TANULMÁNYOK, CIKKEK. Szilágyi Gábor VAJDASÁGI KÉPZŐMŰVÉSZETI TALÁLKOZÓK

TANULMÁNYOK, CIKKEK Szilágyi Gábor VAJDASÁGI KÉPZŐMŰVÉSZETI TALÁLKOZÓK ORSZÁGOS KÉPZŐMŰVÉSZETI TALÁLKOZÓK (1962—1982)

SZABADKÁN

A képzőművészeti találkozók fogalma és léte nem új keletű, csak ezek a tevékenységek állandóan m á s és más formában jelentkeznek és állan­ d ó a n v á l t o z n a k . Barbizon, N a g y b á n y a és a Bauhaus, valamint u t á n u k a különböző országokiban létrejött a l k o t ó h á z a k , művésztelepek és m ű h e ­ lyek, szobrászati ós kerámiai szimpozionok és az ezekhez hasonló a l k o ­ tó jellegű képzőművészeti találkozók bizonyítják ezt. A találkozók in­ dítékai, célkitűzései, témái és megvalósítási módszerei úgy alakulnak, formálódnak és v á l t o z n a k , ahogyan azt egy történelmi idő gazdasági és társadalmi adottsága megalapozza, kultúrigénye ós érdeke megkívánja, és ahogyan azt a művészet és az alkotók igénylik. í g y v a n ez a vajda­ sági képzőművészeti találkozókkal is. Vajdaságunk területén m á r 1898ban létrejön az igen jelentős németeleméri művésztalálkozó, melyet K o valszky Sarolta vezet. A művészek a nagybecskereki T o r o n t á l megyei Szőnyegipari R T üzemében falikárpit szőtteseket készítenek, amelyek még a párizsi világkiállításra is eljutnak és ott díjat k a p n a k . S z a b a d k á n csak 1923-ban kerül sor vajdasági jellegű művésztalálkozóra, amely meg­ megalakítja a történelem folyamán először a Vajdasági Képzőművészek Egyesületét, p r o g r a m o t fogad el az a l k o t ó m u n k a fejlesztésére, egy k ö ­ zös műterem létrehozására és T o p o l y á n egy művésztelep megalapítására tesz ajánlatot. P e t r o v g r a d o n (Nagybecskereken, m a : Zrenjanin) 1931-ben és 1932-ben a vajdasági művészek egy népes csoportja alkotással és ki­ állításokkal egybekötött művésztalálkozót rendez. A második világháború u t á n a szabad Vajdaságban, a népfelszabadító harc és szocialista forra­ dalom v í v m á n y a k é n t a k u l t ú r a és a művészet előtt is új t á v l a t o k nyíl­ nak. A néphatalom k ö z p o n t i irányítással kezdi el m i n d a gazdasági, m i n d a társadalmi élet m i n d e n formájának a kialakítását. A k é p z ő m ű ­ vészeti élet kialakításában is a dogmatikus elvek az irányadók. A k ö z ­ ponti eszközökkel fenntartott intézmények, a szakegyesületek és szö­ vetségeik az a k k o r i k u l t ú r p o l i t i k a megvalósítói. Ezzel megkezdődik a k u l t ú r a intézményesítése, adminisztrációs irányítása és pénzelése. Elsőbb-

séget az adminisztratív k ö z p o n t o k b a n levők élveznek ós ez kialakítja a k ö z p o n t o k gazdag kultúréletét, amely az alkotók többségét a n a g y v á ­ rosokba csábítja. A k ö z p o n t o k privilégiumai, a csoportok monopóliuma, az állandó eszmei és szakmai felügyelet, a köztársasági egyesületek be­ zárkózása, a jelentősebb rendezvényekről való kihagyás vagy kizsürizés, az elszigetelésből s z á r m a z ó m a g á r a h a g y a t o t t s á g mind olyan tényezők abban az időben, amelyekkel a vajdasági alkotó művészek nagy része szembe találja m a g á t . A z 1948-as esztendő döntő jelentőségű egész h a z á n k , de m á s orszá­ gok népeinek szocialista továbbfejlődésében is. A z ország népe a függet­ lenség mellett dönt, a szocializmus építésének, a további forradalmi át­ alakulásnak a saját, d e m o k r a t i k u s útját akarja járni. A dogmatizmus el­ vetése teljes eszmei és érzelmi szabadságot jelent minden ember s z á m á r a . 1950-ben forradalmi döntést jelent a munkásönigazgatás bevezetése gaz­ dasági és t á r s a d a l m i életünk minden területén. Megindul a decentrali­ záció, megkezdődik a h a r c a bürokratizmus és az etatizmus ellen. T o ­ vábbi fejlődésünk ettől k e z d v e e m b e r k ö z p o n t ú v á válik. Szocialista hu­ manizmusunk minden ember képességére, t u d á s á r a , egész érzelmére és értelmére, alkotói a k a r a t á r a épül. Ez kizárja az elitista k u l t ú r á t és m e g ­ követeli a k u l t ú r a társadalmasítását. E k k o r , az etatizmus alkonyán és az önigazgatás hajnalán Vajdaság és az egész ország képzőművészeti éle­ tében elindul egy demokratikus folyamat, amely a szabad alkotó m ű v é ­ szetnek és az egész képzőművészeti k u l t ú r a fejlődésének új u t a k a t b i z t o ­ sít. A z Újvidéken m e g a l a k u l t Vajdasági Képzőművészek Egyesülete p á r év u t á n megszűnik önálló egyesület lenni és a centralisztikus törekvések m i a t t beolvad Szerbia képzőművészeti egyesületébe, az U L U S - b a . Ennek alapszervezeteként m ű k ö d i k egészen 1974-ig. Mivel központilag intézik még a tagosítást is, a vajdasági alkotók zöme k i m a r a d a központi k i ­ állításokról. A művészek nagy része csalódik az egyesület hatékonyságá­ b a n , és mivel nincsenek galériák és kiállítási intézmények, Vajda­ ság területén ebben az időben igen ritkán kerül sor kiállítás megrende­ zésére. Ebből a m a g u k r a hagyatottságukból és társtalanságból ke­ resnek kiutat a művészek, egyéni akciók kezdődnek, de csoportosan is ténykednek azért, hogy felkeltsék az érdeklődést a művészetek iránt. Ezekkel az akciókkal a művészek elsősorban a helyzetükön a k a r n a k v á l ­ t o z t a t n i , szeretnék v a l ó r a váltani elképzeléseiket és célkitűzéseiket, ér­ tékesíteni és közkinccsé tenni alkotásaikat, ezért keresik a mecénást, a megértőket, az elfogadó és támogatást nyújtó közegeket és személyeket, í g y jönnek létre az első képzőművészeti találkozások és Vajdaság terü­ letén, m a j d később az egész országban is egymás u t á n alakulnak a m ű ­ vésztelepek. Elindul a szabad társulási folyamat — a képzőművészeti élet decentralizációja és társadalmasítása, amely nemcsak új lehetőségeket biztosít az a l k o t ó m u n k á h o z , hanem erőteljes indítékot ad a művészet sokoldalú kibontakozásához és fejlődéséhez. A művésztelepek és k é p z ő ­ művészeti találkozók révén létrejön a művészet és az alkotó közvetlen kapcsolata sok-sok emberrel és a környezettel, és ez a széles néptömeg

kultúráját, de egyben az egyetemes képzőművészeti k u l t ú r á n k a t is gazda­ gítja. 1951 n y a r á n Palicson, helyi kezdeményezéssel és meghívott, ismert művészekkel képzőművészeti találkozót rendeznek. A művészek festették a környezetet, kiállítást rendeztek és egy-egy alkotásukat a d o m á n y o z t á k a vendéglátóknak. E n n e k a kezdeményezésnek itt sajnos nem volt foly­ tatása. 1952-ben Palicson rendezik meg a M a g y a r Ünnepi J á t é k o k kere­ tében Jugoszlávia m a g y a r nemzetiségű képzőművészeinek nagy kiállítá­ sát. A z élő képzőművészek legtöbbje eljött erre a találkozóra. A követ­ kező nagy fordulatot jelentő találkozóra Z e n t á n kerül sor, ahol 1952-ben tíz vajdasági származású festőművész találkozik; utcákról és a Tisza­ p a r t r ó l festenek képeket a járókelők szeme láttára, elbeszélgetnek az ér­ deklődőkkel alkotásukról és művészetükről, a kiállításon pedig fogadják a l á t o g a t ó k a t . így alakul meg Ács József, Milán Konjovic és a többi fes­ tőművész elképzelése alapján a Zentai M ú z e u m és Tripolsky Géza ve­ zetésével az első festőtelep. Z e n t á n h a r m i n c éve rendeznek jelentős k é p ­ zőművészeti találkozókat. A festőtelep 20 éves jubileuma alkalmából nyílt meg a Zentai M ú z e u m K é p t á r a , amely bemutatja a festőtelep g a z ­ d a g gyűjteményét. A k ö v e t k e z ő 1953-as esztendőtől kezdve, miután a művészek Dévios I m r e vezetésével, a járási pártbizottság és népbizottság vezetőinek a segítségével megalapítják a topolyai művésztelepet, T o p o l y a is részt vesz képzőművészeti t a l á l k o z ó k megrendezésében. Minden n y á ­ ron, 1959-től kezdve pedig télen is, tíz-tizenöt napos találkozókat szer­ veznek, melyekre az ország más vidékeiről is h í v n a k művészeket. Meg­ alakult egy grafikai műhely is, d e ez még nem tudott nagyobb ered­ m é n y t felmutatni. A z itteni művésztalálkozóknak egyik legnagyobb ér­ deme az iskolákban és a más középületekben található nagyméretű m u rális alkotások, a galéria-város létrejötte stb. 1954-től Becse, a Városi M ú z e u m és K é p t á r , a művésztelep vezetősége rendez találkozókat. Az utolsó évtizedben ezeken a találkozókon csak vajdasági művészek sze­ repelnek. Becsén gyakoriak a művésztanácskozások is. 1956-ban a Z r e njanini N é p b i z o t t s á g is alapít művésztelepet Éoskán, amelynek 1970-ig W a n y e k T i v a d a r a lelkes vezetője, majd ettől kezdve Z d r a v k o Mandic lett az Écskai Művésztelep 'képtárának az igazgatója és a képzőművészeti t a l á l k o z ó k n a k a szervezője. A z itt szervezett alkotó jellegű találkozó­ k o n nagy számban szerepelnek belgrádi művészek, köztük a Decemberi C s o p o r t jeles képviselőivel. Rajtuk kívül más vidékekről is h í v t a k meg művészeket és így ezek az écskai találkozók szakmai eszme- és t a p a s z t a ­ latcsere szempontjából voltak igen hasznosak s itt a kölcsönhatásnak ju­ t o t t nagy szerep. A találkozók eredménye az 1958-ban megnyílt Modern K é p t á r , amely m a m á r Vajdaság egyik leggazdagabb képzőművészeti gyűjteményével rendelkezik. A z utolsó esztendők találkozóin fiatal és tehetséges szobrászok is részt vesznek, akik egyes ipari munkaszerveze­ tekben készítenek és állítanak fel szobrokat. 1959-től Kishegyesen, M o ják A r a n k a és Dévics I m r e kezdeményezésével keramikusművészek ren­ deznek alkotó m u n k á v a l egybekötött találkozókat. Bizonyos értelemben az Országos K e r á m i a Triennálé megszervezésének a gondolata is itt fo-

gamzott meg. 1960-ban és 1961-ben az adai találkozókon vajdasági m ű ­ vészek falikárpit szőnyegeket készítenek egy ottani üzemben, ami szin­ tén azt bizonyítja, hogy a művészek és a művésztalálkozók szervezői ál­ landóan azon fáradoztak, hogy társadalmasítsák a művészetet és a m ű ­ vészi a l k o t ó m u n k á t összekapcsolják az élet minden területével. 1973 óta A d a a művészettörténészek találkozóhelye lett. Szerómségben 1955 óta R u m a , Sremski Karlovci és Sremska Mitrovica rendez képzőművészeti találkozókat. A rumai művésztelep is rendelkezik művészek által a d o m á ­ nyozott alkotások gyűjteményével. Sremska Mitrovicán pedig megnyílt a L a z a r Vozarevic Galéria és szervezője lett a Sremska Mitrovica-i Sza­ lon kiállításainak, amelyen a vajdasági képző- és iparművészek váloga­ tott alkotásait mutatják be. Pancsova a delibláti Leánykúton rendez m á r egy évtizede képzőművészeti találkozókat, melyekre a m a t ő r ö k e t is meghív. A szabadkai fiatalok egy csoportja Csurgón rendez találkozókat, de ezek a b b a m a r a d t a k , míg Temerinben m a is a k t í v , alkotó jellegű ta­ lálkozókat rendez a vajdasági fiatalok egy csoportja. Egy-egy művészta­ lálkozó K i k i n d á n , T ö r ö k k a n i z s á n és Stara P a z o v á n is volt. A zombori Képzőművészeti ő s z 1961-ben Milán Konjovic vezetésével k e z d t e meg működését és csak országos jellegű t á r l a t o k a t rendez, de a kiállítások megnyitása alkalmával igen jelentős s z á m b a n jönnek össze a kiállító m ű ­ vészek, és feltehető, hogy az elmúlt húsz esztendő alatt a művészetről és a kultúrpolitikáról ezeken a nem hivatalos képzőművészeti találkozókon jelentős véleménycsere törtónt. Újvidéken, a t a r t o m á n y i metropolisban csak galéria és kiállítási tevékenység folyik, és a M o d e r n Képzőművészeti Galéria is csak mint iroda m ű k ö d i k , nincs képtára, s így a kiállításokat a Matica srpska K é p t á r á b a n rendezi. Kiállításokat még az Ifjúsági T r i ­ bün, a Munkásegyetem K u l t ú r k ö z p o n t j a és a vajdasági képzőművészek, v a l a m i n t az iparművészek egyesületeinek a szalonja is rendez. A vajdasági művésztelepek tevékenységét és társadalmi jelentőségüket igen részletesen, sok a d a t t a l , fényképekkel és reprodukciókkal illusztrálva dokumentálják az eddig k i a d o t t művésztelepi monográfiák. A kiállítási katalógusokban megtaláljuk a z o k n a k a m u n k á k n a k az adatait, amelye­ ket a művészek a telepek kiállításaira küldtek, a megjelent k r i t i k á k és a kiállításokat bemutató írások, ha egyéni vélemény alapján is, de az al­ k o t ó m u n k á r ó l és a kiállított művekről egy bizonyos értékelést a d t a k . A Szabadkai Képzőművészeti T a l á l k o z ó 1974-ben, a vajdasági mfivésztelepek húszesztendős jubileuma alkalmából az összes művésztelepek m o ­ nográfiái a d a t a i n a k a gyűjteményét a d t a ki. Ebben az írásban nem is­ mételjük meg, d e n e m is bíráljuk el az eddig rögzített tényeket, a leközölt írásokat, véleményeket és értékeléseket. A művésztelepek sok esztendős tevékenysége és a Zentai Festőtelep m e g a l a k u l á s á n a k harmincesztendős jubileuma alkalmából rá kell m u t a t n i ezeknek a vajdasági k é p z ő m ű v é ­ szeti t a l á l k o z ó k n a k , művésztelepi t á b o r o z á s o k n a k a z o k r a az értékeire is, amelyeket pusztán maguk a találkozások eredményeztek. A művésztele­ peket, h a b á r a klasszikus értelemben egyik sem tipikus művésztelep, a művészek inkább úgy veszik mint képzőművészeti találkozókat, ahol a

rajzolgatás és festegetés mellett párbeszédet lehet folytatni, véleményt le­ het cserélni. Z e n t á n , T o p o l y á n , Becsén, Écskán és Pancsován többször is a művészek tudományos értekezések formájában vitatják meg a k é p ­ zőművészettel kapcsolatos kérdéseket. A vajdasági művésztelepi találko­ zók igen jelentős eredményeket hoznak, amelyek közül a következőket kell kiemelni: — Igen tekintélyes számú alkotó vesz részt a találkozókon, de nem csak Vajdaságból, hanem az ország más vidékeiről is, s így a különböző nemzetiségű művészek között közvetlen kapcsolat létesül. — A találkozók résztvevői igen g y a k r a n vitatják meg a k é p z ő m ű v é ­ szeti politika társadalmasítását, többször sikerül közös nevezőre jutni a képzőművészet-politikai elvek meghatározásánál, amelyek az itt megfo­ galmazott formákban j u t n a k el a képzőművészeti egyesületek gyűléseire meg a szövetség kongresszusaira is. — N e m z e t k ö z i összejöveteleken a jugoszláv képzőművészet mindig a művésztelepek tevékenységével vonja magára a világközvélemény figyel­ mét. — M a m á r v i t a t h a t a t l a n , hogy a jugoszláv képzőművészeti élet társa­ dalmasítása a művésztelepi találkozók révén jutott előbbre ós ezek a ta­ lálkozók segítették elő a demokratizálódás folyamatát. — A művészet közkinccsé tételén is legtöbbet a művésztelepek és szimpozionok tettek. — A vajdasági találkozók nagyban hozzájárulnak a művésztelepi m o z ­ galom kiszélesedéséhez. — A vajdasági művésztelepek képzőművészeti találkozóikkal, művészi alkotásaikkal, politikájukkal és programjukkal, elért eredményeikkel al­ kotórészévé v á l t a k az egész jugoszláv képzőművészeti k u l t ú r á n a k . — A találkozásokon egymás m u n k á j á n a k a szemlélése, elemzése és megvitatása, a tapasztalatcsere nagyban hozzájárul a kezdő a l k o t ó m u n ­ k á i n a k és egyéniségének a kifejlődéséhez. Természetes, hogy az elért ered­ mények mellett, igen sok adottság kihasználatlan m a r a d mindkét részről. A művésztelep és az alkotók viszonyában a társadalmi és egyéni érdek egyforma a r á n y b a n áll. Közösen kell kialakítani a p r o g r a m o k a t , nem pedig sablonosán. A z a l k o t ó k a t n e m lehet úgy venni, m i n t a művésztelep vendégeit, és a szervezők sem pusztán vendéglátók. A szervező és a résztvevő m u n k a - és eszköztársításával, egymás érdekeinek a kölcsönös tiszteletben tartásával lehet csak egészséges viszonyt kialakítani. Ennek a viszonynak a továbbfejlesztéséről azonban csak egy alapos elemzés u t á n beszélhetünk. A művésztelepekről általában sokkal többet lehetne, de kellene is írni.

Országos

képzőművészeti találkozók (1962—1982)

Szabadkán

Vajdaságban 1952 óta, amikor megalakult a Zentai Festőtelep, évről évre növekedett a miűvésztelepek száma és 1960-ban m á r nyolc község hív meg művészeket, hogy ott alkossanak és műveikkel vegyenek részt a közös kiállításon. A kiállítások nívója is állandóan fejlődik, mert azok a fiatal alkotók, akik az első kiállításokon kezdők voltak, egyénisé­ gekké formálódtak. A művésztelepek élgárdája pedig egyre hangosabban követelte, hogy a művésztelepek alkotásait a fővárosban és más nagyobb városokban is ki kell állítani, mert így még nagyobb hangsúlyt k a p a művésztelepi a l k o t ó m u n k a és bebizonyosul, hogy a művésztelepek jelen­ tős szerepet játszanak a modern képzőművészeti alkotás támogatásában. Az a vélemény alakul ki, hogy egy olyan intézményt kell megalapítani, amely azzal foglalkozna, hogy rendszeresen megszervezi és bemutatja a művésztelepek kiállítását, dokumentálja és t a n u l m á n y o z z a a művészteíepek tevékenységét és időnként képzőművészeti témákról és problémák­ ról t u d o m á n y o s megbeszéléseket, szimpozionokat szervez. S z a b a d k a eb­ ben az időben járási székhely. A járáshoz tartozik Zenta, T o p o l y a , Kis­ hegyes és Zombor. Ezekben a városokban pedig minden évben jelentős képzőművészeti esemény van, tehát megvan az adottság ahhoz, hogy egy jól szervezett akcióval valóra váljanak az elképzelések. A Szabadkán élő művészek a k t í v tagjai a vajdasági művésztelepeknek, a Topolyai M ű ­ vésztelep vezetője, Dévics Imre is S z a b a d k á r a kerül és a Városi M ú ­ zeum szakemberei is elfogadták az ötletet és így összeállt egy lelkes csa­ pat, amely a művésztelepek vezetőivel kidolgozta egy képzőművészeti intézmény programját és létrehozási tervét. A z ötlet kivitelezéséhez el­ nyerték a városi és járási testületek támogatását és a Községi Képviselő­ testület 1962. április végén h a t á r o z a t o t hoz a Likovni susret — Palié (Palicsi Képzőművészeti Találkozó) intézményének megalapításáról az­ zal a feladattal, hogy minden évben mutassa be a művésztelepek közös kiállítását, szervezzen tudományos t a l á l k o z ó k a t a képzőművészeti p r o b ­ lémák m e g v i t a t á s á r a és különböző aktivitásokkal fejlessze a képzőmű­ vészeti k u l t ú r á t . A z elfogadott p r o g r a m és alapszabályzat alapján az intézményt egy művészekből és közéleti munkásokból kinevezett tanács igazgatja, amely­ nek elnöke 1968-ig Ballá László mérnök, megbízott igazgatója pedig Dévics Imre, aki 1969-ig ezt a feladatot nagy odaadással végzi. A z ad­ minisztratív és pénzügyi ügyvezetést a Városi Múzeum intézi egészen 1969-ig, amikor az intézmény önállósul és megkapja végleges székhelyét a Raichle p a l o t á b a n , amelyet műemlékké n y i l v á n í t a n a k . Mivel a kiállí­ tások Palicsról áttevődnek S z a b a d k á r a , az intézmény új neve: Likovni susret — Képzőművészeti T a l á l k o z ó Subotica. Ettől kezdve ennek a munkaszervezetnek állandó munkahelyei és dolgozói v a n n a k és kiszéle­ síti tevékenységét. Ezúttal tehát 20 évre visszamenőleg elevenítjük fel a képzőművészeti találkozókat, soroljuk fel a megtartott országos jellegű

rendezvényeket. A z objektív értékeléshez egy részletes és t u d o m á n y o s felmérésre, elemzésre és szintézisre van szükség. A z országos jellegű k é p ­ zőművészeti manifesztációk mellett a munkaszervezet széles körű tevé­ kenységet fejt ki, ezért csak így együtt lehet az intézmény munkájáról és elért eredményeiről teljes képet alkotni. A z I. Képzőművészeti T a l á l k o z ó Palicson 1962 augusztusában nyílt meg és a vajdasági művésztelepek festészeti kiállítását m u t a t t a be. A ki­ állítás a n y a g á t a zentai jubiláris kiállítás képei alkotják bizonyos bőví­ téssel, úgyhogy 117 festmény van a kiállítóteremben, a N a g y t e r a s z át­ rendezett helyiségében . . . A kiállítás idején, szeptember végén, a K é p z ő ­ művészeti T a l á l k o z ó megszervezi a jugoszláv festőművészek első országos tanácskozását. A városháza dísztermében m e g t a r t o t t tanácskozáson szá­ mos beszámoló h a n g z o t t el a képzőművészeti alkotómunkáról, a m o ­ dern művészetről, az intézmények programjairól, a művésztelepeik fes­ tészetéről. A nagy számban jelenlevő művészek, kritikusok, m ű t ö r t é n é ­ szek és közéleti dolgozók terjedelmes v i t á v a l és p o n t o k b a foglalt h a t á ­ r o z a t o k k a l egészítették ki a beszámolókat. A szimpozionon elfogadott elvek és h a t á r o z a t o k érvényre j u t o t t a k a soron következő k é p z ő m ű v é ­ szeti szövetség kongresszusán. Ez k o n k r é t bizonyíték arra, hogy m i t ered­ ményeztek a művésztelepi viták, és hogy ettől kezdve milyen szerep jut a képzőművészeti t a l á l k o z ó k n a k . A I I . Képzőművészeti T a l á l k o z ó a jugoszláv művésztelepek festészeti kiállítását valósította meg 1963-ban a palicsi kiállítóteremben. Ezen a t á r l a t o n m á r 69 művész vett részt. A z országos tanácskozáson a k é p z ő ­ művészeti nevelés legfontosabb kérdései szerepeltek. Ezt az országos t a ­ nácskozást a Képzőművészeti Találkozó, a Képzőművészeti Pedagógu­ sok Országos Szövetsége és a Jugoszláv Képzőművészek Szövetsége együtt rendezi. Ez a rendezvény is megerősíti azt a tényt, hogy a szabadkai intézmény számottevő tényező a jugoszláv képzőművészeti k u l t ú r a to­ vábbfejlesztésében. A I I I . Palicsi Képzőművészeti T a l á l k o z ó egy igen látványos és r a n ­ gos képzőművészeti rendezvény, amely a palicsi p a r k b a n , a művésztele­ peken és szobrászati szimpozionokon tevékenykedő szobrászok műveit teszi közszemlére, a kiállítási teremben pedig több mint 200 kézi nyomtatású grafikát, a grafikai eljárások mindenfajta technikájával k é ­ szült alkotásokat állít k i . E z a grafikai kiállítás nagy visszhangot k e l ­ tett szákkörökben, m e r t az utolsó tíz esztendő alkotásaiból adott v á l o ­ gatást és még azért, m e r t az intézmény minden egyes kiállítótól m e g ­ vett egy grafikát. E r r e pedig az országban nem v ö k példa, és ezen egyes kiállítók a n n y i r a felbuzdultak, hogy egy-egy lapot ajándékozták az intézménynek. Sajnos e k k o r egy soha vissza nem térő a l k a l m a t szalasz­ t o t t el a város, mert mivel az intézménynek nem volt épülete és állandó galériája, nem t u d t u k elfogadni a belgrádi Grafikus Kollektíva gyűjte­ ményét, amely p á r száz lapból áll, mivel a felszabadulás óta minden kiállító grafikus egy-egy alkotását a d t a ebbe a gyűjteménybe. A K é p z ő ­ művészeti Szövetség ezt a gyűjteményt a Képzőművészeti T a l á l k o z ó n a k

a k a r t a a d n i . Ebben az évben kerül sor a jugoszláv grafikusok első szimpozionjára S z a b a d k á n . A tanácskozáson szó v a n szakmai kérdésekről, a grafika létjogosultságáról. E z a szimpozion is jelentős h a t á r o z a t o k a t hoz. A I V . Palicsi Képzőművészeti T a l á l k o z ó ismét a jugoszláv művész­ telepek festészeti kiállítása, amelyen a vajdasági művésztelepek résztve­ vői mellett a boszniai, a macedón és a szlovén művésztelepek alkotói is szerepelnek. A k ö r n y e z e t h a t á s a a művészekre ezen a kiállításon n y e r t bizonyítékot. Ebben a z évben, 1965-ben ismét országos tanácskozást h í v egybe a Képzőművészeti T a l á l k o z ó . Témája a k o m m u n a és a művészet. A tanácskozáson szép számban vesznek részt művészek, művészettörté­ nészek, a politikai szervezetek és számos község (képviselői. A beszámolók foglalkoztak a képzőművészet helyével és szerepével, feladataival és lét­ jogosultságával. Szó volt a művészet és az a l k o t ó k helyzetéről, a m ű ­ vésztelepek szerepéről és jelentőségéről és a művészet közkinccsé tételé­ ről. A beszámolókat élénk v i t a k ö v e t t e és s z á m t a l a n figyelemre méltó javaslat h a n g z o t t el. A tanácskozás alkalmából a Képzőművészeti T a l á l ­ kozó 125 felnagyított fényképből álló d o k u m e n t u m - k i á l l í t á s t rendez. A z V. Képzőművészeti T a l á l k o z ó Palicson 1966-ban G r a f i k a és szob­ rászat a jugoszláv művésztelepeken címen 146 alkotást m u t a t b e a k ö ­ zönségnek. A kiállítás júliustól októberig volt n y i t v a , a m i k o r a jugoszláv műtörténészek is megrendezik első országos szimpozionjukat S z a b a d k á n . A két napig t a r t ó értekezlet r á m u t a t o t t a művészettörténészek feladataira, a s z a k m u n k á r a , az égető káderkérdésekre és elismerőleg szólt a m ű v é s z ­ telepek és a S z a b a d k a i Képzőművészeti T a l á l k o z ó tevékenységéről. A V I . Képzőművészeti T a l á l k o z ó Palicson 1967 júliusától szeptem­ berig m á r 190 festménnyel ad betekintést a jugoszláv művésztelepeken kialakuló festészetről. Függetlenül attól, hogy az alkotások n a g y része nem közvetlenül a táborozások alkalmával készül, mégis érezhető ezeken az alkotásokon a iművésztelepek hatása. M i n t m i n d e n egyes kiállításról, erről is vásárolt képeket az intézmény bizottsága. Évről évre g y a r a p o d i k tehát a Képzőművészeti T a l á l k o z ó gyűjteménye. A V I I . Képzőművészeti T a l á l k o z ó 1968-ban m á r nem Palicson m u ­ tatja b e a művésztelepek grafikai ós szobrászati kiállítását, h a n e m a M ú ­ zeum v o l t épületében, a városban, az egykori Raichle p a l o t á b a n . E z az adottság d ö n t ő jelentőségű az intézmény fejlődésében, m e r t a m ú z e u m ki­ költözésével alkalom kínálkozik, h o g y az intézmény épülethez jusson, és önálló munkaszervezetként m ű k ö d j ö n t o v á b b m i n t a m o d e r n m ű v é ­ szetek intézménye és a meglevő műgyűjtemény á l l o m á n y á v a l állandó jelle­ gű modern k é p t á r a t nyisson. E k k o r még a város vezető személyiségeinek egészen m á s elképzeléseik v a n n a k az épület felhasználását illetően. E b ­ ben az évben még egy országos jelentőségű manifesztáció megrendezésére kerül sor. Kétévi előkészület u t á n sikerül megszervezni az első országos kerámiakiállítást, mely h á r o m részből áll: a művészek alkotásaiból, gölöncsérek m u n k á i b ó l és egyes m ú z e u m o k népi kerámiagyűjteményeiből kiválasztott példányokból. A kiállításon külföldi művészek kerámiái is

szerepélnek, összesen 426 kerámia v a n a kiállításon. A művészek és a közvélemény nagy megelégedéssel fogadják, hogy a Képzőművészeti T a ­ lálkozó intézménye a jövőben, m i n d e n h a r m a d i k évben megrendezi a keramikusok alkotásainak országos szemléjét. Ez a kiállítás a kerámia­ művészet fejlesztése érdekében újból bizonyítja a Képzőművészeti T a l á l ­ kozó helyét, szerepót és jelentőségét a művészi a l k o t ó m u n k a továbbfej­ lesztésében, A z 1969-ben megrendezett V I I I . Képzőművészeti T a l á l k o z ó a mű­ vésztelepek festészetét m á r 142 résztvevő 242 alkotásával szemlélteti. E z t a kiállítást az intézmény m á r saját épületében, rendezi, mivel a községi képviselő-testület elfogadja az intézmény új programját, s t a t ú t u m á t és integrációs programját, s egyben meghatározza az intézmény tevékenysé­ gét és f e l a d a t á t is. 1970-ben a I X . Képzőművészeti T a l á l k o z ó bemutatja a művésztele­ peken és szobrászati szimpozionokon részt vevő alkotók közül 73 gra­ fikus 186 alkotását és 72 szobrász 146 művét. A részt vevő kiállítók közül 17 vajdasági, 70 művész Szerbiából, 31 H o r v á t o r s z á g b ó l , 11 Szlo­ véniából, 8 Bosznia-Hercegovinából, 6 Macedóniából és 2 alkotó C r n a G o r á b ó l való. Ebben az évben a Képzőművészeti T a l á l k o z ó összehívja a vajdasági művésztelepek plénuimát, amelyen elfogadják a művészte­ lepek együttműködésének a programját és meghatározzák a vajdasági mű­ vésztelepek jubiláris kiállításának koncepcióját. A Képzőművészeti T a l á l k o z ó kiállítási szalonjában b e m u t a t á s r a kerül a Pocitelji Művésztelep gyűjteményéből 52 alkotás, a Topolyai Művész­ telep 30. kiállítása, az Écskai Művésztelep gyűjteményéből egy 150 k é p ­ ből álló válogatás, amelynek minden egyes p é l d á n y a Zrenjanint és kör­ nyékét ábrázolja. A Zentai Művésztelep Tisza 1970 elnevezésű kiállí­ tását, a Becsei Művésztelep pedig a 17. kiállítás 65 alkotását mutatja be. Egy é v alatt ennyi művésztelepi kiállítás bemutatásával a K é p z ő ­ művészeti T a l á l k o z ó valójában sokat tesz a művésztelepi tevékenységek megismertetése érdekében. A Képzőművészeti T a l á l k o z ó X. Jubiláris Kiállítása 1971-ben a m ű ­ vésztelepken részt vevő 143 festőművésztől 203 alkotást m u t a t be, me­ lyek közül az intézmény 14 festményt vásárol meg a galéria számára. Ezzel a galéria gyűjteménye 338 m ű r e emelkedett. Ebben az évben a vajdasági művésztelepek p l é n u m á t a T o p o l y a i Művésztelepen tartják meg. A Képzőművészeti T a l á l k o z ó felveszi a k a p c s o l a t o t a magyarországi, dél-dunántúli alkotó telepekkel és a Siklóson megrendezett művésztelepi összejövetelen az intézmény igazgatója előadást t a r t a jugoszláv szob­ rászati szimpozionokról. A X I . Képzőművészeti Találkozón 124 művész 213 alkotása szerepel. Erre a találkozóra az intézmény és a vajdasági művésztelepek plénuma a z o k a t az a l k o t ó k a t h í v t a meg, akik a vajdasági művésztelepek m u n k á ­ jában eddig részt vettek. 1973-ban a Képzőművészeti T a l á l k o z ó és a Vajdasági Művésztélepek

p l é n u m a megszervezi a vajdasági művésztelepek jubiláris t á r l a t á t az el­ ső telep m e g a l a p í t á s á n a k 20. évfordulója alkalmából. Ezen a X I I . K é p ­ zőművészeti Találkozón a művésztelepek gyűjteményeiből kiválogatott, d o k u m e n t á l ó jellegű alkotásokat négy, a fejlődést bemutató csoportosí­ tással teszik közszemlére, míg a kiállítás ötödik része egy-egy művész­ telep jellegzetességét szemlélteti. A m ű v e k mellett fénykép-dokumentu­ m o k is illusztrálják egyes művésztelepek tevékenységét, összesen 243 m ű v e t m u t a t be ez a kiállítás. Ebből az alkalomból az intézmény olyan katalógust ad ki, amelyben m i n d e n egyes vajdasági művésztelep rövid monográfiája megtalálható. 1974-ben Becsén tartják meg a vajdasági művésztelepek tanácskozását, amelyen több referátum hangzott el a művésztelepek tevékenységéről, a művészi a l k o t ó m u n k a fejlesztésének jelentőségéről, azokról a feladatok­ ról, amelyeket a művésztelepeknek és a művészeknek közösen kell tel­ jesíteniük. A X I I I . Képzőművészeti T a l á l k o z ó a Jugoszláv K e r á m i a Triennálé második országos kiállítását m u t a t t a be S z a b a d k á n és Belgrádban. Ezt a kiállítást a Képzőművészeti T a l á l k o z ó a belgrádi Iparművészeti M ú z e u m ­ mal közösen szervezte. A kiállításon egyénileg részt vesz 78 k e r a m i k u s az egész országból és 4 6 külföldi művész, összesen 430 alkotás v a n ezen a kiállításon. A művészek mellett m i n t kollektíva részt vesz: a kishegyesi, az arandelovaci, a. reseni és a siklósi (magyarországi) k e r á m i a szimpozion. A Képzőművészeti T a l á l k o z ó Pécsett és K a p o s v á r o t t be­ m u t a t t a a T o p o l y a i Művésztelep kiállítását és megszervezte a vajdasági keramikusok részvételét a siklósi nemzetközi kerámia szimpozionon. A X I V . Képzőművészeti T a l á l k o z ó országos grafikai kiállítás, ame­ lyen 153 grafikus vesz részt 211 alkotással. A kiállításon önálló cso­ p o r t k é n t szerepel a Belgrádi Grafikusok Kollektívája. Erről a kiállítás­ ról a Képzőművészeti T a l á l k o z ó 58 grafikát bemutat a miskolci V I I I . Országos Grafikai Biennálén. S z a b a d k á n , Zrenjaninban és Belgrádban bemutatásra kerül a Pécsi Grafikai Műhelynek és a lahti finn grafiku­ soknak a kiállítása. Ilyen p r o g r a m m a l a Képzőművészeti T a l á l k o z ó a jugoszláv grafikai művészetet kapcsolatba hozza a külföldi grafikai áramlatokkal és ezzel a szabadkai t a l á l k o z ó k n a k nemzetközi jelleget kölcsönöz. A X V . Képzőművészeti T a l á l k o z ó új koncepció alapján m u t a t j a be a jugoszláv művésztelepek tevékenységét és kiállításait. 1976 decembe­ rében előbb az Écskai Művésztelep jubiláris kiállítása, majd a T o p o l y a i és Sicevói Művésztelep a n y a g a kerül b e m u t a t á s r a . 1977 tavaszán pedig a Decani és Sztrumicai Művészitelep, majd a következő felállításban a Poóitelji és Izlakai Művésztelep meg a Groznjani Művészváros kiállítása mutatja be a művészi alkotásokat. A Képzőművészeti T a l á l k o z ó a m ű ­ vésztelepek tevékenységeinek a b e m u t a t á s a és dokumentálása céljából k i ­ adja a találkozón részt vevő művésztelepek monográfiáit. A X V I . Képzőművészeti T a l á l k o z ó keretében kerül sor a Jugoszláv K e r á m i a Triennálé I I I . kiállítására, amelyet először a belgrádi Ipanmű-

veszeti M ú z e u m m u t a t be, és ezután kerül a kiállítás S z a b a d k á r a . Ezen a kiállításon 80 keramikus önállóan 143 alkotással szerepel, míg a részt vevő kerámia szimpozionök 45 művésztől 98 k e r á m i á t állítanak k i . E b ­ ben az évben a Képzőművészeti T a l á l k o z ó még az alapításának huszon­ ötödik évfordulóját ünneplő Zentai Művésztelepnek, valamint a fenn­ állásának tizedik évfordulójára emlékező Rumai Művésztelepnek a k i ­ állítását m u t a t j a b e . A Képzőművészeti Találkozó i n d í t v á n y á r a és közre­ működésével Vajdaság, Kosovo és Szerbia művésztelepei megalakítják a Szerb Szocialista Köztársaság művésztelepeinek közösségét, hogy a mű­ vésztelepek k ö z ö t t létrejöjjön az együttműködés, és hogy közös akciókat szervezzenek a jövőben. A z intézmény ez mellett még lehetővé tette a műkritikusok nemzetközi egyesülete ( A I C A ) jugoszláv tagjainak orszá­ gos találkozóját S z a b a d k á n . A Jugoszláv K o m m u n i s t a Szövetség X. és X I . kongresszusa h a t á r o ­ z a t a i n a k irányelvei és a T a r t o m á n y i Képviselőház által a k u l t ú r a önigazgatású megszervezéséről és közkinccsé tételéről meghozott h a t á r o z a t tételei, a művelődési önigazgatási érdekközösségek szabad munkacsere képletei, v a l a m i n t a társult m u n k á r ó l szóló törvénycikkelyek a K é p z ő ­ művészeti T a l á l k o z ó munkaszervezetét megszilárdítják, átlényegítik te­ vékenységének minden egyes ágazatát, programját és önigazgatási sza­ b á l y z a t a i t is. 1978-ban a Képzőművészeti T a l á l k o z ó közgyűlése h a t á r o z a t o t h o z arról, hogy a jövőben a képzőművészeti t a l á l k o z ó k a t , a programozást és szervezést t á r s a d a l m a s í t a n i kell és közösen kell megvalósítani azokat, az i p a r n a k és az anyagi termelés más ágazatainak társultmunka-szerve­ zeteivel. A X V I I . Képzőművészeti T a l á l k o z ó szervező bizottsága, amely m ű ­ vészekből, műkritikusokból, nyomdásztechnikusokból és mérnökökből állt, olyan álláspontra helyezkedik, hogy a jövőben a sablonos grafikai kiállítások helyett olyan grafikai szemléket kell rendezni, amelyek a grafikai tevékenységeket nem választják szét, hanem az egységes grafikai k u l t ú r a fejlesztését tűzik ki célul. A grafikai kultúra országos szemléje a Képzőművészeti T a l á l k o z ó grafikai gyűjteményéből 234 alkotást mu­ t a t o t t be 154 szerzőtől. Ebből az alkalomból az intézmény olyan k a t a l ó ­ gust n y o m t a t o t t , amelyben a gyűjtemény minden egyes példánya repro­ d u k á l v a v a n . Ebben az évben még, a fennállásának tizedik esztendejét jubiláló Delibláti Művésztelep kiállítása kerül bemutatásra. 1979-ben a X V I I I . Képzőművészeti T a l á l k o z ó a grafikai k u l t ú r a szem­ léje. A kiállításon együtt szerepelnek a kézi nyomtatású művészi alko­ tások és a gépeken n y o m o t t n y o m d a i termékek. Vázlatok, lemezek, p r ó ­ b a l e n y o m a t o k és kész n y o m t a t v á n y o k szemléltetik a grafikai folyama­ tot az elképzeléstől egészen a kivitelezésig. 28 művész 160 grafikát, 11 vajdasági n y o m d a és kiadóvállalat 216 n y o m t a t v á n y t állít k i . A grafi­ kai gyűjtemény komplettírozására 52 művész 125 grafikát ajándékoz a Képzőművészeti T a l á l k o z ó n a k . Ezek a grafikák is szerepelnek ezen a

nagy grafikai szemlén. Bemutatásra kerül még a m a c e d ó n grafikusok ki­ állítása 55 m ű v e l , v a l a m i n t a Becsei és Lipovaci Művésztelep .tárlata. A X I X . Képzőművészeti T a l á l k o z ó a Jugoszláv K e r á m i a Triennálé 4. kiállítása, amely S z a b a d k á n , Belgrádban az Iparművészeti M ú z e u m ­ ban és az U N E S C O konferenciája alkalmából a Sava K ö z p o n t b a n kerül bemutatásra. A kiállításon 86 keramikus 166 k e r á m i á t és a kerámiai szimpozionok keretében 47 művész 74 k e r á m i á t állít ki. A kiállítás anyagából a Képzőművészeti T a l á l k o z ó 68 k e r á m i á t Kecskeméten is kiállít. 1980-ban b e m u t a t á s r a kerül még a T o p o l y a i Művésztelep 49. kiállí­ tása, a finn lahti művészeik tárlata, egy szlovén grafikai kiállítás G o renjskóból, v a l a m i n t az újvidéki Atelier 61 falikárpit szőtteseinek a ki­ állítása, amelyet Szekszárdon is b e m u t a t o t t a Képzőművészeti T a l á l k o z ó . A X X . Országos Képzőművészeti T a l á l k o z ó 1981-ben a grafikai kul­ t ú r á n a k igen jelentős manifesztációja. Ez a találkozó a grafikai m ű v e k és n y o m d a i k i a d v á n y o k értékes példányait négy nagy kiállításon m u ­ tatja be. A z első kiállítás a m á r világszerte ismertté vált Biskup'ic-gyűjtemény bibliofil k i a d v á n y a i k ö z ü l 24 jeles grafikusművész több mint 300 illusztrációját m u t a t j a be, amelyek voltaképpen 24 köteg kézzel sok­ szorosított és különböző grafikai eljárással készített grafikai lapjai, a kötegek szépirodalmi szövegeinek az illusztrációi. Ezeket a kötegeket a meglevő 48 közül a zágrábi N e m z e t i és Egyetemi K ö n y v t á r grafikai műállományából k a p t a kölcsön a szabadkai Képzőművészeti T a l á l k o z ó . A második kiállítás a szlovén kortársművészek grafikai alkotásainak a szemléje. Ez 28 művésztől különböző technikai eljárással készült, 102 kézi sokszorosítással n y o m t a t o t t grafikát m u t a t be. A h a r m a d i k kiállítás illusztratív jellegű és k ü l ö n b ö z ő tipográfiai megoldásokat szemléltető művészi alkotásokat t á r a közönség elé. H e t v e n e g y alkotó 129 művel szerepel ezen a tárlaton. A negyedik kiállítás az előzővel együtt m á r 1982 januárjában és februárjában kerül bemutatásra. A G r a p h i c a Universa elnevezésű kiállítás egy bizonyító jellegű tárlat, amelyen a Belgrádi Iparművészeti fakultás 11 előadója 161 m ű v e l bi­ zonyítja a grafika egyetemes jellegét. Bemutatják és szemléltetik a grafi­ ka á g a z a t a i n a k széles k ö r ű alkalmazását és sokoldalú hatását a társada­ lomban és m i n d e n n a p i életünkben, m e r t az üzenetek válfajai és kivitele­ zése számtalan. A z időrendben felsorolt képzőművészeti rendezvények mellett szük­ séges a Képzőművészeti T a l á l k o z ó tevékenységágazatainak a teljes fel­ sorolására is, mert így tökéletesebb k é p e t k a p u n k az intézményről, a n ­ n a k helyéről és szerepéről önigazgatású szocialista t á r s a d a l m u n k életé­ ben — képzőművészeti k u l t ú r á n k fejlesztésében. A

KÉPZŐMŰVÉSZETI

TALÁLKOZÓ

TEVÉKENYSÉGÁGAZATAI

I. Országos k é p z ő - és iparművészeti rendezvények 1. Jugoszláv művésztelepek kiállításai és tevékenységük szemléi

2. A grafikai k u l t ú r a országos szemléi és kiállításai 3. Országos kerámia triennálék 4. Elméleti kérdésekkel foglalkozó képzőművészeti szimpozionok I I . Kortársművészék alkotásainak gyűjteményei — m o d e r n galéria 5. Festészeti, szobrászati, grafikai és kerámiai gyűjtemény rendszere­ zése, feldolgozása és bemutatása 6. Műalkotás-vásárlás és gyűjteménykomplettírozás a K é p z ő m ű v é ­ szeti T a l á l k o z ó kiállításairól 7. Modern kerámiai m ú z e u m alapítás I I I . Dokumentációgyűjtemény 8. A művésztelepi tevékenység dokumentálása I. 9. A Képzőművészeti találkozó tevékenységének dokumentálása 10. Szakirodalom — írások, kritikák és értekezések gyűjtése 11. K i a d v á n y o k előkészítése és nyomtatása. I V . A kiállítási szalon 12. Egyéni, csoport- és közös kiállítások rendezése hazai és külföldi művészek részvételével 13. Kiállításcserék, városközi és regionális kapcsolatok útján V. A Groznjani Művészház és galéria Isztriában 14. Művészek részvétele a nyári p r o g r a m o k megvalósításában, talál­ k o z ó k és kiállítások 15. Kapcsolat a h o r v á t és szlovén tengermellék, v a l a m i n t Isztria mű­ vészeivel és alkotótelepeivel, galériáival, művelődési érdekközössé­ geikkel V I . Grafikai műhely és szolgáltatások 16. Folyamatos és időszakos a l k o t ó m u n k a m e g h í v o t t grafikusok rész­ vételével 17. Grafikai kötetek kiadása, n y o m t a t á s a és kiállítása 18. Grafikai szolgáltatások V I I . M ű t á r g y a k árusítása 19. A Styl elárusító galéria vezetése, k é p z ő - és iparművészeti alkotá­ sok árusítása V I I I . Külföldi kapcsolatok és együttműködés 20. Művészek kölcsönös meghívása .művésztelepekre és alkotóműhe­ lyekbe 2 1 . Egyéni, csoport- és közös kiállítások cseréje 22. Dokumentációcsere 23. Kölcsönös szaklátogatások és megbeszélések IX. K o m m u n i k á c i ó k 24. Kapcsolat és együttműködés a közönséggel, munkaszervezetékkel, egyesületekkel, érdekközösségekkel, társadalmi és politikai szerve­ zetekkel, delegációkkal és a küldött-testületekkel, hazai és külföldi k é p z ő - és iparművészeti szövetségekkel és intézményekkel. A feltüntetett, sokoldalú és felelősségteljes m u n k á t szakképzett és eszmei-politikailag rátermett egyének együttesen tudják megvalósítani és továbbfejleszteni.

Rezime Likovni susreti u Vojvodini Jugoslovenske likovne manifestacije u Subotici 1962—1982 Povodom tridesetogodišnjice osnivanja Prve slikarske kolonije u Senti i dvadesetogodišnjice osnivanja Likovnog susreta u Subotici, autor kao pratilac i učesnik događaja, umetnik i organizator likovnih susreta, daje jedan podsetnik o delatnosti umetničkih kolonija u Vojvodini i hronološki opisuje sve održane jugoslovenske manifestacije koje je organizovao Likovni susret u Palicu i u Subotici. Uslovi i okolnosti pod kojima nastaju likovne kolonije poznati su. Znamo kako i zašto se nadgrađuju na prošlost, koje revolucionarne tekovine utiču na formiranje likovnog života posle oslobođenja i kako je rođena stvaralačka sloboda. Stvaranje narodne vlasti, pa rađanje birokratskih i etatističkih od­ nosa, izvojevanje prava na samostalni put u razvijanju socijalizma, osloba­ đanje od jarma dogmatizma i početak samoupravljanja daju impulse i likov­ nom životu i umetničkom stvaralaštvu. Umetničke kolonije, kao odraz vre­ mena i oblik slobodnog povezivanja umetnika sa određenim i izabranim sre­ dinama, dobrotvorno deluju na razvoj umetnosti: demokratizuju likovni život, ostvaruju socijalizaciju umetnosti i mnogo su doprineli celokupnom razvoju likovne kulture. Posle decenije aktivnosti bilo je jasno da će likovne kolonije Vojvodine težiti ka daljoj afirmaciji pokreta i da se iskažu i da dokazuju svoju ulogu u razvijanju savremene likovne umetnosti u Jugoslaviji. 1962. godine je priređena prva javna zajednička manifestacija likovnih ko­ lonija Vojvodine na Prvom likovnom susretu na Palicu. Tada je i formirana ustanova u Subotici radi prezentovanja stvaralaštva u umetničkim kolonijama, sa ciljem dokumentovanja delatnosti i izučavanja likovnih pitanja i problema na naučnim simpozijumima kojih je do sada bilo sedam, a održano je 20 li­ kovnih susreta i brojnih izložbi. Ravnopravni i ravnomerni razvoj umetnosti svih naroda i narodnosti Ju­ goslavije dokazan je na jugoslovenskim smotrama stvaralaštva među koje spa­ daju i smotre slikarstva i vajarstva, grafičke kulture i keramike na likovnim susretima u Subotici. Likovni susret je svestrano dokumentovana delatnost likovnih kolonija, vajarskih i keramičkih simpozijuma, sa izložbama, otkupljenim delima i izdatim monografijama i katalozima, sa održanim simpozijumima, izjavama u štampi, na radiju i televiziji. Vrednovanje svih rezultata zahteva jednu svestranu naučnu analizu, sa objektiviziranjem akcija i događaja sa konkretnim dokumentima među koje spadaju u prvom redu umetnioka dela.

Summary Fine A r t Meetings in Vojvodina Yugoslavian Fine A r t Manifestations in Subotica from 1962 to 1982 It's the 30 th anniversary of the foundation of the First colony of fine art in Senta and the 20 th anniversary of the foundation of the Fine Art Meetings

in Subotica. On that occasion the author -who follows and is a participant of these happennings, gives a chronological outline of the activities of art colo­ nies in Vojvodina, describing each meating held in the Fine Art Meetings at Palic and Subotica. The circumstances of formation of these colonies are well known. We all knowm why and how have they followed previous happennings which revo­ lutionary heritage has effected the formation of it. Bureaucracy and ethatistic relations, achievements of rights on individual ways of building socialism getting rid of dogmathism and the begginning of selfmanagement werer all giving .impulses to the art life and artistic creativity. Art colonies as the reflections of time and formation of liberal contants of artists with their suurroundings have supported the evolution of art and democracy of fine art life. 10 years after the foundation of art colonies in Vojvodina it became evident that these colonies will tend to affirm the movement of selfexpression and wil try to prove their part in guiding the modern fine art in Yugoslavia. In 1962 it came to the organization of the First collective manifestation of the art colonies in Vojvodina. On that occasion it came to a formation of an institution in Subotica to present the activity of the art colonies permananently, and to deal with the problems in fine art. There have been seven symposes of this kind and 20 art meetings have been held since then. They have proved the even development of art of all nations and nationalities. Among these meetings there were all kinds: paintings, graphics, sculptures cermics etc. Fine art meetings have documented the work of colonies by publishing chatalogs, monographies, fielding symposes appearing on TV & radio. The valuation of the results requires a brief scientific research, an objective review of each meeting and happenning and artistic piece.