SZÖVEGÉRTÉS SZÖVEGALKOTÁS. Tanulói munkatankönyv szakiskolásoknak

SZÖVEGÉRTÉS–SZÖVEGALKOTÁS

Tanulói munkatankönyv szakiskolásoknak

7

A kiadvány a Nemzeti Fejlesztési Terv Humánerõforrás-fejlesztési Operatív Program 3.1.1. központi program (Pedagógusok és oktatási szakértõk felkészítése a kompetencia alapú képzés és oktatás feladataira) keretében készült.

SZAKMAI VEZETÕK

P Á L A K Á R O LY

S Z A K M A I I G A ZG AT Ó

P U S K Á S AU R É L

F E J L E S Z T É S I I G A ZG AT Ó H E LY E T T E S

RÁPLI GYÖRGYI

FEJLESZTÉSI PROGRAMVEZETŐ

VEZETŐ FEJLESZTŐK

A PROGRAMFEJLESZTÉSI KÖZPONT VEZETŐJE

KORÁNYI MARGIT

A R AT Ó L Á S Z L Ó KÁLMÁN LÁSZLÓ

S Z A K M A I B I Z OT T S Á G

B Ó K AY A N TA L

ELNÖK

B Á N R É T I Z O LT Á N CSERHALMI ZSUZSA GYÕRI JÁNOS SCHEIN GÁBOR

A L K OT Ó S Z E R K E S Z T Õ

S Z A K M A I L E K TO R O K

F E N Y Ő D. G Y Ö R G Y

A S Z A K M A I B I Z OT T S Á G TAG J A I PETHŐNÉ NAGY CSILLA SCHLEICHER IMRÉNÉ TRENCSÉNYI BORBÁLA

FELELÕS SZ ERKESZ TÕ

NAGY MILÁN

BORÍTÓGRAFIKA

S Z Ű C S É D UA

TIPOGRÁFIA

BÁRD JOHANNA

© S U L I N O VA K H T. © F E N Y Ő D. G Y Ö R G Y

A KIADVÁNY INGYENES, KIZ ÁRÓL AG Z ÁRT KÖRBEN,

KIADJA A Z EDUCATIO TÁRSADALMI SZOLGÁLTATÓ KÖZHASZNÚ TÁRSASÁG

KÍSÉRLETI-TESZTELÉSI CÉLL AL HASZNÁLHATÓ.

1134 BUDAPEST, VÁCI ÚT 37.

KERESKEDELMI FORGALOMBA NEM KERÜLHET.

A KIADÁSÉRT FELEL: KEREKES GÁBOR ÜGY VEZETŐ IGA ZGATÓ

MÁSOL ÁSA, TERJESZTÉSE SZIGORÚAN TILOS!

NYOMDAI MUNK ÁK: PÁTRIA NYOMDA ZRT., 2008

A Z

E M B E R

T I T K A I

Tanulói munkatankönyv

F e j l e s z t ő Békés Anna

TARTALOM

AZ EMBER TITKAI

5

T I TO K F E J T É S

15

A SZÜLETÉS TITKAI

27

CSALÁDI TITKOK

46

A HALÁL TITKAI

71

AZ EMBERI LÉLEK TITKAI

1. T I T O K F E J T É S Az ember titkai című fejezetben olyan témákkal találkozhattok, amelyek fontos részei életünknek, mégis keveset beszélünk róluk. Olvashattok internetes bejegyzéseket, regényt, verseket is. Mielőtt a témába belevágnánk, gondolkozzunk el azon, mi a titok titka! 1. Titok és rejtély A) Mit árul el a nyelv? a) Olvassátok el a titok szó magyarázatát a Magyar értelmező kéziszótárból! TITOK (fn) 1. Mások elől elhallgatott, leplezett tény, dolog 2. Rejtélyes vagy rejtélyesnek látszó dolog (A Magyar értelmező kéziszótár nyomán) b) Keressetek példákat titkokra és a rejtélyekre! Mi a különbség titok és rejtély között?

c) Olvassátok el az etimológiai szótár szócikkében, honnan ered a titok szó! TITOK Valószínűleg ősi finnugor alapszó, pontosabban az ugor korból. Tit- kezdetű szavak megtalálhatók a vogulban, ahol elrejt, eldug, eltitkol jelentésben megvan ugyanez a szótő. Ehhez egy névszóképző (igéből főnevet létrehozó képző) járulhatott, a -k. (Ilyen -k képző található például a nyom nyomdok, szán szándék, ajánl ajándék szavakban.) (A Történeti-etimológiai Szótár nyomán) d) Írjátok össze a titok szó minél több képzett változatát!

6

S Z Ö V E G É R T É S - S Z Ö V E G A L K O T Á S

•

1 0 .

É V F O L Y A M

e) Írjatok legalább öt olyan szót vagy szókapcsolatot, amelyben szerepel a titok szó vagy valamelyik képzett változata!

f) Olvassátok el a titokzatos szó jelentését is! TITOKZATOS (mn) (vál) 1. Rejtett oka vagy összefüggései miatt érthetetlen vagy érthetetlennek látszó (pl. a tenger titokzatos mélye) 2. Titkolózást tükröző (pl. titokzatos arc, titokzatos mosoly) (A Magyar értelmező kéziszótár nyomán) Foglaljátok össze a többiek számára, mi derült ki a szó vizsgálata során!

T I T O K F E J T É S

B) Házak titka Válasszatok egyet a házakat ábrázoló képek közül. Képzeletben nézzetek be az ablakokon, és meséljétek el, mit láttok! Kik laknak ott, mi lehet a munkájuk, mitől boldogok vagy mitől boldogtalanok, titkolhatnak-e valamit stb.? Találd ki valamelyik szereplő titkát!

Csontváry Kosztka Tivadar: Tavasznyílás Mosztárban

Hikádi Erzsébet: Sopron

7

8


•

Van Gogh (ejtsd: van gog): Ház Arles-ban (ejtsd: árl)

1 0 .

É V F O L Y A M


C) Egy titokzatos sziget Nézzétek meg Csontváry Kosztka Tivadar Titokzatos sziget című képét!

Csontváry Kosztka Tivadar: A titokzatos sziget a) Milyen napszakot ábrázol a kép?

b) Milyennek találjátok az alakokat a képen?

9

10


•

1 0 .

É V F O L Y A M

c) Mi lehet a sziget titka?

d) Meséljétek el a sziget titkát!

e) Ismertek-e olyan mesét, filmet, regényt, amely titokzatos szigetről szól?


D) Stonehenge Nézzétek meg az angliai Stonehenge-ről (ejtsd: sztonhendzs) készült képeket!

Stonehenge

11

12


•

1 0 .

É V F O L Y A M

a) Tudjátok meg, hova kellene jegyet váltanotok, ha meg akarnátok nézni! (Segíthet a lexikon, a történelmi atlasz, az internet stb.)

b) Ha hallottatok már róla, írjátok le néhány mondatban, amit tudtok! (Mikor építhették, mi lehetett a funkciója stb.?)

c) Miért tartják sokan titokzatosnak Stonehenge-et?

d) Olvassátok el az alábbi ismertetést Stonehenge-ről!

HOSSZÚ GYULA – SEGESDI MÁRTA: STONEHENGE A világ egyik leghíresebb kőkori lelőhelye az angliai Salisbury-fennsíkon található Stonehenge. Legkorábbi építési periódusa i. e. 3300 körülre tehető. A 2–7 méter magas, hatalmas, durván faragott kőoszlopok hajdan négy koncentrikus kört alkottak. A ma látható hatalmas főkört a bronzkorban, i. e. 1800 körül állították. Valószínűleg templom volt. Az építmény kékes színű doleritból és szürkés homokkőből, 80 darab, egyenként 4 tonnás kőből állt. A hatalmas kőkoszorú középpontjából nézve a Nap június 21én pontosan a 80 méter távolságban lévő kőoszlop fölött kel fel. Tudósok úgy vélik, hogy az egyes szikladarabokat összekötő vonalak pontosan kijelölik a Nap és a Hold kelési és nyugvási pontjait. Ez valószínűleg lehetővé tette a nap- és holdfogyatkozások várható időpontjának előrejelzését. A kutatók már évszázadok óta törik a fejüket, hogy a kőkori emberek miként tudtak hatalmas és nehéz kőtömböket függőlegesen álló magas kőtömbök tetejére felhelyezni. Leghíresebbek a hármas kövek, hol a függőlegesen álló kőtömbpárok tetejére hatalmas záróköveket illesztettek


nagy pontossággal. Az utóbbi időben egy cseh mérnök bebizonyította, hogy a művelet viszonylag egyszerű lehetett, mindössze pár emberre, kötelekre és valamennyi gerendára van szükség hozzá. Forrás: Hosszú Gyula – Segesdi Márta: Ókor. Debrecen, 2001, Pedellus Könyvkiadó, 30. old. e) Fogalmazzátok meg egy-két mondatban, mi a különbség a két fotó hangulata közt! Melyik napszakban néznétek meg szívesebben Stonhenge-et? Miért?

2. Gondolatok hétköznapi titkainkról Válasszatok ki csoportonként egy témát az alábbiak közül, és beszéljétek meg, mit gondoltok róla! A) Meddig titok a közös titok? Szerintetek hány ember tudhat valamiről úgy, hogy az még az ő titkuk maradjon? B) Lehet-e az embernek olyan barátja, ismerőse, rokona, akinek nem lehet titka a másik előtt? (Például ha azt gondolod, hogy van ilyen barátod, és kiderülne, hogy mégis van titka előtted, megsértődnél. Miért éreznéd sértve magad?) C) Szerintetek miért kíváncsiak az emberek mások titkára? D) Mondjátok el saját szavaitokkal, mit jelentenek a nyomasztó titok és a maga előtt is titkol valamit kifejezések! Véleményetek szerint mikor hasznos és jogos kíváncsiskodni, és mikor káros? Fogalmazzátok meg egy-két mondatban, miért nem szeretik egyesek, ha a titkuk napvilágra kerül! Gondolatok, feljegyzések:

13

14


•

1 0 .

É V F O L Y A M

2. A S Z Ü L E T É S T I T K A I 1. Otthon vagy kórházban? Hallottatok-e már arról, hogy milyen körülmények között lehet szülni? Hallottatok-e már arról, mit jelent az apás szülés és az otthon szülés? Mit hallottatok arról, hogy régen jelen voltak-e az apák a szülésnél? Ki látott már állatot szülni/születni? Melyikőtöknek mesélték már el, hogyan született? Hallottatok-e már arról, mit érezhetnek a babák, amikor megszületnek? Láttatok-e már képeket szülésről? Ki a bábaasszony, a védőnő, a dada, a dajka, a szülésznő, a szülőorvos, a szülész-nőgyógyász; melyikőjük mivel foglalkozik? 2. Egy kisfiú születése A Születés Hete Portál nevű internetes oldalon több anyuka is elmeséli szülése történetét. Kiválasztottunk egyet közülük. Olvasd el az anyuka, Hegedűs Vivien levelét fiához, Ábrishoz!

ÁBRIS SZÜLETÉSE LEVÉL P.Á.L.-NAK 2006. október 20. Te tudod a dolgodat. Erre kezdek felfigyelni, ahogy bordán rúgsz, nincs benned finomság, én vagyok törékeny, te földerős. Lám, ilyen az, kézzel-lábbal, s minden inaddal jönni. Lassan hagyom magam, akár egy megbűvölt szerető. Átadom neked az egész testem, felkínálom és jó. Drága Kisfiam! Itt fekszel mellettem, puha csomag, még minden zajra megrándulsz, aztán elsimulnak vonásaid, békésen nyugtatod gömbölyű fejed. Ötödik napja élünk együtt-külön. Gyermekágy, összefolyt nedvek és idő. Ismerkedünk. Várt fájdalom volt akkor este, jelezted nekem, hogy készen állsz, és én hívtalak. A fájdalom maga mégis meglepett. Egy széles lépcsőre számítottam, hogy így közeledünk egymás felé és találkozunk, valahol félúton. Kézen fogva gondoltam menni, bentről kifelé, én naiv, azt hittem, jobban ismerem az utat. Eltévedtem volna, ha nem segítesz. Mindenki alszik. A három ajtó mögött múlt, jelen és jövő, és odabent te, a Pillanat. A sötét ablakokon táncot járnak a bokrok árnyai, felkenődnek a falra és elnyúlnak, keresztül a szobán. Lélegzés és csend. Apró tűzcseppek gyulladnak, két oldalról beborítják a méhemet. Jön a zuhanás. Egy éles acéllemez forog, nyikorog lángba borult ölem, nem hozzáérni, csak nem hozzáérni, hasít, vág, kaszabol a fémes fénycsík, marékra csavar a fájdalom. Szikrák pattannak szerteszét, ömlenénk ki együtt – és…

16


•

1 0 .

É V F O L Y A M

Lélegzés és csend. Sötét van. Mélységes nyugalom járja át a házat, az alvók ringató bizalma körbelebeg. Mi ketten már tudjuk, hogy érkezel, ezer karácsony együtt, angyalok, örvendjetek! Képzellek, hogy milyen lehetsz. Milyen leszel. Sírlak. Várok. Lélegzés és csend. És jönnek a fészektüzek, a rianás, a nyikorgó hideg korong, én magam vagyok a vákuum, szippantva kifelé minden sejtemet. Nincs levegő, csak elakadt lélegzet van, hitetlenség, kapálózó, tehetetlen hánykolódás. Érinteni próbálom a vasat. Éget. Simogatnám a sorsomat. Dobál magával, fulladozva égek, ha nem tudnám, hogy vége lesz – és… Lélegzés és csend. Te tudod a dolgodat. Erre kezdek felfigyelni, ahogy bordán rúgsz, nincs benned finomság, én vagyok törékeny, te földerős. Lám, ilyen az, kézzel-lábbal, s minden inaddal jönni. Lassan hagyom magam, akár egy megbűvölt szerető. Átadom neked az egész testem, felkínálom és jó. Együtt éjszakázunk, halkan kitapogatva minden mozdulatot. Egy orr, egy áll, az ajkad, ujjak, hasad s az enyém. Izzadságcsepp gördül, hintázik, mielőtt lecsöppen. Mellénk esik, nincs köztünk már semmi. Tudjuk egymást. Felkeltem a Papát, halkan motoz. Nem csapunk zajt, hajnal van, a többiek még alszanak. Vizet ereszt. Mi csend nélkül fájunk, már csak a lélegzés van. Remegni kezdek, fáradok. Ő lágyan biztat, igaz szerelmem, velem rezdül, a medencéhez támogat. Belépek, belemerülünk. És jó. Körülfolyom magam, enyhülünk, az erősebb is gyengébb, és… Lélegzés és csend. Jön az alámerülés, négykézláb állok, kapaszkodom a peremben, fejem a víztükrön, abba mormolom bele, hogy mennyire fáj megszülni téged, elengedni, kinyílni, odaadni, kilökni, hogy menj! Nyüszítve vetem fel magam, szüntelen leránt a hideg fény és marja a húst belül, hogy ne maradjon ott semmi, se hűlt helyed. Hirtelen a Szépség, amilyen még soha. Ahogy vadállat elli a bozótban kölykét. Az Asszony, elvonulva, guggolva kapaszkodik gyökérbe, és arcába hull csapzott haja. Nincs többé a fájdalomban absztrakció. A Föld van benne, vadság, erő. Óceán-erő, vulkán-erő. Nap-erő. Föld vagyunk. Óceán. Csillag. S mindezek egy pontban egyesülő végzete. Kamilla megébredt. Csicseregve szalad, még pizsamában s kérdi: Ábris megszületett? Hogy vágyott téged! S most bemászik mellénk Papával és gyengéden simogat. Puszikat ad neked s borogatást, s közben csacsog. A vaskorongnál párduccá hajlik testem, kis keze derekamon pihen. „Mama énekel!” – szakad ki belőle a meglepetés. Igen, ez a születés dala. Váltva úszom vele s veled, a családunk, vidám együttlebegés. A testvéred és az apád… A lélegzés és a csend. Kamilla reggelizni megy, a kanapéról figyel, mikor érkezel. A szobában meleg szemek nézik, merre járunk, frissen lefőtt kávé illata érzi az otthont.

A

S Z Ü L E T É S

T I T K A I

Alig tudlak követni, úgy rohansz. Nyomni kell, tolni előre, ahogy préselődsz kifelé, még ocsúdok és az utolsó kanyar. Az alázaté. Sikítva tör ki belőlem, aztán feltárulok egészen. Ott a fej! Kamilla elkámpicsorodott arcába mosolygok: minden jó! Szétomlik benne a nyugalom és a következő őrült ordításnál a kis csengettyűt hallom: Ábris, gyere ki, nagyon várlak! Ááábris! Lélegzés és csend. A bába a hasamra tesz. Megérkeztél. 2006. október 1. Montreal, Canada Forrás: www.szuleteshete.hu, Születéstörténetek rovat A) Információk a szövegben • Hol, melyik országban történhetett a szülés?

• Melyik városban?

• Kórházban vagy otthon?

• Keresd meg a szöveg elején Ábris monogramját!

• Hány gyermeke van a levél írójának?

• Kik voltak jelen a szülésnél? Mi a véleményed erről?

17

18


•

1 0 .

É V F O L Y A M

• Vajon hogyan szólítja majd Ábris a szüleit?

B) A szöveg hangulata és üzenete • Hányszor hangzik el a „Lélegzés és csend” kifejezés? Hányféle jelentése lehet ebben a szövegkörnyezetben?

• Hányféle hang leírását olvashatjuk a szövegben? Jelöljétek be a megfelelő szövegrészeket!

• Hogyan kommunikált egymással Ábris és édesanyja?

• Szerintetek milyen lesz a testvérek közötti kapcsolat? Milyen utalást találtatok ebben a levélben?

A

S Z Ü L E T É S

T I T K A I

C) A szöveg mint emberek közötti kapcsolatok hordozója Mondjátok el a véleményeteket! • Mikor fogja Ábris ezt a levelet elolvasni?

• Szerintetek miért osztja meg valaki saját szülésének történetét másokkal?

• Nem vesztett-e bensőségességéből ez a történetet azzal, hogy nyilvánosságot kapott?

19

20


•

1 0 .

É V F O L Y A M

D) Egy másik levél Írjatok hasonló tartalmú levelet Ábrisnak Kamilla vagy az édesapja nevében!

A

S Z Ü L E T É S

T I T K A I

3. Petőfi Sándor üdvözlő verse Olvassátok el az alábbi verset, Petőfi Sándor üdvözlő versét, amelyet fia születésére írt!

PETŐFI SÁNDOR: FIAM SZÜLETÉSÉRE Ide, ide fiamat kezembe, Hadd szorítsam a szivemhez őt! Mintha volnék újonnan teremtve, Hogy éltemnek ifju lombja nőtt! Üdvezellek, lelkem szép kis ága, Üdvezellek, édes magzatom! Sírásodnak bánatos zajába Beleolvad örvendő dalom. Kis parányom, milyen nagy örömmel Állok itt és nézem képedet! Kell-e még pap? örömkönnyeimmel Keresztellek én meg tégedet.

21

22


•

1 0 .

É V F O L Y A M

Csillagász lett végre is belőlem, Itten állok csillagom előtt, Arcvonásit hosszasan szemlélem, S találgatom a távol jövőt. A reménynek nagy virágos fája, Mit e csillag fénye fölmutat; Csak ne szálljon kora dér reája, Mely leszedné e virágokat. Oh halál, te nem lész oly kegyetlen, Hogy magaddal rántsd idő előtt; Nem enyém lesz ő – tartsd ezt eszedben – A hazának nevelem fel őt. Úgye, úgye, kisfiam, ha majdan, Én a sorbul kiöregedem, Iparkodni fogsz túltenni rajtam, Vagy betöltöd legalább helyem? Vajha egykor ekkép szólanának, Nem busulva sírom szélinél: Meghalt! de nincs kára a hazának, Nincs, mert lelke a fiában él. Debrecen, 1848. december 15. a) Olvassátok el magatokban a verset! Ezt követően készüljetek fel arra, hogy hangosan és értelmesen, kifejezően fel tudjátok olvasni! Próbáljátok meg érzékeltetni a különböző érzelmeket! b) Figyeljétek meg a vers szerkezetét! Mely versszakok szólnak az alábbi megszólítottakhoz? A fia – A halál – Nincs konkrét megszólított – Jelöljétek be a szövegben, hogyan tagolnátok a verset a megszólítottak változása alapján! Az alábbi kis kártyák a vers megszólítottjait mutatják. Tegyétek őket a megfelelő versszakok vagy sorok mellé, vagy írjátok a kártyára a hozzá tartozó verszak számát. Az utolsó versszakhoz több kártya is illeszthető.

A fia

A fia

Nincs konkrét megszólított


A

A halál

A fia

S Z Ü L E T É S

T I T K A I


c) A versben keverednek az érzelmek. Nevezzétek meg őket! Mely szavak mutatnak ezekre az érzelmekre a versben? Írjátok le őket! Mit figyeltetek meg a vers érzelemvilágával kapcsolatban?

Keressetek olyan kifejezéseket, sorokat a versben, amelyek ellentétes érzelmeket fejeznek ki!

d) A versben többféle utalás történik a fa képére. Keressétek ki és írjátok le az ezzel kapcsolatos szavakat, szókapcsolatokat!

e) Foglaljátok össze néhány mondatban, hogyan várja, hogyan üdvözli Petőfi Sándor fia születését! Milyen érzelmeket fogalmaz meg, milyen érzelmeket takar el? Milyen jövőt, sorsot szán gyermekének?

23

24


•

1 0 .

É V F O L Y A M

4. A vers háttere, a vers továbbgondolása Válasszon mindenki egyet az alábbi feladatok közül, és oldja meg házi feladatként! a) Gyűjts olyan szólásokat, közmondásokat, kifejezéseket, amelyek a fa képével jelenítik meg a családi kapcsolatokat. Használhatod O. Nagy Gábor Mi fán terem? vagy Magyar szólások és közmondások című könyvét. b) Nyomozd ki, mit lehet tudni Petőfi gyermekéről! Mi volt a keresztneve? Mi történt vele apja halála után? Mikor halt meg? Hogyan? c) Ha Petőfi most élne, a sajtó, a TV stb. bizonyosan hírt adna gyermeke születéséről. Válassz egyet az alábbi feladatok közül! • Készítsd el a Blikk vagy a Story magazin újságcikkét, amely Petőfi gyermekének születéséről szól! • Írd le egy, a gyermek születése alkalmából készült TV-tudósítás riporteri kérdéseit és Petőfi válaszait összesen 10 mondatban! • Írj cikket a vers alapján egy férfimagazin számára Egy apa érzései alcímmel! • Írj 10 mondatos ajánlót a versről a Pesti Est számára! • Írj egyoldalas verselemzést egy irodalmi lap számára!

A

S Z Ü L E T É S

T I T K A I

25

26


•

1 0 .

É V F O L Y A M

3. C S A L Á D I T I T K O K 1. Nápolyi Mi jut eszedbe erről a szóról? Sorolj föl minél több elemet!

N Á P O LY I

Mi jut eszedbe arról, ha ez a szó egy novella címe? Mit vársz ettől a novellától – sorolj fel minél több ötletet!

N Á P O LY I

2. Gyereknyelv – felnőtt nyelv Olvassátok el magatokban az alábbi novellát, majd oldjátok meg a hozzá tartozó feladatokat, válaszoljátok meg a hozzá tartozó kérdéseket!

ÖRKÉNY ISTVÁN: NÁPOLYI A fiam, a gazember, nem akar beszélni. Nemsokára meglesz kétéves, de annyit, hogy papa is csak kegyes úri jókedvében hajlandó kimondani. Másfelől azonban hibátlanul érti az emberi beszédet, s a legbonyolultabb feladatoknak is játszva a végükre jár. „Eridj ki a konyhába, és mondd meg anyádnak, hogy el kell mennem, adjon ebédet.” Kimegy a konyhába, valamit muzsikál az anyjának, két perc múlva itt az ebéd.

28


•

1 0 .

É V F O L Y A M

Az a legingerlőbb a dologban, hogy ő nem tanulja meg a mi beszédünket, de mi az övét igen. Szép lassan rácsalogatott minket az ő kézzel-lábbal, mutogatással kevert tolvajnyelvére. Ha valamit keres s megtalálja, fülsértő í-zéssel sikoltja világgá örömét; ha nem találja, egy hosszan elnyújtott nyee-vel adja tudtunkra bosszúságát, de azt is olyan idegtépő hanggal, mint amikor a porcelán tányéron megszalad a kés. Ha szomjas, odacibál a fiókos szekrényhez, ahol tavaly ilyenkor, amikor betegen feküdt, a szaharinos tea állt. Azóta odajárul vízért, s ha megkapta, jóleső hömmentéssel jelzi elégedettségét. Gondoltam, ebből elég. S tegnap, mikor csak ketten voltunk idehaza, leültünk szépen a szőnyegre, szemtül szembe, s azt mondtam neki: – Most pedig, kedves fiam, beszélgetni fogunk. – Höm – mondta elégedetten, s biztató tekintetet vetett rám. – Nem, fiam – válaszoltam határozottan. – Mi most magyarul fogunk beszélgetni. Meglóbáltam egy tízdekás papírzacskót, melyre az Édesség bolt címere volt rányomtatva, amitől az ő arckifejezése még barátságosabbá derült, azt a gyanút keltve bennem, hogy titokban nemcsak beszélni, hanem talán olvasni is tud már. Szedtem kifelé a nápolyiszeleteket, s bicskával még apróbb szeletekre szabdaltam őket, akkorára, mint egy mokkacukor. Mesterségemből kifolyólag tudom, hogy a magyar nyelv milyen gazdag szavakban. Az elsőt odatartottam az orra elé. – Mondd szépen: kérek. Kitátotta s becsukta a száját, jelezvén hogy oda helyeztessék a nápolyi. Én azonban nem az ő szájába tettem a nápolyit, hanem a magaméba, s nagy gusztussal, ropogtatva kezdtem rágcsálni. – Nyee! – rikoltott fölháborodásában. Megmutattam a második nápolyit. – Mondd szépen: kérek. Nem mondta. Megettem. Elővettem a harmadikat. Mikor azt is megettem, azt mondta: bebbe, amit még sohasem mondott volt, de nyilván azt jelenti, hogy piszkos zsaroló. A negyedik és az ötödik nápolyi ment fel és ment el, amikor – a hatodik láttán – egyszerre így szólt: – Kéek. Drámai pillanat volt. Ha most odaadom a nápolyit, akkor húsz év múlva az ideggyógyászok hipnotikus álomban fogják leszoktatni a raccsolásról. Meglehet, bestiális1 apa vagyok: a hatodikat is megettem. – Csak a grófok raccsolnak, kedves fiam. Mi nem raccsolhatunk, mert a te apád csak egy nyomorult író. Vidáman elmosolyodott és így szólt: – Író. Gyönyörűen mondta. Mint amikor összeroppantunk egy diót, úgy reccsent az az r. Ismerek egy kopasz írót, aki két évre elmenne juhászkutyának, ha egy ilyen r-t ki tudna nyomni magából. Őneki alkalmasint odaadták a nápolyit. Most már én is odaadtam. Lassan és látható büszkeséggel rágta, talán mert érezte, hogy ez volt az első falat, amelyért megdolgozott. Megmutattam a következő nápolyit. – Mondd szépen: cukor. A szóvégi r-t kimondani már férfimunka. Kimondta. Kimondta, hogy kenyér, hogy virág, hogy alma, hogy madár, hogy rocska... Talán egy félóra hosszat csevegtünk kéttagú szavakban; amit mondtam, mondta utánam. Ekkor vérszemet kaptam és így szóltam: – Mondd szépen: reszkető rózsabokor. Nézte az én mindent tudó számat, és elkezdte utánaformálni az ő rózsaszínű, puha, szamócalevél nagyságú ajkával e két szót. De ők nem akartak világrajönni, megkapaszkodtak valahol, 1

bestiális = vadállati, vadállatias, kegyetlen

C S A L Á D I

T I T K O K

összegabalyodtak, csak valami alaktalan habarék bukott ki száján. Lehajtotta fejét, és elkezdett sírni. Bennem pedig előötlött valami, valami, amire sohasem gondoltam, amit már régen elfeledtem, s ami soha vissza nem ötlött volna az emlékezetembe, ha sírni nem látom a fiamat – az, hogy amit tudunk, milyen fáradalmak és kínok és töredelmek árán tudjuk. Elszégyelltem magam, kifújtam az orrát, kezébe nyomtam a nápolyiszacskót, és kimentem a szobából. Tíz perc múlva benéztem hozzá, még mindig a földön ült, eszegette a nápolyit, és hüppögött. A) Keressétek ki! • Melyik bekezdésben kerül elő a címadó nápolyi? Milyen más címet adnátok a történetnek? (Lehet több szóból álló cím is.)

• Keressétek meg azt a mondatot, amelyik megmagyarázza, miért bosszantja az apát, hogy a fia nem beszél. Hol található ez a mondat?

• Keressétek meg a pici fiú beszédét jellemző hangutánzó szavakat. Milyen mellékneveket, igéket, igeneveket használ az író e hangok jellemzésére?

• Keressétek meg azokat a mellékneveket, amelyekkel az író önmagát minősíti!

• Jelöljétek be, hol vált át a történet jelen időről múlt időre. Milyen időben beszél a szerző általános, és milyen időben egyszeri dolgokról?

B) Válaszoljatok saját szavaitokkal! • Megérteti-e magát a kisfiú? Megérti-e, amit neki mondanak?

29

30


•

1 0 .

É V F O L Y A M

• Írjátok le néhány szóval a füzetbe, mit jelent ennek alapján a „nem akar beszélni” kifejezés!

• Melyikük nyelvén kezdődik a beszélgetés apa és fia között?

• Milyen volt a beszélgetés hangulata attól kezdve, hogy a kisfiú hibátlanul kimondta az első szót? Mi törte meg ezt a hangulatot?

C S A L Á D I

T I T K O K

C) Gondoljátok át és fogalmazzátok meg! • Szerintetek lehetett előre sejteni, hogy a beszélgetés így fog végződni?

• Szerintetek hibáztatta-e magát az apa? Írjátok le a választ 2-3 rövid mondatban a füzetbe! Keressetek a szövegben olyan érveket, amelyek alátámasztják a véleményeteket!

D) Alkossatok gondolkodástérképet! • Megadjuk egy gondolkodástérkép elemeit a novelláról. Az ovális keretekbe írjátok a kulcsfogalmakat, a téglalap alakúakba a kapcsolódókat. Néhány szót előre beírtunk. Töltsétek ki a többit, és rakjátok ki a saját ábrátokat. Ha lehet, pontosan annyi elemet használjatok föl, amennyit megadtunk. Olyan ábrát készítsetek, amelynek segítségével tömören el tudjátok mondani a novella cselekményét és tartalmát.

beszéd

nápolyi

31

32


•

1 0 .

É V F O L Y A M

3. Az apai szeretet természete Olvasd el Erich Fromm pszichológus szövegét az apai szeretetről.

ERICH FROMM: A SZERETET MŰVÉSZETE (Részlet) Az apai szeretet feltételes szeretet. Elve ez: „Szeretlek, mert megfelelsz a várakozásaimnak, mert teljesíted a kötelességedet, mert olyan vagy, mint én.” A feltételekhez kötött apai szeretetnek éppúgy, mint a feltétlen anyai szeretetnek megvan a pozitív és a negatív oldala. A negatív oldala az a tény, hogy az apai szeretetet ki kell érdemelni, hogy el lehet veszíteni, ha az ember nem azt csinálja, amit várnak tőle. Az apai szeretet természetéhez hozzátartozik az a tény, hogy az engedelmesség a fő erény, és az engedetlenség a fő bűn – büntetése pedig az apai szeretet megvonása. Forrás: Erich Fromm: A szeretet művészete. Fordította Várady Szabolcs. Bp., 1986, Helikon Könyvkiadó a) Fogalmazd meg röviden, mi ennek a feltételes szeretetnek a pozitívuma a gyerek fejlődése szempontjából!

b) Hasonlítsd össze Petőfi versét és Örkény novelláját ebből a szempontból! Fogalmazd meg a hasonlóságokat és különbségeket!

C S A L Á D I

T I T K O K

4. Apa és fiú Válassz egyet az alábbi lehetőségek közül, és készíts róla kb. 20 mondatos fogalmazást! • • • • •

Hogyan kell viselkednie egy apának, amikor gyermeke születik? Hogyan kell viselkednie egy apának, amikor gyermeke beszélni tanul? Milyen érzés lehet híres apa gyerekének lenni? Milyen családot szeretnél felnőtt korodban? Fogalmazd meg, te milyen anya/apa szeretnél lenni!

33

34


•

1 0 .

É V F O L Y A M

C S A L Á D I

T I T K O K

5. Titkok a családban • Szerintetek miért szoktak családon belül eltitkolni valamit a gyerek vagy gyerekek előtt? • Említsetek néhány dolgot, amit nehéz lehet elmondani egy gyereknek. Indokoljátok is, miért.

6. Ikrek hava Olvassátok el az alábbi visszaemlékezés-részletet, majd oldjátok meg a hozzá tartozó feladatokat, válaszoljatok a róla szóló kérdésekre! (A visszaemlékezés címe, az Ikrek hava a május 21. és június 21. közötti időszakot jelöli.)

RADNÓTI MIKLÓS: IKREK HAVA Napló a gyerekkorról (részletek) Két hónapja halt meg apa… Három napja vagyok itt a néninél, sárgaságom van, szép és titokzatos betegség, ez még senkinek sem volt az osztályban, s nem is fáj. A néninek megvannak Jókai összes művei, olyan tortát ígért, amiben csak töltelék van, nekem adta a Költők Albumát, és azt mondta, hogyha nagy leszek, nekem adja a Jókaikat is. Három ceruzát kaptam, és az iskolakönyveim otthon maradtak. Jó így betegnek lenni. Jól érzem magam az ágyban, hentergőzöm és tudom, hogy valami történik körülöttem. A család kitágult, sok új rokon járkál ki-be, olyanok, akiknek a nevét se hallottam eddig, apró ajándékokat hoznak, és mind rejteget valamit. Engedékenységet és meglepetéseket szimatolok. Valahogy fontos lettem, csábítanak, és egyre titokzatosabb minden. Újabb és újabb próbákat teszek, s a próbák sikerülnek. Csak a Frommer-pisztolyt nem kaptam meg, pedig már régen kérem, még itt se laktam, mikor felfedeztem az egyik fiókban. A néni a kályha mellett varr, felé fordulok fektemben és szigorú hangon jelentkezem: – Adja nekem a Frommert a néni! Sokáig csöndben voltam, azt hitte, alszom. Összerezzen és nemet int. – Akkor hazamegyek! – Eszem ágában sincs hazamenni, jól érzem magam, sehová sem kívánkozom, de zsarolni akarok. A gyönge tiltakozás megvadít, folyton hangosabban szótagolom, majd üvöltöm a két mondatot, a felszólításra a néni következetesen megrázza a fejét, s erre én újra és újra elharsogom a fenyegetést. Már nem is kell a néni tiltakozása, a két mondat összefolyik, az értelmet adó szünet eltűnik, már értelme sincs, egyes részek letöredeznek a folytonos ismétlésben, már csak a hangzás a fontos, a zaj, amit csinálok, üvöltésem betölti a szobát, melegem lesz, az erőlködés izzaszt, a hatalom tudata fűt. Ordítozás közben kinyílik a szomszédos szoba ajtaja, Lajos bácsi jön be, megáll és tűnődve néz. Hirtelen elfáradok, abbahagyom.

35

36


•

1 0 .

É V F O L Y A M

Lajos bácsi egy széket emel az ágy mellé, leül. A néni kimegy. Nem szólnak egymáshoz, látom, hogy összebeszéltek, ünnepélyességet érzek a mozdulataikban, az ordítozás után valósággal suhogni érzem a csöndet, hűvöset legyint fülemre, zuhanni kezdek lefelé az ággyal együtt. Hirtelen homály és nyirkos hideg vesz körül, s mint egy mély kútból fülelek. S a bácsi megszólal fönn a magasban: – Szóval haza akarsz menni? – Haza! – válaszolok gyönge daccal, minden meggyőződés nélkül. Hirtelen értelmetlen ijedtség támad bennem, Hangomra az ágy emelkedni kezd, visszatér régi helyére, a bácsi mellé. – Te most már itt vagy itthon – válaszol, és a mennyezetre pillant. – Hová is mennél? – Haza, Anyához és Ágihoz. – Anyához, anyához... – csönd, a bácsi nem néz rám, mellém néz valahová. – A nevelőanyádhoz! – mondja hosszú szünet után, kilöki magából a szót, örül, hogy túljutott rajta, feláll és járni kezd a szobában. Ülök az ágyban, a torkom hirtelen bedagad, sírás fojtogat és düh. Nem igaz! – lobban fel bennem, és kiáltani akarok. – De, de... a nevelőanyád – jön a válasz,megelőzve a tiltakozást, most már a rémület kap el, érzem a nyugodt hang mögött az izgalmat, a járkálás gyorsabb lesz, követem a tekintetemmel. – ...Elég nagy fiú vagy már, megtudhatod. Jó asszony, szeresd is, tíz évig nevelt, az anyád is volt az anyád helyett, de... – Nem igaz! – De igaz, fiam. Az anyád, az édesanyád meghalt, amikor te születtél. Egyéves voltál már te, szegény apád akkor vette feleségül az anyádat. – Hazudik! Leül újra a székre, az ágyam mellé és rámnéz. A hangja fáradt és meleg. – Miért hazudnék, kisfiam. Ez így van! És az anyád nagyon szegény, nem tud két gyereket nevelni. Ő nem akarja, azt mondja, hogy ő dolgozik és eltart téged is, de az nagyon nehéz. Mondd meg neki, hogy itt maradsz. – Nem maradok! – Édes, édes fiam, miért nehezítenéd az anyád dolgát! – De nem igaz, hogy anya nem a mamám! – Anna! – kiált a bácsi a szomszéd szoba felé és feláll. Ijedten jön be a néni, sápadt. – Felszökik a láza – mondja és elkapja rólam a tekintetét. – Hol a kép? – kérdi a bácsi, félszeg mozdulatot tesz és topog a lábával. Ülök az ágyban, szúrást érzek a szememben, didergek, és tudom, hogy igaz. Egyszer régen egy boltban voltunk anyával vásárolni, a kereskedő ismerősként üdvözölte, rokonokról érdeklődött, Ági is, én is megmondtuk a nevünket, s énrám azt kérdezte a kereskedő, hogy: ,,A fiút kapta, ugye?” – Kaptam? Szültem, uram! – és magához ölelt. Felnéztem anyára, láttam, hogy az ujját a szája elé teszi és haragosan ingatja a fejét. Sokat beszéltek még, s mikor eljöttünk, nekiestem: – Miért mondta az az ember, hogy anya kapott engem? – A bácsi összetévesztett téged valakivel. – Kivel? Kit kaptak? – Engem is kaptál? – érdeklődött Ági vékonyka hangon, ijedten. Anya méregbe jött. – Senkit sem kaptam! Ne butáskodjatok. A bácsi összetévesztett a Fazekasékkal, azok kaptak egyszer egy gyereket. – Kik a Fazekasék? – hallom a hangom és összezavarodik bennem a kapott gyerek és a szült gyerek, mert a szült is kapott gyerek, s minden gyerek előbb nagy tengerben úszkál, de a kapott gyerek Ági, mert őt kapta anya Istentől egyszer, még emlékszem is rá. A Bakács téren kapta, a klinikán. Apa virágot vett nekem, és oda kellett adnom anyának, mikor meglátogattuk.

C S A L Á D I

T I T K O K

– Fazekasék nincsenek is – didergek –, a Fazekasék mi vagyunk... én vagyok a kapott gyerek! A néni jön be, kis mélyedést paskol a paplanon, s egy képet tesz elém. – Itt az anyád, látod, nem hazudtam! – morog csöndesen a bácsi. Nézem a képet. Egy szép, komoly, idegen asszony áll a képen, fehér rózsák vannak a kalapján, fodros fehér ruhája van és oldalt néz, elgondolkozva. Nem nyúlok hozzá, csak nézem. A néni az ágyhoz lép és a kép mellé fekteti a Frommert. Lassan kihúzom a kezem a takaró alól. Fölemelem a pisztolyt, az arcomhoz szorítom, behunyom a félszememet és célbaveszem az ablak kilincsét. A néni felsír. Leteszem a pisztolyt, hanyattfekszem. Nem gondolok semmire, magányt érzek és didergek. Aztán egy szó kezd motozni bennem, amit néhány napja hallottam egy hivatalban, ahol anyával jártunk, egy szakállas ember mondta rám, mert meghalt az apám. De nem azért mondta! – Teljesárva vagyok! – ordítok, feldobom magam az ágyban, a falnak fordulok és nyitott szájjal zokogni kezdek. Összekuporodom, a térdem fáj és a fülem hasogat. A párna nedves lesz, lejjebb csúszom, a takaró alá. A párna csücske kerül a szám elé, összeharapom és elszakítom, szédülök. Mikor felébredek, üres a szoba. A félhomályban fénylenek az ablakok. Fáradt vagyok és valahogy idegen magamnak. Úgyis meghalok – gondolom –, lesz majd itt ijedtség… Bosszú fészkelődik bennem, mert szeretnék büntetni mindenkit, mindenért. Összefonom a karomat a hátamon, mint az iskolában szoktam. Várom a halált. Az ablak előtt, a folyosón anya siet el, a gyászfátyol úszik utána. Csönget. A néni benyit a szobába, villanyt gyújt, felkapja az ágy szélére csúszott képet és a Frommert, egy fiókba dobja és szalad ajtót nyitni. – Hogy van a gyerek? – hallom anya hangját, beront, homlokon csókol és megtapogatja a kezem. Hideget hoz be s jó szagot. – Kezicsókolom! – köszönök. A hangomra megrezzen, lehajol, a szemembe néz. – Csókolj meg – mondja, és arcát az arcomhoz dörzsöli. Megcsókolom. Hirtelen felegyenesedik, a szeme villan s a nénire szól: – Ki mondta meg? Ki merészelte megmondani? Maga? – A Lajos – leheli ijedten a néni és hátrál az ajtó felé. – Az átkozott! – sziszeg anya. Leengedi a karját, fáradtan és tanácstalanul maga elé mered. Aztán az ágy szélére ül, és szeméből lassan peregni kezd a könny. Megsimogatom a karját, mellemre bújik, rázza a zokogás. Sírni akarok én is, de nem tudok, fejére teszem a kezem, vigasztalni szeretném. Valahogy segíteni kellene – gondolom, öregnek érzem magam és bölcsnek. – Úgyis meghalok, szeretném mondani, de nem merem. Egyedül vagyunk a szobában, akkor még idegen bútorok és idegen holmik között. Anya feltápászkodik, a székre ül, megtörli a szemeit, elsimítja a homlokába hulló hajakat. – De Ági azért a testvérem? – kérdezem. Bólint, szája elé kapja a zsebkendőjét és újra belezokog. S az akkor még idegen bútorok, idegen holmik közt éltem sokáig, az otthoni bútorok anyával és Ágival N.-re vándoroltak. S ha két-három évenként ott töltöttem egy-egy szünidőt, már barátkoznom kellett a régi bútorokkal. – Hogy halt meg anya? – kérdeztem három év múlva egy alkonyatkor a nénit. – Tanulj és ne kérdezz butaságokat! Meghalt! – Hogy halt meg? miért halt meg? – a hangom megijeszthette, mert felém fordult és összekulcsolta a kezét. – A szíve nem bírta, ikerszülés volt. – Ikerszülés volt? – mondtam ámulva utána.

37

38


•

1 0 .

É V F O L Y A M

– Mi mindent rejtegetnek ezek még! – csikordítottam össze a fogam, s a kezem ökölbeszaladt… Micsoda család! Minden másképpen van, mint másoknál, rendes embereknél! – Hol az ikertestvérem? – támadtam a nénire gyanakodva. – Meghalt, gyönge volt, egy-két percig élt csak. Az is fiú volt. – És? – Mit és? – És… és anya azért halt meg, mert ikergyerekei lettek? – Azért – törölt ki gyorsan egy könnyet a szeméből a néni –, de ezen már úgysem lehet segíteni, ne kérdezgess, és különben sem való ilyesmiről beszélgetni. Szégyelld magad! – Dehogyisnem való! – dühöngtem. – És apa? – Hát nem hagysz békén? Apád nem volt Pesten, egy órával később érkezett meg. Tanulj és hagyj békén! Egy nagy lélegzettel visszanyeltem torkomból a szívemet. – Huszonnyolc éves volt akkor szegény Ilona – sírta hirtelen a néni és kiment a konyhába. Rányitottam, de visszanyomta az ajtót és megfordította a kulcsot a zárban a konyha felől. – Tanulj és hagyj békén – kiabálta nedves hangon. – Én a falhoz vágtam volna apa helyébe azt a kölyköt, tudja? – ordítottam az ajtón át. – Bolond vagy? Milyen kölyköt? – nyílt ki hirtelen az ajtó. – Engem – sziszegtem összeszorított szájjal –, mindenki meghalt neki, csak én maradtam! És most azt se lehet tudni, hogy én haltam-é meg, vagy a testvérem. Ha ikergyerekek vannak, honnan lehet azt tudni?! – Megbolondultál? – akadtak el a néni könnyei. – Gyere, elmegyünk a moziba! – Nem megyek a moziba! – tomboltam –, nem kellett volna engedni, hogy gyerekei legyenek anyának, ki volt az a hülye orvos, aki hagyta? Majd megölöm! – rúgtam bele a dívány sarkába s az utcára rohantam. 1939. augusztus végén A) Titokfejtés • Írd ki a naplórészletből azokat a jeleket, amelyekből a kisfiú megsejtette, hogy titkolnak előle valamit!

• Ki volt azon a képen, amit a néni gyorsan eldugott a nevelőanya érkezésekor?

• Mennyi idő telt el az első és a második titok napvilágra kerülése között?

C S A L Á D I

T I T K O K

B) Visszaemlékezés Keress meg és húzz alá olyan szöveghelyeket, amelyekből látszik, hogy egy felnőtt emlékszik vissza gyermekkori önmagára! Az Ikrek hava irodalmi önéletrajz. Az aláhúzott részek segítségével értelmezd ezt a kifejezést! (Elevenítsd fel a kilencedikben szerzett ismereteidet az önéletrajzról.)

C) „Micsoda család!” Igazold vagy cáfold az alábbi állítást. Gyűjts érveket a naplórészletből: „Micsoda család! Minden másképpen van, mint másoknál, rendes embereknél!” Figyelj arra: • mit mond a bácsi, miért ők veszik magukhoz a gyereket;

• hogyan nevezi a fiú a nevelőanyját azután, hogy megtudta a titkot;

39

40


•

1 0 .

É V F O L Y A M

• miből jött rá a nevelőanya, hogy valaki elmondta a titkot a gyereknek;

• milyen jelei vannak a néni és a bácsi szeretetének;

• milyen szövegkörnyezetben hangzik el a feladatban szereplő idézet?

7. Nevelőszülők, örökbefogadás Csak napjainkban változik az örökbefogadó szülők szemlélete arról, mit kell mondani a befogadott gyermeknek származásáról. Ma már mind kevesebben titkolják az örökbefogadást, sőt, néhányan két születésnapot ünnepelnek: a valódit és a családba kerülés napját. Ti melyik álláspontot tartjátok elfogadhatónak? Miért? Keressetek érveket az olvasott részletben is. Gondolatok, feljegyzések:

C S A L Á D I

T I T K O K

8. „Nem kell a világ”? Olvassátok el Radnóti Miklós Negyedik ecloga című versét! Beszéljétek meg, hogy kapcsolódik az Ikrek havában olvasottakhoz, majd próbáljátok meg páronként, szereposztással felolvasni a verset! Az olvasást gyakoroljátok először, mielőtt a többieknek bemutatnátok!

RADNÓTI MIKLÓS: NEGYEDIK ECLOGA KÖLTŐ Kérdeztél volna csak magzat koromban... Ó, tudtam, tudtam én! Üvöltöttem, nem kell a világ! goromba! tompán csap rám a sötét és vág engem a fény! És megmaradtam. A fejem rég kemény. S tüdőm erősödött csak, hogy annyit bőgtem én. A HANG S a vörheny és a kanyaró vörös hullámai mind partradobtak. Egyszer el akart nyelni, – aztán kiköpött a tó. Mit gondolsz, miért vett mégis karjára az idő? S a szív, a máj, a szárnyas két tüdő, a lucskos és rejtelmes gépezet hogy szolgál… ó miért? s a rettentő virág nem nyílik még husodban tán a rák. KÖLTŐ Születtem. Tiltakoztam. S mégis itt vagyok. Felnőttem. S kérdezed: miért? hát nem tudom. Szabad szerettem volna lenni mindig s őrök kisértek végig az uton. A HANG Jártál szellőtől fényes csúcsokon, s láttál, ha este jött, a hegyre töppedt bokrok közt térdepelni egy jámbor őz-sutát; láttál napfényben álló fatörzsön gyantacsöppet, s mezítlen ifju asszonyt folyóból partra lépni s egyszer kezedre szállt egy nagy szarvasbogár… KÖLTŐ Rabságból ezt se látni már. Hegy lettem volna, vagy növény, madár…

41

42


•

1 0 .

É V F O L Y A M

vigasztaló, pillangó gondolat, tünő istenkedés. Segíts szabadság, ó hadd leljem meg végre honnomat! A csúcsot ujra, erdőt, asszonyt és bokrokat, a lélek szélben égő szárnyait! És megszületni ujra új világra, mikor arany gőzök közül vakít s új hajnalokra kél a nap világa. Még csönd van, csönd, de már a vihar lehell, érett gyümölcsök ingnak az ágakon. A lepkét könnyü szél sodorja, száll. A fák között már fuvall a halál. És már tudom, halálra érek én is, emelt s leejt a hullámzó idő; rab voltam és magányom lassan növekszik, mint a hold karéja nő. Szabad leszek, a föld feloldoz, s az összetört világ a föld felett lassan lobog. Az írótáblák elrepedtek. Szállj fel, te súlyos szárnyu képzelet! A HANG Ring a gyümölcs, lehull, ha megérik; elnyugtat majd a mély, emlékkel teli föld. De haragod füstje még szálljon az égig, s az égre írj, ha minden összetört! (1943. március 15.) 9. Mit mond az irodalomtörténet? Olvassátok el az alábbi tanulmányrészletet Radnóti Miklós költővé éréséről!

FERENCZ GYŐZŐ: TRAUMA ÉS KÖLTÉSZET – RADNÓTI KÖLTŐVÉ ÉRÉSE (részlet) Radnótinak a szülei halálával foglalkozó versei tehát azt mutatják, hogy a trauma2 egész személyiségépítésére kihatott. Ez az élmény késztette versírásra: a költészetet ösztönösen olyan terepnek érezte, ahol traumáját feldolgozhatja. Költészete ennyiben terápikus3 funkciójú vallomásos líra – 2

trauma = súlyos lelki megrázkódtatás; traumatikus = megrázó, beteggé tevő

3

terápia = gyógyítás, gyógymód; terápikus = gyógyító

C S A L Á D I

T I T K O K

legalábbis indíttatásában. A trauma feldolgozása során azonban nemcsak lelki problémáját oldotta meg, hanem megalkotta önmagát mint Költőt is. Úgy is mondhatjuk, ebből a problémából alkotta meg önmagát mint Költőt. Ez az oka, hogy a halállal olyan sajátos viszonya alakult ki. Verseiben jól követhető, hogy a múltat feldolgozva egyre élesebben tudatosul benne saját rettenetes jövője. Zárt és élesen fókuszált életműve egyetlen ívet alkot: szülei halálának traumatikus élménye vezet el az utolsó, páratlan remekművekhez. A tragikus sorsú Költőnek valóban „mindennap újszülött borzalommal” kellett élnie. Forrás: Ferencz Győző: Radnóti Miklós élete és költészete: kritikai életrajz. Bp., 2005, Osiris. Az eddig olvasottak ismeretében készíts fogalmazást arról, egyetértesz-e Ferencz Győző irodalomtörténésszel! (Az esszé elkészítése kedvéért alább olvasható Radnóti Miklós rövid életrajza.)

Radnóti Miklós (1909 –1944) Radnóti Miklós 1909. május 5-én született Budapesten. Édesanyja belehalt a szülésbe, ikertestvére is csak néhány percig élt. 1921-ben édesapját is elvesztette, ezután textilkereskedő nagybátyja nevelte. Radnóti 1927-ben felső kereskedelmi iskolában érettségizett, majd egy tanévet Liberecben (Csehszlovákia) tanult textilipari főiskolán. Visszatérése után nagybátyja textilkereskedésében dolgozott. 1930 őszén beiratkozott a szegedi egyetem magyar–francia szakára. 1934-ben irodalomtörténeti doktorátust szerzett, de zsidó származása miatt nem kaphatott tanári állást. Visszaköltözött a fővárosba, fordításokból és kisebb munkákból élt. 1935-ben feleségül vette kamaszkori szerelmét, Gyarmati Fannit. 1940-től többször behívták munkaszolgálatra. 1944-ben a jugoszláviai Bor melletti lágerbe hurcolták. Augusztus végén a foglyokat Magyarországon át gyalog Németországba indították. A költőt november elején a Győr melletti Abdánál többedmagával agyonlőtték.

Radnóti Miklós

43

44


•

1 0 .

É V F O L Y A M

10. Radnóti emlékpadja Az alsógödi vasútállomáson a Városvédők Egyesülete felállított egy emlékpadot Radnóti Miklós emlékére, és belevéste Radnóti Nem tudhatom című költeményének két sorát. Nézzétek meg az emlékpadot az alábbi képen, majd fogalmazzátok meg három mondatban, miért jó (vagy miért semmitmondó) az alábbi emlékpad felállítása!

C S A L Á D I

Radnóti Miklós emlékpad (Alsógöd, MÁV-állomás, Városvédők Egyesülete) A versrészlet forrása: Radnóti Miklós: Nem tudhatom

T I T K O K

45

4. A H A L Á L T I T K A I 1. Versek, könyvek, történetek, filmek, dalok a halálról Sok és sokféle alkotás, történet, film, vers szól a halálról. Gyűjts össze minél többet! Gondold át őket, melyikre mennyire emlékszel, melyiket szereted. Egyet válassz is ki az általad összegyűjtöttek közül, és gondold át, néhány mondatban hogyan ajánlanád a többieknek!

2. Goethe: Vándor éji dala Az alábbi verset a hagyomány szerint Goethe 31 éves korában, 1780-ban egy kiránduláson írta. Egy vadászház ablakdeszkájába karcolta be. Nem sokkal halála előtt újra elment, hogy megnézze, megvan-e még.

GOETHE: VÁNDOR ÉJI DALA Tóth Árpád fordításában: Immár minden bércet Csend ül, Halk lomb, alig érzed, Lendül: Sóhajt az éj. Már búvik a berki madárka, Te is nemsokára Nyugszol, ne félj… Móricz Zsigmond fordításában: Ott nyugszik a csúcsokon a csend. És itt a lombokon alig leng szellő, ha sejted is. Az erdőn is hallgat a kis madár, várj csak, nemsokára már megnyugszol te is.

A

Kosztolányi Dezső fordításában: A szikla-tetőn tompa csönd. Elhal remegőn odafönt a szél lehellete is. Madárka se rebben a fák bogára, várj, nemsokára pihensz te is. Szabó Lőrinc fordításában: Csupa béke minden orom. Sóhajnyi szinte a lombokon a szél s megáll. A madár némán üli fészkét. Várj; a te békéd Sincs messze már. Goethe: Wanderers Nachtlied Über allen Gipfeln Ist Ruh, In allen Wipfeln Spürest du Kaum einen Hauch; Die Vögelein schweigen im Walde. Warte nur, balde Ruhest du auch. a) Vándorol – mit jelent pontosan ez a szó? • Milyen konkrét jelentése van (vagy jelentései vannak)? • Milyen jelentéssel használjuk átvitt értelemben?

H A L Á L

T I T K A I

47

48


•

1 0 .

É V F O L Y A M

b) Ki a versben megszólaló ember, és ki a vers megszólítottja? • • • •

Kinek a megszólalását várjuk a cím alapján? A vers melyik része szólít meg közvetlenül valakit? Ki a vers megszólítottja? Sokak szerint a Vándor éji dala úgynevezett önmegszólító vers. Gondoljátok végig, miért, és írjatok saját szavaitokkal lexikonszerű meghatározást a kifejezésről!

c) Miért éjszakai ez a dal? • Utalnak-e színek vagy fények az éjszakára? • Melyik napszakra gondoltatok a vers olvasása során?

d) Milyen a táj? • Keressünk jelzőket arra, milyennek találhatja az olvasó a versben szereplő tájat! Segítségképpen javasolunk néhányat, de természetesen másokat is felsorolhattok. Jelentésük alapján csoportosíthatjátok is a szavakat. SZEMET FÉLELMET IJESZTŐ BARÁTSÁGOS ELNYUGVÓ ISMERŐS GYÖNYÖR- KIES HAZAI ERDEI ESTI KELTŐ KÖDTETŐ

A

H A L Á L

T I T K A I

• Melyeket találtátok megfelelőnek? Keressetek olyan idézeteket a versből, amely alátámasztja választásotokat! • Miért van szüksége a vándornak a biztatásra vagy megnyugtatásra? A táj vagy a vándorlás ténye sugallja ezt az érzést?

e) Formai megfigyelések • A vers műfaja dal, tehát közel áll a zenéhez. Vizsgáljuk meg a vers zenéjét! Írjátok le a rímképletét! • Milyen egyéb formai megfigyeléseket tudtok megfogalmazni a versről?

f) Milyen különbségeket és hasonlóságokat figyeltetek meg a különböző műfordítások között?

49

50


•

1 0 .

É V F O L Y A M

3. Varró Dániel átiratai Alább olvasható egy fiatal magyar költő, Varró Dániel két humoros mai átirata. Olvassátok el őket, és oldjátok meg a hozzájuk tartozó feladatokat!

VARRÓ DÁNIEL: VÁNDOR ÉJI DALA (a viccelődjünk azon, amit nem bírunk lefordítani sorozatból) Szelídített változat kisebbeknek: Minden orom csupa öröm, a lombokon, a lömbökön szél szól: lihi. Madárdaltól nem zeng az erdő. Örvendj tekergő, itt a pihi. Bunkósított változat nagyobbaknak: A hegytetőn fent nyugi van, csak a szél böffent sutyiban a lomb közt, de slussz. A madárkák kussolnak a fákon. Belőled is, barátom, kifogy a szusz. Forrás: Varró Dániel: Bögre azúr. Bp., 1999, Magvető Könyvkiadó

A

H A L Á L

T I T K A I

• Az első átirat (Szelídített változat kisebbeknek) a vers zenéjével játszik. Keressétek meg a kitalált vagy szlenges kifejezéseket! Mit árulnak el ezek a fordítás nehézségéről?

• A magas vagy a mély hangrendű szavak vannak-e többször rímhelyzetben? Milyen érzést kelt ez a hangrend a komoly fordításokhoz képest?

• Fogalmazzátok meg, miért kell a kicsiknek a Vándor éji dalát „szelídíteni”?

• A második változatban keressétek meg a „bunkósító” szavakat! Milyen szavakat, kifejezéseket helyettesítenek?

• Mit jelent a „kifogy a szusz” kifejezés? Miért tekinthetjük „bunkóságnak” a használatát? Keressétek meg, melyek azok a szavak, amelyek ugyancsak nem illenek a vers eredeti hangulatához!

51

52


•

1 0 .

É V F O L Y A M

4. Egyéni értelmezés Sokat foglalkoztunk ezzel a rövid, mégis rendkívül sokat idézett és hivatkozott verssel. A feladatok megoldása után fogalmazd meg 10-15 mondatban saját értelmezésedet a Goethe-versről!

Olvasd fel kifejezően a verset, érzékeltetve a hangulatát. Tanuld meg kívülről az egyik műfordítást, amelyiket a legszebbnek találsz!

Johann Wolfgang von Goethe (1749–1832)

A

H A L Á L

T I T K A I

Johann Wolfgang von Goethe (ejtsd: johann volfgang fon gőte) Goethe 1749-ben született Frankfurtban, előkelő és vagyonos polgárcsaládban. Jogot tanult a lipcsei egyetemen, majd a fiatal német írók mozgalmának vezéralakja lett. Barátai közt tudhatta a filozófus Herdert (1744–1803) és a költő-drámaíró Schillert (1759–1805). Schillerrel együtt színházat alapítottak, megteremtették a magas színvonalú német balladaköltészetet (pl. Goethe: A Tündérkirály), epigrammákat írtak, amelyekről máig sem tudni pontosan, melyiket melyikük írta. Schiller ösztönzésére készült el Goethe egyik ismert regénye, a Wilhelm Meister tanulóévei. 1770-ben, Strassburgban élte át élete első nagy szerelmét, amely a Friderika-dalokat ihlette. 1772-ben egy bíróságon volt gyakornok, és beleszeretett barátja menyasszonyába, Charlotte Buffba. Ennek a szerelemnek állított emléket Az ifjú Werther szenvedései című műve, amely hatalmas sikert aratott. Goethe 1775-ban lépett a weimari herceg szolgálatába. A herceg titkos tanácsosaként nemcsak irodalommal, hanem pénzügyekkel és természettudományokkal is foglalkozott. Weimarban ismerkedett meg Charlotte von Steinnel, aki érettségével, műveltségével jelentős mértékben hozzájárult a költő lelki-szellemi elmélyüléséhez. A nyolcvanas évekre belefáradt a hivatali gondokba, reformtörekvései nem jártak sikerrel. 1788-tól már csak a kultúra irányítását vállalta. Ebben az évben ismerte meg élettársát, gyermekének anyját, Christiane Vulpiust. E kapcsolat tükröződik a Római elégiák verseiben. 1803-ban meghalt Herder, 1805-ben Schiller. Bár Weimar már zarándokhellyé vált miatta, a sok látogató között Goethe szinte teljesen egyedül maradt. Nem élt már senki azok közül, akiket valaha szeretett. Meghalt a felesége, meghalt Charlotte von Stein, pártfogója, Karl August herceg, és saját fia is. A költőfejedelem haláláig folyamatosan dolgozott, 1831-ben fejezte be a fő művének tartott Faustot. 1832. március 22-én hunyt el.

5. Ambrose Bierce: Bagoly-folyó Új típusú feladatsorral találkozol: a kísérővel. Ez a hosszabb vagy bonyolultabb olvasmányoknál segít a történet megértésében, a későbbi értelmezésben. Azért kísérő a neve, mert olvasás közben végig veled van, felhívja a figyelmedet egy-egy részletre, ami fontos lehet. A kérdések a történetnek megfelelő sorrendben követik egymást. A számok a novella egyes részeit jelzik. A kísérőt többféleképpen is használhatod: • elolvasod a kérdéssor első részét, majd úgy olvasod a novella első részét, hogy a kérdésekre keresed a választ; • elolvasod a novella első részét, majd válaszolsz a kérdésekre; • elolvasod a novellát, a kérdésekre úgy válaszolsz, hogy visszalapozol, és újraolvasod a megfelelő szöveghelyeket. A válaszokat • sorrendben leírhatod a füzetedbe; • a novella mellett a margóra írod annak a kérdésnek a számát, amelyik arra a szöveghelyre vonatkozik; • a kiemelhető lapocskákat odarakod a megfelelő helyen a margóra.

53

54


•

1 0 .

É V F O L Y A M

Döntsd el, számodra mi a legjobb megoldás! Kísérő Ambrose Bierce (ejtsd: embróz bírsz) Bagoly-folyó című novellájához

1. 1. Milyen helyszínen találkozunk a novella főszereplőjével? 2. Mi fog vele történni? 3. Miért nem moccan senki a katonák közül? 4. Csak most kapunk személyleírást a főszereplőről. Miből látszik, hogy „úriember”? 5. Figyeld meg, hányszor jelenik meg a folyó vizének leírása! Milyen a folyó vize? 6. Hogyan történik a kivégzés? 7. Kikre akart gondolni az elítélt? 8. Milyen hang zavarta meg gondolatait? Honnan származott? 9. Szerinted megvalósítható lett volna a szökési terv, ami eszébe jutott? 10. Milyen mozdulattal ér véget a fejezet? Mit jelent ez? (Segít a kivégzés mikéntjére vonatkozó kérdés.)

2. 11. Mi a főszereplő neve? 12. Mit tudunk meg róla, családjáról és politikai nézeteiről? 13. Megtudjuk-e, miért nem vehetett részt katonaként a harcokban? 14. Mit tudott meg Farquhar (ejtsd: fárkár) az érkező, porlepte katonától? 15. Megtudjuk-e, mit határozott el? 16. Ki volt valójában a katona? Megtudjuk-e, miért éppen Farquharékhoz ment?

3. 17. Kövesd végig, milyen fájdalmakat érzett Farquhar, amikor a vízbe esett! 18. Keresd meg, hányszor fordul elő a tűzzel kapcsolatos kifejezés az első – hosszú – bekezdésben! 19. Mit látott először, amikor megszabadult? 20. Miért fordult figyelme újra a katonák felé? 21. Szerinted mennyire figyelhette meg ellenfele szemének színét a folyóból? 22. A következő – rövid – bekezdésekben ismét többször előfordul a tűz szó. Mit jelent itt? 23. Hogyan próbálta Farquhar kitalálni a katonák gondolatait? 24. Van-e fokozatosság abban, ahogyan a katonák megpróbálták eltalálni Farquhart? 25. Milyennek látta a folyópartot, ahová kisodorta a víz? 26. Mennyi ideig menetelhetett? 27. Mit látott és hallott ezen az úton? Mit gondolt a csillagokról és a hangokról? 28. Milyennek látjuk most őt kívülről? 29. Milyenek voltak a fények, amikor hazaért? 30. Kit pillantott meg házának kertjében? Milyen ruhát viselt? 31. Mikor és hogyan halt meg Farquhar valójában?

A

H A L Á L

T I T K A I

AMBROSE BIERCE: BAGOLY-FOLYÓ 1. A férfi egy vasúti híd közepén állt, Észak-Alabamában, és letekintett a rohanó forgatagra, mely odalent örvénylett háromölnyire a lába alatt. Keze a háta mögött, csuklói összekötözve. Nyakán kötél, szoros hurokban. A kötél másik vége, a feje fölött, egy vastag keresztgerendához volt erősítve, közepe laza ívben a térdéig csüngött. A síneket tartó gerendázaton néhány szál hevenyészve átvetett deszka; ez szolgált dobogóul neki és kivégzőinek: az északiak két közlegényének, valamint az őket irányító őrmesternek, aki civilben akár alseriff is lehetett volna. Nem sokkal távolabb, a rögtönzött pallón egy tiszt állt, fegyveresen, rangjához illő egyenruhában. A híd mindkét végén puskás őrszem, a „fedezet” ismert testtartásában – a puskatus a mell előtt átvetett jobb kézben, a cső függőlegesen a bal vállnál –, mely természetellenes pozitúra, ahogy azt a szolgálati szabályzat előírja, az egész testet merev feszültségre kényszeríti. Szemmel láthatóan nem tartozott rájuk, mi történik a híd közepén; egyszerűen csak biztosították a híd gyalogjárójának két végét. Egyik oldalt teremtett lélek sem mutatkozott az őrszemen túl; a vaspálya vagy százölnyit nyílegyenesen futott az erdőben, aztán elveszett egy kanyarban. Valahol arrafelé még nyilván lapult egy előőrs. A folyó másik partja nyílt terep volt: enyhe emelkedő, melyet sűrű cölöpfal keresztezett, lőrésekkel a puskáknak, egy szélesebb nyílásából pedig rézágyú csöve meredt elő, a hídra irányítva. A híd és a cölöpsánc között, a lejtő közepén, vonalban fölsorakozva a közönség: egy szakasznyi gyalogos, „díszszemle” pihenj tartásában – a puskatus a földön, a cső enyhén a jobb váll felé hajlik, a kezek keresztben a závárzatnál. A vonal jobb szélén egy hadnagy állt, kivont kardja hegye a föld felé mutatott, bal keze a jobbján nyugodott. Kivéve a négy embert, a híd közepén, senki se moccant. A szakasz katona a hídra meredt, kőmereven, mozdulatlanul. A két őrszem a folyó partjaival nézett szembe – akár szobrok is lehettek volna, a hídfő díszei. A kapitány karba tett kézzel állt, csöndesen figyelve alárendeltjei foglalatosságát, se szóval, se jellel nem zavarta őket. A halál nagyméltóságú úr, érkeztét ünnepnapi tiszteletadással illik hirdetni és fogadni, még azoknak is, akik a legközelebbi ismeretségben vannak vele. És a katonai etikettben a csönd és a merevség jelenti a tiszteletadást. A férfi, akit hurokra szántak, harmincöt évesnek látszott. Civil volt, s amennyire öltözékéből megítélni lehetett, ültetvényesféle. Jó arcú, jó külsejű: egyenes orr, kemény száj, széles homlok, hosszú haja simán hátrafésülve, füle mögött a jól szabott császárkabát gallérjáig ért. Bajusza és hegyes szakálla volt, de barkója nem: szeme nagy, sötétszürke, tekintete szívélyes, pedig ezt bajos elvárni valakitől, ha nyakán a kötél. Nyilvánvalóan nem volt közönséges gyilkos. A nagylelkű katonai szabályzat sokféle ember fölakasztását engedi meg, s e kitüntetésből az úriembereket se zárja ki. Az előkészületek befejeződtek, a két közkatona odébb lépett, s mindegyik elhúzta azt a szál deszkát, amelyen az imént foglalatoskodott. Az őrmester a kapitány felé fordult, szalutált, és közvetlenül a tiszt mögé állt, aki egy lépést oldalt lépett. E helyváltoztatások következtében az elítélt és az őrmester ugyanarra a deszkaszálra került, amely a híd három keresztgerendáján volt átvetve. A civil felé eső vége csaknem elérte a negyedik gerendát, de már nem támaszkodott rá. Ezt a pallót eddig a kapitány tartotta egyensúlyban, most pedig az őrmester. Az előbbi jelt ad, az utóbbi félrelép, a palló lebillen, és az elítélt a két gerenda közt a mélységbe zuhan: az ítélet végrehajtásának e módja éppoly egyszerűnek ígérkezett, mint amilyen hatásosnak. Az elítélt fejére nem húztak csuklyát, sőt a szemét se kötötték be. Egy pillantást vetett „ingatag támaszára”, majd szeme a folyó forgatagaira tévedt, melyek szédülten fortyogtak a lába alatt. Egy táncoló fadarab kötötte le a figyelmét: követte útját a sodrásban. Milyen csigalassúságú mozgásnak látszott! Micsoda rest a folyó! Behunyta a szemét, mert feleségének és gyermekeinek akarta szánni utolsó gondolatait. A víz, a kora reggel arany ragyogásában... a partok alatt párálló ködfátylak, ahogy szétterülnek sodor iránt,

55

56


•

1 0 .

É V F O L Y A M

valamivel távolabb... a cölöpsánc... a katonák... a táncoló fadarab – mindezek fölzaklatták, elterelték a figyelmét. És most egy újabb kellemetlenség is zavarta. Szeretteinek képét egy hang hasította át: se megérteni, se figyelme köréből kizárni nem tudta: éles, különálló, fémes ütések sora, mint a kovács pörölycsapásai az üllőn; ugyanúgy csengtek ezek is. Szerette volna tudni, mi ez, mérhetetlenül messziről hallatszik-e, vagy a tőszomszédságában – mintha innen is, onnan is hallotta volna. Üteme szabályos volt, de lassú, mint a lélekharang kongása. Minden ütésre türelmetlenül várt, és – nem tudta, miért – bosszankodva. A csönd, a szünet mind hosszabbra nyúlt; a késés őrjítő volt. Minél ritkábban szólt a hang, annál erősebb és élesebb lett. Mintha késsel döfködték volna a fülét; félt, hogy tüstént fölsikolt. Órája tiktakolt a zsebében. Kinyitotta a szemét, és ismét a vizet nézte a lába alatt. „Ha ki tudnám szabadítani a kezem – gondolta –, lehúznám a hurkot, és a folyóba vetném magam. Lebukva nem érhetnének a golyók, s ha gyorsan úszom, partot érhetek, eltűnhetek az erdőn, és hazajuthatok. Haza! Hála isten, a házam túl van a fronton; a feleségemet és a gyermekeimet még nem fenyegeti a betolakodók előrenyomulása.” Amint ezek a gondolatok, melyeket itt szavakba kellett öntenünk, hirtelen végigcikáztak – egyetlen villanással inkább, mintsem szabatos formában – a halálraítélt agyán, a kapitány intett az őrmesternek. Az őrmester lelépett a pallóról. 2. Peyton Farquhar1 jómódú ültetvényes volt, nagy múltú és nagy tekintélyű alabamai család sarja. Rabszolgatartó lévén, mint osztályából mások is, politikusként magától értetődően és kezdettől fogva a déliek pártján állt, elszánt szenvedéllyel harcolt ügyükért. Bizonyos parancsoló körülmények folytán, melyek részletezése nem tartozik történetünkhöz, Farquhar nem vállalhatott szolgálatot abban a hős hadseregben, mely végigvívta a Corinth elestével végződő szerencsétlen hadjáratot, elképzelhető hát, mennyire bőszítette a tétlenség, mily hevesen vágyódott ereje, tudása bevetésére, a nagyszerű katonaéletre – egyszóval az alkalomra, hogy kitűnhessen. Ez pedig, érezte, nem várathat sokáig magára: háborús időben egyszer mindenkihez el kell érnie. Közben tette, amit csak tudott. Semmiféle szolgálatot nem érzett magához méltatlannak, ha hasznára lehetett vele a délieknek, semmiféle kalandtól nem riadt vissza, ha összefért egy civil természetével, aki lelke mélyén mégiscsak katona, s tiszta szívvel, és nem épp a legnagyobb rátermettséggel, de végül is kivette a maga szerény részét – legalább a gonosz szólásmondás teljesültében, miszerint a szerelemben és a háborúban semmi sem lehet tisztességtelen. Egy este, amint Farquhar és felesége a kertkapu melletti kispadon üldögéltek, egy szürke ruhás katona lovagolt a kapuhoz, és egy pohár vizet kért. Farquharné annyira örült, hogy a szolgálatára lehet, hogy tulajdon szép fehér kezével akart a kérésnek eleget tenni. Míg ő vízért volt, férje a porlepte katonához lépett, és mohón érdeklődött tőle, hogy mi újság a fronton. – A jenkik helyreállítják a vasutakat – mondta a lovas –, s újabb előrenyomulásra készülődnek. A Bagoly-folyóig jutottak, már a hidat is helyrehozták, és megerősített állást építettek ki az északi parton. A parancsnokuk kiadott egy rendeletet, amit mindenütt kifüggesztettek. Azzal fenyegetőzik, hogy ha bárki polgári személyt elfognak a vasút közelében, aki kísérletet tesz a hidak, az alagutak vagy a vonatok megrongálására, azon nyomban felakasztják. Én is olvastam a hirdetményt. – Milyen messze van ide a Bagoly-folyó hídja? – Nagyjából harminc mérföld lehet. – S ezt az oldalt nem őrzik? – Csak egyetlen előőrs, fél mérfölddel idébb, meg egy őrszem az innenső hídlábnál. – És mondjuk, ha egy ember, afféle civil, aki szeretné kitapasztalni az akasztást, kijátszaná az 1

ejtsd: pejton fárkár

A

H A L Á L

T I T K A I

előőrsöt, és elbánna az őrszemmel – találgatta mosolyogva Farquhar –, mit tudna elérni? A katona gondolkozott. – Egy hónapja jártam arra – felelte. – Láttam, hogy a legutóbbi tavaszi árvíz egy csomó uszadék fát torlasztott föl az innenső pillérnél. Az mostanra már kiszáradt, és úgy égnek, mint a zsír. A hölgy hozta a vizet, a katona megitta. Szertartásosan megköszönte, meghajolt a férj előtt, és ellovagolt. Egy óra múltán, mikor már leszállt az éjszaka, ismét átlovagolt a birtokon, északi irányba, amerről jött. Egy jenki földerítő volt. 3. Midőn Peyton Farquhar egyenest lezuhant a híd gerendái közt, nyomban elveszítette eszméletét, mintha máris halott lett volna. Ebből az állapotból – évszázadokkal később, úgy tetszett – éles szorítás térítette magához; érezte, tüstént megfullad. Sajgó, maró gyötrelem nyilallt végig a nyakán, a testén, minden tagján, minden porcikáján. A kín átütött az idegpályák csomópontjain, s elképzelhetetlenül szaporán lüktetett. Mint lobogó tűzáramok, fájdalmai elviselhetetlen lázzá forrósultak. A feje pedig, mintha nem is volna – csak valami feszülő nyomás, valami tompa vértolulás. Az értelme már elhagyta, csak arra volt ereje, hogy érezzen, s érezni maga volt az iszonyat. Mozog, ezt tudta. Valami derengő felhő burkolta be, s ő a közepén, egyetlen parázsló szív, minden anyagi valóság nélkül, s leng elgondolhatatlan ívben, mint valami roppant inga nehezéke. És ekkor váratlanul, rémítő hirtelenséggel fölcsap körötte a fény, hangos loccsanás hallatszik, fülében félelmetes dübörgés, azután minden sötét és hideg. A gondolkozás képessége visszatért: tudta, hogy a kötél elszakadt, és ő beleesett a folyóba. Fuldoklása most nem fokozódott: a hurok a nyakán már amúgy is szinte megfojtotta, és nem engedte tüdejébe a vizet. Fölakasztva meghalni egy folyó fenekén: a gondolat nevetségesnek tetszett. A sötétben kinyitotta a szemét, s halvány sugárzást látott a feje fölött – de milyen messzire, milyen hozzáférhetetlenül! Még mindig süllyedt lefelé, mert a fény mind tompább és tompább lett, végül puszta derengessé fakult. Aztán erősödni, ragyogni kezdett, s most már tudta, hogy a fölszín felé emelkedik; húzódozva vette tudomásul, mert most jól érezte magát. „Felkötöttek és megfulladtam – gondolta –, ez még nem olyan borzasztó, de nem akarom, hogy harmadjára még agyon is lőjenek. Nem, nem lőhetnek agyon; ez nem volna tisztességes eljárás.” Nem volt a tudatában annak, hogy közben bármilyen erőfeszítést is tenne, de egy éles fájdalom hasított a csuklójába, s ebből rájött, hogy elkeseredetten igyekszik a kezét kiszabadítani. Úgy figyelt erre a küzdelemre, mint báva néző a mágus bűvészmutatványára: nem volt érdekelt a végkifejletben. Milyen csodálatos kísérlet, milyen nagyszerű, milyen emberfölötti erő! Ez már igen, ez finom fogás volt! Bravó! A kötél lecsúszott, kezei elváltak és fölfelé lebbentek; két tenyere halványan látható volt a növekvő fényben. Friss érdeklődéssel nézte, amint fél kezével, majd mindkettővel megragadja a hurkot a nyakán. Letépte, és vadul félredobta, az meg kanyarogva úszott el, mint valami vízikigyó. „Kössétek vissza, kössétek vissza!” – úgy hitte, ezt kiáltja a kezeinek, mert a hurok eloldását olyan iszonyatos kín követte, amihez foghatót még sose állt ki életében. A nyaka egyetlen halálos sajgás, agya tűzben égett, a szíve, mely az imént még alig-alig vert, most akkorát ugrott, mintha a száján akarná magát kilökni. Egész testét elviselhetetlen gyötrelem szaggatta és csavarta. De engedetlen kezei nem vettek tudomást a parancsról. Vadul, szapora csapásokkal verték a vizet, kényszerítve őt a fölszín felé. Érezte, feje kibukik a vízből, szemét elvakította a napfény, melle görcsösen kitágult, és egy utolsó, hatalmas erőfeszítéssel tüdeje levegőt nyelt, de az sikoltva mindjárt ki is sípolt belőle! Most már birtokában volt valamennyi érzékének. Sőt mindent természetfölötti élességgel és éberséggel érzékelt. Szervezetének szörnyű fölbolydulásában valami annyira fölcsigázta és kifi-

57

58


•

1 0 .

É V F O L Y A M

nomította őket, hogy olyan dolgokról is tudósítottak, amikről azelőtt sejtelme se volt. Érezte a víz fodrait az arcán, hallotta külön-külön az apró csobbanásokat, amint a bőréhez csapódnak. Nézte a folyóparti rengeteget, látta külön-külön a fákat, leveleket, s minden egyes levél erezetét; pontosan látta a rajtuk mászkáló rovarokat, a szöcskéket, a fénylő testű legyeket, a szürke pókokat, amint egyik gallytól a másikig szövik hálójukat. Látta a parányi harmatcseppek szivárványos ragyogását a fűszálak miriádjainak hegyén. Hallotta a szúnyogok zümmögését, amint az apró forgatagok fölött keringenek, hallotta a szitakötők szárnyainak rezdülését, a vízipókok lábainak csusszanását, mintha aprócska evezők lettek volna, hogy testük csónakját surrogva lendítsék előre; mindez hallható muzsikába olvadt. Alatta egy hal úszott el, s ő hallotta testének siklását, amint kettészeli maga előtt a vizet. Sodor iránt került a felszínre, de egy perc, és a látható világ mintha megfordult volna a tengelye körül, ő volt a középpontban, s látta a hidat, a sáncot, a katonákat a hídon, a kapitányt, az őrmestert, a két közlegényt; kivégzőit. Csak árnyalakok voltak a kék ég előtt. Kiabáltak és hadonásztak, rá mutogattak. A kapitány előhúzta a pisztolyát, de nem tüzelt, a többieknél pedig nem volt fegyver. Mozgásuk groteszk és szörnyű volt, alakjuk óriásira nőtt. Hirtelen éles csattanást hallott, s alig arasznyira a fejétől valami a vízbe vágott, összefröcskölve az arcát. Hallotta a második lövést, s látta az egyik őrt, a puskatus a válla gödrében, a csőből könnyű felhő szállt fel. A vízben úszó látta a hídon álló szemét, amint az irányzékon át farkasszemet néz vele. Megfigyelte, hogy ellenfelének szürke szeme van, és eszébe jutott, hogy olvasta valahol: a szürke szem a legélesebb, a híres mesterlövészek mind szürke szeműek. Akárhogy is, ez elhibázta. Farquhart most egy ellenáram kapta el, s félig körbeforgatta; ismét az erdőt látta, de a sánccal átellenes oldalon. Magas, tiszta, egyhangúan kántáló hang rikoltott föl mögötte, s szállt át a víz fölött, olyan élesen, hogy minden más hangot elnyomott, még füle mellett a vízfodrok csobogását is. Bár nem volt katona, eleget járt már katonai táborokban ahhoz, hogy fölismerje e megfontolt, vontatott, elnyújtott kántálás vészjósló jelentőségét: a hadnagy a parton szintén részt akar venni a reggeli szertartásban. Milyen hidegen és irgalmatlanul, milyen sima, higgadt hangsúlyozással adja ki a parancsot, kényszerít nyugalmat a katonáira; milyen pontosan számítja ki a kegyetlen szavak szüneteit: – Figyelem!... Vigyá-áázz!... Vá-á-állhoz!... Céé-él!... Tűz! Farquhar a víz alá bukott, oly mélyre, amennyire csak tudott. A víz Niagaraként dübörgött a füleiben, mégis hallotta a sortűz tompa ropogását, és ismét a felszín felé emelkedve, apró, csillogó fémdarabok sodródtak az útjába; összelapulva, enyhén rezegve süllyedtek lefelé. Némelyik hozzáért a kezéhez, az arcához, aztán elsodródtak, továbbszálltak a mélybe. Az egyik a gallérja alá szorult; kellemetlenül meleg volt, odakapott és félrehajította. Ahogy fölbukkant lélegzetért, látta, hogy jó hosszú ideig lehetett víz alatt; észrevehetően távolabb vitte lefelé a sodrás – kis híja már lőtávolon túlra. A katonák újratöltöttek és már csaknem készen voltak; a fém puskavesszők hirtelen fölragyogtak a napfényben, amint kihúzták őket a csőből, megfordították a levegőben és visszadugták a hüvelybe. A két őr ismét tüzelt, egymástól függetlenül és eredménytelenül. Az üldözött mindezt látta a vállán át; sebesen úszott az áramlással. Agya éppoly lázasan dolgozott, mint a keze-lába; villámsebességgel gondolkozott. „A tiszt nem követi el újra ezt a katonai baklövést” – vélte. „Egy sortüzet kikerülni semmivel sem nehezebb, mint az egyes lövéseket. Nyilván máris kiadta a parancsot, hogy egyenként célozzanak és lőjenek. Uram, segíts, valamennyi golyó elől nem tudok kisiklani!” Alig két ölre tőle ijesztő loccsanást hallott, amit erős, visszhangzó dördülés követett, mely mintha a levegőn át visszaszállt volna a sánchoz, hogy végül egy robbanásban haljon el, fenékig

A

H A L Á L

T I T K A I

megreszkettetve a folyót. Vízfüggöny emelkedett fölébe, majd rázuhant, elvakította, fojtogatta. Az ágyú is beleszólt a játékba. Ahogy megrázta a fejét, hogy megszabaduljon a rázúdult víztől, hallotta, hogy az elhibázott lövés végigzúg a levegőben, majd egy pillanat múlva, faágakat tördelve, messze előtte becsapódik az erdőben. „Ezzel se próbálkoznak még egyszer – gondolta –, legközelebb kartácsra töltenek majd. Rajta kell tartanom a szemem az ágyún: a füstje majd időben figyelmeztet. A dörrenése későn érkeznék, a hang a lövedék mögött jár. Ágyú ez a javából!” Hirtelen érezte, hogy többször körbefordul; pörög, akár egy búgócsiga. A víz, a két part, az erdő, a most már távoli híd, a sánc és a katonák: mind összemosódtak, elkenődtek. A tárgyakat csak a színük jelezte: körbeforgó, vízszintes csíkozás; egyebet nem látott. Elkapta egy örvény, s pörögve továbbsodorta, oly sebesen, hogy szédülés és émely környékezte. Pár pillanat múlva kilódult a folyó bal partjára, a kavicsra; ez volt a déli oldal, egy kiszögellés mögött, mely eltakarta őt ellenfelei szeme elől. Mozgásának hirtelen megszakadása, a kavicson fölhorzsolódott tenyere magához térítette, és elsírta magát örömében. Befúrta ujjait a homokba, teli marokkal szórta a feje fölé, hangosan áldva szerencséjét. A homokszemek gyémántokként, smaragdokként, rubinokként ragyogtak, hasonló szépet még álmában sem látott soha. A part fái mint valami kert óriásira nőtt növényzete; megfigyelte, hogy határozott rend szerint sorakoznak, beszívta virágaik illatárját. Törzsük között rózsás fény derengett, s a szél, mint aeolhárfán, muzsikált az ágaikon. Nem akart tovább menekülni; beérte volna azzal, hogy itt fogják el, ezen az elragadóan szép helyen. A kartács füttye és recsegése az ágak között, magasan feje fölött, fölébresztette álmodozásából. A pórul járt tüzér búcsúlövést küldött utána, vaktában. Fölugrott hát, fölszaladt a meneteles parton, s bevetette magát a rengetegbe. Egész nap csak ment, amerre a nap járása szerint az otthona lehetett. Az erdőség átjárhatatlannak látszott; sehol tisztásra, alléra 2 nem talált, még a favágók ösvényére sem. Eddig sejtelme sem volt róla, hogy a tőszomszédságukban ilyen elvadult vidék terül el. Volt valami nyugtalanítóan rejtelmes ebben a fölismerésben. Az éj leszálltával már gyötörte a szomjúság, megéhezett, lába kisebesedett. Csak a gondolat űzte tovább, hogy szeretteivel találkozzék. Végül egy széles útra került, úgy vélte, jó irányba visz. Széles és nyílegyenes volt, mint valami városi sugárút, mégis úgy látszott, mintha sose jártak volna rajta. Föld, ültetvény egy se tűnt fel a mentében, sehol egy tanya vagy kunyhó. Árva kutyavakkantás se jelezte, hogy emberek élnek valahol a közelben. A fák fekete törzse nyílegyenes fallá tömörült mindkét oldalán, a horizont egy pontja felé mutatva, mint valami távlati rajz a mértanleckében. Ahogy a lombok hasadékán fölpillantott az égre, óriási arany csillagok ragyogtak vissza rá, sose látott, különös csoportosulásokat alkotva. Bizonyos volt benne, hogy valamilyen rend szerint helyezkednek el, melynek titokzatos és baljós jelentése van. Kétoldalt az erdőség tele volt különös hangokkal, köztük pedig egyszer, kétszer, újra és újra világosan kivett valami suttogást, ismeretlen, sose hallott nyelven. A nyaka elviselhetetlenül sajgott, s amint kezével végigtapogatta, érezte, hogy szörnyűségesen földagadt. Tudta, hogy fekete kör van a nyakán, ahol a kötél felhorzsolta. Pillája fölakadt; többé már a szemét se tudta behunyni. Nyelve fölpüffedt a szomjúságtól; forró lázát azzal enyhítette, hogy fogai között kipréselte a levegőt. Milyen selymes gyep borította ezt a járatlan utat: már a kerékvágást se érezte a lába alatt! Bármenyire is gyötörte a szenvedés, bizonyos, hogy közben elalhatott, mert íme, már más képet lát maga előtt; nyilván valamelyik lázálmából tért éppen magához. Otthona előtt áll, a kertkapuban. Minden olyan, mint mikor elhagyta, csupa csoda és ragyogás a reggel fényözönében. Biztosan az egész éjszakát átgyalogolta. Ahogy benyomja a kaput, s elindul a széles, fehér sétányon 2

allé = út, ösvény, erdei út, sétány

59

60


•

1 0 .

É V F O L Y A M

fölfelé, színes női ruha villan elébe: frissen, üdén és bájosan felesége lépked le a tornácról, elébe siet! A lépcső alján várakozva megáll, mosolya mondhatatlan elragadtatás, mozdulata csupa báj és méltóság. Csodálatosan szép teremtés! Kitárt karokkal lendül feléje. S amint éppen átölelné, kábító ütés éri a tarkóját, fehér vakulásba lobban, s mint az ágyútorok, akkorát dördül a világ – aztán sűrű sötétség és síri csönd... Peyton Farquhar halott volt; teste nyakaszegetten himbálózott ide-oda a Bagoly-folyó hídjának gerendái alatt. (1891) (Fordította: B. Nagy László) 6. Novella a halál pillanatáról Alkossatok csoportokat, és úgy oldjátok meg az alábbi feladatokat. Az egyes csoportok számoljanak be munkájukról a többieknek! A) Az időről • Kis kártyákon (a követkzeő oldalon) a novella mozzanatait találjátok abban a sorrendben, ahogyan olvashattátok őket. Válasszátok ki belőlük azt az ötöt, amlyek eseményt tartalmaznak, és rendezzétek őket a valóban megtörtént események sorrendjének megfelelően!

A

H A L Á L

T I T K A I

A VA S Ú T I H Í D L EÍ R Á S A

A SZEREPLŐK E L H E LY E Z K E D É S E A HÍDON

FA RQUH A R HALÁLA

A FŐSZEREPLŐ KÜLSŐ JELLEMZÉSE

A Z A K A SZ TÁ S MÓDJÁNAK LEÍR ÁSA

A V Í Z L ÁT VÁ N YA

A K ATO N A É S FA RQUH A R BESZÉLGETÉSE

FA RQUH A R MEGMENEKÜLÉSE A F O LYÓ B A N

FA RQUH A R MEGMENEKÜLÉSE A SZ ÁR A ZFÖLDÖN

61

A

H A L Á L

T I T K A I

• Készítsetek a füzetetekbe időszalagot. A 9 kártya és néhány kép segítségével jelöljétek az egyes mozzanatok helyét! Szerintetek mennyi idő telt el a novella eleje és vége között?

• Ha valóság lett volna Farquhar látomása, mennyi idő telt volna el megmenekülésétől hazaérkezéséig?

B) Az elbeszélőről • Hány nézőpont jelenik meg a történetben? Soroljátok fel! • Kinek a nézőpontja érvényesül, amikor a természeti szépségek leírását olvassuk? • Ez a különös nézőpontváltás hozzásegít bennünket ahhoz, hogy belülről lássuk a haldokló Farquhar lelkiállapotát. Milyen szavakkal tudnátok jellemezni ezt az állapotot? C) A cím értelmezése A mű eredeti címe: An Occurence at Owl Creek Bridge. Szó szerinti fordításban: Esemény a Bagoly-folyó hídján. • Melyik címet találjátok megfelelőbbnek a novellához? Az eredetit, vagy azt, amit a fordítótól kapott? Miért? • Mi a folyó szerepe a műben? • Miért „esemény” Farquhar kivégzése a polgárháborúban? Fejtsétek ki a véleményeteket!

63

64


•

1 0 .

É V F O L Y A M

7. Filmes feldolgozások • A képek a novelláról készült különböző filmekből származnak. Nézd meg a képeket! Melyik kép hasonlít legjobban ahhoz, ahogyan te a főszereplőt elképzelted? • Illeszd össze a képeket a kártyákkal! Lesz olyan kép, amelyhez több kártya is illik, s lesz olyan kártya, amelyhez nincs kép. Mi lehet ennek az oka? A novella melyik része hiányzik? Szerinted miért? • Mit gondolsz, miért vitték többen is filmre ezt a történetet? (Az első változat 1962-ben készült, az utolsó 2006-ban. Az első film rendezője francia, az utolsóé magyar.)

A

H A L Á L

T I T K A I

8. Kitalált részek Az alábbi feladatokat a novella alapján, saját fantáziád segítségével tudod megoldani. • Fogalmazd meg néhány mondatban, mi lehetett az az ok, amiért Farquhar nem vett részt tevőlegesen a polgárháborúban! • Meséld el Farquhar történetét a jenki felderítő szemszögéből! (Pl. véletlenül vagy szándékosan ment hozzájuk? Ha célja volt Farquhart tőrbe csalni, miért volt erre szükség?) • Mondd el, hogyan számolna be Farquhar a feleségének arról, hogy miért fogták el! Jegyzetek, gondolatok:

9. Háborús hősök, háborús áldozatok Írj fogalmazást az alábbi szempontok alapján! Keress érveket a novella szövegéből! • Bierce véleménye a háborúról • Farquhar: hős vagy áldozat?

65

66


•

1 0 .

É V F O L Y A M

A

H A L Á L

T I T K A I

Ambrose Bierce

Ambrose Bierce (1842–1914?) Bierce amerikai elbeszélő, az 1861-től 1865-ig tartó polgárháborúban az északiak (jenkik) oldalán harcolt. A polgárháború után San Franciscóban volt újságíró. Kiderítetlen körülmények között tűnt el Mexikóban. Írói egyéniségére a mindenfajta borzalom szinte kizárólagos ábrázolása jellemző. Több mint hatvan novellája közül csak kettőnek nem a halál a tárgya.

10. A meghalás kultúrája Egyénileg készülj föl egy beszélgetésre a halál mai szokásairól. A felkészülés során először olvasd el az alábbi írást, Popper Péter pszichológus eszmefuttatását, majd oldd meg az alatta található feladatokat!

POPPER PÉTER: EGY ILLÚZIÓ HALÁLA – A CSÖVEK (részletek) Világunk jóvátehetetlen bűne, hogy életünkből kidobta a halált. Nem lehet otthon szülni, nem lehet otthon meghalni. A halál már nem része a modern életnek. Milyen messzeségbe kerültünk attól az emberhez méltó haláltól, amikor összegyűlt a család a halálba induló körül. Megnézegették a gyászruhákat, felidézték a múlt képeit, az együtt töltött évek legjobb pillanatait. Velük volt a család barátja, az orvos, hogy segítsen, amikor szükség lesz rá. Hol az a család, amelyik a mai világban, a mai létformában ezt vállalni tudja? Az ápolást, a főzőcskét, esetleg a tisztába tevést. Azt, hogy valaki mindig legyen otthon a haldoklóval. A zavart, nyugtalan állapotok átvészelését. A félelmeket és keserűségeket. Régebben az ember mindenesetre tudhatta, hogy amint vállalták őt életében és ő is a rokonait, vállalni fogják halálában is. Ma erről szó sincsen. Ami a legkínzóbb: közömbös idegenek között kell elbúcsúzni az élettől. Remény és illúziók nélkül. Amikor a legnagyobb szüksége volna a távozónak érzelmi kapcsolataira, akkor bekerül az elfekvőnek, krónikus osztálynak nevezett halálgyárak egyikébe. Ha nem gyötrik éppen fájdalmak, miközben mindenféle csövek vezetnek ki belőle, fekhet

67

68


•

1 0 .

É V F O L Y A M

az örökké ott szállongó büdösségben, a mennyország helyett a mennyezetet bámulhatja, a beázás foltjait, a lepergő vakolatot, s eszébe sem jut, hogy talán járhatna erre egy angyal is… Buddha azt tanítja, hogy halálakor az ember alkotóelemeire esik szét. Mint energiamennyiségek, tettei, gondolatai, érzései megmaradnak, s ezekből egy idő után összeállhat egy új emberi lény. Ő ugyanaz, mint a régi? „Itt van ez a mécses – feleli Buddha. – Egész éjszaka dolgoztam a fényénél. Reggel elfújom. Este újra meggyújtom. Az edény ugyanaz, az olaj ugyanaz, a kanóc ugyanaz, de ugyanaz-e a láng, ami fellobban a következő éjszakán?” A meghalás lehet iszonyúan fájdalmas, csövekkel és kínokkal tele. De ez még nagyon is az élet. A halál nem fáj. Csak az élet fáj. a) Melyek voltak Popper Péter legfontosabb állításai? • Használj kétféle aláhúzást! Egyet arra, amivel egyetértesz, a másikat arra, amivel nem. (Természetesen szabad csak egyetértened és csak vitatkoznod is.) • Fogalmazd meg egy-két mondatban, a szöveg mely részével értesz egyet és melyikkel nem! Indokold meg, miért! b) Emlékezz vissza a születéstörténetre! Ott is kérdés volt, hol születik meg a gyermek. • • • • •

Szerinted jó-e, ha az élet e két fontos eseményénél jelen vannak a családtagok? Szerinted jó-e a haldoklónak, ha ott búcsúzik el az élettől, ahol élt? Jó-e a családtagoknak, ha maguk ápolják a halálba tartó rokonukat? Mit gondolsz, magányos-e a szülő nő a kórházban? Magányos-e a haldokló? Véleményed szerinted szabad-e általában közömbösnek tartani a kórházi dolgozókat? Miért?

c) Értelmezd ezt a tagmondatot: „s eszébe sem jut, hogy talán járhatna erre egy angyal is…” • Mit jelenthet itt az angyal szó? Lehet-e többféleképpen megtölteni tartalommal? Mivel? d) Mit válaszolnál Buddha kérdésére? • Ugyanaz-e a mécses? • Ugyanaz-e az ember? e) Szerinted titok-e a mai ember számára a születés és a halál? f) Ha érdekel a téma, az alábbi helyeken tájékozódhatsz róla: Könyvek: • Polcz Alaine: Ideje a meghalásnak • Polcz Alaine: Meghalok én is? • Popper Péter: Fáj-e meghalni? Internet: • http://halal.lap.hu

A

Gondolatok, megfigyelések, feljegyzések:

H A L Á L

T I T K A I

69

70


•

1 0 .

É V F O L Y A M

11. Kilépőkártya Gondold végig, mit tanultál azokon az órákon, amelyek a halállal, a halál titkaival foglalkoztak! Írd össze a legfontosabb megfigyeléseket, gondolatokat, ötleteket az alábbi kilépőkártyára! K IL ÉP ŐK Á R T YA

5. A Z E M B E R I L É L E K T I T K A I (EG Y

BŰNBEESÉS

TÖRTÉNE TE)

1. Egy lakatlan szigeten Képzeld el, hogy elkerülsz egy lakatlan szigetre az osztálytársaiddal! Felnőtt nem lenne veletek, csak ti magatok. Mit gondolsz, hogyan viselkednétek, mi történne veletek? Írd össze az első ötleteidet, gondolataidat!

2. Kísérő a könyvhöz A kísérővel mint olvasást segítő eszközzel már találkoztál a Bagoly-folyó című novella olvasásakor. Ez a hosszabb vagy bonyolultabb olvasmányoknál segít a történet megértésében, a későbbi értelmezésben. Azért kísérő a neve, mert olvasás közben végig veled van, felhívja a figyelmedet egy-egy részletre, ami fontos lehet. A kérdések a történetnek megfelelő sorrendben követik egymást. A számok a novella egyes részeit jelzik. A kísérőt többféleképpen is használhatod: • elolvasod a kérdéssor első részét, majd úgy olvasod a novella első részét, hogy a kérdésekre keresed a választ;

72


•

1 0 .

É V F O L Y A M

• elolvasod a novella első részét, majd válaszolsz a kérdésekre; • elolvasod a novellát, a kérdésekre úgy válaszolsz, hogy visszalapozol, és újraolvasod a megfelelő szöveghelyeket. A válaszokat • sorrendben leírhatod a füzetedbe; • a novella mellett a margóra írod annak a kérdésnek a számát, amely arra a szöveghelyre vonatkozik; • a kiemelhető lapocskákat odarakod a megfelelő helyen a margóra. Döntsd el, számodra mi a legjobb megoldás!

I. FEJEZET 1. Melyik két szereplő jelenik meg a regény első lapjain? 2. Ki nevelte Röfit? 3. Miért előnytelen a külseje? 4. Milyen betegségei vannak? 5. Hogyan kerültek a gyerekek a szigetre? 6. Hogyan reagál Ralph (ejtsd: ralf) arra, hogy felnőttek nélkül maradtak? 7. Milyen eszköz segítségével szerzi meg Ralph a kagylót? 8. Hogyan hívják össze a többieket? 9. Kit választanak meg vezérnek?

II. FEJEZET 10. Milyen célokat jelöl ki Ralph a második gyűlésen? 11. Miről beszél az anyajegyes apróság? 12. Hogyan gyújtanak tüzet? 13. Mi lesz a tűzzel? 14. Mi történik az anyajegyes kisgyerekkel?

III. FEJEZET 15. Ki segít Ralphnak kunyhót építeni? 16. A sziget melyik részén építik a kunyhókat? 17. Mit csinál ezalatt Jack (ejtsd: dzsek)? 18. Kinek a gondolataival zárul ez a fejezet?

A Z

E M B E R I

L É L E K

T I T K A I

( E G Y

B Ű N B E E S É S

IV. FEJEZET 19. Milyen jelek mutatják az idő múlását? 20. Jót tesz-e az apróságoknak a gyümölcsevés? 21. Mivel tűnik ki Roger és Maurice (ejtsd: rodzser és morisz)? 22. Ki fest magára először maszkot? 23. Sikeresek-e a vadászok? 24. Miért nem veszik észre a gyerekeket a sziget mellett elhaladó hajóról? 25. Mi történik Röfi szemüvegével? 26. Milyen szertartással zárul a fejezet?

V. FEJEZET 27. Mikor hívja össze Ralph a gyűlést? Miről beszél? 28. Miről beszélnek az apróságok? 29. Miről szavaznak végül? 30. Hogyan bomlik fel a gyűlés? 31. Mit akar tenni Ralph ezek után? Ki beszéli le erről? 32. Miről ábrándozik Ralph és Röfi?

VI. FEJEZET 33. Mi a szörny valójában? Mit tud róla az olvasó, mit tudnak róla a fiúk? 34. Kik találkoznak a szörnnyel és számolnak be erről a többieknek? 35. Kik és merre indulnak felfedező útra? Ki marad a kicsikkel? 36. A szigeten találnak valamit, amit eddig nem ismertek. Mit?

VII. FEJEZET 37. Kik vesznek részt a vadászatban? 38. Mi volt a szerepe a szörny megérkezéséig a hegynek? 39. Milyen napszakban és kik másszák meg a hegyet? 40. Miért szaladnak el onnan a gyerekek?

T Ö R T É N E T E )

73

74


•

1 0 .

É V F O L Y A M

VIII. FEJEZET 41. Ki hívja össze az újabb gyűlést és miért? 42. Hol gyújtanak jelzőtüzet ezután? 43. Hány törzs él ezután a szigeten? 44. Hogyan védekezik Jack törzse a szörny ellen? 45. Miről beszélnek ezalatt Ralphék? 46. Hová megy Simon (ejtsd: szájmon)? Milyen látomást él át? Mi lehet a betegsége? Mivel fenyegeti meg őt a Legyek Ura?

IX. FEJEZET 47. Mire jön rá Simon a szörnnyel kapcsolatban? Mit tesz? 48. Mivel indokolja Röfi, hogy meglátogassák Jackéket? 49. Miért pirul el, miközben ezt mondja? 50. Hogyan viselkedik Jack mint vezér? 51. Milyen részekből áll a vadászok szertartása? 52. Milyen időjárási jelenséggel találkozunk ekkor? 53. Miért megy Simon a fiúkhoz? 54. Miért nem ismerik fel a fiúk? 55. Miért nem hallják, amit mond? 56. Mi történik vele?

X. FEJEZET 57. Hányan maradnak Ralph mellett? 58. Hogyan beszél Ralph és hogyan Röfi arról, ami Simonnal történt? Hogyan beszélnek ugyanerről az ikrek? 59. Mit mutat Robert a sziklavárba érkező Rogernek? 60. Hogyan mesélik el Simon történetét a vadászok? 61. Hogyan akarják a szörnyet kiengesztelni? 62. Miről álmodoznak Ralphék ezalatt a kunyhókban? 63. Kikkel verekszenek éjszaka? 64. Mi történik Röfi szemüvegével?

A Z

E M B E R I

L É L E K

T I T K A I

( E G Y

B Ű N B E E S É S


XI. FEJEZET 65. Ki akar elindulni Jackékhez? Miért? 66. Miért félelmetes Sam és Eric számára Jack? 67. Milyen eszközöket visznek magukkal? 68. Minek nevezi Ralph Jacket? 69. Mi történik kettejük között ezután? 70. Hogyan esik fogságba Sam és Eric? 71. Hogyan hallgattatja el Röfi a törzset? Miről beszél? 72. Hogyan reagál erre a törzs? 73. Ki és hogyan öli meg Röfit?

XII. FEJEZET 74. Hajtóvadászat indul. Ki a vad és ki a vadász? 75. Hogyan menekül meg Ralph? 76. Hogyan látja a tengerésztiszt a gyerekeket? 77. Hogyan reagál Ralph a tiszt szavaira? 78. Mi a regény utolsó mondata?

3. Döntések a regényben Az egyes gyűléseken más döntések is születhettek volna, az ötödik gyűlés után azonban nincs más döntési esély. Beszéljétek meg, mi indokolhatja ezt – vagy mondjátok el, volt-e még más lehetőségük a gyerekeknek, hogy másképp döntsenek a továbbiakról. Mi a véleményetek, melyik gyűlés után folytatódott volna egészen másképp a regény? Miért? 4. Ami titokban maradt és ami nem… Keveset tudunk meg arról, miért és hogyan kerültek a gyerekek a szigetre. Arról pedig semmit, mi lesz velük ezután. Beszéljétek meg, milyen magyarázatok lehetségesek arra, miért tudunk meg ilyen keveset. 5. A helyszín, az idő, a motívumok és a szereplők Egy regény legfontosabb jellemzői a tér, az idő, az ismétlődő motívumok rendszere és a szereplők. Vizsgáljátok meg ezeket!

75

76


•

1 0 .

É V F O L Y A M

A) A helyszínről: • Keressétek meg a szigetről szóló leírásokat! Mit tudunk meg a sziget éghajlatáról és alakjáról? Tudjuk-e, mekkora? • Melyek a sziget fontos, kitüntetett helyei, pontjai, helyszínei? • Milyen színekkel írnátok le a szigetet? Soroljatok fel néhány olyan tárgyat vagy jelenséget, amelyről tudjuk, milyen színű vagy árnyalatú! • Keressetek egy rövidebb (kb. egy bekezdésnyi) leíró részt a regényből, és olvassátok el! Aki tudja, próbálja meg lerajzolni. Feljegyzések, megfigyelések:

A Z

E M B E R I

L É L E K

T I T K A I

( E G Y

B Ű N B E E S É S


B) Az időről: • Tudjuk-e pontosan, mikor játszódik a regény? Beszéljétek meg, miért fontos vagy nem fontos konkrét időponthoz kötni a cselekményt! • Mennyi időt töltenek a gyerekek a szigeten? Érzékeljük-e mi az eltelt időt? Érzékelik-e a szereplők? Keressétek meg a szövegből azokat a részeket, amelyek segítenek az eltelt idő meghatározásában! Soroljátok fel ezeket! Feljegyzések, megfigyelések:

77

78


•

1 0 .

É V F O L Y A M

C) Az ismétlődő motívumokról: Gyűjtsétek össze, hol és milyen jelentésekkel találkozunk az alábbi tárgyakkal, motívumokkal: kagyló –

szemüveg –

állat/malac –

maszk –

A Z

E M B E R I

L É L E K

T I T K A I

( E G Y

B Ű N B E E S É S


vadásztánc –

vadászat –

tűz –

D) A szereplőkről: • Soroljátok fel a regény 4 kulcsszereplőjét! Írjátok le a nevüket! • Csoportosítsátok az összes megismert szereplőt! Kik a magányos figurák? • Beszélő nevek a regényben: Röfi Simon – a Simon név a Bibliából ered. Simon eredetileg halász volt, csatlakozott Jézushoz, és egyik leghűségesebb tanítványa lett. Jézus később kősziklának (Péternek) nevezte. „A Legyek Ura” – a kifejezés Belzebubot jelöli (Ószövetség, Királyok könyve). Belzebub maga a Sátán. • Beszéljétek meg, mi a jelentősége annak, hogy Röfinek soha nem tudjuk meg az igazi nevét! • Röfi neve az eredetiben „malacka”. Milyen mélyebb jelentése lesz ennek a műben? • Keressétek ki azokat a részeket, amelyek arra utalnak, hogy Simon kimondatlanul is a jézusi sors beteljesítője a műben! • Olvassátok el még egyszer azt a részt, ahol Simon látomásában megszólal A Legyek Ura! Beszéljétek meg, miért ördögi, amit mond! Feljegyzések, megfigyelések:

79

80


•

1 0 .

É V F O L Y A M

A Z

E M B E R I

L É L E K

T I T K A I

( E G Y

B Ű N B E E S É S


6. Értelmezés Alább olvashattok néhány értelmezést a regényről. Gondoljátok őket végig csoportokban, keressetek érveket és ellenérveket arra, hogy az egyes értelmezések mennyiben helytállóak.

1. ÉRTELMEZÉS: A regény az embert összetett lénynek mutatja be, négy főszereplője az ember négy oldalát testesíti meg. Több különböző módon is fel lehet fogni a négy főhős szerepét: a) Ralph – a szellemi tekintély, Jack – az erő, Röfi – az értelem, Simon – a lelki-szellemi hősiesség b) Ralph – a teljes és valós ember, Jack – az ösztönvilág, Röfi – a tudatos ember, Simon – az ösztönöket is megismerő ember c) Ralph – az isten, Jack – az ördög, Röfi – az apa, Simon – Jézus/az áldozati állat d) Ralph – a demokrácia/a demokratikus vezető, Jack – a diktatúra/a diktátor, a katonai vezető, Röfi – a szabályok képviselője, Simon – a magányos kívülálló e) Ralph – a szív, Röfi – az ész, Jack – az izomerő, Simon – a lélek

2. ÉRTELMEZÉS: Az ember képtelen arra, hogy józanul rendezze be a világát: a felnőttek háborúznak, a gyerekek éppúgy. Nem sokon múlik, hogy el nem pusztítják az egész világot (a felnőttek fel nem robbantják atombombával a Földet, a gyerekek föl nem égetik az egész szigetet és ki nem pusztítják egymást).

3. ÉRTELMEZÉS: A regény a civilizált ember visszavadulásának története: a civilizációból érkezett angol gyerekek lépésről lépésre levetkőzik civilizációs gátlásaikat, és egyre vadabbak lesznek. Ebben a visszavadulásban nagy a szerepe az emberi arcot eltakaró maszknak (az arc festésének), a törzsi táncokra emlékeztető rituális táncoknak, a vadászatnak, a vér szagának-ízének.

4. ÉRTELMEZÉS: Az ember egyszerre civilizált, értelmes, a jövőre is gondoló lény és ösztöneinek, állatias, gyilkos belső világának rabja. Tőle függ, melyik kerekedik felül.

5. ÉRTELMEZÉS: Az ember nem akarja igazán megismerni a dolgok valódi okát, hanem inkább természetfölötti és alatti erőket keres és talál a világ magyarázatához. Éppen azt a Simont ölik meg a fiúk, aki el tudná mondani nekik, hogy nem létezik szörny, de ők inkább saját félelmeik rabjai maradnak.

81

82


•

1 0 .

É V F O L Y A M

6. ÉRTELMEZÉS: A regény az emberi történelmet foglalja össze a bibliai Édenkert harmonikus állapotától a világot elpusztító atomháború fenyegetéséig. A boldogság, a harmónia, a természettel való összhang képeivel kezdődik, és a totális pusztítás képeivel ér véget. Feljegyzések, gondolatok:

További értelmezésünk:

A Z

E M B E R I

L É L E K

T I T K A I

( E G Y

B Ű N B E E S É S


83

84


•

1 0 .

É V F O L Y A M

William Golding (1911–1993)

Sir William Gerald Golding (ször villiem zserald golding) Golding 1911. szeptember 19-én született Angliában. Regényíró és költő volt. Oxfordban természettudományokat, valamint angol nyelvet és irodalmat tanult. 1934-ben jelent meg első verseskötete. A legyek ura 1954-ben jelent meg, ezért a művéért 1983-ban irodalmi Nobeldíjat kapott. 1961-től visszavonultan élt, 1993-ban halt meg. A legyek urát magyarra Déry Tibor fordította. A regényt többször is megfilmesítették: 1963, angol film, rendezte: Peter Brook (A film remekmű, megtekintését nagyon ajánljuk!) 1990, amerikai, rendezte: Hook Harry.

7. Tanulságok, tapasztalatok, továbbgondolandók Írj néhány gondolatot arról, milyen fontosabb tanulságai voltak számodra A legyek urával való foglalkozásnak! Milyen tapasztalatokat szereztél az emberről, önmagadról, az irodalomról? Milyen kérdéseken, gondolatokon kell még gondolkodnod?

A Z

E M B E R I

L É L E K

T I T K A I

( E G Y

B Ű N B E E S É S


85

SZÖVEGÉRTÉS SZÖVEGALKOTÁS. Tanulói munkatankönyv szakiskolásoknak

Recommend Documents