A pestszentlőrinci főplébánia időszakos kiadványa
2016. karácsony
Szív-hang Mária Szeplőtelen Szíve Római katolikus Főplébánia 1181 Budapest, Batthyány utca 87/b. Tel.: 290-3036 Fax.: 290-3036 XX. évfolyam/4. szám
Mottó: „Legyünk egy kicsit csendben! Födje mély csend a szíveket: mert a sötét, elgyötört földre Karácsony közeleg. Jó, ha most lelkünk messze hagyja a hajsza, lárma mind. Ne siessünk hangos utakra! Karácsony lesz megint.”
Túrmezei Erzsébet
Tartalom Plébános úr gondolatai
1
Emberközelben
Plébános úr gondolatai
A
laptermészetünk része, hogy kutatunk, fürkészünk. Nem csak csecsemő- és ifjú korunkban, hanem felnőtt- és idős korunkban is szeretünk újat látni, az ismeretlent megismerni. Amikor hírül adják, vagy mi magunk rátalálunk valami rendkívülire, hajlandók vagyunk nagy áldozatok árán azt megszerezni, vagy arra a helyre eljutni. A gyöngykereskedőről szóló példabeszédben (Mt 13,45) Jézus a mennyek országát egy olyan értékes helynek mutatja be, amit az ember, ha kifinomult érzékkel bír az igaz
Abi atya Amit a hétköznapjaimért teszek, az is az üdvösségemről szóljon!
2
Interjú Ágnes nővérrel
4
Bemutatjuk a Mária Légiót
7
Velünk történt Az elmúlt év főbb eseményei
8
Krónika
10
Plébániánk hírei, információi
12
1
Emberközelben kincs iránt, mindenét eladja, csakhogy oda eljusson. Karácsonykor, Jézus születésekor, azt ünnepeljük, hogy „Krisztus Istennel való egyenlőségét nem tartotta olyan dolognak, amelyhez feltétlenül ragaszkodjék, hanem kiüresítette önmagát, szolgai alakot öltve emberekhez lett hasonló” (vö Fil 2,6). Ezzel Jézus világossá teszi számunkra, hogy az Isten országa egy olyan hely, ahová, ha mi magunk meggyőződésből készülünk eljutni – amiért
mindenről hajlandóak vagyunk lemondani –, másokat is segítenünk kell, hogy erre ráébredjenek. Karácsonyi készülődés kapcsán néhány kérdést érdemes megválaszolnunk: Mennyek országa számomra mindennél többet érő kincs? Ajándékaimmal szeretteim figyelmét is a mennyországra irányítom? Az előkészület és az ünnepi pillanatok során mi az, ami testi, evilági tennivaló, és men�nyi időt és figyelmet fordítok a lelki értékekre? Tampu-Ababei József plébános
Abi atya
Amit a hétköznapjaimért teszek, az is az üdvösségemről szóljon!
A
nnyi minden történt, mióta köztünk van, és olyan magától értetődő természetességgel lett része az egyházközség életének, hogy talán nem is kell már őt bemutatni. Ez nem is egy szokásos bemutatás. Csak beszélgetés. Én róla szeretnék többet megtudni, ő pedig válaszol is, de a válasza mindig tovább mutat. És ezt nem direkt csinálja. Ő így van ös�szerakva. Született diplomata, aki mindig teljes korrektséggel fogalmaz, nem mondja a rosszra, hogy jó, de mégis csak a jót közvetíti. Azt mondja, hogy számára a papi hivatás szépségét az emberekkel való kapcsolat adja, mert minden találkozás az együttműködésnek más-más lehetőséget rejti magában. Tudja, hogy rajta is múlik, ki, mennyire meri megosztani vele az életét, de azt is, hogy ettől függ, lesz-e ennek a találkozásnak gyümölcse. És ez az eredmény annak az ajándéka, Akit szolgálunk. Számítottál-e bármi nehézségre? Az egy éven belüli plébános-váltás okozott némi fejtörést, de tudom, hogy minden probléma sokkal összetettebb, mint az elsőre megítélhető. Hál’Istennek hamarosan ki is derült, hogy nem olyan nehézség volt, ami öröklődött volna.
2
Segíti vagy könnyíti a beilleszkedést, hogy megérkezésed óta folyamatosan ünneplünk valamit vagy valakit? Ez mindenképpen pozitívum, mert lehetőségem van megismerni a közösséget rövid időn belül. Általában apró lépésenként, sokkal hosszabb idő alatt derül ki, hogy akik ide tartozónak érzik magukat, milyen mértékben kapcsolódnak be a plébánia életébe. Mit kell képviselnie/felmutatnia egy papnak ma az emberek között? Azt a lelkületet jelenítse meg, amelyben az élet értéke nem elsősorban anyagiakban mérhető, a lelki dimenziót is mutassa meg, nem csupán szóban, hanem lehetőleg tettekben is. A munka más területein is igyekszem helytállni, eredménye is van, de ott inkább a nehézségeket érzem. Feladatunk az is, hogy a kisközösségek életében úgy tudjunk jelen lenni (Emánuel atyával), hogy ők is érezzék a törődést, tapasztalják meg, hogy lelkiekben is a közösséghez tartoznak. Te mit gondolsz, mi a szerepük a kisközösségeknek az Egyházban? A kisközösségek érzik annak a fontosságát, hogy a plébánia nagy közösségéhez is tartozzanak. Ez megnyilvánult az elmúlt időszak ünne-
Emberközelben
pélyes alkalmai során, és megnyugtató abból a szempontból is, hogy az egészséges, jól működő kisközösségek erősítik és táplálják a nagy közösséget. Különösen értékesek a család-közösségek, amelyekben az együtt-imádkozáson túl, konkrét nevelési, életvezetési, de akár hétköznapi segítséget is nyújtanak egymásnak, és a szülők olyan közösségben tudnak lenni, ami a saját családjukat is építi. És általában a laikusoknak? A változó világ változó körülményei miatt ma már családban élő, egyházhoz tartozó személyek is végezhetnek olyan feladatokat, amik nem kapcsolódnak feltétlenül felszentelt személyhez. Ügyelni kell azonban arra, hogy erejükhöz, családjuk teherbíró képességéhez mérten vállalják ezeket. Feladatuk nem csupán a papi hivatások csökkenése miatt van. Sajnos ugyanilyen drasztikusan megrendült a család intézménye is. Csökken a házasságkötések száma, ugyanakkor nő a válásoké. Így a stabil háttér hiánya miatt, kevesen merik vállalni az elkötelezett életet. Fájdalmas állapot ez, és mindannyiunk kötelessége, hogy ki-ki a maga helyén, a maga tehetsége szerint mozdítsa elő közösségünkben azokat a lehetőségeket, amelyekkel támogathatjuk a családokat, a szülőket abban, hogy gyermekeik számára a hűséges, elfogadó szeretet példáját tudják mutatni már a magzati élettől kezdve. A társadalmi szinten megélt instabilitás hatással
van a családok életére is, sokkal kisebb az emberek testi-lelki teherbírása. Ez aztán megjelenik többek között az elköteleződéstől való félelemben is. Lezárult az egyházi év, egyik legnagyobb ünnepünkre készülünk. A bűnbánatról sokat tudunk, de talán nem lehet róla eleget beszélni. Mit üzen nekünk Krisztus Király Ünnepe? A bűnbánat az Istennel való találkozásunknak egy nagyon különleges pillanata, amit, ha úgy tudunk megélni, ahogyan azt az Úr felkínálja számunkra, akkor az már nem a bűnbánatról szól, hanem az Istennel való találkozásról, ami teljesen átformálja az embert. A lehetőségről, hogy olyannak ismerjem meg Istent, amilyennek Ő szeretné magát bemutatni nekem. Ettől kezdve a bűnbánat többé nem egy szükséges rossz, hanem egy lehetőség, amellyel élhetek! Krisztus Király Ünnepe arra emlékeztet mindnyájunkat, hogy a mindennapjainknak is arról kellene szólnia, hogy hogyan tudnék én eljutni az Örökkévalóságra. A napi gondokat meg kell oldanunk, de közben nem feledkezhetünk meg arról, hogy mindennek tétje van! Minden nappal egy újabb lehetőséggel ajándékoz meg a Jóisten, hogy felkészüljünk az örök életre. Ez a személetünket is átalakítja! Az értékrendünket is meghatározza! A terveinkről szólva a távlatokat nagyon könnyen leszűkítjük az evilági dimenziókra, de közben nagyon fontos, hogy amit a hétköznapjaimért teszek, az is az üdvösségemről szóljon! Ez egyébként a Szentírás lényege is. Mit üzen nekünk ma a Szent Család? A hangsúly azon van, hogy mitől voltak ők család. Mert olyan hűséges szeretettel tudtak lenni egymás iránt, hogy képesek voltak arra, hogy lemondjanak dolgokról, vagy épp ragaszkodjanak dolgokhoz a másikért, az egymásnak elköteleződés szentségéért. A példa előttünk áll. BOE
3
Emberközelben
Interjú Ágnes nővérrel M: Kedves Ágnes Nővér! Isten hozott Magyarországon, és azon a plébánián, ahol Te felnőttél és abban a rendházban, ahol az alapkő letétele óta Te mindig itthon voltál. Hány éves lehettél, amikor a Jézus Szíve Nővérek Magyarországra jöttek? Á: Ha jól emlékszem, tíz éves voltam, mikor ide jöttünk. A Piros Iskolába jártam, majd 1993tól átmentem a Szent Lőrinc Katolikus Általános Iskolába. M: Milyen tanulmányokat folytattál, miután elballagtál az általános iskolából? Á: A Károlyi Mihály magyar–spanyol tan nyelvű Gimnáziumban érettségiztem, onnan pedig tovább az ELTE magyar–spanyol szakos tanári szakára mentem, ebből a spanyol szakot fejeztem be. Közben elkezdtem a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Teológia Szakát is. Ezt azért kezdtem el, mert azt éreztem, hogy jobban szeretném ismerni a hitemet és többet szeretnék tudni Istenről. Az Istennel való élő kapcsolatom gyerekkoromtól megvolt, de többet szerettem volna tudni Istenről. Mert minél jobban szeretek valakit, annál jobban meg akarom ismerni, és minél jobban ismerem, annál jobban tudom szeretni. M: Ez a keresés már kapcsolatban volt a hivatásoddal? Á: 2002-ben már világos volt számomra, hogy engem Isten a szerzetesi hivatásra hív. Ekkor kezdtem tanulni a teológiát. Fontos volt, hogy megismerjem az Egyház tanítását, hogy a hitemet meg tudjam védeni, például az egyetemen, és ha nem katolikus közösségben voltam. M: Van-e konkrétan egy élmény, ami kötődik a hivatásod megfogalmazásához, vagy ez egy folyamat volt? Á: Van egy meghatározó kezdő élmény, de ez onnantól tovább növekedett, bontakozott,
4
mélyült, tapasztalatok, beszélgetések, élmények során. Egy 2002. júliusi imaélmény során Isten belépett a terveimbe. Az életemben már ott volt, de a terveimet alaposan átformálta, hisz középiskolai tanárnak készültem. A tapasztalatom az volt, hogy a családi háttér gyengül, és az a nemes vágy élt bennem, hogy azokat az örök és keresztény értékeket akarom átadni a gyerekeknek, amik szerint én az életemet élem, amik számomra fontosak; mert az én életemben van remény, van hit, az életemnek van célja, az én életemben van feltétlen szeretet, az én életemben van értelme az örök hűségnek, és ez lehetséges. Mert azt vettem észre, sokan már úgy nőnek fel, hogy ezek a fogalma nincsenek jelen az életükben és a gondolkodásukban. M: Tehát először a tanári pályán keresztül képzelted el az evangelizációs életet megvalósítani? Á: Igen, úgy terveztem, hogy feleség leszek és édesanya, és középiskolában fogok tanítani. Amikor elkezdtem a tanári szakot, egy év múlva jött ez a meghívás élmény. Kérdeztem Istent, hogy vajon nem tetszik Neki a tervem? Hiszen azt gondoltam Vele együtt megváltom a világot az állami iskolákban! S akkor Isten egy új távlatot tárt elém. M: Talán kevesen tudják, hogy Te ebben az utcában nőttél fel, ahol a Nővérek rendháza áll, és családod a kezdetektől fogva mély barátságot ápol a Nővérekkel. Amikor kerested a helyedet a szerzetesi hivatásban, annak ellenére, hogy itt nőttél fel a Nővérek körül, Te mégis felfedező útra indultál, hogy kiválaszd melyik rendbe lépjél be. Milyen szerzetes rendeket kerestél fel, mit kerestél akkor, és hogyan döntöttél végül mégis a kívül állóknak oly kézenfekvő megoldás mellett? Á: A Nővéreket valóban elég jól ismertem
Emberközelben táborokból, foglalkozásokból, bérmálkozási előkészítőről. Több, mint száz hivatalosan bejegyzett női szerzetes rend létezett akkor Magyarországon. Kerestem Isten akaratát. Kézen fekvő lett volna, és jól is éreztem magam a Nővérekkel, de azt akartam, hogy tudjam Isten mit akar. Tanácsként azt kaptam, hogy figyeljem meg a képességeimet. Kezdetben mindenre kész voltam, de például hamar kiderült egy táborban, hogy nincs türelmem a betegápoláshoz, és rosszul leszek a vér látványától. Ez megmutatta, hogy nincs értelme ebben az irányban elindulnom. Kerestem a szívem legmélyén levő vágyakat, amik egy életen át vezetni tudnak. A legmélyebb az Isten utáni vágy, de kerestem, mi keltette fel bennem azt, hogy Őt szolgáljam, Őt keressem. M: Mi volt végül az, amit csak ebben a rendben találtál meg, és „hazajöttél”? Á: Természetemnél fogva alapos ember vagyok. Minden Magyarországon létező szerzetes rend leírását elolvastam, mellé írtam mit gondolok. Így gyakorlatilag ötöt választottam ki és ezeket meglátogattam. Két dolgot emelnék ki. Az egyik, hogy az imaéletemben Jézus Szíve az előtérbe került. Ez az Ő szeretetének a szimbóluma. Egy másik meghatározó élményem egy egyetemi csoporttársammal való beszélgetés volt. Hittel elkezdtem beszélni, és megváltozott az Ő hozzáállása, és ez örömet váltott ki belőlem. Rájöttem, hogy Istenről beszélhettem. Istent hirdetni, az evangéliumot hirdetni, életemmel, szavaimmal olyan örömet hoz, ami nem múlik el. Aztán fontos, hogy olyan hely legyen, ahol az ember otthon tud lenni, ahol a legbensőbb vágya visszhangra talál. M: A noviciátus kilenc év, ezt Amerikában végezted. Kik voltak a tanáraid, és milyen meghatározó élményed van ebből az időből?
Á: Nyolc és fél év a minimum képzési idő. Ebben benne van az ideiglenes fogadalom ideje ez hat év. Akiket itthon ismernek, azok közül még Éva nővér is tanított. A tanításban segített, hogy értelmes legyen, érthető, dinamikus és Istenhez vezető, a rendünk karizmája szerint. Ágnes nővér, Bernadett nővér is tanított. A novícia mesterem Mary nővér lett, aki most elöljáró, majd Eiellen nővér, aki most elöljáró helyettes. M: Hogy kell elképzelni a noviciátust, reggel beültök az iskolapadba? Á: Igen is meg nem is. Délelőtt tanultunk, de rögtön tanítottunk is. „Bemerítéses” módszernek is mondhatjuk. Délelőtt tanulás volt, imaélet, biblikum, teológia, a rend karizmájával, közösségi élettel, konstitúcióval ismerkedtünk. Helyt kapott még a katekizmus és az egyház tanítása, dogmatika is. M: Volt-e kiemelkedően nehéz időszak a noviciátusban?
5
Emberközelben A: Még az első évben májusban volt egy mélypont. Akkor kérdeztem Istent, hogy miért hoztál ide? Nem ismerem a kultúrát, nem beszélem a nyelvet, és az eső sem esik. Utána egész éjszaka szakadt az eső...Azóta az eső Isten szeretetének a jele lett számomra. M: Mi lenne az, amit kiemelnél, hogy a leginkább változott benned, amíg Ágiból Ágnes nővér lettél? Á: Ez nehéz kérdés....Azt hiszem, jobban megértettem, mit jelent Isten akaratát keresni és azt követni. Addig, amíg az ember önmaga életét irányítgatja, addig ez könnyűnek tűnik, de amikor az ember elköteleződik, akár egy családban, és sokszor érzi, hogy így szeretném, de nem így van, tudom-e akkor is Isten akaratát követni, szabadon és örömmel. M: Mit jelent számodra misszióba hazajönni? Á: Hú, ez egy remek kérdés! Ez egy eléggé egyedi szituáció, hogy valaki abba a közösségbe jön vissza, ahol felcseperedett, ahol korábban szolgált. Érdekes, mert amikor beléptem a rendbe, Amerikában misszionáriusként tekintettek rám, mert nem abban a kultúrában nőttem fel. Most, hogy visszajöttem, megint misszionáriusnak számítok, bár az én kultúrámba jöttem vis�sza. De most ahogy visszajöttem, már magamévá tettem valamit, ami már belém épült, és itt már nemcsak az amerikai kultúráról beszélek. Szerzetesként jöttem vissza, és ez azért az ember személyét, életét, szemléletét, látásmódját, céljait nagyon formálja, meghatározza. Egy nagyon stabil alapot ad. De valójában minden keresztény, aki komolyan veszi a hitét misszionárius a világban! Családjában, és ahogy kilép az ajtón, akkor is. Minket Isten küld egy olyan helyre, ahová odatartozunk, de mégsem. Az örök boldogság felé tartunk, de nem mindenki tudja, hogyan lehet elérni. Az én otthonom az az én Szerelmemnek a Szíve, ahol én önmagam lehetek, ahol elfogadnak, ahol szeretnek. M: Milyen faladatot kaptál erre a tanévre?
6
Á: Több iskolában tanítok, 2-10-es osztályig, és itt a plébánián a bérmálásra készülőket. Állami, katolikus és evangélikus iskolában is tanítok. Minden korosztállyal és minden helyzetben találkozom gyerekekkel, fiatalokkal. Ez körülbelül 140 gyereket jelent. Itt a rendházban csütörtök esténként van a PKH és ide 50 gyerek jár. Kiemelkedő számomra, hogy sokan örömmel fogadnak. Az általános iskolákban, ahol most tanítok, én tanítvány voltam. M: Ki a példaképed? Á: Talán különböző területeken különböző emberek. Leginkább olyan emberek, szentek, akik nagy nehézségek közepette is hűségesek tudtak maradni Istenhez. Bennem ez nagy vágy. Például Keresztes Szent János. Itt a közösségben nagyon sokan ismerik Judit nővért. Ő az az ember, aki képes volt önmagával is megküzdeni, hagyta, hogy Isten formálja. Példakép az Istenért való harcban, hogy nem adta fel, akármilyen helyzetbe is került. Az evangéliumot hirdette! M: Hazajöttél és most egy utcában laksz a szüleiddel, nagyszüleiddel. Milyen érzés ez számodra? Á: Ez egy érdekes téma, még én sem tudom. Azt gondolom, hogy ez még egy alakuló dolog, mindkét fél számára egy formálódó egyensúly. Áldás és kihívás egyben. M: Van-e valami, amit szeretnél megosztani, de nem kérdeztem meg? Á: Őszinte szívvel mondom, hogy nagyon hálás vagyok a lőrinci közösségnek. Mert az Istentől kapott hivatásom itt ki tudott bontakozni, támogatást kaptam. Akivé lettem, amit önmagamba építettem abból nagyon sok az itteni közösségnek köszönhető. Tudom, hogy ez a közösség imádkozott értem, és ez nagyon sok erőt adott. M: Legutoljára a Tisza partján egy plébániás kenu túrán beszélgettünk ilyen jót. Kérem a jó Istent, hogy majd a fogadalom tételed és az itteni misszió jeles évfordulóin is együtt emlékezhessünk! F.M.
Emberközelben
Bemutatjuk a Mária Légiót A Mária Légió vezetőjével, Faragó Lászlóné Margóval vettem fel a kapcsolatot, s érdeklődtem tevékenységükről, különös tekintettel a kerületi Ráday Gedeon utcában lévő Pszichiátriai Intézetben végzett szolgálatukról. René: Honnan, és mikor indult el a Mária Légió, mi a legfőbb célkitűzése? Margó: 1921. szeptember 7-én, Kisboldogasszony ünnepének vigíliáján alakult Dublinban, Frank Duff ír katolikus vezetésével. Magyarországon is jelen volt már a II. világháború előtt, de a kommunizmus idején betiltották tevékenységét. Az 1990-es évek elején alakult újra az osztrák Kristián Gimbel szervezésében. Célunk Krisztus szolgálata Szűz Mária segítségével az egység és a szeretet jegyében. Szeretnénk minél több embert megszólítani és hívni a Mária-tiszteletre, jelszavunk: az embereket közel vinni Mária által Jézushoz. R: Hogyan jött létre a kapcsolat a kerületi intézettel? M: 9-10 évvel ezelőtt történt, hogy Erzsike, egy járóbeteg, részt vett az egyik szentmisén, majd meghallgatta a Mária Légió tájékoztatóját. Ebből tudta meg, hogy feladatunknak tekintjük a betegek látogatását. Nagyon megörült ennek, és kérte, hogy az ő intézetüket is látogassuk meg. Így kezdődött a kapcsolat az intézet és a Mária Légió tagjai között. R: Milyen gyakorisággal látogatjátok a betegeket, és konkrétan milyen események kapcsolódnak szolgálatotokhoz az intézetben? M: Rendszeresen, két hetente járunk a betegekhez. A kezdet óta volt ott két keresztelő (tagjaink vállalták a keresztanyaságot). Henrik atya teljesen ránk bízta a felkészítést a Jézussal való találkozásra. Minden hónapban egy alkalommal szentmisére is készülünk. A barátságos közössé-
„A csend gyümölcse az ima Az ima gyümölcse a hit A hit gyümölcse a szeretet A szeretet gyümölcse a szolgálat A szolgálat gyümölcse a béke”
Teréz anya
gi terembe terítőt, virágot, mécseseket viszünk és előkészítjük az oltárt. A mise előtt énekelni is szoktunk, már sok éneket ismernek az emberek. Év közben szentképekkel, rózsafüzérekkel és csodás érmékkel szoktuk megajándékozni az ápoltakat. R: A betegek látványa az átlagembert mindig szomorúsággal tölti el. Ti hogyan tudtátok ezt a helyzetet feloldani? M: Az elején valóban nagyon nehéz volt. Később a sok beszélgetés ezt feloldotta. Mára már több, mélyebb kapcsolat alakult ki közöttünk, és ez a gyakran együtt töltött időnek, a sok beszélgetésnek köszönhető. Mi örömmel megyünk, ők pedig nagyon várják ezeket az alkalmakat.
R: December hónapban – karácsony közeledtével – az emberek szeretnek jót cselekedni, nyitottabbá, érzékenyebbekké válnak. A ti kapcsolatotokban milyen formában jelentkezik ez? M: Minden évben ilyenkor mintegy 50 betegnek sikerült eddig egy-egy kis csomagot ajándékozni. Karácsonykor a „Betlehemes kis csapat”
7
Velünk történt is ellátogat az intézetbe, ezzel felvidítja és nagy örömet szerez az embereknek. A meghitt, igazi karácsonyi hangulatot még fokozza, hogy ilyenkor süteményeket, édességeket viszünk részükre. Az idén, november 21-én Inotai György előadóművész orgonahangversenyt tartott templomunkban, ahol nem maradtak üres padok. Főleg az intézetből érkező emberekkel, ápolókkal, a Mária Légió tagjaival, hívekkel telt meg a temp-
Az elmúlt év eseményeiből néhányat kiemeltünk: - 2016 . június 18-án ünnepeltük dr. Varju Imre atya gyémántmiséjét, amelyen dr. Bábel Balázs érsek méltatta az atya Pestszentlőrincen hosszú évekig eltöltött áldásos, sokrétű tevékeny múltját, amely folytatódott a Mátyás templomban eltöltött hét év plébánosi munkájával. Jelenleg a pestszentlőrinci Ibolya utcai kápolna nyugalmazott plébánosa. - 2016. augusztus 1-jével Szabó József László atyát és Szili András káplánt felmentették plébániai szolgálatuk alól, helyükre Tampu-Ababei Józsefet nevezték ki plébánosnak, Lejtényi Emánuel atyát pedig káplánnak a Pestszentlőrinci Főplébániára. - Augusztus 9-én elbúcsúztattuk Stafford Kriszta nővért, aki felejthetetlen szívóssággal, derűvel, humorral oktatta, nevelte, gazdagította leányainkat, asszonyainkat, családjainkat Isten szeretetére, szervezett gyermek- leány- és családi táborokat, lelkigyakorlatokat, gyermek-klubot. Megtanulta nyelvünket, aki csak közelébe került, megérezte rajta Istennek átadott életét, és ez nem múlt el nyomtalanul. Őt a Nagy házaspár köszöntötte és méltatta hosszú ittlétének áldását, most visszatért Los Angelesbe, a Jézus Szíve Nővérek anyaházába.
8
lom. A gyönyörű orgona muzsikát mindenki áhítattal hallgatta. Igazán felemelő élmény volt! Inotai Györgynek, az intézet igazgatójának ezúton is köszönetet mondunk az élményért! R: Köszönöm, hogy megismertetted velünk szolgálatotok lényegét, további munkátokhoz jó egészséget, kitartást kívánok és azt, hogy még sok-sok szeretetet tudjatok adni a betegeknek. René
- Kriszta nővér búcsúztatásával egybeesett Ágnes nővér érkezése, akiről bővebben is írtunk ugyanezen számunkban, egy előző cikkben. - Szeptember 10-én kiállítással egybekötött szentmisével emlékeztünk meg templomunk fennállásának 90. évfordulójáról. A szentmisét Tampu-Ababei József atya celebrálta. Koncelebráltak dr. Gável Henrik, Kelemen Imre érseki titkár, Lejtényi Emánuel atyák és Lindmayer Miklós diakónus. A szentmisében plébános atya köszöntötte a megjelent atyákat, alpolgármester urat, Szarvas Attilát, az első plébános leszármazottjait, a templom felszereltségét elősegítő lámpagyáros utódait, a híveket. Nagy napra emlékeztünk! 90 éve felépült Pestszentlőrinc első katolikus temploma dr. Wimmerth (Vereczkey) Béla első plébánosunk szívós akaraterejéből, a hívek óhajából és áldozatos támogatásából. A kiállítás, amely először a plébánia kertjében kapott otthont, a kezdetekről szólt, amely magába foglalta Lőrinc korai helytörténetét, az első istentiszteleteket, Wimmerth Béla küzdelmes életének állomásait, a templom felépítését, bemutatását és felszentelését. Gazdag anyaga az első plébános Historia Domus (plébániák helyi története) szövegének alapján készült a helyi hívek (Jeney Éva, Ledneczky Pál, Szilárdi Ferecné) és a lőrinci helytörténészek (Heilauf Zsuzsa, Pápai Tamás) együttműködésével.
Velünk történt Hat panelen (Benkovics Balázs nyomdai kivitelezésével) mutattuk be korabeli fényképekkel templomunk felépítésének körülményeit.
Jelen voltak Szarvas Attila alpolgármester úr, Kardos Gábor képviselő úr feleségével, Heilauf Zsuzsa és Pápai Tamás történészek, a Jézus Szíve Nővérek, Wimmerth Béla leszármazottjai, a lámpagyáros Krautschneider család utódai. És természetesen a hátteret mindenkor biztosító képviselőtestület néhány személye. A csodaszép, kellemes időben barátságos beszélgetések közepette tekintették meg a kiállítást. A megjelentek jubileumi kártyát kaptak a felszentelés évére emlékeztetve, amelynek hátán az első plébános imádságos szavai álltak. “S amint Ezekiel próféta jövendölésétől felállott ott a mezőn az anyagsereg, úgy fog felépülni a ti buzgóságotokból is a lőrinci nagytemplom. Felépül fényben és pompában. S ha majd megszólal a nagyharangja,a hangja átgomolyog még a Dunántúlon is és bizony mondom nektek, hogy leveszi kalapját majd a mezőn dolgozó földműves és keresztet vetve magára azt mond-
ja: milyen édesen szól a Szűz Mária Szent Szíve templomának nagyharangja, kihallatszik a mezőre, belopódzik a szívembe, dicsértessék Máriának édesanyai Szent Szíve! Adja Isten, hogy mihamarabb úgy legyen!” - Ezt követte októberben és novemberben dr. Varju Imre két állami kitüntetése emberi helytállásának elismerésére. 1956-ban tankok közepette vitte az Oltáriszentséget a Bakács téri kórház sebesültjeinek, gyóntatta, áldoztatta őket. „ Jutalmat” is kapott, amelyet három év börtönidő letöltésében szabtak meg.
Bátorságát az utókor 2016. október 23-án a dr. Surján László EU képviselő által átadott Magyar Érdemrend Tisztikeresztjével ismerte el. Ez a jeles kitüntetés annál is inkább figyelemre méltó volt, mert saját környezetében, hívei körében adta át a képviselő úr, méltatva Imre atya hosszú papi működésének gazdag gyümölcseit. A hivatalos köszöntést megható ünnepség kö-
9
Velünk történt Attila volt karnagyunk pápai áldást vehetett át. GRATULÁLUNK NEKI! IGAZÁN MEGÉRDEMELTE! Komáromi Attila 35 évig vezette a kórust, kiemelkedő zenei életet vitt a plébánia életébe, koncerteket szervezett a lőrinci zeneiskolával templomunkba. Az ő idejében újították fel az orgonát, amely a környék kiemelkedő koncertorgonája.
vette a plébánia kertjében. Komáromi Attila karnagy-kántor, az Imre atyával hosszú éveken át hűségesen együttműködő munkatárs emlékezett meg az atya érdemeiről.
- November 12-én pedig Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke által átadott díj, az Emberi Méltóságért illette meg Varju atyát. Televíziós adásokban és újságokban is láthattuk, hallhattuk, olvashattuk a szeretett volt plébánosunkról szóló riportokat. - November 20-án a vasárnapi szentmisén bensőséges ünnepség keretében Komáromi
10
Ugyanebben az áldásban részesült Vajda Zoltán sekrestyés is hűséges, odaadó szolgálatáért
A
Alapítványi Hírek!
z alapítványi támogatások a jelenleg segített 9 családnak mentőövet jelentenek. Nevükben is köszönjük mindazok hozzájárulását, akik lehetővé teszik programunk fenntartását. Sajnos azonban az utóbbi hónapokban az adományok a korábbiak ¾e-ére estek vissza, a támogatásokat az alapítvány a tartalékaiból fedezi. Számszerűsítve a július-szeptemberi adatokat: adományok: 217, 169 ill. 152 ezer Ft, folyósított támogatások: 324, 278 ill. 302 ezer Ft. Láthatóan egyre gyorsabban csökken az alapítvány vagyona. Ezért tisztelettel kérjük azokat, akik korábban rendszeres átutalással támogatták a rászorulókat, de valamilyen okból ezt megszüntették, értékeljék újra helyzetüket. Természetesen minden támogatásnak örülünk és azt is kiemelnénk, hogy a Krisztus és Mária Segítsége Alapítvány közhasznú, így céges támogatás esetén társasági adó kedvezmény is igénybe vehető. Továbbra is bízunk a hívek nagylelkű támogatásában. Nagy Tibor
Krónika
A KRÓNIKA következő eseményeit említjük még meg: Szeptember 17-én, szombaton buszos zarándoklat volt a nyugdíjas testvéreknek Kalocsára. Szeptember 29-től október 12-ig papírgyűjtés volt a templomkertben. Szeptember 30-án este 7 órakor plébániánk közösségvezetői mutatkoztak be Tampu Ababei József plébánosnak. November 21-én, hétfőn 14 órakor orgona koncert volt templomunkban. November 26-án, szombaton du. 3 órától közös adventi koszorúkötés volt a közösségi házban. November 27-én a Mária Rádió közvetítette templomunkból a szentmisét, amelyen templomunk kórusa énekelt Pintér Zsolt kántor vezetésével. Ezt megelőzően a kisközösségek képviselőivel készítettek interjút. December 9-11. között újból lesz „Adventi Túra Fiúknak” a Börzsönyben. December 18-án egyházzenei koncert lesz templomunkban. Többek között Mendelssohn: Krisztus oratóriumából a
„Kedves testvéreim! Nagyon szeretlek benneteket, szívemben hordozlak, mint eddig is, és a mennyországban is. Én azt kérem tőletek, legyetek tüzesek! Az embereket lángra kell valahogy gyújtani. Az, ami bennetek megért és él, azt sajátítsátok el, de segítsetek, hogy a katekéták, a vezetők, akárkik, tűzre lángoljanak. Kenetteljes szavak nem kellenek, az igazság kell! (….) Veletek vagyok az imában, ti meg folytassátok! Magyarország olyan drága, egy kincs a szívemben, és Isten szívében és Szűz Mária szívében. Tegyetek meg mindent, amit csak lehet! Hogyha kell felállítani mentorokat, akkor csináljátok. Legyetek kreatívak, ez az ajándék bennetek. Isten nem vesz el semmit, hanem ad teret az Úrnak. Akkor csináljátok! Bízunk bennetek továbbra is, együttműködünk, és szeressétek az Egyházat. Minden oldalról átkarollak, csókollak, kérem Isten áldását duplán, hogy ti azok legyetek Magyarországon, aminek lenni kell! Én meg majd Magyarországról – jaj – mennyországról inkább segítlek. Jó? Együtt dolgozunk továbbra is. Sajnálom, hogy utoljára nem láthattam a szép magyar földet, nem vehettem részt a konferencián, de Istennek más terve van, és az jó. Bízok
Csillag kél Jákob törzséből c. darabot
benne, minden percben bízok benne. Ennyi. Isten
adja elő templomunk kórusa szólistákkal,
veletek!
vezényel: Pintér Zsolt kántor, közreműkö-
Nem valószínű, hogy találkozunk, de akkor majd
dik Czuczu Irina művésznő.
ott! Jó? És egy nagy buli lesz. Nagyon szeretlek és büszke vagyok rátok!
Ez év májusában elvesztettük Fogassy Judit
Ámen”
nővért, aki megható, egyben erősítő
ISTEN veled Judit nővér, vegyen vállára a Jó
üzenetet hagyott számunkra:
Pásztor!
11
Minden Olvasónknak áldott, szép karácsonyt kívánunk!
Gyerekszáj
Misikét gyakran viszi a nagynénje óvodába. Egy alkalommal a kisfiú megkérdezte: Mi van ott az orrodon? (A nagynéni orrán egy kinövés volt, amit le kellett szedni.) Ő elmondta a kisfiúnak, hogy legközelebb már nem lesz ott a bibi, mert leszedik a doktor bácsik. A következő alkalommal az egész óvoda kíváncsian várta a nagynénit, hogy lássa, milyen „orr nélkül”. Mikor megjött, Misike csalódottan kérdezte: visszavarrták az orrodat? ??? Misike gyanakodott: De biztos, hogy a tiedet varrták vissza, mert ez a mostani nagyobb, mint a régi volt? Misikéék elköltöztek. A költözés után megemlítette: csak azt sajnálom, hogy otthagytuk a Jézuskát a templomunkban. Édesanyja vigasztalta: itt is van templom, itt is van a Jézuska. Mire Misike: jó, de honnan tudta meg, hogy elköltöztünk?
PESTSZENTLŐRINCI FŐPLÉBÁNIA H-1181 Budapest, Batthyány u. 87/b. Tel./Fax: +36-1/290-3036 http://pestszentlorinc.plebania.hu Szentségimádás a Főplébánián Minden pénteken reggeltől 22:00 óráig, minden vasárnap az esti mise után 1 óra, és első csütörtökön 17h-tól 1 óra
Irodai szolgálat Főplébánián: Hétfő-Péntek
10:00, 12:00
16: 00, 18:00
PLÉBÁNIAI HÍRLEVÉL Felelős kiadó: Tampu-Ababei József plébános Tel.: 290-3036 e-mail:
[email protected]
12
Szentmisék rendje: Vasárnap 07:00, 9:00, 10:30, 18:00
Hétfő
Kedd Szerda Csütörtök Péntek Szombat
7:30, 18:00
07:30, 07:30, 07:30 07:30, 07:30,
18:00 18:00 ---18:00 18:00
18:00 Gyóntatás • hétfőszombat misék előtt ½ órával • + péntek 16:30-tól • előre egyeztetve
Decemberben a rorate misék hétfőtől szombatig 6:30-kor kezdődnek!
Szentmisék rendje Erzsébettelepen: Vasárnap Csütörtök
16:30 18:00
Gyóntatás • misék előtt ½ órával • előre egyeztetve
Bibliaóra Erzsébettelepen A csütörtöki mise után a közösségi házban.
Szentmisék rendje a kápolnákban: Grassalkovich Ibolya u.-i
Vasárnap 07:30 Szombat: 18:00
Vasárnap 9:00
Rorate misék az Ibolya utcában : hétfőtől péntekig: 6:30-kor Szerkesztő: Szilárdi Ferencné Nyomdai felelős: Bartha Zsolt Munkatársak: Tampu-Ababei József plébános, Baki Ormai Edit, Fierer Zsuzsa, Nagyné Ficza Mariann, NagyTibor, Rausch Edéné, Szilárdi Ferencné Következő lapzárta: 2017. március 19.
