MUNKAVÉDELEM 1.1
Biztonságos munkavégzés külföldi kiküldetésben Tárgyszavak: munkavédelem; utazás; külföld; biztonság; veszélyfelmérés; kockázatkezelés; megelőzés.
John Mortimer skót üzletember üzleti úton járt New Yorkban, amikor „barátságos” körülmények között kirabolták. Egy este egyedül sétált viszsza szállodájába, amikor a sötétből előbukkant egy termetes férfi, és ötven dollárt kért tőle. Mortimer már elmúlt 70 éves, szemben vele pedig fiatal és erős rabló állt, azonban sok éves jogi gyakorlata megtanította arra, hogyan ússza meg a legkevesebb bajjal a kellemetlen helyzeteket. Nem habozott, csak egy pillanatig. – Mit szólna huszonöthöz? – kérdezte barátságos mosollyal. Ezután hosszabb szünet következett. – Adjon huszonöt dollárt – mondta végül a rabló. Az ügyletet lebonyolították, és a támadó eltűnt az éjszakában. Természetesen nem minden rabló ilyen alkalmazkodó, és nincs mindenkinek olyan lélekjelenléte és elbűvölő viselkedése, hogy ilyen sikeresen hajtson végre egy kárminimalizáló gyakorlatot. Egyet azonban mindenki átvehet Mortimer stratégiájából, mégpedig azt, hogy nem szabad harcba bocsátkozni. Ha egy vállalat hivatalos ügyben külföldre küldi alkalmazottját, akkor a lehetőségekhez képest nyilvánvalóan felelős annak személyi biztonságáért és azért, hogy egészségét ne érje károsodás. Ezt főképpen az utazás előzetes megtervezésével biztosíthatja. Ettől függetlenül azonban maga az utazó is sokat tehet saját védelme érdekében. Az Egyesült Királyságban 20 évvel ezelőtt jött létre a Suzy Lamplugh Alapítvány, amelynek egyik fő célja, hogy segítséget nyújtson a munkavállalóknak, különösen az egyedül dolgozóknak, hogy megvédjék magukat a fizikai erőszak ellen és tudatosabban ügyeljenek személyi biztonságukra. Az Alapítvány névadója ingatlanügynök volt, aki eltűnt, miután felkeresett egy ismeretlen ügyfelet.
Az Alapítvány tevékenységéhez tartozik, hogy tanfolyamokat szervez külföldre utazó üzletembereknek. Meggyőződésük, hogy az önvédelem legjobb módja a veszélyek megelőzése, és a tervszerű felkészülés azokra, még mielőtt az utazó kitenné a lábát országából.
A kockázatok felmérése Mielőtt egy alkalmazottat külföldi üzleti útra küldenének, a munkáltatóknak fel kell tenniük magukban a kérdést, hogy valóban szükség van-e az útra. Lehet hogy a személyes kapcsolatot helyettesítheti videokonferencia, de egyre inkább elfogadott lehetőség az okmányok elektronikus úton végzett cseréje is. Az első lehetőség tehát mindig a veszély felmerülésének kiküszöbölése, de ha az üzleti útnak meg kell történnie, akkor a munkáltatóknak gondoskodniuk kell arról, hogy a dolgozók tudják, milyen veszélyek érhetik őket. Nem biztos, hogy minden rabló olyan józanul gondolkodik, mint Mortimer támadója. Az Alapítvány személyi biztonsági tréningjének fontos elve, hogy nem szabad felvenni a harcot a tolvajokkal és a rablókkal, mert az élet fontosabb, mint a vagyontárgy vagy a pénz. Súlyos sérüléstől vagy még rosszabbtól menekülhet meg az, aki nem szegül ellen a rablónak. Még az önvédelem tanulása sem ajánlatos. Annak sem érdemes harcba bocsátkoznia, aki testi fölényben van, mert nem tudhatja, nincs-e a támadónál kés vagy fegyver, illetve, hogy cinkosa nem leskelődik-e a közelben. Nem valószínű, hogy az ember idegen országban segítőkre talál. Már az is kockázat, ha valaki saját országában van egyedül, de idegen országban tartózkodik, még nehezebb a veszélyt elkerülni. Fontos a helyes viselkedés erőszakos támadás esetén, de az Alapítvány még sokkal nagyobb súlyt helyez arra, hogy ne is következzen be a támadás. Mindenekelőtt nem szabad támadási célpontnak mutatkozni. Milyen képet is mutatunk, amikor először érkezünk egy idegen országba? Határozatlanok és habozók lehetünk a hosszú repülőút és az ismeretlen ország hatására. Drága csomagot cipelve, drága öltönyben, válltáskában az értékes laptoppal csábító prédát jelentünk egy rabló számára. Az időeltolódás miatt kábult utas pedig könnyebben válik a rablók trükkjeinek áldozatává.
Az utazók kárára alkalmazott tipikus trükkök • színlelt közlekedési balesetek; • figyelemelterelés, pl. valaki fellöki az utast, majd miközben felsegíti, zsebeit kifosztja; • álhivatalos személyek (rendőrök, határőrök) ellenőrzésre kérik az utas útlevelét, pénzét stb.; • barátságos idegenek – ne kísérjük el őket ismeretlen helyre; • taxisofőrök rosszul adnak vissza; • illegális taxik – jó hírű taxis cégek nevét kell kérni a szállodában vagy érkezéskor a repülőtéren; • hamis idegenvezetők; • hitelkártyacsalások. Mindez egy kellemes üzleti utazást hirtelen olyanná változtat, mintha bekötött szemmel sétálnánk egy aknamezőn. Józan ésszel azonban megvédhetjük magunkat, és ha felvérteztük magunkat megfelelő tájékoztatással és tanácsokkal, utazásunk biztonságos és zavartalan lesz.
Az utazás megtervezése A brit Külügyi és Nemzetközösségi Iroda (Foreign and Commonwealth Office – FCO) 2001-ben kampányt indított, hogy segítse a külföldre utazókat biztonságuk megőrzésében, ennek keretében a következő tippeket adták: • Legalább 6 héttel utazása előtt ellenőrizze, milyen oltásokra van szüksége, és gondolja át, hogy egészsége érdekében szüksége van-e különleges óvatosságra. • Szerezzen be egy jó útikönyvet és tájékozódjon úti céljáról. Tájékozódjon a helyi törvényekről és szokásokról. • Kössön utazási biztosítást, és győződjön meg arról, hogy az minden kockázatra kiterjed. • Győződjön meg arról, hogy útlevele érvényes, jó állapotban van, és rendelkezik a szükséges vízumokkal. • Készítsen másolatot útleveléről, biztosítási kötvényéről és a 24 órán át hívható sürgősségi számról, valamint menetjegyeiről. Hagyja ezeket a másolatokat, útitervét és elérhetőségének részleteit családjánál és barátainál. • Vigyen magával elegendő pénzt az utazásra, ezenkívül még némi biztonsági fedezetet, pl. utazási csekkeket.
Sok veszély elkerülhető megelőző intézkedésekkel Aki idegen országba érkezik, annak tanácsos legalább az első éjszakára előre megrendelnie szállását. Így nem kényszerül arra, hogy érkezése után szállást keresgéljen, és esetleg veszélyes városrészekben eltévedjen. Autóvezetés helyett jobb, ha megbízható és biztonságos közlekedési eszközre foglalunk helyet. Ideális, ha meg tudjuk szervezni, hogy a repülőtéren várjanak. A lefoglalt szálloda közelében érdemes feljegyezni még néhány más szálloda nevét, mert előfordulhat, hogy túlfoglalás, vagy valamilyen keveredés miatt ott mégsem kapunk szobát, és máshova kell menni. Gondoljuk át pontosan, mit fogunk tenni, miután felvesszük a bőröndöt. Így határozottabban fogunk mozogni, és kevésbé fog látszani, hogy idegen vagyunk az országban. Az öltözködés is fontos: Legyen az öltözék kényelmes, a legjobb ruhánkat tartogassuk az üzleti tárgyalásokra. Ügyeljünk arra, hogy laptopunkat egyszerű táskában vigyük, amelyről nem egyértelmű, hogy mit tartalmaz. Mindenek előtt azonban azt gondoljuk meg, hogy egyáltalán szükséges-e a laptopot magunkkal vinni. Ha pl. saját cégünk külföldi képviseletét látogatjuk meg, munkaanyagainkhoz hozzáférhetünk a cég belső hálózatán, vagy végső esetben az adatokat kevésbé feltűnő adathordozón, pl. pendrive-on vigyük magunkkal. Tulajdonképpen még akkor is jó ötlet, hogy külön memóriában tartsuk az adatokat, ha nálunk van a laptop, hiszen az adatok gyakran még a legdrágább laptopnál is többet érnek. Nem a laptop az egyetlen, amelynek otthon hagyását meg kell gondolni, hanem ugyanez vonatkozik minden más, nélkülözhető értéktárgyra. Nem ellopásuk a legfőbb gond, hanem az, hogy veszélybe sodorhatjuk magunkat, ha megpróbáljuk ellopásukat megakadályozni. Még ha a pénzt könnyebben veszni is hagyjuk, kísértésbe eshetünk, hogy harcoljunk egy érzelmi értékkel bíró tárgyért. Úgy tűnik, hogy a pénzt könnyebb elrejteni, mint más értékeket, de még ezt is meg kell gondolni és előre meg kell tervezni. Sok utazó ruhája alatt viselt övben rejti el pénzét. Ez nem rossz ötlet, de egy kisebb öszszegnek – kávéra, újságra, borravalóra – hozzáférhetőnek kell lennie, különben felhívja az övre a figyelmet, ha minden fizetéskor az övhöz nyúlunk. Megkönnyíti az életet, ha kis címletű pénzzel is rendelkezünk. Ez kevésbé kelti fel a tolvajok figyelmét és azt a veszélyt is csökkenti, hogy a nagy pénzből rosszul adnak vissza.
Defenzív technikák alkalmazása támadás esetén Az utazó akkor sem érezheti magát biztonságban, ha eljutott szállodaszobájába. Ott is meg kell győződnie biztonságáról – jól záródik-e az ajtó és az ablak. Meggondolandó, hogy másik szobát kérjen, ha a földszinten, vagy egy hosszú szállodai folyosó utolsó szobájában helyezték el, különösen akkor, ha egyedül utazó nő. Még ezután is ébernek kell lennie. Semmi esetre se lépjen be a szobába, ha a szállodába visszatérve az ajtót félig nyitva találja, hanem jelentse az esetet a recepción. Ha a szobát éppen takarítják, azt felismeri arról, hogy a takarítószeres kocsi a szoba előtt áll. Előfordult, hogy egy konferenciáról visszatérő nő nyitva találta szállodaszobája ajtaját, és belépve ott látott egy férfit, aki éppen az ő holmijában kotorászott. Szerencsére nem vonta kérdőre, hogy mit keres ott, hanem gyorsan megfordult, és jelentette az esetet. Minden rosszul végződhetett volna, ha szembeszáll a behatolóval. Ha a tolvaj menekülési útját elállják, pánikba eshet, és ez könnyen erőszakba torkollhat. Az elsődleges stratégia mindig a konfrontáció elkerülése legyen. Ezzel jelentősen csökkenthető a veszély, de mindig fennáll a támadás lehetősége. Vannak azonban gyakorlati lépések, amelyekkel csökkenthető a sérülés veszélye. Az első, amit meg kell tenni, a figyelem felhívása, a lehető legnagyobb zajjal és kiabálással, lehetőleg pontos instrukciót adva annak, aki hallótávolságban lehet, pl. azt kiabálva, hogy „Segítség, megtámadtak! Hívja a rendőrséget!” Hatásosak lehetnek a váratlan, figyelemelterelő taktikák, például, ha a megtámadott azt állítja, hogy hányni fog, vagy elkezd integetni és segítségért kiabálni egy állítólagos ismerősnek. Bármilyen taktikát is választ az utazó, akkor lesz sikeres, ha előzőleg gondolatban elpróbálja. Így éles helyzetben automatikusan és meggyőzően tud majd cselekedni. Technikai eszközök Egy másik erősen ajánlott lehetőség, hogy vigyünk magunkkal személyi riasztót. Válasszuk, a lehető leghangosabbat, amely folyamatosan legalább 130 decibel erejű hangot ad ki. A vészjelzés hangereje létfontosságú. A riasztó fő célja nem az, hogy a járókelők figyelmét felhívja – ők vagy reagálnak, vagy nem, rájuk nem számíthatunk. A fő cél az, hogy megzavarjuk a támadót, aki néhány másodpercre elenged, és ezalatt elmenekülhetünk.
Két fajta riasztó létezik. A gázriasztók folyamatos zajt csapnak, de repülőgépen tiltottak, mert sűrített gázt tartalmaznak. Az elemes riasztóknál nincs ilyen probléma, hátrányuk viszont, hogy szaggatott hangot adnak ki. Mivel ez hasonlít a rendes autóriasztóhoz, nincs akkora hatása, mint a folyamatos hangkibocsátásnak. Létfontosságú annak megtervezése, hogy szükség esetén hogyan fogjuk használni a riasztót. Előzetesen meg kell ismerkedni a kezelésével, hogy vészhelyzetben nagyon gyorsan, esetleg sötétben is be tudjuk kapcsolni. Aki úgy érzi, hogy veszélyes helyen jár, tartsa a riasztót a kezében. Egyes riasztók automatikusan bekapcsolnak, ha elválnak a kéztől. Ne kelljen vészhelyzetben zsebében vagy táskájában kotorásznia a riasztó után, amelynek még a kezelésében sem biztos. Ha használnia kell a riasztót, vigye a lehető legközelebb a támadó füléhez, és nyomja meg a gombot. Utána pedig fusson, ne álljon meg, ne gondolkozzon, csak fusson. A Suzy Lamplugh Alapítvány két nagyon hasznos füzetet adott ki a személyi riasztók megválasztásáról és használatáról. Ezek a következő internetes címeken találhatók meg: www.suzylamplugh.org/tips/ choosingalarms.pdf és www.suzylamplugh.org/tips/usingalarms.pdf
Utazás kiemelten kockázatos országokba A legtöbb országban az üzleti utazók és a nyaralók teljes biztonságban érezhetik magukat, ha betartják az említett óvintézkedéseket. Más országok felkeresése viszont veszélyes a terrorizmus, a rossz belső biztonság és/vagy a bűnözés miatt. Kulcsfontosságú, hogy a célországról a lehető legtöbb információt szerezzük be. Az FCO honlapján www.fco.gov.uk minderről naprakész információ található. A honlap utazási tanácsokat tartalmaz minden országról, de ennél fontosabb, hogy felsorolja azokat az országokat, amelyekbe egyáltalán nem ajánlatos utazni, továbbá azokat, amelyek felkeresése csak elkerülhetetlen esetben ajánlható. Az FCO részletesen meg is indokolja, miért helyezte az adott országokat ezekre a listákra. A helyzet egyes országokban nagyon gyorsan változhat, ami növeli a külföldi kiküldetés kockázatát. A vállalatok regisztráltathatják magukat az FCO utazási tanácsadó szolgálatánál, amely rendszeres figyelmeztetéseket küld e-mailen, és naprakész tájékoztatást ad lázadásokról, betegségekről, természeti csapásokról, politikai zavargásokról és mindarról, ami az utazó biztonságát érintheti. Ez a tájékoztatás a kockázatfelmérés fontos része.
Érdemes olyan egyszerű dolgokra is gondolni, hogy tudjuk-e használni a helyi telefonokat és tudjuk-e hol a legközelebbi rendőrség. Válsághelyzetben ne kelljen ilyen információt keresgélni. A helyszínen még több információforrást találunk, például a helyi rádióújságot és az utazó cégének a helyi képviseletét, ha van ilyen. Ezekből az utazó helyi ismereteket meríthet, többek között arról, hogy milyen területeket kerüljön el. Ha az utazó cégének nincs helyi képviselete, akkor, ha bajba kerülne, egyéb vállalatokhoz is fordulhat segítségért, Jó megoldás egy multinacionális cég, ott mindig van, aki beszél angolul, és megfelelő eszközökkel is rendelkeznek. Ez nem jelenti azt, hogy bármi probléma merülne fel, forduljunk a legközelebbi multinacionális céghez, de egyéb segítség hiányában azok hasznos háttérül szolgálhatnak. A cégek megállapodást köthetnek, hogy kölcsönösen segítséget nyújtanak egymás alkalmazottainak. Remélhetőleg azonban erre a szolgáltatásra nem lesz túl gyakran szükség. Nagyon hasznos, ha az otthoni kollégák közül valaki mindig tudja, hogy merre jár a kiküldött, különösen akkor, ha több felé kell utaznia. Aki egy kollégával közösen utazik, beszéljen meg vele előre egy találkozóhelyet, ha valami okból elveszítenék egymást.
Fontos a helyi kultúra ismerete Szerfelett ajánlatos a helyi kultúra tanulmányozása a problémák elkerülése érdekében. Az Alapítvány megbízásából végzett vizsgálatok azt mutatták, hogy az utazóknak meglepően sok kellemetlenségük származott abból, hogy nem ismerték a helyi szokásokat. Például az, aki tudja, hogy Bulgáriában a fejrázás jelent „igen”-t és a bólintás „nem”-et, kellemetlen helyzetektől menekülhet meg. Indonéziában semmit nem szabad balkézzel átadni, mert azt nagy neveletlenségnek tartják, majdnem akkorának, mint Japánban azt, aki nyilvános helyen kifújja az orrát. Szingapúrban a rágógumizás, a szemét eldobása és a WC lehúzásának elmulasztása nemcsak neveletlenségnek minősül, hanem törvényellenes is.
Hazafelé is óvatosan Éberségünk akkor sem csökkenhet, amikor a kiküldetés végén a szállodát elhagyni készülünk. Különösen fontos, hogy soha ne hagyjuk őrizetlenül becsomagolt bőröndjeinket. Ha például reggel kijelentkezünk
a szállodából, de repülőgépünk csak este indul, hajlunk arra, hogy napközben városnézéssel töltsük ki az időt. Kétszer gondoljuk meg azonban, hogy megkérjük-e a szálloda recepcióját, hogy addig őrizze csomagjainkat. Lehet ugyanis, hogy amikor visszakapjuk, más is lesz bennük, mint amit mi becsomagoltunk, és ezt csak egy barátságtalan vámos jelenlétében fedezzük fel. Ennek eredményeként utazásunk ideje a tervezettnél hosszabbra nyúlhat. Összeállította: Szabó Ildikó Cook, N.: Travellers' checks. = The RoSPA Occupational Safety and Health Journal, 36. k. 2006. 6. sz. p. 18–22. Ellis, P.: Lone working. = The ROSPA Occupational Safety and Health Journal, 34. k. 1. sz. 2004. p. 24–28.
BME OMIKK
INNOVÁCIÓK – TRENDEK – PROGNÓZISOK Havonta a műszaki–gazdasági világ újdonságairól, aktualitásairól, jövőjéről
[email protected] ● 061/457-5322
