb régiója mellet helyezkedik el, azt jelenti, hogy a vízgyűjtő terület az ország második legfejlettebb régiójában terül el a bruttó hazai termék (GDP) területi megoszlása alapján.

26

Megye, régió

Bruttó hazai termék (GDP)

Ipari foglalkoztatottak

területi megoszlása, 2005 (%)

Budapest

34,6

15,6

Pest

10,0

9,5

Közép-Magyarország

44,5

25,1

Fejér

4,2

6,7

Komárom-Esztergom

3,5

5,6

Veszprém

2,9

4,3

Közép-Dunántúl

10,5

16,6

Ország összesen

100,0

100,0

Forrás: KSH A régiók rangsorában a Közép-dunántúli régió még az ipari foglalkoztatottak szempontjából foglalja el a második helyet, de a régión belül Fejér megye az első helyen áll mindkét mutató szerint. A népesség koncentráció szempontjából a régió ugyancsak a második helyet foglalja el, (100 fő/ km2), de a régión belül Fejér csak a második legsűrűbben lakott megye (98fő/km2). Az országos tendenciákkal megegyező népesség fogyás ellenére, mind a régió, mind Fejér megye pozitív belföldi vándorlási egyenleggel bír. Fejér megyén belül 10 statisztikai kistérség alakult ki, amelyek a régió után egyre nagyobb tervezési kompetenciával rendelkeznek. (Az 1996. évi XXI. területfejlesztésről és területrendezési tervről szóló törvény 2004. évi módosítása után kistérségi fejlesztési tanácsok alakultak.) A Velencei-tó vízgyűjtő területe, miután egy természet-földrajzi lehatárolás eredménye, a vízgyűjtőhöz tartozó 16 település négy kistérséghez tartozik. (11. ábra) Bicskei kistérség: Csákvár, Gánt Gárdonyi kistérség: Gárdony, Kápolnásnyék, Nadap, Pákozd, Pázmánd, Sukoró, Velence, Zichyújfalu Móri kistérség: Csákberény Székesfehérvári: Lovasberény, Pátka, Székesfehérvár, Vereb, Zámoly

27

Székesfehérvár földrajzilag nem tartozik a vízgyűjtő területéhez, de funkcionálisan mindenképpen része a térségnek. A kedvező regionális kapcsolatok és gazdaságföldrajzi pozíció ellenére az eltérő belső adottságok miatt a vizsgált terület belső térszerkezetének fejlettsége nem egységes. Közvetlenül a tó északi és déli partján fekvő, fő közlekedési útvonalakhoz kapcsolódó települések fejlettsége kedvezőbb, mint az attól távolabbi közlekedési szempontból árnyékhelyzetben lévő települések (Vereb, Pátka, Zichyújfalu). Gárdony, Velence, Kápolnásnyék és Csákvár térszervező ereje, ha különböző mértékben is, de erősebb az átlagnál. Adottságaik eltérőek, de azok összhatása a környező településekre hatást gyakorol. Székesfehérvár agglomerációs hatása az északi parton közvetlenül, a déli parton, Gárdonyon keresztül érvényesül. Ahogy az a Velencei-tó – Vértes Kiemelt Üdülőkörzet Területrendezési Tervében is szerepel Gárdony, Kápolnásnyék és Velence az üdülő-agglomeráció összefüggő, egymást kiegészítő, egymást erősítő központi magja. Csákvár a háttérterületek központi települése, ezt a szerepkört Vereb irányában Lovasberény közvetítésével gyakorolja.

3.1. Demográfiai helyzet és foglalkoztatottság A Velencei-tó vízgyűjtőjén fekvő települések népessége 1990-től napjainkig összességében stagnáló, illetve kismértékben csökkenő tendenciát mutat, amelynek hátterében Székesfehérvár népességének közel 7%-os (7000 fős) csökkenése, illetve a többi település népességszámának stagnálása, illetve növekedése áll. Székesfehérvár nélkül a térség népességszáma 38.938 főre tehető, ami 8,8%-kal magasabb az 1990-es értéknél. A WAREMA térség teljes népessége jelenleg 140.237 fő.

A Velence-tavi térség lakónépességének változása 150000 145000 140000 135000

fő

130000 125000 120000 115000 110000 105000 100000 1990. 1991. 1992. 1993. 1994. 1995. 1996. 1997. 1998. 1999. 2000. 2001. 2002. 2003. 2004. 2005. Lakónépeség év v égén

28

Forrás: KSH Míg korábban a tóparti települések népességnövekedése erőteljesebb volt, mint a térség egyéb területein, addig napjainkra Gárdony és Velence mellé népességnövekedésben felzárkóztak a táji szempontból vonzó települések: Pákozd és Sukoró, valamint az autópályán gyorsan elérhető települések (pl: Kápolnásnyék). A térség elszigeteltebb településein, a középső sávban, az utóbbi években a népességcsökkenés mérséklődött vagy megállt.

Népességszám változása 1990-2005 6000 5000

fő

4000 3000 2000 1000

Lakónépeség év végén

2005.

2004.

2003.

2002.

2001.

2000.

1999.

1998.

1997.

1996.

1995.

1994.

1993.

1992.

1991.

1990.

0

Csákberény Csákvár Gánt Káposztásnyék Lovasberény Nadap Pákozd Pátka Pázmánd Sukoró Velence Vereb Zámoly Zichyújfalu

év

Forrás: KSH A népességszám alakulását a természetes népmozgalom (vagyis a születések és halálozások egyenlege), valamint a vándorlási folyamatok határozzák meg. A Velencei-tó térségében mindössze Pákozd, Pázmánd és Zichyújfalu élveszületéseinek és halálozásainak egyenlege pozitív, a többi településen természetes fogyásról beszélhetünk. A vizsgált térség egészének vándorlási egyenlege 1999 és 2005 között 455 fős pozitívummal zár, amely ezer főre vetítve 3,24 ezreléknek felel meg. Ez hat év alatt Székesfehérvár kivételével (ahol 3593 fős vándorlási veszteség keletkezett) minden vizsgát település vándorlási egyenlege pozitívnak tekinthető. A legtöbb beköltöző a part menti településekre (Gárdony-Agárd és Velence) és a Székesfehérvárhoz közeli északi településekre (Csákvár, Pákozd, Sukoró) érkezett, de jelentős a 7-es út mentén fekvő, ugyancsak jó közlekedési adottságokkal rendelkező Kápolnásnyék vándorlási nyeresége. E vándorlási célterületek elsősorban Székesfehérvár, sőt az utóbbi években Budapest fő kibocsátóktól érkeznek, ahol az elvándorlások fő motivációját a zsúfolt és szennyezett nagyvárosi környezet, a túlhajszolt életforma, a leromlott és elavult épületállomány jelenti. Ezzel szemben a térség települései kedvezőbb, nyugodtabb, természetközelibb életformát biztosítanak, a nagyvárostól, mint munkahelytől való elszakadás nélkül.

29

Belföldi vándorlási különbözet összesen 1999. 2000. 2001. 2002. 2003. 2004. 2005. Összesen Település neve Csákberény Csákvár Gánt Kápolnásnyék Lovasberény Nadap Pákozd Pátka Pázmánd Sukoró Velence Vereb Zámoly Zichyújfalu Székesfehérvár Gárdony-Agárd

-19 49 18 30 43 0 23 29 -11 26 101 6 27 5 4 148

10 65 29 30 18 7 52 42 5 50 618 -8 69 -4 -382 654

20 39 15 45 19 8 72 5 -7 28 157 10 36 -2 -658 107

3 63 6 56 1 4 43 1 44 46 -216 24 50 6 -1366 -127

31 42 18 34 50 -6 61 7 -3 55 12 9 -16 -2 -834 139

10 2 82 57 36 17 54 28 19 54 102 5 36 2 -315 187

-45 55 -14 24 19 12 2 2 20 35 73 -16 10 9 -42 72

10 315 154 276 186 42 307 114 67 294 847 30 212 14 -3593 1180

vándorlási egyenleg /1000 fő 8,20 59,69 174,41 81,30 67,51 86,60 106,30 68,80 32,41 274,51 174,06 38,07 93,72 13,93 -35,47 141,84

Forrás: KSH Az elmúlt évtized során az országos tendenciákhoz hasonlóan a Velencei-tó térségében is nőtt a munkaképes korú népesség aránya, amely jelenleg a teljes népesség 70%-ra tehető. A növekedés a beköltöző aktív korú népesség mellett jelentős részben annak köszönhető, hogy az 1970-es években született jelentősebb számú populáció ebben az időszakban érte el a munkavállalási kort, másrészt a nyugdíjkorhatár is emelkedett a vizsgált időszakban. (A korábbiaktól eltérően a férfiak és a nők egyaránt 62 éves korukig szereplői a munkaerőpiacnak.) Becslések szerint az elkövetkező években, ebben a tendenciában változás következik be, s az eddigi növekedés a beköltözések jelenlegi ütemét is figyelembe véve stagnáló tendenciát fog mutatni. Amíg a munkaképes korú népesség száma emelkedett az elmúlt évtized során addig a foglalkoztatottak számában közel sem ilyen kedvező a tendencia. A rendszerváltozást követően az állami vállalatok, mezőgazdasági üzemek privatizációja és technológiai szerkezetváltása következtében a foglalkoztatottak száma az országos tendenciákhoz hasonlóan a Velencei-tó vízgyűjtőjén fekvő településeken is visszaesett, majd a térség, elsősorban Székesfehérvár gazdaságának talpra-állásával és dinamikus fejlődési pályára állásával, ipari parkok és új ipari üzemek létesülésével a kedvezőtlen tendenciajavulást hozott. Az 1993-as mélyponthoz képest a térségben jelentősen csökkent a munkanélküliek száma. 2001-ben a munkanélküliség Székesfehérváron a teljes népességnek már csak 2,64%-át, a

30

többi település átlagában 2,73%-át tette ki, míg a megyei érték ennél kedvezőtlenebb 3,13%os értéket mutatott. A munkanélküliség a vizsgált települések közül az átlagosnál kedvezőtlenebb a Vereb (4,4%) és Nadap (16,2 %) térségében. A térség foglalkoztatásában mindig meghatározó szerep volt az ingázásnak. A rendszerváltozás után a munkahelyek csökkenésével az ingázók lehetőségei leszűkültek, de napjainkra a gazdaság konszolidációja és a közlekedési feltételek javulása révén az ingázás ismét növekvő tendenciát mutat. A legnagyobb foglalkoztató központ a térségben Székesfehérvár, ahol a foglalkoztatottak 89%-a helyben dolgozik, foglalkoztatási szempontból említésre érdemes még a térség második legnagyobb városa Gárdony, bár itt Székesfehérvár szívó hatása már erőteljesen érvényesül, ezt mutatja a 39%-os helyben foglalkoztatotti arány. Kápolnásnyék esetében ugyancsak kedvezőbb a helyi munkalehetőség, mint a kisebb településeken. (helyben foglalkozatott 54%) 3.2. A vízgyűjtő gazdasági funkciója A gazdaság ágazati megoszlását illetően a Velencei-tó közeli, és azon belül is elsősorban a déli és keleti településeken a turizmus és a mezőgazdaság, a Zámolyi-medence településein (Zámoly, Pátka, Lovasberény), valamint a Váli- és a Szent-László-völgyben fekvő településeken a mezőgazdaság a meghatározó. Amíg a dombhátak, medencék, völgyek elsősorban szántóföldi művelés alatt állnak, addig a hegységek döntően erdőgazdasági hasznosítást tesznek lehetővé. A terület erdősültsége az országos átlagnál magasabb, de eloszlásuk kedvezőtlen. Az ültetvényes gazdálkodás – szőlőtermesztés, gyümölcstermesztés a földterületek arányához képest nem, de gazdasági hasznát tekintve jelentősnek tekinthető. A körzet szőlő-, bortemelő gazdaságai az Etyeki (Nadap, Pákozd, Pázmánd, Sukoró), a móri (Csákberény, Zámoly) és a Fejér megyei bortermelő helyekhez tartoznak (Kápolnásnyék, Gárdony, Velence), jelentős gyümölcstermő területekkel rendelkeznek (Gárdony, Agárd, velence). A térség jellegéből adódóan viszonylag magas a védett területek aránya, amely jelentősen módosítja a mezőgazdasági művelésre alkalmas területek nagyságát. Az ipar jelentősége Székesfehérváron a legszámottevőbb, a kisebb településeken Csákvár és Kápolnásnyék kivételével szinte elhanyagolható. 3.3. Az üdülés- idegenforgalom szerepe A vízgyűjtő területén egyik jelentős funkcióként az üdülés idegenforgalom van jelen. A kialakult térhasználatok és annak társadalmi gazdasági összetevői a természeti adottságok mellett, nagyban függenek attól, hogy a térség Budapesthez és Székesfehérvárhoz, mint nagyvárosokhoz közel helyezkedik el. Az üdülés idegenforgalmi funkció felfutása nagymértékben közlekedés- földrajzi helyzetének is köszönhető. Az elmúlt 25 év során a tó környéki települések turisztikai befogadó-képessége látványosan fejlődött. A kereskedelmi szálláshelyek száma, több mint 14 szeresére, a magánüdülőhelyek száma kétszeresére nőtt, a strandok befogadó képessége pedig háromszorosára emelkedett. Ezen fejlesztések ellenére a turisztikai alapinfrastruktúra még mindig hiányos a térségben. A helyi turizmus szezonális jelegéből adódóan a kereskedelmi szálláshelyek kihasználtsága alacsony. A szálláshelyek színvonala is sok esetben alacsony, nem felel meg a minőségi turizmus követelményeinek. A strandok szolgáltatási kínálata

31

meglehetősen alacsony. A tó partján szinte minden településen, attól távolabb pedig többnyire mindenhol megindult a magánszálláshelyek, így a falusi vendéglátás és a fizetővendéglátás formáinak elterjedése és fejlődése, bár a lehetőségekhez képest ezek férőhelykínálata és kihasználtsága még fejlesztésre szorul. A turizmus elsősorban hazai és regionális vonzerővel bír, nemzetközi jelentősége az utóbbi évek növekvő tendenciája ellenére még kevésbé jelentős. A turisztikai szolgáltatások ma még nagyrészt a tó környékére koncentrálódnak. A tótól távolabb fekvő települések is számos természeti, kulturális vonzerővel rendelkeznek, bár ezek kihasználtsága a lehetőségekhez mérten még alacsony. Általában hiányzik turisztikai termékké formálásuk, és az ahhoz kapcsolódó aktív marketing tevékenység. A térség turizmusának legfőbb hátrányát a szezonalitás, a települések közötti összehangolt együttműködés hiánya, ezáltal a gyakran egyéni érdekek mentén zajló fejlesztések megvalósulása, egységes, jól átgondolt turisztikai termékkínálat hiánya és a turisztikai alapinfrastruktúra hiányosságai jelentik. Mindezek következtében a térség az országos forgalomból kisebb arányban részesedik, mint az a vonzerői és férőhelyei alapján lehetséges volna. A tó környéki településekben az üdülés idegenforgalmi funkció koncentrálódása nagymértékű ingatlanfejlesztéssel is járt a 70-80-as évektől. Az üdülő épületek part menti sűrűsödése különösen a déli parton okozott problémát, mert az építési igényekkel a közműfejlesztés nem tudott lépést tartani. A térség több települése (Pákozd, Pátka és Zámoly) Székesfehérvár nagyvárosi település együttesébe tartozik, ami az agglomerálódás nagyfokú jeleit mutatja, de a tó körüli többi település is nagyban kötődik a megyeszékhelyhez. A megyei város, igazgatási, oktatási, kereskedelmi, valamint nagy ipari foglalkoztató szerepe, valamint a jó közlekedési kapcsolat tartja vonzáskörzetében a Velencei –tó körüli településeket, a térség viszont egyre inkább részt vesz Székesfehérvár lakó funkcióinak kielégítésében. Ezt a tendenciát igazolja, hogy a népesség növekedéséhez mérten a lakásállomány növekedése még dinamikusabb volt a 2000-2005 közötti időszak alatt. A vízgyűjtő terület lakásállománya Székesfehérvár és a gárdonyi kistérség kivételével stagnált, ugyanakkor a gárdonyi kistérségé közel 15 %-kal növekedett. Az üdülés- idegenforgalmi szerepkör tó körüli koncentrációját mutatja, hogy a megye összes szálláshely kapacitásának több mint 63%-a található a gárdonyi kistérségben, és itt is alapvetően Gárdony és Velence településekben. Ez a nagymértékű koncentráció komoly terhet jelent a tó használatára valamint a közműves ellátásra, különösen, ha a nyári idényjelleget is figyelembe vesszük, mert a lakások és üdülők jó része csak nyáron üzemel. A vízgyűjtő terület az üdülés –idegenforgalmi termékek széles skáláját nyújtja mind a belföldi mind a külföldi turizmus számára: Termékek Hivatásturizmus (üzleti, kongresszusi) Egészségturizmus Sportturizmus (vizi-, lovaglás, kerékpáros) Ökoturizmus Borturizmus Horgászat

Helyszínek Székesfehérvár Agárd, Velence golf, Velencei-tó, Vértes, Csákberény, Lovasberény Természetvédelmi területek, Vértes Natúrpark Velencei-hegység települései Velencei-tó, Pátkai-tározótó, Zámolyi-

32

tározótó Vértes Velencei-tó, Vértes Natúrpark A vízgyűjtő egyes falvai Székesfehérvár, Velencei-hegység emlékhelyek

Vadászat Ifjúsági turizmus Falusi turizmus Kulturális turizmus

Forrás: Fejér megye turisztikai koncepciója (LT CONSORG Kft. 2004.) 4. A vízgyűjtő terület térhasználati konfliktusainak elemzése Az eddigi helyzetértékelés alapján látható, hogy a Velencei –tó vízgyűjtő területe egy dinamikusan fejlődő térség, ugyanakkor a térségben kiemelkedő védettségű természeti értékek vannak. A vízgyűjtő területén a védelmi kategóriát a természet- és tájvédelem, a legfontosabb erőforrások vonatkozásában pedig a vízvédelem és termőföld védelem képviseli. Az adottságok vonzataként megjelenő fejlesztési lehetőség elsődlegesen az üdülésidegenforgalom, de hasonló súllyal szerepel a térségben az agrárgazdaság. A gazdasági funkciók fejlődése mellett a kiegyenlített térszerkezeti fejlődés fontos eleme a települési környezet fejlesztése, amely magában foglalja a lakossági, települési infrastrukturális és szolgáltatási fejlesztéseket. A védelmi kategóriák, és fejlesztési lehetőségek, igények összefüggései egy mátrixba rendezve vizsgálhatók. 4.1. Térhasználati konfliktus-mátrix Hasznosítása

Fejlesztési lehetőségek, igények

Védelme

Üdülés, idegenforgalom 1.

Víz

2.

Természeti erőforrások

3. 4. 5.

1.

Termőföld

2.

Mezőerdőgazdaság

és Települési környezet, szolgáltatás

A tó megfelelő 1. vízszintjének biztosítása Vízminőség (árkok, vízfolyások állapota) 2. Strandok, kikötők kotrása Termálvíz további 3. hasznosítása Golfpályák vízigényének biztosítása

A mezőgazdaság és halgazdálkodás vízigényének biztosítása Mezőgazdasági kemikáliák használata és vízszennyezés Állattartó telepek nitrát szennyezése a talajvízben

Termál hulladékvíz 1. elhelyezése 2. Talajvédelmi szempontból 3. zagyterek biztosítása

Talajerózió a 1. dombvidéki területeken Mély fekvésű területek 2. elvizenyősödése Birtokrendezés hiánya

33

1. 2.

3. 4. 5.

Időszakos vízhiány (Pákozd, Sukoró) Szennyvízelvezetés hiányosságai (nitrát szennyezés veszélye) Elmaradt partfal rekonstrukciók Belterületi vízrendezés hiánya Hulladéktárolók biztonsága Lakóterületek terjeszkedése Illegális hulladéklerakók

1. 2. Természeti, környezeti,kulturális értékek 3. 4. 5.

Ökoturizmus 1. lehetősége A Dinnyési Fertő élőhely megőrzéséhez vízpótlás szükséges a tóból. 2. Csákvári repülőtér hasznosíthatósága Börgöndi repülőtér zavaró hatása Felhagyott bányák tájképi romboló hatása

Érzékeny természeti 1. területeken védelmi célú földhasználat és agrotechnika alacsony 2. szintje Nádvágás szükségessége 3.

Települési zöldterületek hiánya Székesfehérvár keleti ipari területeinek terjeszkedése Tájképi elemek veszélyeztetettsége a beépítés növekedésével

4.2. Védelmi funkciók és az üdülés- idegenforgalom 4.2.1.

Üdülés- idegenforgalom és a vízvédelem

A vízvédelem és az üdülés-idegenforgalom kérdéskörében elsőként a Velencei-tó védelmének és üdülés-idegenforgalmi funkciójának összhangját kell elemezni. A Velencei –tavon egy igen koncentrált igénybevétel jelentkezik a nyári szezonban részben a vízi sportolás kielégítése, részben a nyaraló ingatlanok infrastruktúra igénye szempontjából. A Velencei-tó sekély volta miatt többször voltak vízminőségi problémák, amelyet most a tó vízszint-szabályozásával oldanak meg. A tó megfelelő vízszintjének biztosítása első rendű feladat a térség vízhasználásának mérlegében, ezzel biztosítva a tó vízminőségi követelményét az üdülés- idegenforgalmi funkció betöltése mellett is. Fontos azonban, hogy az üdülés- idegenforgalmi igényeket is mennyiségileg korlátozzák. Ezt részben a minőségi turizmus irányába történő elmozdulással, részben az idény széthúzásával lehet szabályozni. Az utóbbi években erre konkrét eredmények születtek.(pl. kempingek helyett szállodai férőhelyek bővítése, valamint a termálvízre alapozott fürdőfejlesztések) Ennek ellenére a minőségi turizmus fejlődése érdekében még nagyon sok teendő van, elsősorban az üdülő épületek felújítása terén, valamint a programok kínálatfejlesztésében. A tó körüli településekben a vízi közműfejlesztések kérdése is fontos szerepet tölt be a tó vízminőségének biztosításában. A közüzemi vízhálózat lényegesen nem növekedett 2000 és 2006 között, pozitív elmozdulás Nadapon, Pákozdon Velencén és Kápolnásnyéken történt. Pákozd és Sukoró magasan fekvő területein különösen a nyári csúcsidőszakban időszakos vízhiány léphet fel. A Dunántúli Regionális Vízmű kapacitás hiányára a Rákhegyi vízbázisból a Császár vízig kiépített nyomóvezeték meghosszabbításával lenne lehetőség az elkészült tervek alapján, de forrás hiány miatt ez még nem valósult meg. Az említett megoldás jelenleg kivitelezés alatt áll. A 2000-es adatok szerint a vízgyűjtő terület 9 települése nem rendelkezett közüzemi szennyvízcsatornával. 2000 és 2005 között három ellátatlan területen történt fejlesztés Csákberényben, Lovasberényben és Zámolyon. Székesfehérvár kivételével a többi településben lényeges csatornaépítés nem zajlott. A hálózatba bekapcsolt lakások arányának növekedése azonban kedvezőbb képet mutat, szinte az összes csatornahálózattal rendelkező település esetén 10%-nál nagyobb növekedés zajlott.

34

A közcsatornázottság alakulása 2000-2005 között

Kistérség Település Bicskei Csákvár Gánt Gárdonyi Gárdony Kápolnásnyék Nadap Pákozd Pázmánd Sukoró Velence Zichyújfalu Móri Csákberény Székesfehérvári Lovasberény Pátka Székesfehérvár Vereb Zámoly

A közüzemi szennyvízcsatorna A közüzemi hálózatba bekötött szennyvízcsatorna lakások száma aránya hálózat hossza (km) (%) 2000

2005

2000

2005

26.4 15,2

26,4 15,2

26,0 100.0

36,8 96,2

73,4 8,0 1,0 55,7 -

75,8 9,21,1 56,7 -

95,3 48,6 8,5 79,2 -

97,3 61,8 10,9 93,9 -

-

14,1

-

90,9

-

19,1 -

-

32,0 -

241,6 -

298,3 17,3

85,7 -

89,8 90,1

Forrás: KSH Megyei Évkönyv A tókörnyéki településeken a már meglévő főművekre csatlakozó szennyvízelvezető csatornák kiépítése és fokozatos bővítése folyamatban van. A DRV RT. és az ellátatlan települések önkormányzatai 2004-ben 5,9 milliárd forint összegű támogatást nyertek a Környezetvédelmi és Infrastruktúra Operatív program keretében.. A KIOP támogatás felhasználásával az agárdi szennyvíztisztító telep bővítése, valamint a Velencei-tó környéki települések (Pákozd kivételével) szennyvízelvezetése kiépült 2006 év végéig. A rákötések folyamatosan történnek. Pákozd és Pátka szennyvízelvezetése Székesfehérvárhoz kapcsolódóan tervezett. Az új pályázati rendszer (KEOP) előírásait figyelembe véve készül a pályázati anyag. A vízgyűjtő Vértes alján lévő településeiben kisebb önálló rendszerek működnek. Gánt – Zámoly települések szennyvizét a zámolyi tisztító fogadja, kémiai és biológiai tisztítás után a szennyvíz a Burján árokba kerül. Csákváron fejlesztés szükséges, a csatornázottság kiépítése 50 %-os, a tisztító elavult, felújításra szorul. A tisztított szennyvíz más vízgyűjtőre (Váli –víz)

35

kerül kivezetésre. Csákberény keletkező szennyvize más vízgyűjtőn lévő tisztítóba (Bodajk) kerül. Lovasberény, Pátka, Pákozd, Székesfehérvár-Csala, Székesfehérvár-Kisfalud települések szennyvízelvezetésének megoldása egy kormányrendelet szerint 2010 ill. 2015-re várható. A csákberényi golf-pálya vízigénye a közüzemi hálózatról biztosítható. 4.2.2.

Üdülés- idegenforgalom talajvédelem

A Velencei –tó üdülési- idegenforgalmi szerepköréből fakadóan időszakos mederkotrásra van szükség a kikötők és strandok működése szempontjából. A tavon jelenleg 18 csónak, és 6 kishajó kikötő van, ezek területe összesen (beleértve a kikötő bejáratokat) 24 ha. Kotrási munkák szükségesek még a tavon nyilvántartott 13 db strandon, melyek összesített területe 45 ha. Az együttes kotrási igény a feliszaposodás mértéke szerint mintegy 350 ezer m3 zagy, amely kiülepedés után 40-50 ezer m3 iszap elhelyezését jelenti. A zagyterek kijelölése megtörtént a talajvédelmi szempontok alapján (2005- KÖDUKÖVIZIG), ugyanakkor a kotrási munka többnyire az önkormányzatokat, mint a strandok és kikötők kezelőit érinti, viszont az önkormányzatok fokozott forráshiánya problémát jelent a feladatok ellátásában. (7. ábra) 4.2.3.

Üdülés- idegenforgalom, természet- és tájvédelem

A természet- és tájvédelem területén a szabályozások miatt lényeges terhelés nem mutatkozik, a védett természeti területeken további fejlesztési lehetőség az ismeretterjesztő turizmus fogadási feltételeinek kialakítása. 2004-ben jogszabály módosítással megszületett a natúrpark fogalma, az ehhez tartozó jogokkal és kötelezettségekkel, amely alapján a Vértesi Natúrpark fejlődése reális lehetőség, a hazai és nemzetközi források tekintetében is. A Pro Vértes Közalapítvány nagy erőfeszítéseket tesz a természetkímélő fejlesztések kivitelezésében. A tó vízszint szabályozásának kérdését érinti a Dinnyési Fertő időszakos feltöltési igénye, amely mintegy 200 000m3 víz kivételét jelenti a tóból. Az üdülőkörzeten belül található a csákvári volt katonai repülőtér. Tekintettel arra, hogy a repülőtér a Vértesi Natúrpark része, sport és idegenforgalmi hasznosítása jelenleg nem téma. A Börgöndi repülőtér használata komoly zajterhelést jelenthet a tó természetvédelmi területén, valamint a légi út veszélyeztetheti a védett madarak vonulását. 4.3. Védelmi funkciók és a mezőgazdaság 4.3.1.

Mezőgazdasági termelés földhasználati típusok szerint

Magyarországon, a nemzeti Agrár-környezetvédelmi Programról szóló kormányhatározat megalapozásaként elkészült egy háromkategóriás földhasználati zónarendszer A kutatók a zónarendszert a környezeti jellemzők (klíma és talajalkalmasság 15, környezeti érzékenység 13 változója) súlyozott értékelésével, területegységenként (100x100 m) megállapított környezetérzékenységi-agráralkalmasági értékek alapján alakították ki. 36

(Magyarország földhasználati zónarendszerének értékelése, Ángyán et. al. 1998.) E munka célja, hogy a területfelhasználást, a földhasználatot és a természetvédelmet integrálja és a táj adottságainak megfelelően határozza meg a használat és a védelem intenzitását, egymáshoz viszonyított arányát. A háromtípusú földhasználati zóna a következő:  belterjes (intenzív) termelési célú földhasználat (a kedvező agroökológiai potenciál és tájgazdálkodás szempontjait figyelembe véve).  külterjes (extenzív) termelési célú földhasznosítás (mezőgazdasági termelésre kedvezőtlen természeti adottságú területeken) és  védelmi célú (vízminőség-, talaj-, természet- és tájvédelem) földhasználat. Az intenzív módon hasznosított területeken a gazdaságos, versenyképes árutermelés az elsődleges cél, ahol a legkevesebb korlátozás mellet folytatható a gazdálkodás, de ezeken a helyeken is erőforrás-takarékos, szakszerű és ellenőrzött termelési technológiákat kell alkalmazni, szem előtt tartva a környezetkímélő agrárgazdaság alapvető céljait. Miután a gazdálkodás ezeken a területeken a leghatékonyabb, minden eszközzel arra kell törekedni, hogy ezeket megtartsuk a mezőgazdasági termelés számára, meggátolva, hogy az infrastruktúra és a települések terjeszkedése területüket veszélyeztesse. A extenzív termelési célú területeken - a gazdasági hatékonyságot is mérlegelve - extenzív ágazatok elhelyezése és extenzív technológiák alkalmazása célszerű. A védelmi célú területeken bármilyen tevékenység csak a védelmi célnak alárendelten folytatható. A zónarendszer eredmény térképe egy országos léptékű digitális térkép, de az 1 hektáros feldolgozottsági szint, tájékoztató jelleggel alkalmazható regionális elemzésekhez, így a vízgyűjtő területére is. (12. ábra)

37

A háromkategóriás zónarendszer alapján a vízgyűjtő területének jelentős része a védelmi, és a külterjes (extenzív), ugyanakkor az agráralkalmasság szempontjából a terület nagy része az országos átlag felett van. (13. ábra) Ezek az arányok tehát kifejezik azt, hogy a térségben a kedvező mezőgazdasági termelési adottságok mellett nagy a védelmi funkciók szerepe, tehát ennek alapján célszerű az agrár-technológiát vagy művelési szerkezet kialakítani.

38

4.3.2.

Mezőgazdaság valamint a természet- és tájvédelem

A mezőgazdasági termelést többé, kevésbé korlátozzák a védett természeti területek (nemzeti parkok, tájvédelmi körzetek, természetvédelmi területek), valamint az ökológiai hálózat további elemei (ökológiai folyosók, érzékeny természeti területek), amelyeket részben a természetvédelmi törvényben, részben egyéb jogszabályokban megfogalmazott természeti területek alkotnak.

Az érzékeny természeti területek, a Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program támogatási célterületei. (14.ábra)

39

Az érzékeny természeti területek fogalmát a természetvédelmi törvény (1996. évi LIII. tv.) az Európai Unió agrár-környezetvédelmi támogatási rendszere (2078/92. szabályozás) mintájára, a jogharmonizáció jegyében, ahhoz illeszkedve vezette be. A törvény értelmében érzékeny természeti területek azok az extenzív mezőgazdasági művelés alatt álló területek, amelyek egy, az extenzív művelést támogató rendszer segítségével a természetkímélő gazdálkodási módok megőrzését, fenntartását, ezáltal az élőhelyek védelmét, a biológiai sokféleség fennmaradását, a tájképi és kultúrtörténeti értékek megóvását szolgálják. Érzékeny természeti területeket azokon a területeken lehet kijelölni, ahol:  a hagyományos mezőgazdálkodás körülményei között is jelentős természetközeli élőhelyek maradtak fenn, de azok kiemelt természetvédelmi oltalom alá vonása nem indokolt,  a hasznosításra különösen érzékeny területek állnak rendelkezésre,  a termőhely olyan sajátosságokat mutat, amelyek az életközösségek labilis fennmaradására utalnak, vagyis ahol a természeti rendszer sérülékeny,

40

 a különleges tájképi vagy rekreációs érték csak a hagyományos vagy alacsony intenzitású mezőgazdasági termelés megőrzésével tartható fenn. Az érzékeny természeti területeket a támogatások fontossága alapján lehet kategóriákba sorolni:  Igen fontos területek: ahol nemzetközi viszonylatban kiemelkedő természeti értékek nemzetközi viszonylatban is jelentős állománya fordul elő, amelynek fennmaradása már középtávon (5-10 év) is kétséges, amennyiben a természetkímélő gazdálkodás nem részesül támogatásban.  Fontos területek: ahol országos viszonylatban jelentős természeti, táji, kultúrtörténeti értékek fordulnak elő, amelyek fennmaradása, vagy állapotának javítása érdekében a természetkímélő gazdálkodás támogatása szükséges.  Lehetséges területek: ahol jelentős az extenzív mezőgazdasági élőhelyek aránya, de természeti, táji és kultúrtörténeti értékek jelentősége kisebb, illetve azok a területek, ahol az extenzív gazdálkodás ösztönzésével a terület természeti értéke növelhető. Az érzékeny természeti területek létesítésére és a támogatások rendszerére, feltételeire vonatkozó előírásokat a Környezetvédelmi és a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Miniszter együttes rendelet szabályozza (2/2002. (I. 23.) KöM-FVM együttes rendelet). Fejér megyében 4 ÉTT került kijelölésre, további 3 pedig szegélyterületeivel érinti a megyét. Kiemelten fontos ÉTT 1 db: • Velencei-tó és Sárvíz-völgye Fontos ÉTT 1 db: • Csákvár-Zámoly medence Tervezett ÉTT 2 db: • Sárrét és térsége • Váli-patak völgye

41

Az Érzékeny Természeti Területekkel érintett településeket a 2/2002. (I. 23.) KöM-FVM együttes rendelet 2. számú melléklete tartalmazza, a lista alapján a vízgyűjtő területéről ezek a következők:

Csákberény, Csákvár, Gánt, Székesfehérvár, Pátka, Zámoly. A nádgazdálkodást - a mezőgazdasági tevékenységek közé sorolva - szükséges megemlíteni a tájvédelemmel kapcsolatban. A Velencei –tó vízfelületét 40 %-ban nádasok borítják, döntő részük természetvédelmi területen. Ahhoz, hogy a nádasok természetes víztisztító szerepüket be tudják tölteni, szakszerű vágásra van szükség. A nádasok felmérése, minősítése jogszabályi előírások szerint ötévente esedékes, ehhez igazítják az éves nádvágási és felújítási programot. A nádasok téli aratását továbbra is a természet- és vízminőségvédelmi követelményeknek megfelelően kell végrehajtani. 4.3.3.

Mezőgazdaság és vízvédelem

A mezőgazdaság és vízvédelem kapcsolatában egyrészt a mezőgazdasági termeléssel kapcsolatos vízszennyezés vizsgálandó, másrészt a mezőgazdaság vízigénye szempontjából a vízhasználat mennyiségi tényezői. A mezőgazdasági termelés során használt kemikáliák csökkenésével a talaj, és ezen keresztül a felszín alatti vizek szennyezettsége is csökken az utóbbi időszakban. Nagyobb veszélyt jelent az állattartó telepek környezetében a talajvizek nitrát szennyeződése. Ez különösen a felszín alatti vízbázisok területén lehet kritikus. A vízgyűjtő területen már több állattartó telepet megszüntettek, de a fennmaradóknál is fokozott ellenőrzésre van szükség.

42

A felszíni vizek szennyeződését a mezőgazdasági területekről bemosódó kemikáliák, egyéb szennyező anyagok okozhatnak. A Zámolyi- és Pátkai –tározó jelenleg nem szennyezett, és a Velencei-tó vizének állapotában sem jelez mezőgazdasági eredetű szennyeződést a folyamatos monitoring. A vízgyűjtő térségében a mezőgazdasági terület aszályra hajlamos, ezért az öntözési igény jelentős mértékben növekszik. Megyei szinten úgy tűnik, hogy az öntözésre engedélyezett terület nagyobb a tényleges öntözött területnél. Tekintettel arra, hogy az öntözésre használható vízmennyiség döntően a Zámolyi- tározóból, illetve a Pátkai –tározóból történik, a mezőgazdasági öntözési igényt össze kell hangolni a Velencei-tó vízszintszabályozásával. A vízgyűjtő vízkészletét 1996-ban szabályozták és a vízgyűjtő vízhasználatát 3,2 millió m3/évről 1,5 millió m3/évre csökkentették a tó vízállás szabályozásának érdekében. Ez a szabályozás a jelenlegi társadalmi és gazdasági környezeti változások igényei szerint nem megfelelő, ezért szükséges a most készülő vízgyűjtő-gazdálkodási terv kapcsán a felülvizsgálata. Olyan –az agrár és vidékfejlesztés szempontjából támogatott fejlesztések zajlanak a térségben, amelyek a vízkészletek felosztásának újragondolását teszik szükségessé. A Csíkvarsai réten, valamint Lovasberény térségében vizes élőhelyek kialakítása, rekonstrukciója zajlik, amely a térség fenntartható fejlesztési koncepcióját erősíti. 4.3.4.

Mezőgazdaság és talajvédelem

A vízgyűjtő terület talajainak minőségét különböző degradációs folyamatok csökkenthetik (erózió, savanyodás elvizenyősödés). Az erózió elsősorban a dombvidéki területeket veszélyeztetheti, (Velencei-hegység, Vértes), ahol a mezőgazdaság termelési technológia-, vagy művelési ágváltással, pl. erdősítéssel védekezhet. Az elvizenyősödés, elsősorban mély fekvésű réti, réti csenozjom és öntéstalajokon fordulhat elő, ahol vizes élőhelyek kialakításával természetkímélő módon lehet új gazdálkodási formákat bevezetni (pl.Csíkvarsai rét). A Vízgyűjtő területén összefüggő, nagy belvizes területek nincsenek. Jelentős talajszennyezésről a vízgyűjtő területén nem beszélhetünk, mert azok leginkább az ipari nagyvárosok környékén találhatók. A mezőgazdaság talajszennyező hatása a használt kemikáliák mennyiségi, minőségi jellemzőitől, valamint az állattartással járó trágyakezelés módjától függ. A elmúlt években (2000-2005) mind országosan mind megyei szinten, míg a szervestrágyázott terület és a felhasznált szervestrágya mennyisége is növekedett, addig a műtrágya felhasználás mértéke jelentősen csökkent. Ez a változás elsősorban a költségtényezők hatására következett be, amivel ma Magyarország az uniós átlag alatt helyezkedik el. A műtrágya felhasználás csökkenése egyes művelési ágaknál elérheti a kritikus mértéket a talajutánpótlás tekintetében, továbbá nem mindig előnyös a nitrogénfoszfát- kálium egyensúly megtartásában. Az átlagos adatok mögött, a konkrét területek szennyeződésének mértéke azonban nehezen értékelhető, mivel a talajvédelmi hatóságok szerint nincs elegendő részletes információ a növény védőszer és műtrágya felhasználásról.

43

A terület környezet szennyező forrásai között napjainkban nyilvántartott műtrágyatároló nincs, mivel a felhasználók kizárólag átmeneti jelleggel és néhány napos készletet raktároznak. A tározó helységek zártak és a vagyonbiztonság érdekében őrzik azokat. A csökkent állatállomány mellett is az esetleges szakszerűtlen tartásból adódóan a környezetre jelentős terhelést jelentenek az állattartó telepek, és bizonyos fokig a kisszámú (háztáji) állattartás is. Kisszámú (háztáji) állattartás esetén mivel nincs rendszeres ellenőrzés sem a jegyző, sem a szakhatóságok részéről, eljárás csak lakossági bejelentésre indul. Elsősorban bűz és a trágya kezelése okozza a legtöbb problémát. Az állatállomány tekintetében Fejér megye szerepe jelentős de az országos tendenciákkal megegyezően, itt is csökkent az állatállomány 2000-2005 között. A 2007. év februárjában leadott, 2006 évre vonatkozó éves nitrát jelentés szerint a vízgyűjtőn 86 gazdálkodó folytatott mezőgazdasági tevékenységet (ennyien szolgáltattak adatot, nyilván nem teljes a kör). Az adatszolgáltatók közül 40 gazdálkodó foglalkozik állattartó tevékenységgel. Az adatszolgáltatók száma települések szerint az alábbi: Csákberény Csákvár Gárdony Kápolnásnyék-Pettend Pákozd Pázmánd Vereb Lovasberény Zámoly Pátka Székesfehérvár Velence

7 magángazdálkodó 9 magángazdálkodó 3 gazdasági társaság 11 magángazdálkodó 8 gazdasági társaság 9 magángazdálkodó 2 gazdasági társaság 1 magángazdálkodó 8 magángazdálkodó 1 gazdasági társaság 4 magángazdálkodó 7 magángazdálkodó 3 gazdasági társaság 2 gazdasági társaság 1 gazdasági társaság 1 magángazdálkodó 1 gazdasági társaság 8 magángazdálkodó 1 tanintézmény

Legnagyobb volumenű a szarvasmarha tartás a vízgyűjtőn. A 13 gazdálkodó tulajdonában lévő szabad tartású húsmarha állomány és a tejelő tehenészetek összesített állatlétszáma 5. 224 db. Jelentős a sertéstartás is. 16 sertéstartó gazdálkodási egységben 4. 835 db sertést tartanak. 7 gazdálkodó tulajdonában 567 db juh, 9 helyen 101 ló él a vízgyűjtőn. Jelentős a tyúk és a csirkeállomány létszáma, hiszen 11 gazdálkodó 176.720 db szárnyast tart. 1 kecske, 8 bivaly és 11 kacsa színesíti a képet egy-egy gazdálkodónál.

44

Az állattartással kapcsolatosan összesen 20. 959 m3 hígtrágya és 36.215 m3 szervestrágya képződött 2006. évben a vízgyűjtőn. település Csákberény Csákvár Gárdony Kápolnásnyék-Pettend Pákozd Pázmánd Vereb Lovasberény Zámoly Pátka Székesfehérvár Velence

sertés marha juh ló kacsa tyúk 38 230 2229 978 1 74 15 70 2217 3 25000 20 2 40600 32 22 3 2351

70

4 2 617 613 213 552 28

270 49

kecske bivaly hígtrágya szerves trágya 180 1 8 2950 3176 16776 12345 253 1002

50 15 20 258 18

17

4

102313 8707

11

650 72

100 55 430 7211 667 2400 8650

Nagyüzemi állattartó telepek esetében a legtöbb problémát az ún. hígtrágya tároló medencékből elszivárgó magas ammónia tartalmú trágyalé okozhatja. A helyi rendeletek, melyek az állattartást szabályozzák a trágyalé elhelyezéséről nem rendelkeznek.

Hígtrágya mezőgazdasági felhasználása kizárólag az MgSzH Növény-és Talajvédelmi Igazgatóság, mint talajvédelmi hatóság engedélyével lehetséges. Az engedélyt a hatóság talajvédelmi terv alapján adja ki és a tevékenységet rendszeresen ellenőrzi. Azokat, akik nem tartják be az engedélyben előírtakat, szigorúan bünteti, így szennyezés csak ritkán fordul elő. A rendszerváltással bekövetkezett privatizáció során, a felaprózott birtok- és tulajdoni szerkezet nem kedvez az ellenőrzött és hatékony mezőgazdasági termelésnek. A gazdaságok közel 72 %-a egy hektár alatti területen gazdálkodik. Az 50 hektár feletti birtoknagysággal rendelkezők száma mindössze 1,3%, de a használatukban van a földterületek döntő hányada. A nagy gazdaságok eloszlása viszonylag egyenletes a megyén belül, így ez az érték a vízgyűjtő területére is vonatkozik, ugyanakkor a kisméretű gazdaságok jellemzőbbek ezen a területen, mint a megye tipikus síkvidéki, szántóföldi gazdálkodású területein. (16. ábra) (űrfelvételek??) A korábban elkészült, talajvédelmi célú meliorációs munkák eredménye is szétoszlóban van, mert a tulajdoni és földhasználati szerkezet átalakulásával, megszűntek a karbantartási munkák. 4.4. Védelmi funkciók és a településfejlesztés 4.4.1.

Településfejlesztés, termőföldvédelem

A települési önkormányzatok településrendezési terveiben a lakóterületi fejlesztési igények miatt egyre nagyobb területeket vonnának belterületbe. Itt az egyéb térhasználatokkal konfliktusok alakulhatnak elsősorban a termőföld védelem szempontjából. Például domborzati adottságok miatt, a mélyebben fekvő vizenyős területeken vízrendezés nélkül nem szabadna belterületi területeket kialakítani. Ezeken a részeken inkább a mezőgazdaságnak az extenzív jellegű fejlesztése (pl. vizes élőhely) lenne indokolt. A kedvező mezőgazdasági területek védelme ugyancsak indokolt a lakóterületi fejlesztési igényekkel szemben.

45

4.4.2.

Településfejlesztés és vízvédelem

A Velencei –tó körül, de elsősorban a déli parton erőteljes települési, beépítési koncentráció jött létre, részben az üdülési, részben a lakófunkció következtében. A tó vízszint-szabályozásával kapcsolatban a partfalak rekonstrukciója jelent nagy feladatot. 1995ben már elkészült egy partfal-rekonstrukciós terv (KDT-VIZIG), amelynek alapján 2004-ig, az állami kezelésben lévő partfalak munkálatai 26,2%-ban, míg az önkormányzati kezelésben lévő partfal munkálatok 11, 4 %-ban készültek el. Problémát jelent, hogy az önkormányzati kezelésben lévő partfalak esetében új tulajdoni és használati funkciók alakultak ki (strand, kikötő, vízisí pálya), amelyek a tervben szereplő megoldásokat megváltoztatták. Ezért a partfalak eddigi intézkedéseit értékelni kell, míg az 1995-ös koncepciót felül kell vizsgálni az új igények szempontjából. Ahol lehetséges, ott a rekonstrukció során a természet közeli állapotok megtartására kell törekedni, a rövid, fövenyes partszakaszok kialakításával, a parti létesítmények vagyonvédelmi szempontjainak figyelembe vételével. A belterületi vízrendezés a Velencei-tó vízminőség védelmének egyik sarkalatos problémája. Az önkormányzatok jogszabályban meghatározott feladata a helyi vízrendezés és vízkárelhárítás, de a forráshiánnyal küzdő önkormányzatok ezen a téren nagy lemaradásban vannak. Jelentős előrelépésnek számít, hogy a Velencei-tó parti településeinél, a Velencei hegység és a Zámolyi- medence egyes településeinél komplex vízrendezési pályázati anyagok készültek, de vízjogi engedélyezési tervek még nem, ami a beruházások alapját képezhetné. A tó körüli települések helytelen csapadékvíz elvezetése miatt a záporok idején kiöblíti a csatornahálózatot, és a szennyezést a tóba mossa. A vízvédelem és településfejlesztés szempontjából fontos a vízi közműfejlesztés, amelyről az üdülés- idegenforgalom és vízvédelem kapcsolatának elemzése során szóltunk. A talaj szennyezését fokozzák az illegális hulladéklerakók, amelyek felszámolása kiemelten fontos feladat. A legális hulladéktárolás terén előrelépés történt, a vízgyűjtő területén a korszerűtlen lerakókat megszüntették, a települési hulladékot Székesfehérvárra szállítják, a Pénzverő-völgyi korszerűen kialakított lerakóba. Potenciális veszélyt jelenthet katasztrófák esetén ez a megoldás, mivel a lerakó a vízgyűjtő területére esik. Veszélyes hulladéklerakó a térségben nincs. A dögkutakat 2005-ig fel kellett számolni. 4.4.3.

Településfejlesztés természet és tájvédelem

A vízgyűjtő terület ökológiai hálózatának hiányosságai figyelhetők meg főként a tóparti településeken belül a zöldfelületek hiányával. A külterületi ökológiai folyosók rendszere megszakad, és különösen Velence valamint Gárdony belterületén hiányoznak a helyi klíma és a környezet védelmét szolgáló zöldfelületi rendszerek. A térségben fontos szerepet játszó tájképi látvány megőrzését a településrendezés eszközével, a beépíthetőség korlátozásával kell szabályozni. A vízgyűjtő terület egésze szempontjából veszélyeztető tényező a megyeszékhely nyugati iparterületeinek terjeszkedése, amit szintén a településrendezés eszközével célszerű korlátozni.

46

4.4.4.

A helyzetértékelést összegző SWOT analízis

Erősségek

Gyengeségek

Kedvező földrajzi fekvés, a vízgyűjtő a Budapest-Balaton idegenforgalmi tengelyen található, az ország második legfejlettebb régiójában. Több nemzetközi közút és vasútvonal érinti. Nemzetközi és országos védettséget is élvező természeti és táji adottságai vannak, egyedülálló növény- és állatfajokkal. A természeti-, táji- és települési környezet jelentős üdülés-idegenforgalmi vonzerőt jelent. Az országos és megyei átlagnál kedvezőbb agrár-alkalmassági mutatókkal rendelkezik

A forgalom lecsapódása a településeket elkerülő utak hiánya miatt terhelik a térséget (légszennyezés, zaj)

A kedvező mikroklíma hatására is, fellendülőben van a gyümölcs- és szőlőtermelés A mezőgazdasági kemikáliák használatának csökkenése, kevesebb talaj- és vízszennyezéssel jár. Több szennyező állattartó telep megszüntetésre került, és a meglévőknél is jelentős beruházások történtek. A nagy ipari foglalkoztatók a térségen kívül helyezkednek el, nincs a térségben nagy szennyezéssel járó ipari üzem. Pozitív népesedési tendenciák érvényesülnek, bevándorlással. A térségben nagy a vállalkozói aktivitás. A népességnövekedéssel a lakásellátás színvonala is nőtt, ennek egy része a lakó- de nem elhanyagolható része az üdülési funkciót szolgálja. A jól kiépített települési infrastruktúra a tó körül az üdülési fejlesztéseket is szolgálja. A beindult termálvíz-fejlesztések az üdülésidegenforgalmi kínálatot szélesítik a szezon széthúzásával is. Kiaknázatlan vízbázis területek vannak (Lovasberény és Pátka)

A védelmi területek magas aránya miatt, alacsony szintű a természet közeli agrártechnológia. Kedvezőtlen szállásférőhely struktúra, a mai igényeknek nem megfelelő szállodák, kempingek Az elaprózott birtok és tulajdoni struktúra, valamint az együttműködések hiánya hátráltatja az agrár- és vidékfejlesztési támogatásokhoz való hozzáférést. A térség erdősültsége alacsony az adottságokhoz képest. Nem eléggé ellenőrizhető a növényvédőszerés műtrágya-felhasználás az új földtulajdoni és használói szerkezetben (információhiány) A hígtrágya tározók szennyezik a talajt. Sok az illegális szemét lerakóhely. A települések belterületi terjeszkedése sok esetben a beépítésre alkalmatlan területeket is érintenek. A déli parton a beépítési sűrűség a zöldterület rovására ment. A mezőgazdasági és idegenforgalmi vállalkozások többsége tőkeszegény. A szennyvíz csatornázottság nem megfelelő, a házi derítők szennyezik a talajt. A felszíni vízelvezetés megoldatlan a belterületeken és külterületeken egyaránt. A szennyvíztisztítók szikkasztása nem kellően megoldott, szennyezik a talajt. A térség mezőföldi része aszályra hajlamos. A korábbi meliorációs munkák eredményei

47

szétoszlóban vannak. A vízrendezési, vízgazdálkodási tevékenységet gátolja a vízi társulatok szervezeti felaprózottsága.

Lehetőségek

Veszélyek

Székesfehérvár továbbra is nagy előnyt jelent a térség számára, mind a foglalkoztatási mind a különböző ellátási szerepkörei alapján. Az uniós források 2007-től nagyobb volumenben áramlanak az országba, jó pályázatokkal ki kell használni a lehetőségeket. Az uniós támogatási rendszer preferálja az ökológiai- és biogazdálkodási formákat, az erdőtelepítést, a vadgazdálkodást. A különböző támogatási lehetőségekre települési összefogással célszerű pályázni. A térség vízgazdálkodási és vízvédelmi problémáinak megoldását nagymértékben segíti a Víz Keretirányelv keretében készülő vízgyűjtő-gazdálkodási terv. Az üdülés- idegenforgalmi fejlesztéseket célszerű a vidékfejlesztés keretében pályázható fejlesztésekkel összehangolni.

A települési önkormányzatok és vállalkozók forráshiánya nehezíti a pályázatokban való részvételt. A települési együttműködések elmaradása nem segíti az összehangolt fejlesztéseket A települési bel – és külterületi vízrendezés elmaradása

A partfal-rekonstrukciós beruházások elmaradása A térség komplex fejlesztése érdekében a vízfelhasználói igények egyensúlyi helyzetének figyelmen kívül hagyása

III. A VÍZGYŰJTŐ HOSSZÚ TÁVÚ FEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA 1.

Hosszú távú jövőkép fejlesztési forgatókönyvek

A WAREMA projekt keretében készélő hosszú távú fejlesztési koncepció készítése kapcsán, az érdekeltekkel történt konzultációkon a Velencei-tó vízgyűjtő területére az alábbi jövőkép fogalmazódott meg. A vízgyűjtő terület továbbra is egy dinamikusan fejlődő térség lesz, ahol a fejlődés alapja a környezet minőségi jellemzőinek változása. A térség természeti erőforrásainak értékőrző hasznosításával nő a térség, üdülés, idegenforgalmi szerepköre a minőségi turizmus lehetőségeinek kiterjesztésével, úgy, hogy az, az itt élők egyik megélhetési forrását is jelenti. A térség lakóinak másik helyi gazdasági bázisa a mező- és erdőgazdaság, amely a védett természeti területekkel harmonikus összhangban fejlődik. A társadalom és a szakmai szervezetek aktív részvételével és összefogásával olyan összehangolt fejlesztési programok készülnek, amelyek elősegítik a térség fejlesztési céljainak megvalósítását. Olyan beruházásokat alapoznak meg, amelyek javítják a térség gazdasági és települési infrastruktúráját, a természeti és települési környezet átfogó javítását. 48

A távlati cél elérése különböző fejlesztési forgatókönyvek alapján prognosztizálható, amelyek az alábbi jellemzőkkel írhatók le: A spontán fejlődés forgatókönyve    

A jelenlegi tendenciák folytatódnak, Esősorban a rövidtávú fejlesztéspolitika az uralkodó, A fejlesztések az igényeket követik, A szűk keresztmetszetek kampányszerű oldása történik

Projekt vezérelt forgatókönyv   

„Vannak lehetőségek, használjuk ki, pályázzunk” Vállalkozók, önkormányzatok, egyéb szervezetek beruházásokkal próbálnak mennyiségi, minőségi fejlesztéseket indukálni. A fejlesztések szétaprózottak nem elég hatékonyak.

A fenntartható fejlesztés forgatókönyve (stratégiai forgatókönyv)    

Csak tudatos, hosszú távú, összehangolt fejlesztéssel érhető el. A helyi erőforrásokra, térségi sajátosságokra épülő belső kohézió erősítése A térséget érintő külső energiák hasznosítása Egy belső fejlesztési spirál kialakítása

Mindegyik forgatókönyv beteljesedésének van eshetősége, de térség adottságai alapján célszerű a fenntartható fejlesztés forgatókönyve alapján a fejlesztési koncepciót kidolgozni. A fenntartható fejlesztés átfogó célja és a prioritások

2.

A Velencei-tó vízgyűjtő területén a fenntartható fejlesztés átfogó célja: hogy a térség környezeti, természeti és kulturális értékeinek védelme mellett, biztosítsa a lakosság életminőségének fokozatos javulását. A vízgyűjtő területen a természeti erőforrások értékőrző hasznosítása mellett az alábbi prioritások fogalmazhatók meg:      

A Víz Keretirányelvnek megfelelően a vizek minőségének megőrzése, illetve 2015-ig jó állapotba hozása A termőföld, mint a térség jelentős erőforrásának védelme A természeti, környezeti és kulturális értékek védelme Az üdülés, idegenforgalom, táj-specifikus fejlesztése Természetkímélő mező- és erdőgazdálkodás fejlesztése A települési környezet fejlesztése (infrastruktúra- és szolgáltatás-fejlesztés)

A koncepció prioritásai és a stratégiai programok a konfliktus mátrixhoz hasonlóan ugyancsak mátrixba rendezhetők, ahol a mátrix első sorában és oszlopában három –három prioritás

49

szerepel, míg a mátrix mezőiben az összefüggéseknek megfelelő stratégiai programok helyezkednek el. (Stratégiai fejlesztés mátrixa)

Stratégiai programok és intézkedési csoportok

3.

3.1. A védendő természeti értékre alapozható üdülés, idegenforgalom fejlesztési programjai 3.1.1.

Vízvédelem és az üdülés, idegenforgalom

A Velencei- tó vízminőségének megőrzése, a vízkészlet-gazdálkodás szabályozásával A korábbi (1996) vízszintszabályozás elsődlegesen a tó, üdülés, idegenforgalmi igényeihez szükséges vízmennyiséget határozta meg, ami, az azóta történt szemléletváltás miatt, konfliktusba került a tágabb térség társadalmi, természeti és környezetvédelmi igényeivel. A vízszintszabályozás a Pátkai és Zámolyi tározókból történő vízpótlással oldható meg. A tó vízminőségének biztosítását szolgáló vízszintszabályozást a tározók műszaki állapotának karbantartásával, a halgazdálkodás, a természet- és környezetvédelem igényeit is figyelembe véve szükséges újra gondolni. Part- és mederszabályozási feladatok A partvédelmi művek csak részben készültek el, ennek folytatása és korszerűsítése indokolt, amit össze kell hangolni a minőségi üdülési és idegenforgalmi igények szempontjából kialakuló funkciókkal, a túlzott beépítés és a természet-közeli állapotok figyelembe vételével. Kotrási igény természetvédelmi szempontból nem jelentkezik, ezért csak a hajózás és fürdés biztosításához szükséges lokális kotrásokat kell elvégezni. A gyógy-turizmus koordinált fejlesztése A feltárt termálvizek bázisán, a Velencén és Gárdonyban kialakítandó gyógy-turizmus további fejlesztése indokolt, de, figyelembe kell venni a kiaknázható termálvíz mennyiségét, és ehhez kell szabni a kialakítandó funkciók észszerű megosztását.

3.1.2.

Termőföld védelem és az üdülés, idegenforgalom

A tó időszakos kotrási munkálatok során keletkező zagy elhelyezésére, a zagyterek talajvédelmi szempontú kijelölése megtörtént, ez hosszú távon elegendőnek bizonyul. A kotrási munkák ellátásához a megfelelő források biztosítása szükséges. A termálvizek hasznosítása során keletkező hulladékvíz hasznosításának megoldása.

50

3.1.3.

Természet- és tájvédelem, valamint az üdülés, idegenforgalom

Az ökoturizmus feltételeinek megteremtése A természetvédelmi, tájvédelmi területek speciális fogadási feltételeinek biztosítása, bemutatóhelyek, tanösvények, oktató helyek kialakítása. A Dinnyési Fertő élőhely megőrző, illetve kiszáradását megakadályozó intézkedésként szükséges, mintegy 200 000 m3 víz pótlása a Velencei-tóból. A vízszintszabályozásnál ezt az igényt is ki kell elégíteni. A turisztikai fejlesztésekhez szükséges környezeti állapot javítása A felhagyott bányák tájrendezésére, a tájképi látványok rekonstrukciójára megfelelő forrásokat kell biztosítani. A kulturális értékek védelmi és fejlesztési programjának kidolgozása 3.2. A védendő természeti értékek és a mezőgazdaság fejlesztési programjai 3.2.1.

Vízvédelem és mezőgazdaság

A vízfolyások minősége védelmében művelési ágváltások szükségesek. A vízfolyások és egyéb vizes élőhelyek mentén a mezőgazdasági szennyeződések terjedésének megakadályozására talajvédelmi erdők, gyepek telepítése szükséges. Megfelelő agrotechnikák kialakításával a talajok víztartó képességének javítása. A vízhiányos térségben ez is lehetőség a talajok víztároló képességének megőrzésére. A mezőgazdasági vízigények kielégítése Az öntözési igények és a tervezett vizes élőhelyek kialakításához és fejlesztéséhez szükséges beruházásokkal a megfelelő vízigény biztosítása. 3.2.2.

Termőföldvédelem és a mezőgazdaság

Talajvédelmi szempontú művelési ágváltások

A dombvidéki területeken az erózió elleni védelmet megfelelő agrotechnikával, a művelési mód helyes megválasztásával, ahol ez nem lehetséges művelési ágváltoztatással, erdő, illetve gyeptelepítéssel kell megoldani. A vizenyősödésre hajlamos területeken amennyiben az a természetvédelmi céloknak is megfelel, vizes élőhelyek kialakítása lehet a megoldás. A szerves- és műtrágya felhasználást a talajvédelmi és környezetvédelmi követelmények alapján szükséges összehangolni.

51

Környezetkímélő tápanyag-gazdálkodás, szervesanyag gazdálkodás szabályozása

Az állatállomány növelése fontos gazdasági érdek, de ezek csak olyan környezetvédelmi beruházásokkal oldhatók meg, amelyek során a talajvédelmi szempontok érvényesülnek. Az állattartó telepek helyszíneinek megválasztását az üdülési, idegenforgalmi igényekkel is össze kell hangolni. A korábbi meliorációs beruházások létesítményeinek rekonstrukciója

A korábbi talajvédelmi és öntözési célú meliorációs munkák nagyrészt azért mentek veszendőbe, mert a megváltozott tulajdoni- és földhasználói szerkezet, és a szétdarabolódott területeken nem lehet a karbantartásokat és a beruházásokat koordinálni. Ezért a térségi birtokrendezés szükségességét ez a tényező is indokolja. A birtokrendezés alulról jövő kezdeményezésének szakmai előkészítése

A szakmai indokok komplex feltárásával elő kell segíteni az érdekeltek társadalmi összefogását a birtokrendezés alulról jövő kezdeményezésére.

3.2.3.

A természet- és tájvédelem valamint a mezőgazdaság

Természetkímélő mező-, és erdőgazdálkodás fejlesztése Az agroökológiai adottságoknak megfelelő földhasználati struktúra kialakítása. Az érzékeny természeti területeken az extenzív gazdálkodás feltételeinek megteremtése, az agrár-környezetvédelmi programokban való részvétellel. Természetkímélő nádgazdálkodás megvalósítása Az időjárás függvényében a rendszeres nádaratást el kell végezni a természetvédelmi terület megóvása és a tó vízminőségének biztosítása érdekében. Tájjellegű mező- és erdőgazdálkodási termékek előállítása Mind a mezőgazdaság, mind az idegenforgalom igényeit kielégítő fejlesztési lehetőség. 3.3. A védendő természeti erőforrások és a települési környezet fejlesztése 3.3.1.

Vízvédelem és a települési környezet fejlesztése

Kül- és belterületi vízminőség-védelmi vízrendezések A tó vízminőségét nagymértékben meghatározza a vízgyűjtő területéről, vízfolyásokon át bejutó szennyeződés. Ezért fontos feladat a belterületi csapadékelvezetés megoldása a vízfolyások megfelelő karbantartása. Egy aktuális felmérésre alapozott vízminőség-védelmi akciótervet szükséges kidolgozni az elvégzendő feladatok végrehajtási sorrendjére.

52

A települések szennyvízelvezetésének és megfelelő tisztításának megoldása A megoldás szakmai javaslata elkészült, ennek program szerinti megvalósítása szükséges. Illegális hulladékelhelyezés felszámolása

3.3.2.

Termőföldvédelem és a települési környezet fejlesztése

A települések lakóterületi fejlesztési igényeit a termőföld védelmével összehangoltan célszerű szabályozni, a településtervezés eszközével. Az intenzív mezőgazdasági termelésre alkalmas területeken a mezőgazdasági termelésnek van meghatározó szerepe, ezt a területhasználatok szabályozásával elő kell segíteni. 3.3.3.

Természeti környezeti és kulturális értékek védelme és a települési környezet védelme

A minőségi turizmus feltételeinek kialakítása szállásférőhelyek rekonstrukciója, ellátó és szolgáltató létesítmények fejlesztése, intézményi, közösségi terek, esztétikus települési környezet kialakítása. A falusi turizmus feltételeinek kialakítása a hagyományok élővé tételével a borkultúra tovább fejlesztése (borutak) a lovas turizmus feltételeinek javítása horgászturizmus fejlesztése Turisztikai együttműködések javítása település-közi infrastruktúra javítása (elérhetőség) kerékpárutak fejlesztése program-koordináció szervezett programok marketingjének javítása 17. ábra A stratégiai fejlesztés súlyponti területei (összefoglaló ?)

4.

A fejlesztési célok érvényesülését szolgáló intézmény- és eszközrendszer fejlesztési irányai

A fejlesztési célok érvénysülése érdekében a vízgyűjtő területén az intézmények közötti együttműködés erősítésére van szükség, az alábbi részterületeken: Az intézmények (kistérségi tanácsok, önkormányzatok, szakmai szervezetek), vállalkozók és civil szervezetek közötti együttműködés bővítése, a partneri kapcsolatok erősítése. A helyi döntési kompetenciák és a hatósági ellenőrzés megerősítése.

53

A szakmai és területi monitoring rendszerek működési feltételeinek biztosítása, illetve a megfelelő adatbázisok kialakítása. Az eszközrendszer fejlesztési irányainál kiemelendő a tervek, programok, projektek készítése során a koordináció megerősítése, valamint ezen keresztül a fejlesztési források koncentrálása. 4.1. A fejlesztési koncepcióban kifejtett programok finanszírozási lehetőségei A WAREMA projekt kapcsán, a Velencei-tó vízgyűjtőjére készülő hosszú távú területfejlesztési koncepció egy olyan időszakban készül, amikor rendelkezésre állnak azok az elfogadott, országos és régiós operatív programok, amelyek a megvalósításra már a pénzügyi forrásokat is biztosítják. A Víz Kretirányelv alapján készülő vízgyűjtő-gazdálkodási tervekben (VGT) megfogalmazott, 2015-ig megvalósítandó fejlesztések forrásait a tervek szerint a 2007-2013 közötti időszakra vonatkozó (de 2015-ig felhasználható forrásokat biztosító) Környezet és Energia Operatív Program (KEOP), a regionális operatív programok (ROP-ok), bizonyos határmenti együttműködésben megvalósuló intézkedések esetében az INTERREG Operatív programok, míg a mezőgazdasági intézkedésekét az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program (ÚMVP) biztosítják majd. (Ezeket kiegészíti a szükséges kedvezményezetti önrész EU által előírt szükséges mértéke.). A működtetés, fenntartás finanszírozását az adott intézmény, vállalkozás kell, hogy saját költségvetéséből biztosítsa. A KEOP tartalmazza az EU köteles szennyvízkezelés, ivóvízminőség-javítás, hulladékgazdálkodás, valamint a vízbázisvédelem és kármentesítés forrásait, a nagy tavak és kiemelt vízfolyások (Ráckevei-Soroksári Duna-ág, Szigetköz, Kis-Balaton, Balaton, Fertő-tó, Tisza-tó, Velencei-tó) fejlesztését és a VTT megvalósítását, illetve a VKI állami intézkedéseit (VGT tervezés, monitoring és információs rendszerek fejlesztése). Nagyon fontos szerepük lesz a VGT-k céljainak elérésében a ROP-oknak, hiszen a szükséges intézkedések meghatározott (KEOP-ból nem támogatott) része ebből a forrásból támogatandó a KEOP és a ROP-ok támogatási területeinek lehatárolása alapján (pl. vízpótlás, vízvisszatartás, mederrehabilitáció illetve a 2000 lakosegyenérték alatti agglomerációk és települések szennyvízkezelése, csapadékvíz elvezetés). Ahhoz, hogy ezen intézkedések forrása valóban a ROP legyen, alapvető fontosságú, hogy azok a ROP-ban és annak kétéves időszakot felölelő akcióterveiben megjelenjenek. A Közép-dunántúli régió operatív programja illetve két éves (2007-2008) akció terve ezeket az intézkedéseket jórészt tartalmazza. Az 1. prioritási tengely a gazdaságfejlesztés, amelynek keretében a 2. intézkedés a gazdasági hálózatok és együttműködések támogatása. A vízgyűjtő szempontjából itt elsősorban az agrárvállalkozók, illetve a az üdülés idegenforgalomban érdekeltek hálózati együttműködésének javítása jöhet szóba. A 2. prioritási tengely a turizmusfejlesztés, amelyen belül támogatható a turisztikai kínálat és fogadókészség minőségi fejlesztése, a szálláshelyek bővítése, valamint az együttműködések erősítése. Ezek mind elősegítik a vízgyűjtő stratégiai fejlesztési. irányait. A 4. prioritási tengely a környezeti és közlekedési infrastruktúra fejlesztését tartalmazza, amelyen belül az intézkedési csoportok a szennyvíz-elvezetés és – kezelés, valamint a települési szilárd hulladék lerakók rekonstrukcióját támogatják. Míg az utóbbi intézkedés pályázati kiírásai 2009-ben kezdődnek, addig a szennyvízelvezetés és – kezelés témakörben már 2007-ben történtek pályázati kiírások.

54

A VKI végrehajtásában érintetteknek (kötelezetteknek, pl. önkormányzatok, KÖVIZIG stb.) aktív szerepet kell vállalniuk e regionális források megszerzésében. Az VKI által meghatározott célok elérése érdekében két fontos szempontot kell figyelembe venni a VGT és a finanszírozás tervezése során. Egyrészt, ha van állami (EU) támogatás az adott intézkedésre, akkor azt olyan módon kell a VGT tervekben megfogalmazni, hogy az megfeleljen a támogatási szabályoknak, másrészt az Operatív Programok akció terveiben biztosítani kell, hogy 2009 után ne kapjon támogatást az az intézkedés, amelyik a VGT-vel nincs összhangban vagy azzal ellentétes. A mezőgazdasági intézkedések finanszírozása az ÚMVP-ből történik. A jelenlegi tervezet szerint – annak ellenére, hogy az EU szabályozás a kötelezésen alapuló kompenzációs kifizetéseket lehetővé teszi – a diffúz terhelések csökkentését, vagy a vízvisszatartást szolgáló intézkedéseket (művelési ág- és módváltás stb.) önkéntes alapon kívánja támogatni, amely nem garantálja a szükséges mértékű szennyezés csökkentés elérését. Az üdülés, idegenforgalmi fejlesztések forrásait döntő mértékben a régió operatív programja (KDOP) finanszírozhatja, hiszen annak egyik prioritási tengelye a turizmusfejlesztés, de az ÚMVP is tartalmaz forrásokat arra, hogy az öko-, valamint a vidéki turizmus feltételeit javító fejlesztések finanszírozhatók legyenek.

5.

SKV jelentés

Az SKV jelentés a direktíva szerint a koncepció dokumentumának része, és fő feladata annak leírása, hogy zajlott a tervezés során a fenntarthatósági elemek figyelembevétele, különös tekintettel, a hatóságokkal és a nyilvánossággal való egyeztetésekre, a koncepció alternatíváinak döntés előtti szerepeltetésével. A WAREMA projekt keretében készülő hosszú távú fejlesztési koncepció, a projektben résztvevő tagországok egyeztetésével elfogadott előzetes módszertani ajánlás szerint az alulról közelítő tervezési eljárást követte. Ennek megfelelően 10 konzultáció során érvényesült a nyilvánossággal történt együttdolgozás, egyeztetés. A „nyilvánosság” körében megjelentek a térség önkormányzatai, gazdálkodói, civil szervezetei, és a jövő generációjának képviseletében egy velencei szakképző iskolai osztály, valamint a GEO főiskola diákjai. A nyilvánosság tájékoztatására szolgált a projekt elején kiadott média –tájékoztatás (helyi TV és újság), valamint a munka folyamán a rendszeres honlap-frissítés. A szakmai munka különböző fázisinak egyeztetésében azok az intézményi partnerek vettek részt, akik, részben, mint hatóságok az anyagot véleményezték, részben, mint szakigazgatási szervek támogatták munkánkat szakági anyagokkal, információkkal. Ez utóbbi intézmények közül szoros együttműködés alakult ki a Közép-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatósággal, a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal, Növény- és Talajvédelmi Igazgatóságával, a Közép-dunántúli Természetvédelmi Hivatallal, a Pro Vértes Természetvédelmi Közalapítvánnyal, valamint a Megyei Önkormányzati Hivatal Fejlesztési és Területi Koordinációs Irodájával. Ezen kívül több szakértő is segítette, véleményezte a munkánkat.

55

Az alternatívák felállítása e fejlesztési koncepció vonatkozásában elsősorban a forrásokhoz való hozzájutás, illetve az összehangoltság igénye szempontjából történhetett. A vélemények alapján a „projekt vezérelt” 2. számú forgatókönyv teljesülésnek vannak esélyei, és nem is okozna nagy veszteséget a térségben, de a kitűzött jövőkép eléréséhez mindenképpen a „stratégiai fejlesztés” forgatókönyvét célszerű véglegesen elfogadni, annál is inkább, mert ez biztosít egy fenntartható fejlesztési modellt. A koncepcióban, a fenntarthatóság érvényesítésének egyik legjelentősebb eleme annak az igénynek a megfogalmazása, hogy a térség vízhasználatának megosztását nem kizárólag a Velencei-tó vízszintjének biztosítása érdekében kell szabályozni. A térség egyéb természetiés tájvédelmi szempontjait is figyelembe véve olyan vízkészlet-gazdálkodás szükséges, amely elősegíti a térség agroökológiai gazdálkodásának kialakulását és az öko-turisztikai kínálat kiteljesedését. Ezzel biztosítható az egész térség fejlesztése szempontjából a társadalmi, gazdasági és környezeti követelmények egyensúlyi helyzete.

IV. FELHASZNÁLT FORRÁSMUNKÁK A Velencei –tó - Vértes Kiemelt Üdülőkörzet Területfejlesztési Koncepciója 1997- VÁTI A környezettudatos gazdálkodás elterjesztésének elősegítése az agrár-környezetvédelmi programok lehetőségein keresztül, 2002 – Fejér Megyei Agrárkamara Fejér megye kiemelten fontos érzékeny természeti területeinek felmérése védelmük, új környezetkímélő technológiák megismertetése céljából, 2003 – Fejér Megyei Agrárkamara A 1117/2003. (XI.28.) Korm. határozat „A Velencei –tó - Vértes Kiemelt Üdülőkörzet Területfejlesztési Koncepciójának” elfogadásáról A Velencei –tó - Vértes Kiemelt Üdülőkörzet Fejér megyére eső részének területrendezési terve 2004-VÁTI Fejér Megye Turisztikai Koncepciója 2004 - LT CONSORG Kft. Velence –tavi zagyelhelyezési lehetőségek vizsgálata 2004 - 3PF Mérnökiroda Bt. A Velencei –tó - Vértes Kiemelt Üdülőkörzet Területfejlesztési Programja 2005 – VÁTI A Közép-dunántúli Régió Turisztikai Fejlesztési Stratégiája 2006 - KD-RIB által elfogadott változat Közép-dunántúli Operatív Program 2006 - A Kormány által elfogadott, Brüsszelbe benyújtott változat A Közép-dunántúli Régió Akcióterve 2007-2008 évekre – www.kdrfü.hu Fejér Megye Agrárstruktúra és Vidékfejlesztési Stratégiai program 2005 - Fejér Megyei Agrárkamara A Velencei-tó vízgyűjtőjén elhelyezkedő Érzékeny Természeti Területek

56

A Velencei –tó - Vértes Kiemelt Üdülőkörzet Területfejlesztési Programjának a Velencei-tó környéki többcélú kistérségi társulás településeire vonatkozó elhatározásai 2006 – VÁTI Székesfehérvár és Kistérsége Területfejlesztési koncepciója 2006- Közép –Pannon Regionális Fejlesztési Zrt. A vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés ütemterve és munkaprogramja 2006-2009 Tervezet 2006 Jelentős vízgazdálkodási kérdések 1-4-2 Velencei-tó tervezési alegység 2007 –Középdunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság Vértes Natúrpark Fejlesztési Program 2007- Kézirat Strategic Environmental Assassment SEA Directive 2001/42/EK Strategic Spatial Planning and Sustainable Environment http://www.innoref- strasse.net

57