Szlovéniai magyarság

Jelentések a határon túli magyarság helyzetérõl Határon Túli Magyarok Hivatala

Szlovéniai magyarság 2005 T a r t a l o m:

Oldal

Előszó ………………………………………………………………………….

2

1. Történelem ………………………………………………………………

5

2. Általános adatok ………………………………………………………

8

3. Jogi helyzet ………………………………………………………………

11

4. Érdekképviselet ……………………………………………………….

13

5. Gazdaság …………………………………………………………………

14

6. Civil társadalom ………………………………………………………

16

7. Oktatás …………………………………………………………………….

17

8. Művelődés, kultúra, tudomány ………………………………………

18

9. Egyházi intézményrendszer és vallásgyakorlás ……………………

19

10. Tömegtájékoztatás ………………………………………………………

20

Jelentés a szlovéniai magyarság helyzetéről

– 2 / 22 –

HTMH • 2005

Kedves Olvasónk! A határon túli magyar közösségek helyzetét ismertető régiójelentéseket tartalmazó, 2000 nyarán elindított sorozat hatodik, a 2004-es év legfontosabb történéseivel és adataival kiegészített aktualizált kiadását tartja kezében. Az elmúlt évek folyamán sorra teljesültek a rendszerváltás fő külpolitikai céljai: csatlakoztunk az észak-atlanti szövetségi rendszerhez és az Európai Unióhoz. Magyarország a fejlett, demokratikus országok közössége köztiszteletnek örvendő tagjaként folytathatja szomszédságpolitikáját. Az Európai Unióhoz való csatlakozással Magyarország határon túli magyarsággal kapcsolatos nemzetpolitikája is megváltozott politikai és jogi környezetbe került. Aktívan befolyásolni tudjuk a megszülető uniós normákat, kezdeményezéseinkkel segíthetjük új jogszabályok kialakítását, lehetőségünk nyílik európai uniós kereteken belül lépéseket tenni a határon túli magyar kisebbségek megmaradása érdekében. A nemzeti kisebbségek kérdése a bővítés kapcsán a figyelem előterébe került az Európai Unióban, hiszen az új tagországok jelentős lélekszámú nemzeti kisebbséggel rendelkeznek. A kisebbségi jogokért folytatott érdekvédelmi törekvéseink összhangban vannak az európai demokráciák alapelveivel, és e küzdelemben ezúttal nem állunk egyedül. A nemzeti kisebbségek érdekeinek képviseletében segítségünkre lehetnek azok az államok, amelyek szintén nagy lélekszámú kisebbséggel rendelkeznek, ezért célunk az ezekkel az országokkal való intenzív együttműködés a kisebbségvédelem terén. A kormány tudatában van annak, hogy az Európai Unióban az érdekérvényesítés sikere az egybeeső érdekekre építve, megfelelő szövetségek kialakításával biztosítható. Fontos feladatunk a nemzeti és etnikai kisebbségek életét közvetlenül vagy közvetve érintő európai kisebbségi jogok kiterjesztése és biztosítása. Kedvező fejlemény az EU keretén belül az is, hogy nemcsak a szabályozás szintjén, hanem a monitoring, vagyis a szabályok betartásának ellenőrzése terén is bővülnek a lehetőségek. Az Európai Parlament megújult bizottságai közül a jövőben három is foglalkozik a kisebbségi kérdéssel: a Külügyi Bizottság az EU-n kívüli országok kisebbségi kérdéseit vizsgálja, a Polgári Szabadságjogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság hatáskörei között szerepel a kisebbségek védelme az EU területén, a Kulturális Bizottság pedig a kulturális és nyelvi sokszínűség védelmének és előmozdításának kérdéseivel foglalkozik, amely szintén szorosan kapcsolódik a kisebbségi lét problémáihoz. Az EU-n belüli törekvései során a magyar kormány szem előtt tartja azokat a kisebbségvédelmi szempontból fontos és előremutató fejleményeket, amelyek európai intézmények keretében bontakoztak ki. Az integrációs folyamatok, mechanizmusok előrehaladtával korábban nem tapasztalt lehetőséget kapott a magyar nemzeti identitás határokon túl történő kulturális megerősítése is. A határainkon kívül élő magyarok hétköznapjait azonban továbbra is az egyes országok belső jogrendjei fogják meghatározni, emiatt is elengedhetetlenül fontos, hogy megerősítsük a nemzetiségek európai szinten biztosított jogait, fokozottan

HTMH • 2005

– 3 / 22 –


figyeljük azok betartását, s adott esetben határozottan fellépjünk e jogok érvényesítésének érdekében. A határon túli magyarok érdekeinek képviselete a közelmúltban külön hangsúlyt kapott a nemzetközi fórumokon. Vajdasági magyarokat ért támadások, atrocitások kapcsán bebizonyítottuk, hogy ha az ellentéteket és pártérdekeket félretéve, egységesen emeljük fel szavunkat az európai fórumokon, akkor siker koronázza erőfeszítéseinket: Európa felfigyel a magyar kisebbség problémáira. A hazánkat képviselő magyar politikusok erőfeszítéseinek köszönhetően mind az Európai Unió, mind az Európa Tanács foglalkozott a vajdasági magyarokat ért incidensekkel. 2005 januárjában az Európai Parlament tavaly év végén felállított tényfeltáró bizottsága a helyszínen tájékozódott a vajdasági kisebbségekkel szembeni kilengések és jogsértések hátteréről. Ennek során a bizottság megbeszéléseket folytatott mind az érintett kisebbségek képviselőivel, mind pedig a szerbiai köztársasági és vajdasági tartományi illetékesekkel. Hazánk EU-taggá válásával alapvetően más megközelítést igényelnek a velünk egy időben csatlakozott országokban (vagyis a Szlovákiában és a Szlovéniában) élő magyarok, más lehetőségekkel szembesülnek azok, akik a közeljövőben csatlakozó szomszédos országokban (azaz Romániában és Horvátországban) élnek, és megint más kihívások elé néznek azok, akik olyan országokban (Szerbia és Montenegró, Ukrajna) élnek, amelyek csak hosszabb idő múlva kapcsolódhatnak be az európai vérkeringésbe. A tagállamokban élő magyarokkal az EU-tagság hatására intenzívebbé válnak a kapcsolatok, egyre több közös ügyünk van, újabb szálakkal kapcsolódunk egymáshoz, egyre több nemzetközi testület munkájában fogunk együtt részt venni, megszaporodnak a véleménycsere, a találkozás lehetőségei. A szlovákiai és szlovéniai magyar kisebbség jövőbeli sorsa precedens jelleggel fog bírni a később csatlakozó országokban élő magyarok helyzetének alakulása tekintetében, előre jelezve a többi területen élők számára az uniós csatlakozás nyújtotta lehetőségeket, illetve az elkerülendő potenciális nehézségeket. Lényegesnek ítéljük, hogy tegyünk meg minden tőlünk telhetőt szomszédaink sikeres felzárkózásáért és az európai vérkeringésbe történő fokozottabb bekapcsolásáért. Nem kizárólag amiatt, mert ezekben az országokban sok magyar él — de nekünk ilyen szempontból mégis különleges a felelősségünk. Ezért minden eszközt felhasználunk annak érdekében, hogy ne jöjjenek létre újabb elválasztó falak. A kormány alapvetése, hogy a szülőföldjükön maradó határon túli magyarok ne érezzenek belső, lelki határokat, amelyek választóvonalat húznak az érvényesülés és az identitás megélése közé, de ne akadályozzák őket a fizikai határok sem az anyaország és a szülőföld közötti szabad átjárásban. Ha viszont arra az elhatározásra jutnak, hogy Magyarországon akarnak letelepedni, illetve megszerezni a magyar állampolgárságot, akkor az anyaország biztosítson számukra gyors, méltányos és egyszerű eljárást, amelynek keretében erre mindannyiuknak lehetősége nyílik.


– 4 / 22 –

HTMH • 2005

A szomszédos államokban élő magyarság szülőföldjén való boldogulásának, Magyarországgal való sokoldalú kapcsolatai ápolásának és fejlesztésének előmozdítását, magyar nemzeti azonosságtudatának megerősítését szolgálja a határon túli magyarságot támogató pénzügyi forrás, a „Szülőföld Alap” létrehozásáról az Országgyűlés 2005. február 14-ei ülésnapján elfogadott 2005. évi II. törvény. A törvény értelmében a Szülőföld Alap elkülönített állami pénzalap. Célja a határon túli magyarságnak a szülőföldjén való – egyéni és közösségi – boldogulását, anyagi és szellemi gyarapodását, nyelvének és kultúrájának megőrzését és továbbfejlesztését, az anyaországgal való sokoldalú kapcsolatának fenntartását és erősítését elősegítő támogatások nyújtása. A kormány az Alap működési céljait támogató és kiegészítő Gazdaságfejlesztési és Munkahely-teremtési Keretprogram – a Szülőföld-programcsomag – megvalósításával kívánja ösztönözni a határon túli magyarság szülőföldjén történő boldogulásának gazdasági megalapozását. A kormány eltökélt abban a tekintetben, hogy hatékonyabbá tegye a nem Magyarországon élő nemzettársaink támogatását. Az eddig eseti alapon működő rendszer helyett általános fejlesztési politikát kíván kialakítani az EU támogatásainak felhasználásával. A 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozó Nemzeti Fejlesztési Tervet a Kárpát-medencei magyarsággal közösen dolgozza ki.

Bálint–Pataki József

HTMH • 2005

– 5 / 22 –


Jelentés a szlovéniai magyarság helyzetéről 1. TÖRTÉNELEM A szlovéniai magyarság településterülete a magyar honfoglalást és államalapítást követően évszázadokig – a Magyar Királyság és a stájer–osztrák hercegség közötti – részben lakatlan védelmi zóna (gyepű) volt. A várispánságok megszervezésétől 1919-ig Alsólendva és környéke Zala, az őrségi rész Muraszombattal és Szentgotthárddal Vas megyéhez tartozott. A tatár és török pusztítások idején e táj viszonylag keveset szenvedett, bár Csáktornya, Alsólendva és Radkersburg (Redege, Radgona) a végvárrendszer fontos láncszeme volt. A nagy földesurak, a Bánffyak, Széchyek, Zrínyiek, Nádasdyak, Batthyányak a lutheri, majd a kálvini reformáció védnökei voltak. A XVI. század második felében Alsólendva nemcsak fontos erősség, hanem a magyarországi protestantizmus és szellemi élet egyik központja, neves prédikátorokkal és nyomdával, amelynek termékei messze földre eljutottak. Míg az osztrák területeken az ellenreformáció lelki és fizikai terrorja csaknem teljesen felszámolta a szlovén nemzeti újjászületést is jelentő hitújítást, addig Magyarország szlovénok lakta részein, a történelmi Vas vármegyében több tíz evangélikus gyülekezet maradhatott fenn a mai napig. A karintiai–krajnai–tengermelléki és a Mura–Rába-vidéki szlovénok között – annak ellenére, hogy 1526-tól egy államkeretben, a Habsburgbirodalomban éltek –, alig volt gazdasági, szellemi kapcsolat, így ez utóbbiak a XX. század elejéig nem voltak közvetlen részesei a szlovén nemzetté válás folyamatának. Az elmúlt évszázadokban a magyarországi szlovén közösségre használatos „vend” népnév – bizonyos feltételezések szerint – a veneti (Velence alapítói), a vandal(us), és a német Windisch szóra vezethető vissza. A vend kifejezés a magyar nyelvben létezett, a szlovénok így nem nevezték magukat, azonban a XX. századig a megnevezés számukra sem volt pejoratív, később viszont – különböző politikai–manipulációs eseményeket követően – elzárkózott tőle a Mura mentén élő szlovén közösség. A magyarországi szlovénok hungarus tudatúak voltak és a XIX. század végére kétnyelvűekké váltak. A Ljubljana–Maribor felé orientálódó értelmiség hatására mára a határ mindkét oldalán élők a szlovén nemzethez tartozóknak érzik, és vallják magukat. Az azonos életkörülmények, a közös vallás, valamint a közös ellenséggel szemben vívott küzdelem közel hozták egymáshoz a magyarokat és a szlovéneket. 1848 szeptemberében, majd 1849 júniusában az itteni nemzetőrök visszaverték Jelačić horvát csapatainak támadását, és megakadályozták átvonulásukat. Az általános visszavonulás során – 1848 decemberétől 1849 májusáig – ez a vidék is osztrák–horvát megszállás alá került.


– 6 / 22 –

HTMH • 2005

Az 1867 utáni gazdasági fellendülés idején a hagyományos regionális központokban (de több más településen is, így pl. Dobronakon) számtalan ipari létesítmény, többek között téglagyár, malom, nyomda, villanytelep, Lendván pedig ernyőgyár is létesült, és kiépült a járási székhelyek hivatali szervezete is. Megépült a Zalaegerszeg–Alsólendva– Csáktornya és a Körmend–Muraszombat közötti vasútvonal, de a tervezett szentgotthárd–muraszombati soha nem készült el. A nagybirtok szorításában földhöz nem jutó parasztok közül sokan vándoroltak a tengeren túlra, de a szomszédos osztrák területekre is. A szlovén államiság igénye – a csehhez és horváthoz hasonlóan – évtizedeken át csak az osztrák államkeretben, mint a trializmus egy változata merült fel. Egy Ausztria– Magyarországtól és Szerbiától független délszláv állam eszméjét is csak viszonylag kevesen támogatták, s a Szerbiával való egyesülésnek – 1918 októberéig – a Mura menti szlovénok között alig akadt híve. Az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlásakor horvát csapatok törtek be a Muraközből, de azokat visszaverték. A Károlyi-kormány fennállása alatt tervek születtek egy Muraszombat székhelyű vend vármegye kialakítására. Klekl József katolikus plébános autonómia-terveiben szlovén nyelvű közigazgatás, népoktatás, gimnáziumok és saját véderő felállítása szerepelt. A tanácsköztársaság diktatúrája nem kedvezett a nemzetiségi igények kielégítésének; a részben ilyen indíttatású ellenforradalmi megmozdulásokat leverték. A párizsi békekonferencia az eredetileg javasolt Mura-vonalat megváltoztatva, a jugoszláv–magyar határt a Mura és a Rába vízválasztóján húzta meg. Így került a Muravidék (Prekmurje) Jugoszláviához – az 1921-es jugoszláv népszámlálási adatok szerint – 15.000, voltaképpen 20–22.000 magyarral, s maradt Magyarországon az ún. Porabje, mintegy 5.000 szlovénnel. A jugoszláv (szerb) hadsereg 1919. augusztus 12-én vonult be a Muravidékre. A nagyhatalmi döntés – mint Burgenland esetében is – egyfajta kompenzációt jelentett az Olaszországhoz került és Ausztriával maradt szlovén lakta területekért. A három ország – Jugoszlávia, Magyarország és Ausztria – távoli határvidékévé vált terület máig sem tudta kiheverni a két világháború, a megtorlások, kitelepítés, kivándorlás és belső migráció okozta veszteségeket. Az Esterházy-birtokot nem az azt megművelő magyar cselédség, hanem a helyi, és az Olaszországhoz került területekről áttelepített szlovének között osztották fel, ellentéteket gerjesztve az őslakosok és a „kolonisták”, a magyarok és a szlovének között. Hat magyar falu határában épültek új falurészek (Petesháza, Hosszúfalu, Pince, Gyertyános, Hidvég, Kámaháza) a telepesek számára, valamint Benica–Benice néven egy önálló telepes falu jött létre. A föld és megélhetés nélkül maradtak körében pedig folytatódott a kivándorlás és a szezonmunka az USA, Németország és Franciaország felé. A jól működő regionális kapcsolatok megszakadtak: a muravidékiek többé nem járhattak át aratni a dunántúli nagybirtokokra; megszűnt a vasúti összeköttetés Muraszombat és Körmend, majd Lendva és Rédics között. 1923-tól Muraszombat új vasútvonalon – Ormožon át – kapcsolódott Mariborhoz.

HTMH • 2005

– 7 / 22 –


Kezdetben a magyar érzelmű szlovének is reménykedtek a Magyarországhoz való visszacsatolásban, ami 1941. április 16-a és 1945. április 3-a között meg is valósult. Az őslakosokkal szemben türelmes magyar uralom biztosította a rendet és a viszonylag nyugodt életkörülményeket, tanulási lehetőséget nyújtott a szlovén fiatalok számára is, míg nemzettársaik a testvérharcokban, a német és az olasz megszállók elleni partizánakciókban pusztultak. A jó bánásmód egyik kétes értékű eredménye, hogy 1941-ben tízezrek vallották magukat szlovén–horvát anyanyelvűnek, de magyar nemzetiségűnek a Muravidéken és a Muraközben. Ugyanakkor meg kell említeni, hogy a telepesek és a megbízhatatlannak minősítettek közül több mint 600 személyt internáltak rövidebb hosszabb időre a sárvári táborba. 1945 tavaszán a bosszú és a megtorlás itt megközelítően sem volt olyan mértékű, mint korábban Bácskában, de így is több mint 500 magyart – köztük nőket és gyermekeket – hurcoltak el és zártak táborba viszonossági alapon. Ezen a vidéken is megszenvedték az erőszakos kollektivizálást és a szovjet–jugoszláv szembenállást. Sok magyar fiatalt kémkedésre és diverzáns-tevékenységre kényszerítettek a szovjet befolyás alatt lévő anyaországukkal szemben — közülük számosan értelmetlenül pusztultak el. 1943-ban kőolajt találtak Petesházán. Az impériumváltás után ezért a magyar lakosságot – biztonsági okokra hivatkozva – kitelepítették, s helyükbe más nemzetiségű munkaerő jött, főleg a közeli horvát Muraközből. Az ipari üzemekkel, infrastruktúrával nem rendelkező, elszegényedő határ menti falvakból az 1950–70-es években a fiatalok zöme a szlovén többségű regionális központokba és távolabbi városokba költözött. A magyar tannyelvű – általában 4 osztályos – falusi iskolák állaga leromlott, a továbbtanulási lehetőség a minimálisra csökkent. Egyre több magyar szülő adta gyermekét a modern, jól felszerelt szlovén iskolákba: az 1950-es években a magyar gyermekek fele Lendván már szlovén tagozatra járt. Ezt a tendenciát megállítandó vezették be 1959-ben – akkor egyedülálló módon – a kötelező kétnyelvű oktatást a törvényben rögzített keskeny, vegyes lakosságú (korábban túlnyomóan magyar többségű) sávban (a 176 Muravidéki település közül 30 tartozik ebbe a törvény által körülhatárolt határ menti övezetbe) a szlovén gyermekek számára is. Az 1960-as évektől megkezdődött a pozitív diszkrimináció elvén alapuló szlovén nemzetiségpolitika kiépítése. A muravidéki magyarság számában és asszimilációs hajlandóságában hasonló a burgenlandihoz. Az 1980-as évek közepén végzett közös magyar–szlovén kutatás hátrányos gazdasági–infrastrukturális helyzetet, erősödő elvándorlást és vegyes házasságokban megnyilvánuló asszimilációt mutatott ki a határ mindkét oldalán. A 10 évenként tartott népszámlálások között átlagban 13 %-kal csökkent a szlovéniai magyar nemzetiségűek száma. A vegyes házasságok aránya meghaladja az 50 %-ot, és az abból származók 80 %a a többségi nemzethez tartozónak vallja magát. 1991 nyarán a magyarok egy emberként álltak ki a független Szlovénia mellett, s azóta igyekeznek betölteni – államközi egyezményekkel is elősegített – híd-szerepüket, amelyet a történelem mért rájuk.


– 8 / 22 –

HTMH • 2005

2. ÁLTALÁNOS ADATOK Terület: 20.273 km2. Összlakosság: 2.000.000. Népsűrűség: 98 fő/km2. Etnikai csoportok: szlovén – 90,5 %, horvát – 2,9 %, szerb – 2,2 %, bosnyák – 0,7 %, magyar – 0,5 %, olasz – 0,3 %, egyéb – 2,9 %. Vallások: katolikus (90 %), muzulmán (0,7 %), egyéb (9,3 %). Hivatalos nyelv: a szlovén. A kétnyelvűvé nyilvánított területeken (A Koper, Piran, Portorož, illetve a már említett 32 település Muraszombat és Alsólendva között, az előbbi nélkül) az olasz és a magyar is. Államforma: köztársaság. Hatalmi ágak: A törvényhozás legfelsőbb szerve az Országgyűlés, mellette – részben felsőházi jelleggel – működik az Államtanács, végrehajtó hatalom: kormány, az igazságszolgáltatás legfelsőbb szerve a Legfelsőbb Bíróság, Alkotmánybíróság. Főváros: Ljubljana (323.300 fő). Egyéb városok: Maribor, Ptuj, Celje, Koper, Murska Sobota. Városi lakosság: 49 %. Közigazgatási beosztás: 192 „községi” (járási) önkormányzat. Politikai pártok: Liberális Demokrata Párt (LDS), Szociáldemokrata Párt (SDS), Szlovén Nemzeti Párt (SNS), Egyesült Szociáldemokrata Lista (ZLSD), Szlovén Néppárt (SLS + SKD), Új Szlovénia – Keresztény Néppárt (Nsi), Szlovén Nyugdíjasok Demokratikus Pártja (DeSUS), Szlovén Fiatalok Pártja (SMS). GDP/fő: 11.000 EUR (2004). GDP évi növekedési ráta: 2,3 % (2004). Árfolyam (tollár/EUR): 241 (2004). Infláció: 5 % (2003) Munkanélküliség: 6,3 % (2004). Külföldi befektetés halmozott összege: kb. 3 Mrd EUR (2003). Külföldi adósság: 6,4 Mrd USD (2003). Valutatartalék: 5,7 Mrd USD (2003). Export: 11 Mrd EUR (2003). Szlovénia – Horvátországot megelőzve – sorrendben a 26. külkereskedelemi partnerünk. Az árucsere együttes értéke 2003-ban 557 millió EUR volt. A magyar aktívum a kétoldalú

HTMH • 2005

– 9 / 22 –


forgalomban hagyományos, bár fokozatosan csökken (2003: 64 millió EUR, a 2002. évi érték kb. 2/3-a). A magyar export kevesebb termékből áll, mint a szlovén kivitel, ezért igen érzékeny néhány cikk (hús, vetőmag, kohászati termékek) forgalmának visszaesésére. Ez okozta az aktívum csökkenését. Ebből a szempontból 2003-ban és 2004 elején hátrányosan érintette kivitelünket a magyar sertéshús-exporttal szemben bevezetett szlovén védintézkedés, amelynek megszűntetését előbb átmenetileg, majd 2004 áprilisában végleg sikerült elérnünk. A magyar kivitel 2003-ban 3,3 %-kal csökkent, a behozatal pedig 12,7 %-kal nőtt. Az forgalom teljes értéke 3,2 %-kal volt magasabb, mint 2002-ben. A forgalom növekedését 2003-ban az import vezérelte. Az export csökkenésének alapvető oka, hogy az importnál jóval kevésbé diverzifikált: 53 %át az élelmiszeripari nyersanyagok (főként gabona, nyershús), illetve az ásványi és vegyipari termékek (benzin, kőolajszármazékok stb.) adják. Ennek következtében a magyar kivitel nagymértékben sebezhető. A magyar export áruösszetétele néhány termékcsoportra összpontosul, míg az importnál ellenkező a helyzet: nem, vagy alig lehet „volumenhordozó”, az egész forgalmat meghatározó cikket kiemelni, mert a részarányok egyenletesebben oszlanak el. A szlovéniai magyarság településterülete az ország észak-keleti részében található, egy kb. 50 km hosszú és 3–10 km széles sávban a szlovén–magyar határ mentén Hodostól Pincéig az ún. Muravidéken. A muravidéki magyarok további két csoportra, egységre osztódnak. Az egyik a „lendva-vidéki”, a másik az „őrségi” magyar tömb. A lendvavidéki magyarok a Dobronaktól Pincéig található falvakban élnek Lendva (egykor Alsólendva) központtal. Ezek a települések a következők: Dobronak, Zsitkóc, Kámaháza, Göntérháza, Radamos, Hidvég, Bánuta, Hosszúfalu, Hosszúfaluhegy, Lendva, Lendvahegy, Alsólakos, Felsőlakos, Gyertyános, Kapca, Kót, Csente, Petesháza, Hármasmalom, Völgyifalu és Pince. A fenti települések 1918 előtt, illetve 1941 és 1945 között Zala vármegye részét képezték. 2001 augusztusában – egy évtizedes mulasztás pótlásaként, az EU sürgetésére – a Szlovén és a Horvát Köztársaság e célra létrehozott bizottsága kijelölte a két ország pontos határvonalát. Ez elsősorban a szlovén tengeri kijárat szempontjából volt fontos, de a szárazföldi részt is érintette. Két, többségében magyarok által lakott Mura-menti település – Kót és Gyertyános – a határvonal módosításával közigazgatási területéből elveszített 40, illetve 60 hektárt, ami nemcsak érzelmileg, de gazdaságilag is súlyosan érinti a két falu lakosait. (Ugyanakkor a szomszédos, szlovének lakta Hotiza falu 230 hektárt kapott Horvátország területéből.) A területvesztés következtében az úgynevezett Muravidéknek már nincs kijárata a Mura folyóra. Az új horvát–szlovén határról szóló törvényt azonban a horvát Szábor nem fogadta el. Hodos, Kapornak, Domonkosfa, Szerdahely, Pártosfalva, Kisfalu, Csekefa és Szentlászló települések magyar lakosait az őrségi, illetve Őrség-peremvidéki magyarok csoportjához soroljuk. Az őrségi települések az I. világháború előtt Vas vármegyéhez tartoztak


– 10 / 22 –

HTMH • 2005

Szentlászló kivételével, ez utóbbi Zala vármegye része volt. Muravidéken kívül Szlovénia más területein – főleg városokban – élnek még magyarok, elenyésző számban. A két legnagyobb lélekszámú magyar szórvány Muraszombatban és Ljubljanában található. A becslések 9–10.000 körülire teszik a szlovéniai magyarok számát, a hivatalos népszámlálási adatok azonban ennél elszomorítóbb képet festenek, hiszen a 2002-es népszámlálás szerint alig valamivel több mint 6.200 fő vallotta magát magyarnak. 1. ábra

Magyarok Szlovéniában 2. ábra

A szlovéniai magyarok számának és arányának alakulása 1910 és 2001 között, a népszámlálási adatok alapján

HTMH • 2005

– 11 / 22 –


A 6.243 főből (2002) Muravidéken 5.212 magyar nemzetiségű lakos él. A muravidéki magyarok száma az elmúlt nyolcvan év alatt mintegy felére csökkent. 3. JOGI HELYZET A Szlovén Köztársaság Alkotmányának 11. szakasza biztosítja a szabad anyanyelvhasználatot, a 61. szakasz a „nemzeti hovatartozás szabad kifejezéséről”, a 64. szakasz „az őshonos olasz és magyar nemzeti kisebbség külön jogairól” rendelkezik. A kisebbségi többletjog-rendszeren alapuló nemzetiségi politika lényege abban rejlik, hogy a kisebbségi közösség az oktatás, a kultúra, a tájékoztatás területén, valamint az anyaországgal történő kapcsolattartás terén külön lehetőségekkel rendelkezik, amit az állam – közvetlenül a központi költségvetésből – anyagilag is támogat. Az alkotmány 80. szakasza kimondja: „Az országgyűlésbe minden alkalomkor az olasz és a magyar közösség egy–egy képviselője választandó”. Az olaszok és magyarok két szavazati lehetőséggel rendelkeznek: mint minden szlovén állampolgár szavazhatnak pártokra, és egyúttal megválaszthatják nemzeti kisebbségük képviselőjét is. A magyar közösség parlamenti képviseletének funkcióját immár a negyedik ciklusban Pozsonec Mária tölti be, aki a 2004. október 3-án megtartott választások során ismét megőrizte mandátumát. Kiélezett helyzetben a kisebbségi képviselők a mérleg nyelvének szerepét játszhatják. Előfordult már, hogy a magyar képviselő – a nemzetiségi külön jogok fenntartását támogató – baloldali pártokkal szavazott együtt. Ezért a szlovén jobboldali pártok egy része támadja a magyar parlamenti képviselő személyét, illetve a pozitív diszkrimináción alapuló képviseleti rendszert. 1994. december 4-én lépett életbe Szlovéniában Az önigazgatási nemzeti közösségről szóló törvény, amely községi szinten is biztosítja a nemzetiségi önkormányzati képviseletet. Az 1994. december 4-ei helyhatósági választásokat követően Muravidék három községében – Lendván, Hodos–Salovci községben és Muravske Toplicén – megalakult a Községi Nemzeti Tanács, amelyek választott képviselőikből létrehozták a 18 tagú Muravidéki Magyar Nemzeti Tanácsot. Ugyanezen a választáson Kocon József személyében Lendva magyar polgármestert kapott. Az 1998. november 22-én lebonyolított helyhatósági választások alkalmával az 1998. április 19-ei népszavazáson az önállóság mellett döntő Hodos és Dobronak község is megválasztotta képviselőit, és nemzetiségi önigazgatási tanácsot hozott létre. A Muravidéki Magyar Nemzeti Önigazgatási Közösség (MMNÖK) 1999 januárjában választotta meg 21 tagú tanácsát, amelynek elnöke Tomka György lett. Lendva község polgármesterévé ismét Kocon Józsefet választották. A 2002. november 10-én megtartott kisebbségi önkormányzati választásokat követően december 30-án új összetételben állt fel a Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség, amelynek ismét Tomka György lett az elnöke. Ugyanakkor Lendva lakossága Anton Balažek személyében szlovén nemzetiségű (magyarul jól beszélő) polgármestert választott. A függetlenségét kivívott Szlovénia – Magyarország és szomszédai viszonylatában – egyedülálló gesztussal országa első budapesti nagykövetévé Hajós Ferenc alkotmánybí-


– 12 / 22 –

HTMH • 2005

rót, a muravidéki magyarság egyik vezető személyiségét nevezte ki. Az 1992. november 6-án Ljubljanában aláírt Magyar–Szlovén Kisebbségvédelmi Egyezmény 15. cikkelyének rendelkezése értelmében – összhangban az 1992. december 2-án Budapesten aláírt Magyar–Szlovén Alapszerződés 16. cikkében megfogalmazott elvekkel – megalakult a Magyar–Szlovén Kisebbségi Vegyes Bizottság, amely 1995. április 4-én Ljubljanában tartotta első, alakuló ülését. A vegyes bizottság további üléseire évente felváltva Magyarország illetve Szlovénia területén került sor. Legutóbb – 2004. április 23–24-én – Moravske Toplicében került megrendezésre. Az ülések alkalmával aláírt jegyzőkönyvek konkrét ajánlásokat fogalmaznak meg a két érintett kisebbség számára nagy fontossággal bíró ügyek megoldására vonatkozóan, a kisebbségeket érintő általános kérdések, az oktatás és a kultúra területén. A két ország kormánya aláírta az 1996–1998. évi Oktatási, kulturális és tudományos együttműködésről szóló megállapodást. Az ennek megújításával kapcsolatos előkészítő munkát követően 1999. november 26-án került aláírásra az új oktatási, kulturális és tudományos együttműködési megállapodás. Az ismételt megújításra vonatkozó tárgyalások 2004-ben elkezdődtek. 1986 óta minden évben Együttműködési megállapodás megkötésére kerül sor a Muravidéki Magyar Nemzeti Önigazgatási (illetve 1999 júliusától: Önkormányzati) Közösség, valamint Vas és Zala Megye Közgyűlése között, amely regionális szinten az oktatás és a művelődés terén biztosít együttműködési lehetőségeket. 1999 februárjában írták alá a diplomák kölcsönös elismerését garantáló magyar–szlovén egyezményt. A Kelet-Közép-Európában egyedülállóan nagyvonalú szlovén kisebbségpolitika indítékai – a demokratikus hagyományok mellett – hasonlóak a magyarhoz, arányaiban csaknem annyi szlovén él az ország határain kívül, mint magyar, így törekvéseikben a példamutatás szándéka is ott munkál. Szlovénia kezdetben fenntartásokkal fogadta a szomszédos országokban élő magyarokra vonatkozó kedvezménytörvényt, viszont az erőteljes szlovák és román diplomáciai nyomás ellenére sem csatlakozott az aktívan tiltakozók táborához. Igaz, hogy a támogató közös nyilatkozatra tett magyar javaslat elől is elzárkózott. Azt viszont szlovén kormánykörök nem egy esetben hangsúlyozták, hogy a kedvezménytörvényt Magyarország belügyének tekintik, végrehajtása elé nem gördítettek adminisztratív akadályokat. Ezzel együtt azt is jelezték, szükség esetén élni fognak a magyar fél által felajánlott szakértői konzultáció lehetőségével. 2004 augusztus végén Szlovéniában hivatalosan is életbe lépett a parlament által 2004. július 15-én elfogadott nyelvtörvény, amely szabályozza a szlovén nyelv használatát az országban. A törvény rendelkezései szerint főszabályként az ország hivatalos nyelve a szlovén, azaz a közéletben az írásos és a szóbeli kommunikáció – a Szlovéniára nézve kötelezettséggel járó nemzetközi szerződésekben foglaltaktól eltekintve – szlovén nyelven folyhat. Ez alól kivételt jelentenek a nemzetiségileg vegyesen lakott területek, ahol két nemzetiség – a magyar és az olasz – nyelve is hivatalos. A törvénnyel összhangban minden állami és közintézménynek, cégnek és jogi személynek szlovén nyelvű elnevezéssel is rendelkeznie kell. A törvény tartalmazza

HTMH • 2005

– 13 / 22 –


a mulasztások esetén foganatosítható jogi szankciókat is: azok a jogi személyek és magánvállalkozók, akik megsértik az előírásokat 1,5 és 15 millió tollár, a közintézmények pedig 10.000 és 300.000 tollár közötti bírsággal sújthatók. 4. ÉRDEKKÉPVISELET A muravidéki magyarság politikai érdekképviseleti szervezete a Szlovén Köztársaság megalakulását követően rövid idő alatt létrehozott Muravidéki Magyar Nemzeti Önigazgatási Közösség (MMNÖK). Igaz, hogy 1949-ben megalakult, de csak néhány évig működött a Szlovéniai Magyar Kisebbség Közművelődési Bizottság, ezért történelmi „küldetése” jelentéktelen, így az MMNÖK elődjének nem tekinthető. Az 1974-es alkotmány szellemében 1975-ben a községek képviselőtestülete mellett létrejöttek a magyar nemzetiségi oktatási–művelődési érdekközösségek. Egészen a rendszerváltásig két ilyen szervezet működött, egy a lendvai és egy a muraszombati községben, ezekből alakultak ki az úgynevezett nemzeti közösségek. A Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség alapította a muravidéki magyarság művelődési és tájékoztatási intézményeit, valamint társalapítója a Muravidéken meghonosodott kétnyelvű középiskolának. A kétnyelvű általános iskolák társalapítói az érintett önkormányzatok területén működő magyen nemzeti közösségek. Az 1999. évi választások után megkezdődött az MMNÖK (statutáris–jogi, tájékoztatási, kulturális–vallási, oktatási, gazdasági, mezőgazdasági) szakbizottságaiban a problémák feltárása. Kiemelt figyelmet szentelnek a muravidéki magyar közösség anyanyelve, nemzeti tudata, tárgyi és szellemi öröksége megőrzésének, valamint az alkotmány által biztosított különjogok gyakorlati életben történő megvalósításának. Az MMNÖK elnöke: Tomka György. A Muravidéki Magyar Nemzeti Önigazgatási Közösség Tanácsa 1999. július 12-én új alapszabályt fogadott el, s a szervezet elnevezését Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösségre változtatta. Legmagasabb szerve a Közgyűlése, amely önkormányzati hivatalt működtet. Öt község – Lendva, Dobronak, Hodos, Šalovci és Moravske Toplice – megalakította az önkormányzati magyar nemzeti tanácsokat, ezek képviselőit a helyhatósági választások során választják meg. Minden magyar nemzeti tanács a saját statútuma alapján működik. Az öt nemzeti tanácsból kerülnek ki a csúcsszervezet, a Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség képviselői. Sajnálatos állapot, hogy belső politikai ellentétek miatt a csúcsszervezetben két önkormányzat magyar nemzeti közösségei nem működnek közre. 2002 őszén kisebbségi önkormányzati választásokat tartottak Szlovéniában. Ennek eredményeként 2003 januárjában újraválasztották a muravidéki magyar önkormányzat csúcsszervát az MMÖNK Tanácsát, amelynek elnöke újabb 4 éves mandátummal ismételten Tomka György lett. 2004. október 3-án általános és országgyűlési választásokat tartottak Szlovéniában, amelyet 29,10 %-kal Janez Janša pártja, a Szlovén Demokrata Párt (SDS) nyert a Liberális


– 14 / 22 –

HTMH • 2005

Demokrata Párt (LDS, 22,81 %), az Egyesült Szociáldemokrata Lista (ZLSD, 10,18 %), az Új Szlovénia – Keresztény Néppárt (Nsi, 9,10 %), a Szlovén Néppárt (SLS, 6,82 %), a Szlovén Nemzeti Párt (SNS, 6,28 %), és a Szlovén Nyugdíjasok Demokratikus Pártja (DeSUS, 4,05 %) előtt. Ezek a pártok jutottak be a parlamentbe. A muravidéki magyar választók 34,04 %-os szavazati arányban immár ötödik alkalommal bízták meg Pozsonec Máriát a magyar közösség parlamenti képviseletével. A választások eredményeként 2004. november 9-én a szlovén parlament titkos szavazással Janez Janšát, a Szlovén Demokrata Párt elnökét választotta a kormányfői tisztségre. A 90 képviselő közül 85 volt jelen, 57 Janšára szavazott, 27 ellene, 1 szavazat pedig érvénytelen volt. 5. GAZDASÁG A szlovén gazdasági–politikai vezetés értékelése szerint az ország az Európai Unióhoz 2004-ben csatlakozók éllovasa. Hangsúlyozzák a szlovén gazdaság relatív fölényét a kelet-közép-európai új EU-tagállamokkal szemben. A 2003-as esztendő folyamán jelentkeztek az említett önbizalmat alátámasztó, ám annak ellentmondó tendenciák is. A szlovén gazdaság növekedése 2004-ben a vártnál jóval alacsonyabb volt. A kormány még 2003 decemberében is 3,6 %-os emelkedést prognosztizált, a GDP tényleges növekedése ezzel szemben mindössze 1,4 %-ot ért el. Bár lényegesen mérséklődött, még mindig viszonylag magas az inflációs ráta (3,1 %). Az Országos Statisztikai Hivatal jelentése szerint 2004-ben a munkanélküliség 6,3 % volt, ami az előző évhez képest 0,3 % csökkenésnek felel meg. Az ország közel kétmillió lakosának több mint a fele volt aktív, ebből 943.000-en álltak munkaviszonyban, 64.000 viszont munkanélküli volt. A statisztika a férfi munkanélküliek arányát 5,9 %-ban, a nőkét pedig 6,9 %-ban állapította meg. Figyelemre méltóan alacsony ezzel szemben a költségvetési hiány, amely a GDP-nek mindössze 1,4 %-át tette ki (91,9 milliárd tollár). Az állam adósságállománya is rendkívül alacsony, a GDP-nek mindössze 22,9 %-a volt 2004-ben. A külkereskedelmi mérleg mintegy 1 milliárd EUR összegű deficitje arra utal, hogy a világgazdasági konjunktúra várt fellendülésének elmaradása érzékenyen érintette a nyitott gazdaságú Szlovéniát. Ez annak ellenére következett be, hogy az EU részaránya a szlovén exportban 60 % körüli. A kivitel 20 % a volt jugoszláv tagköztársaságokba és Oroszországba irányul. E két, a gazdaság modernizálására alig ösztönző piac számos iparágban (például gyógyszeripar, gépipar, vegyipar, építőipar) meghatározó szerepet játszik. Az éleződő versenyben ennek hátrányai a nyugati piacokon is érezhetővé váltak. A külkereskedelmi mérleg hiánya tehát csak látszólag konjunkturális, valójában sokkal inkább strukturális, a gazdaság belső szerkezetéből fakadó okokra vezethető vissza. A közvetlen tőkeberuházások kumulált értéke mindössze 2,8 milliárd EUR (ez a hasonló magyarországi mutatónak alig több mint egy tizede). Szlovéniában még nem történt meg a tényleges és teljes privatizáció. A nagyvállalatok és a pénzintézetek zöme nehezen áttekinthető módon, de lényegében állami tulajdonban, illetve befolyás alatt van. Kormányzati részről is érezhető a fenntartás a külföldi tőkével szemben. Erőteljes jelenség a

HTMH • 2005

– 15 / 22 –


monopolhelyzet és a központi árszabályozás, amelyek felszámolásának szükségességére az EU egyre sürgetőbben hívja fel a szlovén vezetés figyelmét. Szlovénia igyekszik kihasználni a Nyugat-Balkánon meglévő helyzeti előnyét gazdasági pozícióinak megszilárdítására. Eddig 15 millió EUR összegben nyújtott fejlesztési segélyeket a térség országainak (ebből 3 millió EUR értékben a Stabilitási Paktum keretében). A „Szlovéniától délre, Görögországtól északra fekvő területekkel” kapcsolatos stratégia kidolgozására 15 tagú kormányzati munkacsoport alakult. A Muravidék Szlovénia viszonylag fejletlenebb területei közé tartozik, ezért évtizedek óta jelentős az elvándorlás, az utóbbi időben pedig egyre nyomasztóbbá vált a munkanélküliség is. (Lendva Községben 1999 szeptemberében 2.658 munkanélkülit tartottak számon, ami a munkaképes korú lakosság 22 %-a. 2002 első negyedére ez 27 %-ra, 2.740-re növekedett. Lendva Község összlakossága 12.083 fő.) A magyarok nagy része idős, falvakban él, korábban magántulajdonban lévő földjeiket fölművesszövetkezetekben műveli. A térség legjelentősebb ipari üzeme a lendvai székhelyű NAFTA vállalat, amely súlyos finanszírozási gondokkal küzd. Ez elsősorban azért jelent komoly problémát, mert a kőolajfinomító vállalat biztosította a község jövedelmének mintegy 40 %-át. A kb. 300 magyar nemzetiségű személynek munkaalkalmat biztosító vállalat sorsa szinte reménytelen. A magánkézben lévő ipar és kereskedelem részaránya szerény. Nagyobb beruházásokra – a tőkehiány és a meglehetősen elmaradott infrastruktúra miatt – aligha lehet számítani. A muravidéki Területi Gazdasági Kamara és az AJPES Ügynökség muraszombati kirendeltségének 2004-re vonatkozó éves jelentése szerint az elmúlt esztendőben a muravidéki régióban 1.125 gazdasági társaság és 2.806 vállalkozó nyújtotta be éves gazdálkodási elszámolását. Ennek alapján megállapítható, hogy a régió 2004-ben 9,1 milliárd tollár tiszta nyereséget termelt, ami 6,1 %-kal kevesebb az előző évinél. Összességében a régió azonban a 2004-es évet veszteséggel zárta, amelynek összege mintegy 10,4 milliárd tollárt tesz ki. A tiszta veszteség 56,3 %-át a feldolgozó-ipar, 24,9 %-át pedig a mezőgazdaság mutatta ki. A veszteséggel termelő cégek tízes listáján az első öt az olajiparban, a feldolgozó-iparban, az élelmiszergyártásban és a mezőgazdaságban tevékenykedik. Nélkülük – a veszteségeik nélkül – a Muravidék gazdasági mutatói 5 milliárd tollár nyereséget jelenthetnének. A gazdasági társaságok tavaly 18.843 főt foglalkoztattak (számuk az előző évhez képest 2,3 %-kal nőtt), és foglalkoztatottként 16,6 millió tollárt termeltek, ami 3,9 %-kal meghaladja a 2003. évi adatot, viszont jócskán kevesebb, mint a 29 millió tollár összegű országos átlag. A munkabérek a Muravidéken a szlovén országos átlagtól 22 %-os lemaradást mutatnak; 188.164 tollárral szemben csak 129.538 tollárra rúgnak. A magyarok lakta terület az utóbbi időszakban Szlovénia legfejletlenebb régiójává vált, és ennek következtében 2003-ban 1.031 fiatal költözött el az ország más részeire, ahol azonban nem rendelkeznek kisebbségi jogokkal. Az a veszély fenyegeti őket, hogy megszűnnek magyarként létezni.


– 16 / 22 –

HTMH • 2005

A tőkehiány okozza azt is, hogy az őshonos nemzeti közösségek gazdasági alapjának létrehozását és támogatását célzó, kedvezményes hitellehetőséget a magyarság az értékbecslési, zálog- és biztosítási költségek magas volta miatt csak viszonylag kis létszámban tudja igénybe venni. Az elmúlt tizenkét év során a magyar–szlovén közös határszakaszon sorra megnyíló határátkelőhelyek segítik e vidék Európa fejlett részéhez való felzárkózását. 2001. május 16án felavatták a Zalalövő–Bajánsenye–Muraszombat közötti 44 kilométeres vasútvonalat, 2002. március 28-án pedig sor került a Kétvölgy–Čepinci határátkelő ünnepélyes átadására. 2004. április 16-án kormányközi megállapodást írt alá a két ország megbízottja arról, hogy május 1-jétől, az EU-csatlakozás napjától kezdődően valamennyi magyar– szlovén határátkelő nemzetközi státust kap, bevezetik a közös ellenőrzést (az utazót egy irányba csak egyszer ellenőrzik), és a helyi lakosság régóta érzékelhető igényét kielégítve a nyitva tartás ideje is nőtt. A tervezett autópálya is az elmaradott infrastruktúra fejlesztését, valamint a határon átnyúló gazdasági vállalkozások élénkítését célozza. 2000. február 9-én kormányközi megállapodást írtak alá a koperi tengeri kikötő közös használatáról is, s a program megvalósítása érdekében 2001 során már igen komoly lépéseket tettek. 6. CIVIL TÁRSADALOM A Muravidéken a magyar kulturális értékeknek gazdag hagyománya van. Már közvetlenül az elcsatolás után is – sokszor kíméletlen és ellehetetlenített körülmények közepette – működtek a műkedvelő csoportok. A leggyakoribb műfaj ebben az időben a magyar néptánc, a dalárda és az amatőr színjátszás volt. A húszas években a magyar színtársulatoknak egy szlovén darabot is be kellett tanulniuk ahhoz, hogy magyar színdarabot is bemutathassanak. A második világháború utáni években a műkedvelő mozgalom átmeneti hanyatlása következett be, az ’50-es évek második felétől azonban ismét felélénkülés volt tapasztalható. A kis létszámú muravidéki magyarság körében ez a civil szerveződési forma jelentette a nemzettudat megőrzésének egyik legfontosabb bástyáját. A művelődési egyesületek létrehozásának egyrészt anyanyelvápoló és kulturális értékteremtő, másrészt közösségszervező szerepe volt, és van még ma is. Újabb lendületet adott az amatőr műkedvelő mozgalomnak, hogy a ’70-es évek második felétől, majd a ’80-as években az őshonos nemzeti kisebbségek kulturális tevékenységét az állam anyagi támogatásban részesítette. Így az 1980-as évek végére a legtöbb magyarlakta faluban megalakultak a művelődési egyesületek, amelyek keretében népdalkörök, színjátszó csoportok, citerazenekarok, hímző- és fafaragócsoportok működnek. A ’80-as évek végétől az anyanyelvápolás újabb értékes szerveződési formái jöttek létre a versmondás és a bábjátszás terén.

HTMH • 2005

– 17 / 22 –


A Muravidék mintegy hatvan magyar műkedvelő csoportja tevékenysége összefogásának, koordinálásának, szakmai és módszertani irányításának feladatát az 1994-ben megalakult Muravidéki Magyar Művelődési Intézet látja el. 2002 októberében önálló egyesületként megalakult a Muravidéki Magyar Tudományos Társaság, amelynek hét tagú elnöksége Göncz Lászlót választotta elnöknek. A szórványban élő magyarság egyesületei közül a ljubljanai Petőfi Sándor és a Nova Gorica-i Mátyás Egyesület emelhető ki. 7. OKTATÁS A magyar nyelvű tanítás feltételei Szlovénia nemzetiségileg vegyes lakosságúnak minősített területein a kétnyelvű oktatás–nevelés formájában biztosítottak az óvodától az egyetemig. A kétnyelvű oktatásra az 1959–60-as tanévtől tértek át az általános iskolákban, mivel egyrészt szinte teljesen elnéptelenedtek a tisztán anyanyelvű oktatási intézmények, másrészt a magyar tagozatokról kikerülőknek nem volt lehetőségük továbbtanulásra, ugyanis a vajdasági magyar középiskolák távol voltak, Magyarországot pedig „vasfüggöny” választotta el Szlovéniától. Az óvodákban két évvel később, a középiskolákban pedig az 1980-as törvény értelmében, az 1981–82-es tanévtől vezették be a kétnyelvű oktatást. Ezzel vált teljessé a kétnyelvű oktatás rendszere. A Muravidéken négy kétnyelvű általános iskola (Lendván, Göntérházán, Dobronakon és Pártosfalván) működik. A kétnyelvű alapiskolákban a magyar és szlovén nyelv egyenrangú tantárgyak, egyben mindkettő a tanítás nyelve is. Mindkettőt két szinten tanítják: anyanyelvként és második nyelvként. A magyar nyelv két szinten történő oktatása egészen a VIII. osztályig megmarad, a szlovén nyelv tanítása az V. osztálytól csak egy szinten történik. Ami a két nyelv tanítási nyelvként történő használatát illeti, az alsó tagozaton minden tanítási órán az 50 : 50 %os arány megtartására törekszenek a pedagógusok. A felső tagozaton ez az arány 70 : 30 % a szlovén nyelv javára. A 2002–2003-as tanévben a négy kétnyelvű általános iskolában összesen 1.021 diák tanul. A 2004–2005-ös tanévben a Muravidéken a kétnyelvű általános iskolákba 77 elsőst írattak be, ami 22 %-kal kevesebb, mint az előző iskolaévben. A kétnyelvű általános iskolákat összesen 903 tanuló látogatja. A kétnyelvű általános iskolát végzett tanulók zöme a Lendvai Kétnyelvű Középiskola gimnáziumi, gépésztechnikusi, közgazdasági–kereskedelmi technikumi és kereskedelmi szakközépiskolai programjára iratkozhat be. Az 1999–2000-es tanévben a középiskolai tanulók száma – mivel ebben a tanévben a gépésztechnikumban nem indítottak elsős tagozatot – az előző évi 402-ről 320-ra csökkent. 2002–2003-ban tovább apadt a diákok száma, s a középfokú intézményben már csak 278 diák tanul. A középiskolában az oktató–nevelő munkát 42, megfelelő végzettséggel rendelkező tanár végzi. Egyre nagyobb érdeklődés mutatkozik a magyarországi középiskolák iránt is. A Lendvai Kétnyelvű középiskolát 2004– 2005-ben 305 diák – köztük 94 első osztályos – látogatta.


– 18 / 22 –

HTMH • 2005

Az elmúlt évek során számtalan bírálat érte a kétnyelvű oktatási modellt, különös tekintettel a magyar nyelvű oktatás színvonalára. Az anyanyelvi oktatás színvonalának emelése szempontjából lényeges előrelépésnek tekinthető, hogy 2000 szeptemberétől magyar nyelvi szaktanácsadó segíti a kétnyelvű iskolákban dolgozó pedagógusok munkáját. Kiemelt figyelmet kell fordítani a kilenc osztályos alapfokú oktatásra való áttérés segítésére is. A Maribori Egyetemen 1966 óta lektorátus, 1980-tól pedig Magyar Nyelv- és IrodalomTanszék működik, ahol a kétnyelvű óvodák és általános iskolák pedagógusait képezik. 2002-ben a Tanszék vezetői részéről megfogalmazódott az igény egy fordítói– tolmácsképzői program beindítására. A Tanszék szoros együttműködést alakított ki a szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolával. A Ljubljanai Egyetemen magyar lektorátus működik. 2004. augusztus 19-én Slavko Gaber szlovén oktatási miniszter jelenlétében Lendván letették az új kétnyelvű középiskola és sportcsarnok alapkövét. A 2,7 milliárd tollár öszszegű beruházást teljes egészében a Szlovén Oktatási és Sportminisztérium fedezi. A 24 tantermes, tanműhellyel ellátott új iskolaépület alapterülete eléri az 1.600 m²-t. 8. MŰVELŐDÉS, KULTÚRA, TUDOMÁNY A már említett muravidéki Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet a művelődési egyesületek tevékenységének összefogása mellett a magyar nemzettudat ébrentartása céljával irodalmi pályázatokat, történelmi vetélkedőket, szavalóversenyeket, nyári anyanyelvi és honismereti táborokat, színház- és bábelőadásokat, zenei és néptánc-programokat szervez. Az utóbbi időszakban egyre erőteljesebbé váló tudományos jellegű tevékenysége mindenekelőtt a néprajz, a helytörténet, a szociográfia és a művelődéstörténet területén nyilvánul meg. Az Intézet a szlovéniai magyarság történelmével, kultúrájával, néprajzával foglalkozó, évi mintegy tíz kiadvány megjelentetésével pótolhatatlan szerepet tölt be a magyar közösség önazonosság-tudatának újrafogalmazásában. Az intézet keretében működik 2004 augusztusától a Bánffy Központ is (magyar könyvesbolt, amely már 1988től működik, internetes kávézó, ifjúsági programok stb.). A magyarlakta vidéken a ’60-as évektől kialakult a könyvtárhálózat is. Önálló magyar könyvtárakkal nem rendelkeznek. A magyar könyvek és az irodalomnépszerűsítés az ún. kétnyelvű könyvtárakban kap helyet, ahol a magyar könyvtári programért felelős könyvtárosok is tevékenykednek. A központinak tekinthető lendvai és muraszombati könyvtárak mellett több településen fiókkönyvtárak működnek. A muravidéki magyar írók kezdeményezésére 1997-ben Lendva székhellyel megalakult a Szlovéniai Magyar Írók Társasága. Az elmúlt négy évtized során mintegy ötven szépirodalmi mű látott napvilágot, ami e kis létszámú közösség számára vitathatatlanul jelentős teljesítmény.

HTMH • 2005

– 19 / 22 –


A lendvai várban Gerics Ferenc vezetésével működő Galéria–Múzeum Intézet számos programja érinti a muravidéki magyarság néprajzi és helytörténeti tevékenységét, valamint képzőművészetét. A Lendvai Művésztelep több évtizedes múltra tekinthet vissza. Az utóbbi években örvendetesen megszaporodtak az ifjúsági táborok, amelyeket regionális szinten, Vas és Zala megyével együtt szerveznek (legismertebb az Ifjú Levéltárosok nyári kutatótábora). A szlovéniai magyarság érdekképviseleti szervezetei folyamatosan kérik az érintett szlovén minisztériumoktól, hogy a magyar nemzetiségi intézmények a kétnyelvű területen élő magyarság számára elérhető közelségben legyenek. Ennek szellemében kérték, hogy a lendvai székhelyű regionális könyvtár lássa el a muravidéki magyarság központi könyvtárát megillető feladatokat, ám a közelmúltban elfogadott könyvtár-törvény az intézményt régi helyén, Muraszombatban hagyta. Kérik továbbá, hogy a Szlovén Kulturális Nemzeti Program keretében Szlovénia biztosítsa annak lehetőségét, hogy a magyar nemzetiségi kultúrát érintő feladatok ellátása a Lendvai Múzeum feladata maradjon, valamint, hogy a Maribori Területi Levéltár lendvai kihelyezett tagozatának státusza jogilag is rendeződjék. A magyar intézményhálózat létrehozása a muravidéki magyarság jövője szempontjából óriási jelentőségű, amit a muravidéki Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet eddigi tevékenysége is bizonyított. 2001 decemberében magyar kormányhatározat született a Lendván 1995-ben megkezdett Művelődési Ház befejezéséhez szükséges összeg egyharmadát jelentő 100 millió forintnak megfelelő összeg egyszeri támogatásként történő biztosításáról. Részben ennek köszönhető, hogy 2004. szeptember 18-án Anton Rop szlovén és Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök közösen felavatták a lendvai Művelődési Ház épületét. 9. EGYHÁZI INTÉZMÉNYRENDSZER, VALLÁSGYAKORLÁS Felekezeti hovatartozás tekintetében a muravidéki magyarság a többi Kárpát-medencei kisebbségi magyar közösségnél egységesebb, a szlovén nemzetiségű lakossághoz viszonyítva azonban sokszínűbb képet tükröz. 1920 után a római katolikusok – akik a magyar lakosság mintegy 80–85 %-át jelentették – két püspöki helynök fennhatósága alá tartoztak, mivel a szombathelyi egyházkerület püspöke közvetlenül nem gyakorolhatta hatáskörét. Az említett időszakban rendkívül körülményes volt az újonnan megállapított határ mentén élők helyzete, hiszen a trianoni határral plébániákat szakítottak ketté (pl. a Hetésben). A helyzet valamennyire stabilizálódott, amikor 1923-ban a területet a Maribori Püspökséghez csatolták. A magyar nyelvű vallásgyakorlásnak ez persze nem kedvezett. A két világháború között e téren is számos konfliktus történt. A második világháború alatt a terület ismét a szombathelyi püspök fennhatósága alá került, ami újólag kellemetlenségekkel járt. A római katolikusok számára a magyar nyelvű vallásgyakorlás ugyan egészen máig biztosítva volt, illetve jelenleg is az a magyarlakta vidéken, a magyar papok második világháború után jelentkező hiánya miatt azonban az egyház mégsem játszik meghatározó


– 20 / 22 –

HTMH • 2005

szerepet a nemzeti tudat és az anyanyelv alakulásában. A Muravidéken a legtöbb esetben a magyar nyelvet elsajátító szlovén nemzetiségű papok tevékenykednek, akik becsülettel végzik ugyan munkájukat, de a magyar nemzettudat alakulása szempontjából mégsem játszanak pozitív szerepet. Az elvilágiasodásra, a kedvezőtlen korösszetételre és az asszimiláció gyorsulására egyaránt jellemző, hogy az elmúlt években a felére csökkent a magyar nyelvű hitoktatást igénylők aránya. Mivel a római katolikus egyház kimondottan a vallási célokra és feladatokra összpontosítja figyelmét, az utóbbi évtizedekben nem tapasztalhatók nemzeti jellegű ellentétek. A muravidéki magyarság döntő többsége ma is római katolikus felekezetű, mint egyházközösség a Maribori Püspökséghez tartozik. A szertartások kétnyelvűek. Az egyházi teendőket 4–5 – közülük 1–2 magyar nemzetiségű – pap látja el. Az alsólendvai Szent István-szobor 2000. augusztus 20-ai felavatása óta minden évben – nagy látogatottság mellett – megtartják a Szent István-napi misét. Megközelítőleg 500 református hívőt is számon tartanak. A Szlovéniai Református Egyházközösség székhelye Szécsiszentlászló. Magyar ajkú lelkészük nincs, az egyházi szertartásokat magyarországi vendéglelkészek végzik. A muravidéki szlovének mintegy negyede evangélikus; ők a muraszombati esperességhez tartoznak. Magyar nemzetiségű lelkésszel nem rendelkeznek, így több magyar településen nincs is magyar nyelvű istentisztelet. 10. TÖMEGTÁJÉKOZTATÁS A szlovéniai magyarok hetilapja, a Népújság 1956-tól a Pomurski vestnik című szlovén nyelvű lap mellékleteként kéthetente, illetve az időszerű nemzetközi politikai eseményekhez igazodva jelent meg. 1958 februárjától központi költségvetési támogatással, heti rendszerességgel, önálló orgánumként adták ki. 1993-tól a lap a Muravidéki Magyar Nemzeti Önigazgatási Közösség által alapított Magyar Nemzetiségi Tájékoztatási Intézet gondozásában jelenik meg, 1.800 példányban. A szerkesztőség teljes átszervezését követő bővítés eredményeként 1995-től a Népújság heti 24 oldal terjedelemben, színes borítóval, havi egy alkalommal IFI című ifjúsági melléklettel igyekszik biztosítani a muravidéki magyarság anyanyelvű tájékoztatását. Évi két alkalommal, a Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet gondozásában jelenik meg a Muratáj című irodalmi, művelődési, társadalomtudományi és kritikai folyóirat, valamint a szlovéniai magyarok évkönyve, a Naptár. A Muravidéki Magyar Rádió (MMR) 1958. november 28-án kezdte meg adását a Muraszombati Rádió keretében. Kezdetben vasárnaponként 10 percben sugárzott magyar nyelvű adást, amely a későbbi években heti fél órára bővült. 1984-ben önálló frekvenciát kapott, és ebben az évben nyílt meg a lendvai stúdió is, ahol napi két órás magyar adás készült. A technikai fejlődés új stúdió megépítését tette szükségessé. Ennek átadására 1991-ben került sor. A ’90-es évek első felében először napi 5,5, később napi 8 órára

HTMH • 2005

– 21 / 22 –


bővült a Muravidéki Magyar Rádió műsora. Az MMR 1996. január 1-jén kivált a Muraszombati Tájékoztatási Vállalatból, és teljes egészében a Szlovén RTV égisze alá került. 1998 novemberében újabb stúdióval lett gazdagabb. 1999. május 1-jétől a Muravidéki Magyar Rádió adása 5.45 és 19.00 óra között hangzik el, készítésében 8 újságíró, 3 hangtechnikus és több tiszteletdíjas működik közre. A MMR jelenleg két hullámhosszon sugározza műsorát: URH-n (87,6 MHz) és középhullámon (648 kHz). Ez utóbbi azonban csak délután 13.30 órától áll az MMR rendelkezésére. A középhullámnak köszönhetően Magyarország nyugati részén is hallható a rádió műsora, és szerencsére igen nagy népszerűségnek örvend. Naponta ötször rövid hírek (ebből két alkalommal a BBC Világszolgálatának magyar nyelvű hírei) és egyszer 15 percben a nap eseményeinek részletes ismertetése hangzik el. A legnagyobb hangsúlyt a muravidéki magyarságot közvetlenül érintő (gazdasági, mezőgazdasági, kulturális, oktatási, sport- stb.) témákra helyezik. A hallgatók több kontaktműsorban kapnak lehetőséget vélemény-nyilvánításra. A rádió tervei közé tartozik a műsor további bővítése és színvonalának emelése. A Szlovén TV az első magyar nyelvű nemzetiségi televíziós műsorát 1978 októberében sugározta Mostovi–Hidak címmel. A ljubljanai szerkesztőség 15 perces adása kéthetente jelentkezett, majd 1980-tól két évig a muraszombati TV-stúdió készítette a műsort. 1982-től ismét Ljubljanából, havonta két alkalommal, 35 perces háromnyelvű (szlovén, olasz és magyar) TV műsort sugároztak Mostovi–Hidak–Ponti címmel. Ez utóbbi azonban a két nyelven történő feliratozás miatt nem elégítette ki a magyar közösség igényeit. Az olasz kisebbség pedig – amely már abban az időben is saját frekvenciával és műsorral rendelkezett – szinte feleslegesnek tartotta ezt a formát. A Muravidéki Magyar Nemzetiségi Önigazgatási Közösség törekvéseinek eredményeként 1992-ben, a Szlovén TV és a Magyar TV között megkötött egyezmény értelmében – ugyan szerény technikai felszereltséggel és a személyi feltételek biztosítása nélkül, de – megnyílt a lendvai TV-stúdió. Kezdetben kéthetente jelentkezett félórás műsorával, majd 1994-től a műsoridő heti fél órára, 1998. január 1-jétől pedig hetente kétszer fél órára bővült. A maribori Regionális RTV Központtal közösen benyújtott frekvenciaigénylési kérelem pozitív elbírálása esetében műsoridejük tovább bővíthető, hiszen a szlovén RTV-törvény értelmében a nemzetiségnek napi fél órás adásidőt kell(ene) biztosítani a szükséges tárgyi és személyi feltételekkel együtt. 2002 szeptemberétől heti négyszer 30 percre bővült a magyar adás. Jelenleg a szerkesztőségben csupán egy szerkesztő– riporter, egy riporter, egy vágó és egy operatőr dolgozik főállásban. A magyar nemzetiségi elektronikus média 2004 szeptemberétől új, korszerű épületben működik. Lendván 2004. szeptember 18-án – a Művelődési Központ épületének átadásával egyidőben – hivatalosan is felavatták a magyar nemzetiségi RTV Központot, a Muravidéki Magyar Rádió és a Hidak televíziós műsor szerkesztősége új épületét. A felújított épületben minden feltétel adott az igényes és színvonalas műsorok készítéséhez. A Szlovén RTV az épületet ugyan már 2000 év végén megvásárolta, de a munkálatokat – első-


– 22 / 22 –

HTMH • 2005

sorban anyagi okokból eredően – csak 2002 tavaszán kezdhették meg. A felújítási munkálatok során az RTV további 140 m²-nyi helyiséget vásárolt meg a nemzetiségi közszolgálati elektronikus média részére. Ezzel a médiaközpont rendelkezésére álló stúdióterület meghaladja a 850 m²-t, ami megdrágította a 360 millió tollárra tervezett beruházás költségeit. A beruházást 50–50 % arányban a Szlovén RTV és az állam finanszírozta, értéke pedig mintegy 500 millió tollár. Az intézmény épületét Anton Rop szlovén miniszterelnök avatta fel. A beruházás 2004-ben az egyik legnagyobb ilyen vállalkozás volt a Mura-vidéken. A magyar televíziós műsorok elsősorban a muravidéki magyar nemzetiség anyanyelven történő tájékoztatását, a magyar értékek és hagyományok megőrzését tartják szem előtt, de a kisebbségi lét hétköznapjait is bemutatják. Kiemelt figyelmet szentelnek a szlovén– magyar kapcsolatok, valamint a kisebbség anyanemzettel való viszonya alakulásának. A tervek között szerepel dokumentumfilmek és TV-játékok készítése és bemutatása, valamint magyarországi TV-műsorok átvétele.

Jelentések a határon túli magyarok helyzetérõl Ó

Kiadja: Határon Túli Magyarok Hivatala

+ 1518 Budapest 112, Pf. 43,

1016 Bérc u. 13-15. · (: 466-9406, 466-9434 • Fax: 385-2601 • Web-site: http://www.htmh.hu • E-mail:[email protected] Felelős kiadó: Bálint–Pataki József, a HTMH elnöke Sorozatszerkesztő: dr. Bátai Tibor Térképek és ábrák: dr. Sebők László ISSN: 1586–815X

Szlovéniai magyarság

Recommend Documents