Területfejlesztési Koncepciója

A Dél-Alföldi Régió Területfejlesztési Koncepciója IV. kötet

Fejlesztési koncepció

A Dél-Alföldi Régió Területfejlesztési Tanácsa megbízásából készítette: a Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központja Alföldi Tudományos Intézet Békéscsaba – Kecskemét – Szeged, 1999. szeptember

A TERÜLETFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓ KÉSZÍTŐI

Szerkesztők: Dr. Timár Judit, Velkey Gábor

Program-koordinátorok: Dr. Nagy Erika, Dr. Nagy Gábor, Dr. Timár Judit, Velkey Gábor

További szerzők: Dr. Baukó Tamás, Dr. Csatári Bálint, Dr. Csordás László, Dr. Gurzó Imre, Kiss János, Dr. Kugler József, Dr. Márton János, Dr. Nagy Imre, Pál Viktor, Dr. Pálfai Imre, Dr. Rakonczai János

További közreműködők: Bencsikné Szőke Margit, Szemenyei Gyula, Vetési Sándor, Vámosné Zöld Márta

2

© MTA RKK Alföldi Tudományos Intézet

TARTALOMJEGYZÉK Tartalomjegyzék............................................................................................................3 Előzmények, a tervezés jellege, alapelve......................................................................5 Fejlesztési Stratégia......................................................................................................8 Régiószervezés ..........................................................................................................11 1.1. fejlesztési irány: „Régiótudat” és régiómarketing formálása ..............................13 1.2. fejlesztési irány: A régió közlekedéshálózati összeköttetéseinek javítása .........14 1.3. fejlesztési irány: A felsőoktatási és kutató-fejlesztő centrumok közötti együttműködés kialakítása, eredményeik közvetítése a gazdasági szereplők felé ..........................................................................................................................17 I.4. fejlesztési irány: A régióbeli oktató és kutató intézmények, a mezőgazdasági termelők, feldolgozók és szolgáltatók együttműködésére alapozva az agrárszektor szerkezeti és szervezeti megújítása, innovációs képességének fokozása a fenntarthatóság követelményeinek megfelelően ............19 A régió nemzetközi közvetítő szerepének erősítése és kiaknázása ............................25 2.1. fejlesztési irány: A régió nemzetközi és logisztikai szerepköreinek kiépítéséhez szükséges közlekedési és informatikai feltételek megteremtése.........27 2.2. fejlesztési irány: A külgazdasági, kulturális és társadalmi kapcsolatok erősítése .................................................................................................................29 2.3. fejlesztési irány: A régió felsőfokú és egyéb, nemzetközi szereppel rendelkező centrumainak erősítése a Duna–Körös–Maros–Tisza Eurorégión belül.........................................................................................................................30 2.4. fejlesztési irány: Gyógyhatású termálvízen alapuló, speciális egészségügyi ellátásra, gyógyhatású termékek előállítására és forgalmazására épülő integrált gyógy-idegenforgalom fejlesztése ..............................................................32 2.5. fejlesztési irány: A határon átnyúló együttműködések kiterjesztése, különös tekintettel a természet- és környezetvédelemre, valamint a vízgazdálkodásra.....................................................................................................33 A gazdaság versenyképességének javítása................................................................39 3.1. fejlesztési irány: A gazdasági szerkezet diverzifikálása (elsősorban az egyoldalú mezőgazdasági, tanyás térségekben) .....................................................41 3.2. fejlesztési irány: Vonzó telephelyek kialakítása a gazdasági infrastruktúra összehangolt fejlesztésén keresztül.........................................................................42 3.3. fejlesztési irány: A régióspecifikus termékeket, kulturális javakat előállító szervezetek célzott támogatása...............................................................................43 3.4. fejlesztési irány: Stratégiai jelentőségű nagyvállalatok megtelepedésének, beágyazódásának segítése, a beszállítói hálózatok kialakításának és bővítésének támogatása, a gazdasági szereplők innovációs készségének javítása....................................................................................................................45 3.5. fejlesztési irány: Környezetkímélő termelési technológiák elterjedésének ösztönzése ..............................................................................................................46 © MTA RKK Alföldi Tudományos Intézet

A Dél-Alföldi Régió Területfejlesztési Koncepciója 1999. A lakosság életminőségének javítása ......................................................................... 53 4.1. fejlesztési irány: Az iskolarendszerű képzés, szakképzés összehangolása a munkaerő-piaci igényekkel, az átképzés, munkaerő-piaci képzés fejlesztése regionális szintű egyeztetéssel................................................................................ 56 4.2. fejlesztési irány: A lakosság és a gazdasági szereplők felkészülésének elősegítése az Európai Unióhoz való csatlakozásra................................................ 57 4.3. fejlesztési irány: A humán szolgáltatások területi ellátó- és alaphálózatának fejlesztése .................................................................................... 58 4.4. fejlesztési irány: Összehangolt térségi környezetkímélő infrastruktúrafejlesztés................................................................................................................. 59 4.5. fejlesztési irány: A vidéki térségek és központjai közlekedési elérhetőségének javítása ........................................................................................ 59 4.6. fejlesztési irány: A helyi közösség védőháló-szerepének (újjá)szervezése, a civil szervezetek támogatása, a helyi és regionális kötődés és szolidaritás erősítése ................................................................................................................. 61 A regionális szintű területfejlesztés eszköz- és intézményrendszere .......................... 65 Területi információs rendszer, monitoring ............................................................ 68

4


ELŐZMÉNYEK, A TERVEZÉS JELLEGE, ALAPELVE Az 1997. június 19-én Ópusztaszeren megalakult Dél-Alföldi Regionális Fejlesztési Tanács alapszabályzatában az egyik legfontosabb célként a régió hosszú távú területfejlesztési koncepciójának, valamint stratégiai programjának kialakítása jelenik meg. A feladat elvégzésére lehetőséget kapott DARFT Területfejlesztési Kht. – egy konzorcium tagjaként – 1998. szeptember 30-án a Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központja Alföldi Tudományos Intézetét bízta meg a koncepció elkészítésével. A munka a hazai területi tervezés azon köztes fázisában kezdődött, amikor már lehetőség nyílott – még ha nem is teljes körben – a különböző területi szintek fejlesztési stratégiáinak figyelembevételével a többirányú összhang megteremtésére: 1) Az országos, a Bács-Kiskun, Békés és Csongrád megyei koncepciók legfontosabb közös és eltérő elemeit, valamint a régióban eddig elkészült kistérségi koncepciók, illetve programok fő fejlesztési irányait a tervezés előkészítő fázisában egy külön kötetben foglaltuk össze, s a regionális tervezés szerves részének tekintjük. 2) A Dél-Alföld szintjén is megfogalmazódtak már olyan előzetes, általános területfejlesztési célok, melyek beépülhettek a régió koncepciójába. a) Ilyennek tekinthetők a Dél-Alföldi alapszabályzatában rögzített feladatok:

Regionális

Fejlesztési

Tanács

•

A Dél-Alföld nagy tájai és kistérségi humán és gazdasági erőforrásainak, környezetállapotának fejlesztése, a területfejlesztési feladatok összehangolása.

•

A területfejlesztésben érintett szereplők együttműködésének elősegítése, a közös érdekek és feladatok feltárása.

•

A nagyrégióban élők életfeltételeinek jobbítása, munkához jutásának elősegítése és a térségek jövedelemtermelésének előmozdítása.

•

A térség népességmegtartó képességének növelése, a térségi identitás fenntartása, a kulturális hagyományok ápolása.

•

A régió különböző térségeiben élők életfeltételeiben meglévő különbségek mérséklése, a fejlett térségek kisugárzó hatásának növelése.

•

Az EU területfejlesztési gyakorlatának megismerése és ezen belül a területfejlesztési politika minél szélesebb körben történő alkalmazása.

•

Az országhatáron túlnyúló regionális együttműködések kialakításával a régió fejlesztésének gyorsítása.

•

A régió fejlesztésére a jelenleginél jelentősebb hazai és nemzetközi erőforrások koncentrálása, a befektetések területi hatékonyságának fokozása.

•

A saját adottságok hatékonyabb felhasználásával, a célok eléréséhez szükséges egyéb erőforrások igénybevételével az ország térszerkezetének arányos fejlesztése.


A Dél-Alföldi Régió Területfejlesztési Koncepciója 1999. •

Közreműködés a régióban kialakult társadalmi-gazdasági válsághelyzetek kezelésében.

b) Széles körű egyeztetés után, a régió igényeit és az EU finanszírozási politikáját összehangolva születtek meg az 1998-ban zajló PHARE Kísérleti Program délalföldi prioritásai: •

az agrárinnováció,

•

a termelési integrációk és együttműködések,

•

az idegenforgalom,

•

a régiómarketing,

•

a közgazdasági infrastruktúra fejlesztése.

3. Nem készültek még a Dél-Alföldre vonatkozó, elfogadott ágazati tervek. Így a DAREK és a DARIB fejlesztési elképzelésein túl a megyékre vonatkozó, valamint az országos dokumentumokat, így az Alföld Programot vettük figyelembe. Az írásos tervanyagok felhasználása mellett számos területfejlesztési szereplő véleménye épült be a koncepcióba. Az egyéni interjúkon túl több száz, régióban élő és dolgozó gazdasági, politikai, intézményi vezetőt kerestünk meg egy kérdőív segítségével. Már az előzetesen felvázolt stratégiát is öt (szakmai szervezetek, különböző területi szinten működő politikusok, a DATTE kistérségi menedzserei, a DARIB tagjai, illetve meghívottjai, egyetemi oktatók és hallgatók részvételével zajló) regionális szintű fórum vitatta meg, s a – külön e célra alakult – Tanácsadó Testület javaslatai is formálták. A közös gondolkodás eredményeként született, a 18/1998. (VI. 25.) KTM rendelet szerint a „javaslattevő fázist” jelentő, itt közölt fejlesztési koncepció csak az előkészítő szakasz dokumentumaival, így a tervelőzményeket összegző kötet mellett a régió fejlesztésére ható külső tényezők és belső adottságok tényadatait, rendszerezését, értékelését, a fejődés lehetséges irányainak vizsgálatát tartalmazó helyzetértékelő kötetekkel együtt értelmezhető. Ezek legfontosabb elemeit az egyes fejlesztési prioritások kiemelt problémákat felsorakoztató fejezetei is tartalmazzák, szembeállítva azokat a reális, hosszú távon kielégíthető szükségletekkel. Az Országos Területfejlesztési Koncepcióhoz igazodva, a helyzetértékelésben felvázolt, lehetséges területi fejlődési irányokról azt feltételeztük, hogy azok időben váltakozva követik egymást, s a polarizált, majd a közepesen koncentrált fejlődés után a 15 éves szakasz végén már a dekoncentrált forgatókönyv elemei is megjelennek. Ennek megfelelően, bár a tervidőszak elején még számos bizonytalanságot okoz a Dél-Alföld fejlődésében a délszláv háború, a gazdasági szerkezetváltás, a központi forrásoktól függő közlekedésfejlesztések elhúzódása, a regionális eszköz- és intézményrendszer kialakulatlansága, mégis, a hosszú távú területfejlesztési stratégiát olyan hazai fejlődési irányban bízva vázoltuk fel: •

amelyben a gazdaság stabil fejlődésére, az Európai Unióhoz való mielőbbi csatlakozásra, a délszláv válság rendezésére számítva feltételezhető, hogy a DélAlföld a kibővülő EU „kapu-szerepet” betöltő, annak előnyeit kihasználó régiójává válik;

•

amelyben a gazdasági szerkezetváltás, a gyorsuló innovációterjedés, a területi fejlődés jelenleginél enyhébb térbeli koncentrációja, az egyközpontúságában

6


Előzmények, alapelvek oldódó közlekedéshálózat vélhető megvalósulása reális célkitűzéssé teszi, hogy a Dél-Alföld – kölcsönös együttműködés révén formálódó integrált településhálózatra építve – a régiószervezés egyik hazai modelljévé váljon; •

amelyben a régióval mint önálló forrásokkal és döntéshozatallal rendelkező, az EU megfelelő forrásainak fogadására is alkalmas területfejlesztési szereplővel lehet számolni, s így valós értelmet kaphat a közös problémák, a belső területi egyenlőtlenségek szolidaritáson alapuló kezelésének kívánalma.

E koncepció az Európai Unióban alkalmazott, a hazai regionális politika gyakorlatának is megfelelő legfontosabb alapelveket követi. Olyan keretjellegű fejlesztési irányokat javasol, melyek lehetőséget kívánnak adni a területfejlesztési szereplők önálló mozgásterének (szubszidiaritás), feltételezik a hatáskörök decentralizációját, erőteljesen ösztönzik a közreműködő szervezetek összetételében, működésében, a szereplők kapcsolatrendszereiben érvényesíteni kívánt partnerséget, valamint a tervezés és megvalósítás nyilvánosságát, demokratizmusát. Olyan irányelveket fogalmaz meg, melyek feltételezik a tervszerűséget, komplexitást, koordinációt és kooperációt. Az önerőre támaszkodás elképzelhetetlen a megyei szervezetek, kistérségi fejlesztési társulások, helyi önkormányzatok, gazdasági szereplők, civil szervezetek és a lakosság aktív közreműködése nélkül. Ennek érdekében az egyes fejlesztési prioritások megvalósításához szükséges legáltalánosabb beavatkozások, illetve résztvevők körét a különböző területegységek szintjén is felvázoltuk. Számolni kell azzal, hogy a regionális fejlődést alapvetően meghatározó legfontosabb tényezők az átmenet időszakában, a regionális szint intézményi, pénzügyi kereteinek átalakítását, az Európai Unióhoz való csatlakozást követően lényeges változásokon mehetnek át. Ezért a területi tervezésnek folyamatos tevékenységet kell jelentenie. Rendszeresen ellenőrizni kell a stratégia céljainak megvalósulását, a rövid (2 év), közép- (3–6 év) és hosszú távú (7–15 év) programok, a koncepcióban jelzett, várható társadalmi, gazdasági, környezeti hatások alakulását, a változó körülményekhez igazodóan korrigálva a feladatokat. A Dél-Alföld sikeres fejlesztéséhez azonban mindenekelőtt egy olyan regionális területfejlesztési koncepció megalkotására és felvállalására van szükség, mely társadalmi vitában érlelődik és széles körű konszenzus eredménye.


7

FEJLESZTÉSI STRATÉGIA

A Dél-Alföld váljék:

önálló arculattal rendelkező, sikeres nemzetközi szereplővé a kibővülő EU Délkelet-Európára nyíló kapujaként;

Régiószervezés

a régióépítés egyik hazai modelljévé, a közös érdekeken alapuló együttműködés és a regionális léptékű hálózati innovációk révén;

A régió nemzetközi közvetítő szerepének erősítése és kiaknázása

belső erőforrásaira támaszkodva, a közös problémák megoldásával, a külső és belső perifériák integrációját megvalósító térséggé, melynek valamennyi lakója számára biztosítható a minőségi életviszonyok fokozatos javításának lehetősége.

A gazdaság versenyképességének javítása

partnerség kooperáció nyitottság alkalmazkodó képesség fenntarthatóság koncentráció © MTA RKK Alföldi Tudományos Intézet

A lakosság életminőségének javítása

Fejlesztési stratégia Fejlesztési irányok

Prioritások

1.1. "Régiótudat", régiómarketing … 1.2. A régió közlekedéshálózati összeköttetései …

Régiószervezés

1.3. Felsőoktatási centrumok együttműködése… 1.4. Agrárinnováció …

2.1. Nemzetközi közlekedési szerepkörök … 2.2. Külgazdasági, kulturális kapcsolatok … 2.3. Felsőfokú, nemzetközi centrumok …

A régió nemzetközi közvetítő szerepének erősítése és kiaknázása

2.4. Integrált gyógyidegenforgalom … 2.5. Határon átnyúló környezetvédelem …

3.1. A gazdasági szerkezet diverzifikálása … 3.2. Vonzó telephelyek, gazdasági infrastruktúra … 3.3. Régióspecifikus termékek, kulturális javak …

A gazdaság versenyképességének javítása

3.4. Beszállítói hálózatok ... 3.5. Környzetkímélő termelési technológiák …

4.1. Munkaerő-piaci képzés, átképzés … 4.2. Az EU-hoz való csatlakozásra készülés… 4.3. Humán szolgáltatások…


4.4. Környzetkímélő infrastruktúrák ... 4.5. Vidéki térségek közlekedési elérhetősége... 4.6. A helyi közösségek szerepe …


9

1. FEJLESZTÉSI PRIORITÁS: RÉGIÓSZERVEZÉS A FEJLESZTÉSI PRIORITÁS INDOKOLTSÁGA A regionalizáció magyarországi folyamatában a dél-alföldi régió élen jár intézményrendszere kiépítésének megkezdésében, melyhez nagyban hozzájárultak olyan szerveződések, mint a DARIB, a DAREK és a kistérségi területfejlesztési társulások modellértékű összefogása: a DATTE. Területi lehatárolását is a legkevesebb vita övezte, a PHARE kísérleti minta-program kínálta lehetőségek révén pedig alkalom nyílt az első tapasztalatok megszerzésére az érdekelt szereplők területfejlesztési célú, regionális léptékű együttműködésére. Ezen adottságok kihasználása, a városok sokoldalú együttműködésre alapozó hálózattá szerveződése, az új típusú város-falu kapcsolatok segítségével a minőségi életviszonyok javításának lehetőségét a hátrányos helyzetű vidéki térségek lakói számára is biztosító harmonikus térszerkezet kialakítása a Dél-Alföldet a régióépítés egyik hazai modelljévé, sikeres nemzetközi szereplővé teheti. E cél elérését szolgáló legfontosabb és/vagy leggyorsabb eredményekkel kecsegtető, az EU előcsatlakozási támogatásaihoz szükséges együttműködések mechanizmusának kimunkálását és elsajátítását eredményező beavatkozási területek: • az innovációterjedést, az urbanizált tengelyek kiépülését lehetővé tevő, a régió külső megközelítését meggyorsító közlekedésfejlesztés, • a közös problémák felismerését és kezelését, a gazdaság megújulását előmozdító régióidentitás- és –marketingformálás, • a Dél-Alföld szellemi centrumaiként szolgáló városi felsőoktatási és kutató-fejlesztő intézmények hálózatépítést segítő együttműködésének, a falusi térségek fejlődésére is erőteljesen kiható agrárkutatás, -oktatás, mezőgazdasági termelés, feldolgozás és szolgáltatás más ágazatok számára is példát mutató vertikális és horizontális integrációjának támogatása.

PROBLÉMÁK – SZÜKSÉGLETEK A korábbi évtizedek merev, dominánsan hierarchikus kapcsolati hálóit a rendszerváltás jelentősen oldotta, de még nem jöttek létre új típusú, partnerségen alapuló, a régiót egybefűző együttműködési hálózatok a közös problémák megoldására. A tradicionális városok között erőteljes a rivalizálás, falusi környezetükre való pozitív hatásukat gyengíti a „befelé fordulás”. A belső területi, térségi, ágazati érdekek gyakran ütköznek, az összefogás tartalmi hátterét egyelőre szinte kizárólag a külső források megszerzésének reménye adja. A regionális identitás hiányában a Dél-Alföld – mint az együttélés közös tere – az érzelmek, viszonyulás szintjén még nem jelenik meg az emberek tudatában, így nem válhat egy aktív marketing-stratégia szerves alkotóelemévé sem. Rendkívül fontos a Dél-Alföld homogenitását biztosító közös elemek erősítése, a közösen vállalható értékek beépítése a régióképbe, annak megismertetése a térségben élőkkel, az idelátogatókkal és a külső befektetőkkel. Ugyanakkor mielőbb szükség van e


A Dél-Alföldi Régió Területfejlesztési Koncepciója 1999. közös vonások és érdekek által is összekapcsolt, erősödő kooperáció és összehangolt fejlesztés révén egymást és a környező falvakat is dinamizálni képes városhálózatra. A régió gazdasági fejlődésének egyik legnagyobb akadálya a fővárosi közlekedési kapcsolatok nem megfelelő kiépítettsége. Ez hátráltatja a Dél-Alföld több városának intenzív összekapcsolódását is. A sugaras fővonalakra merőleges, régión belüli és a Budapestet elkerülő régióközi transzverzális (kelet-nyugati) összeköttetések hiánya, illetőleg alacsony színvonalú kiépítettsége jelenleg a régióépítés egyik legfontosabb korlátja. Mindez jelentősen gátolja a Dél-Alföld tranzitszerepéből adódó lehetőségek kihasználását is. A probléma jelentőségét felismerve – a hatalmas forrásigényekhez képest várhatóan hosszabb távon is szűkös állami finanszírozási lehetőségek közepette – alapvető fontosságú, hogy a régió részben eltérő érdekeket képviselő területfejlesztési szereplői meg tudjanak egymással állapodni az állami közlekedéspolitika felé képviselt igények súlypontjaiban és sorrendjében, hiszen e kormányzati, állami engedélyezési körbe és kompetenciába tartozó fejlesztések előmozdításához a régiót alkotó térségek képviselőinek egységes fellépésre és kiegészítő források felkutatására van szükség. A Dél-Alföld az országban Budapest után a második legnagyobb felsőoktatási bázissal, és specializált kutatási-fejlesztési potenciállal rendelkezik. Ezek gazdasági és területfejlesztő hatásai azonban jelenleg a lehetségesnél jóval kisebb mértékűek és a lehetségesnél szűkebb területen koncentrálódnak. A K+F szektor legtöbb partnere és piacai a régión kívül vannak vagy külföldiek. A Dél-Alföld a műszaki fejlesztések tekintetében messze elmarad az ország innovációban élenjáró térségeitől, a diplomás szakemberek aránya pedig csak a felsőoktatási centrumokban (elsősorban Szegeden) kiemelkedő. Elengedhetetlen a szellemi erőforrások integrálása és a régió fejlesztésében való fokozottabb szerepvállalása. Ennek érdekében ki kell alakítani egyrészt a kutatás-fejlesztési és felsőoktatási intézmények, másrészt a K+F szektor és a gazdasági szereplők közötti folyamatos információáramlás és együttműködés csatornáit, hogy ily módon – a térség hosszú távú céljaihoz kapcsolódva – húzó hatást gyakorolhassanak a társadalom és gazdaság más területeire is. Az ország régiói között a Dél-Alföldön legmagasabb a mezőgazdasági foglalkoztatottak aránya. A jelentős számú agrárértelmiséget tömörítő fejlett oktató, kutató intézmények sem indukáltak e nagy számú, főleg vidéki népesség eltartásának problémáit enyhítő szerkezeti-szervezeti megújulást az agrárszektorban. A növénytermelési ágazatok arányai kedvezőtlenül változtak az extenzív területhasznosítás irányába. Az állattenyésztés mennyiségi és minőségi visszaesése, valamint a rendszeresen ismétlődő piaci anarchiák nem ösztönöznek távlatos termelői magatartásra. Az információhiány és az agrárszereplők ismételt dezinformálása vészterhessé növelte a termelői kockázatot. Nem jöttek létre a termelők korszerű, EU-típusú értékesítő-, marketing-intézményei. Az európai piacokon is versenyképes élelmiszergazdaság fejlődéséhez elengedhetetlen az innováció beépítése a gazdálkodás gyakorlatába az oktató és kutató intézmények EU-típusú folyamatos közreműködésével. Legnagyobb szükség a folyamatos és a termelők befogadóképességéhez igazodó információáramlás megteremtésére van. A hiteles tájékoztatás rendszere és összekapcsolása az állami és érdekképviseleti szervezetek tevékenységével kiegyensúlyozottabb agrárpiaci helyzetet teremthet. A régió 12


Régiószervezés agrárgazdasági és politikai szereplőinek egységes, hatékony érdekérvényesítése kívánatos az agrártörvények egész sorának felülvizsgálatához és a joghézagok felszámolásához.

CÉLOK •

Olyan egységes, pozitív régió-imázs megteremtése és elterjesztése, melynek része egy ágazati és területi szereplők közti, közös érdekeken alapuló, modell-értékű együttműködés, a Dél-Alföld integrációját segítő hálózatépítés.

•

A nagy kapacitású sugaras pályák megépülésével a Dél-Alföld „közelebb kerülése” az ország centrumához, városai „közelítése” egymáshoz, és a régió vonzóbb célterületté válása a tőke(beáramlás) számára. A keresztirányú összeköttetések bővítése által a belső integráció, kohézió és a szomszédos régiókkal való kapcsolatrendszer erősítése.

•

A képzési szerkezetüket folyamatosan megújítani képes, integrált felsőoktatási intézmények és a régió gazdaságában nagyobb szerephez jutó kutatóintézetek együttműködése révén egyes tudásigényes ipari és szolgáltató ágazatok fejlődésének előmozdítása; a Dél-Alföld valamennyi térsége innovációfogadó, jövedelemtermelő képességének javítása; a mezőgazdasági termelőkkel, feldolgozókkal és szolgáltatókkal való kooperáció segítségével a minőségorientált piacgazdasági kihívásoknak és a vidékfejlesztés korszerű követelményeinek megfelelő, a régió belső kohézióját erősítő agrárszektor kiépítése, az EU-kompatibilitás megteremtése.

1.1. FEJLESZTÉSI IRÁNY: „RÉGIÓTUDAT” ÉS RÉGIÓMARKETING FORMÁLÁSA Első lépésként rövid távon – a térségben folyó természet- és társadalomtudományi kutatásokra támaszkodva – részletesen fel kell tárni a régió adottságait, a homogenitás legfontosabb elemeit, a területi identitás erősödését és az „eladhatóságot” egyaránt segítő értékeket s a szolidaritást igénylő belső egyenlőtlenségi viszonyokat. Meg kell formálni a régió önálló arculatát, az ágazati, települési, kistérségi marketing-stratégiákba egyaránt átemelhető „logo”-t, jelmondatot. A régió helyi lakossággal, betelepülőkkel, idelátogatókkal, befektetőkkel való megismertetésére, pozitív imázsának terjesztésére, vonzóvá tételére az alábbiak javasolhatók: •

A helyismereti, monográfia-készítési tevékenységek eredményeit is felhasználó földrajzi, történelmi, ökológiai-környezetvédelmi, néprajzi, a Dél-Alföldre vonatkozó, a régiók Európájának ismeretanyagába ágyazott tananyagok szakszerű, folyamatos helyi oktatása komoly előrelépést jelentene.

•

Támogatni kell a háromszintű (helyi, regionális és országos) televíziózás és rádiózás hatékony együttműködésének megvalósítását, kihasználva az egyes szintekben rejlő előnyöket (a régiótudat erősödését és a régiómarketinget szolgáló társadalmi párbeszéd, információközvetítés, a stúdiók által sugárzott anyagok archiválása). El kell érni, hogy teljes műsoridőben sugárzó regionális frekvencia álljon rendelkezésre.

•

Az írott sajtó az eddigieknél lényegesen többet tehet a régióról szóló ismeretek közvetítésében, a fejlesztési elképzelések, programok bemutatásában. Rövid távon


13

A Dél-Alföldi Régió Területfejlesztési Koncepciója 1999. reális egy eseti megjelenésű "Régió Híradó" vagy "Régió Közlöny" megjelentetése, hosszú távon viszont elképzelhető egy regionális napilap működtetése is. •

Már rövid távon jobban kihasználhatók az Internet-ben rejlő lehetőségek. Ösztönözni kell a még be nem kapcsolódott településeket, kistérségeket, gazdasági szereplőket a hálózaton való megjelenésre, annak használatára, s a felhalmozódott ismeretanyagból célszerű lenne régiószinten egy jól strukturált, átlátható, küllemében és tartalmában is vonzó rendszert kialakítani, majd azt folyamatosan aktualizálni és bővíteni.

•

A gazdaság területén a telephelykataszter-felmérés rövid távon, regionális üzleti kalauz, illetve „Ki Kicsoda” összeállítása középtávon indokolt. Mind a régióban szervezett, mind a hazai és külföldi fórumokon, kiállításokon, vásárokon és más rendezvényeken, s ugyanígy a különböző propaganda-anyagokban célszerű megjeleníteni a régió nevét, „logó”-ját, a külvilág felé küldött „üzenetét”.

•

Támogatandók a régiótudat és régiómarketing formálását segítő civil szervezetek, közösségfejlesztő, hagyományőrző és -teremtő rendezvények, azok regionális hálózattá szervezése, továbbá a regionális tudományos tanácskozások, szakmai találkozók.

A régiómarketing formálásában kiemelten kell építeni a régión kívüli szoros, már meglévő kapcsolatokra, így különösen a szomszédos megyékkel, régiókkal való gazdasági, kulturális együttműködésekre, valamint a Dél-Alföldi régió egyes megyéinek más társulásaira is (Duna–Körös–Maros–Tisza Eurorégió, Román–Magyar Phare-CBC megyéi, Duna-menti Tartományok Közössége, Duna–Dráva–Száva Eurorégió).

1.2. FEJLESZTÉSI IRÁNY: A RÉGIÓ KÖZLEKEDÉSHÁLÓZATI ÖSSZEKÖTTETÉSEINEK JAVÍTÁSA A régiónak az országos áramlásokba való jobb bekapcsolása, fő szerkezeti tengelyeinek kialakítása, gazdasági fejlődésének segítése érdekében a legfontosabb teendő az itteni centrumokat Budapesttel összekötő, zömmel a transzeurópai folyosóknak is részét képező gyorsforgalmi utak mielőbbi kiépítése, és a vasúti fővonalak teljesítőképességének lényeges javítása. A gyorsforgalmi úton még nem elérhető két megyeszékhely, Szeged és Békéscsaba budapesti összeköttetésének megteremtése érdekében haladéktalanul meg kell kezdeni, és legkésőbb 2002-re be kell fejezni az M5 autópálya hiányzó szakaszának megépítését, és Békés megye hátrányos helyzetére való tekintettel régió-szinten is mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy az M44 gyorsforgalmi utat már középtávon építsék ki. Az M5-höz kapcsolódó és azzal együtt a IV. sz. transzeurópai közlekedési folyosó részét képező M43 gyorsforgalmi út teljes kiépítésére is középtávon sort kell keríteni. Az e tengelyektől távol eső térségek budapesti közúti összeköttetésének javítása érdekében szükséges a Battonya– Orosháza–Szentes(–Kiskunfélegyháza–M5) főútvonali kapcsolat kiépítése, illetve az 51-es főút rekonstrukciója és Solt–Dunapataj közötti védgáti szakaszának nyomvonaláthelyezése. A Duna menti és észak-békési települések számára régión kívüli gyorsforgalmi utak (M6–M56, illetve M4) megépítése jelentheti a főváros elérésének javulását. A közutak terhelésének csökkentése, a vasúti szállítás versenyképességének biztosítása és a régió logisztikai potenciáljának kihasználása érdekében igen fontos a buda-

14


Régiószervezés pesti irányú vasúti fővonalak fejlesztése, amelyre számos európai támogatás, illetve hitelkonstrukció is igénybe vehető.


15

A tervezett gyorsforgalmi utak és logisztikai centrumok potenciális hatásterületei M4

Budapest Budapest

Bucsa Kertészsziget

5 M

Ecsegfalva Füzesgyarmat

Debrecen

Szolnok Szolnok, Budapest

Kunpeszér

Dévaványa SZEGHALOM

Felsőlajos

Lajosmizse

Ladánybene

Tass

Körösnagyharsány

Kunbábony

Kunadacs

MÉNTELEK

M8

KATONATELEP

Kerekegyháza

Homokszentlőrinc

Dunavecse Balázs

Apostag

Újsolt

ENDRŐD

HETÉNYEGYHÁZA

Fülöpháza

SZABADSZÁLLÁS

Nyárlőrinc

Ballószög

Kisizsák

Fülöpszállás

Helvécia

Ágasegyháza

SOLT

Kardos

Csengőd

Fülöpjakab

Páhi

Dunapataj

Felsőerek

M6

ERDŐTELEK

SOLTVADKERT

Szank

Uszód Foktő

KALOCSA

Szakmár

Pusztaszer

Öregcsertő

NEGYVENSZÁLLAS

Imrehegy

Kömpöc

TAJÓ

Harkakötöny

M5

M9

Fajsz

Kunfehértó

Érsekhalma

Balotaszállás Pusztamérges

Nemesnádudvar

M9

JÁNOSHALMA

Sükösd

Tompa

BÁCSALMÁS

Dunafalva

Csátalja

Madaras Gara

Kisdombegyház

TOMPAPUSZTA

BATTONYA

Pitvaros Csikóspuszta

Kövegy

gyorsforgalmi út 10-20 km-es hatásterülete

Ferencszállás

Nagylak

Kiszombor Kübekháza

gyorsforgalmi út gyorsforgalmi út 10 km-en belüli hatásterülete

SZÖREG

ÚjszentTisza- iván sziget

logisztikai centrum logisztikai centrum hatásterülete

M8

Csanádpalota

MAKÓ

BAJA

MEZŐHEGYES

Magyarcsanád

gyorsforgalmi út 20-30 km-es hatásterülete Arad, Bukarest

a Déli Autópálya tervezett nyomvonala elsőrendű főút másodrendű főút

Szabadka, Belgrád

Bácsborsód

Nagybaracska

Deszk Klárafalva

Lőkösháza

Dombegyház

Királyhegyes

M4 3

Kevermes

Magyardombegyház

Csikéria

Bácsbokod

Bátmonostor

Domaszék

Röszke

Bácsszőlős

Vaskút

Földeák

Óföldeák

Ásotthalom

Kelebia

Tataháza

Mátételke

MEZŐKOVÁCSHÁZA

Végegyháza

Ambrózfalva Csanádalberti

RÁKOS

M5

Felsőszentiván Csávoly

Algyő

Maroslele

MÓRAHALOM

Mélykút

BAJA

BATIDA

KISKUNDOROZSMA

Öregmajor

Dávod

Nagykopáncs

Ruzsa

Érsekcsanád

Dombiratos

TÓTKOMLÓS

Békéssámson

SZEGED Öttömös

Arad, Bukarest

Almáskamarás

Kunágota

Nagyér

Szatymaz Zsombó

ELEK Nagykamarás

SZIKÁNCS

Zákányszék

Kisszállás

Borota Rém

6 M5

Nagybánhegyes Magyarbánhegyes

Dóc

Sándorfalva

Bordány

Üllés

Medgyesegyháza

Kaszaper

HÓDMEZŐVÁSÁRHELY

Forráskút

Kéleshalom

Szeremle

Székkutas

Zsana Kígyósgyán

Pécs

Balástya

Pusztaottlaka

Medgyesbodzás Kardoskút

KÚTVÖLGY

Kígyós

KISKUNHALAS

Dusnok

47

Kétegyháza Gábortelep

d, Ara rest ka Bu

Szeksz ár NY-Dun d ántúl

Csólyospálos

Császártöltés

Hajós

M

Mártély

KISTELEK

Kiscsala

Hillye

Miske

Tompahát

Újkígyós

Csanádapáca

Pusztaföldvár

Ópusztaszer

KISKUNMAJSA

Alsómégy

Drágszél

Szabadkígyós Csabaszabadi

Gerendás

OROSHÁZA

MINDSZENT

BODOGLÁR

Pirtó

DÉNESMAJOR

GYULAVÁRI

Telekgerendás

Árpádhalom

Derekegyház

Baks

Csengele

KECEL

Homokmégy Bátya

Munkástelep

GERLA

GYULA

Nagymágocs

Szegvár

Ótompahát

Jászszentlászló

Tázlár

Csanytelek

Kötegyán

MEZŐMEGYER

BÉKÉSCSABA

Nagyszénás

Csorvás

SZENTES Tömörkény

Petőfiszállás

Bócsa

SARKAD Doboz

Kamut

Kétsoprony

Fábiánsebestyén

Pálmonostora Móricgát

Fischerbócsa Vadkertitó

Újtelek

Dunaszentbenedek

Felgyő

Gátér Alsómonostor

KISKŐRÖS

Szeliditópart

Eperjes

Gádoros

Bugacpusztaháza

Tabdi Kaskantyú

Ordas Géderlak

KISKUNFÉLEGYHÁZA

Bugac

Harta Akasztó

MAGYARTÉS

Újszalonta Méhkerék

Murony

M4 4

BOKROS

Geszt Mezőgyán

Sarkadkeresztúr

BÉKÉS

Kondoros

Nagytőke

CSONGRÁD

Tarhos

MEZŐBERÉNY Hunya

Tiszaalpár

Kunszállás Jakabszállás

Orgovány

Nagygyanté

Csabacsűd

IZSÁK Soltszentimre

Dunatetétlen

Zsadány

Bélmegyer

Köröstarcsa

Örménykút

Városföld

Okány

Vésztő

Csárdaszállás

Békésszentandrás

Kurjantópuszta

Dunaegyháza

GYOMAENDRŐD

SZARVAS

M44

Lakitelek

KADAFALVA

Körösújfalu

Szolnok

TISZAKÉCSKE

Szentkirály

KECSKEMÉT

Biharugra

47

Kunbaracs Szalkszentmárton

Körösladány

M

Székesfehérvár

Nagylapos

TISZABÖG

M8

tervezett főút

Kunbaja

vasúti törzshálózati fővonal egyéb vasútvonal

Katymár

település belterülete

Bácsszentgyörgy

SZEGED megyeszékhely

Hercegszántó Budzsák

ád lgr Be

Hóduna

© MTA RKK ATI

MAKÓ

város

Doboz

község

GERLA

egyéb belterület

Hóduna

jelentősebb külterületi lakott hely

Régiószervezés Ezért el kell érni, hogy a MÁV fővonali rekonstrukciós programjába kerüljön be a Cegléd–Kecskemét–Kiskunfélegyháza–Szeged vasút teljes szakasza, és rövid távon kezdődjön meg a második villamosított vágány kiépítése is. A helsinki folyosóknak is részét képező két fővonal közül a Kelebia–Kiskunhalas– Budapest vasút mielőbb teljes korszerűsítése szükséges, a második vágány kiépítését a jugoszláviai helyzet alakulásától alapvetően befolyásolt nemzetközi teherforgalmi igényektől függően kell megkezdeni. A Békéscsaba–Szolnok vonalon a kétvágányúsítás befejezése, Lőkösháza–Békéscsaba között a pálya rekonstrukciója érdekében már rövid távon szükséges a régió forrásszerző erőfeszítéseit összpontosítani. A régió belső kapcsolatrendszerének és kiegyenlített területi fejlődésének segítése szempontjából kulcsfontosságú a három megyét összefűző és interregionális kapcsolatok javítása. A legsürgetőbb feladat egyes régóta hiányzó dunai és tiszai hidak megépítése, illetve a meglevőkön a szükséges rekonstrukciók elvégzése. Már rövid távon megoldandó a kormányzati prioritást is élvező új tiszaugi és Szekszárd térségi hidak (2000 végéig, illetve 2002-ig), majd az M43-as út Szegedtől északra tervezett Tiszahídjának felépítése főhálózati összeköttetésükkel együtt. Hasonló jelentőségű a dunaföldvári hídnak a bajaihoz hasonlóan történő teljes rekonstrukciója 2001-ig, hiszen ezzel mindenhol megoldódna a vasúti és közúti forgalom szétválasztása is. Középtávon szükséges a Dunaújváros térségi Duna-, illetve az Algyőnél tervezett új Tisza-híd megvalósítása. E hidakra alapozva – a forráslehetőségek és a forgalomnagyság függvényében először akár főúti, autóúti szintű kiépítéssel – ütemezetten meg kell kezdeni az M43, az M8 és a déli gyorsforgalmi út megvalósítását, amelyek a régió új közúti tengelyei lehetnek és logisztikai szerepkörét is erősíthetik. A déli gyorsforgalmi út két alternatívája a kormánytervekben szereplő M9-M47 autóút, illetve az ennél atraktívabb, várhatóan nagyobb területfejlesztési hatású és nagyobb térséget feltáró, magánbefektetők által tervezett Déli Autópálya. A két fejlesztés közül a régiónak azt célszerű támogatnia, amelynek nagyobb a realitása, és várhatóan hamarabb elkészül. Mindhárom megye érdekében állna a régiót átszelő vasúti kapcsolat megteremtése. Az egykori Alföld-Fiume vasút (Nagyvárad–Békéscsaba–Szeged–Szabadka–Baja– Zágráb) felélesztése érdekében mielőbb tárgyalásokat kell kezdeményezni a Szeged– Szabadka–Bácsalmás pályaszakasz jugoszláv területen levő részének közös használatú peage-vonalként történő hasznosításáról, s megegyezés esetén el kell végezni a kapcsolódó magyar szakasz rekonstrukcióját. Az új összeköttetések kiépítésével párhuzamosan a meglevő főúthálózat állapotának fokozatos javítását (elsősorban a rehabilitációk folytatását és az utak teherbírásának az EU-csatlakozás miatt sürgető növelését) is szorgalmazni kell. A régiónak elvi támogatással segítenie kell a területén kívül eső, de a régió érdekét is szolgáló stratégiai jelentőségű fejlesztéseket.

1.3. FEJLESZTÉSI IRÁNY: A FELSŐOKTATÁSI ÉS KUTATÓ-FEJLESZTŐ CENTRUMOK KÖZÖTTI EGYÜTTMŰKÖDÉS KIALAKÍTÁSA, EREDMÉNYEIK KÖZVETÍTÉSE A GAZDASÁGI SZEREPLŐK FELÉ A régióépítésben nélkülözhetetlen a K+F tevékenységgel is foglalkozó intézmények közötti széleskörű együttműködés kialakítása. Ennek első lépéseként – a rendszeres információáramlás kereteinek megteremtése, illetve erősítése érdekében – a régiónak © MTA RKK Alföldi Tudományos Intézet

17

A Dél-Alföldi Régió Területfejlesztési Koncepciója 1999. az érintett szervezetekkel közösen kutatási-fejlesztési információs bázist kell létrehoznia és működtetnie. A további feladatok e téren a következők: •

A felsőoktatási, kutatás-fejlesztési szereplők, illetve a régió fontosabb gazdasági és politikai döntéshozói között kapcsolatteremtő fórumok, rendezvények szervezése, hosszabb távon a folyamatos és intézményes egyeztetés kialakítása, működtetése. Ennek során szorgalmazni kell a szakmai műhelyek közötti kapcsolatok kialakítását, közvetlen gyakorlati célú és jelentős haszonnal kecsegtető iparközeli kutatási programok kidolgozását, megvalósítását, valamint közös kutatási irányok meghatározását. Mindemellett, esetenként információkkal, célzott anyagi támogatással is segíteni kell a régión belüli kutatási intézmények együttműködésével megvalósítani tervezett tudományos projekteket.

•

A nemzeti tudomány-, agrár- és egyéb politikák kialakításakor a regionális kutatási együttműködéseket ösztönző programok szorgalmazása, ebben a régió érdekeinek közös képviselete (környezeti, biológiai, orvosi, illetve speciális fizikai, agrár- és társadalomtudományi kutatások).

•

A Dél-Alföld számára fontos kutatási témák megfogalmazásával, egyes kutatási megbízásokkal a régió – mint megrendelő – igényeinek közvetítése a K+F szereplők felé, közvetlenül is bevonva őket alapvető célkitűzései kidolgozásába és megvalósításába.

•

A K+F intézmények marketing-tevékenységének, illetve kutatási eredményeik értékesítésének a régió által szervezett, intézményes segítése.

A régiót érintő gazdasági stratégiák kidolgozása – egyebek mellett az ipari parkok ágazati profiljának meghatározása – és megvalósítása során a K+F intézményekben rendelkezésre álló szellemi tőkére és műszaki infrastruktúrára alapozva célszerű a biotechnológiai ipar, a környezetvédelmi iparok, technológiák, illetve a speciális (kutatásigényes), magas hozzáadott értéket tartalmazó élelmiszeripari tevékenységek fejlesztésének segítése. Ösztönözni kell továbbá, hogy az itteni kutató-fejlesztő intézmények vállaljanak fel piaci, szolgáltató szerepet a régióban (szakmai tanácsadás, szakértői hálózat, az alkalmazások monitoringja), amivel saját pozícióikat is erősíthetik. A Dél-Alföld jövőjének alakulásában hosszabb távon is meghatározó szerepet fog játszani felsőoktatásának szerkezete és színvonala. Ezért – az intézmények autonómiájának tiszteletben tartása mellett – szükség van a régió közvetítő szerepére a munkaerőpiac szakember-igényeihez legjobban igazodó képzési irányok és formák megtalálása, valamint a hallgatókért folyó versenyben várhatóan a dél-alföldi intézmények között is keletkező konfliktusok feloldása érdekében. A régió intézményeinek a jelenleginél jóval nagyobb szerepvállalása lenne szükséges a műszaki fejlesztések humán erőforrásainak biztosításában. Ezért – a meglevő tradíciók megőrzésén túl – indokolt a műszaki felsőoktatás bővítése, s a kecskeméti főiskolai bázis mellett a DélAlföld valamely más centrumában is a műszaki képzés megindítása. Kulcsfontosságú mindezeken túl a régió felsőoktatási potenciáljában rejlő térségfejlesztő hatások kiterjesztése elsősorban a munkaerőpiac változásaihoz legrugalmasabban alkalmazkodni képes képzési formák (felsőfokú szakképzés, távoktatás) ösztönzése révén. A humán erőforrások hiányával küzdő, elmaradott kistérségek szakember-hiányának csökkentése érdekében speciális támogatási formák (régiós ösztöndíjak, letelepedési támogatások stb.) kidolgozása is célszerűnek látszik.

18


Régiószervezés

I.4. FEJLESZTÉSI IRÁNY: A RÉGIÓBELI OKTATÓ ÉS KUTATÓ INTÉZMÉNYEK, A MEZŐGAZDASÁGI TERMELŐK, FELDOLGOZÓK ÉS SZOLGÁLTATÓK EGYÜTTMŰKÖDÉSÉRE ALAPOZVA AZ AGRÁRSZEKTOR SZERKEZETI ÉS SZERVEZETI MEGÚJÍTÁSA, INNOVÁCIÓS KÉPESSÉGÉNEK FOKOZÁSA A FENNTARTHATÓSÁG KÖVETELMÉNYEINEK MEGFELELŐEN

A régió "szürkeállományának" magasabb fokú hasznosítása és gyarapítása érdekében az élelmiszergazdaságot és a hozzá kapcsolódó vidékfejlesztést illetően a következők javasolhatók: • a felsőoktatási és kutató helyek kiemelt fejlesztése, • a K+F programok bővítése és az elért tudományos-szakmai eredmények, valamint a hazai és nemzetközi tapasztalatok gyakorlatba való átültetésének meggyorsítása, • a szaktanácsadás korszerűsítése, a tudományos transzfert szolgáló katalizáló modellek, mintagazdaságok szervezése, • elsősorban a vidéki lakosságra kiterjedő rendszeres továbbképzési programok (népfőiskola) beindítása, • az agrár középiskolák tananyagának a régiófejlesztési célokhoz való hozzáigazítása, • a média ismeretközvetítő szerepének erősítése. A sikeresség feltétele aktív, a konkrét programok megvalósítását segítő, a régó szintjén hálózattá szerveződő helyi menedzsment létrehozása, működése. A térségi kohéziót és az agrárfejlesztést ösztönző innovációs „mintagócok” (mintagazdaság, referenciaüzem, kihelyezett kutató állomás, iskola stb.) kialakítása célszerűnek látszik. Mentálisan föl kell készíteni az élelmiszergazdaságban dolgozókat – különösen a kistelepülésen lakókat – az EU-csatlakozás nyomán bekövetkező és felgyorsuló változások pozitív fogadására. Ezt intézményesen meg kell szervezni, támaszkodva a régióban rendelkezésre álló kiemelkedően gazdag szellemi erőforrásokra (kutató és oktatóbázisok, civil közösségek, önkormányzatok együttműködése a humántőke gyarapítása, a gondolkodásmód formálása, az általános civilizációs szint emelése, a polgárosodás segítése érdekében). A régió élelmiszergazdaságában az EU-konform intézményi felépítmény kialakítása az alábbiakkal érhető el: •

érdekérvényesítő szervezetek, szövetkezetek – különösen új típusú termékpályás szövetkezetek – és együttműködések hálózatának gyorsított megteremtése,

•

a régió élelmiszergazdaságában létrejött új érték minél nagyobb hányadának helyben tartásához kapcsolódó pénzügyi környezet kialakítása,

•

már meglévő, illetve új szervezetek intenzív fejlesztése (agráripari park, aukciós piacok, legelő- és víztársulatok, gépkörök, erdőbirtokosságok, hegyközségek, takarékszövetkezetek, speciális agrárbank).

A környezeti adottságok fokozottabb kihasználásával távlatilag gyökeresen átalakuló, piaci igényekhez alkalmazkodó agrárstruktúra és a belterjes növénytermelési és piacképes állattenyésztési ágazatok összehangolása szükséges. A környezetkímélő gazdálkodás és a tájtermelés elterjesztésével (biotermékek, fehérje- és vitamindús termékek, hungaricumok, különleges termékek termelésével) az EU agrárgazdaságát is figyelembe vevő, a gabona-hús hegemóniát felszámoló termelésszerkezet kiépítése kívánatos. Visszagyepesítéssel, fehérjeforrást növelő növények termelésének © MTA RKK Alföldi Tudományos Intézet

19

A Dél-Alföldi Régió Területfejlesztési Koncepciója 1999. bővítésével, a belterjes szántóföldi kultúrák, a vetőmag- és szaporítóanyag-termelés fejlesztésével el kell érni a földhasznosítási és a termelési szerkezet hatékonyságának javulását. Szükséges egy – az EU agrár- és vidékfejlesztési politikájával összhangban álló – integrált földhasználati rendszer kidolgozása. Az állattenyésztés sorvadásának megállítása termelékeny fajták tenyésztésével, termelésbe állításával, a kisállattenyésztés, a vadgazdálkodás és az őshonos állattartás fejlesztésével oldható meg.

A FEJLESZTÉS TERÜLETI SZEREPLŐI, BEAVATKOZÁSI TÉRSÉGEI Megyék A tervezett közlekedéshálózati fejlesztések mindhárom megyét közel hasonló arányban érintik, a megvalósulás sorrendje azonban – amely alapvetően a régión kívüli tényezőktől függ – rövid távon jelentős arányeltolódásokkal járhat. Az ezzel kapcsolatos érdekegyeztetési folyamatban a megyéknek hídszerepet kell betölteniük a régió és a kistérségek, illetve az általában megyei szervezeti keretekben működő szakmai, ágazati szervezetek között. Az agrárágazat szerkezeti megújulására építő vidékfejlesztés során a területfejlesztés decentralizált forrásainak elosztásában, a forráskoordináció megvalósításában és a kamarák, agrárszervezetek, K+F, illetve agrár oktatási intézmények stb. együttműködésének erősítésében is meghatározó feladata lehet a megyei területfejlesztési tanácsoknak, részben a megyei önkormányzatoknak is. Mivel Békés megyében található a legtöbb, az országos támogatási rendszerben "mezőgazdasági vidékfejlesztési kistérség" címén támogatandó célterület, ezért a régión belül különösen itt sürgős az agrárfejlesztést ösztönző innovációs "mintagócok" kialakításának támogatása. A megyei szintű gazdasági szervezeteken túl a megyei könyvtárak, művelődési központok, múzeumok, a megyék közreműködésével tevékenykedő Nagyalföld Alapítvány szervező, koordináló feladatot tölthetnek be a régiótudat és –marketing formálásában. Szinte valamennyi fejlesztési irány megvalósításában, de különösen a főközlekedési hálózatok, valamint a kutatás fejlesztésében és a felsőoktatás térségi szerepeinek erősítésében, a régión belüli érdekek egyeztetésében, és közvetítésében, a kapcsolódó fejlesztések kidolgozásában és a várható hatásokra való felkészülésben a Regionális Fejlesztési Tanács által potenciálisan betöltött kulcsszerepet érdemes a megyéknek is felhasználnia. Kistérségek A régióépítés programjaiban közvetve vagy közvetlenül valamennyi statisztikai kistérség, illetve kistérségi társulás érdekelt, az agrárfejlesztések egy részénél azonban – a régió belső kohéziójának növelése céljából – érdemes a rendelkezésre álló fejlesztési forrásokat az országos területi politika mindenkori beavatkozási területeire, különösen a több céllal is érintettekre koncentrálni (jelen rendszerben ezek: a szeghalmi, a sarkadi, a mezőkovácsházi, a bácsalmási és a jánoshalmi kistérségek). A DATTE délalföldi régió szervezésében betöltött kezdeményező szerepét továbbfejlesztve a kistérségi társulások kulcsfontosságúak maradhatnak az információ közvetítésében, a programok, a kistérségi információs rendszerek összehangolásában. A kistérségi területfejlesztési társulások magukra vállalhatják számos, különösen ágazatközi egyeztetést igénylő program (mint pl. az AGRO START) szervezését, de bizonyos, országos fejlesztésekhez kötődő érdekképviselet ellátását is (pl. a 43-as Főközlekedési Út Menti Települések Területfejlesztési Önkormányzati Társulása).

20


Régiószervezés Települések: A Dél-Alföld felsőoktatási és kutatás-fejlesztési potenciáljának nagyobb részét Szeged tömöríti, ezért a működését 2000. január 1-től megkezdő Szegedi Tudományegyetem, illetve a szegedi kutatóintézetek fejlődése a régió innovációs potenciálja, szakemberellátottsága egésze szempontjából meghatározó. A térségben élő kutatók együttműködésében a Szegedi Akadémiai Bizottság, a régiótudat és -marketing formálásában pedig az MTV és MR közszolgálati szegedi stúdiói vállalhatnak szervező funkciót. A további főiskolai, illetve kutatóintézeti centrumok (Baja, Békéscsaba, Gyula, Hódmezővásárhely, Kalocsa, Kecskemét, Makó, Orosháza, Szarvas) legfőbb szerepe az innovációk minél gyorsabb adaptálásában és terjesztésében, a helyi szellemi potenciál fenntartásában van, de egymással és Szegeddel való együttműködésük a régióépítésnek is kulcsfontosságú elemét jelentheti. Mint ahogy egy integrált településhálózatnak építőkövei lehetnek az innovációközvetítés és a fogadókészség javítását segítő mezőgazdasági középfokú iskolákkal rendelkező, periférikus falusi térségek mikrocentrumai vagy a régiótudat formálásában szervezőerővel bíró, helyi televízióval, rádióval, teleházzal, kultúraközvetítő szerveződésekkel és intézményekkel ellátott kisvárosok és községek, valamint a régiót is vonzóvá tevő természeti, kulturális, gazdasági adottságok színterei. A térkapcsolatok javítását lehetővé tevő közlekedéshálózati fejlesztések révén az érintett nagy- és középvárosok (Kecskemét, Szeged, Békéscsaba, Orosháza, Kiskunfélegyháza, Hódmezővásárhely) csomóponti szerepe, központi funkciói erősödhetnek a belterületek forgalmi terhelésének csökkenése mellett. Ennek kihasználása azonban jelentős részben saját stratégiájuktól függ. A nagykapacitású közlekedési folyosók gazdaságfejlesztő hatása legközvetlenebbül a nyomvonallal feltárt térségek településein (30–40 km-es sávban) mutatkozik meg, ami különösen a transzverzálisok (M8, S9– S47/DAP) által feltárt területeken eredményezheti a forgalmi adottságok ugrásszerű javulását. A fenntartható fejlődés elvét érvényesítő, innovációorientált agrárfejlesztésekből viszont e térségeken kívüli falvak, tanyás települések sem maradhatnak ki.

GAZDASÁGI, TÁRSADALMI ÉS KÖRNYEZETI HATÁSOK A sikeres régiószervezés valamennyi további kiemelt fejlesztési terület hatékony megvalósulásának alapja. Egy integrált városhálózat s vele együtt egy megújult falu-város viszony kialakítása teszi lehetővé, hogy a centrumokban végbemenő gyors fejlődés minél tágabb környezetük lakói számára is érzékelhető eredményeket hozzon, munkalehetőséget, növekvő jövedelmet, magasabb színvonalú szolgáltatásokat biztosítson. A régióhoz tartozás elfogadása, a hozzá való kötődés kialakulása nélkül a DélAlföld területfejlesztési szereplői sokkal nehezebben találhatnak egymásra, s így elmarad a partnerségben, forráskoordinációban rejlő gazdaságfejlesztő erő kihasználása. Tudatos területi marketing hiányában számos gazdaságfejlesztés elszigetelt, kisebb hatásfokú marad. A térkapcsolatok erősödését szolgáló közlekedésfejlesztések közül különösen az autópályák megépülése javítja a nyomvonallal feltárt 30–60 km-es terület tőkevonzó és innováció-fogadó képességét. Ennek mértéke azonban függ a pályahasználat költségeitől, a kapcsolódó gazdasági környezettől, infrastruktúrától és humán erőforrásoktól, s várhatóan Budapesttől távolodva is általában fokozatosan csökkenni fog. Az autópálya menti szűkebb (10–25 km-es) sávban az ingatlanok felértékelődése © MTA RKK Alföldi Tudományos Intézet

21

A Dél-Alföldi Régió Területfejlesztési Koncepciója 1999. és bizonyos szolgáltató tevékenységek megerősödése is várható. A pálya 1–2 km-es körzetében ugyanakkor komoly (környezeti, életminőségi) konfliktusok is jelentkeznek, ezért e térségek lakóterületként leértékelődhetnek. A transzverzális folyosók kiépítésének gazdasági térszerkezeti hatása hazai példák híján egyelőre nem megbecsülhető, de optimális esetben új áramlási irányokat, sőt fejlődési tengelyeket is kialakíthat (csökkentve ezzel a régió gazdaságának egyértelmű Budapest-orientáltságát és függését), a helyi gazdasági potenciált jelentősen felértékelheti, megújíthatja, nemzetközi szerepeket is hozhat az érintett térségek számára, hosszabb távon pedig a központok hierarchiáját és vonzáskörzeteit is átalakíthatja. Komoly veszélyként kell számolni viszont a folyosók 30 km-nél távolabbi területekre gyakorolt szívó hatásával, ami a kapcsolódó fő- és mellékhálózatok koordinált fejlesztésével csökkenthető. A K+F intézmények a régió gazdaságszerkezeti megújulásának kulcsszereplői lehetnek. A tervezett fejlesztések közvetett hatásaként optimális esetben egy-két tudásigényes ágazat nagyobb volumenű kibontakozása is lehetséges, és mindenképpen várható az innovációk terjedésének felgyorsulása, illetve számos közép- és nagyvállalat jövedelemtermelő képességének növekedése. A piaci bevételek révén javulhatnak az intézményekben folyó alapkutatások finanszírozási feltételei, ami hozzájárulhat a fiatal, tehetséges kutatók elvándorlásának megállításához. Az intézmények közötti együttműködések elmélyülése pedig segítheti a régió kohéziójának erősödését, a régiótudat kialakulását is. A fejlesztés legkülönbözőbb szereplőit összekapcsoló agrárátalakulás eredményeként az ágazat várhatóan mind szerkezetében, mind fejlődőképességében, mind hatékonyságában lényegesen közelebb kerül az EU-tagországok agrárgazdaságához. Ennek nyomán a mezőgazdasági termelésből főállásban élők életkörülményei várhatóan javulnak majd, de a szektor a jelenleginél jóval kisebb népességnek nyújt kereső foglalkozást. Az is valószínűsíthető, hogy a részfoglalkozású és az önfogyasztásra termelés hosszabb távon is jelentős marad, fontos kiegészítő jövedelemforrásul szolgálva széles néprétegek számára. Mindezek nyomán a Dél-Alföldön a rurális kistérségek agrárvilága ebben a tervidőszakban várhatóan a népessémegtartó képesség egyik fontos komponense marad. A régió K+F szektorának és felsőoktatásának, illetve az itteni szakembereknek fontos szerep juthat a Dél-Alföldet érintő legfontosabb környezeti problémák enyhítésében, a környezetkímélő technológiák alkalmazásában, illetve a környezeti szemlélet és a környezetvédelmi ismeretek terjesztésében, melyre az innovációorientált agrárfejlesztési program is jó esélyt ad. A megfelelő agroökológiai, környezetvédelmi ismeretek hiánya ugyanis nemcsak a környezetterhelést fokozza, de a régióban termelt és elfogyasztott élelmiszerek minőségét is rontja. Ennél sokkal összetettebb kérdés a közlekedéshálózati fejlesztések és a természeti környezet – ezen belül különösen a fontos közlekedési folyosók és az ökológiai (zöld) folyosók, illetve a védett természeti értékek – viszonya. A konfliktusok szinte elkerülhetetlenek, ugyanakkor ez nem akadályozhatja meg a kulcsfontosságú infrastrukturális beruházások megvalósulását. A régióban élők számára rendkívül fontos a két érdek szembesítése. A konkrét beruházások előrebecsülhető hasznának és környezeti kárainak pontos összevetését elvégezve el kell érni, hogy a kivitelezés során a környezetkárosító hatások mérséklésére, kezelésére rendelkezésre álló technológiák közül a legmegfelelőbbek kerüljenek alkalmazásra.

22


A Dél-Alföld országon belüli város- és térségközi kapcsolatrendszere Közép-Magyarország

Kisújszállás, Karcag

Észak-Alföld Budapest

Közép-Dunántúl

Debrecen, Berettyóújfalu

Lajosmizse

Szeghalom

Nagykőrös Mezőtúr

Kunszentmiklós Tiszakécske

Dunaújváros

Gyomaendrőd Szarvas Mezőberény

KECSKEMÉT Kunszentmárton

Szabadszállás Solt

Békés

Izsák

Csongrád Kiskőrös

Kiskunfélegyháza

Kalocsa Dél-Dunántúl

Kistelek

Az országos területi politika támogatott kistérségei

Elek

Hódmezővásárhely

Kiskunhalas

Mezőkovácsháza Mezőhegyes Battonya

három céllal érintett két céllal érintett

Tótkomlós

egy céllal érintett

SZEGED

Jánoshalma Mórahalom

Szekszárd

Orosháza

Mindszent

Kiskunmajsa

Dél-Alföld határa országhatár

Gyula

Kecel

megyehatár

Sarkad

BÉKÉSCSABA

Szentes

Soltvadkert

Paks

kistérség határa

nem érintett

Makó agglomerációs együttműködés

Pécs, Mohács

potenciális városegyüttesek interurbán kapcsolata

Baja

Bácsalmás

regionális központ regionális alközpont kistérségi (társ)központ teljeskörű középfokú funkciókkal kistérségi (társ)központ részleges középfokú funkciókkal sajátos kisváros

komplementer városfejlesztésre javasolt interurbán kapcsolat regionális (al)centrumok közti erősítendő kooperáció erősítendő kistérségközpont-közi kooperáció "város-falu" relációra építő kistérségi kapcsolat területfejlesztési együttműködésre építő kistérségközi kapcsolat MTA RKK ATI

erősítendő régióközi kooperáció

2. FEJLESZTÉSI PRIORITÁS: A RÉGIÓ NEMZETKÖZI KÖZVETÍTŐ SZEREPÉNEK ERŐSÍTÉSE ÉS KIAKNÁZÁSA A FEJLESZTÉSI PRIORITÁS INDOKOLTSÁGA A Dél-Alföld térsége periférikus helyet foglal el Magyarország és az Európai Unió dinamikus „magterületeihez” viszonyítva, ugyanakkor Nyugat-Európát a Balkánnal és a Közel-Kelettel összekötő közlekedési tengelyek szelik át a régiót. A térség jövőbeli fejlődése szempontjából alapvető kérdés, hogy a személyek, áruk, szolgáltatások és információk áramlásába aktívan bekapcsolódva, azokat kihasználva Európa pereme marad vagy az Európai Unió délkeleti kapuja, széles körű nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező, fejlődő régiója lesz-e. A Dél-Alföld legnagyobb városai szellemi tőkéjük, intézményeik révén jelenleg is potenciális nemzetközi innovációs és üzleti szolgáltató csomópontok; a kiépülő telekommunikációs hálózatok, továbbá a határmenti gazdasági és személyes kapcsolatok hálója pedig lehetővé teszik a kistérségek, települések, illetve gazdasági szervezetek szélesebb köre számára a külgazdasági kapcsolatok bővítését, gazdasági bázisuk erősítését, versenyképességük javítását.

PROBLÉMÁK – SZÜKSÉGLETEK Fekvéséből adódóan a Dél-Alföld az országnak a nemzetközi tranzitforgalom által egyik legjobban érintett régiója, amiben jelentős jövedelemtermelési lehetőségek is rejlenek. Ezek azonban egyelőre jórészt kihasználatlanok, sőt a forgalom gyors és zökkenőmentes átbocsátásának közúti, vasúti és határátkelési feltételei sem biztosítottak. Mindez a közlekedés oldaláról erősen akadályozza a határmenti együttműködések, illetve a régió nemzetközi gazdasági és kulturális szerepköreinek fejlődését, aminek másik jelentős akadálya az információáramlás feltételeinek elégtelensége – különösen a határ túloldalán. E problémákat és lehetőségeket felismerve, a régióbeli szereplőknek közös álláspontot képviselve és a rendelkezésre álló számos európai támogatási és hitellehetőség kihasználásával kiemelten kell segítenie a szükséges – zömmel állami kompetenciába tartozó – fejlesztések mielőbbi megvalósulását. A területfejlesztés forrásai önmagukban elégtelenek a szükséges (fizikai) kapcsolatok megteremtéséhez, de a régió fontos szerepet vállalhat az ágazati és piaci források összefogásában, azok meghatározott fejlesztési célokra történő koncentrációjában. A legsürgetőbb feladatok a külső kapcsolatokat meghatározó tengelyek fejlesztése, a szünetelő forgalmú vasúti pályák felújítása, illetve a határok átjárhatóságának javítása. A beruházások mielőbbi megvalósítását a régióbeli szervezetek, önkormányzatok közös fellépése segítheti, illetve felgyorsíthatja. A régió fejlődésében, a gazdaság dinamizálásában eddig viszonylag csekély szerepet játszottak a külgazdasági kapcsolatok: a külföldi befektetők kisszámú zöldmezős beruházást valósítottak meg; a térség exportképessége viszonylag gyenge; az áruk és szolgáltatások áramlása pedig nagyrészt olyan piacokra irányul, melyek működése nehezen kiszámítható, a szereplők fizetőképessége bizonytalan. A régióval határos


A Dél-Alföldi Régió Területfejlesztési Koncepciója 1999. országokban tapasztalható politikai és gazdasági bizonytalanság, illetve a térségről kialakított általános kép is hátráltatta a tranzit-, illetve kapuszerepből adódó lehetőségek, a régióban rendelkezésre álló szellemi tőke (K+F, felsőoktatás, egészségügy) és az idegenforgalmi adottságok (pl. a termálvíz) kihasználását. A régió gazdasága exportkapacitásának növelése és a kiviteli piacok átstrukturálása alapvetően a gazdaságfejlesztés eszközrendszerével oldható meg, de a területfejlesztés eszközei elősegíthetik, gyorsíthatják a folyamatot piacszervezéssel, marketinggel és a termelési kapcsolatok kialakításának ösztönzésével. A Dél-Alföld nagyvárosainak nemzetközi – illetve nemzetközivé fejleszthető – funkciói révén fontos szerep jut a térség megismertetésében (marketing) és a piaci információk közvetítésében a régióbeli gazdasági szereplők felé. Ennek kedvező hatásait csak a kölcsönös együttműködések révén hálózattá szerveződő városok terjeszthetik ki a DélAlföld kevésbé dinamikus térségeire is. A régió egészét érintő feladat ugyanakkor a vállalkozók, munkavállalók és önkormányzatok felkészítése a régió átalakuló nemzetközi szerepére (EU-csatlakozás, a gazdasági és kulturális kapcsolatok erősítése Kelet-Európa országaival). A térséget magában foglaló eurorégiós szerveződés kereteinek kialakítása ugyan megkezdődött, de az azt tartalommal megtöltő hálózati kapcsolatok és határmenti kezdeményezések, együttműködések szórványosak, és a továbblépés lehetőségeit erősen korlátozzák a bizonytalan politikai kilátások. A kapcsolatok fejlődését, bővítését emellett az infrastrukturális összeköttetések elégtelensége, az információhiány és sok esetben a bizalmatlanság is akadályozza. A régió földrajzi helyzetéből következik, hogy az együttműködések kiterjesztése különösen a természet- és környezetvédelem területén sürgető feladat: elsősorban az ehhez szükséges információs háttér megteremtése, közös vízgazdálkodási célok megfogalmazása, árvízvédelmi együttműködés megalapozása, illetve nemzetközi ökofolyosók kialakítása révén. Emellett a gazdasági együttműködések elősegítése, a határmenti területek kulturális, nyelvi, etnikai sokszínűsége megőrzése céljából szükség van a kistérségi és településszintű együttműködések támogatására, üzleti információs bázis működtetésére, illetve az együttműködések humán alapjainak (pl. nyelvi képzés és szolgáltatás) megteremtésére is.

CÉLOK •

A kedvező földrajzi helyzetből származó adottságokat kihasználva a nemzetközi áramlások felgyorsítása, pozitív hatásaik kibontakoztatása, a komplex közlekedési és logisztikai szolgáltatások, illetve a hozzájuk kapcsolódó egyéb tevékenységek révén az itteni termelési egységek hatékonyságának javítása, a régió jövedelemtermelő-képességének növelése, a közlekedésből eredő környezetterhelés csökkentése.

•

A régió Közép- és Délkelet-Európát összekötő "kapu"-szerepének formálása (esetleg a Duna–Körös–Maros–Tisza Eurorégió keretei között) a térség etnikaikulturális sokszínűségére, az államhatárokon átnyúló gazdasági és személyes kapcsolatokra, valamint a régió nemzetközi szerepet betöltő (szolgáltató, információs), hálózattá szerveződő centrumaira támaszkodva.

26


A régió nemzetközi közvetítő szerepének erősítése és kiaknázása •

Versenyképes, exportorientált gazdasági bázis megteremtése, a külföldi tőkebefektetések ösztönzésével, a régió nemzetközi közvetítő (határmenti és tranzit) szerepének kiaknázásával.

•

A Dél-Alföld szellemi és természeti erőforrásaira, valamint az ágazati szereplők együttműködésére épülő, nemzetközi jelentőségű, versenyképes ágazatok fejlesztése.

•

A szomszédos országok megyéinek, régióinak együttműködésével a térség biológiai sokszínűségének megőrzése, a fenntartható fejlődés feltételeinek megteremtése, valamint vonzó környezet biztosítása a Dél-Alföldön élők számára.

JAVASOLT FEJLESZTÉSI IRÁNYOK 2.1. FEJLESZTÉSI IRÁNY: A RÉGIÓ NEMZETKÖZI ÉS LOGISZTIKAI SZEREPKÖREINEK KIÉPÍTÉSÉHEZ SZÜKSÉGES KÖZLEKEDÉSI ÉS INFORMATIKAI FELTÉTELEK MEGTEREMTÉSE

A tranzitforgalom kínálta gazdasági lehetőségeket kihasználva – állami beruházással, és a régió által megpályázható EU-forrásokat és a magántőkét is bevonva – nagyteljesítményű, gazdaságfejlesztési pólussá válni képes nemzetközi logisztikai szolgáltató központok kialakítására irányuló beruházásokat kell megkezdeni és tíz éven belül befejezni az országos fejlesztési dokumentumokban is szereplő helyszíneken: • közlekedési csomóponti szerepköre és infrastruktúrája alapján Szegeden, • speciális helyzetére (a Dunára és a hozzá kapcsolódó kombinált szállítási, valamint a szomszédos dél-dunántúli térséggel való együttműködési lehetőségekre) alapozva pedig Baján, Békéscsaba körzetében a szegedi, illetve a szolnoki központokhoz kapcsolódó logisztikai alcentrum kialakítása célszerű. E bázisok nemcsak az EU által is kiemelten támogatott multimodális szállításnak, hanem az áruk megállításának és elosztásának, sőt feldolgozásának is központjai lehetnek, multiplikátor hatásaik révén a régió egészének gazdasági versenyképességét javíthatják. Nemcsak környezetvédelmi, hanem elsődleges gazdasági érdek is a kombinált szállítás valamennyi formájának terjedése, az erre ösztönző jogszabályok megalkotása és a szükséges közúti, vasúti, vízi közlekedési létesítmények kiépítése, amit a régióbeli szereplők közös fellépése, érdekeik országos szintű képviselete felgyorsíthat. A nemzetközi áruelosztó szerepkör kibontakoztatásához, a logisztikai centrumok piaci pozícióinak és az itteni termékek nemzetközi piacra jutási lehetőségeinek javításához egyaránt elengedhetetlen a régiót érintő, az EU TINA-programjában megjelölt "helsinki folyosókon" a gyors és színvonalas tranzitforgalom feltételeinek megteremtése. E folyosók jórészt egybeesnek a legnagyobb belső forgalmi irányokkal, így az I/2 fejlesztési program főhálózati fejlesztéseinek nemzetközi jelentőségük is van. A régió egységes, aktív fellépését igényli, hogy a sugárirányú gyorsforgalmi utak (M5, M44) egészen az országhatárig épüljenek ki a hozzájuk kapcsolódó, megfelelő színvonalú és kapacitású új határátkelőkkel együtt. Nélkülözhetetlen a reálisan tervezhető jövőbeli igényeket is kielégíteni képes megfelelő sávszélességű és sebességű adatátviteli rendszerek működése minden térségben. © MTA RKK Alföldi Tudományos Intézet

27

A Dél-Alföldi Régió Területfejlesztési Koncepciója 1999. Ennek kulcseleme, hogy a régió jelentősebb városai a jelenleginél jóval nagyobb sávszélességgel kapcsolódjanak az országos gerinchálózatokhoz. Fontos az elérhető üzleti és egyéb elektronikus információk biztosítása, az ezt célzó elektronikus tartalomszolgáltatás régiós támogatása, régiós térinformatikai adatbázis működtetése is. Nélkülözhetetlen az országhatár átjárhatóságának további javítása is. A teherforgalom decentralizálása érdekében szükséges a teherforgalmi átkelők számának növelése, Hercegszántó, Battonya és Méhkerék megnyitása a tehergépjárművek számára, és ennek megfelelően a hozzájuk vezető útszakaszok minőségének javítása. A valódi együttműködést jelentő határmenti gazdasági és kulturális kapcsolatok lehetőségeinek bővítése érdekében régiós feladat az egymással, illetve az országos külügyi, vám- és határőrizeti szervekkel egyeztetett hazai és nemzetközi fellépés új állandó, szomszédos országok közötti forgalomra berendezett közúti átkelők megnyitásáért. Ezek helyszíneit a megyék területfejlesztési dokumentumai tartalmazzák, kiépítésük a nemzetközi feltételektől függő sorrendben, elsősorban európai források felhasználásával lehetséges. A régió számára különösen fontos a Szeged és Temesvár közvetlen kapcsolatát megteremtő kiszombori átkelő, amelynek hosszabb távon – a bácsalmásihoz és tiszaszigetihez hasonlóan – nemzetközi forgalomra történő megnyitása is indokolttá válhat. Elsősorban a teherszállítás lehetőségeinek bővítése, a kombinált fuvarozás és a logisztikai központok fejlődése érdekében fontos a régió nemzetközi vasúti kapcsolatainak javítása. Ezért is elengedhetetlenek az 1.2 fejlesztési irányban említett fővonali pályafelújítások, illetve a Szeged–Cegléd vasút kétvágányúsítása és nemzetközi fővonallá nyilvánítása. A (Nagyvárad–)Békéscsaba–Szeged–Szabadka–Baja(– Dunántúl) vasúti kapcsolat helyreállítása a régió logisztikai centrumai közötti vasúti összeköttetést teremtené meg – megfelelő pályarekonstrukciók esetén – a helsinki folyosókat összekötő, hat országot érintő új nemzetközi közlekedési útvonalat hozna létre. Részletesen meg kell vizsgálni a meglevő romániai vasúti kapcsolatok jobb kihasználásának és egyes további összeköttetések (Nagyvárad felé Körösnagyharsányon, Arad felé Nagylakon keresztül, illetve Temesvár irányában) helyreállításának, kialakításának lehetőségeit is. A Szeged–Temesvár vasúti összeköttetés kialakításának lehetőségeit a korábbi Szőreg–Oroszlámos–Kikinda– Temesvár, illetve a Kiszombor–Őscsanád–Nagyszentmiklós–Temesvár és a Magyarcsanád–Nagyszentmiklós–Temesvár alternatív nyomvonalak figyelembevételével kell elemezni. E változatok valamelyikének megvalósulása, illetve a nemzetközi vasúti forgalom élénkülése indokolttá teheti a szegedi vasúti híd újjáépítését és a kapcsolódó vonalszakasz korszerűsítését is. Az EU által erősen támogatott belvízi hajózás is elsősorban a régiót érintő nemzetközi forgalomban lehet jelentős, amire ma csak a dunai korridor nyújt lehetőséget. Ezért – mindenekelőtt a bajai kikötő fokozatos fejlesztésével – fel kell készülni a nemzetközi politikai és hajózási problémák megoldódása után várhatóan jelentősen megnövekedő forgalom kínálta lehetőségek megragadására. A Tisza kihasználása érdekében elengedhetetlen a folyó nemzetközi víziúttá nyilvánítása – erről már rövid távon nemzetközi egyeztetést kell kezdeményezni – majd a hajózóút folyamatos biztosítása. Támogatni kell a szegedi kikötő üzembe helyezését és a kereskedelmi célú hasznosítás megindítását egy üzemeltető társaság révén. A Tisza (és hozzá kapcsolódóan a Körös) potenciális gazdasági szerepe azonban nagy mértékben függ a

28


A régió nemzetközi közvetítő szerepének erősítése és kiaknázása dunai víziúttal való összekötéstől, illetve a sokfunkciós Duna–Tisza csatorna és a csongrádi vízlépcső tervezett megvalósításától. Az autópályák remélt kiépülését követően a környező repülőterek (Ferihegy, Arad, Újvidék) elérési ideje jelentősen csökken. Egy regionális repülőtér építése a kereslet gondos felmérése és a gazdaságossági számítások elvégzése után is csak a magántőke meghatározó részvétele mellett lehetséges, Ezeket az előkészítő munkálatokat már rövid távon el kell végezni. Mindenképpen indokolt ugyanakkor a meglevő kisebb repülőterek korszerűsítésének, szolgáltatásaik bővítésének támogatása elsősorban az idegenforgalmi célterületek és a megyeszékhelyek közelében.

2.2. FEJLESZTÉSI IRÁNY: A KÜLGAZDASÁGI, KULTURÁLIS ÉS TÁRSADALMI KAPCSOLATOK ERŐSÍTÉSE A Dél-Alföld gazdaságának fejlődése, az exportképesség javítása a külgazdasági kapcsolatok erősítésével és diverzifikálásával lehetséges, a tőke, az áruk, a szolgáltatások és a személyek áramlása feltételeinek javítása révén. Csak egy nyitott régió biztosíthatja az Európai Unió, illetve a Kelet- és Délkelet-Európa közötti információáramlást, s az erre alapozott üzleti kapcsolatok fejlődését, a tranzit-szerep (termelői szolgáltatások; térség-marketing) és határmenti forgalom (kereskedelem, személyi szolgáltatások) gazdasági kiaknázását. A nyitottság fizikai kereteinek megteremtése mellett azonban fontos feladat a régióbeli piaci szereplők és a lakosság felkészítése is (szakképzés; piaci-jogi ismeretek; nyelvoktatás). Mindehhez az alábbi fejlesztési területek rendelhetők: •

A térségben működő gazdasági szervezetek exportképességének javítása.

•

A régió exportpiacainak átstrukturálása, az alvállalkozói és beszállítói kapcsolatok kialakításának és a minőségbiztosítás megszerzésének ösztönzésével.

•

A külföldi tőke fogadási feltételeinek javítása (szakképzés, nyelvoktatás, aktív telephely-marketing).

•

A régió Európai Unió és Kelet-Európa közötti közvetítő szerepének kiaknázása piaci információs bázis létrehozásával, a helyi piaci szereplők kommunikációs képességének javításával (nyelvi szolgáltatások, jogi, gazdasági és vámügyi tanácsadás), továbbá a határállomások áteresztő-képességének bővítésével (gyors, hatékony ügyintézés; infrastrukturális feltételek javítása).

•

A régióbeli gazdasági szervezetek megtelepedésének ösztönzése (pl. a délkeleteurópai privatizációban történő részvétellel, hitelgaranciákkal).

•

A régió kedvező adottságait kihasználva a már kiépített hálózati elemeken keresztül bekapcsolódás a nemzetközi energiatranszferbe.

•

A határmenti települések kereskedelmi és személyi szolgáltatásaira alapozott „bevásárló” turizmus kereteinek átfogó szabályozása (fogyasztóvédelem, minőségellenőrzés, közbiztonság, környezeti károk kiküszöbölése), ellenőrzése; a határ átjárhatóságának biztosítása a shcengeni egyezmény életbe lépése utáni időszakban is (országos szintű érdekképviselet).

•

A régióban élő szerb és román nemzetiségek, illetve a határon túl élő magyar kisebbség közvetítő szerepére, személyes kapcsolataira, önkormányzati és kistérségi együttműködésekre, illetve a Phare CBC-programokban szerzett tapasztala© MTA RKK Alföldi Tudományos Intézet

29

A Dél-Alföldi Régió Területfejlesztési Koncepciója 1999. tokra alapozva a kölcsönös bizalom erősítése, az információáramlás elősegítése (nyelvismeret; diákcserék) és a gazdasági együttműködés feltételeinek javítása. •

A külföldön (elsősorban Németországban) élő magyarok személyes kapcsolatrendszerére támaszkodva (aktív térségi marketinggel) a tőkebehozatal és a termelési kapcsolatok, illetve az idegenforgalom ösztönzése.

2.3. FEJLESZTÉSI IRÁNY: A RÉGIÓ FELSŐFOKÚ ÉS EGYÉB, NEMZETKÖZI SZEREPPEL RENDELKEZŐ CENTRUMAINAK ERŐSÍTÉSE A DUNA–KÖRÖS–MAROS–TISZA EURORÉGIÓN BELÜL Az elmúlt tíz évben lejátszódott gazdasági átalakulás eredményeként a dél-alföldi régió a globalizációs folyamat részévé vált, amelynek meghatározó elemei a multinacionális szervezetek növekvő szerepe és a kereskedelmi korlátozások leépítése. A régió fejlődését hosszú távon meghatározó „külső” hatásoknak a térség egészének fejlődését segítő kiaknázásában kulcsszerepet játszanak azok a centrumok, amelyek jelentős szellemi potenciállal és sokoldalú, fejlett szolgáltató szektorral rendelkeznek. Ezek a nemzetközi jelentőségű szerepkörök koncentrációja révén nem csupán saját helyzetüket erősítik a nemzetközi városversenyben, de kedvezőbb képet alakíthatnak ki egész régiójuk szellemi, kulturális és környezeti értékeiről, ezzel felkeltve mind a befektetők, mind a potenciális turisták érdeklődését. A szolgáltató szerepkörök bővülése közvetlenül hozzájárul a városi gazdaság növekedéséhez, de ez a gazdasági és Európai Unióval kapcsolatos információk áramoltatása, az üzleti szolgáltatások szélesebb körének elérhetősége, továbbá a centrumokból kiinduló vertikális szerveződések révén a régió egészének fejlődését is segítheti (rutintevékenységek kitelepítése, szolgáltató hálózatok szerveződése stb.). A nemzetközi városversenybe bekapcsolódó központok regionális gazdasági fejlődést serkentő hatása csak a DélAlföld kis- és középvárosaival történő együttműködés révén érvényesülhet. Ennek megvalósításához a következő fejlesztések javasolhatók: •

A régió legnagyobb városai (Szeged, Kecskemét, Békéscsaba) nemzetközi üzleti információs és szolgáltató szerepköreinek erősítése logisztikai-kommunikációs, kereskedelmi és kvaterner funkcióikra támaszkodva.

•

A nagyobb centrumok belső információs hálózatának kiépítése, azok bekapcsolása az Eurorégió legnagyobb városait felfűző WAN-hálózatba; működtetése technikai és humán alapjainak megteremtése; az áramoltatott információk körének, struktúrájának meghatározása; speciális területek gondozásával folyamatosan egyenrangú partneri hálózat kialakítása, amelybe folyamatosan egyre több szereplő kapcsolódhat be.

•

A nemzetközi szakvásárok körének összehangolt bővítése a régió nagy- és középvárosainak bevonásával.

•

A régióbeli intézmények és gazdasági szervezetek (felsőoktatás, kutatás-fejlesztés) szellemi tőkéjére és nemzetközi kapcsolataira épülő innovációs centrum funkciók erősítése a nagyobb városokban (Szeged, Kecskemét, Békéscsaba); a nemzetközi felsőoktatási és kutatás-fejlesztési együttműködések bővítése, illetve kiterjesztése a kisebb régióbeli felsőoktatási központokra (Szarvas, Hódmezővásárhely, Baja).

•

A nemzetközi konferencia-, üzleti és (kulturális) rendezvényturizmus feltételeinek fejlesztése.

30


Nemzeti parkok, országos jelentőségű védett területek, ökológiai (zöld) folyosók és a nemzetközi együttműködés lehetséges irányai

Lajosmizse

Szeghalom

Kunszentmiklós Tiszakécske

Körös

Gyomaendrőd

Szabadszállás

Szarvas

KECSKEMÉT Solt

Mezőberény Sarkad

Békés Du na

Kiskunfélegyháza BÉKÉSCSABA

Kalocsa

Tisz a

Csongrád Kiskőrös Kecel Soltvadkert

Szentes

Baja

Bácsalmás

Elek Tótkomlós

Kistelek

Kiskunhalas

Jánoshalma

Orosháza

Mindszent Kiskunmajsa


Körös-éri Tájvédelmi Körzet

Mórahalom

Szelevényi Szabadkai erdők erdők Palics-Ludasi regionális park (Jugoszlávia)

SZEGED

Gyula

Mezőkovácsháza

Mezőhegyes Battonya

Makó Ma

nemzeti parkok ökofolyosók fejlesztési területei tájvédelmi körzetek természetvédelmi területek

ros Maros ártér ökofolyosó (Románia)

nemzetközi együttműködés iránya

Felső-Duna mente (Jugoszlávia)

MTA RKK ATI


A Duna–Körös–Maros–Tisza Eurorégión belüli kommunikáció és koordináció centrumainak kialakítása, illetve EU-információs központok működtetése a megyeszékhelyeken, az elérhető forrásokkal, az intézményrendszerrel, pályázati lehetőségekkel kapcsolatos információk (Eurorégión belüli) áramoltatása céljából.

•

Partneri viszony kialakítása a régió nemzetközi szerepet betöltő városai (elsősorban Szeged és Kecskemét, valamint a Phare-irodával rendelkező Békéscsaba), illetve a régió kis- és középvárosai között; az információáramlás és az együttműködés kereteinek megteremtése; speciális szolgáltatások (kereskedelmi-, vám-, üzleti és jogi tanácsadás; nyelvi képzés és szolgáltatás) elérhetőségének biztosítása, (szolgáltató hálózatok, inkubátorházak révén).

2.4. FEJLESZTÉSI IRÁNY: GYÓGYHATÁSÚ TERMÁLVÍZEN ALAPULÓ, SPECIÁLIS EGÉSZSÉGÜGYI ELLÁTÁSRA, GYÓGYHATÁSÚ TERMÉKEK ELŐÁLLÍTÁSÁRA ÉS FORGALMAZÁSÁRA ÉPÜLŐ INTEGRÁLT GYÓGY-IDEGENFORGALOM FEJLESZTÉSE

A nyugat-európai országokban a növekvő jövedelmeknek és egyre több szabadidőnek köszönhetően az egészségre és egészséges életmódra fordított kiadások folyamatos növekedése volt jellemző az elmúlt évtizedekben. E jelentős, fizetőképes kereslet (elsősorban német, osztrák időskorúak) egy része a dél-alföldi térségében megköthető a rendelkezésre álló erőforrások – termálvíz, gyógyiszap, szellemi bázis, egészségügyi intézményi keretek, mezőgazdasági adottságok – kiaknázásával, a gyógyászati, rehabilitációs, regenerációs, rekreációs turizmus feltételeinek ágazati szinten összehangolt fejlesztésével. A infrastrukturális keretek, az ellátási háttér kialakítása, valamint az érintett szereplők felkészítése céljából az alábbi fejlesztési irányok javasolhatók: •

A vendégek gyógykezelésekkel egybekötött pihenése érdekében a kórházi reumatológiai osztállyal és gyógyfürdővel rendelkező városokban exkluzív szálláshelyek és az azokhoz kapcsolódó gyógy- és fitness-szolgáltatások fejlesztése; külföldi betegbiztosítók és a gyógyfürdők közötti szerződések megkötésének ösztönzése, elősegítése.

•

A termálfürdőkkel és -strandokkal ásvány és gyógyvizekkel, rekreációra alkalmas álló- és folyóvizekkel rendelkező települések infrastruktúrájának fejlesztése (fürdők, szálláshelyek, közlekedési feltételek, lakossági szolgáltatások), a fürdőszolgáltatások bővítése; a környező települések természeti, kulturális vonzerejét kihasználva komplex turisztikai programcsomagok összeállítása és kiajánlása hazai és külföldi vendégek számára.

•

A környezetkímélő termálvíz-gazdálkodás megteremtése elengedhetetlen a készletek hosszú távú felhasználásában.

•

A program megvalósításában érdekeltek (egészségügy, vendéglátás) nyelvi, kommunikációs, szakmai felkészítése.

•

A gyógyhatású termékek alapanyagai (gyógynövények, biozöldségek biogyümölcsök stb.) termőterületének kijelölése ökológiai adottságok foglalkoztatási szempontok alapján.

•

A gyógyhatású termékek előállításához szükséges szakmai ismeretek (termesztés, feldolgozás) biztosítása a potenciális szereplők számára.

32


és és

A régió nemzetközi közvetítő szerepének erősítése és kiaknázása •

A gyógyhatású termékekhez kapcsolódó tevékenységek – termesztés, felvásárlás, feldolgozás, marketing – szervezeti és intézményi kereteinek kialakítása, ösztönzése (termékpályás szövetkezések; szakmai tanácsadás és márkavédelem az érdekképviseleti szervezeteken keresztül; az egészségügyben és turizmusban, illetve a mezőgazdaságban tevékenykedő szereplők közötti kapcsolatteremtés, közvetítés, pl. regionális ügynökségen keresztül).

2.5. FEJLESZTÉSI IRÁNY: A HATÁRON ÁTNYÚLÓ EGYÜTTMŰKÖDÉSEK KITERJESZTÉSE, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A TERMÉSZET- ÉS KÖRNYEZETVÉDELEMRE, VALAMINT A VÍZGAZDÁLKODÁSRA A dél-alföldi régió versenyhelyzetének javítása stabil gazdasági és társadalmi környezetben, az erőforrások kölcsönös megegyezésen alapuló, hosszú távon fenntartható hasznosításával, az Európai Unió követelményrendszerének megfelelő, az egészséges és vonzó természeti környezet megóvásával lehetséges. A régióbeli ökológiai folyosók fennmaradására, élőviláguk sokszínűségének megőrzésére – geográfiai helyzetükből adódóan – csak nemzetközi együttműködéssel van mód. Ennek előmozdítását az alábbi fejlesztési irányok szolgálják: •

A Duna dél-alföldi szakasza mentén a Duna–Dráva Nemzeti Parkot, a jugoszláviai Felső-Duna mentén kialakított idegenforgalmi-természetvédelmi övezetet (a rezervátumon belüli védett társulásokat) és a horvátországi Kopácsi-rét Nemzeti Parkot magában foglaló Duna-menti Nemzeti Park kialakítása háromoldalú nemzetközi egyezmény keretei között; az ökoturizmus feltételeinek összehangolt fejlesztése az érintett területeken.

•

A magyarországi határrégió Kiskunsági Nemzeti Parkhoz tartozó területei (Köröséri Tájvédelmi Körzet), a Szabadkai-erdők, a Palics–Ludas Regionális Park, valamint a Szelevényi-erdők közös gondozásának megszervezése; hosszabb távon e területek egységes határmenti természetvédelmi területté alakítása.

•

Ökológiai (zöld) folyosók kialakítása a Duna, a Körösök, a Tisza és a Maros völgyében, valamint a Duna–Tisza-közi Homokhátságon, kiterjesztve azok védelmét Románia (Cséfai halastavak, Radványi erdő), illetve Jugoszlávia irányába.

•

A folyóvölgyek ökológiai felméréseken és hatásvizsgálatokon alapuló rehabilitációs programjának elkészítése.

Közös árvíz-mentesítési, belvízvédelmi, holtág-rehabilitációs, vízminőség-védelmi és vízpótló rendszerek megvalósításával kapcsolatos célok megfogalmazása a szomszédos országokkal együttműködve.

A FEJLESZTÉS TERÜLETI SZEREPLŐI, BEAVATKOZÁSI TÉRSÉGEK Megyék A régióbeli települések, térségek közös érdekeinek országos szintű, egységes képviselete – elsősorban a közlekedés-fejlesztési beruházások prioritásainak meghatározásában, illetve a határok átjárhatósága feltételeinek javításában – csak egységes, a megyei intézmények által koordinált fellépéssel lehet eredményes.


33

A dél-alföldi városok nemzetközi gazdasági kapcsolatrendszerének fő irányai

e er

U n ió

vá ro sr e

n

d

s

z

JÁSZ-NAGYKUNSZOLNOK SZOLNOK

NAGYVÁRAD

BIHAR

KECSKEMÉT

BÉKÉS

E u r ó p a i

BÁCS-KISKUN

Méhkerék Kötegyán

NAGYSZALONTA

BÉKÉSCSABA

CSONGRÁD

Gyula

Lökösháza

Battonya

Pécs Baja Cro, I

SZEGED

Tompa Kelebia

Röszke

Tiszasziget

ARAD

Nagylak

ARAD

Bácsalmás SZABADKA

DÉVA

Hercegszántó

HUNYAD TEMESVÁR

TEMES

VAJDASÁG RESICA ÚJVIDÉK

KRASSÓ-SZÖRÉNY

kistérség határa megyehatár

nemzetközi városi kapcsolatrendszer elemei

Dél-Alföld határa

nemzetközi vásárok

országhatár Duna-Körös-Maros-Tisza Eurorégió határa

határmenti kistérségek határátkelővel rendelkező települések

MTA RKK ATI

A régió nemzetközi közvetítő szerepének erősítése és kiaknázása Ugyanakkor a régió területfejlesztési céljainak megvalósításában fontos szerepet játszanak a megyék: egyrészt számos intézmény, hivatal ezen a szinten működik, az információbázisok nagyobb része is a megyei szervezeteknél (kamarák, dekoncentrált állami szervek, hivatalok, önkormányzatok) áll rendelkezésre, másrészt a megyei területfejlesztési intézmények közvetíthetnek egyrészt az ágazati, másrészt a területi szereplők között a több ágazatot, települést, térséget érintő fejlesztési célok megvalósításában. A megyei területfejlesztési tanácsok és önkormányzatok koordináló szerepe nélkülözhetetlen a határokon átnyúló környezet- és természetvédelmi, illetve árvízvédelmi együttműködések kialakításában és működtetésében, valamint az országhatárokat érintő infrastrukturális beruházásokban is. A külgazdasági kapcsolatok erősítésében és az ágazati szereplők közötti együttműködés kialakításában (pl. gyógyidegenforgalom fejlesztésében a DARIB keretei között) is meghatározó a megyei önkormányzatok szerepe, de mellettük a kamarák és más szakmai szervezetek részvétele is fontos a területfejlesztéssel kapcsolatos döntésekben. Kistérségek A bajai és a szegedi logisztikai centrumok, valamint a békéscsabai logisztikai alcentrum fejlesztő hatása elsődlegesen kistérségeikben mutatkozhat meg, de szerepkörük fejlődése a szomszédos térségek termelő és szolgáltató szervezeteinek kapcsolatrendszerét is érinteni fogja. A régió többi kistérsége közül elsősorban a határmenti szakasszal rendelkezők szerepe emelhető ki, hiszen az ott működő térségfejlesztési önkormányzati társulások rendelkeznek a nemzetközi – határmenti – együttműködéshez szükséges napi tapasztalatokkal, információkkal, gazdasági és személyes kapcsolatokkal, amelyek a régió többi térsége számára is hasznosak lehetnek. A nemzetközi együttműködési kezdeményezésekben, illetve a tapasztalatok közvetítésében (Észak-Békési, illetve Északkelet-Békési kistérségi társulások; Makói, illetve Mórahalmi kistérség, FEBÖSZ) fontos szerepet vállalhat a DATTE. Települések A nemzetközi gazdasági, kulturális és társadalmi kapcsolatok bővítése, erősítése szempontjából kulcsszerepet játszanak a Dél-Alföld azon városai – Szeged, Kecskemét, illetve a közép-békési városrégió –, amelyek gazdasági bázisuk, infrastruktúrájuk, szellemi tőkéjük, nemzetközi intézményeik és felhalmozott tapasztalataik révén a térség gazdaságának motorjai, a nemzetközi információ-, tőke és áruáramlás közvetítői lehetnek a régióbeli gazdasági, társadalmi szervezetek, intézmények és az itt élő emberek számára. A térség közép- és kisvárosai kistérségi szolgáltató szerepköreik, illetve speciális erőforrásaik, adottságaik (Békéscsaba és Baja logisztikai és kombinált fuvarozási szerepköre; Hódmezővásárhely, Gyula, Szeged, Kecskemét, Kiskunhalas és Baja egészségügyi intézményeik; Gyula, Békéscsaba, Mezőhegyes, Orosháza, Szentes, Csongrád, Makó, Mórahalom, Szeged, Tiszakécske, Kecskemét, Kiskunmajsa, Kiskunhalas, Kiskőrös és Dávod gyógyfürdőjük) révén bekapcsolódhatnak az áruk, szolgáltatások és személyek nemzetközi áramlásába, ami hosszabb távon hozzájárul egy kiegyensúlyozottabb gazdasági térszerkezet kialakításához. A városhálózaton © MTA RKK Alföldi Tudományos Intézet

35

A Dél-Alföldi Régió Területfejlesztési Koncepciója 1999. belüli információáramlás, együttműködés, funkciómegosztás segítségével a nemzetközi gazdasági, társadalmi és kulturális kapcsolatok pozitív hatásai, gazdasági előnyei a településhierarchia többi szintjén is érvényesülhetnek. A határmenti települések, illetve térségek alkotják az érintettek másik csoportját, melyeket gazdasági, és sok esetben kulturális, etnikai szálak kötnek a határ túloldalán levő településekhez, s közvetlen érdekük az együttműködés feltételeink javítása. A nemzetközi közlekedési folyosók mentén fekvő települések, valamint a meglevő és tervezett határátkelők különösen fontos szerepet töltenek be a régió nemzetközi kapcsolatrendszerében, ami sajátos fejlődési lehetőségeket is jelent számukra.

GAZDASÁGI, TÁRSADALMI ÉS KÖRNYEZETI HATÁSOK A régió nemzetközi közvetítő szerepének erősítése és kiaknázása hozzájárulhat a DélAlföld stratégiai fejlesztési céljainak megvalósításához: a térség Európa egyik dinamikus határrégiójává válhat, amely széleskörű külgazdasági kapcsolatokra és belső erőforrásokra épülő, versenyképes gazdasággal rendelkezik. A külső kapcsolatokra alapozott gazdasági fejlődés hosszú távon lehetővé teszi a stagnáló, periférikus helyzetű határmenti térségek dinamizálását, az életminőség javítását a térség valamennyi lakója számára. A régió nemzetközi kommunikációs kapcsolatainak és a határok átjárhatóságának környezeti szempontokat is szem előtt tartó javítása (gyorsforgalmi utak építése, a nemzetközi vasúti kapcsolatok bővítése, a kombinált szállítás és a logisztikai szolgáltatások fejlesztése) megkönnyítik a személyek, áruk, szolgáltatások áramlását, ösztönzik az azokhoz kapcsolódó szolgáltatások fejlődését, és vonzóbbá teszik a térséget a külföldi befektetők számára. Mindez felgyorsíthatja a gazdaság szerkezeti átalakulását, erősítheti annak versenyképességét – a fenntarthatóság követelményeinek megfelelően. A régióbeli szervezetek külgazdasági kapcsolatainak bővülése, a városok gyarapodó nemzetközi szerepkörei, valamint a határmenti települések társadalmi-kulturális kapcsolatai révén, az ágazati és területfejlesztési szereplők együttműködésével lehetővé válik a régió szellemi és természeti erőforrásainak kihasználása, nemzetközi meg- és elismertetése. A Duna–Körös–Maros–Tisza Eurorégió a nemzetközi kapcsolatok bővítésének és a nemzetközi szintű régiómarketingnek is fontos eleme lehet. Mindez felzárkózási lehetőséget jelent a stagnáló vidéki térségek számára, a területi fejlettségi különbségek hosszú távú mérséklésére is. A szomszédos országokkal közösen megvalósított környezet- és természetvédelmi, illetve vízgazdálkodási együttműködés, továbbá a közlekedési és külgazdasági kapcsolatok környezeti hatásokat szem előtt tartó fejlesztése hozzájárul a biodiverzitás megőrzéséhez, a térségben élők életkörülményeinek javításához, és megteremti a fenntartható fejlődés feltételeit. A Dél-Alföld eredményes bekapcsolódása a régiók nemzetközi versenyébe a közlekedés, a humán erőforrások, a gazdaság, a telekommunikációs hálózatok és a marketing-tevékenység párhuzamos fejlesztésén alapulhat. A kommunikáció feltételeinek javítása nélkül a gazdasági szerkezet átalakításában várhatóan továbbra is csekély szerep jut a külföldi tőkének, lassú marad a szerkezet-átalakítás üteme és a régió városai nem kapcsolódhatnak be eredményesen a nemzetközi városversenybe. 36


A régió nemzetközi közvetítő szerepének erősítése és kiaknázása A határállomások kapacitásainak bővítése nélkül hosszú távon romlanak a határmenti térségek felzárkózási esélyei, a lakosság életkörülményei és a környezet állapota is. Amennyiben az infrastruktúra-fejlesztésekkel párhuzamosan a régió tranzit-szerepére és a határmenti kapcsolataira alapozott gazdaságfejlesztési lépésekre is sor kerül, de elmarad a lakosság, a vállalkozók és más (pl. intézményi) szereplők felkészítése, nem hasznosul a térségben felhalmozott szellemi tőke és annak „termékei”, akkor a szerkezeti átalakulás az alacsony technológiai szintet képviselő termékek irányába mozdul el. Ez hosszú távon sérülékennyé teszi Dél-Alföld gazdaságát, és nem segíti a hagyományos ágazatok (pl. mezőgazdaság, élelmiszeripar, könnyűipar) versenyképességének javítását sem. Az gazdaság-, infrastruktúra és humánerőforrás-fejlesztési lépések tervezésében fontos szerepet kell kapnia a környezet megóvásának, a környezetgazdálkodásnak. A szűk infrastrukturális keretek a természeti és települési környezet növekvő terhelését eredményezik, de a külgazdasági kapcsolatok élénkülése, a régiót érintő nemzetközi áruforgalom várható bővülése – környezetvédelmi korlátozások, illetve ellenőrzés nélkül – is hasonló következményekkel járhat (pl. környezet-károsító anyagok gyártása, kereskedelme révén). A javasolt fejlesztések megvalósulása esetén azonban elérhető, hogy az áruszállításon belül jelentősen növekedjen a környezetkímélő megoldások (vízi közlekedés, vasút, kombinált fuvarozás) aránya. A gyorsforgalmi utak megépülését követően felgyorsuló közúti szállítás pedig a környezetkárosító anyagok fajlagos kibocsátást csökkenti. Így elérhető, hogy ne növekedjen lényegesen a teherfuvarozásból származó környezetkárosítás mértéke. A szomszédos országokkal történő együttműködés kialakítása, illetve hatékonyabb működtetése nélkül sem az egészséges lakókörnyezet, sem a fenntartható fejlődés feltételei nem teremthetők meg (vízgazdálkodás, biodiverzitás megőrzése, talajszennyezés stb.). Ennek érdekében a régión belül és a nemzetközi együttműködés keretei között is szükség van újfajta szemlélet, környezetkultúra megteremtésére a lakosság és a gazdasági szereplők körében is.


37

3. FEJLESZTÉSI PRIORITÁS: A GAZDASÁG VERSENYKÉPESSÉGÉNEK JAVÍTÁSA A FEJLESZTÉSI PRIORITÁS INDOKOLTSÁGA A dél-alföld régió gazdasága jelen állapotában még csak kis részleteiben alkalmas egy nemzetközi szinten zajló piaci versenyben való részvételre. Ahhoz, hogy a régió a várhatóan középtávon kibővülő EU délkeleti kapujává válhasson, sokkal nagyobb nyitottságra, magasabb színvonalú versenyképességre van szükség, ágazati és belső szerkezetében is megújult gazdasággal kell rendelkeznie. A régió gazdasága eszköze lehet a termékpályák szervezésével, az ágazaton belüli és ágazatok közötti együttműködéssel és szervezettséggel, az intézményi és gazdasági szféra összefogásával, a kutatók és vállalkozók egymásra találásával, a partnerség kialakításával a belső integráció növelésének. A régión belüli területi különbségek mérséklődése, a szolidaritás eszméjének feltámasztása alapvetően a helyben termelődő és helyben felhasználásra kerülő források függvénye, ami a helyi gazdaság hosszú távú prosperitását követeli meg.

PROBLÉMÁK – SZÜKSÉGLETEK A régió egészében, az egyes megyékben, de különösen a kisvárosi és városhiányos terekben figyelhető meg a gazdasági szerkezet egyoldalúsága. Ez részben az agrárgazdaság jelentős, az ország többi régiójában mért arányához képest többszörös súlyát jelenti, részben e gazdasági ágazaton belül is a nagy volumenű, bizonytalan értékesítési bázissal rendelkező, alacsony feldolgozottsági fokú, erősen ingadozó jövedelmet biztosító tevékenységek meghatározó részesedését. Az agrárszektor bármely szférája (exportképes piaci termelés, a felesleg helyi-térségi piacokon történő értékesítése, önfoglalkoztató és önellátó termelés) jelen állapotában inkább munkaerőkibocsátó, mint felvevő. Állandó termelési, felvásárlási és értékesítési gondok jelzik az ágazat tartós válságát. A rendszerváltás óta húzódó problémacsomag megoldása érdekében, a gazdasági szerkezet diverzifikálására van szükség a régió egész területén, különös figyelmet fordítva az egyoldalúan mezőgazdaságra berendezkedett településcsoportokra. A diverzifikálás nem kizárólag az agrárszférán kívüli jövedelemszerzési lehetőségek feltárását, bevezetését jelentené az adott térségben, hanem egyúttal lehetőséget adna a „klasszikus” termékszerkezet átformálására, részben új termelési kultúrák meghonosításával, részben új tevékenységek csatolásával, részben belső szerkezetiszervezeti megújulással. A dél-alföldi megyék rendszerváltás utáni gazdasági átalakulása meglehetősen vontatott volt, s döntően belső erőforrásokra támaszkodva ment végbe. A régiót nagyrészt elkerülték a kormányzati infrastrukturális nagyberuházások, s a déli határzóna politikai bizonytalansága nem vonzotta a térségbe a potenciális befektetőket. A végbement gazdasági stabilizáció alapvető problémája, hogy nem járt együtt gyökeres szerkezeti megújulással, érdemi tőkebevonást csak néhány ágazatban sikerült megvalósítani (energiaszektor, élelmiszeripar, telekommunikáció). Az elhúzódó


A Dél-Alföldi Régió Területfejlesztési Koncepciója 1999. válság az átlagosnál nagyobb munkaerő-kibocsátással, alacsonyabb beruházási rátával, óvatosabb üzletpolitika mellett valósult meg. A gazdaság térszerkezete a nagyarányú vállalatalapítások ellenére sem lett sokkal kiegyenlítettebb, a közép- és nagyvárosok súlya mind a termelésben, mind a foglalkoztatásban meghatározó. Az összetett probléma feloldása vonzó telephelyek kialakításával lehetséges a régió egészében, de különösen a gazdasági szempontból periférikus térségekben. Ez a folyamat alapvetően a gazdasági alapinfrastruktúra kiépítését, korszerűsítését jelenti, illetve a hiányok pótlását a már részben előkészített telephelyeken. Szükségesnek látszik a vonalas hálózatok létesítésén túl a telephelyek humánerőforrásszükségletével is foglalkozni, az oktatási és képzési rendszeren keresztül, továbbá javítani a termelői szolgáltatások elérhetőségét (inkubátorházak, ipari parkok). A Dél-Alföld gazdaságának egyik problémája abban rejlik, hogy viszonylag kevés a régió arculatát meghatározó, széles körben ismert termék, s ezek is egymástól elszigetelten, csekély húzóhatással léteznek. Ugyanakkor számos olyan mezőgazdasági, élelmiszeripari, kézműipari terméket állítanak elő helyben, melyek mint régióspecifikus készítmények, alkalmasak lennének a helyi gazdálkodási, termelési hagyományok megőrzésére, folytatására, felelevenítésére, a régióról kialakult kép pozitív irányú megváltoztatására. Ezért szükség van a régióban „előállított” speciális áruk és szolgáltatások” erőteljes marketingjére és védelmére, termelési vertikumok kiformálására, termelési körzetek lehatárolására, s az ilyen tevékenységre specializálódott termelők célzott támogatására. A Dél-Alföld megyéiben a külső tőkebevonás, s ezen belül a „zöldmezős” beruházások letelepítése eddig nagyon szerény eredményeket hozott. A meglévő jelentősebb egységek legfeljebb a befogadó település népességére gyakorolnak pozitív hatást (alacsony munkanélküliség, stabil bérek, javuló létbiztonság), de a kedvező hatások térségi elterjedése még várat magára. Csekély számban működnek a régióban a nagyvállalatokhoz kapcsolódni képes kis- és középvállalkozások. Az újdonságok terjedése, a gazdasági szervezetek innováció-befogadási hajlandósága viszonylag gyenge. A régió gazdasági szerkezetének markánsabb változásához elengedhetetlen néhány stratégiai jelentőségű nagyvállalat megtelepedése, beágyazódása a régió gazdaságába. Szükséges a helyi-térségi piacokon felnőtt kis- és középvállalatok beszállítóvá válásának segítése, a hagyományos és újonnan megtelepedett nagyvállalatokhoz való szorosabb kapcsolódás. Ennek viszont előfeltétele az érintett gazdasági szereplők innovációs és adaptációs képességének javítása, a rugalmas piaci alkalmazkodás, az adaptáció feltételeinek kialakítása, készségének növelése. A régió területét – nagy tömegű hasznosítható nyersanyag híján – elkerülték az erős környezetkárosodást okozó nehézipari beruházások, de a helyben fellelhető energiaforrások és ásványkincsek kiaknázása, a meglévő telephelyeken folyó termelés, a nagytáblás mezőgazdasági művelés, a közlekedés növekvő volumene, az elmaradó infrastrukturális beruházások érzékelhető roncsolást okoztak a természetben. A gazdaság belső megújulása, illetve szerkezeti átalakulása nélkül e folyamatok már középtávon komoly hatással lehetnek az itt élők életkörülményeire. A gazdasági fejlődés viszont a környezet növekvő terheléséhez vezethet. 40


A gazdaság versenyképességének javítása Ezek a folyamatok azonban megtörhetők. Egyrészről ösztönözni kell a környezetkímélő termelési technológiák terjedését, másfelől rá kell szorítani a termelőket a fokozatosan szigorodó környezeti normák maradéktalan betartására, a szűkössé vált erőforrásokkal való ésszerű, takarékos gazdálkodásra.

CÉLOK •

A gazdasági szereplők számára vonzó befektetési környezet kialakítása a szélesen értelmezett gazdasági háttérfeltételek, a humán erőforrások, a műszaki infrastruktúra színvonalának és a piacra jutás feltételeinek javításával.

•

A térben kiegyenlítettebb fejlődés kívánalmainak megfelelő, diverzifikált, jól szervezett, rugalmas, az innovációkat befogadni képes, kisés középvállalkozásokon alapuló versenyképes gazdasági szerkezet kiformálása.

•

A régió arculatát alakító, speciális termékek, szolgáltatások, termelési kultúra támogatása. A régióspecifikus termékek előállításán alapuló, tömeges foglalkoztatást biztosító tevékenységek, hosszabb távon azok piacosodásának elősegítése.

•

A környezet állapotát megőrző vagy javító termelési technológiák, eljárások elterjedésének támogatása.

JAVASOLT FEJLESZTÉSI IRÁNYOK 3.1. FEJLESZTÉSI IRÁNY: A GAZDASÁGI SZERKEZET DIVERZIFIKÁLÁSA (ELSŐSORBAN AZ EGYOLDALÚ MEZŐGAZDASÁGI, TANYÁS TÉRSÉGEKBEN) A régió hosszú távú, kiegyensúlyozott fejlődése nem képzelhető el a stagnáló, egyoldalú gazdasági szerkezettel rendelkező térségek integrációja, a Dél-Alföld belső kohéziójának erősítése nélkül. Biztosítása azonban csak az egyoldalú gazdasági szerkezet oldása (ipari beruházások, távolsági munkacentrumok, turisztikai adottságok kihasználása), az agrárszektor megújítása, összehangolt infrastruktúra-fejlesztés, továbbá a termelői és lakossági szolgáltatások körének bővítése révén lehetséges. A piaci, a szakmai szervezetek, a lakosság és az önkormányzatok együttműködése biztosíthatja a természeti és társadalmi környezet minőségének javulását, a hosszú távon is fenntartható gazdasági növekedést. Ennek érdekében javasolható: •

Az agrárgazdaságban a post-harvest műveletek (tisztítás, osztályozás, válogatás, csomagolás), illetve a nyerstermékek energia- és eszköztakarékos módszerekkel (aszalás, befőzés, savanyítás) történő feldolgozásának ösztönzése a termőhely közelében, s hozzá az infrastrukturális keretek (épületek, raktárak, utak) fejlesztésének, kialakításának támogatása.

•

A mezőgazdasági termékfelvásárlás és a (piaci) információ-szolgáltatás hálózatának kiépítése a térségi szerepkörökkel rendelkező településeken, a piaci szereplők, szakmai szervezetek, önkormányzatok, felvásárlási-értékesítési szervezetek/szövetségek, és pénzintézetek együttműködésére alapozva.

•

Termelői szolgáltatásokat (felvásárlás, nagykereskedelem, raktározás, szállítás, üzleti szolgáltatások) nyújtó regionális hálózatok kialakítása és működtetése, szolgáltató tevékenységet végző távolsági munkacentrumok létesítése rurális terekben. © MTA RKK Alföldi Tudományos Intézet

41


Foglalkoztatási célú iparok telepítése, a meglévő ipari telephelyek és az új iparterületek infrastruktúrájának hasznosításával, korszerűsítésével, kihasználva a helyben elérhető nyersanyagokat, a termelési kultúra hagyományait.

•

A régió természeti értékeire, hagyományaira épülő rekreációs, szabadidős turizmus infrastrukturális és humán feltételeinek (szálláshelyek, utak, kerékpárutak, illetve vállalkozási, gazdasági, vendéglátási és idegenforgalmi ismeretek, nyelvi képzés) javítása, a falusi-tanyasi, a vízi, lovas és kerékpár-turizmus fejlesztése érdekében.

•

Bio-energiaforrások hasznosítása és a kapcsolódó iparok fejlesztése (biomasszaerőművek, biodízel, termálhő, szél- és napenergia hasznosítása).

•

A hobbikertészet és -állattartás komplex ellátó-szolgáltató rendszerének kialakítása, támogatása (dísznövények termesztése, díszállat-tenyésztés, park- és kertgondozás stb.).

3.2. FEJLESZTÉSI IRÁNY: VONZÓ TELEPHELYEK KIALAKÍTÁSA A GAZDASÁGI INFRASTRUKTÚRA ÖSSZEHANGOLT FEJLESZTÉSÉN KERESZTÜL

A gazdaság további fejlődése, a jelenleg meglévő területi különbségek, illetve az életszínvonalban megfigyelhető anomáliák oldásának egyik eszköze a gazdasági telephely-kínálat jelentős bővítése. A telephelyek kialakítása egyúttal eszköze a regionális gazdasági szerkezet átalakításának, elsősorban az ipari beruházások vonzásában, de a szolgáltató tevékenységek letelepítésében is. A telephely-választék bővítése – tekintve a régió gazdaságának jelen struktúráját – több szinten kell, hogy megvalósuljon. A gazdaság mai centrumaiban az ipari parkok, zónák, innovációs és technológiai parkok alakítása, fejlesztése javasolható, mely alkalmassá teheti őket a fejlettebb technológiák befogadására. A kedvező földrajzi potenciállal, de alacsony vállalkozási aktivitással rendelkező terekben az inkubációs típusú fejlődési út látszik járhatónak. A szerkezeti, átalakulási válsággal küzdő térségekben, településeken a meglévő iparterületek újrahasznosítása látszik célravezetőnek, míg a perifériákon az alapvető gazdasági infrastruktúra kiépítése indulhat meg, hogy egyáltalán versenyhelyzetbe kerülhessenek a befektetések vonzásában. Ennek megfelelően a javasolt fejlesztési irányok a következők: •

Támogatni célszerű az ipari park projekteket, az összehangolt marketingtevékenységet, ösztönözni az egyedi, jól meghatározott karakter kiformálását, törekedve az egymást kiegészítő, erősítő struktúra kiépítésére, s régiószinten a széleskörű, a legfontosabb húzóágazatokat „kiszolgáló” telephely-kínálat megteremtésére.

•

A megfelelő humán erőforrásokkal rendelkező gazdasági centrumokban technológiai és innovációspark-programok indíthatók (biotechnológia, számítástechnika stb.) Ezek olyan telephelyek létesítését jelentik, amelyek környezeti szempontból nagy értéket képviselnek, és versenytársai lehetnek a hasonló típusú nyugati-európai létesítményeknek (alacsony beépítettségi arány, tájba illeszkedő épületek, zöldövezetek kialakítása stb.).

•

A vállalkozói övezetben rejlő lehetőségeket a jelenleginél sokkal alaposabban kell kihasználni, törekedve egy jól megfogalmazott, közérthető, a szereplők számára igazodási pontként elfogadható célrendszer kidolgozására, a határokon átnyúló kapcsolatok fejlesztésére, a befektetések fogadási feltételei (pl. az elérhetőség)

42


A gazdaság versenyképességének javítása javítására. Kifejezetten támogatandó az induló vállalkozásokat segítő inkubátorházak létrehozása, illetve regionális szinten pénzügyi források, hitelgarancia-alapok létesítése a további fejlődés érdekében. •

A szocialista típusú nagyvállalatok felbomlásával felszabadult, s jelenleg kihasználatlan – alapvetően ipari – előközművesített területeket újra kell hasznosítani; részben új funkciók (nagykereskedelem, raktározás, logisztika, üzleti szolgáltatások) telepítésével, részben a meglévő infrastruktúra korszerűsítésével alkalmassá kell tenni azokat „barnamezős” beruházások fogadására.

•

A gazdasági értelemben periférikus terekben, kistérségekben új ipari telephelyeket szükséges kialakítani, a tőke fogadásához alapvető infrastrukturális feltételek megteremtésével, ami magában foglalja az elérhetőség, a kommunikáció csatornáinak kiépítését és a humán erőforrások fejlesztését.

•

Lehetőség szerint kerülni kell a külterületek ipari célú hasznosítását, ezért a „zöldmezős” beruházások fogadási feltételeinek kialakítására elsősorban a többi lehetőség kimerítése után kerüljön sor.

3.3. FEJLESZTÉSI IRÁNY: A RÉGIÓSPECIFIKUS TERMÉKEKET, KULTURÁLIS JAVAKAT ELŐÁLLÍTÓ SZERVEZETEK CÉLZOTT TÁMOGATÁSA

A régióban előállított speciális, csak e térségre jellemző anyagi és szellemi javak – áruk és szolgáltatások – előállítását, "értékesítését" regionális összefogással célszerű támogatni, hiszen a mérhető gazdasági haszon mellett közvetett pozitív hozadékai is vannak: a hagyományok, a kulturális örökség megőrzése erősíti a térségben élők együvé tartozását, ugyanakkor segíti a régió sajátos arculatának megteremtését napjaink gyorsuló globalizációs folyamatában. Ezen „termékek” körének bővítése, védelme, az aktív marketing-politika hozzájárul a Dél-Alföldről kialakított kép színesítéséhez, pozitív irányú megváltoztatásához, a gazdasági szereplők és a lakosság körében is. Ugyanakkor e lépések hozzájárulhatnak a specializált termőkörzetek stabilizációjához, a helyi gazdaság megerősödéséhez, az ott élők jövedelmi viszonyainak javulásához is. A folyamat legfontosabb lépései az alábbiak: •

A dél-alföldi régió marketing-stratégiájának kulcsfontosságú elemei a régióspecifikus termékek (többek között például gyulai kolbász, szegedi szalámi, kecskeméti barackpálinka, makói hagyma, kalocsai paprika, medgyesi dinnye, jaminai cserép, vásárhelyi kerámia, halasi csipke), ezért kívánatos az áruk és szolgáltatások jelenleginél szélesebb körének bevonása e csoportba, valamint az ágazati minőségbiztosítási tanúsítványok megszerzésének ösztönzése.

•

Célszerű a régióspecifikus termékek és szolgáltatások régióbeli regisztrációs, minősítő és monitoring-rendszerének kidolgozása, a folyamat intézményi kereteinek kialakítása. Törekedni kell a sikeres termék és a régió nevének összekapcsolására, a régióimázs gazdasági elemeinek felépítésére.

•

Támogatandó a megtermelt javak értékesítése tanácsadással és aktív marketingűpolitikával: márkavédelem, védjegy bevezetése; regionális ügynökség létrehozása a fenti feladatok ellátására, szervezésére.

•

Rehabilitálni kell az agrárszektorban nagy hagyományokkal rendelkező tájtermelési körzeteket – szigorú minőségi ellenőrzés mellett –, ösztönözni a speciális termékek szaporítóanyag-termelését. © MTA RKK Alföldi Tudományos Intézet

43

A Dél-Alföld gazdasági térstruktúrája, meghatározó centrumai

Szeghalom

Lajosmizse

Kunszentmiklós

Gyomaendrőd

Tiszakécske

KECSKEMÉT

Solt

Mezőberény Békés

Szarvas

Szabadszállás Izsák

Sarkad

Csongrád BÉKÉSCSABA

Szentes

Kiskunfélegyháza

A térségfejlesztés meghatározó iránya

Kiskőrös

Gyula

Kalocsa

agrárinnnováció

Orosháza

Soltvadkert Mindszent

Kecel

Kiskunmajsa

Kistelek

Elek

ipari megújulás


Mezőkovácsháza

tercierizáció

Tótkomlós

Kiskunhalas

Mezőhegyes Battonya

SZEGED Jánoshalma

komplex vidékfejlesztés

Makó

centrumok potenciális terjeszkedési iránya

Mórahalom

Baja

ipari park, szerveződő ipari park

tengelyszerű fejlődés elsődleges zónája

elsőrendű pénzügyi centrumok

kiállítás, vásár

a tengely csapásiránya a régió határain kívül

másodrendű pénzügyi centrumok

egyetem / főiskola

vállalkozási övezet

ipari centrumok

kutatóintézet

Bácsalmás

Makó

vállalkozási övezet centruma MTA RKK ATI

A gazdaság versenyképességének javítása •

A hagyományos agrár- és kézműipari termelési ismereteit célszerű összegyűjteni, szabványosítani, védeni, és biztosítani a hagyományok továbbélését (szakképzés).

•

A szellemi tőkén alapuló termékek (könyvkiadás, kulturális rendezvények, szoftveripar stb.) fejlődését információ-közvetítéssel, közvetlen vagy közvetett támogatással (pályázati lehetőségek, rendezvények regionális koordinációja, díjak alapítása vagy felújítása, ösztöndíjak, pályadíjak kitűzése stb.) kell ösztönözni.

3.4. FEJLESZTÉSI IRÁNY: STRATÉGIAI JELENTŐSÉGŰ NAGYVÁLLALATOK MEGTELEPEDÉSÉNEK, BEÁGYAZÓDÁSÁNAK SEGÍTÉSE, A BESZÁLLÍTÓI HÁLÓZATOK KIALAKÍTÁSÁNAK ÉS BŐVÍTÉSÉNEK TÁMOGATÁSA, A GAZDASÁGI SZEREPLŐK INNOVÁCIÓS KÉSZSÉGÉNEK JAVÍTÁSA

A régió gazdaságában érzékelt gyenge pontok részben az ágazati szerkezet aránytalanságában, részben a kis- és középvállalkozások gyenge innovációs aktivitásában és adaptációs készségének alacsony szintjében, harmadsorban a korábban felbomlott gazdasági hálózatok helyett létrejött erősen atomizált, egymástól elszigetelt termelő egységek szervezetlenségében, gyenge piaci alkuerejében vannak. A gyengeségek kezelése csak együttesen, regionális szinten, komplex módon történhet, így biztosítható a Dél-Alföld gazdaságának hosszú távú fejlődése egy európai léptékű versenyben. Ennek érdekében az alábbi fejlesztési irányokhoz célszerű igazodni: •

A befogadást biztosító telephelykínálaton túl helyi és térségi kedvezmények rendszerét kell kidolgozni a potenciális stratégiai befektetők számára, majd aktív települési és regionális politikával kell segíteni beilleszkedésüket, beágyazódásukat a helyi-térségi gazdaság szövetébe (gyors és hatékony ügyintézés, a potenciális üzleti partnerek felkutatása, az indulást támogató személyes kapcsolatrendszer kialakításának segítése, üzletember-találkozók szervezése, aktív részvétel a betelepült cég tevékenységének megismertetésében, a cég igényeihez alkalmazkodó képzési formák támogatása stb.).

•

Kiemelt figyelmet kell fordítani a fejlődőképes közép- és kisvállalkozások megerősítésére. E körből kerülhetnek ki a régióbeli, s az azon kívüli nagyvállalatok potenciális partnerei (alvállalkozók, beszállítók), amit erőteljesen szükséges támogatni a potenciális partneri kör bemutatásával, a cég termékeinek, szolgáltatásainak célzott marketingjével, kiállításokon, szakmai fórumokon, a fejlett információs hálózatokon való megjelenés lehetőségének biztosításával. A végrehajtás során ki kell használni a GM Beszállítói Célprogramjából adódó lehetőségeket, támaszkodva a megyei és térségi vállalkozásfejlesztési központok tapasztalataira. Ennek előfeltétele a minőségbiztosítási tanúsítvány megszerzése, melynek ösztönzése regionális szinten is szükséges.

•

Külön figyelmet kell fordítani a kereskedelemben működő gazdasági szervezetek nagy léptékű (regionális jelentőségű) fejlesztéseivel kapcsolatos döntések egyeztetésére, koordinációjára, a kereskedelmi láncok beszállítói hálózatának régióbeli szereplőkre történő kiterjesztése érdekében.

•

A külső és belső pályázatokon, nagyobb léptékű tendereken való eredményes megjelenés érdekében szükséges és kívánatos az ágazati szereplők közötti kapcsolatok erősítése: a horizontális, valamint a termékpálya egészét átfogó, © MTA RKK Alföldi Tudományos Intézet

45

A Dél-Alföldi Régió Területfejlesztési Koncepciója 1999. vertikális, de nem hierarchikus hálózatok szervezése, illetve a megindult önszerveződések erőteljes támogatása. A rugalmas specializációra képes kis- és középvállalkozások ilyen módon történő megerősödésével posztfordista típusú gazdasági – részben ipari, részben szolgáltatói – klaszterek kiformálására nyílik lehetőség. •

A helyi gazdaság innovációs képességének és készségének javítása a jövő gazdasági fejlődésének egyik kulcsa. Ennek eszköze lehet egy regionális innovációs alap, kockázati tőketársaság, innovációs veszteségbiztosítási rendszer létrehozása, a térség kutató, fejlesztő intézményei, szakmai, érdekképviseleti szervezetei és a piaci szereplők részvételével, a termék-, a technológiai és a szervezeti innovációk ösztönzése, elősegítése érdekében.

•

A régió adottságai néhány területen már ma is lehetővé teszik valóban jelentős újdonságok megalakítandó (biotechnológia, szoftveripar), a gazdaság nagyobb részének versenyképessége azonban nem elsősorban az innovációk létrehozásán, hanem a befogadás gyorsaságán, mélységén múlik. Ezt segíthetnék elő a régión belül létrehozandó, non-profit alapon működő technológiatranszfer-centrumok, melyek elérhetővé teszik a helyben és a régión kívül „megtermelt” újdonságokat a vállalkozók számára.

3.5. FEJLESZTÉSI IRÁNY: KÖRNYEZETKÍMÉLŐ TERMELÉSI TECHNOLÓGIÁK ELTERJEDÉSÉNEK ÖSZTÖNZÉSE A Dél-Alföld nagy részén a természeti erőforrásokat pazarló, nem kellő mértékben és hatékonysággal hasznosító, a környezeti elemeket szennyező termelést, területhasználatot az EU elvárásainak megfelelően, a fenntartható fejlődés követelményrendszerével harmonizálva kell átalakítani, elterjesztve az energia- és anyagtakarékos technológiákat, az alternatív erőforrásokat. Ennek érdekében a következő lépések javasolhatók: •

A környezetirányítási rendszerek szorgalmazása (ISO 14001, EMAS) és kombinált alkalmazása

•

Fel kell gyorsítani a környezetkímélő technológiák fejlesztésére, a tájvédelmi szempontok figyelembevételére irányuló kutatásokat és gondoskodni kell az eredmények hasznosításáról.

•

Az erőforrások ésszerű hasznosítása, annak támogatása lehetővé teszi a termelés hosszú távon is fenntartható növekedését: − hulladékszegény, illetve technológiák bevezetése;

kevesebb

szennyezőanyag

kibocsátásával

járó

− víztakarékos és vízvisszaforgatáson alapuló technológiák telepítése mindazon ágazatoknál, ahol a nagymennyiségű vízfogyasztás csökkenthető; − energiatakarékos technológiák bevezetésének támogatása, kiemelve a szoláris energia hasznosítását a mezőgazdaságban és a "szoláris építészet" fejlesztését; − a biológiai energiaforrások hasznosításának támogatása a tanyákon és a falvakban.

46


A gazdaság versenyképességének javítása •

Erősíteni kell a „tiszta” termelési technológiák előretörését, megvalósítani a telephelyen belül megoldott szennyvíz- és veszélyeshulladék-gyűjtést, -tárolást, a hulladékkezelést és újrahasznosítást.

•

Szükségesnek látszik a szelektív hulladékgyűjtésen és a feldolgozóipar fogadókészségén alapuló, a helyben képződött hulladék feldolgozására épült háttéripar (másodlagos nyersanyag hasznosítás) támogatása (pl. a régióban termelődő papír-, fémhulladék, üveg, műanyag, könnyűfémek újrahasznosítása, illetve környezetkímélő módon történő megsemmisítése, s az égetéssel keletkező hőenergia hasznosítása).

A FEJLESZTÉS TERÜLETI SZEREPLŐI, BEAVATKOZÁSI TÉRSÉGEI Megyék A Dél-Alföld gazdaságának fejlesztésében rendkívül fontos szerepet játszanak a megyék, a jelenlegi intézményi struktúra térszerkezete, valamint az információbázisok és a szakmai és érdekképviseleti szervezetek területi beosztása miatt. A megyei szintű szereplőknek a Regionális Területfejlesztési Tanács keretei között együttműködve, tudatos közvetítő szerepet vállalva kell törekedniük az ágazati fejlesztési célok megvalósítására, képviselve a bizonyos területi és szektorális érdekeket is (ha azok nagyobb területi kihatásúak, közvetlenül vagy közvetve a regionális kohéziót szolgálják), de törekedve a régió számára optimális konszenzus kimunkálására. Alapvetően a megyék szintjén képzelhető el a települések és kistérségek közös érdekeinek országos képviselete, a lobbitevékenység összefogása a meghatározott célok elérése érdekében, elsősorban a stratégiai nagyvállalatok letelepítésében, a régióspecifikus termékek célzott támogatásában, a környezetkímélő technológiák elterjedésének ösztönzésében. A megyei területfejlesztési tanácsok alapvető feladata a gazdasági szerkezet diverzifikálásának, a vonzó telephelyi feltételek kialakításának támogatása, a területfejlesztés decentralizált forrásain és a forráskoordináció megvalósításán keresztül. A megyei szintű gazdasági szerveződések meghatározóak a gazdasági szereplők innovációs képességének fokozásában, a beszállítói hálózatok kialakításában, a környezetkímélő technológiák népszerűsítésében. Komoly szerepet játszhatnak az eltérő ágazati érdekek közötti konszenzus kialakításában, az ágazatközi, illetve az ágazaton belüli hálózatok formálásában. Kistérségek A kistérségi társulások mint beavatkozási térségek szerepe a helyi gazdaság szerkezetének átformálásában, az agrártevékenység melletti kiegészítő jövedelemforrások megtalálásában alapvető. A Dél-Alföldön a gazdaság diverzifikálásának elsődleges célterületei a három (dél-békési, szeghalmi, sarkadi), illetve a két (bácsalmási és jánoshalmi) céllal is érintett KSH-térségek, de a megyeszékhelyek térségein kívül gyakorlatilag minden kistérség célterületnek tekinthető. Komoly szerepük lehet a specifikus termékek körének összeállításában, a termőhelyek lehatárolásában, a speciális termelési technológiák meghatározásában, a termékek © MTA RKK Alföldi Tudományos Intézet

47

A Dél-Alföldi Régió Területfejlesztési Koncepciója 1999. marketingjében. Kifejezetten hasznos lehet a kistérségi társulások bevonása a vonzó telephelyek kialakításába, hiszen ezen a szinten lehet legpontosabban látni a szükséges beavatkozások nagyságrendjét, az ideális telephelyek kijelölését, a leghatékonyabb beavatkozási lehetőségeket. Ugyanakkor szerepük lehet a beszállítói hálózatok alakításában, a fejlődőképes helyi kis- és középvállalkozások körének meghatározásában, a helyi és térségi termelői hálózatok kialakításában. Települések A gazdaság fejlődése a Dél-Alföldön alapvetően és mindenekelőtt a nagy gazdasági centrumok versenyképességének, jövedelemtermelő potenciáljának függvénye. Ha ez a városcsoport képes bekapcsolódni a hazai és nemzetközi gazdasági vérkeringésbe, képes megtartani, javítani pozícióit, megújítani helyi gazdaságának szerkezetét a fejlett technológián alapuló gazdasági ágazatok befogadásával, az üzleti szolgáltatások széles körének letelepítésével, képes foglalkoztatni a helyi és a tágabb térség munkavállalóit, akkor esély lesz a régió egészének gazdasági felzárkózására az ország fejlettebb térségeihez. A nagyobb városok nemcsak a tömeges foglalkoztatás centrumai, de aktív szerepet kell vállalniuk a fejlett gazdasági ismeretek, innovációk közvetítésében a régió gazdasági szereplői felé. Elsősorban ebben a körben várható a stratégiai nagyvállalatok megtelepedése, a beszállítók megjelenése jelentős számban, valamint a helyi gazdasági szereplők adaptációs készségének fokozódása. A kisebb gazdasági centrumok szerepe elsősorban közvetlen térségük gazdaságának megszervezésében lehet döntő. Ezek válhatnak az új, vonzó telephelyek megjelenésének egyik döntő hierarchiaszintjévé, a régióspecifikus termékek feldolgozásának, marketingjének alapvető szervező központjaivá. Már ezen a szinten is megjelenhet a gazdaság diverzifikálásának igénye, különös tekintettel az ipari szerkezet súlypontjainak átalakítására, a szolgáltatások elérhetőségének megteremtésére. Ez a kör lehet az első befogadója a nagycentrumok által közvetített újdonságoknak, innen kerülhet ki a beszállítói hálózatokba bekapcsolódó vállalkozások zöme, itt lehetnek a helyi, térségi hálózatok szervező központjai. A gazdasági szempontból periférikus településrészek, tanyák, falvak, településcsoportok kitörése a helyi gazdaság diverzifikálásán, a vonzó telephelyi feltételek kialakításán, a régióspecifikus áruk termelésének célzott támogatásán, a beszállítói hálózatokhoz való csatlakozás lehetőségének megteremtésén keresztül történhet. Emellett, éppen ezen a szinten kellene különös figyelmet fordítani a környezetkímélő technológiákon alapuló referencia-projektek megvalósítására, telepítésére, mely a hosszú távon is fenntartható gazdasági fejlődés lehetőségét is magában rejti.

GAZDASÁGI, TÁRSADALMI ÉS KÖRNYEZETI HATÁSOK A dél-alföldi gazdaság versenyképességének javítása hozzájárulhat a régió küldetésének megvalósításához, a stratégiai célokban megfogalmazottak eléréséhez, hogy a térség képes legyen a ma meglévő hátrányainak leküzdésére, a további leszakadás megállítására, s egyúttal a határozott szerkezeti megújulásra. A régió gazdasága alapvetően a helyi erőforrásokra támaszkodva fejlődött, de a fejlődés meggyorsítása, a versenyképesség javítása céljából a külső erőforrások bevonására is szükség van.

48


A gazdaság versenyképességének javítása Ha a fejlesztési prioritásban megfogalmazott irányok, a bennük javasolt beavatkozások az érdekelt szereplők konszenzusa mellett a következő egy-másfél évtized során megvalósulnak, akkor a régió gazdasága szerkezetileg megújulva, a nagyvállalatok mellett a kis- és középvállalkozások fejlődési lehetőségét is támogatva, korszerű, vonzó telephelyeken folyó versenyképes termelési szerkezettel lép be a hazai és nemzetközi versenybe. Másfelől a régió belső erőforrásaira támaszkodva megőrzi sajátos termékeit, termelési kultúráját, ezeket az elemeket bővítve, stabilizálva hozzájárul a Dél-Alföld képének árnyalásához. A periférikus helyzetű, egyoldalú gazdasági szerkezettel rendelkező térségek felzárkózási esélyei javulnak, lehetőség nyílik gazdasági struktúrájuk diverzifikálására. A régió gazdaságának a jelenleginél magasabb szintű szervezettsége valósul meg a horizontális és vertikális hálózatok kialakításával, a beszállítói rendszerek megteremtésével és szélesítésével, javulnak a rugalmas specializáció feltételei, ami lehetővé teszi a gyors alkalmazkodást a változó külső és belső gazdasági feltételekhez. Az újdonságok létrehozásának, azok terjedésének, az innovációk befogadásának ösztönzésével a régió gazdasága megújul, növekszik a fejlett technológián alapuló termékek és szolgáltatások súlya. A környezetkímélő technológiák terjedésének támogatása hozzájárul a régió gazdaságának átalakításához olyan módon, hogy lehetővé teszi a hosszú távon is fenntartható gazdasági fejlődést, és hozzájárul a lakosság javuló életminőségéhez. A gazdaság fent vázolt megújítása rövidtávon is érzékelhetően javítja a helyi lakosság életszínvonalát, kedvezően hat a munkanélküliségi ráta alakulására, a munkából származó jövedelmek nagyságára, a lakossági fogyasztás növekedésére. A megnövekedett lakossági források magasabb szintű és színvonalú fogyasztást tesznek lehetővé, nemcsak az alapvető, de a magasabb szintű szükségletek kielégítése is széles rétegek számára válik lehetővé. Az anyagi gyarapodáson túl a gazdaság fejlődése, megújulása kedvezően hat a régió megítélésére, a fiatalok és a felnőtt munkavállalók helyben tartásának esélyei növekednek, a népességvesztés erőteljesen csökkenhet. A javasolt fejlesztési irányok egyúttal hozzájárulnak a régión belüli különbségek mérsékléséhez is, ami nemcsak a belső mobilitás volumenét csökkenti, de kedvezően alakítja a kisebb településeken élők életkörülményeit, beleértve a személyi, közösségi és üzleti szolgáltatások elérhetőségét, a fejlett centrumokkal való kapcsolattartás könnyebb és gyorsabb csatornáinak létrehozását, a falu-város különbségek mérséklődését, a ma még jelenlévő ellentétek oldódását. Ha a gazdasági szerkezet diverzifikálása elmarad, vagy vontatottan zajlik, annak az lesz a következménye, hogy a periférikus térségek gazdasága gyorsuló ütemben marad le, csökken a jövedelembiztonság, e terek egyre inkább a nagyobb szervező centrumok egyszerű háttérterületeivé válhatnak, mely a népesség mobilitási hajlandóságát növeli, s csökkenti a területi egyenlőtlenségek csökkentésének esélyét. Ha elmarad a telephelykínálat megújítása, ez előrevetíti a régió tőkebevonási szintjének stagnálását, későbbiekben esetleg a csökkenését. Nehézkessé válik a gazdaság szerkezeti megújítása, az új termékek és eljárások beépítése a gazdaságba. A gazdasági infrastruktúra fejlesztések elmaradása, a humán erőforrások © MTA RKK Alföldi Tudományos Intézet

49

A Dél-Alföldi Régió Területfejlesztési Koncepciója 1999. fejlesztésének késése csökkenti a sikeres alkalmazkodás esélyét, a meglévő, de romló állagú telephelyek megújításának elmaradása ronthatja a település megítélését, komoly környezeti feszültségeket gerjeszthet. A munkahelykínálat továbbra is korlátozott és egyoldalú marad, ami a népesség széles rétegeit ösztönzi lakóhelyének megváltoztatására. A mobilitás célpontjai a régió "sikeres" városai, a nagyvárosok szuburbán övezetei, illetve a régión kívüli komoly gazdasági csomópontok lesznek. Ha a régió képtelen lesz olyan termékkörrel megjelenni a piacon, mely egyértelműen ide, a Dél-Alföldhöz köthető, az a veszély fenyegeti, hogy elveszíti meglévő arculatát, ami egy európai méretű versenyben a fejlesztési forrásokért azonnali és mérhető gazdasági hátrányként üthet vissza. Veszélyes az információk gyors kiszippantása a régióból a meglévő információs csatornákon keresztül, hiszen ez a hagyományos termékek esetében meglévő versenyelőnyöket is erodálja, növeli a hagyományos tevékenységek konkurenciáját, s leépítéseket, munkanélküliséget is gerjeszthet, annak minden negatív társadalmi kísérőjelenségével együtt. Komoly hátrányt jelentene a hosszú távú fejlődés szempontjából, ha a régió tartósan képtelennek mutatkozna meghatározó, stratégiai nagyvállalkozások letelepítésére. Várható, hogy az EU bővítésének közeledtével felértékelődnek az ország keleti, déli határzónái, de a verseny bizonyosan továbbra is éles marad egy-egy nagybefektető megszerzéséért, s ebben a régiónak a jelenleginél nagyobb hatékonyságot kellene elérnie. Az eredmények elmaradása egy lassúbb, vontatottabb, szinte kizárólag belső forrásokra támaszkodó megújulási folyamatot hozna, mely mindenképpen a versenyképesség csökkenését, a piaci pozíciók romlását, a régió lemaradását vonná maga után. A nagyvállalatok hiánya nemcsak a munkahelyek kínálatát csökkenti, de károsan hathat a szellemi potenciálok kihasználására is, hiszen a beruházók egy jelentős része a gyártmányfejlesztést, bizonyos kutatási fázisokat is áttelepít Magyarországra. A régió kutatási-fejlesztési potenciáljának kihasználatlansága főként az utánpótlás elvándorlását, a tevékenység leértékelődését vonhatja maga után. A nagyvállalkozások prosperitása önmagában nem meghatározója a régió gazdasági sikerének, ehhez a kis- és középvállalkozások fejlődési esélyeinek megteremtésére is szükség van. Ha ez a kör képtelen lesz a növekedésre, a kapcsolatrendszerének tágítására, akkor a prosperitás csak szigetszerű lehet, továbbterjedő hatásai alig érvényesülnek, duális gazdasági struktúra létrejöttét lehet prognosztizálni. A fejlődőképes kis- és közepes méretű vállalkozások területi eloszlása lényegesen egyenletesebb, mint a nagy cégeké, igaz települési, térségi hatásuk is korlátozottabb, de kisebb városokban, falvakban szerepük meghatározó. Ha ezek a cégek tartósan képtelenek fejlődni, bővülni, akár külső, akár belső problémák, események, intézkedések miatt, az helyi szinten azonnal érzékelhetővé válik csökkenő munkahelyek, helyi adók, szponzorálás, elhalasztott beruházások formájában. A hosszú távú gazdasági fejlődés lehetőségének megteremtése csak akkor képzelhető el, ha a gazdaság innovációs képességét sikerül növelni. Abban az esetben, ha a helyben kifejlesztett újdonságok sem jutnak el a helyi gazdasági szereplőkhöz, ha a kis- és középvállalkozások adaptációs képessége a jelenlegi alacsony szinten marad, akkor azok képtelenek lesznek kilépni a szűkebb piacukról, bővíteni tevékenységüket, s hosszabb távon a jelenlegi pozíciójukat is erodálhatja az erősödő külső verseny. A folyamat kifutása egyértelműen a helyi szereplők gyengülését, a térség gazdaságában a külső függés erősödését eredményezné. Az innovációs készség és képesség 50


A gazdaság versenyképességének javítása megléte szoros kapcsolatot mutat az iskolázottság szintjével, minőségével, ugyanakkor vissza is hat a képzési és oktatási rendszerre. Az adaptáció alacsony szintje nem ösztönöz megújulásra egyéni és intézményi szinten, ami hosszabb távon a régió és lakói versenyképességét, kitörési lehetőségét csökkenti. A gazdasági fejlődés nem egyenértékű a kibocsátás növekedésével, az értékesítés szintjének emelkedésével. Ha ezt olyan áron vagyunk csak képesek elérni, amivel gyorsan feléljük meglévő erőforrásainkat, rontjuk a környezeti elemek minőségét, energiapazarló struktúrákat építünk fel, bizonyosan számíthatunk rá, hogy ez a fejlődés rendkívül gyorsan magával hozza a negatív hatásokat, terheket is, mely az okozott károk felszámolásával hárul majd ránk. A környezet minőségét megőrző, javító gazdasági tevékenységek lassú terjedése a Dél-Alföldet olyan helyzetbe hozhatja már középtávon is, mely számos területen az egészséges élet alapvető feltételeit is korlátozhatja (pl. vízbázisok elszennyezése). A károsított, roncsolt környezet elsősorban a népesség életfeltételeit rontja, csökkenti kötődését, erősíti elvándorlási hajlandóságát, ha védő-óvó aktivitása láthatóan hatástalan marad.


51

4. FEJLESZTÉSI PRIORITÁS: A LAKOSSÁG ÉLETMINŐSÉGÉNEK JAVÍTÁSA A FEJLESZTÉSI PRIORITÁS INDOKOLTSÁGA Vonzó, egészséges és esztétikus környezettel, a társadalmi kohézió (szolidaritás) erősítésével, a civilizációs javakhoz való hozzáférés feltételeinek megteremtésével és az esélyegyenlőség javításával egyrészt közvetlenül megváltoztathatók a régióra hosszú évtizedek óta jellemző kedvezőtlen társadalmi folyamatok, másrészt – az említett tényezők áttételes hatásaiként – érdemben segíthető a humán erőforrások fejlődése, ami a társadalom, a gazdaság bármely területén tervezett előrelépés, vagyis a jövőbeni tartós fejlődés legfontosabb alapfeltétele. A lakosság életminőségének javítását illetően egy regionális szintű, legalább középtávban gondolkodó fejlesztési alapdokumentumnak olyan fejlesztéseket kell támogatnia, amelyek hatása komplex módon érvényesül, segíti a helyi gazdaság fejlődését, alkalmassá teszi a munkavállalókat a munkaerőpiac igényeinek kielégítésére, a gazdaság és társadalom szereplőinek összefogásán, együttműködésén alapul, mérsékli a területi hátrányokat, csökkenti a társadalmi, szociális feszültségeket.

PROBLÉMÁK – SZÜKSÉGLETEK A Dél-Alföld jelenleg az ország egyik legkedvezőtlenebb demográfiai helyzettel jellemezhető régiója. Ebben meghatározó szerepe van az időskorúak kimondottan magas, a fiatalkorúak alacsony arányának, az évtizedek óta jellemző természetes fogyásnak, a válások gyakoriságának, az alacsony gyermekszámnak, a népesség kedvezőtlen egészségi állapotának, a rossz halálozási mutatóknak, az öngyilkosságok magas arányának. A problémákat tovább fokozza a hátrányos helyzetű határmenti (ország-, megyehatár) területeken és a belső perifériák kisebb falvaiban a kedvezőtlen aktivitási arány, a szociálisan veszélyeztetett társadalmi csoportok és a társadalom perifériájára szorulók számának növekedése és a régió egyes területein kimondottan magas munkanélküliségi ráta. Mindez – figyelembe véve az állam által nyújtott ellátások (nyugdíj, munkanélküli ellátások, jövedelempótló támogatás, családi pótlék, stb.) színvonalát – a települési önkormányzatok által nem vagy csak rendkívül nehezen megoldható szociális és társadalmi feszültségeket okoz. A kedvezőtlen tendenciák korlátozása a régió egészében, de különösen a hátrányos helyzetű területeken, településeken az alapellátások színvonalának emelését, a prevenciót szolgáló eszközök és eljárások terjesztését, a középfokú ellátások területi rendszerének kiegyenlítését teszi szükségessé. A tartós munkanélküliséggel veszélyeztetett csoportok (alacsony végzettségűek, szakképzetlenek, idősek, pályakezdők, munkaerő-piaci szempontból kedvezőtlen helyzetű térségekben, településeken élők) esetében kiemelt szerepe van az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközöknek, azon belül is a komplex átképzési-foglalkoztatási programoknak. A középfokú oktatás, képzés kapacitása az utóbbi években megfigyelhető bővülés és a középfokot is elérő tanulólétszám-csökkenés miatt a túl bő, szinte már megtölthetetlen © MTA RKK Alföldi Tudományos Intézet

A Dél-Alföldi Régió Területfejlesztési Koncepciója 1999. és így pénzügyi szempontból racionálisan nehezen fenntartható intézményhálózat képét vetíti előre. Az elmúlt néhány évben a képzés szerkezetének alakulását már nagyrészt a tanulókért folyó verseny határozta meg. Ebben az intézmények saját érdeke (foglalkoztatási) és az iskolafenntartó (általában) önkormányzatok költségvetési pozíciója, helyzete a legfontosabb befolyásoló tényező, ami egyrészt rövid távú gondolkodást feltételez, másrészt elsősorban a mennyiségre, nem pedig a minőségre helyezi a hangsúlyt, továbbá nem teszi érdekeltté a szereplőket (képző intézmény, fenntartó) a gazdaság által egyértelműen megkövetelt szemlélet- és szerkezetváltás végrehajtásában. E problémákat fokozza az iskolafenntartók egymással szembeni ellenérdekeltsége, az együttműködés, egyeztetés rendszerének kialakulatlansága, az ellátás területi összehangolásának hiánya, és a munkaerő-piaci folyamatokat figyelembe vevő, megalapozott döntésekhez szükséges információk esetlegessége. A gazdaság munkaerő-szükségletének magas színvonalon történő kielégítése, szerkezetváltásának elősegítése nem érhető el az oktatás, képzés, továbbképzés, átképzés rendszerének (regionális szinten) összehangolt fejlesztése, az ellátás területi különbségeinek csökkentése nélkül. E kiemelten fontos feladatok körültekintő előkészítése megköveteli a döntésekhez szükséges részletes információk összegyűjtését és az azokhoz való széleskörű hozzáférés biztosítását. A lakosság jelenlegi nyelvtudása (nyugati nyelvek) alacsony szintű, az Európai Unióval kapcsolatos ismeretei esetlegesek, korlátozottak, felkészültsége a csatlakozásra nem megfelelő. A régió nemzetközi szerepének elősegítése és a sikeres EU-csatlakozás szükségessé teszi a helyi közösségek, gazdasági szereplők és a lakosság Európai Unióval kapcsolatos ismereteinek lényeges bővítését, a kommunikációképesség (nyelvtudás) fejlesztését és az EU-forrásokhoz való hozzáférés érdekében konkrét információk, gyakorlati tapasztalatok megszerzését. A fejlődés jelenleg elsősorban a modernizációs folyosóként is működő fő forgalmi tengelyek mentén koncentrálódik, hatása nem, vagy csak korlátozott mértékben érvényesül a közöttük fekvő térségekben. Ahhoz, hogy e hatások érvényesülése a térben és a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok számára is kiterjedjen, kiemelt figyelmet kell fordítani a városi centrumok és a főhálózatok elérhetőségének biztosítására régió távolabb fekvő települései számára is. A helyi és kistérségi jelentőségű közlekedési hálózatok állapotának javítása, helyenként bővítése révén – a törzshálózati fejlesztések hatékonyságát javítva, a főtengelyekre háruló forgalmi és környezeti terhelés dekoncentrálását és a balesetveszély enyhítését is elősegítve – a régió valamennyi lakosa számára biztosítani kell a színvonalas közlekedés lehetőségét. Forgalmi, környezetvédelmi és szociális okokból egyaránt igen fontos a jelenlegi tömegközlekedési ellátottság megőrzése, lehetőség szerinti minőségi fejlesztése az ország EU-csatlakozását követő új szabályozási viszonyok közepette is. A régió súlyos vízgazdálkodási problémákkal és veszélyekkel küzd, amelyek közül a Duna–Tisza homokhátság vízhiánya, a Tisza-, Körös-, Maros-völgy árvíz- és belvízvédelmi gondjai a legkiemelkedőbbek, de halasztást nem tűrő megoldásra vár az

54


A lakosság életminőségének javítása egészséges vízellátás, illetve a szennyvíz-elvezetés és -kezelés kérdése is. E vízgazdálkodási problémák egyrészt közvetlenül érintik a régió lakosságát, másrészt kedvezőtlenül befolyásolják gazdasági tevékenységét (élelmiszergazdaság, természetközeli turizmus, idegenforgalom, stb.). A Dél-Alföldön az urbanizáció egyre gyorsuló folyamatát nem követte adekvát módon azon infrastruktúrák fejlesztése, amelyek a településkörnyezet terheltségének és károsodásának mérséklését, megakadályozását szolgálják. A régióban üzemelő hulladéklerakók környezetvédelmi és közegészségügyi szempontból kifogásolhatók, magas a közműolló nyitottsága (ami a szennyvíz szakszerűtlen és szabálytalan elszikkasztását és tárolását eredményezi), az átmenő és városi közúti forgalom intenzív növekedése lényegesen fokozta a légszennyezettséget és a zajártalmakat. A vízgazdálkodás problémáinak megnyugtató megoldása régión belüli, régióközi és az országhatáron átnyúló egyeztetést, együttműködést követel. A településkörnyezet védelme az EU-szabványokat figyelembe vevő területileg összehangolt, új komplex hulladékgazdálkodási rendszer bevezetését teszi szükségessé. A Dél-Alföld komoly hagyományokkal rendelkezik a civil szerveződéseket illetően. Az egyesületek, alapítványok elmúlt tíz éves fejlődése látszólag egy jól szervezett civil társadalom képét vetíti előre, az adatokból feltételezhető aktivitás azonban meglehetősen szűk körű, vagyis e szervezetek társadalmi hatása jelenleg még esetleges, területi elhelyezkedésük rendkívül egyenetlen. Az egyre súlyosabb szociális és társadalmi problémák kezelése, a társadalmi integráció hiánya, a deviáns jelenségek előfordulásának gyarapodása, a környezeti problémák szükségessé teszik a helyi közösségek támogatását, a civil szerveződések aktivizálását, szerepük erősítését, a helyi kötődés fejlesztését. Az „alulról építkezés”, a „partnerség” – mint az EU területfejlesztési politikájának legfontosabb alapelvei – ugyanis saját érdekeit megjeleníteni tudó és akaró társadalmi szereplőket feltételez. A helyi közösségek működése jelenti az első és talán legfontosabb lépést a (helyi) társadalom újraszerveződésében.

CÉLOK •

A lakosság és a gazdasági szereplők Európai Unióval kapcsolatos tudásának, gyakorlati ismereteinek bővítése a régió nemzetközi kapcsolatainak szélesítése és az EU-csatlakozás előkészítése érdekében.

•

A népesség képzettségi színvonalának emelése, minőségi munkaerő biztosítása a gazdaság versenyképességének javítása érdekében.

•

A munkanélküliség problémájának összehangolt, hatékony kezelése, a szociálisan veszélyeztetett társadalmi csoportok, a társadalom perifériájára szorulók ellehetetlenülésének megakadályozása, a hátrányos helyzetű területek, tanyás térségek végletes leszakadásának korlátozása.

•

Megfelelő kiépítettségű és jó minőségű alsóbbrendű hálózatok és színvonalas tömegközlekedés biztosításával a kistérségek kohéziójának erősítése, a fejlődési pólusoktól távol eső kisvárosok és falvak népességmegtartó képességének javítása, a városi szolgáltatások elérésének, illetve a nagyvárosi pólusokban meginduló gazdasági fejlődés és társadalmi innovációk minél gyorsabb terjedésének elősegítése. © MTA RKK Alföldi Tudományos Intézet

55


Az ár- és belvízvédelmi biztonság érdekében a véd-, illetve teljesítőképességnek megfelelő üzemeltetés biztosítása, a folyamatban lévő fejlesztések továbbvitele.

•

Hatékony, környezetbarát kommunális infrastruktúra és közlekedési rendszer kialakítása a zaj- és szennyezésmentes településkörnyezet biztosítása érdekében.

•

A helyi közösségek támogatása, a civil szerveződések aktivizálása, szerepük erősítése, a helyi és a regionális kötődés fejlesztése érdekében.

JAVASOLT FEJLESZTÉSI IRÁNYOK 4.1. FEJLESZTÉSI IRÁNY: AZ ISKOLARENDSZERŰ KÉPZÉS, SZAKKÉPZÉS ÖSSZEHANGOLÁSA A MUNKAERŐ-PIACI IGÉNYEKKEL, AZ ÁTKÉPZÉS, MUNKAERŐ-PIACI KÉPZÉS FEJLESZTÉSE REGIONÁLIS SZINTŰ EGYEZTETÉSSEL

Az iskolarendszerű képzés, szakképzés átalakulásának ütemét és alapvető céljait elsősorban országos jogszabályok határozzák meg. A Dél-Alföld intézményrendszerének azonban mindezek mellett összhangban kell lennie – különösen a képzési szerkezet és a területi struktúra vonatkozásában – a helyi gazdaság munkaerőigényével, továbbá követnie kell a gazdaságfejlesztés tervezett irányait is. A régió gazdasági szerkezetében eddig bekövetkezett és várható további lényeges változások, a piacgazdasági körülmények és követelmények, a növekvő technológiai színvonal, az EU-csatlakozásra való felkészülés új ismereteket, mentalitást, képzettségeket és képességeket követelnek. A munkaerőpiac változó igényeit csak a gazdaság szereplőivel szorosan együttműködő, rugalmas, adaptív szakképzési intézményrendszer képes figyelembe venni, követni. Mindezek érdekében: •

Az iskolafenntartók döntéseinek (képzési irányok, beiskolázási létszámok, képzési szerkezet meghatározása) segítése, megalapozása érdekében egyrészt lényegesen erősíteni kell a gazdasági kamarák szerepvállalását, másrészt biztosítani kell a munkaerőpiac változásairól, a foglalkoztatás alakulásáról és trendjéről szóló információk összegyűjtését, illetve az ezek felhasználásával készített célirányos elemzésekhez, előrejelzésekhez való hozzájutás lehetőségét (munkaügyi-foglalkoztatási adatgyűjtési és -feldolgozási rendszer).

•

Már rövid távon elő kell segíteni a szakképző intézmények és a gazdaság szereplői közötti szoros együttműködést (a kapcsolatok intézményesülését), ezzel megfelelő alapot teremtve a szakképzés folyamatos szerkezeti és tartalmi modernizációjához.

•

Lényegesen növelni kell az érettségi utáni szakképzés arányát – többek között például a fél-felsőfokú szakképzés (post-secondary) kiterjesztésével.

A gazdaság munkaerő iránti igényének folyamatos kielégítése és az eredményes foglalkoztatáspolitika érdekében: •

Már rövid távon fejleszteni kell a munkaerőpiac változásához rugalmasan alkalmazkodó felnőttoktatási, továbbképzési és átképzési rendszert.

•

A munkavállalói képzési és továbbképzési programok mellett növelni kell a munkáltatók számára nyújtott szolgáltatások (alkalmazottak továbbképzése többek között például új technológia bevezetése esetén, vezetői tréningek, stb.) arányát.

56


A lakosság életminőségének javítása •

A vállalkozók számára nyújtott képzések, továbbképzések szinten tartása mellett meg kell teremteni az önképzés intézményesített feltételeit (előadások, szaktanácsadás, konzultációs lehetőségek, információ-szolgáltatás, távoktatás).

•

A hátrányos helyzetű térségekben arányában és számában lényegesen növelni kell (illetve be kell vezetni) az önkormányzat, a képző intézmény, a gazdaság szereplői és a munkaügyi központ összefogásával, összehangolt tevékenységével végzett komplex átképzési-foglalkoztatási programokat,

4.2. FEJLESZTÉSI IRÁNY: A LAKOSSÁG ÉS A GAZDASÁGI SZEREPLŐK FELKÉSZÜLÉSÉNEK ELŐSEGÍTÉSE AZ EURÓPAI UNIÓHOZ VALÓ CSATLAKOZÁSRA A regionális szintű felkészülés első lépéseként sürgősen el kell készíteni Magyarország EU-csatlakozása Dél-Alföldre gyakorolt hatásainak felmérését. A régióban összehangoltan célszerű folytatni, elmélyíteni s a Dél-Alföldön élők minél szélesebb köre számára kiterjeszteni az Európai Unióval, illetve a magyarországi csatlakozás várható következményeivel kapcsolatos ismeretek átadását. Az információknak az európai állampolgárság kérdéskörére, az egységes belső piac versenyszabályozására, a jogrendszerre, illetve az ágazati politikákra kell koncentrálnia. Mindezeken, s a nyelvoktatáson túl nagy hangsúlyt kell fektetni az EU regionális politikája dél-alföldi régió szemszögéből különösen fontos elemeinek, várható hatásainak megismertetésére. A felkészítés legfontosabb célcsoportjai a vállalkozók, gazdasági menedzserek és a helyi, megyei és regionális szintű politikusok, önkormányzati tisztviselők, ismeretterjesztésre alkalmas értelmiségiek, civil szervezetek, fiatalok. Az összehangolt felkészítés javasolható eszközei: •

az iskolarendszerű, munkaerő-piaci képzés, távoktatás – melyet célszerű összekötni a dél-alföldi régióval kapcsolatos ismeretek terjesztésével, s melyben az érdekelt oktatási intézmények, a megyei vállalkozásfejlesztési alapítványok, a regionális képző központok stb. kooperációja kívánatos;

•

dokumentációs központok – melyek a békéscsabai, kecskeméti, szegedi Európai Információs Pontok (EIP) szakmai irányításával, városi és falusi könyvtárakban, iskolákban, teleházakban épülhetnek ki (könyvek, sajtótermékek, propagandaanyagok közzététele után Internet-kapcsolatot is elérhetővé téve a megfelelő brüsszeli központokkal), s hosszú távon szoros együttműködést megvalósító regionális hálózattá fejleszthetők;

•

a helyi és regionális média (újság, TV, rádió) – melynek különösen az EIPhálózattal való együttműködése javasolható;

•

rendezvények (EU-napok, szakember-találkozók, fórumok stb.) – melyeken célszerű megjelentetni a Dél-Alföld “logo”-ját;

•

külföldi cserekapcsolatok – melyekben a testvérvárosi, testvérmegyei kapcsolatok mellett kiemelt szerepet tölthetne be egy testvérrégiós partneri viszony.

A felkészítés hatékonyságát nagyban növelné az abban bármilyen formában résztvevő intézmények, szervezetek közti rendszeres információáramlás, melynek intézményi keretétét például a kialakítandó regionális EIP-hálózat adhatná.


57

A Dél-Alföldi Régió Területfejlesztési Koncepciója 1999.

4.3. FEJLESZTÉSI IRÁNY: A HUMÁN SZOLGÁLTATÁSOK TERÜLETI ELLÁTÓ- ÉS ALAPHÁLÓZATÁNAK FEJLESZTÉSE A jelenleg túlcentralizált regionális középfokú oktatási rendszer, tekintettel a csökkenő tanulólétszámra és a növekvő kapacitásra, már rövid távon szükségessé teszi az ellátás területi struktúrájának és szakmai szerkezetének újragondolását. A különböző iskolafenntartók döntéseinek összehangolása a területi ellátás szempontjából nélkülözhetetlen feladat, ezért meg kell teremteni ennek intézményesített és egyúttal a tényleges működőképességet is biztosító feltételeit. A régió fekvő- és járó-beteg ellátásának fejlesztésekor a mennyiségi paraméterek helyett a rendszer belső szerkezetének arányosabbá tételére, összehangoltságának biztosítására, a területi ellátás kiegyenlítésére és az ellátás minőségének fejlesztésére kell fektetni a hangsúlyt. Az elmúlt évek változásai következtében folyamatosan növekvő területi és társadalmi különbségek mérséklésében, a szociálisan veszélyeztetett társadalmi csoportok és a társadalom perifériájára szorulók arányának csökkentésében kiemelkedően fontos szerepe van az egészségügyi, szociális, oktatási ellátások színvonalának és az azt biztosító intézményrendszer területi elhelyezkedésének, kapcsolatrendszerének. Fontos feladat tehát az egészségügyi ellátórendszer és a szociális, jóléti rendszerek együttműködésének kiemelt segítése. Fokozott figyelmet kell még fordítani a rehabilitáció felkarolására, a csökkent munkaképességűek foglalkoztatására, a szenvedélybetegek gondozására a szociális intézményi ellátásokra (idősek, fogyatékosok, hajléktalanok) a lakásproblémákra (különösen tekintettel az első lakáshoz jutás és a lakótelepek rehabilitációjának kérdésére), továbbá a kulturális szolgáltatások bővítésére, a közművelődési, közgyűjteményi intézmények működési feltételeinek javítására. Az alapellátás minden részén kiemelt szerepet kell kapnia a megelőzésnek, az egészséges életmód kialakításának, a kulturális és mentális állapot javításának. A szociális ellátásban és a gyermekvédelem területén már rövid távon segíteni kell a korszerű ellátási-gondozási módszerek elterjedését. Az egészségügyi alapellátás műszerezettségének javításával, a háziorvosi és házi gyermekorvosi praxisok nagyságának csökkentésével középtávon érdemben emelni kell a preventív vizsgálatok, szűrések és a „befejezett ellátás” arányát. A dél-alföldi munkanélküliség kezelésében továbbra is kiemelt szerepet kell kapnia az aktív foglalkoztatáspolitikának. Ennek értelmében a gazdasági szerkezetváltást szolgáló eszközök és a munkaerő-piaci pénzügyi források felhasználását a hatékonyság növelése érdekében regionális szinten is egyeztetni kell. A foglalkoztatáspolitikát tekintve kiemelt figyelmet kell fordítani a munkahelyteremtésre, a munkahelyek megőrzésére, továbbá a foglalkoztatásbővítés támogatására (bértámogatás, közhasznú foglalkoztatás, stb.). A hátrányos helyzetű térségekben (a külső és belső perifériákon, tanyás területeken) a közmunkaprogramoknak, illetve az alternatív foglalkoztatás (részmunkaidő, távmunka, stb.) támogatásának továbbra is fontos szerepet kell kapniuk. Az átképzési programok között az alacsonyan képzett tartós munkanélküliek számára nyújtott kihelyezett felzárkóztató képzések arányát már rövid távon növelni kell. E térségekben és a tanyás területeken a feszítő szociális problémák miatt az önkormányzati szociális alapellátások és intézmények mellett 58


A lakosság életminőségének javítása fokozottan kell támogatni az önkormányzati kötelező feladatokon felül vállalt komplex szociálpolitikai programok megvalósítását.

4.4. FEJLESZTÉSI IRÁNY: ÖSSZEHANGOLT TÉRSÉGI KÖRNYEZETKÍMÉLŐ INFRASTRUKTÚRA-FEJLESZTÉS A környezetkímélő infrastruktúrának, az urbanizációs folyamattal párhuzamos fejlesztése magában foglalja: •

Az ár-, és belvízmentés védvonalainak és műszaki objektumainak telepítését és azok állandó ellenőrzését.

•

Az élővizek vízgazdálkodási eszközökkel való elősegítését (vízfrissítés, vízpótlás).

•

A közcsatorna-hálózat, a biológiai és a III. tisztítási fokozattal ellátott szennyvíztisztító berendezések (a kétezernél nagyobb lélekszámú településekre vonatkoztatva), illetve térségi (településpáros, településhármas) tisztítók építését. (A szippantott szennyvíz fogadására kialakított műtárgyak építésével a kétezer lélekszámnál kisebb népességű települések is csatlakozhatnak a térségi szennyvíztisztítókra.)

•

A kommunális (folyékony, szilárd) és ipari hulladék hasznosításának megoldását, a szelektív hulladékgyűjtés kiterjesztését, a hulladék-ártalmatlanítás rendszerének megújítását, a hulladéklerakás korszerű, talaj- és talajvízkímélő módjának kialakítását, illetve a hulladéklerakók tájba illő megépítését, valamint a hulladéklerakás térségi megszervezését; A települést elkerülő útszakaszok, gyorsforgalmú utak kiépítését, illetve a települések levegő- és zajterhelését lényegesen növelő tranzitforgalom (különösen teherforgalom) egyéb módon (pl. RO-LA) történő csökkentését.

•

Az épített környezet védelme, annak funkcionális és esztétikai fejlesztése, illetve tájjellegének fenntartása a régió-imázs és -marketing, továbbá a turizmus szempontjából szintén fontos feladat. A tájspecifikus építészeti műemlékeknek a természeti értékekkel harmonikus egységet kell képeznie a fenntartható vidékfejlesztést szolgálva.

4.5. FEJLESZTÉSI IRÁNY: A VIDÉKI TÉRSÉGEK ÉS KÖZPONTJAI KÖZLEKEDÉSI ELÉRHETŐSÉGÉNEK JAVÍTÁSA A vidéki térségek fejlődésének egyik legfontosabb feltétele a meglévő alsóbbrendű úthálózat burkolatállapot-romlásának megállítása és a folyamatos fenntartás biztosítása. A helyi forgalmat bonyolító utakon a végleges tönkremenetel megelőzésére, míg a főtengelyekhez vezető, illetve a hálózati jelentőségű, forgalmasabb szakaszokon a távolsági közlekedés szempontjából is valódi alternatívát biztosító útállapot kialakítására kell törekedni. Mindez állami alapfeladat, ám megoldása elsősorban régiós érdek, ezért minden lehetőséget meg kell ragadni az e célt szolgáló források bővítése és leghatékonyabb ütemezése érdekében. A leginkább mellékút-túlsúlyos térségek jobb feltárása érdekében szükséges néhány, jelentős távolsági forgalmat is hordozó alsóbbrendű út főútvonallá történő átépítése, elsősorban Battonya(országhatár)–Orosháza–Szentes, Méhkerék(országhatár)– Sarkad–Gyula, Makó–Hódmezővásárhely, és – ha a Déli Autópálya nem valósul meg – Szeged–Kiskunmajsa–Soltvadkert között.


59

A Dél-Alföldi Régió Területfejlesztési Koncepciója 1999. Elsősorban a főutak mentén, s kiemelten az ezek csomópontjaiban fekvő településeken – az átmenő forgalom nagyságától és a veszélyeztetettség mértékétől függően ütemezve – fel kell gyorsítani az átmenő forgalmat leválasztó elkerülő utak építésének és ezzel párhuzamosan a belterületek forgalomcsendesítésének folyamatát. A térségi kapcsolatok javítását szolgálja a közúthálózat hiányzó elemeit megteremtő új összeköttetések kiépítése is. A megyei területfejlesztési koncepciókban szereplő összekötőút-építések közül a régiónak elsősorban azokat kell támogatnia, amelyek a meglevő szakaszokhoz illeszkedve új hálózati összeköttetéseket teremtenek, illetve a megyehatárokon átvezetve oldják a belső perifériák elzártságát, erősítik a régió belső kapcsolatrendszerét. E fejlesztések sorába illeszkedik a Tisza Csongrád és Csépa közötti, illetve – ha a Déli Autópálya nem valósul meg – Mindszent térségi, valamint a Duna mohácsi hídjának kiépítése is. A kistérségi társulásokkal és az állami közútkezelő társaságokkal, valamint a mezőgazdasági szervezetekkel együttműködve programot kell kidolgozni az önkormányzati kezelésű bel- és külterületi úthálózatok állapotának folyamatos monitoringjára, fenntartásuk és fejlesztésük racionális megoldására és finanszírozására, minőségük lényeges javítására. A kerékpáros közlekedés feltételeinek javítására, biztonságos kerékpárutak és -sávok létesítésére főként a belterületeken van szükség. Régiós támogatás azonban elsősorban a tanyás térségekben, valamint az egymáshoz közel fekvő, forgalmas utak által összekötött nagyobb települések közötti, illetve egyes frekventált idegenforgalmi célpontokhoz vezető kerékpáros folyosók kialakításához indokolt. A régiónak átfogó felmérést, majd széleskörű társadalmi egyeztetést kell kezdeményeznie a vasúti mellékvonalak jövőjéről. A véleményeket egymással és a régió céljaival egyeztetve el kell dönteni, hogy mely vonalak működőképességének fenntartásához ragaszkodik a Dél-Alföld, illetve adott esetben melyek forgalmának szüneteltetéséhez járul hozzá. Ennek alapján – a MÁV-val és a többi érdekelt szereplővel együttműködve – a régió lehetőségeit (eurorégiós együttműködés, európai pályázati lehetőségek, források, kormányzati lobby stb.) is igénybe kell venni annak érdekében, hogy a megfelelő vonalak rekonstrukciója mielőbb megtörténhessen és a mellékvonal-hálózat kihasználtsága javuljon. A tömegközlekedést érintő fejlesztési igények megismerése és a lehetőségekkel való összehangolása érdekében intézményes egyeztető mechanizmust kell létrehozni a régió, a négy VOLÁN társaság, a közútkezelők, a MÁV, a kistérségek és önkormányzatok részvételével. Ennek feladata lehet a vasúti és autóbusz-közlekedés együttműködésének javítása (menetrendi egyeztetés, vasútra "hordó" autóbuszjáratok, IC-vonatokhoz távolsági autóbuszjáratok indítása a vasúttal rosszul feltárt térségekből, városkörnyéki és egyéb utazási szövetségek, tarifaközösségek kialakítása, régiós szinten támogatott nagyszabású tömegközlekedési igényfelmérés a lakosság és a munkáltatók körében), továbbá a főbb idegenforgalmi célpontokhoz minőségi tömegközlekedési lehetőség biztosítása, a tanyák tömegközlekedésének racionalizálása a színvonal javítása mellett, az újonnan létesülő úthálózati összeköttetések autóbusz-közlekedésbe kapcsolása, az Interpici-szolgáltatás kiterjesztése, és a távolsági autóbuszjáratok (különösen a régió nagyobb városai közötti, illetve az interregionális összeköttetések) számának növelése.

60



4.6. FEJLESZTÉSI IRÁNY: A HELYI KÖZÖSSÉG VÉDŐHÁLÓ-SZEREPÉNEK (ÚJJÁ)SZERVEZÉSE, A CIVIL SZERVEZETEK TÁMOGATÁSA, A HELYI ÉS REGIONÁLIS KÖTŐDÉS ÉS SZOLIDARITÁS ERŐSÍTÉSE

A civil szervezetek a társadalmi innováció egyik legfontosabb aktorának tekinthetők. E szervezetek a társadalmi szükségletek változásaira gyorsabban és adekvátabban képesek reagálni, mint a bürokratikus vagy a profitorientált vállalkozások, szervezetek, intézmények. Az EU támogatási politikájának legfontosabb alapelvei közé tartozik az „alulról építkezés” és a „partnerség”, ami saját érdekeit megfogalmazni és azokért tenni is képes társadalmi területfejlesztési szereplőket feltételez. Ez, illetve az egyre súlyosabb szociális, társadalmi problémák (a társadalmi integráció hiánya, a deviáns jelenségek előfordulásának gyarapodása) különösen fontossá teszik a társadalom újraszerveződésének segítését: •

a helyi közösségszerveződés elősegítését, működési feltételeik javítását;

•

a civil szervezeteket támogató, azokra támaszkodó társadalmi környezet kialakítását;

•

a szervezetek, kezdeményezések kapcsolatának, hálózatba szerveződésének segítését, regionális összefogások kialakítását, ezek intézményesülését;

•

a szervezetek közötti információáramlás feltételeinek megteremtését, sikeres, működő szerveződések, modell értékű kezdeményezések bemutatását.

A FEJLESZTÉS TERÜLETI SZEREPLŐI, BEAVATKOZÁSI TÉRSÉGEI Megyék A középfokú oktatás legfontosabb elfogadott (jelenleg is hatályos) fejlesztési alapdokumentumai a megyei oktatásfejlesztési tervek, melyeket a megyék és a megyei jogú városok készítettek elő, majd a megyei és a megyei jogú város(ok) önkormányzatát rendszeresen egy asztalhoz ültető (önkormányzati törvényben szabályozott) egyeztető megbeszélésen fogadtak el. A szintén megyékben szervezett közoktatási közalapítványok is e dokumentumok alapján osztják el fejlesztési forrásaikat. Az intézményrendszer területi szintű összehangolása e dokumentumok regionális egyeztetését kívánja, illetve szükségessé teszi a fejlesztési tervek folyamatos kontrollját, a változó társadalmi, gazdasági körülményekhez igazítását. E dokumentumok csak abban az esetben lehetnek a tényleges fejlesztő tevékenység alapdokumentumai, ha az iskolafenntartók (a tényleges döntéshozók) azonosulni tudnak azzal, ezért egy az intézményfenntartókat rendszeresen összehozó konzultatív szervezet létrehozásával segíteni kell a kommunikáció kialakulását, a települési szintű fejlesztések összehangolását. Az egészségügy területén e konzultatív fórum szerepét tölti be a DAREK. A gazdaságfejlesztési, szerkezetátalakítási források hatékony felhasználása szintén első lépésben megyei szinten (majd a régió szintjén is) követeli meg a foglalkoztatáspolitikában érintett, érdekelt szereplők rendszeres együttműködésének kialakulását. Ez a megyei munkaügyi tanácsok és a megyei területfejlesztési tanácsok között a régióban már működik is, ugyanakkor a működés továbbfejleszthető, hatékonyabbá, eredményesebbé tehető. © MTA RKK Alföldi Tudományos Intézet

61

A Dél-Alföldi Régió Területfejlesztési Koncepciója 1999. A helyi és kistérségi jelentőségű közlekedésfejlesztési elképzelések – a települések, térségek, közlekedési szervezetek és a kormányzat közötti – egyeztetésében a megyei szint mellett kiemelkedően fontos feladatok várnak a regionális szintű politika szereplőire is. Ennek jelentőségét aláhúzza az is, hogy valamennyi közlekedési program közül e téren a legnagyobbak számára a külső feltételektől legkevésbé függő, önálló cselekvés lehetőségei (ezen belül a forrásszerzésé is), amivel a régió intézményének létjogosultságát, hasznosságát az itt élők számára már néhány éven belül is nyilvánvaló módon bizonyíthatja. A megyei szinten szerveződő közlekedési szereplőkkel való napi kapcsolattartásnak, a megyénként rendelkezésre álló információk összegyűjtésének és összehangolásának megkülönböztetett jelentősége van a megyehatáron átnyúló fejlesztési kezdeményezésekben. Ennek során törekedni kell a megyéken belüli – elsősorban a megyei területfejlesztési koncepciókban megfogalmazódó – közlekedésfejlesztési igények prioritási sorrendjének meghatározására. Az ár- és belvízmentesítés, illetve a nagyobb egységben gazdaságosabban szervezhető feladatok (ivóvízellátás, vízbázisvédelem, hulladékelhelyezés és hulladékfeldolgozás, stb.) a megyei (nem egy esetben megyén túli, és országhatáron túli) szereplők (intézmények, hatóságok) együttműködését, összehangolt tevékenységét kívánja. Kistérségek Az intézményi területi ellátás biztosítása a kistérségek (városkörnyékek, vonzáskörzetek, intézményi ellátási körzetek) önkormányzatai, intézményei között szoros kapcsolatokat feltételez, ami a gazdaság és társadalmi élet fontosabb helyi szereplőivel kibővíthető, kiszélesíthető. A kisvárosi, középvárosi szakképzési bázisok fejlesztése és alkalmassá tétele a munkaerő-piaci képzések számára eleve intenzív együttműködést követel az említett szereplők, illetve a regionális képző központok és a munkaügyi központok között is. A fentebb előirányzott fejlesztések közvetlen hatása zömmel a kistérségek szintjén jelentkezik, érintve a régió szinte valamennyi területi egységét. A közlekedéssel kapcsolatos javaslatok többsége elsősorban a forgalmi árnyékhelyzetű, jelenleg legrosszabb elérhetőségű térségeket érinti kedvezően, közülük is elsősorban a megyehatár által elválasztott szomszédos körzeteket. A tervezett régiós egyeztető mechanizmusokban való aktív részvételükkel az ott működő kistérségi társulások érdekérvényesítő képessége jelentősen erősödhet. A kommunális hulladék (szilárd és folyékony) EU szabványok szerinti elhelyezése térségi szintű ellátást biztosító korszerű telepek létesítését kívánja. A régió több kistérségében működnek, illetve vannak fejlesztés alatt vagy tervezve (már a pályázás szakaszában) ilyen objektumok. Ma a kistérségi szint (táji, néprajzi egység, városkörnyék) az a legnagyobb területi egység, ahol egyértelműen tetten érhető a területi identitás. Ennek erősítése a régió jövője szempontjából is fontos. Települések A prioritás fejlesztéseinek többsége (különösen az alapellátást érintők) a régió hátrányos helyzetű belső és külső perifériáinak települései, illetve az ott élő lakosságot 62


A lakosság életminőségének javítása érinti. A társadalom jelenlegi szervezettségi szintjén elsősorban helyi (települési) hatással kell (lehet) számolni a civil szervezetek tervezett támogatását illetően. E fejlesztési irány a régió minden települése, illetve a régió mint területi egység számára is nélkülözhetetlen. A javasolt fejlesztések közül közvetlenül települési hatásúak még a kommunális infrastruktúra fejlesztése, az elkerülő utak építése (főként a városokat érinti) és a javasolt kerékpárút-építések, valamint a helyi úthálózati programok. Ezek megvalósulásához helyi szerepvállalás is szükséges, míg egyes konkrét beruházások (összekötőút-építések és -felújítások, vasúti mellékvonalak forgalmának élénkítése stb.) a települések speciális körére kiterjedő konkrét együttműködéseket igényelnek.

GAZDASÁGI, TÁRSADALMI ÉS KÖRNYEZETI HATÁSOK Az e prioritásban szereplő fejlesztési javaslatok szinte kivétel nélkül az itt élő lakosság életfeltételeinek közvetlen vagy közvetett javítását célozzák. A közvetlen hatások elsősorban az intézményi szolgáltatások (oktatás, egészségügy, szociális ellátás), a kommunális infrastruktúra és a közlekedés feltételeinek fejlesztése révén érvényesülhetnek, a közvetett hatások pedig a fejlesztések gazdasági szférát érintő élénkítő következményeihez kapcsolhatók. Ennek talán legfontosabb eleme a képzés, átképzés, továbbképzés feltételeinek megteremtése, a gazdaság munkaerőszükségletének minél magasabb színvonalon történő kielégítése. Közvetlen gazdaságélénkítő hatása lehet még a szakképzés és a gazdaság együttműködésének, ami a gyakorlóhelyek fejlesztéséhez a termelésben is hasznosuló forrásokat biztosíthat. A helyi, kistérségi hálózatok javítása, illetve bővülése költségcsökkentéssel, így közvetlen gazdasági haszonnal is jár az úthasználók számára, s a főhálózatokkal (a regionális és országos központokkal) való megfelelő összeköttetés a vidéki térségek telephelyi értékét is növeli. Ennek kihasználásához igen fontos azonban a (főként a kisés középvállalkozásokhoz kapcsolódó) gazdasági programok beindítása. A ma még hanyatló kisvárosok így jobban képesek lehetnek betölteni térségi foglalkoztató és ellátó szerepköreiket. Mindez – kiegészülve a tömegközlekedés lehetőségeinek, illetve színvonalának javításával – hozzájárulhat a magas elvándorlással sújtott térségek helyzetének stabilizálódásához, a helyi foglalkoztatás bővüléséhez és – a nagyobb, szélesebb szolgáltatási és munkahely-kínálatú centrumok jó elérésén keresztül – a területi mobilitás növeléséhez, összességében a növekedési pólusok és a háttértérségek közötti különbségek növekedésének megállításához. A fejlesztésekhez nélkülözhetetlen együttműködési kényszer pedig hosszabb távon erősítheti a kistérségek, illetve a régió belső kohézióját is. A prioritásban szereplő javaslatok többsége a fenntarthatóság szempontjából is alapvetően indokolt, környezetkímélő hatású (tömegközlekedés fejlesztése, a vasúti szállítás versenyképességének javítása, kerékpáros közlekedés, útburkolat-javítás), így nemcsak közvetlenül, hanem a környezet oldaláról is hozzájárul az életminőség javításához. A civil szervezetek fejlesztése fontos hatással bírhat a környezet védelme, megőrzése szempontjából. A helyi társadalom a modern környezetkultúra, környezeti szemlélet birtokában például hatékonyabban képes részt venni a döntéshozatalban vagy


63

A Dél-Alföldi Régió Területfejlesztési Koncepciója 1999. befolyásolni azt. Ehhez elengedhetetlen a hiteles információk nyilvánosságának biztosítása. A nyilvánosság széles körű ellenőrzése nélkül nem garantálható a környezeti szemlélet érvényesítése, a döntéshozatal során csupán az egymással szemben álló érdekek és az ezeket alátámasztó ellentmondó állásfoglalások ütközhetnek. A térségi kapcsolatok erősítésének megvalósulásával érvényesülhet a regionális együttműködés EU-s környezetvédelmi irányelve (pl. térségi hulladéklerakók és szennyvíztisztítók kialakításának elősegítése). Ennek elmaradása esetén (a „miért pont a mi településünkön" effektus) viszont a kis falvak külön-külön nem lesznek képesek finanszírozni problémáik megoldását, és az erre vonatkozó programok megvalósítása sem sikerülhet, előidézve így a mikrokörnyezet(ek) ökológiai romlásának láncreakcióját.

64


A REGIONÁLIS SZINTŰ TERÜLETFEJLESZTÉS ESZKÖZ- ÉS INTÉZMÉNYRENDSZERE A Dél-Alföld a hazai regionális területi politika eddigi történetét tekintve élenjáró, mintaértékű régiónak nevezhető: •

A megalakult Dél-Alföldi Regionális Fejlesztési Tanács az országban elsőként hozott létre önálló, állandó operatív munkaszervezetet.

•

A Phare Regionális Kísérleti Program tapasztalatai bizonyították, hogy az itt élő szakemberek felkészültek, képesek megfelelni az Unió elvárásainak.

•

Konkrét – már a megvalósulás folyamatában lévő – programok példázzák a regionális összefogást, együttműködést.

•

Új regionális szervezetek (DARIB, DAREK, DATTE) jöttek létre, működnek a régióban.

•

Immár erős legitimációjú, négy évre megválasztott elnöke van a fejlesztési tanácsnak.

•

A tanács mellett, az ott folyó munka segítésére operatív, konzultatív szakmai szervezetek (kabinetek) formálódnak, melyek információ-közvetítő szerepükön túl teret adnak az régió érdekében megnyilvánuló aktivitásnak, és egyúttal támogatják is azt, segítve a regionális kötődés, kohézió kialakulását.

Ahhoz, hogy a Dél-Alföld új fejlődési pályára állhasson rendkívüli fontosságú, hogy e folyamatot, „hagyományt” követve a régió továbbra is élenjáró legyen – az EU strukturális és kohéziós programjainak való megfelelés szempontjából alapvető – regionális szintű szervezetépítés tekintetében. A regionális eszköz- és intézményrendszer kialakulásában ugyanakkor meghatározó szerepe van a központi jogszabályokban és dokumentumokban megtestesülő országos regionális politikának, illetve e politika kialakulási, változási folyamatainak, a megjelenő bizonytalanságoknak, többértelműségeknek, szabályozási és irányítási zavaroknak. Jelenleg a hazai területfejlesztési politika, a területi munkamegosztás leggyengébb láncszeme a régió. Rendkívül fontos ezért a régiók jogi szabályozásában megfigyelhető pontatlanságok korrekciója, illetve a meglévő hiányok rendezése miatt további jogalkotási feladatok elvégzése: •

A jogszabályok és a területfejlesztés alapdokumentumainak régiófogalmait egyszerűsíteni és egységesíteni szükséges, egyúttal (tekintettel az EUkompatibilitás követelményére) stabil területi kereteket kell biztosítani regionális szinten is (azonban lehetővé téve az esetleges későbbi indokolt korrekciót).

•

Rögzíteni kell a regionális tanácsok jogállását (törvényességi felügyeletét), hatáskörét és forrásrendszerét, ami azt igényli, hogy a területfejlesztés mind a négy szintjét figyelembe véve új munkamegosztási rendet kell kialakítani, és a forráselosztásban ennek a munkamegosztásnak megfelelő decentralizálási szabályokat meghatározni.



E munkamegosztásban a régiók legfontosabb feladata a közlekedési infrastruktúra, a K+F, a nemzetközi regionális politikai együttműködés, a környezetvédelem és a gazdaságfejlesztés programozása, részbeni finanszírozása kell legyen. Megyei szinten célszerű tartani többek között a vidékfejlesztést, kommunális-kistérségi infrastruktúra fejlesztést, és az idegenforgalomból a falusi turizmust. E fejlesztési területek vélhetően továbbra is fontos színterei lesznek a kistérségek aktivitásának. A forrásdecentralizációt tekintve kiemelt jelentőségű, hogy a regionális tanácsok saját (költségvetési) fejlesztési forrásokkal és egyéb bevételekkel rendelkezhessenek, hiszen a nemzetközi források megszerzéséhez szükséges a saját erő biztosítása is.

•

Tisztázni kell a regionális tanácsok szervezeti kérdéseit, a delegálás pontos szabályait.

•

A munkaszervezet státuszát, finanszírozását, feladatait szintén jogszabályban szükséges rendezni.

•

Továbbra is meg kell hagyni az önkéntes és alkalmi, konkrét célra irányuló regionális szerveződés lehetőségét.

A jogi keretek megteremtésén túl a regionális szint tényleges működését közvetlen és áttételes hatásain keresztül pozitív irányban befolyásolhatja a politikai környezet: •

Az általában vett decentralizációs folyamatok támogatják, a centralizáció korlátozza, visszaveti a regionális szerveződéseket, összefogásokat. A regionális szint politikai (kormányzati) megerősítésének akkor is decentralizáló irányúnak kell maradnia, ha bizonyos témákban, ügyekben elkerülhetetlen a felülről történő kezdeményezés (az együttműködés kötelező előírására, a régióhatárok rögzítése).

•

A régión belül továbbra is partnerségi intézményként – vagyis hierarchikus elemek nélkül – kell működnie a regionális fejlesztési tanácsnak, amit a jogalkotóknak is figyelembe kell venni. A régiók létrehozásának, kialakításának, működővé tételének időszakában nem szerencsés egyik létező területi szintet (település, kistérség, megye) sem ellenérdekeltté tenni az EU-források megszerzése szempontjából alapvetően fontos regionális szint megerősödésében.

•

A partnereknek az érdekeltsége a regionális együttműködésben akkor biztosítható igazán, ha lehetőség nyílik regionális léptékű sikerekre, vagyis vannak (lehetnek) kézzelfogható eredményeket felmutató fejlesztések. Ehhez elengedhetetlen, hogy regionális szintű források álljanak rendelkezésre, illetve döntési mozgástér legyen.

•

A konkrét fejlesztések, eredmények segíthetik a regionális kohézió kialakulását, s a nyilvánosság számára is igazolhatják a régió létjogosultságát. Ebben komoly szerepet tölthetnek be a regionális szintű közlekedési infrastruktúra-fejlesztések, melyek amúgy sem képzelhetők el komoly központi szintű források bevonása nélkül. E tekintetben minden olyan – a lakosság által igénybe vett – szolgáltatás fejlesztésének lehet pozitív szerepe, amely oldja a merev megyehatár-rendszert.

•

A területfejlesztésben is fontos szervezetek további kiépítése során feltétlenül ügyelni kell arra, hogy ezek illeszkedjenek a fejlesztési régiókhoz (munkaerő-piaci szervezet, vízügy, pénzügyi intézmények, speciális szolgáltatások).

Az érintetteket és a regionális folyamatokkal foglalkozó szakmai közvéleményt jelenleg leginkább érdeklő és egyúttal megosztó kérdés a regionális szint és a közigazgatás összekapcsolásának ügye. A területi szereplők régióhoz való viszonyulása, így a 66


A lakosság életminőségének javítása regionális szint hazai jövője szempontjából e kérdés alapvető fontosságú. Az európai példák e tekintetben sem mutatnak egyértelmű irányt, miként a volt szocialista országok sem. A gyakorlati példák alapján megállapítható, hogy a „politikai regionalizálás” nem tekinthető kikerülhetetlen szükségszerűségnek és különösen nem uniós csatlakozási feltételnek. Ugyanakkor egyértelműen látszik, hogy azok a régiók mutatkoznak a legsikeresebbnek az Unión belül, amelyek nem csak a területfejlesztés, hanem az igazgatás, humánszolgáltatások és politikaformálás terén is kompetenciákkal, politikai legitimációval, általános hatáskörökkel és saját forrásokkal-eszközrendszerrel rendelkeznek. Ugyanakkor a tapasztalatok azt is bizonyítják, hogy a regionális szint csak akkor tartós, ha kialakulása hosszabb időt igénybevevő folyamat eredménye, hagyományokra támaszkodó, a társadalom számára létező, élő területi szerveződés. Vagyis a művi, felülről létrehozott képződmények csak időlegesen alkalmasak a források megszerzésére is, társadalmi kohézió, tényleges összefogás, az érdekek valódi közössége nélkül ez nem lehetséges. Mindez azt jelenti, hogy az igazgatási és politikai régiók létrehozása hosszabb időt igényel, ugyanakkor mint jövőkép egyértelműen számba veendő. A fejlesztési régió, illetve az igazgatási, politikai régió megszervezése nem ellentétes, nem eltérő, hanem éppen azonos irányba történő lépéseket kíván, a különbség a lépések ütemezésében, egymásra épülésében van. A kérdés tehát nem igényli a régió intézményrendszerének kialakítását tekintve különböző forgatókönyvek kidolgozását. A külső feltételek változásán túl a régió működőképessége nagyban függ a szervezeti rendszertől, annak felépítésétől, belső szerkezetétől, ezen belül pedig kiemelten a munkaszervezet kiépítésétől. A regionális tanács mellett működő ügynökségnek a tanács tevékenységének adminisztratív segítése mellett alkalmasnak kell lennie különféle szakmai feladatok ellátására is, többek között például a nemzetközi együttműködés szervezésére, kapcsolatok tartására, pályázatok elkészítésére, a pályáztatás folyamatának levezénylésére. Mindezen kívül az ügynökségre komoly szerep hárul a regionális marketing stratégia végrehajtásában, a különböző külső és belső szereplőkkel való kapcsolattartásban, a kommunikációs csatornák fenntartásában is. A szervezeti rendszert úgy kell kialakítani, hogy érdekeltté tegye a regionális politikai jelentőségű szervezeteket a regionális szint hatékony működtetésében. A regionális pénzügyi, finanszírozási, szakmai tanácsadó, képzési, információs rendszer kialakítása e szervezetek bevonására, bekapcsolására megfelelő lehetőséget kínál. A szervezetépítés (és egyúttal e régióépítés) ügyét segítheti a regionális fejlesztési koncepció és program egyeztetésének, szakmai vitájának, elfogadásának folyamata. Annak során ugyanis több területi és szakmai (ágazati) konzultatív fórum megszervezése válik szükségessé, ami alapja lehet a tanács mellett működő, annak munkáját segítő szervezett szakmai csoportosulások (kabinetek) megszerveződésének. (Például a DAREK és a DATTE működése, illetve az azokhoz kapcsolható konkrét fejlesztések megvalósulása, lényegesen gyorsíthatja ennek folyamatát.) Mindezek mellett a régió minél gyorsabb és eredményesebb megszervezése, a szervezettségben, működésben eddig szerzett előnyök megtartása érdekében egy © MTA RKK Alföldi Tudományos Intézet

67

A Dél-Alföldi Régió Területfejlesztési Koncepciója 1999. nagyon intenzív marketing stratégiára van szükség, azaz regionális léptékű nyilvánosságot kell teremteni, tudatosan szervezni a sajtó tevékenységét a régiót bemutató és eladó promóciós kiadványokat készíteni, terjeszteni, regionális szintű eseményeket szervezni és eladni – miként azt az e fejlesztésekkel foglalkozó konkrét javaslatok is megfogalmazzák. A koncepcióban foglalt fejlesztési javaslatok megvalósulását nagyban segítheti az összehangolt, egyeztetett érdekérvényesítés. A régió országgyűlési képviselőinek – pártállástól függetlenül – szorosan együtt kellene működni a régió érdekében (akár rendszeres konzultatív fórumot létrehozva), továbbá koordinálni kell az egyes megyék és a régió erejét meghaladó fejlesztésekhez szükséges források megszerzéséért végzett tevékenységüket. A források bővítése azért is rendkívül fontos, hogy a különböző szereplők ne egymásban lássák versenytársaikat.

Területi információs rendszer, monitoring A korszerű területi tervezés, illetve fejlesztés elengedhetetlen eszköze a területi információs rendszer (TeIR). Rendkívül fontos, hogy a területfejlesztési koncepció és program elkészítéséért, valamint a decentralizált fejlesztési források elosztásáért felelős területfejlesztési tanács ne csupán passzív használója legyen a TeIR szolgáltatásainak, a feldolgozott, rendszerezett, értékelt adatoknak, illetve információknak. A területfejlesztési célok megvalósulásának, a programok végrehajtásának ellenőrizhetősége érdekében a stratégiai programok szintjén rögzített, regionális sajátosságokat is kifejező eredménymutatók végleges összeállítását a megyei önkormányzatokkal, illetve az ebben a munkában közreműködő megyei KSH igazgatóságokkal egyeztetve kell összeállítani, s a későbbiekben a korrigált koncepció változó igényeihez igazítani. Ebben fontos szerepet kaphatnak a már kialakult (vagy kialakítás alatt levő) megyei és kistérségi információs rendszerek is. A regionális területfejlesztési tanács döntési hatáskörébe utalt pénzeszközök felhasználásának nyilvános ellenőrizhetősége érdekében célszerű folyamatosan a TeIR részévé tenni a támogatottak körét és a támogatás mértékét.

68


Területfejlesztési Koncepciója

Recommend Documents