TÁJÉKOZTATÓ ORSZÁGTANULMÁNY. Zágráb HORVÁTORSZÁG. Egészségügyi Stratégiai Kutatóintézet

TÁJÉKOZTATÓ ORSZÁGTANULMÁNY

Zágráb

HORVÁTORSZÁG

Egészségügyi Stratégiai Kutatóintézet

Budapest 2009

Tájékoztató országtanulmány

Horvátország

Tartalom

Gazdasági- politikai háttér

2

Demográfia

2

Egészségügyi rendszer

3

Finanszírozás

3

Egészségügyi szolgáltatások

6

Alapellátás és járóbeteg-szakellátás

7

Fekvőbeteg-ellátás

7

Egészségügyi dolgozók

8

Gyógyszerpiac

9

Reformok a horvát egészségügyben

9

Források

12

Készítette az ESKI Egészségügyi Rendszertudományi Irodája

1


Horvátország

Gazdasági- politikai háttér Horvátország gazdasága a végrehajtott szerkezeti reformok eredményeképpen az ezredforduló után növekedési pályára állt. 2007-ben a GDP 5,6 %-kal nőtt. A növekedés 2008-ban mérsékeltebb ütemben, de folytatódott, a harmadik negyedévben az előző év hasonló időszakához képest 1,6% volt. A növekedés az építőipar, a lakossági fogyasztás, a pénzügyi szektor bővülésének és a turizmusnak köszönhető. Az Eurostat adatai szerint vásárlóerő paritáson 2007-ben Horvátország egy főre jutó GDP-je az EU átlag 52%-át tette ki, horvát adatok szerint 8452 euro volt. A munkanélküliség növekvő, 2009 februárjában 14,8% volt, a foglalkoztatottság alacsony szintű (2007-ben 44,2%). Az infláció 2008-ban gyorsult, 6,3%. Az államháztartás hiánya 2007-ben a GDP 2,9 %-a, a külföldi adósság a GDP 87,8%-a. A gazdaság szerkezeti gondokkal küzd, nincs versenyképes ipar, gyenge a mezőgazdaság. A jelenlegi válság Horvátországot is érinti. A horvát kormány 2009 februárjában recesszió elleni programot fogadott el. Átdolgozza a költségvetést, erősíti a likviditást, külföldi kölcsönből injektál a kis-és középvállalkozásokba, a mezőgazdaság és a turizmus élénkítésébe. Horvátország államformáját tekintve köztársaság. A mai Horvátország csak 1991-ben, a második Jugoszlávia széthullása után alakult meg, mint önálló állam. Függetlensége 1992. január 15-én nyert nemzetközi elismerést. Az 1990-es alkotmány elfogadása óta a Horvát Köztársaságban parlamentáris demokrácia van. Az államfő a köztársasági elnök, akit 5 évre választanak. Hatáskörébe tartozik a miniszterelnök kijelölése, ő a hadsereg főparancsnoka, de a külügyekre csak csekély befolyása van. A legutóbbi államfőválasztás 2005. január 16-án volt, ekkor újraválasztották az addigi köztársasági elnököt Stjepan Mesic-et (Horvát Néppárt), aki így 2000. február 18. óta államfő. A horvát parlament, a szábor, egykamarás törvényhozó szerv 160 fővel, amelynek tagjait 4 évente választják. A horvát kormány vezetője a miniszterelnök, aki 2 miniszterelnök-helyettessel és 14 miniszterrel dolgozik, mindegyikőjük saját tárcával rendelkezik. Parlamenti választás legutóbb 2007. november 25-én volt. Ekkor a Horvát Demokrata Közösség (HDZ) nyert, és ők kormányoznak jelenleg Ivo Sanander miniszterelnökkel. A második helyen a Horvát Szociáldemokrata Párt végzett, őket a Zöld-sárga koalíció követte, mely számos kisebb pártot tömörít. Nemzetközi szervezeti tagságai: ENSZ, NATO, EU-tagjelölt

Demográfia A lakosság száma lassú csökkenést mutat, a halálozások száma (2007-ben 52367) meghaladja az élveszületések számát (41910), az ország lakossága 2007-ben 4 436 ezer fő volt. A születéskor várható átlagos élettartam mindkét nemet figyelembe véve 2006-ban 76,01 év volt (nők: 79,37/ férfiak: 72,55 év). A termékenységi ráta 2006-ban 1,38. A csecsemőhalandóság az

2


Horvátország

utóbbi évtizedekben jelentősen csökkent és 2006-ban ezer élveszületésre számítva 5,19 volt. Az anyai halálozás 2006-ban 9,65 volt 100 ezer élveszületésre számítva. A vezető halálokok közé a kardiovaszkuláris megbetegedések (2006-ban az összes halálozás 50,8%-a) és a rosszindulatú daganatok tartoznak (az összes halálozás 25,2%-a). Ezt követik a külső okokra visszavezethető balesetek (5,5%), valamint a légzőrendszer betegségei (5%). A kialakult betegségek jelentős hányada a dohányzásra, alkoholfogyasztásra és a helytelen táplálkozásra vezethető vissza.

Egészségügyi rendszer Horvátország egészségügyi intézményei alapvetően állami, illetve megyei irányítás alatt állnak. Az egészségügyi ellátást nagyrészt az országos egészségbiztosítási modell alapján finanszírozzák, a magánbiztosítók a szolgáltatások kisebb hányadát térítik. Az egészségügy fő irányító szerve az Egészségügyi Minisztérium, amelynek legfontosabb feladatai közé tartozik az egészségpolitikai alapelvek, törvények, nemzeti egészségügyi tervek kidolgozása, a lakosság egészségi állapotának monitorozása, az egészségügyi intézmények szakmai tevékenységét szabályozó irányelvek kiadása, az egészségügyi képzés felügyelete, a közegészségügyi felügyelet, az élelmiszer- és gyógyszerellenőrzés. Finanszírozás Horvátország egészségügye a kötelező és az azt kiegészítő önkéntes egészségbiztosításon alapul. A mindenki számára kötelező egészségbiztosítás a kölcsönösség és szolidaritás elvére épül. A kötelező egészségbiztosítás intézménye az 1993-ban létrejött Horvát Egészségbiztosítási Intézet. A kötelező egészségbiztosítás kiterjed a következőkre: alapellátás, szakorvosi ellátás és konzílium, kórházi ellátás, ortopédiai és gyógyászati segédeszközökkel való ellátás, a jóváhagyott listán szereplő gyógyszerek felírása. A 2002-es Egészségbiztosítási Törvény önrészesedést vezetett be a Horvát Egészségbiztosítási Intézet által fedezett alapbiztosítási csomag vonatkozásában, ugyanakkor életbe lépett az önkéntes egészségbiztosítás is, azzal a céllal, hogy térítést nyújtson ezekre az önrészesedési összegekre, jóllehet működése még nem zökkenőmentes. 2005-ben, további adminisztratív díjak fizetését rendelték el. A bevezetett díj 5-10 HRK összeget jelentett pl. a gyógyszerfelírásoknál vagy a beutaló igénylésekor, a 18 év alattiak és a fogyatékkal élők számára kivételt nyújtva, a havi díjfizetést 30 HRK-ban limitálva. A WHO (2005-ös) adatai szerint Horvátország egy főre jutó egészségügyi kiadása 1001 dollár (vásárlóerő paritáson számítva). Az egészségügyi kiadások (2005) a GDP 7,5%-át képezték. WHO becslések szerint a lakossági készpénzfizetések aránya az egészségügyi kiadásokon belül 17,5% (2005).

3


Horvátország

Más országokhoz viszonyítva Horvátország aránytalanul sokat fordít egészségügyre, a rendszer magas állami kiadásokkal és pénzügyi deficittel küzd. A magas kiadások mögött a nem megfelelően tervezett egészségügyi infrastruktúra, az idejétmúlt technológia, a hiányos, nem megfelelő menedzsment, munkaerő állnak. Hasonlóképpen szerepet játszanak a lakosság egészségügyi ellátás iránt támasztott túlzott elvárásai is. Az elmúlt 10 évben a kormány különböző intézkedésekkel próbálta megfékezni a költségeket, közéjük tartozik a szolgáltatások racionalizálása és korlátozása, a túlzott receptfelírás és beutalás büntetése, korlátozott gyógyszerlista, az egészségügyi költségvetés csökkentése. A horvát kötelező egészségbiztosítás finanszírozása - hasonlóan más országok társadalombiztosításához - részben a bérekre vetített járulékokból származik. A járulékok mértéke 15%. Egy 2003-ban készített Világbank tanulmány szerint 1999 és 2002 között a járulékok a kötelező egészségbiztosítás bevételeinek 75-82%-át képezték, a fennmaradó részt a központi költségvetés fedezte. A horvát statisztikai intézet adatai szerint 2007-ben az összes biztosított mindössze 37%-a járult hozzá az alap finanszírozásához, a többiek a munkanélküliek, a nyugdíjasok, eltartottak, menekültek népes táborát alkották, akik nem fizettek járulékot. A 2002-es egészségügyi reform lefektette azt az alapelvet, mely szerint a központi kormányzat és a helyi önkormányzatok felelőssége a lakosság meghatározott csoportjai: 18 év alatti gyermekek, nyugdíjasok, munkanélküliek, veteránok, rokkantak járulékainak támogatása. Valójában ezen csoportok egészségügyi kiadásainak költségét elsősorban a járulékfizető dolgozók finanszírozzák. A központi kormányzat átutalásai visszamenőlegesek, az egészségbiztosítás hiányát fedezik. Az önkéntes kiegészítő biztosítást 2004-ig kizárólag a Horvát Egészségbiztosítási Intézet nyújtotta. Az önkéntes biztosítás fejében a szerződéssel rendelkező szolgáltatóknál igénybe vett ellátások ingyenessé váltak (mentesek az önrészfizetéstől, kivéve bizonyos vényköteles gyógyszereket). Gyermekek, tanulók, fogyatékkal élők gyakorlatilag automatikusan és díjfizetés nélkül részesülnek a kiegészítő biztosítás fedezetében. Mások számára a kiegészítő biztosítás díja 80 HRK körüli összeg havonta (kb. 11 euro), a nyugdíjasok számára 50HRK. Kb. 600 000 fő, a lakosság 14%-a rendelkezik önkéntes kiegészítő biztosítással. A kötelező egészségbiztosítás fedezete a 2002-es törvényi változások után az alábbi szolgáltatásokra terjed: 100%-os fedezetben részesülő ellátások: ` a 18 év alatti gyermekek és a nappali tagozaton tanuló diákok megelőző ellátása ` felnőttek preventív ellátása (kivéve a munkáltatók és a helyi önkormányzatok által fizetett szolgáltatásokat) ` 18 év alatti gyermekek és diákok gyógyító és orvosi rehabilitációs szolgáltatásai ` 18 év alattiak orthopédiai segédeszközei ` megelőző és gyógyító alapellátás a felnőttek számára (kivéve néhány másutt meghatározott szolgáltatást)

4


Horvátország

` megelőző és gyógyító nőgyógyászati ellátás családtervezéshez, terhességhez, szüléshez és rosszindulatú daganatok szűréséhez kapcsolódóan ` 18 év alatti gyermekek és terhes nők megelőző és gyógyító fogászati ellátása ` HIV fertőzöttek és más (törvényben meghatározott) fertőző betegek megelőző és gyógyító ellátása ` oltási programok, immunizáció, gyógyszeres profilaxis ` diagnosztika (labor, radiológia stb.) az alapellátásban szolgáltatva ` kórházi ellátás (kivéve az étkezést és a szállást) ` szállás és élelmezés költségei a kórházi ellátás során krónikus pszichiátriai betegek számára ` kemoterápia és radioterápia (szállás és étkezés is) ` szervátültetés (szállás és étkezés is) ` sürgősségi ellátás (szállás és étkezés az intenzív ellátás alatt) ` sürgősségi fogászati ellátás ` sürgős betegszállítás ` otthoni vizit akut ellátásban ` közösségi ápolás ` betegszállítás meghatározott betegcsoportoknak ` meghatározott gyógyszerlista (kórházi kezelés alatt és alapellátásban felírt) ` munkahelyi sérülések foglalkozási megbetegedések orvosi és rehabilitációs ellátása (beleértve a szállás, étkezés költségeit, orvosi ellátást, segédeszközöket) ` ápolás a beteg otthonában 85%-ban fedezi: ` járóbeteg szakellátás (kivéve rehabilitáció) ` diagnosztika, ha nem az alapellátás nyújtja ` orthopédiai eszközök ` orvosi kezelés külföldön (csak abban az esetben, ha Horvátországban nem nyújtható) ` rehabilitáció a beteg otthonában ` járóbeteg ellátásban nyújtott fogászat, szájsebészet 75%-át fedezi: ` szállás és étkezési költségek kórházi kezelés során, krónikus betegségekben

5


Horvátország

` meghatározott gyógyszerek (alapellátásban felírt) ` fogászati protézisek 70 év felettieknek 70%-át fedezi: ` járóbeteg szakellátás rehabilitáció során ` szállás és étkezés kórházi ellátásban akut esetekben 50%-át fedezi: ` fogászati protézisek 18 év felettieknek ` meghatározott gyógyszerek 25%-át fedezi ` meghatározott gyógyszerek nem nyújt fedezetet például az alábbiakra: ` kísérleti kezelésekre, gyógyszerekre, eszközökre ` rekonstrukciós és plasztikai sebészetre (kivéve veleszületett betegségek, emlőműtét, súlyos sérülések) ` elhízás sebészeti kezelése ` sterilizáción önkéntesen átesettek termékenységgel kapcsolatos kezelése Egészségügyi szolgáltatások Az egészségügyi ellátásról az állami, a megyei és magántulajdonban levő intézmények gondoskodnak. Állami tulajdonban vannak az egyetemi kórházak, a klinikai kórházi központok és az országos intézetek (ezek közvetlenül az Egészségügyi Minisztériumhoz tartoznak). A megyei hatóságok felelősek az általános kórházak, a szakkórházak, a krónikus betegek kórházai, a rendelőintézetek, az egészségügyi központok, a szanatóriumok, a sürgősségi betegellátó központok, a közegészségügyi intézetek stb. fenntartásáért. Magánellátást elsősorban az egészségügyi alapellátásban dolgozó orvosok, fogorvosok és gyógyszerészek nyújtanak a biztosítóintézettel kötött szerződés alapján.

6


Horvátország

Alapellátás és járóbeteg-szakellátás Az 1993-as egészségügyi reform megindította a korábbi egészségügyi központok felbomlását és az egyéni rendelők privatizációját. Jelenleg az alapellátás nagy részét az egy orvosból és egy nővérből álló magánpraxisok biztosítják. Azon egészségügyi központok többsége, amelyek a reformot megelőzően az alapellátás kizárólagos szolgáltatói voltak, tevékenységüket közalkalmazottakkal látták el, jelenleg adminisztratív szervek, amelyek irodákat bérelnek és (a felszerelés elérhetőségétől függően) sürgősségi orvosi ellátást, laboratóriumi szolgáltatásokat és radiológiai diagnosztikát nyújtanak. Az alapellátásban a magánpraxisok mintegy 80%-a működik bérelt létesítményekben. Az alapellátás számos orvosi szakterület köré szerveződik, de fokozatosan a háziorvosi rendszer irányába mozdul el. Minden alapellátásban tevékenykedő általános orvosnak meg kell szereznie a háziorvosi szakvizsgát 2015-ig. Az alapellátás finanszírozása fix fejkvóta alapján történik, ami arra ösztönzi a háziorvosokat, hogy továbbküldjék betegeiket a szakellátásba ahelyett, hogy maguk foglalkoznának a gyógyításukkal. A járóbeteg-ellátást magán vagy állami szolgáltatók nyújtják, nagy részét kórházak biztosítják, de néhány rendelőintézet és egyéni praxis is működtet járóbeteg-ellátást. A szolgáltatóknak szerződniük kell a Horvát Egészségbiztosítási Intézettel. A járóbeteg-szolgáltatások igénybevételéhez az alapellátó orvostól szerzett beutalóra van szükség. A magánpraxis szakmai és jogi felügyeletét az Egészségügyi Minisztérium végzi. 1990 óta folyamatosan nő a magánpraxist folytatók száma. A reform keretében az alapellátás privatizációját nagymértékben segítette, hogy az orvosoknak lehetőségük volt kedvező áron bérbe venni az egészségügyi intézményeket a megyei hatóságoktól. Ezenkívül számos házi ápolást nyújtó szolgálat, fogorvosi klinika és gyógyszertár is magánkézbe került. Fekvőbeteg-ellátás A fekvőbeteg-ellátást általános és szakkórházak, magasabb szintű ellátást biztosító klinikai központok és egyetemi kórházak, valamint szanatóriumok biztosítják. Tulajdonviszonyaik szerint állami, megyei vagy magántulajdonúak. Az összes általános kórház, valamint a szakkórházak többsége megyei tulajdonban van. Az általános kórházak általában a saját megyéjük lakossága számára biztosítanak ellátást, a szakkórházak pedig az egész horvát lakosság számára. Az általános kórházak nőgyógyászati és szülészeti, belgyógyászati, sebészeti, valamint fekvőbeteg-gyermekgyógyászati ellátást nyújtanak. A többi osztály opcionális, függ az ellátási igényektől, valamint a környéken lévő egyéb kórházak és rendelőintézetek milyen szolgáltatásokat biztosítanak. A szakkórházak speciális vagy krónikus betegségeket, vagy speciális lakosságcsoportokat kezelnek. A fekvőbeteg részlegek mellett a kórházaknak járóbeteg részlegük is van az ambuláns

7


Horvátország

ellátás biztosítására. A Nemzeti Egészségügyi Tanács akkreditálja a kórházakat, amelyeknek az orvosszövetség által felállított normatív standardoknak kell megfelelniük. 2007-ben a kórházi ágyak száma 1000 főre vetítve 5,34. A jelenlegi horvát kórházrendszer számos kihívással küzd. Ezek részben anyagi gondok, amelyek azzal is összefüggésben vannak, hogy a tulajdonos szerepet betöltő megyéknek hiányoznak a kapacitásaik az intézmények megfelelő menedzselésére. A kórházak a Horvát Egészségbiztosítási Intézettel való szerződésük alapján kapják a működésükhöz szükséges anyagi forrásokat, a helyhatóság felelősségi körébe tartoznak a beruházások és az infrastruktúra fenntartása. Horvátországban a kórházakat input alapú fee-for-service és a horvát DRG (PPTP) rendszer szerint finanszírozzák. Az input alapú fee-for-service elszámolási rendszer szerint a kórházak térítése három bemeneteli tényezőn alapul: per diem kórházi hotelszolgáltatások, orvosi ellátás, gyógyszerek vagy más, külön fizetett eszközök. A rendszer az ágyak maximális kihasználására és a hosszú tartózkodási időre ösztönöz. A magas ágykihasználás stabil jövedelemforrást képvisel a per diem fizetések következtében, míg a legtöbb költség a kórházi tartózkodás első néhány napjára koncentrálódik. A kórházak „kemény költségvetés” elvén működnek, vagyis ha túllépik a megszabott éves keretet, nem részesülnek további finanszírozásban. Ugyanakkor, ha a kórházak nem nyújtanak az adott évre kijelölt költségvetésnek megfelelő szolgáltatásokat, a következő pénzügyi évre a költségvetésük az el nem költött összeggel kevesebb lesz. Az ágykihasználtság 2007-ben 85,63% (EU10: 70,6%), az átlagos kórházi tartózkodási idő: 2007ben Horvátországban 9,35 nap, az EU10-ben 7,63, EU15-ben 9,35. 2002-ben a kormány elindította a DRG-alapú PPTP fizetési rendszert. 2006-ra 118 diagnózist térítettek a PPTP-n keresztül. A horvát PPTP az ausztrál DRG módosított változata. 2006 februárjától négy kórházban végeztek próbaüzemeltetést, majd 2007 áprilisában valamennyi horvát kórházban bevezetésre került, ahol párhuzamosan alkalmazzák a korábbi elszámolási rendszerrel.

Egészségügyi dolgozók Az orvosok száma az ezredforduló óta növekvő tendenciájú. Míg 2000-ben 238 volt a 100.000 főre jutó orvosok száma, 2007-ben ez a mutató 259 lett. Folyamatos a háziorvosi rendszer kiépítése. A betegek szabadon választhatnak orvost és fogorvost. Amennyiben szakorvosi ellátásra van szükségük, a beutalót a rendelőintézetbe, kórházba a kapuőr szerepét betöltő általános orvostól kérhetik. A fogorvosok száma folyamatos növekedést mutat 2000 óta. Míg a lakossághoz viszonyított számarányuk ekkor még 67,88/100 000 volt, 2006-ra 72,75/100 000-re emelkedett. A fogorvosok nagy része a magánszektorban praktizál.

8


Horvátország

Jóllehet az ápolónők számában is növekedés mutatkozik, a 2000-ben regisztrált 505,71/100 000-ről 526,01/100 000 főre 2006-ban, ez az arány jóval elmarad az Európai Unió átlagától.

Gyógyszerpiac A horvát gyógyszerpiac növekedése az elmúlt években konjunktúra illetve pénzügyi problémák következtében megtorpant. Az éves növekedés 5% körüli. A takarékossági intézkedések következtében a kereslet lassúbb fejlődésével kellett számolni. A Horvát Egészségbiztosítási Intézet (HZZO) gyógyszerárak szabályozásában, befogadásában megnyilvánuló monopóliumhelyzete korlátozólag hatott a nemzetközi szolgáltatókra, de a 2003-as gyógyszertörvény által felállított új gyógyszerügyi hatóság tevékenysége nagyban hozzájárul a gyógyszertörzskönyvezés idejének csökkenéséhez. Az eddig a zágrábi gyógyszerkonszern által uralt piac várhatóan megnyílik a külföldi szolgáltatók előtt. A szlovén társaságok, melyek termékei a piac mintegy 12%-át képezik, már eleve előnyös helyzetben vannak, mivel előzőleg hazai gyártókként léphettek fel az ország területén, és így termékeik, melyek mentesülnek az importot terhelő vám alól, ismertek a lakosság számára. A gyógyszertárak nagy része magánkézben van. A privatizáció révén javult a lakosság gyógyszerellátása, ugyanakkor emelkedés jelentkezett a gyógyszerkiadásokban. Az eddigi gyakorlat szerint a helyi előállítók gyártmányai az ártól függetlenül előnyben részesülnek. A már intenzívebbé vált verseny – elsősorban a nagykereskedelemben – tovább fog erősödni.

Reformok a horvát egészségügyben 2006-ban a Horvát Egészségügyi Minisztérium közzétette a „Horvát egészségügyi rendszer 20062011-es időszakra vonatkozó Fejlesztési Stratégiáját.” A dokumentum az alábbiak szerint jelölte ki a jövőbeli reformtörekvések célkitűzéseit: ` az egészségügyi rendszer teljes körű informatizálása ` partneri kapcsolat kiépítése az egészségügyi szakemberek és a betegek között ` az egészségügyi szolgáltatások áttekinthetőbbé tétele ` a döntéshozatal és a felelősségi körök decentralizálása ` az egészségügyi ellátás költségeinek szem előtt tartása ` az egészségügyi rendszer különböző szegmensei közötti együttműködés ` a horvát egészségügyi rendszer európai standardok szerinti fejlesztése felkészülve az Európai Unióhoz való csatlakozásra.

9


Horvátország

A stratégiai dokumentum a különböző ellátási szintekre lebontva is kijelöli a jövőbeli feladatokat, ugyanakkor kiemelt jelentőséget tulajdonít az integrált ellátásnak és a különböző ellátási szintek közötti átfogó együttműködésnek. A reformlépések alapelvei a következők: ` a stratégiákra, standardokra, normákra, tervezésre és monitorozásra vonatkozó centralizált döntéshozatal, ` integrált egészségügyi ellátás ` decentralizált irányítás ` az integrált ellátást megalapozó alapellátás, mely a tervek szerint az esetek mintegy 80%-át fogja ellátni ` országos hatóság felállítása a betegellátás és az orvosképzés minőségének monitorozására és a külföldi szakemberek akkreditációjára az országban való praktizáláshoz, ` informatikai fejlesztés, mint a betegellátás minőségét és költségeit áttekintő monitorozás előfeltétele ` az erőforrások felhasználásának biztosítása és ésszerűsítése az egyenlőség, szolidaritás, hozzáférhetőség, racionalitás, minőség és speciális igények szerinti kritériumok alapján, ` a lízing és a fizetési feltételek javulását eredményező rugalmasság, ` nagyobb választási lehetőség biztosítása a betegek számára. A különböző ellátási szinteken tervezett intézkedések: Alapellátás: ` a háziorvosok által ellátandó esetszám csökkentése, ` a csoportpraxis ösztönzése ` a családorvoslás modelljének alkalmazása Másodlagos ellátás: ` országos adatbázis felállítása a releváns adatok számára ` a kórházak akkreditációja, ` az egészségügyi erőforrások hatékonyabbá tétele (pl. ágyszámcsökkentés) ` alternatív szolgáltatási formák kialakítása (nappali kórház, stb.) ` gondozóotthonok létesítése a krónikus ellátás biztosítására. Harmadlagos ellátás: ` a lehető legmagasabb színvonalú ellátás biztosítása a magasan műszerezett létesítményeknek az ország különböző területein való felállításával.

10


Horvátország

Az egészségügyi reformintézkedések a hatékonyság rendszeres értékelését végző folyamatos monitorozást igényelnek, mely átfogó tájékoztatást nyújthat az egészségügyi szolgáltatásokkal való elégedettségről és más az egészségügyet jellemző paraméterekről. A Horvát Egészségügyi Minisztérium 2008 novemberében közzétett reformterveinek célkitűzései a következők: nagyobb hatékonyságra való törekvés, a kiadások középtávú csökkentése, alternatív erőforrások mozgósítása a kiadások fedezésére, és a Horvát Egészségbiztosítási Intézet monopóliumhelyzetének megszüntetése. Az állami egészségügyi rendszer veszteséges. 2007-ben a kórházak adósságállománya már 2,5 milliárd HRK-ra (34,3 millió euró) volt tehető, és ennek megoldására a kormány intézkedéseket tervez. Amellett, hogy növelni kívánja az egyes létesítményekre lebontott anyagi felelősséget, a betegeket - kiegészítő finanszírozási forrásként – az egészségügyi szolgáltatások igénybevételéért további co-payment megfizetésére fogják kötelezni. Az egészségügyre fordítandó dohányadó mellett a kiegészítő biztosítás díjának növelése is szerepel a tervekben. A kötelező biztosítás járulékát az átlag fölött keresők körében növelnék. A javasolt co-payment összege 15 HRK (kb. 2 euró) az alapellátásban nyújtott kezelésekért, a fogászati, nőgyógyászati kezelésekért és gyógyszerrendelésekért. A terhes anyák a nőgyógyásznál, a gyermekek és a 2600 HRK összeget el nem érő nyugdíjból élő idősek és a legalább 50 HRK kiegészítő biztosítási díjat fizetők mentesek lesznek a díjtétel alól. Ezen kívül a kórházi szolgáltatásokra 20%-os költségviselés bevezetését tervezik, 3000 HRK-ban megszabott küszöbértékig. A co-payment fedezetésre egy 50 HRK-ba kerülő kiegészítő biztosítási formát is kínálnának a lakosok számára, mely - választása esetén - minden szolgáltatás díját állja. Az egészségügyi szolgáltatások díjkötelessé tételével a kormány 2,15 milliárd HRK (29,4 millió euró) összegű bevételre számít. A reform a kiegészítő biztosítások díjának emelését is tartalmazza. A miniszter nyilatkozata szerint az alapellátásból eltűnnek a papír adathordozók (beutalók stb.), és felváltják ezeket a chipkártyák, amelyek a betegekre vonatkozó minden információt tartalmaznak majd. A miniszter a várólisták nyilvánossá tétele és csökkentése érdekében is intézkedéseket tervez. Bár a tervezett modell nem talált egyöntetűen jó fogadtatásra az országban, egyes elemei már életbe léptek.

11


Horvátország

Források `

Health Care Systems in Transition: Croatia, 2006

`

HFA Database 2008 July

`

HRVATSKA NARODNA BANKA, http://www.hnb.hr/statistika/e-ekonomski_indikatori.htm

`

REPUBLIC OF CROATIA http://www.dzs.hr/default_e.htm

`

BMI Emerging Europe Pharma and Healthcare Insight, February 2009

`

Luka Voncina et al., The introduction of DRGs in Croatia. 2007 Eurohealth, Vol.13, No. 1

`

Luka Voncina, Aleksandar Dzakula, Miroslav Mastilica: Health care funding reforms in Croatia: A case of mistaken priorities. Health Policy, Volume 80, Issue 1, January 2007

`

Tomislav Vukina, Danijel Nestic: Asymmetric information in health insurance. Research paper: http://www.eizg.hr/AdminLite/FCKeditor/UserFiles/File/PKIEP115-vukina-nestic-1.pdf

`

Croatian Minister Announces Health Care Reform. http://www.javno.com/en-croatia/croatianminister-announces-health-care-reform_200370

-

CENTRAL

Lezárva: 2009. április 17.

12

BUREAU

OF

STATISTICS,

TÁJÉKOZTATÓ ORSZÁGTANULMÁNY. Zágráb HORVÁTORSZÁG. Egészségügyi Stratégiai Kutatóintézet

Recommend Documents