TÁRSADALOMTUDOMÁNYI KUTATÓINTÉZETEK

TÁRSADALOMTUDOMÁNYI KUTATÓINTÉZETEK

Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézet

1014 Budapest, Országház u. 30., 1250 Bp. Pf.: 5 Telefon: 375-9011, 224-6700 Telefon/Fax: 224-6793 e-mail: [email protected], honlap: http://www.mtaki.hu

Etnopolitikai változások Magyarországon és a szomszédos államokban 1990–2005 A közép-kelet-európai régió államainak etnopolitikai identitása a mai napig vegyes képet mutat. Egyes országokban a politikai elit és a közbeszéd egyaránt a klasszikus, nemzeti kizárólagosságot hangsúlyozva értelmezi a modern kor nemzetállamát. Pedig ez a 19. századi eredetű fogalom egyre kevésbé használható eredeti értelmében. A mai európai államok politikailag, gazdaságilag és kulturálisan sokkal nyitottabbak, sokszínűbbek annál, hogy kizárólag a többségi etnikai közösség nemzeti identitását jelenítsék meg. Ennek ellenére a nemzet helyett, az állampolgári, közpolgári közösség szuverenitásának fogalmára építő, az adott ország területén élő valamennyi etnikai, nemzeti csoport számára közösségi jogokat biztosító nemzetállam koncepciója nem vált általánossá a régióban. Egyes országok nyitott, a hagyományos kisebbségekkel szemben befogadó, toleráns magatartást tanúsítanak, és a kisebbségekkel az állam partneri viszonyt alakított ki: ilyen pl. Ausztria, Magyarország vagy Lengyelország. Más államokban a kiválasztott kisebbségi közösségek autonóm közjogi státusza is megvalósult: Szlovéniában, Horvátországban a magyarok és az olaszok, Macedóniában az albánok vagy Moldáviában a gagauzok. Ugyanakkor a többség kizárólagos nemzetállami gondolkodásmódja is jelen van: pl. Görögországban, Szlovákiában, vagy most éppen csökkenő mértékben SzerbiaMontenegróban vagy Romániában. A nemzetállamoknak nemzeti államként való fenntartása, fejlesztése, a többségi nemzetre építő centralizált államformával szemben az elmúlt másfél évtizedben is csak igen lassú a térnyerése a decentralizált, szubszidiáris politikát előnyben részesítő regionalizációs, autonómia- vagy föderációs modelleknek, ami nélkül nehezen lehet a mainál hatékonyabbá tenni a kisebbségi közösségek, kultúrák védelmét, s tartósítani a régió integrációs folyamataihoz olyannyira szüksége etnikai békét. Ez a klasszikus nemzetállami felfogás az anyaországok és a határokon túl élő kisebbségek kapcsolatára is kiterjed. A nemzeti kisebbségek számára a honos állam és az anyaország közötti lojalitás-választás vagy kettős kötődés dilemmái egyre inkább háttérbe szorulnak a nemzetközi migráció, az európai integrációban az államok közötti szoros intézményesített együttműködés mellett. A nemzetközi szabályozásban ugyancsak óvakodnak attól, hogy az esetenként egyre inkább transznacionális jellegű kisebbségek és az államok között, amelynek állampolgárai, kizárólagos kapcsolatokat ismerjenek el. A nemzeti és nemzetközi jogalkotásban napjainkra már komoly kihívást jelentenek a kisebbségek meghatározásának bizonytalanságai. A tömeges nyugat-európai bevándorlás következtében az etnikai, kulturális sokféleség forrását az Unió nyugati tagállamaiban elsősorban már nem a hagyományos, őshonos kisebbségek jelentik. A nemzetközi közösség az 1990-es években elfogadott nemzetközi jogi kisebbségvédelmi standardok értelmezésében, alkalmazásában sem érte el célját. Ezért valószínű, hogy az általános kisebbségvédelmi szabályozások helyett a kisebbségi jogok ügye, kiegészítő, egyes normák (pl. decentralizáció, diszkrimináció tilalma) vagy politikai (pl. konfliktus-kezelési) mechanizmusok kiterjesztésénél jelenhet meg. Arra ugyanis kevés esély van, hogy a nemzetközi kezdeményezéseket az EU-n belül transznacionális kisebbségvédelmi kezdeményezések váltsák fel, a nemzetközi intézményi keretek egyre inkább csak politikai fórumot szolgáltathatnak ahhoz, hogy konkrét kisebbségi problémákra hívják fel a figyelmet. Ugyanakkor ez azt is jelenti, hogy egyes területeken ezek a politikai problémák nemzetközi kezdeményezéseket, vagy szabályozási igényt válthatnak ki (pl. a romák helyzete Európában). Kisebbség identitás, kisebbségi önkormányzatok Magyarországon Magyarország etnikai összetételében és térszerkezetében a népszámlálási, valamint a kutatási adatok tanúsága szerint egyaránt három mélyreható változás figyelhető meg. Egyrészt

279

ötven év szünet után ismét növekedni kezdett a nem magyar nemzetiségű népesség száma és aránya, elsősorban a cigány és a német, illetve 2001-ben a hozzájuk csatlakozó szlovák, horvát, szerb és szlovén nemzetiségűknek köszönhetően. Ugyanakkor a népszámlálási adatok azt mutatják, hogy az elmúlt húsz évben a románok és a szlovének kivételével a többi 11 kisebbségi közösségben a nemzetiségi önmeghatározás vált elsődlegessé az anyanyelv szerinti önidentifikációval szemben. Magyarország mai területének népessége anyanyelv szerint 1980-2001 év 1980 1990 2001

összes magyar 10709463 10579898 10374823 10222529 10198315 9546374

szlovák román horvát szerb szlovén német cigány egyéb 16054 10141 20484 3426 3142 31231 27915 17172 12745 8730 17577 2953 2953 37511 48072 22079 11817 8482 14326 3388 3180 33774 48438 16358

Magyarország mai területének népessége nemzetiség szerint 1980-2001 év összes magyar szlovák román horvát szerb szlovén német 1980 10709463 10638974 9101 8874 13895 2805 1731 11310 1990 10374823 10142072 10459 10740 13570 2905 1930 30824 2001 10198315 9416045 17693 7995 15597 3816 3025 62105

cigány egyéb 6404 16369 142683 19640 189984 482055

Az anyanyelvi és a nemzetiségi adatok közötti különbségek 1980-2001 év 1980 1990 2001

kisebbségi identitáskategóriák különbsége az előző %-a anyanyelv nemzetiség fő % anyanyelv nemzetiség 129 565 70 489 59 076 183,81 100 100 152 294 232 751 - 80 457 65,43 117,54 330,19 139 763 318 391 - 178 628 43,90 91,77 136,79

A táblázatok adatai arról tanúskodnak, hogy az erőteljes asszimiláció évtizedei után a magyarországi cigányok és a németek esetében elkezdődött a nemzetiségi identitás revitalizációja, a többi kisebbség esetében pedig lelassult a nyelvvesztés és az indentitásváltás folyamata. Ugyanakkor felerősödött a magyarországi cigányság települési és kistérségi szinten megfigyelhető szegregálódása, ami az asszimilációs folyamatok lassítása, a nemzetiségi revitalizációs programok folytatása mellett a magyarországi kisebbségi – és természetesen az oktatási, regionális, területfejlesztési és foglalkoztatási politika – kiemelten fontos feladatának számít. A cigányságot súlyosan érintő települési és kistérségi szegregáció a tizenhárom magyarországi kisebbségi közösség közül a horvát és a román közösséget is érinti, amennyiben az országos átlaghoz képest a kevésbé fejlett 3-4. kategóriába tartozó településeken arányszámuk kétszer-háromszor nagyobb.

280

A kisebbségi kötődésűek a lakott település fejlettsége szerint 2001 össznépesség cigány horvát román

Budapest 17,43 6,81 5,93 17,84

1 53,91 39,83 43,01 40,52

2 14,51 18,85 17,03 8,76

3 9,36 18,75 21,68 20,24

4 4,79 15,75 12,36 12,64

összesen 100,00 100,00 100,00 100,00

A harmadik nagyon fontos változást a magyarországi kisebbségi önkormányzati rendszer kialakulása és folyamatos fejlődése jelenti. Míg 1994-ben csupán 642 településen tartottak kisebbségi önkormányzati választást, a 2002. évi választások nyomán 1811 településen 1853 kisebbségi önkormányzat alakult. Ugyanakkor komoly aránytalanságok, súlyos visszaélések is jelezték a rendszer működését, amelyet a 2005. évi törvénymódosítás, a kisebbségi választójogi névjegyzék intézményének bevezetése remélhetően kezelni tud majd. Kisebbségi önkormányzatok Magyarországon 2002 nemzetiségi a települések települések nemzetiségi kisebbség kötődésűek száma kötődésű népessége összlétszáma bolgár 2316 30 1426 cigány 205720 1004 175244 görög 6619 30 4216 horvát 25730 100 19910 lengyel 5144 50 2637 német 120344 318 93222 örmény 1165 30 690 román 14781 43 8436 ruszin 2079 31 839 szerb 7350 43 4851 szlovák 39266 108 27377 szlovén 4832 12 2142 ukrán 7393 12 1108 összes

442739

1811

342098

nemzetiségi kötődésű személyek átlagszáma önkormányzatonként 46 175 136 184 52 273 22 192 26 110 238 165 85 185

Adatok a magyarországi bevándorlásról Magyarországra az 1980-as éve végétől érkeznek nagyobb számban olyan külföldiek, akik huzamosabb ideig vagy akár véglegesen az országban kívánnak maradni. A rendszerváltozást követő években megfordult az ország vándorlási mérlege, többen költöztek Magyarországra, mint ahányan kivándoroltak. Ekkor alakult ki az a politikai és gazdasági, valamint – az előbbiek folyományaként – jogszabályi környezet, ami az Európai Unió más tagállamaihoz hasonló bevándorlási és tartózkodási körülményeket eredményezett. A Magyarországon tartózkodó külföldiek arányát a különféle számítások alapján általában 1-1,4 százalék közöttire tehetjük. Ez az Európai Unió más tagállamaival összehasonlítva alacsonynak mondható, a közép-európai régió újonnan csatlakozott tagállamaihoz hasonló. Az 1990-es évek elején a mediterrán térség tagállamai és Finnország mutattak hasonló arányokat, azonban az elmúlt évtized dinamikus növekedésének hatására a bevándorlók aránya azóta megduplázódott ezekben az államokban. Magyarországon a

281

bevándorlási és letelepedési kérelmek számának alakulásában enyhe növekedés tapasztalható az elmúlt évtized során, azonban a növekedés üteme messze elmarad az említett országokétól.

14000 12592 11700

12000

10855

10458 10000

9360 7878

8000

6000

5708

6217

6683

4653 4000

2000

0 1995.

1996.

1997.

1998.

1999.

2000.

2001.

2002.

2003.

2004.

Bevándorlási és letelepedési kérelmek száma 1995-2004 között

Az európai országok bevándorlási folyamatainak egyik legfontosabb hozadéka, hogy mérséklik, egyes államok esetében meg is állítják a lakosság természetes elöregedését és fogyását. Magyarország esetében a népességfogyást teljes egészében ellensúlyozni ugyan nem tudja a bevándorlás, azonban annak hatását jelentősen mérsékli. A magyarországi bevándoroltak jellegzetessége, hogy döntő többségük a szomszédos országokban élő magyar nemzetiségűek közül kerül ki. Ennek következtében a nyugateurópai bevándoroltakra jellemző etnikai és kulturális sokszínűség, valamint az ebből fakadó integrációs problémák és esetleges konfliktusok csak nagyon korlátozottan jellemzik a magyarországi bevándoroltakat.

282

15745; 14% román 3865; 3%

jugoszláv*

1455; 1%

ukrán

7818; 7%

orosz kínai egyéb 67579; 61%

15528; 14%

Bevándoroltak és letelepedettek származási ország szerint (2004. december)

A Magyarországon élő külföldi népesség demográfiai összetételét vizsgálva megfigyelhető, hogy a gazdaságilag aktív korúak felülreprezentáltak (ez egyébként bármely európai állam bevándorolt populációjára elmondható), az aktív korú népesség körülbelül 2 százaléka migráns. Ebből akár azt a következtetést is levonhatnánk, hogy a munkaerőkínálatban a migránsok lakosságon belüli számarányuknál jobb helyet foglalnak el, ugyanakkor az OECD foglalkoztatottsági statisztikáit vizsgálva azt tapasztaljuk, hogy a magyarországi munkaerő 1 százalékát teszik ki csupán a külföldiek. Ez persze leginkább az adatforrások megbízhatatlanságára utal, hiszen az OECD foglalkoztatási adatsorai a munkavállalási engedélyek száma alapján következtet a külföldi munkaerő nagyságára, a Magyarországon élő külföldiek egy jelentős csoportjának (bevándoroltak, letelepedettek) ugyanakkor nincs szüksége engedélyre a legális munkavállaláshoz. A hazánkban élő külföldiek jelentős része nem bevándorolt vagy letelepedett státuszú, csupán tartózkodási engedélye van. 2004-ben a Belügyminisztérium Bevándorlási és Állampolgársági Hivatala 44 532 tartózkodási engedély kiadása vagy meghosszabbítása iránti kérelmet bírált el. A kérelmezők etnikai-nemzeti összetétele nagyon hasonlít a bevándoroltakéra, ugyanakkor körükben valamivel magasabb a Nyugat-Európából érkezők aránya. Az elmúlt tíz évben a tartózkodási engedély iránti kérelmek és az így Magyarországon tartózkodók létszáma fokozatosan növekedett. A tartózkodási engedélyek kiállításának leggyakoribb jogcíme a magyarországi munkavállalás, a kérelmek 56 százaléka erre irányult. Jellemző még a családegyesítési és tanulmányi célú tartózkodás, e három kategória együttesen a kérelmek több mint 80 százalékát teszi ki. A nemzetközi migráció az európai államok életében egyre nagyobb szerepet játszik, és nem valószínű, hogy Magyarországot el fogja kerülni ez a folyamat. Noha a jelenlegi mérőszámok alapján a hazai társadalmi folyamatokban a bevándorlás nem szerepel a központi kérdések között, egy-egy területen – lásd a státusztörvényről valamint a kettős állampolgárságról folytatott vitát – már most is nagy stratégiai jelentőséggel bír a folyamatok alapos és értő ismerete. A államhatárok uniós külső és belső határokká alakulása, az uniós tagállamok polgárainak szabad mozgását biztosító irányelvek hatályba lépése, a harmadik országok polgáraira vonatkozó beutazási és tartózkodási feltételek szigorodása, mind-mind ma még csak részben látható hatásokkal lesznek a bevándorlás alakulására a következő években.

283

50000 44532

45000 39564

40000

37151 34234

35000 30000 25000

30000

30441

1999.

2000.

24586

23453 20527

20000 15486 15000 10000 5000 0 1995.

1996.

1997.

1998.

2001.

2002.

2003.

2004.

A tartózkodási engedély iránti kérelmek száma 1995 – 2004 között

Kisebbségi magyar közösségek demográfiai fejlődése és intézményei A kisebbségi magyar közösségek 1990–2000 közötti demográfiai mutatói Kárpátalja kivételével mindenütt gyorsuló fogyást mutatnak. Ennek a kedvezőtlen természetes szaporulat mellett főként az erdélyi, vajdasági kivándorlás, valamint a valamennyi régióban megfigyelhető asszimilációs folyamat jelentik a legfőbb okait. A hét kisebbségi magyar közösség együttesen közel háromszázezres fogyása jelentős etnikai térszerkezeti változásokban is megmutatkozik. A demográfiai fejlődés hosszú távú trendjeit elsősorban az egyes társadalmak tradíciói, szociális helyzete, az államok népesedési politikája, az anyagiak mellett az éppen divatos demográfiai magatartásminták befolyásolják; csak áttételesen függnek össze a politikai folyamatokkal, Ezzel együtt nem elhanyagolható körülmény, hogy a kisebbségi magyar politikai pártok fontos tényezőivé váltak a szomszéd országok politikai életének. Közülük három – a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja, és a Vajdasági Magyar Szövetség – kormányzati szerepvállalásával egy-két választási ciklus erejéig döntéshozó helyzetbe kerülhetett.

284

A kisebbségi magyar közösségek nemzetiségi adatai 1990-2002

lélekszám ország, régió 1990 Burgenland 7 Szlovákia 567 Kárpátalja 156 Erdély 1604 Vajdaság 339 Horvátország 22 Muravidék 8 Magyarország 10223 Kárpátmedence 12926

kisebbségi kisebbségi magyarok magyarok változás lélekszám magyarság magyarság aránya aránya mértéke 2002 részaránya részaránya 1990 2002 (20021990 2002 1990) 2,50 10,80 12,40 20,80 16,90 0,50 9,10 98,50

6,9 521 152 1417 290 17 5 9416 11824,9

2,40 9,70 12,10 19,60 14,30 0,40 4,50 92,30

-0,1 -46,0 -4,0 -187,0 -49,0 -5,0 -3,0 -807,0

0,26 20,98 5,77 59,34 12,54 0,81 0,30

0,29 21,63 6,31 58,82 12,04 0,71 0,21

-1101,1

100,00

100,00

A kisebbségi magyar politikai pártok megbízható, stabil etnikai szavazóbázissal rendelkeznek, ugyanakkor arra törekednek, hogy a magyarlakta kistérségeknek, régióknak, az ott élő egész népességnek az érdekeit képviseljék. Ez a szándék politikai programjaikban is megjelenik, ami a pártok etnoregionális jellegét erősíti fel. Oktatási és kulturális intézményi ellátottság A 2001-es népszámlálás szerint 2,4 milliót számláló határon túli magyarság minden szomszédos országban rendelkezik anyanyelvű, illetve két tannyelvű oktatási rendszerrel. Az elmúlt tizenöt évben a határon túli magyar közösségek és Magyarország fejlesztési célkitűzései az anyanyelven folytatott felsőoktatási rendszer kiépítését kezelte prioritásként, változatlanul hagyva a stagnáló anyanyelvi szakképzések rendszerét. A magyar oktatási intézmények területi eloszlása leképezi a határon túli magyar lakosság számarány szerinti megoszlását a térségben. Ha megnézzük, hogy hány magyar lakos jut egy intézményre, akkor azt látjuk, hogy legkedvezőbb helyzetben a muravidéki magyar közösség van, ahol egy oktatási intézménynek átlagban mindössze 386 lakost kell „kiszolgálnia”, de a többi határon túli magyar régióhoz képest kedvező Szlovákia helyzete is. (Más kérdés, hogy a hat iskolából álló szlovéniai magyar–szlovén kétnyelvű oktatási rendszerben folyamatos a magyar nyelvnek mint első nyelvnek a választása.) A romániai magyar tannyelvű oktatási intézmények mutatói e tekintetben az átlagot jelentik. Magyar oktatási intézményben leginkább hiányt szenvedő térség SzerbiaMontenegró, ahol egy intézményre 1097 magyar anyanyelvű állampolgár jut. A többi határon túli régióhoz képest kedvezőtlen helyzetben vannak a horvátországi és kárpátaljai magyarlakta települések is. Ezekben a régiókban a kevesebb magyar oktatási intézmény egyrészt az ottani gazdasági-politikai helyzetre, másrészt az oktatási döntéshozatal centralizált működésére vezethető vissza. Szerbia-Montenegróban az önálló magyar nyelvű felsőoktatási intézmény hiánya is arra ösztönözheti a szülőket, hogy már az oktatás alsóbb szintjein szerb iskolába adják gyerekeiket. Az oktatási ellátottságot vizsgálva megállapítható, hogy iskolázottsági mutatói tekintetében a határon túli magyarság elmarad a többségi nemzet iskolázottsági mutatóihoz képest. A 2001/2002-es tanév adatai szerint, például a szlovák fiatalok 12%-a járt egyetemre,

285

míg a hasonló korosztályba tartozó magyaroknak csak 4,8%-a folytatott felsőfokú tanulmányokat. Ami az egy magyar kulturális intézményre jutó magyar lakosok számát illeti, az oktatási intézményi ellátottsághoz hasonlóan Szlovénia van a legkedvezőbb helyzetben, 250 lakos jut egy kulturális intézményre, de az átlagosnál kedvezőbb a megoszlás Horvátország és Románia esetében is. Szlovákia az átlagot képviseli. Szerbia-Montenegróban az oktatáshoz hasonlóan egy kulturális intézménynek mintegy 1003 magyar lakost kell kiszolgálnia, ennél csak Ukrajnában kedvezőtlenebb a helyzet, ahol egy kulturális intézményre 1279 magyar lakos jut. Összességében elmondható, hogy azokban a magyarok által lakott határon túli térségekben kedvezőbb az oktatási és kulturális intézményi ellátottság, amelyek olyan országokhoz tartoznak, ahol a közigazgatás decentralizált formában működik, és ahol a magyar közösség bizonyos mértékű önrendelkezési hatáskörrel bír az oktatás és kultúra területein. Az Európai Unió bővítése nyomán gyors ütemben integrálódó kelet-közép-európai régióban az oktatási és a munkaerő-piacon, a migrációs folyamatokban, az elzárt, elmaradott határrégiókban a határnyitást követően rövid egy év lefogása alatt jelentős elmozdulások történtek. A jórészt éppen a határ régiókhoz kötődő kisebbségek számára ez egyszerre jelent komoly kihívást és lehetőséget saját közösségeik megerősítésére, ugyanakkor fokozza az elvándorlás, a cigány közösségek esetében pedig szegregálódás veszélyét. A kelet-közép-európai etnopolitikai változásokban a kisebbségi önkormányzatiság fejlesztése jelentheti a pozitív alternatívát, amely az államok új típusú szomszédságpolitikájára támaszkodva aktív résztvevőivé teheti a kisebbségeket saját régiójuk fejlesztésében.

286

Irodalomtudományi Intézet

1118 Budapest, Ménesi út 11-13. Telefon: 279-2760, 279-2761; Titkárság: 279-2776; Fax.: 385-3876 e-mail: [email protected], honlap: http://www.iti.mta.hu

Az Intézet csaknem 50 éves fennállása során a magyar irodalomtörténeti és -elméleti kutatások legfontosabb központjává vált. A hazai és külföldi egyetemekkel, az akadémiai intézetekkel és a közgyűjteményekkel folytatott együttműködése olyan központi szerepet juttatott neki, amely más kutatóhelyhez nemigen hasonlítható. Működésének alapvető területei: a textológiai, kritikatörténeti és irodalomelméleti kutatások, valamint a legfontosabb szakmai folyóiratok és kézikönyvek szerkesztése. A szövegtani kutatások a nemzeti klasszikus (nemcsak magyar nyelvű) szépírói életművek, valamint irodalomtörténeti érdekű egyéb források – színikritikák, naplók, levelezés, bibliográfiák stb. – szakszerű, kritikai igényű kiadását jelentik. Fontos hálózati szövegkiadási program indult meg az Intézetben, a TEI nemzetközi szabványa szerint. Az Intézet megőrizte a XX. század elejétől folyamatosan készülő Régi Magyar Költők Tára XVI. és XVII. századi sorozatát, melyet 1996 óta egy XVIII. századi sorozat egészít ki. További fontos vállalkozások a régebbi irodalomból: a kiváló magyar barokk költő, Gyöngyösi István életművének feltárása és kiadása; a magyarországi neolatin irodalom forrásai (többek közt Janus Pannonius és Dudith András életművének kritikai kiadása); a dráma- és színháztörténet kiemelkedő alkotásai (Régi Magyar Drámai Emlékek, latin nyelvű alsorozattal kiegészülve; A magyar színikritika kezdetei); a XVI–XVII. századi könyvek fakszimile kiadásait közreadó Bibliotheca Hungarica Antiqua sorozat, valamint Mikes Kelemen és II. Rákóczi Ferenc műveinek nemrég lezárult kiadása. A XIX–XX. század magyar irodalmából olyan alapművek kerültek ki az Intézet tudományos műhelyeiből, mint Vörösmarty Mihály, Kölcsey Ferenc, Petőfi Sándor, Arany János, Jókai Mór műveinek kritikai kiadása. Sorukból kiemelkednek az utóbbi évek Kölcseykötetei (a Versek és Országgyűlési napló után a legutóbbi kötet a Levelezés I.), valamint Madách Imre: Az ember tragédiája c. drámai költeményének szinoptikus kritikai kiadása (utóbbi érdekessége, hogy vegyi-elektronikai kéziratvizsgálat során sikerült egyértelműen eldönteni, hogy a Tragédia ma ismert szövegéből mi származik a szerzőtől, s melyek Arany János utólagos javításai). Az Intézet munkatársai részt vesznek Kosztolányi Dezső, József Attila, Babits Mihály, Pilinszky János és kisebb szerzők kritikai és népszerű szövegkiadásaiban. A kritikatörténeti kutatócsoport több korszak szakértőit fogja össze. A XVI–XVIII. századi retorikai-poétikai, valamint az irodalomtörténet-írás kezdeteivel foglalkozó kutatások mellett az utóbbi évek kiemelkedő teljesítményei: Egy nemzeti tudomány születése: Toldy Ferenc és a magyar irodalom története című 1000 oldalas monográfia; szintén jelentős vállalkozás A nemzeti irodalomtörténet-írás módszertani hagyományai és mai lehetőségei című program, melyben közel húsz munkatárs vett részt, számos megjelent tanulmánnyal (sorukból kiemelkedik egy konferenciakötet Az irodalomtörténet esélye címmel). Az Intézetben szerkesztik az Opus – Irodalomelméleti Tanulmányok kötetsorozatot. Az Intézet munkatársai szerkesztik a magyar irodalomtudomány több alapvető szakfolyóiratát. Az Irodalomtörténeti Közlemények, a Helikon Irodalomtudományi Szemle, a Magyar Könyvszemle, a Neohelicon és a neolatin kutatások új, nemzetközi orgánumaként létrejött, idegen nyelvű Camoenae Hungaricae mellett a 2004. év egyik fontos szakmai eseménye volt a Literatura angol nyelvű különszámának megjelenése, amely a modern magyar irodalomról szóló tanulmányokat adott közre, s a Hollandiai Magyar Kulturális Évad tiszteletére jelent meg. Néhány nélkülözhetetlen kézikönyv szintén az Intézet kutatóinak munkáját dicséri: a 10 kötetre tervezett Magyar Művelődéstörténeti Lexikon eddig megjelent első négy kötete, A magyar irodalomtudomány bibliográfiája, a Litván–magyar nagyszótár, a Lymbus. Magyarságtudományi forrásközlemények (évenkénti megjelenéssel). Az Intézet jelentős részt vállal a tudományos közéletben. A kutatók 90%-a egyetemeken és főiskolákon oktat, többen tanszékvezetőként dolgoznak, doktori programokat, illetve nagy volumenű szakmai pályázatok és testületek kuratóriumait vezetik.

289

Az Intézet kutatásait az utóbbi években a – sajnos egyre nehezebb körülmények közt működő – pályázati pénzforrások (OTKA, OM, NKFP) segítették. A tudományos kapcsolatokon túl nem elhanyagolható a szélesebb közönséghez szóló szakszerű, informatív, népszerűsítő kiadványok, szövegkiadások és projektek szakmai előkészítése. Az Intézet munkatársai oroszlánrészt vállaltak az állami támogatást elnyert Balassi- és József Attila-emlékév lebonyolításában, a pályaművek elbírálásában, vendégelőadások, kiállítások és koncertek megszervezésében, valamint az emlékhelyek megőrzésében. Ezeken felül a kutatók komoly részt vállaltak a Gyöngyösi-, Faludi-, Bajza-, Csokonai-, Nagy László-, Móricz- és Toldy Ferenc-évforduló méltó megünneplésében. E téren fontos együttműködés alakult ki többek között a Petőfi Irodalmi Múzeummal, az ELTE Egyetemi Könyvtárral, az Országos Széchényi Könyvtárral, a Magyar Rádióval, továbbá az egyetemi tanszékekkel és művészeti csoportokkal. Az ismeretterjesztő előadások sorából kiemelkedik a Hungaria litterata című televíziós sorozat (Duna TV, videokazettán is), a nagyszámú vendégelőadás a hazai és határainkon túli magyarok körében. A munkatársak évtizedek óta részt vesznek a magyar irodalmi életben kritikusként és publicistaként is, illetve ismeretterjesztő újságíróként. Többen részt vállaltak olyan patinás szépirodalmi könyvsorozatok szerkesztésében is, mint a Magyar Remekírók, A magyar költészet kincsestára, Magyarok Emlékezete (Kalligram), Téka (Kriterion). Az Intézet elsőrangú humán szakkönyvtára (Eötvös Könyvtár) és on-line kapcsolattal is elérhető, gazdag tudománytörténeti Archívuma mellett önálló részlegként dolgozik az Illyés Gyula Archívum és Műhely, mely a közismert író-költő könyvtárát és kéziratos hagyatékát dolgozza fel 2003 óta.

290

Jogtudományi Intézet

1014 Budapest, Országház u. 30., 1250 Bp. Pf.:25 Telefon: 356-4967, Fax: 375-7858 e-mail: [email protected], honlap: http://www.mta-jti.hu

A jogtudomány a társadalomtudományok közül az egyik legrégibb múltra visszatekintő tudományterület, hiszen jogtudomány, illetve jogtudósok már az ókori Rómában is voltak. A jogtudomány egyik legfontosabb feladata immár több mint kétezer éve: a jogalkotás és a jogalkalmazás támogatása és segítése. Az Intézetre alapvető feladatának tekinti a jogtudomány ismereteinek elemzését, összefüggéseinek feltárását, gazdagítását, európai szintű, korszerű művelését és továbbfejlesztését. Ez egyre inkább igényli az interdiszciplinaritást, a jogösszehasonlító megközelítést, a tudomány és technika fejlődéséből adódó új jogi kérdések vizsgálatát és megoldási javaslatok kidolgozását. A kutatómunka eredményei hasznosulnak a jogalkotás- és jogalkalmazás terén, illetve megjelennek a jogi oktatásban és -továbbképzésben. A jogtudományra napjainkban nagyfokú specializáció jellemző, ezzel párhuzamos interdiszciplinaritásra irányuló erős törekvés figyelhető meg. Ez abban nyilvánul meg, hogy egyre több az olyan jogterület, amelyek eredményes művelése más tudományágak szakembereivel való együttműködést igényel. Az Intézetre mindig is jellemző volt a természettudományok fejlődése nyomán jelentkező jogi kérdések iránti érdeklődés. Ennek köszönhető, hogy az Intézet a nukleáris jogi kutatások nemzetközileg elismert műhelyévé vált. A tudomány és technika fejlődésével összefüggő újabb jogtudományi kutatások közül megemlíthetők az orvosi jog, valamint az info-kommunikációs jog terén elért eredmények. Az Európai Unióval összefüggő vizsgálatok Az elmúlt években az Intézet kutatási tevékenységében kiemelt helyet foglaltak el az Európai Unióval, az európai közösségi joggal és hazánk csatlakozásával összefüggésben lefolytatott vizsgálatok. Amikor 2004 tavaszán Magyarország az Európai Unió tagja lett a kutatások egy szakasza kétségtelen lezárult, ugyanakkor azonban az új helyzet egyben új kutatási feladatokat is jelent, az európai uniós tagsággal összefüggő jogi kérdések komplex vizsgálatát. Az ezzel kapcsolatos munkálatokban az Intézet valamennyi, a legkülönfélébb jogágakra szakosodott munkatársa közreműködik, hiszen az európai jog befolyása valamennyi jogágban kimutatható, miután az mára beépült az egész magyar jogrendszerbe. A kutatási eredmények közül az alábbi ismertetés azt az átfogó vizsgálódást mutatja be, melyet az Intézet az európai közösségi jogot és az Európai Unió intézményi-szervezetihatásköri reformját érintő témakörökben végzett. Az elemzések kiterjedtek az európai jog és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga összefüggésrendszerére, a magyar EU-csatlakozás folytán szükségessé vált alkotmánymódosításra, valamint az európai alkotmányozási folyamatra. A munkálatok az alapkutatási jelleg mellett jelentős alkalmazott kutatási vonást mutatnak fel. Fontos, a kodifikációban, a magyar EU-álláspont kialakításában hasznosítható, kutatási eredményekhez vezettek. Nem véletlen, hogy a Miniszterelnöki Hivatal keretében megalakított Integrációs és Fejlesztéspolitikai Munkacsoport számos esetben kérte ki tanulmány készítése formájában a kutatók véleményét, elméleti és gyakorlati kérdésekben tanácsát. A kutatás sajátossága a komplexitás, a hagyományos jogágakon átnyúló átfogó szemléletű módszer alkalmazása, ami azért jelent újdonságot, mert az eddigi vizsgálódások inkább egy-egy részkérdésre koncentráltak. A téma aktualitását és különös súlyát az adta, hogy az Európai Unióban az elmúlt években egy hosszú és történetének talán leggyökeresebb reformfolyamata indult meg, amely az alkotmányos szerződésnek a tagállamok által való elfogadásával kapcsolatos nehézségek ellenére még korántsem tekinthető lezártnak. A kutatás legfontosabb eredményei az alábbiakban foglalhatók össze. Az Európai Unió reformja részben az EU versenyképességének növelésével, részben pedig az európai integrációs szervezetek létrejötte óta legnagyobb bővítési folyamattal függött össze. Az Európai Unió már korábban kinyilvánított célja volt, hogy az elkövetkező 293

évtizedben Európa a világgazdaság legintenzívebben fejlődő régiójává váljék. Az ennek eléréséhez szükséges legalapvetőbb intézményi-jogi változások azonban nem képzelhetők el a jelenlegi integrációs modellek között. Az integrációs modellekkel kapcsolatos kutatások az Európai Unió jogi jellegének elméleti meghatározásából indultak ki, s az integrációs modellek kérdésének jogi alapokra helyezését célozták. Arra a kérdésre kellett választ keresni, hogy az Unió a továbbiakban milyen integrációs modell alapján lesz működőképes. Ebben a kérdésben a szakemberek között nincs egyetértés, többféle elképzelés létezik, amelyeknek számbavételére, szembeállítására és a magyar szempontból perspektivikusan hasznos absztrakció kidolgozása volt a kutatás célja. A különböző államkapcsolati fogalmak tisztázása után, sor került az integrációs modellről folyó vita elemzésére, először történeti megközelítésben, majd pedig a jelenleg ismert koncepciók alapján. A különböző integrációs elméletek közül a föderalizmus, a funkcionalizmus, a neofunkcionalizmus, az intergovernmentalizmus, a történeti, illetve liberális kormányközi elmélet, a többszintű kormányzás elmélete, az institucionalizmus és a szabályozó állam elmélete a legfontosabb. A vizsgálódások kiterjedtek az euroföderalizmusra és euroszkepticizmusra, valamint a „többsebességes Európa” koncepciójára, és a regionalizmusra vonatkozó elképzelésekre. Az integrációs modellek két alaptípusának, a föderációnak és a konföderációnak a figyelembevételével kísérlet történt az EU, mint sajátos államkapcsolat elméleti jellegének a meghatározására. Ennek során természetesen elemzésre került az alkotmányos szerződés is, amely új alapokra helyezi az Unió tagállamai közötti együttműködést és számos elméleti és gyakorlati kérdést vet fel, amelyeknek megválaszolása az elkövetkező évek feladata lesz. A vizsgálódások kiterjedtek Magyarország érdekérvényesítési lehetőségeire az Unió döntéshozatali rendszerében, illetve arra, hogy mely integrációs modell lenne hazánk számára kedvező. Az Unió számára követhető példát keresve kiterjedt jogösszehasonlító vizsgálódásokra is sor került, elsősorban a föderatív államokban meglévő hatásköri szabályozás tekintetében. A kutatás másik súlypontjaként vizsgálat tárgyát képezte az európai jog és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga viszonyának kérdésköre, vagyis az a probléma, hogyan lép fel az egyre inkább politikai unióvá átnövő gazdasági közösség a nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogának alanyaként. A kérdéskör csak látszólag azonos az EU nemzetközi jogi jogalanyiságával, mivel a nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogának komplexitása az uniós-„állami” és a gazdasági-vállalkozói szint szerves összefonódásán alapul. A vizsgált kérdés tehát az, hogy hogyan szerepel az EU olyan meghatározó jelentőségű nemzetközi gazdasági szervezetekben, mint pl. a WTO, illetve az ennek keretében megalkotott GATT, a TRIPS Egyezmény stb. Ezek az egyezmények a globalizálódó világgazdaság sarkköveit jelentik, s az EU jogalkotása értelemszerűen csak azon keretek között mozoghat, amelyeket ezek az egyezmények számára meghatároznak. A WTO előtt zajló eljárásokban ennek megfelelően kulcskérdés az, hogy az EU jogalkotása mennyiben van összhangban ezekkel az egyezményekkel, és ez az összhang mint követelmény alanyi jogot hoz-e létre az EU-tagállamban honos vagy azon kívüli vállalatok számára. A probléma értelemszerűen átnyúlik az EU-tagállamban honos vállalat viszonyára is, hiszen egy piacvédelmi intézkedésnek a nemzetközi egyezményekkel való konformitása vagy ennek az ellenkezője meghatározhatja – egy WTO-eljárásban hozott döntés eredményeként – a vállalat jogi pozícióját is. A kutatások eredményeként megállapítható, hogy napjainkra a nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga és az európai jognak a közös kereskedelempolitikára vonatkozó joganyaga határozott kontúrokat öltött. A nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga olyan jogterületté vált, amely három hagyományos jogág komplex együtthatásával szabályozza a tárgykörébe tartozó nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogviszonyait. A három jogág: a nemzetközi jog, a

294

közigazgatási jog és a polgári jog. E jogágak szabályai a komplex jogterület szabályozási tárgya: a nemzetközi gazdasági kapcsolatok szerves egységbe kovácsolja és a hagyományos jogágak e speciális szabályozási tárgy miatt mintegy „kivetik” magukból e jogviszonyokat. E jogviszonyok komplex és vegyes (kollíziós és anyagi jogi) módszerrel történő szabályozása elkerülhetetlen szükségszerűséggé vált. Ennek megfelelően a jogterület megfelelően rendszerezhető (általános rész, különös rész, és ezeken belül további tagolás). Az európai közös kereskedelempolitika egyfajta európai külkereskedelmi igazgatási jogként ragadja meg – az EU-csatlakozás előtt – a magyar nemzeti hatáskörbe tartozó tárgyakat, mindenekelőtt a termékforgalom állami szabályozását, ideértve egyebek mellett az engedélyezési rendszert és a piacvédelemi intézkedéseket (safeguard). Ennek megfelelően megjelenik az intézkedések (pl. kontingens, importkvóta) alkalmazásának jogi feltételeként – többek között – „az EK érdekében áll”-kritérium. Ez a jelenség dogmatikailag felveti a közrend (order public) hagyományos fogalmának, de az imperatív szabályok felfogása újraértelmezésének szükségességét is. A vizsgálat harmadik irányát a fenti két téma szempontjából közvetlenül érintett közösségi politikák kérdése jelentette. Önként adódik a közös kereskedelempolitika vizsgálata, különös tekintettel arra, hogy Magyarországnak EU-taggá válásával a nemzeti piacigazgatás, a szorosan vett külkereskedelmi igazgatási jog alapvető változásokon ment át, hiszen annak túlnyomó része a közös kereskedelempolitika hatókörébe kerülve közösségi kompetenciába került. Erre tekintettel vizsgálódások tárgyát képezte a közösségi jog hatása a nemzeti külkereskedelmi jogra, különös tekintettel a külgazdasági, illetve ezen belül elsősorban a külkereskedelmi szabályrendszerre, ezen belül pedig konkretizálva az absztrakt eredményeket a hazai jogrendre. Ezzel összefüggésben tehát a kiindulópont a közös kereskedelempolitikai hatáskör kizárólagosságának jelentése volt. A hatásköri kérdés jellegét ennek megfelelően az adja, hogy a Közösség mely részterületeken bír kizárólagos kompetenciával, illetve mely tárgykörökben gyakorolhatja a kereskedelempolitikai hatásköröket a tagállamokkal párhuzamosan vagy megosztva. Megállapítható, hogy a Közösségre telepített hatáskör kizárólagossága értelemszerűen csak a politika terjedelmére vonatkozik. A terjedelem viszont dinamikus jellegű a közösségi jogban, így első ránézésre elég kivitelezhetetlennek tűnt az a feltételezés, hogy kizárólagos kompetenciát teremtünk a Közösség szintjén egy olyan politika keretei között, amelynek pontos határait sem az alapszerződés, sem maga az Európai Bíróság nem tudta kijelölni. A kereskedelempolitikai kompetencia főszabály szerinti kizárólagossága értelemszerűen azt eredményezi, hogy a hatáskörrel rendelkező tagállami szervek a kereskedelempolitika kereteinek meghatározásánál, intézkedések kibocsátásánál bizonyos lehetőségektől elesnek. A tagállamok szintjén megmaradó hatáskörök már csupán végrehajtási hatásköröket (és természetesen egyben végrehajtási kötelezettséget is) jelentenek. A tagállamok – egyes területenként változó mértékben – rendelkeznek relatív autonómiával a tekintetben, milyen módon alakítják ki a közös kereskedelempolitika végrehajtására rendelt külgazdasági igazgatásukat. A kutatások eredményei arra utalnak, amennyiben a közösség kizárólagos hatáskörével érintett területen kereskedelempolitikai intézkedést próbálnának alkalmazni, úgy az a közösségi jog strukturális alapelvei, így az elsőbbség követelményéből adódóan semmisnek minősülne. Tehát csak az ún. „maradék” szabályozási hatáskörök gyakorolhatók tagállami szinten. E hatásköri csoportba sorolhatók a kifejezetten parallel és osztott hatásköri kompetenciák, azok az esetkörök, mikor a közösségi jog egy meghatározott kereskedelempolitikai területére vonatkozó szabályainak az implementálása szükséges a hazai jogba; vagy azok a helyzetek, amikor a tagállam

295

végrehajtási kötelezettsége a közösségi norma érvényesüléséhez feltétlenül szükséges (pl. tagállami intézményi keretek biztosítása). A tagállamok szintjén gyakorolható hatáskörnek számítanak az ún. actio pro Communitate gyakorlatban kialakult típusok is. Viszont az előbbi esetek sem jelentik egyben azt, hogy a felsorolt területeken a tagállamok szabályozási hatásköreiket feltétlenül fenntarthatják, hiszen minden egyes kivétel vagy a primer közösségi jog általános szabálya alapján, vagy a Közösség egyedi hozzájárulásával, felhatalmazásával történhet, illetve előzetes felhatalmazásra nincs szükség, a többi tagállam pedig az Európai Bíróság előtt utólag megtámadhatja a tagállami intézkedést. A hatásköri kizárólagosság vizsgálata mellett e kutatási irány kiterjedt a kereskedelempolitika eszközrendszerének vizsgálatára is. Ennek során elemzésre került az Európai Unió kereskedelempolitikai eszközrendszerének felépítése, a globalizálódó világkereskedelem legfontosabb multilaterális keretéhez, a WTO-GATT jogrendjéhez való viszonya. Ezzel összefüggésben a vizsgálódások kiterjedtek Magyarország, mint uniós tagállam érdekérvényesítési pozíciójának jogi szempontjaira is. A Közösség kereskedelempolitikai kompetenciájának kizárólagossága, értelemszerűen eredményezte a korábban hatáskörrel rendelkező hazai szervek mozgásterének korlátozását. Ez nem jelentett mást, mint hogy a Magyar Köztársaság az állami szuverenitás olyan klasszikus területeire eső hatásköreit nem gyakorolhatta tovább, amely tipikusan az államisághoz kötődő sajátos eszközcsoportokat érintett. A magyar piac számára nagyobb biztonságot jelent, hogy a kereskedelempolitika meghatározása átkerült egy sokkal aktívabb szereplő, az Európai Unió szintjére. Ezzel kapcsolatban a kutatások igyekeztek eloszlatni azt a tévhitet, miszerint a csatlakozás után hazánk beleszólása a kereskedelempolitika meghatározásába megszűnt. A valós helyzet ugyanis az, hogy beleszólásunk nem szűnt meg, csak más szintre kerül át, mivel a közösségi döntéshozatali eljárások keretében természetesen Magyarország is befolyásolhatja a közös kereskedelempolitika majdani kereteit. A kutatások negyedik iránya az alkotmányjog területére esik. A fentiekből is értelemszerűen következik, hogy a legátfogóbb jellegű alkotmányjogi kérdések megválaszolása nélkül az előbbiekben bemutatott vizsgálódások mintegy a „levegőben lógnának”, ezért azoknak mind a magyar Alkotmány, mind az európai alkotmányos szerződés szintjén, továbbmenve: ezek egymásra való hatásában történő elemzése megkerülhetetlen. Az Európai Uniót rendszerint “nemzetek felettinek” szokás leírni, amin az értendő, hogy az Európai Unió a tagállamok alkotmánya és a nemzetközi jog szerint az államnak fenntartott (“szuverén”) jogokat (hatásköröket) gyakorol, mégpedig önállóan, bizonyos esetekben a tagállamoktól függetlenül, saját nevében. A kutatás – minthogy az európai uniós tagság a tagállamok szuverenitásának korlátozásával jár – foglalkozott általános jelleggel a szuverenitás átruházásának kérdéseivel, az átruházás tulajdonképpeni tárgyával, vagyis a „felségjog” egyes kérdéseivel: így a szupranacionális szervezet hatáskörébe történő átruházás elméleti kérdéseivel, az alkotmányos hatáskör átruházásának esetleges érvényességi korlátaival. A vizsgálat szükségképpen kiterjedt az alkotmány és az európai jog alkalmazásának kérdéseire is. Az európai jog közvetlen alkalmazása kapcsán megállapításra került, hogy minden közvetlenül alkalmazandó közösségi jogforrásnak visszavezethetőnek kell lennie az alkotmányos felhatalmazásra, az európai jog elsőbbsége ellenben az alkotmány korábbi szabályaival összhangban állónak tűnt. A munkálatok során a magyar Alkotmány kapcsán áttekintésre kerültek azok a főbb csomópontok, amelyekre a hatályos Alkotmány nem adott megoldást. Ezek a következők: a magyar jog és a nemzetközi jog viszonya, az állami szuverenitásból fakadó egyes hatáskörök gyakorlásának átruházása nemzetközi szervezetekre, végül konkrétan az EU-csatlakozás és a

296

magyar jogrend viszonya, ideértve a hatáskörök gyakorlásának uniós szervekre való átruházása kérdését is. A kutatás ahhoz az eredményhez vezetett, hogy a fenti sorrendben lehet csak alkotmányjogilag korrekt módon – vagyis az általánostól a konkrét felé haladva – megoldani az alkotmányjogi kodifikáció számára az EU-csatlakozás által felvetett kérdéseket. Az egyik probléma ugyanis a másikból következik, így az előbb szereplő megoldása, kodifikációs szintű megválaszolása – vagyis: az Alkotmány megfelelő módosítása – nélkül a következő kérdés sem oldható meg. A kutatás ezért mindhárom kérdéskör egymásra tekintettel való, komplex jogi szabályozására: az Alkotmány ennek megfelelő módosítására tett javaslatot. Az Országgyűlés a javaslatok egy részét elfogadta, más részét azonban nem. Ez az Alkotmánybíróság európai joggal kapcsolatos kialakuló gyakorlatában máris nehézségeket okoz, mivel – amint a kutatás 2005-ben (tehát a legfrissebb fejlemények türkében) kimutatta – az Alkotmány hallgatása miatt az Alkotmánybíróságnak kellene abban az alapkérdésben döntenie (ám erre nincsen hatásköre, lévén nem jogalkotó, hanem jogalkalmazó), hogy az európai jognak miben áll az elsőbbsége. Mivel az Alkotmány e fontos kérdésről hallgat, így a gyakorlatban már felmerült ellentét esetén az Alkotmánybíróság nem tud dönteni. A kutatások a továbbiakban változatlanul napirenden kívánják tartani ezt – a más tagállamok alkotmánybíróságainak is komoly problémát okozó – kérdéskört és a megoldás lehetséges irányaira próbálnak javaslatokat kidolgozni. Ez annál inkább fontos, mivel az európai alkotmányos szerződés ratifikálása körüli problémák – a napi politikai huzavonától függetlenül – a Magyar Köztársaság számára, különösen a kodifikáció szintjén és az Alkotmánybíróság tevékenységében, elvi-dogmatikai súllyal fogják felvetni az uniós jog és a magyar jog viszonyának, ezen belül – mint látható – az uniós jog elsőbbségének kérdését. A fentebb említett alkotmányjogi vizsgálódás mellett a kutatás kiterjedt a visegrádi országokban az EU csatlakozással összefüggésben végrehajtott alkotmánymódosítások komparatív elemzésére is. Ennek keretében vizsgálat tárgyát képezte az alkotmány „euronovellája” kapcsán élenjárónak tekinthető lengyel módosítás, a szlovák alkotmány 1999-es és 2001-es módosításai, valamint a Cseh Köztársaság alkotmányának az uniós csatlakozással összefüggésben elfogadott változtatásai. A kutatások rávilágítottak arra, hogy a visegrádi országcsoport által alkalmazott jogi megoldások hasonlóak, de korántsem voltak azonosak. Közös bennük, hogy egyik „euroklauzula” sem tette lehetővé a tagállami hatáskörök teljes átruházását. Az a tény, hogy az alkotmánymódosítások nem uniformizált módon történtek, nem tekinthető egyedinek az Európai Unió fejlődésében. Sőt, a különböző módosítások sajátos módon gazdagítják azon alkotmányos megoldások és lehetőségek skáláját, amelyek a kezdetektől végigkísérték az európai integrációs folyamatot. A vizsgálódások értelemszerűen kiterjedtek az európai alkotmányos szerződésre is. Egyértelmű, hogy az európai alkotmányos szerződés fontos lépés az EU intézményrendszerének, hatáskörei szabályozásának áttekinthetővé tétele útján. A szerződés magyar ratifikálása ugyanakkor tisztázná az alkotmányos szerződésbe foglalt alapkérdés: az uniós jog elsőbbsége kérdését, amely most már közvetlenül vetné fel a magyar Alkotmány előbbiekben vázolt módosítása szükségességét. Az alkotmányos szerződés azt a communis opiniót tartalmazza, amelyben a 25 tagállam középtávon meg tud egyezni. Az alkotmányos szerződés tehát mindenképpen olyan kiindulópont, amely hiányosságai ellenére is fontos igazodási pont a magyar jogtudomány és a magyar joggyakorlat, így a magyar tárgyaló delegációk álláspontjának kialakítására számára. Az európai alkotmányos szerződés bírálható a belefoglalt Alapjogi Karta általános fogalmazása miatt, amely inkább egy politikai deklarációhoz közelít. Az Alapjogi Karta gyakorlati – az Európai Bíróság általi – alkalmazása kétségkívül nehézkes lesz, mivel a jogszabálytól elvárható precízségről, pontosságról, konzisztenciáról az alkotmányos szerződés e fejezete tekintetében – eltérően a többitől – nem lehet beszélni. Magyar

297

alkotmányjogi fogalmak szerint továbbá problémát okozhat az ajánlások mint jogforrás kérdése. Az alkotmányos szerződés által intézményesíteni kívánt jogforrás nem minősülne jogszabálynak, hanem általánosítaná azt a jelenlegi gyakorlatot, hogy amolyan „körlevelek”, „közlemények” formájában a jogalkotás megkerülésével európai uniós hivatalok – pl. a versenyhatóság – közzé teszik azt, hogy az uniós jogot hogyan fogják alkalmazni. Mivel ezek – mint minden magyar hatóság – a jog alkalmazására kötelesek, ennek a gyakorlatnak az alkotmányos szerződés általi legalizálása súlyos, a jogbiztonsággal és így a jogállamisággal kapcsolatos alkotmányossági aggályokat kelt. A magyar Alkotmánybíróság ezt a gyakorlatot következetesen élesen bírálta és alkotmányellenesnek nyilvánította. Az előbbieket összegezve elmondható, hogy az Intézetben az európai jogi kutatások terén célirányos, átgondolt, kutatásmódszertanilag a legkorszerűbben megoldott kutatások folytak és folynak. A vizsgálódások az elméleti-dogmatikai, vagyis kifejezetten alapkutatási megalapozástól kiindulva és erre építve, alkalmazott kutatásokon át vezetnek olyan kutatási eredményekhez, amelyek esetenként rövid távon, de mindenképpen középtávon is sokrétegűen hasznosíthatóak. A számos publikációban, esetenként monográfiában megjelenő kutatási eredményeket a közgazdaságtan és a politikatudomány, valamint a szociológia is hasznosíthatja; az Intézetben folyó kutatások sokoldalúan segítik az európai joggal, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogával foglalkozó állami szervek, illetve nem-állami szervezetek munkáját. A fentiekre tekintettel talán felesleges hangsúlyozni, hogy a kutatási eredményeknek az oktatásban jelentős szerepük van.

298

Közgazdaságtudományi Intézet

1112 Budapest, Budaörsi út 43-45. 1502 Bp. Pf.: 262. Telefon: 309-2600, Fax.: 309-2650 e-mail: [email protected], honlap: http://www.econ.core.hu

A társadalmi gazdasági folyamatok alakulásában, alakításában meghatározó szerepe van az újításnak, a megújulásnak. A technikai, technológiai innováció összefüggése a tudománnyal nyilvánvaló és kézzelfogható. A társadalmi innováció önmagában is nehezebben ragadható meg, és összefüggése a tudománnyal általában nehezen átlátható. A technikai innováció a műszaki, természettudományos eredményekre épül, a társadalmi innováció és a társadalomtudomány kapcsolata lazább. A társadalmi, politikai újítások gyakran még akkor sem támaszkodnak a társadalomtudományi kutatásokra, amikor ez nemcsak kívánatos, de lehetséges is volna. Az Intézetben folyó alapkutatások az elmúlt évek során több területen is hoztak olyan eredményeket amelyek közvetlenül alkalmazhatóak a gazdaság- és társadalompolitikai újítások, új intézmények bevezetése, meglévő intézmények változtatása során. A következőkben a közgazdaságtudomány két területéről, a munkagazdaságtani kutatások és az oktatás-gazdaságtani kutatások területéről mutatunk be példákat. Az első példában a döntéshozók nem támaszkodtak a meglévő kutatási eredményekre, a másodikban úgy tűnik sikerült elérni, hogy a kormányzat szakemberei végül, legalább részben a kutatási eredmények alapján elszánják magukat a meglévő és rosszul működő rendszer megváltoztatására. A kormányzat és a tudomány megkésett találkozása a munkapiacon - a minimálbéremelés esete Jól példázza ezt az utóbbi öt év leglátványosabb társadalom- és gazdaságpolitikai újítása a minimálbér 25 500 Ft-ról 50 000 Ft-ra emelése 2001- 2002-ben. A nagy horderejű bér- és foglalkoztatáspolitikai újítás bevezetésénél a kormányzat nem támaszkodott a kutatásra, ugyanakkor az intézkedéssel – nolens volens – a társadalomtudományban egyedülálló „kísérleti helyzetet” teremtett a hatások és következmények utólagos vizsgálatára. Tudnunk kell azonban, hogy a szükséges hatásvizsgálatok – ha nem is a természettudományokban szokásos laboratóriumi körülmények között – előzetesen is elvégezhetőek lettek volna. A hazai tudományban már felhalmozódtak a szükséges kutatási tapasztalatok, a vizsgálatok elvégzéséhez szükséges módszertani ismeretek és adatállományok. A kutatók rendelkeztek a bér- és foglalkoztatáspolitikában hasznosítható, részben hasznosított eredményekkel. Nemcsak a kurrens elméleti megközelítések reprodukáló követésére, hanem adaptáló megújítására is képesek voltak, s ezt hazai és nemzetközi elismerést kiváltó publikációk igazolták. Az Intézet már 6 év óta megjelenteti „Munkaerőpiaci Tükör/The Hungarian Labour Market. Review and Analysis” c. évkönyvsorozatát magyar és angol nyelven. A legfrissebb kutatási eredményeket folyamatosan közli a Budapesti Munkatudományi Füzetek /Budapest Working Papers on the Labour Market, című műhelytanulmány sorozatban és a KTI Könyvek című könyvsorozatban, a Közgazdasági Szemlében és más szakmai folyóiratokban. Hasonló mértékű minimálbéremelés a közelmúlt gazdaságtörténetében csak Puerto Rico-ban és Indonéziában fordult elő. A minimálbér-átlagbér arány 2001-re 29 %-ról 39 %ra, 2002-re 43 %-ra szökött. A 2002. évi arány már meghaladta az angol, amerikai, portugál és spanyol szintet, 2004-re 36 %-os, az európainál alacsonyabb, a tengerentúli OECD országokéhoz közeli szintre csökkent. Ugyanakkor a minimálbér ±5 %-os sávjában foglalkoztatottak részaránya az addigi 5 %-ról 2002-re 15,4 %-ra, az OECD-ben példátlan szintre ugrott és még 2004-ben is 11 % felett volt. A magyar béreloszlás az alacsony és relatív értelemben folyamatosan csökkenő minimálbérszinthez igazodva alakult ki, ezért a drasztikus emelések erősen torzították (torzítják) azt. A 2001-2002-es minimálbéremelésekre az akkori miniszterelnök személyes kezdeményezésére került sor, noha elhangzottak az Európai Unió „elvárásaira” történt hivatkozások is („a minimálbér hatékony eszközként szolgálhat a munka vonzóbbá tételére a munkanélküliek és az inaktívak számára”, Wim Kok-jelentés). Ez a megközelítés 301

összhangban állt a kormány indoklásával: „a minimálbér növekedése kedvező hatást gyakorolhat a munkakínálatra, hiszen arra ösztönözheti az embereket, hogy munkát keressenek és vállaljanak a munkaerőpiacon” (Közös Foglalkoztatáspolitikai Értékelés, 2001). A 2001-2002-es emeléseket megelőző „hatásvizsgálatok” a bérek, illetve az adóbevételek várható növekedésének megbecslésére szorítkoztak, annak feltételezésével, hogy az emelések a foglalkoztatásra nem gyakorolnak érdemleges hatást. A KTI-ben a munkaügyi kormányzat támogatásával készült utólagos vizsgálatok a foglalkoztatásra, a termelésre, a bérekre, az adókra, valamint a költségvetési egyensúlyra gyakorolt hatásokat elemezték tényadatok, illetve a tényadatok felhasználásával becsült paramétereket felhasználó makro-szimulációs modellek segítségével. Megállapították, hogy a foglalkoztatás 2001-ben letért a korábbi pályáról. Ha a trend folytatódott volna, akkor a foglalkoztatásnak 2001 folyamán a 0,2 %-os csökkenés helyett további 2,8 %-kal növekednie kellett volna. A foglalkoztatásnak a GDP-hez való viszonyában is jól látható a trend megtörése, jóval azelőtt, hogy a recesszió elérte volna a magyar gazdaságot. 2001 januárja előtt egy százaléknyi gazdasági növekedést félszázaléknyi foglalkozásnövekedés kísért, ami még lassuló GDP-növekedés mellett is 2001-ben 1,7 %-os, 2002-ben pedig 1,8 %-os foglalkoztatás-növekedést jelentett volna. Ezzel szemben a foglalkoztatás növekedése megállt. A minimálbérrel kapcsolatos empirikus kutatások homlokterében a fejlett gazdaságokban a fiatal munkavállalók foglalkoztatásának, illetve az alacsony bérű iparágakban dolgozóknak a problémája áll. Az Intézet tapasztalatai szerint a magyarországi eset valóban releváns szempontjai másutt keresendők; kutatói egy igen sok dimenziót felvonultató modell megalkotásával arra a következtetésre jutottak, hogy a minimálbéremelés következményei vizsgálatának nem a legfiatalabb foglalkoztatottakat és az alacsony iskolázottságúakat kell az elemzés fókuszába helyeznie, hanem a kisvállalati szektort. Az 520 főt alkalmazó kisvállalatok aligha viselkedhetnek monopszonistaként. Ők igen rugalmas munkakínálati és termékkeresleti görbével szembesülnek a helyi piacokon. A minimálbéremelés többségüket az elé a választás elé állítja, hogy vagy magasabb béreket fizetnek alacsony bérű dolgozóinak és/vagy pedig elbocsátanak közülük egyeseket, sőt az is elképzelhető, hogy az elbocsátás a magasabb bérű alkalmazottakat is érintheti. A kisvállalati szektor vállalatain elvégzett becslések szerint egy 17 főt foglalkoztató, alacsony bérű vállalat, ha alacsony munkanélküliségű régióban van a telephelye, átlagban 1,2 állást veszített, ha magas munkanélküliségű régióban van a telephelye, átlagosan 2 állást veszített. Ezek szerint az 5-20 főt alkalmazó kisvállalati szféra 328 000 munkahelyéből a 2001. évi drasztikus minimálbér-emelés következtében 11 000 állás szűnt meg, zömében épp azokban a kistérségekben, amelyek amúgy is szűkében voltak a munkahelyeknek. Egy másik oldalról vizsgálva a minimálbéremelés foglalkoztatási következményeit, az ortodox elmélet alapján azt várhatnánk, hogy az emelés után nehezebben helyezkednek el azok a munkanélküliek, akik a korábbi állásukban kevesebbet kerestek, mint a megemelt bérküszöb. Ez a séma azonban nem veszi tekintetbe, hogy a megemelt minimálbér intenzívebb keresésre ösztönözheti a munkanélkülieket, az állásokért folyó erősebb verseny pedig olcsóbbá teszi a munkát – ezért megnő a munkanélküliek és az üres állások sikeres találkozásának esélye, és ezzel az elhelyezkedési esély is. Különösen az elmaradott térségekben, ahol a keresési intenzitás hagyományosan alacsony, és a megemelt minimálbér sokak számára teszi kifizetődővé az álláskeresést és a munkát. Az évhatások akkor is egyértelműek, ha azt vizsgáljuk, hogyan alakult az alacsony bérű munkanélküliek kilépési esélye az alacsony iskolázottságú munkanélküliek kilépési esélyéhez képest: míg 1999-2000ben az alacsony bérűek relatív elhelyezkedési esélye azonos volt az 1998. évivel, addig 2001ben 7-8 százalékos, 2002 első félévében további 2-3 százalékos romlás következett be. Az

302

évhatások páronkénti egyenlőségének vizsgálata arra utal, hogy valóban „rezsimváltás” következett be, a 2000-2001-es évhatások erőteljesen különböznek a korábbi évekéitől. A minimálbér megduplázása különleges helyzetet teremtett annak tanulmányozására is, hogy az elmaradott térségek alacsony foglalkoztatási arányáért milyen mértékben felelősek az alacsony bérekből (és hozzájuk viszonyítva magas segélyekből) eredő ösztönzési problémák. Az eredmények nem támasztják alá, hogy elsősorban ilyen okok állnának a probléma hátterében. A minimálbér-emelés hatására nem növekedett, hanem csökkent a foglalkoztatás, és csökkent az elhelyezkedés esélye, különösen az elmaradott régiókban. A pozitív hatást eredményező piaci feltételeknél erősebbnek bizonyultak a negatív keresleti reakciók, az elmaradott régiók munkapiacai nem „különlegesek”, vagy ha azok, akkor inkább a valamivel erősebb keresleti reakció különböztette meg őket a fejlettebb térségektől. Az egymáshoz hasonló fajlagos regionális hatások azt is jelentik, hogy az erősebb bérsokk miatt az elmaradott régiók amúgy is alacsony foglalkoztatási szintjére különösen kártékony befolyást gyakorolt a minimálbér-emelés. Hasonlóan kedvezőtlenek a minimálbér-emelés költségvetési hatásai is. A kutatók által konstruált statikus „általános egyensúlyi” modell a minimálbér emelésének az összes adófajtára gyakorolt hatását vizsgálhatóvá tette. Gazdaságpolitikai variánsokat számoltak különböző nagyságú minimál-béremelési változatok feltevésével, a gazdasági szereplők adóelkerülési magatartásával (a kifizetett béreknél alacsonyabb adóbevallásokkal) is számolva. Az eredmények szerint a nagyobb minimálbérhez nagyobb átlagbér tartozik, ugyanakkor egyúttal alacsonyabb foglalkoztatás és alacsonyabb fogyasztás is. Emelkedik a képzetlenek és az idős szakképzettek bére, viszont csökken a fiatal szakképzetteké. A foglalkoztatás elsősorban a szakképzetlenek körében csökken (a két év minimálbér-emelése összesen 1,3-2,3 százalékponttal alacsonyabb foglalkoztatáshoz vezetett mintha csak inflációkövető emelés lett volna). A költségvetésnek nem jó a minimálbér emelése, mert a bevételek változásánál nagyobb a kiadások változása. A magasabb minimálbér a 2001. évi adószabályok mellett növeli a személyi jövedelemadó- és a járulékbevételeket, de csakis abban az esetben, ha az adóelkerülő vállalatok aránya nem nő. A 2002 utáni adószabályok mellett – a minimálbér nem visel adót – még ez a potenciális kedvező hatás sincs jelen. A vállalatok termelése és profitja alacsonyabb lesz a magasabb minimálbér mellett. Ha a vállalatok a profitráta helyreállítására növelik az adóelkerülés mértékét, akkor a magasabb minimálbér adó- és járuléknövelő hatását az adóelkerülés lerontja. Ez esetben tehát nem érvényesül a magasabb minimálbérnek a szürke gazdaságot kifehérítő hatása. Miért nem volt mindez nyilvánvaló a minimálbér-emeléseket követően? Egyrészt a munkapiaci történések hatásai elfedték, másrészt a munkapiactól független tényezők módosították a hatásokat. A kisvállalati foglalkoztatás-visszaesés nem érte el a média és a politika ingerküszöbét, a bérszerkezet összenyomódását a minimálbér-emelést követő és részben általa kikényszerített vállalati és költségvetési béremelések megakadályozták. Hiba lenne azt állítani, hogy a gazdasági egyensúly 2001–2003 közötti romlásáért a minimálbér emelése lenne egyedül felelős, de hogy része van benne, az tagadhatatlan. A 2002-ben hivatalba került kormány óvatosabb minimálbér-politikát folytatott, s a kínálatösztönzési politika helyett nagyobb hangsúlyt kaptak a keresleti hatások és a versenyképesség szempontjai. Hasonló fordulat játszódik le az európai politikában is, a Verheugen-jelentésben már említés sem történik a minimálbérről, mint a „munka kifizetődővé tételének eszközéről”.

303

Az oktatási expanzió és az iskolai szegregáció munkapiaci következményei A rendszerváltozást követő munkapiaci folyamatok egyik fontos magyarázó tényezője az iskolázottság és a munkában szerzett tudás átértékelődése. A kereslet eltolódása az iskolázottabb munka irányába nemcsak az iskolázottság hozamának gyors növekedéséhez vezetett, hanem – részben – magyarázatul szolgál például az alacsony szinten stabilizálódott foglalkoztatottságra is. Az iskolázottság hozamának emelkedése a kínálati oldal alkalmazkodását is megindította, az oktatás iránti kereslet jelentősen nőtt. Ennek nyomán oktatási expanzió következett be, ugrásszerűen nőtt az érettségit adó középiskolában és felsőfokon továbbtanulók száma és aránya. Az oktatási expanzió nyomán viszont egyre erősebb aggodalmak fogalmazódnak meg, hogy az oktatás kibocsátása nem felel meg a munkapiaci kereslet mennyiségének és összetételének. Rendelkezik-e Magyarország viszonylag képzett munkavállalókkal, vagy sem? Milyen okokra vezethető vissza az oktatási expanzió? Milyen munkapiaci következményei vannak az oktatási részvétel növekedésének? Hogyan változott az oktatásból a munkapiacra történő átmenet, az oktatás és munkapiac kapcsolata az elmúlt évtizedben? A fenti kérdésekre adott - elméleti és empirikus kutatásokkal megalapozott - válaszok döntő fontosságúak a magyar oktatás- és foglalkoztatáspolitika számára. A 2002-ben, a Nemzeti Kutatási és Fejlesztési Program keretében, az Intézetnek a Corvinus Egyetem Emberi Erőforrás Tanszékével, a Központi Statisztikai Hivatal részvételével indított kutatásai többek között éppen az oktatás és a munkapiac közötti kapcsolatrendszert tárták fel. A Tudás alapú társadalom és munkaerőpiac a XXI. században című kutatás eredményeit és oktatáspolitikai javaslatait a Munkaerőpiaci Tükör 2004. Oktatás és munkaerőpiac tematikus fejezetében, valamint a KTI könyvsorozat Oktatás és munkaerőpiac c. kötetében publikálták. Az alacsony hazai foglalkoztatási szint iskolázottsággal összefüggő okainak elemzésében a kiindulópont: a népesség iskolai végzettség szerinti összetétele volt. A nemzetközi összehasonlítást alapvetően megnehezítették a magyar iskolarendszer fokozatainak besorolási bizonytalanságai. A hazai szakmunkásképző/szakiskola végzettséget a felső-középfoknál alacsonyabb végzettségi kategóriába sorolva a magyarországi népesség iskolázottsága 2001-ben a kilencvenes évek nagymérvű iskolázási expanziója ellenére is jelentősen elmarad a EU-országok átlagától. Az alacsony iskolázottságúak még mindig igen magas aránya döntően arra vezethető vissza, hogy a nyolcvanas évek közepétől megtört az a hosszú távú trend, amely a hetvenes évek eleje óta évről-évre folyamatosan csökkentette az egy születési évjáratból a nagyon alacsony iskolázottsági szinten megrekedtek arányát. Az iskoláztatási expanzió megállt a szegény néprétegeknél. Magyarország foglalkozási lemaradásának zöme abból adódik, hogy az alacsony (nyolc osztálynál, illetve szakiskolánál nem magasabb) iskolázottságú munkavállalók az EU átlagához képest túl sokan vannak, és rosszabbul is foglalkoztathatók. A nyolcvanas évek közepétől mind a mai napig ez az arány 20 % körül stabilizálódott. A középfokú expanzió valószínűleg beleütközött azokba a társadalmi rétegekbe, melyeknek családon belüli tudásakkumulációja a jelenlegi magyar közoktatási rendszer keretei között már nem elegendő a középiskola sikeres elvégzéséhez. Ezt az évről-évre újratermelődő iskolázatlan tömeget a középfokú oktatás már csak úgy lenne képes felszívni, ha az alapfokú oktatás minőségileg megújulna, és a szegény néprétegek gyermekei számára is képes lenne minőségi szolgáltatásokat nyújtani. A kilencvenes évtized oktatási expanziója nélkül a hazai foglalkoztatás minden bizonnyal még alacsonyabb szinten állna. A munkapiaci tapasztalatok azt mutatják, hogy az iskolázott fiatal munkakínálatnak jelentős növekedése a gazdaság átalakulását követte. Az iskolázási expanzió progresszív hatását bizonyítja az is, hogy az 1990. évi bázishoz képest jelentősen nőtt a 20-59 éves korcsoporton belül azoknak az aránya, akiknek a képességei (teszteredményei) elérik a korszerű gazdaságban megkövetelt szintet. A hazai iskolarendszer (és foglalkoztatáspolitika) valódi gondja nem a túlzott iskolai expanzió, hanem az alul levők 304

krónikus iskolázatlansága, akik sokan vannak és a gazdaság szerkezeti problémái miatt nehezen is foglalkoztathatók. Magyarország kirívóan alacsony foglalkoztatási szintje döntően erre vezethető vissza. Az okokat teljes mélységében még a kutatók sem ismerik, a továbblépés iránya azonban világos: az ő foglalkoztatási helyzetüket meghatározó összefüggéseket kell jobban megértenünk. Eddig azt sikerült megállapítani, hogy az alacsony iskolai végzettségű rétegek folyamatos újratermelődése jelentős mértékben a magyar alapfokú iskolarendszer kudarca, benne a szegregált oktatás rendszerváltást követő drámai terjedésével. A különböző származású tanulók eltérő iskolákban vagy osztálytermi csoportokban történő oktatása többféle mechanizmus következménye: létrejöhet adminisztratív döntések következtében, de felerősödhet spontán módon, egy teljes mértékben szabaddá vált iskolaválasztási rendszer következtében is. A rendszerváltás utáni magyar iskolarendszer ilyen. Az elemzés kimutatta, hogy a hátrányos családi körülmények közül érkező gyermekek egy erősen szegregált iskolarendszer keretei között a kortárs csoport hatása és az alacsonyabb hatékonyságú pedagógusi munka miatt alacsonyabb színvonalú oktatásban részesülnek, mint egyébként részesülnének. Az általános iskolák közötti egyenlőtlenségek nagymértékben növekedésével valószínűleg az eredményességbeli egyenlőtlenség is megnőttek. Az általános iskolai szegregáció valószínűleg fontos tényező annak magyarázatában, hogy Magyarországon nemzetközi összehasonlításban miért kiugróan magas a gyermekek családi háttere és általános iskolai eredményessége közötti összefüggés. A magyar iskolarendszer e sajátossága jelentősen növeli az öröklött társadalmi egyenlőtlenségeket, ami mind hatékonysági, mind morális szempontból súlyosan kifogásolható. A kutatás eredményei, összhangban más társadalomkutatási eredményekkel, megalapozzák az elkerülhetetlenül szükséges kormányzati innovációt: új intézmények, és a meglévő intézményekben jelentős változások bevezetését az oktatás- és foglalkoztatáspolitikában. Ennek első jelei a szegregált iskolai oktatás visszaszorítását célzó kormányzati intézkedések. A kutatási eredmények alapján az Intézet kutatói további konkrét javaslatokat fogalmaztak meg : • Elsősorban azoknak az általános iskoláknak a fejlesztésére kell koncentrálni (kistelepülési iskolák, egy iskolás települések iskolái, városszéli iskolák, stb.), amelyek környékén a hátrányos helyzetű tanulók élnek, és amelyekben ezek a tanulók tanulnak. Azt kell elérni, hogy az általános iskolai szolgáltatások szintjén se régiók, se településtípusok, se településen belüli lakóhelyi körzetek szerint ne legyenek jelentős minőségi különbségek. •

Ez lényegében azt jelenti, hogy az iskoláztatási esélyeket illetően jelenleg a hátrányos helyzetű tanulók érdekében főképpen egy általános iskolai rehabilitációs programra lenne szükség, amely kifejezetten az érintett tanulócsoport által látogatott intézmények mindenoldalú (tárgyi feltételek, személyi feltételek, oktatási programok, szociális támogatás, stb.) fejlesztésére koncentrál.

•

Az intézkedések elengedhetetlenül fontos részét képezné egy olyan központi ösztöndíjprogram, amely OM-forrásokra támaszkodva küldene nagy számban fiatal tanárokat több évre külföldi főiskolákra egyetemekre (Skandináviába, Hollandiába, Angliába – olyan országokba, ahol nagy hagyományai vannak a hátrányos helyzetű gyerekekkel való kompetens pedagógiai munkának). Ezt a programot az elmaradott iskolák rehabilitációs programjával egyidőben kell előkészíteni, mivel a rehabilitációt a megfelelő tanári gárda hiánya akadályozza. Enélkül korszerű szemléletű tanári gárda kialakulása a tanárképzés megcsontosodott és eltorzult szerkezetében aligha várható. Az ösztöndíjprogramban részt vevő fiatal pedagógusjelöltekkel szerződést

305

kellene kötni, amelyben vállalnák, hogy képzésük után minimum 5 évet valamely hátrányos helyzetű iskolában dolgoznak le. •

Ingázási támogatásban kellene részesíteni azokat a szegény családokat, akiknek a gyermekei más településre járnak(nának) általános iskolába. Sok szegény családban nevelkedő gyermek már csak a közlekedési költségek miatt sem jelentkezik valamilyen körzetén kívüli jobb iskolába. Továbbá: határozottan javítani kellene az elmaradott kistelepülések közlekedési kapcsolatait. Számos esetben a megfelelő járatok hiánya szorítja be a szegény családok gyermekeit a helyi gettó iskolákba. A középosztályi szülők kocsival viszik el ezekről a helyekről a gyermekeiket a jobb környékbeli iskolákba.

306

Művészettörténeti Kutatóintézet

1014 Budapest, Úri u. 49. 1250 Bp. Pf.: 27 Telefon: 375-9011, 224-6700; Fax: 356-1849 e-mail: [email protected], honlap: http://www.arthist.mta.hu

A művészettörténeti kutatások társadalmi hasznossága elsősorban a következő területeken vizsgálható: az oktatásban, a könyvkiadásban, az idegenforgalomban, az informatikában és az entertainementben (tömegkultúra, szórakoztatás). Oktatás Az Intézet csaknem mindegyik tudományos kutatója oktató (előadó, témavezető, opponens, szakértő stb.) felsőfokú oktatási intézményekben. Könyv- és folyóiratkiadás Az Intézet kutatóinak publikációi túlnyomórészt kis példányszámú tudományos kiadványok, melyek terjesztése nullszaldót eredményez vagy éppen ráfizetéses. Üzleti terv azonban mindeddig nem készült sem az idegen nyelvű szakpublikációkra, sem pedig a magyar nagyközönséget megcélzó kézikönyvekre, népszerű albumokra stb. Mindezek viszont csak a művészettörténészek alapkutatásai nyomán jöhetnek létre. Az Intézet fotótára, levéltára és adattára mindeddig nem kért igénybevételéért ellentételezést. Idegenforgalom Az idegenforgalom területe több témára oszlik, turizmusra, „konferenciaturizmusra”, illetve műemlékvédelemre és muzeológiára. Az Intézet minden évben rendez kisebb, de egyre népszerűbb nemzetközi szimpozionokat, 2007-ben pedig szeretné Budapestre meghívni a CIHA, a művészettörténészek világszervezetének esedékes „nemzeti” konferenciáját. Ezek a rendezvények komoly bevételeket hoznak az országnak. Kevés olyan turisztikai célpontot képező műemlék van Magyarországon, melynek kutatásában az Intézet ne vett volna részt, természetesen a Kulturális Örökség Hivatala munkatársaival együtt. Együttműködnek a műemléki hatóságokkal akár útikönyvek kiadásában, akár az olyan kormányprogramokban, mint a fertődi Esterházy-kastély revitalizációja és a Haydn-fesztivál előkészítése. Történeti kertjeink és parkjaink is ebbe a kategóriába tartoznak. Ismeretes az a kultúrpolitikai törekvés, mely ún. „megakiállításokkal” törekszik a múzeumi nézőszám megnövelésére. A közelmúlt ilyen „sikerkiállításainak” tudományos előkészítésében az Intézet munkatársai jelentős, olykor döntő szerepet játszottak (Szépművészeti Múzeum: Monet és barátai: 256 ezer, Kopt kiállítás: 85 ezer, Magyar Nemzeti Galéria: Klimt, Schiele, Kokoschka (a Budapest Történeti Múzeummal együtt): 150 ezer, Mednyánszky: 170 ezer, Munkácsy: 350 ezer, Műcsarnok: Fény és árnyék (francia festészet): 300 ezer, BTM Kiscelli Múzeum: Mariazell és Magyarország: 10 ezer látogató). A 2006-ra tervezett, több országban megnyíló, nemzetközi összefogással készülő Luxemburgi Zsigmond kiállítás (Szépművészeti Múzeum) esetében a kulturális kormányzat még az eddigieknél is sokkal nagyobb közönségsikerre számít. Az Intézetnek az MTA művészeti gyűjteményeit bemutató kiadványai ugyancsak nagy keresettségnek örvendenek. Entertainement, egyéb Anyaggyűjtő munkát, szerkesztést, szakértői munkát végeznek, ill. előadásokat tartanak a tévé, a rádió, a nyomtatott sajtó és a kulturális szórakoztatóipar szervezésében. Hasonlóan jelentős mértékű a különböző megrendelők részére végzett szakértői, ill. zsűrizéssel kapcsolatos bizottsági tagsággal járó feladatok ellátása is.

309

Néprajzi Kutatóintézet

1014 Budapest, Országház u. 30., 1250 Bp. Pf.: 29. Telefon: 375-9011, 224-6700; Fax: 375-9764 e-mail: [email protected], honlap: http://www.neprajz.mta.hu

A néprajztudománynak mint történeti jellegű társadalomtudománynak nem jellemzője a tudományos innovációk létrehozása. Ennek ellenére alkalmazott kutatások révén a társadalomnak számos vonatkozásban nyújthat segítséget. Magyarország uniós integrációja során minden tájegység, település igyekszik megtalálni, kidomborítani, milyen kulturális értéket hordoz, és ezen kulturális sajátságok, a történeti specifikumok feltárásához hasznosítják a néprajztudomány eredményeit is. Európa számára fontos kulturális értékeket tudunk fölajánlani. Számos olyan esemény, program van Magyarországon (pl. Mesterségek ünnepe, népzenei és néptánc-fesztiválok stb.), amelyek tudományos háttérbázisát a néprajztudomány, és ezen belül jelentős részben az Intézet kutatói adják. A társadalmi aktivitást az Intézet kutatói szakmai munkájukon kívül sok egyéb módon (szaktanácsadás, zsűrizés, kuratóriumi tagság stb.) segítik. Az egységesülő Európában az etnikai sokszínűség (romák, nemzetiségek, társadalmilag marginális csoportok, a Magyarország határain kívül élő magyar közösségek), az egymás mellett élés kutatásában fontos szerepet játszik az Intézet, s ezzel a csoportok közötti megértés és kooperáció elősegítéséhez járul hozzá. A társadalom szereplői számára a jelenkori gazdasági, társadalmi folyamatok megértése nagy jelentőségű. Ezek feltárásában, a gazdasági stratégiák kialakításának kutatásában a Társadalomkutató Központ szervezői munkájával zajló vizsgálatok során az Intézet is fontos szerepet játszik (Rendszerváltás Magyarországon). A néprajz, történeti szemlélete révén, az egymásra épülő, szerveződő kultúraelemeket, a gyökereket és előzményeket is kutatja, s így a hagyományos gazdálkodási módszerek újraéledése és újrahasznosítása során – amikor a közösség vagy az egyén visszanyúl az archaikus formákhoz, s azokat a modern körülmények között új tartalommal tölti meg – akár innovációs eredményekkel is szolgálhat. A néprajztudomány és ezen belül az Intézet is arra törekszik, hogy a modern informatika eredményeit is beépítse kutatásaiba. Az integrált társadalomtudományi adatbázisba olyan digitalizált adatcsoportokat építenek be (népi gyógyászati archívum, sámánarchívum), amelyek a modern technológiával elérhetővé teszik sok évtizedes gyűjtő és kutatómunkák eredményeit. A nagyközönség számára olyan szakértő rendszer kiépítésén dolgoznak (Kárpát-medence néphagyományai), amely laikusok számára is lehetővé teszi a néprajztudomány egyes fő kérdéseinek, módszereinek, problémáinak megértését és alkalomadtán a néprajzi metodológia használatát is.

313

Nyelvtudományi Intézet

1068 Budapest, Benczúr u. 33., 1399 Bp. Pf.: 701/518. Telefon: 321-4830, Fax: 322-9297 e-mail: [email protected], honlap: http://www.nytud.hu

Mint az MTA más humán kutatási központjaiban, a Nyelvtudományi Intézetben is három nagyobb feladatkörben folytatnak kutatásokat: • A nemzeti jelentőségű kutatások közé az olyan vizsgálódások tartoznak, amelyeket kizárólag vagy elsősorban a magyar nyelv, kultúra, történelem, társadalom sajátos kérdései határoznak meg. A magyar szókincs kialakulása, a magyar nyelv rendszere, a magyarság őstörténete, a magyar népzene, a magyar irodalom stb. bár kutathatók bárhol a világon, e területek feltárása Magyarországon elemi kötelessége a kutatói közösségnek. • A társadalmi és/vagy kormányzati megrendelésekre folytatott kutatások végzése magától értetődően feladata az adófizetők által eltartott kutatóhelyeknek. A magyar nyelv nagyszótárának a megalkotása, a korpuszok megalkotása, a fordítóés beszédelemző programok kidolgozása, a nyelvtudomány orvosi célú hasznosítása stb. tartozik például ebbe a körbe. • Nemzetközi színvonalú (alap)kutatások pedig azért szükségesek, mert ezek biztosítják a felsorolt feladatok korszerű elméleti hátterét és megbízható módszereit. A három feladatkör természetesen egymással több-kevesebb átfedésben van. Az Akadémiai nagyszótár E hatalmas szótári vállalkozás gondolata, illetve munkálata végigkíséri az Akadémia egész történetét, hiszen ez a mű annak az eszmének és törekvésnek a jegyében jön létre, amely a reformkorban megteremtette a nemzeti kultúra és tudomány jeles intézményét, az Akadémiát. A Nagyszótár egyrészt letéteményese a nyelvben megtestesülő nemzeti értékeknek és hagyománynak, másrészt a 21. század elejének elvárásaihoz igazodó, szemléletében, lexikográfiai elveiben az európai szótárírási normákat messzemenőkig figyelembe vevő, világos szerkezetű, áttekinthető, a felhasználó szempontjából könnyen használható mű, hosszú évtizedek után megjelenő, hiánypótló, új értelmező szótár. A 8-10 kötetesre tervezett, kb. 100 ezer címszót tartalmazó munka ún. korpuszalapú, szótár. Korpusza az 1772 és 2000 között keletkezett, nyomtatásban megjelent szépirodalmi, tudományos ismeretterjesztő és publicisztikai művekből, műrészletekből áll. Magában foglalja azt az 5-6 milliós cédulaanyagot, amelyet a 19. század végétől az 1960-as évek elejéig gyűjtöttek össze, valamint az 1980-as évek közepétől épülő, sok tízmillió szavas elektronikus adatbázist. A szótár szócikkeinek valamennyi jelentését adatolja, s minden esetben feltünteti a korhatárai között megjelent első példamondatot. A feldogozott szövegek időhatárai lehetőséget adnak arra, hogy a szótár ne csupán a szinkrón nyelvállapotot tükrözze, hanem a nyelv, s különösképpen a szókészlet történeti változásairól is képet adjon. A nyomtatott változattal egyidejűleg CD-ROM-on is megjelenik az adatbázisként XML formátumban készülő (ezért a legkülönbözőbb csoportosítási, keresési igényeket kielégítő) mű. Ez a formátum lehetőséget ad arra is, hogy a szótár írói külön kezeljék a könyv formában megjelenő és a számítógépes változatot. Bizonyos információkat eleve csak a gépi használathoz rendelnek hozzá. Ilyen jelölést kapnak a szinonimautalások (így a gépi adatbázisban külön is kereshetők lesznek), vagy pl. a gépi anyagban több példamondat szerepel. Külön előnye az elektronikus adathordozón élő szótárnak, hogy gyakran frissíthető, s bármikor gazdagítható az időközben keletkezett új szavakkal, illetve új jelentésekkel; naprakészen kiegészíthető új adatokkal, példákkal – ezzel egyúttal előkészítve az esetleges későbbi felújított, bővített kiadást. Minden nagyszótár és nagylexikon annak lehetőségét hordozza, hogy a korábban összegyűjtött tudást az új igényeknek megfelelő korszerű formában rendszerezzük, s ezzel az 317

ismeretek magasabb fokára lépjünk. Az Akadémiai nagyszótár korszerű definícióival, a szócikkeken belüli különféle szaknyelvi minősítéseivel a különböző tudományterületek közti kommunikáció, az interdiszciplinaritás lehetőségeit is bővíti. A mindennapi életben a pontos szó- és jelentésmeghatározások nélkülözhetetlenek az egyes szakmák napi gyakorlatában, ahol a pontos fogalmazás és szóhasználat elengedhetetlen, a jogtól az újságíráson át az oktatásig. Ez a hagyomány- és értékőrző, ugyanakkor a nyelvi leírás szempontjából korszerű és dinamikus lexikográfiai megoldásokkal élő, régóta várt mű feltétlenül szerepet játszhat a nyelvészeti és lexikográfiai közgondolkodás formálásában, ugyanakkor kultúrtörténeti információival számíthat a különböző tudományterületek kutatóinak, valamint a nyelv és a kultúra iránt fogékony olvasóknak érdeklődésére. Nyelvtechnológiai munkálatok Az Intézet immár egy évtizedes számítógépes nyelvészeti kapacitással rendelkezik és a magyar nyelvi technológiai kutatások és fejlesztések meghatározó szellemi bázisa lett. Kiterjedt együttműködést folytat nemzetközi és hazai kutatócsoportokkal, valamint ipari partnerekkel. Rendszeresen aktívan részt vesz élvonalbeli nemzetközi szakmai konferenciákon és workshopokon, továbbá folyamatosan közreműködik nagyszabású hazai és EU finanszírozású K+F projekteken. Az Intézet elsősorban nyelvi erőforrások kifejlesztésével járul hozzá a magyar nyelvtechnológiai kutatás-fejlesztésekhez. A nyelvi erőforrások nagy tömegű adatbázisok (szabad formájú szöveges adatbázisok, azaz korpuszok vagy egyéb, hagyományos alakú adatbázisok), amelyek korszerű technológiával végzett nyelvészeti elemzést tartalmaznak, és nélkülözhetetlen erőforrásul szolgálnak az ipari alkalmazások számára. A magyar nyelv számos olyan sajátossággal bír, amelyek miatt a nyugat-európai nyelvekre kidolgozott megoldások közvetlen technológiai átvitele kivihetetlen. Még a leginkább nyelvfüggetlen megoldások is általában megkövetelik a helyi nyelv sajátosságait tartalmazó adatbázisok alkalmazását. Ezek kidolgozása pedig az adott országban elvégzendő feladat. Ebben játszik vezető szerepet az Intézet. Kiemelendő nyelvtechnológiai kutatási eredmények a következők: Korpuszépítés • Magyar Nemzeti Szövegtár (MNSZ) A Magyar Nemzeti Szövegtár a magyar nyelv legújabb, írott nyelvhasználatát tükröző 170 millió szavas reprezentatív korpusza. Nem egyszerűen tárháza a szövegeknek, jelentős a nyelvészeti hozzáadott érték: minden szó nyelvileg elemzett és egyértelműsített alakban szerepel. A teljes korpusz elérhető az Interneten. • Kárpát-medencei magyar nyelvi korpusz Az MNSZ nemsokára kiegészül a határon túli magyar nyelvhasználatot rögzítő 15 millió szavas korpusszal, amelynek anyagát négy szomszédos országban működő kutatóhelyen gyűjtötték. • Szeged korpusz A Szegedi Tudományegyetemmel együttműködve elkészült az első magyar nyelvi szintaktikai adatbázis, amely 1,2 millió szót kitevő 82 ezer mondat szerkezetének pontos leírását tartalmazza. • Angol-magyar párhuzamos korpusz (HUNGLISH) A BME Média Oktató és Kutató Központ (MOKK) együttműködésével elkészült egy 54 millió szót tartalmazó angol-magyar párhuzamos korpusz, amely a hálózaton is elérhető. Összevető kutatásokhoz, gépi fordítási fejlesztésekhez vagy a nagyközönség számára közvetlen használatra szótárként egyaránt kiválóan alkalmas. 318

Lexikai adatbázis •

•

•

Morfológiai adatbázis Elkészült Elekfi László Magyar ragozási szótár című, az Értelmező Kéziszótár teljes anyagát felölelő szótárának adatbázis változata, amely 1777 paradigmába sorolva összesen több 79 ezer ragozott alak típust tartalmaz. A magyar nyelv ragozási rendszere páratlanul gazdag, amely nagy kihívást jelent számítógépes kezelése szempontjából. Bármilyen intelligens gépi alkalmazás első lépése a magyar esetében a ragozott alakok értelmezése, ennélfogva az alaktani adatbázis megkerülhetetlen komponense az összes számítógépes alkalmazásnak. Igei vonzatkeret adatbázis A szavak alaki elemzése után a szöveg feldolgozásának következő szintje a mondat szerkezetének feltárása. Ehhez jelent kulcsfontosságú eszközt a magyar mondatok szerkezetének magját meghatározó igei vonzatkeret adatbázisa, amely mintegy 18 ezer igei rekordot tartalmaz. Az adatbázis ezenfelül tartalmazza a vonzatokként szereplő 21 ezer főnév és négyezer melléknév jellemzését is. Szóalak gyakorisági adatbázis Elkészült az MNSZ teljes anyagának szóalak gyakorisági adatbázisa, amely közel 3 millió szótőhöz sorolható 4 710 000 szóalak típus adatait tartalmazza hálózaton át lekérdezhető formában. A szóalakgyakoriság a nyelvtechnológiai alkalmazáson túl fontos támpontul szolgál szótárak, nyelvoktató anyagok vagy akár pszichológiai kísérletek számára.

Alkalmazások • Információ kinyerés rövid üzleti hírekből A MorphoLogic Kft. és a Szegedi Tudományegyetem közreműködésével elkészült a prototípusa egy információ-kinyerő rendszernek, amely rövid üzleti hírek tartalmi elemzésére képes. • Gépi fordító rendszer A francia SYSTRAN céggel együttműködve elkészült az élvonalbeli SYSTRAN rendszer angol-magyar nyelvpárra kidolgozott prototípusa. Jelenleg folyik a MorphoLogic Kft. Metamorpho rendszere magyar-angol változatának kidolgozása. • Dokumentumosztályozó rendszer Az Európai Bizottság ISPRA Kutatóközpontjának nyelvtechnológiai csoportjával, valamint az Igazságügyi Minisztériummal és az Országgyűlési Könyvtárral együttműködve elkészült egy automatikus dokumentumosztályozó rendszer, amely kormányzati dokumentumok automatikus besorolását végzi el az Európai Unióban meghonosított EUROVOC fogalmi osztályozó rendszer kategógiái szerint. • Értelmező Kéziszótár: gyakorisági mutatók Az Értelmező Kéziszótár második kiadásához elkészült a MNSZ adataiből összeállított gyakorisági mutató, amely minden címszó előfordulását egy ötértékű skála szerint mutatja be. Eszközök •

INTEX/NooJ nyelvi fejlesztő keretrendszer magyar változata A Besançoni Egyetemmel együttműködésben elkészült egy általános nyelvi elemző és fejlesztőrendszer magyar változata, amely gyors és hatékony nyelvi rendszerek építését teszi lehetővé. 319

•

A XAIRA korpuszkezelő rendszer magyar változata Az Oxfordi Egyetemmel együttműködve elkészült a XAIRA korpuszkezelő rendszer magyar változata, amely a Brit Nemzeti Korpusz kezelő eszköze, és nemcsak az MNSZ DVD-s változatát teszi lehetővé, de képes minden szabványos XML kódokkal felszerelt korpusz ipari szintű kiszolgálására. A fenti két eszköz kifejlesztése közvetlenül támogatja a magyar nyelvtechnológiai kutatás-fejlesztést azáltal, hogy lehetővé teszi nem nyelvtechnológiai képzettségű nyelvészek számára is, hogy nyelvi elemző rendszereket, illetve korpuszt építsenek. A nyelv mint diagnosztikus eszköz A neurolingvisztika mint vizsgálati módszer A neurolingvisztika az emberi agy szerkezete és az emberi nyelv nyelvtanának a szerkezete közti összefüggéseket, valamint az agy működése és a beszédprodukció, beszédértés megszerveződése közti összefüggéseket kutatja. Különösen fontosak azok a vizsgálatok, melyek modern elektronikai és számítógépes eszközrendszerrel az agykéreg elektromos aktivitásának alakulását vizsgálják, meghatározott nyelvi ingerek esetében. Ezek az ún. kiváltott agypotenciál mérések, melyeket egészséges személyek és agyi sérültek esetében is alkalmaznak. A kísérletekben a fejbőrön mért elektromos aktivitást vizsgálják. A vizsgálati személyek fejbőrére elektródákat tesznek, és mérik a különböző nyelvi ingerek által kiváltott agyi bioelektromos aktivitást, amely a nyelvi inger megjelenésével bizonyos idői kapcsolatban áll. A nyelvhasználatért felelős agyterületek, az adott nyelvi feladat jellegétől függően más és más paraméterekkel rendelkező elektromos aktivitást mutatnak. Ha az említett aktivitások részben vagy egészben elmaradnak, vagy ha idői és topografikus jellemzőik erősen eltérnek, akkor ez a nyelvi feldolgozás sérülésére utal. Ez lehet nyelvfejlődési zavar, agysérülés (stroke) okozta korlátozottság (afázia) és összetett betegség tünetegyüttes (például Alzheimer-kór). A magyar anyanyelvű beszélők által produkált nyelvi tünetegyüttesek megjelenési módjai és formái, amelyek valamilyen fejlődési zavarra, agyi katasztrófára vagy más betegségekre utalnak, szorosan összefüggenek a magyar nyelv nyelvtanának különleges szerkezetével. A magyar nyelvi adatanyagokban megmutatkozó zavarok, szétválások értelmezései nélkülözhetetlenné teszik a neurolingvisztikai analízist. Statisztikailag kimutatott tény, hogy egyre több gyermek küzd nyelvfejlődési zavarokkal, melyek egy része már a kisgyermekkorban diagnosztizálható, egy részükre azonban sokszor csak az iskolába kerülés után derül fény. Az esetek jelentős részében a megfelelő szűrés és diagnózis ad esélyt az ilyen gyermeknek arra, hogy a számára legmegfelelőbb terápia kiválasztásával a lemaradás pótolható legyen . A stroke – azaz az agyi verőerek elzáródása, illetve perforációja következtében kialakuló akut agyi vérellátási zavar – az iparilag fejlett országokban a halálozás második leggyakoribb oka. Következménye agykárosodás, nyelvi kommunikációs zavar: afázia, hosszan tartó ápolási szükségletek, az életminőség tartós és súlyos romlása. A stroke világszerte igen gyakori: az USA-ban 600 ezer, az EU-ban 1 millió stroke-eseményt regisztrálnak évente. Egyetlen stroke-esemény 6-12 ezer euróba kerül (egészségügyi ellátás, kiesett jövedelem, hozzátartozók költségei). A teljes egészségügyi költségvetés 5-8%-át a stroke-ellátás költségei teszik ki. Magyarországon a stroke miatti halálozás az utóbbi években 210/100 000 személyről 150/100 000-re csökkent. Ez 30%-os javulás, hála a strokerészlegeknek, a modern képalkotó diagnosztikának és a rizikófaktor-kutatásnak. A sérültek tehát többségükben életben maradnak. Ugyanakkor a hazai stroke-betegek átlag 8-10 évvel fiatalabbak a nyugat-európaiaknál. Magyarországon évente kb. 6000 új afáziást regisztrálnak. Munkába való visszahelyezésükre, rehabilitációjukra radikálisan jobb lehetőségek lennének,

320

ha nyelvi kommunikációs zavaraik diagnosztikája és terápiája megfelelő szinten megvalósulna. Ehhez azonban jelenleg nincs elég, az afázia diagnosztikájához és terápiájához magas szinten értő szakember. Magyarországon a szülések 8,2%-a koraszülés, melynek egyik következménye szinte minden esetben kommunikációs zavar, amely a gyermek fejlődése során előbb vagy utóbb manifesztálódik, nyelvfejlődési zavarok, később az iskolai tanulás zavarai – diszlexia, diszgráfia, diszkalkúlia – formájában. A neurolingvisztikai kutatások a nyelvi zavarokat okozó betegségek bizonyos előzetes diagnosztikájához, valamint a betegek rehabilitációjához nélkülözhetetlenek. A szerzett agyi sérülések, illetve betegségek jellegzetes nyelvi tünetegyüttesekben mutatkoznak meg. A nyelvi tünetek alapján – természetesen más diagnosztikai eljárások mellett – következtetni lehet a betegség/sérülés jellegére, típusára. A nyelvi elemzés nem csak a már kialakult betegség okozta állapotot írhatja le. A nyelvi tünetek fontos diagnosztikai eszközök lehetnek már egy-egy kóros állapot korai szakasza idején, sőt előzetes nyelvi indikátorai lehetnek egy-egy nyelvi zavart okozó betegség keletkezésének. Vagyis a neurolingvisztikai elemzés eredményei bizonyos esetekben előrejelző értékűek. A következtetési lehetőségek természetesen nem triviálisak. Ugyanakkor nagy horderejű kutatási feladat azoknak a betegségeknek a vizsgálata, melyeknek korai szakaszában megjelenhetnek nyelvi tünetek, melyek mintegy előre jelezhetik a keletkezőfélben lévő betegséget. Vannak kutatási eredmények, amelyek az Alzheimer-kór nagyon korai szakaszának nyelvi előjeleit vázolják. Lehetséges az is, hogy a klinikai adatok mellett a nyelvi tünetek vizsgálata segíthet a korrekt diagnózisban. A nyelv mint diagnosztikus eszköz kutatásának tehát rendkívüli gyakorlati haszna van. A nyelvfejlődési zavarral küzdő gyermekek, a szerzett nyelvi zavarokkal, betegséggel küzdő felnőttek diagnosztizálása és a terápiás utak kijelölése már kialakult, a nyelvi diagnosztikában jártas szakemberek kinevelése a következő sürgető feladat, ami jelentős mértékben járulhat hozzá a nyelvi „fogyatékkal” élők életminőségének a javításához. A beszéd tudományával kapcsolatos gyakorlati hasznosítások, eredmények A beszélő személy felismerése A beszélő személy felismerése a beszéde alapján fontos és a gyakorlat számára alkalmazhatóan megoldott kérdés (biztonsági rendszerek, kriminalisztika stb.). Ilyen kutatás csak az Intézetben folyt, illetve folyik. A beléptető rendszerekben vagy egyes bűnügyekben a személy kiléte csak beszédmintája alapján állapítható meg akusztikai-fonetikai elemzésekkel. A magyar beszéd gépi előállítása A gép és ember kommunikációs kapcsolat egyre gyakrabban használt formája a gépi beszéd (a beszédszintetizátor üzeneteket olvas fel, számlaegyenleget közöl stb.). A fonetikai és műszaki kutatások eredménye, hogy a magyar fejlesztésekhez igen jó minőségű beszédszintetizátorok állnak rendelkezésre. Különösen fontos a vakok és gyengénlátók segítésében (pl. beszélő pénzfelvevő automata, internetes hangos könyv-szolgáltatás). A gyermekek számára fejlesztett beszédhallás-szűrő módszer alapja is a mesterséges beszéd, és ma már sok száz ilyen készülék működik szerte az országban. Beszédzavar felismerése gyermekeknél Fonetikai és pszicholingvisztikai kutatások alapján fejlesztették ki azt a diagnosztikai eljárást, amellyel a gyermekek anyanyelvi beszédértési problémái felismerhetők, a tesztsorozatot az egész országban használják. A vizsgálatra épülő gyakorlatokkal

321

megelőzhetők, csökkenthetők a beszédzavarok egyes típusai, valamint az olvasási és a tanulási nehézségek. Magyar nyelvi beszédtechnológiai alapismeretek (CD-ROM) A beszédkommunikáció oktatásához, a fejlesztések megértéséhez, használatához nyújt segítséget a szemléletesen, hang és kép információval is ellátott (multimédiás) anyag. Terjedelme 600 képoldal. Használják a középszintű és a felsőfokú oktatásban egyaránt.

322

Politikai Tudományok Intézete

1014 Budapest, Országház u. 30., 1399 Budapest, Pf. 694/115. Telefon: 375-9011, 224-6700; Fax: 224-6725 e-mail: [email protected], honlap: http://www.mtapti.hu

Az EU előtt álló stratégiai feladatok: a magyar nemzeti, politikai, gazdasági és jogi kultúra kihívásai 2001–2006 között A sikeres EU-csatlakozás érdekében végzett kutatások célja az volt, hogy feltárják az EU belső integrációs szabályait, mechanizmusait és ezek változásait. E kutatás döntő mértékben járultak hozzá, hogy Magyarországon a megfelelő módon jöjjenek létre azok a szervezetek és intézmények, amelyek optimális módon képesek az EU intézményrendszerével együttműködni, s az e területeken dolgozók konkrét ismeretekkel felvértezve végezhessék munkájukat a magyarországi és az uniós norma és szabályrendszer szerint. A kutatás a döntéshozatalban jelentett nélkülözhetetlen segítséget abban a tekintetben is, hogy előre vetítve jelezte, hogy a nemzeti politikában, a gazdaságban és a jogrendszerben milyen területeken, milyen változásokra lesz, illetve lehet szükség. A kutatás célja volt továbbá annak feltárása, hogy a nemzeti politika és a szuverenitás kérdései az uniós keretek között milyen formában és mértékben változnak, változhatnak. A magyar politikai rendszer európai integrációja A kutatás során a pártok működését szakpolitikai és ideológiai síkon vizsgálva arra az eredményre jutottak az Intézet munkatársai, hogy a magyar politikai pártok általános alkalmazkodóképessége és egymásra gyakorolt hatása hasonló az uniós országokban tapasztalhatóhoz. A magyar pártok képesek integrálódni az európai nagy pártcsaládokba, illetve az Európai Parlament megfelelő frakcióiba. A kutatás egyik célja az volt, hogy az Európai Parlament különböző frakcióiban dolgozó képviselők és tanácsadóik számára megkönnyítsék a munkát, segítsék a beilleszkedést. A helyi hatalom és az önkormányzati választások Magyarországon (1990–2002) A rendszerváltás óta megszakítás nélkül folytatott kutatások a helyi társadalmakat több metszetben vizsgálták: az önkormányzatok működése, a helyi társadalmak szociológiája és a helyi politikum az a három alapvető témakör, amelyeknek összefoglaló elemzése készült el ebben a munkában. E kutatás hasznosulása rendkívül sokrétű, és a döntéshozók számára olyan bázisadatokat tárt fel, amelyek nélkül nem lehetne megfelelő törvényeket és intézkedéseket hozni. A helyi politikum elemzése során megfogalmazódott, hogy a szocializmus szervilis rendszerét egy félkapitalista szervilis rend váltotta fel, s a helyi hatalomkoncentráció függő társadalmat eredményezett, amelyet az önkormányzatiság sem tud felpuhítani. A helyi társadalom többségének az érdeke nem érvényesül. Az önkormányzatok működésében nagy problémát okoz, hogy a kormányzatok az önkormányzatokra hárított többletfeladatokhoz nem biztosítanak elegendő forrást. A lokalitás egyik nagy problémája az, hogy a hátrányos helyzetű kistérségekben a közösségek szociális lejtőre kerülnek. A helyi társadalmak problémáinak kezelése döntően állami feladat, tehát a kutatás a kormányzati döntések alapjául szolgál a szociológia és a politológia eszközeivel feltárt valóság bemutatásával. A multinacionális vállalatok, valamint társadalmi, gazdasági és politikai kisugárzásuk Magyarországon A multinacionális vállalatok szerepének tudományos módszerekkel folytatott vizsgálata közvetlenül felhasználható a politikai és gazdasági döntések megalapozásához. A

325

kutatás tisztázza a multinacionális vállalatok szerepét a magyar gazdaságban általában és a modernizációban különösen. „Választási képeskönyv” a 2004. évi EU választásokra Az EU-hoz való csatlakozás népszavazásán először szavazó fiatalok számára készült egy kézikönyv. Ez a kiadvány az Intézetben mintegy tíz éve folyó Európai Uniós kutatások alapján közvetített hasznos ismereteket az unió történetéről, országairól, intézményeiről és a csatlakozás jelentőségéről, valamint a szavazás módjáról. A választás után is hasznos kézikönyv lesz mindazoknak, akik a tudományos alapossággal megírt, statisztikai adatokkal és az EU-val kapcsolatos web-lapok címeivel kiegészített szépen illusztrált kiadványt forgatják. Számos pozitív visszajelzés érkezett iskolákból és az EU Budapesti Irodájának vezetőjétől is. A kötet a tudományos ismeretterjesztés sikeres példája lett. ESS-EUTE – Európai társadalomtudományi elemzések A nemzetközi összehasonlító kutatás az európai társadalmak demográfiai összetétele, etnikai, kulturális, politikai tagoltsága és értékorientációi témakörökben folyt. Ez a kutatás olyan alapinformációkat nyújt, amelyek szervesen beépülhetnének a döntéselőkészítő munkába, illetve a hosszú távú társadalmi-humán erőforrás fejlesztési tervek megalapozásához adnak hátteret. A 24 országra kiterjedő vizsgálat lehetővé teszi az egyes folyamatok monitorozását, a társadalom értékorientációjának feltérképezését, s ennek alapján több társadalmi probléma válhatna jobban tervezhetővé. Az EU-technokrácia társadalmi összetétele, szocializációs sajátosságai, belső kapcsolatai, döntéshozatali metódusa, érdekérvényesítési módja Az EU-technokrácia és a hazai intézményrendszer sajátosságai következtében a szabályozás és az EU-s források elosztása gyakorlatilag egy helyen zajlik. Mindez teret ad a korrupciónak és a hivatallal való visszaélésnek. Az EU-technokrácia jelentős része érzi a gazdasági erőcsoportok nyomását, ha eltérő mértékben is, de gyakran szembesül ezzel. Megállapítható, hogy a gazdasági elit hat a politikai elit döntéseire, s igényeit már nyilvánosan is megfogalmazza. E tények ismeretében lehet végiggondolni a demokratikus intézményrendszer működési mechanizmusait. Halmozottan hátrányos továbbörökítése

kistérségeken

élők

esélyegyenlőtlenségének

generációs

Az elmúlt másfél évtizedben a társadalmi mobilitás folyamatosan csökkent. Ma már csaknem általános az a trend, hogy a munkanélküliek gyerekei is azok lesznek, az épp hogy megélőké épp hogy megélők, az értelmiségieké értelmiségiek, a gazdagoké gazdagok. A mai magyar társadalom alsó negyedét/harmadát a gazdasági ínség, a társadalmi kirekesztődés, a kulturális javaktól való megfosztottság hármas terhe nyomja. Az esélyegyenlőtlenség csökkentésére hivatott intézmények – a családi keretek, oktatás, szociális támogatási rendszerek, a médiák stb. igen alacsony hatásfokkal működnek. A közművelődés korábbi intézményei megrokkantak, s az új típusú intézmények pedig a szükségesnél sokkal lassabban alakulnak ki. A kutatás a szociális és oktatáspolitikai döntésekhez nélkülözhetetlen adatokat tárt fel.

326

A magyar választók és a politikai közömbösség kialakulása A kutatások kimutatták, hogy az állampolgároknak több mint a fele elfordult a politikától, elégedetlen a demokrácia működésével. A politika iránti bizalom hiánya meghatározhatja a politikai részvételt. A kollektív politikai cselekvés szinte teljes hiánya magyarázhatja azt is, hogy a lakosság zömének részvétele a civil szervezetek munkájában inkább formális. A politika iránti közömbösség a társadalom minden csoportja körében nagy mértékű. Az állampolgárok zöme szerint a politika homlokterében nem azok a kérdések állnak, amelyek az emberek mindennapjaiban szerepelnek. Néhány területen – környezetvédelem, emberi jogok, szociális-jótékonysági – az új társadalmi mozgalmak terén a közéleti aktivitás és részvétel növekedése érzékelhető, de még nem meggyőző a trend. A szolidaritásból fakadó önkéntes munka megjelenése is hasonló sémát követ. A bizalom hiányának légkörében a civil szervezetek nehezen szereznek társadalmi támogatást hosszabb távra. Az elemzés fontos lehet a politikai pártok számára, de nemcsak a választási kampány időszakaira vonatkozóan, hanem a parlamenti és kormányzati munkában is. A globális környezeti rezsimek és a magyar közpolitika A globalizációs folyamat elméleti és gyakorlati vonatkozásainak vizsgálata eredményeképpen mind jobban tudatosul az, hogy nagy horderejű átalakulás zajlik az egész nemzetközi rendszerben, ami befolyásolja az egyes országok geopolitikai helyzetét, és az erőforrásokhoz való – egyenlőtlen – hozzáférését. A kutatás a globális ökopolitika területét is érintve, a magyar környezetvédelem helyzetét, s az ezzel kapcsolatos közpolitikát vizsgálta. A környezettudatos döntéshozatal és magatartás egyre határozottabb társadalmi igény. Politikai kommunikáció az Interneten Az internetes politikai kommunikáció témájában a Charles Raab és Christine Bellamy által kidolgozott felfogásban vázolták a kutatók azt a politikatudományi keretet, amelyben a téma elhelyezhető. Az internetes politikai kommunikáció egyenetlenül jelenik meg a demokrácia, illetve a politikai rendszer különböző intézményeinél, szinterein, nyilvánosságaiban. Míg a leggazdagabb alkalmazások a civil társadalmi mozgalmakban, az állampolgári társulásokban vannak jelen, a pártok már kevésbé, a kormányzatok és parlamentek pedig a legcsekélyebb mértékben használják a világháló adta lehetőségeket politikai kommunikációs céllal. EU-F5 RURBAN – Új kapcsolatok a város és falvak között A kutatások a város és a vidék átalakuló viszonyát, valamint a vidék reprezentációját vizsgálják. Fel kívánják tárni, hogy a mezőgazdaság dominancia-vesztésével párhuzamosan milyen új, eredményes gazdasági tevékenységek színtere lehet a vidék, és hogy ez a folyamat milyen új szereplők és csoportok felbukkanását vonja magával, hogyan alakítja át a helyi hatalmi struktúrákat. A kutatás két esettanulmányra épül: egy kiválasztott nagyvárosi agglomerációban a résztvevő országok az ellen-urbanizáció, a tömeges kiköltözés hatását vizsgálják a környezetre és a helyi társadalomra. A másik vizsgált terület pedig egy-egy üdülőövezet, ahol a turizmus hatását, a – tág értelemben vett – rurális javak és szolgáltatások piacának kiépülését vizsgálják. A kutatás konkrét javaslatokat fogalmazott meg az önkormányzatok számára a tömegturizmus és a városokból falvakba irányuló migráció kezelésére.

327

EU-F5 WELLKNOW – From welfare to knowfare ( A European approach to employment and gender mainstreaming in the Knowledge Based Society) A 3 éves, 8 európai partnert és 7 európai országot átölelő kutatás az egyes országok közötti különbségeket- vagy hasonlóságokat elemzi ugyanazon szempontok alapján. A tudásalapú társadalom és a munkaerőpiac támasztotta kihívások jelentik a kutatási terület főbb részeit, amelyeket természetesen kibővít számos egyéb tényező vizsgálata: a nemek szerepének jelentősége a munkaerőpiacon, az állami szabályozási keret vizsgálata a kérdéses területen, kísérletek és konkrét megoldások stb. Az Intézet munkatársai ebben a nemzetközi összehasonlító a kutatásban a magyar oldalról készítik el a jelentéseket. Esélyegyenlőségi Kormányhivatal – Térségfejlesztési programok megalapozása Az Intézet az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal felkérésére – „A halmozottan hátrányos helyzetű kistérségek felzárkóztatása” című programhoz a regionális különbségeket bemutató tanulmányokat készített. Ezekben részletesen bemutatják a kistérségek társadalmi-, gazdasági helyzetét a statisztikai adatok és a polgármesterekkel, kistérségi megbízottakkal, intézményvezetőkkel, szakértőkkel készített interjúk segítségével, illetve a releváns irodalmat feldolgozva. A tanulmányokat az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal a további pályázati lehetőségek kialakítása során használja fel. Kormányzati döntés-előkészítést társadalomkutatások (A vidéki értékorientációinak vizsgálata)

támogató és hatásvizsgálatot megvalósító lakosság társadalmi-gazdasági jellemzőinek és

Az átfogó kutatás során a vidéki társadalom helyzetét több szempontból elemezték; elsőként a vidéki népesség társadalmi- és gazdasági helyzetét (gazdasági aktivitás-inaktivitás, társadalmi státusz). A vidéki népesség agrárérintettsége is központi témája lett a kutatásnak, hiszen ez a problémakör mindig is tudományos és közéleti viták tárgyát képezte; többféle módon megragadható és kimutatható kategória. A lakosság értékpreferenciái és az állami szerepvállalásról alkotott véleménye kulcseleme lett a kutatásnak, aminek révén egyúttal a vidéki népesség EU-attitűdjeiről is pontos képet kaphatunk. A kutatás eredményeit a MEH a döntéselőkészítésben használta fel. EU-F6 487/CORASON A fenntartható vidékfejlesztési politika a tudásalapú társadalom körülményei között A kutatás tizenkét ország kutatócsoportjának együttműködésével folyik, középpontjában a különböző tudásformák (helyi – nem helyi; tudományos – szakértői – laikus stb.) megjelenése, hasznosulása, dinamikája áll, a vidékfejlesztés helyi megvalósulási formáira fókuszálva. A kutatás a vidéki térségeket tekinti a fenntartható fejlődésre való fokozatos átváltás kulcsterületeinek, hiszen a vidék ad teret az új típusú mezőgazdálkodásnak, a vidéki turizmus, a természeti erőforrások használata, az élelmiszerelőállítás, stb. új formáinak. A vidék ilyen módon növekvő fontossága és újra felfedezése együtt jár különböző tudásformák megjelenésével, egymás mellett élésével és együttműködésével, amelynek vizsgálata képezi a kutatás fő célját. Kiemelt cél emellett annak vizsgálata, hogy a fenntarthatóság fogalma miként jelenik meg a vidékfejlesztés kontextusában; hogy a tudástársadalom milyen változatai hogyan vannak jelen Európa különböző rurális területein; valamint, hogy miként lehet értékelni a különböző tudásformákat a fenntarthatóság szempontjából. A kutatócsoportok által feltárt esettanulmányok e céloknak megfelelően a fenntartható fejlődés különböző területeit vizsgálják, így például a földhasználatot, a természetvédelmet, a fenntartható erőforrás-

328

használatot, a helyi élelmiszertermelést, a helyi civil társadalmat. A kutatás eredményeit az önkormányzatok és a civil szervezetek hasznosítják. EU-F5 EIRO – Európai munkaügyi kutatások Az EU-integráció folyamatában az Intézet az „Európai Munkaügyi Tanulmányok Központja” a European Foundation for Improvement of Living Condition magyarországi központja (National Centre) lett. A szervező központ az Európai Unió Dublinban székelő intézménye, amelynek feladata a munka világának, és az ahhoz kapcsolódó szociálpolitikai, társadalompolitikai és törvénykezési folyamatoknak a nyomon kísérése, dokumentálása, kutatása. A nemzeti központ működéséhez, feladatai ellátásához az EU-tól folyamatosan éves támogatásban részesül. A szakértői háttérmunka eredményeként elkészült egy elemzés az Euro bevezetését megelőzően az EU régebben csatlakozó tagállamaiban megkötött szociális paktumokról. MTRFH – „Civilek a területfejlesztésben” - A civil szféra területfejlesztési intézményei A helyi társadalom fejlettségét tükrözi a civil szféra fejlettségének szintje, illetve a helyi társadalomban való jelenlétének mértéke. A rendszerváltást követő gazdaságitársadalmi folyamatok, a törvényi szabályozás változásai nagy hatást gyakoroltak a hazai civil szektorra. Vizsgálták a civil társadalom azon szegmensét tanulmányozta, amelynek lehetősége lenne arra, hogy részt vegyen a különböző területi szinteken működő fejlesztési tanácsok munkáiban. A magyar és néhány európai ország civil szférájának összehasonlításával komplexebb képet tudtak felvázolni a civil szervezetek működéséről. E szervezetek egyre nagyobb jelentősséggel bírnak a különböző uniós fejlesztési együttműködésekben mind a helyi, mind a regionális fejlesztések terén: egyaránt megjelennek a területfejlesztési programok megvalósításában és az ahhoz kapcsolódó döntéshozatali folyamatok különböző szintjein. A napjainkban egyre kézzelfoghatóbbá váló tendencia összhangban van az Európai Unió fejlesztési politikájának új irányaival, melyek a központi, regionális, helyi és uniós kormányzati szervek, a magánszektor, valamint a helyi és országos szintű civil szervezetek közötti együttműködést, partnerséget hangsúlyozzák. A kutatás eredményeit a Magyar Területfejlesztési Hivatal használta fel. EU-F6 DYNAMO – A nemzetközi munkaerő modell dinamikája A munkaerőpiac szereplőit, tényezőit és folyamatait vizsgáló, átfogó nemzetközi kutatásban a hazai jelentéseket az Intézet munkatársai szolgáltatják. Az egyes nemzeti szinteken történő munkaerő-piaci változásokról szóló kutatások elengedhetetlen elemét képezik a nemzetközi és EU-s szintű összehasonlító elemzéseknek. COFAMI – Encouraging Collective Farmers Marketing Initiatives Ebben a 2005 szeptemberében induló EU FP-6-os kutatásban tíz európai ország kutatócsoportjai vesznek részt, a kutatásvezető a Wageningeni Egyetem Szociológia Tanszékének vidékszociológiai csoportja. A kutatás során arra a kérdésre keresik a választ a résztvevők, hogyan reagálnak a gazdálkodók a kormányzati, valamint az Európai Uniós szabályozók és a piac változó körülményeire. A gazdák közös fellépése az értékesítés során (Collective Farmers Marketing Initiative – COFAMI) méretgazdaságossági előnyöket jelent, javítja a termelők tárgyalási pozícióját és piaci helyzetét is.

329

A kutatás feltárja azokat a gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális tényezőket, amelyek segítik, illetve gátolják a termelők közös fellépését a vizsgált országokban. A helyzet feltárását követően az eltérések okait vizsgálva fogalmazzák meg a kutatócsoportok, melyek azok a támogatási formák, körülmények, amelyek a gazdák közös piaci megjelenését segítik és hatékonyabb agrárpolitika kialakítását teszik lehetővé.

330

Régészeti Intézet

1014 Budapest, Úri u. 49., 1250 Budapest, Pf. 14. Telefon: 375-9011, 224-6700 Fax.: 224-6719 e-mail: [email protected], honlap: http://www.archeo.mta.hu

A régészet a tudományok fájának egyértelműen azon főágából nőtt ki, amelyikhez a társadalomtudományok, azon belül is a bölcsészettudományok tartoznak. Célkitűzése – a Múlt megismerése – szintén bölcsészettudományi jellegű, de módszerei sokszor természettudományi, eszközei pedig szinte kivétel nélkül műszaki jellegűek. A XX. században, különösen annak második felében, utolsó negyedében lezajlott társadalmi, gazdasági és politikai változások alapvetően új környezetet teremtettek a régészet számára: átalakult az oka, a célja és a forrásai – a kutatásokat nem lehetett tovább a XIX. századi színvonalon folytatni. A tudományág primér tudományos céljait természetesen nem szabad föladni, azok a diszciplína lényegéhez tartoznak, ugyanakkor a régészet „szolgáltató iparággá” is vált. Ez utóbbit alapvetően három terület befolyásolja: a mindenkori gazdasági érdek (az állami és a magánszektor érdekei egyaránt), a múlt megismerésének tudatos vagy ösztönös igénye (és ezzel összefüggésben a társadalmi öntudat), valamint az a felismerés, hogy az épített örökség elemei és a régészeti maradványok az emberek életminőségének meghatározó elemei (erre épül fel a jelenlegi jogi szabályrendszer is). Az Intézet 1958-ban történt megalakulásakor olyan típusú és dimenziójú tudományos célokat tűzött ki hosszú távra maga elé, amelyek az akkori hazai régészetben egyedülállóak voltak. Ezek a kutatásba új minőséget és új típusú együttműködéseket hoztak. A 80-as évektől kezdve az ún. nagyberuházásokat megelőző feltárások több nagyságrenddel több pénzt és anyagi eszközt bocsátottak a régészet rendelkezésére. Ennek következtében – ugyancsak több nagyságrenddel – nagyobb felületeket lehetett feltárni, s így temető- és településrészletek addig nem remélt teljességei, strukturális összefüggései váltak ismertté. Viszont a régészre háruló feladat is sokszorosa lett a mindaddig patriarchális szellemben folyó ásatási munkáknak. Immár nemcsak újabb technológiák igénybevételére és adaptálására volt szükség, hanem a megnövekedett információtömeg gyors befogadására és kezelésére, egyben az építési munkák időbeli pontos tervezésére is. Változás állt be a régészeti munkának a mindenkori kulturális minisztérium és intézményei által támogatott és szervezett társadalmi hasznosításában is: a múzeumi kiállítások, régészeti bemutatóhelyek létrehozásában örvendetes módon új szereplők jelentek meg. Ez utóbbiak felkutatása, bevonása külön feladatot jelent. A sokrétű kihívásnak csak a kutatások teljes vertikumát létrehozva lehet megfelelni. Ilyet eddig csak az MTA Régészeti Intézete és az ELTE Régészettudományi Intézete hozott létre. A Régészeti Intézetben és gazdasági társaságában folyó innovációs fejlesztések •

Projekt:

Közhiteles lelőhely-adatbázis, terepi revízió, a Veszprém megyei régészeti topográfia revíziója Tevékenység: Terepi eszköz fejlesztése, GIS-rendszer tesztelése és feltöltése, hatósági alkalmazások (operatív rendszerek) kialakítása, az új Közigazgatási Eljárási Törvényhez való igazítás Partnerek:

•

GeoMontan Kft., Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, települési önkormányzatok, építész irodák

Projekt: Nyírbátor – Báthori rezidencia kutatása Tevékenység: Épületfelmérés és ásatási felületek dokumentálása 3D lézeres szkennelési technológiával és fotogrammetriával Partnerek: Burken Kft., Carto-Hansa Kft., GeoService Kft., Kincstári Vagyoni Igazgatóság

333

•

Projekt: M7 autópálya feltárási leletanyagának egyedi azonosítóval való ellátása Tevékenység: Gépi ugrószámos tárgyfeliratozás és DOS alapú kapcsolat létrehozása a leltározással Partner: Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága

•

Projekt: Restaurátor műhelyek Tevékenység: Nagy mennyiségű tömegáru (kerámia) restaurálásának logisztikai rendszerben történő elvégzése Partnerek: Lapideus Kft., Technoil Kft., Budapesti Történeti Múzeum, Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága, Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága

•

Projekt: Partnerek:

Történeti genetikai kutatások NKFP, MTA SZBK Genetikai Intézet

A Régészeti Intézet – többek között annak érdekében, hogy az innovációhoz megfelelő forrást tudjon teremteni, valamint hogy ezt a tevékenységet a gazdasági partnerekhez minél közelebb tudja vinni – az innováció egy részét az Akadémiával közösen létrehozott vállalkozásokkal valósítja meg. Legnagyobb – és messze legköltségesebb – tudományos vállalkozása az MTA SZBK Genetikai Intézetével közösen megalapozott archaeogenetikai laboratórium létrehozása. Minthogy ennek a laboratóriumnak a tevékenysége kizárólag történeti csontanyagra támaszkodik, programja Közép- és Kelet-Európában egyedülálló. A kutatások szempontjából jelentős előrelépést jelent a három hazai pályázatnyertes nagyprojekt: Árpád-kori királyi központok, Magyarország környezettörténete, történeti genetika, valamint két Deutsche Forschungsgemeinschaft- és egy EU-projektben való részvétel. Az autópálya-leletmentések során föltárt hatalmas mennyiségű leletanyag feldolgozása (restaurálás, fotózás, rajzolás, dokumentáció, leltározás, feldolgozás, publikáció, múzeumi kiállítás) az intézeti fiatal és középgeneráció intenzív munkájának köszönhetően az egyre nehezebb anyagi körülmények között is folyamatosan történik.

334

Regionális Kutatások Központja

7621 Pécs, Papnövelde u. 22., 7601 Pécs, Pf.: 199. Tel.: 06-72-523-800 Fax.: 06-72-523-803 e-mail : [email protected], honlap: http://www.rkk.hu

A Központ az elmúlt években megvalósított kutatási programjaival, tudományszervező tevékenységével, publikációs stratégiájával, nemzetközi kutatási programokban való részvételével, sikeres hazai és nemzetközi pályázataival, a felsőoktatási intézményekkel kiépített komplex kapcsolatrendszerével a regionalizációt és az uniós csatlakozást érintő kormányzati döntések előkészítésében, valamint az ország egészére és annak különböző szintű térségeire vonatkozó fejlesztési dokumentumok kidolgozásában játszott meghatározó szerepet a kutatási eredmények közvetlen társadalmi hasznosításában. Az elméleti és gyakorlati orientáltságú vizsgálatok azt eredményezték, hogy ma a Központ a nyugat- és a kelet-európai országok között közvetítő szerepet betöltő kutatóhely lett. A kelet-közép-európai területi fejlődés A kelet-közép-európai átalakulást vizsgáló kutatások rámutattak arra, hogy az átmenet, illetve a csatlakozásra való felkészültség milyen mértékű regionális különbségeket hordoz magában, s hogy a bemutatott országcsoport jellemzése milyen mértékben igényli a regionális aspektusok figyelembevételét. A kelet-közép-európai regionális politikák összehasonlító elemzése a magyar regionális politika egyértelmű versenyképességét állapította meg, ugyanakkor figyelmeztetett a versenyelőny mérséklődésére utaló jelekre is. A magyar területfejlesztési törvény kimunkálása, módosítása Az Intézet döntő szerepet játszott a területfejlesztési törvény megalkotásában és továbbfejlesztésében. Értékelte a területfejlesztési szabályozási és intézményrendszer működését, s tisztázta a fogalmi kérdéseket. Az eredmények rávilágítottak arra, hogy a jelenleginél sokkal decentralizáltabb, a régiókra támaszkodó regionális politika szolgálja mind nemzeti problémáink megoldását, mind az uniós tagságból származó regionális politikai előnyök kihasználását. Decentralizáció – regionalizáció Az Intézet kutatói rámutattak arra, hogy a modern államszervezés keretei között a központi kormányok a feladatokat megosztják a szubnacionális szintekkel, az alulról építkező új regionális paradigma döntésképes szereplőket igényel, a megsokszorozódott számú regionális gazdasági szereplő saját érdekeit és fejlesztési stratégiáit ütközteti a központi területfejlesztési elképzelésekkel, politikai szövetségeket alakít a regionális döntési kompetenciák bővítésére, a kulturális identitás elemei között a globalizáció nyomására egyre több regionális gazdasági– politikai–eszmei tényező jelenik meg, a hálózatos gazdaságszervezési paradigma tágabb térbeli kereteket igényel a méretgazdaságossági szempontok alapján. Magyarország térszerkezetének jövője alapvetően azon múlik, hogy a pótlólagos források felhasználásában milyen szerepe lesz a decentralizációnak. Régiókra Magyarországon azért van szükség, mert az európai területi fejlődés azt bizonyítja, hogy az egy-két milliós népességű, önkormányzati elvek szerint működő területi egység – gazdasági kapacitásai és strukturális adottságai folytán – a gazdasági orientációjú fejlesztési politika érvényesítésének optimális kerete, a posztindusztriális térszervező erők működésének és ezek kölcsönkapcsolatai fejlesztésének megfelelő terepe, az érdekérvényesítés fontos színtere, a regionális fejlesztéspolitika modern infrastruktúrájának kiépítéséhez a legmegfelelőbb térbeli egység, az Európai Unió strukturális és kohéziós politikai döntési rendszerének meghatározó eleme. A magyar államszervezet a XX. században képtelen volt modellváltásra. A hatalommegosztásban sem a központi, sem a területi szervek nem voltak érdekeltek. A decentralizációs koncepciók a redisztribúció mértékének csekély jelentőségű módosításával igyekeztek a reformok látszatát kelteni. A régióépítés jelenlegi szakaszában a mai 337

régióhatárok között célszerű a folyamatot támogatni, illetve a régiók intézményesítése előtt célszerű a határok kérdésére visszatérni, amikor is a tapasztalatok és az időközben elvégzett tudományos vizsgálatok eredményei alapján a hosszú távra szóló döntések körültekintőbben megalapozhatók. Területi tervek, programozás A területi tervezést, programozást érintő elemzések eredményei megállapították, hogy a magyar területi tervezési rendszer az EU regionális politikai alapelvein nyugszik, s egyben tükrözi a modern piacgazdaságok újszerű szemléletét. A területi szintek koncepciói és részben programjai között határozott egymásra épülés és kölcsönös megfelelés csak esetlegesen figyelhető meg. A területfejlesztési koncepciókban és programokban számos párhuzamosság érzékelhető. A kutatások felhívták a figyelmet arra, hogy egyértelműen meg kell határozni az egyes területi szintek, illetve ágazatok területfejlesztési kompetenciáját, kölcsönkapcsolataikat, s a területi szemléletnek meg kell jelennie az ágazati tervekben. A tervezés és a programozás hatékonysága a decentralizált fejlesztési források garantálásával biztosítható. E kutatások további következtetése, hogy önálló tervezési törvény rögzíthetné a különböző területi szinteken kidolgozandó tervek típusait, azok tartalmi követelményeit, a tervezési eljárás rendjét. A kutatók kidolgozták az ún. tervszerződési rendszer alapjait, ami hozzájárulhat ahhoz, hogy a tervek végrehajtásának garanciarendszere erősödjön. Nemzeti Fejlesztési Terv Az Intézet javaslatot dolgozott ki a Nemzeti Fejlesztési Terv módszertanára. A javaslat lényeges szemléleti eleme, hogy a terv regionális szerkezetben tárgyalja az egyes ágazati célkitűzéseket, továbbá az, hogy a nemzeti tervnek döntően a régiók terveire kell épülnie. Emellett az Intézet részt vett a terv szakmai anyagának kidolgozásában és jelenleg is részt vesz a II. Nemzeti Fejlesztési Terv (Nemzeti Stratégiai Referenciakeret) kidolgozásában. Az Intézet véleményezte az Országos Területfejlesztési Koncepciót és az Országos Fejlesztési Koncepciót. Összességében jelentős szerepe van az országos területi és európai uniós tervezés szakmai támogatásában. Gazdasági-társadalmi hatásvizsgálatok A gazdasági-társadalmi hatásvizsgálatok gyakorlatban alkalmazott módszereinek tanulmányozása során az Intézetbemutatta a források felhasználását segítő tervek és azok megvalósításának társadalmi-gazdasági hatásait. Az Intézetben – a számítóközpont adatbankjának segítségével – folyamatosan modellszámításokat is végeznek a települési és kistérségi szintű változások komplex szemléletű értékelésére. Felhívták a döntéshozók figyelmét arra, hogy a különböző növekedési modellek, azok egyes irányzatainak előtérbe kerülése húzódik meg az EU strukturális politikája tervidőszakok közötti váltásának hátterében. Az innováció terjedésének területi összefüggései Az innovációk keletkezésében és terjedésében fontos feltételként jelenik meg a területi elmaradottságból vagy a globalizációs kihívásokból származó innovációs kényszer helyi tudatosulása, az optimális térségi méret kialakítása – jelezték az e téren folytatott intézeti vizsgálatok eredményei. Ott, ahol próbálkoznak helyi fejlesztési programokkal, általában a támogatások megszűnte után azok leállnak, nem fenntarthatók. Az okok a megcélzott tevékenység piaci életképtelenségére vezethetők vissza. A helyi erőforrások hasznosítását és az elindult projektek fenntartását gátolja, hogy a céltérségekben gyakorlatilag minden hiány-

338

zik, ami a vállalkozások indításához szükséges. Legfőképp nincs tőke, de nincs marketingtudás, s a funkciónak megfelelő üzemhelyiség és technológia sem. Az Intézet részt vett az ország több régiójában a regionális innovációs stratégia elkészítésében. Az elmaradott, periférikus, vidékies térségekben az innováció sajátos értelmezése is megadható, amelynek alapjai a kulturális tradíciókban, az ún. „in situ” tudásban fogalmazhatók meg és nagyon fontosak lehetnek a térségek felzárkózásában. Az ipar területi folyamatai Az ipar területi folyamatainak vizsgálatai rámutattak arra, hogy a régiók gazdasági fejlettsége és az iparban előállított GDP területi arányai között szoros korreláció mutatkozik, a gazdaság modernizálódásában a feldolgozóipar vált meghatározó erővé. A magyar ipar szerkezete – korábbi komplexitásához képest – egyoldalúbbá vált. Az ipar ágazati szerkezetében bekövetkezett elmozdulás alapjában véve pozitív fordulatnak tekinthető, de megbillent az ország területi szerkezete, s kiterjedt térségek ipari szerkezete is elszegényedett. A gazdasági ágazatok közül érdemes még kiemelni az üzleti szolgáltatásokat, amelyek a gazdasági modernizálódás fontos elemei. Az üzleti szolgáltatások beruházásai Budapestre koncentrálódtak (a vidéki átlag tízszeresét tették ki 1996–2003 között). A termelői szolgáltatások körének bővülése és differenciálódása a magyar gazdaság szerkezeti és szervezeti átalakulási folyamatait követte. Ennek következményeként Budapest üzleti-információs központisága erősödött és kialakult a szolgáltatások piacának dualizmusa. A vidéki székhelyű gazdasági szervezetek térben erősen differenciálódtak. Az üzleti szolgáltatások alapján tovább differenciálódott a népességük szerint azonos hierarchiaszinthez sorolt települések köre, amely leglátványosabban a fővárosi agglomerációhoz tartozó települések és az észak-dunántúli kisvárosok szolgáltató szerepköreinek gyarapodásában, illetve az alföldi és észak-magyarországi települések növekvő lemaradásában nyilvánult meg. Az ország egyes téregységeire vonatkozó kutatások Alföld •

Az Alföld-kutatások eredményei arra mutattak rá, hogy e nagyrégió általános elmaradottsága, leszakadása egyes igen nagy területű belső és külső perifériákon tartós. Az Alföld környezeti kockázatai is tovább növekedtek. Az Alföld jövőbeli területi fejlődésének meghatározó tényezője az infrastruktúra felzárkóztatása, a településközi kapcsolatok új rendszerének, minőségének megteremtése mellett a regionalizáció és a decentralizáció lehet. Az Intézet alap- és alkalmazott kutatásai eminens módon járultak hozzá az Alföldön a speciális fejlesztési területek (a Tisza-völgy, a Homokhátság, a Kárpátok és Duna–Tisza–Körös–Maros Eurórégiók, az alföldi határ menti térségek) fejlesztési jövőképeinek kidolgozásához.

Magyarországi Duna-szakasz •

A magyarországi Duna-szakasz területfejlesztési kérdéseit vizsgáló program eredményei kimutatták, hogy e szakasz sorsának nagy részét a nemzetközi folyamatok határozták meg és befolyásolják a jövőben is. A Duna európai közlekedési folyosóként való kijelölése a kontinens nagytér-szerkezetében felértékelte a folyót, ugyanakkor a délszláv térségben kialakult permanens bizonytalanság a térség fejlődését korlátozza. A magyar–szlovák határszakasz nem vált az államközi és a határ menti együttműködés intenzív területévé. A magyar fővárost leszámítva a Duna nem integráló, hanem regionális elválasztó szerepet játszik, ami a Budapest-centrikus autópályahálózat-fejlesztések következtében tovább erősödik. A magyar Duna-szakasz 339

infrastruktúrája csak részben alkalmas az új típusú területfejlesztési feladatok ellátására. Határ menti térségek •

A határ menti térségek vizsgálata kiemelte, hogy e sajátos területek valódi térségi, gazdasági, társadalmi konfliktusai csak a határok mindkét oldalán, hasonló módszerekkel elvégzett kutatásokkal tárhatók fel, azonban egyre fontosabb szerepet játszanak nemcsak az országhatárokat átlépő gazdasági kapcsolatok élénkítésében, de az „átkelő zónák” térségeinek felzárkóztatásában is.

Elmaradott térségek •

A társadalom térbeli differenciálódásának és területi élet-esélykülönbségeinek növekedését bizonyították azok az elemzések, amelyek a kistérségek szintjén a periferizálódást, illetve a perifériák térbeli kiterjedésének erőteljes voltát igazolták. A vizsgálatok eredményei szerint mind a hagyományos elmaradottsággal küzdő, mind a strukturális válságterületek tartós munkanélküliséggel küzdenek. E térségek belső trendjeit is figyelembe véve körvonalazódik, hogy a munkaügyi szervezetben nyilvántartott munkanélkülieknek immár legalább kétharmadát, a nem regisztrált munkanélkülieknek pedig jelentős többségét fenyegeti a munkaerőpiacról való tartós kiszorulás.

Városhierarchia • A magyar városállomány hierarchikus tagozódásának elemzését megalapozó adatbázis feldolgozása során nyert eredmények arra mutatnak rá, hogy a városok ötödének nincs számottevő városi funkciója. A városhierarchia egyes szintjei között jelentős anomáliák tapasztalhatók, a regionális központok és a középvárosok jelentik a hierarchia problematikus szintjeit. A potenciális regionális központok funkcióinak megerősítését szolgáló elképzelések fogalmazódtak meg Győr és Pécs európai kulturális fővárosi pályázatainak összeállításában. A kutatások egyértelműen rámutattak arra, hogy a magyar regionális központok fejlesztésében a nemzetközi funkciókra erőteljes hangsúlyt kell helyeznünk. Budapest gazdasági fejlődése, a dezindusztrializációs folyamatok erősödése következtében fontos kutatási területté vált a korábbi és jelenleg kiürült ipari területeinek rehabilitációja. Ez a kutatás segítette a Fővárosi Önkormányzat felújítási tevékenységét, és példát mutat a vidéki városok barnaövezeteinek megújításához. Vidékfejlesztési kutatások Az agrárgazdaság és a vidéki települések térbeli átalakulását elemző munkák azt igazolták, hogy a mezőgazdaságban is rendkívül markáns szerkezeti különbségek mutatkoznak meg az ország nagyrégiói között mind a tulajdonviszonyok, az üzemszerkezet, mind az ágazat regenerációs képessége vonatkozásában. A Dunától keletre nagyarányú aprózódási folyamat indult, és az egyéni földhasználók, valamint a kisebb társas vállalkozók ténylegesen domináns szerephez jutottak, az agrárgazdaság regenerációs képessége ugyanakkor a nagyüzemi szerkezet uralmát őrző Dunántúlon erősebb, bár e nagyrégióban a gazdaság egészében csökkent a mezőgazdaság szerepe. Azokban a térségekben, ahol az eddigiekben a periférikus helyzet konzerválta a nagyüzemi mezőgazdaság letűnt modelljét, a másodlagos átalakulások következtében a munkanélküliek számának hirtelen növekedése, a fiatalok elvándorlása várható. Ezen kutatások alapján fogalmazódtak meg bizonyos országos jelentőségű vitákat is kiváltó új, komplex és integrált szemléletű vidékpolitikai és vidékfejlesztési stratégiák. 340

A magyar régiók és települések versenyképessége az európai gazdasági térben A kutatás eredményei Magyarország európai uniós csatlakozásához nyújtottak segítséget. Felhasználták az uniós tárgyalásokban, a nemzeti fejlesztési program kidolgozásában, a regionális fejlesztési programok és településfejlesztési koncepciók megfogalmazásában. Az eredmények hozzájárulhatnak ahhoz is, hogy Magyarország aktívan közreműködjön az EU strukturális politikájának alakításában, a kohéziós politikai reformok előkészítésében. Mindezek az ország, az egyes régiók és az innovációt hordozó települések és térségek versenyképességét erősítette az uniós tagságot követő első programozási időszakban. A kutatások hozzájárulása az innováció fejlődéséhez, a területfejlesztés versenyképességéhez A regionális tudomány szervezeti kereteinek megteremtésével a területi fejlődés és fejlesztés témakörében jelentős alapkutatási bázis jött létre, amely az európai és a hazai folyamatok elemzésével folyamatosan eredményekkel és információkkal látta el a magyar területfejlesztés döntési centrumait. • Új kutatási programok kezdeményezésével orientálta a regionális politikai cselekvést, később időszerűvé vált kérdések kutatásával megalapozta a politikai döntéseket. • Az Intézet jelentős tudományos és tudományszervezési közreműködésével jöttek létre a Kárpát-medencei területfejlesztési műhelyek, készülnek fejlesztési koncepciók. • Az Intézet tudományos orgánumai: könyvsorozatai, folyóirata és kiadványai a központi és területi (helyi) döntéshozók a magyar társadalom és gazdaság szakmai köreiben terjesztik és népszerűsítik a területiség eszméjét, az Európai Unió strukturális és kohéziós politikájának eredményeit, az európai integráció szellemiségét. • Az Intézet kutatóinak Magyarországon megjelent idegen nyelvű és külföldi publikációi nemzetközi tudományos szereplései hozzájárultak a magyar területfejlesztési gyakorlat megismertetéséhez, a hazai regionális politika elismertségének növeléséhez. • Az ország régióiban folytatott vizsgálatok eredményei elősegítették a regionális fejlesztések komplex igényű és szemléletű megalapozását. • Az Intézet által kezdeményezett regionális programok, tudományos rendezvények, viták, konferenciák (5 év alatt több mint 300) hozzájárultak a területfejlesztési szereplők partnerségének erősítéséhez. • A hazai és regionális tudomány hazai folyóirata (amelyet az Intézet jelentet meg) a Tér és Társadalom folyamatosan közöl a társadalmi praxis számára is közvetlenül hasznosítható kutatási eredményeket összegző tanulmányok, a folyóirat eljut a területfejlesztés meghatározó döntéshozó szerveihez. • Az Intézet döntő szerepet játszott abban, hogy Magyarország valamennyi térsége (régiók, megyék, kistérségek) és városai mára rendelkezzenek EU-kompatibilis fejlesztési dokumentumokkal (5 év alatt itt készült kb. 25 regionális, 30 megyei, ugyanennyi kistérségi és városi tervezési, fejlesztési koncepció, stratégia, operatív program, illetve azok felülvizsgálata). • A regionális tudomány felsőoktatásban való meghonosításával Magyarországon – Európában elsők között – létrejöttek a regionális politikai és gazdaságtani képzés, továbbképzés intézményes formái, jelenleg közel ezer területfejlesztési szakember tevékenykedik – az esetek többségében, sajnos nem területfejlesztési jellegű munkakörben – az országban.

341

• Az Intézet kezdeményezte a kutatási transzfer fórumaként is működő Magyar Regionális Tudományi Társaság megalapítását, amely 420 tagjának fele gyakorlati területfejlesztési gyakorlati szakember. • Az Intézet tevékenységének meghatározó szakmai és pénzügyi forrásait jelentik a külső megbízásos, illetve különböző pályázati (többségükben konzorciális együttműködésben művelt) kutatási programok (az 5 év alatt több mint 300), melyek elsősorban gyakorlati megközelítésű vizsgálatokat, s ennek folytán ilyen jellegű eredményeket hoznak. • Az Intézet kutatói számtalan központi, regionális és helyi döntéshozó szerv melletti tanácsadó testületben vesznek részt, illetve folytatnak szakmai, véleményezési, szakértői tevékenységet a központi, helyi hatóságok számára (ez utóbbiak nagyságrendje évente 150–170). • Az Intézet innovációs transzfer tevékenységének „címzettjei”, felhasználói közül kiemelendő az EU Regionális Politikai Főigazgatósága, a magyar kormány uniós ügyekkel és területfejlesztéssel, valamint a gazdasággal és a közigazgatással foglalkozó miniszteriális szervei, hivatalai, a regionális és a megyei területfejlesztési tanácsok, ügynökségeket.

342

Szociológiai Kutatóintézet

1014 Budapest, Úri u. 49., 1250 Budapest, Pf.: 20. Telefon: 375-9011, 224-6700; Fax: 224-6741 e-mail: [email protected], honlap: http://www.socio.hu

A következőkben az Intézet társadalompolitikai megrendelésre készült vagy alapkutatási célú, de eredményeiben gyakorlatilag is hasznosított kutatásairól olvasható ismertetés. Az árvízvédelem társadalmi vonatkozásai Az Intézet 1999 és 2003 között az árvizekkel kapcsolatos lakossági véleményekre vonatkozóan döntés-előkészítési céllal empirikus vizsgálatokat végzett, egyrészt a hazai kormányzati szervek megbízásából, másrészt nemzetközi kutatások keretében. A kutatások fő célja annak feltárása volt, hogyan vélekednek a lakosság különféle csoportjai az árvízkárok legfontosabb okairól, illetve a megelőzés és kármegosztás különféle stratégiáiról. A laxenburgi Nemzetközi Alkalmazott Rendszerelemzési Intézet (IIASA) által 20002002 között koordinált kutatási projekt keretében azt vizsgálták, milyen árvízi kockázatcsökkentési és kármegosztási megoldások felelnének meg leginkább a hazai gazdasági-társadalmi feltételeknek. A projektben empirikus vizsgálatokat és árvízi katasztrófák vizsgálatára szolgáló matematikai modellezést kapcsoltak össze, és az érintettek (kormányzati szervek, önkormányzatok, biztosító társaságok, civil szervezetek, gazdálkodók) képviselőit is bevonva, fogalmaztak meg ajánlásokat a kormány számára. A projekt részeként 2001. márciusában lakossági közvélemény-kutatást végeztek négy területen: a Felső-Tisza vidék egyik árvízi öblözetének kistelepülésein, Szolnokon, egy Zala-megyei kistérség kistelepülésein és Székesfehérváron – azaz két-két árvízveszélyes, illetve kevéssé veszélyeztetett területen, egy-egy városi és kistelepüléses területen. A kutatás eredményei azt mutatták, hogy a növekvő árvízkárokért a közvélemény leginkább az árvízvédelmi művek hiányosságait, a nem megfelelő földhasználatokat és az ökológiai egyensúly megbomlását okolja. Ezekért a problémákért elsősorban a magyar kormányt, a szomszédos országok kormányait, illetőleg az önkormányzatokat hibáztatják, a helyi lakosság felelősségét alig vetik fel. Ennek megfelelően a legtöbben a gátak és belvízlevezető rendszerek fejlesztését, a vízgyűjtő erdőinek helyreállítását, illetve a veszélyeztetett területeken az építési engedélyek megtagadását javasolják. A társadalmi szolidaritás az árvízi kockázattal kapcsolatban igen erős. Általános tendencia, hogy a veszélyeztetettek nagyobb arányban támogatják az állami kompenzációt, a kevésbé veszélyeztetettek pedig nagyobb szerepet szánnak a magánbiztosításnak. A projekt eredményeként kidolgozott ajánlásokat a projekt Tanácsadó Bizottságán keresztül 2002-ben eljuttattuk a megfelelő kormányzati szervekhez. (A javasolt kármegosztási stratégia több eleme szerepel a Wesselényi Miklós Ár- és Belvízvédelmi Kártalanítási Alapról szóló törvényben.) A 2002. és 2003. évi kutatásokra a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium, illetve az Országos Vízügyi Főigazgatóság megbízásából került sor azzal a céllal, hogy képet kapjunk az árvizekkel, a vízgazdálkodással és a vízügyi szervezetekkel kapcsolatos véleményeket meghatározó társadalmi tényezőkről, az ezzel kapcsolatos társadalmi érdekeltségekről, értékekről, a környezettudatos magatartás szociológiai összefüggéseiről. A vizsgálatokból kibontakozó legfontosabb tendencia, hogy míg a Tisza mentén élők továbbra is a nemzetközi megoldásokat helyezik előtérbe, addig az ország közvéleménye inkább a helyi beavatkozásokban látja az árvízkárok csökkentésének fő lehetőségét. Fontos változás ugyanakkor, hogy az ország lakossága a műszaki megoldások mellett az ökológiai jellegű beavatkozásokra, a gátak áthelyezésére, a medrek kiszélesítésére is fogadókészebbé vált. Ez valószínűleg a Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése (VTT) koncepció megjelenésének és kormányzati kommunikációjának tulajdonítható. További fontos elmozdulás, hogy az országos közvélemény szemében felértékelődik a helyi lakosság szerepe, a helyiek

345

informálásának, jobb felkészítésének jelentősége eléri a vízügy fejlesztésének tulajdonított fontosságot. A kutatások során gyűjtött adatok lehetőséget adnak a vízügyi kormányzatnak a tározók körül kialakult konfliktushelyzetek, a helyi érdekcsoportok között feszülő ellentétek mélyebb okainak megismerésére, illetve jelzik a konfliktusok kezelésére alkalmas eszközöket (pl. kompenzáció, fejlesztések, oktatás, kommunikáció). Bántalmazás: a családon belüli erőszak kezelése A családon belüli erőszak szociológiai kutatásával 1998-ban kezdtek el foglalkozni. A kilencvenes évek végére derült ki, hogy erről a fontos, társadalmi kérdésről igen kevés ismerettel rendelkezünk. 1998-ig csupán néhány pszichológiai és kriminológiai szemléletű kutatás volt hazánkban. Már a 90-es évek végére nyilvánvalóvá vált, hogy az (akkor még csak előkészítés alatt lévő) EU-csatlakozás számos jogszabályi változtatást és nagyon erőteljes szemléletváltást igényel ezen a területen. A jogszabályi változtatások egyrészt az Uniós normákhoz való igazodást, másrészt az ENSZ és a WHO ajánlásaihoz való igazodást jelentik. A változtatások egy része azóta megvalósult, de számos ponton még napjainkban sem zárult le ez a folyamat. Példa erre az úgynevezett távoltartás intézménye, ami lehetővé tenné a családon belül rendszeresen és brutálisan erőszakoskodó családtagnak a családtól (és ezáltal értelemszerűem saját otthonából) való bizonyos időre szóló távoltartását. Ez a kérdés erőteljes szakmai és laikus vitát vált ki, érvek szólnak ellene és mellette. Már az eddigi kutatások bizonyították, hogy a magyar társadalom a nyugateurópaiakhoz képest magasabb arányban fogadja el a családon belüli erőszakot és kevésbé érzékeny annak felbukkanási formáira. Vonatkozik ez a gyerekek, a házastársak és az idősek fizikai- és érzelmi bántalmazására egyaránt. A gyereknevelésben meglehetősen általánosan elfogadott a testi erőszak alkalmazása, sokan ezt kifejezetten hasznos nevelési eszköznek tekintik. A házastársak közti fizikai bántalmazás is igen gyakran előfordul, statisztikák szerint hetente átlagosan megöl egy nőt a férje, élettársa. Hosszú évekig, évtizedekig folyik a bántalmazás bizonyos családokban, a környezet hallgatólagos tudomásával. Az idős és beteg emberek bántalmazása az elöregedő európai társadalmak egyik újonnan felbukkanó és sokakat érintő problémája. A családon belüli erőszak előfordulásának csökkentésével minden felelősen gondolkodó szakember egyetért. Abban is teljes az egyetértés, hogy nem csupán az áldozatokkal kell foglalkozni, hanem az elkövetőkkel is. A prevenció sokrétű, sok tudást használó feladat. Egyrészt az embereknek meg kell tanulniuk azt, hogy hogyan kerülhetik el az áldozattá válást, milyen jelek utalnak arra, hogy egy párkapcsolat erőszakos lesz. A potenciális elkövetőknek meg kell tanulniuk kezelni egyéni stressz helyzetüket, nem az erőszak alkalmazásával megoldani konfliktusaikat. Csökkenteni kell azokat a társadalmi veszélyforrásokat, amelyek előidézik, gerjesztik az erőszakot. A (rendőrségi, szociális stb.) szakembereknek megfelelő mennyiségű és frissességű tudás kell ahhoz, hogy a hozzájuk forduló embereknek segíteni tudjanak. A prevenciós programok tehát alapos képzést, felvilágosítást igényelnek. A képzések alapja pedig a naprakész és adekvát tudás a témáról, ami csakis színvonalas kutatási eredményekkel támasztható alá. Mivel a családon belüli erőszak kérdésköre napjainkban európai szinten mind a tudományos, mind a politikai érdeklődés homlokterében van, nehezen magyarázható, hogy Magyarország kevés kutatási eredményt, hiteles statisztikát tud felmutatni. Feltétlenül szükséges lenne a téma intenzívebb kutatása.

346

Az ifjúságpolitika értelmezési keretei Az ifjúságról korábban döntően, mint egy egységes kulturális és/vagy társadalmi kérdésről beszéltek az ifjúságkutatók. A hetvenes évek kezdetén jelent meg először a szubkultúra kifejezés, amely összefüggött a beat nemzedék politikai magatartásának és a generációkkal szembeni felfogás- és viselkedésmódjának felszínre kerülő jelenségeivel. Jobbára igyekezett a hatalom ezt inkább formai oldalról megközelíteni (pl. az öltözködés, a megváltozott zenei ízlés, a nyilvánosságban fel-felbukkanó extrém vagy extravagáns magatartásmódok stb.), és törekedett arra, hogy minél hamarabb és mennél nagyobb erővel beemelje, illetve perifériára szorítsa ezeket – a kor társadalompolitikájával nem koherens – életstílus elemeket. A 90-es években bekövetkezett paradigmaváltás abban áll, hogy már nem egységes ifjúsági kultúráról vagy értékekről, nézetekről, attitűdökről, vágyakról és véleményekről szólnak a felvételek, hanem markánsan azokról a kérdésekről, amelyek előbb vagy utóbb, de valamennyi európai és Európán kívüli országban megjelentek és nagyon hasonlítanak egymásra: • mára már senki sem beszél ifjúsági kultúráról, hanem számos apróbb ifjúsági csoportkultúráról, amely azt is jelenti, hogy az a népesség, amelyet az ifjúság megnevezéssel illetünk (15-29 éves korig), nagyon differenciált; • a rétegzettséget tovább erősíti a fiatalok megváltozott iskolai életútja; • más lett ez az ifjúság abból a szempontból is, hogy például fiziológiailag érzékelhetően magasabbak, erőteljesebbek, hamarabb érnek szexuális szempontból, és mégis az iskolai életút meghosszabbodásával kitolódik magának az életkornak az időtartama; • megváltozott nemcsak az előző generációkhoz való viszonyuk, hanem a saját csoportjaikon belül is jelentősen elkülönülnek a belső megosztottságok mentén, amiben például a nemek közötti versengésnek kitüntetett szerepe van. Átalakult az értékekről való felfogásuk: az információs és tudástársadalom, valamint a fogyasztói magatartás hatására lényegesen pragmatikusabbak, mint elődeik voltak és a belső feszültségek is döntően e tényezőkből adódnak; • a fiatalok és az idősebbek között radikalizálódott az ellentét, nemcsak a verbális kommunikációban, hanem az aspirációkban is; • az elsődleges és másodlagos szocializációban számos ellentmondó példát látnak és formáznak meg maguk is, ezért viselkedésük, véleményük, jövőképük akár egy személyen belül is nagyon különböző, akár szélsőséges is lehet; • a lényegesen korábbi éréssel együtt, valamint a nyitottabb, liberálisabb társadalmi légkör miatt is hamarabb kerülnek kapcsolatba az alkohollal, a cigarettával és a droggal is, hasonlóképpen szüleikhez képest lényegesen előbb kezdik el a szexuális életet, amit nem is azonosítanak a tartósabb párkapcsolatokkal; • a korai önállósodás hátterében gazdasági tényezők is állnak: részben hamarabb kezdenek el a pénzzel gazdálkodni (és használni bankkártyát, mobilt, Internetet, autót), de kevésbé tartják értéknek a beosztást, a takarékosságot, vagy a folyamatos anyagi biztonságot, sokkal inkább az ötleteiket és vágyaikat elégítik ki, hiszen ők a fogyasztói társadalom igazi célközönsége; • megerősítést kapnak a csoportkultúrákhoz, a fogyasztáshoz a médiákból, de ez a kép sokkal inkább a vágyak birodalmát jelenti, semmint a valóságot, ezért ragaszkodnak olyan nagymértékben a külsőségekhez, az alkalmazkodás helyett a szembenálláshoz. Innen ered a rendszeres és formalizált munkavégzéssel – akár tanulással – kapcsolatos ellenérzésük; 347

•

ugyanakkor kialakult az ún. „Sziget-jelenség”, ahol viszont mind a hazai, mind a külföldi résztvevők egyformán „szigetlakók”, egy hétre feloldódni látszanak a gazdasági és társadalmi különbségek; • a hagyományos közösségeket az on line közösségek váltották fel, de legalábbis a kapcsolatok jelentős része virtuálisan él; • megváltozott az előbbiekkel összefüggésben a felelősségérzetük, mert lényegesen kisebb mértékben korlátozza a szülői ház, az iskola és a társadalom a cselekedeteiket és gondolkodásmódjukat; • miközben sokkal később kerülnek be – ha egyáltalán bekerülnek – a munka világába, ezt inkább megkerülhetetlen tényként kezelik, semmint számukra való fontos lépésként. Igyekeznek elodázni a felnőtté válást, és ezzel együtt azokat az értékeket, amelyek a szolidaritásban, a közösségért végzett folyamatos tevékenységben, a minőségi munkában testesül(het)nek meg; • a fiatalok többsége élvezi a környezete gazdasági támogatását (még ha azért a szülők és a felmenők nagy árat fizetnek is), de mentálisan kevésbé szocializálódnak ezen értékek megbecsülésére, gyarapítására és védelmére. A magyar ifjúságot sokkal mélyebben érinti a szenvedélybetegségek, a depresszió terjedése, mint az korábban prognosztizálható volt, és hasonlóképpen nagyon rövid idő alatt bekövetkezett az az elkülönülés, amely nemcsak a gazdasági és tudásbeli különbségeket jelenti, hanem például az egyedül élést részesíti előnyben még az együtt éléssel szemben is. Sajátos értékváltás történt tehát a család szerepéről alkotott felfogásukban, amelynek jelentős negatív demográfiai következményei vannak. Csak kevesek kötődnek erősen olyan eszmékhez, amelyeket tudatosan és konzekvensen követni akarnak, ezért csalódottak, kiábrándultak, hiszen az esélyeik esetlegesek. Végbement az oktatás expanziójával együtt a fiatalok növekvő kulturális függetlensége, ugyanakkor egyre bizonytalanabb világban élnek, és nagy a veszélye annak, hogy rosszul döntenek, helytelen utat választanak, és pályájuk kisiklik akár végérvényesen. A jövőkép megléte vagy hiánya a fiatalok megszólításának nagyon fontos eleme. A kultúra állapota – beavatkozási pontok A Magyarországon végzett kultúrakutatások körét a többszínűség, a multidiszciplinaritás jellemzi, melynek egyetlen problémája a kultúra szó pontos, definiálható meghatározása, értelmezése. E kutatások körébe a fogyatékosokkal kapcsolatos témáktól, a kultúra fogyasztásáig minden terület beleértendő, a további hangsúly e kutatások használhatóságán, a gyakorlati életbe való átültetésén van. Az Intézet 1996-ban elkészítette a „Magyarország kulturális állapotáról” szóló tanulmányt, melynek legfőbb célja a hazai kulturális intézmények és szokások rendszerváltás után megváltozott helyzetének jellemzése, bemutatása és értékelése volt. E kutatás, ha nem is teljes egészében, de megfelelő képet adott a ’90-es évek megváltozott intézményi és társadalmi helyzetéről. Az Intézet 2003-ban megbízást kapott a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumától arra, hogy végezzen vizsgálatot „Magyarország kulturális állapota az EU csatlakozás küszöbén” címmel. A kutatást a Magyar Művelődési Intézettel közösen végezték. A „Találkozások a kultúrával” című kiadványsorozatban eddig öt füzet jelent meg Az első kötet a művelődési házak közönségéről, helyéről és szerepéről ad áttekintést a kulturális fogyasztás tükrében. A vizsgálat arról tanúskodik, hogy a magyar társadalom számára továbbra is a művelődési központok jelentik a kultúrához való hozzáférést, a kulturálódás lehetőségét, annak ellenére, hogy ezek elavult, nem európai színvonalú intézmények.

348

A sorozat második egységét a fesztiválokról szóló összefoglalás adja. A kultúra e szegmense viszonylag új keletű. E programok nagy népszerűségnek örvendenek, az ország egyre több pontján jelennek meg. A kutatás kiemelkedő pontját jelenti a budapestiek kulturálódási szokásainak vizsgálata, mely a sokszínűségről és egyben a kaotikusságról tanúskodik. “Az olvasási szokások, valamint a kultúra helyzete Magyarországon” című részkutatás leginkább egyfajta évenkénti áttekintést ad az intézmények (mozi, színház, könyvkiadás, múzeum, tömegkommunikációs eszközök és könyvtárak) létszámáról, helyzetéről, fontosságáról. A társadalmi igények változnak, s ezzel együtt az intézmények is követik e tendenciákat. A változások nem megfelelőek, hiszen a társadalmi változások gyorsabbnak bizonyultak - amennyiben ezt Magyarországra vonatkoztatjuk. A kutatások jó összképet adnak arról, mi jellemzi az ezredforduló után a magyarországi kultúrát, milyen lehetőségekkel csatlakoztunk az EU-hoz, kik és milyen szinten művelik a kultúrát, valamint arról, hogy mit jelent a kultúra az ország egyes területein élőknek. A vizsgálatból azt is láthatjuk, hogy komoly perspektívája van a multikulturális hatásnak, amely immár nem csupán az igényekben, de a kínálatban is megmutatkozik. A magyar államigazgatás illeszkedése az EU szervezeti rendjéhez és működésmódjához Az Intézet az MTA Stratégiai Kutatások keretében kutatást végzett a magyar államigazgatásban kialakult EU képekről. A felmérés a következő kérdések vizsgálatára terjedt ki: • Milyen az EU mint szervezet képe azok között, akik azzal a magyar államigazgatásban az elmúlt néhány évben valóban együttműködtek? • Ugyanezen metszetekben hogyan néz ki a magyar miniszteriális munkarend, szervezeti kultúra, kommunikációs stílus? • Hogyan érintkezhet egymással ez a két rendszer? • Milyen játékteret hagynak itt a brüsszeliek a régió igazgatási hagyományainak életben tartásához? • Milyen taktikát kell választani a közép-európai tagállamokban ahhoz, hogy ebben a kommunikációs rendben üzeneteiket végül is eljuttassák a megfelelő EU döntéshozókhoz? • Melyek azok az EU apparátusi szűrők, amelyekkel meg kell tanulni majd együtt élni? • Milyen készségekkel, képességekkel és tapasztalatokkal rendelkeznek azok, akik pillanatnyilag, a belépés előtti hónapokban ezeket az EU-magyar igazgatási csatornákat működtetik? • Milyen kapacitásokat, illetve másfelől, milyen szűrőket jelentenek eddig megszerzett készségeik e kapcsolatok menedzselésénél? • Milyen tapasztalat halmozódott fel a minisztériumok nem közvetlenül irányító posztjain az EU-val lehetséges valós apparátusi együttműködésről? 2004-ben e kérdésekkel kapcsolatban kérdőíves adatfelvételre került sor hat olyan magyar minisztériumban, amely az előző években, fontos metszetekben aktív partnere volt az EU tárgyalóknak, és amelyre a következőkben is jelentős feladatok hárulnak a magyar érdekek képviseletével, a lehetséges szakpolitikák kimunkálásával kapcsolatban. A megkérdezett tisztviselők között nem érezhető különösebb pánik vagy bizonytalanság a rendelkezésre álló EU ismeretek kérdésében. Míg a közvélemény jelentős

349

része azt hiszi, hogy igazán nem tudjuk, hogy működik az EU és hogy ott mi vár ránk, ugyanebben a helyzetben a tisztviselők nagyon magasra értékelik ismereteiket az EU-ról. A tisztviselők 43%-a 4-est, és 26%-a pedig 5-öst ad magának egy 5 fokozatú skálán EUismeretből. Óvatosan ezt azért elbizakodottságnak neveznénk. Hiszen nyugat-európai szakértők szerint az ottani eliteknek 5-7 évre volt szükségük ahhoz, hogy az EU rendszereit belakják és hogy képesek legyenek azt saját céljaikra megbízhatóan használni. A magyar szaktisztviselőkkel EU oldalról különböző nemzetiségi munkatársak és vezetők állnak kapcsolatban. Ezek természetesen ebben a relációban az EU-t képviselik, de nemzeti hovatartozásuk mégsem elhanyagolható. Érthetően kulturális hátterük, nyelvi készségük és a nemzeti hagyományaikhoz valahogy kötődő szervezetképük itt is működik, és nem elhanyagolhatóan hat a kommunikáció mikéntjére. A legintenzívebb kapcsolatokat egyfelől az egyébként is a brüsszeli tisztviselői kar jelentős részét kitevő „nagy országok” képviselőivel jelzik (britek 57%, németek 58%, franciák 48%). Egy második blokkba tartoznak a nemzetközi projektekben egyébként is Közép-Európában gyakrabban megjelenő nyugati partnerek (30% hollandokat, 29% osztrákokat, 25% dánokat-finneket említ). Említésre méltó még a belgák viszonylag magas száma (27%-os említés), de ez is feltehetően nagyjából megfelel apparátusi jelenlétüknek. Érdekes lehet, hogy ebben a relációban viszonylag keveset fordulnak elő az EU földközi-tengeri szárnyának képviselői (az olaszokat még 29% említi, a többiek száma elhanyagolható). Az EU szervezeti rendjét megkísérelték skálákon összemérni az adott metszetben tapasztalt hazai gyakorlattal. Valamennyi esetben 1-5-ös skálát használtak. A skála maximuma az iskolai 5-ösnek felelt meg. A munka intenzitását a megkérdezettek az EU apparátusban általában a magyar minisztériumi gyakorlatnál intenzívebbnek vélik (4,1 ott és 3,7 a hazai minisztériumokban a skálaérték). Saját magukat (4,4-es átlag) nemcsak hogy a hazai minisztériumi gyakorlathoz képest mutatták be jóval intenzívebbnek, hanem még az EU-hoz képest is erősebben dolgozónak láttatták magukat. A megkérdezettek 54%-a úgy gondolja, hogy saját minisztériumában a munka intenzitása „nagyon erős”. A többi minisztériumról pedig csak 17% vélekedik hasonlóképpen. Azonban a hazai minisztériumok és a brüsszeli partner összevetésénél a „nagyon erős” terhelést érzékelők Brüsszelben majdnem kétszer gyakrabban vélnek felfedezni ilyesmit, mint a hazai minisztériumokban. Az összes megkérdezett 39%-a jelzi, hogy saját szervezeti egységében napi 8 óránál többször van elfoglalva naponta, és 48%-a pedig, hogy igen gyakran. A naponta „bent maradás” leggyakoribb az IM-ben és a PM-ben (52 és 46%) és legkevésbé jellemző az OMben (18,2%) és a GKM-ben (30%). Gyakran (56%) jelez ilyet az átlag fölött kimagaslóan a külügy és igen magas arányban az OM (68%). Brüsszeli partnereiknél legkevésbé vélnek ilyen jellegű terhelést felfedezni a PM és a GKM munkatársai. Nincsenek drámai különbségek a hazai és a kinti apparátusok személyi mozgásainak megítélésében. A saját egységen belül a megkérdezettek 26%-a jelzi, hogy nagy a mozgás, de vannak állandó pontok, és 5%-uk jelez állandó fluktuációt. A brüsszeli partnereknél 7%-os a fluktuáció és 29%-ot tesznek ki a nagy mozgást, de azért állandó elemeket tapasztalók, vagy feltételezők. A részletes elemzésből e vonatkozásban a két apparátus hasonlósága bukkan elő. A személyi mozgás jellege, intenzitása a magyar minisztériumokban eltér. Kimagasló fluktuációt érzékelnek a többi minisztériumhoz képest az IM-ben, s igen nagy mozgást a Külügyben. Más minisztériumokhoz képest igen szerény a mozgás az OM és a KVVM, de talán még a GKM EU apparátusaiban is. Érdekes módon ezen a területen a brüsszelieknél is igen jelentős fluktuációt észlelnek az IM-ben és ott, valamint a KVVM-ben Brüsszelben a partnerek között még az övékénél is lényegesen intenzívebb személyi mozgást észlelnek ugyanitt. A személyi mozgás megítélése nagymértékben hierarchiához kötött.

350

Miközben a játéktér értékelésének finom szerkezetében a különbségek az EU és a magyar apparátusok között jól láthatóak, a számonkérés szigorúságát illetően a hazai és az EU-s apparátusi viszonyok közötti eltérések igazán nem számottevőek. A magyar kutatás-fejlesztés EU pályázati kompetenciája Az Intézet átfogó empirikus felvételt végzett a hazai K+F rendszerben. A vizsgálatot a kutatási szférára összpontosították és ott is elsősorban a természettudományos kutatást és a műszaki tudományok területét vizsgálták. A munka célja tulajdonképpen kettős volt: • képet alkotni azokról a nemzetközi, mindenekelőtt európai együttműködési tapasztalatokról és készségekről, amelyek a magyar kutatási szektorokban az előző évek EU kapcsolataiban kialakultak, illetve felhalmozódtak; • a nemzetközi trendeknek megfelelően Magyarországon is újraindult a vita az állam szerepvállalásáról az innovációs folyamatban. Ebből következően innovációs törvény születik és más államigazgatási lépések is történnek. Ebben az összefüggésben fontos annak feltérképezése, mit vár és mit nem a kutatóközösség, illetve annak elitje a kormányzati tudományos-, és innovációs politikától. A vizsgálat szerint a 90-es évek végére a hazai természettudományos és műszaki kutatási kapacitásokat szerkezetileg a következőképpen jellemezhetjük: A kutatási kapacitás nagymértékben koncentrált. Az országban egy tucat számottevő és nemzetközileg is látható kutatószervezet működik: néhány akadémiai intézet, a BME, a szegedi és debreceni egyetem TTK-ja (különösen az élettudományokban és néhány kémiai részterületen), néhány ELTE TTK tanszék és a SOTE alapkutatói. Ami ezen kívül kerül, az egy-egy ember körüli teljesítmény, néhány kutatócsoport és laboratórium, de semmiképpen sem nagy szervezet. A vizsgált hálózatban az állam intézményfenntartóként meghatározó, közvetlen programfinanszírozóként, innovációs szervezőként alig látszik. Az állami akarat, garancia- és felelősségvállalás elsősorban egyfajta infrastruktúra fenntartójaként jelentkezik elsősorban. De igazán ezért nem akar semmit cserébe, leszámítva azt, hogy szeretné, hogy ez a rendszer, ha projektpénzeket kap, hatékonyan működhessen. Természetesen az állam ezen túl megjelenik az OKTA, az NKFP és más nagy programok finanszírozójaként, de a kutatói költségvetés szempontjából ez mégsem állami policyk-ból következő támogatás, inkább valamilyen természeti törvényekből következő létező és a kutatói elit által felosztható összeg. A kutatóegységek valódi értékelése az akadémiai hálózaton kívül lényegében ismeretlen. Az egyetemi rendszerben tulajdonképpen nem fordult még elő, hogy ennek az infrastrukturális ellátásnak a felhasználását valaki igazán komolyan és nyilvánosan ellenőrizni akarta volna. A kutatói nyilvánosság két helyen tudná elképzelni még ma is az állam további pénzügyi szerepvállalását a kutatásban. Egyfelől, több indító tőkét várna onnan a nemzetközi projektek indításához szükséges kapcsolati tőke kiépítéséhez, vagy a projekttel kapcsolatos magtevékenység fenntartásához. Másfelől, állami szerepeket látna szívesen a kutatási eredmények diffúziójánál. Valóban működő kutatáspolitikai prioritások a rendszerben nem léteznek, vagy esetleg csak papír hivatkozásként szolgálnak kutatási tervek beadásánál. Az, hogy nem ismernek magyar prioritásokat, végül is nem véletlen. Hiszen ilyenek, valóban évek óta nincsenek is. De érdekes módon az európai prioritások is csak a kutatási tervek előszavában megemlítendő kulcsfogalmak kapcsán buknak elő. A kutatások externális megtérülése, külső haszna korlátozott. A multinacionális nagyvállalatok – kevés kivételtől eltekintve – nem kíváncsiak a magyar alapkutatásra. Egyes kiválóan teljesítő területeken, például az élettudományokban, nincs is olyan hazai 351

technológiai háló, amely az eredményeket felvehetné és ezért a kutatások egyik minőségi kritériumává tehetnénk azok alkalmazását. A hazai innovációs feladatok, programok igazán csak érintőlegesen jelennek meg (a műszaki területek kivételével) a sikeres programokban. Valószínűleg ezekből több van, mint amennyi kutatásunkban előbukkan. Nem léteznek komoly, misszióorientált programok, de ugyanakkor nem jöttek létre nagy ívű adaptációs programok, vagy hálózatok sem, végül is az egyik irányban sem elmozduló rendszer igyekszik lehetőségein belül kielégíteni a tucatnyi nagy kutatószervezet elitjének pillanatnyi, lassú felzárkózási projektekből levezethető igényeit. Ebben a helyzetben igen fontossá válik a támogatások odaítélésénél a lobbi tevékenység. Végül is, a külső szabályozás gyenge, az irányításnak legfeljebb szervezeti vagy személyi rokonszenvei és biztosítékai vannak, társadalompolitikailag indokolt tematikai súlypontjai nem, vagy csak alig léteznek. Az EU innovációs politikák változásaiból következően új lehetőségek nyíltak a hazai kutatói kapacitás előtt, de egyes lehetőségek be is zárultak. Közismert, hogy az európai projektek többsége tematikailag inkább az alkalmazott területekhez kapcsolódik, de ilyen irányultságukat a kutatói közvélemény nem éli meg korlátként. A megkérdezett „kutatói elit” mintegy fele rendelkezik konkrét EU-s együttműködési ismeretekkel és további egynegyede kiérleltnek tűnő véleménnyel az EU-projektek magyarországi beágyazódásáról a kutatási rendszerbe. Következésképpen, a kutatók között egy jó nagyságrenddel elterjedtebbek az EU-s tapasztalatok, mint más társadalmi csoportokban. Az európai programokban a kinti koordinátorok szintjén az elmúlt években oligopolisztikus tendenciák erősödnek fel. Kialakul az intézmények és kutatási vállalkozások azon köre, amely megtanulta az euro-bürokrácia nyelvét, azzal amúgy is különböző jellegű kooperációs kapcsolatokat folytat. Ezek a kutatási vállalkozók a legkülönfélébb területeken képesek közös projektek felépítésére és működtetésére, s ha nem is egy szűk területet monopolizálva, de szinte folyamatosan ott van a működő projektek környezetében. Lényegében szinte kizárólag EU-forrásokat használ és inkább a pillanatnyi pályázati divatoknak megfelelően integrál, de integrál mellékszereplőket, ha ezzel komoly szakmai versenytársakat távol tarthat a területtől. Igen sok témacsoportban az EU-projektek ilyen összekapcsolódó vállalkozások által vannak lefedve, és minden jelszó ellenére sem szabad versenyben kerülnek egyik vagy másik konzorcium kezébe. Következésképpen a hazai projektrészvevők számára az igazi kérdés, hogyan szerezhetik meg azt a bizalmi tőkét, amelynek segítségével (egyelőre alvállalkozóként), de ezekbe az oligopol hálózatokba beléphetnek. Az állami szerepek újraértelmezésénél központi kérdés lehet az ipari K+F beruházások és programok állami hányadának újragondolása. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján világosan látszik, hogy az a 90-es évek elején nálunk uralkodó felfogás, mely szerint az államnak a versenyszektor innovációjának támogatásában igazán nem lehet szerepe (közpénzekből nem lehet magánhasznot generáltatni) jól hangzik, de elvben téves. A kutatási rendszer munkaerő-piacként szétvált. A közalkalmazotti rendszer válik igazán kettémetszővé. A jelenlegi rendszer a közalkalmazottakat olyan mértékben védi, hogy az már érzéketlenné tesz az evaluációra, és a kutatásirányítás sem tud a teljesítménykopásra, sőt – visszatartásra igazán reagálni. A többiek számára ugyanakkor nehezen tervezhetővé teszi a karriereket. Az új tudás disztribúciója e rendszerben még mindig nem igazán fontos, bármennyit is beszélünk már évek óta róla. Az oktatási spektrum számos helyen jóval szélesebb mint a kutatási, a szakadás a legnagyobb a vidéki egyetemeken. Ezek oktatási programajánlata sok vonatkozásban innovatívnak tűnik, de sokszor másod-, vagy harmadállásokban megszerzett,

352

megfelelő fokozatokkal rendelkező oktatókra épül, akik csak egy-két napot töltenek óraadással az egyetemen, kutatásaik máshol, más szervezetekben és városokban működnek igazán. A 90-es években tulajdonképpen mindkét fél az állam és a multinacionális vállalat egyformán jelezte, hogy nem érdekelt közös innovációs rendszer paritásos (?) felépítésén. Az állam nem akart különösképpen költségvetési forrásokat használni a multik hasznának növelésére. Azok meg – néhány ellenpéldától eltekintve – nem magyar kutatási eredményeket akartak stratégiai döntéseikhez használni. A doktorandusz képzés azonban (néhány más típusú szakértelmiségi továbbképzéssel együtt) azonban az a terep lehet, ahol valamilyen egyre növekvő és hatékony rendszer működtetésében mindkét fél érdekelt lehet. Multinacionális vállalatok és a szakképzés (Kistérségi modell a gazdaság és a szakképzés együttműködésére, különös tekintettel a nagy foglalkoztatók képzési igényeire és az Új Gazdaság kihívásaira) A Dunaferr társaságcsoport a pályázat idejében Magyarország legnagyobb állami tulajdonú termelő vállalata volt, mely egy telephelyen több mint tízezer munkavállalót foglalkoztatott. Dunaújvárosban és környékén szinte minden család kötődik a Dunaferr-hez, megközelítőleg százezer ember áll közvetlen vagy közvetett kapcsolatban a vállalatcsoporttal. A város (és környéke) gazdaságszerkezete, társadalmi struktúrája és számos üzemeltetési funkciója a Vasműre épül. A Dunaferr ugyanakkor átvészelte a kilencvenes évek elejének acélipari válságát és a hazai gazdaság egyik meghatározó tényezőjévé vált. A Dunaferr Rt. kezdeményezésére, Dunaújváros Önkormányzata, az Acélalapítvány, a Duna Menti Regionális Népfőiskola, a Munkaügyi Központ Dunaújvárosi Kirendeltsége és az Innopark Kht. részvételével konzultatív testület alakult, melynek célja, hogy a dunaújvárosi kistérség korszerű humánerőforrás-szerkezettel, a foglalkoztatási gondokat dinamikusan kezelő szervezetekkel és programokkal rendelkezzen. A kistérség meghatározó szereplői részéről már eddig is történtek különféle kezdeményezések a várható foglalkoztatási feszültségek csökkentésére. Mára világossá vált, hogy a probléma megoldása nem képzelhető el vállalati perspektívában, a felszabaduló munkaerő foglalkoztatását a regionális gazdasági térben kell kezelni. Az országos, regionális és lokális munkaerőpiaci szereplők és a szakképzés, a tudásfelhasználás gyakorlatának kapcsolatában tapasztalható tartós zavarok elhárítása ugyanakkor hiánypótló komplex szakmai elemzést igényel. A kutatás a gazdaság és a szakképzés együttműködésére, a résztvevők perspektíváinak összekapcsolását eredményező partneri viszonyok kialakítására alkalmas modell kidolgozására tett kísérletet, amely a régió más térségeiben is biztonsággal alkalmazható, adaptálható. Öregpolitikai kutatások Az Intézet négy másik országgal - Svédország, Anglia, Németország Lettország együtt 2002-2004 között részt vett az EU-5. Keretprogram „Az idősek önállóságának megőrzése” című projektjében. A projekt célja volt olyan kutatási módszerek kidolgozása, amelyek lehetővé teszik, hogy a rossz egészségi állapotú, csökkent funkcionális képességű idős ember továbbra is saját otthonában maradhasson. A kutatás különböző modelleket dolgozott ki. A programban, az idősek objektív és szubjektív egészségi állapotának, lakáskörülményeinek, gazdasági helyzetének, szociológiai, pszichológiai feltérképezése mellett, felmérték a lakásban és a közvetlen környezetben található akadályokat, lehetővé téve az időst körülvevő külső és belső környezet átalakítását. Vizsgálták az akadálymentesítés hatását a főváros III. kerületében és Debrecenben különböző lakástípusokban. Az átalakítások után az esések száma csökkent. Annak ellenére, hogy sok idős egészségi állapota romlott, a lakásátalakítást megelőző évhez képest jelentősen 353

nőtt azok száma, akik nem estek el, így sokszor nem volt szükség kórházi kezelésre vagy idős otthonban történő gondozásra. Egyértelmű következtetés vonható le, hogy már néhány, viszonylag kisebb költséget igénylő akadály eltávolítása (szintkülönbségek megszüntetése, csúszásgátló burkolatok, tárgyak szintjének megváltoztatása, stb.), illetve az alapvető szükséglet kiegészítése érdekében történő nagyobb átalakítás, életminőségbeli változást idéz elő. Regionális középváros fejlesztés („A magyarországi várostérségek versenyképességének társadalmi feltételrendszerei, a versenyképesség növelésének szociológiai szempontjai” című kutatás összegző eredményei) A kutatás az Intézet és a CNRS (Párizs) együttműködési szerződése során létrejött PICS (Programme Internationale de Cooperation Scientifique) Program keretében valósult meg. A kutatás fő célja az volt, hogy Magyarország különböző gazdasági, társadalmi fejlettségű térségeiben elhelyezkedő ipari városok és vidékeik esetében tárja fel a térség- és városfejlődés tényleges folyamatait, elsősorban a városok és környékei közötti kapcsolatokat és a kooperáció kibontakozását meghatározó szociológiai tényezőket, érdekstruktúrákat és társadalmi konfliktusokat. Az érintett társadalmi szereplőknek a városfejlődéssel kapcsolatos értékítéletei, a sikerrel és a versenyképességgel kapcsolatos felfogásának a vizsgálata is a kutatási célok közé tartozott. A kutatás fontos eredménye, hogy az európai integrációs és város-versenyben azok a városok vannak hosszú távon előnyös helyzetben: • amelyek a rendszerváltást követő komplex gazdasági és társadalmi válságot alapvetően megoldották, és fokozatosan végrehajtják a gazdasági szerkezet átalakítását; • amelyek regionálisan kedvezőbb helyzetben vannak, és a térségükkel szoros gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi kapcsolatokat, egyenrangú partneri viszonyon nyugvó kooperációkat alakítanak ki és ennek következtében térségük (régiójuk) sokoldalú gazdasági és társadalmi centrumaivá válnak, a versenyben elért helyzetük pozitív hatásait kiterjesztik, „igazságosan elosztják”; • azok, amelyek a társadalmi, gazdasági, ökológiai és a területi, térségi, regionális konfliktusok feltárására, megelőzésére és kezelésére is képesek. A kutatás egyértelműen igazolta, hogy a kizárólag gazdasági szempontokra koncentráló városfejlesztési modellek és koncepciók kedvezőtlen társadalmi problémákkal, a társadalmi kohézió gyengülésével járnak. A kutatásból kiderült, hogy a hosszú távú versenyképesség nemcsak gazdasági, hanem társadalmi tényezőktől is függ, így a térségi együttműködéstől, az érintett társadalmi szereplők részvételétől, a közösségi kapcsolatoktól. A globalizálódó világban csak egy autonóm, egyben az érintett térségi és társadalmi szereplőkkel kooperáló, a közös érdekekre koncentráló partner vagy inkább partnercsoport lehet versenyképes, egyszersmind sikeres, amelyeknek létrejötte egyfajta társadalmi szemléletváltást, az új paradigma szerint alakuló város- és térségfejlődést megalapozó felfogásokat igényel.

354

Roma fogyatékosok a szociálpolitikában A 2002-2004 között az NKFP által támogatott „A magyarországi romák politikai és emberi jogai – a jogok érvényesülésének társadalmi feltételei” címen folytatott kutatássorozat alapvető szándéka az volt, hogy feltárja, hogyan függenek össze egymással a romák helyzetét meghatározó törvényi, intézménybeli és személyközi feltételek, illetve milyen okok, milyen tényezők állnak a romák szempontjából tudatosan meghozott, vagy a szándékában nem őket célzó, de sorsukat mégis nagymértékben befolyásoló döntések, intézkedések mögött. Az Intézet által koordinált konzorcium további tagjai az MTA Pszichológiai és Jogtudományi Intézete, valamint a Magyarországi Roma Parlament voltak. Három régióban – Budapesten és környékén, Baranya megyében és Borsod-AbaújZemplén megyében – folytattak kérdőíves vizsgálatot egy 850 fős, beiskolázás előtt álló és a nevelési tanácsadóban, illetve szakértői bizottság előtt megjelent gyermekek alkotta mintán. Az elemzés során a következőket állapították meg: • a tesztek nem a képességstruktúra sajátosságaira mutatnak rá, nem a részképességek szintje között, hanem elsősorban az átlagos és az attól elmaradt gyerekek között differenciálnak; • a romaságukkal jellemzett gyerekek a vizsgálati eljárás szinte minden területén szignifikánsan rosszabb teljesítményeket nyújtottak, mint a kutatásukba került és a romaságukkal nem jellemzett, akár organikusan is károsodott, jellemzően rossz szocioökonómiai státusú gyerekek; • bár a teszteken és vizsgálatokon nyújtott teljesítmények összefüggést mutatnak a képzési formára tett javaslattal, jelentős arányban nem ezek, hanem más szempontok játszanak szerepet az iskolatípusra vonatkozó döntés kialakításában. Az eredmények további árnyalása céljából többlépcsős, regressziós elemzést (ún. útelemzést) végeztek. Azt találták, hogy a legerősebb összefüggés a „roma” kategóriához tartozás és az óvodába járás rendszeressége között áll fenn. A teszteredményekre a gyermek organikus eredetű károsodása gyakorolta a legerőteljesebb hatást, de nem sokkal gyengébb az az összefüggés sem, amely a „roma” hovatartozás és a teljesítmény között áll fenn. Kisebb mértékben ugyan, de jelentősen befolyásolja a teszteredményeket az is, hogy a gyermek községben lakik-e vagy sem. Három olyan kiinduló jellemzőt találtak, ahonnan egyenes út vezetett a beiskolázási javaslathoz. Elsősorban és döntően a gyermek életkora volt az, ami meghatározta, hogy a fejlesztés reményét szem előtt tartva vagy pedig abban már nem bízva választottak a szakértők a lehetséges intézmények között. Ezen kívül közvetlen hatást gyakorolt a döntésre az, hogy az adott gyermeknek van-e valamilyen organikus, testi eredetű károsodása, ill., hogy a gyermek a fővárosban lakik-e. E három faktornál jóval kisebb mértékben hatott a javaslatra az, hogy valójában milyen teljesítményt nyújtott a gyermek az iskolaérettségi vizsgálatokon. Mindent egybevetve azonban csupán 30 százalékos valószínűséggel tudták előre jelezni az út-modell alapján azt, milyen beiskolázási döntés születik a vizsgált gyermekkel kapcsolatban. A kérdőíves kutatás eredményei és az azt kiegészítő fókuszcsoportos interjúk alapján arra következtettek, hogy: • megkérdőjelezhető az iskolaérettségi és szakértői vizsgálatok alkalmassága; • a gyermekek iskolai beválásáról előzetesen kialakított kép befolyásolja a beiskolázási döntést; • a vizsgált gyermek lakókörnyezetében elérhető intézménytípusok nagyobb hatással vannak a döntésre, mint a gyermek tényleges teljesítménye,

355

•

a roma gyermekek elkülönítésére irányuló társadalmi igénynek a szakértők is eleget tesznek.

Szegénypolitikák A szociálpolitikai kutatások az elmúlt évek során azt a célt tartották szem előtt, hogy a szociálpolitikai témájú kutatások olyan tudásanyagot halmozzanak fel, mely segít megérteni a rendszerváltás óta folyamatosan változó (és mélyülő) szegénység és társadalmi kirekesztődés mechanizmusait, valamint azt, hogy a rohamtempóban átalakuló és bővülő szociális segélyezési rendszer mennyiben képes legfőbb feladatát, a szegénység mérséklését, teljesíteni. 2003-2004-ben készült a Miniszterelnöki Hivatal és az MTA együtt működése keretében a „A társadalmi kirekesztődés munkaerő-piaci vetületei” című kutatás. A kutatás előzménye, hogy az Európa Tanács illetékes programirodája a magyar kormány megfelelő szerveivel (így mindenekelőtt az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztériummal, a Foglalkoztatási és Munkaügyi Minisztériummal, valamint a Miniszterelnöki Hivatal munkatársaival), továbbá elméleti és gyakorlati szakemberek bevonásával 2002 nyarán külön EU-magyar vegyes bizottságot hozott létre abból a célból, hogy a csatlakozás idejére elkészüljön az a közép- és hosszú távú hazai cselekvési program, amely komplex módon képes elejét venni a társadalmi kirekesztődés szegénységi, etnikai, települési és munkaerőpiaci folyamatai további felerősödésének, és összehangolt menetrend szerint lépéseket tesz a kirekesztődés mérséklődésének irányában. A kutatás résztvevői meghívott tanácsadókként dolgoznak a kormányzatnak (Oktatási Minisztérium, ESzCsM, Foglalkoztatási és Munkaügyi Minisztérium) és a civil szférának. Az említett kutatás mellett több adatforrásból merített az Intézet kutatójának „A jóléti fogda” című rendszerszemléletű tanulmánya. A tanulmány rávilágít azokra strukturális tényezőkre, amelyek eredményeképp a szociális segélyezés, ami az elmúlt 15 évben önálló „iparággá” nőtt – több tízezer alkalmazottal és évi 100 milliárd nagyságrendű forrás mozgatásával –, nem hatékony és nem képes sem a méltányosság, sem az igazságosság, sem pedig a egyenlőség szempontjait megfelelően érvényesíteni. A szegénységvizsgálatok arra a következtetésre jutottak, hogy a segélyezés rendszerének folyamatos átalakítása, módosítása, toldozgatása ellenére egy jottányit sem csökkent a szegénység, a társadalmi kirekesztődés pedig nőtt is, a rendszer tehát nem teljesíti feladatát. A tanulmány bemutatja, bár az elmúlt évtized államtalanítási kísérletét jórészt pótolja az önkormányzatok megnövekedett szerepe, a segélyek igazságosabb és célzottabb elosztása nem valósult meg. Miközben a szociális kiadások 2001-ben reálértéken 18 százalékkal kevesebbet érnek, mint 1991-ben; ugyanezen periódus alatt csak az önkormányzati segélyek száma tizenötszörösére, 1,5 millió segélykiutalásról 22,5 millióra növekedett. Az eredmény tehát az egyes segélyek teljes devalválódása, és ami még megdöbbentőbb, hogy a segélyek sokszor nem az igazán rászorultakhoz jutnak el. A segélyezési rendszer olyan vazallusi viszonyokat teremt, illetve reprodukál, amelyben a legrászorultabbak nem jutnak támogatáshoz, a segélyezettek viszont állandó függésbe kerülnek az önkormányzati tisztviselők jóindulatától. A szociális ellátórendszerek témájához szorosan kapcsolódik az OTKA által finanszírozott „A szociális újraelosztás szerepe a többségi-kisebbségi feszültségek alakulásában az ezredforduló Magyarországán” című téma, amit 2004-ben zártak le. A kutatás a makroszintű szociális újraelosztást átitató rejtett diszkrimináció, valamint a helyi önkormányzatok segélyezési gyakorlatában a települések roma szegényeinek hátrányára működő szelekciós folyamatokat tárta fel. A kutatás rávilágít az újraelosztásban mind fontosabb szerepet betöltő, közösségi szintű jövedelemelosztásnak, azon belül is a helyi támogatások rendszerének a magyar társadalom fokozódó etnikai tagoltságával való összefüggéseire, továbbá megkísérli tipizálni azokat az ’elismerés-politikai’ válaszokat, 356

amelyeket a jövedelem-újraelosztás szelekciós, szegmentációs és szegregációs tendenciáira reagálva, a roma kisebbség önkormányzatai és különböző civil szerveződései az elmúlt évek folyamán kimunkáltak. Az idén készítették el a „Jóléti elosztás információs bázisa: kritikai módszertani elemzés” c. tanulmányt az Egészségügyi Stratégiai Kutatóintézet és az Aktív Társadalom Alapítvány együttműködésével zajlott. A tanulmány fontos kritikai megállapításai: • A „jólét”, „jóléti újraelosztás”, „jóléti ellátórendszer” fogalmai a hazai terepen homályosan körvonalazott kategóriák. Az értelmezési zavarok legfőbb forrása, hogy e fogalmak és a belőlük származtatott jólét-politikai eszközök igen erősen politika- és érdekfüggők. • A bizonytalanságokat tetézi a jóléti rendszert az elmúlt 15 évben újra és újra felbolygató átrendezések, adminisztratív-technikai átszervezések sorozata. Ezeket, a kutatás eredményei szerint, rendre nem szakmai megfontolások és/vagy az ellátó rendszerek reformjára vonatkozó hosszabb távú elképzelések mozgatták, hanem rövid távú hatalmi harcok fogságában születtek. Ebben a közegben az adatszolgáltatás rendszere is színvonaltalanabb. Távmunka [telework] (A Projekt támogatója: Foglalkoztatási és Munkaügyi Minisztérium, EU-5 Keretprogram) A kutatások eredményei a következők: • Figyelemreméltó, hogy a közép-dunántúli térségben működő mikro- kis- és középvállalkozások háromnegyede szerint fontos az információs és kommunikációs technológiák (ICT) fejlesztése. Aggasztó azonban, hogy minden negyedik megkérdezett vállalkozó nem tartja fontosnak az ICT bevezetésére és alkalmazására irányuló fejlesztéseket. Az ICT fejlesztésével kapcsolatos beállítottságokban figyelemreméltó különbségeket eredményez a vállalkozás mérete. Például a mikro-vállalkozások (a 10 fő alatti cégekről van szó) közül minden harmadik, a kis- és közepes vállalkozások közül azonban csak minden ötödik tartja ezt feleslegesnek. • Az ICT technológia használatának „általános” vagy „szelektív” jellege a következő fontos jelenségre hívja fel a figyelmet. A mikrovállalkozások ICT abszorpciós képessége jobb, mint a kis- és középes vállalkozásoké. Az ICT használatának tevékenységi szektor szerinti vizsgálata azt jelzi, hogy a szolgáltatási szektorban működő cégek nagyobb arányban engedélyezik munkavállalóiknak az ICT segítségével történő munkavégzést, mint a feldolgozóipari vállalatok. E tekintetben, a tulajdonos származása is fontos tényezőnek bizonyult. A magyar többségi tulajdonú cégek jóval nagyobb arányban teszik lehetővé dolgozóik számára az ICT használatát, mint a külföldi tulajdonban lévők. • Az ICT alkalmazásával szembeni vezetői ellenállás motívumainak vizsgálata a következőkre hívja fel a figyelmünket: a vállalati képzésre rendelkezésre álló idő hiánya, továbbá a munkakörnyezet átszervezésével járó konfliktusok, valamint a generációs nehézségek jelentik elsősorban az új technológia bevezetésével szembeni ellenállás forrását. • A közép-dunántúli régióban tevékenykedő vállalkozások közül minden második (52,1%) az ún. szoros vezetői felügyelet mintáját követi, azonban minden negyedik cégnél (24,8%) megjelent a „közvetett felügyelet” és a felmérésben 357

•

•

szereplő vállalatok egyötöde (22,8%) a két vezetői felügyeleti típus közötti átmenetet tükrözi. A munkáltatók távmunkával szembeni általános beállítottságainak vizsgálatából az derült ki, hogy a munkáltatók döntő többsége (89,2%) már hallott a távmunkáról. A távmunka alkalmazhatóságával összefüggésben fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy a cégtulajdonosok illetve a vezetők e munkavégzési formát elsősorban a vállalat megbízható, belső munkatársai számára tartják megfelelő munkavégzési formának. A távmunka előnyeivel és hátrányaival kapcsolatban a munkáltató közül legtöbben a beosztottak felügyeletének hiányát jelezték, ezt követték az adatbiztonság garantálásának gondjai és a munka sikeres alkalmazását befolyásoló munkaszervezési nehézségek.

Az ICT-használati index és a munkáltatói beállítottságok együttes vizsgálata arra hívja fel a figyelmet, hogy az ilyen jellegű munkavégzéshez elengedhetetlen a megfelelő információs és kommunikációs infrastruktúra, azonban a technológiai előfeltételek meglétéből nem lehet következtetni a távmunka bevezetésének támogatására vagy elutasítására. A kutatási eredmények fontos szerepet játszottak a „Magyar Távmunka Szövetség” létrehozásában és tevékenységének folyamatos segítésében. (Az Intézet egyik alapítója az MTSZ-nek). Életmód programok a népegészségügyben Az Intézet Kiemelt Népegészségügyi Kutatási Projekt elnevezésű munkacsoportja 1999 januárjában jött létre, a Somody Imre neve által fémjelzett Veresegyházi Életmód Program (VÉP) segítésére, eredményeinek nyomon követésére. Veresegyház város és 7 környező település egy átfogó fejlesztési mintaprogram kidolgozását és megvalósítását tűzte ki annak érdekében, hogy a lakosság életminőségét jelentősen javítsák. A VÉP egésze a humántőke-orientált értékteremtés modelljére épül, amely összeköti és szervesen integrálja a térség különböző programjait, egyben szemléletesen magyarázza az egyes elemek közötti összefüggéseket. A program középpontjában álló, az életmód minőségi emelését előirányzó fejlesztési terv köré három alrendszer csoportosul. Ebben kulcsszerepet játszik a gazdaságfejlesztés. A gazdaság által megtermelt többletbevétel a programok mentén forgatódik vissza a rendszerbe. Az így megtermelt „jövedelem” ad alapot a többi alrendszernek, az egészség-, az oktatás- és az életmódfejlesztésnek. Az első kutatást (1998), amely a társadalmi helyzet és az egészségi állapot összefüggéseinek feltárására irányult, a Somody Alapítvány és a Misszió Egészségügyi Központ támogatta. Ezt követően 2002-ben újabb reprezentatív adatfelvételt végeztek el a VÉP beindított és beindítandó újabb alprogramjai szempontjainak és igényeinek tekintetbe vételével. Veresegyházon az NKFP-pályázat keretében elindított programjaikkal az egyén számára az életminőség javítását a testileg és lelkileg egészséges társadalmi környezet megteremtésével próbálták elérni. A cél az volt, hogy az adott közösség életminőségén úgy változtassanak, hogy ne leszoktassanak valamiről (pl. dohányzás, alkohol stb.), hanem rászoktassanak valamire. Megpróbálták a közösség tagjait egymáshoz szoktatni: megerősíteni bennük az összetartozás élményét, az egymás iránti tiszteletet és bizalmat, ami a kutatók feltételezése szerint az egyének életminőségére, illetve egészségére is pozitív hatású. A projekt időtartama alatt két új közösségi színtér jött létre az adott településen (KörTér és Főtér). Ezeken a színhelyeken a programban megcélzott lakossági csoportok (kisgyerekes családok, fiatalok és a 35-45 éves úgynevezett küszöbkorosztály) számára 30, 358

közösségi részvételen alapuló életminőség-javító program indult. A kutatócsoport monitorozta a programok működését. A programok ismertsége széles körű, erős igény van fenntartásukra, illetve további programok indítására. A lakossági életminőségben, illetve szubjektív ”jól-létében” pozitív elmozdulásokat mértek, de az eddig eltelt idő rövid nagyobb elmozdulások regisztrálására. Vízügyi vezetők kiválasztásának módszertana A Kis-Balaton Védőrendszer (KBVR) a Balaton védelmére kidolgozott kormányprogram. Célja, hogy egy olyan biológiai szűrőrendszert hozzon létre újonnan az egykor létezett, majd lecsapolt mocsárvilág területén, amelyik felfogná és leülepítené a Zala folyó által a Balatonba szállított és a vízminőséget jelentősen rontó szennyeződéseket. A KBVR lényegében egy kettős tórendszer, amelyikben a Zala lerakhatná a foszfor és nitrogén tartalmú szennyeződését. A tórendszer egyik fele, mely egyes szakértői vélemények szerint kb. 60%-os védettséget jelent, már 1985-ben elkészült. A második rész, az ún. kettes ütem az, amelyiknek a befejezése még várat magára, de elkészülése nélkül a Balaton vízminőségének lényeges javulása nem várható. Az újabb mesterséges tó létrehozása viszont ezúttal is olyan jelentős természeti beavatkozás, aminek óhatatlanul társadalmi kihatásai is vannak, ill. lehetnek a környező községekre és az ott élő emberekre. KBVR-hez a mostani állapotában megalapozottnak tűnő félelmek, ellenérzések egész rendszere kapcsolódik. Mindezek következtében a jelenlegi állapotban a térségben lakók nem érzik magukénak a Kis-Balatont. Egy több milliárdos kormányprogram megvalósítására azonban semmiképpen sem lehet kedvező hatással, ha a területen élő lakosság nem fogadja kedvezően a kivitelezését. A probléma kezelése céljából tettek kísérletet egy játékelméleti modell kidolgozására. A Kis-Balaton környékén több szereplő tevékenykedik, akiknek egymásra vonatkoztatott cselekvéseiről szerzett ismeretek alapján lehetőség kínálkozik a játékelméleti modellezésre. Ez a lehetőség azért áll fönn, mert egymásközti kapcsolataik, játékelméleti kifejezéssel szólva játszmájuk, nem zéróösszegű, azaz nem pusztán olyan konfliktusok rendszere, ahol - mint pl. a sakkban - az egyik fél csak a másik rovására nyerhet, más szavakkal egyik nyeresége szükségképpen jelenti a másik egyidejű veszteségét is. Az itteni esetben a szereplők kapcsolata ún. vegyes típusú játék, ahol a felek egymással stratégiai interakcióban vannak, egyaránt lehetőségük van együttműködésre. Azt a játéktípust, amelyikben a felek a kölcsönös együttműködést preferálják elsősorban, és a szereplők csak így járhatnak jól, biztosítási játéknak nevezik. Ennek lényege, hogy minden egyes szereplő kész kooperálni, de csak abban az estben, ha a másik is azt teszi. A felek valamennyien tudatában vannak, hogy érdekeiket közösen tudják a legbiztosabban megvalósítani, ennek következtében már megindult közöttük egy tárgyalási folyamat, melynek során kompromisszumok megkötésének lehetőségei körvonalazódnak. A legnagyobbnak tűnő szakadék a Természetvédelem és a Község között húzódott, de ez is áthidalhatónak tűnik azzal, hogy a Község lemond az eredeti tömegturizmussal kapcsolatos vágyairól, mivel világossá vált, hogy a terület erre a fajta lehetőségre nem alkalmas. Visszatérve a játékelméleti modellhez ez azt jelentené, hogy természetvédelmi normák hiányában a fogoly dilemmája változataként ismert „közlegelők tragédiája” típusú folyamat következhetne be, amelyik egy lehetséges kimenetele, hogy - a szereplők közös erőforrásaikat felélve - mindannyian elpusztulnak. A normák biztosíthatnák, hogy az okozott károk az elkövetőre terhelődjenek vissza.

359

A KBVR célja a Balaton vízminőségének a védelme. Ha a szereplőknek nem sikerülne megfelelő együttműködéseket kialakítani és az ehhez szükséges további tényezőket biztosítani, a Kis-Balatonon is bekövetkezhet a Balatonon lejátszódó folyamat: egy jelentős nemzeti kincsünk folyamatos felélése és talán megállíthatatlan romlása.

360

Világgazdasági Kutatóintézet

1014 Budapest, Országház u. 30., 1535 Budapest, Pf. 936 Telefon: 224-6760, 224-6700; Fax: 224-6761 e-mail: [email protected], honlap: http:// www.vki.hu

Az Intézet részben alap-, részben alkalmazott kutatásokat folytat. Az alapkutatások elsősorban a világgazdaság valamely új területe sajátosságainak feltárására irányulnak. Ezek a kutatások nemzetközi jelentőségűek, ugyanakkor hozzájárulnak a hazai szakmai közvélemény orientálásához s a felsőfokú képzéshez is. Ilyen témák pl. a következők: • a hidegháború utáni korszak világgazdasági hatalmi viszonyai: az új gazdaságihatalmi központok kialakulásának várható következményei a nemzetközi áru, tőke és munkaerő-áramlás, valamint a nemzetközi pénzügyek terén; • a XXI. század első évtizedeiben végbemenő globális demográfiai polarizáció okai és következményei; • az egyházak új társadalmi, politikai és gazdasági szerepe s ennek következményei; • az EU jövőjét meghatározó globális folyamatok és belső változások; • a tudásalapú társadalom kialakulásának útjai, várható lehetőségek, problémák, konfliktusok; • a gazdasági, politikai, katonai és kulturális globalizáció folyamatainak jellege, jelentősége és a változások hatása az elméletekre. Az Intézet a magyar tudományos élet egyik jelentős „policy-oriented” kutatóintézete. Szerepe, tudásanyaga különösen felértékelődött az Európai Uniós belépési tárgyalások megkezdésével. A továbbiakban is arra törekszik, hogy segítse a multilaterális és bilaterális együttműködést a változó piaci, verseny-, intézményi és politikai feltételek feltárásával, ezzel is aktívan hozzájárulva az immár EU-tag Magyarország kulcsfontosságú gazdasági–politikai stratégiáinak kialakításához, a jövő sikeres formálásához. Az Intézet kutatásainak döntő részét alkalmazott kutatások és meghatározott megrendelések igényeit kielégítő célkutatások tették ki. Ezek döntő többsége a magyar EUtagság előkészítését szolgálta. A célkutatások az EU, az OECD, az ENSZ, valamint magyar kormányszervek számára készültek. Az ENSZ számára végzett kutatások döntően a térségben végbemenő átalakulás társadalmi következményeit tárták fel. Az Intézet kutatásai hozzájárultak a Human Development Report, valamint a 2005-ös ENSZ Közgyűlés Főtitkári Jelentéséhez is. Az Intézet gyakran teljesít kutatási megbízásokat a magyar kormány különféle szerveinek (GKM, Miniszterelnöki Hivatal, Informatikai Minisztérium, KÜM, Nemzeti Fejlesztési Hivatal stb.), de kutatóik tanácsadóként és szakértőként is jelen vannak az adott területeken. Tudásukra, ismereteikre, nemzetközi kapcsolati hálójukra folyamatosan számítanak a politikai-gazdasági döntéshozók. A konkrét megbízásokkal végzett kutatások eredményéből ajánlásokat, következtetéseket fogalmaznak meg a stratégiai politikai és gazdasági döntéshozók számára. Folyamatosan segítik a magyar gazdaságpolitika, a külgazdaság prioritásainak meghatározását az EU-tagságból adódó új keretfeltételek, új szomszédsági, bilaterális kapcsolatok rendszerén belül. Az Intézet kutatási súlypontjait (funkcionális/földrajzi témáit) a magyar gazdaságpolitika számára alapvetően fontos kutatási irányok és ismeretek reprezentálják. Ilyenek pl. az előzőekben említetteken túl az EU-n belüli piac elvárásai, az európai integráció folyamatai és stratégiai kérdései, Magyarország kapcsolatai a közép-kelet- és délkelet-európai országokkal, a globalizáció, a transznacionális társaságok változó stratégiái, ezek hatása Magyarországra, a magyar mezőgazdaság helyzete és mozgástere a világgazdaság és az európai uniós keretfeltételek között, átmenet a tudásalapú gazdaságba, stb.

Néhány konkrét példa: Az Európai Uniós tagságra való magyar felkészülést segítő kutatások (év, megbízó) • Kiválasztott európai országok modernizációs törekvéseinek elemzése (Gazdasági Minisztérium, 2001) • Az Európai Unió fejlődése és a magyar csatlakozás (Gazdasági Minisztérium, 2001) • A magyar gazdaság világgazdasági környezetének középtávon meghatározó tényezői (Gazdasági Minisztérium, 2001) • Európa szerepe a nemzetközi technológiai versenyben (OMFB/OM, 2001) • Befektetés és működőtőke-bevonás, lehetőségek az Európai Uniós csatlakozás előkészítésének időszakában (OMFB/OM, 2001) • Szcenáriók készítése a Nemzeti Fejlesztési Tervhez (Gazdasági Minisztérium, 2001) • Az Európai Unió előtt álló stratégiai feladatok és a magyar csatlakozás (OM/NKTH, 2001-2004) • A magyar infrastruktúra egészének nemzetközi összehasonlítása kb. 45 ország legfrissebb mutatóinak összehasonlító elemzésével, az infrastruktúra-fejlesztés tapasztalatainak összevetésével (GKM, 2003) • A hazai közlekedési hálózatok hatékonysága, versenyképessége, növelésének lehetőségei a nemzetközi tapasztalatok alapján (GKM, 2003) • Magyarország és az EU tagság – Versenyképesség az egységes belső piacon, ezen belül: A közúti szállítás EU-integrációjának előkészítése (GKM, 2003) • Hasznosítható tapasztalatok és javaslatok egy EU-konform hazai támogatási rendszer kialakításához – Támogatásközvetítési tapasztalatok egyes EUországokban (MFB, 2003) • A tagállamok gyakorlata: az európai uniós döntéshozatali folyamatban szükséges pozíciókialakítási mechanizmusok tanulmányozása (GKM, 2004) • Kiemelt fontosságú aktuális teendők és fejlesztések a közlekedésben -A magyar közlekedés: a jelen és a jövő: várható tendenciák és előrejelzések 2006-ig (MEH, 2004) • Hazai környezetvédelmi fejlesztési támogatáspolitika /donorpolitika/ megalapozása (KHVM, 2004) Az EU-tag Magyarország külgazdasági prioritásainak, új szomszédsági kapcsolatainak meghatározása az új keretfeltételek mellett Külgazdasági kapcsolatok tengeren túli országokkal és régiókkal Az EU-csatlakozás hatásai a magyar-japán gazdasági kapcsolatokra, következtetések a magyar külgazdasági stratégia számára (GKM, 2004) Ami a japán közvetlen tőkebefektetéseket illeti, az EU-csatlakozást követően valószínűsíthető, hogy több japán vállalat az újonnan csatlakozó országokba, így Magyarországra telepíti nyugat-európai kapacitásainak egy részét. Összességében viszont a japán transznacionális vállalatok helyzetét és lehetőségeit alapvetően segíti az EUcsatlakozás, ami EU-szintű jogharmonizációval, a könyvviteli szabályok egységesülésével, az adóráták majdani kiegyenlítődésével jár.

364

Az EU-tagság nyomán a japán vállalatoknak nyújtott adó-, beruházási és egyéb kedvezmények csökkentése (pl. a beruházási adókedvezmények felváltása EU-konform fejlesztési adókedvezménnyel) bizonytalanságérzetet okoz egyes japán befektetőkben. A magyar-japán bilaterális kapcsolatok egyéb területeit illetően megállapíthatjuk, hogy: 1) a japán hivatalos fejlesztési támogatások (ODA) megszűnésével kell számolnunk; 2) kulturális, civil és szakmai kapcsolataink, valamint az ún. TéT-együttműködés viszont dinamikus fejlődés előtt áll; 3) a turizmus területén pedig gyakorlatilag csak rajtunk áll, mekkora részét hasítjuk ki a növekvő japán kiutazó forgalomnak. A japán leányvállalatok és más multinacionális cégek közötti verseny Közép-Európában (Az Intézet és a japán Ritsumeikan egyetem közös projektje, 2004-2006) Az elmúlt néhány évben Csehországba valamivel több japán működő tőke áramlott, mint Magyarországra. Szlovákiában csak az elmúlt 5 évben jelentek meg érzékelhetően japán vállalatok. Ezek egy része a csehországi érdekeltségek beszállítói. Lengyelország a közeljövőben válik egyre fontosabb befektetési célponttá a japán multinacionális vállalatok számára. A Magyarországra újonnan betelepülő japán vállalatok túlnyomórészt elektronikai és autóipari alkatrészgyártással foglalkoznak, így örömteli elmozdulás figyelhető meg az alacsony hozzáadottérték-tartalmú összeszerelés felől a technológia-intenzívebb tevékenységek felé. Az EU-csatlakozás alapvetően jó hírt jelent a japán multinacionális cégek számára, amelyek egyre inkább az új csatlakozó országokból kívánják ellátni az EU teljes piacát. A béremelkedések ellenére továbbra is vonzerőt jelent az olcsó és viszonylag jól képzett munkaerő. Igen fontos a magyar tulajdonban lévő vállalatok eddigieknél is hatékonyabb segítése, hogy japán vállalatok beszállítóivá válhassanak. A japán leányvállalatok nehézségekbe ütköznek, amikor szakképzett munkaerőt, nyelveket beszélő technikusokat kívánnak felvenni. A magyar gazdaság- és oktatáspolitikától elvárják, hogy ezeken a területeken javulás történjen. A magyar gazdaságdiplomáciának a cseh és lengyel gyakorlathoz hasonlóan aktívabbá kell válnia Japán irányába. Ebbe beletartozik az országkép intenzívebb kommunikációja a japán vállalatok, a potenciális befektetők számára. Kína-EU kapcsolatok a magyar érdekek tükrében (GKM, 2004) Az EU-csatlakozás a magyar-kínai kétoldalú kapcsolatokban is változásokat jelent. Az EU-közösségi politikának a hatása a magyar-kínai kereskedelmi-gazdasági kapcsolatok összességben inkább pozitívak, mint hátrányosak. A magyar exporton belül lényegi változás alig volt, hiszen a magyar vállalatok már korábban is az EU-val megegyező (WTO) feltételek szerint kezelték a kínai piacra kerülő termékeket. A kínai export terén azonban jelentősebb kereskedelempolitikai változások történtek. Magyarország ennek következtében a jelenleginél alacsonyabb vámokat vezetett be. A kínai exporttermékeknél, amelyeknek közel 80 %-át a gépipari termékek adják, a csatlakozás előtti 5-10 %-os magyar vámszint 2004. május elseje után átlagosan 0-4 %-ra csökkent. Az alacsonyabb vámok mellett Magyarország alkalmazza a kínai termékekre adott kedvezményes (GSP) vámokat, amelyek alacsonyabbak az MFN-vámoknál. Ugyanakkor az EU bővítése nagymértékben egyszerűsíti és segíti a transznacionális vállalatok helyzetét és lehetőségeit. Az EU-csatlakozás a Kínába irányuló magyar exportlehetőségeket lényegében csak mérsékelten befolyásolja. A magyarországi EU-tagsággal, a magyar-kínai kétoldalú kapcsolatok is változnak. Miután Magyarországon több ezer kínai alapítású cég működik, nem közömbös, hogy az EU-tagsággal miként változik az a keretrendszer, amelyben a kínaiak mozognak. Összességében a változás pozitív, amelytől az várható, hogy az elkövetkező 365

időkben a bilaterális kapcsolatok is újabb lendületet kaphatnak. A Magyarországon vagy a környező országokból a tőkeerős kínaiak már évekkel korábban megvetették lábukat az EU piacain, ezáltal ismerik az EU-országok üzleti-befektetői gyakorlatát. Ennek következtében sem a magyarországi kolóniában, sem a Kínában befektetők részéről nagyobb változás nem várható. Délkelet-európai bilaterális kapcsolatok, új szomszédság Az Intézetben széles körű kutatómunka folyik Délkelet-Európa gazdasági fejlődéséről, s különösen a magyar gazdaságpolitika lehetséges választási lehetőségeiről a régióba irányuló magyar tőke- és áruexport fejlesztése érdekében. Ennek keretében számos gazdaságpolitikai ajánlás megfogalmazására került sor, többek között: • a régió fejlesztésére irányuló stabilitási egyezmény által nyújtotta lehetőségek kihasználása érdekében; • a Magyarország EU-tagsága által kialakuló új helyzet adta lehetőségek gazdaságpolitikai kihasználására; • a térség konjunktúra-ciklusainak alakulásával összefüggő magyar gazdaságfejlesztési lehetőségek feltárása céljából; • a térség biztonságpolitikai és gazdaságbiztonsági helyzetével összefüggésben. Mindezek eredményeképpen az Intézet aktívan részt vesz a régióval kapcsolatban formálódó külpolitikai és külgazdasági kapcsolatok fejlesztésére irányuló stratégia kidolgozásában. Ennek keretében meghatározó államigazgatási partnerek a következők: Külügyminisztérium, Gazdasági Minisztérium, Magyar Fejlesztési Bank, Magyar Parlament Külügyi Hivatala. Emellett nemzetközi és hazai vállalatok térségbe irányuló befektetési stratégiájához kapcsolódó elemzéseket is készítettek. A témával kapcsolatban további fontos stratégiai elemzéseket végeztek arról, hogy a térség más országai milyen stratégiát folytatnak a délkelet-európai régióval összefüggésben. Ennek kapcsán nagyon szoros, napi kapcsolatokat építettek ki szlovén, horvát, görög, román és bolgár kutatóintézetekkel. Ez a kapcsolati háló – amely kiegészül a szerb, macedón és albán viszonylattal is – bármikor mobilizálható és aktivizálható kapcsolatrendszert jelent. Így, ha a témával kapcsolatban bármilyen kérdés felmerül, viszonylag könnyen lehet helyi, nem államapparátusból származó, hanem kritikus, elemző, kutatói véleményeket és elemzéseket kapni. A konkrét, témával kapcsolatos nagyobb kutatások az elmúlt években a következők voltak: • A Stabilitási Egyezmény nyújtotta lehetőségek a térségbe irányuló áru, szolgáltatás és működő tőkeexportunk növelésében (KÜM, 2001); • Magyarország gazdasági stratégiájának kidolgozása a kelet-közép és délkeleteurópai térségre (GKM, 2003); • Magyarország délkelet-európai szerepvállalása EU-csatlakozásunk tükrében (GKM, 2004); • Macroeconomic Outlook of Bulgaria (Matáv, 2004); • A Kárpátok-Eurorégió együttműködés mérlege (OM/Kutatásfejlesztési Államtitkárság, 2002); • Együttműködés és felzárkózás a Kárpátok Eurorégióban (OM/Kutatásfejlesztési Államtitkárság, 2002); • Euro-integrációs kihívások a magyar-ukrán gazdasági kapcsolatokban (GKM, 2005). 366

Integrációs Stratégiai, majd Fejlesztési Munkacsoport Az Intézet az Európai Unió integrációs folyamatával, illetve az infrastruktúrával foglalkozó munkacsoportja az elmúlt években kiemelten támogatta a csatlakozási tárgyalások, majd a sikeres tagság kialakításához szükséges magyar stratégia megformálását. Az Intézet részvételével működött, illetve működik a stratégiai kormányzati döntéseket megalapozó Integrációs Stratégiai Munkacsoport, majd Integrációs Fejlesztési Munkacsoport (IFM). Az IFM három kutatócsoportját vezetik az Intézet kutatói: Gazdasági és Monetáris Unió (GMU) A három éve működő kutatócsoport az eurózóna belső fejlődését, a KKE-régió tagországainak GMU-tagságra való felkészülését és a magyar GMU-tagság kihívásait és lehetőségeit vizsgálta. 12 tanulmány született ez alatt az időszak alatt a vizsgált kérdésekről. A tanulmányokat különböző szakfolyóiratokban publikálták. A magyar GMU-tagság az egész magyar gazdaságpolitika számára nagy kihívást jelent. A jelenlegi eurózóna tagok felkészülési tapasztalatai alapján elmondható, hogy komoly megszorításokra van szükség időnként a fiskális kritérium teljesítése érdekében. Ahhoz, hogy a magyar lakosság elfogadja ezeket a nehézségeket, arra van szükség, hogy tisztában legyenek az euró bevezetésének szükségességével és hasznával. Kutatásaikkal szerették volna és szeretnék a továbbiakban is ezeket az indokokat az érdeklődő közönség számára hozzáférhetővé tenni. A kutatások azt a célt is szolgálják, hogy a magyar GMU-felkészülés nehéz útján háttérinformációkat adjanak a gazdaságpolitika számára egyrészt ahhoz, hogy a legtöbb probléma a korábban csatlakozottaknál is előfordult, másrészt pedig ahhoz, hogy a reálfelzárkózás és a GMU-csatlakozás fiskális és monetáris kritériumainak teljesítése milyen feltételek mellett biztosítható egyidőben és fenntarthatóan. Magyarország és az EU 2007–2013 közötti költségvetése (Megrendelő: Miniszterelnöki Hivatal, később: Nemzeti Fejlesztési Hivatal) A kutatás eddigi három szakasza során az Európai Unió közös költségvetésének jövőjével kapcsolatos legfontosabb nyitott kérdéseket vizsgálták meg. Az első szakaszban (2002-ben) elkészült tanulmányok az EU/EK korábbi bővítéseinek költségvetési hatásait, illetve az aktuálisan az "asztalon heverő" reformelképzeléseket mutatták be. E két tanulmány nyújtott kiindulási pontot a 2003-as évben kezdődött és 2004 első felében lezárult második szakaszhoz, amelyben az volt a fő kérdés, melyek a tagországok érdekei a 2007–2013-as költségvetési kerettervvel kapcsolatban, hol helyezkednek el ezeken belül Magyarország érdekei, s mindezek alapján milyen érdekkoalíciókban lehetséges (illetve bátorítható) Magyarország részvétele. A kutatás második szakaszában elkészült hét tanulmányt az Intézet saját költségén külön kötetben jelentette meg, 1000 példányban. A kötetet eljuttatták az integrációs kérdésekkel foglalkozó szakpolitikusokhoz csakúgy, mint a tudományos élet és a felsőoktatás képviselőihez. A kutatás harmadik szakaszára 2004 második felétől 2005 májusáig került sor. E szakaszban – építve az előző két szakasz eredményeire – a megélénkült költségvetési viták nyomon követése mellett Magyarország felkészülésének legfontosabb kérdéseire helyezték a hangsúlyt. Az e szakaszban elkészült hat tanulmány kiemelten foglalkozik a transzferek felhasználásának hazai pénzügyi és intézményi feltételrendszerével. A tanulmányokat a Nemzeti Fejlesztési Hivatal felhasználásra átvette; az előző évtől eltérően önálló kiadvány megjelentetésére – anyagi okokból – eddig nem volt mód. A témával kapcsolatos

367

kutatómunka – különböző kisebb, részben nemzetközi kutatások keretében – az Intézetben továbbra is folyik. Infrastruktúra és szolgáltatások Az ISM majd IFM munkacsoport számos tanulmányt készített kormányzati megrendelésre: A magyar infrastruktúra az EU követelményeinek tükrében (kiadta 2003-ban a MEH Stratégiai Elemző Központja); Az integrációs alkalmazkodás néhány kiemelt aspektusa a magyar infrastruktúra területén (2004); Az infrastruktúra helyzete az EU hat tagországában (2005). Tudás, növekedés és globalizáció: a tudomány- és technológiapolitika mint növekedési tényező a kis országokban (EU-5. Keretprogram, tematikus hálózat /specifikus politikai témák elemzése/, 2001-2003) A finn és magyar vezetéssel folytatott kutatásban 6 ország vett részt. Az EU-számára készült kutatások között a legjelentősebb az európai kis és közepes méretű országok szerepét tárta fel a térség innovációs rendszerében, megvilágította az európai kutatási tér kialakításával összefüggő lehetőségeiket és feladataikat. A konzorcium azt vizsgálta, mi a szerepe a tudomány- és technológiapolitikának, az innovációnak a kis országok gazdaságában, milyen szerepet játszik a külföldi tőke azok versenyképességi helyzetének és műszaki színvonalának alakulásában. A levont következtések alapján dolgozták ki a negyedik témakört: Gyakorlati ajánlások a nemzeti politikák számára: a nemzeti K+ F és innovációs politikák lehetőségei és korlátai címmel, illetve a végső összefoglalót, ami európai szintű stratégiai ajánlásokat fogalmaz meg a témában. 2003 decemberében elkészült a projekt öt témakörét bemutató magyar nyelvű összefoglaló, a témával foglalkozó szakemberek, politikai döntéshozók személyesen is kaptak belőle egy-egy példányt. Az elkészült projektet az Európai Unió kiemelkedően sikeresnek tartotta, mint hozzájárulást a közös gondolkozáshoz a lisszaboni folyamat kiteljesedése érdekében. Az Intézet részt vett az MTA és a MEH együttműködési megállapodása által végzett „Tudomány, innováció, versenyképesség” című kutatásban (2003-2004), mint a gazdasági versenyképesség erősítése téma bázisintézete (A témakör kutatását az MTA Világgazdasági Kutató Intézete és az MTA Közgazdaságtudományi Intézet konzorciuma végezte.) A teljes kutatási projekt keretében 23 kutató részvételével összesen 26 tanulmány készült el, ezek alapján 14 magyar és angol nyelvű publikáció jelent meg, illetve az elkészült tanulmányok számos hazai és külföldi konferencián elhangzott előadások anyagát képezték. A kutatás legfontosabb eredményei közül öt emelhető ki: • A XXI. századi versenyben a mind korábban, mind e kutatási projekt kapcsán kiemelten elemzett tényezők (exportképesség és az export diverzifikációjának nélkülözhetetlensége, innovációs potenciál és intézményrendszer, működőtőkevonzási képesség, szerkezeti megújulás, munkaerő képzettségi szintje stb.) mellett olyan új versenytényezők szerepét tárták fel és mutatták be versenyszerepüket, mint a közigazgatás minősége, a társadalom kohéziója és a pártpolitikai küzdelmek gazdaságpolitikai leképeződése. •

Feltárták, hogy a transznacionális szervezetekbe integrált szereplők versenye elsősorban erőforrás-allokációs verseny formáját ölti.

A gazdaságpolitikának más típusú ösztönzési, támogatási rendszert kell kidolgoznia a hazánkban már működő leányvállalatok pozíciójának a transznacionális tulajdonos hálózatán belüli javítása érdekében, mint az eddig követett befektetés-ösztönzési politika. A megállapítás fő haszna tehát az volt, hogy felhívta a gazdaságpolitikai döntéshozók figyelmét 368

egy új területre, amely az eddigiektől eltérő ösztönzési stratégiát igényel és megfogalmazta ennek a stratégiának a fő elemeit. •

Rámutattak, hogy bár a feldolgozóipari termelés és export szerkezeti összetételének megváltozása rövid- és középtávon gyakran szoros összefüggést mutat a teljesítmény javulásával, a termelékenység-emelkedéssel és a felzárkózással, az országok közötti fejlettségi különbségek csak kismértékben és igen rövidtávon magyarázhatók az eltérő feldolgozóipari szakosodással. A teljesítmény- és fejlettségi különbségekre egyrészt inkább a gazdaság teljes keresztmetszetében érvényesülő tényezők gyakorolnak döntő befolyást, jelesül az innovációs potenciál, a munkaerő átlagos képzettségi szintje, az intézmény- és a szabályozórendszer korszerűsége, stb. Másrészt, versenyképességünk erősítéséhez ma már nem további iparágak közötti átstrukturálódásra, inkább az iparágakon belüli szakosodásváltoztatásra lenne szükség, vagyis az iparágak leginkább technológia- és tudásigényes szegmenseire történő specializálódásra, illetve egy-egy szegmensen belül a magasabb minőségű termékek gyártására.

A megállapítás módszertani szempontból jelent újdonságot, hiszen a gazdaságpolitikai döntéseket eddig egy olyan mutatóval igyekeztek alátámasztani, amelynek alkalmazása a fenti megállapítás szerint nem releváns. A fenti megállapítást tartalmazó tanulmány ugyanakkor új, gazdaságpolitikailag támogatandó területekre hívta fel a figyelmet, jelesül az iparágakon belüli szakosodásváltoztatásra. •

Kimutatták, hogy a külföldi működőtőke-befektetésekre alapozott modernizáció azzal járt, hogy az egyes iparágak műszaki színvonala közötti különbségek erőteljesen megnövekedtek. A technológiai rés (a technológiai színvonalnak a világszínvonaltól mért átlagos távolsága) jelentős iparágközi eltérései nem csupán iparág-specifikus sajátosságokra vezethetők vissza, hanem a technológiapolitikának, a regionális gazdaságpolitikának, valamint az intézményrendszernek a gyengeségeire is.

•

A kutatás egyik fontos eredménye, hogy felhívja a figyelmet, bár a magyarországi modernizáció feldolgozóipari alapú volt, vagyis felzárkózásunk során nem figyelhető meg a gazdasági fejlődés, az egy főre jutó GDP-növekedés és a feldolgozóipari GDP / összes GDP közötti átváltás (trade-off) – versenyképességünk fenntartásához a gazdaság másik két szektorára is nagyobb gazdaságpolitikai figyelmet kell fordítanunk. A mezőgazdaságra azért, mert a nemzetközi tapasztalatok és különösen a fejlett országok tapasztalatai azt sugallják, ez a szektor ma már nem stagnáló, hanem magas technológiai színvonalú, a feldolgozóiparnál magasabb termelékenység-emelkedésre képes szektor. A termelékenységi versenyben a mezőgazdaság elhanyagolása versenyhátrányhoz vezet. A szolgáltatásokra pedig azért, mert a tudás-intenzív szolgáltatásokra való specializálódással nem csupán a helyi gazdasági tevékenység hozzáadott értéke növelhető, de a multik helyi beszállítói kapcsolatai is könnyebben erősíthetők ebben a szektorban, mint az ipari beszállítások révén.

Az Intézet a gazdaságfejlesztési stratégia eddigi egyoldalú feldolgozóipari orientációját javasolta mérsékelni a tanulmány segítségével.

369

Zenetudományi Intézet

1014 Budapest, Táncsics u. 7., 1250 Budapest, Pf.: 28. Telefon: (1) 214-6770, Fax: (1) 375-9282 e-mail : [email protected], honlap: http://www.zti.hu

A társadalomtudományi kutatásoktól olyan gazdasági innováció, technológiai fejlesztés, amelynek társadalmi hasznosulása közvetlenül és azonnal lemérhető, nem várható. Az a kérdés azonban joggal feltehető, hogy egy ilyen tudományág milyen erőfeszítéseket tesz azért, hogy munkája során – a hagyományos módszerek mellett – felhasználja a korszerű eszközöket, technológiákat részben saját munkája előrevitele érdekében, részben azért, hogy eredményeit a szélesebb nyilvánosság elé tárja. Végső soron arról van szó, milyen innovatívan viszonyul saját módszertanához, ami befolyásolja külső megjelenését, megítélését, de visszahat magára a kutatómunkára is. Az Intézet időben felismerte az informatikai fejlesztések hasznát és szükségességét. Nélkülözhetetlen ez például ahhoz, hogy a nagy értékű gyűjtemények gyarapítását és megőrzését biztosítani tudja. Kardinális kérdés ebből a szempontból a gyűjtemények digitalizálásának megszervezése. Az évek óta folyó munka eredményeképpen az Intézet három archívuma és Zenetörténeti Múzeuma mára jelentős mennyiségű (és folyamatosan gyarapodó) digitális médiával (digitalizált hanganyagok, képek, digitalizált diák, fényképek, írások és kották, digitalizált filmek, digitalizált mikrofilmek, digitális videoanyagok) rendelkezik. A digitális technikákra, a digitális gyűjteménygondozásra történő áttérésnek azonban messzemenő konzekvenciái vannak. Biztosítani kell az anyagok hatékony és biztonságos kezelését, elhelyezését, mozgatását stb. Az infrastrukturális fejlesztések, a hálózati fejlesztés terén az intézet az utóbbi években komoly előrehaladást ért el. Ugyanakkor a digitális gyűjtemények a feladatokra, s a tudományos munka módszertanára is kihatással vannak. Egyrészt új, a korszerű technikákkal összhangban levő feladatokat generálnak (digitális nyilvántartások, katalógusok elkészítése). Másrészt lehetővé teszi a kutatás sokoldalúbb segítését, megkönnyíti a gyűjtemények, kutatási eredmények közzétételét, általában megnöveli a különböző típusú publikációk spektrumát, stb. Digitális gyűjtemények, kutatói adatbázisok, internetes anyagok Bartók-kutatás A Bartók Archívum a Bartók-életmű egyetlen nyilvános kutatóhelye. Noha a zeneszerző magyarországi hagyatékát letéti anyagként őrző gyűjtemény eredeti forrásanyagánál részben nagyobb (kompozíció kéziratok), részben egyenlő jelentőségű (népzenei gyűjtések, írások, tudományos munkák, levelezés) a zeneszerző amerikai hagyatéka, a zeneszerző amerikai örökösének, kisebbik fiának jóvoltából a budapesti gyűjtemény primer forrásanyaga a rendelkezésünkre bocsátott jó minőségű színes fénymásolatokkal nagyjából teljessé vált, s egyedülálló módon egyesíti az életmű és életrajz forrásait. A Bartók Archívumban három éve folyik kompozíció-kéziratok módszeres digitalizálása. (A vállalkozás a magyarországi Bartók-örökös kifejezett támogatását élvezi.) A digitalizálást részben állományvédelmi megfontolásokból, részben kutatási témákhoz (NKFP pályázatok) kapcsolódva, a forrásanyagok könnyebb, szélesebb körű és az eredetiket kímélő kutathatósága érdekében kezdték el. Eddig 41 kompozícióhoz tartozó 77 kéziratot digitalizáltak. Ezeknek jelentős része azonban az amerikai gyűjtemény nagy értékű kéziratairól kapott színes fénymásolatok alapján készült, kutatási célokat szolgáló digitális másolat. A kompozíció-kéziratok mellett digitalizálták az Archívum fotótárát, melyet filmezéshez és kiadványokhoz mind Magyarországról, mind külföldről rendszeresen megkeresnek. Az Intézet legújabb NKFP-pályázatához kapcsolódva, a Zenetudományi Intézet Népzenei Archívumával együttműködve, megkezdődött Bartók népzenei gyűjtőfüzeteinek (helyszíni szöveg- és dallam-lejegyző füzetek, összesen mintegy 5000 kéziratoldal) digitalizálása. 373

Népzenekutatás Az Intézet Népzenei Archívuma a Kárpát-medence magyarságának központi népzenei gyűjteménye, amely több mint 12000 óra hangfelvételt, 250000 kottás kéziratot, 400000 m filmet, 80000 kocka fotót tartalmaz. A hangfelvételek időben ma már több mint 100 esztendőt ölelnek fel, Vikár Béla 1896-tól készített fonográfhengereitől, Bartók Béla és Kodály Zoltán fonográfhengerein, a gramofonlemezeken, drótos, szalagos és kazettás magnófelvételeken keresztül a mai digitális hang- és videofelvételekig. A felvételek tartalmilag lefedik a teljes magyar nyelvterületet, valamint kisebb-nagyobb mértékben dokumentálják a Kárpátmedencében élő más nemzetiségek népzenéjét is. Ezenkívül mindegyik világrész népeinek hagyományos zenéjéből található eredeti, egyedi hangfelvétel az Archívumban. A kottás kéziratok egyrészt a hangfelvételek lejegyzését, másrészt a hangfelvétel nélküli helyszíni lejegyzéseket őrzik. A fotógyűjtemény a népzenei gyűjtések alkalmával az előadókról, hangszereikről és környezetükről készült néprajzi fotókat foglalja egybe, a filmgyűjteményben a népzenei gyűjtések fontos kiegészítőjeként pedig kb. 700 óra néptánc és népszokás felvétel található, az utóbbi évtizedekből kb. 500 óra videofelvétellel rendelkeznek. Korábban a különböző gyűjteményi egységek különálló katalógusokból voltak megismerhetők, nagyobb részt csak a tudományos kutatás számára. A különböző gyűjteményi egységek közötti kapcsolatok zömmel átláthatatlanok és feltáratlanok voltak. Az Intézet egyik kiemelt feladata a több mint egy évszázad alatt gyűjtött, felbecsülhetetlen értékű hagyományos kulturális kincs tárolása és megőrzése az utókor számára. Ez utóbbi szempontból a mágneses elven rögzített kép és hangdokumentumok a legveszélyeztetettebbek. A fekete-fehér fotó és film, valamint a papír alapanyagú kéziratok élettartama többszöröse a magnószalagnak, illetve a videónak. Mintegy 10 évvel ezelőtt kezdődött meg a korai magnetofon-felvételek, majd 2001-ben a kottás kéziratok, elsőként Bartók és Kodály autográf lejegyzéseinek digitalizálása. Ezzel párhuzamosan indították el a különböző gyűjteményi egységek adatbázisszintű összekapcsolását. Beigazolódott, hogy az anyag hozzáférhetősége tekintetében áttörést hozott az adatok egységes kezelésében bevezetett újítás. Ennek azért kell nagy jelentőséget tulajdonítanunk, mert a magyar etnomuzikológia kutatástörténetében elsődleges szerep jutott a dallamok zenei alapokon nyugvó elrendezésének, és a hagyományos könyvtári, múzeumi gyakorlat szerinti leltár nem állt rendelkezésre. Új célként fogalmazták meg, hogy az adatok a világháló nyilvánosságának segítségével a legszélesebb körben hozzáférhetővé váljanak. A különböző zenei rendek közlése, bemutatása nemzetközi szinten ismerteti meg az érdeklődőkkel a magyar népzene kutatástörténetének egyik legérdekesebb, nemzetközi összehasonlításban egyedülálló fejezetét, amelyet többek között világhírű zeneszerzőink, Bartók Béla és Kodály Zoltán neve is fémjelez. 1999-ben A magyar népzenei archívumok anyagának multimédiás elérése című, OMFB Információs és Kommunikációs Technológiai Alkalmazások (IKTA) pályázatának keretében az MTA Műszaki Fizikai és Anyagtudományi Kutatóintézete és a KFKI ISYS Informatikai Kft., mint konzorciumi tagok részvételével egy interaktív CD-ROM-ot és hozzákapcsolódva egy dinamikus Internet weblaprendszert hoztak létre, amelyen a régi magyar népdaltípusok zenei jellemzőik, gyűjtési és földrajzi adataik szerint kereshetők. Továbbá – a világon egyedülálló módon – a felhasználó által bekottázott dallamsor zenei rokonsága is vizsgálható egy reprezentatív dallamtípus-minta kottáit tartalmazó adatbázisban. Következő lépésként az ún. történeti rendek feldolgozását és internetes közreadását határozták meg. Bartók Béla és Kodály Zoltán autográf népdal-lejegyzéseinek digitalizálása 2002-ben, a Bartók Béla által 1940-ben lezárt, kb. 13 000 dallamot tartalmazó magyar népzenei rend digitalizálása 2003-ban fejeződött be. Ezt követően az Intézet arra az elhatározásra jutott, hogy, az ún. Bartók-rend 1981-ben megindult könyvformájú kiadása és annak folytatása mellett, a világhálón is megjelenteti a rendet. 2004. augusztus 31-től az IHM 374

ITP-8 jelű pályázatán elnyert összegből hozzáférhetővé tették az egyes gyűjteményi egységeiket az Intézet honlapján. ONLINE Adatbázisok címszó alatt a teljes Bartók-rend támlapanyagát, valamint 6000 dallam és 5000 fotó széles körű hozzáférését biztosítják Interneten keresztül. A lekérdezések száma (2005. január végéig majdnem elérte a 100 000-t. Jelenleg a Bartók Archívum K+F pályázatának egyik részfeladata a Bartók-rend digitális (integrált multimédiás) kritikai közreadása. A pályázat keretében 2007-ig elkészül a Bartók-rend integrált multimédiás adatbázisrendszerének megújított internetes kezelőfelülete, amelyen keresztül a teljes rend a rendszer leírásával együtt digitalizált formában hozzáférhetővé válik. A jelenleg is megtekinthető támlapanyagon kívül elérhetők lesznek az egyes adatok grafikai variánsai (a gyűjtőfüzetek és a múzeumi hengerek melletti lejegyzések szkennelése révén), a rendben előforduló hangzó felvételek (a múzeumi fonográfhengerek jelentős részének hanganyaga) és az adatokhoz, az egyes támlapokhoz tartozó kritikai megjegyzések, esetleges háttér-információk (pl. fényképek, gyűjtőfüzetbeli megjegyzések). Keresni lehet majd a különböző gyűjtési adatok (helységnév, gyűjtési idő, adatközlő, gyűjtő, lejegyző), a dallamok egyes jellemzői (a bartóki rendszeren belüli elhelyezkedés, szövegkezdet, sorzárlatok) alapján. A pályázat keretében a rosszul olvasható, több lejegyzési fázist és réteget tartalmazó kottaképek (elsődlegesen Bartók lejegyzései) tisztázása, átírása készül majd el. A jól olvasható, egyszerű lejegyzések közül csak a már könyv formában kiadott és megjelenés alatt lévő kötetekben előforduló dallamok átírása lesz hozzáférhető. Az így közreadott Bartók-rend, amelynek hátterében adatszolgáltatóként az Intézet által 2003-ban megvásárolt és a speciális feladatok ellátása érdekében továbbfejlesztett nagy adatbáziskezelő rendszer (Folklórarchiválási Rendszer) áll, modellként szolgál majd a teljes népzenei gyűjtemény integrált multimédiás adatbázisrendszerbe foglalásához. Néptánckutatás A mozgóképi anyag digitalizálása az elmúlt években kezdődött. A digitalizálás több, az archiválás és kezelhetőség szempontjait is figyelembe vevő formátumban készül. A hosszú távú megőrzést és a publikálásra való előkészítést az aránylag nagy tároló kapacitást igénylő AVI, a tudományos feldolgozást, a közművelődési szolgáltatást. valamint a kiadványozást a DVD-szabványnak tekintett MPEG2, a széles körű, internetes megjelenést a legtömörebb WMW formátum biztosítja. Mindhárom formátum tárolási igényét tekintetbe véve a fajlagos tárkapacitás felvételi órára vetítve kb. 25 GB, a belátható gyarapodások előre vetítésével 1500 műsorórát számítva összesen 37 500 GB. A mozgóképi digitalizálás elsődleges célja az elmúlt 15 év videóval készített néptánc gyűjtések formátumváltása. A videofelvételek a gyors (néhány évtized alatt már tapasztalható) demagnetizálódás miatt elsősorban szín, majd képi tartalmukat veszthetik el. Különösen sérülékeny a videofelvételek zömét (mintegy 90%-át) kitevő Hi8-s formátum. (A videofelvételek digitalizálása a kereskedelmi forgalomban kapható, stúdióminőségű készülékekkel elvégezhető.) A mozgóképi digitalizálást kiterjesztik a Filmtár 16 mm-es fekete-fehér filmjeire is. A Filmtár az 1930-as években elkezdődött, és az 1950-70 között kiteljesedő néptánckutatás pótolhatatlan dokumentumait tartalmazza. A Kárpát-medence hagyományos tánckultúrájának filmes rögzítése az 1990-es évek végéig folyt, amikor áttértek a digitális videotechnikára. A Zenetörténeti Múzeum gyűjteményei A Zenetörténeti Múzeum a hangszergyűjtemény fényképeinek digitalizálásán és számítógépes adatbázisban történő rögzítésén dolgozik. Az így megalapozott, a későbbiekben további közgyűjtemények hangszerállományával (Iparművészeti Múzeum, Magyar Nemzeti Múzeum, Néprajzi Múzeum, stb.) is bővíthető hangszerarchívum megteremtené a magyar vonatkozású összehasonlító organológiai kutatások alapját. 375

A magyar vonatkozású hangszereket egybegyűjtő adatbázis biztosíthatná a gyűjtemény összehasonlító organológiai vizsgálatainak megkezdését. A zenetudomány és a zenei muzeológia fontos területe az ikonográfia. A képzőművészeti alkotásokon megőrzött ábrázolások pótolhatatlan dokumentumai a gazdag magyarországi hangszeres kultúrának. A Zenetörténeti Múzeum az 1970-es években kezdte el a zeneikonográfiai kutatásokat saját képzőművészeti gyűjteményében, valamint a Magyar Nemzeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria és a Szépművészeti Múzeum gyűjteményeiben. A több tízezres nagyságrendűre becsült képzőművészeti alkotásra kiterjedő alapkutatás számítógépes adatbázisban rögzíti a zenei tárgyú ábrázolásokat és részletes leírásukat. Legújabb kori kutatások A Magyar Zenetörténeti Osztály legújabb kori gyűjteményében immár négy évtizede folynak egy 20. századi hangverseny-történeti adattár forráskutatói és feldolgozási munkálatai. A széleskörű sajtó- és plakáttári vizsgálatok eredményeként létrejött, mintegy 14.000 koncertműsort tartalmazó kartontár számítógépes rendszerben történő feldolgozása évek óta folyik. Jelenleg a számítógépes rendszer internetes publikálásra alkalmassá tétele folyik. A Budapesti Hangversenyek Adattárának online közzététele gyakorlatilag minden 20. századi kutatást és tématerületet érint: az életmű-, műfaj- és korszak-vizsgálatokat éppúgy mint a előadóművészet-történeti és intézménytörténeti kutatásokat. Az adattár lehetőséget nyújt a hangversenyadatoknak szerzők, kompozíciók, előadóművészek, időpont és koncertterem szerinti visszakeresésére: nem csupán egy adott koncert található meg, hanem pl. egyes időszakokról is áttekintést nyerhetünk. A nagyszabású adattár korszerűsítése és közzététele szorosan kapcsolódik az osztályon folyó NKFP-kutatási projekthez (Kodály és tanítványai - Hagyomány és hagyományozódás). Az NKÖM és az Intézet Dohnányi Archívumában a letétbe helyezett, valamint a társintézetek gyűjteményeiből származó Dohnányi-kéziratok és archív fotófelvételek digitalizálása folyik. Forrásdigitalizálás A középkori liturgikus zene kutatásában az egyik meghatározó módszer az összehasonlító forráselemzés. Ennek az egyedüli eszközét egészen a közelmúltig a mikrofilmmásolatok jelentették. Lényeges változást hozott ugyanakkor a források digitalizálásának fokozatos elterjedése. A digitális változatok használatának számos előnye van: könnyen terjeszthetők, sokszorozhatók, a mikrofilmeknél lényegesen könnyebben és sokoldalúbban kezelhetők, a digitális képek puszta használata a filmekével ellentétben nem jár minőségromlással, kutatási szempontok szerint könnyen változtathatók, nagyíthatók, akár virtuálisan is restaurálhatók. Az Intézet olyan digitalizáló műhelyt alakított ki, amely egy társadalomtudományi kutatóhelyen valószínűleg kivételesnek számít. E műhely feladata az Intézet több mint 800 tételből álló, nemzetközi viszonylatban is jelentős mikrofilm-gyűjteményének digitalizálása. Elsőrendű feladat a mintegy 300 magyar középkori zenei forrás digitalizálása. Legalább ilyen fontos azonban a hazai források értékeléséhez is nélkülözhetetlen, összehasonlító forrásanyag feldolgozása. Itt a mennyiségnek jelentősége van: a tudományos munkában, a módszerekben érzékelhető változás elérése csak megfelelő számú forrás hozzáférhetővé tételével lehetséges. A projekt indulása óta az említett 300-ból kb. 125 magyar forrás digitalizálása fejeződött be. E szám jelentőségét jól érzékelteti, ha meggondoljuk, hogy semmiképpen nem homogén anyagról van szó: az egyes források fontossága a magyar hagyomány tudományos vizsgálata szempontjából nagyon különböző lehet. Mivel a digitalizálás sorrendjének megállapításakor ez az értékelő szempont fontos szerepet játszott, joggal állíthatjuk, hogy az

376

egyik fontos cél teljesült: a magyar középkor kutatása számára legfontosabb források túlnyomó részének digitális feldolgozása megtörtént. Ezzel párhuzamosan a külföldi összehasonlító források digitalizálása is haladt, jelenleg a kb. 470 forrás 16%-a hozzáférhető digitális formában. A haladás üteme alapján immár az is megbecsülhető, hogy a teljes anyag feldolgozása még kb. hat évet igényel. Ha ez a munka befejeződik, egy imponálóan nagy és szerteágazó középkori gyűjtemény (beleértve a teljes magyar örökséget) válik rendezett formában kutathatóvá, elvileg legalábbis a korábbi korlátok nélkül, a digitális technika kínálta többletlehetőségekkel, s megnyitva az utat további kutatások előtt. A forráskutatás elektronikus adatbázisai Elemző forrásadatbázisok A kódexek tartalmának részletes, elemző, ugyanakkor keresésre alkalmas inventáriumainak elkészítése egyfelől maga is eredménynek tekinthető, másfelől a további, elsősorban összehasonlító kutatások számára felbecsülhetetlen segítséget jelent. A nemzetközi gregorián kutatás egyik kiemelkedő vállalkozása a University of Western Ontario projektje, amely mintegy 20 éve foglalkozik zsolozsmakódexek indexének elkészítésével. Ezeket az utóbbi években más Interneten is hozzáférhetővé teszi, így jelenleg kb. 100 fontos európai zsolozsmaforrás inventáriuma áll a kutatók rendelkezésére. Ehhez kapcsolódóan indult meg az Intézet CAO-ECE programja (Corpus Antiphonalium Officii - Ecclesiarum Centralis Europae). A 15 éve folyó kutatás részben más területekre (elsősorban Közép-Európára) koncentrál, részben más módszereket alkalmaz. Miközben az egyes források tartalomjegyzékét is elkészíti, végső célja több: a különböző tradíciók ideáltipikus formájának leszűrése, amely a források egyedi eltérései ellenére jól megragadható. A mai napig hat tradíció monográfiája jelent meg, s kb. 200 kódex inventáriumának elkészítése történt meg. Maga a feldolgozás a számítógépes adatbázis-kezelés eszközeire épül. A használt módszerek, számítógépes programok már a projekt indulása idején komoly innovációt képviseltek a zenetudomány területén, mára pedig a feldolgozás a legkorszerűbb informatikai lehetőségeket veszi igénybe. A forrásdigitalizálás révén az is lehetővé vált, hogy a kódexek tartalomjegyzékei ne álljanak önmagukban, hanem összekapcsolódjanak a kódexről készült képekkel. E komplex adatbázisok lényegi változást jelentenek a kutató eszköztárát illetően. A két, korábban egymástól független médium összeházasítása jelentős haszonnal jár: a képanyag ellenőrizhetővé teszi az adatokat, azonnali, más szempontú vizsgálódást enged meg, a tartalomjegyzékek pedig a digitális forrásban történő tájékozódás, keresés hatékony segítői. A forrásanyagok és a kutatási eredmények integrált internetes megjelenítése Az Intézet folyamatosan fejleszti a középkorkutatás forrásanyagait, eredményeit bemutató internetes publikációját. Ez az anyag valamennyi fontos, a nemzetközi érdeklődésre számot tartó gyűjteményt, kutatást bemutat, azok dokumentumaiba, forrásaiba, eredményeibe betekintést enged. Így az általánosabb bemutatkozó oldalak mellett önálló hierarchiával rendelkező gazdag részt szentel a digitalizálás projektjének és s az említett kutatói adatbázisoknak, elsősorban a CAO-ECE programnak. Ennek keretében részben használhatóvá, kutathatóvá teszi a forrásinventáriumok gyűjteményét. Ezzel a CAO-ECE internetes oldal Cantus-index mellett az ilyen típusú anyagok másik legjelentősebb szolgáltatójává lépett elő nemzetközi viszonylatban.

377

Néptánckutatás A néptánckutatás három fő területre bontható: a terepmunkára (helyszíni néptánc gyűjtésre), a gyűjtött anyag feldolgozására és a feldolgozás eredményének kiadásra való előkészítésére. Az érdemi tánckutatás alapja magának a mozgásnak vizsgálata, különösen a néptánc, mint egyben folklór és efemer jelenség, csak rögzített módon vizsgálható tudományosan. A korábbi, jelentősebb mértéket az 1950-es évektől öltött filmes rögzítést felváltó digitális videotechnika bevezetésével nem csupán a gyűjtések lebonyolítása vált könnyebbé, hanem az igen drága filmes nyersanyag szabta korlátok megszűntével a gyűjtött anyag mennyisége ugrásszerűen megnőtt. A dokumentumok számának növekedése hitelesebb, statisztikailag alátámasztottabb következtetések levonására ad lehetőséget. A digitális képrögzítéskor megszűnt a korábbi technológia komoly kép-hang szinkron problémája: a csak némafilmes felvétel eleve lehetetlenné tette az utószinkront, vagy a hangosfilmes technológia szinkronja pedig igen jelentős utómunka költségekkel járt. A digitális képrögzítési technológia kockázati faktora azonban, hogy ma még nem áll rendelkezésre kellő tapasztalat arról, milyen módon tesz eleget e módszer az anyag hosszú távú megőrzési követelményének. Feldolgozás A gyűjtött anyag archiválása során a hagyományos katalógusrendszert kiegészíti, használatban pedig felváltja az elektronikus adatrögzítés, a táblázatok létrehozása, majd adatbázisok építése. Külön hosszú távú terv és téma a már meglévő analóg gyűjteményi anyagok (filmek, fotók, hangfelvételek) digitális konverziója, amely jelentősen csökkenti azok elérhetőségi idejét, és védi az eredeti hordozó állapotát. Az elmúlt tizenöt évben a néptánckutatás feldolgozási innovációjában kiemelkedik a tánclejegyzések terén végzett fejlesztés. Önálló kutatási témaként több nemzetközi fórumon mutatták be az Intézet munkatársai a tánclejegyzések olyan digitális formátumú rögzítését, amely a notációban való kereshetőséget, a jelek adatbázis-szerű tárolását is lehetővé tenné. A táncnotáció adatbázis jellegű feldolgozása felé való továbblépés az utóbbi években felgyorsult. A táncírás szerkesztő felületét 1999-től az AutoCAD vektorgafikus programra cserélték, és kidolgozták a jelek digitalizáló táblára adaptált blokk-készletét. A néptánc notáció alapú, számítógépes formai-motivikai vizsgálatának további fejlesztését a Nemzetközi Népzenei Tanács (ICTM) 2001-ben Szegeden tartott konferencián tárták a kutatók elé. 2004-ben a columbusi Ohio State University-n (USA) a Lábánkinetográfia támogatására kifejlesztendő intelligens szoftver kifejlesztése érdekében összehívott kutatói szimpóziumon is bemutatták. A „Labanatórium” fantázianéven futó programot ma nemzetközi szinten két másik notációs szerkesztő programmal, az Ohio Állami Egyetem táncnotációs tanszékének közreműködésével közreadott LabanWriter-rel és a Birmingham Egyetemen kidolgozott CALABAN-nal együtt jegyzik. A továbbfejlesztés révén a szerkesztő felület „LabanGraph” néven önálló, más kutató és oktató műhelyek számára is hasznosítható eszközzé válik. Jelenleg a „Labanatórium” programmal a legényes táncok szerkezeti elemzése kapcsán végeznek kísérleteket. Hasonló elemző projektre nemzetközi összehasonlításban sincs példa.

378

9 10 11 12 B D

13

f

14

a

15

3

16 17 18 19 20 21 22 23

S1

24

G

Rotate

25 26

R

27 28 29 30 31 32

A néptánc notáció alapú számítógépes-motivikai vizsgálatának egy elemzési eredménye

A digitalizált jelek blokkkészletének részlete

A hagyományos, papírkiadványok mellett a néptánckutatásban megjelent az elektronikus formában való közreadás is. A digitális technológia nyújtotta kompex (mozgókép, fotó, hang, szöveg) közreadási lehetőségek közül érthetően a mozgóképi információcsere lehetősége keltett érdeklődést. A néptánc szakemberei közötti együttműködés tudásáramlás támogatására hazai körben megindult a TáncFilm Adatbázis (TáncFA) projekt szervezése. A téma elsősorban a magyar néptáncok nem intézményes gyűjtői által készített mozgóképi anyagok internetes közreadását tűzte ki célul. A kezdeményezés eredményeképpen az Intézet honlapjáról tíz gyűjtőtől 25 autentikus táncfolyamat érhető el. E téma nemzetközileg szintén egyedülálló. A TáncFA felkeltette az etnokoreológusok nemzetközi hálózatának érdeklődését. Az Intézet kezdeményezésére az ICTM Etnokoreológiai Munkacsoportja akadémiai kutatócsoportok (bolgár, cseh, román, szerb, szlovák), valamint nyugati egyetemi tanszékek (angol, francia, norvég) részvételével „néptánc információs gyűrű” megalakítását készíti elő, amely a TáncFA-hoz hasonlóan a néptánckutatás legfontosabb forrásanyagainak, a mozgóképes gyűjtések információcseréjét is lehetővé kívánja tenni.

379