Tápanyagterhelés Csökkentés Project DDNP Komponens GEF # TF 051289 Környezeti hatáselemzés Társadalmi-gazdasági hatáselemzés
Zárójelentés
VITUKI, Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Kutató Központ VTK Innosystem Kft.
Rövidítések listája ÁESZTI
Állami Erdészeti Szolgálat Területi Igazgatóság
ÁNTSZ
Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat
DDNP
Duna Dráva Nemzet Park
DTM
Digitális Terep Model
EKHT
Előzetes Környezeti Hatás Tanulmány
FAVI
Felszín Alatti Víz és Földtani Közeg Környezetvédelmi Nyilvántartási Rendszer
JV
Javasolt Változat
KAR
Környezetvédelmi Alapnyilvántartó Rendszer
KÁRINFO
KÁRmentesítési INFOrmációs Rendszer
KBIR
Környezetbiztonsági Információs Rendszer
KÖVIZIG
Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízgazdálkodási Igazgatóság
KTVF
Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízgazdálkodási Felügyelőség
MAHAB
Magyar Hidrológiai AdatBázis
MKF
Megyei Közlekedési Felügyelet
NGO
Civil szervezete (Non-Governmental Organization)
NPI
Nemzeti Park Igazgatóság
NTÁ
Növényegészségügyi és Talajvédelmi Állomás
OKKP
Országos Környezeti Kármentesítési Program
OTAR
Objektum és Törzsadatkezelő Rendszer
RKHT
Részletes Környezeti Hatás Tanulmány
VIFIR
Vízföldtani Információs Rendszer
VIZIR
Vízgazdálkodási Információs Rendszer
VKI
Vízkeret Irányelv
VM
VízMinőségi adatbázis
Tartalom 1.
Bevezetés............................................................................................................................ 1
2.
A Gemenci és Béda-Karapancsa tájegységek bemutatása ................................................. 4 2.1
Abiotikus környezet ................................................................................................... 4
2.1.1
Topográfia és geológia ....................................................................................... 4
2.1.2
Felszíni vizek hidrológiája ................................................................................. 7
2.1.3
Felszíni vizek minősége ................................................................................... 10
2.1.4
Tápanyag forrásai............................................................................................. 14
2.2
Biótikus környezet.................................................................................................... 18
2.2.1
A terület szárazföldi és vizi flórája .................................................................. 19
2.2.2
A szárazföldi fauna........................................................................................... 20
2.2.3
A vízi flora ....................................................................................................... 22
2.2.4
A vízi fauna ...................................................................................................... 24
2.2.5
Konklúziók ....................................................................................................... 28
2.3 2.3.1
Jogi keretek ...................................................................................................... 29
2.3.2
Vízgazdálkodás ................................................................................................ 29
2.3.3
Környezetgazdálkodás ..................................................................................... 30
2.3.4
Természetvédelem............................................................................................ 30
2.3.5
Önkormányzatok .............................................................................................. 30
2.3.6
Gazdasági tevékenységek................................................................................. 31
2.3.7
Rekreáció és turizmus ...................................................................................... 33
2.4
3.
Társadalmi-gazdasági környezet .............................................................................. 28
Problémák és hatások áttekintése............................................................................. 36
2.4.1
Környezeti hatások, problémák áttekintése...................................................... 36
2.4.2
Társadalmi és gazdasági problémák................................................................. 36
Előzetes környezeti hatáselemzés .................................................................................... 51 3.1
Veránka – Rezéti-Duna ............................................................................................ 52
3.2
Buvat ........................................................................................................................ 53
3.3
Béda-Karapancsa...................................................................................................... 54
3.4
Sió mente.................................................................................................................. 54
3.5
Gemenc..................................................................................................................... 55
3.6
Báta-Duna................................................................................................................. 55
4.
3.7
Fekete erdő, Grébeci-Duna ...................................................................................... 57
3.8
Kerülő-Duna............................................................................................................. 58
3.9
Báli ........................................................................................................................... 59
3.10
Móric-Duna .............................................................................................................. 59
3.11
Nagy-Pandúr............................................................................................................. 60
3.12
Tápanyag visszatartás (eltávolítás) számítása .......................................................... 61
A társadalmi-gazdasági hatások előzetes vizsgálata ........................................................ 66 4.1
Veránka – Rezéti-Duna ............................................................................................ 66
4.2
Buvat ........................................................................................................................ 67
4.3
Béda-Karapancsa...................................................................................................... 68
4.4
Sió-mente ................................................................................................................. 69
4.5
Gemenc..................................................................................................................... 69
4.6
Bátai-Duna ............................................................................................................... 70
4.7
Fekete-erdő – Grébeci-Duna .................................................................................... 71
4.8
Kerülő-Duna............................................................................................................. 71
4.9
Báli ........................................................................................................................... 72
4.10
Móric-Duna .............................................................................................................. 73
4.11
Nagy-Pandúr............................................................................................................. 74
5.
Összehasonlító értékelés .................................................................................................. 75
6.
Javaslat monitoring program kidolgozására..................................................................... 79 6.1
Jelenlegi hazai gyakorlat .......................................................................................... 79
6.1.1
Felszíni és felszínalatti vizek mennyisége ....................................................... 80
6.1.2
Szennyezőforrások adatbázisa.......................................................................... 80
6.2
Várható szabályozás, Vízkeret Irányelv (2000/60/EC)............................................ 81
6.3
Helyi jellemzők ........................................................................................................ 83
6.4
Hiányosságok és igények áttekintése ....................................................................... 83
6.5
Monitoring javaslatok .............................................................................................. 84
Irodalom ................................................................................................................................... 86 I. Függelék................................................................................................................................ 91 II. Függelék .............................................................................................................................. 92 III. Függelék Vizimádár számlálás, 2002-2003 tele, Baja – országhatár................................ 94 IV. Függelék Réti sas fészkelésére vonatkozó adatok vizsgálata ........................................... 96
V. Függelék Denevérfajok csoportosítása gyakoriságuk szerint ............................................ 97 VI. Függelék............................................................................................................................. 98 VII. függelék A gemenci tájegységben található jellegzetes makrogerinctelen fajok (VITUKI 1992-2000) ............................................................................................................... 99 VIII. Függelék ........................................................................................................................ 101 IX. Függelék Vonatkozó jogszabályok .................................................................................. 103 X. Függelék ............................................................................................................................ 109 XI. Függelék........................................................................................................................... 122
1. Bevezetés
Vízi környezeti rendszerek gazdálkodásának tervezése során az egyik legnagyobb kihívást az a feladat jelenti, hogy sok-célú problémákra kell megoldást keresni sokféle kritérium szerint. Ez a kihívás tovább növekszik ha nagy folyami vízgyűjtők sokféle folyamatát és összefüggését (behatásokat és válaszreakciókat –„pressures and impacts”-) kell figyelembe venni. A kihívás akkor éri el a kritikus szintet amikor ennek a gazdálkodási rendszernek a legfőbb elemei olyan nagy és nagymértékben összetett vízi ökoszisztémák amelyek mind helyi, mind globális értékrend szerint kiemelkedően értékesek, úgy mind típusuk talán utolsó reprezentánsai a végső eltűnés előtt. Ebben a kritikus mértékűen kihívó helyzetben csak az a viszonylag újszerű megközelítés segíthet amit „ökohidrológiának” nevezünk, annak a legjobb holisztikus és összevont (integrált) értelmében. Olvasva a „Tápanyag terhelések csökkentése” projekt célkitűzéseit és különösen annak az alább idézet két kitételét az érezhető ki, hogy az a szakértő aki e célkitűzéseket megfogalmazta különös vonzalmat érzett az ökohidrológiai megoldás iránt, még akkor is ha ezt nem fejezte ki szó szerint (az idézet angol szövegből kiemelt szövegrészek mellett a magyar megfelelő is megtalálható): “Through the increase of the nutrient reduction capacity of floodland areas the overall objective of the project could be accomplished. Hence, the project has an environmental primary focus (A projektnek elsődlegesen környezeti célkitűzése van) (i), but because nutrient removal can be done only by directing water together with the nutrients from the main bed out onto the floodland, in such respect, the project is also: water utilisation with a particular scope (ii). Water utilisation does not serve traditional agricultural or recreational objectives, but instead an ecological one, as nutrients in the water bodies are used in a biological way: by enriching the wildlife of water bodies, increasing their biodiversity (a biodiverzitás növelése) in zoological, ichtyofaunal, botanical and dendrological sense.” ‘As a prerequisite, it has to be reserved that, in the environmental analyses to be performed, the aim of removing and absorbing nutrients (a környezeti elemzés esetén a célkitűzés a tápanyagok eltávolítása és abszorbeálása) should be considered as a special water purification treatment (iv), done for the benefit of the Black Sea, operating as a special biological reactor” A Projekt e kettős célkitűzése, azaz a környezeti (ökológiai) főcél és a tápanyagok eltávolítása csak ökohidrológiai technikákkal valósítható meg. Valójában ez a megfogalmazás már önmagában egyike az ökohidrológia sokféle definíciójának: A vízi ökoszisztéma ökológiai szerkezetét és funkcióit úgy kell feljavítani, hogy a hidrológia (a vízikörnyezet mérnök) eszközeivel biztosítjuk az ehhez szükséges víz és tápanyag ellátást (anyagáramokat), majd ennek viszonzásaként az egész vízrendszer kémiai és biológiai állapotának javulását kapjuk. Ha egy kissé közelebbről megvizsgáljuk az ökohidrológia holisztikus és integrált alapelveit (UNESCO-IHP program füzet, 1996; Zalewski et al, 1997), -amelyek egyúttal az integrált vízgyűjtő gazdálkodás alapelvei is, akkor azt találjuk, hogy minden ilyen vizsgálatnál a 1
vízgyűjtő egészét kell tekinteni. Az eredeti UNESCO-IHP V. munkatervben az ökohidrológiai projektek feladatai az alábbiak (szabad fordításban): „i) Módszerek kidolgozása a víz, az üledék, a tápanyagok és szennyezőanyagok szállítási útvonalainak mennyiségi leírására a különböző idő és tér léptékű ökohidrológiai rendszerekben és különböző éghajlati és földrajzi körülmények között, a kísérleti kutatás eszközeivel. ii) Integrált megközelítés kidolgozása a felszíni öko-hidrológiai rendszerek gazdálkodásához, beleértve a nem szerkezeti intézkedéseket is” Tehát a Duna-Dráva Nemzeti Park ártéri ökoszisztémáinak integrált és holisztikus ökohidrológiai megközelítése során figyelembe kell venni azt a tényt, hogy az ezeket az ártereket érintő vízhozamok és tápanyag terhelések mindazon természeti folyamatok és emberi behatások eredményeként keletkeznek, amelyek a Duna 1497 folyamkilométere (Sió torkolat) és a németországi Fekete Erdő között történnek. Ez azt is jelenti, hogy a víz- és tápanyag hozamok helyi irányításával az egész e hely feletti és alatti Dunavízgyűjtő víz és tápanyag hozamainak csak egy apró (de lényeges) részét befolyásolhatjuk. Ez azt is jelenti, hogy a jelen Projekt nagyon szakszerűen és bölcsen megfogalmazott célkitűzései és tevékenységei csak akkor érhetik el az átfogó (a Fekete tengerre vonatkozó) terheléscsökkentési célkitűzést, ha a jelen projekthez hasonló több tucat vagy inkább több száz terheléscsökkentési beavatkozást hajtanak végre az egész vízgyűjtő pontszerű és nempontszerű tápanyag forrásainál. Úgy vélem és erősen bízom benne, hogy a jelen Projekt beindítói is így gondolták. Ezen a ponton azt is meg kell említeni, hogy nagy vízgyűjtők nagyszámú hasonló célú vizsgálata során (legutóbb a most befejezett Tisza Projekt esetében, ahol a vizsgált vízgyűjtő nagyság 157 000 km2 volt) azt találtuk, hogy az összes tápanyag terhelés kiemelkedően nagyobbik része diffúz (azaz inkább nem azonosított, nem észlelt) szennyező forrásokból származik. Ebből a tényből két fontos következtetés származik jelen projektre nézve: •
Kihangsúlyozza a jelen Projekt és hasonló projektek fontosságát, minthogy ezek kínálják a legjobb lehetőséget a diffúz (azonosítatlan) eredetű terhelések csökkentésére;
•
Arra is utal, hogy az ilyen projekteknek elsősorban a helyileg jelentős terhelések szabályozására kell koncentrálnia (ami az ilyen vízi ökoszisztémák közvetlen saját vízgyűjtőjéből jut be).
Van még egy fontos szempont, amit meg kell említeni minden a Dunával, és különösen annak ártéri ökoszisztémáival foglalkozó projekt esetében Minden Duna menti ország aláírta az ENSZ Biológiai Diverzitás Konvenciót (UN Convention on Biological Diversity, CBD). Ez az ügyirat arra kötelezi az aláíró nemzeteket, hogy ne csak védjék, de javítsák is a biodiverzitást ahol csak lehetséges, valamint védjék meg a kiemelkedő biológiai elemekkel rendelkező tájegységek a leromlástól. A Dunai ártéri ökoszisztémák minősége minden bizonnyal ebbe a kategóriába sorolja a vizsgálandó területeket a CBD eredeti szándéka szerint. Emiatt a biodiverzitás szempontjai ebben a projektben többet igényelnek, mint a védelemre vonatkozó jogi rendelkezések és gyakorlat egyszerű alkalmazását: a legfőbb feladat egy modern táj-fejlesztési és területhasználat váltási koncepció alkalmazása. A jelen projekt ártéri gazdálkodási stratégiainak kidolgozásakor tehát ezekre a szempontokra ügyelni kell.
2
A fenti bekezdésben megjelölt igény (vagy inkább követelmény), a biológiai sokféleség megőrzése, legfőbb következménye, hogy nagyon óvatosan kell eljárni mindenféle emberi beavatkozással, azaz a be és átfolyási viszonyok és tápanyag ellátás megváltoztatásával. A már említett korábbi több projektben szerzett tapasztalataink előre vetítenek néhány fontos figyelmeztetést: •
A mellékágak, holtágak rosszul megtervezett bekötése a folyóba akár a biológiai diverzitás teljes elvesztését is jelentheti ezeken a vízjárta élőhelyeken és a folyóéval azonos ökoszisztéma jöhet létre, ami bizonyosan nem kívánatos;
•
A folyóból történő vízpótlásnak lehet jelentős haszna (a kiszáradás megakadályozásában, a vízparti ökotonok tápanyag gazdag üledékkel való ellátásában, stb.), de ha ez túlzott tápanyag feldúsulással jár a mellékágak vizében (tehát ha magas a folyó tápanyag tartalma), akkor az eredmény egy felgyorsuló eutrofizálódás lehet. Modellvizsgálati eredményeink is erre utalnak. Ez a stratégia valójában csak akkor válik kívánatossá, ha a kérdéses hely feletti vízgyűjtőn már megtörtént a nagymértékű tápanyagterhelés csökkentés (ami egy igen hosszú folyamat);
•
Az ökológiailag érzékeny kotrás (amint ezt Janauer professzor – a Bécsi Egyetem ökológia professzora- nevezi) kedvező eredményeket hozhat, de arra is számítani kell, hogy a hullámtéri mellékágak esetében a gyakori árvizek a fenéküledék tápanyag tartalmának gyors feldúsulására vezethetnek (ezt korábbi modell vizsgálataink is igazolták).
Összefoglalva a jelen projekt revitalizációra és tápanyag visszatartásra egyaránt irányuló beavatkozási terveit igen különös gonddal kell elkészíteni. Valójában, azaz elvileg, ezeket a beavatkozásokat összetett ökohidrológiai modellek felhasználásával kellene megtervezni. Ezt azonban meg fogja akadályozni a rendelkezésre álló idő rövidsége, de legfőképp az ehhez szükséges hidrológiai, geomorfológiai, kémiai és ökológiai adatok és adatsorok hiánya, amelyek felhasználásával a vonatkozó modelleket kalibrálni lehetne, azaz a tervezésre alkalmassá lehetne tenni. Következésképpen a tervezett (ökohidrológiai) beavatkozások várható hatását csak nagyon durva víz- és anyagmérleg számítások (modellek?) alapján lehet majd megbecsülni. Ebben is a bevont szakértők környezet-mérnöki ítélőképessége lesz a mértékadó. E tekintetben a Projekt vezető felhívta a projekt témavezetőinek a figyelmét arra, hogy a lehető legnagyobb mértékben támaszkodjanak a helyi ismeretekre, azaz vonjanak be helyi (hidrológiai, környezeti és ökológiai) szakértőket amennyire ezt a pénzügyi és idő keretek megengedik.
3
2. A Gemenci és Béda-Karapancsa tájegységek bemutatása
2.1 Abiotikus környezet 2.1.1 Topográfia és geológia A Gemenc és Béda-Karapancsa hullámterek az alsó-Duna mentén találhatóak (1. ábra). A folyó ezen a szakaszon alluviális jellegű, vagyis a saját maga által lerakott hordalékba vájt mederben folyik.
1. ábra
A Gemenc és Béda-Karapancsa hullámterek elhelyezkedése
A Duna széles völgyét mindkét oldalról dombságok, hátságok határolják (1. ábra). A folyószabályozás előtt a Duna szabadon meanderezett ebben a lapos völgyben (2. ábra). Az intenzív meanderképződés folyamatosan változtatta a Duna medrét. A túlfejlett meanderek lefűződésével alakultak ki az ártér jellegzetes holtágai (3. ábra). A meanderek átvágással történő mesterséges lefűzésére a folyószabályozási munkálatok során került sor. A Grébeci, Veránka (Rezéti) és Vén-Duna mellékágak ilyen mesterséges átvágások eredményeként jöttek létre (3. ábra). Hasonlóképpen a Béda-Karapancsán található Külső-Béda és a Mocskos-Duna holtágak is a 19 század végén végrehajtott mederátvágásoknak köszönhetik létüket. A szabályozott dunameder sarkantyúkkal és párhuzam-művekkel lett stabilizálva.
4
2. ábra
Természetes meanderképződés valamint változások a Duna gemenci szakaszán
3. ábra
A gemenci hullámtér mai állapota
a
folyószabályozás
okozta
A múltbéli meanderezési folyamat következtében a hullámtér felszíne igen egyenetlen. A legmagasabban területek az övzátonyok tetején találhatóak. Ezek az övzátonyok a jelenlegi és a hajdan volt folyókanyarulatok homorú partjai mentén helyezkednek el. Kialakulásuk az áradások során fellépő hordaléklerakódási folyamatra vezethető vissza. A domború partokon nagy kiterjedésű zátonyok találhatóak, melyeket az oldalirányban mozgó folyómeder épített fel. A zátonyok anyaga tehát homok és kavics. A hullámtér legmélyebb részein találhatóak a folyó lefűződött kanyarulatainak maradványai. A feltöltődés mértéke szerint mellékág, holtág vagy feltöltődött lapos medence található ezeken a helyeken. A feltöltődés mértéke a lefűződés idejétől valamint a holtág elhelyezkedésétől függ. 5
A hullámtér teljes felületére kihat az árvizek során fellépő finom lebegtetett hordalék lerakódás. Ennek következtében vastag agyag réteg borítja a hullámtér felszínét, amely nagymértékben elszigeteli a hullámtér felszíni vizeit a talajvíztől. A holtágakat sok esetben keskeny csatornák, un. ’fokok’, kötik össze a Dunával vagy egymással. Árvizek során a holtágak ezen fokokon keresztül töltődnek föl és ürülnek le (4. ábra).
4. ábra
Duna menti fokrendszereket magyarázó rajz a 18-ik századból [Marsigli, 1726]
A Gemenc és Béda-Karapancsa hullámterek természetes topográfiája antropogén hatások következtében is változott. Ezek a hatások a különböző ártérgazdálkodási, árvízvédelmi és folyószabályozási munkálatokhoz köthetők. Antropogén hatások már a középkorban is érvényesültek. Kezdetben, a területen élő emberek egy lényegében passzív ártérgazdálkodási gyakorlatot folytattak, melynek során teljes mértékben alkalmazkodtak a folyó vízjárásához. E gazdálkodás alapját a fokok képezték, melyek igen kedvező halászati viszonyokat biztosítottak, valamint extenzív mezőgazdasági tevékenységeket is lehetővé tettek [Andrásfalvy, 1973]. Ennek megfelelően a fokokat folyamatosan karban tartották, és ha a szükség úgy hozta, akkor új fokokat is ástak. A népesség növekedésével azonban szükségessé vált a fokgazdálkodás intenzív mezőgazdasággal történő felváltása. Intenzív mezőgazdaság azonban az elöntéseket megakadályozó árvédelmi töltéseket igényelt. A Duna magyarországi szakasza mentén az összefüggő gátrendszer kiépítésére a 19. század végén és 20. század elején került sor, párhuzamosan a folyószabályozási munkálatokkal. A legtöbb esetben a töltést a kiegyenesített folyómederhez közel építették ki. Az alsó-Duna mocsaras területeinek bevédése azonban nem tűnt előnyösnek, ezért a töltést a folyótól távol, magasabb terepen építették ki [PMMF et al., 1993]. Gemenci és Béda-Karapacsa hullámterek tulajdonképpen ennek köszönhetik a létüket.
6
A folyószabályozás és töltésépítés az ártéri gazdálkodás végét jelentette. Az emberek elhagyták a hullámteret. A magárahagyott hullámtér hamar tipikus alluviális élőhellyé alakult és ma a Gemenc-Béda-Karapancsa rendszer egyike a kevés értékes Duna menti természetvédelmi területeknek. 2.1.2 Felszíni vizek hidrológiája A Gemenc és Béda-Karapancsa hullámterek hidrológiai viszonyait alapvetően a Duna határozza meg. A Duna vízjárása nem követ egy szabályos éves menetet, úgy ahogy azt a Rajna vagy a Nílus teszi. Árvízek és kisvízi időszakok bármikor előfordulhatnak. Mindazonáltal, hidrológiai-statisztikai vizsgálatok segítségével bizonyos általános szabályok levezethetőek. Először is a Duna őszi és téli vízhozamai lényegesen kisebbek, mint a tavaszi és nyári hozamok (5. ábra). Ez tükrözi a Duna vízgyűjtőjére hulló csapadék éves eloszlását. Árvizek leginkább tavasszal és nyáron fordulnak elő az ilyenkor gyakori intenzív csapadékhullások következtében. A februári és márciusi viszonylag alacsony hozamok1 azt bizonyítják, hogy a hóolvadás nem játszik jelentős szerepet az árvizek kialakulásában.
Q (m3/s)
3500 3000 2500 2000 1500 1000 500 0 1
2
3
4
5
6
7
8
9
10 11 12
hónapok
5. ábra
Havi átlagos vízhozamok a Duna bajai szelvényében
A többi mérsékeltövi nagy folyóhoz hasonlóan a Duna vízjárása sem tekinthető különösebben szélsőségesnek. Az éves minimális és maximális vízhozamok sokéves átlaga 1170 és 5000 m3/s. Szélsőségesebb kis és nagyvizek valamivel nagyobb intervallumot adnak: a 10%-os meg-nem-haladási valószínűségű éves minimális vízhozam 840 m3/s, míg a 10%-os meghaladási valószínűségű éves maximális vízhozam 6500 m3/s. Az eddig észlelt legkisebb és legnagyobb vízhozamok 234 és 7790 m3/s voltak. A folyószabályozási és árvízvédelmi munkálatok komoly hatással voltak a Duna vízjárására. A folyószabályozás következtében a folyó hossza jelentősen lerövidült, az árvízi meder meg nagymértékben összeszűkült. Mindez a vízsebességek megnövekedéséhez vezetett, ami végül is a folyómeder beágyazódását vonta maga után. A beágyazódás következtében a Duna éves közepes és maximális vízállásai Bajánál 1.6 és 0.8 méterrel lesüllyedtek az elmúlt száz évben (6. ábra).
1
Az 1956 márciusi jegesárvízet jégtorlasz okozta. A vízhozamok viszonylag kicsik voltak.
7
6. ábra
A Duna bajai éves közepes és maximális vízállásainak lineáris trendjei
A vízállásokkal ellentétben a vízhozamok trendmentesnek bizonyultak [Keve, 1992]. Ez is azt bizonyítja, hogy a vízszintsüllyedést mederbeágyazódás okozta és nem valamiféle klímaváltozás. A lesüllyedt vízszintek súlyos ökológiai következményekkel jártak. A rövidebb elöntés tartósságok valamint a lesüllyedt talajvízszintek kiszáradási folyamatot eredményeztek, melynek során a jellegzetes ártéri növényvilágot fokozatosan száraz társulások váltották fel [PMMF et al., 1993]. A lecsökkent vízszintek következtében az ártéri víztestek kiterjedése is jelentősen lecsökkent, amely jelentős élőhely veszteséget okozott a vízi flora és fauna vonatkozásában [PMMF et al., 1993]. Ráadásul még a folyó és az ártér közti hidrológiai kapcsolatok tartósságai is jelentősen lecsökkentek, melyek a halak ártér irányú migrációját befolyásolják károsan. A folyószabályozás jelentős hatással volt az árvizek levonulására is. Jelenleg az egyes árvizek tartóssága rövidebb, amplitúdójuk valamint áradási-apadási sebességük nagyobb, mint a szabályozás előtti időkben (7. ábra). A vízjárás ezen paramétereit az esés, a hossz, a mederérdesség és a medertározási kapacitás határozzák meg. Egy lerövidített, leszűkített folyó már nem tudja olyan mértékben ellapítani a hegyvidékről érkező ’hegyes’ árhullámokat, mint a szabályozást megelőző időkben. A németországi és ausztriai dunaszakasz csatornázása csak tovább fokozta ezt a jelenséget, mivel a vízlépcsők mögötti tározótér folyamatos teltsége miatt tovább csökkent a folyómeder tározási kapacitása.
7. ábra
A Duna jellegzetes vízállásidősorai a 19-ik és a 20-ik század végéről
Harmadrendű polinomiális trendanalízis kimutatta, hogy az ívási időszakra (Április-Június) vonatkozó maximális napi vízállás csökkenés 15 cm/n –ről 36 cm/n –ra emelkedett az elmúlt 122 évben [Zsuffa, 2001]. Az ősi állapotokhoz képest a változás minden bizonnyal még ennél is nagyobb tekintve, hogy a folyószabályozási munkálatok jóval ezen időszak előtt kezdődtek.
8
A Duna lassú évszakos jellegű áradásait tehát heves árhullámok sorozata váltotta fel, amely a folyó halállományának életkörülményeiben negatív változásokat eredményezett. Pintér [1992] megállapította, hogy a dunai ponty és csuka állomány természetes úton történő pótlódása csak bizonyos években lehetséges ugyanis a lerakott ikrák és a kikelt lárvák gyakran szárazra kerülnek és elpusztulnak a hirtelen visszavonuló árvízszintek következtében. A hullámtéri holtágak vízjárását elsősorban a Duna befolyásolja. Ebben a vonatkozásban a fokok alapvető funkciót látnak el, mivel a Duna ezeken a csatornákon keresztül tölti és üríti a holtágakat. Egy bizonyos szint feledt azonban a töltési-ürítési folyamat már a terep felszínén is megindul. A holtág kiterjedése a vízszint függvényében változik. A maximális kiterjedést a holtágat határoló természetes és mesterséges hátak, töltések határozzák meg. A Nyéki-HoltDunát például nyugatról az árvédelmi töltés, északról a vasúti és közúti töltés, míg délkeletről egy övzátony határolja (lásd 3. ábra). A holtág és a folyó közötti hidrológiai kapcsolat gyakoriságát a befolyási küszöbszint határozza meg. A Bátai-Holt-Duna például intenzív összeköttetésben áll a Dunával, köszönhetően annak a viszonylag mély foknak, mely a holtágat az alvíz felöl a folyómederhez köti (3. ábra, 8. ábra).
water level (cmaD)
Ahogy azt a 8. ábra is érzékelteti, a Bátai-Holt-Duna vízjárását a Duna heves vízjárása uralja, károsan befolyásolva a holtág halállományának reprodukciós körülményeit. Csak alacsony dunai vízállásoknál szűnik meg a Duna befolyása. Ekkor a holtág vízszintje alacsony szinten stabilizálódik. A kiszáradási folyamat miatt ez a szint manapság gyakran süllyed a helyi vízmérce legalsó beosztása alá. Ez a magyarázata az idősorban meglévő adathiányokra (8. ábra). 8900 Danube, Baja 8800
Báta oxbow
8700
8600
8500
8400
8300
8200 95.04.11
8. ábra
95.06.30
95.09.18
95.12.07
96.02.25
96.05.15
date
96.08.03
A Bátai-Holt-Duna észlelt vízállásidősora
Természetesen vannak a Bátai-Holt-Dunánál jobban elszigetelt holtágak is. A Nyéki-HoltDuna (3. ábra) például csak viszonylag magas árhullámok esetén lép kapcsolatba a Dunával. Kisebb árhullámok nem tudnak bemenni a holtág magas alvízi és felvízi küszöbei miatt (9. ábra). Az ilyen típusú holtágak vízjárást a meteorológiai viszonyok már jelentősen
9
befolyásolják. A hosszú izolációs időszakok alatt ugyanis a párolgás és a csapadék már jelentős vízszintsüllyedést illetve emelkedést okozhatnak. Magas befolyási küszöbszintek magas szinten tartják vissza a vizet a holtágban az árvizek után. Mindez azt sugallhatja, hogy magas küszöbökkel ellensúlyozni lehet a kiszáradást a holtág környezetében. Magas küszöbök azonban hosszú izolációs időszakokat is jelentenek melyek során már a jelentős párolgás okozhat kiszáradást. A Nyéki-Holt-Duna például 1984ben 58 napra, míg 1990-ben 17 napra teljesen kiszáradt [Zsuffa, 2001]. Ha a holtág küszöbszintjei alacsonyabbak lettek volna, akkor az időközben előforduló kisebb árhullámok minden bizonnyal biztosítottak volna egy sekély, de állandó vízborítást2. water level (cmaD)
8900 Danube, Baja Lake Nyéki
8800
8700
8600
8500
8400
8300
8200 95.04.11
9. ábra
95.06.30
95.09.18
95.12.07
96.02.25
96.05.15
date
96.08.03
A Nyéki-Holt-Duna észlelt vízállásidősora
2.1.3 Felszíni vizek minősége A terhelések feltárása és a területen jelentkező hatások értékelése a legfontosabb feladat a projekt jelen állásánal. A Gemenc és Béda-Karapancsa térség – továbbá általánosságban a Fekete-tenger - egyik legfontosabb terhelése a felszíni vizek által szállított tápanyag. A tápanyagdúsulás hatása az eutrofizációban mutatkozik meg, mely kihat mind az édesvízi, mind pedig a tengeri ökoszisztémára. A terhelés-hatás együttes megállapítása céljából vizsgáltuk a legfontosabb tápanyagforrások, tehát a nitrogén és foszforformák tekintetében rendelkezésre álló monitoring adatokat. Vízminőségi trendszámításokat végeztünk, továbbá vízállás-koncentráció összefüggések vizsgálatával értékeltük a vízfolyások (Duna és Sió) vízminőségét, mely a holtágakba juthat.
2
A Nyéki-Holt-Duna vízforgalmának természetharmónikus revitalizációja azóta már megtörtént (lásd. Zellei et al. [1998]).
10
A Duna vízminősége Jelen projekt keretében VITUKI elvégezte a Duna vízminőségi értékelését az Országos Vízminőségi Adatbázis (VM), valamint a „Joint Danube Survey (2001)” nemzetközi Dunakutatási munka adatai alapján. A 1. Táblázat összefoglalja az MSZ 12749 Magyar Szabvány alapján végzett vízminősítés eredményét a Duna kiválsztott mintavételi pontjain. Az értékelt adatok a VM adatbázisban rögzített 1994-2003 időszakra vonatkoznak. Megállapíthatjuk, hogy a vizsgált tápanyagháztartási komponensek alapján a Duna vízminősége általánosságban jónak tekinthető. Kivételt képez a nitrát, mely tűrhető, valamint a klorofill-a, mely esetenként akár szennyezett vízminőségi osztályt indikál. Hasonló eredményt mutat a szabvány előírásai alapján szerkesztett vízminőségi térkép, mely 2001-re vonatkozik (10. ábra). 1. Táblázat komponensek
Nagytétény 1629 fkm n VMO
Dunaföldvár Fajsz 1560,6 fkm 1507,6 fkm n VMO n VMO
Baja 1480,2 fkm N VMO
Mohács 1451,7 fkm n VMO
Hercegszántó 1433,0 fkm n VMO
pH
260
3
259
3
259
3
104
3
259
3
346
2
Fajl. elektromos vezetőképesség
260
1
259
1
259
1
104
1
259
1
346
1
Oldott oxigén
260
1
257
1
259
1
103
1
259
1
346
1
BOI5
259
2
256
2
257
3
101
3
258
2
345
3
KOIps
260
2
259
2
259
2
104
2
259
2
346
2
KOIMn
260
2
259
3
259
2
104
2
259
2
346
2
Szaprobitási Index
260
3
259
3
259
3
104
3
259
3
346
3
Ammónium-N
260
2
259
2
259
2
104
1
259
2
346
2
Nitrit-N
260
3
259
3
259
3
104
3
259
3
346
3
Nitrát-N
260
2
259
2
259
2
104
2
259
2
346
2
PO4-P
260
2
259
2
259
2
104
2
259
2
346
2
Összes P
259
3
258
2
258
2
104
2
259
2
346
2
Klorofill-a
258
3
259
4
259
4
104
3
259
4
346
4
11
10. ábra
Magyarország vízminőségi térképe
A Duna és annak vízminősége nagyon fontos szerepet tölt be a gemenci térség holtágainak, mellékágainak életében. Ez a megállapítás igaz mind az árvizekre, mind pedig szárazabb időszakra, amikor is a területgazdák a frissítő vízutánpótlás lehetőségeit vizsgálják. A hidrológiai rezsim dinamizmusát és a közben jellemző vízminőséget minden beavatkozás, vízbeveztés esetében részletesen vizsgálni kellene (erre azonban a jelen előzetes környezeti hatástanulmány adatok hiányában nem terjedhet ki). Ennek eléréséhez első lépésben értékeltük a vízállás és vízminőség összefüggéseit számos tápanyagháztartási paraméter esetében. Az évszakos bontásban vizsgált összefüggések alapján meghatározható az a koncentráció tartomány mely az egyes – a beavatkozások szempontjából fontos – vízállásokra jellemző. Ezek az értékelések a gyakorlatban is segíthetik a tápanyagterhelés csökkentés – és vízutánpótlás - szempontjából meghatározó koncentrációvízállás tartományok (és időszakok) kiválasztását. A statisztikai számítások eredményeit a X. Függelék tartalmazza (45. ábra). A statisztikai vizsgálatokon túlmenően vízminőségi trend vizsgálatokat végeztünk a Duna három kiválasztott szelvényére (Fajsz - Gemenc felett, Baja – Gemencben, Mohács – Gemenc alatt) a VM adatbázis alapján 1994-2003 közötti időszakra. A legkisebb négyzetek módszerével végzett lineársi trend vizsgálat alapján megállapítható, hogy a tápanyagháztartási komponensek esetében határozott trendek figyelhetők meg. A vizsgált nitrogén- és foszforformák idősorai homogén trendet mutatnak. Erőteljes vízminőség javulás figyelhető meg az ammónium (8-10%) és a nitrát (2-6%) esetében. Szaprobtási értékeket vizsgálva megállapítható, hogy nyáron általában béta-mezoszaprobikus, az év többi szakában javarészt béta-alfa mezoszaprobikus, így vízminősége tűrhető, enyhén szennyezett. Trofitás vizsgálata során megállapítható, hogy a mért értékek erősen szórnak, az adatokat értékelve megállapítható, hogy a Duna a bajai szelvénynél az év felében eutróf állapotú. Schmidt Antal szerint a Dunavíz tápanyagkínálata folyamatosan elegendő a nagy állománysűrűségű fitoplankton kialakulásához, így az aktuális trofitási szint lényegében a hidrometeorológiai viszonyoktól függ.
12
A „Joint Danube Survey” során a Dunán a forrástól-torkolatig végzett vízminőségi hosszszelvény vizsgálat eredményei alapján megállapítható, hogy nem tapasztalható szignifikáns vízminőség változás (romlás) a magyarországi, illetve gemeci Duna szakaszon. A vízminőség – a már említett szabvány szerint – jó volt a vizsgálat teljes ideje alatt, 2001. júliusban és augusztusban. Két komponens esetében (szerves nitrogén és összes foszfor) figyelhető meg némi koncentráció emelkedés mind a vízben, mind pedig az üledékben. Ennek magyarázatát a későbbiekben érdemes lenne vizsgálni. A mérési eredményekből született ábrákat (melyek forrása az eredeti jelentés) a X. Függelék tartalmazza (46. ábra). Sió vízminősége Elöljáróban meg kell állapítani, hogy a Sió csatorna egy nagyon bonyolult és kiterjedt vízrendszer része. Teljes vízgyűjtő területe 12403 km2, mely az ország, így a magyarországi Duna vízgyűjtő13%-a. A Séd-Nádor-Malom csatorna ipari és halastavi szennyvizekkel terhelt vize és a Balaton leeresztésből származó tápanyagterhelés, valamint egyéb diffúz terhelések generálják a torkolat közeli vízminőségi jellemzőket. A rendszer részletes ismertetése nem tartozik a project közvetlen céljai közé, mivel megfelelő minőségű és mennyiségű adatsor – mért koncentrációk - áll rendelkezésre a vízminőség értékeléséhez, a Dunát érintő tápanyagterhelés ismertetéséhez. Ugyanakkor a koncentrációk és terhelések alakulásának mintegy magyarázataként érdemes figyelembe venni a rendelkezésre álló háttérinformációkat. A VM adatbázisból száramazó, 1994-2003 időszakra vonatkozó idősorok MSZ 12749 szabvány alapján történő minősítése alapján elmondható, hogy a Sió vízminősége tűrhető, szennyezett és erősen szennyezett a legfontosabb oxigén- és tápanyagháztartási mutatók tekintetében. Az utóbbi időben a Sió Szekszárd-Palánk szelvényében ammónium és nitrát esetében javuló tendencia figyelhető meg (7 és 4%), míg foszfor formák és a klorofil-a trend romlást mutat (1 és 10%). Jelentős vízhozam csökkenés is tapasztalható, feltételezhetően a Balaton leeresztés mértékének csökkenése, elmaradása miatt. A holtágak vízminősége Általánosságban megállapítható, hogy a magyarországi holtágak monitoringja elhanyagolt, ez különösen igaz a Gemencre és Béda-Karapancsára. A projekt által érintett területen nincs folyamatos és rendszeres vízminőségi monitoring. Az idő rövidsége miatt nem volt lehetőség arra, hogy egy állapotfeltáró jellegű monitoringot végezzünk, így egyéb, szórványosan rendelkezésre álló múltbeli mérési adatokra támasztkodunk az értékelés során. Fellelhető néhány korábbi tanulmány, kutatási project, melyek során kampány-szerű felmérések történtek. Az adatok azonban hiányosak, nem egységesek és összehangoltak. Ezen tények és tapasztalatok birtokában a projekt kidolgozói arra a következtetésre jutottak, hogy egy részletes, probléma-specifikus monitoring égetően szükséges. A rendelkezésre álló adatok alapján elmondható, hogy a holtágak vízminősége szoros összefüggésben áll vízállásukkal. Mint ahogy azt a 11. ábra is mutatja, alacsony vízállás esetén megindul az eutrofizációs folyamat, melynek mértékét a „behígító” dunai nagy vizek csökkentik. Ez a jelenség szinte minden magyarországi hullámtéri holtágnál megfigyelhető (egyes esetekben erre részletes mérések is rendelkezésre állnak), így biztonsággal kijelenthető, hogy a folyamat általánosítható a gemenci holtágakra.
13
160
Danube, Baja
8800 8700
Lake Nyéki
140
Chl
120
h ll A
100 8600 80
Chlorophyll-A (mg/m3)
water level (cmaD)
8900
8500 60 8400
40
8300 8200 34800
20
34880
34960
35040
35120
0 35280
35200
date
11. ábra
A Nyéki-Holt-Dunában észlelt vízállások és Klorofil-A koncentrációk (a pontok mutatják a Klorofil-a koncentrációkat)
A rendelkezésre álló tanulmányok alapján megállapítható, hogy a holtágak vízminősége, szervetlen tápanyag szempontjából jó, – a Dunával való kapcsolat mértékében – változik. Azon holtágak esetében, ahol a kapcsolat csak nagy árvizekkor áll fenn, ott az árviz során a holtág vize „kicserélődik”, majd az árvíz elvonulása után a holtág megkezdi saját életét, vízminősége a Dunától jelentősen eltérően alakul. Azon holtágak esetében, ahol a kapcsolat gyakoribb ott kevésbé szélsőséges vízminőségek alakulnak ki. A holtágak vízminőségi viszonyainak megismeréséhez és a Dunával való kapcsolat hatásának számszerűsítéséhez szükség van egy testre szabott probléma-specifikus adatokat szolgáltató monitoring rendszerre, mely legalább egy hidrológiai ciklust átölel. 2.1.4 Tápanyag forrásai Az előzetes környezeti hatástanulmány legfontosabb célja, hogy feltárja és mind minőségi, mind amennyiben lehetséges mennyiségi szempontból is vizsgálja a legfontosabb tápanyagterheléseket, melyek a következők: •
A Duna és a Gemenc, továbbá Béda-Karapancsa árterek saját terhelése, mint „belső” terhelés;
•
A csatlakozó területekről a felszíni vizekkel érkező (Sió és Szekszárd-Bátai csatorna) pontszerű (szennyvíz kibocsátás, állattartás) és diffúz terhelések (különböző területhasználatokból eredő tápanyag és légköri kiülepedés), mint „külső” terhelés.
A jelenleg rendelkezésre álló adatok és információk alapján nem adható meg az érintett területek teljes és átfogó tápanyagmérlege, hiszen a különböző – legegyszerűbb – tápanyagyszámítási módszerek (holtágakra lásd a 3.12 fejezet) adatigénye is nagyobb a jelenleg rendelkezésre álló adatoknál. Az összegyűjtött adatok alapján csak a Dunára és a Sió csatornára számíthatók a mederben szállított tápanyagterhelések, ugyanakkor a területi terhelések mértéke csak közelítőleg, szakirodalmi adatok figyelembevételével becsülhető. A különböző tápanyagterhelési források nagysága és a tápanyag visszatartás számítására csak a későbbiekben kerülhet sor. 14
A Duna tápanyagterhelése A VM adatbázisban rendelkezésre álló összetartozó vízhozam és koncentráció értékek alapján egyszerű anyagáram számítással kaptuk meg a mederbeni tápanyagterhelési értékeket, melyekből évi terheléseket is származtattunk. Megállapíthatjuk, hogy a Duna érintett szakaszán (Fajsz – Mohács között) nem figyelhető meg jelentős éves terhelés-változás sem térben (hossz-szelvény mentén) sem időben (19942003 között). Annyi kimutatható, hogy pl. PO4-P terhelés esetében Bajáig nő a terhelés, míg a Baja-Mohács közötti szakaszon általában csökken (12. ábra). Az ábra-páron az is látható, hogy milyen jelentős különbség adódik az átlagértékek és a 90% percentilis értékekkel számított terhelések esetében. 10000
Duna - Fajsz Sió - Szekszárd
Duna - Baja
12000
Duna - Mohács
10000 PO4-P átlag terhelés (t/év)
PO4-P 90% percentilis terhelés (t/év)
12000
8000 6000 4000 2000 0 -2000
Duna - Fajsz Sió - Szekszárd
Duna - Baja
Duna - Mohács
8000 6000 4000 2000 0
1994
1995
1996
1997
1998
1999
2000
2001
2002
-2000
2003
évek
12. ábra
1994
1995
1996
1997
1998
1999
2000
2001
2002
2003
évek
Éves tápanyag-hozamok a Duna gemenci szakaszán
Az előző komponenshez hasonló határozott trend már nem figyelhető meg az összes foszfor és a nitrogénformák esetében sem. Az ilyen rövid szakaszon tapasztalt kismértékű évi tápanyagterhelés-változások mederbeli folyamatok eredménye. A számítási eredményeket a X. Függelék tartalmazza (47. ábra, 48. ábra, 49. ábra). Ugyanakkor arra is fel kell hívni a figyelmet, hogy a mérési eredmények alapján számított adott időponthoz tartozó pillanatnyi terhelések évszakos tendenciát mutatnak (függenek a vízhozamtól is) és adott szakaszra vonatkozó egyszerű anyagmérleg számítással megkapott különbségek térben és időben igen változatos képet mutatnak (50. ábra, X. Melléklet). Az esetleges összefüggések feltárása további statisztikai vizsgálatokat igényel. A Sió csatorna tápanyagterhelése A Sió csatorna tápanyagterhelését a torkolathoz közeli (13,4 fkm), Szekszár-Palánk törzshálózati vízminőségi monitoring állomáson 1994-2003 között mért és a VM adatbázisban rögzített adatok alapján számítottuk. A számítás menete megegyezett a Duna esetében végzettekkel. A Dunához képest a Sió csatorna tápanyag terhelése egy elenyésző százalék, ugyanakkor a Gemenchez viszonyított területarányt figyelembe véve jelentősnek mondható. A Sió vízállása és tápanyag koncentrációja, így terhelése is az utóbbi években – a Balatonból történő vízleersztés és egyéb pontszerű terhelés csökkenés hatására – csökkent. A Sió a vizsgált időszakban átlagosan 5000 t szervetlen nitrogént, 600 t összes foszfort és 60 t klorofill-a-t szállít. A terhelések alakulását 13. ábra mutatja.
15
400
10
400
8
300
6
200
4
100
1994
1995
1996
1997
1998
1999
2000
2001
2002
2003
300
50
1997
1998
1999
2000
2001
2002
0
2003
4000
300
3000
200
2000 1000
1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003
0
years
1994
1995
years
13. ábra
6000 5000
150
100
1996
Water level Total P
400
0
100
1995
Sió Channel 13,4 rkm - Szekszárd-Palánk (04FF11)
500
100
200
1994
600
0
years
0
PO4-P Total P
200
2 Sió Channel 13,4 rkm - Szekszárd-Palánk (04FF11)
load (g/s)
load (g/s)
0
250
concentration (mg/l)
500
water level (cm)
NO3-N Inorganic Nitrogen
300
12 Water level Inorganic Nitrogen
water level (cm) / load (g/s)
500
Sió Channel 13,4 rkm - Szekszárd-Palánk (04FF11)
600
concentration (ug/l)
Sió Channel 13,4 rkm - Szekszárd-Palánk (04FF11) 600
1996
1997
1998
1999
2000
2001
2002
2003
years
A Sió szekszárd-palánki szelvényben számított tápanyag hozamai
A Szekszárd-Bátai csatorna rendszer vízgyűjtőjéről érkező terhelés A Szekszárd-Bátai csatorna rendszer 39404,5 ha területű vízgyűjtője a Sió vízgyűjtőjétől délre, a Gemenccel határosan fekszik. A csatornahálózat gyűjti a területen keletkező belvizeket és a dombvidéki jellegű területről érkező felszíni lefolyásokat. A csatorna – 4,75 m3/s kapacitású torkolati szivattyúteleppel – jelenlegi befogadója a Duna. A 14. ábra mutatja a terület elhelyezkedését.
14. ábra
A Szekszárd-Bátai csatorna vízgyűjtője
A Szekszárd-Bátai csatorna esetében nem állnak rendelkezésre vízminőségi és vízmennyiségi adatok, így a terület jellemzői és feltérképezett szennyezőforrásai alapján próbálunk becslést adni a vízgyűjtőről érkező tápanyagterhelésekről. A rendelkezésre álló információkat és a számítás lépéseit az alábbiakban foglaljuk össze. A VITUKI egy korábbi kutatási projektből rendelkezésre álló Digitális Terep Modell (DTM) felhasználásával lehatárolta a vízgyűjtőt, így meghatározható a morfológiája és nagysága.
16
A lehatárolt területhez CORINE területhasználati adatbázist illesztettünk, ezzel megkaptuk a különböző jellemző területhasználatok nagyságát, elhelyezkedését és alakját. A lehatárolt terület és a területhasználatok százalékos megosztása 15. ábra látható.
and Lajvér creek arable land, szántóföld, nem öntözött deciduous forest, erdő, lomblevelű
9,8% 9,6%
w ineyard, szőlő
5,4% 2,5% 1,5%
1,5%
2,9% 0,8% 0,4% 0,2% 68,3%
settelment, település mixed forest, erdő, vegyes industrial area, ipari terület orchard, gyümölcsös pasture meadow , rét, legelő coniferous forest, erdő, tűlevelű lake, reservoir, állóvíz
15. ábra
A régió földhasználait térképe (CORINE), valamint a földhasználatok százalékos megoszlása a területen
A Szekszárd-Báta csatornarendszer vízgyűjtőjéről származó tápanyagterhelések lehetnek pontszerűek és diffúz eredetűek. Az X. Függelékben található 8. Táblázatban kerültek összefoglalásra a jellemző szennyezőforrások. Az itt megadott lista szolgáltatja a tápanyagbecslés alapját. A vonatkozó adatok gyűjtése nem fejeződött be a projekt kidolgozása során, így jelen anyagban az eddig elért részeredményeket mutatjuk be. Pontszerű szennyezések forrásai: A vízgyűjtőn csak egyetlen olyan települési szennyvíztisztító telep üzemel (Bátaszék), mely a Szekszárd-Bátai csatornát, pontosabban a Lajvár patakot terheli. A telepre a környező 17
településekről (11850 lakos, 7 falu) érkezik szennyvíz. A telepről kikerülő tisztított szennyvízből származó – közelítő – tápanyagterhelési adatokat a X. Függelék 9. Táblázata foglalja össze. Látható, hogy évente közel 12 t ammónia és 1 t összes foszfor hagyja el a telepet. Arra nem tudtunk számításokat végezni, hogy ebből mi juthat a Dunába, illetve beavatkozás esetén az érinett holtágba. Szekszárd, szennyvíztisztító teleppel rendelkező megyei jogú város szennyvizeit a nagyobb hígító kapacitású Sió csatornába vezetik. Nem-pontszerű szennyezések forrásai: 1. A terület nagy részét (közel 70%) mezőgazdasági műveléssel hasznosítják. Öntözés nincs, a mezőgazdasági területek drénezettek, így az összegyülekező csapadékvizek és belvizek könnyen a csatornahálózatba kerülhetnek. 2. Szőlők a tápanyagterhelés fontos forrásai lehetnek (területük 2700 ha). Ezek főleg a lejtőkön fekszenek, így a művelt lejtőkön az erózió nagyobb lehet. 3. Települések szintén meghatározó elemei a tápanyagterhelésnek (habár csak néhány, viszonylag kis méretű település található a vizsgált területen). A fontosabb adatok a következők: •
16 falu és 1 megyei jogú város
•
10965 lakos, összesen 7 település nincs csatornahálózatra kötve
•
2 település (7026 lakos) van csatornázva, de az összegyűjtött szennyvíz tisztítása és elhelyezése nem megoldott – adatok és információk nem állnak rendelkezésre erre vonatkozóan
A fentiek ismeretében, irodalmi adatok alapján becsülhetők a különböző területhasználatokról származó tápanyagterhelések. A nitrátra, összes nitrogénre és összes foszforra elvégzett egyszerű számítások eredményeit a X. Függelék 10. Táblázata tartalmazza. Összefoglalva megállapítható, hogy becsléseink szerint 36 t összes foszfor, 380 t összes nitrogén és 170 t nitrát származik a területről évente. Ennek mértékét természetesen befolyásolják a meteorológiai viszonyok, a műtrágyázás mértéke és a terület tápanyagvisszatartási kapacitás változása. A területre vetítve nem áll rendelkezésre műtrágya használati, valamint állattartási adat. Ilyen jellegű adatokat csak megyei szinten sikerült beszerezni a Központi Statisztikai Hivatal adatbázisából, melyeket a X. Függelék 11. Táblázatán mutatunk be. A fenti adatokból jól látható, hogy a terhelésbecslés pontosítása miatt szükséges lenne további információk és adatok gyűjtése és a számítási módszerek továbbfejlesztése. 2.2 Biótikus környezet A Gemenci ártér a Duna legnagyobb ma is működő és rendszeresen elöntésre kerülő hullámtere, amelynek kiterjedése mintegy 17800 ha. Magyarország déli részén, a Duna-Dráva Nemzeti Park részeként terül el a Duna 1498 és 1468 fkm szakasza mentén. A térség legfontosabb természeti értékeit azok a holtmedrekben kialakult feltöltődő vízterek jelentik, amelyek a hidromorfológiai szukcesszió különböző szukcessziós fázisaiban vannak.
18
Bár a XIX. században kezdődött folyószabályozási munkálatok a hullámtéri víztereket jórészt elszigetelték a fő Duna-medertől, a területnek még így is számos, Európában is egyedülálló geológiai, állat- és növénytani, valamint tájképi értéke van. Három elkülönülő időszak különböztethető meg a térség közelmúltbeli hidrobiológiai vizsgálatait illetően. Az elsőt jónéhány egymástól független publikáció jellemzi, amelyek nagyon különböző taxonómiai csoportokról számolnak be (KOL és VARGA 1960, RICHNOVSZKY 1963, KERTÉSZ 1963, 1967, DUDICH 1967, TÓTH 1968, 1973, RÁTH 1978-79, BOTHÁR 1981) A másodok periódust a holland közreműködéssel indított hidrobiológiai vizsgálatok illusztrálják. Ez a kutatás, amelyet a RIZA (Institute for Inland Water Management and Waste Water Treatment of the Netherlands) finanszírozott, jelentősen felgyorsította a térség ökológiai állapotának feltárását. A részletes állapotfelmérés a Rezéti-Duna, a Vén-Duna, a Nyéki-Duna és néhány speciális, elszigetelt állóvíztér (Káposztás-Duna, Kis-Rezéti-Duna) mentén folyt (CSÁNYI és mts-i 1992, VITUKI 1994). Később, 1997 és 2000 között egy másik vizsgálatsorozatot is szponzorált a RIZA, a VénDuna mentén, amelyben az Eötvös József Műszaki Főiskola (hidrológiai feltárás) közreműködött, s amelyet a VITUKI (VITUKI 1998a, 1998b, 1999, 2000, CSÁNYI & RÁKÓCZI 2001) koordinált. Végül a 90-es évek második felétől induló hidrobiológiai vizsgálatok említhetők, amelyeket az MTA Dunakutató Állomásának munkatársai végeztek. A Gemenci Tájvédelmi Körzet változatos víztereinek élőlény-együtteseiről számos kutató számolt be (DINKA 2003, PUKY 2000, 2003, 2004, PUKY & FODOR 2002, SCHÖLL 2003, 2004, STETÁK 2000aA, 2000b, TATÁR 1997, 1998). Mindezek mellett feltétlenül meg kell említeni azt a lelkes kutatógárdát, akik a helyi hatóságok és természetvédelmi szervezetek, valamint az NGO-k tevékenységének keretében számos értékes információt tettek közzé a terület változatos florisztikai és faunisztikai értékeivel kapcsolatban mostanáig. Mindezen eredményekről egy 2003-ban szervezett Kerekasztal-beszélgetés keretében számoltak be Érsekcsanádon, amelynek alapján jól értéklelhető a Gemenc és Béda-Karapancsa természetvédelmi értékeinek jelenlegi állapota, kutatottsága (SZARVAS 2003). Ez a fejezet áttekintést nyújt a területen tanulmányozott fauna és flóra legfontosabb elemeivel kapcsolatban. 2.2.1 A terület szárazföldi és vizi flórája Gemenc területe florisztikailag a pannóniai flóratartomány (Pannonicum) alföldi flóravidékének (Eupannonicum) része. A Gemenci-árteret a Mezőföld és Solti-síkság (Colocense), valamint a Déli-Alföld (Titelicum) flórajárások közti fokozatos átmenet jellemzi, amely elsősorban a déli irányban erősödő szubmediterrán jellegben jut kifejezésre. Éghajlata erősen kontinentális, a klímazonális térkép szerint az erdős-sztyepp zónába sorolható. Fekvésének és éghajlati sajátságainak megfelelően növényzete bizonyos fokú szubmediterrán vonást mutat, szubmontán jellegű növényekben rendkívül szegény, és a Duna mentén levándorló demontán-adventív elemek közül csak néhány faj mutatható ki (SZARVAS 2003). A terület növényzetének kialakulását az éghajlat és földrajzi fekvés mellett elsősorban a rendszeres vízelöntés és a hozzájuk kapcsolódó üledék-lerakódás határozta meg. Ennek megfelelően eredetileg a vizes, vagy nedves, tápanyagban gazdag (eutróf) termőhelyek 19
jellemzőek. Az említett környezeti viszonyokat azonban erősen módosítják a különböző emberi beavatkozások (LÁJER 2003). A Gemenci- ártér természetes növényzetét a bokorfűzesek, fűz- és nyárligetek, kisebb számban tölgy-, kőris-, szil ligeterdők, ill. a vizes élőhelyekre jellemző társulások képviselik. A terület növényvilága természetvédelmi szempontból is igen jelentős, az eddigi felmérések 30 ritka, védett növényfajt írtak le a területről (I. Melléklet). A florisztikai kutatások a területen a 19. századra nyúlnak vissza (KEVEY és mtsai 1992). 1990-ben a RIZA-projekt keretében (Rademakers 1990) 15 Duna-mellék és -holtág (ld. I. Melléklet) kiválasztott természetes és természet-közeli szakaszainak, valamint a szukcessziós viszonyokat jól reprezentáló Pál Tanya sziget egészének ökológiai, botanikai, és talajtani vizsgálata történt meg. A projekt a mellék- és holtágak parti és szárazföldi vegetációjának kialakulásában szerepet játszó morfológiai és hidrológiai változásokat, valamint a szukcessziós folyamatokat tanulmányozta. A vizsgálatokkal párhuzamosan a Mellék-és Holtág-rendszer 9 keresztszelvényében (ld. I. Függelék), összesen 145 mintaterületen végeztek botanikai felméréseket. A vegetáció szerkezetét és fajösszetételt a társulás szintjeinek, ill. az állományalkotó és karakter-fajok borítottság és frekvencia értékeinek megadásával jellemezték. Az adatok alapján a vizsgált területeken a 9 fő vegetációtípuson belül 20 altípust határoztak meg (Rademakers 1990, 15p.). A vizsgált 15 Duna mellék-és holtágakat az elárasztás jellege és a vegetáció típusa alapján 5 víztípusba sorolták (Rademakers 1990,17p.). Részletes növénytársulástani vizsgálatok a Béda-Karapancsa tájegység gyertyános tölgyes (KEVEY-TÓTH 1992) és a keményfa-ligeterdő (BORHIDI-KEVEY 1996) társulásairól, valamint a magyarországi flóratérképezési program, és az országos cönológiai adatbázis elkészítésének keretei között zajló botanikai felmérések során (LÁJER 2003) készültek. A tájegység leginkább természetesnek tekinthető növényzetét a vizes élőhelyek hínár-, nád-, gyékényes-, és sásos társulásai adják. A tájegység erdői erdőművelés alatt állnak. A puhafaligetek potenciális termőhelyeinek egy részét nemes nyáras vagy hazai nyáras ültetvények foglalják el. A folyóparti keményfaligetek állományai, a tölgy-kőris-szil ligeterdők is általában erdészeti kezelés alatt állnak, de az idősebb állományok között vannak természetközeli állapotúak is. Az üde vagy félnedves erdők fajai mellett ki kell emelnünk a területen nagy fajszámban előforduló védett orchidea-féléket: zöldes sarkvirág (Platanthera clorantha), kétlevelű sarkvirág (Platanthera bifolia), békakonty (Listera ovata), széleslevelű nőszőfű (Epipactis helleborine), kislevelű nőszőfű (Epipactis microphylla), fehér madársisak (Cephalanthera damasonium), kardos madársisak (Cephalanthera longifolium), bíboros kosbor (Orchis purpurea), és egyéb a keményfaligetekre jellemző védett növényfajokat: borostás sás (Carex strigosa), a kígyónyelv (Ophioglossum vulgatum), a kockás liliom (Fritillaria meleagris) és a ligeti szőlő (Vitis sylvestris). A gyertyános-kocsányos tölgyes állományok részben természetes, részben erdészeti kezelés eredményei (LÁJER 2003). 2.2.2 A szárazföldi fauna A Béda és Karapancsa, valamint Gemenc területeit magában foglaló Magyarországi Alsó Duna-szakasz kiemelkedő ornitológiai értékeivel kapcsolatban számos megfigyelés áll rendelkezésre. A Sió torkolata és a déli országhatár között rendszeres vízimadárszámlálást végeznek a Gemenci Tájvédelmi Körzet megalapítása (1977) óta, a Duna-Dráva Nemzeti Park mentén húzódó Dunán (KALOCSA és TAMÁS 2003). A 2002-2003 telén Baja és az országhatár között végzett számlálás eredményeit a II Függelék tartalmazza, különös tekintettel a legérdekesebb és legjellegzetesebb fajokra. Ennek a Duna-szakasznak a védelme 20
különösen fontos, hiszen kiváló zavarásmentes környezetet biztosít a telelő réce-, lúd- és egyéb vízimadárfajoknak, köztük a rétisasnak is minden évben. A III Függelék a vízimadárfajok megfigyelt példányszámait mutatja a téli időszakban minden esetben jól érzékelhető tél közepi maximum-értékekkel. A Gemenci területen 1987 és 2003 között figyelemmel kísérték a rétisas (Haliaetus albicilla) populációméretének alakulását. A Rétisas-védelmi Program keretében 1987 óta folyik a Magyar Madártani Egyesület által irányított megfigyelés ezen a területen (DEME és mtsai 2003, DEME 2003). Mind Gemenc, mind pedig Béda-Karapancsa szakasza szerepel a vizsgálati programban (IV Függelék), amely kiterjed a Dunaföldvár és a déli országhatár, a Fajsz-déli országhatár, a Duna-Dráva Nemzeti Park területére eső Duna-szakaszra, valamint a Kiskunsági Nemzeti Park délnyugati területeire. A természeti értékek feltérképezése terepmunka keretében egész évben folyik. A feketególyák sé ragadozómadarak fészkeinek felmérése ősz és tavasz között történik. A fészkelési adatokból nyilvánvaló, hogy a rétisasok szélsőséges módon ragaszkodnak fészkelőhelyükhöz. A legfontosabb veszélyeztető tényező számukra az erdőgazdálkodás. A fészkelés zavarása mellett a magasfeszültségű vezetékek és oszlopok jelentik a másik veszélyforrást. Az adatok vizsgálatából kiderül, hogy stabil populáció él a térségben, a költő párok száma pedig nő. A szomszéd országokkal történő szakmai együttműködésnek ebben a tekintetben óriási jelentősége van. A rétisas elterjedése egyértelműen bizonyítja, hogy az élőhely nem ér véget a határoknál, ezért a természetvédelemnek egységes módszerek alkalmazásával hosszútávú nemzetközi együttműködésen kell alapulnia. Összesen 198 madárfaj jelenléte bizonyított a Béda-Karapancsa régióban, ami a hazai fajok (öszesen 377 faj) 52 %-a. A fészkelő fajok száma 124, ami a hazai fészkelők 62 %-ával egyenlő. Az ornitológiai megfigyelések alapján megállapítható, hogy az alsó Duna-szakaszon a szigorúan védett fajok 40 %-a található meg (DEME, 2003). Az Alsódunavölgy mentén 1997-ben kezdődött meg a szigorúan védett vidra (Lutra lutra) állományának felmérése. A megfigyelések Gemenc, a Duna-Dráva Nemzeti Park, a Bajától délre található Margitta-sziget és a Béda-Karapancsa területén történtek, beleértve számos egyb kisebb vízteret, csatornát, holtmedret és tavat is (MÓROCZ 2003). A vidra rejtett életmódjára való tekintettel indirekt megfigyelési módszereket választottak az állomány-felmérésre: az állat nyomait, jelenlétének jeleit (ürülék, lábnyomok, stb.) jegyezték fel és a területen gyakorta mozgó emberekkel is konzultáltak, beleértve a helyi halászokat is. Az eddigi vizsgálatok alapján megálapítható, hogy a vidrának stabil a populációja a térségben és nincs közvetlen információ a veszélyeztetettséggel kapcsolatban. A gemenci területen folytatott denevérfaunisztikai kutatások is számos szignifikáns eredményre vezettek az egyes fajok pontos elterjedésével kapcsolatban (DOMBI 2003). Az eredmények azt jelzik, hogy a hazai fauna 57 %-a detektálható a területen. A szerző a következő legfontosabb természetvédelmi szempontokat sorolha fel a denevérfajok megőrzésével kapcsolatban: a veszélyeztetett erdők megőrzése, különös tekintettel az idős fák védelmére, a denevérfajok habitat-minősítésére alkalmas rendszer módszertanát ki kellene dolgozni, az illetékes hatóságok engedélyezési eljárásainak harmonizációja a denevérfauna megfelelő védelme érdekében, a denevérkolóniák számára alkalmas területek, kialakítása, stb. (V. Függelék).
21
Az eredményekkel kapcsolatban megállapítható, hogy a specialista fajok száma jóval meghaladja a generalista fajokét, amely felhívja a figyelmet a terület természetvédelmi oltalmának kiemelkedő fontosságára a teljes hullámtéren. A 90-es években sikeres hód-újratelepítések (Castor fiber) történtek az alsó Duna-szakaszon is (BOZSÉR, 2003). Ez az emlősfaj kiváló élőhelyet talál ezen a területen, s az ártéri galériaerdők fiatal faállományainak (elsősorban fűz, nyár, kőris, éger) egyedeivel táplálkozik az ágrendszer mentén. 2.2.3 A vízi flora A térség alga közösségeinek legkorábbi, részletes vizsgálatát UHERKOVICH (1956) végezte. SCHMIDT és VÖRÖS (1981) a magyarországi alsó Duna-szakasz fitoplanktonját tanulmányozta az 1970-es években. A bajai székhelyű Regionális Környezetvédelmi Felügyelőség rendszeresen vizsgálja az alsó Duna-szakasz és néhány mellékág fitoplanktonját (SCHMIDT 1994). Ezek az adatok igazolják a térség alga közösségeinek nagyfokú változatosságát. Igen érdekes, tiszta vizű, “alga mentes” 2003-as évi időszakról tájékoztat SCHMIDT (2003), egybevetve az évszakos változásokon alapuló eredményeket az 1994-es év eredményeivel (16. ábra). A jelenség okaira azonban nem sikerült magyarázatot adni.
16. ábra
Az a-klorofill idősora Baja térségében, 1994-ben és 2003-ban (SCHMIDT 2003)
A 17. ábra a Duna és a Vén-Duna főbb alga csoportjainak (taxonjainak) összetételét mutatja 1998 áprilisában és júliusában, közvetlenül a mellékág megnyitása előtt. Árilisban nagyon alacsony volt a Duna vízszintje, ezért a 6-os mintavételi hely alga közösségeinek összetétele igen hasonló volt az 1-es hely (a Vén-Duna felső ági befolyója) alga közösségeinek összetételéhez. Kis vízhozamnál az algák biomasszája a Dunában és az 1-es helynél is meghaladta az 5000 µg/l értéket. A Centrales taxon volt az elsődlegesen domináns csoport mindkét helyen. Az ábrán jól látható, hogy a keresztgát alatti 2-es és a 4-es mintavételi hely fitoplankton szerkezete élesen különbözött e két hely fitoplanktonjának szerkezetétől. Azonban a júliusi áradás miatt a fitoplankton közösségek összetétele igen hasonló volt, annak ellenére, hogy a töltés megnyitása még nem történt meg. A biomassza értékek nem haladták 22
meg a 2000 µg/l értéket, de ismét a Centrales csoport volt a leginkább domináns csoport, ami az egész magyarországi Duna szakasz legjellegzetesebb csoportja. 70000 60000
SUM others SUM Flagellatae
ug/l
50000
SUM Chlorococcales
40000
SUM Pennales
30000
SUM Centrales
20000
SUM Dinophyceae
SUM Chrysophyceae SUM Cryptophyceae
10000
SUM Euglenophyta SUM Cyanophyta
17. ábra
4 (July)
3 (July)
2 (July)
1 (July)
6 (July)
4 (Apr)
2 (Apr)
1 (Apr)
6 (Apr)
0
A fitoplankton biomassza tér- és időbeni változása a Dunán (6) és a VénDuna mellékágban (1-4) 1998 áprilisában és júliusában.
Mindezek az adatok jól alátámasztják a dunai vízjárás kiemelt szerepét az algatársulások alakulására az alsó Duna szakasz különböző mellékágai esetében is. (CSÁNYI és mtsai 1994) Hasonló következtetések vonhatók le a vízkémiai adatok tekintetében is (horizontális és vertikális mérések); néhány évvel később a Magyar Dunakutató Állomás kutatói ugyanezt igazolták (DINKA 2003). A Duna vízhozama/vízszintingadozása erősen meghatározza a vízminőséget védett területhez tartozó számos mellékágban. (Vén-Duna, Rezéti-Holt-Duna, Grébeci-Holt-Duna). Az első adatok a terület makrofita növényzetéről a XX. század első felétől születtek (pl. BARTAL 1910, HOLLÓS 1911). Emellett néhány közlemény található a közeli csatornák és holtágak vegetációjáról (pl. KÁRPÁTI 1963, RÁTH 1978, 1978-79). Az azonos módszertanon alapuló, részletes fitocönológiai vizsgálatok azonban csupán az 1990-es évektől kezdődtek az MTA Magyar Dunakutató Állomás vizsgálatai keretében (ld. TATÁR 1997, 1998, STETÁK 2000 a, b; 2003). Összesen több mint 30, állandó vagy időszakos gemenci víztestről születtek ezáltal adatok, beleértve a legfontosabb para, plesio, és parapotamikus mellékágakat (pl. Nyéki-Holt-Duna, Cserta, Decsi-Nagy-Holt-Duna) és az igazán kicsi asztatikus víztereket, mint pl. a keréknyomok tócsái (STETÁK 2000b, 2003). Összesen 7 Csillárkamoszat fajt sikerült eddig kimutatni a területről, melyek a következők (STETÁK 2003): Chara vulgaris, Chara braunii, Nitella capillaris, Nitella gracilis, Nitella macronata, Nitella syncarpa, Tolypella intricata. Gemenc árterén talált makrofita fajokat STETÁK (2000b) közleménye foglalja össze, kettőt ezek közül (+) már az újabb botanikai felmérések nem igazoltak: Azolla filiculoides, Cabomba caroliniana, Callitriche cophocarpa, Callitriche palustris, Ceratophyllum submersum, Elodea canadensis, Hydrocharis morsus-ranae, Lemna minor, Lemna trisulca, + Marsilea quadrifolia, Myriophyllum spicatum, Myriophyllum verticillatum, Najas minor, Nuphar lutea, Nymphaea alba, Nymphoides peltata, Polygonum amphibium, Potamogeton x angustifolius, Potamogeton berchtoldii, Potamogeton crispus, Potamogeton gramineus, Potamogeton lucens, Potamogeton nodosus, Potamogeton panormitanus, Potamogeton pectinatus, Potamogeton trichoides, + Ranunculus aquatilis, Ranunculus circinatus, Ranunculus rionii, Ranunculus trichophyllus, Salvinia natans, Spirodela polyrhiza, Stratiotes aloides, Trapa natans, Utricularia vulgaris. E fajok közül a M. 23
quadrifolia, N. alba, N. peltata, S. natans és a T. natans védett fajok Magyarországon. A hazai makrofita társulások közül a következők találhatók a területen STETÁK (2003): Lemno minoris-Spirodeletum, Salvinio-Spirodeletum, Ceratophylletum demersi, Elodeetum canadensis, Potametum lucentis, Myriophylletum spicati, Myriophyllo verticillatiNupharetum luteae, Ceratophyllo-Nymphaeetum albae, Nymphoidetum peltatae, Trapetum natantis és a Ranunculo-Callitrichetum polymorphae. A gemenci ártéren talált vízi makrofita fajok többsége a sekély, eutrofikus állóvizekre jellemző faj. Némelyikük vagy állandó, vagy időszakos vízborítást igényel mások azonban mindkét típusú víztestben előfordulnak. A szerves anyagra érzékeny fajok jelenléte jól jelzi, hogy a terület kevés szervesanyag terhelést kap (STETÁK 2000b). 2.2.4 A vízi fauna A Gemenc és a Béda-Karapancsa területéről rendkívül széleskörű adattömeg áll rendelkezésre a vízi élőlény-együttesekkel kapcsolatban a Rotatoria planktontól a hal-együttesekig. Általánosan megállapítható, hogy a térségben folyó hidrobiológiai kutatások három jól megkülönböztethető periódusra oszthatók: 1). A meglehetősen ritka felmérések a 90-es éveket megelőző időszakban, meglehetősen kevés publikációval; 2). A holland érdekeltséggel folytatott intenzív feltárások. A RIZA szponzorálta a magyar hidrobiológiai feltárásokat abból a célból, hogy az ökológiai állapot-felvétel eredményeiből a hollandiai árterek, alsószakaszjellegű folyók természetes revitalizációjához adaptálható eredményekre tegyenek szert; 3). Független magyar kutatások, amelyeket a természetvédelmi érdekek fontosságának hazai felismerése indított el a 90-es évek második felétől. A makrogerinctelen fauna A magyar Dunán először KERTÉSZ (1963 1967) végzett a Rotatoria-planktonnal kapcsolatos vizsgálatokat. A déli Duna-szakaszon és a mellékágrendszer mentén csupán néhány zooplankton-vizsgálat és publikáció ismert (pl. KOL és VARGA 1960; BOTHÁR 1981). A vízi makrogerinctelenekről is csak kevés adat ismeretes, RICHNOVSZKY (1963) a Baja környéki vizek puhatestű faunáját vizsgálta, ahol az árteret is beleértve összesen 34 vízi puhatestűt írt le. 1991-ben kiterjedt fizikai, kémiai és biológiai adatgyűjtés kezdődött a Gemenci Tájvédelmi Körzet eltérő víztereiben egy holland-magyar tudományos együttműködés keretében, amelyet a RIZA finanszírozott (CSÁNYI et al. 1991, 1994). A kutatás központi célja a Duna és a csatlakozó ágrendszer mentén bekövetkező szezonális biológiai változások feltárása volt annak érdekében, hogy az ökológiai szempontú rehabilitáció lehetőségeit megismerjék. Egyértelműen sikerült kimutatniuk a Duna vízjárási feltételeinek alapvetően fontos hatását a vízkémiai viszonyokra és a plankton-együttesekre. Összesen 88 Rotatoria, Cladocera és Copepoda fajt mutattak ki (CSÁNYI és mtsai 1994). A fajok többsége eutróf lassan áramló vagy állóvízre jellemző volt. Kis dunai vízhozamú időszakokban a Rezéti-Duna és a Vén-Duna mentén nagyfokú individualizáció figyelhető meg a fito- és a zooplanktonban. Következtetéseik szerint a Duna és a mellékágak hidrobiológiai állapotát a vízjárás határozza meg. Nagyvízi elárasztásos időszakokban kis taxonszám és abundancia jellemzi a plankton-együtteseket. Kisvízi időszakokban viszont megszűnik a víz áramlása, és előre pontosan nem jelezhető mértékű strukturális változások lépnek fel szélsőséges abundanciaértékekkel (alga-tömegprodukció okozta vízszineződés, zooplankton tömegprodukció).
24
Ugyanezen következtetésekre jutott SCHÖLL (2004), aki szerint a Rotatoria plankton összetételét a mintavételi időpont nagyobb mértékben befolyásolja, mint a mintavétel helye. A Duna ezen szakaszának zooplanktojában a Rotatoria taxonok a jellemzők (CSÁNYI et al. 1994). Ez a taxonómiai csoport három eltérő alcsoportba sorolható (SCHÖLL 2004): 4. Ritka fajok kis abundanciával (e.g. Asplanchna girodi, Brachionus falcatus, Kellicottia longispina); 5. Ritka fajok nagyon nagy abundanciával (Filinia longiseta, Keratella tropica, Brachionus budapestiensis f. budapestiensis); 6. Gyakori fajok nagyon nagy abundanciával (Brachionus angularis bidens, Keratella cochlearis tecta, Keratella cochlearis cochlearis) A második holland-magyar közös kutatás során a Vén-Dunán rehabilitációs beavatkozásra került sor. A projekt négy éven keresztül tartott (1997-2000) és szintén a RIZA finanszírozta a kutatásokat. Ugyanazokra az eredményekre jutottak, mint korábban: a fizikai és kémiai komponensek, valamint a planktonegyüttesek individualizációs jelenségei és az alacsony vízállású, kis vízhozamú időszakok között szoros összefüggés van, mivel a vízterek nem tápanyag-limitáltak és az áramlás megszűnése trofitás-növekedéshez vezet (VITUKI 1998a, 1998b, 1999, 2000). A mellékágon 1998-ban részlegesen úrjranyitották azt a keresztgátat, amely csak nagyvízi időszakban tette lehetővé a mellékág Duna-vízzel történő átöblítését. (lásd: térkép: VI Függelék). Az újranyitás biológiai és morfológiai hatásaitval kapcsolatban összesen 4 évig tartó monitorozás folyt abból a célból, hogy a mellékágon lejátszódó folyamatokat leírják. A Vén-Duna különböző szakaszainak individualizációs jelnségét ábrázolja kisvízi viszonyok mellett a 17. ábra (lásd a fitoplankton eredményeit). Ugyanekkor vízminőségi problémák, mélység menti rétegzettség és oldott oxigén-hiány is felléptek. Bizonyították, hogy a mellékág újranyitása előnyösen befolyásolta a Gemenci hullámtér mellékágának biológiai vszonyait. Az áramláskedvelő dunai makrogerinctelenek gyors újranépesülése bizonyította a revitalizáció hatékonyságát. A vízforgalom kisvízi viszonyok között is jelentősen javult. Néhány fontos medermorfológiai változást regisztráltak, különösen az elbontott keresztgát alvíti területén. A planktonikus, nektonikus és bentonikus élőlény-együttesek társulásstruktúra viszonyai a Duna Flórájának és Faunájának viszonyaihoz váltak hasonlatossá. A megnyitást követő három év monitorozásánal eredményei szerint számos áramláskedvelő taxon népesítette újra a mellékágat. A tipikusan reofil Valvata naticina, Lithoglyphus naticoides vízicsigák és a Sphaerium corneum, S. rivicola kagylófajok jellegzetes dunai szervezetek a megnyitást követő fél éven belül megjelentek a mellékágban is. A magasabb rendű rákokhoz tartozó Dikerogammarus villosus, Obesogammarus obesus és Corophium curvispinum szintén közönségessé váltak az újranyitott mellékág mentén. Hasonló állapítható meg a folyóvízi rovarlárvákról is e tekintetben: a Platycnemis pennipes, Gomphus flavipes, Hydropsyche bulgaromanorum, és a H.contubernalis mind tipikus reofilic taxonok, amelyek a Duna főágában, illetve annak mentén fordulnak elő, s a Vén-Dunában az újranyitást követően jelentek csak meg. A rekolonizáció egy nagyon illusztratív példája volt véletlenül megfigyelhető 1998-ban a rendszeres mintavétel alkalmával. A hazai Faunára nézve két új kagylófaj jelent meg a VénDuna mentén. A rohamosan terjeszkedő délkelet-ázsiai, de a Rajna vízrendszerében is közönséges Corbicula fluminea és a C. fluminalis juvenilis példányai kerültek elő egy 12 m mély szakaszon Ekman-mintavevővel vett üledékmintában. 25
A keresztgát alatti szelvényben később adult példányok is előkerültek szeptember folyamán. Az első dunai adat októberre datálható, amikor csak a C. fluminea került elő a Duna 1483 fkm szelvényében a jobb part mentén (CSÁNYI 1998-1999). Végül mindkét faj jelenlétét bizonyították a novemberi extrém alacsony vízállás alkalmával a mellékág alsó felén a VD3 és a VD4 szelvényekben, az állandósult áramlás következtében. A Vén-Duna monitoring programja során mutatták ki előszöt a Duna baja feletti szelvényében a Theodoxus fluviatilis vízicsiga példányait első alkalommal. A csiga az 1999. októberi és a novemberi mintavétel alkalmával került elő a part menti kőszórásos területről. A korábbi legalsó előfordulási szelvény Paks volt, az 1526 fkm szelvénye (CSÁNYI 1996). Ma már Baja felett is közönséges előfordulásúnak mondható (1483 fkm). Mind a fő Duna-ágat, mind pedig a mellékágakat nagy kagyló-fajszám jellemzi. A négy éves monitoring program során számos kagylófajt sikerült erről a szakaszról kimutatni. A VII Függelékben szereplő ábrák bemutatják a csigafajokat, a két betelepült Corbicula-fajt, valamint a leggyakoribb kagylófajokat is (CSÁNYI 1998-1999).
REOPENING
30
Numbe r o f s pe c ie s
25 20 15 10 5 0 1997
1 998
1999
2000
Ye a rs Ga s tropoda
18. ábra
Biva lvia
Worms
Ma la co s tra ca
Ins e cta
Sum of s pe cie s
A Vén-Duna mellékág mentén előkerült makrogerinctelenek taxonszámai a monitoring program során (CSÁNYI és RÁKÓCZI 2001)
A Sió mentén elterülő Makkos-vízrendszer vízi makrogerincteleneinek vizsgálata azt mutatja, hogy a terület gyakori kiszáradás és a nem megfelelő vízpótlás miatt az élőlény-együttes nem tartalmaz különösebb faunisztikai értékeket (CSABAI és mtsai 2003). A kutatás következtetései szerint: 1. A szegényes faunából hiányzik néhány közönséges faj; 2. A terület jelen formájában különleges természetvédelmi értéket nem tartalmaz; 3. Ökológiai rehabilitációs beavatkozásra, illetve ennek hatásait leíró megfigyelő-rendszer kialakítására van szükség. A gerinces fauna Egy három évre kiterjedő, igen átfogó herpetológiai felmérés és a terület monitorozása során értékes kétéltű és hüllő fauna jelenlétét sikerült igazolni a gemenci tájegység területéről (PUKY 2000, 2003). Összesen 11 kétéltű faj (Triturus vulgaris, Triturus dobrogicus, Bombina 26
bombina, Bufo bufo, Bufo viridis, Pelobates fuscus, Hyla arborea, Rana dalmatina, Rana lessonae, Rana esculenta, Rana ridibunda) és 8 hüllő fajt (Anguis fragilis, Elaphe longissima, Emy orbicularis, Lacerta agilis, Lacerta viridis, Natrix natrix, Natrix tessalata, Coronella austriaca, Elaphe longissima) találtak meg. A faunajegyzék alapján látható, hogy a magyarországi síkvidéki területekre jellemző összes kétéltű faj megtalálható Gemencen. E fajok közül három a nemzetközi Vörös Könyvben is szereplő faj (T. dobrogicus, B. bombina, H. arborea). Természetvédelmi szempontból a terület legértékesebb kétéltűje a dunai gőte T. dobrogicus. A három éves herpetológiai monitorozás eredményei szerint a a környezeti fluktuációk függvényében a kétéltű együttesek mennyisége (az összes faj egyedszáma) 16 és 238 millió egyed között változhat (PUKY 2000). Bár Gemenc a magyarországi kétéltűek egyik legfontosabb természetes élőhelye, érdemes megjegyezni, hogy 1999-ből a kétéltűek tömeges testi deformitásait jegyeztek fel a területről; amelynek oka azonban nem ismert (PUKY és mtsai 2002). A NATURA 2000-es fajok jelenléte és populációik mérete alapján a Duna-Dráva Nemzeti Park Gemenci Tájegysége egy kiemelten fontos részét képezi az Európai Unió természetvédelmi hálózatának (PUKY 2003, 2004). Viszonylag részletesnek tekinthető halfaunisztikai vizsgálatok az 1950-es évekre visszamenően ismertek a gemenci tájegység területéről. A Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteményében 30 halfajról vannak adatok, melyeket a területről gyűjtöttek 1957 és 1960 között (BERINKEY 1972). Amatőr ichthyológusok 1970 és 1995 között végzett megfigyelései, gyűjtései 47 halfaj jelenlétét igazolták (KALOCSA és SCHMIDT 1996). A Magyar Dunakutató Állomás kutatói összesen 44 halfajt mutattak ki a területről 1994 óta. A történelmi és a közvetlen felméréseken alapuló vizsgálatokkal 56 halfaj jelenléte ismert a Duna ezen szakaszáról (GUTI 2001, VI Függelék). Az eredeti fauna legtöbb faja még megtalálható a területen; azonban a nagy testű vándorló tok fajok (Huso huso, Acipenser gueldenstadti, A. stellatus, A. nudiventris) gyakorlatilag eltüntek a túlzott mértékű halászat és a vándorlási útvonalaik elzárásása következtében. Természetvédelmi szempontból kiemelten fontos halfajunk, a lápi póc előfordulását szintén nem sikerült igazolni a felmérésekkel (GUTI 2001); azonban egy, a területről 1957-ben gyűjtött példány igazolja a faj korábbi jelenlétét (BERINKEY 1972). Meg kell jegyezni azonban, hogy egyéb halfajok jelenlétét szintén kimutatták a területről. DEME (2003), döntően a Duna-Dráva Nemzeti Park Béda-Karapancsa tájegységén végzett vizsgálatokat, de emellett halászok, horgászok és a természetvédelmi őrök megfigyeléseit is feljegyezte. Ennek eredményeként összesen 51 halfaj jelenlétét írta le a Béda-Karapancsa területről. Munkájában azonban említi a tüskés pikó (Gasterostus aculeatus), és a sebes pisztráng (Salmo trutta m. fario) előfordulását Baja közeléből, és emellett a kurta baingét (Leucaspius delineatus) is. Mindezen felmérések alapján megállapítható, hogy a gemenci tájegység halfaunája igen gazdag és többé-kevésbé őrzi az alsó Duna szakasz egykori, természetes halállományának összetételét. Például az eupotamikus ágak halfaunáját a tipikus reofil fajok alkotják (Acipenser ruthenus, Barbus barbus, Leuciscus idus, Chondrostoma nasus, Gobio albipinnatus); amelyek a folyóvízi rendszer áramló vízű egységeihez kötődnek. A főággal összeköttetésben lévő parapotamikus ágak halfaunájában számos reofil és eurytop halfaj található. Ez utóbbi fajok (pl. Rutilus rutilus, Alburnus alburnus, Blicca bjoerkna) tág tűrésűeknek tekinthetők az áramlási viszonyok szempontjából, mert e fajok mind az áramló vízű mind pedig a lassú folyású vagy állóvizi szakaszokon is megtalálhatók. Végül a főágtől elzárt plesiopotamikus vagy paleopotamikus mellékágak, holtágak halfaunáját az euritop és a limnefil fajok képezik (pl. Scardinius erythrophthalmus, Carassius carassius, Tinca tinca, 27
Misgurnus fossilis); ez utóbbiak a folyóvízi rendszerek állóvizű területeit részesítik előnyben. Hiányos ismereteink vannak azonban a halegyüttesek térbeli előfordulási viszonyairól és időbeli változásairól; arról hogy miként határozzák meg a változatos hidrológiai és morfológiai viszonyok a halállomány dinamikáját a területen. A halállomány hatékony természetvédelmi célú megőrzése szempontjából indokoltak ezért a további kutatások. 2.2.5 Konklúziók Az áttekintés alapján látható, hogy Gemenc kiemelkedő természeti értékekkel rendelkezik. Értékét a változatos vizi és vizes (ártéri) élőhelyek, illetve élőviláguk adja. E természeti értékek hosszú távú fennmaradásának alapvető feltétele a hidrológia viszonyok természetközeli állapotának fenntartása és visszaállítása, az ártéri nagy folyóvízi rendszerek hidrodinamikájának megfelelően. 2.3 Társadalmi-gazdasági környezet A Gemenc és Béda-Karapancsa régióban a vizes élőhelyek és az ártér helyreállítás következtében előálló növényi tápanyagcsökkentés a különböző mérnöki beavatkozásokkal érhető el. Ezen beavatkozások hatása nem korlátozódik csak a természeti és környezeti elemekre, mert a tervezési egységek területén folytatott olyan emberi tevékenységre is gyakorolhat pozitív, vagy negatív hatásokat, mint: • •
•
•
Adminisztrációs tevékenység • Állami közigazgatás • Környezet- és természetvédelmi adminisztráció Üzleti és gazdálkodási tevékenység • Erdészet • Vadgazdálkodás és vadászat • Halászat • Hajózás • Mezőgazdaság Rekreáció • Gyalogos túrizmus • Vízi túrizmus • Horgászat Civil szervezetek tevékenysége (NGO)
Annak ellenére, hogy a legtöbb fenti tevékenység alacsonyabb prioritású, mint a természetvédelem, mégis indokolt egy optimális megoldásra való törekvés. A jelen előzetes társadalmi-gazdasági értékelés két fő elemre bontható. Az első a várható hatások és e hatásokat viselők meghatározása, azonosítása. A második egy olyan alkalmas fórum létrehozása, melynek keretében az érintettek információt kapnak a tervezett beavatkozásokról és lehetőségük nyílik álláspontjuk kifejtésére. A következő fejezetek mutatják be a tervezett beavatkozások jogi kereteit, valamint az azonosított hatásviselőket megfelelő csoportosításban. Végül bemutatunk egy keresztreferencia táblázatot (2. Táblázat), amely bemutatja az érintett hatásviselők és a tervezési egységek közötti kapcsolatot.
28
2.3.1 Jogi keretek Az 1996. ÉVI LIII. TÖRVÉNY „A TERMÉSZET VÉDELMÉRŐL” és a hozzá kapcsolódó jogszabályok (lásd IX Függelék) rendelkeznek a védett, vagy kiemelten védett természeti területre vonatkozó előírásokkal. A nemzeti parkok „ex lege” védett természeti területek, a nemzeti park természeti övezete, a bioszféra-rezervátum magterülete, továbbá az erdőrezervátum magterülete pedig fokozottan védett besorolást kap, melyekre vonatkozó speciális erőírásokat a természetvédelmi kezelési tervben kell megadni. A jelenleg készítés alatt lévő terv hiányában a védett, illetve a fokozottan védett természeti területekre és értékekre vonatkozó legfontosabb szabályozási kereteket adjuk meg A magyar jog a védettség magas szintjét fogalmazza meg a természeti értékek és természeti területek vonatkozásában, mely védelem kiterjed a tájra, a vadonélő szervezetekre, az élőhelyekre és a földtani értékekre. Alapelv: A természeti értékek és területek csak olyan mértékben vehetők igénybe, hasznosíthatók, hogy a működésük szempontjából alapvető természeti rendszerek és azok folyamatainak működőképessége fennmaradjon, továbbá a biológiai sokféleség fenntartható legyen. Tilalmak: minden olyan fölhasználati forma tilalom alá esik, amely a terület jellegét és állapotát a természetvédelmi célokkal ellentétesen megváltoztatná. Tilos olyan létesítményt üzembe helyezni, mely veszélyezteti a terület állapotát, vagy egységét megbontja. Gondoskodni kell a vadon elő szervezetek, életközössége biológiai sokfélesége fenntartásához szükséges természet feltételekről. Közigazgatási eszközök: a jogi szabályozás különösen nagy teret szab az engedélyezés által nyújtott védelemnek. Az engedélyezési hatáskörök kiemelt felhatalmazást adnak a természetvédelmi hatóságrészére A minősítés lehetőséget nyújt a területek védettségi szint szerinti besorolására, illetve védőterületek kijelölésre. A tervezés a Nemzeti Természetvédelmi Alaptervből kiindulva a természetvédelmi kezelési tervekig fogalmazza meg a megőrzés a védelem, a helyreállítás feladatait. Tulajdoni viszonyok: A barlangok, a védett növény- és állatfajok egyedei kizárólagos állami tulajdonban álnak, a természeti értékek és területek pedig korlátozottan forgalomképesek. Tulajdonjog változáskor az államot/ önkormányzatot elővásárlási jog illeti meg. Gazdasági ösztönzők: a védett természet értékek és területek megőrzését állami támogatások nyújtásával, adókedvezmény biztosításával és kártanítással segítik elő. 2.3.2 Vízgazdálkodás Országos szinten a vízgazdálkodást a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium adminisztrálja. A vízgazdálkodás hivatali kötelességeit és az operatív tevékenységet a Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízgazdálkodási Főigazgatóság, valamint ennek 12 regionális igazgatósága végzi a miniszter felügyelete mellett. A projektben 3 regionális igazgatóság érdekelt: • • •
Alsó-duna-völgyi KÖVIZIG (Baja) Dél-dunántúli KÖVIZIG (Pécs) Közép-dunántúli KÖVIZIG (Székesfehérvár)
29
Gemenc adminisztrációs tekintetben megoszlik az Alsó-duna-völgyi és Közép-dunántúli KÖVIZiG-ek felügyelete között. A Duna maga, valamint a Duna balparti árvízvédelmi gátrendszer, a Rezéti holtág és a Grébeci holtág az Alsó-duna-völgyi KÖVIZIG üzemeltetési területén van. A jobb parti gátrendszer, valamint a tavak és holtágak a gátrendszer közelében a Közép-dunántúli KÖVIZIG kompetenciájába esik. A Béda-Karapancsa tervezési egység egy része amely a Duna folyómeder jobb oldalán van, a Dél-dunántúli KÖVIZIG-hez tartozik, a tervezési egység baloldala, valamint a Duna meder maga az Alsó-duna-völgyi KÖVIZIG-hez tartozik. 2.3.3 Környezetgazdálkodás A környezetvédelmi téren ugyanaz a három KÖVIZIG, illetve KTVF felügyeli a projekt területét, mint amelyeket az előző fejezet sorolt fel. Az állami szerveken kívül a területen a következő nem-kormányzati (NGO) szervezetek is aktívak: • •
Duna Környezetvédelmi Fórum Független Környezetvédelmi Társaság
2.3.4 Természetvédelem Magyarország 10 nemzeti parkja a Környezetvédelmi és Vízügyi Miniszter felügyelete mellett működik. A nemzeti parkok elsődleges célja az, hogy védje és őrizze a sajátos természeti értékeket (flóra, fauna, geológia), fenntartsa a biodiverzitást és segítse a tudományos kutatást és oktatást. Nemzeti parkot csak a miniszter alapíthat. A projekt 11 tervezési egysége a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatósága alá tartozó területen fekszik. Ezek két tájegységen belül találhatók: Gemenc és Béda-Karapancsa. A 11 egységből 10 tervezési egység a Gemenc tájegység része. A projekt által érintett két tájegységen számos természetvédő (NGO) szervezet aktív: • • • • • • • • •
Tolna-megyei Természetvédelmi Alapítvány Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Tolna Megyei Csoportja Al-Dunai Természetvédelmi Alapítvány Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Baranya-megyei csoportja Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Kecskeméti Helyi Csoportjának 7. sz. Bajai Munkacsoportja.. Bajai Ifjúsági Természetvédelmi Egyesület Baranya Természeti Értékeiért Alapítvány Bátáért Egyesület WWF Magyarország
2.3.5 Önkormányzatok A projekt terület 3 megyéhez tartozik: Baranya, Bács-Kiskun és Tolna. Ezenkívül több település osztozik rajta, néhány város, beleértve a megyei jogú Szekszárd városát és több falu. Az érintett önkormányzatok: • • •
Baja Báta Bogyiszló 30
• • • • • • • • • •
Decs Érsekcsanád Homorúd Kölked Mohács Őcsény Pörböly Szekszárd Szeremle Tolna
Ebben a fejezetben kell megemlíteni a Magyar Regionális Fejlesztési Hivatalt is. E hivatal a Kormány felügyelete alá tartozik, célja az, hogy közreműködjön az ország alacsonyan fejlett régióinak gyorsabb fejlesztésében, csatlakoztatva őket a fejlett régiókhoz. A hivatalt regionális szinten az EU-régiók szerint tagolják, továbbá megyék és kisrégiók alapján. A projektben megyei szinten 3 hivatal érdekelt: • • •
Baranya-megyei Regionális Fejlesztési Tanács Bács-Kiskun-megyei Regionális Fejlesztési Tanács Tolna-megyei Regionális Fejlesztési Tanács
A felsorolt településeknek együttesen kb. 120 lakosa. A nagy városok, mint Baja, Mohács és Szekszárd lakossága 38 000, 19 000 és 3 900. A régió munkanélküli lakossága 12-14%, ez az ország legmagasabb értékei között van. 2.3.6 Gazdasági tevékenységek A Duna-Dráva Nemzeti Park részét képező Gemenc-Béda-Karapancsa területén folytatott legtöbb gazdasági tevékenység az erdészethez, a vadgazdálkodáshoz, a vadászathoz és a halászathoz kapcsolódik. A főbb gazdálkodó szervezetek az alábbiak: Gemenc Erdő- és Vadgazdaság Rt. (6500 Baja, Szent Imre tér 2., Tel: (79)321-049) A Gemenci Erdő- és Vadgazdasági Rt. jogelődje 1968-ban alakult az Alsó-Duna összefüggő ártéri területén. A társaság 1994-től részvénytársasági formában gazdálkodik Európa legnagyobb kiterjedésű ártéri jellegű területén, 33 000 ha állami tulajdonú erdőterületen és 70 000 ha üzemi vadászterületen. Ebből megközelítőleg 20 000 ha ártéri terület alkotja a Duna-Dráva Nemzeti Park dunai szakaszát. A részvénytársaság árbevételének 70%-a a projekt területét alkotó, megközelítőleg 11 000 hektáros területről ered. A Gemenc Rt. négy, erdő- és vadgazdálkodást végző erdészet segítségével látja el feladatát, ezek a Bátaszéki, Szekszárdi, Hajósi és Pandúri Erdészetek. További két erdészet a gazdálkodást kiszolgáló, kiegészítő tevékenysékekkel foglalkozik. Ez egyik kapcsolódo egység a Rakodó, Hajózási és Vasúti Erdészet, amely az ártéri területekről szállítja el a kitermel faanyagot a feladóállomásokra kishajók és a Gemenci Állami Erdei Vasút segítségével. A másik szervezeti egység a Rakodó és Fafeldolgozó Erdészet a projekt területén kívül működik. A részvénytársaság gazdálkodási körébe tartozik a nagy gímszarvas, vaddisznó, őz és fácán állomány.
31
Bizonyos erdőállományok tudományos vizsgálata céljából három erdőrezervátumot jelöltek ki a következő területeken: • • •
Buvat Dél-Veránka Veránka-sziget
Ezeken a területeken semmilyen gazdasági tevékenység nem folytatható. A cég által kezelt 72 000 vadászterület a Duna ártér déli részén terül el, Dusnoktól az országhatárig terjedő Duna-szakaszon. A Duna két oldalán lévő vadászterület jellege szerint 3 részterületre oszlik: Gemenc, Béda-Karpancsa és Hajós-Baja. Az előző kettő a Duna-Dráva Nemzeti Park része. Tolnai Halértékesítő és Kisállattenyésző Szövetkezet (7130 Tolna Bajcsi-Zsilinszky 131., Tel: (74) 440-200) Tolnai Halértékesítő és Kisállattenyésző Szövetkezet halászati és horgászati célú kezelésében a következő vizek vannak: • • •
A Sió folyó Sárszentlőrinctől a dunai betorkollásig Sárvíz, Nagydorogtól a Sióba való betorkollásáig A Duna 1520-1493 fkm közötti szakasza
Baja Hal Halászati, Kereskedelmi és Szolgáltató Kft (6500 Baja Kölcsey Ferenc utca 82, Tel: (79) 323-411) Baja Hal Halászati, Kereskedelmi és Szolgáltató Kft halászati és horgászati célú kezelésében a következő vizek vannak: • • • • • • • • • • • • • • • •
A Duna 1455,7-1493 fkm közötti szakasza Bár község északi határától a GrébeciDuna felső torkolatáig. Móricz Duna; Jámbli-tó; Simon Duna; Hágli Duna; Sáros-Duna; Bátai-főcsatorna; Szekcsői Kis-Duna, Telelő; Kenderáztató; Falvai kis-Duna; Vancsura hókony; Rezéti Duna; Grébeci Duna ág; Herceg-gödör; Bajai Vén-Duna; Ferenc csatorna
Petőfi Halászati Szövetkezet Mohács (7700 Mohács Kisfaludy K. u. 6. , Tel: (69) 322-123)
32
Petőfi Halászati Szövetkezet Mohács halászati és horgászati célú kezelésében a következő vizek vannak: • • • •
A Duna 1433,5-1456 fkm közötti szakasza, az országhatártól Bár község északi határáig; Mocskos Duna; Külső-Béda, Belső-Béda; Kölkedi-Duna
Gemenc Hal Kft (Érsekcsanád) Gemenc Hal Kft. halászati és horgászati célú kezelésében a következő vizek vannak: • Duna Gemenci szakasza • Grébeci Holt-Duna • Rezéti Duna • Vén-Duna Bátai Mezőgazdasági Szövetkezet (Báta) A Bátai-Holt-Duna körül található földeken folytat mezőgazdasági termelést. 2.3.7 Rekreáció és turizmus A Gemenc Erdő- és Vadgazdaság Rt. négy helyen kialakított parkerdővel, kirándulóerdővel biztosítja a látogatók számára a pihenést és rekreációt. A Gemenci Állami Erdei Vasút évente 80 000 utast szállít, akik számára tanösvények és madárlesek is rendelkezésére állnak. A Gemenc Állami Erdei Vasutat 1955 és 1982 között építették, a fővonal hossza 30 km, ennek egyik végállomása Pörböly a másik a Szekszárdtól 6 km-re található Bárányfoki Pihenőközpont és van egy másik 6 km-es szakasz Szekszárdtól, Bárányfoknál, Ahol a Gemenci Kiránduló Központ található. A nyomvonal főleg a Gemenc erdeiben halad és megállók találhatók a leglátványosabb helyeken, oktató ösvényeknél és az állat-megfigyelő leshelyeknél. A Gemenc és Béda-Karapancsa tájegységei igen népszerűek a horgászok körében. E térségek horgászvizeit nagyrészt az előző fejezetben felsorolt halászati vállalatok kezelik. További horgász egyesületek vannak megyei és országos szinten, melyek a kisebb vízterületeket kezelik. Ezek az egyesületek a következők: Baranya Megyei Horgászegyesületek Szövetsége (7621 Pécs, Teréz u. 11-13., Tel: (72) 326-775) Tolna Megyei Horgászegyesületek Szövetsége (7100 Szekszárd Rákóczi u. 46., Phone: (74) 511-577) Kezelt vízterület: Keselyűsi Holt Sió Sporthorgászok Bács-Kiskun Megyei Egyesülete (6000 Kecskemét, Batthyány u. 19., Phone: (76) 481-893 Bajai Sporthorgász Egyesület (H-6500 Baja, Dunapart 2., Phone: (79) 324 120) 33
Kezelt vízterület: Sugovica Mohácsi Dolgozók Horgászegyesülete Kezelt vízterület: Belső-Bédai-Holtág Szeremlei Horgászegyesület Kezelt vízterület: Szeremlei Sugovica Szekszárdi Horgászegyesület Bátai Horgászegyesület Homorúdi Horgászegyesület Kölkedi Botond Horgászegyesület Turista szálláshelyek A gemenci ártér három területén található az elmúl évtizedek során épült néhány száz hétvégi ház. Ezek tulajdonosai többségében a környező településeken lakó magyar állampolgárok. A területen további építkezések nem engedélyezettek. A Gemenc területén található kemping faházaival és sátorhelyeivel együttesen mintegy 600-700 fős befogadó kapacitással rendelkezik. Gemenc Rt. 10 vadászházat üzemeltet a Nemzeti Park területén, melyek összes befogadó képessége kb. 70-80 fő.
34
2. Táblázat
A projekt területével érintett hatásviselők keresztreferencia táblázata
Érintettek Érintettek Neve Á l l a m i
1. 2. 3. Veránka Buvat Béda-Karapancsa
ADUKÖVIZIG
x
DDKÖVIZIG
x
KÖDUKÖVIZIG
x
x
Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság
x
x
x
4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. Sió-csatorna Gemenc Bátai-Duna Fekete-erdei Kerülő-Duna Báli Móric-Duna Nagy-Pandúr x x
x
x
x
x
x
x
x
x
x
x
x
x
x
x
x
x
x
Baja x
Báta Ö n k o r m á n y z a t
Bogyiszló
x
Decs Érsekcsanád
x
x
x
x
x
Homorúd
x
Kölked
x
Mohács
x x
Őcsény
x
x
Pörböly
x
Szekszárd
x
Szeremle
x
Tolna
N G O s
x
Duna Környezetvédelmi Fórum
x
x
x
x
x
x
x
x
x
x
Független Környezetvédők Egyesülete
x
x
x
x
x
x
x
x
x
x
Tolna Megyei Természetvédelmi Alapítvány
x
x
x
x
x
Magyar Madártani Természetvédelmi Egyesület Tolna Megyei Helyi Csoportja
x
x
x
x
x
Al-Dunai Természetvédelmi Alapítvány
x
Magyar Madártani Természetvédelmi Egyesület Baranya Megyei Helyi Csoportja Magyar Madártani Természetvédelmi Egyesület Kecskeméti Helyi Csoportjának Bajai Munkacsoportja
x
x x
x
Baja Ifjúsági Természetvédelmi Egyesület
x
Baranya Természeti Értékeiért Alapítvány
x
x
x
x
x x
Bátáért Egyesület
C é g e k
x x
WWF Magyarország
x
x
x
x
x
x
x
x
x
x
x
Gemenci erdő- és Vadgazdaság Rt.
x
x
x
x
x
x
x
x
x
x
x
x
x
x
x
x
x
Tolnai Halértékesítő és Kisállattenyésztő Szövetkezet Baja-hal Kft.
x x
x
Petőfi HTSZ Gemenc-hal Kft.
x x
x
Bátai Mgtsz.
x
Horgász Egyesületek Baranya Megyei Szövetsége
x
H o r g á s z
Horgász Egyesületek Tolna Megyei Szövetsége
x
Sporthorgász Egyesületek Bács-Kiskun Megyei Szövetsége
x
E g y .
Szekszárdi Horgászegyesület
x
x
x x
Bajai Sporthorgász Egyesület
x
Mohácsi Dolgozók Horgászegyesülete
x
Horgászegyesület Szeremle
x x
Bátai Horgászegyesület
x
Homorúdi Horgászegyesület
x
Kölkedi Botond Horgászegyesület
x
35
2.4 Problémák és hatások áttekintése 2.4.1 Környezeti hatások, problémák áttekintése A Gemenc-Béda-Karapancsa rendszerbe befolyó tápanyagterhelések az alábbi forrásokból származnak:
illetve
a
rajtuk
keresztülfolyó
1. Duna 2. Sió 3. Szekszárd-Bátai csatorna 4. Kölked és Vizslaki csatornák A Sió és a Szekszárd-Bátai csatorna a gemenci, míg a Kölkedi és Vizslaki csatornák a BédaKarapancsa tájegységeken keresztül folynak a Dunába. A hullámtéri öko-rendszerek vonatkozásában a legsúlyosabb problémát a kiszáradás jelenti, melyet a Duna folyamatos beágyazódása okoz. A kiszáradás az értékes nedves élőhelyek összezsugorodásához, valamint a biodiverzitás lecsökkenéséhez vezetett. A halak, kétéltűek és gázlómadarak (köztük a híres fekete gólya) életkörülményei is nagymértékben leromlottak. A halállomány természetes reprodukciós lehetőségét (és így, közvetve a gázlómadarak táplálkozási lehetőségeit is) a Duna felgyorsult vízállásváltozásai tovább rontották. A lecsökkent vízmélység valamint a befolyó vizek megnövekedett tápanyagtartalma súlyos eutrofizációs problémákat eredményezett a hullámtéri víztestekben. A hullámtér folyamatos feltöltődése tovább fokozza a medersüllyedés által kiváltott kiszáradási problémát. A jövőre vonatkozó kilátás bizony az, hogy az összes mellék- és holtág föl fog teljesen iszapolódni, és a Gemenc-Béda-Karapancsa rendszer egy teljesen sík és száraz, alacsony biodiverzitású területté fog válni. És ez nem a távoli jövőre vonatkoztatott ’negatív forgatókönyv’; ha nem teszünk semmit, akkor akár néhány évtizeden belül is lejátszódhat a fenti folyamat. A hidrológiai és vízminőségi változások okozta problémák mellett, a közvetlen antropogén hatások álltak kiváltott problémákról is szólni kell. Ez elsősorban az emberi jelenlét és tevékenységek okozta zavarást jelenti. Bizonyos tipikus és nagyon értékes fajok, mint a fekete gólya vagy a réti sas, bizony rendkívül érzékenyek az emberi jelenlét okozta zavarásra. Élőhelyeik, táplálkozó helyeik revitalizációja tehát nem pusztán hidrológiai kérdés. Az ilyen rendeltetésű területek közelében az emberi jelenlét nemkívánatos. 2.4.2 Társadalmi és gazdasági problémák A növényi tápanyagok csökkentését célzó javaslatok társadalmi-gazdasági hatásai közvetlenül, vagy közvetve különböző mérnöki beavatkozások következményeként jelenek meg.. E fejezetnek a célja az, hogy meghatározza e lehetséges hatásokat a javasolt alternatívák későbbi értékeléséhez. Ha egy hatás negatív jellegűnek bizonyul további megoldásokat kell mérlegelni, akár úgy hogy a tervezett beavatkozást megváltoztatják, akár úgy hogy a negatív hatást mérsékelik. Társadalmi-gazdasági szempontból nem csak a különböző emberi tevékenységek korlátozását kell figyelembe venni, hanem a hivatalos eljárások nehézségeit is, mint az engedélyezési eljárás, vagy az érintett szereplők lehetséges ellenállása. 36
A javasolt beavatkozások lehetnek: • • • •
Vízépítő mérnöki létesítmények (zsilipek, átereszek, fenéklépcsők, hordalék csapdák) és hidak A meglévő művek rekonstrukciója és fenntartása Fokszabályozás (csatorna fenék korrekció, átvágás) Kotrás, kikotort üledék elhelyezése
Fent felsorolt beavatkozások bizonyos mértékig megváltoztatják a terület természetes környezetét és így hatással lehetnek az emberi tevékenységre, tehát akár a gazdálkodásra, akár az üdülésre és turizmusra. A lehetséges változások a következők: • • • • • • • • •
Emelkedő, vagy csökkenő vízszint, vagy vízmélység (rendszeres, vagy állandó) A vízfelszín területi növekedése, területek elöntése (rendszeres, vagy állandó) A talajvíz szintjének növekedése, vagy süllyedése A fa fajoknak, az erdő területének változása, mely az erdészet termelését befolyásolhatja Vadállomány méretének változása a terület fenntartó képességének változásával Halállomány és a halfajok változása a vízi élettér megváltozásával Bizonyos területek megközelíthetőségének változása pozitív és negatív értelemben Hajózási feltételek változása A terület természetvédelmi státuszának változása (pl. védettség foka nő)
A következő fejezetben az egyes potenciális hatások szerepelnek részletesen, csoportosítva az érintettek, a hatásviselők szerint: Vízgazdálkodás és Környezetvédelem Minden javasolt beavatkozás igen szigorú víz- és környezetvédelmi engedélyezési eljárás tárgya, melynek során – a kérelem tartalmától függően – számos szakhatóság is bevonásra kerül. Ez még normális körülmények között is igen időigényes engedélyezési eljárást jelent, de mivel a víz- és környezetvédelmi hatóságok átszervezése a közelmúltban zajlott le, következésképpen emiatt nagyon túlterheltek, ezért az eljárás időigénye többszöröse is lehet a szokásosnál. A 2003. végéig a VIZIG-ek feladataikat a 234/1996. (XII.26.) Kormányrendelet alapján végezték. A 2003. év végi átszervezés eredményeként, 2004. január elsejétől az új megnevezésű Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóságok (KÖVIZIG-ek) már a 26/2003. (XII.30.) KvVM Rendelet és a 183/2003. (XI.5.) Kormányrendelet szerint tevékenykedtek. Ettől az időponttól a vízügyi ágazat kettéosztásával a KÖVIZIG dolgozói már nem rendelkeznek hatósági (közhatalmi) jogosítvánnyal. A vízügyi hatósági feladatok ellátására az újonnan létrehozott Vízügyi Felügyeletek (VIFE) jogosultak. 2004. januárjában a VIFE megalakulásával lényeges változás történt a szakvéleményezési tevékenységben. A 183/2003. (XI.5.) Kormányrendelet alapján a VIFE megkeresése esetén az Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság állami feladatként ellátandó alaptevékenységi körében szakértőként működik közre a vízügyi hatósági-szakhatósági eljárásokban. A Kormány a 341/2004. (XII.22.) Kormányrendeletével különválasztotta és szabályozta a vízgazdálkodás, a környezetvédelem és a természetvédelem területén a hatósági és a vagyonkezelői feladatokat, és létrehozta az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és
37
Vízügyi Főfelügyelőséget, az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főigazgatóságot és a környezetvédelmi és a területi szerveket. Az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség (a továbbiakban: Főfelügyelőség) állami feladatként ellátandó alaptevékenysége körében gyakorolja többek között a másodfokú hatósági, szakhatósági jogkört, Az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főigazgatóság (a továbbiakban: Főigazgatóság), többek között irányítja a területi környezetvédelmi és vízügyi igazgatóságok munkáját A környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi vagyonkezelés területi feladatait • a környezetvédelmi és vízügyi igazgatóságok, • a nemzeti park igazgatóságok látják el.
igazgatás,
közszolgáltatás
és
A területi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség (a továbbiakban: Felügyelőség) gyakorolja a • környezetvédelmi, • természetvédelmi, • tájvédelmi és • vízügyi hatósági, szakhatósági jogköröket. A Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság (KÖVIZIG) gondoskodik többek között a közcélú, állami és önkormányzati, továbbá saját célú vízi létesítmények fejlesztési, fenntartói, üzemeltetési összhangjának megteremtéséről. A Nemzeti Park Igazgatóság (NPI) alaptevékenysége körében végzi a helyi operatív, vagyonkezelői feladatok ellátását. Az NPI állami feladatként szakértőként közreműködik – a Felügyelőség megkeresése esetén – a természetvédelmi hatósági, szakhatósági, valamint a tájvédelmi szakhatósági eljárásokban. A Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség (KTVF) a környezetvédelmi felügyelőség átalakulásával létrejövő szervezet, amely a megszűnő vízügyi felügyelet, valamint a természetvédelmi és tájvédelmi hatósági feladatok tekintetében a nemzeti park igazgatóságok általános jogutódja. A következő oldalakon található folyamatábrák (19. ábra - 23. ábra) bemutatják az általános engedélyezési eljárás menetét a különböző beavatkozásokra vonatkozóan., úgymint: 1. 2. 3. 4. 5.
Vízi közmű beruházások Kotrás Kotort iszap elhelyezése Vízi műtárgy építés Hídépítés
A folyamatábrákban használt rövidítések a Rövidítések áttekintése az elkövetkező táblázatokhoz (angolul): • • • •
KTVF: Környezetvédelmi,- Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség (EPNCWMI) EKHT: Előzetes Környezeti Hatás Tanulmány (PEIA) RKHT: Részletes Környezeti Hatás Tanulmány (DEIA) ÁNTSZ: Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (PHA) 38
• • •
NTÁ: Növényegészségügyi és Talajvédelmi Állomás (PHSCS) ÁESZTI: Állami Erdészeti Szolgálat Területi Igazgatóság (SFSRD) MKF: Megyei Közlekedési Felügyelet (CTI)
39
Vízi közmű beruházások általános engedélyeztetési eljárása
EKHT készítés
Szakhatóságok: ÁNTSZ, NTÁ, Erdőgazdaság, stb.
Építési engedély
igen
Engedélyező: Önkormányzat
Szakhatóságok: ÁNTSZ, KTVF
Építési engedély kérelem elkészítése
RKHT szükséges Erdőterület igénybevételi terv készítés
Engedélyező: KTVF
Vízjogi létesítési engedély készítés
Vízjogi létesítési engedély
19. ábra
Engedélyező: ÁESZTI
Erdőterület igénybevételi engedély
Engedélyező: KTVF
Környezetvédelmi engedély
A vízi közmű beruházások általános engedélyezési eljárása
40
nem
RKHT készítés
Szakhatóságok
Szakhatóságok
Szakhatóságok
Elvi vízjogi engedély készítése
Engedélyező: KTVF
igen
nem
Erdőterület igénybevétel?
Kifüggesztés
nem
Tervezés
igen
Hatásvizsgálat köteles?
Közmeghallgatás
Döntés
Kotrás engedélyeztetési eljárása
Szakhatóságok: ÁNTSZ, NTÁ, Erdőgazdaság, stb.
EKHT készítés
igen
nem
Erdőterület igénybevétel?
Engedélyező: KTVF
Erdőterület igénybevételi terv készítés
Engedélyező: ÁESZTI
Engedélyező: KTVF
Szakhatóságok
Szakhatóságok
Szakhatóságok
Elvi vízjogi engedély készítése
Vízjogi létesítési engedély készítés
Vízjogi létesítési engedély
Erdőterület igénybevételi engedély
20. ábra Kotrás általános engedélyezési eljárása
41
nem
igen
RKHT szükséges
Kifüggesztés
nem
Tervezés
igen
Hatásvizsgálat köteles?
RKHT készítés
Engedélyező: KTVF
Közmeghallgatás
Döntés
Környezetvédelmi engedély
Kotrási iszap elhelyezésénének engedélyeztetési eljárása
EKHT készítés
Szakhatóságok: ÁNTSZ, NTÁ, Erdőgazdaság.
Iszapelhelyezési engedély
Vízjogi létesítési engedély készítés
Erdőterület igénybevételi engedély
Engedélyező: KTVF
Környezetvédelmi engedély
21. ábra Kotrási iszap elhelyezésének általános engedélyezési eljárása
42
nem
RKHT készítés
Szakhatóságok
Szakhatóságok
Engedélyező: ÁESZTI
Engedélyező: KTVF
Vízjogi létesítési engedély
Engedélyező: KTVF
RKHT szükséges Erdőterület igénybevételi terv készítés
Elvi vízjogi engedély készítése
Szakhatóságok
igen
Engedélyező: KTVF
Szakhatóságok: ÁNTSZ, Önkormányzat
Iszapelhelyezési engedélykérelem elkészítése
igen
nem
Erdőterület igénybevétel?
Kifüggesztés
nem
Tervezés
igen
Hatásvizsgálat köteles?
Közmeghallgatás
Döntés
Vízi műtárgy építés engedélyeztetési eljárása
EKHT készítés
Szakhatóságok: ÁNTSZ, NTÁ, Erdőgazdaság, stb.
Építési engedély
igen
Engedélyező: Önkormányzat
Szakhatóságok: ÁNTSZ, KTVF
Építési engedély kérelem elkészítése
RKHT szükséges Erdőterület igénybevételi terv készítés
Engedélyező: ÁESZTI
Engedélyező: KTVF
Szakhatóságok
Szakhatóságok
Szakhatóságok
Elvi vízjogi engedély készítése
Vízjogi létesítési engedély készítés
Vízjogi létesítési engedély
Engedélyező: KTVF
RKHT készítés
Engedélyező: KTVF
Erdőterület igénybevételi engedély
22. ábra Vízi műtárgy építés általános engedélyezési eljárása
43
nem
igen
nem
Erdőterület igénybevétel?
Kifüggesztés
nem
Tervezés
igen
Hatásvizsgálat köteles?
Közmeghallgatás
Döntés
Környezetvédelmi engedély
Hídépítés beruházás engedélyeztetési eljárása
igen
Hatásvizsgálat köteles?
Erdőterület igénybevétel?
EKHT készítés
Szakhatóságok: ÁNTSZ, Talajvédelmi Szolgálat, Erdőgazdaság, stb.
Építési engedély
igen
Engedélyező: Önkormányzat
Szakhatóságok: ÁNTSZ, KTVF, KPM
Építési engedély kérelem elkészítése
Engedélyező: KTVF
RKHT szükséges Erdőterület igénybevételi terv készítés
nem
igen
nem
Tervezés
Kifüggesztés
Döntés
Elvi vízjogi engedély készítése
Vízjogi létesítési engedély készítés
Vízjogi létesítési engedély
Erdőterület igénybevételi engedély
23. ábra Hídépítés általános engedélyezési eljárása
44
Engedélyező: KTVF
Közmeghallgatás
Engedélyező: KTVF
Szakhatóságok
Szakhatóságok
Szakhatóságok
RKHT készítés
Környezetvédelmi engedély
Természetvédelem Alapvető elvnek tekintjük, hogy a javasolt műszaki beavatkozásoknak el kell nyernie a DunaDráva Nemzeti Park Igazgatóság támogatását. Az azt jelenti, hogy a beavatkozások a jogi kritériumoknak való megfelelésen túl összhangban kell lenniük a NPI hosszú távú terveivel, stratégiájával, ezért a Nemzeti Park Igazgatóság képviselőivel való rendszeres konzultáció alapvető fontosságú. A projekt területen működő civil szervezetekre különös gondot kell fordítani. E szervezeteknek a tervezés korai fázisába történő bevonása megelőzhet egy későbbi megalapozatlan ellenállást és vitát részükről. Természetesen ez minden projekt érintettjére is igaz. A helyi környezetvédelmi civil szervezetek tagjait bevonták a Megvalósíthatósági Tanulmány készítésébe, ez segíthet a helyzeten. A következő térképek (24. ábra - 26. ábra) a projekt által érintett területek és víztestek természetvédelmi besorolását mutatja be a Duna-Dráva Nemzeti Park által biztosított információk alapján.
45
Fokozottan védett terület
Fokozottan védett terület
24. ábra A DDNP Fokozottan védett területei a Gemenc és Béda-Karapancsa tájegységeken
46
Természeti övezet Kezelt övezet
Természeti övezet
Kezelt övezet -víz
Kezelt övezet
Bemutató övezet
Kezelt övezet-víz Bemutató övezet
25. ábra A DDNP övezeti besorolásai a Gemenc és Béda-Karapancsa tájegységeken
47
Nem látogatható Korlátozottan látogatható Látogatható
Nem látogatható Korlátozottan látogatható Látogatható
26. ábra A DDNP vizeinek látogathatósága a Gemenc és Béda-Karapancsa tájegységeken
48
Önkormányzatok
Az önkormányzatok nagy szerepet játszanak a rekreációs létesítmények és infrastruktúra tervezésének és ellenőrzésének folyamatában. A városok, községek szívesen támogatnak olyan beavatkozásokat, amelyek: • • • •
Ideiglenes vagy végleges munkahelyeket teremtenek (építés és üzemeltetés során). Növeli a régió turisztikai vonzóerejét és bevételt eredményeznek. Nem igényelnek jelentős önkormányzati finanszírozást, sem a jelenben, sem a jövőben Összhangban vannak a regionális és önkormányzati fejlesztési tervekkel.
Erdészet
Nehéz előre jelezni a különböző vízügyi beavatkozások erdészetre gyakorolt hatását. Mindemellett feltételezhető, hogy az áltagos vízszintek emelése, a rendszeres elárasztás pozitív hatást gyakorol az erdőkre és így kedvező az erdészet számára is. Ennek különösen jelentősége lehet, hiszen a régió erdészeti szakértői szerint, a területen évtizedek óta egy kiszáradási folyamat zajlik. Másrészről valószínűleg vannak olyan különböző vízgazdálkodási beavatkozások, amelyek következményei kedvezőek, ugyanakkor kedvezőtlenek is lehetnek az erdészet szempontjából. Az egyik a fafajtákban történő váltás, mivel különböző fafajok más-más víz-szintet, vízjárást tűrnek. Ilyen tekintetben esetleg nehéz lesz egyezségre jutni az erdészettel, hiszen az egyes fafajok piaci ára nagyon eltérhet. A másik a talaj tápanyag módosulása a rendszeres áradás és megemelkedő vízszint miatt. A növényzet növekedési potenciálja várható azonban a talaj növekvő tápanyagtartalmából. Harmadszor egyes területek állandóan vagy rendszeresen vízborításnak lesznek kitéve. Ez költségnövekedést jelenthet az erdészet számára az erdei utak fenntartásánál és esetleg új hidak építésének szükségessége miatt. Ugyanakkor a hajózási feltételek javulása miatt a szállítási költségek csökkenhetnek. Vadászat
A vadállomány táplálékának biztosítása állandó probléma a projekt területén. Ha az eltartóképesség csökken, úgy csökken a vadgazdaság rentabilitása is amiatt, hogy külső takarmányozásról kell gondoskodni. A kérdés az, hogy a tervezett vízgazdálkodási beavatkozások előnyösek lesznek-e a terület eltartóképességének szempontjából, vagy sem. Például a növekvő vízterület csökkentheti a hasznos tápterületet, másrészről a javuló vízháztartás növelni fogja az eltartóképességet a környező arid területeken, mivel csökkenti a száraz periódusokat. Magasabb átlagos vízszint és a rendszeres elárasztás más problémákat felvethet, mint például: •
A vadállomány migrációja az élőhelyi feltételek változása miatt
•
A vadállatok vonulási útvonalának változása (csökkenő számú menekülő-útvonal rendkívüli áradás esetén)
•
Vadászleshelyek megközelítésnek nehézsége, vagy ezek eltűnése.
49
Halászat és horgászat
Holtágak vízkészlete, vízszintek változása és vízi építmények lényegesen módosíthatják a halállományt, és fontos szerepet játszanak a hal-telepítés sikerében és hatékonyságában. A projekt terület halban igen gazdag. Ezért a halászat, horgászat jelentős bevételi forrás a régióban. Sok halászati szövetkezet, vállalkozás és horgászegyesület érintett a projekt területen, amely a helyzetet csak még bonyolultabbá teszi. Éppen ezért a vízgazdálkodási beavatkozásokat különös körültekintéssel kell megtervezni, hogy ezek később ne okozzanak kárt a halállományban. Hajózás
A tervezett vízmérnöki munkák és zsilipek nehézségeket okozhatnak az egyes víztesteken való hajózásnak. Másrészt a magasabb vízszint és nagyobb vízmélység kedvező, különösen a száraz periódusokban. A hajóhatóság fontos szerepet játszik az erdészetben, a kereskedelemben és a turizmusban is. Például a hajózóútvonalak lerövidülése a csatlakozó holtágakban gazdasági előnyt jelentenek a szállítási költségeknél. Rekreáció és turizmus
Fontos, hogy a turizmusra gyakorolt vonzerő ne csökkenjen a tervezett beavatkozások miatt, sőt inkább növekedjék. Ezért alapvető elvárás, hogy a turizmusban jelenlévő lehetőségek változatosságát meg kell őrizni, kiterjeszteni és minőségét javítani. A turizmusban nagy potenciál rejtőzik a régi gazdasági fejlődése tekintetében. Ezért a következő szempontokat kell mérlegelni: • • • • • •
Jó vízminőség az úszáshoz és horgászathoz Vízi- és ökoturizmus fejlesztése A területek változatos módon való megközelíthetőségének biztosítása: gyalog, kerékpárral, csónakkal, stb. Vonzó területeket nem szabad korlátozni a látogatók elől A kiránduló ösvények időszakos vagy állandó elárasztása kedvezőtlen hatású Nyári lakok áthelyezése az árasztások és vízszintemelkedés miatt
A turizmus szempontjai gyakran ellentétesek a természetvédelemmel. Ezért nyilvánvaló, hogy meg kell találni a fenntartható turizmus és fenntartható természetvédelem közötti egyensúlyt.
50
