TARTALOM MIchAeL ende Borromeo colmi átjárója (Izsó Zita fordítása) V. S. PRITcheTT A játékos (Mesterházi Márton fordítása)

LVIII. évfolyam, 7. szám

2013. július

TARTALOM MIchAeL ende Borromeo colmi átjárója (Izsó Zita fordítása) .......................................... 665 V. S. PRITcheTT A játékos (Mesterházi Márton fordítása) ...................................................... 670 MIchAeL dOnhAuSeR Márciusvariációk (Lesi Zoltán fordításai) .................................................... 680 JuRIJ nAgIBIn Lovag és pásztorlány .......................................................................................... 683 Surik (Ircsik Vilmos fordításai) ...................................................................... 687 VALenTYIn RASZPuTYIn Mama, hová mentél? (Ircsik Vilmos fordítása) .......................................... 691 KRZYSZTOF LISOWSKI Fekete noteszok (Pálfalvi Lajos fordítása) .................................................. 696 IRcSIK VILMOS Jevgenyij Jevtusenko nyolcvanéves .............................................................. 703 JeVgenYIJ JeVTuSenKO A szimbirszki vásár (Ircsik Vilmos fordítása) ............................................ 707 MÛheLY MÓZeS huBA „Olyan strófákban zengjen most az ének…” – Szerzõk, mûvek, hõsök az egyetemes irodalomból dsida Jenõ verseiben .......................................................................................... 713 MAgYAR VILÁg WeISS JÁnOS Arcképcsarnok vagy poétikai program? (Kosztolányi dezsõ: Látjátok, feleim) ........................................................ 717

TÁJÉKOZÓdÁS IRcSIK VILMOS Írók és irányzatok napjaink orosz irodalmában ........................................ 730 ALAIn FInKIeLKRAuT Végzetes szabadság (Schneller dóra fordítása) .......................................... 742 PeTRõcZI ÉVA Pikku eeva mansikkái – avagy prózai-verses vallomás Finnországról .............................................. 755 ZIRKuLI PÉTeR Tudósítás a könyvtárból – Koestler ................................................................ 762

KÖnYVRõL KÖnYVRe PeTRõcZI ÉVA „Legyen a gyermek az anyaszívûeké” (Margaret Mazzantini: Újjászületés) ..............................................................768 Párhuzamos életrajzok (diane Keaton: Játszd újra, Diane) ................ 769

KÜLFÖLdI SZeRZõInK .......................................................................................... 772

E számunkat fotói illusztrálják. Látogasson el a honlapunkra: www.nagyvilag-folyoirat.hu A nagyvilág támogatója

nemzeti Kulturális Alap

MichaEl EndE

Borromeo colmi átjárója (Hommage à Jorge Louis Borges) góngora „A Minótaurosz magányossága” (Soledad del Minotauro)1 címû tanulmányában a következõket írja: „A sivatag mélyén rejlõ páratlan kincs, amit ember még soha nem látott, és Isten rendelése szerint nem is fog, tulajdonképp nem is létezik, mert valóságról csak akkor lehet beszélni, ha van legalább egyvalaki, akinek az elméjében értelmet nyer ez a fogalom (concetto). Az állatok és az angyalok sem a realitást, sem az irrealitást nem ismerik, mert egyáltalán nincsenek fogalmaik, így számukra mind a valóság, mind a valótlanság a maga megfoghatatlanságával egyet jelent az abszolút fogalmakkal.” ha jól értem góngora elõbb idézett gondolatát – miszerint egy dolog nem akkor valódi, ha van, hanem akkor, ha észlelik –, talán nem túl merész dolog arra a következtetésre jutni, hogy a világ mindenkori tulajdonságai aktuális tudatállapotunk függvényében alakulnak. ez utóbbi azonban, már ha egyáltalán lehetnek róla biztos ismereteink, egyénenként és népcsoportonként változik, ezért joggal feltételezhetjük, hogy a világ eltérõ szegleteiben különbözõ valóságok léteznek, sõt akár egy és ugyanazon helyen is többféle valóság lehet jelen. Igen dicséretes volna, ha egyszer egy különösen felvilágosult elme vállalkozna arra a feladatra, hogy megalkotja a valóság földrajzát. hány és hány félreértés lenne elkerülhetõ egy ilyen munka eredményeképpen! Következõ beszámolóm egyszer talán egy leendõ valóságtérképész hasznára válhat. egyedül ez a lehetõség ösztönöz arra, hogy papírra vessem az alábbiakat.. ha eltekintek fenntartásaimtól, és vállalkozom arra a feladatra, hogy a valódi Rómák egyikét megrajzoljam – szigorúan csak az egyiket, mégpedig Borromeo colmi átjáróját –, akkor elõször is le kell szögeznem, hogy ez a város tényleg számtalan különálló valóságból áll. eddig még senki nem volt képes arra, hogy mindegyiket megnevezze, vagy akár csak rendszerezésüket megkísérelje. hatalmas trágyadombként fekszenek egymáson és egymásban, egyik behatol a másikba, önállóságukat megtartva igyekeznek harcolni és legyûrni egymást, és bár korántsem ugyanabból a korból származnak, mindegyik egyformán élõ maradt. Bizonyos értelemben azt is lehet mondani, hogy az idõnek és a térnek mindegyik különálló valóságban más és más szerepe van. ezek a funkciók nemritkán cserélõdnek is. Bevallom, kezdetben nem kevés nehézséget okozott, hogy a valóság ezen labirintusában akár csak félig-meddig biztonsággal mozogni tudjak anélkül, hogy valaha is 1

A Minótaurosz magányossága, Luis de góngora y Argote (1561–1627) spanyol író mûve. Az idézett rész a befejezetlen mû ötödiknek tervezett, „Soledades” címet viselõ fejezetében található, ami önálló kiadásban elõször 1631-ben, négy évvel az író halála után jelent meg.

665

eluralkodna rajtam egyfajta egzisztenciális kábulat. Feleségemnek lényegesen könynyebb dolga volt, mert a nõk valahogy sokkal mélyebben gyökereznek a saját valóságukban, ráadásul õ még színésznõ is, így a különbözõ valóságok váltakozásához már munkája során hozzászokhatott. Ott-tartózkodásunk elsõ évében a város közvetlen közelében béreltünk lakást, és természetesen rögtön felkerestük Róma látványosságait, a múzeumokat, katakombákat, emlékmûveket, ásatásokat, romokat és templomokat. ugyanaz a vágy vezérelt minket, mint minden utazót: egyszerûen fel akartuk ismerni a könyvekben és illusztrációkon látott nevezetességeket, anélkül, hogy ténylegesen szembesülnünk kellene velük. nem akarom elhallgatni, mennyire sikertelen volt ez a kísérlet. Minél tovább idõztünk a városban és minél jobban ismertük, annál kevésbé vágytunk arra, hogy felfedezzük a sok különálló univerzumot, és azt, amivé mindez összeáll. Kezdtünk mind kevesebbre, végül csupán egyetlen ilyen valóságra koncentrálni, azt remélve, hogy a tudatunk legalább ezt az egyet képes lesz teljes mértékben átfogni. Azóta nem telt el egy hónap sem anélkül, hogy ne látogattuk volna meg remegõ térddel ugyanazt az építészeti csodát, mégpedig Borromeo colmi átjáróját. Borromeo colmiról nem maradt fenn sokkal több annál, mint hogy kilencven évig, pontosan 1573-tól 1663-ig élt, jó nevû családból származott, foglalkozását tekintve pedig egyszerre volt varázsló, építész, orvos. Palermóban született, de úgy hírlik 1597ben Rómában telepedett le, ahol meglehetõsen visszahúzódó életet élt. neve csak elvétve bukkant fel egy-egy levélben vagy a korabeli krónikákban. Külsõ megjelenésérõl egyetlen naplóbejegyzés tesz említést, ami a pápista orvos, giacobbe de corleone tollából származik. Úgy jellemzi õt, „mint kicsi, vékony embert szaturnuszi megjelenéssel és átható tekintettel”, majd kissé lakonikusan hozzáteszi: „Azonnal heves vitába bonyolódtunk az orvostudomány égetõ kérdéseirõl.” Borromeo colmitól mindössze két szöveg maradt fenn. Az elsõ egy teológiai-filozófiai értekezés, a Le tenebre Divine,2 amiben a szerzõ azt igyekszik bizonyítani, hogy Isten mindenható és mindentudó, éppen ezért mindenért felelõssé tehetõ. colmi pártfogói valószínûleg akadályozták a mû terjedését, mert meg akarták óvni védencüket az egyház várható támadásaitól. colmi másik írása, a rajzokkal gazdagon illusztrált Architettura Infernale e Celeste3 az arányokat vizsgálja az építészetben, ezek ugyanis szerinte hatással lehetnek az ember egészségi állapotára. egy harmadik mû, a La torre de Babele,4 amit Benvenuto Levi nem túl részletesen, de elismerõen emleget, úgy tûnik, végleg elveszett. Az írásos emlékek közé sorolható még az átjáró kapuja fölé vésett mottó, a „Totus Aut nihil”, azonban nem tudni, hogy ez az építésztõl, vagy egy megrendelõjétõl származik, ezenkívül fellelhetõ még néhány colmitól származó megjegyzés a mosásról, és két nem túl szívélyes levél, amit Marco unokaöccsének írt. Isteni sötétség, Róma, 1601: az egyetlen megmaradt példány jelenleg a Vatikáni Könyvtárban található. 3 Épületek mennyben és pokolban, Mantova, 1616, a mû eredeti kéziratát a Buenos Aires-i nemzeti Könyvtárban õrzik. 4 Bábel tornya, a megjelenés éve nem ismert. 2

666

Az egyetlen ember, akivel colmi barátinak nevezhetõ kapcsolatot ápolt, a pápai kancellár, gróf Fulvio di Baranova volt. némely történészek, például christian Sundquist szerint ez a barátság okozta Baranova késõbbi õrületét, amiben felesége, két gyermeke és végül õ maga is odaveszett, ez azonban nem több, mint feltételezés, és félõ, hogy már örökre bizonyítatlan marad. Érdekes módon colmi legtöbb építménye – például a cefalúi giardino del Liocornóban épült tengeri orgona, az úszó templom a montefiasconei Villa campoli Montéban vagy az Il trono del gigante, az óriási trónust formáló palota Alessanro Spada bíboros ravennai kertjében – eltérõ okokból bár, de kivétel nélkül megsemmisült. egyedül a Baranova-palotában található átjáró tekinthetõ meg ma is, ennek ellenére hiába keresnénk az útikönyvekben vagy bármilyen más, Róma látványoságait bemutató kiadványban. Talán én magam sem szereztem volna tudomást létezésérõl, ha egyik este a spanyol lépcsõn ácsorogva szóba nem elegyedem egy öreg, részeg koldussal, akirõl kiderült, hogy korábban mûvészettörténetet tanított a bostoni egyetemen. Miután holtig tartó titoktartási fogadalmat tettem, elmondta, merre találom a palotát és az átjárót. nem fogom megszegni ígéretemet, mert azóta már tudom, milyen fizikai és legfõképpen mentális kockázatokkal kell számolnia annak a látogatónak, aki nincs felkészülve a különbözõ valóságok együttes jelenlétére. ezt alátámasztja az is, hogy a palota Róma egyik legrégebbi és legismertebb részén található, mégis több mint egy évembe került, míg hihetelen kalandos úton, kapcsolataimnak és nagyvonalú adományaimnak köszönhetõen megtaláltam Fulvio di Baranova gróf utolsó leszármzottját, és sikerült bizalmába férkõznöm. Maddalena Bo több mint nyolcvanéves, egyedül él a szinte teljesen üres palotában, és bár hithû kommunista, a svájci gárdisták harisnyáinak foltozásával keresi kenyerét. Végre eljött a várva várt pillanat. Signorina Bo kitárta elõttünk a palota ajtaját, és elvezetett Borromeo colmi átjárójához. Aztán valami halaszthatatlan tennivalóra hivatkozva kimentette magát, és mi magunkra maradtunk. egy oszlopsor húzódott elõttünk, ami felületes becsléseink alapján körülbelül nyolcvan vagy száz láb hosszú lehetett, és egyetlen pontba futott össze, melybõl hajszálvékony, zöldes színû fénysugár tûzött a szemünkbe. A bostoni professzornak köszönhetõn azonban tudtuk, hogy optikai csalódásról, netán valami még kétesebb jelenségrõl van szó. A Baranova-palota alapterülete negyvenkétszer harminchét méter. Az épületet mind a négy oldalról utcák veszik körül. Az átjáró a ház belsõ részébõl indul, és egészen a jobbszárnyon található folyosóig vezet, ami a földszinten, az épület nyugati fõfala mentén húzódik végig. ezt a három méter széles folyosót is beleszámítva, az átjáró legfeljebb harminchárom vagy harmincnégy méter hosszú lehet. Figyelembe véve azonban, hogy a szemközti oldalon, azaz a keleti fal mentén is húzódik egy három méter széles szakasz, ez az átjáró lehetséges hosszát nagyjából harmincméteresre csökkenti. A keleti oldal felõl egyébként egyáltalán nem lehet bejutni. Teljesen érthetetlennek tûnt az egész, mivel a kastély belsejében, ahol felfedezni véltük az átjárót (vagy ahol ténylegesen húzódott), egy nagy bálteremnek és több kisebb szobának kellett volna lennie. 667

ennek alapján úgy tûnt, annak a bizonyos átjárónak nincs is kiterjedése, csak nagyon ügyes festmény, vagy csalóka térhatás tehát, ami annyira jellemzõ volt a manierizmus virágkorára. de már elsõ látogatásunk alkalmával megállapíthattuk, hogy mégsem errõl van szó. Kettõnk közül a feleségem bizonyult bátrabbnak, õ lépett be elsõként az átjáróba, miközben én a bejáratnál figyeltem. Láttam, ahogy távolodva egyre kisebb és kisebb lesz, ezt pedig semmilyen optikai csalódás nem okozhatta. Mintegy harminc lépés után hátrafordult, és hívogató mozdulatot tett felém. de felemelt keze lassan leereszkedett. Még olyan messzirõl is jól láttam, hogy elsápad, és kiül arcára a félelem. Visszafelé jövet mintha nehezére esett volna a járás. – Mi történt? – kérdeztem, amikor végre ismét mellettem állt. – Rosszul vagy? Megrázta a fejét, és azt motyogta: – hihetetlen! Menj be, ezt neked is látnod kell! Bizonytalanul indultam el, minden lépésnél valami kellemetlen meglepetésre számítva, a feleségem pedig ezúttal odakint maradt. Amikor nagyjából odáig jutottam, ahol megállhatott, én is megtorpantam. Körülnéztem, de nem láttam semmi szokatlant. Az oszlopok szabályosan sorakoztak a bal és jobb oldalamon, mindegyik ugyanakkora volt, mint az átjáró elején. ekkor visszafordultam abba az irányba, ahonnan jöttem, és rettenetesen megrémültem. egy elképesztõ méretû óriás állt a feleségem helyén. Az irányába tartó oszlopok egyre nagyobbak és nagyobbak voltak, míg gigantikus termetéhez nem igazodtak. dermedten álltam, percekig nem tudtam megmozdulni. Végül az óriási asszony megmozdult és elindult felém. Vacogni kezdett a fogam, homlokom ellepte a hideg veríték. Vártam, hogy eltaposson, mint valami nagyobbfajta hangyát, és remegni kezdett a térdem. A következõ pillanatban elvesztettem az eszméletem. Amikor magamhoz tértem, a feleségem már mellettem volt, és egy kölnisüveget dugott az orrom alá. Feltápászkodtam, és kéz a kézben indultunk vissza a bejárat felé, ami lépésrõl lépésre zsugorodott vissza az eredeti méretére. Azon a napon nem kísérleteztünk tovább, de Borromeo colmi átjáróját azóta sem tudjuk kiverni a fejünkbõl. ha elgondolkodunk a belsõ terek lehetséges kiterjedésén, egy dolgot teljes bizonyossággal kijelenthetünk: az átjáró tényleges hossza nem lehet nagyobb, mint az épület, amelyben található. ez azt jelenti, hogy az átjáróban minden arányosan zsugorodni kezd, beleértve a látogatót is, aki bemegy. Így lesz minden nemcsak látszólag, hanem ténylegesen egyre kisebb és kisebb. Azonban mivel az átjáró két szélén sorakozó oszlopok mérete is egyre csökken, az ember nem vesz észre semmit, míg hátra nem fordul. A kérdés, hogy colmi, a mágus és építész hogyan érhette el ezt a szokatlan hatást, a párhuzamos valóságoknak ebben a különleges városában bizony másodlagos jelentõséggel bír. engem és a feleségemet valójában egészen más indít arra, hogy az átjáróban újabb és újabb kirándulásokat tegyünk: ha valóban igaz, hogy minden lépésünk egyre kisebb lesz, akkor ebbõl logikusan következik, hogy a távolság is egyre rövidebb, amit ilyenkor megteszünk. Más szóval, minél tovább mész, annál lassabban haladsz. A kérdés tehát csak az: el lehet-e így érni az átjáró végét? Vagy arra vagyunk 668

kárhoztatva, hogy örökké csak közeledjünk felé? És ha lehetséges a végére jutni, vajon melyik világba vezet minket a kijárata? honnan jön az a furcsa zöld fény, ami felé olyan sokszor útra keltünk, mégsem értünk el soha? Az ember a végtelenül apró létezõk birodalmába jut, vagyis a kerengõ atomok univerzumába? egyáltalán, másik dimenzióról van szó? Ott kezdõdik az ellentér, a nem idõ, a másvilág? elõfordulhat, hogy azon a helyen a nagyról és a kicsirõl alkotott fogalmaink értelmüket vesztik? Vagy a folyosó Reshith5-hez, minden dolog eredetéhez, a létezés kiindulópontjához vezet, amivel Isten hozzákezdett a teremtéshez? csak egyvalami látszik biztosnak: Borromeo colmi építészet és mágia ezen egyedülálló komplexumát nem pusztán játékból, a szokatlan hatás kiváltása érdekében hozta létre. Sokkal inkább a legmagasabb mûvészet és a legmélyebb valóság alapvetéseirõl van szó, amikhez a mûvész átjárót nyit az emberiség számára. Mégsem tûnik úgy, hogy bárki megértette volna, vagy egyáltalán foglalkozna vele. Érdeklõdésemre még Bo kisasszony is csak megrázta tulipán formájú kezét, és kissé ingerülten valami ilyesmit válaszolt: – Mbeh? – ami nagyjából annyit jelenthet: na és? Úgy tûnik, egyedül én és feleségem értettük meg, mit kínált fel nekünk Borromeo colmi, így egy ideje erre a végtelen felfedezõútra készülünk. Mindehhez nem szükséges komolyabb felszerelés, mint a nanga Parbat megmászásához. csak egy sátrat, takarót és ötvennapnyi élelmet viszünk. Szilárdan eltökéltük, hogy nem fordulunk vissza, amíg el nem érjük az átjáró végét. Arra az esetre, ha többé nem hallanának felõlünk, a többség biztos talál majd eltûnésünkre valami rendes, elfogadható magyarázatot. nos, ilyesmikkel múlatjuk az idõt Rómában. IZSÓ ZITA fordítása

5

A teremtéstörténet elsõ szava.

669

V. S. PritchEtt

A játékos BBC, 1947. március 31. – a Képzelt párbeszédek c. sorozatból Szereplõk: Anna, dosztojevszkij felesége Fjodor Mihajlovics dosztojevszkij Ivan Szergejevics Turgenyev Sztyepan, az inasa Baden, 1847. Reggel van, de Dosztojevszkij már megjárta a kaszinót. Most ért haza, fiatal felesége elébe szalad AnnA drága Fjodor. Édes… drága… (elhallgat; boldogtalanul) Megint veszítettél. dOSZTOJeVSZKIJ (kábán) gyalog kellett hazajönnöm. AnnA Minden elment? Mindet elveszítetted? (Dosztojevszkij nem válaszol) Jaj, Fjodor! dOSZTOJeVSZKIJ Volt ott egy illetõ. egy angol. Álltam az asztalnál, higgadtan figyeltem, tudtam, mit kell csinálnom. A számokat figyeltem. Igen fontos, hogy az ember nyugodtan, hideg fejjel figyeljen, mielõtt fölteszi a pénzét. Én mindig tudatosan lehiggadok. nos, ott álltam, és hirtelen megcsapott egy szag, valami illatszer fojtogató szaga. Megszédültem tõle, szinte elájultam. A krupié kiáltott: Messieurs-dames, faites vos jeux. de én ájuldoztam az illatszer szagától. A brillantin volt, amit az angol a fejére kent. nem tudtam, mit cselekszem. Föltettem a pénzt – azt sem tudom, mire. AnnA Jaj, Fjodor, szegény Fjodor, csak nem egyszerre föltetted mind a tíz tallért? dOSZTOJeVSZKIJ Ah, Anna, ha ott lettél volna, talán meg tudsz állítani. AnnA nagyon is örülök, hogy nem voltam ott. Az én drága Fjodorom azt mondta volna, hogy az õ kicsi Annája hozza rá a balszerencsét, nem is az angol. dOSZTOJeVSZKIJ Az angol volt. A brillantinja. Fojtogatott. elvakított. Mi a baj? AnnA Semmi. dOSZTOJeVSZKIJ de, valami van. AnnA Bánt, hogy azt mondtad, bár ott lettem volna. hogy lettem volna ott az elegáns hölgyek között, mikor semmim nincs, amit fölvegyek, legföljebb az a régi fekete ruhám. dOSZTOJeVSZKIJ Jaj, Anna, ne! ne, Anna, ne! Jaj, mit tettem! AnnA de ne hidd, hogy szégyellem a fekete ruhámat. dOSZTOJeVSZKIJ Mit tettem! Romlásba döntöttem mind a kettõnket! Ide juttattalak – a romlásba és az éhhalálba! Az utcasarkon fogunk koldulni. Jaj, Anna… Térdre rogyott az asszony elõtt, zokog a lelkifurdalástól

670

AnnA nyugodj meg. Kérlek, ne vádold magad. nem gondoltam komolyan, amit a ruhámról mondtam. nagyon is szeretem azt a ruhát. nem bírom elviselni, ha megalázod magad. Fjodor, ez borzasztó. Állj fel, szépen kérlek, ne térdelj. dOSZTOJeVSZKIJ A romlás és az éhhalál. A romlás és az éhhalál. ez az én mûvem. AnnA (hõsiesen) nem, Fjodor. Még van egy kis pénzem, Fjodor. Még mindig van öt tallérom. dOSZTOJeVSZKIJ (lelkifurdalása elillant: mohó, gyors) Öt, Anna! Azt mondtad, semmid sincs. És még mindig van öt tallérod? AnnA eldugtam, Fjodor. dOSZTOJeVSZKIJ (majdnem sír örömében) Anna, adjál kettõt. csak kettõt, többet nem is kérnék. Most utoljára, Anna, és megígérem, esküszöm, soha nem játszom többet. A szerencse szériában mûködik, Anna, tudom, láttam, megígérem. AnnA (halkan) Mást is megígértél, Fjodor. dOSZTOJeVSZKIJ (meglepve) Mást, mit? AnnA Tudod jól, mit, nem kell, hogy én mondjam meg. dOSZTOJeVSZKIJ de mit? Mire tettem ígéretet? AnnA nem szeretem, ha újra meg újra mondanom kell a dolgokat, Fjodor. Arra kényszerítesz, hogy nyaggassalak. nem áll jól nekem, a te kis Annádnak, hogy nyaggasson. dOSZTOJeVSZKIJ de mi az… AnnA Turgenyev, Fjodor. Tudod, mit ígértél Turgenyevvel kapcsolatban. dOSZTOJeVSZKIJ nem kérhetek kölcsön Turgenyevtõl. nem vagyok hajlandó megalázkodni elõtte. AnnA nem azt mondtam, hogy kölcsönkérj tõle, Fjodor. nem kérhetünk tõle újabb kölcsönt. Azt az ötven tallért sem adtad meg, amit két éve kaptál tõle. Fjodor, Turgenyev tudja, hogy itt vagy Badenben. Látott. dOSZTOJeVSZKIJ ha tudja, hát tudja. ugyanannyi jogom van, hogy Badenben tartózkodjam, mint neki. Éppen most olvastam az új regényét, a Füstöt, Anna. (Hirtelen naiv megilletõdéssel) Rettenetes könyv. Rettenetes, hogy az az ember, akit a legnagyobb orosz regényírónak tartanak, ilyen könyvet írhatott. ha találkoznánk, meg kellene mondanom neki. AnnA Fjodor, megígérted. emlékezz rá, megígérted. nem volna szép, Fjodor. Az emberek a szájukra vesznek. És mit mond Turgenyev: ’dosztojevszkij itt van Badenben, és nem képes engem fölkeresni – mindenki tudja, miért, mert szégyelli magát, mert ötven tallért kapott tõlem kölcsönbe.’ Az emberek azt fogják mondani, hogy én tiltottalak el tõle. dOSZTOJeVSZKIJ Mondtam, hogy elmegyek hozzá. AnnA Mondani mondtad, mindig mondod. de hogyan higgyek neked, ha mindent csak mondasz, de sohasem teszed meg? dOSZTOJeVSZKIJ de megmondtam, hogy elmegyek. elmegyek hozzá. Kérlek, Anna, ne gyötörj. elmegyek. Igen, elmegyek, és megalázom magamat a nagy Turgenyev elõtt, a gazdag nemesúr elõtt, aki kétszer annyit kap a könyveiért, mint én, aki megengedheti magának, hogy hónapszám csiszolgassa a stílusát… 671

AnnA Fjodor, nem mondtam, hogy megalázkodj. Tudom, hogy küszködés az életed. csak arra gondolok, hogy az emberek a szájukra vesznek… dOSZTOJeVSZKIJ Turgenyev – amikor találkozunk, elébe siet az embernek – láttad, hogyan jár, gyorsan tipeg, mint egy nõ – és mosolyog, és kitárja a karját, hogy arcon csókoljon – ’drága Fjodor Mihajlovics’, azt mondja – s amikor az arca már egész közel a tiedéhez, hogy testvér módra átöleljen – akkor lefékez, hátrahajol, fitymáló képpel elhúzódik, és ridegen, akár egy német, megrázza a kezedet. AnnA ezt csak képzeled, drága Fjodor. de kérlek, bocsáss meg. nem akarom, hogy megalázd magad. dOSZTOJeVSZKIJ elmegyek... AnnA nem akarom, hogy elmenj, Fjodor. dOSZTOJeVSZKIJ elmegyek. Most rögtön elmegyek. Igen, ez a legokosabb, amíg még van nálam pénz. Anna – ha elkövetnék valami bûntényt, valami borzasztó, titkolni való bûntényt – (kezdi belelovalni magát a káprázatos ötletbe) valami kimondhatatlan dolgot… AnnA Kérlek, Fjodor, ne menj. Kérve kérlek. dOSZTOJeVSZKIJ Mondjuk valami ocsmány bûnt. AnnA Jaj, Fjodor, könyörgök… dOSZTOJeVSZKIJ Szeméremsértést. Tegyük föl, erõszakot tennék, mégpedig… (töprengve válogat a lehetséges ocsmányságok között) egy gyermeken. Igen, egy szegény, ártatlan kisleányon, Anna. AnnA Fjodor. dOSZTOJeVSZKIJ (irdatlanul rosszmájú erkölcsi elégtétellel) Azonnal elmennék Turgenyevhez. el én, Anna. elmennék hozzá, és azt mondanám: ’Ivan Szergejevics, úgy jöttem önhöz, mint férfi a férfihoz. ezt és ezt cselekedtem, továbbá ezt és ezt, és azért jöttem, hogy megalázkodjam ön elõtt, mivel az egész földkerekségen ön az, akit a legmélyebben megvetek.’ AnnA de Fjodor, te mindent a végtelenségig eltúlzol. Kérve kérlek, ne menj el. ez rettenetes… dOSZTOJeVSZKIJ Megyek. Most rögtön indulok. AnnA Fjodor, utoljára kérlek. dOSZTOJeVSZKIJ Fjodor nem akarja, hogy az õ kicsi Annája aggódjék. Fjodor megígéri, hogy nyugodtan fog viselkedni, nyugodtan és higgadtan.

TuRgenYeV Már csaknem tíz éve vagy mellettem, Sztyepan, és még mindig úgy vakarózol, mint egy paraszt. nem Oroszországban vagy. Badenben nincs bolha. SZTYePAn Azért vakaródzom, hogy Oroszországba képzeljem magam, nagyságos úr. TuRgenYeV Kedves Sztyepán, már miért szeretnél visszatérni Oroszországba? Baden a legbájosabb hely a világon. ha most otthon volnál Oroszországban, mit látnál? Megmondom, mert látom, már elfelejtetted. Megmondom, mit láttam az idén. Kidõlt-bedõlt kerítések, sehol egy új épület, legföljebb vodkaárudák. Új vodkaáruda mindig van. 672

SZTYePAn Igenis, nagyságos úr. TuRgenYeV elmégy vidékre: döglött tehenek, döglött lovak, az emberek rongyokban. Ahol embert látsz: fekszik hasmánt, alszik, hortyog, részeg. csak a tehetetlenség, a renyheség, a mocsok, a szegénység mindenütt. SZTYePAn Így igaz, nagyságos úr. TuRgenYeV de itt, Badenben: láthatod a magad szemével, ha nem esküdtél vakságot. nézz körül, milyen vidám minden. A fehér és rózsaszín, tiszta házak, a csinos zöld pázsitok, és az a sok fa, és körben a hegyek. A levegõ itt gyöngéden fodrozódik, mint a víz, és simogat, és mindenki mosolyog. nézd csak meg õket a sétányon: mosolyognak mindahányan. SZTYePAn Mosolyognak, nagyságos úr. TuRgenYeV Persze hogy mosolyognak, Sztyepan. németországban vagyunk. nem Oroszországban. ne vakarózz, Sztyepan. Mosolygó arcok mindenütt. SZTYePAn Már kivéve az oroszokat, nagyságos úr. TuRgenYeV Jaj, Sztyepan, ez bizony igaz. Az oroszok még Badenben sem mosolyognak. Ott jön egy úr, át a sétányon, mosolytalanabb nem is lehetne. Kétségkívül orosz. nyilván veszített a kaszinóban. SZTYePAn Akkor se volna másképp, ha nyer, nagyságos úr. Mi oroszok, már megbocsásson a nagyságos úr, sose mosolygunk. Sandítunk, ordítunk, verekszünk, nevetünk, berúgunk, aztán térdre rogyunk, és rívunk, mint az ütött gyermek. Így van ez, nagyságos úr. ez a mi sorsunk. TuRgenYeV dosztojevszkij. de hát nem jöhet ide, éppen most semmiképpen. ebédidõ van. nem hívtam Fjodor Mihajlovicsot ebédre… Sztyepan, csakugyan idejön. SZTYePAn Itthon tetszik lenni, nagyságos úr? TuRgenYeV egy huncut vasat nem adok neki kölcsön. nem, nem akarom látni. Várjál, Sztyepan. hát jó – igen, nincs mit tenni, vezesd be. de – ó… Belép Dosztojevszkij dOSZTOJeVSZKIJ (távolabbról) Jó napot, Ivan Szergejevics. Föl akartam keresni. Ön férfi, s én úgy jöttem önhöz, mint férfi a férfihoz. TuRgenYeV (túláradóan kedves) drága Fjodor Mihajlovics, milyen kedves, hogy benézett, micsoda remek alkalom. És megtiszteltetés. Igazán örülök, hogy látom. hallottam is, hogy itt van Badenben. dOSZTOJeVSZKIJ Á, szóval hallotta, hogy itt vagyok. TuRgenYeV hogyne, hallok én itt mindent. nos, hogy van, és hogy van a felesége? hosszabban marad? dOSZTOJeVSZKIJ (gyanakodva) hosszabban? Minél? nem tudom. Jól vagyunk. Mondták, hogy ön itt tartózkodik. És Anna azt mondta: ’nem vesztegetheted az idõt, meg kell látogatnod.’ Anna, a feleségem, igen kifinomult viselkedésû. Azt mondta: ’Föl kell keresned Turgenyevet, mert rosszul venné ki magát, ha nem látogatod meg, mikor úgyis itt vagy.’ TuRgenYeV Súlyos csalódás lett volna, ha nem láthatom. Igazán megtisztel. 673

dOSZTOJeVSZKIJ Mire én azt feleltem: ’Turgenyev nemigen kedveli az oroszokat. de (mondtam) orosz, és férfi. ezt semmiféle európai máz nem törölheti el.’ gyûlölheti maga Oroszországot, de mégiscsak orosz… TuRgenYeV drága Fjodor Mihajlovics, ez hallucináció. nem gyûlölöm az oroszokat. naphosszat figyelem õket. Ami pedig a mázt illeti – nos, úgy érzem, egy kevés a honfitársainkra is ráférne. nem gondolja? Úgy viselkednek, mint a medvék. dOSZTOJeVSZKIJ Á, szóval figyeli õket. Figyeli õket, így mondta. Akár a botanikus. de énrám nem hat a rágalom, az efféle városok pletykasága. Anna mindeddig Oroszországban élt, most jár elõször külföldön, és meg van döbbenve: nem tudta, hogy az ilyen város, mint Baden, velejéig teli a nyugat rothadásával, akár a férgekkel teli, hullani kész gyümölcs. TuRgenYeV És ön mégis, akárcsak én, visszatér hozzá. Mi lehet hát a varázsa? Számomra Baden elbájoló város, friss, kellemes, melankolikus – és teli abszurd emberekkel. de ó – bocsásson meg –, értem, mire gondol: s a megtiszteltetés, amelyben részesít, szinte túlságos. Bízom benne, hogy a nálam tett látogatása nem keveri rossz színbe az orosz kolónia elõtt. Az orosz fölmerül a szülõhazánkat ellepõ gyanakvás ködébõl, és külföldre kerülvén kilép a napfénybe; erre kisebbrendûnek érzi magát, és mindenkibe belemar, mintha szét akarná szaggatni. Most épp az új regényemet szaggatják szét. gondolom, látta a kritikákat. dOSZTOJeVSZKIJ ezen én nem izgatnám magam. TuRgenYeV Füst… hogy gyûlölik mind. Természetesen nem izgat, amit mondanak. Bár talán el se hinné, miket mondtak rá. dOSZTOJeVSZKIJ Látom, hogy bántja. TuRgenYeV Biztosíthatom, hogy nem vagyok megbántva. Azt hiszem, ugyanolyan rossz benyomást keltett Oroszországban, mint itt, de az író hozzászokott az ilyesmihez. dOSZTOJeVSZKIJ Olvastam. Tegnap éjszaka elolvastam. TuRgenYeV És ön, mint… dOSZTOJeVSZKIJ (uralkodik indulatain) Ivan Szergejevics, úgy mondom, mint férfi a férfinak… TuRgenYeV de mondja mint barát a barátnak… dOSZTOJeVSZKIJ (kemény iróniával) Azt mondom, vegyen egy távcsövet. TuRgenYeV Távcsövet? dOSZTOJeVSZKIJ Így mondtam, távcsövet. egy hosszú, erõs távcsövet. Vegye meg. Még ma. Szerelje föl… TuRgenYeV Micsoda elképesztõ ötlet. nem vagyok csillagász. dOSZTOJeVSZKIJ Vegyen egy távcsövet, és állítsa rá Oroszországra. nézze meg vele Oroszországot. nézze meg Oroszországot még egyszer. Maga elfelejtette a hazáját. Orosz vagyok, és azt mondom magának, mint férfi a férfinak, hogy a regénye – ez a könyv, a Füst – sértés Oroszországgal szemben. És hazugság. egy renegát munkája. TuRgenYeV Micsoda elképesztõ nép vagyunk mi, oroszok. Én itt naphosszat figyelem a népünket. Szegény Füstöm egy orosz almafa egyszerû, õszinte hajtása. 674

dOSZTOJeVSZKIJ Semmi orosz nincs benne. Maga elhagyta a hazáját, elhagyta a birtokait, kétrét görnyedt a nyugat rothadása elõtt, bemocskolta önnön lelkét, Oroszország lelkét pedig leköpte. Maga immár nem orosz. Én ezt õszintén, tiszta szívembõl mondom… TuRgenYeV Az orosz lélek – soha nem hirdettem, hogy az orosz lélek szakértõje volnék – az oroszok karakterét persze ismerem – nos, mint mondtam, figyelem, naphosszat, tudja, Baden erre igen alkalmas hely. Talál itt az ember, mint ön korábbi látogatásaiból nyilván emlékszik, mindenféle szerzetet. (Nekihevül) Én európai vagyok. A hazám – megértem, ha ezt nevetségesnek találja –, a hazám, kedves Fjodor, a civilizáció. dOSZTOJeVSZKIJ Megvetem európát. Köpök a civilizációra. TuRgenYeV Az orosz mindig ezt csinálja; mégpedig azért, mert érzi a kisebbrendûségét. Azért gyûlölik a regényemet, mert megmondtam a szemükbe. Állítólag gyûlölik a nyugatot – de miért? Mert a nyugat mindig túlszárnyalja, mindig lehagyja õket. Mindent európa teremtett, azokat az eszméket is, amelyeket maguk az oroszok is befalnak, csak intelligencia híján képtelenek a gyakorlatba átültetni. És mégis: ha megkérdi õket, mit mondanak: ’A nyugat rothadt.’ Mindig ez volt az ócska papagájszólam, és gondolom, mindig ez is marad. Száz év múltán is ezt fogják hajtogatni: ’A nyugat rothadt.’ de Oroszország, a szent Oroszország – soha nem lehet eleget szónokolni a szent Oroszország nagyságáról és jövendõjérõl. Megmondjam, miért? dOSZTOJeVSZKIJ nem azért jöttem, hogy egy renegátot hallgassak. TuRgenYeV Tudom. Azért jött, hogy kellemesen eltársalogjon. de csak megmondom magának, miért. Jobbágyok nemzete vagyunk, lakájok és fecsegõk fajzata. És az áradó fecsegésünk okán az elsõ ember, aki felkap egy nagy botot, úgy uralkodik rajtunk, akár a marhagulyán. Amint ezt a könyvemben ki is mondtam. dOSZTOJeVSZKIJ ez a marhagulya egy nap a föld ura lesz. hallucináció! Maga csalja meg önmagát, Ivan Szergejevics. Igen, gulya vagyunk, de maga soha nem látta azt a gulyát. Maga arisztokrata, és gazdag ember. ha bosszantják a dolgok, szedi a sátorfáját – kivásárolja magát. emlegeti a civilizációt – de miféle civilizáció az? európa – mi az? Megmondom én magának: európának vége. európa civilizációja a középosztály bankszámlaegyenlegén és a munkások elnyomásán áll vagy bukik; de a tömegek elégedetlensége egyre inkább elgyöngíti, egyre inkább kivérezteti az uralkodó osztályt. Idõvel le is fogja rántani a porba, európa pedig hozzánk fordul majd, hogy mentsük meg. hát nagyon meg fognak lepõdni. Mert mi se megmenteni, se megtámogatni nem fogjuk a düledezõ rendjüket; az orosz küldetés az egyetemes emberiség megteremtése, az emberiség egységének megteremtése. Oroszország akkor lép munkába, amikor európa bevégezte. TuRgenYeV Remélem, én ezt nem érem meg, minthogy nem hiszek az orosz küldetésben. nem vagyunk vezérek. Szolgák vagyunk. Az elsõ ember – kénytelen vagyok megismételni, nem mondhatom el elégszer –, aki elordítja magát, és meglóbálja a nagy botot, uralkodik rajtunk, és kedve szerint hajt bennünket. Magát is Szibériába küldték. 675

dOSZTOJeVSZKIJ Igen, megjártam Szibériát. ez a különbség kettõnk között. Én tudom, mit jelent az, ha halálra ítélik az embert. Én ültem talpig vasban. Sok évvel ezelõtt, amikor Moszkvában megismerkedtünk, Ivan Szergejevics, én csodáltam önt, én úgy szerettem önt, mint embert és írót, hogy azt szóval nehéz elmondani. Ön elegáns volt, gazdag volt, és mérhetetlenül tehetséges. Ahol én botlottam – miért ne vallanám be –, ott ön biztos lábbal, könnyeden továbblépett. Ám egy nap elmondott nekem egy történetet. elmondta, hogy amikor Párizsban élt, meghívást kapott, hogy némely újságírók társaságában látogasson meg egy börtönt, és legyen tanúja egy kivégzésnek. TuRgenYeV Iszonyatos volt. Mélységesen szégyellem, hogy elmentem. dOSZTOJeVSZKIJ de elment. elment megnézni, hogyan ölnek meg egy embert, hogy megfigyelje – épp ahogy itt Badenben figyeli az embereket, elfogulatlanul – milyen szót is használ, mi is az a szó? – objektív módon. Ivan Szergejevics, engem halálra ítéltek. Én ültem a halálsoron. Füleltem, dobog-e az õrség csizmája a folyosón. hajnalban kivezettek, és belenézhettem a puskák csövébe. Aztán bekötötték a szememet. TuRgenYeV Micsoda barbárság. Ilyen igaztalanság csak Oroszországban fordulhat elõ. dOSZTOJeVSZKIJ Franciaországban, a civilizált Franciaországban a maga igaztalansága nagyobb volt. Maga odament megfigyelni. Ivan Szergejevics, én nem lehetek objektív. Én nem bírom ültömben, kívülrõl figyelni az életet és a kort. Én megtanultam, amit maga soha, s amit európa elutasít: megtanultam, hogy a szenvedés szükséges. Szükséges – mert az üdvözülés záloga. TuRgenYeV A szenvedés – akár a rossz többi fajtája – megront. dOSZTOJeVSZKIJ Az európai elutasítja a szenvedést. elutasítja Krisztust is. Mert az orosz lelket betölti a szenvedõ Krisztus képe, mely egyedül képes megváltani a világot. európa individualizmusa viszont a szakadékba vezet. TuRgenYeV Tudom, tudom – de hová vezet az, amit maga hirdet? dOSZTOJeVSZKIJ Az emberi nem megújhodásához. TuRgenYeV nem. hanem a pánszláv program teljességéhez. Vallás, család, konzervativizmus, sovinizmus, erõszak és háború. egyik percben orosz küldetésrõl beszélnek, mely megújítja az emberi nem szívét, egy percre rá az orosz nép misztikus víziója nevében Konstantinápoly orosz elfoglalásának jogáról. Láthatja, olvasom a maguk írásait. Ahány vérszomjas hódítót ismer a világ, mind a maguk érveit használta. Még azt is megemlítik, csak úgy mellesleg, hogy netán egy tengernyi véren is át kell gázolni. Az erõszak bûn a civilizáció ellen. És én gyûlölöm az erõszakot, jobban gyûlölöm, mint a rossz bármely más fajtáját ezen a gonosz földtekén. de komolyan nem nyugtalanít az oroszságnak az emberiség iránti küldetése. Mert az puszta retorika. Olyan igazi orosz módra: beszéd, végeérhetetlen, zabolátlan, dagályos beszéd. Az ég szerelmére, talán mi nyertük meg a krími háborút? nem: a hideg tényekrõl beszéltem, mikor a Füstöt írtam. Mibennünk, oroszokban, a rabok, a fegyencek elméje lakik, s az ilyen népek ugyanabban a krónikus betegségben szenvednek nemzedékrõl nemzedékre. Maga meg itt azt panaszolja, hogy európa fél tõlünk és gyûlöl bennünket. 676

dOSZTOJeVSZKIJ Én nem panaszkodom. Én örülök. európa joggal fél tõlünk. Mert erõsek vagyunk. TuRgenYeV erõsek? nem. csak terjedelmesek vagyunk: hatalmas, kietlen, üres pusztaság, mely képtelen megszervezõdni. Óriási, tétlen tömeg vagyunk. dOSZTOJeVSZKIJ ebben rejlik az erõnk. Ami a nyugat szemében gyöngeség, az mibennünk mind erõ. Megint kimondom: maga elfelejtette a hazáját. Oly soká volt távol tõle, németországban, Franciaországban, hogy elfelejtette Oroszországot. elfelejtette, hogy Oroszországban minden, de minden más. Ami nyugati, az Oroszországban mind csõdöt mond. európa egyre lesi az alkalmat, hogy ránk támadjon… TuRgenYeV ej, drága Fjodor Mihajlovics, egy perce még azt mondta, hogy éppen Oroszországnak kell megtámadnia európát, hogy Oroszország fogja megváltoztatni az egész világot, nem csak európát, az egész világot… dOSZTOJeVSZKIJ ha pedig európa ránk támad, nos, rá fog jönni, akár napóleon, hogy az európai katonai stratégia törvényei Oroszországban csõdöt mondanak. európa a középosztály pénzén marsol, a bankjai pénzén, de a pusztulás felé masírozik, seregeinek háta mögött forradalmak törnek ki, és összeomlik. európa atomizált individuális életét megtörik Oroszország hatalmas, tétlen tömegei… TuRgenYeV Oroszországban is vannak forradalmak, Fjodor Mihajlovics. dOSZTOJeVSZKIJ európa mérge, európa ördögei, démonai, igen, megfertõznek bennünket is. ezek nyugatosok, európaizált oroszok, akik elveszítették orosz lelküket, akiket megrontott a materializmus, az ateizmus, a szocializmus. de Oroszország tömegei bölcsek, szívükben ott él Krisztus képe, a szenvedõ orosz Krisztus képe. Megint csak azt mondom magának: az orosz tömegek azért erõsek és tétlenek, mert értik a szenvedést. Értik a szenvedés szükségességét, a szenvedés értékét és megtisztító erejét, az orosz Krisztus szelíd szenvedését. TuRgenYeV És ezért kapják meg azt az embert, aki a nagy botot lóbálja, és rájuk ordít. Maga a kínzás és a kancsuka vallását hirdeti, de Sade márki vallását. dOSZTOJeVSZKIJ Már megbocsásson, ezt személyes sértésnek tekintem. TuRgenYeV nem kívántam megsérteni, de a szavai mégiscsak megdöbbentenek. hátrányos helyzetben vagyok. Sohasem volt érzékem a miszticizmushoz. dOSZTOJeVSZKIJ Mert maga ateista. TuRgenYeV Maga szerint vagyok ateista. dOSZTOJeVSZKIJ Ateista, azaz istentelen és hazátlan ember. TuRgenYeV Ateista…? gyakran fölteszem magamnak ezt a kérdést. Ateista volnék? nem hiszem. Való igaz: nem hiszem, hogy a világegyetem bármi jelét mutatná egy jóságos, s az ember dolgait rendben tartó teremtõ mûködésének… dOSZTOJeVSZKIJ Ateista! TuRgenYeV Vagy akár az emberi értékekre gyakorolt befolyásának. Lehetséges, hogy létezik Isten, de ha létezik, nem találja, hogy igen gyakran furcsamód közönyös? dOSZTOJeVSZKIJ Tagadja az élõ Istent! A nyugat kudarcot vallott pozitivizmusa! TuRgenYeV Személy szerint racionalistának nevezném magam, de kétkedõ racionalistának. ennen kétkedésemben is kételkedem. Sztoikusként. A hithû hívõk, mint maga, Fjodor Mihajlovics, annyira erõszakosak, én pedig gyûlölöm az erõszakot. 677

dOSZTOJeVSZKIJ (hisztérikus) Ateista. Bevallja. Kinyilvánítja. Megtagadja a hazáját, megtagadja az Istenét. Saját szájával kiáltja világgá a tûztoronyból. TuRgenYeV egyelõre nem én kiabálok. dOSZTOJeVSZKIJ A tûztoronyból kiáltja világgá. Kinyilatkoztatja a nyílt utcán. TuRgenYeV nem kenyerem a kinyilatkoztatás. dOSZTOJeVSZKIJ Itt ül, éli a nyugat fényûzését, itt él a birtokai dús jövedelmébõl, kétezer orosz lélek verejtékes munkájából; és kinyilatkoztatja, hogy immár nem orosz, és Istene sincs. TuRgenYeV Itt maga nyilatkoztat ki, nem én. dOSZTOJeVSZKIJ ha kinyilatkoztatok, az igazságot nyilatkoztatom ki. Az igazságot, melyet egész Oroszország hallani fog, az igazságot, melyet egész Oroszország ismer a maga könyvébõl, mely minden orosznak lelkébe gázol. TuRgenYeV Az az érzésem, hogy maga nincs jól, barátom. Oroszország megtörte magát. engem nem tört meg, mert nem hagytam. nem hagytam, hogy addig hajszoljon, amíg gyötörni kezdem magamat és rágalmazni a barátaimat. Megismétlem: európai vagyok, és mindig is jobban kedveltem a civilizációt, mint a barbárságot. dOSZTOJeVSZKIJ civilizációt mond, de materializmust gondol. német materializmust. TuRgenYeV Amint kívánja. Legyen hát: nem vagyok orosz, német vagyok. dOSZTOJeVSZKIJ német! TuRgenYeV ha egyszer így kívánja, Fjodor Mihajlovics. dOSZTOJeVSZKIJ (villámsújtottan, döbbent szünet után) német! Becstelen, tolvaj német. TuRgenYeV németország idõvel második hazám lett. nem fogom tûrni, hogy a vendéglátóját sértegesse. dOSZTOJeVSZKIJ Maga azt mondja nekem, hogy németnek tekinti magát. nem orosznak. Azt mondja nekem, a saját szájával, hogy maga, Ivan Szergejevics Turgenyev, német, hogy megtagadta a fajtáját. TuRgenYeV (fásultan) Amint kívánja. nos, ebédelni készülök. Sajnálatomra nem marasztalhatom. dOSZTOJeVSZKIJ (kemény iróniával) Ateista és német. Ivan Szergejevics, nem sejthettem, hogy nem orosz emberrel beszélek. Bocsásson meg. elnézését kérem. (Szünet) Ivan Szergejevics, ezt én a legsúlyosabb személyes sértésnek tekintem. Maga vérig sértett engem. Távozom. (Kimegy, bevágja az ajtót maga után)

TuRgenYeV (tartózkodó higgadtsággal kiszól) Sztyepan – úgy látom, Fjodor Mihajlovics elment. SZTYePAn (kintrõl) Tálalva van, nagyságos úr. TuRgenYeV Sztyepan, engedd meg, hogy kérdezzek valamit. SZTYePAn (belép) Ahogy parancsolja, nagyságos úr. TuRgenYeV Érdekelnek téged az irodalmi alkotások? SZTYePAn nem tudok olvasni, nagyságos úr. 678

TuRgenYeV Bölcs ember vagy, Sztyepan. SZTYePÁn nem szenvedheti azt a nemesember, nagyságos úr. Aki olvasni tud, hamar elcsapják. A szegény embernek van a világban elég baja, nem kell a könyvekben külön keresnie. TuRgenYeV engedd meg, hogy még valamit kérdezzek, Sztyepan. Szoktál pénzt kölcsönbe adni? SZTYePAn A szegény embernek nincs kölcsönbe adni pénze. TuRgenYeV Soha ne adj kölcsön, Sztyepan. Sokféle gyûlölség van, de az adós gyûlöletének nincs a földön párja. Megvet, amiért kölcsönt adtál neki, és ha képtelen elkerülni, sértegetni fog, mert szégyelli magát… és, Sztyepan… SZTYePAn nagyságos úr? TuRgenYeV ha Fjodor Mihajlovics ismételten jelentkeznék, nem vagyok itthon. Szünet AnnA (egyedül a hotelszobában) haladnom kell a naplómmal. gyorsírással írom, hogy ki ne jöjjek a gyakorlatból, mert amíg vakációzunk, nincs diktálás. Be kell fejeznem, amit Fjodorról és Turgenyevrõl elkezdtem. elgondolni is, hogy Turgenyev szerint a világ nem sokat veszítene, ha Oroszország elbukna! Mi rémséget nem képes egy orosz mondani. A Turgenyevvel történt beszélgetés módfelett feldühítette Fjodort – magánkívül van, mint mindig, ha valaki megtagadja a szülõhazáját. Ma este tízkor lefekszem, mert nagyon fáradt vagyok; s annyira untat, hogy itt ülök egyedül, és még olvasni való könyvem sincs. MeSTeRhÁZI MÁRTOn fordítása

Sárvár. Mathias greisher (?) rézkarca. 679

MichaEl donhauSEr

Márciusvariációk Kissé elhanyagoltnak tûnt a falusi tér, akkor ünnep után konfettik lepték be a kövezetet, bár a mulandóság varázsa, ami megfogott minket, itt maradt, újra hallottuk a feketerigó füttyét, egy estén, amikor szebben domborodott az égbolt, a színeket tükrözve csillogott a parkoló autókon a fény, mellettük hercegnõk jöttek, úgy mentek, mintha álruhában közelebb lennének önmagukhoz, és a járdát elõttük virágokkal hintenék, akkor távol a világtól, amilyen az volt, elterült a mandulafenyõk alatt a lámpák szórt fényében. * És magányosak maradtak a napok, amint a közeli dombra értünk, ahol mimózák virágoztak, hogy belélegeztük az illatukat, majd egy völgybe mentünk, aminek forrása szent volt és kútból eredt, egy lepusztult ligetben padok álltak a platánok alatt, az árnyékai enyhén elágaztak, míg ittunk a vízbõl, késõbb olvastunk, a közelben gyíkok neszezése az avarban, arról a mondáról, amely elmesélte, hogyan egyesült tündöklés és alázat, így se kárpótolhatott, ami melengetõ fényként magához emelt bennünket. * egyedül, félúton fölfelé az út emelkedve kanyargott a domboldalon, még csak a kerteknél tartottunk, ahol veteményesek, mint gyûrött kendõk terültek el vagy olívaligetekkel hímzettek és a fûtõl zöldebbek, miközben itt-ott sárguló mimózák virítottak és maradt a tétova kérdés, vajon ágaik megbékítettek-e minket úgy, mint a körök egykoron, mert egy kút medencéjében gyûrûztek, és olyan szédítõ volt, mint egy példázat, mondani amit láttunk, a hullámokat és csillogó tükrözõdésüket a lombsátorban. * Szinte gondtalan követtük a táblákat, mert a városok nevek voltak az út mentén, ahol az üzlet miatt magányosan ült, akit egykor bájosnak meg félénknek tartottak és menekült, és most fél órákra odaadta magát, a szemei sötéten közel a dübörgéshez, amikor elhajtott, vagy halkan újra odatévedt a csicsergés, míg az ég majdnem kékesnek tûnt és szépen karjaival kibontotta magát, ami mint egy bimbó virágot sóhajtott és lehanyatlott, hogy izzadtságtól nedvesen fürtökben hullt alá, ami szuszogva megnyugodott vagy még egyszer illatot árasztott bõségben és álmok nélkül. * Amikor egy elõcsarnokban, a resti mellett vártunk, és villogtak a játékautomaták, nem számoltuk az órákat, még ha mondtuk is, hogy már rég el kellett volna utaznunk, 680

késõbb hangokat hallottunk, akár az automatákból a halk orgonaszót, olyan fûszálakkal is eljátszandót, odakint lengedeztek, míg szinte alig hallhatóan elzúgott egy teherautó, mintha engedelmeskedne az elhalkulásnak, amibõl hamarost szemerkélõ esõ lett, és úgy tûnt nekünk is kedvez, így zártak körbe a napok, mint az utak, amik nem igazán vezettek sehova, csak elsimultak a dombok alatt. * Mintha megjósolták volna, valami, ami az elsõ leveleket és a virágokat növesztette egyenként vagy hullámozva, úgy söpört végig és kábító volt, mint a panasz, a szél, amikor a fák közé száguldott, hogy menekült és ujjongásként sebzetten libbent feljebb, vagy tántorgott magányosan állva és rügyek lepték el a lejtõt, ahol az árnyékban zizegve hajladozott valami nád is és szótagolva suttogta el nekünk a mondát napokról, viharokról, melyek hamar átértek a tereken, mint a faágak, melyekbõl késõbb újra felcsendült, mint egy dal, amit elveszetten hallgatott az éjszakai messzeség. * És egy reggelen, amikor állítólag még épült a templom, a képmás ott volt egy falon, amely most ereklyetartóban akár freskórészlet az anyát ábrázolta isteni gyermekével, finom színekben úgy egyesülve ketten, mintha nem lenne szó, ami egymásnak ugraszthatná õket, míg a legenda megindító volt az angyalokról és röptükrõl át az éjszakán, vagy meghatottak az ágak, amelyek körbe virágozták az ereklyetartót, kertekrõl meséltek, mint sorakozott vagy állt magányosan néhány fa ringatózva a tavaszi levegõ fuvallatában. * esett, váltakozott, hol szinte lágyan, mint egy merülés, hol hevesen és csapkodott vagy vert, úgy végigsöpört a fûszálakon, hogy beleremegtek, és mint kavics fényesen tükrözte a nedvességet, míg csillogva, hullámokban, hangtalan csöpögött a kút és mint zubogás a zápor átvonult a tér kátyúi felett, mintha a tócsák felelnének a dombok feletti messzeségre, ahol a felhõk bástyája alatt már világosodott, átszellemítette a mandulafenyõk koronáját, vagy csillogott a réteken, mintha leheletnyi apadás áradna a hullámzó fûszálakon át. * És ha árnyékban mentünk volna, a fák alatt, az utakon, amik egy teraszhoz vezetnek, ahol egy kicsit elidõznénk a kõkorlátnál az agyagedények és a gömb formájúra vágott bukszusok között, amelyek megosztják a kilátást a távolba, mely csillogva nyúlna el a tengerig és langyos, majd hûvös lenne az este és olyan mulandó, olyan halhatatlan, mint mi, mint a lépéseink, az a néhány, ami elválasztott minket a mindig zöld ligettõl, melynek lombsátra alatt átváltozva találnánk magunkra legbelül szinte kiengesztelten. * 681

Ami az utakat szegélyezte, már kivirágzott, megmutatta magát, mint õszibarackfácska egy kertben, melynek földjét néhány barázda szélesre szántották, feketén ragyogtak a rögök a délutáni napon, ahol szétszórt és kötözött gallyak is feküdtek a metszés után, mintha ez példázat lenne és annak az álomnak közelsége, hogy még felismerjük a neveket és az elõszobákat vagy sötét az ág, mint a tavaszi, halvány árnyak a réteken, itt zöldelltek és a látás együtt ringott a fûszálakkal a szeszélyes szélben. * És íriszek voltak, kékségük mint köszönés, váratlan ért hozzánk, egy töltés oldalából nyúlt fel, szirmaik szinte kinyíltak, a szélben ringatózva emelték virágjaik, majd alkonyatkor lekókadtak, vagy halkan színezte a még fénylõ ágakat, lassan képrõl képre pusztul el, és hidegen, dohosodva feküdt a lomb vagy a nyirkos malter a fal tövében, mintha a jóslat illat lenne, ismerõs, mint a fájdalom, kedvesen átadta magát, és megtermékenyülten csüggött, mert sejtette az estét, a halál közelségét. * Az akácok alatt az utcában, ahol köszönetet mondtunk, ott történt, hogy szélvihar söpört végig, úgy tûnt mintha egy zivatar üzenne vagy már nagy szemû, de ritka cseppekben hullana, míg a fényes leveleken át zuhogni kezdett, és a tétovázásunk visszatért az éjszakába, akkor a mozdulatok mind pillantások lettek, elcseréltük õket, miközben elnyomott minket az álom vagy még egyszer két madár füttye hallatszott színtisztán és így elveszve, mint mi, mint a gondolataink, melyekbe szánalom és kétely keveredett, majd az esküdözésbe enyhébb sötétség. * Amikor álmodtunk, amikor sejtettük, és késlekedtünk, és még ott voltak az utak, amiket mi választottunk, amik úgy megérintettek minket, mint a színesen lógó füzérek, mint a lámpák, és szelíden nyúltak el az árnyak a kavicságyon, akár a régi, nevetõ vagy szomorú kedves arcok, figyeltük a változásukat, az elmúlást és a növekedést, míg hamarosan elcsendesedett a nap vagy fényesen kongtak a harangok, elhalkultak, mint a nevek, mint a lépések, mert a bodza idehozta a suttogást, még illatozva, mint a vágy, hogy a szépséget kimerítse, mint a báj kései órákban. LeSI ZOLTÁn fordításai

682

JuriJ nagibin

Lovag és pásztorlány Vajon miért merült teljes feledésbe életembõl annyi minden jóval fontosabb, vagy miért dereng homályosan, elmosódó körvonalakban a felejtés ködén keresztül, míg ez a távoli, akulovkai este ma is olyan világos elõttem, mintha tegnap történt volna? emlékszem a virágágyás felõl áradó erõs dohányillatra, és arra is, hogy nem értem be a bódító, édes szagokkal, hanem letéptem két virágot, két bágyadt, ragacsosan hunyorgó sugarú kis csillagocskát, és az orromba dugtam. Most bennem volt a fanyar illat, nem kellett erõvel magamba szívnom, a szokásos, nyugodt lélegzés közben is átmeg átjárt. Míg orrommal a dohányillatban tobzódtam, az ágyást megkoronázó hatalmas üveggömbön elviselhetetlen ragyogás támadt, úgy tûnt, hogy a gömb rögtön szétpattan, és ripityára törik. de aztán kihunyt a fény, a vihar jöttét jelzõ távoli villámlás, a gömb pedig megszûnt izzani, mintha leégett volna. Mire beteltem volna a dohányillattal, a kert hirtelen elsötétedett. Acélkéken csillogott a fû, a virágok színüktõl függetlenül lilába borultak, mintha tintával öntötték volna le õket, a fák koronái imbolyogni kezdtek és felzúgtak, az égen felhõk gomolyogtak, a becsapódó ablaktáblák mögött pedig hívogatón lobbantak fel a nagy petróleumlámpák. Rémülettel telve egy kis ideig még a kertben maradtam, amelyre ólmos homály borult, akárcsak a sövényen túli mezõre és mocsárra. A magasban járó szél a nyírfák és fenyõk csúcsait cibálta, idelent alig lehetett érezni, és csak könnyedén simogatta a füvet. Az égbolt halványan villódzott. Aztán a szél hirtelen elcsitult, kihunyt a villódzás, és a komor, méltóságteljes csendben szinte ráérõsen, két ütemben felvillant a villám, elõszörre vékony fonalával betöltve az egész égboltot, másodszorra a földet tapogatva végig csápjaival. Száraz robajjal futott, sietett tova a mennydörgés, teljes fegyverzetében átdübörögve a kerten, a virágágyáson és elhaló szívemen. Berohantam a házba... Itt kényelem és nyugalom honolt. A háziasszony, babonás félelmében a vihartól, megkövetelte, hogy minden ablak zárva legyen, az úgynevezett közös szobából a teraszra nyíló üveges ajtót pedig szövettel borította be. Itt, ebben a közös szobában a tizenöt éves Mura új játékra tanította a nyaraló kisebb lakóit, köztük a velem egykorúakat, továbbá a nálam egy évvel idõsebb, szelíd, viaszos arcú kislányt, Tamarát, és olyan kis mitugrászokat, mint amilyen a göndör bárányka, Surik volt a maga öt évével. A gyerekek a horpadt hasú, nagy bõrdíványon szorongtak, a könyörgõ tekintetû, szürke, fénytelen, rendkívül szép szemû Mura pedig, széles arcán paprikavörös pírral, valami verset kántált: Egy lovagnak vára mellett A pásztorlány ott legeltet… 683

A lovag szóra megremegtem. ezen a nyáron ugyanis a bolondulásig beletemetkeztem Walter Scott lovagregényeibe, és a halványképû, jóságos Ivanhoe lett a bálványom. Képzeletemben egy szempillantás alatt kirajzolódott az üde, nyirkos-zöld reggeli rét, a jámbor, bamba ábrázatú birkák, a lovag, harmattól hamvas, súlyos páncélban, lassan poroszkáló, nagy paripán. A pásztorlányt már nehezebben tudtam magam elé képzelni, mivel sem a könyvekben, sem az életben nem találkoztam még ilyennel. de aztán rájöttem, hogy csak Murára kell néznem: széles, szelíd, az egészségtõl majd kicsattanó arcára, szürke, esedezõ szemére. Lám a lovag arra nyargal, S köszönti levett sisakkal. Mura levette a képzeletbeli sisakot, mélységes mélyen meghajolt, egyáltalán nem lovaghoz, hanem nõhöz illõn pukedlival, miközben szõke haja a szemébe hullott. Egy pásztorlánykát, jó lovag, Nem illet ilyen hódolat! – közölte naiv és érzelgõs hangon Mura, a pásztorlány. Én pedig vad izgalommal vártam, hogy mit válaszol lovagként. Nem lehetsz te pásztorlányka, Öltözzél selyemruhába! A lovag úgy vélhette, hogy bizton ismeri a nõi szívhez vezetõ utat, de most kudarcot vallott: Hogy járhatnék selyemben én, Mikor apám koldusszegény? És most valami egészen lehangoló történt, a lovag egyszeriben meghátrált: Akkor bizony nincs mit tennünk, Búcsút kell egymástól vennünk. A pásztorlány pedig szemrebbenés nélkül belement: Lovagom, viszontlátásra!... Mire a lovag meghajolva válaszolta: Isten veled, pásztorlányka! 684

Már nem tudom, miként tettem szert gyerekkoromban arra a képességre, hogy az énekeket eredeti szövegükkel szemben egész más tartalommal töltsem meg. Felnõttként nemegyszer elképedve és lenyûgözve fedeztem fel, hogy a kiskoromban megismert dalok egyáltalán nem arról szólnak, amire gondoltam. Én a diadalittas szerelem himnuszának véltem a „Bíborvörösben játszik a hold” címû, különben véresen tragikus éneket, míg a dévaj, hetyke, tréfás Szergej pópa olyan rémülettel töltött el, mint a temetõi éjszaka. Az elsõ hangjegyekben megrezdülõ lélek, a dallam, az ének hangulata elfojtotta a szavakat, amelyeket alig hallottam, egyáltalán nem értettem, és egy pillanat alatt behelyettesítettem õket a lelkemben támadó képzetekkel. Meg sem kísérlem nyomon követni, hogy zajlott le bennem ez a titokzatos és különös folyamat, de egy biztos: most a pásztorlány apjának szegénységérõl szerzett szomorú értesülés és a lovag meghátrálása között valami hosszú-hosszú szünetet éreztem, és ezt már nem a képzelet játéka töltötte ki, hanem nyiladozó, édesen elszoruló szívemmel azt az égetõ titkot latolgattam, amely két embert egyesít, és nem tûr meg idegen tekinteteket. nem ismertem ennek a titoknak a nevét, de bíztam iszonyú és boldogító hatalmában. Úgy képzeltem, hogy az elsietõ lovag kézen fogja a pásztorlányt, hogy arcát lángoló arcához szorítja, szürke szemével irgalomért vagy a vesztéért, vagy ki tudja, miért esedezve. elválásukat nem a kimért meghajlás jelentette, hanem a veszteség mérhetetlen szomorúsága: a pásztorlány könyörögve és kétségbeesve nézi a lovag egyre távolodó, páncélos hátát, neki pedig a vért alatt vadul ver a szíve, az a szegény emberi szív, amelyet semmiféle páncél meg nem óv a szerelemtõl, szánalomtól, az elválás halálos szomorúságától. – na, ki lesz a lovag? – kérdezte Mura. – Én! – mondtam, tüstént magamon érezve a páncél áldott súlyát, kezemben a kopját, könyökömön a pajzsot és a gyengédség kibírhatatlan reszketését egész testemben. – És a pásztorlány? – Te – feleltem. És egyszerre minden életre kelt – a tisztás, a harmat ezüstjével szegett bokrok, a tajtékfehér bárányok, a lilába hajló, pirospozsgás arcú pásztorlány, a ló és lovas árnyéka az ezüstös füvön. Már veszem is le magas, fényes sisakomat, és mélyen lovam sörényéig hajolva köszöntöm a pásztorlányt. Aztán sóhajtva bizonygatom: Nem lehetsz te pásztorlányka, Öltözzél selyemruhába! Odakint tombolt a vihar, még a vastag szövet sem tudta eltakarni a vakítóan cikázó villámokat, a lányok ijedten óbégattak, a megrémült Surik bilire kéredzkedett – de én semmit nem vettem észre. csillapíthatatlan vágy kerített hatalmába. Alig mondtam ki az utolsó szót, máris felkiáltottam: – Most Tamara legyen a pásztorlány – szólt Mura –, a lovag pedig… – Én – mondtam olyan hangon, hogy senki sem mert ellenkezni, és a lovagnak ajánlkozó fiú engedelmesen visszasompolygott a dívány vackába. 685

Tamara szelíd viaszarca egykedvû maradt még akkor is, amikor a pásztorlány szegénységét és alacsony származását panaszolta a lovagnak. nem feledkezett meg róla, hogy egy teljes esztendõvel idõsebb nálam, és szigorúan ügyelt a korkülönbség méltóságára. Ám én még egy ilyen viaszbabától sem tudtam szomorúság nélkül búcsúzni. A pásztorlányok egyre cserélõdtek, a lovag pedig ugyanaz maradt. A csillapíthatatlan vágy tovább tombolt bennem. ha elemezni tudtam volna a helyzetet, már akkor rájövök, hogy micsoda jellem a szenvedély hatalmába került ember, mennyivel erõsebb az élet közömbös szemlélõinél. Kíméletlenül elfojtottam minden próbálkozást, mely a helyemet veszélyeztette. A pásztorlány szerepébe kényszerítettem a napszítta, csaknem õszes hajú, fiús csontozatú galját, aki ki nem állhatta az ilyen kisded játékokat, és csak a hozzám való bizalomból vállalkozott a birkák legeltetésére, de aztán teljes közönnyel adva át helyét Ronyának, aki folyton félig tátva tartotta a száját, akár a lélegzõ hal – pásztorlány lett a csúnya, szeplõs, de valahogy mégis vonzó Irocska, aki makacsul elzárkózott a velem való barátkozástól, a pöttöm, gömbölyû Lala, a holdkóros csúfnévre hallgató hosszú, sápadt Vera, és Katya, a szótlan szépség, de én egyre inkább úgy éreztem, hogy a mámorhoz valami más kell. Aztán hirtelen elfogytak a pásztorlányok. elárvult a hatalmas bõrdívány, és komoran düllesztette ki kopott, barna hasát. Késõbb rájöttem, hogy elõször a pórul járt és sértõdött lovagjelöltek mentek el, õket pedig az egyhangú látványosságra és a rájuk háruló csekély szerepre ráunt pásztorlányok követték. – nicsak, mindenki elment – mondta zavartan Mura. – Vége a játéknak. – nem! – kiáltottam fel rekedten, kiszáradt szájjal. – Te leszel a pásztorlány. – Most már tudtam, hogy minden lovag igazából csak egy pásztorlányhoz ragaszkodhat, akit tíz másikért sem adna. Mura könyörgõ tekintete úgy általában mintha széles, túl kerek, túl egészséges és paprikavörös arcáért kért volna bocsánatot, de most másért esedezett a pillantása. ez a felnõtt, nagylány félt tõlem. És a hatalmas, üres szobában, villámok cikázása, esõ kopogása, mennydörgés közepette kettesben újra eljátszottuk az együgyû kis jelenetet, melyben benne volt minden, ami az ember szívét élteti: találkozás, remény, búcsúzás. A vihar egész éjszaka tartott. Amikor alvás közben felriadva a másik oldalamra fordultam, félálomban az ablaktáblák résein keresztül vakító, sárga villámokat láttam, amiket az égzengés zord moraja és keményen zuhogó korbácsolás kísért. Aztán ismét álomba zuhantam, Mura karjainak melegébe, arcának pírjába, szürke szemének könyörgésébe. Boldogságom olyan határtalan volt, hogy éles, elviselhetetlen fájdalom járt át, sírtam, és reggel könnyes arccal ébredtem.

686

Surik Az ötéves Surikot testületileg utáltuk. Vállig omló, aranyló, selymes fürtjeivel, a hajánál sötétebb, hosszú szempilláival, hatalmas, kék szemével, puhán és dundin gömbölyödõ állával az elviselhetetlenségig kislányra hasonlított. Ráadásul ez a kis vakarcs, a mama kedvence, nem restellt mindenki füle hallatára bilire kéredzkedni. eszébe sem jutott, hogy erre a célra ott van a nyaraló fala, a kerítés, a fák, a virágágyások gömbjei, vagy legrosszabb esetben a bodzabokrok vérvörös bozótjában megbúvó, fából összetákolt árnyékszék. Surikot kényeztették és agyondédelgették a szülõk, nénikék, nagymamák és általában minden felnõtt, ami csak fokozta az iránta érzett, féltékenységgel vegyes utálatunkat. ezt a szánalmas alakot, aki félt a békától és a mezei egértõl, aki nem tudott se úszni, se fára mászni, se gorodkit játszani – folyton példaként állították elénk: Bezzeg Surik milyen bájos, milyen szelíd, milyen illemtudó! Surik soha nem lop almát, nem ugrik ki az ablakon, nem mászik át a kerítésen, nem veti magát a meredek partról a folyóba, nem tekereg egész nap héthatárban, nem verekszik és nem veri a lányokat, nem szaggatja el a ruháját, nem veszti el a szandálját, nem jön haza bevert orral, bedagadt szemmel, véresre horzsolt térddel, nem is kornyikál mindenféle éneket, nem hallat indián-, cowboy- és kalózüvöltéseket, nem káromkodik, nem szemtelenkedik a felnõttekkel, nem durrogtat reggeltõl estig riasztópisztollyal, vagy maga gyártotta puskával, rá soha senki nem panaszkodik. egyszóval ez a csupa ellenszenves erényekkel megáldott fiú örökös, élõ szemrehányás volt számunkra, és a nyaraló gyerekek bandája busásan vissza is fizetett neki minden megaláztatást. gombászás közben elvezettük az erdõ sûrûjébe, ott magára hagytuk, és elrejtõzve figyeltük, amint elõször óbégatni kezd, majd egyre vékonyodó, kétségbeesett hangon hív bennünket, végül pedig elbõgi magát. Ilyenkor elõjöttünk búvóhelyünkrõl, és ártatlan-értetlen képpel megdorgáltuk, amiért különvált tõlünk, a társaitól, aztán lekevertünk neki néhány pofont. Fürdés közben kedvenc szórakozásunk volt a víz alá nyomni Surikot, aztán gyönyörködni benne, hogy milyen tehetetlenül kapálózik, hogy nyeli az iszapos vizet és eregeti a buborékokat. õ mindezt irigylésre méltó jámborsággal tûrte, és soha nem panaszkodott a felnõtteknek. Mi ennek ellenére nyugodt lélekkel árulkodással vádoltuk, és jól el is döngettük a koholt hitszegésért. Védtelensége, türelme, szelídsége inkább csak szította üldözõinek vad dühét. Minden alkalmat meg is ragadtunk jobb körökhöz méltatlan viselkedésének megtárgyalására. – Tegnap tízszer kéredzkedett bilire – újságolta galja. – Reggelire tejbedarát eszik – közölte kimért, tragikus hangon a holdkórós Vera. A gyülekezet egy emberként hördült fel: tejbedarát enni nemcsak egyszerûen szégyennek, hanem bûnnek is számított. – Tudom ám, mitõl olyan göndör a haja – szólt a kövér Ronya. – Mindennap sütõvassal bodorítják neki. 687

Újabb dühös és haragos felhördülés volt a válasz, noha mindenki tudta, hogy Ronya hazudik, és hogy az egér farkánál is rövidebb, két zsíros kis varkocsával halálosan irigyli Surik dús fürtjeit. – hátha még tegnap láttátok volna! Az volt ám a nagy szám! – mondta a nevetéstõl fuldokolva nagyvovka. – Rex elszabadult, és egyenesen neki Suriknak! Az pedig megfenyegette az ujjával, mint valami kutyakölyköt… „nana! Kikapsz!” – utánozta majomkodva. – na és Rex? – kérdezte a szépségéhez illõ közönnyel a cigány Katya. – Továbbment, rá se hederített. nem veszõdik az egy ilyen mamlasszal. A többiekre nem emlékszem, de én már nem nevettem. Rexet, a hatalmas, harapós német juhászkutyát még éjjelre se merték eloldani a láncáról. Megnéztem volna, hogyan viselkedik nagyvovka vagy bárki más közülünk, ha Rex teszem azt rájuk ront… Surik pedig megfenyegette a vérszomjas kutyát: nem szabad, kikapsz! Válaszul a dühös eb nyilván megszánta a gyámoltalan és rettenthetetlen kis teremtményt. Valami megmozdult bennem Surik iránt. eszembe jutott, milyen kedves, nyílt mosollyal fogad minket reggelente, mintha azt remélné, hogy minden rosszra fátylat borítva barátkozni fogunk vele. És milyen szomorúan alszik ki ez a mosoly a soron következõ kegyetlenségünk hatására, ami sokkal inkább lelki, mint testi szenvedést okoz neki. Milyen alázatosan kullog utánunk a folyóra és az erdõbe, tartva a tisztes távolságot, de nem félelembõl, hanem azért, hogy dühbe gurulva el ne kergessük. Arra is rádöbbentem, hogy Surikot hidegen hagyja a felnõttek ajnározása és lelkendezése, õ csak hozzánk vonzódik. Milyen szívesen mondanám, hogy attól fogva pártfogásomba vettem, kibékítettem a többiekkel, és a kis mártír végre megízlelhette a barátság édes ízét. de nem így történt. Én a bandához tartoztam, és ha tetszett, ha nem, be kellett tartanom íratlan törvényeit. A banda pedig továbbra sem kegyelmezett Suriknak. A Rexszel történt eset talán még olaj is volt a tûzre. hogyhogy ez a taknyos, ez a bilizõ, a nyaralói vénasszonyok angyalkája nem ijedt meg, nem menekült el hanyatt-homlok, nem vizelt a nadrágjába? Suriknak valószínûleg a dac adott erõt, meg akarta mutatni nekünk… ezt a feltevést azonban senki nem mondta ki, és hõsiességét egymás között bambasággal, a veszélybõl fakadó szégyenletes fejvesztéssel magyaráztuk. Szokásunkká lett, hogy egymást, a kóbor kutyákat, a háziasszony döfõs kecskéjét és a nyaraló kerítése elõtt mindennap a legelõre ballagó hatalmas bikát így fenyegettük: „nana! Kikapsz!” És Surik lassanként elmaradozott tõlünk. A döntés nyilván nehezére eshetett. eleinte még félútig utánunk somfordált, késõbb, az aranyló hajsapka alatt elfancsalodó kis arcocskájával már csak a nyomunkba pillantott, végül pedig, erõt merítve ébredezõ önérzetébõl, egyszer s mindenkorra szakított velünk. Megkönnyebbültem, mivel már nyomasztott az üldözésében való kényszerû részvétel. Pedig a bandának szüksége volt egy bûnbakra, hogy saját felsõbbrendûségünk tudatában megbocsássuk egymás fogyatékosságait. Az elsõ áldozat a kövér Ronya lett, akit nagyvovka, nem lévén kéznél Surik, csúfolni kezdett. Még együtt maradtunk, de belülrõl már megindult a bomlás: Ronya Katyához csapódott, a szép barátnõ csúnyácska kísérõjének sorsára kárhoztatva magát, a kicsi, 688

kötekedõ, csúfolkodó nagyvovka hirtelen rendkívüli erényeket fedezett fel az álmatag holdkórós Verában, én pedig galjához csapódtam. Surik csendben és észrevétlenül élt tovább, mint egy kis egér, szinte alig mutatkozott. de egyszer mégis megláttam az apja társaságában. Az eset az általam annyira utált vasárnapok egyikén történt, amikor még a felnõttek is vagy émelyítõen kedvesek, vagy felismerhetetlenül idegenek lettek, és nyakig merültek a számunkra elérhetetlen, különös világukba, míg az idõ bukfencezve repült tova az eszeveszett viháncolás, a zene, ének, tánc, a csókok, civakodások közepette. Éppen a kert végével határos nyírfaerdõben kószáltam, amikor messzirõl hangos, boldog kacagás ütötte meg a fülemet. Észrevétlenül közelebb lopózva különös játék szemtanúja lettem. – Most majomember leszek! – mondta Surik. Azzal fejét két válla közé húzva csaknem a földig lógatta kezét, behajlította térdét, ujja hegyével a füvet súrolta, és elõször jobbra-balra, majd egyenesen apja felé ugrándozott. A fogait vicsorítva felüvöltött, mire a nyírfa alatt ülõ apja rémületében a hátára fordult, Surik a fogait csattogtatva rárontott, és úgy hemperegtek, kacagtak, mint a világ legboldogabb emberei. Pedig Surik apja egyáltalán nem volt boldog. Annál inkább a felesége, Surik anyja, a fiához hasonlóan aranyfürtös, hatalmas, kék szemû, bíborvörös, kissé nyitott szájú, lassan és zihálva lélegzõ sudár szépség. egyébként csak vasárnaponként gyulladt bíborvörösre az ajka, és szedte zihálva a levegõt, amikor vendégek érkeztek hozzá: egy sovány, magas ügyvéd, hófehér zubbonyban, meg egy zömök, fiatal mérnök, selyemnadrágban és a feje búbjára tolt mérnöksapkában. egész nap bort ittak, az ügyvéd gitározott, Surik anyja énekelt, bíborvörös ajka pedig zihálva szedte a levegõt. A gyereket ilyenkor apja gondjaira bízták. Az apának volt egy furcsa szokása: beszélgetõtársát hallgatva, a túláradó, odaadó figyelmesség jeleként fejét a vállára hajtotta, ezért az idétlen Vesszõ csúfnevet ragasztottuk rá. Vesszõ idõnként nevetséges dolgokat mûvelt, amitõl feleségét a guta kerülgette. egyszer például Moszkvában vásárolt egy hatalmas görögdinnyét, de nem volt ereje az állomástól három kilométeren keresztül cipelni, hanem a lábával rugdosva gurította maga elõtt az úton, mint valami futball-labdát. ennek a csodadinnyének az elpusztítására hivatalos volt az összes nyaralóvendég. Vesszõ ünnepélyesen felvágta a kés érintésétõl csikorgó, és csaknem szétmálló dinnyét, aminek belsejében azonban már csak valami híg lé lötyögött. hasonló esetek ritkán fordultak elõ. Vesszõnek kisebb gondja is nagyobb volt annál, hogy bármi módon magára vonja a figyelmet. Most érthetõ csodálkozással töltött hát el annak látványa, amint a két magányos ember, apa és fia, távol a vasárnapi vigalomtól oly zajosan és önfeledten hancúrozik. ekkor vettem észre, hogy az általános vélemény ellenére Surik nem az anyjára, hanem inkább apjára hasonlít, noha külsejükön ez nem látszott. – na most mi jön? – kérdezte az apa. – Azt hiszem, már mindent eljátszottunk. – nem! A halembert még nem! – mondta Surik, és hirtelen úszni kezdett apja felé. nem emberként úszott, hiszen úgy nem is tudott, hanem igazi hal módjára: fürgén cikázott, erõteljesen elõrelökve magát, kopoltyúit, uszonyait mozgatva. 689

Persze Surik ötlete ma már nem olyan meglepõ, ám abban az idõben még nem ismerték a híres Ichtiandert, így Surik teremtette meg elsõként a kétéltû embert, ráadásul nem is papíron, hanem a valóságban. nesztelenül surrantam ki a nyírfásból, és a sövényen túlra már halemberként jutottam el. A mozdulatokat jóval sutábban, otrombábban végeztem Suriknál, de a különös alakban való létezés öröme ettõl mit sem kisebbedett. Istenem, hogy csapongott a képzeletem, amíg Surik mozgását mímelve végighaladtam a nyaralót körbefutó ösvényen! Milyen végtelenül vonzó lehetõségek tárulkoztak fel elõttem a halember alakjában! de Surik találmányának igazi gyönyörûségeit csak a víz mélyében, a hosszú-hosszú, kimerítõ alábukások közben fogtam fel. ettõl kezdve sorjában változtam át állatemberré, madáremberré, csúszómászóemberré. Úgy különben gyakran játszottunk vadállatosdit, sokszor képzeltük magunkat musztángnak, majomnak, kengurunak, sasnak, de ez mind semmiség volt, hiszen a más bõrébe bújva elkallódott az emberi lényeg. Az viszont semmihez sem fogható élvezet, ha kettõs alakban létezve az ember magasabbrendûségét, az emberi külsõt még tetézni lehet a szólni nem tudó teremtmények pazar tulajdonságaival. Milyen magányos lehetett a derék kis Surik, hogy végül ehhez folyamodva más és más lényekbe képzelte magát, és ezzel gyõzte le gyengeségét, elhagyatottságát, sivár napjainak vergõdését! Barátkozni fogunk vele, ha ezen a nyáron már nem is, majd jövõre! hiszen amint hallottam, akkor is idejön… de a nemes szándékból semmi sem lett. Surikban gyönyörködve a nyaralóbeli öregasszonyok, az akulovkai párkák a szokásos rajongásaikhoz: „Angyal, színtiszta angyal! – kivétel nélkül mindig mély, komor meggyõzõdéssel tették hozzá: nem is erre a világra való.” Manapság sok népi hiedelmet rehabilitálnak, amelyeket valaha sötét babonának bélyegeztek. A ráolvasásról kisült, hogy gyógyító hipnózis, szuggesztió, a penészrõl pedig, hogy penicillin. Talán a népi tapasztalat a nem erre a világra való lényekben rejlõ szomorú életképtelenséget is képes felfedni? Surik mindenesetre még azon az õszön kétoldali tüdõgyulladásban meghalt. Szegény, szegény kis halember! IRcSIK VILMOS fordításai

690

ValEntyin raSzPutyin

Mama, hová mentél? A kisfiú felnyitotta szemét, és egy legyet látott meg a szoba mennyezetén. hunyorogva figyelte, merre mászik. A légy megállás nélkül, gyorsan haladva az ablak felé igyekezett. Biztosan egy út visz arra, gondolta magában, és hogy errõl megbizonyosodjék, várta, mikor jön a következõ. de nem jött egy sem. Volt ugyan még légy a szobában, de azok nem a mennyezeten másztak, így aztán nem is érdekelték. Felült az ágyban és bejelentette: – Mama, felébredtem! Senki nem válaszolt. – Mama! – kiáltotta. – Jó fiú vagyok, felébredtem. csend. A gyerek várt, de a csend tovább tartott. erre kiugrott az ágyból és mezítláb a nagyszobába szaladt. A szoba üres volt. elõször a karosszék, aztán az asztal, majd a könyvespolc felé pillantott, ám egyiknél sem látott senkit. csak álltak ott magukban, és foglalták a helyet. Kirohant a konyhába, onnan a fürdõbe, de oda se bújt el senki. – Mama! – kiáltotta. A csend befogadta kiáltását, de aztán rögtön magába is zárkózott. A fiú nem hitt neki, és visszarohant a gyerekszobába, a padlón hagyva csupasz sarkának és lábujjainak nyomait, amelyek kihûlve elmosódtak és eltûntek. – Mama – mondta most olyan nyugodtan, ahogy csak bírta. – Felébredtem, hol vagy? Újra némaság. – ugye, nem vagy itt? – kérdezte. A válasz reményében megfeszült arccal tekingetett mindenfelé, de nem kapott választ, mire sírni kezdett. Sírva az ajtóhoz ment és lenyomta a kilincset. Az ajtó azonban nem engedett. erre kézzel rácsapott, majd csupasz lábával belerúgott, ami fájt, és amitõl még hangosabban sírt. A szoba közepén állt, nagy, meleg könnycseppek gördültek ki a szemébõl és a mázolt padlóra hullottak. Aztán még mindig sírva leült. Körös-körül minden némán figyelt. A fiú arra várt, hogy egyszer csak lépéseket fog hallani maga mögött, de hiába. nem tudott megnyugodni. Végül a padlóra feküdt és fekve sírt tovább. A kimerültségtõl sírt, és sírása olyan természetes lett, mint a lélegzetvétel, többé már nem engedelmeskedett neki, sõt erõsebbnek bizonyult nála. hirtelen úgy érezte, mintha valaki volna a szobában. Fürgén felpattant és körülnézett. A sejtelem, ami talpra késztette, nem múlt el, ezért át is szaladt a másik szobába, aztán a konyhába és a fürdõbe. de sehol nem volt senki. Zokogva visszament a gyerekszobába, és tenyerével eltakarta szemét. Aztán kezét arcáról levéve körülkémlelt. de a szobában nem változott semmi. A karosszék továbbra is üres volt, az asztal magában árválkodott, a polcok teli könyvvel, de a könyvek színes gerincei vakon és szomorúan néztek rá. A fiú tétovázott. 691

– nem sírok többet! – szólt magához. – ha a mama visszajön, jó fiú leszek. Az ágyhoz ment és megtörölte a takaróval könnytõl nedves arcát. Aztán végigment a lakáson, minden bútordarab mellett lelassítva a lépteit. Közben ragyogó ötlete támadt. – Mama! – mondta halkan. – Bilire. Igazából nem kellett neki, de ha a mama itthon van, akkor rögtön rohanni fog hozzá. – Mama! – ismételte. Most már végleg biztos volt benne, hogy nincs itthon. Valamit tennie kellett. – Játszok egy kicsit, akkor biztos megjön – biztatta magát. A sarokba ment, ahol a játékai hevertek, és kezébe vette a nyulat. Azt volt a kedvence. Az egyik lába lejött, apja már többször ajánlotta, hogy visszaragasztja, de õ nem akarta. Két lábbal nem tudta volna úgy szeretni, így aztán a nyúl féllábú maradt, a másik lába pedig egymagában kallódott valahol. – gyere, nyuszi, játsszunk! – ajánlotta neki. A nyúl némán beleegyezett. – Beteg vagy, fáj a lábad, én majd meggyógyítalak. Az ágyra fektette a nyulat, keresett egy szeget, és a hasába bökve injekciót adott neki. A nyúl hozzá volt szokva ehhez, és türelmesen viselte. A fiú töprengett, mintha eszébe jutott volna valami, majd az ágytól ellépve bepillantott a nagyszobába. Ott nem változott semmi, a csend még mindig puhán ringatózott a sarkok között. Sóhajtva viszszatért az ágyon fekvõ nyúlhoz. Az nyugodtan feküdt a párnán. – Így nem jó! – mondta neki. – Most én leszek a nyúl, te pedig a fiú. neked kell meggyógyítanod engem. A székre ültette a nyulat, õ maga az ágyra feküdt, és az egyik lábát maga alá húzva sírni kezdett. A nyúl csak ült a széken és csodálkozva nézett rá nagy, kék szemével. – nyuszi vagyok, és fáj a lábikóm – magyarázta neki a fiú. de a nyúl hallgatott. – nem tudod, hova ment a mama? – kérdezte most a fiú. A nyúl nem felelt. – neked tudnod kell, te nem aludtál, mondd meg, hová ment a mama – követelte a fiú, kezébe véve a nyulat. elfelejtette, hogy azelõtt két szerepet játszva a nyúl helyett is õ beszélt, most pedig komolyan választ vár tõle. elfelejtette, hogy a nyúl csak játékszer, mint az építõkockák, amelyek csak akkor kerülnek egymásra, ha egymás fölé rakja õket, mint az autók, amik csak akkor mennek, ha tolja õket, vagy mint az állatok, akik csak akkor bömbölnek és beszélnek, ha valaki bömböl és beszél helyettük. Most mindezt egyszerre elfelejtette. – Mondd már meg! – követelte. de a nyúl néma maradt. A fiú elhajította, kiugrott az ágyból, utána szaladt, és rugdosni kezdte. A nyúl bukfencezve, szökellve gurult végig a padlón, a fiú pedig körülötte forgolódva, ugrálva kiáltozta: – Mondd meg, mondd meg, mondd meg! – ám a nyúl nem felelt, és nem tudott elfutni, mert csak fél lába volt. A fiú hirtelen észbe kapott. Megállt. Mozdulatlanul nézte, 692

hogy a nyúl, arccal a padlónak, hangtalanul sír. Meghallotta a sírását, lehajolt hozzá és karját széttárva bûntudatosan mondta: – A mama elment valahová. hirtelen mintha jönni hallott volna valakit a lépcsõn. – Mama! – kiáltott fel az ajtóhoz rohanva, de beleütközött a karosszékbe és elesett. Felállt, hallgatózott, ám az ajtó mögött nem volt senki. erre ismét sírva fakadt. A fájdalomtól és a magánytól sírt. A fájdalmat már ismerte, a magánnyal most találkozott elõször életében. 2 Most már biztos felébredt! Idegesen pillantott apró karórájának kerek számlapjára. A kis- és a nagymutató pontosan elfedték egymást, a másodpercmutató pedig ijesztõ gyorsasággal rohant körbe. A busz viszont annál lassabban vánszorog. egy járat kimaradt, ez ilyenkor vasárnap fél óra veszteséget jelent. egy jó fél órát pedig a temetõnél kellett várakoznia. Fél hétkor ért oda, de csak hétkor nyitották ki, ráadásul a tervezettnél egy kicsit tovább is rendezgette anyja sírját, amit a hosszú, hideg tél csúnyán megtépázott, és amit a temetés óta elõször keresett fel. A festett tojásokat is lassan, áhítattal helyezte el a még fagyos sírhanton. egész héten hagymahéjat áztatott egy zománcos lábasban, aztán tegnap este leszûrte a mézszínû, sûrû levet, és belerakta a tíz keményre fõtt tojást. Amikor kora hajnalban óvatosan kivette õket, öröm volt ránézni tömör, sötétlila ragyogásukra, a síron csokorba rakva pedig úgy festettek, mint kora tavaszi virágok, amelyeket az áprilisi nap elsõként csalogatott ki az anyját borító föld méhébõl. õ is mindig így tett húsvét vasárnapján, amíg odahaza élt a faluban. Mindig hagymahéj fõzetében festette a tojásokat, mindig tízet, és mindig kora reggel vitte ki õket a temetõbe. elõször a szülei, majd apa sírjára is. Aztán amikor nem tudott már egyedül meglenni, magukhoz vették a városba. ennek idestova hét esztendeje. de soha nem szokott meg igazán náluk. Különösen ilyenkor, húsvét táján fogta el a nyugtalanság, sehol nem találta a helyét, fel-alá járt, és egyre csak azt hajtogatta: – Mit keresek én itt, mikor otthon apáddal senki nem törõdik? Már rég besüppedt a sírja, rég belepte a gaz meg a gyom. Én is úgy fogok járni, mint õ. elkapartok egy nagy temetõben, mint valami kutyát, aztán felém se néztek. õ ott maradt magára holtában, én itt fogok magamra maradni. Amikor már nagybeteg volt, megfogadtatta vele, hogy minden húsvétkor megadja neki a tisztességet. A tíz festett tojást. A férje mellé már úgysem jut vissza soha. ezért is hagyta most egyedül a gyereket, amit persze nem szabadna. gyereket, tüzet, beteget nem hagyunk magára, mondogatta mindig az anyja, és lám, most éppen ezt szegte meg, és éppen õmiatta. Persze, hiszen hétköznap nem ér rá, már hét óra elõtt ott kell lenniük az óvodában, aztán rohan tanítani az iskolába, ahova fél nyolcra kell beérnie, és ahonnan csak késõ délután szabadul. Meg különben is, a temetõbe húsvét napján illik elmenni, nem máskor, csakis húsvét vasárnapján. ha jól belegondol, az egész élete csupa kell, meg illik, meg muszáj, a lehetre, vagy a szabadra alig marad ideje. 693

Úristen! háromnegyed kilenc. nem számolta, de a lakótelepig jó pár megálló van még. nyolc óra helyett kilencre sem lesz otthon. És mennyien szállnak fel meg le minden megállóban, mintha minden összeesküdött volna ellene. A gyerek most már biztos felébredt. ezt tapasztalatból tudja. hét közben az óvoda miatt korán kell kelnie, ezért vasárnap tovább alszik, de most már biztos felébredt. A férjét szombatra meg vasárnapra osztották be ügyeletre, csak hétfõn reggel jön haza, persze, az olajkutaknál azt sem tudják, hogy húsvét van. Ott a termelés a fontos. Igaz, szépen is keres, be is fizettek egy Zsigulira, és ha addig rájuk kerül a sor, jövõre talán már autón mehet ki a távoli temetõbe. A jogosítványát a nyáron szerezte meg, nyáron egy kicsit több levegõhöz jut, akkor még ilyesmire is ráér. Máskülönben sem panaszkodhat, a férje jó ember, kenyérre lehetne kenni, de ha ez szóba kerül, azt tartja, hogy az élõkkel kell foglalkozni, nem a holtakkal. Azok nyugodjanak békében. ezen néha össze is kapnak, nem is árulta el neki egész héten, mire készül. Így aztán nem maradt más választása. csak most az egyszer ne legyen semmi baj, csapongtak ide-oda a gondolatai, soha többet nem követ el ilyen könnyelmûséget, soha többet. Még jó, hogy szólt a szomszédasszonynak. És kulcsot is adott neki. Ahogy ez eszébe jutott, kissé megnyugodott. Tegnap este ment át hozzá, miután feltette fõni a tojásokat a gázra. A lelkére kötötte, hogy nyolc óra elõtt feltétlenül nézzen be a gyerekhez. de igazán nem lehet megbízni benne. nagyon rendes asszony, csak beteges, és a legtöbbször inkább õ szorul segítségre. Rá is szokott nézni minden este, rendszeresen bevásárol neki, mert nincs senki rokona, ismerõse az egy fián kívül, az meg nem törõdik vele, feléje se néz, a színét se látni hónapokig, pedig itt lakik valahol a városban. Megint az anyja jutott eszébe. gyereket, tüzet, beteget nem hagyunk magára. És azok a szerencsétlenségek, amik elmondása szerint az ilyen mulasztásokból a faluban megestek. hogy egyszer egy magára hagyott gyerek babszemet nyelt, ami megakadt a torkán és megfulladt tõle. erre az eshetõségre is gondolt, és még tegnap este mindent jól elrakott, bezárt, becsukott, feltett a szekrény tetejére. Most gondolataiban kutatva újabb és újabb veszélyforrásokat fedezett fel. A konnektorokat. A gáztûzhelyt. hirtelen felriadt. csak nem szalasztotta el a nagy riadtságában a leszállást? de nem. A busz éppen a hõközpont elõtt állt meg, ahonnan az egész lakótelep a meleg vizet és a fûtést kapja. A következõnél kell leszállnia. gyorsan felpattant, megnyomta a jelzõgombot, és a biztonság kedvéért szorosan odaállt az ajtó elé. A tízemeletes házak hatalmas gyufásdobozként meredtek ki elõtte a földbõl. A harmadik az övék. de hiába kereste a szemével, innen még nem látta. Feltekintett a gyufásdobozokra, hátha felettük át tud jutni rajtuk a tekintetével. Még soha nem nézett így fel rájuk, még soha ilyen félelmetesnek nem látta õket. Mintha rá akarnának dõlni. Futni kezdett. A harmadik gyufásdoboz sarkánál megpillantotta a lépcsõházukat. egy mentõ állt elõtte. Körülötte kisebb csõdület. Mire odaért, már zihálva szedte a levegõt. Éppen becsukták a kocsi hátsó ajtaját. A körülállók között észrevette az alattuk lakó asszonyt. – Ki az? – kérdezte tõle rémülten. – hát a maga a szomszédja. Azt mondják, már hajnalban lett rosszul. Még jó, hogy pont eljött hozzá a fia. Az hívta a mentõt. 694

A megkönnyebbülés és a rémület egyszerre lett úrrá rajta. A lifthez rohant, az persze éppen fent volt valahol a tizediken. nyomkodni kezdte a hívógombot. – gyere már, gyere már, gyere már! – kérlelte toporzékolva. Odafentrõl végre biztató csörömpölés, dübörgés hallatszott, de szinte örökkévalóságnak tetszett, míg a hatalmas kas leérkezett és nehézkesen kinyílt, majd ugyanolyan lassan bezárult mögötte. A cikcakkos, keskeny kulcslyukba máskor is nehezen talált bele, most viszont úgy remegett a keze, hogy csak a sokadik próbálkozásra sikerült. Mielõtt elfordította volna a kulcsot, egy pillanatig az ajtóra tapasztotta a fülét. hallgatózott. Odabent csend volt. Óvatosan kinyitotta az ajtót, ami azonban elakadt valamiben, de így is be tudott férkõzni a szûk elõszobába. Az ajtó mögött ott feküdt a gyerek, összegömbölyödve, mint valami hûséges házõrzõ. Letérdelt hozzá, végigtapogatta, végigsimogatta, hogy megvan-e mindene. Aztán felvette, magához ölelte és elindult vele a szobába. A kisfiú közben felébredt, és könnyes arccal, szemrehányó tekintettel csak annyit mondott: – Mama, hová mentél? IRcSIK VILMOS fordítása

Vác. Ismeretlen mester litográfiája. 695

KrzySztoF liSoWSKi

Fekete noteszok nemesség hosszasan beszélhetne a genealógiáról, arról az igaziról és a kitaláltról is. Tán nem próbál mindenki jobb lenni? Ilyenkor eszébe jut a dédapja, az elszegényedett mazóviai nemes története, aki a háború elõtt mindent elvesztett, nem kapott járadékot, nem volt semmilyen állandó jövedelme; kis bõrönddel utazott az egyik lányától a másikhoz (a hat lánya volt minden vagyona). õk jóltartották pár napig, mostak rá, megfoltozták a fehérnemûjét, próbálták türelmesen hallgatni a régi jó életet felidézõ jól ismert történeteket, amelyekben még fehér kesztyûben utazott a mozdonyon, amikor pedig lejárt a munkaideje, a segédekre bízta a füstölgõ gépet, és ment a bálba, vagy kártyázott. Levette a pudermantelt, a porköpeny alatt pedig frakkot viselt. ha jó volt a hangulat, néha otthonába invitálta a cimborákat, fölkeltette szép feleségét, Barbarát, és megkérte, hogy énekeljen nekik, egészen hajnalig. A dédanyám szerette az õ Józieczekjét, és állítólag amikor szívhez szólóan énekelt, kis patakokban folyt a könny az arcán. egyszer nyoma veszett, amikor az egyik lányától utazott a másikhoz. Valaki meglopta volna? Vagy a fülkében érte a hirtelen halál, és nem tudták azonosítani? ez még abban az évszázadban, a harmincas évek elején történt. A nemlétbe távozott a nemesúr, ezzel a nemessége is odaveszett. A dédunoka már arra sem emlékezett, hogy néz ki a Jaxa család címere, de azt gyaníthatta, hogy a dédapa élete utolsó éveiben boldog volt, titkos szellemi életet folytatott mint anekdotákat mesélõ vándorfilozófus, akit mindentõl megfosztottak. õ volt a vasúti kocsik remetéje. az elsõ reggel A világ birtokbavételével kell kezdeni. Tehát elõször is ráhelyezzük lépteink nyomait a kisváros útikönyvben talált térképére, új árnyékot vetünk a platánfák közti sétányon és a kis fõtéren, a polgármester mellszobra mellett. Pékséget keresünk, most rakták ki a pultra a forró kenyeret, vidáman száll a levegõben az illata, mi is elindulunk utána. Megkérdezzük a péket, mi a neve. Kosztasz, Franko, Mario vagy Kemal. Most ajánlatos útba ejteni a zöldségpiacot, válasszunk egy dinnyét a sárgadinnyehegy tetejérõl, lehetõleg azt, amely a legerõsebb ízt ígéri. Álljunk meg a boltnál, ahol bádogasztalra szórt jégdarabokon hevernek a halak és a tenger virágszínû gyümölcsei, a torpedószerû kardhal pedig a víz felé vezetõ utat mutatja fegyverével. Telítõdve a konyhakertek és a még alvó olajfaligetek, a könnyedén lélegzõ, nem túl távoli hegyek látványával megnézzük a közeli antik amfiteátrumban tartandó koncertet hirdetõ plakátot, elhaladunk a templom mellett, résnyire nyílt barna ajtaján belesve láthatjuk a vékony viaszgyertyák mézszínû fényét, amint a freskókon pislákol. Még egy pillanatnyi könyörgés, töprengés, elragadtatás – és már szinte biztosak vagyunk benne, hogy ez a világ a miénk is. 696

dolgoztál eleget, most jogodban áll leülni a strandon a fából készült székre, és meginni az elsõ, ezen a tájon igen erõs kávét. nyílnak a virágok, már régóta kint sétál a tengeren a nap. Saramago hogyan pihenhetnél meg, ha már eleged van magadból, az öngyilkosság pedig számításba sem jöhet? ha egyszer nem teheted félre a szerepet, mint egy színész, aki erõt gyûjt az öltözõjében a harmadik felvonás elõtt. Írni fogok, belépek egy ember testébe és lelkébe, aki Brazíliából érkezett ide, valaki képzeletébõl. Szivarozni fogok a kávéházakban, bárányhúst és kagylót eszem, a diszkrét szobalánnyal hálok, aki reggel kicseréli az ágynemût, és kivasalja az ingemet. Benne fogok pihenni, ameddig csak akarok, esõáztatta utcákon sétálok, még álmodom is, amikor õ még nem alszik, mert még csak sugalmazom neki a gondolatot, hogy ideje ágyba feküdni a dombokra épült városban, amikor leteszi a könyvet, leveszi a szemüvegét, és elõre látja, mit mond nekünk a holnap, a fények pedig egymás után hunynak ki a földön. a gömbölyû amforák kultúrája A jegyesek, akiket egymásnak ígért a szomszéd falvakban lakó két apa, megálltak a nászmenettel a szent fa alatt. Öt lány kísérte a menyasszonyt, a võlegényt pedig öt délceg ifjú, ünneplõbe öltözve. A nagy tölgyfa alatt álltak, és akkor lecsapott a villám, megdördült az ég. Füstölni kezdett a tiszta levegõ. A makkal borított füvön lelte halálát mindenki, pedig szerelemre vártak. hanyatt fekve temették el õket, két csoportra osztva. A lányokat fejjel északnak, a fiúkat fejjel délnek, mert az a nép, amelyrõl nem sokat tudunk, még a szerencsétlenség pillanataiban is vonzódott a szimmetriához. Amforákat helyeztek a holttestek közé, bennük borostyánból és csontból készült ékszerek, meg köles és mák azoknak, akik az álom birodalmába készülnek. nem meszsze tõlük öt disznót rejtettek a föld alá, hogy ne szenvedjenek hiányt semmiben az esküvõi lakomán. hisz a föld alatti istenek mindig éhesek. a labirintus Kezdetben volt az építész, még korábban pedig a gondolat ösvénye. A következõ évben megjelentek a szigeten a tektonesz, az építõmunkások. A szobrászok és azok, akik a köveket cipelik. Meg a málhás állatok hajcsárai. Meg a vakolók. És mi lett az eredmény? egy közepes méretû szoba, ahol évek óta ülsz bizonyos órákban, tól–ig, és pontosan a cserepekrõl olvasol, amelyeket osztracháknak neveznek. Ott azokra írták az egész történetet. Abban a szobában kapcsolatban állsz az egész világgal, mégis el vagy választva a világtól, a szigettõl, a tengertõl. 697

hallod daidalosz mérnök és Minósz király szavait, rólad beszélgetnek: a jól informált, szegény Minótauroszról. diocletianus gaius Valerius dioclesnek hívták, miután trónra lépett, Jupitertõl származó diocletianus lett a neve. Joggal feltételezhetjük, hogy görögországból származtak az õsei. húsz évig kormányoz, katonáskodik, üldözi a más hitûeket, rendeleteket ad ki, fárasztó utazásokat tesz nikomédeia és a birodalom többi része között, aztán önként lemond. És hazatér diocles oda, ahonnan jött, az Adriai-tenger partján lévõ hegyvidéki hazájába. hatalmas palotát épít Spalatumban, a mai Splitben. Leginkább az óriási ház falain belül kialakított konyhakert, a növények gyors története köti le a figyelmét. néha jósol magának az északi barbár vidékekrõl érkezõ madarak röptébõl. Miféle zöldségeket termeszthetett? Különféle salátákat, galambbegyet, brokkolit, hagymát, fokhagymát és gyógyfüveket. Tövises kapricserjék (Aspathos) borították a közeli hegyoldalakat, néhány óra alatt kivirágzottak, utána pedig még aznap gyümölcsöt hoztak. Mulandóak voltak, mint az isteni császár, aki megint emberré vált. A Prédikátor könyvében is olvashatunk a kapricserjérõl: „és kipattan a kapor; mert elmegy az ember az õ örökös házába, és az utcán körül járnak a sírók”. Félrelépés Ma reggel, ébredés után megcsalta a feleségét. Vajon az álmával vagy a csalóka emlékezetével tette? Akkor hozta-e az Imagine-t, bakelitlemezen? A következõképpen történt: eszébe jutott egy mûemlékekben gazdag, õsi balkáni kikötõváros. nagyon szép nyár volt, akkor ünnepelte a tizennyolcadik születésnapját, és még nagyon szomorú szeme és nagyon hosszú, hollófekete haja volt. elõször nyaralt az apja nélkül, az anyja kísérte a munkahelyi ismerõsök társaságában. Akkor lépett be az életébe J. Legalább öt évvel idõsebb, törékeny, vicces, kacér és magabiztos nõ, mai szemmel nézve mintha hasonlítana a fiatal nemzedék egyik színésznõjére vagy énekesnõjére. nagy dióbarna szem, a nevetése kicsit kihívó. Váratlanul merült fel az emlékezetében az az este, amikor szenvedélyesen csókolóztak az erõd vagy antik palota fehér falánál nõtt fügefa alatt. Aztán kézen fogva szaladtak a strandra, a hold pedig tanúja volt szégyentelen boldogságuknak. Rikoltoztak a kabócák, császári indulót zengtek a hormonok, ellentmondást nem tûrõen csapódtak a partra a hullámok, fehér foltot hagyva maguk után a homokban. nagyon irigyelték a csoportban lévõ, valamivel idõsebb férfiak. hogyhogy õt választotta, ezt az ironikusan mosolygó taknyost tüntette ki, nem pedig õket? nem õket ragadta el a vakmerõ nyári fantázia. Munkába menet még manapság is találkozik egyikükkel, akinek már õsz a haja és a szakálla. Mindig elfordítja a tekintetét az illetõ. Ilyet nem lehet megbocsátani. emlékszik még egy-egy képre: kávéház, hajóút az öbölben, diszkrét pillantások, jelek. Szavakra nem emlékszik. J. hamarosan férjhez ment, gyereket várt. Kislánya született. 698

nem volt ebben a történetben semmi szomorúság, nem fájt a szakítás, erõsebb volt a kíváncsiság, a boldog rácsodálkozás, a felfedezés, a férfi- és a nõi elem közti ifjúkori megértés. csak ott, abban a pillanatban mûködött. Mintha sosem érkezne el a jövõ a maga unalmas intelmeivel. egyébként késõbb talán már nem is találkozott J.-vel, ma már inkább csak valamiféle jó szellemnek látja, aki beteljesítette fiús álmait. Maga volt az ifjúság. a vincellér Jó dolog a megfelelõ helyen átadni magunkat a megfelelõ olvasmányoknak. elmélyedni Flavius Philostratos Beszélgetés hõsökrõl címû munkájában az áttetszõ tenger partján, ahonnan nincsenek messze a szõlõskertek. Mert bármelyik pillanatban felbukkanhat az öbölben egy föníciai hajós, akit aggaszt az idõjárás-változás. Amaz hasonló tájon, a thrákiai Kherszonészoszban ért partot. Talán én is ilyen tengeri vándor voltam, a szõlõskertet õrzõ öregembert hallgattam, meséje hõsökrõl szólt, akik egyáltalán nem haltak meg, hisz idõnként még felbukkantak a környéken. Fehér rubáskájában és szalmakalapjában úgy nézett ki a vincellérem, mint Tolsztoj Leó. Bár tizenegy éves fiú voltam, kaptam egy kis pohár bort. A rubinvörös folyadékban csillogó napsugarakat nézegettem. Érdekesen beszélt a vincellér, csak hát akkor még nem tudtam megfelelõ kérdéseket feltenni, még nem énekelt bennem homérosz, nem hallottam Odüsszeusz furfangjairól. A Fekete-tenger partján történt, a Krasznodari területen, ahol lassan közelednek a hegyek a hatalmas víztükör felé. a görög csõd Amikor már hetek, aztán csak napok kérdése volt az ország csõdje, a tüntetõk autógumikat égettek, és fekete volt a füstjüktõl a nappal, az éjszakát pedig a rendõrautókra dobált, Vjacseszlav Molotovról elnevezett koktélok ragyogták be, az egyik miniszter elõállt egy rendezési tervvel. A régi hagyományoknak megfelelõen rögtön a csõd után önálló városállamokra kell osztani az országot, és mindegyik kis társadalom azt csinálja, amit a legjobban tud. A szigetek tehát halászatból élnek, márványt és mézet árulnak. Évia például fazekasságból, Patrasz és környéke a mélyvörös édes borból. Éjina pedig a különösen szép olajlámpákból élne (bár használatuk erõsíti az üvegházhatást). Spártában kiképzõtáborokat nyitnak a hadseregnek, emellett különbözõ kategóriájú modern koncentrációs táborokat létesítenek (a diktátorok minden számûzöttje, politikai ellenfele, ellensége érdemeinek megfelelõ kiszolgálást kap). delfiben újjáéled a jósnõk kultusza, megnyílik a jövendõmondók iskolája. Mükénében aranyozott halotti maszkokkal próbálják kielégíteni a megrendelõk igényeit. És így tovább, a képességeknek megfelelõen. A társadalom egész fennmaradó része exkluzív és rendkívül tartós romok gyártásának szenteli magát. A kormány kiadója már megkezdte a legszebb festõi és praktikus épületegyütteseket bemutató katalógusok nyomtatását. 699

hisz ki ne szeretne egy szép dór oszlopot, hogy nézhesse a kertjében, hogyan támasztja az eget?! albert camus 1946 telén az író elõadást tart a domonkosok párizsi kolostorában. Tele van a terem. Julien green, aki meghallgatta az elõadást, arra is emlékszik, hogy camus gyorsan beszél, egyszerû mondatokban fogalmaz, idõnként belepillant a jegyzeteibe. elõadás után van idõ a kérdésekre is. Azt mondja az egyik hallgató: „camus úr, én megtapasztaltam a kegyelmet, ön pedig nem – ezt a legteljesebb alázattal jelenthetem ki.” Albert erre szomorú mosollyal felel, és gyorsan hozzáteszi: „Én vagyok az ön Szent Ágostonja, a megtérés elõtt. A gonosz problémájával küszködöm, és sehogy sem tudok boldogulni vele.” Az emberek hite és hitetlensége között sétál Isten. Szicília A folyónál, a parkban építették a halhatatlanok kerületeit, a próféták fõiskoláit, a világtalan festõk akadémiáit, akiket árnyas ösvényeken vezetnek az öregségbe. A Káosz nevû villában helyezték el Pirandello hamvait, a kedvenc görög amforájában. Precízen kivéstek valamit a semmibõl, annak a közepén vezetett az út a Szentélyek völgyébe és Porto empedoclébe, ahol olyan könnyen születtek lávából az írók. Pontosan ott jelenhetett meg Jung álmában Freud egy császári és királyi vámos régi zsinóros egyenruhájában, griffekkel és félénk hippokampuszokkal díszített aranyozott gombokkal. – Mit visz Svájcba? – A szokásosat: a Véletlent és a Káoszt. Semmi elvámolnivalót. rodoszi pávák Két páva az antik fal mellett a ialüszoszi akropoliszon. A ritkás fûben csipegetnek. Lassan lépegetnek a déli porban, magokat keresnek. Mintha elhanyagolta volna a madarakat a domb hajdani úrnõje, Athéné, és ráhagyta volna õket a remetékre. e bizánci jövevények nevezték el ezt a hegycsúcsot Filemorisznak, ami azt jelenti, a Magányosság Barátja. de ez csak álcázás, mert a pávák héra felderítõi, kémei. Idõnként legyezõként széttárják a farktollaikat, ilyenkor az istenasszony néz ránk fürkészõen mindegyik kék szemével. ugyanezt teszi a páva Monolithoszban, meg az a másik a fa alatt Limnoszban. Váratlanul magas hangon rikoltozni kezdenek, mintha jelentenének valamit, figyelmeztetnének a veszélyre. Még most is mindent tudni akarnak az istenek, Zeusz felesége pedig a világ kezdete óta mindenbe belekotnyeleskedõ nõszemély. A fényképeink egyértelmû bizonyítékok arra, hogy gyanakvással figyelik a hétköznapokat. 700

a dolgok természete A kolostorban ül, és a dolgok természetét tanulmányozza – írja a sajtó. A százéves mester megadja a témát, amelyen meditálhat: emlékezz vissza egy képre, amely ötven részletben különbözik mindentõl. hosszú órákon át idézi fel a helyeket, ahol járt, amelyek mind egyetlen képhez, a tengerben végzõdõ utcához kapcsolódnak. hidra szigete? És felmerült az emlékezetében egy olasz kisváros. A kétemeletes sárga ház kovácsoltvasból készült erkélyeit és zöld zsalugátereit nézi. A kis utca jobbra tényleg a tengerben végzõdik. Sötétkék Fiat áll ott üresen, ahol véget ér a föld, és elkezdõdik a víz. Baloldalt egy bástyára emlékeztetõ épület zárja az utat. elképzeli, hogy elindul mezítláb balra, odamegy az autóhoz. Látja a slusszkulcsot és azt is, hogy rögtön beül a felhevült utastérbe, megcsapja a mûanyag és a bõr erõs szaga. Már beült, bekapcsolta a biztonsági övet, belehajt a tengerbe, elindul Afrika felé, oda, ahol egykor Karthágó volt. egyenletesen lélegzi be az égszínkék vizet. holnap holnap, amikor a mûtõasztalon napvilágot lát az elsõ csepp véred, azt teszem, amit mindig: sétálni viszem a kutyát, újrakezdjük a fagyos tájak látogatását. Meglátom a tükörben az arcomat, és azokra gondolok, akik ilyenkor a lelken dolgoznak. Behelyezem a kártyát a bankautomatába, aztán meg veszek kenyeret. Fölöttünk áll a nap. nyugalom lesz úrrá rajtad, ahogy elborít a hó, mert egyre hull, elfelejtve a magasban lévõ hazáját. Vércseppek kezdenek pihenni álmodban, a világ kútjában. Magasan áll majd a fény, amikor felébredsz. És nem tudod, mi történt velünk. az égrõl A felhõk lelkekkel teli barlangok. Milyen könnyûek ezek a sziklák, milyen nagy pneuma ûzi õket a felfordított óceánra? Állandóan ott ülnek és tanácskoznak a világ fölött. Kapcsolatot próbálnak teremteni, de nem a megfelelõ lelkek ébrednek fel, és nem is a hazájuk fölött, ezért szoktak érthetetlenek lenni álmukban a szavak, a kiáltásaik, a felhívások, az intelmek. Aztán megint feltámad a szél, és a nagy sivatag vagy a sós tó fölé kergeti õket. És miféle párbeszédet kezdhetnének? Mit felelnek a halott földeknek, a jeges pusztaságoknak? ii. Frigyes német városokat látogat A menet élén maga a császár vonul kényelmes ruhában, gyöngyökkel hímzett palástban. õt követik a szolgák, aranypórázon vezetnek oroszlánokat és leopárdokat. Mögöttük jön az elefánt, az egyiptomi szultán ajándéka, aztán a zsiráf is elhalad a gótikus torony mellett. Színes hárem zárja a menetet: ágyasok, eunuchok. A szicíliai költõknek is valahol ott a helyük, õk találták fel a szonettet. Az uralkodó ugyanolyan 701

gondoskodással veszi õket körül, mint a matematikusokat, a csillagászokat és az arab takácsokat. A solymászat elõnyeirõl beszélget a vadászokkal. Értekezést ír De arte venandi cum avibus címmel. õ maga is palermói sólyomra emlékeztet. Éles a szeme, magasból, hirtelen csap le a zsákmányra. Közmondások Ahogy mondani szokás ebben az országban: a takarítónõk munkaadója a por, és így tovább, hasonlóképpen. recept Megtalálta a jobb élet receptjét, csak nincs pénze kiváltani. az utolsó kötet Az utolsó írások. Végsõ dolgok? Rendszerint többletjelentéseket tulajdonítunk az ilyen kiadványoknak, hátha rejtjelezett végrendelettel van dolgunk véletlenül, amelyben ránk, a barátaira és az olvasóira is hagy valamit a költõnõ. Az az érzésem, ebben a tizenöt-húsz versben hiába keresnénk a búcsú titkát, inkább még mindig „úton vagyunk”, a sorok tele vannak várakozással, közös utazásra hívnak, sok még a látnivaló, ugyanakkor az alany tökéletesen tisztában van azzal, hogy nem akarunk és nem is tudunk sok mindenen változtatni. Az egyedi lét és a tisztesség, a világról és nem túl éles elméjû lakóiról való elmélyült gondolkodás szép apológiája. Ítéleteket olvashatunk az illúzióinkról és arról, hogy gyakran nem olyanoknak látjuk a dolgokat és az ügyeket, amilyenek valójában, mert zavar az emberi természet fogyatékossága, javíthatatlan korlátoltsága. Bár néha látunk esélyt némi javulásra, már csak azért is, mert igen kevesen – nyilván a legnemesebb lelkek – mégiscsak látják az emberi világban lévõ problémák lényegét. Mindig a kétkedés pártján állnak. „Szeretem a térképeket, mert hazudnak” – olvashatjuk az utolsó versben, mert az utópia is épp olyan elviselhetetlen lenne, mint az igazság könyörtelensége. Földi életünk pillanatait pedig nem érdemes kétségbeesésben tölteni. PÁLFALVI LAJOS fordítása

702

ircSiK VilMoS

Jevgenyij Jevtusenko nyolcvanéves A Sztálin halála után bekövetkezett politikai, társadalmi olvadás az 1950-es évek derekán a szovjet irodalomban is enyhülést hozott. A költészetben egyre inkább szóhoz jut az új hullámnak hívott fiatal nemzedék, amelynek képviselõi közül Rozsgyesztvenszkij, Voznyeszenszkij, de leginkább a néptribuni alkatú Jevgenyij Jevtusenko neve vált a legismertebbé. Jevtusenko már hórihorgas termetével is kimagaslott az átlagból, verseinek hatásos elõadásával, önemésztésnek álcázott küldetéstudatával pedig lényegesen nagyobb közönséget tudott megszólítani, lényegesen jobban el tudta adni magát társainál, és a személyiségében rejlõ lehetõségeket nemcsak õ maga aknázta ki sikeresen, hanem a hatalom is hamarosan felfedezte õket. Irodalmi téren lassanként õ testesítette meg a Sztálin után újnak kikiáltott Szovjetuniót. Lázadónak, harsánynak, üdének, szókimondónak, gyermekien tiszta indulatú költõnek nevezték, ám paradox módon mégis õ lett a hatalom kedvence, és õ lett az ország utazó kulturális nagykövete szerte a világban. hírnevet alig huszonhárom évesen a szülõföldjérõl szóló Zima állomás címû poémával szerzett magának, amelyben lírai és epikai elemek egybeszövésével a szibériai tájat, embereit, erkölcsi normáit választja költõi példaképül. ez a lírikus epikusság késõbbi munkásságának egyik legfõbb erõssége lesz. A Zima állomás után szinte évenként jelentették meg legújabb köteteit, közben négy földrészt bejárva szavalt a békérõl a világifjúsági találkozókon, meghódította az európai testvéri országokat, elment buzdítani a forradalmi Kubába, a harcoló Észak-Vietnamba és Fekete-Afrikába, ám a legnagyobb szolgálatot mégis nyugat-európai és amerikai elõadó körútjain tette Moszkvának. ezeken a rendezvényeken lépten-nyomon a kommunizmus felsõbbrendûségét és versenyképességét bizonygatta a polgári demokráciával szemben, mégpedig annak a lassacskán sémává merevülõ költõi magatartásának a hangoztatásával, amely profánul fogalmazva úgy hangzott, hogy õ bizony odahaza is mindig bátran meg meri mondani a magáét, ki mer állni az alapvetõ erkölcsi értékek, a szabadságjogok mellett. egyszóval a szalonképtelen szovjet kultúrpolitikát kellett legitimálnia ország-világ színe elõtt. Jevtusenko Magyarországon is gyorsan népszerû lett. 1961-ben jelent meg elsõ kötete magyarul, amelyet aztán több is követett, neve közszájon forgott, az újságok, folyóiratok naprakészen hozták legújabb verseit, sõt 1969-ben egy antológiában prózaíróként is bemutatkozott Pearl Harbor címû terjedelmes elbeszélésével. Budapesten személyesen is gyakran megfordult, és az egészen másfajta szovjet vendégekkel szemben õt és szerepléseit mindig lelkes érdeklõdés fogadta. Legsikeresebb fellépéseinek egyike a legendás egyetemi Színpadon volt, ahol szokása szerint maga is szavalt verseibõl, az elõadók között pedig a legnagyobb név Latinovits Zoltán volt. de járt Pécsett is, ahová a szlavisztikai intézet jóvoltából hetvenötödik születésnapja alkalmából még öt évvel ezelõtt is meghívták, aminek azonban betegsége miatt csak egy évvel késõbb tudott eleget tenni. 703

A kommunista kultúrpolitika persze igyekezett mindenben a kezére játszani, legjobb verseit állandó fordítója, Rab Zsuzsa mellett többek között Illyés gyula, Áprily Lajos, Weöres Sándor, Képes géza és az akkor még fiatal költõnemzedék legkiválóbbjai szólaltatták meg magyarul. Mert hiszen a propagandaköltészet és a politikai küldetés csak vadhajtásai voltak egészen kimagasló vonulatokat is felmutató munkásságának. A politikai líra terén valóban korszakos jelentõségû Az ébredõ város vagy a Sztálin örökösei, szerelmi lírájában a Bûvölõ vagy a Szerelmem, aludj, elégikus hangú balladái pedig, köztük például az Ablak nyílik a fehér fák sorára, a kispolgári csökevényként kiátkozott magánszférát szólaltatják meg újra a szovjet költészetben. ezek a költõi érdemei elévülhetetlenek, és e mûveivel méltán szerzett magának hallatlan népszerûséget elsõsorban az ifjúság körében. Kevés kezdõ költõ, vagy mûfordító akadt akkoriban Magyarországon, aki ne került volna valamilyen módon a hatása alá. némi nosztalgiával emlékszem vissza rá, hogy mûfordítói pályámat magam is Fehér havak vonulnak címû versével kezdtem. Az erõsen közepes óda még annál is gyengébb fordítása legnagyobb büszkeségemre az eLTe idõszakos kiadványában, az Acta Juvenumban látott napvilágot, és ma már tudom, hogy Jevtusenko akkor elsõsorban a szovjet költészet nálunk kevésbé propagált hazafias hangjával ragadott meg, amibõl az utolsó versszakban még úgy-ahogy sikerült is visszaadnom valamit: Kikerülni, ha rám vár, A halált lehetetlen, De amíg a hazám áll, Van erõm vele lennem. És ha már az emlékeknél tartunk! ugyanebben az idõben egy irodalmi szemináriumon németh g. Béla – akitõl az egyetemen egyedül lehetett irodalmat tanulni, ha az irodalom egyáltalán tanulható és tanítható – talán éppen kétes értékû mûfordítói debütálásom ürügyén kissé kételkedve azt kérdezte tõlem: Tényleg olyan jó költõ ez a Jevtusenko, mint amilyennek mondják? Én pedig habozás nélkül rávágtam, hogy tényleg. Persze hogy õ tudta jobban. õ tapasztalatból volt óvatos, és sejtette a veszélyt. hiszen annyi idõ távolából ma már megállapítható, hogy Jevtusenkót egyre inkább elkapta a gépszíj, egyre nehezebben tudott szabadulni a ráerõltetett és magára vett szereptõl. Szerep és személyiség konfliktusa gyakori jelenség a költészetben: a lírai hõs mindig válságba kerül, ha vállalt, sokáig viselt szerepén nem tud továbblépni, és abban az állapotban vesztegel tovább, amelybe eljutott. errõl a perspektívavesztésrõl a magyar irodalomban olyan nagy versek tanúskodnak, mint Babitstól A lírikus epilógja, vagy Kosztolányitól a Boldog-szomorú dal. Mert ez a válsághelyzet is lehet költõi téma, ebbõl is költészet születhet. de Jevtusenkónál nem ez történt. õ rendületlenül tovább hurcolta eredeti szerepét, ontotta verseit mindenrõl, ami útjába került, önmagával, a lét kérdéseivel azonban egyre ritkábban nézett szembe, a létösszegzésre szánta a legkevesebb energiát. Pedig egyik-másik versében, így például A bratszki vízi erõmû prológusában néhány sor erejéig felvillan ez az attitûd: 704

Harminc múltam. Elfog a félelem. Éjjel a takarót rugdalva alszom, sírva temetem párnámba az arcom, hogy semmiségre ment el életem, és holnap is a semmire pazarlom. A kiragadott idézet alapján komoly, nagy költõvel állunk szemben, aki azonban a fától nem látva az erdõt újra meg újra rossz irányba indul, hiszen jelen esetben a prológust követõen termelési poémát ír, és a semmiségekre pazarolt költészetét egy gigantikus erõmû építésének leírásával véli megújíthatónak. Mintha csak a méreteken múlna minden. Az 1970-es és ’80-as években a szovjet irodalom berkein belül szóban terjedt egy négysoros, amelyet Jevtusenkónak tulajdonítottak, és amely szintén az önmagával való elégedetlenségét fejezte ki. Az önironikus rögtönzés címzettje Jevtusenko költõtársa és druszája, Jevgenyij dolmatovszkij, a hevenyészett fordítás pedig így hangzik: Én is Zsenya, te is Zsenya, nem voltunk mi zsenik soha. Piszkok vagyunk mind a ketten, te már régen, én most lettem dolmatovszkijról tudni kell, hogy a hatalom kiszolgálójaként 1957 tavaszán õt küldték Budapestre a magyar írók meggyõzésének és egy esetleges kompromisszum elõkészítésének céljából. A jelentéktelen kis improvizáció Jevtusenkót illetõen pedig azért érdemel említést, mert feltételezett szerzõje azt a számvetést, miszerint a hatalomtól, a társadalomtól kínált költõi szerep többé nem vág egybe személyiségével, magas költõi színvonalon már nem tudta, és a lezártnak tekinthetõ életmû ismeretében kijelenthetõ, hogy nem is fogja tökéletesen elvégezni. hiszen idõközben lételeme, a személyiségét megnyilvánító szerep szükségtelenné vált a társadalom és lehetetlenné önmaga számára. Jevtusenko személyisége, költõi szerepvállalása, a hatalomhoz való viszonya az idõk során szélsõséges indulatokat váltott ki mind a nyilvánosságban, mind a szûkebb irodalmi életben. hívei az egekig magasztalták, ellenfelei semmibe vették, és ezek a szélsõséges indulatok a politikai változások után csak tovább élezõdtek. A reménytelen vita eldöntése nem ennek a tanulmánynak a feladata. nyolcvanadik születésnapján inkább arra a költõre illik emlékezni, akit hatalmas versmennyiségének körülbelül egytizede alapján akár klasszikusak is nevezhetünk. A szimbirszki vásár több szempontból is alkalmasnak látszik erre. Mint cseppben a tenger, fellelhetõk benne lírájának legjellemzõbb jegyei, erényei pedig egyértelmûen fogyatékosságai fölé nõnek. A címben jelölt Volga-parti Szimbirszk, mai nevén uljanovszk Vlagyimir Iljics uljanov, azaz Lenin születési helye. ennyit a fogyatékosságról, a témaválasztásról, amelynek bevallása hozzátartozik a teljes Jevtusenkóhoz, aki azonban a téma buktatót itt költõi tudásának teljes tárházát latba vetve sikeresen elkerüli. 705

A cím szimbóluma, az élet, mint vásár már eleve az egyetemes lételmélet és nem a talmi politikum felé irányítja a figyelmet. Magában a több síkból álló hosszúversben pedig a költõ egyszerre képes szólni a dal könnyed, a ballada sejtelmes, az elégia mély, az óda emelkedett hangján, és a választott mûfaj nyújtotta lehetõségeket kihasználva, megcsillantja epikai hajlamát is. ez a mûfaji változatosság a nézõpontok: a megszólaló és a megszólított, illetve az idõsíkok állandó változtatásával párosul. A lírai hõs hol kívülrõl, hol pedig belülrõl, a maga perspektívájából szólal meg, hol a jelenhez, hol a múlthoz, hol a jövõhöz intézve szavait. Mesteri fogás a kelj fel szállóigével a Krisztusra való rájátszás is, amely éppen a vers két legkényesebb pontján emeli fel a szöveget az egyetemes, sõt keresztény kultúra szintjére. Így aztán minden ponton tökéletesen elhárul a témában leselkedõ dagályosság és eufória monotóniájának veszélye. A vers mai olvasója egyszerûen csak esztétikai élményben részesül, nincs szüksége semmi elõismeretre a ma már nem is létezõ Szimbirszkrõl vagy uljanovról. És ez a jó mû mércéje. ha ehhez még hozzávesszük a pompás rímtechnikát, a különbözõ strófaszerkezeteket és a szintén változatos ritmusformákat, amelyeket egy fordítás csak megközelítõleg adhat vissza, akkor kijelenthetjük: a szerzõt ennek szellemében méltán köszönthetjük nyolcvanadik születésnapján.

Sopron. Michel Zakariás rézkarca. 706

JEVgEnyiJ JEVtuSEnKo

A szimbirszki vásár Vásár van! Szimbirszkben vásár van! Különb, mint hamburgban! Óvd a zsebed! Kintornák kurrognak, és sálak suhognak, tombol a torokhad: „Itt vegyenek!” Az árusok kezén mintázott, cifra prém, lenge coboly, súlyos brokát, sandán néz a zsandár, fáradtan fogva át kesztyûs kezével kardja markolatát. de az a kesztyûs kéz megmerevül tüstént, fényes halacskaként szalutál cikázva, amikor hintaján, nyaklánccal a nyakán böfögve berobog az ikra-nagysága. A hölgynek hízeleg a bókoló tömeg, a lengõ kendõ és a sapka, és íme felragyog felséges orrtövén a kaviárikrán nevelt bajuszka. Kikiáltók traktálnak, basszus hangon kínálnak

707

büdös tarját, bagarját, fanyar kvászt, vásári Messiást, ponyváról Szaliászt! És egy asszony, krumplijára gyorsan vevõt találván, harmonikaszóra járja, alig állva a lábán. dalol is hozzá a vakmerõ, nekitüzesedve, kezében lobogó keszkenõ, fiatal a kedve: „Jártam én az Oka mentén, piros almát ettem ott én, héja hamvas, gyönyörû, belül könnytõl keserû. Bejártam a Kámát, üstben fõztem kását. de a víz ott sós és könnyes, Káma, könnycseppeket görgetsz. Bánatfolyó a Jaik, csónakomba könny folyik. Kedvesemmel ott eveztünk, és a könnyfolyamba vesztünk. hazám most a csendes don, de a házam eladom. Jaj én szegény, szerencsétlen! Sehol sincsen menedékem…” Áll az asszony zúgó fõvel, kering vele a világ. Mindent próbál, megkísérel, de oda az ifjúság. 708

Szétnyílik a harmonika, majd bogáncsként megtapad… Igyál orosz, ha van oka, csak agyon ne idd magad!... Vásár van! Szimbirszkben vásár van! Aki akar, sétálgasson! de ott hempereg a sárban részegen egy öregasszony. Az alakja ködbe veszett, úgy henceg a cár a trónon… de a sárban ott hempereg részegen egy öregasszony. Tervezgetnek miniszterek, piszmognak egy kusza rajzon… de a sárban ott hempereg részegen egy öregasszony. Valakinek most emeltet emlékmûvet szent Oroszhon… de a sárban ott hempereg részegen egy öregasszony. egy nyárspolgár szemöldökét összevonva háborog: „Ilyen szégyent! ilyen csúf gyalázatot!” Szakállából kifelé les, úgy oldalog el a kalmár: „Itt fetreng… de ki a vétkes? 709

diák, zsidó, forradalmár…” És egy jött-ment filozófus mártír arccal prédikál, míg kalapján nagyokat húz: „A te sorsod nép – a sár! Fetrengj csak ott! Bizony, az élet, az nem fenékig tejfel!” de valaki az asszonyhoz hajolva halkan azt mondja: „Kelj fel…” Vásár van! Szimbirszkben vásár van! Fütty, zaj, kék ívben száll a hinta, és kofák gágogják széltében-hosszában: „egy kis kölyök… egy gimnazista!” õ óvatosan vezeti az asszonyt, Ügyet se vetve rájuk. „Te fényes homlokú, a Krisztus óvjon, most már hazatalálok.” A fiú átmegy a bazársoron, tavaszt áraszt alant a Volga, az asszony csendben úgy vet rá keresztet, mintha tulajdon fia volna. Aztán bolyong… Komor a környék… Rendõrkopók szimatolják. de hogy fognának szimatot szegénykék, mikor gyanús már egész Oroszország. 710

halljátok, zsandárok, ha még nem tudnátok, mindig az a leggyanúsabb, aki megáll és felsegíti az ismeretlen eltiportat. És a Volga hörögve hánykolódik. A homályban fénylenek a nyírfák, mint a földbõl a földön szenvedõkért kimeredõ gyertyák. Vásár van! Oroszországban vásár van! Lelket, szégyent, embert kínálnak alkura, benne van mindenki ebben a vásárban, kincset cserélnek hitvány árura.

Tönkretettek téged Oroszország, kocsmákban becsaptak, megrövidítettek, de akik mindened elcsalták, ellopták, azok húzzák végül majd a rövidebbet. Lóvá tettek téged Oroszország, de sorsod nem a rabság. Razin hazáját, Puskin hazáját herzen hazáját sárba nem tapossák. nem, te nem vagy részeg asszony!

711

neked nagyobb sors adatott, ha nyögve is, ha buktatókon, te önmagad felkarolod. Vásár van! Oroszországban vásár van! Oroszhon éden, ám a könnye tenger. de majd eljön a fiú, és nagy bátran azt mondja újra: „Kelj fel!” IRcSIK VILMOS fordítása

Tokaj vára. gabriel Bodenehr rézkarca. 712

MÛheLY

MÓzES huba

„Olyan strófákban zengjen most az ének…” Szerzõk, mûvek, hõsök az egyetemes irodalomból – Dsida Jenõ verseiben

A Keleti Újságot szerkesztõ dsida Jenõ lapjának hasábjain, 1935-ben, Örök útitársak címmel írt olvasási szokásairól, olvasmányélményeirõl. Azoknak a sorában, akik az egyetemes irodalomból nem lebecsülendõ hatást gyakoroltak reá, dantét, goethét, Verlaine-t, Rilkét, dosztojevszkijt említette, legmeghatározóbb, legállandóbb élményének azonban Andersen, Swift, defoe és dickens elbeszélõ mûvészetét nevezte. A költõ dsida Jenõ nemritkán szerzõk és hõsök nevének, mûvek címének versbe foglalásával utal az egyetemes irodalomra. Zsengéi és viszonylag korai versei közül az Andersen meséibõl, a Robinson (1926) és a Szegény Don Kihot (1927) a késõbbi közírói vallomás egyféle elõzményének tekinthetõ. Lennék sötét hõs, vagy gõgös, vidám: Gróf Monte Christo, vagy Berend Iván. Kit a Sors végül örömre is rávitt: Szökött Gulliver, vagy Copperfield Dávid. (Szegény don Kihot) Az említett versek négy, a magyarral együtt öt nemzet nem kevesebb mint hét írójának regényeire utalnak, de már a húszas évek derekán napvilágot lát olyan dsidaköltemény is, amelyik az egyetemes irodalom egyik kortárs lírikusának bár távoli, mégis közelinek érzett világát idézi. Jöjjön Tagore sugaras világa, ragyogjon a sok temetõ felett, – mi régi hitünk, mi régi Hazánk jöjjön, tanítson énekelni minket: tûz-csókos világ, forró Napkelet! (napkelet felé…, 1925) A költõi életutat összegzõ, epikainak álcázott lírai nagykompozíció, a Tükör elõtt (1938) gyermek- és kamaszkori olvasmányok – Jules Verne, Karl May – hõseinek megidézésével az áttekintés ívét vonja szélesebbre, a kibontott vallomást teszi hitelesebbé. …S még mennyi emlék!... Százkalandú Verne, Grant kapitány s derék Strogoff Mihály (elõre való beszéd) 713

No, rajtad múlik, fiatal vadász, hogy Old Shatterhand és a többi hõsök méltó utóda légy […] (Prérivadászok) Érett korszakának verseiben dsida a prózai mûfajok mûvelõi közül dosztojevszkij mellett (A föld és az ember megmarad, 1933) Szókratészt (Légy már legenda,1931; Tükör elõtt: A pántos kapukon túl) és az elegancia mestereként számon tartott Petronius Arbitert említi. Alvó leszek tán, kinek nincsen álma (ez pompás volna, mondta Szokratesz) (A pántos kapukon túl) s hol marad buzogó melled erõs, meleg dobbanása, kezed száz rendezett piciny lendülése, melyet Petronius borult szemmel látna s irigykedõn? (Két vers Kuncz Aladárhoz: Szobor és drágakõ, 1931) A világirodalmi rangú költõk sorát dsida verseiben catullus, Ovidius, Assisi Szent Ferenc (Kóborló délután kedves kutyámmal, 1932) nyitja meg, és Jacopone da Todi (Húsvéti ének az üres sziklasír mellett, 1934), dante (Légy már legenda; A föld és az ember megmarad; Miért borultak le az angyalok Viola elõtt, 1933), Petrarca, Byron (Tükör elõtt) és goethe (Kóborló délután kedves kutyámmal; Psalmus Hungaricus, 1936) folytatja. ezek a nevek dsida formaválasztásának forrásairól, a verseknek a formaválasztástól nem független mûfaji sajátosságairól, hangulati sokszínûségérõl árulkodnak. […] jaj, – most olyan bánat vert át, mily Jacopo és Szent Bernát verseibõl sír feléd – zeng a Húsvéti ének az üres sziklasír mellett siratója, s együtt zeng e sorokkal Jacopone da Todi Stabat mater dolorosa… kezdetû, Babits tolmácsolta himnusza is. Állt az anya keservében sírva a kereszt tövében, melyen függött szent fia […] A Miért borultak le az angyalok Viola elõtt negyedik fejezete, zárójeles bevezetésének tanúsága szerint, korántsem véletlenül szólal meg tercinákban. 714

(Olyan strófákban zengjen most az ének, amilyenekbe rímét Dante rótta, öröklétet adván Beatricének! Mert hogy a földön nem volt Dante óta ily fennkölt tárgy, ily méltóan keresztény, hogy elmesélje lágy költõi flóta, mint amirõl most szó fog esni, ez tény […]) Az Isteni színjáték mintául szolgáló strófáinak egyikét szintén Babits fordításában idézem. Az emberélet útjának felén egy nagy sötétlõ erdõbe jutottam, mivel az igaz utat nem lelém. A Tükör elõtt Tarka-barka strófák címû fejezete, az új erdélyi irodalom íróinak, költõinek seregszámlájára készülõdve, nyílt gúnnyal szól a dilettáns ügyeskedõkrõl, a tehetségtelen álszerzõkrõl. Szegény Erdély! Szegény irodalom! Nyakába kötve irdatlan kolonca! Ha mostan Byront mímelné dalom, kitõl örökbe szállt reám e stanca, tudom, támadna rút riadalom: névleg sorolnálak fel, sok ribanca, gyémántnak árult hitvány békasó, kire köpik a nyájas olvasó. A fenti strófa arról is árulkodik, hogy dsida a versformát Byron Don Juanjából, pontosabban a mû Ábrányi emil készítette fordításából kölcsönözte (amellyel a késõbbi korok olvasói görgey gábor átdolgozásában ismerkedhettek, ismerkedhetnek). A strófa hanghordozására a Don Juan Ajánlásának támadó hangú, kíméletlenül vagdalkozó sorai szolgáltathattak példát. Hát Wordsworth rengeteg „Kirándulás”-a! (Ötszáz lap kvartban!) Meggyõz, kitünõbben mindennél, hogy az új rendszernek mása nincs is talán. Eszünk ámulva döbben. Ez is poézis (õ megmagyarázza, s lehet, hogy az – õrjítõ nyári hõben). Egy emelettel megtoldhatja tornyát Bábelnek az, ki érti e cikornyát. 715

Megjegyzendõ, persze, hogy a „tavi iskola” költõi, akiket Byron oly értetlenül gúnyol mûvének ajánlásában, valójában az angol romantika elsõ nemzedékének kiemelkedõ képviselõi. dsida Psalmus Hungaricusában a példaképnek tudott dante és goethe „megtagadása” egy hosszú folyamat keservesen megélt állomását jelzi. Mit nékem most a Dante terzinái s hogy Goethe lelke mit hogyan fogant, mikor tetszhalott véreimre hull már a föld és dübörög a hant […] A Hamlet szerzõjének és magyar fordítójának a fantasztikum eszközeivel történõ megidézése a Tükör elõtt leginkább együttrezdülést kiváltó mozzanatai közé tartozik. Ez itt a költõk esti promenádja, amott, hol az Uránus lángja gyúl, Arany János lakik s népes családja: az öreg itt is verseket gyalul, vagy ha Shakespeare, a leghívebb barátja toppan be hozzá este szótlanul, borozgatnak s a borzasbajszú szittya a morcos ánglust magyarul tanítja. A nevek és címek versbeli hálója önmagában véve is beszédes. dsida Jenõ költészetének egyetemes irodalmi beágyazottságáról azonban a versek intertextualitásának módszeres vizsgálata nyújthat részletesebb és egyben átfogóbb képet.

716

MAgYAR VILÁg

WEiSS JánoS

Arcképcsarnok vagy poétikai program? Kosztolányi dezsõ: Látjátok, feleim. Szerkesztette: Réz Pál. Tarandus Kiadó, Budapest 2012 „[Kosztolányit] könnyû vitorla vitte a gáncstalan mûvészet sima hullámán. […] A gondolat, a mondanivaló […] terhe […] ellensége a mûvészetnek, ahogy õ értette a mûvészetet.”1 Így írt Babits Kosztolányi halála után. ha kezünkbe vesszük ezt a könyvet mindenekelõtt (és legalábbis ideiglenesen) ezt az ítéletet kell fölfüggesztenünk. Kezdjük tehát lassabban: ebben a könyvben egy bevezetõ esszé után harminchat magyar íróról készült portrét olvashatunk, de mivel egy íróval több dolgozat is foglalkozik, így a mû összesen ötvennyolc kisebb dolgozatot tartalmaz. Közülük a legkorábbiak 1905-bõl származnak (Kosztolányi ebben az évben szakítja meg egyetemi tanulmányait és újságírónak áll); a legtöbb dolgozat viszont 1935-ben keletkezett, a Kosztolányi halála elõtti évben. Az írások különbözõ napilapokban, hetilapokban és folyóiratokban jelentek meg, a legtöbb a Pesti Hírlapban. A könyv szerkesztésének fontos premisszája, hogy az idõbeli távolság és a megjelenések különbözõ helyei nem jelentenek igazi heterogenitást. És így a szerzõk szerinti sorba állításból viszonylag egységes irodalmi arcképcsarnok bontakozik ki; miközben nyugodtan eltekinthetünk számos jelentõs történelmi és irodalomtörténeti eseménytõl.2 Az olvasó (aki éppen kezébe vette a könyvet) elsõ benyomása az, hogy Kosztolányi a saját írói-költõi tevékenységének elõtörténetét szeretné megkonstruálni. de már ehhez is – Babits állításával ellentétben – nagyfokú tudatosságra van szükség. „Mi az irodalmi tudat? Az írónak elõdeihez […] való tudatos viszonya. Tudása, nyilvántartása annak, hogy ha író vagyok: az én mûvem nem elszigetelt jelenség, hanem folytatása bizonyos hagyománynak, részese egy együttes munkának, átmenet múlt és jövõ közt, mely termékeny csak úgy lehet, ha eleven közlekedésben van mennél nagyobb, mennél kiterjedtebb olvasóközönséggel.”3 horváth János szándékosan vagy szándékolatlanul többértelmûen fogalmaz: végül is a múltbeli alkotókkal vagy a közönséggel Babits Mihály: Kosztolányi, in: uõ: Tanulmányok, esszék. Kortárs Könyvkiadó, 2005. 369. 2004-ben Réz Pál Tükörfolyosó címmel egy kiterjedtebb válogatást adott közre. A most recenzeált kötet legfontosabb újításai ehhez képest a következõk: (1) nem tartalmazza Kosztolányinak a közvetlen kortársairól írt tanulmányait; (2) kimaradt a csaknem százoldalas jegyzetapparátus (ezt sajnálnunk kell); (3) elesett a nyílt keretes szerkezet. A nyitó esszé az új kötetben is szerepel (erre majd ki is fogok térni), de elmaradtak a záró önéletrajzi vázlatok, amelyek (bármennyire szeretnénk) nem kapcsolódnak a meglehetõsen teátrális nyitó esszéhez. Az új kötet így a következõ kérdéssel szembesíti az olvasót: mi értelme ennek az egésznek? (Mármint Kosztolányi mûvészete szempontjából.) 3 horváth János: Irodalmunk fejlõdésének fõ mozzanatai, in: uõ: Irodalomtörténeti munkái, I. kötet, Osiris Kiadó, 2005, 14. 1 2

kell fölvenni a kapcsolatot? Kosztolányi mindenesetre nem a közönséggel, hanem a magyar irodalmi tradícióval szeretne kapcsolatba lépni. néha úgy tûnik, mintha a múltbeli magyar irodalom egészével szeretné fölvenni a kapcsolatot, például amikor Virág Benedekrõl ír. „hadd idézzem az ezüst üstökû költõt, a poézis aranymisés papját, zsinóros attilájában a »magyar horác«-ot, a deákos oskola oszlopos tagját, a múzsák andalító lelkes barátját, lassan fölcseperedõ szegény-szegény irodalmunk apostolát, koplalóját, mártírját, a »szent öreg«-et, aki alázatos, budai lakásában vendégül látá Vörösmarty Mihályt, Berzsenyi dánielt, Kölcseyt, Kisfaludy Károlyt, Bajzát, Toldyt, a kedves Vitkovitsot, s a többi »istenfit« mind-mind, akiknek ma már a nevüket se tudjuk, mert elhullottak az ínség országútján.” (97. o.) Micsoda képkavalkád! de ki is volt Virág Benedek? Kosztolányi írt egy verset is róla; Virág az irodalmi élet nagy szervezõje, a „múzsák barátja” volt. Kosztolányi nem az utódja akar lenni, de szívesen elmenne hozzá egy kis beszélgetésre, szívesen lenne része egy „valaki” által összetartott és koordinált irodalmi életnek. Zsinóros, régi attilát viselt még, ráncos kezû és prédikáló bölcs volt, szobája, mint az agg papok szobája, a szekrényében égettbor, s gyümölcs volt: és dicsérvén a Poézis hatalmát, átnyújtott volna versemért egy almát. egy almát? Mindenesetre Kosztolányi azon költõk sorába szeretne belépni, akik bejáratosak voltak Virág Benedekhez. Micsoda névsor! Az említettek közül Kosztolányi csak Vörösmartyról írt; és vannak, akiket végleg elfelejtettünk. Virág Benedek képzeletbeli vendégének lenni nem jelenti a belépést az irodalmi halhatatlanságba. de ez az „alma” mégsem hagyja az embert nyugodni; az alma Magyarországon köznapi, mindenütt megtermõ gyümölcs. A poézis „hatalmáért” egy ilyen semmiség lenne a jutalom? Virágot általában „magyar horác”-ként tisztelték, mert horatiust õ fordította elsõként magyarra. Azt is tudjuk, hogy Kosztolányi horatiust az európai irodalom kiindulópontjának tekintette,4 és maga is fordított tõle egy verset: Emléket hagyok itt, mely ércnél maradóbb, s a királyi gúlák ormánál magasabb, éhes záporesõ, bamba-dühös vihar el nem döntheti ezt […]5 „Ódái úgy tündökölnek, mint a jég vagy a briliáns, az önkívület szárnyal bennük az egek egébe, hidegen és fényesen, a láz zúg és repül bennük, szinte légüres térben, az ihlet valamilyen meszsze és csillogó sztratoszférájába. de mennyire köznapi mer lenni, mennyire egyszerû és õszinte, mihelyt elhagyja a fönséget, és leszáll a földre.” Kosztolányi dezsõ: Ércnél maradóbb, szerk.: Réz Pál, Tarandus Kiadó, 2012, 9. 5 ugyanez devecseri gábor fordításában így szól: Áll ércnél maradóbb mûvem, emelkedett / emlékem, s magasabb, mint a királyi sír, / és sem kapzsi vihar, sem dühös északi / szél nem döntheti már földre […]. 4

718

Az alma után a halhatatlanság következik, de ezt még Virág Benedek elismerése sem tudja garantálni. Vagyis a saját mûvészetnek az irodalomtörténethez való hozzákapcsolása sem biztosíthatja a halhatatlanságot. horatius viszont nem mint folytató és beteljesítõ, hanem mint kezdõ vált halhatatlanná. Mintha máris egy súlyos és feloldhatatlan ellentmondásba ütköztünk volna; ideje tehát belefogni az esszék alaposabb tanulmányozásába. 1. A preklasszikus korszak A kötetet egy drámai hangú elõadás vezeti be, amelyet Kosztolányi 1930 januárjában vagy februárjában a Magyar Írók egyesületének elsõ éves közgyûlésén tartott. ebben egy Széchenyi Istvánhoz kötõdõ anekdotikus történetet mesélt el. Széchenyi állítólag 1848. március 12-ére összehívta a nagyurakat, majd hosszas várakoztatás után így szólt hozzájuk: „Évek óta azon tûnõdöm, érdemes-e még folytatni építõmunkánkat? [...] Itt állunk európa közepén, mint európa szégyene. népünk tunya, bárdolatlan, úrhatnám, az igazság iránt érzéketlen, kötelességre renyhe, pallérozásra nem fogékony. Talán távol keleten, termõtalajában virágozhatott is volna, de ideplántálva a nyugatra, elkorcsosult, alacsonyságba süllyedt, megvénhedett. [...] ha nyugativá válik, akkor elveszti eredendõ sajátosságát és egyéniségét, idegenné lesz, ha pedig elhanyagoljuk, akkor kiszárad, elcsenevészedik. Így se nyugati, se keleti, se európai, se magyar. Mi is az értelme annak, hogy valaki magyar?” (6–7. o.) hasonló hévvel folytatódik a beszéd, majd Széchenyi azt mondja, hogy a magyarság kétféle halál között választhat, az egyik önkéntes és fájdalommentes, a másik kényszerû és fájdalmas. ezek közül csak az elsõt lehet választani. „Másíthatatlan elhatározásom tehát, hogy munkámat ezennel egyszer és mindenkorra megszakítom. Majd belepi a por. csak az fáj, hogy az alvót felriasztottam. Majd elalszik újra [...].” (7. o.) A beszédet döbbent csend követte, majd valaki fölkiáltott: „gazember”! A vak Wesselényi Miklós volt; ezután óriási hangzavar támadt, amely azzal végzõdött, hogy Széchenyi a terem közepére ment, és hosszasan nevetett. „Aztán kijelentette, hogy az egész csak tréfa volt. Próbára akarta tenni a nagyurakat. egy elõre kitervezett komédiát játszott és játszatott el a barátaival, s ebbõl azt a meggyõzõdést szerezte, hogy érdemes újult erõvel dolgoznia ennyi hazafival.” (10. o.) A történet mintha Vörösmarty híres gondolatára utalna vissza: Az nem lehet, hogy annyi szív Hiába onta vért, S keservben annyi hü kebel Szakadt meg a honért. de Vörösmartynál ez után következik a „nagyszerû halál” leírása; a Széchenyi-anekdota így inkább egy Vörösmarty-polémia. de Kosztolányit nem is annyira ez a szembeállítás érdekli, hanem inkább az, hogy hogyan lehet ezt a történetet aktualizálni. Most Kosztolányi magához ragadja a szót, Budapesten vagyunk, 1930-ban. „Barátaim, engem sokat foglalkoztatott Széchenyinek ez a döbbenetes tréfája. Azt hiszem, mind719

nyájan, akik tollat forgatunk kezünkben, állandóan a lét és nemlét e kérdésével foglalkozunk, azzal kelünk-fekszünk, naponta többször gondolunk rá.” (11. o.) Az írók a nemzet pallérozásán dolgoznak, az építõmunka a költõk tevékenysége. Széchenyi története a magyar író-költõ önmardosásának leírása, és ennek meghaladása. Kosztolányi érvelése némileg csapongó, de a kiindulópontja egyértelmûen rögzíthetõ: a XX. századi nemzeti kultúrákat alapvetõen a globalizáció és a tömegkultúra fenyegeti. de ez aligha hasonlítható a XIX. századi problémához: ott a nemzeti kultúrát nem sikerül megteremteni, itt viszont külsõ veszélyek leselkednek rá. A Széchenyi-anekdota fölzúdulását itt egy megkülönböztetés helyettesíti: mindenhez kétféleképpen lehet viszonyulni, bírálva és szeretve. A szereteten Kosztolányi a valami mellett való elkötelezettséget és a hozzá fûzõdõ bizalmas viszonyt érti. „[A költészet] nyelvünk szellemében él, melyben összeforradunk valamennyien, akármiféle politikai hiten élünk. nem dicsekszünk azzal, hogy hûek vagyunk ehhez a nyelvhez. Mi magunk vagyunk a hûség.” (19. o.) – ebbõl a nagyon látványos elbeszélésbõl azonban nem sok minden marad az esszék programjára nézve. Vagy másként fogalmazva: az esszék sorozata nem igazolja vissza ezt a programot. Az író már túl van ezen a drámán, így már csak a mindenkihez való szeretetteljes odafordulás maradt. Sem a könyvben szereplõ Széchenyi-, sem a Vörösmarty-esszé nem igazolja e XIX. századi kérdés aktualizálhatóságát. Vörösmarty költészetét Kosztolányi úgy jellemzi, hogy abban föl sem bukkan a „lenni vagy nem lenni?” kérdése. „Mit csodálunk ebben a költészetben? Mély szellemiségét és lelkiségét. Belülrõl fakadó eredetiségét. A szenvedélyt, mely fehér izzásig hevül. Magasztosságát, mely, ha korszerû eseményekbe kapcsolódik is, mintegy idõtlenül és légiesen nemes. Fõképp pedig tág és szabad távlatát, azt, hogy mindent ösztönösen az »örökkévalóság jegyébe állít, s ember és természet, föld és ég testvériesen összeborul«.” (139. o.) Vörösmartyban nem a nemzeti sorsprobléma megfogalmazóját látja, hanem egy bizonyos hang, egy hangzásvilág feltalálóját: „hangok nagy tanárja – ahogy Liszt Ferencet nevezte õ –, s hangszere a »vész zongorája«, velõket rázó húrokkal. Képzelete elsõsorban hallószervét ostromolta, s hallószervekre akart hatni.” (135. o.)6 (Vörösmarty találta föl – mondhatnánk – a magyar irodalomban az „ordítást”.) A Széchenyi-esszében pedig a XIX. század sorskérdése mintha már messze mögöttünk lenne. „Reszketve hagyom el ezt a szobát. Itt született meg az én országom, egy különc mágnás lelkében, aki gyerekkorától kezdve különc volt. ha nincs benne ez a serkentõ idegbetegség, talán mindnyájan, akik itt élünk, mások vagyunk, kisebbek, lecsökkentek, valószínûleg még a balkáni népek színvonalán.” (129. o.) A nemzeti sorskérdés nagy megfogalmazói így némileg extravagáns karaktert kapnak. Már a XIX. századra vonatkozó elemzések ellentmondanak Kosztolányi eme mondatának: „Azt hiszem, mindnyájan, akik tollat forgatunk kezünkben, állandóan a [nemzeti] lét és nemlét […] kérdésével foglalkozunk, azzal kelünk-fekszünk […].” (11. o.)

6

ez a dolgozat öt évvel a nyitóesszé után, vagyis 1935-ben született.

720

II. A klasszicizmus Az elõttünk fekvõ kötet középpontjában Arany János, Petõfi Sándor és Madách Imre állnak, kilenc, nyolc, illetve három dolgozattal.7 És micsoda elismerések: „nem ismerek az egész földgolyón nagyobb mûvészt Arany Jánosnál, sem az élõk, sem a halottak között.” (157. o.) Petõfirõl pedig ezt írja: „Mindent tudott és látott. Érzékei teljesen magukba fogadták a valóságot. Ismerte a szeder és a pipafüst ízét, a téli hajnalok zúzmaraillatát, a sár és a csillag színét, a falusi könyökutcák zenebonáját, mely a részegek kurjantásából s a bõgõ brummogásából tevõdik össze. Verseiben a hétköznapi élet zajong, isteni mellékzöngével.” (196. o.)8 És végül Madáchról (miután Kosztolányi számba vette a lehetséges hatásokat: goethét, Byront, Büchnert, Schopenhauert és Spinozát) ezt olvashatjuk: „Az ember tragédiájának biztos alaprajzából, szilárd építésébõl, gyönyörû arányaiból valami magasabb zene csendül ki. hegel rendszerét, történelembölcseletét látjuk itt megtestesülve, költõivé emelve és magasztosítva […].” (213. o.)9 Mindhárom jellemzés a harmincas évekbõl származik. Még a húszas évek elején született horváth János A magyar irodalom fejlõdéstörténete címû dolgozata (amely majd csak 1976-ban fog megjelenni, így nem valószínû, hogy Kosztolányi közvetlenül ismerte volna). horváth az 1848-as forradalom elõtti és utáni évekre teszi egy új magyar irodalmi közízlés kialakulását. Állítólag ebben az idõben alakult ki az irodalom és az irodalomértelmezés sajátosan magyar mintája. „A magyar klasszicizmusban nem láthatunk egyebet, mint az irodalmi ízlés immár hét évtizedes forrongásának végsõ kitisztulását, belsõ egyensúlyozottságba jutását.”10 Vagyis nagyjából 1800 körül kezdõdött meg a magyar irodalom fogalmának kialakulása, s ez a forrongó folyamat letisztult alakot kapott abban, amit horváth „magyar klasszicizmusnak” nevez. „nem! Itt semmiféle világirodalom nem járhat kezünkre. Itt Petõfi beszél, meg a gyönyörû sor, mely utána következik […] – és deák Ferenc; meg több más, csaknem napjainkig.”11 de azt még nem látjuk egyértelmûen, hogy hogyan akarja horváth egységesíteni a „magyar klasszicizmus” képét. ennek kulcsfigurája Madách Imre lesz: „Madách A Tükörfolyosó címû kötetben eggyel több Madáchról szóló esszé szerepel; ez a többletesszé Az ember tragédiájának 1920-as elõadásával foglalkozik. 8 Most tekintsünk el attól, hogy ennek mintha élesen ellentmondana egy korábbi jellemzés: „Megfigyelése finom, de nem a valóságon alapul, minden csak a szellem vetülete. Alig látja a tárgyakat, melyek körülötte meredeznek. Összehasonlító tehetsége, anyag híján, évek hosszú iskolája nélkül, csekély. Alig hallja a szavakat, melyeket körötte mondanak, a hétköznapi beszéd trágár és édes ütemét, mely kis vágyakat és nagy hiúságokat takar.” (186.) 9 Az 1920-as kritikában Kosztolányi mintha a mûvet még egyértelmûen egy schopenhaueri szemüvegen keresztül nézné: „ezért várom annyira az elõadást. […] Vigasztalást remélek tõle. A roszszat csak rossz gyógyítja, a keserûséget csak keserûség vigasztalja. Madách Imre pesszimizmusa, ez a 19. századbelii nemes nedû minden beteg lélek orvossága, mely jóhiszemûen a szebbre és a többre való szándékkal hiába csetlett-botlott a történelemben. Itt nincs megoldás.” Kosztolányi dezsõ: Tükörfolyosó. Magyar írókról. Osiris Kiadó, 2004, 146. 10 horváth János: A magyar irodalom fejlõdéstörténete, in: uõ: Irodalomtörténeti munkák. I. kötet, Osiris Kiadó, 2005, 432. 11 Id. mû, 434. o. A „világirodalmi sablontól” való elszakításnak persze súlyos következményei is lettek; ez ugyanis hozzájárult a magyar irodalom elméleti izolálásához. Pl. ezért nem lehetett tárgyalni a Petõfi költészetében rejlõ romantikus elemeket. 7

721

költészetében [másokénál] személyesebb nyomokat hagyott a nemzeti nagy katasztrófa, a korszak karmesteri pálcájának e legerélyesebb ütése. Az õ költészete nemcsak nemzeti: kollektív fogékonyságánál fogva ragadta meg s minõsítette át a végzetes fordulat; egyéni, családi boldogságán is oly mély sebet ütött, hogy annak fájása lett immár az õ legnagyobb, gyötrõ ihlete. Fõmûvének, Az ember tragédiájának fogantatása szoros kapcsolatban van egyéni katasztrófájával, mely benne mint az emberi élet nõ-problémája jut el személyes vonatkozásaitól megtisztult kifejezésre és megoldásra.”12 horváth szerint a magyar irodalom a maga végsõ kiteljesedését a forradalom és a kiegyezés között, de talán pontosabb, ha azt mondjuk, hogy a kiegyezés felé haladva érte el.13 „1867-tel véget ért az a korszak, mely nemcsak tanúja és kerete, hanem részben intézõje is volt a magyar klasszikus ízlés lehiggadásának. A kiegyezéssel célt ért a mérséklet politikája, s végre normális életfeltételekhez jutott a mérséklet irodalma.”14 Most próbáljuk meg kidolgozni, hogy Kosztolányi mit szólna ehhez a koncepcióhoz. Alapjában véve egyetértene, de valószínûleg túlzónak tartaná az olyan megfogalmazásokat, mint hogy a kiegyezés elõtti kb. huszonöt évben létrejött a magyar irodalom paradigmatikus-letisztult alakja.15 Kosztolányit egyáltalán nem (vagy csak alig-alig) érdeklik a történelmi események, õt csak a személyiség foglalkoztatja. (1) Bármilyen dicsérõen is beszél Madáchról, egy ilyen fokú kitüntetést biztosan elutasítana. ugyanakkor nagyon érdekes, hogy Az ember tragédiája – amelyben az ember egyszerre történeti és egyetemes lény – Kosztolányiban mégiscsak fölidézi az egyéni és a társadalmi szenvedés összekapcsolódásának eszméjét. Sõt még ennél is többrõl van szó: a mû értelmezése egy mindenkori társadalmi szituációból vagy értelmezési horizontból kiindulva történik. 1920-ban ezt írja: „[Madách] se könyvbõl tanulta a történelmet. Látta a háborút, a szabadságharcot, és […] magyar börtönben ült, mert egy szegény, hazátlan menekültnek szállást adott. A keserûsége, melyet átélt háborúban és forradalomban, s aztán az üldöztetése éveiben, majd az alsósztregovai magányában értékké nemesedett, költészetté finomodott.”16 Majd másfél évtizeddel késõbb az elsõ világháború kirobbanására visszatekintve így fogalmaz: „1914 nyarán lidérces álom borult szemünkre – az ördög küldte – s megkezdõdött számunkra a va-

horváth János: A magyar irodalom fejlõdéstörténete, id. mû 442–443. – „Furcsállhatjuk, hogy Madách, aki annyi sebet kapott a nõtõl, és gyermek-ifjúságától fogva ösztönösen »nõgyûlölõ« volt, éppen a nõben találja meg a végsõ megoldást. de micsoda más a nõgyûlölõ, mint az, aki sokat vár tõle? õ is a legtöbbet követelte a nõtõl, hogy eszmény legyen, aki még a sírt és a mulandóságot is »glóriával általlépi«.” (213.) – Talán érdemes lenne egyszer összevetni (összevetni próbálni) ebbõl a szempontból Liszt Faust-szimfóniáját (1854) és Az ember tragédiáját (1861). 13 Az eddigi irodalomtörténeti kutatások mintha nem vettek volna tudomást arról, hogy amikor Lukács györgy oly hevesen elutasítja Az ember tragédiáját, akkor elsõdlegesen nem is egy irodalmi mûalkotást, hanem a horváth-féle irodalomfelfogást bírálja. És ez a bírálat számára – a forradalmi ideológia jegyében – kötelezõ is volt. 14 horváth János: A magyar irodalom fejlõdéstörténete, id. mû, 444. 15 horváth elemzéseiben az „ízlés” fogalma amúgy is elég homályos marad; kezdetben úgy tûnik, hogy magában foglalja a mûveken kívül az irodalom intézményeit és a közönséget is. de az irodalom ilyen kiterjesztett értelmének kidolgozása elmarad. Id. mû, 432. 16 Kosztolányi dezsõ: Tükörfolyosó. Id. mû, 145. 12

722

lóságban is az ember tragédiája. Szegényebbek lettünk hitben, gazdagabbak tudásban.” (215. o.) Kosztolányi mintegy meghosszabbítja az ember „tragédiájának” jelentését, és azt sugallja, hogy nem volt olyan történelmi esemény, amely a tragédián túl valamiféle megbékülést jelentett volna. (2) Kosztolányi nagyon tiszteli Petõfit, 1915 és 1934 között összesen nyolcszor írt róla. „egyet-mást könnyûszerrel megértünk. Minden fiatalember lírai nábob. Tündöklõ könnyûséggel verselt õ is, úgy, mint addig senki. nem cigányos tehetség, amint sokan hiszik, türelmetlen önmûvelõ, ki tud németül, franciául, angolul, s olaszul, spanyolul is tanul, mesterségben pedig olyan jó példaképet választ, mint Shelley.” (187. o.)17 Adódna persze a „csodagyermek” megjelölés, amelyet Kosztolányi mindjárt meg is fordít, és gyermekcsodáról beszél.18 A legnagyobb odafordulással és szeretettel azonban a Szeptember végén címû versnek adózik. „Válasszuk ki Petõfi e költeményét, s próbáljuk elemezni. Olvassuk el e szöveget – nevezzük most a vizsgálandó költeményt szövegnek –, aztán önmagunkat s a verset egyaránt figyelve, feleljünk arra, miért szép az, amit olvastunk, miért hatott ránk, mivel mozgatta meg képzeletünket.” (199. o.) ez a néhány sor az egész könyv egyik legkülönösebb helye. Kosztolányi általában a mûvelt újságolvasóknak ír, de itt mintha átalakulna irodalomtanárrá; a vers fölolvasása után tanárként szólal meg. Mintha azzal számolna, hogy a felolvasott vers mindenkit lenyûgöz, és hirtelen senki sem talál szavakat. A tanár pedig a megközelítés különbözõ útjait javasolja: próbáljuk meg így, aztán így. A végeredmény: „Úgy látszik, nincs más mód, mint hogy a verset magából a versbõl értsük meg.” (201. o.) de hát nem egy irodalmi arcképcsarnokot akarunk berendezni? És csak most kezdõdik a vers elemzése, amikor már csak két és háromnegyed oldal van vissza a cikkbõl. A vers lényege nem egy eszme, nem egy alapgondolat, hanem a dallam. „A dallam, mely mindvégig azonos és egységesen lüktetõ, a második szak elsõ sorában tetõzõdik: Elhull a virág, eliramlik az élet… Zenében halljuk a komor, a végsõ következtetést, mely elõbb tudattalanul megteremtette az elsõ szakot, s most, miután tudatossá válik, még egyszer visszavilágít a jelképekre, és föloldja õket. egyszerre csak teljes erejével csendül föl a dallam.” (202. o.) (3) Kosztolányi Aranyról írt a leggyakrabban; összesen kilencszer rugaszkodik neki a méltatásának. e dolgozatok közül kiemelkedik az 1930-as, alig egyoldalas szöveg: „Soha nem találkoztam még költõvel, aki a nyelvvel ilyen csodát mûvelt volna. nála nyelv és érzés, eszköz és cél, szándék és kifejezés döbbenetesen egy. Valahányszor egy szót használ, az más színt, árnyalatot kap, mint a közbeszédben, valami varázst, mely addig nem volt benne […].”19 És aztán így zárja a gondolatot: „õ maga a magyar nyelv.” Mai fülünkkel a megjegyzésben már fölfedezhetünk bizonyos kisebbségi sztereotípiákat. „nem gyermekcsoda, nem bûvészi látványosság, nem csodagyermek, ki ötéves korában harmadfokú egyenleteket fejt, Beethovent zongoráz, ismerettani könyvet ír, hanem nagyobb csoda, férficsoda, embercsoda, emberi csoda, mely tökéletes kinyilatkoztatónak mutat egy ifjút, ki a csodák csodája, a csodaember.” (187.) 19 Kosztolányi egy töredékkölteményt idéz: Nem tudja, hogy emlék minden legkisebb hely: / Hogy a haza teste mindenütt egy sebhely. „Miért olyan gyönyörû ez, mint dante legszebb terzinája?” Talán azért, mert „a gondolat csak kísérõzenéje a rímnek, s nem a rím kísérõzenéje a gondolatnak”. (157–158.) 17

18

(157. o.) ezt horváth János 1922-ben sokkal szakszerûbben fogalmazta meg. (1) Arany János a verset „zenénk idõviszonyításaihoz” közelítette, és így a költészetbe újra beleoltotta a kiveszni készülõ „énekemléket”. (2) ugyanakkor Arany elkerülte a túlzott és kézenfekvõ dallamosságot is. „emlékezzünk rá, hogy Arany János nem követeli a hangsúlyt mindig az ütem élére, sõt tanácsolja az olykori súlytalan kezdetet is az egyhangúság kerülése végett.”20 Mindenesetre az egyértelmû, hogy Kosztolányi számára Arany a legnagyobb magyar költõ.21 Alig két évvel késõbb ezt írja: „Arany János költõ maradt, és ez a halhatatlansága.” (171. o.) Költõnek maradni az élet sorscsapásai és a történelmi tragédiák ellenére, ez Arany legnagyobb érdeme. A külvilágról leváló költõi lét mûvészetét nevezte Kosztolányi l’art pour l’art-nak,22 és ezt tekintette a mûvészet csúcsának, önmagához való eljutásának. Szigorúan tekintve Kosztolányi nem beszél „magyar klasszicizmusról”, de a magyar költészet igazi virágkorának azt tekinti, amikor a nyelv lép elõtérbe, amikor az eszme és a nyelv teljességgel eggyé válik, vagy pontosabban, amikor a nyelv maga válik az eszmévé. (Tulajdonképpen ezt nevezi l’art pour l’art-nak.) Amikor tehát Kosztolányi azt állítja Aranyról, hogy „õ maga a magyar nyelv”, akkor ezzel csak azt akarja mondani, hogy õ a legnagyobb magyar költõ. „ha Aranyról kérnének tõlem […] önkényesen-általános vallomást, talán azt felelném hamarjában: »õ az, aki csodát mûvelt az anyanyelvemmel«.” (159. o.) de aztán ez a horizont hamarosan kitágul: „nem ismerek […] nagyobb mûvészt Arany Jánosnál […].” (157. o.) Vagyis a horizont immáron a világirodalom. A legnagyobb költõ az, aki „csodát tud tenni” a nyelvvel, akinél a nyelvi csoda a vers alapeszméje. Így jutottunk el a „magyar klasszicizmustól” egy univerzális poétikai koncepcióhoz: Arany János az, akinek költészete „ércnél maradóbb”. III. Az irodalmi modernség elõkészítése A „magyar klasszicizmus” utáni korszak bemutatásakor (a recenzeált kötetben) Kosztolányi mondatai mintha megtörnének, vagy talán csak lelassulnak. egy 1932-es Aranyról szóló dolgozatban Kosztolányi a következõképpen tekint elõre: „Ötven esztendõ csakugyan potomság a végtelenségben, de nem kis idõ egy költõ halála utáni életében. Mennyi minden kopott el, hervadt meg azóta. Mennyi nevet felejtettek el teljesen, melyek annak idején az övével együtt ragyogtak. Szemünk láttára is hogy burhorváth János: Magyar ritmus, jövevény versidom, in: uõ: Verstani munkák. Osiris Kiadó, 2004, 134. 21 ezt már Babits is így gondolta az 1910-ben készült Petõfi és Arany címû jóval alaposabb és jóval kritikusabb dolgozatában. Lásd Babits Mihály: Tanulmányok, esszék. Kortárs Könyvkiadó, 2005. 302. 22 „Olyan korban, mikor még nyugat-európában sem igen tudtak a l’art pour l’art elvérõl, nagyszalontán, nagykõrösön templommá vált dolgozószobája. Mennyit beszéltek Flaubert hõsi íráscsatáiról, aki gazdag otthonában a szõnyeget rágta, mert nem tudott kiküszöbölni mondatából egy hogy-ot. õróla hallgattak.” (uo.) egy pillanatig sem érzem találónak ezt az összevetést: a nyelv költõi varázslattal való feltöltése aligha azonosítható a prózai nyelv gondos csiszolásával. És nem ismerek ilyen mondást sem: legföljebb szobakutyákról szokták mondani, hogy „rágják a szõnyeget” de semmiképpen sem hiszem, hogy ez a gondos-formáló, megfeszített munkára utalhatna. 20

724

jánoztak a különbözõ izmusok, azok az értelmileg pompásan kiagyalt »irodalmi irányok«, melyekhez mindössze tehetségek kellettek volna.” (168. o.) Arany halála után számos költõ lépett föl, és a nevük már-már az övé mellé emelkedett, de aztán gyorsan elfelejtették õket, az izmusoknak Magyarországon nem voltak megfelelõ szintû képviselõi. Máshol Kosztolányi az izmusokat, az irodalmi irányzatokat „iskoláknak” is nevezi. „egyik iskola pár évig tartott, a másik csak pár hónapig. gyakran némi érdeklõdést is keltettek a közönségben. nem is voltak mindig teljesen érdektelenek és értéktelenek. egy volt a bajuk: ilyesmit csak elkezdeni lehet, de folytatni már nem.” (uo.) Az iskolákban rejlõ specialitás a kísérleteket rövid életûvé teszi. Kosztolányi itt nagyvonalúan elemez, mint aki elvesztette az érdeklõdését. Arany halála (1882) után legalábbis a magyar irodalomban még nem kezdõdött meg az izmusokra való szétszakadás. Mindenesetre az Arany utáni kort Kosztolányi a „modern” magyar irodalom kialakulásaként értelmezi. Az Arany halála utáni ötven év Kosztolányi szemében kétségtelenül poétikai hanyatlásként jelenik meg. A „nyelvnek varázzsal való feltöltése” hanyatlott. (Kosztolányi nem mondja ki, de egyértelmûen sugallja, hogy ennek következtében került a prózairodalom – elsõsorban Jókai és Mikszáth írói munkássága – a magyar irodalom elõterébe.) de ennek a korszaknak mégis volt egy rendkívül fontos hozadéka: a halál tematikájának megjelenése. Persze ez a téma már a klasszicizmusban is nagyon fontos szerepet játszott. Aranyban a kortársai a leginkább az elbeszélõt és az eposzköltõt „bámulták”. (167. o.) „hozzánk inkább az öregúr áll közel […], a valló, a korlátlanul kitárulkozó, az öngúnyoló, az önostorozó. […] Aggkori rímeit úgy hordozzuk zsebünkben, mint tündéri aranyalmákat, melyeket álmunkban leltünk. A költõ a halála után rejtélyes életet él. Régi nemzedékek átadják az újabbaknak. ezeknek az értékelése nem változik. de a költõt, akit õseiktõl kaptak, mégis átalakíthatják. Tulajdon képükre és hasonlatosságukra alakítják át. Fölfedezik benne önmagukat.” (167– 168. o.)23 Kosztolányi nem idéz semmit (talán feltételezi, hogy olvasói kívülrõl fújják ezeket a verseket), de Arany legeslegutolsó kis versét mégis érdemes felidéznünk: Életem hatvanhatodik évébe' Köt engem a jó Isten kévébe, Betakarít régi rakott csûrébe, Vet helyemre más gabonát cserébe. A halál a kései Arany meghatározó témája; és most Kosztolányi azt sugallja, hogy Arany halála után ez a téma megõrizte centrális helyét, anélkül, hogy a nyelvteremtõ erõ és a téma „egyensúlyi állapotba” került volna. Kosztolányi szerint a „modernségnek” alapvetõen két jelentése van. „Az újabb versekben kigyullad egy gázláng, fölragyog az aszfalt és kávéház, a városiasság elsõ jelképe, a ritmus zakatolásából kihallani a repülõgép és a rádió zaját is. Mindezek külsõségek.” (226. o.) A technikai civilizáció 23

Kosztolányi valami olyasmit kezd el magyarázni, ami az egész eljárásának alapjául szolgál; vagy azt is mondhatnánk, hogy itt megnyílna számára a saját eljárásának megalapozására vonatkozó lehetõség, de igazából nem megy tovább.

725

alapvetõen átalakította a mindennapi élet tárgyait, fényeit és zajait. ugyanakkor a modern ember maga is alapvetõen megváltozott. „Pusztán az maradt övé, ami megillette: az élet fölbogozhatatlan rejtélye. egyetlen kincse az egyénisége lett, az, hogy teljesen különbözik másoktól.” (uo.) A Költõ a huszadik században címû versben a következõket olvashatjuk: Az önimádat büszke heverõjén fekszem nyugodtan a paplanomra sárgán hull éji villany, nappali verõfény. Füst és kávé között henyélek, mivel a dolgom, végzetem csak annyi, hogy élek. Kosztolányi a modern magyar költészet öt képviselõjérõl (vagy inkább elõkészítõjérõl) beszél, mindegyikrõl hallatlan tisztelettel. (1) A késõbbi irodalmi kánon a leginkább még Vajda János nevét õrizte meg; õ szólaltatta meg elõször az új hangot: „ha bûvös álomba merült, akkor álma igazán mély volt. Semmiségekért nem nyújtotta ki kezét. Mûvészete vallássá mélyült. Minden sorában a létezés tragikumát kereste.” (227. o.)24 (2) A bajai születésû Tóth Kálmán neve az irodalomtörténetben szinte teljesen feledésbe merült. Kosztolányi 1931-ben, a századik születésnapja alkalmából írt róla tanulmányt. „Pályája szakadatlan fejlõdés. hangja egyre tisztul, mélyül. A Halál címû versének utolsó sorai elfeledhetetlenek. ez a nemes költõ, ki látszólag már oly messze jár az idõben, közelünkbe férkõzik, megráz bennünket, mert maradandó, örökkévaló dolgokról beszél.” (232. o.)25 (3) Az adott korban a leghíresebb Reviczky gyula, akirõl Kosztolányi azt írja, hogy „fiatal anyáink költõje” volt. (287. o.) de anyáink nem a halálverseiért, hanem egy új szerelmi magatartás költõjeként szerették, amely gyakran még a régi dalformában szólalt meg. „Kevés költõ volt olyan ijedelmesen meghitt viszonyban az elmúlás gondolatával, a nirvánával, mint õ. de az õ halálversei nemcsak azért marandók és idõállók, mert mögöttük egy szenvedõ ember vergõdik, hanem mindenekelõtt azért, mert ami puha és elomló érzés, azt egy mûvész keménységével, öntudatával és biztonságával mintázza ki.” (291–292. o.)26 (4) Komjáthy Jenõ költészetének a legjelentõsebb vonása egy új, kritikai hang kialakítása volt, de Kosztolányit ezt nem nagyon értékeli.27 õ inkább a Petõfi-féle érzéki szenzibilitás Kosztolányi a Sirámok címû versbõl idéz: Az a nagy bú, amely téged / Vádol, örök nagy természet; / Mely kiégett szívvel kérdi: / Mért születni, minek élni… 25 Nem ott van a halál, ahol a temetõ; / Itt is sokszor halunk, – oh én azt érezem, / Én már rég meghalék: – agyam forr és kezem / Mozog még – de tudom, hogy ez nem élet – és / Ami még hátra van: az csak – elköltözés. 26 nézzük utolsó töredékes versét: Élet. Hej, de furcsán vagyunk az élettel! / Míg valamit érne: addig nem kell. / És mikor már csak lézengünk, tengünk: / Mégis hosszú életért esengünk. 27 A Monológ címû versének elsõ versszaka így szól: Szeretném elsöpörni mind a hitványt, / Ki most kevélyen a fölszínen úsz, / Üres fejével s még üresb szívével, / Selyem ruhában és nagyúri gõggel / Szegény költõre, rám, gúnnyal lenéz. / Utálom ezt az úri csõcseléket, / A kesztyûs, frakkos, mívelt barmokat, / A törpelelkû, bársonyos heréket, / Az irigy, önzõ, gaz érdekcsoportot, / Mely bitorol dicsõséget, hatalmat. 24

726

belsõvé-tételérõl beszél. „Petõfi költészetében minden látható és kézzelfogható, Komjáthyéban semmi sem. Ott minden hús és vér, minden valóság, itt csak szellemeket látunk, és mindenütt elvontságokkal találkozunk. Petõfi látott. Komjáthy gondolkozott.” (298. o.) Komjáthy így nem a halál témájával, hanem mindennek a szubjektumba való bevonásával vált a szubjektivitás mûvészévé. (5) Makai emilrõl írva Kosztolányi vehemensen támadja a bírálóit, akik azt vetették a szemére, hogy nem írt hazafias verseket. Kosztolányi a hazafias költészetre vonatkozó elvárásokat egy „végleg kivénült írógárda” irodalomképéhez köti. „Makai egy egészen új világot nyitott meg a magyar költészetben. Oly dolgokat vett itt észre, melyeket tán franciául évtizedek elõtt megírtak, de – ne feledjük el – õ volt az elsõ, ki a modern élet természetes hangján szólalt meg.” (317. o.) ennek a hangnak a részletes jellemzésére azonban most nem kerül sor. IV. Kitekintés Babits önmagára és Kosztolányira célozva írja: „Korunk magyar irodalmát megvetettük; halványnak, nyavalygónak, illatos selyempapirosok zizegésének tûnt föl elõttünk majdnem minden, amit ebben az idõben magyarul írtak. erõsebb példákért a múlthoz fordultunk, fõleg a múlt utolsó nagyjához, Arany Jánoshoz.”28 nem tudjuk, hogy Babits pontosan mikorra gondol, de a magyar irodalmi modernség szerzõirõl szóló Kosztolányi-esszék 1905 és 1935 között születtek, vagyis a teljes alkotói pályát átfogják. erre valószínûleg azt kell válaszolnunk, hogy Kosztolányi még akkor is dicsért, ha úgy gondolta, hogy az Arany utáni kor valóban hanyatlás. És ebben a helyzetben, az új mûvészet lehetõségeit keresve Kosztolányit „könnyû vitorla vitte [volna] a gáncstalan mûvészet sima hullámán”? Úgy gondolta volna, hogy a „gondolat, a mondanivaló […] terhe […] ellensége a mûvészetnek”?29 Babits két érvet kapcsol össze: a „gáncstalan mûvészet sima hulláma” jelentheti egyrészt az újságírást (vagy annak következményét), és jelentheti másrészt azt, hogy az eszme felolvad a dallamban, ami a homo moralis álláspontjának a költészeten belüli kiküszöböléséhez vezet. el kell ismernünk: Babits rendkívül éles szemmel ragadta meg Kosztolányi mûvészetének alapvetõ jellegzetességeit. A most recenzeált kötet azonban kétféle kitekintést tesz lehetõvé, amelyekhez most megpróbálom hozzákötni a fenti szempontokat. – Egyrészt a Bodnár Zsigmondról szóló esszé azt üzeni, hogy a modern irodalom létrejöttéhez feltétlenül szükség van az irodalomtörténet mint diszciplína közremûködésére. „nekünk eddigelé nem volt nagy irodalomtörténészünk. Az irodalmunkat eddig senki sem állította elénk egységbe. Részleteket sokan találóan megvilágítottak, voltak kiváló gondolkozóink is […]. Az irodalomtörténet különben is új keletû tudomány, a legtöbb nemzet ma fáradozik a megalapításán.” (235. o.) Kosztolányi legalább annyit írt a világirodalom nagy alkotóiról, mint a magyarokról, de most az irodalomtörténet mégis egyértelmûen nemzeti vállalkozásként jelenik meg. És 1905-ben, amikor az esszéit írni kezdte, úgy látta, hogy a magyar kutatás különösen 28 29

Babits Mihály: Kosztolányi. Id. mû, 363. Id. mû, 369.

727

rossz állapotban van: „A magyar [irodalomtörténetrõl] nem is szólok. Minden munkánk csak jó-rossz kísérlet. Ténycsoportozat, adathalmaz.” (uo.) Vagyis mindenütt életrajzok, történelmi hátterek, tartalmi leírások; „a perspektívából semmit sem látnak, s mûvük csak dolgozat, amolyan nagy apparátusú iskolai penzum, és nem tudományos munka”. (235–236. o.) de Kosztolányi azt is egyértelmûen kimondja, hogy ez a Beöthy Zsolt nevével fémjelzett irodalomtörténet intézményesedett; ezzel szemben kénytelen Bodnár Zsigmond megküzdeni.30 „Bodnár modern gondolkozó, tudós, ki belátta az õ csepûrágásuk sivár meddõségét. A tünemények megmagyarázására rendszert keresett és talált, mely bármilyen kezdetleges is, nagyon érdekes és új.” (236. o.) errõl a rendszerrõl persze nem tudunk meg semmit, sõt Bodnár utolsó könyve Eötvös és Kemény címmel 1905-ben jelent meg, és ez sem a magyar irodalomtörténet nagy ívû áttekintésével foglalkozik. némi óvatossággal ezért csak annyit mondhatunk, hogy Kosztolányi szerint az újságírás (az újságokban megjelenõ irodalmi esszék) egy irodalomtörténet kiindulópontja lehet. Így jön létre egy irodalmi arcképcsarnok.31 – Másrészt ezeket az esszéket Kosztolányi a saját költõi munkái elõfutárainak (elõkészítéseinek) is tekinthette. ebben az esetben egy poétikai programhoz jutunk. ennek alapvetõ irányát úgy lehetne összefoglalni, hogy a magyar költészetet a modernség keretei között is az Arany János-i szintre kellene emelni. Vagyis a vers eszméjének fel kell olvadnia a dallamban, miközben ez az eszme csakis a halál lehet. (Mind a dallam elõtérbe nyomulása, mind az eszmének a halálra való redukciója a költõi homo moralis megkonstruálása ellenében hat.) Vessünk most egy futó pillantást a Hajnali részegség (1933) címû vers zárására. Nézd csak, tudom, hogy nincsen mibe hinnem s azt is tudom, hogy el kell mennem innen, de pattanó szívem feszítve húrnak, dalolni kezdtem ekkor az azúrnak, annak, kirõl nem tudja senki, hol van, annak, kit nem lelek se most, se holtan. Bizony, ma már, hogy izmaim lazulnak, úgy érzem én, barátom, hogy a porban, hol lelkek és göröngyök közt botoltam, mégis csak egy nagy, ismeretlen Úrnak vendége voltam. nem merném eldönteni, hogy itt a „rímek tüntetõ mesterkéltségérõl” (Babits)32 vagy a nyelv új varázzsal való feltöltésérõl (Kosztolányi) van-e szó. És nem merném Bodnár 1875-tõl a budapesti egyetem magántanára volt, és rendelkezett filozófiai képzettséggel. 31 ez sem tudomány ugyan, de legalább az empirikus adatgyûjtésen átlép; és ha a fentiekben fölvázolt tagolást legalábbis háttérkoncepcióként elfogadjuk, akkor már korántsem tûnik meglepõnek, ha egy irodalomtörténeti koncepcióról beszélünk. 32 Babits Mihály: Kosztolányi. Id. mû, 366. 30

728

azt sem eldönteni, hogy ez a vers (és a zárlata) ércnél maradóbb-e. de azt sejtem, hogy inkább nem, hogy Babits megjegyzése valamivel közelebb kerül az igazsághoz. de azt õ is elismeri, hogy Kosztolányi kései versei már nem pusztán a „kifejezés tornái”.33 „egész életmûve mintha csak elõkészület lett volna arra a néhány utolsó versre, amelyben ez a gondolat megérik és kiteljesedik: a halál gondolata.”34 A halál gondolata pedig Isten eszméjébe megy át, miközben ennek jelentõsége kimondottan e világi. És így a halhatatlanság (beleértve a mûvészi halhatatlanságot is) még rajta keresztül sem garantálható.

33 34

Id. mû, 369. uo. ebbõl a szempontból is kiváló ötlet az Ómagyar Mária-siralomnak a címben való megidézése.

Tata. Ismeretlen német mester rézkarca. 729

táJÉKozÓdáS

ircSiK VilMoS

Írók és irányzatok napjaink orosz irodalmában 1991 végén a Szovjetunió roppant rázkódással végleg összeomlott. A több kisebbnagyobb elõ- és utórengéssel kísért földindulás az irodalmat is maga alá temette. A levált tagköztársaságok irodalmi téren is önállósultak, és noha szinte mindegyikben létezik számottevõ orosz irodalom, viszonya az „anyaországihoz” még tisztázatlan és feldolgozatlan. Magában Oroszországban az 1991 óta eltelt mintegy húsz esztendõ alatt egy immár ismét orosznak hívott és a felismerhetetlenségig megváltozott irodalom jött létre. Teljesen új nevek, új arcok, új irányzatok jelentek meg, a régiek pedig eltûntek vagy háttérbe szorultak. e tekintetben természetesen elvégezte a maga dolgát a könyörtelenül múló idõ is. Amolyan rögtönzött névsorolvasásként végigtekintve az 1970-es, ’80-as évek szovjet irodalmán, olyan meghatározó, vagy akár klasszikus írók és költõk haltak meg, mint Alekszandr Szolzsenyicin, Jurij nagibin, Vlagyimir Tyendrjakov, Robert Rozsgyesztvenszkij, grigorij Baklanov, Alekszandr Mezsirov, Vaszil Bikov, csingiz Ajtmatov, Vaszilij Belov, Andrej Voznyeszenszkij, Bulat Okudzsava – és a sor persze még korántsem teljes. A szovjet korszak még élõ nagyjai közül többen meghasonlottak korábbi önmagukkal, másoknak pedig kicsúszott a lábuk alól az orosz föld, megint mások a szabadság mámorában pótolták azt, amit korábban nem tehettek. A hetvenes években világirodalmi szenzációnak számított az úgynevezett falusi írók közé tartozó Valentyin Raszputyin Élj, és emlékezz címû regénye. Aztán változtak az idõk, és Raszputyin, akinek munkássága egyébként már a szovjet idõkben is mutatott szlavofil elemeket, csak olyankor került az érdeklõdés középpontjába, amikor például megkeresztelkedett, vagy amikor 2002-ben, hatvanötödik születésnapján Putyin elnök kitüntette. Az örökifjúnak hitt, ám az idén már a nyolcvanat betöltõ Jevtusenko az év egy részét jobbára külföldön tölti, többnyire Amerikában élõ feleségénél. õ ott is nagyon jól el tudja adni magát, és az egykor hatóságilag szigorúan ellenõrzött szovjet tömegrendezvények mintájára költõi happeningeket tart olyan hosszúverseivel, mint a Sztyenka Razin kivégzése, vagy az ukrajnai zsidók lemészárlásáról szóló Babij Jar. A 2008-ban elhunyt csingiz Ajtmatov kirgiz állampolgárként diplomata lett, és hosszú ideig új hazája brüszszeli nagykövete volt. Az irodalomban továbbra is jelen lévõ, a diktatúra évtizedeiben nem kompromittálódott és a legjobb orosz hagyományokat továbbvivõ kiemelkedõ írókat – mint például Raszputyin, Anatolij Ribakov, Viktor Asztafjev, Borisz Vasziljev, Andrej Bitov, Fazil Iszkander, Vlagyimir Makanyin, Vaszilij Akszjonov – a kritika újabban a neoklasszikus irányzathoz sorolja, így szabadítva meg õket a nyomasztó múlt örökségétõl. 730

A mai helyzet ismeretében elmondható, hogy a szovjet korszak irodalmának reprezentánsai zömében nem tudták, vagy nem akarták felvenni az eldobott kesztyût, pontosabban fogalmazva nehezen alkalmazkodtak a megváltozott körülményekhez, amelyek között többé már nem egy kiválogatott csapat ûzi az irodalmat, nem egy pályán és nem is egy labdával. Miután az öncenzúra és a pártcenzúra helyére a piac lépett, beletörõdtek abba, hogy nem képesek versenyezni sem az újonnan jelentkezõ szépirodalmi irányzatokkal, sem az olcsó szórakoztató lektûrrel, a krimivel, a thrillerrel, a horrorral, az erotikus és tudományos-fantasztikus irodalommal, amely iránt az addigi tilalom után óriási kereslet mutatkozott – és leginkább éppen az õ rovásukra. ebbõl a szempontból érdemes megvizsgálni a könyvpiac adatait az egyik utolsónak nevezhetõ szovjet évben, 1990-ben és 2004-ben. 1990-ben a kiadott könyvek összpéldányszáma 1,6 milliárdra rúgott, ami 2004-ben 562 millióra csökkent. A szovjet rendszer hatékony propagandagépezetnek tekintette az általa támogatott különbözõ színvonalú szépirodalmat, és minden eszközzel segítette terjesztését. Az önszabályozó könyvpiacon viszont a régi kényelemhez szokott írók automatikusan elestek a kedvezményektõl, amit a fenti számok fényesen bizonyítanak. A képet még tovább árnyalja, hogy a harmadára csökkent, ám még így is óriási könyvmennyiség jó részét a giccs teszi ki. ennek elrettentõ példájaként a népszerûségi ranglistán egy darja donceva nevû krimiírónõ áll az elsõ helyen, akinek 99 könyve eddig 18 millió példányszámban jelent meg. Az olvasóközönség elhódításához és megrontásához nagymértékben hozzájárul az internetes irodalom, orosz nevén a szety (hálózat) és a lityeratura (irodalom) szavak összevonásából keletkezett szetyeratura. Az itt megjelenõ mûveknek külön kultuszuk van, a legtöbb esetben a szetyeratura természetesen egyik fõ terjesztõje a silány irodalomnak. A nyomtatott könyvkiadás szerencsére azonban még állja a sarat a könyvpiacon, amelynek két legnagyobb hazai eseménye az évenkénti moszkvai, illetve szentpétervári könyvvásár. A régi állami kiadók helyett ma már teljesen új nevek jelentek meg, mint például a Vagriusz, a Zaharov, az eKSZMO, a Podkova. A volt szovjet íróknak keserû szájízzel kellett tudomásul venniük azt az eszmei vereséget is, hogy többé nincsenek követõik, mert a fellépõ új nemzedékek sokkal inkább a leküzdendõ rosszat, mint a követendõ példaképet látták bennük. Mindent egybevetve azonban nem ideológiai vereséget szenvedtek, hanem egyértelmûen a szabad verseny hatására szorultak fokozatosan háttérbe, vesztették el közönségüket és voltak kénytelenek átadni helyüket egy másik orosz irodalomnak. Persze ha ritkábban és más hangon is, azért idõrõl idõre csak feltûnnek a számukra szokatlan alacsony példányszámú mûveikkel, a hatalom pedig a megzabolázhatatlan újakkal szemben, akikkel szemmel láthatólag nem tud mit kezdeni, a kerek évfordulókon, állami ünnepeken különbözõ elismerések formájában továbbra is õket, pontosabban némelyikük semmiképpen sem lebecsülhetõ életmûvét méltányolja. ezt a felismerést, vagyis a szovjet típusú írói attitûd csõdjét és tarthatatlanságát fogalmazza meg az új irányzat egyik jeles képviselõje, az 1962-es születésû Viktor Pelevin Generation-P címû regényében. ennek fõszereplõje a beszélõ nevû költõ, mûfordító Babilen Tatarszkij, aki költõnek készül, de az Irodalmi Fõiskola mûfordítói szakára 731

nyer felvételt. ezért úgy képzeli el jövõjét, hogy napközben üzbég vagy kirgiz verseket fordít, este pedig saját verseit írja az örökkévalóságnak. Ám ekkor széthullik a Szovjetunió, és így életcélként kútba esik a szovjet népek költészetének oroszra fordítása. Marad a saját költészet, ami viszont nem sokat hoz a konyhára. de Tatarszkij lassanként a vadkapitalizmus körülményei között is magára talál és reklámszövegíróként is szépen boldogul. A maró gúnnyal megírt mû egy korszakváltás remek szatírája, és egyszerre mutatja be a letûnt múlt és a kiábrándító jelen abszurditását, valamint a címben jelölt Pepsi-nemzedék illúzióvesztését. Pelevin több mûve már az évezred elején megjelent magyarul, az azóta elhunyt Bratka László fordításában, aki mûfordításain kívül néhány értékes tanulmányában is úttörõ szerepet vállalt az új orosz írók bemutatásában és mûveik értelmezésében. Az irodalmi korszakváltás hivatalosan a Szovjet Írószövetség 1991-es feloszlásával kezdõdik, majd 1992-ben már a valóságban, a mûvek és szerzõk szintjén is végbemegy. ebben az évben jelenik meg és arat nagy sikert a már említett Viktor Pelevin elsõ könyve, az egészen új hangvételû Omon Re. A régi címüket megtartó, patinás szovjet irodalmi folyóiratok, a Lityeraturnaja Gazeta, a Novij Mir és a Znamja ebben az esztendõben szinte tömegesen közlik az addig ismeretlen írókat, így többek között nyina Szadur Dél, Ljudmila ulickaja Szonyecska és Alekszej Varlamov Jó napot, gróf úr címû mûvét. gyorsan reagálva a beindult változásokra, Varlamov egyik következõ regénye, a Születés már a Szovjetunió végleges széthullásának következményeivel foglalkozik. Az új orosz irodalomban hamarosan kirajzolódnak a korántsem mindig pontosan megkülönböztethetõ erõvonalak. A sokféle más és aprólékos csoportosítási szempontot félretéve a már említett neoklasszikusok mellett ma a legjelentõsebb irányzat a szinte a végtelenségig tovább tagolható posztmodern és az újrealizmus. Az irányzatok jellege, alkotómódszerei természetesen világosan megkülönböztethetõk, ám egyvalami közös bennük: a nyomasztó szovjet múlt feldolgozásának témája, illetve a kommunizmus utáni új identitás és új írói hang, illetve új írói magatartás-lehetõségek keresése. Az új irányzatok egyik fiatal írónõje, natalja Kljucsarjeva Válság! Miféle válság? – címû esszéjében azt fejtegeti, hogy az oroszok többsége soha nem is kívánta a szabadságot, az új körülmények között is elégedett azzal, hogy kész válaszokat kap, és nem kell gondolkodnia, éppúgy, mint a szovjet rendszerben. ezzel áll szemben természetesen a neoklasszikusok felfogása, akik a Szovjetunió romjai alól is próbálják kimenteni a régi orosz értékeket, a messianisztikus elhivatottságot, az orosz erkölcsöt, a hitet, az ország történelmi hagyományait. Példaképeik a nagy klasszikusok, gogol, Tolsztoj, dosztojevszkij és persze az újak közül Szolzsenyicin. A neoklasszikusok már a peresztrojka idején kezdték hangoztatni nézeteiket, akkoriban még új talajosoknak hívták õket. Mivel nem olyan zajosak, mint a modernek, hangjuk sem hat túl messzire, és a mai irodalmat uraló fórumok nem kapkodnak mûveikért. Anatolij Ribakov (1911–1998) ugyan a neoklasszikusok többségéhez képest egy régebbi nemzedék írója, és a Szovjetunió széthullása után már nem játszott szerepet az új orosz irodalomban, ám Az Arbat gyermekei címû regénye, amely csak 1987-ben 732

jelenhetett meg, mégis egyfajta jeladás volt az arra hajlandó egykori szovjet írók pálfordulásához. Volt, akinek ehhez a pálforduláshoz csak haza kellett térnie az emigrációból, mások addig nem publikálható mûvekkel jelentkeztek, megint mások új hangon kezdtek írni. Így például Vlagyimir Makanyin néhány mûvében sajátos idõutazással idézi fel az orosz irodalom klasszikusait, A kaukázusi fogolyban Puskint, az Underground vagy a Korunk hõsében pedig Lermontovot. Ám ellentétben a posztmodernek cinizmusával, nem tagadja meg, nem parodizálja, nem relativizálja, hanem az értékelvûség jegyében követhetõnek, sõt sok tekintetben követendõnek ábrázolja õket. A régi nagyok felidézése egyébként – nem kis mértékben a posztmodernek provokatív múltfelfogásának köszönhetõen – annyira elharapózott, hogy a módszer lassanként a vásári irodalom szintjére süllyed. nincs jóformán olyan orosz klasszikus mû, amelynek kiforgatásából ne írtak volna a legkülönfélébb, hajmeresztõ ötleteken és elképzeléseken nyugvó képtelen fércmûveket. Az 1932-ben született Vaszilij Akszjonovnak ellenzéki magatartása miatt 1980-ban emigrálnia kellett, majd a politikai változások után hazatér, és 1994-ben adja ki Moszkvai történet címen nagyszabású családregényét, néhány kritikus szerint a XX. századi Háború és békét. A trilógia középpontjában a gradov orvoscsalád élete, a sztálini tisztogatások, a háború és a szovjet élet totális ábrázolása áll. Sikeréhez hozzájárult, hogy 2004-ben tévéfilmsorozatot készítettek belõle, amelyet az orosz közszolgálati televízióban estérõl estére milliók néztek. A moszkvai történet után még két fontos regényt írt Akszjonov. A hatalom és a szellem viszonyát elemzõ Voltaire hívei a francia író és II. Katalin cárnõ találkozásáról szól, a Moszkvai kva-kva modernizált eszközökkel ugyancsak a szovjet múlt feltárásáról. Akszjonov 2009-ben meghalt. A második világháború után a német irodalomban a klasszikus hagyományokat továbbvivõ és legfõképpen heinrich Böll nevével fémjelzett gruppe ’47 írói dolgozták fel a legsikeresebben a hitleri örökséget. Az ölébe hullott újraegyesítéssel németország ma ismét európa vezetõ gazdasági hatalma. Anélkül hogy szerepét túlbecsülnénk, biztosra vehetõ, hogy a gazdasági, szociális talpra álláshoz és újjászületéshez szükséges erkölcsi megújhodásban az irodalomnak is jelentõs szerepe volt. A mai orosz irodalmon végigtekintve, ez a klasszikus, modern és egyben nemzetének elkötelezett irodalom nem rendelkezik elég átütõerõvel, és félõ, ha a több mint hetvenéves kommunista diktatúra örökségének feldolgozásában a dolgok jelenlegi állása szerint a posztmodern irányzatok megõrzik hegemón szerepüket, az nem a múlt tisztázásához, hanem inkább összezavarásához, összekuszálásához fog vezetni. ezt ismerte fel az 1963-ban született Alekszej Varlamov, a korábban már említett két regény, a Jó napot, gróf úr (oroszul Zdravsztuj, knyaz) és a Születés szerzõje. A civilben tudós filológus Varlamov olyan mûveket ajánl példaképül az orosz íróknak, mint Szolzsenyicin Gulagja vagy Salamov Kolimai elbeszélései, amely egyébként sokak szerint a lágerirodalom mûfajában még Szolzsenyicin munkáit is felülmúlja, és a külföldi kiadás után az orosz olvasó csak 1992-ben ismerhette meg. Varlamov hosszú ideje azért harcol, hogy ezek és az ehhez hasonló mûvek kerüljenek be az iskolai tananyagba. A hangadó politikusok, és ami nagyobb baj, a széles tömegek egy jó része vi733

szont hallani sem akar errõl, vagyis nem hajlandók szembesülni a múlt bûneivel. A helyzet annyira ismerõs, hogy nem kell érte a szomszédba mennünk. Magyarországon ugyanilyen erõk tiltakoznak az ellen, hogy a magyar ifjúsággal megismertessék nyírõ Józsefet, Wass Albertet, Tormay cécile-t és másokat. Varlamov szépirodalmi munkásságában az ügy érdekében sajátos mûfajt teremtett. Az õ szavaival szólva „a cenzúrától és az ideológiai korlátoktól megszabadulva” sorra írja igényes, feltáró és dokumentatív jellegû könyveit, az elhallgatott, félremagyarázott orosz írókról. eddig Mihail Prisvin, Alekszej nyikolajevics Tolsztoj gróf (a Golgota és a Nagy Péter szerzõje), Bulgakov, Andrej Platonov és Alekszandr grin életét dolgozta fel ilyen módon. A neoklasszikus szemlélethez áll közel az 1950-es születésû Leonyid Volodarszkij költõ, aki értékkeresõ és értékõrzõ ars poeticájával nemcsak az orosz kultúrtörténetbõl és az egyetemes keresztény értékekbõl, hanem a magyar hagyományokból is merít. Verset írt Mátyás királyunkról, a második világháborúban Voronyezsnél elesett magyar katonákról, hõskölteményt a nándorfehérvári diadalról, mûfordítóként pedig a magyar lírát szólaltatja meg orosz nyelven. A Magyar Írószövetség kezdeményezésére nemrég magyarul jelent meg verseinek válogatása Karácsonyi folyosó címen, Konczek József, Marosi Lajos, holka László, Viczai Péter és cseh Károly fordításában, aki mintegy hattyúdalként a kötet szerkesztését is végezte, hiszen nem sokkal a könyv megjelenése után meghalt. Az irodalmi irányzatok évszámokhoz kötésétõl, képviselõiknek merev kategorizálásától maguk az írók köztudottan mindig is idegenkedtek. A másik orosz irodalom egyik megteremtõje, az 1947-es születésû Viktor Jerofejev nem is fogadja el a szerzõk túl tanáros beskatulyázását a neoklasszikusok, posztmodernek vagy éppen az újrealisták közé. Szerinte nem a posztmodernek és az újrealisták vagy neoklasszikusok között dúl a polgárháború az új orosz irodalomban, hanem az úgynevezett megbotránkoztatók, sokkolók és a humanisták között. A látszólag közhelyszerû megállapítás azért fontos, mert a néha posztmodern eszközökkel is élõ Jerofejev éppen annak a veszélyére hívja fel a figyelmet, hogy ez az irányzat, a maga túlburjánzó cinizmusával, kiüresedettségével a legtöbb esetben eleve lemond az értékek keresésérõl és felmutatásáról. Jerofejev és köre egyébként mintha Puskin és a dekabristák útját járta volna, akik a carszkoje Szeló-i elitiskolában a cár szolgálatára nevelve, végül fellázadnak ellene. õ maga szovjet diplomata gyermekeként 1955-tõl éveket él Párizsban, odahaza pedig minden lehetõség nyitva állt elõtte. ennek ellenére a turgenyevi apák és fiúk konfliktusának jegyében szembefordul a szülõk nemzedékével, és a hetvenes évektõl kezdve õ lesz a másik orosz irodalom egyik megalapítója. Pályájának nyitányaként a nyilvános vécék graffitijairól szóló novellájának felolvasásával közfelháborodást vált ki a közönség soraiban, és magára vonja a hatóságok figyelmét. Majd Metropol címen Jevgenyij Popov és Vaszilij Akszjonov bevonásával folyóiratot szerkeszt, amit persze nem tud kiadni, ezért almanachnak átkeresztelve próbálja terjeszteni bel- és külföldön egyaránt. Az ügynek megnyeri a hivatalos szovjet irodalom néhány képviselõjét is, többek között Andrej Bitovot és az abház Fazil Iszkandert, így ellentétben a késõbbi posztmodernekkel, munkássága nem lóg elõzmények nélkül a levegõben, hanem szervesen kapcsolódik a vállalható elõdökhöz. A Metropol lesz az a fórum, amely Je734

rofejev szavaival élve „cafatokra tépte a szovjet irodalmat, és a helyén új orosz irodalom kezdett kialakulni”. A peresztrojka éveiben ugyan kizárják az írószövetségbõl, de nincs már kitéve olyan meghurcoltatásoknak, mint korábban Paszternak vagy Szolzsenyicin: nem utasítják ki az országból, nem indítanak hajtóvadászatot ellene. Több mûve magyarul is olvasható. ezek közül kiemelkedik A jó Sztálin, amely egyszerre családregény, önéletrajzi regény, korkép, társadalomrajz és lélekrajz. Az idõsíkok és perspektívák, a hangnemek idõnkénti váltásaival, az elõre- és visszatekintésekkel, a helyenként dramatizált párbeszédekkel pedig Jerofejev modern, egyéni hangú stílust tud teremteni. A magyar olvasó számára külön érdekesség az 1956-os forradalom bemutatása, amelyet Párizsban kilencéves diplomatacsemeteként apjának és egy diplomatatársának ellesett párbeszéde alapján élt meg, és amely fordulatot hozva életében késõbbi gondolkodásmódját, írói fejlõdését is meghatározza. ennek a megvilágosodásnak néhány sorát idézni is érdemes: „Megtudtam, hogy léteznek a világon olyan emberek, akiket magyaroknak hívnak. Úgy gondoltam, hogy a huligánok és a magyarok egy és ugyanaz. Fellázadtak… A magyar forradalom sorsdöntõ pillanat volt számomra. Ráébredtem a felnõtt életre.” (Viktor Jerofejev: A jó Sztálin. európa Könyvkiadó, 2005, goretity József fordítása.) Másik fontos regénye, Az orosz szépség az orosz kapitalizmus, a vadkelet körülményei között játszódik, és a már említett egyéni stílust teremtõ eszközökkel: a több elbeszélõi perspektívával, idõbeli ugrásokkal, váratlan elõre- és visszautalásokkal – egy luxusprostituált sorsán keresztül ennek az új világnak a morális mélységeit tárja fel. Az utazási regény klasszikus mûfajának allúziója Az élet öt folyója, amelynek elbeszélõje bejárja a Volgát, a Rajnát, a gangeszt, a Mississippit és a nigert. Maga választja ki a hajó legénységét, az utasokat, valamint az utasításait bábfiguraként teljesítõ kapitányt, annak segédtisztjét és a pincérlányt, személyes kísérõjéül pedig egy berlini nõt vesz maga mellé, aki a felvilágosodás korabeli utazási regények közismert figurájaként semmit nem tud Oroszországról. ez a szereplõ lesz a másik énje, és a paradox helyzetben rejlõ feszültség, az ismeretlenre való folytonos rácsodálkozás viszi elõre az orosz identitáskeresésre épülõ cselekményt. A posztmodern irányzat egyik legismertebb képviselõje a más összefüggésben már említett Viktor Pelevin. A Generation-P ugyan Babilen Tatarszkij munkanélkülivé válásának, álláskeresésének, a reklámiparban való munkájának és a Szovjetunió, a szovjet életérzés széthullásának reális alaphelyzetén nyugszik, ám ennek a viszonylag szegényes cselekménynek a kompozíciós elemei együttesen már posztmodernek, noha részleteikben korántsem elõzmény nélküliek. Lépten-nyomon visszatérnek benne az archaikus kultúrákra történõ váratlan szürreális utalások, például a bábeli zûrzavar, amely egyrészt a fõszereplõ egyéniségére, másrészt a társadalmi körülményekre is rájátszik. ugyanilyen szövegszervezõ, visszatérõ elemek az orosz történelmi és irodalmi motívumtöredékek. e tekintetben a fejezetcímek közül a Szegény emberek változatlan nyelvi formában dosztojevszkij regényére, a Nadrágba bújtatott felhõ torzított alakban és ironikus felhanggal Majakovszkij Nadrágba bújt felhõ címû futurista poémájára, A babiloni bélyeg Mandelstam Egyiptomi bélyeg címû önéletrajz-jellegû írására utal. A stílusban visszatérõ elem a korábban kimondottakat azonnal relativizáló, 735

érvénytelenítõ kifacsart nyelvhasználat, a nyelvi szabálytalanság, a szóvicc, a szójáték, a provokatív vulgarizmusok, a mûfajváltások, különösképpen a Tatarszkij munkáját képezõ reklámversek formájában, a gondolatfoszlányok, a történések, így többek között a befejezés homályban tartása, lebegtetése, többféle értelmezhetõsége. A Bulgakovtól és az orosz szimbolistáktól származtatható miszticizmus, az apokaliptikus látomások, a csodák, a fantasztikum, valamint a légyölõ galóca fõzetével elõidézett drogos állapot hitelesítik mindezeket az irreális elemeket, akárcsak az az írói ötlet, hogy a kompozíciós elemek állandó vibrálását azok a reklámötletek idézik elõ, amelyek Tatarszkijnak a megbízások elvégzése közben eszébe ötlenek, és azonnal fel is jegyzi õket magának. Mint Pelevin több más mûvében, ebben a regényben is domináns elem a számítógép, amellyel a regényben az orosz politikusok és politikai események hasonmását elõállítják, hogy zökkenõmentesen lehessen õket tálalni a tömegek állandó manipulálására – korunk másik kultikus kegytárgyán, a televízión keresztül. És természetesen harmadiknak még ott van a mobiltelefon, a napjaink emberét menthetetlenül hatalmában tartó harmadik bûvös tárgy. Velük szemben megtörténik a regényben a szovjet rendszer szakrális jelképeinek deheroizálása. Tatarszkij például fiókjában kutatva baltával eltorzított Lenin-mellszoborra bukkan, amelyet valamikor régen dugott oda félelmében, a városban õgyelegve pedig a teli torkú fõkolompos, Majakovszkij szobrának masszív ülepében gyönyörködik. erre a szentséggyalázásra épül egyébként Pelevin elsõ regénye, az Omon Re is, ahol a Szovjetunió büszkeségének, az ûrhajózás történetének travesztiáját látjuk: a lóvá tett fõhõst a metró egyik kiselejtezett járatával viszik holdutazásra. Az ilyen tabukkal való leszámolás nagy érdeme az orosz posztmoderneknek, mert ehhez feltétlenül kell a rájuk jellemzõ provokatív attitûd. hiszen a társadalom még mindig nem lépett túl a hamis mítoszokon, Lenin pedig még mindig háborítatlanul ott fekszik a Vörös téri mauzóleumban. Senki nem mer hozzányúlni. Ilyen szempontból említésre méltó két kevésbé ismert posztmodern szerzõ, Szergej noszov és Mihail Kononov. noszov egészen messzire merészkedik Lenin deheroizálásával Titkos témák címû novellájában, amely arról szól, hogyan lehetne Lenin holttestét úgy elásni, hogy senki ne tudja meg, hová temették. Kononov pedig A meztelen pionírlány címû regényében a nagy honvédõ háború és a Vörös hadsereg tabuját merészeli kikezdeni. A történet Bulgakov A Mester és Margaritájának egyik motívumából bontakozik ki. A fõszereplõ a tizenöt éves öntudatos pionírlány, Mása, aki a leningrádi blokád idején, állandó készenlétben, éjszaka meztelenül a város fölött röpködve és a katonákhoz leszállva az egész hadsereg menyasszonyaként teljesíti kötelességét hazája és Sztálin iránt. Példaképe az odaadó Mária Magdolna. A blokád áttörése után Mása zászlóba burkolózva repül a szovjet csapatok élén, és vezeti õket a végsõ gyõzelem felé. A regény tudós értékelése helyett inkább azon érdemes elgondolkodni, hogy még nem is olyan régen vajon melyik büntetõtáborban, és hány évet kapott volna érte a szerzõ. Pelevin mellett a másik legismertebb és legjelentõsebb posztmodern író az 1955ben született Vlagyimir Szorokin. Sokszor emlegetik együtt Pelevinnel, de legjobb mûveiket mérlegre téve fegyelmezettebb alkotómódszereivel az utóbbi látszik értékállóbbnak. Szorokin irodalmi munkásságát a hetvenes években az underground kö736

rülményei között kezdte. Korai novellái a nyolcvanas évek közepén Párizsban jelentek meg. A politikai fordulat után elsõ nagyobb és egyben botrányos sikerét 1999-ben Kékháj címû regényével aratta. Két további, legjelentõsebb regénye a Jég (2002) és Az opricsnyik egy napja (2006). Szorokin jóval megosztóbb figura, mint Pelevin. Legyen az olvasó vagy kritikus, egyesek rajonganak mûveiért, mások erõsen vitatják esztétikai színvonalukat, pontosabban elviselhetetlennek, kibírhatatlannak tartják õket. A különbözõ idõsíkokban játszódó Jég a XX. századi messianisztikus utópiák szörnyûségeit, és a mai Oroszország lelki, társadalmi szakadékait tárja fel. A regény dramatizált változatát külföldön, aztán néhány éve Magyarországon is színpadra vitték. A Kékháj és Az opricsnyik egy napja orwelli típusú ellenutópiák, de csak mûfajukban, mert írói eszközeik merõben mások. Az elõbbi 2068-ban, az utóbbi 2028-ban játszódik, a színhely pedig mindkét regényben Oroszország. A Kékháj alapján igazat kell adnunk annak a kritikusnak, aki Szorokint a modern orosz irodalom legszörnyûbb és legígéretesebb tehetségének tartja. A mû cselekményének idején Oroszország kínai kézen van. A tudósok éppen a nagy írók, köztük Tolsztoj és dosztojevszkij klónjait állítják elõ, mert a belõlük nyert kékháj szükséges a holdon építendõ atomerõmûvekhez. egy radikális csoport megszerzi az értékes anyagot, és a Majakovszkijnál és Bulgakovnál is elõforduló idõgép segítségével visszaküldik az 1950-es évekbe. ebben a fiktív idõben a második világháború gyõzteseiként hitler és Sztálin uralják az egész földet. A mûben tehát, az említett orosz elõzményektõl eltérõen, erõsen túltengnek a tudományos-fantasztikus irodalom elemei és a bizarrabbnál bizarrabb ötletek. Fegyelmezettebb és összefogottabb Az opricsnyik egy napja. Szorokinnak Kína-fóbiája lehet. Itt ugyan nincs kínai megszállás, csak az orosz nyelvben uralkodtak el a kínai kifejezések, az országot pedig az orosz nagyfal veszi körül, és ismét cár uralja. Az új elit a testõrséggel tartja fenn hatalmát, ezek a címben szereplõ opricsnyikok, akik valaha Rettegett Iván félelmetes rendfenntartói voltak. A cselekmény középpontjában egy ilyen opricsnyik, név szerint Komjaga, egy napjának, és a hatalom természetrajzának leírása áll. Egy hónap Dachauban címû mûvében éppen ilyen eszközökkel közelíti meg Szorokin a holokauszt témáját, amely a szovjet irodalomban a hatalom hazug kétszínûsége miatt szinte tabunak számított. A mai orosz prózában meglehetõsen elterjedt, sõt már-már túlburjánzó ellenutópiák közül még egyet érdemes kiemelni, mégpedig Tatyjana Tolsztajának, Alekszej Tolsztoj unokájának Kssz címû regényét. A mû a nyilván csernobilra utaló „nagy robbanás” után játszódik, és szokatlan szövegépítéssel, közvetlen és rejtett idézetekkel, nyelvi játékokkal, szóviccekkel, a klasszikus költõk travesztiájával és parodizálásával egy középkorba visszahanyatló Oroszország képét vizionálja. A posztmodern nagy olvasztótégelyébe sok tendencia beleolvad, sõt olyasmi is, ami már aligha nevezhetõ szépirodalomnak, és ami más nagy stílusirányzatoknak, leginkább a romantikának vagy a naturalizmusnak is velejárója volt. ennek egyik kirívó példája az álnéven író és civilben japanológus Borisz Akunyin. Akunyin egyik legjellemzõbb mûve a 2004-ben megjelent Temetõi történetek, amely a világ öt nagy temetõjébe, a moszkvai donszkoj-kolostorba, a londoni high gate cementerybe, a párizsi Père Lachaise-be, a new York-i green Woodba, a jokohamai Idegentemetõbe 737

viszi az olvasót, és végül a jeruzsálemi Olajfák hegyén végzõdik. A mûben félreismerhetetlenül ott vannak a bulgakovi reminiszcenciák, utánérzések, amelyeket a szerzõ más mûveiben is ügyesen felhasználva nagy népszerûségre és olvasottságra tudott szert tenni, és amelyeknek gyakori felbukkanása bizonyítja, hogy a posztmodernek talán A Mester és Margarita írójától merítették a legtöbbet. A posztmodern mûfaji terepe Oroszországban és másutt is leginkább a próza. Az 1940-ben született és 2007-ben meghalt dmitrij Prigovot viszont költõi munkásságáért, hangzó- és halandzsaverseiért sorolják sokan az orosz posztmodern immár klasszikusai közé. Prigov eredetileg szobrász volt, sõt annak is tanult, talán emiatt is neveztek el róla halála után az ermitázsban egy három terembõl álló részleget. Költõi életmûve mintegy harmincötezer halandzsa- és hangzóverset tartalmaz. Alkotói módszerét konceptualizmusnak nevezik, amely eredetileg középkori filozófiai felfogásként tagadja az általános fogalmak valóságos létezését, és önálló képzetként fogja fel õket. ebbõl kiindulva építi bele Prigorov a megtagadott, kiüresedett, közhelyszerû általános formákba önálló képzetként a túlnyomórészt maga alkotta szavakat és hangkapcsolatokat. egy szûk réteg számára Prigorov kultikus szerzõ, ezekben a körökben úgy fújják kívülrõl halandzsaszövegeit, mint Puskin vagy Paszternak megszentelt költeményeit. Az újrealisták a számítógép és a technika bûvöletében felnõtt ezredfordulós next generáció életérzését szólaltatják meg mûveikben, vagy már maguk is ehhez a legfiatalabb írónemzedékhez tartoznak. hangadójuk és legfõbb ideológusuk Szergej Sargunov, bestsellereivel azonban a még csak a húszas éveiben járó Irina gyenyezskina és a nála tíz évvel idõsebb Ilja Sztogov érte el a legnagyobb sikert. A kritikákat, mûveik színvonalát tekintve óvatosan és a legjobb akarattal azt lehet mondani róluk, hogy az újrealisták sokkal inkább kortünetként, mint értékteremtõként vannak jelen a mai orosz irodalomban. A nemzedéki életérzést ugyan ma már Oroszországban is realitásként tapasztalhatják meg, ám írói módszereiket, látásmódjukat az amerikai példaképektõl vették át, és errõl a közvetítõ hatásról néha még nevük leírása is árulkodik. Ilja Sztogovot magyar szövegekben az angol vagy német írásmód szerint Stogoffnak titulálják. Szóval Sztogov legismertebb regénye A macsók nem sírnak, amelynek már a címe is sok mindent elárul. ebben a nemzedék férfiideálját formálja meg, aki bírja az alkoholt, és képes otthagyni az éjszakában sztriptíztáncosnõ szerelmét, hogy hazahozza feleségét és újszülött gyermeküket a kórházból. esztétikailag, morálisan akkor tudnak többet mondani, amikor nemzedékük illúzióvesztését ábrázolják. A rövidprózát író Irina gyenyezskina egyik novellájának fõszereplõje, egy óvónõ romantikus elképzeléseket táplál hivatásáról, azt hiszi, hogy a gyerekek a világ legcsodálatosabb teremtményei. de amikor az elsõ munkanapján kedvesen rászól az egyikre, az így vág neki vissza: csináld össze magad, hülye tehén! gyenyezskina legsikeresebb könyve az Adj nekem. A kötet novellái a szentpétervári egyetemi fiatalok köreiben játszódnak, a futó kalandok, a klubok, a válogatás nélküli szex, az alkohol, az internet világában. ebben a miliõben tud gyenyezskina hódítani, olyannyira, hogy mûveit számos nyelvre le is fordították. hiába, a piac nagy úr! Irina gyenyezskinától át is térhetünk az új orosz irodalom egy sajátos színfoltjára, a nõi írókra, akik ma a jellegzetesen feminin témáikkal, életszemléletükkel a megszo738

kottnál nagyobb arányban és nagyobb súllyal vannak jelen az irodalmi életben, amely cvetajevától Ahmatován, grekován, Tokareván át Ahmadulináig azelõtt sem szûkölködött nõi kiválóságokban. Irina gyenyezskina és a már szintén említett Tatyjana Tolsztaja, illetve natalja Kljucsarjeva mellett itt is érdemes egy kis névsorolvasást tartani: dina Rubina, Ljudmila Petrusevszkaja, nyina Szadur, Jekatyerina Szadur, Alekszandra Marinyina, Julija Kiszina és természetesen mindenekelõtt Ljudmila ulickaja a legismertebbek közülük. Ljudmila ulickaja 1943-ban született Baskíriában, ahová a sztálini antiszemitizmus zsidó származású, értelmiségi szüleit vetette. A háború után visszatérhetnek Moszkvába, ulickaja genetikusnak tanul, és sokáig a szakmájában is dolgozik. Természettudományos szemlélete mûveinek gyakori naturalisztikus aprólékosságában jól megfigyelhetõ. Már negyvenéves, amikor elbeszéléseit tartalmazó elsõ kötete megjelenik, elsõ sikerét pedig a kilencvenes években Szonyecska címû kisregénye hozza. ettõl kezdve szinte ontja a regényeket, amelyek közül körülbelül egy tucatnyi magyar nyelven is megjelent. elsõsorban a nõi olvasók között népszerû, és Magyarországon alighanem ma õ a legismertebb orosz író. A kritika viszont egyelõre óvatosan kerülgeti, és nemigen tud mit kezdeni népszerûségével, csiszolt írásmódjával, humorával, a mûveit átható orosz idillel és melankóliával, gazdag kultúrtörténeti anyagot felvonultató, ám gyanúsan egy kaptafára írt, futószalagon készülõ regényeivel. Mûveinek természetesen egyik központi motívuma a nõi lélek, amelynek genealógiáját ulickaja egyik elbeszélésében, a mindennapi, megtartó hazugságokkal összefüggésben, a háborúzó férfiakéhoz hasonlóan egészen az európai kultúra bölcsõjéig, Pénelopéig vezeti vissza, aki Odüsszeusz távollétében csak hazugsággal tudta távol tartani magától az erõszakos kérõket és megtartani hûségét. Vannak kimondottan nõi témájú regényei. Ilyen például a tömörségével és fegyelmezettségével sikerültnek mondható Szonyecska. A Krím félszigeten játszódó Médea és gyermekei már jóval problematikusabb. görög származású, mitikus kisugárzású címszereplõje még jól megformált, hiteles figura, aki szinte magában hordozza az egész XX. századi orosz és szovjet történelmet. A felcserként dolgozó Médeában van valami mitológiai névrokonának tragikus sorsából, a természettel együtt élõ falusi füvesasszonyok bölcsességébõl és Puskin Tatyjanájának hûségébõl. Ám a köréje fonódó családregény már valóságos rémtörténet. A követhetetlenül népes szereplõgárda, a tragikus balesetek, öngyilkosságok, öngyilkossági kísérletek, a pornográfiába hajló szerelmi kalandok sora a lektûr tipikus kellékei. A szereplõk további sorsát vázlatosan ismertetõ epilógus pedig a hollywoodi filmek legrosszabb hagyományaira emlékeztet, és katartikus élmény helyett mintegy használati utasításul szolgál. Úgy tûnik, mintha ulickaja a legtöbb mûvében nem a mindentudó elbeszélõ, hanem a mindent jobban tudó pletykafészek perspektívájából szemlélné és szemléltetné a világot. ugyancsak hatalmas szereplõgárdát vonultat fel az Imágó. ennek fõszereplõje három barát, akiknek életébe a Sztálintól gorbacsovig terjedõ szovjet korszak eseményei a hétköznapok intimitásain keresztül szûrõdnek be. Az 1938-ban, Moszkvában született Ljudmila Petrusevszkajáról azért érdemes szólni, mert noha idõsebb ulickajánál, alkotómunkássága az új orosz irodalomban 739

bontakozott ki igazán. 1988-ig színpadi mûvei mellett csak néhány novellát publikált. nem voltak konfliktusai a hatalommal, írásait rendre azzal utasították el, hogy „az élet árnyoldalát ábrázolja”, széthulló családokat, alkoholista anyákat, a családjukat elhagyó apákat, kallódó gyerekeket. ezt a hosszú hallgatást most rendkívüli termékenységgel és sokoldalúsággal kompenzálja, egyaránt ír pózát, verset, drámát, sõt mûveinek elõadójaként is fellép. drámaíróként Magyarországon már 1987-ben bemutatkozott Három lány kékben címû mûvével. A dráma címe irodalmi példaképét, A három nõvér szerzõjét, csehovot idézi fel. A korábbi tiltott témáit továbbvivõ prózája, amelyben a lélektani ábrázolást kombinálja a posztmodern eszközökkel, mintegy enciklopédiája a nõi életnek, a gyerekkortól kezdve az ifjúságon át egészen az öregkorig. Az utóbbi évtizedben jelentõsen megnõtt azoknak az orosz íróknak a száma, akik a szovjet korszakban emigrált, számûzött, kitoloncolt elõdeikkel szemben nem kényszerbõl, hanem saját, nagyon is jól felfogott érdekükben távoztak külföldre. Legtöbbjük a német nyelvû országokban, Ausztriában, Svájcban és németországban telepedett le. A legújabb nemzedékhez tartozó novellista, Julia Kiszina Münchenben él. Kiszina a posztmodernekhez tartozik, és a kritika a nõi Szorokinként is szokta emlegetni. Írói szerepfelfogására jellemzõ egy nyilatkozata, miszerint azért ment külföldre, mert a volt Szovjetunióban a lakosság hetven százaléka író. Témaválasztásában még nevezhetõ feminin írónak, hiszen Egyszerû kívánságok (Prosztije zselányija) címû novelláskötetében a gyerekkor áll a középpontban, amelyet azonban a hagyományos felfogással szemben egyáltalán nem idillikusnak, hanem sötétnek, sõt félelmetesnek ábrázol, és amely végzetesen meghatározza a felnõttkort is. nyina Szadur (aki 1950-ben novoszibirszkben született) próza- és drámaíró, elvégezte a moszkvai gorkij Irodalmi Fõiskolát, és már a politikai fordulat elõtt jelen volt a szovjet irodalomban. Misztikus és paradox drámáinak és elbeszéléseinek igazi hangját azonban csak a kilencvenes évektõl találja meg. Mûveiben a nõi sorsok, férfi és nõ viszonyának ábrázolása dominál. Két nõi szereplõs drámája, A csodálatos öregasszony egy antológiában magyarul is megjelent, sõt A mezõ címen be is mutatták. néhány novellájának magyar fordítása (Féregfi, A kékes kéz) az interneten terjed. Az elõbbiben a meggyötört asszony, végigtekintve életén, csalódottan állapítja meg: a férfi nem tehet boldoggá. A kékes kéz a mai orosz szegénység reális körülményei között játszódik, két gyûlölködõ nõi figurával, az idõs Marja Ivanovnával és a fiatal Valjával a középpontban. A befejezés viszont gogoli fantasztikumba csap át: a gyûlölködés gyilkossággal végzõdik, a tettet elkövetõ Valja nyomtalanul eltûnik, hálóinge pedig szétporlad a holmijai között kutató szomszédok kezében. nyina Szadur erõs írói vénája lányában, Jekatyerina Szadurban is tovább munkál, aki szintén számon tartott alkotója a legifjabb orosz írónemzedéknek. Az elmúlt közel negyedszázadban Magyarországon az orosz irodalom elvesztette a pártállam fennállása idején elfoglalt magas pozícióját. Akkor tömegesen adták ki a szovjet szerzõk jó és kevésbé jó könyveit, a két ország írói a hatalom támogatásával élénk kapcsolatban álltak egymással, a középiskolai anyagban az orosz klasszikusok mellett gorkijtól, Majakovszkijon, Solohovon át Jevtusenkóig és Ajtmatovig nagy hangsúlyt kapott a szovjet korszak irodalma, a színvonalas folyóirat, a Szovjet Irodalom 740

pedig a kulturális hagyományok, a klasszikusok örökségének ápolása mellett havi rendszerességgel mutatta be az újonnan fellépõ szerzõket és mûveiket. Mindebbõl a mai magyar könyvkiadásban és kulturális életben csak egyvalami öröklõdött: az egyoldalúság. A pártállam évtizedeiben kizárólag a megtûrt szovjet és orosz irodalmat terjesztették minden eszközzel, ma pedig, az ulickaja-kultusztól eltekintve, javarészt csak posztmodern szerzõk jelennek meg magyarul, sokszor válogatás nélkül, nyugati közvetítéssel. egy Volodarszkij-kötet olyan ritka, mint a fehér holló. ennek magyarázatára az okok boncolgatása helyett elegendõ egyetlen tény: amikor 2008-ban meghalt Szolzsenyicin, a legnagyobb tudatformáló fórum, az akkori magyar közszolgálati televízió, jól megfontolt szándékkal, vagy tudatlanságból olyan szakértõt szólaltatott meg az író halálának kommentálására, aki nem átallotta azt mondani, hogy nem is olyan nagy író költözött el az élõk sorából. Másfelõl a demokrácia torzult vívmányaként az antikommunizmus, a szovjetellenesség lépten-nyomon oroszellenességbe csap át, és ez a szûklátókörûség az orosz irodalmat sem kíméli. e téren pedig magának az irodalomnak, az irodalmi kritikának kell helytállnia, amelynek néhány képviselõje ugyan szemmel tartja az orosz irodalmat, de ez vajmi kevés. ezért az ismeretterjesztõ célzatú írásoktól kezdve egészen a tudományos igényû megközelítésekig számon kell tartani minden olyan kezdeményezést, amely a torzulások kijavítását és egy hiteles kép felvázolását szolgálja. ez a tanulmány elsõsorban az áttekintés, a rendszerezés, az összefüggések feltárásának igényével készült, így szükségszerûen kerültek benne túlsúlyba az adatok és tények, a mélyreható elemzések rovására. Az anyaggyûjtés során azonban több olyan írásra is bukkantam, amely összegzõ jelleggel, illetve egy-egy jelenség, motívum vagy mû értelmezésére összpontosítva ad tájékoztatást a mai orosz irodalom útvesztõiben. ezeknek szerzõi közül a korábban már méltatott Bratka László mellett említést érdemel goretity József, Szilágyi Ákos, Szõke Katalin és darab Ágnes neve.

741

alain FinKiElKraut

Végzetes szabadság Amikor a digitális forradalom szlogenjeit hallom, amikor nézem – mi mást is tehetnék? – reklámfilmjeinek sokaságát, olyan érzésem van, mintha a halottak birodalmában élnék, mintha egy elsüllyedt világ kissé bárgyú túlélõje volnék, mintha az Atlantiszról menekültem volna meg. ezek a mámorító és könyörtelen szlogenek és filmek arra figyelmeztetnek, hogy mûemlékhez hasonlítok, ósdi õskövület vagyok, relikvia, anakronizmus, õsember, dinoszaurusz, ásatag, ezelõtti1… Azt mondják, hogy a Régi Rendszer tanúja vagyok, az internethez való csatlakozás elõtti kommunikációé, az élet.com elõtti megnyomorított életé. Igaz, csak rajtam áll, hogy én is tagja legyek az internetezõ generációnak, hiszen éppenhogy generációkon átívelõ jelenséggel állunk szemben. csak egy dolgot kérnek tõlem: legyek „ready”. de, az igazat megvallva, én ellenállok, a fejemhez szegezem a pisztolyt, makacsul ragaszkodom az „eleven forrásokhoz”: távol tartom magamtól az új gépeket, bizonyos fokig elbarikádozom magam az elmúlt idõben, szorosan hozzáláncolom magam a tollamhoz, a papírjaimhoz, és kedves barátaimhoz, a könyvekhez. egy kerekasztal kapcsán kénytelen voltam elmondani érveimet és kifejteni technofóbiám okait, hogy egy pillanatra, egy röpke pillanatra ezt a „technikarajongók” által használt kifejezést használjam. haragban állok tehát a számítógéppel, de akarhatom-e, hogy ennek a haragnak az alapelve egyetemes törvénnyé legyen? elõször is elutasítom a lustaság pszichológiai és az öregedés fiziológiai feltevését. Ahogy idõsödünk, bizonyára egyre meggondoltabbak leszünk és veszítünk rugalmasságunkból, nyitottságunkból, alkalmazkodunk. A merevség az elmaradott ember szomorú osztályrésze. Ámbár sok idõs ember szörfözik mámorosan a neten, és elsõ útjukról visszatérve olyan buzgó térítésbe fognak, hogy erõt kell venni magamon, nehogy csatlakozzam az internethez. Öregek és fiatalok, kollégák és gyerekek, manapság mindenki magáévá teszi a France Telecom azon célkitûzését, hogy „megszeretteti velem a 2000-dik évet”, vagyis a multimédia világát. Talán egy napon már nem lesz energiám nemet mondani, akkor a lustaság fog gyõzedelmeskedni, és alávetem magam korunk parancsának, hagyom, sodorjon magával az ár, s hogy békén hagyjanak, én is az áramlattal fogok úszni. Az internet világméretû terjeszkedése körüli apokaliptikus diskurzus váltotta ki belõlem a második feltevést, hiszen a negyedik dimenzió iránti lelkesedés a többséget 1

A francia szövegben: ci-devant: azelõtt, ezelõtt. A forradalom elõtti arisztokratákat nevezték így. A ford.

742

érinti, és mint már mondtam, generációkon ível át, de korántsem egyhangú. Michel Bera és Éric Méchoulan2 írják, hogy az internet lehetõvé teszi olyan adatbázis kiépítését, ahol az egyéneket eddig soha nem látott mértékben katalogizálják, osztályozzák, jegyzékbe veszik. Fennáll annak a kockázata, hogy a világhálón követhetõ fejlõdésünket valakik folyamatosan kiértékelik, hiszen állampolgári vagy fogyasztói profilunk állandóan frissül és örökösen naprakész. Mivel minden rögzül, valamilyen módon minden felhasználhatóvá is válik. nemsokára talán vége lesz annak az idõnek, amikor az embernek még jogában állt, hogy maga után nyomot nem hagyva haljon vagy éljen. Megszereztünk minden jogot, ám elvesztettük a szemérmességhez való jogunkat. Minél több lesz a próféta,, annál kisebbre zsugorodik a magánéletünk, a lelki életünk. Minden mozdulatunk, minden gondolatunk, minden álmunk nyomot hagy valahol, és így információvá, sõt vallomássá válik. hiába suttogunk majd, hangunk visszhangot ver. A határokon túl ívelõ kommunikáció az általános kémkedés kitûnõ terepe, a digitalizáció szabad gyermekeit pedig, vad anarchizmusuk és mindenfajta szabályozással szembeni harcos ellenállásuk dacára, foglyul ejti majd a világháló. És ki lesz a nagy pók? Ki fog hasznot húzni az adatok végtelen halmazából? elsõsorban talán nem is az államok, sokkal inkább a vállalatok, a hatalmas, nagyrészt amerikai multinacionális csoportok, amelyek a mûholdakat, a kábeleket birtokolják, és ellenõrzik az információáramlást? ez az átrendezõdés korántsem megnyugtató, nagy Testvérnek több arca is lehet. Az egyetemes adattárolás és belépésünk a mindent memorizálás idõszakába aktuálissá teszi deleuze-nak azt a gondolatát, hogy a fegyelmezett embert az ellenõrzött ember váltja fel. A fegyelmezett társadalmak, amelyek kezdetleges gépekkel voltak felszerelve, magyarázza gilles deleuze Eszmecserék3 címû könyvében, az egyént az egyik zárt világból egy másik zárt világba terelték, a családból az iskolába, a kaszárnyából az üzembe. A ma már informatikai gépekkel felszerelt társadalom nem zárt többé, hanem nyitott, folyamatos ellenõrzésen és pillanatnyi kommunikáción alapul. egy mindenhol jelen lévõ felügyelet totalitárius veszélye fenyeget; a gyõzedelmeskedõ Amerika által gyarmatosított világ imperialista veszélye; meglehet, egy új hatalom születik, hiszen az internet csakugyan „afféle titkárnõ, aki képes emlékezni nemcsak mindenféle üzenet minden feladójára és címzettjére, hanem az üzenetek tartalmára is”, írja Michel Béra és Éric Méchoulan. Ilyen perspektíva láttán könnyû megijedni, úgyhogy félek is rendesen. de ha becsületes akarok lenni, el kell ismernem, hogy az én félelmem egy kissé mesterkélt, vagy inkább virtuális, hiszen az online élet nyílt ellenségeinek apokaliptikus félelmében nem egészen osztozom. Azok ellenében, akik a veszélyeket, a hátrányokat látják, az elveszett értékeket sajnálják, vagy akik rossz szemmel nézik, hogy a multimédia térhódítása megváltoztatja fogyasztói szokásainkat, mindennapi környezetünket, viselkedésünket a magánélet2 3

La Machine Internet. Odile Jacob, 1999. gilles deleuze: Pourparlers. Éditions de Minuit, Párizs, 1990.

743

ben, a szakmai életben és a politikai életben, a net barátai egy új horizont fantasztikus ígéretének lehetõségét szegezik, és azt hiszem, igazuk van. Több az elõny, mint a hátrány, több a nyereség, mint a veszteség, több a szabadság ígérete, mint a diktatúra veszélye. Az utópia karnyújtásnyira van tõlünk, a meghatott szabadságszeretet jobban illik az eljövendõ világhoz, mint a borúlátó retorika, márpedig éppen ez az, ami okot adhat a félelemre. engem jobban rémít az internet barátai hirdette hajnalhasadás, mint az internet ellenzõinek apokaliptikus szónoklata. hiszen nem hazug reklámfogás azt állítani, hogy a világméretû hipermédia egy mindig egyre hajlékonyabb és egyre elérhetõbb világot kínál a jelentékenység, a mindenütt jelenvalóság és az interaktivitás ígéretével kecsegtetett egyénnek. A szabad hozzáférést és a totális, szabad választást nyújtó gépek használata lehetõvé teszi, hogy kedvünkre játsszunk a szöveg egymásra épülõ adataival, hangjával és képével, ez nem vitás. Ami messze volt, az most karnyújtásnyira van a klaviatúrától, ami közügy volt, magánüggyé válik, ami kötelezõ volt, interaktívvá. A média standardizálásának ideje lejárt, belépünk a testre szabott virtualitás korába. nicholas negroponte, az MIT média laboratórium igazgatója mondta: „A nagy figyelem órája az én figyelmem órája.” Az új média már nem massmedia. A beavatottak nyelvén szólva elmondhatjuk, hogy a broadcasttól egyre inkább a pointcast felé tartunk, vagyis a közös információtól a célzott információ felé. Persze még nem minden tökéletes, a hálón akadnak zökkenõk, tapogatózások, forgalmi dugók és késések, a közlekedés nem mindig akadálymentes, de mint ahogy Jean-Maria guehenno is mondja, csak egy kis türelemre van szükség, és az informatikai környezet idõvel, mint a kitaposott cipõ, felveszi lábunk formáját, vagyis hozzáidomul minden egyes internetezõ ízléséhez és szokásaihoz. A keresõprogramok tökéletesedése megszünteti majd a zavaró találkozásokat és a kellemetlen meglepetéseket: „ahol akarom, amikor akarom, csak ha akarom…” Így hangzik a virtuális világban szörfözõk jelmondata. És ez lesz nemsokára a valóság is. de mi lesz akkor abból, ami nem mozdul, abból, ami ellenáll nekünk, abból, ami meghökkent bennünket? Mi lesz a külvilágból? Mi lesz a nem énbõl? Mivé változik a világ, ha a világ már kizárólag az én világom? Az akarat diktátumainak és reprezentációinak alávetett valóság nem illuzórikus szabadságot, hanem végzetes szabadságot hoz létre, abban az értelemben, hogy megfoszt minket a kisajátíthatatlantól. A végzetes szabadság kifejezés nem egy filozófus, hanem egy filmrendezõ elmélkedései olvastán ötlött eszembe: Fellini gondolatai nyomán, aki korán meghalt ahhoz, hogysem az internetrõl gondolkodhatott volna, de mindenki másnál jobban leírja a televízió hatalomátvételét a mozi fölött. Fellini ezt írja: „Úgy gondolom, hogy a mozi vesztett tekintélyébõl, titokzatosságából, befolyásából, varázsából. A hatalmas mozivászon, amely az összegyûltek elõtt magasodott, uralva az apró emberek sokaságát, akik hatalmas arcokat, hatalmas ajkakat, hatalmas szempárt, egy elérhetetlen, fantasztikus, s ugyanakkor valóságos, álomszerû dimenziót bámultak, nos, ez a nagy és varázslatos mozivászon többé nem igéz meg minket: megtanultunk uralkodni rajta, nagyobbak vagyunk nála. nézzük csak, mit csináltunk belõle: egész kicsi képernyõt, olyan kicsit, mint egy párna, ott, a könyvespolc és egy cserép virág között. néha a konyhában tarjtuk a hûtõ mellett. háztartási géppé 744

alakult át, mi pedig a fotelban ülve, kezünkben távirányítóval, totális hatalommal rendelkezünk az apró képek fölött, elvetünk mindent, amit idegennek vagy unalmasnak tartunk. egy moziteremben, még ha nem tetszik is a film, a nagy vászontól megilletõdve a helyünkön maradunk mindvégig, már csak anyagi megfontolásból is: hiszen kifizettük a jegy árát. de most mondhatni dühödten bosszút állunk, és mihelyt olyasvalamit látunk, ami több figyelmet kíván, mint amennyit rászánunk, egy gombnyomás, és hallgatásra kárhoztatunk bárkit, eltörlünk képeket, amelyek nem érdekelnek, hiszen mi vagyunk az urak. Milyen unalmas ez a Bergman! Ki mondta, hogy Buñuel nagy rendezõ? Ki a házamból, focit és táncos revüt akarok nézni. Így született meg a zsarnoki nézõ, az abszolút despota, aki kénye-kedve szerint cselekszik, és lassan meggyõzi magát róla, hogy õ a filmrendezõ, õ a létrehozója azoknak a képeknek, amelyeket éppen néz.”4 Fellini gondolatmenete a televíziónak a mozi felett aratott gyõzelmérõl szemben áll Brecht híres „Verfremdungseffekt” elméletével, az úgynevezett elidegenítési effektussal, amelyet a hagyományos színház hipnotikus hatásával szemben javasolt: a nézõk elvarázsolása és bódulatba ringatása helyett, Brecht ki akarta õket ábrándítani. Képtelen volt elviselni, hogy a „tudományos kor gyermekei” tátott szájjal nézzék az elõadást. Fellini viszont azt nem viselte el, hogy a tudományos kor protézisei könyörtelenül megszüntetik ezt a lehetõséget, és bárki számára lehetõvé teszik, hogy megbüntesse a nagyságot, bosszút álljon a tehetségen. Az áttéréssel a moziról a tévére elvész az elidegenedés, a másikra való ráhagyatkozás lehetõsége. A hatalmától megrészegült nézõ saját akaratának rabszolgájává válik, saját tetszõleges hatalmának foglya lesz. A kívánságaiba zárt, vágy és türelmetlenség azonnali kielégítésének kiszolgáltatott nézõ, a villámreakció foglya, a távirányítós ember nem szabadságra ítéltetett, végzetes szabadsága következtében sokkal inkább önmagára... Számára nincs tiltott gyümölcs, mégis egyre döbbentebb és zavarodottabb. És ez az önmagunkra ítéltetett lét egyre súlyosabb: a csatornaváltogatás és az elkapcsolás hatalmát csak fokozza a szörfözés, a klikkelés és a kommentelés hatalma. Márpedig a XXI. század kötelez: ez a lázas despota, ez a független és megrendíthetetlen létezõ az internettel feltartóztathatatlanul belép az iskolába: az új technológiák beépülnek a gimnáziumba, az iskola felsõ tagozatába, alsó tagozatába, rendkívüli változások sorát váltják ki, ez közhely. ez ellen az invázió ellen tulajdonképpen nem lehet védekezni, mert a modernizáció vágyához hozzájárul, hogy demokratikus ország lévén senki elõl nem akarjuk elzárni az új város kapuját. nemde jót teszünk, ha csökkentjük, sõt megszüntetjük a digitális szakadékot, és létrehozzuk a mindenki számára hozzáférhetõ információs társadalmat, minden iskola minden osztályába bevezetve az internetet? Talán. Azért jobban tennénk, ha elgondolkodnánk azon (mielõtt elkövetjük a jóvátehetetlent, és már az iskolától kezdve – jobban mondva az iskola által – megszüntetjük az „információszegénységet”), hogy mit is jelent az információgazdagság.

4

Fellini par Fellini. calmann-Lévy, 1983, 192–193.

745

Az elsõ választ erre a kérdésre Michel Alberganti újságíró adja meg a Robotok iskolájában, az informatika, az iskola és az ön gyermeke címû könyvében.5 Alberganti szembeállítja egymással a XIX. századot, amelytõl még függünk, a XXI. századdal, mely felszabadít minket alóla. A XIX. századi iskola két mintán alapul: a börtönön és az egyházon. Az elsõ minta: a börtön. „Az iskola börtön, ahol a tanulók osztálycellákban tanulnak, tanárok vezényletével, akik a megengedett ismeretek kizárólagos õrei.” A kép karikatúraszerûen elnagyolt, ezt Alberganti is elismeri, ám kétségtelenül elég pontosan írja le a hagyományos oktatási rendszer általános keretét. A fegyelmezett társadalmakról van szó, amelyekrõl gilles deleuze is beszél. A második minta, megint csak Alberganti szerint: az egyház. „A XIX. századi prédikáló oktatás vallásos figyelmet követelt meg a gyerekektõl.” A XXI. század legfõbb követelményei viszont a nyitottság és az interaktivitás. Ami a nyitottságot illeti: „Az internet mindenki számára hozzáférhetõvé teszi a gondolatok folyamatos áramlását, és leképezi a valós élet összetettségét, úgyhogy már nem a tanár az információ egyedüli forrása.” Tehát a mentortípusú tanárnak kell a prédikáló tanár helyébe lépnie. És az interaktivitás: „Vége az egyirányú prédikációnak” – mondja Alberganti. Valóban, ma már semmi sem egyirányú, így az írás sem az. A Robotok iskolájában címû mû egyik rendkívül érdekes fejezete a sokatmondó, 2010. november 25., a Rimbaud-projekt címet viseli. A szerzõ tíz évet ad, és a technika, valamint a generációk megújulása szerinte lehetõvé teszi majd, hogy egyszer s mindenkorra véget érjen a XIX. század (amely, ha hihetünk neki, a XX. században folytatódott, mi több, teljesen el is süllyesztette). A Rimbaud-projekt közös, nemzetközi vállalkozás, három intézmény vesz részt benne: a courbevoie-i és a charleville-i általános iskola, valamint a jemeni Francia Kulturális Intézet. A terv lényege, hogy a három intézmény közösen egy dVd-t hozzon létre a költõ életmûvérõl és kalandos életérõl. egy Verlaine névre keresztelt, virtuális pedagógus irányítja, koordinálja a tanulók munkáját és a három tanár kommentárjait; a valódi tanároktól digitális tanárok veszik át a legmonotonabb feladatokat. Verlaine és a három hús-vér tanár, ha szabad ezt mondani, vállvetve dolgoznak… A feladatokat elosztják: charleville-ben és courbevoie-ban a költõ franciaországi életútjával kapcsolatosan végeznek kutatásokat (digitális videokamera segítségével felelevenítik az 1870-es évek Párizsát), Ádenban természetesen a költõ afrikai kalandjaira összpontosítanak. A három osztály ezenfelül tanulmányozza A völgy alvója címû verset is. „ez a szonett – írja Michel Alberganti – meglepõen modern hangvételben ír a háborúk könyörtelenségérõl. A vers szerkezetének elemzésén túlmenõen a Rimbaud-val 5

Michel Alberganti: À l’école des robots, l’informatique, l’école et vos enfants. calmann-Lévy, 2000.

746

egyidõs tanulók megpróbálnak mai változatokat írni a versre annak alapján, hogy belõlük milyen érzéseket vált ki egy tinédzser erõszakos halála.”6 ezekkel a csodálatos eszközökkel, ezzel a futurista technikával diákjaink vajon jobb olvasói lesznek Rimbaud-nak, fogékonyabbak lesznek-e egyedülálló és egyetemes mondanivalójára? Természetesen nem, mert ehhez nem a hálózatra kellene kapcsolódniuk, hanem egy helyben kellene ülniük, ki kellene kapcsolniuk a gépüket, és meg kellene szabadulniuk szokásaiktól, függõségeiktõl. A vers az vers, és egy nyomtatott oldalon lehet birtokba venni, újraolvasni, megtanulni, értelmezni. A vers szavainak állandó lakcím kell, egy olyan hely, ahol békén hagyják õket. ez a hely pedig a könyv. A számítógép egészen más szerepet tölt be. Az internetezõ tanuló már nem olvasó, hanem a múlt riportere, információgyûjtõ, a történelem újságírója. Alkotó is, olyan fiatal ember, akit egy másik fiatal – Arthur – példája arra buzdít, hogy fogalmazza meg lázadását a társadalom, a militarizmus, a rasszizmus ellen. Az olvasáshoz semmi szükség internetre. Az internetre, éppen ellenkezõleg, azért van szükségünk, hogy megöljük a könyvet. Az internetre azért van szükségünk, hogy mozgásba hozzuk a szavakat, hogy elrepítsük õket, hogy végezzünk a scripta manenttel! Azért van szükségünk az internetre, hogy a szerzõvel és a neki szánt figyelemmel szakítva átpártoljunk az élvezetekkel kecsegtetõ kommunikációhoz, és mint manapság bárkinek, jogunk legyen szerzõvé válni. Az internetre azért van szükségünk, hogy mindent, ami szakrális, minden sajátosságot, mindent, ami transzcendens, feloldjunk az információban és az interakcióban. Az internetre azért van szükségünk, hogy a mûvet felváltsa az, amit a hetvenes években forradalmi módon csakis nagybetûvel írtunk: a Szöveg. „A mû – írta Barthes 1971-ben – egyfajta származási folyamat részese: a szerzõt a mû Atyjának és tulajdonosának tartják, az irodalmi kutatás ezért megtanulja tisztelni a kéziratot és a szerzõ kinyilvánított intencióit, míg a társadalom a szerzõnek a mûhöz való jogi viszonyát tételezi (ez a szerzõi jog, ami viszonylag új keletû, Franciaországban egészen a forradalomig nem volt érvényben). A Szöveg ellenben – folytatja Barthes – az Atya kézjegye nélkül olvasható. A Szöveg metaforája is különbözik a mûétõl. utóbbi organizmushoz hasonlatos. […] A Szöveg metaforája a háló: a Szöveg kiterjedését valamilyen kombinatorika, rendszertan szabályozza. ezért semmiféle alapvetõ tisztelettel nem tartozunk a Szövegnek: szétzúzható […]. A Szöveg Atyjának hitelesítése nélkül olvasható: az intertextus helyreállítása paradox módon eltörli a leszármazás fogalmát.”7 Két egymással radikálisan szemben álló világról van tehát szó: a mûrõl és a Szövegrõl. A mû világában az olvasónak számot kell adnia a dolgokról, a szöveg világában az olvasó csak játszik. A mû világában a szerzõ értelmet ad, a szöveg olyan tér, ahol egyetlen értelmezés sem nyomja el a másikat. A mû a földhöz tartozik, a szöveg az óceánhoz. ugyanott, 96. Roland Barthes: „A mûtõl a szöveg felé”, in A szöveg öröme. Budapest, Osiris, 1996, 71–72. Kovács Sándor fordítása. Franciául lásd: Oeuvres Complètes II, Le Seuil, 1994, 1215. 6 7

747

A mû szilárd, a szöveg képlékeny. A mû elkülönül, elválik, megkülönbözteti magát mindattól, ami nem õ, a szövegnek nincs kijelölhetõ határa. A mû saját entitás, de minden szövegnek számít, és egyetlen szöveg sem zárul önmagába. A mû kötelez, a szöveg rendelkezésre áll. A mûnek tartozunk valamivel. Az igazság helyett a kódok, a belépések, az utazások, a hálózatok és a kombinációk pluralitását választó szöveg, a kötelékek nélkül lebegõ ember számára ajánlott, nyitott mû. „Még belegondolni is borzasztó – írja Péguy, aki még „tartozások” korának fia –, de minden lehetõségünk megvan, túlságosan nagy jogunk van rá, jogunkban áll, hogy rosszul értelmezzük a mûvet. Milyen rettenetes kockázatot jelent ez, milyen rettentõ kalandot, és fõleg mekkora felelõsséget!”8 eme túlságos teljhatalom kiküszöbölése érdekében a nyugat az olvasást szent aktussá avatta. Márpedig az olvasás, mint ahogyan georges Steiner is írja, „személyes találkozás mondhatni két idegen, egy magánszemély és »kiváló vendége« között, kinek belépését a halandók otthonába hölderlin írja le a Mint hogy ha ünnep hajnala nyílna föl9 címû himnuszában”.10 Platónnak a Phaidroszban kifejtett aggodalmára volt ez tulajdonképpen válasz, annak bizonyítása, hogy az írott mûvet lehet tisztelni, meg lehet érteni, el lehet olvasni, meg lehet védeni a szidalmaktól, a szemtelenségtõl, a kíméletlen bánásmódtól, még atyja távollétében is. A hetvenes évek gõgösen apagyilkos irodalomelmélete igazat ad Platónnak, és az írás sorsára vonatkozó borúlátó elõrejelzéseinek. Az irodalomelmélet azt szajkózza, milyen remek, hogy az írott mûvet többé nem segíti az apja, és nem húzza ki a csávából; az is tökéletesen rendben van, hogy vele kapcsolatban eltérõ hangok szólalnak meg; az olvasatok pluralitása az írás igazsága, amely akkor teljesíti be küldetését, ha hol erre lendül, hol arra… Az irodalomelmélet által elkövetett apagyilkosságba a világ számítógépesítésével örömmel beszáll a technika. Az intertextus internetté változott, a cyberspace állampolgárai pedig az egyenlõség gyõzelmeként ünneplik a szerzõ cseppfolyósítását: „A szerzõ természetesen nem tûnik el – írja Mona chollet, a Charlie-Hebdo újságírója –, de lelép arról a piedesztálról, amelyre a statisztikai adatok – könyvek, lemezek – impozáns tömegének köszönhetõen kerülhetett. Mondatait tetszés szerint módosíthatjuk, kiegészíthetjük, sõt, ha nem fikcióról van szó, akkor adott esetben vitatkozhatunk vele, akár el is utasíthatjuk […] Az állandó kombinálás nyilvánvalóvá teszi, hogy minden tudás viszonylagos és ingatag. Az interneten a szerzõ közelebb kerül az egyszerû emberekhez, az egyszerû emberek pedig közelebb kerülnek a szerzõhöz.”11 A klaviatúránál ülõ olvasó felszámolta tartozásait: csak a jogait ismeri. Már nem passzív címzett, hanem meghitt beszélgetõtárs, õ mindenki és bárki; szabad, vagyis független, hiszen kézben tartja a világot. Az internet „állampolgári” használatával a demokrácia elvei gyõzedelmeskednek minden hierarchia és minden tekintély felett: charles Péguy: „clio, dialogue de l’histoire et de l’âme païenne”, Oeuvres en prose complètes III, Párizs, 1992. 9 hölderlin: Versek, levelek. helikon, Budapest, 1962. A vers Bernáth István fordítása. 10 georges Steiner: Passions impunies. gallimard, 1997, 12. 11 Mona chollet: „Marchands et citoyens”, janvier 2001. 8

748

csodálatos perspektíva, és igazolja, hogy a világhálót nem szabad a nagy Testvérre és a templomi kufárokra hagyni. ennek a cseppfolyósságnak azonban árnyoldala is létezik. Van valami kicsinyes és utálatos ennek a digitális Waterworldnek az utópiájában. A szerzõ kárára kivitelezett interaktivitás és beavatkozás lehetõségével elveszítjük annak a lehetõségét, hogy egónk elõl menedékre leljünk, mégpedig azáltal, hogy rábízzuk magunkat valakire. Marthe Robert idézi a Nyomtatott mû zsarnoksága12 címû könyvében egy talmudi rabbi mondását: „Az a legfontosabb, hogy tükrünket az életre nyitott ablakká változtassuk.” Ami minket illet, mi képernyõkké változtattuk ablakainkat, ám ezeket a képernyõket a teljhatalmunk kérlelhetetlenül tükrökké alakítja át. hajdanán deleuze is megjegyezte, s milyen igaza volt: a jelennek képtelenek vagyunk ellenállni. ellenálláson azonban, deleuze és vele együtt az egész kritikai gondolkodás a hatalommal, az ellenõrzéssel, az uralkodás különbözõ formáival szembeni demokratikus ellenállást értette. nem gondolta volna, hogy eljön az idõ, amikor az elszabadult technika demokratikus egészének kell ellenállnunk. Kevésbé volt éleslátó vagy érzékeny, mint Fellini, és fel sem merült benne a végzetes szabadság eljövetelének képzete. Pedig a végzetes szabadság ideje beköszöntõben, és amikor a „digitális tudás szabad gyermekei” a péguyi értelemben vett olvasás vagy szerzõség morális jogát támadják, nem átallják magukat nagy vitázóknak beállítani. Más szóval nem a forradalmi elméletek hiánya miatt van bennünk oly kevés vagy oly gyatra ellenálló képesség, és nem a hiányuk miatt nem tudjuk megõrizni még a vesztes játékos méltóságát sem, hanem azért, mert minden tekintély ellen lázadó, türelmetlen szubjektivitásunk igájában legyengült, a média, az állam, Amerika és a piac diktatúrája által megkísértett kritikai gondolkodásunk képtelen felfogni, a technika terjedésének hatására milyen gátlástalanná vált és miféle minizsarnokká változott mára az egyén. Vita Néhányan nagyon örülnek, hogy új „irodalom” van születõfélben, amely bárki számára elérhetõvé teszi a szerzõség privilégiumát. Avagy még sincsenek itt csodálatos, felfedezésre váró területek az alkotás számára? Miután az irodalomelmélet gondosan megfosztotta trónjától a szerzõt, az új médium a szerzõi jogot is alaposan aláaknázza! A tegnap forradalma a ma technológiája. Vegyük példának okáért Michel Foucault bevezetõ elõadását, amelyet a Collège de France-ban tartott A diskurzus rendje címmel. Kiindulópontja elég különös. Foucault a szó megritkulásának folyamatáról elmélkedik. hangsúlyozza igaz és hamis, megengedett és tiltott különválását, valamint bizonyos, a diskurzusra épülõ társadalmak létrejöttét, avagy a szerzõ létének fikciójellegét. Foucault szövegében világosan megmutatkozik a minden felsõbb ellenõrzés alól felszabadult mondatok hemzsegésének, túláradásának utópiája. 12

Marthe Robert: La Tyrannie de l’imprimé. grasset, 1984.

749

A közbeszédet illetõen a ritkulástól a túlzott bõség felé haladunk… Az iskola nem is olyan régen még épp ellentétes szellemben járt el. Platón óta az iskola ütközési terepe volt a csodálatra méltó szavaknak és annak, amire nem érdemes szót vesztegetni, vagyis a cél a fecsegés elhallgattatása. Az iskolában elsajátítjuk, pontosabban mindeddig elsajátítottuk annak a képességét, hogy minden kifejezésre méltó szót elõzetesen megfontoljunk. Az iskolát a ritka értékek térhódítása jellemezte. Most a ritka értékekkel végezni akarnak. A net teljes egyenlõségen alapuló diskurzust ígér és népszerûsít, hierarchia nélküli bõséget. Az iskolák falai közt eluralkodó net pedig véget kell hogy vessen a gyermekek felett gyakorolt diszkurzív rendszabályozásnak. Vagyis mindenki a lehetõ legfiatalabb korától fogva kifejezheti önmagát, a gépek ugyanis felszabadító hatással bírnak az önkifejezésre. Roppant érdekes fordulat ez, és érdekes az is, mi módon készítette ezt elõ a kritikai gondolkodás. A foucault-i utópia megvalósul, ám Paul claudel szavaival élve „amikor az ember megpróbálja elképzelni a földi paradicsomot, az rögtön maga lesz a pokol”. Az internetnek vannak átkai és áldásai. Miért látja végzetesnek ezt a szabadságot? Vajon nincs más eshetõség? elméletben elég egyszerûnek tûnik ellenállni egy orwelli világ perspektívájának. Ám az internet ugyanakkor tekintélyellenes, szabadságpárti tér is. Az internetezõk elleneznek mindenfajta szabályozást, ebbõl erednek a bajok a Yahoo-val, valamint az antiszemita és náci oldalakkal kapcsolatosan. Filmjének pornófilmmé való átminõsítése után Virginie despentes több millió üzenetet kapott, az emberek így fejezték ki felháborodásukat a betiltás miatt. Az internet a szabadságot veszélyezteti, mert mindennek nyoma marad, és fennáll az a veszély is, ami másokra vagy saját magunkra leselkedik, amikor korlátlan szabadsággal rendelkezünk. A végzetes szabadság fogalmát is azért alkottam meg, mert általában semmi kedvünk ellenállni a szabadságnak, hiszen mindezt bizonyos mértékig mi magunk akartuk. Közülünk mindenki ismeri a távirányítót és túl könnyû használatának veszélyeit: csatornát váltani vagy klikkelni véleményem szerint egy és ugyanaz. A Yahoo-üggyel kapcsolatban senki nem gondolt bele, hogy valós veszéllyel állunk szemben. Mindamellett nehezen elképzelhetõ, hogy valaki azért lesz neonáci, mert az internet segítségével talált egy kis Zyklon–B gázt, nem igaz? Igaza van. Inkább annak a veszélye áll fenn, hogy túlontúl szabados szellemiség terjed el, s ennek súlyos politikai következményei lesznek. Azt hiszem, akadnak más veszélyek is. Azért idéztem Fellinit, mert úgy látom, hogy amit a távirányítóját használó egyénrõl megfogalmazott, az mutatis mutandis az internetezõre is igaz. Az internetet csodálatos információs és kommunikációs eszközként festik le elõttünk, de fel sem merül a kérdés, miért van szükség ennyi információra és kommunikációra?

750

hová kerül akkor a többi dolog? Mármint mindaz, ami az életünkben nem az információtól és nem a kommunikációból származik... hová lesz a szemlélõdés? hová az ámulat? hová a gondolkodás? hová a magány? ezeket az értékeket próbáltam kiemelni, de ismétlem, modern emberek lévén jobban fel vagyunk vértezve a hatalommal való visszaélés elleni harcra, mint a végzetessé vált szabadság felismerésére és elutasítására. Az iskoláról beszélt. De ígérnek számunkra más változásokat is, nevezetesen a politika területén. Egyetlen hét sem telik el anélkül, hogy ne olvasnánk lelkes cikkeket a cyberdemokráciáról… Alighanem hamarosan bekövetkezik közös világunk feloldódása, szétporlasztása, a broadcastról a pointcastra való áttérés. Mi mást jelent majd az interneten történõ szavazás, mint burkolt tartózkodást a közügyektõl? A határok összekavarodását. A magánszféra és a közszféra, a lét és a látszat, a fogyasztó és az állampolgár közötti különbség megszüntetését. Kegyelemdöfést a formalitásnak és a képviseleti elvnek. Vajon a politikai hatalom a tanulók szüleivel és a vállalatokkal karöltve miért akarja olyan villámgyorsan bevezetni az internetet Franciaország minden iskolájába? Miért ez a nagy sietség, ez a nagy lelkesedés, az újdonságnak ez a lázas dicsõítése? Az egyik ok persze az együttérzésben keresendõ: senki ne maradjon az út szélén, ne legyenek internetanalfabéták. na de mit is jelent ez valójában? Aki nem néz televíziót, az még nem televízióanalfabéta! nem szegénység ez, hanem gazdagság! ez az érv arra szolgál csupán, hogy az utolsó ellenzõket is elhallgattassa. Az iskolában nem lehetne okosan használni az internetet? Azt hiszem, be lehet bizonyítani, hogy az nternet az iskolában lerombolja mindazt, ami a transzcendensbõl még megmaradt, vagyis azt, ami még iskolára emlékeztet. Még az internetfüggõknek és internethasználóknak is el kellene utasítaniuk az oktatás digitalizálását. Ám ezt a szembenállást egyetlen politikai mozgalom sem fogja felvállalni. Jean-Pierre Chevènement13 azt mondta, szabadidejét azzal fogja tölteni, hogy megtanul internetezni. ha a köztársaság egyik neves politikusa tüntetõen internetezni tanul, akkor ez azt jelenti, hogy jól tesszük, ha az új generációkat a XXI. század nagy digitális fürdõjébe helyezzük. A technikai gondolkodás régen untatta a világot. Ma elvarázsol minket a technika. ha a diskurzusok ritkaságát az iskolában is egy ünneplõ, nagy összevisszaság váltja fel, akkor ehhez az internet nagyon is jó módszer, de meg fogjuk fizetni az árát. Ilyen körülmények között mit kell tenniük a szülõknek és a tanároknak? Mondják azt a gyerekeknek, hogy van egy új világ, de ebbe a világba nem léphetnek be? Van egy másik jelenség, amelyen el kell gondolkodni. Miért szeretik a gyerekek anynyira a világhálót? Miért ülnek szívesebben a képernyõ elõtt egérrel a kezükben, mint könyvvel a kezükben? ez aggodalomra kellene hogy okot adjon, de inkább felvillanyozza az embereket.

13

Francia politikus, 1988-tól 1991-ig védelmi miniszter, 1997-tõl 2000-ig belügyminiszter.

751

A mi társadalmunk a fordított mimézis társadalma. A görögök azt mondták, hogy a szemérmesség nagyon fontos az oktatásban. Szemérmességen a más vélemény meghallgatását, vagyis a legöregebbek, a tanítók véleményének meghallgatását értették. A szemérmesség érzését elsajátító gyerekek nyitottak és tanulékonyak voltak. Lehetett õket tanítani. ez a szemérmesség teljesen eltûnt, másfajta szemérmesség vette át a helyét: most már a gyerekek véleményét tartjuk tiszteletben, még az iskolában is. ez a fordított mimézis. A gyerekek vágynak ezekre a technikákra, és egyáltalán nem olvasnak, e ténynek a könyvek megvédésére kellene ösztönöznie bennünket, annak megértésére, hogy a játékos képernyõ egyáltalán nem az az eszköz, amelynek segítségével megtanulunk jobban olvasni. Éppen az ellenkezõje történik, arra ösztönöznek minket, hogy késlekedés nélkül csatlakozzunk gyermekeink technikabarát iskolájához. Úgy tetszik, ön azon a véleményen van, hogy a technika mint olyan új kultúrafogalmat, sõt új transzcendenciát hoz létre, akár akarjuk, akár nem. El lehet képzelni azt is, hogy az ember megszelídíti ezt az új technológiát, mint ahogy ezt mindig is tette az új technológiákkal, s nem hagyja, hogy passzívan átalakítsa, mint ahogyan ön állítja. nem megyek bele a vitába, hogy mi volt elõbb, a tyúk vagy a tojás, de tudom, hogy társadalmunkat több technikai és ipari forradalom is gazdagította. ezek közül egyetlen forradalom sem változtatta meg az iskolai struktúrát, ennélfogva az oktatási rendszert sem. de gaulle nem szerette a telefont, mások szerették, mégsem vezették be a telefont az iskolába. ne felejtsük el, hogy a média világa csábító, célja a szórakoztatás, de azt is szem elõtt kell tartanunk, hogy ez az egyetlen közterünk van, és ebbõl a kettõsségbõl következõen igenis nyilatkoznunk kell a tévében. ennek ellenére nem tartották jónak, hogy bevezessék a tévét az iskolai intézményekbe. A számítógéppel egészen más a helyzet: az iskolának feltétlenül nyitottnak kell lennie ezen új technológiákkal szemben, amelyekrõl egyébként azt mondják nekünk, fõleg ha makacsul ellenálltunk, hogy használatuk végtelenül egyszerû. De akkor mit akarnak az internet hívei az iskolában? Elbutítani a gyerekeinket? nem az új technológiák használatának elsajátításáról van szó, hanem arról, hogy véget vessenek egy gyûjtögetõ, függõleges értékhierarchiájú világnak, s ezáltal beléphessünk egy nyitott, vízszintesen rendezett értékvilágba: az internetezõk egyenjogú alkotótársak és kommunikátorok. A Rimbaud-projekten dolgozó gyerekeknek nem az a céljuk, hogy Rimbaud verseit hallgassák, és költészetérõl gondolkodjanak. nem azt tanítják meg nekik, hogy együtt éljenek a mûvekkel, hanem hogy hogyan készítsenek dVd-t, vagyis az információs társadalomban szerzõtárssá váljanak, információkat böngésszenek, tallózzanak Rimbaud-ról, majd szerzõk lehessenek a szó költõi értelmében is, szöveget írva, feltételezem, szabad versben vagy prózában, egy mai fiatal erõszakos haláláról. Mindez jól mutatja, hogy mit is von maga után az internet. Radikális változásról van szó. Így vagy úgy, vajon készen állunk erre a változásra? Úgy tekintjük, hogy szükségszerû, vagy azt gondoljuk, hogy a XXI. században felnõtté váló nemzedéknek fontos megtanítani, hogyan éljen együtt a mûvekkel? Tényleg elfogad752

juk, hogy feláldozzuk a meditációt az agitációnak, a megértés szenvedélyét pedig a kommunikáció szenvedélyének? Ugyanakkor beérhetjük-e azzal, hogy bezárkózunk és elutasítjuk az internetet? Ki lehet-e dobni az iskolából ezeket az új eszközöket? A tudás átadásának terében képesnek kellene lennünk rá, hogy megfékezzük az informatika hódítását, mint ahogy arra is képesek voltunk, hogy nemet mondjunk a televízióra. de ma a televízióra is igent mondunk, egy feltétellel, de ez már nem az egyenlõség követelése: meg kell tanulnunk megfejteni vagy perspektívába illeszteni a képeket. A technológia offenzívája azon a gondolaton alapszik, amely szerint az iskola bezárkózása a régi, fegyelmen nyugvó rendbõl ered, és társadalmunkban az egyház vagy a börtön mintájára épülõ iskola az egyház meg a börtön tûrhetetlen továbbélésének bizonyítéka. Olyannyira lenéznénk hát a tanítót, hogy a legjobb esetben a kinyilatkoztatás letéteményesének, a retorika foglyának, rosszabb esetben pedig egyszerûen börtönõrnek tartjuk? Beérjük avval, hogy a tanítót mentori szerepre kárhoztassuk? Képernyõk köztársasága váltsa fel a tanárok köztársaságát? Az internet küldetése az iskolában a hiperszöveg gondolatának bevezetése, vagyis az egyirányú szöveggel való leszámolási szándék megnyilvánulása. Úgy hírlik, mi vagyunk a középkor végén elkezdõdött szekularizációs folyamat utolsó állomása. A könyvtõl a könyvekig, a könyvektõl a kollektív tudásig és a „szellemek bolygójáig” vezet az út: az új gépek lelkes hívei szerint ez a világi tudás térhódításának gyõzedelmes útvonala. hajdanán volt tekintélye a papnak, a tanítónak, az írónak: mindezek a felettes ének elsüllyednek a digitális világ nagy összevisszaságában. Valóban ki akarunk ûzni világunkból mindent, ami szentség? Fel sem merül bennünk, hogy ez már inkább szentségtörés? Nem különbözik-e az információs technológia az összes többitõl? Más újításokkal ellentétben úgyszólván semmi káros mellékhatása nincs az egyénre, a közösségre nézve. Michel Serres, a multimédia világának eljövetelét úgy üdvözli, hogy hermész örvendetesen megfosztotta Prométheuszt a trónjától. A fémipartól a személy- és áruszállításra térünk át, a dolgok átalakításának világából az általános információ világába. Mi több, teszi hozzá Michel Serres, hermész nem mérgezõ, nem támadja meg a földet. Ám az igazság angyalának eljövetelébe vetett hit nem állja meg a helyét. Vegyük például a biotechnológiákat: ha a természeti jelenségeket információként kezeljük, képesek leszünk a genetikus ábécét a magunk tetszése szerint azonosítani és újrakombinálni. Újfajta törzskönyvezés lép életbe. Az információ korában folyamatosan zsugorodik a nem manipulálható dolgok halmaza. Így aztán felmerül a kérdés: ugyan meddig? Felhagytunk a haladás gondolatával. A tökéletesíthetõség, vagyis az állandó meghaladás ideálja helyébe a határok kijelölésének egyre sürgetõbb szükségszerûsége kerül. És a multimédia nem fogja megkönnyíteni a dolgunkat. 753

Az internet ugyanis elõsegíti a villámreakciókkal kommunikáló egyén születését és kiteljesedését, aki csakis képlékeny valóságot hajlandó felfogni. nagyon nehéz lesz ezt az elkényeztetett gyermeket megtanítani a határok betartására és a mértékletességre. Azt állítani tehát, hogy az internet az a kivételes technológia, amely nem szennyezõ, nem igaz. egyébként is, mi egyebet csinálunk a világhálón, mint parancsolgatunk, rendelünk? És amit megrendeltünk, azt elõ kell állítani, le is kell szállítani. Hermész tehát nem Prométheusz utóda, sokkal inkább a változata. SchneLLeR dÓRA fordítása

Sümeg vára. Franz Pracher litográfiája. 754

PEtrõczi ÉVa

Pikku eeva mansikkái – avagy prózai-verses vallomás Finnországról Finnország régi barátja, keresztapám, dr. Nemerey Péter emlékére

„Ahogy elkezdõdött” – mondhatnám Finnország-rajongásomról, szabadon Széchenyi Zsigmond után –, az látszólag nem volt egyéb, mint egy kedves gyerekkori olvasmány. nem serdületleneknek szánt könyv ez, s számos rejtett utalásához-rétegéhez, alig tizenkét évesen, még meglehetõsen éretlen is lehettem. Johannes Linnankoski nem fakuló regénye, a Dal a tûzpiros virágról, Olavi, a finn gazdalegénybõl lett faúsztató és északi don giovanni kalandjainak, majd Küllikki, az öntudatos faluszépe iránti szenvedélyének, hûségleckéinek és házasságának története azonban így, a cselekmény érzékiségét csak félig értve is elbûvölt. A könyv varázsa – részben n. Sebestyén Irén nem avuló, gyönyörû fordításának köszönhetõen – mindmáig változatlanul hat rám. Ráadásul nem a szerelmi nagyjelenetek, vagy Olavi életveszélyes zuhataglovaglása, hanem két csöndes, finom kis közjáték: a balzamina (más írásmóddal: balzsamina) és a szívvirág beszélgetése a szoknyavadász legény egyik kedvesének ablakában, illetve Küllikki („aki az anya nevet várja” – ahogyan a fiatalasszony írja) levele férjének a szülõotthonból, ahol elsõ gyermeküket készül világra hozni. Linnakoski mûve után olvastam természetesen több Sillanpää-regényt is, ugyancsak n. Sebestyén Irén tolmácsolásában, közülük elsõsorban a Silja, egy tüdõvészben fiatalon meghalt szolgálólány vízfestmény-finomságú históriája ragadott meg. Az igazi, nagybetûs Találkozás a finnekkel azonban csak 1968-ban, tizenhét éves koromban következett be, amikor szülõvárosom, Pécs komoly zenei delegációt fogadott testvérvárosából, Lahtiból. A Lahti Oratóriumkórus érkezett hozzánk, urpo Pesonen karnagy vezetésével, s két estén, a régi, szerény Liszt Teremben, Verdi Requiemjét adták elõ. A szopránszólót a kórus vezetõjének felesége, Liisa Pesonen énekelte. Sebészorvos és oratóriuménekes keresztapám, a helyi Liszt Kórus egyik „pillére” révén kaptam a megtisztelõ felkérést, hogy önkéntes angol tolmácsként segítsem a finn muzsikusok pécsi napjait. ez a tolmácsolás azután egy évvel késõbb meghívást, s egy egész hónapos finnországi vakációt is termett, érettségi után, 1969 augusztusában. ekkor – Kaija Kaalamo és az Airaksinen házaspár, s anyám tamperei barátnõje, Maija néni vendégeiként, nyert értelmet és tartalmat Linnakoski regényének egyik „betétadala” is: „Jer haza, Manszikki, / jer haza, Musztikki, / térj haza, lány, / este van mán.” A dalocskában szereplõ két nagybetûs szó, a Mansikki és Musztikki, voltaképpen a finn „mansikka”(eper) és „mustikka” (áfonya) szavak lánynévváltozata. Márpedig a táj szépsége, a végigúszkált, -evezett huszonöt (!) tó és tavacska, s az emberek kedvessége mellett örömömet az is fokozta, hogy Finnországban nem június elejére érik meg az eper, hanem augusztusra. de akkor olyan sötét karmazsinvörös, illatos és zamatos, hogy 755

csak mélabúsan gondolhatunk rá ma, a felfújt gumieprek évadán. ugyanilyen meglepetést okozott új ismerõsöm, az elõször ott látott-ízlelt áfonya is, amelyet kóstolgattunk nyersen, pirogban és egy korong alakú, kelt tésztából készült áfonyás süteményen. elsõ „finnes” versem, egy tagadhatatlan zsenge is ekkor született: Korálhangok… Korálhangok bíbora bomlik virággá szürke fatemplomok falán. A következõ, csaknem másfél, sok megpróbáltatással és örömmel, többek között négy gyermekem születésével fémjelzett évtizedben csak tudatom legmélyén lappangott a Finnország-élmény, míg végül 1981 táján, Aszódon papírra vetettem azt a verset, amely végül második kötetem címadója, sõt, Pap Klára hárfás-madaras címlapgrafikájának ihletõje is lett: nyár Északon Aino anyó kertjében aeol-hárfa zengett, a fák tövén sötéten guggolt az áfonya. Verset írtam: „az éj fehér, kék kantele a víz.” hol van Aino, s a fülig tintás kamasz lány, merre vágtat az éjszakák fehér rénszarvasa, milyen volt az áfonyaíz? Verset írok: rázza a szél hárfa kalitkám rácsait. ennek a majdnem végleges Finnország-siratóként ható versnek a keletkezése után tizennégy évvel, 1985 novemberében, leírhatatlan öröm és meglepetés volt, hogy 756

tagja lehettem a boldogult Banos Jancsi költõtársamból és belõlem álló kétszemélyes „költõdelegációnak”, a Magyar Írószövetség nevében s a Finn Írószövetség vendégeként. Ahogyan akkori, a Palócföldben meg is jelent Napló helyett címû, hatrészes kisprózám elsõ fejezetében írtam: „A finnországi tíz nap beváltotta, amit reméltem tõle. Megkaptam az elõre – versben megjósolt – »karácsony-infúziót«. A Finlandiát és a Kaupunginteatterit, esti bolyongást a Balti-tenger jéggé fagyott homokján, egy szem »Mi van a kezemben?«-játékkal kínált csokit a Péter fõzte vacsora után és Ilkka barátságát. »Köszönöm még egyszer – késõre jár már, vagy korán van?? – az együtt töltött napokat, a szellemi vándorlást, a verbálakrobációt (néha el-elszabaduló szójátékaimat nevezte így!) – és a búvárkodást… jó éjt, békés karácsonyt, eperkosaras újévet, meg hogy légy jó, Ilkka«, olvasom századszor is karácsonyi levelét, s holnap a helsinkibõl utánam küldött epres (vagy inkább: szamócás!) tányérokkal fogok teríteni.” (Zárójelben: a szilárd mûanyag, mégis elegáns epres tányérok mindmáig egészségben megvannak: unokáimat etetem belõlük!) ennek a pár sornak a két fõszereplõje Pierre (Péter) ThewrewkPallaghy, magyar-francia-finn tolmács és barátja, a tíz finnországi nap során (helsinkiben, Turkuban, Porvooban, a lohjai templomban és Seurasaari szigetén) csavargásaink írószövetségi tolmácsa, Ilkka Firon, az – apai ágon magyar – neves mûfordító (többek között déry Tibor több mûvének ihletett átültetõje) volt. Ilkkán és Péteren kívül több ottani írótárs nevét-emlékét õrzöm nagy szeretettel, többek között Jarkko Laine, eeva Joenpelto s az akkoriban a Finn Rádió külügyi osztályán dolgozó, Magyarország- és Afrika-rajongó Juha Vakkuri jut az eszembe. Juha, akivel néhány évvel ezelõtt sikerült e-mail kapcsolatba jutnom, azért nagyon eleven szereplõje életemnek, mert õ volt az, aki 1985 decemberében, már itthon, Pesten megajándékozott a számomra elérhetetlenül drága, Thomas J. Johnson-féle emily dickinson: The Complete Poems-kötettel, amelyet helsinki legnagyobb könyvesboltjában olyan mélabúsan nézegettem. ez a könyv tizennyolc egyetemi oktatói évem egyik fontos segítõje volt, az olvasás gyönyörûsége, olykor egy-egy dickinson-vers lefordítása mellett. És most következzék a két, 1985 novemberében keletkezett, s a Magyar Rádióban hazatérésem után közvetlenül el is hangzott költemény: „tûznek rajtam tett sebeit…” „Hozz hideget Pohjolából, jeget a fagyos faluból! Gyere, hûsítsd jó hideggel, jéggel, faggyal csendesítsd meg tûznek rajtam tett sebeit, égõ lángnak égetését.” Kalevala (nagy Kálmán fordítása)

757

Pohjolának fagyos földje, testvér-földnek zúzmarája, zúzmara, te tiszta gyógy-só, tûz marását csillapító, kérdvén kérdem, meddig tarthat rajtam gyógyító hatalmad? enyhülést, jaj, meddig adhat hatalma jégbordás partnak, partod fagyos homokjának, ahol gyermek-módra léptem, léptem gyöngyös nevetésben, hódprém kucsmában szaladtam, prémes csizmában futottam, csaknem a te lányod voltam, futtomban meg nem botoltam, mint itthon, nem botladoztam. Futnék most is, minek fussak, esõ veri itt a házat, házam falát feketére festi hazai november. november van, enyhe, nyálkás, nyoma sincsen jégnek, fagynak, nyoma sincsen zúzmarának, nincs nyoma a gyógyulásnak. Jó hideggel fagyos földed, amit, mind, véltem, eloltott, sebeim mind égten-égnek, jobban égnek, mint mikor még partodat nem érintettem, égõ lángnak égetését, jaj, százszorta jobban érzem. Megköszönöm mégis, azt is, amit adni tudtál nékem, gyógyulásra hogy reményem volt a tiszta zúzmarában, fagyos, messzi Pohjolában. Ahogyan a versbõl is nyilvánvaló: Finnország számomra nem „külföld”, nem „turisztikai célpont”, hanem az a hely, ahol itthoni gondokból-bajokból- bántásokból gyógyulnom-megtisztulnom minden idõben sikerült. egyetemi felvételi eredmény miatt aggódó tizennyolc évesként éppúgy, mint harmincnégy, majd ötvenhárom esztendõs koromban. A fenti Kalevala-parafrázis mottóját ugyan nagy Kálmán, a fiatalon elhunyt erdélyi mûfordító szövegébõl vettem, de a versben ott van Rácz István, a Sárospatakról 758

Finnországba gyökerezett magyar, ugyancsak a Kalevala értõ tolmácsolója és híres fotómûvész, aki Lohja középkori templomában, már félvakon, de kiváló emlékezõtehetséggel és önzetlenül kalauzolt bennünket az általa oly szép fotókon megörökített templom bibliai freskóinak világában… És most következzék az iménti felidézett vers gondolati ikerpárja, ugyancsak 1985-bõl: Karácsony-infúziót… Karácsony-infúziót remélek tõled, Észak, szokatlan szóval mondom, mégis azt, igen… Add meg, ha megadhatod, az egyre kóborabb vándornak, nekem, hogy szétáradjon még egyszer az ünnep szomjazó ereiben. + nem rénszarvasok hóbarótt nyomát indulok most keresni, nem csillogó vásárfiát, nem apró-cseprõ úti-jót. Mást. Többet. A majdnem-csodát. Karácsony-infúziót. Az 1985-ös élményeket követõen csaknem húsz, Finnország-elvonásos év következett, míg aztán tizenkilenc évvel késõbb, 2004 õszén Risto hiltunen professzor és Päivi Piettilä tanszékvezetõ meghívásának köszönhetõen két hétre a Turkui egyetem Angol nyelv és Irodalom Tanszékének vendégoktatója lehettem. ez egyben Turku újrafelfedezését, az ottani vár másodszori felkeresését is jelenthette és a munka mellett sok-sok kirándulást, többek között Raisio középkori templomához, naantali kikötõvároskába. És volt újabb mansikka-élményem is, igaz, nem ehetõ, csak nézegethetõ, egy turkui textilmûvésznõ epres alkotásain. Bár ekkor már senki nem szaladt utánam, lelkesen visítva a „Pikku eeva, mansikka!” azaz : „Kiséva, eper”-csatakiáltást, mint réges-régen, Lahtiban egy ottani barátunk hároméves kislánya. nemcsak eperévszak nem volt az októberi Turkuban, de Pikku eeva helyett én is jócskán Iso eeva, azaz „nagyéva” lettem, megörököltem anyám egykori finn becenevét. Turkuban, ahol nemcsak tanítottam, de egy ottani irodalmi kávéházban angol nyelvû költõi estet 759

is rendeztek számomra, ekkor, harmadik utam során, két újabb költemény született. Az elsõben Turku – svéd nevén Abo – több kultúrához (így a svéden kívül az oroszhoz is) kötõdõ történelmi hátterét igyekeztem érzékeltetni, s ugyanakkor a nagyon szeretnivaló finn patriotizmust. A másik, vállaltan játékos kis opusban több finn szó és név színezi a szöveget, természetesen maga Johannes Linnankoski is felbukkan benne, illusztrálván, hogy vonzásaim és választásaim nem csapongó természetûek. A verset két magyar egyetemistának ajánlottam, akik betévedtek elõadásaim egyikére, s akikkel egy kicsit „pótanyáskodtam” turkui napjaimban. turku Zseb-Pityer ez; de tudom kicsivel szebb módi szerint mondani, másképp: Pétervár zsugorítva. Part sétányt, kis palotákat, macskaköves tereket kitartón belebegnek pirog-illat nélkül is itt a sûrû szagú cári idõk. Ámde a parkok bokrain, ím, finnül lángol (néha csipetnyi svéd lobogással) a sok õszi, büszke bogyó és csak honi hangzók ütemére ugrik a mókus, nõnek a gombák. 2004. október

760

Kicsit finnesen Violának és Daninak Turun linna, Linnankoski, ráadásnak Koskenkorvanem fogok innen kikopni; lehetek bár a dél lánya, Észak fagyos talajába virág-várón gyökereznem, virágokról énekelnem sikerült már három ízben. Otthonos az ég fölöttem. És ez az otthonos ég, otthonos föld elkísért életem talán legfájdalmasabb perceiben is, 2012. augusztus 16-án, amikor felnevelõ keresztapám, a bevezetésben már említett sebészorvos-énekes, Finnország hétszeri látogatója sírjára letették a kék-fehér selyemszalaggal ékes, Liisa Pesonen küldte koszorút. Amelynek látványától Iso eeva, talpig gyászban bár, de egy pillanatra ismét Pikku eevának, az örök eprek és örök áfonyák nem vénülõ gyermekének érezhette magát.

761

zirKuli PÉtEr

Tudósítás a könyvtárból KOeSTLeR I Arthur Koestler európai volt. egyébként pedig magyar. Mindkét minõségének mindvégig tudatában volt, s hangoztatta. hangoztatásügyben egyébként mást nemigen tehetett. S nem azért, mert a lengyel-orosz zsidó bevándorlóból magyarrá lett család a nevet elõbb Keszlernek, Köstlernek írta, s õ maga is a Koestler módra csak késõbb tért át, a húszas években, amikor „alijázóként” az akkori Palesztinában olyan írógépen dolgozott, amelyiken nem volt „tréma”, vagyis magánhangzó fölé helyezhetõ két pont. Köstlerbõl így lett Koestler. Akkoriban héberül próbált újságot szerkeszteni s írni. hébertudása hézagos volt. de ezen az újra fölfedezett s akkor (és azóta is) modernizálódó nyelven, úgy beszélik, õ készítette el, újságja számára, az elsõ keresztrejtvényeket. hozzávetõleges nyelvtudással utóbb is szerepelt nyilvánosan. Pár évvel késõbb, ’32 júliusától ’33 nyaráig (huszonhét-huszonnyolc évesen), a Komintern kontójára, beutazta a Szovjetuniót. némely alkalommal nyilvánosan is felszólalt, oroszul. Aggályait az egyik vendéglátó így oszlatta el: beszéljen csak nyugodtan, az orosz beszédét a hallgatóság alig fogja érteni, viszont el lesz bûvölve attól, hogy a nyugat-európai kommunista a kedvükért oroszul beszél (vagyis hogy: majdnem). Így is volt. (Koestler akkor, s azután is, angol honosításáig, magyar útlevéllel közlekedett. Oroszul szemlélve tehát a magyar nyelvterület ott volt, ahol valójában: nyugaton. S ez csak a világháború utáni szovjetizálással változott „Kelet-európává”, diplomatafejekben máig kísértõ módon. Igaz, a diplomatafejeket, ha ismernék, Metternich régi bal-szófordulata is erõsítheti, miszerint a Balkán, vagyis „Kelet” kapuja Bécs keleti kapujánál kezdõdik. Pontosabbat errõl dariush Shayegan perzsa filozófus mond. Soknyelvû teheráni közegben felnõve a negyvenes-ötvenes években, õ úgy látja, hogy a Kelet határa nagypolgári házuk bejáratánál húzódott; azon belül valami XVIII. századi és többnyelvû nyugat volt, azon kívül meg a helyi „Kelet”. ezért egyik könyvének ezt a címet adta: „nyugatról jön a fény” [La lumière vient de l’Occident, Éditions de l’Aube, Párizs].) A hangoztatás, hogy ti. magyar és európai, azért nem lényegtelen, mert Koestler a negyvenes évek elején angol író lett. (Kevéssel utóbb meg angol állampolgár is.) Addig németül publikált. Magyarul meg csak annyit termelt, amennyit barátjával, németh Andorral pénzkeresés céljából közösen s krimiként kiötlöttek. Angolra világhírét megalapozó regényével váltott át (Sötétség délben – Darkness at Noon, Jonathan cape, 1941). Úgy, hogy a német eredetit barátnõjével, daphné hardyval fordította. A következõt pedig, a franciaországi élményeirõl (megszállásról, internálásról, menekülésrõl) szólót, immár Angliában, angolul fogalmazta (A föld söpredéke – Scum of the Earth, J. cape, 1941). Angolul viszont élete végéig csak ritkán s gátlásosan vállalt 762

elõadásokat, kivált rádiószereplést. Tudta, azonnal azonosítható s némelyek fülét talán sértõ „közép-európai” (értsd: magyar) akcentusa (mely tehát sokak szemében, ill. fülében: kelet-európai). (Ilyen angol aggálya, érthetõen, Angliában volt, Amerikában nem, ott vállalt elõadó körutakat.) egyébként franciául is kitûnõen beszélt. „Külföldön”, Anglián kívül, Franciaországban élt leghosszabb ideig, a húszas, majd a harmincas, majd a negyvenes években: elõbb a berlini ullstein hírügynökségi munkatársaként, a harmincas években – amúgy pocsékul fizetett – Komintern-alkalmazottként, a negyvenes években meg úgy, mint épp világhírûvé váló szerzõ, ki a Sötétség... regénnyel a totalitárius rendszerek megértéséhez általában, a szovjet típusúéhoz kiváltképpen soha meg nem kerülhetõt mondott. ezt az ezután immár soha meg nem kerülhetõt nem bocsátották meg neki francia barátai, Sartre és Simone de Beauvoir és társaik, a szovjet totalitarizmus örök útitársaiként. (S. de B. kulcsregényében, a Mandarinokban s visszaemlékezéseiben is ír róla, vitriolosan. utóbbiakból nem tudható meg, ami Koestler memoárjaiból igen: a vitriol járulékos indoka, hogy alkalmi nászukra is sor kerülhetett volna, ha elõzõleg nem iszszák le magukat mindketten, mit követõen A. K. tevékenység helyett inkább békésen elaludt S. de B. ágyában, majd kora reggel továbbállt. Amit õ, mindezek szerint, nem nagyon sajnált, az Illyés által Simonkának becézett S. de B. viszont alighanem igen s módfelett. Annyira, hogy attól a világnézeti konfliktus csakis fokozódhatott, melyet követõen Sartre, darab idõvel késõbb, könnyedén csak véletlen találkozáskor s egyedül, vagyis S. de B. nélkül, egy Párizs–nyugat-Berlin vonatban mert Koestlerrel a régi módon beszélgetni.) II A hangzásról pedig a megértõbb barát, Albert camus, a szóbeszéd szerint azt mondotta: Koestler nem beszéli a franciát, hanem széttrancsírozza. (Szelíd fordítása ez a szájhagyomány szerint így hangzó mondatnak: il parle pas le français, il le massacre.) Algériaiként, ekként vidékiként, totalitárius elmebajok ellenségeként camus mindenesetre megértõbben figyelte, hallgatta a furcsa, mert közép-európai európait, mint mások. Majdnem úgy, mint a németként párizsi Manès Sperber, ki a Koestleréhez hasonlítható pályájának emlékezetét szintén megírta (mi a huszadik nevû furcsa század megértéséhez szintén nélkülözhetetlen), s aki aztán kiadója lett franciául a Koestlerkönyveknek, angolból készült francia fordításaiknak, amelyeket Koestler gondosan s bosszankodva átnézett. Velejárója ez a bosszankodás a többnyelvûségnek. (Koestler a német fordításokat is átnézte, ugyanígy.) A hangzás meg, a háttérben, alkalmilag mégis vállalt, egyébként inkább elhárított elõadásokkal együtt, mindvégig megmaradt. Írásban is. (Azért írok, mondta volt pár éve, franciára váltott magyar íróként, gallimard-szerzõként Almásy Éva, mert írásban nincs akcentusom. Magyarként párizsivá lett professzor felötlõ s elmesélt emléke a hetvenes évekbõl, midõn épp professzorrá válóban volt, s kollégája így szólott: de hát neked éppolyan az akcentusod, mint a Koestleré.) Az írásban is megmaradó akcentus más, mint a szóbeli, mely, gondolnám, az elõbb idézetteknek ellentmondva s gyarló tapasztalataim szerint, elveszíthetõ mégis. A másik 763

s mélyebb valami, mely nem akcentus immár, hanem bonyolultabb dolog, megmarad. errõl mondta Koestler, hogy õ európai volna. Úgy, ahogyan azt Közép-európában tanulta. Ott, ahol – mert mégiscsak a peremen – európa a szellemi értékek térképén azonosítható hely, hová eljutni szükséges, más-más induló helyzetbõl. Tehát nyugateurópaiul (franciául stb.) ugyanúgy cél, mint magyarul. ez az „ugyanúgy” volt a kérdés, mely miatt Koestlert bosszantotta angolul, franciául egyaránt mindvégig azonosítható akcentusa. Attól függetlenül is velejáróként meg az, ami a gondolat vezetésének módjaként, akcentustól függetlenül, mint az észjárás akcentusa, megmaradt: a régi Középeurópából hozott rend, mely szerint civilizációs érték s ekként elérendõ dolog európa. III Úgy látta, ez a civilizációs értékrend hibbant meg a totalitárius rendszerekkel. S büszke volt rá, joggal, hogy könyveit egyik is, másik is elégette. (náci meg kommunista karikatúra is szemlélteti.) Megváltó hit fûtötte mindkettõt. A náci változat helyi érdekûen német s ködösen misztikus volt, mihez tüstént s óhatatlanul társult a fajgyûlölet. Koestler, megváltást keresve, ezért is vélt magara találni az egyetemesnek tetszõ másik, világi hitrendszerben. (L. ehhez: eric Voegelin: ’Politikai vallások’ – Die politische Religionen, 1938 [Bécs, majd Stockholm]. Voegelin a könyv megjelenésének évében menekült el Bécsbõl.) Koestler a világi hitrendszerhez, vagyis a kommunizmushoz csatlakozott. Megismerte, a Sötétség... könyvben is elemezte s leleplezte. ezután fordult antropológiai kérdések felé. A hozzájuk vezetõ utat mondja el az önéletrajz. Az önéletrajz több kötetbõl áll. ezek az utóbbi években végre magyarul is megjelentek (az Osiris Kiadónál). A magyar kiadás jegyzeteket nem tartalmaz. nélkülük viszont számos rész nem követhetõ minden részletében. Koestler a viszontagságos század majd minden fontosabb szereplõjét ismerte. Önéletrajza vallomás is, önvizsgalatként, számadás is egy közép-európai értelmiség útjáról a totalitárius rendszerek évszázadában. Az önéletrajz magyar kiadása épp a közép-európai olvasó számára hiányos. Koestler „nyugatiként”, angolul beszél valamirõl, amit igazán megérteni középeurópaiként lehetett. S amirõl aztán épp a megértés forrásvidékén kellett hosszan és rondán hallgatni. emiatt fontos, hogy végre van magyar kiadás, emiatt kár, hogy jegyzetek nem kísérik. (Például az új francia kiadás [Oeuvres autobiographiques, R. Laffont, Bouquins, 1994, 1405 o.] a sajtó alá rendezõ Phil casoar jóvoltából ezer fontos részletrõl ad felvilágosítást – ki ki volt a Koestler által idézettek közül stb.) Az önéletrajz ott áll meg, amikor Koestler Angliába érkezik. Vagyis: különös módon hazatalál. Illegálisan landolt, így elõször is pár hétre börtönbe zárták, Pentonville-ben. ha az európai börtönök útikalauzát kellene megírnom, mondja errõl a Franco generális spanyol börtöneit, a francia internálótábort megjárt s a gulagról elég pontosan értesült Koestler, akkor Pentonville háromcsillagos volna. Levonja hát a következtetést: ha egy országban ilyen a börtön, akkor ott kell élni, abban az országban.

764

IV Az idézett börtönutalás az alapja új, „angol” hazafiságának. A szót nem csak a már említett nyelvi okokból tettem idézõjelbe. Koestler születésének centenáriumán tudományos tanácskozást rendezett Budapesten a Polányi Mihály Szabadelvû Filozófiai Társaság. Az ott elhangzottakat aztán a Társaság folyóirata, a Polanyiana jelentette meg (Polanyiana, 14. kötet, 1–2. sz., Budapest, 2005, 217 o.). Például Sárközi Mátyás érdekes dolgokat tárt föl benne Koestler angliai magyar barátairól, ungvári Tamás a „zsidókérdésrõl”, Tamás gáspár Miklós meg Koestler és a kommunizmus viszonyáról. Márton László pedig (ki röviden „alijázott” elõbb, hogy aztán, ’56 után párizsi magyar emigráns legyen, majd évtizede visszatelepüljön Budapestre), Koestler-monográfiájának készítése közben mondta el: Koestlernek „magyarságát nem kellett magyaráznia, a zsidóságát élete végéig magyarázta”. e magyarázkodás veleje Márton László szavaival ez: „Koestler azt mondta magáról, hogy õ egy »hungarian-French-english writer«. Többször elmondta, hogy õ britnek tekinti magát, de persze azt is érezte, hogy csak õ maga tekinti magát britnek, mindenki más magyar zsidónak tekinti õt. Amivel soha nem volt baja, az a gyermekkorából hozott magyar identitása volt. Koestler azt mondta magáról, hogy magyar, de nem magyar író. (...) egyszer adott egy tanulmányt egy zsidó lapnak, de ezt követõen kijelentette, hogy õ ezzel a maga részérõl befejezte, mert õ elhatározta, hogy beolvad, õ európai, s õt hagyjak békén.” Érthetõ, miért is töprengtek többen az idézett emléktanácskozáson a többszörös identitásról. nem idézték közben az egyik referenciát, Mészölyt, aki belmagyar viták közepett mondta, hogy õ elõször is ember, aztán férfi, s azután magyar, ráadásul meg: író. Mészöly meg az alapvetõ francia filozófusutalást nem tette hozza mondatához, talán mert úgy gondolta, akik megértik, mit is mond, olvasták már e mondatának többszázados párját, elõzményét: „elõször is ember vagyok, s csak azután francia.” elõzményét egyúttal az európa nevû tüneménynek, hol tartozik valahova, akár többfelé is az ember, de nem kell fõfoglalkozásban ilyen vagy olyan nemzetiségûnek, vallásúnak lennie, éjjel-nappal, mindenekelõtt. (Amely fõfoglalkozás köti egyébként össze, abszurd tragédiában, az elnyomóan nacionalista többségit és a neki ellenálló, szenvedõ kisebbségit. S teszi érthetetlenné minden fundamentalista szemében, hogy valaki miként is lehet más nemzetiségû, vallású, mint õ, holott különben „olyan rendes ember”, akár vele azonos nemzetiségû, vallású is lehetne. S ezzel a „holott” fordulattal véli megalapozni a maga különös toleranciafelfogását, mely szerint végsõ fokon mégiscsak érthetetlen a tõle különbözõ s ragaszkodása e különbözéshez, hiszen a különbözés eltûnéséhez a másiknak elég volna letennie a maga elütõ voltáról, s mert ezt nem teszi, így tulajdonképp õ az intoleráns, így tehát nem magát védi, amikor nem hasonul, hanem támad, megérdemel hát minden rosszat, ideértve a kiirtást is.) V Többszörösen kötöttként s ilymód többszörösen szabad emberként – antropológiai stúdiumaira áttérve – az immár angol („angol”) Koestler megírja tehát visszaem765

lékezéseit. Tartozik hozzájuk a korábbi „Spanyol testamentum” avagy Párbeszéd a halállal, spanyolországi bebörtönzésének története, az „óceáni élménnyel”, meg a már idézett A föld söpredéke. Majd maga is érzi, hogy hiányzik valami. harmadik feleségével közösen és vázlatosan elkészíti tehát a folytatást. (ez magyarul szintén nem jelent még meg.) elõször még afféle „mozgalmi” okokból nõsült (magát családalapításra, családi életre kezdettõl s mindvégig, alighanem joggal, alkalmatlannak tartva). e házasság felbontása eltartott, így csak együttélésük ötödik évében házasodhatott össze második, angol feleségével, hogy újabb két év után végül is elváljanak. A válást megdöbbenve fogadta a leendõ harmadik feleség, a másodikkal szinte nõvér és húga barátságot tartó, a jóval ifjabb, dél-afrikai születésû cynthia, ki egyetemistaként lett Koestler mindenes titkárnõje, mint bohóckodva mindketten mondták: „rabszolgája”. (Viszonyuk még a [második] válás elõtt kezdõdött, de róla tapintatosan egyikük sem beszélt. A leánykérést követõen pedig Koestler valóságos európai körútra rohant, hogy több volt barátnõjével, mint õ is, cynthia is mondta, „háremével”, sikerrel fölelevenítse, rövid egy hét leforgása alatt, búcsúzóul, a régvolt kapcsolatot.) VI Mindezek után következett Koestler utolsó alkotói korszaka, a harmadik feleség napra nap együttmûködésével. ennek részleteit világítja meg a „négykezes” önéletrajz. Alapja részint a feleség, cynthia Jefferies naplója, részint Koestler naptárbejegyzései, illetve a cynthia által „elsõ változatban” elkészített fogalmazványhoz tett megjegyzései, magyarázó kiegészítései. ezek egyikében írja: Amerikában is, Párizs közelében is háza volt (mint afféle sikeres szerzõnek), amikor úgy döntött, eladja mindegyiket, s Londonban vesz egy másikat, nyelvi okokból. hiszen ha íróként angol lett, szükséges a közeg. (elkerülendõ a közhelyek felfedezését. Koestler szerint ugyanis a nyelvváltás hátulütõje, hogy nyelvi újszülöttként bámul rá a szerzõ némely fordulatra, köztük szemenszedett közhelyekre, abban a hitben, hogy azokat elõtte még sosem használták. Példaképpen portugáliai, már angolul írott regényének befejezését idézi, melyre sokáig büszke volt, mígnem rájött, hogy angolul valódi közhely a mondat.) Innen, a házvásárból s megtelepedésbõl a „négykezesen” töredékes önéletrajzvég címe (Stranger of the Square). A ház ugyanis, melyet megvásárolt, a londoni Montpellier Square-en volt. Ott meg vidéki, kenti házukban élt, dolgozott 1952-tõl cynthiával közös öngyilkosságukig, 1983. március 1-ig. (holttestüket csak két nappal késõbb fedezték fel.) (cynthia, házasságuk után is, a „Koestler titkárnõjeként” szignált leveleket leánykori nevén, cynthia Jefferiesként írta alá.) A három évtized krónikája? Olasz szeretõje miatt futtában vesz egy házat Ischiában (1953), ugyanakkor cynthia gyors házassága gyorsan csõdbe megy. 1954-ben meghal Koestler második felesége. cynthiával „hivatalosan” 1955-tõl él együtt (1965-ben házasodnak össze). ’54 végén megírja esszéjét arról, hogy „Kasszandra hangja elrekedt” – ez volna a búcsú a politikától (melynek dolgaiban, Kasszandraként, hosszú idõn át s többször, totalitárius rendszerek közép-európai származású ismerõjeként, oly hiába 766

próbált figyelmeztetni). A búcsú részleges, mert tovább dolgozik, részint a halálbüntetés eltörlése érdekében (camus-vel, angol barátaival; Reflections on Hanging, 1956), részint, különbözõ formában, a szellemi szabadságért általa még elõbb indított mozgalomban (melyet, lévén az ún. hidegháború évei ezek, a legváltozatosabb, KgB pénzelte támadások érnek, fõként franciául, állítva, a mozgalmat a cIA támogatja, anyagilag is). (e Kongresszus nevû mozgalom története külön történet, amelyet a volt szovjet gyarmatbirodalomban, vagyis a „keletivé” tett európában és más okokból a mindvégig „nyugatiban” is tananyagként volna szükséges ajánlani. A Kulturális Szabadságért Kongresszus Koestler fogalmazta alapszövegét annak idején a New York Times Magazine közölte [1950. okt. 8.], benne egyebek közt ezt a Matteotti-idézetet: „A szabadság az a levegõ, amelyiket belélegeztek; s csupán akkor érzitek igazán, amikor nyakatok köré hurkolják a kötelet.” [Matteotti az olasz fasiszták által 1924-ben meggyilkolt politikus.]) Kiváltképp azonban antropológiai-tudománytörténeti munkája köti le Koestlert. Róla az életmûvet áttekintõ ún. „omnibus”-antológiában, vagyis a saját maga által választott szemelvényeket önkommentárokkal kísérõ antológiában (Bricks to Babel, 1980) ezt írja (az „omnibus”-antológia második könyvének és XXVI. fejezetének bevezetõjében): ami itt következik, a „küldetésváltás” utáni rész, szellemi odisszea egy fotelben. (Francia író meghatározása az íróról: kalandor, fotelben, pléddel a térdén.) Koestler tehát „nyugati” íróságra vált – az életveszélyes közép-európai eredet, osztrákmagyar-izraeli-francia-német-orosz-francia-spanyol-portugál etap után, a megoldásul jött „angolság” jegyében, mikor is, a maga nyughatatlan módján, térdére terítheti a plédet, amelyet olykor félredob, aztán mégis, hogy ausztriai tudományos kongresszuson, amerikai egyetemen stb. kutatóként vendégeskedjen. S ez az újabb utazás, jelzi, megint csak Budapestrõl indult (hozzáteszi: „a szülõvárosból”). Ott, 1935-ben, harmincévesen látogatta végig a fõbb helyi helyeket, köztük a pszichoanalitikus (és majdan amerikai) „Rappa”, vagyis Rappaport doktor szalonját, hol egy estén a humorról társalogtak. S ez a társalgás volt elindítója Koestler elmélkedéseinek a humorról, melyek elõbb könyvként a negyvenes évek végén készültek el, az elsõ változat „törlése” után meg, jó évtizeddel késõbb (Alvajárók, 1959), alapjai lettek a tudományos felfedezésrõl szóló sorozatnak, az antropológiai-tudománytörténeti munkának. Az alkotófolyamat lélektana, írja Koestler, különös módon a humorban mutatkozik meg leginkább; az eredetiségen túl ott van benne a választás, a túlzás, egyszerûsítés, a ráadásul hozzáértett dolgok révén a gazdaságosság, s mindez alkotó közremûködésre ösztönzi a hallgatóságot.

767

KÖnYVRõL KÖnYVRe

PEtrõczi ÉVa

„Legyen a gyermek az anyaszívûeké” Margaret Mazzantini: Újjászületés. cartaphilus, 2012. Todero Anna fordítása

Bár az erõteljes történelmi hátteret – az 1992–1995 között Szarajevó soknemzetiségû-sokvallású városát sok-sok szépségétõl, s a térséget, Bosznia-hercegovinát 97 000 lakosától (közöttük számtalan gyermektõl!) megfosztó, ádáz polgárháborút – is nagyon gondosan és érzékletesen dolgozza ki világsikerû regényében Margaret Mazzantini, írásom címében mégis a fõszereplõ, az olasz gemma anyaságért vívott küzdelmére irányítom a figyelmet. ez a fõcímmondat Bertolt Brecht Kaukázusi krétakör címû drámájának abszolút csúcspontja. Brecht gruséja, a hercegi gyermeket fiává fogadó cselédlány és Mazzantini gemmája minden erõltetettség nélkül rokonítható: bár biológiai értelemben egyikük sem lesz anyává, az anyaság mindent elsöprõ vágya, s eredendõen anyaszívû alkatuk mégis azzá teszi õket. A történet lényege: gemma, az Ivo Andriæ írásmûvészetét kutató olasz bölcsészlány és késõbbi szerkesztõnõ eleinte a szokásos „nyugati kislány keleten” érzésekkel kezdi megismerni Szarajevó soknyelvû, változatos etnikai elemektõl színes városát. eleinte még egy kicsit kalandtúrás, egy kicsit szafariparkos távolságtartással jár-kel a városban, fel-fellobbanó érdeklõdését és rokonszenvét, a város és lakói iránti õszinte lelkesedést még gyakran idegenkedés, egyfajta „européer finnyásság” váltja fel. Ám az üvegbura lassan-lassan repedezni kezd, s ebben a félelmetes sebességgel polgárháborúba csúszó város szépségei mellett annak lakói is segítik az eleinte idegennek számító jövevényt: elsõsorban szerelme, a don Quijote-szerû fotómûvész, diego (késõbb férje) és az õ legjobb barátja, a Sancho Panzára emlékeztetõ költõ, gojko, de olyan névtelen szarajevóiak is, mint a vendégeit anyás szeretettel etetgetõ utcai büfésnõ. Érdekes módon gemmát nem a város utolsó békés napjai, hanem a háború borzalmai, a részvét és a sorsközösség érleli tiszteletbeli balkánivá. Olyannyira, hogy a lassan életveszélyessé váló helyzetbõl nem csupán önmagát, de egy diegóval közös gyermeket is szeretne kimenekíteni. ez a gyermek, Pietro, aki minden porcikájában az „Örök Város”, s egy egészen más civilizáció gyermekének érzi magát, tizenöt évvel késõbb – a regény másik idõsíkján – csak vonakodva, kelletlenkedve kíséri el anyját a háború áldozatává lett, s így természetesen ismeretlen apja távoli hazájába. A kamasz fiú – jól szituált, megértõ és kedves nevelõapja, giuliano jóvoltából – Olaszországban minden földi jót megkaphat, a nehezen vállalt boszniai kalandtúra mégsem tûnik el nyom nélkül védett polgárfiúéletébõl. Az nem derül ki a regénybõl, legfeljebb csak felsejlik, hogy a „kis római” valaha is megtudja-e, gojko felesége, az õt érthetetlenül heves szeretettel fogadó muzsikusnõ, Aska volt az a roda (gólya, béranya), aki a világra hozta, amikor gemma és diego kudarcot vallott a terméketlenség ellen vívott harcban és az örökbefogadási küzdelmekben. A regény legszebb jelenete is az anyaszívûség minden 768

érzelgõsség nélküli felmagasztosulása, amely egyben a jóléti, a jobb sorsú és a szegény, a sorsverte kelet-európai világ találkozásának pillanata. Igaz, az ismertetések zömében azt a momentumot szokták idézni, amikor diego és gemma szembesül az örökbefogadási eljárás embertelenségével, bürokráciájával, személytelen kegyetlenségével. A tévedés kockázatát is vállalva úgy vélem azonban, mégis egy másik epizód érzékelteti igazán az olasz fiatalasszony férje és Szarajevó iránti szerelmének-szeretetének erejét, s ad magyarázatot arra, miért akarta gemma mindenképpen egy, legalább a férfi testébõl származó újszülöttel – saját újjászületésének zálogával – elhagyni a végnapjait élõ várost. ez a jelenet egyben a legszebb rekviem, amelyet Szarajevóért egy mûvész valaha is elmondhat. Rekviem, de vádirat is egyben, a világ hatalmasságai ellen: „Aztán a szomszédos ágy mellett meglátom a kisfiú holttestét. Kék kisfiúnak tûnik. Igen, ugyanaz a kékes sápadtság hatja át, mint a templomi szenteket… Kék gyík ez a kisgyerek. egy kis szent… Mennem kéne, mert úgy érzem, hogy soha nem menekülök ettõl a látványtól, hogy ez a kisfiú belém költözik, és csak akkor szabadul ki, ha meghalok… Most már tudom, mit tennék a világ hatalmasaival, az öltönyös, nyakkendõs urakkal, akik a hamis béke asztala körül ülnek: odafektetném a kék kisfiút az asztalukra. Bezárnám õket a szobába, ki sem mozdulhatnának. Ott kéne maradniuk. nézniük kéne, amint a halál módszeresen végzi a munkáját, belülrõl falja fel a gyerek testét. Szendvicseket osztogatnék nekik, cigarettát, ásványvizet, aztán otthagynám õket, míg a test el nem enyészik, csontjaira nem bomlik. napokig. Mindaddig, amíg ez eltart. Pontosan ezt tenném. És most már tudom, hogy ez elõtt a halott kisgyerek elõtt lettem anyává. A medencecsontjaim megnyíltak, egy szülés zajlott le a halottasházban.” ebben a mármár latin-amerikai, már-már Isabel Allende Kísértetházának borzongató légkörét idézõ, az olvasót a biológiai részletektõl sem kímélõ morbiditásban sokkal több az életigenlés, a távlatosság, mint egy édeskés-kék masnis születési értesítõben, egy banális „gólyahírben”. Mert – régi, nem tõlem, nem is a latin „boom” szerzõitõl származó bölcsesség ez – igazán a halál árnyékában döbbenünk rá az élet értelmére. Mazzantini világsikere nem tartozik az olcsó írói diadalok közé: könyvének minden sorát megérlelte és megszenvedte. A kiváló magyar fordító, Todero Anna szövege tökéletesen érzékelteti a szerzõ szándékait: legfõképpen azt az igényességet és mesterségbeli tudást, amellyel a legkisebb érzelgõsségcsapdát is ki tudja kerülni, s élethelyzetek – váltakozva banálisak és magasztosak – egész sorát tudja katarzissá nemesíteni.

Párhuzamos életrajzok diane Keaton: Játszd újra, Diane. Kossuth Kiadó, 2012. Béresi csilla fordítása e sorok írója tartozik egy vallomással: általában nem túl lelkes híve a színész-, s különösen is a filmsztárönéletrajzoknak. ebben a nemszeretem mûfajban – hogy ellenpéldát is említsünk – a kevés kivételek egyike, david niven kópés kedvességû és természetességû, magyarul sajnos nem olvasható, 1971 és 1975 között tizennyolc kiadást megért The Moon’s a Balloon (A hold egy léggömb) címû könyve. 769

niven azonban, fájdalom, már a tegnapok filmsztárja, míg az 1946. január 5-én, Los Angelesben napvilágot látott diane Keaton mindmáig a mozirajongók kedvence. Amerikában 2011-ben megjelent, és 2012-ben a New York Times bestsellerlistájának élére galoppozó írása nagy valószínûséggel azért aratott olyan zajos sikert, azért ért meg rövid idõ alatt több kiadást, mert a niveni természetesség mellett egy filmsztárok esetében ugyancsak ritka erényt is fel tud mutatni: a szerénységet, mi több a háttérbe húzódni tudást. Könyve voltaképpen nem csupán saját, nagyon változatos, színes és kalandos életútjának összegzése, hanem szülei, de fõként és elsõsorban édesanyja, dorothy hall, a nagy tehetségû amatõr fotómûvész sorsának felidézése, akinek életében voltak „helyi érdekû sztár”-fordulók is, egy ízben Mrs. highland Park, egyszer pedig Mrs. california volt, egyedül a vágyott Mrs. America címig nem jutott el. Most, õt mélységesen szeretõ lánya jóvoltából, õ maga is világszerte ismertté vált, törekvéseivel, kudarcaival, szerelmével, áldozatos anyaságával, s az Alzheimer-kórral vívott, hosszú és hõsies küzdelmével. Keaton rendkívül finoman és elegánsan szövi bele saját életének történéseit anyja életének eseményeibe. hálája és lelkesedése soha nem túlcukrozott, nem hiányzik belõle a helyenkénti gyermeki keserûség, sõt olykori irigység, féltékenység érzékeltetése sem. Többek között azokban a sorokban, amelyek egyben pályaválasztásának gyökereihez is elvezethetnek bennünket: „Kilencéves voltam, ezért már ott ülhettem a közönség soraiban, a Figueroa Street-i moziban, amikor Mrs. highland Parkká koronázták anyámat. hirtelen ott magasodott elõttem highland Park új királynõje a tágas színpadon, a hatalmas vörös bársonyfüggöny elõtt. Mikor azután a függöny szétnyílt, s láthatóvá lett egy RcA Victor Shelby televíziós készülék, egy Philco mosó- és szárítógép, egy Samsonite bõröndszett (sok-sok amerikai regény státusszimbóluma! P. É.), az Ivers Áruház ruhatára, továbbá hat, »Párizsi esték« parfümmel megtöltött, kobaltkék üvegcse, azt se nagyon értettem meg, mi ez az egész. Miért áll anyám a reflektorok fényében, mint egy filmsztár? Mindez irtó izgalmas, ugyanakkor roppantul kellemetlen is volt. Valami bûzlött itt, az egésznek árulásszaga volt. Anyu cserbenhagyott, s a tetejében titkon azt kívántam, bárcsak ne õ állna a színpadon, hanem én… Mi lett volna nagyra törõ álmaimból, ha az övéi megvalósulnak? egy másik anya azonban elragadta tõle a dicsõséget, amit csöppet sem bántam. Így legalább nem kellett a nagyvilággal osztoznom anyám szeretetén.” Az anyai ambíciókat beteljesítõ, mintegy a tehetséges szülõ helyett is hírnevet szerzõ leánygyermek – igaz, nem a filmszínészi, hanem az írói pályán – nagyon ismerõs lehet nekünk, magyar olvasóknak. Szabó Magda tekintette saját, beteljesült életmûvét egyfajta jóvátételnek, édesanyja rejtve maradt, legfeljebb debrecen kisvilága számára ismerõs zongoramûvészi és írói tehetsége kompenzációjának. diane Keaton közismert, az Annie Hall-lal kezdõdõ, az elsõ Keresztapa filmben felszikrázó, s a Minden végzet nehézig ívelõ karrierjének részleteit, díjainak gazdag csokrát, teljes filmográfiáját nem érdemes felidéznünk, mint ahogyan szeretteinek-szerelmeinek hosszú sorát sem. Ahogyan könyvében nyíltan meg is írja: férfiakhoz olyan tartósan kötõdni, mint szülõanyjához, világéletében képtelen volt. hivatásának örvénye jobban vonzotta, mint a házassággal járó elkötelezettségek. Az alábbi néhány mondat nem feminista kiáltvány, hanem olyan, kendõzetlen õszinteség, amely ritka madár a hírességek háza táján: 770

„csak a nevek változtak: dave-rõl Woodyra, aztán Warrenre, végül Alra. (de ebbe a férfiúi vonulatba tartozik még Jack nicholson, s a mérgezett nyelvek szerint a fia-lehetne Keanu Reeves is!) elképzelhetõ lett volna velük tartós kapcsolat? Aligha. Tudat alatt nagyobb falatra ácsingóztam, tudják. A közönség szeretetére, mindenféle közönségére.” Férfiaktól tehát minden idõben könnyen el tudott köszönni ez a kedves, nagy kalapos-nyakkendõs, koboldszerû, örök Annie hall-ikon, aki anyává is csak meglehetõsen késõn lett, örökbe fogadott gyermekei, dexter és duke révén. Akikkel közös története szintén megrázó összefüggésben van anyja, dorothy leépülésével és halálával. A tõle való búcsú elviselhetetlen fájdalmára egyetlen gyógyír kínálkozott: egy, majd két, ha nem is vérébõl való, de anyaszívvel szeretett gyermek. Bármilyen érdekesek a dorothy-diane „párhuzamos életrajz” hivatást érintõ részletei, a legmaradandóbb visszhang az alábbi, rekviem-szövegkönyvnek is beillõ sorok nyomán kelhet, bennünk, olvasókban, bármilyen nyelven találkozzunk is a könyvvel: „Tizenöt éven keresztül egyfolytában búcsúzkodott: elbúcsúzott a helynevektõl; a híres tonhalas raguitól; a BMW-tõl, amit aputól hatvanegyedik születésnapjára kapott ajándékba. A végén már engem sem ismert fel, a tulajdon lányát. elköszönt a gyógyszeres fiókjában papírtányérokon penészedõ macskaeledeltõl, az ápolóitól; …el önnön üres, üveges tekintetétõl, amelyrõl szintúgy nem tudott. Valamikor ennek a vérfagyasztó búcsúzkodásnak a közepe táján, ötvenéves fejjel örökbe fogadtam egy kisbabát. Én, aki egy életen át kerülni igyekeztem minden meghittséget, most a lehetõ legmeghittebb viszonyba keveredtem. Mialatt anyám a mondatok megformálásával küszködött, én azt lestem, hogyan tanulja a lányom, dexter, néhány évvel késõbb pedig a fiam, duke, megformálni a szavakat, s csodáltam kinyíló elméjüket.” A Béresi csilla szép fordításában olvasható, idézet- és képanyaggal, többek között dorothy leveleivel és kollázsaival gazdagított könyv Magyarországon is sokak érdeklõdésére, szeretetére számíthat, még akkor is, ha szerzõjét nem fogjuk „imádni” a könyv elolvasása után, ahogyan ezt neal Thompson reklámízû szövege ígéri.

771

KÜLFÖLdI SZeRZõInK MIchAeL dOnhAuSeR osztrák költõ 1956-ban született Vaduzban. germanisztikát és romanisztikát tanult a bécsi egyetemen. diplomamunkájában a Romlás virágainak német fordításait elemezte. Versei, elbeszélései és egy regénye jelent meg, valamint fordította Arthur Rimbaud és Francis Ponge egyes munkáit. Költészetéért legutóbb georg Trakldíjat nyert. Bécsben él, nemrégiben hazánkban is fellépett. MIchAeL ende (1929–1995) német író, hírnevét gyerekkönyveinek, elsõsorban az 1973-as, maga illusztrálta Momónak és az 1979-es Végtelen történetnek köszönheti. A kezdeti visszautasítások sora után mûvei széles körben ismertté váltak, ám a német kritikusok ítélete szerint könnyûnek találtattak. 1970-tõl 1985-ig elsõ feleségével Olaszországban élt. ALAIn FInKIeLKRAuT francia filozófus, író 1949-ben született, az École Polytechnique oktatója. Ismert médiaszemélyiség, kulturális, oktatási kérdésekben gyakran hallatja hangját, két évtizede vezet rádiómûsort a France culture adón. emmanuel Lévinas életmûvének értõ elemzõje (La sagesse et l’amour, 1984). elsõ nagy port felvert mûve, a Pascal Brucknerrel közösen írt Le nouveau désordre amoureux lapjain (1977) a ’68-as nemzedéknek a szabad szerelemrõl vallott eszméivel számol le. Az internetfelhasználók körében nagy felzúdulást váltott ki 2001-ben Paul Sorianóval közösen megjelentetett vitakötete, az Internet, l’inquiétante extase (Mille et une nuits), ebbõl közlünk egy fejezetet. 1984-ben a chales Veillonról elnevezett európai eszszédíjjal jutalmazzák, 1994-tõl a francia Becsületrend lovagja. JeVgenYIJ JeVTuSenKO (eredetileg gangnusz) orosz költõ 1933. július 18-án született az irkutszki körzetben fekvõ Zima geológiai állomáson, ahol szülei dolgoztak. Balti származású apja nevét költõként változtatja anyjáéra. 1951–54 között a moszkvai gorkij Irodalmi Fõiskolán tanul. elsõ kötete 1952-ben jelenik meg, majd 1956-ban a Zima állomás címû poémájával alapozza meg költõi hírnevét. A peresztrojka idején politikai szerepléssel is próbálkozik, a harkovi kerület képviselõjeként gorbacsov politikáját támogatja. négy házasságából öt fiúgyermeke van. Moszkvában él. KRZYSZTOF LISOWSKI (1954) lengyel költő, kritikus és esszéista, a krakkói Wydawnictwo Literackie szerkesztője. A Jagelló egyetemen, lengyel szakon végzett, ma is ott tanít szépírást. A hetvenes évek közepe óta jelennek meg kötetei. Az elmúlt két

évtizedben egyre inkább elmélyült görögország és az egész mediterrán térség kultúrájában, Greckie lustro (görög tükör, 2011) című könyvében nagy tudású, szenvedélyes utazóként írja le kedvenc tájait. JuRIJ nAgIBIn orosz író 1920-ban született Moszkvában, és ugyanott halt meg 1994-ben. Számos filmforgatókönyv szerzõje, írt terjedelmesebb kisregényeket is, de igazi mûfaja a rövidpróza. Önéletrajzi ihletésû gyereknovellái vaskos kötetet alkotnak, amely az állandó szereplõgárda, az azonos helyszínek, a rendszeresen visszatérõ motívumok és cselekményszálak által inkább laza szerkezetû regénynek tekinthetõ. A gyerekek világába ágyazott, de a felnõtt perspektívájából írt novellák mesteri módon ábrázolják az emberi jellem archetípusainak természetét. A ciklus legjobb darabjai, mint például A téli tölgy vagy A visszhang titka a klasszikus novellakincs részévé váltak. SIR VIcTOR SAWdOn PRITcheTT (1900– 1997), angol író, kritikus. elbeszéléseibõl magyarul A hasraesés mûvészete (1986) ad válogatást. hányatott gyermekkor után (apjának hitelezõi elõl folyton új helyre költöztek) kereskedõsegédként dolgozott, mígnem 1923-tól elindult irodalmi pályája: tudósításokat, kritikákat, útikönyveket írt. elsõ elbeszéléskötete 1932-ben jelent meg, ezt számos további, és öt regény követte – ám elbeszélõként vált igazán ismertté és elismertté. Irodalmi életrajzot publikált Balzacról, csehovról és – ami esetünkben fontosabb – Turgenyevrõl. Tanított több amerikai egyetemen. 1975-ben lovagi címmel tüntették ki. VALenTYIn RASZPuTYIn orosz író 1937-ben született a Bajkál-tó közelében fekvõ kelet-szibériai faluban, Atalankában. Felsõfokú tanulmányait Irkutszkban végezte, és késõbb ezen a vidéken is telepedett le. Fellépése az 1970-es években igazi újdonság volt az akkori szovjet irodalomban. A sablonos témákkal szemben nagy mûvészi erõvel mutatta be az óvatosan kerülgetett erkölcsi, szociális, történelmi konfliktusokat. A Végnapok fõszereplõje egy haldokló, magányos öregasszony, az Isten veled, Matyora egy vízi erõmû építése miatt pusztulásra ítélt faluról szól, legjobb regénye, az Élj, és emlékezz! pedig a nagy honvédõ háború heroikus ábrázolásával szakít: a sebesült frontkatona, Andrej guszkov gyógyulása után a kórházból hazaszökve faluja közelében bujkál. A mû igazi fõhõse azonban nem õ, hanem a felesége, aki bújtatja, és aki áldozata lesz a tragikus helyzetnek. Regényei mellett több novelláskötete is megjelent.

772

KedVeS OLVASÓInK! TISZTeLT eLõFIZeTõInK!

nagyon szépen kérjük, fizessenek elõ a nagyvilágra, minél hamarabb újítsák meg elõfizetésüket. Önök nélkül nem tudna létezni a lap. Támogatásukat szívbõl köszönjük.

egy példány ára 690 Ft. elõfizetés egy évre 8280 Ft.

A nagyvilág Baráti Társaság tagdíja egy évre 7500 Ft, nyugdíjasoknak és diákoknak 7000 Ft.

Kérjük, támogassák a nagyvilágot! Minden támogatást hálásan elfogadunk és köszönünk.

Új Világ Alapítvány OTP Bank 11740023-20055318

773

Fõszerkesztõ: Fázsy Anikó Munkatársak: Imreh András, Ircsik Vilmos, Körtvélyessy Klára, Lackfi János, Lukács Laura, Pálfalvi Lajos Olvasószerkesztõ: hernád Imre cím: h-2517 Kesztölc, Malom utca 76. Telefon: 06 33 484 293 e-mail: [email protected] Számlaszámunk: Új Világ Alapítvány 11740023-20055318 A nagyvilág olvasható a www.nagyvilag-folyoirat.hu internetcímen Kiadja az Új Világ Alapítvány Felelõs kiadó: Fázsy Anikó Tördelte: Puskás Ferenc nyomta a Borsodi nyomda Kft. ISSn 0547-1613 Terjeszti a hIRKeR Rt., az nh Rt. és az alternatív terjesztõk. elõfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. hírlap Üzletág. elõfizethetõ a postai kézbesítõknél, az ország bármely postáján, Budapesten a hírlap Ügyfélszolgálati Irodákban és a Központi hírlap centrumnál (Bp., VIII. ker. Orczy tér 1. tel.: 06 1 477 6300; postacím: Bp., 1900). További információ: 06 80 444 444; [email protected] elõfizetési díj egy évre 8280 Ft, fél évre 4140 Ft. Külföldön terjeszti a Batthyány Kultur-Press Kft. h-1014 Budapest, Szentháromság tér 6. Minden jog fenntartva. Bármilyen másolás, sokszorosítás, illetve adatfeldolgozó rendszerben való tárolás a kiadó elõzetes írásbeli hozzájárulásához van kötve. Mindazoknak, akik adójuk 1%-ával támogatták lapunkat, ezúton mondunk köszönetet. Adószámunk: Új Világ Alapítvány 18186062-1-42

774