Tájékoztató szolgálatunkról.
1
A Misszió megalakulása, szolgálati területe A Református Mentő Misszió 1991. március 19-én alakult Harmacon. A Missziót az Isten Igéjére való figyelés és az élet valóságával való szembesülés hozta létre. Látnunk kellett a felbomlás szélén álló házasságokat, az alkohol rabságától szenvedő személyeket és családtagjaikat. Szembetaláltuk magunkat a hitükben megfáradt, újulásra vágyó gyülekezeti tagokkal is. A társadalom átalakulásával megjelentek a munkanélküliséggel, megélhetési gondokkal küszködő emberek, egyre nagyobb mértekben jelentkezett a depresszió és neurózis okozta lelkiválság. Mindezekre a mentőszolgálat elindításával kívántak válaszolni a Misszió alapítói, akik Isten Igéjét olvasva felismerték, hogy Jézus mai tanítványai is a világ világossága (Mt 5,14-16). Ennek megfelelően fel kell vállalni a lámpás szerepét környezetünkben, a fényt nem lehet véka alá rejteni, ezért a lámpának ott kell világítania, ahol sötét van. A Misszió feladatának tekinti, hogy hirdesse a segítségre szorulók számára: „Bízzál! Kelj fel! Hív téged” (Mk 10,49)! Sok embernek szüksége van erre a biztatásra, hiszen pont az élet mélységében keserednek meg, és gondolják azt, hogy ilyen állapotban nem lehet Jézushoz járulni. Minden segítséget kereső számára szól az üzenet, bízzál, téged hív az Úr. Téged, akit már annyian próbáltak meggyógyítani, megszabadítani és nem sikerült. Téged hív, akiről már mindenki lemondott, mint a gadarai megszállottról (Mk 5,1-5). Hív, mert még veled is tud újat kezdeni. Így szól Isten ígérete: „Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múltakon tűnődjetek! Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd megtudjátok! Már készítem az utat a pusztában, a sivatagban folyókat fakasztok (Ézs 43,18-19). Nem siránkozásra, önsajnálatra van szükség, hanem bizalommal való feltekintésre, a Biblia Istenére, aki az emberi természet felett is Úr és képes azt átformálni. Azért hív, mert meg akar téged is szabadítani, életed újjá kívánja formálni. Szolgálatunk folyamán nagy súlyt fektetünk a személyes bizonyságtételre. Amit hirdetünk, azt saját élettapasztalatunkkal is igyekszünk alátámasztani. Szükséges láttatni, hogy mi is kegyelemre szorulók vagyunk, és csak azért tartunk itt, mert az Úr Jézus a mi életünkben is elvégezte szabadító munkáját.
2
Szolgálatunkban fontosnak tartjuk hangsúlyozni, Jézus nem elvenni akar, hanem ajándékozni. A régi élet helyére egy újat. Ahogyan Siklós József mondta, pohár cserét kínál. Kiveszi a halál poharát, és helyette adja az élet vizét, mégpedig ingyen. Az előttünk álló nagy feladatok elvégzésére szakmai felkészülést szolgáló alkalmat rendeztünk, ahol Magyarországról érkezett lelkészek, missziói munkások és orvosok adták át tapasztalataikat. Ezt követően 1991. szeptember 9. és 12. között megrendeztük az első gyógyító konferenciát. A következő években rendszeressé váltak a gyógyító és munkatársi konferenciák. A konferenciákat Alistálon, Jókán, és Madon tartottuk. Többször tartottunk lelkigondozói konferenciát a keleti országrészben, Deregnyőn és Örösben is. Vannak örömeink és átéltünk kudarcokat, csalódásokat is. Láthattuk Jézus Krisztus életmentő hatalmát, újjá formáló szeretetét. Megtapasztaltuk, hogy „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz” (Zsidók 13,8). Vannak a kezdetektől megmaradt és kapcsolatot tartó testvéreink. Megtapasztaltuk a szabadulás utáni elesést is. Azt láttuk, hogy az elesők közt vannak, akik újra visszajönnek, mert igénylik a segítséget a talpra álláshoz, és a folyamatos lelkigondozást. Vannak olyanok is, akik eltűntek, és nem adnak semmilyen jelzést sem magukról. A Misszió a következő években egyre szélesítette szolgálatát. Több gyülekezeti és ifjúsági alkalmon kaptunk lehetőséget szolgálatunk bemutatására. Rádióműsorban és újságcikkben egyaránt beszámoltunk munkánkról. Igyekeztünk körlevél által rendszeressé tenni a kapcsolatot, erősíteni, bátorítani a testvéreket. A Madba való átköltözés óta, pedig minden hónap harmadik szombatján du. 14 - órától találkozóra kerül sor. Ezek az alkalmak jó lehetőséget biztosítanak a személyes beszélgetésre, problémáink, gondjaink Isten előtt való feltárására. A találkozók a környező gyülekezet tagjait is egyre jobban bevonják a Misszió életébe. A Misszió szolgálata során felismertük, hogy azok a problémák, amelyekre Jézus Krisztus által megoldást kínálunk igényesek. A színvonalas lelkigondozói munka végzéséhez olyan objektumra van szükség, ahol a többhetes gyógyító és hitmélyítő igeszolgálat, a parakletikus lelkigondozás zavartalanul megvalósítható.
3
Otthon építése és a további tervek Hosszú tusakodás után Madban találtuk meg az otthon számára a legmegfelelőbb helyet. A tervrajz tizenkét szobát, ebédlőt, mellék és kiszolgálóhelyiségeket, valamint egy irodát magában foglaló tetőtér beépítéses létesítményt foglal magában. Hála az Úrnak, már használatba vehetjük az otthont, ezáltal szolgálatunk hatékonyabbá kezd válni. A lelkigondozás terén eddig szűkre szabott lehetőségeinket szeretnénk kibővíteni a saját intézményünkben. Eddig a konferenciák ideje általában egy hét volt. Tapasztalatunk szerint azonban a Misszió profilját képező súlyos lelki és testi megkötözések, szenvedélyek kezelésére nem elegendő öt nap. Ezért több hetes programot szeretnénk kidolgozni, amelynek az alapja az alkalmazott igehirdetés. A résztvevők az első két hétben problémájukra alkalmazott igemagyarázatokat, evangelizációkat, orvosi és lelkigondozói előadásokat hallgathatnak. Egyre nagyobb teret kívánunk szentelni a parakletikus lelkigondozásnak. Hangsúlyt helyezve a hosszabb távú egyéni foglalkozásra. A teljes életgyógyulás elérése érdekében szükséges feltárni a valóságos élethelyzeteket. Meg kell nyitni az alapproblémát, mert amíg ez rejtve van, csak fél gyógyulás következhet be. Amíg csak a felszíni dolgokkal történik foglalkozás és a különféle embertársi kapcsolatokból eredő problémák a pincébe tolódnak nem várható tartós gyógyulás. A komplexusok, neurózisok, depresszív hangulatok újra a felszínre törnek és mindent elborítanak. Isten előtti alázatos, türelmes vezetéssel azonban ezek a lelki görcsök is feloldódhatnak. A két hét folyamán a közös és egyéni beszélgetések is fontos szerepet kapnak. A harmadik héten a személyes probléma megoldó készség fejlesztése, és a mindennapi életbe való visszailleszkedés segítése szerepel. Szeretnénk megvalósítani egy válságkezelő programot is, amelynek keretében a krízisbe került és azonnali segítségségre szorulók az otthonban helyet kapnak és egyéni, testi-lelki gondozásban részesülnek. A hosszabb lelkigondozói foglalkozást megfelelő létszám elérése után több hetes gyógyító és utógondozói alkalom válthatja majd fel. Az otthonban a rászorulók a társada-
4
lomba való visszailleszkedés megtanulásáig, illetve személyes dolgaik elrendezéséig /munkahely, lakás/ tartózkodhatnak. Szerepet szánunk a családi, és utógondozó alkalmaknak. Házaspárok számára lehetővé kívánjuk tenni az együtt gyógyulást, és erősödést. Szolgálatunkban szeretnénk a kapcsolatok gyógyulására is odafigyelni, akinek helyre áll a kapcsolata fölfelé, az tud önmagával és embertársaival is gyógyító kapcsolatban élni. Tervezzük gyermek és ifjúsági rendezvények lebonyolítását is a prevenció érdekében. A jelenben is egyre fontosabbá válik a telefonon történő segítségnyújtás. Különösen a hirtelen zsákutcába, reménytelenségbe jutott személyek vágynak meghallgattatásra és tanácsra. A levelezés is lényeges oldala lelkigondozó tevékenységünknek. Ezek a területek komoly kihívást jelentenek számunkra, de hisszük, hogy a Református Mentő Misszió az Úr kegyelme által gyógyítóan tud majd megfelelni ezekre. Áldott az Úr, aki az elmúlt esztendőkben is hordozott bennünket, biztosította működésünk és az építkezés feltételeit. Továbbra is az Úrra kívánunk figyelni lélekmentő szolgálatunk végzése közben.
Szolgálatunk Igei alapjai A Mentő Misszió létrejöttét, szolgálatának kialakulását megelőzte Jézus Krisztus elhívásának, megbízatásának a felismerése. Nehémiással együtt valljuk: „Maga a menny Istene ad nekünk sikert, és mi az ő szolgáiként kezdjük el az építést” (Nehémiás 1,20). Szolgálatunkat kezdettől fogva sok tusakodás, imádság kíséri. Az Igén keresztül figyelünk Urunkra és felismertük, hogy Isten a bűneset óta mindig menti az embert. Menti a bűnből az életre, örökéletre. Már az özönvízkor azt látjuk, hogy Isten Noé által menti az életet. Utasítást ad Noé számára, készítsen bárkát és abba vigye be családját és az állatok közül is kettőt-kettőt. Noé engedelmesen végezte, amit az Úr rábízott és így lett ő is életmentő. Izráel népét Isten mentette meg az egyiptomiak és a fáraó kezéből. (2Mózes 18,1) Dávid is már juhpásztor korában megtapasztalta Isten kegyelmét és megmentő szeretetét. Átélte, hogy az Úr oltalmazza övéit, életveszélyben pedig szabadítással ajándékozza meg. Erre a tapasztalatára alapozza Góliát elleni harcát: „Az Úr, aki megmentett engem az orosz-
5
lán és a medve karmától, meg fog menteni ennek a filiszteusnak a kezéből is” (1Sámuel 17,37). Amikor népének élete kerül veszélybe a megmentő Istentől, várja a segítséget. Sőt bizonyos benne, hogy aki eddig megmentette, most is így fog cselekedni. Ezékiel próféta szép képben mutatja be Isten megmentő szeretetét. Úgy írja le Izráel népét, mint a kitett leánygyermeket, akit születése után nem részesítettek a szükséges ellátásban. Kitették, lemondtak róla. Az Úr így szól: „De én elmentem melletted, és megláttam, hogy véredben fetrengsz. Azt mondtam neked, bár csupa vér voltál: Maradj életben” (Ezékiel 16,4-6)! „A Közel - Keleten egészen Krisztus koráig elterjedt volt az életképtelen fiúk és a feleslegesnek ítélt leányok kitétele. Fennmaradt a Kr. e. 1. századból egy egyiptomi munkás feleségéhez írt levele: „Kérlek téged, könyörgök neked, gondoskodj a kisgyermekről! S mihelyst pénzt kapok elküldöm neked... Ha fiú volt, hagyd életben; ha leány, akkor tedd ki... ” (Vámos József: Ezékiel könyve I. 101. o.) A kitett és mások által utáltat Isten felkarolta, néppé formálta. Legszemléletesebben Jézus Krisztus életében láthatjuk az életmentés fontosságát. Máté 18,11ben ezt mondja magáról: „Az Emberfia azért jött, hogy megmentse, ami elveszett.” Szorosan követi ezt az eltévedt juh példázata, amelyben az egy elveszett, a Pásztortól messze került ember élete is fontos az Úrnak. Jézus kész megkeresni és hazavinni az elveszettet. Személyesen keresi és energiát, időt fektet a felkutatásába. Egész földi munkásságában az emberi élet iránt mentő szeretete villan fel. Megkeresi a bűnösöket, kitaszítottakat odafordul a lepráshoz és érintésével kifejezésre juttatja, hogy számára így betegen is ember, de Ő meg akarja tisztítani. Jézus nem felülről kezeli az embert, hanem bemutatja az igazi lelkigondozást a számunkra, elfogadja a másikat és úgy segít rajta. Szóba áll a zsidók által megvetett samáriai asszonnyal is (János 4,1-26) és úgy vezeti a beszélgetést, hogy a lélek mélységeiben lévő dolgok is felszínre kerülnek. Mindezt tapintatos szeretettel viszi végbe. Lényeges a mai mentő szolgálatok számára is megtanulni ezt a partner és Ige centrikus lelkigondozást, amely során magától tárulnak fel a mélységek. Nagyon lényeges, hogy ne maradjunk meg a felszínes dolgoknál, hanem tudjuk levezetni lénye mélységeibe, a bajok gyökeréhez. Nem elég a kánaáni nyelvezetnek örülni, mert ami a mélyben marad, egyszer előjön és pusztítóan lép fel hordozója és környezete ellen is. Mindezekből az igékből látjuk, hogy Jézus mennyire érzékeny volt, kora problémái, mélységben élő emberei iránt. Felkavarta Őt népe nyomorúsága, megindult a szenvedők a kitaszítottak látványán és mindez cselekvésre ösztönözte. Amikor a kereszten függött ellenségei így csúfolták:
6
„Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni” (Máté 27,42). Tehát, akik nem fogadták el Őt uruknak, azok is elismerik, hogy mentette az embereket. Kereszthalála is életmentés, közvetlenül és közvetetten is. Például, Jézus halála által Barabbás életet nyert, a kereszten megtérő lator pedig még aznap Vele lehetett a paradicsomban. Közvetve pedig halála által sokak nyernek életet. „Eltörölte a követelésével minket terhelő adóslevelet, amely minket vádolt, eltávolította azt az útból, odaszegezve a keresztfára” (Kolossé 2,14). Ebben a szolgálatban nemcsak az elhívatás, Isten Igéje, hanem a személyes tapasztalat is ösztönöz. A szabadulás, gyógyulás, újjászületés átélése arra indít, hogy menjünk azok felé, akik még szenvednek és olyan problémákkal küszködnek, amit mi magunk is átéltünk, de megtapasztaltuk, hogy van kivezető út, van segítség. Felismertük azt, amit Pál apostol így ír: „Azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus elsősorban énrajtam mutassa meg végtelen türelmét példaként azoknak, akik majd hisznek benne, és így az örök életre jutnak” (1Timóteus 1,16). Lényeges eleme szolgálatunknak, hogy ne arra tekintsünk, hogy ki és mi az, aki ma a segítségünkre szorul, hanem arra, akivé lehet Isten kegyelme által. A tékozló fiú történetéből tudjuk, hogy az Atyához még a disznók vályúja mellől, az élet sötét mélységeiből is vissza lehet térni. Akik a fiúhoz hasonlóan átélik lényükben a semmi jelenlétét nagyon gyakran már az öngyilkossági kísérlet közelébe sodródnak, ahol minden kimondott szó, vagy meghallgatott vallomás életkérdés lehet. Ilyen esetben a megértő és szeretetteljes együttlét, az Atya jelenlétébe való helyezkedés segítheti el a kiútkeresőt arra a felismerésre, hogy vissza lehet térni Istenhez. Bátorítólag hat, hogy bárhonnan és bárhogyan érkezzünk is Ő nem adja ki az útját senkinek sem, hanem így szól: „Aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el” (János 6,37). A gyógyulást, szabadulást keresők sok kudarc és csalódás után eljuthatnak egy olyan lelkiállapotra, amikor már maguk sem akarnak gyógyulni. Mint a Betesda tavának harmincnyolc év óta szenvedő betege, aki Jézus — „Akarsz-e meggyógyulni?” — kérdésére, már nem tudja, vagy nem akarja mondani, akarok. Jó látni, hogy az Úr még a gyenge akaratot is meg tudja erősíteni. Rá lehet hangolni az akaratunkat, a megbetegedett akaratunkat is. Alázatos, türelmes gondozással lehet ilyen esetben odasegíteni a másikat Jézushoz. Lényeges, hogy soha ne felejtsük el, azt, hogy mireánk mennyit kellet várni az Úrnak, talán hosszú évek, vagy évtizedek múltak el mire igazán meghallottuk a Pásztor szelíd és csendes hangját. Ennek a szem előtt tartása megóvhat minket a türelmetlenségtől, amely inkább hátráltatja, mintsem segíti az eredményes szolgálatot.
7
A Mentő szolgálatnak lényeges eleme, tehát az, hogy Jézus a megszabadítottat ma is így küldi el: „Térj haza, és beszéld el, mit tett veled az Isten.” (Lukács 8,39)
Egyedül Istené, a dicsőség!
8
