Szociálpolitika Bevezetés Dr. Jakab Nóra – Miskolci Egyetem ÁJK, Munka- és Agrárjogi Tanszék 2013/2014 II. félév Oktatási segédanyag
„A kutatás az Európai Unió és Magyarország támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával a TÁMOP 4.2.4.A/2-11/1-2012-0001 azonosító számú "Nemzeti Kiválóság Program - Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program" c. kiemelt projekt keretei között valósult meg.”
Meghatározási kísérletek • Leíró közigazgatási felfogás: felsorolja a hagyományosan a szociális közigazgatáshoz tartozó ágakat, szektorokat és ezek együttesét tekinti szociálpolitikának. Ide tartozik: egészségügy, közoktatás, jövedelemprogramok (társadalombiztosítás, és segélyezés), lakáspolitika, szociális szolgáltatások. • Az ágazatok közös elemei: – A szükséglet kielégítése nem piaci jellegű. – A szükséglet kielégítését közös társadalmi alapokból, redisztribúcióval fedezik. – A szükségletek egyénekre lebonthatóak.
• Funkcionalista közelítés: a társadalom működése során a szervezetek, intézmények az egyensúly mindenkori biztosítása érdekében jönnek létre. A szociálpolitika esetében a hangsúlyt arra helyezik, hogy beavatkozásokra a devianciák enyhítése és a társadalmi együttélés zavartalanságának biztosítása érdekében van szükség. Az, hogy mi tartozik a szociálpolitikához, az jórészt a beavatkozás céljának megítélésétől függ.
• Strukturális közelítés: a szociálpolitika szükségességét, fejlődését és funkcióit a strukturális feszültségek és konfliktusok oldaláról próbálja megérteni. Eszerint küzdelem folyik a redisztribúcióból fedezendő szükségletek meghatározásáért, a források elosztásáért a szükségletek jobb kielégítése érdekében. • E küzdelemben jelentős szerepet játszanak a társadalmi csoportok közötti erőviszonyok, valamint a civil társadalom és az állam közötti viszony.
Fogalom • •
Ferge Zsuzsa A szociálpolitika: Történelmileg kialakult intézményrendszer, amely kielégít bizonyos, a piaci kapcsolatok révén nem megfelelően kielégíthető szükségleteket, túlnyomórészt az állami elosztás, illetve újraelosztás eszközeivel működik, relatíve önálló, elkülönült rendszerként, illetve intézményrendszerek együtteseként, azon szükségletek esetén vállalja a közös felelősséget, amelyek a hatalom politikai-ideológiai elkötelezettségeiből következnek, lehetőség szerint igyekszik a követeléseket a fogyasztás, ill. elosztás területére korlátozni, történelmi jellegéből adódóan határai nem merevek, keretei és tartalma a társadalmi-politikai erőviszonyoknak megfelelően alakulnak, végeredményben tehát a szociálpolitika az állam és állampolgárai közötti viszony intézményesülése.
A fogalom kibontása • Intézményesültség. A társadalomban rendszeressé vált, esetleg szervezeti formákat is öltött tevékenységet nevezzük szociálpolitikának. • Az állam és állampolgárok közötti viszony egyik intézményesülése. Egyik szereplő mindig az állam. • Az állam szerepvállalása lehet finanszírozás, szolgáltatás, tulajdonlás, működtetés, szabályozás. Melyek a szükséges és elégséges szerepvállalási formák ahhoz, hogy szociálpolitikai szerepvállalásnak nevezzük? • A szoc.pol. célja a szükségletek kielégítése. Ezek típusa: amelyek az egyén létének fenntartásával, társadalmi és fizikai életesélyeivel közvetlen kapcsolatban állnak. • A szükséglet kielégítése közüggyé válik a politika közvetítésével. Civil társadalom vagy a hatalom oldaláról . • Amíg nem volt domináns az árutermelés és a piac, addig államilag intézményesült szociálpolitika sem létezett, ekkor még a szociálpolitikai problémákra a választ a család, rokonság, település, szakmai közösség, egyház adta.
• Az állami újraelosztás magában foglalja a kötelezést is. Tartalékképzés és közös teherviselés. • A szoc.pol. elkülönült intézményrendszerek együttese, relatíve önálló. Nem alárendelt más alrendszereknek (gazdaság, állami politika), ugyanakkor önállósága viszonylagos, hiszen nem függetlenítheti magát más alrendszerektől. • A szoc.pol. alapvetően a fogyasztás és az elosztás területén működik. • Határai folyamatosan változnak. Tér, idő, társadalmi érték, erőviszonyok határozzák meg a közüggyé tehető szükségletek körét. • Követelmény a társadalmi hátrányok csökkentése. • Szociálpolitika vs. szegénypolitika?
A szociálpolitika megközelítési szintjei • Makroszint: a társadalom egészét átfogó, ill. az állam és a társadalom közötti viszonyra, valamint össztársadalmi intézményekre utal. • Mikroszint: egyéni és családi szint. A szociális munka és a kisközösségi segítő hálók személyközi kapcsolatokat jelölnek. • Mezoszint: a személyközi és az össztársadalmi szintek közötti szervezeteket és intézményeket, ezek kapcsolatrendszerét jelöli. (vállalat, hivatal, iskola, egyházi és települési szerveződéseket).
A szociálpolitika szereplői • •
„sokszereplős játék” Szociálpolitika alakítói: Egyének, családok Formális szervezetek (pártok, szakszervezetek, egyházak) Informális, nem szervezetszerű csoportosulások (lobbyk) Települési és funkcionális önkormányzatok (kisebbségi önkormányzat) Állam.
•
A szociálpolitika alanyai: Egyének Társadalmi csoportok A társadalom egésze
A szociálpolitika viszonya a társadalmi alrendszerekhez • A társadalom különböző rétegekre tagolódik. Viszont a csoportok vizsgálatának csak akkor van értelme, ha azokból a gyakorlatban hasznosítható következtetések vonhatók le, s a társadalom működése racionálisabb lesz. A csoportos hovatartozást két tényező határozza meg: egyéni determináltság és az egyén cselekvési lehetőségei. • Hiba az egyén helyzetét egy szűk kritérium által meghatározni. A társadalmi folyamatok megértéséhez és a szociálpolitikai feladatok ellátásához olyan rendszerre van szükség, amelyik átfogja az egyén életét befolyásoló legfontosabb érdekrendszereket. A különböző szempontok szerinti társadalmi beilleszkedés együttes értékelése adja meg a személyre vonatkoztatott helyzetfeltárást. • Egy társadalom akkor tekinthető egészségesnek, ha az egymásra épülő érdekrendszerek összehangoltan és közelfogadottsággal működnek, továbbá folyamatosan megtermelődnek a bővített újratermelés feltételei.
Az alábbi közösségi típusok egyidejű megléte jellemzi a társadalmakat: • vagyoni-tőketulajdonlási, a gazdasági tevékenységben betöltött szerep szerinti közösségek (Háromféle tőkét különböztetünk meg: pénz, kulturális és szociális tőke) • politikai-hatalmi közösségek (politikai elit, főtisztviselők, önkormányzati vezetők) • végzettség szerinti csoportok (a végzettségi szintből következik a munkalehetőség) • egyéni indíttatású közösségek (civil egyletek, nyugdíjas klubok) • családi közösségek • rokoni alapú közösségek • korosztályi közösségek • érdeklődési kör szerinti közösségek • lakóhelyi közösségek • munkahelyi közösségek • társaságok • szervezeti közösségek • társadalmon kívüli, társadalomközi szerveződések
Szociálpolitika a társadalomtudományok rendszerében • A kapcsolódó társtudományok történeti kialakulása A társadalomtudományok közül a történetírás – az írásbeliség megjelenése – volt az első, amely foglalkozott a közösség életének alakulásával. A mai történetírás kezdete az ókorra vezethető vissza. (A kínai császárság az adott dinasztia végéig megőrizte az írásokat, majd utána elvégezték azok értékelését). Az európai történetírás a görög és a római birodalom idejére vezethető vissza. XVII. sz. demográfia tudományának megteremtése, amikor is John Graunt a londoni halálozási adatok empirikus vizsgálatával kezdte tanulmányozni a népesség számának és összetételének a vizsgálatát. XVII. sz. második fele a politika tudomány kialakulása, az abszolutizmussal szemben a polgári-demokrácia eszméi nyernek teret.
• XVIII. sz. Adam Smith munkássága nyomán alakult ki a kapitalista közgazdaságtan. Munkáiban az bizonygatta, hogy a feudális viszonyok a gazdasági fejlődést gúzsba kötik. A gazdaságnak meg kell szabadulnia a feudális uralkodók gúzsba kötésétől. Azaz a gazdaságot egy láthatatlan kézre, a piacra kell bízni. Ez a közgazdaságtan az ember természetére épített feltevésekből indul ki (az ember önérdeket követő viselkedése). Ez a módszer soha nem látott méretű gazdasági növekedéshez vezetett, ugyanakkor megjelentek ennek ároldalai is (lásd a munkajog történeti fejlődése). Ugyanis a gazdasági hatalomhoz jutott tőkések mellett megjelentek a nincstelen ipari bérmunkások. Szegénység és elesettség lett általánossá. (kollektív munkajog, állami beavatkozás) → Új tudományterületek: pszichológia és szociálpszichológia, amely a csoport viselkedését vizsgálta. A társadalmi valóságot úgy próbálták meghatározni, hogy nagyszámú tényanyag és adat összegyűjtése után próbáltak meg összefüggésrendszert felépíteni (természettudomány módszereivel).
• 1929-33. világválság: kínálati piac alakult ki. Világossá vált, hogy a piac önszabályozó jellege nem képes a kereslet és a kínálat közötti arányosságot szabályozni. Keyness A foglalkoztatás, érdek és pénz című munkájában kifejtette, hogy a piac a maga követő mechanizmusával nem képes kelő hatékonysággal szabályozni a gazdasági életet. Szükség van állami beavatkozásra a piacszabályozás, a foglalkoztatáspolitika, és a jövedelem képzés vonatkozásában. • A ma sikeres gazdaságok a piac, az állami beavatkozás és a tervezés tényezőket az adott időszak igényeinek megfelelő arányban kombinálják. ↓
• A gyarmattartó birodalmakban és az Amerikai Egyesült Államokban megjelenik a különböző kultúrák keveredése, amely lehetőséget ad a kulturális antropológia születésének, amely alatt a vizsgált népesség értékrendjét, viselkedési normáit, világfelfogását és hiedelemrendszerét is értették. Európában a néprajz és a folklór virágzott. • A szociálpolitikához legközelebb álló szociológia kialakulásának előfutárai Saint-Simon, Comte és Tocqueville munkássága alapján Marx, Durkheim és Weber voltak. Céljuk a valóság feltárása, a társadalmi folyamatok dinamikájának felrajzolása volt. • A gazdasági tevékenység alakulásában meglévő törvényszerűségek kimutatásával, az eredmények gyakorlati hasznosíthatóságával a politikai gazdaságtan foglalkozik. • Módszertani vonatkozásban a szociálpolitikának direkt a kapcsolata a statisztikai elemzés és adat-felvételezéssel. Továbbá az informatikai forradalom idején függősége egyértelműen kimutatható az informatikával.
• A szociológia • A szociológia a társadalmi élet törvényszerűségeit feltáró tudomány. A szociológia alapvető nézete, hogy a társadalom tagjainak életesélyeit erősen befolyásolja a társadalmi szerkezetben elfoglalt helyük. A társadalmi determináltságból természetesen egyénileg mindig ki lehet törni. A szociológia módszerei alkalmasak a hátrányos helyezet kimutatására, lehetőséget teremtve egyúttal a megoldás megtalálására.
• A gazdaságpolitika • A társadalmak alapfunkciója a termelés munkamegosztáson alapuló megszervezése és folyamatos végzése. A társadalom működése a gazdaság teljesítőképességének függvénye, illetve fordítva, a társadalom működése kihat a gazdasági életre. Függőségi viszony áll fenn a két terület között. A szociálpolitika itt a munkavégző helyzetét vizsgálja a társadalomban. A szociálpolitika és a gazdaságpolitika viszonyrendszerének lényege a szociálpolitika korrekciós funkciója, mellyel az értékteremtés és az értékelosztás közti aránytalanság, az igazságtalanság, továbbá a társadalom működésének zavartalanságához feltétlenül szükséges jövedelemarányok tűréshatáron belül tartása, a reménytelenül leszakadás tömeges méretűvé válásának megelőzése.
• A társadalompolitika •
A szociálpolitika és a társadalompolitika kapcsolatát a kettősség határozza meg. Közös, hogy mindkettő a társadalmi jólét emelkedését, a fejlődést szolgálja, viszont eltérő módon. A szociálpolitika tudományosan összefüggésrendszert vizsgál, és tárgyilagos elemzésre törekszik. A társadalompolitikában pedig inkább a politikusi tevékenység nyilvánul meg, amely nem tárgyilagos elemzésen alapul.
Szociális védelem • Szociális védelem A közösségi vagy magánszervezetek mindazon beavatkozását értjük alatta, amelynek az a célja, hogy könnyítsen a különféle kockázatok és szükségletek miatt az egyénre, illetve a családokra nehezedő terheken.
Szociális védelem alapja Magyarországon Alaptörvény XIX. cikk • (1) Magyarország arra törekszik, hogy minden állampolgárának szociális biztonságot nyújtson. Anyaság, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibáján kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén minden magyar állampolgár törvényben meghatározott támogatásra jogosult. • (2) Magyarország a szociális biztonságot az (1) bekezdés szerinti és más rászorulók esetében a szociális intézmények és intézkedések rendszerével valósítja meg. • (3) Törvény a szociális intézkedések jellegét és mértékét a szociális intézkedést igénybe vevő személynek a közösség számára hasznos tevékenységéhez igazodóan is megállapíthatja. • (4) Magyarország az időskori megélhetés biztosítását a társadalmi szolidaritáson alapuló egységes állami nyugdíjrendszer fenntartásával és önkéntesen létrehozott társadalmi intézmények működésének lehetővé tételével segíti elő. Törvény az állami nyugdíjra való jogosultság feltételeit a nők fokozott védelmének követelményére tekintettel is megállapíthatja.
Szociális ellátórendszer Társadalom keretei között megszervezett összes olyan tevékenység, amelynek rendeltetése, hogy a társadalom tagjai által megtermelt anyagi javak egy részének elvonásából képzett alapból támogatást nyújtsanak azoknak, akik • önhibájukon kívül nem tudnak saját megélhetésükről gondoskodni, vagy • többletterhet vállalnak magukra.
Szociális ellátórendszer részei Magyarországon • • • •
Társadalombiztosítás Foglalkoztatás Segélyezés Családtámogatás
•
A szociális védőháló-rendszernek 3 szintje működik:
• biztosítási szint: ide tartozik az egészségügyi biztosítás, a nyugdíjbiztosítás és a munkanélküliségi biztosítás. Ezen a szinten biztosított biztosítás fedezete pedig a munkáltató és munkavállalói befizetések. • kompenzációs szint: ez pedig az állam segítsége az állampolgárok felé bizonyos társadalmilag értékelhető élethelyzetekben az emberi méltó élet biztosításának az érdekében. Ide tartozik az első lakáshoz jutók kedvezménye, a hadigondozottak ellátása • rászorultsági szint: a szociális védőháló-rendszer nélkülözhetetlen része, ebben az esetben az egyéneknek, a családoknak, helyi közösségeknek biztosít ellátást, akik a társadalom által elfogadható módon rosszabb helyzetbe kerültek az általánostól, vagy reális a veszélye, hogy ilyen helyzetbe kerülnek, pl.: hajléktalanoknak nyújtott ellátás.
• Szociális védelem és a szociálpolitika által érintett jogok: egyenlőségi jogok, gazdasági és szociális jogok.
Alapjogok • Az első generációs emberi jogokként emlegetett polgári és politikai jogok köre már a Magna Charta aláírása óta körvonalazódik, rengeteg szerződés mondja ki, a szokásjog részévé váltak, azaz nemcsak a védelmüket biztosító egyezmények részes államai számára kötelezőek, de más államok számára is. Az első generációs jogok a XVIII. sz. vége felé alakultak ki. • A második generáció alatt értett gazdasági és szociális jogok (szociális biztonsághoz, munkához való jog) már nemcsak ajánlások, de nemzetközi egyezmények tárgyai is és egyre hatékonyabb ellenőrzési mechanizmusok védik őket. A második generációs jogok a XX. sz. elején és a jóléti állammal teljesedtek ki.
• Az emberi jogok harmadik generációja, vagy más néven szolidaritási jogok (a békéhez, az egészséges környezethez, az új információs rendszer igénybevételéhez és a fejlődéshez való jog), amelyek érvényesüléséhez nemzetközi együttműködésre van szükség, sok szakértő szerint nem is "jogok" (mert alanyuk és tartalmuk nem tisztázott), és nem alkotnak nemzedéket sem. • A harmadik generációs jogok a XX. sz. végén a világ globális problémáira adott válaszként születtek meg.
• A szociális biztonsághoz, megfelelő életszínvonalon való élethez, a munkához való jog emberi jogok, azon belül is gazdasági és szociális jogok. • A gazdasági és szociális jogok természete előrevetíti a nemzetközi jog mozgásterét ezen jogok megvalósításának az ellenőrzése, és a jogok kikényszeríthetősége terén. • A jogok védelme és tisztelete az állam feladata és kötelessége, közvetlenül nem kényszeríthetők a bíróság előtt, vagy egyéni jogosultságként kikényszeríthetők egy adott országban alacsonyabb rangú jogszabályok alapján, ún. szatellita jog segítségével. Mit is jelent ez? Gondoljunk a munkához való jogra, amelyhez mint szatellita jog kapcsolódik a szakképzéshez való jog. A szakképzéshez való jog sokkal inkább egy lehetséges állapot megvalósításáról szól, mint amit a munkához való jog hordoz magában, ami nem más, mint a teljes foglalkoztatottság megvalósítása. A szakképzéshez való jog sérelmére hivatkozással az egyén sikeresebben érvényesítheti jogait, mintha a munkához való jogra hivatkozik
• Fontos látnunk a nemzetközi jog természetét, és meg kell érteni, hogy a gazdasági és szociális jogok, így a szociális biztonsághoz, megfelelő életszínvonalon való élethez és munkához való jog kérdésében az államok mindenekfelett tiszteletben tartják egymás szuverenitását. Ez az államok közötti nemzetközi kapcsolat egyik elve, a belügyekbe való beavatkozás tilalma, az erőszak alkalmazásának tilalma, a viták békés rendezése elve, az államok együttműködésének elve, a nemzetközi kötelezettségek jóhiszemű teljesítésének elve mellett. • Ráadásul ezek olyan kérdések, amelyek nagy költségvonzattal járnak, a nemzetgazdaság stabilitását, és a munkaerőpiacot érintik.
• Ha egy állam például nem biztosítja a szociális biztonsághoz való jogot, azaz nem alakítja ki jogrendjében azokat a feltételeket, amelyek a szociális biztonságot a lehető legmagasabb szinten biztosítják az állampolgárok számára, akkor sem kerül sor jogi szankció alkalmazására. A szankció hiányának két fő oka: – a szociális biztonsághoz, munkához és megfelelő életszínvonalon való élethez való jogok tartalmának bizonytalansága, és az, hogy a megvalósítás, mint fentebb említettem, az adott államban rendelkezésre álló forrásoktól függ, valamint – az államok szuverenitása és autonómiája a szociálpolitikai kérdésekben. (Helyben dőljön el minden!)
