TERÜLETI STATISZTIKA, 2014, 54(1): 3–18.
TANULMÁNYOK TÓTH BALÁZS ISTVÁN
A hazai kistérségek vonzerejének és területi tőkéjének néhány összefüggése A helyi vonzerők, illetve a belföldi migráció kutatásával kapcsolatos hazai publikációk áttekintése A helyi tényezők, erőforrások és funkciók megléte, valamint színvonala szoros összefüggésben áll a térségek megítélésével, vonzerejével, illetőleg a helyekről kialakított képpel (Földi 2000). Minden hely egyedi (Hamvas 1988), amihez szakrális tartalom (Nemes Nagy 2009), illetve szellemiség (genius loci) köthető (Jankó 2002). Az egyén szimbólumokkal, jelentésekkel „ruház fel” helyeket, vagyis „képet alkot” arról a közegről, amelyben él (Benedek 2010), de értéket tulajdonít más, közeli és távolabbi helyeknek is. A szimbólumok befolyásolják a térségek ismertségét, hozzájárulnak a térségek vonzerejének növekedéséhez, valamint erősítik annak multikulturális jellegét (Keresztély 2005). A helyről kialakított kép számos tényezőn múlik; szerepet játszik például a helyi gazdaság működése, az elérhető jövedelem, a társadalom szerkezete és attribútumai, a humán erőforrások színvonala, a fizikai (épített) és természeti környezet, a helyi attitűdök vagy a „történelemben gyökerező” hagyományok. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a helyi vonzerők szubjektív észrevételek és benyomások összessége, gazdasági értelemben pedig a telepítési döntések lényeges szempontjai (Lengyel–Rechnitzer 2004). Lengyel (2010) kiemelte, hogy egy-egy „figyelemfelkeltő” helyi tényező vagy esemény iránt verseny tapasztalható. A helyi vonzerők jelentőségére hazánkban több empirikus kutatás világított rá az elmúlt években. Koltai (2006) a hazai városok példáján a vállalkozások és a lakosság számára vonzó (telepítési) tényezőket vette sorra. Borsos (2007) a kulturális vonzerőknek tulajdonított nagy jelentőséget a megyei jogú városok esetében. A turisztikai vonzerők fontosságával, továbbá a turizmus és a migráció kapcsolatával Michalkó et al. (2003), illetve Illés et al. (2011) foglalkoztak mélyrehatóbban. Megállapítható továbbá, hogy a vándorlás (migráció) és a helyi tényezők együttes elemzése intenzív volt a hazai területi kutatásokban; egyrészről több átfogó (országos) elemzés született (Beluszky–Győri 1999, L. Rédei 2001, Cseres-Gergely 2002, 2005, Németh 2008, Dövényi 2009), másrészről egy-egy régióra vagy megyére, illetve agglomerációk vagy kistelepülések egyes csoportjaira készült tényképek és vizsgálatok is szép számmal láttak napvilágot (Szörényiné Kukorelli 1997, Csapó 1998, Daróczi 1998, Baráth et al. 2001, Horváthné Takács 2008, Molnár 2008, illetve Bajmócy 2000, Csanádi–Csizmady 2002, Hardi 2002, Ekéné Zamárdi 2005, Kovács– Szirmai 2006, Horváth 2007, Ignits–Kapitány 2007, Bálint 2012).1
1 E munkákkal kapcsolatosan megjegyzendő, hogy különböző időszakok, eltérő területi skálán és különböző adatforrásokból származó kutatások eredményei, amelyek megállapításai nem feltétlenül koherensek.
TERÜLETI STATISZTIKA, 2014, 54(1): 3–18.
4
TÓTH BALÁZS ISTVÁN
A hazai szakirodalomban számos tapasztalat halmozódott fel az állandó jellegű belföldi migráció elemzésével kapcsolatosan. A költözések egyik fő iránya (továbbra is) Pest megye; ezt egészíti ki a keleti országrészből a Dunántúl iparosodott megyéibe irányuló migráció (Németh 2008), de pozitív vándorlási egyenleggel rendelkeznek a Balatontól északra található területek is (Beluszky–Győri 1999, Illés et al. 2011). Amíg Beluszky és Győri (1999) az egykori „energetikai–ipari” tengelyt, annak közvetlen környezetét és Észak-Alföldet jellemezték nagyarányú elvándorlással, addig Dövényi (2007) szerint a vándorlások egyenlege alapján – kistérségi szinten – egy, az Ózd–Mezőkövesd–Szolnok–Dunaújváros– Nagykanizsa–Lenti településeken végigfutó vonal választja el a túlnyomóan nyereséget élvező északi területeket az elvándorlással jellemezhető déli területektől. Németh (2008) és Dövényi (2009) rávilágítottak továbbá arra, hogy az állandó vándorlás leginkább szűk határok között változik, tehát az ún. kistávú migráció jellemző. Cseres-Gergely (2002, 2005) közgazdasági szempontú elemzései bemutatták, hogy a lakosság térbeli mozgása gazdasági racionalitást követ; a belföldi migráció a bérben és a munkanélküliségben megfigyelhető változásokra reagál, illetőleg a városba költözés oka a gazdasági előny szerzése.2 Ennek egyik következménye, hogy a tartós vándorlások nem a területi kiegyenlítődés irányába hatnak, hanem éppen ellenkezőleg; amíg az elvándorlással jellemezhető területek belső erőforrásai fokozatosan gyengülnek, addig a fogadó területek új potenciálokra tesznek szert (Ekéné Zamárdi 2003). Továbbá helytálló Faragó (2007, 32. o.) megállapítása, miszerint az agglomeratív hatások és a tevékenységek koncentrációja „nagyobb vonzerőt gyakorol a mobil munkaerőre, a családokra és a különféle intézményekre, amelyek odatelepülésükkel tovább növelik a központi hely nagyságát, amely így egyre többet képes nyújtani, és így még nagyobb vonzerőt gyakorol”. A migrációs mérleg alakulása kapcsán megállapítható, hogy bár az elmúlt időszakban a térbeli migráció belföldi trendjei lényegében nem változtak, Illés et al. (2011) szerint – a begyűrűző világgazdasági válság miatt – újabb belföldi migrációs korszakról beszélhetünk. Ez azt jelenti, hogy erőteljesebben rajzolódik ki a tendencia, miszerint a célterületek a főváros környéki agglomeráció kistérségeire, a jelentős (nagy)várossal rendelkező kistérségekre, a nyugati határszélre, illetve a Balaton környékére koncentrálódnak. A térségi vonzerők és a helyi sajátosságok szoros összefüggésben állnak a területi tőke napjainkban is formálódó koncepciójával. Jelen kutatás célja, hogy a nemzetközi – alapjában véve az olasz vonatkozású – szakirodalom alapján feltárja és ütköztesse a területi tőkével kapcsolatos empirikus vizsgálatok módszertani megközelítéseit, valamint bemutassa a területi tőke és a helyi vonzerők együttes kutatásának lehetőségeit. A kutatás további törekvése annak feltérképezése, hogy a hazai kistérségek területi tőkéje, valamint annak vizsgálható (elemezhető) dimenziói miként függnek össze a belföldi állandó odatelepülések és elvándorlások számának különbségével. A kutatómunka fő kérdése, hogy statisztikailag igazolható-e, hogy míg a magasabb területi tőkéjű térségekre a lakosság odatelepülése jellemző, addig a szerényebb területi tőkével rendelkező térségekben túlnyomóan az elvándorlás figyelhető meg? További kérdésként merül fel, hogy a területi tőke mely dimenziói befolyásolják leginkább a tartós belföldi migrációt? A gazdasági tényezőkön kívül 2 A migráció ökonómiai kutatása a migrációs potenciál empirikus vizsgálatának oldaláról kifejezetten aktív volt az elmúlt időszakban. E vizsgálatok alátámasztották, hogy a migráció alapvetően gazdasági tényezőkkel (jövedelmi különbségekkel) magyarázható (lásd részletesebben Örkény 2003).
TERÜLETI STATISZTIKA, 2014, 54(1): 3–18.
A HAZAI KISTÉRSÉGEK VONZEREJÉNEK ÉS TERÜLETI TŐKÉJÉNEK NÉHÁNY ÖSSZEFÜGGÉSE
5
van-e számottevő hatása az endogén kapacitásoknak? Kiinduló feltételezésem, hogy a kistérségek esetében megfigyelhető migráció függ a kistérségek területi tőkéjétől. Az elemzés többváltozós statisztikai módszerre, diszkriminanciaelemzésre építve mutatja be a témakör hazai empirikus kutatási lehetőségeit a 2006 és 2011 közötti időszakra vonatkozóan. A területi tőke koncepciója, valamint a helyi vonzerők vizsgálata a területi tőke oldaláról A területi tőke koncepciója meglehetősen új keletűnek számít a közgazdaságtudományban, a regionális gazdaságtanban és a helyi gazdaságfejlesztésben, de az alkalmazott területfejlesztés és a regionális politika területén is. A területi tőkével összefüggő ismeretanyag tudományos szempontú feldolgozása az ezredforduló utáni első évtizedben – ennek is főként második felében – kezdődött. A területi tőke koncepciójának alapgondolata, hogy új szempontok alapján rendszerezi a térségek fejlődését meghatározó anyagi (megfogható) és nem anyagi (nem megfogható) helyi tényezőket (OECD 2001, Camagni 2008). A koncepció még a nemzetközi szakirodalomban sem mélyrehatóan kidolgozott, tudományos reflexiók mindeddig elenyésző számban születtek, valamint a területi tőke meghatározása is kiforratlan, elfogadott definíció egyelőre nem jelent meg a területi tőkét illetően. Az OECD (2001, 15–16. o.) meghatározása szerint „minden régió egyedi területi tőkével rendelkezik, amely alapvetően különbözik más régiók területi tőkéjétől, és bizonyos beruházások a tér egy pontján magasabb megtérülést tesznek lehetővé, mint a tér bármely más pontján, mert jobban illeszkednek a területhez, hatékonyabban hasznosítják annak eszközeit, lehetőségeit”.3 Véleményem szerint a területi tőke egy térség anyagi (megfogható) és nem anyagi (nem megfogható) tényezőinek és jellemzőinek leírására szolgáló lehetséges megközelítés, a helyi erőforrások együttese, amelynek nagysága, összetétele és hasznosíthatósága régiónként eltérő. A területi tőke terület- vagy helyspecifikus erőforrás-portfólióra utal, a területrendszer sajátja, valamint lehetséges eszköz arra, hogy összetevőit értékes cselekedetekre válthassuk.4 A területi tőke kapcsán sokfajta megközelítés terjedt el; egyes tudósok a területi kohézió vagy a területi versenyképesség új értelmezését látták az elméletben (Camagni 2005, Finka 2007, Zonneveld–Waterhout 2010, illetve Giffinger–Hamedinger 2009, Camagni– Capello 2013), mások a városfejlődés vagy a vidékfejlesztés oldaláról járultak hozzá a témakörrel kapcsolatos ismeretanyag bővüléséhez (Kunzmann 2009, Giffinger–Suitner 2010, illetve Courtney et al. 2010, Copus et al. 2011), megint mások a gazdasági növekedés (Capello 2008, Capello et al. 2011, Camagni–Capello 2013), illetve a közigazgatási vonatkozások (Davoudi et al. 2008) elemzése kapcsán hivatkoztak a területi tőkére. A témakörrel összefüggő újabb kutatásoknak köszönhetően – egyelőre elméleti szinten – többen értekeztek arról is, hogy a térségi vonzerők és a helyi sajátosságok szoros összefüggésben 3 A területi tőke meghatározásával kapcsolatosan általánosságban megjegyzendő, hogy a témakörrel kapcsolatos publikációkban nem található további eligazítás a területi tőke definícióját illetően. Ugyanakkor a pontos meghatározás hiánya véleményem szerint a tudomány „mai állása”, és a definíció iránti szükséglet hosszabb távon hasznosabb a koncepcióalkotás szempontjából, mint egyetlen és túl korán kialakult „tiszta” meghatározás. 4 A terjedelmi korlátok miatt nem vállalkozhatok arra, hogy részletesen kitérjek a területi tőke és más összetett, kompozit indikátorok közötti különbségek mélyebb feltárására, azonban a cikk szerzője doktori értekezésében részletesebben foglalkozott ezzel a problémával (lásd Tóth 2013).
TERÜLETI STATISZTIKA, 2014, 54(1): 3–18.
6
TÓTH BALÁZS ISTVÁN
állnak a területi tőke koncepciójával (ATTREG 2012, Servillo et al. 2012, Atkinson 2013). Úgy tűnik, hogy ez a kutatási irány aktív lehet az elkövetkezendő években, amelynek legfőbb oka, hogy sem a nemzetközi, sem a hazai regionális és városkutatásokban nem nyomozható az egyén(ek) (lakosság) számára lényeges helyi vonzerők és a migráció közötti kapcsolatrendszer akkurátus feltárása. A területi tőke megközelítés alkalmasnak bizonyulhat a jelenség alaposabb tisztázásához. A területi tőkével kapcsolatos koncepció- és modellalkotás a témával foglalkozó kutatók körében nem vezetett egyelőre konszenzushoz, mégis többen vállalkoztak a területi tőke empirikus vizsgálatára. A területi tőke mérésének lehetőségei tehát napjainkban aktívan foglalkoztatják a témával foglalkozó külföldi kutatókat. A témakörrel összefüggésben nagyon változatos módszertani ajánlások és irányok nyomozhatók (1. táblázat). Ezzel kapcsolatban szükséges a figyelmet felhívni arra, hogy a kutatók számos esetben különböző tőkefajták segítségével „írták le” a területi tőke tényezőit, dimenzióit. A különféle tőkeformákra vonatkozó felfogások ugyanakkor nem új keletűek a regionális tudományban (Lengyel 2012); a tudományos munkák közös jellemzője, hogy a gazdasági növekedést, a területi fejlődést, a területi versenyképességet vagy a fenntartható fejlődést néhány tőketényező együttesére vezették vissza. A megközelítések egyes esetekben függetlenek a területi tőke koncepciójától (Kitson et al. 2004, Emery–Flora 2006, Agarwal et al. 2009, Stimson et al. 2011, Carayannis et al. 2012), máskor viszont szorosan kapcsolódtak ahhoz (Camagni 2008, Affuso–Camagni 2010, Ventura et al. 2010, Brasili 2011, Servillo et al. 2012, Brasili et al. 2012, Mazzola et al. 2012).
Alkalmazott statisztikai módszerek területek
Vizsgált
Standardizálás Indexképzés
Brasili et al. (2012)
Forrás: saját szerkesztés.
Mazzola et al. (2012)
Leíró statisztikák Panelmodellek (fix és Olasz megyék (NUTS 3) változó hatás) MASST-modell Camagni–Capello (2013) EU összes régiója (NUTS 2) (ökonometriai modell) Főkomponens elemzés Varianciaanalízis Perucca (2013) Olasz megyék (NUTS 3) Lineáris regresszió elemzés
Olasz megyék (NUTS 3)
Főkomponens elemzés Olasz megyék (NUTS 3)
Veneri (2011)
Affuso–Camagni (2010)
Francia-, Olasz- és Spanyolország MASST-modell Földközi-tengerrel érintkező (ökonometriai modell) térségei (NUTS 2, NUTS 3) EU 118 nagyvárosa (Urban Audit Brasili (2011) Főkomponens elemzés adatbázis alapján) Leíró statisztikák Klaszterelemzés Camagni et al. (2011) Olasz megyék (NUTS 3) Varianciaanalízis Térbeli autokorreláció Faktorelemzés Pompili–Martinoia (2011) Olasz megyék (NUTS 3) Klaszterelemzés
Szerzők
Termelt tőke, kognitív tőke, környezeti tőke, infrastrukturális tőke, települési tőke
2006–2007
1999–2008
Hosszú idősorok
Vonzerő, magán tőkeállomány, társadalmi tőke, humán tőke, kapcsolati tőke
Kulturális tőke, természeti tőke, humán tőke, gazdasági teljesítmény, turizmus, munkaerő 2001 Társadalmi tőke, társadalmi–kulturális identitás, (az adatok többsége) tevékenységek térbeli szervezettsége, területi kormányzás Termelt tőke, kognitív tőke, társadalmi tőke, kapcsolati 2002–2004, 2009 tőke, környezeti tőke, humán tőke, települési tőke, infrastrukturális tőke Társadalmi tőke, természeti tőke, fizikai tőke, humán tőke, 1999–2011 intézményi-kapcsolati tőke, vállalkozói-kapcsolati tőke, kognitív tőke, magán tőkeállomány 2015 Vállalkozó készség, kreativitás, társadalmi általános (rezsi) tőke, befogadókészség (előrejelzés)
2006 Kapcsolati tőke, human tőke (az adatok többsége)
Intézményi tőke, települési struktúra, ágazati és természeti jellemzők, társadalmi és kapcsolati tőke
A területi tőke dimenziói
1. táblázat
Hosszú idősorok
időszak
A területi tőke empirikus kutatásával összefüggő publikációk összevetése
TERÜLETI STATISZTIKA, 2014, 54(1): 3–18.
A HAZAI KISTÉRSÉGEK VONZEREJÉNEK ÉS TERÜLETI TŐKÉJÉNEK NÉHÁNY ÖSSZEFÜGGÉSE 7
TERÜLETI STATISZTIKA, 2014, 54(1): 3–18.
8
TÓTH BALÁZS ISTVÁN
A mérési lehetőséggel összefüggésben elengedhetetlen említést tenni néhány olyan mutatócsoportról, amelyek szervesen kapcsolódtak a területi tőke méréséhez. A témával foglalkozó kutatók több területi–települési jellemzőt vettek számításba a területi tőke mérése során, így az tapasztalható, hogy sok mutató szolgál a többváltozós statisztikai vizsgálatok alapjául (2. táblázat). 2. táblázat
Banki szolgáltatásokra vonatkozó mutatók Bűnözéssel, bűncselekményekkel kapcsolatos mutatók Idegenforgalomra vonatkozó mutatók Infrastruktúra létesítésére, kiépítettségére vonatkozó mutatók Intézményi ellátottságra vonatkozó mutatók Iskolázottságra, végzettségre vonatkozó mutatók K+F-tevékenységgel kapcsolatos mutatók Környezetszennyezéssel és -védelemmel kapcsolatos mutatók Közművelődésre vonatkozó mutatók Közösségi közlekedés igénybevételére vonatkozó mutatók Közüzemi szolgáltatásokra vonatkozó mutatók Külkereskedelmi tevékenységgel kapcsolatos mutatók Lakásállománnyal, -építéssel kapcsolatos mutatók Lakosság pénzügyi helyzetével kapcsolatos mutatók Lakosságszámra, népsűrűségre vonatkozó mutatók Népmozgalommal kapcsolatos mutatók Önkéntességre, részvételre vonatkozó mutatók Szabadalmakra vonatkozó mutatók Szellemi foglalkoztatottakra vonatkozó mutatók Természeti környezettel kapcsolatos mutatók Terület beépítettségével kapcsolatos mutatók Vállalkozássűrűséggel kapcsolatos mutatók
X X X
X X
Perucca (2013)
X X
X
X
X
X
X X
X
X
X
X
X
X
Mazzola et al. (2012)
Brasili et al. (2012)
Veneri (2011)
Pompili–Martinoia (2011)
Camagni et al. (2011)
Brasili (2011)
Jellemző mutatócsoportok
Affuso–Camagni (2010)
A területi tőke empirikus vizsgálataiban alkalmazott főbb mutatócsoportok összevetése
X X
X
X
X
X
X
X X
X
X X
X X X
X
X X X
X X X X X X
X
X X
X X
X
X
X X X
X X X
X X X X X
X
Forrás: saját szerkesztés.
A koncepció újszerűsége miatt Magyarországon egyetlen elemző kutatás jelent meg a területi tőkével kapcsolatosan, a hazai középvárosok példáján (Tóth 2011). Megítélésem szerint a fent hivatkozott munkák mind az indikátorkészlet kialakítása, mind a módszertani eljárások szempontjából megfelelő kiindulópontul szolgálhatnak a hazai területi tőkével kapcsolatos (további) vizsgálatok számára.
TERÜLETI STATISZTIKA, 2014, 54(1): 3–18.
A HAZAI KISTÉRSÉGEK VONZEREJÉNEK ÉS TERÜLETI TŐKÉJÉNEK NÉHÁNY ÖSSZEFÜGGÉSE
9
A primer kutatás előkészítése és eredményei Az empirikus kutatáshoz szükséges bemeneti adatok előállítása több lépésben törént (1. ábra). 1. ábra
Az elemzés struktúrája
Forrás: saját szerkesztés.
A diszkriminanciaelemzés függő (kategorizált) változóinak előállításához átlagoltam az állandó el- és odavándorlások számának különbözetét5 2006 és 2011 között, majd a hazai kistérségek három csoportját hoztam létre (2. ábra): – Jelentős mértékű állandó elvándorlással jellemezhető kistérségek: abban az esetben, ha a tartós belföldi állandó oda- és elvándorlások éves átlagos különbözete nagyobb 100-nál az elvándorlások javára (a kistérségek 36%-a). – Enyhe mértékű állandó elvándorlással jellemezhető kistérségek: abban az esetben, ha az elvándorlások száma meghaladja az odatelepülések számát, azonban az éves átlagos különbözet 0 és 100 fő között alakul (a kistérségek 33%-a). 5 A kutatómunka során felmerült a migrációs mérleg helyett a migrációs ráta, illetőleg a migráció hatásosság indexének alkalmazása a megfelelőbb összehasonlíthatóság és diszkretizálhatóság miatt, azonban a célváltozók átkódolása során jelentős problémák merültek fel az egyes csoportok (kategorizált változók) egyértelmű elkülönítése tekintetében. A népesség, illetőleg a vándorlók számának normálása a területi tőke egyes dimenzióinak magyarázóerejét tekintve kevésbé pontos következtetések levonását teszi lehetővé, mint a migrációs egyenleg. Megjegyzem, hogy a két hányados felhasználásával is futtattam az elemzést. Megállapítható, hogy ez esetben csupán a gazdasági tényezők hatása bizonyult szignifikánsnak, azonban a migrációs mérlegek különbségei több dimenzió együttes befolyásáról is árulkodnak (lásd részletesebben az eredményeknél).
TERÜLETI STATISZTIKA, 2014, 54(1): 3–18.
10
TÓTH BALÁZS ISTVÁN
–
Állandó odavándorlással jellemezhető kistérségek: abban az esetben, ha az állandó belföldi odavándorlások éves átlagos száma nagyobb, mint az elvándorlók száma (a kistérségek 31%-a). 2. ábra
Az állandó oda- és elvándorlások éves átlagos különbözete 2006 és 2011 között
Az állandó oda- és elvándorlás éves átlagos különbözete 2006 és 2011 között >
1 (54)
(–100) – (–1) (38) < (–101) (63)
Forrás: KSH-adatok alapján saját szerkesztés.
A létrehozott hármas kimenetelű tipológia mögé magyarázóteret kívántam vetíteni a területi tőke néhány dimenziója (természeti, gazdasági, kapcsolati, épített, humán, kulturális és társadalmi tőke), valamint az egyes dimenziókhoz kapcsolódó, a népmozgalom tekinetében relevánsnak vélt mutatók segítségével.6 A bemeneti adatok, indikátorok kapcsán megjegyzendő, hogy Budapest több esetben kiugró vagy extrém értékeket képviselt, ezért kizártam a további elemzésekből. A mutatók megfelelő összehasonlíthatósága miatt standardizálást hajtottam végre. Az adatállomány harminchárom mutatót, illetve ezek hét dimenzió szerinti csoportosítását tartalmazta (3. táblázat).
6 Az egyes tőkefajtákhoz tartozó indikátorok kijelölésekor a már bemutatott külföldi empirikus elemzésekben fellelhető ajánlásokra támaszkodtam. A nyilvánosan elérhető statisztikai adatbázisokban az egyes tőkeformákat leképező mutatók teljeskörűen nem lelhetők fel, ezért az egyes tőkefajták néhány szegmensére koncentráltam.
TERÜLETI STATISZTIKA, 2014, 54(1): 3–18.
A HAZAI KISTÉRSÉGEK VONZEREJÉNEK ÉS TERÜLETI TŐKÉJÉNEK NÉHÁNY ÖSSZEFÜGGÉSE
11
3. táblázat
Az empirikus vizsgálat indikátorai A területi tőke elemei és mutatói
Az indikátor forrása
Az átlagolásnál figyelembe vett évek
Természeti tőke (zöldterületek) A település területére jutó zöldterületek aránya, % Egy lakosra jutó zöldterületek nagysága, m2 Egy lakosra jutó rendszeresen tisztított közterületek nagysága, m2
KSH T-STAR KSH T-STAR KSH T-STAR
2006–2010 2006–2010 2006–2011
NAV SZJA NAV SZJA MÁK MÁK
2006–2011 2006–2011 2006–2010 2006–2011
GKIeNET GKIeNET GKIeNET KSH T-STAR
2007–2010 2007–2010 2007–2010 2006–2011
GeoX Kft.
2008–2011
GeoX Kft. GeoX Kft. GeoX Kft. GeoX Kft.
2008–2011 2010 2010 2010
KSH T-STAR
2006–2011
KSH T-STAR
2006–2011
KSH T-STAR
2006–2011
KSH T-STAR SZTNH
2007–2011 2009–2011
KSH T-STAR KSH T-STAR KSH T-STAR KSH T-STAR KSH T-STAR KSH T-STAR
2008, 2010–2011 2006–2010 2006–2011 2006–2011 2007–2011 2006–2011
KSH T-STAR KSH T-STAR KSH T-STAR MÁK KSH T-STAR KSH T-STAR
2006–2009, 2011 2006–2011 2006–2011 2006–2010 2006–2011 2006–2011
Gazdasági tőke (jövedelem, adó) Egy lakosra jutó összes belföldi jövedelem, eFt Egy adófizetőre jutó munkaviszonyból származó jövedelem, eFt Egy adófizetőre jutó magánszemélyek kommunális adója, eFt Egy adófizetőre jutó építmény- és telekadó, eFt Kapcsolati tőke (összeköttetés feltételei) Ezer lakosra jutó személyi számítógépek száma, db Ezer lakosra jutó mobilelőfizetések száma, db Ezer lakosra jutó internetfelhasználók száma, fő Ezer lakosra jutó személygépkocsik és motorkerékpárok száma, db Épített tőke (elérhetőség, intézményi ellátottság) Idő szerinti optimalizálás esetén a leggyorsabb út átlagos hossza autópályacsomópontig, km Idő szerinti optimalizálás esetén a leggyorsabb út átlagos hossza vasútig, km Tízezer lakosra jutó közoktatási intézmények száma, db Tízezer lakosra jutó orvosi intézmények száma, db Tízezer lakosra jutó közművelődési intézmények száma, db Humán tőke (oktatás, szabadalmak) Ezer lakosra jutó, a felsőoktatásban résztvevő hallgatók száma (képzés helye szerint), fő A 18 évesekre jutó sikeres érettségi vagy szakmai vizsgát tett tanulók aránya, % Ezer lakosra jutó óvodai, általános iskolai, középiskolai pedagógusok, valamint a felsőoktatásban dolgozók száma, fő Ezer fiatalkorúra (0–14 éves) jutó számítógépet használni tudók száma, fő Tízezer lakosra jutó belföldi szabadalmak száma, db Kulturális tőke (közművelődés) Ezer lakosra jutó színházlátogatók száma, fő Ezer lakosra jutó mozilátogatók száma, fő Ezer lakosra jutó múzeumlátogatók száma, fő Ezer lakosra jutó kulturális rendezvényeken résztvevők száma, fő Ezer lakosra jutó alkotói-művelődési közösségekben résztvevők száma, fő Ezer lakosra jutó rendszeres művelődési formákban résztvevők száma, fő Társadalmi tőke (biztonság, szegénység, segélyek) Ezer lakosra jutó regisztrált bűncselekmények száma, db Tízezer lakosra jutó hajléktalanok száma, fő Ezer lakosra jutó nonprofit szervezetek száma, db Tízezer lakosra jutó családsegítő szolgáltatást igénybevevők száma, fő Tízezer lakosra jutó rendszeres szociális segélyben részesítettek száma, fő Tízezer lakosra jutó lakáscélú támogatásban részesítettek száma, fő Forrás: saját szerkesztés.
TERÜLETI STATISZTIKA, 2014, 54(1): 3–18.
12
TÓTH BALÁZS ISTVÁN
Mivel a csoportnagyságok közel azonosak a függő (kategorizált) változó esetében, ezért diszkrimanciaelemzés alkalmazása indokolt. A többváltozós elemzési módszer futtatása után a következő eredmények állapíthatók meg. A diszkriminanciaanalízis alapvető statisztikájával, a csoportok átlagértékeivel kapcsolatosan megállapítható, hogy a jelentős mértékű állandó elvándorlással jellemezhető kistérségek csoportja átlagos természeti (–0,010), humán (0,077) és társadalmi tőkével (0,017), valamint átlagtól elmaradó gazdasági (–0,295), kapcsolati (–0,369), épített (–0,179) és kulturális tőkével (–0,137) írható le. Az enyhe mértékű elvándorlással jellemezhető kistérségek átlagon felüli teljesítményt mutatnak az épített tőke tekintetében (0,192), továbbá átlagos szintű kulturális és társadalmi tőkével rendelkeznek (0,013, illetve –0,034), azonban a területi tőke többi dimenziójában lemaradónak minősülnek (gazdasági tőke: –0,124, kapcsolati tőke: –0,219; humán tőke: –0,202). A tartós belföldi odavándorlással jellemezhető kistérségek csoportja az épített és a társadalmi tőke (–0,001, illetve 0,017) kivételével átlagot meghaladó teljesítményű (természeti tőke: 0,115; gazdasági tőke: 0,472; kapcsolati tőke: 0,658; humán tőke: 0,129; kulturális tőke: 0,143). A szórásértékek alapján továbbá elmondható, hogy a területi tőke dimenzióinak az egyes csoportokon belüli szórása homogén. Az ANOVA-teszt Wilks’ lambda értéke arra világít rá, hogy míg a kapcsolati és a gazdasági tőke dimenziója bír a legjelentősebb hatással a keletkezett diszkriminanciafüggvényekre (0,686, illetve 0,722), addig a természeti és a társadalmi tőke hatása elenyésző és nem is szignifikáns (0,987, illetve 0,998) (t.i. a lambda alacsonyabb értéke mutatja a jelentősebb hatást). A diszkriminanciaelemzés további eredményeit, valamint a létrejött függvényeket az 4. táblázat mutatja be. 4. táblázat
A diszkriminanciaelemzés eredményei Függvények Pearson korrelációs együttható mátrix Kapcsolati tőke (összeköttetés feltételei) Gazdasági tőke (jövedelem, adó) Kulturális tőke (közművelődés) Épített tőke (elérhetőség, intézményi ellátottság) Humán tőke (oktatás, szabadalmak) Társadalmi tőke (biztonság, szegénység, segélyek) Természeti tőke (zöldterületek) Sajátérték Magyarázott variancia, % Kanonikus korreláció Wilks’ lambda λ2; df; Sig. Középpont (centroid) értékek Jelentős mértékű állandó elvándorlással jellemezhető kistérségek Enyhe mértékű állandó elvándorlással jellemezhető kistérségek Állandó odavándorlással jellemezhető kistérségek Forrás: saját szerkesztés. * Szignifináns. ** Nem szignifikáns.
1. függvény
2. függvény
0,807(0,000)* 0,749(0,000)* 0,235(0,037)*
0,675 81,3 0,635 0,517 110,994; 14; 0,000
0,801(0,000)* –0,462(0,000)* –0,203(0,334)** –0,123(0,813)** 0,156 18,7 0,367 0,866 24,291; 6; 0,000
–0,835
–0,340
–0,171
0,547
1,143
–0,197
TERÜLETI STATISZTIKA, 2014, 54(1): 3–18.
A HAZAI KISTÉRSÉGEK VONZEREJÉNEK ÉS TERÜLETI TŐKÉJÉNEK NÉHÁNY ÖSSZEFÜGGÉSE
13
A sajátérték és a magyarázott variancia alapján megállapítható, hogy az első diszkriminanciafüggvény jóval meghatározóbb, mint a második. A kanonikus korreláció arról árulkodik, hogy a függő változó varianciájának 63,5%-át magyarázza az első függvény, a második függvény ettől elmarad (36,7%). A Wilks’ lambda statisztikái alapján konstatálható, hogy a függvények szignifikánsak, de az első függvény hatása jelentősebb. Az első diszkriminanciafüggvényt legerősebben az összeköttetés feltételei határozzák meg, ezután következnek a jövedelmek és adók, illetve a közművelődés. A másik függvényt az elérhetőség és az intézményi ellátottság befolyásolja leginkább, ezt követi a humán tőke, végül a társadalmi és a természeti tőke, azonban – a fentiek alapján – ez utóbbi kettő dimenzió nem szignifikáns az elemzésben. A vizsgálat eredményeként az első függvényt úgy értelmezhetjük, mint egy olyan skálát, amelynek pozitív irányultságú része kedvezőbb összeköttetést, valamint előnyösebb gazdasági és kulturális erőforráskészletet testesít meg. A második függvény egy olyan egyenest feszít ki, amelyen a pozitív értékek kedvezőbb épített tőkére, de kedvezőtlenebb humán erőforrásokra utalnak; ezzel szemben a skála negatív értékei kevésbé kedvező elérhetőséget és intézményi ellátottságot reprezentálnak a humán tőke magasabb szintje mellett. Az egyes csoportok középpontértékei (centroidjai) alapján a következő megállapítások tehetők (3. ábra). A jelentős mértékű állandó elvándorlással jellemezhető kistérségek alacsony értékkel rendelkeznek mindkét függvényben. Míg a területi tőke dimenziói közül a kapcsolati, a gazdasági és a kulturális tőkét összesítő függvény esetében, illetve az épített tőke tekintetében átlagosan elmaradnak a másik két csoporttól, addig érdekesség, hogy a humán tőkét tekintve kedvezőbb helyzetet mutatnak, mint az enyhe mértékű állandó elvándorlással jellemezhető kistérségek, és átlagosan olyan teljesítménnyel rendelkeznek, mint az állandó odavándorlással jellemezhető kistérségek csoportja. Megjegyzendő viszont, hogy az épített tőke indikátorainak – abszolút értékben – jóval nagyobb a hatása a második függvényben, mint a humán tőke tényezőinek, tehát elsősorban az intézményi ellátottság és a megközelíthetőség határozza meg a középpont (centroid) értéket. Az első függvény változói tekintetében az állandó elvándorlással jellemezhető kistérségek, átlagosan, jelentősebb mértékben elmaradnak az állandó odavándorlással jellemezhető kistérségektől. A létrehozott modell illeszkedésének lényeges próbája az ún. találat-mátrix, amely alapján a helyesen besorolt kistérségek aránya 64,9%; ez szignifikánsan jobb, mint az elvárt találati arányok, tehát jobb klasszifikációs eredmények adódtak, mint véletlen kategorizálás esetében. Az eredmények alátámasztották, hogy a kistérségek esetében megfigyelhető belföldi migráció függ a kistérségek területi tőkéjétől, pontosabban fogalmazva annak néhány dimenziójától. A legmagasabb találati arány a jelentős mértékű állandó elvándorlással jellemezhető csoport esetében adódott (74,2%), a legmagasabb helytelen találati arány pedig a jelentős és enyhe mértékű elvándorlással jellemezhető csoportok között figyelhető meg. Ez azt jelenti, hogy e két kategória közötti különbség a legkisebb.
TERÜLETI STATISZTIKA, 2014, 54(1): 3–18.
14
TÓTH BALÁZS ISTVÁN 3. ábra
A kistérségek helyzete a diszkriminanciafüggvények alapján
Forrás: saját szerkesztés.
Összegzés Az elmúlt pár esztendőben megfigyelhető a területi tőke koncepciójának, modellezésének és empirikus tesztelésének előretörése a területi tudományokban. A tanulmány – hazai példán keresztül – a területi tőkével összefüggő empirikus kutatások bővítéséhez kívánt hozzájárulni; jelen kutatásban a migrációt hívtam segítségül a koncepció alaposabb tesztelése céljából. A területi tőke témakörrel összefüggő vizsgálatokban szereplő dimenziókkal és indikátorokkal kapcsolatosan megállapítható, hogy a „megszokott”-tól eltérő, nem hagyományos rendszerezés alapján mutatták be a területi fejlettség tényezőit. Az empirikus elemzésekkel összefüggésben továbbá elmondható, hogy az analízisek feltárták a területi tőke számos összetevőjét, valamint térbeli megnyilvánulásainak sajátosságait, továbbá több munka is rámutatott a területi tőke és a területi fejlettség szoros összekapcsolódására; ennek ellenére a területi tőke alkotóelemeit korlátozottan ragadták meg a hivatkozott elemzések, így részleges képet adtak a vizsgált jelenségről. Mivel a kutatási terület új, az elsődleges empirikus
TERÜLETI STATISZTIKA, 2014, 54(1): 3–18.
A HAZAI KISTÉRSÉGEK VONZEREJÉNEK ÉS TERÜLETI TŐKÉJÉNEK NÉHÁNY ÖSSZEFÜGGÉSE
15
eredmények nem feltétlenül meggyőzőek, illetve a területi tőke kutatásokban alkalmazott módszertani irányok is vitathatók, ezért feltétlenül időszerű lenne alaposabb tudományos diskurzust folytatni e téren (főként az indikátorkészlettel kapcsolatosan). A diszkriminanciaelemzésen nyugvó vizsgálat legfőbb eredménye, hogy a térségek területi tőkéjének összetevői és a térségek vonzereje közötti kapcsolat megfelelően modellezhető, valamint empirikusan igazolható az is, hogy a területi tőke egyes dimenzióit tekintve számottevő különbségek mutatkoznak az állandó elvándorlással és állandó odatelepüléssel jellemezhető kistérségek között, továbbá a jelentős és enyhe elköltözéssel jellemezhető kistérségek viszonylatában. Elmondható, hogy a kapcsolati tőke (összeköttetés feltételei) és a gazdasági tőke (jövedelem, adók) mentén sikerült a legmegfelelőbben szétválasztani a kistérségeket, a vándorlások legfőbb mozgatórugója tehát a jobb megélhetés keresése. A jobb életkörülmények megteremtésének esélye ugyanakkor többnyire együtt jár néhány immateriális tényező (kulturális és humán tőke) iránti kereslettel is. Az elemzés rávilágított arra, hogy az endogén kapacitásoknak (továbbra is) alig érezhető hatásuk van, a szélesebb értelemben vett térségi vonzerő és a belföldi migráció között gyenge kapcsolat mutatható ki. Jelen kutatás célja egy megfelelően konceptualizált, valós és egyedi adottságokra alapozott területfejlesztési stratégia kidolgozásához nyújthat fogódzkodókat. A helyi stratégiaalkotás során a jövőben nagy figyelmet kell fordítani a területi tőke összetevőire, mert a helyi vonzerők fejlesztésével a migráció térbeli irányai is befolyásolhatók, különösen az elvándorlással sújtott térségek számára lehet megfelelő „gyógyír” a területi tőke anyagi és nem anyagi összetevőinek fejlesztése. IRODALOM Affuso, A. – Camagni, R. (2010): Territorial capital and province performance in the Latin Arch: an econometric approach. http://www.grupposervizioambiente.it/aisre/pendrive2010/pendrive/Paper/affuso1.pdf (Letöltés időpontja: 2011. november 19.) Agarwal, S. – Rahman, S. – Errington, A. (2009): Measuring the determinants of relative economic performance of rural areas. Journal of Rural Studies 25 (3): 309–321. Atkinson, R. (2013): Territorial Capital, Attractiveness and the Place-based Approach: The Potential Implications for Territorial Development. In Pálné Kovács Ilona – Scott, J. – Gál Zoltán (eds.) Territorial Cohesion in Europe. For the 70th Anniversary of the Transdanubian Research Institute. HAS IRS, Pécs. 297–308. ATTREG (2012): The Attractiveness of European Regions and Cities for Residents and Visitors. Final Report. http://www.espon.eu/export/sites/default/Documents/Projects/AppliedResearch/ATTREG/ FR_20130123/ATTREG_FR.pdf (Letöltés időpontja: 2013. március 15.) Bajmócy Péter (2000): A „vidéki” szuburbanizáció Magyarországon, Pécs példáján. Tér és Társadalom 14 (2– 3): 323–330. Bálint Lajos (2012): Migrációs folyamatok Pécsett a regiszter adatok tükrében. Területi Statisztika 52 (1): 68–78. Baráth Gabriella – Molnár Balázs – Szépvölgyi Ákos (2001): Területi egyenlőtlenségek a Közép-Dunántúlon. Tér és Társadalom 15 (1): 111–129. Beluszky Pál – Győri Róbert (1999): A magyarországi városhálózat és az EU-csatlakozás. Tér és Társadalom 13 (1–2): 1–30. Benedek József (2010): Régiók kialakulása és változása: véletlen vagy szükségszerűség? Tér és Társadalom 23 (3): 193–201. Borsos Árpád (2007): Megyei jogú városaink kulturális vonzereje. Területi Statisztika 47 (3): 252–266. Brasili, C. (2011): Local and Urban Development in the European Union. http://www-sre.wu.ac.at/ ersa/ ersaconfs/ersa11/e110830aFinal01382.pdf (Letöltés időpontja: 2013. június 4.)
TERÜLETI STATISZTIKA, 2014, 54(1): 3–18.
16
TÓTH BALÁZS ISTVÁN
Brasili, C. – Saguatti, A. – Benni, F. – Marchese, A. – Gandolfo, D. (2012): The Impacts of the Economic Crisis on the Territorial Capital of Italian Regions. http://www-sre.wu.ac.at/ersa/ ersaconfs/ersa12/ e120821aFinal00646.pdf (Letöltés időpontja: 2013. január 4.) Camagni, R. (2005): The rationale for territorial cohesion: issues and possible policy strategies. In Boscaino, P. (ed.) Present and Future of the European Spatial Development Perspective. Alinea, Firenze. 121– 138. Camagni, R. (2008): Regional Competitiveness: Towards a Concept of Territorial Capital. In Capello, R. – Camagni, R. – Chizzolini, B. – Fratesi, U. (eds.) Modelling Regional Scenarios for the Enlarged Europe. European Competitiveness and Global Strategies. Springer, Berlin. 33–46. Camagni, R. – Capello, R. (2013): Regional Competitiveness and Territorial Capital: A Conceptual Approach and Empirical Evidence from the European Union. Regional Studies 47 (9): 1383–1402. Camagni, R. – Caragliu, A. – Perucca, G. (2011): Territorial capital. Relational and human capital. http://www.grupposervizioambiente.it/aisre/pendrive2011/pendrive/Paper/Camagni_Caragliu_Per ucca.pdf (Letöltés időpontja: 2011. december 26.) Capello, R. (2008): The MASST Model: A Generative Forecasting Model of Regional Growth. In Capello, R. – Camagni, R. – Chizzolini, B. – Fratesi, U. (eds.) Modelling Regional Scenarios for the Enlarged Europe. European Competitiveness and Global Strategies. Springer, Berlin. 85–98. Capello, R. – Caragliu, A. – Nijkamp, P. (2011): Territorial Capital and Regional Growth: Increasing Returns in Cognitive Knowledge Use. Tijdschrift voor Economische en Sociale Geografie 102 (4): 385–405. Carayannis, E. G. – Barth, T. D. – Campbell, D. F. J. (2012): The Quintuple Helix innovation model: global warming as challange and driver for innovation. Journal of Innovation and Entrepreneurship 1 (2): 1–12. Copus, A. K. – Shucksmith, M. – Dax, T. – Meredith, D. (2011): Cohesion Policy for rural areas after 2013. A rationale derived from the EDORA project (European Development Opportunities in Rural Areas) – ESPON 2013 Project 2013/1/2. Studies in Agricultural Economics 113 (2): 121–132. Courtney, P. – Talbot, H. – Skuras, D. (2010): Establishing the Potential for Territorial Cooperation. http://www.nordregio.se/Global/Research/EDORA/EDORA_2.31.pdf (Letöltés időpontja: 2012. február 3.) Csanádi Gábor – Csizmady Adrienn (2002): Szuburbanizáció és társadalom. Tér és Társadalom 16 (3): 27–55. Csapó Tamás (1998): A Nyugat-Dunántúl urbanizációjának sajátosságai a migráció aspektusából. In Illés Sándor –Tóth Pál Péter (szerk.) Migráció. Tanulmánygyűjtemény I. KSH NKI, Budapest. 239–245. Cseres-Gergely Zsombor (2002): Residential Mobility, Migration and Economic Incentives - the case of Hungary in 1990-1999. Budapest Working Papers on Labour Market 7. HAS IE, Budapest. Cseres-Gergely Zsombor (2005): County to county migration and labour market conditions in Hungary between 1994 and 2002. Budapest Working Papers on Labour Market 6. HAS IE, Budapest Daróczi Etelka (1998): Pest megye növekvő vándorlási forgalma. In Illés Sándor –Tóth Pál Péter (szerk.) Migráció. Tanulmánygyűjtemény I. KSH NKI, Budapest. 245–256. Davoudi, S. – Evans, N. – Governa, F. – Santangelo, M. (2008): Territorial governance in the making. Approaches, methodologies, practices. Boletín de la A.G.E 46: 351–355. Dövényi Zoltán (2007): A belföldi vándormozgalom strukturális és területi sajátosságai Magyarországon. Demográfia 50 (4): 335–359. Dövényi Zoltán (2009): A belső vándormozgalom Magyarországon: folyamatok és struktúrák. Statisztikai Szemle 87 (7–8): 748–762. Ekéné Zamárdi Ilona (2003): A migráció szerepe a területi fejlődésben. In Süli-Zakar István (szerk.) A terület- és településfejlesztés alapjai. Dialóg Campus Kiadó, Budapest–Pécs. 271–284. Ekéné Zamárdi Ilona (2005): A bihari kistelepülések társadalmi degradációjának veszélyei a migráció tükrében. In Csapó Tamás – Kocsis Zsolt – Lenner Tibor (szerk.): A településföldrajz helyzete és főbb kutatási irányai az ezredforduló után. Berzsenyi Dániel Főiskola, Szombathely. 90–100. Emery, M. – Flora, C. (2006): Spiraling-up: Mapping Community Transformation with Community Capital Framework. Community Development 37 (1): 19–35. Faragó László (2007): Térstruktúra: térideák és megvalósításuk a településhálózat-fejlesztésben. Tér és Társadalom 21 (4): 21–38. Finka, M. (2007): Territorial Cohesion – Between Expectations, Disparities and Contradictions. In Scholich, D. (ed.) Territorial Cohesion. Springer, Berlin–Heidelberg. 23–39.
TERÜLETI STATISZTIKA, 2014, 54(1): 3–18.
A HAZAI KISTÉRSÉGEK VONZEREJÉNEK ÉS TERÜLETI TŐKÉJÉNEK NÉHÁNY ÖSSZEFÜGGÉSE
17
Földi Zsuzsa (2000): A lakókörnyezet minőségének szerepe a főváros migrációs folyamataiban, az 1990-es években. Tér és Társadalom 14 (2–3): 219–228. Giffinger, R. – Hamedinger, A. (2009): Metropolitan Competitiveness reconsidered: the Role of Territorial Capital and Metropolitan Governance. Terra Spectra 20 (1): 3–13. Giffinger, R. – Suitner, J. (2010): Danube Region Strategy – arguments for a territorial capital based multilevel approach. SPATIUM International Review 23: 9–16. Hamvas Béla (1988): Az öt géniusz. Életünk Könyvek sorozat. Hardi Tamás (2002): Szuburbanizációs jelenségek Győr környékén. Tér és Társadalom 16 (3): 57–83. Horváth Csaba (2007): A Békéscsabai kistérség demográfiai jellemzőinek alakulása. Területi Statisztika 47 (5): 460–476. Horváthné Takács Ibolya (2008): A migráció jellemzői Dél-Dunántúlon, 2000-2006. Területi Statisztika 48 (5): 619–625. Ignits Györgyi – Kapitány Balázs (2006): „Elnéptelenedett” települések Baranyában. Területi Statisztika 46 (2): 135–150. Illés Sándor – Michalkó Gábor – Rácz Tamara (2011): A gyógyturimusban érintett települések és környezetük lakosainak mobilitása. Tér és Társadalom 25 (1): 101–118. Jankó Ferenc (2002): A hely szelleme, a településimage és a településmarketing. Tér és Társadalom 16 (4): 39– 62. Keresztély Krisztina (2005): Lehet-e Budapest kulturális kapuváros? In Enyedi György – Keresztély Krisztina (szerk.) A magyar városok kulturális gazdasága. MTA TKK, Budapest. 31–53. Kitson, M. – Martin, R. – Tyler, P. (2004): Regional competitiveness: An elusive yet key concept? Regional Studies 38 (9): 991–999. Koltai Zoltán (2006): A magyar lakosság és vállalati szféra lakó-, illetve telephelyválasztásának szempontjai. Területi Statisztika 46 (3): 240–254. Kovács Zoltán – Szirmai Viktória (2006): Városrehabilitációs beavatkozások és a térbeli társadalmi kirekesztés: A társadalmilag fenntartható városfejlesztés budapesti lehetőségei. Tér és Társadalom 20 (1): 1– 19. Kunzmann, K. R. (2009): Mid-Sized Cities: Territorial Capital of Europe. http://www.visible-cities.net/ documents/KRK_MediumSized_Cities.pdf (Letöltés időpontja: 2011. június 4.) L. Rédei Mária (2001): Demográfia. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest. Lengyel Imre (2010): Regionális gazdaságfejlesztés. Versenyképesség, klaszterek és alulról szerveződő stratégiák. Akadémiai Kiadó, Budapest. Lengyel Imre (2012): Regionális növekedés, fejlődés, területi tőke és versenyképesség. In Bajmócy Zoltán – Lengyel Imre – Málovics György (szerk.) Regionális innovációs képesség, versenyképesség és fenntarthatóság. JATEPress Kiadó, Szeged. 151–174. Lengyel Imre – Rechnitzer János (2004): Regionális gazdaságtan. Dialóg Campus Kiadó, Budapest–Pécs. Mazzola, F. – Di Giacomo, G. – Epifanio, R. – Lo Cascio, I. (2012): Territorial Capital and the Great Recession: a Nuts-3 Analysis for Central and Southern Italy. http://www-sre.wu.ac.at/ ersa/ersaconfs/ersa12/ ersa12acfinal00510.pdf (Letöltés időpontja: 2013. január 4.) Michalkó Gábor – Illés Sándor –Berényi István (2003): Adalékok a turizmus és a migráció kapcsolatának elméleti megközelítéséhez. Tér és Társadalom 17 (4): 51–65. Molnár Györgyné (2008): A növekvő lélekszámú községek helyzete Baranya megyében. Területi Statisztika 48 (4): 417–430. Nemes Nagy József (2009): Terek, helyek, régiók. A regionális tudomány alapjai. Akadémiai Kiadó, Budapest. Németh Zsolt (2008): A megyék társadalomszerkezete és a vándorlások. Demográfia 51 (2–3): 181–216. OECD (2001): Territorial Outlook. OECD, Paris. Örkény A. (szerk.) (2003): Menni vagy maradni? Kedvezménytörvény és migrációs várakozások. MTA KI, Budapest. Perruca, G. (2013): The Role of Territorial Capital in Local Economic Growth: Evidence from Italy. http://www.tandfonline.com/doi/abs/10.1080/09654313.2013.771626 (Letöltés időpontja: 2013. március 15.) Pompili, T. – Martinoia, M. (2011): Building Synthetic Indicators For Aspects of Territorial Capital Towards Their Impact On Regional Performance. http://www-sre.wu.ac.at/ersa/ ersaconfs/ersa11/ ersa11acfinal01528.pdf (Letöltés időpontja: 2012. június 4.)
TERÜLETI STATISZTIKA, 2014, 54(1): 3–18.
18
TÓTH BALÁZS ISTVÁN
Servillo, L. – Atkinson, R. – Russo, A. P. (2012): Territorial attractiveness in EU urban and spatial policy: a critical review and future research agenda. European Urban and Regional Studies 20 (4): 349–365. Stimson, R. – Stough, R. R. – Nijkamp, P. (2011): Endogenous regional development. Edward Elgar, Cheltenham. Szörényiné Kukorelli Irén (1997): A kistérségek gazdasági és társadalmi jellemzői és trendjei az Észak-Dunántúlon. Tér és Társadalom 11 (1): 147–181. Tóth Balázs István (2011): A magyar középvárosok teljesítménye a területi tőke tükrében. Területi Statisztika 51 (5): 530–543. Tóth Balázs István (2013): A területi tőke szerepe a regionális- és városfejlődésben – Esettanulmány a hazai középvárosok példáján. Doktori értekezés. Nyugat-magyarországi Egyetem, Sopron. Veneri, P. (2011): Territorial identity in Italian NUTS-3 regions. http://www.grupposervizioambiente.it/ aisre/pendrive2011/pendrive/Paper/paper_vert_AN_june_2011.pdf (Letöltés időpontja: 2012. augusztus 20.) Ventura, F. – Milone, P. – Berti, G. – Brunori, G. (2010): Some notes on identification rural webs. In Ventura, F. – Milone, P. (eds.) Networking the rural. The future of green regions in Europe. Van Gorcum, Assen. 30–48. Zonneveld, W. – Waterhout, B. (2010): Implications of territorial cohesion: an essay. http://www.esponinterstrat.eu/admin/attachments/Zonneveld.pdf (Letöltés időpontja: 2012. augusztus 20.) Kulcsszavak: területi tőke, térségi vonzerők, migráció, kistérségek, diszkriminanciaelemzés. Resume Analysing territorial capital and territorial attractiveness at the same time is becoming important nowadays. On the one hand, the author aims to reflect on some empirical results of territorial capital analyses and highlight the relations between territorial capital and territorial attractiveness based on the international scientific literature. On the other hand while seeking to gain an insight as to how segments and dimensions of territorial capital may be examined using information available in statistics databases the author also provides an empirical analysis in the case of micro-regions of Hungary. The author collected data for 174 Hungarian micro-regions, covering the years 2006-2011. After establishing some dimensions of territorial capital (natural, economic, relational, built, human, cultural and social capital) the author points out the differences regarding the segments of territorial capital. By discriminant analysis the author emphasizes that relational capital, economic capital, human capital, built capital and cultural capital are linked with the attractiveness of Hungarian micro-regions. These forms of capital are appropriate for explaining the differences of attractiveness of micro-regions, but natural capital and social capital have weaker effect on the attractiveness of micro-regions. The author also concludes that there is a great difference regarding the level of territorial capital between micro-regions of permanent domestic immigrations, low permanent domestic migrations and high permanent domestic migrations.