TÁJÉKOZÓDÁS. normák szerinti cselekvés nem lehet része a racionális döntések elméletének. 1 A

TÁJÉKOZÓDÁS Huoranszki Ferenc

DÖNTÉSELMÉLET ÉS ERKÖLCSI NORMÁK* Quidquid agis, prudenter agas et rescipe finem. A racionális döntések elméletének és a morális normakövetés cselekvésmagyarázatban betöltött szerepének viszonya problematikus. Szinte senki sem kételkedik abban, hogy cselekvéseinket nagymértékben meghatározzák azok az erkölcsi és más normák, amelyeket helyesnek fogadunk el, és amelyek ismerete elengedhetetlen PiVRN YLVHONHGpVpQHN PHJpUWpVpKH] 0pJLV VRNDNQDN ~J\ W&QLN KRJ\ D] HUN|OFVL

normák szerinti cselekvés nem lehet része a racionális döntések elméletének.1 A QRUPDN|YHW YLVHONHGpVUO DGRWW EHV]iPROyN My UpV]H YDJ\ D]RQ DODSV]LN YDJ\ Hlfogadásukból úgy látszik, az következik, hogy az erkölcsi normák szerinti döntés nem lehet része az önérdeken alapuló racionális kalkulációnak. Kétségtelen, hogy ha a racionális döntések elméletét oly módon értelmezzük, mint az önérdeken alapuló viselkedés modelljét, akkor bizonyos értelemben a morális megfontolásokon alapuló cselekvést máris a racionális döntések elméletének érvényességi körén kívül helyeztük el. $ UDFLRQiOLV G|QWpVHN HOPpOHWH D]RQEDQ QHP N|WGLN RO\DQ V]RURVDQ D] |QpUGHN

fogalmához, ahogyan azt gyakran feltételezik. A félreértés egyik oka talán az, hogy a társadalomtudományos magyarázatokról szóló elméletekben a racionális döntések elmélete a „módszertani individualizmus” tipikus reprezentánsaként szerepel, és VRNDQ HEEO DUUD N|YHWNH]WHWQHN KRJ\ H] YDODPLIpOH ÄV]XEV]WDQWtY LQGLYLGXDOLzPXVW´WHKiWD]HJRL]PXViOWDOiQRVPRWLYiFLyVHUHMpEHYHWHWWPHJJ\]GpVW LVPDJD

után von. Ám ez természetesen nincs így. A másik, ehhez szorosan kapcsolódó magyarázat e félreértésre talán az lehet, hogy a racionális döntések elmélete az eredetileg a mikroökonómiában használt modelleket kiterjesztette a társadalomtudományok PiVWHUOHWHLUH$N|]JD]GDViJWDQW|UWpQHWpEHQSHGLJWDJDGKDWDWODQXOMHOHQWVV]HUepe van a homo economicus D] |QpUGHNpW N|YHW HJ\pQ IHOWpWHOH]pVpQHN KLV]HQ D N|]JD]GDViJWDQ HJ\LN DODSYHW NpUGpVH $GDP 6PLWK yWD DUUD YRQDWNR]LN KRJ\DQ OHKHWVpJHV KRJ\D] |QpUGHNNHWN|YHW HJ\pQHN FVHOHNHGHWHL HJ\ WiUVDGDOPLODJ R

p-

WLPiOLVDQP&N|GJD]GDViJLUHQGV]HUWKR]QDNOpWUH

*

Köszönettel tartozom Orthmayr Imrének és Ambrus-Lakatos Lorándnak a tanulmány egy

1

NRUiEELYiOWR]DWiKR]I&]|WWNRPPHQWiUMDLNpUW 7LSLNXVSpOGDNpQWHPOtWKHWD]HJ\pENpQWDQRUPDN|YHWYLVHONHGpVV]HUHSpWHJ\iOWDOiQQHP DOiEHFVO (OVWHU DNL V]HULQW Ä$ UDFLRQiOLV FVHOHNYpVW DNiU JD]GDViJLODJ DNiU SROLWLNDLODJ

motivált, az eredmény érdekli.” Ezzel szemben „A társadalmi normák vezérelte cselekvés nem az eredményekhez igazodik.” (Elster 1995: 117).

4

Huoranszki Ferenc 0LQW D]W NpVEE V]HUHWQpP PHJPXWDWQL D] D] HONpS]HOpV PLV]HULQW D UDFLRQiOLV

G|QWpVHN HOPpOHWpQHN KDV]QiOKDWyViJD D] HJRLVWD PRWLYiFLyV IHOWHYpVKH] N|WGLN

valóban összefügg a döntéselmélet közgazdaságtanbeli használatával, ám a kapcsoODW VRNNDO PpO\HEEHQ UHMOLN V QHP D]RQ D PHJOHKHWVHQ IHOV]tQHV pV WDOiQ KDPLV IHOWpWHOH]pVHQ Q\XJV]LN PLV]HULQW D N|]JD]GDViJWDQL HOPpOHWHN FVDN DNNRU P&N|

d-

QHNKDNL]iUyODJDV]pOVVpJHVHQ|Q]HJRLVWDPRWLYiFLyNDWWDUWMiNUHOHYiQVQDNHJ\ JD]GDViJL UHQGV]HU P&N|GpVpQHN PHJpUWpVHNRU (KKH] D]RQEDQ HOV]|U LV ~M PH

gvilágításba kell helyeznünk a racionális döntésekre vonatkozó elmélet és a morális QRUPDN|YHWpVYLV]RQ\iWpULQWSUREOpPiW$SUREOpPDV]HULQWHPDN|YHWNH]EHQiOO

amennyiben a racionális döntések elméletére úgy tekintünk, mint a cselekvést megHO]G|QWpVV]HUNH]HWpQHNORJLNDLPDWHPDWLNDLUHSUH]HQWiFLyMiUDDPRUiOLVQRUPiN N|YHWpVHPHOOHWWLG|QWpV~J\W&QLNQHPKHO\H]KHWHOHPHJIRQWROiVRNORJLNDLWHU

é-

EHQ $] Ä~J\ W&QLN´ WDJPRQGDW V]HUHSH D IHQWL iOOtWiVEDQ QHP FVXSiQ VWLOiULV $]W

szeretném megmutatni, hogy létezik a racionális döntések elméletének egy olyan változata, amelyik képes a morális normák motiváló erejét beilleszteni a racionális megfontolások logikai terébe. Az 1. fejezetben azt szeretném pontosabban kifejteni, miben is áll racionalitás és moralitás viszonyának problémája. A 2. fejezetben bemutatom és osztályozom azoNDW D IEE PHJROGiVL NtVpUOHWHNHW DPHO\HN D NpW iOOtWyODJ HJ\PiVVDO V]HPEHQiOOy

motivációs feltevés viszonyának meghatározására vonatkoznak. A 3. fejezetben Yi]ODWRVDQ LVPHUWHWHP D]W D G|QWpVHOPpOHWL PRGHOOW DPHO\HW D] HO] IHMH]HWEHQ

tárgyalt valamennyi megoldás feltételezni látszik. Végül a 4. fejezetben azt szeretném megmutatni, hogy e modell módosítása segítségével hogyan juthatunk közelebb racionalitás és moralitás viszonyának megértéséhez.

1. A probléma Mit értek tehát azon, hogy a morális normák alapján meghozott döntés nem helyezKHW HO D UDFLRQiOLV G|QWpVW UHSUH]HQWiOy HOPpOHW ORJLNDL WHUpEHQ" 1\LOYiQYDOy KRJ\

a kijelentés, miszerint valami kívül áll valamilyen logikai téren, metaforikus. Ám ez nem jelenti azt, hogy ne tehetnénk egzakttá. A pontosítást talán érdemes annak vizsgálatával kezdeni, mire nem vonatkozik ez a kijelentés. $PRUiOLVQRUPiNNDONDSFVRODWRVHJ\LNWDOiQDODSYHW ILOR]yILDLNpUGpVHQRUPiN

megalapozására, illetve megalapozhatóságára vonatkozik. Bizonyos normákat egyV]HU&HQKHO\HVQHNIRJDGXQNHO$OHJMREEYDJ\OHJDOiEELVDOHJJ\DNUDEEDQKDV]QiOW

példák a tízparancsolatból származnak, amelyek közül van még néhány, amit ma is megfontolásra érdemesnek tartunk: ilyenek például a ne ölj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan normái, vagy ilyen az ígéretek megtartására vonatkozó norma. Ezeket a normákat erkölcsi normáknak szokás tekinteni, mert azt feltételezzük róluk, hogy nem pusztán társadalmi konvenció termékei. Ezt a feltételezést persze korántsem RV]WMDPLQGHQILOR]yIXVGHpUYHOpVQNV]HPSRQWMiEyOHQQHNQLQFVLVQDJ\MHOHQWVége. Talán csak annyit érdemes megjegyezni, hogy e normákról feltételezzük, más WtSXV~ HOtUiVRN PLQW PRQGMXN D]RN DPHO\HN D] pWNH]pVUH YDJ\ D] HJ\PiV Nöszöntésére vonatkoznak, vagy mások, mint a KRESZ szabályai.

Szociológiai Szemle 1999/1.

5

Miután az erkölcsi normákról intuitíve feltételezzük, hogy elfogadásuknak a SXV]WD PHJHJ\H]pVQpO HUVHEE DODSRNRQ NHOO Q\XJRGQLD H QRUPiNNDO NDSFVRODWEDQ WHUPpV]HWHVHQ PyGRQ PHUO IHO PHJDODSR]iVXN OHKHWVpJpQHN NpUGpVH ( PHJDO

apozhatóság pedig nyilvánvaló módon összefügg a racionalitással, hiszen a megalapozás kérdése általában arra vonatkozik, miért nem a puszta önkény vagy véletlen következménye, hogy épp ezeket a normákat fogadjuk el. A kérdés tehát e normák HOIRJDGiViQDN pVV]HU& DODSMDLUD YRQDWNR]LN /iWQXQN NHOO D]RQEDQ KRJ\ D] HOIRJaGiV pVV]HU& DODSMD QHP FVDN D UDFLRQiOLV G|QWpVHN HOPpOHWH pUWHOPpEHQ YHWW UDFLRQalitás lehet. Létezik a racionalitásnak egy tágabb, nem a logikai konzisztencia és az optimalizáló viselkedés fogalmain nyugvó értelmezése is, amely fontos szerepet játszhat a normák megalapozásában, de amely kívül áll a racionális döntések elméOHWpQHN KDWyN|UpQ /HKHWVpJHV ± VW V]HULQWHP EL]RQ\RV ± KRJ\ HUUH D UDFLRQDOLWisfogalomra van szükségünk akkor, amikor meg akarjuk alapozni a morális normákat. Egy példa talán segít annak megértésében, mire gondolok. Azt az embert, aki J\DNUDQNpSWHOHQDUUDKRJ\OHJMREEQDNWDUWRWWG|QWpVHLQHNPHJIHOHOHQFVHOHNHGMpN

akaratgyengének nevezzük. Általánosan elfogadott nézet, hogy az akaratgyengeség D] LUUDFLRQDOLWiV HJ\ IRUPiMD VW DGRWW HVHWEHQ YDJ\ OHJDOiEELV HJ\ NOV PHJIiJ\HOpUWpNHOpVHV]HULQW DFVHOHNY V]iPiUD YpJ]HWHV N|YHWNH]PpQ\HNNHO LV MiUKDW ÈP D UDFLRQiOLV G|QWpVHN HOPpOHWH D] LUUDFLRQDOLWiVQDN HUUO D IRUPiMiUyO QHPLJHQ

tud mit mondani, hiszen az akaratgyengeség a meghozott döntés és a cselekvés viV]RQ\iUDYRQDWNR]LNQHPSHGLJ DG|QWpV ORJLNDL VWUXNW~UiMiUD (WWO PpJKHO\HV D]W

állítani, hogy az akaratgyenge ember irracionálisan viselkedik. De az a racionalitásfogalom, amit ebben az esetben használunk, nem lehet azonos azzal, amit a racionáOLV G|QWpVHN HOPpOHWH WpWHOH] (QQHN RND LJHQ HJ\V]HU& $ G|QWpVHNQHN PHJIHOHO YLVHONHGpVPHOOHWWLG|QWpVUOQLQFVpUWHOPHPDWHPDWLNDLUHSUH]HQWiFLyWDGQL(J\V]

e-

2

U&HQWXGMXNKRJ\DNLQHPOHJMREEEHOiWiVDV]HULQWFVHOHNV]LND]LUUDFLRQiOLV

Van tehát a racionalitásnak egy olyan fogalma, amely nem azonos azzal, amit a döntéselmélet vizsgál, és nem kizárt, hogy a morális normák megalapozhatóságának NpUGpVH HQQHN VHJtWVpJpYHO N|QQ\HEEHQ PHJN|]HOtWKHW $] D SUREOpPD D]RQEDQ

amelyet itt vizsgálni szeretnék, nem a megalapozhatóságra vonatkozik, illetve csak közvetve vonatkozik arra. Annyit persze fel kell tételeznünk, hogy aki morális normák alapján cselekszik, az nem eleve irracionális lény. Fel kell tennünk, hogy a morális normák szerinti cselekvés nem az akaratgyengeség egy furcsa formája. Talán nem mindenki ért ezzel egyet. Azok viszont, akik nem értenek ezzel egyet, sokkal inkább egy problémára hívják fel a figyelmünket, mintsem megoldási javaslattal iOOQDNHO $PRUiOLVQRUPiNWDUWDOPiQDNSUREOpPiMiKR]V]RURVDQN|WGLNHJ\PiVLNWUDGLFionális filozófiai kérdés, az tudniillik, hogy honnan származik e normák motivációs ereje ÒJ\ W&QLN KRJ\ H] XWyEEL NpUGpV YL]VJiODWD N|]HOHEE YLV] D G|QWpVHOPpOHW pV a morális normák kapcsolatának megértéséhez. A normák tartalmára vonatkozó probléma talán kívül marad a racionális döntések elméletének hatókörén, hiszen a tartalom meghatározása esetleg nincs is közvetlen kapcsolatban a cselekvéssel. El-

2

Ez nem jelenti azt, hogy az irracionális viselkedés minden típusa kívül állna a racionális döntések vizsgálatának körén. Az irracionális preferenciák kialakulásáról például adható döntéselméleti modell (vö. Elster 1983, valamint Csontos 1985 vonatkozó részeit).

6

Huoranszki Ferenc

NpS]HOKHW KRJ\ QHP OHKHW PHJLQGRNROQL PLpUW JRQGROMXN D]W KRJ\ PRUiOLVDQ K

elyesnek tarjuk az ígéretek betartását, és helytelennek a hazudozást. Lehetséges, hogy FVDN D NXOWXUiOLV N|UQ\H]HW NRQGLFLRQiOWD HVHWOHJHVVpJUO YDQ V]y DPHO\ QHP DOapozható racionális megfontolásra vagy döntésre. Ám ha tartalmuk meghatározásának nem is, e normák motivációs erejének valamilyen módon szerepet kell kapnia a döntéselméletben. Úgy vélem, ez a feltételezés igaz is, meg nem is. Kétségtelen, hogy a motivációs HU HJ\ EL]RQ\RV UHQGNtYO VRYiQ\ pUWHOHPEHQ V]HUHSHW MiWV]LN D QRUPiN pV D G|ntéselmélet viszonyának tisztázása során. E sovány, ámde fontos értelmezés szerint a PRUiOLV QRUPiNQDN PHJIHOHO FVHOHNYpVQHN D FVHOHNY pUWpNHW WXODMGRQtW. Látni fogMXN PLO\HQ QDJ\ V]HUHSH OHV] WRYiEEL pUYHLQN VRUiQ H PHJOHKHWVHQ EDQiOLV iOOtWisnak. Persze amikor a filozófusok az erkölcsi motiváció problémájára kérdeznek rá, QHP D]W D WpQ\W ILUWDWMiN KRJ\ D FVHOHNY pUWpNHOLH D PRUiOLV QRUPiN V]HULQWL FVelekvést. Ha ugyanis csak annyit mondunk, hogy a morális cselekvést értékeljük, és H]pUW PRWLYiO DNNRU ~J\ W&QLN D PRUDOLWiVW HJ\ EL]RQ\RV V]HPSRQWEyO EHVRUROWXN D

vaníliafagylalt-nyalás, a technometál zene hallgatás vagy a ringlispílen ülés kategóriájába – hiszen ezeket is értékeljük, éppen ez motivációs erejük alapja. De ha nincs különbség a morális viselkedés értékelése és az utóbb felsoroltak értékelése között, akkor a morális cselekvést besoroltuk a de gustibus non est disputandum kategóriájába. Nem abszurd ez? Amellett szeretnék érvelni, hogy bizonyos értelemben nem. Minden attól függ, milyen szerepet tulajdonítunk a de gustibus-elvnek. Ha azt értjük rajta, amit szó szeULQW MHOHQW WHKiWKRJ\ D] t]OpVtWpOHWHNUO QHP OHKHW YLWDWNR]QL DNNRU D] HOY QHPFVDN

a morális értékelés esetében, hanem szinte bármely cselekvés vagy jószág esetében HJ\V]HU&HQ KDPLV 7DOiQ OHJDODSYHWEE ELROyJLDL DGRWWViJDLQN iOWDO PHJKDWiUR]RWW

ízlésünkre áll, hogy nem lehet róla vitatkozni (mondjuk, bizonyos ízek iránt érzett vonzódás lehetne egy triviális példa, vagy valaki kedvenc színe), de szinte valaPHQQ\LPiVt]OpVtWpOHWQNUOQHPFVDNKRJ\OHKHWYLWDWNR]QLGHWpQ\OHJHVHQYLWDWNozunk is róluk. Nem kell tehát a morál magaslataira emelkednünk ahhoz, hogy belásVXNKDV]yV]HULQWpUWHOPH]]ND]HOYHJ\V]HU&HQQHPiOOMDPHJDKHO\pW&VDNKRJ\

a de gustibusHOY QHP DUUD YRQDWNR]LN KRJ\ OHKHWH YLWDWNR]QL D] t]OpVUO KDQHP arra, hogy mit kell a racionális döntés során adottnak vennünk. Tehát nem egy tényállítás, hanem egy posztulátum. Ebben az értelemben viszont nincs semmi abszurd vagy visszataszító abban, hogy a de gustibus-elvet alkalmazzuk a morális normák iOWDOHOtUWFVHOHNYpVUH6HPPLPiVWQHPMHOHQWH]PLQWKRJ\SRV]WXOiOWXNDFVHOHkYpUWpNHWWXODMGRQtWDQRUPDYH]pUHOWFVHOHNYpVQHN

De akkor miért neveztem a motiváció ezen értelmezését soványnak? Azért, mert a ILOR]yIXVRNVRNNDOW|EEHWYiUQDNDPRUiOLVQRUPiNPRWLYiFLyVHUHMpQHNHOHP]pVpWO W~O D]RQ KRJ\ HOIRJDGMiN D FVHOHNY pUWpNHW WXODMGRQtW QHNLN (OV]|U LV D QRUPiN WDUWDOPDpVDPRWLYiFLyVHUV]HPEHQD]pUWpNHOpVPiVWtSXVDLYDODPRUiOLVQRUPiN

esetében nem független egymástól. Sokan gondolhatják, hogy a vaníliafagylalt fiQRP GH HEEO PpJ QHP N|YHWNH]LN KRJ\ D]W YiUQiQN WON LJ\HNH]]HQHN YDQtOLafagylalt közelébe jutni. Ellenben, ha valaki morálisan helyesnek tartja, hogy a parkEDQ QH V]HPHWHOMHQ DNNRU D]W LV YiUMXN KRJ\ YDOyEDQ QH GREMD HO D NH]pEHQ OpY

csokoládépapírt.

Szociológiai Szemle 1999/1.

7

Másodszor, a morális normákat univerzalizálhatónak tekintjük, tehát úgy gondoljuk, hogy adott helyzetben vagy körülmények között a helyesnek tartott norma DODSMiQ NHOOHQH FVHOHNHGQLH (]W D]RQEDQ QHP N|YHWHOMN PHJ iOWDOiEDQ D] t]OpVWO

vitatkozhatunk ugyan valakivel azon, hogy milyen badarságokat tart értékesnek, de azért a legmegátalkodottabb ízlésdiktátoroktól eltekintve, azt egyikünk sem kívánná, KRJ\PLQGHQNLXJ\DQD]WV]HUHVVHDPLW

Végül a morális vitáknak van egy olyan jellegzetessége, amely nyilvánvalóan PHJNO|QE|]WHWL NHW D] t]OpVYLWiNWyO $ PRUiOLV YLWiN WiUJ\D iOWDOiEDQ D PRUiOLV

konfliktushelyzet. A morális dilemma olyan helyzet, mikor két, általunk helyesnek WDUWRWW QRUPD HOOHQWpWHV FVHOHNHGHWHW tU HO $ SXV]WD pUWpNHOpVNpQW pUWHOPH]HWW PR WLYiFLy D] LO\HQ KHO\]HWUO PLQG|VV]H DQQ\LW WXGQD PRQGDQL KRJ\ D]pUW WHWWH YDODNL

A-t B helyett, mert A normát többre értékelte. És ez bizony sovány állítás. Ennél jóval többet kell és lehet mondani arról, miért dönt valaki egy morális konfliktushelyzetben egyik vagy másik norma követése mellett. De ha ennyire sovány a normák motivációs erejének a de gustibus-elv alapján W|UWpQ pUWHOPH]pVH DNNRU PLpUW OHKHW HQQHN D] pUWHOPH]pVQHN PpJLV MHOHQWVpJH D

racionális döntések elmélete és a morális normák viszonyának vizsgálatakor? Azért, mert mint fentebb láttuk, a döntéselmélet egyik posztulátuma, hogy az értékelést adottnak veszi, nem kutatja az értékelés melletti indokokat vagy az értékelés okait. Ezért akkor érthetjük meg igazán, mit jelent az, hogy az erkölcsi normákon alapuló viselkedés kívül marad a döntéselmélet logikai terén, ha pusztán abból a szempontból vizsgáljuk e normákat, amilyen szempontból legalábbis elemei lehetnének a G|QWpVHOPpOHWQHN6HEEODV]HPSRQWEyODQRUPiNUHOHYiQVWXODMGRQViJDD]KRJ\D

cselekYEiUPLO\HQDODSRQWHJ\HLVH]W értékeliDQRUPiNQDNPHJIHOHOYLVHONHGpVW (QQHN IHOWpWHOH]pVH D]RQEDQ QHP HOHJHQG DKKR] KRJ\ HOKHO\H]KHVVN D PRUiOLV

normákat a racionális döntéseket reprezentáló elmélet logikai terében. A probléma abból ered, hogy amennyiben a morális viselkedés értékelését be akarjuk illeszteni a G|QWpVHOPpOHW ORJLNiMiED ~J\ D FVHOHNYpVW PHJHO] PHJIRQWROiVRN V]HUNH]HWpUO HJ\ RO\DQ UHSUH]HQWiFLyW NHOO WXGQXQN DGQL DPHO\ OHKHWYp WHV]L D PRUiOLV pV D]

egyéb értékelés alapján hozott döntések együttes vizsgálatát. Ám, ezt sem a klasszikus morál-, illetve társadalomfilozófiai elméletek, sem pedig a döntéselmélet általáEDQHOIRJDGRWWpVOHJJ\DNUDEEDQKDV]QiOWYiOWR]DWDQHPWHV]LOHKHWYp0LQWD]WV]eUHWQpP PHJPXWDWQL YDOyEDQ NHWWQ iOO D YiViU D UDFLRQiOLV G|QWpVHN HOPpOHWpQHN

leggyakrabban használt változata mintha arra kényszerítené a morális normák motiYiOyHUHMpWPHJpUWHQLNtYiQyILOR]yIXVRNDWKRJ\DQRUPiNDWN|YHWYLVHONHGpVWHJyV]HU&HQ NtYO KHO\H]]pN D G|QWpVHOPpOHW ORJLNDL WHUpQ $ G|QWpVHOPpOHWpV]HN SHGLJ

gyakorta lelkesen asszisztálnak ehhez az elegáns kivonuláshoz: megelégszenek azzal, hogy a morális normákat furcsa korlátoknak tekintik. Én azonban nem vagyok elégedett ezzel a megoldással, amely sokkal több nehézséget okoz, mint amennyit megválaszol, és sokkal abszurdabb következményekhez vezet, mint egy olyan kísérlet, amely megpróbálja az erkölcsi normákat elhelyezni a FVHOHNYpVW PHJHO] PHJIRQWROiVRN G|QWpVHOPpOHW iOWDO YL]VJiOW ORJLNDL WHUpEHQ

Azért gondolom ezt így, mert úgy hiszem, jelen pillanatban nincs jobb elméletünk e megfontolások struktúrájának vizsgálatára, mint a racionális döntések elmélete. 8J\DQDNNRUDUUyOLVPHJYDJ\RNJ\]GYHKRJ\DPRUiOLVYLVHONHGpVPHOOHWWLG|n-

8

Huoranszki Ferenc

WpVQHPDXWRPDWLNXVUHIOH[V]HU& pV QHP LV LUUDFLRQiOLV (EEO XJ\DQLV D]N|YHWNH

z-

QHKRJ\HJ\QRUPiOLVPHQWiOLVpOHWWHOUHQGHONH]HPEHUYDOyMiEDQNpWV]HPpO\HJ\ DPHO\LN NpSHV D UDFLRQiOLV PHJIRQWROiVUD pV G|QWpVUH pV HJ\ PiVLN DPHO\LN LG

n-

NpQW pUWKHWHWOHQ RNRNEyO IXUFVD QRUPiNDW N|YHW ÒJ\ W&QLN D MHOHQOHJL HOPpOHWHN W|EEVpJHtJ\WHNLQWUiQNFVHOHNYNUH$N|YHWNH]IHMH]HWEHQD]WV]HUHWQpPU|YLGHQ

megvizsgálni, melyek az erkölcsi normákon alapuló, illetve a racionális viselkedés kapcsolatára vonatkozó logikailag lehetségesek álláspontok.

2. Erkölcs és racionalitás $ N|YHWNH]NEHQ WHKiW QHP DUUD W|UHNV]HP KRJ\ HJ\HV ILOR]yIXVRN YDJ\ WiUVDG

alomtudósok racionalitás és moralitás kérdésében elfoglalt álláspontját elemezzem, inkább a logikailag lehetséges megoldásokat szeretném szemléltetni. Valamennyi iOOiVSRQWQDNYDQD]RQEDQMHOHQWVNpSYLVHOMH

Azok az elméletek, amelyek a döntéselmélet és az erkölcsi normák viszonyát táré-

J\DOMiNDODSYHWHQNpWQDJ\FVRSRUWUDRV]WKDWyN$]HJ\LNFVRSRUWEDD]RND]HOP

OHWHNWDUWR]QDNDPHO\HNV]HULQWYDOyMiEDQFVDNLVD]|QpUGHNN|YHWG|QWpVWHNLQWKHW

racionális megfontolás eredményének, ezért az erkölcsi normáknak vagy levezetheWNQHNNHOOOHQQLND]|QpUGHNN|YHWYLVHONHGpVWPHJHO]PHJIRQWROiVRNEyOYDJ\ KD H] QHP OHKHWVpJHV DNNRU D PRUiOLV QRUPiN V]HULQWL FVHOHNYpVW HJ\V]HU&HQ LUUDF

ionálisnak kell tekintenünk. Az elméletek egy másik csoportja szerint a morális normák követése ugyan nem irracionális, de kívül marad az önérdekkövetés értelmében vett racionalitás fogalmán, amelyet a döntéselmélet reprezentálni hivatott, és egy DWWyO WHOMHVHQ NO|QE|] PRWLYiFLyV VWUXNW~UD DODSMiQ PDJ\DUi]DQGy (QQHN D PHgközelítésnek viszont szembe kell néznie azzal a már fentebb említett nehézséggel, KRJ\DQpONORV]WMDNHWWpDFVHOHNYV]HPpO\LVpJpWKRJ\D]WiQV]iPRWWXGQDDGQLD] LQWHJUiFLy HOYHLUO 0iVNpSS IRJDOPD]YD Q\LOYiQYDOy PyGRQ D] LV G|QWpV NpUGpVH

hogy egy adott helyzetben a racionális érdekkalkuláció normáját követjük-e, avagy a morális normák alapján cselekszünk. Ám, ha a kétféle motiváció szerinti cselekvést logikailag más térbe helyezzük, akkor nincs értelme azt vizsgálni, hogy milyen elvek alapján dönthetünk köztük: döntésünk teljesen irracionális lesz. A morális döntés struktúrájának megértésébe tehát ekkor is óhatatlanul beszüremkedik az irracioQDOLWiV (EEHQ D] HVHWEHQ WDOiQ QHP WHNLQWKHW LUUDFLRQiOLVQDN D PRUiOLV QRUPD V]erinti cselekvés általában, mégis minden egyes olyan döntés, amely adott helyzetben a morális motiváció relevanciája mellett vagy ellen szól, irracionálissá válik.3 Azok az elméletek tehát, amelyek szerint a morális döntések motiváló erejének leYH]HWKHWQHN NHOO OHQQLH D] |QpUGHNN|YHW G|QWpV UDFLRQDOLWiViEyO WRYiEEL NpW FVoportra oszthatók. Az egyik elmélet szerint nem létezik ilyen levezetés, ezért a moráOLVPRWLYiFLyV]HULQWLFVHOHNYpVYpJVVRURQ LUUDFLRQiOLV $ PiVLN PHJN|]HOtWpV V]eULQWDPRUDOLWiVFVDND]pUWQHPLUUDFLRQiOLVPHUWOHYH]HWKHWDUDFLRQiOLVpV|QpUGHkN|YHWYLVHONHGpVEO0LQGNpWHOPpOHWV]HPEHQiOODPRUiOLVQRUPiNNDONDSFVRODWRV

3

Ez az alapja a Sartre és Camus által képviselt egzisztencialista morálfilozófiának: a morális és amorális viselkedés közti választás sohasem racionális megfontolásokon, hanem mindig irracionális döntésen nyugszik.

Szociológiai Szemle 1999/1.

9

PLQGHQQDSL PHJJ\]GpVHLQNNHO GH H] |QPDJiEDQ PpJ QHP HOpJVpJHV RN DUUD KRJ\ HOYHVVN NHW %iU DUUD WDOiQ HOpJVpJHV RN KRJ\ QpPL J\DQ~ PHUOM|Q IHO Y

e-

lük kapcsolatban. Azt szeretném megmutatni, hogy a gyanú nem alaptalan. $] HJ\LN HONpS]HOpV V]HULQW DPRUiOLV QRUPiN DODSMiQ W|UWpQ FVHOHNYpV LUUDFLRQ

áelekvésnek objektív értéket tulajdonít. Valójában azonban az értékelés pusztán szubOLV(QQHNRNiWDEEDQYpOLNIHOIHGH]QLKRJ\DFVHOHNYDQRUPDDODSMiQW|UWpQFV

MHNWtY WHKiW D FVHOHNY NRQWLQJHQV PHQWiOLV iOODSRWiWyO IJJ  DWWLW&G 0LXWiQ D] REMHNWtY pUWpNHNEHQ YDOy KLW LUUDFLRQiOLV D] HIIpOH PHJJ\]GpVHQ DODSXOy FVHOH

kvésnek is irracionálisnak kell lennie. Gilbert Harman szerint: „A morális hipotézisek nem segítenek abban, hogy meg tudjuk magyarázni, miért éppen azt figyeljük meg, amit megfigyelünk. Ezért az etika problematikus, és a nihilista álláspontot komolyan NHOO YHQQQN« $ QLKLOL]PXV V]pOVVpJHV YiOWR]DWD V]HULQW D PRUDOLWiV HJ\V]HU&HQ

illúzió. E változat szerint el kell fordulnunk a moralitástól, éppúgy ahogyan az ateista elfordul a vallástól miután úgy döntött, hogy a vallási tények nem segítenek a PHJILJ\HOKHWMHOHQVpJHNPDJ\DUi]DWiEDQ´+DUPDQ  ÈP+DUPDQV]HULQWH]DN|YHWNH]PpQ\QHPV]NVpJV]HU&PLYHODQQDNDWpQ\QHN KRJ\ D PRUiOLV QRUPiN QHP VHJtWHQHN D PHJILJ\HOKHW YLVHONHGpV PDJ\DUi]DWiEDQ OpWH]LN HJ\ NHYpVEp V]pOVVpJHV pUWHOPH]pVH LV Ä HJ\ PpUVpNHOWHEE QLKLOL]PXV

szerint a morális kijelentéseknek nem az a szerepük, hogy leírják a világot, hanem hogy kifejezzék morális érzéseinket, avagy hogy másoknak vagy magunknak címzett felszólítások legyenek” (Harman 1977: 12). Mi a probléma ezzel a megközelítéssel? $]W JRQGRORP D N|YHWNH] $ QLKLOLVWD iOOiVSRQW DUUD D NpUGpVUH NHUHVL D YiODV]W

hogy kell-e tételeznünk az objektív értékekre vonatkozó „erkölcsi tényeket” annak érdekében, hogy meg tudjuk magyarázni a megfigyelt viselkedést. Ez a kérdésfeltevés nem érdektelen, de sajnos elég homályos, és nem biztos, hogy a legszerencsésebb módja az erkölcsi motivációk mibenlétére vonatkozó kérdésnek. Lehetséges, KRJ\D]ÄHUN|OFVLWpQ\HN´SRV]WXOiOiVDYDOyEDQQHPVHJtWDPHJILJ\HOKHWFVHOHNYpV PDJ\DUi]DWiEDQ NO|Q|VNpSSHQ KD HOEELHNHW RO\DQ PHWDIL]LNDL HQWLWiVRNQDN W

ekintjük, amelyek azonosítási kritériumait nem ismerhetjük. Egy kérdés azonban, hogy milyen típusú tényeket tételezünk, és egy másik, hogy a PRUiOLVQRUPiNFVHOHNYiOWDOLelfogadása szerepet játszik-e egy cselekvés magyarázatában. Gyakran magyarázunk egy cselekvést azzal, hogy azt azért tette valaki, PHUW ~J\ YpOWH PRUiOLVDQ KHO\HV +DUPDQ V]HULQW D FVHOHNY D]RQ PHJJ\]GpVH KRJ\ DPLW WHV] KHO\HV FVXSiQ HJ\ ÄWiUVDGDOPLODJ NRQGLFLRQiOW pU]pNHQ\VpJEO´

fakad. A mi kérdésünk azonban nem arra vonatkozik, honnan ered a morális normák PRWLYiOyHUHMHKDQHP DUUD KRJ\KRJ\DQ KHO\H]KHW HO D FVHOHNYpVWPHJHO] PHgIRQWROiVRN ORJLNDL WHUpEHQ (UUO D]RQEDQ D KDUPDQL PHJN|]HOtWpV QHP PRQG VHmPLW$QRUPiNV]HULQWLFVHOHNYpVWHJ\V]HU&HQD]RQRVtWMDD]pU]HOPLDODS~FVHOHNYpsVHO pV H]]HO V]iP&]L LV D UDFLRQiOLV PHJIRQWROiVRN WHUOHWpUO &VDNKRJ\ PLQW D]W NpVEE V]HUHWQpP PHJPXWDWQL H] D PRUiOLV PRWLYiFLyQ DODSXOy FVHOHNYpV V]HUNH]

ea-

WpUO NLDODNtWRWW NpS WHOMHVHQ KDPLV PpJSHGLJ pSSHQ D]pUW PHUW QHP KHO\HV PDJ\ Ui]DWDDPHJILJ\HOKHWFVHOHNYp

snek. Persze nem azt akarom tagadni, hogy az érzések és érzelmek szerepet játszanak a cselekvést meghatározó döntéseinkben. Abból azonban, hogy részben érzelmeink

10

Huoranszki Ferenc

magyarázzák, miért értékelünk egy adott normát, még nem következik, hogy a norPD V]HULQWL G|QWpVW NL NHOOHQH YRQQXQN D UDFLRQiOLV PHJIRQWROiVRN N|UpEO $] pr]HOPHN NLHJpV]tWL OHKHWQHN HJ\ D QRUPiN PRWLYiOy HUHMpYHO NDSFVRODWRV HOPpOHtQHNGHQHPNHOONL]iUQLXND]RNDWDUDFLRQiOLVPHJIRQWROiVN|UpEO

Harman szerint elvileg létezik egy harmadik megközelítés is a moralitás mibenléáUDNHOOYLVV]DYH]HWQQN%iUPDJDQHPpUWHJ\HWH]]HOD PHJROGiVVDO WHUPpV]HWeWpQHNPHJpUWpVpUHDPHO\V]HULQWD]HUN|OFVLWpQ\HNHWYpJVVRURQD]pUGHNIRJDOP

VHQ H] LV HJ\ ORJLNDLODJ OHKHWVpJHV iOOiVSRQW /HJMHOHVHEE NRUWiUV NpSYLVHOMH 'DYLG

Gauthier, aki szerint a morális normák megalapozhatóságával kapcsolatos probléma egyetlen lehetséges megoldása, ha sikerül megmutatnunk, hogy a morális normák HOIRJDGiViQDN UDFLRQDOLWiVD YpJV VRURQ D] |QpUGHNN|YHW YLVHONHGpV UDFLRQDOLWiVából származik. Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy bizonyos esetekben az önérdekköYHW UDFLRQDOLWiV iOWDO PHJKDWiUR]RWW FVHOHNYpV SDUDGR[ HUHGPpQ\KH] YH]HW (EEHQ

az esetben mintha „az ész önmagával kerülne ellentmondásba” (hogy kissé anakronisztikusan Kantot idézzük), s ilyen esetben a morális normák sietnek a zavarba jött döntéshozó segítségére. E megközelítés lényegét egy példa segítségével világíthatjuk meg. A példa az olyan társadalmi szituációkra vonatkozik, amelyeket a fogolydilemma segítségével V]RNWXQNMHOOHPH]QL$IRJRO\GLOHPPDWtSXV~V]LWXiFLyEDQD]|QpUGHNN|YHWUDFLonális viselkedés olyan eredményhez vezet, amelyhez képest létezik egy minden UpV]WYHYV]iPiUDNHGYH]EEDOWHUQDWtYD$MiWpNHOPpOHWQ\HOYpQNLIHMH]YHDGRPináns stratégia alkalmazása Pareto-szuboptimális következményekkel jár. Minden HJ\HV FVHOHNY |QpUGHNPD[LPDOL]iOy NDONXOiFLyMD RO\DQ NROOHNWtY HUHGPpQ\KH] YH]HW DPHO\LNNHO HJ\LN V]HUHSO VHP HOpJHGHWW PLYHO PLQGDQQ\LXN V]iPiUD OHKH

tkben nem racionális a racionális haszonmaximalizáló stratégia alkalmazása. Ez bizony paradox következmény, és az elmélet szerint itt jöhet segítségünkre a morál. Gauthier (1991: 17–18) elmélete szerint tehát a morális norma az egyéni, haszonmaximalizáló kalNXOiFLyQDKDV]RQPD[LPDOL]iFLypUGHNpEHQpUYpQ\HVOkorlát. $]D]HONpS]HOpVDPHO\V]HULQWDPRUiOLVQRUPDD]|QpUGHNN|YHWKDV]RQNDONXOáVpJHVOHQQHHJ\MREEHUHGPpQ\+DD]RQEDQH]tJ\YDQ~J\W&QLNEL]RQ\RVHVHWH

FLyQ pUWHOPH]HWW NRUOiW QDJ\ P~OWUD WHNLQW YLVV]D pV NpVEE PpJ UpV]OHWHVHEEHQ LV IRJODONR]QXQN NHOO YHOH (OEE D]RQEDQ D]W NHOO PHJYL]VJiOQXQN KRJ\ DPHQQ\LEHQ HOIRJDGMXN D PRUiOLV QRUPiN H]HQ pUWHOPH]pVpW YDMRQ HOEEUH MXWXQNH D QRUPiN PRWLYiFLyV HUHMpQHN D UDFLRQiOLV G|QWpVHN ORJLNDL WHUpEHQ W|UWpQ HOKHO\H]pVpYHO

Látszólag nyilvánvalóan igen: hiszen mi hozhatja közelebb az erkölcsi normákat a racionális döntések logikájához, mint az a feltevés, hogy a normák valójában leve]HWKHWN D] |QpUGHNN|YHW pV KDV]RQPD[LPDOL]iOy YLVHONHGpVEO" ( V]RURV NDSFVolat azonban két okból is puszta látszat. (OV]|U LV PLYHO QHP PDJiWyO pUWHWG KRJ\ D] HUN|OFVL QRUPiN PRWLYiOy HUHMH DEEyO V]iUPD]LN KRJ\ H QRUPiN OHYH]HWKHWN D] HJ\pQL KDV]RQPD[LPDOL]iFLyEyO

meg kell tudnunk mutatni, hogy valóban azok. David Gauthier egy részletesen kimunkált elmélet segítségével kívánja bizonyítani, hogy az erkölcsi normák levezetKHWN D] |QpUGHNN|YHW KDV]RQPD[LPDOL]iFLyEyO *DXWKLHU D PiU IHQWHEE HPOtWHWW IRJRO\GLOHPPDV]HU&V]LWXiFLyWKDV]QiOMDSpOGDNpQW(J\HIIpOHV]LWXiFLyEDQDUpV]

tö-

YHYNQHN Q\LOYiQYDOyDQ pUGHNNEHQ iOO KRJ\ PHJHJ\H]]HQHN D]W D VWUDWpJLiW N

Szociológiai Szemle 1999/1.

11

YHWLN PDMG DPHO\ D PLQGNHWWMN V]iPiUD RSWLPiOLV HUHGPpQ\UH YH]HW (J\LN VHP N|YHWHOKHW W|EEHW PLYHO H]]HO HOLMHV]WHQp D PiVLNDW D PHJHJ\H]pVWO pV KD QLQFV PHJHJ\H]pV DNNRU PLQGHJ\LNN NpQ\WHOHQ PHJHOpJHGQL D V]iPiUD LV HOQ\WHOHQ

megoldással. Eddig rendben is volnánk, csakhogy ehhez még nincs is szükség semmiféle morális korlátra. A megegyezés mindenkinek prima facie érdekében áll, és YDOyV]tQ&OHJOpWUHLVM|Q*DXWKLHU 1986: V. fejezet). $ SUREOpPD RWW NH]GGLN ± DPLQW DUUD PiU +REEHV LV UiPXWDWRWW    ± DPLNRUDPHJiOODSRGiVEHWDUWiViUyOYDQV]y$V]LWXiFLyMHOOHJpEOIDNDGyDQXJ\DQLV PLQGHQ HJ\HV UpV]WYHY V]iPiUD D] OHQQH D OHJHOQ\|VHEE KD D PiVLN EHWDUWDQi D PHJiOODSRGiVW  PDJD YLV]RQW QHP +D WHKiW SXV]WiQ D] |QpUGHNN|YHW KDV]QR

sodást. Hobbesszal szólva, a „megállapodások puszta szavak”, ott fejeztük be, ahol elkezdtük, senki sem fog amellett a viselkedés mellett dönteni, amely mindannyiuk ViJNDONXOiFLy PRWLYiOMD D UpV]WYHYNHW HJ\LNN VHP IRJMD EHWDUWDQL D PHJiOODS

V]iPiUDNHGYH]EEHUHGPpQ\WKR]KDWQD7|UWpQHWQNHSRQWMiQOpSV]tQUHDPRUiOLV QRUPDDPRUiORO\DQEHOVNpQ\V]HUtWIHOWpWHONRUOiWDPHO\HOWLOWDÄV]HU]GpVV]

eejöttét. A egyéni haszonmaximalizáció érdekében racionális korlátozni a haszonmaximalizáló viselkedést (Gauthier 1986 VI. fejezet). J´ YLVHONHGpVWO pV H]iOWDO EL]WRVtWMD D PLQGHQNL V]iPiUD NHGYH] PHJROGiV OpWU

.pWVpJWHOHQ KRJ\ D IRJRO\GLOHPPDV]HU& V]LWXiFLyN SDUDGLJPDWLNXV HVHWHL D] RO\DQ KHO\]HWHNQHN DKRO D PRUiOLV QRUPiNQDN PHJIHOHO FVHOHNYpV PpJ D SXV]WiQ HJRLVWD UpV]WYHYN V]iPiUD LV HOQ\|V OHKHW &VDNKRJ\ YDQ NpW V~O\RV SUREOpPD DPHOO\HOV]HPEHNHOOQp]QQN(OV]|ULVDPRUiOLVQRUPiNQDNPHJIHOHO

viselkedés nem feltétlenül azonos a morális normák motiválta YLVHONHGpVVHO (J\V]HU&HQ de facto nem igaz, hogy, amikor visszaadjuk a kölcsönkért pénzt, amikor átsegítjük a vakot az úttesten, vagy amikor visszaadjuk valaki elvesztett pénztárcáját, akkor egy olyan diszpozíció alapján cselekednénk, amelynek bármi köze van a kölcsönös optimum eléréséhez. 0iVRGV]RU DEEyO KRJ\ HJ\ EL]RQ\RV WtSXV~ FVHOHNYpV YDODPHQQ\L UpV]WYHY V]áPiUD HOQ\|V lehet, még nem következik, hogy valóban az is. Hogy valóban az legyen, ahhoz még számos más feltételnek is teljesülnie kell. A legfontosabb ilyen feltétel a kölcsönösség. Azonban sajnos könnyen belátható, hogy nem racionális a morális normák által korlátozott viselkedést választani egy olyan környezetben, ahol D] LQWHUDNFLyN QHP XJ\DQD]RQ HJ\PiVW LVPHU V]HPpO\HN N|]|WW LVPpWOGQHN

Anonim közösségekben sokkal racionálisabb a „néha csalok – néha nem” stratégia alkalmazása, aminek ugyebár semmi köze nincs a morális értelemben vett normákhoz. Mégis vannak olyan társadalmak, ahol az emberek rendszeresen követik a morális normák által megkövetelt viselkedést.4 De nemcsak ez az oka annak, hogy a Gauthier-féle elmélet sem képes megmagyarázni, hogyan illeszkedik a morális normák követése a racionális döntések logikai WHUpEH $ EDM RND PpO\HEEHQ NHUHVHQG 0pJ KD VLNHUOQH LV EL]RQ\tWDQL KRJ\ D] |QpUGHNN|YHW NDONXOiFLyQ pUYpQ\HVO NRUOiW YDOyMiEDQ D QRUPDNRQIRUP PyGRQ YLVHONHG HJ\pQ pUGHNpEHQ iOO DNNRU VHP VLNHUOW D PRUiOLV PRWLYiFLyNDW HOKHO\H

znünk a racionális megfontolások logikai terében. Ezen elmélet keretében kétféle 4

/iVGHUUO6PLWK±

12

Huoranszki Ferenc

módon értelmezhetjük ugyanis a normakonform viselkedést. Az egyik értelmezés V]HULQW

D

PRUiOLV

QRUPiN

N|YHWpVpW

YpJV

VRURQ

D]

|QpUGHNDODS~

KDV]RQ

PD[LPDOL]iFLy tUMD HO (EEHQ D] HVHWEHQ QHP D]W PDJ\DUi]WXN PHJ KRJ\ KRJ\DQ

helyezkedik el a morális normák követése a racionális döntés logikájának terében, KDQHPHOLPLQiOWXNDPRUiOLVPRWLYiFLyWNLGHUOWKRJ\D]YpJVVRURQOHSOH]HWW|nérdek. Ha azonban azt mondjuk, hogy a normakövetés hatása HOQ\|V FVXSiQ pV ezért jó dolog a morális normák szerinti viselkedés, akkor egyáltalában nem sikerült megmagyaráznunk, hogyan illeszkednek a morális normák a racionális megfontolások logikai terébe. Lehet, hogy adtunk egy elfogadható evolúciós magyarázatot a QRUPDN|YHW YLVHONHGpV IHQQPDUDGiViUyO EiU pQ H]W LV NpWOHP  GH HUHGHWL SUREOéPiQNUDEL]RQ\RVDQQHPDGWXQNNLHOpJtWYiODV]W ÒJ\ W&QLN WHKiW QHP YH]HWKHWMN YLVV]D D QRUPiN PRWLYiOy HUHMpW D] |QpUGHNN

öo-

YHW KDV]RQPD[LPDOL]iOiVUD pV H]pUW QHP YDJ\XQN NpSHVHN PHJPDJ\DUi]QL K

J\DQLOOHV]WKHWNEHDPRUiOLVQRUPiNDUDFLRQiOLVPHJIRQWROiVRNORJLNDLWHUpEH'H WDOiQ QLQFV LV HUUH V]NVpJ 7DOiQ FVDN KDV]WDODQ ILOR]yILDL HUIHV]tWpV DPLNRU PH

gpróbáljuk összekötni a döntéselméletben használt racionalitásfogalmat és a morális cselekvés szerinti viselkedés megértését. A társadalomtudományban létezik egy olyan tradíció, amelyik éppen a két cselekvéstípus radikális megkülönböztetésén Q\XJV]LN pV DPHO\QHN V]iPRV NO|QE|] PHJIRJDOPD]iVD OpWH]LN .|]ON D OHgismertebb talán a célracionális és az értékracionális cselekvés weberi megkülönböztetése. A hagyományos értelmezés szerint ugyanis az „értékracionalitás” valójában egy adott cselekvés magyarázatának kivonását jelenti a racionális döntések elméletének hatóköre alól. $ZHEHULKDJ\RPiQ\WDOiQOHJMHOHQWVHEEPRGHUQIRO\WDWyMD-RQ(OVWHU6]HULQWHD

racionális és a normavezérelt cselekvések közti legfontosabb különbség, hogy míg a racionális cselekvés csak az eredményekre van tekintettel, egy cselekvést csak akkor tekinthetünk normavezéreltnek, ha az olyan motivációk alapján történik, amely figyelmen kívül hagyja az eredményeket. Elster szerint a társadalomtudomány egyik fontos feladata, hogy ne csupán azt vizsgálja, hogy melyek az individuális, racionális kalkuláción alapuló cselekedetek kollektív következményei, hanem azt is, hogy melyek bizonyos normák követésének kollektív hatásai. Ám azt is hangsúlyozza, hogy e normák létét még abban az esetben sem magyarázhatjuk e hatásokkal, ha e hatások pozitívak. Mindezzel, úgy hiszem, egyetérthetünk. Csakhogy ezzel nem magyaráztuk meg, hogyan lehetséges, hogy bizonyos esetekben az erkölcsi normák alapján, más esetekben pedig a racionális érdekkalkuláció alapján döntünk. Vajon lehetséges-e élesen elkülöníteni ezeket az eseteket? Lehetséges olyan eseménytípusokat megkülönböztetni, amelyeket az egyik, és olyanokat, amelyeket a másik segítségével magyarázunk? Ez nem teljesen kizárt. Amikor arról kell döntenem, milyen típusú autót YiViUROMDN YDOyV]tQ&OHJ LUUHOHYiQVDN D PRUiOLV QRUPiN $PLNRU D] IRURJ NRFNiQ HOMiWV]RPHDEHFVOHWHPYDOyV]tQ&OHJQHP'HV]iPRVRO\DQKHO\]HWYDQVWYDO

ó-

V]tQ&OHJDG|QWpVLKHO\]HWHNW|EEVpJHLO\HQDPLNRUDPRUiOLVQRUPiNpVDUDFLRQiOLV

érdekkalkuláció egyaránt szerepet játszik döntéseinkben. Talán nem érzékeljük ezt RO\DQ HUVHQ D WLOWy QRUPiN HVHWpEHQ DPHO\HN PRWLYiOy HUHMH iOWDOiEDQ RO\DQ QDJ\ KRJ\ ~J\ W&QLN VHPPLIpOH HUHGPpQ\RULHQWiOW pUGHNNDONXOiFLyYDO QHP IpU |VV]H 'H

Szociológiai Szemle 1999/1.

13

az olyan esetekben, mint amilyen a „Segítsd a barátodat!” vagy a „Tartsd meg a haldoklónak tett ígéretedet!” igenis szerepet játszhat a norma betartásából az egyénre háramló következmény, s aki végül is nem a norma betartása mellett dönt, azt nem WHNLQWMN IHOWpWOHQO HUN|OFVWHOHQQHN PLQW DKRJ\ D]W DNL D QRUPiNQDN PHJIHOHOHQ G|QWVHPWDUWDQiQNHJ\V]HU&HQLUUDFLRQ

álisnak. Sokat veszítünk azzal, ha megpróbáljuk kiemelni a normavezérelt cselekvést a ra-

FLRQiOLV PHJIRQWROiVRN ORJLNDL WHUpEO ,JD] H] QHPFVDN D PLQGHQW PHJDODSR]QL

kívánó filozófusokra, hanem a társadalomtudósokra is. Vegyük példaként a már emOtWHWW pV KHXULV]WLNXVDQ DP~J\ LV PLQGLJ KDV]QRV IRJRO\GLOHPPDV]HU& V]LWXiFLyNDW

Közismert tény, hogy a kollektív javak megvalósításának problémája, illetve azok HJ\ UpV]H UHSUH]HQWiOKDWy IRJRO\GLOHPPDV]HU& V]LWXiFLyNpQW D MyV]iJ PHJYDOyVulásából az egyénre háramló haszon meghaladná ugyan a reá jutó költségeket, de miYHO D MyV]iJ PHJYDOyVXOiViEDQ DNNRU LV Et]KDW KD  PDJD QHP MiUXO KR]]i LOOHWYH

akkor sem bízhat, ha hozzájárul, a közjószág iránti vágy, ha csak nincs olyan kényszer, mely ösztönöz a kooperatív viselkedésre, kielégítetlen marad. Ám azt is tudjuk, hogy ez nem minden esetben van így. Vannak közterek, amelyek tiszták, vannak N|]WpUL Up]V]REURN DPHO\HW QHP ERQWDQDN OH D MiUyNHON eV YDQQDN YiODV]WiVRN

amelyekre az emberek többsége elmegy szavazni, még akkor is, ha tudja, hogy saját hozzájárulása a választások eredményéhez elhanyagolható. Hogyan lehetséges ez? Hogyan magyarázhatjuk például azt, hogy ki és miért megy el szavazni? Talán úgy, KRJ\ HJ\HVHNUO IHOWpWHOH]]N KRJ\ N PRUiOLVDN GH QHP UDFLRQiOLVDN PiVRN PHJ

racionálisak, de képtelenek az erkölcsileg helyes viselkedés felismerésére? Ez nem D]tJpUHWHVPHJN|]HOtWpV,QNiEEDUUyOYDQV]yKRJ\NO|QE|]V]HPpO\HNNO|QEö] PyGRQ V~O\R]]iN D QRUPiNDW pV D QRUPDN|YHWpV HVHWOHJHV N|OWVpJHLW pV D UDFLonális döntések elméletének képesnek kell lennie arra, hogy ezt reprezentálja. $ILOR]yIXVV]iPiUDSHUV]HQHPH]DIQHKp]VpJKDQHPD]DPLWPiUHPOtWHWWHP HIHMH]HWHOHMpQKDtJ\MiUXQNHO|QNpQ\HVHQNHWWpRV]WMXNDFVHOHNYWV]HPpO\LVpJpW

nem vagyunk képesek egyetlen integráns egésznek tekinteni. Márpedig a legtöbben így szeretnénk magunkra tekinteni, nem pedig mint olyan lényekre, akiket a körülmények hol arra szorítanak, hogy cselekvésük következményeit latolgassák, hol pedig arra, hogy vakon kövessék a normákat. Önmagunk és mások személyiségét többek között éppen azon az alapon ítéljük meg, hogy milyen egyensúlyt tudunk kialakítani viselkedésünkben e kéttípusú motiváció között. Miután nem vagyunk HJ\IRUPiN NO|QE|] V]HPpO\HN HVHWpEHQ H PRWLYiFLyN NO|QE|] HUHM&HN OHKHtnek. Nem kell, hogy minden esetben egyetértsünk, egymás viselkedésének megértéVpKH]HOHJHQGDQQ\LWIHOWHQQQNKRJ\PLQGQ\iMDQNpSHVHNYDJ\XQNHPpUOHJHOpsre. Ha a másikat kritikával illetjük, talán azért tesszük, mert úgy véljük, helytelenül pUWpNHOL D] HJ\HV WpQ\H]N V~O\iW 0LQW IHQWHEE HPOtWHWWHP D] D YpOHPpQ\HP KRJ\

sok esetben de gustibus est disputandum. A racionális döntések elméletének azonban nem az a feladata, hogy mások cselekedeteinek értékelésénél erkölcsi mércéül szolgáljon, hanem az, hogy logikaiPDWHPDWLNDL HV]N|]|NNHO UHSUH]HQWiOMD D G|QWpVW PHJHO] PHJIRQWROiVRNDW +D D]

erkölcsi normák által motivált cselekvés esetében erre nem képes, akkor bizony haWyN|UpW QDJ\RQ QDJ\ PpUWpNEHQ OHV]&NtWHWWN $]W MHOHQWHQp H] KRJ\ HJ\ RO\DQ Hlméletet alkottunk a racionális megfontolásokról, amelyikben az, aki a morális nor-

14

Huoranszki Ferenc

mák alapján dönt, irracionális, de legalább is kívül helyezi magát a racionális megfontolások körén. Vagy talán azt – amennyiben elfogadjuk, hogy nem irracionális az erkölcsi normák alapján dönteni –, hogy a döntéselmélet valójában nem is a cselekYpVWPHJHO]UDFLRQiOLVPHJIRQWROiVRNUHSUH]HQWiFLyMD(]V]RPRU~N|YHWNH]PpQ\

lenne. Szerencsére semmi okunk rá, hogy elfogadjuk.

3. Döntéselmélet: Savage A weberi–elsteri megkülönböztetés megvilágítja, mit tekintünk a morális normák DODSMiQ W|UWpQ FVHOHNYpV MHOOHJ]HWHVVpJpQHN GH HJ\EHQ D]W LV MHO]L PL WHV]L H V]Hr]N V]iPiUD OHKHWHWOHQQp KRJ\ D PRUiOLV FVHOHNYpVW LQWHJUiOMiN D UDFLRQiOLV PHgfontolások logikai terébe. A morális normák motiváló ereje abban rejlik, hogy azok bizonyos cselekedeteket a cselekedetek végrehajtójára háramló következmények számbavétele nélkül értékelnek. De miért kerülnek ezáltal kívül e cselekedetek a döntéselmélet által reprezentált megfontolások logikai terén? Vajon szükséges-e, KRJ\ tJ\ OHJ\HQ" $ N|YHWNH]NEHQ D]W SUyEiORP PHJPXWDWQL KRJ\ PLpUW W&QW VRN

filozófusnak és társadalomtudósnak úgy, hogy kívül kell kerülniük. Ezután viszont azt szeretném jelezni, miért nem hiszem, hogy szükségképp kívül kell kerülniük. $SUREOpPDPHJpUWpVpKH]HOHQJHGKHWHWOHQKRJ\NLFVLWN|]HOHEEUOV]HPJ\UHYegyük azt a logikai-matematikai struktúrát, amit a filozófusok és társadalomtudósok HJ\ MHOHQWV UpV]H D G|QWpVHOPpOHW DODSMiQDN WHNLQW ( VWUXNW~UD OHJNLGROJR]RWWDEE

klasszikus változata a bayesiánus döntéselmélet Leonard Savage által javasolt rend5

V]HUH$UHQGV]HUOpQ\HJHDN|YHWNH]NpSSHQIRJODOKDWy|VV]H

Egy döntéselméleti modell megadásához két dologra van szükségünk. Egyrészt meg kell határoznunk azokat az entitásokat, amelyeket a döntéselmélet posztulál, és DPHO\HN N|]|WW D]WiQ NO|QE|] UHOiFLyNDW GHILQLiOKDWXQN LOOHWYH DPHO\HNKH] NüO|QE|] QXPHULNXV pUWpNHNHW UHQGHOKHWQN 0iVRGV]RU PHJ NHOO DGQXQN D]W D]

optimumkritériumot, amelynek alapján az elmélet szerint a döntésnek meg kell szüOHWQLH$6DYDJHIpOHHOPpOHWDN|YHWNH]HQWLWiVRNDWSRV]WXOiOMD

1. természeti állapotok, amelyek halmazait eseményeknek tekintjük Si; 2. eredmények Oj; 3. cselekvések (függvények, amelyek a természeti állapotok halmazát az eredmények halmazára képezik le) Ak (Si) = Oj; 4. preferenciák (amelyek a cselekvéseken értelmezett relációk). 6 Tegyük föl, (]HN MHOHQWpVpW OHJHJ\V]HU&EE HJ\ SpOGD VHJtWVpJpYHO V]HPOpOWHWQL hat tojásból akar valaki rántottát készíteni, amihez már összekevert öt friss tojást, s most azt kell eldöntenie, hogy a hatodikat, amelyik már nem friss, beleüsse-e a többi N|]p (EEHQ D] HVHWEHQ D OHKHWVpJHV HVHPpQ\ D N|YHWNH] természeti állapotoknak felelnek meg: 1. ép tojás, 2. záptojás. Az eredményekDN|YHWNH]NOHKHWQHN 1. hat

5

A savage-i döntéselmélet kifejtésekor Ellery Eells kiváló munkájára támaszkodom (1982: 71–78).

6

$SpOGD6DYDJHHUHGHWLSpOGiMiQDNPyGRVtWRWWpVHJ\V]HU&VtWHWWYiOWR]DWD

Szociológiai Szemle 1999/1.

15

tojásból rántotta, 2. oda a vacsora, 3. rántotta öt tojásból, egy tojás veszteséggel, 4. rántotta öt tojásból.

A1: beleüti a hatodik tojást A2: nem üti bele a hatodik tojást

S1: ép tojás O11: hat tojásból rántotta O21: rántotta öt tojásból, egy tojás veszteséggel

S2: záptojás O12: oda a vacsora O22: rántotta öt tojásból

A természeti állapotokhoz és az eredményekhez is numerikus értékeket rendelhetek: D WHUPpV]HWL iOODSRWKR] UHQGHOW pUWpNHW IRJRP V]XEMHNWtY  YDOyV]tQ&VpJQHN QHYH]QL $YDOyV]tQ&VpJHNHWpUWHOPH]KHWHP~J\PLQWD]iSWRMiVRVOHKHWVpJHVYLOiJRNV]iP

ának arányát azon világok számához képest, amelyekben a tojás ép. Miután lehetetlen, hogy a tojás ép is legyen, meg ne is, és szükséges, hogy vagy ép legyen, vagy QHD]XWyEELHVHPpQ\EHN|YHWNH]pVpQHNYDOyV]tQ&VpJH $]HUHGPpQ\HNKH]DPHO\HND]WIHMH]LNNLPLW|UWpQLNDFVHOHNYYHOV]LQWpQUH

n-

GHOKHWHN QXPHULNXV pUWpNHNHW (]HN D] pUWpNHN D] HJ\HV HUHGPpQ\HN D FVHOHNY

számára nyújtott hasznosságát (az eredeti megfogalmazásban: kívánatosságát) reprezentálják. Egy cselekvés várható hasznossága D FVHOHNYpV YDOyV]tQ&VpJHNNHO V~O\ozott eredményértékeinek összege. Jelen esetben a szubjektív várható hasznosság (subjective expected utility – SEU): SEU (A1) = pu1 + (1–p) u4, SEU (A2) = pu2 + (1–p) u3 amennyiben, A1: beleüti a hatodik tojást A2: nem üti bele a hatodik tojást

Prob(S1: ép) = (p) U(O11) = u1 U(O21) = u3

Prob(S2: záptojás) = (1–p) U(O12) = u2 U(O22) = u4

Természetesen a természeti állapotok (az eseményhalmaz részhalmazai) száma ketWQpO ± pV tJ\ D OHKHWVpJHV HUHGPpQ\HN V]iPD QpJ\QpO ± W|EE LV OHKHW $ FVHOHNYpV YiUKDWyKDV]QRVViJD6DYDJHUHQGV]HUpEHQWHKiWDN|YHWNH]OHV]

SEU (Ak) = ∑i Pr(Si) U[Ak(Si)], YDJ\ PiVNpSS PLXWiQ D FVHOHNYpV pV D EHN|YHWNH] WHUPpV]HWL iOODSRW HJ\WWHVHQ HJ\pUWHOP&HQPHJKDWiUR]]iND]HUHGPpQ\W 

SEU (Ak) = ∑i Pr(Si) U(Oki). Ezek után már elég nyilvánvaló, hogy mit gondol Savage az optimumkritériumról. $] RSWLPXPNULWpULXP D]W PRQGMD NL KRJ\ HJ\ UDFLRQiOLV FVHOHNY PLQGLJ D PDJaVDEEYiUKDWyKDV]QRVViJpUWpN&FVHOHNYpVWIRJMDSUHIHUiOQL

AkPrefx Ai ⇔ SEU(Ak) > SEU(Ai).

16

Huoranszki Ferenc

Ezt a döntéselméleti rendszert mármost többféleképpen lehet értelmezni. Savage HUHGHWL FpOMD D] YROW KRJ\ D VWDWLV]WLNDL YDOyV]tQ&VpJ NRUiEEDQ HOIRJDGRWW REMHNWtY J\DNRULViJNpQW pUWHOPH]HWW IRJDOPiW HJ\ ~M ED\HVLiQXV YDOyV]tQ&VpJIRJDORPPDO KHO\HWWHVtWVH$ED\HVLiQXVIHOIRJiVV]HULQWDYDOyV]tQ&VpJD]HJ\pQHNPHJJ\]G

é-

VHLQHN HUHMpW PpUL DKRO D ÄPHJJ\]GpV´ DODWW D FVHOHNYpVW PHJKDWiUR]y PHQWiOLV

diszpozíciót értjük. Savage elképzelése (Bayes és Ramsey nyomán) az volt, hogy HJ\ V]HPpO\ FVHOHNHGHWHLEO SRQWRVDEEDQ EL]RQ\RV KHO\]HWHNEHQ W|UWpQ YiODV]WáVDLEyO  N|YHWNH]WHWQL WXGXQN DUUD KRJ\ PHJJ\]GpVHL PLO\HQ HUHM&HN WHKiW KRJ\ PLO\HQ YDOyV]tQ&VpJHW WXODMGRQtW EL]RQ\RV HVHPpQ\HN EHN|YHWNH]WpQHN  $ 6DYDJH

által javasolt döntéselméleti rendszer azonban természetesen másképp is interpretálKDWyeUWHOPH]KHWRO\PyGRQLVKRJ\FpOMiQDNQHPDV]XEMHNWtYYDOyV]tQ&VpJpUWékeinek meghatározását tekintjük, hanem azt, hogy meghatározza, adott helyzetben a UDFLRQiOLV FVHOHNY D UHQGHONH]pVpUH iOOy FVHOHNYpVL OHKHWVpJHNEO PHO\LNHW Yálasztaná. Mindkét értelmezés feltételezi azonban, hogy a döntéselmélet képes matePDWLNDLODJUHSUH]HQWiOQLDFVHOHNYpVWPHJHO]PHJIRQWROiVRNDW

Állításom mármost az, hogy a közgazdaságtanban – és a társadalomtudományokban általában – a döntéselméletnek ezt a Savage által megalkotott rendszerét használják és finomítják tovább. Teljesen nyilvánvaló például, hogy a Hirschleifer– Riley-féle döntéselméleti modell ezen a savage-i rendszeren alapszik. Savage rendszere valóban vonzó: egyrészt ökonomikus, másrészt úgy látszik, megfelel annak az intuiWtY IHOIRJiVQDN DPLW D UDFLRQiOLV PHJIRQWROiVRN V]HUNH]HWpUO általában elfogadunk. Tulajdonképpen annak a már a 17. századi logikában ismert elvnek az egzakt matematikai változata, amit két híres karteziánus logikus, Arnauld pV 1LFROH IRJDOPD]RWW PHJ HOV]|U D] ~J\QHYH]HWW 3RUW5R\DO ORJLNiMiEDQ V DPL NpVEE D ED\HVLDQL]PXV DODSMD OHWW Ä« PLYHO DKKR] KRJ\ PHJtWpOKHVVN PLW NHOO

valamely jó eléréséhez vagy valamely rossz elkerüléséhez tennünk, nemcsak a jót, illetve a rosszat önmagáEDQ KDQHP EHN|YHWNH]pVN YDOyV]tQ&VpJpW LV PHJ NHOO vizsgálnunk, és mértanilag figyelembe kell vennünk azt az arányt, amelyet ezek együttesen kitesznek...” (Arnould–Nicole 1970: 428) A döntéselmélet e változatának olyan következménye is van, amelyet érdemes külön megemlíteni, mivel egyrészt bizonyítja az elmélet ökonomikusságát és intuitív erejét, másrészt viszont, mint látni fogjuk, sajnos éppen e következmény mutatott rá az elmélet egyik gyengeségére is, amely azután arra ösztönzött egyes filozófusokat, hogy módosítsák Savage rendszerét. Savage rendszerének e nevezetes következméQ\HD]~J\QHYH]HWWGRPLQDQFLDHOY$]HOYDN|YHWNH]WPRQGMDNL

Ha egy döntési szituációban létezik olyan cselekvés, amely minden egyes természeti állapot bekövetkezése esetén nagyobb hasznosságot ígér, mint a többi lehetséges cselekvés, akkor csakis ezt a cselekvést racionális választani. Vagyis, ha felidézzük döntési mátrixunkat:

A1 A2

Pr(S1) = (p) U(O11) = u1 U(O21) = u3

Pr(S2) = (1 – p) U(O12) = u2 U(O22) = u4

Szociológiai Szemle 1999/1.

17

de most azt feltételezzük, hogy u1 > u3 és u2 > u4 DNNRU EiUPLO\HQ YDOyV]tQ&VpJJHO következzék is be S1 vagy S2 állapot, a racionális egyén mindenféleképpen A1 cselekvést fogja választani. (] D] HOYUHQGNtYO PHJJ\]HQ KDQJ]LN pV D] HVHWHN W|EEVpJpEHQ DOLJKD PHUlKHW IHO NpWHO\ DONDOPD]iViQDN UDFLRQDOLWiViW LOOHWHQ ÈP PLQW OiWQL IRJMXN YDQQDN

kivételek. Ahhoz ugyanis, hogy a bayesiánus döntéselmélet Savage-féle változata P&N|GMpN KiURP QDJ\RQ IRQWRV IHOWpWHOQHN LV WHOMHVOQLH NHOO (]HN SHGLJ D N|YHtNH]N

α) Az eredmények meghatározottsága PLQGHQ HJ\HV FVHOHNYpVUO WXGMXN KRJ\ adott természeti állapot bekövetkezése esetén milyen eredményhez fog vezetni. Ez a IHOWpWHO QDJ\RQ HUV pV WpQ\OHJHV G|QWpVHLQN HJ\ My UpV]pEHQ YDOyV]tQ&OHJ QHP LV

teljesül. Ám bennünket most nem az elmélet empirikus alkalmazhatósága érdekel, KDQHPD]KRJ\YDMRQLQWXLWtYHKHO\HVHQUHSUH]HQWiOMDHDFVHOHNYpVWPHJHO]PHgfontolásokat. Önmagában az a tény, hogy használatához el kell fogadnunk bizonyos idealizációs feltételeket, még nem jár súlyos következményekkel. β) $ FVHOHNYpVWO YDOy IJJHWOHQVpJ: hogy milyen természeti állapot valósul meg, azt nem befolyásolhatja az, hogy milyen cselekvést hajtunk végre. Savage példáját alapul véve, az hogy valaki beleüti-e a hatodik tojást a rántottájába, vagy sem, nem IRJMDEHIRO\iVROQLDQQDNYDOyV]tQ&VpJpWKRJ\DWRMiVpSHYDJ\VHP(]DIHOWHYpV KD H]W D SpOGiW YHVV]N DODSXO WHOMHVVpJJHO HOIRJDGKDWyQDN W&QLN ÈP QHP PLQGHQ HVHWEHQ D] 0LQW OiWQL IRJMXN HQQHN D IHOWpWHOQHN D IHOROGiVD PRWLYiOWD HOVVRUEDQ D

Savage-féle döntéselméleti rendszer módosítását. γ) $] HUHGPpQ\HN HOpUKHWVpJpQHN QHXWUDOLWiVD: az eredmények értékelése független attól, hogy milyen cselekedet végrehajtása és milyen természeti állapot megvalóVXOiVD YH]HW HO KR]]iMXN $ N|YHWNH]NEHQ H] D IHOWHYpV OHV] V]iPXQNUD D OHJIRQWosabb. Amellett szeretnék érvelni, hogy ez az a feltevés, amely lehetetlenné teszi, hogy a morális motivációk alapján meghozott döntést el tudjuk helyezni a döntéselmélet logikai terében. Csakhogy nem lehetetlen e feltétel feloldása. Létezik a döntéselméletnek egy olyan változata, amely képes arra, hogy e feltételek bevezetése QpONOUHSUH]HQWiOMDDFVHOHNYpVWPHJHO]PHgfontolások logikáját. 0LHOWW D]RQEDQ UiWpUQpN D PyGRVtWiV LVPHUWHWpVpUH V]HUHWQpN PpJ QpKiQ\ V]yW V]yOQL HIHOWpWHOHNUO LOOHWYH D 6DYDJHIpOH G|QWpVHOPpOHW DONDOPD]KDWyViJiUyO 0L

nituáció) van, amelyben ezek a feltételek teljesülnek. Nyilvánvaló módon a közgazdaGHQHNHOWW IRQWRV OHV]|JH]QL KRJ\ V]iPRV RO\DQ V]LWXiFLy LOOHWYH RO\DQ WtSXV~ V]

ViJWDQiOWDOYL]VJiOWKHO\]HWHNMHOHQWVUpV]HXJ\DQWiYROUyOVHPPLQGHJ\LNH LO\HQ

A második feltevés szerint a választott cselekvés nem befolyásolhatja a „természeti iOODSRW´EHN|YHWNH]pVpQHNYDOyV]tQ&VpJpW6YDOyEDQVRNHVHWEHQDEEyOLQGXOXQNNL

hogy bizonyos piaci interakciók során az egyes egyén hozzájárulása valamely eredményhez oly csekély, hogy a hozzájárulás maga aligha befolyásolhatja az eredmény EHN|YHWNH]pVpQHN YDOyV]tQ&VpJpW +D SpOGiXO HO NHOO G|QWHQHP KRJ\ PLO\HQ UpVzvényt vegyek a prémiumomból, aligha számolhatok azzal, hogy döntésem befolyásolni fogja a vásárolt részvény várható hozamát. Amikor számolok a kockázattal, azzal is számolok, hogy nem leszek képes befolyásolni azt, milyen természeti állaSRW IRJ EHN|YHWNH]QL 6 D] |NRQyPLDL MHOOHJ&HNHQ NtYO V]iPRV PiV RO\DQ G|QWpVL

18

Huoranszki Ferenc

helyzet van – például amikor szó szoros értelmében a természet dönt, vagy amikor, hogy a klasszikus példát említsük, szerencsejátékot játszunk –, amelyekben a 6DYDJHIpOHHOPpOHWNLYiOyDQP&N|GLN

Ugyanez vonatkozik a harmadik feltevésre is. Amikor amellett döntünk, milyen EDQNEDKHO\H]]NHODSpQ]QNYDJ\PLO\HQUpV]YpQ\WPHNNRUD|VV]HJ&EL]WRVtWiVW YiViUROMXQN PDJXNDW D FVHOHNHGHWHNHW FVDN N|YHWNH]PpQ\HLN IHOO pUWpNHOMN +LUVFKOHLIHU pV 5LOH\ SpOGiXO D N|YHWNH]NpSS pUYHO Ä$ KDV]QRVViJ N|]YHWOHQO D N|YHWNH]PpQ\HNKH] NDSFVROyGLN pV FVDN N|]YHWHWWHQ D FVHOHNYpVHLQNKH] 0HJOHS PHNNRUD LQWHOOHNWXiOLV ]DYDUW RNR]RWW H]HQ HJ\V]HU& PHJNO|QE|]WHWpV KLiQ\D´

(Hirschleifer–Riley 1998: 31). S valóban, ha döntéselméletünk alapja a Savage-féle UHQGV]HU OHV] pUGHPHV H]W D PHJNO|QE|]WHWpVW V]HP HOWW WDUWDQL pUWpNHOQL FVDN D

következményeket vagy eredményeket értékeljük, a cselekvéseket önmagukban nem. Ámde ha ezt a feltevést nemcsak bizonyos döntési szituációkra tartjuk érvényesnek, hanem a racionalitás egyetemes normájának tekintjük, akkor bizony koPRO\QHKp]VpJHNHWIRJRNR]QL*RQGRORPPiUVHMWKHWKRYDV]HUHWQpNNLO\XNDGQL KDHOIRJDGMXNKRJ\HJ\UDFLRQiOLVHJ\pQDFVHOHNYpVWPHJHO]PHJIRQWROiVDLVRUiQ

csak cselekedetei következményeit, de magukat a cselekedeteket sohasem értékelKHWL DNNRU HOHYH NL]iUWXN DQQDN OHKHWVpJpW KRJ\ D PRUiOLV QRUPiN PRWLYiFLyV

erejét beilleszthessük a döntéselmélet logikai terébe. Úgy gondolom ez az oka annak, hogy a legtöbb filozófus és társadalomtudós számára nehézséget okoz a morális és a racionális viselkedés viszonyának értelmezése. Félreértés ne essék: eszem ágában sincs azt állítani, hogy a Savage-féle döntéselPpOHW IHUW]WH YROQD PHJ D ILOR]yIXVRNDW pV WiUVDGDORPWXGyVRNDW DNLN N|]O YDOóV]tQ&OHJ VRNDQ QHP LV KDOORWWiN 6DYDJH QHYpW eSS HOOHQNH]OHJ LQNiEE D]W V]HUHtném mondani, hogy a Savage-féle elmélet azért lehetett olyan sikeres, mert egy már OpWH] NRQV]HQ]XVQDN PHJIHOHO PDWHPDWLNDL UHSUH]HQWiFLyW DGRWW D UDFLRQiOLV PHgfontolásokról. Az elfogadott álláspont Hume racionalitás-felfogásából és Kant hipotetikus imperatívusz IRJDOPiEyO HUHG 0LQGNHWW D FVHOHNHGHWHNQHN eszközértékjellegét hangsúO\R]]D pV H]iOWDO PLQGNHWW D]W VXJDOOMD KRJ\ D UDFLRQiOLV PHJIRQWROiVRN N|UpQ NíYO NHOO KHO\H]QL D PRUDOLWiVW (] D ÄVXJDOODW´ WHOMHVHQ HJ\pUWHOP& +XPH HVHWpEHQ

aki szerint a moralitás alapja a morális érzület vagy „szenvedély”, viszont „mivel csak az lehet ellentétes az igazsággal vagy az ésszel, ami arra vonatkozik, és kizárólag értelmünknek az ítéletei vonatkoznak rá, következésképpen a szenvedélyek csuSiQ DQQ\LEDQ OHKHWQHN pVV]HU&WOHQHN DPHQQ\LEHQ YDODPLO\HQ tWpOHW YDJ\ YpOHNHGpV NtVpUL NHW´ eVV]HU&VpJUO pV pVV]HU&WOHQVpJUO FVDN DNNRU EHV]pOKHWQN ÄKD Y

alamely szenvedélyünk cselekvésben nyilvánul meg, de rosszul választjuk meg a célunk elérésére felhasznált eszközöket, vagyis csalatkozunk az okoknak és okozatokQDN D PHJtWpOpVpEHQ´ (]pUW D]WiQ ÄQLQFV VHPPL pVV]HU&WOHQ DEEDQ KD LQNiEE D]

egész világ pusztulását választom, mint azt, hogy egy karcolás essék a kisujjamon”. 9LV]RQWÄ1HPpVV]HU&WOHQDNiUVDMiWURPOiVRPiUiQLVPHJPHQWHQLHJ\LQGLiQWYDJ\ PiVV]iPRPUDLVPHUHWOHQHPEHUWDOHJNLVHEENHOOHPHWOHQVpJWO´+XPH ± NLHPHOpV WOHP  -yO pU]pNHOKHW H VRURNEyO KRJ\DQ NDSFVROyGLN |VV]H D UDFLRQ

alitás azon felfogása, amely a cselekvéseket csak eszköznek tekinti a „szenvedélyek”

Szociológiai Szemle 1999/1.

19

által meghatározott célok eléréséhez a moralitás egy olyan értelmezésével, amely NLUHNHV]WLD]WDUDFLRQiOLVPHJIRQWROiVRNORJLNDLWHUpEO

Kant ugyan – Hume-mal ellentétben – morális racionalista, aki az erkölcsi ítéleteáOLV YLOiJEDQ´ D FVHOHNYpVHNHW YDODPHO\ FpO HOpUpVpKH] SXV]WD HV]N|]QHN WHNLQW Kipotetikus imperatívusz irányítja választásainkat. „A hipotetikus imperatívuszok egy olyan lehetséges cselekedet gyakorlati szükségességére utalnak, amely eszköz valaminek az elérésére, amit akarunk (vagy legalábbis akarhatunk)” (Kant 1991: 44). A morális cselekedetek esetében viszont olyan szabálynak kell meghatároznia akaraWXQNDW DPHO\ QHP YHKHWL ILJ\HOHPEH D G|QWpVQNEO ÄIHQRPHQiOLV eQQNUH´ Káramló következményeket. „Kategorikus imperatívusz az, amelyik valamilyen cselekedetet önmagáért valóan, s nem egy másik célra vonatkoztatva állít objektíven V]NVpJV]HU&QHN´(Kant 1991: 44). A kategorikus imperatívusznak Kant szerint tehát éppen az a lényege, hogy kiemelje a morális döntéshozót a racionális érdekkalkuláció világából. Ám ezt csak akkor teheti meg, ha a morális motivációk korlátozzák azon cselekvések körét, amelyeket a hipotetikus imperatívuszok alapján hozott döntések során számba vehetünk. Az az elképzelés, hogy a morális döntés voltaképp az NHWD]pV]EOHUHGH]WHWLiPD]pV]VSHFLiOLVPHWDIL]LNDLIHOIRJiViEyODÄIHQRPHQ

|QpUGHNN|YHW G|QWpVHQ pUWHOPH]HWW NRUOiW D NDQWLiQXV PRUiOILOR]yILDL KDJ\RPiQ\

öröksége. Ott, ahol nincs mit korlátozni, elvész a specifikusan morális motiváció OHKHWVpJH.DQWV]iPiUDDYLOiJQRPHQiOLVYLOiJUDPHO\HJ\EHQDV]DEDGViJYLOiJD LV  pV IHQRPHQiOLV YLOiJUD W|UWpQ RV]WiVD OHKHWYp WHWWH KRJ\ H NRUOiWRN DODSMiQ W|UWpQ G|QWpVW LV UDFLRQiOLVQDN WHNLQWVH ± D V]yQDN SHUV]H QHP G|QWpVHOPpOHWL K

anem metafizikai értelmében. Azok számára azonban, akik a világok kettéosztását nem fogadták el, csak a motivációk szembeállítása maradt meg a kanti filozófiából. Hogy ez milyen szerencsétlen következményekkel járt, azt már láthattuk. Hadd idézzek fel két példát! A kanti hagyományt veszi aztán át és fejleszti tovább Weber, amikor megkülönbözteti a „célracionális” és az „értékracionális” cselekvést (Weber 1987: 53). Maga az értékracionális kifejezés Kantra (és persze a weberi tudományfilozófiának alapul szolgáló Rickertre) utal. A célracionalitás pedig arra, hogy ebben az esetben a cselekvés önmagában nem hordoz értéket, neutrális, a cselekvés magyarázata során csak azt kell azonosítanunk, hogyan értékeli a saját céljait a döntéshozó egyén. Az értékek szerinti cselekvést a neokantiánus hagyománytól WiYRODEEiOOy V]HU]N XJ\DQ PiU QHP LOOHWWpN D PHJWLV]WHO ÄUDFLRQiOLV´ MHO]YHOGH

a morális normák szerinti cselekvést, mint azt Elster esetében láthattuk, teljesen kivonták a racionális döntések elméletének hatókörébe tartozó megfontolások közül. Hogy miért, azt Elster teljesen világossá tette: a racionális döntést hozó egyén csak cselekvéseinek eredményeit veheti figyelembe, míg a morális normák alapján dönWpVW KR]y HJ\pQQHN QHP V]DEDG D G|QWpVpEO UHi KiUDPOy N|YHWNH]PpQ\HNHW ILJ\elembe venni.7 S a filozófusokkal sem áll máshogy a helyzet. Rawls, aki filozófiáját több helyütt LV NDQWLiQXVQDN QHYH]L V]HPEHiOOtWMD HJ\PiVVDO D PRUiOLV V]HPpO\ NpW DODSYHW Né7

 Ä$ UDFLRQDOLWiV OpQ\HJLOHJ IHOWpWHOHV pV M|YEH LUiQ\XOy ,PSHUDWtYXV]DL KLSRWHWLNXVDN D]D] D]RNWyO D M|YEHOL FpORNWyO IJJHQHN DPHO\HNHW PHJ DNDU YDODNL YDOyVtWDQL $ WiUVDGDOPL

normák által kifejezett impertívuszok viszont vagy feltétlenek, vagy ha nem azok, akkor sem DM|YUHLUiQ\XOQDN´(OVWHU 9LOiJRVKRJ\HVRURNEDQLV.DQWN|V]|QYLVV]D

20

Huoranszki Ferenc

pességét. Az egyiket „racionalitásnak” nevezi, ami megfelelne az általában „közgazdaságtaninak” tekintetett racionalitásfogalomnak, annak tehát, mely szerint a racioQiOLV PHJIRQWROiV VRUiQ D FVHOHNY D NtYiQW HUHGPpQ\HN HOpUpVpKH] NHUHVL D PHJIeOHO HV]N|]W (]]HO iOO V]HPEHQ D] ÄpVV]HU&VpJ´ DPHO\ WXODMGRQNpSSHQ D UDFLRQiOLV

8

pUGHNNDONXOiFLy LJD]ViJRVViJ HOYHL iOWDO W|UWpQ NRUOiWR]iViW MHOHQWL

És bármilyen

HOV]iQWNULWLNXVDOHJ\HQLV*DXWKLHU5DZOViOOtWyODJRVNDQWLDQL]PXViQDNPDJDLVH WUDGtFLyW N|YHWL DPHQQ\LEHQ D PRUiOLV QRUPiNDW D] |QpUGHNN|YHW FVHOHNYpVHNHQ pUYpQ\HVO UDFLRQiOLV NRUOiWRNQDN WHNLQWL V DPHQQ\LEHQ ~J\ NH]HOL D UDFLRQiOLV G|QWpVHNHW PLQW DPHO\HN VRUiQ D FVHOHNY FVDNLV FVHOHNHGHWHL N|YHWNH]PpQ\HLW pUWpNHOL 0LXWiQ *DXWKLHU HOPpOHWpUO IRUPiOLV PRGHOOW LV DG D]  HVHWpEHQ YpJNpSS

bizton állíthatjuk, hogy a Savage-féle modellt alkalmazza.9 $]W iOOtWRP WHKiW KRJ\ D 6DYDJHIpOH G|QWpVHOPpOHW FVDN D]W D PiU PHJOpY NRnszenzust vette alapul, amely a társadalomtudósok és a filozófusok többségének felIRJiViW XUDOWD VW XUDOMD PpJ PD LV +RJ\ H] PLO\HQ SUREOpPiNKR] YH]HW D]W PiU

láttuk. Lássuk most, vajon lehet-e módosítani a döntéselmélet rendszerét úgy, hogy NpSHV OHJ\HQ D PRUiOLV PRWLYiFLyNDW LQWHJUiOQL D FVHOHNYpVW PHJHO] PHJIRQWROások matematikai reprezentálása során.

4. Döntéselmélet: Jeffrey Azok, akik a Savage-féle döntéselmélet módosítására törekedtek, természetesen nem D]pUW WHWWpN H]W PHUW HONHVHUtWHWWH NHW KRJ\ D] HOPpOHW H]HQ pUWHOPH]pVH QHP WHV]L OHKHWYp D PRUiOLV QRUPiN UDFLRQiOLV G|QWpVHN ORJLNDL WHUpEHQ W|UWpQ HOKHO\H]pVpW (OV]|U WHKiW D]W V]HUHWQpP U|YLGHQ MHOH]QL PL NpV]WHWWH D ILOR]yIXVRNDW DUUD KRJ\

újragondolják a döntéselmélet alapjait, és igyekezzenek feloldani azokat a feltételeNHWDPHO\HNpUYpQ\HVOpVHQpONOD6DYDJHIpOHHOPpOHWQHPP&N|GLN 7HNLQWVQN HJ\ |QpUGHNN|YHW pV UDFLRQiOLV HJ\pQW DNLQHN D N|YHWNH] SUREOémával kell szembenéznie! Leszokjon-e a dohányzásról vagy sem? Tegyük fel, hogy HPEHUQN PHJ YDQ J\]GYH DUUyO KRJ\ D GRKiQ\]iV NiURV D] HJpV]VpJpUH pV KD VRNDW GRKiQ\]LN QDJ\ YDOyV]tQ&VpJJHO  pYHV NRUD HOWW HOKXQ\ 'H SHUV]H WLV]W

á-

EDQYDQD]]DODWpQQ\HOLVKRJ\H]DNNRULVHOIRUGXOKDWKDQHPGRKiQ\]LN1p]]N

meg, hogyan alkalmazható a fentebb ismertetett modell e probléma reprezentálására! A legszemléletesebb az lesz, ha a problémát mátrix segítségével ábrázoljuk:

Leszokik Dohányzik

8 9

pYDOyV]tQ&VpJJHOW|EEPLQW 65 évet él leszokik és sokáig él (LÉ) dohányzik és sokáig él (DÉ)

1–pYDOyV]tQ&VpJJHOpYHVNRUD HOWWHOKXQ\

leszokik és korán elhuny (LH) dohányzik és korán elhuny (DH)

Lásd különösképpen Rawls (1980). Igaz, nem Savagera hivatkozik, hanem R. D. Luce és H. Raiffa híres könyvére, akik viszont UpV]EHQ 6DYDJH DODSMiQ UpV]EHQ SHGLJ D] HEEO D V]HPSRQWEyO 6DYDJpYDO URNRQ 1HXPDQQ±

Morgenstern-féle hasznosságértelmezés alapján tárgyalják e témát (Luce–Raiffa 1958).

Szociológiai Szemle 1999/1.

21

)HOWpWHOH]KHWMN KRJ\ HPEHUQN D N|YHWNH]NpSSHQ pUWpNHOL D OHKHWVpJHV N|YHWNH

zményeket: DE eredményt szeretné a leginkább, LH-t a legkevésbé. LÉ viszont jobban vonzza, mint a korai halál DH. Ha már most egy pillanatra elfelejtjük a fenti PDWHPDWLNDL UHSUH]HQWiFLyW LQWXLWtYH D]W PRQGDQiQN KRJ\ PLQpO YDOyV]tQ&EEQHN

tartja valaki, hogy a dohányzás megrövidíti az életet, annál racionálisabb lesz számára, hogy leszokjon a dohányzásról. Ám ha ránézünk a táblázatra, és felidézzük a Savage-féle elmélet fontos következményét, a dominanciaelvet, akkor arra a követNH]WHWpVUH NHOO MXVVXQN KRJ\ D] LOOHW V]iPiUD WHOMHVHQ PLQGHJ\ PHNNRUD YDOyV]íQ&VpJJHOU|YLGtWLPHJpOHWpWDGRKiQ\]iVV]iPiUDD]HJ\HWOHQUDFLRQiOLVPHJROGiVD

dohányzás folytatása lehet. Miért? Azért, mert bármely esemény következzék is be, DÉ értéke magasabb, mint LÉ-é, és DH értéke magasabb, mint LH-é. De valóban úgy gondoljuk, hogy mindenki, aki leszokott a dohányzásról, irracionális? Talán nem. És ha nem, akkor a döntéselméletnek illenék olyan modellt ajánlania, amely képes számot adni a dohányzásról leszokók racionális megfontolásairól is. Vegyük észre, hogy ebben a döntési szituációban két fentebb tárgyalt kikötés (β és γ  LV VpUO (OV]|U LV D]W IHOWpWHOH]]N KRJ\ D] PHGGLJ pO YDODNL QHP IJJHWOHQ attól, leszokik-e a dohányzásról, vagy sem (β). Másodszor a következmények értékelésében az is szerepet fog játszani, hogy le kell-e mondjon a dohányzás okozta pOYH]HWUO YDJ\ VHP (γ). Egy efféle helyzet döntéselméleti elemzésére tehát nem alkalmas Savage eredeti modellje. Olyan modellt kell találnunk, amelyik képes kiIHMH]QL D FVHOHNHGHWHN KDWiViW D] HUHGPpQ\HN YDOyV]tQ&VpJpUH pV DPHO\LN QHP IgJHWOHQtWLD]HUHGPpQ\HNpUWpNHOpVpWDKR]]iMXNYH]HWFVHOHNYpVpUWpNHOpVpWOYDJ\LV

magukat a cselekvéseket is értékeli. Richard Jeffrey (1983) olyan döntéselméleti modellt dolgozott ki, amely nem felWpWHOH]L D YDOyV]tQ&VpJHN pV D] HUHGPpQ\HN pUWpNpQHN FVHOHNHGHWHNWO YDOy IJJHtlenségét. Jeffrey modelljében csupán egyetlen entitást kell feltételeznünk: propozíciókat, vagyis absztrakt igazságérték-hordozókat. Viszont ebben a modellben is küO|QEVpJHW WHKHWQN D] HUHGPpQ\HNHW NLIHMH] SURSR]tFLyN D WHUPpV]HWL iOODSRWRNDW NLIHMH] SURSR]tFLyN pV D FVHOHNYpVHNHW NLIHMH] SURSR]tFLyN N|]|WW 0L KDV]QD YDQ

akkor annak, hogy propozíciókról beszélünk? Az, hogy ugyanazon típusú entitásokQDN WXODMGRQtWKDWXQN YDOyV]tQ&VpJHNHW pV pUWpNHNHW V HJ\EHQ D]W LV OHKHWYp WHWWN KRJ\ D FVHOHNYpVHNHW NLIHMH] SURSR]tFLyN LV H]HQ HQWLWiVRN N|]|WW V]HUHSHOMHQHN ( PHJROGiVQDN V]iPRV PiV HOQ\H YDQ DPHO\HNUH D]RQEDQ PRVW QHP V]NVpJHV N

itérnünk. Számunkra most az a fontos, hogy a cselekedet várható hasznosságát meghatározó formulában képesek legyünk kifejezni, miként függ az eredmények értéke és beköYHWNH]pVNYDOyV]tQ&VpJHDYiODV]WRWWFVHOHNYpVWO(]WSHGLJD6DYDJHIpOHHOYLJHQ HJ\V]HU& PyGRVtWiViYDO pUKHWMN HO HOHPL YDOyV]tQ&VpJHN KHO\HWW IHOWpWHOHV YDOyV]

í-

Q&VpJHNNHO NHOO V]iPROQXQN KDV]QRVViJL IJJYpQ\QNEH SHGLJ EH NHOO pStWHQL D

cselekvés értékét is. A cselekvés várható értékét meghatározó – feltételes várható érték – formulánk (Conditional Expected Value – CEV tJ\DN|YHWNH]NpSSHQPódosul: CEV (Aj) = ∑iPr(Oji|Aj)V(Oji & Aj)

22

Huoranszki Ferenc

6]DYDNEDQ NLIHMH]YH H] D N|YHWNH]W MHOHQWL HJ\ FVHOHNYpV YiUKDWy pUWpNH D]RQRV D FVHOHNYpV pV N|YHWNH]PpQ\HLQHN D IHOWpWHOHV YDOyV]tQ&VpJHNNHO V~O\R]RWW pUWpN

ével. Egyes esetekben nincs is szükségünk arra, hogy az eredményeket és a természeti iOODSRWRNDW PHJNO|QE|]WHVVN D] HUHGPpQ\HNHW HJ\V]HU&HQ HJ\ DGRWW FVHOHNYpV YpJUHKDMWiVD HVHWpQ EHN|YHWNH] WHUPpV]HWL iOODSRWWDO D]RQRVtWKDWMXN ,O\HQ HVHW D

példaként idézet dohányzásról való lemondással kapcsolatos probléma. Döntési mátUL[XQNDWDN|YHWNH]V]DYDNNDOLVNLIHMH]KHWMN

Leszokik Dohányzik

Több mint 65 évet él több mint 65 évig él, feltéve hogy leszokik a dohányzásról több mint 65 évet él, feltéve hogy dohányzik

pYHVNRUDHOWWHOKXQ\  pYHV NRUD HOWW HOKXQ\ IHOWpYH

hogy leszokik a dohányzásról  pYHV NRUD HOWW HOKXQ\ IHOWpYH

hogy dohányzik

(]pUWDFVHOHNYpVYiUKDWypUWpNHDN|YHWNH]PyGRQLVNLIHMH]KHW

CEV (Aj) = ∑iPr(Sji|Aj)V(Sji & Aj). A formula még tovább csiszolható oly módon, hogy feltételezzük: a lehetséges eredmények különböznek ugyan a lehetséges természeti állapotoktól, viszont nem függetlenek a cselekvések és a természeti állapotok együttes végrehajtásától, illetve EHN|YHWNH]pVpWO 3UREOpPiQN V]HPSRQWMiEyO D]RQEDQ H]HN D WRYiEEL PyGRVtWiVRN LOOHWYH ILQRPtWiVRN PiU QHP pUGHNHVHN &VDN D]pUW HPOtWHWWHP NHW PLYHO MHOH]QL

szeretném, hogy milyen tág a Jeffrey-féle döntéselmélet alkalmazásának köre. MieOWW UiWpUQpN D V]iPXQNUD pUGHNHV DONDOPD]iVRNUD PpJ NpW WHFKQLNDL UpV]OHWHW NHOO

megemlítenünk. Az egyik arra vonatkozik, hogyan milyen a döntési mátrix a Jeffrey-féle döntéselméletben, a másik pedig arra, hogyan viszonyul Jeffrey elmélete a Savage-féle elmélethez. E technikai problémák tisztázása után rátérhetünk annak PHJPXWDWiViUD PLpUW JRQGRORP ~J\ KRJ\ D -HIIUH\IpOH G|QWpVHOPpOHW OHKHWYp

teszi a morális motiváción alapuló megfontolások elhelyezését a döntéselmélet logikai terében. Optimalizációs szabályunk ugyanaz lesz, mint Savage esetében: a racionális cseOHNYPLQGLJDOHJQDJ\REEYiUKDWypUWpN&FVHOHNYpVWYálasztja: AkPrefx Ai ⇔ CEV(Ak) > CEV(Ai). ÈP D -HIIUH\IpOH G|QWpVHOPpOHWEHQ IHOWpWHOHV YDOyV]tQ&VpJHNNHO NHOO V~O\R]QXQN D

várható következményeket, ezért hasznos, ha az eredmények értékére és a bekövetkezésük YDOyV]tQ&VpJpUH vonatkozó táblázatot külön írjuk fel: $]pUWpNHNHWNLIHMH]PiWUL[

A1 A2

S1 V(S1 & A1) = v1 V(S1 & A2) = v3

S2 V(S2 & A1) = v2 V(S2 & A2) = v4

Szociológiai Szemle 1999/1.

23

$YDOyV]tQ&VpJHWNLIHMH]PiWUL[

A1 A2

S1 Pr(S1 | A1) = p1 Pr(S1 | A2) = p3

S2 Pr(S2 | A1) = p2 Pr(S2 | A2) = p4

Miután azonban sok esetben nem áll az, hogy Pr(S1 | A1) = Pr(S1 | A2), illetve, hogy Pr(S2 | A1) = Pr(S2 | A2  D] D]RQRV RV]ORSEDQ WDOiOKDWy YDOyV]tQ&VpJHN NO|QE|]HN OHKHWQHN ,VPpW FVDN IHQWL SpOGiQNDW LGp]YH QHP iOO KRJ\ DQQDN YDOyV]tQ&VpJH

hogy 65 évnél tovább él valaki, feltéve, hogy leszokik a dohányzásról, azonos annak YDOyV]tQ&VpJpYHOKRJ\pYQpOWRYiEEpOIHOWpYHKRJ\GRKiQ\]LN+DH]QHPOHnne így, akkor irracionális lenne minden olyan cselekvés, ami bizonyos áldozatok iUiQD]HJpV]VpJPHJU]pVpUHLUiQ\XO0iUSHGLJH]HNHWDFVHOHNHGHWHNHWQHPWDUWMXN

feltétlenül irracionálisnak. $PLQW D] PiU VHMWKHW D -HIIUH\IpOH HOPpOHWEHQ PyGRVXO D GRPLQDQFLDHOY pUWHlmezése is. Mint láthattuk, a dominanciaelv elfogadásának racionalitása abban állt, hogy bizonyos esetekben nem érdemes az eredmények bekövetkezésének valószín&ségét figyelembe vennünk, amikor arról döntünk, hogyan cselekedjük. Bármely természeti állapot következzék is be, ha az egyik cselekvés végrehajtásával nagyobb haszonra tehetünk szert, mintha a másikat választanánk, felesleges a bekövetkezés YDOyV]tQ&VpJpW LV V]iPtWiVED YHQQQN (] D] HOY |QPDJiEDQ WHUPpV]HWHVHQ DOLJKD NpUGMHOH]KHW PHJ ÈP PHJNpUGMHOH]KHW D] D PyG DKRJ\DQ 6DYDJH DONDOPD]QL

próbálta. A savage-i alkalmazás ugyanis azon a feltevésen nyugszik, hogy az eredmények bekövetkezése független a cselekvés végrehajtásától. Így a dominanciaelv HJ\ QDJ\RQ HJ\V]HU& DONDOPD]iVL IRUPiMiKR] MXWXQN &VDN |VV]H NHOO KDVRQOtWDQXQN

az eredménymátrix oszlopaiban található hasznosságértékeket, és ha találunk olyan sort, ahol az érték minden esetben magasabb lesz, mint a hozzá tartozó oszlopban található többi érték, az adott sorhoz tartozó cselekvést kell választanunk. Természetesen ez az az eljárás, amit a Jeffrey-féle elméletben nem alkalmazhaWXQN 0LQW OiWWXN HEEHQ D] HVHWEHQ D IHOWpWHOHV YDOyV]tQ&VpJHN pUWpNH QHP OHV] D]onos egy adott oszlopban. Ezért a dominanciaelv nem alkalmazható oly módon, ahogy az a Savage-féle elmélet esetében történt. Ez azonban hasznos következmény. Ezért tudjuk megmagyarázni, miért nem irracionális az egészség érdekében áldozatokat hozni. Mindez nem jelenti azt, hogy a dominanciaelvet, amelynek racionalitáViUyOLJHQHUVLQWXtFLyQNYDQIHONHOOHQHDGQL,QNiEEDUUDPXWDWUiKRJ\D6DYDJH

féle döntéselmélet a Jeffrey-féle elmélet egy határesete: abban az esetben alkalmazható, amikor a természeti állapotok bekövetkezése független a választott cselekvésWO(NNRUXJ\DQLV

A1 A2

S1 Pr(S1 | A1) = Pr(S1) Pr(S1 | A2) = Pr(S1)

S2 Pr(S2 | A1) = Pr(S2) Pr(S2 | A2) = Pr(S2)

24

Huoranszki Ferenc

7HKiW D] D]RQRV RV]ORSKR] WDUWR]y HUHGPpQ\HN EHN|YHWNH]pVpQHN YDOyV]tQ&VpJH D]RQRV OHV] ,O\HQNRU WHUPpV]HWHVHQ pUYpQ\HV D GRPLQDQFLDHOY ÈP HWWO PpJ QHP WHNLQWKHWDUDFLRQiOLVG|QWpVXQLYHU]

ális szabályának.

'H D GRPLQDQFLDHOY XQLYHU]DOLWiViQDN IHODGiVD pV D IHOWpWHOHV YDOyV]tQ&VpJHN I

ietekben, amikor interaktív döntési szituációkat vizsgálunk. Az interaktív döntési helyzetek vizsgálatának terepe a játékelmélet. A játékelmélet alapproblémája nem azonos a döntéselmélet által vizsgált kérdéssel, hiszen míg utóbbi számára a várható J\HOHPEHYpWHOH PiV iOGiVRV N|YHWNH]PpQ\HNNHO LV MiU HOVVRUEDQ D]RNEDQ D] HV

KDV]QRVViJ PD[LPDOL]iFLyMDNpQW pUWHOPH]HWW FVHOHNYpVW PHJHO] PHJIRQWROiVRN PDWHPDWLNDLPRGHOOMpQHNPHJDONRWiVDD]DODSYHWIHODGDWDMiWpNHOPpOHWD]LQWHUD

ktív szituációkban kialakuló egyensúly, illetve a megoldás fogalmait vizsgálja. Ám a két elmélet nem teljesen független egymástól. Nyilvánvaló, hogy a racionalitás fogalma és a racionális megfontolások megértésének igénye hidat kell verjen köztük. A Jeffrey-féle döntéselmélet alkalmazása talán segíthet e kapcsolat megértésében. E kapcsolat vizsgálata egyben visszavezet eredeti kérdésfeltevésünkhöz, racionalitás és moralitás viszonyának problematikájához is. $ OHJFpOUDYH]HWEE KD IHOLGp]]N D IRJRO\GLOHPPDV]HU& V]LWXiFLyN MyO LVPHUW

példáját. Mint láttuk, a domináns stratégia alkalmazása (vagyis annak a stratégiának D]DONDOPD]iVDDPHO\EiUPLWLVWHJ\HQDPiVLND]DGRWWFVHOHNYV]iPiUDQDJ\REE

nyereményt ígér) kollektív módon szuboptimális eredményhez vezet. Létezik olyan VWUDWpJLDNRPELQiFLy DPHO\QHN DONDOPD]iVD YDODPHQQ\L UpV]WYHY V]iPiUD HOQ\ösebb megoldást kínálna. Nevezzük ezt a stratégiát kooperatív stratégiának! Hogyan UHSUH]HQWiOKDWMXN PiUPRVW HJ\ D IRJRO\GLOHPPDV]HU& KHO\]HWEHQ OpY V]HPpO\ PHJIRQWROiVDLW D G|QWpVHOPpOHW VHJtWVpJpYHO" (OV]|U pUGHPHV PHJQp]QL PLO\HQ

lenne a döntési helyzet ábrázolása a Savage-féle modellben.

A: kooperálok –QHPNRRSHU

álok

Pr(a másik kooperál) = p U(O11) U(O21)

Pr(a másik nem kooperál) = 1–p U(O12) U(O22)

Miután feltevésünk szerint a legjobb eredményt az hozza számomra, ha csak én nem kooperálok, tehát U(O21) > U(O11), a legrosszabbul pedig az egyoldalú kooperálással járhatok, tehát U(O22) > U(O12), a Savage-féle döntéselméletet alapul véve, az egyV]HU MiWV]RWW IRJRO\GLOHPPDV]HU& V]LWXiFLyEDQ D QHP NRRSHUDWtY VWUDWpJLD DONDOPazása lesz a racionális, hiszen bármit tegyen is a másik, számomra mindig jobb eredményt ígér az, ha nem kooperálok: a nem kooperálás a domináns stratégia. Lássuk, hogyan ábrázolhatunk egy hasonló szituációt a Jeffrey-féle elmélet segítségével: Értékek:

A: kooperálok –QHPNRRSHU

álok

A másik kooperál V(O11 & kooperálok) = v1 V(O21 & nem kooperálok) = v3

A másik nem kooperál V(O12 & kooperálok) = v2 V(O22 & nem kooperálok) = v4

Szociológiai Szemle 1999/1.

25

9DOyV]tQ&VpJHN

A: kooperálok –QHPNRRSHU

álok

A másik kooperál Pr(a másik kooperál | kooperálok) = p1 Pr(a másik kooperál | nem kooperálok) = p3

A másik nem kooperál Pr(a másik nem kooperál | kooperálok) = p2 Pr(a másik nem kooperál | nem kooperálok) = p4

$FVHOHNYpVHNYiUKDWypUWpNHPiUPRVWDN|YHWNH]OHV]

CEV (kooperálok) = Pr(a másik kooperál | kooperálok) V(O11 & kooperálok) + Pr(a másik nem kooperál | kooperálok) V(O12 & kooperálok) CEV (nem kooperálok) = Pr(a másik kooperál | nem kooperálok) V(O21 & nem kooperálok) + Pr(a másik nem kooperál | nem kooperálok) V(O22 & nem kooperálok) 9DMRQ PyGRVtWKDWMDH D IRJRO\GLOHPPDV]HU& V]LWXiFLyNEDQ D ÄQHP NtYiQDWRV´ K

iszen szuboptimális) eredményt az, ha a Jeffrey-féle elméletet vesszük alapul? Azt gondolom, igen. Persze nem abban az értelemben, hogy a Jeffrey-féle elméletre alapozott döntés minden esetben racionálissá tenné a kooperációt. Egy ilyen javaslat triviálisan hamis lenne. Nem vitathatjuk ugyanis, hogy vannak olyan helyzetek, amikor irracionális a kooperáció. De a Jeffrey-féle elmélet segítségével meg tudjuk magyarázni, mi teszi némely esetben tökéletesen irracionálissá a döntést hozó személy számára a kooperatív magatartást, máskor pedig nem. 0LQW NRUiEEDQ OiWWXN DKKR] KRJ\ D 6DYDJHIpOH HOPpOHW P&N|GM|Q WHOMHVOQLH

(β), illetve (γ) neveztünk. Ha ezek a feltételek érvényesülnek, racionális a domináns stratégia alkalmazása. Mit jelent ez a fogolydilemma esetében? Azt, hogy azokban az esetekben egészen bizonyosan irracionális a kooperatív stratégia alkalmazása, amelyekben biztos lehetek abban, hogy a másik FVHOHNYpVHIJJHWOHQOHV]D]pQG|QWpVHPWOpVDKROD]DWpQ\KRJ\HJ\DGRWWFVHOekedetet végrehajtok-e vagy sem, nem befolyásolja azt, hogy hogyan értékelem az NHOONpWIRQWRVIHOWpWHOQHNDPHO\HNHWDFVHOHNYpVWOYDOyIJJHWOHQVpJQHN D] HUHGPpQ\HN HOpUKHWVpJH QHXWUDOLWiViQDN

HUHGPpQ\W 7HUPpV]HWHVHQ VRN RO\DQ IRJRO\GLOHPPDV]HU& V]LWXiFLy YDQ DPHO\QHN

esetében e feltételek teljesülnek. Vegyük példaként a fogolydilemma eredeti kerettörténetét. Ha azt feltételezzük, hogy a két fogoly csupán a bankrablás erejéig kötött DONDOPL V]|YHWVpJHW DP~J\ XWiOMD HJ\PiVW pV PLQGNHWW EL]WRV EHQQH KRJ\ W|EEHW

látni se fogja a másikat, vitathatatlanul az árulás stratégiájának (tehát a nem kooperatív stratégiának) a választása racionális. Egyikük sem feltételezheti, hogy a másik G|QWpVpW EHIRO\iVROKDWMD D]  G|QWpVH pV HJ\LNN VHP WXODMGRQtW D] iUXOiVQDN QHJatív értéket. Módosítsuk azonban most az eredeti helyzetet. Tegyük fel, hogy a két gyanúsított EDQNUDEOy QHP HOV]|U iOO D YL]VJiOyEtUy HOWW pV D]W LV VHMWLN QHP XWROMiUD 0iU

régóta együtt dolgoznak, és a továbbiakban is szeretnék fenntartani a már jól bevált HJ\WWP&N|GpVW (EEHQ D] HVHWEHQ G|QWpVN HJ\EHQ jelzés is lesz a másik számára, hogy az mennyiben számíthat rájuk. Saját döntéseivel ezért mindegyikük befolyáVROQL WXGMD D M|YEHOL OHKHWVpJHV HUHGPpQ\HNHW +D WHKiW D IRJRO\ GLOHPPiMiW W|Eb-

26

Huoranszki Ferenc

V]|U MiWV]RWW MiWpNQDN WHNLQWMN DKRO D V]HUHSON FVDNQHP ]pUXV YDOyV]tQ&VpJHW W

u-

ODMGRQtWDQDN DQQDN KRJ\ D N|YHWNH] DONDORP OHV] D] XWROVy DPHO\EHQ KDVRQOy

szituációban találkoznak), a Jeffrey-féle elmélet segíthet annak megértésében, hogyan alakulhat ki kooperáció. Ám a tanulmányunkban vizsgált probléma szempontjából nem ez az igazán fontos HVHW 0yGRVtWVXN D NHUHWW|UWpQHWHW LQNiEE D N|YHWNH]NpSSHQ 1HP NpW UDEOyW KaQHPNpWIRUUDGDOPiUWWDUWDQDNIRJYD6]iPXNUDQHPFVDND]HJ\WWP&N|GpVHUHGPéQ\pQHNYDQpUWpNHKDQHPPDJiQDND]HJ\WWP&N|GpVIHQQWDUWiViQDNLV1HNLNWHKiW

nemcsak az számít, hogy hány évet kell börtönben tölteniük, hanem hogy ezt az árulás vagy a kooperatív stratégia alkalmazásával érik-e el. Ebben az esetben a kooSHUDWtY VWUDWpJLD pUWpNH RO\DQ PpUWpNEHQ PHJQ pV DQQDN YDOyV]tQ&VpJH KRJ\ D

másik nem ezt a stratégiát alkalmazza, olyan mértékben csökken, hogy egyértelm&en racionális lesz a kooperatív stratégia alkalmazása. $ IRJRO\GLOHPPDV]HU& V]LWXiFLyN RO\DQ LQWHUDNWtY G|QWpVL V]LWXiFLyW UHSUH]HQWilnak, amely – mint az közismert – igen hasznos lehet számos mindennapi döntési probléma elemzése során. Mint láthattuk, a morális motivációk szerinti cselekvésnek az az egyik jellegzetessége, hogy ilyenkor nemcsak a cselekvés eredményét, hanem PDJiW D FVHOHNYpVW LV pUWpNHOMN $]RQEDQ H] QHP PHJNO|QE|]WHW MHJ\H D PRUDOitásnak: mint a fenti, dohányzásra vonatkozó példa mutatja, más esetek is vannak, DKRODFVHOHNYQHPFVDNDN|YHWNH]PpQ\HNHWKDQHPPDJiWDFVHOHNYpVWLVpUWpNHOL

A morális normák szerinti viselkedésnek tehát nem elégséges feltétele, hogy olyan cselekvésnek tekintsük, ahol magát a cselekvést is értékeljük. De ez vizsgált problémánk szempontjából nem is fontos kérdés. Ami fontos az az, hogy csakis olyan cselekvést tekintünk morális indíttatásúnak, amely magát a cselekvést is értékeli. A morális cselekvés szükséges feltétele tehát, hogy a cselekvésének az egyén önértéket tulajdonítson. Röviden: az erényes cselekvés önmaga jutalma. Nem abban a – triviálisan hamis – értelemben, hogy az egyén számára mindig hasznos következményekkel jár, hanem abban az értelemben, hogy a cselekedet erényes (illetve erkölcstelen) volta is hozzájárul ahhoz, ahogy egy döntési szituációt értelmezünk. FormáliVDQ D N|YHWNH]UO YDQ WHKiW V]y $ FVHOHNHGHWHN pUWpNHOpVpW D] iOWDOXN PHJKDWiUozott szituációk segítségével a köYHWNH]PyGRQRV]WiO\R]KDWMXN 1. erkölcsileg semleges szituáció: ∀(Aj) ∀(Oji) {V(Oji & Aj) = V(Oji)}, 2. erkölcsileg nem semleges szituáció: ∃(Aj) ∀(Oji) {V(Oji & Aj) # V(Oj)}. $]HOVHVHWEHQDUDFLRQiOLVFVHOHNYQHNFVDNFVHOHNHGHWHLQHNN|YHWNH]PpQ\HLWNHOO

értékelnie, míg a második esetben az értékelésnek az is része, hogy végrehajt-e, illetve nem hajt-e végre egy bizonyos típusú cselekedetet. A cselekvésnek tulajdoníWRWW pUWpN HNNRU QHP SXV]WiQ D] pUWpNHO IJJYpQ\WO pV D] HUHGPpQ\HN EHN|YHWNe]pVpQHNYDOyV]tQ&VpJpWOIJJPDJDDYiODV]WRWWFVHOHNYpVWtSXVDLVEHIRO\iVROKDWMD D YDOyV]tQ&VpJHNNHO V~O\R]DQGy pUWpNHNHW (]pUW DPLNRU LO\HQ KHO\]HWHNHW YL]VJ

á-

Szociológiai Szemle 1999/1.

27

lunk (szemben például a 3. fejezetben példaként említett „közgazdaságtani” döntésekkel, ahol maguknak a cselekedeteknek nem tulajdonítunk értéket), az értékfüggvényt úgy kell meghatározQXQNKRJ\LJD]OHJ\HQUiDN|YHWNH] ∃(Aj) ∀ (Oji) {[V(Oji & Aj) > V(Oji)] v [V(Oji & Aj) > V(Oji) ]}. $IRJRO\GLOHPPiWVHJtWVpJpYHODN|YHWNH]NpSSpUWHOPH]KHWMN

A: kooperálok –QHPNRRSHU

álok

Pr(a másik kooperál) = p V(O11 & kooperálok) = v1 V(O21 & nem kooperálok) = v3

Pr(a másik nem kooperál) = 1–p V(O12& kooperálok) = v2 V(O22 & nem kooperálok) = v4

O11: kölcsönösen kooperatív viselkedés következménye, O12: „balekviselkedés” következménye, O21: „potyautas-viselkedés” következménye, O22: kölcsönös árulás következménye. 0LQW IHQWHEE OiWKDWWXN KD pUWpNHO IJJYpQ\QN SXV]WiQ D N|YHWNH]PpQ\HNHW IR

glalja magában, egy ilyen helyzetben a nem kooperatív viselkedés választása a racionális, hiszen ez a domináns stratégia. Ám ha feltesszük, hogy V(A) > V– pVKRJ\D FVHOHNYpVQHN WXODMGRQtWRWW pUWpN EHIRO\iVROKDWMD pUWpNHO IJJYpQ\QNHW DNNRU Oehetséges, hogy miután feltételezésünk szerint Pr(O11) = Pr(O21), viszont V(O11 & A) > V(O21 & – D] árulás már nem lesz domináns stratégia. Ebben az esetben minden attól függ, mekkora értéket tulajdonítunk egy cselekvésnek, és hogy milyen kockázattal és veszteségekkel jár az egyoldalú kooperáció. Összefoglalva tehát egy racionális személy döntését egy ilyen szituációban az határozza meg, hogy Pr(O11 | A) V(O11 & A) + Pr(O12 | A) V(O12 & A) vagy Pr(O21 |– V(O21 &– 3UO22 |– V(O22 &– képviseli-e számára a nagyobb értéket. Miután azonban a fenti példában Pr(Oji | Aj) = Pr(Oji), a választott cselekvés nem EHIRO\iVROMDYDODPHO\HUHGPpQ\EHN|YHWNH]pVpQHNYDOyV]tQ&VpJpW(]pUWHNNRU

CEV(A) = Pr(O11) V(O11 & A) + Pr(O12) V(O12 & A) 3UO21) V(O21 &– 3UO22) V(O22 &– 

&(9– 

(EEHQ D] HVHWEHQ MyO OiWKDWy WHKiW PHNNRUD MHOHQWVpJH YDQ DQQDN KRJ\ PLNpQW

értékelünk egy cselekedetet, de az is látható, hogy megfontolásaink nem lesznek IJJHWOHQHN D YiODV]WiVXQNEyO UiQN KiUDPOy N|YHWNH]PpQ\HNWO /HKHWVpJHV SpOGáXOKRJ\HJ\IRJRO\GLOHPPDV]HU&V]LWXiFLyEDQHJ\ IRJRO\ QDJ\UDpUWpNHOL D NRRSeUDWtY YLVHONHGpVW GH KD UHQGNtYO DODFVRQ\ DQQDN YDOyV]tQ&VpJH KRJ\ D PiVLN QHP

fog vallani, akkor nem racionális számára a kooperatív stratégia választása, még akkor sem, ha amúgy utálja az árulkodást. Hasonló módon: minél nagyobb a beígért büntetés mértéke az egyoldalú kooperáció esetén, tehát minél nagyobb V(O12 & A) DEV]RO~W pUWpNH DQQiO NHYpVEp UDFLRQiOLV PHJNRFNi]WDWQL D] HJ\WWP&N|GpVW ,O\HnNRU YDOyEDQ ÄKVLHV´ YDJ\ ÄDV]NpWLNXV´ MHOOHPUH YDQ V]NVpJ D KV HVHWpEHQ 9$

28

Huoranszki Ferenc

nagyon magas, az aszkétánál pedig V(O12) abszolút értéke alacsony (utóbbi tehát csekély negatív értéket tulajdonít a veszteségeknek). Igen sok olyan eset van azonban, amikor a kooperatív stratégia alkalmazása nem fenyeget hatalmas veszteségekkel. Ilyen esetben az erkölcsi normák értékelésének nagy hatása lehet a cselekedetekre. Lehet, hogy mások össze fogják rondítani a parNRWGHQHNHPPHJpULD]WDNLVNpQ\HOPHWOHQVpJHWKRJ\DV]HPHWHWHOFLSHOHPD]HOV

ládáig. Nem olyan nagyok a veszteségeim, ha a többiek szemetelnek, hogy megérné V]iPRPUD IHODGQL D]W D PRUiOLV QRUPDN|YHWpVEO V]iUPD]y pUWpNHW KRJ\ én nem teszek ilyesmit. Fordított esetre is van példa. A legtöbben értékeljük az ígéretek betartását. Ám az ígéret megtétele és a betartása által megkövetelt cselekvés között EL]RQ\RVLGWHOLNHOpVHOIRUGXOKDWKRJ\DFVHOHNYQHND]tJpUHWPHJWpWHOHNRUYiUW

költségek helyett jóval nagyobb veszteségekkel kell számolnia akkor, amikor az ígéret betartására sort kell kerítenie. Ebben az esetben lehetséges, hogy valaki nem fogja betartani adott szavát, még abban az esetben sem, ha úgy véli, az ígéretek megtartása morális érték. A következmények és a cselekedet morális érteke közti kapcsolatot még világosabb a pozitív normák esetében. Még ha el is fogadnánk, hogy a negatív (tiltó) normák mind feltétlenek, és ezáltal kívül kerülnek a racionális megfontolások terén, a pozitív normák tekintetében senki sem állítana ilyesmit. Senki sem állítaná, hogy YDODNL DNLEO QHP OHV] 7HUp] DQ\D QH pUWpNHOKHWQp D Ä6HJtWVG IHOHEDUiWRGDW´ QRrmáját. Ám hogy a segítség milyen mértékére vagyunk képesek és alkalmasak, azt az dönti el, hogy hogyan súlyozzuk a segítségnyújtás értékét és az abból ránk háramló költségeket. Ez utóbbit pedig jellemünk és személyiségünk határozza meg. Racionalitás és moralitás tehát nem feltételezik a személyiség kettészakítását SXV]WiQDFVHOHNYpVHUHGPpQ\HLW V]iPEDYHY HJRLVWD eQUH pV D PRUiOLV QRUPiNQDN YDODPLO\HQ LUUDFLRQiOLV YDJ\ ÄWUDQV]UDFLRQiOLV´  PyGRQ HQJHGHOPHVNHG eQUH

Cselekedeteinket számos norma befolyásolja, és ezek ereje nem egyforma. A „Ne ölj!” parancsa olyan norma, ami legtöbbünk számára gyakorlatilag feltétlenként ke]HOHQG QLQFV RO\DQ N|YHWNH]PpQ\ DPHO\HW SR]LWtYDQ pUWpNHOQpQN KD HJ\ PiVLN

ember életének kioltása vezet hozzá. De a „Segítsd a szegényeket!” vagy a „Támogasd a kulturális értékeket!” normái nem követelik meg, hogy a ránk háramló követNH]PpQ\HN ILJ\HOHPEHYpWHOH QpONO PLQGHQQNHW IHODMiQOMXN D V]HPEHM|Y NROGXsnak vagy a Nemzeti Színház építésére létrehozott alapítványnak. Van még egy fontos következménye annak, ahogyan a Jeffrey-féle döntéselmélet VHJtWVpJpYHO PHJSUyEiOWDP HOKHO\H]QL D QRUPDN|YHW YLVHONHGpV PDJ\DUi]DWiW D

racionális megfontolások logikai terében. Jeffrey döntéselmeléte ugyanis, csakúgy, mint a Savage-féle elmélet, bayesiánus. Ez azt jelenti, hogy az ezen eleméletekben KDV]QiOW YDOyV]tQ&VpJL pV pUWpNHO KDV]QRVViJL  IJJYpQ\HN LGLRV]LQNUDWLNXVDN

Éppen ezért hangsúlyoztam a 2. fejezetben, hogy az erkölcsi motivációk racionális G|QWpVHN ORJLNDL WHUpEHQ W|UWpQ HOKHO\H]pVpQHN NpUGpVH QHP D FVHOHNYpV NOV

megítélésére vonatkozó probléma. És ezért érveltem amellett, hogy a de gustibuselvet mint posztulátumot ez esetben is alkalmaznunk kell. Cselekvésének magyará]DWD VRUiQ DGRWWQDN NHOO WHKiW YHQQQN KRJ\ YDODNL PLNpQW pUWpNHOL D QRUPDN|YHW

viselkedést. De ez nem jelenti azt, hogy cselekvését morális értelemben igazoltuk volna. A morális értelemben vett igazoláshoz, vagyis egy cselekvés harmadik sze-

Szociológiai Szemle 1999/1.

29

PpO\&pUWpNHOpVpKH]PLQWD]WPiUNRUiEEDQLVMHOH]WHPEL]RQ\RVDQW~ONHOOOpSQQN

a racionális döntések elméletének fogalmi keretein. Annak megértéséhez azonban, KRJ\DFVHOHNYiOWDOpUWpNHOWQRUPDKRJ\DQOHKHWUpV]HDFVHOHNYpVWPHJHO]PHgIRQWROiVRNQDN QHP NHOO NLOpSQQN D G|QWpVHOPpOHW IRJDOPL NHUHWpEO FVDN D SURbléma reprezentálására alkalmas modellt kell választanunk.

5. Konklúzió Fejtegetéseimet azzal a kijelentéssel kezdtem, hogy a racionális döntések elméletének és a morális normakövetés cselekvésmagyarázatban betöltött szerepének viszonya problémákat rejt magában. Ennek okát abban látom, hogy a társadalomtudósok és a filozófusok jó része a racionális döntések elméletének olyan modelljét használja, amelyben a cselekvésnek csak származtatott értéke lehet. Megpróbáltam megmutatni, hogy ez a felfogás egy igen régi filozófiai tradíció része (nem része azonban, s ezt talán fontos megemlíteni, az antik morálfilozófiai tradíciónak). A döntéselmélet e változata azonban csak bizonyos feltételek teljesülése esetén ad adekvát NpSHWDG|QWpVWPHJHO]PHJIRQWROiVRNORJLNDLVWUXNW~UiMiUyOÈPOpWH]LNDG|QWpselméletnek olyan változata, amely képes figyelembe venni azt a tényt, hogy a racioQiOLV FVHOHNY QHPFVDN D FVHOHNHGHWHLEO V]iUPD]y N|YHWNH]PpQ\HNHW KDQHP PaJiW D FVHOHNHGHWHW LV pUWpNHOL $ G|QWpVHOPpOHW H YiOWR]DWD OHKHWYp WHV]L KRJ\ PHgpUWVN KRJ\DQ KHO\H]NHGQHN HO D PRUiOLV QRUPiN PLQW PRWLYiOy HUN D FVHOHNYpVW PHJHO]PHJIRQWROiVRNORJLNDLWHUpEHQ

Hivatkozások Arnould, A.–Nicole, P. 1970. La logique de Port-Royal ou l’art de penser. Párizs: )ODPPDULRQHOVPHJMHOHQpV

Csontos László 1985. Szituációs-logikai modellek a társadalomtudományokban. Kézirat. Eells, E. 1982. Rational Decision and Causality. Cambridge: Cambridge University Press Elster J. 1983. Sour Grapes. Studies in the Subversion of Rationality. Cambridge: Cambridge University Press – 1995. A társadalom fogaskerekei. Budapest: Osiris–Századvég – 1989. The Cement of Society. A Study of Social Order. Cambridge: Cambridge University Press Gauthier, D. 1986. Morals by Agreement. Oxford: Clarendon – 1991. Why Contactarianism? In: P. Vallentyne (ed.) Contractarianism and Rational Choice. Cambridge: Cambridge University Press

30

Huoranszki Ferenc

Harman, G. 1977. The Nature of Morality. An Inroduction to Ethics. New York: Oxford University Press Hirschleifer, I. J.–Riley, J. G. 1998. A bizonytalanságban hozott döntések elemei. In: Csontos László (szerk.): A racionális döntések elmélete. Budapest: Osiris Hobbes, T. 1970. Leviatán. Budapest: Magyar Helikon Hume, D. 1976. eUWHNH]pVD]HPEHULWHUPpV]HWUOBudapest: Gondolat Jeffrey, R. 1983. The Logic of Decision. New York: McGraw-Hill Kant, I. 1991. Az erkölcsök metafizikájának alapvetése. Budapest: Gondolat Luce R. D.–Raiffa, H. 1958. Games and Decisions. New York: John Wiley & Sons Rawls, J. 1980. Kantian Constructivism in Moral Theory. The Journal of Philosophy, 77. Smith, H. 1991. Deriving Morality from Rationality. In: Peter Vallentyne (ed.) Contractarianism and Rational Choice. Cambridge: Cambridge University Press Weber, M. 1987. Gazdaság és társadalom. $ PHJpUW V]RFLROyJLD DODSYRQDODL  Budapest: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó