Színes iskolánk Ha megkérdezzük a gyerekeket,hogy miért szeretnek iskolába járni, a válaszok igen tág skálán mozognak. Vannak, akiket az érdekes feladatok hoznak izgalomba, vannak akiket a naponta elért kis és nagy sikerek, akad olyan, aki a szünet miatt szereti az iskolát, és szép számmal van olyan is, akit az osztálytársakkal, iskolatársakkal való közös programok motiválnak a leginkább. Mint pl.a közös sporttevékenységek: korcsolya, úszás, tánc, gyermekjátékok valamint a kézműves tevékenységek. Ezekből szeretnénk egy kis ízelítőt adni.
Sporttevékenységek Ha eljön a tél, a korcsolyázás elmaradhatatlan. Minden kezdőnek meg kell tanulni, a haladóknak meg mi sem kell több, mint jég, korcsolya, ragyogó idő, jókedv és pajtások, akikkel hancúrozni lehet a jó levegőn.
Az is jó móka, ha a testnevelő tanárbácsit tanítjuk korcsolyázni.
A testnevelés óra mindenkit feldob, legyen az teremben tartva vagy szabadtéren. Egy óra játék, lazítás után még a tanulás is sokkal könnyebb.
Székelykeresztúron a Törpeolimpián is megméretkeztünk.
Az atlétika körön rábírtuk a szülőket, hogy kosárlabdázzanak. No volt is ott szurkolás.:-)
Iskolánkban igencsak népszerű sport az úszás. Heti rendszerességgel járunk, egész éven át. Amellett, hogy jó móka a pancsikolás, együtt van a csapat és napról napra otthonosabban mozognak a gyerekek a vízben. Szakemberek szerint az egyik legegészségesebb sportág, egyformán mozgat minden izmot, így jót tesz a fejlődésben lévő szervezetnek.
Akinek jó érzéke van hozzá, az versenyszerűen űzi már. Van, akik hetente háromszor, olyan is akad, aki naponta rójja a sávokat, egyre jobb technikával és idővel.
Persze a jutalom sem marad el. A versenyeken álljuk a sarat keményen, de nem is megyünk el érem nélkül. Volt olyan, hogy gimisekkel telt meg a dobogó minden foka. Arany- , ezüst- és bronzérmekkel büszkélkedünk minden verseny után.
A heti rendszeres mozgáshoz a tánckör is hozzátartozik, amely a mozgás mellett a ritmusérzéket is fejleszti, és nem utolsósorban megismerkedhetnek gyerekeink a magyar népzenével, népdalkincsünkkel.
Olyan is előfordult, hogy a tánckört bizony farsangi módra tartottuk.
Roppant jó ötlet volt a Néptáncműhely nyílt napja. A csak nekünk szóló kis előadásokkal, meg az interaktív foglalkozással még jobban betekinthettünk a népzene világába.
No, de minden évben eljön az a nap is, amikor a száz gyermek megmutatja a nagyérdeműnek, hogy egész évben miként is ropja a táncot. Évzárókor osztályonként gyönyörű koreográfiákat mutatnak be.
Olyan is előfordult már, hogy lányok hordták a kalapot, nem is bírták sokáig nézni a díszeiktől megfosztott legények, elébük álltak s visszaszerezték becsületüket s főként kalapjukat.
Ami immáron hagyománnyá vált iskolánkban, az nem más, mint a kézműveskedés. Bencze Ilona tanárnőnek köszönhetően, csemetéink sorra megtanulnak tíz ujjal varázsolni. Mert hogy szivet lelket melengető, varázslatos munkák születnek. Vegyük sorra őket! Sokáig kell bizony gyúrni a gyapjút, hogy nemezzé álljon össze.
De a végeredmény csodaszép lesz. A Csicser vitéz mondáját is sikerült megalkotnunk nemezre.
A varrás és gyöngyfűzés művészetét is elsajátítottuk.
A bútorfestést elég magas szinten műveljük már és még szőni is tudunk.
De amire a legbüszkébbek vagyunk és méltán nyertük el a zsűri tetszését, az a nemezdíszekkel ékes karácsonyfánk. Igaz, nem kevesebb, mint kétszáz apró, szorgos kéz készítette el a rávalókat.
Utószó a tanítóktól: Hogy miért is vállaljuk mindezt? Mert hiszünk abban, hogy gyermekeink testi lelki épségébe, fejlődésébe fektetni a lehető legjobb befektetés. És tudjuk jól, hogy „Az egészséges közösség a tagok szeretetén és egymás iránti figyelmén épül fel.” (Millard Dean Fuller) Ehhez kívánjuk a megfelelő talajt megteremteni.
Az anyagot összeállította László Mária tanítónő. A segítséget hozzá Szabó Zsuzsa, Fancsali Adélka-Leilla és Nyárádi Izabella tanítónők nyújtották.
