A PSZICHIÁTRIAI T Ö R 1ÉN ETE í r t á k : Dr. G Á L F I L Á S Z L Ó (Pomáz)
MUNKATERÁPIA
B É L A és Dr.
S C IIE N K E R
jTorabeli dokumentumok alapján kétségtelen, hogy az ókori görögök, a rómaiak, az egyiptomiak és más magas kultúrfokot elért népek is felhasználták a j á t é k o t , a zenét, a t á n c o t és a m u n k á t az elmebetegségek kezelésében, és ezzel magas szintű természettudományos gondolkodásról és h u m a n i t á s r ó l tettek tanúbizonyságot. A nagy birodalmak bukásával és a kultúrnépek hanyatlásával a pszichiátria t e r é n is elvész a ter mészettudományos szemlélet. Több m i n t egy évezred orvos t ö r t é n e t é b e n hiába keressük a nyomát annak, hogy az elme betegeket betegekként kezelték volna. Az elmegyógyászatban a nagy forradalmat Pine! m u n k á s sága jelentette. 1792-ben a párizsi Bicetre kórházban felhozta az elmebetegeket a pincéből, és levette kezükről a bilincseket. A medicinális kezelésen kívül fontosnak tartotta a betegei; minél intenzívebb foglalkoztatását, mégpedig elsősorban mun kával. Egyik munkájában azt írja: „ A m i t a Bicetre-ben tettem azzal, hogy a betegeket felszabadítottam, m u n k á t és elfoglalt ságot biztosítottam s z á m u k r a , terveimnek csak kis részét jelenti." Pinei csakhamar világszerte követőkre t a l á l . A X V I I I . szá zad második felében Firenze uralkodójának, Leopoldnak figyel mét nem kerüli el az elmebetegekkel szembeni brutális b á n á s mód. 1774-ben, elsőként Európában, kiadja az elmebetegekre vonatkozó t ö r v é n y t . P á r évvel később Leopold új k ó r h á z a t
építtet, amelynek az élére Chiaruggi kerül. Megállapítja, hogy az elmebetegségek okai között döntő szerepük van a k ö r n y e zeti tényezőknek. ,,Az ember jelleme nevelés által alakul, érzé sei fejlődnek és hajlamai módosulhatnak. A beteg egyént m i n t személyiséget kell elfogadni. Megértőnek kell vele lenni, és lassanként kell belecsepegtetni a józan gondolkozást." A l i g volt valaki, a k i abban az időben ennyire modern elveket han goztatott volna. 1789-ben Philadelphiában Benjamin Rush az elmebetegek számára — m i n t kimagasló h a t á s ú gyógymódot — az orvosilag előírt m u n k á t ajánlja. 1803-ban Németországban Reil az elme betegek gyógyításában különösen a friss levegőn végzett munka jó hatását emeli k i . A mecklenburgi nagyherceg 1829-ben Schwerinben alapít elmegyógyintézetet. Az ü g y r e n d b e n szerepel a foglalkoztatás és a m u n k a m ó d o k szabályozása. Az intézet első igazgatója, K. F Flemming idejében, 1840-ben a 120 beteg közül 110-et rend szeresen foglalkoztatnak. 1837-ben Aberdeenben megszüntetik a kényszerzubbony alkalmazását, és a betegek intenzív foglalkoztatásával igyekez nek nyugalmat biztosítani az osztályokon. 1813-ban a Nápoly melletti Aversában Linguili elhagyja a b ü n t e t ő eszközök alkal mazását, és h a l a d ó módszereket vezet be az elmebetegek gyó gyításában. Ugyanitt Biagio Miraglia kezdeményezésére fog lalkoztatják az elmebetegeket, erre többi k ö z t a földművelést, a kézműipart, a zenét és a színjátszást ajánlja. 1824-ben Pisani a régi palermói kórházban leveszi a betegek ről a láncokat. H á r o m év alatt felépíti az új palermói kórházat, hol m á r az építésnél a kellemes környezet kialakítása volt az egyik fő cél. Laikus létére is megfigyeli, hogy ,,a betegek elme zavaruk ellenére is kedvezően reagálnak az őszinte közeledésre, képesek bizalmat, jóakaratot, barátságot és büszkeséget érezni". Az új intézetben a betegeket elsősorban mezőgazdasági m u n kával foglalkoztatják. Munkájukért pénzt is kaptak, hogy a legszükségesebbeket megvehessek maguknak. A prágai elmegyógyintézet m á r a múlt század húszas évei ben foglalkoztatja az elmebetegeket kertben, műhelyekben.
1855-ben kolóniát rendeztek be Szlupihan, ahol mezőgazdaság ban, kertészetben és műhelyekben dolgoznak a betegek. 1889-ben Conolhj és m u n k a t á r s a i felújítják az először Diokles által hangoztatott ,,non restraint" elvét. Elhagyják minden kényszereszköz alkalmazását; a betegeket szabadon, első sorban m u n k á v a l , de m á s módon is elfoglalják. Esquiml is fontosnak tartja a m u n k á t , és a következőket mondja: ,,A munka értékes kiegészítő gyógymód. Nem helyet tesíthetik egészen a séta, a zene, a felolvasások és m á s t á r s a dalmi események." 1860-ban Eichmund Asylumban Laíorx végez n a g y a r á n y ú munkaterápiás kísérleteket. Betegeinek 9 0 % - á t foglalkoztatja, melyben a munka foglalja el ez első helyet, de súlyt helyez a szórakozásra és a tanulásra is. 1876-ban Alt-Scherbitzben Kaeppe, majd u t á n a Paetz betegeik nek t ú l n y o m ó többségét m u n k á b a állítják. Evek óta stacioner állapotot m u t a t ó idült betegeken is jelentős javulást figyeltek meg a munka és más foglalkoztatás eredményeként. Alig hihető, pedig t é n y , hogy Párizsban a Salpetriere-ben csak 1880-ban. R ó m á b a n pedig 1890-ben szabadultak meg a betegek láncaiktól. H a i t i szigetén 1936-ig fegyveresek őrizték és a lakosság nemrég még megkövezte az elmebetegeket. Kétségtelen, hogy a betegek kezéről a bilincseket csak úgy lehetett levenni, a zárt a j t ó k a t csak akkor lehetett k i n y i t n i , ha az eddigi tétlenség helyett a szabadságon kívül intenzív elfoglaltságot is biztosítottak nekik. Ezzel pedig az eddig meg bilincselt szerencsétleneket ismét a t e v é k e n y ember szintjére emelték. A személyzetnek meg kellett tanulni a pszihotikusok kal való h u m á n u s bánásmódot, mert a kényszereszközök elha gyásával a tekintélyre alapozott fellépés és az ennek megfelelő bánásmód tarthatatlan volt. Bármennyire is intenzív és eredményes volt a betegek fog lalkoztatása sok intézetben, nélkülözte a t u d o m á n y o s megala pozottságot, tisztán empirikus alapon t ö r t é n t , és az első — b á r el kell ismerni, hogy sok esetben igen jelentős — kísérletek a vizsgálódások jellegét m u t a t t á k . Nagy haladást jelentett a munkaterápia alkalmazása t e r é n
az első világháború után Simon munkássága a güterslohi inté zetben. A z t t ű z t e k i célul, hogy megakadályozza a beteg álla p o t á n a k rosszabbodását. Hangsúlyozta, hogy a beteg személyi ségében mindig maradnak ép összetevők, amelyekre építeni Lehet. Ebből kiindulva következetes m u n k á v a l egyre i n k á b b háttérbe lehet szorítani a kóros jelenségeket, és a beteg álla potában stabil kompenzációt lehet elérni. Nem fogadta el a felelőtlenség elvét, hanem aprólékos következetességgel igye kezett a betegben a felelősségérzetet fokozni, sokszor meglepő eredménnyel. H a t á r o z o t t a n állította, hogy minden rossznak a gyökere a tétlenségben van. Az egészséges élet alapja a t e v é kenység. Súlyt helyezett arra, hogy a beteg minél jobb kapcso latot építsen k i környezetével. Ennek érdekében módszeresen megszervezte a beteg szabad idejét is. Fontosnak tartotta a gyógyulás érdekében, hogy az intézet minden dolgozója lel kesedéssel végezze a foglalkoztatás m u n k á j á t . Leszögezte, hogy a m u n k á t vezető ápolónak nem az a feladata, hogy a beteget dolgoztassa, nem is az. hogy a beteg helyett dolgozzék, hanem dolgozzék együtt a beteggel. Az ápoló tevékeny rész vétele a legjobb biztosítéka annak, hogy a munka a beteg szá mára a felszabadulás érzését megadó, gyógyító tevékenység legyen. 1829-ben jelent meg Simon ismert munkája. Állandó harcot vív az egyre a k t í v a b b betegellátásért. Kimagasló eredményeit elismerik, módszerét alkalmazzák világszerte. Csak a legutóbbi időben hangzott el olyan k r i t i k a Janz és Hillers részéről, hogy Simon módszerének bizonyos egyoldalúsága sokszor megnehe zíti a kezelést; a munkacsoportokban bizonyos merevség, személytelenség ismerhető fel, a kollektív elnyomja az egyénit. Ezek a szerzők is elismerik azonban Simon rendkívüli érdemeit. További lendületet adott a munkaterápia fejlődésének Pavlov tanítása. A feltételes reflexek tana és a kérgi folyamatokról szóló t a n í t á s lehetővé tette, hogy vizsgálatokat végezzenek a munkaterápia elméleti megalapozására, és hatásmechanizmu sának meg ismerésére. 1920 és 1930 között a Szovjetunióban Protopopov végzett kiterjedt vizsgálatokat. A beteg számára teljes nyugalmat igye-
kezett biztosítani, de a nyugalom alatt nem a tétlenséget értette, hanem a t e v é k e n y nyugalmat, az olyan elfoglaltságot, amely m e g n y u g t a t ó a n hat a kórosan m ű k ö d ő idegrendszerre a többiközött azért is, mert minden károsító tényezőt kiküszöbölt. Az elfoglaltságok között jelentős szerepet kapott a munka. Ugyanebben az időben Giljarooszkij a kollektív munka hatá sát vizsgálta betegein. Megállapította, hogy a kollektív mun k á n a k az esetek döntő többségében rendkívül kedvező hatása van a kóros t ü n e t e k r e , különösen a beteg magatartásbeli ano máliáira. A Nagy H o n v é d ő Háború alatt a betegek m u n k á b a állítása nemcsak terápiás célzattal t ö r t é n t , hanem a hiányzó munkaerő pótlására is. Cetelin azt tapasztalta, hog)' a betegek önálló sága, felelősségérzete hihetetlen módon megnövekedett. Szerinte a m u n k a t e r á p i á n a k idült defekt betegeken olyannak kell lenni, hogy a megmaradt kompenzációs lehetőségeket abban az irány ban fejlessze, hogy a beteg a m u n k á s élethez ismét alkalmaz kodni tudjon. T ö b b ízben megfigyelte, hogy a nyugtalan betegek megfeszített munka hatására megnyugodtak. 1953-ban jelent meg Rubinova közleménye az epilepsziás betegek munkaterápiájával kapcsolatban. Kiemeli Rubi noná. hogy a dolgozó betegek 96%-án. míg a nem dolgozóknak csak 36%-án következett be javulás ugyanolyan medicinális keze léssel. 1958-ban Branicén t a r t o t t á k a Nemzetközi Munkaterápiás Kongresszust. Az i t t elhangzottak újabb lendületet adtak a munkaterápia alkalmazásának. Az előadók kivétel nélkül megegyeztek abban, hogy terápiás h a t á s t csak a jól szervezett, eredményes termelő munkától lehet várni. Alapelvként szögez ték le. hogy a terápiás szükségleteknek megfelelően kell meg teremteni a minél változatosabb munkaalkalmakat. Az előbbi hézagos összefoglalás u t á n megkísérelem az elme beteg-gondozás magyar vonatkozásait is vázolni. 1806-ban jelölhetjük meg azt a legrégibb időpontot, amikor hazánkban az elmebetegeket igyekeztek a gonosztevőktől el különítve gyógyítani. Bár még az 1851-ben kelt belügyminisz teri leirat is azon méltatlankodik, hogy a bűnözőkkel együvé
zárják az elmebetegeket, és ezt a bűnözök szempontjából tartja embertelenségnek. 1868-ban épült fel az állami elmegyógyintézet. Az elme gyógyászat fejlődése azonban a legutóbbi időkig nagyon lassú. A századfordulótól ugyan egyre t ö b b elmeosztályon igyekeznek foglalkoztatni a betegeket. Ez azonban csak egyes humanista elmeorvosok kezdeményezése, nem általános és módszeres, ha nem szinte személyhez kötött. Házi m u n k á k a t , kertészeti és egyes háziipari m u n k á k a t végeznek a betegek, sokszor a kis számú személyzet m u n k á j á n a k pótlására. Szervezett, módszeres munkaterápiáról, amibe a betegek többségét terápiás célzat tal igyekeznének bevonni, nem beszélhetünk. 1906-tól kezdik szervezni a heterofamiliáris ápolási Leie peket. Ebben - az évben épült fel Dicsőszentmártonban az első családi ápolási telep kórház-centráléja. A családi ápolás — b á r voltak negatív vonatkozásai — a zárt intézettel szemben nagy haladást jelentett az elmebetegek gondozásában. A felszabadulás u t á n azonban egyre jobban kiütköztek a heterofamiliáris ápolás negatív vonatkozásai; a mezőgazdaság szocialista fejlődése sem kedvezett a családi ápolás rendsze rének. Az utóbbi években egyre jobban zsugorodik. Meg kell azt is jegyeznünk, hogy a családi ápolásban való foglalkozta t á s t nem lehet helyes elvekre felépített, szervezett, módszeres m u n k a t e r á p i á n a k nevezni. A szekszárdi kórház a palánki gazdaságában m á r a l l . világ háború előtt, de azután is, mintegy 100 beteget foglalkoztat rendszeresen jó pszichés gondozással. Ezt a foglalkoztatást m á r bizonyos mértékig a betegek rehabilitálásának is tekint hetjük. Említésre méltó munka folyik évek óta a zalaegerszegi kórház elmeosztályán. Kisebb gazdasága, főleg kertészete több kórháznak is volt, ahol rendszeresen foglalkoztatták a bete geket, de még mindig i n k á b b gazdasági, mint terápiás céllal. Az utóbbi tíz évben h a t á r o z o t t fejlődést l á t h a t u n k . Elme osztályaink egyre intenzívebben próbálnak foglalkoztatni minél t ö b b beteget, és ebben a terápiás jelleg is kezd egyre jobban kidomborodni. Az Országos Ideg- és Elmegyógyintézetben külö nösen Tóth főorvos osztályán végeztek a betegek rendszeresen
olyan m u n k á t , amelyben a terápiás elemek is megvoltak. Ugyan i t t a környezeti terápia t ö b b tényezőjét (kirándulás, színját szás stb.) is felhasználták a betegek gyógyítására. 1952-től Intapusztán, 1956-tól Simaságon Benedek nagy sikerrel alkalmazta a környezeti terápiát, amelyben döntő szerep jutott a m u n k á n a k . H a z á n k b a n első ízben a csoport hatást is tudatosan kihasználta az emberek közötti kapcsolatok kialakítására. 1956- tól az Országos Ideg- és Elmegyógyintézet Pavillon osztályán szerveznek intenzív módszeres m u n k a t e r á p i á t . 1957- ben hozta létre az Egészségügyi Minisztérium a pomázi munkaterápiás intézetet, ahol m á r most 450 beteg racionális foglalkoztatására van lehetőség. Helyes szervezéssel az i n t é zetnek szinte korlátlan fejlődési lehetőségei vannak.
