„Tapintható Láthatatlan” vakok és gyengénlátók tájékozódását segítő domborművek (a Budapest- Budavár RC projektje) A 90-es évek második felében néhai Kemény Nándor barátunkat (Budapest-Budavár Rotary Club, president 1998/99) családi munka révén sok szál fűzte Németország nyugati részéhez. Münsterben, majd Aachenben látott meg először egy olyan műtárgyat, ami köztéren vakok tájékozódását szolgálta, rajta a RI jelét - tanúságul a Rotarysták elkötelezettségére a hátrányos helyzetű embertársaink iránt, és tettrekészségükre, hogy megadják a lehető segítséget a rászorulóknak. Nándor barátunknak - Isten nyugosztalja! – ekkor támadt az ötlete, hogy ilyesmit itthon is megcsinálhatnánk, és hogy ez milyen szép projektje lehetne a Clubunknak…. hát így kezdődött egy mára országos mozgalommá nőtt remek akció.
Mit is látott Nándor barátunk? • • • •
adott várost, teret, stb. jellemző tér, vagy épület, épületegyüttes ábrázolása tapintható domborművön a szükséges szöveg braile írással elhelyezve az adott tér jellegzetes pontján kézmagasságban (posztamensen, falon stb.), mellette az adományozók, megvalósítók neve
A látottak pedig világosan mutatják a műtárgy célját, azaz, hogy: • mutasson be jelentős műemléki tereket, együtteseket vak, ill. csökkentlátó embertársaink számára, ezzel nyújtson közvetett, megélhető térélményt, ismeretterjesztést, • közvetlen eszközként segítse a csökkentlátók tájékozódását, • mutassa fel az önzetlen támogatás lehetőségét és jelentőségét. A Clubunk elkezdte a tájékozódást, hogyan is lehet egy –egy ilyent megvalósítani itthon. Az első és legfontosabb dolog, amit a vakokkal, és vakok oktatásában, nevelésében jártas pedagógusokkal való beszélgetésben megtanultunk, hogy ez nem egy egyszerű modell, hanem műalkotás, különleges didaktikus céllal! Hiszen az elhelyezésének olyannak kell lennie, hogy azt kézzel kényelmesen el lehessen érni, az anyag kellemes tapintású legyen, a feliratok és a műtárgyon levő információ egymással könnyen, érthetően összekapcsolódjék, stb. stb. Tehát a műtárgy megvalósítása nagy gondosságot és sok egyeztetést igényel elsősorban azokkal, akik számára készül!
Ez idáig természetesen csak egy ötlet, ki kellett dolgozni, hogyan válhat ez valódi, megvalósítható tervvé. Az ötlettől a megvalósításig a következő lépcsőfokok vezettek: Először mal: • • • •
elkészítettünk egy prekoncepciót (mondhatni fisibility studyt) a következő tartalom-
a projekt helye, tárgya, címe célja a művészeti-építészeti elképzelés (milyen legyen, kubus, fő méretek, anyagok, stb.) a műszaki megvalósítás (hogyan vitelezhető ki, időigény, kivittelezési helyigény, stb.) • a tervezés, lebonyolítás hatósági feltételei (milyen engedélyek kellenek, azok menynyi idő alatt szerezhetők be, stb) • nyers költség • ütemezhetőség relatív időskálán • a megvalósítás lehetőségei és módja (lehetséges résztvevők, állami támogatási lehetőségek számbavétele, reklámérték felbecslése, sponzorálási szempontok, stb.) Ezt a prekoncepciót egy csinos anyagba szerkesztve kezdhettük meg az „alapozó egyeztetéseket”. • a Vakok és Csökkentlátók Szövetségével (cél: az ötlet verifikálása a célcsoport oldaláról, a vakok lélektanát figyelembevevő szakemberi segítség megszerzése, kizárólagosság lekötése, stb.) • néhány kiemelt potenciális sponzorral (cél: a finanszírozási lehetőségek előzetes felmérése) • néhány kiemelt önkormányzattal(cél: a fogadókészség tisztázása a területtulajdonossal) Az egyeztetések végén, mikorra nagyjából felmértük a célt, a tennivalókat és a lehetőségeket kerülhetett sor a döntésre a Budapest-Budavár RC szintjén, a projekt előkészítésének tényleges megindításáról, a szükséges tervek, hatósági engedélyek – már költséget igénylő – elkészítéséről. Itt kell megemlíteni, hogy az aktuális elnökök mellett, nem csak az első ilyen projektünk, hanem az azóta is elkészültek „projekt menedzseri” tennivalóit Nagy Gyula ppt látta el, az építészterveket Borostyánkői Mátyás ppt barátunk készítette, ide értve a bonyolult hatósági és műemléki egyeztetéseket, engedélyeztetéseket is. A Tapintható Láthatatlan mozgalom keretében eddig a következő objektumok valósultak meg: Az első (1999) a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban áll, közvetlenül a bejáratnál, egy kerámiából készült térkép, amelyen kitapintható, hogy mi, hol található a skanzenban, különösen az a vakok számára létesült stúdió, ahol speciális eszközökkel mutatják be a látássérült emberek számára a magyar népi építészetet. A kerámia-térkép Szemereki Teréz keramikus művész önzetlen munkájával készült alkotás, rajta braile írással a szükséges
tájékoztató szöveg. A térkép a Budapest-Budavár RC és a Szentendre RC együttműködésével
valósult meg. A második (2002) Farkas Ádám szobrászművész alkotása a Szentháromság tér egészét - a Mátyás templomot, a Halászbástyát, a Szent István szobrot - ábrázoló bronz szobor a művészi megfogalmazás eszközeivel teszi tapintással láthatóvá a nagyszerű környezetet. A szobor megvalósítását a Budapest-Budavár Önkormányzata és a Magyar Turizmus Rt. támogatta, példát mutatva arra, hogy a magyar vendégszeretet átfogja azokat is, akik különös gondoskodásra szorulnak, hogy az idegenforgalom kultúrájának ez ma már magától értetődő része. A szobor fővédnöke Mádl Dalma asszony.
A harmadik (2004) a Stefánia úton a Magyar Állami Földtani Intézet kerítésének falában van elhelyezve. Ez a dombormű a Lechner Ödön által tervezett gyönyörű épületet ábrázolja, bemutatva a magyar szecessziós építészet egyik legremekebb példáját. Ezt ugyancsak Szemereki Teréz keramikus művész készítette.
Ezeket követte három vidéki műtárgy 2005-ben Egerben, a Dobó téren, a mis szervezésünkben, a majd 2006-ban Kecskeméten, 2008-ban Szolnokon a helyi Clubok által. Legújabb büszkeségünk a pesti Duna parton, a Vigadó téren áll. A szobor az időközben „háziszerzőnkké” avanzsált Farkas Ádám szobrászművész alkotása a szemben levő partot - a Dunát, a Vár-palotát, a Várkertet, a Lánchidat fogja át, és az UNESCO Világörökség részér képező budai panorámát mutatja be – tapinthatóan. A megvalósítás anyagi hátterét a Generali Providencia Biztosító Rt állta, mutatva, hogy elkötelezte magát a társadalmilag felelős célok mellett. A terület gazdája a Belváros – Lipótváros Önkormányzata, egyben az építési hatóság is, minden eszközzel segítette a nemes gondolat megvalósítását. A megvalósítás fővédnöki tisztét Dr Kovács Árpád, a szomszédban levő Állami Számvevőszék elnöke vállalta.
Legújabb tervünkkel is igen nagy fába fejszénket, az Országház és környéke Tapintható Láthatatlan térplasztika megvalósítását. Ennek első lépéseként szervezzük meg a mű anyagi alapjait megteremtő jótékonysági koncertet.
BUDAPEST-BUDAVÁR ROTARY CLUB Előkészületben: a parlament és környéke
Ha végig futunk ennek a lassan országos mozgalommá terebélyesedett projektnek a történetén, céljain, a megvalósítók és résztvevők listáján, láthatós, hogy milyen erőteljesen mutatja fel egy-egy ilyen objektum a helyi és tágabb közösség, a jó szándékú emberek és szervezetek önzetlen összefogását, példát mutatva mindenkinek a tettekre. Természetesen ebbe a megvalósítást kezdeményező RC-ok – és talán nem szerénytelenség a Budapest-Budavár RC – pedig fényesen igazolják, hogy ez a projekt kiállja a „Négy kérdés próbáját”, mert igaz, tisztességes, elősegíti a jó akaratot, és javát szolgálja minden érintettnek.
