Tanulómegismerési technikák - annotált bibliográfia -
Porkolábné dr. Balogh Katalin: Kudarc nélkül az iskolában, Alex typo 1992. A szerző munkájában arra vállalkozott, hogy bemutatja azokat a pszichológiai fejlődésre vonatkozó korszerű ismereteket, amelyek szükségesek a tanulási képességet meghatározó pszichikus funkciók megismerésére. Bemutatja a korszerű kutatási eredményekre épített pedagógiai diagnosztikai eszköztárát és preventív fejlesztő programot is ajánl. A gyűjteményes kötet tematikusan mutatja be a preventív fejlesztés különböző területeit. A mellékletek segítik a pedagógiai diagnosztikai munkát. A könyv jól integrálja a hazai és nemzetközi szakirodalomra épített kutatási eredményeket és ezzel segíti egy megalapozott, korszerű fejlődés- és neveléslélektani szemlélet kialakítását. A könyv tartalmilag nagy segítséget nyújt a tanulási zavarok felismeréséhez és a tanulási zavarok kialakulásának megelőzéséhez.. Gyakorlati feladatai segítséget nyújtanak a pedagógusok számára a fejlesztő programok elkészítéséhez, melyek fő területei a mozgásfejlesztés, testséma fejlesztés, percepció fejlesztés, verbális fejlesztés. A fejlődés és fejlesztés eredményei fejlettségmérő lapok alapján követhető.
Kósáné Ormai Vera: A mi iskolánk Neveléspszichológiai módszerek az iskola belső értékelésében, IF Alapítvány, 1998. A könyv célja, hogy segítse az oktatás és nevelés eredményességének mérését. Főbb témakörei: iskolai környezet, család, teljesítmény és viselkedés, értékek, légkör, pedagógusgyerek kapcsolata, motiváció, tanulás, értékelés, önértékelés, társas viszonyok, nevelés, konfliktushelyzetek, lelki egészségvédelem. A szerző a 15 témakör kibontását elméleti bevezetővel indítja, amelyek korszerű pedagógiai, pszichológiai ismereteket nyújtanak. Ezen ismeretekhez
kapcsolódnak
szempontsorok és kérdőívek.
a
tanulók
megismerését
segítő
gyakorlati
feladatok,
A könyv gyakorlatainak alkalmazása a pedagógusokat arra ösztönzi, hogy bővítsék pedagógiai, pszichológiai ismereteiket annak érdekében, hogy képesek legyenek a tanulóik differenciált megismerésére, a megfelelő bánásmód kialakítására.
Vajda Zsuzsanna: Nevelés, pszichológia, kultúra, Dinasztia Kiadó, 1994. A könyv pedagógusok, pszichológusok számára új szemléletű, integrált ismereteket nyújt a nevelés, pszichológia és kultúra kapcsolatának tükrében. Az interdiszciplináris megközelítésű mű történeti háttérrel mutatja be a család és nevelés változásait napjainkig. Pedagógusok számára különösen fontos ismeretet nyújt a normaátadás és nevelés témaköre, amelyben az értékre nevelés és a normaátadás mechanizmusai hangsúlyozódnak. Az intézmények és nevelés témakörben a szerző az életkor és az intézményes nevelés kapcsolatát mutatja be, külön elemezve a nevelés szereplőit, azok viselkedését, pedagógiai stratégiáit. Végül a mindennapi pedagógiai gyakorlatban megjelenő nevelési problémákat tárgyalja, közérthetően bemutatva az eltérések pszichológiai jellemzőit. Itt kap helyet azoknak a súlyos válsághelyzeteknek az elemzése, amelyeket a gyermekek átélnek és amelyekkel a pedagógusoknak is szembesülniük kell.
Dr. Tóth László: Pszichológia a tanításban, Pedellus Tankönyvkiadó Kft, 2000. A könyv célja, hogy korszerű, tudományosan megalapozott pszichológiai ismereteket nyújtson pedagógusjelöltek és pedagógusok számára a hatékony neveléshez és oktatáshoz. A szakmai tartalmakat három fő fejezetben tárgyalja. Az első nagy egységben nyernek bemutatást a korszerű fejlődéselméletek (Erikson, Piaget, Kohlberg), az életkori sajátosságok fejlődéslélektani jellemzői, valamint a személyiség felépítése és működése. Ebben a fejezetben fontos hangsúlyt kap a szocializáció jelenségvilága és a különböző szocializációs színterek bemutatása. A második fő részben a tanulás folyamatát segítő ismeretek kerülnek feldolgozásra. Ismerteti a legfontosabb tanuláselméleteket, a tanulást, mint az információ feldolgozását, a tanulás motiválásának lehetőségeit és az iskolai tanulás értékelését. A harmadik fejezetben a hatékony tanulási környezet pszichológiai jelenségeit tárgyalja. Kiemelten
fontos
területek
a
befolyásolás
pszichológiai
mechanizmusainak
szociálpszichológiai értelmezése, a pedagógusi hatékonyság ismérvei. Pedagógusok számára különösen fontos ezen fejezeten belül azon ismeretek elsajátítása, amelyek a tanulók közti különbségekre, speciális bánásmódot igénylő tanulókra vonatkoznak. A hatékony tanulási környezet témában még megjelenítődik az iskolai csoportok sajátos működése, a tanulási modellek, a tantermi kommunikáció sajátosságai és a pedagógiai irányítás kérdésköre.
Gyermekkori beszédészlési és beszédmegértési zavarok, szerkesztette: Gósy Mária, 251 oldal, Nikol GMK, Budapest, 1996. A kötet a beszédfeldolgozás folyamataira, ezek zavart, elmaradott működése esetén a fejlesztési lehetőségekre, a várható következmények leírására fókuszál. A tanulmányok továbbá az elméleti pszicholingvisztikai, pszichológiai, gyermeknyelvi háttér ismertetésére vállalkoznak és a beszédmegértés és a beszédészlelés részfolyamatait elemzik.
Dr. Gósy Mária: A Beszédészlelés és a beszédmegértés fejlesztése -
óvodásoknak, 50 oldal
-
iskolásoknak, 63 oldal, Nikol GMK, Budapest, 1994.
A beszédészleléshez és beszédfejlesztéshez játékos programokat dolgozott ki a szerző otthoni használatra szülőknek, de az óvodapedagógusok és alsó tagozatos pedagógusok is jól használhatják fejlesztő eljárásaik során. A kötetek a fejlesztés területeit részletesen taglalják. A gyakorlatközpontú szerző heti időtervet készít a fejlesztő gyakorlatok végzéséhez, a megkésett beszédfejlődés terápiájához eljárásokat ír le. Az anyanyelv-elsajátítás zavara iskolásoknál az olvasás- és írászavar kialakulását is eredményezheti, ezért prevenciós fejlesztő gyakorlatok is ismertetésre kerülnek. Dr. Gósy Mária: GMP diagnosztika. A beszédészlelés és a beszédmegértés folyamatának vizsgálata, 61 oldal, Nikol GMK Budapest, 1995. A diagnosztikát dr. Gósy Mária fejlesztette ki 1984 és 1988 között. Ezzel a sztenderdizált eljárással az anyanyelv-elsajátítás folyamata a beszédmegértési folyamat működését tekintve vizsgálható. A kapott adatok alapján jól jellemezhető a gyermek beszédmegértési,
beszédészlelési fejlettségi szintje. A teszt viszonylag rövid idő alatt felvehető. A beszédpercepció teljes folyamatát vizsgálja mindazokkal a részfolyamatokkal együtt, amelyek az anyanyelv hangzó és írott formájának elsajátításához szükségesek. Az elmaradott területek fejlesztéséhez külön fejlesztő könyveket állított össze a szerző.
Difer programcsomag (Nagy József és társai munkája), Az elemi alapkészségek fejlődése 4-8 éves életkorban. Az eredményes iskolakezdés hét kritikus alapkészségének országos helyzetképe és a pedagógiai tanulságok, 120 oldal, Mozaik Kiadó, Szeged, 2004. A szerző és munkatársai tesztrendszert adnak a pedagógusok kezébe. A Difer 7 tesztből áll, melynek eszközeit is tartalmazza a programcsomag. Kézikönyv is társul hozzá, mely az értékelő eszközt és annak használatát is leírja. Az írásmozgás-koordináció, a beszédhang-hallás, a relációs szókincs, az elemi számolási készség, a tapasztalati következtetés és összefüggés-megértés, a szocialitás területeit az elemi alapkészségek rendszerében tekinti át. Az országos méréseket és eredményeinek elemzését is megismerhetik az olvasók, használók. A részletes leírás megtalálható a http://www.edu.uszeged.hu/difer/index2.html honlapon
Zsoldos-Sarkady:
Szűrőeljárás
óvodáskorban
a
(specifikus)
tanulási
zavar
lehetőségének vizsgálatára (MSSST) 75 oldal, Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola, 1991. A Meeting Street School Szűrőtesztet az Egyesült Államokban óvodáskorú gyermekek vizsgálatára
dolgozták ki. Megbízhatóan jelzi az iskolai tanulási zavar veszélyét.
Magyarországi adaptálása kutató és nyomonkövető munkával párosult. A kiadvány a szűrő módszer használatának bemutatására vállalkozott. Ezen kívül elméleti alapvetéseket is megfogalmaznak a szerzők a motoros, szeriális mozgásminták, a testvázlattal kapcsolatos fejlődés, a téri tájékozódás és a vizuo-motoros készségek fontosságáról kora gyermekkorban. A szűrőeljárás a nyelvi készséget, a nyelvi figyelmet, a verbális emlékezetet, sorrendezési és fogalmazási készséget, az elemi számolási készséget is fölméri. Ezek működésének folyamatát figyelve, mérve megtervezhető a részfunkció-együttesek megfelelő, tudatos,
időben elkezdett és szakszerű fejlesztése. Viszonylag rövid idő alatt csoportos mérések végezhetők, az eredmények megbízható jelzéseket adnak.
Dr. Torda Ágnes: Hátránykompenzáló, felzárkóztató képességfejlesztő program figyelmi problémákkal küzdő 1-4. osztályos gyermekeknek, OKI PTK, Budapest, 2000. A program az alsó tagozatos gyermekek kiscsoportos fejlesztésére használható. A figyelmi működést méri, és a mérés után fejleszti. Magába foglalja a diagnosztikus mérés és a tényleges teljesítményre érülő fejlesztés mozzanatait. A feladatok használatával jól megállapíthatók a gyermek figyelmi működésének gyenge és erős pontjai, amit az egyénre szabott, differenciált feladatkijelölésben célszerű felhasználni. A program arra is alkalmas, hogy magállapításokat tegyünk a gyermek kognitív stílusára, a tanulási típusára vonatkozóan. A program 20 önálló feladatot tartalmaz, 3-4 variációs lehetőséggel. A feladatok kivétel nélkül mind játékfeladatok. A program megtalálható az interneten a http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=oktatas-torda oldalon.
Bárdossy Ildikó–Dudás Margit–Pethőné Nagy Csilla–Priskinné Rizner Erika: A kritikai gondolkodás fejlesztése, PTE, Pécs, 2002. Mind a pedagógusképzésben, mind a továbbképzésben jól használható könyv a tanulói aktivitást, a tanulás önirányítását állítja a középpontba. Így a kritikai és reflektív tanulás eljárásainak olyan koherens rendszerbe foglalt, saját elveit, módszereit a gyakorlatban is alkalmazó tanulási segédlet jött létre, melynek feldolgozása során nemcsak ismereteket szerezhetünk az értelmes tanulás számos újszerű összetevőjéről, de azokat tevékenységben elsajátítva az olvasó maga is egy tanulási tréningen vesz részt. A könyv mondanivalóját az RWCT (Reading and Writing for Critical Thinking – Olvasás és írás a kritikai gondolkodásért) projekt képzési programjának rendszerét követve, de azt a hazai pedagógia eredményeivel, legújabb tartalmaival dúsítva tárja az olvasó elé. Főbb fejezetei: a tanári gondolkodás és gyakorlat, az iskolai tudás és az iskolai tanulás lehetséges megközelítései, a kritikai gondolkodás, a tudás és a kérdezés, a tanulási folyamat fázisai, az olvasás és az írás folyamatalapú megközelítése, a kooperatív tanulás, a
projekttanulás, a pedagógiai tervezés és értékelés. Bár a könyvnek közvetlenül nem célja a tanulói megismerés módszereinek feltárása, példáival több helyen is ötleteket ad megismerési eljárások kidolgozására.
Dr. Balogh László: Tanulási stratégiák és stílusok, a fejlesztés pszichológiai alapjai KLTE, Debrecen, 1995. Balogh László egyetemi hallgatók számára készített jegyzete abból indul ki, hogy a gyengébb tanulmányi teljesítmények egyik lehetséges oka a mindmáig kevésbé vizsgált tanulási stratégiákban kereshető. A jegyzet segít abban, hogy a tanárok áttekinthessék az egyéni tanulási stratégiák pszichológiai hátterét, fejleszthessék saját egyéni tanulási módszereiket, és ezáltal olyan tapasztalatokat szerezzenek, melyeket beépíthetnek azokba a pedagógiai folyamatokba, amelyekben tanítványaik kialakíthatják hatékony tanulási eljárásaikat. A könyv átveszi és a kognitív struktúrát alapul vevő sajátos rendszerbe foglalja a hazai szakirodalomban már megjelent tanulást segítő eljárásokat. Főbb területei: a figyelem fejlesztése és mérése, a megértő gondolkodás jellemzői és fejlesztése, az emlékezet működése és fejlesztése, a problémamegoldás jellemzői és fejlesztésük. Mindezeket kiegészíti a tanulási stílusok egy lehetséges elméletével és az ide sorolt stílusok (auditív, vizuális, mozgásos, társas, egyéni, impulzív, reflektív) felismerésére és fejlesztésére tervezett eljárásokkal.
Mező Ferenc: A tanulás stratégiája, Pedellus Novitas Kft. Debrecen, 2004 A könyv alcíme szerint („diákoknak és felnőtteknek”) széles olvasói réteg megragadására törekszik, a tanulás lehetséges problémáit tárja fel, módszereket keres ezek megoldására és gyakorlatokat közöl, amelyekkel ajánlott módszerei begyakorolhatók. A könyv a fogalmi definíciók után tematikusan rendezett problémaköröket mutat be és dolgoz föl. Ezekben a tematikus egységekben a tanulás valóságos helyzeteiből indul ki (pl. forráskutatás, források használata, információfeldolgozás, memorizálás, információprezentáció, tanulásszervezés), majd egy-egy problémakörön belül megfogalmazza a lehetséges problémákat a megoldás eljárásait és a megoldás rögzítését célzó gyakorlatot.
Paul Roeders: A hatékony tanulás titka Calibra, Budapest, 1996. A szerző e könyvében arra törekszik, hogy felváltsa a szemléltető-magyarázó oktatást a tanulók önálló és egymással együttműködő ismeretszerzési tevékenységeire épülő folyamatokkal. Holisztikus megközelítési módjával biztos támpontot nyújt az „önirányító kiscsoportok” gyakorlati bevezetéséhez. A problémát a tanár tevékenysége felől közelíti meg, és egyebek mellett arra keresi a választ, hogyan alkalmazhatók elképzelései egy-egy heterogén szerveződésű osztály, egy-egy évfolyam vagy akár egy egész iskola szintjén. A könyvnek jelentős értéke, hogy nemcsak a kiscsoportok munkájának pszichológiai és pedagógiai hátterét dolgozza fel, de napjaink iskolai életének több problémájára is megoldást kínál. Az oktatás újszerű szemléletének bevezetésével, és a változó iskolaszervezet bemutatásával készíti elő a szerző az önirányító kiscsoport-munkát. Ennek kereteiben ismerteti a „tandem”, a „rally”, a „vitaklub”, a projekt, valamint az Aronsontól átvett „mozaikcsoport” jellemzőit. Minden eljárás leírását példa bemutatásával, problémák kifejtésével és begyakoroltató feladatokkal egészíti ki. A könyv utolsó fejezetében kutatási adatokkal és azok kvantitatív és kvalitatív elemzésével igazolja az önirányító kiscsoport-munka hatékonyságát.
Tehetség-kalauz Fordította, összeállította és szerkesztette: Tóth László KEK. Debrecen, 1996. A szerző szerint összeállítása oktatási, továbbképzési és tájékoztatási célokra összeállított kézikönyv. A kalauz amerikai munkák fordításából született, így nem tartalmazza a téma európai vonatkozásait. A könyv a lexikonok és enciklopédiák határán, mindkettő jellemző jegyeit magán hordozza. Ábécé sorrendbe szedett szócikkeiben egy-egy témakört foglal össze röviden. Bemutatja a tehetségfejlesztés területén kiemelkedő személyiségek munkásságát, meghatározásokkal ismerteti a tehetség fogalmát, ismérveit, típusait, értelmezi a tehetséggel összefüggő
pszichológiai,
pedagógiai
fogalmakat
és
kategóriákat,
bemutatja
a
tehetségdiagnosztikai célokra használható pszichológiai vizsgáló eljárásokat, ismerteti a tehetséges gyermekek fejlesztésére kidolgozott programokat, bemutatja a tehetség kutatásával összefüggő szakmai programokat és ezek intézményeit. Valamennyi szócikk az adott téma
rövid tanulmányaként is értelmezhető, melyet irodalmi hivatkozások, és az egyes témák összefüggéseire rávilágító kereszthivatkozások egészítenek ki.
Réger Zita: Utak a nyelvhez. Nyelvi szocializáció- nyelvi hátrány, Akadémia Kiadó, Bp. 1990. A tanulmány a nyelvi szocializáció problemakörével foglalkozik. A szerző célja, hogy a beszédfejlődés egyetemes és pszichológiai törvényszerűsége mellett, az antropológiai nyelvészet újszerű látásmódjával megértesse az olvasó számára a nyelvi szocializáció és az iskolai
teljesítménykülönbségek
közötti
összefüggést.
Megközelítésében
a
nyelvi
szocializáció egyrészt a beszéd elsajátításának folyamata, olyan implicit tanítási-tanulási folyamat, amely a különböző beszédhelyzetekhez alkalmazkodó nyelvhasználatra szocializál. Másrészt, és ez számára sokkal fontosabb, a nyelv használatának segítségével történik meg a gyermek számára a társadalmi ismeretek, és a kulturális mintázatok átadása, magatartásának irányítása, társas helyzetek értelmezése. Tulajdonképpen a felnőttek, vagyis a gondozók a nyelvi szocializáción keresztül érik el azt, hogy a gyermek viselkedése megfeleljen közössége elvárásainak. Réger Zita a nemzetközi szakirodalom alapján a gyermek beszédfejlődése szempontjából kétféle kommunikáció-típust különböztet meg, a gyermek- és a helyzetcentrikust. Utóbbi során a gyermeknek kell alkalmazkodnia a beszédhelyzethez. Ezek mentén különböző kultúrák nyelvi szocializációs „stílusát”, és társadalmi kontextusát is bemutatja. Többek között, saját kutatása alapján betekintést nyerhetünk a hagyományos cigány közösségek „gyermekcentrikus” nyelvi szocializációjába is, amelyben igen korán megjelennek a jellegzetes beszédműfajok is (mese, történetek). Az ismertetett példákon keresztül a szerző azt is bemutatja, hogy a kulturálisan-társadalmilag beágyazott nyelvi szocializáció alapvetően meghatározza azt a nyelvhasználati, un. kommunikatív kompetenciát, amely az iskolai ismeretszerzés és a gondolkodás formáira hat. A könyv nagy segítséget nyújt azon nyelvi szocializációs hátrányok-előnyök felismeréséhez és megértéséhez, amelyek serkenthetik vagy gátolhatják a gyermek iskolai pályafutását.
Berger, Peter L. - Luckmann, Thomas (1966) A valóság társadalmi felépítése 181-203.: A valóság internalizálása (részlet) Jószöveg Kiadó Bp.1998. A szerzők tanulmányuk ezen részében az elsődleges és a másodlagos szocializáció problémakörével foglalkoznak, belső mechanizmusait és összefüggéseit a tudásszociológia fogalomrendszerével közelítik meg. Azt állítják, hogy a gyermek beleszületik egy mások (szülők, rokonság) által meghatározott világba, és az elsődleges szocializációja során ezt a mások által közvetített szubjektív valóságot sajátítja el. A gyermek számára sokáig csak ez az egyetlen létező világ, nincs választási lehetősége, mert nem ismer alternatívát, és úgy internalizálja mindezt, mint egyedül létezőt. A szerzők egy kicsit fanyar humorral úgy fogalmaznak, hogy ez a legnagyobb igazságtalanság a gyermek életében. De az elsődleges szocializáció mély érzelmi identifikációval zajlik, a gyermek átveszi a szignifikáns (a szeretett személy, akitől függ) szerepeit, ismereteit és beállítódását. A másodlagos szocializáció során a társadalmi tudás szétosztása történik a különböző intézményekben. Ezek funkcionálisan tagoltak, a tudás átadását pedig intézményi funkcionáriusok végzik. A gyermek számára ezek a személyek nem szignifikánsak, hanem anonímak, hiszen a szerep betöltői állandóan cserélődnek. A szerzők a másodlagos szocializáció nehézségeként azt emelik ki, hogy ez már internalizált valóságra épül rá, mesterséges eszközökkel dolgozik, és „idegen” nyelven közvetíti az új ismereteket. A tanulmány üzenete a gyermekekkel foglalkozó pedagógusok számára az, hogy a másodlagos szocializáció csak akkor lehet sikeres, ha nem tagadja az elsődleges szocializációt, hanem arra épít, ahhoz csatlakozik. A szerzők a fejezet végén javaslatokat is tesznek a másodlagos szocializáció sikeressége érdekében. A tanulmány sok segítséget ad a pedagógusok számára szerepeik tudatos átgondolásához, továbbá útmutatást is nyújt a gyermek és természetes környezetének megismeréséhez.
Berg, Insoo Kim (1995) Konzultáció sokproblémás családokkal Animula, Bp. A szerző azon több éves tapasztalatait foglalja össze ebben a tanulmányában, amelyet családokkal végzett gyakorlati tevékenysége során szerzett. Filozófiája, hogy a gyermek
jólétét, fejlődését akkor szolgáljuk legjobban, ha megerősítjük családját, és a családi erőforrásokat összekapcsoljuk a különböző természetes (informális) és mesterséges (formális, vagy intézményes) támaszokkal és erőforrásokkal. Insoo Kim Berg igen fontos tanácsokat ad arra vonatkozóan, hogy a gyermekkel és családjával hogyan építhető ki hosszú távú eredményes együttműködés és melyek a kapcsolatépítés legfontosabb etikai szabályai. Továbbá olyan technikákat és módszereket is részletesen
taglal,
amelyek
a
tanuló
és
környezetének
megismeréséhez,
annak
befolyásolásához, illetve megváltoztatásához is igen jól alkalmazhatók. Például betekintést nyerhetünk az interjútechnikába, a családi konzultáció módszerébe, de ismereteket szerezhetünk a „csodakérdések” funkciójáról is. A szerző jelmondata, „Ha nincs törés, ne gipszelj!”, fontos üzenet minden gyermekkel foglalkozó szakember számára. Insoo Kim Berg könyve igen olvasmányos, sok példával illusztrálja és magyarázza mondandóját. Annak ellenére, hogy elsősorban szociális szakembereknek íródott, hasznos lehet a pedagógusok számára is, hiszen olyan újfajta módszereket tartalmaz, amelyek alapvetően
más
kontextusba
helyezik
a
gyermek-szülő-pedagógus-környezet
kapcsolatrendszerét.
Semperger Piroska: Pályaorientáció a 7 – 8. évfolyam számára, Műszaki Könyvkiadó Bp. (évszám nélkül) A tankönyv a 7. – 8. osztályos diákok számára is közérthetően foglalkozik a pályaválasztást érintő leglényegesebb kérdésekkel. Tárgyalja a pályaorientáció, pályaválasztás jelentőségét. Kitér azokra a személyiségtulajdonságokra, melyeknek ismerete a pályaválasztás szempontjából jelentős, (érdeklődés, képesség, érzelmi tényezők)
és
példákkal
illusztrálja
a
személyiségtulajdonságok
és
pályák
összekapcsolásának lehetőségét. Tájékoztatást ad a tanulók számára a szakmák és a munkahelyek legfontosabb jellemzőiről, és a pályaválasztással kapcsolatos információs lehetőségekről. A könyv egyaránt jól használható a tanulók pályaválasztással kapcsolatos ismereteinek bővítésére, és önismeretük alakulásának támogatására.
Szilágyi Klára – Hajdu Annamária (szerk.): Pályaorientáció Módszertani kézikönyv csoportvezetők számára, Kollégium Tanácsadó, Szolgáltató Kft. Bp. 2002. A módszertani kézikönyv a pályaorientációs foglalkozások vezetéséhez nyújt elengedhetetlen szakmai és módszertani segítséget. Rövid áttekintést ad a pályaorientációs tevékenységhez kapcsolódó leglényegesebb pszichológiai ismertetekről, a csoportos foglalkozás jellegzetességeiről, majd részletesen ismerteti a pályaorientációs foglalkozássorozat tematikáját. A kézikönyv a pályaorientációs foglalkozásokon alkalmazható módszertani segédeszközök és játékok gazdag repertoárját sorakoztatja fel. Ezzel lehetővé teszi, hogy a pedagógusok a témakörök
feldolgozásánál
több
módszer
közül
választhassanak,
azokat
tanulóik
személyiségéhez, a csoport igényeihez igazítsák A feladatok jól alkalmazhatók egyéni tanácsadás során is a pályaválasztás segítésére.
Ritoókné Ádám Magda szerk. A tanácsadás pszichológiája (szgy.) Tankönyvkiadó, Budapest, 1992
Ez a szöveggyűjtemény a tanácsadás magyar nyelven megjelent szakirodalmai közül alapmunkának tekinthető. A benne található cikkek. áttekintést adnak a tanácsadás általános elméleti és módszertani kérdéseiről. Bemutatják az iskoláskorú gyermekek és fiatalok számára nyújtható tanácsadás specifikumait. Segítséget nyújtanak a pedagógusoknak a célzott beszélgetés levezetésének elméletéhez és módszertanához, a fiatalokkal folytatott konzultáció sajátosságainak felismeréséhez. Ismereteket nyújtanak a pályaválasztás, a konfliktusmegoldás és a tehetség felismerését és fejlesztését szolgáló egyéni tanácsadás lehetőségeiről.
Dávid Mária: A tanácsadás elmélete és módszertana pedagógusoknak in: Estefánné Varga M. – Ludányi Á. (szerk.): Esélyteremtés a pedagógiában szakmódszertani sorozat II. EKF Eger, 2001.
Az EKF oktatója által kifejlesztett tananyag a tanulási és pályatanácsadás elméleti és módszertani kérdéseinek integrálására törekszik, ügyelve arra, hogy a pedagógiai feladatok kompetenciahatárain belül maradjon. Az elméleti részben a tanácsadás korszerű értelmezését adja, elhelyezve azt a mentálhigiénés tevékenységek rendszerében. Kijelöli a pedagógiai
tanácsadás
kompetenciahatárait
és
etikai
követelményeit.
Leírja
a
tanácsadásban alkalmazott módszerek (beszélgetésvezetés, öndefiníciós módszerek, mérlegelési eljárások) jellemzőit, az egyéni és csoportos tanácsadás specifikumait. Kitér a tanulási és a pályaorientációs folyamat támogatásához szükséges elméleti ismeretekre. A tananyag második része egy tanácsadási munkafüzet, amely a tanulási és pályatanácsadáshoz
kapcsolódó
gyakorlatokat
tartalmazza.
(Beszélgetésvezetési
gyakorlatok, az öndefiníció alakulását elősegítő kérdőíves eljárások, és az egyéni tanácsadás folyamatát végigkísérő tanácsadó napló.) A munkafüzet a tanulás tanításában és a pályaválasztás előkészítésében segíti a pedagógiai kompetenciák alakulását.
Woods, Ronald (1992) A szociális munkások tevékenységeinek egy lehetséges rendszerezése. In: Hegyesi Gábor-Talyigás Katalin (szerk.): A szociális munka elmélete és gyakorlata. Semmleweis Kiadó Bp. (1994) A szerző a humán ökológia elméletét helyezi tanulmányának középpontjába. Ez az elmélet és személet az ember és környezetének kapcsolatát emeli ki, illetve az embert és környezetét egy rendszernek tekinti. Ahhoz, hogy az ember szükségleteit ki tudja elégíteni és problémáit meg tudja oldani, közlekednie kell (mozognia), kapcsolatokat kell teremteni ebben a rendszerben, amely által létrejön a kommunális adaptáció (alkalmazkodás) a fizikai és emberi környezet között. Természetesen különböző természeti és mesterséges környezeti feltételek között különbözőképpen alakulnak ezek az emberi kapcsolatok, és az emberek különbözőképpen elégítik ki szükségleteiket és oldják meg problémáikat.
Ronald Woods a humán ökológia rendszerét Welch (1987) alapján hét szinten ismerteti, melynek közepén az egyén, illetve a mi esetünkben a gyermek áll. Tehát egy olyan egoközpontú kör-rendszerről van szó, amely minden egyes ember esetében más és más tartalmakat és jelentéseket hordoz magában. Ezeken a szinteken találhatók azok az erőforrások, amelyek a különböző szükségletek (primer, szekunder, tercier) kielégítését szolgálják. Ezért a gyermeknek és családjának állandóan mozognia kell ezeken a szinteken, állandóan kapcsolatokat kell létesíteni és kapcsolatokat kell fenntartani ezekben a szintekben. A tanulmányíró részletesen, gyakorlati példákkal illusztrálva ismerteti, hogy mikor működnek ezek a szintek jól és mikor rosszul, mikor segítik a gyermek fejlődését és milyen esetekben gátolják azt. A tanulmány sok segítséget nyújt és gyakorlati útmutatót tartalmaz a gyermek környezetének megismeréséhez, a megszerzett információk rendszerezéséhez és értelmezéséhez. Ezért, annak ellenére, hogy elsősorban szociális szakemberek számára íródott, a pedagógusok és a pedagógus hallgatók számára is igen fontos tudásanyagot és megközelítési módot tartalmaz.
Sedlak-Sindelar: „De jó, már én is tudom” Óvodás korú és iskolát kezdő gyermekek korai fejlesztése, 64 oldal, Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai tanárképző Főiskola, (nincs évszám) Sindelar:
Vizsgálóeljárás
az
iskolás
gyermekek
részképesség-gyengeségeinek
felismerésére a tréningprogram használatához. Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző főiskola, Bp., 1999. Brigitte Sindelar (1983, 1992–93, 1994) osztrák klinikus, pszichológus pszichoterapeuta komplex fejlesztő programja a neurogén, az idegi eredetű tanulási és magatartási zavarok befolyásolásának egyik lehetséges eszköze. A kóreredetet kutató nemzetközi adatok alapján a tanulási és magatartási zavarok hátterében – több más lehetséges ok mellett – viszonylag nagy gyakorisággal, 20%-os előfordulással figyelhetők meg nem kielégítően fejlett kognitív, „megismerési” képességek (az affolteri koncepció szerint: részképességek). Az Európában több mint másfél évtizede ismert Sindelar-eljárás a problémakör újfajta értelmezéséből indul ki, alapul véve a részképességek hierarchikus egymásra épülését.
A fejlődés-lélektani és kognitív pszichológiai elméletekre épülő Sindelar-program komplex módszer. Nem kompenzatórikus „kezelés, hanem kognitív terápia, amely funkcionális gyakorlási helyzetek sorozatából áll. A fejlesztés az ismeretszerzés legfontosabb területeire terjed ki: figyelem, észlelés, intermodális kódolás, emlékezet, szerialitás, téri orientáció. Az Affolter elvét követő sindelari koncepció szerint a gyakorlást a „gyökereknél” kell kezdeni, azon a szinten, ahol a kognitív képesség még megfelelően működik. Akkor is innen indul a foglalkozás, ha ez a szint a gyermek életkorához képest igen alacsony. A program megfelelő alkalmazásától a célzott részképesség minőségi változása várható, amely már biztosabb alapot jelenthet a korábban rosszul elsajátított készség/ismeret sikeres újratanulásához. A Sindelar-program két korosztályt céloz meg: óvodásokat és általános iskolásokat. Az 5–7 éves korúak számára kidolgozott eljárás magyar változata már ismert fejlesztő módszer. (A Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola gondozásában jelent meg. Szerk.: ZSOLDOS
M.–RINGHOFER
J.-NÉ,
1995.)
Az
idősebbeknek
szól
a
három
programcsomagból álló Tréningprogram, amely az általános iskola teljes időtartamában használható párhuzamosan az iskolai tanulással. (A magyar átdolgozás 1998-ban került a hazai nyilvánosság elé. Szerk.: ZSOLDOS M.).
