Színháztörténeti könyvtár

Színháztörténeti könyvtár FRÁNTISEK KUBR

A CSEH MUNKASSZINJATSZÁSRQL r

r

w

r

w

SZÍNHÁZTÖRTÉNETI

KÖNYVTÁR

3. szóm

FRANTISEK KUBR

A CSEH MUNKÁSSZÍNJÁTSZÁSRÓL

B u d a p e r t , 1961. SZÍNHÁZTUDOMÁNYI

INTÉZET

Országos Színháztörténeti Múzeum

A tanulmány megjelent német nyelven a Schriften zur Theaterwissenschaft cimü kötetben /Berlin, 1959./ Németből fordította: Gál M. Zsuzsa

Á s z e r k e s z t é s é r t és kiadásért felelős: Dr. Hont Ferenc, a Színháztudományi Intézet igazgatója Megrendelve: 1962. 1.12. Példányszóm: 500 Készfiit Rotaprint eljárással az MSZ 5601-54 A és MSZ 5602-55 Á szabványok szerint 7,5 (A/5) ív terjedelemben ábrával 62-8170 — FELSŐOKTATÁSI JEGYZETELLÁTÓ VÁLLALAT, BUDAPEST

A

NÉMET

F O R D Í T Ó

E L Ő S Z A V A

1938-ban, röviddel a szudéta megszállás után, a DDOŐ munkás színházi szervezetet feloszlatták. Gazdag archívumát ós szövegkönyvtárát elpusztították. A munkásszinJátszó-mozgalom tagjai azonban tovább áltek és harcoltak. Beálltak a polgári egyesületek soraiba, és a fasiszta megszállás alatt együtt harcoltak váll váll mellett minden műkedvelő színjátszóval - ós nemcsak a színpadon. A DDOŐ sok funkcionáriusa koncentrációs táborban halt meg, köztük a tehetséges drámaíró és a munkásszínházi egyesület rendezője is, Frantiáek Spitzer. De a polgári egyesület elnöke, J. Mitlöhner is, Prága felszabadítása előtt néhány órával, fővárosunk barikádjain esett el, 194-5-4>en. Meg kell emlékeznünk még valakiről, akinek termékeny életmüve nagy segítséget Jelent a munkásszinjátszás és általában a műkedvelő mozgalom számára. Eredetileg cukrász •olt, majd munkanélküli, később parkettázó és újból munkanélküli. Ennek ellenére végig mint munkásszinJátszó is működött, a szövetség felszámolása előtti utolsó tiz évben pedig a DDOŐ rosszul fizetett, lelkes titkára volt. Orosz dalokat fordított»szervezett, szónokolt, tanitott és Játszott. As ő Hyil alakítása a "Kispolgárok" emlékezetes előadásában bizonyítékul szolgált, milyen nagy művészi teljesítményekre képesek a munkások. A Népszínház közönségszervezetet átmentette a második világháborún, és egyszersmind mint az illegális irodalom fedőszervét használta fel. A háború után mint szakszervezeti funkcionárius megszervezte a Vencel téren a munka szemléjét, ós ma, ötvenévesen, fehér hajjal - 3 -

és mégis egyenes tartással, fiatalon és tevékenyen a prágai Népművészek Központi Háza szinházi-részlegének vezetője. A férfi neve: Frantiéek Kubr, a közreadott mü szerzője. Jan Martinec Prága, 1957. január.

- 4 -

A

K E Z D I

T1/

Csehszlovákiában az első munkás kulturális egyesületek a tizenkilencedik század második felében, az osztrákmagyar gyülekezési törvényadta kereteken belül alakultak. Néhány egyesület szinielőadásokat is kezdett rendezni. Az első hirt erről a Josef Mikulás Boleslavsk^2// szerkesztette Cseh Tháliában, a színházzal, zenével és társasági élettel foglalkozó folyóiratban találjuk. A folyóirat arról értééit, hogy MA kör" nevü munkásegyesület tagjaiból szinját8zócsoportot is szervezett, és ez a csoport 1869-ben, a kis Strfedokluky helyiségben, J.K. Tyl "A lump" cimü bohózatának előadásával lépett a közönség elé. Az előadás tiszta jövedelmét jótékony célra forditották. Ugyanez a folyóirat 1869. április 1-én a prágai OULrólX// irja: "A színház a művelődés fontos eszköze. Ezt munkásaink is tudják. E gondolatnak megfelelően a fiatal cseh munkások egyik köre céljául tűzte ki, hogy a munkások számára is felállítja Thália oltárát. A dicséretes szándék végrehajtásához vezető első lépés a 'Griesgram család* cimü komédia pompás előadása volt, amely az elmúlt év utolBÓ napján, a szilveszteri rendezvény keretében került bemutatásra. Egyáltalán nem csodálkozhatunk azon, hogy a fiatalok vállalkozószelleme magasabbra tör, hogy nem hajlandó beérni egyetlen komédiával, hanem most már a dráma múzsájának is templomot akar emelni... A február 21-i teljes ülésen elfogadták az alapszabályt és elnöknek Emil ákolát, ügyvivőnek x/

OUL: szószerinti fordításban: "Kaptár". - 5 -

K. Pokorn^t, pénztárosnak A. Páneket, rendezőknek M. Smitkát és Ant.Pollant-ot választották meg... A munkáskörök vállalkozása dicséretreméltó és teljes támogatást érdemel. Ezúton fordulunk a cseh munkásság minden pártfogójához és magukhoz a munkásokhoz is, hogy ezt a jó ügyet csatlakozásukkal vagy anyagi segítséggel támogassák. Ilyen módon megvalósulhat a munkásság művelődési törekvése." Ugyanerről a munkásegyesületről tudósit a Őeska Thalia 1869. szemptember 26-án: "A cseh munkásságban mind nagyobb lesz a valódi műveltség utáni törekvés, örvendetes bizonysága volt ennek a prágai OUL egyesületi termeiben tartott első szinházi előadás. Megragadó beszédben ecsetelte Pánek ur a munkás viszonyát a szellemi képzéshez... Ezután & beszéd után a háttérben felemelkedett egy függöny, és a közönség pompás csoportképet pillantott meg: egy kürtő tüzesóvájától megvilágítva két óriás állt felemelt kalapáccsal üllőik előtt, felettük a munkások géniusza lebegett és babérkoszorút nyújtott feléjük. Amikor a függöny másodizben gördült fel, Böhm kisasszony ragyogó sikerrel mutatta be 'A férjes asszony elcsábítása' cimü jelenetet, utána J.K. Tyl 'Kézművesszórakozás*-a következett. Érezhető volt: mindenki buzgón igyekezett, hogy feladatát megelégedésre oldja meg. Befejezésül a 'Csak öt forint...' cimü vigjátékot adták elő.M Ennek a munkás-szinjátszóegyesületnek egyik rendezője AntoS Pellant-Mélnick^ mázolósegéd volt. Szavaló is, énekes is, ő szerzette az egyik első munkásindulót, munkatársa a Pecka2/'-szerkesztette "A munkás" cimü folyóiratnak. 1870. decemberében Pellant a Mai ostranská Besedában^ egy munkásgyűlésen előadta "A kintornás" cimü verset, és verklijén a Marseillaise-t játszotta. Ráadásként megmagyarázta az öszszegyült munkásoknak a cseh képviselők kiáltványát^, aniatt a fellépése miatt kétheti börtönre Ítélték. Pellant, mint az egyik első munkáskör rendezője, egyszersmind a munkásmozgalom ügyének bátor harcosa is volt. Működése azt mu6

tatja, hogy a munkásszinJátszás kezdettől fogva szorosan összekapcsolódott a munkásosztály fejlődésével. Ebben az időben azonban a cseh munkásosztály még erősen a polgári-liberális nézetek befolyása alatt állt. Az OUL egyesületeit például a cseh polgárság lényegében arra használta fel, hogy liberális eszméit a munkásság körében elterjessze. A szakmák szerint szervezett munkás kulturális egyesületek olyan Jelszavak alatt dolgoztak, mint pl. "Műveltséggel a szabadságért",és ebben alig különböztek a polgári egyesületektől. A polgári egyesületek-rendezte különböző nemzeti ünnepségeken a proletár kulturális szövetségek is résztvettek. Az első munkásszinjátszók ugyancsak erősen a polgári körök gyakorlatára támaszkodtak. A polgári műkedvelő egyesületek abból a szempontból voltak hasznosak, hogy Prágában és más városokban is segítséget nyújtottak az élénk kulturális és társasági élet kibontakozásához. De munkájukat illetően számos hiányosságot mutattak. A polgári műkedvelőkörök műsora rendkívül ellentétes volt. Jóllehet a műsor alapját J.K. Tyl drámái, fordításai és átdolgozásai, Klicpera, Macháőek*^, Kolár6^ később Samberk^ és Őtolba®^ drámái is, valamint számos Jó egyfelvonásos alkották, ugyanakkor azonban bemutattak olyan tákolmányokat is, mint "A hóhér utolsó müve", "Az élve befa-r Iázott apáca", "Uforln lovag és Desparata hercegnő" vagy "Radetzky marsall uniformisa". És hogyan Játszottak? Erről könnyen fogalmat alkothat az ember, ha azt hallja, hogy hetenként tartottak bemutatót, és három-négy próba már lelkiismeretes előkészületnek számított. A polgári műkedvelő egyesületekben elharapóztak a személyi torzsalkodások és a kicsinyes veszekedések a tisztségekért és szerepekért. Miközben szertelen lokálpatriotizmusuk eredményeképpen kifelé Jelentékeny pompát fejtettek ki, az egyesületen belül a személyi hiúság és a tá- 7 -

nyérnyalás uralkodott. Egyes sajtókritikák a megsértett műkedvelőkből nem egyszer tiltakozást váltottak ki, amelyekről a "Beküldve" rovatok tanúskodnak, sőt, ezek a kritikák még arra is indokul szolgáltak, hogy a megbirált játékos duzzogva visszavonuljon a színpadtól. Vladimir Karbusicky a cseh munkásdalról Írott könyvében^ helyesen mutat rá arra, hogy az első munkásegyesületek - igy tehát a munkás-szinjátszókörök is - előadásaikat, mulatságaikat, zászlóavatásaikat stb* tekintve nem különböztek a polgári köröktől. Az első muakásegyesületek kirándulásaikat közösen rendezték az iparos- és sportszervezetekkel. Az élen ott vonultak mindkét egyesület zászlóvivői. Hazafias dalokat énekeltek. A mulatságokon és az előadásokon polgármestereket és gyártulajdonosokat láttak vendégül.A pohárköszöntőket a polgárság és a munkásság egységes jólétére mondták. - Egyszóval: idill! A hetvenes évek azonban fontos eseményeket hoztak. Párizsban kitört a kommün. Hazánkban is erősödött az osztályharc, amint ezt Svárov /Észak-Csehország/ vegyi-gyárainak elkeseredett tömegsztrájkja példázza. A munkásoknak kezdett kinyilni a szemük. A korlátozott céhérdek proletár osztályöntudattá fejlődött. A pusztán segélyező és felvilágosító tevékenység már nem volt kielégitő. A munkások felismerték a szakszervezetek, a politikai és kulturális osztályszervezetek megteremtésének szükségességét. A különbségek a munkás kulturális egyesületek és a hasonló kispolgári szervezetek között lassan láthatóvá váltak. A kulturális rendezvényeken Zoula10^, Peska, gochmann és Hlaváőek uj munkásdalait énekelték. Verseket és jeleneteket adtak elő a munkások életéről, a fiatal munkásmozgalom politikai és gazdasági követelményeiről, az üldözésekről és a sztrájkról. Szatirikus kuplék születtek a polgári-nacionalista Fiatal Csehek Pártjáról, az -egyházakról és az osztrák-magyar bürokráciáról. Ezeknek a verseknek és jeleneteknek legjelentősebb szerzői Havlícek-Borovsky11'', Hálek12/, - 8 -

Neruda15/, Őelakovsk^14/, Őech 15/ és Sládek 16/ voltak. Müveik - néha leirták, legtöbbször azonban csak szájról-szájra jártak - rendkívül gyorsan elterjedtek. Kulturális rendezvényeken ebben a kezdeti időszakban mindenekelőtt a tarka esteket, az úgynevezett ének-, zeneés szavalóakadémiákat értették. Helyenként már az éneket, a zenét és a szavalatot egyfelvonásosokkal és élőképekkel egészítették ki. Ezek az élőképek - allegorikus csoportok, amelyek többnyire a munka és a szolidaritás szimbólumait ábrázolták - igen kedveltek voltak a munkásközönség körében. Sok munkás-szinjátszóegyesület ebben az időszakban ezeket az allegóriákat még szinpadi függönyére is ráfestette. Emlékszem egy régi munkás színházi egyesület termeiben megtartott munkásszinjátszó konferenciára, a 20-as évek végén. A színpadot még ilyen függöny diszitette. Egyik jelenlévő hivatásos szinész beszédében figyelmeztette a munkásokat, ne tűrjék az ilyen giccset színpadi függönyeiken. A megjegyzés bántotta és sértette a jelenlévő öreg munkásokat. Szivükhöz nőtt a piros zászlóval és a testvériség, munka és szabadság szimbólumaival diszitett függöny, hiszen a munkásmozgalom nehéz kezdeti időszakának személyes élményeire emlékeztette őket. Olvasókörök, munkás kulturális egyesületek és felvilágosító egyesületek - ezek voltak nálunk a keletkezőben lévő munkásmozgalom legális formái. A nyolcvanas években megállt a munkásmozgalom fejlődése, mert az osztrák-magyar kormányzat terrorintézkedésekkel támadta az uj politikai erőt. A legális szervezeti formákat felváltotta az illegális politikai munka. Újra és újra börtönbe zárták a munkásvezetőket. Pecka és Zoula Amerikába vándoroltak, Ladislav Zápotoczkyt kiutasították Prágából. A nyolcvanas évek végén és a kilencvenes évek elején azonban uj fellendülés kezdődött. Uj munkás kulturális egyesületek keletkeztek ós ezekhez szinjátszókörök is csat- 9 -

lakoztak, például Prágában, Kladno szénvidékein, Osztravában, Mostban, a nehézipar központjaiban, mint Brooban, Plzeliben és egyebütt. Mivel ebben az időben még nem voltak legális szakszervezetek, ezeknek az egyesületeknek jutott a munkásszolidaritás elvére épült segélyezési tevékenység is. "Uj harcosok támadnak majd" cimü regényében Antonin Zápotock^- különösen szemléletesen festi le ennek a kornak társadalmát ós egy ilyen egyesület fejlődési útját alapításától egészen addig, amig proletár osztályszervezetté válik. A cseh szakszervezetek alakuló kongresszusán 1896-ban a küldöttek többsége éppen ezeket a munkás kulturális egyesületeket képviselte. A kilencvenes években a munkásegyesületekben a szervezeti és politikai élet már nagyon is világosan különbözött a kispolgári egyesületekétől. A munkásosztály érdekében a legkülönfélébb eszközökkel dolgoztak. Széleskörű agitációs tevékenységet fejtettek ki. A taggyűléseken jelentős szerep jutott az előadásoknak. Könyveket és brossurákat terjesztettek. Az egyesületi könyvtárak is mind nagyobb mértékben kölcsönözték e müveket. Nagyon kedveltek voltak azok a barátság-estek, amelyeket a gyülekezési törvény 17 / 2. §-ának " megfelelően hivtak össze. Ilyen alkalmakkor énekeltek ós szavaltak, könyvekből olvastak fel. Egyes daloskönyvek és műsorfüzetek megmaradtak ebből a korból és felvilágosítást nyújtanak ezekről az estekről: kipellengérezték a kapitalista társadalom visszásságait ós szolidaritásra szólították fel a munkásokat osztályostársaik mellett. Itt is, mint a május 1-1 felvonulásokon szívesen énekeltek egy, a munkások követeléseit hangoztató dalocskát: Nyolc óra munka Nyolc óra alvás Nyolc óra művelődés Ezt követeljük ma. A munkás-szinjátszókörök előadásra alkalmas színdarabot csak korlátozott számban találtak. A kilencvenes 10 -

években alakult csoportok nem rendelkeztek tapasztalt rendezőkkel és színjátszókkal. A vendéglőkben rögtönzött színpadok, technikai lehetőségeiket tekintve, rendkívül kezdetlegesek voltak. Nem utolsósorban ezért játszottak a munkásszinjátszók szívesen egyfelvonásosokat és fejlesztették "a kis szinpadforma" más műfajait. Különleges súllyal folyt a harc az ellen a szennyirodalom ellen, amelyet a műkedvelő színjátszók előtt "népszerű" müvekként dicsőitettek. A századforduló körül a sikamlós kuplék, giccses slágerek, szentimentális sanzonok és sekélyes egyfelvonásosok a népszórakoztatás divatos eszközeivé váltak. Ezekkel szemben még a régi lovag- és rablóbohózatok is "magasrendű" 8zindarabok voltak. A munkásszinjátszásnak ebben az időben mindenekelőtt szilárd szervezeti és politikai támogatásra volt szüksége. Tapasztalt emberekre,akik a műsor összeállításában segítettek és a rendezők számára szaktanfolyamokat vezettek^A mun~ kásszinjátszás funkcionáriusai saját központi szervezet életrehivásának lehetőségét mérlegelték. kz új évszázad kezdetén a munkásmozgalom ereje nagymértékben megnőtt. A munkások kiharcolták a szakszervezetek legalitását és az üzemi tanácsok elismerését. Elkezdődött a harc az általános választójogért, a nyolc órás munkanapért és más politikai ós szociális követelésekért. A szociáldemokrata párt ekkor már újságokkal, saját kiadóval és az ipari központokban erős szervezetekkel rendelkezett. Megalakították a Délnická Akademie-t3^, és ezen keresztül sok értelmiségi jutott el a munkásmozgalomhoz. A berlini Volksbühne mintájára a színházakban, elsősorban a prágai Nemzeti Színházban zártkörű munkáselőadásokat rendeztek. x/

szociáldemokrata

- 11 -

A következő öt év nagy sztrájkjai, a munkásosztály mozgósítása a választójogért való harcban, az 1905-ös orosz forradalom viharos visszhangja - mindez a szociáldemokrata pártot hatalmas, a polgárságtól rettegetc munkáspárttá növelte. A párt a proletariátus büszkesége és reménysége volt, de soraiban megmutatkoztak az opportunizmus bomlasztó mérgének első nyomai. A szociáldemokrata párt szakszervezeti, politikai és kulturális szervezeteiben, a szövetségekben, a tornászegyesületekben, a nő- és ifjúsági szervezetekben az élet rendkívül sokoldalúvá vált. Taggyűléseket tartottak,előadásokat és nyilvános összejöveteleket rendeztek, szórakoztató esteket és színházi előadásokat szerveztek. A munkások társasági életét kirándulások, csoportos tornabemutatók, nyári ünnepségek,tánccal egybekötött hangversenyek gazdagították, sőt még nagy bálok is. A bevétel a párt választási alapját, illetve a szakszervezetek sztrájkalapját növelte. Az ilyen rendezvényeknél rendkívüli gondot - fordítottak a nagy bevételre. Ez rövidesen negatívan hatott a program kiválasztása szempontjából a műsorra és az előadások minőségére is. Bizonyára helyes, hogy az emberek a mindennapok gondjai és nehézségei után nevetni, sőt szórakozni akarnak. Ez rendjén is való addig, ameddig nem vezet a polgári álkultura kritikátlan átvételéhez, mindaddig, amig a szervezett proletariátus ideológiai munkája, erkölcse és fegyelme nem szenved miatta kárt. A kulturális és ideológiai munka e fontos kérdésein az akkori funkcionáriusok nyilvánvalóan nem sokat töprengtek. A párt sok intézménye, köztük számos munkás-szinjátszócsoport is követelte, hogy a pártközpont több figyelmet szenteljen munkájuknak. Az országos agitációs bizottság vezetője, Antonin Zápotocky 1907-ben a szociáldemokraták kongresszusán a szociáldemokrata ifjúság nevében egyetlen kéréssel fordult a pártvezetőséghez: "Nem kérünk sem pénzt, sem más teljesíthetetlen dolgot. De követeljük, hogy kisérjétek figyelemmel a munkánkat, ismerjétek - 12 -

meg és mondjatok róla bírálatot. Követeljük, hogy a párt ifjú tartalékhadseregének adjatok tanácsokat, és segítsétek őket!" De a pártvezetőség továbbra is teret engedett szervezeteiben a spontán fejlődésnek. A mindennapi osztályharc apró, a valóságban azonban jelentős problémáival szemben leereszkedően és elbizakodottan viselkedett. Tehetetlenül nézte, hogy a fáradságosan megszervezett énekkarok, zeneiés szinjátszócsoportok hogyan válnak ki a szakszervezetekből, ós hogyan önállósulnak. Először a zenekarok váltak le és szerveződtek át, hivatásos karmesterek vezetése alatt, önálló testületekké. Azután az énekkarok következtek. Ezzel a veszéllyel szembeszállva, a munkás-szinjátszócsoportok funkcionáriusai már 1901-ben követelték a saját központ megalapitását vagy a Délnická Akademie-vel való egyesülést. Mind a pártvezetőség, mind a Délnická Akademie elutasította ezt a javaslatot. Kitartottak álláspontjuk mellett, bár ez a követelés öt éven belül kétszer is megismétlődött, arra való tekintettel, hogy mind több kör önállósult és alkotott független egyesületet. A Délnická Akadémia azt tanácsolta a munkásszinjátszóknak, hogy úgynevezett "munkástagozat"-ként az ÚMDOÖ*^ kispolgári szövetséghez csatlakozzanak. Jóllehet a munkásszinjátszóknak e szövetség nem okozott komoly nehézségeket, és jóllehet az ÜMDOŐ legkülönfélébb tanfolyamain sokat tanulhattak, mégis ebben a keretben lehetetlen volt a munkásmozgalom fejlődésének hathatós támogatása. Ennek oka politikai természetű volt, s az ÚMDOÖ kispolgári jellegéből származott. Az uj eszméknek ós vívmányuknak az ÚMDOŐ-ban nem volt helyük. Az egyesületek ragaszkodtak hagyományaikhoz; annak az újgazdag, érvényesülni vágyó polgárságnak a kegyeit keresték,amely a műkedvelőket legfeljebb csak megmosolyogta, félve tartották magiiat x/

ÚMDOŐ: Östfedni Matice Divadeln^ch velő Színjátszók Központi Szövetség«, - 13 -

/Cseh Müked-

távol minden politikai vitától és harctól. Ilyen környezetben a munkásmükedvelők sem érezhették jól magukat. 1911-ben elhagyták az ÚMDOŐ-ot. Ugyanebben az évben rendezték meg Kladnoban, a forradalmi munkásmozgalom egyik központjában az első munkáskiállitást. Ennek a merész 6s jelentőségteljes vállalkozásnak a megszervezése az akkori járási párttitkár, Antonia Zápotoczk^ kezében összpontosult. Ezen a munkáskiállitáson, más konferenciák mellett, a munkásszinjátszók szövetsége, a DDOŐx^ alapitó kongresszusát is megtartották. A kezdeményezők közé tartoztak Antonín LiSka, Václav Procháska, Emanuel Putro és Josef Trojan munkásmozgalmi funkcionáriusok, valamint a munkásiró Edvard Hegner, "A hajótöröttek", "A harc" és a "Suk család" cimü szindarabok szerzője. Ezen a kongresszuson 70 munkás-szinjátszócsoport képviselője vett részt.Ezek a körök voltak egyben a szövetség első kollektiv tagjai is. A kongresszus bebizonyította azt is, hogy máris értékes segítőtársakra találtunk. Közéjük tartozott a prágai Nemzeti Szinház egykori igazgatója, F.A. éubrt is, akinek "Jan Vyrava", "A négy árva fal drámája", "Aratás" és "Ébredők" cimü drámáit a munkások szivesen játszották. A szerző 1903-ban jelenvolt "Aratás" cimü darabjának bemutatóján /rendező: E. Futro/. A müvet VrSovice - Prága külvárosa - egyik mükedvelőköre mutatta be. A gondos betanulás mély benyomást gyakorolt Őubrtra. Ezt követően több izben. felkereste ezt a csoportot és más csoportot is és előadásokat tartott tanfolyamaikon. Cikket irt a DDOŐ alapitókongresszusával kapcsolatban, s a kongresszus résztvevőjeként szivélyes beszédben üdvözölte a munkásszinjátszókat. A munkások rendkivül tisztelték, noha nézeteivel nem mindig értettek egyet. Sübrt haláláig barátja maradt a munkásszinjátszásnak. x

/

DDOÖ: Svaz Délnick^ch Divadelnych Ochotnikfl Őeskoslovensk^ch /Csehszlovák Munkásszinjátszók Szövetsége/ - 14 -

Az első kongresszus programját az alábbiak szerint fogalmazhatjuk meg: 1. A munkásság kulturális tevékenysége erős szervezet létrehozását igényli. A munkások osztályöntudatát fel kell ébreszteni és mindenekelőtt nagy figyelmet kell fordítani a nrunkásifjúság nevelésére. A színház nem öncél, hanem a nevelés eszköze. 2. Harcolni kell a közönség elrontott Ízlése ellen és a haladó Írók müveit kell előtérbe helyezni. A könyv és a színház iránti szeretetet fel kell ébreszteni. 3. Foglalkozni kell a munkásszinjátszók művelésével és harcolni kell a primadonna-allűrök, a pénzbeli ellenérték és a munkásszínészet minden élősdisége ellen. 4. Saját folyóiratot, könyvtárat és központi munkásszinházat kell alapítani. 5* A nemzetközi szolidaritás gondolatát propagálni kell és meg kell valósítani. A kongresszus után a funkcionáriusok megkezdték munkájukat. Nem volt könnyű. Nem volt helyiség a könyvtár számára, hiányoztak az eszközök a folyóirat kiadásához. A Délnická Akademie a vállát vonogatta: "Saját lábatokra álltatok? - Jó, akkor mutassátok meg, mit tudtok!" Az első világháborúig nem sikerült sem a titkárság felállítása, sem a folyóirat megindítása. De azért voltak eredmények is.A DDOŐ saját előadásokat és rende ző-tanfolyamokat szervezett. Az egyes munkás-szlnjátszócsoportok szorosabb kapcsolatba kerültek egymással. Együttes erővel láttak hozzá egy szindarabtár felállításához. A csoportok megértették, milyen fontos a kölcsönös segítség: látogatták más csoportok előadásait; kölcsönösen ajánlottak egymásnak színdarabokat; elküldték egymáshoz képviselőiket és konferenciákat tartottak a további munka megvitatása céljából. Egyes esetekben a csoportok segítették a szomszéd csoportot a különösen nehéz rendezési feladatok megoldásában. Kibontakozott az osztályszolidaritás. A műsorok valamivel job- 15 -

bak lettek. A rendezők megtanulták, hogyan kell egy színdarab értékét és minőségét elbirálni. Hadat üzentek az öntevékeny színpadon elburjánzott szemétnek. Megdolgozták a talajt a jövő számára. Mindenekelőtt ebben állt a DDOÖ tevékenységének jelentősége az első világháborúig, amely azután 1916—18-ig félbeszakította a szövetség munkáját.

- 16 -

K E Z D E T I

L É P É S E K

V I L Á G H Á B O R Ú

AZ

ELSŐ

UTÁN

A munkás-szinjátszócsoportok még a háború befejezése előtt ismét játszani kezdtek. Prágában összeült a DDOŐ első rendes kongresszusa. A kongresszus alkalmával rendezett ünnepi előadáson a prágai szinjátszócsoportok tagjaiból alakult együttes Hauptmann ^'Takácsok" cimü drámáját játszotta. A DDOŐ-t alkotó csoportok száma egy éven belül 80-ról 250re emelkedett. 1920 szeptemberében megjelent a Délnické Divadlo /Munkás Szinház/ cimü folyóirat első száma.A folyóirat segítségével a DDOŐ programja és célja az egész országban ismertté vált. Erről mindenekelőtt Karl Lörsch, a DDOÖ dramaturgja és ZdenSk Nejedl^^/ professzor cikkei gondoskodtak, melyek a Délnické Divadlo első két számában jelentek meg. Nejedig a színházat nevelőintézetnek nevezte, iskolának a felnőttek számára, amely azonban nem iskolás oktatással,hanem az élet valóságos ábrázolása utján nevel. A színháznak fel kell keltenie a szocialista öntulatot, le kell küzdenie a polgárság hazug erkölcsét és állást kell foglalnia a szemét ellen, amelyet a kalmár szellem a nép között elterjesztett. A munkás menjen azzal a tudattal színházba, hogy ott valami jót és hasznosat tanul.E szempontok szerint kell kiválasztani a munkásszinpad számára a színdarabokat is. Ez nem jelenti azt, hogy mellőzni kell a vígjátékot, ha az életet tükrözi. Mindenekelőtt olyan darabokat kell játszani, amelyek a jelenre, az élet mindennapi kérdéseire válaszolnak. A munkásszinjátszók kerüljenek egyúttal mindent, ami a munkás érzelmi világának ellentmond, különösen az ol- 17 -

csó szentimentalizmust és az "alsóbb11 rétegek életének eltorzított ábrázolását. Nejedig a továbbiakban rámutat arra, hogy a polgári szinház "munkáselőadásai" a mükedvelőköröket a polgári játékmód utánzására csábították. A munkásszínháznak ezzel szemben sajátos, a proletár osztályöntudat magaslatán álló játékstílusra van szüksége. Legyen nyilt és szerény, mint az élet abban a társadalmi rendben, amelyet a proletariátus a maga számára ki akar harcolni. A színház, megtisztítva minden visszásságtól és tisztátalanságtól, legyen megint egyszerű, mint minden igaz művészet. így lehet majd felnevelni az uj munkásközönséget, amely alapvetően különbözzék a polgári közönségtől. íme a feladatok, de ezek csak akkor teljesíthetők, ha sikerül megerősíteni a szervezetet, ha sikerül uj repertoárt alkotni és megoldani egy sor politikai-nevelő feladatot. Ehhez a DDOŐ funkcionáriusainak ereje önmagában nem volt elegendő, hiszen a szövetségben végzett munkájuk mellett még az egyesületeikben is játszottak. A giccs még nagyonis élt. Újra ós újra azzal mentették, hogy - állítólag - az embereket a nehéz háborús évek után az olcsóbb szórakozás érdekli és nem akarnak komoly színdarabokat látni. A fiatal munkáskörök még messze nem váltak osztályöntudatos kollektívákká4 a birálatot még nem tudták elviselni. Ha egy előadás az újságban negativ kritikát kapott, a sértődött egyesületek határozatokat küldtek a DDOÖ-hoz, ezekben a kritikust elfogultsággál vádolták, a folyóiratot lerendelték, sőt, a DDOÖ-ból való kilépéssel is fenyegetőztek. Ezeket a nézeteltéréseket persze legtöbbször csak rendkívül viharos taggyűléseken lehetett elsimítani. Anyagi gondok is akadályozták a fejlődést. Munkásszervezeteink mindig azon fáradoztak, hogy termekkel és színpadokkal rendelkező saját székházaik legyenek, és ezzel függetlenekké váljanak a vendéglősöktől és más vállalkozóktól. A munkásés népházak építéséhez szükséges pénz egy részét szempont18 -

talán kulturális rendezvényekkel és színházi előadásokkal szerezték. A cél szentesitette az eszközt. A közönség állítólagos szórakozási szándékát azonban a csoportok a valóságban csak takaróként használták saját ideológiai elmaradottságuk leplezésére. A DDOÖ-nak 1920-ban 360 - csehországi, morvaországi és szlovákiai - együttes volt a tagja. A szövetség azzal, hogy körzeti szervezeteket létesitett és tanfolyamokat indított, megjavította munkáját. Ebben az évben megkezdődött a hivatásos művészekkel való szoros együttműködés is. A szociáldemokrata párt megalapította Prágában a Socialistická Scéna-t /Szocialista Szinpad/, azt a közönségszervezetet, amelynek - hasonlóan a német Volksbühne-hez - célja volt, hogy a munkásság számára válogatott előadásokat rendezzen. Ehhez a szervezethez csatlakozott egy szociáldemokrata színészekből álló együttes is, haladó színdarabok betanulását tűzve ki feladatául. Ennek a csoportnak a vezetője a prágai Nemzeti Színház későbbi rendezője, Vojta Nóvák. A Socialistická Scéna és a hozzá felzárkózó együttes néhány előadás után megszűnt. A munkásélőadásokat újra a Délnická Akademie rendezte, de a DDOÖ és a haladó művészek együttműködése fennmaradt. Az 1920-as év azonban más szempontból is rendkívül jelentős volt a DDOÖ további fejlődését tekintve. Ebben az időben fellángoltak a szociáldemokrácián belül a párt jövőbeni irányvonaláért folytatott harcok. A jobbszárny ugy határozott, hogy együttműködik a burzsoáziával és képviselőjével, T.G. Masarykkal. A jobboldaliak attól sem riadtak vissza, hogy szétverjék a párt ós minden szakszervezete, kulturális- és sportszervezete egységét. - A DDOÖ vezetősége, hogy az egységes szervezetet megőrizze, először a semleges irányzatért harcolt. Ez a semlegesség azonban nem használt. Nemcsak a pártban, hanem minden munkásszervezet— ben fellángolt a harc: a munkásosztály a burzsoázia függvényévé váljék-e, vagy megteremtse maga számára saját for- 19 -

radalmi pártját. A jobboldaliakat ebben a vitában a polgárság erőteljesen támogatta. Rendelkezésükre bocsátották a rendőrséget és a miliciát; segítséget nyújtottak ahhoz, hogy kisajátítsák a maguk számára a munkásszervezetek kultúrházait, titkárságait, újságjait, szövetkezeteit. A baloldaliakat, a kommunistákat ugyanakkor börtönbe vetették, á. DDOÖ-beli osztályöntudatos munkások ilyen körülmények között felismerték, hogy a munkásszinjátszást milyen célok szolgálatába kell állítaniuk. A DDOŐ balra tolódott. A szociáldemokrata munkás-szinházegyesületeknek természetesen, pártjuk központi bizottságának utasitására, ki kellett lépniük a szövetségből. Saját szervezetet alapitottak, Plzeii székhellyel. A DDOŐ ennek ellenére önálló tömegszervezetté vált, amely - a kommunisták vezetése alatt - az 1921-es év20 /

tol kezdve a Proletkulthoz ' tartozott. A munkás-szinjátszómozgalom mennyiségileg továbbra is növekedett. De kevés volt még a tapasztalat. Csoportjai főképp a rendezői munka elégtelensége miatt kínlódtak. A konferenciákon - amelyeket mindig gyakorlati előadások egészítettek ki - a rendezők újra és újra képességeik és szaktudásuk hiányos voltáról panaszkodtak. Különösen nehéz volt a szlovák munkásszinjátszók helyzete. Műsoraikat cseh nyelvből kellett lefordítani. Köreik viszonylag későn keletkeztek, tapasztalatuk alig volt. A nagy távolságok miatt a szlovák csoportok nem tudtak ismereteik kicserélése céljából közös tanácskozásokat tartani, majdnem kizárólag a mi folyóiratunkra, a Délnické Divadlora kellett támaszkodniuk. Az ott megjelent bírálatokat, könyv, és szindarab-recenziókat éppen ezért nagy felelőséggel kellett megfogalmaznunk és kiválasztanunk. Ha egy gyenge, sőt kifejezetten káros színdarab elővigyázatlanul dicsérő kritikát kapott volna, ez elősegítette volna elterjedését az egész országban. A Délnické Divadloban megjelentek módszertani útmutatások is, rendezők és szinészek számára. Buzgón olvasták és - 20 -

vitatták a sugó feladatáról, a szerepek alapos tanulmányozásáról, a rögtönzésről szóló cikkeket. Az előadás-recenziókban bőségesen találunk észrevételeket a színpadi beszédkulturára vonatkozóan. A rendezők figyelmét felhívták arra, hogy a munkásosztály életéről szóló nagy statisztériáju színdarabokban különös finomsággal dolgozzák ki a tömegjeleneteket. Ezen túlmenően egész cikksorozatok foglalkoztak a rendezéssel, a színpadképpel, jelmeztörténettel, színpadtechnikával és a maszkkészitéssel. Különösen szívesen olvasták a munkásszinjátszók ismert színházművészek élettörténetét és ismert személyiségek politikáról, művészetről ós kultúráról szóló érdekes nyilatkozatait* Ily módon segítette elő a folyóirat a munkásszinjátszók látókörének kiszélesedését, felébresztette és kifejlesztette érdeklődésüket az irodalom, a művészet, valamint a tudományos szocializmus klasszikusainak politikai miivel iránt. Hit játsszunk? Bz a kérdés különösen a körműnkre égett. Vessünk néhány pillantást a munkásszinjátszók műsorára a szövetség alapítása utáni első tiz évben. Rendkívül sokat játszották J.K. Tyl színdarabjait. Ezeket persze még a régi módon vitték szinpadra. Alois Jirásektől^1/ elsősorban M Az apa" és a "Vojnárné" cimü falusi drámákat, "A lámpás'1 cimü forradalmi mesejátékot és a tartalmas történelmi tréfát, "A bölcső"-t játszottuk. A századforduló éveiben keletkezett és a későbbi társadalombiráló vígjátékok is ott szerepeltek a munkásszinjátszók műsorán. Ezek a színdarabok, jóllehet többnyire csak a kispolgárságot bírálták - mégpedig a burzsoázia szemszögéből nézve és végülis a szociális megegyezést hirdetve mégis olyan sikerűit Írások voltak, hogy nem lehetett leszorítani őket a színpadról. Ebbe a kategóriába tartozott Bosdéch Napoleon-vigjátékat"A vilíg ura pongyolában" és "Kaland" cimü darabja, fetolba ragyogó színdarabjai» "A pénz" és í*A végrendelet", Samberk és Simaőek vígjátékai és P.C. Svoboda bohózata, "Az utolsó ember". A MrStik-fivérektől a "Marysa" cimü falusi - 21 -

drámát játszották, a haladó brünni drámairónak, Mahennek "JánoSik"-ja /mondabeli népi hős, aki a szegényeknek adta, amit a gazdagoktól elvett/ és "A halott tenger"-e /megrázó dráma az ellenreformáció idejéből/ szerepelt a munkásszinjátszók műsorában. Ide tartoztak természetesen továbbra is P.A. éubrt már emiitett színdarabjai. Ezeknek a terjedelmes történelmi drámáknak szinpadravitelénél mindig összefogott néhány egyesület, hogy a nehéz feladattal közösen birkózzanak meg. De játszottak ebben az időben már a munkások életéről szóló színdarabokat is.így kezdődik az úgynevezett társadalmi drámák korszaka; ezekről még a későbbiekben esik majd szó. A nemzeti műsort leforditott külföldi színdarabokkal egészítették ki. Tapasztalt csoportok játszották Ibsen drámáit, Hauptmann "Bundá"-ját ós a "Takácsok"-at, Schönherr "Hit és haza" cimü drámáját, Heijermans "Papi udvar" és "A remény" cimü színmüveit, Tolsztoj "A sötétség hatalma" cimü drámáját és Csehov-egyfelvonásosokat. Előadták ezenkivül Moliére, Gorkij és Schiller müveit /"Ármány és szerelem", "Haramiák"/, sőt Mirbeau "Rossz pásztorok"-át is. Csoportjaink gazdag műsora bizonyltja, hogy mindenekelőtt olyan színdarabokat kerestünk, amelyek az elnyomottak harcát ábrázolják és élesen birálják a polgári társadalmat. A színdaraboknak ez a választéka azonban nem elégitette ki a munkásszinjátszókat. Egyrészt számos igényes dráma bemutatását megakadályozta az erők hiánya és a technikai eszközök silánysága. Másrészt a munkásszinjátszóknak ez a műsora még alig különbözött a polgári mükedvelőcsoportokétól. Hiányoztak az olyan színdarabok, amelyek a munkásszinjátszás közvetlen osztályfeladatát szolgálták.

- 22 -

D É D R A S B O

Rx/

Könnyebb dolguk volt azoknak a szinjátszócsoportoknak, amelyek a kis szinpadformák irányába haladtak. Jó tradícióknak bizonyultak ezen a téren a közkedvelt kulturális estek szavalataikkal, énekszámaikkal és rövid jeleneteikkel. Az első Szovjetoroszországba látogatott cseh küldöttek beszámolói adtak lendületet az 1921-es év elején a Dédrasbor megalapításához.Ez a szavalókórus munkás- és munkásnő tagjait egész Prágából toborozta. A kórusban a DDOŐ csoportok tagjai mellett szervezetlen fiatalkorúak is álltak, akik először léptek színpadra. A Dédrasbor vezetője a 22/ szavadómüvész Zora volt, Artúr Longen Forradalmi Színpadának tagja. Zora átvitte saját lelkesedését a nagy együttesre és a tagságot ránevelte a lelkiismeretes próbákra és az alapos szövegtanulásra. Kifejlesztette a csoport ritmusérzékét. Gazdag kifejezőskálát adott a kórusnak, a leghalkabb pianissimótól a forradalmian viharos forte-ig. Mindez uj volt és lelkesítő. A Dédrasbor közkedveltsége egyre növekedett a prágai munkássAg és értelmiség körében. Mintha az antik kórus dicsősége és a középkori misztériumok varázslatos hatása éledt volna ujjá. A pi^oletárközönség minden előadás után erőteljes, felejthetetlen élményt vitt magával. A Dédrasbor költői Antonin Sova,Josef Hóra és a lírikus Otokar Bfezina voltak. Természetesen szavalták St.K. Neumann 2 ^ költeményeit is. Dédrasbor: a Drámai Munkáskórus

rövidített elnevezése.

A Dédrasbor többnyire a prágai Lucernában lépett fel. Egyes előadásokat a Svanda Színházban2-^ is tartottak, a Smíchov munkásnegyed szélén. De nem hiányzott a Dédrasbor a tömegrendezvényekről sem. Az övék volt például az első munkás-spartakiad záróJelenete.A tömegszavalatot - a forradalmi versmontázst - mutogató mozdulatokkal és szimbolikus csoportosulásokkal kisérték. A Dédrasbor fellóptei érthetőségükkel és egyszerűségükkel tűntek ki, ellentétben a Sokol-szervezet2^ találkozóján és a szociáldemokrata munkás olimpiászon megtartott ehhez hasonló előadásokkal.A nagy sikert csak kevéssé zavarta az előadás némileg statikus formája* A sikerek idején is hangzottak el biráló kifogások, és ezek általában találóak voltak. A tömegszavalat, kifejezési lehetőségeit és formáit tekintve, korlátozott. Ez eleve feltételezte azt a veszélyt, hogy bizonyos fokú modorosságba téved. A kórus formailag kitűnő előadása gyakran kissé mesterkélten hatott és nélkülözte a költemény mély átélését. Ez a benyomás csak erősödött akkor, ami kor a kórus a színházakban vagy az előadótermekben színes fényeffektusokat is használt a nagyobb hatás kedvéért. A gesztusok, mozdulatok, jelmezek és a sokféle montázs ugyancsak megosztott tetszést aratott. De mindezek a kísérletek fontosak és hasznosak voltak. A valódi, alkotó bírálat ebben az időben sajnos csaknem teljesen hiányzott. Pedig kétségkívül segitett volna abban, hogy a Dédrasbor tovább fejlődjék, így aztán 1923-ban megszűnt a kórus. Tagjai beléptek a külvárosok munkás-szinjátszócsoportjaiba. Egyesek közülük megalakították Nagy-Prága műkedvelő szövetségét, uj tagokat toboroztak és elsősorban az egyfelvonásosok és a szavalés gondozását tűzték ki célul. A Dédrasbor feloszlott, de a szavalókórus, mindenekelőtt az ifjúsági csoportokban, továbbélt és nem hiányzott a Lucerna egyetlen nagy előadásáról sem. Ilyen alapon teremthette meg az ifjú E.P. Burian2^^ Voice-Bandjét és az 24 -

emberi hangoknak szépen zengő karával nagy művészi sikereket ért el belföldön és külföldön egyaránt. De a Dédrasbor szavalókórusának pozitiv befolyása volt a színpadi beszédkulturára is azokban a szinjátszócsoportokban, amelyek a színjátszás mellett kezdettől fogva szavalással is foglalkoztak. A jövendő rendezők a DDOÖ tanfolyamain megismerkedtek a szavalás törvényeivel. Ebben igen nagy segítséget nyújtott a két hivatásos művész: M. Disman és A. Kuré. Módszertani könyvecskével segitették a szavalás kultuszát az első csehszlovák köztársaság gyermek- és pionirkórusaiban. Szavalókórusok és szóló-szavalatok tették ismertté a munkástömegek körében Jj.fi Wolker28// és St.K. Neumann müveit és nekik köszönhető a Szovjetunióból érkezett költemények elterjedése is. Majakovszkij Balra, balra, balra... cimü költeményét csaknem minden évben elszavaltuk, amikor a május elsejei felvonuláson a Vencel térre léptünk. Ez jelentette az ünneplés csúcspontját.

- 25 -

A K A D É M I Á K

ÉS

M Ű S O R O S

E S T E K

A kulturális rendezvények rég "bevált formái voltak az úgynevezett "akadémiák": tarka műsorok szavalatokkal, szóló- és karénekkel, balettjelenetekkel, artistaszámokkal, tornagyakorlatokkal és élőképekkel. Ezek az estek a maguk sokszínű meglepetésével a közönség körében rendkivül kedveltek voltak. Elsősorban a Sokol - és más tornász-szarvezetek - rendeztek ilyeneket. A húszas években ezek aj- akadémiák már megmerevedtek. Hiányzott a találékonyság és mindenekelőtt az uj iránti érzék. De a mi akadémiáink tartalmukat, eszmeiségüket és harci szellemüket tekintve, eltértek a bevett hagyományoktól. Hangot adtunk itt a Szovjetunióhoz való baráti érzéseinknek, régi munkásindulókat énekeltünk, mint az "Internacionálé", "Millió szegény", "Fel proletárok...", "Fel vörösök, proletárok" stb. Tornászaink bemutatóikon sokszor alkalmaztak szimbólumokat: vörös zászlócskákat, az ötágú csillagot, sarlót ós kalapácsot. Szovjet költők verseit szavaltuk és a mi saját proletárköltőinkét. Tomboló tetszésvihart keltett a közönség körében Jeszenyin "Ballada a 26 elvtársról" cimü müve, melyet a Vörös Hadsereg egyenruhájába öltözve adtak elő. A sablon veszélye azonban ezekben a műsorokban is megjelent. Fel kellett ébresztenünk a közreműködők alkotói találékonyságát, meg kellett javitanunk tartalmilag a kedvelt esteket. A DDOŐ a folyóiratot, a tanfolyamokat és az üléseket használta fel arra, hogy felszólítsa az Összes csoportok rendezőit: ne kövessék a polgári akadémiák példáját, ne állítsanak össze alapgondolat nélküli műsorokat, összefüggés - 27 -

nélküli számokból. Minden műsornak legyen meghatározott témája, minden műsort egy alapgondolat határozzon meg. Körülbelül Így: "Harc az imperialista háború ellen!", "Jogot a dolgozó nőnek!", "Segítséget a szovjet népnek!", "A gyermek", "Éljen a nemzetközi szolidaritás!" stb. A Proletkult egyik első kísérletéről, melynek célja az akadémia-estek uj arculatának kialakítása volt, ifj. Fr. Kocourek rendező ezt irja: "á Proletkult első estjét Ko§ií2<^-ban rendezte 1921. december 10-én... Énekesek, dobosok, műkedvelők, ifjak és gyerekek léptek fel. Minta volt ez az est, elsősorban a Proletkultba szervezett nevelők számára, utmutatás a helyes szabadidő-mozgalom számára. A Mlynáíka-utcai terem zsúfolásig megtelt, sokan még kivül is rekedtek. Az ismert számok mellett - ének- és zenekar - uj műsorszám is szerepelt: szavalókórus-müvek, amelyeket a fiatalokkal egy egész hónapig szorgalmasan próbáltunk. Először Josef Hora *A haza' és MareS 'Vörös Németország' cimü verseit adtuk elő. Aztán 'A három testvér' cimü népdal kórusos előadása következett. A fiukar félkörbe állt, igy mesélte el a történetet. Az apa és a három leány szövegét szerepként mondták el. A népies, egyszerű költemény és a gyerekek természetes előadásmódja szerencsés egységet képeztek és plasztikus benyomást keltettek. Végül két fiu Machar^^ 'Az ördög és a vadász' cimü versét adta elő. Az egyik ördög-, a másik vadász-jelmezben jelent meg. Asztalnál ülve, előttük két üveg limonádé, a pokolról és a tisztítótűzben égő bűnösökről beszéltek.Rendkívüli derültséget keltettek.Más verseket is megkíséreltünk szinrealkalmazni. Például Svoboda munkásszinjátszó bányásznak öltözve adta elő Petr Bezruő^1^ 'A bányász' és 'Csúf látvány' cimü költeményeit. Mint kisérlet ez az előadás igazán érdekes volt, jogosultságáról persze lehet vitatkozni... - Fivéremmel Verhaeren társadalmi drámájának, a »Hajnalhasadás ' -nak egyik jelenetét adtuk elő. Ezzel bizonyítani akartuk, hogy jó drámákból egyes jeleneteket is el lehet - 28 -

játszani. Én is irtam egy jelenetet. Ebben Tolsztoj néhány - a háborúval kapcsolatos - gondolatát foglaltam össze. A Tolsztojt alakitó jelmezes munkásszinjátszó egy asztalnál ül és két muzsikkal beszélget a háború bűnös jellegéről. Hatásos volt. - Ezt követően ketten Csehov »Jól végződött' cimü egyfelvonásosát adták elő. á. nevetés Avercsenko drámai humoreszkjénél, 'A hallgatag'-nál még fokozódott. - Örültünk, hogy az emberek végre olyasmin nevetnek,ami nem olcsó és nem durva. Az estet ismert dalok közös éneklésével zártuk be. Senkisem akart hazamenni. Ez ujabb bizonyiték volt arra, milyen nagy örömet szerezhet az embereknek a művészet." Az első ilyenfajta kisérletek nem hoztak azonnal eszmei eredményeket. Sok volt még a hiba és a tévedés. így például Tolsztoj és a muzsikok jelenete - jó oldalai mellett is - könnyen igazolhatta a szélesen elterjedt pacifista nézeteket, ahelyett, hogy megcáfolta volna őket. V

Minthogy a tarka estek igen kedveltek voltak, a DDOC vezetősége mind több ilyen anyagot adott ki. Az estek minőségét javitotta, hogy a műsorokat egy-egy élénk egyfelvonásossal vagy szindarabrészlettel, dramatizált novellákkal, regényekkel' gazdagitották. A Délnické Divadlo folyóirat ebben az évben csaknem minden számában közölt ilyen müvet. A DDOÖ rövid jeleneteket tartalmazó kis füzeteket és egész jelenet-gyűjteményeket adott ki.Részleteket publikáltunk és játszottunk Moliére "Fösvény"-éből, Gorkij "Éjjeli menedékhely", Őapek "A rovarok életéből", Hauptmann "Takácsok", Verhaeren "Hajnalhasadás" és Upton Sinclair "Arany" cimü drámáiból. Nagy érdeklődést keltett a kladnói bányászkerület vezetői ellen lefolytatott per dramatizálása, amelyet F. Kocourek birósági jegyzőkönyvek alapján készitett. Ezen túlmenően részleteket dramatizáltak Mahen "Az anekdota" cimü novellájából és Nyemirovics-Dancsenko "A koldusok dalé"ból. Gyerekszinház számára történő átdolgozásokra is gondoltak. - Az egyfelvonásosok száma lassan felszaporodott és - 29 -

rövidesen már nem hiányozhattak a tarka estek műsorából. Visszanyúltunk Artúr Longen jeleneteihez, amelyek a Forradalmi Színpadnál végzett tevékenysége idején keletkeztek, és részleteket játszottunk a "Svejk" dramatizálásából. Nagy segitséget jelentettek a szovjet és német anyagok fordításai. De születtek uj egyfelvonásosok is. Speciálisan a tarka estek számára Íródtak. Egyes cimek utalnak a tartalomra, mint például: "Absolvo te", "A lázadás", "Az utolsó barrikád", "A legmagasabb áldozat", "A burzsoá", "A provokátor" "A szökevény", "Liebknecht halála", "Május 1. előestéje", "Szent anyaság", "A villám", "A vérszopó", "Az egységfront". A munkásszerzők e kis szindarabokat kétségkívül könynyebben irták meg, mint az egész estét betöltő drámákat. De ezeknek az egyíelvonásosoknak volt egy sereg hibájuk. Nem meritették ki a témát és szerkezetük sokszor felületes volt. A színpadi alakok jellemei nem voltak elég élesek, sőt gyakran inkább sematikusak. Sok egyfelvonásosban virágzott a hamis romantika, vagy pedig túlzottan számolt a cselekmény felépítésében a közönség szenzáció-igényével. Mindennek ellenére a maguk korában nagy előrelépést jelentettek, ha jól játszották el őket, megragadták a közönséget. Különösen a vidéken működő szinjátszócsoportok számára volt a munkásszinjátszásnak ez az uj vivmánya fontos segitség.

- 30 -

A

T Á R S A D A L M I

DRÁMA

Voltak már dalaink, szatirikus kupiéink, rövid jeleneteink a munkások életéről, az osztályellenséggel ós a cinkostársaival vivott harcokról, de nem volt egész estét betöltő drámánk. "írjatok nekünk színdarabokat", követelték a küldöttek a konferenciákon és a kongresszusokon. "Magunkról akarunk játszani, magunknak!" A DDOÖ vezetősége és a Proletkult felszólította az Írókat, Írjanak színdarabokat a munkások életéről és harcáról. Pályázatot is hirdettek. A zsűriben résztvett a költő Josef Hora, a számos szovjet dalt fordító Jan Urban, E. Futro ós J. Pichl, a kladnói szénkerület egyik funkcionáriusa. A zsűri elnöke Marie Majerová volt, aki ma népművész. Marie Majerová szerint ez a pályázat a polgári kultúrának a munkásosztályra gyakorolt befolyása elleni harc fontos része volt: "Védekezzünk az ellen, hogy saját erőnkkel járuljunk hozzá... hogy a proletár néző öntudatát a színházban polgári és kispolgári nézetekkel fertőzzék." A pályázatra 35 színdarabot nyújtottak be. A szerzők többsége munkás volt, néhány értelmiségi is volt köztük, de csak egyetlen iró - P.C. Weiskopf. Az értékelés alkalmával napvilágra került legszomorúbb jelenség az volt, hogy a szerzők többsége ideológiailag zavaros. Különösen élesen mutatkoztak meg a pacifistareformista nevelés eredményei. A színdarabok cselekménye és főleg az ábrázolt színpadi alakok cselekedetei minden forradalmi eszmét nélkülöztek. Äs ha mégis felvillant egy-egy valóban nagy gondolat, annak sem szenteltek elég rendszerező alkotói munkát. A szerzők azt is teljesen elfelejtették, - 31 -

hogy színdarabjaikat a munkásszinházak technikailag igen szűkösen felszerelt szinpadjain kell "bemutatni. Ennek ellenére sem panaszkodhattunk ebben az időben a társadalmi drámák hiánya miatt. Hat év leforgása alatt számuk hatvanra nőtt. Egyrészt nyomtatás vagy sokszorosítás utján terjesztették őket, másrészt maguk a szerzők terjesztették visszautasított színdarabjaikat, saját szakállukra. A legismertebb színdarabok cimei: "Arany", "A tőke", "A halál nemzetközisége", "A fertőben", "A sztrájk", "Világítótorony a messzi tengeren", "A vak család", "Uj élet születik", "A vörös csillag jegyében", "Ország a túlsó parton", "Ortner professzor találmánya","A hivők és az ateisták", "Vádolok Ezeket a színdarabokat minden hibájuk ellenére játszották, különösen május elseje előestéjén, az Októberi Forradalom évfordulóján és Lenin halálának napján. Ezeknek a társadalmi drámáknak a jellegéről legjobban "A vak család" cimü szinti arab rövid tartalmi ismertetése adhat fogalmat.Ez a színjáték a DDOŐ csoportjainál rendkívül közkedvelt volt. Egy szegény kefekötő-család történetét irja le. Az apa, az anya és a lányuk vak. Csak a fiúnak ép a szeme világa. A fiu gyárban dolgozik,szorgalmas, erős, osztályöntudatos és az egész család támasza« A vak lányt csinos lány - bátyjának egyik munkástársa szereti. A fiúnak háborúba kell vonulnia. A könyörtelön, gazdag háziúr fia akinél a vak család lakik - persze otthon maradhat. Finom gyümölcs ez a fiu. Szoknyavadász, megtetszik neki a vak* leány. A lány, akinek a ezéptevő ügyes szavai szintén megtetszenek, nem marad közömbös. A fivér barátja a tervezett csábitást megakadályozza, felvilágosítja a leányt az urifiu jelleméről és valódi céljairól. A vak leány most döbben rá a fiatal munkás igazi érzéseire. A háziúr bosszút áll a családon, felmondja a lakást. A fivér visszatér a háborúból. A lövészárokban egy robbanás következtében ő is megvakult. Elvtársa és barátja feleségül veszi a vak leányt. A szindarab - a háziurral való ujabb összecsapás után - a - 32 -

kizsákmányolás nélküli társadalmi rendért való harcra szólít. A szindarab egyáltalán nem volt - amint a leírásból gondolhatnánk - szentimentális. Néhányszor eljátszottuk a Svítání-csoportban. Egy Suchdolbeli>2/' előadáson az egyik néző egy sörösüveget vágott hozzám, aki a háztulajdonos fiát alakítottam. E szindarabok irói közé olyan irócskák is keveredtek, akik - bizonyos készséggel rendelkezvén - csak pénzt akartak keresni. Egyikük, A. Bálák, irt egy drámát - "Az uj reggel"-t - a kommunistáknak és egy másikat- "Ha jön a szerencse" - az agrárpárt, a nagybirtokosok pártja számára. Az előbbiben a munkások nyomorát festi le a kapitalista pokolban, az utóbbiban pedig a "bolsevista paradicsom poklát" ahonnan megszökik egy hadifogoly, hogy itthon a cseh falu jólétét magasztalja. Josef Hóra mély undorral Ítélte el ezeket az irócskákát: "Semhogy ilyen szindarabokat játszunk, inkább adjuk elő J.K. Tyl régi drámáit. Azoknak a társadalmi drámáknak, amelyekben a munkásnyomor és a kapitalista kizsákmányolás tükröződik, jó drámáknak kell lenniük. De akadnak felületesek, sőt, ostobák is. Van néhány értékes társadalmi drámánk - eredetiek és fordítások -, és van egy szövetségünk is, a DDOŐ, amely tagegyesületeinek tanácsot tud adni arra nézve, mit helyes eljátszaniuk, és mit nem szabad előadniuk." Fontos szavak voltak ezek, helyes pillanatban hangzottak el. Legfőbb ideje volt már, hogy az igazi drámákat különválasszák az - irodalmi kufárok által gyártott «vörösre mázolt szeméttől. Ezekre is vonatkozott Karl Marx szava, hogy .a kapitalizmus mindent, még a lelkiismeretet is áruvá tudja változtatni.

- 33

-

A

K É K Z U B B O N Y O S O K

Eddig az időpontig csak egy halom - szóban és Írásban terjesztett - ostoba hazugságot ismertünk a Szovjetunióról. Az emberek éppen ezért türelmetlenül várták az első munkásküldöttség hazatértét, hogy az ő szájukból hallják meg az igazságot a proletárdiktatúra országában történt nagy átalakulásokról. A színházi szakemberek természetesen mohón várták, hogy hireket kapjanak a Szovjetunió szinházi életéről. A háború után láttuk Prágában a K.Sz. Sztanyiszlavszkij-vezette Moszkvai Művész Színház előadásait. Később hallottunk Meyerholdról, Tairovról és másokról is. A cikkek és képek felkeltették a színházművészek kíváncsiságát. Ismeretlen fogalmak merültek fel: a müvészieskedő szinész, konstruktiv felépités ós dinamikus színpadképek, film, mint a színpadkép része, biomechanika. Ezekkel uj jelszavak társultak: Vigyétek a színházat közelebb a színházhoz! El a függönnyel és a rivaldával! Ki az esztétikummal a színpadról! El az értelmetlen ílluzlonizmussal! Pszichológia és belső átélés manapság már nem lehet alapja a színháznak! Mindent a jól felépített testek kulturájára kell alapoznunk! - De az elbeszélések nem adtak valódi képet a szinházi forradalmárok - Így nevezték akkor őket - munkájáról. Később aztán megjelentek Jindfich Honzl^' könyvecskéi. A Délnické Divadlo cimü folyóirat közölte Marie Majerová, Josef Hora és egyes szovjet szerzők cikkeit. Emellett különösen az egyik uj szinpadformáról szóló leírások vonzották a munkásszinjátszók érdeklődését: az élő újságról vagy másnéven a Kékzubbonyosokrólí

- 35 -

Az élőujságforma megteremtői közé tartozott a Szovjetunióban a fiatal ujságiró, B. Jusanyin. Maga köré gyűjtött elvtársakat - csupa munkást - s ezzel a csoporttal kabaré formában élőujságot szerkesztett. A műsor - vezércikként - rövid beszéddel kezdődött. A bel- és külpolitikai hireket szavalókórus közölte. A napi krónika csasztuskaként jelent meg. A humoros, szatirizáló és karikirozó tárca sem hiányzott: torna,tánc vagy artista-számok formájában került szinpadra. Tudósítások a nemzetközi helyzetről, a felelőtlen funkcionáriusokról, a helyi eseményekről, mindez megtalálható volt - és mindig változó formában - ebben az élő újságban. Jusanyin csoportja egységesen kék munkás zubbonyba öltözve lépett fel. Rövid időn belül Kékzubbonyosok néven hihetetlenül népszerűvé váltak és hivatásszerűen művelték ezt a művészi agitációt. Példájuk nyomán fiatalok ezerszámra alakítottak hasonló csoportokat. Nem voltak szinpadhoz kötve, felléphettek bárhol: tereken, parkokban, sportstadionokban, gyári csarnokokban és nagy bérkaszárnyák udvarain. A csoportok kifejezésx formái egyre tökéletesedtek, felhasználták az előadóművészét, a zene és a képzőművészetek eszközeit is. A kábarés csattanókat képszerüen is alátámasztották népviseletek, jelzett kosztümök és kellékek segítségével. A Kékzubbonyosok előadásai megnyilatkozásaik közvetlenségével, fesztelenségükkel,tréfáikkal és ritmusukkal bűvölték el közönségüket. Műsoraikat a jelenből merítették. Színültig voltak ezek a műsorok a forradalmi átalakulásokról és vívmányokról szóló hírekkel, sokszor pole-aizáló, biráló és gúnyolódó formában. Hiven tükrözték a forradalom pátoszát. A Kékzubbonyosok nagy vonzerőt gyakoroltak a csehszlovák ifjúságra. Hiszen rendelkeztek mindazzal, ami a mi műkedvelőinknél hiányzott: aktuális szinházat játszottak, teljes egészükben tendenciózusait voltak, mindenben az osztály álláspontját képviselték, modernek voltak és nem volt szükségük sem szinpadra, sem diszletekre, sem súgóra, sem - 36 -

fodrászra és ügyelőre; színjátszóik hangjával és mozdulataival alakítottak. Röviddel a Jusanyin munkájáról érjezett első hirek után, 1926 februárjában, megalakult Prágában is a Kékzubbonyosok első csoportja. Két évvel később Csehországban és Morvaországban már mintegy 40 ilyen csoport működött, közülük csak hat játszott Prágában. Mozgékonyságuk és talpraesettségük nagy előnyükre szolgált. Az első prágai csoport egy éven belül nyolcvanszor-kilencvenszer lépett fel. Több iróval dolgozott együtt, igy műsorait állandóan bővithette. A munkásközönség körében a fiatal, tehetséges komikus, Karel Bauer, különösen kedvelt volt. /A második világháború alatt koncentrációs táborban pusztult el./ Kitűnően értett képviselők, miniszterek, a kormánypártok titkárainak, bürokratáknak, gyárosoknak és minden egyéb élősdi csőcseléknek utánzásához. A Kékzubbonyosok vezetője Prágában a Rudé Právo szerkesztője, az egykori bádogossegéd, FrantiSek Némec volt. Ing. Madérával és H. Kometával együtt a műsor legtöbb számát is ő irta. A Kékzubbonyosok műsorai a napi politika eseményeiből indultak ki. A szövegeket ismert népdalok és slágerek melódiájára irták. Zenekiséretről egy tangóharmonika és egy verkli gondoskodott, néha még legfeljebb egy zongora. Sok szatirikus jelenet játszódott a munkahelyen, a politikai pártok irodáiban, a kormánylapok szerkesztőségeiben, a betegpénztárban stb. *Igen kedvelt volt az olyan jelenet,amely megmutatta, hogyan bánik a kapitalista a munkásokkal. Egy munkásasszony magasabb bért követel. A gyáros fölöttébb elcsodálkozik ezen és összeszámolja a kiesett munkaidőt: vasár- és ünnapnap, ebédidő, betegség stb., még a WC használatát is ide sorolja. Végül is számításából az derül ki, hogy a munkásasszony egyetlen napot dolgozott az év folyamán, azt is csak azért, mert éppen szökőév volt. Az elképedt munkásasszony nem képes megérteni ezt a számoló-bűvészmutatványt, és igy a gyáros minden érvét elhiszi. A jelenet végén a vállalkozó mint szegény Ö5dög és áldozatos - 37 -

jótevő áll előttünk. Csoda, hogy a munkásasszony nem bércsökkentést kér tőle. Ez a jelenet valóságos nevetőorkánt váltott ki. A Kékzübbonyosok ügye, működésűk három éve alatt, inkább az ifjúság, mint a DDOŐ-ban tömörült munkás-szinjátszócsoportok ügye volt. Ennek ellenére a Kékzübbonyosok munkáját a DDOŐ fáradhatatlanul propagálta. Folyóiratunk minden számában volt MB*' melléklet. Funkcionáriusaink előv

segitették uj csoportok alakulását is. A DDOC kongresszusán Marie Majerová és Josef Hóra lelkesen beszélt a Kékzübbonyosokról. A társadalmi drámának és a Kékzübbonyosoknak ezen korszaka, a DDOŐ-nak ez a keresési időszaka általában elválaszthatatlan Marie Majerová és Josef Hora nevétől. Csehszlovákiában ez volt a kapitalizmus viszonylagos megszilárdulásának kora, a Kommunista Párt és minden haladó szervezet egysége elleni dühödt polgári támadás kora. Ez a korszak 1928-ban befejeződött.

MB: Módra Blusa /Kékzübbonyosok/ röviditése.

AZ

I 9 2 9 - E S

ÉV

A kapitalista konjunktura 1928-ban végetért, jóllehet a polgári és szociáldemokrata próféták hosszú életet jósoltak neki. A New York-i tőzsdekrach után további katasztrófák következtek. Két év alatt a kapitalista világgazdaság súlyos válságba jutott. A munkanélküliek száma 15 millióra nőtt. A raktárak élelmiszerektől és iparcikkektől roskadoztak, az amerikai fűtők búzával tüzelték a mozdonyokat; a kávét tizezer mázsaszámra dobták a tengerbe - mindezt azért, hogy a zuhanó árakat fenntartsák. Az ellentétek napról napra mélyültek. Levitézlettek a "szervezett" kapitalizmusról, a kapitalizmus "tartós megszilárdulásáról", a "forradalmi hullámok elsimulásáról", a "munkást ömegek passzivitásáról" alkotott elméletek. Hatástalanná váltak a második Internacionálé teoretikusai ós a Kommunista Pártból kizárt likvidátorok által terjesztett elméletek. A munkásosztály nagy harcoknak nézett elébe. Olyan pártra volt tehát szüksége, amely képes volt a polgári állam erőszakszervei ellen, a munkásmozgalmon belüli reformizmus- ós ellenség ellen a harc vezetésére. Ez volt a KPŐ. A KPŐ 1929-ben megtartott V. pártórtekezletén véget vetett a belső opportunizmusnak és a bolsevizálódás útjára lépett. Főtitkárrá Klement Gottwaldot választották. A munkanélküliek, a részleges munkanélküliek és a béren alul fizetett munkások nem voltak hajlandók többé vállukra venni a válság következményeit. Újra és újra sztrájkba léptek a munkabércsökkentések és a gyárak bezárása ellen. A harcok mind élesebbé váltak. Csehszlovákia - 39 -

14 millió lakosából egy millió volt munka nélkül. És a sztrájkoló és tüntető munkások ellen a rendőrség még fegyvert is fogott. Ez volt a helyzet 1929-ben. Kezdettől fogva a polgári államhatalom ellenére kellett érvényesülniük a munkásszinházaknak is. Előadásokat, kulturesteket és gyermekrendezvényeket tiltottak be, már kinyomtatott színdarabokat koboztak el, az anyagi kárt a DDOÖ szövetségnek kellett viselnie. /Igy például Morávek elvtárs Nová Pákából 1929-ben arról számolt be a DDOÖ kongresszusán, hogy a rendőrség tiz embere meghiúsította a "Marysa" cimü klasszikus falusi dráma előadását./ A DDOÖ kulturrendezvényein számos forradalmi dal éneklése tilos volt. A burzsoázia pontosan tudta, hogy a DDOŐ-szövetség összeforrott a munkásmozgalommal, és veszélyt jelenthet számára,. Ennek megfelelően bánt a DDOÖ-val. De a munkások sem minden esetben vették tudomásul, hogy a szinház is szolgálhatja osztályuk célkitűzéseit. Nem hitték el, hogy éppen az előadott polgári szemét akadályozza osztályuk fejlődését. Az előző években - a kapitalizmus "megszilárdulása" és az ideológiai osztályharc opportunista lebecsülése eredményeképpen - a selejt ismét befészkelte magát a munkásszinjátszásba. Ez a tény 1929-ben jelentősen akadályozta a DDOÖ munkáját. A Proletkult beszüntette tevékenységét. Feladatát, hogy mint csúcsszervezet vezesse és koordinálja a párt kulturális munkáját, nem teljesítette. Nem küzdötte le a szociáldemokrata párt által táplált céhszerü elzárkózást. A tömegszervezetekben működő kommunistákra várt a feladat, hogy a dolgozók igényeinek és egyszersmind a forradalmi harc szükségleteinek is megfelelő műsorokat teremtsenek. A kapitalista válság időszaka alatt a párt minden dolgozót mozgósított a burzsoázia ellen, mely minden pillanatnyi nehézséget a munkásokra akart hárítani. Mindenki kapott feladatot, mindenütt folyt a harc, minden alkalmat fel kellett használni a munkásosztály egységének megszervezése és a dolgozók egységfrontjának megteremtése érdekében. - 40 -

Ebben az időben a polgári szinházak importált francia társalgási komédiákból éltek. Felragyogott O'Neill és amerikai kortársai, valamint az olasz Pirandello csillaga is. A szinház a polgári osztály összezavarodott és kilátástalan létét tükrözte. A DDOŐ 1929-es kongresszusán a KPŐ Központi Bizottsága küldötteként Julius FuCik elvtárs vett részt. A Szövetség rendezője, FrantiSek Spitzer megvizsgálta a DDOŐ eddigi munkáját. Rámutatott, hogy véget kell vetni az opportunizmusnak, és csatlakozni kell a nemzetközi forradalmi színházi mozgalomhoz. Ehhez a harchoz meg kell nyerni a köztársaság szlovák, német, magyar, ukrán és lengyel munkásszinházait is. Négy hónappal később központi konferencia ült össze, és ezen a Csehszlovák Köztársaság számos küldötte mellett Németország és Japán munkásszinházaihak küldöttei is résztvettek. Németország Munkás Színházi Szövetségének képviselője, Arthur Pieck /az NDK elhunyt elnökének fia/ beszédében beszámolt a német csoportoknak a szatirikus agitációs szinházzal és a kis szinpadformákkal kapcsolatos tapasztalatairól. A japán munkásosztály képviselője, Ito, a japán munkásszinházak ajándékaként vörös zászlót nyújtott át a csehszlovák munkásszinjátszóknak. A konferencia javasolta; minden évben rendezzék meg a proletár-színház napját. Ismét felmerült a kérdés: mit játsszanak. A munkások nem rendelkeznek drámaírókkal. Sokszor maguknak kell dalokat és jeleneteket irniuk. Jóllehet életükben elegendő olyan drámai élmény adódik, amely számos műsort megtöltene, ezentúl mégis irók után kell kutatniuk, és azokat a szinjátszócsoportokon belül kell kinevelniük. Minden csoport nevelje ki a maga Íróját, ahogy a rendezőjét és többi vezetőit is kinevelte. A DDOŐ csoportjai között évente megrendezendő versenyen szolgáljon a japán elvtársak zászlaja vándordíjként.

- 41 -

A proletár-szinház napját több helyen megrendezték. A leghíresebbet 1930 nyarán Mladá Boleslavban, az autómüvek városában. Erre az ünnepnapra messziről, az egész környékről összegyűltek az emberek. Prága munkásszinjátszói teherautókon érkeztek. Velük együtt érkezett két kommunista parlamenti képviselő, J. Sverma^^ és V. Kopeck^-^ is. Délelőtt tömeggyűlést rendeztek. Először a szövetség rendezője, F. Spitzer beszélt. A munkásszinjátszásról szóló szavait lelkesedéssel fogadták. Utána V. Kopeck^- képviselő szólt a résztvevőkhöz. Éppen viharosan megtapsolták első mondatait, amikor a jelenlévő rendőrbiztos a gyűlést feloszlatta. A tribün mellett nyolcvan rendőrből álló készültség állt. Ennek ellenére senki sem mozdult a helyéről. A munkások husz percen keresztül kiabáltak és tiltakoztak. A rendőrbiztos és a rendőrparancsnok kénytelen volt viszszavonni a gyüléstilalmat. J. Sverma képviselő fejezte be a gyűlést a politikai világszinpad eseményeiről szóló tréfás beszédével. A proletár-rendezvények sorában jelentős esemény volt ez. Délután a környék csoportjai szerepeltek. Aktuális jeleneteket játszottak, Mladá Boleslar körzetének különféle eseményeit felölelő kis daramatizálásokat.írójuk A.V. Bukovskf volt. Irt már néhány társadalmi drámát is. A Mladá Boleslavban rendezett proletár-szinház napjának példamutató eredménye volt. Bebizonyította a színjátszóknak, hogy jelentős erőt képviselnek, és semmi okuk az alacsonyabbrendüség érzésére. Mladá Boleslav példájára más helyeken is megrendezték a proletár-szinház napját.

-

42

-

A

PR

O L E T Á R - B E V Ü

A DDOÖ kongresszusa és központi konferenciája a Kékzubbonyosok valamennyi csoportját beolvasztotta a szövetségbe. így jutott a szövetség rendezőkhöz és Írókhoz. Mindezen intézkedéssel egyidejűleg a szövetség újra és újra jobb műsorokat követelt. A társadalmi drámák rosszak voltak, és semmiképpen sem elégíthették ki a munkásosztály szükségleteit a válság és a forradalmi harc napjaiban. E színdarabok pacifiZmusát és reformizmusát csak most ismerték fel igazán. A Kékzubbonyosok előadásmódja sem volt már kielégítő. Az embereknek eddig általánosságokat mondtak. Most konkrét események bemutatására, ehhez pedig több szinházi eszköz felhasználására volt szükség. A kongresszus és a központi konferencia ideje alatt a DDOÖ és a Kékzubbonyosok csoportjai bemutatókat tartottak. Tartalmas és változatos műsort mutattak be, de minderki érezte, mindez még nem elég, a csoportoknak többet kellene elérniük. Elérkezett a november és ezzel a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója. Prágában a párt az ünnepségek megrendezésével a DEOÖ-t bizta meg. Ebből az alkalomból alakult meg a KODAK*/ a kommunista drámairók kollektívája. A KODAK Írócsoportja számos, legkülönfélébb jellegű műsoros estet állított össze. Az egyes irók minden műsor számára külön megirták a megfelelő szöveget, összejöveteleikben határozták meg a vezérgondolatot, és külön-külön KODAK: Kolektiv Dramatick^ch Autorü Kommunistu nista Drámairók Egyesülete/

- 43 -

/Kommu-

dolgozták ki a részjeleneteket. Némely jelenetet közösen alkottak meg. A KODAK-ban működött a szövetség rendezője is, a gazdag tapasztalatokkal rendelkező iró és rendező, Frantiéek Spitzer,a költő Jan Noha, F. NSmec és Ing. Madéra irók; dalokat és a jeleneteket irtak a Kékzubbonyosok számára. Később mások is csatlakoztak hozzájuk. Az első műsort az Októberi Forradalom évfordulóján, 1929 novemberében mutatták be. Az imperialisták háborúval fenyegették ebben az időben a Szovjetuniót, Ezekre a fenyegetésekre az akkori honvédelmi népbiztos, K.J. Vorosilov egyik beszédében az ismert jelszóval válaszolt: "Minden csapásra kettőt!" Ez a jelszó lett az est vezérgondolata. Már csak a művészi formát kellett megtalálni hozzá. A revüformát választották, a Lucerna-terem szempontjából ez látszott a legalkalmasabbnak. A teremnek 2500 főnyi befogadóképessége volt, de 4000-en találtak helyet benne. Azért döntöttek a revü mellett, mert a Német Munkásszövetségből jött elvtársak meséltek a proletár-pevüvel kapcsolatos merész berlini kísérletezésekről. A "Svejk, a derék katona kalandjai" szinpadravitele óta a revük első rendezőjét, Erwin Piscatort is ismerték a prágaiak. A berlini revü egyes alapelemeit, a tömegjeleneteket és a hatásos diszleteket, alkalmazták a prágai Lucernában is - egy olyan teremben, amelyben nem volt szinpadf Sajnos, senki sem látóit közülünk egyetlen berlini revüt sem.^6/' A "revü" Franciaországból származik, és szószerinti jelentése: szemle. Az első revük visszapillantások voltak, válogatások egy-egy óv műsorainak sikeres számaiból; szatirikus számok, tréfák, táncok, zene- és énekszámok. Konferanszié kötötte össze az egyes részeket. A revü rendkivül vonzó műsor volt, időnként még az operettet is háttérbe szoritotta. A párizsi revüt "girl"-jeivei, táncszámaival és slágereivel az egész világon leutánozták, Prágában is. A KODAK akkor döntött a revű-forma mellett, amikor a háború utáni prágai revü hire már halványodni kezdett; nem - 44 -

tudta Párizst utolérni. A prágai revü politikai tréfája jámbor volt, szatírája fogatlan és a pompás kiállításhoz, a sok meztelen nőhöz hiányzott a pénz. A proletár-revüben persze nem voltak görlök. Hiányzott belőle az arany és ezüst csillogása,a túlzottan rövid és túlzottan drága jelmezek áradata, a roppant pávatollak és a szines selyemanyagok pompája. A proletár-revü a közreműködők tömegjelenetével kezdődött, vörös zászlókkal vonultak fel, munkásokat lelkesítő dalt énekelve. A "Minden csapásra kettőt!" revü célja az volt, hogy bemutassa azt a pátoszt, amellyel a szovjet népek az első ötéves tervet építették. Ez volt a revü vezérgondolata. A terem karzatán körben transzparens futott végig, ezen Vorosilov jelszava állt és Lenin mondása: "Szovjethatalom plusz villamosítás, egyenlő kommunizmus". Nagy, három emelet magas, a tetőig emelkedő árbócon égett egy piros villanykörte. A cselekmény egyszerű volt: az ötéves terv bejelentése, egy gyári épitkezés megkezdése, egy falusi szovjet ülése, szatirikus számok egy pópáról, egy kulákról és egy nepmanról, munka egy villamoserőmü építkezésén és harc az analfabetizmus ellen. A műsor tetőpontján bekapcsolták az uj villamoserőmüvet. Ezt fenyegeti a háborús veszély... Drótakadályon fennakadt halott katona képét vetítették. Felharsant az orosz forradalmárok gyászindulója és sorok Majakovszkij "150 000" cimü verséből. E nagy forradalmi revü záróképében felvonultak az első ötéves terv szovjet emberei, az építésről énekeltek, a dal az Internacionáléba csapott át. Minden néző velük énekelt. Amikor a közönség elhagyta a Prága legnagyobb terére, a Vencel térre torkolló termet, tüntetésekre és a rendőrség beavatkozására került sor. A műsor egységes és folyamatos volt, konferanszié nélkül. A kommentárt a rendező mondta egy rádiófülkévé átalakított páholyból. Ezáltal a cselekmény megszakítás nélkül pereghetett.

-

-

A "Minden csapásra kettőt!" revü után tartották 1930 januárjában az LLL /Lenin-Liebknecht-Luxemburg/ gyászünnepélyt az ismét zsúfolásig megtelt Lucerna-teremben. Nagy hatást keltett. A KODAK megkísérelte egy szilveszteri revü összeállítását is. Túlbecsülte az erejét. Időhiány miatt a műsort gyorsan kellett előkészíteni, éppen ezért sok gyenge pontja volt. A szatirikus műsor nem talált célba, egy szám kivételével, amelyet aztán a prágai sajtó meg is támadott. Egy munkanélküli összeesik az utcán az éhségtől. Hogyan közlik ezt a hirt az újságok? Minden ujságiró a tényt saját képzelete és lapjának politikai "beállítottsága szerint kezeli.A Kékzübbonyosok komikusa, Karel Bauer játszotta a munkanélkülit hétféle változatban, ahogy az egyes ujságirók lefestették. Ez volt az est legjobb száma. A Lucerna-terembeli revük és a proletár színház napja hamarosan fogalommá tették a DDOÖ-szövetséget. Más városok munkásszinjátszói is átvették ezt a formát. A DDOÖ-szövetségnek uj munkatársakra volt szüksége, különösen a zene és a tánc területén. Eddig a revük lényegében szatirikus és komoly jelenetekből, egyéni szavalatokból és szavalókórusokból, forradalmi dalokból és gunydalokból álltak. Az LLL gyászünnepségen próbálta ki először az El-Car csoport a ritmikus szavalást, a dalokkal megszakított mozdulatművészetet /semmiesetre sem azonos a zenés-ritmikus tornával/. A mozdulatokkal és a gesztusokkal nagyon takarékosan bántak. A "Behozni és felülmúlni" revü a kipróbált formák mellett sikeresen kísérletezett egy balettpantomimmal is. "A hangok a tajgáról" cimü pantomim egy távolkeleti törzs sorsáról mesélt és a Szovjethatalom győztes harcáról a sámánok ellen. Tudomány és technika, szövetkezve a szocialista eszmével, legyőzték a sámánnak a vadászra gyakorolt befolyását. A repülőgép és a rádió jobb segítőtársai lesznek a vadásznak, mint a varázsló hókusz-pókuszai.

46 -

Nagy visszhangra talált a német, magyar és szlovák, főként prágai munkásokhói ós diákokból alakított csoportok fellépte. A szlovák csoporthoz tartozott a költő és későbbi népművész, Ján Kostra. Csoportja hímzett gallérú és mellű fehér ingben "A kenyér" cimü versét adta elő. A magyar csoport Petőfi verseit szavalta, a német pedig munkás-harcidalokat énekelt.A csoportok tagjai később résztvettek a Csehszlovák Köztársaság különböző részein folytatott antifasiszta harcban. A "Behozni és felülmúlni" revü a fiatal zeneszerző, Josef Stanislav^/ uj dalait hozta. Stanislav egész életében kapcsolatban maradt a műkedvelő művészettel. Komponált pantomimokat is és táncjelenetekhez zenét. Az El-Car csoport bemutatott egy montázst a sztálingrádi traktormüvek építéséről. A Lucerna-terem zsúfolva volt, rendőrileg lezárták. Több mint kétezer néző kivül rekedt. A következő revü, a "Marxnak mégis igaza van" főszámként a "Turkszib-vasút" cimü jelenetmontázst mutatta be. Ezután következett a "Ha jobban élünk - vidámabban élűnk" revü stb. A prágai rendőrség most már komoly nehézségeket okozott. Bekérte minden revü szövegét, a részletes librettót, és legtöbbször - hosszas megfontolás után - betiltotta a műsor politikailag leghatásosabb részeit.A tilalmat azonban a rendőrség csak az utolsó napon közölte, nehogy a közönség előtt ismeretessé váljanak ezek a számok. így a műsorokat még az utolsó pillanatban is foltozni kellett és ez az előadás folyamatosságát és értékét csökkentette. Egyes revüket, mint például a vörös sajtóról szólót, egészében betiltottak. A harmincas évek elején keményen üldözték a forradalmi munkásmozgalmat. Már az "Éljen a Szovjetunió!" felkiáltás is börtönt vont maga után. A polgári rendőrség egyremásra tartóztatta le a párt— és a proletárszervezetek vezetőit, betiltotta a munkásgyüléseket, elkobozta és betiltotta a munkássajtót. Gyakran előfordult, hogy a Rudé Právo - 47 -

és a Vörös Esti Újság összes példányait bevonták. Ez természetesen súlyos pénzügyi károkat okozott * a mozgalomnak. A párt kéréssel fordult az ország minden dolgozójához: védje meg a sajtót és pénzügyi adományaival támogassa fenntartását. A munkások nagyfokú áldozatkészségről és politikai.öntudatról tettek tanúságot. Jelentős összeg folyt be. Az adakozók nevét nap mind nap nyilvánosságra hozták, A munkás -szinjátszócsoportok a vörös sajtó javára játszottak és tagjaik a szünetben pénzt gyűjtöttek.Ez az akció aztán népmozgalommá nőtt a kommunista ujságirók kiszabadítása érdekében, akik egymásután felváltva kerültek börtönbe, átvéve egymástól a felelős szerkesztőséget. A párt kifejlesztette a munkáslevelezést. A levelezők hireket szállítottak az üzemekből, a falvakból és a városokból. Cikkeket irtak a közélet minden területéről. A KODAK "Napról napra" cimmel uj revüt hozott létre a sajtóról. Hőse Matéj Déldop^8^ egyszerű munkás, aki, követve a párt felhivását, cikkeket ir lapja számára. A revü jelenetei: Matéj Déldop otthonában első cikkét irja, az éhező Déldop a munkaközvetítő hivatalban, megérkezik a szerkesztőségbe, a rikkancsok között, végül eljut a munkáslevelezők mennyországába. A revü központjában két induló állt, egyes szakaszait a kórusok, egyeseket pedig a szólisták énekelték. A rendőrség a műsort betiltotta*HoSszu hetek megfeszített munkája veszett kárba. A revüből később, a zárt gyűléseken is csak részleteket adtak elő. Kár a "Napról napra!" revüért. Mind a tartalmát, mind a formáját tekintve, a KODAK egyik legegyértelműbb munkája volt. A Matéj Déldopjeleneteket Prantiéek Spitzer irta. Kitűnően értett a párbeszédek felépitéséhez és ismerte hatásukat. Egy napon, a harmincas évek elején, a DDOÖ titkárságán megjelent E.F. Burian, a rendező, költő, szinész és zeneszerző. Ismertük őt. A Tramp^/ folyóiratának fiatal szerkesztője revüjét olvasta fel. Tréfás, szatirikus revü volt, a fasizmus és a háború ellen irányult.Ugy döntöttünk, 48 -

ho~y minél előbb be kell mutatni, de - már a próbák elején - betiltották. A prágai munkásmüvészek nem sokáig élvezhették az E.F. Burian-vezette próbákat, akinek pedig ez lett volna az első rendezése a munkásszínjátszók körében. Melisek később "Európa bérkaszárnya" cimmel színdarabbá dolgozta át a szatirikus revüt, Burian a D 24-ben be is akarta mutatni, de ugyancsak betiltották. Röviddel ezután a Felszabadult Szinház rendezőjének, Jindfich Honzlnak kellett volna uj revüt rendeznie, Arisztophanész "Béke" cimü komédiájának átdolgozását. H0nzl már elkészítette a pontosan kidolgozott rendezőpéldányt, amikor ismételten megérkezett a betiltás. Ezek a betiltások mérhetetlenül izgatták a kulturális közvéleményt. A DDOŐ-szövetségnek súlyos károkat okoztak, alig tudott kilábalni belőlük. De éppen ebben az időben többen csatlakoztak a proletár-színház ügyéhez. Az egyes csoportok áldozatos segítségével a szövetség fennmaradt. A Lucerna-teremben bemutatott revük többségét - legalábbis az első négy évben - Frantisek Spitzer rendezte, egyeseket a később hivatásos rendezővé vált Antonin Kurs és a Kékzubbonyosok rendezője, Frantisek Némec. E. Famxra, a kommunista táncos és koreográfus, a proletár sportolók szövetségében rendezett egyik estjén VÍt Fejedly^0>/ zenéjét használta fel műsorához. A Lucerna-teremben szerzett tapasztalatok a munkásmozgalomnak másutt is javára váltak. Például Frantiéek Spitzer rendezte a prágai Libeii munkásnegyedben megszervezett egyik sport-találkozó zárójelenetét. Schiller "Ének a harangról" cimü költeményét használta fel, kibővitve dallal, szavalattal, tánccal és drámai betétszámokkal. A DDOŐ egyik főfeladata revük bemutatása volt. Emellett uj műsorok születtek és a pódium-szinház uj kifejezési formái fejlődtek ki. A háború kitörése előtti utolsó revüt a KPÖ VII.pártértekezlete alkalmával mutatták be, és azon csaknem minden küldött Aöztük Klement Gottwald is/ megjelent. A pódiumot - 49 -

a terem hosszában épitették fel, két színhely közötti hidfélét képezve. Clifford Odets "Leftyre várva" cimü riportdrámájának egy részletét adták elő. Ezután a Henlein-fasiz41/ i mus ' ellenes jelenetek következtek. Jean Weidt emigráns német táncos indián harci táncot mutatott be. Az est "befejezését és csúcspontját a DDOŐ összes prágai csoportjai által rögtönzött rövid május elsejei felvonulás képezte. /Röviddel május elseje után voltunk./ A menet élén az éneklő ifjúság haladt, zászlókkal, utánuk a zenekar, majd az egyes szakszervezeteket képviselő munkáscsoportok következtek, szakmájuk emblémáját vive. Utoljára jöttek az asszonyok és a lányok. Lelkesítő tüntetés volt ez. Elejétől végig ütemes taps kisérte a felvonulást.^2/

- 50 -

UJ

M Ű S O R O K

ÉS

UJ

K Ö Z Ö N S É G

A munkás-szinjátszócsoportok az 1929-1932-es években újfajta műsorokat alkottak! szatirikus jeleneteket,dalokat, verseket, bel- és külföldi eseményeket magyarázó színpadi montázsokat gyűjtöttek össze egy műsorba* Bemutattak egész estét betöltő, közvetlenül a kor problémáival foglalkozó színdarabokat is* Az egyik legelterjedtebb darab Marie Öebiőová "Mondd meg nekem, papa" cimü müve volt, egy reformista képviselőről, aki - elfeledve munkásszármázását - önteltté vált. Még a saját családja sem ismert rá, mert csaknem rosszabb lett, mint néhány burzsoá. Ugyanezen Írónő másik drámája, "A szemtanú", egy munkásról szólt, aki a Szovjetunióba ment, hogy ott munkát találjon. Visszatérte után megjátszotta "a bolsevizmus áldozatát", hogy hazugságaival ismét pénzt keressen. A darabot a később hivatásos réndezővé lett Antonin Kurő rendezte, ma a brünni Színházi Főiskola dékánja. A DDOÖ csoportjai élénken követelték az egész estét betöltő színdarabokat. További, legtöbbször a szovjet életről szóló müvek születtek. Egyesek mintaszerűek voltak. A "Mandzsúria határán" cimü egyfelvonásosban egy lezuhant szovjet pilóta kinai katonák fogságába esik, és rábeszéli őket, menjenek vele a Szovjetunióba. A "Parandzsa" cimü egyfelvonásos a komszomolisták harcát ábrázolja, és feltárja azokat a nehézségeket, amelyek a nők felszabadításával kapcsolatban Izsiában fennálltak. "Az üveghuta" pedig egy szovjet kisüzem mindennapi életét mutatta be. Frantiáek Némec is Irt egy egész estét betöltő drámát a Szovjetunió népeinek a petróleumért folytatott harcáról, és a kártevők - 51 -

elleni küzdelméről. "Baku lángokban" volt a darab cime. Minthogy az emiitett színdarabok cselekményében mindig szerepelt az ifjúság, a drámákban többnyire dalbetétek is voltak: a szovjet dalok lendületet és életet kölcsönöztek a daraboknak és lylkesitették az ifjúságot. A munkás-szinjátszócsoportoknak még sok egész estét betöltő színdarabra volt szükségük. 1952-3>5-ban drámapályázatot hirdettek, ötven pályamunka érkezett be. A benyújtott darabok többsége rossz volt, tizet át lehetett dolgozni, öt pályamű jó volt /sokkal jobb az előző társadalmi drámáknál/ és sokszorosításra alkalmas. Marie Őebiöová "Csak az egyik" és Kadefábek "Az élet nevében" cimü színdarabjait sokszor játszották. Egy névtelen szerzőnek a szlovák Silina városból érkezett pályamüve is figyelemiaméltó volt. Nevét soha nem tudtuk kideríteni. Színdarabja. "A bajtársak", egy olyan kis illegális forradalmár csoport élményeit dolgjzta fel, amely egy áruló tevékenysége és a rendőrség nyomozói miatt állandó veszélyben forog.Az izgalmas drámai helyzetek szokatlan feszültséget teremtettek. Minthogy a dráma leleplezte a rendőrség módszereit, teljesen kilátástalan volt a bemutatásához szükséges hivatalos engedély megszerzése. A szerző visszakapta kéziratát. A Vysoőan munkásnegyed Proletszinpad-csoportjának előadásai művészi munkájukat tekintve példamutatóak voltak. A csoportot Eman Famíra vezette, a prágai Nemzeti Szinház egykori balettáncosa, akit - minthogy cikket irt a Nemzeti Színház kulisszák mögötti életéről - elbocsátottak, és idő előtt nyugdíjaztak. Csoportját Vysoősn és a közeli Prosek munkáskolónia munkásszinjátszóiból állította össze, és megnyerte együttműködésre a már előbb emiitett fiatal zeneszerzőt, Vit Nejedlyt is, Közös munkával mintaszerű Leninestet rendeztek, és bemutatták a "Párizsi Kommün" cimü drámát. A történelmi tényeken alapuló szindarab végjelenete a kommünárok legyilkolását ábrázolja a Pere Lachaise temető falánál. A kommünárok egy sorban állnak a fal mellett. Sor-

tüzek dördülnek el, és a komnünárok egymásután a földre zuhannak. A temető derengésében egy ifjú oson "be a szinpadra ós fehér mésszel festi fel a falra a "Vive la commune" jelszavát. A "Párizsi Kommün" zenéjét Vit Nejedig szerezte, ós önfeláldozó munkával ő maga is tanította be az egyik munkás zenekarnak. A Proletszinpad előadta Afinogenov "Rettegés" és Kirson "A sinek dübörögnek" cimü drámáit is. "Az X cirkáló" cimü darab előadását - a "Zeven Provincien" nevü holland cirkálón történt zendülésről szólt - a rendőrség betiltotta. A Proletszinpad - válaszként a betiltásra pantomimként mutatta be a darabot. Sajnos azonban E.Famirát a "Párizsi Kommün" előadása előtt elmondott egyik beszédéért egyévi börtönre Ítélték, a csoport tevékenységét pedig betiltották. A Proletszinpad megváltoztatva nevét Roman Tűma-csoport néven szerepelt tovább. Roman Tűma a Nemzeti Színháznak a munkásság körében kedvelt színésze volt, Majakovszkij verseket szavalt. A csoport később kiemalkedő előadásban mutatta be a "Bál után" és "Az idegen gyermek" /Skvarkin vígjátékai/ cimü szovjet színdarabokat, valamint Angela Guimery "Alföld" cimü spanyol drámáját. A DDOŐ szövetség általában súlyt helyezett a szovjet; drámák előadására. A polgári közönség igen barátságtalanul fcgadta Ligyia Szejfullina "Virinyeja" cimü darabjának bemutatását a Vinohradi Városi Színházban. Ezért tapasztaltabb csoportok műsorra tűzték a színdarabot.A DDOŐ csoportjai 1938-ig a fiatal szovjet drámairodalom fáradhatatlan propagandistái voltak. Ha erejükből erre nem futotta, jeleneteket és drámarészleteket mutattak be /például a foglyokkal való jelenetet a ,fPáncólvonat 14-69-ből/. Már 19j>?-ben az El-Car csoport bemutatta az első, fiatalok óxetóről sróló szovjet operettet: "A barátság táboráét. A színdarab egy szünidei táborban játszódott. A cseh Koaszomol tagjai heves vitákban védték, és támadták az operettet, amelyben a komszomolisták szerettek és csókolóztak. Egy baloldali radikális csoport azzal a céllal ült be - 53 1

a nézőtérre, hogy kifütyülje az előadást, de olyan jól szórakoztak, hogy megfeledkeztek erről. A színjátszók vitába szálltak velük, és megmagyarázták, hogy erre a műfajra a munkás-szinjétszócsoportoknak és az ifjúságnak is szüksége van. Minthogy ezzel egyidejűleg a prágai értelmiségiek körében a szocialista realizmus és a szűrrealizmus hívei között heves vita alakult ki, Frantisek Spitzer a DDOÖ megbízásából betanította Pagogyin "Barátom" cimü darabját. A színpadképet E. Famira tervezte. Az előadást, amelyben a DDOÖ több prágai csoportjának tagjai szerepeltek, a Varietében, Prága legnagyobb színházában, a Rudé Právo olvasói előtt mutatták be. A nézők az első ötéves terv embereivel és problémáival találkoztak erőteljes és vidám előadás keretében. Ezután a siker után sok munkás-szinjátszócsoport tűzött műsorra szovjet darabot, és mutatta meg a közönségnek a szovjet emberek életét. Ennek ellenére a DDOÖ csoportjai nem hanyagolták el az egyéb szinpadformákat sem. A Lucerna-terem pódiumán és számtalan munkásgyűlésen sikereket aratott tagjalkat anyaegyesületeikben a proletár-színház rohamcsapatának tekintették. Jóllehet Jifi Wolker, St.E. Neumann, Majakovszkij, Jesenius, Bezymensky, Logowski és Bagriczky költeményei a műsorok számára kimeríthetetlen forrást jelentettek, szükség volt olyan szatirikus jelenetekre is, amelyeket önmagunknak kellett megírnunk. Példaszerű volt az a jelenet, amely témáját egy munkásküldöttség Szovjetunióbeli látogatásából meritette. Ebben az időben szociáldemokrata és nacionalista munkásküldöttségek utaztak a Szovjetunióba, azzal a megbízással, hogy ott mindent szemléljenek meg, és mondják el véleményüket a szocializmus építéséről. A küldötteknek, hazatérésük után, zsúfolásig megtöltött termekben hosszú órákon át kellett mesélniük és számtalan kérdésre választ adniuk. Többnyire aztán ki is zárták őket refor- 54 -

mista szervezeteikből, azzal az indokolással, hogy eladták magukat. Ezt a témát dolgozta fel Frantiáek Spitzer "Munkásküldöttség Megérkezése az SzSzSzR-be" cimü ragyogó szatirikus jelenetében. Stilizált vonatban ültek a küldöttek.ütjuk közben egy csábitó szépségű, ostorral felszerelt komisszárnővel találkoztak, meg egy öregemberrel, aki megindultan áradozott arról, vajha még megélhetné a szocializmust, majd munkásokkal, «vifr parancsra magasztalták a szocializmus eredményeit és aztán közölték, hogy a külföldi küldötteket még meg kell vesztegetni. Ez a jelenet valóságos nevetőorkánt váltott ki. A szatíra volt egyébként is a legjobb fegyver az üzleti sajtó rágalomhadjárata ellen. De csak kevés iró tudott ilyen pompás szatirikus jeleneteket irni.Kevés iró tudta mindazt nevetségessé tenni, amit nevetségessé kellett tenni. Frantiáek Spitzer ráadásul mesterien rendezte e jeleneteket. A DDOÖ zenei részlege is gazdagította műsorát. Vezetője Josef Stanislav zongoraművész volt. Játszott az esteken, uj dalokat komponált, régi munkásdalokat bányászott ki és uj szovjet, francia ós német anyagot hajszolt fel. Vigyázott arra is, hogy a csoportokban helyesen énekeljenek. Együttműködésre tudott lelkesíteni olyan zeneszerzőket,mint Erwin Schulhof, Vit Nejedig és Jar. Tekly. Segitette a fiatal tehetséges zenészeket, igy például az El-Car csoportbeli Milda Kraust. Később csatlakozott hozzá az unhoéti /kladnói kerület/ dr. Josef Urban, akinek szép baritonja volt. A DDOÖ csoportjai fellépéseiken mindig énekeltek; a régi cseh munkásdalok mellett újonnan lefordított orosz forradalmi dalokat /Varsavianka, Dublnuska, orosz forradalmi gyászinduló stb./, a francia Carmagnolet és néhány német dalt. Az első komszomoldalt, a "Satu, traktor, munkapad, eke" kezdetűt, a cseh küldöttek a német műkedvelő színjátszók dortmundi kongresszusáról hozták magukkal. - 55 -

Ez a dal a cseh ifjúság körében igen kedvelt volt. Énekelték május elsején, felvonulásokon és ünnepségeken és tanították a munkásgyűléseken. Aturov "Partizándal"-a, amit a cseh küldöttek a forradalmi színházak 1933-ban Moszkvában megtartott I. Nemzetközi Olimpiászáról hoztak magukkal, ugyancsak elterjedt volt. A szöveget és a kottát ötvenezer példányban osztották szét, tiz filléres áron. Egyes folyóiratokban is megjelent, és Így csaknem százezer példányban terjedt el. A Szovjetunióból mindig érkeztek uj dalok:Bugyonnij lovasai, Brigádok dala, A szülőföld dala stb. A húszas évek második felében a Tramp-mozgalom mind kedveltebb lett a cseh ifjúság körében. Ebből a mozgalomból is születtek uj dalok. Közülük természetesen sok nagyon romantikus, sőt szentimentális volt. Josef Stanislav Frantiéek Némec szövegeire komponálta "A hosszú Jim" és "Még meggyilkolunk téged, te rohadt világromantika" cimü dalokat. Géza Vöeliökának - ismert regényíró -, Jan Noha költőnek és Jar. Teklynek is jelentek meg dalai, amelyek szembeszálltak a Tramp szentiméntalizmusával. A Tramp-mozgalom abban az időben sokszor rendezett fecsegő-estet és kulturális előadást. A DDOŐ csoportjai résztvettek ezeken a rendezvényeken, és ott a munkás-és szovjet-dalokon kivül az emiitett dalokat is énekelték. A harmincas években egyik sztrájk követte a másikat. A legnagyobb volt az észak-cseh bányászok elkeseredett harca 1931-32-ben. Az egész kerület sztrájkolt. A csendőrséget összpontosították. A duxi viaduktnál vérontásra került sor. Bányászok ezrei éheztek. A kotomuni st k szolidaritásra szólítottak fel minden dolgozót. Közéi-csehországi családok, munkások, kisiparosok és parasztok vették gondozásba a sztrájkolok gyermekeit. Ez a nagy gazdasási és politikai harc izgalomba hozta az egész C&eKszlovék Költérsaságot. Egységével és szervezettségével külföldön js /tlgy visszhangot keltett./

- 56 -

A Nelson-bányában bekövetkezett szerencsétlenség váltotta ki a sztrájkot. A bányászok tiz alapkövetelménye között szerepelt a bányaelöÍrások betartásának követelése is. A Brüx melletti Lomban működött egy műnkás-szinjátszócsoport. Fiatal sztrájkoló munkásszinjátszók egy éjszaka alatt megírták a "Tiz bányászkövet élmény" cimü költeményt, és 8zavalókórus formájában betanulták. A csoport ezzel a műsorral nap mint nap fellépett a sztrájkgyüléseken. Egy darab kenyér és egy tányér leves, ez volt minden, amit a tagok napjában ettek. A "Tiz bányászkövet élményw tartalmában, formájában és hatásáoan a középkor népi forradalmi parasztMiatyánkjára emlékeztetett. Ez a mű panasz volt a polgári kormányzat politikája ellen és figyelmeztetés a jövőre nézve. Olyan népművészeti alkotás, amellyel a munkásosztály a kor égető kérdéseire reagált. Ujabb sztrájkok következtek: a Károly-kohó, az északmorvaországi Frydek kommunista erődítményének felejthetetlen harca, Prágában a Dolní-bánya kőfaragóinak harca, s véres összecsapások a szlovákiai Koéutyban, Freiwaldauban, Huszton ós Szolyván. A csoportok minden ilyen alkalomra ismert dallamokra uj dalokat költöttek, sokszor egy éjszaka. A dalokat sokszorosították és a sztrájkolók javára árusították. Sajnos visszavonhatatlanul elvesztek. Senki sem őrizte meg ezeket, a DDOÖ archívumát és könyvtárát pedig a fasiszta megszállók megsemmisítették. Vit Nejedly és Jar. Tekl£ is elkezdtek dalokat Imi. Vit Nejedly a munkásszinjátszók moszkvai olimpiászára indulót irt "Újjáépítjük a világszinpadot" címmel,a Lucernában tartott, E. Famira rendezte sportest számára pedig a "Vörös Sportolók" indulóját. Jar. Teklyt "Matrózdal"-a tette ismertté. A DDOÖ csoportjai szívesen énekelték Jaroslav Jeíek dalait a Felszabadult Szinház revüiből és E.F. Burian szongjait. A szövetségnek mindenütt voltak csoportjai, városokban és falvakban egyaránt. A kapcsolatot velük levélváltás utján tartotta. Az összeköttetés legfontosabb eszköze a fo- 57 -

lyóirat volt. Teljes gyűléseket, kerületi konferenciákat csak ritkán lehetett összehívni, az előadások megtekintése is nehézségekbe ütközött. A prágai küldötteknek e célra nem volt pénzük. A falusi és városi munkásszinjátszók műsora a selejtet játszó kispolgári műkedvelő egyesületek műsorát követte. Ezen nem segitett az sem, hogy a csoportok a folyóiratban azt olvasták, a munkásszínjátszásnak élen kell járnia. Eleven példára volt szükség. Ekkor alakult meg a proletár hivatásos szinház, Támadás néven. Három fiatal színész alapította: a morva Vácha és Richter és a szlovák Szása /vezetéknevét elfelejtettem/. Mindhárom jó énekes volt, kettő közülük gitáron játszott, Szása pompásan táncolt, Vácha rajzolni is tudott. Egészen különös hivatásos színház volt ez: fizetést nem kaptak. A három színész a próbaidőszak alatt prágai, a turnék alatt pedig vidéki elvtársaknál lakott, náluk kaptak ellátást is. Többnyire gyalog vándoroltak, helyiségről, helyiségre, funkcionáriustól funkcionáriusig, városról falura - egy címjegyzék alapján. Előadásaikat mint taggyűléseket vagy nyilvános gyűléseket hirdették. A rendőrbiztosokat ez teljesen megzavarta. Sohasem tudták, be kell-e tiltaniuk a gyűléseket, minthogy azok a Támadás csoport műsorával kezdődtek és nem a megszokott beszéddel. Később a pardubitzi körzetben még két lány is csatlakozott a csoporthoz, öten aztán beutazták egész Csehországot és Morvaországot, nagy propaganda és szervező munkát végeztek. A prágai proletár-revük leghatásosabb számait adták elő. A csoport számára az előadások alatt pénzt gyűjtöttek, ezt pontosan elosztották egymás között, emiatt vita sohasem támadt közöttük. Két éven át végzett munkájuk a proletár-színház eleven példája volt. Amikor a Támadás feloszlott, más csoportok vették át munkájukat és járták az országot: a vysoőani El-Car, a prágai Nusle negyed Hajnalhasadás csoportja, a Szunnyadó Tehetségek Klubja Karel Schwenk szövegíró ós zeneszerző vezetésével /a theresien- 58 -

scadti koncentrációs táborban pusztult el/, majd később a prágai Straschnitz-negyed Aragon csoportja is. Az első szovjet ötéves terv időszakában és a pártmunka Element Gottwald-vezette fellendülése korszakában a munkásszinjátszók kiléptek elszigeteltségükből. A munkásosztály harcának szentelték munkájukat, uj közönséget kerestek, változtattak a korábban nagyon is dilettáns művészi kifejezési eszközeiken, és sikerrel léptek föl számos nyilvános ülésen és gyűlésen. A csoportok különösen a választások előtt voltak aktivak. Műsoraiknak egy-egy része nap mint nap megjelent a vörös sajtóban: egy dal, egy szatirikus tréfa, egy villámjelenet, versek stb. A választási alap számára is gyűjtöttek. Az El-Car csoportnak ekkor különleges ötlete támadt. Egy olyan jelenetet játszott, amely valamilyen egyesületi választmány ülésével kezdődött. A választmány esztelen intézkedés fölött vitatkozott: valamely helyi nagyság számára emlékművet kívántak állítani és ehhez pénzt gyűjteni« Egy munkás azt javasolta, a pénzt adják inkább a KPŐ, a forradalmi munkáspárt választási alapjára. Kitört a lárma ós a tiltakozás! A munkás ezzel nem törődve, lekapja a sapkáját, és az elnökség asztalánál gyűjteni kezd. Majd a következő asztalokhoz megy. A csoport más tagjai ugyanezt teszik a teremben, végül pedig a nézők is segítettek gyűjteni a választási alap számára. A másik jelenet egy bérkaszárnya udvarán játszódott. Utcai énekesek jelentek meg - ez időben sok munkanélküli keresett Így egy kevéske pénzt. Az El-Car csoport énekesei a választásról, a politikai eseményekről, polgári politikusok korrupciós botrányairól énekeltek, és arról, hogy miért élnek és harcolnak a munkások. A számok után az egyik énekes ledobta sapkáját a földre, valódi utcai énekes módjára. Ezen az uton a csoportok nagy összegeket gyűjtöttek a választáshoz. A választássál kapcsolatban a munkásság egyébként is sok áldozatot hozott forradalmi pártjáért. - 59 -

A nők is jelentős mórtékben segítettek. Volt egy asszonyokhoz szóló folyóirat, a Magvetőnő. Az ötletekben gazdag és energikus Joáka Jaburka szerkesztette /a második világháború alatt kivégezték/. A folyóirat olvasógyüléseket is rendezett. Az olvasógyüléseket vasárnap délutánonként tartották, ugy hogy az asszonyok családjaikat, gyerekeiket is magukkal hozhatták. Egy előadó rövid bevezetővel megteremtette a jó hangulatot. Ezután tarka műsor következett, a DDOŐ valamely csoportja előadásában. A műsor végén a hallgatósággal együtt dalokat énekeltek, és nj énekekre is tanították a közönséget, melyek szövegét 10 vagy 15 fillérért árusították, vagy ingyen osztogatták. A gyűlés hátralévő részében maguk az asszonyok beszélgettek nehéz életükről. A Magvetőnő olvasógyülésein kivül voltak összejövetelei A móh-nek is /Közóp-Csehország több mint ezer fiókkal rendelkező fogyasztási szövetkezete/. Minden fióknak volt egy felügyeleti tanácsa, többnyire aktiv szövetkezeti nőtagokból. Ezek állandóan tiltakoztak az árak drágulása ellen, és uj tagokat toboroztak A méh számára. Vasárnapi összejöveteleket és gyerekdélutánokat rendeztek. A DDOŐ csoportjai számára Ők voltak a leghálásabb közönség. Szinpad nélkül - sokszor még dobogó sem volt - a nézők között játszottak színházat. Voltak ennek hátrányai is. Erilékszem a következőre: egyszer Prantiőek Spitzer "üveghuta" cimü darabját játszottuk ilyen feltételek között. A nézők szorosan az alacsony dobogó előtt ültek. A játék hevében,az öklömet használva, véletlenül megütöttem az egyik nézőt /egy asszonyt/, méghozzá olyan szerencsétlenül, hogy elájult. Kivitték, és csak az előadás végén jött vissza. Még kábult volt a nagy ijedtségtől. Csak ekkor tudtam lesújtva bocsánatot kérni tőle. Senki sem haragudott rám. A méh és a Rudó Právo nyári ünnepségeket is rendezett, melyeken 30-50 ezer néző is résztvett. Ilyen ünnepsé-

geken a DDOŐ csoportjai a terület különböző pontjain felállított pódiumokon legjobb műsoraikat mutatták be. Szólisták és hivatásos művészek is felléptek ilyenkor, köztük elsőkként Josef Urban énekes és Mira Holzbachová táncosnő /később a spanyol nemzetközi brigád tagja/. A csoportok arra törekedtek, hogy műsoruk aktuális és harcos legyen, de a lehetőség szerint minél tarkább is. Az egyik ilyen nyári ünnepség előtt egy bárkaszárnya udvarán felfedeztem egy dudást. A Cseherdő népviseletét hordta. Igen jól játszott. Rábeszélésemre a következő vasárnapon velünk együtt lépett fel. Kilenc pódiumon mutattuk be műsorunkat, délelőtt is és délután is. így történt, hogy Uiinden szólista és minden csoport ezen a napon tizennyolcszor lépett fel, hogy a Rudé Právo tízezernyi olvasója mindent láthasson. A zenei részleg mellett a DDOŐ-szövetségéber táncrészleg is volt, ezt Mira Holzbachová vezette. Munkatársai Jamila Kröschlovi, M. Majerová, L. Myááková.L. Hrdinová és Heda Klingerová táncosnők voltak. Tánciskolájuk tanítványaiból és a DDOŐ prágai csoportjainak tehetséges lányaiból Mira Holzbachová táncegyüttest szervezett, amely többször lépett fel sikerrel a Lucerna-teremben. Hradec Klárovéban és Dvür Královéban tánctanfolyamokat szerveztek, melyekből tánccsoportok születtek. A Rudé Právo és A méh nyári ünnepségein tömegtánctanitás is folyt. Nagy körben sok táncospár állt fel valamely réten vagy sportpályán, középen a zenészek /néha csak egy harmonikás/. Egy kiválasztott táncospár lépett a körbe, és lassan bemutatta a tánc egyes figuráit. A külső kör táncosai ezt megismételték. A vezető nem nyugodott addig, amig minden táncos mintaszerűen nem tudta a táncot. A körülálló nézők gyönyörködtek a táncosok ügyességében,lekérték a táncosokat és táncosnőket, és ők maguk is megtanulták a tán-

- 61 -

cot. A tömegetánc télen is bevált a proletár-sportszövetség táncestélyeIn. A munkás-szinjátszócsoportok Így uj közönséget nyertek. A DDOÖ vezetőségének, a párttal való szövetségben, uj feladatokra kellett készülnie.

- 62

A

F A S I Z M U S

E L L E N

A harmincas évek elején a fasiszta veszély világszerte megnőtt. A csehszlovák finánckapitalizmus sem aludt. Olaszországban Mussolini, Lengyelországban Pilsudsskl, Bulgáriában C&nko és végül Németországban Hitler - ennek hatására a csehszlovák fasiszták is: Stfibrxtf4*/, Gajda 45/ , Beran46/, Henlein, Hlinka47/, T u k a 4 ^ és mások felemelték fejüket. A KPŐ egységre és éberségre intette a dolgozókat. A határvidék német lakossága a válság, a munkanélküliség, az adórendeletek és az éhesés következtében felült a reakciós propagandának. Az elnyomorodott emberek hallgattak a fasiszta demagógiára. JLz agrárpárt nyomása alatt álló kormányzat nem tett ez ellen semmit. A reformista pártok - a németországi keserű tapasztalatok után is - makacsul elutasították az egységfrontot a kommunistákkal. A német munkásdalosok szövetsége Reichenbergben volt. A kórusmozgalomnak nagy hagyománya volt a német munkásegyesületekben. A gyűlésekről, az ünnepségekről és a kulturestékről a munkáskórus sosem hiányzott. A német munkásdalosok szövetségének ünnepi játékalt évente egy határvidéki helységben tartották meg. A DDOÖ szövetsége és m reichenbergi központ között 1929 óta laza kapcsolat állt fenn. A két vezetőség folyóiratokat és műsorokat küldözgetett egymásnak. 1932 óta azonban a DDOÖ vezetősége szorosabbá kívánta fűzni a kapcsolatot a német elvtársakkal. A reichenbergi központ a munkásdalos-egyesületeken belül szinjátszócsoportokat akart alakítani, és ezért tanfolyamokat rendezett. A prágai elvtársak tantervekkel, előadásokkal és előadókkal segítettek. A segítőkből alakult meg kó- 63 -

sőbb a DDOŐ német részlege, Klara Lindt, a neves gyermekszínházi rendező elnökségével. /A prágai Holesovice városnegyedben a proletár sportszövetség egyik csoportjával betanulta Marie CebiSová "A varázsige" cimü darabját. Ez volt az első prágai gyermekszinház./ A német csoportok műsorában német antifasiszta irók hatásos színdarabjai szerepeltek, köztük Brecht "Carrar asszony puskái" cimü egyfelvonásosa és az "Áruló" cimü jelenet, ezenkívül Hanns Eisler, Louis Fürriberg és mások népszerű dalai. Kedvelt r-üvek voltak a "Mocsárdal", a "Gyapotszedők dala" és a karlsbadi Baloldali visszhang-csoport műsora. Ezt a csoportot az 1957-ben elhald nemzeti dijas Louis Förnberg vezette, az egyetlen csoporttag, aki átvészelte a fasizmust. A német csoportok olyan szovjet és cseh anyagok fordításait is játszották, amelyek a DDOŐ csoportjainak előadásaiban beváltak. 1933-baa kiélesedett a harc Henlein, a csehszlovák fasizmus vezetője ellen. A német antifasisztáknak két fronton kellett harcolniuk: Henlein ellen és a nagybirtokos belügyminiszter politikája ellen, aki Henleint támogatta, és a német munkásokat üldözte. Ebben a helyzetben a német munkásdalosok ünnepsége a Reichenberg melletti Kőnigshöhe-n mindinkább hagyományos kulturünnepséggé vált. A német antifasiszták az egész határvidéket részvételre szólították fel. A DDOŐ szövetsége "szolidaritás-vonatot" indított, amely ezernél több prágai munkást szállított Reichenbergbe, Krosnar képviselő vezetésével. A küldöttség magával vitte a prágai május elsejei felvonulás élén vitt kommunista zászlókat. A német antifasiszták a Kőnigshöhe-n felejthetetlen fogadtatást rendeztek. Köszöntésül ötszáz német munkásdalos énekelt. Nagy volt a taps, amikor a prágai elvtársak átadták a japán munkásszinjátszók zászlaját, azt a zászlót,amelyet annakifején a DDOŐ ajándékba kapott, és amely évi versenyek vándordljaként szerepelt. A zászló ekkor éppen az 1933 évi verseny győztese, a Hradec JErálové-i munkás-szim- 64 -

játszócsoport tulajdonában volt. Az ünnepség előestéjén cseh és német hivatásos művészek együtt léptek fel a reiohenbergl színház műsorában. Közöttük a prágai Uj Német Színház tagjai is, akik aktívan harcoltak a fasizmus ellen, és rövidesen nagy segítséget jelentettek a DDOŐ német részlege számára. Ettől kezdve évenként megrendezték az antifasiszták hegység találkozóját Gablonzban, Neustadtban a Pichtel alatt, Náchodban és Hodonínben., Ezeken a dolgozók testvéri szövetségben forrtak össze. Prágában minden alkalommal ünnepélyesen feldíszített autóbuszok és vonatok érkeztek, a benne ülők virágokat és vörös zászlókat lengettek. A vonatvagy az autóbuszkaraván élén nagy zászló vagy transzparens lobogott, a népfront megalakítására és a fasizmus elleni harcra felszólító jelszavakkal. Az emberek antifasiszta harci dalokat énekeltek, ezeket gitárral és akkordeonnal kisérték.A nagy veszély ellenére Németországból illegálisan is átjöttek antifasiszták az országhatáron keresztül, hogy résztvegyenek a találkozókon.Az utolsó találkozót 1938-ban, a müncheni egyezmény évében rendezték Reichenbergben. Ez a találkozó erőteljesebb volt még az előzőeknél is. Ez alkalommal is befutott a prágai vonat, munkásokkal .értelmiségiekkel és művészekkel zsúfoltan. Egy fiatal amerikai rendező, aki már előzőleg is készített dokumentumfilmet a Csehszlovák Köztársaság e korszakának eseményeiről, ezt is filmre vette. Később a május 1-ről, a prágai szeptemberi napokról és a reichenbergi találkozóról készített felvételeket egy filmmé dolgozta össze, melyben a DDOŐ tagjainak színpadi jelenetei is szerepeltek. A film elme "Csehszlovákia utolsó napjai" volt és a fasiszta megszállás idején külföldön mutatták be. A rendező nevét elfelejtettem. A DDOŐ német részlegének tagjai, haladó német és cseh művészek, megalakították a Cseh és Német Színházbarátok Klubját, amely 1937-ben ég 193S-ban jelentősen támogatta a haladó művészek fasizmus elleni haroát. - 65

A DDOŐ német részlege az öt év alatt fontos politikai munkát fejtett ki. Mindkét alapitója, PrantiSek Spitzer és Klara Lindt» koncentrációs táborban pusztult el. Az antifasiszta német dalosok és műkedvelő színészek vezetője,Kari Kneschke, ma kimagasló munkatársa a Német Kulturális Szövetségnek. Az maradt számunkra, aki volt - jóbarát.

S Z O V J E T

M U N K i S S Z I N H Á Z

A szovjet színháznak a húszas évek eleje óta lelkes hlvel akadtak. Mindazt, a szovjet szinház átalakulásáról és vívmányairól nyomtatásban megjelent, mohón olvasták. A művészet a Szovjetunióban már nem volt többé magánügy, az állam és a szakszervezetek ügyévé vált, a népet és a szocialista társadalom eszméjét szolgálta. Már ezek as alapvető változások is egyetértéssel találkoztak, és gondolkodásra késztettek. Színházi emberek olyan művészek képeit látták, akik népgyűléseken léptek fel, emelvényeken, autókarosszériákon és vasúti kocsikon táncoltak, énekeltek és szavaltak. Ez mérhetetlenül izgalomba hozta őket. Viták folytak a szovjet rendezők merész formai kísérletezéseiről. Meglepőek voltak a konstruktivista színpadi felszerelések képei, a játékfelületek, létrák és hidak sokasága miatt. Mindenekelőtt Tairov és Meyerhold nevét hallottuk. Velük szemben a realista Sztanyiszlavszkij elavultnak tűnt és túlhaladottnak. A DDOŐ folyóirata is megjelentetett egy sor hírt a szovjet színház uj áramlatairól. Marie Hajerová, Josef Herá és Jindrlch Honzl cikkeket irtak ós előadásokat tartottak, amelyben azt tanácsolták a munkás szinjátszóknak, hogy a hasznosat és az ujat alkalmazzák az előadásaikban. Különösen a szavalókórusok, az élőujSágok és a Kékzubbonyosok csoportja találna visszhangra as ifjúságnál és használna a műkedvelő színjátszóknak. A műkedvelő színház hagyományainak éppen a kis sziapadformák feleltek meg. lett

A régi és bevált formáknak ezentúl uj tartalmat kelszolgálniuk. Uj formákat kellett keresni. De nemcsak - 67 -

formákat, hanem tartalmat ls( uj gondolatokat, cselekményeket, eseményeket, amelyek - minden hazugsággal szemben - a valóságot közvetítették a nézőknek. Saját harcaink érdekében akartuk mozgósítani az embereket. Gyakran még a párthatározatok téziseit is rimbe szedtük, szavalókórusok zengték ezeket a szövegeket, és kézimikrofonon keresztül kiáltottuk a közönség felé. "A korszellem szócsövei" voltunk. Téziseinket mindenhol hangoztattuk, a munkástüntetéseken és a májusi ünnepségeken,színpadról és pódiumról, és mindenütt hatottak is a munkásközönségre. De ugyanakkor rádöbbentünk arra is, hogy ezek a formák hatástalanok maradtak, ha mértéktelenül és hamisan használtuk őket. Láttuk, hogyan használták fel könnyelműen, külső hatások elérése céljából, a forradalmi jelszó imponáló zártságát, egy-egy nagy gondolat tásiséaeír aszketikus rövidségét, a vörös zászló magasztosa sarló és kalapács és a munkásosztály egyéb szimbólumainak tekintélyét. Amikor a DDOÖ küldöttei 1930-ban először jöttek vissza a Szovjetunióból, igazolva látták nézeteiket. A szovjet színházzal való találkozás uj ötleteket adott nekik. Eddig csak az elméletből kellett élniük. Most szovjet darabokat fordítottak le és játszottak el. Sok mindent tanultak. Frantiáek Spitzer két szovjet színdarabot fordított és rendezett. Az előadást 1931 novemberében - a Nagy Operettszínházban, a mai Jifi WoIker gyermekszinházban - tartották meg. Meghívtak kritikusokat is. Ott volt I. Fischerová is, a Népfelszabaditás, az első világháború külföldi cseh légionáriusainak viszonylag haladó lapja szerkesztőségétől, aki ettől kezdve minden előadást megnézett. Ezt irta: "A műkedvelők a propagandát szolgálják. - Folyó hó 22-én, vasárnap délelőtt a közönség a Nagy Operettszínházban a Csehszlovák munkásszinjátszók szövetségének bemutatóján valami nagyon érdekeset és tanulságosat láthatott.A szövetség tagjai két olyan cseh nyelvre lefordított darabot -

68

-

hoztak színre, amelyet 1933-ban a Szovjetunió népeinek olimpiászán Moszkvában játszottak. A szerzők névtelenek maradtak. Az elsőnek, az SzSzSzR iparosításáról szóló drámai balladának elme: 'Az üveghuta*. Ez a darab földi ujjongás az orosz munkás boldogságáról, aki ma saját jóléte és osztálya javára dolgozik. Bemutatja a hosszú ideig elnyomott alkotóerőt,amely napjainkban fáradságos, de győzelmes harcot folytat. Egy munkás palackokat gyártó uj gépet fedezett fel. Ez a gép jobban dolgozik, mint a régi és kevesebb balesetet okoz. Egy bürokratikus komisszár és egy munkásellenes mérnök vissza akarja tartani a munkásokat attól, hogy áldozzanak az uj gépre. A mérnök szövetkezik egy iszákos emberrel, és szétrombolja az uj gépet, miközben az egyik legjobb munkás elveszti a szeme világát. Ez a baleset sem tudja az ifjumunkások alkotó munkakedvét megtörni. Kölcsönösen bátorítják egymást, és még szorosabban nyomulnak előre, a 'Nem adjuk fel!' jelszó hangoztatása közben. Fischerová a továbbiakban ezt Írja: "A második darab, a 'Parandzsa', bohózat, a 'Hudsum* cimü darabból dolgozták át. A fiatal üzbég nemzeti színház játszotta az olimpiászon. Ez a dráma egy ázsiai nép jelentős gazdasági felemelkedését és az előítéletektől és a mult szokásaitól való megszabadulást mutatja. A parandzsa az a fátyol, amellyel a férjes asszonyok ezen a vidéken arcukat eltakarják. Egy fiatal lány visszautasítja a fátyol felöltését, elutasit egy gazdag vőlegényt, és valami 'sokkal magasztosabbat hajt végre a házasságnál': belép a Komszomolba, és ráveszi az apját, lépjen be a kolhozba. A pópa és a kulák nevetségessé válik. Az egész falu - különösen az asszonyok - megszabadulnak a régi szokásaiktól. Lelkesülten fogadják a hirt, hogy állami traktor jön, és az fogja a földet felszántani. nem

Az ilyen színdarabokat és az ebben közreműködőket lehet a színházi kritika megszokott mértékével meg- 69 -

Ítélni. Ez nem azt jelenti, mintha a színjátszók tehetségtelenek lennének. Kétségkívül vannak köztük tehetségek /a mérnök, a munkás-feltaláló alakitója és a kórus egyes tagjai/. Ez a színház ugyanis nem kizárólag esztétikai törvények alapján dolgozik. A munkásszinjátszók kölcsönösen lelkesítik egymást, ós 'rohambrigádnak' nevezik magukat. Teljes mértékben megvannak győződve arról az ügyről, amiért harcolnak. Nemcsak az a patetikus mód emlékeztet az 1800 körüli nemzeti felemelkedés korszakára, amellyel jelszavaikat és meggyőződésüket a rivaldán keresztül a világba kiáltják, hanem színdarabjaik naivitása és egyoldalúsága is, melyeknek tartalma nem ismer más pszichológiát, mint a tendenciát, és nem ismer magasabb feladatot, mint a propaganda feladatát. A munkásszinjátszók megszállottjai eszméjüknek. A csaknem vallásos lelkesedés, amellyel játszanak, figyelmet és érdeklődést ébreszt. Ezt bizonyította vasárnap a közönség érdeklődése is. A két névtelen rendező, aki az előadás kiállításáról, a zenéről és az est ritmikai-dinamikai eredményeiről is gondoskodott, bebizonyította, hogy ért a tagok fellelkesitéséhez és a mintaszerű fegyelem megteremtéséhez." I. Fischerová ezzel pontosan megfogalmazta a DDOÖ jellegét, és megragadta a dolgok lényegét. A Szovjetuniótól megtanultuk és igyekeztünk megvalósítani a következő alapelveket :

A klasszikus örökség tisztelete Ismertük Leninnek a klasszikus örökség jelentőségéről szóló tanitásait. Moszkvában A.Ny. Osztrovszkij müveinek tizenhét különböző, rendkívül tökéletes előadását láttuk. Arra gondoltunk, mennyire eltemették Csehszlovákiában Josef Kajetán Tyl életmüvét, jóllehet a burzsoázia érzelgősen bizonygatta az ellenkezőjét. Megértettük, hogy a mi Nemzeti - 70 -

Színházunknak Tyl müvei számára uj rendezői koncepciót kellene alkotnia. Gondolkoztunk azon, mit tudna ebben a munkásszinház segiteni. A szovjet szinház minden ország klaszszikusait játszotta. Birtokba vette a kulturális örökséget. bemutatták Kevéssel ezután csehszlovák munkásszinjátszók J.K. Tyl "A kutnahorai bányászok" ós a "Makacs feleség" cimü darabjait.

Az uj iránti szenvedély Akár Ohlopkov "Nekiiramodás" cimü darabját /egy kolhozfaluról szól/, akár Pagogyin "Arisztokraták" /csatornaépítésről a Balti tenger partján/ vagy "Barátom" cimü müveinek előadását látta az ember a Forradalmi Színházban, akár Solohov "Uj barázdát szánt az eke" cimü regényének dramatizálását egy műkedvelő színházban - a szovjet valóság mindig lelkesítő volt ezekben az előadásokban. Szenvedély élt bennük és a Szovjetunió életében meglévő uj átérzése. Ohlopkov, Popov és más rendezők ujitásai a hagyományokon alapultak, nem kerültek szembe a hagyományokkal. Nem volt ellentmondás a hivatásos és a műkedvelő színház között sem.

A nemzetközi szolidaritás érzése A szovjet szinház a világ klasszikusait és modern szerzőit egyaránt szinpadra vitte. Résztvettünk Moszkvában a Nemzetközi Színházi Olimpiászon, amelyen tiz kapitalista országból érkezett szinházi csoport is résztvett. Láttuk a nemzetközi szolidaritás bizonyságait, és tapasztaltuk szivbéli érzéseit üzemekben, kolhozokban, színházakban, a hadsereg kultúrházaiban, iskolákban és hajókon. A szovjet ember jellemének ez a vonása mind a közéletben, mind a művészetben kifejezésre jut.

- 71 -

A tökéletességre való törekvés Moszkvában 250 falusi szinjátszócsoport-rendező vett részt továbbképzésben. Négy színház között osztották el őket. Résztvettek a próbákon, megismerkedtek a színpadtechnikai berendezésekkel,és hallgatták a rendezői és szinészi munkával kapcsolatos előadásokat. A Moszkvai Művész Színházban K.Sz. Sztanyiszlavszkij és V.l. Nyemirovics-Dancsenko foglalkozott velük. A falusi szinjátszó-rendezők mindent feszült érdeklődéssel figyeltek,és sok mindent megtanulhattak, amit otthoni színpadjaik egyszerű feltételei között alkalmazni tudtak.

A közös célért Egy moszkvai üzemi csoport bemutatta a "Páncélvonat 14-69" cimü szindarabot. Az előadás után a nézők viharos tapsba törtek ki. A színjátszók - megköszönve a tapsot - a nézők között ülő művészeti vezetőjükre mutattak. Kacsalov volt a művészeti vezető, a Művész Szinház népművésze. Hivatásos és műkedvelő színház együtt dolgozott. A cél közös volt.

Üzemi és falusi csoportok 1935 májusában rendezték meg a munkásszinjátszók olimpiászát. Áprilisban befejezték és teljesítették az első szovjet ötéves tervet. Tiz külföldi csoport mellett a szovjet népek, a hadsereg és a tengerészet huszonnyolc csoportja lépett fel. Az egyik este egy 250 tagból álló műkedvelő együttes is bemutatkozott, mely egyenesen a dnyeprosztoji építkezésről érkezett. Az együttes munkásokból állt. Zenéltek, énekeltek, szavaltak, és nagy vizierőmüvük épitkezósó- 72 -

ről szóló montázst mutattak be. Tudósítottak arról, hogy az építkezés az ötéves tervnek megfelelően befejeződött. Most uj ós nagyobb vizierőmüveket építenek majd. Ilyenfajta meglepetésekről bőven gondoskodott az olimpiész. Mindenhonnan jöttek csoportok. A bakul olajmunkásoktól, Ukrajna kolhoztagjaiból, a Moldva sikságáról és Uzbekisztánból, ott volt a Mongol Népköztársaságból az Ulan Bator-i szinház, eljöttek a Mordvin Autonóm Köztársaság zenészei - a szocialista nemzetiségi politika győzelmi szemléje volt ez. Olyan népek, amelyek a cárizmus alatt analfabéták voltak, most színházzal rendelkeztek. Ezzel szemben hány évig tartott a harc a cseh nemzeti színjátszásért .'Szovjet katonai- és matrózcsoportok is felléptek. Megértettük, milyen felbecsülhetetlen érték a nép hadserege. Az üzemi és kolhozbeli műkedvelő művészek nem egyszerűen egyesületi tagok voltak, hanem olyan emberek, akik munkahelyeiket képviselték, és akik büszkék voltak az itéves terv teljesítményeire. Teljesen újszerű volt számunkra, ahogyan a szakszervezetek, a szovjetek, a Komszomol és a hadsereg a népi művészeti csoportok kifejlesztésén munkálkodtak.

Az ifjusági szinház A Kékzubbonyosok és az ólőujságok a harmincas években már nem működtek. De működött valami uj: a TramX//, ifjúsági színjátszó csoportok üzemekben, munkásklubokban, munkás- és falusi fiatalok otthonaiban, iskolákban és kolhozklubokban. Láttuk a szovjet Tram néhány előadását. A moszkvai csoport a "Páncélvonat 14-69"-et mutatta be, a leningrádi csoport "A tejfelesszájuak" cimü operettet, az ifjak és a leányok üzemi versenylendületéről. Az azerbajdzsáni csoport Lope de x/>

TRAM: tyeatr rabocsi mologyosi /if jumunkás szinház/

- 73 -

Vega "A madridi csodafar^ás,, cimü müvét adta elő. Az ukrajnai falusi Tram nagy sikert aratott a kolhozéletről szóló harcos agitációs színdarabjával /rossz munkaerkölcs, a közös vagyon megdézsmálása stb/. Minden Tram-csoport kialakította egyéni műsorát. A Tram előadásain mindig énekeltek és táncoltak, igy születtek meg a szovjet operett első kísérletei. A klasszikusokon is kipróbálták erejüket. Játszottak szindarabokat a polgárháború és az intervenció koráról. Utánpótlást is küldtek a művészeti iskolákra. Mintaszerű fegyelmet tartottak, erkölcsi magatartásuk kitűnő volt. Kimagasló szovjet művészek munkamódszereit alkalmazták, akik többnyire egyszersmind vezetőik is voltak.

A Natasa Krupszkaja Ház A csoporttagok és rendezők továbbképzését a Natasa Krupszkaja Ház szervezte. Tanfolyamokat és szemináriumokat rendeztek,szakkönyveket és színdarabokat adtak ki, versenyre és seregszemlére szólítottak,megindították a népművészet problémáiról szóló vitákat, terjesztették az uj munkamódszereket. Arra tanitották a csoportokat, hogy a közönséget az előadásokon kivül vitaesteken is neveljék. Tartsanak vitaesteket a művészi munkáról, a kulturális kérdésekre vonatkozó kormányhatározatokról stb. Az emberek szívesen foglalkoznak a művészettel, mint ahogy szivesen olvasnak újságot is. A népi művészek az üzemi és a falusi klubok társadalmi és kulturális élete szempontjából rendkívül fontosak. A csoporttagoknak tanulniuk kell, hogy feladataikat ezen a téren teljesíteni tudják. A rendezőknek állandóan uj konferansziékat, énekeseket, szavalókat, zenészeket és táncosokat kell képezniük. Mindez a DDOfr gykorlati munkája számára is komoly perspektívát nyitott. Különös figyelmet szenteltek a rendezők képzésére, minthogy azok voltak a csoporc lelkei. Tőlük függött a cso- 74 -

port eszmei ós művészi minősége, ők voltak a dramaturgok is, és nekik kellett megteremteniük a közönséggel a kapcsolatot. A rendező volt a csoport munkájának gyakorlati megszervezője ós a csoporttagok nevelője. Éppen ezért a rendezőket tanfolyamokra vagy levelező-tanfolyamokra küldték, és minden hat hónapban háromnapos szemináriumra hivták öszsze a kerületi népművelési házakba. A Natasa Krupszkaja Ház által kiadott szövegkönyvek alapos dramaturgiai elemzéseket, szinpadképvázlatokat és fényképeket is tertalmaztak. Részleteket közöltek a nagy színházak rendezéseiből és diszletépitésre, világításra stb.-re vonatkozó technikai tanácsokat adtak. Mindez azt mutatta, számolnak azzal, hogy az állandóan újra születő csoportoknak alapos tanácsadásra van szükségük ahhoz, hogy hibátlanul dolgozzanak. Mindebből nagyon sokat tanultunk. Egyes dolgokat ugyan otthon hibásan alkalmaztunk, mégis a pozitivum túlsúlyban volt. Minden alkalommal, amikor küldöttek tértek vissza a Szovjetunióból /többször voltak kint: 1930-ban, 1933-ban, 1935-ben, 1936-ban/, órák hosszat tartó taggyűléseket tartottunk, melyeken százszámra feltett kérdésekre kellett válaszolniuk. A Szovjetunió a mi jövőnk világa volt. ügy utaztunk oda,mintha iskolába mennénk. Mindig azt mondtuk magunknak: mindent alaposan nézzünk meg, hogy sok tapasztalatot és ismeretet hozzunk haza.

- 75 -

A

DDOŐ

-

A K Ö Z Ö N S É G M Ű V É S Z E K

-

A

Az előadások nemcsak a polgári szinházi egyesületekben, a munkássz injétszók körében is csaknem kizárólag "családi körben" folytak le. A darabokat egy vagy legfeljebb két, a színjátszók rokonai ós ismerősei előtt megtartott előadás után levették a műsorról. Hogyha egy előadás a közönség szélesebb köreiben is érdeklődést keltett, és többször meg lehetett ismételni, az rendkívüli esemény volt, és erről az egyesületben még hosszú ideig beszéltek. Évekig tartó felvilágosító munkával győztük meg a csoportokat arról, fontos, hogy hatókörüket szélesítsék. Miután elégedetlenek voltunk a DDOŐ kultúrpolitikájának eddigi eredményeivel, uj utakat kerestünk, hogy legyőzhessük az eddigi munka spontaneitását, hogy megszüntessük a kapitalista viszonyok eredményeként létrejött mély szakadékot a néptömegek és a művészetek között. Ezt nem a színház kedvéért tettük, hanem elsősorban a munkásosztály és az egész nép érdekében. A népek békéje és a demokratikus szabadság veszélyben volt. Sikerült összekapcsolnunk a nemzet minden antifasisztájának erejét, a fasiszta barbárság veszélyének meghiúsítására. Be kellett bizonyítanunk, hogy fel lehet kelteni a néptömegek érdeklődését a haladó szinház iránt. A DDOŐ megszervezte az egyes kerületekben a csoportok előadáscseréjét. Népszerűsítette a szovjet és az élő haladó cseh irók egyfelvonásosait, szatíráit és egész estét betöltő színdarabjait. Gondoskodott arról, hogy a csoportok mindenhol fellépjenek, ahol emberek összejöttek: üléseken és nyilvános vagy zárt gyűléseken. - 77 -

A harmincas évek elején haladó hivatásos művészek is csatlakoztak a mozgalomhoz. Segítettek abban, hogy teljesítsük a napi feladatokat, hogy áthidaljuk a szakadékot a nép és a művészet között, hogy megszüntessük a művészeknek a művészettől való elidegenedését, hogy a fasizmus elleni harcban közelebb jussunk egymáshoz. így 3zületett meg 1933-ban E.F. Burian vezetésével az uj haladó szinház - a Létéért megalakulásától kezdve nehéz körülmények között kellett megküzdenie. Felhívtuk a prágai munkásszinjátszócsoportokat, szervezzenek együttes látogatásokat a D 34-be. Hiszen már azelőtt is dolgoztunk együtt Buriannal, és Burian most is segitett bennünket; ő és színészei előadásokat tartottak tanfolyamainkon. Minket a D 34 minden szinpadi alkotása érdekelt,hiszen a színházi szakemberek körében is élénk viták folytak róluk. Egy évvel később a prágai Kisoldalon megszületett a Fiatal Szinház, amely azonban csak egyetlen szinházi idény alatt működött. Második bemutatója Afinogenov "Rettegés" cimü drámája volt, melynek szövegkönyvét a szinház könyvtárunkból kölcsönözte. A színdarab - egyike a négy szovjet drámának, amely 13 év folyamán hivatásos színházainkban betanulásra került - a fiatal rendező, Maza, jó rendezői munkája eredményeként jelent meg a színpadon. Miután a Fiatal Szinház még ismeretlen volt, nem rendelkezett közönséggel. A bemutató utáni reggelen felkerestek bennünket a DDOŐ szervezési irodájában és megkértek, estére töltsük meg a színházat tagjainkkal. Még arra is készek voltak, hogy a jegyeket ingyen osszák szét, csakhogy az előadást ne kelljen lemondaniuk. A rendelkezésünkre álló rövid idő alatt gyakorlatilag lehetetlen volt a vezetőket vagy akár a csoportokat is elérnünk. Magunkhoz vettünk egy-egy köteg jegyet, és kiutaztunk villamoson Zlichovba, ahol kitűnő munkás-szinjátszócsoport működött, és ahol az Invald üreggyárban politikailag öntudatos munkásság dolgozott. El kell vinnünk a dolgozókat a színházba - ez a gondolat moz- 78 -

1

gatott bennünket. Ebédszünetben megkerestük az üzemi tanács vezetőit. Azonnal megértették, miről van szó és az egyes üzemrészekben megkezdték a közönség toborzását. A jegyeket önkéntes - egy koronával kezdődő - adomány ellenében osztottuk szót. Csakhamar mindenki - munkások és hivatalnokok egyaránt - lelkesen jelentkeztek a közös színházlátogatásra. Este a terem az utolsó helyig megtelt,és rendkívül megható előadást láttunk. A nézők együttéltek a cselekménnyel. A darab egyik jelenetében - egy gyűlésen - a harc megszavazásáról folyt a vita. A közönség résztvett ebben a döntésben, válaszolt a színpadon elhangzott kérdésekre. Amikor a dráma egyik jelenetében az egyik színész felállt, a nézők is felálltak a teremben. Olyan este volt ez, amilyet színházban csak nagyon ritkán él át az ember.Az együttes később kiutazott Zlíchovba, hogy üzemi gyűlés keretében vitassa meg a munkásokkal az előadást. Egy napon az olmützi színház rendezője,Oldrich Stibor elvtárs Aoncentrációs táborban pusztult el/ kereste fel titkárságunkat. Beszélt nekünk V. Visnyevszkij "Optimista tragédia" cimü színdarabjának előadásáról, mellyel az olmützi színház Prágában akart vendégszerepelni. Elmondta, fél attól, hogy a Vinohradi Városi Szinházban^1^ tartandó vendégjátéknak nem lesz közönsége. A polgári közönség,mondta, bojkottálni fogja az előadást, és Prága nem ismeri sem az olmützi színházat, sem ezt a szovjet drámát. - Csaknem elakadt a lélegzetűnk. Három előadást kellett megtöltenünk a nagy Vinohradi Színházban, ós a belépti dijakat, a vendégjáték magas szállítási költségei miatt, nem lehetett mérsékelni. Megígértük, hogy a legjobb tudásunk szerint segíteni fogunk, kértünk plakátokat és műsorfüzeteket az olmütziektől, és megígértük, hogy hetente küldünk értesítést a szervezés állásáról. - Két nappal később összejött a DDOŐ prágai csoportjainak aktivája.Közöllük a vezetőkkel akciónk főfeladatait és tervét: a DDOŐ minden csoportja - mintegy erkölcsi kötelességből - levelet ir az olmützi színháznak, - 79 -

amelyben közli, hogy a csoport Prágába várja az együttest, és teljes létszámban jelen lesz az előadáson; a csoport vezetői tagjaiktól jegyrendeléseket vesznek fel, a tagok pedig rokonaik körében, szervezeteikben és üzemeikben agitálnak a vendégjáték érdekében. A leveleket megírták. A szervezés megkezdődött. A sajtó is bekapcsolódott, élén a Rudé Právóval. Végső eredményként - az együttes megérkezése előtt három nappal - szombat délelőttre még egy negyedik előadást is ki kellett tűzni, minthogy a többi előadás jegyei már teljesen elfogytak. Az előadásoknak nagy sikerük volt. Ismét megszületett az a csodálatos kapcsolat ember és ember között,szinész és közönség között. A "mindennapi" közönség egy részét persze kissé felriasztotta nyugalmából az előadásnak a munkásnézők között keletkező hatalmas visszhangja. A Vinohradi Városi Színház vezetősége, figyelembe véve az olmützi vendégjáték alkalmával tanúsított áldozatos és önzetlen munkánkat, vállalkozott Kornyejcsuk "A hajóraj pusztulása" cimü darabjának szinpadravitelére, Bohué Stejskal rendezésében. Felkeresett bennünket a szinház igazgatósága, azzal a kéréssel, hogy a szovjet dráma bemutatóját és első előadásait töltsük meg közönséggel. A DDOÖ csoportjai megint segítettek. Az agitációban és a szervezésben ezúttal a prágai üzemi tanácsok is résztvettek. Az első előadások jegyei rövid időn belül elkeltek. - A bemutató alkalmával megint a már ismert légkör terjedt el a nézőtéren. Az egyes képek utáni növekvő tapsviharok felvillanyozták a színészeket. A megindító jelenetek helyeslést és nagy tetszésnyilvánítást váltottak ki. A nézők mély részvétele tetőpontjához ért, amikor felolvasták Lenin parancsát: a hajórajt el kell süllyeszteni. Ez a hangulat megismétlődött, amikor a parancsnok beszédet intéz a matrózokhoz és akkor is, amikor az elsüllyedt hajók zászlóit a parancsnoki hajóra hozzák. A páholyok és az első földszinti sorok kivételével az egész színházban felállt a közönség, és az elő80 -

adás végéig állva maradt. - Es aztán? A polgárok a ruhatárba siettek, a földszinten beleköptek a zenekarba, és garázdálkodtak az előcsarnokban. - A következő reggelen pedig kiöntött a polgári sajtó szennycsatornája. Azt irták,hogy megrendelt kommunista rohamcsapatok kórusban való kiáltozásokkal és az Internacionálé éneklésével provokálták a közönséget. Hivatalos vizsgálatot követeltek, pénzügyi reviziót a színházban, az igazgató és a művészeti vezetés leváltását és a további előadások betiltását. A lefolytatott vizsgálat bebizonyította, hogy a munkások becsülettel megfizették jegyeiket. A második előadás alkalmával mégis ki kellett húzni a parancsnok beszédét és a darab végét.Ez a második előadás volt egyben az utolsó is. A rendőrség betiltotta a további előadásokat, a "közbiztonság és közrend veszélyeztetése" cimén. Bohuä Stejskal rendező azonban ezzel a tettével, Oldrich Stibor mellett, a második világháború előtti polgári köztársaságban a szovjet dráma kevésszámú úttörője közé lépett. A DDOÖ és a Vinohradi Városi Szinház közötti együttműködés ezzel az akcióval nem ért véget. Jóbarátunk lett a szinház néhány becsületes művésze. A DDOŐ szövetsége továbbra is szervezett látogatásokat a Vinohradi Városi Színházba. A harmincas évek elején tehát sok taggal és jóbaráttal gazdagodtunk.A prágai szinházak színészei és rendezői, köztük a Nemzeti Színház művészei is, önzetlenül léptek fel, és tartottak előadásokat rendezői tanfolyamainkon, közreműködtek a Lucernában tartott rendezvényeinken. Ebben az évben már szoros kapcsolatunk volt a Szinházi Főiskola utolsó évfolyamaival. A hallgatók velünk együtt szerepeltek és csoportjainkban rendezői munkát végeztek. Nálunk kezdte pályafutását Antonín Kurs és mások is. Ebből az együttműködésből született meg a Cseh és Német Színházbarátok Klubja, vezetői a későbbi népművész V. Vydra és a Németországból emigrált jellemszinész, Fritz Valk voltak. A Klub volt a haladó művészek, drámaírók és színházbarátok - 81 -

élcsapata. így alakult ki a nemzetközi események folyamán a szinházi területen is a népfront a demokrácia védelmére. A Cseh és Német Színházbarátok Klubja keretei között, a spanyol polgárháború kitörése után /1936/, szolidaritásmatinét rendeztünk a prágai szinházak hivatásos művészeivel közösen. A Nemzeti Szinház és a Vinohradi Városi Szinház szinészei, a Felszabadult Szinház, a D-36 és a Bádió együttesei, zenészek és táncművészek ajánlották fel közreműködésüket. Spanyol zászlót azonban egész Prágában nem lehetett felhajtani. Elmentünk hát a demokratikus Spanyolország követségére. A követség dolgozói meghatottan hallgatták kérésünket, és két csodálatos, hímzett cimerrel díszített zászlót kölcsönöztek nekünk. A fasiszta Franco-puccs első napjaiban. megjelent a prágai dolgozók és haladó művészek kiáltványa. A spanyol követet, Jimanez de Asuat az előadáson a "zsúfolásig megtelt Lucerna-terem közönsége olyan köszöntéssel illette, amilyennel egyetlen prágai diplomáciai képviselő sem büszkélkedhetett", irta a Prager Presse. Romain Rollandnak a párizsi "Théátre du peuple" megalapításával kapcsolatban elhangzott 1894—es felhivását követve, a Cseh és Német Színházbarátok Klubja megalakította első közönségszervezetét: A Népszínházát. Szoros barátságban dolgozott együtt ebben a szervezetben a DDOŐ, a Délnická Akademie és az Östíední Őkola D é l n i c k á . E három egyesület képviselői közösen szervezték a színházlátogatásokat. A Népszínház előadásai alapvetően különböztek a hasonló "egyesületi előadásoktól"; állandó közönségre volt szükség és a határidők szoros betartására. A Népszínház a prágai gyárak és üzemek uj közönsógrótegeire támaszkodott. Ekkor - 1936-ban - már megvoltak Gorkij "Kispolgárok" cimü drámája előadásai alkalmával szerzett tapasztalataink, erről majd a következő fejezetben bővebben szólunk. A mi uj közönségünket már nem x

/

üstrédni Őkola Délnická: Központi munkásiskola.

- 32 -

lehetett olyan könnyen lekiabálni, mint ahogy az a Kornyejcsuk darab előadásánál a Vinohradi Városi Színházban még sikerült a reakciónak. A Népszínház az 1936-37-es színházi évadban "A fehér kór"^^ bemutatásával kezdte meg előadásait. Ezt követte Lope de Vega "A hős falu" drámájának színpadra vitele. Minden előadás előtt a Nemzeti Szinház dramaturgja, dr. Otokar Fischer-^ beszélt a nézőknek a drámáról, az Íróról, a színházról és a népről. Az üzemekben mindinkább nőtt az érdeklődés a Népszínház előadásai iránt. A Nemzeti Szinház főrendezője, Karel Dostál és mások felszólaltak az üzemi tanácsok ülésein. A Cseh és Német Színházbarátok Klubjában vitákat rendeztek, rendezők és szinészek vitatkoztak az üzemi funkcionáriusokkal a bemutatott előadások fölött. Az ilyen esték után örömmel, reménnyel és optimizmussal eltelve váltunk el egymástól. Két nagy művészi esemény népszerűsítette aztán igazán a Népszínházát a munkásság tömegei körében: az első az Alekszandrov-együttes hangversenye volt, a második pedig a népszerű barcelonai spanyol Cobla fúvószenekar fellépte. Ha a Lucerna-terem ötször, sőt tizszer nagyobb lett volna, az is kevésnek bizonyult volna a szovjet-együttes vendégjátéka alkalmával. Ki feledheti el azt a pillanatot, amikor első Ízben hallottuk a Partizán-dalt ós a többi dalokat, és láttuk az orosz nép táncait - Alekszandrov vörös katonái előadásában. A magas művészi teljesítményen kivül felemelő érzés volt az is, Logy a fasiszta veszély időszakában annyi szovjet embert, sőt vörös katonát láthattunk Prágában. Felejthetetlen élmény volt. - A Cobla-együttes hangversenyére nem volt olyan könnyű megtöltenünk a termet, az emberek nem tudták előre, mit kapnak. De a teremben felhangzó felzaklató muzsika átjárta egész valónkat, izgalomba hozott és megindított bennünket. A táncoló ós harcoló spanyol nép elevenedett meg előttünk. A tizenkét zenész egyszerű katalán viseletben ott állt a színpadon, ós a Spanyol Köztársa- 83 -

ság himnuszát játszotta, ezt az ujjongó, hihetetlenül ritmikus narci dalt. Azt hiszem mindenki, aki akkor ott volt a Lucernában, megtanulta, hogy a spanyol népet és művészetét becsülni kell. Ez alkalommal a Cobla-együttes bejárta az egész köztársaságot és mindenütt megnyerte a közönség rokonszenvét a hős spanyol nép számára, és Franco és a fasiszta intervenció ellenes harc számára. Az előadás végén mindenütt felhangzott a spanyol himnusz és kórusban hangzott fel a jelszó: "Aki Madridot védi - Prágát védi!" A Lucerna-beli előadásainkat mind gyakrabban - és mind erőteljesebben támogatták ismert hivatásos művészek. A prágai Janeőek gépgyár sztrájkharcát támogató szolidaritásestünkön például ott volt a közreműködők között a L-37 egész együttese E.F. Buriannal az élen,V. Vydra, J. Prftcha, J. Voskovec55/, J. Werich55/, J. JeSek56', B. Pülpánová, Fr. Ynouőek, J. Stanislav, J. Urban, M. Holzbachová és sokan mások. A műsor szünet nélkül pergett, három óra hosszat tartott. Az erkély első sorát teljes egészében sztrájkoló munkásoknak tartottuk fenn. Mikor a sztrájkbizottság vezetősége köszönetet mondott a művészeknek és a prágai közéletnek, 4000 néző torkából harsant fel ütemesen a KPŐ-kiadta jelszó: "Egység - harc - győzelem!" Az est tiszta jövedelméből 7000 koronát tudtunk átnyújtani a sztrájkolóknak. Ezek a Lucerna-estek a polgári sajtó állandó kereszttüzében állottak. Felsorolták a rendezvényeken résztvevő művészek nevét. Felhivták a szinházi vezetőségek és "illetékes hely" figyelmét arra, hogy "művészi intézmények becsületes nevét kommunista akciókra használják fel, és ezzel hallatlan visszaéléseket követnek el", óvtak a liberalizmustól stb. Ez a lárma azonban bumerángként hatott. A művészek megtiszteltetésnek tartották, ha együttműködhettek velünk, és kinyilváníthatták szolidaritásukat a munkások ügyével, ami a fasiszta veszély ezen idejében egyet jelentett az egész nép ügyével.

- 84 -

A Cseh és Német Színházbarátok Klubjának és közönségszervezetének, a Népszínháznak mind több hive lett. Több előadást kellett szervezni. így a műsor is sokrétűbbé vált. Az 1937-38-as évadot az "Eladott menyasszony" előadásával kezdtük a Nemzeti Színházban. Ugyanebben a színházban láttuk Gorkij "Vassza Zseleznová-ját. 120 bizalmink működött ebben az időben az üzemekben. A DDOÖ-tól rendszeresen megkapták a műsorfüzeteket, ezeket terjesztették, ezekkel agitáltak és uj nézőket toboroztak. Minthogy a színház - ha minden jegyet eladtunk - 30-40% engedményt adott, tagjainknak a megfelelő szervezési költségek levonása után 25-35 %-os kedvezménnyel adhattuk a jegyeket.így aztán a munkások is megengedhették maguknak a szinházjegy vásárlását. A jelszónk ez volt: "A zsöllye nem lehet csak a kiváltságosaké". Szervezésünkkel egyszersmind a haladó drámairodalmat is segítettük, valamint azokat a színházakat, amelyek harcos előadásaikkal a nép és a humanista művészet oldalára álltak. Sokat tanultunk a német Volksbühnétől, minthogy a Népszínház elnöke, Julius Lébl rendező Reinhardt tanítványa volt, és a Volksbühne gyakorlatát pontosan ismerte. Azok a kultúrpolitikai akciók, amelyekben a DDOÖ rósztvett, a vezetők minden igyekezete ellenére is csak félannyira lettek volna sikeresek, ha a kommunista sajtó nem segített volna bennünket. A munkásosztály élcsapatának foglalkoznia kellett a kultura ügyével, harcolnia a kulturális munka lebecsülésének veszélye ellen. Nap mint nap jelentek meg cikkek, hirek, kis jegyzetek és biráló elemzések ezekben az újságokban a DDOÖ minden akciójáról. Hogy az Írói kedvet felébresszék, költeményeket, dalokat és szatirikus jeleneteket jelentettek meg. A napi sajtó tartós, aktiv támogatása nagyon fontos volt számunkra, ezzel segítette a kommunista párt a haladó színház munkáját. De körülnéztünk ugyanakkor saját portánkon is,a munkás-8zinjátszócsoportok nézőterein. Észrevettük, hogy a közönséggel nem nagyon törődtek. A közönség elmaradott - 85 -

monták - és először tetszetős szeméttel be kell csalogatni, hogy aztán lassan "át lehessen nevelni". Azt hiszem, nem kell hangsúlyoznom, hogy ezek hamis, kiagyalt, opportunista megfontolások. így csak rontani lehet a közönség Ízlését, de semmiféleképpen nem lehet megnyerni az embereket az igazi szinház számára. - A munkásszinjátszók megszokták, hogy ismerőseik olcsó dicshimnuszait hallgassák. A kritikával szemben többnyire süketek voltak. Ezért 1929-ben megkezdtük a csoportok hozzászoktatását a bírálathoz és öribirálathoz. Az első példákat erre központi konferenciák és találkozók alkalmával adtuk. Ezeken az értekezleteken mindig bemutattak egy sor előadást - legtöbbször a vezetők betanulásában -, ezeket most a küldöttek között nyilvános vitára bocsátottuk. Az uj Lucerna-estek után is bevezettük a kritikai és önkritikái beszélgetéseket. Ilyenkor ott voltak a párt központi bizottságának tagjai is, valamint a Eudé Právo kulturális rovatának szerkesztői. Ilyen segítségről a munkásszinjátszók azelőtt még álmodni sem mertek. A viták uj ösztönzést adtak: érezték,hogy a párt bizik képességeikben, és ez szárnyat adott további munkájuknak. Az előadás utáni viták gyakorlati részévé váltak a csoportok munkájának. Hogy folytak le ezek a megbeszélések? Először a rendező beszélt az előadással kapcsolatos munkájáról.Megindokolta a darabválasztást, rámutatva, mennyiben jelentős a munkásság ügyének szempontjából.Megmagyarázta a szereposztást, és elemezte, hogy az egyes szereplők és az egész kollektíva hogyan teljesítette feladatát. Befejezésül saját munkájának önkritikus értékelését adta. Ezután beszéltek a közreműködők és a nézők. Az ilyen viták után néha nagyon letörten mentünk haza,mert helyes nézeteinket nem mindig tudtuk megvalósítani az előadásban, és ezt nyíltan, szépítgetés nélkül a szemünkbe mondták. De ezek a lelki edzések sohsem ártottak, sőt, segítséget adtak a továbbiakhoz. Más szempontokból is felülvizsgáltuk kapcsolatainkat a közönséggel. A nézőkkel való közvetlen kapcsolat sokhe-

lyütt elveszett. Nyomtatott vagy kézzel irott, gyakran durva helyesírási hibáktól hemzsegő műsorok alapján szerveztek. Ettől kezdve Ízléses, grafikus kiállitásu plakátok, röplapok és meghivók készitését szorgalmaztuk. Annak a módszernek felújításához, hogy a szinjátszók a nézőket lakásukon felkeresve személyesen hívják meg, sok agitációra volt szükség. Beszéltünk arról is, hogy a néző, ha belép a színházba, megérdemli a kézfogásos baráti üdvözletet, hogy helyére kell vezetni, és hogy jól elhelyezett plakátokkal vagy műsorfüzetekkel kell előkészíteni az estre. Vigyáztunk arra, hogy a termek megfeleljenek egy színházi előadás rangjának. Elsősorban a terem tisztaságára és Ízléses feldiszitésére ügyeltünk. Néha elég volt néháhy kép, fénykép vagy jelentős előadások bekeretezett plakátja ahhoz, hogy a folyósónak, a teremnek vagy a népház, de még a vendéglők különtermeinek is méltó külsőt kölcsönözzünk. Pontosnak tartottuk a közönség rövid köszöntését - minden nagyhanguság és frázis nélkül, hogy megteremtsük az est számára a megfelelő atmoszférát. A bevezetőt néha versbefoglaltuk. - A közönséggel való jobb kapcsolat megteremtése kérdésében nagy lépéssel jutottunk előre, amikor munkásszinjátszóink az üzemi tanácsokkal is szoros kapcsolatba kerültek. Az üzemi tanácsok május 1-én és más fontos alkalmakkor tiszteletbeli patronázst vállaltak előadásaink fölött, és igy a munkásszinjátszók megismerték és megtanulták értékelni a munkásvezetők hamisítatlan tiszteletét a művészettel szemben. A művészegyüttesek eleven, alkotó tevékenységének elengedhetetlen része a közönséggel való kapcsolat. Ha ezt elfelejtik vagy csak elhanyagolják is, a művészet iránti minden fáradozás elveszti értelmét. Az ilyen együttesek károsan önteltté válnak, nem fejlődnek tovább, és alkotó murkájuk elveszíti társadalmi értókét.

- 87 -

AZ

Á L L A N D Ó

M U N K Á S S Z I N P A D É R T

Már a DDOÖ alapitása idején felvetődött a vezető funkcionáriusok körében egy Prágában létrehozandó saját állandó munkásszinpad gondolata. Ez a gondolat évről-évre visszatért, és lassanként kialakult a jövendő munkás-mintaszinpad képe. Olyan színpadnak kellett lennie, amely bátran kutatja fel, és mutatja be az uj haladó drámákat, amely a szerzőkkel való közös alkotómunka központja, és ugyanakkor iskola is, mert előadásokat, vitákat, tanfolyamokat ós szemináriumokat rendez a műkedvelő színjátszók számára. Ebben a színházban lehetett volna megvalósítani igazán a műkedvelő művészeknek a hivatátos művészekkel és a közönséggel való mintaszerű kapcsolatát. Ennek a színháznak az eredményeihez igazodtak volna a szövetség folyóirata és az uj darabok kiadói, valamint azok a szakemberek, akik a munkásszinjátszók számára vezérfonalakat írtak. E gondolat megvalósítására való első törekvések már a húszas években jelentkeztek. A prágai munkásszinjátszók kö57 /

zösen építették fel Modranyban^'' azt a szabadtéri szinpadot, ahol legjobb előadásaikkal és közös produkcióikkal felváltva léptek fel a csoportok. Kladno területén, ÉszakCsehországban és a köztársaság más részein is születtek ebben az időben ilyen szabadtéri színpadok. A Lucernában rendezett proletárrevük, a Támadás-csoport korszaka, egyes vagy - nagyobb feladatok alkalmával közös együttesek mintaszerű előadásai mind lépések voltak a központi munkásszinpad utján. A legjobb prágai csoportok, mint az El-Car, Svítání /Hajnalhasadás/, Jifi Wolker, a Proletárszlnpad ós később a Roman Tűma csoport, az Elfele- 89 -

dett Tehetségek Klubja, az Aragon-csoport, de a kladnói, Hradec Králove-i, brnoi, ostravai, koSiőei és uShorodi munkás-szinjátszócsoportok is ennek a munkának jegyében fejlődtek ki. Mindegyik megteremtette a maga arculatát, és közösen alakitották ki a DDOÖ profilját. Ezek az erők tehát már politikailag érettek és művészileg minősítettek voltak, mind olyan helyzetben, hogy támogathassák egy központi munkásszinház megalapítását a köztársaság fővárosában. A harmincas években egy-egy fontos bemutató megvalósítása céljából a különböző kerületek tagjai a DDOÖ központi csoportjaként egyesültek; első alkalommal Pagogyin "Hó" és "Barátom" cimü színdarabjainak bemutatásakor. A prágai konzervatórium tanulóival közösen rendezte meg Ant. KurB többek között Clifford Odets "Leftyre várva"^8^ cimü drámai riportját a sztrájkoló New York-i taxisoffőrökről. J.K. Tyl "Kutnahorai bányászok" cimü müvét is ilyen központi csoport vitte szinre, a DDOÖ szövetség rendezőjének, FrantiSek Spitzernek vezetése alatt,figyelemreméltó rendezésben. Ezeket az előadásokat már a kulturális örökség alkotói birtokbavételének példájaként, J.K. Tyl darabjainak esetében pedig uj rendezői módszerek felfedezéseként jelölhetjük meg. 1936. junius 19-én érkezett Prágába a hir Makszim Gorkij haláláról. Még mélyen megrendülve ettől az eseménytől, utaztunk két nappal később, vasárnap a fíiŐan melletti Kolovratyba^/, a proletárszinpad napjára. Megállapodtunk abban, hogy a megnyitásnál megemlékezünk Makszim Gorkijról és hogy a munkásszinjátszókkal megtanácskozzuk, hogyan róhat juk le kegyeletünket hazánkban a nagy proletár iró iránt. A rövid megemlékezés Kolovratyban a helység sportpályáján történt. Ezután a Hejrupáci-csoport és a Jiíi Wolker-csoport a délelőttöt próbára használta fel. A Nemzeti Szinház tehetséges, fiatal színésznője,Maruszja Pilcerová ukrán dalokat énekelt. Végül megrendeztük a V-W párok versenyét.

- 90 -

Az ebédszünet alatt leheveredtünk a fűbe, hogy tanácskozzunk. Mindnyájan olvastuk Gorkij "Anya" cimü regényét ós beszéltünk üléseinken "Kivel tartotok, kultura mesterei!" cimü Írásáról. E müvekben kifejtett alapelvek szerint akartunk dolgozni és élni. Makszim Gorkij a béke, a szabadság és a dolgozó emberek boldogságának előharcosa volt. Gyűlölte a kapitalista elnyomókat és kizsákmányolókat, korlátoltságukat és nyereségvágyukat. Müveiben mindezt zseniálisan és a valósághoz hűen ábrázolta. A munkásszinjátszók főfeladatuknak tekintették most, hogy eljátsszák egyik darabját, a legnagyobb figyelmet szentelve ennek a munkának. FrantiSek Spitzer elvtárs vetette fel a "Kispolgárok" előadásának gondolatát. Volt egy régebbi, viszonylag jó forditás, amelyet 1902-ben Jaroslav Kvapil61>/ rendezésében, Ed. Vojan62// és Hana Kvapilová^^ szerepelésével adtak elő. A "Kispolgárok" harcos kritika a polgári társadalmi rend ellen, egy tipikus polgári család "erkölcsi alapjai" pusztulásának képe. Mindez a "Kispolgárok" szinpadra vitele mellett szólt. Egyes jelenlévők nem ismerték a darabot. Volt elég időnk, a nap melegen és barátságosan sütött, Frantiäek, aki jó előadó volt, felolvasta nekünk. A Besszemenov-házban lejátszódó jeleneteknél újra és újra nevetésbe törtünk ki. Végül megszületett az egységes vélemény: az előadást meg kell valósítani! Ki játssza a darabot? Minden csoportban voltak jó színjátszók. Ebben az esetben azonban a legkisebb szerepet is helyesen kellett kiosztani. Végül megegyeztünk abban, hogy válogatott csoportot állitunk össze a legjobb prágai munkásszinjátszókból, még azon a héten elkezdjük a próbákat, a titkárság pedig kijelöli az előadás helyét és idejét. A csoportok feladata volt,hogy mozgósítsák a közönséget. Eddig Prágában különböző külvárosi termekben játszottunk. Minthogy éppen a legforróbb nyár volt, először - 91 -

arra gondoltunk, hogy a "Kispolgárok-at az egyik szabadtéri szÍnpadon, tömegek előtt visszük szinre. Ezt a gondolatot rövidesen elvetettük, mert a próbák alkalmával kiderült, hogy szabadban nehezen sikerülne felidézni azt a sötét és reménytelen atmoszférát, amely a Besszemenov-családban uralkodik. Végül is kibéreltünk egy varieté-termet augusztus 7-óre és 8-ára. Minthogy augusztus 9-én a Masarykstadionban a proletár-sportegyesület nagy találkozót rendezett, előadásaink mint kulturális előesték szolgálhatták Makszim Gorkij emlékét. Hogy biztositsuk a látogatottságot, a prágai üzemi tanácsokhoz fordultunk: vállalják el előadásaink patronálását. Leveleket küldtünk az üzemekbe, és látogattuk a központi üzemi tanács üléseit. A vezetők elfogódottan hallgattak bennünket, és azt mondták: "Nos, igen... Gorkij nagy ember volt.Azon leszünk, hogy segíthessünk nektek." Megtartották szavukat, ötvennégy üzemi tanács, köztük a nagy gépgyárak, a ŐKD és a Skoda, a péküzemek, nyomdák, biztosítóintézetek, textilgyárak stb. üzemi tanácsai vették át Gorkij-előadásunk patronálását, és magyarázták meg a munkásoknak, hogy ennél a vállalkozásnál saját ügyükről van szó. A színjátszókat a DDOÖ tizenkét csoportjából válogattuk ki. Felváltva próbáltunk azon együttesek termeiben, melyekből a szereplőket összeválogattuk, ügy határoztunk, hogy ez a betanulás egyszersmind prágai csoportjaink oktatását is szolgálja, Az első három hetet az olvasó- és rendelkezőpróbák töltötték be. Az utolsó három héten naponta végigpróbálták az egész darabot - alig véve igénybe a súgót -, végül az utolsó két vasárnap a varieté-szÍnpadon folytak reggeltől estig a próbák. Minthogy ennek a varietének nagy előcsarnokai voltak, arra gondoltaink, hogy egy kis kiállítást rendezünk. Ehhez segítségül hívtuk a Pavel Prokop és 0. Fromek 6 ^ kiadókat, valamint a Melantrich-kiadót.^^ Ezek adták ki Gorkij müveit. Csoportjainkat felszólítottuk, hogy készítsenek szál- 92 -

litható tablókat, melyeken saját tevékenységükről, Gorkijról és más haladó jelenkori Írókról és müveikről helyezzenek el képeket, plakátokat és dokumentumokat. így nyitottuk meg a kiállítást. Nagy gondot jelentett a szinpadi kivitelezés, mert a varietében csak egyetlen fekete körfüggöny volt. A prágai Uj Német Színház készségesen rendelkezésünkre állt, kölcsönadva egy polgári szoba diszletét. Együttesünk lelkes volt. Frantiőek Spitzer személyében tapasztalt rendező állt a csoport élén. A.KurS kiemelkedő színészi alakítást nyújtott a templomi énekes, Tyetyerev szerepében. A kibérelt helyiség nagy volt. Erős szervezésre volt szükség. Ebben komoly segítséget nyújtott nekünk a Rudé Právo és a Haló Noviny /Halló-Ujság/. Folyamatosan közöltek cikkeket és különböző hireket előkészületeinkről. Nagy plakátokat adtunk ki Makszim Gorkij képével és a patronáló üzemek pontos listájával. Ennek ellenére gondot okozott az előadás látogatottságának kérdése.Forró nyár volt. A szinházak a "Rosemarie", "Nyújtsd kezed a boldogságnak" stb. cimü darabokat játszották, és ekkor jöttek a munkásszinjátszók, és Gorkij-drámát akartak bemutatni. - De az üzemi tanácsok nem hagytak bennünket cserben. Átvették a közönségszervezés oroszlánrészét. Az utolsó hetekben mindkét előadás összes jegyei elkeltek. És amikor az egész országból, a sporttalálkozó résztvevőitől további megrendelések futottak be, elhatároztuk, hogy a "Kispolgárok" előadását vasárnap délelőtt mégegyszer megismételjük. Egyetlen kis újsághír, egyetlen függöny előtti bejelentés elég volt ahhoz, hogy a közönség ezt a harmadik előadást is megtöltse. Rendkivül érdekes, ha megfigyeljük az előadásunkról szóló kritikák hangját. A Rudé Právo ezt irja: "Makszim Gorkij 'Kispolgárok' cimü drámájának pénteki bemutatója nagyvonalú kulturális megnyilvánulássá vált. Ugyanakkor bizonyítéka volt annak a ragyogó visszhangnak, amelyet a kul- 93 -

turális munka a legszélesebb tömegekben felkeltett és bizonyítéka volt annak is, hogy ezek a tömegek erőteljesen érdeklődnek a valódi kulturális értékek iránt... Az előadás színvonala és a betanulás gondossága elmosta a határokat hivatásos és műkedvelő szinház között. Pénteken nem volt különbség e két fogalom között." - A KPŐ németnyelvű újságjában, a Vörös Zászlóban ez állt: "Az előadás bebizonyította, hogy a kulturális területen is szét lehet verni minden régi normát, ha tudatos a célkitűzés. Más területeken ezt nevezik 'sztahanovista m u n k á n a k É s a csehszlovák kormány félhivatalos németnyelvű újságja, a Prager Presse igy vélekedett: "Az a hódolat és tisztelet, amellyel a legszélesebb munkásrétegek a halott Gorkij elé járultak, szolgáljanak például azok számára, akik csak ahhoz értenek, hogy fecsegjenek a klasszikusok iránti 'hódolatról és megbecsülésről'." - De a polgári újság, a Národ gyűlölködő kritikája is tudósit előadásunk hatásáról: "... Tyetyerev és Nyil harcos mondatait a lehetőséghez képest kijátszották és aláhúzták. így a szinház politikai gyülésteremmé változott, melyben a nézőtér csak az ellenfél legyőzésével törődött, és ugy tapsolt, mint egy boxmeccsen." A Slovenské Zvesty /Szlovák Hírek/ kritikusa bírálatát ezekkel a figyelemreméltó szavakkal zárja le: "Ha ezt a vállalkozást folytatják, sohsem fogják Csehszlovákiában a nagy szellemek könyveit Hitler módszerei szerint elégetni." Ez az előadás egyébként egy sor fontos vitát is kiváltott: a kulturális örökségről, a szovjet színházról, a formalizmus elleni harcról és egy olyan haladó közönségszervezet szükségességéről, melyben résztvegyenek az üzemi tanácsok és a kulturális munkásszervezetek is. Az első előadás után értekezletet hívtunk össze, hogy bírálat alá vessük munkánkat. Jelen voltak az üzemi tanácsok képviselői is. Végül az elvtársak ezt mondták nekünk: "Ne álljatok meg. Folytassátok munkátokat. Sok olyan ember van még, akinek Gorkij 'Kispolgárok' cimü müvét meg kell néz- 94 -

nie.Utazzatok vidékre ezzel az előadással!" A gondolat tetszett nekünk. A DDOÖ szeptemberi kongresszusa után, amelyen ismét a "Kispolgárok"~at játszottuk, együttesünk útnak indult. Felléptünk a megyék és járások székhelyein, ipari és mezőgazdasági központokban, de a prágai járások falvaiban is. Terveztünk egy utat a Bécsben élő csehekhez is, ezt azonban betiltották. Az utolsó, az ötvennegyedik előadást megint Prágában tartottuk, 1937* június 18-án, Gorkij halálának első évfordulóján. Nem volt könnyű elérni akkoriban az ötvennegyedik előadást.^^ Csaknem minden szinjátszó kapitalista vállakozóüál dolgozott, és mi átlagban minden ötödik nap felléptünk, ugyanakkor azonban a tagokra saját csoportjaikban is égető szükség volt. Ehhez a teljesítményhez sok meggyőző politikai munkára volt szükség. - A varietében megtartott minden egyes előadás gazdasági szempontból elképzelhetetlen rizikót jelentett az alacsony 2-7 koronás - belépődíj miatt. De a munkáskáderek segítsége és odaadása Makszim Gorkij ügye iránt, minden nehézséget legyőzött. A Prágán-kivüli előadásokat is nagy kockázat közepette, példamutató áldozatkészséggel készitették elő a munkásszervezetek. Maguk az előadások is mindenütt a példamutatás rendkivüli erejével hatottak. Igy segitett Gorkij "Kispolgárok" cimü drámája a DDOÖ munkásszinjátszóinak abban, hegy fontos lépést tegyenek előre. A munka tovább folyt. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 19. évfordulója alkalmával - 1936-ban - A. KurS Szerafimovics "Vasáradat" cimü darabját vitte szinpadra. A hét előadást»melyet a közönség ugyancsak lelkesen üdvözölt, az Unitariában tartották meg. Tisztán véletlenségből fedeztük fel 1933-ban a prágai óváros Károly utcájában az Unitaria-tennet, az amerikai unitárius egyház egyik imaházát. A terem tágas pódiummal rendelkezett, amely hatelmas kék bársonyfüggönnyel volt elhatárolható. A teremhez szép erkély is tartozott, ós az - 95 -

egyik sarokban ük iern elektromos orgona állt. A terem, a függöny és az orf ia fellelkesített bennünket. A terembér nem volt magas. jy hát megkezdtük előadásainkat az Unitariában„6'7// A fe: lat eleinte megoldhatatlannak látszott. Néhány unitáriusom kivül egész Prágában senki sem ismerte ezt az épületet és a termet, eldugva állt egy lugas mögött. Gyakran előfordult, hogy a jegytulajdonosok egyáltalán nem találták meg a házat, mert azt a kigyózó Károly utca másik sarkán keresték, és a házszámokat este nem lehetett elolvasni. Engedélyt kértünk a háztulajdonostól, hogy minden előadási napon kiakaszthassunk egy zászlót, amely megkülönböztethetővé tette a házat a többitől. A plakátokon, műsorfüzeteken, röplapokon és az újságokban kis helyezinrajzokat közöltünk, tájékoztató nyilakkal. De minden nehézséget feledtetett velünk a szinpad. A hatalmas függönyt minden próba előtt néhányszor szétnyitottuk és összezártuk, hogy kigyönyörködhessük magunkat szépségében. Teljes öt évig - 1933-1938-ig - szoktattuk oda a közönséget, harcoltunk az Unitáriáért. Sok előadást rendeztünk ott. Ott játszottuk a "Leftyre várva" cimü darabot. Ott ujitottuk fel a "Kispolgárok"-at és Gorkij "Éjjeli menedékhely"-ét, a tehetséges G. Schorsche rendezésében. Különös jelentősége volt Szerafimovics "Vasáradat" cimü regénye már emiitett dramatizáláfának. A. Kur§ rendezte. A kiállításról A. Heytrum gondoskodott. A zenét - figyelembevéve az unitárius imaház orgonáját - Josef Stanislav szerzette. A diszletanyagot a főpróba előtti este szereztük. Kétkerekű talyigával vonultunk ki a smíchovi vasúti hid alá,ahol egy csomó használaton kivüli anyag feküdt felhalmozva. összeszedtük a gerendákat, léceket és deszkamaradékokat. A szereplők ócska zsákokat hoztak, ezeket felvágtuk és összevarrtuk. Egy fuvarostól kölcsönkértünk egy öreg kocsit, amit a ház előtt szétszedtünk, és a teremben ismét összeraktunk. A deszkákat romantikus alkotássá építettük össze, és bevontuk az összevarrt zsákokkal. Az elő- 96 -

adás 120 résztvevője a DDOÖ prágai csoportjából jött össze. A főpróba egész éjszaka tartott. Reggel néhány órát aludtunk a teremben, és onnan egyenesen munkába mentünk. Munka végeztével azonnal ismét az Unitariába siettünk. Az esti bemutató alkalmával aztán érdekes esemény játszódott le. Az egyik jelenet arról szólt, hogy egy menekült osztag, amely át akar törni a Vörös Hadsereghez, éjszaka egy erdőben lepihen és alszik. Ekkor bukkan fel az ellenség. Riadót fújnak és a férfiak felkészülnek a védekezésre. Egyes színjátszók az átvirrasztott éjszaka eredményeként valóban olyan mélyen elaludtak, hogy csak erőteljes ébresztgetés után döbbentek rá, hogy színpadon vannak. A rendező nagyon örült a szituáció életszerűségének. A "Vasáradat" rendezése uj utat tört a szovjet drámák előadásában. Az előadás mind a közönség, mind a kritika köreiben nagy tetszést aratott. Nemsokára havonta husz esti előadást rendezhettünk az Unitariában. De a valódi,állandó munkásszinház anyagi feltételei továbbra is hiányoztak. Nem engedhettük meg magunknak a ráfizetést. Amikor egyszer husz előadásra 900 koronát kellett ráfizetnünk - abban a hónapban éppen négy darabhoz kellett diszleteket készíteni az elvtársaknak égnek állt a hajuk. Mindnyájan sovány koszton éltünk akkor. Gyakran álltunk tehát közel ahhoz, hogy az állandó munkásszinház eszméjét megvalósítsuk, de 1933-1938 politikailag mozgalmas évei egy sor más munkát is állitottak elénk, melyeket sürgősen meg kellett oldanunk, ugy hogy nem tudtuk minden erőnket és minden eszközünket kedvenc gondolatunk megvalósításának szentelni. 1939-ben, a fasiszta megszállás előtt mégegyszer győzelemre tudtuk vinni az ügyet. A Népszínház közönségszervezettel együtt támogattunk egy sokatigérő hivatásos együttest, a Népszinpadot, timely az 1938-39-es évadban játszott az Unitariában, Anton KurS vezetésével. Machaóek "Felszaba-

- 97 -

ditók", Samberg "Podskalák" cimü darabjainak bemutatása és Jirasek "Jan Rohác''^®/ cimü drámájának ötven előadása - találó rendezésben - megbecsülést érdemlő bátor tett volt az elnyomatásnak abban az éveiben. Ezekből a tettekből áll össze eredményeink mérlege.

- 98 -

A

D D O Ö - S Z Ö V E T S É G - K Ö Z P O N T S Z E R V E Z E T

Végezetül szóljunk még néhány szót a DDOÖ szervezetről és központjáról. A szövetség önálló alapszabályokkal rendelkező önálló egyesületek csucsszervezete volt. Ezek az egyesületek kollektiv tagjai voltak a szövetségnek, és mint ilyenek mintegy évi 50 korona tagdijat fizettek. 1935-ben ezt a kollektiv tagdijat 25 koronára csökkentették,ezzel is hangsúlyozva, hogy a szövetség ideológiai, nem pedig gyakorlati intézmény. Az önálló munkásegyesületek mellett volt még 69 /

egy sor drámai kör a proletár-sportegyesület szervezeteiben is. Legalábbis részben ezek is tagjai voltak a DDOÖnak. Az egyes egyesületek minden két évben elküldték küldötteiket a DDOÖ kongresszusára. Közülük választották az elnökséget, amely a szövetség munkáját vezette, és felelősséggel tartozott a taggyűlésnek. A szövetség alapszabályzata értelmében az elnökség a hivatalos közegekkel szemben is felelős volt, rendezvényeit be kellett jelentenie és jóváhagyatnia. A szövetség adta ki a Délnické Divadlo cimü havi folyóiratot. Hogy ezt a folyóiratot minden anyagi támogatás nélkül legkevesebb 2000-5000 példányszámban fenn tudják tartani, ehhez nap mint nap az áldozatkészség komoly példáira volt szükség. A folyóirat fennállásának tiz esztendeje alatt egyetlen olyan esetre sem emlékszem, amikor valamely cikkért vagy a szerkesztési munkáért a legkisebb tiszteletdijat is fizették volna. - 99 -

Á DDOÖ szövetségnek kiadói joga is volt. Sok színdarabot, műsorjegyzéket, énekeskönyvet, módszertani vezérfonalat adott ki, egyes dalokat röplapszerüen 10-15 000 példányszámban is. Emellett nagyszámban jelentek meg sokszorosított irások. Büszkék vagyunk a több mint 70 szovjet és 120 csehszlovák színdarabra, egyfelvonásosra és jelenetre, amelyet 1928-1938 között kiadtunk. A kiadványok közül különösen emlitésre méltó a "Ki menti meg a szinházat?" cimü könyvecske és Rappaport: "A szinész és munkája" cimü szovjet mü, a proletár és a szovjet énekeskönyv, valamint két egyfelvonásos-gyüjtemény, a "Szovjet nevetés" és a "Szovjet színházi este". Egyes munkásirók díjtalanul engedték át szerzői jogaikat a szövetségnek.Ezek voltak az áldozatkészség igazi példái. Á DDOÖ tagja volt a Forradalmi Színházak Nemzetközi Szövetségének. Képviseltette magát ezen szervezet elnökségében, és résztvett mind a kongresszusokon /Dortmund 1931» Moszkva 1933» 1935» 1936/, mind pedig a folyamatos munkában. A DDOÖ ezáltal sok tapasztalattal gazdagodott és a Szövetség nemzetközi bulletinje utján állandóan tájékozódva volt az egész világ haladó színházának helyzetéről, műsoráról, alkotói módszereiről stb. A DDOŐ szövetség saját rendezvényeinek száma beláthatatlanul sok volt, és később már a haladó szinházi előadások tömeglátogatását is a szövetség szervezte. így szereztünk néha-néha folyóiratunk, kiadványaink, oktatásunk és rendezői tanfolyamaink számára csekély pénzösszeget. Minden két évben egyhetes bentlakásos iskolát rendeztünk 15-30 tanuló számára. Ezt persze csak egy-egy olyan sikerült és gazdaságilag eredményes akció tette lehetővé, mint például a "Kispolgárok" előadásai. A tanfolyam hallgatói a bevált csoportrendezők voltak, akik jó munkájukkal és magas osztályöntudatukkal tűntek ki. Vezető szinházi művészek, politikai funkcionáriusok és a szövetség elnökségének tagjai tartották számunkra az - 100 -

előadásokat. A hallgatók minden este megnéztek egy-egy prágai szinházi előadást, és a következő napon megvitatták a rendezővel. A tanfolyam végén minden hallgató a saját csoportjára és a saját területére munkatervet készitett. Csehországban és Morvaországban, de Szlovákiában is kiépitette a szövetség területi szervezeteit. Ezek aktivitása azonban csekély volt. A szövetség nem rendelkezett anyagi eszközökkel ahhoz, hogy instruktorokat küldhessen ki, akik a kerületi szervezeteknek a vezetés és a szervezés munkájában segitséget nyújthattak volna. Nagy hiányossága volt ez szövetségünk politikai-szervezési munkájának. A munkás-szolidaritác lehetővé tette a szövetség számára,hogy uj fontos intézményt létesítsen: szindarab-könyvtárat. A szövetség e központi könyvtára egyes szinjátszócsöpörtök adományaiból született, végülis 5000 szindarabból álló műsoranyaggal rendelkezett. Egy-egy darab teljes előadási anyagát 10 koronáért kölcsönöztük. Az olyan egyesületek, amelyek nem voltak tagjai a DDOŐ-nak, 15 koronát fi70 / zettek. ' Ez az intézmény nagy hasznot jelentett a csoportok számára, és lehetővé tette a tagdijak már rég óhajtott leszállítását. Ráneveltük tagjainkat, hogy a szövegkönyvekkel gondosan bánjanak. A rendezők és a szinészek jegyzeteit külön papirra kellett irni és ez is belekerült a könyvbe. Aki gondatlanul bánt az anyaggal, azt kizártuk a kölcsönzésből, és 50 korona büntetést fizetett. A rendelkezés tetszett a tagoknak. A könyvek jó állapotban kerültek vissza, sőt néha - ha szorgalmas tagok azokat újra bekötötték -az előzőnél jobb állapotban. A könyvtár és a szövetség titkársága 1938-ban négy alkalmazottból állt, három helyiséggel, két Írógéppel, egy telefonnal és egy sokszorosítógéppel rendelkezett. Óriási haladás volt ez 1929-el szemben, amikor funkcionáriusainknak minden munkát egyedül és a saját lakásukon kellett elvégezniük. A DDOÖ most ezenfelül munkanélküli munkásokból, haladó diákokból és baloldali értelmiségiekből álló igen tekintélyes aktivahálózattal is rendelkezett. - 101 -

E korszak minden munkásszinjátszója tisztelettel emlékezik meg a szövetség alkalmazottairól és a Zílichov prágai külváros munkásszinjátszó-rendezőjéről, Anna Sramotová elvtársnőről. Mintaképe volt ő a proletár áldozatkészségnek, a szorgalomnak és a szinház iránti fáradhatatlan szeretetnek, amelynek egész életét szentelte. Emlékezzünk meg még egyszer szövetségünk éveken át volt tagjairól, Eduard Procházka iskolaszolgáról, Frantiáek Spitzer "biztosítási tisztviselőről, Frantiáek Őramota kesztyükészitőről, Josef Némec nyomdászról, Frantisek Némec bádogossegédről és szerkesztőről, E. Famíráról, a Nemzeti Szinház tagjáról, a háziasszony Marie Cebisová-Spitzerováról, Josef Stanislav zeneszerzőről, Fr. Kubr munkásról és másokról. Végül külön emlékezzünk meg egy személyről, a szövetség rendezőjéről, Frantiáek Spitzerről, aki teljes husz éven át a munkásszinjátszásnak szentelte életét. Dél-Szlovákiából származott. Az első világháború végét, a frontról visszatérve, a magyar kommün aktiv tagjakónt élte át Budapesten. Erinek leverése után visszatért Pozsonyba. 1920 óta Prágában dolgozott, és tevékenyen résztvett a munkásmozgalom harcaiban. Tehetséges szavaló volt - különösen Majakovszkij verseivel tünt fel. S.K. Neumann hivta meg, hogy vegye gondjaiba a munkásszinjátszókat. Frantiáek Spitzer számtalan müsprt és darabot rendezett a Lucerna-teremben és a DDOÖ csoportjaiban. Itt csak a legjelentősebbeket említhetjük meg: Pagogyin "Barátom", Gorkij "Kispolgárok", Tyl "A kutnahorai bányászok", és a "Makacs asszony", Brecht "Carrar asszony puskái". Dramatizálta Guy de Maupassant "Gömböc ur" cimü müvét és átdolgozta a "Cseresznyevirágzás" cimü kinai játékot. Mindemellett számos Shakespeare, Moliére, Ibsen, Osztrovszkij, Hauptmann darabot rendezett. Frantiáek Spitzer drámairó is volt. Első müvét a "Hőstett"-et a Svanda Szinházban mutatták be. Ezután jelentek meg a "Ragály" és "Az üveghuta" valamint a "Pa- 102 -

randzsa" cimü agitációs darabok átdolgozásai. Megirta továbbá a "Martin inas" és a "Fehér kabát" cimü egész estét betöltő müveket, és lefordította a héber Habima Színház mü8ordarabját, a "Dybuk"-ot, valamint Büchner "Woyzeck"-jét. Áldozatkész munkássága, melyet a DDOÖ számára végzett, nem adott elég időt további drámairól tevékenységhez. Spitzer munkája a munkásszinjátszás szervezése és nevalése szempontjából is rendkivül átfogó volt. Központunk lelke volt, megszervezte a DDOÖ oktatását, és rendszerint ő maga tartotta a legfontosabb előadásokat. Gyújtó szónoki adottsággal rendelkezett, értett ahhoz, hogy az embereket fellelkesítse, és a legnehezebb feladatok számára is megnyerje. A fasiszta megszállás alatt a lealacsonyitó kényszermunka minden formáját átélte, a prágai Pankrac-börtönbeli Gestapo-fogságtól a theresienstadti koncentrációs táborig. Innen 1944 decemberében a mauthauseni koncentrációs táborba vitték. A fogolycsoport újév éjszakáján érkezett meg. Frantiöek Spitzernek a foglyokat a betegszobába kellett vezetnie. Az elvtársak később elmondták, hogyan szavalta nekik 19^-5 első óráiban Majakovszkij "Induló balra" cimü versét. napok Frantiéek Spitzer meghalt a felszabadító májusi előtt. - A munkásszinház történetében, amelyből sokat lehet tanulni, a szenvedélyes, alkotó színházművész, FrantiSek Spitzer neve és életmüve arany betűkkel van beírva. Hogy a szövetséget fenntarthassák,hogy a betiltásokkal és elkobzásokkal okozott károkat kiegyenlíthessék, a funkcionáriusok áldozatos bátorságára és szívósságára volt szükség. Sok minden, amivel akkor harcolnunk kellett, ma egyszerűen hihetetlennek tűnik. Állandó küzdelem folyt a puszta létért. Főképpen a harmincas évek elején, a kemény üldözés éveiben sokszor egyáltalán nem volt pénzünk terembérre, telefonszám]ára, a folyóirat fenntartására, az alkalmazottak fizetésére. Egyszer, 1934-ben, körülbelül 3000 koronára volt szükségűnk, hogy a Lucerna-terem bérletére a - 103 -

kauciót letegyük, Más ilyen alkalmakkor mindnyájan rendelkezésre "bocsátottuk takarékkönyvecskénket,de akkor senkinek sem volt egy fillérje sem. Tanácskoztunk és sorravettük barátaink és ismerőseink névsorát. Végül valaki felvetette Nejedlf professzor nevét. Másnap nem minden elfogultság nélkül kerestük fel. Mosolyogva hallgatott végig minket, és szó nélkül átnyújtotta a 3000 koronát. A rendezvény után visszavittük a pénzt. És ekkor Nejedly elvtárson volt a csodálkozás sora: "Őszintén szólva,nem vártaiák benneteket; és nem is volt szükségem a pénzre. Elképzelem, milyen nehéz nektek. No, rendben van. Visszafogadom a pénzt, de - nézzétek, ebben a fiókban rendelkezéstekre áll, amikor csak szükségetek van rá. A ti pénzetek marad." Mi azonban másodszor nem mentünk el. Sokkal drágább volt számunkra a munkásszervezetünkről alkotott jó vélemény. Mi történt volna, ha egyszer valami közbejön, és a pénzt nem tudjuk visszaadni? A párt megtanitott arra, hogy ne csak magunkat, saját szervezeteinket, egyesületeinket, érdekeinket és nehézségeinket lássuk, hanem áttörve saját problémáink burkán, szem előtt tudjuk tartani az egész munkásosztály, az összdolgozók érdekeit és hogy sohse veszitsük el a forradalmi perspektivát. A csekély, ma mindennapinak tünő feladatokból tanultuk meg, hogyan kell felépiteni a szocialista jövö nagy holnapját.

- 104 -

J E G Y Z E T E K 1. Megjegyzések a csehszlovák történetéhezi

műkedvelő színjátszás

a/ A kezdet. - A cseh nép a harmincéves háború kitörése óta /1618/ nemzeti elnyomás alatt élt. A cseh származású feudális urak már hosszú idő óta elszakadtak népüktől. A cseh nyelvet az alsóbb rétegek nyelvjárásának tekintették. A kézművesekből és mesteremberekből, valamint a gazdag polgárokból - a 18. század végén és a 19« század elején - lassan kezdett kialakulni az uj cseh polgárság. Ez a polgárság kezdetben haladó volt és éles ellentétben állt az osztrák-magyar monarchia gazdaságilag sokkal fejlettebb polgárságával. Ezért ez a cseh polgárság a néptömegeknél keresett támaszt. így vált ebben az időszakban a nemzeti felemelkedés vezető erejévé. E teljes egészében politikai mozgalomnak súlypontja a városokban volt. Talaján uj nemzeti irodalom is született. A színháznak, mint kollektiv-nevelő művészetnek különleges szerepe volt. Természetesen az adott feltételek mellett először csak öntevékeny szinház jöhetett létre. Az öntevékeny szinház - mint a nemzeti harc eszköze - csakhamar tömegmozgalommá vált és 150 éves fejlődése folyamán mind a mai napig - az is maradt. A Csehszlovák Köztársaság öntevékeny színjátszása jelentőségének gyökerei ebben rejlenek. 1956-ban a Csehszlovák Köztársaságban 6000 öntevékeny szinjátszócsoport működött, évente 30 000-nél több egész estét betöltő előadást tartottak.- A nemzeti felemelkedés korszakában az öntevékeny szinjátszás először korának - 105 -

kialakult színházát követte. így a század első jelentős drámairója, Václav Kiiment Klicpera /1792-1859/ túlnyomórészt lovagdrámákat irt. A megszokott lovagdrámáknak azonban csak a külső formáját vette át, müveinek hősei szegény kertészlegények és diákok voltak. A lovagok Klicpera drámáiban csak mint nevetséges alakok bukkantak fel és színpadi jelenlétükkel kifigurázták a feudálnemességet. b/ Az 1843-as forradalom. - Az 1848-as forradalmi év eseményei Prágában különösen viharosak voltak. Az előkészítés korszakában és a forradalom napjai alatt is a cseh szinház - mind az Öntevékeny szín játszó-mozgalom, mind pedig az ebből születő hivatásos szinház - jelentős szerepet játszott. E kor színházának kiemelkedő alakja az újságíró, drámaíró, rendező, színész és dramaturg Josef Kajetán Tyl /1808-1856/. Színdarabjai a cseh nép legjobb kulturális örökségéhez tartoznak. Csak formájukban követik azt, amit Tyl Nestroy, Kotzebue, Raupach és néhány francia drámairó színdarabjainak fordításából és átdolgozásából tanult.Tyl a cseh politikai nép- és kordráma megteremtője. Daljátékokat és meséket irt, de két nagy történelmi drámát is alkotott a huszita mozgalom korszakából. Ő irta az első olyan tragédiát, amelynek középpontjában a munkások sorsa áll, és a kutnáhorai ezüstbányában kitört sztárjkról szól. - A burzsoázia megijedt az 1848-as év kiterjedt tömegmozgalmától, elárulta a nemzeti felkelést és ezzel lehetővé tette a felkelés véres leverését. Elárulta az előzőleg magasztalt nemzeti költőt is, mert a nép körében élvezett közkedveltsége veszélyesnek látszott. Tylt elbocsátották, életmüvét meggyalázták. De Tyl nem árulta el meggyőződését. Éveken keresztül járta a cseh vidéket - néhány hivével együtt cseh színházat játszott. Élete végéig rendőri felügyelet alatt állt, éhségben és nyomorban halt meg. c/ A polgári műkedvelő színjátszás korszaka. A műkedvelő szinjátszó-mozgalom további utja pontosan megegyezik az általános politikai fejlődéssel. A cseh polgárság - 106 -

harcol a növekvő politikai és gazdasági befolyásért. Az osztrák nagyburzsoáziával ós a nemesség maradványaival folytatott ezen harcában újra és újra szüksége volt a nemzeti mozgalom tömegbázisára. E tömegbázis növekedéséhez elválaszthatatlanul hozzátartozott a műkedvelő szinjátszómozgalom is. Ugyanakkor azonban a cseh polgárság félt a nép erejétől és igyekezett Tyl és a többi nemzeti iró "naiv" eszméit kiirtani. Ez az ellentétes irányzat a műkedvelő szinjátszócsoportok műsorában is kifejezésre jutott. Játszották Klicpera és Tyl drámáit, a Mrötik-testvérek kritikai realista színdarabjait, Gabriele Preiszová paraszt-tragédiá.1 át.Alois Jjrásek huszita- és parasztdrámáit, Ta.jovsky szlovák iró színdarabjait és a világ drámairodalmának legkiemelkedőbb alkotásait /Schiller, Moliére, Hauptmann, Gogol, Zapolska stb./. Ugyanakkor azonban a kimondottan irodalmi szemetet is játszották, szinészt és közönséget a kapitalista gondolkodásmód szennyével mérgezve. A műkedvelő színjátszás tehát ellentmondásos arculatot öltött: egyrészt széles körben terjedt el a kispolgári befolyás, másrészt azonban mindig haladó jellegű tömegmegmozdulás maradt. A nemzeti drámairodalmat megvédte a kozmopolita polgári bírálattal szemben - és emellett játszotta a szemetet. A műkedvelő szinjátszócsoportok, nagy személyi áldozatvállalással - minden ideológiai tisztázatlanság mellett is a szolidaritás eszméjétől lelkesen - saját pénzükből ebben az időben Cseh- és Morvaországban egy sor csodaszép színházépületet emeltek. d/ A polgári műkedvelő színjátszó-mozgalom hanyatlása. A második világháború kitörésének idején a polgári öntevékeny szinjátszó-mozgalom többezer - csucsszövetségbe tömörült - csoportot szám]ált. Ezenkivül voltak még műkedvelő szinjótszókörök a tornászegyesületekben, az önkéntes tűzoltóság keretében és másutt is. Feladatuk az volt, hogy a fenntartásukról gondoskodó szervezeteik gazdasági létét biztosítsák. Ez volt egyik oka annak, hogy műsoraikban a - 107 -

selejt mindjobban elhatalmasodott. Ehhez járult még az opportunizmus növekvő befolyása és igy csaknem minden polgári műkedvelő csoportban az apolitikus dilettantizmus diadalmaskodott. - A műkedvelő színjátszás harcos misszióját a munkásszinjátszó-csoportok vették át. Ezek a csoportok a KPŐ-vezette tömegszervezetbe, a DDOfi—szövetségbe tömörültek. 2. Josef Mikulás Boleslavsk^: a cseh munkásmozgalom egyik első vezetője, Josef Boleslav Pecka és Ladislav Zápot ockt /a Csehszlovák Köztársaság 1957-ben elhunyt államelnökének, Antonin Zápotock^nak apja/ közvetlen munkatársa. - Boleslavsk^, Pecka és Zápotock^- tipikus képviselői annak a korszaknak, "Amikor minden szocialista költő és minden költő szocialista volt" - amint Kautsky mondta. 3. Malostranská Beseda: a prágai Kisoldal egyik első népmüvelőköre. A cseh képviselők kiáltványa: a cseh képviselők 1868-ban a bécsi képviselőházban interpellációt nyújtottak be, amelyben követelték a cseh nép állami önállóságát. Követelésüket a legszélesebb néprétegek támogatták. 5* Josef Macháőek: drámairó, Klicpera kortársa. "A kérő" cimü lovag-bohozatát még ma is játsszák. 6. J.J. Kolár: jelentős cseh szinész, drámairó és forditó./Shakespeare/, Tyl kortársa és ádáz személyes ellensége. 7. J. Samberk: a századforduló vigjátékirója, a kispolgárságot a nagypolgár helyzetéből birálta. 8. J. Stolba: drámairó, Samberk kortársa. 9. Vladimir Karbusick^: "NaSe délnická piseíi",OrbisKiadó, 1953. 10. Zoula: költő és forradalmár a Ladislav Zápotocky körüli csoportból. 11. Karel Havligek-Borovsk^: a cseh szatira-irodalom megalapítója, ujságiró és költő a 19. század közepén. Különösen ismertek és még ma is kedveltek az epigrammái és epi- 108 -

kus-szatirikus töredéke, a "Szent Vladimír keresztsége". Igen erőteljesen birálta J.K. Tylt is, akinek ez a birálat sokat segített. Később az osztrák rendőrség Brixenbe száműzte, ott irta legköltőibb és politikailag legérettebb müvét, a "Tiroli elégiák"-at. 12. Vítézlav Hálek: lirai költő a 19. században. 13» Jan Naruda; költő és ujságiró a 19. század második felében. Jóllehet ő maga forradalmi demokrata nézeteket vallott, mégis az elsők között értette meg a munkásmozgalom jelentőségét. 14. F. L. Őelakovslqfr: ismert hazafias költő a 19. században. 15. Svatopluk Őech: ismert hazafias költő a 19. században. Legismertebb müve a "Szlávok éneke" cimü eposz. "Tisztelet a munkának" /"Práci őest"/ költeményének cime a forradalmi munkásmozgalom köszöntésévé vált. 16. J. V. oládek: a 19. század második felének egyik legnagyobb cseh költője, megrázó paraszttárgyú költeményeket és gyerekverseket irt. 17. A gyülekezési törvény 2. §-a: ez a paragrafus tette lehetővé az egyesületi gyűlések megtartását. Azzal a feltétellel, hogy azokon csak az egyesületi tagok vehetnek részt és hogy pontos jelenléti ivet vezetnek, ezeket az összejöveteleket nem kellett bejelenteni és műsoruk nem volt cenzuraköteles. 18. A Cseh Thália körül kialakult polgári körök már a 19. század hatvanas éveiben arra törekedtek, hogy megteremtsék az öntevékeny szinjátszók csúcsszervezetét. 1868ban megtartották a Jednota Divadelni alakuló kongresszusát. Ehhez a szervezethez azonban a sok száz műkedvelő egyesület közül, két év alatt, csupán hét csatlakozott. Csak a prágai Nemzeti Szinház 1876 évi felépitése adott ujabb ösztönzést és vezetett az ÚMDOŐ műkedvelő szinjátszószövetség megalakulásához. Megalakulását - felismerve az ilyen szövetség jelentőségét - a liberális politikus Barák és néhány más politikus is kezdeményezte. - 109 -

19» ZdenSk Nejedig: jelentős cseh irodalom- és zenekutató, az első cseh tudós, aki megértette a Nagy Októberi Szocialista Forradalom jelentőségét. A második világháború alatt szorosan együttműködött Element Gottwalddal. 194-5 óta miniszter és a prágai Tudományos Akadémia elnöke. 20. Proletkult: Csehszlovákiában önálló, különféle munkásszervezeteket /pl. a Proletár Sportolók Szövetsége FPT, Proletár Felvilágositókörök Ateista Szövetsége - FKOJ, DDOŐ-szövetség/, valamint kommunista Írókat, művészeket és kulturális szakembereket tömöritő csúcsszervezet. A Proletkult szervezte a párt számos kultúrpolitikai akcióját /előadások, viták,tanfolyamok, kulturestek, színházi előadások, hangversenyek/ és egy sor újságot adott ki. Propagálta a szovjet irodalom első müveit és a kulturforradalom eredményeit a Szovjetunióban. A Proletkulton belül fontos szerep jutott a kommunista irók erőteljes csoportjának. Ehhez a csoporthoz tartozott a jelenleg népművész Marie Majerová /főműve: "A sziréna"/, az elhalt Helena Malifová irónő, az elhalt Ivan Olbracht népművész /főműve: "Anna Proletarka"/, a munkásköltő Antonin Macek, valamint St. K. Neumann. 21. Alois Jirásek /18^1-1934/: a legnagyobb cseh iró. Regényeiben és novelláiban feldolgozta a cseh történelem minden korszakát a huszita mozgalomtól kezdve. Drámái elsősorban a nagy forradalmi tragédiák: a "Jan Hus", "Jan ái2ka" és a "Jan Roháö" - ma is a legkedveltebb szindarabok közé tartoznak. Felnőtteknek irt mese-darabjai is - "Johannes ur" /Rübezahl-téma/ és "A lámpás" - harcos drámák. "A sivatag" cimü drámája Gorkijra emlékeztet. Jirásek ebben a polgári értelmiség hanyatlását ábrázolja a 20. század első évtizedeiben. - Hronovban, Jirásek szülőhelyén az öntevékeny színjátszók szinházat emeltek, amelyben évről évre műkedvelő ünnepi játékot rendeznek. 22. Artúr Longen: J. Haäek, a Svejk, a derék katona alkotója körül keletkezett csoport anarchista rendező és - 110 -

iró tagja. Anarchista korszaka után Egon Erwin Kisch néhány müvét is dramatizálta. 23. Stanislav Kostka Neumann: a 20. század legjelentősebb cseh költője. Teljes egészében a forradalmi munkásmozgalom talaján állt. Költeményeket irt és egy sor irodalompolitikai vitairatot, közülük legjelentősebb az "AntiGideH. 24. Lucerna /Lámpás/: Prága legnagyobb hangversenyés táncterme. Itt tartották a munkásmozgalom legtöbb jelentős kulturrendezvényét és nagy megnyilvánulásait. 25. Svanda Szinház: színház Prága központjában. Ma a Realista Szinház játszik benne. 26. Sokol /Sólyom/: nemzeti tornászmozgalom. Kezdetben haladó, majd mindinkább kispolgári,sőt később soviniszta és félfasiszta befolyás alá került mozgalom. A Sokol négy-öt évenként megrendezte a tornászok nagy tömegtalálkozóját, amelyek a tömegtorna technikájának kifejlesztése szempontjából nagyjelentőségűek voltak. Az 1938-ban, a legnagyobb veszély pillanatában megtartott X. Sokol-találkozó nagy haladó nemzeti tömegtüntetéssé vált. A XI. Sokol-találkozó alkalmával, 1948 juniusában, néhány hónappal a februári győzelem után, reakciós elemek tüntetéseket szerveztek, amelyeket azonban a munkások megsemmisítettek. 27. E.F. Burian /1904-1959/: avantgardista rendező, iró és zeneszerző, - népművész. Haláláig az általa 1933-ban alapított D 34 színház vezetője. 28. Jifi Wolker: a húszas évek fiatalon elhunyt proletár költője.Kevés számú költeménye a cseh költészet legszebb és legkedveltebb müvei közé tartozik. 29. Koélf: prágai munkásnegyed. 30. Machar: kezdetben haladó költő, az oroszországi cseh légió tagja. Később a második világháború előtti, csehszlovák hadsereg generálisa.

- 111 -

31. Petr Bezruő /1867-1958/: a cseh költészet egyik legérdekesebb alakja. Életmüve kevés költeményt tartalmaz, mégis müvei a cseh irodalom legjobbjai közé tartoznak. A 91 éves korában meghalt népművész élete végéig postahivatalnok maradt. Rendkivül bátortalan volt. Hosszú évtizedeken keresztül senki sem sejtette, ki rejtőzik a Petr BezruŐ név mögött. 32. Suchdol: munkástelepülés Prága közvetlen közelében. 33» Jindfich Honzl; a húszas és harmincas évek kiváló kommunista rendezője. Számos elméleti müvet is alkotott. A második világháború után néhány évig a prágai Nemzeti Szinház főrendezője volt. 34. Jan Sverma: a KPŐ egyik vezető alakja, Klement Gottwald közvetlen munkatársa. 1944-45 telén moszkvai emigrációjából Szlovákiába repült és résztvett a Hitler-ellenes felkelésben. Visszavonulás közben a Tátrában hóvihar pusztította el. 35» Václav Kopeck^: konmunista képviselő és ujságiró. 1945 óta a Csehszlovák Köztársaság minisztere. 36. Berlini revü: csak a kitűnő politikai kabarét játszó csoportokat - mint pl. a Munkásosztag balra és a Vöröszubbonyosok - ismertük. 37. Josef Stanislav: állami dijas, a csehszlovák zenei élet egyik vezető képviselője. 38. DÉLDOP: Delnicky Depisovatel /munkáslevelező/. 39» Tramp-mozgalom: önálló szervezet nélküli haladó mozgalom. A húszas években megkezdődtek a lakosság tömeges hétvégi utazásai. Kis fakunyhókat tákoltak össze maguknak és romantikus cowboydalokat énekeltek. A munkanélküliség növekedésével ebben a romantikus mozgalomban mindinkább a munkanélküliek vettek részt, akik gyakran egész héten át a szegényes fakunyhókban tengették életüket. A Tramp-mozgalmon belül igen fejlett volt a szolidaritás érzése. A mozgalom fokozatosan tömegmozgalommá vált és lassanként a gyáro- 112 -

sok elleni harc jellegét öltötte magára. A kommunista párt vezetősége nem hagyta figyelmen kiviil ezt a mozgalmat, sok kommunista dolgozott itt és a Tramp számos tagja vált később valódi forradalmárrá. A Tramp-mozgalmon belül számtalan ének és költemény született. 40. Vit Nejedly: a már emiitett zenetudós, Zdefiek Nejedig fia. Elesett a második világháborúban. 41. Konrád Henlein: az illegális fasiszta szudétapárt vezére. 42. Ezen a tapasztalaton alapult az a hasonló jellegű est, amelyet 1946-ban a Lucernában rendeztünk. A szakszervezetek első konferenciája alkalmával megszerveztük a munka seregszemléjét. A munkások bemutatták gyáraik mintadarabjait, modelljeit és termékeit. 1947-ben rendeztük meg a Vencel téren az első nyilvános munka-seregszemlét. 720 prágai üzem termékeivel megrakott teherautó vonult fel a dolgozók ezrei és a Szakszervezeti Világszövetség küldöttei előtt. 43. A szociáldemokrata és nemzeti szocialista munkások többsége is résztvett a harcban - pártszervezeteik ellenére. Ezekről a tapasztalatokról beszélt Element Gottwald 1932. október 12-én Moszkvában a Kommunista Internacionálé Irodájának plénumán. Ezek a tapasztalatok alkották később alapját a Dimitrov-meghirdette népfrontnak. 44. Stíibrn^: cseh fasiszta politikus, több izben miniszter, egy sor nyilvánosságra került korrupciós botrány hőse, több revolver-lap szerkesztője. 45. Gajda:az első világháború alatt a külföldi csehszlovák légiók egyik legreakciósabb generálisa. A vörös légiók ádáz ellensége. Az első világháború után az Ausztriaellenes ellenállási mozgalom "hőse". Később még a polgári kormányzat is lefokozta. 46. Beran: a reakciós agrárpárt vezére, 1938-ban miniszterelnök.

- 113 -

47. Hlinka: a keresztényszocialista, szélsőségesen reakciós, szlovák-nacio^yíista "néppárt" vezére. Katolikus pap; a második világ^auoru.alatt az "önálló" szlovák állam elnöke. 48. Tuka: a szlovák "néppárt" ideológusa. 49. "Az üveghuta": ez a rövid, egyszerű, ifjúsági csoportok szá?járgf alkalmas énekszámokat tartalmazó színdarab megmeorfídt és a felszabadulás után is számos - tapaszta^Je&toLkzl még nem rendelkező - ifjúsági csoport játszotta, nagy kedvvel és nagy sikerrel. Szerzőként Frantiáek Spitzer neve szerepelt. 50. D 34: D = divadlo /szinház/. D 34-nek nevezték ezt a szinházat az 1933-34-es sziniévadban, később D 35, D 36 stb. volt a neve. A felszabadulás után ismét a D 34 nevet viselte. 51. Vinohradi Városi Szinház: ma a Néphadsereg Központi Szinháza. 52. A cseh nemzetiszocialista párt oktató intézménye. A cseh nemzetiszocialista pártnak semmi köze a Hitleralap itotta hasonnevű párthoz. Kispolgári nacionalista párt volt, amely elősegítette a munkásosztály szótforgácsolódását. Tagjai elsősorban állami hivatalnokok, vasutasok stb. voltak. 53- "A fehér kór": Karel Őapek utolsóelőtti müve. Öapek, a polgári humanista, ebben foglal elsőizben tudatosan állást a fasizmussal szemben. Később megirt a "Fiaim" /eredeti cime: "Az anya"/ cimü drámájában fegyveres felkelésre szólít a fasizmus ellen. 54. Dr. Otokar Fischer: kiváló cseh fordító. Különösen jelentősek a Goethe-forditásai, elsősorban a "Faust" két részének átköltése. Lefordította és átdolgozta Lope de Vega: "A hős falu" /"Fuente Ovejuna"/ cimü drámáját és átdolgozásában elsősorban a szindarab időszerűségét hangsúlyozta ki. 55* J. Voskovec és J. Werich: a Felszabadult Szinház szerzői és rendezői. - 114 -

56. J. JeSSek: a Felszabadult Szinház zeneszerzője. 57. Modrany; középnagyságú ipari központ a Moldva mellett, Prágától délre, a fővárostól autóbuszon 20 percnyi távolságra. 58. "Leftyre várva" /"Waiting for Lefty"/s a drámát a DDOŐ német részlegének ösztönzésére az antifasiszta német hivatásos művészek egy csoportja is - Paul Lewitt,Charlotte Küter, Paul Gussmann és mások részvételével - bemutatta Prágában, nagy sikerrel. A művészek minden egyes előadáson - minimális felléptidijat kaptak - annak a veszélynek néztek elébe, hogy a rendőrség "nem kivánatos idegenekként" kiutasítja őket az országból, jobban mondva, hogy kiszolgáltatják őket a fasizmusnak. 59. ftiöan: kis helység, Prágától kb. 30 kilométerre. 60. V-W párok: A munkás-szinjátszócsoportok ez időtájt igen kedvelték a szatirikus revüket. Ezekben a V-W néven közismert J. Voskovec és J. Werich játszotta a főszerepeket és a hires proszcénium-prológusokat. 61. Jaroslav Kvapil: drámairó, a Nemzeti Szinház dramaturgja, Dvoíák: "Ruszalka" cimü müvének szövegirója. 62. Ed. Vojan: a századforduló legnagyobb cseh szinésze. 63. Hana Kvapilová: hires szinésznő, Jaroslav Kvapil felesége. 64. Pavel Prokop és E. Fromek: elsősorban haladó, Így kommunista irodalmat is megjelentető kiadók. 65. Melantrich-kiadó: a cseh nemzetiszocialisták kiadója. Nevét az első cseh nyomdász, Melantrichtól nyerte. 66. 54 előadás: a csoport kötelezte magát, hogy minden patronázs-ajánlat ellenében egy-egy előadást rendez. 67. Unitaria: a fasiszta megszállás alatt az Unitariában egy operett-társulat telepedett meg. Ma a helyiség a Színházművészeti Iskola stúdiószínháza. 68. "Jan Roháő": Alois Jirásek huszita trilógiájának utolsó része. A dráma meséje és az 1938-as év eseményei kö- 115 -

zötti párhuzam olyannyira nyilvánvaló volt, hogy a klasszikus dráma előadása szokatlanul nagy visszhangra talált. 69. A kitűnő El-Car csoport például az Uj-vysoőani /Prága külvárosa/ proletár-sportegyesülethez tartozott. 70. A kapitalista ügynökségek 60-80 korona kölcsönzési dijat kértek.

- 116 -

SZÍNHÁZTÖRTÉNETI KÖNYVTÁR

Megjelentt dr. Staud Géza

Kelemen László naplója és feljegyzései A német munkásszinjátszás A oseh munkásssinjátszás

Pfützner-Wolf Kubr, Frantisek

Legközelebb megjelenik) dr.Conner Mihály Julius Lewanski

Márkus finilia A lengyel színház Báthory István királysága idején

- 117 -

T A R T A L O M A német fordító előszava A kezdet Kezdeti lépések az első világháború után Dédrasbor Akadémiák és műsoros estek A társadalmi dráma A Kékzübbonyosok Az 1929-es év A proletár revü Uj műsorok és uj közönség A fasizmus ellen Szovjet munkásszinház A DDOŐ - A közönség - A művészek Az állandó munkásszinpadért A DDCŐ - Szövetség - Központ - Szervezet Jegyzetek

- 118 -

3 5 17 23 27 31 35 39 43 51 63 67 77 89 99 105