Terdik Szilveszter. Adatok a biri görög katolikus egyházközség történetéhez

Terdik Szilveszter

Adatok a biri görög katolikus egyházközség történetéhez

Terdik Szilveszter

Adatok a biri görögkatolikus egyházközség történetéhez

2011


Írta: Terdik Szilveszter

Szerkesztette: Hajós Bence

ISBN 978-963-87648-4-3

A borító, és a 16-24., 30-33. és az 56-57. oldalakon található fényképe¬ ket Bakos Zoltán készítette.

Megjelent a Biri Görögkatolikus Egyházközség megbízásából, Kocsis Fülöp megyéspüspök látogatása és a templombúcsú alkalmából, 2011. november 13-án. A kiadást támogatta az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program III. tengely „Vidéki örökség megőrzése" pályázat keretében. Felelős kiadó: Első Lánchíd Bt. 4235 Biri, Vörös Hs. 103. internet: www.elsolanchid.hu Készült a Start Nonprofit Kft. Nyírségi Nyomda Üzemében —2011 — Felelős vezető: Balogh Zoltán vezérigazgató

2


A görögkatolikus egyházközség kialakulása és a templom története Középkori

előzmények

A történeti Szabolcs vármegyéhez tartozó B i r település neve a 13. század végétől kezdve szerepel az írott forrásokban, főképp a falu nevét fölvevő, helybéli birtokos B i r i család osztozkodásainak, pereinek köszönhetően. Szűz Máriának szentelt plébániatemplo ma Péter nevű papja 1332-ben 2 garas pápai tizedet fizetett. 1406-ban is említik a templomot egy oklevélben, amelyből kide¬ rül, hogy az utca sorában álló épület volt. A z 1483-ban készült, templomokat érintő értékbecslés szerint a biri egyház kőből épült, kéttornyú volt, cinterem, vagyis temető övezte. Értékét 25 márká ra (1 magyar márka = 233,3533 g ezüst) becsülték. Érdekes, hogy a szomszédos, jóval nagyobb, vásártartási jogokkal is rendelkező Nagykálló plébániatemplomának ugyanekkor m é g nem volt tor¬ nya, ezért csak 10 márkát ért. A középkori B i r i nem ott terült el, ahol a mai község található. Minden bizonnyal a Templom-hegynek nevezett domb környékén helyezkedett el az egykori falu, a mai településtől északkeleti 3


irányban, mintegy két kilométerre. A z öregek szerint az ősi temp¬ lom alapjai m é g a 20. század elején is látszottak. Néhány évtizede m é g az errefelé elterülő földeken a mezőgazdasági m u n k á k során többször találtak pénzeket, cseréptöredékeket, csontokat. A régi B i r i a török portyázásai, majd a Rákóczi szabadságharc alatt fo lyó harcok, illetve a háborúkat kísérő járványok következtében szinte teljesen elnéptelenedett, 1720-ban m á r pusztaként szerepelt a megyei összeírásokban. Helyi m o n d á k szerint a régi falu elsülylyedt templomostul együtt, de hét évenként hallani lehet harangjai zúgását. Az egyházközség

alapítása

és első temploma

B i r i falu, amelynek neve m é g az újkorban is gyakran B y r / B i r alakban szerepel, a 18. század második felében kezdett újra bené¬ pesülni, amikor Kállay János földesúr a Szatmár megyei, Nagy¬ károly mellett fekvő Portelek községből román jobbágyokat hívott itteni birtokára. Kállay az 1780-as évekre építette k i új ura¬ dalmi központját Biriben, azt a földszintes, tornácos kúriát, amely a sokszori átalakítás ellenére m é g ma is áll, napjainkban a Pol¬ gármesteri Hivatal és több más intézmény otthona. A 18. század végén ebben a kúriában állítólag létezett egy, a Szent Üdvözítő nek (Salvator) szentelt katolikus kápolna is, valószínűleg a birto¬ kos család és közvetlen személyzete lelki ellátására. A z egyházközség alapítása az 1774-ben végzett, Szabolcs várme¬ gye görögkatolikus egyházközségeit érintő összeírás j e g y z ő k ö n y ve (Országos Levéltár, Budapest C 99, 105. cs.) szerint tizenkét évvel korábban, vagyis 1762-ben, a falu benépesítése során tör¬ tént. (Későbbi összeírások is ezt az időszakot jelölik meg az ala¬ pítás idejeként, b á r néhány év eltéréssel.) A fatemplomot is körülbelül ebben az időszakban építette a közösség saját költsé¬ gén. A z t is följegyezték, hogy a templom épülete meszelésre szo¬ rult, haranglábat is kellett volna m é g építeni melléje, de a felszerelés tekintetében is voltak hiányosságok. M á s források sze4


rint a templom faanyagát Portelekről hozták magukkal a hívek, amelyet a Kállay családtól kapott anyagokkal kiegészítve hasz¬ nálták fel az új templom építése során. A z első, név szerint ismert parókus, Serbán C i r i l l 1781-ben állí¬ totta össze a község statisztikáját. Ebben az évben 202 híve volt (közülük 161 gyónóképes, és 41 gyónni m é g nem képes, vagyis hét év alatti gyermek). A következő évben az anyaegyházban, vagyis Biriben 207 görögkatolikust írt össze ugyanő, akik között volt 28 házaspár, 148 gyónni tudó, illetve 38 gyónni m é g nem képes hívő. A statisztika szerint ekkor élt m é g a faluban 3 refor¬ mátus, illetve 7 zsidó is. A filiának számító Balkány statisztikáját Serbán nem közölte. Birinek 1785-ben 336 (53 házban), nagy¬ részt görögkatolikus lakosa volt. A z egyházközség létszáma gyorsan gyarapodott, 1792-ben 256, 1806-ban m á r 269 híve volt (Balkányban ugyanekkor 172). 1822-ben Bányay Antal hajdúdorogi főesperes vizitálta végig Szabolcs vármegye parókiáit. A biri egyházközségről is sok érté kes információt jegyeztek föl a látogatást megörökítő, május 2-án fölvett jegyzőkönyvben (Görögkatolikus Püspöki Levéltár, Nyír¬ egyháza). A fatemplomról ekkoriban úgy tudták, hogy körülbelül ötven évvel korábban, a Kállay János által az egyházközségnek átengedett telken épült föl, de a hívek költségén, a Portelekről ho¬ zott faanyagból. A templomot Bacsinszky András, akkori dorogi főesperes - később munkácsi püspök (1772-1809) - áldotta meg, Szent Mihály és Gábor főangyalok tiszteletére. ( A templom bú¬ csúünnepe azóta is november 8.) Egy oltára volt, amelyen szent¬ ségház állt, ikonosztázionját új képek díszítették, a néhány nappal korábban fölvett leltárból az is kiderül, hogy ezek az ikonok há¬ rom sorba voltak rendezve. A hajóban a kántorszéken kívül, a fa¬ lak előtt további székek álltak a hívek számára. Szószék nem volt, viszont a férfiakat és a nőket elválasztó fal igen, ugyanis régi ha¬ gyomány szerint a férfiak elől, a hajó keleti felében, míg a nők hátul, a nyugati részben foglaltak helyet. A templomnak nem volt tornya, viszont állt már mellette egy harangláb, amelyben két, a 5


hívek költségén öntetett harang függött. A nagyobbik húsz évvel korábban, a kisebbik ismeretlen időben készült. A leltár szerint a fatemplom a szükséges liturgikus eszközökkel is el volt látva. E g y réz kehely és a hozzá tarozó diszkosz aranyo¬ zásra szorult, az ezüst áldoztató kanál aranyozását nem érte kifo¬ gás. A z öt darab ón és két fa gyertyatartó többsége biztosan az oltáron állt, amelyen a szentségház szintén aranyozva volt, vi¬ szont a benne lévő cibórium ónból készült. A fa előkészületi asz talon egy üveges szekrény állt a kehely őrzésére. A szükséges miseruhák és oltárterítők is megvoltak. Említenek m é g réz füstö¬ lőt, három fakeresztet, sajnos az nem derül k i , hogy körmeneti, vagy kézi keresztek voltak-e. A hajóban a kántorszékeken kívül összeírtak m é g hét hosszabb padot, két zászlót, könyvtartót is. A z ikonosztázion képein kívül az előcsarnokban, vagyis a nők templomában volt m é g nyolc to¬ vábbi k é p . A templom liturgikus könyvei többnyire román nyel¬ vűek, egészen régi kiadásúak voltak, nem csak görögkatolikus, hanem ortodo nyomdákból is, nyilván ezek nagy részét hozhat¬ ták magukkal a betelepülők. A régi könyvek egy része ma is megvan a nyíregyházi Szent Ata náz Hittudományi Főiskola Könyvtárában. A z EuchologionSzerkönyvet Balázsfalván adták k i , kéziratos bejegyzésből tudha¬ tó, hogy a biri egyházközségé volt, 1769-ben vették. A Triódiont (1755-ös kiadású), a lapok alján olvasható román bejegyzés sze¬ rint Simonyi István parókus idejében 1801-ben szerezték be, a hátsó kötéstáblán olvasható felirat szerint „Idősb Pap Ferentz Maga költségén ujittatta 1843dik évi febr.24dikén". (lásd a 7-9. oldal képeit) V a n m é g egy Pentekosztárion (1743), amely egy grafit ceruzás bejegyzés szerint szintén Biriből származik. 1822-ben, az istentiszteleti rend ismertetésekor följegyezték, hogy a prédikáció és az utóesti vecsernyék után tartott katekézis ekkor m é g románul folyt. 6


Triodion címlapja (Bukarest, 1755) 7


8


Részletesen összeírták a parókia épületét, a pap jövedelmeit, az egyház földjeit, a kántor és harangozó jövedelmeit is. A temető a falun kívül feküdt - ott ahol most is - , amelyet szintén Bacsinszky szentelt meg. Állt benne egy nagy fakereszt, de Krisztus képe hiányzott róla. A z egyházközség akkori parókusát Szabó Györgynek (1783¬ 1835) hívták, a kánoni látogatás évében 39 éves volt és 15 éve szentelték pappá. A z anyakönyvek tanúsága szerint már 1807-től Biriben szolgált, ami azt jelenti, hogy nagy valószínűséggel ez a parókia lehetett az első állandó helye (és az utolsó is, mert 1835ben itt halt meg). Szabó nős volt, nyolc gyermeke közül egy fiú már a pócsi baziliták iskolájába járt, a többi, kisebb gyermekét pedig otthon oktatta. M á s forrásokból tudható, hogy az 1820-as években Biriből adminisztrálta a kállósemjéni egyházközséget is, mivel ott is a román volt a liturgikus nyelv. A kántori szolgálatot a 26 éves Szabó Tódor látta el, aki szintén

9


nős, és egy gyermek apja volt, a harangozót Lázár Györgynek hívták. A három választott kurátor tisztségét Papp Tódor, Papp László (Basilius) és Gilász János töltötte be. A fatemplom méretéről, elhelyezkedéséről, alaprajzi formájáról a 19. század második feléből származó kataszteri térkép alapján alkothatunk némi fogalmat (lásd a hátsó, belső borítón). A felmé résen jól látszik, hogy a kicsi, egyeneszáródású szentéllyel ellátott épület a mai templomhoz képest északabbra helyezkedett el. Somlyay Mihály parókus idejéből, 1877-től kezdve fennmaradt az egyházközség Pénztárnaplója is (Görögkatolikus Püspöki Le¬ véltár, Nyíregyháza). (Noha az 1822-es látogatás során följegyez¬ ték, hogy a kurátorok rendben vezették a számadásokat, de az akkor említett kötet ma m á r nem ismert.) A kiadásokból jól lát¬ szik, hogy évente többször is kellett tapasztani és meszelni a templom falait, ami tavasszal - a téli fagyok múltával - volt rend szerint aktuális. Eszerint sárral tapasztott és meszelt, valószínűleg gerendákból összerakott falú, zsindellyel fedett épületet kell ma¬ gunk elé képzelni. Tetőzetét a 19. század utolsó évtizedében meg is újították (1886-ban az északi oldal, majd a keleti és a déli oldal került sorra, 1893-ban pedig belülről is kimeszelték). 1879-ben már új haranglábat kellett építeni, amely azután szinte minden évben javításra szorult, végül 1896-ban ezt is egy másikkal vál¬ tották fel. A fatemplomhoz kevés tárgy kapcsolható. A z a kis harang, mely jelenleg a temetőben, a ravatalozó haranglábján függ, m é g bizto¬ san a fatemplomhoz tartozott. Berendezéséből szinte semmi nem maradt fönn, egykori ikonosztázionja nyomtalanul elenyészett. A karzaton viszont található m é g ma is két kisméretű, kétszemélyes, fűrészelt oldalú pad, amelyek m á s stílusúak mint a templomban található többi ülő alkalmatosság, felületük jóval kopottabb is, ezért elképzelhető, hogy mint újrahasznosítható berendezési tár gyakat a fatemplomból mentették át. Méretük alapján az sem zár¬ ható k i , hogy a régebbi összeírásokban emlegetett 10


kántorpadokhoz tartoztak. Valószínűleg m é g ebben a templom ban használták azt az ószláv nyelvű, díszes, tűzzománcokkal ékes kötésű nagy Evangéliumos könyvet is, amely az 1980-as évek elején Nyíregyházára az Egyházművészeti Gyűjteménybe került, jelenleg is ott, az állandó kiállításon látható. A z 1806-os összeírás szerint a prédikáció nyelve Biriben román, Balkányban magyar volt. A z 1842-es Sematizmusban a falu nyelvét magyarnak, ruszinnak és románnak írják. N o h a B i r i a munkácsi egyházmegyéhez tartozott, liturgikus nyelveként - a népesség eredetéhez igazodva - kezdetben a román, a 19. század végén az ószláv szerepel, b á r egyes könyvvásárlások arról tanús¬ kodnak, hogy a 19. század második felében m á r magyar nyelven folyhatott a szent szolgálat egy része. 1883-ban magyar nyelven szerkesztett „misekönyvet", 1888-ban pedig m é g két ószláv nyel vű templomi könyvet is vettek. 1890-ben magyar „Lyturgicon Szent Bazil és Előreszenteltek misekönyvét" Hajdúdorogról ho zatták meg, m í g ugyanekkor Ungvárról „orosz nyelvű" evangéliumos és apostolos könyvet kértek (előbbi a díszesen kötött példánnyal lehet azonos). 1898-ban Danilovics-féle énekes köny¬ vet vettek a kántor részére. 1902-ben magyar Szertartáskönyv, 1906- ban egy Danilovics-féle Aranyszájú Szt. János liturgiája, majd 1907-ben magyar nyelvű Hangjegyes énekeskönyv (Irmológion) beszerzéséről gondoskodtak, amely mai napig meg van. A magyar nemzeti érzülethez a 20. század elején m á r nem férhe¬ tett kétség: 1906-ban nemzeti lobogót vettek a templomnak, majd 1907- ben 5 koronával hozzájárultak a II. Rákóczi Ferenc kassai D ó m b a n lévő sírja fölé a munkácsi egyházmegye által készíttetett ezüstkoszorúhoz is.

11


Az új templom építése A jelenlegi téglatemplom 1902-től 1907-ig épült, tervezője nem ismert. A templom tervrajzai 1901-ben m á r készen voltak, mivel november 21-én - az egyházközség Postakönyvében olvasható bejegyzés szerint - elküldték Ungvárra, a Munkácsi E g y h á z m e gye székhelyére, valószínűleg a szükséges egyházi engedélyek beszerzése miatt. December 13-án írtak egy levelet gróf Andrássy Dénesnek is - a szövegét sajnos ennek sem ismerjük - szintén a templomépítés ügyében, miden bizonnyal támogatást próbáltak igényelni a számos művészeti és szegény intézményt támogató alapítványt létrehozó főúrtól. 1902-ben m á r Vencsellőről kaptak ajándékba négy fa gyertyatartót, ezek talán azonosak az egykor a temetéseken használt gyertyatartókkal, amelyek jelenleg a to¬ ronyban vannak. 1904-ben m é g meszelték és tapasztották a régi templomot, majd 1905-ben kiigazították a haranglábat is. A z új templom építését az egyház részéről a parókus, Guthy Ödön felügyelte, aki 1907-ben - m é g elköltözése előtt - pontos kimutatást készített az építkezés kiadásairól és bevételeiről (lásd 42-43. oldalon). A z 1901 és 1907 márciusának vége közötti idő szakban érkező bevételek jegyzéke szerint, a templomépítést 1000 koronával támogatta az akkori kegyúr, gróf Kállay Benjá¬ min, 500 koronával az uralkodó, Ferenc József király, a többi pénz országos, megyei és amerikai gyűjtésekből, valamint ma¬ gánszemélyek adományaiból jött össze, összesen 13954 korona és 73 fillér. A magánszemélyek között meg kell említenünk Somlyay Mihály (1824-1912) kanonokot is, aki 1898-ban Biriből került át Ungvárra, mivel kanonoki kinevezést nyert, az új temp¬ lom építését 100 koronával támogatta. Guthy parókus ugyanekkor a templomépítés kiadásait is összesí¬ tette. Sajnos a tervező neve ebből a jegyzékből sem derül k i , vi¬ szont a vállalkozót, aki az építkezés kivitelezését irányíthatta, Gorzsásnak hívták. E z utóbbinak 1902 és 1906 között összesen 12


6773 koronát és 29 fillért fizettek. Rajta kívül nagy összeget ka¬ pott m é g egy téglavető (1021 k 21 f), a kőműves (1124 k 26 f) és egy asztalos, akinek csak a padok készítéséért 500 koronát adtak. A név szerint meg nem nevezett „oltárépítőnek" 1904 és 1906 között, a fő- és mellékoltárért egyszerre 1088 koronát fizettek, majd kapott m é g további 288 korona előleget is. A templom összköltségei ekkor 13541 koronát és 64 fillért tettek k i . A fönti adatok alapján lehet következtetni az építkezés ütemére is. 1902-ben alapoztak, a következő évben vetették a téglát, s há¬ rom év alatt m á r használható állapotba került a templom, olyanynyira, hogy ünnepélyes megáldása 1904. december 19-én - az ónaptár szerint Szent Miklós ünnepén - meg is történt. A szertar¬ tást Lengyel Endre címzetes prépost, hajdúdorogi püspöki külhelynök végezte. ( A szertartás végzését Jakovics János püspö¬ ki helyettes engedélyezte december 15-én, Ungváron). Firczák Gyula munkácsi püspök új antimenziont is adományozott, ame¬ lyen a dátum mára m á r olvashatatlanná vált. ( A z antimenzion Nyíregyházán, az Egyházművészeti Gyűjteményben található.) A z építkezés ekkor m é g nem ért véget, mivel a következő három évben is folytak további munkálatok az új épületen a költségvetés tanúsága szerint. A templomot építő Guthy Ödön 1862. december 26-án született a Bereg megyei Alsóhatárszegen. 1887-ben szentelték pappá, B i r i után Ópályiba, majd 1907-ben az Ugocsa megyei Kökényesdre került, ahol 1917. december 27-én hunyt el. A templom leírása A z új templom eklektikus stílusú, a fatemplommal éppen ellenté¬ tes, nyugat-kelet tájolású, az utcától néhány méterrel beljebb, a rendelkezésre álló telek közepén elhelyezett épület. Keleti hom¬ lokzatát a torony uralja, amelyhez északról és délről két kisebb, a toronyaljból megközelíthető melléktér csatlakozik: a Mária13


kápolna, illetve a karzatra és a toronyba vezető lépcsőt befogadó helyiség. A 25 m magas torony tömegét kívülről három, nem túl hangsúlyos párkány tagolja, a középső szinten három körablak, a felső szinten pedig négy, félkörívesen záródó ablak nyílik. A to ronysisak egy íves profilú nagyobb elemből és a rá helyezett lanternából áll, amelynek zárt oldalait ovális formájú, „zsalugáte¬ res" ablak és oldalanként négy bádogrózsa díszíti. A sisak tetején álló gombon latin kereszt magasodik. A hajó déli és északi falát, valamint a szentély sarkait párkányig fölfutó, kétosztatú támpillérek teszik változatosabbá. (Ezen tám¬ pillérek valószínűleg csak az 1930-as években készültek, a tető szerkezet megerősítéséhez kapcsolódóan.) A téglalap alakú hajó osztatlan terű, vakolt, koporsó formájú deszka mennyezettel fed¬ ve, keleti végében karzattal. A hajót nyolc félköríves záródású - a szentély ablakaival egyező méretű - ablak világítja meg. A temp¬ lom szentélye a nyolcszög három oldalával záródik, amelyhez északról sekrestye csatlakozik. A szentély két ablakon keresztül kap fényt. A templom méretei: 23.5 m hosszú, szélessége 9 m, a hajó magassága 6,5 m. A templom berendezése az épülettel szinte egyszerre készült, a készítő neve és a készítés helye egyelőre nem ismert. A z oltárok szerkezete, díszítése - a korszakra j e l l e m z ő módon - , a nagy tör téneti stílusok formáiból, megoldásaiból kölcsönzött elemekből épül föl, ezért stílusát az épületéhez hasonlóan, eklektikusként határozhatjuk meg. A berendezés készítője nem különösösebben tehetséges, talán kisvárosi mester lehetett. A főoltár asztala nagyméretű, három oldala enyhén hullámzó ívű profilt mutat, az oltárasztal alja keskenyebb a tetejénél. Keleti ol¬ dalát egy görög kereszt köré rendezett, ötszirmú virágokból és akantuszlevelekből képzett, aranyozott minta díszíti. Ezek a mo¬ tívumok az oltár m á s részein is fölbukkannak: az oszlopok lába¬ zatain és az oszlopfőkön. A z oltárasztal üreges, hátoldalán fölül

14


egy nagy fiók, alatta kétajtós szekrény van kialakítva, amely a liturgikus öltözékek tárolására szolgál. Négy, aranyozott, sas karmait idéző lábon áll, a leemelhető, a többi elemhez hasonlóan barnára pácolt szentségház. Ajtaja fél¬ köríves, ezüstözött háttér előtt megjelenő aranyozott dombormű díszíti: egy kehely, amelyen ostya alakú, eucharisztikus bárány tündöklik (benne az „IC X C + N I K A " ; Jézus Krisztus győz fel irat), a talpánál viszont a hétpecsétes könyvön nyugvó Isten Bá¬ ránya ábrázolás látható. A szentségház ajtajának két oldalán aranyozott fejezetű és talpú oszlopocskák állnak. A z ajtó fölött aranyozott háttér előtt, diagonálisan elhelyezett, rombuszformá¬ kat kiadó rácsozat látható, az egyes mezőkben faragott „Anjou"liliomok díszlenek. A tabernákulum tetején négy fűrészelt voluta egy aranyozott, esztergált kereszt tövében fut össze. A szentség¬ ház ajtaját díszítő domborművet a két háború közötti időszakban, más formájú szentségházakon is szívesen alkalmazták. Ilyen ajta¬ j a van Mátészalka (régi főoltár), Nyírgelse, Nyírábrány, Nyírpazony, Kökényesd szentségházainak is, de 1908-ban egy ilyen típusi tabernákulum szerepelt a szegény templomok beren¬ dezését támogató, Központi Oltáregyesület tárgyait bemutató bu¬ dapesti kiállításon is, így az sem zárható k i , hogy a templom berendezésében az Oltáregyesület is részt vállalt. Egyébként 1908-ban egy aranyozott ezüst kehellyel támogatták a templomot, amely ma is megvan - a kisebbik, díszítetlen kehely. A szentség¬ ház két oldalán lépcsősen kialakított virágtartók is voltak, ame lyeket most m á r csak a Szentsír díszítésére használnak.

15


Baldachinos oltár és a szentségház ajtaja

16


17


Szent Miklós (Szilágyi János, 1977) 18


Szent Mihály (Szilágyi János, 1977) 19


Mária-oltár 20


Jézus Krisztus születése (Janka Gábor, 2000) 21

22


23


24


A főoltár körül négy nagyméretű, kompozit fejezetű oszlop tartja a baldachint. A z oszloplábazatokon, minden sarkon levehető, akantusz formájú aranyozott, faragott díszek állnak, közöttük ötszirmú virág sarjad. A baldachin ívesen formált sátorteteje architrávokon nyugszik, amelyek külső oldalát a szentségház oromzatához hasonlóan, aranyozott háttérre illesztett barna rácso zat és liliomok díszítenek. A baldachin mennyezetén hatszög alaprajzú, aranyozott fejezetű oszlopokból álló lanterna emelke dik, amelynek íves tetején díszes latin kereszt tűnik föl. A z architrávokról aranyozott, faragott bojtok függnek. A z oltárral egy időben és azonos stílusban készült az előkészítő asztal is. A z asztal lapját két fűrészelt konzol tartja, a fölé maga¬ sodó hátfalán a baldachin oszlopainál kisebb, de hasonló kialakí¬ tású két oszlop közé helyezett, téglalap alakú, egyszerű vászonra festett olajkép jelenik meg, amely a keresztre feszített Krisztust, és a keresztet átölelő Mária Magdolnát ábrázolja. A felépítményt rácsos, liliomos párkány zárja, a bojtok itt sem hiányoznak. Oromzata áttört faragású, a liliomra emlékeztető virágok között a szenvedő Krisztus arcát ábrázoló, ovális formájú d o m b o r m ű jele nik meg. Régi leltárak szerint az előkészületi oltártól balra, a sa¬ rokban volt egy esztergályozott lábú, háromszögletű asztalka, amelynek fiókjában a proszforát tartották. Ezen az asztalon egy üvegezett ajtajú, kisebb méretű, a kehely őrzésére használt tabernákulum állt. A z asztal ma is megvan, jelenleg a Mária kápolnában a hordozható Mária-kép található rajta, a kis tabernákulum viszont elkallódott. 1908-ban m á r a Mária-oltárra, a szószékre, a térdeplő asztalra és valamelyik szentségházra adakoztak (egy évvel korábban Bakati György m é g Szent Antal oltárra is adott pénzt, de ez nem készült el). A Mária-oltár egyébként az előkészítő asztalhoz hasonló fel¬ építményű, két oszlop között papíralapú olajnyomat képpel, amely Szűz Máriát ábrázolja a gyermek Jézussal, a kezükben tar¬ tott rózsafüzér utólagos ráfestés. A z oltárasztal koporsó formájú, 25


tabernákuluma mozgatható. E z az oltár eredetileg az északi olda¬ lon, a hajóban, két padtömb között állt, jelenleg a torony déli ol¬ dalán nyíló Mária-kápolnában található. A hajó déli falán, az első padsorhoz közel állt a szószék, amely¬ nek kosarát a négy evangélista, hátlapját a M a g v e t ő képe díszítet¬ te. Faragványai az oltáréhoz hasonlítottak, felülete pácolt, díszei pedig aranyozottak voltak. A Pénztárkönyvből tudható, hogy a templom elkészülte után nem sokkal már vettek egy hordozható Mária-képet, amely persellyel volt egybekombinálva, akárcsak a mai. 1909-ben festetnek egy „feszületet" is, mely az előkészítő asztal feletti festménnyel lehet azonos. A sok kiadás ellenére, 1917-ben gyűjtéssel járultak hozzá a nagykállói templom leégett oltárának újjáépítéséhez, m í g a saját templomukat Szt. Mihály és az Ú r Jézus festett képeivel akarták díszíteni. A templomba hamar elkészültek a padok is, amelyeket a hajóban négy részre osztottak, az első két tömb a férfiak, a hátsó kettő a nők számára. A karzat alatt található m é g egy-egy pad, amelyek eredetileg a pap, illetve a kántor családja számára készültek az öregek elmondása szerint. A karzat ekkoriban m é g a tanuló ifjú¬ ság helyének számított. A diadalívben a bizánci templomokban megszokott ikonosztázion helyett egy esztergált oszlopokból készített fa korlát, vagyis ál¬ doztató rács került. A z új templom belsejének leírásából kitűnik, hogy elkészülte ide¬ jén, de igazából egészen az 1970-es évekig, alig különbözött a korszak római katolikus templomaitól.

26


Evangéliumos könyv borítója (2005) 27


A háborúk közötti illetve utáni

időszak

A z I. világháború alatt, majd közvetlenül utána a parókusok gyakran váltották egymást. Orosz János (1887-1917) és Fodor István fiatalon meghaltak, Biriben is temették el őket, sírjuk ma már ismeretlen. Turzán József (1895-1953) alig másfél évet, Rácz Viktor (1868-1928) csak öt évet töltött Biriben. A z utóbbi nevét fekete festékkel a szentségház hátoldalára is fölírták, ennek oka ma m á r nem ismert. A háború, a k o m m ü n (Tanácsköztársaság) a falu életében is ha¬ gyott nyomokat. A z egyházközségi iratok szerint a k o m m ü n bu¬ kása után, 1920-ban egyesek „önként" ajánlották fel a helyi szocialista párt vagyonát az egyháznak. Bicsánszky János (1887-1947) hosszú ideig szolgált az egyház¬ községben, az ő idejében sok tennivaló is akadt m á r a templom és parókia körül. A templom ugyanis az 1930-as évek közepére m á r olyan rossz állapotba került, hogy teljes külső és belső felújítást igényelt, ami meg is történt. Főleg a koporsó alakú, vakolt deszka mennyezettel voltak gondok, de a falakat is meg kellett erősíteni, vonóvasak alkalmazásával. Belülről teljesen kifestette egy nagykállói szobafestő, aki m é g képek pingálására is vállalkozott, valószínűleg ő készítette az oltár mögött egykor látható Angyali üdvözlet, illetve a diadalív két oldalán Szent Mihály és Szent Miklós képét. A II. világháború sok megpróbáltatást hozott a falu életében. A z egyházközségben is komoly feszültség uralkodott, ugyanis mind¬ két nagyobb harangot elvitték, a bejövő oroszok a kántortanítót lelőtték, és kis híján erre a sorsra jutott a parókus és családja is, ha jóakaratú szomszédja (Kondor György) nem rejti el őket né¬ hány hétre a háza kéthelyiséges pincéjében. A világégés utáni nehéz időszakban került Biribe Görögh Péter, aki rövidesen a templom belső szépítését próbálta meg elindítani. 28


29


Csodálatos halfogás (Szilágyi János, 1977)

30

31


32


Vak meggyógyítása (Szilágyi János, 1977) 33


1948-ban Petrasovszky M a n ó , Sátoraljaújhelyben élő festőmű vésznek írt levelet, árajánlatot kérve egy Utolsó vacsorát ábrázoló képre, amellyel az előkészületi asztal valóban igénytelen, Keresztrefeszítés képét szerette volna lecserélni. A terv nem va lósult meg, mindesetre elképzelhető, hogy körülbelül milyen le hetett volna az új festmény, mivel Petrasovszky ebben az időben a közeli Nyírbátor görögkatolikus temploma számára valóban megfestette ezt a jelenetet. Figyelemre méltó, hogy Görögh Péter a művésznek címzett levelében külön kiemelte, hogy „görög" á b rázolást kívánt volna. Minden bizonnyal ő is érezte, hogy a biri templom ekkoriban semmi „görög" jelleget nem mutatott, további terveket szőtt ennek megváltoztatására. Augusztusban újra írt az éppen Máriapócson tartózkodó művésznek, hogyha teheti, akkor jöjjön Biribe, méghozzá az építendő ikonosztázion ügyében. Ugyanezen a napon a pesti Oberbauer cégnek is írt az ikonosztázion felépítményéhez kapott tervről, amelyet elkészülte után, két részletben szerettek volna fizetni. Görögh Péter ugyanekkor ren¬ delt egy „bizánci stílusú" búcsújáró Mária-képet a szóban forgó cégnél. E z az egyetlen dolog, ami a tervek közül megvalósult, ősszel meg is érkezett Pestről. M a is megvan, s mondani sem kell, hogy kevés köze van a bizánci hagyományokhoz, mivel a Passauban őrzött úgynevezett Segítő Mária kegykép változata. ( A levelek tartalmát a Postakönyvből ismerjük). A z ikonosztázion elkészítését a következő évek sajnálatos anyagi és politikai megpróbáltatásai akadályozhatták meg, hiszen az egyház földjeit hamarosan elvették, az iskolát, kántortanítói lakot államosították. Persze a feladatok ezzel m é g nem hárultak el. 1955-ben kívülről kellett vakoltatni a templomot, majd a hatvanas években a bádog tetőt is meg kellett újítani. 1977-ben, Beregi István idejében a templom teljes külső-belső felújítására is sor került. Kívülről a falak okker, a tagozatok és támpillérek ellenben fehér színű kőporozást kaptak. Kicserélték az ablakokat, a régi vaskeretekből kerítés készült a szentély m ö 34


gött, az új ablakkeretek fából vannak. Belül a falakat összetartó belső vasalást a padlásra rejtették, felújították a teljes berende¬ zést: a baldachinos főoltárt és az előkészítő asztalt, faragványai¬ kat újra aranyozták, ellenben a szószéket lebontották, a hajóban található Mária-oltárt az ekkor lomtárból kápolnává alakított kis helyiségbe helyezték át a hordozható Mária képpel együtt. A hajó déli oldalán, az eredetileg két padtömb közé helyezett, az oltá¬ rokkal egyidős Szentsírként és Betlehemként is szolgáló barlan¬ got a kórus alá tették - ma már csak Betlehemként használatos. A z átalakítások után a hajó tere áttekinthetőbbé vált. A z oldalfa¬ lakra Szilágyi János festőművész négy nagyméretű, Krisztus cso dáit ábrázoló falképet festett: a vak meggyógyítását, Lázár feltámasztását, a Csodálatos kenyérszaporítást, és a Csodálatos halfogást (lásd a 30-33. oldalakon). A mennyezeten díszes ornamentika-sor fut körbe, a motívum a diadalív fölött, a középtengelyébe helyezett, Jézus Krisztus úgy¬ nevezett „Nem kézzel festett ikonja" két oldaláról indul. A Krisz¬ tus arc háttere aranyozott, előképe egy 12. századi novgorodi ikon. A diadalív és az ornamentika között ez a felirat szerepel: „Én vagyok az út, az igazság és az élet." A diadalívből kikerült az áldoztató rács, a szentélyt megemelték két lépcsőfokkal, s így alakították k i a szóleát (külső szentély) és az új, félköríves ambont. A diadalívbe egy nagyon egyszerű ikonosztázion került, amely fém-rács szerkezetbe kombinált két, fa¬ rostlemezre festett alapképből állt (ezek is Szilágyi János munkái). A másik két alapképet a diadalív két oldalán, a falon festette meg a művész. A szentélybe, az oltár m ö g é az Örömhír¬ vétel falkép került. A nyolcvanas években gyóntatószék és a templom belsejében körbefutó tölgyfa lambéria burkolat is ké¬ szült. Terdik Mihály parókus idejében tovább szépült a templom belse je. 1993. december 27-én, Bacsóka Pál helynök, máriapócsi parókus szentelte föl az új ikonosztáziont, melyet K i s s Lászlóné 35


miskolci festő-restaurátor és Gergely József mátészalkai faragó készített (a korábbi fém keret a pácini templomba került). A z egész diadalívet kitölti, nagyrészt diófából készült, faragott részei aranyozottak. A négy alapképet, amelyek közül a két szélső a diakónusi kapuk fölött kapott helyet, hat ünnep, és a 12 apostol medalion-képe követi. Középen Utolsó vacsora, felette Krisztus a főpap és a Keresztrefeszítés látható. A templom ekkor új csilláro¬ kat is kapott. Ezekben az években jelentősen bővült a liturgikus ruhaállomány is, vettek litiás készletet, esküvői koronákat és egy kelyhet talpas diszkosszal, a meglévő kettő mellé, melyek közül az egyiket aranyoztatták is. A kilencvenes évek elején a templom bejárata mellé, a falon he¬ lyezték el azt a márványtáblát, mely a második világháborúban elesett katonák és a szovjet hadsereg áldozatainak állít emléket. A z egyetlen '56-os áldozat neve is szerepel a táblán, akit az akko¬ ri parókus az anyakönyvben a „szabadságharc áldozataként" jegyzett be.

A régi ikonosztázion 36


A rendszerváltás utáni kárpótlás keretében az egyház visszakapta a templom mellett fekvő egykori kántortanítói lakást és a hozzá tartozó kertet, míg az egykori tanterem és a későbbi bővítményei nem kerültek egyházi tulajdonba. A z ezredfordulón Jézus Krisztus születése 2000., illetve a Magyar Állam fennállása 1000. jubileumának egy forgatható, mind a két oldalán festett ikonnal állított emléket az egyházközség. A z ikon egyik oldala Jézus Krisztus születését ábrázolja, amelyet a kará¬ csonyi böjt kezdetétől (november 15.) Gyertyaszentelőig (február 2.) láthatnak a hívek. A z év többi részében a másik, az Istenszülő elszenderülését ábrázoló ikont szemlélhetik, mivel országunkat Szent István, aki éppen augusztus 15-én halt meg, Szűz Mária pártfogásába ajánlotta. A z ünnep ikonja alatt egy sorba a magyar kereszténység bizánci gyökerei szempontjából is fontos szentek mellképei kerültek: középen Szent István király, mellette Szent C i r i l l és Metód, Európa védőszentjei, a szlávok apostolai kaptak helyet, akik m é g a vándorlásaik során találkoztak a magyarokkal. A másik oldalon Szent Hierotheosz püspök, a magyarok első B i ¬ záncból érkező térítő püspöke, mellette pedig Szent Eiréne, aki Szent László királyunk Piroska nevű lányaként lett bizánci csá¬ szárnévá, és akit példás élete miatt - sokat jótékonykodott, majd saját alapítású kolostorába apácaként vonult vissza - szentként tiszteli egyházunk. A kétoldalas ikont Janka Gábor festette (lásd a 23-24. oldalakon). 2005-ben a templom építésének centenáriumát ünnepelve a temp¬ lom falait újra kifestették, a képek nem, csak a falfelületek színei változtak. A z ünnepélyes megáldást Keresztes Szilárd püspök vé¬ gezte november első vasárnapján, a templombúcsún. A z évfordu¬ ló kapcsán a hívek adományaiból sok új ruha (hét) és több új oltárterítő is készült. A z Evangéliumos K ö n y v borítója két bőkezű adománynak kö¬ szönhetően új, bíborszínű, veretekkel és gyöngyökkel díszített bőrkötést kapott 2005-ben (lásd a 27. oldalon), amelyet L v i v vá37


rosában, görögkatolikus műhelyben készítettek. A könyv borító¬ j á n domború felületre, ovális alakú képmezőkbe a Tanító Krisz¬ tus, illetve a négy evangélista miniatűr ikonja került, míg a hátsó kötéstáblán a Szenvedő Istenszülőt ábrázoló ikon jelenik meg. Pályázati forrásból 2010 decemberében új templomfűtés készült, 2011 novemberében pedig a templom előtti térkő megújítása és akadály-mentesítése valósult meg. Harangok A z első harang a 18. századból származik, átmérője 37 cm, na gyon kicsi, kb. 40 kg, s állítólag Buczy Gergely önttette saját költségén. A 19. században volt mellette egy másik is, mely 1887-ben megrepedt. Ezután felküldtek Pestre, Thury János ha rangöntőhöz. 1888-ban érkezett meg a 89 kg súlyú, vaskoronával ellátott új harang, melynek felszenteléséről az anyakönyvben em¬ lékezett meg az akkori parókus: „Emlékül. 1888-ik évben a hívek költségén öntetett 89 kgrm súlyú vaskoronával felszerelt harang ugyan ezen év Ápril hó 29-ik vagy is Virágvasárnapon a reggeli istentisztelet alkalmával alulírott által felszenteltetvén, a Szent Misére ezen haranggal történt az első harangszó. Kelt Biriben Ápril hó 29-én 1888-ik évben, Somlyay Mihály, Biri Gk. lelkész Nagykállói ker. esperes és Sz. széki ülnök". 1922-ben újból Pesten önttettek egy másik harangot, amely adata¬ it nem ismerjük. Ezeket a II. világháború végén rekvirálták. Jelenleg két harang lakik a toronyban, amelyek 1947-ben készül¬ tek és Dudás Miklós püspök úr áldotta meg őket Pünkösd ünne pén. A nagyobbik 204 kg, 76 cm átmérőjű. Felirata: „Boldogok a békességesek, mert Isten fiainak hívatnak, a hívek adományai ból". A kisebbik 138 kg súlyú, 64 cm átmérővel. Felirata: „Min den reményünk Te vagy, Szent Szűz Anyánk, óh el ne hagyj!" Készíttetette Papp Ignác és neje Katona Erzsébet. Öntötte: Szlezák Rafael Rákospalotán. 38


A harangautomatika teljes felújítását, a harangkoronák csap¬ ágyassá alakításával együtt 2011 augusztusában végezték el. A parókia

épülete

1775-ben a parókia m é g fából volt, összesen egy szobából és konyhából állt. 1822-ben az akkori paplak nagyon rossz állapotú, szinte romos volt. A földesúr, Kállay Péter ekkor egy újabb telket is adományozott a régi parókia mellé, hogy legyen hová az újat építeni, sőt anyagilag is komoly felajánlást tett. N e m tudni, végül mi és hogyan épült meg. Mindenestre a mostanit megelőző paró¬ kia a templom és a jelenlegi paplak között, az utcával párhuza¬ mosan feküdt, hosszú épület volt, az udvar felé tornáccal. Pontos építési ideje nem ismert, talán a 19. század közepén készülhetett el ez a tekintélyes méretű épület, amelynek négy szobája, kony¬ hája, kamrája is volt. Ennek az épületnek a helyszínrajza látható a hátsó belső borító kataszteri térképén (19. század második fele). A z 1960-as évekre m á r olyan rossz állapotba került, hogy Görögh Péter parókus nagyon komoly nehézségek közepette, és igen ál¬ dozatos munkával tudta csak az újat megépíteni, amelynek ünne¬ pélyes megáldását 1966. július 12-én Dudás püspök úr végezte. Érdekes, hogy a régi parókia pincéjét az új épület alatt meghagy¬ ták, csak bejáratát alakították át, amely a régi parókia magtára alatt feküdt. A dongaboltozatos pince, amely a mai parókia irodá¬ ja, folyosója és utcára néző déli szobája alatt, az utcára merőlege¬ sen fekszik, valószínűleg a kúria után az egyik legrégibb épülete lehet a községnek. A parókiát jelentősen átalakította és modernizálta Beregi István, az új melléképületek is ekkor épültek meg. Külső vakolatát m á r az ezredforduló körül le kellett cserélni, a nyílászárók korszerűsítése 2002-ben, a Széchenyi-terv keretében valósulhatott meg. 39


Néhány szó a

hitéletről

A rendszerváltás után új lehetőségek adódtak az egyházközség életében. Beindult az iskolai hitoktatás, melyre szinte minden gö¬ rögkatolikus gyereket be is írattak, a hittanórák a rendes órarend¬ be kerültek. A z egyházi ingatlanok visszaadásának köszönhetően újra egyházi tulajdonba került a templom mellett lévő kántortaní¬ tói lakás ( A z ingatlant 2011 szeptemberében a szomszédos iskola fejlesztéséhez, oktatási célokra értékesítették). Karácsonykor szokás a betlehemes játék bemutatása, arra is volt példa, hogy két-három osztály is fölkészült az iskolai tanárok ve¬ zetésével. Újabban férfiak adják elő a templomban szenteste azt a betlehemest, amelyet régen házról-házra járva mutattak be. A z 1990-es években m é g csillagozó gyerekek is járták a falut. Szép szokás, hogy szenteste a szertartás után a hívek külön kántálnak a parókia előtt is. 1990-től karácsony másodnapján a fiatal házas¬ társakért végzett Szent Liturgiára gyakran m é g a távolra költözöttek is hazajöttek. Február 2-án, a Találkozás ünnepén az idős házasokról és az özvegyekről emlékeznek meg, hogy erőt merít¬ senek az ünnep „főszereplőinek" személyes példájából. A húsvéti szokások m á r sokat vesztettek régi fényükből, nagy ko¬ sarak helyett csak kicsi kosarakat, tálcákat hoznak a hívek, a pászkasütés ősi tudománya is szinte elenyészett. A búzaszentelési körmenet viszont m é g a kommunizmus idejében is tartotta magát, igazi kuriózumként a környéken. Májusban Paraklisz, októberben Akathisztosz szolgálja a hívek Mária-tiszteletét. Évente többször zarándokoltak Máriapócsra, rendszerint Pün¬ kösdhétfőn és a „Kis búcsúra" (szept. 8) szoktak menni. A z utób¬ bi években október 23-án egy napos kirándulás keretében járták be az egyházmegye közeli és távoli egyházközségeit.

40


A hívek száma 1839: 1948: 1983: 2001:

390 1448 1550 1398

lakosból lakosból lakosból lakosból

324 835 932 805

(83%) (58%) (60%) (58%)

Az 1. 2. 3. 4.

egyházközség parókusai Serbán Cirill ? (1781 és 1782-ben biztosan) - ? Sorbány Tamás ? (1788-ban már igen) - 1800 Simonyi István 1800. máj. - 1807 Szabó György 1807. (júl.) -+1835. szept. 14. (élt 52 évet) (élt 42 évet) felesége: Papp (Bányai) Floriana +1834. júl. 6. 5 Vajda Mihály 1837. (márc.) - 1837. (máj.) Kövér György 1837. (okt.) - 1839 (lehetséges, hogy csak 6. helyettes lelkész volt) CsobályBazil 1839. (máj.) -1841 7. Velejthy János 1842. (márc.) - +1848. jún. 23. felesége: PergerMária+1848. febr. 3. (élt 26 évet) 8. Somlyay Mihály 1849. (máj.) - 1898. (dec.) felesége: Sztaniszláv Ulricha +1878. márc. 16. (élt 48 évet) 9. 10. Guthy Ödön 1898. (dec.) - 1907. (ápr.) 11. Fodor István 1908. (okt.) - +1913. okt. 2. (élt 50 évet) 12. Orosz János 1914. (szept.) - +1918. nov. 9. (élt 31 évet) 13. Turzán József 1919. (jan.) - 1920. (szept.) 14. Rácz Viktor 1920. (okt.) - 1925. (jún.) 15. Bicsánszky János 1925. (jún.) - +1947. ápr. 7. (élt 60 évet) 16. Görögh Péter 1947. (jún.) - 1968. (szept.) 17. Bicsánszky György 1968. (okt.) - 1975. (febr.) 18. Beregi István 1975. (márc.) - 1986. (szept.) 19. Terdik Mihály 1986. (szept.) - 2009. (szept.) 20. Galajda Balázs 2009. (szept.) - 2011. (okt.) (helyettes lelkész, Szakoly) 21. Nagy István 2011. (okt.) 41


Templomépítésre 1901-től, 1907. márciusig begyült adományok Korona

Fillér

1. Szegény templomok alapjától

198

94

2. Nmélt. Kállay Benjámin úrtól

1 000

Adományozó

3. Erenyi Sándor úr

100

4. Országos gyűjtésből

1 014

84

5. Szabolcs megyei két gyűjtés

1 618

40

6. Zsadányi Miklós adománya

200 4 327

12

8. fenti kamatai

152

88

9. Marján Sándortól

200

10. 0 felségétől

500

11. Sári Sándortól

100

12. Garbera Mihálytól

100

13. Amerikai gyűjtés

218

14. Ngos Somlyay Mihály kanonok úrtól

100

15. Mélt. Kállay Frigyes úr

100

16. Piskóti György hagyatéka, fizeti Antal István

120

7. Templomépítési tőke

3 956

17. Önkéntes ajánlatokból

67

78

Mindösszesen:

14 074

73

Fizetetlen:

120

Befizetve összesen:

13 954

18. Kezelt tőke utáni kamat

42

Még

73


Templomépítési kiadás 1907. március végéig Korona 1902

Gorzsás vállalkozó ak 1-9 sz. yugta Szalma és apró kiadások Kőkirakás 10-14 sz. ny.

1903

Téglavetőnek I-II. Téglához fáért

Fillér

2 437

4

55

14

9

60

1 021

67

418

Szalmáért és aprókiadások

74

35

Vállalkozó ak 1-2. sz.

3 736

25

Oltárépítőnek fő és mellékoltár 3 sz.

1 088

Ácsnak 4-17 sz.

166

K ő m ű v e s n e k 5 sz.

1 124

26

Asztalos és anyag 15-16-18 sz.

466

85

Asztalos templomi padokért 19 sz.

528

Templom kövezés 20 sz.

420

Bádogosnak 12-21 sz.

800

Oltárépítőnek előleg 22-23

270

78

Templomi ablakok üvegezése 24 sz.

84

18

Napszámkiadások ? 6-11, 13-14 sz.

165

46

Mellék kiadások

101

12

Mészért 26 sz.

146

30

Templomi székekre felvett 500 ko¬ rona törlesztése

388

20

Gyertyákért

15

44

K i r . Mérnöknek tégla felülvizsgálás okán 1902. 15 sz. nyugta

20

Összesen:

13 541

64

43


45


46


47

48


49


50

Elsőáldozók: 2004 (fent)

51

A d a t o k a biri görögkatolikus egyházközség történetéhez

52


53


Orosz Péter Pál vértanú Az életrajzot Puskás László: Ilyeneké Isten országa - Isten szol gája Orosz Péter (1917-1953) titokban felszentelt püspök élete és vértanúsága című könyve alapján állítottuk össze. Biriben született 1917. július 14-én az akkori parókus, Orosz Já nos fia, Orosz Péter Pál, a kárpátaljai egyházüldözés egyik olyan vértanúja, akinek boldoggá avatása a reményeink szerint hamaro san meg fog történni. Orosz Péter Pál nem sokat tartózkodott Biriben, de az anyakönyvi bejegyzés szerint m é g itt keresztelték. Édesapja 1918. november 9-én meghalt. A z özvegy édesanya, Rakovszky Erzsébet a követ kező év tavaszán édesapjához, a berezneki parókushoz költözött (szolyvai járás, ma Ukrajna). Kárpátalját a Trianoni Békeszerződés értelmében Csehszlovákiá hoz csatolták, így Péter már ott nőtt föl. 1921-ben édesanyja újra férjhez ment, de 1926-ban ő is meghalt. A z özvegy mostohaapa rövidesen újra nősült, a fiatal feleség kérésére Péternek és bátyjá nak anyja távolabbi rokonaihoz, Szabó Sándor atyához és család¬ jához kellett költöznie, akik nagy szeretettel fogadták. Gimnáziumi tanulmányait befejezve fölvették az ungvári görögkatolikus szemináriumba, majd Olmücbe küldték tanulni. A m i k o r 1939-ben Kárpátalja újra Magyarország része lett, Orosz Péter ismét az ungvári szemináriumban tanult, ahol a R ó m á b a n végzett Romzsa Tódor volt a spirituálisa és filozófia tanára. 1942. június 28-án Orosz Pétert nőtlenként pappá szentelték. K é t évvel később, Romzsa Tódort, egykori spirituálisát, segédpüspökké ne vezték k i , 1944. szeptember 24-én Dudás Miklós püspökké szen¬ telte. 1944. október 27-re Kárpátalját elfoglalta a Vörös Hadsereg. A szovjet hatalom m á r kezdettől fogva ellenségesen viselkedett a 54


görögkatolikus egyházzal. Nagyon valószínű, hogy k e m é n y üldö zésekre számítva, Romzsa Tódor m á r 1944. december 19-én ti¬ tokban püspökké szentelte Orosz Péter atyát. 1945. június 29-én Kárpátalját hivatalosan a Szovjetunióhoz csa¬ tolták, és a Görögkatolikus Egyház nyílt üldözése is megindult. A z egyházat egységre akarták kényszeríteni a Moszkvai Ortodox Patriárkátussal, amelyet a szovjet hatalom nagyon brutális eszkö¬ zökkel, számos püspök és pap, szerzetes és hívő meggyilkolása után már az 1920-as években szinte teljes ellenőrzése alá vont. A kárpátaljai görögkatolikus papok nagy része - Romzsa Tódor püspökkel egységben - visszautasította az erőszakos újraegyesí¬ tést. A templomok elvételét és bezárását a kommunisták meg¬ kezdték, a papokat családjuktól elszakítva deportálták, Szibériába hurcolták, némelyeket már ekkor meggyilkoltak. Orosz Péter Pál először Magyarkomjáton lett segédlelkész, majd 1946- ban a Bereg megyei Bilkére nevezték k i , ahol a nyár folya¬ mán már letartóztatták a parókust. Orosz Péter ebben a nehéz időben sem csüggedt, Kiskomjáton templomot épített. 1947- ben a moszkvai kommunista vezetők utasítására, október 27-én balesetnek álcázott merényletet hajtottak végre Romzsa Tódor püspök ellen, aki a balesetet túlélte, de november 1-én a munkácsi kórházban megmérgeztek. Orosz Péter atyát a hívei nagyon szerették. Szelíd, jóságos, imád¬ ságos lelkű papnak ismerték meg, aki mindenét odaadta a szegé¬ nyeknek. Ruházata, cipője viseletes, kopott volt, mert ha újat kapott, mindig azonnal tovább adta a nála is szegényebbeknek. A gyerekek nyelvén kiválóan értett, sokat játszott velük, az imádság idején a templomba vitte őket, ahol rengeteg imát és éneket tanul¬ tak tőle. A nagy parókiából csak egy szobát használt, a hívektől kapott ételeket mindig a gyerekekkel osztotta meg. A Szent L i ¬ turgiát mély átéléssel is odaadással végzete.

55


57


1948-tól a helyi kommunisták mind jobban akadályozták papi működését, sőt meg is tiltották neki a nyilvános szolgálatot. 1949-ben a kommunisták hivatalosan is betiltották a Görögkatolikus Egyházat egész Kárpátalján, az ellenálló papokat deportálták. Orosz Pétert a paplakból is kitelepítették, ismerős családoknál húzta meg magát. Innen végezte titokban tovább papi szolgálatát. Sok környező faluba is eljárt, hogy gyóntasson, bete¬ geket ellásson. Ezeken az éjszakai, veszélyes útjain gyakran meg¬ tapasztalta Szűz Mária oltalmát, akinek képét, és a rózsafűzért mindig magánál hordta, és gyakran imádkozta. 1949 Nagycsütörtökjén szolgálhatott utoljára a bilkei templom ban, mivel Nagypénteken azt a kommunisták bezárták, és egészen 1989-ig az Ateizmus M ú z e u m a k é n t használták. 1949 és 1950-ben Orosz Péter m á s bujkáló papokkal együtt titok¬ ban szolgált, de társait 1951 tavaszán - árulás folytán - letartóz¬ tatták. Ettől kezdve főképp egyedül látta el titokban híveit, ha elkapták, bevitték az ilosvai rendőrségre, ahol gyakran megver¬ ték, különösen a lábát. Ő ennek ellenére soha nem panaszkodott, és tovább végezte titokban papi szolgálatát. Időnként a híveket is kényszeríteni akarták, hogy adják fel, hol bujkál, de ők is kitartot¬ tak mellette. 1953. március 5-én meghalt Sztálin, az egyházüldözés mégsem csökkent, sőt inkább kifinomultabb lett. Május végén a K G B Orosz atyát elfogta bilkei rejtekhelyén, ahonnan Nagyszőlősre, majd Ungvárra hurcolták. Most is győzködték, hogy hagyja abba papi munkáját, amire nem volt hajlandó. Sőt, itt a börtönben m é g a fogvatartóit is megtanította imádkozni. Június 3-án elengedték, és ígéretet kapott, hogy vállalhat civil munkát, és kap személyi igazolványt. Üldözése mégsem szűnt meg, a nyár folyamán többször megkísé¬ relték elfogni, de ekkor m é g sikertelenül. Augusztus 27-én, az ónaptár szerint az Istenszülő elszenderülése ünnepén, Orosz Péter 58


Magyarkomjáton végzett liturgiát. Utána a vasútállomáson egy rendőr észrevette, és föltartóztatta az atyát, majd az őt kísérő Sztankó Katerinával együtt, akiknél Orosz atya Bilkén lakott, Alsókaraszló felé vezette. E z a Pósik nevű rendőr, miután Péter atya egy útszéli kereszt mellett letérdelt imádkozni, és a nála lévő Oltáriszentséget m a g á h o z vette, nyakon lőtte. Orosz Péter atya Katerina keze között vérzett el. Holttestét teherautón az ilosvai kórházba vitték, ahol a halottas¬ házban két napon át ruhátlanul feküdt. A hívek kérték, hogy el¬ temethessék, de nem kapták meg a holttestet. A hatóság először titokban temette el egy vízmosásban Beregkövesd mellett, de pásztorfiúk rátaláltak, úgyhogy innen is tovább vitték a testet, amelynek 38 évre nyoma veszett. A bilkei híveket nem hagyta nyugodni, hogy szentéletű papjukat nem temethették el. Hosszú és kalandos nyomozás után rájöttek, hogy a testet az ilosvai rendőrség udvarán, egy fáskamrában temették el, viszont az udvar az évtizedek alatt jelentősen átalakult, úgyhogy ennek a helyét is alig találták meg, mivel a kamrát később garázsok vál¬ tották fel. 1992. július 30-án az egyik garázs betonozása alatt végre megta¬ lálták Orosz Péter atya földi maradványait, amelyeket a hivatalos azonosítás után, a hívek Ilosváról gyalog vitték át Bilkére augusz¬ tus 28-án, és az időközben újból visszakapott templom melletti kápolna oltárában helyezték el. Péter atyáról Biriben először rokonától, Szabó György, kárpátal¬ jai görögkatolikus atyától halottunk, aki - mivel hozzájuk került kiskamaszként - gyerekkorától kezdve jól ismerte az általuk csak Petikének hívott Orosz Pétert. Ő tőle kaptuk az első életrajzot, fényképet, és a boldoggá avatását kérő ima szövegét. 2003-ban, először Hajós Bencével jutottunk el egy vasárnap Bilkére, ahol részt vettünk a vasárnapi liturgián. Ekkor tudtuk meg, hogy au gusztus 28-án Milán Sasik munkácsi görögkatolikus püspök fogja vezetni a bilkei templom búcsúünnepét, amely egyben Orosz P é 59


ter Pál atya halálának ötvenedik évfordulója is volt. Ezen az ün¬ nepen Biriből Terdik Mihály atya is részt vett. M á r ekkor elhatá¬ roztuk, hogy az egyházközségben is emléket kell állítani a faluban született és keresztelt vértanúnak. 2011-ben így kerülhet sor a Boldog Romzsa Tódor felszentelt vértanút - akinek egyébként az idén születése centenáriumáról is megemlékezünk - illetve Orosz Péter Pál vértanút ábrázoló ikon (Seres Tamás munkája) fölszentelésére. A z ikon közepén a meg¬ feszített Krisztus jelenik meg, az Orosz atya vértanúsága helyszí¬ nére emlékeztető útszéli keresztet idéző feszületen, hiszen Jézus Krisztus minden vértanú legtisztább mintaképe. Fölötte, a Menny sátorából az A t y a győzelmi koszorút nyújtó jobbja tűnik föl, hogy miután hű szolgái a pályát bevégezték, a j ó harcot megharcolták, győzelmük méltó jutalmát is megkaphassák. Dicsőült szent vértanúk, kik jól harcoltatok és nyertetek égi koronát, könyörögjetek az Úrhoz, hogy ajándékozzon a mi lelkünknek gazdag kegyelmet! Terdik Szilveszter T R O P Á R , 4. hang. Az apostoloknak útját követted tisztességgel, * Tódor fölszentelt vérta nú, * és megóvtad Krisztus nyáját mint jó pásztor, * lelkedet adva érte. * A z istentelenek pedig megöltek téged, * és te sebekkel fölékesítve mentél be az örök dicsőségbe, * hol megkoszorúzott az Isten Báránya. * Imádd őt a mi lelkünkért! K O N T Á K , 3. hang Mint a virág kívánja a Napot, úgy szeretted te is az igazság Napját, Krisztus Istent. * Mint buzgó főpap, a Kárpátok földjét tisztes bölcses¬ ségre tanítottad, * és mélyen alázatos életet éltél. * A hit sziklájaként az istentelenek útját elzártad, * és te, értékes gyöngyszem, a halálig türel¬ mes voltál. * M a megrendülten kiáltunk hozzád, tisztelve téged, * Tó¬ dor fölszentelt vértanú, imádkozz értünk, bűnösökért, az Irgalmas trónja előtt! 60


61


62


63


64

rMtrRÍfCIIV»ÍIG

Terdik Szilveszter. Adatok a biri görög katolikus egyházközség történetéhez

Recommend Documents