SZÖVEGÉRTÉS SZÖVEGALKOTÁS. Tanulói munkatankönyv

S Z Ö V E G É R T É S – S Z Ö V E G A L K O T Á S

Tanulói munkatankönyv

5

A kiadvány a Nemzeti Fejlesztési Terv Humánerõforrás-fejlesztési Operatív Program 3.1.1. központi program (Pedagógusok és oktatási szakértõk felkészítése a kompetencia alapú képzés és oktatás feladataira) keretében készült.

SZAKMAI VEZETÕK

P Á L A K Á R O LY

S Z A K M A I I G A ZG AT Ó

P U S K Á S AU R É L

F E J L E S Z T É S I I G A ZG AT Ó H E LY E T T E S

RÁPLI GYÖRGYI

FEJLESZTÉSI PROGRAMVEZETŐ

VEZETŐ FEJLESZTŐK

A PROGRAMFEJLESZTÉSI KÖZPONT VEZETŐJE

KORÁNYI MARGIT

A R AT Ó L Á S Z L Ó KÁLMÁN LÁSZLÓ

S Z A K M A I B I Z OT T S Á G

B Ó K AY A N TA L

ELNÖK

B Á N R É T I Z O LT Á N CSERHALMI ZSUZSA GYÕRI JÁNOS SCHEIN GÁBOR

A L K OT Ó S Z E R K E S Z T Õ

S Z A K M A I L E K TO R O K

SZARKA JUDIT

A S Z A K M A I B I Z OT T S Á G TAG J A I PETHŐNÉ NAGY CSILLA

FELELÕS SZ ERKESZ TÕ

NAGY MILÁN

GRAFIKA

S Z Ű C S É D UA

TIPOGRÁFIA

BÁRD JOHANNA

© S U L I N O VA K H T. © SZARKA JUDIT

A KIADVÁNY INGYENES, KIZ ÁRÓL AG Z ÁRT KÖRBEN,

KIADJA A SULINOVA KÖZOK TATÁS-FEJLESZTÉSI ÉS PEDAGÓGUS-TOVÁBBKÉPZÉSI KHT.

KÍSÉRLETI-TESZTELÉSI CÉLL AL HASZNÁLHATÓ.

1134 BUDAPEST, VÁCI ÚT 37.

KERESKEDELMI FORGALOMBA NEM KERÜLHET.

A KIADÁSÉRT FELEL: PÁL A K ÁROLY ÜGY VEZETŐ IGA ZGATÓ

MÁSOL ÁSA, TERJESZTÉSE SZIGORÚAN TILOS!

NYOMDAI MUNK ÁK: PÁTRIA NYOMDA ZRT., 2007

VA R Á Z S B I R O DA L M A K I .

Tanulói munkatankönyv

Fejlesztők Arató Juhász Molnár Tallós

László Orsolya Cecília Andrea

TARTALOM

VA R Á Z S B I R O D A L M A K I .

5

16

K É T M E S E A P Á R J Á R A TA L Á L Ó I F J Ú R Ó L

J Á N O S V I T É Z A FA LU J Á B A N (JÁNOS VITÉZ, 1–4. FEJEZET)

51

A V Á N D O R L Á S É S A Z S I V Á N Y TA N YA ( J Á N O S V I T É Z , 5 – 6. F E J E Z E T )

68

TA L Á L K O Z Á S A H U S Z Á R O K K A L – A Z Ú T F R A N C I A O R S Z Á G I G ( J Á N O S V I T É Z , 7 – 10. F E J E Z E T )

93

A G Y Ő Z T E S F R A N C I A H A D J Á R AT É S H Ő S E ( J Á N O S V I T É Z , 11 – 13. F E J E Z E T )

12 0

JANCSIBÓL JÁNOS VITÉZ ( J Á N O S V I T É Z , 14 – 15. F E J E Z E T )

13 3

H A Z AT É R É S É S H A L Á L H Í R – A B E F E J E Z É S L E H E T Ő S É G E É S A V I L Á G S Z I N T V Á LT Á S ( J Á N O S V I T É Z , 16 – 18. F E J E Z E T )

14 8

A Z Ó R I Á S O K F Ö L D J É N É S A S Ö T É T S É G B I R O DA L M A I B A N ( J Á N O S V I T É Z , 19 – 2 2. F E J E Z E T )

16 8

VÁNDORLÁS ÉS CÉLBAÉRÉS A V I R Á G M E TA F O R A V I Z S G Á L ATA , K E Z D E T É S B E F E J E Z É S Ö S S Z E V E T É S E ( J Á N O S V I T É Z , 23 – 27. F E J E Z E T )

17 9

KUKORICA JANCSITÓL JÁNOS VITÉZIG ÖSSZEFOGLALÁS

1. K É T M E S E A P Á R J Á R A T A L Á L Ó I F J Ú R Ó L 1. Próbáljátok meg kitalálni: vajon miről szólhat az a tündérmese, amely így kezdődik! Volt egyszer egy király és annak három fia. Volt a királynak egy almafája, amelyen aranyalmák termettek. Olyan különös fa volt az, hogy éjjel virágzott, s meg is ért rajta az alma minden éjjel. Így a király gazdagsága napról napra annyira szaporodott, hogy oly gazdag király nem volt az egész világon. 2. Hallgassatok meg az eredeti történetet!

TÜNDÉRSZÉP ILONA ÉS ÁRGYÉLUS Volt egyszer egy király és annak három fia. Volt a királynak egy almafája, amelyen aranyalmák termettek. Olyan különös fa volt az, hogy éjjel virágzott, s meg is ért rajta az alma minden éjjel. Így a király gazdagsága napról napra annyira szaporodott, hogy oly gazdag király nem volt az egész világon. Egyszer azonban a király, amikor szokása szerint korán reggel kiment sétálgatni gyönyörűséges kertjébe, az aranyalmáknak csak a hűlt helyét lelte. Így történt ez másnap is, harmadnap is. Összehívta a király erre az egész udvart, s kihirdette, hogy ha olyan emberrel találkozik, aki az aranyalmákat megőrzi, fele vagyonát neki adja. Az őröknek sem kellett egyéb, odaállottak az almafához. De hiába volt minden, mert éjféltájban mély álom ereszkedett reájuk, és alig múlt el negyedóra, mire felébredtek, az aranyalmák mind eltűntek. Egyszer azután a tanácskozásban felszólalt a három királyfiú, és megjelentették, hogy ők fogják őrizni az almafát. Legelőször is a legidősebb ment őrködni. De vele is csak ugyanaz történt, ami a többivel. A középső sem járt jobban. Végre a legkisebb vállalkozott, Árgyélus királyfi. Legelőször is dohánnyal jól megtömött aranyszelencét dugott a zsebébe, így ült le az almafa alá. A holdvilág szépen világított Árgyélus királyfi arcára, már érezni kezdte, hogy az álom össze akarja a szemét húzni, szippantott hát egy kis dohányt, jól megdörzsölte a szemét, nagyokat prüsszentett. Aztán másodszor is nagyot szippantott a dohányból, még egyszer megdörzsölte a szemét. Egyszer csak halk suttogást hallott. Feltekintett, hát a feje felett tizenkét hollót látott repülni. Egyenest az almafához tartottak; a tizenharmadik holló mint vezér, elöl repült. Árgyélus megkapta a tizenharmadik hollónak a lábát, s felkiáltott: – Megvagy, tolvaj! De midőn rátekintett, hát látja, hogy karja közt gyönyörű szép lány fekszik, arany fürtjei eltakarják szép fehér vállát. – Ki vagy te, szép tolvaj? – kérdi a királyfi. – Soha többé el nem eresztelek!

6


•

5 .

É V F O L Y A M

– Én Tündérszép Ilona vagyok – mondta a szép lány –, ezek a hollók pedig a lánypajtásaim. Mulatságból minden este iderepülünk, hogy a sok aranyalmát leszedjük. De nálad nem maradhatok, pedig megvallom, hogy te vagy, akit soha felejtenem nem lehet, mert csak téged szeretlek! – Maradj nálam – kérte Árgyélus. – Nem maradhatok – felelte Tündérszép Ilona –, de megígérem, hogy ezentúl mindennap el fogok jönni, de az almákat többé el nem viszem. Légy mindig itt, ha látni akarsz! Ezzel nagy robajjal elrepült a tizenhárom holló. Másnap az egész udvar nagy csodálkozására az aranyalmák mind megvoltak. A király homlokon csókolta a fiát. Árgyélus csak azt kérte az apjától, engedje meg, hogy tovább is őrizhesse az almafát. Ki is ment minden éjjel Árgyélus királyfi őrködni, hogy láthassa Tündérszép Ilonát. De volt a király udvarában egy Vénbanya, aki Árgyélus királyfit nagyon szemmel tartotta. A király is kezdett kíváncsi lenni, mi lehet az oka, hogy Árgyélus annyira szeret az almafánál őrködni. Magához szólította hát a Vénbanyát, és így szólt hozzá: – Látom, hogy Árgyélus királyfit te szemmel tartod. Vigyázd meg egyszer, mikor az almafánál őrködik! A Vénbanya úgy tett. Mikor Árgyélus az almafához ment őrködni, a Vénbanya a bokrok mögé bújt. Másnap korán reggel már jelentette a királynak: – Meglestem Árgyélus királyfit. Gyönyörűséges aranyhajú lánnyal láttam az almafa alatt ülni; holló képében jött az almafára, úgy lett belőle aranyhajú lány. – Hazudsz, Vénbanya! – mondta a király. – Nem igaz! – De úgy van az, felséges uram. Ha kell, holnap jelet is hozok arról, hogy igazam van. Másnap este Árgyélus és Tündérszép Ilona megint egymással mulattak. Maguk sem tudták, hogyan történt, mélyen elaludtak mind a ketten. Ekkor előcsúszott a Vénbanya, és egy aranyfürtöt levágott Tündérszép Ilona hajából, azután lassan elment. Felébredt Tündérszép Ilona, sírni, jajgatni kezdett, felébredt erre Árgyélus is. – Mi bajod van, kedvesem? – Jaj, Árgyélus, élj boldogul, én téged soha többé nem láthatlak, nálad nem maradhatok; a házadban tolvajok laknak, nézd, aranyfürtjeimből egyet levágtak. Ezzel megölelte Árgyélust, ujjáról egy gyűrűt vett le, és Árgyéluséra húzta. – Neked adom – mondta –, erről akárhol megismerlek. Ezzel összecsapta kezét, hollóvá változott, és elrepült. Másnap reggel a Vénbanya megmutatta az aranyfürtöt a királynak. Nagyon csodálkozott a király, és tüstént magához hívatta Árgyélus királyfit. – Édes fiam, testvéreidet már mind kiházasítottam, megjött az, hogy téged is megházasítsalak; gazdag királylányt kerestem számodra, azt hiszem, nem lesz ellenvetésed. – Kedves atyám, én meg fogok házasodni, de csak úgy, ha én választok magamnak feleséget. Már találtam is. Tündérszép Ilona lesz a feleségem! A királynak nem tetszett a felelet, de bármint akarta is lebeszélni Árgyélust a kívánságáról, az nem engedett. Kardot kötött az oldalára, és elment, hogy Tündérszép Ilonát megkeresse. Az egész udvar gyászba borult utána.

K É T

M E S E

A

P Á R J Á R A

T A L Á L Ó

I F J Ú R Ó L

Már majdnem az egész világot összejárta Árgyélus, de Tündérszép Ilonának még a nyomára sem talált. Egyszer egy kis házhoz jutott, a házban egy vén anyóra talált. Illendően köszöntötte. A vén anyó széken ült, csodálkozva kérdezte Árgyélust: – Hol jársz erre, ahol a madár se jár? – Öreganyám – mondta Árgyélus –, nem tudná nekem megmondani, merre lakik Tündérszép Ilona? – Nem biz én, édes fiam, de talán ha hazajön az uram, a Nap, ő mindenüvé odasüt, az talán meg tudja mondani. De bújj el, mert meglát, felfal! Erre elbújt Árgyélus. Hazajött a Nap, belép a szobába, mindjárt kezdte: – Pfű, pfű, anyó, emberhús, büdös! Erre kimászott az ágy alól Árgyélus, s köszöntötte a Napot. – Szerencséd, hogy szépen köszöntöttél – mondta a Nap –, másként felfaltalak volna! Tündérszép Ilonáról nem tudok semmit, de talán Hold bátyám tud felőle valamit. Elment hát Árgyélus oda is. Ott is úgy járt, mint a Napnál. Az a Szélhez utasította. Oda is eljutott, szépen beköszöntött, és a Széltől is megkérdezte, hogy nem tud-e valamit Tündérszép Ilona felől. – Én – mondta a Szél – nem tudok semmit, de nem messze tőlem abban az erdőben lakik az Állatkirály, az talán tud valamit. Ment, mendegélt újra Árgyélus, már egészen beesteledett, úgy, hogy majdnem semmit sem látott, felmászott egy fára, szétnézett, nem lát-e valahol világot. Csakugyan messze távolban észrevett egy kis világocskát, egy szép kastélyból szüremlett. Bekopogott, kinyílott az ajtó, és egy óriás jött elébe, akinek a szeme a homlokán volt. – Jó estét, felséges király – köszönt Árgyélus –, nem tudnál te nekem Tündérszép Ilonáról valamit mondani, hol lakhat? – Szerencséd, hogy úgy köszöntöttél, mint illik, másként halálfia lettél volna! Én az Állatkirály vagyok. Tündérszép Ilonáról nem tudok semmit, de talán az állataim közül valamelyik tud felőle valamit. Ezzel egyet füttyentett, és az egész palota azonnal tele lett mindenféle állattal. Megtette a király a kérdést, de az állatok közül sem tudott senki semmit. Végre is előkullogott egy sánta farkas. – Én – mondta a sánta farkas – tudok Tündérszép Ilona felől valamit. A Fekete-tengeren túl lakik, ott törték el a lábamat. – Nahát, akkor vezesd oda ezt a szegény királyfit – mondta a király. A sánta farkas azonnal odaállt, hogy Árgyélus üljön rá. Így mentek száz meg száz esztendeig. Egyszer csak letette a farkas Árgyélust. – Már én tovább nem vihetlek, oda most már magad is eltalálsz, hisz nincs már messzire, csak száz esztendőt kell még menni! Ezzel elbúcsúzott tőle, és elsántikált. Ment, mendegélt Árgyélus tovább, egyszer csak egy völgyet lát, mely három heggyel volt körülvéve. A völgyben épp három ördög verekedett. Odament hozzájuk, és kérdezte tőlük, miért verekednek.

7

8


•

5 .

É V F O L Y A M

– Az atyánk meghalt, s maga után ezt a köpönyeget, ostort és a bocskort hagyta. Ez a köpönyeg olyan köpönyeg, hogyha magadra veszed, és aztán a bocskort a lábadra húzod, és ezzel az ostorral egyet csattantasz, és azt mondod: „Hipp-hopp! Ott legyek, ahol akarok!”, ott vagy azonnal; ezen nem tudunk mi megegyezni. Nem tudjuk, kire mi jusson. – No – mondta Árgyélus –, ha csak az a baj, majd elosztom én köztetek; hanem egyik hágjon fel erre a hegyre, a másik arra, a harmadik meg amarra! Az ördögök felmentek a hegyre. Árgyélus pedig felvette magára a köpönyeget és a bocskort, az ostorral egyet csattintott, és azt mondta: „Hipp-hopp! Ott legyek, ahol akarok, legyek azonnal Tündérszép Ilonánál!” Azonnal egy kristálytiszta palota előtt termett. Éppen kitekintett az ablakon Tündérszép Ilona egyik játszótársa, megismerte Árgyélust, beszaladt hangosan Tündérszép Ilonához: – Itt jön Árgyélus! Tündérszép Ilona azt hitte, hogy csak játszanak vele, pofon vágta a lánypajtását. De jött a másik, a harmadik, a negyedik, a tizenegyedik, de úgy jártak mind a tizenegyen, mint az első. Árgyélus bekopogott az ajtón. Egy öregasszony jött ajtót nyitni. Nagy csodálkozással nézett Árgyélusra. Aztán a csodálkozása nagy örömmé változott. – Jaj, de jó, hogy itt vagy, Árgyélus, legalább megszabadítod a királykisasszonyunkat! Most nem lehetsz vele, csak éjféltájban, mert csak akkor járhat szabadon. Akkor, ha te háromszor megcsókolod, a Varázslónak nem lesz több hatalma rajta. Most éppen jókor jöttél, mert nincs itthon, másként halálfia lennél. – Nem félek én tőle sem – mondta Árgyélus –, megvívok én vele! Az öregasszony behívta Árgyélust, selyemágyat vetett neki, pompás vacsorát készített számára, aztán azt mondta: – Minden éjjel eljön ide Tündérszép Ilona, ne aludj el! De az öregasszony gonosz boszorkány volt. Volt egy sípja, melyet ha megfújt, akit akart, elaltatott vele. Most is kihúzta a sípot, elfordult és sípolt, és attól Árgyélus úgy elaludt, hogy azt sem tudta, hogy a világon volt-e valaha. Éjféltájban eljött Tündérszép Ilona, meglátta a kedvesét, és felkiáltott: – Ébredj fel, kedvesem! Ha háromszor megcsókolsz, megszabadulok a varázslattól. De Árgyélus nem ébredt fel. Reggel azt mondja a vén banya: – Itt volt Tündérszép Ilona, de te aludtál, mint a bunda. Másnap is úgy történt, harmadnap is. De egyszer, amint a Vénboszorkány elbóbiskolt, Árgyélus meglátta a nyakán a sípot. Leoldotta, és kíváncsiságból belefújt. Hát látja ám, hogy az egész cselédség elaludt tőle. Ekkor tért észre, hogy azért aludt ő is olyan mélyen, mikor a vén banya sípolt. Most a maga nyakára akasztotta a sípot, és valahányszor a Boszorkány fel akart ébredni, ő mindannyiszor sípolt egyet. Így volt éjfélig. Ekkor jött Tündérszép Ilona. Árgyélus háromszor megcsókolta, és azonnal az egész vár kivilágosodott, minden ajtó felnyílt, a Vénboszorkány meg elsüllyedt.

K É T

M E S E

A

P Á R J Á R A

T A L Á L Ó

I F J Ú R Ó L

De hogy másodszor megcsókolta volna Árgyélus Tündérszép Ilonát, előbb tizenegyszer pofon vágta. – Ez azért van, mivel te tizenegy játszótársadat pofon vágtad, mikor igazat mondtak. – Megérdemlem – rebegte Tündérszép Ilona. Ekkor Árgyélus karjába vette Tündérszép Ilonát, felhúzta a köpönyegét és bocskorát, ostorával egyet csattantott. – Hipp-hopp! Ott legyek, ahol én akarok, legyek az apám várában! Azonnal odarepültek egy szempillantás alatt. Árgyélus hatalmas király lett, Tündérszép Ilona hatalmas tündér; ha meg nem haltak, most is élnek. 3. Mennyi idő telik el a mese kezdetétől a végéig?

4. Mesei elemek, szereplők és események A) Gyűjtsétek össze a mesékre jellemző állandó elemeket! MESEI SZEREPLŐK MESESZÁMOK

JELLEMZŐ ESEMÉNYEK ISMÉTLŐDŐ N Y E LV I FOR DUL ATOK

B) Gyűjtsétek ki a mese szereplőit a táblázat szempontjainak megfelelően! HŐS

ELLENFÉL

9

10


•

5 .

É V F O L Y A M

ADOMÁNYOZÓ

SEGÍTŐTÁ R S

C) Írjátok be a táblázatba a tündérmese eseményeit, a helyszíneket és a szereplőket! ESEMÉNYEK

H ELY S Z Í N EK

SZEREPLŐK

királyi palota ellopott almák legkisebb királyfi

királyi palota 5. Hogy is történt? A) A következő beszámolók nem szerepelnek a mesében. Találjátok ki, melyik szereplő mondhatná, és melyik eseményt eleveníti fel! – Hirtelen erős fájdalmat éreztem. Valaki megragadta a tollaimat, és a föld felé húzott. Nem tehettem semmit, a varázserőm elszállt, és én visszanyertem eredeti alakomat. KI MONDTA? MIKOR MONDTA? – Büszke voltam kertem ékességére, és nem értettem, mi történik minden éjjel. Reggel csak a csupasz fát találtam, a termés nyomtalanul eltűnt. A palota őrei kudarcot vallottak, már csak fiaimban bízhattam. KI MONDTA? MIKOR MONDTA? – Mikor megpillantottam, tudtam, hogy csak ő lehet a feleségem, és ha kell, a világ végére is elmegyek, hogy megtaláljam.

K É T

M E S E

A

P Á R J Á R A

T A L Á L Ó

I F J Ú R Ó L

KI MONDTA? MIKOR MONDTA? – Egyik nap, mikor hazaértem, furcsa szagot éreztem. Emberhús volt! Haragomban – hogy hajlékomba idegenek merészkedtek –, meg akartam ölni a betolakodót. Az mentette meg az életét, hogy illő módon, kedvem szerint köszöntött. KI MONDTA? MIKOR MONDTA? – Hiába mondtunk igazat, végtelen bánatában nem akart hinni a fülének. Nem tudta elképzelni, hogy emberfia ilyen messzire merészkedhet. KI MONDTA? MIKOR MONDTA? – Minden varázslatot bevetettem, hogy célom elérjem. Meg akartam akadályozni, hogy a fiú megtörje a varázst. Nem gondoltam arra, hogy egy furfangos csellel túljárnak az eszemen. KI MONDTA? MIKOR MONDTA? B) A szövegrészletekben három tartalmi hiba van. Húzzátok alá, és javítsátok ki őket! a) De egyszer, amint a Vénboszorkány elbóbiskolt, Tündérszép Ilona meglátta a nyakán a sípot. Leoldotta, és kíváncsiságból belefújt. Hát hallja ám, hogy az egész cselédség felébredt tőle. Ekkor tért észre, hogy azért aludt ő is olyan mélyen, mikor a vén banya sípolt. JAVÍTÁS:

b) Ment, mendegélt újra a király, már egészen beesteledett, úgy, hogy majdnem semmit sem látott, felmászott egy fára, szétnézett, nem lát-e valahol világot. Csakugyan messze távolban észrevett egy kis világocskát, egy szép kunyhóból szüremlett. Bekopogott, kinyílott az ajtó, és egy sárkány jött elébe, akinek a szeme a homlokán volt.

11

12

S Z Ö V E G É R T É S - S Z Ö V E G A L K O T Á S

•

5 .

É V F O L Y A M

JAVÍTÁS:

c) A nap szépen világított Árgyélus királyfi arcára, már érezni kezdte, hogy az álom össze akarja a szemét húzni, ivott hát egy kis dohányt, jól megdörzsölte a szemét, nagyokat prüszszentett. Aztán másodszor is nagyot szippantott a dohányból, még egyszer megdörzsölte a szemét. Egyszer csak halk neszeket hallott. Feltekintett, hát a feje felett tizenkét hollót látott repülni. JAVÍTÁS:

C) Rajzoljatok le egyet az alábbiak közül! (1) A Nap házát (2) Tündér Ilona palotáját (3) A király kertjét az almafával

K É T

M E S E

A

P Á R J Á R A

T A L Á L Ó

I F J Ú R Ó L

6. Olvassátok fel szerepek szerint az alábbi mesét!

A CSÁSZÁR LÁNYA ÉS A KISKONDÁS Volt egyszer egy császár, annak volt egy lánya, amelyik három jegyet viselt magán. A homlokán csillag volt, a mellén nap, a térdén pedig volt egy hold. Mikor eladósorba került a lány, azt mondta az apjának, hogy olyan legényhez nem megy feleségül, aki nem találja ki, hol vannak a jegyei, de aki kitalálja, ahhoz hozzámegy, akár szegény lesz az, akár koldus. Mikor ennek híre ment szerte a világon, jöttek kérőbe a császárok és királyok, de ő nem akart közülük egyikhez sem feleségül menni, mert nem találták ki a jegyeit. Egyik alkalommal kisétált udvarhölgyeivel, és találkozott a mezőn egy szegény fiúval, aki egy göbét legeltetett három malacával. A göbe éppen a malacait szoptatta. Mikor a császár lánya észrevette a kismalacokat, nagyon megtetszettek neki. Odament a kiskondáshoz, aki kicsit távolabb állt a göbétől, és megkérdezte: – Adnál-e nekem egy kismalacot a göbe alól? A kondás így felelt: – Adok én, kisasszony! Az meg megkérdezte: – Mennyiért adod? A kondás azt mondta: – Nem kell érte semmi, hanem csak azt kérem tőled, húzd el a fátylat az arcodról, hogy lássalak! A császár lánya megfeledkezett az arcán lévő jegyről, és félrehúzta a fátylat. A kiskondás meglátta a jegyet, azután megfogott egy malacot, és odaadta neki. A lány elvette a malacot, és boldogan hazament a többi lánnyal. Mikor a gyerek este hazahajtotta a göbét a két kismalaccal, az apja megszidta nyomban: – Verjen meg az isten, hova lett a kismalac? Én azt nézem, hogy kuporgassak, te meg mindent elherdálsz! A gyerek nem akarta megmondani, kinek adta a kismalacot, hanem azt mondta, hogy elaludt, a malac meg eltűnt. Amikor a császár lánya hazaért, apjának is, anyjának is megmutatta a kismalacot. Mindkettőjüknek megtetszett, mivel igen szép kismalac volt, és azt mondták a lánynak, jó lenne, ha még egyet kaphatna. Az meg azt mondta, van ott még kettő is. Másnap aztán újra elindult az udvarhölgyeivel, és elment a kiskondáshoz, akitől kért még egy malacot. A kiskondás azt mondta: odaadja a malacot, de mutassa meg előbb a mellét. A lány kibontotta mindjárt az inge elejét, és a kondás meglátta rajta a jegyet. Ezután odaadta a másik malacot is. A császár lánya fogta a malacot, és vidáman indult vele haza, a kiskondás pedig a göbével és az egy kismalacával szintén hazament. Az apja a második malacért még jobban összeszidta. Harmadnap odajött megint a császár lánya, és elkérte tőle a harmadik malacot is. Meg is ígérte neki, de azt kérte tőle, hogy emelje fel térdéig a szoknyáját, és mutassa meg a tér-

13

14


•

5 .

É V F O L Y A M

dét. A lány megmutatta a térdét, és amikor a kiskondás meglátta a jegyét, odaadta neki a harmadik malacot is. A császár lánya hazament ezután a harmadik kismalaccal, a kiskondás pedig a göbével. Összeszidták otthon nagyon, alig úszta meg verés nélkül. Egy idő után azt mondta a kondás az anyjának, hogy dagasszon neki pogácsát, süssön meg egy csirkét, a kulacsát meg töltse tele borral, és adjon hozzá egy szál bazsalikomot is. Az anyja mindezt elkészítette, és betette a kondás tarisznyájába. A kondás a vállára akasztotta a tarisznyát, és így szólt anyjához indulás előtt: – Elmegyek, anyám, hogy kitaláljam én is a császárlány jegyeit! Adja isten, hogy én ki is találjam! Azt mondta erre az anyja: – Jaj, édes fiam, nincs nékünk olyan nagy szerencsénk! Az megint azt mondta: – Én reménykedem, hogy megsegít az isten! Ezután elindult, és elért a császár udvarába, ahova akkor érkezett egy török is, hogy kitalálhassa a jegyeket a császár lányán. Amikor odavezették őket a lány elé, azt mondta a török a kiskondásnak: – No, öcsém, beszélj előbb te, én tudom jól, mit kell mondani! Ekkor a kiskondás hozzáfogott a beszédhez: – Ugye, te lány, csillag van a homlokodon? Alighogy ezt kimondta, belevágott a szavába a török: – Biz’ isten, egyet gondoltunk! A lány felfedte az arcát, és azt mondta a fiúnak: – Hát ezt eltaláltad, de mondd meg most nekem, mi van a mellemen? A fiú így felelt: – A nap van a melleden! A török nyomban rámondta: – Így van bizony! Éppen ki akartam én is mondani. A császár lánya kitakarta a mellét, és azt mondta a fiúnak: – Ezt is eltaláltad! Mondd meg nekem, mi van a térdemen? A fiú így felelt: – A hold van a térdeden! A török erre: – Hitemre, öcsém! Mi lesz most velünk? Ezt én mind tudtam! Akkor nagy zavar támadt, hogy mi legyen most. A lány a törökhöz húzott, mert deli legény volt, és az öltözete is úrias volt, a kiskondás meg olyan szegényes gúnyát viselt. Végül elrendelték, hogy mindketten töltsenek egy éjszakát a lánnyal, és azé legyen, amelyik felé fordulva találják reggel lányt. Éjjel aztán lefeküdtek aludni, és a lány a török felé fordult. Ekkor a legény felkelt, és kiment, a lány meg megparancsolta a töröknek: – Eredj hamar utána, és akármit tesz, csináld utána! A fiú odakint leguggolt, és elővette a tarisznyájából a pogácsát; a sült csirkét meg a kulacs bort, és enni-inni kezdett. A török meg a sötétben azt hitte, hogy a dolgát végzi, és

K É T

M E S E

A

P Á R J Á R A

T A L Á L Ó

I F J Ú R Ó L

nagy kínkeservesen ő is elvégezte. Eközben meghallotta a török, hogy a fiú valamit eszik, rágcsál is közben, hát azt hitte, hogy eszi a saját piszkát. Ő is hozzálátott, hogy egye a sajátját. Mikor a kiskondás teleette-itta magát, elővette a bazsalikomot, bedörzsölte vele az arcát. A török most azt hitte, hogy azzal be is dörzsöli magát a fiú, gyorsan ő is jól bekente az arcát a maradékkal. Ezután bementek a szobába, és a lány mellé feküdtek. Egyik az egyik, másik a másik oldalára. A lány ismét a török felé fordult, de nem tűrte el a bűzt, és undorral fordult a kiskondás felé, aki szagos volt a bazsalikomtól. Reggel aztán a lány a kondás felé fordulva találták. Ott élt ezután a kiskondás, mint a császár veje. Odahozta apját, anyját, és életük végéig boldogan éltek. 7. Hasonlítsátok össze a két mesét! a) Hasonlítsátok össze a két mese főszereplőjét a megadott szempontok szerint! Á R G Y ÉL U S K I R Á LY F I

K ISKONDÁ S

BELSŐ TULAJDONSÁGOK CÉLOK

K I Á L LT PRÓB Á K MEG ÉR DEMELT JUTA LOM

b) Milyen hasonlóságokat fedeztetek fel? Fogalmazzátok meg 2-3 mondatban a két mese legfontosabb közös vonásait!

8. Válasszatok egy rövid részletet a meséből, és adjátok elő némajátékkal! Amelyik csoport leghamarabb kitalálja, hogy a mese melyik részéről van szó, az mutathatja be a saját előadását.

15

2. J Á N O S V I T É Z A F A L U J Á B A N ( JÁ NOS

VITÉ Z,

1– 4 .

FEJE ZE T )

Kedves Anyu és Apu, A János vitézt olvassuk a suliban. Van egy csomó szó bene amit nem értek. Például mi az a petrencés rúd? És a zsivány? Kornél nem halylandó nekem segíteni, mindig csak kiröhög. Nagyi meg mindig olyan sokat magyaráz mindenről, hogy inkább nem kérdezem meg. Robit szoktam megkérdezni, mert jó tanuló és barátom, de ő sem érti mindet. Lilit is megkérdeztem, ő se hallotta sose ezeket a szavakat. Mit csináljak? Írtam egy mondatot azokból a szavakból amiket nem ismerek: A suba henyél a petrencés rúdon, miközben kolompol a gulya és dúl az égi háború, a gyalázatos pára meg zsivány. Nemsokára vége a félévnek, ezér egy csomó dolgozatot meg témazárót írunk. Meg felelünk is. Remélem jók lesz a jegyeim, mert Nagyi megígérte, hogy akkor lesz mobiltelefonom. Persze olyat akar venni amivel nem lehet játszani, hogy ne játccak órán. Pedig nem is csinálnék ilyet. Márta néni a múltkor is rajta kapta Árpit, és elvette tőle, aztán csak a szüleinek atta vissza. Nagyon szeretnék mobiltelefont! Mikor jöttök megint? Ábel

J Á N O S

V I T É Z

A

F A L U J Á B A N

A következő feladatokban Petőfi Sándor János vitéz című elbeszélő költeményét kezdjük el feldolgozni. Megismerkedünk a történet elejével: miért kell Jancsinak elhagynia szülőfaluját. Arról is lesz szó, miért nehéz régi irodalmi szövegeket olvasni. 1. Mérlegeljetek! (1) Hozzon be valaki közületek egy kis mérleget vagy két áttetsző edényt (pl. nagyobb poharat) s egy zacskó babot! (2) Tegyétek ki mindenki előtt jól látható helyre! (3) Döntsétek el minden tanóra végén, hogy a valóságos vagy a mesei elemekből van-e több az adott órán megtárgyalt részben! (4) Tegyetek legfeljebb 10 szem babot a két edénybe összesen, úgy, hogy azok a valóságos és mesei elemek arányát fejezzék ki! (5) Tippeljetek! Vajon a valóságos vagy a mesei elemekből van-e több a János vitézben? 2. A mese időszalagja (1) Erősítsetek fel a terem falára egy kb. 2 méter hosszú és 50 cm széles papírlapot (összeilleszthetitek csomagolópapírból)! (2) Rajzoljatok rá egy hosszú számegyenest, ez lesz a mese időszalagja. (3) Időben előrehaladva rajzoljátok meg a történet legfontosabb és legérdekesebb epizódjait. (4) Jancsi története mellett kitalálhatjátok, mit csinált Iluska, mialatt Jancsiból János vitéz lett. (5) Rajzoljátok le az ő történetét is! 3. Mi mindenre van szükség egy mesebeli utazáshoz? a) Képzeljétek magatokat mesehősnek! Ha varázslatos, mesebeli útnak indulnátok, mit vinnétek magatokkal? Készítsetek listát!

Milyen tulajdonságokkal szeretnétek rendelkezni a mesebeli út végigjárása folyamán?

17

18


•

5 .

É V F O L Y A M

b) Vajon milyen korúak, alkatúak, jelleműek az alábbi nevek tulajdonosai? Kukorica Jancsi:

Iluska:

János vitéz:

c) Mit vártok a cím (János vitéz) alapján? Miről fog szólni a történet? Ismertek-e olyan meséket, ahol a főhős vándorútra indul? Milyen eseményekre lehet számítani általában a mesékben?

d) Olvasta (vagy látta-e) már valamelyikőtök a János vitézt? Ha tetszett, miért, ha nem, miért nem?

4. Hallgassátok meg a János vitéz első négy fejezetét! PETŐFI SÁNDOR JÁNOS VITÉZ 1 Tüzesen süt le a nyári nap sugára Az ég tetejéről a juhászbojtárra. Fölösleges dolog sütnie oly nagyon, A juhásznak úgyis nagy melege vagyon.

Szerelem tüze ég fiatal szivében, Ugy legelteti a nyájt a faluvégen. Faluvégen nyája mig szerte legelész, Ő addig subáján a fűben heverész.

J Á N O S

V I T É Z

A

F A L U J Á B A N

Tenger virág nyílik tarkán körülötte, De ő a virágra szemét nem vetette; Egy kőhajtásnyira foly tőle a patak, Bámuló szemei odatapadtanak.

„Gyere ki, galambom! gyere ki, gerlicém! A csókot, ölelést mindjárt elvégzem én; Aztán a mostohád sincs itt a közelben, Ne hagyd, hogy szeretőd halálra epedjen.”

De nem ám a patak csillámló habjára, Hanem a patakban egy szőke kislyányra, A szőke kislyánynak karcsu termetére, Szép hosszú hajára, gömbölyű keblére.

Kicsalta a leányt édes beszédével, Átfogta derekát mind a két kezével, Megcsókolta száját nem egyszer, sem százszor, Ki mindeneket tud: az tudja csak, hányszor.

Kisleány szoknyája térdig föl van hajtva, Mivelhogy ruhákat mos a fris patakba’; Kilátszik a vízből két szép térdecskéje Kukorica Jancsi gyönyörűségére.

2

Mert a pázsit fölött heverésző juhász Kukorica Jancsi, ki is lehetne más? Ki pedig a vízben a ruhát tisztázza, Iluska az, Jancsi szivének gyöngyháza.

Az idő akközben haladott sietve, A patak habjain piroslott az este. Dúlt-fúlt Iluskának gonosz mostohája: Hol marad, hol lehet oly soká leánya?

„Szivemnek gyöngyháza, lelkem Iluskája!” Kukorica Jancsi igy szólott hozzája: „Pillants ide, hiszen ezen a világon Csak te vagy énnekem minden mulatságom.

A rosz vén mostoha ekkép gondolkodott; Követték ezek a szók a gondolatot: (S nem mondhatni, hogy jókedvvel ejtette ki,) „Megnézem, mit csinál? ha henyél: jaj neki!”

Vesd reám sugarát kökényszemeidnek, Gyere ki a vízből, hadd öleljelek meg; Gyere ki a partra csak egy pillanatra, Rácsókolom lelkem piros ajakadra!”

Jaj neked Iluska, szegény árva kislyány! Hátad mögött van már a dühös boszorkány; Nagy szája megnyílik, tüdeje kitágul, S ily módon riaszt föl szerelem álmábul:

„Tudod, Jancsi szivem, örömest kimennék, Ha a mosással oly igen nem sietnék; Sietek, mert máskép velem roszul bánnak, Mostohagyermeke vagyok én anyámnak.”

„Becstelen teremtés! gyalázatos pára! Ilyet mersz te tenni világnak csúfjára? Lopod a napot, és istentelenkedel... Nézze meg az ember... hogy tüstént vigyen el –”

Ezeket mondotta szőke szép Iluska, S a ruhákat egyre nagy serényen mosta. De a juhászbojtár fölkel subájáról, Közelebb megy hozzá, s csalogatva így szól:

„Hanem most már elég, hallja-e kend, anyjuk? Fogja be a száját, vagy majd betapasztjuk: Ugy merje kend Ilust egy szóval bántani, Hogy kihullanak még meglevő fogai.”

19

20


•

5 .

É V F O L Y A M

Reszkető kedvese védelmezésére Ekkép fakadt ki a nyáj bátor őrzője; Azután haragos szemmel fenyegetve Az elmondottakhoz e szavakat tette:

Ezt gondolta, többet nem is gondolhatott; Mert ekkor a nyájjal elérte a kaput. Kapu előtt állt az indulatos gazda, Szokás szerint a nyájt olvasni akarta.

„Ha nem akarja, hogy felgyujtsam a házát, Meg ne illesse kend ezt a szegény árvát. Úgyis töri magát, dolgozik eleget, És mégsem kap száraz kenyérnél egyebet.

„Sose olvassa biz azt kelmed, gazduram! Mi tagadás benne? igen nagy híja van; Szánom-bánom, de már nem tehetek róla,” Kukorica Jancsi e szavakat szólta.

Most eredj, Iluskám. Megvan még a nyelved, Hogy elpanaszold, ha roszúl bánik veled. – S kend ne akadjon fönn azon, mit más csinál, Hisz kend sem volt jobb a deákné vásznánál.”

Gazdája meg ezt a feleletet adta, S megkapta bajszát, és egyet pödrött rajta: „Ne bolondozz Jancsi, a tréfát nem értem; Amíg jól van dolgod, föl ne gerjeszd mérgem.”

Kukorica Jancsi fölkapta subáját, S sebes lépésekkel ment keresni nyáját, Nagy megszeppenéssel most vette csak észre, Hogy imitt-amott van egy-kettő belőle.

Kisült, hogy korántsem tréfaság a beszéd, Jancsi gazdájának majd elvette eszét; Jancsi gazdája bőg, mint aki megbőszült: „Vasvillát, vasvillát!... hadd szúrjam keresztül!

3

Jaj, a zsivány! jaj, az akasztani való! Hogy ássa ki mind a két szemét a holló!... Ezért tartottalak? ezért etettelek? Sohase kerüld ki a hóhérkötelet.

A nap akkor már a földet érintette, Mikor Jancsi a nyájt félig összeszedte; Nem tudja, hol lehet annak másik fele: Tolvaj-e vagy farkas, ami elment vele?

Elpusztulj előlem, többé ne lássalak!” Jancsi gazdájából így dőltek a szavak; Fölkapott hirtelen egy petrencés rudat, A petrencés ruddal Jancsi után szaladt.

Akárhová lett az, csakhogy már odavan; Búsulás, keresés, minden haszontalan. Most hát mihez fogjon? nekiszánva magát, Hazafelé hajtja a megmaradt falkát.

Kukorica Jancsi elfutott előle, De koránsem azért, mintha talán félne, Markos gyerek volt ő, husz legényen kitett, Noha nem érte meg még husszor a telet.

„Majd lesz neked, Jancsi... no hiszen lesz neked!” Szomorún kullogva gondolta ezeket, „Gazduramnak ugyis rosz a csillagzatja, Hát még... de legyen meg isten akaratja.”

Csak azért futott, mert világosan látta, Hogy méltán haragszik oly nagyon gazdája; S ha ütlegre kerül a dolog, azt verje, Ki félig apja volt, ki őt fölnevelte?

J Á N O S

V I T É Z

A

F A L U J Á B A N

Futott, míg a szuszból gazdája kifogyott; Azután ballagott, megállt, meg ballagott Jobbra is, balra is; s mindevvel mit akar? Nem tudta, mert nagy volt fejében a zavar.

Most a boldogtalan mindent elbeszéle, Ráborúlt zokogó kedvese keblére, Ráborúlt, ölelte, de képpel elfordult: Ne lássa a leány, hogy könnye kicsordult.

4

„Most hát, szép Iluskám! Most hát, édes rózsám! Az isten áldjon meg, gondolj néha reám. Ha látsz száraz kórót szélvésztől kergetve, Bujdosó szeretőd jusson majd eszedbe.”

Mikorra a patak vize tükörré lett, Melybe ezer csillag ragyogása nézett: Jancsi Iluskáék kertje alatt vala; Maga sem tudta, hogy mikép jutott oda.

„Most hát, Jancsi lelkem, eredj, ha menned kell! A jóisten legyen minden lépéseddel. Ha látsz tört virágot útközepre vetve, Hervadó szeretőd jusson majd eszedbe.”

Megállt, elővette kedves furulyáját, Kezdte rajta fújni legbúsabb nótáját; A harmat, mely ekkor ellepett fűt, bokort, Tán a szánakozó csillagok könnye volt.

Elváltak egymástól, mint ágtól a levél; Mindkettejök szive lett puszta, hideg tél. Könnyeit Iluska hullatta nagy számmal, Jancsi letörölte inge bő ujjával.

Iluska már aludt. A pitvar eleje Volt nyár idejében rendes fekvőhelye. Fekvőhelyéről a jól ismert nótára Fölkelt, lesietett Jancsi látására.

Indult; nem nézte egy szemmel sem, hol az ut, Neki úgyis mindegy volt, akárhova jut. Fütyörésztek pásztorgyermekek mellette, Kolompolt a gulya... ő észre sem vette.

Jancsinak látása nem esett kedvére, Mert megijedt tőle, s ily szót csalt nyelvére: „Jancsi lelkem, mi lelt? mért vagy oly halovány, Mint az elfogyó hold bús őszi éjszakán?”

A falu messzire volt már háta megett, Nem látta lobogni a pásztortüzeket; Mikor utójára megállt s visszanézett, A torony bámult rá, mint sötét kisértet.

„Hej, Iluskám! hogyne volnék én halovány, Mikor szép orcádat utószor látom tán...” „Jancsikám, látásod ugyis megrémített: Hagyd el az istenért az ilyen beszédet!”

Ha ekkor mellette lett volna valaki, Hallotta volna őt nagyot sóhajtani; A levegőeget daruk hasították, Magasan röpűltek, azok sem hallották.

„Utószor látlak én, szivem szép tavasza! Utószor szólt itten furulyám panasza; Utószor ölellek, utószor csókollak, Örökre elmegyek, örökre itt hagylak!”

Ballagott, ballagott a halk éjszakában, Csak nehéz subája suhogott nyakában; Ő ugyan subáját gondolta nehéznek, Pedig a szive volt oly nehéz szegénynek.

21

22


•

5 .

É V F O L Y A M

Idézzétek fel az eseményeket! A) Helyszínek, időpontok, szereplők a) Foglaljátok mondatokba az alábbi helyszíneket, időpontokat és szereplőket! Egy mondatban több szó is szerepelhet a felsoroltak közül. HELYSZÍNEK: patakpart, kapu előtt, kert alatt, vándorúton IDŐPONTOK: délben, estefelé, éjjel, kora hajnalban SZEREPLŐK: juhászbojtár, kislyány, Kukorica Jancsi, Iluska, gonosz mostoha, boszorkány, gazda

b) Hasonlítsátok össze párotokkal a megoldásotokat! B) Miről szóltak az olvasott fejezetek? a) Adjatok címet az első négy résznek! 1. ének: 2. ének: 3. ének: 4. ének: b) Válasszatok ki a párotokkal az egyik énekből hat versszakot, és olvassátok fel egymásnak, szakaszonként váltogatva! c) Olvassatok egymásnak a négy fejezetből részleteket! Találjátok ki, mi az idézet előzménye, és mi következhet utána!

J Á N O S

V I T É Z

A

F A L U J Á B A N

C) Kapcsoljátok össze az alábbi helyszíneket, időpontokat és szereplőket egy rövid történetben! patakpart

mostoha

tüzes nyári nap

alkonyat

Iluska

kapu előtt

kert alatt

éjszaka

gazda

vándorúton

pirosló este

Jancsi

5. Hozzatok a következő órára különböző kiadású János vitéz-köteteket, illetve olyan könyveket, amelyekben a János vitéz benne van!

Minden bizonnyal észrevetted, hogy a János vitéz első négy énekében sok olyan kifejezést, szót, szerkezetet találsz, amelyet mi biztosan nem úgy használunk, ahogyan a szövegben előfordul. Ennek az egyik oka az, hogy a János vitéz több mint 150 évvel ezelőtt keletkezett szöveg. A másik – és talán az előbbinél fontosabb és érdekesebb – oka, hogy Petőfi műve szépirodalmi mű. A következőkben arra a kérdésre keressük a választ, miért nehéz, és miért könnyű Petőfi szövegét olvasni.

23

24


•

5 .

É V F O L Y A M

6. Anélkül, hogy újra belenéznél a szövegbe, írj fel három-három általános észrevételt: (1) Miért volt könnyű elolvasni a János vitéz első négy részét? (2) Mi nehezítette az olvasást? EZEK NEHEZÍTET TÉK A Z O L V A S Á S T:

K Ö N N Y Ű V O L T O LV A S N I , M E R T… 1.

1.

2.

2.

3.

3.

7. Most a szöveg azon elemeit fogjuk részletesebben megvizsgálni, amelyek nehezíthették az olvasást. A) Készítsetek az első fejezet alapján egy legalább tíz elemből álló listát azokból a kifejezésekből, szavakból, amelyeket nem így mondanátok! a) Írjátok be őket a táblázat első oszlopába! K I F EJ E Z É S EK , S Z AVA K , A M ELY E KET MI MÁSKÉPP MONDUNK

MI HO G YA N MONDA N Á NK ?

J Á N O S

V I T É Z

A

F A L U J Á B A N

b) Jelöljétek azokat a kifejezéseket csillaggal, amelyeknek a jelentését nem tudjátok pontosan! c) Cseréljetek egymással, és töltsétek ki a táblázat második oszlopát! d) Ha maradt olyan szó, aminek nem derült ki a jelentése, nézzétek meg szótárban! Ha ott sem találjátok, kérdezzétek meg tanárotoktól! B) Készítsetek a második fejezet alapján egy legalább tíz elemből álló listát azokból a kifejezésekből, szavakból, amelyeket nem így mondanátok! a) Írjátok be őket a táblázat első oszlopába! K I F EJ E Z É S EK , S Z AVA K , A M ELY E KET MI MÁSKÉPP MONDUNK


b) Jelöljétek azokat a kifejezéseket csillaggal, amelyeknek a jelentését nem tudjátok pontosan! c) Cseréljetek egymással, és töltsétek ki a táblázat második oszlopát! d) Ha maradt olyan szó, aminek nem derült ki a jelentése, nézzétek meg szótárban! Ha ott sem találjátok, kérdezzétek meg tanárotoktól!

25

26


•

5 .

É V F O L Y A M

C) Készítsetek a harmadik fejezet alapján egy legalább tíz elemből álló listát azokból a kifejezésekből, szavakból, amelyeket nem így mondanátok! a) Írjátok be őket a táblázat első oszlopába! K I F EJ E Z É S EK , S Z AVA K , A M ELY E KET MI MÁSKÉPP MONDUNK


b) Jelöljétek azokat a kifejezéseket csillaggal, amelyeknek a jelentését nem tudjátok pontosan! c) Cseréljetek egymással, és töltsétek ki a táblázat második oszlopát! d) Ha maradt olyan szó, aminek nem derült ki a jelentése, nézzétek meg szótárban! Ha ott sem találjátok, kérdezzétek meg tanárotoktól! D) Készítsetek a negyedik fejezet alapján egy legalább tíz elemből álló listát azokból a kifejezésekből, szavakból, amelyeket nem így mondanátok! a) Írjátok be őket a táblázat első oszlopába! K I F EJ E Z É S EK , S Z AVA K , A M ELY E KET MI MÁSKÉPP MONDUNK


J Á N O S

V I T É Z

A

F A L U J Á B A N

b) Jelöljétek azokat a kifejezéseket csillaggal, amelyeknek a jelentését nem tudjátok pontosan! c) Cseréljetek egymással, és töltsétek ki a táblázat második oszlopát! d) Ha maradt olyan szó, aminek nem derült ki a jelentése, nézzétek meg szótárban! Ha ott sem találjátok, kérdezzétek meg tanárotoktól! 8. Pároddal mutasd be a másik párnak, hogy milyen szavakat, kifejezéseket találtatok a megadott fejezetben! a) Nézzétek át együtt a kitöltött táblázatokat! b) Próbáljátok meg csoportosítani, hogy milyen típusú nyelvi nehézségeket találtatok a szövegben! A János vitéz első négy éneke nagyon izgalmas, fordulatos. Olyan, mint a dodzsem vagy a hullámvasút. Ez a fordulatosság részben az események és a hangulatok gyors, hirtelen váltakozásából, részben az elbeszélő váratlan beszédfordulataiból, váltásaiból származik. 9. Nézzünk egy példát az elbeszélő váltásaira a legelső szakaszból! Tüzesen süt le a nyári nap sugára Az ég tetejéről a juhászbojtárra. Fölösleges dolog sütnie oly nagyon, A juhásznak úgyis nagy melege vagyon. Szerelem tüze ég fiatal szivében, Ugy legelteti a nyájt a faluvégen.

27

28


•

5 .

É V F O L Y A M

a) Az első két sorból azt hihetnénk, hogy a juhászbojtárnak a napsütéstől van melege. A második két sorból, illetve a következő szakasz elejéből azonban megtudjuk, hogy az ok más. Nem az, amit sejtetett az elbeszélő: és máris irányt váltottunk! b) Padtársaddal húzzatok hullámos vonalat az első két fejezet azon sorai, szakaszai mellé, ahol vagy a történésben vagy a beszédben váratlan fordulat következik be. (Pl. a „de” és az „ám” kötőszók is jelzik az ilyen fordulatokat, irányváltásokat. A fordulatossághoz hozzájárulhat az is, ha egy párbeszédben az egyik szereplő visszavág, s ezzel megfordítja a beszélgetés irányát, menetét.) 10. A történetből kitűnik, hogy a költő jól ismerte a paraszti életet. a) Húzz alá három olyan mindennapi szokást leíró részletet, amely igazolja az előző állítást! b) Tudod-e, mi a konda, a gulya, a nyáj, a falka és a ménes? Milyen fajta állatokhoz köthetők? Párosítsd össze a képeket az elnevezésekkel!

J Á N O S

V I T É Z

A

F A L U J Á B A N

11. Az első négy fejezet a hős útnak indulásáról és ennek okairól szól. a) Mennyire számít vidéken nagy bűnnek az, amit Jancsi elkövetett? Miért?

29

30


•

5 .

É V F O L Y A M

b) Mi okozta a nyáj nagy részének elvesztését?

c) Szerintetek az elvesztés oka a falusiak szemében enyhítő vagy súlyosbító körülménynek számíthat?

d) Szerintetek Jancsinak volt-e más választása: valóban feltétlenül el kellett hagynia szülőfaluját? Hozzatok érveket az alábbi táblázat oszlopaiba! JANCSINAK NINCS MÁS VÁ L A S Z TÁ S A , EL K EL L H AG YN I A A F A L U J Á T, M E R T…

JANCSI M A R A D H AT N A A FA LUJ Á B A N, M E R T. . . J A N C S I M A R A D H AT N A , HA…

ANNAK VÁ R H ATÓ KÖVE TK E Z MÉNYEI, HOGY JANCSI VIL ÁGGÁ MEGY

ANNAK VÁ R H ATÓ KÖV E TKEZMÉNYEI, HA JANCSI MAR ADNA A FA LUJ Á B A N

12. A szerelmesek vétke a) Keressétek meg az első fejezetnek azokat a részeit, amelyekből nyilvánvaló, hogy Iluska tudja, nem lenne szabad abbahagynia a mosást! b) Kezdődő vagy régen tartó szerelemre utal ez a rész? Hozzatok nyelvi bizonyítékokat vagy arra, hogy a fiatalok most szerelmeskednek először, vagy arra, hogy régóta egymás szeretői! c) Milyen eszközökkel veszi rá Jancsi Iluskát, hogy abbahagyja a munkát, s kijöjjön a partra szerelméhez? (A meggyőzésben, az udvarlásban három eszközt, három módszert, három érvet is használ!)

J Á N O S

J A N C SI SZ AVA I

V I T É Z

MI V EL H AT N A K ILUSK ÁR A? M I LY EN T U L A J D O N S Á G AIT CÉLOZ Z ÁK? ÉR Z EL M EI R E VAG Y A Z E SZ ÉR E K Í VÁ N N A K H AT NI?

A

F A L U J Á B A N

ADJ NEVET A MEGG YŐZÉSI ESZKÖZNEK!

„Szivemnek gyöngyháza, lelkem Iluskája!” „Gyere ki, galambom! gyere ki, gerlicém![…]” „Gyere ki a partra csak egy pillanatra [….]” „A csókot, ölelést mindjárt elvégzem én” „Aztán a mostohád sincs itt a közelben” „Pillants ide, hiszen ezen a világon Csak te vagy énnekem minden mulatságom.” […] „Ne hagyd, hogy szeretőd halálra epedjen.” 13. Hogyan beszél a második fejezetben Jancsi Iluska mostohájához? a) Húzd alá a szövegben a különlegesen erőteljes kifejezéseket! b) Mi a célja Jancsinak ezekkel az erőteljes kifejezésekkel? Milyen hatást akar ezekkel a mostohánál elérni?

Milyen hatást akar ezekkel Iluskánál elérni?

31

32


•

5 .

É V F O L Y A M

Szerinted mennyiben indokolt, hogy Jancsi ilyen hangon, ilyen szavakat használva beszél a mostohával? Mit tudunk meg ebből a párbeszédből Jancsi természetéről (esetleg életkoráról)?

14. Írj olyan szavakat, amelyekből kiderül, melyik szereplő mit csinált az eddig olvasott részekben! Jancsi: Iluska: A gazda: A mostoha: a) Mondd másképp! Párosával foglald egy-egy mondatba az alábbi szavakat! tenger virág, heverész, pázsit, csalogat, juhászbojtár, mondotta, kisleány, a ruhát tisztázza

b) Keress névszói szerkezeteket és bennük jelzői módosítókat a szövegben! Jellemezd velük a megismert szereplőket! JANCSI

ILUSK A

GA ZDA

MOSTOHA

J Á N O S

V I T É Z

A

F A L U J Á B A N

15. Mely szavak jellemzőek a harmadik fejezetre? a) Húzd alá őket! indulatosság, öröm, zavarodottság, erő, veszekedés, ravaszság, őszinteség b) Kettőre keress a szövegből példát! c) Magyarázzátok meg az alábbi idézeteket! „Ki félig apja volt, ki őt fölnevelte”

„A nap akkor már a földet érintette” „Szokás szerint a nyájat olvasni akarta” „Markos gyerek volt ő, húsz legényen kitett” „Gazduramnak úgyis rossz a csillagzatja” d) Mit gondoltok, miért ellenzi Iluska mostohája a szerelmesek kapcsolatát? e) Ismertek más történetet is, amelyben valaki meg akarja gátolni, hogy a szerelmesek egymáséi legyenek? 16. Írj párbeszédet, melyben a mostoha elmeséli egy szomszédasszonyának, miért nem akarja, hogy Iluska Kukorica Jancsi párja legyen! SZOMSZÉDASSZONY:

MOSTOHA:

SZOMSZÉDASSZONY:

MOSTOHA:

SZOMSZÉDASSZONY:

MOSTOHA:

33

34


•

5 .

É V F O L Y A M

SZOMSZÉDASSZONY:

A következőkben közelebbről szemléljük meg az olvasott szövegrészeket. Arra fogunk példákat látni, hogy bizonyos nyelvi eszközöket a költők műveikben, mi pedig hétköznapi beszédünkben alkalmazunk ugyan, de egészen más módon. 17. Magánbeszéd és párbeszéd A) Keressetek példákat az első négy fejezetben magánbeszédre (monológra) és párbeszédre! Melyikből találtatok többet? a) Párokban dolgozzatok! Olvassatok fel egy párbeszédet kétszer egymás után, úgy, hogy közben szerepet cseréltek! b) Játsszátok el ugyanazt a párbeszédet, de csak mutogatással! A többiek találják ki, melyik részletről van szó. B) Olvassátok fel a 3. fejezetben azt a részt, amikor a gazda megtudja, hogy a nyáj nagy része elveszett! Ügyeljetek arra, hogy hangsúllyal, hangerővel érzékeltessétek a gazda haragját! Utána cseréljetek szerepet, és úgy is olvassátok fel a részletet! a) Milyen írásjel áll a gazda legtöbb mondata végén? Vajon miért?

b) Keress szóismétléseket ebből a részletből! Vajon miért ismétli gondolatait a gazda?

C) Válasszátok ki az egyik szereplőt, és írjatok a nevében monológot!

J Á N O S

18. Milyen testrészeik lehetnek a tárgyaknak? a) Gyűjtsetek minél több szót, kifejezést! A) Mi mindennek lehet lába, ami nem élőlény?

B) Mi mindennek lehet füle, ami nem élőlény?

C) Mi mindennek lehet feje, ami nem élőlény?

V I T É Z

A

F A L U J Á B A N

35

36


•

5 .

É V F O L Y A M

D) Mi mindennek lehet orra, ami nem élőlény?

E) Mi mindennek lehet szeme, ami nem élőlény?

b) Gyűjtsetek még hasonló kifejezéseket!

c) Válaszd ki az alábbi mondatpárokból azokat, amelyekről vicces kép alkotható! Amelyiket a leghumorosabbnak találod, azt rajzold is le! (1) Leborultak a király lábai előtt. – Leborultak a hegy lába előtt. (2) Papír zsebkendővel törölgette az orrát. – Hatalmas szivacsokkal törölgették a hajó orrát az avatás előtt. (3) A születésnaposnak meghúzták a fülét. – Megfogtam a fazekat, de a füle a kezemben maradt. Az előző feladatban olyan hétköznapi kifejezéseket gyűjtöttetek össze, amelyekben élőlények különböző testrészeinek nevei alapján neveztük el bizonyos tárgyak részeit. Hogy miért pont orra van a hajónak, és miért lába a hegynek? Azt mondhatjuk, hogy azért, mert a hajónak az a bizonyos első része valamilyen szempontból hasonlít az ember orrára (ti. előreugró, kiugró, elkeskenyedő rész); illetve a hegy alja,

J Á N O S

V I T É Z

A

F A L U J Á B A N

töve valamilyen értelemben hasonlít az emberek vagy állatok lábához (funkciójában, helyében, azon áll a hegy, az van alul). A példákban az volt a közös, hogy a testrészek neveit egyik esetben sem testrészek megnevezésére használtuk. Amikor így képzeltük el őket, viccesnek találtuk a kifejezéseket.

A következőkben arról lesz szó, milyen gyakori mind a hétköznapi, mind pedig a művészi nyelvhasználatban az a jelenség, hogy valamit nem „szó szerint” kell elképzelnünk. 19. Hasonlítsd össze az alábbi párbeszédeket! – Képzeld, mi történt! A múlt héten megkeresett egy régi kedves ismerősöm, a Balog Pista. Meghívott vacsorázni, átbeszélgettük az egész estét. – No, és mit akart? Miért keresett meg? – Először el sem tudtam képzelni, miért tűnik elő évtizedek után a semmiből. Ma már sajnos tudom. Előadott egy történetet arról, hogy beteg, és valami drága kezelésre lenne szüksége. Kölcsönkért tőlem egy nagyobb összeget. Ma tudtam meg, hogy a rendőrség keresi; többektől ezzel a szöveggel sikkasztott el nagyobb összegeket. Képzelheted… – Nohát, ilyet! Ez a Pista egy disznó!

– Na, holnap jól leöljük! Minden csupa vér lesz, de ne aggódj, megéri kibírni a véres részét... Utána olyan jót fogunk enni, mint már rég. – Micsoda? Kit? És miért? – Hát a Pistát. Ott alszik hátul a kertben, nem is sejti, mi vár rá holnap, szegényke. – Miért akarod megölni a szomszéd Pista bácsit? Megbolondultál? – Dehogy a Pista bácsit! A Pista egy disznó, ott fekszik hátul az ólban. Holnap disznóvágás lesz, és a Pista bácsi lesz a böllér!

a) Mi volt az a kifejezés, ami mindkét szövegben szerepelt?

b) Mi volt a félreértés a második párbeszédben?

c) Mit jelentett a disznó szó az egyik szövegben, és mit a másikban?

37

38


•

5 .

É V F O L Y A M

d) Válasszatok egyet az alábbi kifejezések közül! (Mindegyik hasonló a disznóhoz abban, hogy többféle értelemben használhatjuk őket.) Írjatok egy-egy, az előzőkhöz hasonló párbeszédpárt, ahol az egyik párbeszédben az egyik, a másikban pedig a másik értelemben szerepel ugyanaz a kifejezés! nyuszi, ló, marha, egér, gorilla

20. Szó szerinti és szokatlan jelentés a) Húzd alá az alábbi mondatokban azokat a kifejezéseket, amelyeket nem „szó szerinti” értelmükben használtunk! b) Írj a mondatok mellé egy-egy párt, amelyben „szó szerinti” értelmében használjátok az aláhúzott kifejezéseket! PÉLDÁUL: Miközben beszélgettek, elszaladt az idő. – A beszélgetés után Pista elszaladt.

Dezső nehezen birkózott meg a matekpéldával.

J Á N O S

A barátom a múlt héten válaszúthoz érkezett. Csabiék tervei romba dőltek. Béla angoltudása szilárd alapokon áll. Nem ártana ápolni ezeket a kapcsolataidat! Béla üzlete virágzásnak indult. Feri bátran állta osztályfőnöke szúrós tekintetét. Na, ezt a sértést nem nyelem le! Éva jeges pillantást vetett Petire. Nehéz lesz megemészteni ezt a gondolatot.

Marciban forrt az indulat.

Leégtél a barátaid előtt.

Dénes szétdurrant a méregtől.

V I T É Z

A

F A L U J Á B A N

39

40


•

5 .

É V F O L Y A M

21. „A nap akkor már a földet érintette…” a) Hogyan kapcsolódnak a rajzok az idézethez? Mi a humor forrása?

b) Húzd alá az alábbi idézetekben azokat a kifejezéseket, amelyek a mondatok által leírt folyamatban, cselekvésben részt vevő dolgokra utalnak! „Követték ezek a szók a gondolatot...” „Az idő akközben haladott sietve...” „Tán a szánakozó csillagok könnye volt.” c) Keretezd be azokat a szavakat, amelyek arra utalnak, hogy mi történik! d) Hasonlítsátok össze az alábbi mondatokat az előzőekkel! A gyerekek követték a szekeret. A fiú közben sietve haladt. Talán a szánakozó nagymama könnye volt. HASONLÓSÁGOK:

KÜLÖNBSÉGEK:

e) Rajzold le kétféleképpen valamelyik idézetet! (1) Először készíts illusztrációt a János vitézhez! (2) Másodszor mutasd be a kiválasztott megszemélyesítés szó szerinti jelentését! „Követték ezek a szók a gondolatot...” „Az idő akközben haladott sietve...” „Tán a szánakozó csillagok könnye volt.”

J Á N O S

V I T É Z

A

F A L U J Á B A N

41

42


•

5 .

É V F O L Y A M

METAFORA, HASONLAT, MEGSZEMÉLYESÍTÉS Nagyon sok olyan kifejezést használunk, amelynek több jelentése is van. Ezek között különleges szerepük van azoknak, amelyeknek van EREDETI és ÁTVITT jelentésük. Például minden magyar beszélő tudja, hogy a disznóól eredeti jelentése a disznók tartására szolgáló épület, és csak átvitt értelemben jelent nagy rendetlenséget vagy rendetlen szobát: Micsoda disznóól van itt! Micsoda disznóól ez a szoba! Világos, hogy miből alakulhatott ki az a szokás, hogy a nagy rendetlenséget disznóólnak is nevezzük. Abból, hogy a valóságos disznóólban is nagy a felfordulás. A disznóólnak nevezett szoba ebben HASONLÍT az igazi disznóólra, de persze ettől még nem igazi disznóól. Azt az esetet, amikor egy dologra úgy utalunk, mintha egy másik dolog lenne, csak mert arra a másikra hasonlít, METAFORÁNAK nevezzük. Például a disznóól kifejezést metaforikusan használjuk abban az esetben, amikor a rendetlen szobát disznóólnak nevezzük, mert valamilyen szempontból az igazi disznóól és a rendetlen szoba hasonlítanak egymáshoz: ti. abban, hogy nagy felfordulás, piszok van bennük. A rendetlenséget réges-régen nevezik disznóólnak a magyar nyelvben. Éppenséggel nyúlketrecnek vagy galambdúcnak is hívhatnák, mert ezeken a helyeken sincs rend, de a magyarban az a szokás, hogy éppen a disznóólhoz hasonlítjuk a rendetlenséget. (Más nyelvekben esetleg egészen más jelentésű szavak játszhatják ugyanezt a szerepet.) Ezért a disznóól átvitt, metaforikus használatát KONVENCIONÁLIS (szokáson alapuló, a hagyomány által szentesített) METAFORÁNAK nevezzük. Nyelvhasználatunkban rengeteg ilyen konvencionális metaforát érhetünk tetten. (Magát a tetten ér igét is metaforikusan használtuk itt, hiszen nem eredeti jelentésében használtuk, nem egy bűnös rajtakapására gondoltunk.) A metafora közeli rokona az ÖSSZEHASONLÍTÁSNAK (vagy röviden HASONLATNAK), hiszen szintén hasonlóságon alapul: ha azt mondjuk, hogy Olyan ez a szoba, mint egy disznóól, az nagyon hasonlít arra, mint amikor azt mondjuk: Micsoda disznóól van ebben a szobában! A hasonlatok azonban csak ritkán konvencionálisak, bár ilyen is van köztük (pl. olyan fehér, mint a hó). A hasonlatban nyíltan kimondjuk, hogy a két dolgot hasonlónak találjuk, a metaforában a kettőt azonosnak mutatjuk be (ami ebben a szobában van, az disznóól). A hasonlatban még azt is megmondhatjuk, hogy miben áll szerintünk a hasonlóság: Olyan rendetlen ez a szoba, mint egy nyúlketrec. Vannak a metaforának olyan gyakori fajtái, amelyek külön nevet is kaptak. Ilyen például az, amikor egy tárgyat nyelvileg emberként vagy állatként ábrázolunk, pl. az automata lenyelte a pénzemet, ez az autó nem akar elindulni. (Persze a lenyel eredeti értelmében az automata nem tud nyelni, és az akar eredeti értelmében az autó semmit sem akar.) A metaforáknak ezt a fajtáját MEGSZEMÉLYESÍTÉSNEK nevezzük.

J Á N O S

V I T É Z

A

22. Olvassátok el újra a János vitéz alábbi részletét! Mikorra a patak vize tükörré lett, Melybe ezer csillag ragyogása nézett: Jancsi Iluskáék kertje alatt vala; Maga sem tudta, hogy mikép jutott oda. Megállt, elővette kedves furulyáját, Kezdte rajta fújni legbúsabb nótáját; A harmat, mely ekkor ellepett fűt, bokort, Tán a szánakozó csillagok könnye volt. Iluska már aludt. A pitvar eleje Volt nyár idejében rendes fekvőhelye. Fekvőhelyéről a jól ismert nótára Fölkelt, lesietett Jancsi látására. Jancsinak látása nem esett kedvére, Mert megijedt tőle, s ily szót csalt nyelvére: „Jancsi lelkem, mi lelt? mért vagy oly halovány, Mint az elfogyó hold bús őszi éjszakán?” „Hej, Iluskám! hogyne volnék én halovány, Mikor szép orcádat utószor látom tán...” „Jancsikám, látásod ugyis megrémített: Hagyd el az istenért az ilyen beszédet!” „Utószor látlak én, szivem szép tavasza! Utószor szólt itten furulyám panasza; Utószor ölellek, utószor csókollak, Örökre elmegyek, örökre itt hagylak!” Most a boldogtalan mindent elbeszéle, Ráborúlt zokogó kedvese keblére, Ráborúlt, ölelte, de képpel elfordult: Ne lássa a leány, hogy könnye kicsordult. „Most hát, szép Iluskám! Most hát, édes rózsám! Az isten áldjon meg, gondolj néha reám. Ha látsz száraz kórót szélvésztől kergetve, Bujdosó szeretőd jusson majd eszedbe.”

F A L U J Á B A N

43

44


•

5 .

É V F O L Y A M

„Most hát, Jancsi lelkem, eredj, ha menned kell! A jóisten legyen minden lépéseddel. Ha látsz tört virágot útközepre vetve, Hervadó szeretőd jusson majd eszedbe.” Elváltak egymástól, mint ágtól a levél; Mindkettejök szive lett puszta, hideg tél. Könnyeit Iluska hullatta nagy számmal, Jancsi letörölte inge bő ujjával. Indult; nem nézte egy szemmel sem, hol az ut, Neki úgyis mindegy volt, akárhova jut. Fütyörésztek pásztorgyermekek mellette, Kolompolt a gulya... ő észre sem vette. A falu messzire volt már háta megett, Nem látta lobogni a pásztortüzeket; Mikor utójára megállt s visszanézett, A torony bámult rá, mint sötét kisértet. Ha ekkor mellette lett volna valaki, Hallotta volna őt nagyot sóhajtani; A levegőeget daruk hasították, Magasan röpűltek, azok sem hallották. Ballagott, ballagott a halk éjszakában, Csak nehéz subája suhogott nyakában; Ő ugyan subáját gondolta nehéznek, Pedig a szive volt oly nehéz szegénynek. a) Húzzátok alá egyenes vonallal, ahol az elbeszélő vagy a szereplők a mint szó segítségével hasonlítanak egymáshoz két dolgot! b) Hullámos vonallal húzzátok alá a szövegben található metaforákat! Azt is írjátok melléjük, hogy milyen közös vonás teszi lehetővé az azonosítást! c) Vannak a szövegben olyan helyek, ahol egymást felszólítva két különböző világ, jelenség, állapot hasonlóságára utal Iluska és Jancsi. A hasonlítást azonban nem mondják ki az „olyan, mint” szerkezettel, és a metaforikus azonosítás sem válik egyértelművé. Keressétek meg ezeket a mondatokat, és szaggatott vonallal húzzátok alá őket! d) Az előbb megtalált mondatpárt alakítsátok át két kifejtett hasonlattá!

J Á N O S

V I T É Z

A

F A L U J Á B A N

(1) Szeretőd

(2) Szeretőd

e) Mi a két metaforában a közös?

f) A metaforák közül a megszemélyesítéseket az aláhúzás mellett csillaggal is jelöljétek meg! 23. Ha szeretünk, vagy éppen ellenkezőleg: nem nagyon kedvelünk valakit, különböző elnevezésekkel illetjük őt. a) Alkossatok három tagból álló csoportokat a felsorolt szavakból, kifejezésekből a táblázat szempontjai szerint! egy érzékeny, sértődős lánynak szerelmes lány a szeretett fiúnak magas, sovány osztálytársának annak, aki becsapta őt K I MONDJA?

anya gyermekének gazember életem értelme mimóza MIT MOND?

létra valaki, akit becsaptak egy fiú egy gyerek csillagom K IVEL A ZONOSÍTJA?

b) Beszéljétek meg, milyen külső vagy belső hasonlóságon alapul az azonosítás! érzékeny, sértődős lány = gyermek =

45

46


•

5 .

É V F O L Y A M

szeretett fiú = magas, sovány osztálytárs = aki becsapott valakit = c) Gyűjtsetek vagy találjatok ki ti is hasonló megszólításokat!

24. A megadott szavakhoz találj ki megszemélyesítést, metaforát és hasonlatot! lassú, ártatlan, vicces, szigorú 25. Egészítsd ki jelzői módosítókkal a szöveget! A) Írj jelzői módosítókat a kihagyott helyekre! Egy égről. A Sok

délután a falu végén virág tarkállik rajta. A

nap tüzesen süt le az rét húzódik. fűben

nyáj legelész. A szélén

rét

patak folydogál.

B) Pótold jelzői módosítókkal a szöveget kétféleképpen! a) A szöveg a barátodnak szól, azt akarod közölni vele, hogy milyen unalmas körülötted minden. Egy égről. A Sok

délután a falu végén virág tarkállik rajta. A

nap tüzesen süt le az rét húzódik. fűben


rét

patak folydogál.

b) A szöveg egy festményről szól, azt akarod közölni, hogy miért ez a kedvenc képed. Egy égről. A

délután a falu végén

nap tüzesen süt le az rét húzódik.

J Á N O S

Sok

V I T É Z

A

F A L U J Á B A N

virág tarkállik rajta. A

fűben


rét

patak folydogál.

C) Elkezdtünk egy rövid bűnügyi történetet, de kihagytuk belőle a jelzői módosítókat. Pótold őket, majd fejezd be a krimit! Egy égről. A Sok

délután a

nap tüzesen süt le az

falu végén virág tarkállik rajta. A nyáj legelész. A

szélén

rét húzódik. fűben rét

patak folydogál.

26. Olvassátok el az állításokat! Válasszátok ki a felsorolt következtetések közül az odaillőt! Választásotokat indokoljátok is! a) Mivel Jancsi nyájának nagy része szétszéledt, a gazda éktelen haragra gerjedt: – nekiesett nevelt fiának és megverte; – kifizettette vele a kárt; – egy ideig haragudott rá, majd megbocsátott neki; – elkergette otthonról; – nem engedte, hogy elvegye feleségül Iluskát.

47

48


•

5 .

É V F O L Y A M

b) A gonosz mostoha dühödten támadt Iluskára, ezért Jancsi: – összetörte a mostoha edényeit; – megfenyegette, hogy kiveri a fogait; – elkergette a mostohát; – segítségül hívta a barátait; – seprűjével elverte a hátát. c) A szerelmesek csak egymással foglalkoztak, melynek következtében: – nem törődtek a barátaikkal; – elhanyagolták a külsejüket; – jobban megismerték egymást; – beesteledett; – megfeledkeztek a kötelezettségeikről. 27. Vitassátok meg az alábbi témákat! Készítsetek vitahálót! Válasszatok szószólót, aki beszámol a vita eredményéről! A) „Mit képzel magáról ez a lány? Majd adok én neki!” Milyen gondolatok járhattak még mostoha fejében? Milyen érzelmek társulhattak a gondolatokhoz? Vitassátok meg, hogy gonosz volt-e a mostoha!

GONOSZ-E ILUSKA MOSTOHÁJA? Igen, mert...

J Á N O S

V I T É Z

Nem, mert...

B) Kinek lehetett nehezebb gyerekkora?

KINEK VOLT NEHEZEBB GYEREKKORA? Iluskának, mert...

Janicsinak, mert...

A

F A L U J Á B A N

49

50


•

5 .

É V F O L Y A M

C) Szerintetek nem megfutamodás magára hagyni Iluskát és a gazdát? Nem kellett volna Jancsinak inkább a faluban maradnia? Ti mit tettetek volna a helyében?

MEGFUTAMODOTT-E JANCSI? Igen, mert...

Nem, mert...

3. A V Á N D O R L Á S É S A Z S I V Á N Y T A N Y A ( JÁ NOS

VITÉ Z,

5–6 .

FEJE ZE T )

1. Az ötödik és hatodik fejezetet a sötétség uralja. Mi mindent tudnátok felsorolni, ami az éjszakához, a sötéthez, a feketeséghez kapcsolható? a) Mondjatok olyan szavakat, amelyek az eszetekbe jutnak erről! b) Általában milyen hangulatú az, ami a sötétséggel állítható párhuzamba? 2. Ismeritek-e ezt a kifejezést: vihar dúl a lelkében? Mit jelent szerintetek? a) Magyarázd meg a következő, viharral, éjszakával és sötétséggel kapcsolatos kifejezéseket! sötét, mint az éjszaka: sötétben tapogatózik: beviharzik: sötét gazember: éjjeli bagoly: 3. „De az ő szívében éjek éje maradt.” Milyen lehet az éjek éje? a) Magyarázd meg, mi a különbség a szép és a szépek szépe kifejezés jelentése között!

b) Alkoss hasonló szókapcsolatokat!

52


•

5 .

É V F O L Y A M

Biztosan észrevetted, hogy a megadott és az összegyűjtött példák úgy hozhatók létre, hogy egy szót megismételünk, és toldalékokkal látunk el. Például nézzük meg a jó és az ének szótöveket: jó → jobbnál jobb; ének → énekek éneke. A köznapi és az irodalmi nyelvben is akkor használjuk a TŐISMÉTLÉST (FIGURA ETIMOLOGICA), ha az a célunk, hogy erősítsük mondanivalónkat, mert valami vagy valaki mély benyomást gyakorolt ránk. Például: csodálatot, rajongást vagy bánatot érzünk valami vagy valaki iránt, illetve ha indulatosak leszünk valamitől vagy valakitől. 4. Idézd fel a 4. fejezet záró részét! a) Fogalmazd meg Jancsi érzéseit egyes szám első személyben!

b) Ábrázold rajzzal Jancsi lelkiállapotát!

A

V Á N D O R L Á S

É S

A

Z S I V Á N Y T A N Y A

5. Hallgassátok meg az 5. fejezetet! 5 Mikor a nap fölkelt, s a holdat elküldte, A puszta mint tenger, feküdt körülötte; A nap fölkeltétől a nap enyésztéig Egyenes rónaság nyujtózkodott végig.

Az álom őt odavitte, ahonnan jött, Iluskája pihent hű karjai között, Mikor a kisleányt csókolni akarta, Hatalmas mennydörgés álmát elzavarta.

Nem volt virág, nem volt fa, nem volt bokor ott, A harmat apró gyér fűveken csillogott; Oldalvást a napnak első sugarára Fölpiroslott egy tó; környékezte káka.

Szétnézett a puszta hosszában, széltében; Nagy égiháború volt keletkezőben. Oly hamar támadott az égiháború, Mily hamar Jancsinak sorsa lett szomorú.

A tónak szélénél a káka közepett Egy hosszú nyakú gém eledelt keresett, És a tó közepén gyors halászmadarak Hosszú szárnyaikkal le s föl szállongtanak.

A világ sötétbe öltözködött vala, Szörnyen zengett az ég, hullt az istennyila; Végtére megnyílt a felhők csatornája, S a tó vize sűrű buborékot hánya.

Jancsi csak ballagott sötét árnyékával S elméjének sötét gondolkozásával; Az egész pusztában széjjelsütött a nap, De az ő szivében éjek éje maradt.

Jó hosszú botjára Jancsi támaszkodott, Lekonyította a karimás kalapot, Nagyszőrű subáját meg kifordította, Úgy tekintett bele a vad zivatarba.

Mikor a nap elért az ég tetejére, Eszébe jutott, hogy falatozni kéne, Tennap ilyen tájban evett utójára, Meg alig is bírta már lankadó lába.

De a vihar ami hamar keletkezett, Oly hamar is hagyta el megint az eget. Megindult a felhő könnyü szélnek szárnyán, Ragyogott keleten a tarka szivárvány.

Letelepűlt, elővette tarisznyáját, Megette maradék kevés szalonnáját. Nézte őt a kék ég, a fényes nap... alább Ragyogó szemével a tündér délibáb.

Subájáról Jancsi lerázta a vizet, Miután lerázta, ujra utnak eredt. Mikor a nap leszállt pihenni ágyába, Kukorica Jancsit még vitte két lába.

A kis ebéd neki jóízűen esett, Megszomjazott rá, a tóhoz közeledett, Kalapjának belemártá karimáját, Ekkép enyhitette égő szomjuságát.

Vitte őt két lába erdő közepébe, Sűrű zöld erdőnek sötét közepébe; Ott őt köszöntötte holló károgása, Mely épen egy esett vadnak szemét ásta.

A tónak partjáról nem távozott messze: Az álom szemének pilláját ellepte; Vakondokturásra bocsátotta fejét, Hogy visszanyerhesse elfogyott erejét.

Sem erdő, sem holló őt nem háborgatván, Kukorica Jancsi ment a maga utján; Erdő közepében sötét ösvényére Leküldte világát a hold sárga fénye.

53

54


•

5 .

É V F O L Y A M

a) Értelmezd a szavakat és kifejezéseket! Húzd alá a kiemelt szavak jelentését! KÁKA kajla, komolytalan sásféle vízinövény a sáskákához hasonló rovar

RÓNASÁG szegényes, rongyos öltözék puszta, síkság lepusztult, korszerűtlen

DÉLIBÁB légvár, káprázat a rovarok fejlődésének egy formája légköri fényjelenség

ENYÉSZET enyhülés, megnyugvás elmúlás, pusztulás elkeseredés, csúfondárosság

b) Hogyan mondanád másképp? Írd le a következő mondatokat képes kifejezések nélküli nyelven! PÉLDÁUL: Hullt az istennyila: Villámlott. Megnyílt a felhők csatornája: Mikor a nap fölkelt, s a holdat elküldte: A világ sötétbe öltözködött vala: Veri az ördög a feleségét: 6. Értelmezzétek az alábbi ábrát! Gyűjtsetek szavakat, kifejezéseket mindkét oszlopba! VIHAR BENT

KINT

A

V Á N D O R L Á S

É S

A


7. Mi a szerepe az ötödik fejezetnek a János vitézben? A) Mi minden történik az ötödik fejezetben? Csak szavakat, szószerkezetet írjatok!

B) Hasonlítsátok össze az ötödik fejezet tempóját az előzőekkel! Mit tapasztaltok?

C) Bizonyítsátok be, hogy az ötödik fejezet lassítja-késlelteti az eseményeket!

8. Olvassátok el újra a fejezet három utolsó versszakát! Subájáról Jancsi lerázta a vizet, Miután lerázta, ujra utnak eredt. Mikor a nap leszállt pihenni ágyába, Kukorica Jancsit még vitte két lába.

Vitte őt két lába erdő közepébe, Sűrű zöld erdőnek sötét közepébe; Ott őt köszöntötte holló károgása, Mely épen egy esett vadnak szemét ásta.

Sem erdő, sem holló őt nem háborgatván, Kukorica Jancsi ment a maga utján; Erdő közepében sötét ösvényére Leküldte világát a hold sárga fénye.

55

56


•

5 .

É V F O L Y A M

a) Mit jelent az idézett verssor? „Kukorica Jancsit még vitte két lába.”

b) Hová ment Jancsi „a maga utján”? Mit jelent „a maga utja” kifejezés?

9. A párhuzam és az ellentét a) Olvasd el a szöveget! Tégy jelöléseket a margóra a szokásos módon! Biztosan megtörtént már veled is, hogy amikor nagyon jó kedved volt, úgy érezted, a világ is „dalol” körülötted a boldogságtól. Talán az ellenkezőjét is tapasztaltad: nagyon rossz kedvedben a környezetedet is szomorúnak, lehangoltnak láttad. Vedd észre: a vihar épp akkor tör ki, amikor Jancsi lelkében is égiháború dúl (pl. Oly hamar támadott az égiháború,/ Mily hamar Jancsinak sorsa lett szomorú.). Irodalmi művekben a természeti jelenségek gyakran tükrözik a szereplők lelkiállapotát, cselekedeteit. Az ilyen típusú megfelelést PÁRHUZAMNAK nevezzük. Néha a hangulatunk épp ellenkezője a minket körülvevő világénak – talán ezt is tapasztaltad már. Például: amikor rossz jegyet kapsz, vagy összeveszel valakivel, nehéz felfogni, hogyan lehetséges, hogy a természet rá sem hederít arra, hogy rosszkedvű vagy: hétágra süt a nap, csivitelnek a madarak. A szereplők érzelmeivel ELLENTÉTESEN megnyilvánuló természeti jelenségekkel is gyakran találkozhatsz az irodalom birodalmában (pl. Az egész pusztában széjjelsütött a nap,/De az ő szivében éjek éje maradt.). b) Keress példákat az 5. fejezetben párhuzamra és ellentétre! Húzd alá őket! 10. Versenyezzetek! a) Húzzatok alá képes kifejezéseket az 5. fejezetben! b) Mondjátok el a jelentésüket szóképek nélküli formában! c) A többiek keressék meg és olvassák fel az eredeti szöveget!

A

V Á N D O R L Á S

É S

A


11. Kamerázzunk! Az alábbi rövid leírásokban különböző nézőpontokból szemlélhetitek az eseményeket. a) Olvassátok el a szövegeket! Írjatok a cím melletti négyzetbe T betűt, ha távolról közelre, K betűt, ha közelről távolra, és F betűt, ha fentről lefelé mozgatta a képzeletbeli operatőr a kamerát!

AZ UTCÁN A kutya megszagolta a kerítés tövéhez esett kiflidarabot, de nem volt éhes, ezért otthagyta. Zajt hallott, és hegyezni kezdte a fülét. Ebben a pillanatban egy pöttyös labda pottyant a kutya melletti autóra. A kerítésen túl gyerekek játszottak, az ő labdájuk repült ki az utcára. A második emeleti ablakból kiszólt az egyik gyerek anyukája, és hívta a fiát ebédelni. Ebben a pillanatban nagy zúgással egy helikopter szállt el a házak fölött.

KILÁTÁS A HEGYRŐL Ahogy kifújta magát a hegy tetején, lassan körülnézett. A messzi távolban egy havas hegycsúcsot látott. A hóval borított hegy lábánál kis folyó kanyargott. A folyó innenső oldalán egy virágos rét terült el, mellette húzódott az erdő sávja. Közvetlen közelében néhány kiugró sziklát látott. Ekkor furcsa bizsergést érzett a karján. Odanézett: egy erdei hangya volt.

AZ ELSŐ HAZAI EBÉD A tavasz beköszöntével megjelentek a falu határában az első gólyák. Lassan bontakozott ki az alakjuk a távolból. Már a víztoronynál jártak, mikor egyikük a mocsár felé vette az irányt. Szárnyát alig mozgatva ereszkedett le a víz melletti füves területre, ahol hirtelen lecsapott egy békára. b) Melyik szöveghez hasonlít Petőfi ábrázolási módszere, „kamerázási technikája”?

c) Keressetek hasonló ábrázolásmódot a János vitéz 5. fejezetében! d) Alkoss hasonló leírást, melyben a közeledés vagy a távolodás elve érvényesül! Olvasd fel a szövegedet, társaid pedig mondják meg, milyen kamerázási technika illik a leírásodhoz!

57

58


•

5 .

É V F O L Y A M

A szövegek felolvasásakor biztosan tapasztaltátok, hogy mindegyikőtöknek más volt a szándéka a szöveg megírásakor. Volt, aki egy vagy több SZEMÉLYRŐL, volt, aki ÉRZELEMRŐL, volt, aki egy TÁRGYRÓL, és volt, aki valamilyen TERMÉSZETI JELENSÉGRŐL írt. Ugyanakkor közös volt bennük – a cél: TÁJÉKOZTATNI akartátok a hallgatókat valakiről vagy valamiről, és – a logikai viszonyok megfogalmazása: A TÉRBELI (a távolitól a közelihez vagy a közelitől a távoli felé haladunk) vagy az IDŐBELI (a jelenből a jövőbe utazunk, vagy a jövőből a jelenbe érkezünk) viszony. e) Most olvasd el újra a szövegedet, és húzd alá egyenes vonallal a jelzői, hullámos vonallal pedig a határozói módosítókat! Mit tapasztaltál? Minden bizonnyal azt tapasztaltátok, hogy a LEÍRÁSRA jellemző a JELZŐI ÉS HATÁROZÓI MÓDOSÍTÓK gyakorisága. A leírás olyan SZÖVEGTÍPUS, amely lehet önálló szöveg, de lehet egy nagyobb terjedelmű műalkotás része is, többnyire elbeszélő (epikus) művekben, mint a regény, novella, elbeszélés, elbeszélő költemény stb. A János vitézben is találhattok szebbnél szebb leírásokat, hiszen Petőfi alkotása is epikus mű: ELBESZÉLŐ KÖLTEMÉNY, más néven költői elbeszélés. Természetesen a hétköznapi nyelvhasználatban is sokszor használjuk ezt a szövegtípust, gondolj csak arra, amikor elmeséled, milyen a kedvenc motorod, hol jártál osztálykiránduláson, milyen a szeretett fiú vagy lány.

A

V Á N D O R L Á S

É S

A


12. Írj leírást az alábbi témák valamelyikéről! (1) Az elmúlt nyár legizgalmasabb eseményei – levél barátodnak vagy barátnődnek (2) Utazás a jövőbe – saját regényrészleted (3) Életed története – mese az unokádnak

59

2 2–2 5 .

2 0 –2 1 .

M I TÖ R T ÉN T VA LÓ J Á B A N?

5 .

1 8 –1 9 .

MIBŐL KÖVETK EZ TETSZ ERRE?

•

17.

MIT GONDOLSZ, MI FO G TÖR TÉNNI?


1 3 –1 6 .

1 0 –1 2 .

3–9 .

1– 2 .

VERSSZ AK

13. Jósold meg, mi történik a 6. fejezetben!

60 É V F O L Y A M

A

V Á N D O R L Á S

É S

A


6 Az idő járása éjfél lehetett már, Mikor szemébe tünt egy pislogó sugár. Amint közelebb ért, látta, hogy ez a fény Ablakból világít az erdő legmélyén.

Azért, ha úgy tetszik, hagyjatok életben, Hagyjatok ez éjjel itten megpihennem; Ha nem akarjátok ezt: üssetek agyon, Hitvány életemet védeni nem fogom.”

Jancsi e látványra ekképp okoskodék: „Ez a világ aligha csárdában nem ég; Bizonyára ugy lesz – hál’ a jóistennek! Bemegyek az éjre, benne megpihenek.”

Ezt mondta, nyugodtan a jövendőt várva, A tizenkét zsivány csodálkozására. A kapitány ilyen szókat váltott véle: „Egyet mondok, öcsém, kettő lesz belőle;

Csalatkozott Jancsi, mert az nem volt csárda, Hanem volt tizenkét zsiványnak tanyája. Nem állott üresen a ház, a zsiványok Mind a tizenketten odabenn valának.

Te derék legény vagy, azt a bátor szented! Téged az isten is zsiványnak teremtett. Éltedet megveted, a halált nem féled... Te kellesz minekünk... kezet csapunk véled!

Éjszaka, zsiványok, csákányok, pisztolyok... Ha jól megfontoljuk, ez nem tréfadolog; De az én Jancsimnak helyén állt a szive, Azért is közéjök nagy bátran belépe.

Rablás, fosztogatás, ölés nekünk tréfa, E derék tréfának díja gazdag préda. Ez a hordó ezüst, ez meg arany, látod?... Nos hát elfogadod a cimboraságot?”

„Adjon az úristen szerencsés jó estét!” Mondott nekik Jancsi ilyen megköszöntést; Erre a zsiványok fegyverhez kapának, Jancsinak rohantak, s szólt a kapitányok:

Furcsa dolgok jártak Jancsi elméjében, S tettetett jókedvvel szólt ilyeténképen: „Cimborátok vagyok, itt a kezem rája! Rút életemnek ez a legszebb órája.”

„Szerencsétlenségnek embere, ki vagy te? Hogy lábadat mered tenni e küszöbre. Vannak-e szüleid? van-e feleséged? Akármid van, nem fog többé látni téged.”

„No, hogy még szebb legyen,” felelt a kapitány, „Lássunk, embereim, az áldomás után; Papok pincéjéből van jó borunk elég, Nézzük meg a kancsók mélységes fenekét!”

Jancsinak sem szíve nem vert sebesebben E szókra, sem nem lett haloványabb színben; A zsiványkapitány fenyegetésire Meg nem ijedt hangon ily módon felele:

S a kancsók mélységes fenekére néztek, S lett eltemetése fejökben az észnek; Maga volt csak Jancsi, ki mértéket tartott, Kinálgatták, de ő aprókat kortyantott.

„Akinek életét van miért félteni, Ha e tájt kerüli, nagyon bölcsen teszi. Nekem nem kedves az élet, hát közétek, Bárkik vagytok, egész bátorsággal lépek.

Álmot hozott a bor latrok pillájára... Jancsinak sem kellett több, ő csak ezt várta. Mikor a zsiványok jobbra-balra dőltek, Jancsi a beszédet ilyformán kezdé meg:

61

62


•

5 .

É V F O L Y A M

„Jó éjszakát!... nem kelt föl titeket sem más, Majd csak az itéletnapi trombitálás! Élete gyertyáját soknak eloltátok, Küldök én örökös éjszakát reátok. Most a kincses kádhoz! megtöltöm tarisznyám, Hazaviszem neked, szerelmes Iluskám! Cudar mostohádnak nem léssz többé rabja, Feleségül veszlek... isten is akarja. Házat építtetek a falu közepén, Ékes menyecskének odavezetlek én; Ottan éldegélünk mi ketten boldogan, Mint Ádám és Éva a paradicsomban... Istenem teremtőm! mit beszélek én itt? Zsiványoknak vigyem el átkozott pénzit? Tán minden darabhoz vérfoltok ragadtak, S én ilyen kincsekkel legyek boldog, gazdag? Hozzájok sem nyúlok... azt én nem tehetem, Nincs elromolva a lelkiismeretem. – Édes szép Iluskám, csak viseld terhedet, Bízd a jóistenre árva életedet!” Mikor elvégezte Jancsi a beszédet, Az égő gyertyával a házból kilépett, Meggyujtá födelét mind a négy szögleten, Elharapózott a mérges láng sebesen. Egy láng lett a födél szempillantás alatt, A láng piros nyelve az ég felé szaladt, Feketévé vált a tisztakék égi bolt, Elhaloványodott a teljes fényü hold. A szokatlan világ amint elterjedett, Fölriasztotta a baglyot, bőregeret; Kiterjesztett szárnyok sebes susogása A falombozatok nyugalmát fölrázta. A föltámadó nap legelső sugára Lesütött a háznak füstölgő romjára, Pusztult ablakán át benézett a házba, Ott a haramjáknak csontvázait látta.

A

V Á N D O R L Á S

É S

A


14. Számozzátok be helyes sorrendben a történéseket! Az ajánlat A pusztítás képe reggel A fenyegetés A tűzvész Az ivászat Belépés a zsiványok közé A kísértés a) Keressétek meg és olvassátok fel azokat a versszakokat, amelyekből kiderül: (1) (2) (3) (4)

mennyire értéktelenné vált az élet Jancsi számára; Jancsi belső vívódása; milyenek a zsiványok; a napszakok változása!

b) A következő mondatok mindegyikébe hiba csúszott. Javítsátok ki a tévedéseket! Jóval elmúlt már éjfél, amikor Jancsi a zsiványtanyához ért. Rögtön tudta, kik laknak a tanyán. Jancsi együtt borozgatott a favágókkal. Jancsi először arra gondolt, megtölti kinccsel a zsebeit. A ház csak lassan gyulladt lángra, mert nedves volt a tető. Az előzőekben megfigyeltük, hogy az operatőr különböző szemszögekből veszi fel kamerájával a filmet (fölülről halad lefelé, közelről távolra stb.). Az epikus irodalmi alkotásokban ezt a szerepet az elbeszélő képviseli. Az ő nézőpontjából ismerjük meg a történetet. A NÉZŐPONT – hasonlóan a köznapi kommunikációhoz – két személy kapcsolata: az íróé és az olvasóé. Az elbeszélő az üzeneteit többféleképpen közvetítheti: a) Lehet ő a „MINDENTUDÓ” beszélő (első személy), aki elmondhatja a véleményét, megjegyzéseket fűzhet a történethez, a szereplők jellemvonásaihoz, és önmagáról is beszélhet. Erre a típusú elbeszélői nézőpontra példa a János vitéz. b) Más esetben azonban NEM JELENIK MEG KÖZVETLENÜL, hanem valamelyik szereplő vagy egy emlékező tanú szavait, gondolatait, megfigyeléseit, érzelmeit használja információs csatornaként.

63

64


•

5 .

É V F O L Y A M

15. Az elbeszélői nézőpont a) Keressetek meg a 6. fejezetben azt a szakaszt, amelyben az elbeszélő nyilvánvalóan utal saját magára! Írjátok le a szakasz sorszámát! b) Keressetek a már elolvasott fejezetekben olyan versszakokat, ahol az elbeszélő érzelmi jelenléte, elfogultsága, személyes állásfoglalása megnyilatkozik! Írátok le a fejezetek és a versszakok számát is!

16. A szemközti oldalon készítsd el a 6. fejezet történetpiramisát! 17. Szerintetek helyes volt, ahogyan Jancsi leszámolt a zsiványokkal? a) Képzeljétek el, hogy egy bírósági tárgyaláson vagytok, ahol Jancsi a vádlott. Döntsétek el, hogy a csoport a vád vagy a védelem képviselője! b) Gyűjtsétek össze érveiteket, az érveket igazoló szövegrészeket, és próbáljátok meggyőzni egymást igazatokról! A Z Á LLÍTÁ S MEGFO G A L M A Z Á SA:

1. ÉR V

IDÉZET

2. ÉRV

IDÉZET

3. ÉRV

IDÉZET

ª

A

8. nyolc szó a megoldásról

É S

7. hét szó egy harmadikról

V Á N D O R L Á S

6. hat szó egy másikról

5. öt szó az egyik eseményről

4. négy szó a problémáról

3. három szó a helyszínre

2. két szó jellemzés

1. a főszereplő

A Z S I V Á N Y T A N Y A

65

66


•

5 .

É V F O L Y A M

4. ÉRV

IDÉZET

c) Mit gondoltok, milyen büntetést kapna az, aki most ilyen bűncselekményt követne el?

18. Az eddig megismert mesékben gyakori motívum volt a vándorlás. a) Gyűjtsétek össze azokat a mesei fordulatokat, amelyek a hős által megtett vándorút állomásait érzékeltetik!

b) Kit nevezünk vándornak? Milyen kellékei vannak a vándoréletnek? Miért indulnak hosszú útra a mesehősök? A VÁ ND OR SZÓ JELENTÉSE A VÁ ND OR ÉL E T KELLÉKEI MIÉRT VÁ ND OROL N A K A MESEHŐSÖK?

A

V Á N D O R L Á S

É S

A


c) Milyen különbséget találtok Jancsi és a mesehősök vándorútjának kezdete között?

19. Milyennek ismertétek meg az eddigiek alapján Jancsit? a) Lapozd át az 1–6. fejezetet! b) Gyűjtsd ki Jancsi eddig megismert tulajdonságait! Fogalmazd meg pár szóval azt is, honnan derült ki számodra egy-egy jellemvonás! TUL AJDONSÁG

A L ÁTÁ M A SZ TÓ R É SZ

F EJ E Z E T/ VERSZ AK

c) Válasszátok ki közösen a legfontosabb tulajdonságokat! d) Készítsetek a csomagolópapírra jellemtérképet úgy, hogy a történet végéig gyűjteni tudjátok a főszereplő tulajdonságait rajta! 20. Jancsi a vándorútja során látott egy hirdetményt, amelyet a pandúrok helyeztek el a környék fáin és a fogadók falain. A szövegben vérdíjat tűztek ki a haramiák fejére, felsorolták bűntetteiket, és leírták legfontosabb külső jellemzőiket. a) Készítsétek el a hirdetményt! b) Illusztráljátok is a szöveget!

67

4. T A L Á L K O Z Á S A H U S Z Á R O K K A L – AZ ÚT FRANCIAORSZÁGIG ( JÁ NOS

VITÉ Z,

7– 1 0 .

FEJE ZE T )

Hello Chris, Képzeld, nem értek egy csomó szót a János vitézben! Lehet, hogy nem tudok magyarul? És csak Robit meg Lilit tudom megkérdezni, de ők se tudnak egy csomót. A többieket meg nem merem megkérdezni, hogy ne nézenek hülyének. De ma sikerült megoldani!! Irodalomóra előtt megmutattam Robinak a szavakat. Kettőt ő ismert, azt elmagyarázta. Kiderült, hogy a zsivány az a tolvaj, a henyél pedig lustálkodik. Aztán megkérdeztük Lilit, aki az égiháborúra mondta, hogy az vihar, de a többit ő se értette. De a mellette ülő lány, Kriszti azt mondta, hogy ő megkérdezte a szüleit, és mindent tud, szóval szívesen segít! Nagyon örültem neki, mert féltem, hogy felelni fogok, és Márta néni rájön, hogy nem értem a szöveg felét. Kiderült, hogy a petrencés rudat régen arra használták, hogy szénát vigyenek rajta, ezért nagy meg nehéz. A subát a pásztorok hordták, szőrből volt, és jó meleg kabát szerű dolog. A gulya a tehenek csapata, és kolomp (az egy kicsi harang) volt a nyakukban, hogy hallják, merre menek. Mármint nem a tehenek, hanem az emberek. A gyalázatos párát ő se tudta, de megkérdezte Tamástól. Erre Döme, aki mindig ezt csinálja, elkezdett gúnyolódni, hogy semmit se tudunk, és miért nem járunk akkor kisegitö iskolába. Én nem tudom, mi az, Kriszti mondta, hogy oda azok a gyerekek járnak, akiknek valami bajuk van, és a rendes iskolai tanárok nem tudnak eleget ahoz, hogy tanítsák őket. Tamás azt mondta, hogy a gyalázatos pára olyan, mint a Döme. :) Te tudtad volna ezeket? Ábel

T A L Á L K O Z Á S

A

H U S Z Á R O K K A L . . .

1. Mi a hasonlóság és mi a különbség a zsiványokhoz és a huszárokhoz való csatlakozás lehetősége között? a) Milyen közös vonások és eltérések vannak a katonák és a zsiványok életében? K ATON Á K KÖZÖS

Z SI VÁ N YOK

b) Mennyiben és hogyan változna mindkét esetben a magányos és céltalan vándor helyzete?

c) Miért elfogadható az egyik, és miért elfogadhatatlan a másik csatlakozás Jancsi számára?

2. Hallgassátok meg a János vitéz következő négy fejezetét! a) Írjátok le az elhangzott helyszínek nevét!

69

70


•

5 .

É V F O L Y A M

b) Soroljátok fel az eseményekben részt vevő szereplőket!

c) Írjátok le az elhangzott népek, nemzetiségek nevét!

7 Jancsi már hetedhét országon túl jára, Nem is igen gondolt a zsiványtanyára; Egyszerre valami csillámlott előtte, Hát sugarát a nap fegyverekre lőtte.

Szólt megint a vezér: „Jól meggondold, földi! Nem mulatni megyünk, megyünk öldökölni. Rárontott a török a francia népre; Franciáknak megyünk mi segedelmére.”

Katonák jövének, gyönyörű huszárok, A nap fénye ezek fegyverén csillámlott; Alattok a lovak tomboltak, prüsszögtek, Kényesen rázták szép sörényes fejöket.

„Hát hisz akkor én meg még jobban szeretném, Ha magamat lóra, nyeregbe vethetném; Mert ha én nem ölök, engem öl meg a bú – Nagyon kivánt dolog nekem a háború.

Mikor őket Jancsi közeledni látta, Alig fért meg szíve a bal oldalába’, Mert így gondolkodott: „Ha befogadnának, Be örömest mennék én is katonának!”

Igaz, hogy eddig csak szamarat ismértem, Mivelhogy juhászság volt a mesterségem. De magyar vagyok, s a magyar lóra termett, Magyarnak teremt az isten lovat, nyerget.”

Amint a katonák közelébe értek, Ily szavát hallotta Jancsi a vezérnek: „Vigyázz, földi! bizony rálépsz a fejedre... Mi ördögért vagy úgy a búnak eredve?”

Sokat mondott Jancsi megeredt nyelvével, De még többet mondott sugárzó szemével; Nagyon természetes hát, hogy a vezérnek Megtetszett, és be is vette közlegénynek.

Jancsi pedig szólott fohászkodva nagyot: „Én a kerek világ bujdosója vagyok; Ha kegyelmetekkel egy sorba lehetnék, A ragyogó nappal farkasszemet néznék.”

Cifra beszéd kéne azt elősorolni, A vörös nadrágban mit érezett Jancsi, Mit érezett, mikor a mentét fölkapta, S villogó kardját a napnak megmutatta.


A


Csillagokat rúgott szilaj paripája, Mikor Jancsi magát fölvetette rája, De ő keményen űlt rajta, mint a cövek, A földindulás sem rázhatta volna meg.

El sem feledte ezt a szerecsen király; Azért a magyarok védelmére kiáll, S a tatár császárral, kivel jó barát volt, Kiengesztelésűl ily szavakat váltott:

Bámulói lettek katonapajtási, Nem győzték szépségét, erejét csodálni, És amerre mentek, s beszállásozának, Induláskor gyakran sírtak a leányok.

„Kedves jó barátom, ne bántsd e sereget, Legkisebbet sem fog ez ártani neked, Igen jól ismerem én a magyar népet, Kedvemért bocsásd át országodon őket.”

Lyányokra nézve ami Jancsit illeti, Egyetlenegy leány sem tetszett őneki, Az igaz, hogy noha sok földet bejára, Sehol sem akadt ő Iluska párjára.

„A kedvedért, pajtás, hát csak már megteszem,” Szólt kibékülve a tatár fejedelem, De még meg is írta az úti levelet, Hogy senki se bántsa a magyar sereget.

8

Az igaz, hogy nem is lett semmi bántása, De mégis örűlt, hogy elért a határra, Hogyne örűlt volna? ez a szegény vidék Egyebet se terem: medvehúst meg fügét.

Nos hát ment a sereg, csak ment, csak mendegélt, Tatárországnak már elérte közepét; De itten reája nagy veszedelem várt: 9 Látott érkezni sok kutyafejű tatárt. Kutyafejű tatár népek fejedelme A magyar sereget ekkép idvezelte: „Hogy mikép mertek ti szembeszállni vélünk? Tudjátok-e, hogy mi emberhússal élünk?”

Tatárország hegyes-völgyes tartománya Messziről nézett a seregnek utána, Mert jól bent vala már nagy Taljánországban, Rozmarínfa-erdők sötét árnyékában.

Nagy volt ijedtsége szegény magyaroknak, Minthogy a tatárok ezerannyin voltak; Jó, hogy akkor azon a vidéken jára Szerecsenországnak jószivű királya.

Itt semmi különös nem történt népünkkel, Csakhogy küszködnie kellett a hideggel, Mert Taljánországban örökös tél vagyon; Mentek katonáink csupa havon, fagyon.

Ez a magyaroknak mindjárt pártját fogta, Mert Magyarországot egyszer beutazta, S ekkor Magyarország jámbor lelkü népe Igen becsületes módon bánt ővéle.

No de a magyarság erős természete, Bármi nagy hideg volt, megbirkozott vele; Aztán meg, ha fáztak, hát kapták magokat, Leszálltak s hátokra vették a lovokat.

71

72


•

5 .

É V F O L Y A M

10 Ekképen jutottak át Lengyelországba, Lengyelek földéről pedig Indiába; Franciaország és India határos, De köztök az út nem nagyon mulatságos. India közepén még csak dombok vannak, De aztán a dombok mindig magasabbak, S mikor a két ország határát elérik, Már akkor a hegyek fölnyúlnak az égig. Tudni való, hogy itt a sereg izzadott, Le is hányt magáról dolmányt, nyakravalót... Hogyne az istenért? a nap fejök felett Valami egy óra járásra lehetett. Enni nem ettek mást, mint levegőeget; Ez olyan sürü ott, hogy harapni lehet. Hanem még italhoz is furcsán jutottak: Ha szomjaztak, vizet felhőből facsartak. Elérték végtére tetejét a hegynek; Itt már oly meleg volt, hogy csak éjjel mentek. Lassacskán mehettek; nagy akadály volt ott: Hát a csillagokban a ló meg-megbotlott. Amint ballagtak a csillagok közepett, Kukorica Jancsi ekkép elmélkedett: „Azt mondják, ahányszor egy csillag leszalad, A földön egy ember élete megszakad. Ezer a szerencséd, te gonosz mostoha, Hogy nem tudom, melyik kinek a csillaga; Nem kínzanád tovább az én galambomat – Mert lehajítanám mostan csillagodat.” Eztán nemsokára lejtősen haladtak, Alacsonyodtak már a hegyek alattok, A szörnyű forróság szinte szűnni kezdett, Mentül beljebb érték a francia földet.


A


3. Adjatok címet a fejezeteknek! A) Adjatok címet a 7. fejezetnek!

a) Mennyi idő alatt játszódik a 7. fejezet?

B) Adjatok címet a 8. fejezetnek!


C) Adjatok címet a 10. fejezetnek!


4. A sorsfordító találkozás A) Mit jelentenek az aláhúzott kifejezések? „Ha kegyelmetekkel egy sorba lehetnék, A ragyogó nappal farkasszemet néznék.” „Jancsi már hetedhét országon túl jára, Nem is igen gondolt a zsiványtanyára;” „Vigyázz, földi! bizony rálépsz a fejedre... Mi ördögért vagy úgy a búnak eredve?” „Mikor őket Jancsi közeledni látta, Alig fért meg szíve a bal oldalába’,” B) Hogyan változtak Jancsi érzelmei a 7. fejezetben? Írjátok le az érzelmeket bemutató kifejezéseket!

73

74


•

5 .

É V F O L Y A M

C) A Vissza a meséhez! fejezetben már megtapasztaltátok, hogy a mesehősök tulajdonságai rendkívüliek, a földi halandókhoz képest emberfelettiek. Petőfi is megszépítve ábrázolja hősét. Keressetek a 7. fejezetben olyan verssorokat, amelyek Jancsi alábbi tulajdonságait igazolják! Emberfeletti erő:

Bátorság:

Szemrevaló, nyalka vitéz:

Hűség:

5. Milyen újabb tulajdonságokkal tudjátok kiegészíteni Jancsi jellemtérképét? a) Lapozd át a 7–10. fejezetet! b) Gyűjtsd ki Jancsi itt megismert tulajdonságait! Fogalmazd meg pár szóval azt is, honnan derült ki számodra egy-egy jellemvonás!

TUL AJDONSÁG


F EJ E Z E T/ VERSZ AK


A


c) Válasszátok ki közösen a legfontosabb tulajdonságokat! Egészítsétek ki velük a jellemtérképet! 6. Mutasd be a huszárokat! Írd le, milyen volt a fegyverzetük, az öltözékük és a viselkedésük!

7. Jancsi beáll huszárnak. Hogyan hat ez a változás az életére?

8. Keressétek ki a 7–10. fejezetből a képtelenségeket! Véleményetek szerint milyen tapasztalatokon alapulnak a fizikai, meteorológiai, természetrajzi stb. tévedések? A) Olvassátok el a 7. fejezetet! Töltsétek ki a szemponttáblázatot! KÉPTELENSÉGEK

M I LY E N TA PA S Z TA L ATO KO N AL APULNAK?

75

76


•

5 .

É V F O L Y A M

B) Olvassátok el a 8–9. fejezetet! Töltsétek ki a szemponttáblázatot! KÉPTELENSÉGEK



A


C) Olvassátok el a 10. fejezetet! Töltsétek ki a szemponttáblázatot! KÉPTELENSÉGEK


77

9. A történet sorrendjében jelöld be a térképen, és képzeletben járd végig azokat az országokat, ahová a huszárok eljutottak!

78 S Z Ö V E G É R T É S – S Z Ö V E G A L K O T Á S • 5 . É V F O L Y A M


A


a) Mit vettél észre? Lehetséges-e ennek az útnak a megtétele?

b) Mennyi időre lett volna vajon akkoriban szükség egy ekkora utazáshoz?

c) Ma mivel és mennyi idő alatt tehető meg ugyanez az út?

10. Keressetek a 8. fejezetben olyan szavakat, amelyek megtetszettek nektek! a) Írjatok fel ezek közül öt szót egy lapra, majd adjátok oda a papírt a padszomszédotoknak! b) Írjatok a társatok által megadott szavakkal olyan rövid történetet, amely nem kötődik a János vitézhez!

79

80


•

5 .

É V F O L Y A M

11. Egészítsétek ki János vitéz történetét! A) Mit tartalmazhatott vajon a tatár fejedelem levele? Írjátok meg közösen! Míg a levélen dolgoztok, egyikőtök rajzoljon egy lovas huszárt!

B) Írjátok le Jancsi párbeszédét a katonák vezérével! Bővítsétek ki az eredeti beszélgetést a fantáziátok segítségével!


C) „Sokat mondott Jancsi megeredt nyelvével…” Vajon mit mesélhetett el Jancsi az olvasottakon kívül?

A


81

82


•

5 .

É V F O L Y A M

12. Pótoljátok a következő képekről lemaradt fontos részleteket! Egészítsétek ki őket úgy, hogy a három címnek megfeleljenek! a) A kutyafejű tatár megtámadja az ellenséget


b) Egy gyalogos és egy lovas huszár a csatamezőn

A


83

84


c) Magyar huszárok Indiában

•

5 .

É V F O L Y A M


A


13. Olvassátok el az alábbi párbeszédet! a) Húzzátok alá egyenes vonallal azokat a szavakat és kifejezéseket, amelyek felnagyítják, eltúlozzák a szereplők szövegét! b) Végül jelöljétek hullámos vonallal azokat a részeket, amelyek a valóságot kicsinyítik, vagy tompítják a mondanivalót! – Kicsikém! – Anyu, már 11 éves vagyok, és telefonálok! Várj egy pillanatig! – Csak nem az a tökfej Csilla, aki világszépének képzeli magát? – Ha százszobás kastélyban laknánk, akkor sem lenne egy talpalatnyi hely, ahol nyugodtan telefonálhatnék! – Lehet, hogy azért, szívem, mert percenként telefonálsz. Már ezerszer mondtam, hogy ettől megőrülök! Legközelebb majd időpontot kérek a titkárnődtől, ha beszélni akarok veled. – Ugyan, anya, tudod, hogy imádlak... Ilyen semmiségtől csak nem dől össze a világ. c) Melyik szereplőnek mi a célja a túlzással, illetve a kicsinyítéssel?

d) Rajzoljátok le az alábbi túlzásokat kifejező köznapi metaforákat!

Golyóztak a szemeim.

Átdöfött a tekintetével!

85

86


Égnek áll a hajam!

•

5 .

É V F O L Y A M

Micsoda bomba nő!

e) Keressetek a János vitézben túlzásokat és kicsinyítéseket! f) Mondjatok túlzáson és kicsinyítésen alapuló reklámszövegeket! A fenti feladatok megoldásakor tapasztalhattad, hogy a TÚLZÁS (nagyítás) gyakori eleme mind a köznapi, mind pedig az irodalmi nyelvnek. A túlzással elsősorban érzelmeinket (szeretet, szerelem, gyűlölet, gúny stb.) erősítjük fel. Például: Ezer éve nem láttalak. = Hiányoztál. Elhanyagoltál. Nagyon örülök neked. A nagyítás, különösen az irodalomban, a hatáskeltést szolgálja. Képzeld el, ha például a János vitézben a „Tenger virág nyílik tarkán körülötte...” sor helyett ez állna: Sok színes virág volt ott. A túlzás ellentéte a KICSINYÍTÉS. A kicsinyítéssel tompítjuk, lágyítjuk szövegeinket. Például: Csak egy percet várj még! = Ne türelmetlenkedj! Szeretnék még maradni egy kicsit. Vagy a János vitézben: „Gyere ki a partra csak egy pillanatra...”; „Kilátszik a vízből két szép térdecskéje...” 14. Gyűjtsétek ki a 8. és 9. fejezet szereplőit, és kapcsoljatok hozzájuk jelzői módosítókat! SZEREPLŐK

JEL ZŐI MÓDOSÍTÓK


A


a) Biztosan észrevettétek, hogy ezekben a részekben Jancsi nem jelenik meg önálló szereplőként. Vajon miért?

b) Vizsgáljátok meg még egyszer a 9. fejezetet. Írjátok a sorok elejére, milyen mondatok jellemzik a szöveget (E = eseményt leíró, Á = állapotot leíró, ÁL = általánosító)! c) Melyik típusú mondatokból volt több, és melyikekből kevesebb a szövegben? Mit gondoltok, miért? Megállapításaitokat rögzítsétek!

15. Milyen összefüggés lehet a két oszlop szavai közt? Ha rájöttetek, kössétek öszsze a szópárokat! vagyon

megkérik

mereget

futottak

felérik

kezedet

levelet

sereget

jutottak

Bajára

bajára

hagyom

87

88


•

5 .

É V F O L Y A M

a) Írjatok egy vagy több verset a szópárokból úgy, hogy a rímelő szavak a sor végére kerüljenek! Például: Nem tudta, milyen szert használjon bajára, Fölült a vonatra, s utazott Bajára.

b) Most ugyanezekből a szópárokból írjatok négysoros verset úgy, hogy az első sorra a harmadik, a másodikra a negyedik sor rímeljen!

c) Jelöljétek mindkét általatok írt versben a rímelő szavakat az abc azonos betűivel! 16. Vizsgáljátok meg a 10. fejezetet a szempontok segítségével! Hány mondat alkot egy szakaszt?

A versszakok belső tagolódása tagmondatokra, értelmes, szünetet engedő egészekre


A


Milyen szabályszerűség érvényesül általában verssorok és írásjelek kapcsolatában?

Hány szótag egy sor? Ha többféle sor van, melyik hány szótagból áll?

Milyem ritmikai szabályszerűség figyelhető meg a sorokban? A rövid és hosszú szótagok vagy inkább a hangsúlyos és hangsúlytalan ütemek szabályos váltakozása jellemzi a János vitézt? Sorvégi összecsengések, azaz rímek (Mely sorok rímelnek? A rímelő sorok végét egyforma kisbetűvel, a rímteleneket x-szel jelöljétek!)

a) A szempontok megvizsgálását követően egészítsd ki az ismeretközlő szöveget! A János vitéz ritmusát a _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ és _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ szótagok szabályos váltakozása adja. Ezt nevezzük _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ A verssort _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ szótag kezdi, és azt követik a meghatározott számú _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ Ez az egység az _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ A János vitéz sorfajtáját úgy állapíthatjuk meg, ha _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ , hogy egy sorban hány _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ van. Ezek szerint a János vitéz _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ , azaz: Tü-ze-sen süt le a // nyá-ri nap su-gá-ra: p _ _ _ _ // _ _ _ _ b) Ellenőrizd, hogy igaz-e a fenti állítás! Jelöld a hangsúlyos és hangsúlytalan szótagokat, illetve az ütemhatárt (//)! Végül add meg a sorfajtát is!

89

90


•

5 .

IDÉZETT SOROK

É V F O L Y A M

SZÓTAG SZÁM

S O R FA J TA

Egyetlenegy leány sem tetszett őneki...

//

Egyebet se terem: medvehúst meg fügét...

//

Tatárország hegyes-völgyes tartománya...

//

Mert jól bent vala már nagy Taljánországban...

//

c) Most ugyanaz a feladatod, mint előzőleg, csak népdalokból vett példákkal. IDÉZETT SOROK

SZÓTAGSZÁM

Esik az eső, ázik a heveder... Vetettem gyöngyöt... Egyszer mosdik egy hónapba... Ha én aztat tudtam volna...

17. Képzeld el! A) Te vagy az egyik magyar huszár! a) Készíts leírást valamelyik országról, ahol a sereg megfordult! b) Mi ragadott meg leginkább, mit láttál a nyeregből?

SORFAJTA


A


B) Te annak az országnak a lakója vagy, amelyen a huszárok átvonultak. a) Írd meg egy ismerősödnek, mit láttál! b) Milyenek voltak a magyar katonák? Féltél tőlük, beszéltél velük?

91

92


•

5 .

É V F O L Y A M

C) Haditudósító vagy. a) Írj tudósítást a huszárok Taljánországban tett látogatásáról! b) Az újságcikknek legyen része egy rövid riport is az egyik huszárral!

5. A G Y Ő Z T E S F R A N C I A H A D J Á R A T É S H Ő S E ( JÁ NOS

VITÉ Z,

1 1–1 3 .

FEJE ZE T )

Holnap lesz farsang. Robival kitaláltuk, hogy huszárnak öltözünk. Kartonból csináltunk huszársüveget, és befestetük. Fekete nadrágunk lesz, és fehér ing. Kabátot meg varrt nekünk a nagyi. Nagyon jófej volt, bár elég sokáig tartott elmagyarázni neki, mit szeretnénk, mert nem értette egyáltalán. Aztán amikor rájött, azt mondta: Mentét akartok! Ezt meg mi nem érettük. Aztán fél óráig magyarázta, hogy a huszárok nem kabátot hordtak, hanem mentét. Biztos. A lényeg, hogy megvarrta nekünk. Remélem tetszeni fog a többieknek, jó lenne. Lili nem árulta el, mi lesz, Kriszti kirájlánynak öltözik. Azon nevettünk, hogy jól el tudnánk így játszani a János vitézt. Csak kéne még valaki, aki lónak öltözik, meg törököknek.

94


•

5 .

É V F O L Y A M

1. Mondjatok olyan népdalokat, amelyek a huszárok életéről szólnak! a) Vizsgáljátok meg a ritmusukat! b) Alkossatok ének- és zenekart! 2. Ha újraolvasod a 10. ének utolsó versszakát, mit vársz a folytatástól? Vajon inkább kellemes vagy kellemetlen események sora következik ezután? 11 A franciák földje gyönyörű tartomány, Egész paradicsom, egész kis Kánaán, Azért is vásott rá a törökök foga, Pusztitó szándékkal azért törtek oda.

Ez éjjelen által kipihenjük magunk, Mert hosszú volt az út, kissé elfáradtunk. De holnap azután, mihelyt fölkel a nap, Visszafoglaljuk mi vesztett országodat.”

Mikor a magyarság beért az országba, A törökök ott már raboltak javába’; Kirabolták a sok gazdag templom kincsét, És üresen hagytak minden borospincét.

„Hát szegény leányom, hát édes leányom?” Jajdult föl a király, „őtet hol találom? Elrabolta tőlem törökök vezére... Aki visszahozza, számolhat kezére.”

Látni lehetett sok égő város lángját, Kivel szemközt jöttek, azt kardjokra hányták, Magát a királyt is kiűzték várából, S megfosztották kedves egyetlen lyányától.

Nagy buzditás volt ez a magyar seregnek; Minden ember szivét reménység szállta meg. Ez volt mindenkinek fejében föltéve: „Vagy visszakerítem, vagy meghalok érte.”

Így találta népünk a francia királyt, Széles országában föl s le bujdosva járt; Amint őt meglátták a magyar huszárok, Sorsán szánakozó könnyet hullatának.

Kukorica Jancsi tán egymaga volt csak Meg nem hallója az elmondott dolognak; Jancsinak az esze más egyeben jára: Visszaemlékezett szép Iluskájára.

A bujdosó király ily szókat hallatott: „Ugye, barátim, hogy keserves állapot? Kincsem vetélkedett Dárius kincsével, S most küszködnöm kell a legnagyobb ínséggel.”

12

A vezér azt mondá vigasztalására: „Ne busúlj, franciák fölséges királya! Megtáncoltatjuk mi ezt a gonosz népet, Ki ily méltatlanul mert bánni tevéled.

Másnap reggel a nap szokás szerint fölkelt, De nem lát és nem hall olyat minden reggel, Mint amilyet hallott, mint amilyet látott Mindjárt, mihelyest a föld szélére hágott.

A

G Y Ő Z T E S

F R A N C I A

H A D J Á R A T

É S

H Ő S E

A) Jelöld meg a szövegben a kulcsszavakat és a három legfontosabb mondatot! a) Indokold döntésedet!

B) Adj címet a szövegegységnek!

a) Melyik a fontosabb mondat? Miért? „Mikor a magyarság beért az országba, A törökök ott már raboltak javába.” „Ez éjjelen által kipihenjük magunk, Mert hosszú volt az út, kissé elfáradtunk.”

C) Fogalmazd meg azokat a kérdéseket, amelyekre az alábbi mondatok válaszolnak!

Mert a törökök elrabolták a lányát.

Másnap reggel, miután kipihenték magukat.

A földi paradicsomhoz hasonlítja.

A király a lánya kezét ígérte annak, aki visszahozza őt a török rabságból.

95

96


•

5 .

É V F O L Y A M

a) Hogy mondta Petőfi? A törökök meg akarták kaparintani a franciák földjét

Nagyon gazdag voltam

Aki visszahozza a lányomat, annak adom feleségül

3. Cseréljük fel a cselekmény történéseit! Tegyük fel, hogy a törökök a francia királyt rabolják el. Mit ajánlana szerintetek a királylány a huszároknak édesapja kiszabadításáért? a) Elképzelésedet beszéld meg a pároddal! Megállapodásotokat rögzítsétek írásban!

b) Készítsetek egy képet A búslakodó francia király címmel! A csoport minden tagja ugyanazon a rajzon dolgozzon. Mindenki más és más, de csak egyféle színnel rajzolhat, így a közös kép végül színes lesz. 4. Mit gondoltok arról, hogy a francia király a lánya kezét ajánlotta fel annak, aki megmenti őt, és megszabadítja a francia népet a török veszedelemtől? a) Gyűjts össze érveket!

A

G Y Ő Z T E S

F R A N C I A

H A D J Á R A T

É S

H Ő S E

b) Összesítsétek a vitában megfogalmazott legfontosabb érveket!

EGYETÉRTEK, MERT...

A FRANCIA KIRÁLY A LÁNYA KEZÉT AJÁNLOTTA FEL NEM ÉRTEK EGYET, MERT...

5. Folytassátok a történet olvasását! Megszólalt a sereg harsány trombitája, Minden legény talpon termett szózatára; Jól kiköszörülték acélszablyáikat, Azután nyergelték gyorsan a lovakat.

A király erőnek erejével rajt volt, Hogy ő is elmegy, s a többiekkel harcol; Hanem a huszárok bölcs eszű vezére A királyhoz ilyen tanácsot intéze:

97

98


•

5 .

É V F O L Y A M

„Nem, kegyelmes király! csak maradj te hátra, A te karjaid már gyöngék a csatára; Tudom, meghagyta az idő bátorságod, De mi haszna, hogyha erőd vele szállott?

Hej csinálom-adta! meleg egy nap volt ez, Heggyé emelkedett már a török holttest. De a basa még él mennykő nagy hasával, S Kukorica Jancsit célozza vasával.

Bízd az isten után mireánk ügyedet; Fogadást teszünk, hogy mire a nap lemegy: Országodból tovaűzzük ellenséged, S elfoglalhatd ujra a királyi széket.”

Kukorica Jancsi nem veszi tréfának, S ily szóval megy neki a török basának: „Atyafi! te úgyis sok vagy egy legénynek; Megállj, én majd kettőt csinálok belőled.”

Erre a magyarság lóra kerekedett, S keresni indult a rabló törököket; Nem soká kereste, mindjárt rájok akadt, És egy követ által izent nekik hadat.

S akként cselekedett, amint megfogadta, Szegény török basát kettéhasította, Jobbra-balra hullott izzadó lováról, Igy múlt ki őkelme ebből a világból.

Visszajött a követ, harsog a trombita, Rémséges zugással kezdődik a csata; Acélok csengése, torkok kurjantása Volt a magyaroknál harci jel adása.

Mikor ezt látta a gyáva török sereg, Uccu! hátat fordít és futásnak ered, Futott, futott s talán mostanság is futna, Hogyha a huszárok el nem érték volna.

A sarkantyút vágták lovak oldalába, Dobogott a földön lovak patkós lába, Vagy talán a földnek dobbant meg a szíve, E vészt jövendölő zajra megijedve.

De bezzeg elérték, le is kaszabolták; Hullottak a fejek előttök, mint a mák. Egyetlenegy nyargal még lóhalálába’, Ennek Kukorica Jancsi ment nyomába.

Törökök vezére hétlófarkú basa, Ötakós hordónak elég volna hasa; A sok boritaltól piroslik az orra, Azt hinné az ember, hogy érett uborka.

Hát a török basa fia vágtatott ott, Ölében valami fehérféle látszott. A fehérség volt a francia királylyány; Nem tudott magáról semmit, elájulván.

A török csapatnak nagy hasú vezére Rendbe szedte népét a harcnak jelére; A rendbe szedett nép ugyancsak megállott, Amint megrohanták a magyar huszárok.

Soká nyargalt Jancsi, amíg utolérte, „Megállj, a hitedet!” kiáltott feléje, „Állj meg, vagy testeden mindjárt nyitok kaput, Melyen által hitvány lelked pokolba fut.”

De nem volt gyerekség ez a megrohanás, Lett is nemsokára szörnyü rendzavarás; Izzadott a török véres verítéket, Tőle a zöld mező vörös tengerré lett.

De a basa fia meg nem állott volna, Ha a ló alatta össze nem omolna. Összeomlott, ki is fújta ott páráját, Basa fia ilyen szóra nyitá száját:

A

G Y Ő Z T E S

F R A N C I A

H A D J Á R A T

É S

H Ő S E

99

„Kegyelem, kegyelem, nemes lelkű vitéz! Ha semmi másra nem: ifjuságomra nézz; Ifjú vagyok még, az életet szeretem... Vedd el mindenemet, csak hagyd meg életem!”

Nem látott egyebet, csak a véres halált, S hollósereget, mely a halottakra szállt; Nemigen telt benne nagy gyönyörüsége, Le is ereszkedett tenger mélységébe.

„Tartsd meg mindenedet, gyáva élhetetlen! Kezem által halni vagy te érdemetlen. Hordd el magad innen, vidd hírűl hazádnak, Haramja fiai hogy és mikép jártak.”

A csatahely mellett volt egy jókora tó, Tiszta szőke vizet magába foglaló. De piros volt az most, mert a magyar sereg Török vértől magát vizében mosta meg.

Leszállott lováról, királylyányhoz lépe, És beletekintett gyönyörű szemébe, Melyet a királylyány épen most nyita ki, Mialatt ily szókat mondának ajaki:

Miután megmosdott az egész legénység, A francia királyt várába kisérték; A csatamezőtől az nem messzire állt... Idekisérték hát a francia királyt.

„Kedves szabadítóm! nem kérdezem, ki vagy, Csak annyit mondok, hogy hálám irántad nagy. Háladatosságból én mindent megteszek, Hogyha kedved tartja, feleséged leszek.”

Alighogy bevonult a várba a sereg, Kukorica Jancsi szinte megérkezett. Olyan volt mellette az ékes királylyány, Mint felhő mellett a tündöklő szivárvány.

Jancsi ereiben nem folyt víz vér helyett, Szívében hatalmas tusa keletkezett; De lecsillapítá szíve nagy tusáját, Emlékezetébe hozván Iluskáját.

Hogy az öreg király leányát meglátta, Reszkető örömmel borult a nyakába, S csak azután mondta a következőket, Mikor a lyány ajkán tőle sok csók égett:

Nyájasdadon igy szólt a szép királylyányhoz: „Menjünk, rózsám, elébb az édesatyádhoz. Ott majd közelebbről vizsgáljuk a dolgot.” S ló előtt a lyánnyal lassacskán ballagott.

„Most már örömömnek nincsen semmi híja; Szaladjon valaki, s a szakácsot híja, Készítsen, ami jó, mindent vacsorára, Az én győzedelmes vitézim számára.”

13

„Király uram! nem kell híni a szakácsot,” A király mellett egy hang ekkép rikácsolt, „Elkészítettem már mindent hamarjában, Föl is van tálalva a szomszéd szobában.”

Kukorica Jancsi meg a királyleány Csatahelyre értek a nap alkonyatán. A leáldozó nap utósó sugára Vörös szemmel nézett a siralmas tájra.

A szakács szavai kedvesen hangzottak Füleiben a jó magyar huszároknak; Nemigen sokáig hívatták magokat, Körülülték a megterhelt asztalokat.

10 0


Amily kegyetlenűl bántak a törökkel, Csak úgy bántak ők most a jó ételekkel; Nem is csoda biz az, mert megéhezének A nagy öldöklésben a derék vitézek.

•

5 .

É V F O L Y A M

Járta már a kancsó isten igazába’, Ekkor a királynak ily szó jött szájába: „Figyelmezzetek rám, ti nemes vitézek, Mert nagy fontosságu, amit majd beszélek.”

a) Hogyan ábrázolja a költő a francia királyt? Gyűjtsetek idézeteket!

Vajon mi ennek az oka?

b) Jancsi céltalan bolyongása együttérzést váltott ki belőlünk, olvasókból. Miért nem érzünk részvétet a törökök iránt?

c) Gyűjtsetek a szövegből olyan szóképeket (metaforákat, megszemélyesítéseket és hasonlatokat), amelyek a véres csatát és török résztvevőit mulatságossá teszik!

A

G Y Ő Z T E S

F R A N C I A

H A D J Á R A T

É S

H Ő S E

d) Húzzátok alá a szóképekben egyenes vonallal a cselekmény világát (belső kontextus, céltartomány), hullámos vonallal pedig a cselekmény világát és szereplőit értelmező szövegkörnyezetet (külső kontextus, forrástartomány)! 6. Keressétek meg a felolvasott részből azokat a verssorokat, amelyek igazolják az állításokat! Például: A csatamező füve vörös volt a sok vértől: 12. fejezet, 11. versszak, 4. sor (röviden: 12/11/4.). A katonák megélesítették a kardjaikat a csata előtt: A török basa nem veti meg a bort: A harc kezdetét kurjantásokkal jelezték a huszárok: A magyarok követet küldtek a törökökhöz a hadüzenettel: A basa fia gyáva volt: a) Egészítsétek ki a mondatokat a szövegből vett hangutánzó szavak megfelelő alakjával! a trombiták hangjára ébredtek a legények.

Másnap reggel Miután hadat üzentek az ellenfélnek,

a trombiták, elkezdődött a csata. A fegyverek

, az emberek meg a magyarok a harci jelet. b) „Fordítsátok le” hétköznapi nyelvre a versszakot! „Jancsi ereiben nem folyt víz vér helyett, Szívében hatalmas tusa keletkezett; De lecsillapítá szíve nagy tusáját, Emlékezetébe hozván Iluskáját.”

adták

10 1

10 2


•

5 .

É V F O L Y A M

7. Képzeljétek el azt a helyzetet, hogy egy magyar huszár találkozik a török basa fiával. a) Beszélgessetek a csatáról úgy, hogy valamelyik szerepbe belehelyezkedtek! b) Ismételjétek meg a beszélgetést szerepcserével! c) Értékeljétek saját és párotok munkáját! Töltsétek ki az értékelőlapot!

ÉRTÉKELŐLAP A párom neve: Mindketten sikeresek voltunk:

A páromnak jobban ment:

Nekem jobban ment:

A pármunkában először problémát okozott:

Hogy jobban dolgozzunk, jobban kell figyelnünk:

A második beszélgetésben már jobban ment:

Nekem továbbra is ügyelnem kell arra, hogy:

A páromnak továbbra is ügyelnie kell arra, hogy:

A

G Y Ő Z T E S

F R A N C I A

H A D J Á R A T

É S

H Ő S E

10 3

8. Készítsd el a 11–12. ének eseményvázlatát az olvasottak alapján! I.

II. a)

b)

c)

III.

a) Olvassátok el a 13. fejezet hátralévő részét! S a magyar huszárok mind figyelmezének, Fölfogni értelmét király beszédének, Aki egyet ivott, azután köhhentett, S végre ily szavakkal törte meg a csendet:

Derék János vitéz halld most beszédemet: Minthogy megmentetted kedves gyermekemet, Vedd el feleségül, legyen ő a tied, És vele foglald el királyi székemet.

„Mindenekelőtt is mondd meg a nevedet, Bátor vitéz, aki lyányom megmentetted.” „Kukorica Jancsi becsületes nevem; Egy kicsit parasztos, de én nem szégyenlem.”

A királyi széken én sokáig ültem, Rajta megvénültem, rajta megőszültem. Nehezek nekem már a királyi gondok, Annakokáért én azokról lemondok.

Kukorica Jancsi ekképen felele, Azután a király ily szót váltott vele: „Én a te nevedet másnak keresztelem, Mától fogva neved János vitéz legyen.

Homlokodra teszem a fényes koronát, Fényes koronámért nem is kívánok mást, Csak hogy e várban egy szobát rendelj nékem, Melyben hátralevő napjaimat éljem.”

10 4


•

5 .

É V F O L Y A M

A király szavai ím ezek valának, Nagy csodálkozással hallák a huszárok. János vitéz pedig e szíves beszédet Alázatos hangon ekkép köszöné meg:

Hosszú históriát kéne elbeszélnem, Miért e jósággal lehetetlen élnem; De attól tartok, hogy megunnák kelmetek; S én másnak terhére lenni nem szeretek.”

„Köszönöm szépen a kelmed jó’karatját, Amely reám nézve nem érdemlett jóság; Egyszersmind azt is ki kell nyilatkoztatnom, Hogy én e jóságot el nem fogadhatom.

„De csak beszélj, fiam, meghallgatjuk biz azt; Hiábavalóság, ami téged aggaszt.” Igy biztatta őt a jó francia király, S János vitéz beszélt, amint itt írva áll:

b) Egészítsétek ki példákkal az alábbi táblázatot! F E L K I Á LTÁ S JELLEMZŐI

Változatos érzelmi állapotok kifejezésére szolgál, például: – csodálat – lelkesedés – meglepetés – keserűség – bánat Gyakoriak bennük az indulatot kifejező szavak. Sokszor rövid mondatok, főleg amikor tiltást vagy parancsolást fejeznek ki. Jellemző az irodalmi nyelvre. Jellemző a köznyelvre is.

PÉLDÁK

A

G Y Ő Z T E S

F R A N C I A

H A D J Á R A T

É S

H Ő S E

c) Egészítsétek ki példákkal az alábbi táblázatot! ISMÉTLÉS JELLEMZŐI

PÉLDÁK

Ismétléskor az ismételt fogalom, mondat értelmi és érzelmi tartalma erősödik. Történhet: – szavak ismétlésével; – szavak ismétlésével úgy, hogy közéjük egy vagy több másik szót illesztünk; – tőismétléssel (már tanultad); – szókapcsolatok, egész mondatok ismétlésével. Jellemző az irodalmi nyelvre. Jellemző a köznyelvre is. 9. A csoport birodalma egy képzeletbeli sziget. a) Töltsétek ki a következő adatlapot, mely a ti szigetetekről közöl néhány fontos, tényszerű információt! A DAT L A P SZEMPONTOK

Az ország neve Földrajzi elhelyezkedés Lakók száma Beszélt nyelv Államforma Pénznem Főváros neve Legfontosabb termékek

A DATO K

10 5

10 6


•

5 .

É V F O L Y A M

b) A feladatok megosztása minden országban nagyon fontos. Találjatok ki tisztségeket a következő feladatokhoz! Írjátok be a táblázatba, hogy melyik tisztséget ki vagy kik képviselik a csoportból! FEL A DATO K

a)

alkotmányfogalmazó

b)

büntetőtörvény-író

c)

jelesnap-felelős

d)

iskolafejlesztő

e)

vendéglős

f)

térkép- és címerrajzoló

g)

ruhatervező

TISZTSÉGEK

C S O P O R T TAG O K NEVE

10. Építsétek fel az országotokat! Bátran írjatok, rajzoljatok, tervezettek! Tényleg olyan sziget legyen ez, ahol ti is szeretnétek élni! a) Alkossátok meg a sziget alkotmányát! Gyűjtsétek össze, hogy milyen jogai és milyen kötelességei vannak a szigetlakóknak! JOGOK 1.§

2.§

3.§

4.§

5.§

A

G Y Ő Z T E S

F R A N C I A

H A D J Á R A T

KÖTELESSÉGEK 1.§

2.§

3.§

4.§

5.§

b) Alkossatok büntetésjogi törvényt! Milyen büntetést érdemel, aki ...? TILTOTT HELYEN FÜRDIK 1.§

SZEMETEL 2.§

A HÁZ VAGY JÁRMŰ OLDALÁRA RAJZOL 3.§

BÁNTJA A KISEBBEKET 4.§

NEM KÉSZÍT HÁZI FELADATOT 5.§

CSÚNYÁN BESZÉL 6.§

É S

H Ő S E

10 7

10 8


•

5 .

É V F O L Y A M

c) Milyen ünnepeket vezetnétek be az országban? Legalább hat ünnepet találjatok ki! Válasszatok ki közülük egyet, és részletesen írjátok le, hogyan ünnepelnétek! Ünnepek:

Hogyan ünnepelnétek?

A

G Y Ő Z T E S

d) Milyen lenne a szigeten az iskola?

F R A N C I A

H A D J Á R A T

É S

H Ő S E

10 9

110


•

5 .

É V F O L Y A M

e) Mit esznek-isznak legszívesebben az itt lakók? Készítsetek vendéglői étlapot, amely tartalmazza a legjellegzetesebb és legérdekesebb ételeket és italokat!

Előételek

ÉTLAP Levesek

Saláták

Vegetáriánius ételek

Savanyúságok

Húsételek

Italok

Desszertek

f) Rajzoljátok meg a sziget térképét (hegyek, folyók, települések, domborzati sajátosságok, a sziget élővilága stb.)! Tervezzétek meg és készítsétek el az ország címeres zászlóját! A címert valamilyen állatfigura, épület, esetleg egyéb szimbolikus tárgy díszítse!

A G Y Ő Z T E S F R A N C I A H A D J Á R A T É S H Ő S E

111

112


•

5 .

É V F O L Y A M

g) Hogy öltöznek a gyerekek ebben az országban? Milyen lenne az ország népviselete? Készítsetek egy lányról és egy fiúról két-két rajzot! Az egyik hétköznapi ruhában, a másik népviseletben ábrázolja őket!

11. Hagyományok a) Egy ismert dallamra írjatok egy új szöveget, ami a sziget indulója lehet!

A

G Y Ő Z T E S

F R A N C I A

H A D J Á R A T

É S

H Ő S E

b) Találjatok ki koreográfiát, és táncoljátok el az ország egyik jellegzetes táncát! 12. Készítsetek óriásplakátot! Az a célotok vele, hogy felkeltsétek a külföldi turisták érdeklődését országotok iránt. A plakáton lehet figyelemfelkeltő szöveg, rajz, jellegzetes tárgyak, épületek képe stb. 13. A 13. fejezet azzal végződik, hogy János vitéz belefog egy hosszú történetbe. Te már biztosan tudod, miről fog mesélni. Gyűjtsd össze az ötleteidet!

A mesék hőseit általában a meggazdagodás, a kaland, a szerelem utáni vágy indítja útnak. A VÁNDORÚT végén a mesehősök megtalálják céljukat. Kukorica Jancsi sorsa másképp alakult: kényszerből indult útnak, nem volt biztos célja, jövője kilátástalannak tűnt. Vándorútja azonban a többi mesehős útjához teszi hasonlatossá. A 13. fejezetben Kukorica Jancsiból János vitéz lett. Egy népmese itt véget is érne: János vitéz elvenné feleségül a királylányt, és „boldogan élnének, míg meg nem halnak”. Petőfi azonban továbbfűzi a történet szálait azzal, hogy János vitéz nem fogadja el a király bőkezű ajánlatát. A 27 fejezetből álló történet felénél FORDULÓPONT következett be.

113

114


•

5 .

É V F O L Y A M

14. A János vitéz 1. kiadásának (1845) címlapját Orlai Petrics Soma készítette. Írd le a véleményedet a borítóról!

a) Szereted a nevedet? Szerinted illik hozzád? Ha most választanod lehetne, milyen vezeték- és keresztnevet adnál magadnak? Talán érdekes számodra is, hogy van egy olyan tudományág – a NÉVTUDOMÁNY –, amely a nevekkel (személynevek, földrajzi nevek stb.) foglalkozik. Megvizsgálják a nevek hangulatát, azt, hogy milyen gondolatok, érzelmek kapcsolódhatnak hozzájuk. Az irodalomban az alkotók gyakran választanak olyan nevet szereplőik számára, melynek hangulata kapcsolódik viselőjük jelleméhez. Az irodalmi művekben gyakran találkozunk azzal a fogással is, hogy a szerző hősét „beszélő névvel” illeti, melynek sokszor humoros, gúnyos hatása van. Például: Köbgyök = számtantanár. Petőfi is sokat gondolkodott azon, mi legyen hősének a neve. Több névváltozatot talált ki, sőt költőtársai (pl. Vörösmarty Mihály) is ajánlottak neki neveket. A legérdekesebbeket felsoroljuk: Hős Ete, Bajnok Huba, Bátor Opos, Hős Csaba, Vitéz Döngöre, Hős Tihamér.

A

G Y Ő Z T E S

F R A N C I A

H A D J Á R A T

É S

H Ő S E

b) Húzzatok a nevek közül egyet! Írjátok be a körbe, és kapcsoljatok hozzá minél több jelzői módosítót!

115

116


•

5 .

c) Készítsetek az új névnek megfelelő könyvborítót!

É V F O L Y A M

A

G Y Ő Z T E S

F R A N C I A

H A D J Á R A T

É S

H Ő S E

15. Kamerázz! Figyeld meg a 13. ének első szakaszaiban a leírás rendjét! Milyen nézőpontból látod a tájat? Mennyi idő telt el a csata óta? Miből következtethetsz erre?

a) Írd ki az első négy versszakból a jelzői módosítókat és azokat a harmadik személyű kifejezéseket, amelyeknek a tulajdonságát jelölik! Fogalmazd meg, hogy az egyes jelzők milyen hangulatot teremtenek! JEL ZŐI MÓDOSÍTÓ

HARMADIK SZEMÉLY Ű K I F EJ E Z É S EK

A JEL ZŐ H A N G UL ATA

b) Írj jelzőket a szavak elé! királylány török katona

117

118


•

5 .

É V F O L Y A M

francia király tartomány 16. „Körülülték a megterhelt asztalokat.” Képzeld magad a főudvarmester szerepébe, és írd le a főszakácsnak, hogy mi (ételek, evő- és tálalóeszközök, díszítések stb.) és milyen elrendezésben (pl. melyik ételt hol helyezzék el) kerüljön az asztalra!

17. Biztosan feltűnt már nektek is, hogy a nap, a hold és a csillagok gyakran „követik” a cselekményt, a szereplőket. a) Keressetek az eddig olvasott fejezetekből az égitestekre utaló szövegrészeket (mit csinálnak, milyenek, milyen színek, mennyiségek kapcsolhatók hozzájuk stb.)!

A

G Y Ő Z T E S

F R A N C I A

H A D J Á R A T

É S

b) Dolgozzatok fürtábrával! Az ábrát további alakzatokkal is kiegészíthetitek.

H Ő S E

119

6. J A N C S I B Ó L J Á N O S V I T É Z ( JÁ NOS

VITÉ Z,

1 4–1 5 .

FEJE ZE T )

1. A 14. fejezetben János vitéz elmeséli élete történetét. Soroljátok fel, hogy véleményetek szerint mit mond el János vitéz magáról a királyi udvarban! 2. A fejezet meghallgatását követően töltsétek ki a táblázatot! 14 „Hogy is kezdjem csak hát?... Mindennek előtte Hogyan tettem szert a Kukorica névre? Kukorica között találtak engemet, Ugy ruházták rám a Kukorica nevet.

Aztán nem lesz ez a háznál haszontalan, Kednek gazdasága, ökre és juha van, Ha felcsuporodik a kis istenadta, Nem kell kednek bérest, juhászt fogadnia.«

Egy gazdaember jólelkü felesége – Amint ő nekem ezt sokszor elmesélte – Egyszer kinézett a kukoricaföldre, S ott egy barázdában lelt engem heverve.

Valahogy, valahogy csakugyan engedett; De azért rám soha jó szemet nem vetett. Hogyha nem ment dolgom a maga rendiben, Meg-meghusángolt ő amugy istenesen.

Szörnyen sikítottam, sorsomat megszánta, Nem hagyott a földön, felvett a karjára, És hazafelé ezt gondolta mentiben: »Fölnevelem szegényt, hisz ugy sincs gyermekem.«

Munka s ütleg között ekkép nevelkedtem, Részesűltem nagyon kevés örömekben; Az egész örömem csak annyiból állott, Hogy a faluban egy szép kis szőke lyány volt.

Hanem volt ám neki haragos vad férje, Akinek én sehogy sem voltam ínyére. Hej, amikor engem az ottan meglátott, Ugyancsak járták a cifra káromlások.

Ennek édesanyja jókor a síré lett, Édesapja pedig vett más feleséget; Hanem az apja is elhalt nemsokára, Így jutott egyedűl mostohaanyjára.

Engesztelte a jó asszony ily szavakkal: »Hagyjon kend föl, apjok, azzal a haraggal. Hiszen ott kinn csak nem hagyhattam vesztére, Tarthatnék-e számot isten kegyelmére?

Ez a kis leányzó volt az én örömem, Az egyetlen rózsa tüskés életemen. Be tudtam is őtet szeretni, csodálni! Ugy hítak minket, hogy: a falu árvái.

J A N C S I B Ó L

J Á N O S

V I T É Z

Már gyerekkoromban hogyha őt láthattam, Egy turós lepényért látását nem adtam; Örültem is, mikor a vasárnap eljött, És vele játszhattam a gyerekek között.

Hát hiszen vártunk is egyre keservesen; Meg is tette volna, hiszem az egy istent, (Mert szavának állott ő minden időbe’) Ha le nem szállt volna a föld mélységébe.

Hát mikor még aztán sihederré lettem, S izegni-mozogni elkezdett a szivem! Csak úgyis voltam ám, mikor megcsókoltam, Hogy a világ összedőlhetett miattam.

Azután hát aztán, hogy meghalálozott, A mi reménységünk végképp megszakadott: Mindazonáltal a reménytelenségbe’ Ugy szerettük egymást, mint annakelőtte.

Sokszor megbántotta gonosz mostohája... Isten neki soha azt meg ne bocsássa! És ki tudja, még mit el nem követ rajta, Ha fenyegetésem zabolán nem tartja.

De az úristennek más volt akaratja, Szívünknek ezt a bús örömet sem hagyta. Egyszer én valahogy nyájam elszalasztám, Annak következtén elcsapott a gazdám.

Magamnak is ugyan kutyául lett dolga, Belefektettük a jó asszonyt a sírba, Aki engem talált, és aki, mondhatom, Mint tulajdon anyám, úgy viselte gondom.

Búcsut mondtam az én édes Iluskámnak, Keserű érzéssel mentem a világnak. Bujdosva jártam a világot széltére. Mígnem katonának csaptam föl végtére.

Kemény az én szívem, teljes életemben Nem sokszor esett meg, hogy könnyet ejtettem, De nevelőanyám sírjának halmára Hullottak könnyeim zápornak módjára.

Nem mondtam én neki, az én Iluskámnak, Hogy ne adja szivét soha senki másnak, Ő sem mondta nekem, hogy hűséges legyek – Tudtuk, hogy hűségünk ugysem szegjük mi meg.

Iluska is, az a szép kis szőke leány, Nem tettetett bútól fakadt sírva halmán; Hogyne? az istenben boldogúlt jó lélek Kedvezett, amiben lehetett, szegénynek.

Azért szép királylyány ne tarts reám számot; Mert ha nem bírhatom kedves Iluskámat: Nem is fogok bírni senkit e világon, Ha elfelejtkezik is rólam halálom.”

Nem egyszer mondta, hogy: »várakozzatok csak! Én még benneteket összeházasítlak; Olyan pár válik is ám tibelőletek, Hogy még!... várjatok csak, várjatok, gyerekek!«

12 1

E S E M É N Y EK , A M ELY EK E T A 14 . F E J E Z E T E L Ő T T M Á R MEGTUDTUNK

E S E M É N Y EK , A M ELY EK E T A K I R Á L LYA L E G Y I D Ő B E N TUDTUNK MEG

A) Csoportosítsd Jancsi életének eseményeit a szempontok szerint! E S E M É N Y EK , A M ELY EK E T MI TUDUNK, DE JANCSI N E M M E S ÉL I EL A K I R Á LY N A K

12 2 S Z Ö V E G É R T É S - S Z Ö V E G A L K O T Á S • 5 . É V F O L Y A M

J A N C S I B Ó L

J Á N O S

V I T É Z

B) Állítsd össze az eddig olvasottak alapján Jancsi élettörténetét! Az eseményeket időrendben fogalmazd meg, és írd melléjük annak a fejezetnek a számát, amelyből az információt megtudhattuk! ESEMÉNYEK

FEJEZET

12 3

12 4


•

5 .

É V F O L Y A M

C) Megadtuk azokat a fejezet- és versszakszámokat, amelyekből megismerhetted Iluska élettörténetét. Írd melléjük az eseményeket! ESEMÉNYEK

F EJ E Z E T/ VERSSZ AK

14/9 14/9 14/9 1/9 1/9 14/11 1/12 4/9 3. Ki az elbeszélő? a) Az alábbi versszakban húzzátok alá azokat a szavakat és névszói kifejezéseket, amelyekkel bizonyítani tudjátok, hogy a fejezetben nézőpontváltás történt! Búcsut mondtam az én édes Iluskámnak, Keserű érzéssel mentem a világnak. Bujdosva jártam a világot széltére. Mígnem katonának csaptam föl végtére. b) Most írjátok át a fenti versszakot egyes szám harmadik személyű formába, mintha a költő lenne az elbeszélő!

J A N C S I B Ó L

J Á N O S

V I T É Z

c) Hasonlítsátok össze a versszakban lévő eredeti és az általatok átírt szavak formáját! ER ED E T I SZ AVA K

ÁTA L A K Í TOT T SZ AVA K

d) Csoportosítsátok az eredeti szöveg szavait, kifejezéseit az alábbi táblázat szempontjainak megfelelően! E S E M É N Y T, C S E L E K V É S T, TÖ R T ÉN É S T J EL EN TŐ SZ AVA K , KIFEJEZÉSEK

SZ ER EP LŐ K R E U TA LÓ KIFEJEZÉSEK

4. Az igék a) Figyeld meg az előző táblázat első oszlopába került szavakat, kifejezéseket! Fogalmazd meg, mi a közös bennük!

A táblázat első oszlopába kigyűjtött szavak, kifejezések mind egy nagy szócsoportba, az IGÉK közé tartoznak. Egy szövegben IGÉK fejezik ki elsősorban az eseményeket, a szereplők cselekvéseit, a történéseket. Az IGÉK ALAKJÁBÓL derül ki az olvasó számára, hogy a cselekményeket ki mondja el és mikor, hogy kivel és mikor történnek a szövegben leírt események.

12 5

12 6


•

5 .

É V F O L Y A M

b) Egészítsd ki a szöveget! Biztosan észrevettétek, hogy ebben a fejezetben az elbeszélő teljesen visszavonul, Eddig is előfordult már, hogy

átadja a szót

megszólaltatta hősét, de ekkor csak egy-egy gondolat,

a érzés erejéig.

A történetmondás egyes szám harmadik személyűből egyes szám személyűvé válik. Ezt a változást elsősorban az alakján tudjuk nyomon követni. 5. Értelmezzétek a szöveget a jelöléstábla segítségével! √

Tudom, ismerem, az olvasottak megegyeznek előzetes ismereteimmel vagy feltételezéseimmel.

–

Az olvasottak ellentmondanak előzetes ismereteimnek vagy feltételezéseimnek, illetve eltérnek azoktól. Ezért a megértés érdekében tisztáznom kell az ellentmondást, utána kell járnom a dolognak.

+

Az olvasottak új információt tartalmaznak számomra, el kell döntenem, fontos-e tudni, megtanulni.

?

Az olvasottak további kutatásokra vagy kérdésekre ösztönöznek, esetleg nem értem a szövegrészt, tehát segítséget kell kérnem.

*

Az olvasottakról kiegészítő információ jutott eszembe.

Történetet elbeszélő szövegekben az elbeszélő megállíthatja a történet menetét, az események láncolatát, és VISSZAUTALHAT az elbeszélt időnél korábbi, illetve ELŐREUTALHAT az elbeszélést követő eseményekre is. A János vitéz 1. fejezete a patakparton játszódik. Nem ismerjük még a szereplőket. Nem tudjuk, mi történt velük korábban. A történet hőseinek múltjáról, gyerekkoráról jóval később, a 14. fejezetben értesülünk. Petőfi tehát az ESEMÉNYEK KÖZEPÉBE VÁG, amikor elkezdi művét. Mindennapjainkban mi is gyakran mesélünk hasonló technikával történeteket. Ezzel az a célunk, hogy felkeltsük a hallgató, olvasó kíváncsiságát. Azzal, hogy a történet folyamán visszamenőlegesen szerzünk tudomást arról, hogy korábban mi történt valakivel, az adott szereplő tetteire, jellemvonásaira utólagosan kapunk magyarázatot. A János vitézben az ESEMÉNYEK SORRENDJE NEM EGYEZIK MEG AZ ELBESZÉLÉS SORRENDJÉVEL.

J A N C S I B Ó L

J Á N O S

V I T É Z

a) Olvassátok el az alábbi párbeszédet! PÉTER: Hallottad, mi történt Bencével a könyvtárban? GÁBOR: Mi? PÉTER: Le akart venni egy könyvet, és ahogy ugrált érte, letarolta az egész polcot. GÁBOR: Ahol Bence megjelenik, ott biztos a katasztrófa. PÉTER: Ne legyél ilyen rosszindulatú. GÁBOR: Miért? Hétfőn sikerült úgy meglocsolnia a virágokat, hogy a szünet végére a terem egy virágágyáshoz hasonlított. Jutka néni kedvencei cserépdarabok között kókadoztak a padlón. Nem kellene talán ellógnia a tesiórákat!? PÉTER: Bence valószínűleg Jutka néninek sem mondta el, hogy alsóban nagyon beteg volt, alig tudott járni. Az egyensúlyérzéke a mai napig sem jött rendbe. Ezért felmentett tesiórán, te nagyokos. b) Hogy keltette fel Péter Gábor kíváncsiságát?

c) Mit gondolt Gábor Bencéről? Véleményeteket indokoljátok is!

d) Húzzátok alá azt a szövegrészt, amely magyarázatot adott Bence cselekedeteire! 6. Milyen újabb tulajdonságokkal tudjátok kiegészíteni Jancsi jellemtérképét? a) Lapozd át a 11–14. fejezetet! b) Gyűjtsd ki Jancsi itt megismert tulajdonságait! Fogalmazd meg pár szóval azt is, honnan derült ki számodra egy-egy jellemvonás! TUL AJDONSÁG


F EJ E Z E T/

12 7

12 8


•

5 .

É V F O L Y A M

c) Válasszátok ki közösen a legfontosabb tulajdonságokat! Egészítsétek ki velük a jellemtérképet! 7. A névszók a) Csoportosítsátok a jellemtérképbe írt szavakat!

ESEMÉNYEKET JELENTŐ S Z AVA K

A Z ESEMÉNYEK SZEREPLŐIT MEGNEVEZŐ S Z AVA K

A SZEREPLŐK T UL A JD ONSÁ G A IT, V O N Á S A I T KIFEJEZŐ S Z AVA K

A SZEREPLŐK S Z Á M Á T, MENNYISÉGÉT KIFEJEZŐ S Z AVA K

b) Olvassátok el figyelmesen az alábbi szöveget, és próbáljátok meg kitölteni a fenti táblázat üresen maradt tetejét, fejlécét! Az igék mellett más nagy, jellegzetes tulajdonságokkal rendelkező szóosztályok is vannak. Mint már láthattad, a mondatban megfogalmazott szituáció, esemény szereplőire a mondat NÉVSZÓI SZERKEZETEI utalnak. Azt is megfigyelhetted már, hogy a névszói szerkezetek olykor egy egész kifejezést tartalmazhatnak, máskor egyetlen szóból állnak. A szereplők fajtáit általában FŐNEVEKKEL nevezzük meg a névszói szerkezetekben.

J A N C S I B Ó L

J Á N O S

V I T É Z

A szereplők tulajdonságaira szintén gyakran utalunk a névszói szerkezetekben. A tulajdonságokat például MELLÉKNEVEKKEL tudjuk kifejezni. A melléknevek olyan szavak, amelyek önmagukban alkalmasak arra, hogy jelzői módosítót alkossanak. A szereplők fajtáját megnevező főneveket, a tulajdonságaikat kifejező mellékneveket és a szereplők számára, mennyiségére utaló számneveket összefoglaló néven NÉVSZÓKNAK nevezzük. Ezt az indokolja, hogy a névszók állnak a névszói szerkezet utolsó helyén. Az utolsó helyen álló névszó a névszói szerkezet FEJE. c) Írjatok a táblázat minden oszlopába még legalább három-három példát! Végül beszéljétek meg, hogy a beírt példák megfelelőek-e! d) Az alábbi jellemtérképbe most csak azt írjátok be, hogy milyen szóosztályba, nyelvi kifejezéstípusba tartozó szavak kerültek a jellemtérképbe!

8. Keresd meg a negyedik énekben a búcsújelenetet! Vesd össze a 14. fejezet 21–22. versszakával! a) Hogy emlékszik János vitéz a búcsúra? Változtak-e az érzései azóta?

b) Miben különbözik a két búcsúleírás? Melyik személyesebb? Melyik tetszik jobban? Miért?

12 9

13 0


•

5 .

É V F O L Y A M

9. Hallgassátok meg a mű folytatását! 15 János vitéz ekkép végzé történetét, Nem hagyta hidegen a hallgatók szivét; A királylyány arcát mosta könnyhullatás, Melynek kútfeje volt bánat s szánakozás. A király e szókat intézte hozzája: „Nem erőtetlek hát, fiam, házasságra; Hanem amit nyujtok hálámnak fejében, Elfogadását nem tagadod meg tőlem.” Erre kinyitotta kincstárát a király: Parancsolatjára egy legény előáll, S arannyal tölti meg a legnagyobb zsákot, János ennyi kincset még csak nem is látott. „Nos hát János vitéz, lyányom megmentője,” Beszélt a király, „ez legyen tetted bére. Vidd el mindenestül ezt a teli zsákot, És boldogítsd vele magadat s mátkádat. Tartóztatnálak, de tudom, nem maradnál, Kivánkozol lenni máris galambodnál, Eredj tehát – hanem társid maradjanak; Éljenek itt néhány mulatságos napnak.” Ugy volt biz az, amint mondotta a király, János vitéz kivánt lenni galambjánál. Búcsuzott a királylyánytól érzékenyűl; Aztán a tengerhez ment és gályára űlt. A király s a sereg elkisérte oda. Tőlök sok „szerencsés jó utat” hallhata, S szemeikkel néztek mindaddig utána, Míg a nagy messzeség ködöt nem vont rája.

J A N C S I B Ó L

J Á N O S

V I T É Z

Miért fogadja el János vitéz most a jutalmat?

10. Találjátok ki, mi történhetett Iluskával Jancsitól való elbúcsúzása óta! a) Több lehetőséget is vázoljatok fel! b) Mondjátok el bátran az ötleteiteket! Mindegyik érdekes, fontos és hasznos a csoport számára.

13 1

13 2


•

5 .

É V F O L Y A M

7. H A Z A T É R É S É S H A L Á L H Í R – A B E F E J E Z É S LEHETŐSÉGE ÉS A V IL ÁGSZINT VÁLTÁ S ( JÁ NOS

VITÉ Z,

1 6 –1 8 .

FEJE ZE T )

Szia Luca, boldog Valentin napot! Itt is ünneplik, már hetek óta mindenhol szivecskéket meg szivecskés dolgokat lehet kapni. De Robi azt mondta, hogy nem lesz Valentin napi buli, semmi ünneplés, csak képeslapok, meg néha ajándékok. Pedig a Valentin napi buli nagyon szuper szokott lenni! Elmeséltem Robinak, hogy a bulin mindig derülnek ki vices dolgok, hogy ki kinek írt képeslapot, meg hogy van ebből egy csomó félreértés, és rengeteget szoktunk nevetni. Nagyi meg azt mondta, régen nem is volt Valentin nap, ez csak amerikai bolondság, és nem is kéne vele foglalkozni. És hogy magyarul különben is Bálint van, és nem Valentin. Megnéztem a naptárban, és igenis van. De nagyit úgysem lehet meggyőzni. Nem tudom, kinek küldjek itt képeslapot. Már küldtem Kate-nek, Jessicának, meg Dorothynak. Lilinek is jó lenne, de nem mertem küldeni, nem tudom, mit írjak bele. Te kinek küldtél? Meg kitől kaptál? Ábel

13 4


•

5 .

É V F O L Y A M

1. Miért lenne szabályos népmesei befejezés, ha cselekmény a francia király udvarában fejeződne be?

2. Mit visz magával János a hazafelé vezető hajóúton? 16 Ment János vitézzel a megindult gálya, Szélbe kapaszkodott széles vitorlája, De sebesebben ment János gondolatja, Utjában semmi sem akadályozhatta. János gondolatja ilyenforma vala: „Hej Iluskám, lelkem szépséges angyala! Sejted-e te mostan, milyen öröm vár rád? Hogy hazatart kinccsel bővelkedő mátkád. Hazatartok én, hogy végre-valahára Sok küszködés után legyünk egymás párja. Egymás párja leszünk, boldogok, gazdagok; Senki fiára is többé nem szorulok. Gazduram ugyan nem legszebben bánt velem; Hanem én őneki mindazt elengedem. S igazság szerint ő oka szerencsémnek: Meg is jutalmazom, mihelyt hazaérek.” Ezt gondolta János, s több ízben gondolta, Mialatt a gálya ment sebes haladva; De jó messze volt még szép Magyarországtól, Mert Franciaország esik tőle távol.

H A Z A T É R É S

É S

H A L Á L H Í R . . .

Egyszer János vitéz a hajófödélen Sétált föl s alá az est szürkületében. A kormányos ekkép szólt legényeihez: „Piros az ég alja: aligha szél nem lesz.” Hanem János vitéz nem figyelt a szóra, Feje fölött repült egy nagy sereg gólya; Őszre járt az idő: ezek a madarak Bizonyosan szülőföldéről szálltanak. Szelíd epedéssel tekintett utánok, Mintha azok neki jó hírt mondanának, Jó hírt Iluskáról, szép Iluskájáról, S oly régen nem látott kedves hazájáról. a) Készíts rajzot, amelyen két, ellentétes irányban haladó hajó látható. b) A rajz egyik szélén hagyj egy kis helyet! Ide egy jövőbeli esemény vagy személy kerülhet később, ha továbbolvastátok a művet. c) A másik felére illessz egy alakot, tárgyat Jancsi múltbeli életéből! d) Mindkét hajónak szép nagy vitorlája legyen! Olyan, amire ráfér néhány szó vagy ábra! e) Rajzold rá az egyik hajóra a pásztor Jancsit, a másikra a huszár Jánost! f) Az egyik hajó felett repüljön néhány gólya! g) Az egyik hajó vitorlájára írd (vagy rajzold) rá azokat a tárgyakat, eszközöket, tulajdonságokat, amelyek az elbeszélő költemény első részében (I–VI. fejezet) megismert pásztorfiúra voltak jellemzők! (Segítségül megadunk két listát, amely a paraszti életre jellemző kellékeket tartalmazza, valamint az első hat ének Jancsijára jellemző tulajdonságokat. Válaszd ki a listákból Jancsi „kellékeit”, amelyekkel vándorútra indult!) tarisznya, suba, kenyér, szalonna, hamburger, hagyma, kalap, fokos, pulikutya, csavarhúzó hamuban sült pogácsa, bot, papír zsebkendő, furulya, bő ujjú ing

harag, félelem, szerelem, bánat, kíváncsiság, gonoszság, bölcsesség, halálvágy, gyávaság, öröm, óvatosság

13 5

13 6


•

5 .

É V F O L Y A M

h) A másik hajón a VI–XV. fejezetben szereplő János kellékei, tulajdonságai legyenek. Válaszd ki a listákból a szerinted odaillő tárgyakat, tulajdonságokat, majd rajzold és írd őket a képedre!

kard, mente, zsebkés, felnyergelt ló, arannyal teli zsák, hajójegy, szablya, korona, iránytű, útilevél, Iluska fényképe, sarkantyús csizma

izgalom, düh, bátorság, élettapasztalat, kétszínűség, várakozás, szerelem, gyávaság, féltékenység

3. A vihar 17 Másnap, amint az ég alja jövendölte, Csakugyan szél támadt, mégpedig nem gyönge. Zokogott a tenger hánykodó hulláma A zugó fergeteg korbácsolására.

Ragadta őt a víz magasra, magasra, Hogy tetejét érte már a felhő rojtja; Ekkor János vitéz nagy hirtelenséggel Megkapta a felhőt mind a két kezével.

Volt a hajó népe nagy megijedésben, Amint szokott lenni olyan vad szélvészben. Hiába volt minden erőmegfeszítés, Nem látszott sehonnan érkezni menekvés.

Belekapaszkodott, el sem szalasztotta, S nagy erőlködéssel addig függött rajta, Mígnem a felhő a tengerparthoz ére, Itten rálépett egy szikla tetejére.

Sötét felhő is jön; a világ elborúl, Egyszerre megdördül az égiháború, Villámok cikáznak, hullnak szanaszerte; Egy villám a hajót izről porrá törte.

Először is hálát adott az istennek, Hogy életét ekkép szabadította meg; Nem gondolt vele, hogy kincsét elvesztette, Csakhogy el nem veszett a kinccsel élete.

Látszik a hajónak diribje-darabja, A holttesteket a tenger elsodorja. Hát János vitéznek milyetén sors jutott? Őt is elsodorták a lelketlen habok?

Azután a szikla tetején szétnézett, Nem látott mást, csupán egy griffmadár-fészket. A griffmadár épen fiait etette, Jánosnak valami jutott az eszébe.

Hej biz a haláltól ő sem volt már messze, De mentő kezét az ég kiterjesztette, S csodálatos módon szabadította meg, Hogy koporsója a habok ne legyenek.

Odalopózkodott a fészekhez lassan És a griffmadárra hirtelen rápattan, Oldalába vágja hegyes sarkantyúját, S furcsa paripája hegyen-völgyön túlszállt.

H A Z A T É R É S

É S

H A L Á L H Í R . . .

Hányta volna le a madár nyakra-főre, Lehányta volna ám, ha bírt volna véle, Csakhogy János vitéz nem engedte magát. Jól átszorította derekát és nyakát.

„Tán rosz helyen járok,” gondolta magában, És a kilincs megint volt már a markában... „Kit keres kegyelmed?” nyájasan kérdezte János vitézt egy kis takaros menyecske.

Ment, tudj’ az isten hány országon keresztül; Egyszer, hogy épen a nap az égre kerül: Hát a viradatnak legelső sugára Rásütött egyenest faluja tornyára.

Elmondotta János, hogy kit és mit keres... „Jaj, eszem a szívét, a naptól oly veres! Bizony-bizony alig, hogy reáismértem,” Szólott a menyecske meglepetésében.

Szent isten! hogy örült ennek János vitéz, Az öröm szemébe könnycseppeket idéz; A madár is, mivel szörnyen elfáradt már, Vele a föld felé mindinkább közel jár.

„Jöjjön be már no, hogy az isten áldja meg, Odabenn majd aztán többet is beszélek.” Bevezette Jánost, karszékbe ültette, S így folytatta ismét beszédét mellette:

Le is szállott végre egy halom tetején, Alig tudott venni lélekzetet szegény, János leszállt róla és magára hagyta, És ment, elmerűlve mély gondolatokba.

„Ismer-e még engem? nem is ismer talán? Tudja, én vagyok az a kis szomszédleány, Itt Iluskáéknál gyakran megfordúltam...” „Hanem hát beszéljen csak: Iluska hol van?”

„Nem hozok aranyat, nem hozok kincseket, De meghozom régi hűséges szívemet, És ez elég neked, drága szép Iluskám! Tudom, hogy nehezen vársz te is már reám.”

Szavaiba vágott kérdezőleg János, A menyecske szeme könnytől lett homályos. „Hol van Iluska, hol?” felelt a menyecske, „Szegény Jancsi bácsi!... hát el van temetve.”

Ily gondolatokkal ért a faluvégre, Érintette fülét kocsiknak zörgése, Kocsiknak zörgése, hordóknak kongása; Szüretre készűlt a falu lakossága.

Jó, hogy nem állt János, hanem űlt a széken, Mert lerogyott volna kínos érzésében; Nem tudott mást tenni, a szívéhez kapott, Mintha ki akarná tépni a bánatot.

Nem figyelmezett ő szüretre menőkre, Azok sem ismertek a megérkezőre; A falu hosszában ekképen haladott A ház felé, ahol Iluskája lakott.

Igy űlt egy darabig némán merevedve, Azután szólt, mintha álmából ébredne: „Mondjatok igazat, ugye hogy férjhez ment? Inkább legyen férjnél, mintsem hogy odalent.

A pitvarajtónál be reszketett keze, S mellében csakhogy el nem állt lélekzete; Benyitott végtére – de Iluska helyett Látott a pitvarban idegen népeket.

Akkor legalább még egyszer megláthatom, S édes lesz nekem e keserű jutalom.” De a menyecskének orcáján láthatta, Hogy nem volt hazugság előbbi szózata.

13 7

13 8


•

5 .

É V F O L Y A M

18 János reáborúlt az asztal sarkára, S megeredt könnyének bőséges forrása, Amit mondott, csak ugy töredezve mondta, El-elakadt a nagy fájdalomtól hangja:

Ezek után kimult az árnyékvilágból; A temetőhelye nincsen innen távol. A falu népsége nagy számmal kisérte; Minden kisérője könnyet ejtett érte.”

„Miért nem estem el háború zajában? Miért a tengerben sírom nem találtam? Miért, miért lettem e világra, miért? Ha ily mennykőcsapás, ilyen gyötrelem ért!”

Kérelemszavára a szíves menyecske Jánost Iluskája sírjához vezette; Ottan vezetője őt magára hagyta, Lankadtan borúlt a kedves sírhalomra.

Kifáradt végre őt kínozni fájdalma, Mintha munkájában elszenderűlt volna, „Hogy halt meg galambom? mi baj lett halála?” Kérdé, s a menyecske ezt felelte rája:

Végiggondolta a régi szép időket, Mikor még Iluska tiszta szive égett, Szíve és orcája – s most a hideg földben Hervadtan, hidegen vannak mind a ketten.

„Sok baja volt biz a szegény teremtésnek; Kivált mostohája kinzása töré meg, De meg is lakolt ám érte a rosz pára, Mert jutott inséges koldusok botjára.

Leáldozott a nap piros verőfénye, Halovány hold lépett a napnak helyébe, Szomorún nézett ki az őszi homályból, János eltántorgott kedvese hantjától.

Aztán meg magát is szörnyen emlegette, Jancsi bácsi; ez volt végső lehellete: Jancsikám, Jancsikám, az isten áldjon meg. Másvilágon, ha még szeretsz, tied leszek.

Még egyszer visszatért. A sírhalom felett Egyszerű kis rózsabokor nevelkedett. Leszakította a virágszálat róla, Elindult s mentében magában így szóla:

„Ki porából nőttél, árva kis virágszál, Légy hűséges társam vándorlásaimnál; Vándorlok, vándorlok, a világ végeig. Míg kivánt halálom napja megérkezik.”

4. A menyecske szavai előtt mi minden kelt Jancsiban és az olvasóban rossz előérzetet? a) Milyen előreutalások, sejtetések előzik meg a rossz hírt?

H A Z A T É R É S

É S

H A L Á L H Í R . . .

b) Mi késlelteti a keserű igazság kiderülését? Jelöld be a késleltető szakaszokat! c) Mi fokozza a feszültséget?

d) Az igazság elfogadása helyett János milyen kibúvót keres először?

e) Vessétek össze a korábban elkészített szövegeiteket Iluska valóságos történetével! J Ó L G O N D O LTA M

ÚJ INFORMÁCIÓ

5. János egy rózsaszálat szakít Iluska sírjáról. a) A rózsa (virágszál) motívuma (megszólításokban, metaforákban) hogyan fordul elő a negyedik fejezetben?

b) Keresd ki az előfordulásait!

13 9

6. Beszéljétek meg, hogy a 16–18. fejezetben a mesei vagy a valóságos elemek voltak túlsúlyban! A képzeletbeli mérlegnek melyik serpenyője nehezebb most? Készítsetek felsorolást!

14 0 S Z Ö V E G É R T É S – S Z Ö V E G A L K O T Á S • 5 . É V F O L Y A M

H A Z A T É R É S

É S

H A L Á L H Í R . . .

7. Petőfi megírhatta volna úgy is, hogy János vitéz hazatér a falujába, ahol boldogan él Iluskával, amíg világ a világ. A) Azzal azonban, hogy Iluska már nincs az élők sorában, a főhős kénytelen továbblépni, új célokat keresni. Írj befejezést ennél a pontnál a történethez!

B) Mi történhetne, ha Iluska nem halt volna meg? Hogyan alakult volna az életük? Írj befejezést ennek megfelelően a történethez!

14 1

14 2


•

5 .

É V F O L Y A M

8. A 16–17. fejezet eseményei a) Írj a 16–17. fejezet eseményeihez öt olyan kérdést az írólapra, amelyre egy-egy rajz a válasz! b) Ha készen vagy, csukd be a könyvedet, és cserélj kérdéssort a pároddal! c) Végül készítsd el a válaszrajzokat! 9. Az idő múlása A) Mi minden utal arra a 17. fejezetben, hogy hosszabb idő telt el Jancsi távozása óta?

Petőfi 1844 novemberében fogott hozzá a János vitéz megírásához. Művét a Pesti Divatlap című újságban közölte folytatásokban. A költő egykori szállásadója úgy emlékezett, hogy Petőfi eredetilag itt, a 18. fejezet után le akarta zárni elbeszélő költeményét, s csak barátai biztatására folytatta a történetet. A teljes költemény 1845. március 6-án jelent meg végleges formájában.

Húzd alá a szövegben azokat alátámasztó részleteket, melyekből következtethetsz az eltelt időre!

H A Z A T É R É S

É S

H A L Á L H Í R . . .

B) A hazatéréskor vajon hogy nézhet ki Jancsi? Képzeld el és írd le a külsejét! Ha kedved van, le is rajzolhatod őt!

C) Találd ki, hogy mennyi idő telt el az első fejezet óta? Válaszodat igazold a szövegből vett idézetekkel!

14 3

14 4


•

5 .

É V F O L Y A M

10. Az időjáráshoz hagyományosan sok népi megfigyelés kötődik. a) Kösd össze az egybetartozó részeket, majd válaszolj a kérdésekre! Piros az ég alja...

eső lesz.

Alacsonyan repülnek a fecskék...

aranyat ér.

Ha téli éjjelen csillagos az ég...

negyven napig esni fog.

Katalin locsog...

hosszú lesz a tél.

Ha Medárd napján esik...

aligha szél nem lesz.

Ha a medve látja az árnyékát...

fagyni fog.

Májusi eső...

karácsony kopog.

b) Húzd alá azt a megfigyelést, amelyet Petőfi is említ a 16. fejezetben! c) Melyik jelenség melyik évszakhoz, hónaphoz, esetleg szokáshoz kapcsolódik? Beszéljétek meg a válaszokat!

d) Gyűjtsetek hasonló népi megfigyelésen alapuló mondásokat!

H A Z A T É R É S

É S

H A L Á L H Í R . . .

11. Értelmezzétek a következő ábrát! Színezzétek ki a szövegdobozokat aszerint, hogy a bennük lévő szereplőket milyen kapcsolat fűzte Jancsihoz! mostoha

gazda

francia király

francia királylány Iluska

Jancsi török basa fia

zsiványok

huszárok

török basa

a) Gyűjtsétek össze a véleményeteket alátámasztó legfontosabb öt érvet!

Az 5–6. fejezet kapcsán már említettük a vándorlás, az útnak indulás motívumát. A kalandból összefűzött meséknek két csoportja van. Az egyik változatra az jellemző, hogy a vándorútra induló hős pontosan ismeri célját, a másik fajtánál viszont nincs határozott törekvése a főszereplőnek, csak „szerencsét próbálni” indul.

14 5

14 6


•

5 .

É V F O L Y A M

b) Írjatok két-három mesecímet mindkét fajtából! Céltudatos hős:

Szerencsét próbáló hős:

c) A történet során Jancsi nagy változásokon megy keresztül. Szerinted mikor indul céltudatosan útnak, és mikor mondható el róla, hogy inkább a „szerencsét próbáló” hősök csoportjába tartozik? JANCSI

JÁNOS VITÉZ

„JANCSI BÁCSI”

12. Az előző négy fejezetben benne rejlik a történet befejezésének négy változata. Írd le a négy lehetséges befejezést! 1.

2.

3.

4.

H A Z A T É R É S

É S

H A L Á L H Í R . . .

13. Jancsi és Iluska történetének itt bizonyos értelemben vége van. Az elbeszélés az eddigi módon nem folytatható. Érvekkel támaszd alá, vagy vitasd, kérdőjelezd meg a fenti állítást!

14 7

8. A Z Ó R I Á S O K F Ö L D J É N É S A S Ö T É T S É G BIRODALMAIBAN ( JÁ NOS

VITÉ Z,

1 9–2 2 .

FEJE ZE T )

Ma voltam megint meglátogatni Pistit! Jól van, és nagyon szép, meg óriási. És egy csomóan eljötek velem. Robi, Lili, meg Lili elhívta Krisztit, és még egy lányt az osztályból, Zsófit. Meg velük jött Tamás és Dani. Mindenkinek nagyon tetszett Pisti, meg hogy ki van írva, hogy én vagyok a nevelőszülője. Irtó büszke vagyok rá! Nagyinak is montam, meg írtam anyuéknak is, hogy nagyon örülök neki még mindig. Olyan nagy, hogy nem is tudom, ha el lehetne hozni, hova férne el a szobámban. Vagy az egész lakásban. A lányok mondták, hogy ők nagyon félnének, ha Pisti a lakásban lenne. Pedig házőrzőnek is nagyon szuper lenne, senki nem merne bejönni, aki meglátja. De végülis igazuk van, az se merne bejönni, akit meg szeretnénk. Nagyon örülök, hogy eljöttek velem a többiek is! Mostmár több barátom is van az osztályban! Megbeszéltük, hogy majd elmegyünk együtt kirándulni Hűvösvölgybe. Én azt hittem, hogy ott biztos nagyon hideg van, de azt monták, nem, és hogy olyan, mint egy vidámpark az erdőben. Nagyon kíváncsi vagyok rá!

A Z

Ó R I Á S O K

F Ö L D J É N . . .

1. Mihez kezdhet most Jancsi? A mű cselekménye során hol volt már hasonló helyzetben és hangulatban? 2. Keressétek meg a párotokat! 3. Hallgassátok meg a 19–20. fejezetet! 19 János vitéznek volt utjában két társa: Egyik a búbánat, amely szivét rágta, Másik a kardja volt, bedugva hüvelybe, Ezt a török vértől rozsda emésztette.

Fazekasé volt a szekér, melyet látott; Kereke tengelyig a nagy sárba vágott; Ütötte lovait a fazekas, szegény, A szekér azt mondta: nem mozdulok biz én.

Bizonytalan úton ezekkel vándorolt. Már sokszor telt s fogyott a változékony hold, S váltott a téli föld szép tavaszi ruhát, Mikor így szólítá meg szíve bánatát:

„Adj’ isten jó napot” szólott János vitéz; A fazekas rútul a szeme közé néz, S nagy bosszankodással im ezeket mondja: „Nem nekem... van biz az ördögnek jó napja.”

„Mikor unod már meg örökös munkádat, Te a kínozásban telhetetlen bánat! Ha nem tudsz megölni, ne gyötörj hiába; Eredj máshova, tán akadsz jobb tanyára.

„Be rosz kedvben vagyunk” felelt neki János. „Hogyne? mikor ez az út olyan posványos. Nógatom lovamat már reggeltől kezdve; De csak ugy van, mintha le volna enyvezve.”

Látom, nem te vagy az, ki nekem halált hoz, Látom, a halálért kell fordulnom máshoz. Máshoz fordulok hát; ti viszontagságok! Ohajtott halálom tán ti meghozzátok.”

„Segíthetünk azon... de mondja meg kend csak, Ezen az úton itt vajjon hova jutnak?” Kérdé János vitéz egy útra mutatva, Mely az erdőt jobbra végighasította.

Ezeket gondolta s elhagyta bánatát, Ez szívéhez vissza most már csak néha szállt, Hanem ismét eltünt; (mert be volt az zárva, S csak egy könnycseppet tett szeme pillájára.)

„Ezen az úton itt? dejsz erre ne menjen, Nem mondok egyebet;... odavesz különben. Óriások lakják ott azt a vidéket, Nem jött ki még onnan, aki odalépett.”

Utóbb a könnyel is végkép számot vetett, Csupán magát vitte a megunt életet, Vitte, vitte, vitte egy sötét erdőbe, Ott szekeret látott, amint belelépe.

Felelt János vitéz: „Bízza kend azt csak rám. Mostan a szekérhez lássunk egymás után.” Így szólott, aztán a rúd végét megkapta, S csak tréfamódra a sárból kiragadta.

14 9

15 0


•

5 .

É V F O L Y A M

Volt a fazekasnak jó nagy szeme, szája, De mégis kicsiny volt az álmélkodásra; Amire föleszmélt, hogy köszönjön szépen, János vitéz már jól benn járt az erdőben.

Keresztülfutott a patak vize testén; Veres lett hulláma vértől befestetvén. – Hát Jánost mi érte, szerencse vagy inség? Majd meghalljuk azt is, várjunk csak kicsinnyég.

János vitéz ment, és elért nemsokára Az óriásföldnek félelmes tájára. Egy vágtató patak folyt a határ mellett: Hanem folyónak is jóformán beillett.

20

A pataknál állt az óriásföld csősze; Mikor János vitéz a szemébe néze, Oly magasra kellett emelnie fejét. Mintha nézné holmi toronynak tetejét.

János az erdőben mindig beljebb haladt; Sokszor meg-megállt a csodálkozás miatt, Mert nem látott minden léptében-nyomában Olyat, amit látott Óriásországban.

Óriások csősze őt érkezni látta, S mintha mennykő volna, igy dörgött reája: „Ha jól látom, ott a fűben ember mozog; Talpam úgyis viszket, várj, majd rád gázolok.”

Volt ennek a tájnak sok akkora fája, Hogy a tetejöket János nem is látta. Aztán olyan széles volt a fák levele, Hogy szűrnek is untig elég volna fele.

De az óriás amint rálépett volna, János feje fölött kardját föltartotta, Belelépett a nagy kamasz és elbődült, S hogy lábát felkapta: a patakba szédült.

A szunyogok itten akkorákra nőttek, Hogy ökrök gyanánt is máshol elkelnének. Volt is mit aprítni János szablyájának; Minthogy feléje nagy mennyiségben szálltak.

„Épen úgy esett ez, amint csak kivántam,” János vitéznek ez járt gondolatában; Amint ezt gondolta, szaladni is kezdett, S az óriás felett átmente a vizet.

Hát még meg a varjúk!... hú, azok voltak ám! Látott egyet űlni egyik fa sudarán, Lehetett valami két mérföldre tőle, Mégis akkora volt, hogy felhőnek vélte.

Az óriás még föl nem tápászkodhatott, Amint János vitéz a túlpartra jutott, Átjutott és nekisuhintva szablyáját, Végigmetszette a csősz nyaka csigáját.

Így ballagott János bámulva mód nélkül. Egyszerre előtte valami sötétül. Az óriás király nagy fekete vára Volt, ami sötéten szeme előtt álla.

Nem kelt föl többé az óriások csősze, Hogy a rábizott tájt őrző szemmel nézze; Napfogyatkozás jött szeme világára, Melynek elmulását hasztalanúl várta.

Nem hazudok, de volt akkora kapuja, Hogy, hogy... biz én nem is tudom, hogy mekkora, Csakhogy nagy volt biz az, képzelni is lehet; Az óriás király kicsit nem építtet.

A Z

Ó R I Á S O K

F Ö L D J É N . . .

Hát odaért János s ekkép elmélkedék: „A külsejét látom, megnézem belsejét;” S nem törődve azon, hogy majd megugratják, Megnyitotta a nagy palota ajtaját.

A kő úgy a király homlokához koppant, Hogy az agyveleje azonnal kiloccsant. „Igy híj meg máskor is kőszikla-ebédre,” Szólt s kacagott János „ráforrt a gégédre!”

No hanem, hisz ugyan volt is mit látnia! Ebédelt a király s tudj’ isten hány fia. Hanem mit ebédelt, ki nem találjátok; Gondolnátok-e, mit? csupa kősziklákat.

És az óriások elszomorodának Keserves halálán a szegény királynak, S szomorúságokban elfakadtak sírva... Minden csepp könnyök egy dézsa víz lett volna.

Mikor János vitéz a házba belépett, Nemigen kivánta meg ezt az ebédet; De az óriások jószivü királya Az ebéddel őt ily szépen megkinálta:

A legöregebbik szólt János vitézhez: „Urunk és királyunk, kegyelmezz, kegyelmezz! Mert mi téged ime királynak fogadunk, Csak ne bánts minket is, jobbágyaid vagyunk!”

„Ha már itt vagy, jöszte és ebédelj velünk, Ha nem nyelsz kősziklát, mi majd téged nyelünk; Fogadd el, különben száraz ebédünket Ízről porrá morzsolt testeddel sózzuk meg.”

„Amit bátyánk mondott, közös akaratunk, Csak ne bánts minket is, jobbágyaid vagyunk!” A többi óriás ekképen esengett, „Fogadj el örökös jobbágyidúl minket.”

Az óriás király ezt nem ugy mondotta, Hogy János tréfára gondolhatta volna; Hát egész készséggel ilyen szókkal felelt: „Megvallom, nem szoktam még meg ez eledelt;

Felelt János vitéz: „Elfogadom tehát Egy kikötéssel a kendtek ajánlatát. Én itt nem maradok, mert tovább kell mennem, Itt hagyok valakit királynak helyettem.

De ha kivánjátok, megteszem, miért ne? Társaságotokba beállok ebédre, Csupán egyre kérlek, s azt megtehetitek, Számomra előbb kis darabot törjetek.”

Már akárki lesz is, az mindegy énnekem. Kendtektől csupán ez egyet követelem: Amidőn a szükség úgy hozza magával, Nálam teremjenek kendtek teljes számmal.”

Letört a sziklából valami öt fontot A király, s amellett ily szavakat mondott: „Nesze, galuskának elég lesz e darab, Aztán gombócot kapsz, hanem összeharapd.”

„Vidd, kegyelmes urunk, magaddal e sípot, S ott leszünk, mihelyest jobbágyidat hívod.” Az öreg óriás ezeket mondotta, S János vitéznek a sípot általadta.

„Harapod bizony te, a kínos napodat! De fogadom, bele is törik a fogad!” Kiáltott fel János haragos beszéddel, S meglódította a követ jobb kezével.

János bedugta a sípot tarsolyába, Kevélyen gondolva nagy diadalmára, És számos szerencse-kivánások között Az óriásoktól aztán elköltözött.

15 1

15 2


•

5 .

É V F O L Y A M

4. Miben hasonlít és miben tér el egymástól a 19. fejezet eleje és az elbeszélő költemény 5. fejezete?

5. Melyik korábbi fejezet mutat párhuzamot az óriásoknál tett látogatással? a) Mi mindenben hasonlít a két részlet cselekménye?

b) Mi mindenben hasonlítanak Jancsi – részletekben megjelenő – tulajdonságai?

6. Vizsgáljátok meg a meghallgatott fejezeteket! A) „Kérdésfeltevő” a) Kiket, miket szólít meg János vitéz a 3–4. és a 8–9. versszakban? Mi a „beszélgetések” témája? MEG SZÓ L Í TÁ S 3–4. FEJEZET 8 –9. FEJEZET

TÉMA

A Z

Ó R I Á S O K

F Ö L D J É N . . .

b) Melyik szituációban valóságos a megszólítás? Fogalmazd meg, mi a különbség a két megszólalás között!

Mikor szokott az ember magában beszélni, saját magának kérdéseket feltenni? Te milyen kérdéseket tennél fel magadnak, ha a Jancsiéhoz hasonló helyzetbe kerülnél?

Vajon még milyen kérdéseket tehetne fel magának Jancsi az élete alakulásával kapcsolatosan?

c) Képzeljétek magatokat Jancsi helyébe! Tegyetek fel kérdéseket az óriásnak és a fazekasnak az életükre, körülményeikre, terveikre vonatkozóan! Kérdések az óriás számára:

Kérdések a fazekas számára:

d) Alkossatok közösen kérdéseket az olvasott szöveg tartalmára vonatkozóan! A legjobb kérdéseket írjátok le, és a feladat végén tegyétek fel azokat társaitoknak!

15 3

15 4


•

5 .

É V F O L Y A M

B) „Idézetkereső” a) Keressétek ki és jelöljétek meg színes ceruzával azokat a részeket, ahol a szereplők hangosan beszélnek! b) Hány párbeszédet találtatok a két fejezetben? c) Kik között zajlanak a párbeszédek?

d) Most csak a párbeszédeket olvassátok fel! e) Válasszátok ki az egyik párbeszédet, és alakítsátok teljes beszélgetéssé! Legyen benne: (1) kapcsolatteremtés, (2) szándéknyilvánítás, (3) kérdés a szándéknyilvánítás pontosítására, (4) a szándéknyilvánítás pontosítása, (5) válasz a szándéknyilvánításra, (6) a kapcsolat megszakítása! Petőfi szavai helyett használhatjátok a saját szavaitokat! A feladatot írásban végezzétek el, majd próbáljátok életszerűen felolvasni a párbeszédet! Végül játsszátok el az eredeti és az átírt jelenetet!

A Z

Ó R I Á S O K

F Ö L D J É N . . .

C) „Gyűjtögető” a) Olvassátok el az alábbi meserészletet! A főszereplő valamilyen csellel győzi le benne az óriásokat. Elindult a szabócska, és a száz lovas a nyomában. Amikor az erdő széléhez értek, így szólt kísérőihez: – Maradjatok itt, magam is végzek az óriásokkal. Berontott az erdőbe, jobbra-balra nézelődött. Kisvártatva meglátta a két óriást: egy fa alatt feküdtek és aludtak. Úgy hortyogtak, hogy föl-le billegtek az ágak. A szabócska nem volt rest, teleszedte két zsebét kővel, és fölmászott a fára. Amikor a közepére ért, addig csúszott az egyik ágon, amíg éppen az alvók fölé jutott, azután sorra leejtette a köveket az egyik óriás mellére. Az óriás sokáig nem érezte, de végül felriadt, megbökte cimboráját, és így szólt: – Mit ütögetsz engem? – Álmodtál – felelte a másik –, én nem ütögetlek. Megint álomra hajtották fejüket. A szabó most a másikra dobott egy követ. – Mi ez? – kérdezte a másik. – Miért dobtál meg? – Én nem dobtalak meg – morogta az egyik. Egy darabig veszekedtek, de belefáradtak, és ismét lecsukódott a szemük. A szabócska folytatta játékát, kikereste a legsúlyosabb követ, és teljes erejéből az első óriás mellének vágta. – Hát ami sok, az sok! – kiáltotta az óriás, őrjöngve felugrott, és úgy nekilökte társát a fának, hogy a fa megingott. A másik óriás sem maradt adósa: annyira dühbe gurultak, hogy kiszaggatták a fákat, velük ütötték-verték egymást, míg mindketten egyszerre holtan le nem roskadtak. Milyen hasonlóságokat és eltéréseket találtok Jancsi és a bátor szabócska győzelme között?

15 5

15 6


•

5 .

É V F O L Y A M

Hogyan győzi le ellenfeleit Jancsi?

Képzeljétek el, hogy belecsöppentek egy mesébe, és szembekerültök egy nálatok jóval erősebb teremtménnyel! Találjatok ki cseleket arra, hogyan győznétek le!

b) Még milyen meséket tudnátok felsorolni, ahol a főhős nála nagyobb és erősebb ellenséggel küzd meg, s nem fizikai erővel, hanem az eszével, furfangosságával győz?

c) Többféle megszólítással találkozunk a János vitézben. Ezeket ma már ritkábban használjuk. Ti melyikkel találkoztatok a környezetetekben?

d) Húzzátok alá azokat, amelyek kevésbé ismerősek! e) Ki szólít meg kit a következő idézetekben? Határozd meg azt is, hogy milyen a beszélők közti viszony! MEG SZÓ L Í TÁ S K I?

hallja-e kend, anyjuk vigyázz földi! bizony rálépsz a fejedre! sose olvassa biz azt kelmed

KIT?

BESZÉLGETŐK KÖZÖT TI VISZONY

A Z

Ó R I Á S O K

F Ö L D J É N . . .

ugye, barátim, hogy keserves állapot gyere ki, galambom! gyere ki, gerlicém! de csak beszélj, fiam, meghallgatjuk biz azt lelkem, mi lelt? mért vagy oly halovány? egyet mondok, öcsém, kettő lesz belőle a kedvedért pajtás, hát már csak megteszem D) „Nyomkereső” a) Kik a történet szereplői? Gyűjtsétek össze a 19–20. fejezet fő- és a mellékszereplőit! Próbáljátok azt is leírni, hogy mit tudtunk meg róluk! ÚJABB SZEREPLŐK

MIT TUDTUNK MEG RÓLUK?

b) Mennyi idő telt el a 18. és a 19. fejezet között? Hányadik utazása ez Jancsinak?

c) Mely szavak jellemzők a 19. fejezetre? Húzzátok alá! veszély, barátság, próbatétel, fájdalom, vidámság, elszántság, erő, félelem, ravaszság, árulás d) Húzd alá azokat a közmondásokat, amelyek illenek János és az óriás harcának jellemzésére! Sok lúd disznót győz. Addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér. Ahol az erő, ott a hatalom.

15 7

15 8


•

5 .

É V F O L Y A M

Többet ésszel, mint erővel. Nem erőszak a disznótor. Bátraké a szerencse. Nem kell a bátornak biztatás. Szégyen a futás, de hasznos. Kicsi a bors, de erős. A falnak is füle van. e) A 19–20. fejezetben biztosan vannak olyan sorok, amelyek nagyon tetszettek nektek. (1) (2) (3) (4)

Másoljatok le kettőt-kettőt úgy, hogy egy-egy szót kihagytok a mondatokból. Cseréljetek füzetet, és próbáljátok behelyettesíteni a társatok soraiból hiányzó részt. Ha nem sikerül magatoktól, keressétek ki az eredeti szövegből a megoldást! Végül beszéljétek meg, ki miért választotta az adott idézetet!

E) „Szófejtő” a) Milyen ismeretlen vagy nem teljesen érthető szavakat találtok a 19–20. fejezetben? Írjátok be őket a táblázatba, és próbáljátok a szövegkörnyezetből vagy lexikon segítségével megfejteni, mit jelentenek! I S M ER E T L EN SZ AVA K , KIFEJEZÉSEK

JELENTÉSÜK

A Z

Ó R I Á S O K

F Ö L D J É N . . .

b) Keressétek ki az első négy versszakból a bánatra utaló kifejezéseket!

c) Válogassátok szét a kifejezéseket a táblázat szempontjai szerint! IGE

FŐNÉV

MELLÉKNÉV

d) Mit jelentenek a szövegrészletek? Már sokszor fogyott s telt a változékony hold Napfogyatkozás jött szeme világára De csak úgy van, mintha le volna enyvezve Volt a fazekasnak jó nagy szeme, szája, De mégis kicsiny volt az álmélkodásra. e) Párosítsátok a szavakat a jelentésekkel! posványos

egy kicsit

dejsz

ragasztóanyag

legott

sáros, mocsaras

tarsoly

rögtön (régiesen)

tengely

de hiszen

enyv

lapos válltáska

kicsinnyég

a kocsi kerekeit tartó rész

csősz

juh szőréből készült bő köpenyféle

szűr

mezőőr

15 9

16 0


•

5 .

É V F O L Y A M

F) „Bíráló” a) Vakmerőség vagy bátorság volt-e Jancsitól, hogy a fazekas figyelmeztetése ellenére belépett az óriások földjére? Hozzatok példát a mindennapi életből a bátorságra és a vakmerőségre! b) Szegény óriás! Milyen lehet ekkorának lenni? Mik az előnyei és a hátrányai? Ha választhatnátok, inkább törpék lennétek vagy óriások? ÓR I Á SN A K LENNI A ZÉR T JÓ, M E R T. . .

ÓRIÁSNAK LENNI A ZÉRT R O S S Z , M E R T. . .

c) Mi a véleményetek a csősz és az óriáskirály megöléséről? Megérdemelték a halált? Írjatok három érvet és három ellenérvet! Érvek mellette:

Érvek ellene:

A Z

Ó R I Á S O K

F Ö L D J É N . . .

d) Képzeljétek el, hogy János és az óriáscsősz összebarátkoznak! Írjatok párbeszédet, majd játsszátok is el a jelenetet!

7. Szövegből képkockák a) Osszátok fel egymás közt a 19–20. fejezet eseményeit! b) Rajzoljatok írólapra „képkockákat” a történet egyes részleteiből! c) A következő órára a két fejezetből állítsatok össze diafilmet! 8. Olvassátok el a 21–22. fejezetet! 21 Nem bizonyos, mennyi ideig haladott, De annyi bizonyos, mennél tovább jutott, Annál sötétebb lett előtte a világ, S egyszerre csak annyit vesz észre, hogy nem lát.

Nem szárnysuhogás volt az tulajdonképen, Boszorkányok szálltak arra seprőnyélen. Boszorkányoknak a sötétség országa Rég ideje a, hogy birtoka, tanyája.

„Éj van-e vagy szemem világa veszett ki?” János vitéz ekkép kezdett gondolkodni. Nem volt éj, nem veszett ki szeme világa, Hanem hogy ez volt a sötétség országa.

Ország gyülését őkelmök itt tartanak, Éjfél idejében idelovaglanak. Most is gyülekeznek ország gyülésére A sötét tartomány kellő közepére.

Nem sütött az égen itt sem nap, sem csillag; János vitéz csak ugy tapogatva ballag, Néha feje fölött elreppent valami, Szárnysuhogás-formát lehetett hallani.

Egy mélységes barlang fogadta be őket, A barlang közepén üst alatt tűz égett. Ajtó nyilásakor meglátta a tüzet János vitéz s annak irányán sietett.

16 1

16 2


•

5 .

É V F O L Y A M

Mikor János vitéz odaért: valának Egybegyülekezve mind a boszorkányok. Halkan lábujjhegyen a kulcslyukhoz mene, Furcsa dolgokon is akadt meg a szeme.

Az óriások sem pihentek azalatt, Mindenikök egy-egy boszorkányt megragadt, S ugy vágta a földhöz dühös haragjába’, Hogy széjjellapultak lepények módjára.

A sok vén szipirtyó benn csak ugy hemzsegett. Hánytak a nagy üstbe békát, patkányfejet, Akasztófa tövén nőtt füvet, virágot, Macskafarkat, kigyót, emberkoponyákat.

Legnevezetesebb a dologban az volt, Hogy valahányszor egy-egy boszorkány megholt, Mindannyiszor oszlott az égnek homálya, S derült lassanként a sötétség országa.

De ki tudná sorra mind előszámlálni? Csakhogy János mindjárt át kezdette látni, Hogy e barlang nem más, mint boszorkánytanya. Erre egy gondolat agyán átvillana.

Már csaknem egészen nap volt a vidéken, Az utolsó banya volt a soron épen... Kire ismert János ebbe’ a banyába’? Hát Iluskájának mostohaanyjára.

Tarsolyához nyúlt, hogy sípját elővegye, Az óriásoknak hogy jőjön serege, Hanem megakadt a keze valamiben, Közelebb vizsgálta, s látta, hogy mi legyen.

„De, kiáltott János, ezt magam döngetem.” S óriás kezéből kivette hirtelen, Hanem a boszorkány kicsusszant markából, Uccu! szaladni kezd, és volt már jó távol.

A seprők voltak ott egymás mellé rakva, Miken a boszorkány-nép odalovagla. Fölnyalábolta és messzire elhordá, Hogy a boszorkányok ne akadjanak rá.

„A keserves voltát, rugaszkodj utána!” Kiáltott most János egyik óriásra. Szót fogadott ez, és a banyát elkapta, És a levegőbe magasra hajtotta.

Ekkor visszatért és sípjával füttyentett És az óriások rögtön megjelentek. „Rajta, törjetek be szaporán, legények!” Parancsolá János, s azok betörének.

Igy találták meg az utolsó boszorkányt Halva, János vitéz faluja határán; S minthogy minden ember gyülölte, utálta, Mégcsak a varju sem károgott utána.

No hisz keletkezett cifra zenebona; A boszorkánysereg gyorsan kirohana; Keresték a seprőt kétségbeeséssel, De nem találták, s igy nem repülhettek el.

Sötétség országa kiderült végképen, Örökös homálynak napfény lett helyében, János vitéz pedig rakatott nagy tüzet, A tűz minden seprőt hamuvá égetett.

Az óriásoktól azután bucsút vett, Szivükre kötvén a jobbágyi hűséget. Ezek igérték, hogy hűségesek lesznek, S János vitéz jobbra és ők balra mentek.

A Z

Ó R I Á S O K

F Ö L D J É N . . .

22 Vándorolgatott az én János vitézem, Meggyógyult már szíve a bútól egészen, Mert mikor keblén a rózsaszálra nézett, Nem volt az többé bú, amit akkor érzett.

Mikor az éjfélnek jött rémes órája, A száját mindenik sírhalom feltátja, S fehér lepedőben halvány kisértetek A sírok torkából kiemelkedtenek.

Ott állott a rózsa mellére akasztva, Melyet Iluskája sírjáról szakaszta, Valami édesség volt érezésében, Ha János elmerült annak nézésében.

Táncot és éneket kezdettek meg legott, Lábok alatt a föld reszketve dobogott; Hanem János vitéz álmai közepett Sem énekszóra, sem táncra nem ébredett.

Igy ballagott egyszer. A nap lehanyatlott, Hagyva maga után piros alkonyatot; A piros alkony is eltünt a világról, Követve fogyó hold sárga világától.

Amint egy kisértet őt megpillantotta, „Ember, élő ember!” e szót kiáltotta, „Kapjuk fel, vigyük el! mért olyan vakmerő, Tartományunkba belépni mikép mer ő?”

János még ballagott; amint a hold leszállt, Ő fáradottan a sötétségben megállt, S valami halomra fejét lehajtotta, Hogy fáradalmát az éjben kinyugodja.

És odasuhantak mind a kisértetek, És körülötte már karéjt képeztenek, És nyultak utána, de a kakas szólal, S a kisértet mind eltünt a kakasszóval.

Ledőlt, el is aludt, észre nem is véve, Hogy nem nyugszik máshol, hanem temetőbe’; Temetőhely volt ez, ócska temetőhely, Harcoltak hantjai a rontó idővel.

János is felébredt a kakas szavára, Testét a hidegtől borzadás átjárta; Csipős szél lengette a síri füveket, Lábra szedte magát s utra kerekedett.

a) Írjatok fejezetenként négy-négy kulcsszót vagy kulcskifejezést, amely segítségével el tudjátok mondani az eseményeket!

b) Keresd ki a két fejezetből az idő múlására vonatkozó állításokat!

16 3

16 4


•

5 .

É V F O L Y A M

c) Vesd össze a b) pontban kikeresett kifejezéseket a mű korábbi fejezeteiben olvasott, hasonlóképpen az idő múlására vonatkozó állításokkal! Hogyan változott az időmegjelenítés?

Mi magyarázhatja ezt a változást?

Hogyan függhet össze az idő másfajta érzékeltetése a helyszínekkel?

9. Keress! Következtess! Egészítsd ki! A) Húzd alá az idézetekben a megszólításokat! Felelt János vitéz: „Bízza kend azt csak rám. Mostan a szekérhez lássunk egymás után.” A legöregebbik szólt János vitézhez: „Urunk és királyunk, kegyelmezz, kegyelmezz! Amidőn a szükség úgy hozza magával, Nálam teremjenek kendtek teljes számmal.” „Vidd, kegyelmes urunk, magaddal e sípot, S ott leszünk, mihelyest jobbágyidat hívod.” a) Mire szolgálnak a fenti megszólítások: kapcsolatteremtésre vagy a szereplők közti viszony kifejezésére? Véleményed indokold is!

A Z

Ó R I Á S O K

F Ö L D J É N . . .

b) Ma milyen megszólításokat használunk?

B) Kiről, miről van szó? Találd ki, ki vagy kik lehetnek az alábbi mondatok szereplői! Mert már reggel óta bele volt ragadva a szekere a sárba. Azért, mert az óriás vére megfestette. Akkorák voltak, mint az ökrök. Úgy, hogy a követ a homlokához vágta. Egyik a búbánat, másik a kardja. Csupa kősziklákat. Fogalmazd meg azokat a kérdéseket, a melyekre a mondatok válaszolnak!

C) Fejezd be az alábbi, Jancsira vonatkozó mondatokat! Azért segített a fazekasnak, mert

Azért merészkedett az óriások országába, mert

Azért haragudott meg rá a csősz, mert

Azért fogadta el az ebédmeghívást, mert

16 5

16 6


•

5 .

É V F O L Y A M

Azért ölte meg az óriáskirályt, mert

Most fordított a feladat: írd meg a mondatok hiányzó, első részét! Ezek a boszorkányokra vonatkoznak. ,

mert a barlangban gyűlést tartottak. ,

mert varázsitalt főztek. ,

mert János fölnyalábolta és elhordta a seprűiket. ,

mert egyre több boszorkány halt meg. ,

mert Iluska a mostohájára ismert benne. A korábbiakban találkoztál már olyan nyelvi fordulatokkal, amelyek azzal, hogy a szokásostól eltérnek, a stílus élénkítését szolgálják. Hatnak az olvasó, hallgató érzelmeire, indulataira. Ezeket a költői eszközöket ALAKZATOKNAK nevezzük. Alakzat volt például a nagyítás, az ellentét, a párhuzam, az ismétlés, az erősítés és a fokozás is. 10. Nyelvi fordulatok a) Keressetek a mesékre is jellemző nyelvi fordulatokat a 19–22. fejezetben!

A Z

Ó R I Á S O K

F Ö L D J É N . . .

b) Keressetek költői kérdéseket a 19–22. fejezetben! Rád milyen hatással vannak ezek?

11. Petőfi hasonlatokkal fejezi ki az óriási méreteket. Hogyan fejeznéd be az alábbi hasonlításokat? Kemény, mint a(z) Makacs, mint a(z) Ravasz, mint a(z) Gyenge, mint a(z) Vén, mint a(z) 12. Hogy mondja Petőfi? Keresd ki a 22. fejezet szövegéből a következő szavak rokon értelmű megfelelőit! barangolt: lefeküdt: meglátta: lement (a nap és a hold): merész: odaszálltak: felállt: elindult:

16 7

9. V Á N D O R L Á S É S C É L B A É R É S A VIR ÁGMETAFOR A VIZSGÁL ATA, KEZDET ÉS BEFEJEZÉS ÖSSZEVETÉSE ( JÁ NOS

VITÉ Z,

2 3–2 7.

FEJE ZE T )

Kedves Anyu és Apu, ma jó nagy veszekedés volt az osztályban, de aztán megoldódott. Úgy kezdődött, hogy Döme, aki mindig kigúnyol és beszól mindenkinek, elkezdte bántani Robit a szünetben, miután ötösre felelt. Azt mondta, hogy kis okostojás, meg hogy teszi az agyát, és hogy különben is cigány, és kutyából nem lesz szalonna. Ennek a felét nem értettem, de azt igen, hogy sértegeti. Odajött Feri meg Rozi, és elkezdtek kiabálni, hogy Döme ne merje bántani a cigányokat. Robi nem mondott semmit, én meg mondtam Dömének, hogy azért, mert ő nem tanul semmit, ne báncsa a másikat, és hogy Robi jófej, ő meg rosszfej, és hagyja békén a barátomat. Erre meg nekem mondta, hogy én meg hülye amerikás magyar vagyok, és azt se tudom, miről van szó, meg nem is ismerem a cigányokat, úgyhogy fogjam be. Én meg mondtam, hogy de igen, és akik az osztályba járnak, mind okék. Odajött Kriszti meg Tamás, és ők is elkeztek kiabálni, hogy Döme hülye, és Robi meg én is jófej vagyok, és különben is mindegy, hogy ki milyen származású, az a lényeg, hogy ő milyen. Az osztály meg nagyon elnémult, mindenki figyelte, hogy ebből mi lesz. Aztán még páran elkeztek bólogatni, hogy Krisztiéknek van igaza, és Dani is elkezdett kiabálni Dömével, hogy elege van belőle, hogy beszól mindenkinek, és hogy a magyarok között is van egy csomó gáz, meg a romák között is, de én se vagyok gáz, meg Robiék se, Döme viszont igen. Döme erre már nem tudott mit mondani, úgyhogy sértődötten beült a helyére. Aztán elkezdődött az óra, és a következő szünetben mindenki erről beszélt. A legtöben azt mondták, hogy tényleg nem vagyunk gázok, én se, meg Robiék se. Szóval már jó sokan haverjaim az osztályban!! Írjatok hamar

Ábel

V Á N D O R L Á S

É S

C É L B A

É R É S . . .

1. A hős segítői 23 János vitéz egy nagy hegy tetején jára, Hogy a kelő hajnal rásütött arcára. Gyönyörűséges volt, amit ekkor látott, Meg is állt, hogy körülnézze a világot.

„Az Óperenciás?” kiáltott fel János, „Annál inkább vagyok hát kiváncsiságos; De már igy átmegyek, akárhová jutok. Van még egy mód hátra... a sípomba fuvok.”

Haldoklófélben volt a hajnali csillag, Halovány sugára már csak alig csillog, Mint gyorsan kiröppent fohász, eltünt végre, Mikor a fényes nap föllépett az égre.

És megfújta sípját. A sípnak szavára Egy óriás mindjárt előtte is álla. „Át tudsz-e gázolni ezen a tengeren?” Kérdi János vitéz „gázolj által velem.”

Föllépett aranyos szekeren ragyogva, Nyájasan nézett a sik tengerhabokra, Mik, ugy tetszett, mintha még szenderegnének, Elfoglalva térét a végtelenségnek.

„Át tudok-e?” szól az óriás és nevet, „Meghiszem azt; foglalj a vállamon helyet. Így ni, most kapaszkodj meg jól a hajamba.” És már meg is indult, amint ezt kimondta.

Nem mozdult a tenger, de fickándoztanak Sima hátán néha apró tarka halak, S ha napsugár érte pikkelyes testöket, Tündöklő gyémántnak fényeként reszketett.

24

A tengerparton kis halászkunyhó álla; Öreg volt a halász, térdig ért szakálla, Épen mostan akart hálót vetni vízbe, János odament és tőle ezt kérdezte:

Vitte az óriás János vitézünket; Nagy lába egyszerre fél mérföldet lépett, Három hétig vitte szörnyü sebességgel, De a tulsó partot csak nem érhették el.

„Ha szépen megkérem kendet, öreg bátya, Átszállít-e engem tenger más partjára? Örömest fizetnék, hanem nincsen pénzem, Tegye meg kend ingyen, köszönettel vészem.”

Egyszer a távolság kékellő ködében, Jánosnak valami akad meg szemében. „Nini, ott már a part!” szólt megörvendezve. „Biz az csak egy sziget,” felelt, aki vitte.

„Fiam, ha volna, sem kéne pénzed nékem,” Felelt a jó öreg nyájasan, szelíden. „Megtermi mindenkor a tenger mélysége, Ami kevésre van éltemnek szüksége.

János ezt kérdezte: „És micsoda sziget?” „Tündérország, róla hallhattál eleget. Tündérország; ott van a világnak vége. A tenger azon túl tűnik semmiségbe.”

De micsoda járat vetett téged ide? Az Óperenciás-tenger ez, tudod-e? Azért semmi áron által nem vihetlek, Se vége, se hossza ennek a tengernek.”

„Vigy oda hát engem, hűséges jobbágyom, Mert én azt meglátni fölötte kivánom.” „Elvihetlek,” felelt az óriás neki, „De ott életedet veszély fenyegeti.

16 9

17 0


•

5 .

É V F O L Y A M

Nem olyan könnyű ám a bejárás oda, Őrizi kapuját sok iszonyú csoda...” „Ne gondolj te azzal, csak vigy el odáig; Hogy bemehetek-e vagy nem, majd elválik.” Szófogadásra igy inté az óriást, Aki tovább nem is tett semmi kifogást, Hanem vitte őtet és a partra tette, És azután utját visszafelé vette.

A) A 19. és a 23. fejezetben jellegzetes mesei fordulatként útbaigazítókkal találkozik János vitéz. Kik ezek a segítők? Milyen jellegzetes nyelvi fordulatok, illetve cselekvések emlékeztetnek a két találkozásban a népmesékre?

B) A 19. és a 23. fejezetben jellegzetes mesei fordulatként útbaigazítókkal találkozik János vitéz. A Tündérszép Ilona mely szereplőinek feleltethető meg ez a két alak?

Ki a Tündérországban vezető úton János legfőbb segítője? Kinek, minek van hasonló szerepe a Tündérszép Ilonában? C) A 19. és a 23. fejezetben jellegzetes mesei fordulatként útbaigazítókkal találkozik János vitéz. Milyen varázstárgy fordul elő a János vitézben és a Tündérszép Ilonában?

Miben különbözik a szerepük?

V Á N D O R L Á S

É S

C É L B A

É R É S . . .

2. Melyik a 23. fejezet legfontosabb versszaka? Választásotokat indokoljátok! A legfontosabb versszak: Érvek:

3. Jellemezzétek az öreg halászt! JELLEMVONÁS

ÉRV

PÉLDA

17 1

17 2


•

5 .

É V F O L Y A M

4. Milyen Tündérország? 25 Tündérország első kapuját őrzötte Félrőfös körmökkel három szilaj medve. De fáradságosan János keze által Mind a három medve egy lett a halállal.

A sárkánykígyó nagy száját feltátotta, Hogy Jánost egyszerre szerteszét harapja; S mit tesz ez, a dolog ilyen állásába’? Hirtelen beugrik a sárkány torkába.

„Ez elég lesz mára”, János ezt gondolta, Nagy munkája után egy padon nyugodva. „Ma ezen a helyen kissé megpihenek, Holnap egy kapuval ismét beljebb megyek.”

Sárkány derekában kereste a szívet, Ráakadt és bele kardvasat merített. A sárkány azonnal széjjelterpeszkedett, S kinyögte magából a megtört életet.

És amint gondolta, akkép cselekedett, Második kapuhoz másnap közeledett. De már itt keményebb munka várt ám rája, Itt őrzőnek három vad oroszlán álla.

Hej János vitéznek került sok bajába, Míg lyukat fúrhatott sárkány oldalába. Végtére kifurta, belőle kimászott, Kaput nyit, és látja szép Tündérországot.

Hát nekigyűrközik; a fenevadakra Ráront hatalmasan, kardját villogtatva; Védelmezték azok csunyáúl magokat, De csak mind a három élete megszakadt.

26

Igen feltüzelte ez a győzedelem, Azért, mint tennap, most még csak meg sem pihen, De letörölve a sűrü verítéket, A harmadik kapu közelébe lépett.

Tündérországban csak híre sincs a télnek, Ott örökös tavasz pompájában élnek; S nincsen ott nap kelte, nap lenyugovása, Örökös hajnalnak látszik pirossága.

Uram ne hagyj el! itt volt ám szörnyű strázsa; Vért jéggé fagyasztó volt rémes látása. Egy nagy sárkánykígyó áll itt a kapuban; Elnyelne hat ökröt, akkora szája van.

Benne tündérfiak és tündérleányok Halált nem ismerve élnek boldogságnak; Nem szükséges nekik sem étel, sem ital, Élnek a szerelem édes csókjaival.

Bátorság dolgában helyén állott János, Találós ész sem volt őnála hiányos, Látta, hogy kardjával nem boldogúl itten, Más módot keresett hát, hogy bemehessen.

Nem sír ott a bánat, de a nagy örömtül Gyakran a tündérek szeméből könny gördül; Leszivárog a könny a föld mélységébe, És ennek méhében gyémánt lesz belőle.

V Á N D O R L Á S

É S

C É L B A

É R É S . . .

Szőke tündérlyányok sárga hajaikat Szálanként keresztülhúzzák a föld alatt; E szálakból válik az aranynak érce, Kincsleső emberek nem kis örömére.

„Itt hát, hol országa van a szerelemnek, Az életen által én egyedül menjek? Amerre tekintek, azt mutassa minden, Hogy boldogság csak az én szivemben nincsen?”

A tündérgyerekek ott szivárványt fonnak Szemsugarából a tündérleányoknak; Mikor a szivárványt jó hosszúra fonták, Ékesítik vele a felhős ég boltját.

Tündérországnak egy tó állott közepén, János vitéz búsan annak partjára mén, S a rózsát, mely sírján termett kedvesének, Levette kebléről, s ekkép szólítá meg:

Van a tündéreknek virágnyoszolyája, Örömtől ittasan heverésznek rája; Illatterhes szellők lanyha fuvallatja Őket a nyoszolyán álomba ringatja.

„Te egyetlen kincsem! hamva kedvesemnek! Mutasd meg az utat, én is majd követlek.” S beveté a rózsát a tónak habjába; Nem sok híja volt, hogy ő is ment utána...

És amely világot álmaikban látnak, Tündérország még csak árnya e világnak. Ha a földi ember először lyányt ölel, Ennek az álomnak gyönyöre tölti el.

De csodák csodája! mit látott, mit látott! Látta Iluskává válni a virágot. Eszeveszettséggel rohant a habokba, S a föltámadt leányt kiszabadította.

27

Hát az élet vize volt ez a tó itten, Mindent föltámasztó, ahova csak cseppen. Iluska porából nőtt ki az a rózsa, Igy halottaiból őt föltámasztotta.

Hogy belépett János vitéz ez országba, Mindent, amit látott, csodálkozva láta. A rózsaszín fénytől kápráztak szemei, Alighogy merészelt körültekinteni.

Mindent el tudnék én beszélni ékesen, Csak János vitéznek akkori kedvét nem, Mikor Iluskáját a vizből kihozta, S rég szomjas ajakán égett első csókja.

Meg nem futamodtak tőle a tündérek, Gyermekszelídséggel hozzá közelgének, Illeték őt nyájas enyelgő beszéddel, És a szigetbe őt mélyen vezették el.

Be szép volt Iluska! a tündérleányok Gyönyörködő szemmel mind rábámulának; Őt királynéjoknak meg is választották, A tündérfiak meg Jánost királyokká.

Amint János vitéz mindent megszemléle, S végtére álmából mintegy föleszméle: Kétségbeesés szállt szivének tájára, Mert eszébe jutott kedves Iluskája.

A tündérnemzetség gyönyörű körében S kedves Iluskája szerető ölében Mai napig János vitéz őkegyelme Szép Tündérországnak boldog fejedelme.

(Pest, 1844. november–december)

17 3

17 4


•

5 .

É V F O L Y A M

5. Találjatok ki egy olyan vidéket, várost, tájat, helyet, ahol jól éreznétek magatokat! Milyen a ti „Tündérországotok”? a) Gyűjtsétek össze az elképzeléseiteket! Ne feledjétek, minden ötlet fontos lehet a leírás elkészítésekor. Középre a valóságos vagy az általatok kitalált hely nevét írjátok! színek

ízek

szagok

időtöltési lehetőségek

hangok

érzések

b) Gyűjtsétek össze az alábbi színek árnyalatait a minta szerint! piros: málnaszínű, bíborszínű, sötétvörös, meggypiros, bordó, rózsaszínű, vörösesbarna narancs: zöld: kék: barna: sárga: fehér: szürke:

V Á N D O R L Á S

É S

C É L B A

É R É S . . .

c) Gyűjtsetek térbeli viszonyokat jelölő szavakat! Folytassátok a sort! előtérben, középpontban, közvetlen mögötte, ellenkező oldalon,

d) Hogy elkerüljétek az ismétlődéseket, gyűjtsetek rokon értelmű szavakat, kifejezéseket! megy: látszik: változik: esik: lengedezik: néz: e) Az előző gyűjtőmunka alapján rajzoljátok le a csomagolópapírra a csoport „Tündérországát”! 6. Kösd össze a jelzőket a jelzett szavakkal! illatterhes

hajnal

szilaj

csók

megtört

szellők

örökös

medve

édes

veríték

sűrű

csók

Egészítsd ki kérdésekkel a párbeszédet! – – Nem, az csak egy sziget. – – Tündérországnak hívják, nem hallottál róla? –

17 5

17 6


•

5 .

É V F O L Y A M

– Nem, még sosem voltam ott. – – Nem tudom, mert a bejáratot olyan szörnyű fenevadak őrzik, hogy még soha egyetlen óriás sem merészkedett oda. 7. Elevenítsétek fel, hogy milyen kifejezéseket használt az eddigi fejezetekben Petőfi arra, hogy valaki meghal!

a) Folytassátok a kifejezések sorát! Húzzátok alá a 21. fejezetben az elmúlást kifejező szavakat, kifejezéseket! b) Ismertek-e további – a halál szó jelentését kifejező – rokon értelmű kifejezéseket?

8. Milyen jellegzetes mesei elemek jelennek meg a 25. fejezetben?

9. Egészítsétek ki Jancsi jellemtérképét! Jancsi milyen tulajdonságai érvényesülnek a kapuőrök legyőzésében? 10. Alkossatok közösen történetet! a) Gyűjtsétek ki a 25. fejezetből az igéket! b) Az igék és a kihúzott szavak segítségével találjatok ki egy történetet! A történetben rejtsetek el egy eseményt, szereplőt vagy egy helyszínt a János vitézből, amelyet a többi csoportnak fel kell majd ismernie. c) Az elkészült mese főbb vázlatpontjait írjátok le!

V Á N D O R L Á S

É S

C É L B A

É R É S . . .

11. A rózsa szerepe Tekints vissza arra, hogy a rózsa (virágszál) milyen szerepeket játszott a János vitézben? Milyen alakváltozásokon ment át? 4. fejezet:

18. fejezet:

22. fejezet:

17. fejezet:

12. Vedd át a költő szerepét! a) Gyűjtsd össze a 26. énekből, mi jellemzi Tündérországot! IDŐJÁRÁS ÉVSZ AKOK

17 7

17 8


•

5 .

É V F O L Y A M

NAPSZ AKOK A TÜNDÉREK ÉLETE

b) Miért olyan barátságtalan Tündérország bejárata? Fogalmazzátok meg a saját szavaitokkal! c) Találd ki, hogyan élhetett a történet befejezése után János vitéz és Iluska!

10 . K U K O R I C A J A N C S I T Ó L J Á N O S V I T É Z I G ÖSSZEFOGL A L Á S 1. Körülbelül hány helyszínen játszódik a történet? a) Nézzétek meg az időszalagot! Melyik fejezetekben lehet megállapítani pontosan, hogy mennyi idő alatt játszódik a János vitéz története? b) Hány próbát kell kiállnia Jancsinak a történet végéig? Hogyan lehetne csoportosítani a próbákat? c) Ki a kedvenc mellékszereplőtök a János vitézben? Miért éppen ő? d) Fogalmazzátok meg egy mondatban: miről szólt a János vitéz? e) Vizsgáljátok meg a valóságos és mesei elemek mérlegét! Merre billen a mérleg nyelve? Ha két pohárban gyűjtöttétek a reális és irreális elemeket: melyik edényben van több papírdarabka? 2. A mesék hősei nem öregszenek és nem változnak. Igaz-e ez a János vitézre is? a) Rajzoljatok házakat! Legyen egy a bátraké, egy a gyáváké, egy a jóké, egy a gonoszoké, egy a valóságos és egy a mesebeli alakoké! A rajzokkal fejezzétek ki a szereplőcsoport tulajdonságait!

18 0


•

5 .

É V F O L Y A M

b) X-eljétek be az alábbiak közül azokat az eseményeket, amelyek epizódok voltak! A János vitézben több olyan rész is van, amely nélkül a történet ugyanúgy teljes volna. Ezek az epizódok nem kapcsolódnak sem a korábbi, sem a későbbi eseményekhez, de nélkülük kevésbé izgalmas, színtelenebb lenne a történet.

K U K O R I C A

J A N C S I T Ó L

J Á N O S

V I T É Z I G

a nyáj szétszéled Jancsit elkergeti a gazda Jancsi összekülönbözik Iluska mostohájával zsiványkaland Jancsi felcsap katonának a francia királylány kiszabadítása utazás a griffmadáron a fazekas megsegítése az óriáscsősz megölése az óriáskirály megölése a boszorkányéj a temetői szellemek párbeszéd a halásszal megérkezés Tündérországba

c) Hasonlítsatok össze egy epizód szerepű és egy cselekményes, mozgalmas fejezetet! 3. Idézzétek fel az eseményeket! a) Kapcsoljátok össze a helyszíneket, időpontokat, eseményeket és szereplőket! b) A táblázat egyes rubrikáiba egyszerre több adatot is beírhattok, illetve lesz olyan adat, amely több helyre is kerülhet. HELYSZÍNEK: Franciaország, a mostoha háza, Óriásország, Tündérország kapuja, tengeren, erdei barlang, Lengyelország, erdő, puszta, Taljánország, patak partja, falu, a sötétség országa, Tatárország, a gazda háza, tenger fölött, India, Tündérország, Óperenciás-tenger, temető, zsiványtanya SZEREPLŐK: Jancsi, fazekas, tündérek, hajósok, francia király, szellemek, Iluska, medvék, óriások, oroszlánok, sárkánykígyó, zsiványok, törökök, menyecske, francia királylány, griff, gazda, halász, csősz, boszorkányok, mostoha, huszárok

18 1

18 2


•

5 .

É V F O L Y A M

ESEMÉNYEK: Iluska feltámadása, a nyáj elvesztése, a királylány megmentése, huszárkalandok, udvarlás a patakparton, hajóút hazafelé, a szörnyek legyőzése, harc a törökökkel, vihar a pusztán, Iluska halálhíre, a szekér kihúzása a kátyúból, utazás a griffen, az óriáskirály megölése, boszorkányéj, a csősz halála, búcsú Iluskától, találkozás a halásszal, a mostoha megjelenése, kísértetjárás, vihar a tengeren, zsiványtanya felégetése IDŐTARTAM: délután, este, három hét, egy nap, estétől reggelig, évek, néhány nap, kívül az időn, hetek, néhány óra, egy délután, ősztől tavaszig, néhány perc, éjféltől reggelig, két nap

I. ELŐKÉSZÍTÉS H ELY S Z Í N E K

SZEREPLŐK

ESEMÉNYEK

ID ŐTA R TA M

FEJEZETEK

1–2. fejezet

II. BONYODALOM H ELY S Z Í N E K

SZEREPLŐK

ESEMÉNYEK

ID ŐTA R TA M

FEJEZETEK

3–4. fejezet

III. KIBONTAKOZÁS – AZ ELSŐ VÁNDORÚT H ELY S Z Í N E K

SZEREPLŐK

ESEMÉNYEK

ID ŐTA R TA M

FEJEZETEK

5. fejezet

6. fejezet

7–10. fejezet

11–15. fejezet

K U K O R I C A

J A N C S I T Ó L

J Á N O S

V I T É Z I G

16. fejezet

17. fejezet

TRAGÉDIA–BONYODALOM 2. H ELY S Z Í N E K

SZEREPLŐK

ESEMÉNYEK

ID ŐTA R TA M

FEJEZETEK

17–18. fejezet

KIBONTAKOZÁS 2. – A MÁSODIK VÁNDORÚT H ELY S Z Í N E K

SZEREPLŐK

ESEMÉNYEK

ID ŐTA R TA M

FEJEZETEK

19. fejezet

20. fejezet

21. fejezet

22. fejezet

23–24. fejezet

IV. TETŐPONT H ELY S Z Í N E K

SZEREPLŐK

ESEMÉNYEK

ID ŐTA R TA M

FEJEZETEK

25. fejezet

18 3

18 4


•

5 .

É V F O L Y A M

V. MEGOLDÁS H ELY S Z Í N E K

SZEREPLŐK

ESEMÉNYEK

ID ŐTA R TA M

FEJEZETEK

26–27. fejezet

A hosszabb terjedelmű elbeszélő műveket a következő szerkezeti egységekre tagolhatjuk: 1. ELŐKÉSZÍTÉS (a színhely, a főszereplő[k] bemutatása) 2. BONYODALOM (a főhős valakivel vagy valamivel ellentétbe kerül, s ez elindítja az események sorát) 3. KIBONTAKOZÁS (az események sora, részletezése) 4. TETŐPONT (a mű legfeszültebb, legizgalmasabb része) 5. MEGOLDÁS (az események lezárása) 4. A János vitézt tekinthetjük olyan két részből álló történetnek is, melynek jelenetei egymással párhuzamot képeznek. a) Az eseménysor helyszíneinek felhasználásával töltsétek ki az ábrát!

1 9 – 2 7. F E J E Z E T

J Á N O S

BEFEJEZÉS

1–18 . F E J E Z E T

J A N C S I T Ó L

LEGNAGYOBB FORDULÓPONT

MESEI ELEMEK

IDŐSZEMLÉLET

ESEMÉNYEK

SZEREPLŐK

HELY SZÍNEK

SZEMPONTOK

b) Igazoljátok, hogy a János vitéz részben valóságos, hihető, részben pedig meseszerű eseményeket tartalmaz!

K U K O R I C A V I T É Z I G

18 5

18 6


•

5 .

É V F O L Y A M

5. Jancsi története a falu végén kezdődik és a világ végén ér véget. Igazoljátok az állítást a szemponttáblázat kitöltésével! SZEMPONTOK

1. F E J E Z E T

2 7. F E J E Z E T

SZEREPLŐK

HELY SZÍNEK

ESEMÉNYEK

A Z ID Ő É S ID ŐTLENSÉG SZEREPE

6. A szemközti oldalon található grafikon vízszintes oldalán a János vitéz fejezeteinek, a függőleges oldalán pedig a versszakok száma olvasható le. Írjatok állításokat a János vitézről az ábra alapján! Milyen összefüggést fedeztetek fel a fejezetek terjedelme és tartalma között?

Mit gondoltok? Miért rövidebbek a mű elején és a végén a fejezetek?

a) Színezzétek ki az ábrát! Találjatok ki szempontot a színezéshez! Ez lehet például a történet, Jancsi hőstetteinek kiemelése, az epizódok elválasztása, a valóság és a mese elkülönítése.

1

2

1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

11

12

13

14

15

16

17

18

19

20

21

22

23

24

25

26

27

J Á N O S

3

4

5

J A N C S I T Ó L

6

7

8

9

10

11

12

13

14

15

16

17

18

19

20

21

22

23

24

25

26

K U K O R I C A V I T É Z I G

18 7

18 8


•

5 .

É V F O L Y A M

7. Biztosan mindannyian ismeritek az Activity nevű társasjátékot. Háromféle kártyából húzhattok. a) Az első kártyán lévő fogalmat körülírással kell elmagyarázni, de úgy, hogy magát a szót nem mondhatjátok ki. b) A másik típusú kártyán a János vitéz valamelyik eseményét kell elmutogatnotok. c) A harmadik típushoz olyan események, tárgyak tartoznak, amelyeket le kell rajzolnotok.

SZÖVEGÉRTÉS SZÖVEGALKOTÁS. Tanulói munkatankönyv

Recommend Documents