A VÁLLALATVEZETÉS EGYES TERÜLETEI Gyártási technológiák szimulációs értékelése A gyorsan növekvő és a nemzetközi piacokra törő vállalatok fontos feladata a prioritások meghatározása, a rugalmas gyártástervezés, a technológiai tervezés és a decentralizált gyártóhelyek irányítása. A félvezetők és az integrált áramkörök élettartam-ciklusa rövid, gyorsan váltják egymást a termékek és ennek megfelelően változnak a termelési feltételek. A gyártási technológiák folyamatos megújítására van szükség. A müncheni székhelyű Infineon Technologies AG a gyártási technológiák értékelésének új módszerét alakította ki és vezette be. Tárgyszavak: félvezetők; gyártástechnológia; technológiai portfólió; szimulációs eljárás; Infineon.
A hagyományos technológiai portfóliókezelés A félvezetők gyártása évente 14%-kal nő. Az ágazatban nagy a hibás beruházások kockázata, mert igen költséges az átállás új termékek gyártására. Valamennyi technológiát azonos objektív módszerek alapján kell értékelni. Az egyik ismert és bevált módszer a technológiai portfólió, ahol több technológiából képeznek egy „technológiacsaládot”. A portfólió összeállításához meghatározott számú „enyhe” és „kemény” kritériumra van szükség. A technológia „ereje” jól számszerűsíthető kritériumok alapján jellemezhető. Ilyenek pl. a gyártási kihozatal, a minőségi paraméterek, a technológia rugalmassága és kedveltsége. A piaci vonzerő jelzőszámai: az értékesített mennyiség, a piacra jutás sebessége, a piaci részesedés. Enyhe kritériumok: a vevőkör termékértékelése és a piaci verseny intenzitása. A technológiai portfólió összeállítása munkaigényes, több szakembert von el a fejlesztésből, a termelésből és a marketing területéről. Különösen ez enyhe kritériumok meghatározása során alakulhatnak ki hosszadalmas viták. Minél több technológiát kell értékelni, annál hoszszadalmasabb és nehézkesebb ez a folyamat. Sok különböző szempontra kell tekintettel lenni, nagyszámú adat értékelését kell elvégezni.
Technológiai stratégia és az aktuális portfólió A technológiai portfólió összeállítása után két különböző stratégia között lehet választani: – a technológia felfuttatása, – a technológia leépítése. Azokat a technológiákat kell felfuttatni, amelyeknek nagy a piaci vonzerejük és kicsiny a technológiai erejük. A technológia leépítésére akkor kerülhet sor, amikor annak piaci vonzereje gyenge (1. ábra). Az ábrán feltüntetett technológiai portfolió szerint ajánlatos az 1. (T1) és a 2. technológia (T2) felfuttatása. forgalom az egyes technológiák esetében
a technológia ereje
T3 t0 T2 t0
T1 t0
a technológiai portfólió elősegíti a használati érték elemzését
1. ábra Az aktuális technológiai portfólió (t0)
Áttörés a technológiai portfólió módszerében Az aktuális portfólió összeállítása teszi lehetővé a kialakult helyzet értékelését. A rendelkezésre álló információk alapján nem látható előre a portfólióban szereplő technológiák további fejlődése. A hagyományos eljárás szerint egy szakértői munkacsoport vázolja fel, hogy az egyes technológiák szempontjából az elkövetkező 5–10 évben mekkora forgalom várható. Az egyes technológiákra vonatkoztatott tényleges (t0) és várható (t1–5) termelési volument a portfólión tüntetik fel (2. ábra). Az ilyen hagyományos módszer módosításának lényege, hogy kizárólag jól mérhető, kemény kritériumok figye-
lembevételével végzik az értékelést. A technológia erejét a folyamat stabilitása és kihozatala jelzi. A piac vonzerejét a volumen, a növekedési ütem és a piaci részesedés. forgalom az egyes technológiák esetében
a technológia ereje
a technológia ereje
T3 t1-5
t0 t0
t0
T1
T2 t0
t0
piaci vonzerő
a technológiai portfolió elősegíti a perspektivikus technológiák megkeresését
2. ábra Az aktuális (t0) és az előre jelzett (t1–5) technológiai portfólió Valamennyi szükséges és mérhető érték a vállalati információs rendszerből hozzáférhető. A mutatók féléves vagy éves tervadatok formájában rendelkezésre állnak. Amennyiben egy meghatározott, években kifejezett időtartamra készítenek tervet, minden egyes technológiára valamennyi paraméter várható alakulása részletesen meghatározható. Az egyes tengelyekre vonatkoztatott mutatószámok összege szolgál összefoglaló értékelési dimenzióként. A már meghatározott tervadatok ismeretében a vizsgált időszakra és technológiára összeállítható a szimulációs portfólió.
A szimulációs portfólió A technológia portfólió háromdimenziós mátrixában a szimulált pálya ábrázolja az egyes technológiák életciklusát grafikusan (3. ábra). A szokásos életciklus a jobboldali alsó tértől (nagy piaci aktivitás, kis technológiai erő) a jobboldali felső térig (kis piaci vonzerő, nagy technológiai erő) tart. A hagyományos portfóliókezelés esetében azokat a technológiákat kell azonosítani, amelyek piaci vonzereje csökken, és olyanokat kell találni, amelyeket érdemes
lehet felfuttatni. A jól átgondolt technológiai döntés érdekében mindkét portfoliót figyelembe kell venni. Az első, az aktuális portfólió az aktuális állapotról, ill. egy adott t0 időpontra vonatkozó helyzetről ad felvilágosítást (1. ábra). A második portfólió a tervadatok alapján a jövőbe mutat. A 3. ábrán öt tervezési periódus vizsgálatára került sor. Ennek eredménye egy részletes grafikus ábra, amelyből kiolvasható minden egyes technológia fejlődési útja. Az új szimulációs módszer lényegesen leegyszerűsíti a technológiai portfólió kezelését, és sokkal pontosabb is. forgalom az egyes technológiák esetében
a technológia ereje
a technológia ereje
T3
T1
t1
t1 t1 T2
piaci vonzerő
a szimulációs portfolió megkísérli a hosszú távú előre jelzést
3. ábra Szimulációs portfólió – részletezés technológiánként: t1–5
A kidolgozott stratégia és ellenőrzése A 3. ábrából kitűnik, hogy a technológia esetében igen nagy piaci vonzerő várható. A forgalom azonos szinten stabil marad. Ez a technológia érdemes a felfuttatásra. A felfuttatás érdekében a források szempontjából fokozott figyelmet kell szentelni erre a technológiára, mivel nagy technológiai erőt kell elérnie. Ezzel szemben a T2 technológia igen gyorsan veszít piaci vonzerejéből és egy alacsonyabb szintre esik. A 3. ábrán látható részletesebb életciklusból kiolvasható, hogy a T2 pozíciója sokkal gyengébb, mint ahogy azt eredetileg feltételezték. Miután ennek a technológiának a piaci vonzereje gyorsan csökken, vitatható, hogy célszerű-e esetleges felfuttatása. A technológia T3 esetében a helyzet indokolná a leépítést. A döntés megbízhatóságához hozzájárulhat az
élettartamciklus elemzése. A T3 technológia esetében úgy határoztak, hogy alkalmazását egy-két évre szüneteltetik. Ez alatt a termelési szünetidő alatt a marketing feladata, hogy a vevőkört informálja a technológia kifutásáról. Igény esetén az ügyfelekkel közösen határozhatnak egy utolsó termelési, ill. átvételi mennyiségről. Amennyiben az ügyfél még több éven át használni kívánja a terméket, tárgyalni kell vele arról, hogy esetleg módosítják a termék szerkezetét vagy egy újabb technológiát alkalmaznak, esetleg egy biztonsági készletet is legyártanak. Az üzemnek következetesnek kell maradnia, és az egyszer már kifutott technológiát nem szabad egy későbbi időpontban újra alkalmaznia. Ezért amikor egy cég egy technológiáról végképp lemond, törölnie kell minden logisztikai adatot, az áramköri maszkokat meg kell semmisítenie, a régi termelőberendezéseket pedig el kell adnia. Ennek a módszernek a nagy előnye a részletezés, ami módot nyújt a technológia alaposabb ellenőrzésére. Minél nagyobb a különbség az aktuális és a szimulációs portfólió között, annál világosabbak a célkitűzések.
A technológiák leépítése Az Infineon Technolgies AG ezzel a módszerrel azonosította mindazokat a technológiákat, amelyek piaci vonzereje erősen csökkent. Ennek a munkának az eredményeként mintegy 50 technológiát kellett leépíteni. A döntések dokumentálása és a kommunikáció egyszerűsítése érdekében a leépített és leépítésre kerülő technológiákat egy „technológiai naptárban” foglalták jegyzékbe. Az Infineon AG-nél ezt a folyamatot úgy szabályozták, hogy a termelés magára vállalta a felelősséget és a nyitott, konstruktív vitát a gazdálkodási egységekkel. A gyártás kezdeményezi a technológiák leépítését. A portfóliók felülvizsgálatát követően a gyártás és az üzemgazdasági egységek felelősei döntenek a javaslatról. Ha a két fél nem tud megegyezni, akkor azt a technológiát fekete színnel jelölik meg. A viták után az eredményeket a vezetőség elé tárják. Bemutatják az aktuális technológiai naptárt, és mind a gyártás, mind az illetékes üzemgazdasági egységek legfelsőbb vezetőinek részvételével megvitatják a konfliktusos eseteket, végső döntést hoznak, majd a naptárban rögzítik a kialakult helyzetet.
Következmények és következtetések Ennek az új rendszernek számos előnye van. A technológiák értékelésére jól mérhető mutatókat használnak, amelyek alakulását az idő függvényében ábrázolják. Ez lehetővé teszi, hogy a szimulációs portfólión belül minden egyes technológia várható életciklusáról világos képet alkossanak. Egy könynyen értelmezhető diagramon egy technológiacsalád valamennyi technológiájának egymáshoz viszonyított helyzetét fel lehet tüntetni. Az aktuális és a szi-
mulációs portfóliók grafikus ábrázolása lehetővé teszi a technológiai stratégiáról a vitát, és meggyorsítja a döntési folyamatokat. A mutatószámokra épülő rendszer alapján egyértelműen lehet következtetni a fejlődési folyamat alakulására. Lehetőség nyílik a technológia hatékony ellenőrzésére, és meghatározható a technológiák prioritása. Ha a mutatószámok mértékrendszere rendelkezésre áll, ki kell építeni az üzemgazdasági folyamatot és a hozzá tartozó számítástechnikai infrastruktúrát. Az Infineon ezt a módszert több mint 150 technológia esetében próbálta ki. Eltartott egy ideig, amíg egy minden oldalról elfogadott módszerré vált, és egy működőképes rendszer számítástechnikai környezetével, valamint üzemgazdasági folyamataival együtt meg tudott honosodni. A technológiai prioritások eredményes meghatározásának fontos előfeltétele volt a számítástechnikai lehetőségek megteremtése. Az új vállalatirányítási rendszer leglényegesebb vonása a technológiák ellenőrzött felfuttatása és céltudatos leépítése. A termelés számára igen nagy jelentőségű a technológiák számának csökkentése. A technológiai portfólió részletes elemzésének eredménye a karcsúsított termelés, és a vállalati tevékenység hatékony működése, a komplexitás és ezzel együtt a költségek kézbentartása. Kedvező továbbá, hogy általa a marketing a realitásokkal számolhat, amikor a legújabb technológiával előállított termékeket kell a piacon felkínálnia. (Dr. Barna Györgyné) Pulch, K.: Simulation von Technologien. = New Management, 71. k. 12. sz. 2002. p. 56–62. Kim, B.: Managing the transition of technology life cycle. = Technovation, 23. k. 5. sz. 2003. p. 371–381.
