Tanárképzés – továbbképzés I. Történeti előzmények A tanárképzés (tágabban pedagógusképzés) a felvilágosodás korától intézményesült, de az iskola, mint oktató-nevelő intézmény, több évezredes múltra tekint vissza. Akár ókori példákat is hozhatunk: római rétorok képzése, Arisztotelész, Platón nevelésről írt művei. A középkori universitas eredetileg közösséget, communitast jelentett (hallgatók és oktatók közössége). Az intézmény, ahol az oktatás-tanulás folyt = studium, magasabb foka: studium generale. A középkori egyetemalapítások tudományos központként nem egyetlen dátumhoz köthetők, hanem fokozatosan alakultak ki (Bologna, Oxford, Párizs). Alapításuk pápai engedélyhez kötöttek. Magyarországon Pécs 1367, Óbuda 1395, 1410, Pozsony 1467. A középkori egyetemek működése ma is mutat aktualitást. universitas – közösség – tanárok és diákok együttesen működő közössége tanítva tanulni ma is fontos a középkori peregrináció – a mai Erasmus megfelelője – akkor egyszerűbb volt nyelvileg (a latin miatt) középkori
eredetű
az
egyetemi
autonómia,
de
a
tudományok
közötti
interdiszciplinaritás is. a két szint is mutat hasonlóságot – baccalaureatus, magister az alap, majd: jogi, orvosi, teológiai (vagyis a továbbképzés alapja a bölcselet) A tanárképzés csak a modern egyetemi oktatásban lett a felsőoktatás sajátos képzési területe. Korábban nem vált el élesen a tanítás/tanulás. A tanulás azt is jelentette, amit ma önképzésnek, továbbképzésnek hívunk. A tanítás sem volt azonos a közoktatási tevékenységgel. Egyetemen, főiskolán ma is folyik tanítás/oktatás, de erre külön képzés nincs (oktató).1 Magyarországon a pedagógusképzés intézményesülésével egyidős az a kettősség, ami az elemi és középfokú tanárok felkészítését jelenti. Kettősség abból a szempontból is, hogy milyen metodika szerinti. Az egyik a hangsúlyt a szakmai-diszciplináris tudásra, a másik a tárgyi tudás átadására helyezi, vagyis az intézmé1
A tanárképzés jövőjéről Pécs ,2013.május 5-6. Szerkesztette: Deák Máté -Erostyák János –Fischer Ferenc – Gerner Zsuzsanna –Kaposi József OFI –PTE Pécs 2014.
1
nyesülés időszakától egyik a tudós tanárt, a másik a nevelőt képezte elsősorban a 20. század második feléig. II. Új tendenciák Ma a cél és eszköz egysége kapott hangsúlyt, vagyis a tanárképzés célja, az ismeretek hatékony átadása, az eszköze maga a tanári mesterség. Az oktatás komplexitása: meghatározó a tanár, diák, a módszer, tananyag – ezek együttes fejlesztése képzésben, továbbképzésben. Az elmúlt évek törvényi szabályozásai (2011. évi a nemzeti köznevelésről, ill. a nemzeti felsőoktatásról) felhatalmazást adtak a tanárképzés átalakítására. Ezt egészítették ki a 2012, 2013-as kormányrendeletek. A tanárképzés strukturális és tartalmi átalakításának első szakasza a bolognai rendszer kialakítása, az osztott tanárképzés, a második a 2013-ban evezetett osztatlan tanárképzés. A képzés és továbbképzés kérdéskörében 2013-ban Pécsett : A tanárképzés jövőjéről címmel megrendezett konferencia /OFI és PTE szervezte/ anyaga ,az Egerben 2013-ban megjelent Falus Iván által szerkesztett Pedagógus –továbbképzés módszertani kiadványa ,illetve a Szombathelyen 2014. szeptemberében rendezett nemzetközi konferencia alapján emelném ki a továbbiakban a legfontosabb megállapításokat ,amelyek a szakmai és oktatáspolitikai területen egyetértve prioritást,előrelépést mutatnak és tükrözik a további irányok alapelveit. A hazai pedagógus-továbbképzési koncepció kialakításához a következő szempontok figyelembevétele a fontos: A továbbképzések volumenének, finanszírozásának meghatározásánál fontos figyelni arra a nemzetközi tendenciára, hogy a továbbképzések jelentősége, funkciója egyre kiterjedtebbé válik. A továbbképzési rendszernek hármas funkciót (az oktatáspolitikai törekvések megvalósítását, a helyi fejlesztések támogatását és a pedagógusok folyamatos egyéni fejlesztését) kell összehangoltan támogatnia. A továbbképzési rendszer alapvető szemléletmódjának a pedagógusok szakmai fejlődését, szakmai tanulását kell középpontba állítania, ennek alapja a pedagógus egyéni szakmai fejlődésének igénye. Az alap-, a bevezető és a továbbképzésnek összehangolt tevékenységnek kell lennie, amelyet a kompetenciák szintjei kapcsolnak össze. A bevezető képzésnek külön kiemelést, hangsúlyt kell kapnia. 2
Az iskolai tevékenységbe ágyazott különböző formáit kell előnyben részesíteni (közösségi, konstruktív, változatos formák). A továbbképzésben alapvető szerepet kell kapniuk a képző intézményeknek, illetve a regionálisan szerveződő továbbképzési intézményhálózatnak. Ezek összehangolt munkájára van szükség. A képzések hatékonyságának, eredményességének kritériuma: az iskolai alkalmazásban a képességek fejlődése és a tanulók teljesítményének növekedése. A pedagógusértékelés, a továbbképzés és az előmenetel összefüggő rendszert alkot – ahogy a képzés és továbbképzés is.2 Az elmúlt évek elsősorban a pedagógusképzés strukturális átalakításáról szóltak. Jelenleg a tartalmi átalakításra helyeződik a hangsúly, azon belül elsősorban a metodikai kérdések vannak középpontban. Az átalakításban a hazai mellett a nemzetközi trendeknek is fontos szerep jutott. Sok esetben vitákat gerjesztett és kérdéseket vetett fel a pedagógustársadalomban, a szakemberek körében és az oktatáspolitikában egyaránt. Különös hangsúlyt kapott ezekben az a tény is, hogy a pedagógusok pályapresztízsét az új struktúra nem igazán javította és tovább csökkent a tanári pályát választók köre és felkészültsége. A rendszer a pedagógusképzés (benne az egyéves külső gyakorlati képzés), a gyakornoki rendszer és az életpályát végigkísérő továbbképzés összhangban lehet az Európai Uniós dokumentumokban terminológiailag meghatározott három összefüggő szakasszal: ITE (initial teacher education = tanárképzés), induction (bevezető támogatási rendszer, ami
részben egyezik a mi gyakornoki rendszerünkkel), CPD (continuous professional development = nálunk ez a tanár továbbképzést jelenti, egyébként célszerű a folyamatos szakmai fejlesztést/támogatást használni esetleg a későbbiekben). az egész tulajdonképpen az életpálya kontinuumba helyezhető. A törvényi irányok és több külföldi példa is arra utal, hogy akkor lehet sikeres a pedagógusok folyamatos szakmai fejlődése, ha: 2
Falus Iván: Új tendenciák a tanártovábbképzés nemzetközi gyakorlatában. In. Pedagógus-továbbképzés. Szerk.: Falus Iván. EKF Líceum Kiadó, Eger, 2013. 30. o.
3
a továbbképzés az alapképzéssel szoros kapcsolatot tart a pedagógusképző felsőoktatási intézmények meghatározó szakmai fejlesztő szerepe mellett, a továbbképzések, fejlesztések szakmai irányai az uniós trendek figyelembevételével meghatározott nemzeti céloknak megfelelnek, és a köznevelési intézmények gyakorlati igényeihez igazodnak, a továbbképzések túlnyomó többségben a köznevelési intézményekben zajlanak, és építenek a pedagógusok hosszú távú, aktív együttműködésére hálózatos rendszerben, a hálózatos továbbképzési rendszer meghatározó személyiségei a tanárképző központokkal/kutatóintézetekkel együttműködő innovatív pedagógusok (mestertanárok, kutatótanárok, vezető óvodapedagógusok vagy tanítók), a rendszer fontos intézményei pedig hálózati központok (mágnes iskolák), a továbbképzések, szakmai fejlesztések tartalmi és módszertani értékelése, a források hatékony felhasználása megfelelő szakmai protokollokkal, állami ellenőrzéssel biztosított. A továbbképzések, illetve a pedagógusképzés és a köznevelés céljait szolgáló kutatások, fejlesztések évenként, kétévenként kialakított irányait – a felsőoktatáshoz kötött osztrák pedagógus-továbbképzési rendszerhez hasonlóan – az EMMI Köznevelésért Felelős Államtitkársága határozná meg, az OFI bontaná szakmai területekre (egyben végezné az ellenőrzést). A fejlesztések tényleges megvalósítói a szolgáltató és kutatóközpontok, vagy tanárképző központok lehetnének a hálózati rendszer működtetésével. Így a szolgáltató és kutatóközpontokon keresztül az intézményi tanárképző/pedagógusképző központokkal is szoros szakmai kapcsolatot tarthatna például az OFI, illetve végezhetné a képzés, kutatás, továbbképzés egységében a koordinációt. A rendszer működtetéséhez szükséges forrásokat jelenleg az OFI irányítása alá TÁMOP-os programokból lehet biztosítani, később más típusú pályázatok segítéségével.
4
Összességében az egész hálózatos továbbképzési rendszer támogasson egy olyan pedagógus életpályamodellt, amely a képzést, a bevezető támogatási rendszert és a folyamatos szakmai fejlődést egységes rendszerré változtatja. Ennek nyomán a pedagógusok: a felsőoktatási intézményben szerzett olyan képesítéssel rendelkezzenek, amely megfelelő egyensúlyt teremt a kutatásalapú tanulmányok és a tanítási gyakorlat között, tantárgyaik területén magas szintű szaktudással, valamint megfelelő pedagógiai, módszertani kompetenciákkal rendelkezzenek, pályájuk kezdetén hatékony támogatási programokon vehessenek részt, pályafutásuk alatt megfelelő mentori továbbképzési támogatásban részesüljenek, fejlesztő hálózatok tagjai lehetnek, egész pályafutásuk alatt támogató típusú ösztönzésben részesüljenek, hogy formális és informális tanulás keretében új tudásra, készségekre, kompetenciákra tegyenek szert, beleértve a külföldi csereprogramok lehetőségeit is.3 A fokozatváltás a felsőoktatásban című anyagban,amit nemrég ismerhettünk meg a pedagógusképzésről azt olvashatjuk: A pedagógusképzés a felsőoktatás sajátos stratégiai ága, ahol a jövőbeni változásoknak a köznevelés megújítását kell szolgálni. A képzéssel kapcsolatos jogi keretek kialakítása megtörtént. Fontos megállapítás az is, hogy a pedagógusképzés – továbbképzés koordinálása a felsőoktatási intézményekhez rendelve a leghatékonyabb. Célként fogalmazódik meg, hogy a képzés és továbbképzés átalakítása 2017-ig fejeződjön be. Az átalakítással párhuzamosan várható a pedagógus társadalom átrendeződése is. A következő tíz évben 50000 pedagógus éri el a nyugdíjkorhatárt / ennek a létszámnak fele óvodapedagógus és tanító /. Ha figyelembe vesszük a várható gyermeklét-
3
Javaslat a pedagógusképzés, - továbbképzés hálózatos rendszerének alakításához. Regionális Pedagógiai Szolgáltató és Kutató Központ, Szombathely 5
szám csökkenést is, akkor is, évente legalább 2000-2500 fős tanári utánpótlásra lesz szükség.
6