Tartalomjegyzék. Közlemény

1

Tartalomjegyzék Közlemény ....................................................................... 2 Idén is rendelhető a nagybetűs naptár ............................... 3 Felhívás Braille olvasásversenyre ....................................... 4 Európai Uniós élelmiszerosztás .......................................... 5 Megkezdődött a „Négypatkós trénerek” című projekt .......... 7 Elérhető a JAWS képernyőolvasó szoftver 14.0 ................... 8 A Tacmon 2 projektről ....................................................... 9 Látást adhat a vakoknak a bionikus szem ........................... 10 A jövőben vakok is vezethetnek autót? ............................... 11 Arcképcsarnok: Sztrikt Nikolett, Jenei András ...................... 12 Életet adni ........................................................................ 22 Plovdivban jártam (2. rész) ................................................ 24 Mit is ünneplünk augusztus 20-án? .................................... 30

Közlemény Kedves olvasónk! Ön most a 2013. év augusztusi szám cikkei között szemezgethet. Reméljük, hogy olvasóink közül sokan már túl vannak egy felfrissítő nyaraláson, vagy esetleg éppen egy kellemes pihentető hétvégén vették elő kiadványunkat, hogy cikkeink által kicsit elfelejthessék a hétköznapok gondjait. Most először fordul elő a Szemezgető történetében, hogy legnagyobb sajnálatunkra az augusztusi szám hangzó változatát átépítési munkálatok miatt nem tudjuk előállítani. Ezúton is elnézést kérünk azon kedves előfizetőinktől, akik a hanganyagot rendelték meg. Az egyesület stúdiójának is helyet adó irodaházban teljes körű felújítást végeznek, így egy-két hónapra le kellett állítanunk a hangstúdióban folyó munkát. Azonban reményeink szerint az 2

októberi szám hanganyagát már egy korszerűsített, megszépült irodaházban tudjuk Önöknek elkészíteni. Tájékoztatjuk mindazokat, akik írni szeretnének „Szemezgető” című újságunkba, hogy a következő lapszám 2013 októberében jelenik meg. Lapzárta: 2013. szeptember 20. A cikkek szemezgetéséhez nagyon kellemes perceket kíván Önnek a Szemezgető szerkesztői stábja!

Ismét nagybetűs asztali naptár rendelés! Örömmel közöljük kedves olvasóinkkal, hogy idén is rendelhető lesz egyesületünknél a nagybetűs asztali naptár, mely alig- és gyengénlátók számára rendkívül praktikus! Aki esetleg még nem ismeri az általunk 2009. óta forgalmazott speciális naptárat, kérem, engedjék meg, hogy röviden bemutassuk Önöknek ezt a látássérülteknek, illetve idősebb embereknek szánt hétköznapi segédeszközt. A naptárban a dátumokat kontrasztos, nagy méretben nyomtatta a Leporelló papírbolt nyomdája. A vasárnapokat és ünnepnapokat külön kiemeltük, ezek sötét alapon fehér számokkal vannak jelölve, így első ránézésre azonnal kitűnik a többi nap közül. A dátumok mellett a névnapok is fel vannak tüntetve, természetesen gyengénlátók számára megfelelő betűméretben. Ami a naptárat igazán praktikussá teszi azaz, hogy a jobb oldalon jegyzetelésre szolgáló üres helyet hagytunk ki. Így akár határidőnaplóként is használható. Az idő rohan, és gondolnunk kell a jövő esztendőre is, ezért már most felhívjuk figyelmüket a 2014. évi nagybetűs asztali naptárra, melyet egyesületünktől lehet megrendelni. A karácsonyi ajándéknak is rendkívül alkalmas naptár ára kemény papírból készült tartóval együtt 1000 Ft. Amennyiben Ön már a korábbi években rendelt tőlünk nagybetűs naptárat, és megőrizte az ehhez tartozó tartót, akkor a 2014. évi naptárat megrendelheti talp nélkül is, így csak 800 Ft-ba kerül. Rendeléseiket 2013. augusztus 1 és október 31 között adhatják le egyesületünk alábbi elérhetőségeinek valamelyikén: 3

Vakok és Gyengénlátók Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Egyesülete Nyíregyháza Országzászló tér 8. 2 emelet. Tel: 42-407-486 Email: [email protected] A rendelést követően a naptár árát az alábbi számlaszámra kérjük átutalni: Szabolcs Takarék: 68800109-11055341 A megjegyzés rovatba kérjük, írják be, hogy "nagybetűs naptár".

Horváth Antalné

Meghívó Országos Braille olvasásversenyre A Vakok és Gyengénlátók Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Egyesülete 2013. szeptember 20.-21. között, immár 9. alkalommal hívja Nyíregyházára azokat a látássérülteket, akik hódolnak a Braille írásnak. Mint eddig minden évben, most is egy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei író, költő munkásságával ismerkedhetnek meg a versenyzők, a kísérők és a közönség. Az elmúlt években olyan élő vagy már elhunyt irodalmárok írásai szolgáltak versenyműként, mint Nógrádi Gábor, Losonczi Léna, Krúdy Gyula, Móricz Zsigmond, Osztojkán Béla, Végh Antal, Neuzerné Papp Erika, akik egyéni irodalmi világukkal bűvölik el az olvasókat. Idén Margócsy Józsefre emlékezünk, aki 2013-ban 94 évesen hunyt el, maga mögött hagyva számtalan értékes gondolatot. A Braille olvasásverseny az évek folyamán nemzetközi hírűvé vált, hiszen Romániából is jelentkeztek magyar ajkú olvasók. A 9. Országos Braille olvasásverseny programja: 2013. Szeptember 20. Érkezés Nyíregyházára a délutáni órákban. Városnézés, ismerkedés Nyíregyháza történelmével, híres tereivel, épületeivel, séta a Sóstói tó körül. A szállás elfoglalása, vacsora. 2013. Szeptember 21. 4

Reggeli. 10:00 óra. Kezdetét veszi a verseny. A zsűri értékelése után, eredményhirdetés. 13:00 órától ebéd, majd hazautazás A versenyre gyerekeket és felnőtteket egyaránt várunk, akik a magyar Braille írás jelenlegi szabályának megfelelően, teljes szövegezéssel készített anyagot olvasnak majd fel hangosan. Jelentkezni, és információt kérni 2013. augusztus 1-szeptember 20. között lehet az alábbi elérhetőségek valamelyikén: Cím: Vakok és Gyengénlátók Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Egyesülete. 4400 Nyíregyháza Országzászló tér 8. 2. emelet. Tel: 42-407-486. Mobil: 30-373-1380 Email: [email protected] Web: www.vakegy.hu A 9. Országos Braille olvasásverseny megvalósítását a Nyíregyháza megyei jogú város civil alapnál elnyert pályázati támogatásból fedezzük.

Nagy Tünde

Európai Uniós élelmiszerek adományozása 2013 Idén június 17-20. között Európai Uniós tartós élelmiszerek kiosztására került sor a Vakok és Gyengénlátók Szabolcs-SzatmárBereg Megyei Egyesületének ügyfélszolgálati irodájában .Ebben az adományban kizárólag a Nyíregyháza városban lakó tagtársak részesülhettek, mert ezt írta elő az a pályázat, melyen egyesületünk sikerrel vett részt. A kiosztás alkalmával 120 látássérült részesült 10 kg-os adomány csomagban, mely lisztet, háztartási kekszet, tésztát és instant tészta ételt tartalmazott. Mivel Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében két egyesület is tevékenykedik a látássérült emberekért, a Vakok és Gyengénlátók Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Egyesülete, mint közhasznú szervezet, a Nyírségi Látássérültek Egyesületének 20 tagját is adományban részesítette. 5

Amint a pályázati kiírásban is szerepelt, az élelmiszercsomagokat olyan személyeknek oszthattuk ki, akik rászorulók, azaz a létminimum alatt élnek, kisnyugdíjasok, csonkacsaládok vagy egyedülállók. Idén az élelmiszereket maga az adományozó szállította ki egyesületünkbe, mellyel óriási anyagi segítséget is nyújtott egy olyan társadalmi szervezetnek, amely idén még nem részesült éves költségvetésben. A Magyar Élelmiszerbank Egyesület ezen felül támogatta gyermeknapi programunkat, valamint soron kívül küldött bébiételeket egy táplálék felszívódási zavarokkal küzdő vak gyermek tagunk részére. Ezen kívül a Magyar Élelmiszerbank Egyesületnek köszönhetően partnerségben állunk a nyíregyházi Metro áruházzal, mely minden csütörtökön lehetőséget biztosít arra, hogy kevésbé hosszú szavatosságú élelmiszereket szállíthasson el egyesületünk. Ezeket az élelmiszereket a csütörtöki élelmiszernapon osztják ki az egyesület munkatársai és önkéntesei a hátrányos helyzetű, többgyermekes családok, valamint a szociálisan rászorult látássérültek között. A Metrós programunk 2012. december 20. óta tart, s ez idő alatt mintegy 2.83 tonna élelmiszert osztottunk ki 484 fő között. Ezúton szeretnénk köszönetet mondani azoknak az önkénteseknek és egyesületünk munkatársainak, akik munkaidőn túl is segítettek az élelmiszeradomány elszállításában és kiosztásában. Önkénteseink voltak: Márton Róbert, Lakatos László, Kiss Szabolcs, Zagyi István, Balogh Viktória, Ábri Tibor és Kicsák Mónika. Köszönjük a Magyar Élelmiszerbank Egyesület mindenfajta támogatását, mert a látássérült emberek között is sokan hátrányos helyzetben, létminimum alatt, csonkacsaládban élnek, és számukra egy-egy élelmiszeradomány jelentős segítséget jelent.

Nagy Tünde, Elnök

6

Megkezdődött a „Négypatkós trénerek” című projekt 2013. július 1-én a Vakok és Gyengénlátók Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Egyesülete terápiás lovaglást szervezett a tagok részére. A pályázati pénzösszeg két alkalommal 10-10 fő lovagoltatási költségeit finanszírozza, melyet Nyíregyháza város polgármesteri hivatalának sport bizottsága támogatott. Mivel számomra hallatlan élményeket jelentett mindig is ez a tevékenység (sport), ezért gondoltam másokkal is megosztom tapasztalataimat. Gyerekkoromban jártam egy ideig lovagolni, így semmilyen ellenérzésem nem volt a ló, mint "nagy, rúgni, harapni képes állattal” szemben. Tudom, hogy ugyanúgy van személyisége, jelleme, igényei, mint nekem. Ha ezt tiszteletben tartjuk, nagyon jól együttműködő társra, barátra találunk benne, aki hajlandó mindenre, amit kér tőle az ember. Felnőttként és sajnos már látássérülten (aliglátó vagyok) szintén lovagoltam egy rövid ideig, de mindeddig csak felnyergelt lovon. Most azonban, a Tiszavasvári úti Fedeles Lovardában egészen más élményt éltem át. Ugyanis mindenki személyre szabott lovat kapott. Az óvodás pónit kapott, a többiek nyugodt, kiegyensúlyozott, nagyméretű hátasokat, én egy dinamikusabb természetűt (mivel volt csekély tapasztalatom) de mindannyian nyereg nélkül, szőrén ültük meg a lovat. Az a 18 éves kislány, aki hetente 2-3 alkalommal rendszeresen jár lovagolni, felnyergelt, ügetni, vágtázni szerető Csipke nevű lóra ülhetett és önállóan, belső körön dolgozott a lóval. Az én lovam, Tequila, jobban szerette, ha a sor elején mehet, ezért igyekezett a többieket megelőzve az élen haladni. Érdekes gondoltam magamban - honnan tudta a lovarda vezetője, hogy én is ilyen vagyok? Az a jó a lóban, hogy lát és érez helyetted, rábízhatod magad, így szőrén ülve még erősebb a kontaktus ember és állat között, hiszen érezni lehet minden rezdülését, mozdulatát és együtt tudsz mozogni a lóval, nem kell hozzá látás! Anélkül, hogy bármilyen nagy dolgot csináltam volna, hiszen a ló rótta a köröket, én csak tartottam 7

magam (combbal, lábszárral, fenékkel, egyenes testtartással) a hátán, ennek ellenére úgy éreztem, mintha egy aerobik edzésen vettem volna részt. Mindenkinek csak ajánlani tudom, próbálja ki - kortól, nemtől, sérültsége súlyosságától függetlenül - hiszen bizonyított tény, hogy ló mint terápiás eszköz is kiváló! A nyári hónapokban még egy alkalommal kipróbálhatják és megismerhetik tagtársaink milyen jó barát is a ló!

Szabóné Pethő Gyöngyi

Mostantól magyarul is elérhető a JAWS for Windows képernyőolvasó szoftver 14.0 változata Örömmel értesítjük a JAWS for Windows képernyőolvasó program felhasználóit és az érdeklődőket, hogy megjelent a szoftver 14.0 verziójának honosított változata. A JAWS legújabb verziója is lépést tart az informatika folyamatos fejlődésével, a 14.0 verzió támogatja a Windows 8 operációs rendszert, további újdonsága pedig a Nuance Vocalizer beszédhangok használata. A JAWS 14-ben a felhasználó a magyar nyelvű hangok esetében a Profivox beszédszintetizátor hangja mellett a Vocalizer Compact Eszter hangot is választhatja. Ezen felül számos, más nyelvhez tartozó hangkarakter is letölthető a Freedom Scientific weboldaláról. A korábbi verziókhoz képest jelentős újdonság az optikai karakterfelismerés, amelynek segítségével képfájlok szövege és nem akadálymentes fájlok is olvashatóvá válnak. Az optikai karakterfelismerés jelentős könnyebbség lesz például a diákok és a nehezen olvasható dokumentumokkal dolgozó szakemberek (jogászok, tanárok, stb.) számára. A JAWS 14 a Braille-kijelzőt használók számára is tartogat kellemes meglepetéseket: a magyar Braille-írásrendszer legújabb szabványoknak megfelelő támogatását és a Braille-gépírás lehetőségét megfelelő Braille-kijelző esetén. A JAWS legújabb honosított verziója számos egyéb újdonsággal, kényelmi szolgáltatással járul hozzá a számítógép-használat 8

egyszerűvé és örömtelivé tételéhez. A program bemutató-változatai letölthetőek az alapítvány honlapjáról az alábbi linkekről: JAWS 14.0 32 bites változat JAWS 14.0 64 bites változat

Informatika a látássérültekért” Alapítvány

A Tacmon 2 projektről Az „Informatika a látássérültekért” Alapítvány elkötelezett híve és megvalósítója az innovációnak a vakügyi informatika területén. Fontosnak tartjuk, hogy a jól bevált segédeszközök mellett új lehetőségeket is fejlesszünk, hozzáférhetővé tegyünk a vak és gyengénlátó felhasználók számára. Az alábbiakban adunk hírt egyik, jelenleg is futó, sokat ígérő projektünkről, a Tacmon 2-ről. A Tacmon projekt 2008-ban indult azzal a céllal, hogy több ország szakembereinek együttműködésével előállítson egy olyan kijelzőt, amely grafikus és szöveges információk megjelenítésére egyaránt alkalmas. Ez a segédeszköz lehetővé teszi többek között a kémiai és matematikai ábrák szemléltetését, egy-egy szöveghez tartozó kép domború ábrázolását. Reményeink szerint az iskolai tanórák, egyetemi előadások nélkülözhetetlen kellékévé válik, új utakat nyithat a természettudományi tárgyak oktatásában. Emellett elérhetővé tesz a vak és gyengénlátó emberek számára olyan grafikai információkat és számítógépes alkalmazásokat, amelyek használata korábban elképzelhetetlen volt számukra. A kijelző további előnye, hogy több új technológia ötvözésének köszönhetően rendkívül költség hatékony lesz a gyártása, így tehát reményeink szerint széles körben elérhetővé válik majd ez a segédeszköz. A Tacmon projekt eredményei alapján a projektpartnerek úgy gondolták, hogy a tervezett eszköz beváltja a hozzáfűzött reményeket, így tehát érdemes a továbbfejlesztésre. A tavalyi évben indult, 30 hónapon át, az Európai Bizottság társfinanszírozásával zajló Tacmon 2 projekt célja, hogy a Tacmon projekt eredményeit továbbfejlessze, tökéletesítse, a korábbi vizsgálatok kiterjesztésével 9

megtalálja a leendő felhasználók számára legideálisabb megoldásokat. Alapítványunk a kezdetektől fogva részt vesz a projektben. A vak és gyengénlátó emberek szempontjainak ismertetésével, szakmai tanácsadással, teszteléssel és felhasználóbarát ötletekkel járulunk hozzá a projekt sikeréhez. Büszkék vagyunk rá, hogy tagjai lehetünk egy, a vak és gyengénlátó emberek életét megkönnyítő segédeszközök létrejöttéért elkötelezetten dolgozó, kreatív nemzetközi kutatócsoportnak. Honlapunkon a továbbiakban is figyelemmel kísérhetik a Tacmon 2 újdonságait. Ha részleteket szeretnének megtudni a projektről, kérjük, látogassanak el a www.tacmon.eu angol nyelvű weboldalra!

„Informatika a látássérültekért” Alapítvány

Látást adhat a vakoknak a bionikus szem A világ első olyan bionikus szemét fejlesztették ki ausztrál tudósok és ipari tervezők, amely vezeték nélküli kapcsolattal rendelkező, emberi agykéregbe ültetett implantátum segítségével teremtheti meg a lehetőségét annak, hogy a vakok láthassák a fényt és a körvonalakat. A fejlesztők azt remélik, a Google Glasshoz hasonló szemüvegen keresztül a beteg érzékelni fogja a dolgok megvilágított körvonalait. A szemüveghez erősített digitális kamera képeket és információkat rögzít, jelekké alakítja és a viselője agyába ültetett, vezeték nélküli mikrochipbe továbbítja azokat. A bionikus szem alapötlete ugyanis az, hogy kikerülve a károsodott látószervet, a vizuális információt egyenesen az agyba juttatja. Mark Armstrong, a melbourne-i Monash Egyetem kutatója, a bionikus szemet tervező csoport vezetője elmondta, a találmány, amelynek klinikai tesztjei a jövő évben kezdődnek, azoknak adhat vissza valamennyit a látásból, akik teljesen elveszítették azt. "A jeleket egy úgynevezett tekercs közvetíti. Ezt a beteg fejének hátuljára erősítik, az agyba pedig egy sor apró kerámialapból álló implantátum kerül. A lapocskák mindegyike az agy látókérgébe 10

ágyazott mikroszkopikus elektródát tartalmaz" - fejtette ki Armstrong. "Ez az első, vezeték nélküli kapcsolattal rendelkező, emberi agykéregbe ültetett implantátum" - mondta Arthur Lowry, a Monash Visual Group projektvezetője. Az új technológiához nincs szükség arra, hogy a páciens fején állandó nyílás legyen, amelyen át a vezetékek a processzorhoz kapcsolódnak. A kutatócsoport szerint a készülék a vakok 85 százalékának fog segítséget nyújtani. A tervezőknek most az a feladatuk, hogy a napszemüveget pehelysúlyúvá, méretét állíthatóvá, viselőjét magabiztossá tegyék. A 60 fős kutatócsoport 2010 óta dolgozik a bionikus szem kifejlesztésén, amelynek első prototípusát egy éve mutatta be. Az ausztrál kormány 8 millió ausztrál dollárral támogatja a kutatásokat.

Forrás: www.hirado.hu

A jövőben vakok is vezethetnek autót? A sofőr nélküli járművek 2007. évi Dapra meghívásos versenyén többek között a Google is elindult saját fejlesztésű kocsijával. Az autó városi környezetben 96 kilométeres távot megtéve zökkenőmentesen futott be a célba – emlékeztet Matt Bolduc, a dán székhelyű globális befektetési bank, a Saxo Bank részvénypiaci elemzője. Ki is járt a Google-nak ezek után az USA-beli Nevada államtól az első engedély arra, hogy tovább folytassa az „autonóm” járműre vonatkozó kísérleteit azzal a néhány tagból álló sofőr nélküli flottával, amelyet a cég rendszeres városi alkalmazásra fejlesztett ki abban a reményben, hogy a technológia bevetésével ki tudja majd küszöbölni a baleseti okok közül az emberi tényezőt. Nevadában a közelmúltban módosított jogszabályok megengedik, hogy a közutakat autonóm járművek vegyék igénybe, Kalifornia és Florida pedig hasonló jogszabály bevezetését tervezi. Bár a „vezető nélküli” kifejezés nem igazán pontos, mert a nevadai jogszabályok szerint valakinek kell ülnie a sofőrülésen és a vezető 11

melletti ülésen is, de ettől függetlenül nyilvánvaló, hogy a technológia és a részlegesen vagy teljesen sofőr nélkül működő gépkocsi hihetetlen lehetőséget jelent. A YouTube rövid videón mutatta be, hogyan vezetheti vak ember a Google vezető nélküli autóját, és hogy milyen messzire jutott máris ez a technológia. Lehet, hogy 10 év sem kell, és megindul a kocsik sorozatgyártása. A tetőre épített radartól eltekintve a kocsi tökéletesen átlagosnak tűnik. Több cég is kifejlesztette a vezető nélküli vagy tempomat plusz néven ismert technológiára alapuló saját változatát, de ismereteim szerint a teljesen önálló gépkocsi kifejlesztésében egyetlen cég sem merészkedett olyan távlatokig, mint a Google. A cég ugyanis „A vegyes üzemű gépjármű átalakítása autonóm járművé” címen szabadalmaztatta megoldását az USA-ban. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy a szabadalom nemcsak azt a módszert védi, amelynek révén a sofőr ellenőrzése alatt tartja a járművet és viszont, hanem a radarok és érzékelők konkrét célra való használatát is. Szerintem a sofőr nélküli jármű forradalmasítani fogja modern társadalmunkat, de nem elsősorban a technológia folytán, hanem a technológia szociológiai következményei miatt. Járművek továbbra is lesznek, és az emberek továbbra is használni fogják őket, de a társadalom és a kocsi közötti kölcsönhatás jellege jelentősen átalakul. Képzeljük csak el, mi történik majd a taxi vállalattal taxisofőr nélkül? De lépjünk még egy lépéssel tovább, és máris elébünk tárul a járda mellett közös használatra várakozó sofőr nélküli gépkocsik sora. Ezzel a módszerrel a gépkocsi a taxihoz hasonlóan tömegcikké alakul át, és az autós cégeknek másként kell majd megkülönböztetniük saját magukat. Ha a közös gépkocsi használatra épülő hálózat eléri a kritikus tömeget, senkinek nem kell majd saját gépkocsit vennie. El fog tűnni a közösségi közlekedés, azaz a busz és a vonat, valamint az egyéni közlekedés közötti különbség. A sofőr nélkül működő, osztott használatú gépjármű rendkívül kényelmes megoldás. Tökéletesen logikus megoldást kínálna a sofőr nélküli autó egy olyan kis ország esetében például, mint Dánia, ahol gépkocsit fenntartani nagyon drága mulatság, és emiatt valamivel kevesebben vásárolnak saját autót. Az osztott gépkocsi használat 12

pedig már egyébként is létezik, a neve Zipcar (Nasdaq: ZIP), és bár ezeket a kocsikat sofőrnek kell vezetnie, a sofőr nélküli kocsi közös használata nem a távoli jövő zenéje. Ha valaki aggódna a biztonság miatt, nos, a Google sofőr nélküli járműve rendkívül biztonságos. A Google autó több mint 300 000 kilométert tett meg, és ezalatt mindössze egyetlen baleset történt, amelyet a sors iróniája folytán épp az a személy okozott, aki a kocsit vezette. Nevada állam köztisztviselőinek egyébként szemet szúrt, hogy a kocsira többen is rádudálnak, odafigyelnek, mert valóban betartja a közlekedés szabályait, az előírt sebességet, és valóban megáll a stop táblánál. Azonnal el is képzelhetjük magunknak, mi lenne, ha varázsütésre eltűnnének a közlekedési balesetek, nem lenne szükség sem CASCO-ra, sem biztosítóra, legalább is a jelen formában nem. Képzeljük csak el, mekkora hasznot hozna a radart és infravörös érzékelőt gyártó cégeknek, ha 100 millió gépkocsihoz kellene ilyen alkatrészeket kifejleszteniük. A sofőr nélküli gépkocsik számítástechnikai igényeinek kiszolgálása hatalmas hasznot jelentene a chipet gyártó és tervező vállalatoknak, köztük az Intelnek és az ARM-nek is. Tudva, hogy az Intel egy-egy modern PC processzorért 200 és 600 dollár közötti összeget számít fel, és egy szerver processzor 2000 dollárnál is többe kerül, micsoda pénzforrást jelent, ha egyetlen gépkocsiba akár több chipet is be kell építeni. A sofőr nélküli autó sok tekintetben megváltoztathatja életünket, de a különleges igényű, fantáziával megáldott befektetőknek egyértelmű lehetőséget kínál. Ha most valaki azon tűnődik, mikor vásárolhat magának ilyen kocsit, annak 2018-ig még biztosan várnia kell – írja cikkében Matt Bolduc, a Saxo Bank részvénypiaci elemzője.

Forrás: www.autosforum.hu

Arcképcsarnok Az Arcképcsarnok című rovatot azért hoztuk létre, hogy olvasóinknak lehetősége nyíljon kicsit közelebbről is megismerni azokat a nagyszerű embereket, akik cikkeit a zsűri az Örökké tartó pillanatok 13

című pályázat kapcsán kiemelte. Jelen rovatban az „Egy pillanat, mely megállította az időt” című kategória győztesével, Sztrikt Nikolettel ismerkedhetnek meg, valamint Jenei Andrással, aki az Életet adni című írás szerzője. (Művét lejjebb közöljük.) Úgy hisszük, hogy ezek az interjúk is sok erőt, pozitív energiát sugallnak olvasóinknak, melyre a sok nehézséggel, küzdéssel teli életben igenis nagy szükség van.

(a szerk.)

Sztrik Nikolett Mondana néhány olyan gondolatot magáról, melyet fontosnak tart megemlíteni a Szemezgető olvasóinak? Sztrik Nikolettnek hívnak és 1988-ban, egy januári napon, egészen pontosan 11.-én láttam meg a napvilágot, Debrecenben. Jelenleg Budapesten élek, de alföldi embernek vallom magam és a szívem mindig ott lesz, ahol a szülővárosom. Másfél évvel ezelőtt lettünk szülők a férjemmel, amikor megszületett kislányunk, Nóra Jázmin. Így elsősorban anyuka vagyok, a szó klasszikus értelmében véve tehát nem dolgozom. Persze aki megtapasztalta már milyen szülőnek lenni, az pontosan tudja, hogy milyen édes teher egy kisgyerek. Ihletet ad, boldogsággal tölt el, energiát vesz el, de fel is tölt vele. Hogyan értesült az „Örökké tartó pillanatok” című cikkíró pályázatról? Az interneten bóklászva akadtam rá a pályázati felhívásra. Nagyon hasznos és üdvös dolognak tartom az irodalmi pályázatokat, különösen akkor, ha nemes célt szolgál vagy kiemelten fontos dolgokra hívja fel a figyelmet. Mi motiválta arra, hogy klaviatúrát ragadjon, és lejegyzett gondolatait beküldje pályázatunkra? Sok mindent tudnék most felsorolni… Nagyon szeretek írni, történeteket elmesélni. Másrészt szerettem volna a részese lenni ennek a pályázatnak, mert fontosnak tartom a felhívás üzenetét és célját.

14

Az „egészségeseknek” igenis foglalkozniuk kell a sérült vagy valamilyen fogyatékkal élő emberekkel, nem lehet szemet hunyni és sztereotípiákból élni évszázadokon át. Cikkét kizárólag erre a pályázatra készítette, vagy már egy korábbi írást küldött be? A cikket kimondottan erre a pályázatra írtam. Ritkán tartogatok bármilyen írást a fiókban. Szeretek adott témáról írni, nem zavar a kötöttség. Nincs nagy tapasztalatom pályázatok terén, de azt hiszem, nem az a típus vagyok, aki a megfelelő pályázatot keresi az írásaihoz, hanem olyan, aki újat ír, ha meglát egy lehetőséget… Nekem ebben rejlik a kihívás. Biztosan sokakat érdekel, hogy írása valós történeten alapszik-e. A történetem valós eseményeken alapszik, bár nem velem esett meg. Egy kedves ismerősöm mesélte el nekem azt a katarzist, amit a találkozás okozott számára egy elbűvölő (és mellesleg vak) hölggyel. Kettejük története a buszmegállóban nem ért véget, hanem sok-sok kalandon és nehézségen át, az oltárig jutottak. Tervezem ennek megírását. Talán novellában. Részt vett korábban más irodalmi pályázatokon is? (ha igen, milyen eredménnyel?) A tavalyi év folyamán részt vettem a Lírai miniatűrök nevű pályázaton, melyen kis képekhez írtunk verset. Különdíjat nyertem minden beküldött versemmel egyenként, de sajnos a „dobogóra” nem kerültem fel. Ez volt az első és ez idáig egyetlen pályázat melyen részt vettem. Hogyan hatott Önre, amikor megtudta, hogy a több mint 150 beérkezett alkotás közül a zsűri az Ön cikkét választotta ki a kategóriája győzteseként? Boldogsággal és büszkeséggel tölt el, hogy méltónak találtak. Nagy megtiszteltetésnek érzem az első helyet! Nyerni mindig öröm, de különösen az most, amikor a részese is lehetek egyúttal valaminek, ami nálam nagyobb, valaminek, aminek komoly üzenete van. Van-e személyes kötődése a fogyatékkal élőkhöz? (esetleg Ön is sérült / rokonai, ismerősei, barátai között vannak-e fogyatékkal élő emberek?) 15

A csepeli evangélikus gyülekezetben találkoztam egy vak hölggyel és jót beszélgettünk. Ennél komolyabb kötődésem sajnos nincsen. Úgy hiszem, hogy a fogyatékkal élő emberek zárt réteget alkotnak. Ennek okát elsősorban abban látom, hogy a mai napig rengeteg sztereotípia él a köztudatban a fogyatékkal élőkkel szemben, melyek gyakran negatívak és minden alapot nélkülöznek. Éppen emiatt tartom fontosnak ezt a pályázatot. Az „egészséges” emberek figyelmét fel kell hívni arra, hogy a fogyatékkal élő emberek nem hibásak, vagy ronda szóval élve selejtek. Ugyanolyan értékeik és gyengeségeik vannak, mint bárkinek és már eleve különbséget tenni is felesleges és hiábavaló. Ha valakiben egyáltalán felmerül a kérdés, hogy pl. egy bottal járó ember is lehet-e szerelmes ott már nagy bajok vannak. Hallott-e korábban a Vakok és Gyengénlátók Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Egyesületéről, és annak munkájáról? Korábban nem, viszont a pályázat okán már tájékozottabb vagyok. Már a honlapon is nyíltság, közvetlenség tükröződik, mely megerősített abban, hogy az elzárkózás „egészségesek” és fogyatékkal élők között egyoldalú. Mit gondol, milyen egyéb projektekkel, akciókkal lehetne felhívni az egészséges társadalom figyelmét a fogyatékkal élőkben rejlő értékekre? Azt hiszem, minden bajt a gyökerénél kell megragadni. Általános iskolás koromban tagja voltam az énekkarnak. Sok helyen megfordultunk. Több alkalommal voltunk sérült gyerekeknél fellépni, akik testileg vagy halmozottan fogyatékosok voltak. A mai napig emlékszem, hogy az első fellépés alkalmával a sírógörcs hullámokban csapott végig az énekkaron… A tízedik fellépés után pedig már mi is építőkockáztunk velük a szőnyegen. Az ember mindentől fél, amit nem ismer, amit nem tud megtapasztalni. Úgy gondolom, hogy óvodákban és általános iskolákban, de még gimnáziumokban is érdemes volna kapcsolatot tartani. Erősebben, mint eddig. Ha már vannak, testvérvárosok miért ne lehetnének testvériskolák is? Ezen kívül a pályázatok (irodalmi, rajz, fotós stb.) is fantasztikus lehetőséget jelentenek. 16

A kulcs azonban a nevelés. Nem szabad hagyni, hogy bárki is felsőbbrendűnek érezze magát. Sem pénzre, sem egészségre, sem bármi másra hivatkozva. Mindannyian emberek vagyunk. És ez olyan közös nevező, ami széttéphetetlen és megkérdőjelezhetetlen. Az Ön környezetében (lakóhelyén, iskolájában / munkahelyén) hogyan állnak az emberek a fogyatékos emberekhez? Sajnos személyesen semmi jót nem tapasztaltam. A tudatlanság és az önteltség nagyon gyakori ebben a témában. Tapasztalt valamilyen pozitív kezdeményezést, melyet szívesen megemlítene? Például civil szervezetek hasonló kezdeményezéseit, vagy magán emberek összefogását a fogyatékkal élő emberekért? Sajnos nem, pedig égető szükség volna rá. Bár az is lehet, hogy volt, van és lesz ilyesmi… de sajnos abban biztos vagyok, hogy ez nem kap kellő visszhangot. Mit üzenne a Szemezgető olvasóinak, akik elsősorban látássérült emberek? Köszönetet szeretnék mondani. Azért mert áldoztak rám az idejükből, hogy elolvasták, meghallgatták azt, amit írtam Önökről, Önöknek. Nagyon nagy megtiszteltetésnek érzem, hogy méltónak találtak arra, hogy néhány percen át, míg olvasták vagy hallgatták a cikkemet, ismeretlenül is társuk legyek. Az üzenetem talán csak annyi, hogy soha, semmikor és senkinek ne engedjék, hogy lenézzék Önöket. Hiszek abban, hogy türelemmel és szeretettel mindenhol lehet világosságot gyújtani. Azért is tettem végig idézőjelbe azt a szót, hogy „egészséges” mert ennek a gyönyörű szónak számomra sokkal magasztosabb jelentése van annál, minthogy „jól látok”. Egészségesnek lenni számomra azt jelenti, hogy egész vagyok. Testileg és lelkileg harmóniában élek önmagammal. Azok az emberek, akiknek a szeme éles akár a sasnak, de a lelkük tele van haraggal: nem egészségesek. A mai világ túl nagy hangsúlyt fektet arra, hogy mi van kívül és elhanyagolja, hogy van-e egyáltalán valami belül. Ezt megváltoztatni pedig olyan küzdelem, ami talán reménytelennek látszik, de ha ezért nem érdemes harcolni, akkor semmiért. Mert minden ember egyenlőnek született. 17

Jenei András 1976-ban születtem Veszprémben. Gyerekkoromban már öt évesen kiderült, hogy cukorbeteg voltam, s ebből kifolyólag sok időt töltöttem kórházban. Mivel olvasni már akkor is nagyon szerettem, mindig csodáltam az írókat, a költőket, hogy milyen kitartással képesek néha több száz oldalt megtölteni és elvarázsolni az olvasókat. Az első „szárnypróbálkozások” már tizenévesen elkezdődtek; néhány vers, amolyan faragott rímes sorok akkor leírásra kerültek, de a történetek csak jóval később, a középiskolás időszakomban jöttek elő. Ezek még mindig kezdetlegesek voltak, s nem is publikáltam őket sehol. A középiskolát Budapesten végeztem, az akkor még Dr. Hetényi Géza EÜ. Szakközépben. A pálya már az első évben elvarázsolt, már akkor tudtam, hogy segíteni szeretnék az embereken, s ezt úgy, mint mentős. (Gondolom mivel sokszor vitt rosszulléttel a mentő kórházba.) A következő iskolám egy kétéves mentő-szakápolói képzést jelentett az azóta már szintén megszűnt Kossuth Zsuzsa iskolában. Ekkor már vidékről (Csajágról, ami egy kicsi falu a Balatontól négy kilométerre) felköltöztem Budaörsre. Még be sem fejeztem az iskolát, szerencsém volt dolgozni az Országos Mentőszolgálat érdi állomásán. Onnan jó fél év után átmentem a János kórházba, ahol a kardiológiai osztályon, majd az ugyanitt működő intenzív részlegen menthettem az emberek életét és részt vehettem a gyógyulásuk elősegítésében. Ebben az időben öt évig laktam Budapesten. Ekkor nagy hobbim volt a kerékpározás. Kétkerekűvel bejártam az országot és részt vettem kétszer a Dunamaratonon is. S mivel a szakma szeretete és az akkori barátom a bicikli összekötését nem tudtam kivitelezni (álmom volt létrehozni egy kerékpáros mentőszolgálatot, de az akkori bürokrácia ezt keresztülhúzta) arra jutottam, hogy történetet faragok belőle. Az írás a fiókban kötött ki. 18

Aztán a betegségem olyannyira elhatalmasodott, hogy amikor 2005ben két helyen (Szamaritánus mentők és a János kórház) dolgoztam, szinte egyik hónapról a másikra elvesztettem a látásom és 40 százalékra csökkent a veséim működése. A folyamatot nem tudtam tragédiaként kezelni, hiszen mindig úgy gondoltam, hogy abból kell gazdálkodnia az embernek, ami van. Akkor megtanultam vakon élni, mert ez kellett, hogy boldoguljak. A legnehezebb az egészben az volt, hogy addig én segítettem, s itt teljesen megfordult az életem. Ezt ismét akarattal és a kevés barát és sorstársak mellett visszafordíthattam… Közben eltelt három év, s addigra amellett, hogy már csak tíz százalékon dolgoztak a veséim, ugyanoda jutottam vissza, ahonnan a megvakulásomkor „lezuhantam”… Voltak barátaim, életem és munkám; ismerkedtem, szórakoztam és éltem az életem… Nos, ekkor jelentettem meg az első könyvem is, amit fent említettem.(2009, Nyeregben a Konstantin-kereszt- Adlibrum kiadó) Az egészségem tovább romlott, s ugyan ekkor már négy éve rajta voltam a kombinált transzplantációs listán, ahol egyszerre kaphatok vesét és hasnyálmirigyet is; ha az új hasnyálmirigy miatt nem leszek többé cukorbeteg, s a vesével minden oké, az életem minőségben helyreáll… A dolog nem állt meg itt, mert nyolc hónapig volt szerencsém „élvezni” a vese dialízist kétnaponta. Aztán – ezt, aki ismer és látott, állítólag nevetve és életvidáman tettem-az a nap vágta el, ami most már úgy van könyvelve, mint a második születésnapom: 2010.04.01. Érkezett a telefon, hogy van donor és megtörtént a transzplantáció. A műtét és az azt követő három hét nem volt könnyű, de én nyertem. Itteni élményeim adták az ihletet a második könyvemhez, s ez egy álomcsokor összeszőve a valósággal. ( Altatott álmok, 2010- magánkiadás, Z-press) Innentől kezdve a műtét után öt hónappal ismét dolgoztam. 19

Ugyanott, mint előtte: a helyi látássérült egyesületnél (Budakörnyéki Látássérültek Közhasznú Egyesülete) voltam korábban gyógymasszőr, s most az érdekképviseleti feladatokat, akadálymentesítési folyamatok segítését, kapcsolatépítéseket látok el; 2012 decembere óta pedig alelnökké választott a tagság. Ebből kifolyólag mindezek mellett szinte párhuzamosan írtam meg a következő két könyvem. Az egyik arról szól, hogy hogyan éltem meg a megvakulást, a romló egészségi állapotom a veséim miatt, a dialízist. (Az enyém, 2011- magánkiadás , Z-press) A másikat álnéven sikerült kiadni, mert mind stílusban, mind a megszokott formátumban más volt; egy fantasy könyv lett, amiben szerzeteseket segítő lovagok utaznak be egy nagy földrészt és visznek véghez küldetést. Ez a könyvem rengeteg kutatást, olvasást, utazást jelentett; volt, hogy lovagi tornán voltam, bemutatókon vettem részt, vagy egy kardmásolatokat árusító boltban fegyvereket, kardokat foghattam meg, vagy megtapogathattam a Szent István bazilikában a porcelán koronamásolatot… (A Triannita; A kettős küldetés 2011- magánkiadás, Z-press: megjelent J.A.A. Donath névvel) Hozzáteszem, hogy mindamellett, hogy aktívan veszek részt a munkámmal az egyesületünk életében, a gondolataimat gyakran gép elé ülve rögzítem is. Van, hogy egy mondatot egy madárhang ihlet, de volt, hogy egy fejezetrészt egy zene, vagy egy egész könyvet egy rockopera indított el. Tehát illatok, egy taps, vagy akár egy csepp eső is írásra ösztönözhet. Ami gyakran segít, az egy most- régóta meglévő- hóbortom: a pipázás. Ugyan a karikákat nem látom, de amíg szívom a szárat, a kreatív gondolatok mindig megrohamoznak. 2011-ben, december 7-én tarthattam egy író-olvasó találkozót a budaörsi Gr. Bercsényi könyvtárban, ahová közel ötven ember jött el. S számadásképp ebben az évben második lettem a Próféta léptei nemzetközi irodalmi pályázaton, s különdíjat sikerült nyerni az Idegennyelvű könyvtár hasonló pályázatán. 20

2012-ben aztán ez folytatódott, hiszen 1. lettem a Pozitív sokk egyesület országos irodalmi versenyén, s idén én vihettem el az 1. helyet az ismét megrendezett Próféta léptein. Ekkor már nyomdában volt a következő kötetem, ami egy húsz novellát tartalmazó válogatás. (Tengercseppek 2012- magánkiadás, Z-press) Aztán a legújabb kötet, ami tulajdonképp „Az enyém” folytatása lett, a mai mindennapjaim meséli el, s miközben tanít, az én szemszögemből bemutatja a látássérültek világát is. ( A látó Shakespeare, 2012- magánkiadás, Z-press) Közben, hogy ez a könyv megszülethetett (el kell mondanom, hogy a megjelenéshez az járult nagyban hozzá, hogy sikeresen pályáztam a Budaörs Város Önkormányzat Kulturális pályázatán), sokat jelentett, hogy elindítottam önálló életem, s jelenleg albérletben élek Budaörsön. Párommal, akivel boldog párkapcsolatban telnek a napok,gyakran teszünk kirándulásokat egy-egy olyan helyre, ami ihletet ad, vagy ha másképp segíthet, megteszi és élvezi velem egy új könyv megjelenését. Szintén élvezem azt az életet, amit bárki látóként tehet. Az írás számomra hobbi, de ha adhatok vele másnak, akkor ez erőt ad. Időközben „fiók kész” állapotban várja a kiadást a Triannita regényciklusom 2. és 3. része és jelenleg írom a 4. részt is. 2013-ban több irodalmi pályázaton indultam, de ezeken nem értem el helyezést. Ebben az évben a Queer kiadó vállalta, hogy „javított, második kiadásban” kiadja „Az enyém” és „A látó Shakespeare” című könyveim, valamint mivel náluk is volt irodalmi pályázat, társszerző lehettem egy antológiában, ami a fogyatékosok írásait gyűjti össze. (Teljes értékű szövegek, 2013 Queer kiadó) Mit üzenne a Szemezgető olvasóinak, akik elsősorban látássérült emberek? Két dolog jutott eszembe: 1. Amikor megvakultam, az első percben az jutott eszembe, hogy „Ha másnak sikerült, nekem is fog!” 21

2. Jelmondatom: „Soha ne add fel!”

Jenei András

Életet adni Kissé elmosódott kép ugrik be számomra: Fehér autó, aminek az ablakai alsó részén nem látni be; aminek a hátsó ajtaján egy hatalmas vöröskereszt virít; aminek a tetején kék lámpák és egy tölcsér alakú sziréna foglal helyet; alkalmanként egy vörös zászló lobogott a tetején, hogy tudni lehessen abban a régi rendszerben, hogy „Még sürgősebb!” Bent halványzöld borítás, a hordágy felett összecsomagolva valami, amit soha nem tudtam, hogy mi is az, s megkérdezni nem mertem… No és a személyzet: két fekete ruhás ember, akikből az egyik elöl ül és vezeti a járművet, a másik meg velem hátul és kérdez, segít, emel, kötöz, vagy éppen ír és hol rám, hol meg előre pislog aggódás helyett olyan nyugodtan, hogy elfelejtem minden bajom… A zakójuk oldalán pedig egy kicsi felirat: Mentők. Villan a kép, majd egy hölgyet látok, aki szakközépiskolában megkérdezi tőlem: - Ha itt végzel, hová tovább? S én levegővétel nélkül csak annyit mondok: - Mentők. Ezt pedig csak azért, mert az előtte lévő órán, ami elsősegélyóra volt, egy műanyag babán megtanulhattuk az újraélesztést és az nekem nagyon tetszett… S a mélyen berögzült élmények, majd aztán a tanultak és a kitartás eljuttatott oda, hogy elvégezve a mentő-szakápolói iskolát, a vizsgán ott térdeltem az Országos Mentőszolgálat igazgatója előtt, no meg a műanyag baba felett és nyomkodtam a mellkasát. - Egy- kettő-három-négy-öt levegő! Akkor már más autók futottak a mentőknél. Fehérek voltak, de kerekebbek; oldalukon nem a régi szocialista címer, hanem a sürgősségi betegellátás szimbóluma: a Konstantin-kereszt 22

világított kékkel; a neonnarancssárga színű vonal- hogy lássák is őket-; a személyzet már messziről láthatóan piros kabátot viselt. Bent a „titkos csomag” – amiről kiderült, hogy egy rögzítő eszköz, már nem az ágy felett, hanem alatta helyezkedett el; az ápoló pedig nem csak ír, hanem még ezer mást is, amit korábban nem is sejtettem. Az az álom, hogy majd én ugrok ki a fehér és kéklámpás autóból, a piros kabátban és mentek megvalósulni látszott. Emlékszem: az első esetemhez vonultunk. A sziréna ordított, a lámpák villogtak és csak úgy robogtunk a helyszínre. Hogy mit éreztem: Aggódást, félelmet, szakmai felkészültséget és némi gyakorlatlanságot; magabiztosságot, nyugodtságot, büszkeséget. „Baleset esetén a teendő… a sérültek… ha nincs életjel…” Majd akkor ott nem volt komoly a dolog, így majdnem csalódottan indultunk vissza az állomásra. De az álmok azért válnak valóra, mert mi azt akarjuk, hogy megtörténjenek! Évek múlva már nem a mentőknél dolgoztam, hanem egy olyan intenzíven, ahol infarktusos betegeket gyógyítottunk. Sorban hozták a mentők a nagyon rossz állapotú embereket, majd egyszer nem volt idő, nem volt semmi, csak egy ember, akinek az élete az én kezemben volt. Nem lélegzett, nem vert a szíve és egyedül álltam felette. Hogy mit éreztem: Nyugodtságot, határozottságot, magabiztosságot, felkészültséget és eltökéltséget, hogy megmentem az életét! - Egy- kettő-három-négy-öt levegő! Infúzió, pacemaker, Atropin, defibrillátor.” S két nap múlva épp léptem be a kórház ajtaján, amikor velem szembe jött a férfi és a felesége széles mosollyal. A férfi odahajolt a nejéhez és miközben rám mutogatott, odasúgta: Nézd drágám! Ő az, aki megmentette az életem! Egy pillanat volt, de bebizonyította számomra, hogy álmok valóra válhatnak. Csak tenni kell értük! Jenei András 23

(az Örökké tartó pillanatok című pályázaton a zsűri a cikk íróját külön dicséretben részesítette.

A szerk.)

Plovdivban jártam (2. rész) a hivatalos program 1. napja Indul a nap A reggeli három különböző ízű muffin elfogyasztásából állt, üdítő és kávé volt a folyadék. Bambulásomra, melyet az előző nap intenzitása okozhatott, jellemző volt, hogy elfelejtettem megenni a banánt, amely a teríték előtt volt elhelyezve, és amelyre egyébként Ádám felhívta a figyelmemet... Nem volt elegendő az előző nap délutánján végzett regisztrációs, adminisztrációs munka - reggel is időt kellett áldoznunk a bürokráciának. Hiába, az európai uniós anyagi támogatása a nemzetközi rendezvényhez sok papírmunkával jár. Szorgoskodásunk jutalma a nyakba akasztható azonosító táblácska, valamint a rendezvényre utaló válltáska benne toll, mappa.

A délelőtti program Ezen a napon a Női Fórum került megrendezésre, amelyet az olasz Angela Pimpinella kezdeményezésére iktattak be a programba. A plenáris ülés - a tegnap estéhez hasonlóan - köszöntőkkel kezdődtek. Üdvözölték a mintegy 150 résztvevőt a megfelelő minisztérium képviselője, a bolgár siketek illetve a bolgár vakok vezetője is. Kipróbáltam a vezeték nélküli tolmács berendezést: hallgattam a bolgárul elhangzó mondatokat, a fülesben hallható angol nyelvű szinkrontolmácsolást, valamint Ádám magyar nyelvű ugyancsak szinkron tolmácsolását. Aztán amikor már a pontos mondanivalóra akartam koncentrálni - Ádám maradt az információk forrása. 24

A délelőtt programjaiból az olasz Angela Pimpinella és a horvát Sanja Tarczay előadásait említem meg. Angela a nyilvános ülésen elmondott beszédében felsorolta azokat a hátrányokat, sajátságokat, amelyeket szerinte a siketvak nőket éri. És most kedves női Olvasóim! Nem valami férfias harciasság mondatja velem: mindezen dolgok - a női lélek különlegességét leszámítva - minden siketvak sorstársunk kapcsán elmondhatók. Értem, egyet is értek a megfogalmazott célokkal, de az odavezető út, módszer, megoldás kérdésében nem osztom a megszólalók álláspontját. A plenáris ülés másik előadásában a hazai színekben megszólaló Boryana Koskina felszólalása nem hagyott bennem maradandó nyomot. Némi szünet után kétfelé oszlottak a résztvevők. A párhuzamosan tartott úgynevezett workshop-ok egyikét a finn Sanna Paasonen mondta el. A másikat a magyar származású horvát Sanja Tarczay tartotta meg. Az utóbbit választottam. Témája a siketvak nőket sújtó négy diszkrimináció volt, amely egy kutatáson alapult. Egész napra a férfiakat csak megfigyelőként, hallgatóként engedték a termekbe. Másnap az egyik étkezésnél - több más téma mellett - ki is fejtettem Sanjának, hogy logikai bukfenc úgy szót emelni a diszkrimináció ellen, hogy diszkrimináljuk például a férfiakat a hozzászólás, véleményalkotás lehetőségétől. Azt gondolom az egyenlő jogok kérdéséről, hogy minden embert megillet nemtől, kortól, vallástól, nemzetiségtől és még ki tudja mi mindentől függetlenül. Kevésbé hiszek az elkülönülésben, konfrontációban - sokkal inkább az együttműködésben, összefogásban. Így aztán délutánra felhagytam a díszlet jellegű részvétellel és turistává vedlettünk. Az étkezésekről Az ebédeket valamilyen húslevessel kezdtük. A második fogás mindig valamilyen sült (sertés, szárnyas, marha) és köret volt, harmadik fogásként desszert. A vacsora általában nagy kupac aprított zöldséggel indult. Én nyuszi eledelnek hívtam és annyit fogyasztottam belőle, hogy maradjon hely a második fogásnak. Egyik este sült hal volt. Ádámot megkértem a fej eltávolítására és hogy mérsékeljem a szálkákkal való találkozás veszélyét - öt ujjas módszerrel estem nekik. Volt mindig ruhaszalvéta - ezt inkább az 25

ölembe terítettem, volt papírszalvéta is, tehát viszonylag tisztán úsztam meg a táplálkozást. Ha mégse, akkor akár a földszinten, akár a nyolcadik emeleti szobáinkban fokozhattuk tisztaság érzetünket. Sohasem maradtunk éhesek, szomjúság enyhítéséről pedig később mesélek. A sütemények nem voltak különlegesek. Az itthon megszokott zamatokhoz képest jellegteleneknek tűntek, de mindegyiket meg lehetett enni és meg is ettem őket. Még néhány műemlék Ebéd után Ádám rendezte e-mail-jeit, majd nekiindultunk a gyalogos hídon és az aluljárón keresztül az Óvárosnak. Először egy mecsetet látogattunk meg. Az iszlám vallás szerint a napi öt ima színhelye a mecset és sok helyen nem is léphet be nem muzulmán ember. Az előtérben cipőinket papucsra cseréltük, majd beléptünk a terembe. A teljes padozatot olyan szőnyeg borította, mint amilyenek gyerekkoromban az iskolai tornatermekben voltak. Berendezési tárgy nincs, a Mekka felé néző falon van csak jelzés a vallásukat gyakorlók számára. A leírások szerint szószék elvétve fordul elő mecsetekben, és az általunk meglátogatott helyen nem volt. Utólag olvastam, hogy a cipő levételénél ügyelni kell arra, hogy a lábbeli talpa ne legyen felfelé, mert illetlenség a talpat muszlin ember felé mutatni. Viselkedni pedig úgy kell ilyen helyen, ahogy azt más vallási intézményben szokásos: csendesen, illendően zárt ruházatban. Talán érdekesség - imádkozó muzulmán előtt soha, mindig csak mögötte szabad elhaladni. Végül egy gondolat, ahogy a fogyatékos emberekről gondolkodik az iszlám: A sérült, fogyatékkal élő emberekkel figyelemmel, tisztelettel, megbecsüléssel kell bánni és ugyanolyan jogok illetik meg őket, mint az ép, egészséges embereket. Az ortodox Szűz Mária templom volt sétánk következő állomása. Belépve a templom ajtaján egy kis udvarba jutottunk, ahol vaslábakon állt a harangláb. Tovább haladva bejutottunk a terembe, ahol ennél a vallásnál megszokott aranyozott, egyszerű felületek fogadták a betérőt. Körül sétáltunk a teremben, majd kiléptünk az épületből. A templom mögötti szűk, óvárosi utcán indultunk következő úti célunkhoz. 26

A római színház bejárata a műemléket magába foglaló terület legmagasabb pontján helyezkedik el. Néhány lépcső lefelé és máris kipróbálhattam a magyar siketvak igazolványom nemzetközi hatóerejét: én ingyen, Ádám 5 leva ellenében léphetet be a fantasztikus antik építménybe. Meg kellett küzdeni a különböző magasságú, szélességű és mélységű lépcsőkkel, de végül épségben lejutottunk a legalsó szintig. Aztán jött az emeletes színpadra való felmászás. Az utolsó színpadi emeletet azért már kihagytam. A látogatás fáradalmait a műemlékre és a városra ránéző kávézó egyik asztalánál pihentük ki. Az üdítő mellé meglepetésemre nagyon jó kávét is kaptam. Nekilódultunk a fantáziánkat izgató nagy szobrot tartó domb irányába. Kiérve az Óvárosból, be kellett látnunk, hogy az érzékelhető távolság és a rendelkezésre álló idő nem áll arányban egymással. Este fél nyolcra a lengyel siketvak szervezet vezetőjével volt randevúnk, így hát elindultunk szállásunk felé. Útközben érintettünk két parkot. Az egyikben árnyékos helyen pár perc pihenőt tartottunk, a másikban megpróbáltunk két múzeumba is bejutni, de fél hat után már nem engedtek be minket, bár hivatalosan hatig volt nyitva. Bánatunkban megkóstoltuk a helyi fagylaltot. Előbb nekem kérte Ádám a csoki vaníliát, aztán magának rendelte meg a két gombócot. Mialatt a másodikat intézte a fagylaltos hölgy, Ádám udvariasan kezembe nyomta a fagyimat. Nagy ribillió keletkezett! Kiderült, hogy Bulgáriában a fagylaltot grammra adják, és a fagylalt tartónak nézett szerkentyű egy mérleg, amely szalvétástul, tölcsérestül, gombócostul kijelzi a grammot és a hozzátartozó fizetendő összeget. Szinte aszfalt alatt távoztunk a helyszínről. Esti beszélgetések Az ebédnél kijövet csípett el minket a lengyel siketvakok vezetője, hogy eszmét kellene cserélnünk. Még a magyar egyesület vezetőivel levelezte le hetekkel ezelőtt ezt a megbeszélést, de úgy alakult, hogy helyettesítésre került sor. Ádámmal álltuk a kérdéseket a szálloda halljában, és a diskurzus belenyúlt a vacsoraidőbe. Már elbúcsúztunk a hallban, de amikor beléptünk az étkező helységbe, Ádám látta, 27

hogy van mellettük hely - így hát folytattuk a társalgást. Megtudtam, hogy Gregor 4 gyermekes családapa, és az "orgonasípok" 12 évtől 19 évig sorjáznak. Elkérte a Skype elérhetőségemet, mert, hogy gyermekei angol nyelvtudását kihasználva később is beszélgethetnénk. Mire megdicsértem, hogy milyen jó apa. Gregor érdeklődést mutatott a JAWS-hoz kapcsolható kis programom iránt, amellyel gyakorolni lehet a gépelést. Így lettem Gregor szemében a programozók gyöngye, amelyre tósztot lehet mondani sörös poharainkat emelve... Már szobáinkban voltunk Ádámmal, amikor utolért minket a szlovén küldöttség telefonja: aziránt érdeklődtek, hogy volna-e kedvünk egy kis beszélgetésre valamely kerthelységben, esetleg sör fogyasztása mellett. Kaphatóak voltunk, néhány perccel később a recepciónál találkoztunk velük. Simonát még a tavaly nyári szilvásváradi táborból ismertük, ő vezeti a szlovén szervezetet. Tünde jött vele a nemzetközi rendezvényre, aki önkéntes segítője a szlovén siketvak egyesületnek. A lányoknak nem tetszett a szállodához közeli kerthelység, így a Marica folyó túlpartján kerestünk és találtunk olyan vendéglőt, ahol a szabad ég alatt fogyaszthattuk el söreinket. Már mint hárman, mert Simona vállalva a józan ész szerepét, üdítőt fogyasztott. Tréfálkozás, ugratás - hamar eltelt az idő. A 2. munkanap: a délelőttről A teljes ülés első előadását Nadezhda Petkova, a fogyatékkal élő emberek vonatkozásában illetékes minisztérium egyik vezetője tartotta. Előadása a siketvak emberek kommunikációjáról szólt. Nagy hatással volt rám Wolfgang Angermann-nak, az Európai Vak Unió elnökének előadása a fogyatékkal élő emberek helyzetéről napjaink Európájában. Másnapi szünetek egyikében tudtam odamenni hozzá és gratulálni a mondottakhoz. Azóta is azon tűnődöm: hol vannak a magyar vakok a nemzetközi színtéren? 1983 és 2010 között fizettem tagdíjat az MVGYOSZ-nek illetve a VEGYKE-nek, de sem akkor, sem azóta, nem hallottam a magyar vakokat képviselő szövetség, egyesületek nemzetközi szervezetekben végzett munkájáról. A 28

harmadik előadást a vendéglátó bolgár siketvak szervezet elnöke, Dimitar Parapanov nevében olvasták fel. Az egyik workshop görög siketvak gyerekek elleni erőszakról szólt, a másikat előző esti beszélgető partnerem, a lengyel Grzegorz Kozlowski tartotta a lengyel tolmács szolgálatok gyakorlati tapasztalatairól. Az utóbbi érdekelt jobban. A közgyűlés első fele Az Európai Siketvakok Uniójának harmadik közgyűlése az ebéd után kezdődött. Egy előre meghatározott 24 pontos forgatókönyv mentén végeztük a munkát. A bevezető köszöntések után minden jelen lévő ország delegáltja egy nagyméretű fehér lapra írt számot kapott, melyet felemelve vagy éppen lent hagyva történt a voksolás. Nekem a hatos sorszám jutott, merthogy a tag nemzetek névsorában a hatodik helyen van Hungary. Az ülés első napi levezető elnökének egy svéd Kiki keresztnévre hallgató hölgyet, második napra pedig a finn szervezet elnökét, Szeppót választottuk meg. Ezen a délután felvett Franciaországgal és Nagy-Britanniával 20 tagra bővült az Európai Siketvak Unió, de a teremben 15 nemzet delegátusai döntötték el a felmerülő kérdéseket, hallgatta meg a beszámolókat, szavazta meg a javaslatokat. A taglétszám növekedése miatt az eddigi 6 tagú vezetőség létszámát 9-re emelte a közgyűlés. Az egyes tisztségekre való jelölést aznap 19:30-ig lehetett megtenni. A jelöléssel volt egy kis izgalom. Ellenőrizni szerettem volna, hogy az unió vezetőségi tagjelöltek között van-e Gangl Tamás, a magyar egyesület elnöke. Ámde a választási bizottság orosz elnöknője, Nadezsda se égen, se földön nem volt fellelhető. A recepción közölték, hogy Nadezsda nevű vendég előző nap kijelentkezett. A vacsorázó orosz küldöttség nem tudott a hozzájuk tartozó hölgy hollétéről. Már lemondtunk a dologról, vacsoráztunk, amikor asztalunkhoz vezették az agyon keresett Nadezsdát és megnyugodhattam a magyar jelöltet illetően. A nap zárásaként megismételtük az előző esti kapcsolatépítő szakmai programot: ugyanott, ugyanannyian, ugyanazt fogyasztottunk.

Soltész Miklós 29

Mit is ünneplünk augusztus 20-án? Nevezzük Szent István, az államalapítás vagy az új kenyér ünnepének - augusztus huszadikát mindannyian ünnepeljük. De tudjuk vajon pontosan, hogy miért is rendezik évről évre a tűzijátékot, miért közvetíti a tévé a Szent Jobb körmenetet, és mi köze van az egésznek az új kenyérhez? Kezdjük az elején: 1038. augusztus 15-én eltemették István királyt, aki alatt Magyarország keresztény európai királysággá vált. Szentté avatását az általa megvakíttatott Vazul leszármazottja, a később szintén szentként tisztelt László révén nyerte el 1083. augusztus 20án, két másik szenttel: fiával, Imrével, és a velencei származású váradi püspökkel, Gellérttel. István az első olyan szent, akit az 1054es egyházszakadás után mind a keleti, mind a nyugati kereszténység elfogad. Szent László ezzel nemcsak egyik ősének megnyomorítóját avatja szentté: a középkori hagyományok értelmében az államalapító szentsége olyan jogalapot teremt, mely garantálja Magyarország önállóságát - senkinek sem tartozik hűbéresküvel. Az ekkoriban pápapárti királynak emellett az a joga is megmarad, hogy egyházi ügyekbe is beleszóljon. Augusztus huszadika azért is fontos, mert a hagyományosan ekkor tartott pogány aratóünnepségeket az egyház Sarlós Boldogasszony, vagyis Szűz Mária ünnepévé krisztianizálta - az Aranybulla pedig rögzíti a szent király ünnepének (törvénynapok) megtartását, ezzel összeolvasztva a két hagyományt. Az Árpád-ház kihalása után, a török hódoltság vészterhes időszakában Szent István alakja az ország egységét jelképezte, ekkor nyerte el szimbolikus jelentőségét a Szent Jobb. Az újkori pápaság szertartásnaptár-egyszerűsítése során Szent István ünnepét azonban kivették a sorból, bár a magyar nemességnek hálás Mária Terézia, világi formában ugyan, de rendelkezik az ünnep megtartásáról. 1771-ben az ő közbenjárásával kerül Budára a Szent Jobb, elrendeli Szent István ünnepének megtartását augusztus 20án, és arról is rendelkezik, hogy az ereklyét évente hatszor közszemlére lehet tenni. 30

Harminchét évvel később, 1818-ban tartják meg a Szent Jobb első körmenetét a Budai Várban. Az augusztus huszadikai ünnep azonban a reformkor és a szabadságharc alatt a magyar egységet és állami önállóságot is jelképezte, ezért is tiltották 1849 és 1860 között a körmenetet.1891-ben nyilvánították Szent István ünnepét munkaszüneti napnak, a századfordulón pedig újjáéled aratóünnepségek hagyománya. A korábban katolikus ünnep a Horthy-rendszerben válik nemzeti ünneppé, hiszen a katolikusok a szentet, a reformátusok és evangélikusok pedig, mint az ország egységének a nemzeti önállóságnak a megteremtőjét láthatták benne - a Szent Istváni állam-terület visszaállítása pedig a revízió központi gondolata volt. Tűzijátékot először 1927-ben láthatott az ünneplő tömeg a Gellérthegyről, egy évvel később a Szabadság téren felavatták az ereklyés országzászlót. A sokgyermekes anyák kitüntetése mellett később az ünnepségek állandó résztvevője lesz a Gyöngyösbokréta táncegyüttes, a magyar hagyományok őrzője. A vesztes háború után az új berendezkedés számára korábbi tartalmával augusztus huszadika nem volt elfogadható, s mivel a naptárból nem tudták kitörölni, Rákosi Mátyás az "Új kenyér ünnepévé", majd "a népköztársaság ünnepévé" nevezte át. A Kádári enyhülés a "tiltott, tűrt, támogatott" - rendszerben a tűrt közé sorolta e napot. A rendszerváltás után, 1991-ben iktatták törvénybe augusztus huszadikát, mint hivatalos állami ünnepet.

Forrás: www.stop.hu/belfold

31

32