SZÜLÉSZETI SZAKMAISÁG ÉS VALLÁSI DOGMATIKA A 18. SZÁZADI BÁBÁK MŰKÖDÉSÉBEN

SZÜLÉSZETI SZAKMAISÁG ÉS VALLÁSI D O G M A T I K A A 18. SZÁZADI BÁBÁK MŰKÖDÉSÉBEN BALÁZS PÉTER

Vallási szempontok

az orvoslás

normatív

szabályozásban

A profán és empirikus orvoslással szemben, a kultikus o r v o s l á s b a n k ü l ö n b ö z ő vallási szertartások vették körül a szakmai szolgáltatásokat. Ezektől a t u d o m á n y o s szintre emelke­ dett profán gyakorlat m á r az ókortól kezdve következetesen elhatárolódott, függetlenül attól, hogy maga a szolgáltató egyébként milyen mértékben volt vallásos, és m e l y i k hitbéli k ö z ö s s é g h e z tartozott. Egyes hitéleti c s e l e k m é n y e k azonban dogmatikai okokból, t é r b e n és időben is egybeestek az orvos, a sebész, és a b á b a szakmai m u n k á j á v a l . K e r e s z t é n y kultúr­ k ö r b e n ezek tipikusan az emberi élet két legnagyobb eseményéhez, a születéshez és a halál­ hoz társultak. Lényeges k ü l ö n b s é g volt azonban a két esemény között, ugyanis a k ö z e l g ő halál esetén az egészségügyi szolgáltatónak t e v ő l e g e s hitéleti feladatot nem kellett ellátnia. C s u p á n figyelmeztette a beteget a közelgő v é g miatt esedékes e g y h á z i és világi k ö t e l e s s é g e ­ ire. Ezt j o g s z a b á l y i szinten először első átfogó egészségügyi törvényünk, a Generale Normativum in Re Sanitatis rögzítette, de k ö t e l e z ő v é csak az orvosok számára tette: „ ...az orvosok különösen viseljék gondját a lélek üdvösségének, és annak, hogy a beteg a szentsé­ gek kiszolgáltatásában részesüljön, amely gondoskodás az orvosnak kötelessége minden, az életet közvetlenül veszélyeztető helyzetben, miképpen a beteg figyelmét a földi dolgokkal végrendelkezésre is fel kell hívniuk..." ( I . rész, I . fejezet, 7.§). S z ü l é s n é l v i ­ kapcsolatos szont a szakmai és a hitéleti feladat szorosan összekapcsolódott egymással, ugyanis a j e l e n t ő s m é r t é k ű perinatális halálozás miatt a b á b á k r a hárult az a feladat, hogy a katolikus dogmatika szerint elengedhetetlen keresztelést az újszülött, vagy a születőben lévő magzat halála előtt elvégezzék. Ez az eljárás volt a szülészeti szükség-kereszté lés. Semmilyen kü­ lönösebb konfliktust nem okozott, egészen addig, amíg dogmatikailag egységes v o l t a nyu­ gati k e r e s z t é n y s é g . A 16. s z á z a d b a n kezdődött reformáció a többi között, a k e r e s z t s é g b e n is elhatárolódott a korábbi elvektől. L u t h e r á n u s o k (evangélikusok) e s e t é b e n a dogmatika nem szorgalmazta, de nem is tiltotta a szükség-keresztelést, a kálvinisták (reformátusok) viszont szigorúan megtiltották. Ebből konfliktus csak akkor keletkezett, amikor a katolikus állam­ vallása, központosított abszolút monarchiák hivatali szakapparátusai már k é p e s s é váltak arra, hogy az állami egyházpolitika szabályait az alsóbb igazgatási szinteken is érvényesít­ sék. ]

1

Linzbauer, X., F.: Codex Saniterio-Medicinalis Hungáriáé. Buda, 1852-1856. I I . köt. 641. (a szerző sorszámozá­ sa, a továbbiakban csak ez a szám szerepel hivatkozási helyként) 535-571.0. (a mű rövidítése a továbbiakban: LXF)

A z 1700-as é v e k egészségügyi államigazgatási j o g a n y a g á b a n is gyakran találkozunk vallási k é r d é s e k b e n rendelkező szabályokkal. Á l l a m e l m é l e t i s z e m p o n t b ó l ez akkor t e r m é ­ szetes jelenség volt, hiszen m é g nem történt meg az állam és az e g y h á z szétválasztása. M a g y a r o r s z á g o n a centralizált abszolutizmus a Habsburgok uralkodása alatt, a 18. s z á z a d m á s o d i k - h a r m a d i k évtizedétől kezdett kibontakozni. A T ö r ö k Birodalom ellen az 1600-as é v e k végén indított nagyszabású hadjáratok sorozatos győzelmei, majd a Rákóczi szabad­ ságharc veresége (1711) után a M o h á c s i vész (1526) előtti M a g y a r o r s z á g egész területe a Habsburg monarchia egységes államigazgatási r e n d s z e r é b e tagozódott. Kétségtelen, hogy ez nem az ország régi területi e g y s é g é n e k visszaállításával történt. így a „ M a g y a r K i r á l y s á g és csatolt r é s z e i " c í m e n megnevezett területi egység nem tartalmazta Erdélyt és a Partium egy részét, H o r v á t o r s z á g o t és Szlavóniát, továbbá a déli Katonai H a t á r ő r v i d é k e t sem. Ettől függetlenül valamennyi fenti t e r ü l e t e n csakúgy, mint a Magyar K i r á l y s á g b a n , a Birodalom egységes j o g s z a b á l y a i érvényesültek. A század h á r o m jelentős Habsburg uralkodója, VI. (a magyar t r ó n o n I I I . ) Károly ( 1 7 1 1 1740), Mária Terézia (1740-1780), és //. József (1780-1790), mindannyian mélyen h i v ő katolikusok voltak. Hitükkel azonban, különösen M á r i a Terézia és I I . József esetében, a legkevésbé sem állt ellentétben, hogy - mint ízig-vérig barokk u r a l k o d ó k - egyházpolitikai kérdésekben k ö v e t k e z e t e s e n védjék a Birodalom hatalmi j o g o s í t v á n y a i t a pápai állam i l l e ­ téktelen beavatkozásaival szemben. Ebben I I . József v o l t a legkövetkezetesebb. Egyik ma­ g á n l e v e l é b e n azt írta a pápa 1782-es bécsi látogatása előtt - utalva az egyházfő v á r h a t ó magatartására —, hogy „...bennem, remélem olyan emberre talál, aki tiszteletteljes fia az Egyháznak, udvarias házigazdája vendégének, a szó legtágabb értelmében jó katolikus, de ugyanakkor felette áll azoknak a frázisoknak, tragikus jeleneteknek, amelyekkel netán lépre akar csalni; aki elveiben szilárd, biztos és rendíthetetlen, aki minden egyébre való tekintet nélkül az állam bizonyossággal felismert javát tartja szem előtt." 2

Felekezeti ü g y e k b e n a spanyol t r ó n t éppen elveszítő V I . (III.) K á r o l y teljesen t e r m é s z e ­ tesnek tekintette a katolikus vallás hegemóniáját. M á r i a Terézia, bár k é n y t e l e n volt t u d o m á ­ sul venni, hogy o r s z á g a i közül k ü l ö n ö s e n a Magyar K i r á l y s á g b a n j e l e n t ő s számú protestáns alattvaló él, politikáját továbbra is az egységesen r ó m a i katolikus v a l l á s ú Birodalom v í z i ó ­ j á r a építette. A realista I I . J ó z s e f azonban képes v o l t szembenézni a tényekkel. T ü r e l m i rendeletével 1781-ben teljes p o l g á r i egyenlőséget, és lelkiismereti szabadságot adott a protestánsoknak, é s a görögkeletieknek. 3

Számos t o v á b b i , súlyos m e g k ü l ö n b ö z t e t é s mellett, a szükség-kereszteléssel kapcsolatos államigazgatási utasítások az o r s z á g izraelita vallású népességét is érintették. Konfliktus helyzet akkor keletkezett, ha z s i d ó családoknál a s z ö v ő d m é n y e s s z ü l é s t katolikus b á b a vezette le. Ilyen esetekben a j o g s z a b á l y o k a szülőket hatalmazták fel a döntésre. Ha t i l t a k o ­ z á s u k ellenére a b á b a mégis e l v é g e z t e a szükség-keresztelést, a s z á z a d folyamán egyre súlyosbodó b ü n t e t é s e k k e l volt k é n y t e l e n s z e m b e n é z n i . A vonatkozó rendeletek azonban csak tüneti kezelést jelentettek. A z a teljes jogú e g y e n l ő s é g , amelyet a Türelmi rendelet a protestánsoknak és görögkeletieknek adott, zsidó honfitársaink e s e t é b e n csak 1867-ben valósult meg (1867. évi X V I I . t ö r v é n y c i k k az izraeliták egyenjogúságáról polgári és p o l i t i -

2

3

Arneth, A. v. : Joseph und Leopold von Toscana. Ihr Briefwechsel. 1-2. von 1781 bis 1790., Wien, 1872. Corpus Juris Hungarici - Törvénycikkek, dokumentumok. KJK-KERSZÖV, CD-jogtár, Budapest, 2000. jan. 1. (a továbbiakban, ha nincs külön hivatkozás, az idézett jogszabályok ebből a forrásból származnak).

kai jogok t e k i n t e t é b e n ) , de a vallás egyenjogúsítása m é g további két évtizedet váratott ma­ gára (1895. évi X L I I . törvénycikk az izraelita vallásról).

A bábák rituális

tevékenységének

lenyomata az

orvostörténetben

A 18. századi szülészeti könyvek abszolút természetességgel tárgyalták azokat a helyze­ teket, amelyekben a bábáknak szükség-keresztelést kellett végezniük. Másfelöl a források e g y é r t e l m ű e n azt igazolják, hogy az állami b ü r o k r á c i a a szükség-keresztelést a szülészeti igazgatás egyik legfontosabb k é r d é s e k é n t kezelte. Tekintettel a j e l e n s é g korabeli súlyára, kissé m e g l e p ő , de mégis igaz, hogy iránta a ma­ gyar orvostörténet eddig meglehetősen mérsékelt é r d e k l ő d é s t tanúsított. Ez alapvetően két okra vezethető vissza. Egyrészről a t e r m é s z e t t u d o m á n y o s gondolkodás - e g y é b k é n t teljesen jogosan - m á r a 19. század végétől, a témát szakmai o k o k b ó l idegennek ítélte. A m i n t azt az a l á b b i a k b a n látni fogjuk, ezt a meggyőződést m é g a protestáns buzgalommal „átszer­ kesztett" források is támogatták. Mindezekre k é s ő b b , a 20. század m á s o d i k felének n é g y é v t i z e d é b e n az állami politika szintjére emelt k ö t e l e z ő antiklerikalizmus és ateizmus is rárakódott. A m á s i k okról kissé óvatosabban lehet nyilatkozni, viszont annál v a l ó s z í n ű b b ­ nek tűnik: a források túlnyomó t ö b b s é g e az egészségügyi államigazgatás jogtörténeti anya­ gában található, ez a terület viszont a szakmák közötti átjárás hiánya miatt esett k i az orvos­ történeti kutatás látóköréből. T o v á b b súlyosbítja a helyzetet, hogy a n é m e t és latin n y e l v ű joganyag egészségügyi jogi és egyben orvosi szakmai szempontból m e g b í z h a t ó magyar fordítása nem állt (ma sem áll) rendelkezésre. Túl a forrásokkal kapcsolatos fenti nehézségeken, azt is figyelembe kell venni, hogy e g é s z e n a legutóbbi időkig az orvostörténet általában nem foglalkozott az orvoslás történeti j o g i s z a b á l y o z á s á v a l . Magyary-Kossa Gyula (1865-1944) hatalmas orvostörténeti m u n k á ­ j a , amelynek első n é g y kötete 1929-1940 között jelent meg, csupán eklektikus o k o k b ó l tárgyalja együtt a t u d o m á n y - és szakmatörténeti adatokat az egészségügyi igazgatással. A m ű elsősorban adattár, de a legfontosabb rendeletekből is csak rövid tartalmi kivonatot ad, t e r m é s z e t e s e n k ö z ö l v e a forrás helyét, ahol a német vagy latin nyelvű n o r m a s z ö v e g e k talál­ hatók. 4

E l s ő olvasásra m e g l e p ő n e k tűnhet, hogy az általános történeti m u n k á k közül először és utoljára a Hóman-Szekfű-féle Magyar történet adott részletesebb ismertetést a 18. s z á z a d egészségügyi államigazgatásáról. A többi között itt arról is olvashatunk, hogy a magas c s e c s e m ő h a l a n d ó s á g miatt „a plébános is imádkozzék Istenhez, mielőtt a szülőnő órája elérkeznék", de a m ű nem említi a keresztelés szabályairól alkotott rendleleteket. 5

Ilyen e l ő z m é n y e k után, csak a 20. század végére v á l t az orvostörténet integráns r é s z é v é az egészségügyi közigazgatás története. Schnltheisz Emil és Birtalan Győző egyetemi jegy­ z e t é n e k Orvostörténelem a főcíme, de a mű külön, terjedelmes fejezetben, tételesen is foglalkozik az egészségügyi igazgatás történetével: „...a továbbiakban az egészségügy 6

4

5

6

Magyary-Kossa Gyula: Magyar orvosi emlékek. Bp., Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat, 1929-1940. Hóman, B.- Szekfü, Gy.: Magyar történet. Bp., 1935. IV. köt. 515-521. Schultheisz Emil Birtalan Győző: Orvostörténelem. Bp., SOTE-kiadvány, egyetemi jegyzet, 1992. Az idézetek helye: Birtalan Győző: I I . fejezet, 4. alcím: Az egészségügy története, 175. illetve 190-191.

(közegészségügy) történetét tárgyaljuk, amiben a lakosság, az orvos, az egészségügyi sze­ mélyzet és a szakintézmények kapcsolatát, a megelőzés és gyógyítás érdekében kifejtett működésüket, valamint az erre irányuló intézkedéseket mutatjuk be".

A keresztség

dogmatikájának

szülészeti

vonatkozásai

A keresztség a s z e n t s é g e k egyike a k e r e s z t é n y egyházakban. A szentség az Isten és az ember közötti kapcsolat k ü l ö n ö s m e g n y i l v á n u l á s a , amelynek hét formáját ismeri el a római katolikus egyház, a p r o t e s t á n s o k csak kettőt. U t ó b b i a k közül az egyik a keresztség, j ó l l e h e t a h o z z á k a p c s o l ó d ó dogmatikai állásfoglalások lényegesen eltérnek egymástól. M a m á r az elektronikusan is h o z z á f é r h e t ő jelentős terjedelmű dogmatikai anyagból ezen a helyen c s u p á n azokat a szempontokat célszerű kiemelni, amelyek feltétlenül szükségesek a kora­ beli felekezeti összetűzések, az államigazgatási szándékok, a szülészeti szakmai állásfogla­ lások, és az egyházpolitikai indítékok m e g é r t é s é h e z . 7

Annak érdekében, hogy a szentség keretei között létrejöhessen a kapcsolat Isten és em­ ber között, m e g h a t á r o z o t t szertartás e l v é g z é s e szükséges, amelynek teljesítése maga a s z e n t s é g kiszolgáltatása. K e r e s z t s é g esetében ehhez a vallási előírásoknak megfelelő anyag­ ra (tiszta v í z ) , szóval és tettel végrehajtott cselekvési módra, és a megfelelő s z e m é l y r e van s z ü k s é g . Mielőtt Luther Márton (1483-1546) Ágoston-rendi szerzetes az 1520-as é v e k b e n útjára indította a reformációt, a nyugati katolikus egyházban a firenzei zsinat (1438-1442) ö s s z e g e z t e a kereszteléssel kapcsolatos hitelveket. Erre azért került sor, mert a végnapjait élő B i z á n c miatt felmerült a keleti és nyugati kereszténység egyesítésének l e h e t ő s é g e , ami bizonyos rituális k ü l ö n b s é g e k megtárgyalását is előtérbe állította. A z örmény katolikusok­ hoz s z ó l ó zsinati d e k r é t u m b a n az olvasható, hogy a kereszteléshez elegendő a tiszta víz, akár meleg, akár hideg állapotban, és a k í s é r ő szavak pontos elmondása. Ezek a nyugati liturgiában a következők: „Megkeresztellek téged az Atya, a Fiú, és a Szentlélek nevében". A keresztelést, ha semmilyen rendkívüli k ö r ü l m é n y nem áll fenn, felszentelt pap végzi. R e n d k í v ü l i k ö r ü l m é n y e k között bármely k e r e s z t é n y személy keresztelhet, sőt p o g á n y o k és eretnekek is, ha az előírásokat pontosan betartják, és s z á n d é k u k megegyezik az e g y h á z s z á n d é k á v a l . A tiszta v í z szimbolikája k ü l ö n b e n egy több ezer éves h a g y o m á n y n y o m d o k á ­ ba lépett. E l ő z m é n y e i jelen voltak a víz általi rituális megtisztulás babilóniai, asszír, egyip­ t o m i , é s zsidó szokásrendjében is. A teljes test vízben való m e g m e n t é s é b ő l m á r a keresz­ t é n y s é g korai é v s z á z a d a i b a n kialakult a j e l k é p e s érintkezés létrehozása, amely a v í z n e k a fejre, mint a legfontosabb testrészre való ö n t é s é t jelentette. A tridenti zsinat (1542-1563) t a n á c s k o z á s a i idején, a r e f o r m á c i ó k i b o n t a k o z á s a miatt e l s ő r e n d ű feladat v o l t a hitelvek és az e g y h á z i rend m e g e r ő s í t é s é n e k sürgető s z ü k s é g e s ­ s é g e . K e r e s z t s é g t á r g y á b a n a zsinat h a t á r o z a t a i a l e g k e m é n y e b b e n elítélték a R e f o r m á c i ­ ó n a k azokat a dogmatikai újításait, miszerint a k e r e s z t s é g nem s z ü k s é g e s az ü d v ö z ü l é s ­ hez. Ez éles e l l e n t é t b e n állt a római katolikus e g y h á z felfogásával, amely szerint az első e m b e r p á r b ű n b e e s é s e n y o m á n az e m b e r i s é g e t terhelő eredeti b ű n alól a k e r e s z t s é g k i ­ s z o l g á l t a t á s a menti fel az újszülöttet, ami egyben az e g y h á z b a való felvételét is j e l e n t i . A p r o t e s t á n s t e o l ó g i a a k e r e s z t s é g é t csak az u t ó b b i é r t e l e m b e n vallja, m i n d e n f é l e b ű n e l t ö r 7

Internetes enciklopédia: http://www.nevvadvent.org/cathen/02258b.htm (lehívás 2003. november 1 1.)

lés nélkül. A kálvini dogmatika szerint k i z á r ó l a g a felavatott lelkész jogosult k e r e s z t e l é s re, m í g az e v a n g é l i k u s o k az e g y h á z b a v a l ó felvétel b i z t o s í t á s a é r d e k é b e n , rendkívüli helyzetekben a lelkészen k í v ü l m á s o k s z á m á r a is lehetővé teszik a keresztelés elvégzését. A r e f o r m á c i ó terjedése azonban nem csak dogmatikai, hanem egyházi a d m i n i s z t r á c i ó s gondokat is okozott. M e g s z ű n é s s e l fenyegetett a d e m o g r á f i a i e s e m é n y e k ( s z ü l e t é s , há­ zasság, halál) k o r á b b a n s z ü k s é g s z e r ű e n e g y s é g e s a n y a k ö n y v e z é s e , amellyel az e g y h á z egyben á l l a m i g a z g a t á s i funkciót is teljesített. V á l a s z k é n t a p r o t e s t á n s o k ö n á l l ó anyak ö n y v e z é s i t ö r e k v é s e i r e , a tridenti zsinat 1563-tól a k o r á b b a n csak s z o k á s r e n d r e alapo­ zott eljárást formálisan is k á n o n j o g i s z a b á l y o k b a öntötte. S z ü l é s k a p c s á n gyakran előfordult, hogy a m é h e n belül, vagy m á r a s z ü l ö c s a t o r n á b a n t a r t ó z k o d ó , m é g élő magzat holtan született meg, vagy az újszülött olyan gyenge volt, hogy b á r m i l y e n rövid időn belül tartani lehetett a halál b e k ö v e t k e z t é t ő l . Ezt a katolikus t e o l ó g i a olyan k é n y s z e r í t ő helyzetnek tartotta, amelyben k ö t e l e z ő volt a s z ü k s é g k e r e s z t e l é s e l v é g z é s e . A szülési folyamatok, és a születés k ö r ü l m é n y e i n e k m e g í t é l é s e , majd ö s s z h a n g b a h o z á s a a d o g m a t i k á v a l , azonban nem v a l l á s i , hanem e g y é r t e l m ű e n szülészeti szakmai kérdés v o l t . A m i n t azt az a l á b b i a k b a n látni fogjuk, a szakma 18. szá­ zadi mesterei ezt a feladatot sikerrel m e g o l d o t t á k , és a gyakorlatba is átvitték a bábák képzésében. Viszonylag e g y s z e r ű v o l t az eljárás a k ü l ö n ö s e b b szülési s z ö v ő d m é n y e k nélkül világ­ ra jött, de é l e t k é p t e l e n n e k t ű n ő újszülöttek e s e t é b e n . I l y e n k o r a b á b a úgy v é g e z h e t t e el a s z ü k s é g - k e r e s z t e l é s t , hogy a vizet a k a d á l y t a l a n u l a gyermek fejére öntötte. H í r e s példa a z e n e t ö r t é n e t b ő l Antonio Vivaldi (1678-1743) velencei h e g e d ű m ű v é s z és z e n e s z e r z ő esete, akit a b á b a m á r c i u s 4 . - é n , a születése napján azonnal megkeresztelt, mert életkép­ telennek tartotta. Végül a szülei és keresztszülei csak május 6 . - á n vihették el az e g y h á z ­ k e r ü l e t ü k szerinti San G i o v a n n i in B r á g o r a p l é b á n i a templomba, ahol Giacomo Fornacieri p l é b á n o s e l v é g e z t e az ilyenkor s z ü k s é g e s ö r d ö g ű z é s t , majd a gyermeket megkente szentelt o l a j j a l . A történet e g y é b k é n t azt is p é l d á z z a , hogy a r e n d k í v ü l i k ö ­ r ü l m é n y e k k ö z ö t t végzett k e r e s z t e l é s t k ö v e t n i e kell egy olyan rítusnak, amelynek során az e g y h á z a teljes s z e r t a r t á s r e n d h i á n y z ó elemeinek k i s z o l g á l t a t á s á t is elvégzi. 8

Dogmatikai és szakmai s z e m p o n t b ó l bonyolultabb volt a helyzet, ha a s z e r e n c s é t l e n ü l alakuló szülési folyamat a s z ü l e t ő b e n lévő magzat életét v e s z é l y e z t e t t e . Technikailag.az e g y s z e r ű b b m e g o l d á s o k k ö z é tartozott valamelyik előesett, vagy a s z ü l ő c s a t o r n á b a m á r beilleszkedett testrész, illetve a k ö l d ö k z s i n ó r m e g k e r e s z t e l é s e . L e g i n k á b b vitatott azon­ ban a m é h e n belüli k e r e s z t e l é s volt, a m e l y r ő l ugyancsak a 18. s z á z a d b a n foglalt állást a t u d o m á n y o s a n is nagy t e k i n t é l y ű XIV. Benedek pápa (1740-1758), aki é p p e n M á r i a Te­ rézia u r a l k o d á s á n a k k e z d e t é n vette át az e g y h á z v e z e t é s é t . K o r á b b a n , az á l t a l á n o s a n elfogadott n é z e t szerint, a magzatot nem lehetett az anya m é h é b e n megkeresztelni, mivel az nem k e r ü l h e t e t t é r i n t k e z é s b e a keresztelő vízzel. A m e n n y i b e n azt egy f e c s k e n d e z ő e s z k ö z segítségével m é g i s a m é h űrterébe j u t t a t t á k , X I V . Benedek szerint a k e r e s z t e l é s é r v é n y e s lehet, de b i z o n y t a l a n s á g a miatt a gyermek v i l á g r a j ö v e t e l e után feltételesen meg kell ismételni. Feltételes alakzatban - az e l ő í r á s o s rituális s z ö v e g elé helyezve - magya­ rul a „ H a " k ö t ő s z ó v a l kezdve kell kimondani azt a feltételt, amelynek j e l e n l é t e vagy h i á n y a dönt a szertartás é r v é n y e s s é g é r ő l . P é l d á u l : nincs é r v é n y e s s é g , ha a m é h e n belül

8

A szerző saját, velencei gyűjtéséből származó adatok a nevezett plébánia templomból.

embernek nem m i n ő s ü l ő t o r z k é p z ő d m é n y t érintene a k e r e s z t e l é s . R ó m a i j o g i alapokon á l l v a ugyanis, az emberi alakkal nem r e n d e l k e z ő n e k m i n ő s í t e t t ú g y n e v e z e t t monstrumo­ kat, az egyházi és a világi j o g sem tekintette emberi l é n y n e k . M á s f e l ő l , senkit sem lehet é r v é n y e s e n kétszer is megkeresztelni. T e h á t feltételezve, hogy m á r a m é h e n belüli ker e s z t e l é s s e l is dogmatikailag helyesen t ö r t é n t a s z e n t s é g k i s z o l g á l t a t á s a (csakhogy erről n i n c s b i z o n y o s s á g u n k ) , a m e g s z ü l e t e t t gyermeket feltételesen kell és lehet megkeresz­ telni.

Szemléletváltás

a 18. századi

szülészetben

K é t s z e r e s e n is nagy j e l e n t ő s é g e v o l t a szülészet gyakorlata és t u d o m á n y o s s z í n v o n a l a s z e m p o n t j á b ó l M á r i a T e r é z i a u r a l k o d á s á n a k . S z e m é l y é b e n először ( é s egyben utoljára) ü l t n ő i uralkodó a Habsburg-birodalom trónján, aki saját maga is tizenhat alkalommal s z ü l t , tehát minden tekintetben t i s z t á b a n volt a szülészet t á r s a d a l m i és e g y é n i j e l e n t ő s é g é v e l . M á s f e l ő l az e u r ó p a i hatalmak között k i b o n t a k o z ó g a z d a s á g i és katonai versenyben az e x t e n z í v termelési m ó d s z e r e k és a hadseregek l é t s z á m i g é n y e miatt, az u r a l k o d ó k és t a n á c s a d ó i k figyelme m i n d e n o r s z á g b a n az e g é s z s é g ü g y i v e s z t e s é g e k c s ö k ­ k e n t é s é r e , és ez által a n é p s z a p o r u l a t f o k o z á s á r a irányult. J á r v á n y m e n t e s i d ő s z a k o k b a n a l e g i n k á b b látványos demográfiai v e s z t e s é g e k a magas p e r i n a t á l i s és újszülött halálozás m i a t t keletkeztek. C s ö k k e n t é s ü k r e k é t p á r h u z a m o s l e h e t ő s é g k í n á l k o z o t t : a szülészeti e l m é l e t és gyakorlat szakmai s z í n v o n a l á n a k e m e l é s e , i l l e t v e a gyakorlat s z i g o r ú á l l a m i g a z g a t á s i s z a b á l y o z á s a , és a h a t é k o n y e l l e n ő r z é s beve­ z e t é s e . Mindez a k o r á b b i empirikus é s s p o n t á n bába u t á n p ó t l á s v i s s z a s z o r í t á s a é r d e k é b e n t a n k ö n y v e k m e g j e l e n t e t é s é t , oktatási programok indítását, és új j o g s z a b á l y o k m e g a l k o t á ­ s á t igényelte. Ezek t e k i n t e t é b e n a Elabsburgok k ü l ö n ö s é r d e k l ő d é s t t a n ú s í t o t t a k az akko­ r i b a n „élenjáró" nagy rivális, P o r o s z o r s z á g iránt. P o r o s z o r s z á g a 18. században viharos gyorsasággal emelkedett E u r ó p a e l s ő r e n d ű nagyhatalmai k ö z é , nem utolsó sorban államigazgatási reformjai r é v é n , amelyek t e r m é ­ szetesen az e g é s z s é g ü g y b e n is j ó t é k o n y hatást gyakoroltak. A m í g a Habsburgok a t ö r ö ­ k ö k elleni n a g y s z a b á s ú hadjáratokkal és a pestis elleni k ü z d e l e m m e l v o l t a k elfoglalva, a poroszoknak a s z o k á s o s kisebb h á b o r ú s k o d á s o k mellett v o l t ideje és l e h e t ő s é g e a b e l s ő e g é s z s é g ü g y i á l l a p o t o k szakmai é s igazgatási r e n d e z é s é r e . A z 1723-as reform k e r e t é b e n ö s s z e v o n t á k a p é n z ü g y i és katonai igazgatást a Generaldirektorium-nak nevezett k ö z ­ p o n t i hatóságba, amelynek öt o s z t á l y a (département) r é s z b e n területi, r é s z b e n szakmai e l v e n szerveződött. Kiépítették az a l s ó b b szintű területi k ö z i g a z g a t á s h á l ó z a t á t is. Ilyen k ö r n y e z e t fogadta az 1725. évi porosz Medizinaledikt-et, amely á t f o g ó a n s z a b á l y o z t a az e g é s z s é g ü g y i s z o l g á l t a t á s o k rendjét. A z apparátus l e h e t ő s é g e t teremtett arra, hogy az e g é s z s é g ü g y i t á r g y ú j o g s z a b á l y o k se csak j á m b o r ó h a j o k a t fejezzenek k i , hanem k ö v e t ­ kezetesen v é g r e h a j t h a t ó k és e l l e n ő r i z h e t ő k legyenek. H a s o n l ó a n átfogó rendelet a Habs­ b u r g birodalomban csak 1753-ban j e l e n t meg, e l ő s z ö r Orvoslási rendtartás a Cseh Ki­ rályság részére c í m m e l . M i v e l a h a t á l y a az összes t ö b b i örökös t a r t o m á n y r a is kiterjedt, 9

9

John, J. D.: Lexicon der k. k. Medizinalgeseze (sic!) Medizinalordnung für das Königreich Prága, 1791. II. köt. 245-316.

Böhmen,

1753 -

á l t a l á b a n é s e g y s z e r ű s í t e t t alakban csak Medizinalordnung-nak nevezték. Szellemi atyja Gerard van Swieíen (1700-1772) volt, akit M á r i a T e r é z i a 1745-től h á z i o r v o s á n a k neve­ zett k i , és e g é s z s é g ü g y i szakmai ü g y e k b e n senki nem vonta k é t s é g b e tekintélyét a biroda­ lomban. N y i l v á n v a l ó a n nem véletlenül, van Swieten a Medizinalordnung-ban szinte szó szerint m á s o l t a h o s s z ú passzusokon keresztül a porosz e l ő k é p e t . A z e g é s z s é g ü g y i s z o l g á l t a t ó k és s z o l g á l t a t á s o k terén m i n d szakmailag, mind s z e m é l y i oldalról, a s z ü l é s z e t v o l t a legrosszabb helyzetben. A k e v é s s z á m ú férfi s z ü l é s z m e s t e r e n kívül, akik szervezett c é h e s ipari k é p z é s b e n részesültek, a b á b á k n e m z e d é k r ő l nemze­ d é k r e e g y m á s t ó l tanultak, é s semmilyen korporativ szervezettel nem rendelkeztek. Po­ r o s z o r s z á g b a n 1725 után r é s z ü k r e legalább elméleti k é p z é s e k e t vezettek be, a Habsburg birodalomban azonban m é g ez is t ö b b mint két é v t i z e d i g váratott m a g á r a . Magyar­ o r s z á g o n a k é s ő b b i e k b e n r é s z l e t e z e n d ő Torkos-taxa rendelkezett először o r s z á g o s szin­ ten a b á b á k szakmai v i z s g á z t a t á s á r ó l , de nem az o k t a t á s á r ó l ! A b á b a - i n s t r u k c i ó k 6. pontja szerint „Egyeden egy bábának se engedélyeztessék a szülészeti szakma gyakorlá­ sa, amíg a rendes állású physicus-doktor megítélése szerinti vizsgát le nem tette, és megerősítést nem nyert, de hasonlóképpen a mellettük segédkezüknek, vagy az általuk már kiképzett nőszemélyeknek sem engedhető meg a szülészkedés, a vizsgáztatást és az alkalmasság igazolását megelőzően, sőt a bábák vegyék figyelembe, hogy a szélsőséges kényszerhelyzetektől eltekintve, segédeiket egyedül soha nem küldhetik a szülő nőkhöz." B é c s b e n és P r á g á b a n 1748-tól szerveztek a b á b á k által is látogatható Collegia obstetrica-t az egyetemen. Ezek a k o l l é g i u m o k azonban csak elméleti o k t a t á s b ó l álltak, bár így is nagy e l ő r e l é p é s t jelentettek. A t a n í t á s h o z azonban k é p z e t t oktatókra v o l t szük­ ség. E z é r t M á r i a T e r é z i a a saját költségén P á r i z s b a küldte André Levret-bez (1703-1780) a kor legnagyobb s z a k t e k i n t é l y é h e z , és a francia királyi udvar s z ü l é s z m e s t e r é h e z , Johann Nepomuk Krantz-ot (1722-1797), Giuseppe Vespa-t (1727-1804), é s Pietro Moscati-l (1739-1824). K r a n t z B é c s b e n , Vespa F i r e n z é b e n , Moscati pedig M i l á n ó b a n alapozta meg a s z ü l é s z e t s z í n v o n a l a s oktatását. Krantz az e l m é l e t i ismereteket az 1765ben kiadott Bevezetés a valódi és megalapozott bábamesterségbe című k ö n y v é b e n fog­ lalta ö s s z e . A mű a k ö v e t k e z ő évben magyarul is megjelent Bába mesterségre tanító könyv c í m e n , W e s z p r é m i István f o r d í t á s á b a n . 1 0

11

Újabb fordulatot hozott a t u d o m á n y o s s á g b a n Raphael Johann Steidele (1737-1823), a Bábamesterség tankönyve c í m ű művének 1775-ös megjelenése. A z 1772-ben elhalálozott Van Swieten utóda, Anton von Störck (1731-1803), udvari t a n á c s o s , vezető császári s z e m é ­ lyi orvos, a bécsi egyetem orvosi fakultásának elnöke, és az ausztriai örökös t a r t o m á n y o k protomedicusa ugyanis 1772-től elrendelte, hogy a bécsi egyetemen a téli h ó n a p o k b a n a törvényszéki boncolásokat kössék össze a műtéti gyakorlatokkal. Steidele 1774-ben rendkí­ vüli tanári állást kapott B é c s b e n , hogy a vidékről felhozott sebész-mestereket és bábákat oktassa, és részükre gyakorlatokat is tartson a S z e n t h á r o m s á g K ó r h á z b a n . 12

Steidele könyve is rövid időn belül megjelent magyarul, Szeli Károly t o l m á c s o l á s á b a n . Krantz és Steidele a l a p m ű v e i t számos magyar nyelvű b á b a k ö n y v követte, amelyeket a

1 0

'

1

1 2

Krantz, J. H. N . : Einleitung in eine wahre und gegründete Hebammenkunst. Wien, 1768. (a jelen tanulmányban forrásként használt mű egy későbbi kiadása). Krantz Henrik Nepomuk János: Bába mesterségre tanító könyv. Fordította Weszprémi István, Debrecen, 1766. Steidele János - Szeli Károly: Magyar bábamesterség. Bécs, 1777.

s z e r z ő k fordításként jelöltek meg, de a forrást nem n e v e z t é k meg. Ezek k ö z ü l , különösen Mocsi Károly könyvéből e g y é r t e l m ű e n kitűnik, hogy a bábák nem az eredeti a l a p m ű v e k b ő l készültek a vizsgára, hanem k ü l ö n b ö z ő egyszerűsített k i v o n a t o k b ó l . Mocsi K á r o l y , aki „a bába-mesterségnek és a borbélyságnak mestere, és egyszersmind mind a volt, saját m ű v é n e k ajánlá­ kettőnek a pesti királyi orvosi karnál közönséges correpetitora" s á n túl, név szerint is bírálja a Krantz- és Steidele-féle bába-könyveket. A z előbbi Jó és hasznos, de mégis mivel nincs a közönséges tanításhoz alkalmaztatva, azért tanuló könyv nem lehet". Steidele k ö n y v e pedig „nem annyira a bába asszonyoknak, hanem inkább a bábáskodó borbélyoknak elméjékhez vagyon alkalmaztatva; ugyan azért a bábák igen nehezen, és későn mehetnének véle elegendő tökéletességre". Mocsi ezek után arra a k ö v e t ­ k e z t e t é s r e jut, hogy „ebben az állapotban egyebet segíteni nem lehet, hanem csak azt, hogy az a könyvecske magyarul is kinyomtattassék, amelyikből a német bábák exámenre készül­ nek". A magyar b á b á k felkészülését illetően meg kell említeni, hogy t ú l n y o m ó t ö b b s é g ü k írni és olvasni sem tudott, így amikor vizsgára kötelezték őket, felolvasásból tanulták meg az anyagot. Nem tudni, hogy az ö r ö k ö s t a r t o m á n y o k b a n milyen volt az analfabétizmus m é r t é k e , de Mocsi bírálataiból kiindulva igencsak valószínűsíthető, hogy a vizsgára ők sem Krantz, vagy Steidele munkáiból készültek. 13

Szükség-keresztelés

Steidele

munkájában

Steidele és Krantz alapművei a r á n y a i b a n nem eltúlozva, de a t u d o m á n y o s s á g t e r m é s z e ­ tes részeként tárgyalták azokat az eseteket is, amelyek a szükség-keresztelést indokolttá tették. Mindez azonban a magyarul o l v a s ó k számára csak Steidele e s e t é b e n derült k i , aki öt k ü l ö n b ö z ő összefüggésben foglalkozott a k é r d é s s e l . Fordítója, Szeli Károly kifogástalanul s z ö v e g h ű módon j á r t el ezeknek a r é s z e k n e k az átültetése kapcsán. E l ő s z ö r a könyv m á s o d i k r é s z é b e n fordul elő a szükség-keresztelés, ,pt természetnek rendje szerént-való nehéz szülésekrőF főcím alatt: „valameddig a gyermek feje mindenik fájdalomra csak egy kevésség is nyomul alá, fájdalmát és erejét a szülő el nem veszti, re­ ménysége lehet, hogy huszonnégy vagy harminchat óra alatt a szülés szerencsésen megyén véghez: de amikor már annyi idő eltölt, s a gyermek feje vastagabb részével mégis a bemenetben dugul, s ezáltal a szülés megkésleltetnék; szükségképpen az Anyja hasában kellene megkeresztelni a gyermeket kételenítő keresztség (Nothtauf) által..."(második rész: a gyermek részéről v a l ó hibákról, első szakasz, 180. o.). Biztonság k e d v é é r t Szeli Károly a magyar szövegben n é m e t ü l is közli az általa „kételenítő"-nek nevezett keresztségét. S z ü l é szetileg a fenti esetben téraránytalanság áll fenn a gyermek feje és a s z ü l ő c s a t o r n a méretei k ö z ö t t . Ez a szülő nőt fokozott erőkifejtésre kényszeríttette a magzat k o p o n y á j á n a k átprésel é s é h e z , ami sikertelen esetben m á s o d l a g o s fájásgyengeségben végződött, a m é h izomzatá­ nak szükségszerű k i m e r ü l é s e k ö v e t k e z t é b e n . Ha a fej bent rekedt, és t o v á b b nem m o z d í t h a ­ t ó , a magzat életét m á r nem lehetett megmenteni, és a holttestet a koponya lékelésével kel­ lett eltávolítani a szülőcsatornából. Ezek szerint tehát a szövegben ,pz Anyja hasában" m e g h a t á r o z á s nem a m é h űrterében v é g z e t t keresztelésre utal, hanem c s u p á n arra, hogy a 14

1 3

1 4

Mocsi Károly (fordításában): A bába mesterségnek eleji. Pest, 1785. második kiadás. Steidele, R. J.: Lehrbuch von der Hebammenkunst. Wien, 1775.

kívülről is elérhető és m e g k e r e s z t e l h e t ő fejtetőtől eltekintve a magzat teljes terjedelmében a m é h b e n tartózkodik. A m á s o d i k s z ö v e g h e l y a harmadik k ö n y v , második r é s z é b e n található („a természelnek rendje szerént-való nehéz szülésekről különösen", 13. szakasz, „a far-tsik születésről'). Mai t e r m i n o l ó g i a szerint ez az eset a m e d e n c e v é g ü fekvésnek felelt meg, ugyanis a „far-tsik", vagy m á s fordításokban a „fark-tsiga" az os coccigis korabeli magyar e l n e v e z é s e . Ezt a fekvést, vaginalis vagy rectalis tapintással, a coccygeum, illetve a magzat keresztesonti t a r é j á n a k észlelése alapján lehetett a z o n o s í t a n i . M e d e n c e v é g ü fekvésből a szülés többnyire s p o n t á n zajlik, amelyben először a magzat farpofái jelennek meg. Nem túlzottan gyakori, de nem is kivételesen ritka esetről van s z ó (a szülések mintegy 3,5 %-a). A szakmailag itt nem részletezendő halálos s z ö v ő d m é n y e k jeleit észlelve, gyermeket, amelynek halálától méltán lehet tartani, kételenség-keresztséggel kell megkeresztelni az Anyjában" (299. o.). A z „ A n y j á b a n " m e g h a t á r o z á s r a itt is a fentiekben leírtak érvényesek. R é g e n különben, mivel a külső nemi szervek azonnal láthatóvá váltak, ez volt az az eset, amelyben a lehető l e g k o r á b b a n kiderült, hogy fiú vagy leány a születő gyermek. A harmadik hivatkozás a harmadik k ö n y v , második rész („a természetnek rendje szeréntvaló nehéz szülésekről különösen"), 15. szakaszában olvasható, láb-születésről" cím alatt. Szülészetileg ez az eset az ú g y n e v e z e t t aprórész (kéz, láb) elölfekvésben fordul elő. Itt is s z á m o s s z ö v ő d m é n y okozhatta a magzat halálát. Figyelemre méltó, hogy a szerző a gyermeket m á r részben megszületettnek tekinti, jóllehet az elölfekvő v é g t a g v i s s z a h ú z ó d ­ hat, vagy visszahelyezhető. Utasítása szerint a bába: „Mihellyen a bokái a szeméremén kijöttek, keresztelje meg"(307. o.). A negyedik hivatkozás a harmadik k ö n y v , első rész, ötödik szakaszban található: „Mit a bába a nehéz fordításokban?" cím alatt. Steidele korában, de e g é s z e n asectio cselekedjék caesarea 20. századi elterjedéséig a fordításnak óriási j e l e n t ő s é g e volt, hiszen ez volt az egyedüli lehetőség a s z ö v ő d m é n y e k d ö n t ő többségének elhárítására. A b e a v a t k o z á s lényege az, hogy a magzat bármilyen pozícióból hosszfekvésű helyzetbe kerüljön, ezért egyaránt t ö r t é n h e t e t t fejre, farra, vagy lábra. ,^4mikor a bába az ilyetén elrestellett, természetnek rendje ellen-való szüléseknek segítségére hívattatik; a gyermeket, ha nincsen megkeresztel­ ve, Hával (conditioval) keresztelje legelsőben meg" (223. o.). Szeli „ H á - v a l " magyarítja az eljárást, annak alapján, hogy a kötelező rituális szöveg ilyenkor a „ H a " feltételes kötőszóval k e z d ő d i k . Első olvasásra úgy tűnik, hogy ilyen esetben csakis fecskendővel a m é h űrterébe juttatott víz segítségével történhetett a keresztelés. Jóllehet, Steidele nem részletezi a konk­ rét helyzeteket, az „elrestellett, természetnek rendje ellen-való szw/eV'-eknel a kéz, a láb, vagy a köldökzsinór elölfekvése, vagy előesése is egyaránt előfordulhatott. Természetesen ezek nélkül is elhúzódhatott a szülés, fekvési, tartási, vagy beilleszkedési rendellenességek esetén. Ilyenkor v a l ó b a n nem maradt m á s lehetőség, mint a v í z b e f e c s k e n d e z é s e . A z ötödik hivatkozás kifejezetten a köldökzsinór megkereszteléséről szól. Harmadik k ö n y v , második rész „a természetnek rendje szerént-való nehéz szülésekről különösen", 5. szakasz: ,/lmikor a gyermek köldök-kötelével áll bé születésbe". H á r o m okot nevez meg a s z e r z ő a jelenség hátterében: hosszú a köldökzsinór, tágas a medence, és kicsi a gyermek feje. Ilyen esetekben a s z e m é r e m r é s e n át először a k ö l d ö k z s i n ó r jelenik meg. V é l e m é n y e szerint „Amely köldök-kötél ilyetén/ormán esett elé, ezt sohasem lehet egészen és úgy viszszahelyezni, hogy ismét vissza és alá ne essék. Annakokáért a bába előre a köldök-kötelet keresztelje meg, annakutána erősen nem nyomván kezével tegye vissza a méh hüvelyébe, és

fog/on a fordításhoz" (251'. o.). Ez az előesési típus viszonylag ritkán fordul e l ő (mintegy a s z ü l é s e k fél százalékában). M a i szülészeti t u d á s u n k szerint a leggyakoribb ok nem a fentiek egyike volt, hanem a beilleszkedés zavara a szűk medence k ö v e t k e z t é b e n . Mellesleg a megnevezett három ok közül kettőben, nevezetesen ha „ tágas a medence, és kicsi a gyer­ mek feje", éppen hogy nem kellett n e h é z szülésre számítani. T e r m é s z e t e s e n , ettől függetle­ nül b á r m i l y e n s z ö v ő d m é n y előfordulhatott, tehát a legnagyobb biztonság é r d e k é b e n min­ d e n k é p p e n indokolt volt a szükség-keresztelés elvégzése. í g y érthető, hogy a tapasztalati t u d á s Steidele korában miért szorgalmazta azonnal a fordítás m e g k e z d é s é t . E l s ő olvasásra furcsának tűnhet, hogy a k ö l d ö k z s i n ó r t gyermeki testrésznek tekintik, annak lekötése után azonban az újszülött felőli csonk, egészen a spontán leválásig, m é g organikus kapcsolatban marad az újszülött s z e r v e z e t é v e l .

Szükség-keresztelés

Krantz

munkájában

W e s z p r é m i úgy szólaltatja meg magyarul Krantz Henrik Nepomuk J á n o s m ű v é t , hogy t ö b b s z ö r i figyelmes olvasás után, m é g a n y o m á t sem találjuk a szükség-keresztelésnek. Ezzel szemben a német n y e l v ű eredeti anyagban négy helyen fordul elő. W e s z p r é m i fordí­ t á s á n a k kritikai értékelése előtt, célszerű ezeket tételesen is megvizsgálni. A z V . fejezet a gyermek nyaka köré t e k e r e d ő köldökzsinór által okozott, és m á s egyéb s z ö v ő d m é n y e k r ő l szól. Ilyen esetekben a s z ö v ő d m é n y e k e t a k ü l ö n b e n átlagos hosszúságú (kb. 50 cm.) köldökzsinór m á s o d l a g o s m e g r ö v i d ü l é s e okozta, feltekeredés következtében. M e g f e l e l ő fájások ellenére az előlfekvő r é s z t ö b b óra elteltével sem rögzült, így például a koponya a fájások s z ü n e t é b e n ismételten visszahúzódott a medence bemeneti részéből. A z eredeti m ű mai magyar nyelven így hangzik: Hlyen körülmények között, ha a szülési folya­ mat túlságosan elhúzódnék, egyedüli műfogásként a bába azt teheti, hogy miután a fejtetőn a kerészlelést elvégezte, a gyermek koponyáját egyik vagy másik kezének ujjaival rögzíti, és gondoskodik arról, hogy ismételten ne csússzon vissza a méh űrterébe" (84. o.). Ugyanez W e s z p r é m i szerint: ,Jly állapotban lévén az asszony, midőn idejénél tovább vajúdik, egye­ bet ezen az egyen kívül nem segíthetsz, hogy vagy egyik vagy másik kezeden való ujjaiddal tartóztasd a gyermek fejét, hogy mint azelőtt viszontag a méhébe vissza ne csússzon." (81. o.). K ü l ö n b e n a nyak körüli köldökzsinórral kapcsolatban - n y i l v á n v a l ó a n a n a l ó g i á s alapon - igen elterjedt hiedelemnek számított, hogy felnőtt korában az ilyen gyermek az akasztó­ fán v é g z i . M á s o d i k helyen a s z ü k s é g k e r e s z t e l é s ismét a nyak körüli köldökzsinórral áll kapcsolat­ ban, pontosabban annak e l v á g á s á v a l és letekerésével, ha a gyermek feje m á r megszületett: „Az a legszomorúbb az ilyen típusú szüléseknél, hogy a köldökzsinór igen gyakran megfojt­ ja a gyermeket. Ezért melegen ajánlom a keresztelés gyors elvégzését, mihelyt arra utaló jelek észlelhetők, hogy a köldökzsinór a gyermek nyaka köré tekeredett" (86. o.). W e s z p r é m i n é l az identikus szövegrészben ez olvasható: ,JShhez a munkához pedig annál szemesebb vigyázat kívántatik, mennél több gyermeket köteleik által naponként megfojtódni szomorúan tapasztalunk" (83. o.). Harmadszor a s z ü k s é g - k e r e s z t e l é s t a 8. fejezet ( á l t a l á b a n a t e r m é s z e t e l l e n e s s z ü l é s e k r ő l ) fordításról s z ó l ó 3. s z a k a s z á b a n találjuk: „Ha a méhszájban található a gyermek egy testrésze, mint a lába vagy a keze, először a gyermeket ezen a testrészén

kell megkeresztelni, majd a végtagot ebben a helyzetben kell hagyni, tehát nem erőszakosan a méhbe visszahelyezni, viszont a bába tegyen kísérletet arra, hogy kezével a méh űrterébe" (138. o.). W e s z p r é m i a gyermek keze vagy karja mentén benyúljon szerint: „Ha a gyermek valamely tagját a méhnek szájában találod, mint p. o. kezét vagy a karját, a méhbe vissza ne taszítsd, hadd ott az hol találtad, hanem azon kinyúlt keze vagy karja mellett járulj bé a méhbe" (136. o.). Szülészetileg ezekben az esetekben, a m é h e n belüli kézzel, a gyermek a fejénél fogva v i s s z a n y o m h a t ó , majd m e g k í s é r e l h e t ő a fej b e i l l e s z t é s e a s z ü l ő c s a t o r n a b e m e n e t é b e . Ha ez sem j á r t sikerrel, a kar ismételt e l ő e s é s e miatt lábrafordítást kellett v é g e z n i . A negyedik említés is a fenti szakaszban történik, a lábrafordítás m ű v e l e t e kapcsán. E r e d m é n y e k é n t a szülőcsatornán át kifejtett lábakat megragadva érhető el a gyermek mielőbbi megszületése: „ E z é r t kell egészen a combokig felnyúlni, azokat a hashoz előre hajlítani, majd a behajlított térdtől juthatunk el az egyik lábig, amely ezután a m é h s z á j h o z h ú z h a t ó . Ha gyenge a gyermek, ezen a lábán kell megkeresztelni, ha nem gyenge, a másik láb felkeresésével a m ű v e l e t tovább f o l y t a t h a t ó . " (139-140. o.). A magyar fordításban: „ezokáért járulj a combjához, hajtsd bé azt meggörbítve előre a hasához, az odahajlított térdtől h o z z á j u t h a t s z a lábához, vond ki azt a m é h n e k szájához, azután keresd k i a másik lábát i s . . . " ( 1 3 7 . o.). W e s z p r é m i művének 1994-es Debrecenben megjelent reprint kiadása elé Szállási Árpád egy rövid történeti összefoglalót illesztett, , / í z első magyar bábakönyv és előzményei" fordítás a kor szokásának címen. Dicséri a magyar szöveget, m o n d v á n , hogy megfelelően nem szó szerint értendő. Ez esetben a 'magyarítás ' találóbb, mert nemcsak a nyelv szép szövetébe, hanem a tartalmat kifejező mintázatba is szőtt egy kis hazai színt." K é t s é g b e nem vonva a fordító ezen kvalitásait, a fenti négy s z ö v e g h e l y „ m a g y a r í t á s a " nem „hazai szín"-ről szól, hanem ideológiai prekoncepcióról árulkodik. W e s z p r é m i (17231799), eredeti családi nevén Csanády, V e s z p r é m b e n született, a l s ó b b t a n u l m á n y a i t protes­ táns i s k o l á k b a n végezte (Pápa, Sopron). Maga is kálvinista volt, é s orvosi d i p l o m á j á t 1756ban, a magyar reformátusok legkedveltebb egyetemi városának s z á m í t ó Utrecht-ben szerez­ te. H a z a t é r é s e után, 1757-től Debrecen szabad királyi város rendes fizikusának n e v e z t é k k i , és ezt a tisztséget egészen az 1799-ben bekövetkezett haláláig viselte. H a Krantzfordításában a szükség-keresztelést egy-két helyen figyelmen kívül hagyta volna, arra még lehetne alternatív magyarázatokat találni. A fentiekben részletezett szisztematikus kigyom­ lálás azonban egyértelműen a kálvini dogmatika igényeinek kiszolgálását bizonyítja. Ezek után t e r m é s z e t e s n e k kell tekintenünk, hogy a „kálvinista R ó m a " bábái számára írt Tolda­ lékban ,A bábáknak tisztek és kötelességeik"-vö\ szóló hat pontban semmilyen vallási vo­ natkozású r é s z nem található. Jóllehet, Krantz és Steidele m ű v e i b e n is szerepelnek olyan s z ü k s é g - k e r e s z t e l é s e k , ame­ lyek kivitelezése csakis valamilyen fecskendező eszköz segítségével képzelhető el, a bábák részére k ö t e l e z ő eszköztárról egyik könyv sem tesz említést. Steidele egyébként egy külön k ö n y v e t is írt a szülészeti gyakorlattal kapcsolatos eszközökről, de ebben a s z ü l é s z m e s t e r e k műszereit tárgyalja, és egyáltalán nem foglalkozik a bábák felszerelésével. M é g inkább k ü l ö n ö s n e k tekinthető, hogy egy olyan kifejezetten gyakorlatias m ű b e n , mint amelyet G. 15

1 5

Steidele, R. J. : Abhandlung von dem unvermeidentlichen Gebrauch der Instrumente in der Geburtshülfe. 1774.

Wien,

Dombi Sámuel, B o r s o d - v á r m e g y e Ordinarius physicusa írt 1769-ben, egyetlen sor sem található a bábák k ö t e l e z ő eszköztáráról, és a további k e l l é k e k r ő l . A kérdés-felelet f o r m á ­ j á b a n megírt munka forrásként a s z e r z ő Krantz k ö n y v é t nevezi meg, de egyetlen sorban sem foglalkozik a s z ü k s é g - k e r e s z t e l é s s e l . A már e m l í t e t t Mocsi Károly viszont az alábbiak szerint tételes és r é s z l e t e s leírást ad a műszerekről és a kellékekről: 16

,y4 szülésre szükséges eszöközöknek elkészítéséről: (1) a szülő szék, (2) a klistér-hólyag valami klistér csővel, és egy kevés lágyító füvekkel, melyekhez székfű virágot kell adni, (3) a köldök metsző olló, és a köldök kötni való galandocskák, (4) a fecskendező, és egy pohártiszta hideg víz a gyermeknek megkeresztelésére, ha szükséges lesz, (5) egy kevés friss vaj, (6) szalmiák spiritusz avagy jó erős levendula ecet a szülőnek vagy gyermeknek feléleszté­ ha a köl­ sére, (7) egy néhány darab cser tapló (fungus agaricus) a vérzés megállítására, dök-zsinór a köldökből ki találna szakadni, (8) meleg víz és meleg bor a konyhában, (9) melegítő serpenyő télben a párnáknak, s ruháknak megmelegítésére, (10) a székbe való dézsa, melybe az emésztet, a húgy és a vér folyhasson, (11) ruha a szülő asszonynak, (12) ruha a kis gyermeknek, (13) ruha a bábának" (16-17. old.). E g y é r t e l m ű e n kitűnik a l e í r á s ­ ból, hogy a szülő s z é k e n és a b e ö n t ő eszközökön kívül tulajdonképpen két kötelező k é z m ű ­ szer tartozott a felszereléshez: az olló és a szükség-keresztelés fecskendezője.

Jogalkotás

és

szükség-keresztelés

M a g y a r o r s z á g o n törvényeket csak az országgyűlés hozhatott, de a társadalmi viszonyok változásainak rugalmasabb követése uralkodói rendeletek (mandátum, patens, diploma) kiadását is s z ü k s é g e s s é tette. A közigazgatási szervek működésével kapcsolatos rendeletek - a római j o g terminológiáját k ö v e t v e - mandatum-ként kerületek kibocsátásra. A Habs­ burg uralkodók birodalmi rendeletei, m é g ha magyar királyként is h o z t á k azokat, a magyar korona j o g h a t ó s á g a alatt 1724 után csak akkor váltak hatályossá, ha a király azokat leküldte a Helytartótanácsnak, majd az a s z ö v e g e t saját t a n á c s i határozatához csatolva kihirdette. Linzbauer Xavér Ferenc így ír ennek az eljárásnak az előzményeiről a Codex bevezetőjében: „III. Károly király által 1723-ban Pozsonyban tartott országgyűlés 97. és 101. törvénycikkei által az országos tárgyak kezelésére egy igazgató főkormányszéknek: a nagy méltóságú magyar királyi helytartó Tanácsnak létesítését határozta el, melyet a jeles emlékezetű király 1724. bőjtmáshó 21-ikén ünnepélyesen fel is avatott. Ez időtől fogva a közegészség állapotját érdeklő legüdvösb rendszabályok a királyi helytartók közvetlen elnöksége alatt bocsátottak ki...." A szükség-keresztelés szabályai csakúgy, mint minden más rituális c s e l e k m é n y esetében, elsődlegesen az e g y h á z j o g (kánonjog) keretei között fogalmazódtak meg. Amikor a Habs­ burg abszolutizmus a 18. században a társadalom tagjainak kötelező magatartását illetően, aprólékos államigazgatási s z a b á l y o z á s b a kezdett, a h é t k ö z n a p i élet s z á m o s területén ( p l . születés, halál, h á z a s s á g k ö t é s ) egyszerűen átvette a r ó m a i katolikus kánonjogi normákat. A z uralkodók I I . J ó z s e f Türelmi rendeletéig az á l l a m v a l l á s n a k tekintett római katolikus felekezet hegemóniájából indultak k i . Sőt, a világi jogrend, az állami n é p e s s é g nyilvántartás megteremtése előtt, az egyházi a n y a k ö n y v e z é s n e k közjogi funkciót biztosított. M i n d e n 1 6

G. Dombi S. : Bába mesterség, mely írattatott kérdésekben és feleltekben. Pozsony, 1772.

b á b á n a k hivatali kötelessége volt az illetékes e g y h á z i szervnek jelenteni a s z ü k s é g keresztelés elvégzését, ugyanis a gyermek ettől a pillanattól kezdve m á r az egyház és a t á r s a d a l o m új tagjának számított. S z ü k s é g - k e r e s z t e l é s tárgyában a század folyamán j e l l e m z ő e n kétféle rendelet jelent meg. A z egyik átvette a római katolikus normákat. A m á s i k azokat az ö s s z e ü t k ö z é s e k e t igyeke­ zett kezelni, amelyek a többi felekezettel szemben e b b ő l az átvételből következtek. A z első t í p u s b a tartozó rendeletek sorát a Helytartótanács 1731. október 9. napján kelt h a t á r o z a t á ­ val kiadott j o g s z a b á l y indította. Arról szólt, hogy „a bábák a nem-katholikus újszülötteknél is végezzék el a szükség-keresztelést" j Amint az a rendeletből kitűnik, a nem-katolikusok szülésénél egyes b á b á k ezt nem teljesítették az előesett k é z vagy láb esetében. A z elmarasz­ taltak felekezetének megnevezése nélkül, „...mindazon bábák viszont, akik a keresztelés alapjait illetően eligazításban nem részesültek, vagy a veszedelemben lévő kicsinyeknek ezt a segítséget megtagadják, illetve elmulasztják, a helyi Magisztrátus által hivatalukból fel­ mentessenek, akár a katolikus paptól származó, akár máskülönben elfogadható bejelentést követően, majd más esküdt bábák, akik munkájukat helyesen látják el, tartoznak őket he­ lyettesíteni, amíg a katolikus pap a vizsgálatot és vizsgáztatást el nem végzi." A n e v e l ő c é l z a t ú hitoktatás é s dogmatikai vizsgáztatás elrendelése mellett, s ú l y o s a b b b ü n t e t é s n e k n y i l v á n v a l ó a n a foglalkozás gyakorlásától való á t m e n e t i eltiltás számított. A helyettesítő „ e s k ü d t bábák" e l n e v e z é s t a szakmailag alkalmasnak minősített, és a h a t ó s á g előtt hivatali e s k ü t tett s z e m é l y e k r e alkalmazták. 1

M á r i a Terézia hozta a következő rendeletet 1742-ben: ,^4 szükség-keresztelést a bábák a helvét hitvallásban születetlek esetében is kötelesek szabályosan elvégezni"^ A jogalkotó — hivatkozva a pécsi p ü s p ö k s é g által v é g z e t t ellenőrzésre - a bevezető r é s z b e n taxatíve felso­ rolja a dogmatikailag kifogásolt j e l e n s é g e k e t . Majd elrendeli, hogy a szükségkeresztel és ellen igét hirdető kálvinista lelkészek (prédikátorok), és az eljárást m e g t a g a d ó bábák is részesüljenek p é l d á s büntetésben. A z indokolás szerint azért, mivel ez a magatartás „...ellene szól az egész keresztény világ rendjének, amelyet emberemlékezet óta mind a katolikusok, mind a nem katolikus hívek kiváltképpen a Magyar Királyságban is gyakorol­ tak. . . " . A büntetés természetét egyébként a rendelet nem közli. Ö t h ó n a p múltán, M á r i a Terézia k o n k r é t esetekre hivatkozva megismételte a rendeletet, mivel „közismertté vált, hogy Nógrád, Bihar, és Tolna vármegyékben a helvét hitvallásúak ellenszegültek ezen kegyes rendelkezésnek, és csökönyösen azt állítják, hogy semmilyen szükséghelyzetben, még a közvetlenül fenyegető halál esetében sem keresztelheti meg az újszülötteket senki más, csakis a prédikátor.," Tételesen megnevezett büntetést ez a rende­ let sem tartalmazott. 19

N e m belső k e r e s z t é n y konfliktusról, hanem más v a l l á s ú személyek v é d e l m é r ő l szól az 1762. j ú n . 21.-én kiadott rendelet, amely szerint ,A zsidók újszülötteit a szülők tiltakozása ellenében nem kell megkeresztelni" A címmel ellentétben a szöveg nem csak zsidókra, 20

1 7

1 8

1 9

2 0

LXF. II. köt. 31. Obstetrices infantibus quoque accatolicis Baptismum necessitatis subministrent. 1743. febr. 27. (a keltezés a továbbiakban nem a királyi rendelet kiadását jelzi, hanem az azt kihirdető helytartótanácsi határo­ zat időpontját). IJÍF. I I . köt. 282. Obstetrices baptismum necessitatis quoque infantibus Helv. Conf. rite subministrare valent. 1742. szept. 15. LXF. II. köt. 297. Obstetrices infantes quoque Helv. Confess, baptisent. 1743. febr. 27. LXF. II. köt. 511. Hebraeorum infantes invitis parentibus non baptisandi. 1762. jún. 21.

hanem közelebbről meg nem nevezett „ m á s hitetlenekre" is hivatkozott. A súlyos egyházi túl, tételes büntetés itt sincs megnevezve. N é g y évvel k é s ő b b , Pest­ és világi büntetés"-en v á r m e g y é b e n egy ötéves zsidó fiúgyermek m e g k e r e s z t e l é s e k a p c s á n a fenti rendeletet az u r a l k o d ó m e g i s m é t l i , jóllehet ennek az esetnek semmi köze nincs a szükség-kereszteléshez. Jogtechnikailag az ilyen ismétlés akkor elfogadott volt az eredeti rendelet t a r t a l m á n a k megerősítésére. 21

Újabb fordulatot jelentett egy 1769-ben kiadott rendelet, az Újszülöttek megkeresztelése nem katolikus bábák által. Ellentétben a korábbiakkal, ez a jogszabály m á r elvi éllel, t ü r e l m e t l e n e b b ü l , és szigorúbban is fogalmaz: legmélyebben Tisztelt 0 Királyi Felsége elrendelni kegyeskedett, hogy valamennyi nem katolikus bába, mindenféle szükséghelyzet­ ben, vagyis az újszülöttet fenyegető közvetlen halál esetén, a legsúlyosabb büntetés terhe mellett legyen köteles kiszolgáltatni a Keresztség Szentségét, továbbá a vármegyék e tekin­ tetben a legnagyobb gondossággal tartoznak ellenőrzést gyakorolni." A hetvenes évtizedben a keresztény felekezetekkel foglalkozó újabb rendelet m á r nem jelent meg. Ú g y tűnik, hogy legalább is a j o g s z a b á l y o k szintjén az állam feladta a k ü z d e l ­ met a római katolikus vallás h e g e m ó n s z e r e p é n e k érvényesítésére. Végül is a korszakot a fentiekben m á r idézett Türelmi rendelet zárta le, 1781-ben: „Minthogy semmiképpen sem akarjuk azt, hogy a helvét hitvallásúakat, hitvallásuk ellenére zaklassák vagy éppen meg is büntessék a bábák által elvégezni szokott szükségkeresztség miatt, kegyesen megparancsol­ juk, hogy a helyileg illetékes római katolikus egyházi vezetőket jelen kegyes elhatározásunk ez előírásáról tájékoztassák." 21

A keresztény belvita lezárása után t ö r v é n y s z e r ű e n került előtérbe az izraelita hitközsé­ gekkel szemben fennálló feszültségek r e n d e z é s e . A t ö b b s z ö r ö s e n megismételt tiltások után váratlan fordulatot hozott I I . Józsefnek egy rendelete, amely ,JSzülés közben elvégzendő címen, 1787-ben jelent meg. A z történt szükségkeresztel és zsidó gyermekek esetében" ugyanis, hogy minősített esetben az érintett szülők kötelesek voltak elfogadni a szükségk e r e s z t e l é s t . Jóllehet, a rendelet alig t ö b b , mint h á r o m h ó n a p i g volt h a t á l y b a n , sajátos logikája miatt nem érdektelen egy hosszabb s z ö v e g r é s z é n e k ismertetése: „Őfelsége a zsidó gyermekek szükség-keresztelése tárgyában a következő döntést kegyeskedett meghozni: csakis szülés közben, ha a gyermek meghalna, vagy a méhszájban megmutatkozó rossz fekvése miatt nem menthető meg, de legalábbis a kifejtése igen veszélyesnek ígérkeznék, tehát csakis ekkor engedhető meg a szülész-mesternek, vagy a bábának a születendő gyer­ meknél a szükség-keresztelés elvégzése: mihelyt azonban a gyermek már világra jött, le­ gyen bármilyen gyenge vagy sem, a szülőket illeti meg a döntés joga, és csakis kizárólag őket, hogy kérjék, vagy elutasítsák a keresztelést." M a m á r csak találgathatjuk, hogy miért lehetett elvégezni a szülési folyamat k ö z b e n a szükség-keresztelést. A megkeresztelt gyer­ meket viszont tilos volt elválasztani a szülőktől, akik félévenként kötelesek v o l t a k megje­ lenni az illetékes elöljáróság előtt. Iskolaérett korban a gyermeket katolikus i s k o l á b a kellett volna küldeni, de felnőtt korában szabadon dönthetett volna arról, hogy m e l y i k vallási k ö z ö s s é g h e z akar tartozni. 23

LXF. II. köt. 567. Judaeeorum infantes invitis parentibus non baptisandi. 1766. júl. 28. LXF. II. köt 609. Baptismus infantum per obstetrices accatolicas. 1769. márc. 20. LXF. III. köt. 1068. Baptismus necessitatis nascentibus Judaeis conferendus. 1787. ápr.

A már említett h á r o m hónap multával a fenti j o g s z a b á l y kivételes eljárását egy újabb uralkodói rendelet hatályon kívül helyezte (Halálos veszélyben lévő zsidó újszülötteket sem lehet a szülők egyetértése nélkül megkeresztelni, 1000 arany büntetés terhe mellett). Ez v o l t különben az első jogszabály, amely a kilátásba helyezett b ü n t e t é s t tételesen is megne­ vezte: 1000 arany és félévi szabadságvesztés. A z á r ó r é s z felszólítása egyébként helyesen mutatott rá a korabeli konfliktusok megoldásának útjára: „ . . . a n n a k érdekében, hogy az ilyen kierőszakolt keresztelések mind nagyobb biztonsággal e l k e r ü l h e t ő k legyenek, a legfelsőbb s z á n d é k szerint növelni kell azoknak a z s i d ó bábáknak a számát, akik részt kí­ v á n n a k venni a b á b a mesterségre v a l ó oktatásban, és az egyetem általi v i z s g á z t a t á s b a n . " Ezek a bábák a diszkriminatív rendelkezések miatt „ h i v a t a l h o z " m é g nem juthattak, vagyis nem kerültek k ö z a l k a l m a z á s b a , de szabályos államigazgatási e n g e d é l y é r t folyamodhattak a szakma szabad gyakorlása (liberapraxis) céljából. A z első ilyen precedens értékű h a t á r o z a ­ tot a Helytartótanács I. Ferenc uralkodása alatt (1792-1835) hozta 1797-ben. Bizonyos Swandnerin M á r t a k é r e l m e z ő n e k Pest városában engedélyezte a s z ü l é s z e t szabad g y a k o r l á ­ sát. 24

25

Jogszabályok

és dogmatikai

elvek

A konfliktusokat kezelő első j o g s z a b á l y o k dogmatikai k é r d é s e k b e n a katolikus papok által végzett oktatásra és vizsgáztatásra hagyatkoznak. Technikai és hitelvi utasításokat a Helytartótanács 1745. június 15.-én kiadott határozata sem tartalmazott , amely elrendelte a Torkos Jusztusz J á n o s (1699-1770) által kidolgozott patikai és s e b é s z e t i díjszabás, illetve a patikusoknak, s e b é s z e k n e k é s fürdősöknek, valamint a b á b á k n a k szóló u t a s í t á s o k kötelező alkalmazását. A v o n a t k o z ó jogszabály hely szerint: azokat a gyengécske és mármár haldokló gyermekeket, akik aligha maradnának életben a pap megérkezéséig, ha már megszülettek, vagy szülés közben testüknek valamely része előtüremkedett, a bába keresz­ telje meg közönséges vízzel, de semmi esetre sem más folyadékkal, egy kívülálló tanú vagy családtag jelenlétében, a Legszentebb Szentháromság, az Atya, Fiú és Szentlélek nevében stb., majd a keresztelési(feltétlenül jelentse be a plébánia hivatalnak". A fenti mondatban az „stb." utalt a s z ü k s é g - k e r e s z t e l é s részletesebb szabályaira, de tételes ismertetésüket a j o g a l k o t ó nem tartotta szükségesnek. 26

A z 1753-as p r á g a i Medizinalordnung a szolgáltatókat illetően tulajdonképpen a Generale Normativum „főpróbája" volt. Hetvenkét könyvoldalnyi terjedelméből 15 oldalon át rendelkezett a b á b á k r ó l , és ebből 6 oldalon át egyedül a szükség-keresztelésről. A rende­ let szerint: „jóllehet, a bábák a megfelelő helyen mindabból vizsgát tettek, amit veszélyes szülésnél szakmailag, és a keresztelés szempontjából el kell végezniük: Mi mégis hajlottunk arra, hogy egy (vallási ügyekben hivatalból és kánonjogilag kitüntetett gondosságot tanúsí­ tani köteles) magas egyházi elöljáró tanácsára és egyetértésével a legkegyesebb en elren­ deljük, miszerint minden egyes bába részletes eligazító leírást kapjon kézhez, amelyből

2 4

2 5

2 6

LXF. III. köt. 1090. Partus Judaeorum in periculo mortis sine consensu parentum baptisare vetitum (Sub poena lOOOaureorum) 1787. Jul. 31. LXF. III. köt. 1. rész, 1427. Obstclricibus judaeis libera praxis concessa. 1797. júl. 4. LXF II. köt. 328. 214-219. o.

világosan megtudhatja, hogy szükséghelyzetben a szabályos és érvényes keresztelés! ho­ gyan hajthatja végre" (4. rész: A bábák hivatalos alkalmazásáról, 11. pont). A z igaz szán­ dék, mint érvényességi kellék rövid említését k ö v e t ő e n , kimerítő ismertetés k ö v e t k e z i k a v í z r ő l , de főként a helyesen e l m o n d a n d ó rituális szövegről és a k ö z b e n végzett c s e l e k v é s összhangjáról. Megjegyzendő, hogy a feltételesen megkeresztelendő testrészek mellett, a k ö l d ö k z s i n ó r r a semmilyen utalás nem található. Ezzel szemben a rendelet olyan dogmatikai p r o b l é m á r a is részletes eligazítást ad, amelyet például a két fejjel született gyermek e s e t é ­ ben kell a b á b á n a k megoldania. Megtudhatjuk, hogy ilyenkor az egyik fejet feltétel nélkül, a másikat feltételesen kell megkeresztelni. Ikrek esetében, ha k é t apró rész esik elő, m i n d k e t t ő t feltételesen kell megkeresztelni, mivel a bába nem tudhatja, hogy ugyanazon gyermekhez, vagy külön-külön gyermekhez tartoznak. Végül az e s k ü s z ö v e g é n e k 5. pont­ j á b a n a rendelet m é g egyszer v i s s z a t é r a tiszta v í z r e , és az e l m o n d a n d ó szöveg h e l y e s s é g é ­ nek szemantikai, illetve mondattani feltételeire. Érthető a fenti részletes szabályozás után, amely a Magyar Királyság kivételével valamenynyi örökös tartományban, t o v á b b á az egész birodalomban hatályos volt, hogy az 1770. évi Hauptsanitätsnormativ - ', amelyből a magyar Generale Normativum fordítása készült, tétele­ sen m á r nem rendelkezett a szertartásról. A magyarországi n o r m a s z ö v e g szerint: ,}Cülönös gondja legyen a bábáknak az újszülöttek megkeresztelésére, amikor a keresztség élőben annak az Anya­ történő későbbi kiszolgáltatása kétségesnek tűnhet, ennélfogva szorgalmazzák szentegyház előírásai szerinti felvételét, hívják emlékezetükbe hivataluk gyakorlásának azokat a normáit, amelyekről hivatalba vételük alkalmával, az ilyen vészhelyzetekben elvégzendő keresztelés alakisága tekintetében, rendesen tájékoztatást kaptak, amennyiben azonban a szabályok helyes betartását illetően még mindig kételyeik maradnának, kérjenek tanácsot a plébánosoktól és a lelkipásztoroktól, majd azt szorgalmatosan, és olyan körültekintéssel kö­ vessék, amint azt az ügy fontossága, lelkiismeretük komolysága, és szolgálati kötelmük egy­ aránt megköveteli, aminek értelmében az újszülöttnek mind a lelki üdvösségéről, mind a testi megóvásáról gondot viselni kötelesek". ( I . rész, I V . fejezet, 5.§). 1 1

A z 178l-es türelmi rendelet u t á n a protestánsok 1785-től önálló a n y a k ö n y v e z é s i j o g o t is kaptak. Ezáltal a katolikus, r e f o r m á t u s , és evangélikus bábák államigazgatási s z e m p o n t b ó l is egyenlővé váltak, ami újabb megvilágításba helyezte a vallási dogmatikai egyenjogúsítás kérdését. A katolikus bába lelkiismereti konfliktus nélkül mozoghatott a felekezetek között, ugyanis református házaknál fel volt mentve a szükség-keresztelés alól. M e g o l d á s r a várt m é g az a helyzet, amelyben református b á b a vezetett szülést, katolikus c s a l á d o k n á l . A r e n d e z é s - mintegy a 18. s z á z a d elhúzódó b ú c s ú z á s a k é n t - á t c s ú s z o t t az 1800-as évek elejére. Egy 1802-ben kiadott rendelet szerint, mivel a református bábáknak nem tiltja a vallása, hogy a római katolikus szülők gyermekeit szükségkeresztségben részesítsék, szélsőséges szükséghelyzetben (in casu extremae necessitatis) nem mentesíthetők a keresz­ telés elvégzése alól. Ezt a világi logikát csak h á r o m évvel k é s ő b b erősítette meg a reformá­ tus egyház dogmatikai állásfoglalása, amely egy újabb rendelethez csatolva jelent m e g . 28

29

LXF. - Generale Normativum Sanitatis - I . köt. 580. (821-871. o.) LXF. I I I . köt. 2. rész. 1524. - Obstetrices Helveticae Confessionis addictae partus romano-catholicos valide batisare valent. 1802. árp. 13. LXF. I I I . köt. 2. rész, 1599. Baptismus neonatis Helveticae Confessionis per Obstetrices rite administrandus. 1805. jún. 25.

Utalva a vegyes, tehát református és római katolikus svájci kantonok gyakorlatára, az egy­ ház a t o v á b b i a k b a n nem kifogásolta, ha református bábák szükséghelyzetben a r ó m a i kato­ likus szülők újszülötteit megkeresztelték.

Vallási cselekmények

utóélete

a szülészeti

gyakorlatban

A szakmai szempontok meghatározásával, az eljárási szabályok rendezésével, é s a dog­ matikai p r o b l é m á k megoldásával, a szükség-keresztelés zavartalan gyakorlattá vált a X I X . századi szülészetben. A modern polgári j o g a l k o t á s műveként, a k ö z e g é s z s é g ü g y rendezéséről s z ó l ó 1876. évi X I V . tc. a bábák m ű k ö d é s é r ő l ( I . rész, V I I . fejezet: Szülésznői gyakorlat, 49-51 .§) már semmilyen vallási t á r g y ú rendelkezést nem tartalmazott. A z ó t a a szülészeti szükség-keresztelés minden közjogi j e l l e g é t elvesztette. M a is élő j e l e n s é g , és nem mond ellent hatályos egészségügyi t ö r v é n y ü n k n e k : „A beteget megilleti a vallási meggyőződésének megfelelő egyházi személlyel való kapcsolattartásnak és vallása szabad gyakorlásának joga" (1997. évi C L I V . tv. az egészségügyről, 11.§, 6. bek.). N e m v i t a t h a t ó , hogy hívő katolikus szülő nők vallásának szabad gyakorlásához, a bizonytalan é l e t k é p e s s é ­ gű újszülöttek szükség-keresztelése is hozzátartozik. Ez azonban egy kívülálló fél (jellemzően egészségügyi dolgozó) aktív k ö z r e m ű k ö d é s é t is igényli. Ennek kapcsán a tör­ v é n y hatályba lépése óta egyetlen olyan konfliktus sem vált ismertté, amely eseti j o g o r v o s ­ latot, vagy elvi állásfoglalást igényelt volna. 30

P É T E R B A L Á Z S , M D , D.Sc. Professor, Head of department Semmelweis University College o f Health Care Department o f Public Health H-1088-Budapest, Vas u. 17. HUNGARY E-mail: [email protected]

SUMMARY B i r t h and death as the most important moments o f human life were being side by side supported by church and health service. Nevertheless, in the spiritual type o f medicine religious ceremony was an inherent part o f the professional action. Craftsmanship and later on the scientific medicine distinguished themselves consequently form this type o f practice as early as in the antiquity. O f course, it did not affect the personal religious faith o f providers, which obliged them to care for the relevant church service in a life threatening A szerző nem publikált interjú-anyaga alapján.

situations. A c c o r d i n g to the catholic dogmatic, there is an absolute necessity to perform the baptism during labour and immediately after that i f the baby to be born or even born w i l l die i n all probability stated by the assisting provider. The effect o f this sacrament is the remission o f all sin, so in the case o f childbirth o f the original one as w e l l . As relevant providers the m i d w i v e s were obliged by the Church and the state authorities as well to perform the simplest form o f baptism, i.e. the baptism o f necessity. Therefore the medical literature o f the 18 century detailed painstaking all the situations ( m a i n l y during the labour) which absolutely required the baptism o f the endangered baby. A l l the sources show that to control the suitability o f this baptism was a high priority o f central and local authorities in the states w i t h dominant catholic population. Nevertheless, the two main streams o f Protestantism interpreted differently the dogmatic significance o f baptism itself. Hence the Lutheran families behaved rather neutrally to the ceremony i f catholic midwives assisted the birth. However, Calvinists forbade categorically the baptism o f necessity in all perinatal situations. th

Hungary w i t h a major protestant population was a part o f the catholic Habsburg Empire in the 18 century. This way the state authorities prosecuted and punished all the people who refused the baptism o f necessity. Beyond a l l these, Jewish families had an exceptional possibility i f o n l y a catholic m i d w i f e was available to the obstetrical service. In this case the Jewish parents were entitled to refuse the ceremony. M i d w i v e s performing still the baptism against the w i l l o f them faced a high fine and an imprisonment too. th

While analysing critically the Hungarian scientific literature o f the than obstetrics i t may be demonstrated that religious dogmatic penetrated also the textbooks as well. Moreover, protestant translators o f foreign textbooks weeded out systematically all the sentences concerning the baptism o f necessity. In the 1 9 century the modern lawmaking o f this country omitted all the religious hints out o f the midwifery (Public Health A c t 1876). Nevertheless, the baptism o f necessity was preserved in the catholic population and it is nowadays practised too, but w i t h o u t any professional significance and statutory provisions. th