Szövegből identit{st?

SZABÓ RENÁTA Szövegből identit{st? A következő tanulm{nyban Grecsó Kriszti{n 2011-ben megjelent Mellettem elférsz című harmadik regényében vizsg{lom a narratív identit{skeresés lehetőségét. Azt, hogy lehetséges-e az öndefini{l{s szövegek vizsg{lata, illetve intertextualit{s {ltal, valamint, hogy az identit{sv{ls{gba került narratív én miként viszonyul a regény alapj{t képező önéletír{shoz, saj{t csal{dtörténetéhez, az {ltala kezdetben fontosnak vélt írott sematizmusokhoz, és hogyan vonatkoztatja saj{t helyzetére, életére. A megjelent kritik{k is a narratív identit{skeresés ir{ny{ba mutatnak és a csal{dtörténet kutat{st – a regény központi motívum{t – teszik vizsg{latuk középpontj{v{. Török Zsuzsa Identit{s és tolerancia című kritik{j{ban írja, hogy A Mellettem elférsz problémafelvetése (…) a szinkrón gener{ciós kérdésektől független, {m biológiailag és szociokultur{lisan a csal{dj{tól függő egyén identit{störténetének a regénye. Grecsó Kriszti{n regénye minden részletében pontos utal{sh{lózattal olvasztja össze főhősének identit{s- és csal{dtörténetét. A szerelmi csalód{s A főhős két fő motiv{ciója, amely a csal{dtörténet kutat{s{ra ösztönzi a szerelmi csalód{s és a bűntudat. A regény történeti sz{la egy fordulatos szakít{ssal indul. A főhős kollég{j{tól, Iv{ntól értesül arról, hogy bar{tnője az idegen férfi miatt elhagyta őt. Egy nappal ezelőtt meséltem a kollég{imnak Helg{ról, elmondtam, hogy összeköltöztünk… A

99

nyak{ba ugrott, mondta *Iv{n+, azt{n megint harmadik személyben beszélt mag{ról, ezt l{tta az Iv{n, kicsit elhallgatott, meg hogy csók. Csönd lett, mindenki a monitort nézte, Iv{n egy hosszú m{sodpercig mosolygott, a kollég{im nem mozdultak, nem nyúltak semmihez, se az egérhez, se a billentyűzethez, meg{llt az élet. Iv{n nem jött zavarba – mennyire sajn{lja, hogy ő hozta a rossz hírt.1 A szakít{s ténye a főhősben igaz{n csak hazaérkezése ut{n tudatosul – vizu{lisan és emocion{lisan is. Helga nem volt otthon, kipakolt a fiókjaiból, le az íróasztal{ról. Nem írt semmit, vagy csak nem tal{ltam. Fölkapcsoltam a villanyt. Kupler{jt csin{lt, több olyan fiókot is fölforgatott, amelyikben nem volt semmije.2 A feldúlt lak{s és a rendetlenség a főhős érzelmi {llapot{nak tükre, ahol jelen helyzetében nem tal{l nyugalmat. A l{nytól a tényleges szakít{s egy SMS üzenetben érkezik, melynek szövege: Meguntam a bar{tkoz{st…ne haragudj{l, lett az Iv{n.3 Az SMS szakít{s, és az a tény, hogy az üzenetet a főhős csup{n az érkezését követő reggelen olvassa el, valamint, hogy Helga és Iv{n kapcsolat{ról, mindezeket megelőzően, Iv{ntól értesül, Helg{val való kapcsolata milyenségéről {rulkodik. Az identit{sv{ls{g egyik oka teh{t, hogy a főhős a szakít{s ut{n mag{ra marad. M{srészt pedig a felszínes, nem túl tartalmasnak tűnő kapcsolat ut{n, m{s jellegű t{rgykör ir{ny{ba orient{lódik: történetesen a saj{t csal{dtörténetének kutat{sa felé. Ez értelmezhető egyrészt érdeklődésének egy komolyabb Grecsó Kriszti{n: Mellettem elférsz. Budapest, Magvető, 2011., 11-12. uo., 15. 3 uo., 16. 1 2

100

indíttat{sú téma felé fordul{saként, m{srészt (a fenti jellemzésből ink{bb úgy tűnik) egyszerű hi{nypótl{sként. A szerelmi csalód{s teh{t az identit{skrízis meghat{rozó alapmotívuma, de a regény folyam{n érdekes módon mégsem v{lik döntő jelentőségűvé: kevés az erre vonatkozó reflexió és az érzelmi megjelenítés. Bűntudat A bűntudat mint alapmotiv{ció, m{r összetettebb szerkezetű, két sz{lon futva van jelen a regény elején: egyrészt a főhősben lévő {llandó frusztr{ció megnyilv{nul{sa, m{srészt a hi{nyoss{gra való r{döbbenés eredményeként. M{r a regény elején artikul{lja célj{t: „Tiszt{ba akarok jönni magammal…a helyemet keresem”(MF.7-8. Kiem. az eredetiben) - mondja. A főhős önmag{ra ir{nyuló reflexiój{ból vil{goss{ v{lik, hogy az eddig elfogadott féligazs{gok helyett, valami mélyebb értelmű, valódi igazs{got kív{n megtal{lni – ehhez pedig elengedhetetlen eszköz a csal{dtörténet megismerése. A hivatali féligazs{gok is ilyenek, mint az ap{m féligazs{gai, és a hat{suk is ugyanaz: a téves illúziót keltik, mintha a környezetem jobban ismerne engem, mint én magam. Bűntudatot keltenek bennem, azt sugallj{k, hogy keveset tudok magamról. Én tényleg nem sokat tudok… 4 Ez a nyugtalan {llapot az, ami tényleges cselekvésre készteti, arra hogy kutatni kezdje a múltat, a csal{dtörténetét, és ezen célj{t ténylegesen meg is fogalmazza, textualiz{lja: Nem a sérelmeimet akarom kibeszélni, nem ap{mnak akarok megbocs{tani, hanem ismerni akarom az {llom{nyt, mindent, ami

4

uo., 10.

101

rendelkezésemre {ll: a szok{sokat, a múltat, a lefutott köröket.5 Egy kerületi lap sz{m{ra írt cikk megír{sa sor{n a főhős r{döbben arra, hogy tévesen ismeri csal{dja történetét, a csal{di legend{kat. Ennek ok{n kezdi el kutatni a múltat, és úgy véli, az ősök sz{rmaz{s{nak megismerése azonosul{si lehetőséget nyújt sz{m{ra. A cikket egy olyan szerkesztő megbíz{s{ból írja, aki a „felejtés ellen”(MF.13. Kiem. az eredetiben) dolgozik. Egy régi kép és hozz{ tartozó történet megjelenésével célja – ha nem is kollektív, de mindenesetre – az emlékezetben tart{s. Nagyb{tyj{ról, Benedekről, akit úgy emleget, mint a „csal{d vall{soss{g{nak z{loga”(MF.46.) kiderül, hogy nem volt pannonhalmi szerzetes, csup{n bő egy hétig a szerzetesek mellett konyhai kisegítő. Ezen a vonalon kezdődik a főhős csal{dtörténet-kutat{sa. Az a r{döbbenés, hogy Benedekről egész életében hazudtak neki, bizonytalann{ teszi. Én h{t igazat írtam. Minden úgy történt, ahogy elmeséltem (…) Ha B{tya nem volt szerzetes, honnan az életen {t tartó legenda, és miként lehetséges, hogy maga az egyh{z is visszaigazolt valamit ebből a meséből?”(MF.44,46.)6 Ter{pia A szerelmi csalód{s és a bűntudat motívum{hoz szorosan kapcsolódik a ter{pia. Erre utal Török Zsuzsa is az Identit{s és tolerancia című ír{s{ban: „a megismerés érdekében tett erőfeszítéseknek ter{pi{s hat{suk van” . A főhős önter{pi{ja két részből tevődik össze és mindkettő alapja a szöveg: egyrészt az olvas{s, m{srészt az ír{s. A Benedekről szóló cikk ír{s{nak folyamata ter{pi{s hat{st fejt ki a v{ls{gban lévő főhősre: 5 6

uo. uo., 44., 46.

102

Meglepődtem, miket írok és miért? Éreztem, hogy kedvem lenne folytatni, és azt is, hogy menni fog… Jó volt magammal foglalkozni, arra gondoltam, hogy meg fog jelenni, és Helga l{tja majd… Azt akartam, hogy figyeljenek r{m, hogy sajn{ljanak.7 A cikk megjelenésének pozitív fogadtat{sa a környezete részéről is fontos jelentőségű . A cikk megjelenése ut{n a ter{pia helyébe a feltűnési viszketegség lép. Kezdetben önmag{nak akart megfelelni, most pedig m{soknak. Ebből nő ki a regény folyam{n a főhős azon tulajdons{ga, hogy az öndefini{l{s sor{n nem önmaga megvalósít{sa a cél, hanem az egyszerűbb utat v{lasztva: a m{sok {ltal felkín{lt lehetőségeket prób{lja felhaszn{lni. Ezért is helyezkedik bele több, {ltala ismert szerepbe, amit legfőképp a megfelelés- kényszer t{pl{l, valamint ezért van szüksége tanúkra a csal{dkutat{shoz, mert egyedül nem képes boldogulni. A ter{pia m{sik, és egyben domin{nsabb fele az olvas{s. A szakít{s estéjén a főhős saj{t lak{s{n megtal{lja apai nagyanyj{nak önéletír{s{t, Megszülettem egy kazal tövében címmel, amely szöveg azt{n végig meghat{rozó jelentőségű marad a regény folyam{n. Nehezen betűztem ki az ír{s{t, m{skor gyorsan föladtam volna, de most jólesett foglalkozni vele, megnyugodtam tőle, elmúlt a f{j{s a gyomromban. Hajnalra kétszer végigolvastam, m{sodszorra m{r élveztem is (…) Amikor a végére értem, kezdtem elölről, mint valami szent szöveget, melynek nem az értelme a fontos. Olvas{s közben figyeltem magam, hol dobog

7

uo., 43., 44.

103

jobban a szívem, melyik részt unom, mely mondatokn{l szorul el a torkom.8 A nagymamai önéletír{shoz való ragaszkod{s oka egyrészt abban keresendő, hogy a nagyanya személye és életvitele példaértékű a főhős sz{m{ra, m{srészt mint „írott bizonyíték” nagyobb biztons{got nyújt a csal{dtagok elbeszéléseivel szemben. A főhős saj{t bevall{sa szerint sosem figyelt igaz{n senkire, de az írott napló a maga statikuss{g{val, megv{ltoztathatatlans{g{val biztos t{mpontot jelent. A szöveg szentsége teh{t a nagymama alakj{nak tisztas{g{ból, megbízhatós{g{ból és hitelességéből t{pl{lkozik. Identit{skeresés, szerepek A főhős szemében a nagymama naplój{nak szentsége mégis szertefoszlik, mikor Benedek hamis történetét megtörténtnek írja le. Ez fokozza a főhős bizonytalans{g{t, kételkedését, és tényleges cselekvésre készteti. A csal{di legend{k kutat{sa és az önmegismerés folyamata a regényben p{rhuzamosan van jelen. A főhős r{döbbenése, hogy tévesen ismeri csal{dja történetét, és az a kijelentése, hogy „Tiszt{ba akarok jönni magammal… a helyemet keresem”9 a v{ls{gba került narratív én identit{skeresését induk{lja. Önmaga keresése sor{n több különböző szerepbe prób{l belehelyezkedni – sikertelenül. Kezdetben az apj{t tekinti példaképnek. Apja b{tyj{nak feleségét, Róz{t is azért akarta vonzónak l{tni, mert apj{ra akart hasonlítani. …én olyan akarok lenni, mint az ap{m, ezért prób{lom vonzónak l{tni az asszonyt. Nem megy. Ut{lom Róz{t, dühít, mert gyerekké tesz, megtestesíti a különbséget köztem és a férfiak között.10 uo., 16-17. uo., 7-8. 10 uo., 154-155. 8 9

104

De az alkoholista, intézetet megj{rt apa nem v{lik megfelelően stabil mint{v{ sz{m{ra. Az apa a telep és az alkohol foglya lett, a főhős pedig azzal, hogy Budapestre költözött, egy merőben m{s ir{nyt jelölt ki saj{t élete célj{ul, és ez a két életvitel összeférhetetlen egym{ssal. Következő szerepdefini{l{si prób{lkoz{sa névvel identit{st teremteni. Egy ízben Domos néven, azaz a nagyapja nevén mutatkozik be. Engem nem Domos tata ut{n kereszteltek el. Any{m szülei szerint ap{m lumpen alak volt, any{mnak a tőle összeszedett fatty{t *a főhős+, Domos tata és M{rta mama parancs{ra, el kellett volna vetetnie. Nem tette, kitagadt{k. Szokatlanul megbocs{tó v{laszlépés lett volna, ha engem Domos névre keresztelnek. Domos vagyok, mondtam, ahogy a nagyap{m.11 A nagyapa azért lehetett példa értékű a főhős sz{m{ra, mert képes volt kiszakadni a falusi közegből, m{s életet élni, mint a környezete. Viszont a szerep hamis, hazugs{gon alapul, így nem v{lik megvalósíthatóv{ és maradandóv{. A főhős saj{t csal{dtörténetének kutat{sa közben tal{lkozik egy sz{m{ra idegen, 90 éves nővel, Z{ch Év{val. Harmadszori tal{lkoz{suk alkalm{val – a hölgy {jul{sa ok{n mentőt kellett hívni, és ekkor - a főhős a nő unok{j{nak adja ki mag{t. A szemközti lak{sból vénasszony jött ki, azt kérdezte, ki vagyok, mit csin{lok az Évike lak{s{ban. Olyan magabiztosan néztem r{, hogy visszakozott, a nagymam{mat, mondtam, bevitték a kórh{zba. És viszek neki néh{ny holmit.12 11 12

uo., 241. uo., 263.

105

Ezt követően a kórh{zban Z{ch Éva szívműtétére szóló hozz{j{rul{si nyilatkozatot írja al{, anélkül, hogy b{rki is hiteles iratot kérne tőle. A kórh{zi jelenet egy belső monológj{ban fogalmi zavarral szembesülünk: unokaként defini{lja mag{t önmaga előtt is, míg m{s helyütt tiszt{ban van valódi személyiségével: én igaz{ból idegen vagyok, aki harmadszorra l{tja ezt az asszonyt.13 A főhős kénytelen ezt az öndefini{l{si lehetőséget is elvetni, hiszen a fenti fogalomzavarból kitűnik, hogy a valódi- és a nem valódi unoka szerepe összeférhetetlen, és nem létezhetnek egym{s mellett. S felvett szerep pedig nem megvalósítható, hiszen ugyan úgy, ahogy a fent említett, hazugs{gon alapul. Végül a főhős önmaga keresésében addig elmegy, hogy {ttöri a nemi korl{tokat, és nőnek képzeli mag{t. Azt képzeltem, méhem van, hogy meg tudom magam termékenyíteni, és a köldök alatti két reszkető pont valój{ban egy- egy petefészek.14 „Egyre hangosabban beszéltem magamban, kor{bban röstelltem volna, ha hangosan kiejtek egy szót ebből a folyamatosan zajló belső monológból, de most nem érdekelt. Megnéztem a szemem, semmi nem l{tszott rajta. Ilyen egy gy{va férfi. Vagy nő, tettem hozz{, de azt m{r csak magamban, hogy ha akarom, el tudjam felejteni.15 A szexu{lis identit{s zavar előzménye lehet még a felmenők történetéből Benedek és Sadi homoszexu{lis kapcsolata. A két férfi, ifjúkori vívód{saik ut{n, végül egy harmonikus p{rkapcsolatban élték életüket, egészen Sadi

uo. uo., 149. 15 uo., 153. 13 14

106

hal{l{ig, amibe azt{n Benedek beleőrült. Ezt, az akkoriban még nem túl elfogadott kapcsolatform{t, a falu is csendesen megtűrte. Fontos még itt említeni, a főhős nagyb{tyj{nak, M{rtonnak két kapcsolat{t: Irin{t és Róz{t. Irin{ról részletesebb történetet a főhős az apj{tól hallott. Irina ukr{n sz{rmaz{sú nő volt, akit M{rton egy újs{ghirdetés révén ismert meg. M{r a hirdetés egy részlete is önmag{ért beszél: Akarom nagyon.16A nő jellemzése lényegre törő, és a főhős megnyilatkoz{s{ból is kivehető, a negatív viszonyul{s. Azt reméltem, ap{m nemsok{ra kidől, de ink{bb erőre kapott, p{link{t vett elő, és beszélt a saj{t maga és M{rton nőügyeiről. Az ukr{n nő *Irina+ úgy szeretkezett, mint a titkos szerelmesek, akiknek csak ritk{n jut üres lak{s. Éjjel tucatszor is belesikított valami zavaros orosz mondatot az éjszak{ba. Ap{m szerint M{rton félt tőle…17 M{rton m{sik nője, Róza is hasonló temperamentumú volt: *M{rton+ hamar r{unt Róz{ra, a teste el{rulta. Pedig az asszony mindent megtett. Ap{m fontoskodva közölte, hogy valahonnan ezt tudni lehetett, Róza kielégítetlensége a csal{dban köztudom{sú volt.18 Bonyolítja a helyzetet, hogy mindkét esetben egy-egy szerelmi h{romszög alakul ki, amely azt{n végképp lehetetlenné teszi a harmonikus kapcsolatot a felek között. A főhős értelmezésében a nők domin{ns szerepe a férfiakkal szemben a női szexualit{sból fakad.

uo., 134. uo., 128. 18 uo., 156. 16 17

107

Ezt a vonalat viszi tov{bb a főhős Helg{val való megismerkedésének nem túl mindennapi története: egy kocsm{ban töltött estét részeg szexu{lis aktus követ. A két fiatal ezut{n jó ideig nem is tal{lkozik egym{ssal, majd véletlen összefutnak, Helga ekkor kezdeményez tényleges kapcsolatot a főhőssel. Ebben a kapcsolatban sem volt minden rendjén, ahogy a főhős visszaemlékezéséből kiderül. Helg{val való szakít{sa ut{n pedig prostitu{ltakn{l keresi a boldogs{got és mégis saj{t mag{t érzi kiszolg{ltatottnak . A fent idézett, szexu{lis zavarra utaló kijelentése az első utcal{nnyal való együttlét ut{n hangzik el. A m{sodik l{ny, Juli ir{nt szerelemre is lobban, akivel később egy presszóban pincérl{nyként tal{lkozik újra. Az, hogy egy mag{t pénzért b{rkinek odaadó l{ny ir{nt m{r első alkalommal érzelmi kötődést érez, mindenképpen a főhős zavarts{g{t tükrözi. Úgy vélem teh{t, hogy a felsorolt péld{k mindegyike alapélmény volt a főhős szexu{lis identit{szavar{hoz. A főhős, aki gy{va férfinak tartja mag{t, a női nem szexualit{sban gyökerező dominanci{j{t l{tva, önmaga is női szerepre v{gyik. Mellettem elférsz A főhős a regényben végig névtelen marad, egy üres én a csal{df{ban, aki nem tal{lja önmag{t. Az üresség, hi{ny motívum a cím értelmezése kapcs{n is megjelenik. A cím teh{t: Mellettem elférsz. A főhős úgy képzeli el az identit{ssal rendelkező önmag{t, mint egy kövér kocka alakú embert, aki kitölti saj{t kock{j{t. Nem értem, amiket gondolok, csak úgy gondolom, folyamban, néha ki is mondom, mellettem b{rki elfér. Vagy b{rmi. Egy kövér, kocka alakú embert képzelek el, ahogy kitölti a saj{t kock{j{t, nincs mellette hely, minden az övé. A pillanat, a tér, a lehetőség. Most a pincérl{nyra gondoltam, hogy nem is tudom a nevét. Nem csak a múltnak kéne

108

elférnie mellettem, ez jutott eszembe. Meg hogy mit szólna hozz{ a l{ny, ha ezt mondan{m neki. Hogy ő mellettem elfér. Még jobban félne tőlem, futóbolondnak hinne. Meg kell értenie, bennem nincsenek előítéletek, lenyűgözött az a menet, még ha azt remélem is, m{ssal nem így csin{lta.19 Jelenkori önmag{ról teh{t úgy nyilatkozik a főhős, hogy mellette b{rki elfér. Csup{n ezut{n az {ltal{nosító kijelentés ut{n merül fel a gondolat, hogy tal{n a szerelem beteljesülése révén lehetséges sz{m{ra az önazonoss{g megtal{l{sa. A regény végén nyitott kérdés marad, hogy a főhős {ltal {hított l{ny, Deres Juli – akit prostitu{ltként ismer meg, majd később pultos l{nyként dolgozik – végül megérkezik-e a megbeszélt randevúra. Munk{csy epigon A regény végének nyitotts{ga szimboliz{lja a teljes megismerés lehetetlenségét, és ez a lehetetlenség ölt testet egy festmény metafor{j{ban. A csal{di történetet egy Munk{csy kép m{solata reprezent{lja, amely nagyapja és nagyanyja egyetlen esküvői aj{ndéka volt: Jézus az Olajf{k hegyén. *a kép+… az évekkel egyre sötétebb lett. Mintha csak értette volna, mi történik velünk: ahogy a csal{dtagok elköltöztek, és egyre kevesebben éltünk a h{zban, a képből is mind kevesebb l{tszott… Mire az ifjabb M{rton meghalt, m{r csak a glória fénye és a hold volt a képen, teljes lett a feketeség. Isten fi{nak glóri{ja vil{gított, ak{r egy reflektor.20 A hom{lyba boruló kép az énkezelés vakfoltjainak allegóri{j{v{ v{lik. Értem ezalatt, hogy az egyre ink{bb 19 20

uo., 277. uo., 97.

109

elhom{lyosuló csal{di emlékezet, feledésbe merülő legend{k és történetek, valamint a megismert csal{dtörténet, amellyel azt{n a főhős nem tud mit kezdeni, egyidejűleg van jelen a regényben. A kép szimboliz{lja a főhős gyerekkor{t, az akkori felhőtlen időszakot, mely azt{n fokozatosan elsötétül, kiolvashatatlann{, zavaross{ v{lik, ak{rcsak a múlt, az eredet és az igazs{g. Viszont azzal, hogy M{rton hal{la ut{n a kép hozz{ kerül, kihat{ssal van a jelenkori életére is. Néh{ny könyv, a fényképek és a Krisztus az olajf{k hegyén hozz{m került. Kitört a keretből, a feszítőr{m{ból is, semmi nem l{tszott rajta. Egészen mélyen fekete volt, csak Krisztus glóri{ja fénylett középen. Ha nagyon akartam volna, ha megprób{lok emlékezni, eszembe jut, hogy a korom és mocsok alatt valahol ott van a Gecsem{ni- kert, melyben olyan ny{rf{k nőnek, mint a telepi úton.21 Az ismételten megjelenő, vil{gító glória motívuma a vall{soss{g metafor{j{v{ v{lik, valamiféle isteni jelenlétet sugall, a kép fekete része pedig, a csal{d története, amire ha megprób{l, tud emlékezni a főhős. A kosz és mocsok metafor{ja azoknak a külső tényezőknek, hat{soknak megjelenítése, amelyek egyrészt elt{volítanak a vall{stól, m{srészt a csal{dtól. A főhős sz{m{ra csal{dja és annak története fontosabb{ v{lik a vall{soss{gn{l. M{r a regény első lapjain kijelenti, hogy ő Jézusban biztosan nem tal{lja meg önmag{t. Majd miut{n a Benedek képviselte vall{sos felépítmény is semmivé foszlik a cikk megír{sa ut{n, az egész vall{sos közeget elveti. M{srészt visszatérve a festmény szimbolik{j{ra: egy ut{nzat, egy m{solt kép sosem képviselhet az eredeti, igazi tartalmat. Azaz, ez a metafora egyben utal{s a csal{d 21

uo., 183.

110

vall{soss{g{ra: nem valódi meggyőződés, hanem ink{bb l{tszat, megszok{son, tradíción alapul. A vall{s demisztifik{ciój{nak tényét t{masztja al{ az is, hogy a regény végén derül ki a főhősről, hogy krisztusi korban van és akkor is csup{n lemond{s{nak, pesszimizmus{nak ad hangot: Harminch{rom éves vagyok, ak{r valami m{sodik serdülőkor: ez a fiatals{g elvesztése, az üdeség elvesztése, az elvesztés elvesztése.22 A csal{di legend{k felidézésekor is két olyan történettel szembesül az olvasó, amely a vall{st a profanit{s szintjére csökkenti. Az egyik, Domos nagyap{val egy {llv{nyoz{s sor{n megtörtént affér, amit Z{ch Éva mesél el. Krisztusokkal volt teli a tornaterem…derékig ért a templomok levert kincse…ak{r éveket is kaphatott volna egy mozdulatért, …hogy r{lépett Jézus Krisztus fejére. Nem a saj{t hib{mból, de megtapostam a Megv{ltót!23 A m{sik anekdota pedig a főhős és nagyb{tyja, M{rton közt lezajlott beszélgetés felidézése. M{rton szavait idézi fel a főhős: …az {ldozat a lényeg… a papokn{l is, mondta *M{rton+, kasztr{lt ember nem lehet. Nem lehet, mert nem tudja meghozni az {ldozatot. Akkor nincs lemond{s, a kasztr{lt könnyen nem kefél.24 A regényben teh{t végig jelen van a vall{soss{g motívuma, melynek központi metafor{ja a Munk{csy festmény. Ez az elsötétedő kép nem m{s, mint a múló idő vizu{lis uo., 277. uo., 230. 24 uo., 143. 22 23

111

megjelenítése. Ehhez az időfogalomhoz kapcsolódik szorosan a testiség, ami m{r a mű nyitómondat{ban is jelen van. Én a testemmel szerződést kötöttem.25 Ez a test az idő folyam{n bizonyos {talakul{son megy {t: Öt év telt el azóta, és ez a m{sik test, ez az egyetlen, amin ki tudom mutatni az időt.26 Ezzel a két összefüggő szövegrészlettel {llítható p{rhuzamba Deczki Sarolta azon {llít{sa, mely szerint A testtel szerződést kötni … azt jelenti, hogy szerződést kötünk az idővel, szerződést a felmenőkkel és tal{n a majdan jövendőkkel is. A főhős sikertelensége mégis ink{bb arra utal, hogy az idővel és a testtel kötött szerződés nem valódi, csup{n az életét befoly{soló sorsok ismétlődésének folyamat{ból képtelen kiszakadni. Fontos jelentőségű az a hasonlat is, melyben a Gecsem{ni- kert f{it a telepi úton növő ny{rf{khoz hasonlítja. A ny{rfa hasonlat a szülőföld fontoss{g{t hangsúlyozza, és a főhős sz{m{ra a szülőföld adta identit{s lehetőségét jelenti. A főhős saj{t v{laszt{sa révén, hogy Domos nagyapja nyomdokaiba lépjen és önmag{t megvalósítsa, elt{volodik a teleptől, és v{lasztja ink{bb a v{rost élete színhelyéül. Grecsó Kriszti{n egy ezt megelőző művében (Pletykaanyu, 2005) is központi szerepet kap a vidék és v{ros különbsége, ellentéte. A v{rosba költözés mégsem jelenti a teleptől való teljes elszakad{st.

25 26

uo., 7. uo., 92.

112

…sokféle helyet kiprób{ltam, mielőtt idejöttem a kerületbe… A telepet elhoztam magammal, a telep az én testem is…27 Ahogy az elsötétedett kép feketesége alatt ott vannak a ny{rf{k, ugyanúgy hordozza a főhős, szülőföldje színhelyének kitörölhetetlen emlékét. Vidék – v{ros A v{ros és a vidék kettősségét m{s nézőpontból is lehet értelmezni. A főhős a telepet azért hagyta el, mert gimn{ziumba akart j{rni, mert egyedül érezte mag{t, és mert nem tal{lta a mag{nak megfelelő nőt. Amikor visszatér, a szülőföld, amely egy z{rt egészet alkot, m{r nem fogadja vissza. Viszont a v{rosban sem tal{lja helyét: a pontos helyismeretről szóló utcaleír{sok a beilleszkedésre való törekvésről tanúskodnak. …most m{r értettem, hogy miért nem éreztem eufóri{t, mikor a főv{rosba költöztem, pedig akkor azt reméltem, hogy a föld fölött fogok j{rni, amiért megvalósítottam Domos tata {lm{t.28 Ebben a kijelentésben vil{goss{ v{lik, hogy a v{rosba költözés nem saj{t indíttat{sa volt, csup{n nagyapja {lm{nak beteljesítése. Az {lom beteljesítésének lehetetlensége kíséri útj{n: hiszen egyik helyzetben sem (sem a v{rosban, sem a telepen) nem tal{lta meg önmag{t, nem tud a helyzetével azonosulni. Ugyan ez a kettősség mutatkozik meg abban, hogy sét{inak útvonala is dupla: először kis kör, majd nagy kör következik.

27 28

uo., 17. uo., 263.

113

A kis kör és a nagy kör. Ezeket mindig egym{s ut{n j{rtam le, sohasem a nagy körrel kezdtem, a nagy kör rendre a m{sodik volt.29 Itt megjelenik a rend keresése, a rendszerezés, a biztons{g v{gya a bizonytalans{g {llapot{ban. A séta mint az útkeresés metafor{ja is értelmezhető, és ebben a kettősség kontextusban pedig, az igaz útra (értem ezalatt a főhős sz{m{ra megfelelő utat) nem tal{l{s motívuma körvonalazódik. A kis kör a telepet, a nagy kör a v{rost szimboliz{lja. A főhős egyik mellett sem rakja le a voks{t, olyan élethelyzetbe került, ahol döntésképtelenné v{lt. Bizonytalan, kil{t{stalan helyzetét egyetlen konklúzióba foglalja össze: …folyton csak rettegni kell, mert nincsenek biztos pontok. A telep sem volt örök, a gy{roldali h{z sem volt örök, pedig a gyerekkor helyszínéről azt hittem.30 Mégsem tudatosul a kijelentés olyan mértékben, hogy v{ltoz{st induk{ljon, hogy a főhőst cselekvésre késztesse. A kijelentéssel megelégedve passzív st{tuszba vonul vissza. A v{ros és a telep fontos a csal{dkutat{s szempontj{ból is. A v{rosban két tanút tal{l: Andort, és Z{ch Év{t, akik mindketten idős emberek, a főhős nagyapj{nak ismerősei a régi időkből. Tanúk, akik a nagyapa v{rosi éveinek eddig ismeretlen történeteit nyilv{noss{gra hozz{k. A főhősnek szüksége van ezekre a tanúkra: egyrészt a fent említett bizonytalans{gi {llapot rezign{ciój{t hivatottak feloldani, azzal, hogy szavatolnak bizonyos történeteket. ( Itt tudatosan haszn{lom a „bizonyos” jelzőt az „igaz” helyett). Valamint szükségszerű a jelen időben történő reflexió, hiszen az ezzel szemben {lló múlt történetei, legend{i és anekdot{i (ahogy 29 30

uo., 213. uo., 277.

114

Benedek történeténél is l{ttuk) nem rendelkeznek megfelelően al{t{masztható igazs{gtartammal, valamint az idők folyam{n az {thagyom{nyozód{s révén alakulhatnak, v{ltozhatnak. A főhős pedig, mint egy „történetrabló” az utolsó történetüket is ki akarja szipolyozni, önzőségében figyelem nélkül hagyva a két ember érzelmeit. De pont az {ltal, hogy a fent említett bizonytalans{gi tényezőt akarja kiküszöbölni, így v{lik a regény narr{tora labiliss{, az {ltala reprezent{ltak kétes értelműekké – hiszen ez a több oldalról való megközelítés sugallja legink{bb, hogy nem létezik egy abszolút igazs{g. Úgy vélem teh{t, az{ltal, hogy a főhős befogad és szabad foly{s enged b{rmely forr{sból való történetnek ill. történet foszl{nyoknak – ez{ltal az igaz/ hamis ellentéthat{rok elmosódnak, nem tudni, mi igaz, mi hamis. A felidézések, az emlékezés és a tanús{g szubjektivit{sa pedig elmossa az abszolút igazs{g körvonalait. A hazugs{g diskurzus A regény végén, Z{ch Év{val való beszélgetése közben Éva mondja ki annak ok{t, hogy miért képtelen a főhős az öndefini{l{sra – s ez nem m{s, mint a hazugs{g diskurzus, azaz mindenki hazudik. Mindenki hazudik, ő *Z{ch Éva+ is hazudik. Andor is hazudik, l{m, még a Juszti mam{m is hazudott…31 Ennek a szövegrésznek az előzménye pedig Z{ch Éva vallom{sa: nem akartam tanút, mondta, eddig azt hazudtam mag{nak, ami tetszett.32

31 32

uo., 283. uo., 271.

115

- így v{lnak a tanúk és történeteik megbízhatatlan forr{ss{. Itt tetőződik be a teljes bizonytalans{g {llapota – a főhős nem tud kinek hinni. A nagymama önéletír{sa ferdítéseket tartalmaz, és időben addig tart, amíg el nem hatalmasodott rajt a Parkinson. A főhősben m{r az önéletír{s olvas{sa közben felmerül a hazugs{g lehetősége: … a sok következetlenség bosszantott. Juszti mama össze- vissza írt: vagy füllentett, vagy nem emlékezett jól.33 Mikor nagyanyj{t személyesen megl{togatja, felötlik benne az a gondolat, hogy Juszti mama csup{n szimul{l, Parkinson- kóros, buta betegnek mutatja mag{t.34

vénasszonyt

j{tszik,

És hogy mindezt miért teszi? Hogy ne kelljen leleplezni a hazugs{gokat, ne kelljen emlékezni a kellemetlen dolgokra. Hiszen a csal{di emlékezet sem igazi emlékeken alapul, ezek csup{n a felidézések felidézései. Így v{lnak az eddig szépen rendszerbe gyűjtött emlékek haszn{lhatatlann{: a v{rosi tanúk, a telephez kötődő nagymamai önéletír{s, a csal{di legend{rium, egyéb iratok, és ami a legfontosabb, a gyermekkori emlékek. A helyzet abszurdit{s{ra való r{döbbenés kérdések sorozat{t indítja el a főhősben: Mit v{rok, mi történik, ha mindenkiről mindent tudni fogok? Mivel lesz az jobb? Ezut{n jön az ap{m, az any{m, végül a csecsemőkorom? Hogy milyen hat{rok értek any{m testében?... 35 uo., 16. uo., 52. 35 uo., 283. 33 34

116

– de saj{t kérdéseit nem tudja megv{laszolni. Ahogy ezek a kérdések megv{laszolatlanok maradnak, ugyanúgy a regény vége is nyitott kérdés marad. A történet a Vörösmarty és az Andr{ssy út sark{n fejeződik be, ahol a főhős Julit v{rja a megbeszélt randevúra. Ugyanott, ahol Domos nagyapja évtizedekkel ezelőtt Z{ch Év{t v{rta, mindhi{ba, mert neki m{s lett a sorsa.36 A főhős egyetlen kijelentése, mely az identit{s megtal{l{sa felé mutat, itt hangzik el: Ez a most, és én vagyok itt37 – mégis a szövegkörnyezet ismeretében bel{tható, hogy nem tud szabadulni a csal{di emlékektől, a p{rhuzamos történetektől, attól a gondolattól, hogy múltja saj{t jövőjét determin{lja. R{néztem az ór{mra. M{r tíz perccel elmúlt öt, Juli sehol. Domosra gondoltam, hogy v{r, és Éva nem jön. Erőnek erejével elhajtottam az emléket. Ez a most, és én vagyok itt. Tizenkét perccel múlt öt, Juli sehol. Vajon Domos meddig v{rt?, jutott eszembe. A pincér kilépett a k{vézó terasz{ra, körbenézett, visszament. Negyedór{val múlt öt.38 Úgy vélem teh{t, hogy Grecsó Kriszti{n csal{dregényének főhőse végül nem tal{lja meg identit{s{t, persze a fent felsorolt érvek és indokok alapj{n nem elvethető az a lehetőség sem, hogy tov{bb folytatja a kutat{st, nem adja fel a prób{lkoz{st. A mű z{ró bekezdése viszont ink{bb azt a gondolatot t{masztja al{, mely szerint a férfiak szerencsétlenek voltak mifelénk39, a biológiai determin{ció részéről pedig azt a kijelentést, hogy

uo., 287. uo. 38 uo. 39 uo., 44. 36 37

117

M{rton tata és Juszti mama baja bennünk futott össze, akkoriban mondta egy szegedi kutatóorvos, isteni tesztcsal{d vagyunk, ritka az ilyen kedvezőtlen gén{llom{ny.40 Ennek tükrében a főhős képtelen a csal{dja történetétől, génkészletétől, kudarcaitól megszabadulni. Irodalom: DECZKI Sarolta: Szerződés a testtel *online+ In: Műút, 2011 febru{r 17. * 2011. {prilis 10.+ GRECSÓ Kriszti{n: Mellettem elférsz. Budapest, Magvető, 2011. GRECSÓ Kriszti{n: Pletykaanyu. Budapest, Magvető, 2005. TÖRÖK Zsuzsa: Identit{s és tolerancia [online] In: Irodalmi Jelen, 2011. m{rcius 20. * 2011. {prilis 10.+

40

uo., 118.

118