TARTALOMJEGYZÉK BEVEZETÉS

BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR NEMZETKÖZI KOMMUNIKÁCIÓ SZAK LEVELEZŐ TAGOZAT PUBLIC RELATIONS SZAKIRÁNY

A SZERVEZETI ARROGANCIA JELENSÉGE

Készítette: Harasztovich László

Budapest, 2007.

TARTALOMJEGYZÉK BEVEZETÉS VILÁGCÉGEK BUKÁSA Sotheby’s Glonal Crossing ENRON Az ENRON Pr szemszögből Következtetések levonása AZ ENRON BOTRÁNY HAZAI VONATKOZÁSAI Csődesetek Magyarországon Postabank vs. Enron Következtetések levonása PR SZEMSZÖGBŐL AZ ENRON ÉS A HAZAI PÉLDÁK ALAPJÁN A szervezeti arrogancia eredete Az arrogancia következményei ARROGANCIA A POLITIKAI ÉLETBEN Amerikai imperializmus? Klasszikus birodalom Szeptember 11. és a globalizáció Arrogáns machinátorok uralják az európai hatalmi játszmát Erős oroszlánok Ravasz rókák Következtetések levonása ARROGANCIA A HAZAI POLTIKAI ÉLETBEN, KORMÁNYZATI ARROGANCIA Arrogancia vagy „böszmeség”? Depolitizált tömeg Kölcsönös félelmek Kedélyes kakofónia VÁLSÁGKEZELÉS Gyurcsány-botrány: hogyan kommunikáljuk a válságot? Ritka a válságkezelési forgatókönyv Nem volt törés a kommunikációban Mi a válság? Nálunk még ritka a válságkezelési forgatókönyv Készüljünk fel a legrosszabbra is, A forgatókönyv Új elemek kellenek a krízistervben Válságkommunikáció - tettekre van szükség A SZERVEZETI ARROGANCIA HATÁSA A HÍRNÉVRE ÉS A VÁLLALATI ARCULATRA, A CSR A hírnév és az arrogancia A CEO hírnév perspektívái A vállalati arculat/kultúra és az arrogancia CSR Következtetések levonása SZERVEZETI ARROGANCIA AZ ÜGYFÉLKEZELÉSBEN

5 8 8 9 10 11 13 14 15 17 20 21 21 23 27 27 27 28 29 30 31 32 33 33 33 34 35 37 37 37 37 38 38 39 39 40 43 43 44 44 45 46 47 3

SWOT analízis Magyar Posta Zrt. SWOT analízis ERSTE Bank Nyrt. Következtetések levonása A SZERVEZETI ARROGANCIA FILMES SZEMSZÖGBŐL The Corporation Első rész: A kereskedelmi kórbonctan Második rész: Földgömb Rt. Harmadik rész: A jövőbe nézve Az Enron botrány BEFEJEZÉS MELLÉKLETEK Film, audio, nyomtatott INTERNETES CÍMJEGYZÉK IRODALOMJEGYZÉK A MÁJUS 26-ÁN, A SZOCIALISTÁK BALATONŐSZÖDI FRAKCIÓÜLÉSÉN ELHANGZOTT GYURCSÁNY-BESZÉD TELJES SZÖVEGE A KORMÁNYFŐ HAZUGSÁG-BOTRÁNYA ÉS A MAGYAR DEMOKRÁCIA - NYILATKOZAT -

50 50 50 51 51 52 53 53 54 55 57 57 58 60 61 66

4

BEVETETÉS

„Arrogancia: Kihívó modor. Francia eredetű (arrogance); választékosabb stílusba illő, enyhén avuló szó. „1 Mi az arrogancia? Kihívó modor? Szerintem ennél jóval több! Az arrogancia egy magatartás, egy személyiségjegy, melynek fő jellemzői az egyént körülvevő környezet, jelzéseinek, véleményének, elvárásainak teljes figyelmen kívül hagyása, illetve pont ezek ellenére való cselekvés, önhittség, felsőbbrendűség érzése, gátlástalanság. Az arrogáns ember tévedhetetlennek hiszi magát, meg van győződve saját igazáról, és ebben senki vagy semmi nem ingathatja meg. Az arrogáns ember nem érzi, hogy helytelen a viselékedése, vagy csak ritkán, érzéketlenné válik a negatív visszajelzésekkel szemben, nehezen meggyőzhető. Mindent összevetve úgy gondolom, hogy az arrogancia a lehető legrosszabb tulajdonság, mellyel egy hatalommal bíró személy rendelkezhet. Sajnos azonban pont ezek az emberek a leggyakrabban arrogánsak. Nem kell messzire mennünk, hogy nagy hatalommal rendelkező arrogáns emberrel találkozzunk. Sokak szerint Gyurcsány Ferenc miniszterelnök arrogáns. Sokak szerint csak magabiztos. Erre dolgozatom későbbi részében még visszatérek. Arthur Andersen arrogáns ember lenne? Vagy csak a szervezet arrogáns melyek élén ezek az emberek állnak? Lehet-e egy szervezet arrogáns? Mi jellemez egy arrogáns szervezetet? Rossz reagálás, változtatásra képtelenség, noha azt a környezet egyértelmű jelzései megkívánnák, elfogultság önmaga és a környezet megítélése területén, a társadalmi felelősségvállalás teljes figyelmen kívül hagyása. Lehet-e egy szervezetet emberi tulajdonságokkal felruházni? Miért is ne, már túl vagyunk rajta! A részvénytársaságok jogi személyiségek, tulajdonnal és jogokkal rendelkeznek, személynek tekintjük őket! A probléma azonban akkor kezdődik, amikor a szervezetben dolgozók, a szervezet mögé bújnak, nem vállalják a felelősséget a tetteik után, illetve nem is gondolnak bele tetteik következményeibe. Egy egyszerű gyári munkás épp úgy nem gondol bele, hogy azzal az autóalkatrésszel melyet a gyárban összeszerel, milyen mértékben járul hozzá környezete károsításában, mint ahogy Jeroen Van Der Veer a Shell vezérigazgatója is nyugodtan alszik. A szervezet mentesíti őket a felelősség alól, hisz nem ők 1

www.kereso.hu

5

arrogánsak, hanem a szervezet. Mit tehetnének ők személy szerint? Véleményem szerint Jeroen Van Der Veer igenis sokat… Lehet, hogy ezek az emberek a hétköznapokban egyáltalán nem arrogánsak, lehet, hogy kedves emberek, törődnek a családjukkal, templomba járnak és kutyát sétáltatnak, de amint a szervezet keretei közé kerülnek ez megváltozik. Az idős hölgy besétál az OTP-be. Negyyven éve itt vezeti a számláját. Odasétál a „ketyeréhez”, amin különböző számára érthetetlen szakzsargonnal feltüntetve ki kéne választania, hogy melyik ablaknál kéne várnia. Percekig áll tanácstalanul, majd miután senki sem segít neki, találomra megnyom egy gombot. A gép kiadja a sorszámot, a néni leül (ha van hely). Húsz perc várakozás után megjelenik a száma, odasétál az ablakhoz, majd megkérdezi, hogy hányas gombot nyomja ha szeretné a betétlekötését felbontani. A tanácsadó kedélyesen közli vele, hogy ez nem az az ablak, nyomja meg inkább az ötös gombot, a lakossági folyószámla ügyintézés gombját, és nem is érti miért nem azt nyomta elsőre is. A néni visszasétál a „ketyeréhez”, és megnyomja az ötöst. Fél óra után sorra kerül, majd a megfelelő ablakhoz sétál, ahol a pulthoz görnyedve állva kivárhatja, míg elintézik a betétlekötés felbontását… Ügyfélkezelés a javából! Ez nem elszigetelt eset, jellemző a Pannon GSM-re, a Postára, és számos nagy cég ügyfélkezelésére. Szervezeti arrogancia az ügyfélkezelésben. Később erről is részletesebben írok. A szervezeti arroganciának számtalan formája létezik és jelenséggé vált Magyarországon. Az OTP ügyfélkezelése, a TESCO átcímkézett húskészítményei, a pirospaprika botrány, a Providencia 400%-os THM-je, a BKV ellenőrök, Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor, az Okmányirodák és a közigazgatás egésze, a bolti eladók akik személyes sértésnek veszik, ha kérdez valamit az ember, illetve azok az eladók akik személyes sértésnek veszik ha csak nézelődsz és nem veszel semmit. A probléma létezik és súlyos de mivel hatásai csak hosszabb távon érezhetőek, akár a környezetszennyezés, csak a szőnyeg alá söpörjük. Nincs olyan magyar nyelvű szakirodalom mely a szervezeti arroganciával foglalkozna! Emiatt elég nehéz dolgom volt a dolgozat elkészítésében, de megpróbáltam a lehető legteljesebb képet nyújtani a jelenségről. Dolgozatom első felében nagy világcégek hirtelen bekövetkezett bukását mutatom be, illetve összefüggést keresek bukásuk és a szervezeti arrogancia között. Ezután hazai példákon keresztül mutatom be a jelenséget, illetve a különbséget a külföldi és az itthon lejátszódott események között.

6

Az arrogancia azonban nemcsak a nagy cégek szervezetében figyelhető meg, sokkal régebben jelen van a politikában. A külföldi és hazai politikai életben jelen lévő arroganciát mutatom be a dolgozat harmadik részében. A köveztekző két fejezetben a kevés szakirodalom ellenére megpróbáltam szakmai szemszögből vizsgálni a szervezeti arrogancia hatásait: a válságkezelést, a manapság „divatos” CSR-t illetve az arrogancia hatását mutatom be a vállalati hirnévre és arculatra. Az utolsó két részben először az ügyfélkezelésről beszélek, negatív és pozitív példákat hozva -lásd OTP-, majd egy érdekes filmes alkotást elemzek, melyet amikor először láttam annyira meglepően a témába vágónak találtam, hogy magát a filmet is mellékeltem a szakdolgozathoz. Ezt azért is tettem, mert a témával kapcsolatos szemléletemre is komoly hatással volt ez a dokumentumfilm. Amikor kiválasztottam a témát, eleinte örültem, mert nagyon érdekesnek találtam, úgy gondoltam könnyű dolgom lesz, hiszen számos anekdótát ismerek én is az arroganciáról, helytelen ügyfélkezelésről, határozott véleményem van a témáról, egyszóval nekem találták ki. Amikor elkezdtem írni a dolgozatot már sokkal kevésbé örültem, mivel rá kellett döbbennem, hogy semmilyen magyar nyelvű szakirodalom nem áll rendelkezésre, és így, bármennyire érdekes is, elég nehéz lesz feldolgozni a témát. Most, amikor ezt írom, már majdnem elkészültem, és újra örülök, egyrészt mert sikerült feldolgoznom, másrészt, mert előttem még senki nem foglalkozott Magyarországon ilyen részletesen ezzel a fontos problémával, és elsőként vizsgálhattam a jelenséget. A teljesség kedvéért azt hozzá kell tennem, hogy Dr. Szeles Péter, a konzulensem, valószínűleg legalább annyit, de szerintem jóval többet is foglalkozott már a témával mint én, és az Ő szakmai segítsége nélkül nem lett volna min elindulnom, illetve a témát is Ő ajánlotta egy szeminárium alkalmával, én pedig kaptam az alkalmon…

7

VILÁGCÉGEK BUKÁSA

150 évvel ezelőtt a részvénytársaságok még viszonylag jelentéktelen gazdasági formációnak számítottak. Mára a nagy társaságok mindent felölelő hatalomra tettek szert. Mint hajdan az egyház, a királyság, vagy nálunk a kommunista párt, a nagy részvénytársasági forma a mai kor világon mindenütt uralkodó intézménye. A történelem azonban előbb-utóbb letaszítja helyéről az uralkodó rendszereket, eltörölve vagy új rendbe olvasztva be őket. De meddig terjedhet ezeknek a hatalmas szervezeteknek a hatalma? Bármit megtehetnek, beleértve akár a durva arroganciát is? Erre a kérdésre keresem a választ, illetve arra, hogy ha egy szervezet arrogánsá válik, az milyen hatással van rá, a környezetére, illetve arra, hogy a 21. században fennmardhat-e egy ilyen szervezet? A közelmúltban számos olyan eseménynek lehettünk tanui, mely azt bizonyítja, hogy milyen könnyen semmivé válhat egy-egy hatalmas és “elsüllyeszthetetlennek” hitt mammut vállalat hírneve, és hogyan sodródhat egyik pillanatról a másikra a csőd szélére. Habár ezek az események nem hazánkban zajlottak, nem fordíthatjuk el a tekintetünket, hiszen épp úgy történhettek volna itt is. A sorban megtaláljuk az ENRON-t, Arthur Andersent, a Global Crossingot, a Shoteby’s-t és még sorolhatnánk. De mi történhetett? Milyen út vezethetett ezeknek az embereknek és vállalatoknak a bukásához? Sotheby’s 2007-ben is veszteségre számíthat a patinás aukciósház, a Sotheby's. A New York-i székhelyű társaság az elmúlt esztendő kiábrándító eredménye után, az idén további 10 százalékos forgalomhanyatlást prognosztizál, s közel 190 millió dollár nettó veszteséggel számol. A deficitben jelentős szerepe van egy bírósági ügynek, amelynek során a céget, valamint a konkurens Christie'st is elmarasztalták annak okán, hogy összebeszéltek és titokban megállapodtak az aukciós jutalékok összegében. A bírósági ítélet a Sotheby's-t jelentős, 400 millió dollárt meghaladó büntetés megfizetésére

8

kötelezte, s az erre képzett idei 200 millió dollár körüli tartalék alaposan megterheli a cég büdzséjét. Amúgy a társaság üzemi mérlege is negatív lesz, az első féléves számok ugyanis az árverési forgalom 9 százalékos csökkenéséről tanúskodnak. Az első hat hónapban 943 millió dollár értékben értékesítettek műtárgyakat. Nem váltak be az online eladásokhoz fűzött remények sem, a tavalyinál 23,2 százalékkal kisebb az ilyen üzletek összértéke, és a tranzakciók mindegyike 0,11 dollár veszteséget "fialt". Csak balszerencséje van a cégnek, vagy netalán ekkora hatással lenne az a bizonyos bírósági ügy a cég hírnevére, s ezáltal a proifitra is? Nézzünk meg egy újabb példát! Global Crossing Nemrégiben az amerikai törvényhozás pénzügyi szolgáltatásokat vizsgáló bizottsága nyilvánosságra hozta: a

Goldman

Sachs

befektetési

banknál

folytatott

vizsgálatok alapján pert fontolgatnak a világ egyik legpatinásabb pénzintézete ellen. A vád az, hogy a bank legnagyobb

vállalati

ügyfeleinek,

illetve

vezetőinek

mélyen

leszállított

áron

a

cégek

speciális

részvénycsomagokat adott el olyan vállalatokban, amelyek a

Goldman

Sachson

keresztül

nagyobb

részvénykibocsátásra készültek a Wall Streeten. A kiemelt ügyfelek részvénypakettjeinek értéke a hivatalos kibocsátás után néhány nappal általában az egekbe szökött, így a Goldman ügyfelei dollármilliókat kerestek, s cserében természetesen cégeik éveken át busás megbízások sorával látták el a befektetési bankot. A Goldman "kiemelt ügyfelei" között 21 vállalatot tartott nyilván, amelyek egytől-egyig az "új gazdaság" sztárcégeinek számítottak a 90-es években. Az úgynevezett "forró pakettek" legnagyobb haszonélvezői közé tartozott a többi között Kenneth Lay, az amerikai csődbotrányokat elindító Enron vezére, Dennis Kozlowski, a Tyco International azóta szintén perbe fogott főnöke, Margaret Whitman, az eBay online aukciós ház vezérigazgatója. Ő 1996-tól több mint száz, a Goldmanon keresztül intézett részvénykibocsátásnak volt kiemelt haszonélvezője. A Goldman-szolgáltatásokért fizetett díjak gyakorlatilag ugyanilyen arányban alakultak: az eBay 8 millióval, a Tyco 57 millióval járult hozzá 1996 óta a Goldman bevételeihez. A legbotrányosabb "ügyfél" azonban a telekommunikációs óriás, a Global Crossing volt. A cég 45 millióval gyarapította a bank jövedelmét, s cserébe John Legere vezérigazgató kilenc részvénykibocsátást "csapolt meg", a 9

cég elnöke, Garry Winnick pedig három év alatt 500 millió dollárral lett gazdagabb, elsősorban Global Crossing-részvények eladásából. A hatalmas befektetői felháborodás finoman szólva érthető: a Goldman "fejőstehenei", miközben vezérei hihetetlen összegeket tettek zsebre, sorban csődbe mentek, s részvényárfolyamuk a 90-es évek vége óta gyakorlatilag elolvadt. Az Enron, a Global Crossing és számos más vállalat formálisan is összeomlott és csődvédelem alá került, milliárdos kintlévőségekkel és elkeseredett kisrészvényesek százezreivel nem hivatalos "kárlistájukon". A Goldman Sachs-botrány ugyanakkor korántsem egyedi. Kísértetiesen hasonló ügyleteket tártak fel a különböző vizsgálóbizottságok a Citigroup befektetési bankjánál, a Salamon Smith Barneynál, a Credit Suiss First Bostonnál és a Merrill Lynchnél. A közfelháborodást Eliot Spitzer, New York államügyésze igyekszik formális és intézményes mederbe terelni. Vajon meddig mehetnek el ezek a cégek? Szerintem itt kell megálljt parancsolni nekik, mielőtt az történik ami az ENRON-nal. De nézzük csak meg mi is történt az ENRON-nal. ENRON A 101 milliárd dollár (a magyar költségvetés hétszerese) árbevételű Enron áram- és gázszolgáltató, az amerikai energiaszektor egyik mammutvállalata csődbe megy - mely eljárást a cég 61 milliárd dolláros tartozására kéri. A csődeljárásra azért van szükség, hogy a társaság talpra állhasson

és

Amennyiben

megkezdhesse a

csődeljárási

hiteleinek kérelmet

visszafizetését. benyújtják,

az

Enron részvényesei várhatóan teljes tőkéjüket elvesztik. Az amerikai csődtörvény 11. fejezete lehetővé teszi a társaság számára minden olyan szerződésből vagy kölcsönből való, egyoldalú kiugrást, mely a cég veszteségeit növeli. Az eljárás megindításához az szükséges, hogy a hitelezők kétharmada azt jóvá hagyja. Az Enron európai és amerikai ága így várhatóan szétválik, mely kikerülhetetlenül vezet egyes állások, álláscsoportok megszűnéséhez - állítja a PricewaterhouseCoopers (PWC) elemzői osztálya. A csőd azzal vált bizonyossá, hogy a rivális Dynegy Group elállt vételi szándékától. A Dynegy ugyanis 250 millió dollár készpénzt, vagy 500 millió dollár értékben Enroneszközöket kívánt biztosíték gyanánt. Ezt azonban az Enronnak nem sikerült előteremteni.

10

Az Enron részvények árfolyama egy csütörtöki kereskedési napon 40 centre esett vissza. A vállalati hírek hatásaként az európai vállalati kötvények spreadjei kiszélesedtek, az Enronnak hitelező bankok részvényárfolyamai zuhanni kezdtek.2 Az ENRON Pr szemszögből “Mivel mindennap a történet újabb szereplõjérõl derül ki, hogy keveset vagy semmit nem tett, miközben egy 100 milliárd dollár értékű vállalat összeomlott, az Enron-botrány egy ideig még uralni fogja a híreket. Képzeljük el a munkáját az ambíciózus kommunikációs szakembernek, aki elkezdi összeállítani az Enron cég “Újjászületés a hamvakból” című public relations-tervét. A stratégiai célcsoport a következőkből áll: nérói kegyetlenségű igazgatótanács, felháborodott és meggyötört befektetõk, több tucat jogi per felperesei, demoralizált alkalmazottak és nyugdíjasok, akiknek megtakarított pénze úgy szállt el, ahogy az Enron-részvények értéke 83 dollárról 25 centre esett; szövetségi ügyészek garmadája, akiket az elkövetkező jó néhány évben foglalkoztatni fog az Enron-ügy, és oknyomozó riporterek, akik szemében az Enron-pusztítás hullámai elérik többek között az Arthur Andersent, a Vinson & Elkinst, a Merrill Lynchet és más cégeket. Az Enron-botrány kitörését olyan bizarr esetek szegélyezték, mint az alkotmány 5. kiegészítésének felemlegetése magas rangú vezetõk, például Kenneth Lay elnök által, egy vezetõ öngyilkossága, felsõ vezetők meggazdagodása a megfelelõ pillanatban végrehajtott részvény-tranzakciók segítségével és számtalan hasonló állítólagos vállalati szabálytalanság. Az Arthur Andersent, az Enron nemrég kirúgott könyvvizsgáló cégét folyamatos támadások érik a fiaskóban vállalt szerepe – például több alkalommal bizonyítékok megsemmisítése – miatt. Az tény, hogy a vállalat elbocsátotta az Enron-üzletért felelõs, Houstonban dolgozó könyvvizsgálóját, aki állítólag elrendelte az iratok megsemmisítését az Értékpapír és Tõzsdefelügyeleti Bizottság (Securities and Exchange Commission) vizsgálatától tartva. (Késõbb az elbocsátott alkalmazott “természetesen” arra hivatkozott, hogy utasítást teljesített). Túl az Enron újjáépítésének problémáján – ha ezt az utat választják – átfogóbb ügyekkel is szembetalálja magát a public relations-szakember. Például: Le kell győzni a befektetők kétkedését az éves jelentésekkel és egyéb vállalati dokumentumokkal kapcsolatban. A már így is a megérthetetlen határát súroló szövegezésű éves jelentéseket, 10K nyomtatványokat (nyugdíj-biztosítási formanyomtatvány) és egyéb 2

Üzleti Negyed

11

dokumentumokat ezek után valószínûleg sokkal komolyabban kell venni. Még azon befektetők számára is, akik nem értették a pénzügyi táblázatokat, megnyugtató volt a tudat, hogy a vállalat külsõ könyvvizsgálói biztosították a legitimitást. A jövőben másképp lesz. Vissza kell állítani a munkavállalók bizalmát az egészségbiztosítási csomagokban. A hagyományos titkolózást az alkalmazotti megtakarítási és nyugdíj-biztosítási csomagok pénzügyi alapjaival kapcsolatban most próbára teszik az események. A reformok talán a szövetségi törvényhozástól várhatók, amely hagyományosan nem az átláthatóság forrása, de legalább az alkalmazottak és nyugdíjasok több információt kaphatnak majd nyugdíjalapjuk egyensúlyáról. Meg kell magyarázni a felső vezetőknek járó kompenzációt, különösen az anyagi ösztönzésekről szóló klauzulákat. Ez a téma, amelyet a public relations-szakember eleve nehezen tud megmagyarázni az újságíróknak és befektetőknek, most csak még bonyolultabb lesz. A botrány olaj a tűzre a vállalati irányítás (corporate governance) kritikusai számára. Ami az Enronnál történt, sokatmondó a nagyvállalatok feletti fokozottabb ellenőrzést sürgetőknek. Az érvelés meglehetősen egyszerű. Az Enronnal és más nagyvállalatokkal történtek azt bizonyítják, hogy a kapzsiság és a fortély fontosabb, mint a befektetők és tulajdonosok érdekei. A jelenlegi rendszer legtöbb alternatívája harmadik feles ellenőrzést javasol, amely valószínűleg megbénítja az iparág többi szereplőjét – azokat a vállalatokat is, amelyek betartják a játékszabályokat. Új szabályozás és törvényalkotás. A szigorúbb szabályok és büntetések egyik területe a – részben már eddig is, de nem eléggé keményen szabályozott – bennfentes kereskedés lesz, némileg válaszként a felsõ vezetőkkel kapcsolatos közfelháborodásra, akik milliókat kasszíroztak, amíg az egyszerű alkalmazottak elveszítették megtakarításaikat. Bizalom a külső könyvvizsgálókban, befektetési bankárokban és ügyvédi irodákban. A belső ellenőrzés feladata elvileg a vagyon biztosítása és az érdekgazdák védelme lenne. Az Enronügy azt mutatja, hogy a könyvvizsgálók még önmaguk védelmére sem képesek. A befektetési bankárok közül többen képtelenek voltak figyelmeztetni ügyfeleiket, miközben több milliós jutalékot kaptak az Enron-ügyletekből. A vállalat első számú külsõ ügyvédei ahelyett, hogy figyelmeztettek volna az ingoványos jogi helyzetre, állítólag segítséget nyújtottak azon homályos tranzakciók megvalósításában, amelyek most a nyomozás középpontjában állnak. Ha van valami jó is ebben a szituációban, az talán az, hogy a felelõsségteljes vállalatok felülvizsgálják mûködésüket, és megteszik a szükséges módosításokat.

12

Következtetések levonása A gazdasági társaságok olyan intézmények, amelyek a maguk tevékenységével, egyedi kényszerpályáival megszablyák a körülöttük élő emberek életét is. Ugyanakkor létezésük és mőködésük, legyen az bármilyen veszélyes és fenyegető az államra nézve, jól megfogható jogi szabályozás alatt áll. A vállalatnak törvényes felhatalmazása van rá, hogy minden esetben kizárólag a saját érdekei mentén tevékenykedjen, tekintet nélkül arra, hogy ez gyakran mások számára káros következményekkel jár. Ez bizony nem kevesebbet jelent, mint hogy a gazdasági társaságoknak törvényes felhatalmazásuk van arra, hogy tekintet nélkül a másoknak okozott károkra, kizárólag a saját érdekeiket kövessék. A társadalom és az emberek fölött kialakult hatalmukkal az óriáscégek komoly veszélyforrássá váltak. Három cég, három bukás története. Mindhárom esetben olyan hatalmas és jól menő nagyvállalatok bukása következett be, melyekről senki nem gondolta volna, hogy ez bekövetkezhet. Ezek a cégek, emberek annyira hittek önmaguk hatalmában, csalhatatlanságában, hogy nem vették észre mekkora hibát követnek el. Az a tény, hogy ezek az esetek megtörténtek számomra semmi mást nem tükröznek, mint az emberi kapzsiságot és gyarlóságot, hiszen ha arról beszélünk, hogy egy szervezet arrogáns, tulajdonképpen az azt irányítók arroganciájáról van szó. Az arrogancia egy emberi tulajdonság, mint ahogy a kapzsiság és a gyarlóság is, a pr szakemberek feladata pedig az lenne, hogy ezek a tulajdonságok semmiképp se váljanak a szervezet sajátjává, az etika és a szakmai alázat megtartása mindennél fontosabb a sikerhez, és most nem a siker megszerzéséről beszélek, hanem annak megtartásáról, hiszen ez a nehezebb feladat.

13

AZ ENRON BOTRÁNY HAZAI VONATKOZÁSAI

Gondolhatnánk, hogy ezek a problémák hazánkat nem érintik, de sajnos ez nem igaz. Itt is bármikor bekövetkezhetnek hasonló események, itt is ugyanúgy megvannak a cégek, az emberek akik beleeshetnek az arrogancia hibájába. MAGYARORSZÁGON IS MŰKÖDŐ LEGNAGYOBB VILÁGCÉGEK* 2000-ben

Rang-

CÉG NEVE

sor**

Nemzetiség

Tevékenységek

Árbevétel

Eredmény

Összes eszköz értéke

Piaci érték***

millió USD amerikai

energetika

206 083

15 990

149 000

Foglalkoztatottak száma ezer fő

1

Exxon Mobil

306 177

103,3

2

General Motors

amerikai

tartós fogy. cikkek gy.

184 632

4 452

303 100

52 142

392,0

3

Ford Motor

amerikai

tartós fogy. cikkek gy.

170 064

5 410

284 421

44 554

346,0

4

DaimlerChrysler

német

személygépkocsi gy.

149 608

7 353

183 958

45 920

449,6

5

Royal Dutch/Shell Group

holland/brit

olaj- és gázgyártás

149 146

12 719

122 498

216 361

95,0

6

BP

brit

olaj- és gázgyártás

148 062

11 870

143 938

199 262

98,0

7

General Electric

amerikai

beruházási javak gy.

129 853

12 735

437 006

486 720

311,5

8

Toyota Motor

japán

személygépkocsi gy.

121 464

4 264

138 536

129 884

215,6

9

Mitsui & Co

japán

kereskedelem

118 060

467

53 670

10 420

33,7

10

Citigroup

amerikai

pénzügyi szolg.

111 826

13 519

902 210

257 980

237,5

11

Itochu

japán

kereskedelem

109 800

638

41 393

5 646

7,5

12

TotalFina Elf

francia

olaj- és gázgyártás

105 544

6 361

80 572

107 687

123,3

13

Enron

amerikai

energetika

100 789

979

65 503

47 389

19,0

14

AXA Group

francia

biztosítás

92 496

3 597

332 411

48 574

90,4

15

Sumitomo

japán

kereskedelem

91 204

365

39 538

7 601

30,7

16

IBM

amerikai

számítástechnika

88 396

8 093

88 349

194 244

311,9

17

Marubeni

japán

kereskedelem

85 385

136

42 028

2 821

31,3

18

Volkswagen Group

német

személygépkocsi gy.

78 823

1 895

73 796

16 631

306,4

19

Siemens Group

német

több iparág

75 489

7 269

81 835

63 568

446,8

20

ING Group

holland

pénzügyi szolg.

71 018

11 041

603 399

64 183

92,7

A harmadik világ itt van Magyarországon. Magyarországon is előfordul, hogy becsinálnak pénztárosnők a kasszánál, mert nem engedik ki őket munkaidőben a hipermarketek vezetői. Magyarországon is manipulálják a reklámokkal a gyerekeket a szüleik pénzére számítva, nem feltétlenül törvényes módon. Magyarországon is gyakran a multik érdekei szerint döntenek a közpénzekről: a nyereséget privatizálják, a költségeket pedig társadalmasítják.

14

Többnyire ezek az óriás cégek Magyarországon is működnek, csak kutya nehéz a nyomukra akadni. A Monsanto, (ami tulajdonképpen egy vegyifegyver-gyár, csak békeidőben termékeit génmutáns kukoricaként vagy más élelmiszeripari termékként teríti), ha tudtunkon kívül is, de régóta jelen van életünkben. A Greenpeace ez év januárjában elérte, hogy egyik génmutáns kukoricájukra legalább egy időre mondjon ki a magyar kormány moratóriumot, de például a Nutrasweet édesítőszer vásárlásával is őket támogatjuk. Aligha akad olyan család, kinél ne volna otthon Pfizer-gyógyszer, a Wal-Mart állítólag szintén hazánkba készül, és amikor az Enron lebukott, magával rántva a bűnrészes Arthur Andersen könyvvizsgálócéget, Magyarországon is számos munkahely szűnt meg hirtelen. A General Motors autói itt is futnak, csak mi például Saab vagy Opel néven ismerjük őket. De a városban oly nélkülözhetetlen, 30 litert fogyasztó, háromtonás Hummer terepjárókat is nekik köszönhetjük. A Kraft Foods-ról (például a Milka) azt hinnénk, hogy csak adalékanyagok formájában forgalmazza a rákkeltő anyagait, de valójában a Marlboro néven is őket tisztelhetjük. A Philips és a Thomson csak mellékesen foglalkozik szórakoztató elektronikával, a fő profiljuk a fegyvergyártás és a fegyverkereskedelem. Van, amikor nincs nehéz dolgunk: bár a Siemenst mi a mobiltelefonjairól ismerjük, de speciel ők tervezték a Paksi Atomerőműnek az üzemzavarért felelős eszközöket is. Ismerjük őket? Aligha. Csak a reklámok adta arculatukat ismerjük, de azt, hogy amikor pénzünkkel

támogatjuk

őket,

milyen

erkölcsileg

elfogadhatatlan

tevékenységeiket

szponzoráljuk, nem tudjuk. És hogy a vásárlásainkkal saját életünk korlátozásában és kiárusításában segítjük őket. Nem félbolond tüntetők fantazmagóriája a társadalmunkon zsarnoki arroganciával uralkodó óriáscégek rémképe hanem a valóság, a minden percünkben jelen lévő és alakuló, a minden percünket alakító valóság. Még csak nem is a tévé-valóság, nem is a más országok valósága, a szegény országoké, a gazdag országoké, hanem a mi saját valóságunk. Azok a cégek, melyek az üzletek és lakásunk polcain sorakoznak, melyek bankbetétjeinken és gyógyszertári számláinkon keresztül a mi pénzünkön híznak, hamarosan nálunk is kezdik felvásárolni a kórházakat, az egyetemeket, a vízszolgáltatást, - és vehetik meg a jövőben akár a gyermekvédelmi szolgálatok üzemeltetési jogát is az államtól. Ezek a cégek nem csak a LatinAmerikai kormányoknak diktálnak, hanem a mieinknek is. Csődesetek Magyarországon Az EU régi tagországaiban, valamint Norvégiában és Svájcban tavaly összesen 156 245 vállalat jelentett csődöt a Creditreform felmérése szerint. Az előző évhez képest egy 15

százalékpontos emelkedés hatalmas különbségeket fed: Görögországban a csődesetek száma 20,2 százalékkal nőtt, míg Nagy-Britanniában 13,4 százalékkal csökkent. A nyugat-európai vállalati csődesetek számát tekintve 2004-ben tovább nőtt a szolgáltatási szektor részaránya, megközelítve a 45 százalékot. Az építő- és a feldolgozóipar részesedése ezzel párhuzamosan csökkent. Az EU-hoz újonnan csatlakozott kelet-közép-európai országokban a csődök száma 2,1 százalékkal, 298-ra esett vissza (Észtország nem szerepel a felmérésben); a legszembetűnőbb változás a Lettországban regisztrált több mint 40 százalékos csökkenés. Tízezer vállalkozásra számolva a legtöbb, 269 csődöt Szlovéniában jelentették, míg Lengyelországban csupán három bejelentés érkezett. Magyarországon 2003-hoz képest 0,8 százalékkal több, 7756 csődöt regisztráltak, s ez térségünkben a legmagasabb szám

Az új EU-tagok esetében a Creditreform arra figyelmeztet, hogy itt a csődtörvényeket még nem használják ki optimálisan, így a fizetésképtelen vállalatok száma jóval nagyobb lehet a megindult csődeljárásoknál. A csődesetek okait elemezve azt emeli ki, hogy a kisebb vállalkozások számára ügyfeleik késedelmes fizetése akut likviditási problémákat okoz. A követelésbehajtást Magyarországon a jelentés különösen nehézkesnek ítéli; a peren kívüli felszólításokra a legtöbb adós nem reagál, az inkasszós vállalkozások tevékenysége pedig nincs törvénybe foglalva.3

3

VG-összefoglaló nyomán, 2005. március 24 16

Postabank vs. ENRON Joggal tehetjük fel a kérdést, hogy nálunk mikor fog bekövetkezni hasonló botrány, illetve, hogy mennyiben változtatnának a helyzeten a hazai körülmények? Ha jobban belegondolunk talán már meg is történt… Szinte egy időben született bírósági döntés az amerikai és magyar gazdaság utóbbi évtizedeinek legbotrányosabb ügyeiben: az Enron elnökét bűnösnek találták, a Postabankét felmentették. Míg Amerikában a bizonyítékok döntötték el az ügyet, nálunk inkább az ügyészség felkészületlensége. Minden lényeges vádpontban bűnösnek találta a houstoni esküdtszék Kenneth Layt, az Enron többrendbeli csalással és összejátszással vádolt egykori elnök-vezérigazgatóját. Lay megrendülten, könynyeivel küszködve fogadta a döntést, amely alapján a bíró minden valószínűség szerint több évtizednyi börtönbüntetést szabott volna ki rá. Lay hat héttel később szívrohamban meghalt. Már eleve oldott hangulatban várta a Fővárosi Bíróság folyosóján az ítélethirdetés kezdetét Princz Gábor, a Postabank 36 milliárd forint értékű hűtlen kezeléssel vádolt egykori első embere. Derűjének oka alighanem az lehetett, hogy a három héttel korábban benyújtott ügyészségi indítvány felfüggesztett börtönbüntetést és pénzbüntetést javasolt a számára, ami sokak – például az ATV-nek nyilatkozó Király Júlia közgazdász (2002-től a pénzintézet eladásáig a Postabank elnöke) – szerint egy felmentési javaslattal ért fel. A teremben aztán kiderült: a bíróság első fokon formálisan is felmentette Princzet és társait a beterjesztett vádak alól. A két eseményre ugyan két különböző kultúrájú és jogrendszerű országban került sor, de vannak nyilvánvaló közös vonások: mindkét megvádolt férfi korábban sikeresnek tűnő vállalatokat vezetett, amelyekről egy ponton kiderült, gazdálkodásukkal évek óta komoly gondok vannak, és végül nemcsak sokmilliárdos kárt okoztak tulajdonosaiknak, de a cégek összeomlása úgyszólván egész gazdasági környezetüket megrengette. A dicsőség kora. Az Enron 1985-ben jött létre két regionális földgázcég egyesülésével, Kenneth Lay 1986-tól töltötte be a vállalat elnöki tisztét. Vezetése alatt az Enron hihetetlen fejlődésen ment keresztül: leányvállalatokat alapított világszerte, közben pedig az Egyesült Államokban a földgáz-kereskedelem mellett beszállt az áramtermelésbe és -kereskedelembe, majd 1999-től a szélessávú adatátvitelbe. A cég innovatív megoldásokkal használta ki az amerikai energiapiac kilencvenes évekbeli felszabadítását. Miközben saját erőműveit sorra 17

eladta, az ezredfordulóra az ország legnagyobb, 100 milliárd dolláros forgalmú áramnagykereskedőjévé, egyben a Wall Street kedvenc vállalkozásává vált. Lay – vagy Kenny Boy, ahogy állítólag Bush elnök szerette nevezni a kampányát bőkezűen támogató Enronelnököt – addigra az Egyesült Államok egyik legjobban fizetett topmenedzsere lett évi 42 millió dolláros fizetéssel. Princz 1988-ban, a kétszintű bankrendszer kialakításakor kapta meg a mindössze 2,3 milliárd forintnyi tőkéjű Postabank vezetését, és a kilencvenes évek közepére az egyik legsikeresebb magyar lakossági bankká tette azt. Miközben a bankvezér mindig kiváló kapcsolatokat ápolt a politikával, és bőkezűen támogatta a sajtót, a művészeteket és a sportot, a bank egyre súlyosabb tőkehiánytól szenvedett. E helyzet leplezésére Princz egyre zavarosabb és teljességükben mindmáig fel nem tárt, sok milliárd forintos tranzakciókba bonyolódott, például a “spanyol ingatlanok” néven elhíresült ügybe. Az Enron részvényeinek ára 2001-ben néhány hónap alatt 90 dollárról 30 centre zuhant, miután fokozatosan napvilágra került, hogy a Fortune magazin által Amerika leginnovatívabb vállalatának választott Enron a könyvelés terén is számos újítást alkalmazott. Mint kiderült, az Enron éveken át különböző csatlakozó vállalkozásokat használt arra, hogy nyereségadatait mesterségesen felpumpálja, szaporodó adósságait pedig elrejtse a befektetők szeme elől. Végül az amerikai történelem legnagyobb csődjét produkálta, amibe ráadásul magával rántotta könyvvizsgálóját, az egykori Big Five egyikét, az Arthur Andersent is. Lay ellen a csőd bekövetkezése után két és fél évvel, 2004. júliusában emeltek vádat, a bírósági tárgyalássorozat pedig januárban vette kezdetét. Az ügyészek az amerikai vállalatnál meglehetősen alapos munkát végeztek. A vádpontokat is igen körültekintően választották ki. Olyan esetek miatt kérték Lay elítélését, amelyekben Lay egy-egy meghatározott nyilatkozata konkrét befektetőket tévesztett meg, miközben neki magának hasznot hajtott – azaz egyértelmű volt a csalás. Mint például amikor a cégelnök 2001. őszén egy bizonyos telefonos konferenciabeszélgetésben vagy egy vállalati online fórumon tett nyilatkozatában bizonyíthatóan hazudott a befektetőknek – köztük az Enron alkalmazottainak – a cég valós helyzetéről, és részvényvásárlásra biztatta őket, miközben ő maga a közelgő csőd ismeretében már javában szabadult a saját pakettjétől. De az amerikai ügyészek még ennél is tovább mentek abbéli igyekezetükben, hogy az évszázad vállalati botrányának felelősét rács mögé juttassák. Egy külön eljárásban olyan cselekményekkel is megvádolták Layt, amelyeknek nem is volt közvetlen közük a cég vezetéséhez: nevezetesen hogy tőkeáttételes Enron-részvényvásárláshoz használt fel bizonyos személyes bankhiteleket, amelyeket ilyen célra nem lett volna szabad. Ha Lay megéri a büntetéskiszabás szeptemberi 18

időpontját, ezért a banki csalásért akár 120 évet is kaphatott volna, míg a vállalatvezetőként elkövetett tetteiért legfeljebb 45 év nézett ki neki. Egészen másképp alakult az újkori magyar gazdaságtörténet legnagyobb vállalati botrányának folytatása a bíróságon. Miután 1997 elejére egyre szélesebb körben vált ismertté, hogy a Postabankkal “valami baj van”, február 28-án kitört az úgynevezett “bankpánik”, amelynek során a betétesek mintegy 70 milliárd forintot vontak ki a bankból. Princzet végül 1998 nyarán az Orbán-kormány mentette fel, tevékenységével kapcsolatban pedig tucatnyi feljelentést tett annak idején a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal, az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet, az Állami Számvevőszék, a Pénzügyminisztérium és a bank új vezetése. A feljelentések igen sokféle jogszabálysértés gyanúját fogalmazták meg: volt szó például gazdasági társaság vezető tisztségviselőjének visszaéléséről (ez lényegében félrevezető tájékoztatást jelent), különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hanyag kezelésről, hűtlen kezelésről és számviteli fegyelem megsértéséről – általában konkrét cselekményekkel kapcsolatban. A Fővárosi Főügyészség által 2003 nyarán – azaz az első feljelentések után nem kevesebb mint négy és fél évvel – benyújtott vádiratban ehhez képest már csak a hűtlen kezelés vádja szerepelt, amelyet a vádhatóság arra alapozott, hogy a bank vezetése az ügyészek szerint elhibázott üzletpolitikát folytatott, és ezzel okozott vagyoni hátrányt a bank tulajdonosainak. Ezt az ügyészség többek között azzal igyekezett alátámasztani, hogy a vádiratban terjedelmesen bizonygatta a bank olyan üzleti döntéseinek helytelenségét, mint a betéti kamatok és a céltartalékképzés szintjének meghatározása, vagy a reklámköltések növelése és a fiókhálózat bővítése bizonyos időszakokban. Noha a bíró már az első tárgyaláson, 2004 novemberében kérte az ügyészséget, hogy írásban pontosítsa a vádirati tényállást, az nem volt hajlandó erre. Így végül a felmentésről szóló ítélet szokatlanul hosszú, mintegy két és fél órás indoklásában Diós Erzsébet bírónő kénytelen volt többször – már-már mentegetőzve – kitérni arra a tényre, hogy a bíróság csupán a vádiratban megjelölt vádakról ítélkezhet, azokból viszont egyrészt hiányoztak a konkrétumok, másrészt nem szerepeltek köztük olyan törvénysértések (például a számviteli fegyelem megsértése), amelyek megtörténtét a bizonyítékok alapján esetleg meg lehetett volna állapítani. Nemcsak a bíró, de a vádlottak ügyvédei is – például a volt igazságügy-miniszter Bárándy Péter vagy Bánáti János – a vád megalapozatlanságát, és nem védenceik ártatlanságának bebizonyosodását emelték ki a felmentések fő okaként a tárgyalás után adott sajtónyilatkozataikban. Valószínűleg Fleck Zoltán jogszociológus fogalmazta meg az mtv Az este című műsorában azt, amit a bíró és a védők ugyan nem mondtak ki, de szavaikkal 19

sugalltak: “Megkérdőjelezhető a felkészültsége a nyomozóhatóságoknak, hogyha egy ekkora jelentőségű ügyben ennyi idő alatt nem sikerült megalapozott vádat benyújtaniuk a bíróságnak. „ Következtetések levonása A csődstatisztikákból kitűnik, hogy Magyarországra nemhogy nem vonatkoznak ezek a problémák és veszélyek, de kiemelten kellene foglalkozni velük, ugyanis a többi európai országnál jobban veszélyeztetve vagyunk hasonló események bekövetkezésében. Sőt, nemcsak, hogy veszélyeztetve vagyunk, de be is következett már hasonló eset a Postabankkal. Sajnos a fő különbség az ENRON és a Postabank esete között nem az volt, hogy a hazai szakemberek jobban kezelték volna a helyzetet, hanem minössze annyi, hogy nálunk a felelősök elég olcsón „megúszták” a dolgot, és ez sajnos nem arra sarkall, hogy pozitív példát mutasson, elriasszon a jövőre nézve, hanem pont az ellenkezőjére. A szervezeti arrogancia jelensége itthon épp annyira elterjedt mint külföldön, a különbség csupán annyi, hogy itthon szakmailag gyerekcipőben jár ennek a problémának a felismerése, feltérképezése és kezelése. A probléma az, hogy nem félünk az arroganciától, mert hatása rövid távon nem, vagy csak ritkán mutatható ki. Számos példán keresztül láthattuk, hogy hosszú távú hatása katasztrofális következményekkel járhat, de bizonyos esetekben akár rövid távon is romboló hatása lehet. Kíváló példa erre a Danone nemrégiben hazánkban lezajlott esete. A cég elbizakodottan és környezete jelzéseinek teljes figyelmen kívül hagyásával be akarta zárni a győri keksz és ostyagyárat, mely rendkívül elhibázott lépésnek bizonyult volna. Szerencséjére -és a miénkre is- egy rövid idő alatt megszerveződött fogyasztói tiltakozói mozgalom képes volt ráébreszteni a Danone-t, hogy ez rossz döntés lenne. Vajon ez elszigetelt eset, vagy tényleg képesek lehetünk változtatni a szervezeti arrogancián? Érdekes kérdés! Ki kéne próbálni! Bolíviában a vízprivatizációs nagyvállalati törekvéseket sikerült megállítani!

20

PR SZEMSZÖGBŐL AZ ENRON ÉS A HAZAI PÉLDÁK ALAPJÁN

„A fenti példák azt mutatják, hogy a legjobb módja annak, hogy tönkretegyük a saját hírnevünket, az, ha az alábbiak valamelyikét tesszük: törvényszegés, a média és mindenki más félrevezetése, hazudozás, az érdekelt felek véleményének semmibevétele, a bírálók véleményének alábecsülése, a bírósági határozatok figyelmen kívül hagyása, továbbá az alkalmazottak és a nyugdíjasok feláldozása azért, hogy a felső vezetés söpörhessen be sok millió dollárnyi hasznot prémiumok és értékpapírok formájában. Ezek olyan hibák, melyeket rendszerint csak tovább súlyosbít az emberséggel, az etikával és a korrektséggel való tudatos kérkedés. De mi viszi rá ezeket az embereket és szervezeteket arra, hogy ilyen elfogadhatatlan módon viselkedjenek, hová tűnik az oly komolyan hangoztatott erkölcsi érzék? A helyzet leginkább az etika teljes semmibevételével és egy furcsa, önpusztító hajlammal jellemezhető, úgy tűnik, a közös nevező tisztán és egyszerűen: az arrogancia. Az alábbi három kérdést tettem tehát fel: Hogyan válnak a szervezetek arrogánssá? Hogyan befolyásolja a szervezet arroganciája kapcsolatát a közvéleménnyel? A public relations szakember hogyan képvisel egy arrogáns szervezetet (és/vagy CEO-t)? A szervezeti arrogancia eredete Könnyen arrogánssá válik az, akit egyszer csak körülvesz a hízelgés, a tisztelet és a viszonylag határtalan hatalom. A siker a csalhatatlanság érzését is keltheti. Donn Tilson (APR), a PRSA tagja, 17 éve fõtanácsadó, és a Miami Egyetem tanára szerint: “Egy szervezet könnyen arrogánssá válhat, ha a felsõ vezetés – korábbi sikerein felbuzdulva – úgy gondolja, mindenre van válasza, és ha a menedzsment/ kommunikáció stílusa felülrõl lefelé irányuló (top-down). Az ilyen tekintélyelvû szemlélet nemcsak elnyomja a felfelé

21

irányuló és oldalirányú kommunikációt, de felszínre hozhat egyfajta »zárt gondolkodást« is, ami végképp elzárja a szervezetet annak létfontosságú belsõ és külsõ kapcsolataitól.” 4 John Paluszek (APR), a PRSA tagja, a Ketchum Public Relations fõtanácsadója és a PRSA egykori nemzeti elnöke úgy gondolja: “Az arrogancia egy szervezet életében, éppúgy, mint egy személy esetében, gyakran egy olyan kultúra terméke, mely azt hirdeti, ő egyedül birtokolja az igazságot. Ha ez is volt valahaa helyzet, mára biztosan megváltozott. A világ – a társadalom, a civilizáció –ma már annyira komplex, és igen, kölcsönösen egymásra utalt (interdependencia), hogy egyedül már senki sem boldogul.” 5 Bill Adams (APR), a PRSA tagja -aki 25 évet töltött a szervezeti public relations területén, mielőtt tanítani kezdett volna a Floridai Nemzetközi Egyetemen- szerint a hibák a zárt kultúrákból erednek, ahol a kommunikáció és a gondolkodás többnyire befelé irányul. Hozzáfűzi: “természetesen mára már bebizonyosodott, hogy a zárt kultúrájú szervezetek nehezen boldogulnak akkor, amikor egy krízis tör ki, és válasz nélkül maradnak.”6 Carole Gorney (APR), a PRSA tagja, a Leigh Egyetem “Válság public relations és peres eljárások” Tanulmányok Központjának igazgatója, megfigyelte és tanulmányozta az arrogáns szervezeteket. “Ezek a szervezetek úgy gondolták, hogy immunisak tetteik felelősségével szemben, hogy ők túl nagyok, hatalmasak, vagy nélkülözhetetlenek a közönség számára, semhogy aggódniuk kéne a felelõsségre vonhatóságuk miatt.” 7 A társadalmi felelősségvállalás (CSR) ma már elengedhetetlen egy nagy és sikeres vállalkozás tekintetében. (A CSR-re még később visszatérek.)

4

Donn Tilson (APR), a PRSA tagja, 17 éve fõtanácsadó, és a Miami Egyetem tanára John Paluszek (APR), a PRSA tagja, a Ketchum Public Relations fõtanácsadója és a PRSA egykori nemzeti elnöke 6 Bill Adams (APR), a PRSA tagja 7 Carole Gorney (APR), a PRSA tagja, a Leigh Egyetem “Válság public relations és peres eljárások” Tanulmányok Központjának igazgatója 5

22

Az a legrosszabb azonban – mondja Gorney –, hogy arroganciájuk azt a hozzáállást tükrözte, hogy ők nem hibázhatnak. “Döntéseiket azzal a feltételezéssel hozták, hogy ŐK tudják mi a legjobb – nem csak a szervezeteiknek, de az összes érintettnek is.” 8 Az arrogancia következményei Al Golin, a chicagói Golin/Harris International társ-alapítója és elnöke megfigyelése szerint: “A nyilvánosság és a média általában jobban szereti azokat az embereket és szervezeteket, akik/amelyek valamiféle alázatot mutatnak, nyíltak és őszinték magukkal kapcsolatban.” 9 Azt is hozzáteszi, hogy ha egy társaság vagy személy arrogáns, a nyilvánosság és a média kevésbé lesz türelmes a későbbi botlásaival kapcsolatban. Paluszek Golinnak az alázatosság hasznáról vallott véleményét visszhangozza. “Az üzleti vállalkozások temetője tele van olyan vállalatok sírkövével, amelyek összeroskadtak az önhittség súlya alatt, mert vagy túl hamar lettek sikeresek, vagy túl sokáig voltak azok. Egy kis alázatosság a csúcsra vezetõ út közben – ’Hé, valamilyen változás történt odakint, és olyan új szempontok vannak, amiket talán nekünk is figyelembe kéne vennünk’ – nagyon is sokat érhet.” 10 Adams úgy tekint az arrogáns szervezetekre, mint “reakciós, defenzív, információkat visszatartó, vagy azokat csak kényszerűségbõl, esetleg bírói idézésre kiadó” szervezetekre. Szerinte: “a viszonossági kapcsolatok építése kulcsfontosságú a hatékony public relationstevékenységhez, és a szervezeti arrogancia egyfajta átokként vet árnyékot az ilyen kapcsolatokra.” 11 Tilson szerint az arrogancia rossz döntésekhez vezet, és végsõ soron csalódáshoz. 8 9

Carole Gorney (APR), a PRSA tagja, a Leigh Egyetem “Válság public relations és peres eljárások” Tanulmányok Központjának igazgatója Al Golin, a chicagói Golin/Harris International társ-alapítója és elnöke John Paluszek (APR), a PRSA tagja, a Ketchum Public Relations fõtanácsadója és a PRSA egykori nemzeti elnöke

10

23

“Amikor

a

szervezetek

arrogánssá

válnak,

rendszerint

megpróbálják

ráerőltetni

megoldásaikat a problémákra, különösen válsághelyzetekben, tekintet nélkül arra, hogy megközelítésük valóban a legjobb megoldást jelenti-e minden érintett fél számára – és a legtöbbször nem.”12 Az arrogancia nagyon sok nem várt következménnyel jár. Elõször is a média (tudatosan vagy sem) örömmel járat “Canossát” az arrogáns szervezetekkel vagy személyekkel. Az áldozatok számos esetben megérdemlik a büntetést. Egy másik következmény, hogy a kapzsiságról, a hatalommal való visszaélésrõl és a törvény megszegésérõl szóló történetek új témát adnak a szabad vállalkozás rendszerét kritizálóknak. Az Enron-félék az üzleti életben nem jellemzőek társadalmunkra, de próbálja meg ezt valaki elmagyarázni az antikapitalista kritikusoknak. Harmadsorban, azok a történetek, amelyek rossz színben tüntetik fel a köztisztviselőket és a vállalati vezetőket, újabb okot szolgáltatnak a nyilvánosság egy részének, melyet nagyon könnyű befolyásolni – arra, hogy elgondolkodjanak az amerikai intézményrendszer megbízhatóságán. Persze ezek az emberek ritkán hallanak a vállalatok és szervezetek jó tetteiről. De mi lenne, ha...? Képzelje el, hogy Ön egy arrogáns szervezet vezető public relations-tanácsadója. A CEO talán sikeres, de nem hallgatja meg Önt. Különösen akkor nem, amikor belső ügyekre vonatkozó tanácsadásra kerülne sor. A CEO gyakran hajlamos botlásokra a médiaszereplések alkalmával, amikor arra emlékezteti a nyilvánosságot, hogy milyen sok munkahelyet is teremtett a cég, és milyen elégedettek is a vásárlók a cég termékeivel. Ön mit tenne? Paluszek azt mondja, hogy a public relations-szakembereknek két választása van egy arrogáns, korlátolt, nemtörődöm, gőgös és öntömjénező kultúrájú cégnél: megpróbálja nyitottá tenni a szervezetet, vagy továbbáll. Az egyetlen módja, hogy nyitottá tegyük a szervezetet, az, hogy megmutassuk, messzemenően a cég érdekeit szolgálja az arrogáns hozzáállásnak és tevékenységnek az újraértékelése. Különösen az olyanoké, mint a nyilvánosság szereplőivel szembeni erõszakos fellépés, valamint az elfogadhatatlan árképzés. Nemcsak arról van szó, hogy a hatalom teljesen tisztességtelen, hanem sokkal inkább arról, hogy a hatalom múlandó az ellenőrzések és az egyensúly társadalmában. Adams szerint a legtöbb public relations-szakember etikus, de az is igaz, hogy nekik is van családjuk, amit el kell tartaniuk. Ha egyszer valaki bekerül egy arrogáns, zárt kultúrájú vállalathoz, Adams szerint csak két dolgot tehet: vagy megpróbálja megváltoztatni a szervezet kultúráját, 11

Bill Adams (APR), a PRSA tagja

12

Donn Tilson (APR), a PRSA tagja, 17 éve fõtanácsadó, és a Miami Egyetem tanára

24

kimutatva ennek mind külsõ, mind belsõ elõnyeit, vagy kilép a cégtõl. Adams – kissé bombasztikusan – hozzáteszi: “Ön szerint lehetséges public relations szakmai munkát végezni egy olyan cégnél, amely megveti a kétirányú kommunikációt és a kölcsönös megértést?” 13 Ron Rhody (APR), a PRSA tagja, aki kiemelkedõen sikeres karriert tudhat maga mögött a Bank of America-nál, azt mondja, az egyetlen mód, hogy szembeszálljunk az arroganciával, az, hogyha mindig az igazat mondjuk a vezetésnek, ahelyett hogy azt mondanánk, amit hallani szeretne; és ragaszkodik ahhoz, hogy úgy lássák és értékeljék a dolgokat, amilyenek azok valójában, és nem úgy, ahogy látni szeretnék. “A pénzüket igazán megérő public relations-szakembereknek kissé olyannak kell lenniük, mint az az ember, akinek az volt a kötelessége, hogy a harci szekerén együtt utazzon a hatalmas Cézárral a Rómába, a nagy gyõzelmi parádéra vezetõ diadalmas útján” – mondja Rhody. “És a tömegek éljenzése és a rabszolgák és a hadizsákmány közepette azt sugdossa Cézár fülébe: »Te is halandó vagy! Te is halandó vagy!«” 14 Tilson rámutat az arrogáns vezetőknek történő tanácsadás még egy kihívására. A felső vezetésnek adott tanácsok után a public relations-szakemberek csak reménykedhetnek abban, hogy a vezetők meglátják a magatartásuk megváltoztatásában rejlő értéket.

13 14

Bill Adams (APR), a PRSA tagja Ron Rhody (APR), a PRSA tagja

25

“A felső vezetés végül talán ráébred saját hibáira – általában miután generáltak vagy félrekezeltek jó néhány válságot –, és levett kalappal külső tanácsadóhoz fordul segítségért. Addigra azonban a helyzet már annyira elmérgesedhet, hogy a tanácsadó már nemigen tud mit megmenteni, és ha mégis, valószínűleg igen borsos árat kér azért, hogy egyáltalán megpróbálja”15 – mondja Tilson. Sok esetben a felső vezetés ragaszkodik ahhoz, hogy vegyenek igénybe külső tanácsadói segítséget a zűrzavar felszámolásához. A külső tanácsadó általában számos ugyanolyan ajánlást tesz, mint a belső public relations-munkatársak. Mégis ezek az elgondolások valahogy nagyobb legitimitással bírnak, ha 50.000 dollárért, vagy még nagyobb összegért, külsõ tanácsadótól származnak. A public relations-szakember más stratégiákat is alkalmazhat annak érdekében, hogy enyhítse a szervezeti arrogancia hatásait. Az egyik módszer, hogy minden körülmények között tartsuk távol a CEO-t a médiától. Olyan helyzet ez, amelyben csak remélni lehet, hogy az elnök vagy a vezérigazgató sokkal ésszerűbb személyiség, és a CEO áldásával betöltheti a médiaszerepet. A másik lehetőség egy olyan rangidős vezető kiszemelése, aki elég közel van a CEO-hoz ahhoz, hogy adott esetben közbenjárjon a public relations-szakemberek által adott tanács érdekében. Úgy tűnik, minden szervezetben van egy vagy két olyan tapasztalt veterán, aki képes “a fõnök lábát a padlóhoz szegezni,” és érvelni tud a CEO-nak. Előállhat akár olyan helyzet is, hogy a CEO beleegyezik a cég belsõ és külsõ személyeinek mélyreható vizsgálatába. Talán 150 vagy 200, a szervezet minden szintjéről származó interjú olyan betekintést tesz lehetõvé a CEO számára, aminek eredményeit nehéz lenne figyelmen kívül hagyni. Végül is, amikor egy szervezet alsó és középsõ szintjein az alkalmazottak már nagyon kényelmetlenül érzik magukat a negatív sajtó és zajos kritikák miatt, meg kell találni a módját annak, hogy elmondjuk a tényeket a srácoknak a 89. emeleten.16

15 16

Donn Tilson (APR), a PRSA tagja, 17 éve fõtanácsadó, és a Miami Egyetem tanára Rich Long:Countering Corporate Arrogance

26

ARROGANCIA A POLITIKAI ÉLETBEN

Amerikai imperializmus? "Amerikának nincs birodalma, melynek határait ki akarná terjeszteni és nincs olyan utópia, amit létre akarna

hozni.

Azt

kívánjuk

másoknak,

amit

magunknak is szeretnénk - védelmet az erőszak ellen, élvezni a szabadság gyümölcseit és hinni egy jobb jövőben.” 17 George Bush elnök 2002. júniusában mondta ezt a West Point katonai akadémia végzős növendékei előtt. Annak ellenére, hogy az elnök szerint Amerikának nincsenek birodalmi ambíciói, amikor bárhol a világon szóba kerül a hatalmas ország szerepe, a kommentátorok, szakértők, történészek és szociológusok előszeretettel veszik elő a "birodalom" szót. Klasszikus birodalom Vajon mennyiben hasonlítható Amerika befolyása a Római Birodaloméhoz? A rómaiak kiterjesztették az állampolgárságot a meghódított népekre, bevezették náluk a római pénzt és a latint- ezek mintha mind a modernkori globalizációt idéznék. Alan Bowman oxfordi történészprofesszor egyetért: "Igen, azt hiszem ez a globalizáció korai, nem túl erőszakos formája volt. Megmaradtak a kereskedelem, a társadalmi érintkezés, a helyi kormányzat szokásai, de úgy, hogy beleilleszkedtek egy nagy egészbe, a központi birodalmi struktúrába" 18 -fejtegette Bowman professzor. De vajon nem túlzás-e az Egyesült Államokat az ókori Rómával, vagy a Viktória korabeli Nagy-Britanniával összehasonlítani? Akár birodalom 17

George Bush elnök 2002

27

Amerika, akár nem, egyre inkább az az érzés uralkodik el a világon, hogy az Egyesült Államok senki által nem korlátozott hatalma probléma. Strobe Talbot sajnálattal veszi tudomásul a tényt: "Amikor a barátaink a hátunk mögött találkoznak - úgy értem, amikor nincsenek köztük amerikaiak - nagyon gyakran az amerikai hatalom a beszédtéma. Nem az, hogyan győzzék le, nem az, hogy hogyan szálljanak szembe vele, hanem az, hogyan éljenek meg mellette, hogyan korlátozzák. Ez igen kellemetlen az Egyesült Államoknak. Nem akarjuk, hogy így gondoljanak ránk a világon. Azt akarjuk, hogy jóindulatú hatalomnak tartsanak minket, amely mások számára is hasznot hozhat, és aminek felhasználásába mások is beleszólhatnak."19 Szeptember 11. és a globalizáció A 2001. szeptember 11-i tragédia volt az, ami Amerikát egészen új fényben tüntette fel a világban. A Ground Zero - az összedőlt new yorki ikertornyok helye. Napjainkban csak egy nagy fekete lyuk tátong azon a helyen, ahol a metropolisz és az amerikai hatalom eme jelképei álltak. A tér szélén táblák hirdetik a merényletek ádozatainak nevét. Sokan jártak itt, hogy megpróbálják felfogni, mi is történt azon a szeptemberi napon. Sokan gondolják úgy, hogy az ikertonyok hamvaiból született meg a keményebb és ideológiai alapokra épülő és arrogáns új amerikai külpolitika. Afganisztánt és Irakot amerikai erők szállták meg, George Bush elnök meghírdette a megelőző katonai fellépés doktrínáját. De, mint Joseph Nye, a Harvardi Egyetem Kennedy politológiai iskolájának dékánja megjegyezte, az amerikai dominancia már a szeptember 11-i támadások előtt tény volt. A tragédia azonban még jobban rávilágított az Egyesült Államok helyzetére. Manapság a "globalizáció" vált a nemzetközi politika egyik divatos kifejezésévé. Ennek a szónak a jelentését sem lehet könnyen meghatározni. Benne van a versenykapitalizmus és a kommunikációs technológia terjedése, amely egyesek szerint összezsugorítja a világot és kiöli belőle a sokszínűséget. De mennyire hasonlít Amerika a múlt nagy birodalmaihoz? "A világon még nem volt a mai idők amerikai dominanciájához hasonlítható jelenség. Voltak persze más nagyhatalmak, de egyik sem tornyosult riválisai fölé olyan módon, mint az 18 19

Alan Bowman oxfordi történészprofesszor Strobe Talbot

28

Egyesült Államok. A Brit Birodalom a világ hatalmas területei felett uralkodott. De soha sem érte el relatív hatalomnak azt a fokát, mint amivel Amerika most rendelkezik. A briteknek volt egy aranyszabályuk: akkora hadiflottát tartottak fenn, mint a két legnagyobb rivális ország flottája együttvéve. Nos, az amerikai hadigépezet most egyedül akkora, mint az utána következő összes húsz hadsereg. És ez áll a gazdaságra is, az amerikai gazdaság akkora, mint az utána következő három legnagyobb gazdaság összesen. Az amerikai egyetemeknek nincsenek riválisaik a világon. Létezik tehát valamiféle átfogó egypólusúság, amit legutoljára a Római Birodalom idején lehetett tapasztalni”20 - mondja Faríd Zakaria. Ha megegyezünk abban, hogy az USA nevezhető birodalomnak, és ezt tudja magáról, nem kétséges, hogy ez elbizakodotttá teszi, ezáltal felsőbbrendűbbnek tarthatja magát más nemzeteknél, de legalábbis egyenlőbbnek másoknál! Ez pedig egyértelműen arrogáns hozzáállás. Arrogáns machinátorok uralják az európai hatalmi játszmát Politikai machinátor, arrogáns félelemkeltő, és örömrontó miniszterelnökök igyekeznek lenyomni társaikat a nagy európai alku során - állítja egy tekintélyes svéd intézet elemzése. Jelenlegi és volt kormányfők szerint Franciaország, Németország és Nagy-Britannia ellenében más ország alig-alig juthat szóhoz az Európai Unió legfelsőbb döntéshozó szervében, a Tanácsban. De ha a többiek elég ügyesek, és tudnak mivel zsarolni, még nekik is juthatnak értékes koncok. Legyen nagy népessége és területe, sok pénze, katonai ereje, stabil politikai rendszere és karizmatikus vezetője - íme a boldogulás titka egy európai ország számára. Ezek a tényezők kísértetiesen hasonlítanak a klasszikus birodalmak sikertényezőihez, de mindez igaz az Európai Unió legfelsőbb döntéshozatali szervére, az Európai Tanácsra is - állítja a neves, Swedish Institute for European Policy Studies (Svéd Európa-tanulmányok Intézete, SIEPS) tanulmánya. "Ami az európai befolyást garantálja az mindenekelőtt az ország valódi hatalma és ereje. Németország természetesen egyenlőbb Máltánál" 21

20 21

Faríd Zakaria Hubert Védrine volt francia külügyminiszter a SIEPS tanulmányban

29

-mondta Hubert Védrine volt francia külügyminiszter a SIEPS tanulmányban, amely egyebek mellett - 13 jelenlegi, és volt kormányfőtől kérdezte: kinek a nótáját fújják az EUban? A kép - Magyarország szempontjából - igencsak lesújtónak tűnik: Németország, Franciaország, és Nagy-Britannia tovább erősítette hatalmát az EU felett a bővítés óta. Erős oroszlánok "A nagyok, azok nagyok" - ismerte el az [origo] kérdésére Balázs Péter, az Európai Bizottság volt tagja, a Közép-Európai Egyetem (CEU) professzora, akinek brüsszeli évei alatt volt alkalma kitapasztalni az alkufolyamatokat. Kevésbé voltak diplomatikusak a tanulmányban névvel, vagy anélkül megszólaló kormányfők. "Nagyon okos és kitartó, némileg arrogáns politikai állat, aki lobbanékonyságával képes megfélemlíteni a többieket. Neki mindig nagy befolyása van, és erősítette Párizs hatalmát " így jellemezték például Jacques Chirac francia elnököt, némileg cáfolva a francia aggodalmakat, miszerint befolyásuk egyre csökken a bővítés óta. "Tony Blair befolyása - a transzatlanti kapcsolatokat kivéve - sokkal kisebb, mint amilyennek tanácsadói mutatják. Az igazi nagy játszmákból kimarad, de elég sikeresen rontja el mások játékát" 22 -vélte a tanulmány szerzője, Jonas Tallberg, a Stockholmi Egyetem politológus professzora. Országa adottságait tekintve befolyásos lehetett volna Silvio Berlusconi volt olasz miniszterelnök is, de egykori kollégái egyöntetűen úgy vélték, hogy "kiszámíthatatlan kockázati tényező" volt személyisége miatt. Róma befolyása - szerintük - a folyamatos olasz belpolitikai instabilitás miatt amúgyis gyenge. "Amikor Jacques Chirac elnök vétóval fenyeget, akkor az EU jövője is tét. Tony Blair brit miniszterelnök egy kicsit felemelte a hangját a briteknek járó pénzek ügyében és rögtön megvolt a megállapodás. De olyan estről nem tudok, hogy a három nagy ellenében bármelyik országnak is sikerült volna elérnie valamit" 23

22 23

Jonas Tallberg, a Stockholmi Egyetem politológus professzora Kégler Ádám, az MTA Politikai Tudományok Intézetének kutatója

30

erősítette meg a tanulmány állításait az [origo] kérdésére Kégler Ádám, az MTA Politikai Tudományok Intézetének kutatója, több, az uniós érdekérvényesítésről szóló könyv szerzője. "Németország akár hetente háromszor vétózhat, Luxemburg 10 évente egyeszer"24 - érzékeltette Kégler a papíron azonos jogú tagállamok közötti erőviszonyokat. Ravasz rókák A hatalmi játszmákban az erős oroszlánok mellett azonban mindig jut hely a ravasz rókáknak - írta Vilfredo Pareto francia-olasz szociológus, filozófus, közgaszdász és ezt a svéd tanulmány is megerősíti. A vétójog, és a féléves elnökség vezetése -Magyarország 2011-ben tölti be a pozíciót- extra befolyást biztosít a napirend meghatározásához, ha elég ügyes az adott ország kormányfője, így ez jó esély lehet Budapestnek is az ügyesebb kártyakeverésre. A politikai alkukat ügyesen vezénylő Jean-Claude Juncker luxemburgi miniszterelnököt például ügyesen használta ki ezt a lehetőséget. "Jóval befolyásosabb országa súlyánál" - írta Tallberg. Felértékelhet egy országot, ha bizonyos ügyekben történelmi okokból nagyobb befolyása van, mint például a 10 milliós Belgiumnak Közép-Afrikában, vagy Görögországnak a Törökországgal kapcsolatos kérdésekben. Ha egy állam nagyon ambícionál egy-egy ügyet, az is súlyt adhat alkalmanként: a skandináv országok például befolyásosak a környezetvédelmi kérdésekben. 25 "Ha valakinek jobb ötlete van, először jelentkezik, kitartóbb, nagyobb a szája, akkor ugyanolyan eséllyel szólalhat meg az Európai Tanácsban, mint egy nagy ország" 26 - vélte Balázs Péter, aki szerint minden ország megállíthat számára kedvezőtlen döntéseket. "Minden országnak van zsarolási kapacitása, bár az sajnálatos, hogy az utóbbi időben bizalmatlan üzlettársakhoz kezdenek hasonlítani a tagországok, amelyek azt nézik, hogy mit vehetnek ki a közösből" - tette hozzá.27

24

Kégler Ádám, az MTA Politikai Tudományok Intézetének kutatója Swedish Institute for European Policy Studies (Svéd Európa-tanulmányok Intézete, SIEPS) 26 Balázs Péter Európai Bizottság volt tagja, a Közép-Európai Egyetem (CEU) professzora 27 Izsák Dániel 25

31

Következtetések levonása A nagy politikai, vagy gazdasági hatalommal rendelkező országokat a régi nagy birodalmakhoz hasonlíthatjuk, azonban sajnos arrogáns fellépésük, mások véleményének figyelmen kívül hagyása és öntömjénező, önző érdekek által vezérelt viselkedésük is a letűnt korok birodalmaiéhoz hasonlatos. Hova tart így a világ? Az arrogancia áthatja az egész világot, az óriási hatalommal és gazdasági potenciállal rendelkező mammut vállalatokat, Corporation-öket, és a világ vezető nagyhatalmainak politikáját is. Amennyiben van rá akár egy kiscsi esély is, hogy ezen változtassunk, mindenképpen tenni kell érte, a civilizáció nem repül, hanem zuhan, de a szikla olyan magas, hogy erre még nem jött rá…28

28

The Corporation

32

ARROGANCIA A HAZAI POLTIKAI ÉLETBEN, KORMÁNYZATI ARROGANCIA

„A fogalom alatt az a hivatalos magatartás és reakció-készség értendô, amely során a hivatalos kormány mintegy “megsértô-dik” az állampolgárokra, sértésnek veszi azok értetlenségét, üzenetei-nek vagy képzelt üzeneteinek hatástalanságát, saját sikertelenségét és az ellene elhangzó kritikákat nem a demokrácia szellemében a racionális és tényszerû érvelés terén kezeli, hanem érzelmi aspektusból, magyarázatok nélkül, aggresszív módon és arrogáns stílusban.”29

Arrogancia vagy „böszmeség”? A hatalmi gőg, arrogancia, a párbeszédre képtelenség nem csupán verbálisan van jelen az elmúlt pár évben. Azt már megszokhattuk, hogy Gyurcsány Ferenc bármilyen összejövetelen, egyeztetésen szemrebbenés nélkül, ha indulatba jön, bárkit országhatárokon kívülre kíván, aki tárgyalás címén nem fogadja el a kormány részéről előre meghozott döntéseket. Emlékezzünk csak, amikor 2005. decemberében arról értekezett, hogy a „magyar az istennek nem mozdul”, nem mobil, nem mennek külföldre a fiatalok. Tavaly a magas járulék és adóterhek miatt ellehetetlenült vállalkozókat küldte Szlovákiába, ha nem tetszenek a magyar adófeltételek. „El lehet menni” mondta, és hasonlókat ajánlott 2006. augusztusában Horn Gábor SZDSZ-es politikus azoknak, kiknek nem tetszik a főváros jelenlegi állapota. Egyébként nem tetszik. Depolitizált tömeg "Végighazudtuk az elmúlt másfél-két évet!" – vallotta be Gyurcsány Ferenc májusban. A miniszterelnök beismerte: pártja megfosztotta a polgárokat a valós döntési helyzettől. A választó úgy járult az urnához, hogy a büdzsé tényleges állapotával nem lehetett tisztában. Gyurcsány és

29

Dr. Komor Levente - Dr. Szeles Péter: A kormányzati kommunikáció diszkrét bája, avagy kormányzati arogancia és a parlamenti választások kommunikációs tapasztalatai

33

csapata nem gonoszságból tette mindezt. Az öszödi beszédből kiderül: a miniszterelnök őszintén meg van győződve arról, hogy az ország gondjai egyetlen lehetséges módon oldhatók meg, és az "egyetlen lehetségest" kizárólag ő, Gyurcsány Ferenc képes megtalálni és kivitelezni. Ha a kiskorúsított választó szembekerül a tényekkel, esetleg rossz döntést hoz, és nem arra bízza a kormányzást, aki az "egyetlen lehetséges" záloga. A technokrata politikában nincsenek morálisan telített céltételezések. A meghozott döntéseket nem holmi értékválasztás, hanem a "szükségszerűség" motiválja. A magyar technokrata tradíció a "szükségszerűség" alátámasztásához előszeretettel hivatkozik külföldi elvárásokra. A technokrata a politika egészét láttatja természetéből fakadóan hazugnak és amorálisnak: a morális szembesítések ettől fogva értelmüket veszítik, a depolitizált tömeg pedig beletörődik sorsába. Az őszödi felvételen Gyurcsányt nem is azért mardossa a lelkiismeret, mert átvágták a választókat, hanem mert: "Nem csináltunk semmit!" Arról azonban, hogy mit kéne tenni – Gyurcsány elmondása szerint – még a szakértők véleménye is megoszlik, márpedig a technokratatudatban a politikai dilemmák szakkérdésként vetődnek fel. Ha egy választásokon győztes politikus a választások után töredelmesen bevallja, hogy a kampányszövegekből egy szó sem igaz, nagyon sürgősen le kell lépnie a porondról. Az öszödi "vallomás" nem pusztán Gyurcsány Ferenc, hanem a parlamentáris demokrácia morális alapjait kezdte ki. A kormányfő ugyanis azt a jelzést küldte a választók felé, hogy voksaikkal nem konkrét politikai alternatívák megvalósítására adtak mandátumot. Ha Gyurcsány a történtek után a helyén maradhat, komolyan felvetődik: maradt-e még demokratikus norma, amelynek érvényességében bízhatunk? A zavargásokat a regnáló kormányfő mondatai idézték elő, és nem az "elmúlt tizenhat év" vagy a politikai ellenlábas hazugságai. Gyurcsánynak tehát azért is mennie kéne, mert személye tette az elmúlt napokban áthidalhatatlanná a politikai közösséget keresztülmetsző szakadékot. S pontosan e miatt fog a posztján maradni. Kölcsönös félelmek A botránykővé meredt szónoklatban Gyurcsány elénk tárja politikai krédóját. A miniszterelnök egyrészt "jobb országot" szeretne: a "jó" fogalmát azonban a fejlesztés– beruházás–versenyképesség "szentháromságára" redukálja. Azonkívül kimondja: "Nem kell beszarni Orbán Viktortól!" Helyben vagyunk. A 2004. augusztusi kormányváltás idején a szocialisták nem az ország sorsáról szóló politikai alternatívák között kotorásztak, hanem azt az egyszerű kérdést tették fel: Ki fogja legyőzni Orbán Viktort?

34

Ezért –és nem másért– emelték pajzsra Gyurcsány Ferencet. Egy politikai hagyományokat nélkülöző országban a technokrata politikának negatív mozgósítóerőre van szüksége. A nyugalom és biztonság hívószavai az ellenségképpel szemben nyernek új értelmet. Magyarország a kölcsönös félelmek fogságában vergődik. Gyurcsány provokálhatja a közvéleményt és arrogánsan vághatja milliók szemébe: hazudtunk! A történeti baloldal szimbólumait kisajátító szekértábor szemében mégis mitikus hős, mivel legyőzte Orbán Viktort. Azt az Orbánt, aki következmények nélkül száműzheti az alapvető demokratikus játékszabályokat pártja belső életéből és buzdíthatja "népi ellenállásra" talpasait. A történeti jobboldal szimbólumaiban tündöklő szekértábor előtt akkor is mitikus hősnek számít, aki – majd egyszer – leszámol a "kommunista főgonosszal". A két vezérelvű konglomerátum lassan, de biztosan beteljesíti egymás sztereotípiáit. Kedélyes kakofónia A szekértáborok delejes vonzereje az utóbbi időben irracionális mértékben szakította szét a politikai közösséget. Az álláspontok kommunikálhatatlanok. A kedélyes kakofóniában egyetlen mondat sem hallik a közszolgáltatásokról, társadalmi kohézióról, a kistelepülések pusztulásáról, részvételi demokráciáról, a mindannyiunkat fenyegető ökológiai krízisről. A politikai célképzetek – mindkét oldalon – az ellenfél távoltartására egyszerűsödtek le. Alighanem a teljes politikai elitnek el kell tűnnie a színről, mielőtt a mindennapos korrupció és képmutatás hínárjai magukkal rántják az országot. 30 Minden szélsőséges megnyilvánulása dacára a példátlan intenzitású utcai ellenállást épp az elithatalom őszödi lelepleződése váltotta ki. A népképviselettel nyíltan visszaélő és a választásokat bevallottan manipuláló politikai osztály arroganciája volt a kiváltó ok. Aztán a szintén példátlan rendőri erőszak vezetett az utcai erőszak eszkalációjához. Gyurcsány Ferenc hatalomkoncentrációja nem csupán személyes arrogancia, nem csupán a köztársaság alapelveit sértő egyszemélyi hatalom rendszerének kiépítését jelenti, hanem elsősorban a politikai

"elit"

egyre

nyíltabb

és

egyre

diktatorikusabb

hatalomkisajátításának

megnyilvánulása. Aki bedől a tömegmédia által gerjesztett gyurcsányorbánozó bal-jobb polgárháborúnak, az kész az általa épp gyűlölt zsarnokot saját pártvezérével felváltani, így az elit egész látszatdemokráciája, egész demoligarchikus rendszere tovább működhet. Egyszerű vezércserével. Aztán pár lépésben sakk és matt a népnek. Az elitpártok rendszerének

30

Schiffer András ügyvéd

35

diktatorikusságát egyébként szépen megmutatta az, hogy nemrég ellenjelölt nélkül és a kádári választásokat idéző többséggel újraválasztottak egy-egy "baloldali" és "jobboldali" pártvezért. Persze március 15-én az elit ellenzéki miniszterelnök-jelöltje (feltehetőleg éppen ellenzéki helyzetéből adódóan) stílusát tekintve sokkal forradalmibb beszédet mondott mint Gyurcsány Ferenc. Odáig ment, hogy kijelentette: ha a népszavazás után sem megy magától a kormány, akkor a nép elkergetheti, ahogy 48-ban. Ráadásul kifejezetten forradalmi stílusban az "új arisztokráciát", vagyis az elitet jelölte meg a demokratikus forradalom ellenségeként. Épp csak azt felejtette el hozzátenni, hogy ők, mint a politikai osztály részei és a képviselői költségtérítés kvázi törvény felett álló haszonélvezői szintén ehhez az "elithez" tartoznak. Nem beszélve az önkormányzati elit-posztokról, melyekhez szép számban jutottak az ellenzék képviselői, mintha csak valami kárpótlás járt volna nekik az általános választások elvesztése után. Vagyis ők is a probléma részei és a kialakult helyzeten, a "politikai elit" révén visszatérő úrbéri viszonyokon alapjában semmit sem változtatna, ha ők vennék át a hatalmat, ahogyan pártos vezérváltással sem lehet kikecmeregni a "demokratúrából". Csak ők ebben a felállásban populistább, nép-szerűbb szólamokkal és népnemzeti marketinggel képviselik az "elitet". Éppen ez a demoligarchia lényege: a képviselők nem a nép, hanem az elit érdekeit képviselik a pusztán névlegessé tett népképviseleti rendszerben. Ennek legitimációjához kell lefuttatni négyévenként a választási médiademót, hogy a váltógazdasággal fenn lehessen tartani a demokrácia látszatát, mégpedig úgy, hogy közben kizárólag az elit által vezetett pártok jelöltjei közül lehet választani, az elit tulajdonában levő tömegmédia kampánya alapján. Ki van ez találva. Ja és persze (elvben) bárki előtt nyitva áll a politikai karrier lehetősége, vagyis az, hogy ő is bekerüljön a politikai elitbe. Ennek módját és feltételeit részben ismerjük, a többit meg nem nehéz kitalálni. Az biztos, hogy mindenben engedelmes pártkatonaként kell kezdeni az efféle politikai karriert.31

31

Magyar Hírlap, 2006-09-28, Vélemény & vita rovat

36

VÁLSÁGKEZELÉS

Gyurcsány-botrány: hogyan kommunikáljuk a válságot? A válságkommunikációs filozófia alapja, hogy a szervezet beismeri: hibázott. Formailag ugyan vitatható, hogy egy tisztázatlan körülmények közt napvilágra került felvételben kell-e elismerni hazánk gazdasági gondjait, ennek ellenére a lépés szakértők szerint logikus volt. Az mfor.hu a Gyurcsány-botrány apropóján a nehéz helyzetekben célravezető kommunikációs stratégiát vizsgálta.

Ki kell állni, ha ég a ház (mfor.hu-montázs)

Ritka a válságkezelési forgatókönyv Az azonnali reakció és az őszinte, tartalmilag pontos tájékoztatás a két legfontosabb fegyver a válságkommunikáció során, állítja dr. Szűcs Ervin, a Weber Shandwick kommunikációs tanácsadó cég ügyvezető igazgatója. Nem volt törés a kommunikációban Az elhíresült Gyurcsány-beszéd vasárnapi nyilvánosságra hozatalában formailag ugyan lát kivetnivalót a vezető, a kommunikációban viszont nem érzékel törést. "Az még nyitott kérdés, mennyire rombolja a miniszterelnök imázsát a kommunikáció" 32

32

dr. Szűcs Ervin.

37

-vélekedett dr. Szűcs Ervin. A szakértő a gazdaság szereplőire nézve nem lát veszélyt. Így képzeletbeli cégünknek sem a jelenlegi helyzet miatt ajánlaná, hogy készítsen válságkezelési programot, hanem azért, hogy olyan helyzetekre is legyen felkészülve, amire nemigen lehet. Mi a válság? A válság fogalmának meghatározásában a megkérdezett szakértők nem értettek egyet. Míg a kommunikációs ügynökségek minden, az alapműködésre és az imázsra potenciálisan negatív hatást gyakorló eseményt idesoroltak, addig dr. Noszkay Erzsébet válság menedzsmenttel foglalkozó egyetemi docens szerint a szakirodalom a krízis fogalmát akkor használja, amennyiben természeti katasztrófák, terrortámadások által okozott problémáról van szó. Lakatos Zsófia szerint krízis és válság kommunikálása között már csak azért sem lehet különbséget tenni, mert mindkét szót az angol "crisis"-ból fordítják. Nálunk még ritka a válságkezelési forgatókönyv "A jó válságkezelési könyv olyan, mint amikor elmegy a világítás, de tudjuk, hol keressük a zseblámpát" 33 -élt érzékletes példával Lakatos Zsófia, a Capital Communications egyik igazgatója, aki szerint ennél jóval költségesebb mulatság, ha tüzet kell oltani. "Az már régen rossz, ha az ügynökségnek kell figyelmeztetnie az ügyfelet, hogy szükség van egy tervre. Krízis előbb vagy utóbb minden vállalat életében bekövetkezik" 34 -véli a szakember. Egyben mindkét ügynökség vezetője és dr. Noszkay Erzsébet, válságmenedzsmenttel foglalkozó egyetemi docens is egyetértett: a hazai szervezetek életében még ritka, hogy rendelkeznének válságkezelési forgatókönyvvel, amelynek egyébként csak egy szelete a kommunikáció. A docens szerint önerőből a válság már meg sem oldható, ahhoz elfogulatlan, külső megítélőre is szükség van. Igaz, a nagyobb hazai- és multinacionális vállalatok már próbálják felvértezni magukat ilyen tervvel. Az iparágak közül a dohány-, a gyógyszer-, valamint az élelmiszeripar eszmélt legkorábban, de ide sorolható az energiaszektor is. 33

34

Lakatos Zsófia, a Capital Communications egyik igazgatója Lakatos Zsófia, a Capital Communications egyik igazgatója

38

Készüljünk fel a legrosszabbra is, a forgatókönyv A válságstáb tagjai: első számú vezető, hr-, pr- és pénzügyi vezető, jogász, logisztikai vezető és az arc, akihez leginkább köthető a vállalat. A team kiegészülhet a kommunikációs ügynökséggel és egy külső szakértővel, utóbbi megerősítheti a kommunikáltakat. A forgatókönyvből kiderül például, hogy ki, mikor és kit kell, hogy felhívjon, illetve hol találkozzanak a szereplők. Az USA-ban sokszor túlélőcsomagot állítanak össze, amiben mobiltelefon, laptop és névjegykártya is helyet kap. Egyes cégek krízis esetén használatos irodát is fenntartanak. Dr. Szűcs Ervin jó és rossz példával egyaránt szolgált. Előrelátó volt például az a vállalat, amely már akkor megkereste az ügynökséget, amikor a madárinfluenza még el sem érte az ország határát. Nem mondható el viszont ugyanez arról az ügyfélről, amely azok után fordult az irodához, hogy a Gazdasági Versenyhivatal elmarasztaló határozatát kézhez kapta. Saját példa alapján véli úgy a vezető, hogy akkor is szerencsésebb a legrosszabbra készülni, ha uniós pénzből indít nagyobb volumenű beruházást egy vállalat. "Ilyen esetben politikai természetű válságtól lehet tartani" - tette hozzá a vezető. Új elemek kellenek a krízistervben Ugyancsak fontos kérdés, hogy mit tegyen egy vállalati vezető, ha több napos konferenciára indul külföldre üzleti partnereihez, ahol hazánk belpolitikai eseményei is szóba kerülhetnek. "Gazdasági szempontból csak a stabilitás releváns, így az az iránti elkötelezettséget kellene kommunikálni" 35 -véli dr. Szűcs Ervin. Mivel az elmúlt 16 évben a hét eleji zavargásokhoz hasonló jellegű, komoly nemzetközi visszhangot kiváltó eseményre nem került sor hazánkban, így a Capital Communications nem is épített be erre vonatkozó elemet krízisterveibe. A jövőben viszont mindenképpen számolna vele az ügynökség, főként olyan ügyfelek esetében, amelyek nemzetközi kapcsolatokkal is rendelkeznek.

35

Dr. Szűcs Ervin

39

Válságkommunikáció, tettekre van szükség A vállalati válsághelyzetek kezelésében egyre kevesebbet érnek a szavak, a hírnév helyreállításához tettekre és nem bocsánatkérésre van szükség - állapítja meg a Weber Shandwick kommunikációs tanácsadó ügynökség és a KRC Research kutatóintézet közös felmérése,

amelyet

négy

kontinens

11

országában

végeztek.

Magyarországon

válságkommunikációból már több cég is vizsgázott, például a fűszerpaprika-botrány idején az érintett cégek, vagy a bankautomaták meghibásodásakor az OTP. A cég hírnevének helyreállításához a nyilvános bocsánatkérés kevés - véli a megkérdezett nemzetközi nagyvállalatok vezetőinek 59 százaléka. A megkérdezettek 20 százaléka szerint érdemes inkább háttérbe vonulni a válság esetén. A négy kontinens 11 országában végzett kutatáshoz 950 vállalati döntéshozót kérdeztek meg. Magyarország nem vett részt az adatfelvételben. A megkérdezettek 76 százaléka szerint a legjobb módszer a hírnév helyreállításához az, ha a vállalat bejelenti, hogy milyen konkrét lépéseket tervez a probléma megoldására. Ugyanilyen fontos, hogy a cég kialakítson egy válság-előrejelző rendszert és olyan folyamatokat építsen be a működésébe, amelyek bizonyítják, hogy a vállalat elkötelezett a társadalmi felelősségvállalás mellett. „Ugyan a bocsánatkérés fontos eleme a felelősség felvállalásának, de a vezetőségnek krízis esetén arról is meg kell győznie az érintetteket, hogy a cég képes a probléma rövid és hosszú távú kezelésére” 36 -nyilatkozta a kutatás vezetője, Leslie Gaines-Ross, a Weber Shandwick vállalati hírnévvel foglalkozó vezető szakértője. A kedvezőtlen médiavisszhang fékezésében olyan stratégiák is segíthetnek, mint a jogi szakértővel való egyeztetés a válság nyilvános kommentálása előtt, rendszeres jelentés közzététele a probléma megoldására tett erőfeszítések eredményeiről, illetve a történtek minél gyorsabb nyilvánosságra hozatala. A megkérdezettek szerint ugyanis ezek a lépések azt bizonyítják, hogy a vállalat átláthatóan viselkedik és kezdeményező szerepet vállal a válság kezelésében. Szűcs Ervin, a Weber Shandwick budapesti irodájának vezetője szerint az itthoni vállalatokra még inkább jellemző a reaktív és szégyenlős hozzáállás a válságok kezelésekor.

36

Leslie Gaines-Ross, a Weber Shandwick vállalati hírnévvel foglalkozó vezető szakértője

40

„Kevés magyarországi vállalat gondolkozik a hatékony válság-megelőzési rendszerek alkalmazásán, így egy krízis bekövetkeztekor sokszor kapkodnak, ami gyakran a válság eszkalálódásához vezet” 37 -mondta Szűcs Ervin. Az irodavezető szerint ilyen helyzetben a magyar vállalatvezetők nagyobb arányban próbálnak háttérben maradni, mint a felmérésben résztvevő külföldi társaik. Ezt a háttérben maradást bizonyította a fűszerpaprika-botrány, amikor kiderült, hogy mérgező anyag, aflatoxin került a magyar gyártók termékébe. A témával foglalkozott a Kreatív 2004. decemberi számában egy összeállítás, amelyből kiderült, hogy a botrány első vétkesei, a kalocsai, szegedi és sükösdi paprikafeldolgozó cégek nem készültek fel válságkommunikációra, a sajtónak hol nyilatkoztak, hol nem, majd bejelentették: senkinek nem mondanak semmit. Egy másik gyártó, az Univer Product válasza a botrány kapcsán kialakult hitelvesztésre az volt, hogy olyan reklámfilmet készített, amelyben biztosították fogyasztóikat arról, hogy az általuk forgalmazott termékek kiváló minőségűek és kizárólag friss magyar fűszerpaprikából készülnek, így eleve nem tartalmazhatják a csak trópusi körülmények között kialakuló gombát, az aflatoxint. Az OTP Bank nyáron kényszerült válságkommunikációs lépésre, amikor bankautomatái országszerte meghibásodtak. A bejelentések kétféle hibáról érkeztek: az automata vagy azt írta ki, hogy nincs kapcsolat a rendszerben, vagy végrehajtotta a pénzkivételhez szükséges tranzakciót, de pénzt nem adott ki, az egyenlegen pedig szerepelt a levont összeg. A kommunikációs osztálytól azt az információt kaptuk, hogy a technikai hiba észlelése után a hitelintézet szóban tájékoztatta a Magyar Távirati Irodát, az információt pedig más elektronikus, írott és online média is közölte.

Az

OTP

Banknak

egyébként

többféle

válságmegelőző

és

válságkezelő

kommunikációs stratégiája van, amely a célcsoportok sajátosságainak figyelembevételével készült. A nemzetközi felmérés arra is kitért, hogy kell-e foglalkozni a webes felhasználók kritikájával. Erre csupán a nemzetközi vállalatvezetők 39 százaléka válaszolt igennel, vagyis a nagy többség szerint a vállalati hírnév helyreállítása nem a bloggerek kritikáinak megválaszolásával kezdődik, hanem azzal, hogy megértsék, mi volt a probléma gyökere és csak azt követően korrigálják az online kifogásokat. „A vállalatvezetők egyébként azért nem tartják annyira fontosnak a blogokban megfogalmazott kritikák megválaszolását, mert a megkérdezett cégek csak kis része figyel a hírnevet sértő internetes megjelenésre” 38 37

Szűcs Ervin

41

-állapította meg Leslie Gaines-Ross. Magyarországon a Justice Securyti figyel a webes kritikára - derült ki az Index Tékozló Homár rovatából, ugyanis a cég ügyvezető igazgatója egy panaszos blogbejegyzés nyomán intézkedett és erről bocsánatkérés mellett számolt be az internetes oldalon. A blogger panasza az egyik Lidl áruházban vagyonvédelmi feladatokat ellátó cégre, vagyis a Justice Securityre vonatkozott. A szolgálat ügyvezető igazgatója a vásárlói panasz minden részletét megvizsgálta, amelynek nyomán például a cég két alkalmazottjának munkaviszonyát megszüntette. Andy Polansky, a Weber Shandwick elnöke a kutatás kapcsán azt mondta, hogy ajánlatos már előzetesen kidolgozni a hírnév helyreállításának lehetséges stratégiáit, ugyanis minden 10 vállalati vezető közül 9 úgy gondolja, hogy a vállalati hitelvesztés egyre fenyegetőbb veszélyforrás. 39

38 39

Leslie Gaines-Ross, a Weber Shandwick vállalati hírnévvel foglalkozó vezető szakértője Weber Shandwick kommunikációs tanácsadó ügynökség és a KRC Research kutatóintézet közös felmérése

42

A SZERVEZETI ARROGANCIA HATÁSA A HÍRNÉVRE ÉS A VÁLLALATI ARCULATRA, A CSR

A hírnév és az arrogancia “20 év kell egy hírnév felépítéséhez, és 5 perc a lerombolásához” 40 Miért fontos a hírnév? Maga a public relations is a hírnévről szól, a hírnevet gondozza, a hírnévvel nyer meg vagy veszít el támogatókat, illetve ellenségeket. Ha egy vállalatnak rossz a hírneve, nyugodtan mondhatjuk, hogy a pr-es rosszul dolgozik. “Vagyonunkat az emberek, a tőkénk és a hírnevünk képezik. E három közül a hírnevet lehet a legnehezebben helyreállítani, ha egyszer elveszett.” 41 Lehet-e egy arrogáns szervezetnek jó hírneve? A válasz adja magát! Amikor egy szervezet arrogánssá válik, azzal egyben jó hírnevét is elveszíti, amit esetenként hosszú évek, évtizedek alatt sikerült felépítenie. Továbbmegyek: ha egy szervezet az arroganciájából fakadóan olyan hibát követ el, mely később kiderül, -ahogy az ENRON esetében történt- olyan végzetes sérülést szenved a vállalati hírnév, melyet még a legjobb pr szakember is nehezen tud helyrehozni. De miért fontos ez? Miért baj, ha nincs jó híre egy vállalatnak? A Véleménykutató Intézet több évig tartó kutatásának az eredménye, hogy a jó hírnév igen pozitív hatással van a termékeladásra, illetve hosszú távon jelentős szerepe van a részvények/értékpapírok teljesítményében is. “Az üzleti életben mindinkább evidencia, hogy a szervezetk hírneve/elismertsége a legértékesebb vagyontárgy.” 42

40

Warren Buffett Goldman Sachs 42 Dr. Szeles Péter 41

43

A CEO hírnév perspektívái 96%

-hiszi, hogy a hírnév fontos a vállalatuk számára

77%

-hiszi, hogy a pozitív hírnév segít eladni a termékeket és szolgáltatásokat

61%

-hiszi, hogy a pozitív hírnév vonzóvá teszi a vállalatot az alkalmazottak felé

53%

-hiszi, hogy a pozitív hírnév növeli a hitelességet válságok idején43

A jó hírnév elősegíti a kormányzati támogatások, befektetők megnyerését, gyorsabb konszolidációt egy esetleges válság után. Az alkalmazottak és a fogyasztók lojalitása is a jó hírnéven múlik, hiszen ki lenne lojális egy korrupt, rossz hírnevű céggel? Segít a versenytársak megfékezésében, nem szívesen tesznek próbára egy “kikezdhetetlen” ellenfelet. Egy vállalat hírneve tehát sok tényezőből tevődik össze, és fontos szerepet kap benne az, hogy a szervezet milyen képet fest magáról a külvilágnak, milyen vállalati kultúrát közvetít, a pr alapját képezi. Egy profitorientált cég nem engedheti meg magának, hogy arrogáns, “felsőbbrendű”, vagy kétes hírű legyen. Azért nagyon kényes kérdés egy cég hírneve, mert sokkal könnyebb a jó hírnevet elveszteni, mint a jót megszerezni. Ez bizalmi kérdés. Sokkal nehezebb a fogyasztók bizalmát elnyerni, mint elveszíteni azt. Sajnos a média is sokkal jobban figyel a botrányra, a negatív hírverésre, mint a pozitív dolgokra, és ezáltal a közvéleményt is sokkal jobban befolyásolja. “Amíg az igazság felhúzza a csizmáját, a hazugság bejárja a világot!”44 A hírnév egyik legfontosabb összetevője, melyet a cég maga alakít ki, és melyből mind az alkalmazottak, mind a fogyasztók a legtöbbet tudják leszűrni az adott szervezetről, az a vállalati arculat, a vállalati kultúra. A vállalati arculat/kultúra és az arrogancia A vállalati image a kép, melyet egy vállalat magáról sugallni akar, az arculat pedig a kép, amely kialakul róla. A vállalati image lehet nagyon szép és jól megtervezett, de ha a szervezet tetteivel, viselkedésével mást sugall, nem az image-nak megfelelően viselkedik, pont az ellenkezőjét éri el mint amit szeretett volna. A pr-es akkor dolgozik jól, ha az image és az arculat olyan mint a pecsét és annak lenyomata. 43 44

CEO Magazine/Hill & Knowlton Poll, 1999. Winston Churchill

44

A vállalati arculat, a hírnévhez hasonlóan jelentős piacbefolyásoló tényező. Ha szervezet arrogáns, nemcsak a hírneve lesz rossz, de a vállalati arculat is sérülést szenved. CSR A

nemzetközi

nagyvállalatok

botrányaira az utóbbi időben nem csak a befektetők reagáltak érzékenyen, hanem az

érintettek

különböző

csoportjai

egészen az alkalmazottaktól, a helyi közösségektől

az

fogyasztókig.

Sokan

például vállalati

munkájukat,

ellátókig

és

a

vesztették

el

nyugdíjukat

a

visszaélések

közvetlen

következményeként. Az Enron bukása vízválasztó eseménynek számít abban a tekintetben, hogy a köztudat azóta nagyobb figyelmet szentel a vállalatok etikus és feddhetetlen viselkedésére. Az incidens után erős igény született arra nézve, hogy az üzleti vezetők a befektetőik érdekei mellett az többi érintett csoportra is tekintettel legyenek. Az Enron után a világot már nem csak az érdekli, hogy milyen nyereséget termel egy vállalkozás, hanem azt is, hogy hogyan éri el azt. Az eset óta megjelent új törvények, szabályozások és irányelvek azt célozzák, hogy a vállalatvezetők legyenek elszámoltathatók az érintettek előtt, ami a CSR (corporate social responsibility), azaz a vállalati szintű társadalmi felelősségvállalás alapelve lett. A CSR filozófiája leginkább az Egyesült Államokban és a nyugat-európai országokban nyert teret. Ezekben a gazdaságokban már jóval az Enron előtt, az 1990-es évek elején megjelent az az elvárás, hogy az üzleti szereplők tanúsítsanak felelősségteljes viselkedést. A nyomás a környezetvédelmi, vallási és fogyasztói csoportok mellett egyre érezhetőbben olyan intézményes befektetőktől is jött, akik észrevették, hogy komolyan veszélyezteti a befektetésüket, ha az üzleti partner nem tudja kezelni a társadalmi és környezeti és kockázatokat. A CSR a kelet- és közép-európai térség azon részeinek tarthat számot leginkább az érdeklődésére, amelyek májustól EU-tagok lesznek és meg akarnak nyílni a külföldi tőkebefektetések előtt. Ehhez elkerülhetetlen, hogy társadalmi felelősségvállalás iránti elkötelezettség ezekben az országokban is lényeges részévé váljon a vállalatirányításnak.

45

Következtetések levonása Kezdetben a környezeti és társadalmi kockázatok iránt az olaj-, a gáz- és egyéb kitermelő cégek voltak a legérzékenyebbek. Ma igen széles a köre azoknak az iparágaknak és vállalttípusoknak, amelyek felismerték, hogy a vállalti hírnév a legfontosabb értékhordozó. A CSR mára a nagyvállalatok mellett a KKV-k körében is elterjedt. Irónikus módon sok kisvállalkozás gyakran ösztönösen megérzi, hogy az alkalmazottak, vásárlók, beszállítók, helyi közösségek bizalmának megnyerése fontos lépés és ezt már a kezdetekkor beépítik működésükbe. Ahogy a vállalatok mérete nő, jellemző, hogy a vezetőség egyre kevésbé van direkt kapcsolatban az érintett rétegekkel és ezek az egyszerű alapelvek sajnálatos módon gyakran elfelejtődnek. Mindent összevetve tehát úgy gondolom, hogy egy nagy cégnek, vagy vállalatnak különös figyelmet kell fordítania a hírnevére, hiszen „zsebre megy”, és mindezt a legegyszerűbben egy kíválló vállalati image-al, jó vállalati arculattal és kultúrával tudja elérni, -melynek nem csupán elméleti síkon, de a

gyakorlatban is működnie kell- elengedhetetlen az etikus

viselkedés és kerülendő az arrogancia!

46

SZERVEZETI ARROGANCIA AZ ÜGYFÉLKEZELÉSBEN

Miért fontos a jó ügyfélkezelés? Minden cég valamilyen terméket kínál. Ha sokat elad a termékből, sok profitot termel, ha nem, akkor tönkremegy. Kik azok akik ezeket a termékeket, szolgáltatásokat megvásárolják? Az ügyfelek! Ha egy ügyfél azt érzi, hogy az adott szervezet nem foglalkozik vele, nem kíváncsi az igényeire, esetleg nem úgy bánik vele ahogy Ő szeretné, nem fogja megvenni a terméket. Biztos? Nem! Csak abban az esetben nem fogja megvenni, ha azt máshol is meg tudja venni. Ha csak ott tudja megszerezni azt amire szüksége van, kénytelen „lenyelni a békát” és „jó pofát” vágni. Én ebben látom az arrogáns szervezetek eredetét. A monopol helyzetben lévő szervezetek, illetve azok, melyek régen monopol helyzetben voltak, megszokták azt, hogy az ügyfelek máshol nem vehetik igénybe azt a szolgáltatást, azt a terméket amit kínálnak, csak náluk. Rá vannak kényszerítve, hogy újra és újra hozzájuk jöjjenek vissza. Ezeknek a szervezeteknek így alakult ki hosszú idő alatt a vállalati kultúrája, a belső és külső kommunikációja, és meg vannak róla győződve, hogy ez így jó, annak ellenére, hogy ez a monpol helyzet időközben vagy megszűnt, vagy hamarosan meg fog szűnni. Szerintem ezeknek a szervezeteknek az ideje lejárt és csak idő kérdése, hogy meddig képesek fennmaradni ezzel a hozzáállással. Amennyiben nem képesek változtatni, a saját sírjukat ássák arroganciájukkal. Soroljuk csak fel milyen szervezetekről van szó! Okmányirodák, Posta, OTP, Matáv, BKV, parkolótársaságok… Ezek a szervezetek megszokhatták monopol helyzetüket, ezért alakult ki „sajátos” vállalati kultúrájuk, illetve ügyfélkezelésük. Az OTP példáját már említettem a bevezetőben: az idős hölgy és a szakzsargonnal teli „nyomógombos

kütyük”.

Az

Okmányirodák

„szívélyes”

ügyfélkezelését

felesleges

ecsetelnem, de talán még ehhez képest is kirívóan arrogáns és felháborító az audio mellékletben

szereplő

Népességnyilvántartó

telefonos

ügyfélszolgálati

munkatárs

ügyfélkezelése. Érdemes meghallgatni. Már a legelején amikor felveszi a telefont: „Tessék népesség”, igen ez volt a bemutatkozás! Majd amikor egy fialalember udvarias hangnemben a nyitva tartás felől érdeklődik, a beszélgetés így folytatódik: „-Mikor? Ma vagy egyáltalán? -Úgy általában. Fel kellene írnom! 47

-Mondom! Hétfő, tizenáomaminc… -Mégegyszer. -HÉTFŐ! Mándéj! Tizenáomhaminc! Vagy fél kettő-tól tizennyolcig. Szerdán.. -És kedden? -Népességen nincsen! Szerda nyolc tizenöt, tizenhét nullanulla. -Csütörtök? -Csütörtökön nincs! Ördögöd van! -Honnan kellett volna kitalálnom, hogy csütörtökön nincsen? -Me kedden nem vót! -Ez evidens? -Hát nemtom, találd ki! -Én normálisan kérdeztem, mi ez az útszéli stílus? -Büdös paraszt vagyok tudod? -Én normálisan kérdeztem… -ÉÉÉs? -Ez egy hivatal, van egy hangnem…nem? -Persze, hogyne, mint a fizetés! Bazdmeg!” Gondolhatnánk, hogy elszigetelt esetről van szó de sajnos nem. A közigazgatásban és az állami cégeknél az ügyfélkezelés minősíthetetlen szintre süllyedt. Ezek a szervezetek nem a kereskedelmi szektorban látják el feladataikat, nincsenek profithoz kötve, általában az alkalmazottakat a kirúgás veszélye sem nagyon fenyegeti. Mindez persze nem mentség, hiszen lehet kultúrált emberek módjára, segítőkészen viselkedni akkor is ha nincs rákényszerítve az ember. Az audio mellékletekben található még jónéhány hangfelvétel, amelyeket pozitív példaként szeretnék felhozni. Ezeken a felvételeken az ügyfelek viselkednek minősíthetetlenül, mégis a kezelőknek meg kell őrizniük a nyugalmukat, udvariasan kell kezelni őket.

Ez nagyon nehéz feladat, de úgy gondolom mindenképp

alapkövetelmény egy ilyen feladatot ellátó munkatárs esetében. A mellékletek között megtalálható az „elhíresült” „hanyas vagy Te disznó” felvétel is, melyen a kezelő eleinte képes kontrollálni önmagát és udvariasan kezelni az ügyfelet, ám a végén elveszti a fejét és lesüllyed az ő szintjére. Tudomásom szerint el is bocsájtották a munkatársat. A Magyar Posta Zrt. szintén egy monopol helyzetben lévő szervezet volt nagyon hosszú ideig, ez a helyzet még most is tart, de már nem sokáig. Láthattunk próbálkozásokat arra nézve, hogy a régi „félkatonai” rendszert megváltoztassák, de sajnos ez nem sikerült maradéktalanul. Nézzük meg egy átlagos ügyfél szemszögéből: Bemegy az ember a postára, valahol kilóméteres sorok, valahol -az OTP-ből ismerős- kissé komplikált nyomógombos rendszer fogadja. A hosszú várakozás után egy olyan ablakhoz kerülünk, melynél ahhoz, hogy tudjunk beszélni a kezelővel, -aki mellesleg ülve fogad, míg én állok végig- le kell görnyedni egy ablakhoz és ilyen kicsavart testhelyzetben

kell kommunikálnunk. Ha a megfelelő

ablakhoz álltunk és ez sikerült, akkor megkínálnak minket fényképes bélyeggel, biztosítással, 48

sorsjeggyel, és húsvéti tojással. Ez egy dolog. Egy másik dolog, hogy ha esetleg nem pont csekkbefizetéssel vagy levélfeladással kapcsolatos ügyben járunk, hanem szeretnénk igénybe venni a posta „bonyolultabb” szolgáltatásait, mint például a Western Union pénzküldés –mely mellesleg kitűnő termék lenne- vagy ne adj Isten banki ügyintézést –mert ugye a posta „kezeli, nem bonyolítja pénzügyeit”- tízből kilenc esetben a Western Union miatt egy másik ablakhoz irányítanak, a banki ügyintézés miatt pedig vagy hosszas telefonálgatás kezdődik, vagy egyszerűen átküldenek az ERSTE bankba. Mivel a postás számlákat az ERSTE nem tudja kezelni, az lesz a vége, hogy visszaküldenek a postára, ahol az egész ügyfélkezelési vesszőfutás újra kezdődik. A Magyar Postának rengeteg hiányossága van, és ha nem ismeri fel, illetve nem orvosolja ezeket, el fogja veszíteni az ügyfeleit amint a monopol helyzet megszűnik. Ellenpéldának szeretném felhozni az ERSTE bankot. Az ERSTE a Postabank felvásárlásával szerezte meg a második legnagyobb lakosssági bank helyét Magyarországon. Legfőbb célja a profit, vállalati arculatát főleg az anyavállalattól importálta. Átlagos ügyfelünk ugyanúgy besétál mint a postára. Optimális esetben egy mosolygó tanácsadó fogadja, köszön neki, bemutatkozik és megkérdezi miben segíthet. Ha nincs szabad tanácsadó, helyet tud foglalni és kényelmesen kivárni a sorát. A tanácsadó leülteti és megkérdezi milyen ügyben jött. Az ügyfél és a tanácsadó átlósan szemben ülnek egymással egy szintben, egyenlő félként. A tanácsadó megoldja a problémát, vagy odavezeti egy olyan kollégához, aki tud neki segíteni. Elfogult vagyok, hiszen az ERSTE-nél dolgozom, biztos nem minden fiókban ilyen a közeg, és biztos vannak itt is arrogáns tanácsadók, azonban az ERSTE-nél nem az okoz meglepetést ha valaki segítőkész, hanem az, ha nem. Az ERSTE vállalati kultúrája azt közvetíti, hogy az ügyfél az első, hiszen ebből él a bank és ebből él a tanácsadó is. Az ügyfélnek mindig igaza van, de legalábbis meghallgatjuk és segíteni próbálunk neki, megpróbáljuk megoldani a problémáját. Ha bejön hozzánk valaki és látom, hogy postás számlája van, nem küldöm át egyből a szemben lévő postára, hogy Ők majd segítenek. Megpróbálok megoldást találni, és csak ha tényleg nem tudok segíteni, akkor küldöm el. Egy-egy SWOT analízissel összehasonlítottam a Magyar Posta És az ERSTE bank főleg ügyfélkezelésre vonatkozó paramétereit:

49

SWOT analízis Magyar Posta Zrt. Erősségek:

Gyengeségek:

-ügyfelek bizalma

-rugalmatlan szervezet

-szervezet múltja

-arrogáns vállalati kultúra és ügyfélkezelés

-postahelyek nagy száma

-szervezeten belüli kommunikáció hiánya

-monopol helyzet

-elavult módszerek alkalmazása

Lehetőségek:

Veszélyek:

-vállalti arculat megváltoztatása

-monopol heylzet elvesztése után piacvesztés,

-tréningek a hatékonyabb ügyfélkezelés

ügyfelek elpártolása

érdekében

-negatív hírnév fokozódása

-pr tanácsadó cég megbízása SWOT analízis ERSTE Bank Nyrt. Erősségek:

Gyengeségek:

-ügyfelek bizalma

- lassú termékfejlesztés

-nagy fiókszám

-ügyfelek nagy száma miatt kevés idő jut egy-

-magas szintű ügyfélkezelés

egy ügyfélre

-színvonalas tréningek Lehetőségek:

Veszélyek:

-színvonalasabb marketing

- nagy konkurencia

-tudatosabb vállalati kultúra

Következtetések levonása Úgy gondolom, hogy egy szervezetet az jellemez a leginkább, ahogyan az ügyfeleivel bánik. Ha arrogáns az ügyfeleivel, nem törődik az érdekeikkel, az a szervezet egészét minősíti, és előbb vagy utóbb el is fogja veszíteni a vevőit, hiszen biztos, hogy fog jönni egy jobb, hatékonyabb, és a 21. század kihívásainak megfelelő szervezet, mely kielégíti ugyan azokat az igényeket. A Magyar Postának és a többi „régi” állami cégnek össze kell kapnia magát és átalakítani az egész szervezetük szemléletmódját, szembenézni azzal, hogy már nem egyedüliek a piacon, és, hogy Ők vannak az ügyfelekért, nem pedig fordítva!

50

A SZERVEZETI ARROGANCIA FILMES SZEMSZÖGBŐL

The Corporation „Lehengerlő, izgalmas, már-már lázadásra bujtó vádbeszéd korunk talán legbefolyásosabb intézménye ellen.”45 Az ünnepelt politikai dokumentumfilmes, rendező és producer Mark Achbar 1993-ban alkotta meg első ismert, díjnyertes filmjét, „Véleményipar: Noam Chomsky és a média” címmel, és azóta már ötvennél is több film, videó, könyv került ki műhelyéből. Legutóbbi, The Corporation, melyet Joris Ivens-díjra is jelöltek (magyar címe még nincs), ismét Jennifer Abbot rendezővel, szerkesztővel és esztétával fogott

össze.

Új

filmjük

a

British

Colimbia

University

jogászprofesszorának, Joel Bakan hasonló című könyvének nyomán készült, és a modern globális kapitalizmusnak, valamint a mögöttük álló óriásvállalatoknak adja éles kritikáját. A "The Corporation" dokumentumfilm, mely egyrészt a nagy részvénytársaságok különös történetét, belső működését, a környezetre és a társadalomra gyakorolt ellentmondásos hatásait mutatja be kritikus szemmel, másrészt lehetséges jövőjüket veszi számba. Arra tettek kísérletet, hogy a maga meztelen valóságában vizsgálják meg az óriásvállalatok működését és értékrendjét.

Az

így

kapott

diagnózis

meglehetősen

ijesztő: a

nagy

társaságok

személyiségvonásaikat tekintve arrogánsak, erkölcstelenek, egocentrikusak, érzéketlenek, csalárdak; – vagyis egy pszichopata beteg tüneteit mutatják. De miféle személy a részvénytársaság? Tüzetes vizsgálódás után a The Corporation nyugtalanító diagnózist állít fel: az állami konrolltól mentes piacgazdaság intézményi megtestesülésére – a részvénytársaságra, mint gazdasági formára – pontosan ráillik egy pszichopata beteg kórképe.

45

Variety

51

A nagyszabású és komplex dokumentumfilm forgatása hat évig tartott, a riportok mellett felhasználtak hozzá tévés reklámszemelvényeket, másodvonalbeli mozifilmekből való jeleneteket, és vállalati propagandafilmeket is. Az eredmény egy témáját tekintve váratlanul érdekes és szellemes, de az igényességből és korrektségből nem alkudó dokumentumfilm, melynek konklúziója: a nagy társaságok az üzleti világban betöltött helyének és szerepének kérdése kemény dió, amit azért muszáj lesz valahogy feltörni. „NÉGY CSILLAG: káprázatos! Ezután muszáj lesz újragondolnunk Orwell és Huxley jóslatait!”46 A "The Corporation" lebilincselő esettanulmányokon és őszinte vallomásokon keresztül tárja a néző elé a kirakatok mögötti feszültségeket, a társaságokon belül és az ellenük vívott harcban kibontakozó drámai fejleményeket. Ez a hiánypótló film a világkereskedelem legújabb jelenségeit elemezve felteszi a meglehetősen aggasztó kérdést: Milyen következményekkel jár az emberekre, a környezetre, a demokráciára és Földünk jövőjére nézve, ha mérhetetlen hatalmat adunk egy olyan intézménynek, melynek legfőbb törekvése, hogy a részvényesek vagyonát növelje, és nem tartja feladatának, hogy erkölcsi szempontokkal is foglalkozzon? Van olyan módszer, mellyel a könyörtelen profithajszolási kényszere gyógyítható, vagy csak az erős korlátozó intézkedésekben bízhatunk? Az alkotók testközelből követik végig az eseményeket a leghangosabb globalizációellenes tüntetések időszakától az Enron Társaság bukásával kezdődött nagyvállalati csődökig. A hatalmas és összetett témakört ezzel nemcsak követhetővé teszik a néző számára, de egyben a lebilincselő és izgalmas kalandba is bevonják. Első rész: A kereskedelmi kórbonctan A jog „személyként” kezeli a társaságokat. De miféle személy egy részvénytársaság? Akárcsak az emberek, a társaságok is összetett „személyiséggel”, személyiségvonásokkal rendelkeznek. Tisztán önző vonásokból összeálló személyiségükkel a társaságok száz év alatt világhatalomra tettek szert, és ezt egyedül minden más szempontra vak profitéhségüknek köszönhetik. Négy esettanulmány mutatja be a vállalati túlkapások világából, hogyan veszélyeztetik a társaságok a munkásaik egészségét, a vásárlóik egészséget (rákos 46

Star Tribune

52

megbetegedések), az állatokat (rBGH szintetikus hormon) és a bioszférát. A tüzetes vizsgálódás végén a "The Corporation" nyugtalanító diagnózist állít fel: az állami szabályozástól,

kontrolltól

mentes

kapitalizmus

intézményi

megtestesülésére

–

a

részvénytársaságra, mint gazdasági formára – pontosan ráillik egy pszichopata beteg kórképe. Vajon magát az intézményt, vagy a benne dolgozó embereket terheli a felelősség? És egyáltalán, milyen erkölcsi világkép jellemző a társasági vezetőkre? Második rész: Földgömb Rt. A pótolhatatlannak, törékenynek, szentnek vagy egyszerűen csak fontosnak tartott értékeinket egykor szabályok és áthághatatlan határok óvták. Mindez talán az 1600-as években kezdett megváltozni, mikor az angliai bekerítési mozgalom idején kerítéssel rekesztették le, és így magántulajdonná minősítették át a közhasználatú legelőket. Aztán jött az óceánok, majd a légtér lekerítése. Végül ma már minden egyes molekula szabad préda a Földön; egész városokat birtokolnak a társaságok, szabadalmat jegyeztetnek be növényekre, állatokra, a DNS-ünkre, sőt még a „Happy Birthday” dalra is. Ha minden az övék lesz, ki fog kiállni a közjó érdekében? És lesz hova kiálljon? Az óriásvállalatok milliárdokat áldoznak a közvélemény formálására. Naponta tucatnyiszor halljuk a szlogenjeiket. „Rá tudjuk venni a vevőket, hogy akarják, és hogy meg is vásároljáka termékeinket. Jó játék.” – mondja egy vállalatigazgató. Ma már a hároméves gyerekeket szemelik ki új célpont gyanánt. A reklámipar „nyaggatási faktor” tanulmánya sokkolta a gyermekpszichológusokat, mikor szembesültek azzal, hogy a gyerekek „nyaggatásán” keresztül milyen erős közvetett hatást lehet gyakorolni a felnőttekre. Még a világkatasztrófák is jövedelmezőek lehetnek. Mikor szeptember 11- én az Ikertornyok összedőltek, az aranyban utazó brókerek megduplázták ügyfeleik pénzét. Amikor pedig Szaddam Husszein 1991-ben lerohanta Kuvaitot, ujjongva tapsoltak az árutőzsde-ügynökök, mivel az olaj ára az egekbe szökött. Harmadik rész: A jövőbe nézve A demokrácia az óriásvállalatok számára nem érték, még csak nem is szép, nagy szó, hanem gyanús és veszélyes valami. A részvénytársaságok gyakran megpróbáltak leszámolni vele, ha az a profitszerzés útjában állt. 1934-ben, amikor Roosevelt elnök a részvénytársaságok szabályozását készült megerősíteni, üzletemberek támogatásával katonai puccsot készítettek elő a Fehér Házban. Hála egy becsületes embernek, a puccskísérlet megbukott. A társaságok a demokrácia hiányát is kihasználják: az utóbbi megrázó példája az IBM és a náci Németország 53

„szívélyes” és mindkét fél számára gazdagon gyümölcsöző kapcsolata. Az óriásvállalatok egyre gyakrabban kénytelenek vereséget szenvedni. Az engedélyvisszavonási mozgalom felébe kerekedett az olajóriás Unocalnak, a „sweatshop” (munkavédelmi) aktivisták kiharcolták a munkajogi szabályok megváltoztatását, a „magvédők” megtorpedózzák a társaságok szabadalmait; és a bolíviai emberek, ha véres áldozatok árán is, de megakadályozták, hogy a Bechtel társaság privatizálja vízkészleteiket. Vajon visszanyerik az emberek a hatalmat az óriáscégektől, vajon visszaszerzik a jogosítványokat életük rendezésére az igazgatótanácsoktól? Óvatos optimizmussal csak annyit mondhatunk: legfőbb ideje alaposan újragondolnunk korunk legnagyobb hatalmú intézményéhez fűződő viszonyunkat. Az Enron botrány Az Enron cég tündöklésének és bukásának igaz története az egyik dolgozó, Brian Cruver szemszögéből elevenedik meg, aki 2001 elején kezdett el a cégnél dolgozni, és végig nyomon követte az óriásvállalat hatalmas bukását. A század egyik legnagyobb botrányának története mélyrehatóan mutatja be az ismert és kevésbé köztudott tényeket. Brian Dennehy látható az Enron egyik igazgatójának szerepében, aki Cruver apjának régi, jó barátja volt, és akit Cruver gyerekkora óta ismert és példaképének tekintett. Bár Cruvert zavarja, hogy nem is igazán ismeri azt a terméket, melyet értékesítenie kell majd, figyelmét elterelik az ilyen "apróságokról" a vállalat jól csengő szlogenjei, melyekkel dolgozóikat lelkesítik. Miután belejön munkájába és sikerül kivívnia kollégái elismerését, Cruver hamar a csapat tagjává válik, ütött-kopott autóját egy BMW-re cseréli. A szolid, meghitt esküvő helyét, melyet menyasszonyával terveztek, pedig hamarosan egy nagyszabású, gazdag lakodalomról szóló álmok váltják fel. A vég kezdete akkor jön el, amikor a sajtóban megszellőztetnek néhány hírt hiányzó könyvelésekről és nem tiszta átutalásokról. Amint a tőzsdei árak is esni kezdenek, az Enron elnökének megnyugtató beszéde egy darabig lecsillapítja a cégen belüli aggodalmaskodókat. Nem telik azonban sok időbe, hogy Cruver rádöbbenjen, valójában mi történik - aki a színfalak mögött az eseményeket mozgatja, pedig nem más, mint gyerekkori példaképe. Cruver és kollégái napok leforgása alatt kénytelenek tehetetlenül végignézni, ahogy a nyugdíjról, szép házakról, új kocsikról, a gyerekeik taníttatásáról és izgalmas utazásokról szőtt álmaik, melyekért megdolgoztak, szertefoszlanak.

54

BEFEJEZÉS

„Arrogancia: Kihívó modor. Francia eredetű (arrogance); választékosabb stílusba illő, enyhén avuló szó. „47

Mi az arrogancia? Kihívó modor? Szerintem ennél jóval több! Láthattuk, hogy okozta a vezetők és a szervezet arroganciája olyan nagy cégek bukását, mint az ENRON, a Shotheby’s, a Global Crossing, a Tyco vagy akár a Postabank. Ugyanakkor még számos olyan világcég maradt, mely arroganciája ellenére tovább működik, és rengeteg kárt okoz. Hányan vannak tisztában azzal, hogy az IBM a második világháború alatt az auswitzi koncentrációs tábornak gyártott lyukkártyás rendszereket, és azokat rendszeresen karban is tartotta. És nem egy leányvállalatról beszélek, hanem a New Yorki központú IBM-ről! Hányan vannak tisztában amikor vesznek mondjuk egy Thomson Tv-t, hogy az azt gyártó cég bevételének nagy része fegyverkereskedelemből származik? Láthattuk, hogy nagy nemzetek kormányai hogyan váltak arrogánssá önző érdekekből. Vajon az USA tényleg ennyire a szívén viseli, hogy Irak-ban milyen tömegpusztító fegyverek vannak? Sok országnak vannak, köztük magát az USA-t, neki van a legtöbb. Vagy talán az állhat az iraki harcok hátterében, hogy Szaddam Husszein Euro alapú olajkereskedelmet akart létrehozni, és ezzel kiütötte volna monopol helyzetéből a dollárt? Az élet minden területén terjed az arrogancia, láthattuk ahogy Bolíviában privatizálták és áruként kereskedtek a vízzel, még az esővízzel is! Szerencsére ezt már nem viselte el a nép és fellázadt, sikerült kivívnia jogát, miszerint a víz az övék nem pedig egy vállalat tulajdona. El lehet kerülni, hogy minden magántulajdonba kerüljön, vagy előbb utóbb mindenért fizetni kell? A levegőért, a vízért, talán az életért is? Én azt mondom tenni kell ellene és akkor ez nem következik be. Tenni kell a Corporation-ök arroganciája ellen és a kormányzati arrogancia ellen, mert Ők vannak értünk, és nem fordítva! De elsősorban önmagunk ellen kell tennünk, önmagunk arroganciáját kell legyőznünk, hiszen a nagyvállaltokban, kormányzatokban is emberek dolgoznak, olyan emberek mint mi, és a 47

www.kereso.hu

55

szervezet nem mentesít a felelősség alól. Minden ember a saját tetteiért felelős, legyen az bármennyire apró részfolyamat a nagy egészben, mellyel kárt okoz. Nem azért kell tenni az arrogancia ellen, mert nemsokára vége van a monopol helyzetnek és a versenytársak legyőznek, nem azért kell tenni ellene mert elveszíthetjük a profitot, hanem az emberiség jövője, a civilizáció érdekében. Észre kell vennünk, hogy zuhanunk, figyelni kell a jelekre, ha ezt nem ismerjük fel, ha azt hisszük minden rendben, akkor mi magunk váltunk érzéketlenné, önhitté, arrogánssá!

Ezúton szeretnék köszönetet mondani Dr. Szeles Péternek, konzulensemnek, aki szakmai tudásával és iránymutatásával pótolhatatlan segítséget nyújtott a dolgozat elkészítésében, és Miklós Imrének aki szintén rengeteget segített az általa összegyüjtött audiomellékletek rendelkezésemre bocsátásával.

56

MELLÉKLETEK

Film The Corporation, a film The Corporation, bemutató Gyurcsány Ferenc:

„El lehet menni…” „Mi az hogy…” „Nagy a jólét…”

Audio Helytelen ügyfélkezelés- audio felvételek Gyurcsány Ferenc balatonöszödi beszéde

Nyomtatott Gyurcsány Ferenc balatonöszödi beszéde A kormányfő hazugság-botránya és a magyar demokrácia - NYILATKOZAT –

Internetes címjegyzék Irodalomjegyzék

57

INTERNETES CÍMJEGYZÉK

http://www.google.com/ http://www.prherald.hu/ http://pr.lap.hu/ http://www.media.lap.hu/ http://uzletihirek.lap.hu/ http://www.vmprk.hu/ http://www.mprsz.hu/ http://www.presscenter.hu/ http://www.infopen.hu/ http://www.corporatenews.com/ http://www.hirkereso.hu/ http://www.observer.hu/ http://www.hirstart.hu/ http://ahirek.hu/ http://onlinepr.freeblog.hu/ http://www.prmuseum.com/ http://www.ceo.hu/pr/ http://www.mfor.hu/ http://www.nol.hu/ http://heti.demokrata.hu/ http://www.mti.hu/ http://www.ceo.hu/ http://www.mtv.hu/ http://www.es.hu/ http://www.origo.hu/uzletinegyed 58

http://www.managermagazin.hu/ http://www.port.hu/ http://www.bbc.co.uk/hungarian/ http://kultura.hu/ http://www.jogiforum.hu/ http://www.portfolio.hu/ http://www.pgabor.com/index/ http://metazin.hu/ http://www.piacesprofit.hu/ http://www.tozsdeforum.hu/ http://www.napi.hu/ http://www.radio.hu/ http://www.fuggetlenmedia.hu/ http://www.modemido.hu/

59

IRODALOMJEGYZÉK

Rich Long: Countering Corporate Arrogance Swedish Institute for European Policy Studies (Svéd Európa-tanulmányok Intézete, SIEPS) Dr. Komor Levente – Dr. Szeles Péter: A kormányzati kommunikáció diszkrét bája, avagy a kormányzati arrogancia és a parlamenti választások kommunikációs tapasztalatai Ligeti György: CSR – Vállalati felelősségvállalás- Kurt Lewin Alapítvány, 2007 Dr. Szeles Péter: Nagy PR könyv - Management Kiadó - 2001 Dr. Szeles Péter: A „rossz hír” kommunikációja - a public relations szakember szemével - CEO Magazin - 2001/6 Dr. Szeles Péter: Public relations a gyakorlatban - Geomédia Kiadó - 1999 Dr. Szeles Péter: Arculatelmélet - A hírnév ereje - Alapítvány a PR fejlesztéséért - 2001 Adizes, Ichak: Vállalatok életciklusai - Hogyan és miért növekednek és halnak meg vállalatok, és mi az ezzel kapcsolatos teendő? - HVG RT. - 1992 Lipót József: Public relations a gyakorlatban. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Bp. 1968. Sándor Imre: Marketingkommunikáció. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Bp. 1987. Sándor Imre - Szeles Péter: Public relations : "Az uralkodás titka". Mercurius, Bp. 1990

60

MELLÉKLET

A május 26-án, a szocialisták balatonőszödi frakcióülésén elhangzott Gyurcsány-beszéd teljes szövege "Az, amit el tudtam nektek mondani itt egy órában, sőt, talán több is volt, mint egy óra, az természetesen nem az egész politikánk. Az természetesen nem képes magában foglalni egy sor dolgot, amelyet meg kell tenni, és nem képes visszaadni az egyébként szükséges kommunikációnak azt a sokrétűségét, ami kell a sikerhez. Ezzel együtt is a figyelmeztetést és a tanácsokat ez ügyben köszönjük szépen. Ha őszinte vagyok hozzátok, akkor azt tudom mondani, hogy tele vagyunk kétségekkel, hogy a magabiztosság mögött ott van az őrlődés és a gyötrődés. Egészen pontosan tudom, hogy mindaz, amit csinálunk, az nem lesz tökéletes. Hogy egy sor ügyben fogalmam sincsen, hogy melyik a, nem a hatodik lépés, még a harmadikat sem tudom. Tudom az első kettőt. És egyszerre kell megpróbálni előrevinni ezeket az ügyeket, fenntartani közöttünk az együttműködést, a jóhiszeműséget, biztosítani a koalíciós partner támogatását, fölkészíteni a legbefolyásosabb lapok vezetőit és vezető publicistáit, hogy mire számíthatnak, bevonni őket ebbe a folyamatba, megtanulni nem fölszisszenni minden pillanatban, és menni előre. Dehogy tudom kiszámolni minden lépésünknek a következményét, nem tudjuk. Nincsen ennyi kapacitásunk. Az az igazság, hogy csak reggel 7 órától éjjelig dolgozik az egész csapat, és hiába, egy pont után nem lehet szélesíteni. Nem tudjuk 12-15 embernél többen körülülni azt az asztalt, amelynél meg kell állapodni kormányzati emberekkel, minisztériumi emberekkel meg szakértőkkel. Nem tudjuk. Ennyi tehetségünk van, gyerekek. Amit meg lehetett csinálni az elmúlt egy hónapban, azt megtettük. Amit az azt megelőző hónapokban titokban meg lehetett csinálni úgy, hogy nehogy a választási kampány utolsó heteiben előkerüljenek olyan papírok, hogy mire készülünk, azt megtettük. Úgy őriztük a titkot, hogy miközben tudtuk és ti is tudtátok, hogyha el fog jönni a választási győzelem, utána nagyon neki kell állni. Hogy soha ilyen problémánk nem volt. Úgy őriztük a politikai egységet tavaly nyár óta és mögötte mondjuk a szakmapolitikai egységet, mint soha az elmúlt években. Vagy talán sosem. Természetesen mindaz, amit tudunk, az anyagaink kidolgozottsági foka hagy maga után kívánnivalót. Igen, igazatok van. Pontosan tudjuk mi azt, hogy rengeteg kockázattal nézünk szembe. Amikor azt mondjátok nekem, hogy vigyázzunk oda, mert az Alkotmánybíróság visszaküldhet dolgokat, tudjuk mi ezt, nem baj, hogy mondjátok, de higgyétek el, tudjuk. Egy nagyon szűk csapat dolgozik Petrétei Jóska mögött, merthogy nem engedhetjük be a minisztérium egészére ebben a fázisban még, öt-hat-hét ember reggeltől éjszakáig a szó legszorosabb értelmében, hogy nehogy baj legyen. Őrületbe kergetjük egymást bizonyos pontokon, hogy összeszedjük a szükséges mennyiségű pénzt a kollégákkal, amikor mennek a politikai egyeztetések, hogy húzzatok már a picsába ezzel, gyerünk előre. Nincsen sok választás. Azért nincsen, mert elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon. Európában ilyen böszmeséget még

61

ország nem csinált, amit mi csináltunk. Meg lehet magyarázni. Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfélkét évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz. Annyival vagyunk túl az ország lehetőségein, hogy mi azt nem tudtuk korábban elképzelni, hogy ezt a Magyar Szocialista Párt és a liberálisok közös kormányzása valaha is megteszi, és közben egyébként nem csináltunk semmit négy évig. Semmit. Nem tudtok mondani olyan jelentős kormányzati intézkedést, amire büszkék lehetünk azon túl, hogy a szarból visszahoztuk a kormányzást a végére. Semmit. Ha el kell számolni az országnak, hogy mit csináltunk négy év alatt, akkor mit mondunk? Természetesen a dolog az nem szépen, nyugodtan, aprólékosan fölépíthető, nem. Őrült lóhalálában készült, mert egy darabig nem csinálhattuk, nehogy kiderüljön. Most meg már olyan rohadtul kell csinálnunk, hogy majdnem belegebedünk, aztán lassan fölbukunk. Mert nem bírjuk jobbra a tempót. Ez a helyzet. Közben meg meg kell állapodni még a szabad demokratákkal meg még miniszteri problémáink vannak, ismeritek. Nézzétek, a dolog az úgy áll, hogy a legrövidebb távon nincsen választás, Veres Janinak igaza van. Lehet még egy picikét itt tesze-toszáskodni, de nem sokat. Gyorsan eljött az igazság pillanata. Az isteni gondviselés, a világgazdaság pénzbősége meg trükkök százai, amiről nyilvánvalóan nektek nem kell tudni, segítette, hogy ezt túléljük. Nincsen tovább, nincsen. És persze még gondolkodhatunk nagyon sokáig meg kibaszott sok elemzést el lehet végezni, hogy melyik társadalmi csoportot hogy fogja végezni. Azt tudom nektek mondani, nem tudunk még hetekig elemezni, gyerekek! Nem tudunk! Az első nap meg kell mondani, mit kell csinálni azért, hogy ebből még idén kiigazítás legyen. Hogy szeptember elsejétől bizonyos adójogszabályok életbe léphessenek. Elemezgethetek én még egypár hétig! Aztán majd jönnek, akiknek az a szakmájuk, és azt mondják, ők már elemezték. Magyarország le van írva. Ezért annak az előrebocsátásával, hogy amit csinálunk, az messze nem tökéletes, nem tudok nektek B verziót mondani. Aki a Magyar Szocialista Párt környékén befolyásos véleményformáló makrogazdasági ügyekben Kornaitól Bokrosig, Békéstől Surányiig, Vértestől a jó ég tudja, azokkal végigbeszéltük, végigszenvedtük, végigüvöltöztük. És azt is meg kell mondjam nektek, hogy nagyon sok nagy ötlettel találkozom. Phű, a hétszázát neki! És kiderül, hogy még a legnagyobbak is, a legtöbbre tartottak is százmilliárdos nagyságrendű tévedésekben vannak. Vessünk ki ingatlanadót mindenkire! Tudjátok, hogy mennyi jön be ingatlanadóból, ha minden ingatlant megadóztatunk, ami ötmillió forintnál drágább? Alacsony értékhatárt mondtam, nem százmilliót, ötöt. És egyébként még odaadjuk még az önkormányzatoknak azt az 52 milliárdot, ami a kommunális adóból bejön, mert akkor azt oda kell nekik adni, mert az most az ő bevételük. Az egész sztorinak az egyenlege kevesebb, mint 20 milliárd forint. Odajön hozzám Magyarország talán legbefolyásosabb üzletembere, Demján Sándor hatalmas nagy hanggal, hogy Ferikém, olvasom a Sárközy-tanulmányban, hogyha minden háttérintézményt bezárunk, akkor hétszáznyolcszáz milliárd forintot fogunk megtakarítani. Mondom, Sanyikám, normális vagy te? Hát legalább te tudhatnál számolni, áldjon meg a jó isten! Odajön Surányi Gyuri barátunk, hogy őneki megvan, hogy hogyan kell átalakítani úgy a minimálbér adómentességét, hogy közben fönt lehessen tartani az igazságosságot is. Dolgozunk sokáig vele, majd elküldi a papírját, kiszámolja, és kiderül, hogy minden nagyon jó, csak azt nem tudja, hogy létezik az adójóváírás intézménye ma Magyarországon, és azt is át kell alakítani, és az 230 milliárd forint összességében. Ja! Ha a 230 milliárd forint benne van a pakkban, akkor úgy már nincsen megoldásunk! Általában sok jó ötlet van egész addig, amíg nem kell számolni. Mikor számolni kell, akkor elfogy a tudomány. Általában sok kritika van, hogy a rendszer nem eléggé kerek, nem eléggé konzisztens. Mindenkinek van ötlete, hogy akkor mit vegyünk ki belőle, hogy a maradék konzisztensebb legyen, és máris éppen csak harmadannyi

62

pénz van, mint amit össze kell szedni. Ja, úgy én is tudok konzisztens rendszert, csak az a problémám, hogy nem 50 milliárdot kell összeszedni, hanem most nem mondom meg, hogy mennyit. Hát ez a baj. Ráadásul mindezt valahogy úgy kell megtenni, hogy amit akarunk csinálni hosszú távon, azt ne keresztbe verje. Gyerekek, nem vagyunk tökéletesek, egyáltalán nem. Nem is leszünk. Nem tudom nektek azt mondani, hogy minden rendben lesz. Azt tudom nektek mondani, amit mondtam az utolsó egy évben, hogy ami tisztességgel megcsinálható, ami a tehetségünkből kitelik, mert nem játszunk különleges meccseket, mert az energiáinkat nem arra fordítjuk, hogy egymással szarakodjunk, mert nincsenek külön érdekek, amik egyébként nem bírnák ki közöttünk a nyilvánosságot, mert nem valamit akarok veletek elintézni. Az a csapat, akire rábíztátok ennek az oldalnak a vezetést, az a csapat képes nagyjából erre a teljesítményre. Képes nagyjából programot adni. Lehet, hogy van egy másik csapat, amelyik tud mást. Nem tudunk, nem tudunk ennél többet és ennél jobbat. Nem leszünk rá képesek. Ha belegebedünk, akkor sem. Nagy munka van, tisztességes munka egymás között, muszáj megcsinálni. Nem beszélek az Új Magyarországról, a fejlesztésekről, határon túli magyarokról, egyházakhoz fűződő kapcsolatról és még ezer dologról, mert a nagyhoz képest ma nem ez a legfontosabb. Mindegyikben érdemi, jelentős és mély javaslataink lesznek. Egyik-másik meglepetést is fog okozni. De az egészhez képest, amit el kell döntenünk egymás között, nem az a legfontosabb. Reform vagy bukás. Nincs más. És amikor azt mondom, hogy bukás, akkor beszélek Magyarországról, beszélek a baloldalról, és nagyon őszintén mondom nektek, beszélek magamról is. És akarok most egyetlenegyszer mondani nektek, három perc, ezt legfeljebb még egyszer fogom elmondani nektek. Fantasztikus dolog politikát csinálni, fantasztikus! Fantasztikus egy országot vezetni! Az utolsó másfél évet azért tudtam én személy szerint csinálni, mert egy dolog ambicionált és egy dolog fűtött, visszaadni a baloldalnak a hitét, hogy megcsinálhatja, hogy nyerhet, hogy nem kell lehajtania a fejét ebben a kurva országban. Hogy nem kell beszarni Orbán Viktortól meg a jobboldaltól, és tanulja most már meg magát nem őhozzájuk mérni, hanem a világhoz. Ez adta a hitet, hogy miért érdemes ezt csinálni. Nagy dolog volt, imádtam, életem legjobb része volt. Most az adja, hogy történelmet csinálunk! Nem a történelemkönyveknek, arra szarok. Egyáltalán nem érdekel, hogy benne leszünk-e, én személy szerint, egyáltalán nem érdekel. Csinálunk-e valami nagyot!? Azt mondjuk, hogy a rohadt életbe, jöttek páran, akik meg merték tenni, és nem szarakodtak azon, hogy hogy a francban lesz majd az útiköltség-elszámolásuk, bassza meg! Jöttek párak, akik nem szarakodtak azon, hogy a megyei önkormányzatban lesz-e majd helyük vagy nem, hanem megértették, hogy másról szól ez a kurva ország! Hogy megértik azt, hogy azért érdemes politikusnak lenni itt a XXI. százada elején, hogy csináljunk egy másik világot! Csak azért! Egzisztenciát lehet még találni sokat. Tudom, hogy nekem ezt könnyű mondani, tudom, ne vágjátok mindig a képembe. Ezt csak ezért érdemes! Majdnem beledöglöttem, hogy másfél évig úgy kellett tenni, mintha kormányoztunk volna, ehelyett hazudtunk reggel, éjjel meg este. Nem akarom tovább csinálni! Vagy megcsináljuk és van hozzá egy emberetek, vagy mással kell csinálni. Soha egy darab interjút nem fogok adni akkor, amikor be fogom fejezni, hogyha vitával fogunk elválni egymástól, soha. Soha nem fogom a magyar baloldalt bántani, soha. De csak azért érdemes csinálni, hogy hozzányúljunk a nagy dolgokhoz. Elmagyarázni és majd hosszú bizottságokban ücsörögni és majd új munkabizottságot tartani, aztán majd kideríteni, hogy soha egyetlenegy törvényben nem tudunk megállapodni, mert újra csak azok a kompromisszumok születnek meg, ami lényegében a semmittevés kompromisszuma, hogy fönnmaradjon, ami eddig volt, mert minden más sérti valakinek az érdekét, ahhoz másik madam kell. Ez az én imádatomat nem fogja megváltoztatni, egyáltalán nem. Én nem fogok naponta fölállni - volt ilyen minisztere Horn Gyulának is, aki mindig le akart mondani, volt ilyen miniszterelnök elődöm is, aki állandóan elmondta, hogy ő - én nem ilyen pasi vagyok. Amíg van benne erő, és megyünk előre, addig igen, és egyszer meg nagyon csöndben elmegyek. Nem érdemes másik. Mindenki döntse el magában, hogy négy-ötszázezer forintért csinálja a dolgot, ami kurva fontos, különösen, ha

63

az embernek már egyébként nincsen más szakmája, csak ez, tudom én. Hogy képes-e az elmúlt tizenöt év összes történetén felülemelkedni és megkötni új (...)reket, vagy azt gondolja, hogy ez is egy olyan négy év lesz, hogy a francba, túléltük az eddigit is, most is túl leszünk. Volt már elég miniszterelnökünk, hát ezen a pasin is túlleszünk majd. Mi úgyis maradni szoktunk. Lehet. És azt is mondom, hogy ez egy legitim érvelés, és nem is bánt, egyáltalán nem. Van ebben a frakcióban nem egy miniszterelnöknek alkalmas ember. Én azt mondom, hogy vegyen mindenki nagy levegőt, igyon kurva sok bort, aludjon egy-két éjszakát, és döntse el magában: ha mindenki csak ugyanazt tudja mondani, amit az elmúlt években mindig mondott és nem jut el odáig, hogy na, a franc egye meg, lehet, hogy mást kell mondanom, amit mondtam öt éven keresztül, mert láthatólag soha nem tudtunk megállapodni egymással, mert ha mind a 190 ugyanazokat a mondatokat mondja, mint amit az elmúlt években mondott, akkor ugyanúgy nem fog történni semmi, mert ugyanúgy nem tudunk megállapodni. Bassza meg, ugyan nem értek egyet, de elengedem először, csinálják. Máskor meg az, a másik meg, hogy engedje el, hadd csinálhassák. Az nem reform, hogy a többiek változzanak meg! Az nem reform, hogy egyébként kiállunk és mondjuk a népnek a mantrát! Az a reform, hogy hajlandóak vagyunk mi is egy sor ponton átértékelni mindazt, amit eddig gondoltunk és tettünk, és ehhez képest az első hónapoknak a dolga, a kiigazítás dolga, az csak szimpla kényszer, be kell valljam. Ott tévedtek, ha azt hiszitek, hogy van választásotok. Nincsen. Nekem sincs. Ma legfeljebb az a választás, hogy megpróbáljuk befolyásolni, hogy mi történik, vagy ránk fog omlani a francba. A megoldásunk biztosan nem tökéletes, igazatok van, biztosan nem. Csak nem tudunk jobbat. Olyat, amiben meg tudunk állapodni a szakma nagy részével, amit el tudunk fogadtatni a piacokkal, el tudjuk fogadtatni a koalíciós partnerrel, és nálunk, akik ezt egypáran a tetején csinálják a Bélától a Veres Janiig, Kiss Pétertől az Ildikóig, Szekeres Imrétől a Hillerig meg mondjuk velem, nagyjából elhisszük, hogy körülbelül jó. Mert ezeknek el kell hinni. Egyedül, külön-külön tudunk mást is, csak nem külön-külön vagyunk, hanem ott ülünk tizenegynéhányan az asztal körül, és el kell fogadni. Én azt gondolom, hogy meg lehet csinálni. Azt gondolom, hogy lesznek konfliktusok, gyerekek, igen. Lesznek. Lesznek tüntetések, lesznek. Lehet tüntetni a Parlament előtt. Előbb-utóbb megunják, hazamennek. Csak akkor lehet végigcsinálni, hogyha a lényegben hisztek és a lényegben van egyetértés. Kikerülni a konfliktusokat önmagunk között, megijedni attól, hogy egyébként sértünk érdekviszonyokat, akkor nem szabad elkezdeni, nem szabad. Semmihez nem ragaszkodunk. Úgy nem igaz, hogy én ahhoz ragaszkodom, hogy van egyvalami a fejemben, hogy annak kell lenni az egészségügyben, annak kell lenni az izé, dehogy! Én ezeket a beszélgetéseket szervezem, mediálom, nyitom ki a pasikat, hogy mondják el, hogy mi van bennük. Nem diktálom, nem igaz. Ha diktálom akkor, amikor le akarnak lassulni és nem akarnak megállapodni, hogy gyerünk, a hétszázát, előre. Ezt tartom a dolgomnak. És ha megállapodtunk, akkor ne engedjem, hogy lelassuljanak. Nem arról szól, hogy nekem van egy A-tól Z-ig megírt forgatókönyvem Magyarországra, és azt fogom, hogy ki fogom belőletek verni, egy francot! Van A-tól Z-ig forgatókönyvem, hogy hogyan lehet a szocialistákban ott lévő hihetetlen energiát arra fölhasználni, hogy az országot megváltoztassák, hogy tegyék már bele, hogy legyenek már úrrá végre a kishitűségükön, meg a régi igazságaikon, arra van. Aztán, amikor nem bírom, akkor meg kiabálok egyet. Nincsen személyes sztorim ebben az ügyben, egyáltalán nincsen! Nagy dolgot kaptam ettől, amit az elmúlt másfél évben csinálhattam. Az a személyes sztorim, hogy változtassuk meg ezt a kurva országot, mert ki fogja megváltoztatni!? Orbán Viktor fogja megváltoztatni a csapatával? Vagy C-változat, nem történik semmi. El lehet még így egy darabig lébecolni. Persze, hogy bonyolult az egészségügynek a dolga, de hát amelyikőnk bemegy egy egészségügyi intézménybe, tudja, hogy hazugságok sokaságára épül. Persze, hogy az oktatásban borzasztó nehéz bármihez hozzányúlni. De igen, azt látjuk, hogy nem egyenlően osztja a tudást széjjel! Valamelyikőtök mondta, az Arató Gergely, azért az mégiscsak a legnagyobb igazságtalanság, kérem szépen,

64

hogy a magyar oktatási rendszer egyik oldalról a köztünk lévő társadalmi különbségeket fölerősíti, nem gyengíti, aztán még szegregál is. Hát ez az igazi nagy probléma! Ez a nagy gond! És az a nagy gond, hogy azoknak adjuk az ingyenes állami oktatást, kérem szépen, akik a legjobb családokból jönnek. Hát ehhez képest nem az a botrány, hogy ki kell fizetni három százalékokat. Ha van társadalmi botrány, akkor az, hogy a felső tízezer termeli magát újra közpénzen. Mi meg ezt nem merjük kimondani! És be vagyunk szarva, hogy azt mondjuk, hogy a hét százalékot akkor tessék fizetni. Ne áltassuk itt egymást, ez az igazi botrány! Az az igazi botrány, hogy akiről Laci beszél az ő cigány embereinek, annak tizedolyan jó minőségű egészségügyi szolgáltatás jut, mint nekem. És mióta az anyámnak ismerik a nevét Pápán és Gyurcsány Katusnak hívják, azóta neki is jobb jut, a kurva életbe! Nem tudta, hogy mi történt. Megjavult, az egészségügyi rendszer, fiam? Mondom, egy lószart, mama! Az az igazság, hogy fölismerik a nevedet. Ez botrány! Ehhez képest társadalmi értelemben a vizitdíj semmi, az nem botrány. Az kényelmetlen politikailag, meg kifizetni. Meg politikailag lehet neki súlyos következménye, de őszintén szólva ez a következmény legföljebb bennünket érint, ha idióták vagyunk. A társadalmi következménye az mindenkit érint. Mi azért nem merünk hozzányúlni egy sor nyilvánvaló társadalmi hazugsághoz, mert félünk a ránk ható politikai következményektől. De hölgyeim és uraim! Ez egy pár száz embernek, meg a családjának, meg az ismerősének a problémája, a miénk. De nem azért kell politikusnak lenni, mert ebből olyan kurva jól meg lehet élni, mert már elfelejtettük, hogy milyen autófényezőnek lenni, hanem azért, mert meg akarjuk ezeket oldani. És egyébként pedig épp az az elmúlt négy évnek a tapasztalata, épp az Horn Gyula kormányzásának a tapasztalata, hogy nem abba szoktak belebukni emberek, hogyha valamit csinálnak, meg ha nem csinálnak, francba is, mibe is akkor? El kell indulni, tudni kell, hogy mit akarunk csinálni. Irtózatos lesz az első pár év, persze. Teljesen érdektelen, hogy húsz százaléka a lakosságnak fog ránk szavazni. Tavaly nyáron az utolsó nyolc évben először a száz emberből a Szonda szerint csak 18 mondta, hogy ránk fog szavazni. Tavaly nyáron, gyerekek. Egy évvel később nyertünk. Mi lenne, hogyha nem az egymás közötti faszkodás miatt veszítenénk el a népszerűségünket, hanem mert csinálunk nagy társadalmi ügyeket, és nem probléma, hogy elveszítjük akkor a támogatásunkat, aztán majd visszaszerezzük, hanem mert megértik, és el lehet majd menni vidékre nyugodtan. Mert megcsináltuk, a hétszázát! Hogy nem lett mindenkinek jobb, igazuk van, de neki, meg neki, meg neki, meg kollégiumok épültek ebben a nyüves országban végre újra. Erről szól a politika. Nem arról, melyikünkből lesz kerületi polgármester és hány darab helyettese lesz. Fontos az is, persze, tudom én, nem vagyok naiv. De nincs benn az ország első száz legfontosabb ügyében, és mi döntjük el, hogy melyikkel foglalkozunk. Mi. És az ország, azt gondolom, hogy megérdemelné, meg mi magunk is, hogy ilyen dolgokat csináljunk. Szóval azt tudom nektek mondani, hogy álljunk neki, csináljuk meg. Sok igazságotok van a figyelmeztetésben, a féltésben, a részletek ügyében. Csak azt tudom mondani, hogy nem fogok játszani semmilyen játszmát, sem így, sem úgy, tesszük a dolgunkat. Amíg nagy tempóban megyünk előre, addig megyünk. Ha nem lehet menni és elmagyarázzátok, hogy igen, de, ahhoz énszerintem én nem köllök. Ahhoz más köll. És írok majd kibaszott jó könyveket a modern magyar baloldalról. Gyerekek, kell még valamit mondanom, Ildikó?"

65

MELLÉKLET

A KORMÁNYFŐ HAZUGSÁG-BOTRÁNYA ÉS A MAGYAR DEMOKRÁCIA - NYILATKOZAT Budapest, 2006. szeptember 25. „Hosszú évek óta aggodalommal figyeljük, hogy a választási kampányok az ország sorsára vonatkozó politikai alternatívák mérlegelő vitája helyett ócska marketing-fogásokká silányulnak. Ez a folyamat önmagában is alkalmas arra, hogy a demokratikus intézményrendszer morális legitimitását aláássa. A májusi Gyurcsány-beszéd nyilvánosságra kerülése és utóélete fordulópont a III. Köztársaság történetében. A kormányfő hónapokig titkolt vallomása felszínre hozta azt, amit eddig is sejthettünk: a Köztársaság intézményrendszere morálisan meggyengült. Ahol tudatosan hamis alternatívákat és álproblémákat kínálnak fel a választóknak, ott a politika eredeti értelme semmisül meg. A miniszterelnök nem őszinte volt: határtalan cinizmusa példa nélküli kihívás elé állította a demokratikus politikai közösséget összetartó bizalmi szövedéket. A kimondott szavaknak súlyuk van: akkor is, ha egy miniszterelnök a magyar nép választott képviselői előtt nyíltan bevallja, hogy a magyar polgárokat megfosztotta a valós döntési helyzettől és akkor is, ha egy ellenzéki vezető ”népi ellenállásról” beszél. Ha egy politikus nem ismeri fel szavai következményeit: nincsen helye felelős pozícióban. Az ”elmúlt tizenhat év hazugságai”, az ellenzék hamis ígéretei nem nyújthatnak menlevelet a kormányfőnek, legfeljebb a teljes magyar politikai elit felelőtlenségét és alkalmatlanságát bizonyíthatják. A kormányzati hazugság és az utcai erőszak, a jogállam elleni fellépések egyaránt igazolhatatlanok. A magyar demokrácia rendszerszintű problémáit egy kormányváltás önmagában nem oldja meg. Olyan kormányra és ellenzékre van szükség, amely a hatalom elszámoltathatóságán és nem pedig titkosításán fáradozik. Olyan törvényekre van szükség, amelyek az állampolgári részvétel kiteljesítésével képesek megújítani a magyar demokráciát. Olyan politikusokra van szükség, akik a demokratikus jogállam írott és íratlan szabályait előbbre valónak tartják csoportérdekeiknél. Ne fogadjuk el, hogy a politika természetéhez hozzátartozik a hazugság! Elég volt a kölcsönös elrettentés politikájából, a ”legkisebb rossz” hamis választási kényszereiből! Lehet más a politika! „

66

Badacsonyi Tamás jogász Bárdos-Deák Péter fotográfus Boda Zsolt közgazdász, Védegylet Bodolai László ügyvéd Bogár László közgazdász Borgulya Gábor kutatóorvos Czakó Gábor író Csikós Attila író Csillag Gábor kultúrantropológus, Zöld Fiatalok Csite András társadalomkutató Darvas Béla c.egyetemi tanár Elek István közíró, a TTF Közalapítvány elnöke Érsek-Obádovics Nándor politológus-hallgató Farkas István környezetvédő, a Magyar Természetvédők Szövetsége ügyv.elnöke Hajtman Ágnes tanár Herbert Tamás patológus, Civilek a Zengőért Mozgalom Jánossy Lajos író, kritikus Jávor Benedek biológus, a Védegylet szóvivője Kalas György jogász, Reflex Környv. Egyesület, Győr Lajtmann Csaba építész, Reflex Környv. Egy. programvezetője, Győr Linder Bálint újságíró Losonczi Péter filozófiatörténész Lovas Judit közgazdász,újságíró Lukács Attila természetvédelmi programvezető, Nyíregyháza Maróy Ákos műsorkészítő, Tilos Rádió Máté-Tóth András teológus, tanszékvezető Mátrai Judit Zöld Völgyért Egyesület, Bükkösd Móra Veronika biológus Németh Vladimir kultúr-obsitos, Tilos az Á Orosz István esszéista, a Beszélő alapító nyomdásza Pánovics Attila jogász, egy.tanársegéd, Pécs Pelle János író, újságíró Péterfi Ferenc közösségfejlesztő Pokol Béla egyetemi tanár Reisz Terézia szociológus, kisebbségi önk. képv., Mecseknádasd Sallai R. Benedek termv. mérnök, a NIMFEA Termv. Egy. ügyvezetője, Túrkeve Scheiring Gábor közgazdász Schiffer András ügyvéd Segesváry Viktor a politikatudomány és a református teológia doktora, Lugano Solymosi Frigyes akadémikus Szentistványi István tanár, Védegylet, Szeged Szijjártó László gyermekgyógyász Szuhi Attila környezetvédő 67

Térey János író Tömöri Balázs földrajztanár, Messzelátó Egyesület Uj Péter újságíró Vizi Balázs jogász Vida Viktor indymedia.hu, Tilos Rádió, Védegylet Wheatley Tracey a Global Projekt koordinátora

68