Tar ta lom. SU-LA-CE: Feljegyzések Lin-csirõl Közreadja Sári László... 10

MÛHELY

Alexandr Puskin leveleiből • Kalavszky Zsófia: „Vszevolozsszkij, kedvesem, a cár nem adja vissza a szabadságomat!” – Puskin levelei 1824-ből és a Vszevolozsszkij-füzet • Su-la-ce: Feljegyzések Lincsiről – Közreadja Sári László • Hárs Ernő, Pusztai Zoltán, Meliorisz Béla, Fecske Csaba, Nyerges Gábor Ádám, Horváth Veronika, Bende Tamás, Pétercsák Maxim és Mezey Katalin versei •

2011 4

A 80 éves Czigány György köszöntése – Czigány György versei; Baán Tibor: „Egyetlen pillanat se vész el…” • Deák László: Repkény • Lábass Endre, Falvai Mátyás és Czigány Zoltán prózája • Veliky János: „létezzék megfelelő szó, mely annak minden árnyéklatát födözze” – A programalkotó politikai viták nyelvi-kulturális kerete a reformkor második évtizedében • Pillák István fotói

Tartalom ALEXANDR PUSKIN leveleibõl KALAVSZKY ZSÓFIA „Vszevolozsszkij, kedvesem, a cár nem adja vissza a szabadságomat!” – Puskin levelei 1824-bõl és a Vszevolozsszkij-füzet .................................................... Négy Puskin-levél ( Kántor Péter fordításai) ............................................................................................................

3 6

„Anyegin emberkerülõ a falusi szomszédok szemében; Tánya ennek okát abban látja, hogy mondják, untatja kis falunk, és hogy csak akik csillogtatni tudnak, azok vonzzák… egyébként, ha nem is egészen pontos az értelme, annál több benne az igazság; egy nõ levele, aki ráadásul 17 éves, aki ráadásul szerelmes!”

SU-LA-CE:

Feljegyzések Lin-csirõl – Közreadja Sári László ................................................

10

„A szellem önmagáért van, és eredményei önmagát igazolják. Nem az ember hatalmát. Mert nincs hatalma az embernek. Amit tud, az mind másról szerzett tudás. Amit önmagáról tud, az oly csekély, hogy nem is tudás.”

HÁRS ERNÕ:

A sebhely ............................................................................................................. Te voltál nekem a zene ........................................................................................ Õszi Jupiter .......................................................................................................... PUSZTAI ZOLTÁN: Vaskori kép .......................................................................................................... Talán .................................................................................................................... Titkosírás .............................................................................................................. Útravaló ............................................................................................................... MELIORISZ BÉLA: Kezdõdik .............................................................................................................. Nem is lesz ........................................................................................................... Magunk mögött .................................................................................................... Nem lesz .............................................................................................................. Sétálgasson ........................................................................................................... FECSKE CSABA: Az almafák alatt ................................................................................................... Kapuk ................................................................................................................... Négy haiku ........................................................................................................... Távozás ................................................................................................................ NYERGES GÁBOR ÁDÁM: Szalmaszálak ........................................................................................................ Peren kívüli egyezés ............................................................................................ HORVÁTH VERONIKA: kóborlátásaink ...................................................................................................... BENDE TAMÁS: csak beszélned ..................................................................................................... köldök .................................................................................................................. korrózió ................................................................................................................ PÉTERCSÁK MAXIM: „Hetedhét haiku” ................................................................................................. MEZEY KATALIN: Bûvös négyzet ...................................................................................................... Egy KIÁLLÍTÁS képei .......................................................................................

22 22 22 23 23 24 24 25 25 25 26 26 27 27 28 28 30 30 31 32 32 32 33 34 34

3

A 80 éves Czigány György köszöntése CZIGÁNY GYÖRGY: Barlangrajz ........................................................................................................... Erdõtûz ................................................................................................................. BAÁN TIBOR: „Egyetlen pillanat se vész el…” ..........................................................................

36 36 37

DEÁK LÁSZLÓ:

Repkény ...............................................................................................................

39

LÁBASS ENDRE: FALVAI MÁTYÁS: CZIGÁNY ZOLTÁN:

Szindbád bolyongásai .......................................................................................... Mangalica ............................................................................................................. Az elsõ evés .........................................................................................................

45 48 51

VELIKY JÁNOS:

„létezzék megfelelõ szó, mely annak minden árnyéklatát födözze” – A programalkotó politikai viták nyelvi-kulturális kerete a reformkor második évtizedében ..........................................................................

52

„A nyelv világában a bekövetkezõ változások eredményeként megvalósul az elõzõ évtizedekben lefolytatott viták tanulságainak összegzése az újítás és a hagyományelvûség egyeztetése.”

HORVÁTH IMRE: KEMSEI ISTVÁN: BAÁN TIBOR: JUHÁSZ ATTILA: KELEMEN LAJOS: KOVÁCS KRISZTINA: THIMÁR ATTILA: SZAKÁL GYULA:

„és megy a vers az ítélet felé” (Gergely Ágnes: Jonathan Swift éjszakái) ......... Az eszköztelenség eszközei (Mezey Katalin: Bolygópályák) ............................. „Biztonsági háló nélkül” (Pusztai Zoltán: Évkör a halak jegyében) ................... Fûszál-katekézis – avagy „Megveszi az Isten melege” (Halmai Tamás: Kalligráfia) ................................................................................ Viszontválasz: égre, földre (Ágoston Csilla: A test és megannyi szilánk) ......... Emlékezésváltozatok (Mohai V. Lajos: Az emlékezés melankóliája) ................. Ha tükörben nézed a lapot, milyen irányban olvasol? (Nettitia K. Froese [Fekete J. József]: Lemúria legtetején).................................. Szembenézés a történelemmel (Nagy V. Rita: Teológia és antiszemitizmus) .....

KÉPEK: PILLÁK ISTVÁN fotói

4

63 65 66 68 70 71 74 75

KALAVSZKY ZSÓFIA

„Vszevolozsszkij, kedvesem, a cár nem adja vissza a szabadságomat!” Puskin levelei 1824-bõl és a Vszevolozsszkij-füzet Az alábbiakban az olvasó négy olyan Puskin-levelet vehet kézbe, amelyek eddig magyarul nem voltak olvashatók. Jelen válogatást Kántor Péter fordításában közöljük. Mind a négy levélszöveg 1824-es keltezésû, a költõ hatéves számûzetésének idõszakában íródott. Az elsõ kettõ az ún. déli számûzetés utolsó hónapjaiból származik, az utolsó kettõt pedig Puskin már Mihajlovszkojéban, a családi birtokon írta, ahová idõközben átirányították, és ahol megfigyelés alatt tartották. Alekszandr Puskin leveleibõl a legteljesebb magyar nyelvû válogatás 1980-ban jelent meg az Európa Kiadó gondozásában, a hatkötetes életmûkiadás utolsó köteteként. Puskinnak 1820. május elsõ napjaiban el kellett hagynia Pétervárt. I. Sándor cár a költõ szolgálati helyéül – „lázító versei” miatt – Kisinyovot jelölte ki. Így kezdõdik meg Puskin több, mint hat évig tartó számûzetése, amely egyben hallatlanul gazdag és izgalmas levelezésének is kezdete. A költõ teljes korrespondenciáját – kicsit kevesebb, mint 800 fennmaradt levelét – figyelembe véve a négyéves déli számûzetés, majd a Mihajlovszkojéban töltött két év levelezése több szempontból is kiemelkedik a számûzetést megelõzõ és az azt követõ, 1826 és 1837 közti idõszak levéltermésébõl. (Továbbá egy külön, igen érdekes csoportot képeznek feleségéhez írt levelei is.) A megszokott korábbi életétõl, a fõvárosok irodalmi életétõl, a barátaitól, költõ- és írótársaitól, a friss folyóiratoktól és könyvektõl elvágott költõ széles körû, informatív és aktív levelezést folytat. Vágyik minden hírre, pletykára, beszélgetésre vagy véleménycserére. Levelei egyszerre színterei és dokumentumai a mindennapi ügyes-bajos dolgok intézésének, és olyan szövegek, amelyekben a Puskin-mûvek továbbélnek: amelyekbe a mûvek átnyúlnak, és amelyekbõl kiindulnak, a levelek pedig már-már szépirodalmi létmódra tesznek szert. A költõ a levelein keresztül intézi mûveinek kiadását; szerkesztõknek küldi újabb és újabb verseit, szövegrészleteit; esztétikai, filozófiai vitákba bonyolódik; árgus szemmel figyeli kortársai mûveit; véleményez és kritizál; tervezi a számûzetése utáni életét; önálló folyóirat kiadásán gondolkodik; a pénzügyi függetlenség lehetõségeit keresi; politizál; és mindeközben újra meg újra kéri, kérvényezi szabadon bocsátását: bízik benne, hogy a cár megszünteti a büntetését, vagy legalább egy kis szabadsághoz juttatja. Hiába azonban barátai közbenjárása, reményei nem igazolódnak be, újra meg újra csalódnia kell, kijelölt helyérõl nem távozhat.

Tudjuk, és ezt a fennmaradt piszkozatok is igazolják, hogy Puskin ritka esetektõl eltekintve mindig készített piszkozatot a leveleihez. Anélkül, hogy itt részletesen kitekintenénk a puskini levél mûfaji jellemzõire, fontos megjegyeznünk, hogy az a korabeli levélírási kultúra pontos szabályai szerint megkonstruált mûfaj volt. A puskini levelek fecsegése, lazasága, élõbeszéd-szerûsége mögött gondos és alapos szerkesztés, többszörösen átgondolt kompozíció állt. Puskin többször újraírta a leveleket. Mûgonddal és kiváló stílusérzékkel megírt leveleinek korpusza egyúttal a puskini prózanyelv kidolgozásának elõlegezõje, mûhelye is. A leveleket líraszövegeibõl származó önidézetek szövik át, motívumok vándorolnak levélrõl levélre, és – miként a szépirodalmi mûveiben – ebben a szövegtérben is tetten érhetõ a romantikus önlegendásítás, szerepjáték Puskinnál oly gyakori gesztusa. Az itt közölt elsõ levél, amelyet prológusnak szántunk a másik háromhoz, Lev Szergejevics Puskinhoz, a költõ öcscséhez szól, aki Puskin pétervári és moszkvai ügyes-bajos dolgainak intézõje volt. Egyúttal legfõképpen õ terjesztette bátyja mûveit – Puskin legnagyobb bosszúságára – kéziratos és szóbeli formában, aminek következtében Puskint jelentõs anyagi kár érte, ráadásul mûvei hibásan, pontatlanul kerültek a korabeli szalonok olvasóinak kezébe. Közismert, hogy Puskin életrajzának momentumai, így számûzetésének eseményei is számos módon poetizálódtak és váltak biográfiai ténybõl líratörténeti ténnyé, a puskini szövegvilág motívumává. Különbözõ változatokban a számûzetés olyan nyilvánvaló tér- és idõbeli metaforái bukkannak fel líra-, poéma- vagy levélszövegeiben, amelyek újraértelmezik a számûzöttség létállapotát vagy éppen alkotó és hatalom kapcsolatát. Elég csak itt a legismertebbekre utalni: Ovidius számûzetésének1 vagy a Patmosz szigetére számûzött János evangélista történetének felelevenítésére2, vagy az egyik itt közölt, Pjotr Vjazemszkijhez szóló levélben a Mekkából Medinába futó Mohamed próféta helyzetébe való tréfás belehelyezkedésre. Az alább közölt levelek kiválasztásának egyik fõ szempontja éppen az volt, hogy olyan, a magyar olvasó számára nem ismert szövegeket tegyünk egymás mellé, amelyek egymásutánjából felvillanhat az a folyamat, amelyben az életrajzi tények a költészet és az élet egymást átíró folyamatában a romantikus költõi lét alakítása során a szemünk láttára válnak szimbolikussá. Látható azonban az a folyamat is, amelyekben szintén tetten érhetõ a fent említett játék: ahogyan – igen gazdag szövegtörté-

1 L. pl. az Ovidiushoz (1821) címû verset vagy a Cigányok (1824) címû déli poémát. 2 L. az 1821. május 7-én Alekszandr Turgenyevnek írt levelet.

5

nést eredményezve – egyrészt a szabadság, a szabadulás, a függetlenség egzisztenciális vágya, másrészt a távollét, a számûzetés, a hiány megélése egyúttal a puskini szövegvilág mûködésében is megjelenik; ahogy a Puskin-életrajz egy-egy apró momentuma, eseménye a levelek világában, terében metaforizálódik. Ilyen páratlanul izgalmas játéknak lehetünk tanúi azon 1821 és 1824 között keltezett tíz levélben (itt ezekbõl a három legfontosabbat adjuk közre), amelyekben szó szerint nyomon követhetjük annak történetét, hogyan nyomoz Puskin egy általa még a számûzetése elõtt elvesztett, elveszejtett kézirata után. E történet szereplõi: egy bizonyos Nyikita Vszevolozsszkij, a kézirat, a cár, és természetesen Puskin. De ki is volt ez a Vszevolozsszkij? „Nagy nehezen rávettem Vszevolozsszkijt, engedje meg, hogy írjak neked egy pár sort, kedves jó Manszurov, te csudacserkesz! […] Hagyjuk az elégiát, barátom! Történelmi hûséggel számolok be neked a mieinkrõl. Minden a régiben; a pezsgõnek, hála Istennek, bõviben vagyunk, a színésznõknek szintén – azt isszuk, emezeket meg „baszszuk” – ámen, ámen. Úgy is kell. Jurjevnek, hála Isten, egészséges a „fasz”a, nálam, mintha kezdõdne valami; node sebaj! N. Vszevolozsszkij játszik, vágni lehet a krétaport! Repül a pénz!”3 – számol be 1819-ben a húszéves Puskin a Zöld Lámpa társaság tagjainak folyó ügyeirõl egyik távollevõ társuknak. Puskin ekkoriban elõszeretettel tölti idejét e „színházi-irodalmi baráti társaság”4 tagjainak körében, ezért az õt féltõ idõsebb barátai szerint kicsapongó életmódja miatt az „elsõrendû léhûtõ” (Alekszandr Turgenyev) nevet is kiérdemli. A kártya, a zajos vacsorák és a színház iránti szeretet köti össze az irodalommal dilettáns vagy féldilettáns szinten foglalkozó fiatalokat. A kör Nyikita Vszevolozsszkij, gazdag pétervári arisztokrata házában járt össze szombatonként. Vszevolozsszkij maga is nagy színházrajongó, dilettáns verselõ és fordító volt. Tudjuk, hogy Puskin a számûzetése elõtt komolyan készült elsõ lírakötetének kiadására. A tervezett kötet – többszöri átírás és újraszerkesztés után – kéziratos formában már készen állt (ezt nevezi a Puskin-filológia a kézirat késõbbi sorsa miatt Vszevolozsszkij-füzetnek). A költõnek a számûzetés alatt egyik legfõbb gondja éppen e kézirat hiánya volt, az, hogy nem fért hozzá a kéziratához. Egy öcscséhez írt levelébõl tudjuk meg, hogy a kézirat közvetlenül a számûzetése elõtti hónapokban Vszevolozsszkijhoz került. Puskin, aki tudja, hogy Vszevolozsszkijnak szándékában állt a kötet kiadása, hiába kéri levelekben öcscsét, különbözõ ismerõseit és barátait, hogy járjanak utána, mi is történt a kéziratával, annak sorsáról éveken keresztül nem tud meg semmit. Késõbb már abban kezd el reménykedni, hogy verseit idõközben nem nyomtatták ki, hiszen a kisinyovi évek alatt jelentõsen megváltozik korai verseirõl alkotott ítélete, amely természetesen kötetkoncepcióját is módosítja. 1821-ben a költõ tudomást szerez arról, hogy a kéziratos füzetet Vszevolozsszkij nem adta ki (ennek okai nem ismertek). Számos Puskin-levél tanúskodik arról, hogy több ismerõs ajánlkozik föl a költõnek,

miszerint kiadná az újabb versekkel kibõvített kötetet, Puskin azonban nem tud velük szerzõdést kötni, hiszen továbbra sem jut hozzá kéziratos füzetéhez, sõt, a benne található versek szerzõi joga sem az övé. Jakov Tolsztojnak, a Zöld Lámpa társaság egyik tagjának így ír 1822 szeptemberében: Elõször úgy gondoltam, hogy kisebb munkáimat elõjegyzésre fogom kiadni, és harminc megrendelõlapot már szét is osztottunk, de a körülmények rákényszerítettek, hogy eladjam kéziratomat Nyikita Vszevolozsszkijnak, magam pedig visszalépjek a kiadástól; az elõjegyzésbõl befolyt összeget természetesen vissza kell fizetnem, ez az elsõ feltétel. Másodszor be kell vallanom neked, hogy némelyik versemet ki kéne hagyni, némelyiket meg ki kéne javítani, valamennyit új sorrendbe kell szedni, ezért okvetlenül át akarom még nézni a kéziratomat. A harmadik: az utóbbi három esztendõben sok újat írtam […]. Egyszóval, drága barátom, várjunk még vagy két-három hónapot, ki tudja, talán Újévkor viszontlátjuk egymást, és hátha addigra mégiscsak menni fog a dolog. Egyelõre fogadd szívbõl jövõ hálámat; barátaim közül, a mulandó ifjúság mulandó társai közül te vagy az egyetlen, akinek kéretlenül is eszébe jutottam. Két éve és hat hónapja nincs róluk semmi hírem, egyetlen sor, egyetlen szó sem…5 Puskin tehát eladta a kéziratát. Ezt a tényt erõsíti meg az itt közölt második, Alekszandr Alekszandrovics Besztuzsevhez írt levél is. Nem lennénk azonban a romantika korában, és nem Puskinnal történt volna mindez, ha az adásvétel ennyire egyszerûen, mindenféle kaland nélkül történt volna. Az anyagilag megszorult költõ ugyanis a kéziratát valójában félig elkártyázta, félig eladta. Ezt tudjuk meg a Nyikita Vszevolozsszkijnak szánt levél itt közölt piszkozatából (az eredeti nem maradt fent, sõt arról sincs adat, hogy a költõ egyáltalán elküldte-e) és a Pjotr Andrejevics Vjazemszkijhez, Puskin egyik legjobb barátjához, költõtársához írt levélbõl is. A levélpiszkozatot érdemes külön kiemelnünk a másik három levél közül, hiszen annak olvasása során életrajzi legendák sokaságába ütközünk. Borisz Tomasevszkij Puskin-kutató szerint a kézirat elkártyázása azokra a napokra tehetõ, amikor a költõ „egy bizonyos nagypénteki mulatozást” csapott, hogy Ruszlán és Ludmíla címû poémája befejezését megünnepelje. Ekkor történt az is, hogy Vaszilij Zsukovszkij, a kor ünnepelt költõje Puskinnak ajándékozta portréját a híres felirattal: „A gyõztes tanítványnak, legyõzött tanárától”. Tomasevszkij hozzáteszi: a kézirat elkártyázását nem sokkal követte Pétervár kényszerû elhagyása. Az éppen ünnepelt költõ elveszíti kéziratát és szabadságát is. Figyeljük meg azonban, hogy a levélszöveg – ezúttal nem elsõsorban a kultúrtörténeti párhuzamokat (János, Mohamed), hanem az irodalomtörténeti emlékezetet

3 P. B. Manszurovnak, Pétervárról Novgorodba, 1819. október 27-én. Fordította Pór Judit. A. Sz. Puskin: Levelek, Európa Könyvkiadó, Budapest,

1980, 9–10. Puskin levelei a szovjet nagyközönségnek szánt kiadásokban a bennük szereplõ trágár és alulretorizált kifejezések kihagyásával kerültek nyomtatásba. Ezeket itt pótoltuk. 4 Lotman, Ju. M.: Puskin, ford. Gereben Ágnes, Európa, Budapest, 1987, 69. 5 J. Ny. Tolsztojnak, Kisinyov, 1822. szept. 26. Fordította Soproni András. Kiemelés az eredetiben. I. m. 32–33.

6

mûködtetve – elemeli magát a maga praktikus feladatától és locusától: az eljátszott, elkártyázott kézirat biografikus története rákopírozódik, párhuzamba áll a romantika olyan pretextusaiban megjelenõ alakok történetével, mint amilyen a lelkét Mephistónak eladó Fausté vagy mint – a goethei Faust paródiájaként életre hívott – az árnyékát eladó Peter Schlemihlé. Ráadásul az eme levélben, szövegtérben létesülõ én saját számûzetésének szituációját is duplikálja, és így tükörjátékot hoz létre. A cár által a verseiért számûzött költõt a Vszevolozsszkij által megszerzett kézirattal azonosítja. A költõ feletti hatalmat a cár, a kézirat feletti hatalmat Vszevolozsszkij gyakorolja. Egyazon fogalmi szintre kerül a cár és Vszevolozsszkij, a fogva tartott költõ pedig „fogva tartott” kéziratával azonosul. A Pétervárról számûzött költõ eggyé válik a líceumi és a pétervári idõszakot felölelõ lírájának zárványszerû, a távolban, a múltban rekedt korpuszával. Ráadásul a költõ mind a cárt, mind Vszevolozsszkijt elsõsorban közbenjáró barátok, családtagok, minisztereknek szóló levelek révén éri el, azaz mind szabadulásának kérdését, mind kéziratának megszerzését csak újabb szövegek születésével, levelek révén, azok közvetítésével tudja intézni. De konkrétan milyen szövegekhez nem fért hozzá Puskin? Mit rejtett a kézirat?

A füzetben Tomasevszkij rekonstrukciója szerint elégiák, vegyes költemények és episztolák szerepeltek. Az episztolák között, amelyek címzettjei számos esetben a Zöld Lámpa társaság tagjai, ott találunk egy Vszevolozsszkijnak írt verses levelet is. Öt éven keresztül próbálja Puskin visszaszerezni a kéziratot és a jogokat – hiába. Végül 1825. március 14-én Mihajlovszkojéban visszakapja a füzetet. Öccsének így ír errõl: Testvérem, ölellek, és leborulok elõtted. Ölelem továbbá az algíri Vszevolozsszkijt is. Küldd el azt az átkozott kéziratomat, aztán nekiállok törölni, másolni, kiadni. Milyen kár, hogy nem leszel velem! […] Elégiáim már le vannak másolva, aztán jönnek az episztolák, aztán vegyes költemények, aztán áldás rájuk, és irány a cenzúra.6 Még ezen év decemberében, de 1826-os évszámmal megjelenik a költõ lírai mûveinek elsõ kötete, amelynek alapja a Vszevolozsszkijnál korábban õrzött füzet lett. Puskin I. Miklós cár engedélyével 1826 szeptemberében szabadul. 1826 szimbolikus év: kiszabadul a kötet, és kiszabadul a költõ is.7

6 L. Sz. Puskinnak, Trigorszkojéból Pétervárra, 1825. március 14. Fordította Soproni András. I. m. 76 –77. 7 A levelekhez írt elõszót és az azokhoz mellékelt kommentárokat a következõ kiadásokat és szakmunkákat felhasználva állítottuk össze: Пушкин

А. С. Письма, 1815—1825. Под ред. и с примеч. Б. Л. Модзалевского. М.; Л.: Гос. изд-во, 1926.; Пушкин А. С. Полное собрание сочинений: В 10 т. Т. 10. Письма. Текст проверен и примечания составлены Л. Б. Модзалевским и И. М. Семенко под редакцией Б. В. Томашевского, Л.: Наука, 1979.; Переписка А. С. Пушкина: В 2 т. Сост. и коммент. В. Э. Вацуро, М. И. Гиллельсона, И. Б. Мушиной, М. А. Турьян. М.: Худож. лит., 1982.; Левичева Т. И. Письма А. С. Пушкина Южного периода. 1820 –1824. М.: Наука, 2001; Пушкин А. С. Полное собрание сочинений: В 20 т. Т. 2.Стихотворения. Книга 1. Петербург. 1817–1820. Ред. тома В. Э. Вацуро, Е. О. Ларионова. CПб.: Наука, 2004.; Левкович Я. Л. Автобиографическая проза и письма Пушкина. Л.: Наука, 1988.; Тодд III У. М. Дружеское письмо как литературный жанр в пушкинскую эпоху. Современная западная русистика. СПб.: Академический проект, 1994.

7

Négy Puskin-levél L. Sz. Puskinnak8 Odesszából Pétervárra, 1824. január (12. után) – február eleje Ha már kivártam a kedvezõ alkalmat, hát szabadjára engedem a tollam. Ny. Rajevszkij van itt.9 A rólad szóló hírei hiányosak; miért szabadkoztál és nem jöttél vele, hogy lássuk egymást? pénzed nem volt? késõbb elszámoltunk volna – máskülönben ki tudja, mikor találkozunk. Tudod, hogy kétszer kértem Ivan Ivanovicstól a szabadságomat a miniszterein keresztül – és kétszer jött a legkegyelmesebb elutasítás.10 Egy lehetõség maradt – egyenesen a nevére írni – az illetõnek a Téli Palotába, a Péter-Pál erõddel szembe, vagy pedig venni csöndben a kalapot és a sétapálcát, és elmenni megnézni Konstantinápolyt. Szent Oroszország kezd elviselhetetlenné válni számomra.11 Ubi bene ibi patria.12 Nekem meg ott bene, ahol fû terem, pajtás.13 Volna csak pénzem, de honnan vegyem? ami a hírnevet illeti, azzal Oroszországban nehéz beérni. Az orosz hírnév hízeleghet talán valamilyen V. Kozlovnak, akinek a pétervári ismeretségek is hízelegnek, de egy kicsit is rendes ember lenézi ezt is, azt is.14 Mais pourquoi chantais-tu?15 – erre a Lamartinekérdésre azt felelem – úgy énekeltem, ahogy a pék süt, a szabó varr, Kozlov ír, az orvos mérgez – pénzért, pénzért, pénzért – ilyen az én meztelen cinizmusom. Pletnyov azt írja, hogy a Bahcsiszeráji szökõkút kézrõl kézre jár.16 Köszönöm, barátaim, a hírnevemmel való kegyes törõdést! kiváltképp köszönöm Turgenyevnek, az én jótevõmnek; köszönöm Vojejkovnak, az én magas pártfogómnak és híres barátomnak!17 Már csak azt szeretném tudni, elfogy-e akárcsak egyetlen kinyomtatott példány is azok között, akiknek megvan a teljes kézirat; de ez apróság – a költõ ne gondoljon az ennivalójára, hanem, mint Kornyilovics, írjon azzal a reménnyel, hogy kicsalhatja a szép nem mosolyát.18 Okádni tudnék a méregtõl, kedvesem – bármerre nézek, csupa hitványság, galádság, ostobaság – meddig mehet ez még így? Egyébként ami a hitványságot illeti, olvastam Lobanov Phaedráját – akartam írni róla kritikát, nem Lobanov, hanem Racine márki kedvéért – kifordult a toll a kezembõl.19 És ez hoz titeket izgalomba, és ezt nevezik az újságíróitok a nagy Racine-tragédia csodálatos fordításának! Voulez-vous découvrir la trace de ses pas – …Szeretnéd látni Theseust emitt, forró nyomát vagy sötét útjait – a jó rímes édesanyját! és ilyen az egész fordítás.20 Pedig mi teszi érvényessé Racine-t, 8 Lev Szergejevics Puskin (1805–1852), a költõ öccse. 9 Nyikolaj Nyikolajevics Rajevszkij ezredes, Puskin barátja. 10 Puskin Karl Vasziljevics Nesszelrode külügyminiszterhez folyamodott szabadságért. Az Ivan Ivanovics név

I. Sándor cárt jelöli. 11 Puskin bár egész életében vágyott rá, egyszer sem sikerült külföldre utaznia. L. errõl magyarul Andrej Bitov

kortárs orosz író esszéjét: Puskin külföldön (2000, 2006. június). 12 ’Ott van a hazánk, ahol jó dolgunk van’ (latin). 13 Idézet Kondratyij Fjodorovics Rilejev és Alekszandr Alekszandrovics Besztuzsev ismert szatirikus dalából. 14 Vaszilij Ivanovics Kozlov nem túl jelentõs író. 15 ’De miért daloltál?’ (francia). Idézet Alphonse de Lamartine francia költõ Le poete mourant címû versébõl. 16 Pjotr Andrejevics Pletnyov költõ, író, Puskin egyik legközelibb barátja, mûveinek kiadója. Említett levele

nem maradt fenn. Péterváron még 1823 õszén futótûzként terjedt el a hír, hogy Puskin befejezte új poémáját. 17 Alekszandr Ivanovics Turgenyev, a költõnél tizenöt évvel idõsebb irodalmár Puskin egész életének egyik

meghatározó alakja. Alekszandr Fjodorovics Vojejkov költõ, kritikus, kiadó. Az általa kiadott Novosztyi Lityeraturi címû lapban több cikket is írt az új poémáról. Vojejkov neve rosszul csengett irodalmi körökben, hírhedt volt arról, hogy semmibe veszi a szerzõi jogokat, a szerzõk megkérdezése nélkül nyomtatja újra mûveiket saját kiadványaiban. Turgenyev és Vojejkov kéziratban terjesztették a Bahcsiszeráji szökõkutat. 18 Alekszandr Oszipovics Kornyilovics író, történész. Puskin itt arra utal, hogy az egyik cikkét egy olyan mondattal zárta, amelyben kifejtette: a szerzõ legfõbb és legnagyobb jutalma az elismerõ és helyeslõ nõi mosoly, amely az írónak erõt ad újabb mûveinek megírásához. 19 Racine tragédiáját Mihail Jevsztafjevics Lobanov író, fordító és dramaturg fordította le. 20 ’Akarod látni lábnyomait?’ (francia). Idézet Racine Phaedra címû drámájából (I. felvonás, 1. jelenet). Somlyó György fordításában: „Mily új remény igéz, mely boldog ég alatt / Véled meglelni az elvesztett nyomokat?”. Puskin a Phaedrából franciául idézett mondat után beidézi levelébe ugyanezt a szöveghelyet az orosz fordításból: az eredeti Racine-szöveget hívja tehát segítségül, hogy rámutasson Lobanov „pusztításának” nyomaira. Több más kortárs kritikus is ostorozta a fordítás sikerületlenségét. Puskintól függetlenül Szergej Akszakov egy cikkben, Pavel Katyenyin egy magánlevélben ugyanezen sorokat emelte ki elborzasztásul.

8

ha nem a versei, és bennük az értelem, a pontosság és a harmónia! A Phaedra kompozíciója és a karakterek úgy vannak kitalálva, hogy fölötte álljanak az ostobaságnak és a ´ elsõ felszarvazottja; Hyppolitos, jelentéktelenségnek – Theseus nem más, mint Moliere le superbe, le fier Hypolite – et meme un peu farouche21, Hyppolitos, a kegyetlen szkíta ------ – nem más, mint egy jólnevelt fiúcska, udvarias és tisztelettudó – D’un mensonge si noir22 ….. satöbbi. Olvasd el ezt az egész öndicsõítõ tirádát, és meggyõzõdhetsz róla, hogy Racinenak fogalma sem volt arról, hogy kell tragikus hõst teremteni. Hasonlítsd össze Byˇ ron Parisinájában az ifjú szerelmes beszédével, meglátod az észbeli különbséget.23 Theraménes pedig abbé és kerítõ – Vous-meme ou seriez vous etc…24 – íme az ostobaság teteje. Rilejevvel ki vagyok békülve – Vojnarovszkij tele van élettel.25 Mi van Kjuhljával?26 Delvignek írok majd, de ha nem sikerülne, mondd meg neki, hogy kérje el Turgenyevtõl a „Bölcs Oleg” és nyomtassa ki.27 Lehet, hogy küldök neki részleteket az Anyeginbõl; ez a legjobb mûvem. Ne higgy Ny. Rajevszkijnek, aki szidja – õ romantikát várt tõlem, szatírát és cinizmust talált, és nem gondolt bele rendesen.

A. A. Besztuzsevnek28 Odesszából Moszkvába, 1824. június 29. Kedves Besztuzsev, tévedsz, ha azt hiszed, haragszom rád – egyedül a lustaság gátolt meg benne, hogy válaszoljak az utolsó leveledre (mást nem kaptam). Bulgarinnal más a helyzet. Azzal az emberrel veszélyes levelezni.29 Sokkal vidámabb dolog olvasni õt. Ítéld meg magad: történt, hogy egy alkalommal õrülten szerelmes voltam. Én ilyen esetekben rendszerint elégiákat írok, ahogy más összemaszatolja --- az ágyát. De baráti cselekedet-e kiaggatni közszemlére a nedves lepedõimet? Az isten bocsássa meg neked! de szégyenbe hoztál a mostani Zvezdában30 – kinyomtattad elégiám három utolsó sorát; kellett nekem érzelmes sorokat irkálnom, s méghozzá a Bahcsiszeráji szökõkútról, s még felemlegetnem ott az én mélabús szépségemet.31 Képzeld csak el a kétségbeesésemet, amikor megláttam ezt kinyomtatva. A kezébe kerülhet a lap. Mit gondol majd, ha meglátja, milyen szívesen beszélek róla az egyik pétervári barátommal.32 Köteles-e tudni, hogy nem neveztem õt meg, hogy a levelet Bulgarin bontotta fel és õ nyomtatta ki – hogy az átkozott Elégiát az ördög tudja, ki juttatta el hozzád – és hogy senki nem bûnös. Bevallom, ennek az asszonynak egyetlen gondolatát többre tartom, mint a világ összes lapjának és a mi egész publikumunknak a véleményét. Forgott velem a világ. Egyszerûen ki akartam nyomtatni a Vesztnyik Jevropiban (az egyetlen lapban, amelyikre nincs okom panaszkodni), hogy Bulgarinnak nem volt joga felhasználni két még élõ magánszemély levelezését, az õ külön beleegyezésük nélkül. De keresztet vetettem, felejtsük el az egészet! Megtörtént, borítsunk fátylat rá! Szomorú vagyok, kedvesem, hogy nem írsz semmit. Ki 21 ’Dölyfös, büszke és ráadásul vad Hyppolitos’ (francia). 22 „Amily vérlázító e sötét rágalom, / Az igazságot itt ki kéne mondanom…” Racine: Phaedra (IV. felvonás,

2. jelenet), fordította Somlyó György. Hyppolitos Theseus-hoz intézett szavai. 23 Parisina: Byron 1816-ban kiadott poémája. Az orosz fordítás 1821-ben jelent meg Péterváron. 24 „Hol lennél magad is, ki harcolsz ellene, / Hogyha Antiopé, törvényével dacolva, / Theseusnak szivét szûzen

nem adta volna?” Racine: Phaedra (I. felvonás, 1. jelenet), fordította Somlyó György. Theraménes szavai Hyppolitos-hoz. 25 Kondratyij Rilejev Vojnarovszkij címû poémája, amelybõl részletek jelentek meg 1824-ben a Poljarnaja Zvezda címû lapban. 26 Wilhelm Karlovics Küchelbeckernek, Puskin líceumi társának a beceneve. 27 Puskin az Ének a bölcs Olegrõl (ford. Franyó Zoltán) címû 1822-es versét Kisinyovban fejezte be. Anton Antonovics Delvig báró Puskin legjobb barátja, líceumi társa. Õ szerkesztette a Szevernije cveti címû lapot. 28 Alekszandr Alekszandrovics Besztuzsev (1797–1837) író, kritikus, kiadó. 29 Faggyej Benediktovics Bulgarin író, szerkesztõ, a dekabrista felkelés után a III. ügyosztály besúgója. Puskin egy Besztuzsevnek korábban írt levelét Nyikolaj Ivanovics Grecsnek címezte azzal a kéréssel, hogy azt adják át Besztuzsevnek. A levelet azonban felnyitották, és Bulgarin leközölt belõle egy „vallomásos” Puskin-mondatot, amely A bahcsiszeráji szökõkút keletkezésére vonatkozott. 30 A Poljarnaja Zvezda irodalmi almanach volt, melyet Besztuzsev és Kondratyij Rilejev adtak ki. 31 Besztuzsev 1824-ben a Mintha fellegek közt… (ford. Kormos István) címû elégia teljes szövegét kinyomtatta, annak ellenére, hogy Puskin megkérte: az utolsó három sort hagyja ki. A vers ráadásul hibásan jelent meg. 32 Idézet Bulgarin szavaiból, amelyekkel az általa megjelentetett Puskin-levél közlését felvezette.

9

fog akkor írni? M. Dmitrijev meg A. Piszarev?33 na szép! Ha a megboldogult Byron a félig megboldogult Goethével egymás szidalmazásába kezdtek volna, Európa akkor se mozdította volna a kisujját se, hogy egymásra uszítsa vagy ingerelje õket, vagy hideg vizet öntsön rájuk. Lejárt a polémiák kora. Ugyan kinek érdekes Dmitrijev véleménye Vjazemszkij véleményérõl vagy Piszarev véleménye saját magáról? Kénytelen voltam beleavatkozni, mivel M. Dmitrijev tanúnak hívott.34 De többet nem teszem. Anyeginem gyarapodik. Viszont az ördög akarja kinyomtatni – azt hittem, hogy a cenzúrátok megokosodott Siskov alatt, de látom, hogy épp olyan, mint régen.35 Ha kell a hozzájárulásom, tréfán kívül, a Haramiatestvérek kinyomtatásához, semmiképp nem adom, ha nem engedik a zsidót és a kocsmát (marhák! marhák! marhák!), a pópát vigye az ördög!36 Egy baráti megbízással zárom – próbáld megtalálni Nyikita Vszevolozsszkijt, mulandó ifjúságom mulandó társainak legjobbikát.37 Emlékeztesd ezt a kedves, feledékeny egoistát, hogy létezik egy bizonyos A. Puskin, éppoly egoista és szeretetreméltó költõ. Ez a Puskin eladta neki valamikor az összegyûjtött verseit ezer bankó rubelért. Most ugyanazért az összegért szeretné tõle visszavásárolni. Beleegyezik-e Arisztyipp Vszevolodovics?38 Ráadásképp felajánlanám neki barátságomat, mais il l’a depuis longtemps, d’ailleurs ça ne fait que 1000 roubles.39 Mutasd meg neki a levelemet. Légy bátor – válaszolj minél elõbb, ahogy Jób vagy Lomonoszov istene mondja.40 1824. június 29. Odessza

Ny. V. Vszevolozsszkijnak41 Mihajlovszkoje, 1824. október vége (Piszkozat) Nem hihetem, hogy elfelejthettél, kedves Vszevolozsszkij – emlékszel Puskinra, aki annyi vidám órát töltött veled, Puskinra, akit láttál részegen is, szerelmesen is, nem mindig hûséges résztvevõjére szombatjaidnak, de elmaradhatatlan társadra a színházban, jó pajtásodra csínyjeidben, arra a Puskinra, aki kijózanított nagypénteken és karonfogva vezetett a színház templomi szentélyébe, hogy imádkozz az úristenhez és gyönyörködj Ovosnyikova úrhölgyben.42 Ez a bizonyos Puskin tisztelettel emlékeztet most téged létezésére, és hozzálát egy õt közelrõl érintõ dolog rendezéséhez… Emlékszel-e, hogy félig eljátszottam, félig eladtam neked a verseim kéziratát? Hiszen tudod: a balszerencse a játékban hevességet szül. Megbántam már, de késõn – most elhatároztam, hogy kijavítom a hibáimat, kezdve a verseimmel: a nagyobb részük gyengébb a közepesnél és csak teljes megsemmisítésre való, de néhányat szeretnék megmenteni. Vszevolozsszkij, kedvesem, a cár nem adja vissza a szabadságomat! Hadd vegyem tõled vissza a kézirataimat – ugyanazért az árért, 1000 rubel (tudom, hogy nem fogsz vitázni velem, ingyen nem akarom). Ahogy kézhez kapom, eljuttatom neked a pénzt köszönettel – remélem, hogy a verseim nem hevernek majd sokáig Szljonyinnál43. Gondold át és válaszolj! Ölellek téged, boldogságom, ölelem a csöpp Vszevolodcsikot is. Valamikor majd találkozunk… valamikor… 33 Mihail Alekszandrovics Dmitrijev kritikus. Alekszandr Ivanovics Piszarev dramaturg, kritikus. 34 Pjotr Vjazemszkij Puskin barátja, költõtársa a Bahcsiszeráji szökõkút elé írt egy elõszót, és azt így adta ki.

Dmitrijev a Vesztnyik Jevropi címû lapban három kemény hangú cikket is írt errõl az elõszóról. Vjazemszkij erre válaszolt. Ezzel egyidõben Piszarev elterjesztett egy epigrammát, amely Vjazemszkij és Gribojedov, a drámaíró ellen szólt. Vjazemszkij Dmitrijev és Piszarev támadásaira epigrammákkal válaszolt. Puskin pedig a Szin otyecsesztva folyóiratban közzétett egy olvasói levelet, amelyben védelmébe vette Vjazemszkijt. 35 Puskin nagy reményeket fûzött az Alekszandr Szemjonovics Siskov által 1824 májusától vezetett „új” cenzúrához, de csakhamar be kellett látnia, hogy az „új” cenzúra ugyanúgy mûködik, mint a régi. 36 A Haramiatestvérek Puskin egyik töredékben maradt poémája. 1825-ben a Poljarnaja Zvezdában jelent meg. A cenzúra végül a pópa szót nem engedélyezte, nyomtatásban a helye ki lett pontozva. 37 A „mulandó ifjúságom mulandó társai” puskini önidézet A nap tüzét (ford. Franyó Zoltán) címû 1820-as elégiából. Ez a sor különbözõ Puskin-levelekben állandó jelzõjévé válik a Zöld Lámpa társaság tagjainak: szerepel még egy 1821-es, Alekszandr Turgenyevhez és egy 1822-es, Jakov Tolsztojhoz írt levélben is. 38 Az Arisztyipp név jelentése: ’aki az életet szórakozással tölti’. Itt tréfásan Vszevolozsszkij életmódjára utal. 39 ’Amit már régen birtokol, egyszóval az 1000 rubelrõl van szó’ (francia). 40 Puskin Mihail Vasziljevics Lomonoszov egy közismert ódájából vett sornak az átiratával búcsúzik, amelyben az Isten a felhõk közül szól Jóbhoz. 41 Nyikita Vszevolodovics Vszevolozsszkijról (1799–1862) l. a leveleket bevezetõ elõszót. 42 Színháznövendék, balett-táncosnõ, Vszevolozsszkij szerelme. 43 Ivan Vasziljevics Szljonyin pétervári könyvkereskedõ.

10

P. A. Vjazemszkijnek44 Mihajlovszkojéból Moszkvába, 1824. november 29. Oldekop, a jó rímes édesanyját, elegem van belõle!45 Köpni rá és pont. Az elégiáimra vonatkozó javaslatod megvalósíthatatlan, éspedig ezért: 1820-ban átírtam a nyavalygásaimat és szándékomban állt, hogy kiadom õket elõjegyzéssel; elõfizetési jegyeket nyomattam ki és szétosztottam vagy negyvenet.46 Aztán eljátszottam a kéziratot, Nyikita Vszevolozsszkijé lett (meghatározott feltételek mellett, természetesen). Közben futni kényszerültem Mekkából Medinába, Koránom kézrõl kézre járt, s az igazhitûek mindmáig várnak rá.47 Most megbíztam az öcsémet, hogy kutassa fel és vásárolja vissza a kéziratot, s akkor hozzáfoghatunk kiadni az elégiákat, az episztolákat és a vegyeseket. Majd közölni kell az újságokban, hogy mivel a szétosztott elõfizetési jegyek elveszhettek az elhúzódó kiadás miatt, a példányokhoz való hozzájutáshoz elég lesz nevet és címet küldeni, mert (hazudjunk minden veszhetõségre) az összes elõjegyzõ neve megtalálható a kiadónál. Ha kár ér és elveszítek néhány példányt, nem tehetek senkinek szemrehányást, az én bûnöm (ez köztünk maradjon). Az öcsém elvitte az Anyegint Pétervárra, és ott nyomtatja ki.48 Ne haragudj, kedvesem; érzem, hogy benned leghûségesebb pártfogómat vesztem el, de a jelen körülmények között minden más kiadóm óhatatlanul magára vonná a figyelmet és az elégedetlenséget. Furdal a kíváncsiság, hogy került Tánya levele hozzád. NB. Világosíts fel ez ügyben! Válaszolok a kritikádra: az emberkerülõ nem mizantróp, vagyis nem olyan, aki megveti az embereket, hanem olyan, aki szökik az emberek elõl. Anyegin emberkerülõ a falusi szomszédok szemében; Tánya ennek okát abban látja, hogy mondják, untatja kis falunk, és hogy csak akik csillogtatni tudnak, azok vonzzák… egyébként, ha nem is egészen pontos az értelme, annál több benne az igazság; egy nõ levele, aki ráadásul 17 éves, aki ráadásul szerelmes!49 Hogy állsz a Byronról írandó prózáddal, kedvesem? Tûkön ülök, úgy várom. Frétillon nénikém halála nem vette-e rá Vaszilij Lvovicsot valamilyen fordításra?50 Nincs-e legalább egy epitáfium?51 Írj nekem: Praszkovja Alekszandrovna Oszipova méltóságos asszonynak Opocskába, Trigorszkoje falu, nagys. A. Sz. kezébe, ennyi, és keress a borítékra egy a tiédnél kecsesebb kacsót.52 Búcsúzom, drága hallgatóm, válaszolj homályos szavaimra. Vera hercegnének írtam, megkapta-e a levelemet?53 Fejet és térdet hajtok elõtte. november 29. Ismered-e Az élet szekerén címû versem? Bár néhanap nehéz a terhe…54 Ki lehet nyomtatni, lehagyva az orosz címet… Kántor Péter fordításai A leveleket válogatta, szerkesztette és a jegyzeteket írta: Kalavszky Zsófia 44 Pjotr Andrejevics Vjazemszkij herceg (1792–1878), Puskin költõtársa és közeli barátja. 45 Der Berggefangene von Alexander Puschkin címen Alexandr Wulfert fordításában 1823-ban megjelent A kauká-

zusi fogoly. Egy évre rá Jevsztafij Ivanovics Oldekop Puskin beleegyezése nélkül újból kiadta a poéma e német kiadását, és mellékelte az orosz szöveget is. Puskin és az apja is tiltakozott a költõ szerzõi jogait megsértõ és õt anyagilag jelentõsen megkárosító eljárás ellen – eredménytelenül. Habár korábban A kaukázusi fogoly második orosz kiadásáért Puskinnak 3000 rubelt kínáltak a kiadók; az Oldekop-kiadás után visszaléptek, és az üzlet meghiúsult. 46 Az elkártyázott kézirat történetérõl l. a levelek elé írt elõszót. 47 Puskin 1824 novemberében a Koránutánzatok versciklusán dolgozott. Pétervárról Kisinyovba való „futása” kerül párhuzamba Mohamed próféta futásával. A kilencrészes ciklus elsõ és ötödik verse magyarul Franyó Zoltán fordításában olvasható. 48 Az Anyegin elsõ fejezetérõl van szó, amelynek önálló kiadása 1825-ben jelent meg. 49 „Mondják, untatja kis falunk, / A társaságokat kerüli, / Mi csillogtatni nem tudunk, / De úgy tudtunk jöttén örülni.” Részlet Tatjána levelébõl. Fordította Áprily Lajos. 50 ’Csintalan, eleven kislány’ (francia). Puskin itt tréfásan az 1824-ben elhunyt Anna Lvovna Puskinát, apja nõvérét nevezi így. A nénike beceneve valószínûleg utalás Pierre-Jean de Béranger Frétillon címû szatirikus versére, amelynek középpontjában egy könnyûvérû nõ áll. 51 Puskin költõ nagybátyja, Vaszilij Lvovics Puskin K nyej (Hozzá) címmel írt nõvére emlékére verset. 52 Praszkovja Alekszandrovna Oszipova a szomszédos Trigorszkoje földbirtokosnõje volt. Oszipova népes családja társaságában mindig szívesen fogadta Puskint, aki gyakran látogatott át hozzájuk Mihajlovszkojéból. A Korán-utánzatok elsõ versét Puskin Oszipovának ajánlotta. 53 Vera Fjodorovna Vjazemszkaja, Pjotr Vjazemszkij herceg felesége. 54 Az eredeti levélben itt a versszöveg következik. A teljes szöveg magyarul Szabó Lõrinc fordításában olvasható. Az itt közölt sor Kántor Péter fordítása.

11

SU-LA-CE

Feljegyzések Lin-csirõl Közreadja Sári László 65. Fa-jün szerzetes egy nap ezzel a kérdéssel fordult Lin-csihez: – Mondd, apát! Soha nem történt meg, hogy földi férfi égi lányt kapott feleségül? Soha? – De megtörtént, Fa-jün – felelte Lin-csi. – Egyetlenegyszer megtörtént. Egy közülünk való költõnek egykor elolvasta a versezetét a Keleti Sárkánykirály, akinek birodalma ott magasodik az Ég Keleti Ormán – fogott máris a mesébe Lin-csi, és fölmutatott az égbolt napkeleti sarka felé. – Elolvasta a versét, aztán így szólt hozzá: „Uram! Költõi tehetséged nagy fénnyel ragyogja be égi országunkat! Költeményednek a legfényesebb ékkövek között sincs párja. Én sok költeményt olvastam már, a tiédet olvasván úgy döntöttem, a lányomat neked szánnám. Megfelel-e kívánságom a te óhajodnak is?” A költõ sietve igent mondott a királynak, mire az egy kettévágott tök héjának két felébe cirmos kalászú rizsbõl erjesztett százéves bort töltött, és a lány és a fiú kezébe adta õket. A királylány és a költõ meghajoltak egymás felé, majd fenékig itták a tökhéjcsészéket. Ezzel megpecsételték házasságukat. Így történt, hogy egyetlenegyszer az idõk során egy földi férfi égi lányt kapott társául. Váratlan volt, és szerintem véletlen, tévedés. – Mi lett a sorsuk, apát? – követelte tovább a mesét Fa-jün. – Mit tudsz róluk? – Nem sokat tudok már. De úgy emlékszem, nem lett jó vége annak a szerelemnek sem. A földiek és az égiek nem látogathatják egymás birodalmát. Nem követhetik egymás útját. A költõ tudta ezt, de megszegte a szabályt. Nem élhet az ember egyszerre az égi szenvedély és a földi kötelesség szolgálatában. Ezért lett rossz vége a történetüknek, Fa-jün. El kellett szakadniuk egymástól. Ma is ott vöröslik egy friss vérszínû folt a költõ lelkén. Pedig már ritkán gondol jádearcú égi asszonyára. Ezt a történetet mesélte egy nap Fa-jün szerzetestársunknak Lin-csi apát, kolostorában, a Huo-to folyó partján, s én, Su-la-ce szerzetes, ifjú tanítvány, feljegyeztem. Majd cellám homályában, mielõtt mély, éji álomba merültem, kommentárt fûztem hozzá. Su-la-ce kommentárja Lin-csi tanításához: „A földiek és az égiek nem követhetik egymás útját.” Elhiszem, hogy van ilyen szabály. Miért is lenne másképp? Mulandóság vagy halhatatlanság. Égi szenvedély vagy földi kötelesség. A kettõ között nincs semmi. Csak egy „friss vérszínû folt”. A költõk lelkén.

66. – Mester! Beszélj nekünk a képzelet virágairól! – kérte egy nap Tang-su szerzetes Lincsit. – Milyen a képzelet legpompásabb virágja? – Pontosan olyan, mint egy valóságos virág. De sokkal többet jelent önmagánál. A képzelet legpompásabb virágja az elérhetetlent jelképezi – felelt Lin-csi. Tang-su meghökkent, el is némult rövid idõre. De aztán megjött a hangja. – Mi kell nekünk, apát? Tulajdonképpen mit akar az ember? – kérdezte halkan. – Az élet középpontja felé igyekszünk mindannyian. Ám senki nem tudja, hogy hol van pontosan. Ilyenkor támadnak a képzelet legszínesebb virágai. Pompáznak, burjánzanak, benépesítik az élet völgyeit. De ne menj közel hozzájuk: az illatuk halálos – szólt Lin-csi, de volt még mondanivalója. – A közép különben kívül van az életen. Ott lesz valahol élet és halál közt. Közös a középpontjuk. Ha megtalálod az életedét, megtaláltad a halálodét is. Nahát ide kell egyszer eljutnod. Még eléggé járatlan az ember ezen a tájon. Ezért képzelõdik olyan szertelenül. És persze végzetesen eltéved az úton. Érted, Tang-su? – Értem, apát! – felelte a szerzetes.

12

– Meg fogod találni? – Nem. – Nem?! Hát akkor hogyan jutsz el oda? – kérdezte Lin-csi csodálkozva. – A Semmit szólítom, apát, ahogy a Sárga Császár tette. És a Semmi megtalálta a császár csodatévõ gyöngyét, amit õ maga hiába keresett – vágta rá Tang-su. – Tang-su! Ha így teszel, akkor te már megtaláltad az életed középpontját! – felelte Lin-csi, felcsillanó szemmel. – Nem kell ehhez kínzó igyekezet, nem kellenek a képzelet mérges, büdös virágai! Megfonnyad a lélek, pusztulásra jut gyenge háza. Mesékben bolyongó, hibbant csavargók lesztek! Józanok legyetek, szerzetesek, egyszerû, köznapi földiek! És megnyílik nektek a közép, megnyílik az Ég. Kívül és messze túl az életen. Így szólt egy nap Tang-su szerzetestársunkhoz Lin-csi apát, kolostorában, a Huo-to folyó partján, s én, Su-la-ce szerzetes, ifjú tanítvány, feljegyeztem. Majd cellám homályában, mielõtt mély, éji álomba merültem, kommentárt fûztem hozzá. Su-la-ce kommentárja Lin-csi tanításához: „A közép kívül van az életen. Ott lesz valahol élet és halál közt.” Mert ott van a szellem lakása, az ismeretlenben. Ideát könnyen jelentéktelenné válik minden. Odaát szellemvilág, a szertelen képzelet virágai. Ki véd meg engem?

67. Lin-csi apát egy nap a kolostorkertben pihent, legszebb páfrányfenyõje lombja alatt. Sokat dolgoztunk aznap a kertben, Lin-csi ügyelt rá, hogy minden fa, bokor, virág rendben legyen. Nem sajnálta tõlük a fáradságot, a munkát. Sûrû és üde hullámai fodrozódtak a zöldnek, körül a növényi vágyakozás illata terjedt. – Apát! Mi van a földben, hogy ennyi élet képes támadni belõle? Hogy ennyi életet táplál: óriás fák, bokrok, virágok, füvek tízezerszer milliárdját – kérdezte tõle Jü-ven novícius, aki véletlenül pillantotta meg a fájával csaknem eggyé vált Lin-csit. – Mi más lenne a földben, Jü-ven, mint maga az élet? Mi más? – kérdezett vissza az apát lassan és nyugodtan, s csak állt ott, támasztotta a fát. – Mi az élet, apát? – kérdezett megint a novícius, s közben forgolódott, nézte a páfrányfenyõt, a hibiszkuszokat, a ciprusokat, a gesztenyét, a magnóliát, a bambuszligetet. – Ez az élet, Jü-ven. Pontosan ez, amit itt látsz – felelte Lin-csi, ismét nagyon nyugodtan és halkan. Jü-ven, mint egy álomban, úgy látta, hogy közben az apát szép lassan eltûnik a fában. De még hallotta a hangját: – Minden, amit itt látsz. És Jü-ven forgolódott tovább. Megint ciprusok, fenyõk, hibiszkuszok, gesztenyék, magnóliák, azáleák... Most elõször gondolt rá, micsoda bûvös erõ árad itt körülötte, mindenfelõl és mindenfelé, kiapadhatatlanul. Az apát megint ott állt a lomb alatt. De a köpenye, mintha egész hosszában összenõtt volna a páfrányfenyõ törzsével. – Látom már. Mindent látok, apát – mondta õ is egészen halkan. Szédült, egész testében érezvén a hirtelen megelevenedett növények erejét. Aztán egy kicsit összeszedte magát, de még mindig kábultan, besétált a cellájába. Lágy, éji álom telepedett rá. Reggel, mikor Jü-ven novícius kilépett a kertbe, visszafogta lélegzetét. Egészen lassan, óvatosan indult el. Látni vélte maga körül a néma, érzõ társak, a növények lelkét. Ez történt egyszer Lin-csi apát kolostorában, a Huo-to folyó partján, s én, Su-la-ce szerzetes, ifjú tanítvány feljegyeztem. Majd cellám homályában, mielõtt mély, éji álomba merültem, kommentárt fûztem hozzá. Su-la-ce kommentárja Lin-csi tanításához: „Mi lenne más a földben, Jü-ven, mint maga az élet? Mi más?” Kiapadhatatlan élet, mérhetetlen erõ. Jü-ven azon nyomban megértette a növényi létezés teljességét. És eszébe villant, de csak egy pillanatra, a magatehetetlen emberi nyomorúság.

13

68. Li Jung szerzetestársunk egy reggel izgatottan lépett a Keleti Csarnokba. – Apát! A képzelet legpompásabb virágai élet és halál közt nyílnak. Képzeletünk ott a legtermékenyebb. Ezt tanítottad. Én azonban nem járok arrafelé. Engem nem érdekelnek a létezés határai, engem a valóság érdekel. Ám itt is a képzelet virágai burjánzanak mindenfelé. Miért, apát?! Erre válaszolj! – tette fel máris a kérdést Lin-csinek. – Nem vagy túl eszes fickó, Li Jung, de józan vagy. A valóság fürkészei mind ilyenek. Helyes felismerésedben már ott van kudarcod csírája is. Mert nincs valóság, szerzetesek! Értsétek meg végre! A valóság folyamatosan változik, minden pillanatban más és más. Ezért kénytelen az elme képzelõdni róla. Van-e benne legalább egy parányi állandóság? Milyen lenne, ha lenne? De hát, nincs, Li Jung. Ne is keresd! Egyet tehetsz: képzelõdj inkább te is! Álmodj könnyedén, mint a költõk. Szertefoszló álmokat. Ne támadj a világra! Elillan minden kép. Jegyezd meg, Li Jung szerzetes! Így szólt egy nap Li Jung szerzetestársunkhoz Lin-csi apát, kolostorában, a Huo-to folyó partján, s én, Su-la-ce szerzetes, ifjú tanítvány, feljegyeztem. Majd cellám homályában, mielõtt mély, éji álomba merültem, kommentárt fûztem hozzá. Su-la-ce kommentárja Lin-csi tanításához: „Nincs valóság. Jegyezzétek meg végre!” Csak hagymázos képzelgés és költõi képzelet. Kétségek gyötrelme és rejtélyek szépsége. A kétség sokfejû szörnyeteg. Óvatosan, szelíden. Semmit sem kell tudni mindenáron.

69. Lin-csi mesélte egy nap: – Amikor Vang nagyúr kolostorunkba látogatott nemrég, elmondta nekem, hogyan járt legszebb teáscsészéjével. Egy gyönyörûséges és réges-régi csészét õrzött a házában, évtizedek óta. Talán még Vu császár uralkodásának idején készült, vagy annál is régebben. Senki meg nem tudta mondani a korát pontosan. De szép volt, csodálatosan szép és értékes, ebben mindenki egyetértett. Vang nagyúr pedig büszke volt a csészéjére. Reggelente óvatosan elõszedte, abból teázott egész álló nap. De még a legritkább és legfinomabb teafüvek ízét is alig érezte, minduntalan csak a csészét bámulta elragadtatva. Úgy vette elõ, majd úgy tette a helyére, mintha az élete múlna ezeken a mozdulatokon. Mindig mindkét kezében tartotta, s halálra izgulta magát, nehogy rosszul lépjen, és elejtse. De nem ejtette el soha. Egyetlen repedés, egyetlen csorba nem csúfította a csészét, makulátlan volt, akárha ebben a pillanatban került volna ki az isteni fazekas mûhelyébõl. Nahát, pont ebbõl lett a baj. Vang nagyúr egy idõ után úgy belefáradt a nagy vigyázásba, hogy teljesen kimerült tõle. Mire a teát kitöltötte, folyt róla a veríték. A csodás italt már nem is kívánta. Rosszkedvûen és gyorsan megitta, alig várta, hogy túllegyen rajta, és a csészét biztonságba helyezze. És ez így ismétlõdött naponta ötször, aztán másnap kezdõdött minden elölrõl. Vang nagyúrnak kezdett az idegeire menni a csésze. Egyre jobban utálta a teát, a sok veszõdséget, végül a csészét is. Úgy nézett rá, mint ádáz ellenségére. Azzá is vált hamarosan. Ennek pedig az lett a vége, hogy miután egyszer hosszan farkasszemet nézett vele, haragjában felkapta az asztalról, és a falhoz vágta. A csésze apró szilánkokra tört. Ám Vang nagyúr attól fogva a teázás mûvészetének legmagasabb fokát valósította meg. A legkülönbözõbb teafajtáknak is képes volt érezni és élvezni az ízét, akármilyen csészébõl itta. Híres, nagy ínyenccé lett azóta, mennyei gyönyörökben van része. Élete legboldogabb pillanatait a legvacakabb csészéi mögött tölti, elragadtatva bámulva a tea finom ívû gõzcsíkjait a levegõben, amelyek ha megcsiklandozzák az orrát, Vang nagyúr lehunyja a szemét. Csak ezután issza meg a teáját, szép lassan kortyolgatva. Naponta ötször történik meg vele ez a csoda, s másnap ismétlõdik a teázás minden egyes édes pillanata. Már boldog izgalom tölti el elõre, álmodozva várja. Ezt mesélte egy nap Lin-csi apát, kolostorában, a Huo-to folyó partján, s én, Su-la-ce

14

szerzetes, ifjú tanítvány, feljegyeztem. Majd cellám homályában, mielõtt mély, éji álomba merültem, kommentárt fûztem hozzá. Kommentár: „Miután hosszan farkasszemet nézett vele, felkapta az asztalról, és a falhoz vágta.” Összetörvén legszebb csészéjét, Vang nagyúr bejutott a nirvánába. A megvilágosodás útja senki elõtt nincs lezárva. A Nagy Úthoz nincsen kapu, ezer tévút visz tova. A sorompók közt labirint, s te mégis eljutsz oda.

70. – Azt mesélik, hogy elment egyszer egy legény a városba, és felkereste a környék leghíresebb festõjét – kezdte egy nap Lin-csi, alighogy belépett a Keleti Csarnokba. Aztán egy ideig szórakozottan igazgatta a köpenyét, majd leült elmélkedõzsámolyára. Onnan folytatta a történetet. – Amikor a festõ megkérdezte tõle, hogy mi járatban van nála, ezt mondta neki: „Egy jelentõs elgondolás birtokában vagyok. Szeretném közzétenni az emberek hasznára.” „Ne tedd, barátom!” – vágta rá mindjárt a festõ. „Nem bölcs dolog világgá kürtölni a jó gondolatokat. De mit tehetek érted én magam?” – kérdezte. „Fesd meg az elgondolásomat! Hadd lássa mindenki, mirõl van szó.” „Az embereket nem érdeklik új elgondolások. Ha erõteljes gondolatokkal állunk elõ, megrontjuk az emberi viszonyokat, megzavarjuk a békességet. Hidd el, tudom tapasztalatból” – érvelt a festõ. De a legény vitába szállt vele. „Ez igen nagy jelentõségû elgondolás. Mindenki hasznára válna, ha tudna róla.” „Sohasem tudhatod, hogy helyes-e az elgondolásod” – intette megint a legényt a festõ, de az nem engedett. Mondta, csak mondta a magáét, hosszan. A mûvész beszélt neki a kétségekrõl, amelyeket illendõ lenne táplálnunk magunk iránt, beszélt a megragadhatatlan valóságról, mely csapdát állít az elmének, és beszélt a tömegekrõl, akik megmérgesednek és veszélyessé válnak, ha ilyesmivel zaklatják õket. A legény azonban nem ijedt meg. „Fesd meg az elgondolásomat!” – követelte. Végül a festõ megadta magát. „Na, mondd el! Fejtsd ki részletesen! Megfestem.” – szólt a legényhez keményen. Az elfordult kissé, a földre szegezte a tekintetét. „Nem tudom elmondani.” Aztán hosszú csend után szólalt meg, halkan. „Ha el tudnám mondani, felmennék a Sárkányok Tornyába a város közepén, és világgá kiáltanám. De nem tudom…” Újabb, hosszú, drámai csend következett. „Akkor add ide a kezembe!” – támadt rá a festõ, most még keményebben. „Na, mi lesz?! Add ide a híres elgondolásodat, azt mondtam!” De a legény csak horgasztotta a fejét tovább. „Nem tudom odaadni.” A festõ sóhajtott egy nagyot, majd rákiabált: „Menj haza! Ostoba fajankó! Menj haza, és nézz körül alaposan a házadban! Hátha megtalálod valahol. Addig ki se dugd onnan az orrodat!” Erre a legény elkullogott. Végigment a városon, aztán ki az útra. Soha többé nem látta senki emberfia – fejezte be Lin-csi a történetet. Felállt, aztán mielõtt kisétált a csarnokból, még hozzátette: – Azt mesélik, szerzetesek, hogy ez valóban megtörtént… Mit szóltok hozzá?! – kérdezte, s mintha maga is kissé zavarban lett volna. Ezt mesélte egy nap Lin-csi apát, kolostorában, a Huo-to folyó partján, s én, Su-la-ce szerzetes, ifjú tanítvány, feljegyeztem. Majd cellám homályában, mielõtt mély, éji álomba merültem, kommentárt fûztem hozzá. Su-la-ce kommentárja Lin-csi tanításához: „Beszélt neki a kétségekrõl, amelyeket illene táplálnunk magunk iránt, beszélt a megragadhatatlan valóságról, mely csapdát állít az elmének, és beszélt a tömegekrõl, akik megmérgesednek és veszélyessé válnak, ha új elképzelésekkel zaklatják õket.” Szalmakutyaság! Vak átszellemültség. Igen nehezen viselem. Szeretném, ha kevesebb harag lenne a szívemben és több remény. Az Ég mindenkire egyformán néz.

15

71. Jü-ven novícius nem kereste a szerzetesek társaságát, legjobban magányos sétáin érezte magát. Ahogy tehette, már menekült is a falak közül a kertbe vagy még tovább: a folyópartra, a hegyek közé. Sokkal jobban érdekelték a növények, mint bármi más. A városban például még sosem járt. – Apát! Mit gondolsz, létezik a világon félelmetes növény? Ronda, rémisztõ, amitõl megijednék? – kérdezte egy nap Lin-csitõl, ahogy a kolostorba visszatért. – Nem létezik, Jü-ven. Az egész világon csakis szép növények léteznek. Kellemesek és szépek. Még soha senki nem ijedt meg egyetlen növénytõl sem. Biztosan tudnánk róla – válaszolt Lin-csi. – Én is pont így gondolom. Minden növény szép. Miért, apát? Hogy lehet ez? Lin-csi is nagy csodálója volt a növényi létezésnek, a növények tisztelõjének vallotta magát. Talán még irigyelte is õket a lelke mélyén. Õ már nemegyszer eltöprengett ezen a kérdésen. – A növények formájában, Jü-ven, nincs soha semmi hiba, semmi hiány. Ezért tetszetõsek. Felderítik a szívünket. Közöttük mi is hasonlónak érezzük magunkat. Csendességet, fegyelmezettséget és könnyed rendezettséget érzünk a lelkünkben, és ez megnyugtató. Ez lenne a célja a mi életünknek is. És még egy dolog, Jü-ven. A növények létezésében nem látszik semmilyen erõfeszítés. Pedig õk is küzdenek a létükért, a megmaradásért. De nem torzulnak félelmetessé. Minden növény minden formájában szép. Bennük valósul meg legtürelmesebb és legteljesebb formájában a lét. Mindezt látni gyönyörûséges érzés, Jü-ven, és vigasztaló. Melegség és remény támad bennünk. Ezért kedveljük a társaságukat felettébb. – És mondd, apát! – kérdezte izgatottan a novícius Lin-csit. – Mondd! A növények boldogok is? Lin-csi nézte a fiú nyugtalanul elõre nyújtott nyakát és tágra nyílt szemét, ahogy a választ sürgette. Csendben, sokáig nézte, aztán azt mondta: – Persze, Jü-ven. Boldogok. A növények mindannyian nagyon boldogok. Jü-ven erre hatalmasat sóhajtott, és megnyugodott. Így beszélgetett egy nap Jü-ven novíciussal Lin-csi apát, kolostorában, a Huo-to folyó partján, s én, Su-la-ce szerzetes, ifjú tanítvány, feljegyeztem. Majd cellám homályában, mielõtt mély, éji álomba merültem, kommentárt fûztem hozzá. Su-la-ce kommentárja Lin-csi tanításához: „Csendességet, fegyelmezettséget és könnyed rendezettséget érzünk a lelkünkben, és ez megnyugtató.” Ebbõl származik a növényi létezés méltósága. „Ez lenne a célja a mi életünknek is.” Eszes fiú Jü-ven. A növényeitõl eltanulta a lét legfontosabb szabályát.

72. – Azt mondtad, apát, hogy költõvé kell lennünk mindenáron, másképp nem boldogulunk. Mitõl lesz az ember költõvé? – kérdezte egy nap Vej Jin szerzetes az apáttól. – Csakis a boldogtalanságtól. A boldogtalanság teremti meg a költõt és a költészetet egyaránt. Semmi más nem képes rá – felelte Lin-csi, s ezzel legalább annyira meglepte Vej Jint, amennyire Vej Jin õt. – Boldogtalanná kell lennünk?! – Bizony, szerzetes! Egyszer legalább nagyon-nagyon boldogtalannak kell lenned, hogy gyakorolhasd a költészet fenséges mûvészetét. Õrült, vad fájdalom támadjon a lelkedben, ágaskodjon benned, marjon a húsodba, pusztítson, mint a forgószél! És akkor költõ lesz belõled, Vej Jin. Az is lehet, hogy jó költõ. Annyira jó, hogy már verset sem kell írnod. Ez az egyetlen titka a költészetnek – mondta az apát a szerzetesnek, és már ott is hagyta volna a Keleti Csarnokban. De az csak állt és nézett meghökkenten, s kissé maflán. Akkor Lin-csi visszafordult, és folytatta. – Ide figyelj, Vej Jin! Azért van ez így, mert a költészethez nagyon erõs érzésekre van szükség. A boldogtalanság pedig sokkal megrendítõbb, mint a boldogság. A boldogságot el tudjuk intézni egy csendes mosollyal magunkban, elegánsan, nem igényli a nyilvánosságot, nem közügy. A boldogság édes titok.

16

A boldogtalanság ádáz fájdalmát viszont világgá kell kiáltani. Neki kell rontani az igazságtalanságnak, amely okozta, érvelni kell, szétkergetni a fellegek sötét árját, követelni magunknak a napfényt, a ragyogást, ami jár! Csakis a fájdalom bûvös ereje képes költészetet teremteni. Költészetet, mely sötétben hozza virágját. Az enyhén unalmas, boldog és nyugodt élet nem csinál költõt senkibõl. Érted már, Vej Jin? – Értem, apát! – Akkor most menj, és légy egy kicsit boldogtalan. Hallgass rám! Meglátod, mily nagy magasságokba lendül a költészeted azután. Te leszel a Huo-to folyó partján a költõkirály – szólt Lin-csi, Vej Jin meg csak állt, hallgatott, lehorgasztott fejjel, mogorván. Így beszélgetett egy nap Vej Jin szerzetestársunkkal Lin-csi apát, kolostorában, a Huo-to folyó partján, s én, Su-la-ce szerzetes, ifjú tanítvány, feljegyeztem a beszélgetést. Majd cellám homályában, mielõtt mély, éji álomba merültem, kommentárt fûztem hozzá. Su-la-ce kommentárja Lin-csi tanításához: „Egyszer legalább nagyon-nagyon boldogtalannak kell lenned, hogy gyakorolhasd a költészet fenséges mûvészetét.” Aki nem tud halálosan boldogtalan lenni, abból csak panaszos lesz, éjjeli kesergõ. Azt dalolja, hogy minden csak hívság, haszontalanság. Egyetlen hajszál választja el csupán a szalmakutyát a költõtõl. Mégis Ég és Föld a különbség.

17

73. – Érdemes híveim! Írástudók vagytok mindahányan, ismernetek kell hát az írások életének legrejtettebb titkát – szólalt meg reggel a Keleti Csarnokban Lin-csi, s máris elnémult mindegyik szerzetes. „Az írások legrejtettebb titkát?!” Kapták föl a fejüket, és megnyúlt a nyakuk. – Az írások legfõbb titka, szerzetesek, hogy semmi közük a szerzõkhöz – kezdte az apát. – Minden mû, ami csak könyvtárainkban létezik, réges-régen megvolt már, mielõtt leírták volna. Minden mû létezett, mielõtt az elsõ írástudó a világra jött. – Ezért van az, figyeljétek meg, hogy a mûvek örökké nevetnek. Amikor azt hallják, hogy valaki a szerzõjüknek képzeli magát, csak úgy pukkadoznak a nevetéstõl. De nem szólnak senkinek. Fõleg nem a szerzõnek. Hadd higgye, hogy õ teremtette õket. Pedig sokkal gyakoribb, hogy az írások teremtik meg a szerzõiket. Ez a legfõbb titok, amirõl tudnotok kell, szerzetesek! – mondta Lin-csi, s nézte a szemeket, értik-e a hívek. Azok meg néztek vissza Lin-csire. – Hogyan teremtik meg, apát? – kérdezte aztán az egyik. – Felveszik a szerzõk tulajdonságait. Így aztán a szerzõk magukra ismernek bennük. „Jé! Ezt csakis én írhattam, hiszen én vagyok benne! Én, én, én, tetõtõl-talpig!” Gondolják, és teljes mértékben magukénak tekintik. „Mi most már örökké egyek vagyunk!” A saját húsuk-vérük, azt hiszik. Csakhogy az írások nem fogadják el a szerzõket. Látjuk, ugye, hogy a mûvek hamarosan önálló életet kezdenek élni. Elõfordul, hogy teljes terjedelmükben hûtlenek lesznek, és átmennek egy másik mûbe, új összefüggéseket keresve. Mert egészen mást akarnak mondani magukkal, mint amit ti akartatok mondani velük. A mûveknek nincs rátok szükségük, szerzetesek, jobb, ha nem is áhítoztok szerzõségre soha! – tárta föl az írások életének legrejtettebb titkát Lin-csi, azután még hozzátett egy gondolatot. Kedvenc gondolatát az írásról. – Tudjátok jól, hogy nem feltétlenül kell írnia minden írástudónak. Erre törekedjetek, szerzetesek! Ha nem írtok, nem csalnak meg benneteket a mûvek. Csak gyönyörködnötök kell bennük, semmi más dolgotok nem lesz. Meg kell õket keresni, de az nem nagy dolog. Mindenütt találkozhattok velük, mindenütt és mindenkor, mert örökké léteznek, és örökké létezni is fognak. Számtalan változatban, teljesen függetlenül tõletek. Így szólt egy nap Lin-csi apát, kolostorában, a Huo-to folyó partján, s én, Su-la-ce szerzetes, ifjú tanítvány, feljegyeztem. Majd cellám homályában, mielõtt mély, éji álomba merültem, kommentárt fûztem hozzá. Su-la-ce kommentárja Lin-csi tanításához: „A mûvek örökké nevetnek. Amikor azt hallják, hogy valaki a szerzõjüknek képzeli magát, csak úgy pukkadoznak a nevetéstõl.” Hát, persze. Teremteni a létezõt? Minek? Az írás esztelen tékozlása az erõnek. A kertben édes barack terem, az erdõben szamóca, vadsóska.

74. – Mondd, apát! Honnan tudhatja magáról az ember, hogy író? – kérdezte egy nap Vej Jin szerzetes Lin-csitõl. – Mibõl látszik az? – Semmibõl nem látszik, Vej Jin! Mégis lehet tudni. Aki például éjjel-nappal ír, ráadásul kedvére való az írás, az biztosan nem író. Aki keveset ír, és rosszkedvûen, az már lehet, hogy író. Aki pedig írástudó létére soha nem ír egy sort se, az egészen biztosan az – felelt Lin-csi egyszerûen és világosan, de Vej Jin nem nyugodott. – Mibõl látszik a tehetség, apát? Mert rossz író nem szeretnék lenni semmiképp. – Ha badarságot írsz, és kiválónak tartod, akkor tehetségtelen vagy, Vej Jin. Ha észreveszed, hogy rossz, akkor van benned tehetség. Ebbõl látszik, szerzetes. – Ha félted a jó híredet, az a legjobb, ha semmit nem írsz. Azt javaslom, hogy bírd ki életed végéig írás nélkül, és akkor jó író maradsz. Felülmúlhatod a legjobbakat! Ez a legnagyobb esély, Vej Jin! Ragadd meg! – szólt Lin-csi apát, Vej Jin pedig zavarában csak nézett maga elé, fel sem emelte a fejét. Õ komolyan tette fel a kérdést, Lin-csi meg mintha viccelõdött volna. Pedig komoly dolog ez annak, akinek mozgolódik az ujjai közt az íróecset. De Vej Jinnek most elment a kedve. Egy ideig normális marad.

18

Ez történt egy nap Lin-csi kolostorában, a Huo-to folyó partján, s én, Su-la-ce szerzetes, ifjú tanítvány, feljegyeztem. Majd cellám homályában, mielõtt mély, éji álomba merültem, kommentárt fûztem hozzá. Su-la-ce kommentárja Lin-csi tanításához: „Bírd ki életed végéig írás nélkül, és akkor jó író maradsz.” Szép szóval írástudót még nem fékeztek meg soha. Meg kell szégyenülnie Vej Jinnek. Az akarat megül minden lovat.

75. – Egyszer egy ifjú elhatározta, hogy elhagyja otthonát, elhagyja a várost, ahol élt, s talán a világot is – fogott egy történetbe Lin-csi a Keleti Csarnokban. – Ez az ifjú jómódban élt, tágas, szép házban lakott a város legszebb részén, s az elõkelõ társaság is igencsak kedvelte. S bár nem szorult rá, hivatali vizsgát tett jó eredménynyel, és a költészet magas mûvészetét is tehetséggel gyakorolta. Amikor végighajtott az utcákon, a város minden lakója megsüvegelte. Ennek az ifjúnak a szívében mégis keserûség lakott, ezernyi kétség és csalódás gyötörte. Haszontalannak érezte erõfeszítéseit, kínlódásnak minden törekvést, romlónak és ingatagnak látta az ember életét. Különösen akkor hatalmasodott el rajta a csüggedés, amikor elveszítette a szüleit. Nem beszélt róla senkinek, de egyre elviselhetetlenebbé vált az élete, terhessé a társaság, komorrá az otthon, ellenszenvessé a város. Gyûlt benne a harag és a megvetés, látni se bírta emlékei színhelyeit, az épületeket, a kerteket és a régi társakat. Ekkor döntött úgy, hogy örökre hátat fordít mindennek, egyetlen szó nélkül eltûnik innen. Felnyergelte hát a lovát, felült rá, s kilovagolt a háza kapuján. Szép lassan keresztül léptetett a városon, majd a Nyugati Kapun kiért a folyópartra, a dombok aljába. Itt, kint a szabadban máris megkönnyebbült, mély lélegzetet vett, s vágtára fogta a lovát. Száguldott elõre, a dombok irányába, hátra se nézett. Éppen felért a dombtetõre, amikor a lova egy gödörbe lépett, s akkorát botlott, hogy prüszkölve levetette õt a hátáról. Az ifjú a földre zuhant, s amikor nagy nehezen kiszabadította karját és lábát az összegabalyodott kantárszárból, felemelte a fejét. Pont a várost látta maga elõtt. Békésen terült el a végtelen kék ég alatt. Megdöbbent, elakadt a lélegzete. „Milyen csodálatosan szép!” – sóhajtotta, aztán még sokáig csendben, megindultan nézte. Akkor felállt. Határozott mozdulatokkal leporolta a ruháját, és kihúzta magát. Majd felült a lovára, és elindult vissza a Nyugati Kapu felé. Ezt a történetet mesélte egy nap Lin-csi apát, kolostorában, a Huo-to folyó partján, s én, Su-la-ce szerzetes, ifjú tanítvány, feljegyeztem. Majd cellám homályában, mielõtt mély, éji álomba merültem, kommentárt fûztem hozzá. Su-la-ce kommentárja Lin-csi tanításához: „Ennek az ifjúnak keserûség lakott a szívében, ezernyi kétség és csalódás gyötörte. Haszontalannak érezte erõfeszítéseit, kínlódásnak minden törekvést, romlónak és ingatagnak az ember életét.” Lenni mégis jó. És az ember városa szép. Miért?

76. – Apát! A legégetõbb kérdéseimre nem kapok választ soha! Nem tudom, miként kezdõdtem, miként végzem, nem tudom, hogy átváltozásaink hová visznek, tudunk-e majd egymásról egyáltalán. Engem ez érdekel, semmi más! Többé nem kérdezem, nem firtatom. Nincs terv, nincs cél, csak tétova rögtönzés és kétség. Jobb nem hinni a szellem hamis ígéreteinek, nem méricskélni a létezést – fakadt ki egy nap Li Jung szerzetes. – Ha a Középsõ Birodalom minden könyvtárát kiolvassuk, ha mindennap feltesszük a kérdéseket, akkor sem jutunk semmire – tette még hozzá. Nem volt a szavaiban indulat, meggyõzõdés szólt belõle csupán. Lin-csi nem is kezdett vitát. Ezekre a kérdésekre, bizony, nincs válasz. Csak komor sejtéseink vannak, semmi más. – Li Jung! A szellem önmagáért van, és eredményei önmagát igazolják. Nem az em-

19

ber hatalmát. Mert nincs hatalma az embernek. Amit tud, az mind másról szerzett tudás. Amit önmagáról tud, az oly csekély, hogy nem is tudás. A megismerés játéka csak a szellemnek. Ha magadról kérdezed, dadog, csal, hazudik, fantáziál. Jobban jársz, ha költõi látásodra bízod magad, vagy semmit nem csinálsz. Ám mégis, aki megbecsüli magát, felteszi a kérdéseket. Mi másnak szentelné az életét? „Miként kezdõdsz?” „Miként végzed?” Ez a filozófia elõcsarnoka. És talán végsõ, legsötétebb terme is házának. Mindegy, hogy melyik teremben állsz. Töprengtünk már ezen. Fogadd el: nincs Út. Mégis egész életed kell rászánnod, hogy a szellem tájait bejárd. Mert fel kell tenni a kérdéseket. Így szólt egy nap Lin-csi apát, kolostorában, a Huo-to folyó partján, s én, Su-la-ce szerzetes, ifjú tanítvány, feljegyeztem. Majd cellám homályában, mielõtt mély, éji álomba merültem, kommentárt fûztem hozzá. Su-la-ce kommentárja Lin-csi tanításához: „Aki megbecsüli magát, felteszi a kérdéseket. Mi másnak szentelné az életét? »Miként kezdõdsz?« »Miként végzed?« Ez a filozófia elõcsarnoka.” De a köznapiság gyakorlata is ez. A módszer. „Mert fel kell tenni a kérdéseket.”

77. – Mire való az emlékezet, apát? Mi szükség van rá? – kérdezték egy nap Lin-csitõl a szerzetesek. – Hiú, hazug, megcsal, megcsúfol mindannyiunkat. Ördöge az elmének és a szívnek! – Szerzetesek! Az ember minden képessége hiú és hazug. Mindenkit minden képessége megcsal örökké. Ezért vetjük el az érzéki tapasztalást és az elme megismerõ munkáját. Legfõképpen pedig az eredményeit. Ám az emlékezet értékes képesség, szerzetesek. Ne becsméreljétek! Hamis emlékeket õriz ugyan, de értetek csal, nektek hízeleg. A kedvetekért szépíti meg az emlékeket, a kedvetekért teszi csúffá a szépet, fájdalmassá a derûset. A ti igazságérzetetek kéri ezt tõle. Ti akartok így emlékezni arra, ami egykor történt veletek. De ez mindegy. Az a fontos, hogy létezzenek az emlékek! Létezzenek a történetek, és létezzenek az emberek, akik már nem léteznek. Ti sem lesztek soha többé azok, akik voltatok. Ezért van szükségetek az emlékezetre, elmúlt alakotok õrzõjére. Hamis képet, hamis emléket õriz rólatok, de ti vagytok. Az Emlékezet Házában ti laktok – felelt híveinek Lin-csi apát, aztán kissé idegesen járkált fel s alá. Amikor látta, hogy a szerzetesek még mindig bizonytalanul tekintgetnek egymásra, megállt, és csendesen hozzátette: – Van még egy dolog, híveim, amiért õrizni kell a képeket. Ez lesz minden, amit majd a Semmivel szembeállíthattok. „Ez még az enyém” – mondhatod akkor a Semmi Kapujában. Õ meg azt mondja: „Ez még igen, ez a tiéd valóban. De a jövõ már az enyém”. Ha nem létezne az Emlékezet Háza, kifosztva állnál a Semmi elõtt. Elnyelné Minden Idõd, mint az örvény. Jeges félelem dermesztené a szívedet. Ezért kell õrizned a képeket. Így szólt egy nap híveihez Lin-csi apát, kolostorában, a Huo-to folyó partján, s én, Su-la-ce szerzetes, ifjú tanítvány, feljegyeztem. Majd cellám homályában, mielõtt mély, éji álomba merültem, kommentárt fûztem hozzá. Su-la-ce kommentárja Lin-csi tanításához: „Kifosztva állnál a Semmi elõtt. Elnyelné Minden Idõd, mint az örvény.” A Három Idõ eggyé válik, elsötétül a világ. A holt elárvul odaát. Azt mondják.

78. – Szerzetesek! Figyelmeztettelek benneteket, hogy ne becsméreljétek az Emlékezet Házát. Becsüljétek meg, mint a szemetek fényét, éjjel-nappal ügyeljetek rá! Nehogy leverje díszeit az idõ, ajtói, ablakai elsötétüljenek, megroggyanjanak a falak, beomoljon a tetõ. Az Emlékezet Házának, szerzetesek, a Képzelet az ura. Az õ otthona a Ház, bár ti lak-

20

tok benne: tízezer változatban. Ezért kell megbecsülnötök. Tudjátok, ugye? – kezdte egy reggel tanítását Lin-csi a Keleti Csarnokban. A hiú és hazug emlékezet aznap költészetté változott, az Emlékezet Háza templommá. – Az ember a Semmibe tart, szerzetesek! Amikor a Három Idõ eggyé válik, az Emlékezet Házának ura és lakói végigjárják a házat, minden szobába bemennek. A Képek Szobájában számbaveszik a képeket, a Szavak Szobájában a szavakat, a Tárgyak Szobájában a tárgyakat, az Emberek Szobájában az embereket – folytatta az apát. – Mindent, amit a földön kaptatok, számba kell vegyetek. Mert kaptatok sokat, ne tagadjátok! Figyeljetek rá, szerzetesek, hogy minden kéznél legyen. A Semmi Kapujában minden emlékkel el kell számolnotok. Ha valamit nem találtok, a kapun vissza nem juthattok. Ezért fontos, hogy az Emlékezet Házában rendet tartsatok. A Ház ura, titkos óhajtásotok szerint, egykor mindent átformált. Ma már csak ti ismertek rá a múltra. A valósághoz annak már semmi köze. Szebbet akartatok vagy csúnyábbat, a ti dolgotok. Csak megtaláljátok, amikor a Semmi Kapujában minden idõ egygyé válik. Készüljetek rá, szerzetesek! Kérlek benneteket. Így fordult hozzánk egy nap Lin-csi apát, kolostorában, a Huo-to folyó partján, s én, Su-la-ce szerzetes, ifjú tanítvány, feljegyeztem a tanítását. Majd cellám homályában, mielõtt mély, éji álomba merültem, kommentárt fûztem hozzá. Su-la-ce kommentárja Lin-csi tanításához: „Az Emlékezet Házának ura, titkos óhajtásotok szerint, egykor mindent átformált. Ma már csak ti ismertek rá a múltatokra. A valósághoz annak már semmi köze.” Alighogy elhagyod az Emlékezet Házát, a ház ura lerombolja az épületet. Átsétál a romokon, és belép õ is a Semmi Kapuján. Utánad. Önnön fényénél mindent pontosan lát. Minden részletet. Kivéve a valóságot.

79. – Apát! Miért dolgozunk magunkon örökké? Miért építjük magunkat? Maradhatnánk úgy, ahogy vagyunk. Fáradt vagyok – panaszolta egy nap Lin-csinek Jü-ven novícius, a növényi létezés nagy csodálója. Sokkal jobban érezte magát a kertben, mint a könyvtárban, az õ szemében a növényi élet felülmúlta az emberét. – Soha semmi eredménye a munkának. Mit akarunk egyáltalán? Rendet teremtünk, békességet, aztán a magunk alkotta rend ellen lázadunk. Újra és újra, folyton folyvást. Nem látom semmi értelmét – borongott tovább. Lin-csi tudta, hogy igaza van, de azért igyekezett visszaadni a kedvét. – Azért van ez a nagy munkálkodás magunkon, Jü-ven, mert az ember még nincs egészen kész. Nem úgy, mint az állat meg a növény. Szóval, van még mit dolgozni rajta: nem teljes lény. Tökéletlen, befejezetlen. Ezért halmoz hibára hibát, pusztulásra pusztulást. Örökké a szellemi ínség éjjelében él. Világosságot akar, hogy lássa és befejezze magát. Nem oktalan törekvés, Jü-ven, ráférne a fejlõdés – szólt Lin-csi, és amikor látta, hogy a szerzetesek szívesen hallgatják, folytatta. – Mi is ezért küzdünk itt a Huo-to folyó partján, szerzetesek, a fényért. Méltatlanság vakon, sötétben élni. Látni és ismerni akarjuk magunkat és a valóságot, összeigazítani magunkkal a világot. De nem látunk semmit, vakság a sorsunk. Vakság örökké. Mert a valóság láthatatlan, szerzetesek, rejtõzõ. Csak a képzelet szárnysuhogása hallatszik az Ég alatt, a szellem óriás, vak madár. Félelmetes. Ám hogy szûnjön a félelem, szûnjön az éj, kifejlõdött az ember szívében egy képesség, mely rést hasít a sötétségen. Megbízhattok benne, szerzetesek! Aki szert tesz rá, annak az egész Ég alatti világ színpompás gyönyörûséggé lesz! Mintha Jü-ven szeme elõtt a világ összes virága egyszerre jelenne meg. A rejtelmeket persze nem tárja fel, ne várjátok tõle. De többet ér a rejtelmek barátsága, mint a tudása. Fény gyúl általa, világosság lesz végre, szerzetesek. Tudjátok: a költõi látás teremti meg. A látás maga fénysugár lehet. Emlékezzetek! Így fordult egyszer híveihez Lin-csi apát, kolostorában, a Huo-to folyó partján, s én,

21

Su-la-ce szerzetes, ifjú tanítvány, feljegyeztem a tanítását. Majd cellám homályában, mielõtt mély éji álomba merültem, kommentárt fûztem hozzá. Su-la-ce kommentárja Lin-csi tanításához: „Csak a képzelet szárnysuhogása hallatszik az Ég alatt, a szellem óriás, vak madár. Félelmetes.” Még az álmok is halálpróbák. Vad szárnysuhogás, fogaknak csattogása. Világosság támad: gyötrelem gyümölcse. Költõi látás: a szív fénysugara. Kicsoda a szív ura?

80. – Mi hát a dolgotok, szerzetesek? Tudjátok-e már? Mert úgy emlékszem, eleget beszéltem mostanában. Kissé én is fáradok – kezdte egy reggel Lin-csi, aztán karját lóbálva, le s föl járkált a Keleti Csarnokban. – Kezdhetnétek végre valamit magatokkal, én meg visszahúzódhatnék. Kedvelem a magányt – mondta szemtelenül és flegmán, s egyszerre nézett mindegyik tanítvány szemébe. A szerzetesek meglepõdve tekintgettek egymásra. Egyszer minden véget ér, nem tarthatja az apát örökké rajtuk a kezét. Hát, persze. Munkához kellene látni, mindegyiknek tenni a magáét. Kihozni az életbõl azt a keveset legalább. Mi mást? Mégse szóltak egy szót se. – Érdemes híveim! – szólalt meg végül az apát. – A legfontosabb dolgotok ezután is az lesz, ami eddig volt. Ha figyeltek a szabályokra, bármibe fogtok, úgy megy minden, mint a karikacsapás. Majd felidézitek magatokban azt a néhány dolgot, amit tudtok, és szépen elboldogultok. Egyetlen egyet ma még hozzáteszek a tudnivalókhoz. Még a balga is tudja, ugye, hogy akkor jár jól, ha magában és maga körül mindig mindent alaposan megvizsgál. Tûnõdj el minden létezésen, mindig legyen felismerésed és következtetésed. De ne örülj nagyon semminek, ne tekints semmit magadénak. Fõképpen a szépet. Minden felismerésed, minden következtetésed búcsú legyen egyben. Ne fûzd szorosra a szálakat. Egészen biztos, hogy minden találkozás utolsó találkozás. Végzetes lenne a ragaszkodás bármihez. Kolostoron belül és kívül így élj. Mindent keress és megtalálj, de búcsúzz is mindjárt. Ezt még nem mondtam talán, pedig fontos szabály. Most, hogy tudjátok, mehettek, szerzetesek, bárhová. De maradhattok is, ez már a ti dolgotok. Majd meglátjátok. Elõbb-utóbb mindenkibõl elõpiszkál valamit az idõ. Így fordult hozzánk egy nap Lin-csi apát, kolostorában, a Huo-to folyó partján, s én, Su-la-ce szerzetes, ifjú tanítvány, feljegyeztem a tanítást. Majd cellám homályában, mielõtt mély, éji álomba merültem, kommentárt fûztem hozzá. Su-la-ce kommentárja Lin-csi tanításához: „Mehettek, szerzetesek, bárhová. De maradhattok is, ez már a ti dolgotok. Elõbbutóbb mindenkibõl elõpiszkál valamit az idõ.” Talán még az is jól jár, aki a túlsó parton keresgél. Teljesen mindegy, hol tölti az ember a rászabott idõt. Csak látomása legyen, ami vezet. Látomás.

81. – El, el a Földtõl, szerzetesek! Messze s örökre! Nyíljanak meg az égi ligetek, szóljanak jádefuvolák, hulljon az arcunkba jádeharmat. Könnyû séta legyen a lét, épp olyan magas, mint amilyen mély. Ha engem kérdeztek, érdemes híveim, én ezt tanácsolom. Azt mondom, hogy soha senki ne tegyen mást, csak képzelete és költészete minden erejével a távolságot növeszsze a földi világtól. Álmodja és növessze, tanulja és szokja, hátha egyszer elhagyhatja a veszõdséget, a halálos küszködést. Ezt mondanám, szerzetesek, mindenkinek. De nem lehet. Az égi utak zárva vannak. Azt mondom tehát, amit lehet. Szerzetesek! Mindenki tegye meg, hogy egyszer bemegy a cellájába, és körülnéz tüze-

22

tesen. Azután menjen át a könyvtárba, onnan a Keleti Csarnokba, majd nézzen be a konyhára. Végig, a folyosókon is nézzen meg jól mindent. A talpa alatt a laposra csiszolt köveket, az ajtók, az ablakok ívei elé hajló faágat, majd kint a kertben a kõrisfát, a hibiszkuszokat, a cédrust, a páfrányfenyõt, az azáleákat. Mindent alaposan. Utána menjen ki az Északi Kapun a Huo-to folyó partjára. Nézzen vissza a kolostorunkra, majd nézze a vizet, hosszan, nyugodtan. Aztán lépjen egészen közel hozzá, hajoljon fölé, és tekintsen a tükrébe óvatosan. Nézze magát csendben, mozdulatlan. Aztán menjen tovább. Nézze az erdõket, a hegyeket. Amikor felér a tetejére, várja meg, míg az Ég boldogító kékje elsötétül, s ráborul a bársonyfekete. Akkor üljön le egy fa tövébe, dõljön hátra, és idézze föl magában a képeket, amelyeket idefelé látott, szépen, sorban. Jól jegyezd meg mind, szerzetes, és õrizd õket. Ha ezt nem teszed, ezt is elveszíted. Mögötted is, elõtted is bezárul a kapu. Ne hagyd. Ez most mind a tiéd. Becsüld meg. Hát, ide jutottunk, szerzetesek. Hosszú utazásunk ide vezetett. Feltettünk minden kérdést, megvizsgáltunk minden részletet. Ahogy tõlünk tellett. És most itt vagyunk megint, és látjuk, hogy itt van mindenünk. Ez itt a véges, a végtelen, az egész, a teljes. A legtöbb és a legkevesebb. Ez itt a valóság. Ugye, értitek, szerzetesek? Így fordult hozzánk egy nap Lin-csi apát, kolostorában, a Huo-to folyó partján, s én, Su-la-ce szerzetes, ifjú tanítvány, feljegyeztem a tanítást. Majd cellám homályában, mielõtt mély, éji álomba merültem, kommentárt fûztem hozzá. Su-la-ce kommentárja Lin-csi tanításához: „Jól jegyezd meg mind, szerzetes, és õrizd õket. Ha ezt nem teszed, ezt is elveszíted.” Õrült, vad pazarlása a létnek. Tékozló szemek, szívek és elmék. Átfut rajtuk a végtelenség.

A szerzõ búcsúbeszéde Azt ígértem, Tisztelt Olvasóm, hogy ezúttal kisebb feljegyzéseimet nyújtom át neked tündöklõ szellemû mesterem, Lin-csi apát tanításairól. Nos, megtörtént, láthatod. Su-la-ce állta a szavát, megkaptad a könyvet. Kezedbe foghattad, magaddal vihetted, és ha nem voltál rest, már olvastad a Feljegyzéseket. Nem volt könnyû dolgod, tudom. Egyszer-egyszer perzselték a szemedet az írásjegyek. Használnod kellett a fejedet, kicsit erõlködnöd, hogy értsed. Ugye? Gyalázat! Elszoktál már tõle. Én is utáltam ám a munkát, nyugodj meg. Utáltam nagyon. Eltûnõdni, emlékezni még szeretek. Idézni a régi képeket, szavakat, tárgyakat, embereket – melengeti a szívemet. De a Nyelv Házában járni már fárasztó nekem. Finnyás lettem. Nézegetem, méregetem a szavakat, és nem tetszik egyik sem. Most, hogy már megöregedtem, mindegyikkel elégedetlen vagyok. Szólítom az egyiket, azt hiszem, rábízhatom a gondolatom. De nem. Szólítom a másikat, azt is elzavarom. Tökéletlen, bárgyú, nem való semmire. Képtelenség a jelentése, nincs a világon semmi, amire ráillene. Begurulok, szitkozódom, mind a pokolra kívánom. Na hát, ilyen kínokban volt részem. Miattad, olvasóm! És lehet, hogy nem is érted, amit ilyen keservesen küszködve mondok neked. Te roszszul értesz, én rosszul beszélek. El kellene kerülnünk egymást messzire. Szabadulni végre a Nyelv Házából, és soha többé nem szólni egy szót se, senkihez. Erre vágyom, semmi másra. És mégis beszélek. Vakmerõség, istenkísértés! Elment az eszem. Miattad, olvasóm! Ezért nem szeretlek. És ezért nem szólok hozzád soha többé. Fejezzük ezt be, végre! Ugye, érted? Utoljára már csak arra kérlek, ne vedd zokon, hogy most szakítunk. Csak lássam, hogy nyûgös közremûködésemmel az apáttal barátkoztok. Barátkozzatok! Akkor megnyugszom. Nekem ez elég, én itt vígan kiszállok. Lincsirõl mindent elmondtam, amit tudtam, így hát veled sincs több dolgom. Ennyi is sok volt, lássuk be. De ezt nem vetem a szemedre. Én tehetek róla. Kicsit hosszabb volt az életem, mint kellett volna. És amíg tellett, fecsegtem. Most tanuljunk Lin-csitõl józanságot: szabaduljunk egymástól. Menjetek, amerre láttok! Boldoguljatok, ahogy tudtok. Következzék a való élet!

23

HÁRS ERNÕ

A sebhely A kínok közt a legkeservesebb, mely sokévi együttlét után hasít annak szívébe, ki árván marad. Az öreg gyökér úgy szétágazik, hogy sosem tûnik el végleg a sebhely, ha a fatörzs a földbõl kiszakad.

Te voltál nekem a zene Te voltál nekem a zene, s most nélküled bolyongnak a hangjaid az ûrben, oly hullámhosszra állva, mit nem foghat fel élõk füle már. Nekem kell utánuk erednem, csak én tudom a kulcsot. Kezdem már dallamát megformálni a számban egy éneknek, amelyben együtt a vég s a kezdet, s mely már sem te nem vagy, sem én, csak valami végtelen nagy boldog csodálkozás.

Õszi Jupiter Szeptember van, s te újra megjelensz, némán sugárzó fenséges közöny a földi férgek álmai felett, évmilliók ki nem békíthetõ, nyomasztó antinómiája. Felelj: mindvégig jéghideg az ûr, vagy akad még a süket végtelenben a földihez hasonlatos haláltánc? Ami volt egyszer, végleg semmivé lesz, vagy csak halmazállapotot cserél? Felelj: a te kozmikus tudatod nem fertõzik kétes próféciák szivárványos ígéretekkel. Áruld el végre konok titkodat! Nekem útra kell kelnem nemsokára, tündökölj választ! Van-e folytatás?

24

PUSZTAI ZOLTÁN

Vaskori kép késõre jár, angyalt, harsonás hírnököt a világpókháló takarta mennyezeten ma hiába keresgél tekintetem. tél van, s a lét: jég alatt alvó halak álmának foglya; szavamra visszhang se már, hajamra dér szitál ódon sikátorok mélyén bolyongva, s ahol a roskadó hó koromsötét, akár az est: kertitörpe lakkozott körme váj sietve sírgödröket a fagyott földbe, s szememre korhû szemérmet enyvezne: (Napot és Holdat: aranyat, ezüstöt szürke, hideg ködökbe rejtve) vaskori vashatost, lyukas garast, s minden olyan, akárha lenne: tükrök mélyén didergõ tündér, borostyánkõben tört szárnyú lepke, s bezárva a végtelenbe telne és múlna egy véget nem érõ perc, közel a feldíszített semmihez, s közel a mindenség szívéhez is.

Talán talán, ha befele rügyezne, s dércsípte leveleket csak észrevétlen hullatna majd az évgyûrûkkel körülfont élettér rejtekén titokban, lábujjhegyen és gyorsan itt, midõn is fütyörészve lépdel felé a fejszések hada, vagy körfûrész fogsora harapja-marja a krétával megjelölt, közeli röghöz kötöttet már – talán, ha mag lehetne, koronáját veszítve újra, s bújva a föld alá, nem várna rá: se tavasz se õsz, s nem lenne hó alatt álmodva se az életre ráadás: inkvizítorok kiszabta máglyahalál, s halálmadár se károgná kárörvendve semerre: kár, talán akkor majd halkuló sóhajt se hall(h)atna este többé a kopár-sivár határ.

25

Titkosírás sárguló papírlapokra rótt sorok homályosulnak kékjébõl óráról-órára veszít a tinta s maholnap kibetûzhetetlen lesz ez és amaz mintha már tiltva és titkosítva lenne a pillangók szárnyán a jel s a tábortüzek vajúdta szikra és szent könyveket nem is a fény fakítana de Torquemada égetne el s kezdõdne újult erõvel elõröl ismét mi véget se ért csak testet és álarcot cserélt.

Útravaló fogytán erõd? kapaszkodj hát a botba, s ne gondolj rosszra: csupán az ég lett fölötted bebetonozva, hogy ne bántsa már szemedet nagyon a fény – hazafelé majd ha indulnál zihálva, botladozva: veled marad árnyad a hideg kék neonfények alatt, akár egy ébenfekete, éjsötét éden, s egy fekete, széltépte lapra félúton korommal festett, kései költemény.

26

MELIORISZ BÉLA

Kezdõdik indulj bármerre nyomod belepi a hó nyer majd értelmet a még éppen mondható? jobb volna félni? maradni ahogy szokás? néma homályban kezdõdik a rakodás

Nem is lesz számítunk rá és mégis hirtelen utólag sem segít az értelem kikötõk süllyednek örökre el nincs oda út se visszajövetel kalandregénybõl hányódás marad szánkon szenvedésbõl rozsdás lakat de nem is lesz már mirõl beszélni nem kell csak a rím kedvéért félni

Magunk mögött már magunk mögött tudtuk a lassan múló lázak évszakát s az erõsen köves partvidéken barangolva a hullámveréssel érkezett s a helybeliek elmondása szerint a nem kis nyugtalanságot keltett feledésbe merült alig érthetõ nyelv mondattöredékei után kutattunk szavakat keresgéltünk ahogy évekkel korábban is egyszer vagy sokszor álmunkban mígnem valami isteni kirakós játék elvarázsoltjai lettünk jelképes értelmet keresve most már nem csupán a rekonstruálhatatlan elõzményekben inkább a visszaút az egymást feltételezõ finom részletek különös hálózatában

27

Nem lesz talán lesz még aki tud majd szólni ha átjutott az alattomos köd ülte földsávon beavat a társakat elveszejtõ út titkaiba mielõtt elnémítják a lobogó fáklyák ahogy fölsejlenek a nyugtalanító céltalan alakzatok mikor fölhagyunk majd a napok számolgatásával mert valaki egyszer ezt is kitalálja és nem lesz évszak egy sem melynek szerencsétlen mása ne volna már akkorra testünkre tetoválva

Sétálgasson otthon leszek bárhol is nem maradok idegen csak szerelmünk madara sétálgasson szívemen

28

FECSKE CSABA

Az almafák alatt nyáron az almafák alatt ahol magasra nõtt a fû tártad föl elõttem öled felindult voltál s gyönyörû az eget tükrözte szemed majd szemérmesen lehunytad mintha szégyellnéd elõttem nem is magadat a múltad amelybõl kiszorultam én miért arra nincs felelet s ami megtörtént azon már igazítani nem lehet úgy adtad magadat nekem mint régi tartozásodat gyerekkori szép kedvesem szégyenlõs öreg fák alatt

Kapuk hallom a mögöttem becsapódó kapu hangját van annyi év után is ez a hang erõszakos pont egy szépnek induló történet végén amelyben szavak reménnyel telezsúfolt bõröndjeit cipeltük lelkesen s megbízhatatlan érzésekre bíztuk az idõt nem találkoztunk többé más kapuk nyíltak máshol jutottunk révbe aminek megvolt az ára de kinek fizettük

29

Távozás dúlt októberi lomb köhög ablakra falevél tapad a lépcsõn Ella néni nyög öreg nénike szíve nagy szeretteit eltemette emlékezet hõsei õk csontjaikkal megetette ama bélpoklos temetõt Éva szép volt korahalott Pistike örök kisgyerek visszatérõ kérdése volt tegnapis fütyörészhetek vonít a hideg õszi szél eszeveszetten süt a hold halni készül mind aki él a mát zabálja föl a volt álmos kis falu Tiszalúc hol szõke kislány integet ki õ róla semmit se tudsz Miskolcra – veszendõbe megy a tükörben egy ráncos arc most éri tetten az idõt volt siker persze s volt kudarc a kettõ olykor összenõtt a lépcsõházban félhomály unatkozó káposztaszag langyos szavakat rejt a száj üres a ház elõtt a pad

Négy haiku Záróra után idõtlen térben a némaság sarában alszik egy mondat

Szitakötõ a levegõbe rója a nyár örömét egy szitakötõ

30

Õsz vézna kis esõ sántikál át a réten máshol most a nap

Rózsatõ zsenge kis bimbó gõgicsél a harcra kész tövisek között

31

NYERGES GÁBOR ÁDÁM

Szalmaszálak „nálunk erõszakkal nem mész semmire” (kismadár a krokodilnak, ismeretlen csehszlovák rajzfilm)

hozzánk ne bújj ezentúl minket már nem hat meg könnyeket köténybe lelket másvalakibe nem illik dörgölni hozzánk ne szipogni gyere ha nagy ritkán velünk röpülni gyere itt boldog légy inkább hogy itt boldogulhatsz hozzánk ne írj verseket mi nem sírunk rajtuk nem fekszünk le veled cserébe ki sem elemezzük azontúl kínos is hozzánk ne erõre kapni érkezz mindenféle rettegés elõl mutogatva hogy épp hol fáj tudjuk unjuk hozzánk ne gyere el többé vagy ha mégis nagyon hát hozzánk ne gyere hanem légy velünk ha már lenned kell

Peren kívüli egyezés A megmaradt közös neszek bõl azért én is elteszek párat üdvözlöm apádat a kutya maradjon nálad a könyveket viszem. Amúgy most könnyebb mint hiszem a szétbarmolt és cincált szobák falán lehúzzuk a cipzárt és a vállamra kapom az össz felem csak az a kár hogy nem jössz velem.

32

HORVÁTH VERONIKA

kóborlátásaink

csapongások emlékére

székeken a mezõn macskát simogatva szárítjuk magunk rianás világító nyári jégen egy fehérhajú fiú szalad át nézd barátom megint álmodunk te el tudod mondani az összes gombák nevét ismered jól a villanyoszlopokat (a gombaszakértés elõtt ez volt a területed aztán jöttek az állatok végül a fogak) az álmokat nem lehet szakérteni úszunk a senyei levegõben felfele gurulunk te harangok lábát akarod fényképezni micsoda idomok ezek én inkább az arany gömböket enném magamba óriások kenyerével íveket húzunk az égre és langalló alakjában elõtûnik a hold mossuk le magunkról ami nem kerek suhogsz valahol már a fák között kicsi színes kádban úszkáló kacsákkal fürdünk és egybeolvad képzeletünk tejfölszõkesége

33

BENDE TAMÁS

csak beszélned csak beszélned kellett volna megértetni az elkopás logikáját elmagyarázni a semmilyent a megbomlottság elõzményeit

köldök csak a köldök emlékeztet az összeköttetésre. a végtelen kiszolgáltatottságra. a másikra utaltság mélységére. és a megszakításra. a fulladásra. a hiányra. mert a folytatás megakadt valahol. el kellene hamvasztani a mondatokat, hogy aztán folyóba szórd õket és a szemcséket örvények húzzák le. egészen a föld magjáig. hogy újrakezdhesd, amit sosem lesz erõd újrakezdeni. a kiskanál domborulata a legjobb tükör. csak a szemed látszik benne. az önelszámoltatás ideje ez.

korrózió lelassultál kissé csavarjaid meglazultak rozsdás vagy és nyikorogsz ki kéne cserélni az alkatrészeidet elõször a szívet aztán az agyat a májat és a veséket az orrnyálkahártyát is el kell távolítani illatemlékõrzõ az ujjvégekre is új réteg kívánkozik más lenyomat más személyiség más emlékezet ami lehettél volna ami nem leszel sosem

34

PÉTERCSÁK MAXIM

„Hetedhét haiku” Szellõ Fákkal sugdos a Szél. Madárdallal írja Az égre neved.

Remény Árnyék a Földön. Fénymadarak röptében Az emlékezet.

Tükrözõdés Te Én vagyok ott Fenn, s itt lenn én te vagyok. Ég vizén a Hold.

Egy virágra Legyen bár gyönge, Gyökerétõl a szikla Is kettéhasad.

Tél Tó jegén nádas Csontváza. Csönd ringatja Holt emlékeit.

35

MEZEY KATALIN

Bûvös négyzet Feltaláltuk a bûvös négyzetet, ami, bármely felõl is nézheted, egyet sugároz, egyetlen lényeget, bár képernyõje százfélét mutat. Az õ szemével kell látnod magad, kívánságod csak az õ deleje. idõd nincs már, rendelkezik vele. Nem ad enned, de mégis jóllakat, nem õ esz meg: te falod föl magad. A képernyõn a föld bohócai, a nevükön fut a sok színdarab. Kölcsön adják angyali arcukat, õk uralják a szívet, a szemet, ez a szerepük. Ez a kulcsszerep. Már nem járatlan tengeren hajózunk fûszerszámért a messzi Indiába: terepasztalon hever a jövõ. Titok a terv, a hozzávezetõ út is titok, de minden eleme kidolgozott. Ahogy a színész sötétben áll, trikója fekete, s a fényben táncoló bábúkat ügyesen mozgatja pálcáival. Õt nem látni, nem látszik a keze.

Egy KIÁLLÍTÁS képei Zavaros ügyei gubancát összetartja a sok hazugság. Ahogy épp kedve tartja, úgy forgatja szavát. Mert felelõsség nincsen, nincs ok és okozat, magábazárul minden. Csupán mint álomképek, egymás után peregnek a kusza benyomások, dehogyis következnek egymásból: „– Tettem vagy nem is tettem? Te emlékszel? Talán te jobban ismersz engem nálamnál? Gratulálok! És van bizonyítékod? Ott voltál? Nagyszerû! Ügyelj, hogy mindig légy ott.” Ezért nem hazug õ: mintha álomban élne, ami vádolná lelkét, azt nyilván meg sem élte, emlékezete alszik, s álmai gomolyában kétség lehel homályt minden bizonyosságra. Csak saját sérelmei képeznek biztos támaszt, saját elképzelése magyarázat és válasz, amit kétségbe vonni lénye ellen merénylet, része az ellene szõtt összeesküvésnek. Hiszen a világ tette olyanná, amilyenné, életét szenvedéssé, folyton fájó szereppé.

36

Azt hiszed ráadásul, hogy netán megismerted? Örökös ellenség vagy, legtöbbet tõled szenved. Mert minden, amit õ tesz, önmagában is érték, aljasság emlegetni erkölcsöt avagy mércét. Az gonosz, aki látja a csalafintaságot, az hazug, aki számon tartja a hazugságot. És hogy árulásait bevallani ne kelljen, elszántan hadakozik minden bírája ellen. Ezért nincsen szüksége tanúra avagy társra. Legjobban rá neheztel, az igazság Urára.

37

Szeretettel köszöntjük a 80 éves Czigány Györgyöt! CZIGÁNY GYÖRGY

Barlangrajz Kilépni a nem hihetõbõl, elõbb még volt s már nincs idõbõl, elhagyatva a boldogságban, és repülve, ha nincsen lábam, ki a szóból, a szeretetbõl! Vérezni Isten mosolyában, ha iszonyú irgalma megtör.

Erdõtûz Mind erdõvé öregszünk. Malaszttal teljes a tûz itt, virágok égnek. Füstbõl kihajló testek, táncosnõk a szirmok: láng is, fölfakadó fohászként. Fákról lesöpört füttyök, ékszerek gyûlnek lábunk alá. A föld emésztõ kérgén kígyóvonaglássá lassul a madárhang: elakadt trillák nyûge a dallam. Könyörgés volna?

38

BAÁN TIBOR

„Egyetlen pillanat se vész el…” Czigány György 80 éves A nyolcvanéves Czigány György (furcsa ezt a kerek számot betûvel is leírni) országosan ismert személyiség. Ki ne ismerné hangját, arcát, alakját, amikor zenei, irodalmi és vallási mûsorok ezreiben szerepelt, szinte napi rendszerességgel a rádióban és a televízióban. Zenei mûsoraiban (1956-tól, mikor a Rádió Zenei Osztályára került) a testvérmúzsák is szóhoz jutottak. „Igyekeztem mûsoraimba – írja – az irodalmat is becsempészni. Mozizenék ürügyén Mándy-novellák részleteit. A zene szava címen hosszabb Illyés-beszélgetést. Az elhallgatott költõi vénám itt szerephez jutott, fölfakadt zenei-irodalmi mûsorok kísérõszövegeiben, portrék készítésekor, hangversenyek, kulturális események közvetítéseiben. Rádióban, televízióban több mint öt évtized alatt sok ezer mûsort hozhattam létre. Kommentátora voltam még Antall József temetésének is, két magyarországi pápalátogatásnak, alapító szerkesztõ-mûsorvezetõje lettem a Ki nyer ma? déli élõadássorozatnak. Másfél évtized a Muzsikáló reggel hajnali adásaiban. Csak a derû óráit számolom tévéadások, Házimuzsika 1967-tõl a Rádióban a kor legjobb muzsikusaival, s mindig költõvendéggel… Portré Ottlik Gézáról, Nemes Nagy Ágnesrõl, Mándy Ivánról, Pilinszky Jánosról, Weöres Sándorról, Borsos Miklósról, Somogyi Józsefrõl s a fiatalabbakról. Ezek emlékei novellaszerûen megjelennek prózaköteteimben – rádió, tévé, zene és költészet egyetlen életmû -szólamait adják.” Az idézett adatok, s az adatok mögött meghúzódó eseményerdõ, bármennyire is megképzi elõttünk a budapesti születésû, Gyõrben nevelkedõ, majd zongoramûvésztanári oklevelet szerzett („diplomahangversenye 1956 tavaszán volt a Zeneakadémián”) Czigány György szelíd derûvel lágyított, mégis alapvetõen komoly arcvonásait, mégis az emlékezés fekete-fehér képpontjaiból összeállt portré számos kérdést vet fel. Vajon miféle varázsköpeny óvta és védte a nehéz történelmi idõket (háborús gyerekkor, ötvenes évek stb.) megélt ifjút? A válasz – s ebben a Gondviselésnek is fontos szerepe lehetett – a zenei tehetség, a zene, ez a titokzatos rezgés, melyben a kozmosz isteni lényege a legteljesebben képes megnyilvánulni. De nemcsak errõl, a zene történelem feletti, a politikai elvárásoktól többé-kevésbé független hatalmáról van szó, hanem a harmóniát magában hordozó én világbanlétérõl, kapcsolódási képességérõl, a humánum csendes, de folyamatosan kiáradó jelenlétérõl, amelyben a szolgálat, a magasrendû zenei ismeretterjesztés (mely a nagyvárostól az eldugott nyári konyhákig szinte személyes ismerõsünkké tette) és az alkotás valójában (habár utóbbi tevékenység lényege az elvonultság) mégis egyenlõ súllyal van jelen az életmûben. Egyik a másik elõfeltétele. Egyéniségét az országos ismertség sem tudta kilendíteni finom tapintatából. Mindvégig sikeresen megõrizte az önmagán túli ügyszeretet alázatát. Valahogy úgy, mint a pap, aki miseruhájában kilép az egyes szám elsõ személybõl, hogy egy kollektív én nevében emelje föl a hívõk lelkét. Ez a ritka tulajdonság Czigány György életképletének egyik legfontosabb vonása, amely a megértõ elfogadás varázskörébe állította anélkül, hogy meg kellett volna tagadnia meggyõzõdését. Életének eseményei ugyanezen logika alapján magától értetõdõ természetességgel, organikus módon, nagyobb viharok nélkül következtek és következnek egymásból. Nem mintha nem lettek volna nehéz életszakaszai, ám ezeket is a létezés aranyegyensúlyát ismerõ derû, az isteni pedagógia mûködését felismerõ tudat fényével világította át. Hogy ez miképp és hogyan volt lehetséges, arról a sokáig árnyékba maradt költõi és írói életmû (közel negyedszázad könyv: vers, önéletrajzi vallomás, interjú és Czigány György kifejezését idézve „kamarazene-sûrítettségû széppróza”, a létezésetika tárgykörébe sorolható intelem, filmetûd-forgatókönyv stb.) tanúskodik. Czigány György elsõ költõi jelentkezése idején, A magunk kenyerén címû antológiában (Szépirodalmi, 1971) negyvenéves, azaz érett személyiség, akinek verseirõl Borsos Miklós a következõket írta: „Csak gyufalánggal tudok rávilágítani az elõttem levõ költemények gazdag világára. Czigány verseit olvasva

39

feltûnik, hogy nem oktat, nem panaszkodik, nem agitál, nem lázad…. Az értelem ad formát mondanivalójának. Mûveltsége önnön bírájaként határozza meg költõi szándékait. Amihez hozzányúl, soha nem több, mint amit mondani akar.” Mindebbõl a természetes arány- és formaérzék az, amire föl kell figyelni. Annál inkább, mert az életmû egyik foglalatának tekinthetõ – nekem különösen kedves – Mézet ont az ég hetven versének (Szent István Társulat, 2002) bevezetéséül szolgáló Rákos Sándor-levél (1987 õszérõl) ugyanezt a gondolatot erõsíti meg. Így: „Már eddigi köteteidbõl, (de minden egyes versedbõl is) kitûnt fölényes formakultúrád, szerkesztõ tehetséged. (Gondolom, ebben mély zenei ismereteidnek is szerepe lehet). A sûrítés módja is, az indulat- és gondolatmenetek grafikonja is, az asszociációhálózat topográfiája is egyéni, csak rád jellemzõ”. Az eddigi megállapítások alapján (mi, olvasók, az értékelvû líra elkötelezettjei) aligha csodálkozhatunk azon, hogy az életmû egymást követõ, egymást magyarázó kötetei: az Aszfaltfolyók-tól (Magvetõ, 1974) a Zárófogadásban (Szent István Társulat, 2009) olvasható, prózában írt, de verseket, versbetéteket is tartalmazó, nem utolsósorban a szeretett feleség elvesztéséhez kapcsolódó regényes életvallomásig bezárólag egy következetesen megvalósított növekedési tervet váltanak valóra. Ennek lényege, hogy Czigány György a köznapi élet megfigyeléseibõl, „a telített látványból” (Lator László) kiindulva metafizikai összefüggésekre döbbent rá. Hogy ez miképpen történik, arra a legjobb példa az Itt van Pompeji címû kötetbõl (Pannónia Könyvek, 1997) a Fodor Andrásnak ajánlott Megint címû vers, melyben a köznapi valóság és a magasrendû gondolkodás (a transzcendencia elrugaszkodási pontja) magától értetõdõ módon találkozik. A romeltakarítással foglalatoskodó történelemtanár Bergson filozófiáját magyarázza: „az emlékezés nem / viszszatérés a múltba, hanem / a múlt minduntalan betolakodása / a jelenbe”. E logika egyenes meghosszabbításában helyezkedik el a Lázár-pillanat megállapítása a bibliai Lázárról: „Egyetlen pillanat se vész el / léted jelenidõ marad / az Univerzumban: elviselhetetlen / nyomása elõl hiába menekültél / ügyes-bajos halálod / búvárharangja alá…” Vagyis a „jelenbe tolakodó” , a jelenben folyamatosan tovább gyûrûzõ múlt az ember felelõsségére hívja fel a figyelmet. Arra a körülményre, hogy mi, emberek az általunk teremtett idõben, azaz a „teremtõ idõben” élünk, s ennek következtében minden lényeges vagy éppen lényegtelen tettünkkel és gondolatunkkal az Univerzum egészével és végsõ soron a létünket végtelenül meghaladó transzcendenssel kommunikálunk. Czigány György verseiben ezt a folyamatot érzékeli és érzékelteti. Ez a magyarázata annak, hogy versei a valóság dokumentálható részleteibõl kiindulva (pl. „teáscsészén kigyúlt cseresznyeminták”, a visszapillantó tükörben megnyúlt, hátrafelé futó lányalak) nemcsak önmagukat jelentik, hanem az én gazdag lelkiállapotát. Minden élethelyzet találkozás az immanencián túlmutató transzcendenssel, s ezen keresztül az én kozmikus felelõsségével. Ez a mögöttes filozófia magyarázza meg, hogy legapróbb tetteink is jelentõséggel bírnak. Valahogy úgy, ahogyan ezt a Xéniák megállapítja: „Agyunk magától mûködõ / költészete kilép minden idõbõl / a magba zsugorított távval dolgozik”. Az idézet nyomán, szûk ösvényen haladva tovább, egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy Czigány György költészetének harmóniája az idõk teljességének elfogadását jelenti. Az isteni idõ végtelenjében a napi törõdések, de még a tragédiák is belesimulnak a töredékes létezést meghaladó üdvtan logikájába, amelyrõl a spirituális költészetnek, így Czigány György lírájának is fontos mondanivalója van. S hogy a spiritualitás éppenséggel nem jelent valami valóságtól való elrugaszkodottságot, hanem sokkal inkább a valóság elfogadását, arra jó példát a Dosztojevszkij közismert regényalakját megidézõ Zoszima-versek szolgáltatnak, így az Ezt is Zoszima mondaná? paradoxona: „Hiszen a hó és kalács / illatú karácsony öröme is / egyhelyben röpköd, vergõdik / fagyott szárnyaival, holott sehol / a drótháló: kalitkánk / is madár!”. A megállapítást „a belsõ tapasztalat (…), a hit kristályos fölizzásai” (Vasadi Péter) indokolják. Az éppen csak felvillantott versek, versidézetek ösvénye meredeken vezet a létmegértés magaslataira, ahonnan széttekintve korunk olvasója önmagával találkozhat. A nyolcvanéves Czigány György lelki alkata szerint nemcsak a zene világegyetemébe, s ezen keresztül a létharmónia bölcsességébe vezetõ kalauz, hanem költõ, író, akinek modernsége éppen abban áll – példa erre legújabb könyve, a 80 nyár (Szent István Társulat, 2011) –, hogy vállalja a profán világ szakralizálásának küzdelmes feladatát, amire égetõ szükség van. Ehhez kívánok az Égi kémia írójának növekvõ olvasótábora nevében erõt, egészséget. Isten áldja a nyolcvanéves Czigány Györgyöt!

40

DEÁK LÁSZLÓ

Repkény 10. (felismeri Szindbádot) Már alkonyodott, mikor az utolsó rokon is elment Csipkétõl. A kórterem betegei kimerülten hevertek ágyukon. Mintha kutyafejû tatárok nyargaltak volna át a szobán, porzott utánuk az út, a levegõ, mukkanni se tudott senki. Csipke viszont érzékenyen és hangosan sóhajtozott, nyilván könnyeivel küszködött. – Nem tudtak még egy fél órát kitartani, most mondjátok meg, milyen ez az én családom? Az egyik elájul, a másiknak folyton vécéznie kell, a nagyfiam egyfolytában telefonál, hogy mi a francnak, nem tudom. Az asszony egyfolytában tömne, pedig nincs semmi étvágyam. A kicsik aranyosak, csak nagyon el vannak kényeztetve. Ma már nem tudják ezek, hogy kell megfogni a gyereket. A Tata megmutatta volna nekik, hogy arról koldulnak. De sajnos meghalt. Tavaly halt meg. Ugyanebben, ni, amivel én is itt vagyok. – Ne kezdd most te, jó! Épp elég volt eddig. Nem ártana egy kis csönd! – szólt rá Balogh, aki alig kapott levegõt, a lányai megint nem jöttek, egyszóval odavolt. Táncos legszívesebben felröhögött volna. Így kikészíteni három javakorabeli férfit két óra leforgása alatt, ez már valami! Keményen megdolgoztak bennünket, gondolja Táncos, a doktorok se különben. De erõt vesz magán, felkászálódik, Balogh tátott szájjal nézi. – Hova mész? – Csak ide ki, levegõzni. – Azannya! Nem férsz a bõrödbe. Látom. – Na és, ha nem, csak te beleférj a sajátodba, sztahanovistám. – A nénikéd, az a jó nénikéd. Elsétált a törött ablakig és vissza, aztán a folyosó másik végéig és vissza. Végül a keresztfolyosó végi ablakig, az intenzívre vezetõ ajtó elõtt, megállt a faládákban döglõdõ pálmafélék között egy darabig, és vissza. Ezt megismételte három-négyszer, mire eszébe jutott valami. Ági. Hédi. Lonci. Érdekes, miért pont õk, gondolja Táncos, miért nem a többiek? Vagy valami egészen más, ami véletlenül sem nõ. Valami nemtelen dolog. Nem, ilyen nem jut eszébe most. Egyáltalán, valamikor eszébe jutott ilyesmi? Kétlem. Aligha. Nem. Talán, mert tavasz van, attól. Valójában tavasz lenne, ha nem itt vesztegelne, de így is, lám, utat tör magának a tavaszi esszencia. A csattogó hímség. Vihánc és bírvágy, da capo al fine. „Tavaszi áldozat”, a Sacre, ez a nagy színpadi humbug és remekmû, a modernek fellépése, meg minden, és a nyomorult Nyizsinszkij eksztatikussága, naivitása, elmebaja, exhibicionizmusa, rabsága itt a Hûvösvölgyi úton. Ez is benne van. A tavasz része. Lennél te rózsa, rózsabimbó, Lennék a méh – dúdolja Táncos. A Dollárpapa filmslágere volt, azaz a hitelesség kedvéért vették elõ a régi dallamot. Most éppen, én is elõvenném a régi dallamot, gondolja Táncos, hogy újraéledjek általa, magamra ismerjek, hiszen lassacskán minden vonásom elvesztem. Pedig, nem tagadom, figyelmeztettek elegen, gondolja Táncos, de fütyültem rá. Amíg fitt az ember,

minden jó tanács smafu. Késõbb pedig már késõ. Jó lenne bizony idõben megszívlelni, élni vele, biztonságba kerülni. Vajon miért nem hajlottam rá sosem. Önfejû volnék? Igen, bizonyára az vagyok, gondolja Táncos. Erõs késztetés és kíváncsiság lakozott benne régi holmik birtoklására. De nem az értékük vonzotta, még csak nem is a szépségük. Különben se lehetett ráfogni, hogy széplélek volna. Egyetlen szempont vezette szerintem, hogy a tárgyon meglátsszon régi mivolta. Legyen, mondjuk törött, csorba, fénye vesztett, és így tovább. Sérültnek kellett lennie, valaminõ szenvedést illett sugároznia. Csak ezen az áron sikerül kiváltani Táncos figyelmét, pártfogását, szeretetét. Most a tavasz érzete és önnön testének sebzett, kipróbált volta, e kettõ váratlan és intenzív hangulati együttállása különös érzéssel töltötte el, s szinte magába szívta a közeli lehetõségnek ható elmúlás gesztenye ízét. Gesztenye? Hiszen a télnek már régen vége. Vagy éppen ezért? A bevégzettség aromája ez, a visszahozhatatlané, ami hajdan gyomortáji nyomás képében jelentkezett alkalmilag, hogy Ági kiadta az útját egyszer s mindenkorra a Közgáz mögötti tér padján. Közben nem fukarkodott a dicsérõ jelzõkkel sem, bár magasztalást is mondhatnék, ám ez se változtatott a rideg tényen: vége. Hidegen vágott Táncos arcába, aki, bár tisztában volt sok bûneivel, igyekezett mentegetni magát, és vétkeinek súlyát. Csak kinevettette magát. Most nem volt pardon, és nem kellett a duma. Szavai nem ültek, hanem elszálltak, mint könnyû pára. Végleg leszerepelt. Most is fáj, gondolja Táncos a nagyfejû után nézelõdve, és biztos azért, mert nagyon megérdemeltem. Hiába, hogy tapasztalatlan tacskó voltam, mi más, hiába, hogy én mindent másként gondoltam, hiába, hiába. Akkor is tavasz volt pedig, koratavasz, már le lehetett ülni egy padra. De nem sokáig, még fáztunk mindketten. És persze még hidegebbet kavartunk magunk körül szavakkal, pedig nem erre valók a szavak, rosszul, mostohán bántunk tehát a szavakkal is. Mintha nem létezne megértés, elnézés, bocsánat. Milyen ostobán voltunk fiatalok! És ugyanígy öregszünk meg. Semmi okosodás, beérés, belátás, lemondás satöbbi. Inkább tartsd szem elõtt a hiú, falánk, irigy, sõt fösvény vénemberek tömegét. A házsártos, szipirtyószerû, vénhedten is versengõ vénasszonyokat. Valamint a kockafejû, vaskalapos ítészek, erkölcsbírák, zsáktestû ülnökök (forrás: Büky Géza) hadát, illetve haddelhadát, életünk fõ megszomorítóit. Kik õk? Mi magunk vagyunk. Velem, gondolja Táncos, mindegyik rondán szakított, voltaképpen halálosan megsértettek vele. De azt persze nem tudom, hogy ezt megelõzõen mit tettem én, amit õk már nem bírtak tovább? Amitõl betelt a pohár. Mert minden esetben halványan elõbukkant egy ilyen motívum, mintegy mellékesen. Hiszen értem én, számukra az volt a fontos, hogy õk kezdeményezzék a szakítást, maguk miatt, gondolja Táncos. Mielõtt bevonult ide mûtétre, újabb szokásától eltérõen bement a Szent Rókus-kápolnába, egy imára, ahogy

41

mondta, de négy ima lett belõle. Közben kis híján sírva fakadt. Csak úgy menekült meg tõle, hogy magára förmedt, persze hangtalanul: most aztán már elég az önsajnálatból! Harmincéves koráig gyakran járt templomba, azt lehet mondani, néhányszor együtt is betértünk, hol a józsefvárosiba, hol a ferencesekhez, vagy néha a pálosok Egyetem téri templomába. Táncos sosem imádkozott, nem gyónt, nem áldozott, nem is énekelt a hívekkel. Sosem nyúlt a szenteltvíztartóba. Csak állt, nézelõdött, nagy ritkán beült a padsorba. Sosem adakozott, legalább is én sosem láttam. Táncos édesanyja volt az, aki a legsötétebb években is pontosan fizette a református egyházi adót. Az „adószedõre” még jól emlékszem. Sovány, savanyú sárgaképû, cvikkert hordó és fekete ruhába bújt öregedõ férfi volt, Eden kalapban. Az aktatáskáját olyan módon hajtotta össze, s hordta a hóna alatt, mint az ügyvédek. – Te anya, ez a pofa már régen felépítette a házát a te adódból – ugratta Ica nénit az öreg Táncos az egyházfi távozása után. Talán semmin se tudott ilyen önfeledten, szívbõl nevetni. Komiszkodó, sok tekintetben szerencsétlen alkatú és sorsú, de aranyos ember volt. Sajnos sosem tudtam kimutatni felé, hogy mennyire kedvelem, így azt is képzelhette, hogy utálom és kerülöm. Halála után ez a gondolat még sokáig bántott. Táncos az idõk során a legkülönfélébb bibliakiadásokat vásárolta össze, aztán cserélgette õket, ez a szokása máig megmaradt. De sokban megszelídült már. Legfõbb célkitûzését, hogy egy latin nyelvû teljes Vulgátát szerezzen, nem sikerült megvalósítania, ami kész röhej. Mert jó húsz éve a legkülönbözõbb egyházi kiadók versengenek a piacon, de ezt a rést egyiküknek sem sikerült betömnie. Bizonyára nem is jutott eszükbe, hogy felmérjék a potenciális keresletet, hogy aztán szemfülesen õk maguk elégíthessék ki a vágyakozókat. Mindnyájan gyerekcipõt hordunk. Persze nincs mit csodálkozni. Ahol a hagyományokra épülõ társadalmi haladás természetes láncolata megszakad, hogy vezetõinek agybajából és aljasságából kifolyólag a lakosság holmi nemzeti szocialista, máskor kommunista kísérletekre áldozzon pótolhatatlan évtizedeket, ott még sokáig nem lehet az igazságérzetre és a józan ész szavára támaszkodni. Úgy is mondhatnám, fertõzött területen minden másképp van. Még a sündisznó is tollas. Az a rend, amelynek összeroskadását például Márai oly nagy invencióval ábrázolta, meggyõzõ jóslata ellenére még dõlögetett egy darabig, sõt még ma is dõlöget. De az új rendek, amelyek e halódónál többet-jobbat ígértek, hamar a talpuk alá terelték az alkotmányt, mígnem dõltükben aztán maguk alá temették. Rém nehéz onnan újra kiszabadítani. Voltaképp ez folyik most, a választói leitatás és kijózanítás változó keretein belül, egyelõre az önmagát sikeresen túlélõ elit hasznára. Könnyû nekik, hírbõl sem ismerik a lovagiasság fogalmát. Ezzel egyidejûleg, városunk régi kerületei ijesztõ módon kezdenek visszalumpenesedni a hetvenes évek elejének szintjére, ami önmagába véve is kész csoda. Amikor az ember feladja, a környezete követi õt, rúttá és ellenségessé válik. A városnak ugyanis nincs politikai pártállása, hogy magától kövesse a fennálló hatalom szerinti helyes utat. Hanem ha elhanyagolják, elhanyagolt lesz. Az Isten se menti meg. Minderrõl Táncosnak merõben más volt a vélemé-

42

nye. A társadalmi haladásról, szerves fejlõdésrõl és más effélékrõl lesújtó véleményt formált. Azokat a politikai és társadalmi megpróbáltatásokat pedig, amelyeket a közép- és kelet-európai társadalmak az elmúlt évszázad során kényszerûen elszenvedtek, lehangoló, de szükséges folyamatnak tartotta. – Ki szereti a szörnyûségeket? Senki. Ki törekszik arra, hogy minél rosszabb legyen neki, hogy állandó bizonytalanság és fokozódó nehézségek közepette élje le az életét? Senki. És bár az ember nem kísérleti nyúl, mégis csak ilyen áron derül ki, hogy valójában ki õ, és mennyit ér? Amit mi kultúrának nevezünk, az a bõségbõl fakad. Amit mi erkölcsnek nevezünk, az ínségbõl és szenvedésbõl fakad. A kettõ együtt nonszensznek hat, valójában pedig a soha el nem érhetõ ideál maga. Igazság, józan ész, lovagiasság, szépen csengõ szavak, csak jelentésük bizonytalan. Ilyenformán nem élet és halál kérdései ezek, még csak nem is a kultúráé vagy az erkölcsé. Köznapi, köznyelven fogalmazott elvárások, talán jogosak, bizonyára szokásosak, de távol esnek a magasabb minõségû követelményektõl. Az, hogy mi másoknál talán zaklatottabban éltük át az elmúlt századot, az se nem elõny, se nem hátrány, hanem sors. A többi akár igaz is lehet. A magam számára is rejtély, miért fordult éppen erre, Táncos éppen aktuális monológjába torkollóan ez az ártatlanul induló, csupán a Vulgáta-kiadások beszerezhetetlenségét felpanaszló rész? Pontosabban, még elõbbre tehetõ az elkanyarodás onnan, hogy Ági kiadta Táncos útját, amibe az kissé belehalt. Mert hiába volt ott talonban Hédike, hiába, hogy sebesen érkezett már, szele az arcába csapott, az új – mi is? szerelem? igen, bizonyára – szerelem Lonci képében, de az Ági okozta fájdalmat mindez még sokáig nem feledtette el. Egyszer rajtakaptam benti szobájában a legérzelgõsebb hangulatba merülten, könnyes szemmel üldögélt az asztal mellett, a Hole in my shoe-t hallgatta olyan átszellemült pofával, ahogy még nem láttam. Mikor meglátott, hirtelen felemelte a Leica-kamerát, kedvenc gépét, amit idáig az ölében dédelgetett. – Ezzel fotóztam kinn Szentendrén, mikor Bandival és Lexivel négyesben kinn voltunk, még nyár volt meg minden, érted, rengeteg felvételt készítettem róla a házak közt meg a fûben fekve, jobbnál jobbakat, és persze odaadtam neki, hogy válogasson. Hát most válogathat, ott maradt nála az egész, és tudom, hogy azért se fogja visszaadni! Mert nem bírná ki, hogy nálam legyen, nekem nincs hozzá jogom. Akkorát tüszkölt, mint egy ló, és óvatosan letette a Leicát. Imádta a fotómasinákat, vett-szerzett-cserélt, állítólag még lopott is gépet, a meglévõ két Leicája, Rolleiflex-e, Pentacon six-e mellé, nem beszélve arról, hogy megtartotta 6x6-os Pajtás-át, a tükörreflexes Zenitet barna bõrtokban, és Szmena 1 gépét is. Sõt nagy becsben tartotta õket még az apja is, akitõl ezt a legkevésbé vártuk volna. Az oroszok, pontosabban a szovjetek – ha bárki el tudná magyarázni, hogy pontosan mit értsünk ezen, mert használni úgy használták, mint Latin-Amerikában a „jenki” elnevezést – a háború után elõszeretettel koppintották le a birtokukban lévõ német gépek, technikai eszközök konstrukcióját, a feltétlen haladás jegyében.Volt például egy – általában oldalkocsis – motorkerékpárjuk, a Tajga, kiköpött ikertestvére a nagy BMW-nek. Csak még többet

fogyasztott. Nem sok érdeklõdést mutattak a licence fogalma iránt. Érdekes, hogy a japánok ugyanezt tették például az olasz motorkerékpárokkal és autókkal, majd önálló fejlesztésükkel mindenkit lefõztek a piacon. Ebbõl is láthatta, aki akarta, hogy a 6 millós emberveszteséggel járó világégés után nem állt meg az élet! – Az istenit neki – folytatta Táncos –, tényleg szeretem ezt a lányt, és hidd el, borzasztó nekem, hogy nem mentünk semmire. Õ se, én se. Most magamat hibáztassam, mint ahogy õ teszi? Neki bizonyára igaza van a maga szempontjából, de én nem érzem bûnösnek magam. Mi lenne a bûnöm, nem is mondtam, nem is csináltam semmi rosszat. Õ döntött egyedül mindenben, vagy az anyjával együtt, ezt nem tudom. Nem kötötte az orromra. Mindegy. Mindegy. És ez így ment még hetekig. Persze nem találkoztunk mindennap. Õ is folyvást utazott, benne voltunk a „fotós fõszezonban”. Szóval a tavasz. Mostanában nem úgy beszélnek róla, mint kikeletrõl, ez a jelentése úgy látszik, megrekedt Balassinál. Gyöngyvirágtól lombhullásig, hangzott Homoki Nagy István természetfilmjének címe, amit annak idején, gyerekfejjel, de nagy élvezettel néztünk a moziban. Általában a Beniczky utcai Otthonban kötöttünk ki, de egyet se hagytunk ki a közeli mozik közül. Legjobban a Corvint és a Vörösmartyt kultiváltuk, mert szép és kényelmes nézõterük volt, és csak jó filmeket adtak, mint premier mozik. A Bányász (azelõtt Bodográf, Mándy egyik kedvenc mozija) két vetítõteremmel mûködött, a Kulich Gyula téren a józsefvárosinak nyitható tetõt szerkesztettek, amilyen a Vörösmartynak volt. A 32-esek terén lévõ Bolha ment a legolcsóbb jegyekkel, de rossz csõmozinak számított, és csak végveszélyben váltottunk hozzá jegyet.

Igen ritkán jött sorba az Üllõi úti Balaton, nem is tudom, miért. Ugyanígy érthetetlen okból nem látogattuk a Népszínház utcai Csokonait, amit szüleink csengõs mozinak hívtak. A Urániát, a Puskint és a Bástyát viszont elég gyakran megszálltuk. Az utóbbinak a háború elõtt Libabõr mozi volt a neve. Az Uránia pedig sokáig úgy élt a szívekben, mint az Ezeregy éjszaka mesés palotabelsõinek földi megvalósulása, amit tán nem is emberkéz alkotott. E három közül mégis a Puskin képviselte az eszményt, az eszményi mozit. Elõcsarnoka és nézõtere maga volt a megtestesült kényelem, nyugalom, élvezet, mint egy jó puha fészek. A legmagasabb fokú kultúrkéjek közé számított beülni a Puskinba, egy jó filmre. Mint a késõbbiekben a botrányos és hamar betiltott Halálfejesek-re, vagy a Harakiri-re, ahol a vetítés alatt folyamatosan ürült a nézõtér. A legkézenfekvõbbnek persze az Otthon számított. Jó büféje volt, málna- és jaffaszörpöt mértek, akadt sósperec és nápolyi, ha nem is mindig friss. Sok más is kapható volt, de abból csak a stollwerk és a frutti érdekelt bennünket. Legalábbis engem. Azt mondták az idõsebbek, hogy a mozi angol érdekeltség gyanánt mûködik, bár mi ebbõl semmit sem tapasztaltunk. A híradók és a nagyfilm között artistamûsor ment élõben, 50 fillér felárral. Nyomorult, lecsúszott, mindenhonnan kikopott artisták léptek fel, természetesen az adott, hitvány keretek között. Ügyetlen zsonglõrök, nevetséges bûvészek, petyhüdt izmú, iszákos erõmûvészek. Néha egy-egy ötlettelen, fülsértõ zenebohóc, vagy bizonytalan kimenetellel kacagtató egyensúlyozó artista. Állatszám nem volt, csak egyszer. Egy szerencsétlen, gumiarcú „mûvész” (akinek vagy egyáltalán nem volt, vagy erre az idõre kivette a protézisét), a sarki csapszék rendszeres pulttámasztója és pohárszedõje váratlanul kutyástól ment fel a színpadra. Az eb néhány szívszaggató lépést még csak képes volt megten-

43

ni két lábon, némiképp billegve, de nagyrészt csupán futkározott a színpadon gazdája körül. Sziszegõ hangokat hallottunk az oldalfüggöny mögül: – Gyere ide, az anyád istenit! Hallod? Ide gyere Rex, ha jót akarsz, mert különben megnyúzlak. Ez a hülye meg végleg ki van rúgva, gyertek már le, az anyátok hétszencségit! Mindettõl függetlenül bírtuk mi ezeket a levitézlett csepûrágókat, csak az ötven fillért sajnáltuk rá, ez az igazság. Még a kutyát is megvédelmeztük, kórusban ismételgetve: – Rexi nem megy sehova! Harapd seggbe a dirit! Laci, a Baross utcai virágárus félkegyelmû nagyobbik fia, akit kifutóként használtak a boltban, de szabadidejében gyakran beült a moziba, egészen eksztatikus állapotba került ettõl a skandálástól. Télen-nyáron rövidnadrágban járt, de így is melege volt mindig, hasig kigombolta az ingét. Állítólag egyetemre járt már a háború vége felé, de az ostromkor légnyomást kapott. Azt állították, attól zavarodott meg. Felfújt pofazacskóján dobolt, fogain xilofonozott a körmével, egyszóval ügyesen és talpraesetten elszórakoztatott bárkit. Zsebeit degeszre tömte keresztrejtvényekkel, mert szakadatlanul fejtette egyiket a másik után, méghozzá viharos sebességgel. A belváros akkor még tele volt jellegzetes, ártalmatlan futóbolondokkal, akiket mindenki név szerint ismert, ahogy illik. Virágos Laci közéjük tartozott, talán õ volt köztük a legszínesebb egyéniség. Számunkra valamiképp õk szimbolizálták a változatlan örökkévalóságot, mert mindenki más kénytelen-kelletlen csak megtört a diktatúra pörölye alatt. A hülyéknek se volt kegyelem, csak õk nem tudtak sem színlelni, sem alkalmazkodni. – Látom, téged nagyon ismer ez a virágárus, legalább két percig bólogatott feléd, de észre se vetted. – Észrevettem. A Baross presszóban ültek, két-két mignon mellett, kivételesen, mármint kivételnek számított, hogy Ági átjött Pestre. – Miért bólogat? És miért rángatja szét az ingét? – Süsü. Dilis. Amúgy nagyon értelmes és kedves fickó. Légnyomást kapott. – Mikor? – Hogyhogy mikor? Ostromkor. – Tehát akkor… Budapest felszabadulásakor? – Áhá! Érted te. Ági tûnõdve nézett a Virágos Laci után, pedig kiment már a presszóból. Csak a szivarfüstje maradt. Mert néha kapott egy szivart és gyorsan elszívta. – Ez a Baross mindig így nézett ki? – Mióta csak az eszemet tudom. Czeizing cukrászda korából még nem ismerhettem. – Czeizing? – Czeizing. – És miért lett Baross? – Mert államosították. – Aha. És mi lett Czeizingékkel? – Anyám azt mondta, hogy kitelepítették õket. – Miért? A cukrászda miatt, hogy gazdagok voltak? – Gazdagok? Nem tudom. De miért lettek volna gazdagok? – Csak úgy gondolom, ha kitelepítették õket. Valami oka csak volt. Vagy nyilasok voltak.

44

– Nyilasok? Ezt nem hallottam. És hogy oka volt? Nem is tudom. – Hát persze, te buta. Annak mindig oka volt. – Ne mondd! Ezt honnan veszed? Hidegen meredtek egymásra. Aztán megették a mignonokat. Megittak két konyakot kísérõvel. Aztán fizettek és mentek. Az utcán Ági odavetette: – Ne menjünk most mégse Bandiékhoz. Még sok rajzolni valóm van holnapra, inkább hazamegyek. Nem haragszol, ugye? Táncos nem haragudott. Egyáltalán nem. Neki se volt kedve semmihez. De ahogy Ágit feltette a villamosra, nyílegyenesen a Kárpátia felé vette az útirányt. Oszkárt, Rezeket és engem már ott talált, nemrég búcsúztunk el Szalczer Sanyitól és Lugossitól. Csendes, ártalmatlan délután volt, szürkület, már majdnem este. Bõven akadt még szabad asztal, de mi a megszokottnál ültünk, elöl, a bejárat oldalán. Táncos savanyú képe jól harmonizált a hangulatunkkal. – Na mi van? Tényleg felmentetek Bandihoz? – Á, csak nem képzeled? Egy nõvel sosem szabad elõre megbeszélni a programot, mert biztosan megváltoztatja. Ahogy most is történt. Így jöhettem elõbb. – De így sem idõben. Többen kerestek, köztük egy Juli nevû csaj, aki nagyon ismerõsnek tûnt, de nem tudom, hova tegyem. – Sajnos én tudom. Lili barátnõje. De az új nekem, hogy Táncost keresi. Lilit szokta keresni. – Oszkár a korsójába mélyedt, aztán felkiáltott: – Hülye luvnyák! – Nana! – Táncos gyengéden pofon veregette Oszkárt. – Már megint kívül a tágasabb? – Ja. – Nem való neked ez a csaj, csak elrontod, idestova már véglegesen. Nem tudtok mihez kezdeni egymással. – Kösz, épp jókor jött. Jókedvemben talál, persze, persze, és akkor még nem mondtam semmit. Te, Táncos bátyó, roppant éleselméjû szófosógráfusz vagy, de momentán nem érdekel, mit mondasz. Meg hülyeség is, vedd ezt úgy tõlem, mint aki nagy hálával jövök neked, de nem Lili miatt. Úgyhogy szállj le róla. Táncos vigyorgott, fújta a füstöt, dehogyis akart õ bármit állítani, bárkit kioktatni bármirõl. De azt igenis élvezte, hogy ugrathatja Oszkárt. Ez mindig bejött. Táncos szeretett tutira menni, és ez sokat levett nemes jellemébõl. – A lányok, a lányok, a lányok angyalok – harsant fel valahol az imaginárius térben Firinc lehengerlõ baritonja. Talán a vécén. – Méltatlan hozzá ez az idézet – fintorgott Rezek –, komolyabb szerzõkön szokott iskolázni, de mindegy, már õ se a régi. Bár a régit nem volt alkalmam ismerni, de el tudom képzelni. – Óriás! –Táncos figyelme visszacsapott Oszkárra. – Mit akarhatott tõlem Juli? Már mint, hogy: tõlem? – Én tudjam? Le se szarnak engem. Egymás közt pusmognak, amíg ki nem vágom mindkettõt!Táncos már vigyorgott ezen a hatalmas erejû és nagy bátorságú fiún. Sajnálta, azt hiszem, de hát az õrült nagy szerelem! – Ha most hazamész, még elég józan vagy – mondta –, förmedj rájuk, hogy coki! – Coki? – Az, az. Azt kiáltsd, hogy coki! Figyeld meg, hogy berezelnek tõle. Szinte hihetetlen.

Oszkár hozzám fordult. – Te, ez ténylegesen hülye? Miféle coki? Táncos legyintett, mint aki megbánta már, hogy ennyi idõt pazarolt egy értetlen alakra. – Csak jót akartam neked, te marha! Hogy tanulj, azért avatlak be. Különben mit érdekelnek engem a zavaros dolgaid, te sorsüldözött. – Alig várod már, hogy elvarjúzhasd Lilit, nem vagyok hülye! – De az vagy, Oszkárkám. Telibe találtál. Felém fordulva széttárta karjait: – Féltékeny a kicsike – fintorgott –, méghozzá miattam! Nyilvánvaló, hogy miért lépett le Ági. Megsértõdött. Most elõször Táncos nem értett egyet vele. Látványosan nem. És azt is érezte, hiszen ez a kapcsolat még érzékenyebbé tette, hogy Táncos most kifejezetten ellenséges hangot használt. Összezavarodott. Sebaj, majd holnap kiengesztelem, gondolta viszont Táncos.

Lassan megtelt a sörözõ, elsõsorban a szokásos, hozzánk hasonló figurákkal. A korábban szokásosak, az öregurak már rég áttették székhelyüket máshová, a Kárpátiába legfeljebb a délutáni szunyókálás után kukkantottak be egy sörre és valamelyes eszmecserére. De szegény Dixi megérkezését követõen sietve távoztak. Mi viszont az éttermet hanyagoltuk. Be se tettük a lábunkat. Azaz egyszer mégis. De az más lapra tartozik. Egyszer, a forró nyár kellõs közepén kinn ültünk Táncossal az ernyõ alatt, a teraszon. Valahogy mindkettõnknek rossz kedve volt, nem is beszélgettünk, csak bámészkodtunk. Túloldalt, az antikvárium kirakata elõtt megállt egy fickó, nekünk tehát háttal. Mindjárt feltûnt, hogy hosszú és bõ ballonkabátot visel. Táncos megragadta a karomat. – Látod testvér, amit látok? – ajka kifehéredett. – Bizonyára. Mi van? – Azt a kabátost, ott szemben. – Na. Mi van vele? – Tudod ki az? – Hülye vagy, honnan tudnám? Egy õrült.

45

– Õrült? Jól vagy! Õ Szindbád! Diadalmasan hátradõlt székében. – Na, mit szólsz? Fantasztikus, mi? – Nem értem, hogyhogy Szindbád? Ez nem a Latinovits. – Nem hát. Mondom, Szindbád. Mit nem értesz? – Te Laci, azért ennnyire nincs meleg! Ne szórakozz velem. – Apám, ez Szindbád. Szavamra az. Ha hiszed, ha nem. – Na fogadjunk, hogy nem az. Két korsó. – Nyugodt lehetsz, hogy az. Messzirõl én is ismerem. De az egészet Csibráky proftól tudom. – Mit hordott össze neked az a szent ember? – Semmit. Csak hogy õ az, tényleg az, mindig is az volt. Neki se hiszel? – Na de mirõl lehet ezt megtudni? Hogy nagykabátban jár nyáron? Mit csinál? – Öregem, nem tudom. De a nõk, a nõk pontosan tudják. – Ezt is Kari bá mondta? – Õ hát. Néztem Szindbád hátát, nem sokáig, mert bement az üzletbe. Aztán meg eltûnt, pedig mindketten ádázul figyeltük a kijövõket, de hiába, mert közben teherautók, trolik húztak el, és jó csajok, nem is egy, nem csoda, ha villanásra elvonták a figyelmünket. Egyszóval az üzletbõl, ahová láttuk belépni mindketten, sosem jött ki. – Na várj – mondta Táncos és átrohant a túloldalra. Be az antikváriumba. Elégedetten tért vissza. – Tudtam. Nyertem. Õ volt az. Gellért az álneve. Gellért György. – Na, ne viccelj, jó? Gellért Gyuri! Mindenki ismeri. Már hogy volna Szindbád. Különben sem fogadtunk rendesen. Kezet fogtunk. – De nem lett elvágva. Kell hozzá egy harmadik személy. Ha nem emlékeznél. – Nagyokos. Igenis, Gellért György. Õ az. Minden hülye tudja. – Illetve csak azok tudják. – Csibráky neked hülye? Bravó! Mondj még ilyeneket. Illetve, ki is vagy te tulajdonképpen? Hogy mersz az asztalomhoz ülni? Ez már majdnem komoly. Mi történt ezzel? – Mit handabandázol itt, Laci? Rám meredt, mint aki elõször lát. Motyogott valamit az orra alatt, de hangosan ezt mondta: – Vedd tudomásul, hogy nem ismerlek. Érted? És fizesd ki a cehhet légy szíves, én azonnal távozom. És valóban, nagy dérrel-durral, de mégis inkább szomorú sértettséggel elporzott a Kálvin tér felé. Egy hónapig nem találkoztunk. Aztán egyszer csak megkérdezte: – Na, most már igazolod, hogy Gellért és Szindbád egy ugyanazon személy? – Igazolom, mert meggyõzõdtem róla – válaszoltam olyan spontánul, hogy engem is meglepett.

46

– Na látod, nem kellett volna annyit veszekedni – most már elnevette magát –, különben is, kit érdekel Szindbád? Nem igaz? – Engem például. – Rendben. Akkor most én jövök egy runddal. De nem tehetek róla, nekem rettenetesen imponál, ahogy Gellért a nõkkel bánik. Megbabonázza õket. Holtuk napjáig rabjai lesznek. Nehéz megérteni, hogy csinálja? – Tudsz valamit? Ki vele. – Á, dehogy tudok, mesélnek róla ezt-azt, nehéz kiigazodni. Én iszom még egyet. Te? Apám mindig hangsúlyozta, hogy ne igyak sört, csak bort. Se sört, se pálinkát, se más rövidet. Csak bort. Szerintem igazi, egész életre szóló jó tanács volt ez, mégsem fogadtam meg. Bár, ha jól emlékszem, õ sem. De legalább mondott nekem ilyeneket. Kár, hogy nem tudom senkinek továbbadni. Egyszer, évtizedek múlva Táncos hirtelen lecsapott: – Te honnan ismerted Gellértet? – Honnan? természetesen az ELTÉ-rõl. De jóval idõsebb nálunk, legalább három-négy évvel. Az Egyetemen gyakran láttam, filmszemináriumot és filmklubot vezetett, rajzottak körülötte a hallgatók. Lányok-fiúk vegyesen. Ami azonban igazán feltûnõvé tette, az, hogy nem ivott és nem dohányzott. A mostohaapjának volt egy óriási mûterme a Belvárosban, ott idõnként maratoni házibulik zajlottak. Együtt is voltunk ott, nem emlékszel? – Voltam, nem voltam, mindegy. Emlékszem persze. De igazándiból G. Gy. módszerének forsza izgat engem. A többi érdektelen. – Már ha van forsza. Táncos rám bámult, azt vártam, hogy eltátja a száját: – Lehet, hogy nincs? – Lehet. Csak hogy jó fej, és kész. – Nahát! Ne beszélj… – Apropó, honnan vette a Prof, hogy a Gellért valójában Szindbád? – Ezt én is megkérdeztem tõle, azt mondta, hogy ne firtassam, mert tuti a dolog. Ráérzés. – Na menj a fenébe! Ezt te találtad ki. Annyi azonban biztos, hogy az ismerõs lányok mindegyikérõl kiderült, hogy Gellért szeretõi voltak. Nagyon szépen beszéltek róla. És lehet, csak ez a titka a dolognak. Hogy ha vége is, szép emlékek maradjanak rólad. Úgy látszik, ezt a kitüntetést Gellért az osztogatásnál ajándékba kapta. És meg tudja becsülni, többször tapasztaltam. – Szép, szép. Mit tudsz még róla? – Úgy hírlett, 56-ban bekasztlizták, pedig még csak tizennégy éves volt, de tizenhatnak mondta magát. Ott szokott le a dohányzásról, mert elõtte nagy bagós hírében állt. Kész röhej! A börtönbõl egyenesen a diliházba került, ott ismerte meg személyesen a következõ évek szellemi krémjének színe-javát. – Tátva marad a szám. Csípj belém, hogy fölébredjek! Ez egy Isten! – Vigyázz, nehogy a szeretõk hosszú sorát szaporítsad! – Na, menj a francba! Hé, emberek, hát barát az ilyen?!

LÁBASS ENDRE

Szindbád bolyongásai t Szindbád és az erõs akarat Szindbád aznap messzire kószált, maga se tudta, merre. Ment, mendegélt, árkon-bokron, és ettõl egyre jobb kedve lett, de hát... éppen ezért... és ahogy baktatott tovább, eszébe jutott élete elsõ gyõzelme. Szavakat kellett másnapra gyûjteni az iskolában, ne is elemezzük, hány évszázaddal elõbb, a gyaloglásra, járásra használatos szavakat. A kis hajós imádta a mérhetõ feladatokat, olyankor úgy érezte, végre õ is labdába rúg. Nagy szüksége is volt a mérhetõ feladatokra, ilyen mérhetetlenül egyedül. Szóval egész este és egész éjszaka ott görnyedt boldogan apja bordó posztóval borított íróasztala felett, ott is érte az álom, valamikor hajnalban ráborult az egész éjjel gyûjtögetett több száz szavára – baktat, üget, slattyog, csoszog, vándorol, kaptat, bandukol, mendegél... Apja talált rá reggel, és a szigorú férfiú felettébb meglepõdött ezen a jeleneten, mert azt hitte fiáról, hogy az semmire sem viszi, hiszen nincs elég erõs akarata. Ez a régi ember fanatikusan hitt az akarat hatalmában, akárcsak a többi különbözõ korú emberek a hajós körül, akik közül olyannyira el akart menekülni, hogy a hajósmesterséget is megtanulta nagy nehezen. Azóta aztán az öreg Szindbád csak jár az utakon, összevissza kutyagol – keleti mesébe illõ kitartással lohol az erõs akarat elõl.

t Szindbád és a harctéri fotók Hadszíntereket fényképezek évtizedek óta – gondolta Szindbád. Megpróbálom egy mesével megvilágítani, hogyan értem ezt. Volt egyszer egy barátom, a távoli Amerikában, neve Galamb Tódor, de tényleg, csak éppen angolul. Teó fényképész és vidám fiú, évtizedek óta járja a régi hadszíntereket. Megáll, amikor megérkezett, kilép a szántóföld szélére, lecövekel, és egy darabig csak néz, néz a térre. Akkor talán meglátja õt egy paraszt, odamegy hozzá, vagy csak odakiált neki a rét felett repülõ ködben: – Hé, mi a fenét akarsz, apám?! Galamb Tódor meg elmondja szépen, hogy ott a rét vagy kukoricás alatt fekszik ötezer széttárt karú katona, mintha repülnének a földben. Aztán felállítja a fagépet, és lefényképezi az öregembert meg mögötte a rétet.

t Szindbád neve Igen. Szindbád úgy gondolta, jelenleg még tudja a nevét. Legalábbis bármennyit utazott élete során, mégsem hitte azt, hogy õ például Al-Hassan Ibn-Mohammed Al-Wezaz Al-Fasi, a titokzatos granadai mór, és abban is biztos volt, hogy Sanabera ind herceggel sem azonos. Mégis elgondolkodott ezen a név ügyön. Milyen fontos is valakinek a foglalkozása. Nem véletlen, hogy az embereket Bagdadban, de másutt is hivatásuk után nevezik el, például a hajós, a sátorkészítõ, de sokszor ezeknek leszármazottait is, mondjuk, az ács fia. A név jelzi és ezzel õrzi az embert. Körülbelül itt járva gondolatai útvesztõiben arra gondolt, hogy ezek szerint egész életünkben ugyanazt kell tennünk, különben nem érvényes többé a nevünk, és lehet, hogy senki nem talál meg többé minket. Vagy pedig, ahány alkalommal szakmát változtatunk, mindig vele változtatjuk a nevünket is, ez azonban megint csak azt eredményezi, hogy a nevek rengetegében nyomunk lassan követhetetlenül elenyész. Szindbád ekkor arra a szóra gondolt, hogy hivatás – hogy erre vagy amarra a foglalkozásra elhivatottak vagyunk, mintha valaki – talán éppen az egynek és öröknek nevezett névtelen hívott volna minket. Na de mi van akkor, ha nem csak egyszer hív az a titokzatos hang életünk folyamán? És egyáltalán, hányszor szólhat hozzánk a hang? Hol van ez kõbe írva, kérem?

47

Szóval ilyesmiken jártak Szindbád gondolatai körbe-körbe, pontosan, szépen, ahogy a részeg megy téren. És ekkor – tán pont az elõbbi szóról – a gyermekjáték jutott eszébe hirtelen, mintha éles gyerekhang kiáltotta volna valahol egy téren: – Nem ér a neveem! ... Nem éér a neveeem! És Szindbád megrázkódott a pillanatban, mert elõször életében kiegészítette magában ezt a visszhangzó gyermekes kiáltást – Semmit... nem ér a nevem! Semmit ... nem ... ér ... a nevem. Hiszen senki nem akar neveink, foglalkozásaink kacskaringós útjain fáradságosan nyomon követni minket, hiszen mindenkinek úgy a legjobb – rajtunk kívül –, ha csak egyetlen nevet kell velünk kapcsolatban megjegyeznie, és soha többé nem kell miattunk újat tanulnia rólunk. Ha erre a fárasztó mûveletre szorulnak az ember ismerõsei, akkor elég hamar elfelejtik a nevét, és õ ott marad valahol egy szobában egyedül, és senki nem ismeri többé azt a helyet. Nem volt ez teljesen kellemetlen gondolat. – Én csak addig vagyok itt, amíg nem ismernek – mondta pár évszázaddal elõbb valaki. Ne mondjuk ki a nevét, maradjon még velünk. Ül majd a fotelben, boldogan változtatja hivatásait, és ahogy ott ül, körülötte? benne? – ez megfoghatatlan – folyamatosan változnak majd a nevei, míg végül szépen elenyésznek, mert többé már nincs szerepük, hiszen ott többé már senki más nincs, egyetlenegy ember pedig könnyen követi önmagát – már ha nem számítjuk Emlékezetét és Vágyait, amikor ez a látszólag magányos alak pár pillanatra kettéválik, és egyik fele boldogan elõre-hátra futkos, mint egy buta kis pulikutya, akinek kócos hosszú haja néha eltakarja bogárszemei elõl a Gazdától tanult szerepét, a hivatást.

t Szindbád és a selyemfû Szindbád már akkor is élt, amikor még puha agyagba nyomták a betûket, és így évezredeken át olvasható maradt a szöveg – például egy agyagba mélyített szerelmeslevél lángoló mondatai –, persze a vallomás alapos kiégetése után. Még abban a korban is élt, amikor papírlapokra írtak, s könnyed táncot lejtett a tolluk e kései embereknek – már ha elõbb ugyanolyan könnyedén táncoltak gondolataik. Egy pár évszázad múltán már bélyeget ragasztottak a levelek sarkába, ezeken a kis papírkockákon elõször szintén betûk sorakoztak, késõbb uralkodók profilképei, végül, mintha a világ elõrement volna, felrepült volna, már tarka lepkék és színes madarak. Szindbád mindezt bizony végigélte, sõt, gyermekkorában gyûjtötte is ezeket a bélyegeket. De hát mennyi mindent is gyûjtött, istenem.... vajon melyik fura apróságot miért. Most az öreg karosszékben ült, ahogy ezeken morfondírozott – valahol Óbuda egy poros utcájában találta a széket, mely a Duna felé fordulva álldogált, és karfáján egy tengerészkék pulóver, helyesebben szvetter hevert a lassan sötétedõ délutánban. A hajósnak már messzirõl megtetszett a bútordarab, odalépett hát mellé bizalmasankíváncsian, felemelte a pulóvert, és a helyére leült. A széknek megvolt mind a négy lába, sõt, két nagyívû karfája is, ezekre akár büszke is lehetett volna, ha nem ilyen szomorú, nevetséges a kidobott helyzete. A hajós kicsit ide-oda csúszott a szék ülõkéjén, próbálgatta, az illesztések elég erõsek-e. Aztán, ha már kezébe került, a kékszínû pulóvert is megnézte közelebbrõl. Vastag, sûrû szövésû darab volt, úgy látta, éppen a mérete. Orrához közelítette óvatosan – nem tudni, milyen illatlidércet rejtenek a pulóverujjak, sõt, pulóverzsebek, hiszen a kényelmesnek tûnõ ruhadarabnak mindkét oldalon egy-egy zsebe volt. Mivel pedig a ruha e próba során finom mosószerillatúnak bizonyult, Szindbád egy hirtelen ösztöntõl vezérelve felállt, magára vette õt, majd kényelmesen visszaült. Éppen ráillett a darab. Ekkor jött a férfi. Kortalan volt, de azért már nem fiatal, hanem inkább olyan öregecske kortalan. Nézte a kidobott ruhák kupacát, majd a karszékben terpeszkedõ hajósra nézett, arra a komoly, tulajdonosforma férfiúra, és a látványtól jogosan elbátorodva – ezt hangjának enyhe megrezzenése árulta el –, megkérdezte: – Szabad megnéznem a holmikat, uram? Szindbád elszégyellte magát, hogy a karszék és a pulóver birtokában máris ekkora döntnök lett, de azért kicsit büszkén dobbant a szíve – egy szempillantásnyi idõre megérezte, aznapra milyen szépeket kapott valakitõl, s hogy bizony komoly ember lehetett az úr, kinek, meglehet, ezek voltak búcsúajándékai. Fogta magát, felállt, és új pulóverében, karján a karosszékkel elsétált haza. Öreg este

48

lett, mire a város másik végére ért. Leporolta, majd alaposan lemosta a széket alul-felül, mint egy csecsemõt vagy egy öreget, õ maga is megfürdött, végül – biztos, ami biztos – a pulóvernek is újabb illatos fürdõvizet engedett. Valóban gyönyörû tengerkék volt a ruha, és nem hogy az összes gombja megvolt, de nagyon is komolyan nézett ki valamennyi. Nyakában meg, egy cédulán, annyi állt: R A M I. Aztán az éjszaka folyamán, míg ki tudja, Szindbád mi mindent álmodozott, lassan megszáradt a szék, és alaposan megfürdött a ruha, és mivel az éjszaka ilyen jól végezte dolgát, nyugodni tért, és ragyogva eljött a másnap reggel. Szindbád elsõ útja a székhez vezetett, végigsimított ülõkéjén, körben a hátán, karfáin és nyakán – utóbbihoz kicsit oda is dugta az orrát, hogy érezze az ázott faillatot, mit igen szeretett. Ezzel elmúlott néhány perc boldogan, de még hátravolt a másik reggeli látogatás, a pulóvernél egy röpke vízparti vizit. Valamikor déltájban minden készen állott a szertartásra. Szindbád, a bagdadi hajós nagy komolyan a pulóver illatos ujjaiba dugta karjait, és új karszékébe telepedett, hogy egy könyvbõl elolvassa, mit is jelent az a szó, hogy R A M I. Megtudta, hogy ez az anyag a gyapjú növényi megfelelõje, legalább olyan tartós, ha ugyan nem sokkal hosszabb ideig él, hiszen míg a gyapjút köztudomásúlag farkasétvággyal falják fel a molylepke hernyói, hogy aztán a tweedzakó zsebében, vagy egy mohairsálban titokzatos módon bebábozódjanak, a gondoskodó lepkeanyák óvatosan kikerülik a növényi anyagokat, fõként ha az olyan erõs, mint a kínai selyemfûbõl készített RAMI. Ezért készítették éppen ebbõl az idõtálló anyagból a fáraók múmiáit borító gyolcsot évezredekkel ezelõtt. Az egyiptomi papok és orvosok úgy vélték, hogy a mûvészien balzsamozott, kibelezett és agytalanított istenkirályokat egy ilyen elpusztíthatatlan ruha az örökkévalóságig megvédi túlvilági utazásuk során. Selyemfû szalagokba tekerték hát a fenséges bábokat. Erejéért szerették ezt az anyagot az emberek is, ezért kínai selyemfûbõl sodorták legjobb hajóköteleiket. Mindezeket az apró tanulságokat gondosan felírta maga elé krétával a táblára, a többi fontos dolgok közé. Különös szomszédságban álltak ott titokzatos számok és szövegek, feliratok, fehérrel feketén, nehezen találta volna ki avatatlan szemlélõ, hogy egyik az év elsõ virágainak nyílását jelenti kint az utcán, a másik az elsõ hibiszkuszvirágot bent a szobában, körülöttük pedig olyan, a messzi múltban élt emberek és közvetlen szomszédok életének egyes dátumai alkottak szeszélyesnek tûnõ arabeszket, melyeket valamiért épp annyira meg szeretett volna jegyezni, mint a virágokat. Szindbád, a hajós a múmián már tényleg elmosolyodott, mert bármennyire is uralkodói volt az a szék, valóban szinte trón, mégis sokkal inkább hajósnak tartotta magát – ki persze legalább annyit utazik, mint ama fáraók utolsó útjuk során az alvilágon át... Ekkor azonban hirtelen egy másik utazóra gondolt, a másik hajósra, akitõl mindezeket kapta, és aki már bizonyára több nappal elõtte jár az úton – távoli vitorlája lepkeszárny.

49

FALVAI MÁTYÁS

Mangalica Kevés nõnek áll jól a bajusz, de Charles Bronson kétségkívül közéjük tartozott. A búcsú céllövöldése két liszteszsáknyi mellétõl eltekintve a bosszúszomjas filmsztárra emlékeztetett a Chato földjébõl: félhosszú, drótszerû haj, szép ívû, éjfekete bajusz és a hasonlóságot mintegy kiemelendõ, indiános stílusú homlokpánt. Marci kicsit tartott tõle, a vásári matróna ugyanis tekintete szúrósságában is vetekedett Charles-szal, ám a kíváncsiság és a céllövöldézés iránti vágy erõsebb volt a megszeppenésnél. Maradék pénzébõl, amelyet még nem költött el dodzsemre, fagyira vagy hullámvasútra, éppen három puskagolyót tudott vásárolni. Eltökélte, hogy hiba nélkül ellövi a hárompálcás Bruce Lee-kártyacsomagot, amely a haladó kategóriájú lövészeknek szánt sorból, alulról a harmadikból szuggerálta. A céllövöldés hirtelen mozdulatokkal húzta fel és töltötte meg a Slavia 631-es légpuskát, amely szinte borítékolhatóan el volt állítva egy-két milliméterrel, hirtelen mozdulatait heves kilengéssel kísérték le irgalmatlan keblei, átnyújtotta Marcinak a fegyvert, és türelmetlenül dobolni kezdett ujjaival a pulton. Marci nem zavartatta magát, tudta, hogy a nyugodtság, az egyenletes légzés és a kérlelhetetlen koncentráció a mesterlövész sikerének záloga. Vett egy nagy levegõt, célra tartott, és azon kapta magát, hogy néhány különös szót mantrázik magában: „Na, gyere, na! Na, nem kell félni, na! Ne féljé’, na! Na gyere, ne féljé’!” Fél ötkor érkeztek, hajnalban természetesen, de Gyuszi bácsi már türelmetlenül várta Marciék családját. Begördültek a tyúkszaros udvarra új Volkswagenjükkel, szinte bocsánatkérõn, hogy nekik ilyenre is telik, kikászálódtak, és megadták magukat a rokoni szeretetkommandónak. Mindenki ölelgetett mindenkit, körbecsókolgatták egymást, lapogatták egymás hátát, még lepakolni se volt idõ a drága ajándékokat, a kiolvasott, színes magazinokból álló pakkot, amihez itt falun nehezen, vagy csupán jelentõs késéssel jut hozzá az ember, a 12 éves whiskey-t, a svájci csokoládét, ilyesmiket, már elõ is került a pálinka, addig leülni sem szabadott, amíg álltukban fel nem hajtottak egy kupicával. Gyuszi bácsi, kicsit megtántorodva, Marci arcához is hozzádörzsölte fémesen kaparó borostáját, belelihegett egy barackpálinkásat a nyakába: „Szevasz, kisbratyó!”, megcsapkodta a hátát, hogy a tüdeje majd összeesett, és ha a többiek nem is, Marci észrevette e mozdulatsorban a türelmetlenséget és bosszúságot, hogy csak ilyen késõn jöttek, mikor már javában fenn jár a nap. Marci faterja és muterja, na meg a bátyja, Matyi kapkodva cserélték át szép, városi ruhájukat kantáros nadrágra, kinyúlt nyakú pólóra, és a puha bõrcipõk helyére is gumicsizma került hamarjában. „Már nyugtalan a koca” – hörögte zavart mosollyal Gyuszi bácsi, és az ól felé biccentett. „Ez még megmaradt, ez az egy disznó, aztán ennyit akkor a disznókról, bassza meg! Minek hizlaljam itet, ha egyszer az áruházban száz forinttal kevesebbért veszem kilóját! Úgyhogy eztet még levágjuk, aztán felszámoljuk ezt a bordellt.” Gyuszi bácsi sercintett egyet. Látszott rajta, hogy kedélyesnek szánta megjegyzését,

50

de sosem volt nagy színész, és a kijelentést követõ csönd csak kiemelte e fogyatékosságát. „Ez mán csak ilyen csökevény. Alig ha van valami husa. De zsírja azér’ csak lesz neki.” Gyuszi bácsi, felismerve, hogy nem talált termékeny közönségre, jobbára csak maga elé mormolta mindezt. Marci óvakodva közelítette meg az ólat, Gyuszi bácsi ijesztgette már olyan történetekkel, hogy az éhes disznó, az nem csak makkal álmodik, az bizony megeszi a kisgyerekeket is, úgyhogy nem köll azt sajnálni, ha kimúlik, mert inkább mi együk meg itet, mint û minket. Délután a búcsúban Marci nem akart felülni a körhintára. Volt ugyan zsiráfos ülõhely, meg flamingós is, mozdonyos is, már hogy ne lett volna, de már csak a szárnyas disznós volt szabad. Oda nem akart ülni. Anyja türelmébõl kifogyva rángatta, hogy ha már ki van fizetve, akkor ne fesztiválozzon, üljön föl, aztán jóccakát, de Marci hajthatatlan volt: a disznóba nem ült. Attól félt talán, hogy belül ugyanolyan nyálkás lesz, mint a reggel levágott állat, oda is képzelte netán a fehér hártyával borított bordákat, amelyek kasként óvták a tömlõnyi belsõséget, ki tudja. Csalásnak érezte-e, hogy a disznónak márpedig nincsen szárnya, sõt, nem is rózsaszín, és pláne nem mosolyog, legalábbis amíg él, addig biztosan nem, mert ha már levágták, megpörzsölték, felbontották és lenyakazták, akkor ott, a keményre taposott földön, a lilás csíkkal a szájából nedvedzõ fej már tényleg úgy néz ki, mintha mosolyogna, távolról se vigyorogna, mint ez a körhintás itt, de legalábbis derû költözik az ábrázatára, mintha megkönnyebbülne, hogy megszabadult a test terheitõl. A Matyi, az bezzeg nem zavartatta magát, zsákmányt ejtõ kalózkapitányként ugrott a szárnyas disznós ülésbe, és alighogy megindult a körkörös pályájú gépezet, elégedetlenül csapkodni kezdte a két oldalát, hogy menne már gyorsabban. „Hogy hívják a disznót, Gyuszi bácsi?” – kérdezte félénken Marci, egyszersmind tudatva, hogy õ is jelen van, mit jelen van, aktívan részt vesz a dologban, hozzászól, kérdez. „Hogy hívják?” – köhögött Gyuszi bácsi a nevetéstõl felszakadt, dohányos váladéktól ingerelve. „Hogy hívnák? Disznónak!” Ahogy Gyuszi bácsi kimondta, érezhetõ volt benne némi szégyenkezés. Hogy az a nyomorult koca legalább egy nevet megérdemelt volna, de hagyjuk mán a francba a hülyeséget, oszt bökgyük meg a sertést, mert nem lesz belõlünk más, legfeljebb kalaposinas. Aki látott már ilyet, tudja, micsoda kabaréba illõ kergetõzés veszi kezdetét ekkor, aki meg nem, az képzeljen maga elé egy ragtime-zongorával kísért burleszk-jelenetet, amelyben csupa meglett, komoly férfi kerget egy szõrös, ormótlan lényt, mindhiába. „Na elég volt, az isten rohassza le a tökit!” Nagy nehezen, káromkodva kergették vissza az állatot az ólba, Gyuszi bácsi pedig az asszonyok kötelezõ tiltakozása ellenére a golyóspuskáért szalasztotta Matyit, az meg úgy masírozott elõ vele, mint egy szerepléstõl megittasult mazsorett. Gyuszi bácsi türelmetlenül kapta ki fél kézzel a puskát Matyi kezébõl, másik kezével lecsapta az éppen kiürített pálinkás stampedlit, nekiindult az ólnak,

közben felkapott egy almát a kosárból, úgy menetelt. Marci csak az ólajtóból kémlelve, kukucskálva látta a jelenetet. Az ormótlan, buta állat feldúltságában is bambán bámult Gyuszi bácsira. Fenyegetõ, gonosz gombszemei alig látszottak ki hosszú, göndör szõre alól. Marci sose gondolta volna, hogy a disznó szõrös. A tévében mindig szép rózsaszín volt, legfeljebb sárga, és feszes, sima bõrû. Amikor hangot adott csodálkozásának, Gyuszi bácsi harákolós nevetésével vágta hátba: „Hájszen ez mangalica, kisbratyó!”, és úgy vélte, ezzel mindent megmagyarázott, noha Marci továbbra sem értette, hogy ha egy sertés mangalica, attól még miért kéne szõrösnek lennie. Pillanatra elbizonytalanodott, hogy lehet, hogy a mangalica az más, mint a disznó, vagy éppen disznó ez is, csak valami betegsége van? Mangalicás? Gyuszi bácsi magához édesgette a jószágot a bal kezében tartott almával, amelyet egyetlen roppantással pépesre zúzott markával, hogy kiszabaduljon ingerlõ illata. Az állat erre megjuhászodott, és eleinte gyanakodva, óvatos túrásokkal, végül egyre bátrabban és mohóbban fúrta bele orrát az almát tartó reszelõs tenyérbe. Gyuszi bácsi a disznót etetõ kezének alkarján keresztbe támasztotta a puska csövét, az meg mit sem törõdve a homloka közepéhez igazított fegyverrel, önfeledten habzsolt tovább. Fogalma sem volt róla, hogy ez egy puska, vagy hogy egyáltalán mi is az a puska, és mit jelent az a tény, hogy éppen a homloka közepére mutat. Gyuszi bácsi tétovázni látszott, oldalra nézett, az ólajtó felé, Marci felé, elkapta tekintetét. Ettõl felocsúdott, mosolyra húzta a száját, Marcira kacsintott, de látszott, hogy a kacsintás mögött szomorú a szeme. Közben maga elé mormogta, nem világos, hogy a disznónak-e, vagy magának: „Na, gyere, na! Na, nem kell félni, na! Ne féljé’, na! Na gyere, ne féljé’!” Marci nagyon akarta azt a Bruce Lee-kártyapakkot. Annyi mindenrõl kellett ma már lemondania a búcsúban. Meg volt õrülve a valósághûnél is valósághûbb játékpisztolyokért, de azok túl drágák voltak, szívesen vett

volna vattacukrot is, de azt nem lehetett, mert most evett fagyit, de leginkább azért a perselyért volt teljesen odáig, amely egy nagybajuszú, vigyorgó, kalapos parasztembert mintázott, aki letolt nadrággal, feneke két partját szétfeszítve (ahová tudniillik a pénzt kellett bedobni) hajolt elõre, válla fölött visszasandítva, olyannyira elõredõlve, hogy még két hatalmas heréje is kilátszott a feneke alatt. De hát, még ha meg is vette volna izzadt tenyerében szorongatott, újra és újra átszámolt zsebpénzébõl, már nem lett volna mit beledobni, és akkor lemaradt volna az íjászsátorról is, ahol mindenáron bizonyítani akart. Egyszóval tétje volt ennek a három lövésnek, ennek a három puskagolyónak, mert jól tudta, hogy itt van vége a mókának, ennél többre ma nem futja. Igyekezett hát mindent beleadni, hogy a nyereménnyel kárpótolja mindazt, ami még lehetett volna, ha kicsit több pénzzel érkezik. Hezitált egy darabig, félre sandított Matyi felé, aki még mindig a szárnyas disznóban ülve õrjöngött, annak oldalát csapkodva, majd visszatért a célponthoz, mély levegõt vett, és lõtt. Két-három finom mozdulattal hasították fel a mangalica hasát, amelyet elõzõleg gázlánggal pörzsöltek és lapáttal kapargatták róla a fekete sárrá égett szõrt, csak úgy hasadt a bõr az állat hasán, nem is kellett vágni, magától repedt hosszában, ha kicsit beleakasztotta az ember a kést, máris elõtûnt a hófehér zsír. Még ott volt Marci orrában az égett szõr átható szaga, még látta a láng alatt rángatózó disznót maga elõtt, még próbálta magát meggyõzni, ahogy Gyuszi bácsi is gyõzködte részben õt is, részben magát, hogy már meg van halva az a koca, csak az idegek rángnak benne, de nem érez az semmit, még igyekezett feledni a kapálózást, amilyet a kutyáknál látni, amikor álmukban futnak valaki után vagy valaki elõl, már ki is tépték a fehéren, lilásan, vörösesen fodrozódó, egymásba tekergõzõ, zsákszerû zsigereket, és a disznó kiürült, mint egy kosár, hogy feldarabolhassák. A duzzadó, hullámos formákban egymásba fonódó belek a talicskába kerültek, Gyuszi bácsi meg éles szekercével csapkodta a bordákat

51

a gerinc mentén, csak úgy repkedtek a hegyes csontszilánkok. Marci még észbe se kapott, már darabokban volt a disznó, amely már nem disznó volt, csak hús, étel, alapanyag. „A szalonnáját a teknyõbe rakjad, Zoli, a tüdejét meg a vödörbe, oszt intíszkeggyé az asszonyoknál, hogy a vérre gondjuk legyen!” – vetette oda Gyuszi bácsi Marci apjának, aki eleget téve a parancsnak, nagy csobbanással dobta bele a tüdõt a vizes vödörbe, amelyben úgy ringatózott a valahai légzõszerv, mint egy mérges medúza. Csakhamar aprítani kezdték a zsírt, hogy minél elõbb föltehessék a tûzre tepertõnek, és egyre gyakrabban hangzott fel egy-egy öblös szentségkáromlás, mert a férfiak bizony úgy berúgtak idõközben, hogy rendre belevágtak az orvosi szikénél is élesebb késekkel önnön ujjaikba. Marci viszolyogva nézte, ahogy az állat vére a férfiak sajátjával keveredik, arra gondolt, hogy ezt a vért is ugyanúgy megeszik, és fel sem tûnik majd, hogy embervért esznek, hiszen látszatra is ugyanolyan színe van, mint a mangalica vérének. Felidézõdött benne a bátyja, Matyi képe is, ahogy Gyuszi bácsi korábban óriásként magasodva fölé kezébe adta a kést, de úgy, hogy Matyi kést tartó kezét nem engedte el, hanem a felvillanyozott fiú mozdulatait irányítva súgta pálinkaszagú utasításait: „Fogjad erõsen, kisbratyó! Látod ottan, az álla alatt, oda döfjük a kést, oszt egy erõs mozdulattal erre húzzuk.” – És mutatta is a levegõben, Matyi kést tartó kezével hadonászva, hogy hogyan fogják elvágni a már leterített, de szakadatlanul rángó állatot. Matyi sem akarta, hogy puhány városi gyereknek nézzék, kirántotta kezét Gyuszi bácsiéból, és egyetlen, határozott mozdulattal vágta át a disznó torkát, csak úgy ömlött belõle a bíborszínû vér. Alig tudták odébb tessékelni, hogy a kékszegélyû, fehér zománclavórba felfoghassák a vérzuhatagot, mert Matyi megbabonázva, csillogó szemmel és lihegve állt, hitetlenül nézve hol a véres kést, hol pedig áldozatát. Marci félénken nézte diadalittas bátyját, de csak addig, míg apja a részegségtõl megtántorodva keresztül nem zuhant rajta. Az elsõ lövés talált. Charles Bronson már forgatta a szemét türelmetlenségében, és a fiú örömével mit sem törõdve még idegesebben és még vadabb kebelrángásokkal húzta fel és töltötte újra a Slaviát. Eddig megvolnánk. Háromból egy. A legfontosabb, hogy ne bízzuk el magunkat. És semmi kapkodás. Bronson nénire meg végképp nem szabad figyelni, elvégre nem áll mögötte senki a sorban, senkit nem hátráltat, a három puskagolyót pedig megvette, úgyhogy akkor lövi el, amikor kedve tartja. A kártyapakli tetején lévõ lapon Bruce Lee szigorú, de bátorító nézéssel várta, hogy kiérdemelje õt Marci. Belégzés, kilégzés. Belégzés, kilégzés. Most lassabban: belégzés, kilégzés. És ez a lövés is célba talált! Már csak egy pálca tartotta az áhított prédát. Bronson néni kezdett megenyhülni. Tetszett neki, hogy egy ilyen tökmag egész imponálóan lõ. Marci elé rakta az újfent csõre töltött fegyvert, és már-már biztatóan – már amennyi biztatás egy harcedzett indiántól várható – hátrébb lépett egyet, hogy a gyerek zavartalanul célba találjon harmadjára is. Belégzés, kilégzés. Belégzés, kilégzés. És most lassabban: belégzés, kilégzés. A búcsúból visszafelé Marci elcsigázottan rugdalta a kavicsokat, Matyi szûnni nem akaró vitalitással, változatlanul felvillanyozva szaladgált, anyjuk már az ingerült-

52

séghez is kimerülten baktatott. A kapunak támaszkodva mindhárman megütközve vették észre Marci apját, amint vérágas szemekkel, prüszkölve, ujját a torkán ledugva hánytatja magát. Az elõtte szétterülõ tócsa méretébõl ítélve világossá vált, hogy azt nem produkálhatta egymaga, ez volt a hányós hely, ahol idõközönként váltották egymást a férfiak. Az udvaron szanaszét hevertek a kések, fenõkövek, teknõk és lavórok, rászáradt vérmaradékokkal, cafrangos zsírmaszattal. A hurkatöltés félbehagyva, a töltelék legyek martalékául poshadt a lemenõ nap langymelegében, amott egy frissen töltött kolbászszal teli teknõ hevert felrúgva, hangyáktól borítottan, a tepertõ alatt kihunyt a tûz a katlanban, nem volt rá senkinek gondja, hogy tegyen még rá. Marci anyja álmélkodó szemrehányással fordult a vérágas szemû családfõ felé: „Hát ezt meg hogy az úristenben gondoltátok?” Marci apjához el sem jutottak a felháborodás hullámai. „Most mér’?” Azzal vissza is tántorgott a konyhába, egy villanásnyi szégyenrõl árulkodó pillantást küldve fiai felé. A konyhában a férfiak ülték körül az asztalt: Gyuszi bácsi és a fia, Marci faterja és a szomszéd Botond bá’. Gyuszi bácsi felesége mártírként ült a sarokban, üveges szemeit épphogy ráemelve az újonnan érkezõkre, kezében kétdecis pohárból szopogatva a bodzapálinkát. Ránézett Marci édesanyjára, és bár nem szólt egy szót sem, valahogy mégis azt üzente egész lényével, hogy hagyjátok gyerekek, ezeknek már mindegy. Marci kifordult a konyhából, végigbukdácsolt a véres csatamezõn, az õrjöngõ trancsírozás lehangoló nyomain, cuppogva lépdelt keresztül egy kocsonyásra alvadt vértócsán, és bevonult a bûzhödt ólba, lekuporodni, elõvenni a Bruce Leekártyapakkot, forgatni lapjait. A harci grimaszba torzult ázsiai félisten fotóit vizsgálgatva megpróbálta kiûzni fejébõl a férfiak konyhai parádézását, a vérgõzös politizálásból közönséges tréfákba torkolló ivászatot, amely a konyhaasztal körül zajlott, a körül a konyhaasztal körül, amelynek kellõs közepén legyekkel körülzsongott, vigyorgó disznófej trónolt asztali dísz gyanánt, megpróbálta feledni apja fókuszálatlan tekintetét, amellyel hasztalan igyekezett bemérni õket a konyha küszöbén, és Gyuszi bácsi hurutos hangját, ahogy felé fordulva hörgi: „Na gyere ide, ne féljé’, kisbratyó!” Belégzés, kilégzés. Belégzés, kilégzés. És most lassabban: belégzés, kilégzés. Lövés! A harmadik golyó nem talált. Nem sok híja volt, az igaz, súrolta is a golyó a hurkapálcát, felszakítva kissé rostjait, de a kártyacsomag állva maradt. Márpedig a szabály az szabály. Ha állva marad, akkor nem számít találatnak. Charles Bronson egészen megszánta a lefelé görbülõ szájú fiút. Tudta õ jól, az lett volna a csoda, ha eltalálja a szerencsétlen. Ezekkel a szarokkal, amiket puskának becéznek. Nem volt kenyere az érzelgõsség, de a végére már õ maga is annyira akarta, hogy a fiúnak szerencséje legyen, hát lekapta a csomagot a falról, és a gyerek kezébe nyomta. Marci értetlenül nézett vissza, de hát õ nem lõtte el a harmadikat. Bronson néni nem volt szószátyár alkat, csak annyira telt tõle, hogy egy hessegetõ mozdulatot tett, és odaköpte bajsza alól: „Dehonnem, kölök, megvót az. No eriggyé!” Marci még mindig nem tudta, örüljön-e vagy sem, hiszen a kártyacsomag megvolt, ott szorongatta a kezében, de a harmadik lövés mégse sikerült. Csak totyogott anyja felé, maga elõtt tartva a pakkot, és végül jobb híján kitört belõle a sírás.

CZIGÁNY ZOLTÁN

Az elsõ evés Nem otthon, hanem a vendéglõben lehet otthon az ember. Nem melletted fõznek, nem a fõzésszagot érzed, nem zörögnek tányérokkal, evõeszközökkel, ha végre leülnek melléd, nem állnak föl percenként, hogy hozzanak még valamit, még valamit, nem kell hallgatni végül a mosogatást, és addig se jön be más Túró Rudiért, innivalóért vagy csak úgy, panaszkodni. A vendéglõben nem a konyhában eszel, nyugodtan ülsz a melegben, nézheted az ablakon túl kavargó hóesést, ha van, ha hideg is van odakinn, odahozzák a pohár borodat, s míg belekortyolsz, csak nézed az idõt, mert mégis jól meg kell figyelni, mielõtt végez velünk. A nagymamám, akit Te, a lányom megkereszteltél Dedének, valószínû, szeretett engem, mert letette a fekete-fehér tévé elé a kisszéket, leültetett, elém tette a kisasztalt, egy kicsi mûanyag tálban langyos vizet hozott és benne egy frottír törlõkendõt, mellé egy kis, száraz törülközõt, mindkettõvel megtörölte a kezemet, bekapcsolta a tévét, kisietett a levesért, letette elém, lehajolt, megfújta, kezembe adta a kanalat, kisietett, hogy a húst is megmelegítse, aztán még egyszer kiment a konyhába az ecetes fejes salátáért és valami innivalóért, bár az legtöbbször megmaradt, mert én a saláta levét szerettem, de addigra már leült mellém a díványra, egy konyharuhát gyûrögetett ráncos kezében, és együtt néztük a Kockázatot, vagyis a Kloss kapitányt, vagy a Négy páncélos és a kutyát. Nyugodtan megebédeltem vagy megvacsoráztam, még az ecettõl se lett gyomorfekélyem, csak jóval késõbb a zajoktól, a szagoktól, az idegesítõ mozgásoktól. Én a mozit azért szeretem, mert ott általában nem ugrik föl többször, aki az ember mellett ül, és aztán ugyanúgy eszik is a vendéglõben. Ezért aztán az óvodában is mindig jó volt enni, az iskolai menzán már kissé zavarosabb, a gimnáziumban meg már nem is ettünk, azaz mégis, mert a hosszú szünetben felrohantam a két sarokra lakó Dedéhez, aki már várt a galuskás, lecsós reszteltmájjal meg az üveg sörrel, és míg ettem, meséltem neki az iskoláról. Akkor már a paprikás rétes volt a kedvenc ropogtatni valóm, de kiskorom kedvenc csemegéire is jól emlékeztem: a csokiból fõzött medvekaromra, a manduláskára, a rácsos tetejû linzerre, a parfénak nevezett fagyira, meg még valamire, ami most nem jut eszembe, mert most már nem jól emlékszem. Szerettem enni, ovis koromban kissé dundi is voltam, de a gimnáziumban már gebe. És az elsõ evés is nyugodtan telt anyám mellén. Bár csak képzelem, de akár Zebegényben, akár a Krisztina körúton elég volt a karjában feküdni, és enni, azaz inni, és valószínû, nem állt föl közben, talán apám se jött be a szobába, és sose láthattam, hogy anyám elmosogatja a mellét. Velem volt. De mondhatnám, ha tudnám, hogy a legnyugodtabb étkezések anyám méhében teltek. Nem volt más vendég, és nem is kellett tudnom semmirõl. Arról se, hogy eszem. Ráadásul meleg vízben voltam, ami azóta is alapvetõ lételemem. De most már nem eszem, csak ritkán, ha elõfordul, hogy valaki vagy valakik mellettem maradnak, vagy ha egyedül vagyok. Gondolkodtam az utolsó vacsorán: hát, ott se ettek sokat. Megtörte a kenyeret, megivott egy pohár bort, de nem teremtett halakat az asztalra, meg bort se többet. Úgy látszik, az elsõ és az utolsó a legjobb. Sehol sincs olyan ábrázolás, amelyen valaki határozottan elindulna, igaz, az a kék ruhás, Leonardo 1498-as képén félig áll, de nincs, aki ételt hozna, vagy valaki, aki mosogatni kezdene. Úgyhogy én már csak ezt az utolsó vacsorát várom. Mondjuk inkább parmezánt ennék néhány szál tésztával és sóval, és Frascatit innék hozzá, de a kenyérhez csak akkor nyúlnék, ha száraz, olasz (amire lehet, hogy akkor is volt lehetõség). Pizza nem volt, fish and chips se, és Becherovka sem, mert nem volt jet sky sem, ami átvitte volna a terített asztalra. Egyáltalán ki terített, és ki mosogatott, és ki fizette ki a számlát? Ilyen békés, nyugodt, szeretettel teli helyet én még nem láttam. Pedig jó lett volna eltanulni! Úgyis ugyanaz vár ránk: meghalunk, feltámadunk. Jó, jó, tudom, Zsófi, én valószínû, a pokolba kerülök, de távolságban ugyanannyi. És nem lehet, hogy az a vörös lé, amit kevergetnek az ördögök, az olyan halászlé, mint amit Gyõrött adnak, a Matrózban, a piactéren? Tudod, ki akar akkor maceszt enni a mennyországban! Persze, ezt már mind tudod jól. De te is helyes voltál, mikor elkezdtél enni kanállal, úgy örültem neki, mert nem tudtam még, hogy a McDonald’s-hoz vezet. Bár én féléves korodban inkább hóval etettelek, mert az annyira szép volt abban az évben, össze se lehetett hasonlítani a fémtetejû üvegben lakó, sárgás, fosszínû bébitápszerrel. Tüdõgyulladást is kaptál, de csak két nap múlva, addig nyugodtan és csöndben ettük a gyönyörû havat. Az evésbõl mindig akadnak bajok. Jézus Krisztust például agyonverték, fölszögezték egy keresztre, ecettel itatták, amit én a három közül imádok, de mégis megette azt a falat kenyeret (biztos, hogy száraz volt, ha meg kellett törni), megitta a korty bort, aztán megváltotta a világot. De, hát ez csaknem ma volt. Darwint kellene megkérdeznünk, ki, mit evett elõször. Vagy valakit, aki jobban ért hozzá. Mert a mammutot már biztosan csak jól táplált férfiak vagy nõk ejtették el. Addig, míg megerõsödtek, vajon mit ettek? Lehet, jobb, ha nem tudjuk: biztosan nem tejbegrízt és kakaós csigát. Mi is, Te is azt ettük, ami volt. Láttál már macskát füvet legelni. Faltam a vadalmát a Vérmezõn, de csak a savanyú pirosat, az édesebb sárgát csak desszertnek, a vad olajbogyó gyûjtemény volt otthon is, s mikor hajnalban kimásztam Csillaghegyen a szerelmemtõl, és pirkadni kezdett, megláttam egy cseresznyefát, leszedtem egy csomót, aztán kisétáltam a folyóhoz, ettem a cseresznyéket, és jóllakottan néztem, hogy fényesedik föl a Duna. Késõbb a te kiskanalaidra is úgy esett a fény reggelente, mert ovis korodban, rendszeresen két mûanyag dobozos pudingot ettél, az egyik sárga volt, a másik sötétbarna, az egyik vaníliás, a másik csokoládés, és pontosan, párhuzamosan kellett letenni egymás mellé a dobozokat, azok mellé pedig a két kiskanalat, a vaníliás mellé a kockásat, a csokis mellé a növények indázására emlékeztetõ motívumokkal díszítettet. Soha nem lehetett volna fölcserélni. Csak egyszer hánytál, mikor mégis Dede diótortáját reggelizted, se elõtte, se azóta, amit sajnálok (én elõtte is, utána is), mert így biztos, hogy nem tudod, milyen remek érzés megszabadulni a hányingertõl. Csak ez a kanálügy izgat húsz éve: miért nem a világos puding mellé akartad az indásat, és a sötét mellé a kockásat? Ez valami vigasz lehetett a sötét számára? Valamit kiegyenlítettél, mint én a két dobozt? Enni csak békességben lehet. Láthatod, ha végre elmész egyszer, Milánóban, a Santa Maria delle Grazie-templom melletti refektóriumban Leonardo da Vinci falfestményét. Bár ott sem hagyták az apostolokat és a Megváltót nyugodtan vacsorázni, mert egyszer csak egy ajtót vágtak a falba, a képbe. Szerencsére csak a terítõig ér. Mindig bejön valaki, ha szeretjük, ha nem. De mégiscsak: agapé.

53

VELIKY JÁNOS

„létezzék megfelelõ szó, mely annak minden árnyéklatát födözze”* A programalkotó politikai viták nyelvi-kulturális kerete a reformkor második évtizedében Az 1840-es évtized a magyar politikai közgondolkodásban fogalomhasználati vitákkal köszöntött be, a politikai közélet tényezõi közül többen programalkotásba kezdtek, ennek során munkásságuk egy-egy darabját a szélesebb nyilvánosságban gyakran viták övezték, s közben különösen megmutatkozott annak az igénye, hogy az új társadalmi jelenségeket nyelvileg is egyre pontosabban körülírják. A nyelvészkedésben érthetõ módon a reformerek jártak az élen. Korszerû változásra1 irányuló érzékenységüket jelzi az a kulturális törekvésük, hogy lehetõség szerint az új politikai fogalmak magyarul is differenciált kifejezést nyerjenek: Pulszky Ferenc naplójában felidézi Széchenyi intelligens, nyelvfilozófiai szempontból is figyelemre méltó szándékát, hogy „minden kifejezésre bármi nyelven, magyarban is, létezzék megfelelõ szó, mely annak minden árnyéklatát födözze”. (Kiemelés: V. J.) Széchenyi ezt annyira komolyan vette, hogy az Akadémia üléstermében – bizonyos értelemben a fiatalabbak értetlenségétõl kísérve – kifüggesztette azon fontos idegen szavak listáját, melyekre nézve nem talált „egyenértékûeket” a magyarban, s mindenkit gondolkodásra kért fel.2 Persze a politika nyelvezetének megújításában sokan részt vettek, többen sikeresen alkottak praktikus kifejezéseket is, mint például Szemere Bertalan, aki elõször használta a „jellem” és az „irodalom” szavunkat, s ez a folyamat sikeresen haladt elõre, Pulszky szerint „hamar terjedt el s közvagyonná vált a hírlapok által”. (Kiemelés: V. J.) Az alapító szándékainak megfelelõen ebben a folyamatban jelentõs szerepet játszott maga az Akadémia, amely nyelvemlékek kiadásával és a beszélt nyelv állapotával egyaránt foglalkozott, pályadíjakat tûzött ki, sõt nyilvános vitákat bonyolított le, s azok gyakran politikai és nyelvfilozófiai fordulatokat vettek. A társadalmi nyilvánosság fórumai a közügyek megjelenítésében mind nagyobb szerepre tettek szert, a színház nyilvánossága is részévé vált a nyelvi-kulturális mozgalmaknak, olyannyira, hogy Petõfi és Arany – mint ugyancsak Pulszky írta – „nem annyira kalandvágyból, mint hazafiságból” álltak a színpad deszkáira. A megújuló politikai frazeológia változást kifejezõ eszközkészletét tárta fel a nyelvet teljes kiterjedtségében birtokló Arany János késõbbi leírása (nyelvészek azt mondják, hogy Arany rendszeresen 20 ezer kifejezést használt),

amikor bemutatta a korszak új nyelvi formulákban is megmutatkozó fordulatjellegét. Széchenyi-ódájában az „édes honni szót selypítve” beszélõ közönségrõl szólt, s akkor a magyar nyelv fokozatos elterjedésére csakúgy gondolhatott, mint az új jelenségek pontos kifejezésére, annál is inkább, mert a korszak lényegérõl szólva a változást irányító tényezõkrõl is beszélt, mint például a Széchenyikezdeményezte „eszmeváltó díszes kör”-rõl, a kaszinóról, ahol a változás új fogalomkészletét fabrikálták, olyanokat, mint „közjó felé lejtõ”: „szellem, anyag, honszeretet, önérdek”. A magyar reformgondolkodás a nyelvharcokat és vele összefüggésben az új szépirodalmi törekvéseket meglehetõsen korán az általános változás részének tekintette. Kazinczy például 1830-ban Széchenyi-versében saját törekvéseit és Széchenyi elsõ reformkísérleteit párhuzamba hozta, s eszmei tekintetben is a kísérletek egészen hasonló természetét hangsúlyozta, amikor a nyelvi és a társadalmi reformerek sorsát összehasonlította: „Ha téged egy rosz lópecér – elõbb / Rosz nyelvpecér volt – náthás rigmusában / Leckére fogna, mert apró, de szép / Kancáid közé angol mént eresztesz […] Nagy lecke nékem, mert a nyelvpecér / Régóta zaklat engem is […] Én magyart németté tenni igyekszem, / És franciává, rómaivá, göröggé, / És rontom a szép magyar nyelvet”. Az eszmék és a társadalom kapcsolata iránt különleges fogékonysággal rendelkezõ Kemény Zsigmond kifejezetten rendszertani összefüggést látott a nyelvi reform és a politikai reform között. Feltûnõ és nem ellentmondásmentes, ahogyan Kemény kivételes beleérzéssel fordul azokhoz az írókhoz, akik oly nagy bizalommal voltak a nyelvet és a társadalmat „újraszabó emberész” iránt. Amit itt Keménytõl megtudunk, tágabb értelemben a klaszszicizmus és a romantika közötti kapcsolat minõségét mutatja meg. Azt írja a „Még egy szó a forradalom után” címû mûvében: „Miután nálunk a neologizmus gyõzött, elmaradhatatlan volt a köz- és magánjog körüli izgatás. Miután az irodalom szakított a régivel, semmi csoda, ha új színezetû eszméivel és írmodorával nem szegõdött az avas és rothadó állami formák panegirikusává”.3 A kapcsolatot európai összefüggésben is megtalálta, és a francia példát emlegette: „A francia klasszicizmust leverte az új iskola. S mihelyt a régi írmodor a nyelvben és az eszmék kezelésében változott, másokká lettek magok az

* Részletek a „Programalkotó politikai viták a reformkor második évtizedében” címû kötetbõl. 1 A reformkori változások értelmezéséhez: Veliky János, Reformkor – a változások kora. Magyar Tudomány, 2008/10. 1238–1254., illetve Uõ., A

változások kora. Polgári szerepkörök és változáskoncepciók a reformkor második évtizedében. Bp., 2009. 2 Pulszky Ferenc, Életem és korom, I. k., (s. a. r., elõszó, jegyz. Oltványi Ambrus). Bp., 1958. 195. 3 Kemény Zsigmond: Még egy szó a forradalom után. Bp., 1982. 400.

54

eszmék, és az eszmék által a társadalom is, mely végre a restaurációt megbuktatta a júliusi királyság számára, a júliusi királyságot a februári eredményekért, s mostanig sem fejezte be az állam átalakítását”. Kemény egészen találó kifejezéssel Magyarországon „filológiai forradalom”-ról beszélt, amely összefüggésben áll a politikai reformmal. 1848/49 után a századfordulóra visszatekintve úgy vélekedett, hogy, akik „az eszmék történetével foglalkoznak, már átlátták a szoros kapcsolatot, mely a nyelvújítást a politikai változásokkal összefûzi. […] a politikai haladás vagy tespedés kérdése […] a filológiai forradalom sikerében eldöntve van”. (Kiemelés: V. J.) S a több táborra tagolódott nyelvújító mozgalom egészét a politikai reformerek elõzményének tekintette, Kazinczyt csakúgy, mint a vele szemben hagyományközösségen állókat, annál is inkább gondolhatta így, mert közös karaktert adott a különbözõ csoportok számára a tudatosan felvállalt új politikai-szociológiai pozíció, az új értelmiségi szerepkör: „Midõn Révaitól kezdve a tudós társaság megalapításáig annyi talentum, mely más munkakör által vagyont és elismerést szerezhetett volna, választotta pályatársul a szûkölködést és pályacélul a nyelvtisztítást, midõn a neologizmus rajongással köszöntött be, a szekták egész gyûlöletével küzdött a más véleményûek ellen, éveken át visszanyomatván nem gyengült, a közönségtõl kigúnyoltatván nem csüggedt, s végtére a makacs harc alatt teremtett irodalmat”.4 (Kiemelés: V. J.) Mindezekkel együtt azonban azt is látnunk kell, hogy Kemény a reformkor elõzményei között a XVIII. század politikai reformereit nem sorolja fel, amellyel a szellemi-eszmei erõviszonyokat elrajzolja, az elõzmények súlyát komolyan csökkenti, Széchenyi fellépésének a jelentõségét viszont megemeli, így aztán arról beszélhet, hogy „Kossuth tévedett, midõn hivé, miszerint a Széchenyi által hirdetett eszmékre el volt készülve a közvélemény”.5 Kemény figyelmen kívül hagyta a szellemi viszonyok színvonalát, például azt, hogy a nyelvi és szépirodalmi küzdelmek mögött új filozófiák viszonylag gyors betörése is feltûnt, hogy többek között éppen Kant, Herder, majd Hegel mûvei irányították rá a figyelmet a nyelv általános jelentõségére, nagy mûveik körül éles harc robbant ki, amely kihatott a kultúra szinte minden területére. Az 1810-es évek elsõ felében szinte a teljes vezetõ értelmiséget érintõ szellemi forrongás zajlott, ebben szervesült össze a nyelvújító mozgalom a kanti–fichtei világképpel, és ennek az általános „filozofálásnak” már részesei voltak a késõbbi romantikus fordulat olyan képviselõi is, mint Kölcsey Ferenc.6 A nyelv és a filozófia kapcsolata azt jelentette, hogy számos hazai filozófiai mû (fordítás) a nyelvi tudatosság jegyében született, több filozófiai fordítás, illetve vitairat függelékben magyarázta el a használt, új kifejezések értelmét. A nyelvi küzdelem szereplõi,

Kazinczy, Révai Miklós, Verseghy Ferenc s mások maguk is írtak poétikai, nyelvtudományi és zenei tanulmányokat, illetve filozófiai traktátusokat, vagy például Verseghy lefordította Herder történetfilozófiai gondolatait. A „filozófiai zsibongással”7 egybekapcsolódó nyelvi viták valójában nem is tekinthetõk egészen elszigeteltnek, sõt megjelenésükben bizonyos regionális tagoltság is megfigyelhetõ, hiszen Kazinczy mögött például – KeletMagyarországon és a Partiumban sajátos regionális-szellemi kört alkotva – olyan jelentõs filozófusok álltak, mint a matematikusként is ismert kitûnõ Sipos Pál8 vagy Köteles Sámuel, akik kantiánus erkölcsfilozófiát és logikát írtak a magyar nyelvû oktatás céljára, és azt az erdélyi és a magyarországi protestáns kollégiumokban tanították.9 A korábban Sárospatakon tanárkodó, késõbb Tordosra költözõ magányos filozófus-lelkész, Sipos Pál, ha hoszszabb ideig él, sokkal nagyobb hatást fejthetett volna ki a magyar reformgondolkodásra, Kazinczy így is hozzá intézte egyik nagy filozófiai költeményét.10 A gondolatok íve és a levelezés iránya aztán gyakran átvezetett Kolozsvárra, Marosvásárhelyre, illetve Kassára és a Dunántúlra, amikor a diskurzusba bekapcsolódott többek között Aranka György, Dessewffy József vagy Berzsenyi Dániel. Kemény mégis bemutat eszmei fordulatot, amikor arról beszél, hogy a nyelvi küzdelemben igen hamar új közönség született: „mely kizárólag csak az újjáalakított nyelv formáiban fogadta el az eszméket, és a régi szabályok hangján szóló gondolatoknak magához semmi bejáratot többé nem engedett”. Rámutat az új politikai közönségre, melynek a gondolkodása fordulatszerûen megváltozott: „kizárólag csak az újjáalakított nyelv formájában fogadta el az eszméket”. Így arra is, hogy a változás a szûkebben vett értelmiségi körök határait átlépte, s a nyelvi reform társadalmi hatást fejtett ki: ahol „a neologizmus gyõz, új szavak, szókötések és nyelvszabályok által annyi eszme oltatik a társadalomba […], hogy nem sok idõ múlva az egész társadalom fogalmai, kívánatai és világnézetei gyökeres reform felé sietnek, és viszont kevés idõ múlva a társadalom átalakulásának ügyfolyama az állami formák és jogszerkezet átalakulását mellõzhetetlenül elõidézi.”11 E „filozófiai zsibongásban” a szépirodalom és a tudományok, köztük a filozófia feltûnõen egybekapcsolódnak (és a következõ század felé mutatnak), Kazinczy ezt a bonyolult és veszélyes korviszonyokkal magyarázza, nem hagyva figyelmen kívül a mûfajok különbözésébõl eredõ sajátosságokat: „A mi korunk frivolitásnak kora: megalacsonyítottak bennünket, hogy velünk azt tehessék, amit akarnak. Illõ, hogy ki erõt érez magában, ellene szegezze magát a reánk törõ szörnyû veszedelemnek. Poétai munkák erre igen alkalmatosak, mert a nem siket olvasót vonzák az olvasásra. Ezért öltöztetem poétai formákba a filozófia tárgyait, amennyire tõlem kitelik, és a poézisi

4 Kemény Zs., Még egy szó a forradalom után, i. m. 396. 5 Kemény Zs., Széchenyi István. In: Sorsok és vonzások. Bp., 1970. 247–248. 6 Szauder József: Kölcsey világnézeti válsága az ifjúkori jegyzetek tükrében. In: Uõ., Az estve és Az álom. Bp., 1970. 308–346. 7 Szauder József kifejezése. 8 Kapcsolatuk jelentõségérõl Benkõ Samu, Sipos Pál és a magyar filozófiai esszé születése. In: Uõ., A helyzettudat változásai. Bukarest, 1977.;

Miskolczy A., Kazinczy Ferenc útja a nyelvújítástól a politikai megújulásig, II. k., Bp., 2009. 211–253. 9 Egyed Péter, Az erdélyi magyar filozófia egykor és most. In: Egyed Ákos Emlékkönyv. Kolozsvár, 2010. 92. 10 Benkõ S., Sipos Pál és a magyar filozófiai esszé születése, i. m. 1977. 84–121., 398–400.; Miskolczy A., Kazinczy útja a nyelvújítástól…, II. k., i.

m. 212–213. 11 Kemény Zs., Még egy szó a forradalom után, i. m. 396–397. 12 Kazinczy Ferenc levelezése (szerk. Váczy János), IX. k., Bp., 1901. 270.

55

elõadásra alkalmatosak.”12 (Kiemelések: V. J.) A nyelviesztétikai eszmecserék számos sajátos eleme politikaitársadalmi toposszá válik – például a társadalom önálló tényezõként történõ értelmezése (és a természettõl való elválasztása), a szabadság differenciált tárgyalása, a felekezetfelettiség, modern politikai konfliktusok bemutatása, különbözõ mûfajok (szépirodalom, filozófia, nyelvészet és politika) egybejátszása, keverése –, amelyek aztán feltûnnek késõbb a politikai vitairodalomban. Kazinczy klasszicista nyelv- és irodalomszemlélete egyébként sem volt oly esküdt ellensége az eredetiségnek, csak „az erõk megedzése érdekében kívánta a maga idején tudatosan és célzatosan a másolás, az utánzás nevelõ iskoláját”, erre utal 1808-ban, amikor Fáy Andrást figyelmezteti, hogy „öntse tulajdon érzéseit hangokba, anélkül, hogy azt tekintgetné, hogy az közé illenék-e a külföld éneklõiknek versei közé. De adjon darabjainak minél több tökéletességet.” Fáy András aztán 1832-ben a kultúrhistóriai jelentõségû „A Bélteky-ház”-ban bemutatja az összekötõ elemeket, például azt a mûvészetfelfogást, amely átvezet a klasszicizmus „örök szép”-tanától a szkepszis felé, a történelmileg változó, a „mivelt férjfiak itéletei”-tõl függõ tudás elismeréséig, és tovább a (nemzeti) közösségi ízlés irányába.13 A romantikába átnyúló neoklasszikus mûvészetfelfogás – jóllehet szûk körben – lassan leszáll a társadalom mélyebb rétegeibe, életformává válik, és behatol a politikába is: az angolkertes környezetben kiránduló társaságra ráismerünk Markó Károly képein, Kazinczy és Fáy Ferenczy István szobrait dicséri. A görögös sírmonumentum a sûrû vadonba rejtve valóban együgyûnek tûnik, de sokan kedvelték, Kazinczyt is érdekelte, sõt baráti körét, például Dessewffy Józsefet is. Kazinczy egyik levelében leírja, hogy egy neoklasszicista metszetgyûjteménybõl miként másol ki görög sírtemplommintát ifj. Wesselényi Miklós számára, s itt az is olvasható, hogy milyen beleéléssel képzeli el az egész konstrukciót: „Fülke az kell, s a Pallas szobra, melly a nagy megholtnak rézképét kezében tarthatná […] A legfõbb dolog az, hogy ezen Tempel és a régibb Wesselényiek temetõ épülete között egy erdõ ültessék […] Az erdõ lehetne platanus is. De a platanus az öröm fája volt. Jobb volna szálkás fákat (Nadelholz) ültetni, melly télben nyárban lombos és zöld, s a szomorúság fája volt, s minthogy Zsibó körül az nem terem, imponálni fog.”14 A neoklasszicizmus többi motívuma is széles körben elterjedt, a „rom” mindannyiszor feltûnik késõbb is, a halálhalott motívum számos megjelenési formája Széchenyit is megragadta, olyannyira, hogy az 1841-ben megjelenõ „A kelet népé”-ben is behatóan foglalkozott velük. A reformpolitikusok számára kézenfekvõnek tûnt, hogy az eredetiségprogramok a nemzeti tematika megjelenését hozzák el a mûvészetekben, ennek a szellemében állapított meg egyidejûséget a politika és a mûvészetek

kapcsolatában a Pesti Hírlap egyik értekezõje 1843-ban: „jelenleg szellemi müvelõdésünk haladási zászlajában az összeolvadt három nemzeti színt, leginkább politicai, tudományos és mûvészeti életünk mozgalmai képezik, mellyek nálunk, figyelemreméltólag, egy idõben, egyszerre kezdének hatályosabban nyilatkozni, ujjal mutató bizonyitványaul annak, miszerint egymással igen szoros, egymástól elválhatlan kapcsolatban állanak.”15 (Kiemelés: V. J.) Sokan gondolták úgy, hogy külföldön és itthon a mûvészet „nagyrészint hiven mutató tükre a nemzetek politicai életének”, a francia és az angol színpadon megjelennek „a’ kamarák vagy a’ parliament surlódó vitái”, „declamatiói”, ezek gyakran vezetnek „a’ ministerek és kormányférfiak titkos hivatalszobáiba”, a színpadi darabok „egy egész néptömeget tudnak” lelkesíteni. A reformerek értékrendjében a mûvészeteket általános tekintély övezte, amely egyet jelentett az új mûveltség követelményének általánossá tételével, hogy tudniillik „lehet kivánni minden mûveltebb polgártól, a’ mûvészet, kivált a’ nemzeti mûvészet ismeretét, becsületét és pártolását”. Ez a felfogás igényelte az eredeti alkotásokat, ezért helytelenítette az utánzást, a klasszicizmusra jellemzõ „görög és római istennevek és tárgyak tulságos használatát”, vagy a regény- és novellairodalom azon szokását, hogy „idegen, külföldi tárgyakkal piperézik fel még belföldi elemû mûveiket is”.16 A reformerek a különbözõ mûvészeti ágakból kisebb-nagyobb eredményeket a „nemzeti” keretek közé emeltek, elsõsorban persze a szépirodalomból, de a távolabbinak tûnõ tudományok területérõl is, vagy például a zenemûvészetbõl, a „régebbiek” közül Bihary, Csermák, Lavotta, az „újabbak” közül a „Rákóczy-nótát” nagy hatással feldolgozó „világhírû Liszt Ferencz” szerzeményeit, Erkel Ferenc „nagyobb compositioit”, illetve az építészetbõl Hild János és Polláck Mihály alkotásait.17 Szontagh Gusztáv szerint is a ’40-es években a politikai reformerek szerepe olyannyira fontossá vált, hogy „nem csak a társasági életünk eligazodására s irodalmunk terjesztésére, hanem a nyelv haladására is jótékony befolyású volt”, sõt õ szerepcserét is emlegetett: „eddig nagyobbára költõk és tudósok által mûveltetett, most az élet és álladalom férfiai vesznek e mûvelésben részt, rögtönzött szónoklati alakú röpiratokban az elõadásnak több folyóságot, élénkséget, haladást adván, s az eszméket a költõi s tudományos világból az életre alkalmazván”.18 (Kiemelés: V. J.) Ilyen formában visszatérve a nyelv világához, felidézhetjük, hogy a korábban említett Pulszky Széchenyi bizonytalan szóalkotásairól szólt,19 állítása mögött bizonyosan a romantika mûvészet- és nyelvfilozófiai fordulatának írói megjelenését lehet sejtenünk, az tûnhetett fel ugyanis a kortársaknak, ahogyan az alkotó (Széchenyi) áttér a jelenségek (a gondolatok) ábrázolásáról azok kifejezésére.20 A kibontakozó romantika és Széchenyi nyelvszemlélete között eléggé nyilvánvalóak az

13 Lásd ehhez Dr. Henszlmann Imre: Párhuzam az ó- és újkor mûvészeti nézetek és nevelések közt, különös tekintettel a mûvészeti fejlõdésre

Magyarországban. Pest, 1841. 1–48., illetve fõként 113–132. 14 Szauder J., Udvarházi klasszicizmus. In: Uõ. Az estve és Az álom, i. m. 482-483., 485–486., 495–501. 15 Pesti Hírlap, 1843. január 1. 16 Pesti Hírlap, 1843. január 8. 17 Pesti Hírlap, 1843. január 22. 18 Szontagh Gusztáv, Propylaeumok a társasági philosophiához, tekintettel hazánk viszonyaira. Pest, 1843. 231. 19 Pulszky F., Életem és korom, I. k., i. m. 195. 20 Szegedy-Maszák M., A romantika: világkép, mûvészet, irodalom. In: Újraértelmezések. Bp., 2000. 14.

56

összefüggések: az instrumentális nyelvszemlélet (amely szerint a nyelv funkciója a gondolatok ábrázolása) híve, Kazinczy Kölcseyt is homályossággal vádolta meg az egészen „pontosan ki sem fejezhetõ élmények, másrészt a szándékosan rejtett érzelmek” miatt, miként Pulszky – láthattuk – Széchenyivel kapcsolatban vélekedett hasonlóan. Az összetett romantikus szemlélet Széchenyi naplójában az elsõ pillanattól nyomon követhetõ, amely természetesen korjelenségnek tekinthetõ, hiszen hasonló válságélmény tûnik fel az 1810-es években többek között Kölcseynél és Kisfaludynál is. A romantika mûvészetfelfogása a zenére, a zeneiségre nagy figyelmet fordított. Széchenyi is keresett operai párhuzamokat, melyekkel vitapozícióját igyekezett alátámasztani: a Pesti Hírlap politikai „rohanásának” természetét Rossinira hivatkozva igyekezett megvilágítani – „Ebbül is úgy ki fog tûnni […] a nép szenvedésivel sympathizáló, vagy inkább a’ nép szenvedelmeivel coquettirozó thema, valamint Maestro Rossininek sem jár egy darabja is bizonyos crescendo és impetuoso nélkül”.21 A nyelv funkciójával foglalkozó „Magyar nyelv” címû esszéjébõl pedig a nyelv és a zeneiség kapcsolatának a keresése tûnik ki. Lényegesen többet (sõt a romantika szellemében egészen mást) vár el a nyelvtõl, mint Kazinczyék, a lélek titkainak, a villanásszerû belsõ élményeknek a megjelenítését: a nyelv fejezze ki, ami „ezer meg ezer árnyéklatban, szívünk, kedélyünk mélyében rejtez; vagy Isteni szikra ként villan lelkünkön keresztül”! S ugyan bizonytalankodik: „Ó milly távol áll a leg magasztosb ékesszóllás is – illy ideálhoz”, s „milly felette üres kebel […] melly nem sejt magában többet […] mint amennyit – bár a leg kimûveltebb nyelvvel is […] kifejezni lehetne”, (Kiemelések: V. J.) mégis romantikus elhivatottság tudat, sõt megszállottság hatja át,22 amikor a nyelv alkotó és közönsége közötti közvetítõ szerepérõl gondolkodik: „A szózat (a nyelv – V. J.) fõczélja embertársammal mind azt közölhetni, mi […] lelkem leg titkosb rejtekiben etc. létez, - - s pedig olly tisztán, olly hatalommal s félre nem érthetõleg, miszerint az, mi úgy szóllván bennem él - - - másban tökéletesen folyon át s benne mind azon következményeket szülje, mellyek (mik) saját hangulatom, nézeteim, cselekedeteim okai”. (Kiemelések: V. J.) Bár a közönség és a nyelv fejlõdését illetõen szkeptikus kérdéseket is megfogalmaz: egyrészt „minden emberben egyenlõ mennyiségû lelki kincs létez-e”, másrészt „hátra megy-e az egész emberiség?” – ám végeredményben optimista választ ad, s a nyelv és a közönség „fejlõdése”, tökéletesülése mellett teszi le voksát.23 Persze nem kelthetjük azt a látszatot, hogy Széchenyi összetett életmûve teljes egészében a romantika körébe sorolható, érdemes

figyelnünk azokra az irodalomtörténészekre, akik úgy fogalmaztak, hogy „Széchenyit csak elhamarkodottan lehetne mindenestõl a romantika vonulatába sorolnunk. Életében túl sok a romantikus látszat ahhoz, hogy igazi romantikusnak tekinthetnõk a Lánchíd és a Nagy Szatíra megalkotóját.”24 (Kiemelés: V. J.) A felvilágosodás korában a különbözõ alkotói szférák (nyelv, mûvészet, politika) kapcsolata és az erre épülõ különbözõ alkotói szerepek (írói és politikai) karaktere sajátosan összefonódott.25 A korszak kitûnõ kutatója már évtizedekkel ezelõtt figyelmeztetett a szerepek, a stílusok és az eszmék ez idõ tájt jellemzõ keveredésére,26 amihez hozzáfûzhetjük, hogy ez még jó ideig jellemzõ is marad, Kazinczytól Kölcseyn át egészen Széchenyiig, Vörösmartyig. Politikusok és szépírók egyaránt merítettek a teljes kulturális eszköztárból, a felvilágosodás, majd egyre inkább a romantika esztétikai fogalomkészletébõl,27 amely így lehetõvé tett politikusok számára szépirodalmi megközelítéseket, költõk pedig intenzíven foglalkozhattak társadalmi reformkérdésekkel. A jelenség a ’30-as, ’40-es évekre is jellemzõ, amely társasági körökben (például a Kisfaludy-körben, illetve a Bártfai-szalonban) csakúgy megmutatkozott, mint egy-egy személy esetében. Az ún. romantikus triász (Vörösmarty, Bajza József, Toldy Ferenc) nagy közéleti kérdésekrõl gyakran kezdeményezett nyilvános vitát (szabad-e a társadalmi rangnak az irodalmi életben érvényesülnie, az írói tulajdonjog kérdése vagy Kazinczy nyelvpolitikai törekvései). Korszerû irodalmi nézeteiket a nyilvánosságban védték meg (az ún. „Conversations-lexikon pörben” Döbrentei Gáborékkal szemben), gyakran Kazinczy és Széchenyi egyetértésétõl kísérve. Késõbb a Bajza szerkesztésében megjelenõ Athenaeumban (1837–1843) pedig – még a Pesti Hírlapot megelõzõen – a kulturális elit számos fontos reformkérdésrõl jelentetett meg publikációt. Vörösmartyt szoros barátság fûzte Deák Ferenchez és Wesselényi Miklóshoz,28 s tisztában volt a nagy koreszmékkel csakúgy, mint az egyes reformkérdések sorrendiségével, különbözõ jelentõségével: Kemény Zsigmond naplójában feljegyezte, hogy „sokat beszélt az általános örökváltság minden egyéb teendõk feletti elõnyérõl”.29 Rendszeresen bejárt a Nemzeti Körbe, hogy újságot olvasson, illetve már 1841-ben politikai vitákban elmélyült elemzést is publikált, arra gondolt, hogy elõbb részletekben jelenteti meg az Athenaeumban, utóbb pedig önálló kötet formájában. Végül az elemzés Hazay Gábor álnéven jelent meg, amelyet a bírált szerzõ (Széchenyi) valószínûleg soha nem fejtett meg.30 A nyelv világában a bekövetkezõ változások eredményeként megvalósul az elõzõ évtizedekben lefoly-

21 Széchenyi I., A kelet népe. Pest, 1841. 222. 22 Szegedy-Maszák M., A romantika: világkép, mûvészet, irodalom, i. m. 7–25, 27. 23 Viszota Gyula (szerk., bev.), Gróf Széchenyi István írói és hírlapi vitája Kossuth Lajossal, I. rész (1841–1843). Bp., 1927. 761–763. 24 Sõtér István, Széchenyi naplói. In: Széchenyi István, Napló (vál., szerk., jegyz. Oltványi Ambrus). Bp., 1978. 12. 25 A társadalom egyes szférái önállóak, és csakis ezért alkothatnak folyamatosan sajátos, újabb és újabb kapcsolatokat, nagy tanulsága ez ideológiák

és politikai hatalmak szorításában élõ korunknak, lásd ehhez: Niclas Luhmann, Soziale Systeme. Grundrisse einer allgemeinen Theorie. Frankfurt/Main, 1984. 26 Szauder J., A XVIII. századi magyar irodalom és a felvilágosodás kutatásának feladatai, illetve A klasszicizmus kérdései és a klasszicizmus a felvilágosodás magyar irodalmában. In: Uõ., Az estve és Az álom, i. m. 37–38, illetve a stílusok keveredésérõl máshol is, 93. 27 Szegedy-Maszák M., A magyar irodalmi romantika sajátosságai. In: Uõ, „Minta a szõnyegen”. Bp., 1995. 123. 28 Vörösmarty M., Publicisztikai írások. Összes Mûvei, 16. k., Bp., 1977. 787–799. 29 Kemény Zs., Napló, (kiad., bev. Benkõ Samu). Bukarest, 1960. 187–189. 30 Vörösmarty M., Publicisztikai írások, i. m. 485–497., 501–504.

57

tatott viták tanulságainak összegzése, az újítás és a hagyományelvûség egyeztetése. Az egységes gyakorlat jegyében már gyakran védelmezik a kialakult nyelvi normákat a meggondolatlan újításokkal szemben, Bajza József 1843-ban például úgy vélekedik, hogy a szabályokat „úgy kell venni, mint jelenben vannak”. Az újításokat persze õk nem utasítják el, csupán a „nyelvtani gondatlanságok”, „a rosszul alkotott új szók” veszélyeire hívják fel a figyelmet (példaként említve, hogy „a Markscheider: bányamérnök, anyagválasztó s ércválasztónak fordíttatott”), s bíznak abban, hogy a gyakorlat („a nagy tömegek” „jó érzéke”) a tévedéseket úgy is elveti.31 Persze a nyelvi egység különbözõ ágai továbbra is jelen vannak, ezt igazolja, hogy Arany János saját mûvei történeti és köznyelvi elõzményeinek komoly jelentõséget tulajdonít: az érdekegyesítés32 szépirodalmi hõsének, a Toldinak szerzõje saját alkotói módszerét úgy mutatja be, hogy „Ilosvai Péter diák szárnyai”-val röpült.33 A politika világában hasonló felfogásban folyt fogalomhasználati vita az Akadémián 1847-ben a honosítási törvényjavaslatról, ahol számos politikus is véleményt nyilvánított. Kossuth, Szemere Bertalan irányították az alsótábla vitáját, és az akadémikusok véleményét is kikérték, Széchenyi például Toldy Ferenchez fordult, hogy mondjon véleményt, melyik magyar szót tartja célszerûbbnek az indigenatus és az incolonatus kifejezésére.34 Az Akadémián Vörösmarty elemzését fogadták el, amely aztán a törvénykezés folyamatát is befolyásolta, egészen az 1847/48-as törvényalkotásig, hiszen az áprilisi törvények alanyát is ilyen felfogás jegyében írták körül a törvényhozók („honlakos”, „országlakos”).35 Amikor Vörösmarty a politikai közösség, a nemzet fogalmát átgondolta, a rendi tagolódás elutasításából indult ki, s a polgári fordulatot egy társadalmi, nyelvi, vallási tagolódástól költõien elemelkedõ fogalomban, a megváltozott értelmû „hon”-ban összegezte: „A’ hon és a haza eredetileg csupán házat, lakot jelentett; de jelentésök most a’ patria szó értelmével egy.” – Aztán ezzel összefüggésben fejtette ki az új politikai tartalmat: „Honosítani annyit tesz, mint valakinek hont v. hazát adni […] A’ honos tehát több mint a zsellér vagy lakos, mert a’ ki honos, az mindazokkal a jogokkal bir, mellyel a’ hon fiai birnak”, ezzel együtt a honosítás fogalmát nyelvileg is vizsgálta, s azt fejtegette, hogy „jó hangzatú ’s hajlékony”, végeredményben pedig „mind alkotására, mind tartalmára nézve megfelel a’ szabályoknak ’s annak mit kifejezni akarunk”. A szóalkotásnál pedig az elõzõ évtizedek tapasztalatait összegezve az újítást és a hagyományelvûséget nem állította egymással szembe, hanem irányadónak a nyelvi gyakorlatot tekintette: „Meg

kell e’ szót tartani azért is, mert már némileg elfogadtatott […] nem is rosz hangzatú, nincs ok, miért keressünk helyette mást, igen sokat ártván nyelvünk terjedésének, ha már a’ divatnak indult új szók helyett minduntalan ujabbakkal állunk elõ. Verba valent usu.” 36 (Kiemelések: V. J.) Kossuth nyelvfelfogása közel állt ennek a szépírói körnek az ízléséhez, szintézisre való törekvés jellemzi, amelyben az újítás csakúgy jelen van, mint a nyelvi gyakorlat jelentõségének elismerése. A Pesti Hírlap elsõ számainak egyikében Kossuth azt fejtegeti, hogy a „nyelv mindig csak annyira bõ, a’ mennyire szükség van rá”.37 A korabeli iskolai latin retorikai tárgyak és a jogászi-vármegyei orátori szerepkör jellemzõ jegyei mindannyiszor feltûnnek szövegeiben,38 de be kell látnunk, hogy ezek, különösen ahogyan az idõben elõre haladunk, egyre inkább elvesztik eredeti szerepüket és határozottan kommunikációs funkciót kapnak, mellé-, sõt alárendelõdnek a reformgondolatnak. Így a ’40-es évek elejére Kossuth egyike lesz azoknak az író-publicistáknak, akik szövegeiket egyszerre hozzá tudják igazítani a közönség tudásához, mûveltségéhez, stílusához, illetve a meglehetõsen bonyolult reform-mondanivalóhoz. Amikor a reformerek társadalmi terveiket kikovácsolják, maguk is igyekeznek politikai mondanivalójukhoz igazítani a nyelvet, Pulszky ezen a téren Széchenyi mûködését emelte ki: a gróf „nagy kedvvel adta magát reá a szófaragásra”, azonban nyomban hozzáfûzte, hogy „Kossuth is foglalkozott szócsinálással, még pedig elég szerencsésen, mert meg volt benne a nyelvérzék.”39 (Kiemelés: V.J.) Kossuth a vármegyegyûlések termeiben csakúgy, mint a Pesti Hírlap hasábjain inkább rendies olvasóközönségével gyakran ismert és hagyományos eszközökkel teremtett kapcsolatot, mondanivalója azonban korszerû volt. Széles körû jogi, közgazdasági, természettudományos és szépirodalmi mûveltsége mellett roppant nyitott mindennapi tudása, a rendies mûveltséggel együtt polgári elemek sokasága jelenik meg benne, idézhetjük például azt az esetet, amikor a találmányi védelemrõl szónokol, s a rendi gyûlés termeiben megszokott fordulatokat használva, ám az egész struktúrát korszerû céloknak alárendelve emeli fel hangját: „Van Pesten egy üvegkereskedõ, ki […] üveggyárt állít hazánkban […] Itt van például Steller László, beszterczebányai születés, ártézi kútfuró mester (most Rózsa agens úr telkén dolgozik) van olly találmánya az ártézi kútfurásra, melly minden eddigi módoknál czélirányosabb; – itt […] Gollenhoffer bõrgyáros, roppant fontosságú, megbecsülhetetlen találmányával; – itt van Hanky asztalos, kinek elméje még a’ nyomorúság napjai-

31 Bajza J., Nyelvünk mívelésérõl. In: Uõ., Válogatott mûvei, Bp., 1959. 373–378. 32 Barta, István, Entstehung des Gedankens der Interessenvereinigung in der ungarischen bürgerlichen Reformbewegung. In: Nouvelles Études

Historiques. I. k., Bp., 1966. 33 Arany János Összes Mûvei, II. k., (s.a.r. Voinovich Géza). Bp., 1951. 269. 34 A fõrendek és a polgárok eltérõ honosítási gyakorlatáról van itt szó. Kossuth a fõnemesek honosítása esetén megkívánta volna a magyar nyelv

ismeretét, míg a polgárok esetében nem: Barta I. (szerk., bev.), Kossuth Lajos az utolsó rendi országgyûlésen, 1847/48. Bp., 1951. fõként 379–387, illetve Vörösmarty M., Publicisztikai írások, i. m. 739. 35 Szabad György, A polgári átalakulás megalapozása 1848-49-ben. In: A negyvennyolcas forradalom kérdései (szerk., Spira György és Szûcs Jenõ). Bp., 1976. 36 Vörösmarty M., Honosítás. In: Uõ., Publicisztikai írások, i. m. 304. 37 Pesti Hírlap, 1841. 3. szám. 38 Az elemek helyérõl és szerepérõl: Szabad Gy., Kossuth politikai pályája ismert és ismeretlen megnyilatkozásai tükrében. Bp., 1977. 11, 14, 50; Uõ., Kossuth irányadása. Bp., 2002. 45. 39 Pulszky F., Életem és korom, I. k., i. m. 195.

58

ban is teremtõ eszmékkel van mindig tele”.40 Azután a hosszú, az olvasóközönségre nyomást kifejtõ felsorolást a rendeknek szánt reformjavaslat követi: „találmányaikkal világ elébe nem léphetnek; mert akármi kontár után csinálja […] Ezen segíteni kell”. – „Pénzzel, drága pénzzel kellene az illy embereket segítenünk, s mi? addig bosszantjuk, míg türelmét, vagyonát vesztve átmegy Ausztriába […] Városainkban csak a középszerûség tengõdhetik, a kitûnõ talentumnak sorsa üldöztetés. – Reform, reform a városoknak, de egyszersmind gondoskodás is, hogy legalább a’ belföldi ipar és kereskedés akadályai elhárittassanak”.41 (Kiemelés: V. J.) – Így bontakozik ki egy kitûnõ reformpolitikus gondolkodásának korszerû hálója, amelyben számos rendies kulturális elem létezhet (a nyelv, a kultúra történetisége egyébként sem egyezik meg a társadalmak átalakulásának általános ütemével, tehát a mûveltség mindig inhomogén marad), ezért nem is ez a lényeges, hanem az elemeket összekapcsoló háló természete!42 A ’40-es évek nyilvánosságában fõként a politikai lapok, s azok tárgya, a politika nyilvános megjelenése keltett nagy feltûnést. Ezért is állíthatta a Pesti Hírlap értekezõje – némi elfogultsággal –, hogy a „journálok nálunk is, mint külföldön, elfoglalák az irodalom elõterét, ’s olvasóink közt mindennapi kenyérkint szükséges szellemi táppá lettek, bizonyára azért, mivel legközelebbi érintkezésben állanak az élettel, a’ jelennel, ’s nagyobbára politicai tárgyuak lévén, közdolgaink legérdekesebb napi rendû kérdéseit feszegetik, s vitatják meg.”43 A politikai hírlapok hasábjain folyó viták publicisztikai termése az egységes politikai közbeszéd részét képezte, melyben a vitát uraló személyiségek – elsõsorban Széchenyi és Kossuth – gondolkodása, alkotói módszere vált meghatározó jelentõségûvé, viták tárgyává, ezért elsõsorban az õ fogalomalkotó módszerüket kell áttekintenünk. Széchenyi „bizonytalan” szóalkotásaiban megjelenik a romantika világfelfogása, alkotásaiba a konkrét tapasztalaton túl a személyesség mindannyiszor belezsúfolódik, az objektív érvényesség és a szubjektív életérzés gyakran szorosan összekapcsolódik, az egyik áttûnik a másikba, és mindezt romantikus belsõ felvillanások kísérik: „felfogásaink, érzelmeink, félelmeink’ tengernyi árnyéklatai néha mint elkülönözött egybecsapó hadak állanak egymás ellen, és sokszor belsõnk valódi harczmezõvé válik, és innen zsibbasztó kétségeink, innen sorvasztó habzásaink”; „mennyei ihletés egy villanás alatt, mikor a’ hû kebel elõtt megnyílik az ég”.44 A romantikus gondolkodásmód, amely Széchenyinél a sors (a kor lehetõségei) és a zseni összebékíthetetlenségébõl ered, s amely szinte mindent

(magánéletet, közéletet) szétfeszít, szétszór, ugyanakkor egyazon lendülettel igyekszik mindent (a gazdaságtól a kultúráig és az állam intézményeiig, sõt a szépirodalomig) újjáépíteni. Ezért száguldozik minduntalan a közélet különbözõ színterei között. Mindez persze – szinte természetesen – sokszor végletességbe zuhanó világértelmezéssel jár együtt, azonban mindebben betegségének önreflexiós képessége folytán a közfelfogásban hangoztatottnál lényegesen kisebb szerepe van (idézzük csak fel többször intézményesülõ önnevelõ szándékát), legalább ugyanilyen mértékben esik viszont latba a történeti változás összetettsége, amelyet Széchenyi jól átérzett és folyamatosan szeretett is volna megjeleníteni. Széchenyi és Kossuth benne élt a romantika fogalomvilágában, de nyelvezetük ennél persze lényegesen összetettebb volt. Mindketten több élõ nyelvet használtak, és a kortárs, nyugat-európai polgári kultúra mögött mindkét esetben ott állt a klasszikus és a késõ középkori görög, latin nyelv, kultúra: államférfiak, történetírók, költõk, szónokok görög-római és reneszánsz világa, a szónoklattan és a stilisztika szabályai és példái formájában, a maga teljes összetettségében. A reformkori politikai publicisztika egyértelmû sikereiben ugyanakkor látnunk kell a folyamatos, a klasszicizmusból a romantikába átnyúló magyar nyelvi-kulturális építkezést, amely a XVIII–XIX. századforduló eszmei és „filológiai” forradalmától átívelt az 1840-es évekig. Ennek a folyamatos építkezésnek köszönhetõen alakul ki az új szépirodalom és a modern politika egymásba kapcsolódó világa,45 ahol a nyelvnek – Herder óta nyilvánvaló – döntõ jelentõsége van,46 mindez Széchenyinél oly különös módon összefonódva jelenik meg, s Kossuth számára oly egyértelmû sikereket hoz magával. Életrajzírói véleménye Széchenyi anyanyelvét illetõen bizonytalanságot árul el, naplója ezt valószínûleg igazolja is, ám az egészen bizonyos, hogy az általa beszélt „bécsi német”, melyet többen „elmosódottnak” neveznek s a Mária Terézia-idõk elõkelõségeinek beszédmódjához hasonlítanak,47 korszerû gondolatok megjelenítésére nem volt alkalmas, s bár a német irodalmi nyelvet természetesen ismerte, bonyolult jelenségek, új megközelítések kifejezésére a magyart használta. A fogalmazás – különösen kezdetben – nem ment könnyen, az is elõfordult, hogy munkatársai „magyarítják”, vagyis stiláris tekintetben átnézik szövegeit.48 Annak, hogy Széchenyi reformgondolatait magyarul fogalmazta meg, persze politikai okai voltak, „A kelet népé”-ben a „földiek”-hez, a „drága Földiek”-hez, a „drága Rokonok”-hoz,49 vagyis a magyar

40 Pesti Hírlap, 1843. április 6. 41 Uo. 42 Az elemek hálóvá szervezõdésének megértéséhez egy fizikus mûvét lehetne ide idézni: Barabási Albert-László: Behálózva. Bp., 2003. – A mû

jelentõségére ugyancsak egy kiváló fizikus, Lovas István hívta fel a figyelmemet. – A fizikusok elgondolásaihoz hozzákapcsolható egy cseh filozófus, a prágai tavasz egyik szellemi elõkészítõje, Karel Košik „Dialektika konkrétniho” munkája is, amely jóval korábban, 1961-ben Prágában, magyarul pedig 1967-ben látott napvilágot. 43 Pesti Hírlap, 1843. január 1. 44 Széchenyi I., A kelet népe, i. m. 132, 147. 45 Minden nyelv saját világot teremt, amely jó esetben nem csak a szépirodalomra, hanem a politikai irodalomra is érvényes, az pedig egészen szerencsés pillanat, ha ez mindkettõre, egyazon idõben, sõt egymással összefüggésben vonatkozik. Vörösmartyval foglalkozó irodalomtörténészek utalnak erre az egyidejûségre – lásd Imre László: Az irodalomalapítás mûfaji hierarchiája és Vörösmarty pályakezdése. In: Vörösmarty és a romantika (szerk. Takáts József). Pécs–Bp., 2001. 24. 46 Szegedy-Maszák M., A magyar irodalmi romantika sajátosságai, In: Uõ. „Mint a szõnyegen”, i. m. 123. 47 Oplatka András, Széchenyi István. Bp., 2005. 10. 48 Németh L., Széchenyi. In: Az én katedrám. Bp., 1975. 450. 49 Széchenyi I., A kelet népe, i. m. 3, 15, 20.

59

nemzethez intézte szavait, így politikai mûveit „nemzetképviseleti beszédmód” által meghatározott értekezéseknek lehet tekinteni.50 A politikai közbeszédben az 1840-es évekre olyan magyar nyelvi kultúra alakult ki, amely alól senki nem tudta magát kivonni, legalább is a szigorú megítélés kockázata nélkül. A reformkonzervatívok jeles képviselõje, Dessewffy Aurél sem politikai nézeteinek, hanem elsõsorban a publikációiban megnyilvánuló nyelvi-kulturális színvonalnak köszönhette általános elfogadottságát, vagyis fõként ebben a tekintetben tudta felvenni a versenyt az ellenzéki vezérekkel. Dessewffy magyar nyelv iránti érzékenysége már igen korán feltûnik és folyamatosan jelen van publicisztikájában, azzal együtt, hogy a Felsõ Magyar Országi Minerva 1826-i évfolyamában publikált elsõ cikkét a szerkesztõ még alaposan korrigálta.51 Viszont a konzervatívok többségének nyelvileg és gondolatilag is botladozó, latin fordulatokkal megnehezített szövegei szóban és írásban egyaránt versenyképteleneknek bizonyultak a reformerek mégoly bonyolult fejtegetéseivel szemben. A liberális reformerek tartalmilag és nyelvileg egyaránt képesek voltak megragadni a történeti folyamatok újszerûségét: megnevezni a változást, a „polgárisodás”-t, „polgárosodás”-t, melyet a „bátorlét” és a „tulajdon szentsége” jellemez.52 Tekintetük átfogta a fogalmakat csakúgy, mint a széles összefüggéseket, egészen a társadalmi munkamegosztásnak vagy a tõke forgási sebességének az angol liberális közgazdaságtan szellemében történõ leírásáig.53 Széchenyi nagy hangsúllyal irányította a figyelmet a változás összetettségére – „valamint különböznek egyesek’ sajátsági, úgy száz meg száz árnyéklatban mutatkoznak elõttünk külön nemzetek’ hajlami és végirányai”, és megragadó módon tájnyelvi kifejezésekkel („gombolagábul”) keverve a szaktudományok fogalmait, egészen korszerû módszerrel (folyamatos differenciálással) hámozta ki a mindennapiság zavaros halmazából a fontos összefüggéseket. A társadalmi folyamatok kifejezésének ilyen formáját tudatosan használta – ellenfeleit és barátait sokszor figyelmeztette, hogy „nem egészen könnyû, a’ nemzeti élet’ szövevényes és néha felette egybebonyolított gombolagábul kiszemelni és felvenni a’ fonál’ valódi végét, és világosan kitudni, mi a’ hatás, mi a’ következmény, és elhatározni, mikép ’s mennyire hat, és hat vissza egyik a’ másikra”.54 Ügyesen és szorgalommal fordították le magyarra a korszerû politikai kifejezéseket, ezen a téren is maradandót alkotva: míg „kétely” szavunk nyilvánvalóan nem véletlenül a filozófus-szépíró Eötvös

Józseftõl származik, a társasági életben az „Önözés”-t Széchenyi szorgalmazta. A „tény” szavunk magyarítása körül nyelvi leleménybeli különbség is megmutatkozott, Széchenyi a „Tatsache” körülményesebb, szószerinti fordítását használja („lettdolog”),55 Kossuth viszont a rövidebb és máig használatos „tény”-t alkotta meg belõle („minden emberi tény”).56 Széchenyi más esetben is viszonylag nehezen találja meg a megfelelõ magyar kifejezéseket, ilyenkor az idegen szót és saját magyarítását egyaránt használja, küzd például a „nüchtern” lefordításával: „e két faj felette itlan – nüchtern – mégsem áll olly magasan mint az angol faj”57 (kiemelés: V. J.), máskor bonyolult szavakat képez, amely erõltetett („mozgonyár”, „elõsejdítés”),58 néha viszont egészen érdekes („gyanuszinessé tenni”)59 eredménnyel jár, mindezzel együtt is azok közé tartozik, akik a korszerû magyar politikai gondolkodás fogalomkészletét folyamatosan alakították, önálló kötetek és politikai-publicisztikai viták keretében egyaránt. Az erõs közjogi érdeklõdés a politika-tudomány kérdéseit persze szélesebb körben beemelte a hazai (nemesi) közgondolkodásba, így amikor Széchenyi elsõ teoretikus munkája, a „Hitel” 1830-ban megjelent, széles körben visszhangja keletkezett, és többen hozzászóltak,60 olyanok is, akik ugyancsak gazdagították e formálódó tudomány szótárát. Az 1840-es évek a politikai gondolkodásban két szempontból feltétlenül újat hoztak: egyrészt sokan érezték úgy, hogy eljött a gyakorlati lépések, a programalkotás ideje, másrészt az elgondolások szélesebb körben megvitatásra kerültek, és ebben a tekintetben már korántsem létezett a résztvevõk között nézetegység (nem beszélve a birodalmi kormány intézményeirõl és embereirõl), így a vita társadalmi keretét kikényszerített nyilvánosságnak nevezhetjük. Az évtized elsõ felének politikai küzdelmei a Pesti Hírlap és „A kelet népe” körül bontakoztak ki, majd 1842–43-ban egyre szélesebb körben, újabb és újabb szereplõkkel (személyekkel és intézményekkel) kibõvülve folytatódtak, ám a vita fogalomkészlete többnyire kontinuus maradt, legalábbis, ami Széchenyit illeti, ugyanakkor differenciálódott, s kialakult az új és önálló politikai publicisztika. Az önálló politikai publicisztikát viszont kétségtelenül leginkább Kossuth reprezentálta, ugyanakkor jellemzõ az is, hogy a Pesti Hírlap szerkesztõje mellett, egészen bizonyosan tõle nem függetlenül, több tucat értelmiségi szerepkörben fellépõ személyiség (amúgy arisztokrata, nemes vagy kispolgár) mûködik hírlapíróként és tudósítóként egyre otthonosabban ebben a mûfajban. Néha feltûnik Wesselényi Miklós is vagy a szakírók közül Balásházy János, mel-

50 Lásd Dávidházi Péterre történõ hivatkozással Gergely A., Széchenyi István, i. m. 56. 51 A magyar nyelvrõl. In: Nemzeti mûvelõdések az egységesülõ világban (szerk. Szegedy-Maszák Mihály és Zákány Tóth Péter). Bp., 2007. 58–64.

– A reformkonzervatívokról: Varga János, Helyét keresõ Magyarország. Bp., 1982.; Dénes Iván Zoltán, Liberális kihívásra adott konzervatív válasz. Bp., 2008. 52 Széchenyi I., A kelet népe, i. m. 4. 53 Uõ., Hitel. Pest, 1830. 18, 28, 42, 206, 261. 54 Uõ., A kelet népe, i. m. 6. 55 Széchenyi saját kifejezését a következõ összefüggésekben használja: „mert lettdolog, melly ellen kifogás nincs”, majd „mirül viszont a’ mindennapi lettdolog szolgál csalhatatlan bizonyságul”, végül „lettdolog, hogy lelkesülés kezdi, õrjöngés kiséri, és megbánás követi a’ forradalmakat”. – Széchenyi I., A kelet népe, i. m. 134, 153, 215. – Pulszky úgy emlékszik, hogy a közbeszédben a „tettdolog” forgott. – Életem és korom, I. k., i. m. 196. 56 Pulszky F., Életem és korom, I. k., i. m. 195–198. – A szöveghely: Kossuth L., Felelet gróf Széchenyi Istvánnak. Pest, 1841. 134. 57 Széchenyi I., A kelet népe, i. m. 155. 58 Uo., 82., 125. 59 Uõ., Világ. Pest, 1831. 285. 60 Ehhez Gergely A., Széchenyi eszmerendszerének kialakulása. Bp., 1972.

60

lettük számos vármegyei arisztokrata és birtokos nemes, de a Pesti Hírlap szerkesztõségében mûködik klasszikus, „fõállású” munkatárs is, mint például Gyúrmán Adolf. Széchenyi gyakran vált viták kirobbantójává, s bár megközelítéseiben rengeteg újszerûség rejlik, azokkal a politikai gondolkodást nem mindig terelte a praktikus megoldások irányába, miután racionális elgondolásait a benne „rejtõzködõ költõ” gyakran felülírta. Kétségtelenül sokat megmutat ebbõl „a költõi énbõl” Németh László, amikor arról ír, hogy Széchenyi politikai ideáit (s gyakran a személyeket is, akik azokkal valamilyen kapcsolatba kerültek) „irodalmi sugalmakkal szerette, és élõ szenvedéllyel költötte tovább”, „magához rántott ideáljukból” alkotott „szenvedélyt magának”. (Kiemelések: V. J.) Sõt még azt is leírja, hogy gyakorlatiassága sem más, mint ennek a szenvedélynek a „maszkja, csillapítója, mindennapi tüzelõszere az ideák égésének.”61 Széchenyi a fejtegetéseit gyakran élvonalbeli tudományterületek (közgazdaságtan, agrárgazdaságtan, politikai filozófia) képviselõitõl szó szerint átvett, fejezetnyi szövegekkel támogatta meg,62 ám ezt a racionalitást is felülírta, amikor a romantika esztétikai eszközeinek felhasználásával, azokra jellemzõ lelkülettel mutatta be a modernizáció alternatíváit – például felrajzolta a jövõt, mint „halál, vagy teljes újjászületés (Forradalom)”-t,63 illetve a modernizáció sajátosságait, mint: elmaradottság feloldása idegen elemek segítségével – nemzeti sajátosságok megõrzése. Ilyenkor megfogalmazásában a lehetõségek feloldhatatlan ellentmondásokká váltak, amely nem könnyítette meg az általa is olyannyira óhajtott praktikus megoldások megtalálását, bár – ismételjük – az ellentmondásokat önmagában igen jól megértette, csak azokat legyõzhetetlen formákká alakítva mutatta be: „Öntsük régi alkotmányunkat végkép német nyelvbe, terjesszünk német értelmességet, ’s rögtön polgárosítva lesz a’ nép, ’s óriási alapot nyer az alkotmány, csakhogy alatta örökre el lesz temetve a’ magyar. – Milly keserves, szövevényes állapot, valóban hallatlan eset az emberiség évrajzában.”64 A viták fogalmi hálójában Széchenyi néhány alkotása különleges helyet foglal el, melyek költõi természete és racionális funkciója (és a kettõ közötti intenzív összefüggés) már a kortársaknak is feltûnt, befogadták, a politikai közbeszéd részének tekintették, ám kétségtelenül többnyire vitatták.65 Ezek között legismertebb „a szív és az ész” fogalompár, amely nagyon izgatja Széchenyit, vissza-visszatér hozzá. Már a „Világ”-ban önálló fejezetet szán neki, azonban a két fogalmat még nem kapcsolja oly szorosan össze és nem állítja oly végletesen szembe, mint késõbb, megmarad az egyik fogalmon belül (jó szívû - rossz szívû), bár kétségtelen, hogy a szívvel szemben az észnek már ekkor ad bizonyos elõnyt. De legfõképpen a fogalmakat még nem személyesíti meg! – „Valamint a’ jó szivû pipázó

több helységet tesz hamuvá sejdítetlen, mint a’ rossz szivû gyujtogató készakarva: úgy foly több szerencsétlenség az emberiségre jó szivbül, mellynek ura rossz fõ, mint rossz szivbül, mellynek ura jó fõ.”66 A Pesti Hírlap megjelenése és Kossuth politikai mûködése67 viszont 1841 elején ismét felizzítja Széchenyi képzeletét, s ennek hatása alatt felidézõdik benne a tíz évvel korábban, Dessewffy Józseffel folytatott vitájában már használt fogalompár. Sõt, miután új politikai ellenfele, Kossuth sokkal intenzívebb érzéseket vált ki belõle, a „szív” és az „ész” sokkal erõsebb színeket kap és a két fogalom egymáshoz való viszonya, miként a hadakozóké is, egyre szélsõségesebbé válik. A fogalompárt a széles körben formálódó (részben ellenzéki) eszme- és intézményrendszer, illetve annak erõs érzelmeket felkeltõ vezetõje ellen veti be, hosszan, egy terjedelmes könyv hasábjain keresztül hömpölyögteti, építi, fejleszti. A Pesti Hírlap ellen Széchenyi hamar, pár tucatnyi lapszám megjelenése után fellépett. „A kelet népé”-ben Széchenyi azt hangsúlyozta, hogy a hírlap szerkesztõje „mindenek elõtt valami felrázó képet kívánt festeni, ’s ezért felette elfogadható volt rá nézve a’ levelezõje által beküldött történet, mellyen, mint tapasztaltuk, mohón kapott, mielõtt még megvizsgálta volna, nem valami mystificatio-e az egész”.68 Az utóbb megbízhatatlannak tûnõ beszámolóhoz fûzött és a szegénységrõl, illetve a börtönviszonyokról szóló szerkesztõi megjegyzés alkotja tovagyûrûzõ bírálatának alapját.69 Ezután a hírlapszerkesztõ és politikus Kossuth úgy kerül a középpontba, mint aki megalapozatlan esetekbõl elindulva hamis következtetéseket vont le, és összezavarta a Széchenyi által elindított reform kedvezõen alakuló sorsát. Széchenyi könyve rövid példára épített világos konstrukció, klasszikus retorikai hagyományok eszközeivel kitûnõen szerkesztett politikai beszéd, amely abban az értelemben is a klasszikus hagyományokat követi, hogy jól központozott, és néhány fogalom mozgatja, ezek között legfontosabb „a szív és az ész” fogalompár. „A kelet népé”-ben Széchenyi olyan zárt logikai rendszert alkot, amelybõl igen nehéz kimenekülni, olyan filozófiai keretben helyezi el ugyanis bírálatának alanyát, ahol a klasszikus forma, a szillogizmus szabályai szerint két premisszából egyenesen következik a konklúzió. Összefüggõ beszédfolyam kezdeténél állunk, amelynek részét képezi „A kelet népé”-n kívül az 1842-es akadémiai megnyitó beszéd és a „Wesselényi és Kossuth” címû, ugyancsak nagy terjedelmû cikksorozat, s ahol az említett fogalomkettõs mindvégig központi szerepet tölt be. „A szív és az ész” fogalompár a romantika esztétikai eszköztárába tartozó allegóriának tekinthetõ, mely számos tulajdonsággal felruházva jelenik meg, és történeti háttere is eléggé összetett. Széchenyi „országlási rendszerét” a fogalompárra építi: „az észnek is külön mûködési köre

61 Németh L., Széchenyi. In: Az én katedrám, i. m. 403–404. 62 Széchenyi I., Napló (szerk. Oltványi Ambrus). Bp., 1978. 415. – A Jeremy Benthamtól átvett szövegre már Kemény Zsigmond felfigyelt: Kemény

Zs., Széchenyi István, i. m. In: Sorsok és vonzások, 246–247. 63 Uo. 418. 64 Széchenyi I., A kelet népe, i. m. 53–54. 65 Gergely A., Széchenyi István, i. m. 45–46. 66 Széchenyi I., Világ, i. m. 311. 67 A Pesti Hírlap mûködésérõl és politikai hatásáról: Varga J., Kereszttûzben a Pesti Hírlap. Az ellenzéki és a középutas liberalizmus elválása

1841–42-ben. Bp., 1983. 68 Széchenyi I., A kelet népe, i. m. 208. 69 Uo. 167.

61

van, a’ szívnek is, és hogy az országlásban, valamint például a’ gyógytanban, egyedül az észnek szabad mûködni, a’ szívnek ellenben jóra, nemesre gerjesztésen túl még motszanni sem. Ebbül áll az egész”.70 Az „ész” politikusa folytonos harcban áll a „szív” politikusával, utóbbi állandóan terveket kovácsol. A „szív” politikusa terveinek megalapozatlanságával olyannyira nincs tisztában, hogy „kész tüstént megajándékozni a’ hazát ismét valami uj és szintolly szaporán készült köz szerencsei ’s köz dicsõségi phantasmagoriával, mellynek édeni léte […] ellenállhatatlan varázzsal ragadja magával a’ honnak számtalan »szíveseit«, mikép aztán ki nem számolhatni, milly progressioba nõ, milly tébolydókba bonyolít az illyféle köz bajjá vált, köz nyavalyává nevelt »szívborjazás«”. A Pesti Hírlap szillogizmusba foglalt útjának társadalmi tartalma: „azon revolutionarius syllogismus antecendense, melynek majorja a’ nagy birtokosok’ gyûlöletessé tétele […] minorja a’ kisebb’ vagy minden birtokosnak szinte e’ sorsra juttatása; és conclusioja: olly zavar, melly Magyarországot […] IV. Béla idejére löki vissza”.71 Széchenyi romantikus szóáradatának több kultúrtörténeti rétege fedezhetõ fel, számos párhuzamosan megjelenõ elemmel találkozhatunk (a nemzetek életkoráról szóló és Kölcseynél is olvasható beállításra gondolhatunk), s lehetnek felvilágosodáskori elõzményei is, hiszen Sipos Pálhoz intézett versében Kazinczy is küzd a fény és a sötétség ellentétével, és felvillant hasonló megoldásokat.72 Sõt, „A látó” költõje, Batsányi is foglalkozik az „ész” politikai jelentõségével, „Der Kampf” címû, német nyelven írt versében pedig a Géniusz és a Múzsa tusakodása során ugyancsak a fény és a sötétség rajzol fel éles, a rommá válás lehetõségét magában foglaló kontrasztokat.73 A felvilágosodás politikai allegóriái Kölcsey, Vörösmarty, Széchenyi felé mutatnak. A hasonló hátterû „Romisten”, a reformkor politikai vitáinak kedvelt költõi képe, Vörösmartynál csakúgy elõfordul, mint Széchenyinél. Vörösmarty önálló szimbólumrendszerében, abban az új mûfaji hierarchiában, amelyet többek között a nyelvújítás lehiggadása és a történelem kultusza jellemez, fontos szerepet tölt be.74 Széchenyi Vörösmarty 1829-30-ban kifejtett és a nemzethalállal viaskodó gondolataival teremt párhuzamot: „Jaj neki! hogy küszöbén túl hagyta csapongani vágyát! / Várost és falut ment látni s azokban az élet / Búját és örömét; s vizsgála, tapasztala mindent. / Egy népet lele, mely gyéren vala s lelke törötten / Õsei honnában, melyet megronta örökre / Harc és visszavonás”. A „Romisten” allegóriája75 elõtûnik a „Világ” Vallomások címû fejezetében, ahol a veszélyt hozó politikusok (akikre „elakasztási maszlag”, „rontási hév” jellemzõ)

úgy jelennek meg, mint akik a népet „az egykori pogányság fa- vagy kõbálványai” elõtt hódoltatják és miattuk az emberiséget „a Romisten vaskeze nyomja”,76 tíz évvel késõbb „A kelet népé”-ben pedig igen érdekes képben a „sírig népszerû”, a „hatalom fénykörébõl” kiszakadni nem képes politikusok „a’ sokaság’ ittas felhevülését saját énes czéluk’ elérésére, vagy a rom-istennek áldozatára” használták,77 s ez a költõi kép oly mértékben találónak tûnik Széchenyi számára, hogy 1843-ban visszautal rá „Wesselényi és Kossuth” címû tanulmánysorozatában.78 Figyelemre méltó a szépirodalom viszonya Széchenyi politikai publicisztikájához. Vörösmarty a ’40-es évek irodalmi kánonjának szellemében,79 melynek részét képezte a nyelvújítás lehiggadása, Széchenyi írásainak jellemzõ romantikus túlzásait, meghökkentõ, gyakran sikerületlen szóalkotásait kritizálta. Hazay Gábor álnév alatt publikált írásában úgy fogalmazott, hogy õ a „A kelet népe” ismertetését adja, „kiemelve a’ figyelemre, meggondolásra méltó helyeket, helyenként kétségemet ’s észrevételeimet is õszintén elmondva”.80 Vörösmarty Széchenyi politikai mondanivalóját nyilvánvalóan elvetette, ám sokkal feltûnõbb, hogy mennyire elégedetlen volt az írás romantikus megformáltságával, például a könyv központi részérõl, mely a fejtegetések kétharmadát tette ki, azt írta, hogy „talán a’ legfárasztóbb része az egész könyvnek, mellyet igen szélesnek, fölösleges kitérésekkel megterheltnek lehetne mondani, ha benne annyi tanulságos ’s komoly vitatásra méltó nem foglaltatnék”.81 Költõként kifogásolta a romantikus „hasonlítások”, az allegóriák homályosságát, a „hasonlításokat”, melyek a gondolatok erejét csak gyengítik: a „valóban igen elmés és nagyszerû gondolatokkal, mint a’ hindu asszony’ példája, ügyekszik […] súlyt adni; de a’ helyett talán inkább elkeseredést okoz a’ gúny felett, melly szavaiban van, ’s példát ad, mint kell képes beszédek által a’ közönség ’figyelmét komolyabb meggondolástól elzavarni.”82 (Kiemelés: V. J.) Politikai személyiségként pedig rámutatott Széchenyi alkotási technikájának egyik igen lényeges vonására: „szerencsétlen” hasonlatkereséseivel, a „hasonlatok” következetlen kifejtésével „minden kimondott gondolatot, érzeményt azonnal végzetszerû huzásnak tekint”. (Kiemelés: V. J.) Széchenyi megközelítései nem illenek bele a modern politikai közélet világába: „Eddig jóból és rosszból, szépbõl, rútból keveset láthattunk, most látjuk a’ valódi (vagy képzelt) nem jót, rútat, és sokaságoktól megrettenünk […] Ehhez szokni kell, szokni kell vaknak a’ fényhez, hogy tündéres sugáraiban a szép világnak fájdalom nélkül örülhessen.” Arra kéri tehát Széchenyit, hogy az

70 Uo. 131. 71 Uo. 101. 72 Miskolczy A., Kazinczy útja a nyelvújítástól…, i. m., II. k., 215–216. 73 Szauder J., Géniusz és Torzó, In: Az estve és Az álom, i. m. 297–307. 74 Imre L., Az irodalomalapítás mûfaji hierarchiája és Vörösmarty pályakezdése, i. m. 28. 75 A „Rom” allegóriával a „Vörösmarty és a romantika” címû tanulmánykötetben (vö. 45. lábj.) több szerzõ foglalkozik. 76 Széchenyi I., Világ, i. m. 271. 77 Uõ., A kelet népe, i. m. 75. 78 Jelenkor, 1843. január 26. – Viszota Gy. (szerk., bev.), Gróf Széchenyi István írói és hírlapi vitája Kossuth Lajossal, i. m. 293. 79 Lásd Imre L., Az irodalomalapítás mûfaji hierarchiája és Vörösmarty pályakezdése, i. m. 28. 80 Vörösmarty M., A kelet népe 1841-ben. In: Publicisztikai írások, Összes Mûvei. 16. k., i. m. 11. 81 Uo. 26. 82 Uo. 29. 83 Uo. 33.

62

eltérõ politikai normákat nem elutasítani kell, hanem tanácskozni, elmélkedni felettük.83 Kossuth ugyancsak gyors és valóban lényegre törõ választ adott Széchenyi „A kelet népé”-re. Igyekszik a személyes sérelmeken felülemelkedni, legtöbbször a világos fogalmakat hiányolta, miután jól megérezte, hogy a gróf egyik gyengéje a homályosság, illetve a homályosságra való törekvés, kerülte viszont a változások filozófiai természetû taglalását, melyet viszont Széchenyi igen kedvelt és gyakran nagyon jól eltalált. Ez Kossuthnál nem jelentett semmiféle elméletellenességet, hanem egyfajta józanságról és egyensúlyra való törekvésrõl volt szó, egyébként sem lehetett volna Széchenyi minden, a változás ellentmondásait leíró megfigyelését beépíteni, ezért inkább annak a gondolatnak az útján halad elõre, mellyel egyszerre utalhatott a gyakorlatiasságra és az elméleti igényességre, hogy a „politicai gondolkozás árnyéklatai az általános elvek részletes alkalmazásánál tünnek ki határozottan”.84 Kossuthtól különösképpen távol állt mindenféle ideológiai doktrinerség, 1842-ben erre így utal: „az ideológia antithesisei következetesen keresztül vive egyenlõen képtelen eredményre vezetnek”.85 Kossuth „Feleleté”-ben is terítékre került Széchenyi különös stílusa, „magyar mérföldnyi szóalkaton keresztülvitt nevezetes confessio”-ja, vagy olyan apróbb csipkelõdõironikus, célba találó kifejezései, mint például a „pitypalattyi haladók”-ról szóló, melyet – talán indokolatlanul – Kossuth magára is vonatkoztatott.86 Legalaposabban természetesen Széchenyi értelmezésének központi tényezõjével, „a szív és az ész” fogalompárral foglalkozott, és röviden szólva, egyszerûen alkalmatlannak tartotta a reformkor leírására. Egészen korszerû módon, tudománymódszertani kifogásokat emelt, hogy Széchenyi nem követte a nagy politikai filozófiai iskolák módszertanát: nem teremtett új „bölcselkedési oskolát”, tehát a Pesti Hírlapot „rendszeridegen” fogalmakkal elemezte, ezért mindegy, hogy a kritika tárgyát a „szívhez”, az „észhez”, vagy akár a „hátgerinczhez” méri. Vagyis a gróf akkor járt volna el helyesen, ha „egy általános criteriont állított volna fel, mint például Bentham, melly minden egyes politicai tan helyességének megbírálásában mértékül szolgálhatandott”.87 (Kiemelés: V. J.) De véleménye szerint nem csupán az elmélet világában nem mûködik jól a fogalompár, a reform társadalmi bevezetését is akadályozza, itt pedig az ismert vegytani hasonlatát használja, amikor arra figyelmeztet, hogy jobb „a szívet az ésszel egybeolvasztani”, vagyis „az országlási tan mestersége tán ép’ abban áll: e’ kettõt összeegyeztetni, nem pedig különszakítani”.88 Kossuth is folyamatosan él – bárhol belelapozunk vitairatába – a romantika nyelvi eszközeivel, hiszen ugyanabban a nyelvi világban alkot, mint Széchenyi. A jelensé-

geket nem ábrázolja, hanem kifejezi: „a nemzeti háládatosságnak felvillanó sugárai által élénkittettek”, a folyamatok élénkségét, mozgalmasságát igyekszik visszaadni: „lekerülvén a szõnyegrõl az erõs ingerlõk”, „kik e feszülést még talán éltethették volna”, „ezen körülmények szerinti halkságot vagy gyorsaságot”.89 (Kiemelések: V. J.) Nincs semmi meglepõ abban, hogy még az eltérõ nézetek is ugyanabban a hangnemben csendülnek fel: „a’ nemes gróf […] könyve nem egyéb, mint egy boszankodási syllogismus, minõt […] a’ rémületig felcsigázott képzelõtehetség elõzményére rakhatna az önmagát mindig több és több haragba belédisputáló szenvedelem”.90 A felmerülõ politikai vádakat Kossuth is ugyanazokkal az eszközökkel hárítja vissza: a „revolutionarius syllogismus nem egyéb, mint egy rémletes rodomantada”, mellyel Széchenyi „egyetlen gyülöletes szónak pecsétét” ráüti vádjaira.91 Ezért persze az is nyilvánvaló, hogy mennyire komolyan hatottak egymásra. A politikai vitákban azonban nem csupán fogalmi körök, hanem (nemzeti)közösségi-kulturális tagolódások is igen hamar körvonalazódtak. A „nemzeti” fogalomkörébe történõ besorolás körül kialakultak nézetkülönbségek, ide sorolható például a Mátyás király-szobor állítása körül kibontakozott vita. Széchenyi A Kelet népe-vita részeként a szoborállítás ügyét és a szobrász, Ferenczy István munkásságát ironikus megjegyzésekkel illette: „Nincs szegény kis Ferenczynknek kenyere […] lám rögtön a’ Mátyásszobori eszme támad fel a’ magyarnak egén mint a’ legfényesb nyári nap”. Aztán a politikai vállalkozás felé fordul a bírálat éle: „Nem is egyebek illyféle egybehangzás és terv nélküli erõlködések, mint az ömledezõ szívnek egy kis hiúsággal összeházasított rögtönzései”, így most már a vállalkozás, mint egy romantikus allegória áll elõttünk – „100.000 pengõ forint árú ’s porba sárba sülyesztendõ Mátyás-szobor”.92 (Kiemelés: V. J.) Amellett, hogy Széchenyi beállításában felfedezhetõ egy organikus ellentmondás (miként fejlõdjünk, ha nem fejlõdünk?!), állandóan jelen van a bizonytalansági pontot képezõ birodalmi kormány. Bár õ ezt nem tudhatta, Metternich ugyancsak Magyarország civilizálatlanságára történõ hivatkozással minõsítette az õ vállalkozásait „abszurdnak”: „Pferderennen, Casinos, ungarisches Theater und eine Millionen kostende Brücke, zu der keine fahrbaren Strassen führen”.93 (Kiemelés: V. J.) A kortársak közül sokan nem is nyugodtak bele Széchenyi megközelítéseibe, s Ferenczy, illetve a szoborállítás pártjára álltak, Fáy András például arra hivatkozott: ha „a képzõ mûvész, rendszerint a’ maga korának bélyegét hordozza, úgy vélem, Ferenczy legalább is alatta hazája’ korának nem áll”, ezért hozzátartozik „a nemzet szellemi életéhez, s dicsõségéhez”,94 Vörösmarty pedig úgy érvelt – ügyesen kihasználva Széchenyi kettõs mér-

84 Kossuth L., Felelet gróf Széchenyi Istvánnak, i. m. 75. 85 Pesti Hírlap, 1842. február 27. 86 Kossuth L., Felelet gróf Széchenyi Istvánnak, i. m. 82–83. 87 Uo. 130–131. 88 Uo. 133–134. 89 Uo. 149–150. 90 Uo. 176–177. 91 Uo. 222. 92 Vörösmarty M., A kelet népe 1841-ben. In: Publicisztikai írások…, i. m. 41–45. 93 Aus Metternichs Nachgelassenen Papieren, Bd. VII., Wien, 1883. 58. 94 Fáy András, Kelet népe nyugoton. Buda, MDCCCXLI. 27–29.

63

céjét: miután a gróf is folyamatosan utalt arra a funkcióra, melyet a mûvészetek a „politikai tervezésben” betöltenek, hiszen „a mûvészetet teljességgel kihagyni a’ tervbõl már kissé igen is szûk terv volna”,95 nyilvánvaló, hogy a besorolásban már jobbára ízlésbeli eltérések játszanak szerepet, vagyis Széchenyinek Ferenczy klasszicizmusa nem tetszik. A megközelítések differenciáltságát mutatja, hogy a Pesti Hírlapban a politika és mûvészetek nemzeti szellemû kapcsolatát sürgetõ tárcához Kossuth figyelemre méltó, a túlfutás lehetõségére figyelmeztetõ szerkesztõi megjegyzést fûzött, amelyben, ugyan messzemenõen egyetértett az említett tematika szépirodalmi megjelenítésével („kell hogy legyen egy kapocs a’ népek politicai élete ’s mûvészete közt”), a nemzeti megközelítés modernkori veszélyeit is nagyon pontosan értette és megjelölte – „Isten õrizzen, hogy a’ költészetet a politica rabszolgájává tegyük”, sõt utalt nemcsak a politikai, hanem a mûvészeti nézõpont egyoldalú érvényesítésének veszélyeire is – „lelkesedésre, tárgyat parancsolni nem lehet, azt találni kell”.96 (Kiemelések: V. J.) A formálódó polgári nyilvánosságban Kossuth a nyelvi harcok során évtizedek alatt letisztult stílusra és az új politikai publicisztika világos okfejtéseire támaszkodva nevezte Széchenyi különös, titokzatos rendszerét „korszerûtlennek”, ugyan a „Felelet”-ben elismerte Széchenyi „halhatatlan érdemeit”, ám rámutatott arra a politikusi ideálra – Széchenyi gyakran II. József és Napóleon felfogását fontolgatta97 –, amely a közügyeket demokratikus szellemben viszi és azt – fõként a Pesti Hírlap segítségével – a politikai közvéleményben el is tudta fogadtatni. Ebben a nyelvi mezõben számos republikánus (a római köztársaság-kori példákat – puritanizmust, az egyeduralom elutasítását – idézõ)98 elem is feltûnik, ám ezek Kossuth gondolkodásának eszmei hálójában nem töltenek be önálló szerepet, hanem a kortársi nagy politikai filozófiák alárendeltségében funkcionálnak. „Azonban akármint legyenek is ezek, annyi bizonyos, hogy a’ közszellem az, mellynek ébresztését a’ Pesti Hírlap magának feladatul tûzte ki”99 – magyarázta Kossuth saját politikai hivatását, melyben érezhetõ a római szellem („közszel-

lem”), a fogalom mégis a modern szuverenitás elméletnek alárendelten jelenik meg szövegében, miután hangsúlyozza, hogy „a’ nemzeti meggyõzõdésbõl önkényt fejlett ki”.100 Megjelenik egy másik korprobléma, a személyiségek és politika összefüggése is: Kossuth értekezik Széchenyi valódi jelentõségérõl (utalva Széchenyi megfogalmazására, hogy korábban a nemzetet „álomkórságából” õ ébresztette volna fel101), s kifejti közismert megállapítását: „Ujjait a kornak üterére tevé, és megértette lüktetéseit. És ezért, egyenesen ezért tartom én õt legnagyobb magyarnak […] Gróf Széchenyit a’ kor szükségeinek hatalma alkalmas perczben ragadta meg. Õ korának nyelvévé lõn; õ a’ nemzet jobbjai gondolatának szavakat adott. És hatásának titka itt fekszik.”102 (Kiemelések: V. J.) Saját szerepkörét is hasonló szempontok szerint jelöli ki: a Pesti Hírlap „a kornak idézete, nem idézõje”.103 Széchenyi oldalán nagyon színes, módszerét és tematikáját tekintve összetett, újabb és újabb értelmezéseket kiváltó és lehetõvé tevõ életmû áll, míg Kossuth oldalán egy kiegyensúlyozottabb lelkialkatú, mûfaját és tartalmát tekintve egyre jobban szervesülõ, a Vörösmartyék révén megújuló és stabilizálódó nyelv- és irodalomfelfogás útján járó, ezért talán könnyebben is értelmezhetõ szerzõ politikai (publicisztikai) életmûve formálódik. Miközben a két politikai életmûvet kétségtelenül maguk az eltérõ politikai programok különböztetik meg, a rendelkezésre álló széles kulturális-nyelvi eszköztár jelentõségét sem szabad lebecsülnünk, hiszen az tette lehetõvé a politika tárgyának mély és differenciált kifejtését és közlését az érdeklõdõ közönséggel, nélküle csupán légüres térbe repülõ politikai gondolatforgácsok születtek volna – ahogyan pár évtizeddel korábban –, amelyek nem lettek volna képesek társadalmi bázist fogni. Széchenyi és Kossuth életmûve az 1840-es évek elejére teljesedik ki (Széchenyié persze valamivel korábban) és az etájon kibontakozó programvitákban összekapaszkodik, majd világosan szétválik, mintegy a magyar polgári haladás értelmezhetõ hálóját megalkotva, amely maga is oly színes és invenciózus, hogy történetírói interpretációk hosszú sora igyekszik majd minél pontosabban körülírni.

95 Vörösmarty M., A kelet népe 1841-ben. In: Uõ., Publicisztikai írások, i. m., 41–44. 96 Pesti Hírlap, 1843. január 22. 97 Uo., 426, illetve Uõ., A kelet népe, i. m. 54. 98 Kossuth L., Felelet gróf Széchenyi Istvánnak, i. m. 93–104. 99 Uo. 97. 100 Uo. 101 Széchenyi I., A kelet népe, i. m. 69. – Széchenyi álláspontját igyekszik igazolni Kemény Zs., Széchenyi István. In: Sorsok és vonzások, i. m. 247. 102 Kossuth L., Felelet gróf Széchenyi Istvánnak, i. m. 8., 17–18, 87–90. 103 Uo. 81.

64

„és megy a vers az ítélet felé” (Gergely Ágnes: Jonathan Swift éjszakái – Versek négy arckép alá) Gergely Ágnes kivételes esztétikai minõséget képviselõ új kötetét lapozgatva nem csupán óvatos apologetikus bevezetõ mondatként szükséges leszögeznünk: a versekkel kapcsolatba hozható, igazán lényeges (méltó módon szavakba önthetõ) gondolataink e rendkívüli mûvészi teljesítményt megközelítõ laudációk szerény leágazásainak tekinthetõk. Gergely Ágnes sajátos hermeneutikai pozíciója a jelen horizontjáról a múltban megélt és rögzített léttapasztalatok folyamatos (újra)értelmezésére vállalkozik. A 2006ban Útérintõ címmel közreadott, válogatott és több ízben újrafogalmazott verseinek gyûjteménye kapcsán a költõi életmûre utalva Ferencz Gyõzõ a következõ jellegzetességeket emelte ki: „Gergely Ágnes korábban is idõrõl idõre nekirugaszkodott, hogy újrafogalmazza költõi világát: az elmúlt négy évtizedben hat – más-más szempont szerint – válogatott kötetet adott ki. Vagyis versvilágát nemcsak alakította, hanem folyamatosan átalakította. Kötetei úgy rétegzõdnek egymásra, ahogy egy városban a különbözõ korok épületei.” A versgyûjteményekben tetten érhetõ töbszörösen öszszetett, folyamatos mozgást reprezentáló viszonyrendszer szilárd alapjaként a textusok azonos modalitásával találkozhatunk, „ami az értékképzés és fõleg az értékvédelem morális attitûdjéhez kapcsolódik” (Dérczy Péter). A költõi életmû igazán meghatározó állomásaként azt a pontot jelölhetjük ki, amikor a poétikai rekonstrukciók változásaira épülõ beszédmód – a textus szintjén szinte észrevétlen könnyedséggel – összhangba került a nagy elõdök, fõként az Újhold klasszikus modernségének mûvészeteszményével. A Jonathan Swift éjszakái, Gergely Ágnes mûvészi fegyelmet, tisztaságot hirdetõ új kötete bátor hitvallás e mûvészeteszmény mellett. A költõ az ezredfordulón túl, az értékcentrumok dekonstruálására törekvõ idõszakban is hisz abban, hogy az emlékezés képeinek írásba szövése, az egykori létélmények rögzítésének kísérlete egyfajta elvont tárgyiasságot képviselõ beszédmóddal megvalósítható. „Ez a legszemélyesebb könyvem” – vallja egy interjúban a költõ, olyan vallomások gyûjteménye, mely „a megélt örömök, fájdalmak, a rövid boldogság és a hoszszas szorongás cserepeibõl” összerakható emlékeket tár elénk. A szigorú kompozíciós elvek szerint felépített kötet négy ciklusában (Viharkabát, Az állomáson, A fák alatt, A Liffey-parton) – négyszer tíz versben – négy férfi portréja körvonalazódik a valóságos, illetve a metafizikus létezés síkján. Mind a négy egység egy régi verssel kezdõdik (Kései fürdõzés, Föníciai hajósok, Altató, Transzcendens etûd), melyek a költõ és az embertárs egy-egy jellegzetes létpozícióját jelölik ki, s melyek metaforikusan összefogják a további kilenc kompozíciót. A ciklusok záródarabjai új – kivétel nélkül 2010-ben keletkezett – versek, a felütésekre finom jelekkel válaszoló, a kezdõ metaforákat új viszonyrendszerekbe helyezõ egységek (Vas Istvánnak, elkésve, Föníciai este, A testek útja, Egy régi kínai versre). Így feleselhet egymással – a versvilág finom pasz-

tellszíneit erõsítve – az intimitás szféréjában megjelenõ „nyáj” és „juhakol” képe az ártatlan szenvedésével, a lét tragikumával szembenézõ sorok „Gödölye” és „Bárány” metaforájával. „A dombhajlatban nyáj halad. / Ábel terelt Káin földjére nyájakat. Kolomp szól.” (Kései fürdõzés) „A Gödölye türelmes, mint a Bárány. / A Sötétarcú Angyal útjain / nincs segítség a Gödölye magányán.” (Vas Istvánnak, elkésve) Hasonló párbeszéd érezhetõ a két ember egymáshoz taszítottságát fájdalmasan szép sorokban rögzítõ keretversekben. „Átöleltem a katedrálist. / És õt is, ahogy messze lépdel. S egy olajfát, mely felsugárzik / a halottak lélegzetével.” (Transzcendens etûd) „Holt lélek, távoli szerelmem, / lovam sörénye elföd engem.” (Egy régi kínai versre) Az egyes ciklusokban tükrözõdõ létértelmezési koordináták az én számára értelemmel bíró viszonyulási struktúrákat elsõsorban a másik ember tükrében próbálják rögzíteni. A másikhoz tartozás felidézhetõ, szavakba önthetõ élménye által biztosítható az a keret, amely fogódzót nyújt az én számára valamely perspektíva felé irányulás kimondásához. A rejtõzködõ én számára a verbalitás a múltra reflektáló tudat artikulációs tereit, tárgyias-organikus alapviszonyait teremti meg. Gergely Ágnes poétikai világa az én és a másik ember egymás felé fordulásának (emellett ezen egymáshoz tartozás ellenpontjainak) nyelvi koordinátáit teremti meg, és olyan lehetõségteret biztosít, melyben a negatívum, a hiány kimondása az én (és az énben tükrözõdõ másik) tartását, tisztaságát reprezentálja. A 2006-ban összegyûjtött versek életmûmérlegéhez hasonlóan e kötetben is a számvetés, az emlékezés, a múltra reflektáló én pozíciókeresése figyelhetõ meg. A négy ciklus olyan kivételes költõi attitûdöt reprezentál, amely a mûalkotást az érzéki tapasztalat és az intellektuális reflexió elválaszthatatlan egységeként tételezi. Az élmény és a gondolat poétikailag objektivált összefonódása, a T. S. Eliot által említett image, a „csomópont vagy sugárzó agglomerátum” megtalálása, közvetítése nyomán válhat „lecsupaszított mozzanattá” mindaz, ami a költõ számára személyes létmegértési kiindulópont. A világgal szembenézõ szubjektum pozíciójáról tudósító érzelmi-intellektuális komplexum lehet egy közös emléket idézõ helyszín (Az állomáson, A tengerszoros), egy megpillantott mûalkotás (Altató), egy jellegzetes sorsot reprezentáló karakter (Jonathan Swift éjszakái, Sámson, Dániel, A prédikátor álma), egy meghatározó verssor, gondolat (Altató, Föníciai este) vagy akár a mûfaji keret, a versforma megválasztása (Janicsárok), illetve a költõtárssal folytatott párbeszéd (Az alabástrom út). A versekben állapotként jelölt hallgatás, illetve virrasztás a költõ számára nem jelent kívülállást, elhatárolódást a tárgyként észlelt „világdaraboktól”. Az objektumok – melyeknek öszszerendezése, felmérése Gergely Ágnes számára a poétikai alapviszonyok tételezését jelenti – kivételes intellektuális teremtõ tevékenység részeseivé válnak. A múltból

65

elõbukkanó, ám – úgy tûnik – örök jelenvalóságot reprezentáló tárgyak térbeli elmozdulása, elcsúszása személy és objektum (az énstruktúra és a tárgyak valóságának, materialitásának) egymásba játszását hangsúlyozza. A léttel való szembenézés során az én számára egyre nyilvánvalóbb, hogy a múltból megidézett, ám a világot most is (újra)alkotó objektumok rendjét a tudat konstruálja, a hulló, bomló, „felfeslõ” szövetekben ugyanakkor kimondható az igazi létpozíciót megragadó szó. Bár a lét önmagában nem rendelkezik szilárd (és felmérhetõ) strukturális koordinátákkal, a tudat tevékenysége nyomán, a sajátos objektivitást reprezentáló versvilágban jelenvalóvá válhat az én (és a másik ember) egzisztenciális, etikai valósága. „micsoda historikum, / Parthenon frízén eleven ölelkezõ rím, szerelem, vad tömb, mihez szobrász se nyúlt, / nem fogja átok, vércse, vád, s áldást se kér – magában áld.” (Altató) „valami vad imperatívusz / figyelmeztet az útjelekre kéklik a kútvíz tiszta tömbje / készülj ha volt az életedre” (Barlangi rajz) A kötet negyven költeménye sok-sok elágazást rejtõ gondolatívek mentén tárja elénk az idõ (vagy talán a fiatalság) végességének, az elmúlás, a szenvedés stációinak képsorait. A költemények önmagukban nem jelölnek ki kizárólagos pontokat, melyek nyomán az elvont tárgyiasság köntösében megjelenõ gondolati tartalmak a versgyûjteményt egységgé szervezõ keretrendszerüket megkapják. A versek jelentõs része a lét drámai tónusát, az ember megsebzett állapotát, a haláltudat árnyékában kiteljesedõ élet alapvonalait jeleníti meg. Ennek a mindvégig ott rejtõzõ létélménynek szomorú metaforája Jonathan Swift alakja. „Swift súlyos betegségben halt meg, s amikor a legnagyobb gyöngédségre és gondoskodásra lett volna szüksége, akkor az ápolója, ha úgy hozta kedve, megverte. Az angol irodalom egyik legnagyobb gondolkodója volt Swift. S amikor egy ilyen szellemiségû ember ott fekszik tehetetlenül, ott hányódik az élet végsõ mezsgyéjén, akkor megütik, többször is. Ez olyan hihetetlen.” „A szárnyatlanság kínjait / az ember érzi csak. (…) A rémület szünetjelét / az ember hallja csak.” (Ballada) „a transzcendenst az érti csak / kit megsebeztek kaland volt hirtelen veszély / a testek útja sötét erõket csillapít / szenvedni újra” (A testek útja) A költemények jellegzetes tónusát Gergely Ágnes figyelme, a vers és a nyelv mûködését ellenõrzõ tevékenysége határozza meg. Az „eltávolító mûgond, az utalások bonyolult rendszere, a hangok játékos sokfélesége” ugyanakkor sajátosan kiemeli e lírai gyûjtemény „sérülékeny és fájdalmas személyességét” (Vilcsek Béla). A létezés paradox voltát, olykor megoldhatatlan tragikumát is hangsúlyozó individuum saját szerepét nem önmagába zárt, elszigetelt szubjektumként, hanem a másik (az embertárs) szenvedésével való azonosulás reális lehetõségeként értelmezi.

66

„a felismerés ott kisért / hogy minden jól van de zuhanni is jobb lehet / kapaszkodóban” (A testek útja) „az arc elõtt az üres árok, / s az üres suttogás: „szegény” (…) a horzsolt bõrön elbotlik a csók, (…) s a szeretetre, mely immár a múlté, / rádõl az irgalom.” (Az irgalom) A félelmetes egzisztenciális tapasztalatokat sejtetõ kötet tanúsága szerint az általános antropológiai kérdésfelvetésre (Mi az ember?), valamint a személy fogalmának az individuumot elõtérbe helyezõ dilemmájára (Ki vagyok én?) sem az ember szellemi szubjektum mivoltából, sem az emberek közötti személyes kapcsolatokból kiinduló válasz nem nyújt kielégítõ magyarázatot. Az ember szellemi alanyként (reditio completa) képes önmagát meghatározni, tudatában van annak, hogy az emberiséghez – mint õt meghatározó, emellett meghaladó egységhez – tartozik, ugyanakkor egyedi és megismételhetetlen módon tagja e közösségnek. A személy páratlansága, egyedisége, a többi személytõl való különbözõsége nem alapozható meg a közös emberi természet konkretizálásával. Bár ahhoz, hogy egy szellemi szubjektum önmagát felismerje, pótolhatatlan létének tudatára ébredjen, szükséges, hogy õt egy másik individuum mint számára fontosat szólítsa meg, ám mégsem tudja neki megmondani, hogy önmagában ki is az, akihez odafordul. A másiktól, az emberi közösségtõl jövõ értékítélet mindig képlékeny. Gergely Ágnes „elvont tárgyiasságot” képviselõ versbeszéde alkalmas arra, hogy egyfajta fiktív lingvisztikai térben mutasson fel „látványszerûen, empirikusan létezõ tárgyakban” egzisztenciális értelemben vett lényegsíkokat (Kenyeres Zoltán). A költemények a múltba tekintõ én önazonosságának e bizonytalanságát, az individuum (az élet drámai keretében kibontakoztatott) döntéseinek értékét úgy próbálják érzékeltetni, hogy a versbeszéd legmélyebb rétegeiben – elhallgatásokkal, váltásokkal, ellenpontokkal – valami olyasmire mutatnak, „ami – legalábbis szavakkal – nincs a versben, (…) ám a versen túlról megmutatja magát” (Vilcsek Béla). Hogyan, milyen módon és mikor nyílik lehetõsége az embernek, hogy szabadon hozott döntéseit mérlegre tegye, hogy a maga valóságában, kendõzetlenül táruljon fel tetteinek súlya és személyiségének értéke? Eljön-e a pillanat, amikor az ember valóságosan ismeri meg magát, és ebben a felismerésben minden élethazugság, bûn és illúzió leleplezõdik? Gergely Ágnes poétikai világa olyan õszinte megértési mechanizmust reprezentál, melyben az ambivalens létélmények, a fájdalom és az esendõség mellett az értelemmel bíró, a transzcendens felé nyitott történetek üzenetét is felmutatja. A Jonathan Swift éjszakáiban felvillanó arcképeket megalkotva az olvasó kimondhatatlan belsõ élmények, impulzusok nyelvi artikulációit fedezheti fel. Gergely Ágnes világában az objektumok olyan portrék körvonalait sejtetik, melyekben a szenvedés az emberi lét kitüntetett állapotaként, értelemmel bíró léthelyzetként jelenik meg. „a por földdé lesz, mert úgy vala egykor, / a lélek az egy igaz Istené,

a szó, mint a szeg, erõsen leverve, / és megy a vers az ítélet felé” (A prédikátor álma) (Argumentum Kiadó, 2010) Horváth Imre

Az eszköztelenség eszközei (Mezey Katalin: Bolygópályák) „Nincs semmi azon kívül, mint amivel põrén, személy szerint rendelkezem. Minden »meghosszabbítás« érzéki csapda” – vallják némely keleti esztétikák. Ha líráról beszélünk, ilyen „meghosszabbításoknak” tekinthetõk a költõi képi eszköztár különbözõ metaforikus vagy metaforához közel álló kifejezõeszközei bizonyos szempontból és bizonyos szemléletek szerint. Hiszen azok, másra is mutató célzatuk alapján, mindenképpen túl is szándékoznak érni a minimálisan ábrázolható puszta élményen, s a „lehetséges világ” helyett a lehetséges „valóságon túliba”, esetlegesen olyan jelenségek világába is léphetnek, amelyekkel az eredetileg a megvalósulásra kész mû talán nem, csupán a költõszemélyiség elrendezõ képessége rendelkezett. Vagyis: túlcizelláltsága okán a vers óhatatlanul áthelyezõdik az élettõl a „mûvészet” tartományába. Mezey Katalin új könyvét hosszan lapozgatva, és elgondolkozva mindazokon a világábrázolási lehetõségeken, amikkel a költõ „põrén, személy szerint rendelkezik”, az jut elõször észbe, hogy mennyire más irányba is fordult a magyar költészet egyik, korábban kellõképpen ki nem tapintott, legkevésbé sem kanonizált oldala a másikhoz, az akár évtizede is spekulatíve elgondolt mesterséges, „csûrcsavar”, elsõsorban a nyelvstruktúrát érintõ megoldásokhoz képest. Mennyire hiteles tudott maradni máig, szinte „fû alatt” az élmény meghatározó szerepének lenyomatrendszere bármely mûvészeti ágban, s szerencsénkre visszatérõen kiderül, hogy milyen mértékben nem a válságos idõkben forradalminak gondolt elméleti konstrukció iránymutatása a meghatározó. S hogy évszázadok-évezredek óta akarva-akaratlan, a kényszerû, kísérletezésekre pazarolt vargabetûk után mindig a költészet õstermészetéhez jut a vers célzata vissza, a gyökerekhez, vagyis annak a „meztelen” igazságnak a kimondásához, hogy a költészet felkínálta többletjelentés lehetõségeit legelsõ sorban nem a mûalkotásnak, hanem a befogadónak kell önmagában hordoznia. Az élet: hétköznapiság, a halál: ünnepélyesség. Az élet: apróságok halmaza, a halál: szintézisbe jutott egyetemesség. S a kötet verseinek útja e két tudás birtokában kijelölve – már a költõ életismeretének és a tapasztalatának okán is. Mint aki sétálni indul egy predesztináltan ismerõs tájban vagy akár kertvégben: Mezey Katalin könyve ennyire otthonos, versei ennyire maguktól értetõdõk. Feltûnõ lehet már az is, hogy nincs bennük semmi „különös” kép vagy akár kép-szerû. Semmi, a tárgyra fölösen ráerõltetõ elmozdulás. Minden kegyetlenül, könyörtelenül az, ami: „Virágomról letört egy levelet, / biológián azt állította / a tintás pohárba. / A muskátlilevél felszívta a / tintás vizet és belekékült. / Azt a kék levelet õ / hazahozta. Igaz, elõbb még / padtársa a szemetesbe dobta, / de õ a kosarat átkutatta, / meg is találta, itthon / vizespo-

hárba állította, / az újból zöld lett / és gyökeret engedett.” (Muskátli). A szem és a lélek ugyanis óhatatlanul elfárad képzeletének ráerõltetéseitõl, a kódolástechnikától. Nem kívánja a fölös többletet. Amit kíván: mi az, ami – újként – a szövegtest által újjáképzõdik bennem? S téved, aki azt gondolja, hogy ennek a hatásnak mindenáron azonnalinak és „nagyléptékûnek” kell lennie. Élet és halál – valamint a köztes, ami maga a lét – nem épp elegendõ? Dehogynem. Jékely tudott ilyen varázslatos titkokat a versrõl, amiket Mezey Katalin. Ilyen megközelíthetetlenül megközelíthetõket. Ilyen, elsõ pillantásra pehelykönnyûnek, áttetszõnek látszó nehezeket. Ilyen végsõkig, egészen a köznapi laposságig lelassított felvételeket elõvarázsolni a világról. És ezt a lassítást is felelõsen áthelyezni a befogadóba, elõidézni emlékezetében a hosszú-hosszú bensõ érlelõdés folyamatát. A mûalkotás végtelenített lecsengését. Hogy elolvasva a verset, alig kocódik a megrendülés, lehalkul a sorok között elementárisra, netán slágerszintûre célzott katarzis. Vagy alig valami rezdül, de a vers valami, vélem, csakis az igazi, vérbõ költészet kifejezõ ereje folytán mégis bennmarad a befogadóban, s lassan, nagyon lassan tovább építi ott, a szellemi-érzelmi belvilágban önmagát, mígnem a leszürkített sorok mögül elõtûnik a megrázó, a torokszorító, ami ugyanakkor a teljes világrendbe illeszthetõen be is tölti funkcióját. Pedig hát a költõi alapeszme minden életmû esetében egynémely ismerõs közhelyre vezethetõ vissza – mondhatnánk –, mint ahogyan minden, lényeget kifejezõ alapeszme maga is közhelyszerû. A költõ ír az életrõl, a halálról, a szerelemrõl stb. a saját bensõ lényege szerint. Kiemelheti azoknak egyik vagy másik aspektusát. A költõ alapeszmével a tarsolyában jön világra, ezt az alapeszmét hordozza aztán minduntalan magával. A Bolygópályák esetében is így van ez. Szinte azonnal felderíthetõ alapeszméje egy ismerõs szólam: Isten, haza, család. A kötetszerkezet adta, kevésbé lényegbevágó sorrendben: család, Isten, haza. Az elsõ két ciklus, a Háttér és a Férfi és nõ a családé, a harmadik és a negyedik, az Uram, ha nem vezetnél és a Távoli tûz Istennel, a hittel kapcsolatos gondolatoké, az ötödik, az Október hazalátogat a hazáé. Persze nem úgy szól a versen belül, ahogy a közhelyeszme közhely-gondolatvilága kívánná. Persze, hogy nem úgy, hanem jóval gazdagabb regiszteren, a használt eszközök, a jelentésütköztetések tartománya felõl. Nehéz versépítkezési módszer ez, jószerével megtanulhatatlan. Talán azért is vannak olyan kevesen a Mezey Katalinféle költõk. Ez a típusú eszközkezelés legjobban a kötetben szép számmal található rövid, gnómaszerû versekben figyelhetõ meg: „Testemben elrejted / halálomat. / Megtalálja az orvos / és kiveszi. / De Te újra / elrejted valahol. / Az orvos az életemért, / Te a lelkemért harcolsz.” (Testemben elrejted). S ugyanígy a Távoli tûz léleknyi tükre címû, tizenkilenc gnómát tartalmazó kisciklusban: „Labirintusban bolyongtam / egész életemben. / Végül szemtõlszemben álltunk, / rádbukkantam és felismertelek / Csontok hevertek körötted szanaszét. / Az én csontjaim voltak, Szörnyeteg.” (Labirintus). A szavak jelentésmezõinek legtávolabbi kapcsolódási pontjait leli meg és köti össze egymással a Mezey-vers. Ezzel az aktussal idézi elõ a késleltetett hatást, nyújtja meg a vers befogadásának idejét. Ettõl olyan látványszerûek a hosszabb versek: az Elmentek szánkózni, A város, a Születésnap, ötvenes évek, a Kettõs bordicséret, az Álomver-

67

sek, A fogoly Hermész, a Látja Isten, a Hívtál, hiába nem hallottalak, az Október hazalátogat, a Berekfürdõi gyászdalok, s kedvencem a kötetbõl, Az arpinói rozmaring. A Mezey Katalin-vers azonban, túl az alkalmazott módszeren, mindenekelõtt: utolérhetetlenül gyengéd, hogy azt ne mondjam: anyai. Óvó, átkaroló természetû, nem az ego-t nagyra növeszteni szándékozó apróságok, az élet leglényegét pótcselekvésekkel helyettesítõ „csipkeverés” költészete, hanem a teljes létezés elfogadásának természetbõl fakadó gesztusát gyakorló. Nem követel, csupán felmutat. Legfeljebb az események mögül figyelmez. A költõi alany valamiféle, kevésbé szubjektív, mintegy háttérbe vonuló „énként” ugyan ott van a versben, de ugyanavval a gesztussal bele is azonosul annak tárgyába, „mi”-vé – ide nem való, némi rossz szájízt is adó, pontatlan szóval: közösségivé – válik. Azaz feloldódik a szubjektum a rávetülõ világban: „A tenger az ég alján sötétkékebb, / de nyugaton még aranyfelhõk égtek, / láttam õket a szempillád között. / Nehéz volt elfordítani tekintetem. / Torkom kiszáradt, behúnytam a szemem. / S míg mozdulatlan nézted az arcomat, / szempillád cirma közt lassan lement a nap.” (Álomversek). S ennek az alkatbéli tulajdonságnak vajmi kevés köze van a verscsiholás boszorkánykonyhájához. A világban, környezetében feloldódó egyén számára a transzcendencia sem idegen. Éppen úgy, mint a család, a haza, a barátok, Isten is természetszerûen jelenvaló valóságosság. Tiszta, mélyen megélt vallásosság gyökerezik ebbõl a transzcendens tudatból, amelynek ilyen magas fokú mûvészi megvalósulása meglehetõsen ritka. Mezey Katalin versbéli hite, mint Pilinszkyé, de annak önostorozó bûntudata hiányában. A „Látja Isten” versindítás alkalmazása pedig aligha lehet a Pilinszkyvel történõ kézfogás nélküli. Az Istennel való kapcsolattartás legbeváltabb formája az ima. Nem tisztán „interperszonális” mûfaj ugyan, hiszen Isten nem válaszol, illetve nem úgy, nem abban a formában válaszol a hozzá forduló embernek. Lényege abban a feltételességben rejlik, hogy Isten nem csak látja, hanem hallja is a hozzá beszélõt. Mezey Katalin két imája, az Istenhez forduló Uram, ha nem vezetnél és a Mária-fohász Hívtál, hiába nem hallottalak a magyar hitbéli költészet két remeke. Különösen az utóbbi, az idõben és térben szertevillódzó, sokszólamú Mária-ima: „Azóta hányszor ostromoltalak, / reménytelen sírtam lábad elõtt, / a fényed átjárt, megerõsített, / megnyugtatta a kétségbeesõt. / Add, hogy ne csak a bajban keressünk! / Tudjuk kimondani, hogy: Köszönöm, / hogy bárhonnan hazatérhetek Hozzád, / elhozhatom bánatom, örömöm.” Igen, így szól ez kétezer éve, s költõi bravúr, hogy újra megszólalhat. A transzcendencia felfedésével a túli-ba jutunk, az ünnepélyességbe és az egyetemességbe. Isten a halál okozta szorongás legjobb ellenszere. Általa emelkedünk ki annak köznapiságából, ami minden esetben elválás és veszteség. Halálból pedig van bõven. Soroljuk csak a kötet megidézett halottait: Kolumbán Miklós, Körmendi Lajos, Mátis Lívia, Határ Gyõzõ, Bella István. Megannyi értékteremtõ és velünk való, megmaradó érték, vagyis az élet, alaptényezõ a teljes lét befogadásának gesztusához, a múló idõ kiterjesztése: „Most mégis itt ülök és idevárlak. Pontosan ide, / ahol ígérted és ahogy ígérted, hogy találkozunk. /

68

Ahol majd gyõztesen találkozunk. Mindenek ellenére.” (Berekfürdõi gyászdalok). Ebben az egyetemességben munkálnak Mezey Katalin versei. (Széphalom Könyvmûhely, 2010) Kemsei István

„Biztonsági háló nélkül” (Pusztai Zoltán: ÉVKÖR a halak jegyében) A mosonmagyaróvári születésû, Gyõrben élõ Pusztai Zoltán sokirányú tehetség. Költõ, aki dalszövegírással foglalkozik (Auróra, Moby Dick, Hungarica), s ugyanakkor kiváló képzõmûvész, az organikus absztrakt tárgykörébe sorolható festmények és grafikák alkotója. E látszólag sokféle irányba futó tevékenység szellemi gyökérzetérõl a legtöbbet – alighanem – a verseken keresztül tudhatunk meg. Pusztai Zoltán elsõ verskötete a Kallódó bábuk (Magvetõ, 1984) a rendszerváltás elõtt öt évvel jelent meg, s ennek megfelelõen akarva-akaratlanul is dokumentálja az önmagában csalódott, hitében alaposan megrendült, pontosabban ebbe az irányba tartó Birodalom szellemi légkörét, vagyis azt a közeget, ahol a szavak felszíne mögött fontos, néha az elsõdleges jelentésnél is fontosabb mondanivaló húzódott meg. Az „aczélos” kultúrpolitika eleinte megnehezítette a költõk pályára kerülését, majd a Szépirodalmi Kiadó antológiáin keresztül szelepeket nyitott meg. Késõbb viszont fáradt letargiával viszonyult az egyre újabb nemzedékek jelentkezéséhez. A cenzúra, bármennyire komolyan vette is feladatát, idõnként némi cinkosságot is vállalt a szerzõvel, ha mondandóját ügyes csomagolásban tálalta, és nem helyezkedett nyíltan szembe a fennálló rendszer dogmáival. Részben ez a körülmény magyarázza, hogy a nyolcvanas évek fiatal költészetében a társadalmi képviselet és elkötelezettség (különös tekintettel a pártosság különbözõ, direkt és indirekt formációira) defenzívába szorult. A nagy társadalmi kérdések helyébe a hétköznapok apró-cseprõ ügyei kerültek, jóllehet ebben is, mint valami mikrotenyészetben kimutathatók voltak ugyanazok a társadalmi bajok, amelyekrõl nem illett beszélni. Azonban a „nem beszélünk róla” állapota is – a lírában ez a paradoxon mûködik – akarva-akaratlanul beszédaktussá válik. Mi több, a másról beszélés, a felszínes szövegelés banalitása is megtelhet lényegi tartalommal. Különösen akkor, ha az irónia, mint a korszak életérzését kifejezõ kód hatékonyan mûködik. Minderre jó példa Pusztai Zoltán kötete. A Kallódó bábuk kötetfelépítése, s még inkább a költõ versbeszéde nagyon is árulkodó. A személyiségben, függetlenül attól, hogy felismerte-e vagy sem, jól kivehetõ szellemi és érzelmi lenyomatokat hagyott a kor. E kötet már cikluscímeivel is jelzetten (Egy funkcióját vesztett épület, Mélységélesség, Az illúziók felszámolása, Biztonsági háló nélkül) egyfajta beszûkült létlehetõség lírai ábrája. A versek egy jól körülhatárolt drámai térben játszódnak, ahol csupa apróság történik a vers-énnel. Csupa olyan apróság, amely az illúziók lehántását jelenti. A dezillúzió mint prolongált életforma érzelmi tartalma szerint egyszerre nyersen valóságos, másrészt tele van gyötrõ nosztalgiával, a lehetett és nem lett életek hiánya-

ival, a szabadsághiányos létezés kísérteteivel. A személyiség „önként vállalt magánya” nemcsak puszta önvédelem, hanem a létlehetõségek felmérésének, elfogadásának állapota is. A Rekviemben, de más versek esetében is a drámai nosztalgia természetes módon vegyül és alkot valamiféle különleges ötvözetet az iróniával: „van egy ház / egy egészen olyan mintha ház lenne / utcára nézõ juliska nénivel / és pista bácsival / nyitva felejtett kapuval /amin be ki / ki be / ki ki akkor amikor kedve szottyan / van egy ház saját sajátosságával / hogy van / a küszöbre kozmált macskával / a gaz verte kertben tátogató kúttal / pistike elveszett ólomkatonáival / van egy ház a sarkai repedezettek / sehogy sem tudom beleilleszteni / a fotóalbumomba”. A versbeszéd, pontosabban szöveg a maga dísztelen és hétköznapi közléseivel nagyrészt nélkülözi a hagyományos költészet formai és tartalmi felépítettségét, hogy mindenestõl életténynek fogadjuk el. Valamiféle, a spontán beszéddel közölhetõ valóságnak, amely épp látszólagos szerkesztetlensége miatt válik megfellebbezhetetlenül természetessé. Ez az élethelyzetet dokumentáló nyelvi tény, ténykép, objektívált életszelet azért – ezt is észre kell venni (!) – csak látszólag kócos és szerkesztetlen. Valójában a párhuzamosított állítások, egymáshoz nagyon hasonló, a felsorolás és a mellérendelés fogalmaival jellemezhetõ kijelentések egymásutánja szerkezetképzõ jelentõséggel bír. Tagadhatatlan, hogy a nagy karriert befutó szövegvers legjobb pillanataiban elõzõleg épp csak fölmerült beszédmódot, új hitelességet hozott a költészetbe, amely rafinált eszköztelenségével hitelesen fejezte ki a kor alighanem legfontosabb életérzését, a kallódást. Pusztai Zoltán tárgyilagos vershíradásainak ugyanakkor ez a következetesen megélt léttartalom csak egyik jelentésrétege. A másik, ezzel egyenrangú jelentésképzõ elem a szorongás, a múló idõ kifejezése. Az is nyilvánvaló, hogy ez a két elemi érzésszálból összefont közlés nem csak a lírától, hanem a prózától is kér kölcsön bizonyos hatáselemeket. A bûz címû szövegvers, miközben egy, a hûtõszekrény alá menekült és ott megdöglött egérrõl szól („egyfolytában azon filó- / zunk hogy férhet bele egy pinduri egérbe ennyi / bûz / és miért a hûtõszekrény alá megy / megdögleni”), valójában, már az indító, szállóigévé vált kijelentéssel („Itt valami bûzlik”) magáról a korszakról mond valamit, holott egy apró, hétköznapi szituációt rögzít. Az ábrázolt élethelyzet felfedezése, ha más módon is, mint ez Mészöly Miklós parabola-novellájában történik (Jelentés öt egérrõl), a példázatban rejlõ lehetõséget bontja ki. Pusztai Zoltán tehát, miközben a hétköznapi valóság tényeit, történéseit írja meg, vagy inkább fotografálja mûveibe, érezhetõen dokumentál, s ezáltal – szinkronban a kor tendenciáival – minimalizálja a közlés érzelmi összetevõit. A fiatal költõk számára akkor (s azóta is) az érzelmi élet ábrázolásának régi, mondhatni klasszikus módozatai (például: jelzõhasználat) kétségessé váltak. Az érzelmi élet a versekben mint visszatükrözõdés érhetõ tetten. Gyakran a helyszínek, anyagok, élethelyzetek beszélik el, fejezik ki. Az én és te, az elnyomó és az elnyomott szürreális felcserélhetõsége lidércnyomásosan abszurd helyzeteivel a már emlegetett példázat- és jelképszerûség irányába tágítja a kifejezés lehetõségeit. Az Ezt írtam hajnalig-ban így: „találgatni fölösleges / melyikünk a lepkegyûjtõ / gombostûrõl álmodom / fúródnak ráérõsen / bordáim közé / akár a reggeli gyomorfájás…”

A következõ verskötet, az Önarckép varjúval (Orpheusz, 1990), miközben egyenes folytatása a korábbinak, mégis sok szempontból más. A két idõszelet versanyaga (1984–1986, 1986–1988) fokozatosan kitágítja a tényvers, a szövegdokumentum lehetõségeit. A metaforikus valóság mint tükrözõ felület, viszonyítási sík megjelenése mindenképp fontos fejlemény. Ez a fordulat apró lépésekkel, organikus módon ment végbe. A tények kopár felszínén e képzelet vegetációjának megjelenése már a kötetnyitó Tükörképekben tetten érhetõ, mely a férfivá, felnõtté érés folyamatára reflektál, s a következõ eseménysorral zárul: „nikotintól megbarnult ujjai / tisztátalan papírszeletkékbõl / tisztátalan galacsinokat sodornak / tenyere nedves és hideg / akár egy megnevezhetetlen / bizonytalanul körvonalazott / pályaudvaron / ahol az egyetlen esély / a szótlan várakozás”. A költõ itt már érezhetõen kimozdult a korábbi kiszolgáltatottság áldozati helyzetébõl. Élettapasztalata felõl vizsgálja az eléje kerülõ létábrákat. Mindez természetesen nem zárja ki a korábbi verstípusokban már sikerre vitt példázatosság lírai alkalmazását sem. A korábban említett Ezt írtam hajnalig párversében a létmódok és léthelyzetek felcserélhetõségét ábrázolja a Szobánkban parányi fogak, mely a következõ szituációval indul: „régóta vadásztuk – mezei egér / most csipkefüggönyünkön kapaszkodik / kartondobozzal közelítek felé”. A vadászat a vers végén, szinte kafkai fordulattal, nem utolsó sorban az egyes szám elsõ személy alkalmazásának és az ismétlésnek köszönhetõen megfordul: „nem tudom mit kezdek nem tudom / csipkefüggönyünkön / meddig kapaszkodok / kartondobozzal közelítenek felénk / belsejébõl kiürítem a szaloncukrokat”. Az emberi együttérzés mindig felveti a empátiánál mélyebb szerepcsere lehetõségét, amely logikusan fut bele a drámai abszurdba. Ismét máskor azonban, habár a logika már említett sínein közlekedik a költõ, nem jut el idáig. A kötetcímadó Önarckép varjúval esetében a történés a gubbasztó madár megfigyelésétõl („Zsákmányomat – egy beteg varjút – / pincénkben, a kórháznak kinevezett / faládába zártam…”) a létezés sorsközösségének felfedezéséig ível. Az utóbbi körülményre a vers folytatása utal. Így: „A pontosan kirajzolódó kép, / hasonlóságunk – riasztó. / Étvágytalanul, egykedvûen tipródunk, / mint dróton rángatott / isteni marionettek, / mint egykori / és leendõ áldozatok a tükör elõtt.” Ismét másfajta verstípust jelöl a Szûkszavú végzés, melyben az önreflexió elõhívja a korábban erõsen szigetelt érzéseket és indulatokat. Ez a versalakzat, mert tudatos jövõhorizontja van, iránya szerint már nem a le- és beszûkített életrõl szól, hanem a személyiség önérzetének megvillanásáról. A személyiség kiteljesedésérõl akkor is, ha a külsõ körülmények ez ellen dolgoznak. A megtörtént és a történhetõ keresztezõdési pontjában az én a korábbinál több teret ad a fantáziának, és ezen keresztül a hagyományos értelemben vett költõi eszköztárnak. A Sámánének a mozgólépcsõrõl zárása pontosan illusztrálja az új verstípust, amely, szemben a korszak éntelenítõ, énzsugorító ösztönzésével, az én világgá válásának folyamatára reflektál. Így „...barbár imát skandálni idõtlenül. / kívül-belül más-más alakot öltve. / levetkezvén a kölcsönbe kapott formát – / ódát körmölve a palaszürke kövekre; / megérintve távozván mindazt, / mi lehettél volna s leszel talán.” Pusztai Zoltán emberi és költõi fejlõdésének további alakulásáról ez idõ szerint az ÉVKÖR a halak jegyében

69

(Búvópatak, 2010) árul el a legtöbbet. A korábban vázoltak alapján nyilvánvaló, hogy a reménytelenség szürke masszájából, a Kádár-korszak rövidzárlatos infernójából, megélve a reménytelenség és a remény évszaktalan évszakait, olyasfajta komplex világképhez jutott el, amelynek vezetõ gondolata, mint ezt õ maga fogalmazza meg könyve bevezetõjében, így hangzik: „Múlt, jelen, jövõ: egyik a másik nélkül futóhomokra épített ház. Mára már köztudott, a magyarságot megfosztották múltjától, eredetétõl, valós történetünk-történelmünk helyett a rontásunkra, romlásunkra tudatosan kreált hazugságokat tanítják…” A Csernák Bálint mûvészi fotóival illusztrált kötetben az év hónapjainak kozmikus ábrája egyben a létezés mélyebb értelmének megfejtését kínálja. Egyfajta spirituális beavatást. A megidézett s egymásba kapaszkodó, végtelen körtáncot járó hónapok õsi, érzékletes neveihez (Fergeteg hava, Jégbontó hava, Kikelet hava, Szelek hava, Ígéret hava, Napisten hava, Áldás hava, Új kenyér hava, Földanya hava, Magvetõ hava, Enyészet hava, Álom hava) kapcsolódó versek formájukkal is a végtelenséget jelképezik. Minden vers egyetlen végtelen mondat, mely ötször három strófában fejezi ki a hónap üzenetét, és amely – ez lényeges fordulat az elõzményekhez képest – a mítosz kortalan és idõtlen szimbólumrendszerével érvel. Jégbontó haváról a következõket olvashatjuk: „készülõdve a körmenetre, halak jelével fémjelzett, ónszürke felleg / alatt (midõn is áldozatra adván magát a Mag: meghasad, s csírázva / sarjad az új élet észrevétlenül) lobogó tüzek lángjára, gyertyáknak // szent, hetedik mennyekig világló fényére gondolva, általuk tisztulva, lélekben, testben a Napot szülõ Istenanya nevével ajkamon üzenem, / írom, jövendõ koroknak címezve ma: van ami látható, van, ami nem…” A korántsem teljes idézetbõl, s még inkább a kötet más verseibõl kitûnik, hogy a költõ a magyar múltból, a sámánikus hagyományokból, a népi vallásosság archaikus rétegeibõl ugyanúgy építkezik, mint az egyiptomi hitvilág bizonyos vonatkozásaiból („…Ozirisz történetét idézve kishitûeknek, kételkedõknek…”). Pusztai Zoltán költõi fordulata érezhetõen szembehelyezkedik a kiüresedett és fajsúlytalan létezés gyakorlatával. A kérészéletû irodalmi divatok mögött, mélyen – a lélek éjszakájában – a költõ rátalált a prófétikus költõszerepben rejlõ létazonosságra, ahol a személyiség nem egyszerûen önmaga, hanem része a világmûködést fenntartó kozmikus teljességnek. A hónapok körforgásában nemcsak az isteni végtelenség ábráját fedezi fel, hanem a mechanikus körforgást megváltó világosságot is, melyben a másokért hozott életáldozat túlnõ az immanencia értelmezési tartományán: „ötvenhat gyertyaláng lobog, míg Aradon 12 vértanú nevét zúgja a szél; bár körmeit növeszti, / s bitófát farag búvóhelyén a tél: rügyfakadástól a majdani bõség // terített asztaláig ível a képzelet emelte híd…” Vagyis az áldozatok jövõhite, szemben a korlátozott hétköznapi logikával, folyamatosan áthatja az idõ és a történelem rétegeit, amikor a jövõ spirálívét szögfokokkal emelve az igazság beteljesülését ígéri. Ez az archetipikus õskép a lélek külön idejében, függetlenül a léttorzító erõk gerjesztette sötétségtõl, percre se halványodik el. Szüntelenül hat. Ma is. Visszahat a sötétségre, mint igazság a hazugságra. Másképpen fogalmazva: az idejét múltnak vélt képviseleti, vagy ünnepélyesebb szóhasználattal: prófétikus költõszereppel való azonosulás

70

váratlan elõnyökkel jár. Választ ad a korszak önfelszámoló bizonytalanságaira. Reményt kínál a nagy olvasztókemencébe dobált fél- és negyedszemélyiségek erkölcsi nihiljére. Többek közt arra a tragédiára, amit Pilinszky jelenlétvesztésnek nevezett. Reményt ad, hiszen a személyiséget számtalan irányból támadó kor felszínességével szemben visszavezeti a partikuláris ént a hagyományokban még eleven világteljesség eszméihez. (Búvópatak Kiadó, 2010) Baán Tibor

Fûszál-katekézis – avagy „Megveszi az Isten melege” (Halmai Tamás: Kalligráfia) „Visszatalálni a széphez” – e cím mellé rendelve fejti ki ars poeticáját és esztétikai, bölcseleti alapvetését Halmai Tamás egy beszélgetésben, melyet legújabb verseskötete zárásaként olvashatunk. Mûveivel kétségtelenül a bizonyítékát is adja annak, hogy õ maga alkotóként már hiteles szépségelvû versuniverzum létrehozója és szemléltetõje, a visszatalálás problematikája azonban az olvasóra szintén vonatkoztatható, illetve vonatkoztatandó, és e téren valószínûleg már nem számíthatunk olyan egyértelmû és homogén belsõ elrendezõdésre, mint szerzõnk poétikai, filozófiai szemléletében, világképében. Persze tisztában van ezzel õ maga is, hiszen ugyanott utal korunk szépséghiányos, a szépség közvetlen létrehozásától ódzkodó karakterére (ilyen szempontból nézve verseinek korképe is reális), valamint emlékeztet a posztmodernizmus esztétikájával párbajképes, klasszikus hagyományokat tisztelõ, sajátos „ártatlan radikalizmusának” poétikai nehézségeire is. Ennek jegyében nyilvánvaló üzenetnek szánja kötete címét, melyben a beltartalmi szépségre törekvés hangsúlya azzal együtt felismerhetõ, hogy a szó eredeti jelentését inkább a megjelenés szépségére, a külsõdleges esztétikumra vonatkoztathatnánk. (Érdekes összevetésre adódna alkalom, ha „kontrasztanyagként” bevonnánk az értelmezésbe Tandori Dezsõ Kafigrállia / A katedrális/ címû szövegalakzatának vizsgálatát is – l. A feltételes megálló címû kötetében.) Esetünkben tehát a nyelvi-formai szépségre törekvés mellett fontos szerep jut a szépség-jóság bölcseleti koncepciójának is, mely e kötet opusaiban a keresztényi világkép értékszemléletén alapszik, s ebbõl adódóan rendkívüli mértékben merít belsõ erõt a megélt hit bizonyosságából (újabb érdekes pengeváltás lehetõsége az említett Tandori-vers közvetlen szomszédságában publikált Tertullianus-parafrázissal, l. A kétfelé égetett gyertya), ezenkívül nem tartja mondandója, nézetei szuverenitását csökkentõ körülménynek a sok-sok szemléleti elõzményre és elõdre való utalást, hivatkozást sem (gótika, barokk, gregoriánok, nyugatos és újholdas költészet; Rubljov, Bach és még vagy félszáz mûvész és filozófus említése, köztük költõké, Pázmánytól és Berzsenyitõl kezdve egészen Varga Mátyásig). „…csupa szépség közt és gyönyörben járván / mégis csak arra fogsz gondolni gyáván: / ez a sok szépség mire való?” – hangzik Babits Esti kérdésének egyik kulcsmondata, s benne a Halmai-féle kulcsszó, mely megkerülhetet-

lenné teszi, hogy évszázad múltán a költõ és olvasója is érdemi választ keressen a felvetésre. Vajon Halmai Tamás egykori tanárként miképp gondolkodott a Babits-elemzések során tanítványaival minderrõl? Tandori valószínûleg inkább rezonál a „mire való” dilemmája, valamint a sok babitsi „minek” és „miért” esetleges szkepszisére, hiszen õt az õ esti sétája nem a világ szépségével szembesíti, a „kalligráfus” Halmai azonban Pascal gnosztikus bölcseletének nyomán haladva, a magasabb szellemiség jegyében, korunk és a kor emberének megválthatósága reményében lép túl a tényszerû megismerés-megértés elvárásain, és építi fel saját kérdés-felelet rendszerét, szépség-, egység- és szeretethitének katekézisét, melyben a helyenkénti aforisztikusság, szentenciózusság és didaxis sosem válik dogmatikus formalitássá, kulcsfogalmainak súlyát pedig szépen ellentételezi a felszabadult öröm, a suhanó elragadtatottság, a lelkesültség. A babitsi evokáció másik kulcseleme a fûszál, vagyis e motívum kapcsán a lét, a világmûködés elveinektörvényeinek megérthetõsége, feltárhatósága, a legapróbb létezõre vetített egészbe-tartozás, örök világegység szemlélhetõsége és szemléltethetõsége. Az inspiráló elõdnek ajánlott Hajnali válaszban a virradati fény szimbolikájára alapozott bölcselet reflektál az örök alapkérdésekre. A fény, a ragyogás, tündöklés Halmai leggyakrabban használt kulcsszava, az eszmélõ megvilágosodás pedig mindenféle hit és vallás felfogásmódja szerint a tapasztalati-racionális feletti tudásnak („angyali tapasztalás”), az anyagi világban az anyagtalan titok felfejtésének eredményeként adatik meg a lét egészének, az egylényegûség, azonos szólamúság rendjének befogadási képessége által. „a világ résein besüt / a túloldalak tündöklése”, az örök tudás, mondja Halmai, s ennek öröme, létderûje egyfajta örök fenségtõl származtatható, mellyel a „belsõ magas” megépülése után a lélek hivatott egyesülni. Versei folyamatosan hangsúlyozzák és példázzák, hogy örök fenség és örök tudás mellett örök értékrend is felismerhetõ a „hittel értés” bizonyosságának összetevõi között (szelídség, mérték, ártatlanság, irgalom, megbocsátás, harmónia, egyensúly, teljesség, törvény, szabadság). Szemléltetõ példái többnyire inspiráló metaforák („tanulni kell a közös érkezést / a hallgatásból a teljesebb csendbe, / a virrasztásból a világosságba” – Csend; belélegezni az erdõt, találkozni a ködfogyatkozással – Emmauszi tanítások; elsõ személy nélküli beszéd, alanytalan lét, csillagport belélegezni – Csillagpor; elérni a súlytalan idõig, átkelni a testen, kézbe fogni a dél melegét, látni a láthatatlant – Fûszál), néhol viszont spekulatív, paradox logikapróbák („Ahogy a tenger. / Mégse és mégis. / Így néz a napba, / aki nem úgy, de / a napba nézõn / egészül másképp, / teljesül másban, / s kerülõúton / tart a középbe, / de oda, bárha / semmi sem úgy, mint / a nap. S ha mégis, / másképp egészen” – Beavatás; „De honnan érkezik válasz, ha kérdés nincs? / És ki kérdezhet, ha csak válaszok vannak?” - Katekézis). Létezik vers és tíztételes versciklus is a kötetben Gnózis cím alatt, melyek egy korábbi önálló megjelentetésre tervezett kötet (A császári hírnök) részei is egyben. Itt azt találjuk, hogy a legszentebb-legigazabb ismeretek egésze, maga a tudás megismerése a tudáson túli természetû; építményében hit és tudás építi egymást és önmagát, míg feltárulhat „az egyetemes transzparencia” (Fénytan). E folyamatnak és végeredményének szemléltetésé-

re szerzõnk olyan szövegalakzatokat hoz létre, melyekben a halmozás kapja a legfõbb struktúraképzõ metódus szerepét, egyszersmind formai metaforaként az elragadtatás kifejezõdésének, a teljesség-beteljesedés képzet érzékeltetésének, valamint annak a késõbb tömören kifejtett koncepciónak, hogy az egyetlen tudásnak, az ismerhetetlen egész ismeretének birtokában válnak önazonossá és valóban felismerhetõvé a mindenség apró részei (l. Nyugalom, Éjszaka, Zsoltárosok). Spirális, körkörös, anaforikus, variatív szerkezetek sajátos gondolatritmusai egyébként kötetszerte is gyakran bukkannak fel, s ez szinte mindig együtt hat valamiféle himnikus (olykor archaikusan szakrális) hangvétellel. Némely alkalommal e halmozó szerkezetek az árnyalás, pontosítás funkcióját töltik be, habár végeredményben egy sajátos belterjesség, önismétlés, állandóság (örök azonos-lényegûség) hordozói is egyaránt. Talán tudatos, számmisztikus leképezõdése ennek, hogy az Ajánlás címû költeményben éppen 88 tételnyi halmozás képezi le szimbolikusan a teljességet, a végtelenséget, melyben Istent keresni és találni érdemes. (Ez a fajta aprózás más körülmények között példázhatná éppen a világ szétesettségét is, mellyel szerzõnk is szembesít másutt, mégis inkább az egyfelé tartás, összeilleszthetõség, együvé tartozás demonstrációs szándéka lehet itt az elsõdleges.) Halmai érzékletességre, képi szemléletességre törekszik e tapasztalaton túli, misztikumában is valóságos teljesség megragadásakor, melynek kontrasztjaként egyfajta enyhén ironikus, az anti-metafizikai valóságszemlélet kelléktárát szemlézõ, „a tökéletesre nem kíváncsi” megközelítésmód egzakt fogalmait vonultatja fel (l. az Üveggolyó címû versciklus darabjaiban: jelentés, tömeg, síkok, szögek, geometria, számok, algoritmus, erõ – vö.: „lemérik, hány kiló egy hattyú” – Pilinszky: Terek). Ha a megvilágosodásnak, a lényegi tudásnak nem eszköze és nem is forrása a nominális ráció és tapasztalat, akkor vajon a fény-szimbolikával szemléltetett világértés, a gondolatok, érzelmek, intuíciók közvetítése alapozódhat-e verbalitásra, verbalizmusra, hagyományos nyelvi kódhasználatra? Mindez nem csupán nyelvbölcseleti, de ars poeticus szempontból is fontos kérdésköre Halmai Tamás verseinek. Szerzõnk világnézetétõl függetlenül vallja, hogy a költészet általi, világról való közlés többre törekszik, mint amire a devalválódott nyelvi jel- és jelentéskészlet önmagában alkalmas lehetne („tulajdon szavainktól nem halljuk, mit mond a Tökéletes”, „szavakkal mit is kezdene, akinek csupán szava van” – „elindul, ki a nyelvbõl, ölelésnyire csak a mennytõl”). Az viszont már szemléleti sajátja, hogy a „nyelv mögötti nyelvben”, a „fények nyelvében”, az imádság néma nyelvében azonosítja azt a kódot, amely a költõi közlés eszköze, de amely a megvilágosodottaké, a beavatottaké is, akik ismerik és értik „a csend grammatikáját, / a szóközöket, szavak nélkül is, / a tanok nélkül tudható reményt” (Csend). A „szavak sötétjét” a fény jelei oszlatják, az õ számukra az „egek palimpszesztjén (…) átviláglik (…) pontos igékben rejtekezve az ismeretlen nyelvtan” (Naphimnusz), a „teremtés mögötti grammatika (…) Az Úr elõtti nyelv”, melyhez „a költészet hasonlít leginkább” (Vízjel). A nominalizáció és a nominalizmus ellentmondását, paradoxonát két alkalommal is középpontba állítja Halmai („a nyelv õre, / az egyetlen név viselõje, / a nyelv õrizte, csend hordozta / mondhatatlan, más ki volna” – Hierophania; „Belát-

71

ni, hogy van, amire nincs szó. / /Arra, ami van./” – Pascal kertje), s ezáltal – Szabó T. Anna Fény címû kötetérõl írott elemzésével egybecsengõ módon – tudatosítja, hogy nem fontos/nem lehet/nem szabad hitnek és reménynek arról szólnia, hogy mindenképpen megnevezze azt, akitamit nem tudunk néven nevezni. Hasonló utalásokat találunk a már idézett beszélgetésben is, ahol Simone Weil és a saját hitélményének vágyódástapasztalatát említi elsõdlegesnek, a jelenvalóval való együtt létezés fontosságát a hitfogalom problematikájával szemben (vö.: „a hit léte teljében okafogyna” – Teoréma). E szépségelvû költészet és világszemlélet részeként nem hagyható figyelmen kívül a szerelem tematikájának megjelenése a Kalligráfia lapjain. Láttuk, hogy szerzõnk hite szerint az értõ világosság, a világosság nyelvi szemlélhetõsége, az egyetlennel való kontaktus lehetõsége egyaránt fentrõl, „túlról” adatott a világi létezõk számára. Legfõbb tudásunk a szeretet, melyhez úgy csatlakozik a szerelemben átélhetõ megtapasztalás, mint „az Egyben összeérni”, az „egymás létét ölteni magunkra”, az „épülni együtt (…) s áldozni az ölelésben”, a „testek násza alkalom a nagyobb renddel összefüggni”, az egésszel eggyé válni lehetõségének testi-lelki revelációja. „…amikor valaki szerelembe esik, / elölrõl kezdõdik az örökkévalóság” – mondja a költõ (Katekézis), s ebben ott sejthetõ a létünk folytonosságára való utaláson túl az a reményteli gondolat is, hogy az örökkévaló e közös és természetes szépségélmény által biztosítja számunkra az örök tudásba való beavattatás állandó lehetõségét, a fények nyelvét létünk és a létezés egységének megértéséhez. Kevés ez vajon, vagy elég a teljesség érzetéhez, a boldog léthez? Kinek-kinek világnézete, értékrendje szerint adható meg erre a válasz. Halmai Tamás kérdései és válaszai mennyiségileg, stilárisan, formai sokféleségükben is törekszenek a nagyságrendi megalapozottságú bizonyosságra. Talán nem véletlen, hogy sok hivatkozás és idézet között nem említi Kosztolányit, mert õ maga „Boldog, boldog dalokat” alkotott a Kalligráfia opusaiban, s bizonyosnak tûnik, hogy nemcsak e világban találta meg otthonát, hanem részese és kísérletezõ közvetítõje már valamely égi otthonosságnak is. (Pro Pannonia, 2010) Juhász Attila

Viszontválasz: égre, földre (Ágoston Csilla: A test és megannyi szilánk) Köztes mesterség, ég sugallta, föld kötötte foglalatosság a költés. Se uraként, se szolgájaként nem könnyû a légi semmi élelmes vásárosának és minden test csodákkal tetézett értéknövelõjének lenni. Pláne ott, ahol démoni alakok és démonok hemzsegnek. Igaz, az élet egyik sokat jelentõ tünete, hogy a gonosz angyalok alatti szinten leledzõ poéta-Belzebubok, azaz démonok nélkül csonka és majdnem hogy színhiányos birodalommá silányulna a költészet. Szabad azért helytállni hagyni egy másik fajta reményt is: hátha mindent összevéve, a pálya tarka seregében inkább az angyaloké a prím. De hát nem bajos-e angyalokat klasszifikálni? Nem ba-

72

jos-e, ha az angelológia az embernek nincs a kisujjában? Egy lehetséges magatartás egyszerre megtalált, leginkább személyhez illõ kifejezése, azaz Ágoston Csilla és az õ költészete, A test és megannyi szilánk mégis valami ilyesfélét igényel. Sõt, nincs kizárva, hogy Ágoston Csilla egyszer maga egy külön osztálya lesz az angyaltannak. Az angyalság ugyanis neki veleszületett természete. „Gyermekangyal, paplan alatt / kucorogva lestem / ott, azon a meghazudott, / furcsa, õszi esten” – vallja az Égi és földi angyalokban. Aztán néhányszor még elõhozza az angyalait (vagy féltucatnyi versben), de nem ezen múlik a dolog. Minden jobbfajta költészet, éppen mert köztes mesterség, nemegyszer érvelni is úgy érvel, hogy kardoskodásába bõven belefér a tagadás. Fölkap egy témát, rábukkan saját nagy konzolmondatára, s addig dolgozik rajta, míg az magvat ad. Ám mihelyt termékenységét veszti, fesztelenül ellene mond. Egy Petõfi méretû költõnél egy idõre kõbe rótt tilalom az egyéni fájdalmak s örömök dalolása. S nem pengeti-e meg Petõfi a szent fa húrjait, amidõn fájdalma vagy öröme kél? Az egyik legférfibb költõ-angyal problémátlanul elbírja önszava cáfolatát. S hogy elbírja, úgy van jól. „Aki a világot vette alapul, // az mind csalódott eddig, már én is / ismerek néhány titkot, nincs fétis, / nincs bálvány…” – állítja Ágoston Csilla. Ez is egyike vonzalmainak: a lélekismeret. Azután a képek, a színezés. A gyér világból kiragadni momentumokat és monumentumokat. Kedélytõl kedélyig csatangolva, Ágoston Csilla van olyan eltökélt s van annyira érzékeny, hogy gazdag legyen szimpátiákban, s milyen szerencse, hogy merészel ingadozni, s elég bátor elengedni magában a gamine poéta-kölyköt. S ironizálni sem fél azon, hogy sorsunk intézésében némileg a véletlen is ludas. Nemcsak a hétköznapok fölött, a hétköznapokban is témáira talál. Hogy egyszerû igazságokkal apostolkodik? A költészet-mikroszkóp nem így vizsgálódik. Veszteség és túlzás nélkül látni: már az erõ jele. Egyébként is, kinél a mérce: mi az egyszerû, mi a bonyolult? Az ilyesféle méricskélés egyelõre eszébe se jusson Ágoston Csillának, aki éppen hogy titkokat tart keresztvíz alá, fétiseket és bálványokat támaszt, ámbár azonmód kész elcsapni õket, miközben nagyszerûen von ki saját életébõl modelleket és kontramodelleket. S ha egyikre a kegyetlen levetkõztetés, a másikra a felmagasztalás vár. Megvan benne az a ritka adottság, amellyel leköti a figyelmet az iránt, ami õt érdekli. Reliefként ható képeiben súly tömörül, a valóság szinte élesebb a láthatónál. „Piros cinegetorokból sikítanék” – írja az Ellentétekben, oldalakkal odébb a Berill pedig így fest: „Ilyen vagyok: fényes, rideg, / ideg nélküli csodája / (…) a mélységeknek.” A test és megannyi szilánk szerzõje számára az a világ, amelyre a nihilisták, mint egy másnapos, epeízû falatra néznek, nincsen. Színnel, éspedig meglepõen sokféle színnel dolgozik, karikíroz is rendesen, amellett a dekoratív verset kultiválja. Nála, persze jelképesen értve, egyformán sokszínû esemény: ha aknát telepít, vagy ha fát ültet. Mindez Ágoston Csilla nyelvén annyi: „Összegyúrja (…) a vegyes matériákat.” Miben áll e vegyesség? Abban, hogy odavaló nézõpontba helyezve bármiféle történés, kócos vagy eligazított érzelem, önkéntelen adódó jelenség szimbóluma lehet a valóságnak. Ágoston Csilla különös képességet tulajdonol. Nála a szavak (revelációit és a korhang, a divat sarkallásait egyaránt ideértve) valaminõ

tisztaszerû frissességben hallatszanak; néhol szinte mint az élõszó. Költészetéhez, most még természetes módon, nagyon is hozzátartozik az idõszerûség, a pillanatban való fölszabadulás, de a fiatalság változástalan örömében mintha máris sejtené: a tarka élet közelében idõ nélküli világok ásítanak. A test és megannyi szilánk: álmodozik, játszik, mohó és nyugtalan, s újra csupa sodrás. Kopott kedvû idõkben, mikor futni, nyüzsögni parancsolnak a napok, a játék, fõképp, ha tétre megy, friss levegõ. Maradjon hû sokáig a szerzõ ahhoz, ahogyan most edzi be versei hangnemét: hol egy cseppnyi pátosz, hol kétannyi gúny szivárog be szkepticizmusába, ahonnan néhány lépcsõ az érett józanság – meg is találhatni Ágostonnál e józanság klaszszikus zamatú konklúzióját: „Minden / dologban / kettõ a véglet, / így rendelte az élet, mély / sekély (…) élei vérrel vágva, / és bennük árva / párhuzam / feszeng. (Káróminta) Ki tudja, e költemény ártatlanul elejtett, vagy ellenkezõleg: tudatosan konferált programnyilatkozat? Tudniillik A test és megannyi szilánk csakugyan párhuzamokat fest, érzelmi és gondolati dualizmusa: ha emitt talán szeszélyes vonalfutam, sebaj, mert amott viszont okvetlenül emlékezetbe vésõdõ kép. Kín, fájdalom, megpróbáltatások, pokolbéli bentlakás: állítólag mind-mind a mûvészi kifejezés elõfeltételei. (Mily sokatmondó, hogy a kétségbeesés nélküli nagyságot alig ismeri el a világ.) De ha magának a mûvészetnek nem is, a kifejezésnek megvannak a kezdõpontjai, a minutum és az aeternitas között van egy elengedett életszintje, ifjúsága; az élmény legalább akkor egyszer önfeledten, tanoktól és elméletektõl szabadon interpretálható. Ágoston Csillában ezt a gyöngéd és lázongó ifjúságot provokálja a vers. Még – mint írja – az „ébredések tündértestûek”, még szeret meghökkentõen kérdezni: „az elsõ ember / az elsõ asszonyt szerette-e”, még meggyõzõdése, hogy „igéink hosszú sora / mindig nemek harca marad”, de egyáltalán nem naiv. Az ember legbelsõ titkaira vetülõ lírai napkelték fényével is szembenéz. „Hogy hová tart? Hullócsillagok, / lemmingek bizonytalanjába, / amerre felkelnek a napok. / / Hogy meddig tart? Mindig holnapig, / míg napszakokban újra éljük / istenöltõk végtelen dolgait.” Efféle kiforrott rejtelmek a tapasztaltabb poétákat sem érik nap mint nap. Különben Ágoston Csillának az élete a tematikája; egyrészt a lélek örök dolgaiban (szerelem, elmúlás, születés) új ember õ, másrészt egy mai fiatal szellemi, fizikai szokásai szolgálnak versei alapjául. Gyarapítható szótára fölött képzettség és ösztön illeszkednek egymáshoz a líráért, s a végeredmény egy csipkelõdõ, egészségesen blazírt, összes komolyságával és emberi igazságával együtt hamvasságot árasztó költészet. Mindazonáltal lehetetlen észre nem venni, hogy a kedvbõl, bölcseletbõl és önéletrajzból merítõ s látszólag könnyen születõ (többnyire kurta) verseknek Ágoston Csilla higgadt konstruktõre. A test és megannyi szilánk tematikailag tárgyszerû cím, minthogy a könyv tényleg a test különféle kalandjairól beszél, s ezeket tetézi a lelki benyomások szilánkjaival. A kötet szerkezeti ívét a szerzõ a nagy ámulásoknál kezdi rajzolni, ifjúi örömökhöz és válságokhoz futtatja fel, s az életélvezet elsõ döbbeneteihez passzítja a zárlatot. Amelynek egy sokak által elõpiszkált ötlettel próbál ráadásnyomatékot adni: a legelsõnek választott vers befejezõ sorait újra leírja a könyvfináléban. S a nyitánynak vett Csillaghullást a zárlat a kissé fakóbb meteoresõre váltja. Ennek súlya annyi, amennyi: egy kósza fogás.

Ágoston Csilla kötetét igazából a szenvedély és az értelem eltökélt igénye teszi érdekessé. A mindennapok jelenségein igyekszik úrrá lenni és túljutni úgy, hogy a birtokába jutott tapasztalattól analógiát találjon az élet tágasságához. A szerelem hûhó, bonyodalom és zûrzavar – nosza, mutassuk meg, hogy forró emlék, emelkedettség és gyönyör is. Az álmodozásban megszólal a tudat: „de hát a tenger végtelen”. Embernek emberre találnia, ez maga a fokozhatatlan üdv – no bizony, lássuk be, az egymásra találás maholnap: „Közös magány.” De Ágoston Csilla legteherbíróbb igazságai, amelyeket felejthetetlenül fogalmaz, Nyolcsorosában nyerik el igazi értelmüket, ott, ahol konok párhuzamait és kontrasztjait a lét oly ábrázatává gyúrja át, amelyben a könnyedség: távlat, a metafizika: remény. „Medencecsontom meszes pillangó, / õsi szerelmek kövülete, / a Szaturnusz szilánkos gyûrûjét / ûrbe nyúló ujjamra tette, / álmom a Fiastyúkkal keltetem, / az ég csókol, elvesz, megmar, ad…” Visszavágás ez a költészet. Ahogy nekimegy a végzet erõinek, egyúttal a ma kelendõ verbális és kedélybeli ernyedtséget is lesajnálja. Visszavágás, hogy az álmok, ambíciók, képzetek és rendeltetések végösszegére pillantva csakugyan hihetõ matematikának tessen: „játék meg élet az egész…” (Szerelem) Leszedi pályájukról egy fiatalember élményeit, forgatja õket, játszik velük, mint egy jókedvû angyal. Gyönyörködik, de végre is a gyönyörködés mögött egy mérleg dolgozik, készül az egyenleg: hajlékony, okosan elõkeresett szavakból van szedve. Kis földi komplexum, kis égi komplexum, vagyis viszontválasz: égre, földre. Nagy baj volna persze megtéveszteni a szerzõt, s még csak említeni sem imitt-amott becsúszó laposságait; nem figyelmeztetni, hogy egy páratlanul pontos vonás kiszenvedése, egy észrevétel, az értékek és ítéletek fölötti töprengés százszorta többet ér, mint a hasonlóság bármiféle divathanghoz. A test és megannyi szilánk azonban így, ahogy van: hódítás. Hódítása titkoknak, hódítása gondolatoknak. Annyi érzés, igény, újdonság, az egyéni látás anynyi tiszteletet parancsoló dokumentuma tárolódik benne, hogy közöttük helyt kell kapjon a nagyság lehetõsége is. A cégjegyzés megtörtént, a következmények ideje jön. (Orpheusz Kiadó, 2010) Kelemen Lajos

Emlékezésváltozatok (Mohai V. Lajos: Az emlékezés melankóliája) Mohai V. Lajos kötete az önéletrajzi beszédmód variánsaiból összeálló, az emlékezéstechnikák töredékességét fragmentált szerkezetbõl kibontó visszaemlékezés. Az irodalomtörténész, kritikus, esszéíró személyes történeteit nem elõször rendezi szépírói invenciókkal bíró formába. A Kilazult kõ címû verseskötetében a biográfia egy szeletét a kutyája halálára írt sírversek formai bravúrokkal felvértezett travesztiái már látni engedték. A Mohai írásait figyelemmel követõk azt is észrevehették, hogy a szerzõ az általa gyakran és szívesen mûvelt irodalmi és iroda-

73

lomtörténeti esszé mûfaját is hasonlóan tágas teret nyújtó, a személyes történetek elmesélésére alkalmas közegnek tekinti. Mohai V. Lajos önéletrajzi regényét olvasva kevés olyan sorseseménnyel találkozunk, amelynek történetmagját más, a szépirodalmi mûfaji rendszerben, vagy annak határmezsgyéjén elhelyezkedõ írásában már nem olvashattuk. Az új, konfesszionális elrendezésû könyv mottói – összegzõ biografikus munkától elvárható módon – a töredékeket, foszlányokat söprögetõ szubjektum attitûdjét kifejezõ érzékletes szöveghelyek közül válogatnak. Így esik a választás Mirko Kovać Bevezetés a másik életbe címû regényének cédulahalomból születõ, regényvilágról szóló citátumára, és Kafka hasonlóan fragmentumokból szervezõdõ, magyarul a közelmúltban megjelent kötetének (Innen el) egyik jelenetére. A Kafka-szöveghely kutyája elõlegezi az önéletrajzi regény egyik fontos szereplõjét, az elmúlásról szóló elmélkedés tárgyává s témájává tett dalmatát. Bár a Mirko Kovaćtól választott mottónak a cetlidarabokból születõ könyvrõl szóló toposza elsõsorban az önéletrajzi narratíva mindenkori anyaggyûjtõ módszereit hivatott idézni, a Bevezetés a másik életbe hasonlóan változatos formájú és természetû, végül szöveggé érõ részei közül a kutyákra vonatkozó passzusok is említésre érdemesek lehetnének. Bár Kovać regényének fekete ebe több részletben, többek között egy látomásban is felbukkan, a Bevezetés a másik életbe mégis elsõsorban az élettörténetek megalkothatóságára vonatkozó citátumai okán igazodási pontja Mohai legújabb kötetének. „A könyvben legyen benne az egész világ!” gyakori, ebben az esetben a szerb/horvát szerzõtõl idézett utasítása, vagy az ugyancsak tõle is ismerõs, élettapasztalatokat és kudarcokat lajstromozó, találkozástól találkozásig kóborló önéletrajzi én bolyongásai a szerzõi szubjektum pásztázandó tartományát, vizsgálódásainak tárgyát is segítenek kijelölni. Mohai hivatásos olvasóként jól ismeri az önéletrajziságról sokszor térbeli metaforákban gondolkodó önéletírói én narratív lehetõségeit. Elméleti iskolák tézisein edzett szerzõ esetében téma és forma a lehetõségek gazdag irodalmi, gondolkodástörténeti hagyományába épülhet, az e tradícióban jól tájékozódó, iskolázott író–olvasó számára a narratív modellek széles spektruma könnyen kínálkozik használatra. A kérdés persze itt is, mint minden vallomásos jellegû szövegnél az, mennyire képes az emlékezõ személyességével az olvasót végig izgalomban tartani. Ebben az esetben pedig az, hogy az allúziókkal játszó hivatásos olvasó mennyire tudja a szövegek közt barangoló szubjektum játékait egy megfejtésre késztetõ kirakós darabjaiként mûködtetni. Ha van hiányérzet az olvasóban Mohai V. Lajos kötetével kapcsolatban, valószínûleg éppen ebben a tartományban kereshetõ. A szövegek közti átjárhatóság, a vendégszövegekkel játszó elbeszélõ történetei vállalt töredékességük mellett is kirajzolhatnának valamiféle egységes mintázatot. Ez a modell pedig nem elsõsorban az önéletrajzi szubjektum utazásának lineárisan bontakozó története, hanem a létösszegzés e pontján megfogalmazódó érzetek, élmények reprezentálhatóságának kérdése. Az irány ismerõs: villanásokból, impressziókból rakni össze magunkat és végül valamilyen következtetéssé formálni a tapasztalatokat, a legfontosabb cél az autobiografikus diskurzusban. Mohai V. Lajos könyvében az élmények összeválogatása jó érzékkel történik, az emlékezõ kedves helyei-

74

nek listája, a nagykanizsai, pesti, prágai szcénák történéseit visszaidézõ szerzõ a lokális meghatározottságú szépirodalom lehetõségeit jól ismerõ és eredeti módon feldolgozó tudatos alkotóként áll elõttünk. A dalmata halála, az identitásunk részévé váló, fontos szereplõ elvesztése körül forgolódó részek alkalmasnak tetszõ terepei az életrõl és halálról folyó gondolkodás súlyos témáinak. Ami miatt ez a kötet mégis bizonyos egyenetlenségeket mutat, az a téma esztétikai lehetõségeinek esetenkénti kiaknázatlansága. Mohai önéletrajzi regényének kezdése erõs, a szöveg elsõ részében a Kosztolányi-oeuvre kisvárosmítoszát, mikrovilágának szerkezeti változásait is elkötelezetten vizsgáló kutató önéletírói terének locusaiban a Kosztolányiféle vidéki város szelleme idézõdik meg. A vallomásformákat és emlékezéstechnikákat variáló szöveg Itatóspapír címû fejezete éppen ezzel a kietlenség és beépítettség közti tájakat pásztázó narratívával indul. A kisvárosi temetõ és sírkert, a regény szövegének összetartó motívumként kínálkozó tereptárgyai finoman megrajzolt ötletként teremtik meg azt a bizonyos „közép-kelet-európai spleent”, amelyet Az emlékezés melankóliája fülszövege is elõlegez. A borítón olvasható ajánló definícióját Balogh Endre a prae.hu-n olvasható, Mohait laudáló kritikájának (Spleen és irreál) szövegébõl emelték ki a kötet gondozói. Annyiban egyetértek Balogh dicsérõ soraival, hogy valóban ez a térségünk melankóliáját meghatározó atmoszféra tapintható ki Mohai vállalkozásában. Az is könnyen belátható, hogy tárgyához, tárgyaihoz fordulása hiteles, a felkészültség imponáló és a téma iránti alázat vitathatatlan. Valami mégis hiányzik, és Mohai kötetét végigolvasva, a hiány okait keresve az is megfogalmazódhat, hogy ez a fragmentumokból építkezõ szövegstruktúra a leleményességet és az élményt is szakaszosan, vagy hogy a szövegbõl vett megfogalmazást hívjak segítségül, „részletekben adagolja”. Hiszen az Itatóspapír kisvárosának a magyar irodalomban jól ismert és eredeti módon ábrázolt hagyományához méltó módon illeszkedõ fejezete után A kishitûség kötelékei címû rész néhol csak közhelyként mûködõ, megfogalmazásukban is gyengébbre sikerült megállapításai következnek: „Ezt a kérdést halálunk napjáig nyitva hagyja az élet, és akkor sem lehetünk biztosak benne, hogy elérkezett a megvilágosodás számunkra […] De csak az emlékezés lehet az a ház, amely végleges otthonunkká válik, hogy megleljük a magunk útját.” A visszaemlékezés különbözõ szövegtípusokat és nyelvi regisztereket hoz össze, játszat egymásba, ám ez a technika ezúttal sokszor zavaróan hat, az önéletírás inkoherenciája nem eredményez az olvasót végig izgalomban tartó feszültséget. Így történhet meg, hogy a halált tematizáló Korai bánat fejezet természetleírásai, a fák kontemplatív szemlélése, a természetbe vetett szubjektum történetei talán hitelesebben mûködõ részek, mint a különbözõ családtagok temetéseinek és halálának felidézésére vállalkozó emlékezetfoszlányok. A térség élményének megragadására törekvõ szövegek a monarchikus és posztmonarchikus irodalom jól ismert, de mindig izgalmas lehetõségeket kínáló eszközeivel dolgoznak. A cím, azzal, hogy Krasznahorkai László regényét (Az ellenállás melankóliája) hozza játékba, a spleen jelentéskörének a Krasznahorkai szövegétõl sem nagyon távol álló kibontását is ígéri. E szöveghalmaz egyik gyakori tapasztalata, hogy a közép-kelet-európai történelem katakliz-

mák és krízishelyzetek mentén olvasható történeteibe az egyén sorseseményei könnyen illeszthetõk. Válságokkal és szimbólumokkal terhelt történeti emlékezetünk horizontjában talán nincs is szabad, traumamentes dátum, így az egyén sorsának elbeszélése sokszor találkozik a korszakolás problémáival. A téma ismert példái közül a legtöbbet idézett a Bibó Istvántól való mondat („Élt 1945-tõl 1948-ig”). Így, ebben a jelentéskörben mûködik igazán Mohai V. Lajos visszaemlékezése is. Saját születési dátumához (1956. július 21.) és a csehszlovákiai bevonuláshoz (1968. augusztus) kapcsolódó személyes történetek, a ’68-ban sorkatonai szolgálatát töltõ báty alakja, a Prágában átélt október 23-a, vagy az 1987-es, a Rigai-öbölbe tett utazás egy-egy vonással próbálják újrateremteni egy korszak hangulatát. A gyerekkor reprezentálásában, ahogy a por és a sár esztétikájának megjelenítésében is határozottan felismerhetõ, az önéletrajzi szubjektum által tudatosan vállalt és letagadhatatlan hatás a Kosztolányi-életmû ismert jegyeinek és motívumainak mozgatása. Ezek a részletek a szöveg jól kidolgozott egységeiként mûködnek, pedig a mesterek árnyéka mindig veszélyes terepre viszi, viheti az elbeszélõt. Az „elmúlt gyerekkorért szóló lélekharang” megidézése akár a korai Kosztolányi líráját és novellisztikáját, a kórteremben a takaró alatt zokogó beteget rögzítõ kép pedig a Pacsirta zárófejezetét, a fõszereplõ hazaérkezése utáni éjszakai jelenetet villantja fel. Mohai V. Lajos kötetének legfontosabb, részletesen körüljárt témája a halál, szerettei elvesztése, a lelkiállapotok vizsgálata, saját, a halálhoz kapcsolódó tapasztalatainak változása, fejlõdése kézenfekvõ módon kínálkozó megoldás. Ebben a tartományban szikár férfiassággal vázolt, érzékeny képek és a szöveg koherenciáját és ritmusát talán túlzottan is szétfeszítõ betétek, vendégszövegek váltják egymást. A saját életében is „mellékszereplõ” apa rövid haldoklása, vagy a dalmata líraian megrajzolt agóniája láthatóan az elmúlás változatait nagy ívûen lajstromozni vágyó szerzõi invencióval íródtak. A történetek személyességét a szövegbe applikált levélrészletek, megmaradó papírdarabok hivatottak erõsíteni, ám úgy tûnik, éppen ez a módszer okozza, hogy a töredezett ritmusú emlékezés, bár ez a szerkezet akár izgalmas is lehetne, mégsem áll össze végig feszes tempójú konfesszióvá. A különbözõ szövegtípusok egymásba játszása talán nem mindig szerencsés, de a változatos nyelvi regiszterek a szöveg néhány pontján mégis sikeresen mûködhetnek. A regény egyik alakjának a kutya halálára írt egyszerû, rontott, bizonytalan helyesírással megfogalmazott, valószínûleg szó szerint a regénybe másolt kondoleáló üzenete éppen a papíros feladójának széles nyelvi bázis és szókészlet hiányában is pontos létösszegzõ megállapításait, a halálról szõtt képzeteink megtanulhatatlanságának ideáját tematizálják sikeresen. A regény elbeszélõje láthatóan a mûfaji és nyelvi travesztiák, szerzõi beszédmódok stílusgyakorlatainak dimenziójában jelöli ki saját mozgásterét. A legfinomabban megírt, aprólékosan kidolgozott része is ehhez a horizonthoz kapcsolódik. Az író személyes érdeklõdésének megfelelõen kerül be a szövegbe a fiktív, ám történetét a szerzõi autobiográfia nyilvánvaló és beazonosítható elemeibõl szövõ, az emlékiratírói beszédmódot tükrözõ Raszinnyai Miklós-féle történet. A Krúdy-allúziókkal és reminiszcenciákkal erõsített szál a két író kedves hely-

színeinek, a Krúdy-oeuvre kultikussá írt tabáni és óbudai sétáinak felidézésére és újraírására is alkalmas eszközként jelenik meg. A monarchikus irodalom jó ismerõjeként Mohai saját prágai idõszakának élményeit is e szöveghalmaz emblematikus szövegeivel erõsíti, amikor például a Švejket veszi kölcsön saját történetei számára. A „lecsavart lángú közép-európai élet” felidézésében itt, ilyen formában sikeresen mûködik az emlékezés, ahogy a saját gyerekkori, kanizsai helyszínei is aprólékosan kidolgozott részekké szervesülnek. Mivel az önéletrajz fõ témája a halál és az emlékezés helyeinek megragadása, a helyszínek pásztázása során azok mnemotechnikai felidézhetõségének lehetõségei is többször felmerülnek. Ez az a problémakör, amelyben Mohai szövege újat tud mondani, amiben viszont kevésbé, az éppen az emlékezet töredékességét igazolni hivatott cetlikbõl, hajdani dialógusokból összeálló, a különbözõ szövegtípusokat, elbeszélésmódokat váltogató forma. Emiatt lehet az az érzése az olvasónak, hogy bizonyos fejezeteket „túlír” a szerzõ. A Hosszú álom címû remek Chandler-regény ideillõ, a halálról szóló sorainak a személyes történetbe applikálása egészen addig izgalmas, amíg nem argumentálódik Tandori és az önéletírói szubjektum Chandlerrõl szóló gondolatainak részletezõ bemutatásával. Könnyû észrevenni, hogy ebben a fejezetben valójában Mohai detektívregényrõl szóló korábbi tanulmányának gondolatai és a gyerekkori élmények állnak szimbiotikus kapcsolatban egymással, a különbözõ formák kavalkádjában, bár a cél éppen ellenkezõ, olykor elveszni látszik a vallomás személyessége. A haldoklás fokozatainak leírása, az elmúlás ontológiai tapasztalatának rögzítése Mohai V. Lajos konfeszsziójának végcélja, olyan határpont, amelyhez újra és újra visszatérnek a narrátorok. A különbözõ történetek és beszédmódok mind az élet értelmének megfejtésével, a létösszegzõ vallomás kihívásával küzdenek. Önéletrajz esetében szükséges ez az irány, és a haldoklás helyeinek kiválasztásában, a halál kultikus tereinek megjelenítésében hatásos is ez a megoldás. A Hidegház, a kanizsai ravatalozó történetei, az emlékekkel és történelemmel telített budai, prágai, rigai utcák melankóliája hatásosan idézi fel, mondja újra olvasójának a téma szépirodalmi és esztétikai bázisát. Ám az elmúlást leírni vágyó narrátorok legfõbb témáikban végül nem tudnak eredetit és sajátot adni. Ennek oka valószínûleg az, hogy bár a regény lokális atmoszférateremtõ mechanizmusai jól mûködnek, a fõ tételmondatok néha a felszínen mozognak. Az olyan következtetések, mint a szerelem elmúlik, vagy az élet olyan utazás, amelynek értelme csak a halál pillanatában megfejthetõ számunkra, olyan axiómák, amelyek nélkül nehezen elképzelhetõ az önéletrajzi diskurzus. Ám Az emlékezés melankóliájában sokszor túlságosan direkt módon jutunk el e következtetésekig. Mohai V. Lajos önéletrajzi regénye nagy ívû invenciókkal induló, alapos és iskolázott szerzõt tételezõ, magyar és világirodalmi allúziókat szívesen mozgató, az önéletrajzi beszédmódot jól ismerõ vallomás. Szerzõje nem tudja, talán nem is akarja eltitkolni saját rendszerezõi, kutatói, esszéírói mivoltát. Éppen ez a viszonyulás eredményezheti, hogy ez a szöveg néha olyan csikorgó gépezet, amelynek bár érzékenyen és finoman megrajzolt részei harmonikusan illeszkednek egymáshoz, kevésbé sikerült

75

sorai és fejezetei nagyobb hézagokat hagyva lebegnek a többi körül. Az irodalomtörténész, esszéíró második tisztán szépirodalmi vállalkozása talán nem éri el a Kilazult kõ szellemes lírai darabjainak színvonalát, de ébren tartja az érdeklõdést a szépíró Mohai iránt. (Prae.hu Kiadó, 2010) Kovács Krisztina

Ha tükörben nézed a lapot, milyen irányban olvasol? (Nettitia K. Froese [Fekete J. József]: Lemúria legtetején) Ha valóban létezne a fogalom, hogy világirodalom, akkor azt mondanám, hogy Fekete J. József kis kötete világirodalom. Világirodalom, mert különféle nemzetiségû és különbözõ kultúrkörökhöz tartozó írókat tesz szereplõvé mûvében. Nagyon sok fontos irodalmi szerzõ szóhoz jut, vagy csak néhány mondatával megidézett alkotóként, vagy tényleges életnagyságban, mint Cervantes a tizenharmadik fejezetben. Ebben a kicsit bõvebb fejezetben egy út menti fogadóban beszélget a fõhõs az egykor élt spanyol íróval. Méghozzá olyan meglehetõsen érdekes témákról, mint a regényírás, a népszerûség és az olvasottság. A világirodalom fogalom természetesen nem létezik. Van Weltliteratur szó, amelyet Goethe alkotott, s amely azt jelölte, hogy létezik egy nagy csoport, amely az egyes nyelvek irodalma fölött áll, s amelybe az összes megírt mû beletartozik. A mi világirodalom szavunk viszont egy aszimmetrikus ellenfogalom egyik darabja, és ekként a magyar irodalom oppozíciója. Kialakulásának történetét hosszú lenne itt elõsorolni, elég most annyira emlékeztetni, hogy mindig a magyar irodalomtól elválasztva, annak mintegy ellentéteként létezett. Amikor e kis kötetre azt mondom: világirodalom, akkor kijelölöm sajátos, kicsit elválasztott (elszigetelt?) pozícióját a kortárs magyar prózán belül. Már mûfaját sem könnyû meghatározni, hiszen a huszonkét fejezet fõszereplõi – atya és fia – nem tesznek mást az epikai történések szintjén, mint beszélgetnek, lakomáznak, illetve esetenként anyagcseréjük mûködésének engednek utat. Beszélgetõkönyv lehetne a mûfajmegjelölés a sokszor kátéformájú gondolatfûzés miatt. Igen ám, de a szereplõket az arab világ kultúrközegébe helyezi a szerzõ – már ami a nevüket és megszólalásmódjuk stílusformáját illeti –, s ezért gondolatfûzéseik korántsem az európai racionalista logika szabályainak mintáját mutatják. Az egyes témákról szóló okfejtések szerteágazó, hosszú körmondatokból állnak, amelyeket sokszor egy-egy rövidre zárt, meglehetõsen profán, egy másik szövegvilágból átvett félmondat zár le. A túldíszített stílus oka sokszor egy nyelvi poén hosszú elõkészítése, késleltetése, ezért funkcióját leginkább dramaturgiainak tartom. Jól érzékeltetheti ezt az Abi-Al Maarri és az üresség súlya címû fejezet indítása: „Ho-ho-hozsanna az oholvasooonak – lihegte lélekszakadva Ibn al-Mukaffa Mafhúz”, majd ezek után még egy oldalon keresztül csigázza az olvasó érdeklõdését a

76

narrátor, hogy vajon mint is mond majd Mafhúz, amíg végre szóhoz jut: „Euszébiosz Euszthatiosz mester küldött, nagytiszteletû atyám, hogy az hosszabbítsa életed fonalát a matuzsálemek korának véges határáig, akinek neve kimondhatatlan, hogy a paradicsomi hurik is olyan lenge öltözetben lessék tested és halhatatlan lelked minden óhaját, mint eme Mithrász, a napisten elõtt áldozó pucér keblû fehérnép, s tegyenek kedvedre, amikor csak azt megóhajtod, hogy a mézes sörbet paradicsomi léted minden napján akkora készletekben álljon rendelkezésedre, miként e feredõhely tizenhét medencéjében hullámzik a dögletesen klórszagú és bizonyára húgyízû víz, hogy az alpesi pázsiton hízott ürük aranyló szaftban tocsogó sültje teremjen asztalodon, miként a lángossütõ vagyona gyarapodik nyáridõben, füledbe himnuszokat hárfázzon Boreász szélisten, de csak annak utána, hogy meghallgattad a Négykarmú Sárkány Pagodája urának üzenetét! – Ugyan mit akarhat a vén tökös Euszébiosz, nyögd már ki fiam, mielõtt még aggkorunkra mindketten a sínylõk házába jutunk! – felelt messze földön híres ékesszólásával Abi al Maarri.” Természetesen a fejezet végéig sem tudjuk meg, hogy mit üzent Euszébiosz, tanúi leszünk viszont egy nem érdektelen, ám sok hamis szíllogizmussal tarkított párbeszédnek, amelyet a narrátor közbevetései fûszereznek. Ezek a történetek fabuláris szintjétõl azok értelmezési síkjáig ívelnek. Az Abi al Maarri-t körülvevõ strandolók „el is határozták nyomban, hogy ha a dialogus során akár csak még egyetlen, koanra utaló bölcselet is kiböffen az öreg prasnya száján, veszik fürdõtörülközõjüket, nyugágyukat hátrahagyva, lobogó gatyaszárral, útközben letépett melltartókat lengetve vágtáznak a föníciai jogvédõ hivatalba. […] Abi al Maarri persze csak röhögött magában eme lappangó szándékon, mert pontosan tudta, meddig hámozható a posztmodern hagyma.” A történet ilyen furcsa módon alkot komplex egészet, szükséges hozzá a narrátori álláspont közremûködése, az õ iróniája és reflexiói nélkül nem érthetnénk meg a szöveg célzásait. Visszatérve a mûfaj kérdéséhez, hiszen a mûfaj az olvasási kódrendszer alapvetõ szabályait mutatja meg, a könyv többirányú mûfaji erõterét jelzi a címlap rövid bejegyzése is: „régi és új asztali párbeszédek, gnómák, koanok és egyéb szeszélykék”. Ne várjunk tehát szabályos könyvet, sõt legjobb, ha az összes elõzetes várakozásunkat a sutba dobjuk. Rögtön az elsõ darab kezdete már zavarba ejthet bárkit: „Kedves Diarém! – írta füzetének elsõ lapjára Abi al Maarri, aki látásának romlása folytán gyakran összetévesztette vagy összekeverte a betûket, meg különben is hajlamos volt marhaságok leírására.” Vicc? Vagy csak erõsen csípõs irónia? Szórakozik a szerzõ velünk, olvasókkal? Joggal merülhetnek föl ezek a kérdések még a posztmodern alkotásokon edzett befogadókban is. A további könyvoldalak sem adnak könnyen felfejthetõ eligazítást e kérdésekben, noha elég hamar egyértelmû lesz, hogy nagy adag iróniával és legalább ekkora gúnnyal van dolgunk. Az irónia minden könyvet olvasó és író ember irányában érvényesül. Megértõ rácsodálkozás az olvasás tevékenységére, erre az alapvetõen haszontalannak és ezért értelmetlennek tûnõ emberi cselekedetre. Gúny pedig mindazok ellen, akik az olvasásnak az elõbb jellemzett „felesleg való voltát” kérdõjelezik meg oly módon, hogy az olvasást szakmai mederbe terelik, ezért az végleg elveszíti luxus voltá-

ból eredõ különleges értékét. Az egész könyvnek a legnagyobb erénye, hogy a sokszor maró gúny és fölényes irónia izgalmas váltogatásával a szerzõ teljesen elbizonytalanítja az olvasót abban, hogy a körülöttünk létezõ világból mi komolyan vehetõ, és mi nem. Ez pedig mindenképpen gondolkodásra kényszeríti mindazokat, akik forgatni kezdik ezeket a lapokat. Ilyen szépen kidolgozott és továbbgondolásra serkentõ kettõsség a második elbeszélés is, amely az idõ meglehetõsen bonyolult filozófiai problémáját járja körbe komoly filozófusokra utaló mondatokkal, ám közben olyan kevésbé fontos részletet is megtudhatunk, hogy a beszélgetés egyik résztvevõje kivágja saját macskáját szarni. Végül ezzel a szép hasonlattal zárul a fejezet: „az idõ nem egyéb, mint ez a sót õrlõ malmocska. A só pedig benne mi vagyunk – zárta le a vitát a bölcs.” Fontos-e tehát elmerengeni az idõ természetén? Vagy csak annyit ér, mint egy ebéd utáni könnyû böffentés? Szükséges-e egyáltalán a bölcselkedés? Vagy csak a test kifinomult élvezetei? Jó-e, ha tudjuk, hogy az idõ malmában mi vagyunk a sószemek? A sok különféle mûfaj és a szövegben olvasható többféle stíluselem között a narrátor elbeszélésmódja teremt kapcsolatot, illetve õ adja meg az összhang egységét. Az õ szólama illeszkedik egyrészt az udvariasan túldíszített arab stílushoz, másrészt a máshonnan érkezõ szövegelemek (szereplõk) másfajta beszédéhez is. A narrátor eme összekötõ szerepével együtt is inkább stíluselemként van jelen a szövegben, mintsem önálló ágensként (l. posztmodern próza), még akkor is, ha bizonyos szövegrészletekben kiszól az olvasóhoz. Nem autokratikus, sõt, talán inkább mindentudó elbeszélõ, de úgy tesz, mintha õ is ki lenne szolgáltatva a világ nagy összefüggéseiben való sodródásnak. Világirodalmat említettem a kritika elején, s ezt az is indokolta, hogy a szerzõ szemhatára szerencsére meszszebbre terjed, mint az európai kultúrkör. Nemcsak a közel-keleti, hanem a távol-keleti gondolkodásmód is megjelenik a párbeszédek során. Az európai filozófiai hagyománynak, sõt általában véve a gondolkodás általi világmegismerés módszerének feszül ellen a keleti koankultúra, amely a gondolkodást, és ezáltal a megrögzült gondolati sémák elõtti megismerést helyezi elõtérbe. A koanokon nem lehet gondolkodni, illetve lehet, de nem érdemes. Inkább válaszolni kell rájuk. A címlap mûfaji megjelölései között a koanok is szerepelnek. Igaz persze az is, hogy éppen a cizellált helyszínleírások, a két szereplõ egyéni karaktere ellene mond a távol-keleti koanok lecsupaszított világának, mégis folyton ott érezhetjük a szöveg mögött a késztetést, hogy ne a megszokott gondolkodási sémáinkat kapjuk elõ, sõt érezzük azt is, hogy az egész könyvecske egy nagy és meglehetõsen provokatív kérdés: „Tulajdonképpen milyen könyvet is olvasunk?’ Pusztán csak könnyed idõtöltésre szánta szerzõje a két idétlen öregember beszélgetéseinek megjelenítésével, vagy valamilyen áttételes, metaforikus értelme is van ennek a szövegnek, miközben az egyes szavak és szövegelemek metaforikus értelmezésének lehetõségeit számtalan esetben maga a textus ássa alá, gúnyolja ki. Azt hiszem, e kis mû leginkább mégiscsak vitairat azon jelenség ellen, amelyet posztmodern szövegkészítésnek és még inkább posztmodern szövegértelmezésnek hívunk. A gúny az ellen irányul, amikor maga a stílus és az értel-

mezés kerül olyan túlsúlyba egy szöveg esetében, hogy elnyomja a szavak, mondatok hétköznapi, sztenderd jelentésszerkezetét, másképpen mondva, amikor az olvasó vagy a kritikus azt olvas bele a szövegbe, ami akar. Ez utóbbi esetekben fordulhat elõ, hogy egy-egy értelmezés során a kultúrákról, vallásokról, filozófiai nézetekrõl szóló tudás különbözõ elemei keverednek és végül egy egyezményes avagy egyeztetett rendszer helyett összevisszaságot alkotnak. Fekete J. József, aki maga is kiváló kritikus, pontosan látja és érzékeli ezt a fonák helyzetet, s úgy vélem, részben ez ellen is felvette a harcot ezzel a kis könyvecskével. Az kérdés maradt számomra, hogy vajon mennyire ismerik fel és értik majd meg a gúnyt azok, akik amúgy a posztmodern medencéjében lubickolnak, s nem nagyon akaródzik kimászniuk onnan. De idõvel talán nekik is kedves olvasmányul szolgál majd e kötet. Mindenesetre akár így, akár úgy, érdemes ellátogatni Lemúria legtetejére is, mert a kellemes idõtöltés mellett néhány vidám és izgalmas meglepetéssel is találkozunk ott. (zEtna-Basiliscus, 2009) Thimár Attila

Szembenézés a történelemmel (Nagy V. Rita: Teológia és antiszemitizmus) Nehéz, szinte megoldhatatlan feladatra vállalkozott Nagy V. Rita, amikor kutatása során az antiszemitizmus teológiai gyökereit tárta föl, és mindezt összekapcsolta az újkori magyar egyházi antiszemitizmus megjelenésével. A szerzõ szándéka szerint mûve „tudásszociológiai hatásvizsgálat: a keresztény teológiának azokat az elemeit vizsgálja, melyek lehetõvé tették és gerjesztették az antiszemitizmust, illetve azokkal is foglalkozik, melyek kevéssé engedték az antiszemitizmus megjelenését egyházi közegben”. Bátornak nevezhetjük ezt a kezdeményezést több vonatkozásban. Egyrészt a tudományos elõzmények Magyarországon szinte teljesen hiányoznak. A holokauszt eseményeit már jórészt feldolgozták, hogy csak Szita Szabolcs tevékenységét emeljük ki. Mûködik egy látogatható intézmény (Holokauszt Dokumentációs Központ), amelyben tanári továbbképzések, kutatások is folynak, de a magyar holokauszthoz vezetõ út mélyebb háttere és fõleg tudati elõzményei jórészt ismeretlenek. A tudományos úttörés minden szintje és nehézsége mellett a könyvben kifejezett gondolatok vagy éppen a korabeli politikai közszereplõk még ma is érinthetnek vallási, politikai érzékenységet. A múlttal való szembenézés azonban elkerülhetetlen és kikerülhetetlen még akkor is, ha kellemetlen tényeket tár fel, vagy éppen kérlelhetetlen keménységgel értelmezi a múltat. Pedig ezt az utat – a múlttal való szembenézést – minden nemzetnek, és ezen belül a különbözõ generációknak külön-külön meg kell tennie, máskülönben az önfelmentésbõl és az élethazugságokból emelt falak a késõbbiekben károkat okozhatnak. A német nyelvben és ezáltal a közgondolkodásban is használatosak olyan kifejezések, mint Gedenkkultur, Erinnerungskultur (emlékezetkultúra), amelyek nemcsak holt kifejezések, hanem nagyon is élõ szemléletmódot, magatartási mintákat is takar-

77

nak. Ezért örülhetünk Nagy V. Rita vállalkozásának, aki ha nem is használja az emlékezetkultúra kifejezést, mégis komoly teljesítménnyel járult hozzá ennek építéséhez. A könyv felépítése õrzi a szokásos és a feldolgozás alapját képezõ disszertációtól elvárt szerkesztési módot. A bevezetõ részben a késõbbiekben használt alapvetõ fogalmakkal, a szemléleti megalapozással, a hipotetikus kérdésfeltevésekkel és az alkalmazott módszerekkel ismerkedhetünk meg. Feltehetõen a rövidítések miatt eklektikusnak tûnik ez a fejezet, ahol a különbözõ részek – teológia, vallásszociológia, tudásszociológia, szociálpszichológia – nem minden esetben épülnek egymásra, és a felvetett gondolatok is több esetben befejezetlennek tûnnek. Néha a fogalmazás is nehézkes, ami õrzi a kutatás megkezdésének minden gondját. Nagy V. Rita nem használja a hipotézis kifejezést, de már az elsõ oldalakon exponálja alapvetõ feltevését. Eszerint a keresztény vallás teológiai elemei közül – amillennizmus, millennizmus, premillennizmus – az amillennista irányzat volt legnagyobb hatással az antiszemitizmus kialakulására. Ennek alapjait Szent Ágoston teológiájában véli megtalálni a szerzõ. A tényszerûséghez tartozik, hogy mindjárt jelzi is: nem Szent Ágoston munkásságát kívánja minõsíteni, hanem egyetlen mûvét választotta elemzésre (Isten városáról), amely megítélése szerint az amillennista teológia kiindulópontját jelenti. A teológiában kevésbé járatosak számára, akik bizonyára az olvasók döntõ többségét jelentik, egy lábjegyzet erejéig kapunk egy rövid értelmezést a fent említett szavakról, amely egyben megvilágítja az amillennizmus antijudaista megalapozását. Eszerint – a The Oxford Dictionary of the Christian Church-re hivatkozva – az „Isten jelenleg a hívõk szívében uralkodik, akik Isten népe, az egyház, a szellemi Izrael, a testi Izraelt Isten végleg elvetette” (Nagy V. Rita: Teológia és antiszemitizmus, 12.). Ez a gondolat alapvetõ kiindulópont ahhoz az elméleti konstrukcióhoz, amely szerint az antijudaizmus és késõbb az antiszemitizmus – a kettõ korántsem ugyanaz – nem egyszerûen a vádak halmaza, hanem egy jól felépített világkép. A témát és a könyv gondolati ívét kibontó elsõ fejezetben a keresztény teológia antijudaizmushoz vezetõ útját kíséri végig a szerzõ. Utóbbinak részét alkotja a Bibliában fellelhetõ és az antik zsidóellenesség, Szent Ágoston amillennizmusa és a korai keresztény államok zsidópolitikája, valamint, némi idõbeli ugrással, Luther Márton felfogása. Ezek az oldalak nem bizonyulnak könnyû olvasmánynak, hiszen bõ másfél évezred teológiai vitáit és törvényi rendelkezéseit alig félszáz oldalba sûríteni képtelenség. Ezért gyakran érezhetõ a kifejtés megfelelõ hiánya, vagy éppen a gondolatok hirtelen lezárása. Stílusát leginkább a lexikonok szócikkeihez és a rövid esszékhez hasonlíthatjuk. Mégis fontos ez a fejezet, hiszen magyar nyelven errõl nem található a szélesebb olvasóközönségnek szóló feldolgozás, a társadalmi közgondolkodás pedig szinte teljesen nélkülözi ezeket az ismereteket. Az alfejezetek inkább egymás mellett futnak, akár külön-külön is értelmezhetõk. A laza összekötõ kapcsot az jelenti, hogy Szent Ágoston teológiájának amillennista nézeteit megtalálja a korai keresztény államok zsidópolitikájában. Ez a történeti elemzés, amely követhetõ és meggyõzõ, keveredik egy alfejezettel, melyben az antijudaizmus szociálpszichológiájáról olvashatunk pár gondolatot. Értjük és dicsérjük a szerzõ szándékát, de a rövid felvezetést jó lett volna bõvebben kifejteni.

78

Hiányérzetünket kárpótolja és kritikai észrevételünket tompítja a Szent Ágoston államelméletét kibontó alfejezet. Eredeti feldolgozással találkozunk itt, amely a tartalomelemzés módszerével elemzi az Isten városáról címû mûvet. Könnyedén követhetjük az amillennista kategóriák kifejtését, de nem ártott volna a mûvet, annak keletkezését még jobban beágyazni a kor történetébe. A történeti gondolatépítkezés némileg a következõ alfejezeteknél is megbicsaklik. Szent Ágoston államelméletének kifejtése után kissé visszalépünk az idõben Nagy Konstantin és Nagy Theodosius korához, ami zavaró. Nem derül ki – máshol igen –, hogy a késõ antik zsidóellenesség jelenik meg Augustinus, a késõbbi Szent Ágoston mûvében. Az idõbeli zavar ellenére mégis fontosak ezek a részek, hiszen mind a zsidókra, mind pedig a keresztény egyházra vonatkoztatott nézetek napjainkban is jól ismert gondolatok. Nem hisszük ugyan, hogy a modern antiszemitizmus közvetlenül következik Szent Ágoston idézett mûvébõl, amit egyébként a szerzõ sem állít, de a teológiai megállapítás és az ebbõl levezethetõ hatás mégis szorosnak tûnik. Az eszmei megalapozó hatás, amit nevezhetünk gyûlöletnek is, mindig egy történelmi korszakhoz köthetõ ugyan, de továbbélése igen szívós lehet, és ha „szükség van rá”, akkor egészen eltérõ történelmi szituációban is felbukkanhat. A német fajelméletnek, amely vallásellenes – ebbe a német katolicizmus és a protestantizmus egyaránt beleértendõ – és antiszemita, nem volt szüksége különösebb teológiai elõzményekre. A nemzetiszocialista eszme szinte a semmibõl történõ megjelenéséhez és késõbbi gyors, mágikus bûvöletéhez viszont jelentõsen hozzájárult a történetileg konszolidált antijudaizmus. Talán ebben találhatjuk annak a magyarázatát, hogy az egymást nem kedvelõ, esetenként egymást mélyen megvetõ német katolikus és protestáns lakosság – jól tudjuk, vannak becsületre méltó emberi és lelkészi kivételek – az adott történelmi szituációban miért gyûlölte látszatra szinte egységesen a társadalom egy százalékát sem kitevõ zsidó polgártársait. A könyv meghatározó és legértékesebb fejezete a magyar politikai antiszemitizmus elemzése. A polgári jogegyenlõség elõtt minden társadalmi rétegnek a rendi törvények által garantált, vagy éppen korlátozott helye volt a társadalomban. A hátrányos helyzetûek csoportjában a zsidók még rosszabb helyzetben voltak – a jog alapján –, de egyéni mobilitásukkal, a kirekesztésüket nem ritkán elõnyre váltó innovatív magatartásukkal gyakran komoly elõnyt szerezhettek. A rendi jog lebontása után alapvetõen változtak meg a különbözõ társadalmi csoportok közötti viszonyok azáltal, hogy a mobilitási pályákat döntõen a tudás, a szorgalom és nem utolsó sorban a korábban felhalmozott vagyon határozta meg. A modernizáció gazdasági hatásai az életesélyeket korántsem egyenlõen osztották újra. A megjelenõ új feszültségek megfelelõ értelmezési kereteket kívántak, ami eleinte szinte lehetetlennek bizonyult. A formálódó új világképben a korábbi fogalmi struktúrák, de még inkább az érzelmi attitûdök változatlanul mûködtek tovább, csak más megjelenési formákat kerestek. Nagy V. Rita ennek bizonyítására Voltaire-re hivatkozik, aki, miközben küzdött a toleranciáért és élesen elítélt minden, a gondolkodást gúzsba kötõ béklyót, „racionális elemzése” alapján a zsidókat mégis alacsonyabb rendûeknek tekintette. A zsidó emancipáció útja még a polgári átalakulás élenjáró or-

szágaiban is meglehetõsen rögösnek bizonyult. A kevésbé szerencsés régióban pedig, ahol a gazdasági, társadalmi és ezzel együtt vagy épp ellentétesen a mentális modernizáció sok gonddal küzdött, és a folyamat kiteljesedése újabb feszültségeket indukált, a zsidó közösségek társadalmi integrációja még nehezebbnek bizonyult. Ezen országok sorába tartozott Magyarország is. A valóban értékes alapkutatásokra épülõ fejezet, amelyben a magyar politikai antiszemitizmus parlamenti megnyilvánulásaiba tekinthetünk be, rövid felvezetéssel indul. Ennek során megismerjük az emancipáció magyarországi kezdeteit, a zsidókról alkotott magyar képet, az antiszemitizmus idõnkénti fellángolását, a keresztény államkép formálódását és a faji antiszemitizmus felbukkanását. Ez a rövid történeti felvezetés egyfajta idõbeli kontinuitást szándékozott kimutatni a kora középkortól egészen a náci törvényekig. Ennek részét képezi egy ötletes és áttekinthetõ táblázat, amely a kánonjogi határozatokat és a hitleri idõszak törvényeit állítja jól áttekinthetõ párhuzamba. Nem hihetõ, hogy a náci német jogászok alaposan ismerték volna akár az elvirai (306), a clermont-i (535) vagy az orléans-i zsinat (538) rendelkezéseit, de a két korszak szándékai igen hasonlóak voltak. A zsidók kirekesztésének kulturális, viselkedési kódjai és az ezeket megtestesítõ törvények szellemiségének történeti állandósága megdöbbentõ. Az amillennizmusra visszavezethetõ történeti kontinuitás kimutatása a kötet nem titkolt célja. Ez a szándék jelent meg a parlamenti beszédek tartalomelemzése során is. A Szent Ágoston Isten városáról címû mûvébõl egy korábbi fejezetben kibontott kategóriák nem kis része fedezhetõ fel egy egészen más korszak gondolkodásában. Miért tartjuk hiánypótlónak és egyben úttörõ kísérletnek az egyházi képviselõk parlamenti megnyilvánulásait? Egy többségi társadalom viszonya vallási, etnikai kisebbségeihez, esetünkben az izraelita vallásúakhoz, sokféleképpen megnyilvánulhat. A köznapi „szalonzsidózástól” kezdve a verbális agresszión, az elkerülésen, a kirekesztésen, a fizikai erõszakon át a törvények által kodifikált egzisztenciális ellehetetlenítésig minden elõfordulhat. Azért komolyak és elgondolkodtatók ezek a lehetõségek és pressziós módszerek, mert a kisebbségek elnyomásának alapvetõ eszközeit vehetjük észre bennük. Pontosabban: a zsidókra vonatkoztatott gondolkodásmód, értékek és politikai megoldási módok sok eleme figyelhetõ meg a Trianon után elcsatolt területeken élõ kisebbségi magyarokhoz való viszonyt illetõen. A közélet és a társadalmi közgondolkodás színterei nagyon összetettek. Mégis kiemelten kell kezelni a politikai vezetõ réteg egészének vagy mértékadó csoportjainak értékítéleteit, közéleti megnyilvánulásait, amelyek nem csak a törvényeket alakítják, hanem mintát adnak a társadalom egésze számára. A politikai elit legfõbb döntéshozó helyét, amely egyben fontos kommunikációs színtér is, a parlament jelenti. Az ott elhangzott beszédek – messze vagyunk még a törvények esetleges elfogadásától vagy el nem fogadásától – mindig rögzítik a hatalom vagy egyes csoportjainak világképét, orientálnak a társadalmi cselekvés alapját jelentõ értékekhez, továbbá értelmezni próbálják és egyben legitimálják a rájuk épülõ cselekvéseket. A parlamentben elhangzottaknak tehát a törvények megalkotása mellett különös súlyuk van egy ország politikai értékeinek alakításában. Az itt keletkezett dokumentumok kiváló lenyomatát adják egy adott korszak világképének, amit a kötet kiválóan jelenít meg.

Nagy V. Rita elsõként vállalkozott arra, hogy a magyar parlamentben (Fõrendi Ház, Képviselõház) 1839 és 1944 között elhangzott, zsidókkal kapcsolatos parlamenti beszédeket a tartalomelemzés módszerével vizsgálja. Tudatában volt annak, hogy ez a téma milyen érzékenységeket sérthet, de ezt bátran felvállalta. A történelmi múlt egészének kritikai vizsgálatával, az elõzõ generációk káros döntéseivel – a múlt terhével – való szembenézéssel még mindig adósak vagyunk. A múltbéli terhekkel való sikeres megbirkózásnak (Vergangenheitsbewältigung) mindig a korszak egészére kell irányulnia. Az elmúlt száz évben a magyar politikai elit – melyet a társadalom egészének gondolkodása is kénytelen követni – abban egészen kiváló volt, hogy a múlt egy-egy szeletét kiragadta és csak azzal foglalkozott, a többit pedig elhanyagolta. A téma történelmileg mindig változott, az interpretációk pedig politikailag motiváltak és érzelmi jellegûek voltak. A szerzõnek nemcsak a témaválasztása üdvözölhetõ, hanem kutatási módszere is. A tartalomelemzés technikája nyilván saját korlátain belül, de mégis megpróbálja objektívvá tenni ezt az érzelmileg igen csak ingoványos területet. Az elemzés meglehetõsen nagy történeti korszakot, pontosan száz évet tekint át. Szerencsésebb sorsú országokban ez korántsem nagy idõtávlat, de Magyarországon szinte fényévek választják el a reformkort a monarchiától, és mindkettõt a Horthy-rendszertõl. A szerzõ szándéka itt is a politikai antiszemitizmus történeti gyökereinek kimutatása volt. Módszere erre kiváló lehetõséget teremt, mert a nyelvi kategóriák kialakítása képes felülírni a történeti idõt. A beszédeket hat fõ és számos alkategóriába rendezte, amit nem árt részletesen megismerni. A beszédeket elemezve Nagy V. Rita a következõ kategóriákat állította föl: (I.) Zsidóveszély és összeesküvés a keresztény nemzet ellen (benne alkategóriaként: veszély a keresztény erkölcsre és kultúrára, továbbá összeesküvés a keresztény politika és a gazdaság ellen). (II.) A zsidók idegensége és elkülönülése. (III.) A zsidók nem asszimilálódnak, nem egyenlõk. (IV) A zsidók tulajdonságai (benne alkategóriaként: külsõ ismertetõjegyeik, belsõ jellemzõik, vallási és erkölcsi jellemzõik, továbbá a velük összekapcsolt állat- és betegséghasonlatok). (V.) A keresztény nemzet jellemzõi (benne alkategóriaként: dicsõséges, egyedüli út, uralomra termett). (VI.) A zsidókérdés megoldására tett javaslatok (benne alkategóriaként: asszimiláció, nem kaphatnak egyenlõ jogokat, törvényesen kell megfékezni õket). A tartalomelemzés kiválóan használható módszer a történészek számára is, csak sajnálhatjuk, hogy ez idáig kevesen éltek vele. Így a szerzõ nem támaszkodhatott korábbi kutatási gyakorlatra és tapasztalatokra. A módszertani megalapozó résznél mindössze két oldalban tért ki a kutatási technikákra, és éppen csak felvillantotta a módszer lényegét. Nem célunk, hogy a könyvismertetés keretében módszertani vitába bocsátkozzunk, de a tartalomelemzés legnagyobb erõssége és alapvetõ lényege, hogy olyan információkat tárjon fel, amelyek csak rejtetten jelennek meg a szövegben. A parlamenti beszédek kifejezetten nyíltak és egyértelmûek voltak, a szerzõ a gondolatokat – üzeneteket – csak csoportosította. Ezt sem tekinthetjük kis teljesítménynek, de emelte volna a munka színvonalát, ha az esetleges rejtett tartalmakat is sikerül kibontani. A szö-

79

vegek keletkezéstörténetét ismerve természetesen tudjuk, hogy ebben az esetben csak a fõ üzenetek árnyalásáról lehetett volna szó. Ugyancsak sajnálhatjuk a kvantitatív feldolgozás hiányát, akár egy lábjegyzet erejéig is. Ennek elmaradását Nagy V. Rita a szövegminták kis számával magyarázza, ami miatt a statisztikai változók érvényessége valóban kétséges, de létezik egy ennél egyszerûbb módszer, amely kiváló eredményeket hozhat. Szerencsés lett volna megnézni, hogy az egyes képviselõk beszédei milyen fõnevekbõl, igékbõl, jelzõkbõl épülnek fel, és ezeknek milyen a százalékos megoszlása. A különbözõ történeti korszakokban született szövegrészekben megmutatkozó állandóság (a szerzõ hipotézise) így jobban bizonyítható, vagy esetleg módosítható lett volna. A meglehetõsen nagy idõmetszetben 32 egyházi parlamenti képviselõ szövegei kerültek elemzésre, ami megfelelõ bepillantást enged az egyházaknak a zsidókkal kapcsolatos attitûdjébe. Ez nyilván nem fedte le a katolikus, a református és az evangélikus egyház egészének a véleményét – eltérõ felfogások mindig voltak –, de kibontható belõlük egy meghatározott irányvonal, hiszen döntõen egyházi vezetõktõl, a politikai reprezentáció legmagasabb színhelyén hangzottak el. Már a kategóriák áttekintése után átgondolt politikai program és egyszerû demagógia keverékére gyanakodhattunk. Ez utóbbi a megelõzõ évszázadok antijudaista lózungjaira épült, amit a pillanatnyi helyzetben aktualizáltak. A kötet ugyancsak izgalmas része az a közel másfél száz idézet, amelyet a szerzõ a parlamenti beszédekbõl választott ki. Ezek alapvetõen a kategóriák létjogosultságát hivatottak bizonyítani, ugyanakkor kiváló hangulati képet festenek a korról, amelyben születtek, és egyben jelzik a különbözõ politikai erõk egymásra feszülését. Terjedelmi korlátok miatt nem ismerhetjük meg a teljes szöveget, ami esetleg tompíthatja a mondandó egészét, de a kimondott szavak és mondatok önmagukban is élnek. Noha jól tudjuk, hogy itt politikai retorikáról van szó, amely nem mentes a túlzásoktól – így a félelemkeltéstõl és egyéb manipulatív hatásoktól –, de mégis furcsa (vagy korántsem az), hogy az egyházi parlamenti képviselõk a társadalom egy alig 5%-át kitevõ csoportban ekkora veszélyt láttak. Nem kisebb teológiai gondolkodó, mint Ravasz László református püspök vélekedett ekként 1939-ben: „Nem a zsidóság asszimilálódott a magyar lélekhez, hanem a magyar lélek asszimilálódott a zsidósághoz” (108.). A szövegkörnyezetükbõl kiragadott idézetekben sok hiba rejtõzhet, de úgy véljük, a kötet sikeresen kerülte el a buktatókat. A szerzõt dicséri, hogy szándékától függetlenül pusztán az idézetekbõl kibontható az a tudattörténeti vonal, melynek során a magyar nemzeti eszme egyszerre és összefonódva terhelõdött meg antiliberalizmussal, antikapitalizmussal és antiszemitizmussal, és amelynek során a politikai elit a szociális problémák iránt jószerével érzéketlenné vált. Egészen más forrásbázison és elemzési keretben ugyanezt a folyamatot mutatta ki Petrás Éva Nacionalizmus és politikai romantika címû könyvében (Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány, Budapest, 2006). A Teológia és antiszemitizmus nem történeti mû, de nem tekinthetünk el egy apró kritikai megjegyzéstõl. Az

80

idézett szövegek rendre különbözõ történeti korszakokból (pl.: 1840, 1883, 1920, 1941) kerültek egymás mellé. A szándék érthetõ, hiszen a különbözõ kategóriákhoz tartozó gondolati ívek történeti összefüggéseit kell bizonyítani. Sok esetben mégis zavaró ez a módszer, hiszen a szövegek egy adott történelmi korszak lenyomatát adják, amelyet ismerni, értelmezni kell. A polgárosodás elítélése és annak eredeti jelentése – mindjárt a nyitó idézetben („A polgárosítás bizonyára mind hazánk, mind keresztény polgártársaink nagy ártalmára válna”; Haulik György zágrábi megyéspüspök, 1840) – csak egy adott korszakban értelmezhetõ. Itt hiányzik talán legjobban egy erõs történeti felvezetés, amely értelmezte volna a fogalmakat és a szövegek beágyazódását az adott társadalmi, politikai korszak viszonyaiba. Ez nem zavarta volna a tartalomelemzést és a belõle kibontott gondolatokat. Ugyanakkor elgondolkodtató – ami mindjárt tompítja is kritikánkat –, hogy pontosan jelzi az értékeknek, de még a fogalmaknak is azt a makacs továbbélését, amelyet (Reinhard Koselleck megkülönböztetését kölcsönözve) nem a tapasztalás tere, hanem sokkal inkább az új – esetünkben inkább csak annak hitt – várakozási horizont tett stabillá. Ennek bõvebb kifejtése azonban már egy önálló történeti feldolgozás feladata lenne. Ezért a hiányérzetért bõven kárpótol bennünket az elõítéletes beszéd lexikális, grammatikai és retorikai elemzése, amit kiegészít az érvelési stratégiák vizsgálata, beleértve még a faji törvények elleni érvelést is. A szerzõ itt valóban otthonosan mozog, uralja a gondolatokat. A történelemben kevésbé járatos vagy éppen ezt a korszakot felületesen ismerõ olvasó elõtt, ha megkésve is, itt válik nyilvánvalóvá, hogy a keresztény konzervatív körökben a polgár és a polgárosodás szó a polgári – értsd állami – házasság bevezetése, illetve már a szándéka miatt vált negatív kifejezéssé. A feldolgozás akár két könyvként is olvasható. A befejezõ fejezetben ugyanis a történeti kitérés után visszakanyarodik az elsõ fejezet teológiai gondolatmenetéhez. Ebben a részben a keresztény teológia antiszemitizmust korlátozó elemeit ismerhetjük meg. Ez pedig nem más, mint a premillennizmus különbözõ megjelenési formáinak a bemutatása. A hatalmas idõtávlat miatt, amely komoly tömörítést kíván, ezek a részek sokszor váltak lexikonjellegûvé, akárcsak az elsõ fejezetben. Ugyanakkor hihetetlenül fontos ez a rész is, hiszen a szakemberek szûk körén kívül errõl is alig vannak ismereteink. Példákat találunk arra, hogy még az Újszövetséget is lehet elõítélet-mentesen olvasni, s hogy az evangelisták megnyilatkozásai mennyire eltérõen értelmezhetõk. A kötet legfõbb értéke és szakmailag legfõbb erõssége az egyházi parlamenti képviselõk beszédeire épülõ eredeti kutatás, amely kimutatta a kapcsolatot az amillennelista gyökerekkel, és bizonyította egyes értékek, magatartásminták, sõt fogalmak évszázadokon átívelõ kontinuitását. Ugyanakkor az is igaz, hogy a modern tömegtársadalom elõítéletre hajlamos magatartása, az antiszemitizmus és a holokauszt enélkül is megérhetõ. (Jószöveg Mûhely Kiadó, 2011) Szakál Gyula

Számunk szerzõi Baán Tibor 1946-ban született Rákosligeten. Költő, irodalomtörténész. A győri bencés gimnáziumban érettségizett. Legutóbb megjelent kötetei: Konstelláció. Kollázsok és haikuk (2009); Nagylátószög. Művek, utak, irányok (2010). Bende Tamás 1990-ben született Győrben. A győri Péterfy Sándor Evangélikus Oktatási Központban érettségizett. Jelenleg a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogász szakos hallgatója. Versei és kritikái számos folyóiratban megjelentek már, a Hús és sakk című antológia szerzője. Czigány György 1931-ban született Budapesten. Költő. Legutóbb megjelent kötete: 80 nyár (versek, 2011). Czigány Zoltán (1965–2011) Zebegényben született. Író, rendező, az MTV szerkesztőségvezetője. Négy prózakötete jelent meg és két mesekönyve, melyek közül a Csoda és Kósza című 2008-ban az Év Gyermekkönyve lett. Deák László (1946–2009) Budapesten született. Költő, író, szerkesztő. Legutóbb megjelent kötete: Fogadom ajándékod, idő. Válogatott versek (2010). Falvai Mátyás 1984-ben született Győrben. A győri Czuczor Gergely Bencés Gimnáziumban érettségizett. Író. Önálló kötetei: Allegro barbaro (novellák, 2006); Gépindák (novellák, 2010). Fecske Csaba 1948-ban született Sződligeten. Költő, újságíró. Legutóbb megjelent kötete: Akinek arcát viselem (versek, 2009). Hárs Ernő 1920-ban született Magyaróváron. Költő, műfordító. Legutóbb megjelent kötete: Odüszszeusz visszanéz. Válogatott versek és műfordítások (2011). Horváth Imre 1966-ban született Sopronban. Tanár, irodalmár, a PTE BTK tudományos segédmunkatársa. A dramatikus és narratív teológia tárgykörében 2010-ben megjelent kötetei: A Biblia – Talentum műelemzések; Narratívák (Narratív teológia). Horváth Veronika 1990-ben született Győrött. Ikrényben él. A győri Kazinczy Ferenc Gimnáziumban érettségizett. Jelenleg Budapesten színészetet és drámajáték-vezetést tanul. Számos folyóiratban publikált már, a Hús és sakk című antológia szerzője. Juhász Attila 1961-ben született Téten. Költő, kritikus. A győri Révai Miklós Gimnázium tanára. Legutóbb megjelent kötete: Eszkimószín (versek, 2009). Kalavszky Zsófia 1977-ben született. Irodalomtörténész, az MTA Irodalomtudományi Intézetének tudományos munkatársa, az ELTE BTK oktatója. Budapesten él. Kelemen Lajos 1954-ben született Büssün. Író, kritikus, a Magyar Napló szerkesztője. Kaposváron él. Legutóbb megjelent kötete: Föltett igaz. Válogatott és új versek (2010). Kemsei István 1944-ben született Kaposváron. Költő. Budapesten él. Legutóbb megjelent kötete: Róka a fűzfán (esszék, 2007).

Kovács Krisztina 1976-ban született Békéscsabán. A Szegedi Tudományegyetem magyar-történelemrégészet szakán végzett. Jelenleg a Modern Magyar Irodalom Tanszék doktorandusza. Kutatási területe: térelméleti szempontok a ’30-as évek prózájában. Lábass Endre 1957-ben született Budapesten. Festő, író. Legutóbb megjelent kötete: Vándorparadicsom (2009). Meliorisz Béla 1950-ben született Győrött. Költő. Pécsett él. Legutóbb megjelent kötete: Föld és föld között (versek, 2006). Mezey Katalin 1943-ban született Budapesten. Prózaíró, költő, műfordító. Legutóbb megjelent kötete: Bolygópályák (új versek, 2010). Nyerges Gábor Ádám 1989-ben született Budapesten. Költő, író. Az ELTE-BTK irodalomtudomány mesterszakos hallgatója, az Apokrif főszerkesztője. Önálló kötete: Helyi érzéstelenítés (2010). Pétercsák Maxim 1961-ben született Moszkvában. Költő, tanár, agykontrolloktató. Budapesten él. Önálló kötete: A hallgatás kórtermeiből (versek, 1990). Pillák István 1966-ban született Mosonmagyaróváron. Győrben élő és alkotó fotográfus. Puskin, Alexandr Szergejevics (Moszkva, 1799 – Szentpétervár, 1837) orosz költő, író, drámaíró. Magyarul legutóbb megjelent kötete: Anyegin; Válogatott írások (2010). Pusztai Zoltán 1955-ben született Mosonmagyaróváron. Költő. Győrött él. Legutóbb megjelent kötete: Évkör a halak jegyében (versek, 2010). Sári László 1950-ben született Budapesten. Filozófus, keletkutató, a Magyar Rádió szerkesztője. Legutóbb megjelent kötetei: A Himalája arca (2001); Reggeli beszélgetések Lin-csi apát kolostorában (1999); Az ifjú Lin-csi vándorlásai (2004). Szakál Gyula 1957-ben született Győrben. Történész, politológus, a Műhely szerkesztője, a Széchenyi István Egyetem tanára. Kutatási területe: az emberek vállalkozó és politikai magatartása, mentalitása, különös tekintettel a sikeres vállalkozókra. Ebben a témában több tucat tanulmányt publikált, három önálló kötetet szerkesztett és több könyvet írt. Legutóbb: Vállalkozó győri polgárok (2002); Karrierek és életstratégiák… (2003); A civil szektor szerepe a társadalmi tőke képződésében (2006). Thimár Attila 1969-ben született Budapesten. Irodalomtörténész, kritikus, egyetemi oktató. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem docense. Legutóbb megjelent kötete: Hős és áldozat. Révai Miklós és a klasszikus századforduló irodalomtörténete (2007). Veliky János 1945-ben született Debrecenben. Történész. A XIX. századi magyar polgárosodás történetét kutatja. Legutóbb megjelent kötete: A változások kora. Polgári szerepkörök és változáskoncepciók a reformkor második évtizedében (2009).

81

A MÛHELY MEGVÁSÁROLHATÓ AZ ALÁBBI KÖNYVESBOLTOKBAN: Gyõr: Antikvárium (Kazinczy u. 6.), Koncert Zenemû- és Hanglemezbolt (Arany J. u. 3.), Puedlo Könyvesbolt (Aradi vértanúk útja 8.) Budapest: Írók Könyvesboltja (Andrássy út 45.), Gondolat Könyvesház (Károlyi Mihály u. 16.) Debrecen: Sziget Könyvesbolt (KLTE)

MÛHELY KULTURÁLIS FOLYÓIRAT Megjelenik kéthavonta 2011. XXXIV. évfolyam, 4. szám Fõszerkesztõ: VILLÁNYI LÁSZLÓ Szerkesztõk: HORVÁTH JÓZSEF, MÁRTONFFY MARCELL, SZAKÁL GYULA Arculat: KURCSIS LÁSZLÓ Szerkesztõségi titkár: SZIKONYA GABRIELLA

TÁMOGATÓK: Hódmezõvásárhely: Petõfi Könyvesbolt (Andrássy u. 5.) Nyíregyháza: Kötet Könyvesbolt (Hõsök tere 9.) Pécs: Zrínyi Miklós Könyvesbolt (Jókai u. 25.) Sopron: Cédrus Art Klub (Fõ tér 6.), Fekete Cédrus Könyvkereskedés (Bünker Rajnárd köz 2.), Vörös Cédrus Könyvkereskedés (Mátyás király u. 34/F.) Szeged: Bálint Sándor Könyvesbolt (Aradi vértanúk tere 8.),

Nemzeti Kulturális Alap

Gyõr Megyei Jogú Város Önkormányzata

Gyõr-Moson-Sopron Megye Önkormányzata

Széchenyi István Egyetem, Gyõr

Pannon-Víz Zrt. Gyõr

L Kft Hungaro-Len Kft. Komárom Folyóiratunk megrendelhetõ a szerkesztõség címén: 9002 Gyõr, Pf. 45. Honlap: www.gyorimuhely.hu E-mail: [email protected]

Hotel Klastrom, Gyõr

Tarandus Kiadó

Index: 25975 HU ISSN 0138–922 X. A szerkesztõség címe: 9022 Gyõr, Rákóczi u. 1. Levélcím: 9002 Gyõr, Pf. 45. Tel./fax: (96) 326-845. E-mail: [email protected]. Honlap: www.gyorimuhely.hu. Kiadja: a Mûhely Folyóiratkiadó Nonprofit Korlátolt Felelõsségû Társaság. A kiadásért felel: Villányi László ügyvezetõ. Budapesten és vidéken terjeszti a Magyar Lapterjesztõ Rt. és a Könyvtárellátó Kht. Elõfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Üzleti Ügyfelek Üzletág, Központi Elõfizetési és Árusmenedzsment Csoport, 1900 Budapest. Elõfizethetõ az ország bármely postáján, a hírlapot kézbesítõknél, valamint e-mailen: [email protected]. A befizetéseknél kérjük minden esetben feltüntetni: Mûhely c. folyóirat. Elõfizetési díj 2011. évre: 2400,– Ft Szedés: Szikonya Gabriella • Tördelés: VISIONEXT Vizuális Stúdió, Gyõr Nyomás, kötés: PALATIA Nyomda és Kiadó Kft. Gyõr • Felelõs nyomdavezetõ: Radek József ügyvezetõ igazgató

MÛHELY

KULTURÁLIS

500,- Ft

FOLYÓIRAT