Tanárky Sándor emlékére Emléktábla-avatás
Tisztelt Emlékezık! Hölgyeim és Uraim! Bajtársak! Kedves Vendégeink!
A 80-as évek végén találkoztam elıször Tanárky Sándor nevével Ács Tibor barátunk, neves hadtörténész egyik írásában. Akkoriban a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia Doktori Tanácsának elnöke voltam, talán Király Béla díszdoktori ünnepségére készültünk. Mivel az avatási szertartás köszöntése rám hárult, kerestem egy jó idézetet, ami kifejezi a hadtudomány rendeltetését és fontosságát. Akkor leltem meg Tanárky Sándor székfoglaló beszédének értékelését. Idézem az akkori ünnepségen is elmondott mondatokat: "Szokatlan húrt pendítek meg! A hadtudományok hasznairól akarok értekezni. Úgy akarom a hadtudományokat elıállítani, mint a nemzeti élet fenntartásának leghatalmasabb
eszközét;
elhanyagolásukat,
mint
politikai
halálra
vezetı
legegyenesebb utat." Ezek voltak Tanárky Sándor A hadtudományoknak az álladalmak, s különösen magyar hazánk fenntartására életbe ható fontosságáról címő akadémiai székfoglaló értekezésének elsı mondatai. A székfoglalót Tanárky Sándor a Tudós Társaság 1838. november 19-ei kisgyőlésén mondta el gróf Teleki József elnök és gróf Széchenyi István alelnök jelenlétében. Ma Tanárky Sándor munkásságát, hála Ács Tibor ezredes kutatómunkájának, jól ismerjük, bár nem tudunk mindent. Nevét, tudományos érdemeit tanítjuk a PhDképzésben, doktoranduszaink tudják, hogy ı volt a Magyar Tudós Társaság elsı hadtudományi rendes tagja. A kor akkori szokásainak megfelelıen gróf Festetics
1
László adományából létrehozott rendes akadémiai hadtudományi helyre neves civil tudósok Tanárky Sándort javasolták az alábbiak indokok alapján. Idézem: 1. „A felkelt magyar nemesség gyalogsága hadi regulamentumai (1809) kidolgozásáért. 2. Mert a németújhelyi katonai akadémián két esztendeig professzorként bizonyította, hogy alaposan ért a katonai tudományokhoz 3. Az akadémiának kevés hadi munkákhoz értı tagja van, ezért szükséges számukat növelni 4. Tanult magyar katonatisztek iránt mutatott figyelem több tisztet serkentene arra, hogy hadi tudományos munkák több nemében dolgozzanak, hogy a Ludoviceához kívántató magyar írások szőkében ne legyenek” Tanárky Sándor a maga erejébıl lett hadtudós, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Ma úgy mondanánk, hogy egy igazi self-made man. Polgári rendő református papfiúból ırnagyi rendfokozatig vitte. Tudjuk, hogy mikor halt meg, de nem tudjuk pontosan, hogy mikor született. Tudjuk, hogy két évig tanult mőszaki tudományokat, de nem volt mérnök. Tudjuk, hogy hadtörténeti írásokat publikált, hadtörténelmet tanított, de nem volt történész. Tudjuk, hogy az elsı hadtudós volt a Magyar Tudós Társaságban, de nem ı volt az elsı katona akadémikus. Tudjuk, hogy császári királyi ırnagy volt, de nyugdíjazása után csak nyugalmazott királyi ırnagy titulust szerette használni. Tudjuk, hogy bátor csapattiszt volt, számos hadjáratban tanúsított hısies magatartást, de az erıdítésben, helyírási, szabályozási felmérésben, a tudományos munkában érezte igazán jól magát. Még a szolgálati csapatminısítése is kiemelte, hogy igen jó volt az írás- és fogalmazási készsége. Általában németül és magyarul írt (katonai szakirodalmat csak magyarul), de beszélt franciául, románul, horvátul, ismerte a latin nyelvet. Megszállott, fanatikus tudós volt, aki egyedül akarta megalkotni a Hadtudományi mőszótárt. Képzeljük el, hogy milyen heroikus vállalkozás lett volna az. Mintha ma a Hadtudományi Lexikont valaki egyedül szeretné újraírni. A kivívott tudományos pályáján Tanárky Sándor magasra emelkedés reményét betegségébıl fakadó halála szakította meg 1839-ben, 55 éves korában. A Magyar Hadtudományi Társaság tavaly felkarolta Király László elnök-helyettes kezdeményezését, hogy a neves hadtudós születésének 230. évfordulója alkalmából 2
egy Tanárky - emlékhely létesüljön. A Társaság 1992-ben alapította a Tanárky Sándor-díjat a hadtudományban élenjáró tagjai munkásságának elismerésére. A 23 élı Tanárky- díjas közül kilencen (Ács Tibor; Bognár Károly; Csabai Károly; Felházi Sándor; Horváth István; Király László, Nagy László; Opál Sándor; Szenes Zoltán; Ványa László) adományoztak 10 és 50 ezer Ft közötti összeget, hogy egy emlékhely jöhessen létre. Az adományok bıven fedezték az emléktábla költségeit. Ez a közadakozás fontos, hiszen csak így tudjuk nagy katonatudós elıdeink emlékét megırizni.
Tisztelt emlékezık! Ez az év a magyar hadtudomány számára az emlékezés éve. A fontos események felidézése már tavaly elkezdıdött. 2013 novemberében emlékeztünk meg a 30 évvel ezelıtt megalakult, Kiss Károly honvéd ezredesrıl elnevezett hadtudományi klubról. (Kiss Károly akadémikus emléktábláját tılem balra láthatják). Az egyesület a nyolcvanas években a nemzeti hadtudomány ápolását tőzte ki célul, ma is mőködik az egyetemi könyvtár tudós kávézójában. Ma a klubot tekintjük a Magyar Hadtudományi Társaság elıfutárának. Az
elmúlt
héten
a
Nemzeti
Közszolgálati
Egyetem
Hadtudományi
és
Honvédtisztképzı Kara tantermet nevezett el az egy éve elhunyt kortárs tudós barátunkról, Ungvár Gyula mk. altbgy-ról, a Hadtudományi Bizottság volt tagjáról. Március 15-én avatják fel Hollán Ernı mk. altábornagy, az MTA Hadtudományi Bizottság elsı elnökének mellszobrát Békás községben. Ebben az évben emlékezünk meg az I. világháború kitörésének százéves évfordulójáról, a 65 éves NATO 15 éves magyar tagságáról, a 10 éves európai uniós tagságunkról, valamint az MTA Hadtudományi Bizottság 20 évvel ezelıtti újjáalakulásáról. 350 éve hunyt el a magyar a hadtudomány megteremtıje, Zrínyi Miklós, akinek szobrát szintén a múlt heti kari rendezvényen koszorúzta meg az egyetem vezetése. A hadtudománynak azonban nemcsak a múlt ápolása a feladata, hanem a jelen és a jövı felé is fordítani kell arcát. Ma a modern haderıket mindenütt a világon korszerő tudomány és technológia alkalmazása jellemzi. Bár a háború társadalmi jelenség, a 3
hadviselés mindig a katona és a fegyver (technológia) közös vállalkozása marad. Ma a modern harceszközök teljes körően alkalmazzák a korszerő tudomány és technológia elérhetı vívmányait. Lopakodó technológiák, kompozit anyagok, mindent behálózó információs rendszerek, digitális egyéni felszerelések, precíziós fegyverek jellemzik ma a hadviselés korszerő színvonalát. A modern technológia rendszerszerő alkalmazása pedig domináns fölényhez juttatja a fejlett haderıt mindenféle ellenséggel
és
hadviselési
formával
szemben,
legyen
az
konvencionális,
aszimmetrikus vagy komplex haditevékenység, történjen az egy vagy több hadviselési dimenzióban. Erre számos példát találunk a 21. századi háborúk és katonai konfliktusok
történetében,
valamint a Magyar Honvédség missziós
gyakorlatában. A korszerő tudomány és technológia azonban igen sok pénzbe kerül. Magyarország a bruttó nemzeti termék 1,2%-t költi kutatásra, fejlesztésre és innovációra. Sajnos a HM védelmi költségvetés százalékában kifejezett kutatási kiadások még ennél is szerényebbek. A „hét szők esztendı” azonban nem jelentheti azt, hogy ne tudjuk, milyen irányban fejlıdik a világ, hogyan alkalmazkodjunk a változásokhoz, milyen új eredményeket hozzunk be a hadseregbe. Még ezekben a nehéz idıkben is többet kell költeni az oktatásra, a kutatásra, a korszerő eszközök teljes állománnyal való megismertetésére, a hazai és külföldi tapasztalatok feldolgozására, a tudományos ismeretek disszeminációjára. Figyelnünk kell arra, hogy az átszervezések, a szükségszerő változások során a tudományos kutatóhelyeket, tudományszaki kultúrákat, történelmi múlttal rendelkezı folyóiratokat, könyvtárakat és a minısített személyi állományt a lehetı legkisebb veszteség érje. Vannak rossz tapasztalataink közelmúltból (a Haditechnikai Intézet megszőnése, folyóiratok szüneteltetése, nagy múltú kiadványok szakmai testületekhez történı kihelyezése), amelyek ismét aktuálissá teszik Tanárky Sándor tanításait: Az elsı hadtudományi akadémikus szintén a székfoglaló elıadásában mondta: „Tekintetes Tudós Társaság! Fogadd be kebledbe az eddig nálunk hontalan hadtudományokat, ápold ıket azon gyöngédséggel, mellyel a tudományok más ágait ápolni szoktad”
4
Az MTA Hadtudományi Bizottsága, köztestületi tagsága nevében köszönetet mondok a Hadtudományi Társaságnak, az Egyetemi Könyvtárnak, a Ludovika Zászlóaljnak, és mindazoknak, akik valamilyen módon hozzájárultak a mai Tanárky emléktábla elhelyezéséhez. Végül Szontagh Gusztáv katona filozófus, a Magyar Tudós Társaság rendes tagja Tanárky- emlékbeszéd záró soraival szeretném zárni megemlékezésemet a hadtudós elıdünkrıl: „Emlegetve és halhatatlanítva, vagy nem, nevezve vagy elfeledve, mindegy: ı Leonidas, Winkelried és Zrínyi nagy árnyaihoz csatlakozott. Tanárkynk sem érhette el mindazon nagyot és dicsıt, melyet akart: katonai és tudós pályáján ereje és érdeme kivívá neki a polczot, a hatáskört, de a hívtelen szerencse gátlá gyümölcsök aratásában. De elég, hogy a nagyot és a dicsıt akarta, hogy szíve utolsó dobbanásáig érte küzdeni meg nem szőnt, s pályafutását csak a sors akaszthatta meg! Hála és becsülés ezért emlékének! S hála és becsülés azon rendnek, amelynek társaságunknál elsı, érdemes tagja volt!” Köszönöm a figyelmet! Budapest, 2014. február 06.
Szenes Zoltán ny. vezérezredes MTA Hadtudományi Bizottság elnöke
5
