Szlovéniai magyarság

Jelentések a határon túli magyarság helyzetérõl Határon Túli Magyarok Hivatala

Szlovéniai magyarság 2001. T a r t a l o m:

Oldal

Előszó ………………………………………………………………………….

2

1. Történelem ………………………………………………………………

4

2. Általános adatok ………………………………………………………

7

3. Jogi helyzet ………………………………………………………………

10

4. Érdekképviselet ……………………………………………………….

11

5. Gazdaság …………………………………………………………………

12

6. Civil társadalom ………………………………………………………

13

7. Oktatás …………………………………………………………………….

13

8. Művelődés, kultúra, tudomány ………………………………………

14

9. Egyházi intézményrendszer és vallásgyakorlás ……………………

15

10. Tömegtájékoztatás ………………………………………………………

16

Jelentés a szlovéniai magyarság helyzetéről

– 2 / 18 –

HTMH • 2001.

Előszó Közel esztendeje, amikor Hivatalunk közreadta a határon túli magyar közösségek helyzetét ismertető régiójelentéseket tartalmazó, megújult sorozatot, elhatározott szándékunk volt – és erre a kiadványsorozatot bemutató sajtótájékoztatón is ígéretet tettünk –, hogy a régiójelentéseket éves rendszerességgel felfrissítjük. Ígéretünknek megfelelően az Olvasó most az eredetileg az 1999-es esztendő végéig terjedő időszakot átfogó jelentéseknek a 2000-es év legfontosabb történéseivel és adataival kiegészített, s bizonyos vonatkozásokban az idei, 2001-es évre is kitekintést nyújtó, „javított” kiadását tartja kezében. Milyen is volt az a millenniumi 2000-es esztendő, amelynek kiemelkedő eseményeit, adatait immár az új kiadás is tartalmazza? Az elmúlt év egyik legjelentősebb történése kétségkívül a déli szomszédunknál bekövetkezett demokratikus fordulat volt, amelynek eredményeként újabb szomszédos országban kerültek kormányzati pozícióba a magyarság képviselői és legitim szervezetei. Egy ilyen jelentőségű változás könnyen túlzásokra ragadtathatja még a témában jártas szakembereket is, indokolt tehát az események hangulati elemeitől való kellő távolságtartás, a ragaszkodás a realitásokhoz. Ha ezzel a magunk számára kötelezőnek tartott mértéktartással tekintünk 2000-re, megítélésem szerint akkor is elmondhatjuk, hogy a mögöttünk hagyott esztendő nem kevés eredményt hozott a határon túli magyarsággal kapcsolatos törekvéseinket illetően. A polgári kormány 1998-ban történt hivatalba lépésekor újrafogalmazta a külpolitikai cselekvési irányokat, kiindulási alapja azonban továbbra is az 1990-ben kialakult össznemzeti konszenzussal elfogadott és alátámasztott külpolitikai törekvések három fő iránya maradt: az euro-atlanti integráció, a regionális együttműködés – beleértve a jószomszédi viszonyok kialakítását – és a nemzetpolitika. A kormány az elmúlt esztendőben is nagy figyelmet fordított arra, hogy az említett cselekvési irányzatok között olyan valódi egyensúly jöjjön létre, amelynek keretében egyik irányvonal sem kerekedhet a másik fölé, egyik sem érvényesülhet a másik ellenében, hiszen ezek az irányzatok nemcsak szervesen kiegészítik, hanem feltételezik is egymást, szoros összefüggésben vannak egymással. A kormány határon túli magyarokkal kapcsolatos politikája arra irányul, hogy ezeket a közösségeket úgy támogassa, hogy a III. évezred kihívásaira szülőföldjükön tudjanak válaszolni, azokkal ott szembesüljenek. Ez a szándék tükröződik a szomszédos államokban élő magyarokról készülő törvényben is, amely Trianon óta első ízben próbálja meg rendezni az anyaország és a különböző országokba szakadt nemzetrészek közötti kapcsolatokat. A kormány által 1998 óta megvalósított külpolitika szerint az eredményes és sikeres euroatlanti politikának elő- és alapfeltétele térségünk stabilitása, amelyre viszont pozitív hatást érhetünk el a határon túli magyar közösségek helyzetének rendezésével.

HTMH • 2001.

– 3 / 18 –


A szomszédos államokkal kialakított és a rendszeres párbeszédre épülő kapcsolatokban nagy szerepe van és volt a szomszédainknál is – igaz, országonként eltérő mértékben, de – egyre inkább meghonosodott polgári pluralizmusnak és demokratikus értékrendnek. Ez akkor sem eredményezett a megszokottnál nagyobb változást a kétoldalú kapcsolatokban, amikor a magyarság legitim politikai szervezete vagy kikerült a politikai hatalomból, vagy kormányon maradva – vállalva a koalíciós feszültségeket – próbálta meg jogos és a partnerek által korábban már elfogadott igényeit a gyakorlatban is érvényesíteni. Természetesen az elmúlt esztendő sem volt mentes az esetenkénti feszültségektől, konfliktusoktól a határon túli magyarság szervezetei és az érintett országok állami, kormányzati szervei között. Elegendő, ha csupán felsorolásszerűen – és korántsem a teljesség igényével – olyan vitapontokra utalunk, mint az önálló állami egyetem létrehozásának kérdése és az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásának változatlan rendezetlensége Romániában, vagy az ún. nevesítetlen földek problémája és a közigazgatási reform körüli véleményeltérések Szlovákiában. Mégis, a nem kevés vitás kérdés és az érintett magyar politikai érdekképviseleti szervezetek által tett számos kényszerű – esetenként fájdalmasan keserű – engedmény mellett is a határon túli magyar közösségek egyre inkább a térség stabilitásának markáns és nélkülözhetetlen szereplőivé válnak. Ama félig telt poharat persze, amely hasonlattal gyakran jellemzik a határon túli magyar nemzetrészek jogos elvárásaikhoz, igényeikhez viszonyított helyzetét, az elmúlt évben sem sikerült teletölteni — ám ez a realitásokból kiindulva aligha is volt elvárható. A pohár tartalma viszont számottevően gazdagodott, és alapvetően nem híg ígéretekkel vagy puszta illúziókkal. Azok pedig, akik számára a félig telt pohár már eddig is soknak bizonyult, most kényszerűen kevésbé durva módszerekkel igyekeznek fékezni a folyamatokat. Ha úgy tetszik, már önmagában ez sem lenne kevés eredmény. Ugyanakkor mindannyiunknak – az érintett határon túli magyar közösségeknek, az anyaországnak és az adott többségi társadalmak demokratikus fejlődésben, a régió stabilitásában érdekelt progresszív erőinek is – közös felelőssége, hogy a fékezni próbálók buzgalma továbbra se járjon érdemleges sikerrel.

Szabó Tibor


– 4 / 18 –

HTMH • 2001.

Jelentés a szlovéniai magyarság helyzetéről 1. TÖRTÉNELEM A szlovéniai magyarság településterülete a magyar honfoglalást és államalapítást követően évszázadokig – a Magyar Királyság és a stájer-osztrák hercegség közötti – részben lakatlan védelmi zóna (gyepű) volt. A várispánságok megszervezésétől 1919ig Alsólendva és környéke Zala, az őrségi rész Muraszombattal és Szentgotthárddal Vas megyéhez tartozott. A tatár és török pusztítások idején e táj viszonylag keveset szenvedett, bár Csáktornya, Alsólendva és Radkersburg (Redege, Radgona) a végvárrendszer fontos láncszeme volt. A nagy földesurak, a Bánffyak, Széchyek, Zrínyiek, Nádasdyak, Batthyányak a lutheri, majd a kálvini reformáció védnökei voltak. A XVI–XVII. században Alsólendva nemcsak fontos erősség, hanem a magyarországi protestantizmus és szellemi élet egyik központja, neves prédikátorokkal és nyomdával, amelynek termékei messze földre eljutottak. Míg az osztrák területeken az ellenreformáció lelki és fizikai terrorja csaknem teljesen felszámolta a szlovén nemzeti újjászületést is jelentő hitújítást, addig a magyarországi Vend-vidéken több tíz evangélikus gyülekezet maradhatott fenn a mai napig. A karintiai–krajnai–tengermelléki szlovének és a Mura–Rába-vidéki vendek között – annak ellenére, hogy 1526-tól egy államkeretben, a Habsburgbirodalomban éltek – alig volt gazdasági, szellemi kapcsolat, így ez utóbbiak a XX. század elejéig nem voltak részesei a szlovén nemzetté válás folyamatának. Az elmúlt évszázadokban használatos „vend” népnév a veneti (Velence alapítói), a vandal(us), és a német Windisch szóra vezethető vissza. A ruszin–ukránhoz hasonlóan előbb létezett a magyarban, mint a szlovénben, és a később e néven egységesülő nép magyarországi ágát jelölte. Hungarus tudatúak voltak, és a XIX. század végére kétnyelvűekké váltak. A Ljubljana–Maribor felé orientálódó értelmiség hatására mára a határ mindkét oldalán élők a szlovén nemzethez tartozóknak érzik magukat. Az azonos életkörülmények, a közös vallás, valamint a közös ellenséggel szemben vívott küzdelem közel hozták egymáshoz a magyarokat és a vendeket–szlovéneket. 1848 szeptemberében, majd 1849 júniusában az itteni nemzetőrök visszaverték Jelačić horvát–szerb csapatainak támadását, és megakadályozták átvonulásukat. Az általános visszavonulás során – 1848 decemberétől 1849 májusáig – ez a vidék is osztrák–horvát megszállás alá került.

HTMH • 2001.

– 5 / 18 –


Az 1867 utáni gazdasági fellendülés idején a hagyományos regionális központokban (de több más településen is, így pl. Dobronakon) számtalan ipari létesítmény, többek között téglagyár, malom, nyomda, villanytelep, Lendván pedig ernyőgyár is létesült, és kiépült a járási székhelyek hivatali szervezete is. Megépült a Zalaegerszeg–Alsólendva–Csáktornya és a Körmend–Muraszombat közötti vasútvonal, de a tervezett szentgotthárd–muraszombati soha nem készült el. A nagybirtok szorításában földhöz nem jutó parasztok közül sokan vándoroltak ki az Egyesült Államokba, de a szomszédos osztrák területekre is. A szlovén államiság igénye – a csehhez és horváthoz hasonlóan – évtizedeken át csak az osztrák államkeretben, mint a trializmus egy változata merült fel. Egy Ausztria–Magyar-országtól és Szerbiától független délszláv állam eszméjét is csak viszonylag kevesen támogatták, s a Szerbiával való egyesülésnek – 1918 októberéig – a vendek között alig akadt híve. Az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlásakor horvát csapatok törtek be a Muraközből, de azokat visszaverték. A Károlyi-kormány fennállása alatt tervek születtek egy Muraszombat székhelyű vend vármegye kialakítására. Klekl József katolikus plébános autonómia-terveiben szlovén nyelvű közigazgatás, népoktatás, gimnáziumok és saját véderő felállítása szerepelt. A tanácsköztársaság diktatúrája nem kedvezett a nemzetiségi igények kielégítésének; a részben ilyen indíttatású ellenforradalmi megmozdulásokat leverték. A párizsi békekonferencia az eredetileg javasolt Mura-vonalat megváltoztatva, a jugoszláv–magyar határt a Mura és a Rába vízválasztóján húzta meg. Így került a Muravidék (Prekmurje) Jugoszláviához – az 1921es jugoszláv népszámlálási adatok szerint – 15.000, voltaképpen 20–22.000 magyarral, s maradt Magyarországon az ún. Porabje, mintegy 5.000 szlovénnel–venddel. A jugoszláv (szerb) hadsereg csak 1919. augusztus 12-én vonult be a Muravidékre. A nagyhatalmi döntés – mint Burgenland esetében is – egyfajta kompenzációt jelentett az Olaszországhoz került és Ausztriával maradt szlovén-lakta területekért. A három ország – Jugoszlávia, Magyarország és Ausztria – távoli határvidékévé vált terület máig sem tudta kiheverni a két világháború, a megtorlások, kitelepítés, kivándorlás és belső migráció okozta veszteségeket. Az Esterházy-birtokot nem az azt megművelő magyar cselédség, hanem a helyi és az Olaszországhoz került területekről áttelepített szlovének között osztották fel, ellentéteket gerjesztve az őslakosok és a „kolonisták”, a magyarok és a szlovének között. Hét magyar falu határában épültek új falurészek (Petesháza, Lendvahosszúfalu, Pincemajor, Zalagyertyános, Lendvahidvég, Kámaháza) a telepesek számára. A föld és megélhetés nélkül maradtak körében pedig folytatódott a kivándorlás és a szezonmunka az USA, Németország és Franciaország felé. A jól működő regionális kapcsolatok megszakadtak: a muravidékiek többé nem járhattak át aratni a dunántúli nagybirtokokra; megszűnt a vasúti összeköttetés Muraszombat és Körmend, majd Lendva és Rédics között. 1923-tól Muraszombat új vasútvonalon – Ormožon át – kapcsolódott Mariborhoz.


– 6 / 18 –

HTMH • 2001.

Kezdetben a magyar érzelmű vendek is reménykedtek a Magyarországhoz való viszszacsatolásban, ami 1941. április 16. és 1945. április 3. között meg is valósult. Az őslakosokkal szemben türelmes magyar uralom biztosította a rendet és a viszonylag nyugodt életkörülményeket, tanulási lehetőséget nyújtott a szlovén fiatalok számára is, míg nemzettársaik a testvérharcokban, a német és az olasz megszállók elleni partizánakciókban pusztultak. A jó bánásmód egyik kétes értékű eredménye, hogy 1941-ben tízezrek vallották magukat szlovén–horvát anyanyelvűnek, de magyar nemzetiségűnek a Muravidéken és a Muraközben. Ugyanakkor meg kell említeni, hogy a telepesek és a megbízhatatlannak minősítettek közül több mint 600 személyt internáltak rövidebb hosszabb időre a sárvári táborba. 1945 tavaszán a bosszú és a megtorlás itt megközelítően sem volt olyan mértékű, mint korábban Bácskában, de így is több mint 500 magyart – köztük nőket és gyermekeket – hurcoltak el és zártak táborba viszonossági alapon. Ezen a vidéken is megszenvedték az erőszakos kollektivizálást és a szovjet–jugoszláv szembenállást. Sok magyar fiatalt kémkedésre és diverzáns-tevékenységre kényszerítettek a szovjet befolyás alatt lévő anyaországukkal szemben — közülük számosan értelmetlenül pusztultak el. 1943-ban olajat találtak Petesházán. Az impériumváltás után ezért a magyar lakosságot – biztonsági okokra hivatkozva – kitelepítették, szétszórták, s helyükbe más nemzetiségű munkaerő érkezett, főleg a közeli horvát Muraközből. Az ipari üzemekkel, infrastruktúrával nem rendelkező, elszegényedő határmenti falvakból az 1950–1970-es években a fiatalok zöme a szlovén többségű regionális központokba és távolabbi városokba költözött. A magyar tannyelvű – általában 4 osztályos – falusi iskolák állaga leromlott, a továbbtanulási lehetőség a minimálisra csökkent. Egyre több magyar szülő adta gyermekét a modern, jól felszerelt szlovén iskolákba: az 1950-es években a magyar gyermekek fele Lendván már szlovén tagozatra járt. Ezt a tendenciát megállítandó vezették be 1959-ben – akkor egyedülálló módon – a kötelező kétnyelvű oktatást a törvényben rögzített keskeny, vegyes lakosságú (korábban túlnyomóan magyar többségű) sávban a szlovén gyerekek számára is. (A 176 muravidéki település közül 33 tartozik ebbe a törvény által körülhatárolt határmenti övezetbe.) Az 1960-as évektől megkezdődött a pozitív diszkrimináció elvén alapuló szlovén nemzetiségpolitika kiépítése. Számában és asszimilációs hajlandóságában a muravidéki magyarság hasonló a burgenlandihoz. Az 1980-as évek közepén végzett közös magyar–szlovén kutatás hátrányos gazdasági–infrastrukturális helyzetet, erősödő elvándorlást és vegyes házasságokban megnyilvánuló asszimilációt mutatott ki a határ mindkét oldalán. A 10 évenként tartott népszámlálások között átlagban 13 %-kal csökkent a szlovéniai magyar nemzetiségűek száma. A vegyes házasságok aránya meghaladja az 50 %-ot, és az abból származók 80 %-a a többségi nemzethez tartozónak vallja magát. 1991 nyarán a magyarok egy emberként álltak ki a független Szlovénia mellett, s azóta

HTMH • 2001.

– 7 / 18 –


igyekeznek betölteni – államközi egyezményekkel is elősegített – híd-szerepüket, amelyet a történelem mért rájuk. 2. ÁLTALÁNOS ADATOK Terület: 20.273 km2. Összlakosság: 2.000.000. Népsűrűség: 98 fő/km2. Etnikai csoportok: szlovén – 90,5 %, horvát – 2,9 %, szerb – 2,2 %, bosnyák – 0,7 %, magyar – 0,5 %, olasz – 0,3 %, egyéb – 2,9 %. Vallások: katolikus (90 %), muzulmán (0,7 %), egyéb (9,3 %). Hivatalos nyelv: a szlovén. A kétnyelvűvé nyilvánított területeken (Koper, Piran, Portorož, illetve a már említett 33 település Muraszombat és Alsólendva között, az előbbi nélkül) az olasz és a magyar is. Államforma: köztársaság. Hatalmi ágak: A törvényhozás legfelsőbb szerve az Országgyűlés, mellette – részben felsőházi jelleggel – működik az Államtanács, végrehajtó hatalom: kormány, az igazságszolgáltatás legfelsőbb szerve a Legfelsőbb Bíróság, Alkotmánybíróság. Főváros: Ljubljana (323.300 fő). Egyéb városok: Maribor, Ptuj, Celje, Koper, Murska Sobota. Városi lakosság: 49 %. Közigazgatási beosztás: 192 községi önkormányzat. Politikai pártok: Liberális Demokrata Párt (LDS), Szociáldemokrata Párt (SDS), Szlovén Nemzeti Párt (SNS), Egyesült Szociáldemokrata Lista (ZLSD), Szlovén Néppárt (SLS + SKD), Új Szlovénia – Keresztény Néppárt (Nsi), Szlovén Nyugdíjasaok Demokratikus Pártja (DeSUS), Szlovén Fiatalok Pártja (SMS). GDP/fő: 9.878 (1998), 10.078 (1999), 9.213 (2000) USD. GDP évi növekedési ráta: 3,9 % (1999), -8,2 % (2000). Árfolyam (tolar/USD): 166,6 (1998), 177 (1999), 223,6 (2000 január). Infláció: 8,9 % (2000).


– 8 / 18 –

HTMH • 2001.

Munkanélküliség: 7,4 % (1999 – ILO-adat), 12–14 % (saját, szlovén becslés). Összes külföldi befektetés: 60–65 millió USD (2000). Külföldi adósság: 6,21 milliárd USD. Valutatartalék: 4,37 milliárd USD. Export: 1998-ban 11,4 milliárd, 1999-ben 8,55 milliárd, 2000-ben 8,73 milliárd USD. Magyar–szlovén gazdasági kapcsolatok: pozitív külkereskedelmi mérleg Magyarország javára; export – 240 millió USD, import – 140 millió USD (1998). Magyarország főként élelmiszert, olajat és késztermékeket szállít, valamint gépi berendezéseket és közszükségleti cikkeket hoz be. 1999-ben az árucsere volumene meghaladta a 400 millió USD-t (a magyar export értéke elérte a 266 millió USD-t), 2000-ben pedig 462,56 millió USD-re nőtt, tehát állandóan emelkedik. A szlovéniai magyarság településterülete az ország észak-keleti részében található, egy kb. 50 km hosszú és 3–15 km széles sávban a szlovén–magyar határ mentén Hodostól Pincéig az ún. Muravidéken. A muravidéki magyarok további két csoportra, egységre osztódnak. Az egyik a „lendva-vidéki”, a másik az „őrségi” magyar tömb. A lendva-vidéki magyarok a Dobronaktól Pincéig található falvakban élnek Lendva (egykor Alsólendva) központtal. Ezek a települések a következők: Dobronak, Zsitkóc, Kámaháza, Göntérháza, Radamos, Hidvég, Bánuta, Hosszúfalu, Hosszúfaluhegy, Lendva, Lendvahegy, Alsólakos, Felsőlakos, Gyertyános, Kapca, Kót, Csente, Petesháza, Hármasmalom, Völgyifalu és Pince. A fenti települések 1918 előtt, illetve 1941 és 1945 között Zala vármegye részét képezték. Hodos, Kapornak, Domonkosfa, Szerdahely, Pártosfalva, Kisfalu, Csekefa és Szentlászló települések magyar lakosait az őrségi magyarok csoportjához soroljuk. Az őrségi települések az I. világháború előtt Vas vármegyéhez tartoztak Szentlászló kivételével, ez utóbbi Zala vármegye része volt. Muravidéken kívül Szlovénia más területein – főleg városokban – élnek még magyarok, elenyésző számban. A két legnagyobb lélekszámú magyar szórvány Muraszombatban és Ljubljanában található. A becslések 20–22.000 körülire teszik a szlovéniai magyarok számát, a hivatalos népszámlálási adatok azonban ennél elszomorítóbb képet festenek.

HTMH • 2001.

– 9 / 18 –


1. ábra

Magyarok Szlovéniában 2. ábra

A szlovéniai magyarok számának és arányának alakulása 1910 és 1991 között, a népszámlálási adatok alapján A 8.499 főből Muravidéken 7.636 magyar nemzetiségű lakos él. A muravidéki magyarok száma az elmúlt nyolcvan év alatt mintegy felére csökkent.


– 10 / 18 –

HTMH • 2001.

3. JOGI HELYZET A Szlovén Köztársaság Alkotmányának 11. szakasza biztosítja a szabad anyanyelvhasználatot, a 61. szakasz a „nemzeti hovatartozás szabad kifejezéséről”, a 64. szakasz „az őshonos olasz és magyar nemzeti kisebbség külön jogairól” rendelkezik. A kisebbségi többletjog-rendszeren alapuló nemzetiségi politika lényege abban rejlik, hogy a kisebbségi közösség az oktatás, a kultúra, a tájékoztatás területén, valamint az anyaországgal történő kapcsolattartás terén külön lehetőségekkel rendelkezik, amit az állam – közvetlenül a központi költségvetésből – anyagilag is támogat. Az alkotmány 80. szakasza kimondja: „Az országgyűlésbe minden alkalomkor az olasz és a magyar közösség egy–egy képviselője választandó”. Az olaszok és magyarok két szavazati lehetőséggel rendelkeznek: mint minden szlovén állampolgár szavazhatnak pártokra, és egyúttal megválaszthatják nemzeti kisebbségük képviselőjét is. A magyar közösség parlamenti képviseletének funkcióját Pozsonec Mária tölti be, aki a 2000. október 15-én megtartott választások során ismét megőrizte mandátumát. Kiélezett helyzetben a kisebbségi képviselők a mérleg nyelvének szerepét játszhatják. Előfordult már, hogy a magyar képviselő – a nemzetiségi külön jogok fenntartását támogató – baloldali pártokkal szavazott együtt. Ezért a szlovén jobboldali pártok egy része egyrészt a magyar parlamenti képviselő személyét, másrészt a pozitív diszkrimináción alapuló képviseleti rendszert támadja. 1994. december 4-én lépett életbe Szlovéniában Az önigazgatási nemzeti közösségről szóló törvény, amely községi szinten is biztosítja a nemzetiségi önkormányzati képviseletet. Az 1994. december 4-ei helyhatósági választásokat követően Muravidék három községében – Lendván, Hodos-Salovci községben és Muravske Toplicén – megalakult a Községi Nemzeti Tanács, amelyek választott képviselőikből létrehozták a 18 tagú Muravidéki Magyar Nemzeti Tanácsot. Ugyanezen a választáson Koczon József személyében Lendva magyar polgármestert kapott. Az 1998. november 22-én lebonyolított helyhatósági választások alkalmával az 1998. április 19-ei népszavazáson az önállóság mellett döntő Hodos és Dobronak község is megválasztotta képviselőit, és nemzetiségi önigazgatási tanácsot hozott létre. A Muravidéki Magyar Nemzeti Önigazgatási Közösség (MMNÖK) 1999 januárjában választotta meg 21 tagú tanácsát, melynek elnöke Tomka György lett. Lendva község polgármesterévé ismét Koczon Józsefet választották. A függetlenségét kivívott Szlovénia – Magyarország és szomszédai viszonylatában – egyedülálló gesztussal országa első budapesti nagykövetévé Hajós Ferenc alkotmánybírót, a muravidéki magyarság egyik vezető személyiségét nevezte ki. Az 1992. november 6-án Ljubljanában aláírt Magyar–Szlovén Kisebbségvédelmi Egyezmény 15. cikkelyének rendelkezése értelmében – összhangban az 1992. december 2-án Budapesten aláírt Magyar–Szlovén Alapszerződés 16. cikkében megfogalmazott elvekkel – megalakult a Magyar–Szlovén Kisebbségi Vegyes Bizottság, amely 1995. április 4-én tartotta első, alakuló ülését Ljubljanában. A vegyes bizottság további ülése-

HTMH • 2001.

– 11 / 18 –


ire évente felváltva Magyarország illetve Szlovénia területén került sor. Legutóbb – 2001. május 8–9-én – a Rába-vidéki szlovének központját, Szentgotthárdot választották helyszínül. Az ülések alkalmával aláírt jegyzőkönyvek konkrét ajánlásokat fogalmaznak meg a két érintett kisebbség számára nagy fontossággal bíró ügyek megoldására vonatkozóan, a kisebbségeket érintő általános kérdések, az oktatás és a kultúra területén. A vegyes bizottság – a tervek szerint – 2002-ben Szlovéniában tartja következő ülését. A két ország kormánya aláírta az 1996–1998. évi oktatási, kulturális és tudományos együttműködésről szóló megállapodást. Az ennek megújításával kapcsolatos előkészítő munkát követően 1999. november 26-án került aláírásra az új oktatási, kulturális és tudományos együttműködési megállapodás. 1986 óta minden évben együttműködési megállapodás megkötésére kerül sor a Muravidéki Magyar Nemzeti Önigazgatási Közösség, valamint Vas és Zala Megye Közgyűlése között, amely regionális szinten az oktatás és a művelődés terén biztosít együttműködési lehetőségeket. 1999 februárjában írták alá a diplomák kölcsönös elismerését garantáló magyar–szlovén egyezményt. A Kelet-Közép-Európában egyedülállóan nagyvonalú szlovén kisebbségpolitika indítékai – a demokratikus hagyományok mellett – hasonlóak a magyarhoz, arányaiban csaknem annyi szlovén él az ország határain kívül, mint magyar, így törekvéseikben a példamutatás szándéka is ott munkál. 4. ÉRDEKKÉPVISELET A muravidéki magyarság politikai érdekképviseleti szervezete a Szlovén Köztársaság megalakulását követően rövid idő alatt létrehozott Muravidéki Magyar Nemzeti Önigazgatási Közösség (MMNÖK). Igaz, hogy 1949-ben megalakult, de csak néhány évig működött a Szlovéniai Magyar Kisebbségi Közművelődési Bizottság, ezért történelmi „küldetése” jelentéktelen, így nem tekinthető az MMNÖK elődjének. Az 1974-es alkotmány szellemében 1975-ben a községek képviselőtestülete mellett létrejöttek a magyar nemzetiségi oktatási-művelődési érdekközösségek. Egészen a rendszerváltásig két ilyen szervezet működött, egy a lendvai és egy a muraszombati községben, ezekből alakultak ki az úgynevezett nemzeti közösségek. A Muravidéki Magyar Nemzeti Önigazgatási Közösség alapította a muravidéki magyarság művelődési és tájékoztatási intézményeit, valamint társalapítója a Muravidéken meghonosodott kétnyelvű iskoláknak. Az 1999. évi választások után megkezdődött az MMNÖK (statutáris–jogi, tájékoztatási, kulturális–vallási, oktatási, gazdasági, mezőgazdasági) szakbizottságaiban a problémák feltárása. Kiemelt figyelmet szentelnek a muravidéki magyar közösség anyanyelve, nemzeti tudata, tárgyi és szellemi öröksége megőrzésének, valamint az alkotmány által biztosított különjogok gyakorlati életben történő megvalósításának. Az MMNÖK elnöke: Tomka György. A Muravidéki Magyar Nemzeti Önigazgatási Közösség Tanácsa 1999. július 12-én új alapszabályt fogadott el, s a szervezet elnevezését Muravidéki Magyar Önkormány-


– 12 / 18 –

HTMH • 2001.

zati Nemzeti Közösségre változtatta. Legmagasabb szerve a Közgyűlés, amely önkormányzati hivatalt működtet. Öt község – Lendva, Dobronak, Hodos, Šalovci és Moravske Toplice – megalakította az önkormányzati magyar nemzeti tanácsokat, ezek képviselőit a helyhatósági választások során választják meg. Minden magyar nemzeti tanács a saját statútuma alapján működik. Az öt nemzeti tanácsból kerülnek ki a csúcsszervezet, a Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség képviselői. 5. GAZDASÁG Az 1991-ben függetlenné lett kis szlovén állam – annak ellenére, hogy Jugoszlávia gazdaságilag legsikeresebb tagköztársasága volt – komoly erőfeszítésekre kényszerül a piacgazdaság kiépítése érdekében. Jugoszlávia összeomlásával Szlovénia elveszítette piacának 70 %-át. Ezzel a szlovén – köztük muravidéki – vállalatok tömege került csődbe, így a munkanélküliek száma is ugrásszerűen növekedett, s az utóbbi időben is egyre szaporodik. A Muravidék Szlovénia viszonylag fejletlenebb területei közé tartozik, ezért évtizedek óta jelentős az elvándorlás, az utóbbi időben pedig egyre nyomasztóbbá vált a munkanélküliség is. (Lendva Községben 1999 szeptemberében 2.658 munkanélkülit tartottak számon, ami a munkaképes korú lakosság 22 %-a. 2001 első negyedére ez 27–30 %-ra növekedett. Lendva Község összlakossága 12.083 fő.) A magyarok nagy része idős, falvakban él, korábban magántulajdonban lévő földjeit fölművesszövetkezetekben műveli. A térség legjelentősebb ipari üzeme a lendvai székhelyű NAFTA vállalat, amely súlyos finanszírozási gondokkal küzd. Ez elsősorban azért jelent súlyos problémát, mert a kőolajfinomító vállalat biztosította a köz-ség jövedelmének mintegy 40 %-át. A kb. 300 magyar nemzetiségű személynek munkaalkalmat biztosító vállalat sorsa bizonytalan. A magánkézben lévő ipar és kereskedelem részaránya szerény. Nagyobb beruházásokra – a tőkehiány és a meglehetősen elmaradott infrastruktúra miatt – aligha lehet számítani. A tőkehiány okozza azt is, hogy az őshonos nemzeti közösségek gazdasági alapjának létrehozását és támogatását célzó, kedvezményes hitellehetőséget a magyarság az értékbecslési, zálog- és biztosítási költségek magas volta miatt csak viszonylag kis létszámban tudja igénybe venni. Az elmúlt tíz év során a magyar–szlovén közös határszakaszon sorra megnyíló határátkelőhelyek segítik e vidék Európa fejlett részéhez való felzárkózását. A tervek szerint 2002-re elkészülő szlovén–magyar vasút és a tervezett autópálya is az elmaradott infrastruktúra fejlesztését, valamint a határon átnyúló gazdasági vállalkozások élénkítését célozza.

HTMH • 2001.

– 13 / 18 –


6. CIVIL TÁRSADALOM A Muravidéken a magyar kulturális értékeknek gazdag hagyománya van. Már közvetlenül az elcsatolás után is – sokszor kíméletlen és ellehetetlenített körülmények közepette – működtek a műkedvelő csoportok. A leggyakoribb műfaj ebben az időben a magyar néptánc, a dalárda és az amatőr színjátszás volt. A húszas években a magyar színtársulatoknak egy szlovén darabot is be kellett tanulniuk ahhoz, hogy magyar színdarabot is bemutathassanak. A második világháború utáni években a műkedvelő mozgalom átmeneti hanyatlása következett be, az ’50-es évek második felétől azonban ismét felélénkülés volt tapasztalható. A kis létszámú muravidéki magyarság körében ez a civil szerveződési forma jelentette a nemzettudat megőrzésének egyik legfontosabb bástyáját. A művelődési egyesületek létrehozásának egyrészt anyanyelvápoló és kulturális értékteremtő, másrészt közösségszervező szerepe volt és van még ma is. Újabb lendületet adott az amatőr műkedvelő mozgalomnak, hogy a ’70-es évek második felétől, majd a ’80-as években az őshonos nemzeti kisebbségek kulturális tevékenységét az állam anyagi támogatásban részesítette. Így az 1980-as évek végére a legtöbb magyarlakta faluban megalakultak a művelődési egyesületek, amelyek keretében népdalkörök, színjátszó csoportok, citerazenekarok, hímző- és fafaragócsoportok működnek. A ’80-as évek végétől az anyanyelvápolás újabb értékes szerveződési formái jöttek létre a versmondás és a bábjátszás terén. A Muravidék mintegy negyven magyar műkedvelő csoportja tevékenysége összefogásának, koordinálásának, szakmai és módszertani irányításának feladatát az 1994ben megalakult Muravidéki Magyar Művelődési Intézet látja el. A szórványban élő magyarság egyesületei közül a ljubljanai Petőfi Sándor és a nova goricai Mátyás Egyesület emelhető ki. 7. OKTATÁS A magyar nyelvű tanítás feltételei Szlovénia nemzetiségileg vegyes lakosságúnak minősített területein a kétnyelvű oktatás–nevelés formájában biztosítottak az óvodától az egyetemig. A kétnyelvű oktatásra az 1959/60-as tanévtől tértek át az általános iskolákban, mivel egyrészt szinte teljesen elnéptelenedtek a tisztán anyanyelvű oktatási intézmények, másrészt a magyar tagozatokról kikerülőknek nem volt lehetőségük továbbtanulásra, ugyanis a vajdasági magyar középiskolák távol voltak, Magyarországot pedig „vasfüggöny” választotta el Szlovéniától. Az óvodákban két évvel később, a középiskolákban pedig az 1980-as törvény értelmében, az 1981/82-es tanévtől vezették be a kétnyelvű oktatást. Ezzel vált teljessé a kétnyelvű oktatás rendszere.


– 14 / 18 –

HTMH • 2001.

A Muravidéken négy kétnyelvű általános iskola (Lendván, Göntérházán, Dobronakon és Pártosfalván) működik. A kétnyelvű alapiskolákban a magyar és szlovén nyelv egyenrangú tantárgyak, egyben mindkettő a tanítás nyelve is. Mindkettőt két szinten tanítják: anyanyelvként és második nyelvként. A magyar nyelv két szinten történő oktatása egészen a 8. osztályig megmarad, a szlovén nyelv tanítása az 5. osztálytól csak egy szinten történik. Ami a két nyelv tanítási nyelvként történő használatát illeti, az alsó tagozaton minden tanítási órán az 50 : 50 %-os arány megtartására törekszenek a pedagógusok. A felső tagozaton ez az arány 70 : 30 % a szlovén nyelv javára. Az 1999/2000-es tanévben a négy kétnyelvű általános iskola munkájában összesen 1.082 tanuló vett részt. A lendvai kisegítő iskolát – amely szintén kétnyelvű programot valósít meg – 48 tanuló látogatta. A kétnyelvű általános iskolát végzett tanulók zöme a Lendvai Kétnyelvű Középiskola gimnáziumi, gépésztechnikusi, közgazdasági-kereskedelmi technikumi és kereskedelmi szakközépiskolai programjára iratkozhat be. Az 1999/2000-es tanévben a középiskolai tanulók száma – mivel ebben a tanévben a gépésztechnikumban nem indítottak elsős tagozatot – az előző évi 402-ről 320-ra csökkent. Egyre nagyobb érdeklődés mutatkozik a magyarországi középiskolák iránt is. Az elmúlt évek során számtalan bírálat érte a kétnyelvű oktatási modellt, különösen a magyar nyelvű oktatás színvonala miatt. Az anyanyelvi oktatás színvonalának emelése szempontjából lényeges előrelépésnek tekinthető, hogy 2000 szeptemberétől magyar nyelvi szaktanácsadó segíti a kétnyelvű iskolákban dolgozó pedagógusok munkáját. Kiemelt figyelmet kell fordítani a kilenc osztályos alapfokú oktatásra való áttérés segítésére is. A Maribori Egyetemen 1966 óta lektorátus, 1980-tól pedig Magyar Nyelv- és Irodalom Tanszék működik, ahol a kétnyelvű óvodák és általános iskolák pedagógusait képezik. A tanszék szoros együttműködést alakított ki a szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolával. A Ljubljanai Egyetemen magyar lektorátus működik. 8. MŰVELŐDÉS, KULTÚRA, TUDOMÁNY A már említett Muravidéki Magyar Művelődési Intézet a művelődési egyesületek tevékenységének összefogása mellett a magyar nemzettudat ébrentartása céljával irodalmi pályázatokat, történelmi vetélkedőket, szavalóversenyeket, nyári anyanyelvi és honismereti táborokat, színház- és bábelőadásokat, zenei és néptáncprogramokat szervez. Az utóbbi időszakban egyre erőteljesebbé váló tudományos jellegű tevékenysége mindenek-előtt a néprajz, a helytörténet, a szociográfia és a művelődéstörténet területén nyilvánul meg. Az Intézet a szlovéniai magyarság történelmével, kultúrájával, néprajzával foglalkozó, évi mintegy tíz kiadvány megjelentetésével pótolhatatlan szerepet tölt be a magyar közösség önazonosság-tudatának

HTMH • 2001.

– 15 / 18 –


újrafogalmazásában. A magyarlakta vidéken a hatvanas évektől kialakult a könyvtárhálózat is. Önálló magyar könyvtárakkal nem rendelkeznek. A magyar könyvek és az irodalomnépszerűsítés az ún. kétnyelvű könyvtárakban kap helyet, ahol a magyar könyvtári programért felelős könyvtárosok is tevékenykednek. A központinak tekinthető lendvai és muraszombati könyvtárak mellet több településen fiókkönyvtárak működnek. 1998. március 15-én nyitotta meg kapuit Lendván a Bánffy Magyar Könyvesbolt. A muravidéki magyar írók kezdeményezésére 1997-ben Lendva székhellyel megalakult a Szlovéniai Magyar Írók Társasága. Az elmúlt négy évtized során mintegy ötven szépirodalmi mű látott napvilágot, ami e kis létszámú közösség számára vitathatatlanul jelentős teljesítmény. A lendvai várban működő Galéria–Múzeum Intézet számos programja érinti a muravidéki magyarság néprajzi és helytörténeti tevékenységét, valamint képzőművészetét. A Lendvai Művésztelep több évtizedes múltra tekinthet vissza. Az utóbbi években örvendetesen megszaporodtak az ifjúsági táborok, amelyeket regionális szinten, Vas és Zala megyékkel együtt szerveznek (legismertebb az Ifjú Levéltárosok nyári kutatótábora). A szlovéniai magyarság érdekképviseleti szervezete, a Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség Tanácsa egyre határozottabban kéri, hogy a magyar nemzetiségi intézmények az érintett közösség, a kétnyelvű területen élő magyarság számára elérhető közelségben legyenek. Ennek szellemében igényli, hogy a lendvai székhelyű regionális könyvtár lássa el a muravidéki magyarság központi könyvtárát megillető feladatokat. Kéri továbbá, hogy a Szlovén Kulturális Nemzeti Program keretében Szlovénia biztosítsa annak lehetőségét, hogy a magyar nemzetiségi kultúrát érintő feladatok ellátása a Lendvai Múzeum feladata maradjon, valamint, hogy a Maribori Területi Levéltár lendvai kihelyezett tagozatának státusza jogilag is rendeződjön. A magyar intézményhálózat létrehozása a muravidéki magyarság jövője szempontjából óriási jelentőségű, amit a muravidéki Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet eddigi tevékenysége is bizonyított. 9. EGYHÁZI INTÉZMÉNYRENDSZER, VALLÁSGYAKORLÁS Felekezeti hovatartozás tekintetében a muravidéki magyarság a többi Kárpátmedencei kisebbségi magyar közösségnél egységesebb, a szlovén nemzetiségű lakossághoz viszonyítva azonban sokszínűbb képet tükröz. 1920 után a római katolikusok – akik a magyar lakosság mintegy 80–85 %-át jelentették – két püspöki helynök


– 16 / 18 –

HTMH • 2001.

fennhatósága alá tartoztak, mivel a szombathelyi egyházkerület püspöke közvetlenül nem gyakorolhatta hatáskörét. Az említett időszakban rendkívül körülményes volt az újonnan megállapított határ mentén élők helyzete, hiszen a trianoni határral plébániákat szakítottak ketté (pl. a Hetésben). A helyzet valamennyire stabilizálódott, amikor 1923-ban a területet a Maribori Püspökséghez csatolták. A magyar nyelvű vallásgyakorlásnak ez persze nem kedvezett. A két világháború között e téren is számos konfliktus történt. A második világháború alatt a terület ismét a szombathelyi püspök fennhatósága alá került, ami újólag kellemetlenségekkel járt. A római katolikusok számára a magyar nyelvű vallásgyakorlás ugyan egészen máig biztosítva volt, illetve jelenleg is az a magyarlakta vidéken, a magyar papok második világháború után jelentkező hiánya miatt azonban az egyház mégsem játszik meghatározó szerepet a nemzeti tudat és az anyanyelv alakulásában. A Muravidéken a legtöbb esetben a magyar nyelvet elsajátító szlovén nemzetiségű papok tevékenykednek, akik becsülettel végzik ugyan munkájukat, de a magyar nemzettudat alakulása szempontjából mégsem játszanak pozitív szerepet. Az elvilágiasodásra, a kedvezőtlen korösszetételre és az asszimiláció gyorsulására egyaránt jellemző, hogy az elmúlt években a felére csökkent a magyar nyelvű hitoktatást igénylők aránya. Mivel a római katolikus egyház kimondottan a vallási célokra és feladatokra összpontosítja figyelmét, az utóbbi évtizedekben nem tapasztalhatók nemzeti jellegű ellentétek. A muravidéki magyarság döntő többsége ma is római katolikus felekezetű, mint egyházközösség a maribori segédpüspökséghez tartozik. Az egyházi szertartások kétnyelvűek. Az egyházi teendőket két szlovén nemzetiségű plébános látja el. Megközelítőleg 500 református hívőt is számon tartanak. A Szlovéniai Református Egyházközösség székhelye Szécsiszentlászló. Magyar ajkú lelkészük nincs, az egyházi szertartásokat magyarországi vendéglelkészek végzik. A muravidéki szlovének mintegy negyede evangélikus; ők a muraszombati esperességhez tartoznak. Magyar nemzetiségű lelkésszel nem rendelkeznek, így több magyar településen nincs is magyar nyelvű istentisztelet. 10. TÖMEGTÁJÉKOZTATÁS A szlovéniai magyarok hetilapja, a Népújság 1956-tól a Pomurski vestnik című szlovén nyelvű lap mellékleteként kéthetente, illetve az időszerű nemzetközi politikai eseményekhez igazodva jelent meg. 1958 februárjától központi költségvetési támogatással, heti rendszerességgel, önálló orgánumként adták ki. 1993-tól a lap a Muravidéki Magyar Nemzeti Önigazgatási Közösség által alapított Magyar Nemzetiségi Tájékoztatási Intézet gondozásában jelenik meg, 1.800 példányban. A szerkesztőség teljes átszervezését követő bővítés eredményeként 1995-től a Népújság heti 24 oldal

HTMH • 2001.

– 17 / 18 –


terjedelemben, színes borítóval, havi egy alkalommal IFI című ifjúsági melléklettel igyekszik biztosítani a muravidéki magyarság anyanyelvű tájékoztatását. Évi két alkalommal, a Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet gondozásában jelenik meg a Muratáj című irodalmi, művelődési, társadalomtudományi és kritikai folyóirat, valamint a szlovéniai magyarok évkönyve, a Naptár. A Muravidéki Magyar Rádió (MMR) 1958. november 28-án kezdte meg adását, a Muraszombati Rádió keretében. Kezdetben vasárnaponként 10 percben sugárzott magyar nyelvű adást, amely a későbbi években heti fél órára bővült. 1984-ben önálló frekvenciát kapott, és ebben az évben nyílt meg a lendvai stúdió is, ahol napi két órás magyar adás készült. A technikai fejlődés új stúdió megépítését tette szükségessé. Ennek átadására 1991-ben került sor. A ’90-es évek első felében először napi 5,5, később napi 8 órára bővült a Muravidéki Magyar Rádió műsora. Az MMR 1996. január 1-jén kivált a Muraszombati Tájékoztatási Vállalatból, és teljes egészében a Szlovén RTV égisze alá került. 1998 novemberében újabb stúdióval lett gazdagabb. 1999. május 1-jétől a Muravidéki Magyar Rádió adása 7.30 és 19.00 óra között hangzik el, készítésében 8 újságíró, 3 hangtechnikus és több tiszteletdíjas működik közre. Az MMR jelenleg két hullámhosszon sugározza műsorát: URH-n (87,6 MHz) és középhullámon (648 kHz). Ez utóbbi azonban csak délután 13.30 órától áll az MMR rendelkezésére. A középhullámnak köszönhetően Magyarország nyugati részén is hallható a rádió műsora, és szerencsére igen nagy népszerűségnek örvend. Naponta ötször rövid hírek (ebből két alkalommal a BBC Világszolgálatának magyar nyelvű hírei) és egyszer 15 percben a nap eseményeinek részletes ismertetése hangzik el. A legnagyobb hangsúlyt a muravidéki magyarságot közvetlenül érintő (gazdasági, mezőgazdasági, kulturális, oktatási, sport stb.) témákra fektetik. A hallgatók több kontaktműsorban kapnak lehetőséget vélemény-nyilvánításra. A rádió tervei közé tartozik a műsor további bővítése és színvonalának emelése. A Szlovén TV az első magyar nyelvű nemzetiségi televíziós műsorát 1978 októberében sugározta Mostovi–Hidak címmel. A ljubljanai szerkesztőség 15 perces adása kéthetente jelentkezett, majd 1980-tól két évig a muraszombati TV-stúdió készítette a műsort. 1982-től ismét Ljubljanából, havonta két alkalommal 35 perces háromnyelvű (szlovén, olasz és magyar) TV-műsort sugároztak Mostovi–Hidak–Ponti címmel. Ez utóbbi azonban a két nyelven történő feliratozás miatt nem elégítette ki a magyar közösség igényeit, az olasz kisebbség pedig – amely már abban az időben is saját frekvenciával és műsorral rendelkezett – szinte feleslegesnek tartotta ezt a formát. A Muravidéki Magyar Nemzeti Közösség törekvéseinek eredményeként 1992-ben, a Szlovén TV és a Magyar TV között megkötött egyezmény értelmében – ugyan szerény technikai felszereltséggel és a személyi feltételek biztosítása nélkül, de – meg-


– 18 / 18 –

HTMH • 2001.

nyílt a lendvai TV-stúdió. Kezdetben kéthetente jelentkezett félórás műsorával, majd 1994-től a műsoridő heti fél órára, 1998. január 1-jétől pedig hetente kétszer fél órára bővült. A maribori Regionális RTV-Központtal közösen benyújtott frekvenciaigénylési kérelem pozitív elbírálása esetén műsoridejük tovább bővíthető, hiszen a szlovén RTV-törvény értelmében a nemzetiségnek napi fél órás adásidőt kell(ene) biztosítani a szükséges tárgyi és személyi feltételekkel együtt. Jelenleg a szerkesztőségben csupán egy szerkesztő–riporter, egy riporter, egy vágó és egy operatőr dolgozik főállásban. Műsoraiban elsősorban a muravidéki magyar nemzetiség anyanyelven történő tájékoztatását, a magyar értékek és hagyományok megőrzését tartja szem előtt, de a kisebbségi lét hétköznapjait is bemutatja. Kiemelt figyelmet szentel a szlovén– magyar kapcsolatok, valamint a kisebbség anyanemzettel való viszonyának alakulására. Tervei között szerepel dokumentumfilmek és TV-játékok készítése és bemutatása, valamint magyarországi TV-műsorok átvétele.

Jelentések a határon túli magyarok helyzetérõl Ó

Kiadja: Határon Túli Magyarok Hivatala

+ 1518 Budapest 112, Pf. 43,

1016 Bérc u. 13-15. · (: 466-9406, 466-9434 • Fax: 385-2601 • Web-site: http://www.htmh.hu • E-mail:[email protected] Felelős kiadó: Szabó Tibor, a HTMH elnöke Sorozatszerkesztő: dr. Bátai Tibor Térképek és ábrák: dr. Sebők László

Szlovéniai magyarság

Recommend Documents