Tárgyszavak: díjszabás; szennyvíz; szennyvízhálózat; szennyvízvezeték

VÍZGAZDÁLKODÁS ÉS SZENNYVIZEK

3.1 1.2

Müncheni tapasztalatok az osztott szennyvízdíjszabással Tárgyszavak: díjszabás; szennyvíz; szennyvízhálózat; szennyvízvezeték.

A szennyvíz elvezetése és kezelése Bajorországban (mint más német szövetségi tartományokban is) a községek feladata. Az ezért járó illetéket a vízfogyasztás alapján szabják ki, de ugyanezt a „frissvízdíjszabást” alkalmazzák a vegyes (csapadékvizet is tartalmazó) szennyvíz esetében. Peres eljárásokban azonban a döntések nemcsak tartományonként, de egy-egy bíróság ítéletein belül is változnak, a törvényt hol a polgárok javára, hol az egyszerűbb igazgatási gyakorlat igényei szerint értelmezik. A bíróságok az esővíz elvezetésére és tisztítására szolgáló berendezésre az illeték 12%-os felső határát kevésnek ítélik, jelezve, hogy ilyen megosztással nem lehet csapadékvízdíjat kivetni. Más szóval a nyersvízfogyasztás mint valószínűségi mérték kommunális szennyvíz és csapadékvíz felosztására kb. eddig a határig alkalmazható, ti. eddig túlsúlyban vannak az ésszerűség (ráfordítás/eredmény) érvei.

Elvezetés, leszivárogtatás Németország nagyvárosaiban az elmúlt években jogi és ökológiai okokból mindinkább áttértek az osztott díjszabásra, a kisebb helységek többsége viszont nem vállalta az áttérés munkáját, és az esővízeltávolítás költségeinek fedezésére továbbra is a frissvízfogyasztást veszi alapul. Megjegyzendő, hogy csak a magánterületekre hulló (és ott folyó) esővízről van szó, a közterületek csapadékvizének kezelése nem terheli a lakosságot. Újabban egyre több községi rendelet kötelezi az építtetőt új építkezések és átépítések alkalmával a csapadékvíz elszivárogtatására. Kivételt képez

– a nem megfelelő geológia, – hátrahagyott talajszennyezés, – 100%-os beépítettség, – erősen szennyezett csapadékvíz és – csekély távolság a talajvíztől. Ezáltal a vegyes szennyvizet kezelő központi berendezés gyakorlatilag máris kettéválik, ami már a beépítési tervben felveti a kötelező kettős díjszabást, mivel a község az elszivárogtatott esővízre kevesebbet költ. Ellenkező esetben sérül az „azonos teljesítésért azonos díj” elve.

A felület szerinti díjszabás mértéke A díjszabáshoz szükséges felületmeghatározás jelenlegi gyakorlata három szempontot vesz figyelembe: – Mikor osztották szét a díjat? Ahol ez már több évtizede megtörtént, szükségképpen műszaki okokból is egyszerűbb mértékmeghatározást választottak. – Milyen pontosságot igényel a község? A legnagyobb jogbiztonságot kétségtelenül a telkek egyedi kezelése nyújtja. Ez a megoldás elhagyva a valószínűség mértékét, a valóságos mértékhez közelít. – Mennyibe kerül ez a községnek? Azok a területek, amelyekről el kell vezetni a csapadékvizet, a felületmeghatározás korszerű módszereivel – berepülés, – fotogrammetriai kiértékelés, – további feldolgozás földrajzi információs rendszerben (GIS), – osztályozás használat szerint, – a felület jellege és lejtése elég pontosan meghatározhatók, bár általában nem csekély költséggel. Az eljárások lényegében a valóságos mérték közelítésének fokában különböznek egymástól. A valóságnak megfelelő mérték műszakilag elérhető, de nem követelmény, hiszen a csapadékvíz csatornába vezetését nem méri vízóra. Nincs szükség a csapadékelvezetéssel érintett terület túl pontos meghatározására, annál kevésbé, mivel ez a pontosság, a számításba nem vehető tényezők sokasága miatt, csak látszólagos lehet. A gyakorlatban célszerű egy kezelhető valószínűségi mértékszámot választani. Ez azonban csak esetenként dőlhet el.

Az osztott díj kiszámítása Az elosztás aránya nem általánosítható, függ a helyi adottságoktól, így – a csapadék jellemző mennyiségétől, – az elvezető rendszer kiépítettségétől és – a tisztítóegység felépítésétől. A költségmegoszlás meghatározása tehát korántsem egzakt tudományos feladat. A csapadékvíz terhelése szerves anyagokból (KOI, BOI) és növényi tápanyagokból (N, P) csekély, így esőzés idején csak 5–10% növekményt okoz. Csak a szűrhető anyagok kb. 15%-kal nagyobb mennyisége növeli az iszapkezelés költségét. Ezért a szennyvíztisztító beruházási költségében csak a csapadékvíz általi hidraulikus terhelést kell számításba venni. A csatornahálózat és a tisztítómű üzemköltségét nehéz hozzárendelni egy-egy részfolyamathoz, különösen az általános, a segéd- és mellékköltségek esetében. Meg kell elégedni az „amennyire lehet” megoldással. Használhatónak bizonyul a felosztás a száraz idő jellemző és a csapadékvíz-elfolyás évi mennyisége szerint. Az utóbbi aránya több év átlagában eléggé állandóan 15% (1. táblázat).

Díjszabás Münchenben A Münchenben kivetett vízelvezetési díj részei: – szennyvízdíj, – különdíj erős vízszennyezésért, – a csapadékelvezetés díja magánterületről és – az elvezetés díja közterületről. A szintén az osztott díjszabásba tartozó erős szennyezési különdíj voltaképpen az okozó elvet követi, de bevezetése gyakran okoz nehézségeket, mivel a műszakiak mellett üzemgazdasági és jogi problémákkal is szembe kell nézni. Ugyanakkor az üzemek, amelyekre ilyen fizetési többletet kirónak, igyekeznek ettől – a termelés átállításával, – folyamatciklusok zárásával vagy – előkezeléssel megszabadulni. Sokszor pótdíj bevezetése nyomán csökken a szennykoncentráció és/vagy a szennyvíztérfogat, olykor az erős szennyezők száma is.

1. táblázat A csapadékvíz-elvezetés és -tisztítás költségének részaránya A kezelőegység részei

A csapadékvízre jutó éves költség kalkulált költségek

üzemköltség

Csatornahálózat Keverőrendszer, módosított keverőrendszer

arányos, a fiktív klasszikus szétválasztás dimenzióiból számítva, pl. 60%

a dologi és energiaköltség térfogatarányosan, az évi összes vegyesvízmennyiségből számítva, pl. 15%

Esővíztúlfolyó medence

pl. 50% (vagy mint a csatornahálózatnál)

pl. 50%

Esővízgyűjtő medence, esővíz- rendszerint 100%-osan függ a csa- 100% padékvíztől (vagy mint a csatornahávisszatartó csatornák lózatnál) Szennyvízszivattyúk

0%

0%

Vegyesvíz-szivattyútelepek a csatornában

a szállított árammal arányos, pl. 50% a dologi és energiaköltség térfogatarányosan az évi összes vegyesvízmennyiségből számítva, pl. 15%

Magáncsatorna

–

pl. 25%

Szennyvízilleték csapadékra

–

pl. 50%

Vegyesvíz-szivattyútelepek a tisztítóműben

pl. 40%

a dologi és energiaköltség térfogatarányosan, az évi összes vegyesvízmennyiségből számítva

Előkezelés (lefejtés, homokszűrés)

állandó térfogatáramnál állandó, mint fent: 40%


Eleveniszap-bevitel

esőzések idején csekély, 0–5%-os bemenő terhelés


Utóderítés

állandó térfogatáramnál állandó, mélyebb utóderítő medence esetén (tárolózóna) pl. 40%


Homokszűrő

szabványos méretezés vagy denitrifikálás, teljes vagy részáramú homokszűrő formájában, pl. 0–5%


Iszapkezelés, iszapeltávolítás

esős időben a beáramló terhelés csak kevéssel nagyobb, kivéve a kiszűrhető anyagokat, pl. 0–5%


Egyéni szennyvíztisztító

–

pl. 30% vagy részleteiben részfolyamatokhoz rendelve

Szennyvízilleték

–

0%

Szennyvíztisztító mű

Fontos azonban megtalálni egyfelől a várható szennyezési pótdíjak, másfelől a kimutatási és adminisztratív munka közötti ésszerű viszonyt. Münchenben az erős szennyezésért fizetendő pótdíj 1987. évi bevezetése óta a szennyvíztisztítók bemenő BOI-terhelése mintegy 30%kal csökkent. A pótdíjat a BOI mellett az összesnitrogén-koncentráció alapján vetik ki, ha ezek koncentrációja meghaladja az 500, ill. 85 mg/l-t, évi 3000 m3 szennyvíztérfogat mellett. A pótdíj összege 1,56 EUR/m3. A magán-, ill. közterületek %-aránya München körzetében 55:45 (1. ábra).

kommunánis szennyvíz, kb. 168 M EUR

erősen szennyezett csapadékvíz, 2 M EUR csapadékvíz, magán, 39 M EUR

burkolt felületek: 5 510 ha − ebből magán 3 068 ha (kb. 56%) − városi 2 442 ha (kb. 45%)

csapadékvíz, városi, 31 M EUR

csapadékvízdíjak: 70 M EUR − ebből magán: 39 M EUR − városi: 31 M EUR

1. ábra Fizetendő vízkezelési díjtételek Münchenben

Területi elfolyási tényező A lefedett (burkolt) magánfelületek és az ezekre érvényes díjszabás meghatározása céljából számos bejárás alapján a városban négy hasonló beépítettségű területtípust különböztettek meg, és ezekhez ún. területi elfolyási tényezőket rendeltek, amely jellemzik az egy-egy telek teljes területéből a beépített és a lefedett rész statisztikai részarányát. A 2001 óta érvényes szorzók: – 0,35 egyedi házakra és laza sorház építkezésre, – 0,50 családi és sorházakkal való sűrűbb beépítésre, – 0,60 sűrűbb beépítettségre a belváros peremén, – 0,90 a sűrűn beépített belvárosban és erősen lefedett ipari területekre.

Az esővízkezelési díj kiszámításához a telek teljes területe az elfolyási tényezővel megszorozva adja az elszámolandó területet, amelyet meg kell szorozni a kirótt díjösszeggel. München kb. 130 000 telkéből mintegy 50 000 van csapadékelfolyás tekintetében a városi csatornahálózathoz kötve. A területi elfolyási tényezőnek a 35–50%-os lefedési (burkolt) tartományban (kb. 2500 eset) történt egyeztetésekor 2001-ben 8%-os volt a reklamálás, feldolgozásuk az elfogadható ráfordítási határok között maradt.

Egyedi és speciális számítások A területi elfolyási tényezők várostérképe szerinti díjszabás megengedi az egyéni korrekciókat, a benyújtott kérelemben ismertetett kellő igazolás alapján. A térképnek új építkezések miatt időről időre szükségessé váló módosítása alkalmával ezek a kérelmek megszaporodnak, ami végül egy „pontosabb” díjmegállapító eljárás kidolgozását vetítheti előre. Egyéni díjmegállapításnak az a feltétele, hogy a városi csatornahálózatba csatlakozó lefedett terület legalább 400 m2, vagy 25%-kal kisebb legyen, mint a megállapított elszámolandó lefedett telekterületrész. Ennek igazolására a kérelemhez térképvázlatot kell mellékelni az érintett területek pontos méreteivel. Speciális elszámolás igénye – nyilvánvalóan engedmény irányában – gyakran merül fel telektulajdonosok részéről, ha kertjeikben esővízgyűjtő hordó, ciszterna vagy épületeiken zöld tető található. Könnyű belátni, hogy a vízgyűjtő tartályok visszatartása nem befolyásolja mérhetően a csapadék elfolyását a telekről. Ezzel szemben a növényekkel betelepített háztetők fejében több városban az illetékből 30–50%-os engedményt állapítanak meg. Münchenben legalább 10 cm-es növénytakaróra és 15 cm-nél nem lejtősebb tetőre 70%-os díjkedvezmény jár.

Müncheni tapasztalatok és tanulságok Az osztott szennyvízgyűjtési és -kezelési díjszabás 30 éves müncheni tapasztalatai több szempontból is figyelmet érdemelnek és általában pozitívak: – a legnagyobb gonddal végzett felméréssel és számítással sem lehet valósághű mértékszámot meghatározni, meg kell elégedni a valószínűségen alapuló mértékszámmal, amelynek kiválasztása nagy mozgásteret enged a városnak: nem kell feltétlenül a legész-

–

–

– –

– –

szerűbbnek, vagy a legigazságosabbnak, sem a leggazdaságosabbnak lennie, kerülni kell viszont a ráfordítás és ellenértéke közti durva aránytalanságot; elég, ha a szennyvízkezelő egységek és berendezések hozzárendelése a kommunális szennyvízhez, ill. csapadékvízhez mint költséghordozókhoz egyszerűen evidens becslésen nyugszik, túl sok ráfordításból ugyanis csak látszólagos pontosság származik, mivel a hozzárendelés eleve többé-kevésbé durva feltételezéseket kíván; a díjszabás felosztásában és tételekhez rendelésében szükségképpen részt vesznek kereskedők és műszakiak, s ez kétoldali ismeretbővítést, valamint a két „tábor” közti jobb kölcsönös megértést és együttműködést von maga után; viszonylag egyszerűen, várostérképen alapuló csapadékvízdíj meghatározásához a területi elfolyási tényezőket, kibővítve az egyéni díjszabás lehetőségével alkalmazzák; a díjfelosztást a München területén alkalmazott különböző vízelvezetési gyakorlat (vegyes, módosított vegyes és elkülönítő eljárás), a pusztán szennyvizet elvezető szomszédos községek csatlakozása és az erős szennyezésre kivetett díjtöbblet tette szükségessé; az osztott szennyvízdíj anyagi vonzerőként is támogatja 2020-ig 800 ha területlefedés felbontását, mivel ezekre a felületekre nem kell esővízdíjat fizetni; az osztott díjszabás a polgárok számára egyszerűen követhető és átlátható, jogbiztonságot teremt, a költségeket igazságosabban osztja el és anyagilag „jutalmazza” a környezetkímélő magatartást. Összeállította: Dr. Boros Tiborné

Klotz, H.: Erfahrungen mit dem gesplitteten Gebührenmaßstab in München. = KA – Abwasser Abfall, 51. k. 10. sz. 2004. p. 1128–1134. Milojevic, N.; Wolf, M.: Sanierungsstrategie zur Fremdwasserreduzierung in der öffentlichen Kanalisation. = KA – Abwasser, Abfall, 51. k. 10. sz. 2004. p. 1105– 1114. Weyand, M.; Willems, G.: Behandlung von Niederschlagswasser im Mischsystem. = GWF – Wasser, Abwasser, 140. k. 12. sz. 1999. p. 816–826.

Tárgyszavak: díjszabás; szennyvíz; szennyvízhálózat; szennyvízvezeték

Recommend Documents