TÁJÖKOLÓGIAI TERVEZÉS

TÁJÖKOLÓGIAI TERVEZÉS

A tervezés tájökológiai feladatai • Ma már lehetséges tájra ható befolyások és káros anyagok meghatározása pl: a vizekbe, a levegőbe jutó káros anyagok, vagy és szennyeződések mérése. • Bonyolultabb a káros anyag felhalmozódás hatásának, és a terhelés típusának megállapítása. Különösen nehéz egy adott ökoszisztémán belül az összterhelést megállapítani, ha a terhelések nem állandó nagyságban jelentnek, hanem ezek kombinációja hat. • Kevés általános érvényű határérték van amivel az ökoszisztémák terheltsége jellemezhető. Bizonyos ökoszisztémáknál ez lehetséges pl: a vizek, erdőtársulások, vizes területek.

A tervezés tájökológiai feladatai • Az ökológiai tájértékelés a tájökológiai tervezés alapja: • alapos tájökológiai készlet felmérés biztosítja a különféle tájalkotó tényezők és az egész területegység ökológiai értékelését, • a hasznosítási tervek célkitűzéseinél fontos, hogy az értékelés összhangban legyen a terület tervezett, vagy lehetséges tájhasználatával, • a tájökológiai értékelésnek a környezeti terhelés mértékét, az antropogén beavatkozások nagyságrendjét és az abiotikus természetes tájkárosodást, illetve a katasztrófák lehetséges előfordulását is tartalmazni kell. • A vizsgálatok célja a zavarás (vagy terhelés) megismerése, és azok korlátozási tervének elkészítése.

Tájökológiai tervezés folyamata • A tájökológiai vizsgálat a tájháztartás vizsgálatát jelenti, amely a tájban működő komplex mechanizmusok teljes feltárásával lehet eredményes. • A tájtervezési folyamat részei: - tájanalízis (természeti és társadalmi adottságok és hatások vizsgálata) - tájdiagnózis (általános terület értékelés, külső és belső terület hasznosítási konfliktusok), - javaslatok (tájrendezési és környezetvédelmi) - intézkedés.

Tájökológiai tervezés folyamata Mit kell a tájökológiai tervnek magába foglalni? - a többcélú hasznosítás lehetőségeit, - a környezeti ártalmak megszüntetésének javaslatát, - az egységes zöldfelületi rendszer tervét, - a települések fejlesztési javaslatát, - technikákat az infrastruktúra bővítésére, - javaslatot a művelési ág változtatására, - javaslatot a védett területek megóvására, - javaslatot a hulladékok ártalmatlanítására, - a mezőgazdasági terület rendezésének javaslatát, - az üdülőterületek fejlesztésére vonatkozó javaslatot, - a művi létesítmények tájba illesztési javaslatát

Táj osztályozás a tájtervezésben • A tájak osztályozása szempontból történhet.

illetve

csoportosítása

több

• Beszélhetünk tájról tudományos alapon, vagy elméletinövényökológiai szempontból. • A tervezés számára megfogalmazott táj fogalom kapcsolatot teremt a tájökológiai és szocio-ökonómiai aspektus között, a tájhasznosítás szempontjából. • Az utóbbi évtizedekben a tájértékelés képezi legfontosabb alapját a tájosztályozásnak.

A tájak csoportosítása általában A tájalkotó elemek természetessége alapján az alábbi csoportokba sorolhatók a tájak: I. természetes, v. érintetlen II. természetközeli III. félig befolyásolt IV. erősen befolyásolt V. urbánus

Táj osztályozás a tájtervezésben • Vink szerint (1963) a tájosztályozás alapja lehet: • • • • • • •

közömbös tájjellemzők, táj minőség, a menedzsment típusa, a jelenlegi hasznosítás, a potenciális hasznosítás, az ajánlott hasznosítás, az elhatározott hasznosítás.

Átfogó tájökológiai értékelés A tájak egymástól eltérő ökoszisztémákat alkotnak. Az ökoszisztémákat alakító faktorok az alábbiak: - a klíma, domborzat, alapkőzet és talaj, élő rendszerek, és az idő tényező. Az átfogó tájökológiai értékelés ezeket a tényezőket vizsgálja. Az értékelésben megkülönböztetünk: - stabil ökoszisztémákat (klimax ökoszisztémák), - kompromisszumos ökoszisztémákat, valamelyest stabilak, és produktívak (pl. erdőgazdaságok), - produktív, instabil, növekedő ökoszisztémák (pl. monokulturák), - urbán-ipari, nem élő ökoszisztémák

Átfogó tájökológiai értékelés Az átfogó ökológiai szakvélemény készítésekor fel kell mérni: - a jelenlegi állapotot, - a hasznosítás várható ökológiai hatását, a megtett intézkedésekkel együtt, - azokat a kutatásokat, melyek később, a következő években, már a hasznosítás idején végzendők el. A szakvélemény tehát kiterjed: - a természeti adottságok felmérésére - felmerülő intézkedések megtervezésére.

Tájökológiai módszerek a területi tervezésben • Tájökológiai tervezés: célja és végeredménye a táj optimális hasznosításának tervajánlata.

• Optimalizáció: a tájban a társadalmi tevékenységek legmegfelelőbb elhelyezése.

Tájökológiai módszerek a területi tervezésben • A tájökológiai tervezés menete: • Cél: a táj optimális funkcionális felosztásának tervjavaslata, amit térképen állítunk elő, ez a propozició vagy javaslat, • a javaslathoz értékelés szükséges, • az értékeléshez adatok kellenek a táj minden pontjáról, minden tényezőről, térbelileg kifejezve, • ehhez a táj tulajdonságait tipológiai egységekbe tömörítjük, s térbelileg fejezzük ki - ez a szintézis,

Tájökológiai módszerek a területi tervezésben • A szintézishez használt adatok lehetnek már meglevő adatok, amiket célirányosan módosítani kell – ez az interpretáció,

• Az interpretációhoz az alapadatok megszerzése után, azokat egy szintre kell emelni – ez az analízis.

Analízis és interpretáció • A mutatókat csoportokba soroljuk: • a táj funkcionális alkalmasságát az abiotikus adottságok biztosítják, a táj ökológiai állapotát a biotikus adottságok mutatják, • a társadalom tájra gyakorolt hatását az antropogén elemek mutatják, ezek a társadalomnak a táj fejlődésével kapcsolatos követelményeit tükröző mutatók.

Analízis és interpretáció • Elsődleges és másodlagos szerkezet szubsztrátum

antropogén elemek antropogén jelenségek

• talaj

biotikus abiotikus

gazd.rendsz. szoc. rend.

• relief • klíma a táj funkcionális és gazdasági jellemzői • helyzet • abiotikus komplexum

Szintézis Szintézis: • •

vertikális szintézis homogén tájökológiai egységek térbeli kifejezése – tájtípus

A tájtulajdonságok térképeit egymásra megkapjuk a homogén területi egységeket.

helyezve,

Szintézis A szintézisbe olyan diagnosztikus tulajdonságokat kell beépíteni (5-6 tulajdonság), amelyeket sok irányban interptretálhatunk: lejtőszög relief kitettség

- lejtődinamika - erózióveszély - besugárzott energia - elérhetőség - beépíthetőség - megművelhetőség

Értékelés (evaluáció) • Feladata a tulajdonságok alapján a táj megfelelőségi állapotának megállapítása: • hogyan felel meg a táj a társadalmi tevékenységnek, • milyen a táj ökológiai állapota, • hogyan válaszolna a táj az egyes társadalmi tevékenységekre, • milyenek az ökológialag ideális tájhasználat gazdasági feltételei.

A társadalmi tevékenységek kiválasztása A tájökológia alapvető feladata a társadalmi tevékenységek kiválasztása. Nagyon fontosak itt a társadalmi elvárások. Leggyakoribb feladat: - lakótelepi lakásépítés, - nagyipar kialakítása - kisipar létrehozása - mezőgazdasági termelés - kertművelés - erdőgazdálkodás - üdülés

A mutatók határértékeinek megválasztása Az alábbi korlátok léteznek: • • • •

technikai korlátok (pl. meredek lejtő szántóművelés), tájökológiai korlátok (erózió veszély), logikai korlátok , társadalmi- és hagyományokból származó korlátok (erdőirtás), • speciális korlátok (levegőszennyezés, zajártalom, természetvédelmi terület).

A táj egészségi állapotának meghatározása Kérdések: • milyen mértékben változtatták meg a táj tulajdonságait, • mennyi és milyen a zöldterületek aránya. A tájhasználat és az ökológiai állapot összevetésével megállapítható a tájhasználat megfelelőségi foka: - P = pozitív vagy kedvező - N = negatív vagy káros - M = lehetséges vagy megfelelő

Az értékelés végeredménye

1. Melyik tájon milyen hasznosítás a jó? 2. Milyen a jelenlegi hasznosítás típusa?

Javaslattétel (propozíció) • A társadalmi tevékenység elhelyezésének javaslata:

optimális

tájökológiai

• Elsőfokú javaslat: melyik típusra milyen társadalmi tevékenységet javasoljunk. • Másodfokú javaslat: a kívánt nagyságú területbiztosítása a társadalmi tevékenységek számára • Harmadfokú javaslat: A típusokra javasolt társadalmi tevékenységek, most már a táj funkcionális elemei – ez a terület funkcionális tipizálása, – pl. a körzetesítés. • Ez a tájökológiai szempontból területhasznosítási javaslat, a folyamat optimalizáció.

optimális maga az

A térképek szerepe a tájtervezésben • A tájtervezésben használatos különböző térképek: - a topográfiai térkép, - a geomorfológiai térkép, - a talaj térkép, - a tájökológiai térkép, - a geológiai térkép, - a tájhasznosítási leltár a mai hasznosítással, - a klimatológiai térkép.

A térképek szerepe a tájökológia tervezésben • A térképek tartalma gyorsan változik napjainkban. • Általában a korábbi térképek bemutatására alkalmasak.

a

táj

stabilitásának

• A régi térképeken általában az eredeti állapot értékelhető. • A természetes és antropogén változás (tájdegradáció), vagy a beavatkozás (intervenció) jelentős változásokat okoz, ezért újra kell térképezni a területet, a tájátalakítás eredményeivel.

Tájfejlődési tendenciák, tájhasználati konfliktusok • A tájfejlődés az emberiség története során nagyon sok változáson ment keresztül a legegyszerűbb gyűjtögetéstől a magas technikájú mezőgazdaságig, illetve a hatalmas agglomerációk kialakulásáig.

• A tájátalakulás a művelési ágak változásával követhető a fejlődés során.

Tájfejlődési tendenciák, tájhasználati konfliktusok A tájfejlődés első szakasza a XIX század elejéig tartott. • A gyűjtögetéssel kezdődő, nomád állat-tenyésztéssel folytatódó, majd az intenzívebb állattenyésztéssel és mezőgazdasági műve-léssel záruló időszak jelentős változásokat hozott a tájban. • Ekkor még azonban a tájak eltartó képessége nagyobb volt, mint az igénybevétel, a káros hatások kiegyenlítődtek

Tájfejlődési tendenciák, tájhasználati konfliktusok A tájfejlődés második szakasza az ipari forradalommal kezdődött és a múltszázad végéig tartott. • Erre az időszakra már elkülönült egymástól a munka és lakóhely, az ember egyoldalúan kihasználta a természeti erőforrásokat, s jelentősen megnövekedett a nem hasznosított melléktermékek mennyisége. • Míg az első szakaszban csak lokális változások következtek be, addig a második szakaszban már regionális mértékű káros hatások is kialakultak.

Tájfejlődési tendenciák, tájhasználati konfliktusok A harmadik szakasz a XX. század napjainkig tartó tájátalakításának folyamata. • Ebben a században már felismerte az ember a természeti kincsek kimeríthetőségét, a fel nem használt tájidegen anyagok mértéktelen felhalmozódásának folyamatát. A további tájváltozás bármely tájtípusban jelentős egyensúly megbomláshoz vezet. • Megjelentek a globális folyamatok pl. a klímaváltozás, a szárazság növekedése, a levegő szennyeződések, a különböző megbetegedések gyakoriságának növekedése. A problémák kezelése mindinkább sürgetővé vált.

Magyarország tájhasználat változása 1895-1995 között Az ember természetátalakító tevékenységének következtében az alábbi tájtípusok jöttek létre: - mezőgazdasági hasznosítású táj (szántó-művelés, kertgazdálkodás, erdőgazdálkodás), - ipari hasznosítású táj (olaj kitermelés, ipari létesítmények, bányászat) , - lakó környezeti tájtípus (falvak, városok és környezetük), - üdülési vagy rekreációs tájak.

Tájhasználati konfliktusok • Funkcionális konfliktus: ott alakul ki, ahol az egymás területének a rovására, vagy egymást megszüntető, akadályozó hasznosítások ütköznek (pl. ipari létesítmény mezőgazdasági terület rovására, meddőhányó kialakítására erdőírtás stb.). • Tájökológiai konfliktus: pl. autópálya létrehozásával valamilyen élőhely megszüntetése, vagy barrierként az élőhelyek meg-szakítása (pl. béka mentések). • Vizuális, esztétikai konfliktus: pl. egy üdülő területen a szemételhelyezés nem megoldott, vagy a beton falakkal történő terület elhatárolás nem esztétikus.

A zöldfolyosó, mint tervezési stratégia • Az utóbbi évtizedekben több kutató foglalkozott a „greenways” problémával, azonban csak az utóbbi 10 évben foglakoztak vele, mint tervezési stratégiával

• A zöldfolyosók deffiniciója a tervezésben: - a zöldfolyosó a táj lineáris elemeinek a hálózata, amely a tervezés és menedzsment folyamatában az ökológiai, rekreációs, kulturális, esztétikai vagy más célú hasznosítást a fenntartható tájhasznosítással összhangba tudja hozni.

A zöldfolyosó, mint tervezési stratégia • Öt fontos jellemzője a zöldfolyosóknak: • 1. A lineáris területi elrendeződés az alapja az anyagáramlásnak, a fajok mozgásának és a tápanyagok szállításának. Ez a zöldfolyosók legjellemzőbb sajátossága, ezért tér el más tervezési koncepciótól. • 2. A zöldfolyosók viszonya a háttér területhez más és más, azonban mindig összekapcsolja a háttér részterületeit.

A zöldfolyosó, mint tervezési stratégia • 3. Alapfunkciója, hogy átmeneti területet és funkcionális kapcsolatot képez bizonyos hasznosítások között. • Visszatükrözi a tervezési folyamat ökológiai, kulturális, szociális és esztétikai céljait. Pl. a rekreáció és élőhely védelem kívánalmai gyakran konfliktusban vannak. Ez fontos területi és funkcionális konzekvenciákat jelent a greenways tervezés számára. A tervezési célnak tehát tükröznie kell a szociális, kulturális értékeket és érzékenységet, valamint a környezetvédelmi szempontokat.

A zöldfolyosó, mint tervezési stratégia • 4. A greenways stratégia magába foglalja a fenntartható fejlődés koncepcióját, amely a természetvédelem és a gazdasági fejlődés egymást kiegészítő működését jelenti. Nemcsak a táj természeti és antropogén hasznosítását befolyásolja, hanem egyensúlyt biztosít az erőforrás hasznosítás és a védelem között.

• 5. A greenways egy területi stratégia amely az integrált lineáris rendszer előnyein alapszik. Arra törekszik, hogy védelmet biztosítson olyan tájaknak, amelyek nem lineárisak. A greenways stratégia tehát összetett és változó stratégia.

A zöldfolyosók tipológiai jellemzői Lépték: Rendűség Terület (km2) 1. rendű

Földrajzi egység Politikai egység

1-100

2. rendű

100-10000

3. rendű

10000100000

4. rendű

> 100000

Funkcionális orientáció

Példák

Végrehajtás Management

Síksági folyó

Kis vízfolyás Hegygerinc

Község Város

Folyók Régiók

Ország Koordináció Tartomány Politika

Vízgyűjtők Hegységek Kontinens

Államok Kis nemz.

Politika

Nagy nemz. Politika és kontinens

Alföld

M.o.

EECONET

Milyen célok érdekében használjuk a greenways stratégiát? • 1. A biodiverzitással kapcsolatos célok: az élőhely védelme kialakítása, összekapcsolása és menedzsmentje. • 2. A vízkinccsel kapcsolatos célok: a vízkincs védelme, visszaállítása, menedzsmentje (árterület, vízfolyosó, a talajvíz utánpótlás, valamint a nedves térszínek (wetland) kezelése. • 3. A rekreációval kapcsolatos célok: a természeti értékeknek megfelelő rekreáció kialakítása (a falusi és városi tájon keresztül futó folyosók).

Milyen célok érdekében használjuk a greenways stratégiát? • 4. Történeti és kultúrális érték védelme a cél: a kulturális és történelmi értékek összekapcsolása a természeti értékekkel és a tájjal.

• 5. Az urbánus térségek fejlődésének kontrollja a cél: a greenways stratégia kontrollként történő felhasználása az urbánus és természetes területek átmeneti területein (ökotonok).

A greenways tervezési stratégiái • A greenways stratégia aktív tervezési stratégia, amely a konfliktusok és problémák okait és azok megoldását keresi. • Ez a stratégia a széleskörű tájtervezés számára nem ad modellt, mert a hálózatra és a vonalszerű területekre koncentrál, amely a nagyobb területi háttérbe illeszkedik. • A greenways stratégia a fragmentáció, tájdegradáció, a település terjeszkedés és az ellenőrizetlen tájhasználat megakadályozását célozza. A stratégia segítségével az ökológiai funkciók tartósan fennmaradhatnak.

A greenways tervezési stratégiái • 4 fő stratégia ismert: a védelmi, defenzív, offenzív és kiegyezéses stratégia. 1. Ha a háttér terület védi a fenntartható folyamatokat és foltokat, a védelmi stratégia alkalmazható. Ez a stratégia azokat a végleges zöldfolyosókat jelöli ki, amelyek a változásoktól védettek, míg a körülöttük lévő táj változáson megy keresztül. 2. Ha a táj fragmentált és a magterület már izolált, a defenzív stratégia alkalmazandó. Ez a módszer a fragmentáció negatív folyamatainak a leállítását szolgálja, mint az utolsó lehetőség ott, ahol a táj sokáig kultúrtájként termelt.

A greenways tervezési stratégiái 3. Az offenzív stratégia természet visszaállítását magába elfogadott terv alapján.

foglalja

4. A tájak gyakran unikális elemeket foglalnak magukba, ami speciális lehetőséget biztosít a zöldfolyosó stratégia alkalmazására. Ha az unikális elemek kedvezőtlen helyzetben vannak, az opportunista stratégia alkalmazása a legmegfelelőbb. Az unikális táji elemek gyakran folyosószerű konfigurációban helyezkednek el. Ez a stratégia más stratégiával együtt is alkalmazható.

Az ökológiai regenerációs potenciál értékelése • Az élővilágra (azon belül is a növényzetre) összpontosító minősítések célja az ökológiai értékek kimutatása és védelmük elősegítése.

• Az összes többi minősítés tájhasznosítási nézőpontú, itt azonban a táj működőképességét biotikus elemei szemszögéből igyekszünk szemlélni. Az ember is csupán mint az élővilág része jön számításba

Az ökológiai regenerációs potenciál értékelése • A táj biotikus elemeinek vizsgálatához részletes adatbázisra van szükség. A nemzeti adatbázisok biztosítják ezt az adatbázist. • Az Egyesült Királyságban pl. Természetvédelmi Tanács rendelte meg a nemzeti vegetáció osztályzást (National Vegetaion Classification, 1991). Több, mint 35 ezer mintavétel ismeretében adja meg a szigetország minden természetes, természetközeli és mesterséges élőhelyét. • Ezen az osztályozáson alapul az Európai Környezetvédelmi Hatóság (EEA) átfogó katasztere (European Nature Information, EUNIS) is, melynek 10 fő kategóriája van (EEA 2001).

Az ökológiai regenerációs potenciál értékelése • Élőhely típusok: • • • • • • • • • •

tengeri élőhelyek tengerparti élőhelyek édesvízi élőhelyek nedves élőhelyek füves élőhelyek fenyérek és tundra erdők kopár és gyér növényzetű felszínek megművelt földek beépített területek és egyéb mesterséges élőhelyek

Az ökológiai regenerációs potenciál értékelése • A természetközeli állapotok helyreállításának képessége, az ökológiai (vagy biotikus) regenerációs potenciál. •

A szabályozó (regulációs) potenciál tágabb fogalom: egy adott ökoszisztémában az életfolyamatok, a biodiverzitás, a zavartalan működéshez szükséges kölcsönhatás rendszer és stabilitás fenntartását jelenti (Bastian, O. Haase, G. 1992). Egyes közleményekben az ökológiai értelmű fenntarthatóság szerepel szinonímájaként.

Az ökológiai regenerációs potenciál értékelése • A szabályozóképesség kétféle megközelítését ismerjük. - az egyik az ökotópok élettelen elemeire, - a másik élő elemeire összpontosít.

• Az előbbi példája a tájháztartás önfenntartó, önszabályozó jellegének értékelése. Ennél a tájfunkciók működését tárják fel.

Az ökológiai regenerációs potenciál értékelése Értékelhető funkciók: 1. eróziógátló funkció (eróziós képesség és erodálhatóság tényezői), 2. a talaj szennyezőanyagokat szűrő, tompító és átalakító funkciója, a talajvíz sérülékenysége ( talajtulajdonságok), 3. lefolyásszabályozó funkció talajtulajdonságok, felszínborítottság),

(domborzat,

Az ökológiai regenerációs potenciál értékelése 4. ökotópképző funkció (érettség, természetesség, fajgazdagság, szerkezeti sokféleség, antropogén hatás értékelése),

5. természetvédelmi funkció (természetesség, antropogén hatás, vörös listás fajok, az életközösség veszélyeztetettsége, érettség, bioverzitás, jelenlegi érték, a fejlődés időtartama).

Lefolyás szabályozási funkció • A csapadék- és olvadékvizek felszínen történő gyors lefolyása jelentősen hátráltatja a talaj- és ezáltal a növényzet vízfelvételét, ugyanakkor – ha a gyors lefolyás nagy területen érvényesül – árvizek okozója lehet.

• Mind mezőgazdasági, mind vízügyi szempontból egyaránt nagy jelentőségű a magas lefolyási értékkel rendelkező területek feltérképezése, ahol a kiegyenlítettebb lefolyási viszonyokra, a direkt lefolyás csökkentésére kell törekedni.

Lefolyás szabályozási funkció • A direktlefolyás alatt a csapadék azon részét értjük, amely a lehullás vagy az elolvadás után rövid időbeli késleltetéssel a területről elvezetődik. Minél nagyobb a direktlefolyás részesedése, annál szélsőségesebbek a lefolyási viszonyok és annál nagyobb az árvíz veszélye.

• A táji ökorendszerekben lezajló természeti folyamatok alapvetően a lefolyási viszonyok kiegyenlítettebbé tétele és a direkt lefolyás mérséklése irányába hatnak. E képességet az ökorendszer lefolyás szabályozási funkciójának nevezzük.

Lefolyás szabályozási funkció • Az értékeléshez a következő tényezők szükségesek: - talajfedettség, növényborítás, - lejtésviszonyok, - infiltrációs kapacitás, - a növényzet által felvehető vízkészlet, - alapkőzet. • Az infiltrációs kapacitás minősítése a talaj mechanikai összetétele alapján történik. A magas vázanyag tartalom (> 30 % esetén +1 pont), a zárt avartakaró (-1pont) módosító tényezőként jelentkezik

Lefolyás szabályozási funkció • A növényzet által felvehető vízkészlet a talaj felső 1 m-es részében általában rövid ideig tárolódik, ez a növények számára rendelkezésre álló vízmennyiség mm-ben.

• A kapott pontértékeket minden ökológiai egységre külön kell összesíteni, osztályba sorolni. Beépített, aszfaltozott területek alapértelmezés szerint mindig a V., erdőterületek mindig az I. osztályba tartoznak.

A talajerózióval szembeni ellenállás és a területhasználat a Kataréti patak vízgyűjtőjén

Lefolyás szabályozási funkció a Kataréti patak vízgyűjtőjén

A növényzet tájökológiai értékelése

Ökotópképző funkció • Az ökotópképző értéket (tájháztartás teljesítőképessége) a tájpotenciálok határozzák meg. A táji adottságok azonban önmagukban nem képeznek ökotópot.

• Az ökotópképző érték a tájnak az abiotikus és biotikus tájösszetevői közötti hatásrendszeren keresztül, az ökotópban jön létre. A biotópok zavaró tényezők mellett is megtartják, vagy vissza tudják állítani egyensúlyi állapotukat. Általában tehát magas stabilitással, vagy regeneráló képességgel rendelkeznek.

Ökotópképző funkció • Az ökotópképző érték vagy funkció a növénytársulásban az asszociáció érettségével, természetességével, diverzitásával, az antropogén hatások mértékével meghatároz-ható. Ezek összege képezi az ökotópképző értéket: • Ökotópképző funkció/érték (ÖÉ) = érettség (É) + természetesség (T) + diverzitás (D) + antropogén hatás (A) • Ezek az értékek terepvizsgálattal és felvételezésekkel számszerűsíthetők. A vizsgá-lat a biogén tényező értékelését célozza, azonban a táj eltartó képességét mutatja

Érettség vagy maturitás • Maturitás alatt a növénytársulásoknak azt az állapotát értjük, amit az a jelenlegi hasznosítás mellett a szukcessziós sorban elér.

• A szukcesszió egy adott területen az időben egymást követő növény-társulások sorát jelenti. A szukcesszió fejlődését a külső ökológiai tényezők mint pl. a makroklíma, a talajok tápanyag mennyisége stb.- irányítják.

Természetesség Az emberi tevékenység hatása napjainkban minden ökoszisztémában többé-kevésbé érvényre jut, s természetességük csökken. A természetestől eltávolodott társulások stabilitása és regenerálódó képessége csekély.

Természetes az a társulás, amely a termőhelyi ökológiai adottságoknak meg-felelően stabil, zavaró tényezők hatására is jó regenerálódó képességgel rendelkezik.

Diverzitás A diverzitás a növénytársulások szerkezeti sokféleségét és magas fajszámát jelenti.

A magas diverzitású ökoszisztémák nagy stabilitással rendelkeznek. Regene-rálódásuk zavarás után lényegesen nehe-zebb, mint az egyszerűbben szerveződött rendszereknél.

Antropogén károsodás • A természeteshez közeli és az antropogén hatások által megváltoztatott növénytársulások és ökoszisztémák az emberi tevékenység káros hatásaira csökkent teljesítő képességgel válaszolnak.

• A károsítás bekövetkezhet pl. mezőgazdasági hasznosítás, útépítések, vízkivételek, elárasztások, szabálytalan deponálás és csatornázás, sövények telepítése, település rombolás, egyéb építkezési beavatkozások stb., tehát antropogén hatásra .

Érettség, természetesség, diverzitás

Természetvédelmi érték vagy funkció A szűkebb értelemben az ökotópképző érték, valamilyen stabilitást, teljességet és önszabályzó képességet fejez ki, amit az ökoszisztéma ritkaságának és veszélyeztetettségének a figyelembevétele nélkül határoztunk meg.

A természetvédelmi funkció a védettséget és a különleges védettségi igényt (ritkaság) fejezi ki. Az értékeléshez tartozik a maturitás, természetesség, diverzitás és antropogén behatás kritériumán kívül még a ritkaság, veszélyeztetettség, fejlődési tendencia, fejlődési tartam és a jelenlegi érték.

Ritkaság, veszélyeztetettség, fejlődési tartam • A fejlődési tartamot azt fejezi ki, hogy az eredeti növényzet és a potenciális vegetáció milyen arányban van jelen. Ebből levezethető a fajok védelmének szükségessége. • A faj természetes ritkasága, a faj antropogén hatásra bekövetkezett visszaszorulását jelenti. A ritkaság a veszélyeztetettséggel és védelmi igénnyel adható meg. • A növény és állatfajok vörös listái és eszmei értékei alkalmasak a veszélyeztetettség meghatározására.

Természetvédelmi érték vagy funkció • A természetvédelmi értéket akkor kapjuk meg, ha az ökotóképző értékhez hozzáadjuk a ritkaságot, veszélyeztetettséget és fejlődési tendenciát:

• Természetvédelmi érték (TVÉ) = ökotópképző funkció/érték (ÖÉ) + ritkaság (R) + veszélyeztetettség (V) + fejlődési tartam (F)

Az ökológiai regenerációs potenciál értékelése • A biotikus elemeket hangsúlyozó kutatásokban általában az alábbi ismérveket vizsgáljuk (Bastian, O. 1992): - ökológiai stabilitás, - ökoszisztéma, ill. egyes fajok ritkasága/ veszélyeztetettsége, - a növényzet természetességének foka, - regenerációs képesség jelenléte a környéken, - biodiverzitás, - tájmintázati paraméterek (kiterjedés, hatósugár, elszigeteltség, összekapcsolódások, ökotonok jelenléte stb.)

Az ökológiai regenerációs potenciál értékelése • Az egyes regenerációs tényezők elemzésében az első feladat a biotóptérképezés. Mezőgazdasági, városi és erdőterületeken egyaránt végezhető. Az ilyen térképek a növényzetnek több, az értékelés számára fontos paraméterét, mint pl. a fák korát, magasságát, állapotát is tartalmazzák. • A biotikus szabályozás képességét a biotóptérkép adatbázisára épülő, kategóriaszerű komplex biotópértékekkel lehet jellemezni. Ezek lehetnek pl. 1-től 9ig terjedő rangsorszámok, de paraméter alapú vizsgálatokkal az ökotóp élő elemeinek minősége pontosabban is megadható.

Az ökológiai regenerációs potenciál értékelése • A komplex biotópérték a fentiek értelmében nemcsak azt fejezi ki, mennyire felel meg egy adott hely élőhelyként, hanem egyben természetvédelmi jelentőségére is utal. • A mintaterületeken nyert biotópértékek az egész táj szerkezetéről tájékoztatnak. • Sajátos feladat a városi biotópok minősítése. Itt további mutatókat (a városi növényzet használatának, ápolásának intenzitása, a burkolt felszínek aránya stb.) is figyelembe kell venni.

Az ökológiai regenerációs potenciál értékelése • Az USA Indiana államában pl. az erdei örökség program (DNR 2001) pontozásos rendszerében a következő értékelési ismérvek szerepelnek: • • • • • • • •

az erdő és a vizek kapcsolata meglevő vagy kialakítható rekreációs lehetőségek az erdő látványértéke kulturális, történelmi jelentősége, a hagyományos erdőhasználat lehetőségei, halak, vadállatok élőhelye, ritka és veszélyetetett fajok, egyéb ökológiai értékek (őserdő, „klimax” állapot közeli erdő), • a kivágás veszélye, • közgazdasági, kezelési szempontok (piaci árak, kezelési költs.).

A tájmintázat minősítése • A tájtérképezés egyik legfontosabb feladata a táj mintázatának ökológiai szempontú értékelése. Tulajdonképpen az ökológai regenerációs potenciál egyik eleme, nagy tájökológiai, földrajzi jelentősége miatt mégis külön tárgyalandó. • Míg a nagy hagyományú német tájökológiai iskola (Bastian O-Schreiber, K.-F.1999) elsősorban a tájfunkciók, a rendkívül gyorsan fejlődő amerikai (Forman, R.T.T.-Godron, M. 1986, Wiens,J.1995) inkább a tájmintázat geometriájának a kutatására („tájmetria”) összpontosít.

A tájmintázat minősítése • Az amerikai irányzat képviselői szerint a térbeli mintázat a táj lényegi tulajdonsága, ezért a tájvédelem megtervezéséhez feltétlenül szükséges olyan mutatók kiválasztása, amelyek kombinálásával az igen bonyolult tájszerkezet is pontosan leírható. • Az indikátorok közvetlen (analitikus) vagy közvetett (származtatott, aggregált) mutatók lehetnek, vagy pedig minőségi és/vagy mennyiségi szempontból jellemzik a táj szerkezetét. A táj feldarabolódásának (fragmentáció) és a tájelemek vagy akár egyes populációk elszigetelődésének (izoláció) a térinformatikai módszerekkel kimutatható mértéke fontos.

A tájak fragmentációja (feldarabolódása) • Az ökológusok véleménye szerint ma a Föld élőközösséget fenyegető legveszélyesebb hatás az élőhelyek feldarabolódása. • Minden populáció létét, működését alapvetően megkérdőjelezi, ha a rendelkezésére álló tér annyira összeszűkül, hogy az egyedek viselkedésében, táplálkozási szokásaiban és legfőképpen a szaporodásában zavar áll be. • Az összezsugorodó élettérben csökken az egyedszám, s ha a szaporodási közösség nem ér el egy bizonyos számot, az törvényszerűen genetikai erózióhoz, az élőközösség végzetes leromlásához vezet

A tájak fragmentációja (feldarabolódása) • Minden növény és állatfajnak más kiterjedésű fizikai élettérre van szüksége, és az élőközösségek, társulások szintén eltérő nagyságú térrészlet-igénnyel jellemezhetők. Az bizonyos, hogy a tartós beépítések és a vonalas infrastruktúra hatására az élőhelyek feldarabolódnak •

A folyamatos, és egyre fokozódó taposás, bolygatás, szennyezés, zajhatás miatt egyre kisebb területekre szorulnak a természetes, vagy természetközeli élőhelyek.

• Az autóutak alatt és fölött kiépített átjárók ma már magától értetődően részei az építkezéseknek, bár ökológiai hatékonyságuk nem mindig elégséges. Bizonyos élőközösségek számára valóban életmentő, mások számára kevésbé eredményesek ezek vadátjárók, alagutak, mesterségesen kialakított tájökológiai kapcsolatok.

A tájak fragmentációja (feldarabolódása) • A táj mesterséges felszabdaltságának jellemzésére a modern tájföldrajz fontos alapadatokkal tud szolgálni az ökológia, a gyakorlati tájtervezés, a tájvédelem számára. • A táji mozaikossága vagy egyveretűsége függ a tájalkotó elemek, így a domborzat, vízrajz, talaj változatosságától. Ebből a szempontból beszélhetünk természetes táji sokszínűségről, vagy viszonylagos homogenitásról. • A trópusi erdők, hegyvidékek, tengerek magas faji diverzitását a közvélemény is ismeri. Ehhez a domborzati-éghajlati-vízellátottságbeli sokféleséghez azonban évszázadok, évezredek alatt sikeresen alkalmazkodott az élővilág

A tájak fragmentációja az utak és települések hatására • A közlekedési utak fragmentóciós hatásának vizsgálata és a rekreáció konfliktusa már régóta szerepel a szakirodalomban. A német szakírók szerint (Beck, O.1956.) a közutak ökológiai fertőzéscsatornák ("Infekctions-kanal") • A közutak ökológia gát szerepét az 1970-es német kutatók kísérletekkel bizonyították egy nem túl forgalmas németországi hegyvidéki út mentén 742 futóbogarat megjelöltek. Az állatok közül több százszoros kísérlet ellenére csak kettő jutott át az úttest túloldalára, a többit visszariasztotta az útfelület betonfelszíne.

A tájak fragmentációja az utak és települések hatására • Az elméleti kérdések tisztázását az utóbbi időben a tájtervezési, tájvédelmi következmények kényszerítették ki. Jaeger, J. (2002) a tájfeldarabolódás gyakorlati problémáit vizsgálta természetvédő, közlekedési és tájtervező mérnökökkel közösen. • Megállapításaik szerint a táj fel-szabdalódását nemcsak a közlekedési utak, hanem pl. a beépítések is jelentősen befolyásolják. •

Fragmentációs folyamat-modelljében Jaeger 6 fázisát különíti el a táj feldarabolódásnak: - perforáció (Perforation / perforation) - bevágódás (Inzision / incision) - kettészelődés (burchschneidung) - feldarabolódás (dissection/ Zerstückelung / - összezsugorodás dissipation/ Verkleinerung) - feloldódás (Auslöschung / attrition)

A tájak fragmentációja az utak és települések hatására • A településökológiai nem vizsgálják, hogy a települések miként fogják körül a különleges élőhelyeket, hogyan állják útját az élőlények mozgásának. • A települések kevésbé átjárhatók, mint a vonalas létesítmények. A legkeskenyebb utcás falu is szélesebb fizikai, akadályt képez, mint akár egy 3x3 sávos autópálya. Az ökológiai gát erősségét összehasonlítva azonban nem biztos, hogy egy kis falu élőlény migrációt gátló hatása erősebb, mint a kerítéssel elzárt autópályáé. • A települések és a vonalas létesítményekhez kötődő élővilág különböző, a biológiai sokszínűségben egy település még fölül is múlhatja a korábban ott létezett élővilág fajgazdagságát. A vonalas létesítmények mentén elszegényedett élővilág alakul ki, az út menti gyom-vegetáció faji diverzitása igen alacsony

A tájak fragmentációja az utak és települések hatására • A gyakorlati tájtervezés, tájvédelem és természetvédelem szempontjából hasznos alapadatokat nyújtanak azok a számítások, hogy milyen mértékű egy adott terület mesterséges felszabdaltsága, azaz a vonalas műszaki létesítmények és a beépítések fajlagos sűrűsége. • 1: 250 000 méretarányú autóatlasz alapján hazai kutatók az ország szilárd burkolattal ellátott közútjainak és a vasútvonalak hosszát megmérték, s az eredményt a kistájak területére vonatkoztatták. A vonalas infrastrukturális elem alapján az ország döntő részén 0,30,5 km/km2 út- és vasútsűrűséggel számolhatunk. Az országos átlag 0,40 km/km2.

A tájak fragmentációja az utak és települések hatására • A vonalas létesítmények mellett a települések is mint fragmentáló tényező vizsgálható. A fragmentáltság megállapításához a következő adatokat lehet felhasználni a vizsgálatban: - a települések legnagyobb átmérőjének összege, - az autópályák hossza, - az elsőrendű főutak hossza, - a másodrendű főutak hossza, - a harmad és negyedrendű utak összevont hossza, - a burkolatlan utak szakaszainak hossza, amelyek erdőterületeket, vagy védett természeti területeket szel át, - vasúti pályák hossza.

A tájak fragmentációja az utak és települések hatására • Különböző súlyozással és homogenizálva az adatokat megállapítások tehetők:

szorzó-számokkal és a következő

- az Alföld mindkét paraméter esetében gyenge fragmentáltságot mutat, - a Dunántúli-dombság pedig erős tájökológiai feldaraboltságot mutat. • A településhálózat nagyfokú különbségét jói tükrözi, hogy az átlagot meghaladó értéket egyedül a déldunántúli terület nagytája képviseli, az összes többi nagytájunk átlagos, vagy ettől alig elmaradó értékeket mutat.

A tájfoltok kapcsolata a mintázatban • Az indexek érzékeltetik, hogy a táj térbeli elemeinek alakja, elszigeteltsége, ill. megközelíthetősége révén mennyire érzékeny a külső hatásokra. • Az ökológiai folt alakját a legegyszerűbb olyan indexszel jellemezni, amely a körtől való eltérés mértékét fejezi ki minden foltra. • Az adott foltot érő hatásokra adandó válaszban természetesen nagy szerepet játszik, hogy a folt mekkora kerület mentén érintkezik a környezetével, az alakindex önmagában mégsem mond túl sokat a táj mintázatáról.

A tájfoltok kapcsolata a mintázatban • A foltok közötti lehetséges kapcsolatok értékelése során beszélhetünk:

- szomszédsági, - távolsági, - közelségi, - összekapcsoltsági viszonyokról

A tájfoltok kapcsolata a mintázatban • A szomszédsági elemzés (megvizsgáljuk, hányféle és milyen minőségű terület határol egy adott foltot) már önmagában is sokat elárul a táj mintázatáról. A hasonló minőségű élőhelyek között mérhető, légvonalbeli legkisebb távolság döntő módon befolyásolhatja a foltok között ténylegesen megvalósuló kommunikációt. • Az ökológiai értelemben vett közelség elemzések során arra vagyunk kíváncsiak, hogy valamilyen tulajdonságuk (pl. erdőfoltok fajösszetétele) alapján hasonló, milyen méretű területegységek esnek közel egymáshoz.

A tájfoltok kapcsolata a mintázatban • A szomszédsági viszonyhoz képest megnő a kapott információ értéke, ha a folt (ökotóp) minőségét is bevonjuk a vizsgálatba. Ilyenkor sok leíró adatot „ megtakaríthatunk”, ha az ökológiai foltot mint élőhelyet integráltan mutatjuk be. • A hazai ökológiai kutatás legújabb eredményei közül vizsgálatainkban erre a célra felhasználhatjuk a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer általános élőhelyosztályozását (ÁNÉR). A közelségi index értéke annál nagyobb, minél terjedelmesebb foltok helyezkednek el egymás közelében.

A tájfoltok kapcsolata a mintázatban • A tájszerkezeti elemzések közül talán a legjelentősebbek azok, melyek az összekapcsoltság feltárására irányulnak. • A nemzetközi tájökológiai szakirodalom (Forman, R.T.T. – Godron, M.1986) kétféle konnektivitást ismer: - vonalas elemek (pl. élősövények), - területfoltok (pl. erdők) összekapcsoltságát.

A tájfoltok kapcsolata a mintázatban • A foltok ökológiai folyósokon keresztül kapcsolódnak. Ökológiai értékelésük botanikai és zoológiai felméréseket igényel.

• Matematikai jellemzésük is lehetséges, erre a gráfelmélet eredményeit használják fel.

• A hálózat egyszerűsége vagy bonyolultsága többféle mutató alkalmazásával mérhető, melyek GIS segítségével automatikusan meghatározhatók (Blaschke, 2000).

A tájfoltok kapcsolata a mintázatban • A tájökológiai szemlélethez tartozik, hogy a tájat ne csupán biotópok (növényzetfoltok) mozaikjának lássuk, hanem lássuk mögöttük az eloszlásukat befolyásoló élettelen (abiotikus) tényezőket is. • Optimális esetben az élőhelyfoltok elrendeződése megfelel a domborzati, talaj, vízrajzi és éghajlati viszonyok eredőjének, tehát az ökotópok térbeli mintázatának. • Az ökológiai minősítésekben az alkalmasság tehát nem csak egy-egy pontra értelmezhető. A területi alkalmasság fogalmában az is benne rejlik, hogy összefüggő, egy minimális kiterjedést elérő foltot keresünk, amely a kijelölt célnak megfelel.

A tájmintázat kialakításának feladatai • Magyarországon feladat a mezőgazdasági (agrogén) táj szerkezetének „javítása”, azaz sokféle funkció betöltését lehetővé tevő tájmintázat kialakítása. • A létrehozandó biotóp-hálózat elemei részben folt-szerűek (erdők, fás, cserjés, gyepes ligetek, száraz füves puszták, ősgyepes szórvány gyümölcsösök, vizes élőhelyek), esetleg csak pontszerűek (facsoportok, ligetek, magányos fák), a lényeg azonban összekapcsoltságukban rejlik. •

Ezt ökológiai folyosóvá fejlődni képes vonalas elemek (erdősávok, fasorok, élő sövények, gyepsávok, vízfolyás menti sávok) biztosítják. Kialakításuknak a kutatások már sokféle formáját feltárták, pl. a mezővédő erdősávok, élő sövények elhelyezésének optimális feltételeit.

Tájmintázat kis vízgyűjtőn

Természet- és tájvédelmi felmérések A védelemre érdemes területek értékeléséhez az alábbi kritériumok használhatók: - tájformák természetességi foka - tájalkotó elemek természetességi foka - ritkasági fok - a biodiverzitás - vízgazdálkodási sajátosságok - tájképi jelentőség - az üdülői hasznosítás lehetősége

Természet- és tájvédelmi felmérések • Tájökológiai szempontból a leglényegesebb, hogy az élőhelyeknek a földrajzi környezet változatosságát tükröző sokfélesége mozaikossá teszi a tájat (y-diverzitás). • A hazai természetvédelemben a növényzet értékelésében kétféle megközelítés honosodott meg: - fajonkénti, ill. - élőhely-értékelés

Természet- és tájvédelmi felmérések • Nagy hagyományai vannak az ökológiai mutatóknak.

• Ugyanezekkel a mutatókkal oldják meg a termőhelyek minősítését is. Itt pl. a hőigényt valamilyen természetföldrajzi öv (biom) nevével jellemzik (ezen belül természetesen eredetük szerint flóraelem-típusokat is megkülönböztetnek, pl. kontinentális, pontuszi, mediterrán, balkáni, kárpáti, pannóniai stb.).

Természet- és tájvédelmi felmérések A magyarországi biotópok értékelésében az élőhelyosztályozási rendszer, a Nemzeti Biodiverzitás monitorozó Rendszer (ÁNÉR) az irányadó, ez a legrészletesebb az élőhely leírás: 1.Természetközeli élőhelyek (hínarasok, mocsarak, forráslápok, átmeneti és dagadólápok, üde sík- és dombvidéki rétek és rétlápok, domb-és hegyvidéki gyepek, szikesek, nyílt szárazgyepek, zárt (fél) száraz gyepek, nem ruderális pionír növényzet, liget- és láperdők, üde lomboserdők, zárt száraz lomboserdők, fellazuló száraz lomboserdők és cserjések, fenyőerdők).

Természet- és tájvédelmi felmérések 2. természetközeli bolygatott és gyomos élőhelyek (másodlagos, ill. jellegtelen származékmocsarak, rétek és gyepek, természetközeli, részben másodlagos gyeperdőmozaikok, másodlagos, ill. jellegtelen származék-erdők és ligetek), 3. erdő-, mezőgazdasági és egyéb élőhelyek (telepített erdészeti faültetvények, agrár élőhelyek, egyéb élőhelyek, belvárosok, lakótelepek, kertvárosok, falvak, telephelyek, roncs-területek, meddőhányók, nyitott bánya-felületek, homok-, agyag- és kavicsbányák, csupasz löszfalak, digó- és kubikgödrök, folyóvizek, állóvizek).

Természet- és tájvédelmi felmérések A rendszerrel szemben támasztott követelmények: - bármely magyarországi élőhelyet/területet be lehessen sorolni (teljes körű legyen a lefedés), - legyen általánosan használható, nem botanikus, ökológus képzettségű szakemberek is tudják használni. - fordítson megfelelő figyelmet a degradált élőhelyek leírására is. - az élőhelyek osztályozását hozzáigazították az 1985 óta bevezetett földhasználati-ökológiai rendszerhez, a CORINhoz.

Természet- és tájvédelmi felmérések • Minden élőhelynek egyértelmű kódot kell kapni, amit a magyar rendszer is feltüntet. PL. a „molyhos tölgyes bokorerdők” kódja az élőhely-osztályozásban pl. M1, Magyarország növény-társulásainak vörös könyvében, 31.1.1.B., CORINE-kódja pedig 41.73742 • Mivel védelemre leginkább azért van szükség, mert az illető faj megritkult, legjellemzőbb példái, mint előbb említettük, az ún. vörös listák (vörös könyvek). • A ritkaság mellett a természetesség a védelemre szorulás másik fő kritériuma. A magyar flóra természetességi osztályozásának alapja a fajonkénti vizsgálatok statisztikai összesítése.

A táj antropogén terhelhetőségének minősítése • A komplex tájökológiai felmérésnek ki kell terjednie:

- a tájalkotó tényezők felvételezésére, - a biogén (nitrát, foszfor), s az egyéb szerves eredetű anyagok, - a nehézfémek (kadmium, cink, ólom stb.) - a növényvédő-szerek és - a kiülepedő szennyező anyagok (kén) mérésére is.

A táj antropogén terhelhetőségének minősítése • Az ökoszisztéma terhelhetősége az önszabályozó képességhez és stabilitáshoz szorosan kapcsolódó fogalom. Az angolszász szakirodalom inkább a félreérthető ökológiai eltartó képességet (ecological carrying capacity) használja helyette. • Német szerzők szerint a környezetterhelésnek azt a mértékét jelzi, amelyet az ökológiai rendszer még éppen elvisel, amikor a rendszer reakciója még a stabilitás tartományán belül marad, külső vagy belső egyensúlyát nem veszélyezteti.

A táj antropogén terhelhetőségének minősítése • A feladat megoldásának viszonylag egyszerűbb lépése a terhelés mérése. • A természetes ökotópok emberi átalakítottságának mértékéül a hemeróbia fogalmát vezették be. Használata a tájökológiában is elterjedt, Magyarországon is alkalmazzák. A hemeróbia-szintek konkrét értelmezésében nincs ugyan teljes megegyezés, de a legelfogadottabb hemeróbia-fokozatokkal jól leírható a táj egyes tényezőinek antropogén átalakulása.

A táj antropogén terhelhetőségének minősítése • A belterjes mezőgazdálkodás kibocsátásai és az egyéb forrásokból származó szennyezések erősen megterhelik az agroökoszisztémákat. • A komplex tájökológiai felmérésnek ki kell terjednie a tájalkotó tényezők felvételezésére, de emellett a biogén, s az egyéb szerves eredetű anyagok, valamint nehézfémek (kadmium, cink) növény-védőszerek és a levegőből kiülepedő szennyező anyagok (kén) mérésére is. • A belterjes mezőgazdálkodás és az erdőgazdálkodás esetén, a kritikushoz közeli terhelést mutató szántók terhelhetőségét össze lehet hasonlítani a természetes növényzetű erdővel.

A földhasználat minősítése • A FAO (1976) irányelveiben is szerepel, hogy a földértékelés tulajdonképpen a földhasználat színvonalának megállapítását jelenti. Ezen a témakörön belül is talán a legérdekesebb kérdés a földhasználat változásainak minősítése.

• Ennek bemutatására mindenütt térképsorozatokat alkalmaznak. Az egységes méretarányra és jelkulccsal szerkesztett történeti térképek összehasonlító elemzése ugyan látványosan feltárja a tendenciákat, de közvetlenül nem tájékoztat a táj változó értékéről.

A földhasználat minősítése • Általában a tájak történeti minősítésére kidolgozott eljárás a múltbeli földhasználatokat rangsorolja egykori jelentőségük szerint, és ehhez rendeli hozzá a táj potenciáljait. • A történelmi korokban az egyes földhasználati módok jelentőségét csupán viszonylagos gazdasági szerepükből, részben elterjedtségükből tudjuk megbecsülni. • Jelentőségük szerint rangsorba állíthatók a földhasználati típusok, s ez a sorrend pontszámokkal is kifejezhető

A földhasználat minősítése • A társadalmi tevékenységek környezeti igényeit is meg lehet becsülni, majd alkalmassági táblázatokban különböző időpontokra összevetni a táj természeti adottságaival.

• Súlyozásra mindenképpen szükség van, hiszen a különböző tájtípusok alkalmassága az egyes földhasználati célokra erősen eltérő.

A földhasználat minősítése • A minőségi szemlélet mellett, a módszer hátránya, hogy a tájak elhatárolásához nem ad segítséget, tehát kiinduló adatként szükség van az adott korra érvényes tájbeosztás- és tájtípus térképre.

• Az árterekre viszonylag könnyű alkalmazni ezt az eljárást, de a dombságok, hegységek területén a környezet adottságai már bonyolultabb módon befolyásolják az egyébként is differenciáltabb földhasználatot, ezért ilyen helyeken összetettebb alkalmassági táblázatok megtervezésére van szükség.

Az erdőhasználat minősítése • Napjainkban nő az erdők jelentősége világszerte. Az erdészeti értékelésben a mezőgazdaságival nagyjából megegyező értékelési cél. Az erdők értékét sokáig egyszerűen faanyag-szolgáltató képességükkel fejezték ki.

• Németországban elsősorban éghajlati alapon termőkörzeteket határoltak el, amihez a talajtulajdonságokat is figyelembe vették. Az ország délnyugati részén fiziológiai alapú termőhely-térképezést végeztek. Fiziológiai és művelhetőségi jellemzők alapján tízfokozatú minőségi skálán helyezték el a termőhelyeket.

Az erdőhasználat minősítése • Az újabb német erdőértékelések elsősorban a nettó elsődleges produkcióra támaszkodnak, amelyet külön-külön becsül meg a fatömegre, a lomb-, ill. tűlevéltömegre, valamint a talaj biomasszájára.

• Ilyen ismérvek alapján 78 erdei „növényzet-formát” sikerült meghatározni és áttekinthető méretarányban térképezni. Bajorországban a fatömeg-növekedés és minőség legújabb, ökofiziológiai modelljét készítették el 2002-ben.

Az erdőhasználat minősítése • Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban egyaránt alkalmazott termőhely-index is a fatömeg-növekedés becslésén, pontosabban egy meghatározott korú állomány által elért átlagos magasságon alapul. Területi kiterjesztést a fasűrűség szerint kaphat.

• A korból és fatömeg-hozamból számítják az optimális vágásforgót. A fafajonkénti becslésekből az erdészek számára telepítési javaslatot tesznek, három fokozatban értékelve a kezelési nehézségeket (fajok közötti versengés, magoncok elhalása, gépesítési korlátok, erózió- és viharkárveszély.

Az erdőhasználat minősítése • Angol kutatók kimutatták, hogy az erdők produktivitása a tágabb ökológiai viszonyokkal van szignifikáns kapcsolatban. A talaj információk domborzati és éghajlati ada-tokkal kiegészítve alkalmasak az erdei termőhelyek jellemzésére. • A kutatók a várható hozamok térbeli eloszlásának térképezése során olyan függő változót kerestek, amelyet nagy területen gyorsan fel lehetett mérni. Ilyen az adott korra elért famagasság. Tapasztalat szerint a famagasság változatosságát fafajonként különböző mértékben, de átlagosan 75-85 %-ban megmagyarázzák a domborzati és talajtényezők.

Az erdőhasználat minősítése • Skóciában a 80-as években a mezőgazdaságihoz hasonló, hétosztályos kategória rendszert vezettek be, amely már jól térképezhető éghajlati (hőösszeg, a lejtőkitettség mikroklimatikus hatása, szélkárok valószínűsége) és vízháztartási (aszály-hajlam, vízállósság) elemeket is tartalmaz. • A FAO erdőgazdálkodási értékelő módszere pedig már a természetvédelmi és a rekreációs minősítés felé mutat, hiszen a fakitermelés mellett ezeket a szempontokat is érvényesíti, sőt az erdőknek egyéb környezeti (pl. árvíz- és talajvédelmi, a lejtők stabilitását fenntartó) szerepét is figyelembe veszi.

Az erdőhasználat minősítése • A jelenleg is használatos magyar erdőtipológia alapjait Majer Antal (1962) vetette meg. Az erdőtípus értelmezése szerint azonos termőhelyi tényezőket és növénytársulásokat mutató, ennek következtében pedig, hasonló erdőgazdálkodást igénylő erdőket foglal magába. Kategorikus minősítő rendszert alakított ki az alábbi négy tényező alapján: - a faállomány jellege - a talaj kémhatása - a termőhely vízgazdálkodása - az aljnövényzet összetétele

Az erdőhasználat minősítése • A fenti mutatók alapján külön-külön állapított meg erdőtípusokat középhegységeinkre, a Dunántúlra, az Alföldre, valamint kultúr- és félkultúr típusokat is kialakított.

• Értékesek a homokos, a szikes és a vizenyős területek fásításának előkészítésére javasolt minősítései is, amelyekben különleges, helyi termőhelyi tényezőkkel is számolt. Ezt az osztályozást a Nemzeti Élőhely-osztályozási Rendszer váltja fel.

Az erdőhasználat minősítése • Természetföldrajzi megközelítésben erdőgazdálkodási alkalmassági vizsgálatot újabban az országos környezetgazdálkodási információs rendszer keretében végzeték el.

•

A rendszer-adatbázisban összesen ugyan 54 tényező szerepelt, azonban a fafajták ökológiai értékével alig több, mint ezek fele (30-32) vethető össze közvetlenül. A módszer kipróbálása dombvidékre, alföldi területre és hegyvidékre is elkészült. A minősítés tízfokozatú skálán történt.

Az erdőhasználat minősítése • Az egyes fajok nem az optimális termőhelyet foglalják el, ez csak a szűkebb tűrőképességűekre (kocsányos tölgy, bükk) jellemző. A többi fafajt (elsősorban a tűlevelűeket) gyengébb minőségű termőhelyekre szánják, így igazi konkurencia nem alakulhat ki. • A tájértékelő módszerek egyre teljesebben és pontosabban mutatják be az ökoszisztémák, köztük az erdők, sokrétű funkcióit. Az önszabályozás a természetvédelmi intézkedésekkel együtt, nem csupán a táj működőképességét tartja fenn, közvetve az emberiség számára is hasznos, sőt létfontosságú.

Erdőrehabilitációs javaslat • Az erdőgazdálkodás lehetőségeit bármely területen a termőhely határozza meg. A termőhely tulajdonságait a domborzati adott-ságok, az éghajlati tényezők, a vízgazdálkodási jellemzők, az alapkőzet és a talaj tulajdonságok alakítják ki, ezért ezek figyelembevételével végezhetünk optimalizációs erdőhasznosítási javaslatot.

• A domborzat jelentősen befolyásolja a klímát, hatással van a vízgazdálkodási tulajdonságokra és talajképződésre is. Általában könnyen és pontosan meghatározható.

Erdőrehabilitációs javaslat • A tengerszint feletti magassággal csökken a hőmérséklet, de nő a relatív nedvesség. Ez utóbbi az erdők számára kedvező.

• A tengerszintfeletti magassággal viszont kisebb lesz az évi és napi hőingás, megnő a csapadék mennyisége, mivel gyakoriak itt a konvekciós csapadékok.

Erdőrehabilitációs javaslat • A lejtők kitettsége jelentős eltéréseket eredményez a besugárzás erősségében és minőségében. Az É-D-i kitettség különbsége mellett lényeges a K-NY-i eltérés is. Reggel a keleti lejtők kapnak erős sugárzást, melynek hatását fokozza, hogy ilyenkor még tisztább a levegő. Mégis a nyugati oldalak szárazabbak, mert délután már kisebb a légnedvesség és nyáron sokáig éri a sugárzás. • Erdőgazdasági szempontból az északi kitettség a legkedvezőbb, megfelelő a keleti, kevésbé alkalmas a nyugati, majd sorrendben a déli expozíció. Az északi kitettségben az alsóbb szinteken gyertyános tölgyes, a magasabb szinteken szubmontán bükkösök jellemzőek, a déli kitettségben a szárazság miatt a a karsztbokor erdők, a keleti és nyugati kitettségben a dombvidéki tölgyesek települnek meg.

Erdőrehabilitációs javaslat • A lejtőszög a napsugarak beesési szögét, s ezáltal az egységnyi felületre jutó sugárzást, a felszín felmelegedését befolyásolja. Ugyanakkor a fásszárú növényzet megtelepedését korlátozza is a nagy meredekség. • A domborzati formák is szerepet játszanak az erdők megtelepedésében. A hegy- vagy domboldalnak felső, középső és alsó részein eltérő klimatikus paraméterek vannak. A magasabb szinteken szelesebb, szárazabb, alacsonyabban a hideg levegő lefolyása miatt hűvösebb, párásabb területek alakulnak ki. A tető szinteken legerősebb a talajlepusztulás, míg a hegylábláb felszíneken a lehordódott talaj felhalmozódik. A völgyekben kevesebb a fény, a mélyebb fekvésű területeken, pl. a dolinákban fagyzugok alakulnak ki.

Erdőrehabilitációs javaslat • A makro- és mezoklíma függvénye az erdőtelepítés, a felújulás viszont a mikroklímától függ.

• A klíma paraméterek közül a besugárzást, a hőmérsékletet, a csapadékot, és a légnedvességet használjuk a minősítésnél. A fényviszonyoktól függ az erdők növekedése és fejlődése. Az erdő fajai között találunk fényigényes és árnyéktűrő fafajokat. melyeket ökológiai fényigényük alapján 5 fokozatba sorolhatunk:

Erdőrehabilitációs javaslat • Ökológiai fényigényük alapján 5 fokozatba sorolhatjuk a fajokat • Árnyéktűrő: JF, B, • Mérsékelten árnyéktűrő: LF, GY, KH, NH • Közepes fényigényű: HJ, KJ, MJ, VSZ, HSZ, MSZ, BABE, KTT, CS, MCS, É,FF, • Mérsékelten fényigényes: MOT, KST, MK, EF, VT, MABE, • Fényigényes: FŰZ, NYÁRAK, NYÍR, VF

Erdőrehabilitációs javaslat •

Jelmagyarázat az erdőtípusokhoz: B-bükk (Fagus silvatica), GY-gyertyán (Carpinus betulus), KTT-kocsánytalan tölgy (Quercus petraea), KST-kocsányos tölgy (Quercus robur), MOT-molyhos tölgy (Quercus pubescens), MÉ-mézgás éger (Alnus glutinosa), CS-cser (Quercus cerris), MK-magas kőris (Fraxinus excelsior),VKvirágos kőris (Fraxinus ornus), KH-kislevelü hárs (Tilia cordata),NH-nagylevelü hárs (Tilia platyphyllos),BABE-barkóca berkenye (Sorbus torminalis), LF-lucfenyő (Picea abies), FF-fekete fenyő (Pinus nigra), EF-erdei fenyő (Pinus silvestris),JF-jegenyefenyő (Abies alba), VF-vörösfenyő (Larix decidua), VT-vöröstölgy (Quercus rubra), A-akác (Robinia pseudoacacia), SF-simafenyő (Pinus strobus), MSZ-mezei szil (Ulmus minor), HSZ-hegyi szil (Ulmus montana), VSZ-vénic szil (Ulmus laevis), MNY-madárcseresznye (Cerasus avium), MBE-madárberkenye (Sorbus aucuparia), KJ-korai juhar (Acer platanoides), HJ-hegyi juhar (Acer pseudoplatanus), MJ-mezei juhar (Acer campestre)

Erdőrehabilitációs javaslat • A megfelelő hőmérséklet befolyásolja a légzést, asszimilációt, transpirációt, megszabja a vegetációs idő tartamát. • Bár általában átlagértékével jellemzünk egy területet, erdészeti szempontból fontos a szélsőségek figyelembe vétele. Magas hőmérséklet esetén a talaj kiszárad, a kialakuló vízhiány miatt a fák növekedése leáll, extrém esetekben kiszáradhatnak. Nagyon alacsony hőmérséklet fagykárokat okoz, különösen veszélyesek a korai és késői fagyok. Ennek megfelelően lényeges a fagyérzékenység vizsgálata, a fagyzugok jelölése, és az oda megfelelő hőmérsékleti igényü fafajok kiválasztása.

Erdőrehabilitációs javaslat • Hőmérséklet iránti igényük szerint: • • • • •

Nem fagyérzékeny: RNY, GY Alig fagyérzékeny: KJ, NYÍR, É, BABE Közepes érzékenységü: NH, KH, EF, VF, HJ Fagyérzékeny: LF Igen fagyérzékeny: B, KTT, MK, JF

Erdőrehabilitációs javaslat • A csapadék a táplálkozás közvetítője, érvényesülését a hőmérséklet, a szél, a talaj víztároló képessége, a légnedvesség és magának a csapadéknak a mennyisége, intenzitása is befolyásolja.

•

A felhasználható víz mennyisége az erdőkben a lombkorona által felfogott vízmennyiség miatt eltér a nyílt területektől. Ez a mennyiség fafajonként változó. (bükk: 2030%, jf: 50-60%).

Erdőrehabilitációs javaslat • A légnedvesség a fás növényzet szempontjából a legfontosabb éghajlati tényező, mert őshonos fafajaink általában a párás, humid klímát kedvelik: • Nagyon alacsony légnedvességigény:EF, FF, FNY, VF, NYÍR • Alacsony légnedvességigény:KST, CS, RNY • Közepes légnedvességigény:KTT, VT, KJ, HSZ, KHÁRS • Magas légnedvességigény: GY, HJ, MK, NH, É, MABE,, LF, • Nagyon magas légnedvességigény: B, JF,

Erdőrehabilitációs javaslat • Egy adott termőhely klímáját a gyakorlatban az adott éghajlatra érzékeny fafajok jellemezik. Az erdészeti értékelés az alábbi erdőklíma típusokat különbözteti meg: • • • •

bükkös klíma gyertyános-tölgyes klíma kocsánytalan tölgyes klíma erdős-sztepp klíma

Erdőrehabilitációs javaslat • A vízgazdálkodást a terület csapadék-, légnedvesség- és a talaj hidrológiai viszonyai befolyásolják. A hazai erdőtársulások kialakulásában ez a legfontosabb tényező, ezért ez képezi az erdőtípusok osztályozásának alapját. • • • • • • • • •

Megkülönböztetünk: szélsőségesen száraz (hiperxerofil), igen száraz (ultraxerofil), száraz (xerofil), félszáraz (szubxerofil), üde (mezofil), félnedves (szubhigrofil), nedves (higrofil) és vizes (ultrahigrofil) termőhely- és erdőtípusokat.

Erdőrehabilitációs javaslat Különböző talajtípusok alapkőzet és vízgazdálkodás szerint: VÍZG.

1 1 2 3 4 5 6 7

SAVANYÚ

BÁZIKUS

nem karbonátos sziklás váztalaj karbonátos sziklás váztalaj kavicsos váztalaj kavicsos váztalaj savanyú barna erdőtalaj rendzina podzolos barna erdőtalaj barnaföld agyagbemosódásos barna erdőtalaj barna erdőtalajok pszeudoglejes barna erdőtalaj lejtőhordalék erdőtalaj

Erdőrehabilitációs javaslat •

A talaj kémhatását az alapkőzet összetétele, a humusz, a víz, és a növényzet befolyásolja. Az erdőnek legjobb a gyengén savanyú, 5,0-6,8 pH-jú talaj.

• Kémhatás tűrésük: Legalacsonyabb pH-t tűri (pH< 4,5): EF, KTT, BNY, RNY, Csekély pH-val beéri (pH 4.5-6.6): LF, KST Közepes igényűek (pH 5-7): KH, NH, B, GY, MJ, KJ, MÉ, A Magas pH-t eltűri (pH>7.5): FF, CS, MT, VK, FNY, MSZ, Legmagasabb pH-t tűri (pH>8): ST, VSZ,

Erdőrehabilitációs javaslat • Az erdő a felhasznált tápanyag mintegy 90%-át visszajuttatja a talajba. A tápanyag-felhasználás elegyes állományokban optimális, mert a különböző fajok feltárják a termőréteg egészét.

• A fák tápanyagigénye általában alacsony, átlagosan tizede a mezőgazdasági növényeknek és a korral változik. A fiatal fák több tápanyagot használnak fel az időseknél, ezért rövid vágásfordulók alkalmazásával túlhasználhatják a talajt.

Erdőrehabilitációs javaslat • A tápanyagigény különböztetjük meg: • • • • •

szerint

az

alábbi

Igen csekély tápanyagigény:EF Csekély tápanyagigény:VF, BNY, RNY, Közepes tápanyagigény:LF, JF, KTT, VT, KST, Nagy tápanyagigény:B, MÉ, GY, KH Igen nagy tápanyagigény:MK, KJ, HJ, HJ, HSZ,

csoportokat

Erdőrehabilitációs javaslat • A termőréteg vastagsága elsősorban a fafajok növekedését módosítja, a talaj értékét határozza meg.

• A termőréteg a talaj azon része, amelyben a fák gyökerei elhelyezkednek és ahol biztosítva van a szükséges víz, levegő és tápanyag.

Erdőrehabilitációs javaslat • A gyakorlatban az alábbi termőréteg vastagság kategóriákat használják fel jellemzésére: • A termőréteg vastagsága [cm]: • • • • •

Igen sekély:0-20; 0-40. Sekély:20-40; 40-60. Közepes:40-60; 60-90. Mély:60-100; 90-140. Igenmély:100<;140<

Erdőrehabilitációs javaslat • Az erdőrehabilitási tervjavaslat kidolgozá-sában ARCINFO szoftvert használtunk. Ez olyan számítógéppel támogatott rendszer, amely lehetővé teszi a földrajzilag pontosan definiált helyekhez a termőhelyi tényezők és az általuk meghatározott potenciális erdőtársulás hozzárendelését.

• Ezek a potenciális társulások térképen megjeleníthetők, s különböző számítások és mérések elvégzésére alkalmas a továbbiakban.

Erdőrehabilitációs javaslat • Az erdőrészletek és a hozzájuk tartozó tulajdonságok földrajzilag pontos elhelyezéséhez digitális erdőtag és erdőrészlet-térképet hoztunk létre a minta-területről.

• A földrajzi azonosításhoz a térképeken a térinformatikai alkalmazások körében leginkább elterjedt EOTR koordinátáit alkalmaztuk.

Erdőrehabilitációs javaslat • A vizsgált terület erdőrészleteinek az erdőklímára, genetikai és fizikai talajtípusra, termőréteg vastagságra vonatkozó tulajdonságait típusonként megfelelő kóddal ellátva dBASE formátumúvá alakítottuk.

• A tengerszintfeletti magasság, a lejtőszög, és a kitettség megállapításához elkészítettük a terület digitális domborzatmodelljét. A modellt 1:10000 méretarányú topográfiai térképről az ARCINFO szoftver segítségével állítottuk elő.

Erdőrehabilitációs javaslat • A kapott értékeket a tervezésnek megfelelően rendszereztük és szintén a kódokba építettük. A kód egy számsor lett, melynek eltérő helyiértékei kapták a különböző tulajdonságok típusainak értékeit. Így az összes tulajdonságot különböző nagyságrendű számokkal kódoltuk. • Az egy területre vonatkozó számok egyszerű összeadásának eredményeként pedig (így kombinálódnak a tényezők) a vizsgált területekre vonatkozó termőhely típusokat és az azoknak megfelelő társulásokat kaphatjuk meg. Ezek immár a tervezési alapul szolgáló eredmények.

Erdőrehabilitációs javaslat Az egyes termőhelyi tényezők kódolása: Tényező

Típus

Azonosító kód

Erdőklíma: – – – –

bükk gyertyán cseres-tölgyes erdőssztyepp

1000000 2000000 3000000 4000000

Tengerszintfeletti magasság: – – – –

200-300 m 300-400 m 400-500 m 500 m<

100000 200000 300000 400000

Erdőrehabilitációs javaslat •

Kitetttség:

• • • • • • • • • • • •

ÉÉK KÉK KDK DDK DDNY NYDNY NYÉNY ÉÉNY Lejtőszög: 0 -5 5 -25 25 <

10000 20000 30000 40000 50000 60000 70000 80000 1000 2000 3000

Erdőrehabilitációs javaslat Genetikai talajtípus: – sziklás váztalaj – rendzina – barnaföld – agyagbemos. barna erdőtalaj – lejtőhordalék-talaj Termőréteg vastagság: – igen sekély – sekély – középmély – mély – igen mély Fizikai talajtípus: – törmelékes – vályog – agyag

100 200 300 400 500 10 20 30 40 50 1 2 3

Erdőrehabilitációs javaslat • Példa egy területen a termőhelyi tényezők érvényesülésére: • • • • • • •

bükkös erdőklíma(1000000) 425 m tengerszintfeletti magasság(300000) észak-északkeleti kitettség(10000) 10 -os lejtés(2000) agyagbemosódásos barna erdőtalaj(400) közepesen mély termőréteg(30) amely vályogos fizikai szerkezetű (2)

Erdőrehabilitációs javaslat • A kapott számsor, mely a kódjaik összeadásából származik és a terület termőhelyi adottságait jellemzi: 1000000 300000 10000 2000 400 30 2 1312432 Korábban a már ismertetett tényezők alapján meghatároztuk a termőhelyi adottságokhoz tartozó természetes erdőtársulásokat. Ez alapján a területre a bükkelegyes gyertyános tölgyes társulást javaslunk telepíteni.

Erdőrehabilitációs javaslat • Térinformatikai megoldás • Az eredményt földrajzilag pontosan térképszerű formában adhatjuk meg. A következő ábra ezt a folyamatot mutatja. • Az fedvények hordozzák a különböző tulajdonságok kódszámmal ellátott típusait. Ezen fedvények összeadásával, - melyet a térinformatikában átlapolásnak (OVERLAY) nevezünka fent ismertetett módon kombinálódnak a tulajdonságok egy-egy területegységre, melyek méretét is meghatározhatjuk. • A minősítést ugyanis az egyes adott területen a számítógép az általunk meghatározott részletességgel,-felbontássalhajtja végre.

Erdőrehabilitációs javaslat •

Erdőklíma

•

Tengerszintfeletti magasság

•

Kitettség

•

Lejtőszög

•

Genetikai talajtípus

•

Fizikai talajtípus

•

Termőréteg vastagság

•

Eredménytérkép (társulások)

Az ökotúrizmus és tervezése • A turisztikai szakma sok képviselője és számos kormány is az ökoturizmust a természeti vonzerőkre alapozott turizmussal azonosítja és azt hangsúlyozza, hogy a turizmus minden formája fenntartható kell hogy legyen. • Fogalma • „Az ökoturizmus a természethez közeli környezetbe irányuló utazások felelősségteljes formája, amelyek hozzájárulnak a környezet védelméhez és a helyi lakosság jólétéhez.”(Ecotourism Society, 1990).

Az ökotúrizmus és tervezése • Az ökotúrizmus a természeti térségekbe irányuló utazást jelenti környezetünk kultúrájának és természettörténetének megértése céljából, ami olyan gazdasági eredményekkel jár, amelyek a helyi lakosság számára kifizetődővé teszik a természeti erőforrások megőrzését”

• „Az ökoturizmus a viszonylag zavartalan természeti területekre irányul azzal a céllal, hogy élvezzék, megcsodálják és tanulmányozzák a tájat, annak növény és állatvilágát. Tehát az egy természet-orientált turizmus.

Az ökotúrizmus és tervezése Az ökotúrizmus négy típusba sorolható: a) a természeti vonzerőkre alapozott turizmus, b) a természetvédelmet támogató turizmus, c) a környezetbarát turizmus d) a fenntartható turizmus .

Az ökotúrizmus és tervezése Az ökoturizmus ismérvei: • nem a tömegturizmust ösztönzi, • csökkenti a szezonalitást, • növeli a természeti környezet és a kulturális értékek iránti érzékenységet, segít azok megőrzésében, megvédésében, • a turisták közvetlen kapcsolatba kerülnek a terület természeti értékeivel, az ott élő lakossággal, így aktív résztvevői lesznek az adott területen folyó tevékenységnek

Az ökotúrizmus és tervezése Az ökoturizmus szereplőinek összetétele: • 46 %-uk felső szintű végzettséggel rendelkezik. • Általában 30 évesnél idősebbek, tapasztalt utazók és rendszerint egyedül utaznak. • Az ökoturisták fő motivációja a természeti környezet megismerése személyes tapasztalat útján. • Az utazási cél kiválasztását illetően a védett területek látogatása a fontos cél (kb 50 %).

Az ökotúrizmus és tervezése Az ökotúristák: 1. a környezetbarát turisztikai szolgáltatásokra átlagosan 8 %-kal többet készek költeni, mint a többi túrista, 2. nem feltétlenül igényelnek osztályon felüli szállást vagy étkezést (bár megengedhetnék maguknak). 3. törődnek azzal, hogy a turisztikai létesítmény, amelyben tartózkodnak ne rongálja a természeti környezetet. Az ökoturizmus iránti érdeklődés növekedésének fő okai: - a környezet fokozódó megbecsülése, - a hagyományos turisztikai központok zsúfoltsága és telítődése, - a személyes tapasztalatokon alapuló ismeretszerzés iránti növekvő igény, - az ökoturisztikai célterületek javuló megközelíthetősége, - a tömegtájékoztatási eszközökben fokozódó ökoturisztikai reklám.

Az ökotúrizmus és tervezése • Az ökoturizmus formái: • szervezett (amikor utazási vállalatok foglalkoznak a kínálati csomag összeállításával és értékesítésével), • egyéni (amikor a turista maga szervezi meg az utazást). • Aktív ökotúrizmus: • a résztvevőben életmódváltást idéz elő, • a természetre jótékony hatású tevékenységet képvisel. • Passzív ökotúrizmus: • a környezetre kevés befolyással van, ami nem lehet káros • csak a turista kellemes jó érzete a cél,

Az ökotúrizmus és tervezése • Magán ökoturizmus: egyének, vagy csoportjaik (kevesebb mint 10 fő) távoli területeket keresnek fel, csak a tömegközlekedést veszik igénybe, a célterületen nem igényelnek semmiféle szolgáltatást. • Kiscsoportos: kevésbé távoli területeket céloz meg, nagyobb csoportokban, bizonyos fokú kényelmi tényezők már megjelennek. • Populáris: nagy számú turistacsoport, mechanikus szállítás, magas szintű szolgáltatások igénybevételével.

Az ökotúrizmus és tervezése •

A turizmus fejlesztését integrált tervezésre kell alapozni. A tervek megvalósításához szükséges: –

az erőforrások számbavétele és a védelem meghatározása,

–

megfelelő jogi szabályozás a turisztikai erőforrások védelmére,

–

gazdasági ösztönzők,

–

pénzügyi eszközökkel ellátott és szakismerettel rendelkező felelős intézmények,

–

ellenőrzés,

–

együttműködés valamennyi érdekelt között (magán- és közszektor, érdekvédelmi szervezetek, helyi lakosság),

–

viselkedési szabályok kidolgozása a turisták és a turisztikai vállalatok dolgozói számára.

Az ökoturizmus lehetséges hazai formái • Gyógyturizmus: • Marketingje első helyen az orvosokat és biztosítókat célozza meg, őket még a tervezés szakaszában célszerű tanulmányútra meghívni és állandó kapcsolatot fenntartani velük. • A gyógyüdülőhelyek rendje és tisztasága, szép természeti környezete, valamint kulturális programokkal és szórakozási lehetőségekkel való ellátása ki kell hogy egészítse a színvonalas gyógy szolgáltatásokat a

Az ökoturizmus lehetséges hazai formái • Termálturizmus:

• új formáját jelentheti a fitness-központok kialakítása. Ezek előnye, hogy új terméket jelentenének Magyarországon és közönségük is szélesebb körből szervezhető, mint a hagyományos gyógyturizmusé. Hátránya, hogy nem annyira erős motivációra épít, mint a gyógyturizmus.

Az ökoturizmus lehetséges hazai formái • Természetjárás és a természetvédelmi területek látogatása: • Elsősorban a hazai lakosság körében, de a külföldi szakmai körökben számíthat közönségre. A meglévő nemzeti parkok, tájvédelmi körzetek, természetvédelmi területek és más védett területek mellett a nagyvárosok körüli erdők és hegyek jelenthetik a fő helyszíneket. • Az örökségparkok kialakítása során fontos a két szektor szoros együttműködése nemcsak a védelem-turisztikai hasznosítás kölcsönösen elfogadható arányainak a kialakításában, a szabályozás és a megfelelő tájékoztatás megszervezésében, hanem a nemzetközi kapcsolatok kiépítésében is.

Az ökoturizmus lehetséges hazai formái • Kerékpározás: • A „megközelíthetőség” és nem a vonzerő kategóriájába tartozik, mégis terjedő népszerűsége és résztvevői közül jó néhánynak a természetjárókéhoz hasonló beállítottsága miatt érdemes külön utazási formaként foglalkozni vele. • Igaz, hogy kerékpárutakat - költségesek lévén – elsődlegesen rossz levegőjű nagyvárosokban, illetve ott célszerű kialakítani, ahol a helyi lakosság is hasznát veszi, mert különben kihasználásuk erősen szezonális. Ahol viszont vannak kerékpárutak, ott a kapcsolódó szolgáltatások és a tájékoztatás megszervezése jelent feladatot

Az ökoturizmus lehetséges hazai formái • Kempingezés: • Életformát és nem csupán szálláshelyet jelent. Fontos a kempingeket a nemzetközi normák szerint korszerűsíteni, sportolási lehetőségekkel ellátni. Az egyszerű sátorhelyekkel szemben célszerű nagyobb mértékben a lakókocsis turisták és nyaralóházat igénylő vendégek fogadására berendezkedni. • Egyre fontosabb feladata lesz a kempingek vezetésének a kellemes időtöltést szolgáló társas foglalkozások, sportok és játékok megszervezése és helyi természeti és kulturális értékek megismertetése.

Az ökoturizmus lehetséges hazai formái • Vízisportok: • A szezonszéthúzást és a jobb fizetőképességű közönség vonzását leginkább a vitorlázás és az evezés segítheti elő. Különösen a túravitorlázás feltételeinek a megteremtése lenne fontos a Balatonon, a Velencei- és a Tisza-tavon (kikötők és a kapcsolódó szolgáltatások bővítése, újak építése). • A fejlesztést a tájékoztatás és a programszervezés, valamint a közvetlen értékesítési csatornák (vitorlás klubok, szaklapok közönsége, stb.) kiépítése kell hogy kiegészítse.

Az ökoturizmus lehetséges hazai formái • Horgászat: • Alkalmas a szezon megnyújtására és erős turisztikai motivációt jelent. Az ökológikus halgazdálkodás feltételeinek biztosítása mellett a fő feladatok: • csónak-kikötők létrehozása és egészségügyi létesítményekkel való ellátásuk, a horgász egyesületek felkészítése a vendégfogadásra és a helyes viselkedési szabályok terjesztésére, betartatására, a bevételek egy részének természetvédelemre és marketing célokra való fordítása, valamint a beutaztatás megszervezése erre szakosodott közvetítők bevonásával.

Az ökoturizmus lehetséges hazai formái • Lovaglás: • Akkor lehet sikeres, ha túraútvonalakat alakítunk ki szálláshelyekkel (tanyák, átalakított vidéki kúriák stb.), valamint a kiegészítő szolgáltatásokat (úszás, tenisz, folklór programok stb.) szervezünk. • A lósport fellendítése céljából fontos lenne a lovaglás oktatásának bevezetése az iskolákban.

Az ökoturizmus lehetséges hazai formái • Vadászat: • Már jelenleg is jól működő piacot jelent, a jövőben fontos a racionális vadgazdálkodás fenntartása, ehhez a megfelelő jogi és szervezeti feltételek biztosítása. Fontos a külföldi vadászok körének bővítése, és több kiegészítő szolgáltatás megszervezése a számukra. • Kulturális turizmus: • Csak magas színvonalú események vagy rendezvények jelenthetnek önálló vonzerőt és alakíthatók turisztikai termékké a kiegészítő szállás, vendéglátó ipari és egyéb szolgáltatásokkal együtt. Pl. a fesztiválok, lehetőleg nemzetközileg is ismert sztárokkal.

Az ökoturizmus lehetséges hazai formái •

Tudományos és kulturális kapcsolatok:

•

Nemzetközi konferenciák, versenyek, az igénybevett szállás és egyéb szolgáltatásokkal együtt hoznak hasznot (műemlékek, múzeumok, tájházak, helyi búcsúk és ünnepek, hagyományos kézműipari műhelyek, táncegyüttesek, kórusok, stb.).

•

Bortúrizmus:

•

Szakmai túrák mellett - egy-egy nemzetközi hírnevű borfajtához kötődő árverés, borrend rendezvény, estély, gasztronómiai- és kulturális esemény, stb. megrendezése. Fel kell éleszteni a sikeres hagyományokat: a hegyközségek, látogatható pincesorok, a hordókészítés, a szüretek stb. hagyományait, a térségek egyéb kulturális és természeti vonzerőinek felhasználásával borutakat kialakítani. Marketinggel kell párosítani (egyedi cimkézés és palackozás,a versenyeken való folyamatos részvétel, a sajtó és a televízió felhasználása a hírverésben, stb.).

•

• Falusi turizmus: • Nem egyszerűen fizetővendéglátást jelent, hanem a vendégnek a falusi életmódba való bekapcsolását és változatos időtöltéséről való gondoskodást is. • A vendéglátókat is fel kell készíteni a fogadásra. Ennek a formának a fő közönsége a városokban lakó hazai lakosság lehet. Elsősorban a vidékről elszármazott emberek, akiknél a fő motiváció a ”vissza a gyökerekhez”. • A turizmus több más formája is kötődik a falusi vagy más vidéki környezethez, ezeknél is a mindig a turisták igényeire alapozva kell kifejleszteni a terméket, és a fő vonzerőt megtestesítő szolgáltatásokat (kastély-, etnikai- stb. turizmus).

Az ökoturizmus lehetséges hazai formái • Hivatásturizmus: • Az ország külső gazdasági és kulturális kapcsolataihoz, egy része ökológiai témákhoz kapcsolódik. • Minden ilyen kapcsolat felhasználható a turizmus fejlesztésére, csak tudatosítani kell partnereinkkel a lehetőségeket (pl. tudományos és üzleti konferenciák szervezése és ezek kapcsán nemzeti parkjaink látogatása vagy kulturális örökségünk bemutatása stb.).

Az ökoturizmus lehetséges hazai formái • Családi- és gyermeküdültetés: • Marketingje az iskolákra és óvodákra koncentrál, a veszélyte-lenséget, a természetközelséget emeli ki. • A gyermeküdüléshez célszerű a pedagógusok felkészítése (a nyári munkalehetőség, hivatásuknál maradnak, pedagógiai ismereteik adottak, a speciális technikák és a nyelvek elsajátítása jelent számukra feladatot). • Ifjúsági turizmus: • Szerény szálláskörülményeket, de gazdag és változatos programokat, találkozási- és ismeretszerzési lehetőségeket igényel. A belföldi turizmus fejlesztésében az egyik kiemelt forma. Nem hoz nagy nyereséget, de rendkívül fontos a hírverő és utóhatása.

Az ökoturizmus lehetséges hazai formái • Nyugdíjas turizmus: • Ez a korosztály csak Európában százmilliós piacot jelent. A nyugdíjasok szabadidővel korlátlanul rendelkeznek, a fejlett országokban jövedelmük is jelentős, motivációjuk az utazásra igen erős. A főszezonon kívüli turizmus egyik fő piaci szegmensét jelenthetik. • Vallási turizmus: •

A zarándoklás, pápai vagy érseki mise, nagyobb vallási ünnepek, stb. mozgatnak meg messzebbről jövő hívőket. A helyhez illő kulturális rendezvények (pl. orgonahangversenyek) szervezése szintén elősegíti. A jelentősebb egyházi központokban (pl. Esztergom, Kalocsa, Debrecen, Pannonhalma, Veszprém) a vallási turizmus szervezésének központjait lehet a papság részvételével és nemzetközi kapcsolatainak aktivizálásával kialakítani.

Az ökoturizmus lehetséges hazai formái • Magyar mozaik: • Az ország vonzerőinek egy csokorba kötését jelentené. Ez több variációban, a mozaik elvre építve képzelhető el, mindenkor az érdeklődő turisták igényei szerint. • Az ötlet elsősorban a körutazó-, ismeretszerző- és kalandkereső motívumra épít, a távoli turisták zöme ma ezzel az indítékkal jön Budapestre, hogy egy hétvégi tartózkodással a fővárosban egész Magyarországot (sokszor egész Kelet-Európát) az utazási restanciák sorából kipipálja. • A Dunántúl és ezen belül a Balaton térség, az Alföld, és az Északi-hegyvidék változatossága lehetőséget nyújthat arra, hogy jó hírveréssel és szervezéssel a turisták magyarországi tartózkodását valamelyest meghosszabbítsuk.

Az ökoturizmus lehetséges hazai formái • Emigráció és szórvány magyarság hazai túrizmusa: • Igen fontos réteg számunkra az emigráció és a szórványmagyarság. Számukra a legfontosabb vonzerőt jelenti, hogy szüleik vagy ők maguk itt születtek, vagy itt vannak a rokonaik, barátaik, ehhez a kultúrához tartoznak, ezt a nyelvet beszélik stb., tehát e tekintetben versenytárs nélkül állunk a világban.

Autópályák tájökológiai tervezése • Alapkérdések: • kellenek-e autópályák? • kell-e fizetni a használatáért? • ha fizetni kell, azt milyen konstrukcióban valósíthatjuk meg (ha fizetni kell a pálya igénybevételéért, a forgalom egy része visszamegy a régi utakra, s környezeti ártalmakat okoz)?

Autópályák tájökológiai tervezése • Az autópályák előnyei: • az autópályák építése, léte az egész társadalom érdeke, • gazdaságfejlesztő hatásai túlnőnek a saját határain, s valamennyi ágazat számára kedvező lehetőségeket biztosítanak, • az építések eredményeként ma Magyar-országon több, mint 30.000 km hosszúságú közúthálózat áll rendelkezésre, amelynek részét képezik az autópályák (M1,M3,M5,M7) és az autóutak (M0,M3,M7).

Autópályák tájökológiai tervezése • Bekapcsolódunk az összeurópai úthálózatba. • 1994-ben Krétán jelölték ki azt a kilenc európai közlekedési folyosót, amelyek az EU tagországainak hálózatához keletről kapcsolódnának, • Magyarországon a kilenc folyosó közül három folyosó halad át. • A IV-es Berlinből indul Budapesten és Bukaresten át Thesszalonikibe és Isztambulba. • Az V-ös folyosó az olaszországi Velencét Trieszten, Ljubljanán és Budapesten át Kijevvel kapcsolja össze.

Autópályák tájökológiai tervezése • A VII-es folyosó maga a Duna folyosó • 1997- ben Helsinkiben a korábban megnevezett kilenc folyosó mellett egy tizediket is kijelöltek. • Az itt hozott döntések közül Magyarországot kettő érinti, s mind a kettő észak-déli irányú fejlesztést tesz szükségessé. Az egyik az V-ös folyosó leágazása, amely Budapestet köti össze Eszéken és Szarajevón át Plocéval. Ez gyakorlatilag a 6-os számú főút fejlesztését igényli. • A másik az újonnan meghatározott X-es folyosó leágazása, amely Budapestet köti össze Belgráddal. Ez közúton az M5-ös autópályát jelenti.

Autópályák tájökológiai tervezése • Az autópályák előnyeként lehet megemlíteni, hogy azokon a balesetek száma fajlagosan kisebb, mint a kétszer egysávos, esetleg nem megfelelő minőségű egyéb utakon.

• Normális esetben, ha az autópályadíjak a lakosság jövedelméhez viszonyítva megfelelő szinten vannak, a településeket és ezáltal a lakosságot érintő szennyeződést okozó forgalom a lakott településeken kívül vezetett autópályákra koncentrálódik.

Autópályák tájökológiai tervezése • Az autópályák hátrányai: • Megépítésük jelentős nagyságú területet igényel. Egy négysávos, egy kilométeres útszakasz megépítéséhez 8 hektárnyi földterület szükséges. • A közúti közlekedés kb. 200 különböző anyaggal szennyezi az utakat és azok környezetét. Jelentős a motorbenzinből származó ólomvegyületek mennyisége, valamint a nitrogénoxid és kéndioxid. • Hazánk légszennyezési adatai azt mutatják, hogy járműállományunk a sokkal magasabb járműszámmal rendelkező nyugati országokéhoz hasonló káros anyag emissziót okoz. Ebben jelentős szerepet játszik a járműkarbantartás elmulasztása.

Autópályák tájökológiai tervezése • A fizetős autópályáknak is megvannak a külön hátrányai: • - a kapuk lassítják a forgalmat, - az autósok inkább a díjmentes utakat választják (a kisebb teherbírású utak jobban le vannak terhelve, ami a balesetek számának növekedését, és a lakott területek jelentős levegő és zajszennyezését okozza). • A matricás módszer hiányossága, hogy nem a tényleges használatot fizetteti meg, az autósoknak viszonylag sok pénzt kell előre kifizetniük. Előnye azonban az, hogy ezzel el lehet kerülni az előző, az autópályák kikerülésével okozott problémát.

Autópályák tájökológiai tervezése • Magyarországon 1980 és 1990 között a közúti szállítás a vasút kárára nyert nagy teret. • A teherszállítás 50%-a bonyolódik le közúton, míg a sokkal környezetkímélőbb vasút részesedése csupán 30% körüli. A személygépkocsik nyolcszor, a tehergépkocsik harmincszor nagyobb mértékben szennyezik a környezetet, mint a vasút. • Cél lehet a vasút-közút, és a vízi-közút kapcsolatból származó előnyök összekapcsolása.

Autópályák tájökológiai tervezése • A különböző zajterhelésű területek lakói között végzett felmérés szerint, a lakosság számára átlagosan napközben 60 darab körüli, ezen kívül, azaz 18 és 08 óra között 50-58 darab autó az az egyenértékű A-zajszint, amit még nem tart zavarónak.

• Jelentősek tehát az autópályák építése és működése kapcsán felmerülő környezetet károsító hatások, amelyek figyelmen kívül hagyása komoly problémákat okozhat hosszú távon.

Autópályák tájökológiai tervezése • Az autópályák építése során az alábbi tények ismerete szükséges: • A kén kibocsátások szempontjából tudni kell, hogy a hazai gázolajok kéntartalma a közelmúltban az új szabványok alapján csökkent. • A nitrogén-oxidok kibocsátásának csökkentésére vonatkozó egyezmény 1992. februárjában lépett hatályba. A tervezett további csökkentést a katalizátorral felszerelt gépkocsik számának a növekedésével, a dízelüzemű teher gépkocsik és autóbuszok NOx emissziójára vonatkozó határértékek betartatatásával lehet biztosítani.

Autópályák tájökológiai tervezése • Az illékony szerves vegyületek (VOC) csökkentésére kell törekedni. A VOC-emisszió hazai csökkentését befolyásolja: • a kétütemű motoros gépkocsik használatának jelentős visszaszorulása,

számának

és

• a katalizátoros benzinüzemű, valamint a dízelüzemű gépkocsik létszámának és használatának érdemi növekedése, • A forgalomnak az autópályákra történő átterelése jelentősen csökkenti a személygépkocsik, a tehergépkocsik és az autóbuszok fajlagos VOC-emisszióját a folyamatos haladásra való áttérés következtében.

Autópályák tájökológiai tervezése • A szén-dioxid kibocsátás 2000-ben nem haladta meg az 1985 - 1987 közötti időszak átlagos évi szintjét.

• A gépjármű közlekedés CO2 emissziója enyhén csökkenő tendenciát mutat, amit a jövőben tovább kell csökkenteni minden lehetséges módon (pl. a Szegedet északról elkerülő híd és út megépítése).

Autópályák tájökológiai tervezése • A közutakon keletkező szennyeződések: - részben az útfelületen gyűlnek össze és a csapadékvízzel lemosódva kerülnek a környezetbe, - részben az út közvetlen környezetébe kerülnek, ahol rontják a talaj, a levegő és az élővizek " természetes " minőségét. • Az útmenti környezet károsodása a közúti környezet emissziójából eredően két alapvető formában jelenik meg: - nehézfém szennyeződések - savas kémhatású anyagok hatása révén

Autópályák tájökológiai tervezése • Védekezés a kedvezőtlen hatásokkal szemben: • A zaj csökkentésének lehetséges módjai: - lakó környezetek elkerülése - bevágásban vezetett út. - zajárnyékoló falak: 5-15 dB(A) csökkenés eredményezhető (az úttól 200-300 m távolságban) - nyílászárók akusztikai szigetelése. - megfelelő burkolattípus (suttogó aszfalt) választása, - a rezgések csökkentése a sebesség csillapításával és elkerülő utak létesítésével.

Autópályák tájökológiai tervezése • A balesetekkel szembeni védekezés: - A járművek sebességének korlátozása, országos főutakon, a lakott területi szakaszok bejáratainál lassítás (kapuhatás), balesetveszélyes csomópontokban kis sebességű körforgalom beiktatása. - Leghatékonyabb balesetmegelőző intézkedés a forgalmi konfliktusok csökkentése: - lakott területi szakaszok kiváltása elkerülő utakkal, - osztottpályás, párhuzamos közlekedésre alkalmas utak és külön szintű csomópontok építése.

Autópályák tájökológiai tervezése • Az utak hatása az élővilágra : - az utakon átvonuló egyedek közül sokat elgázolnak, - az út barrierként (gát) elzárja az állatokat természetes környezetük egy részétől. Az első problémára megoldás az útpályák elkerítése (vadvédelmi kerítés), viszont ez a megoldás tovább erősíti a szétválasztás problémáját. A barrier hatás elkerülésére az utóbbi időben vadjárókat építenek és a vízátereszeket és a felszíni vizek fölötti hidakat is úgy alakítják ki, hogy azok alatt a vándorlásra hajlamos fajok átjárhassanak (hazánkban eddig öt vadátjáró épült és néhány kisebb-nagyobb ökológiai és "béka" átjáró)

Autópályák tájökológiai tervezése • A közlekedési pályák tervezésekor környezeti hatásértékelést kell végezni. • A hatásértékelés sajátos módszereket igényel az autópályák esetén, mivel ezek többféle tájtípuson áthaladnak, részletesen értékelni kell az adott mátrix és a pálya kapcsolatát. • A tervezési folyamatban kedvezőtlen ha nem rendelkezünk ökológiai iránymutatással és eszközökkel. Sok módszer van az ökológiai kapcsolatok feltárására ás minősítésére és a konfliktusok és lehetőségek megfeleltetésére.

Autópályák tájökológiai tervezése • Két kérdést kell először megválaszolni: • 1. Milyen használat vagy hasznosítási kombináció jellemző a területre vagy helyre, azaz milyen segítséget kell nyújtani a részleges tájhasználathoz? Ez az ökológiai megfelelőség értékelése. • 2. Milyen módon különítsük el a különböző használati típusokat? Milyen ökológiai szempontból szignifikáns hatás fordul elő amit a hasznosítás alakított ki, megrongálva a természetes állapot jellemzőit az adott vagy szomszédos területeken. Hatnak e ezek más hasznosításra azok jellemzőitől függően. Ez az ökológiai rizikó és hatás analizis.

Autópályák tájökológiai tervezése • Az utak építésekor az új hasznosítás potenciálisan az alábbi területekre hathat: - lakóterületeken az épületekre, - a rekreációs viszonyokra, - a mezőgazdasági hasznosításra, - az erdőgazdálkodásra, - a védett biotópokra, - a víz menedzsmentre.

A mezőgazdasági ökorendszerek tervezése • Mezőgazdasági tájhasználat természetes és az ember által létrehozott ökoszisztémákban egyaránt előfordul. • Az első típusú használat a féltermészetes ökoszisztémák sorát hozta létre, amelyek lényegében alacsony intenzitású mezőgazdasági rendszerek. • A második típus, a valódi agroökoszisztémák, input-output rendszerek, amelyek instabilak, produktivitásuk a külső beavatkozástól függ. A működtetés hatásai, pl. a szállítás, folyamatosan hatnak a mezőgazdasági tájra.

A mezőgazdasági ökorendszerek tervezése • Problémák: • Egy klimatikusan egységes táj ökorendszerét ill. ökotóp szerkezetét (mintázatát) a táji adottságoktól (pl. kőzet) függő források heterogenitása és azok térbeli eloszlása határozza meg. A kapcsolatok az egyes ökoszisztémákban lehetnek vertikálisak és horizontálisak. • Nagyobb embercsoportok egy helyen való letelepedésével kényszerűen bizonyos rendszerekben nagyobb mennyiségű anyagot használtak fel, takarmány, széna, ill. fa formájában, s más területekre is szállítottak anyagot, ahol más ökoszisztémát gyarapítottak.

A mezőgazdasági ökorendszerek tervezése • Erősödni kezdtek a rendszerek közötti kapcsolatok és nőtt a számuk, s gyengültek a rendszeren belüli körfolyamatok és szabályozások. • „Kiviteli” és „beviteli” ökoszisztémák alakulnak ki, amelyeket az anyagszállítások kötnek össze. Számukra pótlólagos energiaráfordítás szükséges, amelyet más ökoszisztémából kölcsönöztek. Ha egy természetes ökoszisztémában a producens-konzumens-reducens körfolyamat helyileg elkülönül, ez a tájban labilitást okoz.

A mezőgazdasági ökorendszerek tervezése • Az ökoszisztémák között egyensúly eltolódás jön létre, pl. amikor haszonállatokat táplálkozás céljából a megfelelő természetes ökoszisztémába viszik és ebből az ökoszisztémából egyoldalú kivétel történik. • Nagy haszon-állatsűrűség túllegeltetés révén taposási károkat okoz, talajtömörödés és erózió jön létre. A legeltetett ökoszisztéma használhatatlanná válik, mert a termelt és felhasználható biomassza sem mennyiségben sem minőségben nem elégíti ki a felhasználási igényeket.

A mezőgazdasági ökorendszerek tervezése • A modern intenzív növénytermesztési rendszerekben a kivétel-bevitel viszony növekszik. Az anyag-bevitel már rég nem csak a terméskivétel kiegyenlítésére, hanem a haszonnövelésre szolgál. • A nagyobb hozamhoz intenzívebb növényvédelmi intézkedések is kellenek, amelyek az el megcélzott hozammennyiséghez képest aránytalanul nagyok. Ezzel a szántóföldi ökoszisztémát hosszútávon elszakítjuk a termőhelyi produktivitási alapjától. A hozama függ a hozamnövelő szerek bevitelétől, amellyel nem a rendszerből, hanem kívülről származnak.

A mezőgazdasági ökorendszerek tervezése • Zavarás és stabilitás az agrár ökoszisztémák-ban: • A modern földművelési módszerek növelik az agrár ökoszisztémák zavarásra való érzékenységét. Így a korszerű gépek használata szántóföldi művelésben – pl. a kukorica és cukorrépa termesztésnél - aránytalanul nagymértékű talajeróziót vált ki. A nehéz gépek az agyagosabb talajoknál talajtömörödést okoznak. A túlzott N-trágyázás túlzott bokrosodást eredményez (ez vonzza a levéltetveket). • Ezeket a zavarásokat az agrár- ökoszisztémában a saját rendszeren belüli szabályozás nem tudja leküzdeni.

A mezőgazdasági ökorendszerek tervezése • Az egyes ökoszisztémákban a mezőgazdasági művelés számos mellék- és utóhatása érvényesül, amely terhelést, illetve zavarást jelent.

• A zavaró utó- és mellékhatások valódi károsultjai az agrár tájban a természet közeli ill. féltermészetes ökoszisztémák ill. biotópok maradványai. Ezek területükhöz képest hosszú érintkezési peremsávban sok anyagot kapnak, melyek a létezésüket veszélyeztetik.

A mezőgazdasági ökorendszerek tervezése • Az emberi használat hatására gyengülés lép fel az ökoszisztémára jellemző rendszeren belüli folyamatokban: - megváltozik az anyag-körforgalom az ökoszisztémában az élőhelyek kölcsönhatásában (pl.populáció szintjén) ez gyengülés, - gyengülés következik be az élőlények és az élőhely közötti kölcsönhatásokat illetően is.

A mezőgazdasági ökorendszerek tervezése • A gyengülés oka elsősorban az anyagkivétel és leadás, valamint a fajszám csökkenés. • Egy haszon-ökoszisztémából való biomassza kivétel azaz termés elszállítás abból a célból történik, hogy egy másik ökoszisztémában ennek az anyagnak a felhasználása megtörténhessen. • A tervezésnél fontos ezeket a transzport folyamatokat és ezek kísérő folyamatait figyelembe venni pl. a szükséges úthálózatot, járműveket, energiaszükségletet.

A mezőgazdasági tervezés folyamata A. Geológia/ Talajok/ – geomorfológia

– Légifotó

Tájhasználat vegetáció

A mezőgazdaság társadalmi és gazdasági helyzete

Terepfelvétel Interjú a

Szociális és gazdasági interpretáció /térképek/ gazdákkal statisztikák ------------------------------------------------------------------------------------------B. Adatok analizálása A társadalmi és és értelmezése gazdasági adatok csoportosítása Tájökológiai térkép jelmagyarázattal Adatbázis és egyéb információk

A mezőgazdasági tervezés folyamata C

Scenáriók: változás a tájhasználatban Ökológiai Társadalmi és gazdasági hatások hatások

--------------------------------------------------------D

Változás a terepi megfigyelés alapján: aptált adatbázis

A becsült mezőgazdasági termelés és felhasználás előrejelzése

Geológia Geomorfológia Vegetáció Tájhaszn. Mezőgazd. talaj térképek használat termelés A = adatgyűjtés, B = adat analízis, rendezés, C = a szcenáriók és hatások értékelése, D = eredmények