DR. GYŐRI-NAGY SÁNDOR PHD NAGY GERGELY EGYET.H., MSC
TANULMÁNY AZ EGRI (TETEMVÁRI) PLEISZTOCÉN ÉDESVÍZI MÉSZKŐPARTFAL JELEN ÁLLAPOTÁRÓL ÉS JÖVŐJÉRŐL A BÁRÁNY U. 6. SZ. ALATTI OMLÁS KAPCSÁN
MÖF Európai Kommunikációs Intézet Kft. Kiskunmajsa 2013. augusztus 15.
MEGRENDELŐ: KIRÁLY ÁGNES EGER, BÁRÁNY U. 6. SZ.
DR. GYŐRI-NAGY SÁNDOR PHD NAGY GERGELY EGYET.H., MSC AZ EGRI (TETEMVÁRI) PLEISZTOCÉN ÉDESVÍZI MÉSZKŐPARTFAL JELEN ÁLLAPOTÁRÓL ÉS JÖVŐJÉRŐL A BÁRÁNY U. 6. SZ. ALATTI OMLÁS KAPCSÁN Előzmények A kiskunmajsai székhelyű MÖF Európai Kommunikációs Intézet Kft. (a továbbiakban MÖFEKI) ügyvezetőjét, dr. Győri-Nagy Sándor kultúrökológust 2013 júniusában azzal kereste föl telefonon Király Csaba és neje, Király Ágnes, hogy Eger, Bárány u. 6. szám alatti házuk kertjének végében leomlott a darázskőfal, és a probléma megoldásában segítségünkre volna szükségük. Mivel a MÖF-EKI munkatársai épp hagyományos Anna-napi tájanyag-konferenciáik 6. rendezvényét készítették elő (AnA 2013: „Víz és vízhiány a tájban. Mit (ne) tegyünk?”. Szeged, 2013. július 26.), amelyek közül kettőt – 2008-ban és 2010-ben – a kiskunsági darázskőnek (NAGY 2011:15) szenteltek, most türelmet és további, részletes információkat kértek a bajba jutott emberektől. A hivatalok irányában tett lépésekről, azok reakcióról szóló telefonos tájékoztatás mellett email-ben részleteket kaptunk Lénárd Miklós mérnök geológiai vizsgálatairól, aki az egri székhelyű GEOHUN Geotechnikai, Geológiai Tanácsadó Kft. képviseletében végzett vizsgálatokat az omlás helyszínén és annak közvetlenül érintett környezetében. Ezt a tanulmányt (LÉNÁRD 2013) valamint az egri pleisztocén édesvízi mészkő geomorfológiai, paleohidrológiai és őslénytani vizsgálatát összefoglaló, a Földtani Közlöny 1989. évfolyamában hat szerző által írt tanulmány másolatát (KROLOPP–SCHWEITZER– SCHEUER–HABLY–SKOFLEK–KORDOS 1989) július közepén postán is megkaptuk. A MÖF-EKI tudományos rendezvényének (AnA 2013) lezajlása és a megküldött anyagok áttanulmányozása után 2013.07.31-én a MÖF-EKI két munkatársa, Dr. Győri-Nagy Sándor ügyvezető és Nagy Gergely földrajz-turizmus szakos MSc-hallgató tanulmányutat tett Egerben, amelynek kizárólagos célja a Bárány u. 6. szám alatt történt darázskőpartfal-omlás helyszíni megtekintése, a telek tulajdonosaival és az általuk megbízott geológussal való személyes találkozás és konzultáció volt. Az egri út előtt azt is megpróbáltuk tisztázni, hogy milyen kapcsolatban van ezzel az általunk különleges környezeti értéknek tekintett édesvízi mészkő-előfordulással a Bükki Nemzeti Park, amelynek igazgatósága épp Egerben székel. Mivel interneten sem „A védett természeti területek és értékek” felsorolásában, sem a „Védett földtani alapszelvények” listáján nem találtuk a tetemvári édesvízi mészkő-előfordulást, e-mailben kértünk tájékoztatást a partfal természetvédelmi státusáról a BNPI Földtani és Tájvédelmi Osztályának osztályvezetőjétől, Holló Sándortól. Helyszíni szemle: Eger, Bárány u. 6. A helyszíni szemle alkalmával, amelyre 2013. július 31-én délelőtt került sor, Lénárd Miklós geológus két további fontos információval toldotta meg az eddigieket. Egyrészt egy, a Lénárd-Geotechnika Bt. által még korábban készített munkával (LÉNÁRD 1997), másrészt
1
egy könyvvel (KLEB 1978), amelynek egyik fényképe épp a Bárány u. 6. sz. alatti telek végében leomlott mészkőpartfal egy részletét ábrázolja, noha az alatta szereplő házszámadat a szomszédos telket jelöli meg helyszínül. Délelőtt, 9.30 körül érkeztünk Királyékhoz. A család (apa, anya, nagymama, leányuk és kedvese) rövid ismerkedés után végigvezetett minket a telken, kezdve előbb a lakóház mögötti udvarral. Ezt a kicsiny, kedves hangulatú udvart a 8. számú telekszomszédtól egy régi, magas, csupasz kőfalkerítés választja el. Anyagát egykor még bizonnyal abból az édesvízi mészkő-partfalból fejtették, amelynek omlása miatt Egerbe érkeztünk. A partfal mészkövének szilárdságáról szóló szakirodalmi leírást látszott igazolni, hogy az akár több száz éves kőfalban még mindig gyönyörű tufaformációkat és jó állagú, sötétszürke darázskődarabokat tanulmányozhattunk.
Sokat látott udvari kerítésfal a Bárány u. 8. sz. felől a darázskő-partfal anyagából Az udvaron keresztirányban, az új lakóépületnél alig magasabb térszínen egy régi, gerinctetős ház található, jó állagú, vastag, vakolt kőfalazattal. Ez a ház lakatlan, a család amolyan raktárépületként használja. Mennyezete ugyan kisebb tetőhiba miatt helyenként átázik, de maga az épület – a gazdasszony szülőháza, melyben gyerekkorát töltötte – felújítható. A vele egyvonalban álló melléképületrészben van a pincelejáró. Látványa a szép lakóudvarral szemben arra utal, hogy már régóta nem tartozik hozzá szorosan a család mindennapjaihoz. A pince, melyet később láttunk is, igazolta ezt a megérzést. Pedig e kevésbé vonzó pincelejáró mögött nem csak egy kevésbé jellegzetes egri pince húzódik meg, amelynek azonban mégis van két különlegessége. Az egyik, hogy a pince hátsó végében ismeretlen korú pincekút van – igaz, ma már betongyűrűkkel biztosítva, de kristálytiszta vizével. A másik pedig, hogy ebből a mára már betonnal kibélelt pincéből indul tovább a leomlott mészkőpartfal alá a város történelmi múltjától elválaszthatatlan alagút- és pincerendszer egy jelentős szakasza.
2
Alagút- és pincebejárat a Bárány u.6-ban Az alagút- és pincebejárat mellett, a kedves hangulatú, régi épületegyüttes vonalát megszakítva vezet a feljáró a régi épületek mögötti kertbe, ahol kisebb-nagyobb gyümölcsfákat is láttunk. Az omlás helyszíne csak ebbe a kertrészbe lépve tűnt a szemünkbe. Ez a teleknek egy láthatóan kevésbé használt, a család mindennapi életéből már inkább ugyancsak kikerült, leghátsó övezete, ahol egykor disznóól és műhely-féle ragasztékok voltak, csatlakozva a kert végében emelkedő darázskő-/mésztufa-falhoz, három, egymástól elkülöníthető bevésés formájában. Maga az omlás a feljárótól kissé balra eső partfalszakaszon történt, ahonnan meredekebb lejtésviszonyok mellett akár a kerti feljárón át a lakóudvarba is gördülhettek volna le veszélyes kődarabok. A partfal előtti terep azonban közel vízszintes, ezért az omladékkőzet nem is szóródott egy-két méternél nagyobb távolságra. A fent leírtak a terep ideiglenes biztosítása szempontjából fontosak, hisz egyedül a feljáró előtti felső térség az, amelyet az esetleg legördülő kövek ellen biztosítani kell. A lakóudvart egyébként a kerti fák és a teljes szélességben keresztben álló régi épületrészek bizton védik. A mészkőpartfal szembenézeti jobboldalának bevésései stabilnak látszottak, boltozatuk fokozatosan emelkedve tartott kifelé. Alattuk valaha nyitott tűzhely is volt a koromnyomok és az elmondások szerint. A régi tűzrakó hely melletti kőfalban balról régi, stabilan rögzült, kisebb ajtónyílásnyi befalazás látható. Hogy mögötte mi volt vagy van, arról senki sem tudott. A tűzrakó hely hátsó falában egy kődarabbal lazán eldugaszolt rést láttunk, amelyet kibontva keskeny üreg tárult elénk. Ez némileg elkeskenyedve ferdén fölfelé, a mészkőpartfal belseje felé vezetett. Egykori célja, hossza ismeretlen. A mészkőfalban emellett még több kisebb természetes üregbejárat volt látható. Ezekről pontos ismerettel senki sem rendelkezett. Korábbi föltételezések szerint menyétjáratok lehettek, ami csak lehetőség, ám keletkezési módjukról nem nyújt bizonyosságot.
3
Lénárd Miklós geológus és Nagy Gergely egyetemi hallgató a régi tűzrakó hely boltozata alatt Függőleges repedések is látszottak a mészkőfalon. Ezek keletkezési ideje bizonytalan. Lehetnek akár régiek is. Hasonlókat a délután folyamán másutt is láttunk. Erre vonatkozó kérdéseinkre nagyjából mindenki ugyanazt válaszolta: nem tudják, mikor keletkezhettek, hiszen „itt hátul” ritkán szoktak járni, a partfalat nem szokták figyelni, s a növényzet egyébként is elfödi őket. Volt, aki csak akkor „figyelt föl” a függőleges repedésekre saját partfalszakaszán, amikor erre mi külön rákérdeztünk. Királyék kertje végében az omlás a szemből nézvést balra eső „műhely” mennyezetén történt, amely bizonnyal közel vízszintes lehetett, így a „lógó” rétegek öntartása minimális volt. A földön heverő hatalmas rétegdarabok azonban konzolosan törtek ki saját rétegükből, azaz a belőlük fennmaradtak már öntartóak és a felettük levő rétegeket is tartják. Az új konzolokon kívül eső felső két kőréteg bizonnyal követni fogja még a többit, mert láthatóan elváltak egymástól, és a felettük levő rétegektől vízszintesen futó, nyilvánvalóan új keletű repedések választják el őket. Ám magának az omlásnak a formája nem vetít előre nagyarányú majdani rétegbeszakadást. Inkább csak arról van szó, hogy a természeti fizika korrigálta a fizikát kevésbé tisztelő, térrendező ember munkáját. Az omlások egy öntartásra képtelen „emberi alkotás” (közel vízszintes mennyezet) helyett egy olyan öntartó boltozatot látszanak létrehozni, mint amilyen jobb felől is látható. Ezt a tényt a helyrehozatali munkák tervezésekor tanácsos figyelembe venni, mert nemcsak megkönnyítheti a helyrehozatalt, hanem a mesterséges, drága és kevésbé esztétikus megoldásokról a természetesebb, esztétikusabb lehetőségek felé tereli a figyelmet. Ha végül nem a teljes kőfal elbetonozása vagy pilléres megerősítése lesz a választott helyrehozatali út, hanem egy természetesebb megoldás, akkor a már megindult két rétegdarab leválását elő kell segíteni, hogy ez a veszélyforrás megszűnjék, és pontosan láthatóvá váljék a megmaradó, esetleg már öntartás-képes boltozati szegmens. A két megindult rétegdarab
4
megtartási célú alátámasztása számunkra még akkor is kockázatosnak tűnik, ha egyébként különféle alátámasztásokat alkalmaznának a helyrehozatal során.
A „konzolos” partfalomlás a vízszintes és a függőleges repedésekkel Ugyanakkor vigyázni kell a már lezuhant és a még lehulló kőanyagra. Azt lehetőleg nem kellene elszállítani a helyszínről, hiszen ebből kerülhetne ki egy természetesebb megoldás partfalerősítő nyersanyaga. Benne ugyan sok a laza szerkezetű, homokelegyű vagy a kevésbé szilárd tufás kőzet, ám térkitöltő anyagként az is tökéletesen megfelel. Van azonban benne olyan kőanyag is, amely tehertartó anyagnak is felhasználható a kevésbé alátámasztott partfalrészek esetleges javításakor. A már lent heverő kőtörmelékből kisebb (gémes) géppel vagy emberi erővel a kevésbé veszélyes omlástérből célszerű „kimenteni” legalább annyit, hogy ezekből ideiglenes akadályt lehessen képezni a leszakadási hely és a feljáró közti térségben az esetleges későbbi omlás (vagy éppen omlasztás) legördülő köveinek az útjában. A már ott heverő köveken ugyanis az ezután leszakadó két réteg darabjai nehezen megjósolható irányokban és erővel pattanhatnak meg. Ezért a majdani „nyersanyagraktárt” célszerű párhuzamos védősáncként felhalmozni az omlás előterében. A függőleges repedések kérdése ennél összetettebb. Ez a kérdés akár ennek az omlásnak az okvizsgálata keretében, akár attól elválasztva valamiképpen tovább vizsgálandó. Puszta szemrevételezéssel nem dönthető el e repedéseknek sem a kora, se mélysége, sem pedig futásiránya a kőtestben. Ha bizonyítható lenne, hogy keletkezési idejük összefügg a mostani rétegleszakadással, akkor komolyan kell venni őket, hiszen akkor egy nagyobb arányú, most is aktív tömbrész-süllyedés jelenségei közt kéne kezelni mind a vízszintes rétegleszakadást, mind a függőleges repedések megjelenését. Ez esetben még nagyobb, feltáratlan belső üregek meglétére is gyanakodhatnánk, amelyek beomlása vagy lassú besuvadása is kiváltó, ha nem is egyetlen oka lehet a kárjelenségeknek.
5
Akkor is, ha ezek a repedések nem frissek, hanem jól láthatóan régi keletűek, mint egy másik szomszéd partfalszakaszán. A függőleges repedések azonban – koruktól függetlenül – tömbrész-süllyedést jeleznek, még ha nem is fenyegetnek azonnali vagy netán közeli leomlással.
Régi függőleges repedések tanulmányozása egy másik Bárány utcai telken Jó példa erre a dunaszekcsői löszfal függőleges hasadéka is, amelyet már a török korban menedékként használtak a helyiek. Az itt pár évvel ezelőtt bekövetkezett löszfalomlást a Duna lassú, de állandó alámosó hatása, azaz egy folyamatos, de nagyon lassú tömbrész-süllyedés váltotta ki, a török kori említése után több mint 400 esztendő múltán. Ez persze még mindig nem azonos a függőleges hasadék „életkorával”. S a löszfal 21. századi omlása sem e barlangnyi függőleges hasadék mentén történt. További fontos szempont, hogy a Bárány utca 6-ban leszakadt kőzet zöme nem is elsősorban darázskő, vagy ha az is, annak csupán egy még „ifjúkorában” megrekedt, kifejletlen változata, homokkal és más hordalékanyagokkal keverve. Nagyobb része könnyebb, tufás képződmény. Ennek az összletnek az öntartása csak egységes, megbontatlan tömbben számottevő, különösen akkor, ha még épületeteket és szüntelen talajrezgéssel járó közlekedési infrastruktúrát is tartania kell (pl. utca). Épp ezért konkréten a Bárány utca 6. sz. telekhez tartozó mészkőpartfal (ön)tartóképességére vonatkozóan fontos tisztázni azt, hogy mennyire tekinthető „egységes, megbontatlan tömb”nek ez a partfalszakasz. Ezt a már elvégzett mellé, célirányosan kijelölt helyen elvégzendő további (esetleg néhány méterrel mélyebb) fúrásokkal is lehet tisztázni. Ha azonban lehetséges, érdemes a vizsgálatokat olyan módszerekkel végezni, melyek a megviselt kőzettest szerkezetébe még ennél is csekélyebb beavatkozással járnak. A partfal mészkőtömbje alatt ugyanis régi alagútágak futnak, rájuk fűződő pincefürttel. Ezek mélysége és a felszíni alakzatokhoz viszonyított helyzete a város megfelelő nyilvántartásaiban
6
(a pár évtizeddel ezelőtti pince-rekonstrukció iratanyagában) minden bizonnyal pontosan adatolva van. Az általunk szemrevételezett bevezető, ill. balra és jobbra elágazó szakaszokat az elmúlt évtizedekben (a család elmondása szerint valamikor az 1970-es években) betonbéléssel biztosították.
Árva pincekút a Bárány utca 6-ban, elrozsdállt vaslétrákkal. Turisztikai attrakció lehetne. Az nem ismeretes, hogy ezek az alagútágak és pincék egyedüliek-e az ismeretlen korú pincerendszer ágai közül, amelyek a mészkőpartfal alá vezetnek. Nem tudni, hogy a betonbélések készülésekor vágtak-e le másfelé vezető elágazásokat is ezekről a főágakról, s ha igen, ezek hol futnak és milyen állapotban vannak. A helyrehozatali munkák megkezdése előtt ezekre a kérdésekre is választ kell adni. A válaszokat esetleg a fönt említett pincerekonstrukció iratanyagaiból is meg lehetne kapni. Megfontolások Az azonban elképzelhetetlen, hogy ezt a „messzire vezető” és egyben geológiai-szakmai kérdést a magántelkek tulajdonosai válaszolják meg. Emiatt a kategorikus határidő-szabás hivatali gyakorlata helyett, de legalább is mellett sokkal inkább az együttműködő, adatokkal segítő hozzáállást javasoljuk a város illetékes hivatalainak. A fenti kérdéskörnél maradva pl. az is elképzelhető, hogy egy mielőbb körvonalazandó városi „partfal-program” keretében a helyi főiskola földrajztanszékén szakdolgozati munkaként adják ki diákoknak azt a dokumentum-feltáró munkát, amely pl. újabb fúrások nélkül is megnyugtatóan, olcsón, és mindenki javára tisztázhatja a fenti kérdést. A Király-család esete nyilvánvalóan mutatja, hogy járhatatlan és célszerűtlen az az út, amelyen a hivatalok (anyagi szempontból érthető okból) járni próbálnak. A magántelkek határainál ugyanis nyilvánvalóan nem érnek véget a problémák okai, így nem választható szét „közterületre” és „magánterületre” a megoldás sem.
7
A területen létesült lakóházak ui. bizonnyal nem spontán jelentek meg ilyen szép utcarendben. A városnak kellett egykor beépíthető lakóterületté nyilvánítania vagy akként elismernie ezt a környéket is, pedig a különleges környezeti viszonyokra tekintettel el is zárhatta volna azt a mai típusú, súlyos épületekkel való betelepülés elől, mint amire pl. hasonló esetekben számos nyugat-európai példa akad. A régi pincerendszerek létéről a mai lakók aligha tehetnek, ez az ő hibájukul nem róható fel. Ahogyan az sem, hogy az állandó közlekedési rezonanciával járó közterületeket (így a Bárány utcát és a fölötte, ill. a környéken át vezető utcákat) se csak az odavalósiak használják, noha az egyirányúsítás esetleg forgalomcsökkentő tényező lehet. A lakóterületkénti kijelölésből (elismerésből) a mai forgalom mellett mindenképpen következik forgalmi rezonancia, mely a közterületek felől éri ezt az érzékeny „magánterületet”.
Egy másik Bárány utcai telken ez a kőtömb bizony a féhajban kötött ki Más kérdés, hogy mennyi erkölcsi tartalma van annak a törvényi szabályozásnak, amelyik hatalmi alapon szabadul meg a polgár rovására olyan természeti terek magánzsebből nem mindig vagy egyáltalán nem finanszírozható problémáitól, mint amilyen éppen ez az édesvízi mészkőpartfal, amely olyan „nagy kiterjedésű magánterület”, ill. mezsgye, hogy a telek többi részétől eltérően sem az alsó, sem a felső „telekszomszéd” által magáncélra közvetlenül nem hasznosítható, de nem is karbantartható, függőleges természeti képződmény. Ennek sorsát a törvényre hivatkozva a magánemberek felelősségi körébe utalni nyilvánvalóan környezeti felelősséget hárító magatartás volna a városi közhivatalok részéről. Hogy nem egyedi esetről van szó, arról július 31-i tanulmányutunk alkalmával többszörösen meggyőződhettünk. A Bárány u. 4-től a Bárány u. 22-ig tartó partfalszakasz egészén áldatlan állapotok uralkodnak. A meglátogatott lakók mindegyike azt jelezte, hogy omlásveszély és gyakorta tapasztalt kisebb-nagyobb omlások miatt évek óta „nem használja” kertjének ezt a hátsó traktusát, azaz nemcsak a függőleges partfalat, hanem emiatt az alatta elterülő vízszintes valódi magánterület több méter széles sávját sem.
8
Fotóanyagon dokumentáltuk ezeket az állapotokat. Elképesztő, hogy egy ilyen, egyébként szemet gyönyörködtetően szép természeti környezetet az embereknek veszélyforrásként kelljen kezelniük, ahelyett, hogy a városba látogató ismerőseiknek, barátaiknak, az Egert gyönyörű fekvése és történelmi hírneve okán fölkereső turistáknak büszkén mutogathatnák. Ehelyett a használat legméltatlanabb formáival találkoztunk mindenütt: az omlásveszély okán felhagyott korábbi gazdasági tevékenységek nyomaival, egykori melléképületek romjaival, nem éppen mutogatnivaló lomokkal. Az ilyen viszonyok a saját élettér megbecsülésének csökkenését, tovagyűrűző társadalom- és gazdaságkörnyezeti degradációt okoznak, mely állapotokból aztán már rendkívül nehéz a kilábalás (HUMER–SIEGHARTSLEITNER 2004:7). Nem egy helyen súlyos, épületeket is megrongáló omlások nyomait láttuk. Erre egyelőre, úgy tűnik, a város egyetlen megoldást ismer: a betontámfalazást. Ma, amikor a turizmus egy új, minőségi ugrás előtt áll, amelyben a környezet kultúrája, történelmi és természeti különlegességeinek megismerése és megismertetése döntő szerepet játszik (NAGY 2013:98), ez az út több, mint riasztó. Ilyen látványt nem kívánunk ennek a szép és kedves városnak, de szerintünk a lakók se kívánnak önmaguknak, legföljebb kényszerűségből elfogadják, mint biztonságos, de nem szép megoldást.
Különösen azok a helybenlakók viszolyognak tőle, akik nemcsak valamikori beköltözők, akik itt álló házat vagy telket vásároltak meg, hanem itt születtek. A Bárány utca 6. számú telek gazdája, Király Ágnes pl. még az udvaron álló régi házban született. Nem tartozik a „sötétzöld” lelkületű emberek csoportjába, de a kert végében magasodó mészkőpartfalhoz, az udvarból lemélyülő pincéhez igazi lokálpatrióta szeretettel viszonyul. Ezt a lokálpatrióta vonzalmat az itt élő emberekben óriási veszteség lenne Eger jövőjére nézve a környezeti közömbösség konkrét és átvitt értelmű betontámfalai mögé zárni. A lokálpatriotizmus másik alapja a lakótáj mély ismerete. A tetemváriak helyismeretéhez elválaszthatatlanul hozzátartozik a mészkőpartfal. Annak nem csupán „része”, hanem domináns eleme is egyben. Valaha nyilvánvalóan ez adta ennek a városrésznek a nevét,
9
hiszen azokon a magyar tájakon, ahol ez a sajátságos „terméskő” előfordul – mint pl. a DunaTisza-köz meszes-homoki tájainak semlyékeiben mindenfelé – az emberi felhasználásra, építkezésre „megérett”, legkeményebb darázskőtömböt „hóttetem”-nek vagy „tetem”-nek hívják (JUHÁSZ 1982). Az ősi „Tetemvár” megnevezés egyszerre utal erre a földtörténeti korú, hatalmas, „érett” édesvízi mészkőtömbre és az Eger-patak bevágódása okán várszerű kiemelkedésére egykori keletkezési környezetéből. Ha ez a mészkőpartfal beton mögé kerül, ez a helyi tudás és a helyiek azonosságtudatának e ma még látható, kézzel fogható természeti alapja fedődik el a jövő nemzedékek elől (GYŐRI-NAGY 2002/2010:19.21). A fiatalok netán még azt hihetik majd, hogy valamiféle „temetőbe” születtek bele, s olyan helyen ugyan ki lakna szívesen?... Mindezeken túl a betontámfal folytatása nem csupán esztétikai-turisztikai és környezetegészségtani szempontból nem javasolható. Egyéb környezeti szempontokból is újabb gondok forrása lesz. A globális fölmelegedés veszélyével fenyegető korban ezen a megoldási úton továbbhaladni nem szabad. Még akkor se, ha fehérre meszelik, ami a primitív graffitiseknek kiváló alap arra, hogy antiművészetükkel minden ellenkező turisztikai propaganda ellenében meggyőző bizonyságául szolgáljanak egy jobb sorsra érdemes, történelmi város mai lumpenizációjára. De még a fehéren maradó tömör betonfal is olyan fölmelegedésre és hőkisugárzásra képes, az elfedett természetes anyagokhoz viszonyítva annyira más hőtágulási, vízvezetési stb. tulajdonságai vannak, amely különbségek és sajátságok az alkalmazásából adódó, hamarosan várható újabb gondokat egyenesen előre vetítik. A tagolt felszínű, csenevész növényzettel tarkított tufa-falról önmagában mindez nem mondható el.
Ez a partfal sokrétű élőhely is. Része a lélegző, pulzáló környezetnek. A jelenleg érvényes jogszabályi környezet sajnos nem segíti a közös érintettség jegyében lehetséges, méltányos megoldási módokat. A hatóságok így jogi szakértőnk szerint is törvényesen abból indulhatnak ki, hogy egyoldalúan az a felelős, akinek a partfal az ingatlannyilvántartás szerint a területén van. Egy esetleges kőomlásért, ha ez által bárki károsodik, a
10
tulajdonos felelős, már ha nem bizonyítja, hogy „mindent” megtett a kár bekövetkeztének elhárításáért, vagy a kár nem vis maior okán keletkezett. Jó példa erre a bajai Sugovica feletti magasparton lévő házak esete. Ott van olyan telek, amelyik elveszítette területének mintegy 40%-át a parfal megcsuszamlása miatt. Néhány telektulajdonos próbálta a partszakaszt kezelő állami vízügyi felügyelőséget perelni, azonban ismereteink szerint sikertelenül. Ugyanis a „vis maior” – tehát az elháríthatatlan, természeti eredetű okokból bekövetkezett baj alaphelyzete is kétoldalú. A mai telektulajdonosok zöme sem tehető közvetlenül és általánosan felelőssé az örökölt természetkörnyezeti állapotokért, ahogyan Eger városa, mint közhatalom sem. A felelősség – a törvényi rendelkezésekben leírt szükségszerű kategorizmusok mellett legalább ennyire erkölcsi értelemben áll fenn, így azonban már nem olyan magától értetődő egyoldalúsággal terhelve csupán az egyik felet. Éppen ezért mindenképp azt javasoljuk, hogy a város a telektulajdonosokkal karöltve, velük közös programot dolgozzon ki a darázskő-partfal stabilizálására és hosszútávú fenntartására, ill. hasznosítására, a tehermegosztás elvén. A város a rendelkezésére álló adatokkal és kiváló szakembereivel, elkülönített pénzalapok létesítésével, pályázati összegek megszerzésével segíthetné az érintett magánterületek tulajdonosait, míg azok saját hasznosítási elképzeléseik felvázolásával formálhatnák a helyreállítások irányát és segíthetnék ezt a várossal közösen kialakítandó pénz- és munkaönrésszel. Hiszen épp a Bárány u. 6. szám alatt lakók panzió alapításának gondolatát dédelgették, amely célra a kedves, különleges hangulatú udvar és kert a gyönyörű mészkőpartfal látványával kiválóan alkalmas is lehetne.
A Bárány u. 6. sz. telek kedves, régies udvara
11
Az ilyen idegenforgalmi családi vállalkozásoknak a létrejöttét egy Eger-típusú városban a nem helyben lakók és a külföldiek számára legvonzóbban kialakítható, potenciális létesítő helyeken akár városi program keretében is támogatni volna érdemes. A Bárány u. 6. számú telek ilyen hely, de hasonló adottságai vannak valamennyi, a szép mészkőpartfalra kifutó teleknek is. Egy ilyen program a város fejlődésében is sokszorosan megtérülne. A mostani helyzet leértékeli a telkeket, a lakosokat – főleg a fiatalokat – elköltözésre indítja. Királyék egyetlen lánya is Budapesten dolgozik, s bizonnyal nem ő az egyetlen errefelé. A mészkőpartfal értékén való kezelése, helyreállítása és egy városi turisztikai, értékmegőrzési programba illesztése, családi panziók létesülése nem csak őt, hanem a hosszú távra gondolkodni tudó fiatalok jelentős részét hozhatná vissza Egerbe. A Bárány u. 6. számú eset kapcsán az a meglátásunk, hogy a városnak sürgősen össze kell szednie azokat a szellemi erőit, amelyekkel rendelkezik ugyan, de ki-ki „a maga dolgával” foglalkozik, és nincs egy olyan menedzsment, amely ezeket az erőket stratégiai jelentőségű városi erővé összpontosítaná. Különben nem fordulhatott volna elő, hogy a belvárosban, a vár tőszomszédságában ilyen akut problémagóccá váljon egy olyan természeti-várostörténeti értéktömeg, amely másutt – osztrák és bajor tapasztalataink szerint – éppen a lokalitást előrevivő erők között fejti ki hatását. A partfal még természetes állapotában megmaradt szakaszának „tudásközpontja” adott, hiszen a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság székhelye Egerben van. Ebből az következik, hogy a BNPI mint a hazai mészkőkincs legnagyobb őrzője egész tudásával, szakembergárdájával és célzott pályázati pénzeivel e fontos városi közérdek méltó megoldási módja mellé állítható. Bizonyosak vagyunk benne, hogy ez az élenjáró nemzeti parkunk meglátja e ritka édesvízi mészkőképződmény természetvédelmi és városképi-turisztikai jelentőségét, és zászlóshajója lesz egy a várossal és az érintett magántulajdonosokkal közös megőrzési programnak.
Ilyen és ehhez hasonlóan gyönyörű tufás alakzatokat rejteget a partfal.
12
Az egri főiskola és a középiskolák diáksága, kutató- s oktatóértelmisége szintén folyamatosan termeli ki azokat az embereket, akik munkát és lelkesedést hajlandók befektetni egy ilyen városi jelentőségű programba. Magyarán: nem csupán „stábja”, de lelkes közkatonái is lennének e komoly, de sürgető feladatnak helyben. „Adattárának” kialakítását inspirációnkra egyelőre megegyezésünk szerint Lénárd Miklós, mint egri magánember vállalta. A MÖF-EKI számára ezért akár elegendő is lehet az a megnyugtató érzés, hogy a Magyar Ökoszociális Fórum hátterével a fenntarthatóságért munkálkodó csapatként mi is tehettünk valamit egy ilyen elindulásért. Ajánlások Szellemében a mészkőpartfal egészére vonatkoztatva is egyetértünk Lénárd Miklós geotechnikai vezető tervezőnek a Bárány utca 6. sz. alatti omlásra fókuszáló ajánlásával, aki a következőket írja: „Az erősítésre, a veszélyhelyzet elhárítására olyan műszaki megoldás jöhet szóba, ami azon kívül, hogy az állékonyságot helyreállítja és továbbra is biztosítja, megtartja a partfal jelenlegi kőzettani jellegzetességét, nem jár jelentős látképi beavatkozással, amellett költséghatékony és a partfallal tervezett esetleges későbbi továbbfejlesztési lehetőségeket sem zárja ki.” (LÉNÁRD 2013:7) Ugyanakkor mind a konkrét, Bárány u. 6. sz. alatti omlás helyszínén, mind a Bárány utcai mészkőpartfal megtekintett más szakaszain látottak alapján ugyancsak mind konkrét, mind általánosító értelemben kell megállapítanunk az alábbiakat: 1. Nyilvánvaló, hogy a mészkőpartfal állékonyságának helyreállításáról, azaz e csodálatos természeti képződmény természetes öntartóképességének regenerációjáról ma már szó sem lehet. Éspedig több okból. 1.1. Az édesvízi mészkő, így a tetemvári darázskő- és tufatest egésze is „terméskő”. A magyar népi tájtudás „terméskő”-nek tekinti a tájlakó ember „szeme láttára” keletkező, létrejöttük folyamatában megtapasztalható kőfajtákat (GYŐRI-NAGY 2008:9). A tetemvári darázskő és tufa egyaránt a víz „gyermeke”. Keletkezéséhez, továbbépüléséhez és fennmaradásához a víz életben tartó jelenléte szükséges. Állandó víz vagy nedves földközeg híján a terméskőben a kiszáradás, a napi hőingás, a nyári nap heve, a téli fagy, a növényi gyökerek mechanikai és vegyi behatása nyomán természetes elmállási folyamatok indulnak meg. Kisebb és még „fiatal” terméskődarabok, amelyeket leválasztottak a földmélyi nedvességgel kommunikáló főtömbről, pár esztendő alatt képesek elmállani. A nedves földalapokkal kapcsolatot tartó, keletkezési helyükön megmaradt nagytömbök, mint amilyen a tetemvári édesvízi mészkőtömb is, egészükben ennek nincsenek kitéve. Azon részei azonban igen, amelyeknek a nedves földalapokba „gyökerező” tömbbel különböző (emberi) behatásokra meglazultak a kapcsolatai, s esetleg nagy felületen szabad levegőre kerültek. Ilyen a Bárány utcai mészkőpartfal teljes egésze. 1.2. A tetemvári mészkőpartfal természetes állékonysága azért sem állítható helyre ma már, mert a partfalnak az emberi igénybevétel történelmi hosszútávján mára már vissza nem fordítható beavatkozásokat kellett (el)viselnie. Ilyenek a teljességgel ma sem föltárt alagutak, járatok, különféle célú vájatok, kutak, pincék, illetőleg a valamennyi telken megtalálható, legkülönfélébb rendeltetésű felszíni bevájások, kőkifejtések, kitágított hasadékok, amelyek mind gyengítették, és ma is gyengítik a partfaltest eredeti állékonyságát.
13
1.3. Az antropogén hatások közt külön említendők azok az intenzív hőhatások, amelyek nyomait nem csak a Bárány u. 6-ban figyelhettük meg. A mészkőpartfal alatt létesített tűzrakó helyek egyike-másika akár nagyon régi is lehet, ugyanakkor némelyike még a legutóbbi évtizedekben is használatban volt. Zömüket még természetismerő embertípus létesítette, olyan partfalrészek alatt, amelyeknek a természetes öntartása még a közvetlen lánghatást is elbírta, s első látásra jobb más partfalszakaszokénál. Ám a közvetlen lánghatás, a magas hőfokú felszálló füst nyilvánvalóan repedéseket okozhatott nemcsak a felszínen, hanem a kőtesten belül is, mind függőleges, mind vízszintes és egyéb irányokban. Továbbá gyengíthette, sőt meg is szüntethette a kőrétegek közti, keletkezéskori összecementálódást. Ez a maga hőtágulási környezetében kifejezetten elősegíthette a Bárány u. 6-ban előfordult rétegomlást. 1.4. A legújabb antropogén hatások közt elsőként említendő az a hatalmas össz-szerkezeti terhelés, amelyet a felső telkeken megépült lakóházak és melléképületek összsúlya jelent. De ezeké mellett az egész partfal öntartása szempontjából nem elhanyagolható a közlekedési infrastruktúra súlya sem. Különösen nem elhanyagolható az ezen „közterületeken” naponta végiggördülő forgalom rezonanciája. Ez az állandó, ill. minden elhaladó járművel újra meg újra ismétlődő, a jármű súlyától függően eltérő intenzitású forgalmi rezonancia a közműtárgyak és egyéb felszíni emberi létesítmények súlyát nehezen kiszámítható erővel és hatásokkal terheli tovább a mészkőpartfal amúgy sem ép mélyszerkezetére. Különösen azokat a felszíni és felszínközeli partfalrészeket gyengítve tovább, amelyek amúgy is a legtöbb romboló hatásnak vannak kitéve. 1.5. Végül rá kell mutatnunk egy olyan vegyi terhelésre is, amelynek forrásai az egyre több vegyi anyagot alkalmazó civilizációnkban mind a magántulajdonban levő telkeken, mind a közterületeken jelen vannak. Teljes felsorolásuk nehéz lenne. Példaképpen csak a kertekben alkalmazott növényvédő és rovarölő szereket, bomló műanyagfóliákat, a melléképületek fedésére használt hullámpalát stb. említjük. Hasonlóképpen csak példa gyanánt utalunk a magán és közterületeken közlekedő gépkocsik kipufogógázaira, kifolyó kenőanyagaikra, ápolószereikre, stb. Mindezek az esőkkel a talajba és a mészkőtestbe mosódnak. A lehetséges vegyi reakciók modellálása még vegyészektől is alig elvárható feladat. 2. Nyilvánvaló, hogy ilyen jellegű kutatási feladatokat szabni bármely tudományág számára nincs sok értelme sem a tetemvári mészkőpartfal, se pedig a tudományok szempontjáról. A helyreállítási cél és annak útja tehát mind a Bárány utca 6-ban, mind az egész mészkőpartfal vonatkozásában elsősorban az lehet, hogy a mai terheléseket és állapotokat összességében és összefüggéseiben figyelembe véve készüljön egyéni és közösségi perspektívákat is felvázoló helyreállítási stratégia, mely a természetes és a mesterséges elemeket a mára adott, és az emberi lakókörnyezetben ma megteremthető legjobb lehetőségek szerint rendezi össze, az ember és lakókörnyezete harmóniáját tartva szem előtt (GYŐRI-NAGY 2001/2013). A tanulmány előző részeiben „becsomagolt” javaslatainkon túlmenően ezért konkrét ajánlásaink az alábbiak: A) A Bárány utca 6. számra vonatkozóan: 1. Az omlási helynek a helyrehozatalát, különösen, ha a lakók is inkább a természetesebb megoldások mellett vannak, nem szabadna elsietni, ill. siettetni. Ha erre belátható időn belül van remény, érdemes bevárni vele a partfal egészének természetvédelmi, fenntartható turisztikai szempontú városi rendezését, amelybe a Bárány utca 6. számú telekhez tartozó partfalrész is illeszkedne.
14
2. Ha bármi okból a záros határidejű rendbehozatal kerülne előtérbe, akkor is érdemes a fenntarthatóság és a sokoldalú turisztikai hasznosíthatóság szempontjaiból kiindulni, ezzel is segítve, ill. akár megelőlegezve egy ilyen elvű városi rendezést. 3. Mindkét esetben a lezuhant kőtörmeléknek a veszélyzónából való eltermelése és udvarvédő sánc formájában való elrendezése az elsődleges feladat. Mivel ez egy magasabb rendű városi közérdeket is szolgálna, méltányos lenne a város gépi és esetleges közmunka-segítsége. 4. A lezuhant kőtörmelék eltermelésekor célszerű geológusnak is jelen lennie, aki eközben tanulmányozhatja a leszakadt összletet, abból mind a partszerkezeti állapotokra vonatkozó gyakorlati, mind tudományos szempontú következtetéseket vonhat le. 5. Ezzel egyidejűleg nemcsak az omlás által érintett partfal alatti tárolóhelyek szelektív lomtalanítása lenne ajánlatos, hanem a telek teljes szélességében az ide eső partfalszakaszé is. A „szelektív lomtalanítás” fogalmán azt értjük, hogy össze kellene gyűjteni és elszállíttatni minden olyan használaton kívüli, elfekvő eszközt és anyagot, amelynek életmód-történeti vagy kulturális jelentősége nincs, és megőrizni azokat, amelyeknek e szempontból jelentősége lehet. Itt is célszerű lenne város- és kultúratörténethez értő szakember jelenléte. 6. El kellene távolítani az egykori disznóól fakerítését, a mészkőfalba erősített, hajdani villanyvezetékeket, stb., hogy a telekhez tartozó mészkőpartfal helyreállításához „tiszta” terep álljon rendelkezésre. Ez jobban lehetővé teszi az esetlegesen rejtőzködő problémaforrások és természeti értékek feltárását. 7. Ezek után dönthető csak el, hogy a partfal megerősítésére hol, milyen módszereket alkalmazzunk. A leszakadt rész fölött konzolosan tört felületek alátámasztására alkalmazható akár valamilyen könnyed, ívet vagy szép kerti alakzatot képező, esetleg egykor itt állt kerti melléképület kontúrjait utánzó vasbeton-alátámasztás, amelynek tehát egyszerre volna statikai és esztétikai, ill. emlékezetőrző szerepe. 8. A meglevő, esetleg még omlásveszélyesnek ítélt üregek, bevájások részint kifalazhatók a leszakadt kőrétegek anyagából. Ugyanebből az eredeti kőanyagból azokon a helyeken, ahol ez kívánatosnak mutatkozik, akár mesterséges gyámok is képezhetők. 9. Megfontolandó, hogy nem kéne-e mesterséges építőanyagokkal (pl. jó minőségű téglafalazással) jelezni az esetleg befalazandó üregek vagy mesterséges vájatok eredeti helyét, jól elkülönítve az emberi beavatkozások pontjait a természetes vagy természeteshez közeli állapotban megmaradt partfalszakaszoktól. 10. Az ilyen befalazások mögötti terek kitöltését a lehető leghatékonyabb partfalszilárdításra kell használni, de a módozatok eldöntését széles látókörű szakemberre kell bízni. A befalazások mellett pedig (már a Bárány u. 6-ban is) maradandó formában, táblákon kell megörökíteni az egykori használati formát. Ebben fontos a háziak emlékezete, pl. a nagymamáé és a telken álló régi házban született háziasszonyé. 11. Egy ilyen helyreállítással ez a kertrész akár egy későbbi panzió szép pihenő, ill. kiülő teraszának kedves alapelemévé válhatna, ahol esőtől védett helyen elhelyezhetők lennének azok a tárgyak, egykori szerszámok, stb., amelyeket a várostörténet, a majdani vendégek és a családi emlékezet szempontjából értékesnek ítéltek a szelektív lomtalanításkor.
15
12. Ezzel a partfal-helyreállítással a Bárány u. 6. lakói példát is adhatnak a városnak arra, hogy hogyan kell megbecsülni, megóvni azokat az értékeket, amelyektől nem csak egy magán lakótér, de egy egész város is a maga különleges hangulatát, megismételhetetlen egyediségét, vonzó intimitását nyerheti. 13. A természeti-kulturális értelemben egyaránt fenntartható elvű helyreállítás ilyen módon nem lenne útjában egy akár későbbi, városi szintű partfal-helyreállításnak sem, hanem abba akár megszívlelendő modellként illeszkedhetne bele.
Csak a lakókkal közös, mennél több szempontú közelítés hozhat fenntartható megoldást. B) Az édesvízi mészkőpartfal egészére vonatkozóan: 1. A partfal ritka édesvízi mészkőképződményének a természetvédelmi, városképi-turisztikai jelentősége miatt egy esetleges városi szintű helyrehozatal első lépéseként tisztázni kell a védettség tényét és mértéket. Ez u.i. e tanulmány megírása napjáig számunkra nem derült ki egyértelműen. Írásbeli érdeklődésünkre (Lásd: E-mail-melléklet) egyelőre csak szóbeli információ jutott el hozzánk Lénárd Miklós révén a BNPI részéről arra vonatkozólag, hogy egy közelebbről meg nem határozott telek partfalszakasza szerepel a BNPI természeti értékleltárában. Ugyanakkor a védett földtani alapszelvények listájában nem lelhető. 2. A Bárány utcai sziklafalnak természeti, táji, tudományos jelentősége, esztétikai (városképi) értéke egyaránt kiemelkedő. A fenntartható jellegű turizmussal a helyi közösség érdekeit nem sértve, a közösség fejlődését is igen kedvezően befolyásolhatja. Ezért az egyik legfontosabb és alapvető feladat a tetemvári édesvízi mészkőképződmény, mint örökség jelentőségének tudatosítása – elsősorban a helyben élők körében, hangsúlyozva, hogy azt nemcsak a környezeti kockázat miatt kell rendezni, hanem legalább ennyire történelmi, kulturális és ökológiai értéke miatt is.
16
3. A helyi közösség és lokális szervezetek, intézmények mellett alapvetően lényeges egy koordináló testület felállítása, melynek szellemi-szakmai centruma a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságának városi jelenlétével adott. Ugyanakkor el kell kerülni a „hatósági” alapállás csapdáit, és a közösséggel, az együttműködő partnerekkel karöltve meg kell határozni, hogy a helyben élők érdekei hogyan harmonizálhatnak a természeti, táji értékek mindenki számára fontos, magát a lakótérséget is felértékelő megóvásával. 4. A konkrét lépéseknél fontos lenne az édesvízi mészkőfalat és környezetét egységenként kezelni. Talán három fontos területet lehet lehatárolni: a már támfalasított partfalszakaszt, a meglévő "problémás" édesvízi mészkőfalat és a sziklafal által közvetlenül veszélyeztetett partelőteret. Egy negyedik övezet lehetne a teljes tetemvári mészkőlemez egésze, amelynek forgalmi, infrastrukturális rendezésére itt nem térünk ki. A fenti három egység más-más problémacsoport miatt jelentős. A már támfalasított szakasz legfőbb baja, hogy bár a környezeti kockázatot megoldotta, figyelmen kívül hagyta a partfal egyéb – történelmi, kulturális, ökológiai – jelentőségét és értékeit. A meglévő "problémás" édesvízi mészkőfal-szakasz e szempontból még „érintetlen”-nek tekinthető. A hozzáépítések, különféle célú bolygatások, ha az állékonyságot nem rontják és a partfal stabilizálását nem akadályozzák, akár megtartandó használattörténeti adalékként megtarthatók. Ám a legfőbb tennivaló a környezeti kockázat minimalizálása. Több helyütt súlyos, épületeket rongáló omlások nyomait láttuk, ami teljes biztonsággal a jövőben se zárható ki. Ezért is lenne szükség a harmadik terület, egy ún. „pufferzóna” vagy „biztonsági folyosó” kialakítására a partfal közvetlen közelében, amely így „hivatalosan” kikerülne a lakók állandó használatából.
A MÖF-EKI kiskunmajsai darázskőgyűjteményébe került Eger-tetemvári darázskődarab 5. A három terület egy egészben való rendezésének vezérlésére annál is inkább a Bükki Nemzeti Park lenne alkalmas, mivel a városban ez a legkoncentráltabb releváns tudással, szakembergárdával és megfelelő forrásokkal rendelkező szervezet. Mindehhez járul, hogy a sziklafal három (fönt leírt) egységéből szinte következik egy tanösvény kialakítása (akár egy
17
geopark egyik pontjaként). Mint nemzeti parki székhelyen, Egerben talán különösen fontos lenne egy ilyen helyszín. A biztonságosabbá tett partfalkörnyéket – az ilyen jellegű nyugateurópai természeti terepekhez hasonlóan – a turisták saját felelősségükre használhatnák. A tetemvári édesvízi mészkőpartfal ui. a stabilizálás után bemutatóhelynek alkalmas lehetne. Ez esetre fölmerülhet az érintett partfalszakaszok és közvetlen előterük kisajátításának kérdése, ahol „látogatófolyosó” volna létesíthető. Ezt a telekhatárokon kiskapuk tagolhatnák, amelyeknek nappal nyitva kéne lenniük, éjszakára azonban zárhatóak lennének. A város az esetleges kisajátítást a partfal helyreállítási költségeinek átvállalásával honorálná, ugyanakkor nem zárná el a telektulajdonosokat a helyreállított és mások számára is látogathatóvá tett mészkőpartfal esztétikai élvezetétől és szabad megközelítésétől. Így nem magánteher lenne a szabályozások miatt a sziklafal jelentette kockázat, a terület pedig összetartozó egészként szolgálhatná a város, a természet, a táj jelentette örökség bemutatását, megőrzését. A rendezett sziklafal alatti „látogatófolyosóban” lehetne berendezni a bemutatóösvényt, részint a lakók által megőrzött tárgyakkal, ismertető táblákkal, padokkal. Talán a legnehezebb és legproblémásabb éppen a már támfalasított szakasz. Itt az eredeti felszín visszaállítása értelmetlen és felesleges. Ezért környezetbe jobban illeszkedő, jobb hasznosítást kellene keresni. A városra egyedi kilátás tárul fel innét, a támfalrendszert a felső utcára vezető, onnét levezető lépcső és kilátópont rendszerrel (viewpoint) lehetne újra a városba illeszkedő egységgé tenni és neki funkciót adni. Így akár innen nyílhatna a(z egyik) bejárat a bemutatóösvényre. Itt a rendezés legfontosabb tényezője az esztétikai helyreállítás kell legyen. 6. A közös megőrzési programmal rendezett terület hatással lenne a szűkebb városszerkezetre (megőrző városrehabilitáció). A közösség a rendezett téren kívül akár a város turizmusába jobban kapcsolódó teret is kaphatna. Ez magának a városnak is érdeke lenne, mivel a jelen állapotában hasznosítatlan terület új funkcióival, természetvédelmi és városképi-turisztikai jelentőségét kihasználva vállalkozások számára nyithatna új lehetőségeket. 7. Sürgősen föl kell mérni a mészkőpartfal teljes állagának állapotát. Meg kell állapítani, hogy hol szükséges és lehetséges a partfal stabilitását veszélyeztető vájatok – saját burkolóanyagok mögé rejtett kitöltése, ill. hol, milyen eljárások alkalmazása célszerű. 8. Az állapotfelmérésekkel párhuzamosan el kell beszélgetni az emberekkel, és meggyőzni őket arról, hogy telkeik a darázskőfal jelenlététől nem értéktelenebbek, hanem ellenkezőleg: értékesebbek, ha a helyreállítási programot közösen alakítják, és szívvel-lélekkel támogatják. Össze kell gyűjtetni fiatalok (középiskolások és főiskolások) bevonásával a darázskőfalra vonatkozó helyi emlékezet minden elemét és azt a megőrzésre érdemes tárgyakkal együtt a látogatófolyosó kialakításakor felhasználni. 9. Művelt idegenforgalmi szakemberekkel össze kell gyűjteni a partfallal szomszédos telkek „saját” látványosságait és leltárazni idegenforgalmi „képességeiket”. Csak a Bárány u. 6. szám alatti telken magán mi is láttunk legalább három olyan helyi érdekességet, amelyet saját (alföldi) lakóhelyünkön nem láthatunk, azaz turistaként is meglátogatnánk ezeket (régies belső udvar a régi kőfallal; régi lakóház; alagút- és pincelejárat a pincével és a kúttal). Más Bárány utcai telken is láttunk gyönyörű (fekübe vájt) pincét, stb. Ezen egri sajátságok megmutatása „egy turisztikai csomagban” szerepelhetne a darázskőtanösvény bemutatásával.
18
Egy ilyen „turisztikai csomag” elemeinek összegyűjtése, érdekes és emlékezetes kínálattá való összeszervezése természetesen komoly empátia-szintet, széleskörű tájékozottságot, elkötelezett hivatástudatot igénylő feladat. Nagy baj lenne lelketlen profizmussal elmulasztani azt a lehetőséget, amely e téren az érintett helyiek és a város együttműködésében a természeti-táji, kulturális és történelmi értékek megőrzésére és megmutatására mindezek kapcsán mutatkozik. Amennyiben e munka megtervezésére és vezetésére a MÖF-EKI Kft. Eger városától felkérést kapna, azt bizonnyal szívesen vállalná is. 10. A mészkőpartfal megóvási programjába föltétlenül bevonandó a városi média is. A helyi elektronikus, képi és nyomtatott médiában meg kell találni azokat a legjobb médiaszakembereket, akik megérzik és megértik egy ilyen program tovagyűrűző jelentőségét, és arról a városi polgárokat is úgy képesek tájékoztatni, hogy egyben az ő szemüket is rányissák saját közvetlen városi közegük apróbb-nagyobb kincseire, s azok megőrzésére, csinosítgatására, fényesítgetésére őket is mozgósítani tudják. Így válhat egy méltatlanul romladozó kincs, esetünkben a tetemvári darázskő-partfal egy új, a fenntartható lokalitások (KELEMEN 2013:122-126) és egy belőlük összeadódó fenntartható Magyarország számára is elengedhetetlen helyi környezettudatosság alaptényezőjévé. Egy ilyen program ez által már az országos média számára is érdekessé válik. Ettől a pillanattól kezdve azonban már a majdani turisztikai célokra való mozgósítás is folyik. A munka tehát megtérül, amennyiben minden érintett meglátja benne a maga részét és igényli, s egyben el is tudja képzelni benne a másét is.
Kiskunmajsa, 2013. augusztus 15.
Darázskő- és mésztufabarab Eger-Tetemvárból (Bárány u. 6.) a MÖF-EKI majsai udvarán.
19
Irodalom GYŐRI-NAGY Sándor (2008): Kiskunmajsa-Csólyospálos-Forráskút-Zsombó-Dorozsma. Táj- és kultúrökológia egy helynévláncban. Eredetije előadásként hangzott el a VI. Magyar Névtani Konferencián, Balatonszárszón, 2007. Kézirat. MÖF-EKI Archivum. Kiskunmajsa. http://moefeki.eu/wp-content/uploads/2013/08/HELYNEVLANCpub.pdf GYŐRI-NAGY Sándor (2001/2013): Kultúrökológia. Cultural Ecology / Műveltségélettan. MÖF-EKI Tanulmányok IV. MÖF-EKI Kft., Kiskunmajsa. GYŐRI-NAGY Sándor (2002/2010): Környezeti Kommunikáció I-II. EKI-Tanulmányok II. MÖF-EKI Kft., Kiskunmajsa. HUMER, Günther–SIEGHARTSLEITNER, Karl (2004): Der Steinbacher Weg / Steinbach útja. Oö. Verein für Entwicklungsförderung Steinbach–BMLFUW Wien, 2004. Ford. TÓTH Tímea. Kiegészítve (2007): GYŐRI-NAGY Sándor: Steinbach fenntartható falufejlesztési projektje magyar szemmel. MÖF-EKI, Kiskunmajsa. JUHÁSZ Antal: A réti mészkő kitermelése és felhasználása a Duna-Tisza köze déli részén. 145-166. In: A magyarországi ásványi nyersanyagok története I. NME, Miskolc, 1982. KELEMEN Janka (Szerk.): Tanya-watershed. MÖF-EKI Tanulmányok V., MÖF-EKI Kft. Kiskunmajsa, 2013. KLEB Béla, Dr. (1978): Eger múltja a jelenben. Eger Város Tanácsa. KROLOPP Endre–SCHWEITZER Ferenc–SCHEUER Gyula–HABLY Lilla–SKOFLEK István–KORDOS László (1989): Az egri pleisztocén édesvízi mészkő geomorfológiai, paleohidrológiai és őslénytani vizsgálata. Földtani Közlöny 119. 5-29. LÉNÁRD Miklós (2013): Tájékoztató geotechnikai vizsgálati jelentés Eger, Bárány utca 6. sz. alatti édesvízi-mészkő partfal omlásról és javaslat a helyreállításához. Eger, 2013. július hó. LÉNÁRD Miklós (1997): Talajmechanikai-geotechnikai szakvélemény Eger, Darvas utca 7. sz. alatt épülő lakóház és támfal alapozásához. Lénárd Geotechnika BT., Eger, 1997. március hó. NAGY Gergely (2013): Tanyavilágunk a tájtörténelemben, a gazdálkodásban, a táj- és kultúrturisztikában. 93–98. In: KELEMEN (Szerk.): Tanya-watershed. MÖF-EKI Tanulmányok V., Kiskunmajsa, 2013. NAGY Gergely (2011): A MÖF-EKI Tájbirtok mint viszonyítási alapegység a kiskunsági táj szemléletében, tájökológiai és tájtermékenységi vizsgálatában / Landschaftsgut IKE/ÖSFU als Bezugseinheit für Landschaftsbetrachtung, Landschaftsökologie und Landschaftsproduktivität für die Kiskunság-Region. 10–27. In: GYŐRI-NAGY Sándor–NAGY Gergely (2011): Teremtés-szeletünk: MÖF-EKI Tájbirtok / Schöpfungssegment Landschaftsgut IKE-ÖSFU Csólyospálos. EKI-Tanulmányok III. Kiadja / Herausgeber: Magyar Ökoszociális Fórum Európai Kommunikációs Intézet / Institut für Kommunikation in Europa beim Ökosozialen Forum Ungarn. Kiskunmajsa.
20
Eger-tetemvári (alul) és Majsa-kőkúti darázskő (felül) a MÖF-EKI majsai udvarán
