TÁBORI ZOLTÁN CIGÁNY RULETT
mondja‚ meg kell várni‚ hogy elballagjunk‚ addig nem tudunk elköltözni. – És mi a jó? – A Játszóház! – vágja rá‚ és nem folytatja‚ de ez va‑ lószínűleg felér néggyel. Mert szép az iskola‚ szép az óvoda‚ szép a polgármesteri hivatal‚ de a legszebb a máltaisok vadonatúj‚ tisztaságtól fényes Játszóháza‚ ahol a gyerekek enni is kapnak. Ez Tarnabod minden nehézség ellenére mégiscsak megvalósult 4‑es met‑ rója.
NAGYCSÉCS Ha esetleg az volt a célja a Kék fény kábítószeres ese‑ teket taglaló 2008. október 27‑i műsorában a „Bedro‑ gozott középiskolások lövöldöztek Tarnabodon” fel‑ vezetésű epizódnak‚ hogy elaltassák az igazi tettesek éberségét‚ akkor az tökéletesen sikerült. Legalábbis nem telt bele egy hét‚ és a tarnabodival hajszálra azo‑ nos akciót hajtottak végre Nagycsécsen a „cigány‑ soron”‚ csak ezúttal a Molotov‑hajítás utáni ablakba belövöldözés két ember életébe került. Nagycsécs nem tüntette ki magát semmivel‚ a neve nem szerepelt többrendbelileg a sajtóban‚ mint‚ mondjuk‚ Tarnabodé. Viszont a falu legszélén‚ a ker‑ tek végében az a hat‑hét elhanyagoltabb ház óhatat‑ lanul felhívja magára a 35‑ös úton autózók figyelmét. Márpedig a 35‑ös igencsak forgalmas út. Miskolcról rajta lehet Tiszaújvárosba jutni‚ amely még mindig ipari centrum‚ és a matricán spórolóknak is erre vezet az útjuk Debrecenbe‚ Nyíregyházára. Naponta több százan látják azokat a gazba süppedő‚ az országúttól száz‑százötven méterre álló igénytelen‚ viharvert há‑ zakat. 71
– Van‚ amelyiket akár a 35‑ös útról életveszélyesnek lehetne nyilvánítani – mondja lemondón a polgár‑ mester. – De miért így néz ki például a tető? Venni kellett volna pár száz forintért néhány vékony lécet‚ és felütni oda. A polgármester‚ Gulyás Ottó hétfő reggel óta azon töri a fejét‚ hogy miért pont velük esett meg ez a ször‑ nyűség. – Ez egy kilencszáz‑valahány lelkes község‚ ahol a cigányság aránya harminc százalék. Ez nem sok. Ez nem az a falu‚ ahol nagyon határértéken mozgó hely‑ zetek lettek volna. Semmi‚ ami ilyen tragikumot kö‑ vetel meg. Itt nincsenek megélhetési gondok. Tíz ki‑ lométerre van Tiszaújváros. Aki akar‚ talál munkát. A polgármester jó kiállású‚ pirospozsgás‚ bajuszos‚ negyvenkét éves fiatalember. Elegáns‚ sötét‚ kétsoros öltönyben és fényes fekete cipőben van; igaz‚ az ön‑ kormányzati miniszter fogadására készül. Megkér‑ dezem‚ járt‑e a helyszínen. – Engem mint polgármestert sem engedtek be a le‑ zárt területre‚ a tragikus ház közelébe‚ meg hát nem is vett rá a lélek a kíváncsiskodásra. De amint lehe‑ tett‚ mentem. Mehetett elégszer. Nincs irigylésre méltó hely‑ zetben: hirtelen nagy vendégjárás lett a falujában‚ egészen nagy emberek toppannak be‚ miniszter‚ EP‑ képviselő‚ cigányvajda‚ folyamatosan cirkál a tévé‚ a rádió‚ a sajtó‚ és egyetlen dolog érdekli őket egész Nagycsécsből: a község legcsúfabb utcája. – Nézte az út menti házakat ott a faluvégen? Azok is cigány porták‚ a Szelesben csupa cigány lakik‚ de be vannak illeszkedve. Nem hagyják lepusztulni a fe‑ delet a fejük fölül. A soron azt is az önkormányzattól 72
várják‚ hogy mi kaszáljuk le a házuk mögött a gazt. Merthogy önkormányzati telek. Na de hiába küldök kaszálógépet‚ annyi ott a szemét‚ hogy rögtön fölcsa‑ var egy rongyot‚ és vége. A falunak ezt a Muhi felé eső szélét hívják Szeles‑ nek. Az országút két oldalán valóban takaros‚ tet‑ szetős‚ nagy‚ nemegyszer emeletes lakóházak állnak. Két kertben az avart gereblyézik akkurátusan. Telje‑ sen átlagos modern falusi házaknak látszanak‚ legföl‑ jebb az a furcsa‚ hogy egyáltalán nincs‚ nem is volt esőcsatornájuk. Bármennyire feltörekvők itt az embe‑ rek‚ az esőcsatorna az a fajta sérülékeny luxus‚ amit nem mernek megengedni maguknak. Máskülönben megvan mindenük‚ csatlakozás a szennyvízhálózat‑ ra‚ többi közműre‚ műholdas tévére‚ esetenként az internetre is. – Nekem az nincs‚ de ott a sógoromnak van – mutat egy fiatal cigány ember az út túloldalára‚ ahonnan már nem is látni a cigánysort a gazban megbúvó lat‑ rináival. Az ő háza az utolsó előtti a főutcán. Néhány éve épült‚ mutatós‚ emeletes. Kis szépséghibája‚ hogy jár‑ dája nincsen. – Kértem‚ hogy csináljanak járdát. Az volt a válasz‚ hogy mi nem Nagycsécsen lakunk. Jó‚ akkor még emitt volt a tábla‚ de most már amott van‚ és járda még mindig nincs. A polgármester csak akkor foglal‑ kozik a Szelessel‚ ha baj van a romákkal. Ha nekik van bajuk‚ az nem számít. Hejőkeresztúrról nősült be Nagycsécsre‚ és épít‑ kezett itt a faluvégen. Alacsony‚ barna‚ szolgálatkész fiatalember. A szája szegletében mindig ott ül egy szomorkás félmosoly‚ de talán csak tavasz óta‚ ami‑ 73
kor három kicsi gyerekük közül az egyik agydaga‑ natban meghalt. – Vittük mindenfelé kórházba‚ de nem tudtak segí‑ teni rajta. Kijárok a temetőbe‚ most is onnan jövök‚ betonozzák a keretet‚ csináltatunk követ a sírjára. Rengeteg pénz ez is‚ de összeszorítja a fogát‚ és előteremti. Kőműves‚ építkezéseken dolgozik Buda‑ pesten‚ négyen járnak fel együtt a környező közsé‑ gekből. – Holnap indul a kocsi megint‚ de nem tudom‚ merjek‑e menni‚ itt hagyni a családot‚ mert mi van‚ ha ezek visszajönnek? Úgy néz ki‚ ránk jönnek‚ teg‑ napelőtt Molotovot dobtak Szögeden meg Örösön is. Belátok a lakásba: nagyon szépen élnek‚ szépek a gyerekek‚ szép a felesége. És csak kilencven fokot kell elfordítanom a fejemet‚ hogy a kontrasztot is lás‑ sam: a kert mögött a „tragikus ház” kurta földutcáját. A szemem megakad az udvar végében heverő nagy‚ fehér kutyán. – A kutya nem ugatott akkor éjjel? – Nem olyan szelíd‚ mint amilyennek most látszik‚ viszont fél a dörgéstől. Itt mindenki fél. Én is félek elmenni‚ egyedül hagyni az asszonyt‚ a gyerekeket. Azt beszélik‚ az internetre feltettek egy listát‚ hogy melyek a legfertőzöttebb falvak Borsodban. Csécs is rajta van. – Fertőzött? – Ezt a szót használták. Nem messze innen‚ közvetlenül az utolsó ház után aszfaltút kanyarodik le jobbra a Sajó felé a 35‑ös mű‑ útról‚ Nagycsécs főutcájáról. A szilárd burkolat igen gyorsan megszakad‚ és innentől földes S kanyar ve‑ 74
zet a kertek alá és azután rögtön föl a cigánysorra. Az itt lakók azonban nem ezt az utat használják‚ hanem az egyik rokoni ház udvarán és kertjén járnak keresz‑ tül‚ mert arra rövidebb‚ és minek kerülnének‚ ha egy‑ szer amúgy sincs járda‚ és esős időben nagy a sárten‑ ger. Meghökkentő látvány ez a nagy jövés‑menés‚ egymás kerülgetése azon az egyetlen szűk ösvényen a kertek alatt. A cigánysornak nevezett rövid‚ széles földutca a fő‑ utcára merőlegesen‚ a Sajó irányába mutat. Hat ház‚ három‑három mindkét oldalon‚ és köztük csak azért nem meredeznek romok‚ mert ezek a hatvanas évek végén felhúzott úgynevezett Csé‑lakások nem vá‑ lyogból épültek‚ hanem szürke blokktéglából‚ amit a telepről elköltözők annak rendje‑módja szerint ala‑ pokig lebontottak és elvittek. A tízből maradt hat: szoba‑konyhás‚ komfort nélküli házikók a gaz közé szorított kis‚ kopár udvarokon. Ha valaki a nyomo‑ rultságot‚ az elesettséget keresi‚ jó helyen jár. Valakik azonban 2008. november másodikáról har‑ madikára virradó éjjel‚ egy nappal halottak napja után nem azért jelentek meg a nagycsécsi cigány‑ soron‚ hogy segítsenek. Hanem‚ valami torz logikát követve‚ hogy büntessenek. Ahol az utca véget ér‚ a szántás szélén földút húzó‑ dik keresztbe‚ és mindjárt a sarok után áll egy hete‑ dik ház. Suta vályogház: szánalmasabb‚ kisebb az előbbieknél‚ vályogtéglái itt‑ott kikandikálnak a mál‑ ló vakolat alól. Zuzmós tetőcserepeivel‚ tapasztott‑ meszelt fehér falával‚ icipici ablakával‚ akáckarós‚ girbegurba drótkerítésével mégis van benne valami meseszerű báj. 75
Az az icipici ablak valószínűleg megmentette a ház‑ ban lakó hat ember életét: aprócska keretén nehéz lett volna betalálni egy Molotov‑koktéllal. Vagy az orgonafácska volt a megmentő‚ amely za‑ varta a belövést. Vagy a Molotov‑fogó szúnyogháló az udvari ablakon. Vagy a digitévé ajtófélfa mellé fel‑ szögezett tányérantennája‚ amit látva a támadók eset‑ leg elgondolkoztak‚ hogy jó helyen járnak‑e. Annyi bizonyos‚ hogy valakik a ház előtt akkor éjfél után összevitáztak. – Hát olyan hangosak voltak‚ hogy majdnem ki‑ mentem‚ fogják be a szájukat‚ nem tudnak aludni a gyerekek! De milyen jól tettem‚ hogy nem mentem ki! Minket az Isten akkor éjjel megmentett. A ház asszonya harmincnyolc éves cigány nő‚ a ha‑ ja visszafogottan vörösre van bodorítva. Kétéves kis‑ gyerek ül a karján‚ az unokája. Ő sajóhídvégi születé‑ sű‚ a férje nagycsécsi. Három éve laknak itt az önkor‑ mányzat jóvoltából‚ és hogy a sok generáció jobban elférjen egymás mellett‚ még egy kis nyárikonyha‑ szerű épületet is fölhúztak az udvar elejére. A mara‑ dék vályogtéglákat gondosan összekupacolták‚ mint‑ ha valami különleges érték lenne‚ nem pedig köny‑ nyűszerrel kifejthető‚ mondjuk‚ a szomszédos Szilva utcai vályogromból vagy a többiből. – A Józsiék segítettek fölhúzni. Akiket meglőttek. Nem ártottak azok senkinek. Nem voltak útjában senkinek. Menni akartak‚ hogy eloltik a tüzet‚ és ak‑ kor ezt a gusztustalan dolgot csinálták velük. Volt egy nagy robaj‚ aztán öt‑hat dörrenés. Csak úgy reze‑ gett az ablak. Elszótlanodik‚ pedig máskülönben felvágták a nyel‑ vét‚ pöröl ő a polgármesterrel is‚ hogy miért hagyja 76
rájuk nőni a dzsungelt‚ miért nem szóratja le legalább kőzúzalékkal a földutat‚ hogy be tudjon jönni a ku‑ káskocsi. Tud ő a sarkára állni‚ kiharcolta azt is‚ hogy dolgozhasson a közhasznún‚ márpedig arra a falu‑ ban egyszerre csak két ember jogosult. – Ez ugyanúgy lehetett volna az én házam is. Ezt már a Szilva utca végében lakó szomszédasz‑ szony mondja‚ aki meghallotta a beszélgetés hang‑ jait a barátnője háza felől‚ ahogy hallotta a vitatkozó férfihangokat is akkor éjjel‚ és most fogta magát‚ úgy‚ ahogy volt‚ átszaladt. Hollófekete hajú asszony‚ a fü‑ lében hatalmas karika fülbevaló‚ a kezében húsklop‑ foló. Nem biztonsági okokból. Egyszerűen csak ma‑ gánál felejtette. Errefelé a Szelesben az utóbbi napok‑ ban zavarodottabbak az emberek. – Azóta nem nagyon megy az alvás‚ nincs nyu‑ godásom. Beképzelek magamnak olyanokat‚ hogy ha bedobnák‚ hova esne a Molotov. Mink is félünk‚ a gyerekek is félnek. Megkaptam az óvodában: Hát nem kéne olyan tragikusan felfogni! Mondom nekik: Maguk nem ott‚ a Szelesben laknak! Marika nénivel‚ a boltossal is ezen vesztem össze. Mondom neki: Ma‑ ga nem látta őket meghalva. Ahogy feküdtek a föl‑ dön majdnem ruhátlan! Azt hittem‚ sokkot kaptak‚ el vannak ájulva‚ rá is szóltam a rendőrre: „Takarjátok már be‚ megfáznak!” A rendőr meg mondja: „Meg vannak halva.” – Azért voltak itt olyan rendőrök‚ akiknek volt po‑ fájuk viccelődni! – mondja sötéten vörös hajú ba‑ rátnője. – Az egyik ezzel jött: „Kettőt fejbe lőttek‚ és akkor mi van?” A társa rendes volt‚ rászólt‚ de ennek az előbbinek állt föllebb: „Mit dumálsz? Talán sírnom kéne?” 77
– Egy másik meg azt mondta: „Bedobták a Molo‑ tov‑koktélt‚ nehogy megfagyjanak.” – A férjem amikor meghallotta‚ nem hagyta annyi‑ ban‚ veszekedett velük. Hatévesforma kislány sárga pulóverben‚ lila nad‑ rágban kerekezik el mellettünk a földúton. Nyikorgó‚ sárhányótlan biciklije van. Nemrég tanulhatott meg rajta‚ mert egész nap fel‑alá biciklizik‚ és ritkás‚ kicsit szétálló fogaival büszkén mosolyog‚ ha nézzük. – Hogyan veszekedett? – kérdezem. – Hát rájuk kiabált: „Mit képzeltek? Mit szólnátok hozzá‚ ha nálatok történne ilyesmi?” A férjét nem látom‚ így nem tudom‚ elhiggyem‑e‚ hogy ilyen választékosan fogalmazott. – Egyenruhások voltak‚ vagy nyomozók? – Egyenruhások. A faluban nincs senki‚ aki ne érezne együtt a meg‑ támadottakkal. Egy hetvenéves özvegyasszonnyal a földút kanyarulatában találkozom. – Gondoltam‚ kijövök ide‚ megnézem‚ mi történt. Én olyan típusú vagyok‚ hogy mindenkit sajnálok. Amikor meghalt az a kisgyerek agyrákban‚ azt is annyira megsirattam. Még a koporsónál is ott vol‑ tam‚ kérdeztem‚ melyik az anyja. Akkor jött eszembe‚ hogy azt a kisgyereket is hányszor láttam‚ ahogy hordták az óvodába! Nagyon sajnáltam a szüleiket. Ezeket is nagyon sajnálom. Nem rosszak itt a népek. Külön istenünk nincsen. Tétova mozgású‚ ezüstös hajú‚ szemüveges nénike. Valahányszor megtorpan‚ az arca mosolyra kere‑ kedik‚ mintha az is kellene az egyensúlyozáshoz. A Tiszai Vegyi Kombinátban dolgozott‚ harminchét 78
évesen megözvegyült. A férje áramütött‚ beteg ember volt. – Mindig csak az a munka volt! A Szelesben utoljá‑ ra tizennégy éves koromban jártam‚ erre jártunk kapáni a szőlőbe. Itt akkor még nem volt semmi. Odébb állt pár cigány ház. Földházak voltak‚ emlék‑ szem‚ ahogy mázolták az alját. Nem volt itt soha semmi baj. Mindig nyitott ajtónál aludtunk. Nem tu‑ dom‚ mivel érdemeltük ezt ki. Állunk a „cigánysor”‚ Dózsa György utca felső tor‑ kolatánál. Miután kivitatkozták magukat a kis vá‑ lyogháznál‚ a támadók megérkeztek ide. A földúton és az utcában mind a tíz neonlámpa égett‚ jól meg‑ nézhették maguknak a cigánysori házakat. Ha tartot‑ tak előzetes felderítést‚ akkor tudhatták‚ hogy a leg‑ szélsőben egy örökké a vesszőkosaraival bíbelődő‚ negyvenvalahány éves cigány ember lakik a városba kukázni járogató feleségével és kislánynak látszó‚ siketnéma nagylányukkal és kacska‚ nyomorék báty‑ jával. A szemközti‚ kicsit beljebb álló házban pedig a kosárfonó öccse‚ mokány‚ fekete‚ bajuszos cigány ember a feleségével‚ kisfiával‚ kislányával. Ha pedig nem tartottak ennyire alapos terepszemlét‚ akkor az is elég lehetett‚ hogy van itt két elhanyagoltabb ház a faluszélen‚ szeméttenger közepén‚ még csak villanyvezetékük sincs. Ócska budi kinn a gazban. Cigányok. A jobb kéz felé eső ház körbe sincs kerítve‚ úgy‑ hogy egyszerűen besétáltak az udvarra‚ behajítottak egy Molotov‑koktélt a konyhaablakon‚ aztán kimen‑ tek‚ és az utca felől háromszor‑négyszer belőttek a szobaablakon. 79
A szemben lévő házzal már valamivel nehezebb dolguk volt. Annak ugyanis ágas‑bogas kerítése és kezdetleges kiskapuja van‚ amin inkább nem keltek át. A valamivel messzebbről hajított Molotov‑koktél nem is esett be a szobába‚ hanem az ablak alatt gyul‑ ladt ki. A következő pillanatban ez az ablak is kapott két‑három lövést. Az egész akció pár perc alatt lezajlott. Ahol a Mo‑ lotov‑koktél betalált‚ ott a lángok gyorsan szétterjed‑ tek a lomoktól zsúfolt kis lakásban‚ és a csörömpölés‑ re‚ tűzzúgásra felkelő három felnőttből a golyózápor kettőt fejbe talált‚ egyet pedig könnyebben megseb‑ zett az oldalán. A kacska férfi és szerencsétlen sógor‑ nője azonnal meghalt. A másik házban a golyók nem találtak el senkit. – Ez nem is gyilkosság volt‚ hanem mészárlás. A kocsmában is ha egy verekedés kifejlődik‚ senki se veszi zokon‚ ha megkéselnek valakit. De ilyet‚ hogy felgyújtják a házat‚ aztán amikor a sógorék elkezdik ótani‚ lelövöldözik őket‚ hát ez nagyon brutális. Esé‑ lyük se volt. A cigánysornak abban a házában ülök‚ amelyik ugyanúgy jó eséllyel lehetett volna célpont‚ ha nem leghátul‚ legközelebb a főutcához áll. Tályogos fa‑ lából kilógnak a szürke blokktéglák‚ barlangos a be‑ járata‚ a tető olyan‚ mint egy félig megevett hal‚ ki‑ látszanak a gerinc és a szálkák. Kerítése‚ udvara egy‑ általán nincs‚ csak a gaz. Tisztes távolban lécvázas‚ rongydarabokkal befedett árnyékszék: olyan‚ mintha madárijesztők hajolnának össze. De ami a legfeltű‑ nőbb: a villanyvezeték ezt a házat is elkerüli. – Honnan van áramuk? – kérdezem. 80
– Veszek a szomszédtól. Áthúzok egy drótot‚ és megegyezünk. Olcsóbb‚ mint visszaköttetni. Vendéglátóm negyvenegy éves‚ fekete szemű‚ baju‑ szos cigány ember. Keskeny indiánarca van‚ fekete haja‚ sasorra. Öt éve lakik itt a feleségével‚ öt‑‚ hét‑ és tízéves gyerekeikkel. Felsorolja körben a szom‑ szédait: – Föntebb‚ a soron‚ lakik az egyik sógor‚ a másik sógor‚ a kertek felől balra a bátyám‚ mellette a ko‑ mám‚ a zöldben magyar lakik‚ a sárgában az öcsém‚ mellette meg a húgom. Ez utóbbiak már a komfortos házak a főúton‚ az országút szélén. A felsorolásból kimarad a szemben lévő ház‚ amely‚ mint lakójától megtudom‚ nem is Csé‑lakás‚ négy évvel előbb épült a többinél‚ és mint‑ ha csak különállását akarná kifejezni vele‚ az utcai ablakát befalazta‚ a helye még látszik az évek óta el‑ simításra váró durva vakolaton. Ez a ház annyival módosabb a többinél‚ hogy az ember azt hinné‚ az udvar végében szaladgáló sertések is idetartoznak. De jobban megnézve kitűnik‚ hogy az a Szilva utcai túlszomszéd‚ amúgy a tulajdonos testvérének az ud‑ vara. – Ezek a Csé‑lakások velem egyidősek. OTP‑házak‑ nak indultak‚ pedig ide mindig a legcsóróbbak kerül‑ tek. Aztán ha valakit már nagyon szorongatott az OTP‚ inkább egy éjszaka lebontotta és elvitte a házat‚ mint hogy kitegyék belőle. Az én édesanyám nyug‑ díjas volt‚ tőle le tudták fogni ezeket a lóvékat. A szoba nagyon kicsi‚ az ablak elé húzott ágy szinte teljesen betölti. A falon két subahímzés lóg. Nagy‑ Magyarország a trianoni határokkal‚ alatta felirat: Emlékezz! A másik gémeskutas hortobágyi táj. 81
